EME Lőrinczi Tünde
Egyház? Szekta? Mozgalom? Vallásos jellegű kisközösségek kutatásának elméleti hátterei Tanulmányomban azokat az elméleti kérdésfeltevéseket és a kutatói attitűd azon problematikus kérdéseit kívánom felvázolni, amelyek a vallási kisközösségeket vizsgáló kutatót többszörösen is elbizonytalaníthatják egyfelől a jelenség megfoghatóságát, értelmezhetőségét illetően, másfelől az értelmezés hogyanját illetően is. Az első és a kutató számára legmeghatározóbb a nyelvhasználat kérdése. Textuálisan hogyan közelíthető meg a téma úgy, hogy az értelmezés megfeleljen a tudományosság elvárásainak, de a (vallástudományból származó) terminus techicusok ne utalják a jelentést az egyházias diskurzusok közé. A vallásos jelenségek társadalomtudományi vizsgálatának egyik legvitatottabb kérdése, hogy mennyire használhatóak azok a terminológiák, fogalmi rendszerek,1 amelyeket az egyház intézményrendszerei dolgoztak ki, és amelyek meghatározzák nemcsak a vallástudomány és vallástörténet, de a vallásfenomenológia, illetve a vallásszociológia és vallásantropológia nyelvhasználatát is. Ezen kérdések hangsúlyossá válása maga után von egyfajta módszertani elbizonytalanodást is. Mivel a kutatásokban használt szakszókincs behatárolja a jelentést is, felvetődik egyfajta új alapokra helyezett terminológia megteremtésének, illetve az eddigiek kritikai felülgondolásának és árnyalásának az igénye, ami együtt jár az addig használt elméletek és kutatási módszerek reflexívvé tételével is. Ha az olyan fogalmak, mint vallás, egyház, vallásgyakorlás és hit kikerülnek az intézményes egyházi fogalmi apparátus keretei közül, és az individualizált vallásosság2 jelentéstartományához csatoljuk őket, szükségessé válik ezen vallási jelenségek kutathatóságának, „mérhetőségének” hogyanjára is rákérdezni. A problémára reflektál többek között Földvári Mónika és Rosta Gergely3 A modern vallásosság megközelítési lehetőségei című tanulmányában, Tomka Miklós4 több írásában, Franz-Xaver Kauffmann5 és A. Gergely András6 is. Ha az újonnan megjelent vallásos jellegű kisközösségek gazdasági, társadalmi és kulturális beágyazottságát vizsgáljuk, elkerülhetetlen a vallásszociológia eredményeire, illetve kutatási módszereire támaszkodnunk, hisz a vallásosság történeti alakulásának, típusainak, a vallásgyakorlás formáinak, gyakoriságának vizsgálati eredményei nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor A. Gergely András nyomán megkockáztatom kijelenteni, hogy „ezek az adekvátnak tetsző feleletek azonban számos esetben inkább afféle »hétköznapi katekizmusok«, amelyek nem nyújtanak valódi választ az emberek csoportjainak, nagy tömegeinek és rejtőzködő közösségeinek szakralitásigényére, ezen igény
1 Lásd például: egyház, vallás, szekta, szekularizáció mint legvitatottabb fogalmak. Kaufmann, FranzXaver: Vallás és modernitás. Replika XXI–XXII(1996). 249–277; Tomka Miklós: A vallásszociológia új útjai. Replika XXI–XXII(1996). 163–171; Uő: Vallásfilozófiák az ezredfordulón. Forrás: http://74.125.39.104/ search?q=cache:zCSzspf4NGkJ:www.philinst.hu/projects/kecske.met/tomka_el.htm+Mezei+Bal%C3%A1zs:+V all%C3%A1s+%C3%A9s+hagyom%C3%A1ny&hl=hu&ct=clnk&cd=19&gl=ro&lr=lang_hu&client=firefox-a 2010-12-28 2 A fogalmat Tomka Miklós alapján használom (uo.). 3 Földvári Mónika−Rosta Gergely: A modern vallásosság megközelítési lehetőségei. Szociológiai Szemle (1998/1). 127−137. 4 Tomka Miklós: i.m. 5 Kaufmann, Franz-Xaver: i.m. 249 – 277. 6 A. Gergely András: Vallás, etnicitás, kisebbség kulturális antropológiai nézőpontból. = A szakralitás arcai. Vallási kisebbségek, kisebbségi vallások. Szerk. A. Gergely András−Papp Richard. Bp. 2007. 7–15.
EME 168
LŐRINCZI TÜNDE
jelentkezési formáira, megújuló és megerősödött alakzataira.”7 Fontosnak tartom, hogy a vallásszociológia szélesebb perspektívájú, statisztikai alapú módszertanát kiegészítsük egy szűkített nézőponttal, egy lokális, illetve személyiségközpontú kutatással, amelyek segítségével árnyaltabbá válnak ezen jelenségek megjelenési formái, illetve értelmezhetőek, magyarázhatóak lesznek bizonyos individuális esetek is. Mindehhez a kulturális antropológia nyújthat fogódzókat. Tanulmányom további részeiben a vallásos kisközösségek különböző diszciplínákban való kutatására reflektálok a teljesség igénye nélkül, elsősorban arra fektetve a hangsúlyt, hogy milyen elméleti kiindulópontok alapján közeledtek a témához, illetve hogy melyek azok az elméleti alapfeltevések, amelyek meghatározták és meghatározzák a társadalomtudományi kutatásokat.
Egyházak, szekták vagy mozgalmak? Terminológia és elbizonytalanodás A vallásszociológiai, vallásantropológiai és a vallástudományi kutatásokra egyaránt egyfajta terminológiai bizonytalanság jellemző arra nézve, hogy hogyan nevezhetőek meg úgy a különböző vallásos jellegű szervezetek, társulatok, mozgalmak, hogy különbözőségük ellenére egységbe foghatók legyenek.8 Malcolm B. Hamilton a használt fogalmak történeti alakulását, jelentésváltozásait, illetve az egyes vallásos közösségek megjelenésének és működésének elméleteit tekinti át a Szekták, kultuszok, mozgalmak című munkájában.9 A vallásszociológia legkorábbi művelői10 a szekták és egyházak kapcsolatának elemzésére fektették a hangsúlyt, a szektákat olyan önkéntes társulásoknak tekintve, amelyek valamely vezető személy vagy eszme köré csoportosulva leválnak az egyházról.11 Max Weber úgy vélte, hogy a szekták általában egyházakká fejlődnek, mert a generációk váltakozásával a karizmatikus tekintélyt a hagyomány tekintélye vagy a törvény racionális tekintélye váltja föl.12 A szekták elszakadási tendenciáját az egyházak szükségszerű belső differenciáltságával magyarázták, és csak az erősebb rétegződést mutató társadalmakban tartották jelentősnek.13 A „szektakérdéssel”14 elméleti szinten foglalkozó kutatók egy része a szekta szót a latin secare ’elszakadni’ szóból eredezteti, ezzel csatlakozva a történelmi egyházakról való leválás elméletéhez,15 míg mások a sequor ’követni’ jelentésű szóból, ahol a szekta valamely tan vagy nézet képviselőinek csoportját jelenti.16 E nézet szerint tehát nem szükségszerű az egyházról való leszakadás. A fogalom csak később telt meg pejoratív vallási tartalommal. A reformációt követően a katolikus értelmezésben a történelmi protestáns egyházakat is „szektásnak” tekintették, amely az eretnek fogalommal volt szinonim, és csak a 18. század második felére tehető az a változás, amikor Uo. 9. Csákó Mihály: Hitek és emberek. Horváth Zsuzsa tanulmányai kisegyházakról, vallásos mozgalmakról. Bp. 1995. 340. 2 Hamilton, Malcom B.: Szekták, kultuszok, mozgalmak. = Uő: Vallás, ember, társadalom. Elméleti és összehasonlító vallásszociológia. Bp. 1998. 236–263. 3 Max Weber, Ernst Troeltsch. 4 Max Webert és Ernst Troeltscht idézi Hamilton, uo. 237. 5 Uo. 23. 6 Uo. 244–245. 7 Uo. 237. 8 Például Szigeti Jenő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp. 1981. 131. 9 Fazekas Csaba: Kisegyházak és szektakérdés a Horthy-korszakban. Bp. 1996. Forrás: http://mek.niif. hu/01100/01169/01169.htm 2010-12-28 7 1
EME EGYHÁZ? SZEKTA? MOZGALOM?
169
megváltozott a protestáns egyházak megítélése, és a szekta szót más vallásos közösségre kezdték használni. A 19. század végétől felgyorsuló vallási pluralizmus következtében a fogalmat kiterjesztették a nem keresztény eredetű vallásos csoportokra is.17 Malcolm B. Hamilton szektának a szakadár vallásos csoportosulásokat tekinti, és minden más vallásos jellegű közösséget vallásos mozgalomnak nevez, amelyek közt alkategóriát képeznek a mágikus jellemzőkel körülírható kultuszok.18 A második világháború után erőteljesen elterjedt, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokból induló vallásos jellegű közösségeket az angol terminológia19 alapján Új Vallási Mozgalmaknak nevezi. Voigt Vilmos kortárs teológiai nézőpontból akkor beszél szektákról, ha ezeket egy vallás vagy egyház tévelygésnek és illegitimnek tekinti.20 Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy ez történetileg és kultúránként is nagyon változó. A Jehova tanúi közösség ebből a nézőpontból például Magyarországon és Romániában is szektának tekinthető, de nem így az Amerikai Egyesült Államokban. A szakirodalom használja az újprotestáns egyházak, kisegyházak, szabadegyházak megnevezéseket is, de hogy valójában mely vallásos közösségek sorolhatók az egyes kategóriákba és melyek nem, az esetenként változó.21 Ugyanakkor kérdésként tehető fel, hogy mi tekinthető egyháznak. Magyarországon például több mint száz egyház létezik, hisz száz ember aláírásával törvényesen legitimálható egy egyház, így több kisközösség egyházzá nyilváníttatja magát, például az egyházi adómentesség céljából. A fogalmi zűrzavart tovább árnyalja az a tény, hogy a közember számára a Jehova tanúinak ismert hitközösség például valójában két, egymástól élesen elhatárolódó hitközösséget fed le. Az 19. század közepén Amerikából Jehova Tanúi néven elinduló hitközösség 1962ben, belső ellentétek következtében két ágra szakadt. A régi hitelveket és szervezeti formát követő csoport az Igazhitű Jehova Tanúi nevet vette fel, míg a haladás elvét követő, megújult csoport az Igazvallású Jehova Tanúi megnevezést. Noha a két csoport a társadalmi és kulturális változásokhoz való alkalmazkodás formáiban, belső, szervezeti és missziós módszerek tekintetében élesen elkülönül egymástól, az önmeghatározás és a másik meghatározása pontosan a nevükben megfogalmazott „hitű” és „vallású” szóban rejlik. Az Igazvallású Jehova Tanúi vallásként definiálják magukat, míg az Igazhitű Jehova Tanúi pontosan ettől szeretnének elhatárolódni, a vallás fogalmát pedig egyház jelentésben használják.22 Uo. Hamilton, Malcom B.: i.m. 249. 12 New Religious Movements (Uo. 252.) Történeti alakulásukhoz, illetve elméleteihez lásd bővebben Robbins, Thomas: Új vallási mozgalmak és a társadalom: elméletek és magyarázatok. Replika XXI–XXII(1996). 173 – 208. 13 Voigt Vilmos: A vallások változásai és önmozgásai. (Államilag elismert/hivatalos/befogadott vallások, hitújítás, szekták, „új vallások”, ateizmus) = Uő: A vallás megnyilvánulásai. Bevezetés a vallástudományba. Bp. 2006. 158. 21 Szigeti Jenő például az újprotestáns és szabadegyházak fogalmakat szinonimaként használja, azokat a közösségeket értve rajtuk, amelyek a Szabad Egyházak Szövetségének a tagjai. (1987-ben a következők: Baptista, Metodista, Adventista, Ókatolikus, Keresztény Testvérgyülekezet, Üdvhadsereg, Krisztushívő Zsidók Gyülekezete, Szabad Keresztények, Isten Egyháza.) Szigeti Jenő: A kisebb magyarországi egyházak. = A magyar protestantizmus. 1918−1948. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp. 1987. 251–252.) 22 Az Igazhitű Jehova Tanúinak kiadványa, az Őrtorony egyik száma pontosan a vallás fogalmát kívánja meghatározni, és élesen elhatárolódik attól. Példaként a következő gondolatot ragadtam ki: „Aki magát Isten szolgájának állítja, de az istentisztelettel kapcsolatban egy teremtménynek vagy dolognak adózik félelemteljes tisztelettel, imádattal vagy magasztalással, az ily teremtmény vallást gyakorol.” Őrtorony III(1940), újrakiadás: Őrtorony XVII(2005). Az éles elhatárolódásra példa az Igazhitű Jehova Tanúi 1992-es konferenciájának nyilatkozata is, amelyből a következő mondatot találtam példaértékűnek: „Az »igaz vallás« nevet viselő, hamis »Jehova Tanúi« a Sátán céljainak beteljesítése felé rohannak, akinek az volt a szándéka, hogy a tiszta imádatot egy hamis imádati formával váltsa fel, hogy minél 10 11
EME 170
LŐRINCZI TÜNDE
Itt talán érdemes lenne a vallás szónak a bevezetőben érintett referenciáit is figyelembe venni. Franz-Xaver Kaufmann Vallás és modernitás című tanulmányában e két fogalom történeti alakulását és jelentésváltozatait követi nyomon, reflektálva egymáshoz való viszonyukra. Gondolatmenetének végkövetkeztetése, hogy a vallás szó egy meghatározott történelmi helyzetből (kereszténység) nyeri jelentését és elsősorban intézményes, egyházias vallásosságot fed le. Ha ezt a történetileg kialakult terminust párbeszédbe állítjuk a modernitás fogalmával, a vallás jelentéstartalma bizonytalanná válik, hisz a 19. századi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális változások23 új kihívások elé állították a vallást, az egyént a közösség elé helyezve.24 Ezen a gondolatmeneten tovább haladva elfogadhatónak tartom Tomka Miklósnak azt a javaslatát, hogy vallás helyett több típusú vallásosságról beszéljünk, hisz a vallás egyre inkább elveszítette intézményes meghatározottságát. A vallás szót olyan más fogalmakkal látja körülírhatónak és árnyalhatónak, mint a vallási pluralizmus, egyházon kívüli vagy maga módján vallásosság, civil vallás, felekezetektől függetlenedő spiritualitás, ezoterizmus és transzcendencia.25
Vallásos jellegű kisközösségek keletkezésének elméletei A vallásszociológia meghatározó kérdése, hogy melyek azok a társadalmi erők, amelyek a vallásos kisközösségek létrejöttét és terjedését feltételezik. Az erre a kérdésre adott válaszok különböző elméleti irányokat jelölnek ki a kutatás számára. Az elkövetkezendőkben ezen irányzatok jellemzőit és kritikai reflexióit kívánom bemutatni. Malcolm B. Hamilton a szekták és mozgalmak kutatásának történetét tekinti át, több elméleti iskolát is érintve.26 Ernst Troeltsch (1865−1923) német evangélikus teológus teóriája szerint az egyház olyan konzervatív intézmény, amely elfogadta a fennálló társadalmi rendet, és a tömegek feletti dominanciára törekszik. Ezzel szemben a szekták a világ feletti dominancia mindenféle gondolatát elvetik, tagjai az alacsonyabb társadalmi osztályok köreiből kerülnek ki, akik úgy érzik, hogy elnyomja őket az állam vagy a társadalom.27 Az általa szektáknak nevezett vallásos közösségeket Troeltsch tiltakozó mozgalmaknak tekinti. Elmélete a vallásszociológiai kutatásokat napjainkig meghatározza. Hamilton azonban felhívja a figyelmet, hogy „a kereszténységen belüli szektásodás egyes történelmi korokban összekapcsolódott az osztályok közötti feszültségekkel, így azokra adott reakcióként értelmezhető. A szektáknak az alacsonyabb osztályokkal és az egyháznak a középosztállyal, illetve az uralkodó osztályokkal való összekapcsolása azonban ma már, az utóbbi idők vallási mozgalmai esetében semmiképpen nem fenntartható.”28 Troeltsch elmélete gyakran összekapcsolódik egyfajta modernitáselmélettel, mely szerint a hitközösségek puritanizmusának következtében tagjaik jobb anyagi helyzetbe kerülnek, több embert megnyerjen a maga számára, e cél érdekében Jehova Tanúinak igaz hitét egy »igaz vallásra« változtatva.” Forrás: http://the-true-jw.oltenia.ro/rez-mag-92.html 2010-12-28 23 Kaufmann a modernitás fogalmát olyan más fogalmakkal látja megközelíthetőnek és árnyalhatónak, mint haladás, változás, iparosítás, urbanizáció, individualizáció stb. Kaufman, Franz-Xaver: i. m. 249−277. 24 Uo. 25 Tomka Miklós: Vallásfilozófiák az ezredfordulón. Forrás: http://74.125.39.104/search?q=cache:zCSzspf4NGkJ: www.philinst.hu/projects/kecske.met/tomka_el.htm+Mezei+Bal%C3%A1zs:+Vall%C3%A1s+%C3%A9s+hagyom% C3%A1ny&hl=hu&ct=clnk&cd=19&gl=ro&lr=lang_hu&client=firefox-a 2010-12-28 26 Hamilton, Malcolm B.: i. m. 236–263. 27 Troeltscht idézi Hamilton uo. 238. 28 Uo. 239.
EME EGYHÁZ? SZEKTA? MOZGALOM?
171
amelynek eredményeképpen társadalmi mobilitás következik be.29 Elméletének követői a társadalmi és gazdasági változásokban látják a hitközösségek kialakulásának és terjedésének feltételeit. A második világháború után elterjedt vallásos közösségek esetében azonban a Troeltsch-féle elmélet nem mindig használható. Az ezekre a közösségekre koncentráló kutatások többsége pontosan a modernitáselmélet ellenében fogalmazódnak meg, és a modern fogyasztói társadalom anyagiassága, haszonelvűsége elleni lázadásként értelmezik azokat.30 Egyes szerzők a kor kulturális pluralizmusából levezethető erkölcsi elbizonytalanodásra fektetik a hangsúlyt, míg mások a normatív erejű közösségek háttérbe szorulását emelik ki, és a hitközösségeknek a csoporthoz való tartozás erejére összpontosítanak.31 Noha a felsorolt elméletek mind tudnak magyarázatot adni a vallásos jellegű kisközösségek keletkezésének és működésének mechanizmusaira, a megközelítések többsége csak a társadalom makroszociológiai eseményeiben keresi a jelenségek okait, és nem figyel az egyes emberekre, a közösségek tagjaira. A legújabb kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a különböző vallásos jellegű kisközösségek tagjainak többsége olyan egyéni problémákkal küzd, mint betegség, anyagi gondok vagy személyes kapcsolataik nehézségei. Az egyénre koncentráló kutatások a vallásos kisközösségeket olyan integratív csoportnak tekintik, amelyek önmegvalósítást kínálnak fel tagjaik számára.32 A hitközösségek terjedésének meghatározó szociológiai elmélete a szekularizációs elmélet, amely az intézményesült vallás fogalmából indul ki, és azt hangsúlyozza, hogy a szekularizált világban az egyének elveszítik a vallással való kapcsolatukat, és a hitközösségekhez való csatlakozásuk a spirituális utáni vágyakozás kényszerére adott kompenzáció.33 Thomas Robbins Az új vallási mozgalmak és a társadalom: elméletek és magyarázatok című munkájában elsősorban a hatvanas években elterjedt vallásos jellegű közösségek létrejöttére és működésére reflektáló elméletek öszszefoglalását adja. Véleménye szerint az egyes elméletek túlságosan ideologikusak, és a társadalmi jelenségek, mozgalmak megjelenésének magyarázatául „problémákat” vagy „válságot” emlegetnek. A szekularizációs elmélet is ilyen társadalmi válságként tekint kutatásának tárgyára, holott a különböző vallásos jellegű közösségekhez való csatlakozás nem hitetlenséget jelent, hanem a hit megjelenésének és működésének a társadalmi változásokhoz alkalmazkodó, átalakult formáját.34 A szekularizációs elmélet továbbgondolását magyar nyelvterületen többek között Tomka Miklós végezte el. Véleménye szerint a vallásszociológiának újra kell gondolnia a vallástudományból származtatható és a vallásszociológiában is elterjedt szekularizációs elméletet, hisz az újonnan megjelent és egyre nagyobb méreteket öltő vallásos jellegű közösségek pontosan a vallásosság erőteljes meglétére és újfajta dimenzióinak megjelenésére figyelmeztetnek.35 A kortárs teológia egyes irányzatai pedig pontosan ezt a kisközösségi modellt tekintik a vallásosság jövőjének, és minden olyan társadalomban szükségszerűnek tartják, ahol az egyházi szervezetek dogmatizmusa erre alapot kínál.36
29 30 31 32 33 34 35 36
Uo. 240. Uo. 252. Uo. 252–253. Uo. 259. Robbins, Thomas: i. m. 173–208. Uo. Tomka Miklós: A vallásszociológia új útjai. Replika XXI–XXII(1996). 163–164. Horváth Pál: Vallásszociológia. = Uő: Vallásismeret. Bp. 1996. 220.
EME 172
LŐRINCZI TÜNDE
Sorin Gog a szekularizációs elmélet védelmében írt tanulmányában37 viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az elemzők többsége általánosságban használja az elméletet, holott különbséget kell tennünk a társadalmi és az individuális szekularizáció között, hisz a volt kommunista államok többségében az állampolitika által propagált szekularizációs tendenciák valójában csak társadalmi szinten éreztették hatásukat, egyéni szinten sokkal inkább a vallásosság megerősödése figyelhető meg.38 Ebből a nézőpontból nem is beszélhetünk a vallásosság rendszerváltás utáni fellendüléséről mint ellenszekularizációról,39 hisz az valójában sosem tűnt el.40 Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy vallásosságon csak a történelmi egyházakhoz kapcsolódó vallásosságot értsük, hisz nem lehet figyelmen kívül hagyni ezen egyházak megváltozott társadalmi szerepvállalását, illetve a különböző vallásos jellegű kisközösségek erőteljes terjedését. A kutatónak ugyanakkor figyelnie kell arra a tömérdek írásműre is, amely a „társadalomellenes kultuszokkal”41 szembeni védelem jegyében született, és az elutasítás, illetve az előítéletesség hangnemében íródott,42 hisz ezek azok a propagandisztikus jellegű kiadványok, amelyek a társadalom tagjainak többségéhez eljutnak, és a hitközösségekről való gondolkodás alaphangulatát meghatározzák. Ezen koncepció vallásszociológiában való kritikai felülgondolásának szükségességére figyelmeztet Horváth Zsuzsa.43
Vallásos kisközösségek kutatása Magyarországon és Erdélyben A vallási jellegű kisközösségek vallásszociológiai és antropológia vizsgálata magyar nyelvterületen még a kezdeményezések szintjén áll. Ennek elsődleges okát Horváth Zsuzsa abban látja, hogy a hatalom évtizedeken keresztül politikai kérdésként tekintette a vallást, és elvárta a kutatótól, hogy marxista kritikával kezelje tárgyát. Ugyanakkor a kutatásokat nagymértékben megnehezítette, hogy a hitközösségek többsége nem volt elismert vallás, üldöztetéseknek voltak kitéve, és a hívek féltek 37 Gog, Sorin: Az ateizmus után. Románia a vallási újjászületés és szekularizáció között. Erdélyi Társadalom V(2007) 1. szám. 51–63. 38 A társadalmi és individuális szekularizáció meghatározása: „Társadalmi szekularizáción az intézményi differenciálódás azon folyamata értendő, amely a vallási alapú társadalmi legitimációk megszűnéséhez vezetett, miközben a különböző alrendszerek (oktatás, gazdaság, politika stb.) egymástól függetlenné és a vallási szabályozástól mentessé válnak. Az individuális szekularizáció ezzel szemben arra az általános tendenciára vonatkozik, miszerint az egyének a vallást egyre kevésbé tekintik a társadalmi valóságot értelmesen strukturálni képes eszköznek, és a vallási-mágikus világképet empirikus-racionális világképpel helyettesítik. (Gog: i.m. 54.)” 39 Amellyel a szekularizációs elmélet bírálóinak többsége saját álláspontját védi. 40 Ugyanezen nézőpont mellett érvel még Kiss Dénes István, amikor a posztkommunista román vallásszociológia főbb irányelveibe és kutatási eredményibe nyújt bepillantást (Kiss Dénes István: Vallásszociológia a posztkommunista Romániában. Erdélyi Társadalom V(2007). 1. sz. 195−206.), Szigeti Jenő (Szigeti Jenő: A kisebb magyarországi egyházak. = A magyar protestantizmus. 1918−1948. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp. 1987.188−263; Uő.: Az újprotestáns egyházak kialakulása a XIX. században Erdélyben és a Partiumban.= Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Szerk. S. Lackovits Emőke−Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy−Veszprém 2007. 301–310.) és Tomka Miklós is (lásd Tomka Miklós: A vallásszociológia új útjai. Replika XXI–XXII(1996). 163–171; Uő: Vallásfilozófiák az ezredfordulón. Forrás: http://74.125.39.104/search?q=cache:zCSzspf4NGkJ:www.philinst.hu/projects/kecske.met/tomka_el .htm+Mezei+Bal%C3%A1zs:+Vall%C3%A1s+%C3%A9s+hagyom%C3%A1ny&hl=hu&ct=clnk&cd=19&gl=ro&l r=lang_hu&client=firefox-a 2010-12-28.) 41 Lugosi Ágnes–Lugosi Győző: Szekták. Új vallási jelenségek. Bp. 1998. 5. 42 Itt elsősorban a történelmi egyházak ilyen jellegű kiadványaira kell gondolnunk. Például: Vernette, Jean: Szekták. Bp. 2003., Gassmann, Lothar: Jehova tanúi. Történetük, tanításuk, értékelésük. Bp. 1998. 43 Csákó Mihály: Hitek és emberek. Horváth Zsuzsa tanulmányai kisegyházakról, vallásos mozgalmakról. Bp. 1995. 347–362.
EME EGYHÁZ? SZEKTA? MOZGALOM?
173
megnyilatkozni, így az alapvető kutatások hiányoznak.44 Magyar nyelvterületen például a nazarénusok az egyetlen olyan vallásos jellegű kisközösség, amelynek monografikus igényű feldolgozása elkészült.45 Kardos László, Szigeti Jenő és Fehér Ágnes nevéhez köthetőek azok az alapvető kutatások, amelyek a Magyarországon megjelenő vallási kisközösségek történetét, meghatározó tanításait, egyházi és politikai hatalomhoz való viszonyát követik nyomon.46 Szigeti Jenő szerint a Magyarországon és Erdélyben elterjedt hitközösségek47 története a 19. század második feléig vezethető vissza, amikor is a protestantizmus belső kohéziója meggyengült, az egyház társadalommal való kapcsolata megtört.48 A vallásos kisközösségek erőteljes missziója elsősorban az Alföldön elterjedt protestáns parasztecclesiolák meglétével hozható összefüggésbe, amely a nyugati testvéregyházaktól eltérő kegyességgyakorlási forma volt.49 A hitközösségekre jellemző kegyességi formák (például közös bibliaolvasás, imádkozás, házi istentisztelet, régi, puritán szemléletű könyvek újrakiadása) a magyar protestantizmusban is éltek, a hivatalos egyházi keretektől függetlenül. Az első világháború előtti korszak hitközösségi missziójának tömegbázisát e közösségek tagjai alkották, amelyeket aztán a háború kitörésekor teljesen felszámoltak50 A Bach-korszakban a hitközösségek léte valláspolitikai kérdéssé vált, tagjait mint a kommunista tanok terjesztőit figyelték.51 1895-ben ugyan a vallás szabad gyakorlatáról hozott törvény biztosította a vallásszabadságot, de különbséget tett bevett vallások, elismert vallások és megtűrt vallások között, utóbbiak csak korlátozott jogokkal rendelkeztek. A vallásos jellegű kisközösségek többsége ebbe a kategóriába tartozott.52
Uo. 310. Kardos László–Szigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Bp. 1988. 46 Kardos László: Egyház és vallásos élet egy mai faluban. Bp. 1969; Szigeti Jenő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp. 1981; Uő: A kisebb magyarországi egyházak. = A magyar protestantizmus. 1918−1948. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp. 1987.188−263; Uő: Az újprotestáns egyházak kialakulása a XIX. században Erdélyben és a Partiumban.= Népi vallásosság a Kárpát medencében 7. Szerk. S. Lackovits Emőke−Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy−Veszprém 2007. 301–310; Fehér Ágnes: A szabadegyházi közösségek vizsgálatának jelentősége, néhány szempontja. = Vallási néprajz 3. Szerk. Dankó Imre–Küllős Imola. Bp. 1987. 139−156; Uő: A szabadegyházak. = Egyházak és vallások a mai Magyarországon. Szerk. Gesztelyi Tamás. Bp. 1991. 121–142. 47 Fontos hangsúlyozni, hogy Szigeti Jenő a magyarországi és erdélyi szabadegyházak kutatásakor valójában csak a nazarénusok, baptisták és adventisták protestáns egyházzal való kapcsolatát vizsgálja. Lásd Szigeti Jenő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp. 1981; Uő: A kisebb magyarországi egyházak. = A magyar protestantizmus. 1918–1948. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp. 1987. 188−263; Uő: Az újprotestáns egyházak kialakulása a XIX. században Erdélyben és a Partiumban. = Népi vallásosság a Kárpát–medencében 7. Szerk. S. Lackovits Emőke−Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy−Veszprém 2007. 301–310. 41 Szigeti Jenő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp. 1981. 14. 42 Uő: A kisebb magyarországi egyházak. = A magyar protestantizmus. 1918−1948. Szerk. Lendvai L. Ferenc. Bp. 1987. 191. 43 Uő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp. 1981. 15–18, 1987. 190. 44 Uo. 19. 45 Uo. 20–21. 44 45
EME 174
LŐRINCZI TÜNDE
Szigeti Jenő a következő öt pontban foglalja össze az általa szabadegyházaknak vagy újprotestáns egyházaknak nevezett közösségek általános jellemzőit:53 – Késő puritán, pietista vallásossági modell követése. – A hivatalos egyház spontán belmissziós törekvéseinek erőteljes visszaszorítása, amelyre e kisközösségek egyházépítő szolgálatukat építették. – A 19. század népi műveltségében megnő az olvasás (elsősorban bibliaolvasás) szerepe. A hitközösségi misszió sarkkövévé a könyvterjesztés válik. – A keleti és nyugati kereszténység közötti felekezeti határ átlépése. A nyelvi és nemzetiségi egyenjogúság eszméjének terjesztése. – „Anyagilag önfenntartó, demokratikus kisközösségeket alkottak, amelyekben egymást segítő közösségekben éltek a tagok.”54 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a vallásos jellegű kisközösségekről szóló tanulmányok szinte mindegyike hangsúlyozza, hogy a misszió elsősorban az alsóbb társadalmi osztályokból nyeri tagjait. Ha e közösségeket történetileg kutatjuk, akkor keletkezéstörténetük lényeges pontját érinti, de a jelen kutatásai már nem tekinthetnek evidenciaként erre az állításra.55 Fehér Ágnes a Magyarországon megjelenő hitközösségek történetét a 19. századi, az Egyesült Államokból induló ébredési mozgalmakból vezeti le, és a külföldi missziós munka eredményeit tartja jelentősnek.56 Szigeti Jenőhöz hasonlóan ő is a történelmi egyházak társadalmi szerepének, hívekhez való viszonyának meggyengülését említi mint a táptalajra lelt térítések háttérkontextusát, és a vallásos kisközösségek demokratikus (nem hierarchikus) berendezkedését emeli ki meghatározó vonzóerőként.57 E közösségek közös jellemzőjét abban látja, hogy az evangéliumi tanítások alapján keletkeztek,58 és ennek megfelelően az alapvető tanításokban, illetve az elvárt életvezetési mintákban hasonlítanak egymásra, csak bizonyos teológiai kérdések értelmezésében, illetve vallásgyakorlási formákban képviselnek eltérő álláspontot.59 Molnár Attila és Szilczl Dóra a hitközösségek működésének hátterét, társadalmi és individuális meghatározottságait tekintik át.60 Molnár Attila a szekularizácós elmélet kritikáját végzi el, amikor azt hangsúlyozza, hogy a vallás több ponton visszatért (vagy nem is tűnt el) a társadalmi és személyes életben, de ez a visszatérés többnyire nem a hagyományos vallásokat és egyháza46 Uő.: Az újprotestáns egyházak kialakulása a XIX. században Erdélyben és a Partiumban. = Népi vallásosság a Kárpát medencében 7. Szerk. S. Lackovits Emőke−Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy−Veszprém 2007. 307–308. 47 Uo. 308. 48 Erre figyelmeztet idézett művében Thomas Robbins is. 49 Fehér Ágnes: A szabadegyházak. = Egyházak és vallások a mai Magyarországon. Szerk. Gesztelyi Tamás. Bp. 1991. 121–142. 50 Itt talán érdemes megemlíteni, hogy egyes hitközösségek (például a Jehova tanúinak mindkét típusa) nagyon is hierarchizáltak, csak ez a hierarchia nem annyira reprezentatív, mint a történelmi egyházak esetében. 51 Fehér Ágnes tanulmánya szerint a Magyarországon megtalálható „evangéliumi szabadegyházi közösségek” a következők: Baptista Egyház, Hetednapot Ünneplő Adventista Egyház, Metodista Egyház, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Szabadkeresztény Gyülekezet, Keresztény Testvéri Gyülekezet, Isten Egyháza, Élő Isten Gyülekezete, Őskeresztény Apostoli Egyház, Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet, Evangéliumi testvérközösség, Új Apostoli Egyház, A Hit Gyülekezete, Jézus Krisztus Mai Szentjei Egyház, Jehova Tanúi és Salamon Gyülekezete 52 Fehér Ágnes: i. m. 131. 53 Molnár Attila: Új vallási jelenségek. = Szekták. Új vallási jelenségek. Szerk. Lugosi Ágnes–Lugosi Győző. Bp. 1998. 16–28; Szilczl Dóra: Új vallási fundamentalizmus = Szekták. Új vallási jelenségek. Szerk. Lugosi Ágnes – Lugosi Győző. Bp. 1998. 29–48.
EME EGYHÁZ? SZEKTA? MOZGALOM?
175
kat erősíti, hisz az egyházak mellett már nem áll az állam kényszerítő ereje, és elvileg végtelen számú vallási újítás lehetséges, amelyek mind valamilyen társadalmi és individuális igényt elégítenek ki.61 Véleménye szerint az újonnan megjelent vallásos jellegű kisközösségek62 megismétlik a kereszténység vallási szerkezetét, hisz tanok, dogmák alakulnak ki, szent iratok születnek, elkülönülnek a szakértői és laikus szerepek, sőt többségük széttöredezett, módosult keresztény tanokat hirdet.63 Ehhez kapcsolódik Szilczl Dóra (és nem csak) azon megállapítása, hogy a hitközösségek többsége fundamentalista tanokat vall, amely a „modernitás krízisére reflektáló szemlélet”.64 A vallásos jellegű kisközösségek kutatása Erdélyben az utóbbi években kezdett fellendülni,65 és gyakran összekapcsolódik az erdélyi cigányság vallásos életének vizsgálatával. Különösen fontosnak tartom a romániai, illetve az erdélyi cigányság valamilyen hitközösséghez való egyre nagyobb méreteket öltő kapcsolódásának a kutatását, hiszen ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni a romániai cigány közösségeknek ezt a felzárkózási kísérletét. Ebbe az irányba végzett kutatásokat a kolozsvári székhelyű Max Weber Szociológiai Szakkollégium néhány kutatója,66 letve Bakó Boglárka,67 Fosztó László,68 Kinda István,69 Koncz Ákos,70 Simon Zoltán,71 Tesfay Sába,72 Végh Anna73 és Johannes Ries.74 Molnár Attila: i. m. 17. Tanulmányában elsősorban az 1960-as években és azóta keletkezett szinkretista „új vallási mozgalmakat” érinti. Uo. 16−28. 56 Uo. 23. 57 Szilczl Dóra: i. m. 37. 58 Jelzés értékű lehet, hogy a kolozsvári Szociológia Tanszék két kiadványa, a Web és az Erdélyi Társadalom is megjelentetett már egy-egy tematikus számot ebben a kérdéskörben. (Web Szociológiai Folyóirat VIII–IX(2001); Erdélyi Társadalom V (2007). 1. sz.) 59 Csata Zsombor–Kiss Dénes–Kiss Tamás–Sólyom Andrea: Vallás és modernizáció a Mezőségen. Szociológiai Folyóirat VIII–IX(2001). 34–54; Kiss Dénes: Egy hetednapi adventista közösség kialakulása. A vallási konverziót befolyásoló tényezők. Web Szociológiai Folyóirat VIII– IX(2001). 54–66. 60 Bakó Boglárka: „Hallgassatok ide, minden fajta népnek meg kell legyen a maga temploma.” Az ürmösi pünkösdista cigányok identitása egy beszélgetés tükrében. = Fehéren, feketén. Varsánytól Rititiig. Tanulmányok Sárkány Mihály tiszteletére. Szerk. Borsos Balázs−Szarvas Zsuzsa−Vargyas Gábor. Bp. 2004. 39–55. 61 Fosztó László: Ki a cigány? Az etnikai identitásokról. Keresztény Szó IV(1997). 26–29; Uő: Szorongás és megbélyegzés: a cigány–magyar kapcsolat gazdasági, demográfiai és szociokulturális dimenziói. = Lokális világok. Együttélés a Kárpát-medencében. Bp. 2003. 83–107; Uő: A megtérés kommunikációja: gondolatok a vallási változásról pünkösdizmusra tért romák kapcsán. Erdélyi Társadalom V (2007). 1. sz. 23–49. 62 Kinda István: „Vannak cigányok, akik finomak”. Református egyház és Jehova Tanúi – kizáró és befogadó közösségek. Székelyföld IX(2005) 9. sz. 113–131; Uő: „…az igazságot tanították, s azétt tetszett, nem a pénzétt!” Szektásodási tendenciák a háromszéki protestáns cigányoknál. = Népi vallásosság a Kárpát- medencében 7. Szerk. S. Lackovits Emőke−Szőcsné Gazda Enikő. Sepsiszentgyörgy−Veszprém 2007a. 321−336; Uő: Felekezeti és kulturális disszimiláció egy orbaiszéki falu cigányainál. = Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 15. Kvár 2007b. 153–172. 63 Koncz Ákos: Az adventista vallás szerepe a gábor cigányok identitásformálódásában. = Kultúrák között. Hommage à Boglár Lajos. Szerk. Gergely András–Papp Richard–Prónai Csaba. Bp. 2006. 256–261. 64 Simon Zoltán: „Szappan és víz” = Ünnepi Tanulmányok Szigeti Jenő 70. születésnapjára. Szerk. Daniel Heinz–Fazekas Csaba–Rajki Zoltán. Miskolc 2006. 278–298; Uő: Kisegyházak és más vallásfelekezetek szerepe Nyárádkarácson községben, a rendszerváltást követően. = A szakralitás arcai. Vallási kisebbségek, kissebségi vallások. Szerk. A. Gergely András−Papp Richard. Bp. 2007. 361–382. 65 Tesfay Sába: Adventista gáborok. = A szakralitás arcai. Vallási kisebbségek, kisebségi vallások. Szerk. A. Gergely András−Papp Richard. Bp. 2007. 404–428. 66 Végh Anna: „Ez itt élő egyház, nem halott” = Cigány világok Európában. Szerk. Prónai Csaba. Bp. 2006. 269–315. 67 Ries, Johannes: A romák és Isten népe − a pünkösdista misszió hatása a roma kultúrára. = Lokalitások, határok, találkozások. Tanulmányok erdélyi cigány közösségekről. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 15. Kvár 2007. 139–152. 54 55
EME 176
LŐRINCZI TÜNDE
Összefoglalás Tanulmányomban a vallásos jellegű kisközösségek kutatásának elméleti háttereit tekintettem át a teljesség igénye nélkül. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen nemzetközi elméleti megközelítések születtek arra nézve, hogy milyen társadalmi és individuális meghatározottságai vannak az egyes hitközösségek létrejöttének és működésének, illetve, hogy mindez hogyan csapódik le a magyar szakirodalomban. Fontosnak tartottam kitérni a vallásszociológia és a vallásantropológia nyelvhasználatának kérdésére, az egyes elméletek egyházias meghatározottságára, amelyek folyamatosan reflexiókra késztetik a kutatót. Tanulmányom csak bepillantást nyújt a vallásos jellegű kisközösségek kutatatásának háttérkontextusaiba, a katatások lehetséges értelmezési kereteinek szövevényébe, amelyek biztos vagyok benne, hogy konkrét kutatások esetében tovább rétegződnek, bogozódnak.
Church? Sect? Movement? Theories Regarding Research into Religious Communities Keywords: church, sect, movement, religious community In the present study I have overviewed theories regarding religious communities without the claim of comprehensiveness. I have been interested in the international theoretical approaches concerning the social and individual factors contributing to the emergence and functioning of certain religious communities, and furthermore, in analyzing how these approaches appear in the Hungarian literature. I have found it significant to discuss the technical terms used by the sociology of religion and the anthropology of religion, the ecclesiastical character of some of the theories, which constantly inspire the researcher.