Édes Anyanyelvünk A NYELVEK VILÁGÁBÓL ÁRA: 250 FT. 150 éve született Gárdonyi Géza. Székely Bertalan: Egri nõk (1867)

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU ÁRA: 250 FT

Édes Anyanyelvünk 2013. OKTÓBER

XXXV. ÉVF. 4. SZÁM A TARTALOMBÓL: Büky László: Kígyókõ, macskakõ, mennykõ

150 éve született Gárdonyi Géza

Málnási Ferenc: „Az ember arca a lélek virága” Emlékezés Gárdonyi Gézára Balázs Géza: Weöres örömzenéje Kemény Gábor: Szórendetlenkedõk Dóra Zoltán: Kupi Bognár Nándor: Heló! Szilvási Csaba: Nyelvi hibridek

Székely Bertalan: Egri nõk (1867)

É A

Váradi Tamás: helyesírás.mta.hu

És: Lénárd Sándor utazása, az év szavai (2012), OKTV, magyar nyelv (2013/2014), nyelvi játékok

Búcsúszavak Maróti Istvánról Nem lehet szavakat találni Maróti István búcsúztatásakor. Az utolsó idõkben is terveket, elõadásokat dédelgetett, amelyeknek kivitelezését már jó elõre vállalta. A kórházból küldött e-mailjeiben is biztosított róla, hogy „minden sorra kerül, annak rendje és módja szerint”, csak legyen túl az operáción, és akkor folytatjuk... Egy éve is van annak, hogy kérlelni kezdtem, ne siessen: lassúbb tempóban dolgozzon, ne ígérjen senkinek se többet, mint amit normális körülmények között, mértékletes erõ- és idõbeosztással elvégezni tud. – De ki fogja helyettem a többit megcsinálni? – fakadt ki. – Ha én nem teszem, vajon más megteszi-e majd azt, amit kell? Hol találunk ma valós értékekben gondolkodó, a magyar irodalomért lelkesen tevékenykedõ, nem kizárásos alapon válogató szervezõt, összekötõt, moderátort? Maróti István nyugtalansága, belsõ késztetése, cselekvõ dinamizmusa olyan légkört teremtett népszerû, elfeledett vagy éppen feledésbe burkolt írók, költõk és mûvészek körül, amellyel a magyar irodalomnak és mûvészetnek felbecsülhetetlen szolgálatot tett. Pótolhatatlan egyéniségévé vált az Irodalmi Múzeumnak, az Anyanyelvápolók Szövetségének, a Tokaji Írótábornak és a magyar múzeumoknak, kiállítóhelyiségeknek itthon és a magyarlakta tájakon egyaránt. Utazott, ha küldték, maga szervezett utakat, ha nem kapott hozzá segítséget, felkarolta azokat, akiktõl hivatalosan idegenkedtek – és nem sértõdött meg, amikor jó néhányszor meg kellett volna sértõdnie mellõzése, kirekesztése, elhagyatottsága miatt. A lét azonban nagy tanítómester, a sors csodálatos igazságtevõ, a karmája mindenkit elér, és általában ott és akkor bicsaklik ki az életünk, amikor a legkevésbé számítunk rá, s a dolgaink végképp rendben mennének. Maróti Pistát nem tudom elbúcsúztatni. Maróti Pista velem van. Még számos közös ügyet viszünk, amit haladéktalanul meg kell beszélnünk Ali éttermében kávé mellett! Hegyi Béla Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Budapest, 1910. augusztus 21.) a romantikát és az akadémizmust elegyítõ magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselõje. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1859-ben Drezdába ment, késõbb Münchenben tanult, itt festette elsõ jelentõs történelmi képeit. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott, freskófeladatai mellett fõként portrékat, nõi figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. 1887–89-ben a pécsi székesegyház, 1889–90-ben a tihanyi apátság, 1890–96-ban a Mátyás-templom több freskóját festette. Legszebb tájképei az 1880–90-es években készültek. Élete vége felé mindjobban lekötötték festõpedagógiai munkái. 1871-tõl a Mintarajziskola tanára, 1902-tõl pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Szadai házában emlékmúzeumot rendeztek be.

TARTALOM Hegyi Béla: Búcsúszavak Maróti Istvánról . . . . . . 2 Büky László: Kígyókõ, macskakõ, mennykõ . . . . . 3 Málnási Ferenc: „Az ember arca a lélek virága”. Emlékezés a 150 éve született Gárdonyi Gézára . 4 Balázs Géza: Miért érdekes? Weöres örömzenéje 5 Kulcsár István: „Visszaköszönõ” félreértelmezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Kemény Gábor: Szórendetlenkedõk. . . . . . . . . . . . 7 K. G.: Kevesebb, mint testõr . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Dóra Zoltán: Kupi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Dr. Makra Zsigmond: Csehpimasz . . . . . . . . . . . . . 8 H. Varga Márta: Miért berzenkedünk a hatékonytalan ellen? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Sz. Györffy Sarolta: Drágám . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Domokos Klaudia: Tilos[]az Á – avagy: aki á-t mond, mondjon a-t is! . . . . . . . . . . . . . . . 10 Buvári Márta: Szálkák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Elek Lenke: Magyarul kevésbé ízlenének? . . . . . . 11 Bognár Nándor: Heló! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Berényi Zsuzsanna Ágnes: Lengyel, magyar, két jó barát... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Kovács József: Mit látnak szemeink? Utcai, bolti, sajtóbeli „helyesírásunk” . . . . . . . . 13 Szilvási Csaba: Nyelvi hibridek . . . . . . . . . . . . . . . 13 Balázs Géza: Humanista köztársaság a Nyugat anyanyelvén. Lénárd Sándor utazása . 14 Wacha Imre: Nyelvünkrõl, nyelvünkért . . . . . . . . . 15 Angyal László: Nyelvhasználat – nyelvtudomány – nyelvmûvelés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Balog Lajos: Félrevezetések – ráadásul . . . . . . . . . 16 Váradi Tamás: helyesírás.mta.hu Helyesírási tanácsadó portál . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Visszhang: Sine ira... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 B. G.: „Dolgozni... érdemes!” Wacha Imre vallomása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Hujber Szabolcs összeállítása: www.manyszi.hu . . 20 Hírek – tudósítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Keresztrejtvény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Új szavak, kifejezések (76.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 OKTV, magyar nyelv, 2013/2014. . . . . . . . . . . . . . . 24

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA Megjelenik évente ötször – februárban, áprilisban, júniusban, októberben és decemberben – a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak a támogatásával. Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége Felelõs kiadó: Juhász Judit Felelõs szerkesztõ: Grétsy László Szerkesztõség: Balázs Géza [email protected], Kemény Gábor [email protected], Hujber Szabolcs (titkár) hujberszabolcs@ gmail.com Szerkesztõbizottság: Balázs Géza, Bencédy József (elnök), Grétsy László, Heltainé Nagy Erzsébet, Hujber Szabolcs, Juhász Judit, Kemény Gábor A szerkesztõség címe: 1053 Budapest, Károlyi u. 16.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu (vagy: www.anyanyelvápoló.hu) Villámposta: [email protected] Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.). Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél. E-mail: [email protected] Fax: 303-3440 Információ, reklamáció: 06 80 444-444 További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt. és Könyvtárellátó Kht. Ára: 250 Ft. Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai a lapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják. Tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasoknak: 1500 Ft/év. Belépési nyilatkozat kérhetõ: Anyanyelvápolók Szövetsége, 1053 Budapest, Károlyi u. 16. Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula Lapunk kiadását az Emberi Erõforrások Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap, a Consequit Csoport, a Magyar Fejlesztési Bank segíti. ISSN 0139-0457 (nyomtatott) ISSN 1588-0311 (online) Nyomdai elõkészítés: Opticult Bt. Nyomás: mondAT Kft.

Egy kis magyar mûvelõdéstörténet

Kígyókõ, macskakõ, mennykõ Nemrégiben új burkolatot kapott annak a kisvárosnak a fõtere, amelyben lakom. A mûvelet nem ment könnyen, a macskakövekkel számos baj volt, vagy a minõségük volt rossz, vagy a lerakás nem sikerült, sajnálatos módon a végeredmény városképi szempontból meglehetõsen kifogásolható, amirõl persze nem a kövek tehetnek, hanem a jó szándék, amellyel egy bizonyos helyre vezetõ út is ki van kövezve. A macskakövek zöme Nógrádból származott. Somoskõ várának látogatásához az ún. szocializmus idején a határõrségen lehetett engedélyt kapni, hiszen a ma már nem létezõ Csehszlovákiához tartozott. Amikor másodszor jártam Somoskõújfaluban, az országhatár rozsdás drótkerítésének nyílásán nyugodtan át lehetett sétálni, határõrség sehol… Akkoriban már, a kerítéshez hasonlóan, a szocializmus építménye is rogyadozott. Mondanom sem kell, hogy a XIII. század közepén vagy végén épült vár milyen állapotban volt. Sajnálatos módon helyreállítása több éve abbamaradt. Hajdan ebben a várban ismerkedett meg Balassi Bálint Annával (Ungnád Kristóf feleségével); jeles versét Anna nevére 1578-ban írta. Somoskõ várát egy vulkáni kúpon építették föl a környék bazaltjából. A bazaltkõ még a harmadidõszakban, a pliocénban keletkezett, e kõzetbõl áll a Nógrád megyei Medves-fennsík. A hajdani vulkántevékenység Somoskõnél 30–40 m magas hatszögletû bazaltoszlopokat emelt, hasonló bazaltorgonákat lehet megcsodálni a Szent György-hegyen is (a Balaton északi oldalán). A hatszögletû oszlopok anyagából épült Somoskõ vára. Útburkolásra ezeket az oszlopokat 10–12 cm élméretû kockákra vágták. A Medves-vidék bazaltját régóta bányásszák, 1880-ban Jansen Adolf nyitott bányát, és a környéken késõbb is számos kõfejtõ volt. Nevezetes volt a macskalyuki bánya, amelybõl Bécsbe, Budára, Pestre és az ország számos helyére szállítottak kiskockakövet. Ez a bánya is a trianoni békeszerzõdés után került mai országhatárunkon túlra. A macskalyuki bányának és a környék mintegy húsz bányájának fejtõibõl származó követ bányanedves állapotban alakították különbözõ méretû kockákká, ami egyik oka volt a jó minõségnek, tudniillik ebben az állapotban pontosabban hasítható a kõzet. A kiskockakövet többnyire kétsoros átkötésben rakták le az útépítõk – volt négy- és hatsoros átkötés is – cosinus görbére

hasonlító ívben. A jól megalapozott és elkészített út hosszú ideig szolgált. A mai közlekedésnek azonban nem felel meg a kockaköves út, hiszen nem eléggé egyenletes, ha nedves, a gépkocsik gumiabroncsai könnyen megcsúsznak rajta. Ezért 1960-tól számos helyen aszfaltra, esetleg betonra cserélték. A macskaköves út- vagy utcaburkolat ma már védendõ: hozzátartozik egy-egy település régi városrészének történelmi arculatához, a belvárosokban ezért igyekeznek visszaállítani a tereken és az úgynevezett sétálóutcákban. A macskakõ név mellett sokszor macskafejkõ fordul elõ – német mintára: a „Katzenkopfstein” (a mai németben „Kopfstein”) fordítása lehet a magyar szó. Már 1300 utánról van adat a szóra mint helynévre: „quod idem in monte Machkakw”, ez a már említettem Macskakõ. Hasonló a Farkas-kõ (a Bükkben), a Kecske-kõ (Gyöngyöspata mellett), a Szarvaskõ (falunév Hevesben), a Csókakõ (falunév Fejér megyében). Ezek onnan erednek, hogy a hegyeket, sziklacsúcsokat és más helyeket a rajtuk gyakran látható állatokról nevezték el. Nem doromboló szobacica a névadó, hanem az erdeinkben egyre ritkább, védelem alatt álló vadmacska (Felis silvestris). A macskakõ szó, amely tehát ’kiskockakõ’ jelentésû, a német minta mellett a macskalyuk(bánya)i kõ vagy a macskabányai kõ kifejezésbõl is származhat. A magyar nyelv szóvégmutató szótára a macskakõ mellett még egy olyan kõ utótagú összetett szót tartalmaz, amelynek elõtagja állatnév. Ez a kígyókõ, amelyet a magyar néphit szerint Szent György-nap elõtt, esetleg nyáron 50–100 kígyó fúj össze feltartott fejjel az erdõk napsütéses helyein. Sípoló hangjuk messzirõl hallható. A kõ elõször csupán köpet, majd egyre nagyobb lesz, és megkeményedik. Alakja golyóra vagy tojásra emlékeztetõ, némelykor lyukas. Népünk a régiségben gyógyító erõt tulajdonított az ilyen kövecseknek, hasonlóképp a középkor embere drágakõ-terápiával is gyógyított. Úgy vélték, a kígyókõ szerencsét is hoz, megakadályozza a rontást. Aki erszényében kígyókövet tart, sohasem fogy ki a pénzbõl. Más praktikák is fûzõdnek e mágikus tárgyhoz: dagadt tõgyû tehénen és más háziállaton meghúzogatva jól el lehet adni a jószágot a vásárban; ha valaki a szájába veszi, láthatatlanná válik. A szántáskor az eke által kifordított kõbaltákat vagy más kõeszközöket népünk az égbõl hullott kõnek tartotta, úgy vélték, hogy a villám szilárd test, vagy összetévesztették a meteorittal. Az efféle, a régiségben mennyütõkõ (’mennybõl ütõ kõ’) néven is elõforduló mennykõ szintén mágikus erejû: kelést, daganatot, gyulladt testrészt háromszor kell vele körülkeríteni a gyógyítás érdekében. Remélem, az olvasó nem küldi rám mindezek után a ménkût, ha mégis, Petõfitõl vennék bátorságot: „Van-e mostan ollyan legény, A ki fél, Ha a mennykõ jár is ott a Fejénél?” Büky László

Elõfizetési felhívás Lapunk bármely postahivatalban elõfizethetõ. Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai – tagdíjfizetésük idõtartamában – a lapot illetménylapként a megjelenés napján levélszekrényükben megkapják. Hogy a 2014. évi számok is megérkezzenek, kérjük, idõben rendezzék tagdíjukat. A tagdíjat elsõsorban banki átutalással kérjük rendezni. Számlaszámunk: 11705008-20132015. A Közlemény rovatba írják be: Tagdíj, 2014. Ha nincs lehetõségük átutalásra, kérésükre sárga csekket küldünk. Ennek igénylése: [email protected]. A tagdíj: 2000 Ft/év, tanulóknak, nyugdíjasoknak: 1500 Ft/év.

Édes Anyanyelvünk 2013/4.

3

„Az ember arca a lélek virága”

Emlékezés a 150 éve született Gárdonyi Gézára Gárdonyi Géza (1863–1922) költõ, regényíró, újságíró, pedagógus, az MTA tiszteletbeli tagja. Életmûve átmenet a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századi Nyugat-nemzedék szecessziós, szimbolista stíluseszménye között. Népiskolai tanítóként eltöltött éveinek fénylõ emlékáradata az 1898-ban – 115 éve – megjelent Az én falum címû novellagyûjteménye. Történelmi regényei: Egri csillagok (1901), A láthatatlan ember (1902), Isten rabjai (1908), lélektani regénye az Ida regénye (1920). Ady Endre „a magyar Dickens”-nek nevezte, mások „a magyar Tolsztoj”-nak. Gárdonyi szerint „A néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sors megalázza…”, de ezt is feljegyezte: „Az írónak úgy kell dolgoznia, mint egy egyiptomi balzsamozónak: be kell balzsamoznia a mesét az örökkévalóságnak”. Ilyen mese, ragyogó tükröcske a Bûntárgyalás címû írása. A Bûntárgyalás egyetlen jellemzõ helyzetet emel ki egy régi, falusi iskola tanulóinak életébõl: egy tanítási napon két diák, Marci és Jancsi összekülönböznek, de a tanító bácsi kibékíti õket. Ezt részletezi, ezért novella. Birtokos személyjeles „lobbot vetett szavak (a keze, az orra, a helye, szomszédjaival, a lelkéMarci szeme” nek, a szeme, a foga, dugóját…) segítenek a szövegértésben. Az író névelõ nélküli szavakkal mutatja be Marcit, aki új irkát vett, Koszó Jancsit, a padtársát, majd határozott névelõs szavakkal ír róluk (a keze, az orra, az idõ, az iskolába, a nagy vászontarisznya, a tanítás elõtt, a vászontarisznyába…), így vezetve be minket is a szöveg világába. A vászontarisznyából azonban egy táblát, egy nagy fanyelû bicskát, egy könyvet és egy tekercs madzagot, egy tollszárat kotor elõ – tudjuk meg az író határozatlan névelõs mondataiból. Személyragos igékkel meséli el a történetet: vett, hozta, kicsípte, járt, ért, töltötte, fölkeltek, kiáltottak, értettem, elõmunkálta, kettévágta, odanyújtotta. Jelentéstani elemként elõször az ellentétes szavakat említsük: Mindenki beszélhet… – csak kiáltania nem szabad. Jancsi … eleven, kis barna gyerek… – Marci komoly és nyugodt vérû. … hárman is elkapják elõle az új irkát… – Marci mind a háromszor visszarántja az irkát. Felsorolással szerzünk tudomást arról, hogy mit hozott Marci a tarisznyájában az iskolába: egy táblát, egy bicskát, egy könyvet, egy birsalmát, egy tekercs madzagot, végül egy tollszárat. Felsorolással tudjuk meg azt is, hová lottyant a tinta: az irkán fekete Balaton, az almán fekete gyöngy, a tarisznyán fekete Tisza, Duna, Dráva, Száva. Csöpög mind a négy folyó a padlóra. Szó- és mondathiány jellemzi a szövegben Marci vallomását, de Jancsi szavaiban is szerepel az izé töltelékszó, s utána a leírt szövegben a három pont. Mi volt Marci bûne? Lobbot vetett Marci szeme, képen teremtette Jancsit… És a Jancsié? Jancsi megfordult, hirtelen fordult, ahogy szokott, megtaszította Marcit… Hányszor is szerepel a bûn szó a szövegben? Az olvasó elfogadhatja a tanító ítéletét, elgondolkozhat azon, hogy bár itt tárgyalás folyik, ítélet nincs, kibékülés azonban igen. A diákok pedig elgondolkozhatnak, hogy szeretnének-e ebbe az iskolá-

4

ba járni, esetleg nekik is volt vagy van ilyen jóságos tanító bácsijuk, tanáruk. Az elbeszélõ szövege a szereplõk párbeszédével váltakozik. Szövegköziség segíti a megértést: történelmi hõs, Zrínyi Miklós képe szerepel a vásárolt irkán, földrajzi ismereteket idéz a Balaton, a Tisza, Duna, Dráva, Száva folyónevek. Az egész szövegen végigvonuló bûn, annak elkövetése, következménye, tárgyalása, a kibékítés, a birsalma kettévágása és megosztása mind-mind bibliai parancsolatokra utal. A szöveg magyar nyelvû, mai, szépirodalmi alkotás. Stílusa is szépirodalmi. A Hén aztán… hén aztán … pofon h … vágtam… Nem h. … Bánom h. szövegrészben a hangok és a jelentés nélküli szavak hûen idézik Marci hebegését, elképzeljük, hogy miközben „szemébõl könnyek görögnek”, el kell mondania, mit tett, számot kell adjon tanítójának a bûnérõl. Jó hangzású szavak vezetik az olvasót az iskolába, az olvasó is beül egy padba, esetleg megnézi az új irkát is, s a birsalmához õ sem mer nyúlni… Ám hirtelen rossz hangzású szavak sorakoznak, feszültség lepi el az olvasmányt, hallgatjuk a tanító bácsi figyelmeztetõ szavait, s amikor Marci bûnbánattal megcuppantja Jancsi arcát, az olvasó is nyugodtabban várakozik, s a dombon, a keresztnél újra jó hangzású szavakat olvashatunk a két gyerek megbékélésérõl. A jelentéssûrítõ összetett szavak is segítenek a szövegértésben: irkavétellel, vászontarisznya, hétesztendõs, báránybõr, tintásüveg, egyszeregyet, birsalmához, sorrendben, akasztófa, kocsiúton, kettévágta. Érdemes megemlíteni Gárdonyi néhány igéjét: (A vászontarisznya) ide-oda lóbálódott, (Marci az iskolába) belódul, (Jancsi) licseg-locsog, (a rátekintõnek) a szeme közé kaffant, (Marci a báránybõrsatyakot) begyûri, (a dugó éppen akkor) cuppant ki, (a tinta) kilottyant, (a gyerekek a tanító szobájába) bekocognak, (A fiú szemébõl könnyek) görögnek, (Marci Jancsi arcát) megcuppantja, (Marci) elõmunkálta (a birsalmát)… A szöveg szóképei, nyelvi képei: Az irka sárga volt, mint a citrom. A keze piros volt, mint a mályva. A gyerekek beszélgetnek, mint az emberek; a szeme közé kaffant, mint a kutya szokott kaffantani a légyre; mindent tud, mint a püspök; Állnak elõttem, mint a latrok szoktak az akasztófa alatt. Egy szólásra is felfigyelhetünk, amely Marci hirtelen hangulatváltozását jelzi: A következõ pillanatban lobbot vetett Marci szeme… Olyan szavakat, szókapcsolatokat is idézhetünk, amelyek nem szóképek, de képszerûek, az olvasó elolvasva maga elé tudja képzelni, mit is olvasott: Jancsi licseg-locsog a szomszédaival; Marci komoly és nyugodt vérû; Az iskola csöndes a visszafojtott izgalomtól; Aki az arcot megüti, a lelket üti meg; A lélek Istenbõl való részünk: örökkévaló! A szöveg mondatai közül a tanító és a gyerekek párbeszédében szereplõ rövid mondatoknak stílusformáló szerepük van. De Gárdonyi mondatairól hallgassuk meg Hatvany Lajost: „… mondata meleg, lassan lélegzõ emberi kebelhez hasonlatos, melynek szó-bordái alatt a szív hevesen dobog”. A novella verbális, több igei állítmányt tartalmazó szöveg, az író beszédébe a szereplõk egyenes beszéde szövõdik. Gárdonyi-idézettel kezdõdött ez az emlékezés, a végére is egy idézet kívánkozik: „Minden mûnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelt a szívekben.” Talán a Bûntárgyalás és a hozzáolvasott kisebb novellái (Március, Gólyák, méhek, kislibák, A gyerekek, Boriska, A tulipán, A parasztleány stb.) megismerése után Gárdonyi regényei is belopják tanulóink szívébe azokat a tanításokat, amelyeket néptanítóként adott át kisdiákjainak, s a mûvek elolvasása mellett szívesen látogatnak el majd Agárdpusztára és Egerbe is, ahol emlékmúzeum várja õket. Málnási Ferenc


Miért érdekes? Weöres örömzenéje

Mélyén zene A kísérletezgetés, játék a titka Weöres Sándor gyermekverseinek. Számos alkalommal elmondta, hogy soha nem akart gyermekverset írni, a „gügyögés” távol áll tõle. Egyszerûen arról van szó, hogy a nyelvvel való játék a gyermek sajátja, a gyerekek jobban és gyorsabban megértik, megszeretik. Weöres csak kísérletezett, s utólag jött rá, hogy ez mennyire tetszik a gyerekeknek, több versét felépítése, hangzása, ritmikája vagy éppen témája alapján utólag minõsítette át gyermekverssé. Nem lenne nagy meglepetés, ha kiderülne, hogy sok gyermekverse „mélyén” nem is nagyon a gyerekeknek szóló üzenet áll... A Bartók suite ciklusból a közismert „Csiribiri csiribiri...” kezdetû (egyébként több változatban létezõ) Varázsének címû (mindenki által gyermekversnek vélt) költeményt értelmezik altatóversnek, varázslóversnek (gyógyítóversnek, pl. Bognár Tas), erotikus varázslásnak (Vadai István, F. Kovács Ferenc); Nagy L. János a vers dallamát a Mágnás Miska operettkuplé-betétdalával hozza összefüggésbe; míg Weöres lakonikusan megjegyzi, hogy egy vásári kikiáltószöveg hatására írta. Egy vers többnyire komplex alakzat, sõt: mintázat. Ezt Weöresnél legjobban a zenei szerkesztés mutatja meg. A Weöres-versek egy része konkrét zenei alapon áll, elénekelhetõ. Más részükben is fölfedezhetõ a költõ-zeneszerzõ (komponista), s a versek nem egyszerûen verbális kódként „olvashatók”, hanem úgy fogadhatók be, mint a zene. Több Weöres-versrõl kiderítették már zenei (ritmikai) elõdjét. Nevezetes példája ennek a mindenki által ismert, fülbemászó dallamú Õszi éjjel / izzik a galagonya... kezdetû vers, valamint az Árokparton / üszkös a fadereka... kezdetû vers, hiszen mindkettõ egy elsõ világháborús katonanóta dallamát követi (Országúton hosszú a jegenyesor...), ahogy azt Nagy L. János metrikai-ritmikai képlettel is példásan kimutatta. A Magyar etüdök ciklusba tartozó versek mintegy kétharmada (Weöres által megjelölve) dallamra (ad notam) íródott, de elõszeretettel zenésítették meg mások is õket, pl.: (4) Fut, robog a kicsi kocsi... (Kaláka), (36) Tekereg a szél... (Sebõ Ferenc). Jó, hogy vannak daktilusok Oka lehet annak, hogy a versformák között a daktilust tartalmazók a memóriánkban sokkal erõteljesebben, „mélyebben” és könnyebben rögzülnek. A szó görög eredetije konkrétumra, az ujj ízületeire utal. Vagyis konkrét, szemléleti háttere van a daktilusnak. Memoriális élményét talán a daktilusban benne rejlõ „felpörgés” okozza. A daktilus (nevének hangzásában is benne van: hosszú – rövid – rövid: – È È, régi magyar neve: lengedi) tartja fenn könnyen Petõfi Sándor Szeptember végén („Még nyílnak a völgyben a kerti virágok...”) vagy József Attila Hexaméterek címû versét („Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már...”). A daktilusos építkezés Weöresnél is megfigyelhetõ, pl. a Széjjel az erdõ... kezdetû versében: Széjjel az erdõ szélesség, –ÈÈ––––– arra keringnek a méhecskék, –ÈÈ–ÈÈ––– Nyáron a kertem nyájasság, –ÈÈ––––– benne szaladnak a kismacskák. – È È – È È – – – Tökéletes szabályosságot, szimmetriát mutat az idõmértékes ábrázolás. Ezt a daktilusos kezdetû szabályos verset az ismétlõdés és az ellentét sokfélesége, többszintûsége fogja össze: a rímek és fordított (ferde) rímek, palatális-veláris (magas-mély) szembenállások. Nagy L. János így elemzi: „minden


egyes sor eleje ritmikailag azonos daktilus, de a folytatás kétféle: a -ság/-ség fõnévképzõs, hangzásukban ellentétes fõnevek páratlan sorai csupa hosszú szótaggal folytatódnak, a kicsinyítõképzõs (ugyancsak magas-mély hangrendi ellentétes) sorok pedig újabb daktilust és molosszust [három hosszú versláb. B. G.] hoznak. A rímek páros rímek, ellentétben a ritmikával, hangzásuk pedig hangrendben megfelel a rímelésnek. A hangzásban a páratlan sorokban alliteráció erõsíti a hangrendi magas-mély zengést, a párosakban pedig keresztezõdõ hangrendi ellentétek csengését olvassuk: arra – keringnek / benne – szaladnak. Ilyen módon a párhuzamos szerkesztés uralja a négy sort (szintaktikailag és palatáris-veláris hangzásban, rímekben), a ritmika pedig finoman árnyalja.” Valóban olyan, mint egy apró részletekben, több hangszerre komponált zenemû. Szerkezetileg így ábrázolhatnánk: párhuzamok, rímek: szélesség // méhecskék nyájasság // kismacskák párhuzamok, fordított rímek: szélesség >< nyájasság; széjjel >< nyáron méhecskék >< kismacskák; arra >< benne A zeneiség, a zenei anyanyelv õsibb, mint a verbális. A verbális anyanyelvben csökött módon jelen vannak még a zeneiség kellékei, ezért nevezzük õket „az élõszó zenei eszközeinek”. Ám a költészet, a választékos, szép beszéd, különösen a „dallamos” beszéd és leginkább nyilvánvaló módon a költészet felmutatja az egykori, teljesebb zenei világot. Örömelv Bár minden alkotásra, különösen mûalkotásra jellemzõ, Weöres verseinek túlnyomó részében föltûnõ az „élvezetes struktúrák” (Fónagy Iván mûszava) léte és hatása, s nyomukban az „örömelv” érvényesülése. Azt már korábban fölvetették, hogy a forma tartalomkifejezõ, a pszichoanalitikusok továbbvitték azzal, hogy a struktúrák a jelentésen túl önmagukban is hordozzák az örömelvet, amely leginkább a feszítés-oldás fizikai képletével illusztrálható. A feszítés-oldás (másként: tenzió-detenzió) természeti és emberi (lelki) mûködés, alapelv. Az oldás (feloldódás) pedig örömöt jelent. Weöres pontosan ezt ragadja meg (Egybegyûjtött írásainak bevezetõjében): „Célom nem a gyönyörködtetés... [...] Mást akarok: eleven áramot sugározni, melytõl megrázkódik az ösztön, érzelem, ész, képzelet, szellem, az egész lény; ne csak az ember olvassa a verset, a vers is az embert. Átvilágítani és felrázni óhajtlak, hogy átrendezhesd magadat zárt, véges, egzisztenciális énedbõl nyitott, szociális, kozmikus, végtelen énné.” S itt a keleti filozófiák hatására belép a boldogság, az öröm kérdése is. „Amíg az emberek egymás nélkül és egymás ellen kívánnak örülni, számtalan lemondásra és öncsonkításra kényszerülnek; de mihelyt egymásban sokszorozzák örömeiket, nincs több okuk aszkézisre, mint a boldog szeretõknek.” A világ egy része a beat-korszak óta szinte vallásos áhítattal fordul a „kelet” világa, filozófiája felé. Weöres Sándor – bár járt Keleten, pontosabban: Kínában – elsõsorban a keleti kultúrák költészetének ismerete, valamint a magyar nyelvben rejlõ törvényszerûségek nyomán jutott el a mindennapiságunkat meghaladó emberi boldogság, cél, értelem megértéséig, érzékeltetéséig. Felhasznált irodalom: Ferencziné Ács Ildikó, 2008. Weöres és a gyermekköltészet. A Vörös Postakocsi, 2008/nyár: 50–68. Fónagy Iván, 1990. Gondolatalakzatok, szövegszerkezet, gondolkodási formák. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest. Nagy L. János, 2003. A retorikus nyelvhasználat Weöres Sándor költészetében. Akadémiai Kiadó, Budapest. Weöres Sándor, 1981. Egybegyûjtött írások. Negyedik, bõvített kiadás. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest. A Weöres Sándor születésnapján, a WS100 konferencián A Magyar Nyelv Múzeumában elhangzott elõadás írott változata.

5

„Visszaköszönõ” félreértelmezések Újságot olvasva, rádiót, televíziót hallgatva az ember nap nap után találkozik tévesen értelmezett, vagyis nem a saját helyükön használt szavakkal, kifejezésekkel. Az alábbiakban csak néhány tucat olyat említenék, amellyel nem egyszer és nem kétszer találkoztam, hanem amely jóformán „visszaköszön”. A jogi ismeretek hiányából származik például az a gyakori közlés, hogy a rendõrség elejtette a vádat, vagy hogy a bíróság vádat emelt. Pedig vádat csak az ügyészség emelhet vagy ejthet, a rendõrség a legjobb esetben is csak megszüntethet egy bûnvádi eljárást a korábban meggyanúsított (de nem megvádolt!) személlyel szemben. Rendszeresen összetévesztik az õrizetbe vételt és az elõzetes letartóztatást. Holott az õrizetbe vétel maximum 72 óráig tartó rendõri kényszerintézkedés, míg az elõzetes letartóztatást – az ügyész javaslatára – csak a bíróság rendelheti el. Az ítéletet mindig a bíróság hozza meg, amely törvénykezik, mégpedig ama törvények alapján, amelyeket a törvényhozás (a parlament) fogad el. Gazdag ember lennék, ha annyi forintom volna, ahány esetben még országgyûlési képviselõktõl is hallottam összetéveszteni ezt a két fogalmat. A katonai ismeretek hiányáról tanúskodik az, „a betyárt a pandúrral amikor a löveget kilövik. összekeverni Az ugyanis nem lövedék, logikai bukfenc” hanem maga az ágyú, amelybõl kilövik. „Klaszszikus” hiba a géppisztoly helyett golyószórót írni. A géppisztoly pisztolylõszerrel mûködõ, könnyû, sorozatlövõ fegyver, amelyet például a terrorelhárítók nyakában láthatunk, és amellyel akár futtában is lõhet a kommandós. Jóllehet az is derekasan szórja a „golyókat”, a golyószóró mégis más: tulajdonképpen egy könnyûgéppuska-fajta, amelybõl rendszerint letámasztva, fekvõ testhelyzetbõl lõnek. Sok tollforgató hiszi, hogy a katonai ugyanaz, mint a harcászati vagy a hadászati. Holott ez három különbözõ fogalom. Valójában katonai minden, ami összefügg a katonasággal. Ilyen például a katonai lexikon is, amely szerint a harcászat „a hadmûvészet elméletének és gyakorlatának alkotórésze, a harc elmélete és gyakorlata..., amely a hadászathoz viszonyítva alárendelt szerepet tölt be”. (Idegen szóval: taktika.) Ezzel szemben a hadászat „a hadmûvészet része, annak legfontosabb területe..., a legfelsõ hadvezetés gyakorlati tevékenységének területe”. (Idegen szóval: stratégia.) Vannak például rövid hatótávolságú, harcászati, és vannak földrészközi, hadászati rakéták. Csakhogy vigyázzunk (ezek összekeverése is szabványhiba), mert a repülõgépeknek hatósugaruk van (ez az a legnagyobb távolság, amelyre elrepülhetnek úgy, hogy még maradjon elegendõ üzemanyaguk a támaszpontjukra való visszaéréshez), a rakétáknak viszont – amelyek Isten õrizz, hogy oda térjenek vissza, ahonnan indítják (hibás kifejezéssel: kilövik) õket – hatótávolságuk van. És ha már a hadászati (stratégiai) rakétáknál tartunk: az Egyesült Államok és a Szovjetunió már a SALT-tárgyalásokon megállapodott abban, hogy számukat nem növelik tovább, befagyasztják. Ebben az esetben beszélünk e fegyverfajták korlátozásáról. Késõbb, az úgynevezett START-szerzõdésekben kötelezték magukat a szuperhatalmak arra, hogy megsemmisítik meglévõ támadó jellegû hadászati fegyvereik (rakéták, repülõgépek) egy részét, vagyis csökkentik a már meglévõk számát. Békésebb rendeltetésûek náluk azok a

6

(hordozó)rakéták, amelyekkel a mesterséges (vagy mû-) holdakat a pályájukra juttatják. Vannak, akik ezeket mûbolygónak nevezik, ami súlyos tévedés. Igaz, elvben létezhet mûbolygó is. De az olyan mesterséges égitest, amely a Nap körül kering, ellentétben a Föld körül keringõ távközlési, kém- stb. mûholdakkal. Még a katonaságnál maradva: gyakran nevezik fegyvernemeknek a haderõnemeket. Pedig – mint Odesszában mondják – ez két nagy különbség. Tudományos meghatározás helyett: fegyvernem például a (gépesített) lövészcsapatok, a tüzérség, a páncélosok, a légideszantcsapatok, míg haderõnem a szárazföldi csapatok, a légierõ, a tengerészgyalogság, a haditengerészet. És ha már itt tartunk: ki hinné, ám tény, hogy a tengerész és a matróz nem egy és ugyanaz? Gyakran olvashatunk arról, hogy elsüllyedt egy hajó, x számú matróz a vízbe fulladt. Ilyenkor jogos a gyanú: csak matrózok fulladtak a vízbe, altisztek és tisztek egyáltalán nem? A hadiflottában ugyanis a „közlegényt”, vagyis a rendfokozat nélküli haditengerészt nevezik matróznak, a kereskedelmi flottában õ a betanított munkás (tehát nem navigátor, nem elsõ tiszt stb.). Más szavakkal: minden matróz tengerész (vagy legalábbis folyami hajós), de nem minden tengerész matróz! Makacs következetességgel nevezik a médiában a kémkedést (hírszerzést) kémelhárításnak, az elhárítást pedig kémkedésnek. Holott a betyárt a pandúrral összekeverni logikai bukfenc! Hiszen több, mint nyilvánvaló, hogy a hírszerzõ (kém) feladata a kémkedés, míg a kémelhárító azért kapja a fizetését, hogy elhárítsa, megakadályozza ezt a tevékenységet. A jelek szerint hiányosak az ismeretek a vallások, az egyházak terén is. Különben nem említenék a katolikus papot tiszteletesként, ami a protestáns lelkésznek a címe, megszólítása, és fordítva: a protestánst tisztelendõnek, ahogyan viszont egy katolikus lelkészt illik titulálni. Aztán: manapság gyorsan terjedõ divat az egyházfi szót a lelkész szinonimájaként használni. Igaz ugyan, hogy a lelkész az egyház hû fia (sõt, újabban olykor leánya is), mindamellett az egyházfi nem papi személy, hanem lényegében protestáns templomgondnok, olyasmi, mint a katolikusoknál a sekrestyés. Azt sem árt(ana) tudni, hogy más a mise (katolikus), és más az istentisztelet (protestáns), továbbá, hogy hitközségrõl csak zsidók esetében beszélhetünk, a keresztyén (protestáns) és a keresztény (katolikus, ortodox) felekezeteknek gyülekezeteik, egyházközségeik vannak. Az ortodox keresztény, röviden ortodox pontosan ugyanaz, amit nálunk görögkeletinek is neveznek. A görögkeletit a médiában elõszeretettel tévesztik össze a görög katolikussal, holott az utóbbi egyház hívei (nevezik õket unitusoknak is) a pápát elismerõ katolikusok, bizonyos liturgikus és egyéb sajátosságokkal (pl. papjaik nõsülhetnek). Az egyháztörténet hiányos ismeretérõl tanúskodik az a gyakran visszaköszönõ tudatlanság, amikor a hivatal packázásait elszenvedõ állampolgárról azt írják, mondják, hogy Canossát jár. Holott Canossát az jár, aki bûnbocsánatért esedezik, vezekel, ahogyan azt IV. Henrik német császár tette VII. Gergely pápánál Canossa várában. Az imént említett állampolgárral viszont képletesen a kálváriát (a kínok útját) járatják meg, mint Jézus Krisztussal az evangéliumokban. Végsõ soron az egyházzal hozható összefüggésbe a szürke eminenciás kifejezés is, amely egyre sûrûbben szerepel a szürke kisegér, a dolgát tevõ kisember értelemben. Pedig a névadó Richelieu bíboros igazán nem volt annak nevezhetõ. XIII. Lajos király roppant befolyásos embere volt, aki már-már maga igazgatta Franciaországot. A szürke eminenciás tehát a háttérben meghúzódó, valójában azonban a hatalmat egészében, de legalábbis részben birtokló személy. Kulcsár István


A magyar szórend, azt mondják, szabad, de ez a szabadság nem azt jelenti, hogy a szavakat, morfémákat összevissza lehet dobálni, hanem azt, hogy a nyelvi elemek sorrendje árnyalatos pontossággal tükrözi közlésünk tartalmát, logikai viszonyait. Pontosabban: tükrözheti, ha figyelünk és ügyelünk erre. Sok évtizede olvasom a sportnapilapot és benne az ilyen mondatokat: „A kipattanó [labda] Arszicshoz került, aki balról, tizenkét méterrõl lõtt mellé”; „[A labda] Klein lábáról került Hakolához, õ pedig jobbal kilõtte a bal alsó sarkot”. Ezek a mondatok nyelvtanilag a szó szoros értelmében véve nem hibásak, mégsem kifogástalanok, mert olyasmit emelnek ki, ami a közlés voltaképpeni értelme szempontjából másodlagos: azt tudniillik, hogy a játékos tizenkét méterrõl lõtt mellé, illetve hogy a labda Klein lábáról került ahhoz a játékostársához, aki végül is a gólt szerezte. Az effajta, ún. nyomatékos szórendû mondatok itt nem szükségesek, mert a tényállást a nyomatéktalan szórend fejezné ki pontosabban: „A kipattanó labda Arszicshoz került, aki [még jobb lett volna: és õ] tizenkét méterrõl mellélõtt”; „A labda Klein lábáról Hakolához került, õ pedig jobbal a bal alsó sarokba lõtt” (a kilövi a sarkot kifejezéssel nem tudok megbarátkozni, de ez most mellékes). A lényeg ugyanis az, hogy a csatár mellélõtt, illetve hogy a labda odakerült az egyik játékoshoz, és az a kapuba talált. A fenti példák végsõ soron csak az árnyalatnyi pontosság követelményét szegik meg, a most következõk viszont már súlyosabban vétenek a szintaxis, a nyelvtanilag korrekt mondatszerkesztés szabályai ellen. A Fõvárosi Híradóban, a budapesti önkormányzat „információs mellékletében” arról olvashatunk, hogy közel tíz éve tart a margitszigeti domonkos apácakolostornak és környékének felújítása. „A látogatható romkertben lévõ maradványok több korszak építkezéseit bemutatják.” Erre már felkapja a fejét a kényesebb nyelvérzékû olvasó, mivel az idézett mondatnak van nyomatékos eleme, a több korszak építkezéseit (vagyis nem egyét, hanem többét), ezért az igekötõnek el kellett volna válnia igéjétõl: „A látogatható romkertben lévõ maradványok több korszak építkezéseit mutatják be.” Ha viszont beiktatjuk az is kötõszót a tárgy mögé, megmaradhat az igekötõ-ige sorrend: „… több korszak építkezéseit is bemutatják.” Mind a kettõ jó, csak az elfogadhatatlan, ami a lapban megjelent. Az igekötõnek a hangsúlyos mondatrész utáni el nem válása már a szakmai nyelvhasználatban is érezteti hatását. Ezt olvashatjuk például egy doktori értekezés nyilvános vitájára szóló meghívóban: „A jelölt értekezése és tézisfüzete az alábbi címeken megtekinthetõ.” Pontosabban: nemcsak ebben az egy meghívóban, hanem mindegyikben, hiszen az értekezés és a tézisek internetes lelõhelyének megadása kötelezõ tartozéka az ilyen szövegeknek. A szabályos szórend természetesen ez lett volna: „A jelölt értekezése és tézisei az alábbi (internetes) címeken tekinthetõk meg.” Ha pedig nem akarjuk kiemelni a helyhatározót, változatlan maradhat az igekötõ és az ige sorrendje, de az állítmánynak elõbbre kell kerülnie: „… megtekinthetõk az alábbi címeken”. Azt, hogy a szórendi finomságok iránti érzéketlenség mennyire terjedõben van, jól mutatja, hogy már a legnépszerûbb internetes lexikonban, a Wikipediában is elõfordul. Azt írják valakirõl, hogy „1934-ben elvégezte a szegedi jogi akadémiát, majd 1934-ben Tel-Avivban a helyi Palesztinai Kommunista Párt megalapításában közremûködött”. A fentiek értelmében ezt így kellett volna megfogalmazni: „1934-ben közremûködött a helyi Palesztinai Kommunista Párt megalapításában”, vagy ha a képes helyhatározónak kiemelt nyomatékot akarunk adni (amit egyébként nem tartok szükségesnek), ez lett volna a szórendileg szabályos megoldás: „… majd 1934-ben Tel-Avivban a helyi Palesztinai Kommunista Párt megalapításában mûködött közre”. Látjuk tehát, hogy ha a határozóra nyomatékot teszünk (mert hangsúlyozni akarjuk), akkor a közremûködött állítmány


elõtagja, az igekötõi szerepû közre- az ige mögé kerül. Ezért nem helyesek az alábbi internetes címek: Magyar rendezõ közremûködött a Metallica 3D-s filmjénél; Többmilliós pályázati forrás odaítélésében közremûködött az ÜDE-KUNSÁG Egyesület; Mesejátékban közremûködött a Haramia!!! Mindegyikben hangsúly esik a határozóra (írhattam volna így is: a határozóra esik a hangsúly), ezért az állítmányban fordított szórendet kell alkalmazni: Magyar rendezõ mûködött közre…; Többmilliós pályázati forrás odaítélésében mûködött közre…; Mesejátékban mûködött közre… Hogy ezeknek a szórendi jelenségeknek van-e közük más szórendi, pontosabban „morfémarendi” újdonságokhoz, egyelõre csak sejthetõ, de nem bizonyítható. Például az ilyenekhez (a napisajtóból): „A 68 éves Tarja Halonen asszony kétszer öt évig volt elnök [ti. Finnország köztársasági elnöke], többször nem újraválasztható”; „a lényeg a másképp gondolkodók, a nem hozzájuk tartozók, az alattvalói láncba nem beállók eltávolítása mindenhonnan”. Ha én lennék annak a lapnak az olvasószerkesztõje, ez jelent volna meg: többször nem választható meg, illetve az alattvalói láncba be nem állók (egyébként ez enyhe képzavar is, de hagyjuk). Persze a szórendi finomságok mérlegelésére a fogalmazás hevében nem mindig jut idõ. Vegyük az utolsó példát a saját házunk tájáról! Lapunk ez év júniusi számának kéziratában mind a három szerkesztõ kezén átment ez a mondat, mégis így maradt: „2012-ben a Magyar Szemiotikai Társaság A test szemiotikája címmel rendezett konferenciát, amelynek anyaga hamarosan ugyanezzel a címmel megjelenik.” Csak a korrektúrában szántuk rá magunkat arra, hogy a szórendet így módosítsuk: „… amelynek anyaga hamarosan megjelenik ugyanezzel a címmel”. Ha azonban nagyobb fontosságot tulajdonítottunk volna annak, hogy a kötetnek ugyanaz lesz a címe, mint a konferenciának, akkor ehhez a megoldáshoz kellett volna folyamodnunk: „… amelynek anyaga ugyanezzel a címmel hamarosan megjelenik”, sõt: „… amely hamarosan ugyanezzel a címmel jelenik meg”. Ezt azonban nem éreztük indokoltnak, ezért a három változat közül az elsõ jelent meg a lapban. Hogy ezek a zavarok, pontatlanságok csak a figyelem lazulásából következnek-e, vagy valamely megindulóban levõ változási tendenciának az elsõ megnyilvánulásai, azt ma még nem tudhatjuk, nem is a mi dolgunk, hogy megmondjuk. A nyelvmûvelõ (Balázs Géza szerkesztõtársam találó metaforáját kölcsönvéve) csak kapuõr, aki jelzi, hogy valami szokatlan, valami eddig nem ismert jelenség lépett be anyanyelvünk épületébe. De ha indokoltnak véli, megálljt kiált és helyesbít, mint mi is tettük az idézett mondat esetében. Elvégre a kapuõr attól õr, hogy nem enged be mindenkit. Más szórenddel: hogy mindenkit azért nem enged be. Kemény Gábor

Kevesebb, mint testõr A Helyi Téma címû lapban valaki helyreigazítást kér azzal a korábban ott megjelent állítással szemben, hogy õ az egyik parlamenti párt vezetõjének testõre volna. Arról van csupán szó, hogy „2009 nyarán egy tömegoszlatás során én magam is igyekeztem védeni – a testi épségemet veszélyeztetve – az õ személyi épségét, amelyrõl most közreadok egy képet”. Természetesen nem a politikus személyi épségérõl közli a képet (hogyan is lehetne egy elvont fogalomról fényképet készíteni?), hanem arról, hogy éppen védi, védelmezi õt. A kétértelmûséget az amely és az ami vonatkozó névmás fölcserélése okozza. Félreérthetetlenül: „… igyekeztem védeni az õ személyi épségét, amirõl most közreadok egy képet”. Még jobb lett volna kapcsolatos mellérendeléssel: „… és errõl most közlök (is) egy képet”. Ezt azonban nem neki kellett volna tudnia (õ nem elsõsorban a magyar nyelvtanban erõs), hanem a lap olvasószerkesztõjének. Akinek viszont ez (lenne) a dolga. K. G.

7

K up i Egy rádiós jegyzetemben (Tetten ért szavak, 2013. április 26.) szóltam a felnémeti Kupi ragadványnévrõl. A cikk felolvasásakor Balázs Géza kollégám bevezetõként megjegyezte, hogy ezúttal nem a német eredetû kupleráj ‘bordélyház’ jelentésû szó rövidítéssel és kicsinyítéssel képzett alakjáról lesz szó, ugyanis az említett ragadványnév valószínûleg a szláv, pontosabban az orosz êóïèòü ’venni, vásárolni’, illetve a ïèòü ’inni’ igékre megy vissza. A két szó egybeesése csupán véletlenszerû. Így hát felejtsük el a kupit, és vizsgáljuk meg a Kupi ragadvány-, illetve családneveket. Köztudomású, hogy a ragadványnevet mindig a közösség (település, iskola, katonaság) adja. A falvakban leginkább azért, mert több azonos családnevû ember él ugyanazon a településen, és a ragadványnév – harmadik névelemként – pontosabbá teszi az adott személy azonosítását. A szóban forgó ragadványnév keletkezésérõl, a névadás indítékáról Nagy Ernõ (Kupi) festõmûvésztõl, az egri tanárképzõ fõiskola egykori tanszékvezetõjétõl kaptam hiteles adatokat. E szerint a család egyik õse az I. világháború után a faluban letelepült orosz hadifoglyoktól vásárolt pálinkát, illetve vodkát. A falubeliek gyakran hallhatták az orosz êóïèòü ’venni, vásárolni’, illetve a ïèòü ’inni’ jelentésû igéket, s ezért ragasztották rá a Kupi ragadványnevet. S mivel a család leszármazottai között is sok volt a nagyivó, a ragadványnév öröklõdött. Késõbb megtudtam, hogy a Kupi – elsõsorban a Dunántúlon – nemcsak ragadványnévként, hanem családnévként is él. Ez a családnév sincs rokonságban a kupi köznévvel, hanem feltehetõleg a Veszprém megyei Kup helynév -i képzõs származéka. Az internetrõl 48 nevet sikerült letöltenem. Ezek közül 43 családnév, 5 pedig ragadványnév, de lehet, hogy némelyik névmagyarosítással jött létre. Ragadványnévként viseli Reiki Attila székesfehérvári, Béldeki Gergely pilisvörösvári, valamint

Csehpimasz Nagyanya korban lévõ hölgyek emlékeznek manapság arra, hogy az õ anyjuk, nagyanyjuk valaha csehpimaszt sütött. A cseh tolka a Monarchiában talkerli, tarkedli néven is szerepelt, nálunk leginkább az említett csehpimasz névvel illették. A régi szakácskönyvek elmondták, hogy ez tejes, tojásos kelt tésztából forró zsírban kisütött fánkféle. (Más recept szerint burgonyából is készülhetett.) Itt természetesen nem azért említettük, hogy receptet adjunk az érdeklõdõ háziasszonyoknak. Felötlik bennem egy régi szerkesztõm emléke: „Jó, írjon errõl két flekket, de találjon neki valami blikkfangos címet!” Nos, a Csehpimasz kétségtelenül blikkfangos (figyelmet felkeltõ) cím, de mégsem pusztán ezért került e kis írásnak az élére. A tarkedlisütõbõl dalmahodó (felhasasodó) ínycsiklandó fánkot ugyan érezhetjük pimasznak, de hihetõbbnek vélem, hogy ez a név inkább a csehekkel szemben érzett antipátia nyomán született. Míg a csehpimasz névrõl csak vélelmezhetõ a cseheket dehonesztáló felhang, addig a csehül áll hangvétele és jelentése egyértelmû: aki úgy van, olyan állapotban van, mint egy cseh, az bajban van, esetleg beteg, rosszul áll a szénája. Így a magyarok. És a csehek? A prágai villamoson két utas összeszólalkozott. Egyikük, aki egyre emeltebb hangon próbálta meggyõzni társát, végül belátva, hogy hiába erõlködik, legyintett: Na, mintha

8

Kukoró István perkupai lakos. A Kopa, Kupi névrõl csak feltételezem, hogy ragadványnévrõl van szó. Egy Kárpáti (Kupi) János nevû SzT-tisztnek lehet, hogy Kupi volt az eredeti neve, a Kárpáti pedig névmagyarosítással keletkezhetett, de titkosszolgálati fedõnév is lehetett. Ezek után azt vizsgáltam, hogy hogyan oszlik meg a Kupi családnév lakó-, illetve születési hely szerint. A következõ adatokat találtam: dunántúli: 22, budapesti: 6, nyíregyházi: 1, külföldön született, és ott is él: 1; nincs feltüntetve: 13. Ebben a kimutatásban csak a családnevek szerepelnek, a ragadványneveket nem vettem figyelembe. Mint az adatok mutatják, a név viselõinek több mint a fele a Dunántúlról származik. Nagy a valószínûsége, hogy a családnév a már említett Veszprém megyei Kup helynévbõl alakult. A település neve Kiss Lajos szerint egy cseh eredetû családnévre megy vissza. Meg kell jegyeznem, hogy Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája címû munkája rámutat arra, hogy nem minden -i végzõdésû családnév helynévi eredetû, mert az -i lehet birtokjel is, és ebben az esetben például apanévi eredetû (vö. Miklósi, Péteri). Úgy vélem azonban, hogy a Kupi családnév csakis a fent említett helynévbõl származhat, *Kup apanév ugyanis nem létezik. A Kupi családnév Hajdú Mihály említett munkájában nem található, de megjegyzem, hogy Farkas Tamás szíves tájékoztatása alapján Hajdú Mihály népesség-nyilvántartásában 506 fõ viseli ezt a családnevet. Mivel az internetes találatok adatai szerint családnévként többségében a dunántúli származásúakra jellemzõ ez a név, úgy vélem, innen terjedhetett el, feltehetõen a népesség belsõ mozgása, migrációja révén. A fentiekbõl kitûnik, hogy a most bemutatott Kupi családnév és ragadványnév nem függ össze. A családnév nagy valószínûséggel helynévi eredetû, a ragadványnév ellenben szavajárásra, illetve szokásra vezethetõ vissza. A kupleráj szóval való etimológiai rokonságukat pedig csak tréfás szófejtésnek tekinthetjük. Dóra Zoltán

egy magyarral beszélne az ember! Közkeletû ugyanis a cseheknél a következõ szólás: být z neèeho Maïar: valamitõl magyar, azaz nem ért valamit. Folytathatjuk, van bõven mivel... Ismeretes a cseh nyelvben a mad%ra kifejezés, ez két mondásban is szerepel: Magyar módra tör-zúz, illetve: Ügyetlen, ostoba ember. Káromkodik, mint egy magyar, szokták mondani. Magyar betegsége van, mondják arra, aki lusta. Említettük, hogy a cseheket (egyesek) alkalmasint pimasznak tarthatták. Melyik nemzet mennyire pimasz – nem hisszük, hogy ennek a mérésére kínálkoznék objektív módszer. Valamelyik újságunk a harmincas években támadást intézett a cseh szellem ellen annak kapcsán, hogy megjelent egy írás, amely a cseheket különbnek tartotta más népek fiainál. Legyen szabad idéznem erre egy kis viccet, amit egy prágai lapban olvastam: Ha az angol hangosan kiabál, Ha a német harsányan nevet, Ha a cseh ostoba képet vág: Biztos, hogy mindnyájan csak színlelnek. Vajon a magyar pimaszabb a csehvel, vagy a cseh a magyarral? Dr. Makra Zsigmond


Miért berzenkedünk a hatékonytalan ellen? A szavak sorsa meglehetõsen kiszámíthatatlan. Megjelenésükkor – újszerûségük, szokatlanságuk következtében – általában ritkán találnak megértõ fogadtatásra. Nyelvérzékünk berzenkedik, tiltakozik ellenük, és általában csak akkor békülünk meg velük, amikor már beilleszkednek a megszokott szavak közé. Pedig az új szavak nem okvetlenül elvetendõk, megítélésük dolgában nem szabad csak (hitelesnek gondolt, tehát talán szubjektív) nyelvérzékünkre vagy pillanatnyi hangulatunkra hagyatkoznunk. Mostanság mintha különösen zavarná egyes ismerõseimet és kollégáimat a mára már divatszóvá avanzsált hatékonytalan melléknév. Többek szerint ilyen szó nincs is a magyarban, annak ellenére sem, hogy mind a beszédben, mind az írott nyelvben meglehetõsen gyakran találkozni vele. A sajtóból és az internetrõl összegyûjtöttem egy csokorravalót a kérdéses melléknevet tartalmazó mondatokból, pl. Egy londoni elemzõ úgy látja, hogy a görög állam hatékonytalan...; A Malév évi mínusz 24 milliárd forintos mûködése kiemelkedõen hatékonytalan vállalatot jelzett; A hatékonytalan kommunikáció tipikus esete a passzív ember, aki kerüli az összetûzéseket és a véleménykülönbségek révén kialakuló konfliktusokat…; Íme, 7 dolog, amitõl teljesen hatékonytalan leszel a munkában… Leszögezhetjük, hogy a hatékonytalan melléknév mind szerkezetileg (a bázisige két melléknévképzõt tartalmaz: hat + -ékony + -talan), mind szemantikailag (’nem hatékony’) – legalábbis a rendszer szintjén – szabályos. Ebben az írásban azt próbálom megfejteni, vajon miért idegenkedünk tõle. 1. Az egyik ok valószínûleg az lehet, hogy melléknévi alapszóból csak ritkán jönnek létre fosztóképzõs melléknevek. Ezek között akadnak ugyan egészen régiek, a 14–15. századból adatolt szóalakok is (pl. boldogtalan, elégtelen, igaztalan, tisztát(a)lan), az újabb képzések létjogosultságát azonban sokan – a közismert elõzményekkel való teljes alaki és szerkezeti azonosság ellenére – megkérdõjelezték, furcsa, szokatlan, szabálytalan vagy éppen felháborító újdonságnak, torz szóalkotásnak minõsítették. A nyelvújítás idején keletkezett -ó, -õ és -(j)ú, -(j)û képzõs melléknevek fosztóképzõs származékai (pl. felel-õ-tlen, önáll-ó-tlan; valószín-û-tlen) ellen egykoron például a Magyar Nyelvõr folytatott ádáz küzdelmet (jórészt hiába). A legharcosabb nyelvmûvelõk egyike azzal érvelt, hogy „a fosztó képzõ, mint amely a tõszóban rejlõ fogalomnak a nemlétét fejezi ki, nem járulhat olyan melléknevekhez – ideértve az igenevet is –, amely ugyanazon fogalomnak az ottlétét, meglevõségét fejezi ki [tehát ellentétes, ily módon összeférhetetlen képzõk találhatók egymás mellett – beszúrás tõlem, H. V. M.]. Ilyen melléknévképzõk az igék után ragadó -ánk/-énk, -ákony/-ékeny, -ó/-õ és a nevekhez járuló -s, -ú/-û. A fosztóképzõvel ezek együtt nem mûködhetnek” (Joannovics György: Hibás szók és szerkezetek. Magyar Nyelvõr 1880: 320–4).


Legutóbb (a 20. században) elsõsorban a komolytalan, ébertelen, õszintétlen fosztóképzõs melléknevekkel kapcsolatban merült fel a kérdés, vajon van-e létjogosultságuk. Szabályosságuk, hagyományos voltuk nem lehet vitás. A kérdés talán inkább az, szükségesek-e, hasznosak-e ezek a melléknevek, az alapszóban kifejezésre juttatott tulajdonság tagadásán túl adnak-e értelmi, érzelmi, hangulati, árnyalati többletet. A komolytalant Szily Kálmán fölöslegesnek vélte (Magyar Nyelv 1914: 262–5). Ma úgy gondoljuk, jól érzékelhetõ jelentéstöbblettel rendelkezik a nem komolyhoz képest. Az ÉrtSz. külön szócikkben tárgyalja, ami szintén azt mutatja, hogy szókincsünk teljes jogú tagjává vált. 2. A másik ok az, hogy a fosztóképzõ általában abszolút – elsõsorban fõnévi és igei – tövekhez kapcsolódik, melléknévi származékokhoz csak nagyon ritkán. A következõ példákkal vélem igazolhatónak ezt az állítást. Sem az -s, sem az -ós, -õs képzõs mellékneveknek nincs fosztóképzõs antonimájuk, pl. *sós-talan, *családos-talan; *sír-ós-talan; *fáz-ós-talan, *hazud-ós-talan. A jelen és a múlt idejû melléknévi igenevek, valamint a -ható, -hetõ képzõs melléknevek után sem állhat általában fosztóképzõ, pl. *átlátszó-tlan, *használt-talan, *olvasható-tlan. Ebben a csoportban akad néhány kivétel, pl. egyenlõ-tlen, felelõ-tlen, kedvezõ-tlen, önálló-tlan, való-tlan, valamint az egyik leghosszabb magyar szóként számon tartott tréfás próbálkozás, az el-kel-káposztá-s-ít-ott-talan-ít-ott-tá-tok szóalak. Kivételnek számít még néhány -i képzõs melléknév is, pl. ember-i-etlen, nõ-i-etlen, gyakorlat-i-atlan. Szemantikai szempontból „komolytalan, vizsgálva az -s képzõs mellékneveknek, a jelen és a ébertelen, múlt idejû melléknévi igeneõszintétlen” veknek, valamint a -ható, -hetõ képzõs mellékneveknek az antonimáit (erõ-s « erõ-tlen, átlátsz-ó « átlátsz-atlan, vasal-t « vasal-atlan, olvas-ható « olvas-hat-atlan), azt kell mondanunk, hogy a fosztóképzõ ezekben az esetekben nem a megfelelõ tõhöz kapcsolódik. Az erõ-tlen, barátság-talan, hely-telen, átlátsz-atlan, vasal-atlan stb. melléknevek alakilag csak látszólag vezethetõk vissza közvetlenül fõnevekre vagy igékre, szemantikailag ugyanis melléknévképzõs szavak játszottak szerepet létrejöttükben. Szemantikailag a következõ származékok felelnének meg egymásnak: erõ-s « *erõs-telen, átlátsz-ó « *átlátszó-tlan, vasal-t « *vasalt-talan, olvas-ható « *olvas-ható-tlan. Szabályosnak a nyelvészetben mindig a többség által mutatott viselkedést tekintjük, azt, ami termékeny mintát ad az újabb szóalakok létrehozásához. A hatékony-talan hiába felel meg a szerkezeti és a szemantikai transzparenciának (átláthatóságnak, áttekinthetõségnek), duplán is szabálytalannak tûnik: egyrészt képzett melléknévi tõhöz kapcsolódik, másrészt az -ékony, -ékeny képzõ csak az egyetlen -ság, -ség képzõt tûri meg maga mellett (pl. hat-ékony-ság), következésképp a hatékonytalan olyan alak, amelynek nincs társa saját nyelvtani alrendszerében (pl. *békül-ékeny-telen, *enged-ékeny-telen, *fárad-ékony-talan, *félt-ékeny-telen, *hisz-ékeny-telen), voltaképpen tehát hapaxról, egyediegyszeri szóalkotásról van szó. Minden bizonnyal ezért berzenkedünk ellene. H. Varga Márta

9

DRÁGÁM „Lehet nyolc dekával több, drágám?” – kérdezi az ifjú hentes az üzletben. „Sürgõsségivel megy a levél, drágám?” – tudakolja a postai tisztviselõnõ. „Parancsoljon, drágám!” – nyújtja át a teli tojástartót a férfi eladó a piacon. „Drága, nem tudok tízezresbõl visszaadni” – mondja a pénztáros kisasszony az élelmiszerboltban. „Hat kiflit kérek, drágám” – kéri a péksüteményt egy idõsebb úr a kenyérboltban. „Már csak dobozos tejünk van, drága” – mondja az eladó kislány az idõs férfi vevõnek. Folytathatnám a sort, de gondolom, ennyi is elég. Szinte futótûzként terjedt el nálunk ez a megszólítás a kereskedelemben, a szolgáltatásokban. Talán még azt is gondolják, hogy így nagyon kedvesek a kuncsafttal, illetve a kiszolgáló kisasszonnyal. Így aztán nem véletlen, hogy régi emlékeim közül egyre gyakrabban bukkannak föl a szívbõl jövõ, valóban kedves megszólítások, például faluhelyen vagy salgótarjáni gyermekkorom piacán. („Mit kérsz, aranyom?”, „Vegyen ebbõl is, lelkem!” – mondta egykor a viseletbe öltözött falusi néni.) A Káli-medencében lakó nagynéném és annak férje, meg még sokan a faluban, „pici rózsám”-nak neveztek minden beszélgetõtársat. Barátnõm Kiskunságból elszármazott édesanyja „szép szívem”-mel szólította meg a fiatal lányokat és asszonyokat. Most meg itt van ez az egyen-drágámozás… Egyik idõsebb tanár kollégám „asszonyom”-ként szólított meg, a virágbolt tulajdonosnõje így szólt a vevõhöz: „Majd a kollegina odaadja a csokrot”. Leányom egykori (akkor huszonéves) iskolatársnõje magától letegezett. (Ötvenes éveimben jártam már akkor.) Talán még azt is gondolta, hogy imponál nekem ez a fiatalos lendület. Nem, sajnos, nem imponált. De hát volt egy-két ifjú kolléganõm is, akik pályafutásuk kezdetén tegezõdtek tanítványaikkal. (A végeredmény leírását hely hiányában mellõzöm.) A szülészeti osztályokon nemcsak az ápolónõk, hanem a kisegítõ személyzet is „anyuká”-nak nevezi a kismamákat. (Szerencsére a barátnõk, barátok, kolléga-

Tilos[ ]az Á –

avagy: aki á-t mond, mondjon a-t is! A fenti – Milne Micimackójából ismert – szószerkezet (vagy éppen tulajdonnév!) manapság is tud újat mutatni. Már nem „Tilosaz Á”, még csak nem is „Tilos az átjárás”, hanem – noha más értelemben – „Tilos az á.” Az utóbbi idõben mintha összetévesztenénk a hangokat. Tegyünk egy próbát: 12. A, a2, a) feladat, „A” hét. Hogy is mondtuk, olvastuk? 12. Á, á2, á) feladat, „Á” hét. Egyre inkább elharapódzik ez a szokás. Hány érdekes, értelmetlen és/vagy vicces szó születne, ha egy rövid magánhangzót a hosszú párjával helyettesítenénk! A zenében még elfogadható, hogy az ábécés hangokat, pontosabban azok közül csak az a-t és az e-t á-nak, illetve é-nek mondjuk, hiszen azok az egész világon egységesek, azaz ékezet nélküliek. Ráadásul itt a hangok zeneiségével is magyarázható a jelenség: nyilvánvalóan szebb, dallamosabb é-vel, á-val énekelni egy hangsort. Az ejtéskönnyítés szándéka egyébként a beszédben is felmerül. Valamiért könnyebben rááll az ember szája, nyelve az á-ra, mint az a-ra. (Az a-á esetében egyébként akár még a határozott névelõtõl való éles megkülönböztetés szándéka is közrejátszhat.) S ha már szóba került a (zenei) ábécé: ennél a szónál – a fenti példákkal ellentétben – írásban is megjelenik az á. Azaz az eltérést nemcsak hallhatjuk, hanem láthatjuk is. Az is

10

nõk, szomszédasszonyok egymás közötti kapcsolatában az „anyukám, apukám, anyám” már eltûnõben van. Utolsó tanítási évemben szokatlan élményben volt részem. Egyik tanítványom édesapja benyitott a tanáriba, és (ohne köszönés) ennyit mondott: „…-nét keresem”. Nyeltem egyet, és megszólaltam: Én vagyok. Aztán elgondolkodtam, hogy miért is esett nekem rosszul ez a megszólítás. Nem hiúságból, hanem azért, mert fölidézte a múlt század elsõ felét, a méltóságos, nagyságos, sõt kegyelmes asszonyok világát, amikor a nehéz fizikai munkát végzõ asszonyokat, a mosónõt, a takarítónõt, a gyári munkásasszonyt nevezték Kovácsnénak, Szabónénak, Kissnének stb. Ebbõl a korból egyébként ritkán még fölbukkan egy köszöntési forma, amit a mai fiatalok nem is ismernek: a „Pá, Lujzika!”, amelyet idõsebb hölgyek használtak fiatal lányok, asszonyok üdvözlésére. Van egy köszöntési forma, amit még most sem tudok megszokni, pedig már évtizedek óta hallhatjuk. Ez pedig az igétlen Jó napot! köszönés. Ezt az üdvözlési formát eleinte csak fiataloktól hallottam, ma azonban már szinte minden korosztály használja. És sajnos nem érzi, hogy az igétlen változat rideg és kissé lekezelõ. Még akkor is, ha német filmek szinkronszövegében Jó napot!-tal fordítják a Guten Tag!-ot. (Hozzátenném még azt is, hogy gyakorta Hubernét fordítanak Huber asszony helyett, pedig ennél még a Frau Huber is jobb lenne, hiszen a franciából vagy olaszból fordított szinkronszövegek is elég gyakran megtartják a madame, signora, signorina stb. formákat.) Csakhogy a németben soha nem használtak a Guten Tag! után igei állítmányt és alanyt, azaz: Guten Tag wünsche ich + a kötelezõ részeshatározó. Az igétlen Jó reggelt, Jó estét, Jó éjszakát viszont nálunk is megszokott és elfogadott. Szerintem a fent említett furcsállható megszólítási módoknál néha még a megszólítás elkerülése is jobb megoldás. (Pl. Jó estét kívánok, szeretném megörvendeztetni, fia 88%-os tesztet írt.) Jómagam idõnként így oldottam meg ezt a kérdést, mert fogalmam sem volt arról, hogy a tanári fogadóórán hogyan szólítsam meg a szülõt. Nem lehetne egy megszólítási és köszöntési tanácsadó kézikönyvet megjelentetni és ennek alapján tanácsot adni, hogyan szólítsa meg az orvos a beteget, a beteg az orvost, a vevõ az eladót, az eladó a vevõt, a szülõ a tanárt, a tanár a szülõt? Sz. Györffy Sarolta

igaz viszont, hogy a szó másik jelentésénél (élelmiszerbolt) az írásmód már nem utal a kiejtésre – ABC-t írunk, de ábécé-t mondunk. Tisztában vagyok vele, hogy e szokás hibaként történõ említése (illetve valamikori megváltozásába vetett reményem) vitatható. Az elõbbinél maradva: az ábécét valószínûleg sosem fogják abécének mondani – elég csak Móra Ferenc Zengõ ABCjére gondolni. De ez az állandósulás nem feltétlenül kellene, hogy mintául szolgáljon a többi esetben, mondjuk a fenti példáknál. Ilyenkor egyezzen meg a leírt és a kiejtett szóalak! Vagy csak a-val mondjuk és írjuk, vagy csak á-val. A két betû, illetve hang azért mégsem ugyanaz! Sokszor tényleg másként mondjuk a szavakat, mint ahogyan írjuk. Helyesírásunk köztudottan, esetleg tapasztaltan nehéz. Idegen nyelvi hatások is érnek minket nap mint nap. Az újlatin nyelvekben az a valóban á-nak ejtendõ, de például az angolban és a németben is nagyon gyakori az á hang. A nazális a ugyan gyakran megjelenik a magyar tájnyelvben is, de a fent vázolt jelenségben természetesen nem errõl van szó. Miért nehezítenénk meg a magunk dolgát? Máskor legszívesebben mindent a kiejtés elve szerint írnánk. Gondoljunk az alsó tagozatos szójegyzékünkben szereplõ nénje, vonzza, játszik szavakra! Hát igen, a szóelemzés elve nem tartozik a kedvenc tananyagok közé... Viszont ne is egyszerûsítsünk, hiszen sokszor nem mindegy, hogy ott van-e az ékezet vagy sem. Hagyományt pedig végképp ne teremtsünk a hangok összekeverésével! A kiejtés elve szerint leírva tehát: Tilos az á! Domokos Klaudia


Szálkák

Ami..., hogy... Egy tanulmányban olvastam a következõ mondatot: „Ami bizonyos, hogy Amerikában rövidebb ideig élnek az emberek, mint a többi fejlett országban.” Élõszóban úton-útfélen ilyen kezdetû mondatokat hallunk: Ami kérdés, hogy...; Ami furcsa, hogy...; Amit nem szeretek, hogy...; stb. És íme, már képesek le is írni! Hogyan elemeznék a fenti mondatot? Melyik a fõmondat? – Egyik sem az. Az ami vonatkozó névmási kötõszó, tehát mellékmondatot vezet be. A hogy szintén mellékmondati kötõszó. Fõmondat sehol, csak két mellékmondat van. Hogyan keletkezett ez a torz szerkezet? Egy népszerû politikus gyakran mondott efféle mondatokat: Amire felszólítjuk, az az, hogy ne adjon tárgyalópartnerei szájába olyasmit, ami nem hangzott el. Itt a (formális) fõmondat a két az. Az egyik az a fõmondat alanya, a másik az állítmánya. Az elsõ az alanyi mellékmondat rámutató szava (amire felszólítjuk), a másik az állítmányi mellékmondaté (hogy...) Az ilyenfajta kiemelés eleve nem magyaros, nyilván az indoeurópai nyelvekbõl vették át. Azután érezték, hogy nem szép a két az egymás után, ezért egyszerûen mind a kettõt elhagyták. Azért tudták elhagyni, mert ez a két rámutató szó csak formailag fõmondat, tartalma nincs. Az értelmi fõmondat az, amelyet – helytelenül – ami kötõszóval vezetnek be. Csak ki kell cserélni az amit határozott az névmásra, máris fõmondat lesz belõle. Az idézett mondatok tehát talpra állítva így hangzanának:

Magyarul kevésbé ízlenének? A vendéglátás és a gasztronómia szakszavai – hasonlóan más szakmákéihoz – egy idõ után kezdenek beszivárogni a köznyelvbe. Mind több szót kell megtanulnunk, hiszen egyre gyorsabban veszik át a hazai éttermek a külföldi trendeket. Ha már megjelennek ezek a kifejezések az étlapokon, érdemes volna megmagyarázni, mit is jelentenek. Ilyen például a konfitált jelzõ. Az alapanyagot alacsony hõfokon, több óráig lassan kell sütni saját vagy hozzáadott zsiradékában – ilyen például a kacsa-, libazsír vagy olívaolaj. Ez az eljárás nemcsak hosszabb eltarthatóságot eredményez, hanem gazdag, tartalmas ízt és omlós állagot kölcsönöz. De más húsfajtát is lehet konfitálni. Maga az eljárás semmi különleges eszközt nem igényel, bár ma már árulnak külön, erre a célra szolgáló edényt is. Nincs új a nap alatt: a világháborúk idején a gondos háziasszonyok bödönben rejtegették az alaposan, lassan átsütött és forró zsírral légmentesen leöntött húsokat, hogy kitartsanak az ínséges idõkben. Ennek az eljárásnak a mai utóda ez. Mit jelent vajon a szuvidolás? A sous vide-et a hetvenes évek közepén fejlesztette ki Georges Pralus a franciaországi Roanne-ban. Ma már nemcsak a legnevesebb, több Michelincsillagos éttermekben használják ezt az eljárást, hanem itthon is. Ilyenkor az elõkészített (megmosott, fûszerezett, pácolt és a felhasználási célnak megfelelõen porciózott) húsokat, zöldségeket légmentesen becsomagolják (mintegy vákuumban), és ezt követõen több órán keresztül, alacsony hõmérsékletû vízfürdõben megfõzik. Ezeket a szavakat általában csak fonetikusan ismerjük, akárcsak a csévinget. Ez az elterjedõben lévõ, „all inclusive” szállodai vendéglátás eszköze: nagy, alulról melegített, felülrõl lecsukható fémedényekben tálalják fel a szállodákban a svédasztalos vacsorákat, de ez a tároló-melegítõ kellék fogadáso-


Az bizonyos, hogy Amerikában rövidebb ideig élnek az emberek... Arra szólítjuk fel (vagy csak: Felszólítjuk), hogy ne adjon partnerei szájába olyasmit, ami nem hangzott el. És: az a kérdés, hogy...; az a furcsa, hogy...; azt nem szeretem, hogy...; stb. Ugyancsak helytelen, idegenes kiemelést látunk az ilyen típusú mondatokban: Mi voltunk azok, akik kezdetektõl keményen elleneztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt. Az angolnak, franciának nemigen van más lehetõsége a kiemelésre, ha ugyanis a szórend nem lehet más, mint alany – állítmány – többi mondatrész, a személyes névmást pedig mindig kiteszik, egyszerû mondatból nem lehetne tudni, melyik mondatrész hordozza az új közlést. Magyarul azonban átrendezhetjük a mondatot úgy, hogy a legfontosabb szó legyen a fõhangsúlyos: Mi elleneztük a kezdetektõl... Ha azt akarnánk hangsúlyozni, hogy már a kezdetektõl, akkor ki sem tennénk a névmást: Kezdetektõl elleneztük... (Ugyanis mindig a közvetlenül az ige elõtt álló szó a leghangsúlyosabb.) Ha azt akarjuk kifejezni, hogy mossuk kezeinket, nem mi vagyunk a hibásak, akkor így mondanánk: Mi kezdetektõl elleneztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt. Végül kérdésben is használják ezt a fölösleges, hamis kiemelést: Mi az ön szerint, ami a legégetõbb probléma? Semmivel sem kevésbé nyomatékos így: Ön szerint mi a legégetõbb probléma? Vagy: Mi a legégetõbb probléma ön szerint? Karácsony Sándor mondta elõször, hogy a magyar gondolkodás alapjában véve mellérendelõ. Ezt õ sem úgy értette, hogy alárendelõ mondatnak egyáltalán nincs helye. Azonban lényege szerint fõmondatból ne csináljunk már mellékmondatot! Buvári Márta

kon is nélkülözhetetlen. (Az all inclusive-re mikor és ki talál valamilyen megfelelõ szót?) Az elegánsabb hazai partikon manapság finger foodokat kínálnak, azaz két ujj közötti, egy falatra bekapható ínyencségeket. Amerikai területrõl érkeztek az úgynevezett popsicle harapnivalók: a gömb alakú, édes vagy sós falatokat nyalókapálcákra rögzítik, és azok egy-két falásra elfogyaszthatók. A chutney-t ma már sok helyen fonetikusan írják (csatni), hiszen sok háziasszony otthon is elkészíti ezeket a gyümölcsös-zöldséges-sós-csípõs-fûszeres indiai lekvárféléket. Mindez a gasztronómiai blogok utóbbi öt-tíz évben tapasztalt óriási népszerûségének is betudható. Aki rendszeres olvasója e blogoknak, annak nem okoz gondot, ha valaki falatnyi, színes macaronnal kínálja, amely ma a legdivatosabb hazai süteményféle, sós-libamájas változatát is kóstoltam már. Sokan tisztában vannak a szintén francia eredetû omlós, vajas madeleine fogalmával is, míg a babapiskótás charlotte-ok fõleg szakmai körökben ismertek. E desszertek magyar nyelvû megfelelõjét hiába keresnénk, akárcsak a karácsonyi stollenét (gyümölcsös, püspökkenyérre emlékeztetõ kalácsét), amely ma már kezd itthon is meghonosodni. Hasonlóképpen az olasz panettonét sem fordítjuk gyümölcsös ünnepi kuglófnak. A német nyelvterületrõl eleink több száz szót vettek át és építettek be a magyar gasztronómiai nyelvbe az elmúlt évszázadokban – ki is akarná megkérdõjelezni a nokedli vagy a bejgli magyar voltát? Az olasz fogások alapanyagai pedig ma már szerves részeit képezik a hazai élelmiszerboltok kínálatának is, a spagettitõl a pizzáig, a makarónitól a parmezánig, a pestótól a canneloniig. A globalizált világkonyha jelensége természetes, hiszen egyre többen és többször utazunk, piaci határok pedig nincsenek. Csak azt szeretném megérni, hogy az olasz, francia vagy svéd éttermek étlapján megjelenjen a lángos, a töltött paprika vagy a pörkölt, még akkor is, ha csak annyira autentikus, mint a bécsi gulasch... Elek Lenke

11

Heló!

Igen, így, magyarosan, hosszú ó-val a végén – annak ellenére, hogy természetesen nem így kell írni, meg ejteni sem, hiszen az angolban rövid o van a végén, de hát most éppen errõl szeretnék szót eiteni: a mind jobban terjedõ primitív „angolizálásról”. Színes kis történelemkönyvet lehetne írni az ilyen és hasonló külföldieskedõ, jópofáskodó szóhasználatról, amely az évek során hullámszerûen fel-feltör a közbeszédben. Híven jelzik ezek a kifejezések a közéleti szóhasználat divatjait, még egy kicsit az aktuális politikai széljárást is megmutatják. Maradva csupán a legutóbbi, valamivel több mint fél évszázadnál: az ötvenes évek elején igazodási hajlamú, magukat viccesnek, egyben korszerûnek gondoló figurák nemritkán harsány drasztutyi kiáltással köszöntötték ismerõseiket, torzítva ily módon az orosz nyelvû köszöntést, egyszersmind jelezve tájékozottságuk aktuális irányultságát. Ahogy telt-múlt az idõ, „nyitottunk” nyugat felé, így aztán érkeztek nyugati nyelvekbõl is ilyen és ehhez hasonló, „jaj, de vicces vagyok” hangvételû változatok. Például amikor valaki az ismerõsét, amúgy útszéli németesen „Komm ide hirtelen” szavakkal hívta magához. Vagy amikor mások primitívesített angollal „Tenk jól veri a macskát” kifejezésekkel próbálták megnevettetni a társaságukat. A bevezetõben említett heló karrierje pedig különlegesen sajátos – nem sok ország van, ahol nemcsak a beköszönést, hanem az elköszönést is helóval oldják meg, nem is szólva az igeként ragozott helósztok kifejezésrõl, ami aztán végképp hungarikumnak tekinthetõ.

Lengyel, magyar, két jó barát... Elsõ lengyelországi utam felejthetetlen nyelvi élményem volt. Szükségszerûen egyik-másik nyelvet ismertem, ezért igyekeztem szót érteni a villamoson az utasokkal. Összevont szemöldökkel komoran hallgattak. Elkeseredtem. A következõ mondatomban megmagyaráztam, hogy magyar vagyok, sajnos, nem tudok lengyelül. Pedig nagyon fontos lenne hogy megtudjam, hol kell leszállnom. Amint megértették, hogy magyar vagyok, ettõl kezdve minden nyelven megértettek, és készségesen útba igazítottak. Beszélgetésünk során csodálkozva kérdeztek, hogy elõbb miért éppen azon a nyelven érdeklõdtem. Magyaráztam, hogy a lengyel is hasonló az elõbb használt szláv nyelvhez. Ezt határozottan visszautasították, cáfolva nyelvészeti ismereteimet... Szerintük a lengyel nem hasonlít a nyelvcsalád szóban forgó tagjára. A magyar más, tették hozzá: szeretjük õket. A magyarok is szeretik a lengyeleket. Évszázados, hányatott történelmünk hasonlít. Közös uralkodóink voltak. Hedvig és Kinga királylányokat szentként tisztelik. Báthory István, Erdély fejedelme és lengyel király sírja a lengyel királyi palotában, a Wawelben magyar koszorúkkal és virágokkal van elborítva. Õ védte meg Lengyelországot az ellenséges támadásoktól. A mi Nagy Lajos királyunk Lengyelországnak is uralkodója volt. Neve ott is jelzõs szerkezettel gazdagodott: Magyar Lajos. Lengyelül: Ludwig Wêgier. Lengyel Ulászló királyunkra mindenbe beleegyezõ szavajárása: „jól van”, „dobzse” ragadt rá. Õ lett Dobzse László. Engedékenységével szomorú szerepet játszott történelmünkben. A két szabadságszeretõ nép szabadságharcaiban mindig támogatta egymást. Magyar katonái szeretetük jeleként nevezték el Bem apónak az 1848/49-es szabadságharc sikeres vezetõjét. Az apjaként szeretett vezérét megéneklõ Petõfirõl Tarnówban, Bem József lengyel szülõvárosában utcát neveztek el. Magyarországon is több városban áll szobra a népszerû tábornoknak. A budai Duna-parton álló emlékmûve a gyõztes piski csatára is emlékeztet. 1956. október 23-án az eredetileg a lengyel forradalom iránti rokonszenv kinyilvánítására szervezett tüntetés a pesti Petõfi-szobor után a Bem-szobornál folytatódott.

12

Mielõtt bárki azt gondolná, hogy ilyen aprócska, ártalmatlan viccelõdésekkel nem érdemes ennyit foglalkozni, gyorsan hozzáteszem: itt nem elsõsorban az a baj, hogy ezek primitív poénkodások – egyébként valóban azok –, sokkal nagyobb a gond. A közbeszédbe nyomulnak be a kereskedelembõl, az utcai feliratokból és bizony a médiából is a külföldieskedõ szavak, nemcsak kiszorítva a megfelelõ magyar kifejezéseket, hanem a mögöttes jelentéstartalmat is szegényítve. Ugye, nemcsak én emlékszem rá: „Én elmentem a vásárba, fél pénzzel...” – énekeltük gyerekkorunkban. Ahogy most állnak a dolgok, nemsokára ebbõl is „Soppingoltam a plázában, akció volt...” lehet. Mindez arról jutott eszembe, hogy nemrég hallottam: Debrecen adott otthont a Nemzetközi Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállításnak. Nos, ennek a mezõgazdasági és élelmiszeripari rendezvénynek, ennek az ennivalókat és innivalókat meg az elõállításukhoz szükséges eszközöket felvonultató szemlének egy minden ízében magyar városban sikerült a Farmer Expo nevet adni. Vajon miért? Elfelejtették már a gazda, vagy a vásár, vagy a többi hasonló kifejezést? Vagy arra számítottak, hogy ettõl majd több külföldi látogató jön, és ez a cél mindenek feletti? Persze, lehet, hogy igazuk van. Lehet, hogy ez a jövõ. Odaszól majd az alföldi parasztasszony az urának: – Te Jani, nem megyünk el a Farmer Expóra? Az embere pedig nem a villát kézbe kapva érdeklõdik, szikrázó szemekkel, hogy mi a csudába nem megyünk el, hanem rendben, türelmesen válaszol: – Hát dehogy nem megyünk, Julis, csak elébb milkingeld meg a Riskát, én meg addig végzek a trágyakihordás projekttel. Lehet, hogy már most is itt tartunk? Bognár Nándor

Lengyelország másik szülötte: Dembinszky József is a magyar hadsereg egyik vezére volt. A lengyel diákok osztaga is harcolt a szabadság zászlaja alatt. A gyõztes isaszegi csata évfordulóin mindig külön megemlékezést is tartanak virágokkal és koszorúkkal az ismeretlen lengyel kapitány sírjánál. Krakkó a magyar diákok számára népszerû volt minden korban. Egykori szállásukat turistanevezetességként mutatják a látogatóknak. Alapító királyukról, Jagellóról nevezték el nagy hírû egyetemüket. Ez az intézmény régóta a kultúra egyik legfontosabb központja Lengyelországban és egész Európában. Július 1-tõl 7-ig rendezték meg a Jagelló Egyetem legújabb épületének „legnagyobb termeiben” az Európai Matematikai Egyesületek összejövetelét – természetesen számos magyar résztvevõvel. Krakkó a kultúra más ágait is képviseli. Nemcsak a hangversenytermi és templomi zenei események ragadják meg az embert, hanem a csodálatos képzõmûvészeti alkotások, épületek és a város múltja is. A fõtér alatt nemrég feltárták a város múltját a legújabb, korszerû módszerekkel, és hatalmas múzeumot hoztak létre belõle. A magyar költészetet a fõtér egyik mellékutcájában Balassi Bálint emléktáblája képviseli. Ismeretes, hogy Bakfark Bálint is megfordult Krakkóban. Liszt Ferenc is gyakori vendég volt a városban, és számos Liszt-hangverseny ma is naponta hallható itt, ahol valaha a mûvész személyesen is lenyûgözte hallgatóságát. A magyar diákok századok óta látogatták a Jagelló Egyetemet. Már akkor is Európa leghíresebb egyetemei közé tartozott. Abban a sötét korszakban, amikor betiltották Lengyelországban a lengyel iskolákat, a Balaton mellett lengyel iskolában folyt a lengyel menekült gyerekek anyanyelvi oktatása, a szabadkõmûves Antall József kormánybiztos, a késõbbi miniszterelnök édesapjának irányításával. Ma a Jagello Egyetemen magyar tanszék mûködik. Az egyetem korszerû könyvtára ingyen látogatható, mint a legtöbb országban, ahol bölcsen támogatják a mûvelõdést és általában a kultúrát. A készséges könyvtárosok húsz perc alatt kihozzák az olvasó asztalára a kért könyvet. A könyvtári anyag fényképezhetõ, hasonlóképen a levéltári iratok is. További sikereket kívánunk a szeretetreméltó lengyeleknek! Berényi Zsuzsanna Ágnes


Mit látnak szemeink?

Utcai, bolti, sajtóbeli „helyesírásunk” Lapunk utolsó oldalán fényképen szoktuk közölni a plakátokon, különbözõ feliratokon látható nyelvi furcsaságokat. Több oldalon sorolhatnánk az ott láthatókhoz hasonló sajnálatos hibákat; most csak az ország bármely pontján felfedezhetõ, furcsa és meghökkentõ írásmódokból szemezgetünk. Cégtáblákon és az üzletekben mindennaposak az ilyen feliratok: sertés hús, csirke comb, gyapjú kabát. Mindegyiket egy szóba kell írni. Éttermekben: ragu leves, hasáb burgonya, de: mákostészta, sülttök. Amit egybe kell írni, az külön van, amit külön, az egybe. Különbözõ árucikkeken: rózsa olaj, bolha és kullancs riasztó nyakörv. Szeged belvárosában évek óta: táncentrum. Egy-egy üzletben: bankártya. Helyesírásunk szerint az ünnepek, rendezvények nevét kisbetûvel kell írni, mégis: Torkos Csütörtök, A Magyar Dal Napja, Frankofón Filmnapok. Az utóbbiban évek óta ó-val írják a frankofont, pedig az a -fon van a telefon, magnetofon, mikrofon, fonetika stb. szavunkban is; érthetetlen, hogy miért írják szinte mindenütt hosszú ó-val. Szintén furcsa a nagybetû használata a rendõrautókra felírt Szolgálunk és Védünk mondatban. Majdnem minden sporteseményen láthatjuk a biztató feliratokat így: Hajrá Fradi! Elõre magyarok! A vesszõ hiányzik a felszólítás után. Jó lenne így látni: Hajrá, Fradi! Elõre, magyarok! Tudjuk azt, hogy udvariasságból nagybetûvel illik írni az Ön, a Te névmást: bízunk Önben; örülök, hogy Te is elfogadtad. De mire véljük a sokszor látható hirdetést: Csatlakozz Hozzánk! Dolgozz Velünk! Öndicséret? Saját magáról az ember így nem ír. (Egyik ajándékkönyvemen ez van: Köszönöm Tanár Úrnak, hogy segített Nekem.)

Nyelvi hibridek Az élõvilágban a különbözõ fajok részben természetes, többnyire azonban emberi beavatkozás következtében létrejött keveredésének eredményei a növényi és az állati hibridek. Utóbbiak közül legismertebb a ló és a szamár utódja, az öszvér, de már a zebrát is keresztezik lóval vagy pónival és a tevét is a lámával, sõt van már bálna-delfin is. Az utóbbi években divatossá vált a farkas és kutya szülõktõl született egzotikus hibridek házõrzõkként való tartása, így manapság már léteznek erre a területre specializálódott ebtenyésztõk is. A kutya szülõ az esetek többségében német juhász, malamut vagy szibériai husky, tehát a farkasra hasonlító eb. Az ugyancsak emberi segédlettel létrejött nagymacska hibridek nevüket szüleik angol nevének (lion és tiger) összevonásából kapták: a liger egy hím oroszlán és egy nõstény tigris utóda, míg a tigon apja tigris, anyja pedig oroszlán. (Elõbbit az ókori mitológiában, ha a biológiai fejlõdést elõre látva megálmodták volna õket, bizonyára tigristestû, oroszlánfejû, utóbbit pedig oroszlántestû, tigrisfejû szfinxként ábrázolták volna.) A toportyán-kutya keveréket magyarul nevezhetnénk fakunak vagy kufának, az oroszlán-tigris hibridet pedig tigornak vagy ortignak. A nyelv is élõ organizmus. Ahogy a növényeknek és az állatoknak, anyanyelvünknek is vannak „hibridjei”, „nem pedigrés élõlényei”. Grétsy László többször foglalkozott már velük tanulmányaiban, többek között a Grétsy 80 címû kötetben található egyik írásában. Nemcsak olyan hib-


Az árcédulákon évek óta látjuk: 5999.– Ft. Mit keres ott a pont és a kötõjel? A legnagyobb számban a Magyar Posta ontja a helyesírási hibát a bélyegzõjével jelzett dátumozással: 2013 03 14, három helyrõl hiányzik a pont. Amikor a számítógép pillanatok alatt kiválasztja a nyerõ szelvényeket 4-5 millió lottóból, képtelenek megoldani a helyes magánhangzó-illeszkedést, ugyanis azt írják a puttószelvényre, hogy 177-ra, 109-ra. (A napi húzások számát jelzik így.) Baj van a betûszavakkal és a rövidítésekkel is. A nagy U-ra a rövidítésekben nem kell ékezet: UTE, MUOSZ stb., de sokszor látjuk ezeket hosszú Ú-val. Furcsa rövidítést talált ki a Nemzeti Nyomozó Iroda: NNI. Annyira titkos dolgokkal nem foglalkozhatnak, hogy még saját elnevezésükben is félrevezetõ megoldással tévesszék meg az átlagembert. Az ny-bõl nem lesz n, mint ahogy a gy-bõl sem lesz g. Szabó Zsolt S. Z.-vel rövidítené a nevét? A Nemzeti Nyomozó Iroda helyesen NNYI. A nyelvi mûveletlenségre naponta tudnának olvasóink is példákat sorolni, ha az apróhirdetéseket, feliratokat figyelnék helyesírási szempontból. Az írások alapján látszik, hogy legalább nyolc osztályt végeztek a „szerzõk”, sõt többet is. Mégis ilyeneket láthatunk: Ne áld el a kapu kijáratot!!! 80 m3 lakás elado felujjitva. Csugbe a kaput tizután! Sajnos, a nyelvoktatás minden iskolatípusban eléggé gyenge. Tapasztalatból tudom, hogy van olyan magyartanár, aki „elblicceli” a nyelvtanórát, mert száraznak találja; olyan is van, aki még most is a nyelvi babonák „elkötelezett” híve, mert germanizmusnak tartja a be van festve, el van vetve, ki van mosva szerkezeteket. Valószínû, hogy sok nyomdában, szerkesztõségben nemigen lapozgatják a helyesírási szótárakat; riporterek, újságírók közül sokan életükben egyetlenegy nyelvhelyességgel foglalkozó könyvet, cikket, tanulmányt sem olvastak el (tisztelet a kivételnek). Az „eredményt” tapasztaljuk írásban és szóban mindennap... Kovács József

ridekrõl szól (burizs, maszek, moped, motel), amelyek már kiállták az idõk próbáját, s széles körben ismert szavakká váltak, hanem említést tesz az általa szóvegyülésnek nevezett szóalkotási módról is. Ez utóbbi eredményeképpen születtek az olyan, nem valamilyen új dolgot jelentõ, csak összetevõik szinonimáját alkotó érdekes szavaink, mint az általa példaként felsorolt ordibál (= ordít + kiabál), zargat (zavar + kerget), csokréta (csokor + bokréta) és rémisztõ (rémítõ + ijesztõ). Az általa említett nyelvi hibridek közé kívánkozik két kevésbé ismert, de szintén figyelemre méltó Mikszáth-szószülemény, „öszvér szó”: a csökevész, amely a csökevényes és a csenevész, továbbá a csenderget, amely (talán) a csördít és a lenget utóda (a Prakovszky, a siket kovácsban: „...az országút csökevész fái is roskadoztak a gyümölcsöktõl”; „a kocsis elégedetten csendergett az ostorával”). Szintén nem „fajtatiszta” szó a mocsár és a pocsolya „szülöttje”, a Móricz által is ismert és alkalmazott fõnév, a népies mocsolya (A nagy fejedelem: „... bizony vizet sem kaptak mást, csak a mocsolyákat”), valamint a bandukol és az andalog lomposan méltóságteljes „ivadéka”, a Szatmár megyében használt, tájnyelvi bandalog ige is. A „keverékszók”, a „nyelvi hibridek” gazdagítják, színesítik nyelvünk élõvilágát. Vannak közöttük olyan kedves, játékos kis „korcsok” is, mint például a nyargal és a küldönc „nászából” született, Jókai által a futárra használt nyargonc (A kõszívû ember fiai: „Az õrnagy nyargoncul küldé a legserényebb két ifjút...”) Becsüljük meg és szeressük õket is. Szilvási Csaba

13

Olvasólámpa

Humanista köztársaság a Nyugat anyanyelvén Lénárd Sándor utazása Lénárd Sándor (orvos, költõ-író, tolmács, fordító) 100. születésnapjára készült el hagyatékából egy kis kötet. Ki is volt õ? Regényes életútja 1910-ben Magyarországon kezdõdött, majd Ausztrián és Olaszországon át Brazíliába vezetett, ahol 1972-ben egy csöndes völgyben ért véget. Rómában kapcsolatba került a „harmadik nemzedék” költõivel és Kerényi Károllyal; Brazíliában elõbb egy ólombánya orvosa, majd híressé válik azzal, hogy (mire jó a mûveltség?) megnyeri a televízió Bach-vetélkedõjét. Nyelvzsenijét mutatja, hogy Lénárd a magyarul Völgy a világ végén címmel írt könyvét németül és angolul is megírta. Érdekes nyelvészeti feladat lenne ezeknek a munkáknak az összehasonlító elemzése. A kiadók elõször elmeháborodottnak vélték, amikor elõállt azzal, hogy Milne Winnie the Pooh-ját (Karinthy Frigyes fordítása nyomán magyarul: Micimackó) latinra fordítja (latinul: Winnie ille Pu). 1956-ban saját pénzén kis példányszámban kiadta, és ezzel váratlanul világhírû lett... Élete egyszerre szól a fájdalmas hazaszeretetrõl (el kellett hagynia hazáját), a klasszikusokban megtalált nyugalomról, a mûveltség és a magunkban való hit gyõzedelmességérõl. A mostani kötetben (Egy „A magyart magyar idegenvezetõ Bábel tornyában) nem a költõt és a – ez félelmetes – mûfordítót, hanem az esszéel lehet felejteni” istát állítják elénk nyelvi témájú írásainak tükrében. Stílusát a könnyedség, az anekdotázás mellett olykor iróniába fojtott filozofálás jellemzi. A kötetet rendkívül alapos nyelvészeti-filológiai apparátus gazdagítja. A két szerkesztõ: Terts István és Siklós Péter elõ- és utószót írt, s a kötet csaknem felét kitevõ jegyzetanyag nem egyszerûen csak háttér, kiegészítés, hanem akár egy középiskolai vagy egyetemi nyelvtudományi bevezetõ vázlatának is tekinthetõ. (Lénárd hagyatéka a Petõfi Irodalmi Múzeumba került, s van Lénárd-honlap is – úgyhogy a további kutatásokra megvan a lehetõség.) Lénárd egyik esszéjében felhívja a figyelmet arra: a tolmács nyelvén népek sorsa fordulhat meg. Egy nyelvi anekdota szerint a második világháború is egy rossz tolmácsolásnak köszönhetõ. Henderson, Anglia németországi nagykövete azt akarta mondani Hitlernek, hogy szólítsa fel a lengyeleket, küldjenek egy teljhatalmú biztost: You should ask the Poles, mondta, a tolmács úgy fordította: Eure Exzellenz möge die Polen bitten (Excellenciád kérje meg a lengyeleket), ettõl Hitler dührohamot kapott: Én, kérni? Soha! Én hadat üzenek! A nyelvi esszék élén a magyar áll: „A magyar szó a latinnal össze nem hasonlítható; sokkal inkább egy kémiai vegyülettel, amelyhez egy gyök valahol úgy kötõdik, hogy ezáltal teljesen más anyag jön létre”. Felbukkan a gyakran idézett anekdota: Ha Amerikában a három nagy magyar tudós, Teller Ede, Szilárd Leó és Neumann János egyedül maradnak, egy „titokzatos nyelvre váltanak át, és az az ember érzése, hogy marslakóknak kell lenniük”. A jegyzetanyagban az életrajzi regényébõl idézik ezeket az elgondolkodtató s ugyancsak természettudományi hasonlatot hozó sorokat: „A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell! Lehetetlen indogermán módon gondolkozni és magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többi nyelvétõl, mint Bolyaié Eukleidészétõl. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart – ez félelmetes – el lehet felejteni...”

14

Egy nyelvjárás-nyelv születésérõl szól a brazíliai német telepesek újnémet nyelvét (katarinai német nyelv) bemutató írás. Talán elsõként hívja föl a figyelmet arra, hogy „korunk a nagy nyelvhalál kora”; ezt a brazíliai távoli erdõkben élõ botokudok esetén szemlélteti. A francia nyelvrõl szóló írásban a francia nyelv új változatait veszi sorra: „A francia nyelv változatainak száma már közelít a borok számához”, a legtarkábbak az egykori gyarmatok keveréknyelvei. Az olasz köznyelv születése egyedülálló: egyetlen költõ munkássága tette egy város nyelvét egy egész országévá. Dante toszkánul írt, mire mûvét befejezte, már készen volt az olasz nyelv. Az amerikai angolból kiemeli az eredetére nézve már tucatnyi etimológiát szült okét (ok – Okay – oke – okey – okay – O. K.). A jegyzetírók hozzáteszik, hogy a magyarázatok száma folyamatosan gyarapszik, például a Magyar Nyelvõr (1949) is közöl egy népetimológiát: A gazdag amerikainál jelentkezõ szegény rokonok ilyen verses választ kapnak: „Ön is rokon? O-ké! Másodfokon? O-ké! De kedves rokon, ugye nem veszi zokon: Ok-é a haragra, ha semmi sem lesz a rokonoké?” Magam is kiegészíthetem egy 1956 után született (és hollandiai emigránsoktól hallott) viccel: „Mi van otthon? – Minden oké! Minden az oroszoké!” Bájos stílusban meséli el Lénárd a latin Micimackó születését. Nagy mûgonddal fordította latinra, elküldte egy kiadónak, ahonnan ez az ironikus válasz érkezett: „Sajnos a munka pontosan 1900 év késéssel érkezett meg hozzánk. Vélhetõleg a postai késés eklatáns esetérõl van szó. Minõ veszteség az olvasóközönség számára. Ilyen körülmények között meg fogja érteni, hogy, már csak a további idõveszteséget is megakadályozandó, a kéziratot futárral küldjük vissza.” Barátja így beszélte le: „A gyerekek nem olvasnak latinul, a felnõttek viszont nem olvasnak gyerekkönyveket”. Azután teljesen érthetetlen okból elõbb Angliában, majd Amerikában elkezdett gyorsuló iramban fogyni a könyv. Bestseller lett. A kiadók nem gyõzték az utánnyomást. A telefonérdeklõdésre nem azt mondták: „So sorry”, hanem azt, hogy „Doleo, non possumus” (Fájdalom, nem áll módunkban). Az amerikai sajtó már nem is a könyvrõl szólt, hanem a latin Micimackó-jelenségrõl. Hogy lehet bestseller egy olyan könyv, amelyet az olvasók 95%-a nem ért? Lehet, hogy a népek közötti megértés nyelve lesz a latin? Lénárd válasza: „idejének lejártával egy kultúra a kultúrkör peremére menekül. Az ókorban ez azt jelentette, hogy Athén hanyatlásakor Alexandria és Bizánc virágzott fel, hogy amikor Rómában már a barbárok eszméi uralkodtak, Trierben és Bordeaux-ban könyvtárakat alapítottak... ma pedig, amikor új barbárok parancsolnak Kant és Bach városában [itt bizony Kalinyingrádra (Szovjetunió) és Lipcsére (NDK) utal. A jegyzetírók megjegyzése.], a Mato Grossóban a Bach-kantáták lemezeit hallgatják; Floridából ... azt kérdezi egy kislány..., hogy az embereket = people lehet-e populussal fordítani...” Lénárd a latin Micimackóban „a Nyugat anyanyelvén”, „a legtisztább cicerói nyelven” a „humanisták köztársaságának” újjászületését látja. Ezzel elengedi Micimackót, hogy építse tovább ezt a köztársaságot, s brazíliai magányában arra készül, hogy egy újabbat alkosson: ógörög Micimackót. Ez azonban már nem született meg... Higgyünk Lénárd Sándor gondolatában: „A könyvek megtalálják a maguk olvasóit és újakat is teremtenek. Ott is nõtt a latinul olvasók száma, ahol a latinul tanulóké csökkent”. De nem mehetünk el szó nélkül a latin Micimackó és Lénárd ki nem mondott üzenete mellett. Sajnálatos, hogy az a bizonyos „humanista köztársaság” lebeg, s vajon tud-e annyi erõt sugározni, hogy egyáltalán fennmaradjon... Vagy Lénárdnak az a gondolata válik valósággá, hogy „idejének lejártával egy kultúra a kultúrkör peremére menekül”, s helyén, illetve új központokban új kultúrák jelennek meg. Nagyon fontos, hogy fájjon nekünk a botokud, s minden nyelv, kultúra halála! (Lénárd Sándor hagyatékából: Egy magyar idegenvezetõ Bábel tornyában. Írások a nyelvekrõl. Szerkesztette: Siklós Péter – Terts István. Elsõ kiadás, Typotex, Budapest, 2003, harmadik kiadás: 2010.) Balázs Géza


Nyelvünkrõl, nyelvünkért Dóra Zoltánnak – ha jól számolom – ez a hatodik nyelvmûvelõ kötete. Nem pontos a kötet mûfajának meghatározása. Bár lényegét tekintve igaz is, nem is. Nem igaz, mert a kötet szerzõje írásaival nem a nyelvet, anyanyelvünket mûveli, hanem bennünket, a kötet olvasóit, és bennünket sem a „hagyományos” és (félreérthetõ) nyelvmûvelõ módon „mûvel”, ti. hogy elmondaná, hogy a szóban forgó nyelvi jelenség esetében – a nyelvhasználat és nyelvi helyesség szempontjából – mi jó, mi rossz, mi helytelen, mi kerülendõ. Úgy mûvel bennünket, hogy beszélget velünk, jelenlétünkben hangosan tûnõdik arról, hogy a szóba hozott nyelvi jelenség miért érdekes saját maga számára, és miért lehet érdekes a kötet olvasói számára. És ezek a tûnõdések, „morfondírozások” több szempontból is érdekesek. A kötet írásait olvasva meg-meglepõdünk, hány olyan „kevésbé fontos”, „nem érdekes”, „nem meglepõ” nyelvi jelenség fölött siklik el a szemünk, amelyet Dóra Zoltán észrevesz, és az õ szemével nézve jövünk csak rá, hogy „jé! Milyen érdekes, gazdag nyelvi világ vesz körül bennünket, mennyi új jelenség színesíti (esetleg „szemetezi”) nyelvi világunkat”. És ezek felett, mint érdektelen, szóra sem érdemes nyelvi jelenségek fölött mi elsiklunk. (A témák felsorolása, minõsítése sok teret követelne!) Azért is érdekesek Dóra Zoltán írásai, mert szerzõjük nagyon sokszor nem foglal állást, csak bemutat egy-egy vitatható vagy éppen csak figyelemre méltó nyelvi jelenséget, s ránk bízza, döntsük el, hogy bizonyos vitás kérdések esetében mi lehet a helyes megoldás, vagy milyen megoldást hozott a nyelvi gyakorlat. Máskor el-elidõz a nyelvi jelenség „háttérismereteinél”. Viszonylag ritkán el is árulja, mi a saját véleménye a felemlegetett nyelvi jelenségrõl. S ami nagyon is lényeges: a szerzõ nagyon sokszor felhívja olvasói figyelmét a nyelvi ismeretterjesztés tekintetébõl is fontos szakirodalmi forrásmunkákra, alapmûvekre. (Majd azt írtam, hogy az apró cikkekben mini könyvismertetéseket is találunk.)

Nyelvhasználat – nyelvtudomány – nyelvmûvelés A pozsonyi Madách-Posonium kiadásában 2011-ben jelent meg a szlovákiai magyar nyelvmûvelés egyik legaktívabb ápolójának, gondozójának, Jakab István nyelvésznek a könyve Nyelvhasználat – nyelvtudomány – nyelvmûvelés címmel. Mint ahogy a szerzõ egy korábbi méltatásában is olvasható, Jakab István életútját az a meggyõzõdés vezérli, hogy a nyelvtudomány mûvelése közösségi érdekû tevékenység. A kötetben nem kisebb feladatot vállal, mint megoldásokat, tanácsokat adni a kisebbségi magyarok identitáskeresésének gondjaira és módjaira. A könyv öt fejezetben tárgyalja a szlovákiai magyar kisebbség nyelvhasználati gondjait. A Szlovák nyelvi hatás alatt a magyar standard kialakításáért a szlovákiai magyarok számára címmel tisztázza a magyar standard fogalmát, a standard és a nyelvjárások viszonyát, a nyelvünkbe folyamatosan beszûrõdõ, már-már természetesnek mondható szlovakizmusok szerepét is. Az utóbbiak nemcsak a szóhasználat, hanem a mondatszerkesztés szintjén is megjelennek. A szerzõ két veszélyeztetett nyelvhasználati színteret említ: az iskoláét és a nyomtatott, valamint az elektronikus sajtóét. Az idegen szavak megjelennek szlovák jelentésben is, és nem ritka az sem, hogy szlovákosított változatai is kialakulnak. A következõ fejezetben szemügyre veszi a kérdéskörre vonatkozó nyelvmûvelõ nézeteket: „... nyelvmûvelésünknek van elég gondja. Talán érthetõ, hogy legfontosabb alapelve ez: egy magyar nyelv van. ... Nincs szlovákiai magyar nyelv, csak esetleg a közös magyar nyelvnek szlovákiai szubstandard szintû, pontosabban nyelvjárási és regionális köznyelvi változatai vannak.” A szakszerûtlen fordítások torzítják a szlovákiai magyarok anyanyelvét. A nemzeti nyelvmûvelésrõl egy érdekes, már-már paradoxonnak mondható tétel hangzik el: „a nemzeti liberálisabb a kisebbséginél, a kisebbségi meg radikálisabb a nemzetinél”. A nyelvvédelem – a saját magát inkább magyartanárnak, mint kutató nyel-


Más szempontból is figyelemre méltók Dóra Zoltán témái. Apróságokon, „piti” nyelvi jelenségeken, hibácskákon, tévesztéseken akad meg a szerzõ szeme. S ez arra figyelmeztet, hogy az apró hibácskákat is észre kell-kellene venni, mert az apró nyelvi hibák felületességre, pontatlanságra, a gondolkodás hibáira figyelmeztetnek, s az apró nyelvi gondatlanságból lehetnek-lesznek a nyelvi félreértések, nyelvi „slendriánságok”, melyek késõbb a gondolkodás romlásához vezethetnek. Mindannyiunk kárára. Van még valami! Van szerencsém ismerni az „írások” (?) szerzõjét. Írások? Ezek az írások nem írások! Beszélgetések, kettesben halkan elmondott monológok. Cikkeit olvasva talán ezért is mindig hallom, LÁTOM agyondohányzott, rekedtes, mosolygós HANGJÁT, huncut szemét, amint cikke (?) elõtt megszólít (még ha nyomtatott szövegében nem szerepelek, akkor is!), hogy elmondja legújabb nyelvi kalandját, élményét: „Imre, idefigyelj! A múltkor...”, „Ugye, milyen érdekes? Én azt hiszem...”, „Te hogy gondolod?”, „Imre! A múltkor azt hallottam a rádióban...”, „Figyelj rám, Imre! Az egyik kirakatban egy reklámon azt olvastam...”, „Képzeld, az egyik újságban...” Azaz: a kötet írásaival (!) egy sajátos, új mûfajt teremtett meg és mutat be: nem írásokat, cikkeket ad az olvasó kezébe, nem tanulmányokat tár a szeme elé, hanem beszélgetéseket. Valóban. Felolvasva a kötetnek szinte egyetlen írása sem tart tovább két-két és fél percnél. És szerkezetét tekintve – bár megfelel a klasszikus retorika szerkesztési szabályainak is – élõszó-beszélgetés-élménybeszámoló mindegyik írás. Mert – bár olykor kissé távolról indul, laza szerkezettel fut neki témájának – mindig eljut egy-egy konklúzióig: addig, hogy pár szóval, a lényegre törve kifejti, mit is gondol valójában. Néha csak ennyit: gondolkozz el, barátom. Hát üljünk le, vegyük kezünkbe a kötetet, és olvasva hallgassuk meg Dóra Zoltán tûnõdéseit, morfondírozásait – nyelvünkrõl és nyelvünkért. Wacha Imre

vésznek tartó szerzõ szerint – intézményesített keretek között folytatandó tevékenység. A Harcunk nyelvhasználati jogainkért címû fejezet elején sürgõs feladatának érzi és végre is hajtja az államnyelv fogalmának tisztázását. Ésszerûen fekteti le az államnyelv és a kisebbségi nyelvek viszonyának alapjait, majd késõbb ezt a kérdést szögezi nekünk: nyelvtörvény: a nyelvért vagy a nyelv ellen? Véleménye szerint az eddig elfogadott nyelvtörvények az itteni magyar kisebbség ellen irányulnak. A zárófejezetben (Tudnivalók nyelvünk helyesebb használatához) tanácsokkal látja el az olvasókat nyelvhasználati készségeink fejlesztésérõl, de helyesírásunk szabályozásáról sem feledkezik meg. Helyesen jelöli meg a megfelelõ szóválasztás igényét a kommunikáció tényezõi között. Ne olimpiászra, hanem olimpiára készítsük föl tanulóinkat, nem minden földmûves mezõgazdász, ne magas büntetéseket fizessünk, a lódarázs nem képmutató, és sorolhatnánk a tanár úr izgalmasabbnál izgalmasabb példáit. A kötetet a könyv végén található hivatkozásjegyzék teszi még pontosabbá, könnyebben használhatóvá. A szerzõ rengeteg hasznos nyelvhelyességi tudnivalót foglal össze a mintegy 200 oldalas kötetben. A szlovákiai magyar nyelvmûvelés iránti érzékenysége, hozzáértése nem merül ki ezzel a könyvvel. Az elméleti fejtegetések helyett jól alkalmazható gyakorlati példákat állít az olvasó és a nyelvhasználó elé. Tanácsait egyaránt megfogadhatják a tanulók, a tanárok, az írott és a hangzó sajtó képviselõi, de ajánlható a kötet a szélesebb olvasóközönség számára is. Legnagyobb érdeme, hogy árnyalt képet ad a szlovákiai magyar nyelvmûvelés helyzetérõl, de nem pusztán állapotrajz vagy értékelés, hanem feladatokat keresõ és meghatározó elõretekintés is. A szerzõ rokonszenves vonása, hogy figyelembe veszi és számon tartja a különbözõ felfogásokat, még ha nem is ért velük egyet. A kötetet minden esetben a sokoldalúság jellemzi, hiszen szerteágazó nyelvi témákat ölel fel. Reméljük, hogy a közeljövõben az egyes témák, problémakörök még alaposabb kifejtését üdvözölhetjük, akár a szerzõ egyik újabb kiadványában. Angyal László

15

Félrevezetések – ráadásul Közlekedj okosan! Az elõzõ cikkemben említett kocsiút, az ökrös szekér már felvezette következõ témánkat, a különféle jármûveket. S maradjunk is a „kocsi szekér”-nél – amely azonban nem szekérkocsi, mint ahogy 2008. július 11-én a Kossuth rádió 180 perc címû mûsorában elhangzott, amikor „szekérkocsitoló versenyrõl” adtak hírt. S az is nyilvánvaló tévedés Koccsal kapcsolatban, hogy „a település nevét is adó kocsigyártásnak is véget vetett a török elõrenyomulás” (RTV Részletes 2011/9.), hisz a dolog épp fordítva történt: a település adta a nevét a termékének – amint ezt az -i melléknévképzõ is mutatja. A kocsi más galibát is okoz. 2011. november 27-én adta le az m1 az esti Híradójában a következõ tudósítást: „Ketten súlyosan, ketten könnyebben megsérültek vasárnap Jakabszálláson, ahol felborult egy lovas kocsi…, amikor a lovak megbokrosodtak, villanyoszlopnak húzták a szekeret.” S mit látok a képernyõn: gumis kerekû, téglalap alakú jármûvet – egyáltalán nem szekeret. Mert – hiába hiszi és bizonygatja ezt az országos média mindennapos gyakorlatával – nem minden lovas kocsi szekér, e két szó nem teljesen ugyanazt jelenti. Vidéken bezzeg tudják ezt: a megyei lapban, a Petõfi Népében már így jelent meg a hír: „Felborult egy lovas kocsi tegnap délben Jakabszálláson… A … baleset oka az volt, hogy a lovak megbokrosodtak, a fogat pedig emiatt villanyoszlopnak ütközött, majd az árokba került.” Már a lovas kocsi is fõleg a vidékhez, a mezõgazdasághoz köthetõ közlekedési eszköz, de lássunk néhány olyan jármûvet, amelyet egyenesen a földmûvelésre teremtettek! „Holtágba zuhant az erõgépével” – ezzel a címmel adott hírt a Petõfi Népe 2005 februárjában egy kanalas markológép balesetérõl. Ugyanezen lap egyik márciusi számában meg egy kombájnt ábrázoló kép aláírása volt a következõ: „Bács-Kiskun megyében fõképp az aratási idõszakban jelennek meg a túlméretes mezõgazdasági erõgépek.” Én a soha nem használt mezõgazdasági gépész szakmunkás-bizonyítványom birtokában állítom, hogy úgy tanultam, a traktor erõgép, a munkagépek viszont a különféle mezõgazdasági munkák elvégzésére alkalmas eszközök, amelyeket vagy a traktorra függesztenek, vagy önjáróak, mint például a kombájn vagy a markoló. Ezek szerint tehát a fent említett jármûvek munkagépek, nem erõgépek. Másrészt viszont az elsõ cikk megjelenésének idején zajló gazdademonstrációk során néha munkagépekként emlegették a traktorokat. Február 22-én meg ez hangzott el a Kossuth Reggeli krónikájában: „Ennyi traktor és erõgép még nem állt a Felvonulási téren.” Furcsának érzem egy 2007. áprilisi panaszos levél szóhasználatát is: „Tisztelt Polgármester Úr! Szeretné-e ön a hétvégéjét úgy tölteni, hogy ott parkoló motorok százai dübörögnek az ablaka alatt? Szeretné-e, ha kétéves kisgyermeke egy szemhunyásnyit sem tudna aludni az ablak alatt beindított, túráztatott erõgépek miatt?” És nem csak a motorkerékpár erõgépnek nevezése tükrözi az e területen meglévõ zavart. 2012. augusztus 12-én olvashattuk egy tûzesetrõl: „Teljesen kiégett két mezõgazdasági vontató és egy erõgép, egy MTZ traktor, egy markológép.” A három kiemelt szó ugyanis valójában ugyanazt jelenti…

Fegyverbe! 2008 decemberében ezt írta a Halasi Tükör: „Az indiánfilmekbõl ismert köpõcsõvel próbálják befogni a kezelhetetlen kóbor kutyákat Kiskunhalason!” Köpõcsõvel? A köpõcsõ gyermekjáték, diákcsínyek eszköze: valamely íróeszköz hengeres része, amelyen keresztül papírgalacsinokat, radírdarabo-

16

kat lehet egymásra lövöldözni (lehetõleg tanórán). Egyes õsi viszonyok között élõ népek, törzsek fegyverének neve viszont fúvócsõ… Ugyanebben az évben, november 21-én A sztárok a fejükre estek címû tévés valóságshow adásában ezt mondja a játékvezetõ: „Két parittyánk van.” Eközben látni való, hogy a kezében csúzlikat tart. Hogy mi a különbség? Timár Györgyöt idézve: „árnyalatnyi”. A Magyar értelmezõ kéziszótár szerint a parittya „bõrdarabból és a két végén szíjakból álló, a benne elhelyezett követ gyors forgatás és az egyik szíj eleresztése után kiröpítõ egyszerû hajítófegyver.” A csúzli viszont „Y alakú nyél két ágára kötött gumiszalagból való, kavicsok kilövésére használt játékszer”. 2009. április 1-jén nyilván nem viccnek szánta a Petõfi Népe a következõ hírt (hisz a címben közölt tény, hogy „Fegyverarzenált találtak Vas megyében”, nem tréfadolog): „Egy sorokpolányi férfitõl például 11 légpuska, szerszámíj, egy hatlövetû maroklõfegyver, három gázriasztópisztoly, valamint lõszerek és fegyveralkatrészek kerültek elõ.” Lám, az arzenálnak (nem fegyverarzenálnak, hiszen az arzenál eleve fegyvertárat jelent) olyan eleme is volt, amely nem is létezik. Ez pedig a szerszámíj, mert az valójában számszeríj, és csak látszólag magyar összetett szó (szám + szer + íj), igazából azonban szláv jövevényszó. Oroszul például szamosztrél, jelentése tulajdonképpen ’önlövõ’, azaz olyan fegyver, amely magától lõ. A szláv szó elõtagja megvan a szamorodni (’magától termõ’) és szamovár (’maga fõz’) szavakban is. De hagyjuk ezeket az ósdi eszközöket, hanem ragadjunk lõfegyvert! 2010. augusztus 25-én a Halasi Tükör a város egyik hírességére, Nagy Szeder Istvánra emlékezik, s arra a tettére, amikor 1956 novemberében megakadályozta a szovjetekkel szembeni fegyveres fellépést, hogy hiábavaló véráldozattól óvja meg a halasi fiatalokat, civileket és önkéntes felkelõket: „Ne gondoljuk, hogy ezzel csupán egy jelentéktelen, kis katonai akciót hiúsított meg, hiszen a halasi laktanyában akkor rengeteg fegyver és lövedék volt.” Talán inkább lõszer. Hisz a lövedék a lõszer kilõtt része; ha ilyenbõl van sok a laktanyában, az egyáltalán nem veszélyes. A másik téves szó is vissza-visszatér, már 2000-bõl van példám rá a Magyar Hírlap egyik márciusi számából: „Lapunk úgy tudja, körülbelül egy tucat második világháborúból visszamaradt bombát és löveget kutattak fel a környéken. Ezeket szétszerelve nyerték ki a robbanószert.” De a löveg szétszerelésekor csak egy cetlit találtak: „Nem nyert!”. Hát nem mondta meg nekik senki, hogy a lövegben nem fognak robbanószert találni, minthogy az köznapi nyelven szólva ágyú? A szó azóta sem került a helyére, legutóbbi példám 2011-bõl való, amikor július végén robbanóeszközöket találtak egy ballószögi házban. Akkor ilyen mondatok jelentek meg a megyei napilapban: „Még nem tudják, hogy veszélyes-e a pincében talált tüzérségi löveg”; „… a tûzszerészek szerint a házban talált kézigránátok és a löveg közül egyedül az utóbbiban volt robbanóanyag”. Ilyen mértékû fegyverkezés után nem csodálkozhatunk, ha többen azt hiszik, hogy vége a világnak – és nemcsak a maja naptár szerint. A magyar média is ezt sugallta már 2008-ban is. Elõször március végén hangzott el a Kossuth Harminc perc alatt a Föld körül címû mûsorában a hét fõbûnnel kapcsolatban, hogy „az idõszámításunk utáni 590-es években keletkeztek”, majd az RTV Részletes 44. számában írták egy mûsorismertetésben: „Idõszámításunk után 180. A Római Birodalom hanyatlik.” Vége lett az idõszámításnak, hogy utána vagyunk? Nem, helyesen így lenne: idõszámításunk szerint. A hibás alak a Krisztus (születése) után (Kr. u.) változatból szivároghatott be. Persze, nem a világ vége, ha a média figyelmetlenségbõl, tudatlanságból félrevezeti az olvasóit, hallgatóit, nézõit, de nagyobb odafigyeléssel meg lehetne elõzni ezeket az apró kellemetlenségeket. Sõt, nemcsak lehetne, kellene is! Balog Lajos


A Nyelvtudományi Intézet mûhelyeibõl

A Nyelvtudományi Intézet közönségszolgálatának egyik népszerû szolgáltatása a nyelvi tanácsadás, amelyet az Intézet alapítása óta végez. Az utóbbi idõben egyre csökkenõ kapacitással tudta elektronikus levelezés és telefon útján ellátni ezt a feladatot. A 2010-ben történt szerkezeti változások eredményeként a Nyelvmûvelõ Osztály egyesült a Nyelvtechnológiai, valamint az Élõnyelvi Osztállyal. A három osztály egyesülése után létrejött osztály neve 2013. január 1-tõl Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztály lett. Ez a szimbiózis természetes együttmûködést is jelentett, melynek eredményeként többéves munkával az osztály munkatársai létrehoztak egy automatikus helyesírási tanácsadó portált, amely a http://helyesírás.mta.hu címen az interneten mindenki számára ingyenes tanácsadó szolgáltatást nyújt. A portál mellett egy Facebook-oldal is indult (facebook.com/helyesiras.hu), amely színes, közérthetõ, és igen színvonalas írásokat közöl a helyesírással kapcsolatban. A 2013. április 30-án megnyílt portál egyesíti az Intézetben felhalmozott fél évszázados szakmai tudást és a korszerû technológiát. Korábban is léteztek online helyesírási segítséget nyújtani kívánó webhelyek, de mindegyikük korlátja az, hogy a kérdéses kifejezést egy listával veti össze. Ha a keresett kifejezést megtalálja a szótárban, akkor helyesnek minõsíti, ha viszont nincs találat, abból két dolog is következhet: vagy a kifejezés helytelen, vagy a szótár elégtelen. Márpedig könnyen belátható, hogy szókincsünk a produktív összetételek és képzõk révén gyakorlatilag nyitott, ennélfogva listába foglalni teljesen reménytelen vállalkozás. A helyesírás.mta.hu portál radikális újítása az, hogy nyelvtechnológia alkalmazásával a keresett kifejezést elemzi, megállapítja a helyesírás szempontjából releváns összes alaki és egyéb jegyeit, majd ezek segítségével megtalálja azt a helyesírási szabályt, amely vonatkozik a kifejezésre, és ennek alapján adja meg a kifejezés helyes alakját. A válasz nem korlátozódik a helyes alakra, a portál ugyanis magyarázatot is nyújt, valamint megadja a Helyesírási szabályzat vonatkozó szabályát is. A tanácsadó szolgáltatást tehát igen összetett és nemzetközi tekintetben is élvonalbeli nyelvtechnológia mûködteti, amelybe beépült a Magyar Nemzeti Szövegtár, valamint külön erre a célra készített óriási adatbázisok anyaga. A magyar helyesírás igen szövevényes ügy, ennek algoritmizálása nagy kihívást jelent. A portál a Helyesírási szabályzat majdnem egészére kiterjedõen eligazítást nyújt. A portál használói hét témakör közül választhatnak, melyekre a választ a megfelelõ eszköz külön panelen adja meg: 1) Külön vagy egybe? Ez az eszköz az egybeírás vagy különírás bonyolult kérdésében ad eligazítást. A keresett kifejezés elemeit különírva kell megadni, a program válaszul megadja az alkotóelemek helyes alakját, a magyarázatot, valamint a vonatkozó szabálypontot. 2) Helyes-e így? Itt egy adott szó alakját lehet ellenõrizni. Ha a megadott szóalak helyes, akkor a szokásos módon a magyarázat és a szabálypont kíséretében megerõsítést kapunk errõl. Ha a program helytelennek ítéli az alakot, felsorol néhány hasonló helyes alakot, amelyek közül a felhasználónak kell kiválasztania a kívánt szót. 3) Névkeresõ. Ez az eszköz a tulajdonnevek írásmódjában ad eligazítást. Amint a keresett kifejezést elkezdjük begépelni, a modul megjeleníti a program által ismert azon névkifejezéseket, amelyek az addig begépelt betûkkel kezdõdnek.


4) Elválasztás. Ha itt begépelünk egy szót, annak megkapjuk minden lehetséges módon elválasztott alakját. 5) Számok. Egyedi szolgáltatás a számok betûzött alakjának a megadása. A számok végtelen sokasága miatt ez is egyike azon jelenségeknek, amelyekre a szótározó megoldás mindig is elégtelen lesz. 6) Dátumok. Ez az eszköz egy naptárt is megjelenít a kívánt dátum könnyebb megadása céljából. Válaszul a program megjeleníti a magyar helyesírási szabályzat szerint helyes valamennyi alakot, továbbá azok gyakori toldalékolt alakjait (pl. 2013. augusztus 8-ától [296]). 7) Ábécébe rendezés. Ezen a panelen a megadott néhány szót sorrendbe rakva kapjuk vissza. A nyitóoldalon található hét eszköz mellett a menüsorban elõhívhatjuk a Helyesírási szabályzat keresztutalásokkal megvalósított szövegét, melynek segítségével kényelmesen böngészhetjük a Szabályzat szövegét. A szabályzat szövegéhez úgy is eljuthatunk, hogy a válaszok után megadott hivatkozásokra kattintunk. A menüsor Archívum része közkinccsé teszi a Nyelvi Tanácsadó Szolgálat eddigi válaszainak legjavát. A különbözõ szempontok szerint kereshetõ adatbázis böngészése nagyon hasznos kiegészítõje lehet a portál használatának, különösen a válaszok indoklása miatt. Olyan esetekben, amikor az adott kérdésre a Helyesírási szabályzat nem ad egyértelmû választ, itt megtalálhatjuk a Nyelvtudományi Intézet szakértõi által ajánlott megoldást. Helyszûke miatt csak néhány szakmai megoldásra hívhatjuk fel a figyelmet. • Gyakori eset, hogy egy adott alak helyesírása önmagában nem bírálható el. Pl. a írat helyes az ír ige mûveltetõ alakjaként, de helytelen az ’okmány, dokumentum’ értelmû fõnévként. Ilyen esetekben a portál felhívja a figyelmet a másik alak létezésére is, egyben megadva a két alak értelmezését is. • Nem szûk értelemben vett helyesírási kérdés, de a program kezeli a köznyelvi norma által megbélyegzett suksükölõ alakokat is. Az ilyen alak használatát egy olyan példamondatba ágyazva hagyja jóvá, amely a köznyelvi norma szerint helyes. A portál küdetésének tekinti, hogy ne csak a köznyelvi normát már amúgy is ismerõ beszélõk számára adjon helyesírási tanácsot. Ez lényeges szakítást jelent a helyesírási szabályzat azon elvével, amely eleve nem foglalkozik a köznyelvi normán kívül esõ (pl. a laza, pongyola beszédben gyakori, illetve a nyelvjárási) alakok helyesírásával. Elsõ körben a portál a köznyelvi beszédben gyakran elõforduló alakok helyesírásában ad segítséget azzal, hogy pl. a mér alakról nemcsak azt közli, hogy helyes, hanem azt is, hogy a beszélt nyelvben kérdõszó gyanánt használt mér alak szabályos írott alakja miért, esetleg mér’. A küldetés, amelyre ezt az elvet is alapozzuk, abban a mottóban foglalható össze, hogy „Helyesírás mindenkinek”. A portál ugyanis nemcsak számítógéppel, hanem (internetes kapcsolattal rendelkezõ) okostelefonon is használható. A rohamosan tömegessé váló okostelefonok szó szerint is mindenkinek kezébe adják azt a megoldást, amely a jelenleg létezõ papír alapú könyv és szótár helyett teljesebb és azonnali választ ad a felmerülõ helyesírási kérdésekre. Mivel a közösségi média, a digitális kommunikáció világában az írásbeliség lényegesen kibõvül, olyan beszélõk tömegei is bekapcsolódnak az írásbeliség világába, akiknek ez nem kenyerük, és akiknek a beszélt alak jelenti a kiindulópontot. A most útjára indított portál folyamatosan javul és bõvül, de az eddigi látogatottsági adatok alapján kijelenthetõ, hogy csillagászati magasságokba emelte az Intézet nyelvi tanácsadó szolgálatának hatékonyságát. Három hónap alatt annyi kérdést válaszolt meg a portál, mint amennyit hagyományos úton tíz év alatt. Váradi Tamás A szerzõ a Nyelvtudományi Intézet Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztályának vezetõje. (A szerk.)

17

VISSZHANG S IN E IRA... Az Édes Anyanyelvünk áprilisi számában megjelent egy B. G. által szignált, szokatlan hangvételû interjú Zsigmond Gyõzõvel (Boldogként a börtönnek érzett társadalomban. Beszélgetés Zsigmond Gyõzõvel), amely októl és szándéktól függetlenül alkalmas arra, hogy rossz hírét keltse az erdélyi anyanyelvi mozgalomnak, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, hogy annyi kapcsolatépítés után éket verjen a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége és az AESZ közé. Legyünk mégis jóhiszemûek, és feltételezzük, ilyen eszébe sem jutott sem az interjúkészítõ budapesti, sem az interjúalany bukaresti professzornak. Mint az alábbiakból kiderül, különösebb okuk sem lehetett rá, hogy ebben a formában adjanak hangot Zs. Gy. vélt sérelmeinek, vélt üldözöttségének és kitaszítottságának. Ha Wacha Imrével, Kerekes Barnabással, Keppel Gyulával, Antalné Szabó Ágnessel, Petõfi tanár úrral és Benkes Zsuzsával együtt B. G. is ott lett volna velünk 2012. május 17–20-án az AESZ jubileumi rendezvényén, bizonyára tájékozottabban, tárgyilagosabb perspektívában beszélget el Zsigmond Gyõzõvel, és adja közre interjúját egy évvel a huszadik évforduló után. (Az AESZ elnökének akkori ünnepi beszámolója az ÉA októberi számában is megjelent: Otthon a nyelvben – húszéves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége). A „beszélgetés” címe alapján egyébként érdekes volna megtudni, miért érzi börtönnek azt a világot, amelyben él, a bukaresti egyetem hungarológiai tanszékének szép szakmai pályát befutott professzora. De elsõsorban nem errõl van szó az interjúban, hanem a volt elnök sértõdöttségérõl a világgal, de elsõsorban az AESZ-szel, az AESZ jelenlegi vezetõivel szemben. Ennek az ok nélküli sértõdöttségnek a kérdezõ is tápot ad, mintegy elõre sejteti Zs. Gy. tudatos mellõzését. A beszélgetés ugyanis a következõ kérdéssel indul: „2012-ben volt 20 éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ). Ebbõl az alkalomból megjelent egy összefoglaló kötet. De nem találom benne a nevedet. Pedig te számoltál be elsõ ízben Magyarországon errõl a szervezetrõl (Magyar Nyelvõr 1993/4.), s úgy tudom, hogy alapítója, elsõ elnöke is voltál...” Pedig az idézett kötetben, amelyre Zs. Gy. is többször hivatkozik a válaszaiban (Nyelvét megtartó közösség – közösségét megtartó nyelv. Az AESZ két évtizede a nyelvi közösség szolgálatában. Szerk. Erdély Judit–Ördög-Gyárfás Ágnes–Ördög-Gyárfás Lajos–Péntek János, Sepsiszentgyörgy, 2012), sokszor megjelenik Zsigmond Gyõzõ neve, aki valóban egyik alapítója volt a Szövetségnek, és akivel az AESZ mai napig kapcsolatban maradt: minden évben õ szerkeszti meg a Kõrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedõk (KAV) forgatókönyvét, õ vezeti le a játékot. Senki nem vonja kétségbe, hogy Zs. Gy.-nek valóban elévülhetetlen érdemei vannak mind a KAV, mind pedig a Szövetség megalapításában, és erre a kötet szerzõi is sûrûn hivatkoznak, pl. a szintén alapító Tapodi Zsuzsa (44–5), Erdély Judit (25) és Tulit Ilona volt elnök (19). Ha a kérdés – félreérthetõ módon – netán arra vonatkozik, hogy noha Zs. Gy. „az AESZ elsõ elnöke” volt, neve mégsem szerepel az emlékkönyv szerzõi között, akkor ennek a hiánynak más a magyarázata: a szerkesztõk úgy gondolták, a szerzõnek és a kötetnek is jót tesznek, ha mellõzik Zsigmond tanár úr hozzájuk eljuttatott, meglehetõsen nyers, általuk vállalhatatlan szövegét. Nem részletezzük ennek indoklását, de az interjúnak a Milyen elvek alapján fogtál munkához? kérdésre adott válaszából következtetni lehet, mi az, amit mi másképpen ítélünk meg, mint Zs. Gy. Meglepõ módon Zs. Gy.-nek az elsõ kérdésre adott válasza szerint az AESZ mostani elnökségének „csúsztatásai” számára a Ceauºescu-korszakot idézik: „Volt idõ, amikor mindennaposak voltak a csúsztatások, a tények elferdítései. Abban az idõben a Ceauºescu-korszak szocializmusában ez volt az általános, jó lenne ezen túllépni.” Ebbõl a minden alapot nélkülözõ, rendkívül sértõ asszociációból, amellyel nem lehet, de nincs is miért vitatkozni, nem lehet másra következtetni, csak arra, hogy Zs. Gy. ragadt bele a múltba, saját üldözöttségének tudatába. Az emlékkönyv, amelynek történeti adatait Zs. Gy. vitatja, áttekintést ad a kezdetekrõl, az AESZ húszéves munkájáról, az erdélyi anyanyelvápolásban, anyanyelvi nevelésben betöltött szerepérõl. Több írásnak is visszaemlékezõ jellege van, tehát elõfordulhat, hogy húsz év távolából némelyik szerzõ emlékei esetleg megbízhatatlanok. Csakhogy azok az írások, amelyek az AESZ történetét foglalták össze a hitelesség igényével, nemcsak elmondásokon alapuló vagy az emlékezet által megõrzött eseményekbõl merítettek, hanem konkrét írott anyagból: jegyzõkönyvekbõl, alapító okiratokból, bírósági bejegyzési dokumentumokból, az AESZ-füzetek anyagából és a Szövetség híreit évrõl évre összefoglaló kiadványokból, mint például az AESZ Értesítõje (amelynek 1995. évi számát éppen maga Zs. Gy. szerkesztette!) vagy az 1998 januárjától idõszakosan megjelenõ Hírhordóból. Az Erdély Judit által jegyzett Az a húsz esztendõ. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének rövid története címû írás gazdag jegyzetanyaggal egészíti ki a történeti áttekintést (40–43). Éppen ezért alaptalannak és sértõen rosszindulatúnak érezzük azokat az állításokat, amelyek a továbbiakban az interjú Mikor és hogyan történt az alapítás? Te hogy látod az AESZ történetét? kérdésére adott válaszban találhatók: „Igen, 20 éves az AESZ meg nem is [...] sajnos, téves adatok kerültek be az alapításról még az AESZ által kiadott évfordulós kötetbe is [...] 1991 decemberében a Romániai Magyar Pedagógusok Demokratikus Szö-

18

vetsége sepsiszentgyörgyi közgyûlésén javaslatomra már létrejött az AESZ, az említett szervezet önálló tagszervezeteként, engem választva elnökének. Szerettem volna önállóságot, ami össze is jött az általam szétküldött felhívások alapján Kovásznán, 1992-ben [...] Az évfordulóra megjelent kötetben ellentmondó adatok szerepelnek.” Zs. Gy. tehát úgy véli, a Szövetség mostani elnöksége, a kötet szerkesztõi és a cikkek szerzõi elvitatják az 1991-es alapítási dátumot. Ezzel kapcsolatban álljon itt a hivatkozott kiadvány néhány, más-más szerzõtõl származó, erre vonatkozó részlete: „Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége 1991 decemberében alakult Sepsiszentgyörgy központtal. Elsõ közgyûlését 1992. március 27-én tartotta Kovásznán (a Kõrösi Csoma Sándor Napok rendezvénysorozat ünnepi hangulatában). [...] Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége 20 éve mûködik mai szervezeti formájában, ám gyökereit tekintve már 30 esztendõs. Elõéletéhez tartozik ugyanis az a nyelvmentõ, nyelvmûvelõ mozgalom, amely 1982-ben indult Háromszéken.” (Tulit Ilona: 23). „...háromszéki barátaink tették meg ezt a döntõ lépést: húsz évvel ezelõtt hivatalosan is bejegyeztették az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségét. Azért õk, és azért itt, mert a nyelvterületnek ebben a keleti zugában, a magyar oktatás akkori keretei között és a kereteken túl, a veszélyességi zónában, 1990 elõtt is már több bátorsággal és talán némi védettségben gondoskodtak tanítványaik anyanyelvi mûvelésérõl. Tulit Ilona magyar szakos tanfelügyelõ elnöke is lett az AESZ-nek, aztán Zsigmond Gyõzõ” (Péntek János: 5). Az idézett AESZ-elnökökön, Tulit Ilonán és Péntek Jánoson kívül ezzel tökéletesen egyezõ véleménye van a szintén alapító Tapodi Zsuzsának (45) és Erdély Juditnak is (26). Az alapító jegyzõkönyv aláíróinak neve a jegyzõkönyv alapján az aláírás sorrendjében: Ördög-Gyárfás Ágnes, Ördög-Gyárfás Lajos, Forgács Róbert, Keppel Gyula, Papp Márta, Tapodi Zsuzsa, Nedeczky László, Nagy B. Ildikó, Gödriné Molnár Márta, Papp Gabriella, Tulit Ilona, Orbán Gyöngyi, Schrankó Péter, Komoróczy György, Péntek János, Molnár Kovács Margit, File Gabriella, Tóth-Sinkó Márta, Lay Magda, Darvasi Gyöngyvér, Árvay Katalin, Bodó Anna, Inczefi Tünde, Szabó Etelka, Gazda József, Dobra Irén, Kerekes Barnabás, Mráz Ferenc, Antal Tövissi Ildikó, Mézes Rudolf, Zsigmond Gyõzõ (l. Jegyzõkönyv, 1992. március 27., vezeti Tapodi Zsuzsa). A fenti névsorból is látható, hogy az 1992-es alapításnál az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökségi tagjai: Kerekes Barnabás, Keppel Gyula és Forgács Róbert is jelen voltak Kovásznán, 1998-ban pedig az AESZ együttmûködési nyilatkozatot írt alá magyarországi testvérszervezetével. Az alapításra az alapító jegyzõkönyvet is aláíró Kerekes Barnabás egyébként így emlékezik a kötetben: „Levél és meghívó érkezett Budapestre az Anyanyelvápolók Szövetségébe: 1992 márciusában rendezik meg Kovásznán a Kõrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedõt, az eseményre várják egyesületünk képviselõit. S a történelmi pillanatok: segítségünkkel megalakult az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (nagyszerû érzés volt ott lenni a bölcsõnél)” (78). Látható tehát, hogy mindaz, amit Zs. Gy. csúsztatásnak nevez, teljesen összhangban van az õ állításaival, tehát vele kapcsolatban az emlékkönyv egyetlen téves adatot sem tartalmaz. Mint ahogy az interjúban megfogalmazott állítását sem vitatja senki: „... az RMPSZ sepsiszentgyörgyi tanácskozásán a jelenlévõk megszavazták az AESZ létrejöttét, melynek megszervezésével, tagságának kiépítésével megbíztak mint alapító mindenes elnököt.” Az „ellentmondások” csak abból adódhatnak, hogy az emlékezésben, jelen esetben a Zs. Gy.-ében, nem válik el a mozgalom és a Szövetség elõélete, az elsõ elnök dicséretes törekvéseinek története és az AESZ valóságos megalapítása. Csak ezzel magyarázható ez a népmesébe illõ fordulat: „Igen, 20 éves az AESZ, meg nem is.” De véleményünk szerint teljesen fölösleges és méltánytalan visszamenõleg versenyezni az idõben. A jegyzõkönyvileg is igazolt tények (Erdély: 24–41): 1992-ben Zs. Gy. lett az elnök, 1993-ban Tulit Ilona, 1995-ben újra Zs. Gy., 1997-ben Péntek János (újraválasztva 2001-ben, 2005-ben és 2009-ben). Hiúság? Sértõdöttség? Ki kit mellõzött: az AESZ Zs. Gy.-t vagy Zs. Gy. az AESZ-t? Egyáltalán nem volt szerencsés az Édes Anyanyelvünkben, társszervezetünk lapjában tápot adni bármely hamis feltételezésnek. Az AESZ nem azért van, hogy a munkatársak saját érdemeiket gyarapítsák, számukra nem valamely képzelt dicsõség a fontos, hanem az ügy, az elkötelezettség, az eredményes munka. Ennek pedig fontos feltétele az önzetlen közremûködés és együttmûködés. Péntek János elnök Ördög-Gyárfás Lajos ügyvezetõ elnök Erdély Judit programfelelõs alelnök Készséggel közöljük erdélyi társszervezetünk vezetõinek az Édes Anyanyelvünk áprilisi számában közzétett, Zsigmond Gyõzõvel folytatott beszélgetéshez fûzött pontosító, helyesbítõ észrevételeit. Reméljük, hogy az interjú a jelen közleménnyel együtt nemhogy meggyengítené, hanem inkább megszilárdítja szövetségeink együttmûködését, kölcsönös nagyrabecsülését. (A szerk.)


Dolgozni... érdemes! Wacha Imre vallomása Atyai barátomnak, mesteremnek föltettem a szokásos kérdéseket. Imre bátyám vallomással válaszolt. A vallomásban nem volt szívem bennehagyni a kérdéseket. – Amint olvasni tudtam, látástól vakulásig olvastam. Elsõsorban Petõfit, aztán Aranyt: lenyûgözött a három Toldi eseménytörténete, de a Toldi szerelmének leírásaiban is szinte tobzódó nyelvi gazdagság, Jókai latinos magyarsága, könnyen omló-ömlõ nyelve. Ha fáradt vagyok, és a nyelvben akarok „élvezkedni”, „fürödni”, ma is hozzájuk menekülök. És Fekete Istvánhoz. Korán a kezembe került Kodolányi is. Megbabonázott archaizáló nyelvhasználata a történelmi regényekben. Késõbb, már felsõs gimnazista koromban Ady biblikus nyelve, és majd egész felnõtt koromon át: József Attila, aztán Kosztolányi. Egyébként németes, valójában morva eredetû (Wachszlav > Wach + a = Vencelke) nevem ellenére töretlen magyarságtudatomat, erkölcsi felfogásomat, emberségemet õk is formálták, erõsítették, nemcsak tanítóim, bencés tanáraim, professzoraim. – Nem akartam nyelvész lenni. Tanár akartam lenni, ezért jelentkeztem az érettségi után 1954-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem (majd ELTE) Bölcsészettudományi Karára magyar–történelem szakos tanárnak. Aztán nyelvészetbõl, leíró magyar nyelvtanból megírtuk az elsõ zárthelyit Szabó Dénes professzorhoz. Ennek a leíró hangtani zárthelyinek a feladatait Grétsy Lászlóval – nekem azóta is Grétsy Lacival – ketten oldottuk meg a legjobban. Bekerülhettem Szabó Dénes professzor nyelvjáráskutató szemináriumába, felvehettem Pais professzor úrnak több „speckollégiumát” is. Olyan tudományos közösségbe kerültünk, amelyben a tudásra, az emberségre is épülõ tekintélyt Pais Dezsõ professzor és – másodéves korunktól – Bárczi Géza professzor képviselte. A „második” vonalat Szabó Dénes, Benkõ Loránd, Bartha Katalin, Berrár Jolán, az akkori „harmadik” vonalat, az utánpótlást Kázmér Miklós, Hidvégi Andrea és Abaffy Erzsébet, aki késõbb a nyelvészeti tanszék professzora lett. Nekünk akkor Zsike vagy „Kutyafej”. Ez a tanszék az 50-es évek elején példát adott tudományos etikából, alkotó formából és emberségbõl is. Azilum volt ez a közösség az ötvenes évek veszélyes, feljelentõs, gyanakvós, politikailag is bizonytalan világában. A két nyelvészeti tanszék tagjai és a hozzájuk kötõdõ kutatók (pl. G. Varga Györgyi, Károly Sándor, Mikesy Sándor) nemcsak ránk figyeltek, nemcsak nekünk adtak példát emberségbõl, hanem jó néhány utánunk következõnek is. Hasonló közösség volt a finnugor tanszék is, amelynek Zsirai Miklós volt a vezetõje. Persze rajtuk kívül volt még jó néhány „atyai professzor”. Így Gyergyai Albert, aki nemcsak tudásával, szép elõadásaival gondozta elménket, hanem több tanítványát az Apostolokba is átvitte. (Uzsonnázni vitte éhes tanítványait, mert az ebéddel talán megalázta volna õket.) Csodálatos elõadásaival is lenyûgözött bennünket a klasszika-filológia professzora, Szabó ÁrNévjegy: Wacha Imre 1931-ben Gyõrben született. Az ELTE-n végzett, 1954-tõl az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1990–1995 az ELTE Fonetikai Tanszékének adjunktusa. Késõbb elõadó a Kodolányi János Fõiskolán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1964-tõl beszédtanár a Magyar Rádióban. A beszédtechnikáról, retorikáról számos úttörõ jellegû könyve jelent meg.


pád (õ volt-lett rétori mintám), majd Borzsák István. Szabó Árpád elõadásain mindig tele volt a terem, a dobogón, az ablak párkányán is ültek, még „dögészek” is. Elõadásait mindig dörgõ tapssal köszöntük meg. Késõbb a tapsot betiltották, mert a „vonalas” professzorok nem kaptak ilyen elismerést. Szabó Árpád, Borzsák István, Gyergyai Albert nyelvileg is, nonverbális kommunikációjukban is a „professor elegantiae” voltak. Nyelvi és szónoki-elõadói magatartásuk beleépült A korszerû retorika alapjai címû retorikakönyvembe és a Nemcsak szóból ért az ember címû könyvecskémbe, amely a nonverbális kommunikáció rendszerét mutatja be. (Nem én állítottam, hogy mindkettõ alapvetõ munka a maga témakörében.) – Az egyetem után a Nyelvtudományi Intézetbe kerültem. Az elsõ fõnököm – haláláig, 1974-ig – Gáldi László volt az akadémiai nagyszótári osztályon. A szótár eredetileg sima értelmezõ szótár lett volna, amolyan új Czuczor–Fogarasi. Késõbb nyelvtörténeti szótárként képzelték-képzeltük el. A tervek szerint 24 kötetben tartalmazta volna a magyar nyelv szókincsét 1772-tõl 1970-ig. Hosszú vajúdás után csökkentett terjedelmû és tartalmú változatának hatalmas elsõ kötetei napjainkban jelennek meg. A Nagyszótár akkor és még sokáig a kutatók temetõjének, de sokszor mentõhajónak is számított. Idõsebb kollégámmal, P. Balázs Jánossal olyan, nálunk jóval idõsebb „deklasszált” elemeknek lettünk a fõnökei, mint Szinyei Merse Jenõ, egykor a Parlament alsóházának elnöke, Zimándi Pius, egykor a gödöllõi premontrei gimnázium igazgatója, Ruzicska Mária és Baloghi Mária írók, akik fillérekért írták és rendezték a Nagyszótár céduláit. Hogy befejezett munkát is letehessünk az asztalra, Gáldi kiharcolta, hogy elkészíthessük a Petõfi-szótárt. A Petõfi-szótár mintájára hozzákezdtünk a József Attila-szótárhoz is. Ám az Intézet egyik igazgatója a szótár szerkesztõségét „szétdobta”, mondván, hogy „a semmi ágán ül szivem-féle szöveget nem lehet szótárban magyarázni”. – 1964-ben elvállaltam egy másodállást, amely azután munkásságom központjává vált. A Rádió beszédtanárt keresett, olyat, aki az igényes és értelmes beszéd technikájára tanítja a fiatal, kezdõ rádióbemondókat. Azóta is tanítom, tanítottam – sokfelé – az igényes, értelmes beszélést. És: tanulom, vizsgálom az élõszót, a természetes és reproduktív beszédet. Mind a rádiós munka, mind a kiejtési és nyelvhasználati versenyek hatalmas vizsgálati anyagot adtak a szöveg és hangzás viszonyának, a szöveg és a szöveghangzás szerkezetének, szabályosságainak, kapcsolatának vizsgálatához. Ennek a munkának eredménye a szövegfonetikával foglalkozó cikkem (ez világviszonylatban az elsõ ilyen írás!), ennek a munkának a tapasztalatai épülhettek be számos könyvem és nagyon sok cikkem anyagába, köztük a kétkötetes retorikámba, az Elekfi Lászlóval együtt írt, Az értelmes beszéd hangzása címû kötetbe, a kiejtési kézikönyvnek tekinthetõ Igényesen magyarul kötetbe, a nonverbális kommunikáció eszköztárát bemutató kötetecskébe. A rádiós, majd tévés és egyetemi oktatómunka nemcsak azt eredményezte, hogy olyan „tanítványok” (nem szeretem a tanítvány szót) indulását segítettem, mint a késõbbi Kazinczy-díjas Török Annamária, Acél Anna, Bordy András, Ciprusz Éva vagy Aczél Petra professzor, Mártonfi Attila, Bogár László (rájuk vagyok a legbüszkébb!). Mindig vidámak voltak az óráim. Továbbadtam, amit annak idején magam is kaptam tanáraimtól, amit Szent Pál az ún. szeretethimnuszban fogalmazott meg. – A Tanítás szándéka dolgoztat most is, már eléggé öreg koromban. Elkészült egy újabb könyvem: a beszédtechnikai alapozásról. A szövegekkel azt is sugallni szeretném, hogy a munka, a másokért végzett munka megtart fiatalnak, még ha a test idõnként elfárad is. Sugallom, amire Petõfi tanított: joga csak annak van, aki elõbb teljesítette a kötelességét. És azt, amit számos írónk-tudósunk élete mutat, és amit József Attila mond: nem elmenni kell innen, hanem „Dolgozni csak pontosan … érdemes”, de érdemes! A vízcsepp kivájja a követ! B. G. A vallomás teljes (kétszeres) terjedelemben olvasható a www.e-nyelvmagazin.hu oldalon! (A szerk.)

19

www.manyszi.hu Kérdések és válaszok ? Helyes így az, hogy jajistenemez? ! A kérdezett szó nincs szótározva, ezért egyéni szóalkotásmódnak, alkalmi (stilisztikai) neologizmusnak (nyelvi újításnak) érezzük. A jajistenemez forma a magyar nyelvi rendszernek megfelelõ képzéssel jött létre. ? A jubileum szót elterjedten használjuk ’kerek évforduló’ értelemben. Egy egyetemi tanárom ugyanakkor belénk verte, hogy a jubileum héber eredetû szó, és csak a 25. évfordulóra használjuk. Igaz, a héber jóbél szó a kos szarvából készült kürtöt jelenti, amelyet a mózesi törvény elõírásai szerint meg kellett fújni minden ötvenedik évben a szentév, vagyis a teljesen az Úrnak szentelt év kezdetének jeleként. A Tórában hét Szombatévet (7×7) követõen az ötvenedik esztendõt a harsona hangja szentelte jubileumivá. Ha a centenárium szót csak a 100., a millennium szót pedig az ezredik évfordulóra használjuk, akkor a jubileum eredeti ’25. vagy 50. évforduló’ jelentése vajon miért változott meg? ! A jubileum szó jelentése a magyar nyelvben kibõvült. Egy 1936-os idegen szavak szótárának magyarázata szerint: örömünnep, évforduló ünnepe (pl. a házasságkötés 25 éves jubileuma). Itt példaként a 25. év szerepel, de a meghatározás már itt is tágabb. A mai jelentés (Magyar értelmezõ kéziszótár, 2003: 606): nevezetes vagy örvendetes esemény (kerek) évfordulója, emlékünnepe. Példa: százéves jubileum. A jubileum valóban a héber jóbelbõl ered (szertartási kürt, amelyet minden 50. évben ünnepélyesen megszólaltatnak), az egyházi latinban: általános bûnbocsánattal egybekötött ünnepi idõszak, búcsúév. A jelentésbõvülés természetes folyamat, a jubileum kapcsán nyelvhelyességi szempontból arra kell csak ügyelni, hogy valóban kerek évfordulóról legyen szó (10., 25., 50. stb.). ? Miért különbözik a napidíj és a havi díj szavak helyesírása? ! A napidíj szót a helyesírási szabályzat 107/b pontja alapján írják egybe (a tagok együttes jelentése más, mint az elõ- és utótag jelentésének összege). A napidíj nem csupán napi díj, hanem egy juttatásféleség. Ez a havi díjnál nem érzékelhetõ. A havibér azonban ugyancsak egybeírandó az elõbbiek szerint. ? A bizalmas viszonyt jelentõ bensõséges szó helyett gyakran látom leírva a belsõséges szót! Helyes-e így? ! A bensõséges melléknév jelentése ’õszintén átélt, szívbõl jövõ (pl. barátság)’; a belsõség fõnév lehet ’a ház körüli gazdaság’ vagy ’levágott állat belsõ része’. A belsõséges tehát ’bensõséges’ jelentésben nem helyes. ? Azt szeretném kérdezni, létezik-e a széplány kifejezés, és ha igen, van-e valamilyen jelentésbeli különbség a szép lányhoz képest? ! A Magyar Nemzeti Szövegtárban találhatunk elõfordulást a széplány szóra (szépirodalmi szövegekben, elsõsorban Határ Gyõzõ és Faludy György mûveiben), azonban nem a szépfiúval (’tetszetõs külsejû, de üresfejû, léha fiatalember; amorózó, nõcsábász, piperkõc’) rokon jelentésben, hanem ’rosszlány, örömlány, utcalány’ értelemben. Ám a stílusminõség továbbra is pejoratív. Például: „A három széplány Manilában strichel” (Faludy). Tehát a széplány nem okvetlenül szép lány (bár az is lehet). ? Értetlenül álltam egy autómosó táblája elõtt: ajándék bogároldás. Mint késõbb kiderült, ez egy extra szolgáltatás: a szélvédõre tapadt rovarmaradványokat távolítják el egy speciális folyadékkal. Az új szó nem nyerte el a tetszésemet, és nem csak a jól ismert „nem minden rovar bogár” kitétel miatt. Az összetétel második tagja, az oldás sem tetszik. Önök milyen szót javasolnak ennek a szolgáltatásnak a megjelölésére?

20

! A bogároldás szerintünk is neologizmus, bár a keresõprogram már 5600 említést mutat. Jelentése: ’bogármaradványok speciális oldószerrel történõ eltávolítása’. A szó nyelvtanilag nem kifogásolható (jelöletlen tárgyas vagy birtokos jelzõs összetétel), s egyelõre más kifejezést nem ismerünk rá. Talán e bejegyzés hatására valaki kitalál jobbat, s akkor mi azt örömmel közzétesszük! ? Miként helyes a csíkszeredaiakra: csíkiek vagy csíkiak? Az utóbbit halljuk mostanában a rádiókban, de az elõbbit használtuk eddig, mert sokkal jobban hangzik. ! A Csík tájnévben egy korai veláris (mély hangrendû) i rejlik, ezért toldalékai hagyományosan mély hangrendûek: Csíkban, Csíkba, csíkiak. Újabban elõfordul a magas hangrendû toldalékolás is (csíkiek), de az internetes adatok szerint jóval kisebb mennyiségben (16700 csíkiak : 6330 csíkiek). (A kérdésrõl Balázs Ildikó írt az Édes Anyanyelvünk 2003/3. számában.) ? Ma elgondolkodtam a kevéssé és a kevésbé használatán, mert az elõbbit nemigen használom. Jól érzem, hogy a második verzió az elsõnek a fokozása? Tehát ha kevéssé népszerû valaki, akkor nem nagyon, ha kevésbé népszerû, akkor még annyira sem? ! A kevéssé jelentése: ’kismértékben, nemigen’. A kevésbé jelentése: ’(valaminél) kisebb mértékben, fokban’ (Magyar értelmezõ kéziszótár). A kevésbé szó az összehasonlítás mozzanatát tartalmazza: a népszerûség másokéhoz képest kisebb, vagyis az ún. negatív fokozás kifejezésének az eszköze. ? Mi a különbség a filagória és a szaletli között? ! Az értelmezõ és etimológiai szótárak szerint a jelentésük hasonló (’kerti lugas’, ’nyitott kerti házikó’). A szaletlinek van egy másik jelentése is: ’üveges veranda’. Ebben az értelemben csak ez használható, a filagória nem. Eredetük és magyar nyelvbe kerülésük különbözõ. A filagória használatáról az elsõ adat a 17. sz. elejérõl van, a szó ismeretlen eredetû. A szaletli a 19. század végén német közvetítéssel jött a magyarba. A szövegtárak adatai szerint a filagória kicsivel gyakoribb, mint a szaletli, de még ugyanaz a szerzõ is hol az egyiket, hol a másikat használja. ? Hogyan helyes? Tornászik vagy tornázik? A tornász tornászik, a horgász horgászik, nem pedig horgázik! Nem tudom, hogy miért nem tornászik valaki, és miért helyesebb (?) a tornázik. ! Mind a két szóalak benne van a Magyar értelmezõ kéziszótárban, a tornázik (vagy tornáz) és a tornászik, a kialakulásuk eltérõ. A tornászik a tornász fõnévbõl keletkezett, míg a tornáz(ik) a torna szóból. A nyelvhasználatban a szótári jelölés szerint a tornázik a gyakoribb. Érdekesség, hogy régebben a tornászik volt a gyakoribb, és sokszor akkor használták, ha nem a sportágról volt szó. Pl. a fa tetejére tornássza magát. A tornázik jobban beleillik a sportágak elnevezésébe, pl. kajak – kajakozik. ? Egy tanárom azt hangoztatja, hogy helytelen, ha ezt mondom: „Azt gondolom, hogy…” Szerinte az úgy gondolom kifejezést kellene használni. Az a kérdésem, hogy tényleg helytelen ez így? ! A gondol igének rendszerint tárgyas vonzata van, tehát: azt gondolom, egyet, mást gondoltam stb. De felbukkant tárgyatlan használata is: gondol valakivel/valamivel (törõdik, gondot fordít rá), valamint késõbb határozói bõvítménnyel ellátott formája is: úgy (olyan módon) gondolom. Az azt véli / úgy véli kettõssége is mutatja ezt a jelenséget. Mivel mind az azt gondolom, mind az úgy gondolom tartalmatlan mondatbevezetõvé vált, az igazi nyelvhelyességi kérdés nem is az, hogy melyikük a helyes(ebb), hanem az, hogy mikor kell (sokszor egyáltalán nem kell) használni õket. Összeállította: Hujber Szabolcs


H ÍREK – TU D Ó SÍT Á S O K Folytatódik A Magyar Nyelv Múzeumának Öregharang címû krónikája. 2013 februárjában megjelent a 2. szám Nyiri Péter szerkesztésében.

*

Aurélien Sauvageot az École normale supérieure mintájára létrehozott Eötvös József Collégiumban tanított francia nyelvet és irodalmat 1923 és 1931 között. A Magyarországi életutam címû kötetében ezekrõl az évekrõl számol be. A kötet kétnyelvû kiadása alkalmából a Francia Intézet Sauvageot-emlékestet rendezett 2013. június 14-én.

*

Közgyûlést tartott 2013. június 29-én az Anyanyelvápolók Szövetsége. Ezen az alapszabály-módosításról, valamint idõszerû kérdésekrõl esett szó. Az alapszabály módosítása a 2013. évi rendes közgyûlésen, a jövõ év elején várható.

*

A Kárpát-medencei magyar nyelv- és irodalomtanárok egyhetes találkozóját szervezte meg a Rákóczi Szövetség 2013. július 29. és augusztus 2. között Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban.

Találkozások Kazinczyval Hatodik alkalommal rendezték meg Széphalomban a múzeumok éjszakáját, harmadik alkalommal az anyanyelvi juniálist. Fölemelõ érzés, hogy Kazinczy Ferenc széphalmi szellemi közegébe visszakerül az irodalom és a nyelv. Ez történik minden év júniusának harmadik hétvégéjén, a múzeumok éjszakáján, az anyanyelvi juniálison. Az anyanyelvi juniális tehát az irodalom és a nyelv, a régiók és a nemzedékek találkozója. A nap 2013-ban éppen Weöres Sándor 100. születésnapjára esett, ezért június 22-én Széphalomban A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Weöreshöz kapcsolódóan tartotta esszékonferenciáját. Ezen Pomogáts Béla, Nagy L. János, Fráter Zoltán, Minya Károly, Dénes Ágota, Balázs Géza és Nyiri Péter tartott elõadást. A múzeumok éjszakája Kazinczy sírjánál kezdõdött. Itt Demkó István parókus idézte meg Kazinczyt. A nyelvmúzeum akadémiai termében megnyílt Gyulai Líviusz kiállítása Weöres verseihez kapcsolódó rajzaiból. Este Sebõ Ferenc lépett a múzeum színpadára két társával, és megzenésített Weöres-verseket adtak elõ. Utánuk következett a Magyar Rádió Tetten ért szavak címû mûsorának élõ adása – az internet jóvoltából 7 milliárd hallgatónak. Balázs Géza, Balogh Ramóna és Pölcz Ádám mutattak be részleteket a mûsor legjobb számaiból. A múzeumok éjszakája nem lett volna teljes néptánc, tûzugrás, Kerekes Barnabás anyanyelvi licitjátéka nélkül. Éjfél elõtt a magyar nyelv bástyájáról (az akadémiai terem tetejérõl) kihirdették a 2012-es év szavait (árfolyamgát, botos jeti, romkocsma, kenyérhéjmagyarság, bõvebben: http://www.e-nyelv.hu/2013-06-24 /a- 2012-es-ev-szava/). A programot A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága az Anyanyelvápolók Szövetségével és a Petõfi Irodalmi Múzeummal közösen szervezte. Támogatta a Nemzeti Kulturális Alap. (Manysziinfó)

Az év szavai, 2012

Az év szava: árfolyamgát. Továbbiak: kettõs mérce, botlatókõ, tehetségkutató, felhõsödés. Minya Károly szóismertetõje: Az árfolyamgát, árfolyamrögzítés erõsen „zsebbe vágó” új szavunk. Alig múlik el híradás nélküle, s nem véletlen, hogy napról napra nõ az internetes találatainak a száma, jelenleg 290 000-nél tart. Ki ne ismerné a kettõs mércét? A bibliai eredetû szókapcsolat egyre gyakoribb, örök igazságát szólásaink is megõrizték, politikai felhang nélkül: Más szemében a szálkát is megleli, a magáéban a gerendát sem. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. A botlatókõ a német Stolperstein tükörfordítása. A botlatókövek Gunter Demnig német szobrász alkotásai. A nemzetiszocializmus áldozatai elõtt tisztelgõ, 10 × 10 centiméteres macskakõre rögzített réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye elõtt helyeznek el a járdába süllyesztve, illetve abból kissé kiemelve. A tehetségkutató a kereskedelmi televíziók meghatározó mûfaja olyannyira, hogy a divatszóvá vált kifejezésbõl már-már kilúgozódott a tehetség is, a kutatás is. Antiszó: botos jeti. Továbbiak: „egy ilyen”, turkálófõváros, újságos termék. Balázs Géza szóismertetõje: Az interneten közzétették egy általános iskolai szókincs- és helyesírási gyakorló füzet egyik képét, amelyen a juhász ábrája alá azt írta az alsós diák: botos jeti. Úgy tûnik, nemcsak a gémeskút, a kakas, a tehén, a birka, hanem maga a juhász is elfeledett, archaikus szóvá válik. Figyelmeztetésül választottuk antikifejezésnek a botos jetit. Csakúgy, mint az „egy ilyen” szerkezetet, amely gyakori mondatbevezetõ, s megvalósítja az egy szerkezetben három hiba jelenségét: üres, ún. töltelékkifejezés, nem összehasonlításra utalnak vele, ha az egy nem kifejezett tárgyra vonatkozik, fölösleges. Ifjúsági szó: romkocsma. Továbbiak: hungaromém, kommenthuszár, szlemmer. Veszelszki Ágnes szóismertetõje: A romkocsma berendezése eklektikus, szándékoltan hanyag, romos. Kezdetben csupán egy rétegkultúrának, underground szervezõdéseknek adott helyet, de 2012-re valódi kultuszhely lett. Humoros internetes tartalom a hungaromém is: szinte bármely jelenség hungaromémmé változtatható egy kackiás bajusz képével és a népies kiejtést vagy beszédet utánzó nyelvhasználattal. A kommenthuszár olyan internetes hozzászóló, kommentelõ, aki egy – mondhatnánk – verbális huszárvágással minden témát le tud zárni. Sajátos kommenthuszárnak nevezhetõ a slam poetry kultúrában a szlemmer, a szóbeli alternatív költészet képviselõje, aki leggyakrabban romkocsmákban szlemmel… Költõi szó: kenyérhéjmagyarság. Továbbiak: boldogságmondat, pemetefûcukorka, szeretetvendégség. Balogh F. András szóismertetõje: A kenyérhéjmagyarság azt az általános élettapasztalatot adja vissza költõi képben, hogy a nemzetiségi sorsba szakadt emberek valahol a világ peremén élnek, legalábbis a nyelvi világ peremén, ezért kicsit kemények és érdesek, mert idegen nyelvek gyûrûjében kell megóvniok – mint a ropogós héj – azt a puhaságot, életet adó jóságot, ami a kemencében sült kenyér sajátja. Ezt


a szót Margittai Gábor (Magyar Nemzet Magazin), a szórványmagyarság riportere alkotta meg a nyelv végvárait felfedezõ útjai során.

Nyelvészeti könyvek A sokszínû alkalmazott nyelvészet. Szerk.: Hattyár Helga, Hugyecz Enikõ Henriett, Krepsz Valéria, Vladár Zsuzsa. Tinta, Budapest, 2012. Balázs Géza: A pesti nyelv. Városnyelvi kalauz. Inter, Budapest, é. n. (2013) Beszédkutatás 2013. Szerk.: Gósy Mária. MTA NYTI, Budapest, 2013. Czakó Gábor: A szabir titok. CZSimon Könyvek, Budapest, 2013. Hódi Éva: Egy kis nyelvi tücsök és bogár. Stratégiai füzetek, 8. Becse, 2013. Kovács László: Fogalmi rendszerek és lexikai hálózatok a mentális lexikonban. 2., átdolgozott, bõvített kiadás. Tinta, Budapest, 2013. Maróti Andor: A nélkülözhetetlen kultúra. United P.C, é. n. (2013) Nagy L. János: Keresztezõdõ jelentések világában. Tanulmányok a kiasztikus alakzatok mûködésérõl. Szegedi Egyetemi Kiadó–Juhász Gyula Felsõoktatási Kiadó, Szeged, 2013. „Nekünk ajtó vagy hazád szívébe”. Emlékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére. Magyar–Észt Társaság, Budapest, 2013. Õrzõ a strázsán. Emlékkönyv Hódi Sándor 70 éves születésnapjára. Szerk.: dr. Hódi Éva. Széchenyi István Stratégiakutató Társaság, Ada, 2013.

2013. évi eseményekbõl Október 11–13. Szép magyar beszéd verseny, Sátoraljaújhely November 4. Kenyérhéjmagyarok, szórványkonferencia, Anyanyelvi Konferencia, Budapest, TIT stúdió, Zsombolyai út. Érdeklõdés: [email protected] November 9. V. sajtónyelvi-médianyelvi szakmai tanácskozás: Norma és szabadság a média nyelvhasználatában, Eszterházy Károly Fõiskola, Eger November 11. 17.00 Húszéves az adai Szarvas Gábor Nyelvmûvelõ Egyesület. Ünnepi ülés a városházán, Szerbia, Ada November 13. 15.00 óra A magyar nyelv napja – A 2013. évi Lõrincze-díjak átadása – Magyar nyelvmûvészet – A nyelvi ismeretterjesztés lehetõségei konferencia, PIM, Budapest November 15. A csoportidentitás szemiotikája, SZTE, JGYPK, Szeged November 25. IV. Hálózatkutatás konferencia (ELTE, Budapest) November 29. 200 éve jelent meg a Mondolat, tudományos tanácskozás, Veszprémi Egyetem November 30. Kazinczy-gála, PIM, Budapest 2014. január 6. III. Czuczor–Fogarasikonferencia, Budapest A Hírek – tudósítások rovatba szánt információkat a megjelenés elõtti 40. napig várjuk a [email protected] címen.

21

Grétsy László rovata

PONTOZÓ

Mindenekelõtt az ez évi második számunkban közölt rejtvények helyes megfejtését adjuk meg. I. Irodalmi helyek. 1. Telki. 2. Abda. 3. Pannonhalma. 4. Orosháza. 5. Lipcse. 6. Csokonya. 7. Arad. A kezdõbetûkbõl kiolvasható településnév: Tapolca. Itt született 250 évvel ezelõtt, 1763. május 9-én Batsányi János. II. Író és mûve. 1. Cilinder. 2. Panoráma. 3. Patrióta. 4. Darutoll. 5. Majolika. 6. Lámpaláz. 7. Domínium. 8. Jégverés. A megjelölt átlóból kiolvasható cím: Catullus. Az e címû dráma szerzõje a 125 éve született Füst Milán. III. Nyelvi Játék Zrt. 1. A tar torero (vagy toréró, torréró) tõre átütötte (áttörte) az ütõeret (aortát, artériát). 2. Trezor õrzi az üzér iratait. (Többen cifrázták is: az átrázó üzér, az átárazó, a torz érzetû áruterítõ stb.) 3. A tõrözõ rátette az autótetõre az átázott rõt õzet. 4. Rozi rátért a Tatára tartó autóútra. 5. Az útõr (vagy: az úttatarozó úr, az útzár õre) õrizte a zárt autóutat. IV. Szójátékos csattanó. Nem, inkább elvinném. Azok közül a megfejtõink közül, akik elérték a sorsolásban való részvételhez szükséges 60 pontot, ezúttal a következõk részesülnek könyvjutalomban a Tinta Könyvkiadó jóvoltából: Baloghné Bori Györgyi, Cegléd, Déli út 55. (2700); Darvainé Ilosvai Fanni, Eger, Hadnagy u. 9. (3300); Farkasné Riskó Zsófia, Vál, Kossuth L. u. 8. (2473); Gyõri László, Jászapáti, Gagarin u. 3. (5130); Mezei Teréz, Békéscsaba, Lencsési út 50. (5600); Pásztor Sándor és Sándorné, Balassagyarmat, Váci Mihály u. 51. (2660); Rõczei Csenge, Gyõr. Cuha út 6. 2/10 (9024); Sarkady Emõke, Budapest, Szabolcska u. 6/1. (1114); Stettner Gabriella, Kaposvár, Kisfaludy u. 30. (7400); Urbán Teréz, Nyíregyháza, Vasvári Pál u. 80. (4400). A nyerteseknek szívbõl gratulálunk! A Pontozó új feladatai I. Rejtvénykavalkád. Ez a feladványunk valójában nem is egy, hanem tizenegy kis rejtvénybõl áll, de mégis egybefûzi õket az, hogy a megfejtések kezdõbetûibõl Juhász Gyula egy szép versének címe olvasható össze. Aki a tizenegy kis feladványból többet-kevesebbet megold, egyenként 1 pontot kap a megfejtésért. Ha azonban mind a tizenegyet megoldja, s ezzel együtt a vers címét is beküldi, jutalma feladványonként 2 pont, azaz összesen 22! 1. Melyik szóalak jelentése ez: ’várható bajokról beszélhet’? Segítségül: a szóalak mindhárom szótagja ugyanazzal a betûvel kezdõdik. 2. NKRNZMS. Ha a hiányzó magánhangzókat pótoljuk, egy értelmes szót kapunk. Ezt kell megtalálni. 3. Íme, egy betûrejtvény: RZ RECEPT. Mi a megfejtése? 4. Ezúttal egy szórejtvényt közlünk: „a zárt társadalmi csoport gödröt csinál”. Ennek megoldása is egyetlen szó. 5. Kálium, nikkel, nitrogén, oxigén, titán. Melyik az a vegyület, amelyik ezekbõl kideríthetõ? 6. Van egy hajítófegyvert, egyúttal sporteszközt jelentõ szavunk. Ha egy G betût beletoldunk, férfinév lesz belõle. Melyik ez a név? 7. DE, EL, JÖ, KO, LÁS, LEM, TIT, VE. Ha az iménti szótagokat helyes sorrendbe rakjuk, egy szót kapunk Ez a megfejtés. 8. Közlünk egy egyszerû szóegyenletet: ellenérték + lóca + menyasszony = egy bizonyos õrlemény. A megfejtés egyetlen szó. 9. Melyik férfinév anagrammája ez a szóalak: divatra? 10. Egy nõi nevet keresünk. Ha D vagy L betût teszünk eléje, város lesz belõle, ha N betût, akkor folyó. Melyik a keresett nõi név?

22

11. Ady Endre egyik versének címét keressük a költõ Még egyszer címû kötetébõl. Jelentése: ’melegét elveszítve’. Mi a vers címe? II. Hatszor hat. Ha olvasóink helyesen töltik ki a négyzethálót, akkor az ábra bal felsõ sarkától a jobb alsó sarokig egy magyaros ételnevet olvashatnak össze. Ha ezek után átrendezik a sorokat, akkor ugyanebben az átlóban egy ugyancsak közismert nemzeti ételünknek Délvidéken és az Alföld egyes részein használatos nevére bukkanhatnak. Az elsõ név megtalálásáért 6, a második, azaz a táji név megleléséért pedig 12 pontot szerezhetnek. A telitalálat tehát 18 pontot ér. 1. Esendõ (ember) 2. Siheder 3. A mérges gombák egyike 4. Konyhakerti növény 5. Majd, késõbb 6. Sokfajta III. Oda-vissza más! A palindrom olyan szavakkal vagy akár a szónál nagyobb egységekkel való játék, amelyek visszafelé olvasva is értelmesek. Csakhogy két változatuk is van. Az egyikben a szó oda-vissza azonos, pl. kerek, görög, vagy hogy egy több szóból álló példát is mondjak: Meg ne lássál engem. A másik változatban visszafelé is értelmes a szó vagy a mondat, de az értelme teljesen más. Most ilyen szavakkal játszunk. Olvasóinknak tíz oda-vissza nem ugyanúgy olvasható szóra kell rátalálniuk az általam adott meghatározáspárok alapján. Az elsõ meghatározás minden sorban a balról jobbra, a második a jobbról balra olvasandó alakra vonatkozik. Kétjegyû mássalhangzók esetén a betûjegyek változatlanul hagyva, de megfordítva is használhatók, szintén egy betûként. Persze egy gy vagy ty betû csak ugyanaz maradhat visszafelé is. Ha olvasóink megfejtése helyes, akkor a balról jobbra olvasott szavak kezdõbetûibõl egy épületelem, épületrész neve olvasható össze. Minden megfejtett szóért 1 + 1 pont jár, a telitalálatos megfejtés értéke tehát 20 pont. 1. Török sült tészta Az angyalok karának tagja 2. Galga-völgyi város Egykori parasztvezér 3. Neves operettszerzõnk Héber eredetû nõi név 4. Vándor Présszerkezet 5. Lila virágú fûszernövény Bizonyos fákból álló facsoport 6. Házibuli hajdanában Szépítõszer 7. Afrikai teherhordó Mókus 8. Közkedvelt énekesnõnk Hímzéses dísz 9. Török eredetû férfinév Huzamosan 10. Csapadékfajta Maros-parti város IV. Szójátékos csattanó. Olvasóinknak megfejtésül a Mókás magyarázat címû, túloldali rejtvény csattanóját kell beküldeniük. A helyes megfejtés értéke 25 pont. Az e számunkban közölt rejtvények együttes értéke 85 pont, de már 60 pont is elég ahhoz, hogy annak megszerzõje részt vehessen a sorsolásban, és egy értékes könyv tulajdonosa lehessen. A feladványok megoldását 2013. december 1-jéig tessék elküldeni címünkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, Budapest, Károlyi u. 16. (1053) vagy a rovat vezetõjének e-mail címére: [email protected]. Minden megfejtõnek jó szórakozást és sikeres megfejtést kívánnak a rejtvények készítõi: Grétsy László (III.), Láng Miklós (II.), Schmidt János (IV.), Takács István (I.)


Szójátékos csattanó MÓKÁS MAGYARÁZAT – Fiam, hozd a kempingszékemet és a mai lapokat, aztán menjünk ki a kukoricásba! – Ugyan miért, papa? (A választ az ábra fõ sorában rejtettük el.)

Új szavak, kifejezések (76.) Nem szótározott szavak tárháza babzsák – a test vonalait fölvevõ, valamilyen töltelékanyagot (pl. magot), ma leginkább polisztirol gyöngyöt tartalmazó, zsák alakú fotel. Hivatalos neve: cseppfotel. Változata: babfotel. bekészítés – a vendégeknek járó eszközök (törülközõ, szappan, fogkefe stb.) szállodai szobában való elhelyezése halasítás – haltelepítés hangos térkép – a GPS magyar neve hb – (a) ház bora kitelepül – vendéglõ, étterem rendezvények helyszínére költözik kivetítõs elõadás – képpel, szöveggel illusztrált bemutató, elõadás (a ppt-s elõadásra használják) koppanásig megy – (autóval) hazáig, a garázsig megy lapos – a laptop új magyar neve. Vö. laptok laptok – a laptop népetimológiás magyar neve. Vö. lapos párakapu – nyári hõségben párát permetezõ kapuszerû építmény (fesztiválokon, éttermekben) partizó – partikra, fesztiválokra járó (ember) pont – új jelentése: hely, esetleg helyiség; pl. gyûjtõpont, oltópont romkom – a romkocsma ifjúsági nyelvi neve szájkarate – szópárbaj; veszekedés szavakkal, tettlegesség nélkül (újszászi adat) szermentes – nem drogozó szigetel – a budapesti Sziget-fesztiválon vesz részt. L. még: szigetes szigetes – a budapesti Sziget-fesztivál résztvevõje. Pl. Vigyázzatok, mert délben mindent elözönlenek a szigetesek. tész – tényleges életfogytiglani börtön (A Magyar Büntetés-végrehajtás Múzeumi Kiállítóhelye, Sátoraljaújhely) zura – jó (szleng) Kovács József gyûjtésébõl is válogattunk. A rovat 1998–2010. közötti anyagát tartalmazza a Jelentés a magyar nyelvrõl. Új szavak, kifejezések (szerk.: Balázs Géza) címû kötet. Új magyar szavakat, illetve szómagyarításokat javasolhat/közzétehet itt is: www.szomagyarito.hu. B. G. [email protected]


23

OKTV, magyar nyelv, 2013/14. 1. Az „emberközpontú nyelvmûveléstõl” a nyelvhasználat aktuális kérdéseiig Mit jelent az emberközpontú nyelvmûvelés fogalma? Miért más, mint az elõzmények, milyen az utóélete, melyek az ismérvei – mi a jelentõsége? Lõrincze Lajos Emberközpontú nyelvmûvelés c. könyvét összefoglalásnak és példatárnak tekinthetjük, az ideválogatott írásaiból megismerhetõ az a szemlélet, melyet a cím jelez, s melyrõl tudjuk, hogy a nyelvmûvelésnek új irányt adott. E szemlélet szerint a nyelvi jelenségeket a nyelvet használó emberek szempontjából nézzük, ennek megfelelõen a nyelvmûvelés tárgya elsõsorban nem a nyelv, hanem az ember. A nyelvhasználóknak szól a nyelvhasználatról. Nem hibákat keresve és hibáztatva, hanem pozitívan, a nyelvi ismeretterjesztés segítségével, a nyelvi mûveltség emelésének céljával. Bízva abban, hogy a nyelvi világban tájékozott ember maga is képes dönteni a nyelvhasználat módjában és egy-egy nyelvi jelenség értékelésében. A témát választóknak azt ajánljuk, hogy válasszanak ki néhányat a Lõrincze-kötet tanulmányaiból (például a nyelvi hitelesség térben és idõben vagy a dialektológia dialektikája témáit), és gondolják végig a példákat és állításokat. Mivel értenek egyet, és mivel nem? Változott-e, s ha igen, miben változott az azóta eltelt 3-4 évtized alatt maga a nyelvi jelenség (pl. úgy tûnik, tudnók, meg van írva) és a róla tett megállapítások érvényessége? Érvényes-e, hogy „nagy úr a nyelvszokás”? Fontos-e a nyelvrõl való ismeretek bõvítése? Mit rejt az „így is jó, úgy is jó” mondásba rejtett nyelvi szemlélet? De fordítva is vizsgálódhatnak: a mai nyelvhasználati problémák (például a nyelvjárásiasság a társadalomban; az írói nyelv hatása) hogyan jelentek meg az ún. Lõrincze-korszakban? Milyen válaszok születtek, és milyenek születnek ma? A pályamunkának legyen egy áttekintõ és egy konkrét példákat bemutató, elemzõ része is. E példákat gyûjthetik a nyelvi jelenségek és hátterük körébõl, de lehetnek a példák a nyelvmûveléssel (és a nyelvre vonatkozó tervezéssel, stratégiával) foglalkozó, a módszerre, a lehetõségre, szükségességre vonatkozó állítások is. Szakirodalomként bármelyik Lõrincze-írás felhasználható, de fõként az Emberközpontú nyelvmûvelés (Magvetõ, Budapest 1980) kötet tanulmányait ajánljuk. A Magyar Nyelvõr 129. évfolyamában jelent meg egy „Emlékszám Lõrincze Lajos születésének 90. évfordulójára”; az ebben található írások közül témánkhoz legközelebb állnak a Lõrincze munkásságával, illetõleg az azt megelõzõ és követõ helyzettel foglalkozó tanulmányok, Balázs Géza, illetve Pusztai Ferenc tollából. A mai nyelvhasználatról és a nyelvhasználatot, nyelvmûvelést érintõ vitákról is találunk itt megfelelõ szakirodalmat, de természetesen továbbiak is kereshetõk. Gallasy Magdolna

2. A kétnyelvûség és a nyelvvesztés ábrázolása Oravecz Imre Kaliforniai fürj címû regényében. A téma bemutatása nyelvészeti szempontok szerint A kétnyelvûség mindennapos jelenség a világban. A történelem során gyakran találkozhatunk a gyarmatosítás, az államhatárok módosítá-

sának hatásaként vagy szociológiai jelenségként a külföldi munkavállalás következtében elõálló kétnyelvûséggel és/vagy nyelvcserével. „Az új környezetet […] hamar megszokta, de az, hogy nem tud úgy beszélni […], ahogy szeretne, mérhetetlenül feszélyezte, nyomasztotta. Ha órán felszólították, sokszor nem azt mondta, amit gondolt, vagy nem azt gondolta, amit mondott” – panaszkodik Oravecz Imre regényének egyik hõse. A regény elolvasása segítséget nyújt a nyelvi változások folyamatának megértéséhez. Az író egy Amerikába kivándorolt magyar család történetét meséli el a társadalmi, kulturális és nyelvi különbségek és a hozzájuk való alkalmazkodás fázisait bemutatva. Dehát ez szépirodalom, bármennyire érzékletes és érzékeny leírása is a kétnyelvûségnek, nem helyettesíti a szakszerû nyelvészeti megközelítést. A regényben az amerikás magyarok nyelvhasználatára találunk példákat, de természetesen más nyelvi közegben is vizsgálhatjuk a kétnyelvûség jelenségeit. Mind a régebben zajló nyelvváltozások kutatási eredményeivel érdemes megismerkedni (pl. a burgenlandi felsõõri közösséggel), mind pedig az aktuális változásokkal. A határon túli magyar nyelvterületeken tett kirándulás, magunk vagy osztálytársaink ösztöndíja és kint tartózkodása idegen nyelvi közegben érdekes tapasztalatokat és összehasonlításokat eredményezhet. Javasoljuk, hogy a pályamûben a regénybeli folyamatokhoz fûzzenek nyelvészeti szempontú magyarázatokat, és/vagy önálló kutatás, adatgyûjtés alapján, jól kiválasztott nyelvi példákkal mutassák be a nyelvváltozás egy-egy fázisát. Nem a regény elemzése tehát a feladat; Oravecz Imre mûvét inspiráló kiindulásnak ajánljuk a nyelvi téma bemutatásához. A szociolingvisztikai szakirodalomból néhány alapmû kiindulópontot jelenthet. Ezek alapján könnyebb a vizsgált nyelveknek megfelelõen tovább válogatni. Bartha Csilla 1999. A kétnyelvûség alapkérdései. Beszélõk és közösségek. NTK, Budapest Bodó Csanád 2012. A látszólagos idõ valósága (Esettanulmány a folyamatban lévõ nyelvhasználati változások vizsgálatához). Akadémiai, Budapest (NytudÉrt. 162.) Gal, Susan 1991. Mi a nyelvcsere, és hogyan történik? Regio – Kisebbségtudományi Szemle 2/1. (epa.oszk.hu/matarka) Kontra Miklós 2005. Mi változik a mai magyar nyelvben Magyarországon? In: Lanstyák István és Vanconé Kremmer Ildikó (szerk.): Nyelvészetrõl változatosan. Segédkönyv egyetemisták és a nyelvészet iránt érdeklõdõk számára. Gramma, Dunaszerdahely. 185–202. Szarvas Rita

Szövegamulettek az ókortól ismertek, nálunk a 16. századi kódexektõl kezdve vannak rá utalások és adatok. A 18. századtól gyarapodott a testen viselt (vagy házban, kertben tartott, olykor kenyérbélben megevett) szövegek, cédulák száma. A 20. században katonák ruhájába varrtak védelmezõ szövegeket („Szent Mihály levele”, „égi levél”), és talán máig használják néhol a közelmúltból ismert ún. szüléskönnyítõ szövegamuletteket. A hagyományozódás nagy jelentõségû e szövegtípusban, mind verbális, mind pragmatikai vonatkozásban. A felhasználás módjáról szóló 16. századi sorok meg-megismétlõdnek a századokkal késõbbi szövegekben is. A magunkon viselt szövegek napjainkban elsõsorban pólófeliratok, ruhaszövegek. Szerepük azonban más, mint az amuletteké: nem rejtetten és nem olvasás nélkül használatosak, nem védelmezési célúak. Inkább hirdetnek viselõjérõl valamit, például trendiséget, humorizáló hajlamot, tréfás elvárást (pl. „Keresem a következõ exem”, „Meghívhatsz egy italra”). Jellemzõ szövegtípusuk a felirat. Gyakran képpel vannak kombinálva. – Idetartozik a tetoválás is, valamint a kiterjesztett önmagunkon használt szövegek: autókra kitett vagy kötényre írt (humoros) mondatok („Ezt a kettesemért kaptam”; „A konyha réme”), (háti)táskák feliratai, lakások dekoratív „jelmondatai” stb. – Az 1970-es években még inkább kitûzõk szövegeit (és képeit) viselték, ezeken kész szövegeket kínáltak, belõlük lehetett választani. A mai ruhafeliratok esetében viszont elõtérbe került a saját megszövegezés igénye, a szöveghasználat funkciójában az önkifejezés. A pályamûvek foglalkozzanak mind a szövegamulettekkel, mind a magunkon viselt szövegekkel. Az anyaggyûjtés, példák keresése is feladat, és a gyûjtött anyag (szövegek, használatuk módja, funkciójuk) jellemzése is fontos. A vizsgálódás további szempontja lehet a kiválasztott szövegek nyelvi megközelítése (pl. grammatikai, stilisztikai, szociolingvisztikai szempontokra gondolunk). A pályamû szerkezetének kigondolása, a súlypontok és a szempontok tudatos kiválasztása az egyik legfontosabb feltétele a sikeres témafeldolgozásnak. Elsõsorban napjaink magunkon viselt szövegei, feliratai terén kínálkozik gazdag anyag és széles tematikájú választék. Balázs Géza 1999. Kommunikációs létformák és átcsapások. Magyar Nyelv 138–153. Balázs Géza 2003. A ruhafeliratok szemiotikai-nyelvészeti kutatásának lehetõségeirõl. In: Voigt–Balázs szerk. 332–338. Kincses Kovács Éva: A feliratos ruhadarabokról. In: Voigt–Balázs szerk. 339–342

3. Magunkon viselt szövegek. A legrégebbi amulettszövegektõl a mai pólófeliratokig Egyik sajátos használata az írott szövegeknek az, amikor az emberek magukon viselik õket. Ennek egyik típusa az ún. szövegamulett, azaz az amulettként hordott szöveg. Használata abból fakad, hogy a hiedelem szerint viselõjét megóvja a különféle ártalmaktól és veszedelmektõl. Az amulett funkciója, a szöveghasználat erejébe vetett hit mellett eltörpülhet a szöveg tartalmának jelentõsége, akár el sem kell (tudni) olvasni, akkor is hat. (Az amulett szövege lehet kézzel másolt vagy nyomtatott, lehet ráolvasás vagy ima jellegû, állhat torzult vagy torzított sorokból, rövidítésekbõl stb.)

Lengyel Ágnes 2001. Amulettként használatos XIX–XX. századi szakrális ponyvanyomtatványok. In: „Nyisd meg, uram, szent ajtódat...” Szerk. Barna Gábor. Szent István Társulat, Budapest. 75–90. Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráolvasások. Válogatta, összeállította, a jegyzeteket és az utószót írta Pócs Éva. Helikon, Budapest, 1986. Voigt Vilmos és Balázs Géza szerk., 2003. A kezdetektõl a máig. A modern magyar szemiotika olvasókönyve. Magyar Szemiotikai Társaság, Budapest. Gallasy Magdolna

24 9 770139 045005

13004

Édes Anyanyelvünk A NYELVEK VILÁGÁBÓL ÁRA: 250 FT. 150 éve született Gárdonyi Géza. Székely Bertalan: Egri nõk (1867)

Recommend Documents