ELŐ TERJESZTÉS Települési értéktár

8. Napirend

települési értéktár

8. Napirend ELŐTERJESZTÉS Települési értéktár Tisztelt Képviselő-testület! A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. tv. (továbbiakban: Htv) 3-4.§ rendelkezései szerint a települési önkormányzat települési értéktárat, ugyanazon megye területén lévő több szomszédos település önkormányzata tájegységi értéktárat, a megyei önkormányzat megyei értéktárat hozhat létre. A Htv. célja a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok körének meghatározása, azok felkutatása, dokumentálása, rendszerezése, népszerűsítése, a jelenlegi és a jövő nemzedékkel történő megismertetése és ápolása. A nemzeti értéktár első lépcsőfokát a települési önkormányzatok adják, amelyek fakultatív feladatként megalakíthatják Települési Értéktár Bizottságaikat Ezek a bizottságok elkészítik a településen fellelhető nemzeti értékek adatainak gyűjteményét, vagyis a települési értéktárat, melyet megküldenek a Megyei Értéktár Bizottságoknak, illetve, amennyiben nem működik az adott megyében Megyei Értéktár Bizottság, úgy közvetlenül a Hungarikum Bizottságnak (továbbiakban: HB). A települési önkormányzat a települési értéktárral kapcsolatos feladatok ellátásával megbízhat az illetékességi területén működő intézményt, szervezetet vagy azok csoportját. A második lépcsőfokot a megyei önkormányzatok jelentik, melyek fakultatív feladatként létrehozhatják a Megyei Értéktár Bizottságaikat. Ezek a bizottságok rendszerezik a települési értéktárak adatait, továbbá saját gyűjtőmunkát is végeznek. Az így elkészített megyei értéktárat a HBnek küldik meg. A megyei önkormányzat is megbízhat a megyei értéktárral kapcsolatos feladatok ellátásával az illetékességi területén működő intézményt, szervezetet vagy azok csoportját (pl. múzeum szervezete). A Htv. 1. § (1) bekezdés e) pontja értelmében: „ települési értéktár: a települési önkormányzat területén fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény.” A Htv 3. § szerint: (1) A települési önkormányzat települési értéktárat hozhat létre. (2) A települési önkormányzat Települési Értéktár Bizottságot hozhat létre, amely - az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint - szervezi a településen fellelhető nemzeti értékek azonosítását, létrehozza a településen fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjteményt és megküldi azt a megyei értéktárba. (3) A települési önkormányzat a települési értékek azonosításával, a települési értéktár létrehozatalával és annak gondozásával, valamint adatainak a megyei értéktárba történő megküldésével megbízhat a település területén működő, már korábban is nemzeti értékek azonosítását, gondozását végző állami, települési önkormányzati, egyházi vagy társadalmi szervezet által fenntartott intézményt, szervezetet vagy azok szervezeti egységeit, vagy a településfejlesztésben tevékenykedő külső területfejlesztési, vidékfejlesztési szervezetet. A törvény végrehajtására kiadott, a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról szóló 114/2013. (IV.16.) Korm.rendelet tartalmazza a nemzeti értékek szakterületenkénti besorolására vonatkozó szabályokat (besorolási kategóriák: agrár- és élelmiszer gazdaság, egészség és életmód, épített környezet, ipari és műszaki megoldások, kulturális örökség, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás), és települési értéktár és Értéktár Bizottság létrehozására vonatkozó részletes szabályokat. A nemzeti értékek adatait – a települési értéktárban is – tehát a következő szakterületenkénti kategóriák szerint kell azonosítani és rendszerezni:

1

8. Napirend

települési értéktár

a) agrár- és élelmiszergazdaság: az agrárium szellemi termékei és tárgyi javai - beleértve az erdészet, halászat, vadászat és állategészségügy területét -, különösen a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, a borászat, továbbá az állat- és növényfajták; b) egészség és életmód: a tudományos és népi megelőzés és gyógyászat, természetgyógyászat szellemi termékei és tárgyi javai, különösen a gyógyszerek, gyógynövények, gyógyhatású készítmények, gyógyvíz- és fürdőkultúra; c) épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja; valamint az embert körülvevő környezet fenntartásához kapcsolódó szellemi termékek; d) ipari és műszaki megoldások: az ipari termelés - beleértve a kézműipart, kézművességet is szellemi termékei és tárgyi javai, különösen az egyes technológiák, technikák, berendezés-, gép- és műszergyártás, műszaki eszközökkel végzett személy- és áruszállítás; e) kulturális örökség: a kulturális örökség szellemi és tárgyi javai, különösen az irodalom, a tudomány, a népművészet és népi kézművesség, néprajz, filmművészet, iparművészet, képzőművészet, táncművészet és zeneművészet; továbbá a védett ingatlan értékei, különösen a nemzeti vagyon körébe tartozó, kiemelkedő értékű műemlékek és régészeti lelőhelyek, nemzeti és történelmi emlékhelyek, világörökségi helyszínek; f) sport: a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgáló, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, különösen a sportolói életművek és csúcsteljesítmények; g) természeti környezet: az ember természetes környezetének tárgyi javai, különösen a fizikai és biológiai képződmények vagy képződménycsoportok, geológiai és geomorfológiai képződmények, természeti tájak, természeti területek, életközösségek és ökológiai rendszerek; valamint az embert körülvevő környezet fenntartásához kapcsolódó szellemi termékek; h) turizmus és vendéglátás: a turizmus és a vendéglátás szellemi termékei és tárgyi javai, különösen a turisztikai attrakciók, szolgáltatások, a vendéglátó-ipari termékek, valamint a vendéglátás körébe tartozó étel- és italkészítési eljárások. Bánk Község Önkormányzatának képviselő-testülete a 82/2013. (VIII.8.) Képviselő – testületi határozatával a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény (továbbiakban: Htv.), és a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról szóló 114/2013. (IV.16.) Kormányrendelet vonatkozó rendelkezései alapján élt a települési értéktár létrehozásának lehetőségével, és döntött a települési értéktár létrehozásáról. A Képviselő-testület külön Települési Értéktár Bizottságot nem hozott létre, a települési értékek azonosításával, a települési értéktár létrehozásával, és annak gondozásával, valamint adatainak a megyei értéktárba történő megküldésével kapcsolatos feladatokat a Pénzügyi és Településfejlesztési Bizottságának feladat- és hatáskörébe utalta. A települési értéktárral kapcsolatos feladatok ellátásával felhatalmazott Bizottság a Szervezeti és Működési Szabályzat 2014. december 1-jétől hatályos módosítása értelmében megszűnt. A feladatkör 2014. december 1-jétől az Ügyrendi Bizottság feladatkörébe került. A képviselő-testület az 58/2015. (VI.3.) határozatával döntött Bánki-tó, mint természeti környezeti érték, bánki-pogácsa, mint turizmus és vendéglátás, bánki népviselet, mint kulturális örökség helyi értékek települési értéktárba történő felvételéről. Ezen települési értékek felterjesztésre kerültek a megyei értéktárba történő felvételre, mely alapján Nógrád Megye Önkormányzatának Közgyűlése a Bánki-tó és a hozzá kapcsolódó értékeket felvette a megyei értéktárba, azaz ezen helyi értékek bekerültek a Nógrádikum gyűjteményébe, azaz Nógrádikummá vált.

2

8. Napirend

települési értéktár

A képviselő-testület az 58/2015. (VI.3.) határozatával szándékát fejezte ki a települési értéktárba történő további helyi értékek felvételére, melyhez az értékeket bemutató tanulmány készítésével megbízta Vígh József helytörténészt: Épített környezet kategóriában: a bánki evangélikus templom szlovák nemzetiségi tájház Élő kovács múzeum régi sírok a temetőben feszület a római katolikus temetőben háborúk emlékműve – dombormű a polgármesteri hivatal falán az I. világháború emléktáblája a II. világháború emléktáblája bánki menyecske szobra a tájház udvarán Louis Armstrong szobra Pinceház, faragott kőtáblával a Hősök terén Természeti környezet kategóriában: a bánki víznyelő Kulturális örökség kategóriában: bánki ételek: o szuszkó, vagy gulyasa o kapusznyik o libavéres krumpli o plnyenyia Benczúr Miklós emlékezete Laluja András szellemi hagyatéka Bánki Nyár és a Nemzetiségi Találkozó Ökoland tábor Az elkészült mellékelt tanulmány alapján javaslom ezen helyi értékek települési értéktárba történő felvételét, gyarapítva ezzel a helyi értékeink gyüjteményét. Bánk, 2015. szeptember 7. Tisztelettel: Ivanics András polgármester ……/2015. (XI…..) Képviselő-testületi határozati j a v a s l a t Bánk Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a Végh József helytörténész által elkészített, a képviselő-testület elé terjesztett, és a határozat mellékletét képező Bánki értéktár 2. tanulmány alapján úgy dönt, hogy az alábbi települési értékek a Bánki Értéktárba felvételre kerülnek: a bánki evangélikus templom, mint épített környezeti érték szlovák nemzetiségi tájház, mint épített környezeti érték Élő kovács múzeum, mint épített környezeti érték régi sírok a temetőben, mint épített környezeti érték feszület a római katolikus temetőben, mint épített környezeti érték háborúk emlékműve – dombormű a polgármesteri hivatal falán, mint épített környezeti érték az I. világháború emléktáblája, mint épített környezeti érték a II. világháború emléktáblája, mint épített környezeti érték bánki menyecske szobra a tájház udvarán, mint épített környezeti érték 3

8. Napirend

települési értéktár

Louis Armstrong szobra, mint épített környezeti érték Joe Murányi szobra a Víziszínpad lelátójánál, mint épített környezeti érték Leveleki Eszter emléktáblája, mint épített környezeti érték Pinceház, faragott kőtáblával a Hősök terén, mint épített környezeti érték a bánki víznyelő, mint természeti környezeti érték Benczúr Miklós emlékezete, mint kulturális érték Laluja András szellemi hagyatéka, mint kulturális érték Bánki Nyár és a Nemzetiségi Találkozó, mint kulturális érték Ökoland tábor, mint kulturális érték bánki ételek, mint kulturális érték ― szuszkó, vagy gulyasa ― kapusznyik ― libavéres krumpli ― plnyenyia ― túrós lepény Felelős: polgármester Határidő: azonnal

4

Bánki értéktár II. rész

2015. 1

Bevezetés Bánk község Önkormányzata úgy határozott, hogy az ország számos településéhez hasonlóan számba veszi mindazon értékeit, amely a település múltját és jelenét meghatározzák. Ez a dolgozat ezen elképzelés mentén született, de ez természetesen nem zárja ki azt, hogy időről időre kiegészítsék azt. Annál is inkább, hiszen születhetnek olyan értékek, amelyek méltóak arra, hogy büszkélkedjen vele a település, s hogy azt ily módon beemeljék az értéktárba. Ilyen lehet például az a – jelenleg még csak ötletként felvetődött lehetőség – hogy meg kellene egy emlékoszloppal jelölni a település régi templomának helyét, vagy ilyen lehet az a falukép is, amelynek szép példája a polgármesteri hivatal előtt látható gondozott park.

Az épített örökség emlékei A bánki evangélikus templom Bánk későbarokk temploma 1783-ban épült. 1784. augusztus 6-án szentelték fel, Kellisch Sámuel lelkészsége idejében. Az ő irányítása alatt készült el a paplak is. „Harcos, bátor egyéniség lehetett, aki sziklaszilárd hittel küzd Mária Teréziához intézett felirataiban népe vallásszabadságáért, hitének gyakorlásáért.” – írta róla 1959-ben, a templom fennállásának 175. évfordulójára készült visszaemlékezésében L. Kovács András lelkész. 2

Innen tudjuk, hogy Révai Ferencz szolgabíró mérette ki az új templom helyét egy balassagyarmati mesterrel. Adamov György és Palovszky János volt ekkor az egyházfi. Kellisch 1783. szeptember 13-án kelt feljegyzéséből tudjuk, hogy saját pénzét ajándékozta az egyháznak, hogy felépülhessen a templom. „Így tehát az én tulajdon pénzemből ennek Bánki evangélikus egyháznak részemről és a feleségem részéről oda ajándékozva, Isten segítségével felemeltetett a felhőkig a templomnak minden fala.” A templom felszentelésről a következő feljegyzést olvashatjuk: „ Ezért augusztus 6-án Krisztus Urunk megdicsőülésének napján megkezdődött az Istennek tisztelete lelki énekekkel és istenfélő imádsággal, azután a következő vasárnapon megtartottuk a templom felszentelését sok földesúr, néhány katonatiszt és nagy számú tömeg jelenlétében.”

Bánki evangélikus lelkészek 1. Hrdina János 1699-ben tanítónak választották, majd lelkésszé avatták, s így működött -1702-ig 2. Hrdina András 1702-1703 3. Agner János 1703-1705 4. Gaulicius András 1705-1717 5. Fábry Sámuel 1717-1761 6. Kellish Sámuel 1761-1794 7. Kolosváry István 1795-1796 8. Kalmár Imre 1796-1819 3

9. Benczúr Sámuel 1820-1827 10. Ruhman János 1827-1853 11. Simkó Gusztáv 1854-1876 12. Vitéz Lajos 1876-1878 13. Zatkalik Mihály 1878-1911 14. Zatkalik Bánki Károly 1912-1934 15. Schultz Aladár 1934-1953 16. L. Kovács András 1953-1979 17. Rezessy Miklós (Ipolyvecéről, helyettes lelkész) 1979-1983 18. Lehoczky Endre 1983-1994 19. Szolga Tőkés Sándor (Ősagárdról, helyettes lelkész) 1994 20. Németh Zoltán 1995-2006 21. Zsugyel Kornél és Zsugyel-Klenovics Katalin 2006-2015 22. A lelkészek névsorából kiemelkedik kettő: templomépítő Kellish Sámuel, és az orgonát 1892ben építtető Zatkalik Mihály. A templom orgonája az elmúlt több mint száz év alatt komolyabb felújításban nem részesült. 2003-ban kezdett bele a gyülekezet ebbe a feladatba. A hangszer szétszerelésekor egy kézzel, ceruzával írt szöveget találtak a mesterek az orgona egyik szerkezeti elemén, amely beépített állapotban nem látható. Kiderült, hogy a sorok Zatkalik Mihály lelkésztől származnak. Történeti érdekességként és a gyülekezet megbecsülésének jeleként hadd idézzük itt is e sorokat: „Ez az orgona építtetett a bánki volt úrbéresek adományából s több jótevő hozzájárulásával 1892-ben 880 Forintért Jagerdorfban, Rieger testvérek világhírű gyárában, pedálklaviatúrával, de pedálsípok nélkül. A hiányzó pedálváltozat, Subbass 16, betétetett 1905, Riegernek budapesti gyára által 172 Forinton. Dicsőítem az én Uramat, hogy megengedé bánki lelkészkedésem 27. évében, ez orgonát a hiányzó Subbass 16 regiszterrel, amely az egész orgonának a lelke, kiegészíteni. A Te dicsőségedet és mélységes szeretetedet hirdesse mély hangjával én Jézusom!! Ha Hozzád költözöm, ne engedd, hogy az orgonához, amelyet sok küzdelemmel tudtam befejezni, avatatlan kezek férhessenek. Bánk, 1905. júni 23.”1 Már a kezdetektől „nagy területet fogott itt össze Istennek egy-egy szolgája. Latin, német és szlovák nyelvű régi iratok tudósítanak bennünket arról, hogy Felsőpetény 1681-től Bánkhoz tartozott és 1775-ben még együtt vannak. Nógrád 1774-től 184 éven keresztül Bánk leányegyháza. Leányegyháza még Rétság, Nagyoroszi, Szokolya, Diósjenő. Szórványhelyei: Farkasvölgy, Berkenye, Udvarhely, Jásztelek, Erzsébetmajor, Deszkásmajor, Rijmajor, Tolmács, Illéspuszta, Sziloska, Lókos, Tereske, Kormos, Szántó Deneg2, Berki, Veresharaszt, Horpács, Almási puszta, B. Berinke, Szomolya, Szendehely, Katalina.” Az 1838 október 4-én megtartott canonica vizitáció jegyzőkönyve szeinr létszámuk_ 60 tiszta pár. 15 vegyes házaspár, a filiákban 5 vadházasságban élő pár. Az 1899-es c.v. jegyzőkönyv szerint a lelkek száma összesen 1000. Ebből Bánkon él 443 lélek, Nógrádon 240, Rétságon 100, Nagyorosziban 42, Szokolyán 24, Diósjenőn 18.

1 Forrás: A bánki evangélikus templom honlapja 2 Dennek, Tereske mellett 4

Kiss István püspök úr 1927 október tartja canonica visitációját és közzéteszi a lélekszámot: Bánk 567, Nógrád 370, Rétság 147, Nagyoroszi 32, Szokolya 29, Diósjenő 40, szórványok 45, összesen: 1.200. Ezután már az 1946-48-as évek vesztesége, a 35 kivándorló bánki család, Nógrád önállósulása, Nagyoroszi, Szokolya, Diósjenő szórványainak elcsatolása után Bánk lélekszáma ma3 507, Rétságé 121, a szórványoké 21, összesen 649.

A templom főoltárát a tolmácsi születésű festőművész, Edvi Illés Ödön festette 1903ban. Témája: Krisztus a keresztfán. Eredetileg az első oltáron három kép volt. A legfelső, mely a régi templomból hozatott át, az Úrnak a feltámadását ábrázolta, a középső a hegyen való elváltozását, s a legalsó az utolsó vacsorát. Az említett 1959-es feljegyzés szerint az ez utóbbi, igen kifejező fafaragás ma is ott van az oltáron, az oltárképtől eltakartan.

3 1959-ben  5

A templomnak az első világháborúban elrekvirált harangját 1922-ben pótolták egy 150 kilós új haranggal. 1961-ben vált szükségessé a kisebbik harang újraöntése.

A templom főoltára Az egyhajós templom középen befelé ívelő kórusát két oszlop tartja. A hajója tükörboltozatú, az oltára copf stílusú. 1921-ben egy renoválás alkalmából egy feljegyzést helyeztek el a toronykeresztben. „Az utókornak. A bánki ágostai hitvallású evangélikus egyház 1921. év május havában templomát nagy áldozatkészséggel renováltatta. A tornyot 150 centiméterrel megemeltette és az egész épületet asbesth palával újrafedette. … Evangéliumi hithűségünket, megtartó Istenünknek dicsősége emelésére, utódaink buzdításra, lelkünknek pedig nagy gyönyörűségére, s a hit, szeretet, remény, béke, vigasztalás és imádság hajlékának ezen megőrzésével hagyjuk gyermekeinknek drága örökségül.” A dokumentumot Rákóczy István egyházfelügyelő, Zatkalik Károly lelkész, Pauló János tanító, Thomka János h. tanító, Ivanics György egyházgondnok, Csorba Pál egyházfi, Velky János bíró, Petyánszky János, Csizmár András törvénybíró., Bánszky János, Turányi Mihály, ifj. Janecskó Pál, Kriskó János, idős Csorba János, Adamov János, Petrás János, Koszecz Pál és Sztankovics Lajos presbiterek írták alá. 6

Szlovák nemzetiségi tájház

A Szlovák Nemzetiségi Kiállítás egy régi szabadkéményes parasztházban mutatja be a helyi szlovákság XIX. századi életét, viseletét, berendezéseit, használati tárgyait. A tájház a kerítését hasított akácfából fonták. A XIX. század végén épült vegyes falazatú, poltári cseréppel fedett szabadkéményes parasztházban a környék zömében evangélikus szlovák lakosságának életét mutatják be. A szoba, a konya és a kamra berendezése egy közepes gazdaságú, gyermektelen házaspár otthonát tárja elénk XX. század eleji állapotában.

7

A tisztaszobából, pitvarból és kamrából álló tájházban megcsodálhatjuk az egykori szlovák szőtteseket és hímzéseket, a bánki népviseletet, a sokféle berendezési tárgyat és felszerelést.

8

Szobabelső A megye szlovák lakói lakásberendezésükben nem, mint inkább viseletükkel térnek el legjobban a környék magyar falvaitól. Ezt elsősorban a gazdag, változatos hímzésnek köszönhető, amellyel szinte minden ruhadarabot díszítettek, gondosan alkalmazkodva azok szabásvonalához. Az első ház (szoba) udvarra néző falán az ajtó mögött felakasztott fogas, rajta férfi csizma és posztó kabát. Az ajtó mögötti falmélyedésben cserépbögre látható. A falmélyedés és az ablak között négyfiókos szekrény (sublót) áll. Ezen található egy szlovák nyelvű imakönyv és egy cserépkulacs. A sublót fölötti falon egy zenélő Luther-kép - oldalán cseréptányérok láthatók. A sublót mellett indul a karoslóca egyik ága, fölötte az ablaktól jobbra eső falrészen háziáldás lóg, két oldalán cseréptányérokkal. Az egész falon végig az ablak fölötti sávban keménycserép tányérok vannak kiakasztva. Az utca felé néző fal mentén folytatódik a karoslóca másik ága. Az így bezárt szögben áll az asztal, díszes abrosszal letakarva, hosszanti oldalához állított három székkel. A két ablak között egy tükör van felakasztva; alatta keménycserép tányérok. Az ablakok másik két oldalán egy-egy bőrre festett szentkép lóg. Ezen az oldalon is végig keménycserép tányérok láthatók. A következő fal mentén áll a festett nyoszolya. Az ágy egészen magasra fel van vetve, a deszkára szalma került: ezt letakarták derékaljjal, valamint egy hímzett díszlepedővel úgy, hogy annak cifra része kilóg, ebbe két sorba kerül három-három vánkos majd tetejére az összehajtott dunna. Régen divat volt három sorba három vánkost rakni és annak tetején összehajtani a dunnát. Az ágy mellett áll a festett láda, fölötte egy sorban három darab keménycserép tányér.

A tulipános láda

9

A falmasina platniján vaslábas, vasserpenyő, vasaló, főzőfazék, tetején tejesköcsögök és szilke áll. Ezek fölött felakasztva egy kisebb méretű kalácsssütő és egy nagy tál látható. A falmasina hosszanti oldala fölött kanáltartó kanalakkal, sótartó, tésztaszűrő kanál és két cserép kistál található. A pitvar előszobaként funkcionált, innen nyílik az elsőház, a konyha és a kamra. A helyiségben, a bejárati ajtó mögött áll a vizes pad, amelyen régen favödröt és vizeskorsót tároltak. A pitvart és a konyhát elválasztó falrész felső síkjában egy sor keménycserép tányér van felakasztva. A bejárati ajtóval szemközt található a konyha, amely érdekessége a szabadkémény és jobb oldalt a hatkenyeres sütőkemence. A baloldali fal mellett áll a sütőteknő, teknőlábon, keresztfával, teknőabrosszal letakarva. A beépített lócán két szakajtó van szakajtóruhával letakarva, mellette szilkék. Fölötte a kisablakban bányászlámpa látható. Erre a falra van felerősítve egy cserép nagytál, kalácssütők, örömkalácssütő tepsi. A sarokba feltámasztva áll a sütőlapát, szénvonó, piszkafa, kemencetisztító-csutak. A hatkenyeres sütőkemence tetején májsütő, főzőfazék, bögre, szája előtt vasháromlábon cserépfazék áll.

A hatkenyeres kemence

10

A hátsószoba éléskamraként és mezőgazdasági eszközraktárként funkcionál. Látható benne gabonatároló, háztartási eszközök, szerszámok és tároló alkalmatosságok. A gerendáról fűzfából fonott varsa lóg le. A bánki tóban is használtak efféle halfogó eszközt. A kiállítás tárgyai jórészt a Palóc Múzeum tulajdonában vannak. Miután a 2013-tól az intézmény fenntartója Bánk Község Önkormányzata, a működtetői feladatokat a Bánki Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat látja el. A szervezet további gyűjtésbe kezdett, s újabb kiállítótér megnyitásával kívánja gazdagítani a múzeumot.

Egy szépen faragott, karcolt díszítésű szuszék

11

A zenélő Luther-kép

Élő Kovácsműhely Múzeum A falusi közösség egyik nélkülözhetetlen iparosa a kovács volt. A paraszti gazdálkodáshoz eszközöket készített és javított, pl: lovakat parkolt, ekét, kaszát, sarlót élezett, szekereket vasalta, a fakerékre ráfot húzott, széna és szalmavágót készített és gyakran még az állatok gyógyításához is értett. Ismerünk olyan kovácsmestert, aki itt Nyugat-Nógrádban élt, s csontkovácsként is hírnevet szerzett magának. A tűzzel és a vassal is könnyedén elbánó mesterember mindig nagy tiszteletnek örvendett.

12

A múzeumalapító E hagyományokat viszi tovább Bánkon Élő József, aki maga is beleszületett ebbe a mesterségbe. Édesapja is kovács volt, s gyermekként ő már ott szaladgált az üllő körül. Nem elégedett meg azzal, hogy egyszerű patkolókovács legyen, a szakma művészeti csúcsait is meghódította. A mesterség fogásait szívesen tovább is adja, hiszen egy olyan múzeumot hozott létre, amelyben nem csupán megtekinthetők a berendezési tárgyak, hanem működés közben is megfigyelhetők, sőt az arra vállalkozók ki is próbálhatják az egyes munkafázisokat. Telitalálat tehát a múzeum elnevezése, s nem csupán a mester vezetékneve miatt. Látogatásuk alkalmával arra kértük a múzeumalapítót, hogy vezessen végig birodalmán. Az alapvető célunk az volt, hogy egy 18. század végi 19. század eleji kovácsműhelyt rendezzünk be. Annak pontos méreteivel, berendezésével. A másik cél az volt, hogy egy szerves egységet képezzen a szomszédban lévő tájházzal. Olyan ez a kettős, mintha az volna a kovácsmester lakása. Az építésekor is figyelemmel voltunk a tájház paramétereire, ablakainak nagyságára, gerendázatára.

13

A műhely lelke: a kovácstűzhely Az üllő mindig a központi helyen állt. Egy nagy fatőként áll, melynek az alját beásták a földbe, hogy a rezgéseket levezessék. Az egykori falusi kovácsműhelyek padlója ugyanis általában döngölt agyag volt. Ez a tőke is egy méter mélyre van beásva a földbe. Az üllő: anyaga nagyon kemény szerszámacél, több fajta létezik méretében és formájában is. Ez, ami itt látható 200 kg-s, egyik szarva hegyes a másik négyzetes élű, a rajta lévő négyzetes lyukba helyezték a formázó vasakat a másik oldalról a formázó vas nyeles párjával a ráverősegéd a ráverő kalapács segítségével formálta a vasat. A ráverő kalapácsok. 3-4 kilósak, 50 és 100 cm-es nyéllel, ritmusra ütöttek velük. A félkéz kalapácsok 1-3 kg között vannak. Használtak még kisebb segédüllőket apróbb munkákhoz is.

14

Az üllő, a legfontosabb eszköz A kovácstűzhelyről vagy más néven kovácskohóról azt kell tudni, hogy középen a tűzfészek van öntött vasból, mellette a két félkör alakú tűzcipó más néven tűzpart ez koncentrálja és összetartja tüzet. A fekete füstsátor /elszívó/ amely összegyűjti és elvezeti a kéménybe a vas hevítése során keletkezett égéstermékeket és gázokat. A kémény 4-5 méter magas, hogy a füst könnyen távozzon. Mellette található a szén tárolására a széntartó vályú, amiből adagolták a szenet, ami lehetett tőzeg, barnaszén, faszén vagy koksz. A faszén bükkből vagy tölgyfából volt a legjobb, de manapság már nemigen égetnek faszenet. A kovácstűzhely mellett mindig állott egy dézsában víz, hogy időnként vízzel megpermetezzék a faszenet, hogy az jobban összeálljon, s így koncentráltabb legyen a hője is. A tűzhelyhez csatlakozik a körte alakú, kézzel hajtott fújtató. Az 1860-as évekből származó fújtató felirata: Pozbech József császári, királyi kizárólag szabadalmazott első magyar fúvógyárnak Pesten. A tűzhely közelében helyezkednek el a különböző tűzifogók, különböző fejkialakítással, hosszúságban és méretben. Szám szerint mintegy hetvenet láthatunk a múzeumban. A szerszámtartó, szerszámos rámán találhatók: domborítók, simítók vágó, hasítók, lukasztók, nyeles ráverő kalapácsok. Szám szerint, mintegy százötven féle. Fölötte különböző üllőbetétek /idomvasak/ hajlításra vágásra domborításra szolgálnak. A bánki műhelyben ugyanis sokkal több szerszám található, mint egy egykori falusi kovácsműhelyben. Itt ugyanis már a díszműkovács mesterség kellékei, szerszámai is rendelkezésre állnak. A fogókat és egyéb szerszámokat a kovácsmester maga készítette. A kovácsmesternek mindig volt segédje, hiszen mint a mondás tartja: „Egy kovács nem kovács, két kovács félkovács, három kovács egy kovács.”. Azt fejezi ki a mondás, hogy mindig kellett segítő a ráveréshez.

15

A fújtató felirata Pozbech József szerkovács, azaz szerszámkészítő kovács volt. Kiváló mester lehetett, hiszen amikor például elrepedt egy harang Debrecenben, őt bízták meg a kijavításával. A Felvidékről származott, s érdekességként említhetjük, hogy nagybátyja volt a kiváló költőnek, Pilinszky Jánosnak. Egy kétkamrás fújtatót látunk, amelynek az egyik oldala beszívja, a másik kifújja a levegőt. Így folyamatos a légáramlás. Kézzel fújtattak, vagy csigaáttétellel lehetett lábbal is működtetetni.

A tábori kohó

16

Mellette áll egy tábori kohó, amit a katonaságnál használtak. A katonaság, huszárság vitte magával, hiszen bárhol felállítható volt. Szíjmeghajtású, lendítőkerekes öntöttvasból készült, egyik kar a tisztítónyílás a másik a levegőszabályozáshoz van.

Kalapácsok sora A patkoló asztalon találhatóak a patkoló szerszámok: patafaragó vagy körömvas, szögcsípőfogó, körömráspoly vagy reszelő, patkoló kalapács. A patkón a lyukak a szögeke helyei, sarkában a sarokvas található, ami cserélhető volt, különböző méretben az időjárási viszonyokhoz alakítva, valamint a terepviszonyokhoz alkalmazkodva. A patkoló bakra. erre a háromlábú segédeszközre tették rá a ló lábát a patkoláskor.

17

A lendítőkerekes, kétsebességes kovácsfúró és a köszörűkő Régi sírok a temetőben Egy temető az élő falu tükörképe. Ha valaki végigsétál benne, sok mindent megtudhat a településről is. Megismerheti történetét, nyelvét, nemzetiségét, vagyoni helyzetét, szokásait. A sírkő emelésének szokása a Közel-Keletről ered, ahol sok helyen a homok nem nyújtott kellő védelmet a holttestnek. Azért, hogy a holttest békében, nyugalomban feküdjön az anyaföldben, a rokonok, barátok köveket hordtak az elhunyt sírja fölé, hogy a testet ne kaparintsák meg a vadállatok. A kisebb-nagyobb kődarabokat végül a sírkő váltotta fel, amely egyre szebb és egyre művészibb lett, és rituális szerepet is kapott. Egyes vélemények szerint a sírkövet a zsidók azért emeltek, mert a vallásjog szerint tilos az apai ágon papi családból származó férfinak holttesthez közelítenie, ezért a sírokat igyekeztek minél jobban láthatóvá, megkülönböztethetővé tenni, nehogy véletlenül megközelítsék azt. A régebbi temetkezési szokások kollektív érvényű utasításokat tartalmaztak arra nézve, hogy miképp is kell eltemetni valakit nemére, korára és társadalmi rangjára nézve. Ezek a szokások megszabták a holttest előkészítési módját, és intézkedéseket tartalmazott arról, hova is temetik el az elhunyt földi maradványait. A végső nyughely fölé emelt sírkő manapság nemcsak mementó; információt tartalmaz, hogy ki is az, aki ott fekszik és hány éves volt. A rokonok, családtagok, barátok így találják meg az elhunytat a temetőben, és így tudják leróni tiszteletüket. Az evangélikus sírköveken megjelenik sokszor a fűzfa is, amely lefelé hajló ágai révén a gyászt, a szenvedést és a szomorúságot is jelképezheti (innen a név: szomorúfűz). A 18

zsidó hagyomány szerint a babiloni fogságba hurcolt zsidók fűzfákra akasztották a hárfáikat, miközben sírva emlékeztek hazájukra. Az evangélikus és a református szimbolikában is megjelenik a fűzfa, ami a gyász és a halál jelképe lett; s gyakori motívum a sírköveken, fejfákon. A bánki evangélikus temetőben is gyakorta megjelenik a régi sírköveken a fűzfaábrázolás, a csillag és virág motívumok mellett. Az ősi – gyakorta még szlovák nyelvű – sírokat egy kiváló kezdeményezésként elhelyezték a temetőbe felvezető út két oldalán. Sajnos a legtöbbjük romhányi homokkőből készült, így némelyik elolvasása ma már alig-alig lehetséges.

19

20

21

22

Feszület a római katolikus temetőben Bár a falu lakosságának nagy része az evangélikus vallást követi, a római katolikus temetőben való sétánk kapcsán szólnunk kell katolikus vallás bánki jelenlétéről is. E téren Varga Lajos segédpüspök, egyháztörténész forrására4 támaszkodhatunk. Neve személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló személynév – a személynévként is használatos – magyar „bán” méltóságnévnek változata. Neve így a korai Árpád-korra utal, bár oklevélben csak 1506-ben fordul elő Nógrád megyében. A hódoltság első hullámában elpusztult és az 1570. évi dika-jegyzékben5 már lakatlan. A török defterben6 így már nem szerepel.

Az egykori templom helyét egy földrajzi név őrzi meg számunkra. Az 1860-ban készült térkép jobb felső sarkában szerepel: Templom megett Templomára utal, hogy 1542-ben plébánosa 1 Ft hadiadót fizet. Plébánosának, Balassa Zsigmondnak tehát birtoka van. A települést így a középkori plébániák közé kell sorolni. A püspöki tizedjegyzékben már a XVI. században is kivetés nélküli, tehát nincs, aki fizessen. 4 Varga Lajos: A váci egyházmegye történeti földrajza, Vác, 1997. 5 adólajstrom 6 Nyomban a török hódítás után a török adminisztráció hazánk hűbérjószágairól, ezek lélekszámáról, az államháztartás különféle jövedelmeiről és kiadásairól, a várőrségek létszámáról és zsoldszükségleteiről részletes jegyzékeket készített, amelyeket deftereknek szoktak nevezni. 23

1680-ban is „deserta7”, 5 ft árendával. 1700-ban már lakott, mivel a Dwornikovich8-féle Jelentés szerint templomát prédikátor használja. A Jelentés szépnek, javíthatónak mondja, bár akkor tetőzete nincs. Valószínűleg romos állapota miatt az evangélikusok elhagyták. A legutolsó hír róla a Helytartótanács 1771. évi jelentése: Bánk filia temploma romokban van, amely azonban a Vallásalap költségén rendbehozható. Chobot9 szerint e romok a községen kívül, a mostani temető mellett vannak. L. Kovács András bánki lelkész egy egyháztörténeti összefoglalót írt 1959-ben a felekezet templomának 175 éves emlékünnepe alkalmából. Ebben olvashatjuk: „a szájhagyomány szerint a letelepedés idején lakatlan volt a község. Mostani temetőjének legmagasabb pontján pedig mindmáig előbukkan a fűből a huszita templom porladó alapzata. Az „Istenhegy” lankáin török sátortábor nyomait látják múltba visszatekintő szemek és sok-sok szenvedésről regélnek az őzek.” A faluban használatos földrajzi név „Za Kostolom”, azaz „Templom megett” mai is őrzi a templom helyét. A legjelentősebb honismereti források szerint az alábbiak szerint alakult a falu vallási összetétele:

182010 185111  187412 191513

ágostai evangélikus

római katolikus

izraelita

501

10

--

437

32

‐‐

509 501

35 69

8 10

Andreánszky Sándor 1935-ben telket ajándékozott a katolikus egyháznak egy templom felépítésének céljára. A kezdeményezést azonban elmosta az időközben kitört második 7 elhagyott, kietlen hely 8 Váci megyéspüspök 9 Chobot Ferenc esperes, romhányi plébános, fő műve: A váci egyházmegye történeti névtára (I-II, Vác, 1915-17). 10 Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai, és Statistikai Esmertetése, Pesten, 1820.

11 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, Pesten, 1851. 12 Shvoj Miklós: Nógrád megye monographiája, 1874 – 1875., Salgótarján, 2006. 13 Chobot i.m. 24

világháború. Az adományozásról szóló - a püspökség felé a rétsági plébános által május 21-én írt – jelentésből már a falu idegenforgalmi vonzásáról is értesülhetünk. „Bánk nevű fíliám, lutheránus község kb. 120 katolikus lélek lakja. Ez a szám évente 3 hónapra nyaralókkal megkétszereződik, sőt egy-egy nyaraló család megtelepedni kívánkozik. Ezen körülmény bírta báró Andreánszky Sándor földbirtokos urat arra, hogy birtokának egy részét parcellázza. A parcellázás alkalmával gondolt arra, hogy a számban növekedő katolikusok részére templomhelyről gondoskodás történjen. E gondoskodásának eredménye, hogy folyó hó 18-án egy kb. 300 négyszögölnyi területet (egyedülálló, csendes helyen) a rétsági egyházközségnek adományozott át.”

A feszületet 1920-ban állították A katolikus temetőben nyugszik Kempny János bánki bányamester. Freistadtban, Sziléziában a mai Lengyelország területén született 1868. szeptember 29-én. 1882-ben érkezett Magyarországra, Salgótarjánban tanult, majd dolgozott. Itt ismerkedett meg feleségével, Kovács Máriával, kivel 1891-ben kötött házasságot. Tizenegy gyermeket neveltek fel. 1920ban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Dorogra helyezte bányamesterként. 1923-ban a munkásotthon alapkőletételekor felajánlotta háromszáz kötetes könyvtárát az Otthon Könyvtár létrehozásához. 1938-ban a Magyar Kerámia Rt. üzemvezetője Mádon. Miután megtalálta a számítását Magyarországon nevét Kárpátra magyarosította. Cége, a „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten” Bánkra helyezte őt, ahol 1948-ig dolgozott az akkori mélyművelésű bánya vezetésében. A kitermelt agyagot az egész országba szállították a 25

kerámiagyártáshoz. Egy lóvontatású vasút szállította a kitermelt anyagot a rakodóig. 1950. április 30-án hunyt el Bánkon. Felesége egy évre rá követte őt.

Kempny János bánki bányamester feleségével A bánki bányászatról szólva megemlíthetünk még egy érdekességet. Bánk határában többszöri kutatás nyomán, vékony, palás, lencsés kifejlődésű széntelepet találtak. Frivaldszky Imre14 is megemlítette 1839-ben a bánki "kőszén" telepet, sőt Fényes Elek szintén tudott arról, hogy itt "kőszén találtatik". Azonban 1847-ben már megállapították, hogy a Bánk határában található kőszén "mivel a munkát meg nem érdemli, nem ásatik"? Sírok a zsidó temetőben A katolikus temető mellett a fák között található az egykori zsidó temető. Már ami megmaradt belőle. Bár jelentős zsidó lélekszám sohasem volt a településen, mégis minden bizonnyal több sír is állt valaha itt. Meglehet, hogy az avar alatt még lapul néhány sírkő. Mára két héber és egy magyar nyelvű látható mindössze. Megőrzésük mindamellett fontos, hiszen hozzá tartoztak a település múltjához. A visszaemlékezők szerint az Újtelkeknél is volt egy zsidó temető. Az akácos erdőben még látszottak a sírhantok. Egy fél évszázaddal ezelőtt az arra libát legeltető gyerekek többször bukkantak emberi csontokra.

14 Frivaldi Frivaldszky Imre (1799 - 1870) magyar természettudós, az MTA tagja 26

A községben 1848-ban mindössze egyetlen zsidó család élt: az alsópetényi születésű, 23 éves haszonbérlő, Pinkus Sámuel, valamint felesége és „öreg attya”. 1878-ban hat iskolaköteles, izraelita vallású gyermeket írtak össze. Hoffmann Miksa, Malvin, Lóri és Jenő, valamint Haupt Doli és Anna Aszódon tanultak Ganzel Herman magántanítónál. 1870-ben a falu 552 lakójából nyolc tartozott az izraelita felekezethez. Számuk tíz év alatt 23 főre nőtt, majd 1890-ben kilencre apadt, s ezt követően megint 21-re ugrott föl. A századforduló előtt élt a faluban Lindenmann Adolf, aki 1894. november 2-án hunyt el. Családjából ekkor felesége, szül. Hecht Regi és gyermekei: Gizella, Márton, Berta, Mária, Fáni és Jolán élt Bánkon. A családnak helyi ingatlana nem volt, az elhunyt ingóságainak értéke 196 forint, ebből a boltra 15 forintot számoltak. A 20. században azután a közösség létszáma 5 fő alá csökkent. Az 1941-es népszámlálás mindössze 3 zsidót talált a 711 bánki között. 27

A legidősebb bánkiak mesélnek egy Hochman nevezetű zsidó földbirtokosról. Csernovicz előtt volt egy bánki uradalom tulajdonosa. Egyetlen áldozat adatait találtuk meg a halotti anyakönyvben. Barok Dávidné foglalkozását tekintve háztartásbeli volt. Házastársát – a rétsági körjegyző 1945 végi feljegyzése szerint – feleségével együtt deportálták, bár kora szerint inkább munkaszolgálatra kellett volna bevonulnia. Elhurcolása előtt a kis család szatócsüzletet működtetett a faluban. Barok Dávid 1945-ben hazatért. Még a mai bánkiak is jó szívvel emlegeti, hiszen mindent megszerzett nekik, amire csak szükségük volt. BÁNKI ÁLDOZAT Barok Dávidné, született Klein Anna • anyja: Keller Gizella •apja: Klein Sámuel • szh: – • életkora: 32 év • halál éve: 1944, halál helye deportálás. Forrás: NML IV. 702. c/3. Öi. 985., NML VI. 501. 1.; 1870. népsz.; Vallási adatok 8.; NML IV. 455. 5.; 1941. népsz.; NML IV. 512. 2. 933/1945.; NML XXIV. 101. 625/1946.

Háborúk emlékműve - dombormű a polgármesteri hivatal falán Laluja András a lemezdomborítás igazi mestere volt. Számos monumentális alkotását ismerjük országszerte. A polgármesteri hivatal falán, a falu középpontjában látható „A Háborúk Áldozatainak Emlékére” feliratot viselő alkotása. A fehér falra rögzített fekete emlékmű eleve gyász, a fájdalom érzetét kelti. Mint ahogyan a középpontban lévő gyászoló anya szeméből is azt a fájdalmat láthatjuk, amely nem múlhat igazán sohasem. A 28

lobogószerűen égre törő két szárny jelképezheti azt is, hogy mindazon bánki, akik a századok során bármelyik háborúban életüket vesztették, immár a Teremtő oltalmában nyugosznak. Emlékezetükre örökkön lobognak a dombormű fém-lángcsóvái.

Az I. világháború emléktáblája Az első világháború megkövetelte a maga bánki áldozatait is. A világégés háborúiban 105 bánki lakos vett részt. Közülük tizennyolcan sosem tértek vissza szeretteihez. Ketten a vitézi címet is kiérdemelték. A falu lakói 1927-ben emléktáblát állítottak a hősök tiszteletére. A táblát megviselte az idő, s mára nehezen olvasható.

29

BÁNK KÖZSÉG HŐSI HALOTTAINAK EMLÉKÉRE 1914-1918. BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK HŐSI HALOTTAINK IMÁINKBA FOGLALUNK. ÁLDOTT LEGYEN HŐSI EMLÉKETEK HAZÁJUKÉRT ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A KÖVETKEZŐ HŐSÖK ADAMOV ANDRÁS ADAMOV JÁNOS CSORBA JÁNOS HAJDÚK PÁL HUGYECZ PÁL JANCSOK JÁNOS KEVICZKI PÁL KOHJÁRI JÁNOS LOMEN JÁNOS

MEDJÁNSZKI ANDRÁS PONICSÁN PÁL SIMON ANDRÁS KRENYÓ ANDRÁS SULYAN ANDRÁS SZIKORA PÁL SZKUBAN JÓZSEF SZTANKOVICS JÁNOS ZATKALIK FERENCZ

30

Három első világháborús sír a temetőből

31

A II. világháború emléktáblája

A II. VILÁGHÁBORÚBAN ELTŰNT TESTVÉREINK EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTÁK HOZZÁTARTOZÓIK HAJDUK PÁL ID. LOMEN PÁL IVANICS ANDRÁS SKRENYÓ JÁNOS JANECSKÓ JÁNOS SKRENYÓ PÁL KOHÁRI PÁL SULYAN PÁL LACZKOVSZKI PÁL VELKY JÁNOS LOMEN PÁL ZSJAK JÁNOS SZTANKOVICS LÁSZLÓ ZS.31.16: ÉLETEM IDEJE KEZEDBEN VAN ISTENEM. A bánki második világháborús emléktábla nem tartalmazza a teljes háborús áldozat-névsort.

32

DOMBI ANDRÁS tartalékos honvéd 1916-ban született Bánkon. Anyja neve: Dombi Mária, 1943 januárjában tűnt el.15 A visszaemlékezők említik még a háborúban elhunyt hősök közül: HUGYECZ JÁNOS és MARUSZKI JÁNOS nevét. A háború áldozatai közé tartozik BÁLINT JÁNOS és BÁLINT GYÖRGY, kik itthon haltak meg a bombázások következtében. DOVEC ANDRÁS nem közvetlen a háborúban hunyt el mégis a háború áldozatai közé kell sorolnunk. Története szerint a gyermekek felgyújtottak egy szalmakazlat. Nagy lánggal égett. Dovec András a lángoló szalmakötegeket egyengette, hogy minél hamarabb elégjen, s ne okozzon további bajokat. Eközben robbant fel a lángok között egy épen maradt bomba. Hatvanöt éves volt. Bánki második világháborús hősök a hadifogoly adatbázisban Kohári Pál Rendfokozat: honvéd Születési idő: 1913. február 27. Anyja neve: Kovács Zsuzsanna Elhalálozás ideje: 1945. január 18. Elhalálozás helye: Budapest XII. Időszak: Magyarországi hadszíntér

Lomen Pál Rendfokozat: honvéd Születési idő: 1908. május 17. Anyja neve: Janecskó Mária 15 Forrás: Gere József: Békében, háborúban, Balassagyarmat, 2000. 33

Alakulat: 23/II. zlj. gpu. szd Elhalálozás ideje: 1942. augusztus 10. Halál oka: sebesülés Elhalálozás helye: Sztorozsevoje Temetés helye Sztorozsevoje Időszak: Keleti hadszíntér

Lomen Pál kitüntetése Lomen Pál Rendfokozat: honvéd Születési idő: 1910. május 28. 34

Anyja neve: Bánszky Szonja Alakulat: 43/I. zlj. 3. szd. Elhalálozás ideje: 1942. december 08. Halál oka: szívelégtelenség Elhalálozás helye: Marki Temetés helye: Marki Időszak: Keleti hadszíntér

Velki János Rendfokozat: honvéd Születési idő: 1919. december 24. Anyja neve: Velki Zsuzsanna Elhalálozás ideje: 1945. január 29. Elhalálozás helye: Bácspuszta Időszak: Magyarországi hadszíntér

35

Bánky (Eredetileg Zatkalik) Zoltán Rendfokozat: csendőr hadnagy Alakulata: III. csendőr kat. pcs. Születési idő: 1922. Apja evangélikus lelkész volt Bánkon Anyja neve: Millig Gizella Elhalálozás ideje: 1945. március 5.. Elhalálozás helye: Szombathely Eltemetve: Szombathely Nem szerepel a bánki emléktáblán.

36

Síremléke a bánki temetőben

A hadifogoly adatbázisban szerepel még SZOMBATI IMRE neve, aki szintén nincs rajta az emléktáblán. Ő ugyanis Rétságon született, de már bánki lakosként vonult a hadszíntérre. Anyja Rasch Jolán. 37

Vezetéknév Keresztnév Apja neve Születési idő Születési hely Lakóhely Rang Egység Fogságba esés helye Fogságba esés dátuma Elhalálozás dátuma Fogság helye Temetés helye

Szombati Imre Janos 1906.01.01 g.Retsag, okr.Nograd, Vengrija d.Bang,okr.Nograd szoldat 7 otdelenie,2 b-n,19 art polk.,23 peh.dv d.Kondenzovo,v r-ne g.Sirok..,Voronezsszkoj obl. 1943.01.18 1945.03.06 sz.g.3007 kl.g.3007, kvadrat 21 mogila 25

Bánki menyecske szobra a tájház udvarán Laluja András alkotásaival több helyütt is találkozhatunk a falujáró sétánk során. A bánki hagyományokhoz leginkább a „Bánki menyecske” szobra kötődik. Hosszú éveken keresztül tekintett ki a főútra a múzeum épülete mellől, míg egyszer csak eltűnt. Lelketlen kezek elorozták onnan a fémanyagáért kapható némi készpénzre számítva. Az esetből rendőrségi eljárás is kerekedett, mely végülis eredményre vezetett, Megtalálták, csakhogy immár négy darabra vágva, immár szoborként használhatatlan állapotban. Éveken keresztül ott árválkodott a posztamens üresen. Még szerencse a bajban, hogy megmaradt a szobor öntőformája, így a Bánki Önkormányzat áldozatvállalása révén lehetővé vált, hogy egy pontos másolat készülhessen. 2014-ben, a nemzetiségi találkozó programjai menetében avatták fel újra. Azóta ismét hirdeti a bánki népviselet különleges szépségét.

38

A szobor posztamensébe rögzített plakett arról tudósít, hogy 1984-ben állították.

Louis Armstrong szobra a Tó Hotel kertjében A szobor a Tó Wellness Hotel kertjében található. Alkotók: Győrfi Lajos. Felállítás éve: 2004. A művész nagy empátiával, szeretettel és tisztelettel mintázta a korszakos jazz-zenész portréját. Kecses,

szakított andezit sziklára helyezte a portrét úgy, hogy a trombita tartása ne zavarja az arcjáték érvényesülését, jól látható legyen az ujjak játéka. A kerek arc, a hatalmas vibráló szemek,az ujjak ritmusa valóságossá, elevenné teszi a figurát. A hangszer, mint függőleges tengely, köti össze a két legelevenebb centrumot, a fejet és a kezet. A trombita, a billentyűzet s az ujjak izgalmas, formai mozgalmasságot adnak. A figura anyaga bronz, 5/4-es életnagyságú. A posztamens kisnánai andezit, felirata kézjegy, maratva: LOUIS ARMSTRONG. A jazzmuzsika óriását középkorúként, trombitát fújva mintázta meg a művész.16

16 Forrás: http://www.jazzfesztival.hu 39

Louis Daniel Armstrong (becenevén Satchmo; New Orleans, 1901. augusztus 4. – New York, 1971. július 6.) amerikai dzsessztrombitás, énekes, zenekarvezető, a dzsessztörténet egyik legnagyobb és legismertebb alakja. Miles Davis mondta róla: „Még soha senki sem játszott olyat azon a kürtön, amit Satchmo már rég le ne játszott volna.” Louis Daniel Armstrong néven 1901. augusztus 4-én született New Orleansban. Szülővárosa szegénynegyedében nőtt fel édesanyjával és húgával. Hagyományos értelemben vett iskolába keveset járt, az utcán nevelkedett, és hamar megtanulta, hogyan kell elképzeléseit érvényesítve pénzhez jutni. Gyerekként egy kisegyüttessel énekelt. A csodagyerekre először Joe „King” Oliver figyelt fel, aki 1917-ben meghívta zenekarába. Kingtől sokat tanult, s neki köszönhette azt is, hogy New Orleanson kívülre is eljutott. 1923-ban készült el Armstrong első hangfelvétele. Az 1930-as években a kornettet trombitára cserélte, számos világkörüli turnén vett részt. New York-i otthonában, álmában érte a halál.

40

Pillanatkép a 2004. évi fesztiválról17 A jazzkedvelő házaspár, Karacs Ferenc és Karacsné Zagyva Julianna 2002-ben nyitotta meg a Tó Wellness Hotelt, ahol aztán kiemelt szívügyükként 2004-ben, a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány megalapítását követően útjára indították nagy álmukat és megszervezték az azóta is töretlen sikerű Louis Armstrong Jazzfesztivált, melynek házigazda szerepére Joe Murányit a legendás Satchmo magyar származású klarinétosát - kérték fel. Ugyanebben az évben, az első fesztivál keretei között, Joe Murányi részvételével avatták fel Louis Armstrong szobrát a szálloda kertjében. Karacs Ferenc és felesége püspökladányi származásúak, innen a jó barátság a szobor alkotójával, Győrfi Lajossal. A szobrot magán- és állami forrásból, Prókai Gábor művészettörténész zsűrizésével készíttették. A Swing Jazz Kultúráért Alapítványt azzal a célkitűzéssel hozták létre, hogy a 30-as, 40-es évek tradicionális swing jazz kultúráját ápolja, népszerűsítse, és hazai képviselőinek szakmai fejlődését elősegítse, kitekintést nyújtson az európai és amerikai jazz-zenei világra, és a gospel zenén keresztül az európai keresztény zenei kultúrára. Célkitűzéseinek első lépése volt a Louis Armstrong Jazzfesztivál megszervezése, és ezzel párhuzamosan - Győrfi Lajos segítségével - a Louis Armstrong szobor megalkotása. A mára már nemzetközivé vált fesztivál 2015-ben immár 11. alkalommal került megrendezésre, Magyarország egyik legkiemelkedőbb jazz fesztiváljaként tartják számon. A 2014-es évben a Louis Armstrong szobor mellett helyet kapott Bánkon Joe Murányi szobra is, mely szintén a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány kezdeményezésére, Győrfi Lajos munkáját dicséri. Joe Murányi szobra a Bánki-tó víziszínpadánál Joe Murányi szobra a Bánki-tó víziszínpadánál található. Alkotó: Győrfi Lajos. Felállítás éve: 2014.

A művész a szintén Bánkon található Louis Armstrong szoborhoz hasonlóan nagy tisztelettel alkotta meg a Murányi szobrot, mintegy párjaként a már több mint 10 éves Armstrong szobornak. 17 Eifert János fotóművész felvétele. 41

Az 5/4-es méretű öntött bronz félalakos portrészobor hűen tükrözi Joe Murányi személyiségét egy rá oly jellemző pózban megörökítve, szobor mellett álló sziklán felirat: JOE MURÁNYI 1928 – 2012 „... TE CSAK FÚJJAD!” „...YOU JUST BLOW IT!” LOUIS ARMSTRONG, 1967. A LOUIS ARMSTRONG JAZZFESZTIVÁL ÖRÖKÖS HÁZIGAZDÁJA EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTÁK 2014-BEN: BÁNK KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA NEMZETI KULTURÁLIS ALAP SWING JAZZ KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY KARACSNÉ ZAGYVA JULIANNA KARACS FERENC JOAN FAULKNER CSÍK GUSZTÁV SCOTT ROBINSON TÓ HOTEL

42

Joseph P. „Joe” Muranyi (Ohio, 1928. január 14. – New York, 2012. április 20.)  magyar származású amerikai jazz-klarinétos, zeneszerző és kritikus; Louis Armstrong utolsó, s egyetlen fehér klarinétosa volt. Szülei Magyarországról települtek ki az Egyesült Államokba, s Joe már ott született, Ohióban. A negyvenes évek elején a Muranyi család Manhattanbe költözött. A fiatal Joe Muranyit ekkor ejtette rabul a zene, a szving, elmondása szerint ekkor már tudta, hogy muzsikus szeretne lenni. Kortárs volt a jazztörténet nagy klasszikusaival és játszott is szinte mindenkivel, aki a műfaj klasszikusai közül számít. Tizenhét évet játszott Roy Eldridge bandájában. Aztán 1967-ben az akkor már világhírű Louis Armstrong - akit Joe bácsi egyszerűen csak „Lajosként” emleget – klarinétost keresett zenekarába, és választása Joe-ra, a magyar származású, harmincas évei végén járó zenészre esett: ő lett Armstrong bandájának egyetlen és utolsó fehér klarinétosa, egészen Armstrong 1971-es haláláig. Joe Muranyi itthon sem ismeretlen a jazzrajongók előtt, a bánki Louis Armstrong házigazdájaként évről évre ellátogatott Magyarországra a Louis Armstrong Jazzfesztiválra, amíg egészsége engedte. 2004-ben ő avatta a Tó Wellness Hotel kertjében álló Louis Armstrong szobrot, az I. Louis Armstrong Jazzfesztivál keretében. Szinte minden jelentősebb magyar zenekarral fellépett és lemezeket is készített Magyarországon.1

Joe Murányi szoboravatás, 2014. Bánk A szobor létrejöttét példás és nagyfokú összefogás kísérte. A bánki önkormányzat és Bánk lakossága személyesen is ismerte Joe Murányit, így az Önkormányzat, a helyiek, a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány, a Tó Wellness Hotel és magánszemélyek (Karacsné Zagyva Julianna, Karacs Ferenc, Csík Gusztáv, Joan Faulkner, Scott Robinson) összefogásával és állami támogatással - a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány kezdeményezésére - 10 évvel az Armstrong szobor avatása után elkészülhetett Joe Murányi szobra, a Bánki-tó víziszínpadánál.

43

Joe Murányi szívében Bánk mindig különleges helyet foglalt el, s bár mezőkövesdi származású, kérésére a Mezőkövesd díszpolgára megtisztelő címet is a Bánki-tó víziszínpadán, a Louis Armstrong Jazzfesztivál keretében vette át, melyet a youtube-on megtalálható Louis Armstrong öröksége Bánkon című rövid filmben is megtekinthet bárki. A Swing Jazz Kultúráért Alapítványt alapító Karacs Ferencnek és feleségének, Karacsné Zagyva Juliannának hatalmas öröm és megtiszteltetés, hogy az Armstrong szobor méltó párjaként örök emléket állíthattak a legendás Joe bácsinak, a Louis Armstrong Jazzfesztivál örökös házigazdájának, mintegy a fesztivál szellemiségét képviselve. Az immár 12 éve tevékeny Swing Jazz Kultúráért Alapítvány fontos mérföldköve a Joe Murányi szobor felavatása, mely őrzi az évek során nemzetközivé vált Jazzfesztivál Joe Murányival közösen eltöltött évek emlékét, hagyományait a jövő fesztiváljai számára is. Leveleki (Löwentritt) Eszter pedagógus (1917 - 1991) emléktáblája a bánki tó partján18 Leveleki Eszter zsidó származású édesapja a tatabányai cementgyár igazgatója, anyja tanítónő volt. Eszter a budapesti Szent Orsolya-zárda tanítóképzőjében 1936-ban tanítói oklevelet, az Állami Tanítóképző és Óvónőképző Intézetben 1948-ban óvónői képesítést szerzett.

Leveleki Eszter 18 Kozák Péter írásának felhasználásával, http://www.nevpont.hu 44

Tanulmányai befejezése után 1936–1938-ban Nemesné Müller Márta Családi Iskolájában dolgozott, majd a Családi Iskola pedagógiai elvei szerint 1938-ban magánóvodát nyitott (1948-ig állt fenn) és elkezdte a Vidám Vakáció elnevezésű nyári nyaralásokat (kezdetben Méreiné Molnár Verával, 1938–1978). A II. világháború után 1945–1949-ben, Burchard-Bélaváry Erzsébet mellett a budapesti óvodahálózatban is dolgozott. Az 1950-es években azonban a Rákosi-rendszerben nem kapott munkát (alkalmi munkákat vállalt: esőkabátokat hegesztett otthonában, a budapesti Ganz utcában). Csak az „enyhülés„ éveiben térhetett vissza, 1962–1976-ban a Pest Megyei Csecsemőotthonok Központjában állami gondozott gyermekekkel foglalkozott. Leveleki Eszter a reformpedagógiát valló Családi Iskola híve volt, amelynek lényege a bensőséges, szabad és igényes légkör, ahol a közösség hozta létre, és változtatta meg a törvényeket, a nevelő csak segítőként közreműködött a közösség életében. Az iskola középpontjában a játékos tanulás állt, ahol a gyermekek önálló személyiségét mindig tiszteletben tartották. Eszter nevéhez fűződik a Családi Iskola nevelési elveinek továbbfejlesztése, az ezen elvek alapján történő bánki gyermeküdültetések megszervezése. Modelljével megvetette a nyaraltatás pedagógiájának alapjait, 1938 és 1978 között több mint 800 gyermek üdült a bánki tó partján; ahol a foglalkozások helyszíne a bánki tó és természetes környezete volt, a szállást pedig egy család portáján alakították ki.

A ház 1967-ben A foglalkozások fő eleme a szabad játékon alapuló közösségi szerveződés volt, amelynek keretét a bánki gyermekállam (Pipecland) demokratikus királysága alkotta. Pipecland polgárai gyermekek voltak, akik a tábor kezdetén megalakították országukat, demokratikusan megválasztották az „ország” vezetőit, megszavazták a törvényeket, felállították a bíróságot is (ahol védő, ügyvéd és esküdtszék is működött; a legsúlyosabb bűn a játékrontás volt!). Pipecland királya mindig a legkisebb gyermek volt, akinek nevében egy régens „uralkodott”; a helyi társadalom bocsokra, medvékre és kamarásokra oszlott. 45

Megalkották az állam himnuszát, kialakították a közösség sajátos ünnepeit, gyermekművészek, -írók és -színészek dolgoztak a helyi gyermekművésztelepen, -színházban, gyermekújságírók számoltak be naponta a kolónia életéről a helyi (kézírásos) lapban, illetve faliújságban, sőt egy idő után a pipecek saját nyelven (nyelvjárásban) beszéltek egymással. Évről évre „olimpiai bajnokságokat„ is rendeztek, túrákat szerveztek a közeli településekre, ismerkedtek a természettel, a környezettel. Persze a gyermekközösséget időről-időre nagy veszedelem is fenyegette: minden évben egy-egy „külső ellenség” támadta meg az országot, ilyenkor kitört a (szám)háború, s az ezzel összefüggő nyomkereséses, „indiános” összetett kalandjátékok. Bánkon minden megengedett volt, ami nem volt veszélyes: sokan fennhangon szavaltak, mások ódivatú kalapban jártak. Eszter (akit mindenki tegezhetett) csak néha avatkozott bele a játékban, bár a távolból természetesen mindig ő irányított. Nem tűrte viszont, hogy gyermekek megbántsák vagy megalázzák társukat. Az anekdota szerint egyszer egy hatalmas fülű kisfiú került be a bánki táborba, ahol rögtön kicsúfolták őt a többiek óriási ékítménye miatt. Eszter nyomban közbelépett: rendkívüli „fülhosszúsági versenyt” írt ki, amelyet természetesen az új jövevény nyert meg, hiába is próbálták a többiek saját fülüket meghosszabbítani… A nyári tábor valódi, állandó cserélődő szerepjátékokon alapuló gyermekönkormányzatként, gyermekfantázia-államként működött. Az egész „ország” kialakítása Leveleki Eszternek, a gyermekszabadidő kísérletező nagyasszonyának érdeme; s az is, hogy számos későbbi ismert személyiség (pl. Ascher Tamás, Fischer Ádám, Fischer Iván, Mácsai Pál stb.) kapott itt életreszóló útravalót. Eszter pedagógiáját viszont nem könnyű jellemezni: keveset írt, nézeteit nem rendszerezte, életműve a negyven évig működő bánki gyermekállam volt, jóllehet tapasztalatairól több előadást is tartott a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Munkásságáról azonban sok mindent elárul, hogy Eszter halála után megkezdődött a bánki táborozások reneszánsza: a „pipecek” nyaranta újra találkoznak, elkezdték összegyűjteni az egykori Vidám Vakációk dokumentumait (fotókat, hírleveleket, illetve az élet egyéb emlékeit őrző tárgyakat). Leveleki Eszter emlékét Bánkon és Budapesten, Ganz utcai házán emléktábla őrzi. A 46

bánki táborozók halála után Leveleki Eszter Alapítványt hoztak létre. Síremléke a budapesti Farkasréti temetőben van.

Emléktáblája Budapesten …

és Bánkon 47

„Ellenpedagógia a tóparton” címmel 2015. március 27. és 2015. augusztus 31. között egy fotókból álló kiállítás emlékezett Leveleki Eszter bánki működésének évtizedeire a Magyar Néprajzi Múzeumban. Pinceház, faragott kőtáblával a Hősök terén A szőlőtermesztés hagyománya évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza megyénkben. Valószínűleg a XII-XIII. században indult francia, vallon vagy német telepesek hatására. Mocsáry Antal Bél Mátyásra hivatkozik: „Azt írja egy tudós hazánkfija deák nyelven Nógrád Vármegyéről, hogy ez a’ Mohátsi veszedelem előtt, melly kezdete vala hazánk’ közönséges veszedelmének, leginkább a’ szőllő-mívelés által virágzott. Helyes ezen előadás, leginkább azon tájékról, melly napnyugatról délnek hajlik. De minekutána Budavárát, többekkel együtt a ’Török ésTatár kegyetlenül elfoglalta, ezen Vármegyét is vér-patakká változtatta ’s fogyasztotta népét, innen következett, hogy a’ szántó-földek, valamint a’ szőllő-hegyek is, elhagyattattak, ’s pusztán hevertek. Illy gyászos elpusztúlt állapotban másfél század alatt erdőkké váltak a’ szőllő-vesszők sűrű bokrok lettek, ’s ezekből tetszett azután ki, hogy ottan valaha szőllők voltak.” A hódoltság idejében tehát elpusztultak az ültetvények, miután nem maradtak életben azok sem, akik megművelhették volna. A török után a népesség újratelepítésével ismét megindulhatott a szőlőművelés. Kedvezett ennek, hogy a szőlőterület volt az, amelyhez a feudális korban a legszabadabb birtoklási forma fűződött, tudniillik a társadalmi helyzettől függetlenül egyaránt lehetett szőlőbirtoka a nemesnek, jobbágynak, sőt még a házatlan zsellérnek is. A megszerezhető birtok nagyságát sem korlátozta semmi. Ennek oka a szőlőtermesztés intenzív voltában és nagy kézimunka igényében keresendő. A földesurak ugyanis szívesen vették, ha a török elnyomás időszaka alatt elvadult, erdővel, bozóttal benőtt területeiket újra művelni tudók telepedtek le birtokán. Ők ugyanis adót fizettek a számára, s családjuk kihalása után a természettől visszahódított terület visszaszállt a tulajdonosra. Megyénk jeles monográfusa, Mocsáry egyenesen úgy fogalmaz 1820-ben megjelent könyvében, hogy méltó vetélytársa a Nyugat-Nógrádban termett bor a tokajinak.

48

A bánki szőlők a falu fölötti dombon sorakoztak, a Templom megetti dűlő után Bánk község vonatkozásában a szőlőtermesztés fontos, de nem meghatározó gazdasági tényező volt. A megye történetéről szóló monográfiák is ezt támasztják alá. Bél Mátyás írja 1742-ben „Rétság keletről az alábbi községgel (Tolmács) szomszédos, de sokkal terméketlenebb földű. Magasabb rendű nála Bánk, ez a mély völgyben fekvő hely, régen a szlávok nem fogták művelőre, de kiválóan előrehaladt, ugyanis amerre a dombokról lehordták az erdőket a lakosok, részint szántóföldeket, részint szőlőket gondoznak, nem kisebb fáradozással, mint amilyen kiváló terméssel. Shvoj Miklós írja Bánkról az 1874-75-ben készült monográfiájában: „Földje, rétje, szőleje jó….A nép igen gazdálkodós.” Mocsárynál ezt olvashatjuk az 1820-ben megjelent kötetében: „Mostani lakossai szorgalmatosak a’ paraszti munkában, sok irtásaikat használják, mert a’ szántó földek kevés javítás mellett jók. Bár nem nagy haszonnal fáradoznak is a” szőllő-mívelésben, még sem tsüggednek meg.” 49

Egy 1899-ből származó egyházi jegyzőkönyv így ír a falu lakosainak foglalkozásáról: „A hívek főfoglalkozása a szőlők végleges elpusztulásával csak a földívelés. Jóllehet a szőlő fő jövedelmi forrásuk volt, mindazonáltal – noha e forrás teljesen kiapadt, amennyiben több gondot fordítanak most telkeik mívelésére – anyagi helyzetük nem rosszabbodott.” Lovas Kovács András lelkész egy 1890-ben kelt iratot idéz: „A hívek fő jövedelmi forrása a szőlő ezelőtt 4 évvel a Filoxéra által megtámadva, előbb a romhányi szőlőhegy „Planina” s ez idén már az Óhegy is teljesen elpusztult.” A XIX. század végén bekövetkezett filoxéra-járvány tehát tönkretett mindent. Az amerikai gyökértetű nem kímélte a nemes kultúrákat, s jöttek helyette a mindennek ellenálló direkt termő fajták. Az ebből készült bor azonban meg sem közelítette a korábbit. No, de sebaj! – mondhatnánk – nemes szőlőfajtát lehet újra telepíteni, hiszen a táji, éghajlati adottságok változatlanok. Igen ám, de az elmúlt másfélszáz esztendőben a tudás is elveszett, mely azt megelőzően apáról – fiúra szállván öröklődött. A bor készítésének fontos eleme a jó pince, hiszen mint azt egy korabeli leírásban is olvashatjuk: „A’ ki jó bort akart termeszteni, szőllejét jól mívelje, tisztán tartsa, ’s az érett gerezdeket alkalmatos időben szedje le, - borát pedig jó pintzében ’s tisztán tartsa, és gyakran feltöltse; mert ha ezt nem teszi, szőlleje elsatnyúl, rosz bort terem, az utóbbiak elmulasztása által pedig jó bora is a’ megromlásnak van kitéve.”

50

A többihez hasonlóan Bánk községben sem éledt igazán újra a filoxérajárványt követően a régi szőlőkultúra. Az amerikai gyökértetűnek ellenálló direkttermő fajták korántsem eredményezték a régi borminőséget. A borospincék a későbbiekben már főleg zöldség tárolására szolgáltak. Egykoron a szőlők közelében is voltak pinceházak, melyek azonban funkció nélkül maradván lassan eltűntek. A második világháború alatt sokan itt kerestek menedéket, s bújak el a megszállók elől. A falu főutcájának domboldalra támaszkodó oldalán még ma is sok pincét találunk. A bánki faluközpontban lévő pince a régi idők hangulatát őrzi. Építtetője még 1937ben is fontosnak tartotta, hogy az építés évszámát és a tulajdonos nevének kezdőbetűjét egy kőtáblába vésessék a homlokzat díszéül. A pinceházat Simon János kőművesmester építette. Belül boltozatosan ki van rakva kővel. Ő faragta az építtető névmonogramját és az építés évét megörökítő kis táblát is. A tábla jelentése: Épült 1937-ben Krisko János számára.

51

Természeti értékek A bánki „tengerszem” A bánki értéktár első kötetében került leírásra. Az értéktár első fejezetének lezárása után rögzítettünk a tó történetéhez fűződő három szép régi legendát. Az egyik szerint egy jól termő földterület volt egykoron a tó helyén. A tulajdonosától azonban erőszakkal elvették. Az asszony fájdalmában – hiszen ez a föld volt minden megélhetési forrásuk - azonban megátkozta a helyet. Térden állva körbejárta a földet, mondván, hogy ha nem lehet az övék, akkor változzon inkább vízzé. A másik változat szintén egy átokhoz köti a tó keletkezését. E szerint egy mocsaras rét volt itt mindig. Egy ízben egy asszony disznai beletévedtek a mocsárba, s nem tudtak onnan kijönni. Ekkor átkozta meg a területet. A harmadik történet szerint a falu régi templomának tornya olyannyira megromlott, hogy le is dőlt. A toronyból messzire kigurultak a domboldalon a harangok, egyenes bele a tóba. Azt is mesélik, hogy valahol mai Tó motel alatt az egyik teleknél érte el a vizet. Keresték már többen is, de mindezidáig hiába.

52

A bánki víznyelő19 Még fele ekkora sincs másik az országban Mint ismeretes, 2014 májusban – rendkívüli esőzések után – egyik reggel Bánkon a helyiek arra lettek figyelmesek, hogy a Jenői-patak megáradt vize egy közel 10 m átmérőjű, friss beszakadás alján – visszaduzzadás nélkül! – eltűnik a sziklák között.

Prakfalvi Péter felvétele

Az akna a gödör legmélyebb pontján. Felette, a (homokkő) sziklafal tetején folytatódik a meder. 19 Forrás: http://foldalatt.hu 2014.. november 28. Slíz György írásának felhasználásával

53

A beszakadás helyes értelmezéséhez vázlatosan ismerni kell a környék geológiai viszonyait. Fontos kiemelni, hogy itt a karsztvízszint nem azonos a patak szintjével, hanem az agyagos vízzáró rétegekkel fedett karsztban légteres repedésrendszer van a patak szintje alatt. A patakmeder az adott területen egy felszínen lévő homokkőpadon halad keresztül, amely alatt belátható mélységben megtalálható a karsztosodásra alkalmas mészkő, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a homokkő repedésein keresztül a víz egy része le is jut a mészkőbe, ahol barlangot oldhat ki.

Gyertyával is ellenőrzik a leereszkedés előtt a levegő összetételét20 A homokkő azonban nem oldódik, így a felszínen nem alakul ki egyenletesen mélyülő nyelőtölcsér, hanem az alatta egyre növekvő üreg fölött a homokkőboltozat egyszercsak beomlik. Bár a berogyás a Jenői-patak medrében történt, de csupán kb. 30 méterre a Lókospatakba való betorkollásától, így feltételezhető, hogy annak a vize is hasonló repedéseken át lejutva részt vett a berogyás alatti barlang kioldásában.

A hozzávetőleges vízgyűjtő terület a google térképen, körülbelül 120 km2 20 Prakfalvi Péter felvétele 54

A két patak vízgyűjtő területe 120 km2, azaz százhúsz négyzetkilométer, ennél nagyobb vízgyűjtővel (de még fele ekkorával sem) hazánk egyetlen víznyelője sem rendelkezik.21 Persze a jelen domborzati viszonyok között a víznek csak egy kis része jut le és vesz részt a barlangképződésben, de nem zárható ki, hogy korábbi földtörténeti korszakokban akár a teljes vízmennyiség a karsztba jutott volna. De enélkül is minden feltétel adott volt egy jelentős méretű barlang kialakulásához. Az itt elnyelődő víz a mélykarszt repedéshálózatán keresztül – több ezer (akár százezer) év elteltével – vélhetően a budai karsztforrásokban lát napvilágot. Erre a területre (miként a nógrádi fedett karsztra általában is) jellemző, hogy a mészkő trópusi kúpkarsztot alkotott az eltemetődés előtti korszakban, így előfordulhat, hogy olyan helyeken is a mai felszínt elérő vagy annak közelébe felnyúló mészkőkúpok vannak a homokkőben, ahol a közelben egyébként nagy mélységben található csak meg a mészkő. A több, egymással szöget bezáró szelvény mentén végzett geoelektromos mérések szerint a felszín alatt mindössze 10 méteres mélységben egy eltérő kőzet (vélhetően mészkő), 30 méteres mélységben pedig nagyon nagy elektromos ellenállású terület (Reményeink szerint barlangüreg) található. A feladat már “csak” az, hogy odáig le kell jutni.

A rendezett munkaterület A barlang feltárására irányuló munka a szükséges engedélyek beszerzése és mérések elvégzése után Szenthe István geológus vezetésével és néhány tapasztalt barlangkutató, valamint lelkes helybéli fiatal részvételével októberben indult meg Bánk Község Önkormányzatának a dologi támogatásával. Egyébként, ha valaki szeretne részt venni a munkában és erre fizikailag is alkalmas, akkor szeretettel várjuk a jelentkezését. A kézi erővel ásott tágas, 2×2 méteres szelvényű kutatóakna olyan szépen ki lett ácsolva, hogy az akár kutatásvezetői tanfolyami foglalkozásnak is beillett volna. Így nem kell attól tartani, hogy egy bizonyos mélység után omlásveszély vagy beszűkülés miatt nem lesz folytatható a munka.

21 A Baradla barlangé például 22 négyzetkilométer. 55

Mélyül a kutatóakna Hogy mi várható itt? Ezzel kapcsolatban elég a közeli Felsőpetényi tűzállóagyag-bánya üregeire gondolni, például a Nagy-kavernára, amely egy 30 m átmérőjű, gömb alakú üreg az oligocén homokkőben, amely az alatta lévő mészkő egy még nagyobb üregének a beomlását követő felszakadással alakult ki. A barlang öncélú feltárásán túl akár a víznyelők és zsombolyok keletkezésének egyes, máig nem kellően tisztázott kérdéseire is választ kaphatunk.

Munkamegbeszélés

56

„Bánk településen, a Jenői-patak medrében még májusban keletkezett beszakadás, mely elvezette a patak vizét. A Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztálya akkor úgy nyilatkozott, hogy a jelenség nem tekinthető víznyelőnek, természeti emléknek, illetve barlangnak sem. Szenthe István geológus és munkatársai felajánlották segítségüket a jelenség kivizsgálására, melyre a település vezetősége november tizenhetedikei testületi ülésén adott engedélyt. A geológus rádiónk kérésére elmondta, hogy az elmúlt időszakban végzett kutatások és talajvizsgálatok alapján megállapítható, hogy a jelenség már legalább húsz-harminc éve működik víznyelőként. Ezt támasztják alá azok az elmúlt vasárnap megtalált tárgyak is, melyek a múltban kerültek a föld alá, így például egy régi típusú hipós üveg, melyen még a négy forint húsz filléres árát jelző címke is olvasható. A geológus valószínűsíti, hogy a helyszín környékén akár további kisebb-nagyobb beszakadások is előfordulhatnak. Véleménye szerint az illetékes hatóságok a következő időszakban az újonnan megismert tények ismeretében dönthetnek majd a víznyelő és az az által jelentkező veszélyhelyzet kezelésének módjáról.”22 Szenthe István pontos kutatónaplót vezet a munkálatokról. 2015. július 25-én tett látogatásunkig 61 munkanapot töltöttek el a víznyelő feltárásával. Önkéntes segítők működnek közre a feltárásban. Egy váci építési vállalkozó faanyaggal támogatta, egy másik a szállítási feladatokat oldotta meg, s volt, aki a kovácsolási munkákat, s a szerszámok javítását vállalta magára. A tiszta munkaórák száma így immár megközelíti a másfélezret, az utazásuk során is havonta megtesznek több ezer kilométert. Mindezt állami támogatás nélkül oldják meg. Költségeik pedig igen tetemesek, hiszen szükség szerszámokra, sok faanyagra, légszivattyúra. Ez utóbbi szó szerint életbevágóan fontos, hiszen az akna megtelik széndioxiddal, s ezért alszik el a leeresztett gyertya lángja is. A szivattyú folyamatosan biztosítja a friss levegőt a mélyben. A kutatóakna egyre mélyül a szálban álló oligocén kőzetrétegek határa mentén. Jelenleg tizenhárom méter mélyen dolgoznak. A geológus szerint egy olyan egyedi helyszínről van szó, amely föl nem becsülhető. Éppen azért, mert erre nincs kutatási tapasztalat. Egy olyan alapkutatást végeznek, amelynek során a magyar föld teljesen ismeretlen múltját tárhatja fel. Éppen ezért furcsállhatjuk, hogy teljes egészében csak a társadalmi összefogásra támaszkodik a kutatómunka.

A szellemi örökség értékei Benczúr Miklós emlékezete23 Bár a szabadságharc kitörésekor nem Bánkon élt, származása miatt mégis szólnunk kell Benczúr Miklós honvéd őrnagy, országgyűlési képviselőről. Apja Benczúr Sámuel bánki evangélikus lelkész volt, ki 1827-ben költözött Nyíregyházára elvállalva az egyházközösség által felkínált lelkészi állást. Ekkor már feleségén és anyósán kívül 8 gyermeke is követte új 22 http://www.radiofocus.hu/ 23 Felhasznált forrás: Tóth Sándor: “Koszorúk a hősnek sírhalmára” (Nyíregyháza, 1999.) 57

állomáshelyére. Három leány és öt fiúgyermek között Miklós volt az ötödik, ki 1821-ben született Bánkon. Atyja 1830-ban tüdőbetegségben elhunyt. Az apa, e rövid idő alatt is tekintélyt szerzett magának. Így nem volt egyedülálló az a segítő szándék, amely a nehéz helyzetbe került család iránt az ismerősök és a rokonság részéről megnyilvánult. Miklóst az a Kollmann nevű tanító akarta magához venni, aki maga is öt gyermeket nevelt. Hasonló szándék nyilvánult meg néhány nagyobb gyerek esetében is, azonban az özvegy felvállalta a nyolc gyermek felnevelését. Kitartó erőfeszítése, a nemesi múlttal rendelkező család kedvező örökösödése folytán, lehetőség adódott a gyermekek taníttatására. Adolf és János testvérei után, Benczúr Miklós is lehetőséget kapott a tanulásra, szellemi képességeinek kibontakoztatására. Gimnáziumi tanulmányait 1834-ben Lőcsén kezdte el, s végezte azt el kiváló eredménnyel. Ezt követően az eperjesi kollégiumban szerezte meg azt a tudást, amelyet rövid idejű breznóbányai tanítóskodás, valamint Pesten a Haller családnál folytatott nevelői és egyben jogász állás betöltése után, ügyvédi diplomával a zsebében kamatoztatott. Családjában ő volt a harmadik olyan fiú, aki ügyvédi végzettséget szerzett, s Nyíregyházán, a Benczúr ügyvédi irodában folytatta kenyérkereső foglalkozását. Az anyja a szabadságharc után összes vagyonát elvesztvén, Benczúr Zsuzsanna24 nevelőnővel, Miklós nővérével nevelőintézetet nyitott Nyíregyházán. Mindezek mellett, evangélikus neveltetésük, s a Benczúrokra jellemző, az átlagot meghaladó szellemi képességeik folytán, többen a gyermekek közül, politikai, irodalmi jellegű írásaikkal vettek részt az országos közéletben, különböző lapokban megjelentetve azokat. Adolf, aki 1841-42-ben Nyíregyháza tiszti ügyésze, a Pesti Naplóban, János, aki könyveket jelentetett meg, s élethivatásának inkább tekintette a szellemi alkotást, mint az ügyvédi pályát, a Jelenkorban, Miklós pedig a Honderűben és az Életképekben jelentette meg írásait. Fiatalabb, Zsuzsanna nevű testvérüket az irodalomtörténet is írónőként tartja számon. Pesten megszerzett képesítése után a fiatal, mindössze 25 éves Miklós, 1846-ban tért vissza Nyíregyházára, s kezdett ügyvédi praxist. Egy évre rá lakosítási, letelepedési kérelmét terjeszti a város képviselőtestülete elé. A forradalom előtti, két éves nyíregyházi tevékenységére nagy aktivitás volt jellemző. Fiatalemberként szerette a táncot, a lányok társaságát. Gyakran volt tréfák kezdeményezője. Mindezek mellett felkészültsége alapján kiemelkedett a többi ügyvéd közül. Megbecsülés és elismerés övezte a városban, még a vezetők részéről is. Ezt annak köszönhette, hogy rendkívüli emberszerető volt. Különösen a szegényeket segítette peres ügyeik megnyerésében, ilyenkor akár az anyagi ellenszolgáltatástól is eltekintett. Testvére talán nem is elfogult értékelése szerint “Miklós bálványa volt a családjának, de bálványa az egész városnak is.” Ennek bizonyságát adta az 1848. március 15-i pesti forradalmat követő napokban. Testvére visszaemlékezése szerint Nyíregyháza városában is nagy visszhangra találtak a forradalom eredményeként bekövetkezett politikai változások. Miklós, az akkori szellemi élet vérkeringésében benne élő ifjú, a hír vétele után, a hazafias érzelmű társaival együttműködésben “Felhívást” szerkesztve fordultak a talapülés lakosságához. Ebben hangsúlyozták, hogy a nemzet véráldozat nélküli forradalomban tudta megvalósítani évtizedek óta érlelődő reformköveteléseit, melyeket az országgyűlés mindkét háza, s maga a Helytartótanács is elfogadott. Lelkesültségüket, azonosulásukat a forradalom eredményeivel fejezi ki az a megfogalmazásuk, mely szerint: “A nagy öröm Nyíregyházára is elhozatott. Itt is hasonló vér buzog a polgárok ereiben. E napot meg nem ünnepelni polgári bűn lenne.” Maga az idézett mondat kétszer is tartalmazta a polgári kifejezést, s ez egyben utal arra, hogy 24 1825. január 25-én született Bánkon 58

Nyíregyházán is igen akarták a polgári átalakulást. Felszólították a polgártársakat, “a város közönségét” ünnepély tartására, a középületek kivilágítására. Március 20-án kelt felhívásukban a másnap összeülő megyegyűlésre radikális követelést fogalmaznak meg: a megye rendei engedjék meg minden község képviselőinek, a megye közügyeibe való beleszólást. E felhívásban benne foglaltatott a nemzet egyesítésének a programja. Mindezek mellett a templomajtókra és más épületekre kifüggesztett “Felhívásuk” mellett olvasható volt a pesti forradalmárok által megfogalmazott “12 pont” is. A nevezetes okmány szerkesztőjeként Benczúr Miklóst a nemesek testületének főjegyzőjét, aláírói között hozzá hasonlóan gondolkodó nyíregyházi polgárokat tisztelhetjük. 1848-ban a márciusi napokban a múzeum előtt is tartott beszédeket. Március 31-én a Nyíregyháza város elhatározta, hogy küldöttség által köszönik meg Pestnek, amit az országért tett. A kéttagú deputációba az ékesszóló ügyvédet, Benczúr Miklóst választották meg küldöttnek, aki maga mellé társnak Kováts Ferencet kérte. Pesten, a testvér, Benczúr Zsuzsanna visszaemlékezési szerint, Benczúr János várta őket, majd a Nemzeti Múzeumhoz mentek, s ott egy éppen akkor tartott népgyűlésen a 18 ezres lélekszámú város nevében Benczúr Miklós igen radikális hangú beszédet mondott, mellyel kivívta a pesti közönség rokonszenvét annyira, hogy szállásán este fáklyászenét kapott. Fellépéséről, beszédéről a Pesti Divatlap április 15-ei száma is megemlékezett ekképpen: „...oly radikális szellemű politikai hitvallásokat nyilvánított, melyekhez hasonlót eddig még egy vidéki küldöttség ajkairól sem vala szerencsénk hallani... Ezen elmés és határozott nyilatkozat roppant éljenzésben részesült, a Nyíregyháza közönsége egy percz alatt jelentékeny nevet vívott ki magának. Mindez április 9-én délelőtt történt az ellenzéki körben...” Hazajöttük után, április 26-án ismét népgyűlést tartottak Nyíregyházán. Igen sokan, még vidékről is bejöttek Benczúr Miklóst meghallgatni, s olyan tüntető lelkesedéssel fogadták, mint Pesten. Kossuth országos felhívására, buzdító szavára kérelemmel fordult a város vezetéséhez: “Tisztelt Tanács! Tömeges felkelés lévén rendelve a hazámban, hazafiúi kötelességemnek tartom fegyvert fogni, s miután az ellenség Pestnek tart, soká telnék nekem azon idő, amelyben a Szabolcsiak elindulhatnának az ellenség elébe. Ez okért elhatározám magam rögtön pár napok alatt a pesti önkéntesek közé állni, és mindaddig amíg a tömeges felkelés tart, azok között szolgálni. Esedezem tehát a Tisztelt Tanács előtt, hogy kilétemről, vagy itteni viselkedésemről egy bizonyítványt Fenti levele bizonyságát adta cselekvő hazaszeretetének. Pesten felkínált kardja és karja az ország védelmét kívánta szolgálni. Azonban erre csak később kerülhetett sor. Valószínűleg a városi tanács nem támogatta egyéni kezdeményezését. Erre Benczúr Miklós a Kossuth felhívásában is szorgalmazott, önkéntes csoport szervezésébe kezdett. Közben a Nyíregyházán felkészülését folytató önkéntes szabolcsi nemzetőrzászlóalj is útba indult a veszélyeztetett térségbe, velük tartva Lajos testvére is. Megnövekedett honvédelmi jellegű feladatai miatt Nyíregyháza képviselőtestülete szeptember 30-i ülésén létrehozott, és teljes közgyűlési jogkörrel ruházott fel egy olyan bizottságot, melynek alapvető feladata a közbátorság feletti felügyelet és intézkedések megtétele volt. A kül- és bel rendőri ügyek továbbra is a kapitányi hivatalhoz tartoztak. A 13 fős, a helyettes polgármester által vezetett közbátorsági bizottságnak egyaránt tagja lett Benczúr János és Benczúr Miklós is. Ugyanezen az ülésükön határoztak a Benczúr Miklós által szervezett lövész csapatnak nevezett önkéntesekből álló 16 fős csoport ellátásával, útba indításával kapcsolatos kérdésekről is.

59

A schwechati csatában súlyosan megsebesült. Felépülése után, 1849 áprilisában a területvédő céllal szervezett félreguláris Védsereg 4. Szabolcs megyei osztályának századosává nevezték ki. Végül július 18-tól az előbbiekből alakuló 139. honvédzászlóalj parancsnokaként szolgált őrnagyi rangban. Alakulatával Kazinczy Lajos – a későbbi aradi vértanú – ezredes tartalék hadosztályához tartozott. A szabadságharc bukása után Benczúr Miklós még nem adta fel. Tovább akart küzdeni. Ennek lehetőségét Komárom várába utazva vélte megtalálni. Ott a komáromi vár parancsnokától, Klapkától kapott megbízás alapján vállalt futár szerepet Erdélybe, megtudni Bemtől annak a további terveit, melynek alapján Klapka maga is meghozhatta döntését. Személyes, kalandos regénybe illő útja nem járt eredménnyel, de megszervezte Klapka értesítését arról, hogy már Bem is elhagyta az országot. Benczúr is Törökországba menekült. 1851-ben hazatért. November 19-én, Nyíregyházán két zsandár tartóztatta le, s még aznap elszállították a nagyváradi kerületi hatóság börtönébe, ahol hadbíróság elé állították, s több mint két évet töltött vizsgálati fogságban. A császári hatóságok Kossuth Lajos ügynökét sejtették benne és ezért 1854. február 23-án Nagyváradon kötél általi halálra ítélték, de kegyelem útján mégis csupán várfogságra ítéltetett. Testvérei, rokonai emberfeletti erőfeszítései következtében, 1854 farsang időszakában kapta vissza szabadságát. Kiszabadulása után – miután családja minden vagyonától megfosztatott - családjával Nyíregyházára költözött. Az ügyvédi tevékenységtől azonban eltiltották. Ő ennek ellenére, más neve alatt gyakorolta azt, s ez által biztosította megélhetését 1857-ben házasságot kötött a nyíregyházi Sulyán Erzsébettel. 1858-tól ismét saját nevén gyakorolhatta ügyvédi hivatását. Az ellenforradalmi szigor enyhülésekor ismét tevékenyen részt vett városa közéletében. Parancsnoka lett a nyíregyházi polgárőrségnek. 1861. évi országgyűlési választásokon, és február 27-én képviselővé választották. Az országgyűlésen Nyíregyháza város képviseletében a Határozati Párthoz csatlakozott. Az országgyűlés feloszlatása után visszatért a városba, a szűcsök ipartestületénél, illetve a Kállayak családi ügyeiben jogtanácsosként folytatta ügyvédi tevékenységét. Haláláig Nyíregyházán élt. Sokat publikált. Nevével gyakran találkozunk a szépirodalmi lapokban. Cikkei a Pesti Hírlapban és a Márczius Tizenötödikében voltak olvashatóak. A kenyérmezei csata című történelmi írását az Életképek 1846. évi v. száma közölte. Versei, történeti „beszélyei" a Honderűben, a Pesti Divatlapban, az Életképekben és az Irodalmi Őrben jelentek meg. Nyíregyházán halt meg 1862. június 14-én, a nagyváradi börtönben szerzett betegsége következtében hunyt el életének negyvenkettedik évében.

60

Az írói kedvet Frankenburg keltette föl benne s a Pesti Hírlapban (1867. 12. sz.), Haladunk címmel cikke, s Egy család története címmel elbeszélése jelent meg. Írt még a következő lapokba elbeszéléseket: Divatlap (1867.), Képes Világ (1869–70.), Nyíri Közlöny (1871.), Vasárnapi Újság (1871–72.), Képes Néplap (1873.) és Családi Kör (1873.) Írásainak egy része Várközy Paula, illetve B... úr néven jelent meg (Pesti Hírlap 1867.). Laluja András (1934 – 1999) szellemi hagyatéka 1934-ben született Esztergomban. 1963-ban szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász tanszakán Dósa Farkas András, Borsos Miklós és Illés Gyula növendékeként. Tanulmányi úton járt több európai és közel-keleti országban. 1964-óta folyamatosan szerepelt a nyilvánosság előtt. Első egyéni tárlata 1965-ben volt Debrecenben. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász tanszakának tanára volt három évtizeden keresztül. Monumentális és kisplasztikával, valamint épületszobrászattal foglalkozott, a lemezdomborítás és hegesztés jeles művelőjeként. Munkáit embercentrikus tartalom, konstruktív szerkezet és a formaadás lendületes expressziója jellemzi. Több köztéri szobra került felállításra.

61

Laluja András Talán ennyi is elég volna, ha Laluja András művészetét, munkásságát lexikonszerű szócikk tömörségével kellene megfogalmazni. Laluja András azonban több volt annál e tájon, hogy letudjuk a méltatását azzal, hogy emlékezetünk lexikonjába írva ennyivel beérjük.

Laluja András busó szobra a mohácsi Kóló téren 62

Kötődések. Ezzel a címmel jelent meg egy album a Szlovák Szövetség kiadásában, mely a szlovák nemzetiséghez valamilyen módon kapcsolható művészeket veszi számba. Laluja András esetében ez a cím telitalálat volt. Ha magunkba nézünk lassan-lassan felfedezhetjük, hogy mi valamennyien milyen sok szálon kötődünk dolgokhoz. Családhoz, egy településhez, barátokhoz, egy nemzethez, egy kedvelt jószághoz, virághoz, önmagunk múltjához, álmainkhoz, s közel sem soroltuk fel mindazon szálakat, amelyek befolyásolják, meghatározzák mindennapjainkat. Laluja András esetében mindez tudatosan vállalt és ápolt kötődéssé nemesedett.

Esztergomban született, hisz nagyapja a Keresztény Múzeum gondnoka volt, s szülei ott végeztek a tanítóképzőben. A múzeum szobrainak törölgetésével szerezte az első művészeti impulzusokat. Szülei Kesztölcön kaptak munkát, s az általuk vezetett szlovák kórus és színjátszó csoport felfedeztette vele azt a kultúrát, amely az ő eleinek vérében is csörgedezett. Édesapja betegen tért haza a háborúból, ekkor költöztek haza az ősök földjére, Nézsára. Érettségi után állást vállalt, s unalmában agyagszobrokat fabrikált. Czinke Ferenc ekkor került Nézsára iskola igazgatónak. Ő beszélte rá, hogy jelentkezzék a főiskolára. 1964ben felkérték a képzőművészeti gimnáziumba tanítani. Kicsit nehezen állt rá, hiszen a családban már oly sok volt a pedagógus, hogy ő ki akart lépni ebből a körből, csak szobrász akart lenni. Hamarosan belátta, hogy ez a kötődés sem engedi őt más utakra. Életévé vált a tanítás, s addig élt, míg taníthatott. 63

A Művészeti Alap igazolványa Az igazi szülőföldet a Cserhát vidéke jelentette számára. Nézsa, Alsópetény, Bánk, Rétság mindig visszavárta, s nem elsősorban a hétvégi ház miatt. Bánk volt számára az igaz új otthon, de bárhol megjelent térségünkben, volt egy jó ismerőse, egy jó barát, kivel szívesen elbeszélgetett, kivel volt mondanivalójuk egymásnak. S mindig voltak ragyogó ötletei, mindig elindított valamit, hogy rádöbbentsen bennünket, hogy feladatunk, küldetésünk van abban, hogy elődeink üzenetét átadjuk a jövő nemzedékének. Fáradhatatlanul szorgalmazta a régi emlékek fényképezését, a százados síremlékek megmentését, s kifogyhatatlan volt tervekben.

64

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanári igazolványa

Szoborkompozíció a Bánki tó partján lévő forrás felett 65

Az 1968-ban Mohácson felavatott majd hét méteres Busó szobor ép ezt a „hidat” fogta meg ragyogóan. Összhatásában egy nonfiguratív alkotásnak tűnik, mely az évszázados múltból származó sokác hagyomány busó álarcaiból áll össze. Nem véletlen, hogy ez az alkotása egy csapásra meghozta számára a szakma és a nagyközönség elismerését. Egykori méltatója így ír a szoborról: „Különös találkozása a múltnak és jelennek: népi építészeti környezetben – sokác házak között áll…… Mégis úgy érezzük, hogy régtől fogva áll ott, mert annyira szervesen illeszkedik a környezetébe.” Ez volt Laluja András szobrászművészetének igazi titka. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy szemlélete szerint a műveinek is kötődniük kell a környezetükhöz. „Elképzeléseimet nem csupán felhők alá, házak közé készítem. A helyszínnel való ismerkedés hatására kezd el motoszkálni bennem: mit és hogyan lehet megvalósítani. Egy mű ugyanis elválaszthatatlan a helyétől, környezetétől. Egy szobornak feladata van: felvidítja, megríkatja az embereket. Megette a fene, ha belesimulnak a tájba. Ha eltűnik, elvész, ha észre sem veszik. Akkor már nem is szobor csak egy megtűrt idegen test.” Még hosszan lehetne írni Laluja András életéről, műveiről, itt kiállított terveiről, kisplasztikáiról, korai rajzairól, festményeiről. Sajnos alkotójuk már nem jelenhetett meg közöttünk. Az ő kötődése nemzetéhez, nemzetiségéhez, családjához, Bánkhoz, a rétságkörnyéki emberekhez, barátaihoz, művészi hitvallásához, egy fűzfához, az élet szeretetéhez mindannyiunk számára például szolgálhat. Emlékezzünk rá úgy, hogy közben fogadjuk meg, tovább gondoljuk az általa megálmodott világot!

A kulturális élet értékei A bánki népviselet A bánki értéktár első kötetében került leírásra. A Bánki Nyár és a Nemzetiségi Találkozó 1966-ban született meg a döntés, hogy a Rétsági Járásban szép számmal működő nemzetiségi együttesek évről-évre rendezzék meg találkozójukat, felvonulással, tánccal, énekszóval. A tizenegy szlovák és két német nemzetiségi település együttesei és lakói mellett már a kezdeti időkben is vendégek sokasága gyönyörködött a színpompás gálaműsorokban. A találkozó megrendezésére két helyszín kínálkozott: Bánkon a tavon épült szerény színpad és Nógrádon, a vár alatti sportpálya. Noha Bánk már abban az időben is kedvelt nyaralóhelynek számított, a feltételek hiánya miatt a találkozókat az első években Nógrádon rendezték meg, egyre fokozódó népszerűséggel. A rendezvény népszerűségét látva nyerte el a megyei rangot. Az léptékű rendezvény fejlesztésre is lehetőséget nyújtott, így készült el a bánki víziszínpad, s vette át Nógrádtól 1973-ban rendezés jogát. A korábbi nemzetiségi seregszemle ettől kezdve fesztivál jelleget öltött. Az egyre bővülő, gazdagodó rendezvénysorozat elismeréseként 1984ben elnyerte a lehetőséget, hogy megrendezze Bánk az országos találkozót. Ebben az időben 66

a program megtervezői, és lebonyolítói a rétsági művelődési központ szakemberei voltak. Az országos találkozóra megépült az 1500 nézőt befogadni tudó nézőtér és az új színpad is

Még egy kiadvány is született a 25. Nemzetiségi Találkozó alkalmából

67

68

69

Új lendületet adott a Bánki Nyár foklórprogramjainak is, mikor a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet néhány lelkes munkatársa a mihálygergei Ipoly Néptáncegyüttessel karöltve arra az elhatározásra jutott, hogy az addigi, nagy hagyományokkal rendelkező folklór programokat egy közös rendezvénysorozattá fűzi össze. A történelmi pillanat 1996. július 31én következett be, amikor a rárósi szabadtéri színpadon megnyitotta kapuit az I. Nógrádi Folklór Fesztivál, amely az óta minden évben útra kel, és sorra látogatja Nógrád megye falvait, városait. 2000-ben a közös Európa hírnökeként a fesztivál átlépte az államhatárt, és baráti fogadtatásra talált Nagykürtösön, Losoncon, Füleken, Ragyolcon, Vidinán és Divényben egyaránt. Ettől kezdve rendezvényünk már joggal viselhette a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál elnevezést, melynek égisze alatt Nógrád megyében is mind a mai napig egyre több településen – Szügy, Mihálygerge, Pásztó, Palotás, Egyházasgerge, Salgótarján, Hollókő, Bánk, Balassagyarmat, Szécsény, Somoskő, Kazár, Ipolytarnóc – terjeszti az Ipoly két partján élő magyarok és szlovákok népi kultúráját. Tíz év nem hosszú idő. Ahhoz viszont éppen elegendő, hogy megteremtődjék egy olyan rendezvény hagyománya, amely mára elismerést 70

vívott ki magának itthon és külföldön egyaránt, amely a miénk, és amelyre büszkék vagyunk. Őszinte köszönet jár mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben megvalósulhatott a folklór és a hagyományok ápolásának e jelentős ünnepe. A feltételek megteremtése után magától adódott a lehetőség, hogy a bánki szabadtéri színpadot ne csupán a Nemzetiségi találkozó alkalmával használják. Így alakult ki folyamatosan gazdagodó kínálattal az egész nyarat átölelő programsorozatával a Bánki Nyár. Egy színes, változatos kulturális programcsokor. Az előadások törzsközönségét a Bánkon nyaralók adják, de ez egész térségből mind szélesebb körben számítanak a színvonalas előadásokra, filmvetítésekre, koncertekre. A sorozathoz aztán más kezdeményezések is csatlakoztak. Így jött létre a Louis Armstrong Jazzfesztivál, a Tekerj a tóra fesztivál, az immár hagyományosnak mondható hajómodell-verseny, a tereptriatlon verseny és így tovább.

A bánki Öko-Land Tábor értékteremtő munkája Ha valaki Rétság felől érkezik Bánkra, elsőként egy szép faházakból álló épületegyüttest pillanthat meg. A tábor már működik, de tevékenységköre folyamatosan bővül, kínálata gazdagodik. Aki aktív pihenésre vágyik, annak az ország egyik legérintetlenebb területén, a vadregényes Börzsöny mély völgyekkel szabdalt erdei, több száz forrása, bükkösei oszlopcsarnoka szomszédságában, a Cserhát hangulatos, patakokat, tavakat, kedves falvakat ölelő lankái között várja a csoportos, vagy egyéni látogatókat, valamint az öko-turisztika szerelmeseit az ÖKO-Land Tábor. Természetismereti, természetvédelmi, hagyományőrző, népi kismesterségeket bemutató, néptánc és népdal, életmód és nyelvi turnusokkal, más élmény dús programokkal találkozhatnak a tábor parkos, családbarát környezetében.

71

2015 tavaszától, évszaktól függetlenül folyamatosan, különböző hosszúságú táborturnusokban fogadja a tábor minden korosztály, minden közösség, osztálykirándulások, gólyatáborok résztvevőit. A tábor – színvonalas, többszintes, 2, 3, 4, 4+4 személyes szobájú erdélyi fa lakóházaival, jurta jellegű foglalkoztatóival, előadóival, konferencia termével, ebédlőjével, büféjével, környezetével a következőket kínálja az érdeklődőknek: ○ kézműves és népi kismesterségeket bemutató foglalkozások, ○ természetismereti, néprajzi előadások, úti beszámolók tartása, ○ szerteágazó, színes szervezett és ütemezett tábori programok (természet ismereti, ökológiai, néprajzi, nyelvi, művészeti, stb.), ○ önálló – mások által szervezett tábori elképzelések megvalósításához lehetőség biztosítása, ○ felnőtt képzések, tréningek, konferenciák, fórumok szervezése, lebonyolítása, illetve azokhoz megfelelő helyszín biztosítása, ○ települési és más külsős közösségek, szervezetek számára lehetőség teremtése elképzeléseik megvalósításához. A tábor mindezen elgondolásainak megvalósítását segíti az említettek mellett: - a 60 fő befogadására alkalmas összkomfortos, kényelmes, hangulatos és ízléses szobákkal, tágas teraszokkal rendelkező fa lakóházai, - a három darab, feladataiban szakosodott foglalkoztató felszereltségével, inger gazdag környezetével, - a természet háza gazdag zoológiai gyűjteményével, szakkönyvtárával, 72

- az élő állatok megismerésének lehetőségével, - az előadótermek és a kettéosztható konferencia és kiállító termekkel, számítógépekkel, - a Nógrád megyei Balassi Bálint Könyvtár táborban található szolgáltató helyével, könyvkészletével, olvasótermével, - az egyre bővülő bel- és kültéri játéktárral, a kellemes, ápolt, igényes környezettel.

Cím: 2653 Bánk, Petőfi u. 1. Web-lap: www.oko-land.hu

73

Szobabelső

Előadóterem és kézműves műhely

74

Szövés és gyöngyfűzés

Kovácsolás

75

A rétestészta nyújtása

Koponyák gyűjteménye

76

Bánki ételek A vakarcs, azaz a bánki kelt pogácsa A bánki értéktár első kötetében került leírásra. A szuszkó, vagy gulyasa25 A krumplit meghámozzuk, összevágjuk és megfőzzük. A főzéshez annyi vizet öntünk, hogy ellepje. A krumplit nem szűrjük le, hanem összetörjük ott a vízben. Akkor keverjük bele a lisztet. Annyit, hogy teljesen sűrű legyen. Addig keverjük, amíg csak nem „szuszog”. Szétterítjük a tányéron, s zsíron sült hagymával meglocsoljuk, sóval ízesítjük. Ha nem fogy el frissen, akkor másnap kanállal kiszaggatjuk, zsírban megpirítjuk és túróval, vagy mákkal ízesítjük. A kapusznyik Ugyanabból a tésztából, amiből a bánki kelt pogácsa készült többféle más sütemény is készülhetett. Ha „kapusznyikot” készítettek, akkor tésztát vékonyabbra – mintegy fél centiméteresre nyújtották, majd késsel felszeletelték, kb. hatszor hat centiméteres darabokra. A tésztalapokra előzetesen, egy kis sóval megdinsztelt káposztából raktak egy-egy félkanálnyit, s széleit felhajtva apró batyut formáztak belőle. Ha pedig feltekerték hosszúkásra a káposztával együtt, akkor buktát készítettek belőle. Az ízesítés többféle is lehetett. Készítették lekvárral, túróval, dióval, magozott, cukrozott meggyel, s bármi mással.

A tészta felszeletelése A dinsztelt káposzta

25 sok helyütt gancának nevezik 77

A tésztalapocskákra kerül a dinsztelt káposzta

Sorakoznak a káposztás batyuk

78

Elkészült a kapusznyik A káposzta elkészítése: A káposztát lereszeljük, besózzuk, majd zsíron megdinszteljük. Van aki kever bele borsot is, de előfordul cukrozva is. Ha valaki úgy szereti, tehet a káposzta helyett meggyet is a batyuba. A libavéres krumpli Amikor a október utolsó vasárnapjához, a búcsúhoz a libát megsütjük, kiszedjük a lábasból a húst, de valamennyi libazsír maradjon benne. Azon kell megsütni a vért. A megalvadt vért sütés előtt kockákra vágjuk. Csak sót rakunk rá. Megfőzzük a krumplit, összetörjük és összekeverjük. Fenséges étel! Van, aki hagymát is pirít alá. A kacsavéres krumpli is kiváló. Disznóvágáskor disznóvért is készítik így el, csak azt hagymán sütik meg, s tesznek bele majoránnát, borsot is. A plnyenyina Ha a levágott tyúk kövér volt, akkor nem kell alá zsír, hanem a hájat használjuk. A hájat májjal, zúzával, valamint a hagymával együtt ledaráljuk. A hozzá való fűszerek: majoránna, só és bors. A kenyeret vízben megáztatjuk, majd jól kinyomjuk. Egy félkilónyi kenyérhez három tojás kell. Ehhez kell három máj, három zúza, két hagyma és két-három paprika. Sok zöldség zöldjét keverünk bele. Mindezt összekeverjük, s máris mehet kizsírozott tepsiben a sütőbe. 79

A plnyenyina, azaz a töltelék Előfordul, hogy nem sütik, hanem főzik a plnyenyinát. Ilyenkor lisztes kézzel gombócot formálunk a nyers, összekevert alapanyagból, majd megfőzzük azt a levesben. Ma már előfordul, hogy az alapanyagot – hogy nem kelljen meglisztezni – folpackba csavarják rudacskát formázva, s így főzik meg a levesben. Van, aki úgy mondja, hogy így még finomabb. Nem volt olyan lakodalom, mikor a főtt hús mellé ne lett volna töltelék. A túrós lepény A lepénynek is ugyanaz a tésztája, mint a pogácsának. Egy kilo lisztből három tepsi lepény jön ki. Az se jó ugyanis, ha túl vastag a tészta és kevés töltelék rajta. A töltelékbe kell túró, cukor, vaníliás cukor, tojás és egy kis citromreszelék. Egy kis főtt krumplit is keverhetünk bele, mert ez puhítja a megsült tölteléket. Nem szárad ki a túró. Van, aki egy kis tejfölt is rak bele. A tetejére vaníliás cukrot és egy kis fahéjat szórunk. A lepényt szokták ízesíteni fahéj helyett kaporral is. Előfordul, hogy túró helyett félbevágott szilvát rakunk rá és ezt is fahéjjal és vaníliás cukorral szórjuk meg.

80

A fahéjas változat

Kaporral ízesítve

81

Adatközlők népviseletben a nemzetiségi találkozón

Adatközlők népviseletben a nemzetiségi találkozón

82

A főzés adatközlői: Ivanics Istvánné (Csizmár Erzsébet, 1949) Hugyecz Ferencné (Szikora Zsuzsanna, 1951.) Gyurcsó Istvánné (Kovács Mária, 1955.) Bánki történetek adatközlői: Ivanics Jánosné (Krisko Mária, 1921.) Povazsán Andrásné (Ivanics Zsuzsanna, 1940)

83