"Egy no budget sci-fit csináltunk" - Interjú Csátich Renátóval karcos | 2008. október. 01., szerda 00:00
Lelkes pécsi amatõrökbõl álló stáb 64 perces nagyjátékfilmet készített Szulamit címmel, melynek az ingyenes bemutatója október 1-én este 9-kor lesz az Apollóban. A Lynch-i beszédmódot használó sci-fi korszakos vállalkozás, mivel Pécsett hasonló körülmények közt és hosszúságban még nem készült film. A sors iróniája, hogy az egyik helyszín épp az az épület, ahol végül mégsem jön létre a pécsi filmstúdió. A filmrõl a rendezõvel, Csátich Renátóval beszélgettünk.
Lelkes pécsi amatõrökbõl álló stáb 64 perces nagyjátékfilmet készített Szulamit címmel, melynek az ingyenes bemutatója október 1-én este 9-kor lesz az Apollóban. A Lynch-i beszédmódot használó sci-fi korszakos vállalkozás, mivel Pécsett hasonló körülmények közt és hosszúságban még nem készült film. A sors iróniája, hogy az egyik helyszín épp az az épület, ahol végül mégsem jön létre a pécsi filmstúdió. A filmrõl a rendezõvel, Csátich Renátóval beszélgettünk. ILovePécs.hu: Mit kell tudnunk Rólad? A hobbirendezés mellett mivel foglalkozol? Csátich Renátó: Bajáról érkeztem Pécsre nyolc évvel ezelõtt, sokkakkal szemben nem az egyetem miatt. Sosem voltak ilyen ambícióim. Egy rakás helyen dolgoztam, sokfajta munkakörben - segédmunkás is voltam, könyvtáros is, éjszakás nevelõtanár is... ILP: Hogyan került nálad képbe a filmkészítés?
CsR: Mindig is szerettem a filmeket, szerettem moziba járni, ennyi elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a szerelem. Eldöntöttem, hogy filmezéssel akarok foglalkozni, aztán 2000-ben elvégeztem egy év alatt egy filmes szakképesítést Budapesten. Nem akartam és nem is tudtam volna Pesten maradni, bár voltak filmes ambícióim, de elég fiatal is voltam egyrészt akkor, másrészt tudtam, hogy hosszabb távon nem tudnám magam fenntartani. Aztán, mikor Pécsre érkeztem, megpróbáltam elhelyezkedni különbözõ tv-stúdióknál, tapasztalatszerzés miatt. Ambíciókkal akartam csinálni a dolgot. Aztán rájöttem, ha nem vagyok ambíciózus, akkor sokkal jobban tudok dolgozni. Az ember általában ott bassza el, hogy társadalmi státuszokban tudja magát csak elképzelni. Én soha nem voltam hivatásos filmes - csináltam 8 órában a saját melómat, és szabadidõben foglalkoztam filmezéssel. ILP: A Szulamit trailer-ében feltûnik egy "Control Stúdió" felirat, de ilyen stúdióról én Pécsett nem tudok. CsR: Mert a Control Stúdió nem egy hely, hanem egy egyesület. 2005 elején indult, azzal a céllal, hogy kialakítsunk egy önálló filmes mûhelyt, ahol a fimesek találkozhatnak, és amivel tudunk pályázni eszközökre, helyre, programokra. Mi csináljuk a Pécsi Rövidfilmestet, Szekcsõn meg a Képköznapok filmes alkotótábort. Nem azt az utat választottuk, hogy gõzerõvel csináljuk, inkább csak kevés programra utazunk, amiket igényesen próbálunk létrehozni. Eddig én voltam az elnöke, de mivel épp most készülök külföldre, Rumann Gábor veszi majd át a helyemet. ILP: Mesélnél a film hátterérõl? Hogyan jött az ötlet, hogy épült fel a munka mögötte, hogy valósítottátok meg az egészet?
CsR: Négy vagy öt éve kezdtük csinálni Dunaszekcsõn a filmes tábort. Itt el szokott készülni évente nyolc-tíz alkotás, idén Szulamit is köztük volt. Azért tudott addigra elkészülni, mert a forgatási helyszínek közt Szekcsõ volt az utolsó. Volt egy vagy két nap forgatás Pécsett, aztán további három Dunaszekcsõn, a munka további része utómunkázás volt, egészen mostanáig. Még az elmúlt napokban is pamacsoltam kicsit a filmen. ILP: Hogyan jött az ötlet? CsR: Az ötlet valamikor februárban fogant meg bennem, de nem tudnám megfogalmazni, minek hatására -
folyton tele van a fejem ötlettel, ez is köztük volt, aztán filmmé nõtte magát. Az volt a tervem, hogy a hagyományos filmek elemeit elegyítem ilyen home videós elemekkel. Nagyon szeretem a hagyományos, klasszikus filmeket, ugyanakkor a YouTube-on található, home videós, kiskamerás anyagokat is, megvan a sajátos hangulatuk. Filmkészítés szempontjából hagyományos értelemben vett filmet nem tudnék készíteni, celluloidban egyáltalán nem gondolkodom, de a mai technikával már egy HD kamera is meg tudja közelíteni azt a minõséget. ILP: A fogantatástól a megszületésig hogy alakult az ötlet sorsa? CsR: Februárban álltam neki megírni a forgatókönyvet Boglári Tamás jóbarátommal, akit addigra már felkértem arra is, hogy játsszon a filmben. Írtuk vagy 3-4 hónapig, abból alakult ki a film alapja. Teret akartam hagyni az improvizációnak, így a forgatókönyv tényleg csak vázként funkcionált, ugyanakkor az a váz hajszálpontosan meghatározott bizonyos elemeket a filmben - a többi improvizációs felületként mûködött. Idõközben megkerestem Kovács Ritát is az ötlettel - elõzõleg vele csináltuk közösen az Only Suckers videoblogot. Õt is érdekelte a filmezés, meg emellett színjátszással is foglalkozott, ezért rábólintott. Nekiálltunk Pécsett a volt szénmosónál forgatni, mielõtt kómaközpontot csinálnának a helyén, mert az a helyszín valami kurva jó. Utána jöttek a dunaszekcsõi helyszínek, mint már említettem is. ILP: Úgy határoztátok meg, mint sci-fit, én ehhez hozzátenném, hogy low budget...
CsR: Inkább no budget, ha már költségvetési kérdéseket feszegetünk. A tábor díja szolgált anyagi alapként, ha valamit fedezni kellett, de a stáb nagyobbrészt baráti szívességbõl meg buliból vett részt a forgatáson. ILP: Mit kellene nekem tudnom, ha ismeretlenül beülök a filmre? Mit mondanál el róla? CsR: Nehéz ügy, mert mind a trailer, mind a kis összefoglaló, amit írtam róla, egy nagy kamu. Parasztvakítás, marketingfogás - arra kell, hogy az emberek bejöjjenek megnézni. Mert alapvetõen nem arról szól, ami ezekbõl kiderül - sõt, nem is igazán foglalható össze pár mondatban, hogy mirõl szól, nincs szigorú értelemben vett sztori. Nekem sokkal fontosabb, lényegesebb a filmnyelv, mint a történet. Nem szeretem a lineáris történetmesélést, csak kivételes esetekben. A filmkészítés inkább nyelvrõl, nyelvi játékról szól, sztorit olyan
mértékben kell várni, amennyi kell ahhoz hogy mûködjön az egész film. Persze vannak fonalak, amiket fel lehet venni, és összefûzni. Valamilyen szinten az egész egy kirakós játék. ILP: Tehát ha beülök megnézni, arra számítsak, hogy a székhez szögeznek a képek?
CsR: Nem egészen, mert azért nem vagyok teljesen kép-párti sem. Ha nincs sztori, én nem hiszem hogy csak a képanyag elviszi a filmet. Teljesen nyilvánvaló, hogy kell valami, amibõl az ember fel tudja nézõként építeni a saját történetét. Valahol a kettõ közt balanszírozok, illetve próbálok. Biztos láttad a Mulholland Drive-ot vagy az Inland Empire-t. Eszemben sincs Lynch-hez hasonlítanom saját magamat, de én is azt a filmnyelvet próbálom beszélni, vagyis inkább gügyögni ebben a filmben. Történet azok esetében nincs, és nehéz konkrét dolgot mondani ilyen helyzetben. ILP: Ezek szerint próbálod megvezetni a nézõket? CsR: Ha a trailert megvezetésnek tekintjük, akkor igen, próbálom. Meg aztán ezek a nagy szavak: premier elõtti bemutató, szélesvásznú film - ezek is csak játékok a szabadsággal, mivel ha szabadon alkotsz, akkor bármit mondhatsz. Akik látták, azok közül már sokan fölhördültek, hogy "mi ez a szar?", nem értették a koncepciót, nem állt nekik össze az egész, kaotikusnak érezték. Persze volt olyan is, akinek összeállt. Én azt remélem, hogy sokan bekajálják ezt a fajta tálalást, és ilyen értelemben "meg lesznek vezetve". Ami messze nem azt jelenti, hogy nem tetszhet nekik maga a film. Várom a véleményeket, de azok nagyjából csak konkrétumokra vonatkozhatnak. Meg kérdéseket várok. Ha személyesen kapcsolatba tudsz lépni a filmmel, esetleg felmerül valamilyen kérdés, az már jó. Mondjuk, ha valaki megkérdez tõlem valamit a film kapcsán, akkor nem biztos, hogy tudok vagy fogok válaszolni. De kérdéseket kell tudni feltenni, a válasz nem mindig lényeges. ILP: Most hogy önállóan járja már útját a film, mit vársz tõle?
CsR: Alapvetõen semmit, illetve ha bármit, akkor azt, amit az elõbb is kifejtettem - hogy hasson a nézõre. Egyáltalán nincsenek merész elképzelések, mivel amatõr filmrõl van szó, körül is lengi a jó értelemben vett amatõrség. Hivatalos, kereskedelmi terjesztésbe nem kerül, csak fesztiválokra fogom beadni (ezek egyikére, az 55. Országos Független Filmfesztiválra, már be is válogatták a napokban - a szerk.). Persze, ha a Filmvilágban kapnék egy sort, amiben kifejtenék, hogy mekkora egy szar lett ez a film, annak örülnék, mert foglalkoztak vele. Ezen túl nem érdekel a kritika, maximum olyan tekintetben, hogy te, mint nézõ, vagy bárki más mit tud mondani. Egyébként meg egészen biztos vagyok abban, hogy rajtam kívül van még az országban legalább féltucat amatõr filmes, aki elõállhat hasonló anyagokkal. Aki kitartó volt, pénz nélkül nekiállt kiteljesedni filmben, csinált 10-20 rövidfilmet, annak elõbb-utóbb jön egy hosszabb alkotás. Bízom abban, hogy kicsit felduzzad az amatõr filmes színtér.
Hivatalos, szélesvásznú trailer
