Egy szegénység nélküli világért dolgozunk Világbanki programok hatékonyságelemzése Albánia példáján

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Alap-nappali tagozat Nemzetközi menedzsment szakirány

”Egy szegénység nélküli világért dolgozunk” Világbanki programok hatékonyságelemzése Albánia példáján

Készítette: Bitter Regina

Budapest, 2008.

Tartalomjegyzék: Tartalomjegyzék: ............................................................................................................ 3 Bevezető .......................................................................................................................... 5 A Világbank szerepe a világgazdaságban ..................................................................... 7 I A Világbank meghatározása: .......................................................................................................................... 7 II A szervezet Alapokmányában foglalt célkitűzései: ........................................................................................ 7 III Szerkezeti felépítés: ....................................................................................................................................... 8 IV Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG): ........................................................................................................ 9 V A hitelezési mechanizmus: ........................................................................................................................... 10 VI A projektek előkészítése és végrehajtása: ................................................................................................... 13

Albánia - lehetőségek és hátráltató tényezők .............................................................. 15 I Földrajzi Adatok-avagy évtizedekig elrejtett kincsek:................................................................................... 15 II Történelem és politika – avagy a két hátráltató tényező: ............................................................................ 16 III Politika napjainkban: ................................................................................................................................. 16 IV Gazdasági helyzet (2007): ........................................................................................................................... 18 V Mezőgazdaság, ipar, szolgáltatások-növekvő lehetőségek: ......................................................................... 21 VI Szociális jólét:.............................................................................................................................................. 22 VII MILLENIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK –kihívások Albániában:.......................................................... 23 VIII A Koszovói válság-mint speciális befolyásoló tényező: ........................................................................... 25

Az albán csoda .................................................................................................................. Világbanki fejlesztések sikere Albániában.................................................................. 26 I CAS – Country Assistance Strategy Albania ................................................................................................ 28 I. Fejlődés a gazdaság oldaláról közelítve:...................................................................................................... 29 1 Gazdasági növekedés: ................................................................................................................................ 29 2 A gazdasági növekedés 5 pillére: ............................................................................................................... 30 3 A külső forrásokra utaltság visszaszorítása: .............................................................................................. 31 4 A befektetői környezet kialakítása : ............................................................................................................ 32 5 Infrastrukturális fejlesztések: ..................................................................................................................... 36 6 A mezőgazdaság és ipar fejlesztése:........................................................................................................... 37 7 Az export megerősítése: ............................................................................................................................. 38 II A kormányzat és intézményrendszer átalakítása ......................................................................................... 39 III A szegénység kérdése:................................................................................................................................. 42 1 Munkanélküliség: ....................................................................................................................................... 43 2 Szociális ellátórendszerek: ......................................................................................................................... 44 3 Alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés: ............................................................................................. 44 4 Infrastruktúra: ............................................................................................................................................ 45

-3-

5 Migráció: ................................................................................................................................................... 45 IV Egy konkrét projekt elemzése: .................................................................................................................... 47 1 Háttér: ........................................................................................................................................................ 47 2 Célkitűzések: .............................................................................................................................................. 48 3 A világbank bevonásának racionalitása és a finanszírozás: ...................................................................... 48 4 A projekt támogatásának kritériumai: ....................................................................................................... 48 5 Projekt leírás: ............................................................................................................................................ 48 6 Finanszírozás: ............................................................................................................................................ 49 7 Kivitelezés: ................................................................................................................................................. 49 8 Fenntarthatóság: ........................................................................................................................................ 49 9 Tapasztalatok az eddigi albán projektekből:.............................................................................................. 49 10 A környezetvédelem figyelembevétele a kivitelezés közben: ..................................................................... 50 V A Bank vezetőinek értékelése az albán programokról: ............................................................................... 51

Avagy nem egészen így van ez mégsem? ..................................................................... 54 I Hiba a szervezet működésében – hiba az alapvető célokban: ....................................................................... 55 II Gazdasági megalapozatlanság: .................................................................................................................... 61 III Társadalmi konfliktusok: ........................................................................................................................... 65 IV Környezeti katasztrófák: ............................................................................................................................. 66

Összegzés ...................................................................................................................... 68 Irodalomjegyzék: .......................................................................................................... 71 Mellékletek: ................................................................................................................ 722 Rövidítések jegyzéke:.................................................................................................. 755

-4-

Bevezető Szakdolgozatom célja, hogy Albánia példáján keresztül megvizsgáljam a világbanki projektek sikerességének, illetve kudarcának az okát, valamint, hogy mindezek alapján objektív értékelést vonhassak le az intézmény működéséről és hatékonyságáról. Egy szegénység nélküli világért dolgozunk- olvashatja az, aki belép a Világbank washingtoni székhelyének aulájába. De mi is ennek az intézménynek a valódi küldetése? Hogyan működik? Miért ilyen negatív tevékenységének a visszhangja? Kétségkívüli tény, hogy a Világbank tevékenységét kettős árnyékolás alatt fejti ki. Hiszen projektjei egyrészről segélyek, amelyekre jellemzőek a fejletlen országoknak nyújtott segélyek általános problémái, más részről viszont fontos tényező, hogy ezek a segélyek dominánsak amerikai forrásokból származnak, amelyek célja legfőképpen az amerikai érdekek érvényesítése. A Világbank tevékenységét negatívan bemutató irodalmak jegyzéke igen hosszú, míg olyat találni nehéz, ami pozitívan, olyat pedig még nehezebb, ami objektívan mutatja be a Bank tevékenységét. Számos országban a Világbank (és a Valutaalap) a legnagyobb ellenség, és sokan úgy tartják, hogy teljesíthetetlen hitelnyújtási kritériumaival és átgondolatlan sablonszerű stratégiáival több országot is a csőd szélére sodort. Sok közgazdász szerint a Világbank hitelezési rendszerének sajátosságai összefüggésbe hozhatók a dél-kelet Ázsiai válsággal, egyesek szerint felelőssé tehetőek Oroszország válságáért, vagy olyan teljes mértékű eladósodásért, amibe Argentína került a kilencvenes években… Azonban más helyeken - mint például Albániában - a tények nem ezeket az elméleteket igazolják, és a fejlődés igenis kézzel fogható. Viszont a kérdés még akkor is ott van, hogy miért? Tudom, hogy egy hetven oldalas dolgozatban ilyesmire vállalkozni nem lehet, azonban én Albánia példáján - szeretném megvizsgálni a Bank tevékenységét több szemszögből, elemezni az intézmény működését, hatékonyságát, döntéshozatali mechanizmusát, a projektekhez kiszabott feltételek jogosságát. Szeretném megtudni, hogy egyes projektek, amelyek sikeresek, miért azok, és másokat mi tesz sikertelenné, illetve, hogy ez mennyire a szervezet hibája, és mennyire a fogadó ország függvénye, valamint, hogy mennyire szorítja hatékonyságra az intézmény a források felhasználóit. Ugyancsak meg szeretném vizsgálni, hogy a szervezet rendelkezik-e olyan megfelelő szakemberekkel, akik ismerik az adott ország

-5-

speciális helyzetét, vannak-e kiküldött szakértőik, és azok hogyan végzik a feladatukat. Felmerül az a kérdés is, hogy mennyire vonnak be helyi közgazdászokat, politikusokat, vagy csupán amerikai fotelekből irányítják-e a folyamatokat, sablonszerű mintákat követve, mit sem tudva az adott ország specifikumairól. Ugyancsak fontosnak érzem, hogy valamelyest írjak a világbanki projektek környezetre és társadalomra tett „utóhatásairól”- ami már túlmutat azon a kérdésen, hogy a Bank tevékenysége jó-e vagy sem és sokkal inkább a globalizáció folyamatának szükségességét boncolgatja. Az intézmény tevékenységének elemzését végig Albánia fejlesztésén keresztül kívánom bemutatni. Egyrészt azért választottam ezt, mert Albánia egyike azon projekteknek, ahol igenis pozitív a Világbank tevékenysége, másrészt, azért mert Magyarországhoz is igencsak közel áll, harmadrészt pedig azért, mert érdekes kérdéseket vet fel, hogy miért éppen Albánia kap ilyen mértékű világbanki segélyt.

-6-

A Világbank szerepe a világgazdaságban

I. A Világbank meghatározása: A Világbank eredetileg a II. világháború utáni újjáépítés céljából alapított beruházási bank, és habár az eredeti célját a megfelelő mennyiségű tőke hiányában nem tudta véghezvinni, működését nem szüntette be. Másrészről az Egyesült Államok által elindított Marshall-terv következtében Európában nem volt jelentős igény e kölcsönökre, ezért az 50-es években megváltoztatta küldetésnyilatkozatát, és mára egy olyan világszervezetté vált, amely fejlődő országok szerkezetátalakítási és infrastruktúra- fejlesztési programjait finanszírozza. A Világbank egy olyan speciális multilaterális pénzügyi- és fejlesztési intézmény, amely a nemzetközi hitelpiacon egyaránt aktív hitelfelvevő, kötvénykibocsátó valamint hitelközvetítő.

II. A szervezet Alapokmányában foglalt célkitűzései: 1) „Segítséget nyújtani a tagok területének újjáépítéséhez és fejlesztéséhez, termelési célú tőkebefektetések megkönnyítésével, ide értve a háború által tönkretett, vagy szétzilált gazdaságok helyreállítását, valamint a termelő-berendezések és egyéb eszközök fejlesztésének elősegítését a kevésbé fejlett országokban.” 2) „Előmozdítani a külföldi magánbefektetéseket a magánberuházó kölcsönzéseinek és egyéb befektetéseinek garantálásával, illetve az ezekben való részvétel útján, továbbá pótolni a magánbefektetést termelési célú pénzeszközök megfelelő feltétetlek mellett történő biztosításával saját tőkéből, az általa létesített alapokból és más forrásaikból.” 3) „Előmozdítani a nemzetközi kereskedelem hosszú távú kiegyensúlyozott növekedését és a fizetési mérlegek egyensúlyban tartását a tagok termelőeszközeinek fejlesztését célzó nemzetközi beruházások ösztönzésével.” 4) „A nyújtott vagy garantált kölcsönök összehangolása a más forrásokból származó nemzetközi kölcsönökkel, annak érdekében, hogy elsősorban a hasznos és sürgős létesítmények finanszírozása váljék lehetővé.” „Olyan tevékenység kifejtése, amely figyelembe veszi a nemzetközi befektetéseknek a tagállamok üzleti viszonyaira gyakorolt hatását: a békeviszonyok közti gazdálkodásra való áttérés elősegítése a háborút közvetlenül követő években.”

-7-

III. Szerkezeti felépítés: A Világbank valójában nem egy hétköznapi értelemben vett bank. A szervezet 5 szoros társulási megállapodásban együttműködő intézmény összessége. Azonban a Világbank megnevezést legtöbbször az IBRD és az IDA tevékenységeire használják.

IBRD

ICSID

ID A VILÁGBANK

MIGA

IFC

™ IBRD – International Bank for Reconstruction and Development /Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, 1945, 185 tag / Célja a Millenniumi Fejlesztési Célok* elérése, melyeket az ENSZ tagállamai, mint afféle kijelölt útvonalat, a szegénység csökkentése érdekében hozták létre. A szervezet kölcsönök, garanciák nyújtásával valamint tanácsadással foglalkozik a közepes jövedelmű, jobb hitelképességű országoknak.

™ IDA – International Development Agency /Nemzetközi Fejlesztési Társulás, 1960, 166 tag / Az IDA a világ legszegényebb országainak nyújt közvetlen hozzájárulásokat, kölcsönöket, segélyeket valamint egyes esetekben kamatmentes kölcsönöket és szakértői támogatást. Forrásait a donor országok befizetései valamint az IBRD források képezik.

™ IFC – International Finance Corporation /Nemzetközi Pénzügyi Társaság , 1956, 179 tag /

-8-

Célja a gazdasági növekedés elősegítése a magánszektor befektetéseinek támogatása által. Beruházásokhoz nyújt hosszú távú kölcsönöket, pénzügyi és kockázat management termékeket, illetőleg technikai segítséget és tanácsadást.

™ MIGA – Multilateral Investment Guarantee Agency /Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség , 1988, 171 tag/ Fejlődő országokban történő beruházásokhoz nyújt biztosítást nem kereskedelmi kockázatok ellen. (pl: politikai kockázatok, mint kisajátítás, valuta átválthatatlansága, háború, zavargás…)

™ ICSID – International Centre for Settlement of Investment Disputes / Nemzetközi Befektetések Vitarendezési Központja, 1966, 143 tag / A külföldi befektetők és a fogadó országok között felmerülő vitás kérdések döntőbírósága. Emellett kutatással és publikálással foglalkozik.

IV. Millenniumi Fejlesztési Célok1 (MDG): A Világbank tevékenységének középpontjában az ENSZ tagországok által 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célkitűzések elérése áll. Ez 2015-ig a következőket foglalja magában:

1

1.

A napi 1$-nál kevesebből élők számának csökkentése

2.

A gyermekhalandóság csökkentése (0-5 éves kor)

3.

Az AIDS előfordulási gyakoriságának visszaszorítása

4.

Az egészségesen születettek arányának növekedése

5.

A férfiak és nők közötti diszkrimináció csökkentése

6.

Általános iskolai végzettség elérése

7.

1000 lakosra jutó vonalas és mobil-készülékek számának növekedése

8.

A cégalapításhoz szükséges magántőke emelkedése

9.

Ivóvízhez jutók arányának növekedése

10.

A cégalapításhoz szükséges idő csökkenése

11.

Az állami költekezések visszaszorítása

12.

Az ország éves GDP-jének emelése

13.

Vidéki lakosság számára is évszaktól függetlenül elérhető utak

14.

Háztartási villamos energia felhasználás kiegyenlítése

World Bank Annual Report, 1999

-9-

Ezek a tényezők a Világbank hatékonyságának méréséhez is elengedhetetlenek, ugyanis ezen aspektusok alapján történik egy projekt sikerességének megítélése. A fejlődő országok a program támogatása érdekében elkötelezték magukat, hogy a kormányaik megerősítésével, és a kormányhivatalnokok oktatásával, az infrastruktúra és a pénzügyi szektor fejlesztésével, valamint nem utolsósorban a korrupció visszaszorításával fognak hozzájárulni saját gazdasági növekedésükhöz, a külföldi működő tőke bevonzásához és ez által új munkahelyek teremtéséhez.

V. A hitelezési mechanizmus: A Világbank egy olyan pénzügyi intézmény, amely a nemzetközi pénzpiaci gyakorlatnál jóval kedvezőbb kamatozású, nagyobb összegű és hosszabb lejáratú hiteleket képes nyújtani, és mégis nyereségesen működik. Hogyan lehetséges mindez? A szervezet első hitelei a 40-es évek végén a II világháború okozta károk helyreállítására lettek folyósítva, valamint a nemzetközi tőkeáramlás elősegítésére és irányának befolyásolására. Ezek a hitelek önmagukban kevesek voltak ahhoz, hogy csodát tegyenek, azonban a Marshall-segéllyel kiegészülve már elérték céljukat. A Világbank ekkor svájci frankban kibocsátott kötvényekből, a tagállamok befizetéseiből, valamint a nemzetközi pénzpiacon felvett kölcsönökből jutott forrásokhoz. Az 50-es évektől, amikor Európa kezdett talpra állni a háború okozta rombolásból, a Világbank fejlődő országoknak nyújtott infrastrukturális hitelekre kezdett koncentrálni. Ehhez azonban információkat kellett gyűjteni ezen országok gazdaságáról, politikai és társadalmi helyzetéről. Habár az 1958-ig tartó valutakonvertibilitás hiánya nagy mértékben meghatározta az intézmény finanszírozási lehetőségeit, az 50-es évektől a finanszírozási igény mégis egyre emelkedett, és ez járult hozzá a Világbank első két „leányintézményének”- 1956-ban az IFC-nek és 1960-ban az IDA-nak a megalapításához. 1960-tól a Világbank már csak ezekre a fejlesztési célú hitelekre koncentrált, és ez által az évtized végére hitelezési volumene megtízszereződött. A 70-es évektől a mezőgazdasági-, ipari- és energiapolitikai fejlesztés került előtérbe. A 80-as évek válsága a hitelezési volumen visszaesését hozta magával, majd az évtized vége felé, amikor már a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzet jobbra fordult a korábbi cél- és programhitelek átalakításra szorultak és helyette új konstrukciók váltak szükségessé, ennél fogva a gazdasági szerkezetátalakítási, korszerűsítési támogatások váltak a legfontosabbá. Felismerték a szükségességét, hogy a Világbank a nemzetközi adósságválság enyhítését, csak más pénzintézetekkel együttműködve képes kezelni- így a Nemzetközi Valutaalappal (IMF),

- 10 -

és más fejlesztési ügynökségekkel és kereskedelmi bankokkal. Szintén lényeges lépés volt az adósokkal szembeni szigor megváltoztatása, ami számos hitel átütemezését, és egyes országok között adósságcserét tett lehetővé. Források: A Világbank egy részvénytársaság formában működő, profitorientált pénzintézet, amelynek forrásai a mindenkori világgazdasági- és nemzetközi pénzpiaci helyzettől nagymértékben függenek. Miáltal a Világbank egy részvénytársaság, forrásai egy részét a tagállamok befizetései adják (akik az IMF-nél szereplő kvótájuk alapján jegyezhetnek részvényeket). A szervezet osztalékot nem fizet, így a hitelei után járó kamatok ugyancsak forrásait növelik, és mivel a befizetett alaptőkének sincs lejárata, ezért van mód arra, hogy a Világbank a nemzetközi pénzpiaci feltételektől olcsóbban, jobb kondíciók, és hosszabb futamidő mellett nyújtson nagyobb összegű hiteleket. Ugyancsak szerez valamennyi forrást az intézmény a folyamatosan visszafizetett kölcsönökből. A finanszírozási igény azonban olyannyira nagy, hogy a szervezet saját forrásaiból nem lenne képes ezeknek eleget tenni, és ahhoz, hogy ezt mégis megtegye, folyamatosan hatalmas hiteleket vesz fel a világ tőkepiacairól. (általában a legkedvezőbb piacokról, a legjobb feltételek mellett) Mivel a Világbank hiteleit nagyon körültekintően, csak hosszas elemzések után nyújtja, ezért működése mindig is nyereséges volt, és így a nemzetközi pénzpiacokon a legmagasabb elérhető kategóriájú AAA minősítésű adós. Ezért az intézmény, mint hitelfelvevő, és mint hitelközvetítő egyaránt megjelenik a nemzetközi pénzpiacokon. A 70-es évektől megjelenő finanszírozási forma a társfinanszírozás (co-financing), mely ma a legfontosabb szerepet játssza a világbanki finanszírozásban, lehetőséget nyújtva a megnövekedett hiteligények kielégítésére. Ennek a finanszírozási formának a lényege abban áll, hogy a Világbank által támogatott projektekbe bekapcsolódnak kereskedelmi bankok, exporthitelnyújtó intézmények és regionális szervezetek is. Ennek az a folyamata, hogy a hitelt igénylő ország kiválasztja azt a pénzintézetet, amellyel kölcsönszerződést kíván kötni, majd megállapodik a feltételekben. A Világbank ebben nem vesz részt, azonban élhet észrevételi jogával. A tárfinanszírozás által a Világbank és a kereskedelmi bankok, vagy egyéb pénzintézetek között egyfajta laza kapcsolat jön létre, amely azonban mindegyik félnek kedvező.

- 11 -

A társfinanszírozás: Ö Egyrészről pozitív a hitelfelvevő országnak – mert így nagyobb összegű hitelt kaphat jobb kondíciók mellett Ö Másrészről pozitív a társfinanszírozó intézménynek – mivel világbanki projektek alapos elemzése, és szigorú ellenőrzése nagyobb biztonságot és biztos megtérülést ad számukra Ö Harmadrészről pozitív a Világbanknak, mert így részben leveszik a válláról a finanszírozás költségeit. /Az Európai Unió szintén társfinanszírozási követelményt támaszt az EU is a struktúrapolitikai támogatások igénybevételénél./ Ki kaphat hitelt? Hitelt kizárólag tagállam illetve hivatalos állami garancia mellett állami- és magánintézmények kaphatnak. Azonban a kölcsönért csak egy bizonyos küszöbérték alatt álló országok folyamodhatnak. Ezt nevezzük kölcsönjogosultságnak. (eligibility). A jogosultság az egyes tagországok 1 főre eső bruttó nemzeti jövedelmének függvénye. A Világbank kölcsönszerződéseit alapos előkészítés és elemző munka után köti csak meg, mely kiterjed a kölcsönfelvevő ország gazdasági-, politikai-, társadalmi helyzetére, valamint a hitelfelvétel gazdasági megalapozottságára is. A Bank kölcsönfeltételei között az országok piacainak megnyitása, a gazdaság átalakítása, szerkezetátalakítási programok, egy-egy szektor reformja szerepel. A Bank általában csak nagyberuházások finanszírozására hajlandó pénzt adni, úgy, mint szektorok átalakítása, vagy infrastrukturális fejlesztések.

- 12 -

VI. A projektek előkészítése és végrehajtása: A világbanki programok legfontosabb jellemzője, hogy úgy nyújt kölcsönt, hogy mellette a szerződés részeként feladatokat is előír. Ahhoz, hogy a program célkitűzései megvalósuljanak a hitelt felvevőnek ezeket a feladatokat maradéktalanul teljesítenie kell, valamint ezek forrását a hitelfelvevőnek kell biztosítani saját erőből vagy más idegen forrásból. A program befejezésekor, de még a megvalósítás közben is ellenőrzik az előírt feladatok teljesítését. A Világbank által finanszírozott programok létrejöttének általános menete: 1)

Célkitűzések meghatározása (Identification)

A programokat az adott ország kormányzati vagy gazdasági szervei kezdeményezik. A célkitűzéseknek illeszkedni kell a gazdaság egészéhez, és olyan feladatokat kell kijelölnie, amit az adott térségben a Világbank preferál. A fejlesztési célkitűzéseket az adott ország szakértői

és

kormányzati

tisztviselői

választják

ki

szakértők

ál t al

kidolgozott

hatástanulmányok alternatívái közül. 2)

Előkészítés (Preparation)

Az előkészítés során a program kezdeményezői részletesen kidolgozzák a fejlesztési célkitűzéseket, megvizsgálják azok gazdasági és társadalmi hatásait. Kimunkálják, és viszonylag részletesen meghatározzák a fejlesztési költségeket, ezek anyagi-műszaki összetételét, valamint a megvalósításhoz szükséges saját és idegen forrásokat, különös tekintettel a világbanki forrásra. Megállapítják a program futamidejét, ütemtervét. Részletezik az intézményi rendszer fejlesztésére vonatkozó feladatokat, ez a hatékony megvalósítás egyik feltétele. A Világbank szakértői a kérelmező által benyújtott tanulmányokat átvizsgálják, helyszíni vizsgálatokat, adatgyűjtéseket végeznek, majd elkészítik a programra vonatkozó előterjesztő jelentést, amit jóváhagyásra nyújtanak be. Az előterjesztő jelentés részletesen meghatározza a hitel célját, terjedelmét, ütemezését, a hitelkondíciókat, a program végrehajtását elősegítő feladatok részletes felsorolását, ütemezését és a megvalósítás forrásait. Ezeket, a feladatokat a technikai segítségnyújtás keretében írják elő és valósítják meg. (Technical support)

- 13 -

3)

A programok jóváhagyása (Approval)

Ebben a szakaszban történik az előkészítő jelentés értékelése (Appraisal), a további egyeztető tárgyalások (Negotiations), a jelentés igazgatósági tárgyalása és jóváhagyása (Board Presentation) valamint a szerződés előkészítése és aláírása (Signing). A szerződés tartalmazza a hitel kondíciókat, illetve a hitelfelvevő által vállalt feladatokat is. Az intézményi rendszer fejlesztésére vállalt feladatok részét képezik a hitelszerződésnek akkor is, ha azok forrásait nem a Világbank biztosítja. A banki szakértők a program felülvizsgálata során, számon kérik ezeknek a feladatoknak a végrehajtását, a késedelmes vagy hiányos teljesítés, vagy a teljesítés teljes elmaradása negatívumként jelenik meg a hitelfelvevő minősítésében. A

hitelszerződés

tartalmazza

annak

hatályba

lépését,

a

kölcsön

lezárásának,

visszafizetésének (lejárat) végső határidejét, országhitelek esetén a refinanszírozás módját, kondícióit, a végső hitelfelvevő által teljesítendő fontosabb feltételeket, valamint a hitelezésből kizártak körét is.

4)

A programok végrehajtása (Implementation)

A hitelfelvevő a szerződésben foglaltak szerint felhasználja a felvett hitel összegét. A felhasználás szabályszerűségét a Világbank illetékesei rendszeres helyszíni szemlében ellenőrzik, észrevételeikről a hitelfelvevő képviseletében eljáró szakértők adnak választ. Dokumentumokat, információkat bocsátanak az ellenőr rendelkezésére, aki tapasztalatairól jelentésben számol be a hitelnyújtónak. A rendszeres helyszíni szemlék (legalább félévente) a hitelfelvevőt arra ösztönzik, hogy a program megvalósítása a vállalásnak és a hitelszerződésben foglaltakkal megfelelően és az előre meghatározott ütem szerint történjen. Akadály esetén a hitelfelvevő kezdeményezheti a szerződés módosítását. Erre a rendszeres szakértői találkozások adnak lehetőséget. 5)

A program zárása és kiértékelése (Evaluation)

A hitelfelvevő szakértői elkészítik a Világbank által előírt tartalmú és terjedelmű zárójelentést (ICR) előkészítő tanulmányt, amelyben részletesen elemzik és értékelik a program megvalósulását az előterjesztő jelentésben foglaltakhoz viszonyítva. A program a zárójelentés elfogadásával fejeződik be.

- 14 -

Albánia - lehetőségek és hátráltató tényezők Ahhoz, hogy elemezni tudjuk a Világbank működését Albániában, előbb fontos, hogy valamiféle képet kaphassunk arról, hogy honnan is jött ez az ország, hol tart most és merrefelé halad a jövőben. Albánia, ez az elszigetelődött, különös és titokzatos ország, amelyről mit sem lehetett tudni ez idáig, ma lázasan készülődik az Európai Unióhoz való csatlakozásra, és az utóbbi években fantasztikus gazdasági teljesítményt produkált. Mi ennek az oka? Milyen szerepe volt ebben a világbank 64 albán programjának?

I. Földrajzi Adatok-avagy évtizedekig elrejtett kincsek: Albánia dél-kelet Európában, a Balkán-félsziget dél-nyugati részén, az Adriai- és a Jóntenger, partján fekszik. Az ország területe 28 748 km2, lakosainak száma pedig 3,1 millió fő, melynek százalékos megoszlása: 95% albán, 3% görög és 2% egyéb. Rendkívül fontos szempont, és a politikai zavargásoknak is a fő oka, hogy gyakorlatilag majdnem az ország teljes lakosságának megfelelő mennyiségű albán él más országokban. (85%). Ebből 1 800 000 fő Koszovóban, 700 000 fő Macedóniában és 120 000 fő Görögországban. Albánia földrajzi fekvése mind az ipar, a mezőgazdaság vagy akár a turizmus szempontjából nagyon kedvező. 342 kilométer hosszú mediterrán éghajlatú tengerpartja óriási turisztikai lehetőségeket rejt magában. Fiatal lánchegységei és röghegységei igen gazdagok természeti erőforrásokban – így például kőolajban, földgázban, fekete- és barnakőszénben, rézércben, vasércben, nikkelben, krómban és kősóban. Azonban a nehézipar fejletlensége miatt ezen lehetőségek kihasználása minimális. Az ország területén 10 fő folyó és számos kisebb folyó folyik le a magas hegyekből a tenger felé, melyeken vízerőműveket létesítettek. Habár az ország területének csak viszonylag kis területe alkalmas mezőgazdasági művelésre, az igen jól ki van használva, viszont a termelés hatékonysága ennek ellenére nem éppen megfelelő. A legmagasabb a legelők és erdők aránya, ami miatt az ország állat és növényvilága az európai országokhoz viszonyítva rendkívül gazdag. (ebben ugyancsak számos lehetőség rejlik – pl. hegyvidéki turizmus, fakitermelés, vadászat…) Albánia abból a szempontból is nagyon szerencsés, hogy a hosszú tengerpartja mellett rengeteg tó, lagúna, tengerszem is található itt. (ami megkönnyíti a mezőgazdasági öntözést, és ugyancsak jó turisztikai lehetőség.

- 15 -

II. Történelem és politika – avagy a két hátráltató tényező: Habár az albán népcsoport már a bronzkorban letelepedett erre a területre, mégis a történelem folyamán ritkán élvezhette ki. Számtalanszor volt meghódított, elfoglalt terület, ami nagyon nagymértékben megakadályozta a fejlődését. Volt római provincia, bizánci tartomány, tartozott különböző idegen fejedelemségek alá a Középkorban, majd az 1500- as évektől egészen 1912- ig az Oszmán Török Birodalom része volt. A későbbi évtizedek sem hoztak sokkal több jót; hiszen mind az Első- mind a Második Világháború idején megszállás alá került. 1944-ben

Enver Hoxha partizánmozgalmának következtében sikerült végleg

felszabadítani, így azonban a kommunizmus teljes mértékben teret nyert az országban. Ez a kommunista- izolacionista beállítottság totális elszigeteltségbe taszította az országot. (Mind a keleti- mind a nyugati blokktól elzárkóztak) Talán ezek az évtizedek mondhatóak a leghátráltatóbb tényezőnek az ország fejlődésében. A kereskedelmi-, diplomáciai kapcsolatok gyakorlatilag teljesen leredukálódtak, Albánia pedig egy fehér folttá vált a világ térképein. A nyitás első jelei a 80-as évek második felében mutatkoztak, amikor is Enver Hoxha meghalt, a személye köré épült diktatúra pedig összeomlott. Ez volt az a folyamat, amely végül elvezetett 1991-ben a Köztársaság kikiáltásához, és a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételéhez. Szintén ez volt az az év, amikortól Albánia tagja a Világbanknak és a Valutaalapnak, mely két intézmény különös mértékben hozzájárult a mai Albánia „kifejlődéséhez”.

III. Politika napjainkban: Az ország jelenlegi államformája többpárti képviseleti demokrácián alapuló parlamentáris köztársaság (Kuvendi i Republikës së Shqipërisë), melynek élén hozzánk hasonlóan a miniszterelnök (Sali Berisha) és a köztársasági elnök (Bamir Topi) áll. Törvényhozó hatalom: A legfőbb törvényhozó szerv az albán Parlament, melyben 140 képviselőből áll, kikből 100-at abszolút többséggel választanak, 40-et pedig a pártok maguk jelölnek ki. A Parlament feladata, hogy meghatározza a kül- és belpolitika irányát, jóváhagyja, illetve megváltoztassa az Alkotmányt, jelentsen be háborút, érvényesítsen, vagy töröljön el nemzetközi megállapodásokat, illetve jelölje ki a Köztársaság Elnökét és a Legfelsőbb Bíróságot, valamint ezek képviselőit és további személyeket. Végrehajtó hatalom:

- 16 -

A végrehajtó hatalom feje a Köztárasági Elnök, akit 5 éves periódusra választ a Parlament, titkos szavazással. A végrehajtó hatalmat közösen gyakorolja a Miniszterek Tanácsával, annak elnökét ő nevezi ki. A Tanács felelős a kül- és belpolitika megvalósításáért valamint ő ellenőrzi és irányítja a miniszterek és egyéb állami szervek munkáját. Bírói hatalom: A Bírói hatalom élén az Alkotmánybíróság található. Ez alatt helyezkedik el a Megsemmisítőszék, a másodfokú bíróságok, mely utóbbiakat a bünügyi, a polgári és katonai bíróságok alkotják, valamint a kerületi bíroságok. Ma a politikai pártok száma igen nagy Albániában, azonban két nagy párt az, akik valójában uralják a terepet. Az egyik a most 2005-óta és már korábban (1992 és 1997 között) hatalmon lévő Albán Demokrata Párt (DPS), melynek vezetője Sali Berisha, a másik pedig az 1997 és 2005 között uralom lévő Albán Szocialista Párt (SPS) a korábbi kommunista politikus Fatos Nano vezetésével. Számos egyéb párt is létezik, többek között olyanok, mint a Nemzeti Front, az Albán Republikánus Párt, az Albán Szociáldemokrata Unió, avagy az Albán Emberi Jogok Pártja, azonban ezek nem számottevőek. A jelenleg hatalmon lévő Demokrata Párt programja, ami a Világbank és az Európai Unió célkitűzéseivel teljes mértékben összhangban áll, az, ami ma meghatározza a fejlődés irányvonalát. Ez pedig a következőket foglalja magában: •

A demokrácia stabilitását (a civil társadalom, a média, a nem kormányközi szervek, a kereskedelmi uniók, és más civiltársadalmi szervezetek működését)

•

Az emberi jogok védelmét

•

A kormányzati stabilitás megteremtését és az intézményrendszer korszerűsítését

•

A menekültügy és a migráció kérdésének megoldását

•

A politikai decentralizációt

•

A kereskedelmi és pénzügyi liberalizációt

•

A befektetői környezet kialakítását

•

A kereskedelem, főleg az export élénkítését

•

Az infrastruktúra és a környezet fejlesztését

•

Az oktatás fejlesztését és a foglalkoztatottság növelését

•

Az abszolút szegénység csökkentését - 17 -

•

A szomszédos országokkal való kapcsolat kezelését

Ez utóbbi ugyanis ebben a térségben kiemelkedő jelentőségű.

IV. Gazdasági helyzet (2007)2: Albániában a makrogazdasági helyzet viszonylag jónak mondható. A GDP éves növekedése a többi dél-kelet európai országhoz képest viszonylag kiegyensúlyozott, jelenleg 5-6% közötti. Ugyan az 1997-es világgazdasági válság és a 1999-es koszovói-válság visszavetette a fejlődést 2000-2001 között, 2002-től azonban újból fejlődésnek indult. Az éves GDP 2007ben már elérte a 11,2 milliárd dollárt.,- és legalább még feleennyit a feketegazgaságban, ami nem kimutatható - az egy főre jutó GDP pedig az 5500 dollárt. Ugyancsak fontos tényező, hogy a GDP közel 6%-át, vagyis körülbelül 500-600 millió dollárt, a külföldön dolgozó albánok hazautalásai tettek ki, (ez annyiból jó, hogy segít ellensúlyozni a hatalmas importkiadásokból származó kereskedelmi deficitet) közel 20%-át pedig a mezőgazdaság. A foglalkoztatottak száma 2007-ben 1090000 embert volt, ami a 3,1 millió fős lakosságnak csupán a harmada, a munkanélküliek aránya viszont még mindig elérte a 13%-ot. A foglalkoztatás szektoronkénti megoszlás a következő képet mutatta; mezőgazdaság 21,7%, ipar 20,3%, szolgáltatások 58%. A havi átlagbér 2005-ben 237 dollár volt, a minimálbér pedig 117 dollár. Az inflációs ráta folyamatosan javul. 2007-ben 3%-os inflációt regisztráltak, ami európai átlaghoz viszonyítva is alacsony. A költségvetési deficit a GDP%-ban -2,4%, az államadósság a GDP %-ban pedig 53,7%-ot tett ki ugyanebben az évben. A Lek / Dollár átváltási árfolyam ekkor 99,8 volt a Lek / Euro árfolyam pedig 124,2. 2007-ben a folyó fizetési mérleg egyensúlya -648 millió dollár volt, a kereskedelmi mérleg egyensúlya pedig -2458 millió dollár. Albániában az exportvolumen még mindig jelentősen elmarad az import volumenétől. Ezt mutatja, hogy 2007-ben az export bevétel 962 millió dollárt tett ki, míg ezzel szemben az importkiadás 3,42 milliárd dollár volt! A legjelentősebb exportcikkek a következők: textilipari termékek és cipők, aszfalt, fémek és ércek, nyersolaj, zöldség, gyümölcs és dohány. 2

CIA World Factbook / Albania https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/al.html

- 18 -

A legfontosabb importcikkek pedig - főleg ipari termékek; gépek és berendezések, textilipari termékek, kemikáliák, feldolgozott élelmiszerek. Albánia legfontosabb exportpartnerei: Olaszország (66,7%), Szerbia és Montenegró (5,8%), Görögország (5,4%) A legfőbb importpartnerek pedig: Olaszország (32%), Görögország (17,7%), Törökország (8,1%) A külföldi működő tőke befektetések 2007-ben elérték a GDP 23,4%-át. A legfontosabb befektetők pedig szintén Olaszország, Görögország valamint az EU országai.

I. számú diagramm

Éves GDP növekedés dél-kelet Európa országaiban (%) 12 10 8 Albánia Szerbia és Montenegró Horvátország Macedónia Bulgária Bosznia és Hercegovina

6 4 2 0 2000 -2

2001

2002

2003

2004

2005

-4 -6

Forrás: www.instat.gov.al – Basic Economic Indicators

- 19 -

Albánia gazdasági nyitottsága világviszonylatban is magas, (63,3%) ami azt jelenti, hogy a világ 56. legnyitottabb országa.3 •

Az üzleti szabadság 55,6 % - ami a cégek alapítását, működtetését és beszüntetését jelenti. Viszont ezen a területen problémát jelentenek a sokszor ellentmondásos szabályozások, és a jogszabályok nehéz hozzáférése.

•

A kereskedelmi szabadság 75,8 % - hiszen nincsenek egyáltalán nem vámjellegű kereskedelemkorlátozó intézkedések, egyedül importra kivetett vámok vannak.

•

A fiskális szabadság 90,3 % - ami a legmagasabb érték, ami magában foglalja a rendkívül alacsony adószintet. (ami a befektetéseknek felettébb kedvezne is önmagában)

•

A kormányzat szabadsága 76% - ugyanis a kormányzati kiadások viszonylag alacsonyak, a GDP mindössze 28,9%-át teszik ki. Az állami cégek privatizálása is ide tartozik, ez viszont túl lassú és egyenetlen.

•

A monetáris szabadság 80,4% - amibe beletartozik az infláció és a fogyasztói árak alacsony szintje.

•

A beruházás szabadsága 70% - ami önmagában szintén nagyon magas érték., és azt jelenti, hogy a gazdaság szinte minden szektora nyitott a beruházások előtt, és a külföldiek 100%-ban lehetnek tulajdonosok albán vállalatokban, azonban a korrupció és az adminisztratív korlátozások nagymértékben gátolják a befektetéseket..

•

Pénzügyi szabadság 70% - habár a pénzügyi szektor jelenleg még igen kicsi, de rendkívül gyorsan nő. A bankok dominálják elsősorban, a nem bankjellegű pénzügyi intézmények száma csekély.

•

Tulajdonjogok szabadsága 30% - ez a terület egyelőre nagyon zavaros, nincs meg a megfelelő törvényi szabályozás. A legkorruptabb terület.

•

Korrupcióból eredő szabadság 26% - ez az arány is rendkívül magas. Albánia 163 vizsgált országból a 111. legkorruptabb jelenleg.

•

A munkaerő szabadsága 59,3% - ez a terület sem éppen a legjobb. A munkáltatókra háruló teher túl nagy (például a nem bérjellegű kifizetések, vagy a dolgozók elbocsátása), ezért a foglalkoztatottság nagyon alacsony szintű.

3

Index of Economic Freedom 2008

- 20 -

V. Mezőgazdaság, ipar, szolgáltatások-növekvő lehetőségek: Albánia egy ipari-agrár ország. A mezőgazdaságilag hasznosítható területek aránya ugyan nem túl magas, hiszen az ország nagy része hegyvidék, az albán nép azonban igyekszik kihasználni minden talpalatnyi területet. Gyakorlatilag lakosságának 58%-a (2007) ebben a szektorban tevékenykedik, ami egy igen magas szám, az európai átlaghoz viszonyítva. Mégis a szektor termelékenysége ennek ellenére igen alacsony! Aminek oka lehet elsősorban az elavult technológia alkalmazása, valamint a kedvezőtlen talajszerkezet. A földterület százalékos megoszlása a következőt mutatja: 34,5 % erdő, 20,8 % legelő 20,3% szántóföld, 3,4% kert, 19% egyéb. Ezen számok alapján azt mondhatnánk, hogy Albániában jelentős a fakitermelés, azonban ennek aránya, meglehetősen csekély. Ugyanakkor potenciális exportlehetőség. Az állat és növényvilág gazdagságának köszönhetően a húsáru (juh, marha, kecske), a gyümölcsök, zöldségek és az olívaolaj termesztés a legjelentősebb. Az iparban dolgozók aránya még tavaly is 19% (2007) volt mindössze. A kommunista regime alatt folyó erőltetett iparosítás kudarcot vallott, és ráadásul elvonta az erőforrásokat az ipar más irányú fejlesztéseitől is. Pedig Albánia óriási bevételeket tudhatna magáénak, ha kitermelné kőolaj és földgázkészleteit, és exportálná energiahordozóit. A legfontosabb ipari termékek jelenleg: a textil- és ruházati termékek, a faáru, a kőolaj, a cement, a fémek és ércek, valamint egyéb a bányászati termékek (Nikkel, Króm, Kobalt…) A kiaknázatlan kőolaj készlet 198,1 millió *, amiből kitermelés 7006 */ nap, az éves fogyasztás pedig 7006 */ nap. Az ipar fejletlenségére vezethető vissza az, hogy Albánia ilyen nagy készletek mellett miért szorul mégis behozatalra? (ami 21600*/nap) Az ország energiaellátását ma gyakorlatilag a folyókra épített vízerőművek szolgáltatják, azonban ebben is vannak még hiányosságok. Az éves elektromos áram termelés 2007-ben 5385 milliárd kWh volt, a felhasználás 3323 milliárd kWh, és még exportra is jutott belőle 300 millió kWh – azonban az áramellátásban mégis minden nap vannak több órás kimaradások. A földgázkészlettel hasonló a helyzet. A kiaknázatlan készlet 814,7 millió köbméter, a napi kitermelés pedig megegyezik a fogyasztással (28,77 millió köbméter). A szolgáltatások részaránya ugyan jelentős mértékben bővül, azonban még mindig nem érte el az Európai Unió országainak átlagát. (A kilencvenek évek elejétől 23,3%-ról 2007-re 60%-ra emelkedett!)

Ebből például a pénzügyi közvetítés 1,89 milliárd dollár volt, a

tanácsadás 5,19 milliárd dollár, az adókhoz kapcsolódó szolgáltatások 4,98 milliárd dollár.*

- 21 -

VI. Szociális jólét: Albánia népessége csökkenő tendenciát mutat. 1991 –ben még 3,2 millió főt regisztráltak, míg 2007-ben ez az adat 3,1 millió fő volt, és habár a halálozások éve egyre inkább tolódik kifelé, az élveszületettek aránya viszont nagyobb mértékben csökken. Ennek többek közt a nagyszámú külföldre vándorlás, a házasságkötések kitolódása, illetve a házasságkötési hajlandóság csökkenése, valamint a születésszabályozási módszerek elterjedése volt a legfőbb oka. Albániában az életszínvonal még messze alatta van az európai átlagnak. A várható élettartam férfiak esetében 60 év, nőknél, néhány évvel magasabb, ami leginkább az egészségügy fejletlenségének és a vidéki lakosság elszigetelődésének köszönhető. Az országban a szociális viszonyok nagymértékben eltérőek. Míg a városi lakosság életszínvonala egyre jobb, a vidék még mindig teljesen elmaradott. Miáltal Albániában az egyik legfőbb probléma az elégtelen úthálózat, a vidéki lakosság néhol teljesen elszigetelt a külvilágtól. Az ivóvíz és energiaellátás ugyancsak hasonló képet mutat. A városokban ez 8085% azonban vannak olyan vidéki települések – nem is kevés, ahol gyakorlatilag sem ivóvíz-, sem energiaellátás nem létezik, és az emberek mai napig forrásokból hozzák a vizet és fával/ szénnel tüzelnek. A gázfogyasztás azonban erősen növekvő tendenciát mutat. Szintén jelentős kihívás Albánia számára az oktatás, hiszen a vidéki lakosság körében még mindig hatalmas arányú az analfabétizmus (Számadatokat lásd később a Millenniumi Fejlesztési Célok című fejezetnél). Ennek azonban a legfőbb kiváltó oka a ugyancsak közlekedés elégtelensége. Mely területre talán a legtöbb pénzt is fordítja a Világbank. Albániában a családok nagy része saját otthonában él. Átlagosan 40-100m2 –es területen. Viszont még mindig jelentős azoknak az aránya (40% !), akik ettől kevesebb négyzetméteren kénytelenek meghúzni magukat . Az elektromos gépek használata még mindig a legkisebb Európában, azonban a televízió az egyetlen kivétel, amelyben alig tapasztalható különbség.

- 22 -

VII. MILLENIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK –kihívások Albániában: A Világbank 8 fő elérendő célt határozott meg Albániában, melyek a következők: 4 1)

Az 1990 és 2015 közötti időszakban felére csökkenjen azoknak az embereknek a

száma, akik napi 1 dollárnál kevesebből élnek, és azoké, akik emiatt éhezni kényszerülnek. A napi 1 dollárnál kevesebből élők száma makacsul 3,5 % a kilencvenes évek elejétől 2007 – ig - ugyanis ez a legutolsó adat a Világbank elemzései alapján. /megemlíteném azonban, hogy ez a számadat relatív, hiszen a fejlődő országokban átlagosan 40%! a napi 1 dollárnál kevesebből élők aránya/ 2)

Biztosítani, hogy 2015-ig, a fiú és lánygyermekek egyaránt mindenhol részesülhessek

az alapszintű oktatásban. A Bank célkitűzése a 100%-os alapszintű oktatásban részesültség elérése. Az okok, amik ezt a célkitűzést korlátozzák, és amiben a Világbank segíteni tud; egyrészről a fejletlen úthálózat miatt a vidéki gyerekek elzártsága, más részről, az, hogy általában ugyanazon családok nem tudják iskolába járatni a gyerekeiket, akik napi 1 dollárnál kevesebb összegből élnek. 3)

Teljesen kiküszöbölni a nemek közötti diszkriminációt az alap és középszintű

oktatásban. 1990-ben 100 fiú tanulóra jutott 96,1 lány, 2004-ben pedig 97,3. Ez az adat határozottan pozitív, azonban mégis az figyelhető meg, hogy a középiskolát elvégzett lányok általában a mezőgazdaságba, valamint a háztartásban tevékenykednek. A nem mezőgazdasági szektorokban 1990-ben 100 férfira csupán 20,6 nő jutott, és 2004-ben is még csak 31,7. Nem is beszélve a nők politikában betöltött helyéről, ami 0 90’-es 29 % - ról 7,1 %-ra csökkent. 4)

Kétharmadára csökkenteni az 5 éve alatti gyermekhalandóságot 1990 és 2015 között.

Ugyanis ez a szám még mindig eléggé magas. 1990-ben 1000-ből 45 gyermek, 2004-ben pedig 18 gyermek halálozott el 5 éves kora előtt.

4

World Development Indicators Database, 2004

- 23 -

5)

Háromnegyedére csökkenteni a gyermekágyi lázban meghalt anyák számát 2015-ig.

(Nincs hozzá számadat) 6)

Teljesen megállítani tuberkolózis és más fertőző betegségek terjedését 2015-ig.

A tuberkolózis még mindig 100 000 emberből 19,8 ember halálát okozza, ami 0 kilencvenes évek elején elérte a 27,3 %-ot. Az AIDS az ország eddigi elzártságának köszönhetően nincs jelen az országban számottevően. 7)

Beintegrálni a köztudatba a fenntartható fejlődés elveit, csökkenteni a környezeti

károkozást, és felére csökkenteni azoknak az embereknek a számát, akik nem jutnak ivóvízhez és megfelelő orvosi ellátáshoz. Ugyanis az ivóvízellátás elégtelensége még mindig elég magas a vidéki térségekben 15%, és kórházi ellátáshoz is csupán a lakosság 91% jut hozzá. 8)

Legvégül pedig egy olyan pénzügyi és kereskedelmi rendszer létrehozása, amely

nyitott, kellően szabályozott, kiszámítható, és diszkrimináció mentes.

Kereskedelmi

kapcsolatba lépni a kevésbé fejlett országokkal, szigetekkel is. Albánia tehát nagy kihívások előtt áll. Miáltal az ország 2003 –ben beadta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, így még szükségesebbé vált ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítása. A Világbank támogatja Albánia ez irányú törekvéseit, és igyekszik úgy alakítani projektjeit, hogy ezt a célt szolgálják. Fejlesztéseivel nagy mértékben hozzájárul az ország jó megítélésének kialakításához és így a külföldi működő-tőke beáramlásához, ami motorja lehet ezeknek a változásoknak.

- 24 -

VIII. A Koszovói válság-mint speciális befolyásoló tényező: Az 1999-es Koszovói-válság egy „olyan politikai logika betetőzését jelenti, amelynek a törvényszerűségei már korábban kirajzolódtak a Jugoszláv térségben. Az ország évtizedekig lappangó politikai csődtömege, súlyos gazdasági helyzete, a megoldási kísérletek folytonos halogatása, a belpolitikai helyzet diktatórikus kezelése, a nemzetiségi problémák megoldásának képtelensége már hosszú ideje előrevetítette a véres dráma kirobbanását és az ország szétszakadását”.5 A krízis gyakorlatilag az összes balkáni államot érintette és ugyancsak feszültséget okozott a környező országokban. A gazdasági- és szociális infrastruktúrát igen erős nyomásnak tette ki, illetőleg a kereskedelem és a beruházások jelentős csökkenését vonta maga után. A befektetők szinte teljesen elvesztették a bizalmukat a térség iránt. A turizmus pedig gyakorlatilag néhány évre „megszűnt” ebben a régióban, hatalmas fizetési mérleg és költségvetési hiányt okozva. A krízis legsúlyosabban Albániát valamint Bosznia és Hercegovinát érintette - ahol a NATO csapatok állomásozása, illetve a beözönlő menekültek tömege igencsak igénybe vette az országok út hálózatát, valamint szociális ellátórendszerét, hatalmas költségvetési hiányt produkálva. Ezáltal mindkét ország 6 különböző esetben folyamodott a Világbankhoz6 hitelkérelmével a 99’-es évben. Albánia két esetben is igényelt hosszú lejáratú támogatást (IDA-IBRD-től) közművek támogatásához, strukturális átalakításokhoz, árvízvédelemhez és csatornázáshoz, illetve az állami kiadások támogatásához, összesen 125 millió dollár összegben, melyek lejárata 2038-2039-ben esedékes.

5 6

Lukáts János-A koszovói-válság hatása a magyar kisebbségre Források: World Bank Annual Report 1999

- 25 -

Az albán csoda Világbanki fejlesztések sikere Albániában 1991-ben miután véget ért a kommunista, izolacionista regime, és kikiáltották a köztársaságot, Albánia csatlakozhatott számos nemzetközi szervezethez – így többek között a Világbankhoz és a Valutaalaphoz is. Ettől az évtől kezdve Albánia rengeteg közepes és hosszú lejáratú világbanki hitelt kapott, 1991 és 2007 között mintegy 64 alkalommal, közel 1 milliárd dollár értékben. Ebből 9,8 %-ot a kormányzat fejlesztésére, 7,8%-ot a szegénység csökkentésére (MDG-k megvalósítására), 15,4%-ot a makrostabilitás megteremtésére és fenntartására, 9%-ot a pénzügyi szektor fejlesztésére, 32,6%-ot az infrastruktúra fejlesztésére, 11,2%-ot a mezőgazdaságba és 13,9%-ot az emberi erőforrás fejlesztésére.7

II. számú kép diagram: A hitelek szektoronkénti megoszlása 1994-2004: Kormányzati rendszer 9,8% Humán erőforrás fejlesztése 13,9%

Szegénység felszámolása 7,8%

Hitelek megoszlása

Makrogazdasági stabilitás 15,4%

Mezőgazdaság 11,2%

Pénzügyi rendszer 9,0%

Infrastruktúra és Városfejlesztés 32,6%

Forrás: World Bank Database, 2004

A piacgazdaságba való átmenet ekkor kezdődött el. 1997-ben ugyan a világgazdasági válság elérte Albániát is, és a hitelnyújtók bőkezűsége is alábbhagyott, a válság pozitív volt abból a szempontból, hogy rávilágított az ország gyenge intézményrendszerére, melynek átalakítását ekkor már nem lehetett tovább halogatni.

7

World Bank Database, 2004

- 26 -

A krízis után Albánia újra nekiállt az átalakításnak. A makrogazdasági stabilitás helyreállt és megkezdődhettek a strukturális reformok. Ugyan 1999-ben ezt megzavarta a Koszovói válság, és a rengeteg beáramló menekült, a kormánynak külső forrásokkal sikerült folytatnia a reformok kivitelezését. 1997 óta az országban folyamatos fejlesztések zajlanak, melyek lassan ugyan, de úgy tűnik, meghozzák gyümölcsüket. Az 1997-es krízist leszámítva az ország erős gazdasági növekedést ért el, és tart fenn a mai napig.

A GDP évi 5-6 % növekedést mutat, melyet elsősorban a mezőgazdaság, a

szolgáltatások iparágának és az építőiparnak a korszerűsítése segített elő. Ugyan a migráció és a szegénység még mindig nagy méreteket ölt, a Világbanki tevékenységnek és így a becsalogatott külföldi működő-tőkének hála egyre több a munkahely, folyamatosan javul az infrastruktúra, az egészségügy, és az oktatás. 2003-ban Albánia benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unió felé. Melynek érdekében 2006 óta az ország igen komoly erőfeszítéseket tesz az átmenetért a kommunista regime-ből a piacgazdaság felé. Azóta Albániában számtalan strukturális és gazdasági reformot hajtottak végre és hozzáláttak egy demokratikus alapokon nyugvó intézményrendszer kialakításához. 1991-ben Albánia a Világbank besorolása szerint még az alacsony jövedelmű országok körébe tartozott. Mára azonban feljebb lépett egy kategóriát és a közepes jövedelmű országok-alacsonyabb jövedelemkategóriájába esik bele. Ez azt is jelenti, hogy a hitelezéskor nagyobb engedményeket kap, nagyobb összegű hitelekre jogosult és kedvezőbb a befektetők által kialakított kép is az országról. Úgy tűnik az ország „sötét” korszakának elérkezett a vége- melyben hatalmas szerepet játszott és játszik a Világbank.

- 27 -

I. CAS – Country Assistance Strategy Albania A CAS olyan 4 évre szóló stratégia-sorozat, melyet a Világbank készít abból a célból, hogy részletesen kifejtse, hogyan kívánja támogatni az országot a kitűzött fejlesztési célok elérése érdekében. 2006-ban készült el a Bank a 4. CAS tervezete, mely 2009-ig szól, és tartalmazza erre az időintervallumra kitűzött fejlesztési célokat. Ez a tervezet rendkívül részletes, a Bank minden lehetséges tevékenységét bemutatja, így például a hitelek folyósítását, az elemző munkákat, valamint technikai segítségnyújtást is magában foglalja. 2006-2009-re a tervezett keretösszeg 86 millió dollár IDA forrásokból és 110 millió az IBRDtől. Az CAS stratégiák jellemzője, hogy pont a kormányciklussal esnek egybe, ami nagyobb áttekinthetőséget és kiszámíthatóságot ad a megvalósításhoz. A 2006-2009–es terv egyedülálló abból a szempontból, hogy ez gyakorlatilag az IDA-nak az IBRD-nek és az IFCnek egy közös stratégiája, (a korábbiak csak az IDA-nak és az IBRD-nek) mely eredmény alapon működik, tehát konkrét, ellenőrizhető és mérhető eredményeket kíván elérni. A hatékonyságot segítő újítás az is, hogy minden projektbe beépítettek egy úgynevezett kormányzati szűrőt, ami szintén az ellenőrizhetőséget segíti. A 2006-os stratégia 2 legfőbb prioritása, hogy elősegítse a gazdaság növekedését és ez által a magánszektor fejlődését, mert a Bank szerint ez a fenntartható növekedés és a piacgazdaság kialakulásának legfőbb motorja. A 4 éve végére azt szeretnék, ha Albániában egy igen jó üzleti környezet épülne ki és megteremtődne a pénzügyi stabilitás, ami lényegesen vonzóbbá tenné Albániát mind a hazai, mind a külföldi befektetők számára. A második legfőbb prioritás a közszolgáltatások fejlesztése, különös tekintettel a szociális szektoré. Növelni szeretnék az oktatáshoz hozzájutók arányát és az alap és középszintű oktatás minőségét, megteremtve az alapját egy jól képzett munkaerő bázisnak. Ugyancsak a szociális szektor fejlesztésének a részét képezi az egészségügyi ellátás fejlesztése, a biztosítási rendszerek fejlesztése, valamint az ivóvíz ellátás problematikájának megoldása. A kormányzati szűrő minden olyan projektbe, programba, a gazdaság minden olyan szektorába be lett építve, amiben a bank érdekelt. Ennek lényege a források hatékonnyá és átláthatóvá tétele, a közigazgatás kivonása a politika befolyása alól, a decentralizáció támogatása és a képviselet illetve a civil társadalom részvételi arányának növekedése. 2006-2009-re 11 új Világbanki projekt készült Albánia részére, amelyből 3 közvetlenül az államháztartás és a politika reformjához, a maradék 8 pedig az oktatás és egészségügy

- 28 -

fejlesztésére, az üzleti környezet vonzóvá tételére, a vidéki és városi fejlesztésre, a tengerpart fejlesztésére valamint az energiaszektor hatékonyabbá tételére. A bank úgy tűnik komolyan vette bírálatait, mi szerint túl sablonszerűen és helyi emberek bevonása nélkül dolgozik, ugyanis ennek az új stratégiának a készítését egy éves tanácskozások előzték meg, melybe bevontak kormányhivatalnokokat, a parlament tagjait, nem kormányközi szervezeteket, akadémikusokat, a médiát, internetes csoportokat valamint a civil társadalmi csoportokat és képviselőket is. Fontosnak tartották, hogy meghallgassák az albán emberek véleményét, nézeteit is és információkat és visszajelzéseket kapjanak befejezett és most folyó projektjeikről, valamint a tervezettekről. A bank nyitottsága felé mutat az is, hogy az albán fejlesztési stratégiának külön internetes fórumot hoztak létre, melyben bárki elmondhatja ötleteit, javaslatait, kivetnivalóját, és ígérik, hogy igyekeznek ezeket objektíven értékelni. Az internetes fórum lehetőséget ad az embereknek, hogy megosszák a Bank működéséről vallott nézeteiket, amely hozzájárulhat a feszültségek csökkenéséhez. Az emberek bevonása nagy előrelépésnek mutatkozik a Bank hatékonyabb működése érdekében, ugyanis ez volt a bankot ért egyik legnagyobb bírálat.

II. Fejlődés a gazdaság oldaláról közelítve: (Lásd mellékletek)

1. Gazdasági növekedés: Albániában a gazdasági növekedés vitathatatlan, és nagyon nagy az az út, amit az ország megtett a 90’-es évek elejétől mostanáig ezért. A kommunista diktatúra alatt az ország olyan mértékben izolálódott el a világtól, hogy gyakorlatilag semmit sem lehetett tudni Albániáról, nemhogy a GDP éves mennyiségét, vagy az infláció mutatószámait. Ezt mutatja, hogy például 1984-ből gyakorlatilag nem is igazán lehet hiteles adatot találni ezekre. 1994-ben a rendszerváltást követő 3. évben viszont már 2 milliárd dolláros éves GDP-t regisztráltak, ami 2007-ben már elérte a 11, 2 milliárd dollárt. A GDP éves növekedéséről 1984 és 1994 között annyit tudni, hogy -3, 9 % körüli értéket tett ki. Ma ez az érték 5-6 % körüli, ami az EU átlagához képest is igen jónak számít. A 90-es évek elején az egy főre eső jövedelem (300 dollár) még jelentősen alul maradt a környező országokhoz képest. Mintegy az egyötöde volt a korábbi Jugoszlávia országaihoz viszonyítva. 2007-ben ez az érték már 5500 dollárt tett ki.

- 29 -

Az éves GDP szektoronkénti megoszlása a különböző szektorokból 1994-2007 között a következő képet mutatta: III. számú diagram: GDP szektoronkénti megoszlása 1994

Mezőgazd aság 53%

GDP szektoronkénti megoszlása 2007

Mezőgazd aság 22%

Szolgáltat ások 25%

Ipar 20%

Ipar 22%

Szolgáltat ások 58%

Forrás: www.instatgov.al

1994-ben 53 % a mezőgazdaságból, 22 % az iparból, és 25 % a szolgáltatásokból származott, ami még a mezőgazdaság abszolút túlsúlyát mutatta. 2007-re ez az arány jelentősen megváltozott; ekkor a GDP 24,7 %-át adta a mezőgazdaság, 19,2 %-át az ipar és 56, %-át a szolgáltatások. A privát szektor részaránya a GDP növekedésében 1992-ben mindössze 32%-os volt, 2007-re viszont elérte a 66%-ot. Ezekben az arányváltozásokban nagyon nagy szerepet játszottak a Világbank programjai és stratégiái. A külföldi működő-tőke bevonzásával, a befektetések ösztönzésével, az oktatás fejlesztésével sikerült „háttérbe szorítani” az eddig domináns mezőgazdaságot, habár még így is aránytalanul nagy a mezőgazdaságban dolgozó emberek száma. Ennek az okai azonban összetettek – hozzájárulhat a még mindig nagy fokú szegénység – ami rákényszeríti az embereket a termelésre, vagy a fejletlen infrastruktúra – ami miatt az embereknek, még ha lenne is munkahelye, nem tudnának hogyan eljárni dolgozni. Tehát Albánia problémái szorosan összefüggnek.

2. A gazdasági növekedés 5 pillére: A Bank úgy tartja, hogy a fenntartható gazdasági növekedés 5 pilléren nyugszik; a külső forrásokon, a befektetői környezet kialakításán, az intézményi- és strukturális reformokon, az export növelésén illetve a mezőgazdasági és ipari termelékenység növelésén.

- 30 -

3. A külső forrásokra utaltság visszaszorítása: Jelenleg az ország túl nagymértékben van rászorulva külső forrásokra. A Világbank célja viszont az, hogy a pénzügyi szektor megerősítésével és a források átlátható felhasználásával ez az érték csökkenjen. A hazai vállalkozások finanszírozásának csupán 13%-át teszik ki hazai források, ami rendkívül alacsony arány más európai országokéhoz képest. A bankrendszer 94% van külföldi tulajdonban, ami azt jelenti, hogy a 14 legnagyobb bankot privatizálták az elmúlt években (17-ből). Ez a nagyfokú pénzügyi liberalizáció ugyan elősegítette a technológiatranszfert és emelte a szolgáltatások színvonalát, azonban ezek még így is messze elmaradnak az európai átlagtól. Nem beszélve arról, hogy többnyire csak a bank-jellegű pénzügyi intézményeket érintették (95% !), a nem bank-jellegű intézmények aránya csekély (5%) Ugyancsak probléma, hogy a hiteleket túlnyomó részt a nagyvállalatoknak és néhány speciális szektornak (energia, közlekedés) a finanszírozásához nyújtják, míg a mezőgazdasági vállalatok vagy a KKV-k finanszírozásában csak korlátozott mértékben vesznek részt. A Világbank célja azonban, hogy hosszabb távon a hitelek eloszlását átalakítsa és így több forrás jusson a mezőgazdaságba, a turizmusba, a vidéki vállalatok finanszírozására, illetve a mikro és kisvállalkozások finanszírozására. (A jelenlegi hitelportfolió a mikro és kisvállalkozásokat illetően még mindig csak az összes hitelportfolió 5%-a!) A Bank további stratégiája, hogy növelje más pénzügyi intézmények szerepét a gazdaságban, így például a lízing- és faktoring cégek, hitelintézetek, és biztosító társaságok jelenlétét. Kedvezőtlen a befektetők számára, hogy jelenleg Albániában főleg a rövid lejáratú hitelek dominálnak (60%), azok is többnyire külföldi valutában (70%). A Bank ezért növelni szeretné a közép- és hosszú lejáratú, valamint a hazai pénznemben nyújtott hitelek arányát. A fent említett célkitűzések elérését a bank a szabályozási környezet erősítésével, új európai normákhoz igazodó törvényi keretek és könyvelési szabályok megteremtésével, a megfelelő hitelinfrastruktúra kiépítésével, a kockázatok jobb megosztásával, a bírósági procedúrák hatékonyabbá tételével, valamint új pénzintézetek létrehozása által a szolgáltatások skálájának és minőségének növelésével kívánja elérni. A Bank szeretné, ha az eddigi donor partnerek forrásokkal és technikai segítségnyújtással támogatnák a kitűzött stratégiáit. Ilyen donor partner például az USAID (U.S. Agency for International Development), az OFID (Opec Fund for International Development - az OPEC Fejlesztési Ügynöksége) és az IFAD ( International Fund for Agricultural Development). - 31 -

A Világbank kezdeményezésére az OFID és az IFAD például a Mountain Areas Financial Fund nevű albán pénzügyi alap létrehozásában vett részt, melynek célja a vidéki szegénység felszámolása és a területen lévő vállalkozások támogatása. Ugyan így például a Világbank az USAID segítségével alakította meg az Albanian Partner for Microcredit intézetet (APM), amely a mikro és kisvállalkozások finanszírozásának egyik vezető intézménye lesz, valamint számos más lízing-,és faktoring céget, és hitelintézetet is. Ha sikerülne a külső források felhasználását visszaszorítani, az ország adósságállománya csökkenne, és ez által javulna a róla kialakított kép a befektetői körökben. A Világban szerepe ebben kulcsfontosságú. Ő minősíti az országok fizetőképességét, festi a képet a gazdasági helyzetéről, valamint alakítja ki a befektetők bizalmát. Eddig a Bank meglehetősen jó képet festett Albániáról, és az, hogy az ország feljebb lépett egy kategóriát a besorolásában, ezt csak alátámasztotta. Ezért joggal állapíthatjuk meg, hogy a Világbank tevékenysége nagymértékben hozzájárult a befektetések megkezdődéséhez Albániában.

4. A befektetői környezet kialakítása : A befektetői környezet kialakításának elemei: 1)

A makrogazdasági stabilitás fenntartása

2)

A pénzügyi közvetítés erősítése

3)

A stratégiai cégek privatizálása

4)

Az adminisztratív korlátozások megszüntetése

5)

Az állami földterületek privatizálása

6)

Az infrastruktúra kiépítése

7)

A tengerpart kiépítése

8)

A mezőgazdaság termelékenységének növelése

. 2002 óta a Banknak úgy tűnik sikerül fenntartania a makrogazdasági stabilitást. A monetáris és fiskális politikának köszönhetően csökkent az infláció mértéke (1994-2007 között 32%-ról 3%-ra !), javult a gazdaság teljesítménye (-10,3%-ről 6%-ra), és valamelyest csökkent a munkanélküliség (17,8%-ról 13%-ra), ami nagyobb bizalmat eredményezett a hazai valutát illetően, és hozzájárult a magánszektor bővüléséhez. A makrogazdasági stabilizáció első sorban a kedvező makrogazdasági képnek, a KMT befektetések - 32 -

növekedésének, a nagyarányú hazautalásoknak, az ország és a kormányzat adósságállománya csökkentésének, az infláció szinten tartásának, valamint a folytonos gazdasági növekedésnek volt köszönhető. Szerepet játszott benne ezen felül Albánia legnagyobb bankjának (Savings Bank) privatizációja is, ami így csökkenteni tudta a kamatokat és ez által hozzájárult a magánbefektetések növekedéséhez. A Bank a további stratégiákban szeretné, ha tovább növekedne a magánbefektetések aránya lehetőleg új hazai források bevonásával. Fontosnak tartja továbbá a közkiadások menedzselésének megteremtését, ami magában foglalja az intézményi és szerkezeti keretek megteremtését és a közszolgáltatások fejlesztését is. Az adósságállomány csökkentését a Bank a kormányzati rendszer hatékonyságnövelésével és a források jobb elosztásával érte el. (lásd kormányzat és intézményrendszer fejezet). Tevékenységének köszönhetően 2001 óta az államadósság 30%-kal, a költségvetési hiány mintegy 10%-kal, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig 6%-kal csökkent. (lásd melléklet) A pénzügyi közvetítés megerősítése magában foglalja a bankok és a biztosítók megerősítését, a jogi és intézményi keretek európai normákhoz igazodó kialakítását, a banki ellenőrzés növelését, a járulékos rendszerek kikényszerítését, valamint a privatizáció folyamatának megkezdését. A kilencvenes években az albán bankrendszer mindössze néhány szolgáltatást nyújtott csupán, ami hatalmas szerepet játszott az átmenet éveiben a feketegazdaság elburjánzásában. Például egyéni vállalkozók szinte csak illegális forrásokhoz juthattak hozzá, a bankok elégtelen működése miatt. 1996-ban jelentek meg először olyan bankok, akik európai színvonalú szolgáltatásokat nyújtottak, azonban működésük az 1997-es válsággal újra visszaesett a korábbi szintre. A válság után azonban a Bank teljes erőbedobással fogott újra a magánszektor kialakításához és a bankrendszer újjáélesztéséhez. (lásd előző fejezet) A stratégiai szektorok privatizálása8 hozzájárult ahhoz hogy háttérbe szoruljanak a nagy állami monopóliumok, amelyek rendkívül kis hatékonysággal dolgoztak eddig, és abszolút versenyképtelenek voltak Európa piacain. A stratégiai szektorok privatizálásában az IBRD és az IFC közösen vett részt.

8

www.cci.gov.al/anglisht/invest.html

- 33 -

1992-ben a gyors árliberalizációval együtt lezajlott a kisvállalkozások privatizációja,9 1995ben pedig, amikor az inflációt sikerült egyszámjegyűre csökkenteni, elkezdték magánosítani a közepes és nagyvállalatokat is Az úgynevezett kvázi-privatizáció módszerét alkalmazták, mely az ingyenes kupon-privatizáción alapult, és több évig elhúzódott. A külföldi tőke beáramlása azonban minimális szinten maradt sok éven keresztül. 2000-től a Világbank és az albán kormány gazdaságpolitikai törekvéseinek köszönhetően indult meg a KMT beáramlása. Elsőként a stratégiai szektorok privatizálására került sor; mint a telekommunikáció, az elektromos ellátás, az olajipar, vagy a vízellátás), valamint a pénzügyi szektor magánosítására. A sikeres privatizációs folyamat eredményeként 2007-ben a GDP x%-át már a magánszektor állította elő. Eddigi sikeresen végbement privatizációk10: AMC Az Albán Mobil Kommunikáció (AMC), mely 2001-ig az egyetlen mobiltelefon-szolgáltató volt, 1996-ban indult és 2000-ben privatizálták. A céget a görög COSMOTE és a norvég TELENOR közös vegyes vállalata vette meg. A cég már 200 millió USD beruházást hajtott végre Albániában. Vodafone 2000 szeptemberében pályázatot írtak ki egy második GSM licenszre. 2001 februárjában a brit Vodafone és a görög Panafon konzorciumát kiáltották ki győztesnek a 38,1 millió dolláros ajánlatukkal. Albán Takarékbank (Savings Bank) 2003-ban sikeresen privatizálták az Albán Takarékbankot. A vevő a jól ismert osztrák Raiffeisen Bank 126 millió dolláros ajánlattal. Nemzeti Kereskedelmi Bank – BKT Egy újabb mérföldkő volt a bankszektor privatizációjában a Nemzeti Kereskedelmi Bank eladása, mely 2000-ben történt meg. A bankot egy nemzetközi befektetőkből álló konzorcium vette meg, melynek tagjai a Kentbank (Törökország), a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (Világbank) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). Az új részvényesek 10 millió USD tőkét fektettek a bankba 2000 novemberében, ami a BKT erős kapitalizációját eredményezte.

9

ICEG EC - Corvinus – Balkán Monitor, 2005/7.

10

ANIH – Invest Albania - 34 -

Elbashan Betongyár és Fushe Kruje Betongyár A Seament Albania 1997 májusában megszerezte az Elbasan Betongyár 70%-át a United Quarries 70%-ával együtt. 1999 novemberében további 7%-ot vásárolt fel az Elbasan Betongyárból és további 16%-ot a United Quarries-ból. 2000 júliusában az Elbasan Betongyár nyerte meg a Fushe Kruja Betongyár privatizációjára kiírt árverést, mely téglagyárként működött. Mindkét gyár technológiai fejlesztésen megy keresztül és üzembővítési program is folyamatban van. Darfo Albania Az olasz tulajdonban levő Darfo Albania egy 30 éves koncesszió keretében ferrokrómot gyárt. Tervezett privatizációk: Az albán kormány és a Világbank 2005-ben közös tervet készített az elkövetkezendő privatizációkra, az úgynevezett „Privatizációs Stratégia Program Technikai Támogatás”-t. Ezen egyezmény keretében a következő vállalatok magánosítását találták szükségesnek, amelyekre 2008 februárjában ki is írták a nemzetközi tendert.11 ARMO - Albán Finomító és Kereskedelmi Vállalat Albpetrol - Albán Olajtársaság Albtelecom - Albán Telefontársaság KESH - Elektromos áramszolgáltató vállalat INSIG - Biztosítótársaság A Világbank és az albán kormány a privatizációs folyamat első lépéseként előkészíti a konkrét árazási stratégiákat, a szolgáltatás-fejlesztéseket, a szervezeti értékelést és a könyvelési rendszer fejlesztését. A második lépés a marketing és promóció a potenciális beruházók számára. A harmadik lépés a pályázati dokumentumok elkészítése és a vállalat eladásának véghezvitele. Albániában a privatizációs lehetőségek skálája igen széles. Ezek közül azonban a legjelentősebb a bányászati- és olaj iparágak privatizálása, amelyek a leginkább exportképes területek. Ugyancsak fontos célterülete a privatizációnak a víz-, a hőenergia, és alternatív 11

www.origo.hu/uzletinegyed/vilaggazdasag/20080306-privatizacios-hullam-albaniaban.html

- 35 -

energiák hasznosítása, az infrastruktúra, a mezőgazdaság és a könnyűipar. A turizmusban szintén hatalmas lehetőségek rejlenek a befektetők számára, ezt azonban egyelőre nagymértékben korlátozza az infrastruktúra és az energiaellátás elégtelensége. Albániában a befektetők a befektetéseiket tekintve teljes jogi védelem alatt állnak; a magánbefektetések nem államosíthatóak, és nem sajátíthatóak ki, a külföldi és a hazai beruházók azonos bánásmódban részesülnek, a teljes profit és osztalék repatriálható, csakúgy, mint a felszámolt vállalkozások tőkéje. A befektetési viták kezelésére is külön jogszabályokat hoztak létre, és lehetővé tették, hogy a külföldi befektetők is fordulhassanak az albán bírósághoz peres ügyeikkel. A befektetések ösztönzésére 31 országgal kétoldalú megállapodásokat hoztak létre. 12 Az üzleti környezet kialakítására tett erőfeszítések igen nagyok, azonban mégis megállapíthatjuk, hogy a befektetők bizalma még mindig elég alacsony a térség iránt, aminek számos oka lehet. Ilyen ok például a Kereskedelmi Törvény és az ehhez kapcsolódó jogi struktúrák hiányossága, valamint a nagyfokú korrupció. Az adminisztratív korlátozások leépítésével szintén a befektetők bevonzását kívánták elősegíteni, mely olyan korlátozásokat jelent, hogy külföldinek minősülő cégek nem vásárolhattak földet– azonban a gyakorlatban ezen korlátozások lebontása sem valósult még meg. Hasonló a helyzet az állami földterületek privatizációjánál. Ugyan a földreformról szóló törvényt már elfogadták, azonban a törvény gyakorlati megvalósítása még itt is hiányzik, és további problémákat okoz az, hogy a privatizáció és a kárpótlások folytán a földterületek nagyon elaprózódtak, és a tulajdonviszonyok is meglehetősen zavarossá váltak.

5. Infrastrukturális fejlesztések: Az alacsony szintű infrastruktúra szintén egy olyan tényező, amely megnehezíti a befektetők helyzetét. Albániában a 90-es évekig gyakorlatilag alig léteztek például lebetonozott utak, és ami kivitelezést a Világbank 1991 és 1999 között végrehajtott, a 12

(úgy mint Ausztriával, Belgiummal, Bulgáriával, Kínával, Horvátországgal, Csehországgal, Dániával, Egyiptommal, Finnországgal, Franciaországgal, Oroszországgal, Németországgal, Görögországgal, Magyarországgal, Izraellel, Olaszországgal, Luxemburggal, Malajziával, a Benelux-államokkal, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, Szlovéniával, Svédországgal, Svájccal, Tunéziával, Törökországgal, az Egyesült Királysággal és az USA-val. )

- 36 -

Koszovói válság 1999-ben gyakorlatilag teljesen tönkretette. A tankok, az ott állomásozó katonák, a menekültek áradata porig rombolta az addig kialakított úthálózatot, tehát 2000-től teljesen újra kellett építeni. Ez hatalmas kihívás a Bank részére, és ezt helyesen fel is ismerte. 2000 és 2007 között az egyik legtöbb forrást a kormányzati és a szociális ellátórendszer reformja mellett az úthálózat kiépítésére / újraépítésére nyújtotta. Az infrastruktúra fejlesztésébe beletartozik az energia- és ivóvízellátás biztosítása, valamint egyéb közművek bevezetése (például a csatornázás) is. (Bővebben lásd a szegénység fejezetnél.) A tengerpart kiépítése szintén stratégiai jelentőségű kérdés az ország számára. A 400 kilométer hosszú part hihetetlen lehetőségeket rejt magában, azonban a befektetők bizalma egyelőre túl alacsony ahhoz, hogy ezt elkezdjék kihasználni. A 2006-2009-es CAS-ban ez az egyik prioritásként szerepel.

6. A mezőgazdaság és ipar fejlesztése: A mezőgazdasági és ipari termelékenység hatékonyságának növelése hozzájárul mind a gazdasági növekedéshez, mind a befektetések ösztönzéséhez, mind az exportbevételek növeléséhez. Az ipari termelékenység hatékonyság növelése elsősorban a szektor stratégiai vállalatainak privatizálása révén érhető el. A Bank rengeteg forrást nyújtott az ipar fejlesztésére és a gyárak modernizálására, mert a szerinte az ipar kialakulatlansága az egyik leghátráltatóbb tényező a növekedésben. Szeretné, ha nőne a befektetések szintje az iparban és a mezőgazdaságban, ami elősegíthetné a gazdasági teljesítményének növelését A mezőgazdaság hatékonyság növelése összetettebb feladat. Ugyan a mezőgazdasági földterületeket

nagy

részben

privatizálták,

a

kárpótlásoknak

és

a

rendezetlen

tulajdonviszonyoknak köszönhetően a birtokok nagyon elaprózódtak, nem versenyképesek európai viszonylatban. A legtöbb birtokon önellátó gazdálkodás folyik, aminek a kiváltó oka a vidéki lakosság szegénységében keresendő. Viszont azok a birtokok, ahol eladásra termelnek, túl kicsik ahhoz, hogy exportra is tudjanak termelni. A Világbank többek közt két fontos pénzalapot is létrehozott a mezőgazdaság támogatására- Rural Development Fund-ot (RDF) és a Mountain Areas Financial Fund-ot (MAFF). Ezen pénzalapok feladata, hogy közvetlen támogatásokkal, technológia-fejlesztési beruházások, és mezőgazdasági vállalkozások indításának ösztönzésével segítsenek a gazdáknak. A Világbank szerint a versenyképesség javítása a komparatív előnyök megkeresésével és kihasználásával, az élelmiszerek minőségének javításával, az európai szabványokhoz igazodó termeléssel és a mezőgazdasági - 37 -

kiadások menedzselésével érhető el. A cél, hogy a mezőgazdaság világviszonylatban versenyképes szektorrá váljon, mely alternatív megélhetést biztosít a vidéki lakosságnak. Jelenleg a mezőgazdasági szektorban az egy főre jutó GDP 1800 dollár, míg a teljes gazdaságban 5500 dollár. Az ország területének 40%-a hasznosítható mezőgazdaságilag, a jó klímának köszönhetően magas a terméshozam, az ország fekvése kereskedelmi szempontból igen kedvező és aránylag olcsóak a földterületek – ezek mind olyan tényezők amik komparatív előnyt jelentenek a mezőgazdaságban, és hozzájárulhatnak az exportbevételek növekedéséhez. Ha sikerülne a mezőgazdaság termelékenységét megnövelni, (ma az exportbevételeknek csupán a 8%-át adja a mezőgazdaság, míg ezzel ellentétben a mezőgazdasági import az importkiadások 18% !) egyes termékek; búza, kukorica, zöldség, gyümölcs, ipari növények, gyümölcsök, olíva, szőlő és dohány jelentős exporttételekké válhatnának.

7. Az export megerősítése: Ugyanis a gazdasági növekedésben nagy szerepet játszik az export növekedése is, amely ugyan

nagyon

alacsony

szintről

indult,

de

a

mezőgazdaság

és

az

ipar

hatékonyságfejlesztésének, a beáramló KMT-nek és a kereskedelmi liberalizációnak köszönhetően mára jelentősen megerősödött, azonban az importvolumen mögött még mindig jelentősen elmarad. A Bank szerint az export megerősítése az egyik leglényegesebb feladat, ugyanis a gazdasági növekedés nagymértékben az exportnövekedés fenntartásán és a privátszféra kialakításán múlik. Ezért nagyon lényeges a mezőgazdaság termelékenységének javítása. Jelenleg még mindig óriási arányú a mezőgazdaságban dolgozók száma, azonban a szektor termelékenysége fordított arányú. Ha az export megerősödne és nőnének az állami bevételek, vissza lehetne szorítani a külföldi források felhasználását, és így több pénz jutna más területekre is. A kereskedelmi liberalizáció erőteljes volt az elmúlt években, mely exportnövekedést eredményezett és így az albán termékek megjelentek Európa piacain, azonban még mindig igen csekély mértékben a többi országhoz viszonyítva. A Világbank hosszú távon arra törekszik, hogy Albánia Európán kívül is nyisson a világ más tájai felé is, különös tekintettel a fejlődő országokra. (például gabonát vagy más mezőgazdasági hiánycikkeket onnan is be tudna hozni olcsóbban, mint Európából, illetve ha iparát megerősítene exportálhatna iparcikkeket).

- 38 -

III. A kormányzat és intézményrendszer átalakítása A Világbank a 90-es évek elejétől nagy erőkkel fogott az államháztartás reformjához és hiányosságainak a felszámolásához, amit a legnagyobb problémának tekintett az országban, ugyanis a Bank szerint ez minden elmaradottságnak és korrupciónak a legfőbb oka. A demokratikus és átlátható intézményrendszer kialakítását ítélte jogosan a legfontosabb feladatnak, ugyanis itt gyökerezik az ország többi problémája. Úgy tűnik a Bank tanult a hibáiból, ugyanis számos korábbi projektnél pont azt a hibát követte el, hogy forrásokat nyújtott és gyakorlatilag ezek az összegek nyomon követhetetlenné váltak a korrupt és szervezetlen intézményrendszerek kezei között. Erre szinte bármelyik afrikai projektet vagy akár Oroszországot is fel lehetne hozni példaként. Az albán sikerek oka valószínűleg az, hogy végre az alapoknál kezdték el az építkezést. Az intézmények működésének és a források felhasználásának átláthatatlansága az, ami a leginkább negatív hatással van a Világbanki programok hatékonyságára. Ennek javítása érdekében különböző stratégiákat dolgoztak ki a CAS -okon belül (Country Assistance Strategy), amelyek külön ezzel a területtel foglalkoznak. Ennek keretében hozták létre például az úgynevezett kormányzati szűrő rendszert, amely a következő funkciókat látja el; Ö A források és közkiadások felhasználását ellenőrzi, nagyobb átláthatóságot, kiszámíthatóságot teremtve, a korrupció csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében. Ide tartozik az is, hogy növeli a források elosztásában való részvételt, és részletes információt nyújt a részvényeseknek. Ö Nagyobb autonómiát és decentralizációt igyekszik elérni a fő állami intézményekben. Ö A képviselet és a civil társadalom nagyobb részvételére törekszik Ö Növelni kívánja a közszolgáltatások színvonalát Ö Ellenőrizni kívánja a helyi önkormányzatok működését Ö Külön kívánja választani a közigazgatást és a politikát Az új CAS stratégiát a Bank rendkívüli alapossággal dolgozta ki. Előremutató, hogy számba vette az összes eddigi hiányosságát, bírálatait, és valóban minden igyekezetet latba vetve dolgozott, amit az is mutat, hogy a stratégia kidolgozási idejét meghosszabbította másfél évre, a korábbi 8-9 hónap helyett. A kormányzat és intézményrendszer stratégiájához tartozik a hatékonyság növelése is, amelyet a Bank a köztisztviselők számának a lefaragásával, munkájuk hatékonyságának növelésével illetve a kormányzati kiadások leredukálásával kíván elérni. Az állami

- 39 -

köztisztviselők számát 30%-kal és a kormányzati kiadásokat is 30%-kal tervezi csökkenteni.** A kialakulandó demokratikus intézményrendszernek hála a 2006-os parlamenti választások már vita és korrupció nélkül zajlottak le, létrehozva egy olyan kormányzatot, aki teljes mértékben követni kívánja a Világbank és az Európai Unió által kitűzött célokat. Így elsődlegesen a kormányzat fejlesztését, a jogalkotás és a törvényhozás korszerűsítését, a korrupció és az állami monopóliumok felszámolását az üzleti környezet kialakítása és a KMT befektetések ösztönzése érdekében. Az utóbbi években észrevehetően racionalizálódtak az állami kiadások, javult a közigazgatás koordinációja, és célirányosabbá vált a törvényhozás. Számos új törvény látott napvilágot, amelyek a demokrácia létrejöttét és a korrupció visszaszorítását célozzák. A korábbi egypártrendszerből mára –hazánkhoz hasonlóan – két nagy párt által meghatározott demokrácia vált, azonban a Demokrata Párt és a Szocialista Párt éles versenye kissé visszaveti a fejlődést. Azonban a Bank célja a politikai decentralizáció kezd megvalósulni. Ennek a folyamatnak a támogatására egy külön stratégiát is létrehozott – Government Decentralisation Strategy (GDS) néven, mely elsősorban a közigazgatás jogi kereteinek megteremtésével, a helyi önkormányzatok hatókörének és feladatainak ellenőrzésével, valamint autonómiájának kialakításával, a politikai és a hivatali bürokrácia csökkentésével valamint a hivatalnokok képzésével foglalkozik.

A Világbank helyesen ismerte fel, hogy a szervezetlen

önkormányzatok, és a hivatali dolgozók túl nagy száma rengeteg pénzt emészt fel, amit lehetne más célokra is használni. A vidéki önkormányzatok munkája gyakorlatilag követhetetlen, hatékonyságukat eddig nem is ellenőrizték, sok esetben ugyanazt a feladatot látták el, amit a kormányhivatalnokok már egyszer elvégeztek, feleslegesen. A Bank viszont arra törekszik, hogy az önkormányzatok is bekapcsolódjanak a fejlesztésbe, autonómiát kapjanak egyes területeken –például a regionális ügyekben - és ennek érdekében célként tűzte ki például a hivatalnokok továbbképzését is. Az új CAS stratégiában külön helyet kap a regionális egyenlőtlenségek felszámolása, a nemek közti diszkrimináció csökkentése, valamint a legszegényebb társadalmi rétegek és a kisebbségi csoportok támogatása.

- 40 -

Az Independent Evaluation Group (IEG) elemzése alapján a Bank tevékenységének értékelése a kormányzatot és intézményrendszert illetően: (1994-2004) Ö A politikai kockázat csökkenő tendenciát mutat, az ország mára már a kevésbé kockázatos országok közé sorolható – ehhez hozzájárulhat az Európai Únióhoz való csatlakozási szándék is. Ö A kormányzat stabilitása aránylag jónak számít, viszont az utóbbi években romlott – Ö A demokrácia kiszámíthatósága meglehetősen jó, viszont az utóbbi években ez is romlott Ö A hivatalok színvonala viszont meglehetősen rossz, de ez viszont javuló tendenciát mutat Ö A korrupció mértéke nagy, de ez is javulóban van Ö A jog és a törvény szilárdsága közepes, romló tendenciát mutat

Az elemzés alapján megállapíthatjuk, hogy számos kedvező folyamat megindult Albániában, azonban nagyon sok még a bizonytalan terület, és habár a fejlődés látható jeleket mutat, hosszú még az út a kitűzött célokig. Mindenesetre a 90-es évek elején-közepén végbemenő fejlődést jelentősen befolyásolta az 1997-es világgazdasági válság, majd az 1999-es koszovóiválság. Összességében megállapíthatjuk, hogy legfőképpen az intézményrendszer elavultsága és korruptsága az a tényező, amely megakadályozza az ország fejlődését.

- 41 -

IV. A szegénység kérdése13: Az itt látható térkép Albánia szegénységi térképe, amely az összes lakosság arányában mutatja a szegény lakosság arányát. A sötétvörös szín olyan területet jelöl, ahol 35-45%, a piros szín olyan területet, ahol 25-35% és a fehér szín pedig olyat, ahol 15-25%-os a szegénység aránya. A

térképen

jól

látható,

hogy

az

ország

legszegényebb része az észak-keleti hegyvidéki és a dél-keleti hegyvidéki rész. (Kukes, Dibra, Lezhe tartományok)

A tengerpart melletti megyék

(Tirana, Durres, Vloro, Glirokast) átlagosan fejlettebbek, itt több a munkalehetőség, jobb az infrastruktúra és a jobban művelhetőek a területek, mint a magas hegyekben. A világbanki elemzések szerint a

A szegénység felszámolására irányuló

szegénység legfőbb okai:

stratégiák

Munkanélküliség

Befektetések ösztönzése Munkahelyteremtés

Vidék elmaradottsága

Vidéki vállalkozások támogatása

Szociális ellátórendszerek fejletlensége

Intézményi reformok Források hatékonyabb felhasználása

Alapvető szolgáltatások elégtelensége

Források hatékonyabb felhasználása

(oktatás, egészségügy, infrastruktúra)

Oktatási és egészségügyi reformok Iskolázottság növelése Infrastrukturális beruházások (befektetések!)

Mezőgazdaság nem hatékony

Tulajdonviszonyok rendezése Közvetlen támogatások Technológia fejlesztése

Emigráció 13

férfi nélküli családok*

Migráció visszaszorítása

Country Assistance Strategy, 2005

- 42 -

1. Munkanélküliség: A munkanélküliség 14 ugyan csökkenő tendenciát mutat (2000-ben 16,9 % volt 2007-re pedig már 13%), azonban még mindig nagyon messze elmarad az Európai Unió átlagától (8%). A Világbank a befektetések növekedésében és az új munkahelyek teremtésében látja erre az első számú megoldást. Azonban mivel a szegénység okai nagyon szoros összefüggést mutatnak, ugyanis az infrastruktúra vagy az oktatás alacsony szintje éppúgy hozzájárulhat a munkanélküliséghez, mint ahogy fordítva - a munkanélküliség az iskolázatlansághoz, a Bank erre is külön fejlesztési stratégiát hozott létre. A PRSP –Poverty Reduction Strategy Plan kimondottan a szegénység okainak elemzésével és megoldási stratégiák kidolgozásával foglalkozik. A szegénység elleni stratégiáknak köszönhetően 1991 óta mintegy 800 ezer emberrel csökkent a szegények száma, ami gyakorlatilag az ország lakosságának több mint egynegyede. A szegénységi küszöb (50 dollár / hónap) alatti összegből élők aránya 2002 és 2006 között 25,4 %-ról 18,5 %-ra csökkent, az abszolút szegénységi küszöb alattiak (31 dollár / hónap) aránya 5%-ról 3,5%-ra. Ugyancsak növekedés mutatkozott azóta az egy főre jutó fogyasztásban mintegy 17%-kal, ami szintén a szegénység visszaszorulását mutatja. (Azonban ehhez hozzájárult a külföldön élő albánok hazautalásai is) Elmondható, hogy javult a regionális konvergencia - ami a régiók közti egyenlőtlenségek csökkenését mutatja, viszont a főváros és a vidék közti különbség továbbra sem változott, sőt inkább romló tendenciát mutat. A vidéki szegénység csökkentése érdekében a Bank külön pénzalapot létesített (MAFF), mely a vidéki vállalkozások támogatásával foglalkozik. Ez a mezőgazdasági vállalkozások támogatása mellett magában foglalja az ipari- és, a szolgáltató vállalatok, valamint a vidéki turizmus fejlesztését is. A Világbank a szegénység felszámolásának érdekében a Millenniumi fejlesztési célokat tartja szem előtt. /lásd fent- Millenniumi Fejlesztési Célok Albániában/ az ehhez szükséges stratégiát pedig a CAS-ok részletezik.

14

Urban growth, migration and poverty reduction assessment, 40071, 2007/ 12/ 03

- 43 -

2. Szociális ellátórendszerek: A szociális ellátórendszerek fejlesztése szintén a CAS-ok egyik legfontosabb prioritása, ami szorosan összefügg az állami intézmények és a gazdaság fejlesztésével. Hiszen jóval több forrás juthatna ezekre, ha átláthatóbban használnák fel, amit leginkább az intézményrendszer fejletlensége hátráltat. Illetve ha a befektetések aránya növekszik, úgy bővül a gazdaság is, ami által több pénz jut majd a szociális szektorba. A Bank tervei között szerepel a kórházak, nyugdíjrendszerek privatizálása is, ez azonban hosszabb folyamat és még nem került bele az új CAS-ba. Szintén kulcsfontosságú lenne a szociális szektor szempontjából a külső forrásokra utaltság visszaszorítása. Ugyanis sok esetben máshonnan nem tudják visszafizetni a hiteleket, csak az adók megemeléséből, valamint a szociális szektorra, és az oktatásra szánt pénzösszegekből. Ezért a Bank inkább arra törekszik, hogy az országban a befektetések ösztönzésével és a képzési szint növelésével teremtene munkahelyeket, ezzel hozzájárulva a gazdaság növekedéséhez és a külső források visszaszorításához.

3. Alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés: Az alapvető szolgáltatásokhoz15(oktatás, egészségügy, ivóvíz- és energiaellátás…) való hozzáférés még mindig a legalacsonyabb szinten áll Európában, viszont mindenképpen értékelendő, hogy javuló tendenciát mutat. Az oktatás területén évről évre nő a középiskolások és a felsőoktatási intézményekben tanulók száma. A beiskolázási arány az általános iskolákba ugyan 1%-kal csökkent 2002-höz képest (93%-ról 92%-ra), a közép iskolákba viszont 38,7%-ról 55,3%-ra, a felsőoktatási intézményekbe pedig 8,7%-ról 18,0%ra növekedett. A Bank az oktatás területén a források hatékonyabb felhasználását, az oktatáspolitika hatékonyságának növelését illetve az egész szektor menedzselését tűzte ki céljául, ezeken felül pedig növelni szeretné az oktatáshoz való hozzáférést és az oktatás minőségét a szegényebb családok számára. A Bank hosszú távon az oktatás és a munkaerőpiaci igények összehangolását szeretné elérni. Az egészségügy területén szintén a legnagyobb előrelépést a források hatékonyabb felhasználása jelentené, valamint az egészségügyi szolgáltatáshoz (orvosokhoz, nővérekhez, kórházi ágyhoz, gyógyszerekhez) jutók arányának növekedése, és a krónikus betegségek számának csökkenése. Habár az európai átlaghoz viszonyított várható élettartam magas (átlagosan 78 év), a csecsemőhalálozás (1000-ből 18!) még mindig óriási, ami az egészségügy fejletlenségének köszönhető elsősorban. A Bank

15

Third Poverty Reduction Support Credit Project, 36524, 2006/ 06/ 30

- 44 -

projektjeinek köszönhetően mind a csecsemőhalandóság, mind a gyermekágyi halálozás a felére, a tuberkolózisban szenvedők aránya pedig a kétharmadára csökkent 1990 óta.

4. Infrastruktúra: Az átmenet kezdetén az albán infrastruktúra különösen rossz állapotban volt; elégtelen volt az áram- és vízellátás, járhatatlanok voltak az utak, ha egyáltalán voltak, közművesített települések pedig vidéken alig akadtak. A Bank a közszolgáltató intézmények megreformálásával kezdte az infrastruktúra fejlesztését. Közreműködésének köszönhetően 1000 km fő és 726 km egyéb útszakasz épült 2000 és 2005 között, az áramszolgáltatás pedig jelentős mértékben javult. Ugyan az ivóvíz és energiaellátásban még mindig napi több órás kimaradások vannak, azonban ez a városi lakosság körében ez az elmúlt 5 évben 50%-ról 40%-ra, a vidéki lakosság körében pedig 80%-ról 40%-ra csökkent. (Viszont ez még mindig a legmagasabb európai viszonylatban) Az infrastrukturális projektek szintén a stratégiai prioritások elején állnak. Az infrastruktúra fejlesztése kulcsfontosságú mind a gazdasági növekedésben, mind a befektetők ösztönzésében, mind a szegénység felszámolásában. Ennek részei: hatékony, megbízható és elérhető infrastruktúra és közművek, gyors és biztonságos úthálózat, a közlekedés hatékonyságának menedzselése, megbízható áram, és ivóvíz-szolgáltatás. Azonban a befektetéseknek sajnos mai napig ezek a legfőbb gátjai, amit a Bank helyesen fel is ismert, és igyekszik felszámolni.

5. Migráció: A migráció gazdasági hatásainak megítélése kétoldalúan jelenik meg a Bank elemzéseiben. Hosszú távon a Bank szerint nem jó a migráció, ezért szeretné megszüntetni a hatalmas külső és belső migrációs folyamatot16, mely az Országból Nyugat-Európába illetve a falvakból a városokba történik. A külső migráció ugyan a gazdasági növekedésre nézve pozitív (a külföldön dolgozó albánok hazautalásaiból származó bevétel által), valamint hozzájárul a fogyasztás növekedéséhez és ez által a privátszféra megteremtéséhez, azonban az érem másik oldalán megterheli a szociális ellátórendszereket, kedvezőtlenül hat az iskolázottságra, és így hozzájárul a szegénység növekedéséhez. A migráció a felnőtt lakosság 16

The Spatial Migration of Poverty, Albania, 2007

- 45 -

20%-át érinti, amiből 16% a külföldre irányuló emigrálók aránya. A migrációs folyamat a legerősebb az átmenet éveit követően volt, mára a tendencia azonban csökken, amihez hozzájárult a gazdaság teljesítményének javulása, és a befektetések következtében megnövekedett munkahelyek száma is.

- 46 -

V. Egy konkrét projekt elemzése:17 ALBÁNIA –SÜRGŐSSÉGI ÚTREKONSTRUKCIÓS PROJEKT (Report no.: PID8779) Adatok: Szektor: Közlekedés és útépítés Régió: Európa - Közép-Ázsia Hitelfelvevő: Albánia kormánya Közbenjáró szerv: Közlekedési Minisztérium Albánia A projekt készítésének időpontja: 1999. november 18. 1. Háttér: Az albán infrastruktúra és közlekedés rendkívül rossz körülményei, annak ellenére, hogy az IDA már korábban három esetben is folyósított hiteleket a térségbe. A helyreállítandó útszakasz nagyjából 12000 km, amelyből eddig 3221 km útszakasz rekonstrukciója készült el. Ennek a projektnek a szükségessége a Koszovói-válság után lett nyilvánvaló. Miután menekült-, humanitárius- és NATO konvojok ezrei haladtak végig naponta A Durres-TiranaMorin és a Berat-Corovode útvonalon, óriási igénybevételnek kitéve ezen szakaszokat. Ennek következményeként az utakról teljes mértékben lekopott az aszfaltfelület és gyakorlatilag mindenütt földutak maradtak csupán. Ezeket az utakat még a 70-es évek elején építették,és nem számoltak ilyen fokú megterheléssel, ugyanis a Koszovói válság idején napi 500-15000 menekült-, humanitárius- és NATO katonai jármű haladt végig ebben a térségben. ( Durres nemzetközi kikötő, Tirana főváros, Morin Koszovóval határos település illetve Berat és Corodove menekülttáborrá alakított városok között). 1999-re a helyzet válságos lett. Az főutakon a maximális haladási sebesség 25-30 km/órára csökkent, a vidéki utak állapota azonban még ennél is rosszabb lett; a falvakban élő lakosság a közlekedés hiányában 99’-re szinte teljes mértékben elszigetelődött a külvilágtól. A szektor problémái erősen kihatottak az ország kereskedelmére is. Az országból kiáramló export- és a beérkező importáruk forgalma 60%-ban visszaesett. A kialakult helyzetet a szélsőséges időjárási viszonyok csak súlyosbították. A nyáron száraz, forró télen csapadékos, jeges idő még inkább igénybe vette a sérült útburkolatokat. Annak ellenére, hogy az országnak ez a negyedik hitelkérelme, az IDA a helyzet súlyosságára tekintettel, negyedszerre is jóváhagyta a kérelmet.

17

www.worldbank.org – Albania Energency Road Reconstruction Project, 1999 (PID8779)

- 47 -

2. Célkitűzések: A albán kormány és az IDA közötti kétfordulós tárgyalásokon megegyeztek a rövid és hosszú távú célokról. Miszerint rövidtávú célnak tekinthetó a szóban forgó sérült útszakaszok két éven belüli rekonstrukciója, valamint a munka részletes felülvizsgálata. Közép- és hosszú távú tervként szerepel azonban a teljes közlekedési szektor fejlesztése együttműködve a helyi politikai erőkkel. 3. A világbank bevonásának racionalitása és a finanszírozás: Csak a Koszovói- válság következtében az IDA eddig 45 millió dollárnyi hitelt folyósított strukturális átalakításra és további 30 milliót a közlekedési szektor fejlesztésére. A jelenlegi hitel által, melynek lejárata 2039 a közlekedési szektor átfogó reformja valósulhat meg a CAS célkitűzéseinek megfelelően. 4. A projekt támogatásának kritériumai: Elsősorban az útiparban tevékenykedő vállalatok privatizációja, valamint teljes körű együttműködés az Albán kormány részéről a projekt kivitelezését illetően. A terveket az IDA az albán kormány bevonásával készítette, szabad kezet adva a részletek lebonyolításában, abban az esetben, ha ez nem veszélyezteti a beruházás hatékonyságát. A projekt folyamán folyamatos ellenőrzésre és nagyfokú rugalmasságra volt szükség mindkét fél részéről. A kivitelezést megközelítőleg 6 hónap és két év közötti időintervallumra becsülték. Az IDA tiranai kirendeltsége állandó kontroll alatt tartja a folyamatot, prosperálva a döntéseket, és megakadályozva a késedelmeket, folyamatosan ügyelve az erőforrások hatékony felhasználására. 5. Projekt leírás: A projekt jellege: sürgősségi útfelújítás 1221 kilométer két nemzeti főútvonalon tartós használatra. A projekthez szükséges javak: kutatóintézet, irodák, környezetvédelmi felszerelések, szoftverek, járművek egyéb eszközök… Ezeken felül rendkívül fontos szerepet kapnak a projekttel kapcsolatos képzések és tanácsadások, mint például a pénzügyi- és környezetvédelmi menedzsment, a szükséges technikai eszközök és berendezések biztosítása, azok használatának betanítása. Valamint a folyamatos tanácsadási szolgáltatás és ellenőrzés a kivitelezés folyamán, mely részben Albán Útművek részben az IDA négytagú ellenőrző testülete alá esik. Ennek a négytagú testületnek

- 48 -

a rövidítése a PIU, mely két szakemberből- egy mérnökből és egy könyvelőből illetve egy kétnyelvű titkárból és egy sofőrből áll. Feladatuk a munkaterületek folyamatos ellenőrzés alatt tartása, az elszámoltatás, a következő évre vonatkozó tervek kidolgozása, és mindennapi jelentések írása a Világbanknak a projekt folyamatosságáról. 6. Finanszírozás: 1365 millió dollár az IDA részéről, 81 millió a kormány jóvoltából, azaz összesen 1446 millió dollár. 7. Kivitelezés: A kivitelezés folyamán a Bank úgy ítélte meg, hogy a korábban megkezdett 3, és a jelenleg elindult projekt sikeressége messze alulmarad a várt eredményektől. A világbank már 6 hónap eltelte után látványos fejlődésben bízott, azonban ennek nyoma sincs. A projekt végrehajtása nehézkes, lassú, körülményes volt, amely legnagyobb részben az albán kormány együttműködési hiányán múlott. Az albán MOT/ vagy angolul GRD- General Road Directorate minimális együttműködési hajlandóságot tanúsított a PIU tagjai iránt. Nem ismerve el ellenőrzési jogkörüket a projekt felett. 8. Fenntarthatóság: Az IDA a lassú és nehézkes haladás ellenére gyors javulást remél, mely hosszú távon oldja meg az ország közlekedési problémáit. Azonban ez számos egyéb tényező függvénye is. ( a kormány együttműködési hajlandósága, időjárási viszonyok, külső tényezők hatása…) 9. Tapasztalatok az eddigi albán projektekből: A sikeres projekt mindenekelőtt a jól megfogalmazott célkitűzéseken és előre megtervezett stratégiákon múlik. A kivitelezés végrehajtása folyamán végig a szubszidiaritás elvét kell szem előtt tartani, vagyis, hogy minden a lehető legalacsonyabb szinten és a legegyszerűbben, a legkevesebb ráfordítással valósulhasson meg. Ez mindenek felett egyszerű tervezést, egyszerű kivitelezést, a projekt hatékony vezetését, szigorú kézben tartását, ellenőrzését, és pénzügyi kontrollját kívánja meg a PIU szintjén. Illetve az albán közreműködő szervek részére (General Road Directorate, Albán Közlekedési Minisztérium) intézményi autonómiát, valamint a megvalósítás folyamata alatt garantálni kell a politikai beavatkozások mellőzését. Viszont az IDA beavatkozására, esetlegesen a projekt beszüntetésére külön szabályzat van érvényben. (worldbank.org/Albania Emergency Road Repair Project).

- 49 -

10. A környezetvédelem figyelembevétele a kivitelezés közben: Az OP/BP/GP 4.01-es nemzetközi környezetvédelmi törvény a projektet B kategóriásnak minősítette az EMP renszere alapján. (Environmantal Management Plan). A projekt szükségessége alapján az ERA (Emergency Recovery Assistance) további 0,85 millió dollárt folyósított a környezetvédelem megóvására. Az útrekonstrukció alatt végig figyelemmel kísérik és kontrollálják a környezet megterhelését - zaj, szemét, és a mezőgazdaságra gyakorolt hatásai alapján. Az elvégzett munkáknál a hatékonyság mellett az elsődleges szempont a emberek egészségének és a környezet épségének védelme. (ellenőrzés az EMP rendszere alapján, melynek albán képviselete a National Environmental Agency. A Koszovói projekt egyike a Világbank 64 albán projektjének, azonban ezen keresztül jól be lehet mutatni a Bank programjainak a menetét. A Koszovói-válság utáni helyreállítások finanszírozásában a Világbank mellett a Párizsi Klub18 is nagy szerepet játszott, amely szervezet a világ 19 leggazdagabb országát19 magában foglaló csoport, akiknek a feladata, hogy a súlyosan eladósodott országoknak és azok hitelezőinek nyújtson forrásokat az adósságok átstrukturálására, csökkentésére vagy elengedésére. Az infrastrukturális beruházások kulcsfontosságúak Albániában, ahogy a projekt is ezt mutatja. A rossz útviszonyok negatív hatással vannak a gazdasági növekedésre, a befektetési hajlandóságra, a kereskedelmi volumenre, a turizmus „kifejlődésére” és a szegénység alakulására is. Ezért van, hogy a Bank a Koszovói-válság esetében a szokásosnál több hitelkérelmet is elfogadott. A Koszovói útrekonstrukció esetében úgy tűnik a projekt hatékonysága sokkal inkább az albán részen múlott, mintsem a Világbankon. Az albán kormány és az Útfelügyeleti Bizottság (GRD) ugyanis számos esetben megtagadta az együttműködést a Világbank dolgozóitól. A Bank közreműködése a projekt kivitelezésében azonban határozottan alapos és hatékony volt. A mindennapi jelentési kötelezettség, a folyamatos ellenőrzés és felülvizsgálat, valamint a technikai segítségnyújtás, képzés és tanácsadás igen körültekintő és részletes munkáról árulkodik. Ugyan a hitelkérelem elbírálása itt még komplikáltnak tűnik, a Bank azóta 18

www.clubdeparis.org Ausztrália, Ausztria. Belgium, Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Norvégia, Írország, Olaszország, Japán, Hollandia, Norvégia, Oroszország, Spanyolország, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság, USA

19

- 50 -

lényegesen javított hatékonyságán. Mindenképpen pozitív, hogy a környezetvédelmi szempontokat is ilyen mértékben figyelembe vették, és még forrásokat is nyújtottak külön erre a területre. A közlekedési vállalatok privatizálási kritériumának valószínűleg hatékonyságnövelési, és jobb forrás felhasználási célzata van, azonban egy kissé túlzásnak tűnik, ami már más érdekek érvényesítésére enged következtetni. Ezt azonban az utolsó előtti fejezetben fejtem ki részletesen.

VI. A Bank vezetőinek értékelése az albán programokról:20 A Világbank elnökei határozottan értékelik Albánia erőfeszítéseit a gazdasági növekedés elérését, a makrogazdasági stabilitás fenntartását és a világ felé nyitást illetően. Azonban számos területtel még mindig nem elégedettek. Ugyan látják, hogy rengeteg még az ország előtt álló kihívás, legfőképpen a szegény kormányzat és a korrupció, éppen ezért arra ösztönzik Albániát, hogy a koncentrálja erőforrásait a kormányzat és a hivatalok megerősítésére, a strukturális reformok elmélyítésére, és a befektetői környezet fejlesztésére. A legfontosabb dolog szerintük a közintézmények hatékonyságának és „tisztaságának” növelése, mely utóbbi azt jelenti, hogy mindenféle korrupciótól és politikai befolyástól mentesen működjenek. Ezt a célt szolgálja a kormányzati szűrő-, illetve a kormányzat működésének folyamatos értékelő-rendszere is. A bank meggyőződése, hogy a közintézmények fejlesztése elengedhetetlen a szegénység felszámolásához és a gazdasági növekedéshez. A szegénység felszámolása érdekében folyamatos az együttműködés az UNDP-vel és az EU-val is. Nagyon fontos dolognak tartják, és eddig is sok forrást nyújtottak az infrastruktúra fejlesztésére, mely ugyan rengeteget javult a 90-es évek óta, azonban még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Ahogyan ezt a Koszovói projektben is láthattuk. Elismerik és értékelik az oktatás átalakítását célzó projekteket, melyek célja az ország emberi erőforrás bázisának kialakítása, ami rendkívül vonzó tényező a külföldi működő-tőke számára, és ez által a munkaerő migrációját is csökkenti. Azonban mégis az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadások csökkentek, amit nagyon negatívnak ítéltek. (Lehetséges, hogy a hitelek törlesztése miatt.)

20

www.worldbank.org – Country Report Albania

- 51 -

A bank egyes igazgatói nagyon jónak tartják a CAS eddigi és erre a periódusra szóló célkitűzéseit, és azt, hogy a stratégia különös figyelmet fordít a szociális szektorra. A kormányzati szűrő-rendszert ugyancsak nagyra értékelték, mert úgy gondolják, hogy ez nagy mértékben elő fogja segíteni a világbanki programok hatékonyságának növekedését. Díjazzák, hogy Albánia feljebb lépett egy kategóriát a Világbank besorolásában (most már közepes jövedelemkategóriájú ország!), így több hitelre jogosult, azonban szeretnék, ha jobban részt venne a nemzetközi pénzpiacon. Ehhez azonban szerintük erőteljesebb mértékben kellene liberalizálni a pénzpiacot, és javítani kellene az adósságkezelő stratégiájukon is. Néhány igazgató még a jelenlegitől magasabb hitelösszegek nyújtását ajánlja Albániának, azonban erről még nem határoztak. Más igazgatók viszont még mindig nincsenek így elragadtatva az ország teljesítményétől. Kifogásolják az intézményi keretek hatékonyságát, és legfőképpen az országot behálózó korrupciót. Ők úgy gondolják, hogy a CAS mérőszámai még mindig nem eléggé specifikusak, habár az Bank az átlagosnál sokkal több időt és energiát szánt erre, helyieket is bevonva. Egyetértenek azonban abban, hogy nagyon fontos lenne az ország számára az Európai Unióhoz való csatlakozás, és ez által a regionális kooperáció fejlesztése is. Hiszen így jobban bekerülhetnének Európa „vérkeringésébe”. Szeretnék, ha az IMF nagyobb részvételt tanúsítana a beruházásokban,valamint ,ha az IFC (International Financial Cooperation) és a MIGA (Multilateral Investment Guarantee Agency) is növelné aktivitását az országban- ezzel is megkönnyítve a magánszektor kiépülését és a külföldi működő-tőke beáramlását. Ugyancsak fontosnak tartják, hogy jobb legyen a koordináció a donor országokkal. Összességében az igazgatók nagyra értékelik Albánia eddigi teljesítményét, viszont megjegyezték, hogy az utóbbi 2 évben a teljesítmény némileg csökkent a várakozásokhoz képest. Mindezeken felül bizalmukat mutatja, hogy a CAS egy önálló részét a PRSP megvalósítását (Poverty Reduction Strategy Plan) teljes mértékben rábízták az albán kormányra, az egyre növekvő kihívások ellenére, amik az intézményrendszer gyengeségéből és a korrupció terjedéséből erednek. Tudják, hogy még mindig hatalmas összegek szükségesek a strukturális reformokhoz, az üzleti környezet fejlesztéséhez, a szociális ellátás javításához, valamint a PRSP teljes kivitelezéséhez és intézményesítéséhez, mégis úgy gondolják, hogy ezek megvalósíthatóak. A Bank igazgatói szerint csak egy erősebb kormányzat és civil társadalom létrehozásával, melyhez elengedhetetlen az állami szektor

- 52 -

teljes reformja és az állami források szigorú ellenőrzése, lehet harcba szállni a korrupcióval. A források elemzésével és szigorú nyomon követésével- szerintük több pénz juthatna a különböző programokra. Azonban ezt a törekvést még mindig nem látják Albániában, ezért egyelőre nem is terveznek több forrást nyújtani. (Például itt kifogásolják, hogy hiányzik a PRSP teljes, részletes pénzügyi tervezete, amelyben leírják, hogy a stratégia területei között hogyan osztanák szét a forrásokat.)

- 53 -

Avagy nem egészen így van ez mégsem?

Ha az albán fejlesztés sikerét nézzük, azt mondhatjuk, hogy a Világbank egy hasznos intézmény, amely rendkívüli alapossággal és nagyfokú hatékonysággal dolgozik. Azonban ha jobban szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy számos tüntetés és negatív kritika kíséri tevékenységét. Vajon miért? Bírálatok a Bank működéséről és ezek bemutatása Albánia példáján: Az tény, hogy a Világbank pénzügyi és politikai hatalma az egész világra kiterjed. Mivel gyakorlatilag a Földnek szinte egyetlen országa sem lehet mentes e hatástól, fontosnak érzem, hogy reális képet kapjunk a szervezet működéséről. A Világbank által képviselt filozófiai, politikai és gazdasági megközelítés szerint a gazdasági növekedés mindennél fontosabb cél. Azonban sokak szerint ez a növekedés sokszor óriási árat követel. A Bank küldetése elvileg az, hogy a gazdasági fejlesztéssel elősegítse a szegény országok és a szegény társadalmi rétegek gazdasági és társadalmi felemelkedését és csökkentse a szegények és gazdagok közti kirívó egyenlőtlenségeket. Azonban vannak elméletek, amelyek azt mondják, a programjai sokszor mégis pont ennek az egyenlőtlenségnek a növekedéséhez járulnak hozzá. Sokan úgy tartják, hogy A Világbank nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának a jobb keze, amely a szegény országok megsegítésének álarcán keresztül kívánja saját külpolitikai érdekeit érvényesíteni a világban. Nem beszélve arról, hogy a projektek sokszor gazdaságilag sem megalapozottak, gyakran hiányzik a megfelelő helyismeret és szakértelem-, ami a helyi szakértők jobb bevonásával kiküszöbölhető lenne. Ugyancsak bírálják az intézmény komplikált hitelezési politikáját, ami legrövidebb időn belül is 12-15 hónap mire folyósít hiteleket, sokszor szinte teljesíthetetlen kritériumok mellett. A hiba szerintük kereshető a projektek előkészítésében és kivitelezésében is, ami általában túl sablonszerű, és nem előz meg a helyi természeti és társadalmi viszonyok megfelelő tanulmányozása, ezért a Világbank működésének sok esetben a környezetkárosodás, a szegények még szegényebbé válása és az etnikai ellentétek fellángolása a következménye. Rendkívül fontos és szintén nem

- 54 -

elhanyagolható szempont a projektek környezetre gyakorolt hatása, amit a legjobban kifogásolnak is az intézmény működésében, és ezt a nézőpontot ugyancsak vizsgálat alá kell venni. Fontosnak tartom kiemelni azonban, hogy ezek csupán elméletek, és habár példákat fel lehet hozni mellettük, a teljes működésre vonatkozó valóságosságukat éppúgy senki nem tudja igazolni, mint megcáfolni. Egyszerűen el kell fogadni őket, mint elméleteket a Bank működéséről.

I. Hiba a szervezet működésében – hiba az alapvető célokban: A globalizáció ellenes mozgalmak úgy tartják, hogy a Világbank nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok kormányának érdekérvényesítő szervezete, amely a jó érdekek álcája mögé rejtőzve legfőképpen az USA gazdasági érdekeit tartja szem előtt. Hiteleket nyújt a szegény országoknak, de a kivitelezést már a fejlett országok befektetőire bízza. Tehát a pénz visszaáramlik gyakorlatilag oda, ahonnan érkezett. Ezt az elméletet alátámaszthatja az, hogy a Világbank elnöke hallgatólagos megállapodás alapján mindig amerikai, és hogy szintén hallgatólagosan az amerikai pénzügyminisztériumnak van alárendelve működése. Szintén kifogásként emelik, hogy a Világbank dolgozóinak jelenős része ugyanabból az amerikai felsőoktatási intézményből származik, és ezért nem kellően látja át a világ más tájainak helyzetét. Szintén sok bírálat éri a Bankot azért, mert úgy tartják nem kellően specifikusak a fejlesztési stratégiáik, és túlságosan „konzerv anyagokból”, előre elkészített sablon stratégiák alapján dolgoznak. Ezt azzal indokolják, hogy a projektek fejlesztési stratégiái nagyon hasonló formátumban készülnek, egy kaptafára., nélkülözve a kellő helyismeretet és a helyi szakértők bevonását. Stiglitz szerint fontos lenne a stratégiák elkészítésébe bevonni helyi közgazdászokat, politikusokat, tanárokat, a helyi civil szervezeteket, vagy a sajtót is. Ugyanis az emberek tájékoztatásának elmulasztása is hozzájárulhat a zavaros megítélések kialakulásához. Azt is fel szokták hozni a Bank rovására, hogy kiküldött szakértőik nem mélyednek el a helyi viszonyok tanulmányozásában, és ötcsillagos szállodák légkondicionált halljában készítik elemzéseiket, mit sem tudva a reális viszonyokról. Kifogásolják továbbá, hogy a Világbank túlságosan össze van nőve az IMF-fel, amely intézménynek viszont talán az egyik legrosszabb a nemzetközi megítélése. Olvasni olyasmit is, hogy az IMF túlságosan beleszól a Világbank stratégiáiba, különféle feltételeket szabva a hitelnyújtásokhoz. Például a túlzottan erőltetett pénzügyi és kereskedelmi

- 55 -

liberalizáció, vagy a gyors privatizáció az IMF vesszőparipája, ami a Világbankban is erőteljesen megjelenik, mint fejlesztési elv. Olyanok is vannak, akik a Világbank hitelezési politikájában és a projekttervezés folyamatában látják a hibát, ami általában túl hosszú időt vesz igénybe, és sokszor csak nagyon nehezen teljesíthető kritériumok mellett folyósít hiteleket. Szerintük a Bank elemzései túlságosan elvesznek a részletekben, nem elég világosan átláthatóak. Túl sok a stratégia, túl sok a rövidítés, külső szemlélő számára sokszor követhetetlen. Lássuk, hogy mindez, hogyan jelenik meg Albánia példájában: Miért éppen Albánia? Sok olyan közgazdász van, akik valamiféle hátsó szándékot vélnek felfedezni Albánia ilyen fokú támogatásában, és úgy gondolják az USA-nak a világbanki programokon keresztül stratégiai céljai vannak Albániával. Ők úgy vélik, hogy ez az ok lehet a kiaknázatlan kőolaj és földgázkészlet, amelynek feltárásához egyelőre nincs meg a megfelelő ipari háttér, viszont a fejlesztések következtében ez lehetővé válhatna. A jelenlegi felhasználási szint mellett mintegy 22 évre elegendő kőolajtartaléka van Albániának, és a legfurcsább az egészben, hogy a piacon mégis, mint kőolajimportőr jelenik meg. Lehetséges, hogy a Világbank energiaszektort érintő programjainak valódi célja a kőolajkészletek megszerzése volna? Hiszen ha modernizálják az ipart, lehetővé válna a készletek kitermelése, ami nagyon is kedvező volna Amerika számára. A jelenleg folyó privatizációs folyamatok egyik kulcsszereplője a 3 vállalatból álló ARMO olajcég (ARMO, Sewcom és az Albpetrol), melyet ugyan már 2003-ban szerettek volna privatizálni, azonban az infrastrukturális hiányosságokra hivatkozva privatizációját elhalasztották 2008-ra. Az olajvállalat privatizációja az utolsó láncszem lenne az AMBO olajvezeték megépítésének megvalósításában. A Balkán-félszigetet átszelő olajvezeték alternatív szállítási útvonalat jelentene a Kaszpi-tengeri olajnak a Boszporusz-szorossal szemben. Az 2,1 milliárd dollár értékű beruházást az USA-ban bejegyzett Albán-MacedónBolgár Olajtársaság (AMBO) valósítja meg. A mintegy 900 kilométer (570 mérföld) hosszú olajvezeték a fekete-tengeri Burgasz kikötőjétől az adriai Vlore-ig szelné át a szárazföldet, és várhatóan napi 750 ezer hordó olajat szállít majd. A beruházás költségeit a Világbank, az IMF az EU, az EBRD, az USA Export-Import Bankja és az USA Tengerentúli Beruházási Ügynöksége finanszírozza.

- 56 -

Az tervezett AMBO olajvezeték:

Forrás: www.cia.gov

Az USA befolyását mutatja, hogy az olajvezeték székhelye New Yorkban lenne, és ha jobban megnézzük az ARMO felvásárlására pályázatot beadó 15 vállalatot, az USA mint második legnagyobb ajánlattevő jelenik meg. Az tender első esélyese a kanadai Canadian Bankers Petroleum, majd második helyen áll az amerikai Occidental Petroleum, ezeken túl pedig olyan vállalatok adták még be a pályázatot, mint a francia Coparex, az osztrák OMV, a brit Premier Oil, a horvát INA, a görög Hellenic Petroleum, a svéd Lundin Petroleum vagy a magyar Mol Rt. Az USA gyakorlatilag az összes nagyvállalat privatizációjánál megjelenik, hiszen a privatizációs folyamat egésze a Világbank és az USAID asszisztálásával megy végbe. Az USAID az Egyesült Államok független kormányhivatala, amelynek külpolitikai stratégiáját a külügyminiszter határozza meg. Az USAID a hosszú távú, igazságos gazdasági fejlődésért és Amerika külpolitikai céljainak megvalósulásáért tevékenykedik a gazdasági fejlődés, a kereskedelem, az agrárium, az egészségügy, a demokrácia és konfliktus megelőzés és a humanitárius segélyezés támogatásával. „Az Egyesült Államok külföldi segítségnyújtásának ugyanis mindig célja volt az amerikai külpolitika érdekeinek, a demokrácia és a szabad kereskedelem terjesztésének, valamint a fejlődő világban élők életszínvonalának támogatása, illetve fejlesztése.”21 Az USAID ezen célok megvalósításán dolgozik az egész világon, s erre az amerikai költségvetés fél százalékát fordítja. Az USAID körülbelül 100 fejlődő országban tevékenykedik aktív, szoros 21

www.usaid.gov

- 57 -

együttműködésben civil szervezetekkel, helyi szervezetekkel, egyetemekkel, amerikai cégekkel, nemzetközi szervezetekkel, kormányzati hivatalokkal, és más amerikai kormányhivatalokkal. Az USAID több mint 3.500 amerikai céggel és több mint 300 amerikai civil szervezettel áll munkakapcsolatban. Tehát az USA keze úgy látszik mindenben benne van. A következő táblázat a donor intézmények részvételét mutatja az albán fejlesztésekbenkülönös tekintettel az amerikai intézményekre. IV. számú táblázat:

Forrás: County Assistance Strategy, 2006 A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy az amerikai donor intézmények (USAID, OPEC) részt vesznek mind a mezőgazdasági projektek, a bankrendszer, a pénzügy a KKV-k finanszírozásában, mind a befektetések ösztönzésében, a kormány és államigazgatás reformjában, a gazdaság menedzselésében, a jogi szabályozás kialakításában, a szociális szektorban, és az infrastrukturális fejlesztésekben is – különös tekintettel az energiaiparra, a városfejlesztésre és az ivóvíz ellátásra és a turizmusra. Az USA gazdasági érdekei mindenhol megjelenhetnek. Az infrastrukturális beruházásokban éppúgy, mint a mezőgazdaság fejlesztésekben vagy a kormányzat programjában. A befektetések ösztönzésével lehetőség nyílna az amerikai vállalatoknak is a beruházásokra, amelyek Albániában óriási lehetőséget rejtenek magukban. A makrogazdasági stabilitás megteremtése, a pénzügyi intézmények fejlesztése is ezt a célt szolgálja. A stratégiai

- 58 -

vállalatok privatizációja szintén az USA felügyeletével megy végbe – nyilvánvalóan az ő érdekeinek szem előtt tartásával, hiszen így megerősíthetné pozícióját a Balkánon. Az intézményrendszerek reformja lehetővé teszi számára, hogy a vele szimpatizáns kormányzat kerüljön hatalomra, aki maximálisan hajlandó vele együtt működni a kijelölt stratégiák megvalósításában. A források hatékonyabb elosztása pedig azt a célt szolgálja, hogy a pénz valóban oda koncentrálódjon, ahová ők szánják. Az adminisztratív korlátozások lebontása és a földreform is ahhoz járul hozzá, hogy a befektetések egyszerűbbé váljanak, hiszen ez által külföldiek is szabadon vásárolhatnak területet Albániában. Az ipar és a mezőgazdaság támogatása által Albánia is jobban bekapcsolódhatna a világkereskedelembe - tehát mindenképpen mint új felvevőpiac és a potenciális exportőr jelenhetne meg. Az ipari hatékonyság növelésének azonban a legfőbb indoka a kiaknázatlan természeti erőforrások feltárása és hasznosítása lenne. Az infrastrukturális beruházások USA szempontjából nézett érdekei többoldalúak. Egyrészt az infrastruktúra elégtelensége a befektetések legfőbb gátló tényezője, másrészt a szegénység egyik kiváltó oka, harmadrészt pedig az infrastrukturális beruházásoknak akár katonai okai is lehetnek. Ugyanis stratégiai céljai lehetnek az USA-nak Albániával abból a célból, hogy közel van Koszovóhoz – a balkáni tűzfészekhez – és így Albániában ellensúlyként jelenhetne meg az Oroszország támogatotta szerbekkel szemben. Mivel nem zárható ki, hogy Oroszország vagy akár a fejlett iszlám országok (Törökország, Irán, Egyiptom, stb.) kihasználják Albániának a rendszerváltást követő bizonytalan helyzetét, és befolyást gyakorolnak rá abból a célból, hogy növeljék gazdasági, pénzügyi és politikai jelenlétüket a térségben. Az USA pedig pont ezt szeretné megakadályozni. Albániát ezért sokszor úgy is emlegetik, mint az USA legfőbb szövetségesét a Balkánon. Ha az USA valóban egy katonai bázispontot akarna létrehozni Albániában, ez esetben egy esetleges balkáni háború esetén közvetlenül közel kerülhetne az eseményekhez. Ehhez viszont nagyon fontos lenne az infrastruktúra fejlesztése. Elképzelhetőnek tartják, hogy a Világbank által finanszírozott útépítésnek és egyéb infrastrukturális fejlesztéseknek is ez a törekvés áll a hátterében. Ugyan a Világbank célkitűzése az útépítésekkel elvileg a beruházások ösztönzése és a vidéki lakosság életszínvonalának a fejlesztése és ez által a szegénység csökkentése, azonban ha az USA érdekeinek oldaláról nézzük ez a feltételezés is igaznak bizonyulhat.

- 59 -

Harmadsoron van egy olyan nézet is, hogy talán az USA (Világbank) a sok kudarcba fulladt afrikai és latin-amerikai projekt után végre le akar tenni valamit az asztalra, és bebizonyítani, hogy a Világbank igenis egy sikeres intézmény és pozitív változtatásokra is képes. Ezek azonban csak feltevések, amikről a hozzá értő emberek beszélnek, talán szakirodalmi hátterük sincs, egyszerűen ezek is csupán vélekedések a Bank működéséről. Bírálatok és a valóság: „A Világbanki dolgozók legtöbbször amerikaiak, helyi közgazdászokat sokszor nem vonnak be a fejlesztésekbe.”22

Ezt Albánia esetében nem mondhatjuk. A Világbank ennél az

országnál, és különösképpen a legutolsó CAS kidolgozásakor nagyon is figyelt a helyi közgazdászok, politikusok, érdekcsoportok és civil szervezetek bevonására. A Világbanknak külön kiküldött - a programok alatt ott lakó dolgozói voltak / vannak, tehát az a feltevés sem igaz ebben az esetben, hogy amerikai fotelekből vagy luxusszállodák halljából végeznék munkájukat. „Az IMF és a Világbank túl szoros kapcsolata sokszor előnytelen” Úgy tűnik ennek az állításnak van némi igazságtartalma, ugyanis az IMF hitelezési feltételei nagy mértékben lekorlátozzák a fiskális politika mozgásterét. A stabil makrogazdasági mutatók elérése és megtartása miatt ugyanis szűkülnek ezek a lehetőségek. Viszont a befektetésekre nézve azonban mindenképpen pozitív a makrogazdasági stabilitás fenntartása. „A fejlesztési tervek sokszor konzerv anyagokból készülnek egy kaptafára, és túlságosan is részletesek.” Az meglehet, hogy a Világbank hasonló fejlesztési stratégiákat követett más országok esetében is, de úgy tűnik Albániában ez mégis bevált, hiszen az elért eredmények önmagukért beszélnek. Mindemellett pedig nehéz dolog, hogy egy elemzés konzerv anyag, de ugyanakkor túl részletes is legyen egyben, mely utóbbi hosszas kutató és elemző munka eredménye lehet csak. A fejlesztési terv jogosságát bizonyítja az a tény is, hogy a Világbank stratégiái gyakorlatilag egybevágnak az Európai Unió fejlesztési stratégiáival, így Albánia két megerősítést is kap a jó irányt illetően.

22

Joseph Stiglitz – A globalizáció és visszásságai

- 60 -

II. Gazdasági megalapozatlanság: A Bank bírálói úgy tartják, hogy a Világbank által támogatott gazdasági fejlődés következményeként általában nem oldódik meg a fejlődő országokban a szegénység problémája. Sőt, sok esetben a szegények ezeknek a programoknak nem a haszonélvezői, hanem a vesztesei. Meglehet az országok makrogazdasági mutatói javulnak és ez kedvez a külföldi működő-tőke befektetéseknek, a kölcsönöket a kormányok azonban csak nagy nehézségek árán tudják visszafizetni- sokszor úgynevezett adósságspirálba kerülve, hiszen ezeket a jelentős összegű kölcsönöket az általában amúgy is szegényes szociális, egészségügyi és oktatási kiadások lefaragása és a fizetések reálértékének csökkentése árán tudják csak visszafizetni!

Tehát lehet, hogy épülnek új utak, erőművek vagy gátak, de

ugyanakkor romlik az egészségügy, és az oktatás helyzete, vagy több adóterhet rónak a lakosságra. Ami a legkevésbé sem oldja meg a szegénység problémáját. Ez az elmélet Albánia esetében is megállhatja a helyét. Miáltal az ország gyakorlatilag teljes mértékben rá van szorulva külső forrásokra, így valóban nagy erőforrásokat vesz el ezek törlesztése, ami magyarázatot adhat arra, hogy az erőteljes gazdasági növekedés ellenére, miért olyan nagy még mindig a szegénység aránya, és a szociális ellátórendszerek valamint az oktatás fejletlensége. Viszont más részről például az adórendszer korruptsága is hozzájárulhat a bevételkieséshez, és ha hatékonyabbá válna az adóbevételek beszedése, pótlólagos források juthatnának a szociális szektorba. A gazdasági megalapozottság kérdése azonban nehéz feladat. Ugyanis ezen a téren azért van sok konkrét kézzelfogható eredmény, de ugyanakkor számos hátralévő feladat is. Számos közgazdász véleménye szerint az olyannyira támogatott kereskedelmi és pénzügyi liberalizáció sem indokolt a legtöbb esetben. Mivelhogy a kereskedelmi liberalizáció keretein belül elsősorban olyan termékeket liberalizálnak, melyek az USA exporttermékei – például pénzügyi és információtechnológiai eszközöket, tengerészeti-, építőipari termékeket, gépeket és berendezéseket, és nem olyanokat, amelyek kitörési lehetőséget biztosítanának a támogatott országoknak, így ez a stratégia is inkább kárára válik a szegény országoknak. Nem beszélve arról, hogy a közvéleményben mindez úgy visszhangzik, mintha az USA a szegény országokon keresztül támogatná inkább saját gazdaságát. Ezeknek az országoknak a szempontjából többnyire a mezőgazdasági és textilipari termékek liberalizációja lenne indokolt, amellyel növelhetnék exportbevételeiket. Meg kellene vizsgálni, hogy az egyes

- 61 -

országoknak, miben rejlik a komparatív előnyük, és melyek, azok a termékek, amelyekre ők specializálódhatnának. A kereskedelmi liberalizációnak, pedig ezekkel a termékekkel kellene elkezdődnie, és a Világbank és az IMF elképzelései ellenére egy lassú folyamatnak kellene lennie a védővámok fokozatos lebontásával.. Albánia export és import szerkezete a következő képet mutatja (2005) V. számú diagram:

Forrás: www.instat.gov.al Az USA érdekei az export és import igényeket nézve is megjelenhetnek. Mivel az USA legfontosabb behozatali cikkei; a kőolaj, a földgáz, az ipari és ásványi nyersanyagok, a papíripari termékek, a textíliák és élelmiszerek, Albánia ezen a téren is potenciális partnerük lehet. Ugyanis Albániának éppen ezek a termékek lehetnének a legjelentősebb exporttermékei, ha megnövelné a mezőgazdaság és az ipar hatékonyságát. A helyzet hasonló az USA kiviteli cikkeit illetően is; a gépek, berendezések, számítástechnikai eszközök, mezőgazdasági gépek, vegyipari termékek és hadifelszerelés mind olyan termékek, amelyek nagyon is jól eladhatóak az albán piacon. Tehát ilyen jellegű érdekek is felmerülhetnek. A

nem

kellően

átgondolt

ipari

és

mezőgazdasági

fejlesztésből

következő

környezetrombolásnak azonban sokszor a szegények a megszenvedői. A nagy beruházások – pl. erőművek, ipari üzemek, mezőgazdasági ültetvények, utak – építése közben sokszor megfosztják az ott élő lakosságot az életfeltételeitől és az eredeti munkalehetőségeitől, keveset törődve azzal, hogy ezek az emberek találnak-e vajon másik munkát.

- 62 -

Ez Albánia esetében is igaz lehet, ugyanis itt a lakosság 58% dolgozik a mezőgazdaságban, és mivel iskolázottságuk általában nem megfelelő más munkakörök betöltéséhez, az esetleges munkahelyváltozás problematikus lehet számukra. A Világbank és a Valutaalap másik vesszőparipája a gyors pénzügyi liberalizáció, ami szerintük elősegíti a külföldi működő-tőke beáramlását, és amely majd munkahelyeket fog teremteni. Azonban sok esetben a hirtelen tőkebeáramlás a valuta erősödését hozza magával, amely ugyan kedvező az importnak, de jelentősen megdrágítja az exportot, és ez rendkívül kedvezőtlen a szegény országok esetében (holland kórnak is nevezik ezt a folyamatot). Véleményük szerint a pénzügyi liberalizáció elősegíti a verseny és a magánszektor létrejöttét, amely ugyan emeli a szolgáltatások színvonalát és hatékonyságát, viszont ugyanakkor a verseny általában tönkre is teszi a gyenge hazai iparágakat, amelyek nem rúghatnak labdába a külföldi nagyvállalatok mellett. A szegénység felszámolásáról vallott elvekben az államszféra hirtelen kiszállása is megjelenik, mint a hatékonyság elősegítője. Azonban az államszféra hirtelen kiszállása még nem jelenti egyértelműen a magánszféra azonnali megjelenését. Legfőképpen azért nem, mert egyrészt a szegény országok intézményrendszere legtöbbször teljesen szervezetlen, elavult, és a célnak nem megfelelő, másrészt ezekben, az országokban a sokszor mértéktelenül burjánzó korrupció is gátat szab ennek a törekvésnek (maffia-kapitalizmus). A kudarc legfőbb oka, hogy a privatizáció általában előbb történik, mint a verseny szabályozása, mely megakadályozhatná a torzulásokat. A privatizáció legfőbb előnye a foglalkoztatottságra és a vállalatok hatékonyságára gyakorolt hatása. Azonban például az állami vállalatok privatizációja

a

szegény

országokban

kétségkívül

hatékonyságnövelési

célzatú

létszámleépítéssel is együtt jár, ami megint csak szembesít a munkanélküliségnek és a társadalombiztosítási rendszer elégtelenségének a problémájával. Tehát következésképpen levonhatjuk, hogy a fejlődő országokban a privatizációt az intézményrendszerek átalakításával kellene megelőznie, mely kiküszöbölhetné ezeket a problémákat és a nyújtott hitelek hatékonyabb felhasználását segítené elő. A pénzügyi liberalizáció hatásai Albániában is vitatottak. A KMT befektetéseknek valóban kedvező és így nő a munkahelyek száma, ami jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Azonban az exportdrágulás, mint következmény Albánia esetében is veszélyes, hiszen az ország így is túl nagy mértékben van rászorulva az importra (962 millió dolláros export / 3,42 milliárd dolláros import). Az exportbevételek kiesése pedig éppúgy

- 63 -

hozzájárulhat a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez, ahogyan ezzel ellentétben a KMT a növekedéséhez. Tehát megállapíthatjuk, hogy a pénzügyi liberalizáció kétélű fegyver, és erőltetése nagy körültekintést igényel. Az is igaz, hogy Albánia is azok közé az országok közé tartozik, ahol egyelőre nincs meg a megfelelő szabályozási- és versenykörnyezet a privatizációhoz. Amit mutat, hogy ugyan a privatizációs folyamat már a rendszerváltást követően megindult, azonban nagyon lassan megy végbe. A befektetők bizalma ugyanis még elég alacsony az országra nézve. A verseny erősödése való igaz a hatékonyság növekedéséhez járul hozzá, azonban Albánia esetében is veszélyes a hazai fejletlen iparágakra. Az a Bankot ért bírálat, miszerint a pénzügyi liberalizációt és a privatizációt a kormányzat és az intézményrendszer megreformálása nélkül hajtják végre, Albánia esetében nem helyénvaló. A Világbank ugyanis Albániában ezt a területet helyezte a prioritások legelejére, mert jogosan úgy véli, hogy ez minden fejlesztésnek az alapja. A korrupció ugyan még mindig hatalmas méreteket ölt, a Bank számos stratégiát dolgozott ki ennek csökkentésére (például a bíróság megreformálását, új jogszabályok bevezetését, új adótörvényt, az állami intézmények ellenőrzését…). Viszont a kormányzati reformoknak a hátulütője Albánia esetében is fennáll, miszerint

az

állami

intézmények

hatékonyságnövelési

célzatú

létszámleépítése

munkanélküliséget von majd maga után. A Bank ezt képzési programokkal kívánja mérsékelni

–

ami

mindenképpen

pozitív

a

részéről.

Még mindig nagy probléma viszont a szegénység túl nagy aránya.( túl sok a havi 51 és 31 dollárból élők aránya) A Bank PRSP (Poverty Reduction Strategy Plan) keretében viszont számos stratégiát dolgozott ki ennek csökkentésére. Azonban ahhoz, hogy Albánia fejlesztésének sikerét objektíven ítélhessük meg, azt a helyzetet, ahonnét Albánia indult a 90-es évek elején mindig figyelembe kell vennünk. A gazdasági fejlesztés kiindulási pontja ugyanis olyan alacsony szinten volt, amit európai mértékkel össze sem lehet hasonlítani. A hatalmas elmaradottság a gazdaság különböző szektoraiban, a kormányzati rendszer elégtelensége, a hiányzó termelőkapacitások mind olyan tényezők, amelyek rendkívüli mértékben befolyásolták ennek az országnak a fejlődési esélyeit. Való igaz, hogy még mindig nagy mértékű a korrupció, a tulajdonviszonyok rendezetlenek és sok a fennálló adminisztrációs akadály, ami ténylegesen megnehezíti a külföldi működő tőke beáramlását, azonban a Világbank 2006-2009-es stratégiájában ez a terület is külön helyet kap a legfontosabb prioritások között.

- 64 -

Ha mindezeket a tényezőket az elért eredményekkel együttesen vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy a fejlesztések – a kiindulási helyzethez képest – valóban sikeresek voltak. Azonban még nagyon hosszú az út, ami Albánia előtt áll.

III. Társadalmi konfliktusok: Sok közgazdász úgy tartja, hogy a Világbank progjamjai sokszor a társadalmi konfliktusok növekedéséhez is hozzájárulnak. Ennek legdrámaibb példája Ruandában a hutuk és tutszik közötti ellentét elmérgesedése, melynek kialakulásában valamilyen szinten a Világbank programjait is felelőssé tették. Ugyanis Ruandában a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap nyomására bevezetett gazdasági megszorító intézkedések is nagyban hozzájárultak az indulatok felfokozódásához. Leértékelték a nemzeti valutát. A magas importköltségek lefaragása érdekében pedig korlátozták az egészségügyi szolgáltatásokat, ami rövid időn belül a gyermekhalandóság növekedéséhez vezetett, amit fokozott, hogy ráadásul súlyos maláriajárvány és éhínség is kitört az országban. A hutu és tutszi lakosság közti ellentét elmérgesedése közel 1 millió embert halálához vezetett.

Ez egyike a legdrámaibb példáknak, azonban kevésbé tragikus példával számos más helyen lehet találkozni. Mint például Oroszországban, ahol a Világbanki hitelek nagy része kifolyt a korrupt vezetők kezei között, hozzájárulva a „kiskirályok” hatalmának növekedéséhez, és a vidéki lakosság még szegényebbé válásához, és habár megtévesztő a fényűzés és a csillogás az orosz nagyvárosokban-, ami a felső tízezer igényeit elégíti ki- reális képet az országról, akkor lehet kapni, ha az ember a vidéki településéket is látja. Ugyan az Albániáról szóló világbanki elemzések erről a területről nem írnak, viszont a táblázatokból egyértelműen kitűnik a vidéki és a városi lakosság közötti különbség növekedése. A vidéki emberek többnyire még mindig a mezőgazdaságból élnek, nincsenek munkahelyek, sokan nem taníttatják tovább a gyerekeiket közép- vagy felsőoktatási intézményben, hiányos az áram és ivóvízellátás, elégtelen az infrastruktúra… és még sorolhatnánk. Mindezek a tényezők viszont a városokban sokkal erőteljesebb javuló tendenciát mutatnak. Itt már több ember dolgozik a szolgáltató szektorban, több a munkahely, több ember jár közép- és felsőoktatási intézménybe, jobb az infrastruktúra. Azonban ha a vidéki területek fejlesztésére nem fordít kellő figyelmet a Világbank, könnyen kialakulhat egy olyasfajta aszimmetrikus társadalmi szerkezet, mint például Oroszország esetében.

- 65 -

IV. Környezeti katasztrófák: A jelenlegi ütemben és módon végbemenő gazdasági fejlődés maga után vonja a globális ökológiai

krízist.

Írja

Bruce

Rich.

A

Föld

elzálogosítása

című

könyvében.

A Világbank szavakban deklarált célja az, hogy a gazdasági fejlesztéssel - utak, ipari üzemek, erőművek építésével, a mezőgazdasági termelés növelésével, a kommunális ellátás fejlesztésével - segítse a szegény országok és a szegény rétegek gazdasági és társadalmi felemelkedését és csökkentse a gazdasági és a társadalmi egyenlőtlenségeket. Azonban a probléma szerinte abban rejlik, hogy a projekteket általában nem előzi meg a helyi természeti és társadalmi viszonyok megfelelő tanulmányozása, ezért a Világbank működésének sok esetben a környezetkárosodás a következménye. Az író szerint a Világbank közel ötven éves működése során „a természet kizsákmányolását, a Föld elzálogosítását segítette elő”. Rich szerint a nagy mezőgazdasági beruházások nem szolgálják a fejlődő országok hosszú távú felvirágoztatását. A nagy ültetvények telepítése során megbontják az évmilliók alatt kialakult természetes egyensúlyt. Az őshonos növényzetet kiirtják, a talaj pedig rövid idő alatt kimerül az intenzív monokultúrás növénytermesztés következtében, majd terméketlenné válik és lepusztul. A környezetrombolás ezért sok helyen migrációt váltott ki: összességében milliók vándoroltak el eredeti lakhelyükről. A földjükről elvándorolni kényszerülő, gyökértelenné váló emberek viszont többnyire csak a nagyvárosok nyomornegyedeiben tudnak letelepedni. A nem kellően átgondolt, erőltetett ütemű út- és vasútépítés következtében a civilizáció eljutott olyan helyekre is, amelyek eddig teljesen el voltak zárva a külvilágtól. Ez rövid idő alatt teljesen felforgatta az ott élő lakosság életvitelét, megbontotta az évszázadok vagy évezredek alatt kialakult társadalmi berendezkedésüket és tönkretette a környezetüket. Ráadásul olyan betegségek jutottak el hozzájuk, amelyek ellen nem voltak ellenállóak, így sok helyen a lakosságnak akár a fele is belehalt a mi számunkra aránylag könnyen leküzdhető fertőző betegségekbe, mint például influenzába. A könyv írója szerint a világbanki hitelek valójában a harmadik világ új gyarmatosítását segítik elő. A fejlesztésből származó hasznot a multinacionális vállalatok, és a helyi korrupt vezetőréteg fölözi le, de jut az előnyökből a fejlett országok lakosságának is, hiszen olcsón megtermelt árucikkekhez jutnak. A gazdasági előnyből egyedül a harmadik világbeli termelőknek

nem

j ut ,

akikért

állítólag

az

egész

program

létrejött.

A világbanki programokkal szemben több országban helyi kezdeményezésű környezetvédő mozgalom indult. Számos gazdaságilag fejlett ország környezetvédő szervezetei is támogatják

- 66 -

a fejlődő országok mozgalmait. Ugyan a Bank újonnan kinevezett igazgatói általában megígérik, hogy a Világbank ezentúl nagyobb hangsúlyt fektet a környezetvédelmi kérdésekre, azonban később nyilvánvalóvá válik, hogy a Világbank továbbra is érzéketlen maradt a környezeti, szociális és etnikai problémák iránt. „A világbanki kölcsönnel létesülő beruházások továbbra is károsítják a környezetet és a szegények gazdasági és társadalmi felemelkedését sem szolgálják.” A nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy a szegény országokban az utóbbi években is növekedett a rosszul táplált gyermekek aránya, valamint csökkent az oktatásra és a közegészségügyre fordított összeg is. A környezet állapota romlott, és a természeti erőforrások kizsákmányolása tovább folytatódott. Az én megítélésem szerint a környezetvédelem kérdése már túlmutat azon, hogy a Világbank tevékenysége jó-e vagy rossz. A fejlődésnek, a civilizációnak ugyanis ára van. Albániában úgy tűnik a szegénység felszámolása és a fejlődés mindentől előbbre való, és habár a Világbank tevékenységét gyakran úgy minősítik, mint ami nem veszi figyelembe a környezet védelmét, számomra az albán projektekből nem ez tűnik ki. A Bank a projektek végrehajtásánál minden esetben környezeti hatástanulmányt is készít, és külön alapból pénzt is nyújt a környezet védelmére és helyreállítására. Albániában eddig nem volt jelentősebb globalizáció, illetve Világbank ellenes tüntetés, és a környezetvédők aktivitása is meglehetősen alacsony.

- 67 -

Összegzés

A gazdasági növekedés, a jó makrogazdasági mutatók, vagy a befektetők bizalma az ország iránt a fejlődés egyik oldala. A még mindig nagyarányú szegénység és fejletlenség pedig egy másik, amiképpen a Világbank vezetőinek, illetve bírálóinak értékelése is a programokról. De vajon hogyan fest az egész, minden oldalt együtt véve? A fejlődésben elért sikerek vitathatatlanok. A makrogazdasági mutatók közelítenek az európai átlaghoz, sőt például a GDP éves növekedését vagy az infláció alacsony mértékét tekintve meg is haladják azt. Azonban az emberek életében nem biztos, hogy ezek a fontos dolgok. Az ország felében továbbra is a lakosság harmada az abszolút szegénységi küszöb alatt, havi 51 dollárnál kevesebből él. Napi több órás kimaradások vannak az ivóvíz és áram szolgáltatásban, sok helyütt nincsenek járható utak. Az emberek 25% külföldön dolgozik, sok az egyedül élő nő, gyermek, és idős ember. Nagy a munkanélküliség és még nagyobb a feketegazdaságban dolgozók aránya. A Világbank elemzéseiből az tűnik ki, hogy a vezetők pontosan látják ezeket a problémákat, Azonban egy intézménytől nem várhatunk csodákat. Kevés ember látja át, hogy a szegénység felszámolását valóban a kormányzat és az elavult intézményrendszer átalakításánál kell elkezdeni, különben a források szétfolynak a korrupt vezetők kezei között. Azonban ezek az átalakítások nem mennek egyről a kettőre, rengeteg időt, pénzt, energiát emésztenek fel, és az emberek sokszor túlságosan türelmetlenek, ami érthető, ha valakinek a saját hazájáról van szó. Viszont a Banknak teljesen igaza van abban, hogy fölösleges hatalmas összegeket a bizonytalanra folyósítani. Az én megítélésem szerint a Világbank nagyon is alaposan és körültekintően dolgozik. Elemzései rendkívül részletesek, mindenre kiterjednek. Néhol talán túlságosan is részletekbe menően, pont ezért elég nehéz volt ezek alapján dolgozni, és megfogni a lényeget a sok célkitűzés, számadat és stratégia között. Joseph Stiglitz A globalizáció és visszásságai című könyvét egy kissé túlzónak tartottam. Nyilvánvalóan igaz dolgokat ír, azonban rendkívül egy oldalú, túlságosan a negatív

- 68 -

eseményekre koncentrál. Sokszor egy kalap alá vette a Világbankot és az IMF-et, amit szerintem azért jobban külön lehetett volna választani, mert az IMF-nek jóval rosszabb a megítélése, mint a Világbanknak. Bruce Rich Mortgaging the Earth könyvét már korábban olvastam, minthogy ezt a dolgozatot elkezdtem írni, mert mindig is érdekelt a globalizáció és a környezetvédelem témája. Ez egy rendkívül érdekes mű, ami teljesen más oldalról mutatja be a globalizációt, mint ahogyan bármi, amit eddig olvastam. Érdekes kérdéseket vet fel; minthogy egyáltalán szükség van-e globalizációra vagy nincs – a szerző szerint nincs-, vagy hogy egyáltalán milyen negatív hatásai vannak a nemzetközi kereskedelemnek. Feszegeti azokat a környezetvédelmi kérdéseket, amelyekről ilyen mélységben általában nem beszélnek. Bruce Rich könyvével valamilyen szinten egyetértek. Én is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán nem is a Világbank, hanem maga a globalizáció folyamata valóban pozitív-e? Viszont a fejlődésre egyéb alternatívát, azt hiszem sem a szerző, és természetesen sem én nem tudok adni. Lehet, hogy Albániában nagyon pozitív, amit tett a Világbank, mert valóban csökkent a szegénység, munkahelyek teremtődtek, javult az életszínvonal, de milyen áron? Talán ez az a tényező, amit mindenki csak magának tud eldönteni. Viszont, ha azt tételezzük föl, hogy a globalizáció egy pozitív folyamat, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a Világbank ennek szolgálatában igenis jól végzi a tevékenységét. Hiszen valóban a kitűzött elveit követi; a gazdasági növekedést, a kereskedelmi és pénzügyi liberalizációt, a privatizációt, a külföldi befektetések ösztönzését, és ez által a szegénység csökkentését. Lehet, hogy más útjai is vannak a szegénység csökkentésének, de ez egy járható út. Ahol pedig kudarcba fulladt a Világbank tevékenysége, egyenként meg kellene vizsgálni, hogy miért. Számos oka lehet; a Bank hibájából éppúgy történhetett, mint a fogadó ország hibájából. Sok ilyen kudarcba fulladt projekt a 80’-as, 90’-es évekből való. Azóta a Világbank sok téren felülvizsgálta a tevékenységét. Albánia példáján jól bemutatható, hogy például, most már nagymértékben bevonja a helyi lakosságot - közgazdászokat, politikusokat, tanárokat, civil szervezeteket, külön elemzéseket készít a környezet védelméről, sőt külön forrást is különít el a környezet helyreállítására. Figyel arra, hogy a források felhasználása hatékonyan történjen, számszerű ellenőrző rendszert is dolgozott ki a felhasználás nyomon követésére. Egyre világosabbak a célkitűzései, és egyre pontosabb ezek megvalósítása. Tehát összességében megállapíthatjuk, hogy a Bank tevékenységét folyamatosan fejleszti, komolyan veszi bírálatait, igyekszik tanulni a hibáiból. Ez mindenképpen pozitív.

- 69 -

Hogyan végezhetné a tevékenységét másképpen? Adott már valaki a bírálói közül erre választ? Számba vette mindazokat a tényezőket, ami miatt a Világbank így végzi a tevékenységét? A hatalmas mértékű korrupciót, az intézményrendszerek alakalmatlanságát a hitelek korszerű felhasználására, vagy az iskolázatlan lakosságot? Munkám során, ahogyan egyre inkább elmélyedtem a Világbank tevékenységében, sok gondolat vetődött fel bennem a szervezetekkel kapcsolatban. Többek között egyfajta csodálat a vezetőség munkáját illetően, amilyen alapossággal kivizsgálnak minden egyes kérelmet, illetve projektet és egyáltalán azért, hogy létrehozták ezt az intézményt, mely azon kevesek közé tartozik, akik a világ legelmaradottabb régióinak problémáival mernek szembenézni, és felvállalni azt a feladatot, hogy az alapoktól kezdjék el a rendszerek átalakítását. De ahogyan elgondolkodtam ezen a részen, elgondolkodtam azon is, hogy a világ visszhangja miért gyakran negatív vagy teljesen néma az intézmény tevékenységét illetően. Erre a kérdésre a választ valószínűleg egymagam kevés vagyok megtalálni, azonban, nyilvánvalóan hozzájárulhat az, hogy a Bank azért mégiscsak amerikai, többnyire amerikai források működtetik, és ezért nyilvánvalóan Amerika külpolitikai érdekeit is szem előtt tartja. Hozzájárulhat a negatív megítéléséhez, ha megnézzük a fejlődő országok máig kritikus állapotát, amit az elmúlt évek függvényében nézve is csak nagy vonalakban lehet fejlődésnek nevezni. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a gazdasági fejlődés, és átalakulás egy hosszú folyamat, melynek valahol le kell rakni az alapjait, a Világbank-csoport pedig pontosan ezt teszi. A tevékenységét objektívan megítélni, pedig azt hiszem egyedül a történelem lesz képes.

- 70 -

Irodalomjegyzék: ™ Joseph E. Stiglitz: A globalizáció és visszásságai (Napvilág kiadó, 2003) ™ Brüll Mária: Nemzetközi pénzügyek és magyarországi kapcsolataik (Közgazd. és Jogi Kvk.,1993) ™ Bruce Rich: Mortgaging the Earth (Boston, MA : Beacon Press, 1994) ™ Endrey Antal: A disznófejű nagyúr (Boldogasszony Kiadó, 1996) ™ Bod Péter Ákos: A pénz világa, a világ pénze ( KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, 2001.) ™ Bankers with a Mission – The presidents of the World Bank, 1946-1991, (Oxford, 1996) ™ Novák Tamás: Albánia – Gyors növekedés kevés látható eredménnyel ™ Lőrincné Istvánffy Hajna: Nemzetközi Pénzügyek, (Aula, 1999) ™ Csáki György: Mit kell tudni a Nemzetközi Valutaalapról és a Világbankról? (Kossuth, 1988) ™ Jessica Hagen Zanker – Tha spatial migration of poverty, 2003 ™ www.worldbank.org ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ ƒ

Albania in Brief Country Assistance Strategy, 2006 Country Evaluation Strategy, 2005 World Bank Database, 2004 World Bank Annual Report, 1999 Economic and sector work:

Albania - Urban growth, migration and poverty reduction : a poverty assessment (English), 40071 Albania - Strategic policies for a more competitive agriculture sector (English), AAA18 Albania - Access to finance for enterprise sector (English), 42061 Albania - Restructuring public expenditure to sustain growth : a public expenditure and institutional review (Vol. 1 of 2) : Overview and policy options (English), 36453 Albania social insurance review (English), 37594

ƒ

Projects:

Albania - Emergency Road Repair Project (English), PID8779 Albania - Public Administration Reform Project (English), ICR488 Albania social insurance review (English), AB3434 Third Poverty Reduction Support Credit Project (English), 36524

™ ™ ™ ™ ™ ™ ™ ™

www.cia.gov - Általános adatok 2007-re www.instat.gov.al – Táblázatok, elemzések, általános adatok www.szie-kozgazdasz.atw.hu – Világbanki programok menete www. puska.index.hu – Tanulmány a Koszovói-válság hatásairól www.icegec.hu – Balkán Monitor www.ceinet.org/download/sef_2003/s4_Dashi.ppt. - ANIH Invest in Albania www.origo.hu – Privatizációs hullám Albániában

www.heritage.org – Index of Economic Freedom

- 71 -

Mellékletek:

I számú melléklet: Albánia általános gazdasági adatai 2000-2005 Albánia általános gazdasági mutatói (2000-2007) 2000

2001

2003

2005

2007

7,7

6,5

6,0

5,5

5,0

530,9

588,7

695,1

836,8

1118,8

3694,5

4102,4

5702,2

8379,0

11200,0

GDP / fő USD

1086,3

1329,0

1883,5

2550,0

5500,0

Foglalkoztatottság (ezer fő)

1068,0

1065,0

928,0

931,0

1090,0

Éves munkanélküliségi ráta (%)

16,9

14,6

15,0

14,2

13,0

Éves inflációs ráta (%)

4,2

3,5

3,3

2,0

3,0

Havi átlagbér (USD)

104,6

125,6

204,0

457,8

656,3

Minimálbér (USD)

42,0

55,3

106,0

154,6

184,5

Költségvetési hiány

-8,2

-7,9

-4,9

-3,8

-3,1

Államadósság (GDP %-ban)

71,3

66,8

60,7

54,9

53,7

29,4

25,8

20,7

16,8

15,5

143,7

143,5

121,9

99,8

98,8

132,6

128,5

137,5

124,2

122,9

-179,8

-245,2

-355,3

-453,7

-648,0

-821,0

-1027,0

-1336,3

-1553,6

-2458,0

156,6

230,7

157,4

212,6

389,0

Reál GDP növekedés Bruttó hazai össztermék (millió LEK) Bruttó hazai össztermék (Millió USD)

Külső adósság (GDP %-ban) Átlagos átváltási árfolyam (ALL/USD) Átlagos átváltási árfolyam (ALL/Euro) Folyó fizetési mérleg egyensúly (millió Euro) Kereskedelmi mérleg egyensúly (millió USD) Külföldi működő-tőke befektetések (millió Euro) Forrás:/www.instat.gov.al

- 72 -

II. számú melléklet: A beruházások és a GDP növekedése (1999-2007) A beruházások és a GDP növekedése (%) 60 százalék

40 Beruházások

20

GDP

07

06

20

05

20

04

20

03

20

02

20

01

20

20

19

20

99

-20

00

0

év

Forrás: Country Assistance Strategy, CIA World Factbook

III. számú melléklet: Az export – és importvolumen változása

Az export- és importvolumen változása (millió USD) 3233

3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0

1783 1121

Export Import

962 447

275

1999

2003

2007

Forrás: Country Assistance Strategy, 2005, CIA World Factbook

I. számú melléklet: Az adósságok összetétele százalékos összetétele (2004) Adósságösszetétel (2004) 149 36 IBRD+IDA IMF 677

Multilaterális Bilaterális

505

Magán Rövid lejáratú

75

97

Forrás: Country Assistance Strategy, 2005

- 73 -

V. számú melléklet: Aktív vállalkozások a gazdasági aktivitás, méret és jogi forma szerint: Aktív vállalkozások gazdasági aktivitás, méret és jogi forma szerint (1995-2004) Év 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Összesen

Gazdasági aktivitás Mezőgazdaság

163

17

17

18

19

30

31

38

85

58

Ipar

1510

432

240

312

323

503

561

641

1071

717

6310

Építőipar

800

226

107

187

137

189

157

207

212

317

2539

Közlekedés

1094

230

88

327

489

770

483

463

835

822

5601

Kereskedelem

5198

1209

605

1251

1856

2304

2216

2532

3853

5511

26535

Szolgáltatások

2832

685

574

595

786

997

1192

1406

2203

2178

13448

Összesen

11597

2799

1631

2690

3610

4793

4640

5287

8259

9603

54909

Mikro

10246

2482

1398

2446

3406

4555

4423

5113

8112

9512

51693

Méret Kis

773

213

132

156

147

177

146

126

121

72

2063

Közép

406

69

72

67

42

45

57

39

25

18

840

Nagy

172

35

29

21

15

16

14

9

1

1

313

Összesen

11597

2799

1631

2690

3610

4793

4640

5287

8259

9603

54909

Jogi forma Magánszemély

7498

1549

784

1769

2644

3593

3671

4168

7255

8167

41098

Jogi személy

4099

1250

847

921

966

1200

969

1119

1004

1436

13811

Összesen

11597

2799

1631

2690

3610

4793

4640

5287

8259

9603

54909

Forrás: Access to finance for enterprise sector, 42061, 2007/ 06/ 29

- 74 -

Rövidítések jegyzéke: AMBO – Albania-Macedonia-Bulgaria Oil Pipeline AMC – Albanian Mobil Communication APM – Albanian Partner for Microcredit BKT – Nemzeti Kereskedelmi Bank CAE – Country Assistance Evaluation CAS – Country Assistance Strategy DFID – UK Department for International Development DPS – Partia Demokratike e Shqipërisë - Albán Demokrata Párt EBRD – European Bank for Reconstruction and Development EMP – Environmental Management Plan ERA – Emergency Recovery Assistance GDS – Government Decentralisation Strategy GRD – Deneral Road Directorate GTZ – Deutsche Gesellschaft für Technische Zusammenarbeit IBRD – International Bank for Reconstruction and Development IDA – International Development Agency ICSID – International Centre for Settlement of Investment Disputes IEG – Independent Evaluation Group IFAD – International Fund for Agricultural Development IFC – International Financial Corporation IMF – International Monetary Fund KfW – Kreditanstalt für Wiederaufbau – Deutsche Bankengruppe MAFF – Mountain Areas Financial Fund MDG – Millennium Development Goals MIGA – Multilateral Investment Guarantee Agency NSSED – National Strategy for Social and Economic Development OFID – Opec Fund for International Development OSCE – Organisation for Security and Co-operation in Europe PIU – Project Implementation Unit PRSP – Poverty Reduczion Strategy Plan RDF – Rural Development Fund SPS – Partia Socialiste e Shqipërisë - Albán Szocialista Párt USAID – US. Agency for International Development

- 75 -