=
BUDAPESTI R(1SF.R-TANINTÉZET. Alapíttatott 1853. évben.
Tanulók eddigi s z á m a : 18,271.
1. HÁROMOSZTÁLYÚ
3. NEVELÓ INTERNÁTUS 3 0 - 4 0 LAKÓ NÖVENDÉK RÉSZÉRE.
FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA. 14-18
éves ifjak részére, teljesen egyenjogú az állami községi, testületi és kereskedelmi akadémiákkal kapcsolatos felső kereskedelmi iskolákkal. Érettségi bizonyítványai az egyéves önkéntességre jogositanak.
E pirulák nem rontják meg a gyomrot és az egészséget és nagyon erősítő hatásúak, mint azt számtalan elismerő levél és orvosi bizonyítvány is igazolja Egy doboz használati utasítással együtt 6 kor. 45 fill. előre beküldése mellett bérmentesen szállíttatik. Utánvéttel 6 kor. 75 fill. Czim: Török József gyógyszertára, Budapest, VI., Király-u. 12.
4. EGYÉVES
KERESKEDELMI
SZAKTANFOLYAM
2. NÉGYOSZTÁLYU P O L G Á R I I S K O L A , 10-14 éves fiuk részére, teljesen egyenjogú az állami, községi és polgári iskolákkal.
Értesítő kivonatot küld az igazgató :
=
RATIE-FÉLE PILULES ORIENTALES-EL.
BENT-
oly ifjak és felnőttek részére, kik a nagykereskedelem terén vagy gyári, pénzintézeti stb. gyakorlati hivatásokra szükséges képesítést óhajtják megszerezni maguknak.
A NŐI SZÉPSÉG
nem annyira az arczvonások szépségében, mint inkább a test formáinak arányosságában rejlik. Hogy teljesen kifejlődött keblet, kerek körvonalakat, bemélyedések és kiálló csontok nélküli telt vállakat kapjunk, a hölgyek és fiatal leányok tegyenek néhány hétig kisérletet a
Beírások: augusztus 29-töl szeptember 5-ig.
BOLDOG
R Ő S E R J Á N O S T A N Á R , B U D A P E S T , V I . , A R A D I - U T C Z A 10.
az a család, ahol á l l a n d ó a n
„DIANA" SÓSBORSZESZT =
tartanak készletben.
=
Mindenütt kapható! 4 0 filléres, 1 és 2 koronás üvegekben. Egyedüli készitő :
ERÉNYI BÉLA DIANA gyógyszertára,
B U D A P E S T , K Á R O L Y - K Ö R U T 5. SZ. (Postán legkevesebb 12 üveg szállítható utánvétel mellett)
w
3 3
3 3 3
EGYETLEN LÉTEZŐ
kukoriczaszár „tépő"-gép Az Asványi-féle „Agrária" kukoriczaszár „tépö"-gép
Ásványi szabadalma. Szabadalm. az összes kulturállamokban. Az egyedüli létező gép, mely a kukoriczaszárat nem szecskázza, hanem szénapuhaságura tépi szét és óriási munkaképessége tizszeresen felülmúlja bármely amerikai Shredderét. Részletes felvilágosítást nyújt:
EAGRARIA
3 3
Levélczim:
MAGYAR G É P F O R G A L M I RÉSZV.-TÁRS. BUDAPEST
„AGRARIA", Budapest, Váczi-ut
^ J
2. 3
Össze nem tévesztendő az amerikai Shredderekkel, melyek inkább szecskázzák, de nem tépik a tengeriszárat és ezért a shredder munkájánál a tengeriszár kemény és megemészthes--® tetlen marad, ugy hogy a marha megrágni nem tudja, o-^s
JJl
m m m i m ^ M m m m m
REGGELIZÉS ELŐTT FÉL POHÁR SCHMIDTHAUER-féle radió-activ U á S 7 N Á i ATA i#A i ó n i
Ai n i c
Igmándi
nvnuni
l a . i n c n v u a i r
É E
KESERŰVÍZ
az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. cvruurnAi/Mrv ÁCD>
CTÉIRCTNEIU
XYIII. évfolyam. U E B J E I E N MINDED
1Ö07.
A HÉT
VASftRNAF.
Előfizetési feltételek : Egész évre ...
kor. 20.—.
Félévre
»
10.—
Negyedévre ... ...
»
5.—
P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S
Egyes szám á r a 40 fillér.
JÓZSEF.
ál/900, szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., R ö k k Szilárd-utcza 18. sz. Telefonszám : 61—38.
Hirdetések felvétele,
ugyanott.
— . B u d a p e s t , augusztus hó 4.
Krónika. Casablanca. aug.
2.
Igenis, ki akarunk irtani minden idegen ördögöt. Lemészárolunk, ahol érjük, francziát, angolt, németet, olaszt, v a g y ; minek is nevezik egymást hazug és dölyfös megkülönböztetésül, holott valamennyien egyformák. Szent jogunk van hozzá, mert ez a föld a mienk, napja a mi arczunk barnitására ég, tengere a mi dereglyéink ririgatására, szelei a mi vitorláink duzzasztására teremtődtek. A mi istenünk a mienk és prófétára sincs szükségünk másra. Mit akartok tőlünk? Ide tolakodtatok azzal az ürügygyei, hogy emberséget terjeszszetek közöttünk s lángra lobbantottátok hazánkat. Kellett nekünk emberséget tanulni tőletek ? Évszázadokon keresztül a legemberségesebben hadakoztunk egymással, a legbékésebben fosztogattuk a karavánokat s mindig szigorúan tiszteltük a más jogát a maga prédájához. Kalózkodásból, rablásból, lopásból nyugodtan éltünk, mig ti nem jöttetek ide az átkozott, kegyetlen, gyalázatos- és iszonyú kereskedelemmel s a minden igazságot eltipró joggal. Mi is a ti jogotok ? Jöttetek vasgályákkal és gyilkos mordályokkal s nyakunkra ültetek, mert nekünk nem voltak ágyúink. Ez a jogotok alapja. Barbárságunknak akartok véget vetni ? Gyilkolásban, rablásban sohasem hullhatott volna el annyi emberélet, ahányat ti a személybiztonság megállapításáért feláldoztatok a velünk való háborúskodással. Mi a ti jogotok ? A hatalmatoké, amilyen a mienk is volt eddig a zsidókon és egyéb nyomorult hitehagyottakon. Mi a békés kereskedelmetek ? Hogy aranyat, kávét és fűszerszámokat visztek el potom pénzen, embereket telepittek ide kőházakba, akiket kiszolgálhatunk pusztán azért, mert minden árunkért kevesebbet fizettek az értékénél. Prófétánkra esküszünk, el fogunk bennetéket kergetni, meg fogunk benneteket ölni, mert még mindig erősebbek vagyunk, mint ti, valameddig lovunk és puskánk van. A ti pántlikára járó hadseregetek nem bir a mi-repülő méneseinkkel. Nem engedjük meg, hogy a béke szellemével megöljetek bennünket, a czivilizáczió munkáival megbéklyózzatok, vassineitek lerakásával bebörtönözzetek. Hát mi jogon ültetek össze ti, megállapítani, hogy mi legyen velünk ? A ti békekonfe-
rencziátok egyezség volt a zsákmányon, a zsákmány pedig, melyeket felosztottatok, mi voltunk. Ti vagytok a rablók, a^vadak, nem mi. Mi fáradságos munkával szenvedünk a sivatagon, a mi hadihajóink becsületes munkával vadásznak kereskedő gályákra. De ti összeültök s minden fáradság és veszedelem nélkül szeditek az adót és a vámot s ha nők kellenek, nem raboljátok, nem vásároljátok, hanem ingyen birtokba veszitek, még csak el sem tartjátok a szerelme fejében. Es jöttök azzal, hogy minden ember egyenlő, minálunk-is van nektek annyi jogotok, mint tinálatok nekünk. Ő micsoda förtelmes hazugság. Hiszen istentek mellett valamennyiteknek bálványa a nemzeti lét, ami azt jelenti, hogy a magatok fajtájának érdekeit szentnek tartjátok a mások fajtájával szemben. Hiszen nemzeti államokat csináltatok, nagyemberekként ünneplitek azokat, akikben hatalomra kél a különbvoltuk tudata. A Napoleontok franczia nemzetet, a Bismarcktok német nemzetet álmodott s a másfaj táj uak vérét ontotta, vagyonát pocsékolta. Egyenlőség ? Emberség ? Ugy jöttek hozzátok a Csendes-oczánon át a sárga kinaiak és japániak, mint ti mihozzánk, de tornyoshajók, ágyuk és puskák nélkül. S van-e annyi joguk, mint ti kívántok tőlünk ágyúval és puskával ? A kinaiakaj rabokká tettétek, a japániakat üldözitek és elnyomjátok. Mi nem bántunk volna veletek igy, ha ugy jöttetek volna hozzánk, mint azok tihozzátok, a szabad, az emberséges Amerikába ! S mi ne gyűlöljünk titeket ? Hát nem utáljátok ti és gyilkoljátok a szerecsent, csak a bőre szinéért ? Van-e amerikai, aki a. négert embernek tekintené ? Van-e szabadságtok, melynek vége, ha berumoztatok, nem lenne négersütés ? A ti kormányzóitok Afrika belsejében nem a fekete bőrök nyuzásával űzik el unalmukat ? Hol szeliditettétek már az erkölcsöket ? Ahová jutottatok, nem szeliditettétek az embereket, hanem felfaltátok őket. Műveltebbek, emberségesebbek-e a hinduk, akiket százötven év óta műveltek ? Ehen pusztulnak tizezrével, fekete halállal múlnak ki falkánként, de ma is olyan buták és alanti sorban élők, mint mikor a saj át vérök zsarnokoskodott fölöttük a saját istenök nevében. Amit ti czivilizácziónak hazudtok, az csak annyi, hogy mindenütt magatokról gondoskodtok s a legelhagyottabb helyeken is ugy élhettek, mint otthon."Kell nekünk a ti gőzlovatok ? Nektek kell, mert nincs türelmetek és nem tudtok lovagolni. Van-e előnyünk a ti iparotokból, kereskedelmetekből'? Mi ma l
514_ is abból élünk, amit magunk állítunk elő, de ti is abból éltek, amit mi előállítanánk. Minek dolgoznánk mi, minek dolgoztatnék rabszolgáinkat ? Hogy vámot fizessünk s annyiért adjuk oda termékeinket, amennyit ti fizetni éppen hajlandók v a g y t o k ? A prófétára, ami't mi teszünk, nem embertelenség ! A ti kilencz emberetek vére, amelyet most ontottunk, nem kiált boszuért még a ti istenetekhez sem. E l fogtok minket nyelni és akkor jaj nekünk, megölitek még a halhatatlan prófétánkat is, hogy szakálát eladjátok lószőrnek. E z t tudjuk, bármilyen kenetesen sajnálkozzatok is a mi szegényeinken, elnyomottainkon. De nem akarunk elhullani, mint a barmok, nem akarunk elromolni, mint a szőlő az élősdiektől. A puskánk karcsú és a lovunk gyors. Gyiilöletünk, melylyel szembeszállunk veletek, szent és szent minden halálsikoltás, mely a ti embereitek ajkára fagy. Érettnek tartjátok fajunkat a pusztulásra, de ebben rettenetesen csalódni fogtok. Pusztítani fogtok minket, de pusztulni is fogtok. S számunk növekszik, mint a sivatag homokja s istenünk is gyarapodik hatalomban, amily mértékben gyül szivünkben a keserűség s lobog szemünkben a szent harag-.és isteni gyűlölség. Ezen a földön mi voltunk az urak s nem leszünk a fehérek rabszolgái soha." Semper:
Lehet szívem merő seb, Szent vágya győzve vív. Oh mindennél erősebb A tiszta férfiszív. Prédád csak oly reményem Mely hiu, csalfa volt, Amivel most beérem: Nincs mód, hogy elrabold.' Teremt világot elmém Száz el nem veszthetőt S drágáim hű szerelmén Tenéked nincs erőd. Vagy — óh — egyszer ha fogyna Az édes kis család ? ! . . . S ugy fojtanád torkomra Az élet nagy dalát?! . . . Nem 1 nem törhetsz meg engem Fájdalmam kinpadán, — Mig egy drágám, egyetlen, Még oltalmul kíván. Balsors, ugy kell bevárnod, Míg egy se v é d t e l e n . . . . S nem is kell új csapásod, — Kilobban életem.
Telekes Béla.
Dacz. Balsors otromba ökle, Csak üss, csak üss szivén ! F.ngem már meg nem ölsz te, Mig én nem engedem. Ki sokszor halni vágytam, Most élni akarok. A sírtól üde-lágyan Elvontak hű karok. Érettök lelkem átszáll Borúkon mint a nap ; Életem száz halálnál Ugy lesz hatalmasabb. Mint mondák óriása Mennyboltot tartva rég, Érzem, mintha e vállra Mennyország hajlanék, S ugy érzem játszi, könnyű, Ami zord volt s n e h é z ; Védelmükért vas-öklü Ugy lesz, ha kell, e kéz. Balsors, minden, csapásod Mint rozsdától aczélt, Csak tisztított, nem ártott, Csak áldlak én azért 1
Samu
illúziója.
Irta: NAGY ENDRE.
Dr. Fennigen Samu köz- és váltóügyvéd agglegény volt. E z állapota ifjúsága legpelyhesebb korszakával kezdődött és harmincz évig tartott egyfolytában, változatlan boldogságban. Vannak férfiak, akik a gyermekkorból egyenest belépnek az agglegénységbe ; akik sietnek lerázni magukról a gyermekséget, hogy a zabolátlan ficzánkolásnak vége legyen és megkezdhessék a pontosság és mindennapos rend szabályos életét. Nos, Samu is ilyen ember volf. Kávéházba sohasem járt, de ehelyett minden délután öt órakor pontosan megjelent ugyanazon józsefvárosi vendéglőcskében egy pohár frissen csapolt sörre és egy frissen sült sóskiflire. A friss sör és a friss, sóskifli volt ez életben egyetlen szenvedélye. Ennek is oly szabályosan, oly pontosan áldozott, hogy lassankint szenvedélyből valami rejtélyes rítussá változott. • Ő ragaszkodott a kis vendéglőhöz és a vendéglős is ragaszkodott hozzá. Tehát amint öt órakor belépett,a vendéglős kiszólt a csapos-legénynek : — Pista ! Már lehet csapolni ! Pista már tudta, hogy mit jelent ez a parancs. Elővette fakalapácsát, ráütött vele háromszor egy üres hordóra, aztán maradéksörből megtöltött egy poharat, jól meghabozta szódavízzel és diadalmas vigyorgással hozta oda Samu ur elé: — Tessék, doktor ur ! E z az első pohár ! Samu ilyenkor mindennap boldogan mosolygott és elérzékenyülten adta át az öt krajczár borravalót a csaposnak. A vendéglős pedig kezét dörzsölve mondta neki :
!
515
:— Kérem alássan, doktor ur, rögtön hozza a pék°a friss süteményt ! Ezalatt pedig a konyhában, a remiben már melegedett a tegnapi kifli, amelyet Samu később elégülten tapogatott meg és széles mosolylyal konstatálta : — Még meleg ! Igy szeretem ! Samu ur ilyenformán harmincz évig mindennap az első pohár sört itta meg és az első sütetü kiflit ette meg hozzá. Ilyenkor valami meleg meghatottságban olvadozott a szive. Érezte, hogy itt szerető figyelem veszi őt körül és hogy itt ő valaki. A hatalom büszke öntudatával fogadta ezt a pohár sört, mint Minotaurus a remegő szűz hajadont, akit adóként elébe vezettek . . . Mások a hordóból kapták a sört, tehát nem is habozták föl nekik szódavizzel. Samu sajnálkozva nézett titokban rájuk és e sajnálkozásából boldog elégtétele fakadt : — Azoknak, szegényeknek, sejtelmük sincs róla, hogy micsoda gyönyörűség a legelső pohár sört meginni. Egy délután azonban —emlékezetes, rettenetes, kegyetlen délután volt — odaült hozzá egy barátja és .vérszívó jósággal korholni kezdte : — Samu, tudod-e, hogy te nagyon komikus alak vagy ezzel a söröddel és friss kifliddel ? Téged gyalázatosan becsapnak és röhögnek rajtad ! Samu ijedten nézett rá szelid, gyermekes szemével : • — Becsapnak ? K i csap be ? Mivel ? — Eh, bolond vagy ! Te azt hiszed, hogy mindig a te kedvedért csapolnak sört, pedig szó sincs róla. Direkt »hanzi«-t töltögetnek neked össze és még szódavizet is fröccsölnek hozzá ! — D-d-de az lehetetlen ! Szamárság, amit mondsz ! Saját fülemmel hallom, amikor künn a . . . —• — Hisz éppen ez a komikus ! Hogy téged becsapjanak, a csaposlegény a kalapácsával megvereget egy-üres hordót, mintha a dugót ütné be ! Értsd meg, hogy te még akkor se kaphatsz friss sört, amikor véletlenül éppen a csapoláshoz érkezel. Neked még akkor sem mernek a friss; sörből adni, mert ha egyszer megkóstolnád, hogy milyen a friss sör, rögtön rájönnél a csalásra. Samu szomorúan lehorgasztotta a fejét és a jóbarát kegyetlen jóindulattal fplytatta : — Elvégre, ha nem volnál barátom, hagytam volna a dolgot . . . De igy nem tűrhetem, a saját érdekedben sem tűrhetem, hogy nevessenek rajtad. E z t nem tűrhettem ! Elvégre vagy barát valaki, vagy nem ! Samu undorodva tolta féire a poharat, amely még félig volt sörrel és a kiflimaradékot, amely még meleg volt. Hiszen elvégre nem nagy eset volt az egész, de neki nagyon, nagyon fájt és majdhogy sirva nem fakadt, amikor tompán sóhajtotta : — A gazember ! Visszaélt a bizalmammal ! . . . Sohase jövök többé ide ! II. Minél pontosabb a gép, annál érzékenyebb ; minél simább az ut, annál inkább meglátszik rajta a legkisebb göröngy is. Samut ez a kis csalódás egészen kitaszította rendes életéből. Ahhoz már nem volt bizodalma, hogy uj vendéglővel próbálkozzék, és e délutáni megszokott örömöcske nélkül oly üres volt az élete, mint az özvegyi lakás- Most már este, miután- megetté a vacsorát, amit a gazdasszony elébe tálalt, nem érezte azt a nyugodalmas érzést, hogy vége a napnak és a vágyak beteljesülvén, aludni térhet. Sőt ellenkezőleg, most -irtózott
arra a gondolatra, hogy ágyba feküdjék és ugy érezte, hogy az este tartozik neki valami kifejezhetetlen izével, amit a nappal elmulasztott megadni neki. Néha a sejtelmes gyötrődések ez óráiban fürkészve, lopva nézett végig gazdasszonyán, amint bejött, hogy eltakarítsa az asztalt. Ha valamivel fiatalabb és tetszetősebb lett volna,, bizonyára feleségül is vette volna. De erre még gondolni sem lehetett, sőt más egyébre sem. A gazdasszony legalább is hatvanéves v o l t már és az orra tőből hiányzott. E szomorú időkben történt, hogy néhány igénytelen sort vett észre az újságban, a hirek között : — Iskolatársak találkozója. M i n d a z o k a t , a k i k 1.876-ban é r e t t s é g i z t e k a V I . k e r . áll. f ő g i m n á z i u m ban, fölkérem, hogy e hó n - i k é n jelenjenek meg este k i l e n c ó r a k o r a z » A r a n y Sas« éttermében-.' Kelnicky Sándor gyógyszerész.
Samut egészen felvidította ez a néhány sor. Most már világosan látta, hogy sok mulasztást követett el ifjúságában : elmulasztott tájékozottságot szerezni abban a világban, amelyben az ideiglenes örömöket lehet megvásárolni. E találkozón azonban' újból ifjakká válnak egy estére. E z egy estén tehát pótolni fog annyit, amennyit csak lehet, az ifjúság mulasztásaiból.' Ö volt az első, aki megjelent a találkozón és amint a hivatalos vacsora ütán oszladozni kezdtek, ő volt az első, aki félénken indítványozta : — Fiuk, most menjünk valahova . . . Akadtak is többen, akik vállalkoztak. Betértek az Andrássy-uton egy éjszakai zenés kávéházba és felöltőjüket hetykén vállukra vetve, diákosan, zajosan bevonultak a szeparéba. Samu odaült az asztalfőre és rendelt : — Kérem-szépen, pinczér, hozzon pezsgőt és . . . és savanyuvizet és . . . A pinczér, aki a vesékbe látó férfi volt, előzékenyen segítette : — És nőket is küldhetek be ? Samu elpirulva hagyta jóvá : — No persze ! . . . Enélkül nem teljes a társaság . . . hehehe ! Jött a pezsgő és nyomában jöttek a bachánsnők. Kissé szegényesek voltak tarka díszükben, amely ugy libegett, lobogott körülöttük, hogy hamarjában bajos is volt konstatálni : disz-e valóban, vagy rongyfoszlány. De a hamisított .struccztollaknál, olcsó tüll-boáknál, garasos csipkéknél lármásabb szegénységi bizonyítvány volt az ifjuságuk. Sehol másutt nem kerül a leány ilyen fiatalon a vásárra. Arczuk még nem tűrte a pirositót, testük a fűzőt. A dévaj kaczagás, sikongatás idegenül hangzott az ő szájukból. Nem hetérák voltak, csak pályatévesztett pesztonkák. Volt köztük egy, akinek még° ez olcsó diszre se tellett. Sima, kerek szalmakalap volt rajta, fehér ingderék, sötétkék szoknya. Ö csak a többiek után kullogott be és csak azon iparkodott, hogy eltűrjék a többiek között. A félénk gyámoltalanok- ösztönével megérezte, hogy kihez lehet a legtöbb bizalommal és odaült Samu mellé. Samu előzékenyen megkínálta pezsgővel : — Parancsol egy pohárral ? — ó h , köszönöm . . . Kegyed nemde vidéki ? — Nem, nem vagyok az. Honnan gondolja ? — Mert azok sokkal finomabbak. Kegyed jó embernek, látszik. Samu urnák 'jól esett ez a kis bók. A z embernek jól esik a méltánylás, bárhol, bárkitől hallja is. Szerényen válaszolta : , . . . . . . .
1*
— Édes istenem . . . A z t hiszem, hogy nem vagyok rossz ember. De maga is szelid leánynak látszik. — Semmiesetre se vagyok olyan, mint az ilyenek szoktak lenni. Nem is tudnék ! Még ha akarnék se ! Samu ur buzgón kontrázott neki : — ó h , én nagyon utálom ezt a f a j t á t ! H i g y j e el. Úgyszólván nem is járok soha ilyen társaságba ! Nem szeretem. Nekem a legfőbb a nőiesség ! Nekem az a véleményem, hogy a nő minden körülmények között őrizze meg a nőiességét. Legyen — hogy ugy mondjam — egy kissé házias . . . Nincs igazam ? No kocczintsunk ! Kocczintottak és ittak. A leány szerényen, összeszorított szájjal ivott, de alaposan, fenékig. Aztán félénk mosolylyal, félszeg pajzánsággal mondta : — Legyünk pertu ! . . . Olyan szép szemed van ! A z ilyen szemű embereket szeretem ! Samu ur nem maradt adós. Most már bátran nézett a leány arczára és észrevette, hogy szép szeme van. Meg szép szája. Meg szép orrocskája. Meg szép nyaka és gömbölyű keble. A leány megérezte, hogy. a vizsga kedvezően ütött ki és hozzásimult. A fülébe súgta forró lehellettel : — Gyerünk haza . . . Majd meglátod, milyen jó lesz ! . . . Samu ur szinte elsápadt e jelentős pillanatban, amikor a helyzet igy élére került. Erőszakolt hidegvérrel válaszolta : — No igen . . . Mindenesetre' hogy haza fogunk menni. . . — Van itt egy másik kijárat is . . . É n majd előremegyek és megvárlak . . . Megszökünk innét . . . A pinczér m a j d utánad hozza a kabátodat . . . E z a kis konspiráczió egészen felizgatta Samut. Lábujjhegyen osont ki és amikor a kapuhoz ért,, szenvedélyesen belécsimpaszkodott a leány karjába és fogvaczogva motyogta : — Menjünk . . . Voltaképpen nem is nekem való az a társaság ! Csakhogy megszabadultam tőlük ! A z egyik keskeny mellékutczában lakott a leány. Ide bekanyarodtak karonfogva, egymáshoz simulva. Samu boldog volt és délczeg. Érezte, hogy ha most valaki megtámadná, hogy elrabolja tőle a hölgyet, meg tudná oltalmazni hulló vérével is ! III. A leány előrement és fölsrófolta a petróleumlámpát. Samu ur utána ballagott és kalapját levéve, tisztességtudóan köszönt : — Jó estét kívánok . . . Azaz hogy most már jó reggelt is mondhatnék. Leült az asztal mellé és a kalapját a térdére helyezve, nézte, hogy a leány mint veti le magáról a posztó-gallért és a szalma-kalapot. A leány hátraszólt hozzá : — Vesd le édes a kabátodat ! — Mindenesétre ! . . . Nem is volna jó igy felöltőben maradni, hehehe ! ó v a t o s a n összehajtogatta a kabátját, hogy minél kevesebb helyet foglaljon él és szerényen odafektette a szék támlájára. Aztán visszaült az asztalhoz és szórakozottan nézegette az abrosz durva mintázatát. De a szive tombolt az örömökre, amelyek rá várakoztak. O t t volt már az örömök küszöbén és valami benső hang megszólalt benne : ne még ! ne még ! Most már világosan látta, hogy a kéj és a kin rokonfogalmak. No mert a fogorvos szobájának küszöbén is mindig ugyanez a hang szólalt meg benne, A leány a. vállára
könyökölt és a haját kezdte birizgálni. Samu megfogta a kezét és gyöngéd részvéttel kérdezte : — Nemde, te nem régóta v a g y . . . hm ! . . . nem régóta v a g y ezen . a pályán ? — Nem is ! Csak egy féléve ! — E g y féléve! . . . megjegyzem, hogy én' rögtön észrevettem rajtad . . . van benned valami, ami a szülei házra e m l é k e z t e t . . . • — Igen . . . E n nem is vagyok olyan, mint a többi. E z t sokan mondták/már. — : É s mondd . . . hogy történt ez a dolog ? — A z én szüleim földbirtokosok Erdélyben és ha tudnák, hogy én mi vagyok, megölnének engem. — De hát miért méntél el hazulról ? Miért nem mégy vissza ? — Nem lehet. Beleszerettem odahaza egy hadnagyba és ő megszöktetett engem. Ide jöttünk Pestre és aztán mikor elfogyott a pénze, ákkor eltűnt. Elment reggel és azt mondta, hogy csak v á r j a k rá ; én vártam, vártam, de ő nem jött. Samu becsületes fölháborodással mondta : — Óh, a gazember ! I g y tönkretenni egy életet ! Látod, az ilyen nyomorultat föl tudnám akasztatni ! Képzelem, mennyit sirtál! — U j j é ! De mennyit ! Mit gondolsz ? ! E n egy uri lány voltam. Én iskolába jártam, engem kisasszonynak neveztek otthon a cselédek és ha egy pohár v i z kellett, csak csöngettem. É n nem szoktam meg ezt az életet. É s ha még mindenki olyan finom uri ember volna, mint te v a g y ! Samu meghatva válaszolta: — Edes istenem ! Mondd csak egyszerűen, hogy ember vagyok. Van szivem és nem Ítélek a látszat szerint. Senkire se dobok követ az első ballépés után, hanem iparkodom újra felemelni őt . . . Nemde te utálod ezt az életet? — A z t elképzelheted ! É n uri leány voltam, én nem vagyok szokva az ilyenekhez. I t t Pesten olyan durvák a népek ! Alig lehet találni olyan finom embert, mint te vagy. Samu urnák valami jó ötlet jutott az eszébe és frissen felugrott : — Te azt mondtad az előbb, hogy iskolába is jártál. A k k o r hát jól tudsz irni, nemde ? — Tudok bizony. Meg olvasni is ! — H á t nézd, én egy uj életpályát nyitok meg előtted. Ahol becsületes munkával keresheted meg a kenyeredét. Ú j r a felemelt fővel járhatsz az emberi társadalomban. Én ki foglak emelni az erkölcsi fertőből. A leány értelmetlenül, gyanakodva nézett rá, de Samu megmagyarázta neki, hogy mit akar. — Voltaképpen nagyon egyszerű a dolog. Nekem az ügyvédi irodában úgyis szükségem van másolónőre. Aztán te m a j d megtanulhatod a gépirást is . . . K a p s z tőlem rendes havi fizetést, amiből megélhetsz tisztességesen és . . . és . . . i d ő v e l . . . ki tudja . . . A leány ja nyakába ugrott örömében. — Havonként fogsz nekem fizetni ?. Látod, ezt szerettem volna én mindig ! Mert hidd el, hogy én utálom ezt a bizonytalan életet ! . . . De mondd, igaz ez ? Mert nálam sokszor szoktak mindenfélét összebeszélni a népek, de másnapra elfelejtik. Samu ur önérzetesen tiltakozott. — Már hogy gondolhatsz ilyet ! Itt van a névjegyem a lakásczimemmel. Már holnap bejöhetsz és hozzákezdhetsz. Gyöngéden megsimogatta a leány haját, egy csókot lehelt a homlokára és. elérzékenyülve, rebegte:
517_ — K i foglak emelni a f e r t ő b ő l . . . E l fogjuk temetni a multat A leeresztett függöny résein már bevilágitott a reggel, a keskeny mellékutczában zajlott már az élet. Samu ur félig lehunyt szemmel gondolt az irodájára, amelyben ezentúl egy fehérblúzos leány fog hajlani az Írógépre. Nagy boldogságával kivágyott az utczára. Gyorsan magára, kapta hát a felöltőjét és a kalapját. — Tehát nem felejted el, ugy-e, kicsikém ? Most feküdj le szépen és aludd ki jól magadat. Délután pedig eljössz az irodámba . . . . Jó ? A leány aggodalmasan kérdezte : . . — Hát már mégy ? Miért mégy már ? Nem tetszik talán valami ? — De igen, csakhogy . . . Most már egy uj életnek kell kezdődnie . . . Majd meglátod, hogy mennyivel szebb igy . . .. Emelt fővel fogsz járni az emberi' társadalomban.
Bár nélküled halott vagyok, " Azt mondom mégis, menj csak el,. Kényérért zúg itt vad csata, És ki nem varr, pusztulni k e l l ! Csak később jer, csak lopva jöjj, Ha rég leszállott már az e s t ; Akkor szabad, tiéd vagyok, Minden érzésem élni kezd. M e l l e d r e szorítom f e j e m , És m e g f o g o m lágyan
A g y á s z o s nappal v é t k e z e t t :
És rád pazarlom csókjaim, És érted öntöm könnyeim. Vedd! Minden kincsem a tied, Ó, hadd szórom elédbe, i m !
A leányt azonban ez nem nyugtatta meg és kedvetlenül elébe állott. — Azért az mindegy. Akár maradsz, akár nem, nekem kell a pénz. E z t a szobát nekem se adják ingyen! Samu ur szégyenlősen elmosolyodott: — ' No persze, neked pénz kell . . . Hát nesze, itt van előleg. Fizesd ki a szobádat és szabadulj innen. Szabadulj innen, nagyon ronda hely. Bucsuzóul megint homlokon*csókolta a leányt és a lelkére kötötte megint: — De elgyere okvetlenül ! Csak teljes bizalommal ! Én meg foglak szabadítani'. Kiemellek a fertőből. Most elindult hazafelé vigan, elégedetten. De amint eltávolodott a kis háztól, valami önvád kezdett ébredni benne. Mégse kellett volna elmennie igy, anélkül, hogy kiaknázta volna teljesen az alkalmat, amire oly régóta várt már. Eszébe jutott a sör és a sóskifli és ugy érezte, mintha láthatatlan manók gúnyosan nevetgélnének körülötte. De mert álmos volt és mámoros, tehát filozofálni kezdett és daczosan mondta magában : — Eh, én ilyen vagyok !. A z állatkertben láttam a mosómedvét. E z minden falattal előbb odaszalad a vizhez és addig belé nem kóstol, amig meg nem mosta. E z az egyetlen igazi, tisztaságkedvelő medve. A többi mind undok disznó.
A legkedvesebbnek, Köszöntelek, áldás reád Vigasz, boldogság/szerelem. Itt v a g y ? Hogy a műhelyben is, Itt is együtt legyél velem ? Én jó fiam, hiába jösz, Nem való néked ez a hely, Itt forr a lég, itt sír a zaj, Szegény fiam, oh menj csak el. Itt nem szabad, hogy lássalak,. Egy ölelésem sem tied . . . Időm, erőm, szemem, karom, — A mester mindent, bérbe vett.
kezed,
S e l s ú g o m , amit e l l e n e m
.
Legszebb dalom elédbe lép, Csengő hangon, bátran köszönt. És minden szó lágy muzsika . Mit ajkad csodakútja önt. De, kedvesem, most menj csak el. A szerelem itt rajta veszt. Lásd, akkor gyúl fel életünk, . Ha rég leszállott már az est.
Morris Rosénfeld.
A fahuszár meg a kis facseléd. —
Mese nagyon kis gyerekek v a g y nagyon öreg emberek számára.
Irta: M O L N Á R
—
FERENCZ.
A játékcsináló műhelyében a faragó kifaragott fából egy huszárt meg egy kis leánycselédet és a huszárt pirosra meg kékre mázolta és a kis leánycselédet zöldre meg lilára mázolta. A huszárnak szeme, szája meg bajusza volt, a. kis leánycselédnak csak szeme volt meg szája, mert neki nem való bajusz, mert ő leánycseléd. A huszár gyönyörű szép volt és a cselédke is gyönyörű szép. volt. Mikor igy egymás mellett állottak, azt gondolta a huszár : én nem szólok, szóljon ő előbb, mert én huszár vagyok. A cselédke meg azt gondolta : szóljon előbb a huszár, mert én nem szólok előbb, mert én vagyok a hölgy. És mert mind a kettő ezt gondolta, hát egyik se szólt semmit. Aztán a kirakatban álltak és azt" gondolta a huszár : tőlem hallgathatsz, én ugyan nem kezdem. A.cselédke meg azt gondolta :• akkármeddig -hallgatsz, én megvárom, amig elkezded. Aztán- megvette őket egy Bugaczi nevü és a kis fiának hazavitte őket, hogy .játszszék velük. De ők még mindig egy szót;.sem szóltak egymáshoz, sem a csomagban, sem a kis fiúnál ottlíon. És már régen játszott velük. a. kis fiu, meg a
518_ vendégek is, és a h u s z á r még mindig azt gondolta ; szóljon ő, ha akar. És a kis cseléd is még mindig azt gondolta : előbb szóljon a huszár. Aztán lokopott róluk a lakk. Aztán egyszer a Bugaczi nevűnek a kis leánya szájába vette a huszár fejét és lenyalta róla a festéket, csak a fele maradt rajta, ugy hogy félpofáju huszár lett belőle. A kis cselédkéről meg lekopott a lila pruszlik meg a zöld szoknya és őbelőle meg szürke kis cseléd lett, piszkos kis cseléd, nagyon sötét kis piszkos facseléd. Aztán letörött a huszárnak a keze meg a kardja, aztárt a Bugaczi nevü egyszer véletlenül rátaposott a kis cselédre, és m á r a fél pofája se maradt meg a huszárnak és egészen lekopott a kis cseléd és most már mind a ketten kopottak és töröttek és összefogdosottak voltak és még mindig azt gondolta a huszár : ő szóljon előbb, mert ő már kopott. És még mindig azt gondolta a cselédke : a huszár szóljon előbb, mert ő van eltörve. Aztán a gyerekek megunták őket, mert már semmi se látszott rajtuk, se a piros, se a kék, se a zöld, se a lila, se a szem, se a száj, se a bajusz. Most már törött fadarab volt mind a kettő és senki se tudta volna megmondani, hogy ezek mik, csak éppen a facselédke tudta, hogy a huszár egy huszár és csak éppen a huszár tudta, hogy a kis cseléd egy kis cseléd. De még mindig azt gondolta a huszár : én biz nem szólok, amig ő nem szól, mert én már öreg vagyok, ő meg még fiatal. E s a facselédke gondolta : a huszár még szép, én meg már csúnya vagyok, szóljon ő. Es a Bugaczi nevü felrúgta és kidobta őket és a szobalány a fásládába lökte őket. És senki nem kérdezte : hova lettek ? Mert már végük volt. És egyszer befűtött velük a szobalány reggel, mikor még mindenki aludt, a kályhába legalul papirost rako'tt, aztán őket rakta, aztán aprófát rakott és aztán szenet rakott és aztán gyufáért ment. É s a papirost g y ú j t o t t a meg először és mikor a papiros égni kezdett, nagyon szomorú lett a huszár és gondolta : én nem haragszom a cselédkére, én csak azért nem szólok, mert fából vagyok. És a cselédke sirt és azt gondolta : most még van idő, egy perez, szóljon ő, én nem haragszom rá, de nem szólok, mert fából vagyok, mit csináljak, nem tehetek róla. És akkor megégtek mind a ketten és könnyű barna füs-" töcske lett belőlük és a kémény tetején hó volt, mikör kiszálltak a sötét lyukból és a reggeli szél- átfújta őket a .Dunán. Én az ablakból néztem, hogy merre szállanak, de a Duna fölött eloszlottak a levegőben ; kár, mert szerettem volna nagyon sokáig utánuk nézni.
Valóban,
a
nők
rejtelmesek,. mert
birnak
bennünket
férfiakat szeretni. *
Senki sem meri. magát ölyannak mutatni,
amilyen.
De
egy mégis meri: az örült. * . A guny öndicséret.
*
* - A k i nem dolgozik, a z . . .
meghízik.
v
Krónika II. Állat és ember. — augusztus
2.
Ha a pszihológust kérded, hogy melyik - állat áll legközelebb az emberhez, azt a feleletet ~ kapod tőle, hogy a majom, ha az anatómushoz teszed ugyanezt a kérdést, azt feleli, hogy a disznó, ha a vadászt kérdezed, az a kutyára szavaz, -ha pedig az állatszeliditő véleményét kéred ki, az feltétlenül azt feleli, hogy az oroszlán. És nem is csodálatosképpen, .hanem egészen természetesen mindnek .igaza lesz. Mert az élet, még ha tudományna,k v a g y tapasztalatnak nevezik is, bizony nagyrészt vesszőparipa-rendszerre' van berendezve és ez igy nagyon jól van, mert aki rövidlátó, az mindent sokkal jobban mégnéz, mint akinek az egész szemhatárt átfogja a tekintete. A k i az állatban a pszikhét keresi, de fiziológiai alapon, az a majmot látja .hozzánk legközelebb, aki tisztán á testi körülményeket keresi, abban bámulatot kelt a disznó'gyomrának és vegetatív életének az emberéhez való hasonlatossága, sőt csaknem azonossága, aki egészen empirikusan ' dolgozik és az állatot cselédnek • használja, abban felébred a tapasztalat, hogy az állatok között a legintelligensebb és leghasznavehetőbb cseléi ,a kutya, aki pedig a páthosz és a többi teremtett helyváltoztató-lény felett való uralkodás mutogatása révén jut állatokkal való foglalkozáshoz, annak . minden igazi érdeklődése az oroszláné. Tükör az állat, mindenki a maga arcza legérdekesebbnek gondolt vonását látja meg benne és a tükör még miss Pastranának is azt felelte, hogy van emberi érdekességü szép az arczán. Már most : egészen bizonyos, hogy aki akár mesterségből, akár mulatságból olyan behatóan foglalkozik az emberrel, mint a vadász, v a g y ' az állatszeliditő az állattal, az v a g y emberszeretővé, vagy ember-' lenézővé lesz, de semmi esetre sem embergyűlölővé'. Szakasztott igy oszlanak két felekezetre az állatszeliditők is. V a g y bolondulnak az állatjaik után, v a g y jószivvel lenézik őket. A k i mi állatot gyűlöl, azt sohasem fogja megszeliditeni. Amig épkézláb voltam, nagyon szerettem a különös emberek társaságát és egypárszor óriási nagyokat és érdekeseket hallgattunk együtt a Vampeticsnél azzal az öreg oroszlánszeliditővel, aki a hat v a g y hány oroszlánjával együtt még az én diákkoromban rekedt itt az állatkertben és akinek a nevét nem tudom. E z az ember nagyon gyűlölte a szúnyogokat, mert a musliczák folyton a spricczerébe csapódtak, — nem volt képes megszeliditeni őket — és egyszer azt mondta nekem az oroszlánokról : — Dész szán oame Kerls. Man haelt sie mit v 'nem Zahnstocher in Oadnung. E z volt az állatlenéző állatszeliditő. Amikor bement a Leó, meg a Szultán, meg a többi fantáziátlan nevü oroszlánja közé, azok még csak "rá sem hede-
519_ ritettek, nem féltek tőle, csak engedelmeskedtek neki • és nem támadták meg, mert a dióbarna szemükből kilátszott a gondolat : »ezt nem érdemes' bántani, hiszen nem szeret bennünket«. Talán ennek a megérzése vezette rá az öreget arra a meggyőződésre, hogy az oroszlán áll legközelebb az emberhez. Mert ő is azt vallotta, hogy az oroszlán egészen bizonyosan ember volna, ha az az egy képesség nem tagadtatott volna meg tőle, hogy naponta megigya a tizennyolcz spricczert a Vampeticsnél.. Miss' Helio.tt, aki' most szenzáczionálja mutatványaival Budapestet, ugy tetszik, az állatszeliditők másik felekezetéhez tartozik/Szereti az állatjait, tehát ellenséges lábon él velük. Militant amantes. Neki nem hétköznapi ut, nem megszokott ösvény a ketreczbe való bemenés,. hanem mindennap megujuló érdekesség. Es a prödukczióin látni, hogy milyen nagy a kölcsönhatás az ember közt és ámaz állat között, amelylyel foglalkozik.. A vampeticsbeli öregnek a filiszter, józsefvárosi temperamentumu oroszlánjaival szemben a miss Heliott oroszlánjai asszonyosan idegesek, ingerültek és — hogy ugy mondjam — csak pszikhológiai utón tarthatók rakonczában, mint az asszony. A z unalmasságig komoly .eltöprenkedésre érdemes dolog, hogy a legvadabb, a legrakonczátlanabb köztük egy nőstény oroszlán maradt. Asszony, az asszonyt nem tudja majorizálni, lefelsőbbségezni sem akkor, ha a szomszédasszony lencsecsuszpájzának a kiöntőbe öntött maradványairól van szó, sem pedig akkor, — no pláne akkor ! — amikor egyik a másikat a világ előtt akarja produkálni az engedelmességben^ A z első esetben v a g y folyosói szóváltás, v a g y pletyka lesz az ügyből, a második esetben az a csodálatosan szép mutatvány, amikor az állati nőstény szegül szembe az emberi asszonynyal és mi férfiak ezt anélkül nézhetjük, hogy a belépőjegyünk árán kivül valami egyéb érdek is fűzne bennünket ehhez a legfeljebb Dumas fils tollára érdemes nőstényi szembeszegüléshez. Es mégis csak az a legérdekesebb, hogy miss Heliott nem akkor a legérdekesebb, amikor állatjainak a legfenekedőbbjével áll szemben, hanem akkor, amikor a nagysörényü himek szinte az öngyilkosságig, sőt még tovább, a megalázkodásig engedelmeskednek neki. O l y a n ' könnyűnek látszik a produkcziónak ez a része és olyan veszedelmesnek az a másik, a nőoroszlánnal. Pedig a nehéz, az igazán nehéz, az az a simán lefolyó, és a könnyű, az igazán könnyű a hörgő, hördülő nőstény visszaverése. Mert az első már csaknem a pszikho-szerelmi harcz magaslatán áll, a másik pedig — kofa veszekedés. Hanem annyi bizonyos, hogy az ember és az állat között az igazi kapcsolatot nem a majom adja, nem is a disznó, nem is a kutya, még az oroszlán sem, hanem az asszony. Amivel sem miss Heliottot, sem a nőstény oroszlánjai nem akarom bántani. Mert nagyon lenézem és nagyon szeretem az — állatokat. Man haelt sie doch mit 'nem Zkhnstocher in Oadnung. Arne.
A vetélytárs. Irta: H E N R I
DE
RÉGNIER.
(2)
Courjeuben ismerték Thomassiére ur történetecskéit, de ez mit sem v e t t . el a tiszteletből, amelyet vele szemben tanúsítottak. Valenglin, -mint mindenki más ..is, tisztában volt ezzel a dologgal. Séta v a g y vadászat közben gyakran találkozott Thomassiere-rel, aki a maga módjára cserkészett, pásztorlányokat v a g y libaőrzőket kutatva. Vidáman köszöntötte és gyorsan távozott onnan. A derék öreg e diszkrét viselkedése miatt különösen nagyrabecsülte Valenglint, akit nagyrészt, ezért fogadott olyan, szivesen, amikor házassági szándékkai jelentkezett házában. Valenglin ezért némi bánatot is érzett, amikor Thomassiére urat kinyújtóztatva látta-, két- szál gyertya közt, széthasított koponyával, összekulcsolt kezében egy kis pusz'páng-galyat tartva. A hajnal kezdett derengeni már, amikor Válenglin visszavonult. Köszönt az özvegynek; aki- karosszékében aludt, s Thomassiére kisasszony csendben, elkísérte a nagy kapuig, ahol elbúcsúzott tőle. Kelet felé már fehéredett az ég. Valenglin hazamentében a Jézuslányai klastrom kerítése mellett haladt el'; valami kis reggeli harang csengett, halkan, félhangon, mintha hívna valakit ; aztán Valenglin elfordult egy utczácska sarkán és csak a saját lépéseinek kopogását hallotta. II.
"
•
A temetés után való napon Valenglin meglátogatta Thomassiérené asszonyt. Szegényke _sokat sirt, mig végighallgatta a czerimónia részleteit. O csupán a harangokat hallotta, melyek egész délelőtt kongottak és jól esett neki megtudni, mi és miként történt. Olyan volt a természete, hogy ki kellett elégíttetnie azt a hiúságát, amely elfog bennünket még olyan dolgoknál is, amelyek pedig voltaképpen alapos leczkék volnának f elfuvalkodottságunknak. U g y látszik, valami tisztesség van abban, ha semmiségünket ünnepélyesen kikísérik és Thomassiérené nem volt érzéketlen aziránt, hogy férjét az utolsó útjára mindenféle rangn emberek nagy tömege kisérte, u g y ' hogy az utcza és a templom h a j ó j a teljesen:megtelt; E g y mellékkápolna alatt temették el a halottat. Egyetlen egy barátja sem -tagadta meg tőle a legfőbb udvariasságnak azt a megnyilatkozását, amelyet viszont is megadott volna emezeknek. Parfondvál és Rentours urak az első között voltak és észrevették Aiguisy ur jelenlétét is. Susogás támadt körötte, amely morajjá dagadt volna, ha Valenglin, hogy lefegyverezze a gyanút, amely akkor Aiguisyre háramlott, nem tartja kötelességének feltűnően üdvözölni. A z apró. ember ezt a köszönést érthetetlen gőggel és tartózkodással logadta, annyira fölidézte haragját a gyászba öltözött Valenglin látása, amely eszébe juttatta, hogy ő kudarczot vallott ott, ahol a másik oly könnyen ért czélb Thomassiére kisasszony, ugy látszott, nem érdeklődik annyira Valenglin elbeszélése iránt, mint az édesanyja. Hallgatva, lesütött szemmel ült. Valenglin észrevette némaságát és szomorúságát. Ezért, mikor Thomassiérené valami háztartási dolog miatt fölkelt és magukra hagyta őket, Valenglin különösen feszesnek érezte ezt a helyzetet, amely máskor látogatásainak kellemesebb fele volt : ilyenkor beszélhetett Thomassiére kisasszonynyal szabadon az érzelmeiről, de most, hogy társalgást kezdhessen, általánosabb témát kellett választania, az alkalomhoz illőbbet. Valenglin az élet
o
520
rövidségéről beszélt s a balesetekről, amelyeknek alája van vetve. Balgáknak mondotta azokat, akik a boldogság tartósságában bizakodnak. É s áttért a veszteségekre, amelyek bennünket érhetnek. — A legnagyobb veszteség nyilván atyánk elvesztése, noha a Gondviselés gondoskodott arról, hogy enyhitse, mert megtanit arra, hogy a természet törvényeiből következő szükségnek-tekintsük jazt, hogy akik minket az életben megelőztek, megelőzzenek a halálban is. Nekik köszönhetjük azt, hogy élünk, valamint nekik köszönhetjük azt, hogy meg kell halnunk. E z a közös sors, az elkerülhetetlen végzet. Hozzátette ehhez még mindazt, amit eléje adhatott, de Thomassiére kisasszony nem szakitotta félbe és mikor befejezte beszédét, mintha válaszolni sem akart volna reá. Csak ült mozdulatlanul a fekete gyászruhában. A nyitott ablakokon át beáradt a levegő. Szeptember közepe t á j á n voltak. A kert gyümölcsösfái' szépen nyirott kúpjaikat szabályos vonalakban sorakoztatták ; a vizparti nyárfák lágyan rezgették egyenetlen zöldjüket. Valenglin zavartan keresett valamely ujabb ösvényt, hogy arra vigye a beszélgetést. Thomassiére kisasszony érezte, hogy mit akar, mert egy mozdulattal megállította. — Ne keressen — mondotta V a l e n g l i n n e k — egyéb vigaszt s bocsásson meg, ha csak fogyatékosan felelek • azokra, amiket már szives volt elmondani, ö n , igen finom érzékkel, megkimélt attól, amitől legjobban rettegtem. V a n n a k körülmények, amelyekben érzelmeink nem juthatnak szóhoz s köszönettel tartozom önnek; mert csak oly gondolatokat érintett, amelyek a halállal szemben minden emberben támadnak, s nem vegyit'ett bele semmit abból, aminek mellőzését különben kérnem kellett volna ebben a pillanatban, ö n , magaszántából is, annyira tisztelte ezt a v á g y a m a t , hogy most már van elég bátorságom arra, hogy végig elmondjam önnek gondolataimat. Valenglin meghajtotta magát, . . — Könnyebben intézném önhöz kérésemet, ha ön nem szoktatott volna ahhoz a gondolathoz, hogy bánatot fog okozni önnek, amit kérni akarok. A z ön jósága a hibás abban, ha nem habozom felkérni önt, hogy tetézze ezt a jóságát még valamivel. S ön bizonyára beleegyezik abba, amit kivánok.: kis ideig ne keressen alkalmat arra, hogy velem találkozzék. E z a kívánságom ne sértse önt, mert elmélkedésre és magányra v á g y ó lélekből fakad. A z t is mondhatnám, hogy. kötelesség ez, amit a körülmények rónak rám, s ön legjobb tudása szerint segiteni fog teljesítenem' azt a' kötelességet. Vannak annyira hirtelen események, hogy teljesen megzavarnak bennünket. Fel kell ismernünk ezeknek a természetét, hogy teljesen megértsük a bennük rejlő tanulságot. A baleset, amely reám lesújtott, ezek közül való. Még most is teljesen lenyűgöz és a magányban kell igyekeznem teljes értelmének felfogásán, ö n bizonyára respektálja ezt az őszinte vágyat. S az ön távolléte segítségemre lesz abban, hogy gondolataim el ne kalandozzanak. Thomassiére kisasszony egy pillanatra elhallgatott. A z t á n folytatta : ' — Kötelességünk azok iránt, akiket elvesztünk, iiem ér véget velük ; folytatódik és váratlan formákat ölt. A gyermeki szeretetnek, s különösen ennek, megvannak a maga követelései. Sőt bizonyos esetekben oly hangon beszél, amilyet nem is sejtettünk volna róla korábban.- E z t a hangot akarom én meghallgatni. A fohász segiteni fog parancsának megértésében. A z ön érzésének komolysága feljogosit arra; hogy öntől ezt a különös tanúbizonyságot kérjem. A z t látnám ebben,
hogy boldogult apám nem csalódott, mikor flágyrabecsülte önt és megerősitette tanácsával válasz ásómat. •Atyja nevét kiejtve Thomassiére kisasszony arczán ismét könnyek peregtek alá. — Egyébként — folytatta — apám Ítélete jó volt, és szive még jobb s csodálkozom azon, hogy Isten nem tartotta számon ezt s nem kimélte meg a váratlansága és hirtelensége által rémes haláltól. De nem szabad vitába szállni az isteni gondviseléssel: intézkedései felülemelkednek gondolkodásunkon. E z a szokatlan beszéd nagyon meglepte Valenglint.* Thomassiére kisasszony olyannak mutatko•zott most, amilyennek nem ismerte. Különben ez a jogos fájdalomnak következménye lehetett. Hiszen csak arról volt szó, hogy haladékot adjon ennek az ifjú léleknek arra, hogy felocsúdjon a súlyos csapás hatása alól. ' Sőt Valenglin, aki önző is volt, talán jobban szerette, ha Istenre bizhatja a szép leány m.egvigasztalását, ahelyett, hogy neki magának kelljen ezzel foglalatoskodnia. Erre igen kevéssé alkalmasnak látta magát, mert Thomassiére elvesztését könnyen feledhető csapásnak érezte. Leánya is ezt érzi majd, ha már a gyászt megillető fájdalmat végigszenvedte. Jámborsága ebben segiteni is fogja. Valenglin emlékezett rá, hogy, bizo íyos esetekben,.ő maga is hirtelen isten felé fordult s ebből a legszebb hasznot is húzta, ámbár, rendesen, sokkal erős e b b . v o l t a hitben, mint amily buzgó annak gyakorlásában. Igy magyarázta Valenglin Thomassiére kisaszszonynak visszahúzódó, magányra vágyó, vallásos szeszélyét. Mindamellett kissé meglepte a dolog, de ennek okául azt mondotta magának, hogy többet nézett eleddig jegyese; testi alakjára, mint lelki összetételére. Őszintén szólva : ezzel nem is gondolt sokat, mert ugy vélte, a házasságban sokkal több közös érdek van, semhogy á kellő egyetértést meg ne lehetne találni arra, hogy az együttélést kellemessé és szilárddá tegye. Ami- pedig azt a kis fölösleget illeti, amely ezen tül a házasságot még széppé is teszi, ugy hitte, Thomassiére kisasszony szépségében ezt is megszerezheti. Mindez elég könnyű szivvel fogadtatta el Valenglinnel jegyese kikötését. Megigérte neki, hogy egy hónapon belül nem fog találkozni vele. Ennek az időnek elmultával épp oly gyakran felkeresi, mint eddig. S akkor megállapítják a lakodalom idejét. Valenglin egyelőre egyetlen igét sem szólt erről. Thomassiére kisasszonyt egyéb, gondolatok foglalták el sokkal inkább, semhogy ilyesmit eszébe juttatott volna. Valenglin tartózkodott minden erre vonatkozó cZélzástól, ugy hogy az arczát sem húzta el, amikor Thomassiére kisasszony arról a lelki segítségről beszélt neki, amelyet Larnot asszonytól volt szándékában kérni. E z a hölgy állott élén a Jézus-lányai zárdának, szegről-végről rokona volt Valenglinnek, aki végtelenül bárgyúnak tartotta. Semmi más esetben el nem titkolta volna ezt a véleményét Thomassiére kisasszony előtt, de ugy gondolta, hogy az a sok ellenséges dolog, amit ennek a száraz és megkövesedett agg nőnek tanácsaiban találni fog, sietteti • Thomassiére kisasszonyban a világiasabb gondolatokra való visszatérés v á g y á t . Miután ebben megállapodtak, Thomassiére kisasszony búcsúzás előtt még egyet kért Valenglin úrtól. • Édesanyja nagyon szerette volna, ha a bűnös tett helyénkálváriát állitanak ennek a lesújtó és gyászos esetnek emlékezetéül.
521_ A leány tehát Valenglint bizta meg ennek a jámbor vágynak teljesítésével. Valenglin megígérte, hogy mielőbb végére jár s megigérte, hogy nemsokára- felállíttatja Annak képét, aki valamennyőnk bűnéért halt meg, oda, ahol Thomassiére a maga bűne miatt elveszett.
III. A plébános és a káptalan, akikkel Valenglin Thomassiére asszony kívánsága dolgában tanácskor zott, annyira hivei voltak a tervnek, hogy a jámborság emez aktusából hajlandók voltak közczerimóniát rendezni, amelyre az egész város; megjelenjék. Egyébként emberek elé nem lehet elegendő képét állitani a Megváltónak : nemcsak az egyházakat kell az Urnák szentté avatni s minden házi tűzhelyet megvédenie, hanem ott kell lennie a keresztutakon és mindenütt másutt is. — Mert, uram, — mondotta Virlong abbé Valenglin urnák — napjainkban Isten nagyon elrejtőzik s nem tesz eleget az ájtatosság felújítására és a képesség ösztökélésére. Alig törődik vele s az egészet reánk bizza. Azelőtt, uram, nem igy volt. Többet és jobban cselekedett. Sőt attól sem tartózkodott, hogy személy szerint megjelenjék. Látható megjelenése hevitette a hivek buzgalmát és bátorította hitüket. Ma már alig gondol azzal, hogy mindenkinek megnyilatkozzék s ezt; uram, köztünk maradjon, igen rosszul teszi. Imáimban mindennap el is mondom n e k i : »Ime, nem hallgatják meg odafönt a Szent Gergely-egyház lelkészét!« És Virlong abbé leejtette mind a két sarkát szájának, amely nagy és széles volt sovány arcza közepén. — Tudom jól, uram, — folytatta aztán — h o g y ez nem szükséges; de meg kell engednie legalább, hogy nem volt ez haszontalan s a csodáknak megvolt a maguk jó oldala. A z emberek feledékenyek : segíteni kell emlékezetüket. Nemde nem : jobb hijján most arra kényszerülünk, hogy fából és viaszból faragott képeket használjunk és igy helyezzük el Istent a nép elméjében. Ezért, uram, Thomassiérené asszony terve valóban keresztényi lélekből sarjad s mindenképpen csak heyeselhető. É s Virlong abbé azonnal meg is nevezett Valenglin urnák egy képfaragót, aki az Urnák nagyon helyes formájú és hasonlatos képét tudja megcsinálni. Valami rőtfej ü kis ember volt ez, aki a nagy külvárosban lakik, a folyón tul, a hidhoz közel. Valenglin ur rá is akadt boltjában, ahol a sok forgács között egy deszkaszálat gyalult éppen. Luchoux mester el is magyar á z t a neki.tehetségeit. A z t is megmondta, hogy vevők hiján kénytelen apró javitó-munkákig aljasodni. De felajánlotta, hogy azonnal abbanhagy minden mást és munkába fog s biztosította Valenglint arról, hogy egy hónapon belül befejezi a müvet, amelylyel feltétlenül meg lesz majd elégedve. Luchoux mester szavának állt és Virlong abbé sem szegte meg igéretét. A megállapított határidő előtt való héten bejelentette a szószékről, hogy Thomassiérené asszony Krisztusát nagy pompa közepett fogja felállítani a gisquetsi keresztúton, — a következő vasárnapon, vecsernye után. A hivek vállukon viszik majd, proczesszióban, az utczákon végig, a kijelölt helyig. Végül, az egész parókiát megintette, hogy csatlakozzék a menethez, annál is inkább, mert az egész káptalan is ott lesz, egyrészt, hogy Istent képében tisztelje, másrészt a megboldogult Thomassiére ur iránt" való tiszteletből. Thomassiérené asszonyt Valenglin értesítette.erről a szép t e r v r ő l ; Valenglin éppen akkor tért vissza beaulignoni kastélyából, ahol távolléte idejét töltötte.
Látogatásáról előre. értesitést küldött, hogy Thomassiére kisasszony, ha akarja, elkerülhesse. A leány valóban nem is jélent meg. A z özvegy egészen szabadjára beszélhetett. Nem is mulasztotta el, mert természeténél fogva fecsegő volt. Gratulált Valenglinnek, hogy oly pontosan teljesítette igéretét, ellenben rosszalta, hogy leánya nem tett ugyanugy. De az i f j ú léleknek a t y j a elhunytán érzett fájdalma kimentheti ezt a szeszélyt. Valenglinnek aztán végig kellett szenvedni könynyeket, panaszokat, haszontalan és hiábavaló beszédeket, melyekbe az öreg nő érdeklődésének tárgyai vegyültek. Egészségi állapota is ezek közül való volt. És Valenglinnek meg kellett tapogatnia Thomassiérené kezén a daganatokat. Bizonyos, hogy a leány jobban tett volna, ha anyjának borogatásokat és kenőcsöket készit, mint hogy a zárda imatermében tölti idejét. Thomassiérené mindamellett elkezdte dicsérni madame Larno't-t. — Thomassiére kisasszony erős vigaszt köszönhet ennek a szent nőnek. De ez természetes is, mert hiszen nem volt mellette az a született vigasztaló, amilyen egy jó férj szokott lenni ilyenkor. É s Thomassiérené sóhajtott, mintha az ő férje is kitűnő vigasztalója lett volna igen sok bajában. Valenglin, hogy nyiltan kimondjuk, noha vallásos ember volt, nem túlságosan szerette a zárdákat. Ezekben a lelket gépies szolgaságra sülyesztik v a g y veszedelmes izgalmakba hajszolják. S fölvetette magában a kérdést, mit n y ú j t h a t Thomassiére kisasszonynak madame Larnot társasága ? Valenglin évenként egyszer-kétszer meglátogatta jámbor rokonát, de csak a rácson át. A z asszony a rácsnak támasztotta sárga, ránczos arczát. É s milyen különbség volt az ő arcza és Thomassiére kisasszony egészséges, friss arcza között ! Erre gondolt, amikor a Jézus-lányai zárda fala mellett elhaladt. S ekkor vette észre először, hogy mily magas ez a fal. Nem tetszett neki a zárda homlokzata sem s kellemetlen hatással volt reá az a gondolat, hogy Thomassiére kisasszony mindennap belép a kapuján. • F á j t neki, hogy odamegy a szép leány és bezárkózik órák hosszat, ahelyett, hogy a szép őszi napokon a kert utjain sétálna b á n a t á v a l / a m e l y magától- is elfoszlanék kint a szabadban, mig nézné, hogy -siklik alá a viz és hogyan sárgulnak a nyárfák a partján. Luchoux mester zavarta ki ezekből a gondolataiból. A kitűnő férfiú a falhoz annyira közel suhant el, hogy csaknem a hátát súrolta, mint a macskák szokták. Óriási tenyereit egymásba csapkodva beszélt Valenglinnel. E z a két nagy tenyér gyalulta, faragta és festette a Megváltó képét. Már nem volt hátra egyéb, mint a sebhelyek megalkotása. Luchoux mester friss és vérző sebhelyeket igért. • A Szent Gergely-egyház csarnokából indult el a proczesszió vasárnap, vecsernye után, hogy a gisquetsi keresztúton v i g y e . Luchoux mester remekmüvét. A z utczák zászlókkal és lombfüzérekkel voltak ékesitve. A z ablakokban szőnyegek csüngtek. Szép, tiszta idő volt. A szomszédos tanyákról is eljött a nép. Egész Couerjeu talpon volt. A kereszt a templom csarnokát tizenkét nemes ur vállán fekve hagyta el. K ö z t ü k volt Parfóndval és Rantours ur, valamint Aiguisy ur is, akinek apró termete meggörnyedt a - n a g y suly alatt. A z emiitetteket csakhamar erősebb karoknak kellett pótolniok, mert csaknem egy mértföldre való utat kellett megtenni a courjeui kövezeten, meg az országút kavicsán
522_ is és Valenglin szivesen engedte át helyét a kövér Vignónnak, a kovácsnak, akinek az izmai sokkal inkább voltak' a teherhordásra teremtve. Lassan haladtak előre. A hordozók, mozdulatai a keresztrefeszitettnek valami, az isten tudja mi, tragikusai és elevenet kölcsönöztek. A széttárt karok mintha a hordozók vállába kapaszkodtak volna. Durván faragott szobormű volt, tele festve a legélénkebb színekkel. Lűchoux legjobb tehetsége szerint alkotta meg. Bordái kiálltak sovány oldalaiból; a fejét óriási töviskorona húzta le. A négy sebhely : négy nagy vörös folt volt.
kisasszony előtt, de l á t t a / h o g y a leányon valami különös zavar vesz erőt s hallgatását is csak azzal szakítja meg, hogy . szárazon odaszól: Köszönöm ! s aztán helyet foglal az "édes a n y j a mellett.- Aztán a székhordozók felkapták a járómüvet és megindultak s otthagyták Valenglint, aki elgondolkodhatott énnek a fogadtatásnak furcsaságán. Sokáig állhatott volna igy, gondolataival elfoglalva, ha a kis kutya, mely az imént ugatott, nem kószált volna körötte s lábaihoz nem törleszkedett. volna. Valenglin el akarta rúgni az állatot, mikor észrevette, hogy a szájában levelet tart, amit bizonyára a jelenlevők egyike ejtett ki zsebéből, térdeplés közben. Valenglin föltette magában, hogy átadja annak, akit illet, mihelyt elolvashatja a czimét, mert már nagyon sötét volt ahhoz, hogy kibetűzhesse. A z éj csaknem leszállott és Valenglin visszafordult Courjeube, mig az üzenethozó k u t y a folytatta az ugatást, a szélben, a homályban, éles és vékony hangokon.i .
. Mert a távolból jövők szeme számára készült, az alak közelről szörnyű volt, s amint menetközben meg-megrázták, valósággal ijesztő mozdulatokat tett. Most már a városon kivül voltak s a proczesszió az . országúton haladt. Valenglin hátrafordult, hogy megnézze. A z emberek lassan lépkedtek, nagy rendben és a csizmák, czipők hangosan csoszogtak. A szent-. . zászlók fentlobogtak az egymás mellé szoruló fej ek (Folytatása következik.) fölött. Hátul jöttek a nők. Sokan meggyújtott gyer-; t y á k a t hoztak s mikor a zsoltárok refrénje elhangzott, csak a léptek z a j a töltötte meg az egész mezőséget. Elől a ' p a p o k jártak és a városi hatóság emberei. Thomassiérené asszony hordozószéke előbb érta gisquetsi keresztutra, mint a menet. L e á n y á v a l együtt szállott ki belőle. Valenglin üdvözölte őket és megállott, nem messze Aiguisy ur kocsijától, amely már a gazdájára várt ott.' Mert, ha Aiguisy ur le -is Műveltség, ereszkedett annyira, hogy gyalog kisérte az Isten képét, aug. 2. meg akarta mutatni, hogy egyébként nem szokása-'a gyalogjárás. E z t már bebizonyította az elmúlt'héten, A statisztika lassan jár, tovább ér : mi szépen amikor Graffard Péternek, Thomassiére gyilkosának, -kimérgelődtük magunkat a matúrák idején, aztán elakasztására is kocsin ment. Magát az akasztást, úgy csöndesedtünk, a középiskola pedig, a kimerült vieux látszik, • igen nagy-örömmel nézte végig. • marcheur gyűjti az uj erőt szeptemberre. A statisztika Azon a helyen, ahol a gyilkosság történt, kőeközben nyugodtan rak'ta sorba a számait, s most. egyalapot állítottak, hogy a fakeresztet arra helyezzék. A tömeg tolongott, hogy lássa : miként esik meg ez, szerre fej bevág bennünket az eredménynyel : a vizsgákA munka nehéz volt és elég sokáig tartott,' ámbár nak nekiment a budapesti középiskolákban körülbelül mindent előre elkészítettek. Végre a súlyos gerenda tízezer fiu s ezek közül megbukott több, mint kétezer. lassan felemelkedett a figyelmes arczok; fölé, egyszerVagyis huszonkét százalék. kétszer ide-oda ingott a köteleken, amik tartották, aztán helyrebillent és egyenesen állt . s mindenki láthatta A k i barátja a költői igazságszolgáltatásnak és rajta Isten képmását. kedvelője az erkölcsöknek, az búbánatos örömmel látVérző karjait széttárta, festett alakját és lábait- h a t j a ebből, hogy a bizottságok jól végezték a dolgukat, mereven kinyújtotta, mig a feje, a tövisek súlyától á tudomány szentelt csarnokába — v a g y minek hiják —: félrehajol tan, mintha lenézett volna 'az emberekre, pedig nem eresztik könnyelműen azt, aki oda nem való. akiknek bűneit megváltani Krisztus a földre jött. ' ' A z egybegyűltek térdre vetették' magukat. A z Csak az a leverő benne, hogy a magyar haza minden asszonyok sirtak, egy kis k u t y a ugatott és a Szent száz reménysége között huszonkét záptojás van. K á r , Gergely-egyház papja a Te Deumra kezdett. hogy nekem nincsenek erkölcsi szempontjaim, mert Későré járt és a nap már lehunyóban volt, mikor különben ebben a tudatban megnyugvást, megbotrána tömeg oszladozni kezdett. Aiguisy ur kocsija távozott kozást, büszkeséget v a g y más nyugodalmas polgári érzést már s a keresztúton csak Thomassiérené asszony hordozószéke állt. A z özvegy maga ott térdelt a tűben, találhatnék. Igy azonban kénytelen v a g y o k azt kérdezni: s , mellette leánya is. Valenglin várt, mert beszélni vájjon a kétezerkétszáztizenhat bukott között hány akart velük, ha majd fohászukkal végeztek. Thomassiére kívánkozott a tudomány gráltemplomába ? Mert azokkisasszony fejezte be előbb az imát. A vaskos özvegy nak ugy köllött ; a magyar kultura becsülete kívánja; nehezen kelt föl térdéről s aligha tudott volna a horhogy a testőrsége válogatott lovagokból álljon. De hátha dozószékbe felszállani, ha Valenglin ott nincs és nem olyanok is voltak a bukottak között, akik nem levetett segiti. Nagyokat sóhajtott is közben. sarukkal akarták a tudomány fényességét imádni, hanem Éppen letelt a hónap, amely alatt, ígérete szerint, Valenglin meg nem látogatta Thomassiére kis- előreszegezett revolverrel a mindennapi kenyerüket akarasszonyt s valami köszönetre érzett jogot, mert ilyen ták kiharczolni egy olyan uton, ahová diploma nélkül hűségesen megfelelt, a leány kívánságának. Á m b á r a nem eresztik az embert ? Mi lesz ezekkel, és mi jogon hely maga nagyon kevéssé volt alkalmas a társalgásra, veszi el valaki a telekkönyvi iktatás reménységét egy mégis számított arra, hogy a leány néhány szóval embertől, mert az gyöngének bizonyult a latin rendmegmondja neki, hogy most már találkozhatnak. hagyó igék tudományában ? — Teringettét, ezekkel az Ebben a reménységben állt levett kalappal Thomassiére
Krónika III.
523 emberekkel igazságtalanság'történt, s azonfelül be is vannak csapva. Mert az iskola ugy tett, mintha a Tudomány kapuját csapta volna be előttük, s ezt ők nem is bánták volna ; a valóságban azonban nem ezt cselekedte, hanem szegény fiuknak a kenyerét tette föl olyan magasra, hogy el ne érjék. Már aztán ettől, hölgyeim és uraim, az álluk koppan. Es joggal kérdezhetik : mit csináljon hát az az ember, aki adóhivatalnok akar lenni és lehetne is a tehetségeinél, szorgalmánál és egyéb tulajdonságainál fogva, — de nem tud megbirkózni némely tudományokkal, amelyekre sem az adóhivatalban,- sem a vele egybekötött társadalmi életben egy csöpp szükség' sincsen ? Magában a fővárosban egyetlen iskolaév végén kétezerkétszáztizenhat bukás mutatja, hogy milyen égető kérdése ez a magyar közoktatásnak. A z iskola nem töri a feleleten a fejét, hanem buktat. — Azonban brűler n'est pas répondre, s a bukás után sem én nem tudom, sem a megbukottnak- nincs fogalma róla, hogy hát mért is jelenti a tantárgyakban való elmaradottság azt is, hogy a z : ember képtelen olyan kenyérkeresetre, aminek semmi köze sincs ahhoz a tantárgyhoz — -sőt a legtöbbször egy-kettő kivételével az összes tantárgyakhoz. A v a g y pedig alapos köze van egynéhány tudományhoz, amihez azonban viszont a tantárgyaknak nincsen semmi közük. A szegény fiu aztán áll ebben a labirintusban és v á g y öngyilkos lesz, v a g y kettétörött ember, esetleg pótvizsgával rak jó flastromot áfalábára, -— azt azonban világéletében sem fogja megtudni, hogy mit keresett ő a múzsák berkében kilencz órakor. Akármit, akármit nem, egy dolgot semmi esetre sem : a műveltséget tudniillik. Holott pedig az ő egész iskolai kálváriája ennek a czélnak s z o l g á l . . . Hogy, hogy nem, az iskola tele van azzal a hittel, hogy vannak foglalkozások, amire nem alkalmas az olyan ember, aki nem ért a mesterségén kivül eső tudományok közül é g y légióhoz. Semmi kétség, ez gyönyörű és kívánatos dolog lenne, kiváltképpen, ha lehetőleg az összes foglalkozások ilyenek volnának. De nem is csépelvén azt a szalmát, hogy mennyire hasonlít a műveltséghez az a habarcs, amit a középiskola-tapaszt — ha tapaszt — az emberre : bizonyos, hogy az iskola ezt a czélt még a maga módja szerint se tudja elérni. Pedig szerencsére az iskola önönmagát sem veszi' túlontúl komolyan és a jó tanulók között is csak kivételképen akad, aki csakugyan tudja azt, ami a bizonyítványában áll. A tanárok, ezt meg köll adni nekik, legtcbbnyire elég kevés tudással eresztik odébb a fiukat. E z azonban, akármennyire vigasztaló a fiuknak, tulajdonképpen a legszomorúbb az egész dologban. Mert ez "annyit jelent, hogy még a kyalifikáczió felé akadálytalanul haladó diákok sem érik föl a szükséges műveltségi diapasont. É s pedig azért nem, mert nem is érhetik. A z olyan iskola, amit minden nem tökéletesen proletár- v a g y Aa?//aÁe«4-életpályára induló embernek el köll végezni, nem kívánhat többet, mint amire Mindenki János képes. Mindenki János p e d i g — ha j öl esik, tessék ezen elérzékenyülni a vezérczikkirásig —
riem képes arra, hogy a maga mesterségén kivül olyan dolgokat is megtanuljon, amiknek a hasznát nem látja. És ha kénytelen vele, hogy akár az accusativust kivánó praepositiókat, akár a fény interferencziájáról szóló fizikai fejezetet megtanulja, mielőtt körjegyző, v a g y rajztanár, v a g y ügyvéd, v a g y orvos, v a g y akármilyen más mesterember lehet : akkor több lesz a fejében néhány, száz v a g y néhány nyomtatott oldallal, de a horizontja nem lesz tágabb egy fél'mikron -ndl sem. - Ez, nem bánom, annyit tesz, hogy az emberek legnagyobb része butább, mint hogy kellő hasznát tudná venni a rendelkezésére álló kulturának, annál kevésbbé tudja és'zszel fölérni az egészet. Hát a műveltség, tulajdonképpen ez lenne, de ez nem levén lehetséges, nagyon megelégedhetünk annyival, ha a kulturában élő Mindenki János ur természetesnek találja azt, amiben . fölnevelkedett. Dr. Mindenky János úrtól elég, ba megmosolyogja Mindenki János bácsit, aki először lévén Pesten, igen fránya dolognak itéli a magától 'szaladó szekeret. És .mivel ő az ügyvédi dolgait reqdesen elvégzi, nincs jogunk követ dobni rá, amiért éppen csak h'o'gy megszokta, de szakasztott olyan kevéssé ismeri a villamos kocsit, mint a megmosolygott János bácsi. É s a mérnök például, aki a villamos kocsit összeszerkesztette, ezzel elvégezte kötelességét a társadalom iránt, s ha aztán példáül a modern büntetőjog problémáival nem törődik, az az ő dolga. , • A tömeges bukások állandó. volta csak szembeszökőbbé teszi, amit úgyis láttunk mindnyájan, akik az iskolák padjain koptattuk fényesre ifjúi nadrágjainkát': hogy a diákságnak nem huszonkét, hanem nyolczvan — ha nem több — perczentje olyan ember, akit kiméletlénül meg köllene buktatni, ha a bukás annak a kifejezése volna, hogy a bukott nem való a tudományokkal való foglalkozásra. De hát a szekunda nem oda vág, ahova néz. Megmérlegéli a fiúnak a tudományát, s ezen az'-álapon aztán azt jelenti ki törvényes hatalommal, hogy alkalmas-e egy mesterségre, amihez nem köll az a tudomány. S hógy az iskolai hatalomnak — nagy bölcsen*— behunyt félszeme mellett még mindig, huszonkét százalék találtatik könnyűnek, az annak a bizonysága, hogy az iskola nem alkalmas a tanulóknak, a tanulók pedig nem alkalmasak az iskolának. Akármelyik a'hibás, az ".kétségtelen, hogy nem illenek össze. Alkalmazkodni pedig csakis az iskolának lehet, és pedig száz • okból. Századszor azért, mert az iskola csinálmány, tehát csinálható jól is, rosszul is, változtatható, javítható, '— a gyerekek minősége pedig olyan, amilyen. E z t ' ' lehet sirátni is, örülni is lehet neki, éppen csak változtatni nem lehet rajta. ., És ezért gyilkos babona a tudományos életpályák-róY szóló szófia beszéd. Emberek vannak, akiknek a pályája tudómányos pálya, — de azok a foglalkozások, amiket ezzeí a névvel szokás kitüntetni, magukbanvéve éppen olyan kevéssé tudományosak, mint a hordárság. Vagyis akármilyen nehezek, komplikáltak, dicsőek és közhasznúak, :— és ebből .eszemben sincs valamit letagadni — teljesen hiba nélkül űzhet ők anélkül, hogy a gazdájuk'
2"
524_ egyebet tudna, mint közvetlenül csakis a mesterségét, annak is a mindennapi dolgait. A z emberek túlnyomó többsége — hiába — nem képes többre, az iskola azonban mégis a dicső, kristálytiszta, de szörnyű nehezen emészthető Tudományt próbálja töltögetni a pohárba. Nem csoda, hogy huszonkét százalék végleg elrontja tőle a gyomrát, még legalább hetven százalék pedig suttyomban az asztal alá önti, mert meghátrálni káros dolog, a gyomra ellenben nem birja. Florestan.
Másnap reggel, amint értésültem, Tibor ur már reggel öt órakor talpon volt — egész éjjel nem tudott aludni az orvosságtól való félelmében — és az a n y j a beleegyezése nélkül felült az öreg. svábjuk szekerére, kiment vele egész, napra és csak estefelé került haza piszkosan, maszatosan, bronzszínűre sült arczczal, tépett ruhában és rongyos czipőben. A z anyjától három hatalmas nyaklevest volt kénytelen eltűrni, de végre sem vette be az orvosságot, hanem kisirt szemmel eljött hozzám panaszkodni.
Saison.
i.
A .pesti
fiu.
. — aüg.
Segédszerkesztő ur,
Elkövetkezett az az idő, hogy Tibor ur abszolút vegetáriánus lett, husnemü étel nem tudott lecsúszni a bárzsingján. A z a n y j a megijedt és a falubeli orvoshoz szaladt vele. A doktor megvizsgálta a nyelvét és kijelentette, hogy a fiu nagyon vérszegény és ideges, tehát vasat kell szednie. Felirta a méregdrága orvosságot, az a n y j a szaladt a patikába, gyorsan megcsináltatta a mediczinát és azt akarta, hogy Tibor ur tüstént bevegye. Tibor ur számos toporzékolás,, fogcsikorgatás és sirás árán kivívta, hogy csak másnap fogja elkezdeni a vaskurát.
2.
.
a m'ult levelemben elmondtam, hogyan él a pesti ur Budakeszin ; most elmondom, hogyan él a pesti fiu. A z egyetlen intelligens szomszédom, akivel sűrű barátságot kötöttem, Horvát Tibor, harmadik gimnáziumi tanuló: . Tibor úrfi az első napokban nagyon szomorúan éldegélt falun. Ott üldögélt a gémes. kut káváján, unatkozott, néha egy-egy kóbor kutyát megsimogatott, egy-egy macskát megkergetett és a sváb gyerekekkel állandóari hadilábon volt. E k k o r még tele volt hazafias érzelmekkel. Minden sváb rossz szagú volt neki és a teheneket, amik a kúthoz jöttek inni, egyenesen utálatosaknak tartotta. Odahaza Pesten, a harmadik emeleti ablakukból néha látta, hogy este tizenegy óra felé az utakon végighajtják a fehérszőrű csordát és ez tetszett neki. De közelről a lomha, maszatos, istállószagu. tehén undorodással töltötte el, kivált, mióta az egyik alaposan megkergette. Tejet nem ivott, mióta látta, milyen utálatosan fejik a teheneket. Eleinte ökröknek tartotta őket és hosszasan kellett őt kapaczitálnom, hogy azok az állatok, amiket megfejnek, nem ökrök, mert az ökrökből v a g y igavonó állat v a g y .marhapecsenye lesz. Magyarázatomnak fényes foganatja volt : a fiu nemcsak tejet nem ivott, hanem azontúl marhahúst sem evett. A kedves kis boczikat, amik sajátságos bakugrásokkal rohannak az a n y j u k után, nagyon. megszerette, de • amióta megtudta, hogy belőlük lesz a borjuvesés, nem evett többé egy harapás borjupecsenyét sem. Disznóhúst sem evett, mert látta, amint az ólkerités mögött pocsolyában fetrengenek ; csirkét pedig éppenséggel nem lehetett vele lenyeletni, mert a szemeláttára vágták el a baromfiak nyakát. Tojásra rá sem tudott nézni, amióta, látta, hogyan ül a t y ú k rajtuk és hogyan kelnek ki a fiókák.
Tibor urnák nagy szenzácziója volt aznap. Először látott mezőt és mezei életet. A z iskolában ilyesmire nem tanították és neki fogalma sem volt, hogy ilyen is van a világon. Mivel az a n y j á n a k nem mondhatta el, nekem adta elő viselt dolgait. A parasztszekér, amin kimentek, nagyon tetszett neki, bár a girbe-gurba utakon m a j d a veséjét rázta ki. Amikor pedig az. öreg sváb a kezébe adta a. gyeplőt, hogy ő hajtsa a jámboran poroszkáló lovakat, a boldogsága határtalan volt. Mutatta a. tenyerét, amelyen a gyeplő kérget dörzsölt és sebeket hasított. Eddig csak a tornaórák után volt ilyen a keze. Kiértek a mezőre és ő megkérdezte a svábtól, hogy mi az a magas sárga, fü, ami köröskörül nő. A sváb röhögve mondta meg, hogy rozs, de többet nem mondott. Tibor ur álmélkodva hallgatta tőlem, hogy ebből készül és hogyan. készül a rozskenyér. Ök az iskolában tanultak valami kenyérfáról, amely tudj' Isten, talán Amerikában nő és azt hitte, hogy a rozskenyeret is onnan hozzák. A mezőn látott szénát kaszálni, kazlat rakni, búzát csépelni, sőt még szántani is. Ö maga is kapált, kaszált, gyomlált, sőt egy sarlóval meg is sebesítette a lábát. Vasvilla is volt a kezében és felküldték egy nagy boglya tetejére vele. Tündérországban képzelte magát és csak estefelé tudta meg tőlem, hogy voltaképp hol járt és mit látott. . — Mit ettél ebédre ? — kérdeztem tőle. Elmondta, hogy megevett egy óriási karéj zabkenyeret, rengeteg nagy füstölt szalonnát, tiz fokhagymát és még egy kis vinkót is kapott hozzá, sőt a sváb pipájából, is húzhatott pár »czugot«. É s erre a fiúra mondta az orvos, hogy vérszegény meg ideges, gyönge a gyomra. Délután lovagolt is „egy kicsit a sváb gebéjén, de az, szegény, fáradt volt és gyöngéden lefordította a hátáról'á fiut. Később a szőlőben kapált és ugy dol-
525 gozott, hogy estére már- nem volt rajta ruhadarab, ami-ne lett-volna rongyos. E g y méh is megcsipte és mint ő mondta, egy nagy »gubó« nőtt tőle, a- feje búbján. Igy összekarmolva, összevérezve, agyoncsipve, agyondolgozva, sántikálva, rongyosan, feldagadt fejjel érke-. zett haza és ahelyett, hogy örültek volna neki, még fel is pofozták. Nekem kellett elővenni az anyját, hogy tesse a fiúba a gyógyitó orvosságot,, hanem hogy azt tegye, amit akar. A z a n y j a végül hogy ez az egyetlen, mód, amivel Tibor úrral boldogulni lehet.
ne erőlhagyja, átlátta, szemben
^ Tibor urat egy hét óta sohasem látom, csak estefelé.. Többnyire a mezőn van, dolgozik három paraszt helyett és esténkint kitárja előttem, hogy mit tanult megint, milyen haladást tett ismereteiben. Minden este szomorúan konstatálom, hogy egész közönséges paraszt lett belőle. Jobban tud már svábul, mint maguk a svábok. Minden második, harmadik mondata után hegyeseket köp. Goromba, brutális, mint egy kocsis:, És olyan erős, mint egy kis bika. Még egy héttel ezelőtt csak czukorsüteményekből táplálkozott, ma rájuk sem tud nézni. Ehelyett ilyeneket eszik és kíván meg az anyjától : font marhahúst levesben főzve sok zöldséggel, uborkasalátát egy tállal, erős paprikát két tállal, vacsorára oldalas szalonnát, amelyet maga pirit meg a svábék konyháján, a fokhagymát és a vöröshagymát kenyérrel ugy eszi, mint azelőtt a czukrot. A sváb gyerekekkel rettenetes barátságban van és már egészen a z ' ő nyújtott, vad hangjaikon beszél ; a pesti fiukat ellenben utálja és ahol szerét ejtheti, megveri őket. Mezei pajtásaival néha. valóságos utonállást szervez pesti fiuk ellen, akiket rossz sorsuk véletlenül a mező közelébe visz. Levélben és élőszóval minden nap érkezik az anyjához panasz, hogy ezt v a g y azt a gyönge pesti fiút küldte haza kék foltokkal. Néha az erdőben czirkál a pajtásaival és rablóvezért játszik. Már egy csomó ablakot bevertek betyárpajtásaival együtt, sőt egy ártatlanul döczögő omnibuszt kövekkel is megdobáltak. Mindenféle botrány hőse most Tibor ur, sőt a minap egyenesen részegen jött haza a faluvégi pinczékből, hol sváb legényekkel ivott. A legújabb stiklije a ' k ö v e t k e z ő : A sváb gazdájuknak van egy mihaszna nagy fia. Ezzel a minap felmentek a padlásra, hogy a t y ú k o k alól kiszedjék a tojásokat. Á hülye Szepl a köténye két csücskét a szájába vette és ugy gyűjtötte bele a tojásokat,- v a g y harminczat. Mikor lefelé mentek a padláslépcsőn, Tibor ur hirtelen nagy ravaszul hátrafordult és azt kérdezte a s v á b t ó l : — Vülszt á cigárn ? A hülye Szepl gyorsan felelt : — Jaaa. • A köténye mindkét csücske kiugrott és a sok tojás szomorúan lottyant a földre. ' Ilyen csirkefogó lett a pesti fiúból. A vascsöppek pedig szomorúan várják, hogy mi lesz a sorsuk.
II. The Cubans. N e m kínlódom most humorral, G y á s z o m v a n , nehéz, síró, I l y szomorú még nem v o l t a m Mint alkalmi versíró. 0 , bocsáss meg, jó k á v é h á z , E g y bús témám van csupán: E l m e n t , elment B u d a p e s t r ő l A k u b a i csalogány. E l m e n t , elment ö s b u d á b ó l S konstatálom t é t o v á n : Viszi s z í v e m p o d g y á s z á b a n A k u b a i csalogány. A b ű b á j o s b a r n a asszony Á l m a i m b ó l j ö t t elém, Á l m a i m n a k finom n ő j é t ö s b u d á b a n meglelém. H ó v á való és h o g y hívják,. T u d j a a mindenható — ö j a j , m é r t is szerződtette Friedmann A . igazgató? Mint artista j ö t t k ö r ü n k b e , D e a n g y a l volt, én t u d o m É s k u p l é k a t énekelt a Variété-szinpadon. E k u p l é k é r t v o l t a m züllött E g é s z hosszú n y á r o n át, E kuplékért látogattam Minden este ö s b u d á t . E k u p l é k a t m o s t is hallom S a szemembe k ö n y tolul, E k u p l é k a t n e m is értem, H i s z ' n e m ' t u d o k angolul. 0, h a l l g a t t a m s u g y t a p s o l t a m A k u b a i éneken, H o g y Weidinger e g y előnyös Szerződést k i n á l t nekem. E g y - e g y himnusz mind a kupié, A szöveg s a zene szent — M i t b á n t a m én a D o h e r t y t S D e a n D ó r á t , a szerecsent! S a k u b a i elment, elment. N é k i mindegy, i t t v a g y o t t , E l u t a z o t t és n e m t u d j a , H o g y engem is i t t h a g y o t t . Indiánus k o s z t ü m j é b e n N e m , nem l á t o m sohse már . . . Mily szomorú ó, h o g y egyszer Minden szerződés lejár.
Puck.
Reveur. t
526_
Szövetkezeti haláltáncz. — Jelenet. —
A mai borús reggelen künn csatangoltam a Teleki-téren. Megnéztem," hogyan ébred a handlénegyed. A handlénovellák ugyan már nem divatosak, de azért tanulmánynak ez is tanulmány. Elvégre, ha a- lapokból pontosan értesülünk, hogy hogyan fekszik le Rothschild, miért ne nézzem meg egyszer, hogy hogyan ébred a héber pór. Mindjárt az első sarkon egy toprongyos ember ugrott elém. Utóbb ki fog tűnni, hogy miért, elég a z . hozzá, hogy beszélgetésbe keveredtem vele. Még pedig ekképpen : ő : Kérek egy krajczárt. ÉN : Pardon, ö n sokkal jobban van öltözvé, mintsem hogy krajczárt kérhetne tőlem ama veszély nélkül, hogy megkérdezem : minek önnek a krajczár ? 6 : E g y krajczárom már van. H a -ön is ad egy krajczárt, lesz két krajczárom, azon veszek egy. darab kenyeret és megeszem, mert éhes vagyok. Í N : E z már beszéd. Fogadja, im itt a p é n z . ' E s most mondj a meg : kihez van. szerencsém. Mert. arcza ismerős, vonásai enyhe emlék módj ára zengenek bennem, mint egy régi illat.
• a' világszép uzsorafa. Ennek a gyümölcse a legizesebb. Hah, de jött a Törvény és heontilutoawtig fa gimilcetw, mint á Halotti Beszéd oly találóan mondja. E s én bohó valék és ettem a tiltott fa gimilcéből. E s hogy .ismét a Halotti Beszéddel szóljak, oz gimilsnec wl keseruv uola vize, hug turchucat mige zocoztia vola. Igy szakasztotta meg az én torkomat is a keserű izü gyümölcs. Befütyült nekem az Osztrák-Magyar Bank, sőt hogy kifejezőbb legyek, befütyült nekem, neked, neki, ÉN : Ezért a bánat ? ő : Ezért. Most bölcselmet űzök és a mulandóságról elmélkedem. Ezért olvasom a Halotti Beszédet, e bus nyelvemléket. De mester, ön ujságiró, miért nem támadja meg az Atyabankot, mely kiűzött minket a százalékok paradicsomából ? A ÉN : Hát a káröröm k u t y a ? ő : Lépjetek f e l ! írjatok, lármázzatok ! É s ha egyszer nem elég, Írjatok még egyszer, harmadszor is ! Mint ősi szövegem mondja : kéassatuc uromchuz charmul! Háromszor kiáltsatok urunkhoz ! ÉN : Emlékszik Gazságod ama fintorokra, melyeket vágott, mikor -ujságirói váltók jelentek meg becses szine előtt ? •
ő : A z ifjúkori bohóság volt. ÉN : Mily kéj ! Mily kéj ! Nézzen orromra, mint fintorítom el most, midőn hallom, hogy Gazságtok ő : Hát már nem ismer ? m o s t ' éppúgy kunczognak á rlagy bank a j t a j a előtt, ÉN : Hogyan . . . • mint ahogy mi szoktunk kunczogni amá karbolszagu ő : Látom az arczán, hogy memória-bugyborékok szoba eiőtt, ahol az igazgatósági ülés fészkelt. Mily szép szállnak fel a lelkében. Igen, én vagyok az. ö n nem a szerencse forgandósága ! S mily felemelő arra nézve, téved. " •. aki e forgás utján felülkerekedik, mint most én ! ÉN : Hogyan . . . igazgató ür . . . ő : Ne élj vissza nyomorommal. ő : A z vagyok. Rokkantan áll ön előtt Beléfky • ÉN (kegyetlenül) : Haha, kaczaglak ! És nyilvánosSiga, a Buggerbank M. Sz. igazgatója, egykor hatalmas ságra fogom hozni e csevegésünket, hogy ország-világ és büszke, mint Karthágó, most rongyos, mint egy t u d j a : végre egyszer mi is nevetünk, kiskönyvesek, modern eljegyzési kártya széle, éhes mint Á r v a megye évtársulatok tagjai, heti befizetők, nyuzottak, kicsontolt és poros mint Gödöllő. v kutyák. Most mi nevetünk, ÉN : Ah, igazgató ur. ő : Ne, ne tovább . . . ő : Érzem, hogy nem sajnál őszintén, már csak ÉN : E s hadd muzsikálunk most mi vidám nótát abból is érzem, hogy e kijelentése után nem tett sem három pontot, sem felkiáltójelet. Csupán pontot tett ahhoz a. furcsa tánczhoz, amit Gazságtok tánczolnak s ezzel mondattá aljasitotta a felkiáltást." ö n nem a nagy bankok körül, s amit bátorkodtam már a czimben haláltáncznak nevezni. E v ő é ! Hurrá ! Éljen ! A z összes sajnál engem. örömkiáltások ! É s nesze még egy krajczár és még egy ÉN : Legyek őszinte ? krajczár és még két krajczár, sőt még három krajczár, ő : Nem kell. Már őszinte volt. Ilyen az élet. Tavaly őszszel ön állott előttem reszketve, pénzt hadd jótékonykodjam részegre magamat veled szemben, édes. É s menj, menj, és bár már ne látnám, hogy kérőén, most én állok itt. A szerencse forgandó. A Szövetkeringtek, czikáztok pénzért a nagy bankok közt, kezetek nem kapnak pénzt a nagy bankoktól és most bár már nyugalmat lelnétek mind a Hajléktalanok én vagyok a koldus. Ah, ah . . . Menhelyében, édes direktorom, e közhasznú szívj ósági ÉN : Mire gondol ? intézetben, mely az összes letört csavargókat ápolja, ő : A paradicsomra, melyből kiűzettem. Volt ön füröszti, mossa, eteti, furiscte, musia, etety, mint a már a százalékparadicsomban ? Königsbergi Töredék mondja, hogy én is arkhaisztikus É N : Nem. legyek. Isten veled, Siga. ő (álmatag hangon) :' Ah, ez szép kert. O t t Igy csevegtem vele és távoztam — . >>ez a nap jól fütyül a perczentmadár. Tele van szebbnél szebb kezdődik !« kiáltással. százalékfával. Egyszázalékos f á k . . . . négyszázalékos fák . . . terebélyes öt- és. hatperczentes fák . . . De a kert közepén a vándor meglátja a legszebb fát. Ott áll
i
Vessző. -
527_ m a g á t annak, mindig abból, akit a tömeg vall messiásnak. C s a k a h a l á l n e m i s m e r t e k i n t é l y t és o l v g a r c h á t . M i n d e n v é r -
INNEN-ONNAN. O
~ e d é n y elmeszesedik, a k á r m i l y e n v é r c s ö r g e d e z b e n n e . É s a k i nek megadatott, a vég, adassék annak nyugodalom.
Császárok, ha találkoznak. Bizonyos, hogy van benne
p o l i t i k a is és v i l á g t ö r t é n e l e m , h a t a l m a s c s á s z á r o k a m i k o r t a l á l k o z n a k . A z a n g o l k i r á l y a m i k o r e l m e g y I s c h l b e és ölelk e z i k a m i ősz u r a l k o d ó n k k a l , a n é m e t császár, a m i k o r t e n g e r r e s z á l l S v i n é m ü n d é n , hogy T ö l e l k e z z é k a m i n d e n o r o s z o k c z á r j á v a l , o k u k v a n a n é p e k n e k n y i t o t t s z e m e k k e l lesni a z e s e m é n y e ket. D e azért a népek nem látnak semmit, csak külsőségeket. A c s á s z á r o k se c s i n á l n a k s e m m i t , c s a k b a r á t k o z n a k , m u l a t o z n a k . A p o l i t i k u s o k se c s i n á l n a k s e m m i t , c s a k k o m b i n á l n a k . Még a rendőrök csinálnak a l e g t ö b b e t : vigt'áznak a császárokra. Mégis m i é r t v a n az, h o g y e g y i k c s á s z á r t a l á l k o z á s t ó l a m á s i k i g mérik a világbékét, m i n t a h o g y a rőfön a zérustól a százasig m é r i k a m a d z a g o t ? A z é r t van, m e r t a c s á s z á r o k t a l á l k o z á s á n a k is o l y a n a z é r t é k e , m i n t a h i t n e k . A m e n n y i t b e l e m a g y a r á z o k , a n n y i t ér. A h o g y b i z o m benne, u g y s e g i t meg. C s a k e g y v o n á s van az ilyen találkozásban, amely megnyugtat, É g y emberi vonás. A császárok, ha verekedni akarnak, akkor nem találkozni.
iparkodnak
A Nem kell jutalom. D a r á n y i I g n á c z f e l f o g á s a g a v a l l é r o s és i g a z s á g o s is. A f ő v á r o s azért, h o g y e g y m u n k á l a t n á l félmilliót t a k a r í t o t t a k m e g a tisztviselők, j u t a l o m d i i a t s z a v a z o t t m e g nekik. D a r á n y i azonban elvből visszautasította-az állami t i s z t v i s e l ő k n e k s z á n t j u t a l o m d i j a t . A m a g a e m b e r e i t , u g y véli, fizesse, j u t a l m a z z a a v á r o s , a h o g y a k a r j a , de állami t i s z t v i s e l ő c s a k á l l a m t ó l f o g a d h a t el p é n z t . V a n e b b e n a f e l f o g á s b a n v a l a m i i g a z s á g is, c s a k n e k e r ü l n e p é n z ü k b e a z é r d e k e l t t i s z t viselőknek. Elvégre ilyenkor nem t a r t j á k m a g u k a t nagyobb u r a k n a k a v á r o s i k o l l é g á k n á l s a m i é r d e m ü k e z e k n e k van, a n n y i v o l t n e k i k is. É s n e m is g a z d a g a b b a k a v á r o s i t i s z t v i s e l ő k n é l s ha őket kérdi a város, bizony ő k nem tartanák az állami méltós á g g a l ö s s z e ü t k ö z ő n e k , h o g y é r d e m e i k n e k t i s z t e s elismerését é l v e z z é k . N a g j m n s z é p a D a r á n y i f e l f o g á s a , de mégis, a z t hiszem, e f e l f o g á s szépsége a z ö v é , k á r a p e d i g a t i s z t v i s e l ő k é l é v é n , ez a f e l f o g á s c s a k a k k o r l e t t v o l n a j o g o s , h a m a g u k n a k a z érdekelt tisztviselőknek j u t o t t volna eszükbe.
O K á r o l y i I s t v á n . I g e n n a g y f a d ő l t ki v e l e . É s igen b ü s z k e fa. -És h a t a l m a s és erős. M e r t b i z o n y f u r c s a erdő ez a m i m a g y a r e r d ő n k . C s u p a c s e r j e és c s u p a irtás. A p r ó f á k és n a g y ürességek. Csak imitt-amott, hébe-hóba terem m e g egy-egy hatalmas tölgy. E z é r t v a n talán, hogy az ilyen ritka fa szinte a z é g i g n ő s a m i k o r b e l e s u j t a v i l l á m , egész e r d ő s é g e k r e m e g n e k m e g k i d ő l t é v e l . P e d i g m i v o l n a a z i l y e n f a á z a m e r i k a i őserdőkön ? Kénytelen volna meghúzódni az igazi faóriások mellett. A n á b o b o k o r s z á g á b a n K á r o l y i I s t v á n gróf s z e r é n y , s z e g é n y , egyszerű nemes lett volna. N á l u n k olygarcha volt. Igazi olyg a r c h a , h a t a l m a s n a g y ur, m é l t ó s á g és t e k i n t é l y , d ö n t ő b e f o l y á s fölfelé és lefelé. A p o l i t i k u s o k k ö z ö t t v e z é r v o l t , a z a k a démikusok k ö z ö t t tudós, a társaságban uralkodó. H a véletl e n ü l e g y s z e r ű e m b e r n e k s z ü l e t i k , csöndesnek, m e g h u z ó d ó n a k , a k k o r is u g y h á l t v o l n a m e g , m i n t o l y g a r c h a . H i s z e n egész életén át nem látott mást; mint meghünyászkodást, alázatot, h a j l a d o z á s t . H a t e t t v a l a m i t , s z á z r é t g ö r b ü l t e k e l ő t t e a z ember r e k és d i c s ő i t e t t é k . H a n e m t e t t s e m m i t , a k k o r is h a j l a d o z o t t e l ő t t e a v i l á g és d i c s ő i t e t t é . A g o n d o l a t a i t v e l i n p a p i r r a n y o m a t t á k , a t e t t e i t a r a n y l a p r a v é s t é k . Csucla-e, h a i g y e n k i s z a k a d a m i n d e n n a p i v i l á g b ó l , a k i t a v i l á g k i v á l a s z t o t t n a k és r e n d k í v ü l i n e k h i r e s z t e l ? S o h a s e a b b ó l l e s z messiás, a k i h i r d e t i
„*
*
*
A A b r a n y i c s k a i hid. N e m v o l t a k , a k i k a b r a n y i c s k a i h i d a t légberöpiteni akarták, sem útonállók, sem anarchisták, sem magyargyűlölő oláhok. Szegény révészek voltak; akik csak a jussukat akarták. Mikor gyerekkoruktól f o g v a révészségre a d t á k m a g u k a t , minden embernek k o m p kellett, aki át a k a r t menni a túlsó partra. E n n e k alapján lettek ők révészek, házasodtak meg, n e v e l t e k g y e r e k e k e t s t u d t á k , J i á n y b e t e v ő f a l a t r a telik. A z t á n jött a vasút, j ö t t a hid s azt ugy csinálták, h o g y nemcsak a m a s i n a , h a n e m a g y a l o g - e m b e r is á t m e h e s s e n r a j t a . A r é v é s z n e k n i n c s j ö v e d e l m e s erre a z t m o n d j á k ; a h a l a d á s n e m t ö r ő d h e t i k a r é v é s z e k k e l . I g e n , de a r é v é s z s e m t ö r ő d i k a h a l a d á s s a l . A r é v é s z n e k m é g i s v a n g y o m r a és v a n s z i v e . A gyomrak o r o g , a s z i v e p e d i g g y ű l ö l i a h i d a t . F ö l kell r o b b a n t a n i , a k k o r m e g i n t lesz k o m p f o r g a l o m . U g y - e , ő r ü l t g o n d o l a t ? M a j d n e m o l y a n ő r ü l t révész-észszel e l g o n d o l v a , m i n t a m á s i k , m e l y e t a m a g a m eszével gondolok : ha a j o b b á g y o k a t fölszabadítják, akkor a földesurakat kártalanít] á k a veszteségért, melyet a haladás nekik okoz. H a a v a s ú t átgázol a szántóföldeken, ezekért busásan megfizetik a tulajdonosokat. H a valahol egy hivatalt beszüntetnek, akkor az embereit m á s h o v a helyezik, h o g y , n e l e g y e n k á r u k . Nos, h a a v a s ú t i h i d a t g y a l o g j á r ó v á t e s z i k , a k k o r a r é v é s z e k k e l , a z ő s z e r z e t t j o g a i k k a l , a z ő l é t ü k föltételeivel törődni valóban olyan abszurdum volna ?
*
*
*
O C z i g á n y o k . R é m e k k e l v a n tele a v i l á g . C z i g á n y borzalmakkal; Gyilkosság, fosztogatás, emberirtás, gyermekrablás, szűz leány meggyalázása — mind-mind különösképpen czigányb ü n n é l e t t , m e r t e g y g a r á z d a b a n d a g y i l k o l t és r a b o l t a h é t e n . H a végignézed, n y á j a s olvasó, a listát, h á n y c z i g á n y t f o g t a k össze e g y h é t a l a t t , b i z o n y m e g b o r z a d s z . A h á n y f a l u j a v a n az országnak, annyi k a r a v á n t vertek vasra. I t t tizet, a m o t t húszat, az egyik faluban egy csapatot, a másik faluban másat. N é g y - ö t c z i g á n y r a b o l t v a l a h o l és g y i l k o l t , de l e g a l á b b h a r m a d f é l s z á z c z i g á n y v a n érte k e m é n y v a s o n . H i s z e n persze, a g y i l k o s o k a t és g o n o s z t e v ő k e t el k e l l f o g n i és t ö r v é n y elé k e l l állít a n i . D e ez a t ö m e g i r t á s mégis, m e g d ö b b e n t ő . A n é g e r j u t a z e m b e r eszébe, m e g a zsidó.. E z e k v a n n a k k ö z ö s sorson a czig á n y n y a l . H a e g y n é g e r g y i l k o l v a l a h o l A m e r i k á b a n , • ezers z á m r a p u s z t í t j á k a n é g e r t és h a e g y zsidó u z s o r á s k o d i k R o m á n i á b a n , k i i r t j á k a z egész f a j t á j á t . S z e g é n y c z i g á n y is i g y j á r . ' É s o l y a n k o r a z e g é s z c z i g á n y s á g o n m e g e s i k a j o b b érzésű emb e r s z i v e . É s n e m t u d u n k hinni a z i g a z s á g b a n és n e m t u d u n k b i z n i a z e m b e r s é g b e n . H a k e v e s e b b b ű n ö s t f o g n á n a k el a t ö r v é n y emberei, s o k k a l t ö b b e t t u d n é k n e k i k hinni.
A mitweidai technikumot, melyben elektro- és gépészmérnökök, valamint technikusok és művezetők képeztetnek ki állami felügyelet alatt, évenkint körülbelül 300Ó növendék látogatja. A növendékek hazájuk szerint az összes európai államok, v a l a m i n t Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztrália több tartományának alattvalói voltak. Az elektrotechnikai oktatás az u t ó b b i években jelentékenyen ki lett terjesztve és dnsan felszerelt szertárak, laboratoriumok (elektro- és gépészmérnökök számára), műhelyek, valamint géptelepek stb. által hathatósan lesz támogatva. A téli félév (tanszák) október 15-én kezdődik," mig a szeptember 24-én kezdődő ingyenes előoktátásra való felvétel szeptember elejétől kezdve hőtköznaponkint kezdődik. Készletes programmot és értesítőt a »Technikum Mittweida« (Szász királyság) titkársága kívánatra költségmentesen küld. Az intézettel kapcsolatos'3000 négyszögméter területet elfoglaló tanuló-gyári műhelyekben önkéntes gyakornokok gyakorlati kiképzés czéljából felvételt nyerhetnek. A technikum, valamint a vele kapcsolatos preciziésmüheiy az összes kiállításokon, amelyeken résztvett, kiváló kitüntetésben részesült.
528 —
IRODALOM. Morris
Rosenfeld.
Csak
egy
pár
esztendeje,
hogy
az
O c z e á n túlsó p a r t j á r ó l á t k ü l d t e ide h o z z á n k is e g y f a k ó , t é p e lődő szenvedésnek a mélységeiből szárnyaló sóhajtásait, A nagy, mérhetetlen vizek nem ártottak meg e költemények sajátságos,
m e l y b ő l v é t e t t e k , , t e l j e s s é teszi a m u n k á k e s z t é t i k a i é l v e z e t é t . D e n a g y b a n h o z z á j á r u l é h h e z a z e s z t é t i k a i é l v e z e t h e z a soroz a t o k k ü l s ő k i á l l í t á s a is, m e l y dísze" a m a g y a r n y o m d a i t e c h n i k á n a k és m é l t ó a F r a n k l i n - T á r s u l a t n e m e s h a g y o m á n y a i h o z , í z l é s e s , n e m p a z a r , d e e l ő k e l ő k ö t é s ; f a m e n t e s , finom p a p i r , s z é p m e t s z é s ű b e t ű k s t i s z t a n y o m á s , v a l a m i n t m ű v é s z i rep r o d u k e z i ó k , ezek k ü l s ő részei a k ö t e t e k n e k . A 60 k ö t e t e s t e l j e s g y ű j t e m é n y á r a k ö t v e 300 k o r o n a , de m e g r e n d e l h e t ő b á r m e l y h a z a i k ö n y v á r á s u t j á n c s e k é l y h a v i részletfizetésre is. A z érdem e s g y ű j t e m é n y f é l é v e n k i n t ö t k ö t e t e s s o r o z a t o k b a n j e l e n i k meg.
t o m p a színeinek. S ő t i n k á b b , v a l a m i k ü l ö n ö s , t r a n z a t l a n t i k u s h a m u t l e h e l t e k r á : hisz a t e n g e r v i z e is sós, m i n t a k ö n n y é . É s m e n t e n m e g é r e z t ü k b e l ő l ü k a b o l y g ó zsidó s z e n v e d é s e k ' n e k , e h a t e z e r é v e s l i d é r c z e k n e k d a l b a n , s z ó b a n és g o n d o l k o z á s b a n is m i n d i g a z o n e g y r i t m u s á t . A h o s s z ú t , v o n t a t o t t a t , a szélesen l e n d ü l ő t . a s i r á n k o z ó t és elinélázót. A m e l y n e k f á j d a l m a s s z e n t i m e n t a l i z m u s ^ , h a ezerféle f o r r á s b ó l t á p l á l k o z i k is, t u l a j d o n k é p p m i n d i g c s a k e g y v a l a m i k i m o n d h a t a t l a n , m e g f o g h a t a t l a n u t á n i v á g y a k o z á s b a n c s ú c s o s o d i k ki. J u d a H a l é v y t a jeruzsálemi templom tövébe, az arabs lovas l o v á n a k j í a t á i a l á h a j t o t t a ez a v á g y . H e i n e H e n r i k e t v a g y t í z f é l e szerelmen, h ú s z f é l e hiten, fél E u r ó p á n , c s a l á d i v i s z á l y o k o n és összet ö r t b a r á t s á g o k o n k e r e s z t ü l a z ö n m a g á t e m é s z t ő s z a t í r á i g és a t a b e s b e k e r g e t t e e k á b i t ó n o s z t a l g i a . Morris R o s e n f e l d b e n , a s á p a d t , h o r p a d t mellű s z a b ó l e g é n y b e n ö s s z e o l v a d t , bele-
KÖZGAZDASÁG. Első Leányklházasitó Egylet mint szöv. Gyermek- és életbiztosító intézet (Budapest, VI., Teréz körút 40—12.) Alapíttatott 1863-ban. Folyó év július h a v á b a n 1,906.100 K értékű biztosítási ajáulat n y ú j t a t o t t be és 1,613.500 K értékű u j biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek tejében 94.346 K 66 f. fizettetett ki.;i907. január 1-tól julius 31-ig bezárólag 13,668.13 ) K értékű u j biztosítási a j á n l a t n y ú j t a t o t t bo és 11,659.330 K értékű uj biztosítási kötvény állíttatott ki. Biztosított összegek fejében a folyó évben 710.878 K 28 f. és az intézet fennállása éta 11,914.124 K 19 f. fizettetott ki. Ezen intézet a gyermek-és életbiztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek mellett.
k u s z o t t ez a n é v t e l e n v á g y a h ú s z e m e l e t e s f e l h ő k a r c z o l ó k berregő, s z o m o r ú m u z s i k á j á b a , a v a r r ó g é p meséibe, a m o d e r n páriák előreszegzett gondolataiba, á ghetto sorvadt önbizalm á b a — és isten t u d j a , m i n e k n e v e z i k m é g m i n d a z t a s z o c z i á l í s ö s s z e t e v ő t é n y e z ő t , a m e l y n e k eredő e r e j e o t t lüktet_ és v i a s kodik a kétségbeeséssel az ő verseiben. Mi m a r a d t meg a hate z e r e s z t e n d ő s s i r a l m a k b ó l e z e k b e n a p o é m á k b a n ? A f a j i összetartozásnak, a szenvedésekre való predesztináltságnak egy c s ö p p j e , de a z u g y m e g f e s t e t t e a z ő k ö l t é s z e t é t , m i n t e g y szem e r n y i a l i z a r i n - f e s t é k a v i z h e k t o l i t e r j e i t . É s m i l e t t a régi; hősi, h i t é é r t k ü z d ő , b ü s z k e f a n a t i z m u s b ó l ? E g y s e b b e l - l o b b a l felcsillanó pretenzió, olykor a d a c z n a k villogása a s á p a d t homlokon, amiről azonban nem t u d h a t ó bizonyosan ; nem phthisis láza f e s t e t t e - e o d a . É s m o s t , h o g y é p p e n híressé l e t t s a z ő s z o m o r ú j e r i k ó i r ó z s á i k e z d t e k n y i l a d o z n i , k e l y h ü k e t b o n t o g a t n i a szer e t e t v i z é b e n , e g y s z e r r e m e g h a l t . . . U g y , a h o g y e g y k o r dal o l t a és h i t t e : s z e g é n y e n , e l h a g y a t v a , a n é m a v a r r ó g é p m e l l e t t , • a m i n t h a s z t a l a n v á r j a h a z a t é r t é t a b ö l c s ő b e n e g y álmos, g ö n d ö r h a j u k i s g y e r e k . . . S z e g é n y e n és b e t e g e n , m i n t e g y öreg s z a b ó l e g é n y ; e g y ü l d ö z ö t t zsidó és m a g á h o z hü p o é t a , ez a t ö b b ezer é v e s c s a l á d f á v a l biró f a j t a , m e l y n e k a z ő t i y e l v é b e n v a n m e g a l e g j e l l e g z e t e s e b b n e v e : a slemil. B—n. * Magyar Regényírók. Mikszáth K á l m á n n a g y s z a b á s ú irod a l m i v á l l a l k o z á s a : e g y ö n t e t ű i l l u s z t r á l t g y ű j t e m é n y b e összefoglalni mindazt, ami becseset termelt száz é v . ó t a a m a g y a r r e g é n y i r o d a l o m , i m m á r k ö z e l e d i k t e l j e s m e g v a l ó s u l á s a felé. A F r a n k l i n - t á r s u l a t h a t v a n k ö t e t e s , népszerű g y ű j t e m é n y é b ő l , a Magyar Regényirók-ból ugyanis előttünk fekszik már a hatod i k ö t k ö t e t e s s o r o z a t is. E z t a s o r o z a t o t Vas G e r e b e n n y i t j a meg, egyik legjellemzőbb s z a m a t o s m a g y a r s á g á é r t méltán hires . a l k o t á s á v a l : A p ö r ö s a t y a f i a k - k a i . A v a s k o s k ö t e t e t T ö r ö k J e n ő és W i n k l e r E l e m é r b e s z é d e s r a j z a i d i s z i t i k . M o d e r n Íróink k ö z ü l is a l e g z a m a t o s a b b m a g y a r s á g u a k e g y i k é t : Baksay Sándort a d j a az uj sorozat, azt a B a k s a y t . akiről m é l t á n i r j a 'Mikszáth p o m p á s előszavában, h o g y stílusa az A r a n y J á n o s é és Mikes K e l e m e n é k ö z t f o g l a l h e l y e t . A k l a s z s z i k u s e l b e s z é l ő n e k P u s z t a i t a l á l k o z á s és P a t a k b a n y a c z i m ü m u n k á i t v e t t e fel M i k s z á t h a s o r o z a t b a . Wohl S t e f á n i a , a főv á r o s i t á r s a s á g b a n a n n a k i d e j é n oly e l ő k e l ő s z e r e p e t j á t s z o t t irónő f ő m ü v é v e l , a k é t k ö t e t e s A r a n y f ü s t - t e l szerepel s a n a g y szabású regény érdekességét még csak fokozzák a fantasztikus Kacziány Ö d ö n h a n g u l a t o s illusztrácziói. M é l t ó b e f e j e z é s ü l Mikszáth r o p p a n t népszerű m u n k á j á t , a B e s z é l ő k ö n t ö s t - t v e t t e f ö l a k i a d ó t á r s u l a t a k l a s s z i k u s o k közé. E z t a z ö t ö d i k k ö t e t e t Neogrády k e c s e s r a j z a i d i s z i t i k , m i g a k ö t e t e k élén R. Hirsch N e l l y finom r a j z ó n j a ö r ö k í t i m e g a z e g y e s í r ó k a t . Mikszáth K á l m á n bájos közvetetlenséggel megirt bevezetései, melyek a r e g é n y e k e t és í r ó i k a t m e s t e r i r ö v i d s é g g e l á l l í t j á k b e .a k o r b a , B u d a p e s t , 1907, —
HETI POSTA. F . F . A f o r d í t á s n e m rossz, de a v e r s m á r le v a n m ű vészkézzel fordítva magyar nyelvre. Bálint deák. Jönni fog. K é r d é s e k . Halotti é n e k . »A d a l silány.« — ász — o s . A vers hasznavehetetlen. A prózát csak a j ö v ő h é t e n é r ü n k rá e l o l v a s n i . S. F . Arad. V a l a m e l y e s v e r s e l ő ü g y e s s é g v a n b e n n e , de a poézistól olyan messze van, mint M a k ó Jeruzsálemtől. K . L. Önképzőkör. — ó . Bevált. . . D é l s z a k a te v i l á g o d . . . L á m . j ó v o l t a m i n a p i szigorú kritika. E z a vers már nem leledzik azokban a hibákban, amiket a múltkor kipéczéztünk. Azért mégsem közöljük s m e g is m o n d j u k a z o k á t . E z e g é s z v e r s — e l t a g a d h a t a t l a n ü g y e s s é g g e l — e g y a n t i t é z i s felé f e j l ő d i k , a n n a k a k o n s t a t á l á s a f e l é , h o g y a z a b i z o n y o s k i s a s s z o n y a f é n y , ön p e d i g a fénynek az árnya. E z költői gondolat, csak egy hibája v a n : a z , h o g y S z i n n y e i J ó z s e f a d a t a i szerint a z ö z ö n v í z ó t a é p p e n h á r o m e z e r h a t s z á z és h u s z o n k i l e n c z m a g y a r k ö l t ő é r e z t e m e g ö n m a g á r ó l u g y a n e z t . U j a t ! ö n f o g u j a t is t a l á l n i . V e r í t é k . A z t a n a g y u r a t , a k i t ön a v e r s é b e n m e g a k a r k ö z e l í t e n i , m é g a l e g n a g y o b b a k is c s a k f é l v e , messziről, d e r e n g v e m e r t é k m e g v i l á g í t a n i . P e t ő f i ereje, S h a k e s p e r e - n e k m a g á t másba beleképzelni tudó hatalma, Heine közvetlensége e g y ü t t s e m v o l n á n a k e l e g e k arra, h o g y a n n a k a n e v é b e n b e s z é l j e n e k , a k i n e k a n e v é b e n ön beszél. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Pármai ibolya-szappan. E név a l a t t pár év óta egy kitűnő mosdószappan van forgalomban. Ki ne szeretné az ibolya-illatot 1 S ha c kedves és gyöngéd illattal ellátott szappanról még azt is t u d j u k , hogy az arezbört finomítja, üditi, úgyannyira, hogy még a legérzékenyebb arczbőrüek is eredménynyel használbatják s h a t u d j u k azt, hogy hasonló íinom minőBégbon ilyen árért külföldi szappant nem is leliet kapni, akkor méltán várhatjuk, hogy a közönsfg nem szánalmas pártolás czéljából, hanem s a j á t érdekében fogja használni c kiváló magyar g y á r t m á n y t . Egy darab ára 80 fillér, három dara . 2 korona 20 fill. Készitóje Szabó Béla pipereszappangyáros Miskolezon. K a p h a t ó minden drogériában. Fürdőzés részletfizetésre. Az utólagos részletfizetés intézménye, mely a fürdő- és üdülőhelyeken való tartózkodásra és ezzel kapcsolatosan az utazás és egyéb szolgálmányokra is kiterjed, az augusztus hónapban kezdődő utóidényben tetemes árengedmények mellett vohetó igénybe a következő f ü r d ő k b e n : Balf, Bártfa, Czirkvenieza, Elópatak, Gánócz, Herkulesfürdő, Korytnieza, Korond, Lipik, P á r á d , Pöstyén, Bajeczfürdő, Siófok. Szent Margit-sziget, T á t r a f ü r e d , Tátraszéplak. Késztetés prospektus és felvilágosítás a Központi Menctjegyirodában (Budapest, Vigadótér 1.,) kapható.
N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r.-társ. b e t ű i v e l .
V. KRAMER
TERÉZ
OLDOG
BUDAPESTI RŐSEW-TANINTÉZET. Alapíttatott 1853. évben.
A
1. HÁROMOSZTÁLYÚ F E L S Ő K E R E S K E D E L M I ISKOLA. 1 4 - 1 8 éves i f j a k részérc, teljesen egyenjogú a z állami községi, testületi és kereskedelmi a k a d é m i á k kal kapcsolatos felső kereskedelmi iskolákkal. Érettségi bizonyítványai az egyéves önkéntes• é g r e jogosítanak.
2. NÉGYOSZTÁLYU P O L G Á R I I S K O L A , 1 0 - 1 4 éves fiuk részére, teljesen e g y e n j o g ú az állami, községi és polgári iskolákkai.
Tanulók eddigi száma: 18,271. 3. NEVELÓ INTERNÁTUS 30 - 40 LAKÓ NÖVENDÉK RÉSZÉRE.
az a család, ahol állandóan
BENT-
Diana sósborszeszt
4. EGYÉVES
tartanak készletben
KERESKEDELMI SZAKTANFOLYAM oly ifjak és felnőttek részére, kik a nagykereskedelem terén vagy gvári, pénzintézeti s t b . gyakorlati hivatásokra szükséges képesítést ó h a j t j á k megszerezni maguknak.
Beírások: augusztus 29-töl szeptember 5-ig.
Mindenütt kapható. 4 0 filléres, 1 és 2 K-ás üvegekben.
Értesítő k i v o n a t o t k ü l d a z igazgató :
R Ő S E R J Á N O S T A N Á R , B U D A P E S T , V I . , A R A D I - U T C Z A 10.
EGYEDÜLI KÉSZÍTŐ:
Erényi Béla DIANA
m m m m m m
GYÓGYSZERTÁRA,
BUDAPEST, KÁROLY-KÖRÚT 5. Postán
legkevesebb
szállítható
12
utánvétel
TECHNIKUM
üveg mellett
MITTWEIDA. Szász királyság.
Igazgató: A. HOLZT tanár.
M a g a s a b b technikai tanintézet elektro- é s g é p é s z m é r n ö k ö k technikusok és művezetők k i k é p z é s é r e . G a z d a g o n f ö l s z e r e l t
elektrotechnikai
és gépépítő
laboratoriumok.
m ű h e l y e k . — 3 6 1 0 hallgató a 3 6 - i k iakolai
—
*
Tanulógyári
évbem^—J"J"
P r o g r a m m stb. a t i t k á r s á g által. I ^ -
'„AGRARIA"^ magyar gépforgalmi részvénytársaság a szab, osztrák-magy. államvasút - társaság resiczal mezőgazdasági gépgyárának
VEZÉRÜGYNÖKSÉGE.
Mezőgazdák különös
figyelmébe!
• Egyetemes aczélekék.
Eltörhetetlen tégelyaczálekefej. — Pánczélaczélkormánylemez. — Magasított aczélekefej. — Porvédő kerekek — Aczél | | gerendely.
Tiszta aczélanyag saját hámorainkból. Csak kitámasztott nyeregkerettel bíró' taligát szállítunk. Eke-
g y á r t á s terén legalsó rangú magyar gyártmány, felülmúlja még a legnevezetesebb idegen g y á r t m á n y o k a t i s .
Kérjünk árjegyzéket, Sljmíve^gépeket terjedelmesen ismerteti é s e g y á l t a l á n a talaj alapos megmunká-
lására terjedelmes, szakszerit és minden gazdának értekes felvilágosításokat nyújt és díjmentesen küldetik.
Rövidített levélczim: „AGRARIA" Budapest, Y.,Yáczi-ct 2. Sürgönyczim : „ A G R A R I A " Budapest. ..„i^Mm
H A 24
IMM.I, „ I M , , — 1 —
|| e
l
l
i
—
M
un,
- J J
FÁJ A FEJE, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal
pasztillát tartalmazó doboz
Beretvásléie M I G R A I N ^ ™ ^
1 kor. 2 0 fill.
is, megszüntet. Felülmúl minden eddig ismert szert. Hatása bámulatos, még a leghevesebb fejfájásnál is. — Főraktár:
mely 5 perez alatt mindenféle természetű, ideges fejfájást, még ha krónikus
Minden gyógyszertárban és drogériában kapható:
BERETVÁS TAMÁS gyógysz.-nél, Kispest, Rákóczi-u. 9. BJ*^
Igmándi
Ingyen postai s z á l l í t á s 3 doboz rendelésnél.
" 0 0
