EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG Ügyiratszám: EBH/656 /26/2010. Ügyintéző: Dr. Gregor Katalin Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Kérelmezőnek, a FRAISA Hungária Kft. (3950 Sárospatak, Vásárhelyi Pál u.3.) eljárás alá vonttal szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt előterjesztett kérelme tárgyában lefolytatott eljárásban az alábbi HATÁROZATOT hozta: Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapítja, hogy a FRAISA Hungária Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és Kérelmezővel szemben életkora miatt hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, azzal, hogy Kérelmezőt, aki a Zemplén és környéke Szuperinfóban 2010. január-február és március hónapokban meghirdetett előkészítő mérnöki munkára jelentkezett az önéletrajzának megküldésével, nem hívta be állásinterjúra, a meghirdetett munkakörre nem mérnök végzettségű, Kérelmezőnél kevesebb tapasztalattal rendelkező, fiatalabb munkavállalót vett fel. A Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását a határozat kézhezvételétől megtiltja. A Hatóság elrendeli továbbá a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát a www.egyenlobanasmod.hu honlapján, továbbá az eljárás alá vont céget 300.000,- Ft, azaz háromszázezer forint bírság megfizetésére kötelezi, amelyet a Határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül az Egyenlő Bánásmód Hatóság 10032000-00288413 számú számlájára kell megfizetni. Amennyiben a kötelezett a pénzfizetési kötelezettségének nem tesz eleget határidőben, késedelmi pótlékot kell fizetnie, amelynek mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része. A határozat ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálata a kézbesítésétől számított 30 napon belül kérhető a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Hatóságnál 3 példányban benyújtott keresettel. A keresetlevél benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, azonban a keresetlevélben a döntés végrehajtásának felfüggesztése kérhető. A keresetlevélben kérhető, hogy az ügyben a bíróság háromtagú tanácsban járjon el. Az eljárásban 19.839,- Ft, azaz Tizenkilencezer nyolcszázharminckilenc forint eljárási költség merült fel, amelyet az eljárás alá vont köteles a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a hatóság részére megfizetni.
INDOKOLÁS Kérelmező a hatóságnál 2010. március 22-én érkeztetett, majd a közigazgatási eljárás során pontosított kérelmében előadta, hogy 2009. december 12-én e-mailben elküldte önéletrajzát a FRAISA Hungária Kft. Ügyvezetőjének. A cég előkészítő mérnöki munkára keresett jelentkezőt. Kérelmező 2010. február elején telefonon érdeklődött az eljárás alá vont ügyvezetőjénél, akitől azt a tájékoztatást kapta, hogy önéletrajza nem érkezett meg. Kérelmező még aznap ismételten megküldte önéletrajzát, majd három nap múlva telefonon érdeklődött az ügyvezetőnél, akitől azt a választ kapta, hogy még nincs betöltve a meghirdetett pozíció. Az ügyvezető Kérelmezőnek azt is elmondta, hogy két fiatal jelentkező meginterjúztatása már megtörtént, de még nem kapott választ tőlük, hogy elvállalják-e a munkát. A beszélgetés során – Kérelmező álláspontja szerint – szó volt arról is, hogy Kérelmezőnek milyen munkabér igénye lenne, és az ügyvezető 260.000,- Ft körüli ajánlatát elfogadhatónak tartotta. Kérelmező előadta, hogy álláspontja szerint életkora – 48 év – miatt nem őt vették fel a meghirdetett munkakörre, amely elnevezése alapján – előkészítő mérnök -, egyébként mérnöki végzettséget feltételez. Kérelmező csatolta az eljárás alá vont céghez benyújtott önéletrajzát magyar és német nyelven, gépészmérnöki végzettségét igazoló oklevelét, továbbá annak igazolását, hogy a darmstadti REFA cég üzemszervezési és vállalatfejlesztési tanfolyamát eredményesen elvégezte. Az eljárás alá vont a kérelemre tett érdemi észrevételeiben előadta, hogy valóban beszélt telefonon Kérelmezővel, akit a meghirdetett munkakör elsősorban bérezés szempontjából érdekelt. Kérelmező jelentkezését ekkor még nem utasította el, mivel február elején még nem alkalmaztak senkit, bár két jelentkező interjúztatása ekkorra valóban megtörtént. A munkakörre végül 2010. április 19-én vették fel Sz.T.-t, akinek az önéletrajzát és a nyelvismeretét igazoló dokumentumokat az eljárás alá vont beadványához mellékelte. A hatóság tárgyaláson hallgatta meg Kérelmezőt, az eljárás alá vont ügyvezetőjét és tanúként az interjúztatáson részt vevő munkatársát, P. B.-t, aki korábban azt a munkát végezte, amelyre Kérelmezőt nem vették fel. A tárgyaláson Kérelmező észrevételezte, hogy Sz. T. nem rendelkezik mérnöki végzettséggel, kevesebb a tapasztalata is, és jóval fiatalabb, mint Kérelmező. Az eljárás alá vont ügyvezetője elmondta, hogy Sz. T.-ra a tapasztalata miatt esett a választásuk, továbbá mert beszélt németül, és ezt dokumentummal – nyelvvizsga bizonyítvány – is alátámasztotta. Az eljárás alá vont ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy az előkészítő mérnöki munkakört környezetmérnök vagy gépgyártás technológus is végezheti. Kérelmezőt azért nem hívták be interjúra, mert Sz.T. már biztos jelölt volt, azonban a hirdetést még márciusban is megjelentették, mivel a régióban nehéz német nyelvtudással szakembert találni. Az ügyvezető álláspontja szerint elegendő volt, hogy a jelölt ígéretet tett az egyetem elvégzésére, lényeges az volt, hogy az illető rendelkezzen dokumentálható nyelvtudással. P.B. elmondta, hogy a jelentkezőt megkérdezték korábbi munkahelyeiről, munkatapasztalatairól, tanulmányairól, feltettek részére önismereti kérdéseket is, végül rákérdeztek a bérigényére. Sz. T.-n kívül még egy jelentkező volt, akit meghallgattak, csak az ő esetében állt rendelkezésre önéletrajz, viszont ez a jelölt később visszalépett. Sz. T. beszél németül, ami fontos a cég számára, ugyanis a svájci anyacéggel napi kapcsolatot kell tartania német nyelven. A tanú elmondta még, hogy Sz. T. azért tett számára jó benyomást, mivel korábbi munkahelyein hasonló feladatokat látott el, határidőket kellett figyelnie, és az ehhez szükséges dokumentációt elkészítenie. Az eljárás alá vontnál Sz. T. feladata a
gyártáselőkészítés volt, amely magában foglalta a svájci anyacégtől kapott német nyelvű termékmegrendelés számítógépen való rögzítését a termelésirányítási rendszerben. Emellett raktározási feladatokat kell végeznie, alapanyag beérkezésben részt vennie. Tanú megjegyezte, hogy a jelentkező német nyelvtudásán kívül szempont volt a mérnöki végzettség is, tanú maga is gépészmérnök végzettséggel rendelkezik. A hatóság az eljárás alá vont cégtől beszerezte Sz. T. munkaköri leírását, valamint munkaszerződését, továbbá megkereste Sz.T. egyik korábbi munkahelyét, - amelynél Sz. T. az önéletrajzában megjelölte, hogy gyártáselőkészítőként foglalkoztatták -, és tájékoztatást kért a munkavállaló munkaköréről. Jelen ügyben a hatóság kizárólag azt vizsgálta, hogy az eljárás alá vont FRAISA Hungária Kft. Kérelmezővel szemben megvalósította-e a közvetlen hátrányos megkülönböztetést azzal, hogy Kérelmezőt – annak ellenére, hogy 2010. március 17. napjáig a Zemplén és környéke Szuperinfóban hirdette az előkészítő mérnöki munkakört -, nem hívta be állásinterjúra, a munkakörre Kérelmezőnél kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkező, fiatalabb és nem mérnök végzettségű jelentkezőt alkalmazott. A Hatóság a Kérelmező, az eljárás alá vont és a tanú által előadottak, valamint a csatolt és a hivatalból beszerzett dokumentumok és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével az alábbiak szerint állapította meg, hogy a kérelem alapos. Az Ebktv. 5. § d) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét köteles megtartani a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. Az Ebktv. 19. §-ában rögzíti, hogy az eljárás során a sérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy annak elszenvedésekor rendelkezett a jogszabályban felsorolt, úgynevezett védett tulajdonságok valamelyikével. Ezzel szemben az eljárás alá vontat terheli annak bizonyítása, hogy a Kérelmező által valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetőleg az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles azt megtartani. Az Ebktv. 21. § a) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben. Az Ebktv. 22. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege, vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. Az eljárás során a hatóság megállapította, hogy Kérelmező 48 éves, az előkészítő mérnöki munkakörre alkalmazott Sz. T. – aki Kérelmezővel összehasonlítható helyzetben van -, 31 éves. Kérelmező 1988-ban szerzett diplomát a BME gépészmérnöki karán matematikus mérnöki szakon, 2001-ben elvégezte a darmstadti REFA 7 hónapos üzemszervezési, vállalat fejlesztési tanfolyamát, korábbi munkahelyein – Boss Hungária Kft., Formatechnikai Kft., Roto Elzett Kft., Dunai Repülőgépgyár Alkatrész és Szerszámgyártó Kft., Knorr-Bremse, GE Lighting Europe Tungsram Vákuumtechnikai Gépgyár – mérnökként dolgozott. Sz. T. önéletrajzában gépésztechnikusi képesítést, valamint mezőgazdasági gépjavító és karbantartó
képzettséget jelölt meg, továbbá német nyelvből általános középfokú C típusú nyelvvizsgát igazolt. A bizonyítvány szerint a képesítést 2001 novemberében szerezte. Sz.T. korábbi munkahelyei a Magyar Posta Zrt., a Tegometall Kft., a Tool Press forgácsolástechnikai magazin, a CÉL Bt. MetalForum fémipari szaklap valamint a Weinberg 93 építőipari Kft. voltak, ahol kézbesítőként, gyártáselőkészítőként, főszerkesztőként, szerkesztőként és gépkezelőként foglalkoztatták. A hatóság megkeresésére a Tegometall Kft. – amely cég azért került kiválasztásra és megkeresésre, mert Sz.T. önéletrajza szerint a cégnél 2006-2008. években gyártáselőkészítőként dolgozott -, igazolta, hogy ezzel ellentétben Sz.T. –t gépkezelőként foglalkoztatták, és nem 2006-2008 között, hanem csupán 2006. január 17-től 2007. november 27-ig. A hatóság az eljárás alá vont kimentés körében tett nyilatkozatait a fentieken túl az alábbiak miatt nem fogadta el: Kérelmező nem váltott több alkalommal munkahelyet, mint Sz. T., figyelembe véve Kérelmező és Sz.T. életkorát, megállapítható, hogy utóbbi munkavállaló gyakrabban váltott munkahelyet. Kérelmező nem vezetői pozíciót kívánt betölteni, az álláshirdetés sem ilyen munkakör betöltésére szólt, hanem előkészítő mérnöki munkára. Az eljárás alá vont a hirdetésben nem jelölte meg a munkakör betöltéséhez szükséges feltételként a német nyelvtudás dokumentummal történő igazolását, és nem tudta bizonyítani, hogy Kérelmező nyelvtudása a munkakör betöltéséhez nem volt megfelelő. A hatóság álláspontja szerint önmagában egy kilenc évvel ezelőtt megszerzett nyelvvizsga bizonyítvány még nem bizonyítja kétséget kizáró módon, hogy a tulajdonosa használható, aktív nyelvtudás birtokában van, mint ahogyan a nyelvvizsga bizonyítvány hiánya sem alkalmas annak megállapítására, hogy a jelentkező nyelvtudással nem rendelkezik, vagy nyelvtudása nem megfelelő. A hatóság azt a körülményt, hogy az eljárás alá vont cég Sz. T. 2010. január 29-én történt interjúztatását követően még másfél hónapon keresztül hirdette a munkakört, annak tekinti, hogy Sz. T.-ral az interjúztatás időpontjában még egyáltalán nem egyeztek meg az alkalmazását illetően. Ezt támasztja alá a hirdetés további megjelentetésén kívül az is, hogy Kérelmező 2010. február 3-án elküldte önéletrajzát, iskolai bizonyítványait az eljárás alá vont ügyvezetőjének e-mail címére, tehát ekkor még nem volt betöltve az állás. Igazolja ezt az is, hogy Sz. T. önéletrajzát csak 2010. március 13-án küldte meg az eljárás alá vont részére, és 2010. április 19-től alkalmazták ténylegesen, munkaszerződését 2010. április 16-án írták alá. A hatóság fentieken kívül döntésénél figyelembe vette, hogy Sz. T. a közigazgatási iratokhoz becsatolt „személyes interjú” lapon feltett kérdésekre egyetlen olyan választ sem adott, amely szakmai tapasztalatát helyezte volna előtérbe, vagy arra nézve tartalmazott volna érdemi információt. Munkájában addig elért legnagyobb sikereként is szerkesztői múltját említette, nem mérnöki tapasztalatait. A hatóság döntésénél figyelembe vette azt is, hogy a tanúként meghallgatott P.B. maga is gépészmérnöki végzettséggel végezte korábban azt a munkát, amelyre végül Sz. T.-t vették fel, továbbá arra, hogy az eljárás alá vont cégnél alkalmazott technológia máshol nincs az országban, tehát Sz. T. sem rendelkezhetett arra vonatkozóan különösebb tapasztalattal. A hatóság álláspontja szerint önmagában a műszaki egyetem elvégzésére tett ígéret nem pótolhatja a szakmai képesítést, erre a papíron igazolt nyelvtudás sem alkalmas. Mindezekre tekintettel nem fogadható el az eljárás alá vont kimentés körében tett nyilatkozata, amely szerint „nem a jelentkező végzettségét néztem, hanem a tapasztalat számít”.
Az eljárás alá vont nem tett eleget az Ebktv. 22. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, Kérelmező és Sz. T. közötti különbségtételt nem tudta indokolni a munka jellegére vagy természetére hivatkozással, továbbá az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű megkülönböztetéssel sem. Jelen ügy vizsgálatakor megállapítható volt, hogy a meghirdetett előkészítő mérnöki munkakörre mindösszesen hárman jelentkeztek, a hatóság álláspontja szerint a jelentkezők száma nem jelenthetett akadályt, hogy az eljárás alá vont valamennyi jelentkezőt személyesen is meghallgasson, figyelembe véve, hogy a háromból egy jelentkező időközben visszalépett, és a hirdetés még 2010. március 17-én – kérelmező jelentkezését követő másfél hónappal – megjelent. Rámutat a hatóság, hogy a foglalkoztatás területén különösen nehéz bizonyítani az életkoron alapuló különbségtételt. A munkavállaló életkora, az ezzel gyakorta szükségszerűen együttjáró nagyobb tapasztalat, magasabb tudásszint olyan tényezők, amelyek kihatással lehetnek a munkabér megállapítására. A különbségtétel azonban minden esetben csak olyan tényekkel magyarázható, és kizárólag olyan bizonyíték fogadható el a magyarázat alapjául, amely a munka jellege vagy természete alapján indokolt. A megkülönböztetésnek az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételen szükséges alapulnia, és arányosnak kell lennie. Nem fogadható tehát el olyan általános érvelés, amely e körön kívül esik, nincs összefüggésben – jelen esetben – a betöltendő munkakör jellegével, a végzendő feladattal -, és nem áll arányban a hátrányt szenvedő fél kvalitásaival. A munkáltatóknak a munkaerő toborzás során, a kiválasztásnál a legnagyobb körültekintéssel szükséges eljárniuk, a jelentkezők tapasztalatát, képzettségét, végzettségét egyaránt, azonos súllyal kell figyelembe venniük, különösen akkor, ha a merítés egyébként is szűkös, és csupán amiatt nem lehet mellőzni egyetlen jelentkezőt sem, hogy életkora alapján nem illik bele a cég elképzeléseibe. Kérelmező még a megmérettetésig sem jutott el, a hátrány tehát valójában már azzal fennállt, hogy az eljárás alá vont – noha a meghirdetett munkára alig akadt jelentkező – elzárkózott attól, hogy Kérelmezőt is meghallgassa, azaz nem biztosított azonos esélyt a megmérettetésre, mint a másik két jelentkezőnek. Mindezek miatt a jogsértés súlyára tekintettel a hatóság az Ebktv. 16. § b) c) és d) pontjában megjelölt szankciókat tekintette jelen ügyben alkalmasnak a hasonló magatartások megelőzését szolgálandó. A bírság összegének megállapításánál a hatóság figyelemben volt az Ebktv. 16. § (2) bekezdésében foglalt szempontokra. Az ügyintézési határidő lejárta: 2010. szeptember 30. A Hatóság eljárására és hatáskörére az Ebktv. (különös tekintettel az 5.§ d) pont,a 8. § o) pontja, 14. § a) pontja, 15. § (1) bekezdés a) pontja, 16. § (1) bekezdés b) c) és d) pontjai, 19. §, 21. § a), 22. § (1) bekezdés a) pontja, továbbá a Közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény (különös tekintettel az 50.§, 51. §, 5354.§), valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII.26.) Kormányrendelet szabályai vonatkoznak. Az eljárási költség viselésére a Ket. 154.§ (1) bekezdés b) pontja irányadó. A határozat elleni fellebbezést az Ebktv. 17. § (1) bekezdése zárja ki. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Ebktv. 17. § (3) bekezdése, valamint a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvény 98. § (3) bekezdése és 109. § (2) bekezdése biztosítja.
A Hatóság határozatát az Ebktv. 15. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított hatáskörében eljárva hozta meg. Budapest, 2010. október 5.
Dr. Honecz Ágnes elnök s.k.
A határozat 2010. november 10-én jogerős.
1024 Budapest, Margit krt. 85. Tel.: (1)336-7843 Fax: (1)336-7445
