BUDAPEST GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR SZAKDIPLOMÁCIA Szakirányú Továbbképzés
MAGYAR SZAKEMBEREK KÖZREMŰKÖDÉSE EGY EGYEDÜLÁLLÓ ENSZ OKIRAT MEGVALÓSULÁSÁBAN WHO UN/ECE VÍZ ÉS EGÉSZSÉG JEGYZŐKÖNYV
Készítette: Szabó Zsófia Janka
Budapest, 2005. május 9.
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ...................................................................................................................................... 3 BEVEZETÉS ......................................................................................................................................................... 5 ELŐZMÉNYEK.................................................................................................................................................... 7 HELSINKI NYILATKOZAT A KÖRNYEZETÉRT ÉS EGÉSZSÉGÉRT TEENDŐ EURÓPAI INTÉZKEDÉSEKRŐL....................................................................................................................................... 10 CÉL ............................................................................................................................................................. 10 KÖRNYEZETI ÉS EGÉSZSÉGÜGYI KIHÍVÁS .................................................................................................... 10 CSELEKVÉS MELLETTI ELKÖTELEZETTSÉG .................................................................................................. 11 ORSZÁGOS, REGIONÁLIS ÉS HELYI INTÉZKEDÉSEK ....................................................................................... 11 EURÓPAI KITERJEDÉSŰ ÉS ORSZÁGHATÁROKON TÚLMUTATÓ INTÉZKEDÉSEK ............................................. 12 INTÉZMÉNYI TÁMOGATÁS ........................................................................................................................... 12 III. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA, LONDON 1999. JÚNIUS 16-18. ..................................................................................................................................................... 14 CSELEKVÉS MELLETTI ELKÖTELEZETTSÉG .................................................................................................. 15 Átfogó intézkedések................................................................................................................................ 15 Víz és Egészség ...................................................................................................................................... 16 AZ EGYEDÜLÁLLÓ ENSZ OKIRAT ............................................................................................................... 16 Alapvető adatok ..................................................................................................................................... 16 Miért van szükség a Jegyzőkönyvre? ..................................................................................................... 17 Célok ...................................................................................................................................................... 17 Alapelvek................................................................................................................................................ 17 A kitűzött célok elérése........................................................................................................................... 18 Feladatok ............................................................................................................................................... 19 Ratifikálás .............................................................................................................................................. 20 A Jegyzőkönyv és Magyarország kapcsolata ......................................................................................... 22 Az általános célkitűzések hazai végrehajtása ..................................................................................................... 23 A konkrét feladatok hazai végrehajtása.............................................................................................................. 23 Hazai koordináció .............................................................................................................................................. 24 Részvétel nemzetközi együttműködésekben ...................................................................................................... 24 Magyar szerepvállalás a nemzetközi szervezetben............................................................................................. 24
A VÍZ ÉS EGÉSZSÉG JEGYZŐKÖNYV LÉNYEGE ÉS FONTOSSÁGA................................................................... 24 Hogyan veszélyeztetheti a víz az ember egészségét?.............................................................................. 25 Vízgazdálkodási problematikák ............................................................................................................. 27 Az adatgyűjtés és megfigyelés tökéletesítésének szükségessége............................................................. 27 A JEGYZŐKÖNYV ALÁÍRÓINAK GENFI KONFERENCIÁJA: ÉRTÉKELÉS, RATIFIKÁCIÓ, MUNKATERV 2004-2006 .................................................................................................................................. 29 KÖZTES MUNKÁK ........................................................................................................................................ 29 RATIFIKÁCIÓ ÁLLAPOTA .............................................................................................................................. 31 2004 - 2006-OS MUNKATERV ....................................................................................................................... 32 LONDONTÓL BUDAPESTIG: A FEJLESZTÉS FŐ IRÁNYAI MAGYARORSZÁGON A JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN ............................................................................................................................ 34 MI TÖRTÉNT LONDON ÓTA? ........................................................................................................................ 34 A MAGYAR IVÓVÍZMINŐSÉG JAVÍTÓ PROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE .................................... 38 Célkitűzés, előzmények........................................................................................................................... 38 Elvek és részfeladatok ............................................................................................................................ 39 Egészségügyi szempontú prioritási rendszer leírása ............................................................................. 40 IV. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA - ALÁÍRÓK ÉS RÉSZES FELEK 2004. ÉVI BUDAPESTI KONFERENCIÁJA.................................................................... 42 VÍZ ÉS EGÉSZSÉG JEGYZŐKÖNYV KONZULTÁCIÓS ÉRTEKEZLETE ................................................................ 44
3
A KONFERENCIA VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSA ...................................................................................... 46 A FEJLESZTÉS FŐ IRÁNYAI MAGYARORSZÁGON A BUDAPESTI KONFERENCIA UTÁN .................................... 46 PROBLÉMÁK, MEGOLDÁSI JAVASLATOK, A JÖVŐ ÚTJA.................................................................. 48 ÖSSZEFOGLALÁS ............................................................................................................................................ 50 IRODALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................................... 55 1. számú melléklet ....................................................................................................................................... 57 2. számú melléklet ....................................................................................................................................... 61
4
BEVEZETÉS A földi élet egyik legfontosabb eleme a víz. Jóllehet legtöbbünk számára teljesen természetes, hogy tiszta víz folyik a csapból, ennek ellenére még az Európai Unión belül is számos jelentés készül komoly szennyeződésekről, víz okozta fertőzések kitöréséről, és arról, hogy sok helyen az ivásra szánt vizet fogyasztás előtt fel kell melegíteni fertőtlenítés céljából. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organisation) Európai Régiójában (az Európai Unió és Kelet-Közép-Európa országai, valamint a volt Szovjetunió utódállamai) közel 120 millió ember számára nincs rendszeres és kielégítő minőségű víz. Ezért szükségessé vált egy olyan iránymutató nemzetközi dokumentum létrehozása, ami segítséget nyújt abban, hogy miként kell biztosítani a biztonságos és megbízható vízellátást. Ezt a célt szolgálja az 1999-re elkészült Víz és Egészség Jegyzőkönyv1, ami a határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény kiterjesztéseként, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (UN/ECE, United Nations Economic Commission for Europe) kezdeményezésével jött létre. A szakmai háttér biztosításáért felelős Titkárságot - a Jegyzőkönyv hatályba lépéséig -, a WHO Európai Régiója működteti. A WHO és az UN/ECE vállalta a Protokoll előkészítését, beterjesztését, megkezdte a tényleges működés szervezeti formáinak kidolgozását. Ebben a munkában a magyar szakma, szakdiplomácia is jelentős szerephez jutott. „A Jegyzőkönyv felhívja a figyelmünket a vízügy azon részére, amit valószínűleg mindannyian természetesnek tartunk: a vízhigiéniára. A problémák Európa keleti részén nyilvánvalóbbak, de alkalmanként a nyugati országokban is megjelennek, ezért egy közös ügyről és egy igazán kézzelfogható feladatról van szó.” 2 „A Diplomácia a köznyelvben tárgyalási készség, a saját érdekek ügyes képviselete.”3
1
MP. WAT/AC. 1/1999/1 EHCO 02 02 05/8 S. Haunia (Nemzetközi Kapcsolatok, Finn Környezeti Intézet, Finnország) 3 Magyar Nagylexikon 6. kötet – Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest 1998 2
5
Világunkban egyre nagyobb figyelmet fordítunk a környezet és az egészség területére, de megállapítható, hogy tényleges és hasznos tettekre még ritkán kerül sor. A víz egy létfontosságú elem, melynek megóvása a világ továbbélése szempontjából elengedhetetlen. Ezt a fontos szerepet ismerte fel az Európa Tanács 1948-ban, amikor több pontban determinálta a víz jelentőségét. Az Európai Víz Kartájának deklarálásával elindult egy hosszú folyamat, amelynek összefüggéseit, főbb állomásait, eredményeit mutatom be dolgozatomban. Egyrészt megvizsgálom azokat a problémákat, amelyeket a nem megfelelő minőségű víz idéz elő; másrészt a Jegyzőkönyv iránymutatásainak segítségével felvázolom azokat a lehetőségeket, amik a felmerülő problémák megoldásai lehetnek; harmadrészt arra keresem a választ, hogy miként lehet a Jegyzőkönyvben megfogalmazott célkitűzéseket elérni, a feladatokat végrehajtani és a Jegyzőkönyv irányelveit érvényesíteni az Európai Régió összes országában, különös tekintettel Magyarországra. Rámutatok arra, hogy egy olyan ügyben, ami mindenkinek fontos, amelyről mindenki tudja, hogy megvalósítása nélkülözhetetlen, amit minden állam akar, és aminek alkalmazása ezen okok ellenére is nehézkes, a diplomácia eszközei hogyan segítik a megvalósulást. Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója (WHO/EURO)
www.euro.who.int
6
ELŐZMÉNYEK
Az Európa Tanács 1948. május 6-án Strasbourgban deklarálta az „Európai Víz Kartá”-ját. A tagok 12 pontban határozták meg a víz jelentőségét az ember és a környezet számára. Megfogalmazták mindazon feladatokat, amelyek a víz védelmére szolgálnak. Ez az egyezmény szolgálja a Víz és Egyészség Jegyzőkönyv és a Jegyzőkönyvre épülő tárgyalássorozatok alapját. 1. Víz nélkül nincs élet. A víz érték és létfontosságú környezeti elem. 2. Az édesvíz készletek nem kimeríthetetlenek. Ezért ezeket meg kell őrizni, illetve védeni kell. 3. A víz szennyezése veszélyes az ember és más vízfüggő élőlények számára. 4. A víz minőségének ki kell elégítenie a különböző használatok igényeit, különösen az emberi egészség szempontjából lényeges követelményeket. 5. A használt vizek vízfolyásokba vezetésével a víz minősége nem akadályozhatja
annak
további
termelési,
illetve
személyes
célú
használatát. 6. A vízkészletek megőrzése szempontjából a növényvilág és különösen az erdők szerepe igen nagy. 7. A vízforrásokat meg kell őrizni. 8. A vízügyi hatóságoknak meg kell tervezniük a helyes vízgazdálkodást. 9. A vízvédelem szükségessé teszi a szakoktatást, a tudományos kutatást és a nyilvánosság tájékoztatásának intenzívebbé tételét. 10. A víz közös tulajdon, melynek értékét mindenkinek fel kell ismernie. Az egyének kötelessége a víz célszerű és gazdaságos használata. 11. A vízgazdálkodást természetes vízgyűjtő területek és nem politikai, illetve adminisztratív határok keretében kell óvni. 12. A víz nem ismer semmiféle határokat, ezért mint közös forrás nemzetközi együttműködést tesz szükségessé. A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló vízkészlet nem megfelelő hasznosítása veszélyezteti mind a környezetet, mind a fenntartható fejlődést. Ez azt a felismerést eredményezte, hogy az emberiség egészsége, élelmezésének biztonsága
egyre
nagyobb
veszélybe
kerül,
ha
a
rendelkezésre
álló
7
erőforrásokkal, mint például a vízzel továbbra is pazarlóan bánunk. Ez a felismerés késztette az országokat a víz védelmét szolgáló jogszabályok megalkotására. Magyarországon a társadalmi változásokat is figyelembe vették a következő törvények megalkotása során: 1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól, illetve az 1995. évi LVII Törvény a vízgazdálkodásról.
Az édesvízkészletekkel kapcsolatos világméretű aggodalmak első alkalommal az ENSZ
1977-ben,
Argentínában
megtartott
Vízügyi
Konferenciáján
fogalmazódtak meg a „Mar del Plata”-i akciótervben.
Az I. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA a WHO Európai Regionális Irodájának támogatásával 1989-ben, Frankfurtban került megrendezésre. A konferencia résztvevői az Egészségügyi Világszervezet tagállamainak környezetvédelmi és egészségügyi miniszterei, valamint az Európai Bizottság (EC, European Commission) környezetért és egészségért felelős tagjai voltak. A konferencia keretében került sor a „A Környezet és Egészség Európai Kartájá”-nak elfogadására, amely azóta is sok ország egészségügyi és környezetvédelmi politikájának az alapja.
Létrejött és folyamatosan működik a WHO Európai Környezet és Egészség Központ (WHO/ECEH, European Center for Environment and Health). A szervezet elkészítette az „Aggodalom Európa holnapjáért” (CET, Concern for Europe’s Tomorrow) jelentést, melynek szerkesztése közben egy átfogó regionális elemzést végzett, különös tekintettel az egészség és a környezet kapcsolatára.
1991-ben, a volt Csehszlovákia területén található Dobris-i Kastélyban kezdeményezték a Környezetet Európának programot, mely elvezetett a Középés Kelet-Európai Környezeti Akcióprogramnak és egy hosszú távú Európai Környezeti Program elemeinek a Pán-Európai Miniszteri Konferencia általi elfogadásához 1993-ban, Luzernben.
1992-ben fogadták el az Egyesült Nemzetek Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján a „Feladatok a XXI. századra” küldetést.
8
1992-ben rendezték meg Dublin-ban a Víz és Környezet Nemzetközi Konferenciát 113 ország vezető szakemberei és az ENSZ szakértők részvételével. Az itt elfogadott „Dublini Nyilatkozat” a vizekkel kapcsolatos aggodalmakat és megfogalmazásokat politikai felhívás formájában hozta a kormányok és a közvélemény tudomására.
1992. március 17-én írták alá Helsinkiben a „Határokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatá”-ról szóló egyezményt. A konvenció célja, hogy az egyezményben érdekelt országok az egyenlőség és a kölcsönösség alapján kössenek két- vagy többoldalú megállapodásokat, annak érdekében, hogy megőrizzék, ellenőrizzék és csökkentsék a felszíni és a felszín alatti vizeket érő, az ökorendszereket károsító és a határokon átterjedő kedvezőtlen hatásokat, beleértve a kockázatos anyagok okozta, valamint a hő- és sugárszennyezést, az ipari – lakossági – mezőgazdasági szennyezéseket és a nem körültekintő vízhasználatot. A Konvenció alapelvei: az elővigyázatosság elve, a szennyező fizet elv és a fenntartható vízgazdálkodás elve. Létrehozták az egyes kérdéscsoportokkal foglalkozó munkacsoportokat: 1.
Vízgazdálkodási Munkacsoport
2.
Monitoring és Értékelés Munkacsoport
3.
Jogi és Igazgatási Kérdések Munkacsoport
4.
Víz és Egészség Munkacsoport
Az egyezmény III. számú melléklete tartalmazza azokat az iránymutatásokat, amelyek a vízminőségi célállapot és a vízminőségi határértékek kidolgozására vonatkoznak. Az egyezmény 1996. október 6-án lépett hatályba Magyarországon és a 130/2000. (VII.11) Kormányrendelettel került kihirdetésre. 1948-ban az Európai Víz Kartájával elkezdődött egy hosszú folyamat, melynek központjában a víz áll. 1992-re létrejött Konvenció ennek az ügynek az egyik legfontosabb okmánya, amely már iránymutatásokat is tartalmaz. Ez az alapja a következő fejezetekben ismertetett megbeszélésnek, tárgyalásnak, és a Víz és Egészség Jegyzőkönyvnek.
9
HELSINKI NYILATKOZAT A KÖRNYEZETÉRT ÉS EGÉSZSÉGÉRT TEENDŐ EURÓPAI INTÉZKEDÉSEKRŐL II. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA, Helsinki 1994. június 20-22. A politikai és gazdasági környezet 1989. óta jelentősen megváltozott. A KeletKözép-Európai országok rendszerváltoztatása révén a WHO európai tagállamainak száma megnőtt, és a régió legtöbb részét érintette a gazdasági recesszió. Ebben az új geopolitikai helyzetben számos, a változással összefüggő kezdeményezés történt, mely Európa gondjait képező környezeti és egészségi kérdésekre irányult, mint például az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság égisze alatt 1992-ben létrehozott egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról. A WHO Közgyűlése 1993-ban elfogadott egy globális egészségügyi és környezeti stratégiát, mely összefoglalja a célokat és a célok eléréséhez szükséges intézkedéseket. Cél Közös cél volt az emberek egészségügyi- és életkörülményeinek javítása; annak biztosítása, hogy a természet teherbíró képességét ne lépje senki túl; a jövő generációk kielégítő és produktív élethez való jogának megóvása; továbbá a fenntartható fejlődés biztosítása úgy, hogy a termelés és fogyasztás akkori modelljén gyökeres változtatásokat hajtsanak végre. Az ember és a természet együttélése az emberiség jövőjének előfeltétele. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon a társadalom jólétét és folyamatos fejlődését a természet sokféleségének teljes elismerésére, és kitartó védelmére kell alapozni. Ebben nyújt segítséget a konferencián deklarált Helsinki Nyilatkozat. Környezeti és egészségügyi kihívás Az egészséges ivóvíz biztosítása komoly környezeti és egészségügyi kihívást jelentett és jelent mind a mai napig az Európai Régióban élő azon emberek számára, akik egészségét és jólétét negatívan befolyásolja a nem kielégítő lakó-, munka- és pihenési környezet. A szennyezett élelmiszer és víz a rossz életkörülmények következménye:
több mint 100 millió ember nem tud hozzájutni biztonságos ivóvízhez,
10
ennél is több azok száma, akik nincsenek ellátva szennyvízkezelési szolgáltatásokkal,
a régió keleti részén kiemelkedően nagy a vízzel terjedő fertőzések száma (hepatitis A, hasmenés… stb.), illetve
a vízellátó rendszerek mikrobiológiailag szennyezettek.
Cselekvés melletti elkötelezettség A Nyilatkozat érvényesítéséhez a WHO Egészség és Környezet Bizottsága 1992. évi jelentésének ajánlásait követték, amelyek hangsúlyozták, hogy az egészség elősegítése és a környezet védelme egymást kiegészítik és nincs közöttük konfliktus. Elismerték, hogy az országokban meglévő és rendelkezésre álló korlátozott erőforrások jobb hasznosítása érdekében kiterjedt és fokozott nemzetközi együttműködésre van szükséges. A fenntarthatóságot minden ágazat stratégiájába be kell építeni. Az aláírók elkötelezték magukat, hogy közreműködnek:
a nemzeten belüli és közötti szolidaritás fenntartásában a környezetegészségügy javítására irányuló erőfeszítéseknél,
a fejlődés fenntarthatóságának biztosításában anélkül, hogy veszélyeztetnék a jövő generációját,
az együttműködés és partnerség megvalósításában a környezet és egészség javítása érdekében,
a szubszidiaritás elvének alkalmazásában, hogy a döntéseket mindenkor a leghatékonyabb szinten hozzák meg.
A tagállamok saját helyzetük ismeretében határozták meg prioritásaikat, de voltak olyan közös ügyek, mint például a vízminőség, amelyek az okozott problémák súlyossága vagy nagysága miatt megkövetelték valamennyi ország figyelmét. Az aláírók elfogadták az „Európai Környezetegészségügyi Intézkedési Terv”-et (EHAPE, Environmental Health Action Plan for Europe), mint olyan eszközt, amivel megvédhetik és támogathatják az egészséget és a környezetet. Országos, regionális és helyi intézkedések Az egészségügyi és környezetvédelmi szervek az illetékes hatóságokkal együtt legkésőbb 1997-ig voltak kötelesek kidolgozni az egészséget és a környezetet célzó intézkedési tervet. Ezeket a terveket be kellett illeszteni vagy szorosan össze kellett
11
kapcsolni
mind
a
környezeti
akcióprogramokkal,
mind
az
egészségtervezési
folyamatokkal, illetve az UNCED és a Környezetet Európának folyamatok által megkívánt intézkedési tervekkel. A fenntarthatósághoz vezető fontos lépésként fokozni kellett az együttműködést más, például a turizmusért felelős kormányzati szervekkel annak érdekében, hogy a környezeti és egészségi ügyeket integrálják meglévő politikájukba. Európai kiterjedésű és országhatárokon túlmutató intézkedések Az aláírók felkérték a WHO-t más illetékes nemzetközi szervezetekkel partnerkapcsolatban, hogy fokozza hozzájárulását a víz-, levegő- és talajszennyezésre vonatkozó
rendelkezések
további
kidolgozásához
és
megvalósításához
azon
környezetvédelmi egyezmények vonatkozásában - mint például az országhatárokon átlépő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény-, amelyek céljai között az emberi egészség megvédése is szerepel. Az európai kiterjesztésű és országhatárokon túlmutató intézkedések hatékony végrehajtási mechanizmusa a jogalkotás, a felelősségek kiosztása, a környezeti és egészségügyi ágazatok közötti koordináció. Intézményi támogatás Az EHAPE sikeres végrehajtása a Környezetet Európának folyamatban és a WHO Európai Regionális Szervezetében4 résztvevő felek közötti együttműködéstől függ. A terv teljesítéséhez önálló gépezetre volt szükség, ezért létrehozták az Európai Környezeti és Egészségügyi Bizottságot (EEHC, European Environmental and Health Committee), amely 1995-ben kezdte meg hatályos működését. Az így létrehozott Bizottság a WHO Európai regionális Bizottsága által kijelölt négy képviselőből, az ENSZ/EGB Környezetpolitikai Bizottság által kiválasztott négy képviselőből és az ENSZ Környezeti Program (UNEP, UN Environment Program), WHO, EK, OECD és lehetőleg más kormányközi szervezetek és nemzetközi finanszírozó szervek által kijelölt képviselőkből áll.
4
A regionális szervezet kifejezés a WHO alkotmánya 11. fejezetének 44-53. cikkelyei szerint együttesen vonatkozik a WHO tagországok, a Regionális Bizottság és a Regionális Iroda egymástól elkülönülő, de interaktív szerepeire és felelősségeire.
12
A titkárságot a WHO Európai Regionális Irodája biztosítja egyedül vagy más szervezetekkel közösen. Az EEHC funkciói:
a fenntarthatóság koncepciójának elősegítése,
az EHAPE végrehajtásának koordinálása és értékelése,
közös kutatási politika támogatása, mely a WHO/EURO, az Európai Tudományos Alapítvány és más bekapcsolódni szándékozó testületek között fennálló együttműködéssel jár,
elősegíteni és támogatni az országok környezetegészségi intézkedési terveinek kidolgozását,
segíteni az olyan felmerülő környezetegészségi kérdések meghatározását, melyek együttműködő intézkedést vagy további tanulmányozást igényelnek,
együttműködni a Környezetet Európának folyamat testületeivel,
tanácsadás környezetegészségi témákban,
segíteni az információk cseréjét és terjesztését.
A Helsinki Nyilatkozatot 1994. június 22-én írták alá Helsinkiben. Ezzel a nyilatkozattal és a hozzá kapcsolódó intézkedési tervekkel, például EHAPE, végre sikerült megalapozni a jobb, az élhetőbb környezet elérésére irányuló munkát. Eljutottak oda, hogy egy komoly intézményi háttér segíti és biztosítja a munka sikerességét.
Az
elért
eredmények
ismertetésére,
értékelésére,
ellenőrzésére
a
rendszerességgel megrendezésre kerülő Környezet és Egészség Konferenciákon kerül sor. Ezek az események nagyon jó alkalmat adnak a tapasztalatok kicserélésére, a felmerülő problémák megoldási javaslatainak felvázolására, és a további célok kijelölésére.
13
III. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA, LONDON 1999. JÚNIUS 16-18. A WHO Európai tagországainak egészségügyi és környezetvédelmi miniszterei és képviselői 1999. június 16-18. között konferenciát tartottak Londonban. A konferencia a frankfurti és a helsinki Környezet és Egészség Konferenciákon lefektetett alapokra épült és új kötelezettségvállalást jelentett a partnerségben folytatott cselekvésre, a környezet és egészség fejlesztésére a XXI. században. A WHO elkészített egy jelentést „Áttekintés Európa környezetéről és egészségéről a 90-es években” címmel, ami bemutatta az elért eredményeket az első konferencia óta, illetve felhívta a figyelmet számos sürgető feladatra, ami még megoldásra várt.
A régióban számos megoldásra váró probléma maradt, és közülük jó néhány súlyosabbá vált az idő múlásával. Folyamatosan nőttek az országok közötti és az egyes országokon belüli egyenlőtlenségek, egyre szükségesebbé váltak az országhatárokon átnyúló problémákkal kapcsolatos nemzetközi együttműködések. Még mindig sok közösségben hiányzott az egészséges élethez nélkülözhetetlen megfelelő
mennyiségű
és
minőségű
víz,
valamint
a
szennyvíz
és
csatornaszolgáltatásokhoz való megbízható hozzáférés.
Egyes országokon belül a gazdasági növekedés és a stabilitás hiánya olyan terheket rótt az érintett országok gazdaságára, amely elvonta a környezet és az egészség védelmére szánt forrásokat.
Azon országokban, ahol jellemzőek a fegyveres konfliktusok, jelentős a természeti környezet, az egészségügyi intézmények, üdülőterületek pusztulása, szükséges a környezeti és egészségi károk nemzetközi felmérése és a helyreállítási munkálatok mielőbbi elkezdése.
Egyes tendenciák súlyos aggodalmat okoztak a konferencia résztvevőinek, mint például az éghajlat változása és az ózonréteg pusztulása, a nem fenntartható fogyasztási és termelési szerkezet, illetve az a tendencia, hogy a fejlődést és a gazdasági növekedést egymástól független kérdésnek tekintik, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a gazdaság fejlődése alapjában összefügg a lakosság egészségének javulásával.
14
A meglévő problémák mellett számos ok bizonyítja, hogy van remény a fejlődés megvalósíthatóságára.
A régió egészében folytatódott a demokrácia erősödése, és figyelemre méltóan bővült az országok közötti együttműködés. A Környezet és Egészség program mellett számos más folyamat is – mint például a Környezetet Európának, az Európai Bizottság programjai és az Európai Unió bővítése – jelentősen hozzájárult ehhez. A programok, folyamatok összehangolása további hasznot hozhat a környezet és az egészség számára. A WHO Európai Régiójának „Egészséget mindenkinek” keretpolitikája a XXI. századra (EGÉSZSÉG 21) újabb, pozitív keretet biztosít a továbblépéshez, az Európai Környezet és Egészség Központ a hatékony akciók tudományos és gyakorlati támogatásának platformjaként szolgálhat.
A legtöbb ország kiaknázza a nemzetközi együttműködés által lefektetett alapokat, olyan egészségügyi stratégiák kidolgozásával, amelyek magukba foglalják az „Egészséget
mindenkinek”
politika,
a
Nemzeti
Környezet-egészségügyi
Akcióprogramok (NEKAP), a Nemzeti Környezetvédelmi Akcióprogramok (NKP) és a „Feladatok a XXI. századra” (Agenda 21) stratégiai alapelveit.
Számos pozitív folyamat tapasztalható sok országban: a születéskor várható élettartam növekedése, a technológia fejlődése és annak az emberi egészség javát szolgáló hasznosítása, az oktatás fejlődése, a civil társadalom nagyobb mértékű részvétele a környezettel és egészséggel kapcsolatos ügyekben, a kormányzatoknak az a továbbra is fennálló szándéka, hogy határozott lépéseket tesznek a környezet és az egészség védelme érdekében.
Cselekvés melletti elkötelezettség Miután megtörtént a meglévő és az újonnan felmerülő problémák, az elért eredmények ismertetése a konferencia résztvevői megfogalmazták a jövőre vonatkozó kívánatos intézkedéseket. Átfogó intézkedések Olyan környezeti hatásvizsgálatok elvégzése, amelyek kiterjednek az emberi egészségre és biztonságra gyakorolt hatások összességére.
15
A tagországok lehetőségükhöz mérten vezessék be és/vagy valósítsák meg a javasolt politikák, tervek, programok, általános szabályok környezeti és egészségügyi következményeinek stratégiai vizsgálatait. A civil szervek (NGO) és az egyének megfelelő módon vegyenek részt az itt megjelölt eljárásokban. Víz és Egészség A konferencia résztvevői jóváhagyták az 1992. évi, a határokat átszelő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló Helsinki Egyezményhez kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyvet5, a vízzel összefüggő betegségek megelőzése, ellenőrzése és gyakoriságának csökkentése céljából. Felkérték az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának minden tagállamát és a WHO Európai Régiójának tagállamait az Egyezmény és a Jegyzőkönyv ratifikálására. A Jegyzőkönyv kidolgozásában vezető szerepet töltött be Magyarország kormánya. Az egyedülálló ENSZ okirat Víz és Egészség Jegyzőkönyv a Határokat Átszelő Vízfolyások és Nemzetközi Tavak Védelméről és Használatáról szóló 1992. évi Egyezményhez Alapvető adatok NEMZETKÖZI
* elfogadás: * helyszín: * hatálybalépés: * szervezet: * letéteményes:
1999. június 17. London (Egyesült Királyság) 90 nappal a 16. ország ratifikációjától számítva ENSZ EGB és WHO Európai Regionális Irodája ENSZ Főtitkár
MAGYAR
* aláírás: * csatlakozás:
1999. június 17. 2001. december 7. (jóváhagyással)
5
Ausztria és Törökország általános fenntartással él a Jegyzőkönyvvel és címével kapcsolatban. Ausztria úgy véli, hogy „Víz és Egészség Jegyzőkönyv az európai régió számára” címet kellene alkalmazni.
16
Miért van szükség a Jegyzőkönyvre?
Mert az Európai Régióban előforduló több mint 30 millió vízzel összefüggő megbetegedés
elkerülhető
lenne,
ha
jobban
menedzselnék
a
víz-
és
közegészségügyet.
Mert a nép egészségi állapota nem tud fejlődni biztonságos és jó minőségű víz nélkül.
Mert a vízhiány, illetve a nem megfelelő minőségű ivóvíz számtalan betegség előidézője.
Mert a víz az élet nélkülözhetetlen eleme. Célok A Víz és Egészség Jegyzőkönyv célja, hogy minden arra alkalmas szinten,
országonként, valamint a határok fölötti és nemzetközi összefüggésben egyaránt elősegítse az ember egészségének és jólétének védelmét. Ezen felül további célja a fenntartható fejlődés keretén belül a vízgazdálkodás fejlesztése, a vízi ökoszisztémák védelme és a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzése, ellenőrzése és csökkentése. Alapelvek A célok eléréséhez a jól ismert alapelvek – elővigyázatosság elve, “szennyező fizet” elv, a megelőzés elve, a szubszidiaritás elve – mellett a Részes Államoknak a következőket kell figyelembe venniük:
az országok saját erőforrásaik hasznosítása során felelősséggel tartoznak azért, hogy ne okozzanak kárt más országok környezetében vagy a nemzeti joghatóságuk alá tartozó terület határain kívül;
a fenntartható fejlődés elvét: a vízgazdálkodás szolgálja úgy a jelen generációk érdekeit, hogy ezzel ne veszélyeztesse a jövő generációk szükségleteinek kielégíthetőségét;
a vízgazdálkodásban a víz társadalmi, gazdasági és környezeti értékeinek leginkább elfogadható és fenntartható együttes figyelembevételét;
az információhoz jutás és a nyilvánosság részvételének biztosítását a víz és egészség viszonylatában történő döntéshozatalban;
17
a vízgazdálkodást a lehetséges legnagyobb mértékben integrált módon, vízgyűjtő területi alapon, a többi környezeti közegre irányuló szabályozással együtt kell végezni;
méltányosság elvét: igazságos hozzáférés biztosítása a vízhez mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben a népesség minden tagjának, különösen a hátrányos helyzetűek és a társadalom kirekesztettjei részére. Nagyon fontos, hogy ezek az alapelvek beépüljenek az emberek mindennapjaiba,
életük részévé váljanak. A kitűzött célok elérése A Jegyzőkönyv keretében a Részes Államok minden megfelelő intézkedést megtesznek, hogy elérjék a következőket:
a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzése, ellenőrzése és csökkentése érdekében olyan integrált vízgazdálkodási rendszerek létrehozását, amelyek a vízforrások használhatóságának és vízminőségének megtartását szolgálják, nem veszélyeztetik az emberi egészséget és védik a vízi ökoszisztémákat.
megfelelő
egészséges
ivóvízellátást,
amely
mentes
bármely
olyan
mikroorganizmustól, parazitától és anyagtól, aminek a száma vagy koncentrációja következtében potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre. Ez vonatkozik az ivóvíznyerő források védelmére, a vízkezelésre, valamint a közösségi rendszerek létesítésére, fejlesztésére és fenntartására is.
a szennyvizek megfelelő színvonalú kezelését, amely kielégítően védi az emberi egészséget és a környezetet. Ezt elsősorban közösségi rendszerek kialakítása, fejlesztése és fenntartása útján kell megvalósítani.
az ivóvízforrásként használt vízbázisok és a hozzájuk kapcsolódó vízi ökoszisztémák hatékony védelmét egyéb okokból létrejövő szennyezések ellen, beleértve a veszélyes anyagok mezőgazdasági, ipari és egyéb eredetű kibocsátását. Ennek célja az ember egészségére és a vízi ökoszisztémákra veszélyesnek tartott anyagok
kibocsátásainak
és
emisszióinak
hatékony
csökkentése,
illetve
megszüntetése.
az emberi egészség megfelelő védelmének biztosítását a víz által közvetített betegségekkel szemben, amelyek a rekreációs vizek használatából erednek.
18
hatékony rendszereket az olyan helyzetek figyelemmel kisérésére, amelyek nagy valószínűséggel
vízeredetű
járványokhoz
vagy
egyedi
megbetegedésekhez
vezetnek, valamint az ilyen járványok, és kockázataik kezelésére egy monitoring rendszer kiépítését. A Részes Államok minden intézkedésének olyan hatásvizsgálaton kell alapulni, amely foglalkozik az összes következménnyel, beleértve az előnyöket és hátrányokat a következő szempontok szerint:
emberi egészség,
vízbázisok,
fenntartható fejlődés, számításba véve minden javasolt intézkedésnek a különféle környezeti közegekre gyakorolt új, eltérő hatását. A Részes Államok kötelesek megtenni minden megfelelő lépést olyan jogi,
adminisztratív és gazdasági keretek megteremtésére, amelyek stabilak és képesek biztosítani a közösség, a magán- és önkéntes szektor hozzájárulását és részvételét a vízgazdálkodás
fejlesztésében,
valamint
a
vízzel
összefüggő
megbetegedések
megelőzésében, ellenőrzésében és csökkentésében. A Részes Államoknak meg kell követelni, hogy az illetékes hatóságok megfelelő mértékben vegyék tekintetbe a Jegyzőkönyv körébe tartozó vizek környezetére jelentős hatással levő tervezett intézkedéseiknek, illetve más szervezetek tevékenységeinek jóváhagyásánál a tevékenység közegészségügyre gyakorolt lehetséges következményeit. A Jegyzőkönyv előírásai nem érintik a Részes Államok azon jogát, hogy a Jegyzőkönyvben lefektetetteknél szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn, fogadjanak el, vagy alkalmazzanak, illetve Részes Államainak azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az Egyezményből vagy bármely más érvényes nemzetközi megállapodásból következnek, kivéve, ha a Jegyzőkönyv követelményei szigorúbbak, mint az Egyezmény vagy az adott, érvényes nemzetközi megállapodás vonatkozó előírásai. Feladatok A Részes Államok a Jegyzőkönyv elfogadása utáni két éven belül kötelesek meghatározni és nyilvánosságra hozni az országos és/vagy helyi célkitűzéseket, valamint ezek végrehajtási határidejét. Ahol előreláthatólag hosszú időt vesz igénybe a célkitűzések megvalósítása, átmeneti, illetve szakaszos tervet kell készíteni.
19
A célok megvalósítása érdekében a Részes Államoknak a következőket kell tennie:
Meg kell határozni az illetékes hatóságok együttműködésének rendjét országos és helyi szinten.
Országhatárokon átterjedő, illetve országos és/vagy helyi vízgazdálkodási programot kell kidolgozni, lehetőleg vízgyűjtő területenként vagy felszín alatti vízbázisonként. Ennek keretében gyakorlati és egyéb szükséges intézkedéseket kell tenni, hogy biztosítsák a lakosság részvételét átlátható és méltányos keretek között, valamint figyelembe vegyék a lakosság részvételének eredményét. Ezeket a terveket be lehet építeni az egyéb, más célok megvalósítására kialakított kapcsolódó programokba, tervekbe és dokumentumokba, gondoskodva arról, hogy a lakosság világosan megérthesse a megfogalmazott célkitűzések elérését szolgáló, meghatározott határidőre végrehajtandó feladatokat.
Jogi és intézményi keretet kell kialakítani és fenntartani az ivóvíz minőségének rendszeres
ellenőrzésére,
valamint
a
minőségére
vonatkozó
szabvány
érvényesítésére.
Létre kell hozni, és fenn kell tartani azokat a rendszereket – beleértve a jogi és intézményi kereteket is –, amelyek a rendszeres vizsgálathoz (monitorozás) és a célkitűzéseken alapuló szabványok és megvalósítási szintek elősegítéséhez, és ha kell, kikényszerítéséhez szükségesek.
A Részes Államoknak időszakonként felül kell vizsgálnia a kitűzött célokat. A Jegyzőkönyv előirányozza egy többoldalú konzultatív vizsgálati mechanizmus
kialakítását annak elbírálására, hogy a Részes Államok megfelelően teljesítik-e a Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeiket. Ratifikálás A Jegyzőkönyvet jelenleg 15 ország ratifikálta, de a hatályba lépéshez 16 ország ratifikációja szükséges. Amikor a 16. megerősítő, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése is megtörténik New Yorkban, attól számítva 90 nappal lép hatályba a Jegyzőkönyv. Ennek várható ideje 2005. vége - 2006. első féléve.
20
1. táblázat A Víz és Egészség Jegyzőkönyv ratifikálásának jelenlegi helyzete ORSZÁG – regionális gazdasági integrációs szervezet Albánia Amerikai Egyesült Államok Andorra Ausztria Azerbajdzsán Belgium Belorusszia Bosznia és Hercegovina Bulgária Ciprus Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Európai Unió Finnország Franciaország Görögország Grúzia Hollandia Horvátország Írország Izland Izrael Kanada Kazah Köztársaság Kirgiz Köztársaság Lengyelország Lettország Liechtenstein Litvánia Luxembourg Macedónia Magyarország Málta Moldovai Köztársaság Monacói Hercegség Németország
1999. június 17.
Ratifikáció dátuma, elfogadás, jóváhagyás vagy hatályba lépés 2002. március 8.
1999. június 17.
2003. január 9. 2004. június 29.
Aláírás dátuma
1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17.
2001. november 15.
2003. szeptember 9. 2005. március 3.
1999. június 17.
1999. június 17. 1999. június 17.
2004. november 24.
1999. június 17. 1999. június 17.
2004. március 17. 2001. október 4.
1999. június 17. 1999. június 17. 2000. március 10. 1999. június 17. 1999. június 17.
2001. december 7.
21
ORSZÁG – regionális gazdasági integrációs szervezet Norvégia Olaszország Oroszország Örményország Portugália Románia San Marino Spanyolország Svájc Svédország Szerbia és Montenegró Szlovákia Szlovénia Tadzsik Köztársaság Törökország Türkmén Köztársaság Ukrajna Üzbegisztán
Aláírás dátuma 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17.
Ratifikáció dátuma, elfogadás, jóváhagyás vagy hatályba lépés 2004. január 6. 1999. december 31.
2001. január 5.
1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17. 1999. június 17.
2001. október 2.
1999. június 17.
2003. szeptember 26. www.unece.org/env/water/status/lega_wh.htm
Fontos megjegyezni, hogy az Európai Régió az egyetlen olyan ENSZ régió, ahol ilyen egyedülálló, irányelveket, útmutatásokat is tartalmazó, konszenzuson alapuló keretmunka jött létre. Az aláírással az Aláírók elfogadták a Jegyzőkönyv tartalmát. A ratifikálással az államok már Részes Államok lesznek, számukra már kötelező érvényűvé válik a Jegyzőkönyv. A Víz és Egészség Jegyzőkönyv 2006-ra nagy valószínűséggel hatályba lép, kötelezve a Részes Államokat a vállalásaik megvalósítására és a teljesítés egyezményes ellenőrzésére, fő hangsúlyt fektetve a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítására, és a fejlesztésre. A Jegyzőkönyv és Magyarország kapcsolata Magyarország
az
OKK
Országos
Környezet-egészségügyi
Intézete
aktív
tevékenysége alapján a Víz és Egészség Jegyzőkönyv implementációjának előkészítésében
22
számottevő szerepet töltött be. Néhai Dr. Pintér Alán6 az implementációt nemzetközi szinten összefogó, orientáló Víz és Egészség Munkacsoport elnöke volt. Az álláspontok alaposabb megismerésére és egyeztetésére az OKK OKI rendezte meg a Jegyzőkönyv Aláíró Feleinek első konferenciáját, a Víz és Egészség Munkacsoport mindhárom ülését és több szakmai munkaértekezlet. Magyarország képviselője a Jegyzőkönyvet 1999. június 17-én írta alá. A jóváhagyási okirat letétbe helyezésére 2001. december 7-én került sor. Az általános célkitűzések hazai végrehajtása Miután Magyarország tevékeny szerepet vállalt a Jegyzőkönyv előkészítésében és létrehozásában, így céljainak megvalósításában is különleges felelősséget visel mind nemzetközi, mind nemzeti viszonylatban. A nemzeti környezet-egészségügyi célkitűzések és más nemzetközi kötelezettségek révén fennálló célok egybeesnek a Jegyzőkönyvben előirányozottakkal. A Jegyzőkönyv nemzetközi vonatkozású célkitűzései különösen fontosak az ország szempontjából, mivel vízbázisaink jelentős részének megóvása és vízgazdálkodásunk fenntartható fejlesztése csak a nemzetközi összefüggések és határkörnyezeti viszonyok figyelembe vételével képzelhetők el. A konkrét feladatok hazai végrehajtása A Jegyzőkönyv hatálybalépését követően számos feladatot kellett megoldani: a víz és egészség összefüggéseinek érvényesítését, az adminisztratív szervezetek feladatainak ellátását,
a
gazdaságfejlesztési
intézkedések
környezet-egészségügyi
hatásainak
vizsgálatát, a többi Féllel való együttműködés koordinálását. A Jegyzőkönyv egyes célkitűzései eddig is beépültek a hazai környezetvédelmi és környezet-egészségügyi programokba, s közülük a legfontosabbak - mint például a vízgazdálkodás korszerűsítésére, az ivóvízminőségre és a rekreációs vizekre, a szennyvízelvezetésre és -kezelésre, vagy a vízbázisok védelmére vonatkozók -, az Európai Uniós csatlakozási folyamat napirendjén is szerepeltek.
6
„Pintér Alán Ösztöndíj”: Dr. Pintér Alán, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet igazgató főorvosa tiszteletére írta ki közösen a WHO/EURO, a magyar Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium és az olasz Környezetvédelmi Minisztérium, emléket állítva annak az úttörő tevékenységnek, amit Dr. Pintér Alán végzett a környezet-egészségügy fejlesztéséért és a Negyedik Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia 2004. június 23-25. között Budapesten történő megrendezéséért.
23
Mindezen feladatokon túl az Egyezmény nem tartalmaz olyan sajátos rendelkezéseket, amelyek konkrétan Magyarországnak vagy valamely Magyarországot is magában foglaló országcsoportnak az általánostól eltérő feladatokat jelentenének. Hazai koordináció A Jegyzőkönyv hazai feladatainak végrehajtására való felkészülésért, a nemzetközi tárgyalásokon a hazai álláspont képviseletéért az Egészségügyi Minisztériumé (EüM) és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumé (KVVM) a közös koordinációs felelősség. Részvétel nemzetközi együttműködésekben Magyarország számos két- és többoldalú együttműködési programban vesz részt a Duna menti, illetve a szomszédos országokkal, amelyek végrehajtása is hozzájárulhat majd a Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek teljesítéséhez. Magyar szerepvállalás a nemzetközi szervezetben Amint már szó volt róla a Jegyzőkönyv előkészítésében komoly szerepet vállaltak hazánk képviselői, s jelenleg az Egyezmény égisze alatt tevékenykedő Víz és Egészség Munkabizottság elnökét Magyarország adja, ezzel is hozzájárulva a Jegyzőkönyv hatályba lépését követő időszakra történő nemzetközi felkészülésben. A Jegyzőkönyv titkársága és Részes Felei informális elvárása, hogy a Részes Felek első, 2005. őszén várható találkozóját a kezdeményezésben és előkészítésben is aktív magyar fél vállalja. A Víz és Egészség Jegyzőkönyv lényege és fontossága A víznek központi szerepe van társadalmunkban, amit jól tükröz az a tény is, hogy a történelem során a vízzel való hatásos gazdálkodás mindig jól segítette az egészség, a jólét és a gazdaság fejlődését. Az ókoriak felismerték, hogy az embereknek szükségük van a biztonságos vízellátásra. A XV. század óta - különösen a XIX. században - az államok és a gazdasági vezetők számára központi kérdés lett a víz. A vízrendszer biztonságosabb és jobb menedzselésének következménye az élelmiszerekkel való ellátottság növekedése és kiszámíthatóbbá válása, a gyermekhalálozások számának csökkenése, a vízzel összefüggő megbetegedések előfordulásának csökkenése, és a mezőgazdasági és ipari fejlődés mind szélesebb körben történő elterjedése.
24
Hogyan veszélyeztetheti a víz az ember egészségét? Jóllehet a víz az élet nélkülözhetetlen eleme, mégis számos betegséget, fertőzést hordozhat magában. A Földön 1,1 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez és 2,4 milliárd él az alapvető higiénés feltételek hiányában. Az erre visszavezethető hasmenéses megbetegedések esetszámát évi 4 milliárdra becsülik, ami 2000-ben 2,1 millió ember – 85%-ban ötévesnél fiatalabb gyermek – életét követelte. A pán-európai térségben sem ismeretlenek ezek a gondok. Különösen a közép- és kelet európai országok, közülük is elsősorban a közép-ázsiai köztársaságok küzdenek a vízhiányból és a vízkészletek elszennyeződéséből eredő egészségi és környezeti problémákkal (1 számú melléklet), mint például:
vízi úton terjedő megbetegedések,
vízben úszó szennyeződések és természetes úton vízbe kerülő kémiai veszélyek,
toxintermelő kékalgák (cianobaktériumok) a felszíni vizekben,
vízben előforduló vektorok által terjesztett fertőzések,
az időjárás változásának a vízminőségre gyakorolt hatása. Arzén előfordulása Magyarország vezetékes ivóvizeiben
IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia, „Fodor József” OKK Közinfo, Budapest 2004
25
Cianobaktérium felhalmozódás
IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia, „Fodor József” OKK Közinfo, Budapest 2004
Amint a képen is látható, a kékalgák tömegei a széliránynak megfelelően összeverődnek a partokon és mintegy szőnyeget alkotnak a sekély vizek tetején, ahol főként a gyermekek fürdőznek. A WHO és az UNICEF közösen készített jelentése beszámolt a 2002-es víz- és közegészségügyi helyzetről. A WHO Európai Régiójában több mint 13500 14 éven aluli gyermek halálát okozta a rossz minőségű víz. Az összehasonlító felmérés szerint - ahol az Európai Régiót 3 országcsoportra osztották: EUR-A7, EUR-B8, EUR-C9 - a legrosszabb eredmények az EUR-B csoportban voltak. 2. táblázat Víz és Közegészségügyi helyzetjelentés 2002. A vízzel és a Házi rendszerű Közművesített Fejlett közegészségügyi ellátással Csoport ivóvízellátás vízellátás közegészségügy kapcsolatos halálozási éves (%) százalékos aránya százalékos aránya adatok: 0–14 év között EUR-A
63
99,1
100
100
EUR-B
11 876
63,0
86,0
74,3
EUR-C
1 609
77,9
96,0
88,4
Összesen
13 548
84,1
95,3
90,3
www.euro.who.int/watsan/issues/20050321_2#_ftnref2 7
EUR-A: Andorra, Ausztria, Belgium, Horvátország, Cseh Köztársaság, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Írország, Izrael, Olaszország, Luxembourg, Málta, Monaco, Hollandia, Norvégia, Portugália, San Marino, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Egyesült Királyság. 8 EUR-B: Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Grúzia, Kirgiz Köztársaság, Lengyelország, Románia, Szerbia-Montenegró, Szlovákia, Tadzsik Köztársaság, Türkmén Köztársaság, Macedónia, Törökország, Üzbegisztán. 9 EUR-C: Belorusszia, Észtország, Magyarország, Kazah Köztársaság, Lettország, Litvánia, Moldovai Köztársaság, Oroszország, Ukrajna.
26
Az Európai Régió országaiban több millió vízzel összefüggő megbetegedés kialakulása megelőzhető lenne a tiszta vízhez való hozzáférés és a jobb közegészségügyi ellátás révén. Vízgazdálkodási problematikák A vízgazdálkodás és a közszféra szakembereinek felelőssége országról országra eltér egymástól. Van egy növekvő tendencia a vízügyi szolgáltatók magánszférájának szereplői között Európa egyes részein, különösen Kelet-Közép-Európában, ahol a vízügyi szolgáltatók előzőleg főleg állami irányítás alatt álltak. Ezek közül néhány központilag irányított vízügyi szolgáltató egyre rosszabb minőségű szolgáltatásokat nyújt az anyagi erőforrások hiánya miatt. A folyamatosan meglévő igény a jó minőségű vízre egyre inkább szükségessé teszi azokat a jól irányított anyagi befektetéseket, amelyek a fenntartható és integrált vízgazdálkodási programok fejlesztését szolgálják. Ezek a programok tartalmazzák a vízforrások megóvását; a vizek oly módon történő tisztítását, amely során a víz emberi fogyasztásra alkalmas és megfelelő minőségű lesz, illetve az ökoszisztémák természetes funkcióinak megmaradását; és a szennyvizektől történő biztonságos megszabadulást. A vezetékhálózat folyamatos szennyeződése váltakozó, nem egyenletes vízellátást és kis nyomást eredményez, ráadásul a szivárgások is gyakoriak sok településen. Ha a szennyezett víz bekerül az elosztási hálózatba, akkor a már megtisztított és fertőtlenített víz újra szennyezetté válik. A Jegyzőkönyv iránymutatásai által segít abban, hogy megoldást találjunk a problémákra. Az adatgyűjtés és megfigyelés tökéletesítésének szükségessége Összegyűjteni releváns adatokat a kijelölt és minőségileg ellenőrzött módszerrel nagyon nehéz, mint ahogy az összegyűjtött adatok interpretációja és használata is nehéz az egészséges életmód népszerűsítésében, a megfelelő politika kidolgozásában, és a beruházások, befektetések orientációjában. A szabványosított módszerek hiánya sajnos nagyon nehézzé teszik a különböző országok adatainak begyűjtését és összehasonlítását. Az államok különböző módon irányítják vízrendszerüket, figyelik meg a víz minőségét, és készítenek jelentéseket az
27
ország egészségügyi helyzetéről, problémáiról. Mindezek miatt az információk kicserélése sokszor még a helyi hatóságok és minisztériumok számára is problematikus. Néhány ország nem igényli, hogy a víz okozta megbetegedésekről jelentések készüljenek,
mások
pedig
nem rendelkeznek
megfelelő ellenőrzési
rendszerrel
köszönhetően az elégtelen laboratóriumoknak és a nem megfelelő technológiának. Vannak, akik ugyan rendelkeznek a követelményeknek megfelelő infrastruktúrával, de olyan ellenőrzési rendszerük van, amely nem képes felismerni a víz okozta megbetegedések kitörését. Így 1986. és 1996. között alaposan alábecsülve, de körülbelül 710 vízzel összefüggő megbetegedés fordult elő Európában, 150 000 embert érintve. Az adatokhoz való hozzájutást nem szabad természetesnek venni: sok éven keresztül számos európai ország korlátozta a megbetegedési és halálozási adatainak nyilvánosságra hozatalát, megnehezítve ezzel az emberi egészségre ható rossz környezeti kondíciók kiderítését. Habár a hasonló megszorítások már megszűntek, gazdasági megfontolásból gyakran megakadályozzák az adatok szabad felhasználását. Ezekből az országokból szintén hiányzik az intézményi és módszertani háttér ahhoz, hogy meg tudják állapítani, fel tudják becsülni az egészségre ható környezeti kockázatokat. A megfelelő cselekvéshez szükséges prioritások sorrendjét ezek nélkül nem lehet a felállítani. Azáltal, hogy ezeket a problémákat feltárják és az adatok gyűjtésére is egyre gyakorlottabb körülmények között kerül sor, a nehézségek megoldása és a megoldáshoz alkalmazott módszerek rendkívüli módon módosulnak az Európai Régióban. Az előzőekben ismertetett helyzet felismerése eredményezte a Jegyzőkönyv kidolgozását, ami egy olyan nemzetközi dokumentum, amelynek célpontjában a vízzel összefüggő megbetegedések problémája áll. A Jegyzőkönyvben megfogalmazódik az a felismerés, hogy a víznek szociális, gazdasági és környezeti értékei vannak, amelyek együttes hatását kell szem előtt tartani. Addig, amíg a Jegyzőkönyvet legalább 16 aláíró ország nem ratifikálja, és ez által nem vállnak kötelező érvényűvé a benne szereplő előírások, addig is mindent meg kell tennie az aláíró országoknak, hogy a rendelkezésre álló vizet hatásosan védjék és kezeljék.
28
A JEGYZŐKÖNYV ALÁÍRÓINAK GENFI KONFERENCIÁJA: ÉRTÉKELÉS, RATIFIKÁCIÓ, MUNKATERV 2004-2006
„A VÍZ a Föld egyik legbecsesebb és egyben a legveszélyeztetettebb erőforrása. Az EGÉSZSÉG az ember egyik legértékesebb kincse. Mind a kettőt erősíteni és óvni kell.” (WHO: Víz az egészségért kiadvány – Genf, 2003)
A Víz és Egészség Jegyzőkönyv Aláíróinak II. Miniszteriális Konferenciájára 2003. július 2-4. között került sor Genfben. A rendezvényen a Jegyzőkönyv 26 aláíró országa vett részt: Andorra, Azerbajdzsán, Belgium, Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Franciaország, Grúzia, Görögország, Hollandia, Kazah Köztársaság, Lettország,
Magyarország,
Málta,
Moldovai
Köztársaság,
Monacói
Hercegség,
Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Svájc, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Törökország és az Amerikai Egyesült Államok. A konferencián jelen voltak még az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának
képviselői.
A
magánszférát
reprezentálta
az
EUROCHLOR,
a
PROCTER&GAMBLE, a SUEZ-ENVIRONMENT, a VEOLIA WATER, a DHI WATER&ENVIRONMENT, illetve a Floridai Állami Egyetem. A megnyitón Dr. Roberto Bertollini - a WHO Európai Régió Technikai Támogató Részlegének igazgatója – kihangsúlyozta a konferencia kiemelt témáit: a Jegyzőkönyv gyors ratifikálásának szükségessége, az átmeneti megállapodások ideje alatt véghezvitt munkák ismertetése, a Jegyzőkönyv céljainak elérése érdekében további pénzügyi források bevonása, a célok újbóli meghatározása, felülvizsgálata, és a 2004-2006-os munkaterv meghatározása. Köztes munkák A Jegyzőkönyv társtitkára (WHO Európai Régió), Mr. Roger Aertgeerts, helyzetjelentést készített a Jegyzőkönyv létrehozása és hatályba lépése közötti időszak köztes munkáira vonatkozóan. Megnyitó beszédében felhívta a figyelmet a legfrissebb
29
fejleményekre, amelyek rámutatnak a Jegyzőkönyvvel összefüggő ténykedés egyre növekvő fontosságára, és besorolta azokat a vízzel és egészséggel kapcsolatos fokozódó politikai érdeklődések közé. Az értékelés során kitért a következőkre: 1. Politikai találkozók, értekezletek, mint például az Aláírók első találkozója (Budapest 2000. november 2-3.), a Víz és Egészség Munkacsoportok első (Budapest 2001. május 14-15.), és a második találkozója (Budapest 2002. november 28–29.). 2. Szakmai találkozók, munkacsoportok ülései: Bonn 2001. október 25-26. vagy Budapest 2001. november 9-10. 3. Támogatói találkozók: Róma 2002. február 22. 4. Nemzetközi Vízkészlet Munkacsoport értekezlete (International Water Assessment Centre) Lelystad - Hollandia 2003. május 8. 5. Országos szintű gyakorlati intervenciók: a. Bilaterális együttműködések: Azerbajdzsán, Lettország, Málta, Oroszország, Románia, Tadzsik Köztársaság, Türkmén Köztársaság. b. Több országra kiterjedő tevékenységek, mint például a gyomor illetve a bélrendszer betegségeinek kutatása vagy a jobb vízellátás biztosítása a Közép-Ázsiai térség országaiban. 6. Szorosabb együttműködést az Európai Gyermekközpontú Környezetegészségügyi Cselekvési Programmal (CEHAPE), melynek találkozójára 2004. június 23-25. között Budapesten, a IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia keretében került sor. Aertgeerts beszédében megemlítette azokat a speciális problémákat, amelyek a Jegyzőkönyv munkaszervezési feladataival függnek össze, beleértve a Jegyzőkönyv célkitűzéseinek megfelelő finanszírozására irányuló rendszer kidolgozását.
30
Ratifikáció állapota Összehívták a Részes Feleket a ratifikációs folyamat pillanatnyi állapotának megállapítása céljából, illetve azért, hogy felvilágosítást nyújtsanak az ülés résztvevőinek a szükséges teendőkről. Három csoportot különböztettek meg: 1. akik a IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia megrendezésének kezdetéig biztosan ratifikálják a Jegyzőkönyvet: pl. Németország, Észtország (a Parlament már végrehajtotta a teljes ratifikációs procedúrát). 2. akik biztosan ratifikálják a Jegyzőkönyvet, de nem biztos, hogy a IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia megrendezésének időpontjáig megtörténik ez a folyamat: pl. Belgium, Finnország, Franciaország, Olaszország, Kazah Köztársaság, Lettország, Hollandia, Norvégia Portugália, Moldovai Köztársaság. 3. akik feltehetőleg 2004. végén vagy 2005-ben ratifikálják a Jegyzőkönyvet: pl. Andorra, Grúzia, Görögország, Málta, Szerbia és Montenegró, Svájc. Magyarország ismertette a Jegyzőkönyv ratifikációja óta lezajlott fejlődést a vízzel összefüggő megbetegedések ellenőrzésével kapcsolatban. Szerbia és Montenegró bemutatta országa víz és egészség állapotát. Svájc beszámolt a ratifikáció elérése érdekében végbement előmeneteléről. Ezeket az információkat figyelembe véve, a résztvevők úgy látták, hogy 2004-re nagy valószínűséggel meglesz a szükséges 16 ratifikáció, amit az ENSZ Titkárságán kell letétbe helyezni. Az aláírók, de a ratifikációs folyamatot még el nem kezdők találkozója: 1. Felszólították az országokat, hogy gyorsítsák fel a ratifikáció folyamatát, és tegyenek jelentést azokról a lépésekről, amiket a IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferenciáig kívánnak megtenni. 2. Felkérték a Titkárságot - az Elnökkel egyeztetve -, hogy készítsenek el egy ütemtervet
a
Részes
Felek
első
találkozójának
megszervezésére.
A
31
Jegyzőkönyv 23. cikke kimondja, hogy „a Jegyzőkönyv az azt követő kilencvenedik napon lép hatályba, hogy a ratifikálásról, elfogadásról, jóváhagyásról és társulásról szóló tizenhatodik jogszabályt letétbe helyezték”. 2004. március 25-ét tűzték ki célul a Jegyzőkönyv 16. ország által történő ratifikációját. Ez abban az esetben lehetséges, ha a Részes Felek találkozójára sor tud kerülni a IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferenciával egyetemben. Ettől függetlenül 100%-os garanciát nem lehet vállalni a kitűzött időpont betartására. 2004 - 2006-os munkaterv A találkozó végeredményeként kidolgoztak egy munkatervet, amely összhangban áll az Aláírók első találkozóján elfogadott 2000-2003-as munkatervvel. Ennek lényege a következő:
egy konferencia összehívása, melynek fő témája az egészség kockázatai különös tekintettel a rekreációs vizekre,
távoktatási programok fejlesztése a vízzel összefüggő megbetegedések Földrajzi Információs Rendszerének segítségével (GIS),
egyesült vagy összhangban levő rendszer létrehozása kiegészítve a nemzeti ellenőrzési rendszerrel,
a meglévő információs rendszerek integrációja vagy egységesítése,
támogatás növelése a WHO/ ENSZ Gyermekalap (UNICEF), és a hozzá kapcsolódó Vízellátás és Közegészségügy Ellenőrzési Program számára,
a vízi úton terjedő megbetegedések érvényben levő nemzetközi jelentéseinek összehangolt tanulmányozása,
a
Részes
Felek
források
mozgósítására
irányuló
erőfeszítéseinek
összehangolása, útmutatások elkészítése,
a magánszférával való további együttműködés jóváhagyása,
a Jegyzőkönyvvel összhangban levő irányelvek felvázolása, előirányozva a fejlődés menetét,
körvonalazták a Részes Felek elkövetkezendő találkozójának szabályvázlatát.
32
A Titkárság kihangsúlyozta, hogy a munkaterv számos programrészéhez szükség van olyan országokra, akik kezükbe veszik a munkák irányítását, és felelősen járnak el a kijelölt programok végrehajtásában, illetve olyan országokra, akik támogatásukat adják a munkaterv különböző javaslatainak megvalósulásához, mint például az alábbiakban ismertetett javaslatok:
rekreációs vizekkel kapcsolatos konferencia,
távoktatás fejlesztése a közegészségügy szakemberei számára, mint például a vízzel összefüggő megbetegedések járványtana, vagy a GIS alkalmazása,
a meglévő információs rendszerek integrációja, koordinációja (WHO, UNECE, EUROSTAT…),
összehasonlító tanulmányok a meglévő nemzetközi jelentésekről,
források mozgósításának megszervezése,
kormányzati szervek bevonása és a velük történő együttműködés,
hozzájárulás további helyszínekkel és PPP együttműködéssel.
A Genfi Konferencia is jól mutatja, hogy mennyire szükségesek a rendszeres találkozások, amelyek során a Részes Felek és Aláírók ki tudják cserélni tapasztalataikat, meg tudják beszélni az eddig elért eredményeket, segítséget tudnak adni esetleges problémáik kezelésére, és fel tudják vázolni a jövőbeni lépéseket, teendőket.
33
LONDONTÓL
BUDAPESTIG:
A
FEJLESZTÉS
FŐ
IRÁNYAI
MAGYARORSZÁGON A JEGYZŐKÖNYV ALAPJÁN Amint már korábban említettem, Magyarország kiemelkedő szerepet vállalt a Víz és Egészség Jegyzőkönyv előkészítésében és létrejöttében. Ennek következtében a magyar környezet-egészségügyet
különleges
kötelezettségek
terhelik
a
Jegyzőkönyvben
megfogalmazott célok teljesítésében mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Ezek a célok többségükben hosszú távú, tudatosan felépített, a társadalom és a gazdaság más területeivel szoros kölcsönhatásban valósíthatók csak meg. A célokat, feladatokat és a fejlesztés fő irányait az Európai Uniós csatlakozási programok is mélyen érintették, ezért az értékelésben ezek nem is választhatók külön. A Jegyzőkönyv megszületése óta eltelt 5 év megfelelő távlatot, a IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia megfelelő alkalmat kínált a munka eddigi eredményeinek értékeléséhez. Noha a Jegyzőkönyv céljai és az abból eredő hazai feladatok pontosítása az egészségügy prioritásai szerint és a vízzel terjedő betegségekkel kapcsolatos kérdések szemszögéből történik, nem lehet megfeledkezni a többi érintett tárca, elsősorban a környezetvédelem felelősségi körébe tartozó területek eredményeiről és ezeknek a Jegyzőkönyv céljaival harmonizáló hatásáról sem. Mi történt London óta? Vegyük sorra a London óta eltelt 5 év hazai fejleményeit a Jegyzőkönyv 4. cikkelyében megfogalmazott általános követelmények szempontjából.
Az egyik legfőbb célkitűzés, hogy az egészséges ivóvíz megfelelő mennyiségben álljon az egész lakosság rendelkezésére. Mennyiségi tekintetben a hazai ivóvízellátás fejlődése már London előtt is közel állt a gazdaságilag racionális keretek között teljesíthető határokhoz és mára a lakosság 92,6 %-a részesül a lakásba bekötött vezetékes ivóvízellátásban10. Ez gyakorlatilag megegyezik az Európai Unió ivóvízellátásra vonatkozó Irányelve11 által megjelölt mennyiségi ellátási követelmény teljesítésével.
Ami az ivóvíz minőségi célkitűzéseit illeti, a Jegyzőkönyvből levezethető célok teljesüléséhez szükséges követelmények tekintetében ugyancsak az Európai Unió
10 11
KSH, 2001 98/83/EK
34
Irányelve adja meg a megfelelő konkrét kereteket. Az 1998. végén közzétett Irányelv 2001. november 24-ei hatállyal került be a hazai joganyagba12. A Kormányrendelet óriási jelentősége az ivóvíz vonatkozású EU - jogharmonizáció megvalósulásán túl abban áll, hogy konkrétan megjelöli az összes olyan települést a hozzá tartozó lakossággal, ahol a követelmények nem teljesülnek és megjelöli a teljesítés határidejét, ezzel kijelölve egy országos ivóvízminőség javító program kereteit. Első ízben került sor Magyarországon az ivóvíz minőségi hiányosságok országos, ugyanakkor részletes és megbízható felmérésére. A kormányrendelet és az abban előírt követelmények megvalósítási programjának előkészítése a hazai környezet-egészségügy kiemelkedő vívmányának tekinthetők, ami a legteljesebb mértékben illeszkedik a Jegyzőkönyv célkitűzésének megvalósításához. A programot megalapozó adatok összegyűjtésével és feldolgozását követően további feladatot jelent azok folyamatos aktualizálása.
A Víz és Egészség Jegyzőkönyv által előírt megelőzés-orientált intézkedések maradéktalan végrehajtását és annak rendszeres felülvizsgálatát, értékelését támogató Országos Ivóvízminőség Felügyeleti Rendszer adatbázisának kiépítése, adatfeltöltés és kiértékelés folyamatosságának biztosítása, egy jelenleg is folyó program tárgya.
Nem feledkezhetünk meg a lakosság közüzemi ivóvízellátásban nem részesülő – gazdaságossági okokból kimaradt – mintegy 7%-ának ivóvíz-ellátási problémáiról sem, ahogyan erre a Jegyzőkönyv is kötelez. Az ÁNTSZ ebben a tekintetben leginkább érintett intézeteinek összefogásával, a Nemzeti Környezet és Egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) keretében, szervezett felmérések során értékelte a lakossági magánkutak vízminőségi helyzetét. Tájékoztatási kampányt indított a vízminőségi problémák és ezek egészségügyi kockázatainak bemutatására.
Az igen kis vízellátó rendszereknél egyelőre nem lehet reális célkitűzés az EU Irányelv közüzemi ivóvízellátásra megfogalmazott követelményeinek megvalósítása, ezért a közegészségügyi kockázatok megfontolásával ezekre egyedi határértékeket állapítottak meg és tettek közzé. Ebben a tekintetben azonban még sok feladat áll előttünk. A NEKAP egyik fő ivóvíz vonatkozású célkitűzése az egyedi vízellátó rendszer- és magánkút vonatkozású vízminőségi problémák minél teljesebb körű felmérése és az érintett lakosságnak, ezen belül az üdülőterületek átmeneti fogyasztóinak megfelelő felvilágosítása mind a kockázatok, mind az egészséges ivóvízhez jutás szempontjából.
12
201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet
35
3. táblázat Igen kis vízellátó rendszerek minősítése a leginkább érintett megyékben Megye
Mintaszám Megfelelő Tűrhető db % %
Baranya Borsod Győr Nógrád Pest Szabolcs Vas Veszprém Zala Összesen
140 227 111 418 100 231 170 163 126 1 686
4,3 4,4 8,1 6,7 6,0 0, 9 17 4,2 5,6 7,2
27 24 30 19 27 14 38 28 44 25,4
Kifogásolt (okok szerint) Nitrát koncentráció % Vas Bármely ok % > 80 mg/L > 40 mg/L % 64 68 88 65 11 71 84 42 62 59 71 75 83 52 14 67 63 10 75 85 11 39 2 45 66 63 0,6 68 82 42 50 74 52 66 67
„Fodor József” Országos Közegészségügyi Központ Évkönyve, Budapest 2004
A központi ivóvízellátó rendszerekbe nem kapcsolható népesség vízellátási kockázatának csökkentéséhez szorosan illeszkedő feladat a háztartási ivóvíztisztító kisberendezések minősítése és az egészségügyi követelmények érvényesítése.
A Jegyzőkönyv célkitűzéseinek figyelembe vételével folyó program a palackozott ivóés ásványvizek fogyasztásának népegészségügyi szempontoknak megfelelő irányítására törekszik. Az Európai Uniós Irányelv13 és az ezzel harmonizált hazai jogszabályok14 csak korlátozott lehetőséget biztosítanak erre. Elsődleges a jelentősége a lakosság megfelelő informálásának mind a palackozott ásványvizek forgalomba helyezéséhez kapcsolt tájékoztatási kötelezettség, mind a környezet-egészségügy szervezetének megfelelő akciói révén. Ebben a programban az Országos Környezet-egészségügyi Intézet jelentős eredményeket ért el, noha a munka java még előttük áll. Legalább ilyen fontos az ártalommentes vízminőséget garantáló palackozási technológia higiénés felügyelete. Noha ebben a tekintetben is történt lényeges előrehaladás mind a jogi szabályozás, mind az ÁNTSZ rendszeres ellenőrző és felügyeleti tevékenysége révén, sok tennivaló van még a palackozott vizek termelés- és forgalmazás teljes minőség-felügyeleti rendszerének kialakításáig. Ehhez a környezetegészségügy
törekvéseit
összhangba
kell
hozni
az
élelmezés-higiénés
és
fogyasztóvédelmi szervezetek, valamint az ásványvíztermelők- és forgalmazók 13 14
2003/40EK-val módosított 80/777/EGK 97/1994 GM-FVM-NM közös és 74/1999 EüM rendeletek
36
önszerveződéseinek munkájával és el kell fogadtatni a népegészségügyi szempontok elsődlegességét a rövid távú kereskedelmi érdekekkel szemben. Az előzőekben már kitűnhet, hogy a magyar környezet-egészségügy – és ezen belül a vízhigiéne – szervezeti felépítése a surveillance hatékonysági szempontjainak megfelelő. Ezáltal biztosítható a területi és a központi szervek összehangolt cselekvése. A központi irányítású
akcióprogramok
kiegészítik
a
területi
szervek
folyamatos
ellenőrző
tevékenységét. A surveillance hatékonyságának fokozása nemcsak a hazai vízhigiénés tevékenység irányítása során, de a nemzetközi kapcsolatokban is az egyik fő szempont.
A
Jegyzőkönyv
az
előzőekben
nem
említett
vízhasználatokból
eredő
egészségkockázatok kezelését is célul tűzi ki. a. A rekreációs vizek közül a természetes fürdők vízminőségére vonatkozó követelmények adaptálása és érvényesítése is megkezdődött már 1996ban
az
EU
vonatkozó
Irányelvét
alapul
véve.
A
teljes
EU
jogharmonizációra a 76/160/EGK Irányelv átvételét biztosító 273/2001. (XII. 21.) Kormányrendelet életbe lépésével került sor. A magyar környezet-egészségügy szakemberei aktívan részt vettek abban az EU bizottsági munkában is, amely a 76/160/EGK Irányelv megújítására, a természetes fürdővizekre vonatkozó követelményrendszer korszerű alapokra helyezését biztosító új Irányelv kidolgozására irányul. b. A rekreációs vizek használatával kapcsolatos egészségkockázatokra vonatkozó kutatások jelentős hangsúllyal szerepelnek a NEKAP tudományos programjaiban. A csapadékbemosódás, és az alga illetve cianobaktérium felszaporodás által előidézett vízminőség romlásának felmérésére irányuló vizsgálatok lehetővé tesznek célzott intézkedéseket a veszélyeztetett
fürdővizek
rehabilitációjára,
illetve
a
lakosság
tájékoztatását az átmeneti szennyezési események idején. c. Jelentős fejlődés történt a lakosság tájékoztatása terén is. Az állampolgárok és a külföldi turisták egyre növekvő érdeklődésének szervezett kielégítésére több csatornán is áramlik információ, különösen a természetes fürdők vízminőségével kapcsolatban. A legfontosabb, hogy a
37
természetes fürdővizek minőségére vonatkozó adatok minden fürdési szezonban hetenként frissítve megjelennek az ÁNTSZ OKK OKI honlapján. d. A legnagyobb turisztikai vonzerővel rendelkező tavaink vízminőségét az átadott adatok alapján a Német Automobil Klub (ADAC) is folyamatosan értékeli és közzéteszi a Nyári Szolgálat (Sommerservice) honlapján.
Legalább ennyire hangsúlyos feladata a magyar környezet-egészségügyi felügyeleti rendszer a medencés fürdőkre vonatkozó kommunálhigiénés és vízminőségi követelmények karbantartása és érvényesítése. Az 1996-ban elfogadott jogi szabályozás szerint az egyik legfontosabb, jelentős gazdasági teherrel járó feladat a közösségi medencék műszaki korszerűsítése és forgatásos rendszerűre történő átalakítása. A közegészségügyi hatóságok folyamatosan ellenőrzik a fürdőmedencékkel szemben állított követelmények teljesítését és intézkednek az előírt követelmények teljesítése érdekében.
A magyar ivóvízminőség javító program végrehajtásának előkészítése A magyar környezet-egészségügy célja hosszú távú, tudatosan felépített, az Európai Uniós csatlakozási programtól el nem választható kell legyen. Célkitűzés, előzmények A célkitűzés az Európai Közösség Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló irányelv15 átvételén alapuló új hazai ivóvíz-minőségi jogszabály követelményeinek teljesítése.
Ehhez
kapcsolódó
döntő
jelentőségű
kötelezettség,
hogy
minimális
követelményként a lakosság számára szolgáltatott ivóvíz minősége valamennyi szabályozott paraméter tekintetében megfelelő legyen. Az egészségügyi követelmények ennél azonban többet jelentenek. Az ivóvíznek mindazoktól a szervezetre ható mikroorganizmusoktól és kémiai anyagoktól mentesnek kell lennie, amelyek mennyiségük miatt
15
potenciális veszélyt jelenthetnek az ember egészségére,
amelyek fertőző, vagy nem fertőző megbetegedést okozhatnak, illetve
rövid vagy hosszú távon károsíthatják a fogyasztó egészségét.
98/83 EK
38
Elvek és részfeladatok Az elővigyázatosság elve értelmében a vízzel összefüggő megbetegedések felismerésére és megelőzésére, illetve csökkentésére irányuló beavatkozást minden alkalmas módon elő kell segíteni. A megelőzést szolgálja, ha szükség esetén a vízminőség ellenőrzés kiterjesztésével nem késlekednek azon az alapon, hogy egy adott összetevő és a megbetegedés ok – okozati kapcsolatát a tudomány egyértelműen még nem tisztázta. Ma már nagyon sok paraméterre nézve rendelkezünk különféle adatokkal és standardokkal. Azonban valamennyi paraméter folytonosan nem mérhető, ezért az Irányelv szerinti paraméter lista és mérési gyakoriság egyfajta gyakorlati megközelítése a feltétlenül szükségesnek ítélt európai monitoring tartalmának. Várható, hogy a vizsgált indikátorok és epidemiológiai értékelésük a korábbinál több információhoz vezetnek a víz és egészség kapcsolatának felderítésében. Az Irányelv szerinti hazai követelmények teljesítéséhez központi irányítású beavatkozásra van szükség a következő területeken:
Egészségügyi szempontú, un. prioritási rendszer a tervezéshez, és országos program a szolgáltatott ivóvizek minőségének javítására.
Rendre aktualizált országos, áttekintő településlista a fennmaradt, illetve újonnan felbukkanó, beavatkozást igénylő helyeknek a hálózatba vezetett és a fogyasztói vízminták
minőség-vizsgálatán
alapuló
feltárására,
nyilvántartására
és
csoportosítására.
Egy országos ivóvíz minőségi adatbázishoz a jellemző mérési pontok rendszerének létrehozása.
A program keretében, annak megkezdéseként oktatási, műszaki, gazdasági és közegészségügyi szempontból egyaránt szükségesnek látszik vízminőség javító, un. mintaterületi célprogramok meghirdetése, kidolgozása és megvalósítása, végül az eredményesség értékelése. Az eredményesség értékelésének elsődleges szempontja egészségügyi, ahol azonban csak egyik szempont a táblázatos határértékek szerinti megfelelő eredmény elérése. Egy adott helyen természetesen az sem mindegy, hogy a gazdaságosság (takarékosság) alapján a beruházási és üzemeltetési költségeket - ide értve a vízár kompenzáció miatti állami kiadásokat - is értékelve, megfelelő–e az eredmény.
39
Egészségügyi szempontú prioritási rendszer leírása Az egészségügyi szempontú hazai prioritási rendszer alapján a vízminőség javítására szoruló településeket 3 csoportba sorolták. A közvetlen egészségkárosítóként ismert összetevők eltávolítására alkalmas vízkezelések tervezett megvalósítási határideje 2005. decembere (1-6. csoport). A másodlagos szennyezőként számításba vett összetevők eltávolítására alkalmas vízkezelés beállításának tervezett határideje 2009. decembere (714. csoport). A maradék települések a harmadik csoportba tartoznak (csak vas- és mangánkezelés). Tervezett megoldás 2015-ig. 4. táblázat Az ivóvízminőség javító program település–csoportjainak összesítése (ÁNTSZ 2000–2002. évi közüzemi adatai alapján) Csoport
Kombináció
Érintett települése k száma
Érintett lakosok száma
Mikrobiológiai szempontból Érintett Érintett települések lakosok száma száma
A PROGRAM 2002–2005. közötti szakasza 1. CSOPORT
Arzén (>50 µg/l)
6
10 021
1
697
2. CSOPORT
Arzén (30-50 µg/l)
64
130 932
9
8 670
3. CSOPORT 4. CSOPORT 5. CSOPORT 6. CSOPORT 1-6. Összesen
Bór (>1000 µg/l) Fluorid (>1,5 mg/l) Nitrit (>0,1 mg/l) Nitrát (>50 mg/l)
48 72 738 7 13 029 127 139 305 1 409 253 366 434 A PROGRAM 2006–2009. közötti szakasza
27 1 13 1 52
42 152 405 14 076 409 66 409
7. CSOPORT 8. CSOPORT 9. CSOPORT 10. CSOPORT
Arzén (10-30 µg/l) Ammónium (>0,5 mg/l) Vas (>0,2 mg/l) Mangán (>0,05 mg/l)
20 36 11 11
36 225 40 327 3 942 12 409
4 15 97 149
2 369 357 95 629 162038 — — —
11. CSOPORT Jodid (>500 µg/l) 12. CSOPORT Keménység (>350 CaO mg/l) 13. CSOPORT Keménység (<50 CaO mg/l) 14. CSOPORT Csak mikrobiológiai kifogásoltság 7-14. Összesen Kifogásolt települések (1-1–13. csoport összesen) Nem kifogásolt települések Nem vizsgált települések Mindösszesen
345 273 164 195
1 214 991 694 759 217 987 372 910
5 12 38 15 1047 1300 2416 36 3752
11 594 15 723 35 004 357 2 563 325 2929759 7221105 23989 10174853
— — —
Az ivóvízminőség javító program végrehajtásának részletes előkészítése és finanszírozási rendszerének kidolgozása – ÖKO RT, Budapest 2000
40
Az ivóvízellátásban a betegségek ivóvíz útján történő terjedésének megakadályozása ma is általánosan elfogadott közegészségügyi követelmény. A XX. század eleje óta ezt a követelményt legtöbben a víz mikrobiológiai szennyezettségének elhárításával, elsősorban az ivóvíz fertőtlenítésével igyekeznek teljesíteni. A WHO 1993-1997. között publikálta ivóvíz minőségi irányelveinek második kiadását. Szakértői csoportok újra és újra értékelik a legfőbb jelentőségű mikrobiológiai és kémiai paraméterek csoportjait, aminek eredményeként 1998-ban az irányelvhez egy módosító kiegészítést adott ki. Ugyanezen az úton haladtak az EU szakértők, amikor felülvizsgálták és módosították a korábbi ivóvíz minőségi irányelvet16. A szabályozás szerint az emberi fogyasztásra szánt víznek tisztának és egészségesnek kell lenni. Mind a mikrobiológiai, mind a kémiai kockázatok megelőzése érdekében egyensúlyt kell teremteni. Be kell tiltani a fertőzött víz, továbbá az egyébként szabványos, de a fogyasztóra potenciális veszélyt jelentő víz szolgáltatását, vagy korlátozni kell az ilyen víz használatát. A vízminőségi követelményeket a fogyasztás helyén kell biztosítani, ha csak bizonyos, nem a nagyközönséget kiszolgáló házi elosztórendszerekről, és azok karbantartásáról a nemzeti jogszabály másként nem rendelkezik. (2. számú melléklet) A “tiszta és egészséges ivóvíz” biztosításának követelménye tehát mind a fertőző, mind a nem fertőző megbetegedések elhárítására vonatkozik. A WHO, illetve az EU irányelvek alapján a hangsúly a megelőzésen van. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a megelőzés alapelve szerint bármely olyan szennyező anyag, amelyről gyanítható, hogy egészségkárosító ágens, s amelynek előfordulása az adott helyen reálisan valószínűsíthető, nem kívánatos az ivóvízben.
Londontól (2000) Budapestig (2004) hosszú volt az út, de úgy néz ki, hogy van remény a magyar lakosság ellátására szánt víz minőségének javítására.
16
80/778 EGK
41
IV. EURÓPAI KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG MINISZTERI KONFERENCIA ALÁÍRÓK ÉS RÉSZES FELEK 2004. ÉVI BUDAPESTI KONFERENCIÁJA
2004. június 23-25. között Budapesten kerül megrendezésre a IV. Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia. Az eseményt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Magyarországgal, mint otthont adó országgal együttműködve szervezte. Hazánk duplán kivette részét az előkészületekből. Nemcsak a Konferencia technikai lebonyolítását irányította, hanem annak tartalmi előkészítését is, hiszen a kormányok, az Európai Bizottság, kormányközi szervezetek és civil szervezetek delegáltjait tömörítő koalíciónak, az Európai Környezet- Egészségügyi Bizottságnak (EEHC) magyar elnöke van, dr. Jakab Ferencné címzetes államtitkár személyében. A budapesti konferencia egy 15 évvel ezelőtt kezdődött folyamat negyedik állomása volt. Ekkor indult el az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére az a párbeszéd, amely a Környezet és Egészség ágazatait igyekszik egymáshoz közelíteni. Az első fontos állomás Frankfurt volt (1989.), ahol 31 európai ország egészségügyi és környezetvédelmi miniszterei deklarálták az Európai Környezet és Egészség Kartát, összegezvén egy hosszú távú európai stratégiai programot. Az 1994-ben, Helsinkiben összegyűlt miniszterek megerősítették ezt a programot, és átfogó környezet-egészségügyi akcióprogramot dolgoztak ki hozzá. Magyarország itt már szerepet vállalt a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) megalkotásával. A harmadik konferencián 1999-ben, Londonban már 51 európai ország képviseltette magát, együttműködésüket keretbe foglalván létrejött a Víz és Egészség Jegyzőkönyv. Itt születtet döntés arról, hogy a következő konferencia helyszíne 2004-ben Budapest lesz.
42
A IV. konferenciára 52 ország Egészségügyi és Környezetvédelmi miniszterei érkeztek, a WHO Nyugat-Európától Közép-Ázsiáig terjedő Európai Régiójából. A nemzeti delegációkon kívül jelen voltak az Európai Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Hivatal, kormányközi szervek, pl. a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, az ENSZ Gyermekalapja és a Világbank, valamint társadalmi szervezetek képviselői. A Konferencia címe - "Gyermekeink Jövője" - annak a közös feladatnak felismerését tükrözi, hogy a jövő generációinak környezeti veszélyektől való védelmét már most el kell kezdeni. Gyermekeink egészségének megóvása az olyan kockázati terhelésektől, mint pl. a légszennyezés, étel- és vízfertőzés, közlekedési veszélyek, rendkívül fontos feladat, hiszen tudvalevő, hogy világviszonylatban a gyermekek betegségeinek egyharmad részét sajnálatos módon az elégtelen környezeti tényezők okozzák. Ezt hivatott megoldani a konferencia nyilatkozata - felvázolva a követendő utat -, valamint a Gyermekek Környezet- és Egészségvédelmi Cselekvési Terve (Children's Environment and Health Action Plan for Europe, CEHAPE). A CEHAPE egy a tagállamok által a tagállamok számára készített közös cselekvési terv, melynek célja az egészséges környezet biztosítása. Ennek érdekében regionális fellépésre és cselekvésre sarkallja a résztvevő országokat. Ezért minden ország kötelezettséget vállal a régió egészét felölelő célok és akciók tekintetében, valamint a nemzeti szükségletekhez igazított intézkedések vonatkozásában. A budapesti konferencia kiemelten fontos kérdései három fő területre oszthatóak: 1. Az első terület vizsgálta az európai környezet és egészség terén megtett előrehaladást az 1989-es frankfurti I. Európai Környezet és Egészség Konferencia és a budapesti Konferencia között eltelt időszakban. 2. A második terület a környezet-egészségügyi szakpolitikai eszközök erősítésével foglalkozott. A szakpolitikák kérdése többek között egy környezet és egészség információs rendszer kiépítésére és fejlesztésére, valamint a bizonytalansági tényezők meghatározására és az elővigyázatossági elv alkalmazási módjára vonatkoztak.
43
3. A harmadik kiemelt terület több, újonnan felmerülő, illetve növekvő jelentőségű kérdésre fókuszált. Ezek közül első helyen a lakás és az egészség kérdése, valamint az energia, és a fenntartható fejlődés kérdései álltak. A konferencia természetesen foglalkozott a közelmúlt eseményei miatt aggodalmat keltő, klímával összefüggő változásokkal, például hőhullámok, áradások, és ezek egészségre gyakorolt, népegészségügyi fellépést igénylő hatásaival. A Víz és Egészség Jegyzőkönyv, valamint a "Közlekedés, környezet és egészség" kérdéskör különös hangsúlyt kapott. A tagállamok vállalásaival kibővítve, a napirenden szereplő valamennyi kérdést rögzítették a deklarációban. A Konferencia idején a delegációkkal érkezett gyermekek a Parlamentben szabályos ülést tartottak, melyen üzenetet fogalmaztak meg. Ezt az üzenetet továbbították a miniszterek felé egy kerekasztal beszélgetésen. Ugyanígy a civil szervezetek képviselői is lehetőséget kaptak egy miniszteri kerekasztal beszélgetésre. A nem-kormányzati szervezetek és a civil társadalom különböző szerveződései "Egészséges Világ Fórum" címmel Budapesten egy párhuzamos konferenciát rendeztek. Víz és Egészség Jegyzőkönyv konzultációs értekezlete A konferencia megrendezését megelőző napon került sor a konzultációs értekezletre. A Kongresszusi Központban tartották „A Határokon Átnyúló Vízfolyások és Nemzetközi Tavak” 1992. évi Konvenciójához kapcsolt Víz és Egészség jegyzőkönyv aláíró feleinek konzultációját. A szervező titkárság számított a miniszteri konferenciára regisztrált kormány, nemzetközi gazdasági szervezet és nem kormányzati szervezet képviselőinek a részvételére. A Jegyzőkönyv aláírása a londoni konferencia alkalmával 1999-ben megtörtént, de hatályba még nem lépett, mert ahhoz 16 ország ratifikálása szükséges. Az aláíró felek konzultációs értekezletén elsődlegesen áttekintették a ratifikációs folyamatok helyzetét. A magyar kormány a Jegyzőkönyv aláírására a felhatalmazást 2136/1999.(VI. 11.) Kormányhatározatában megadta és azt a 2078/2001. (IV. 13.) Kormányhatározatával
44
jóváhagyta, majd a magyar jóváhagyási okiratot az ENSZ Főtitkáránál 2001. december 7én helyezték letétbe. A konzultáció további témái a következők voltak: 1. Az oslói „Víz- és egészség kerekasztal” ismertetése. A norvég kormány által szervezett Kerekasztal célja a Víz és Egészség Jegyzőkönyv céljainak elősegítését támogató donor tevékenység megszervezése volt európai térség kevésbé fejlett országai
részére.
A
donor
tevékenység
kizárólag
nem
infrastrukturális
fejlesztésekre fog ki terjedni. 2. A „Víz és Egészség Jegyzőkönyv” és a CEHAPE munkaprogramja közti összefüggések. Cél a gyermekek egészségének megóvása és a jövő generációk vízzel összefüggő egészségkárosodásainak megelőzése a Jegyzőkönyv speciális eszközrendszerének keretében. 3. A jövő évben Budapesten rendezendő nemzetközi fürdőhigiénés konferencia céljainak, előkészületeinek ismertetése. A konferencia elsősorban a medencés fürdők Európai Unió által nem szabályozott engedélyezési, ellenőrzési és minőségbiztosítási kérdéseivel kapcsolatos nézőpontok és vélemények fóruma kíván lenni a WHO addigra megjelenő irányelvei és az egyes országok gyakorlatai tükrében. 4. A Jegyzőkönyv Részes Felei első értekezletének előkészítése. A konzultáció az Aláíró Felek utolsó értekezési lehetősége volt a Jegyzőkönyv 2005. végére, 2006. elejére várható életbe lépését megelőzően. Elsősorban a Jegyzőkönyv végrehajtásának már megindult előkészítése, a Részes Felek értekezleteinek eljárási szabályai és a Jegyzőkönyv előírásainak a teljesítésére vonatkozó, a Konvenció jogi bizottsága által kidolgozandó felülvizsgálati rend került itt napirendre.
45
A konferencia várható társadalmi hatása A konferenciának már új EU tagországként adtunk otthont, ami az Európai Bizottság környezetvédelemben, illetve egészségvédelemben illetékes főigazgatóságainak prioritásaival való egybeesése révén pozitív társadalmi hatásokhoz vezethet. A konferencia megrendezése alkalmat adott arra, hogy a környezet-egészségügy jelentősége előtérbe kerüljön, és a közvélemény és a döntéshozók környezet- és egészségtudatos magatartásának kialakításához és pozitív életszemléletéhez hozzájáruljon. A budapesti miniszteri konferencia várhatóan elősegíti a hazai, alábbiakban felsorolt középtávú környezet-egészségügyi programok egyetlen átfogó implementációs keretben (NEKAP II) megvalósítandó összehangolását: 1. az Országgyűlési határozattal 2003. évben megerősített Egészség Évtizede Johan Béla Nemzeti Program környezet-egészségügyi alprogramja, 2. a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP II) környezet-egészségügy és élelmiszerbiztonság tematikus akcióprogramja, 3. a budapesti miniszteri konferencián elfogadásra kerülő „Európai cselekvési terv a környezetért és a gyermekek egészségéért” c. dokumentum alapján készítendő hazai cselekvési terv a környezetért és a gyermekek egészségéért, 4. az EU Környezet-egészségügyi Akcióterve. A NEKAP II. biztosítja, hogy a környezeti tényezők lehetséges kedvezőtlen, vagy káros hatásainak megelőzésére irányuló szakágazati politikák megvalósítása, a szakmai tevékenységek harmonizálása a lehető legcélirányosabb és költséghatékonyabb legyen a hazai elvárásoknak és az Uniós követelményeknek megfelelően A fejlesztés fő irányai Magyarországon a budapesti konferencia után Magyarországon hagyományai vannak a környezet és egészség közötti kapcsolat tanulmányozásának. A munkát, amely a környezeti ártalmak egészségkárosító hatásainak megelőzése, csökkentése érdekében neves szakemberek végeztek, a szaktárcák intézményeikkel és társadalmi összefogással folytatják. A 2003. évben a Parlament elfogadta, határozatával megerősítette az Egészség Évtizede Johan Béla Nemzeti Programot, valamint a második, a 2003-2008 évekre szóló
46
Nemzeti Környezetvédelmi Programot (NKP-II.) és mindkettőben a környezetegészségügy megkülönböztetett figyelmet kapott. A programok elősegítik, hogy: 1. az egészséget értékként kezelő, az egészséget támogató társadalom-, gazdaságés környezetpolitikai struktúra és gyakorlat általánossá váljon, továbbá olyan gazdasági, társadalmi, környezeti feltételek alakuljanak ki, amelyek segítik az egészséges életet; 2. a betegség-megelőzés, a prevenció szemlélete beépüljön a nemzeti fejlesztési programokba, az ágazati politikákba; 3. az egészségi állapotban fellelhető, környezeti okokra visszavezethető egyenlőtlenségek mérséklődjenek; 4. a biztonsági programokban (környezet biztonság, kémiai biztonság, élelmiszer biztonság, vízellátás biztonsága, közlekedés biztonság, a fizikai biztonság) a sérülékeny lakossági csoportokat megkülönböztetett figyelem kísérje; 5. az egészséges környezet választása és fejlesztése kiteljesedjen az egészséges berendezkedésű helyi társadalom, közösség, közlekedés, iskola, lakás, munkahely, egészséges falu, egészséges városok támogatása révén; 6. az egészségpolitikai alapelvek gyakorlati érvényesítésében a környezetegészségügyi rendszerek, a környezet-egészségügyi felügyelet hatékonyan működjenek.
Folytatni kell azt a környezet-egészségügyi politikát, amely a jövőbe tekint, és amely célkitűzéseiben tükrözi a gyermekek - a jövő nemzedéke - egészség-megőrzés és javítás iránti felelősségét.
47
PROBLÉMÁK, MEGOLDÁSI JAVASLATOK, A JÖVŐ ÚTJA A Víz és Egészség Jegyzőkönyv Aláíró országaiban, ami az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organisation) Európai Régióját öleli fel, eltérőek a gazdasági lehetőségek, a vízminőségi mutatók, illetve az egészségkockázat mértéke. Valószínűleg a gazdasági természetű eltérések adják az okát annak, hogy a Jegyzőkönyv aláírása és hatályba lépése között a vártnál, a tervezettnél hosszabb idő telt el, a ratifikációs folyamat lelassult. Londonban, 1999-ben megrendezésre került III. Környezet és Egészség Miniszteri Konferencián a Jegyzőkönyv aláírásával az Aláíró országok egyetértésüket és elkötelezettségüket fejezték ki az ügy mellett. A Jegyzőkönyv országonkénti ratifikációja a megfogalmazott célok elérésére irányuló munkálatok megkezdését jelenti. A ratifikációhoz az országok többféleképpen fogtak hozzá. Voltak olyanok, mint például Magyarország, akik gyorsan elkészítették országuk vízminőség javító programját, közben ratifikálták a Jegyzőkönyvet, majd hozzáláttak a programok megvalósításához szükséges gazdasági erőforrások előteremtéséhez. Mivel ez egy nehéz feladat, így a munkálatok (előkészítő és a tényleges vízminőségi problémák megoldására irányuló munkák) elhúzódtak. Más országok, például Svájc, mielőtt bárminemű munkába belefogtak volna, felmérték a gazdasági lehetőségeiket, hatástanulmányt készítettek, majd ehhez illesztették intézkedési terveiket, vízminőség javító programjukat. Ezen országokban általában lassabb a ratifikációs folyamat, sok helyen még nem is történt meg a ratifikáció. A ratifikációval általában azok az országok siettek, akiknek több és súlyosabb a víz minőségével összefüggő problémájuk. A gyors ratifikációval - esetleg megalapozatlanul nemzetközi támogatásra, segítségre számítottak (például WHO, EU források). Azon országok, akik számára nem sürgős a Jegyzőkönyv gyors ratifikációja általánosságban véve nem szenvednek súlyos vízügyi problémákkal. Ezen országok azt mérlegelik, hogy számukra mekkora ráfordítást jelent a tervek megvalósítása és ez mennyire szükséges. Mivel a Jegyzőkönyv kitűzött hatálybalépésének és ezzel a konkrét munkák megkezdésének az ideje közeleg – várhatóan 2005. vége, 2006. eleje -, néhány részes ország, mint például Norvégia, vállalta, hogy felderíti, hogyan lehetne gazdasági segítséghez juttatni az arra rászoruló országokat. Ilyen segítség lehet például a szakértői transzfer, ami abból áll, hogy a segítséget adó ország szakembereket, technológiát ad a rászorultabbnak megfelelő összeg ellenében, amit támogatások útján kapna.
48
Véleményem, jövőre vonatkozó javaslatom, hogy egy ilyen átfogó program elindításához, folytatásához a sikeres és minél előbbi megvalósulás érdekében korrekt, reális helyzetfelismerés és felmérés (például kérdőíves felmérés), időbeni veszélyészlelés eredményezhetné a gyorsabb gyakorlati kivitelezést. Az Európai Régióban az egyes országok gazdasági helyzete és a vízzel összefüggő problémák is különböző szinten vannak. Ennek értelmében a problémák megoldására irányuló munkák, feladatok eltérőek. Az eltérésekből kiindulva javaslat született arra, hogy az Európai Régió országait három különböző csoportba sorolják: fejlett, közepesen fejlett, fejletlen országok. Az egyes országok diplomatái, diszkriminatívnak ítélve a besorolást, felléptek ellene és elutasították a javaslatot. Szerintem konszenzusra kellett volna törekedni, mindenki számára elfogadható csoportosításban megegyezni, ami segítséget nyújthatott volna az országok kategorizálásában - mind gazdasági, mind vízügyi szempontból -, és a felmerülő vízügyi problémák hatékonyabb, célirányosabb kezelésében. Tekintettel arra, hogy az Európai Régió keleti részén lévő országok hasonló fejlettségi szinten álló ázsiai országokkal érintkeznek, logikusan merült fel a Víz és Egészség összefüggéseinek alaposabb felmérése, megismerése, a megszerzett tapasztalatok hasznosítása ezen az Ázsiai Régión belül. Szakemberek érdemesnek tartják – véleményem szerint nem alaptalanul – a Víz és Egészség Jegyzőkönyvben megfogalmazott irányelvek kiterjesztését erre a területre is. Afrikában az egészség veszélyeztetettsége közismert. A veszélyeztetettség jó része direkt kapcsolatba hozható az ivó és fürdővizek szennyezettségével. A WHO ezen régiója jóval fejletlenebb, mint az Európai Régió bármely területe. Egyértelmű a szakértői álláspont arról, hogy itt egy speciális, az Európai Régiótól eltérő tervet kell kialakítani. A speciálisan az Afrikai Régióra létrehozandó Víz és Egészség Jegyzőkönyv megalkotásában fel lehet használni az Európára vonatkozó Jegyzőkönyvet, a már létrehozott akcióprogramokat és egyéb megvalósítási terveket. Az Európai Régióra elkészített Víz és Egészség Jegyzőkönyv, a megfogalmazott célok, iránymutatások és az elkezdett munkák szolgálhatják az alapját egy az egész világra kiterjeszthető projectnek, amelynek központjában a földi élet egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen elemének megóvása áll. Ez pedig a VÍZ.
49
ÖSSZEFOGLALÁS Az 1989. óta jelentősen megváltozott új geopolitikai helyzetben számos, a változással összefüggő kezdeményezés történt, amely Európa gondjait képező környezeti és egészségi kérdésekre irányult, mint például az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE, UN Economic Commission for Europe) égisze alatt 1992-ben létrehozott egyezmény az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról. A WHO Közgyűlése 1993-ban elfogadott egy globális egészségügyi és környezeti stratégiát, amely összefoglalja a célokat és a célok eléréséhez szükséges intézkedéseket. Közös cél volt az emberek egészségügyi- és életkörülményeinek javítása. Az ENSZ és a WHO kezdeményezte III. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia, London 1999. résztvevői jóváhagyták az 1992. évi, a határokat átszelő vízfolyások és a nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló Helsinki Egyezményhez kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyvet, a vízzel összefüggő betegségek megelőzése, ellenőrzése és gyakoriságának csökkentése céljából. Felkérték az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (UN/ECE) minden tagállamát és a WHO Európai Régiójának tagállamait az Egyezmény és a Jegyzőkönyv ratifikálására. A Jegyzőkönyv kidolgozásában vezető szerepet töltöttek be Magyarország szakemberei. Víz és Egészség Jegyzőkönyv A
Víz
és
Egészség
Jegyzőkönyv
előkészítésekor
a
vízzel
összefüggő
megbetegedések megelőzése, ellenőrzése és csökkentése külön kiemelésre került. A megelőzést megfelelő egészséges ivóvízellátás biztosítása jelenti, ami mentes bármely olyan mikroorganizmustól, parazitától és anyagtól, amely száma vagy koncentrációja következtében potenciális veszélyt jelent az emberi egészségre. Ez vonatkozik az ivóvíznyerő források védelmére, a vízkezelésre, valamint a közműves vízellátás fejlesztésére és fenntartására is. A fürdővizek használatából eredő betegségekkel szemben az emberi egészség megfelelő védelmét ugyancsak megfelelően biztosítani kell. A Víz és Egészség Jegyzőkönyv célja, hogy minden erre alkalmas szinten, országonként, valamint a határok fölötti és nemzetközi összefüggésben egyaránt elősegítse az ember egészségének és jólétének védelmét. A Jegyzőkönyvet aláíró (London, 1999.) 36 állam közül a ratifikációs folyamat 15 országban fejeződött be. A Jegyzőkönyv életbe lépéséhez 16 állam ratifikációja szükséges. Midőn a 16. megerősítő, jóváhagyó vagy
50
csatlakozási okirat letétbe helyezése is megtörténik New Yorkban, onnantól számítva 90 nappal lép hatályba a Jegyzőkönyv. Ennek várható ideje 2005. vége - 2006. első féléve. Megjegyezendő, hogy eddig az Európai Régió az egyetlen olyan ENSZ régió, ahol ilyen egyedülálló, konszenzuson alapuló, Részes Államok önkéntes vállalásait tartalmazó keretmunka jött létre az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében. Részes Államok Azon országok, akik már ratifikálták a Jegyzőkönyvet Részes Államokká váltak. Annak ellenére, hogy a Jegyzőkönyv még nem lépett hatályba, ezen államoknak már el kell kezdeniük azt a munkát, amelynek központjában a megjelölt célok állnak. A Részes Államoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük, hogy elérjék a következőket:
integrált vízgazdálkodási rendszerek létrehozása,
megfelelő egészséges ivóvízellátás,
a szennyvizek megfelelő színvonalú kezelése,
az ivóvízforrásként használt vízbázisok és a hozzájuk kapcsolódó vízi ökoszisztémák hatékony védelme egyéb okokból létrejövő szennyezések ellen,
az emberi egészség megfelelő védelmének biztosítása a víz által közvetített betegségekkel szemben,
hatékony monitoring rendszerek kiépítése az olyan helyzetek figyelemmel kisérésére, amelyek nagy valószínűséggel vízeredetű járványokhoz vagy egyedi megbetegedésekhez vezetnek.
A Részes Államok kötelesek megteremteni egy olyan stabil jogi, adminisztratív és gazdasági keretet, amely képes biztosítani a közösség, a magán- és önkéntes szektor hozzájárulását és részvételét a vízgazdálkodás fejlesztésében, valamint a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzésében, ellenőrzésében és csökkentésében. A Jegyzőkönyv előírásai nem érintik a Részes Államok azon jogát, hogy a Jegyzőkönyvben lefektetetteknél szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn, fogadjanak el, vagy alkalmazzanak, illetve Részes Államainak azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az Egyezményből vagy bármely más érvényes nemzetközi megállapodásból következnek, kivéve, ha a Jegyzőkönyv követelményei szigorúbbak, mint az Egyezmény vagy az adott, érvényes nemzetközi megállapodás vonatkozó előírásai.
51
A Részes Államok a Jegyzőkönyv országos elfogadása utáni két éven belül kötelesek meghatározni és nyilvánosságra hozni az országos és/vagy helyi célkitűzéseket valamint ezek végrehajtási határidejét. A célkitűzések megvalósítása érdekében minden Részes Államnak az alábbiakat kell tennie:
Meg kell határozni az illetékes hatóságok együttműködésének rendjét országos és helyi szinten.
Országhatárokon átterjedő, illetve országos és/vagy helyi vízgazdálkodási programot kell kidolgozni.
Jogi és intézményi keretet kell kialakítani és fenntartani az ivóvíz minőségének rendszeres
ellenőrzésére,
valamint
a
minőségére
vonatkozó
szabvány
érvényesítésére.
Létre kell hozni, és fenn kell tartani azokat a rendszereket, amelyek a rendszeres vizsgálathoz
(monitorozás)
és
a
célkitűzéseken
alapuló
szabványok
és
megvalósítási szintek elősegítéséhez, és ha kell, kikényszerítéséhez szükségesek.
A Részes Államoknak időszakonként felül kell vizsgálnia a kitűzött célokat. A Jegyzőkönyv előirányozza egy többoldalú konzultatív vizsgálati mechanizmus
kialakítását annak elbírálására, hogy a Részes Államok megfelelően teljesítik-e a Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeiket. Magyarország Magyarország
az
OKK
Országos
Környezet-egészségügyi
Intézete
aktív
tevékenysége alapján a Víz és Egészség Jegyzőkönyv implementációjának előkészítésében számottevő szerepet töltött be. Magyarország képviselője a Jegyzőkönyvet 1999. június 17-én írta alá, a jóváhagyási okirat letétbe helyezésére pedig 2001. december 7-én került sor. Miután Magyarország tevékeny szerepet vállalt a Jegyzőkönyv előkészítésében és létrehozásában, így céljainak megvalósításában is különleges felelősséget visel mind nemzetközi, mind nemzeti viszonylatban. A nemzeti környezet-egészségügyi célkitűzések és más nemzetközi kötelezettségek révén fennálló célok egybeesnek a Jegyzőkönyvben előirányozottakkal. A célok főleg a következő területekre irányulnak:
az ivóvízminőség javítása,
52
fürdővizek minőségvédelme,
a vízbázisok védelme,
a szennyvízelvezetés és –kezelés fejlesztése,
illetve a vízgazdálkodás korszerűsítése.
A Jegyzőkönyv hatálybalépését követően számos feladatot kellett megoldani:
a víz- és egészség összefüggéseinek érvényesítését,
az adminisztratív szervezetek feladatainak ellátását,
a
gazdaságfejlesztési
intézkedések
környezet-egészségügyi
hatásainak
vizsgálatát,
a többi Féllel való együttműködés koordinálását.
A Jegyzőkönyv egyes célkitűzései eddig is beépültek a hazai környezetvédelmi és környezet-egészségügyi programokba, és a legfontosabbak az Európai Uniós csatlakozási folyamat napirendjén is szerepeltek. Mindezen feladatokon túl az Egyezmény nem tartalmaz olyan sajátos rendelkezéseket, amelyek konkrétan Magyarországnak vagy valamely Magyarországot is magában foglaló országcsoportnak az általánostól eltérő feladatokat jelentenének. A Jegyzőkönyv hazai feladatainak végrehajtására való felkészülésért, a nemzetközi tárgyalásokon a hazai álláspont képviseletéért az Egészségügyi Minisztérium (EüM) és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) felel. Magyarország számos bi- és multilaterális együttműködési programban vesz részt a Duna menti, illetve a szomszédos országokkal, amelyek végrehajtása is hozzájárulhat majd a Jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek teljesítéséhez. Jövőkép A 2004-ben megrendezett budapesti konferencia egy 15 évvel ezelőtt kezdődött folyamat negyedik állomása volt. Akkor indult el ugyanis az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére az a párbeszéd, amely a Környezet és Egészség ágazatait igyekszik egymáshoz közelíteni. Az első fontos állomás Frankfurt volt 1989-ben, ahol 31 európai ország egészségügyi és környezetvédelmi minisztere deklarálta az Európai Környezet és Egészség Kartát. Ez adta az alapját egy hosszú távú európai stratégiai programnak. Az 1994-ben, Helsinkiben tanácskozó miniszterek megerősítették ezt a programot, és átfogó környezet-egészségügyi akcióprogramot dolgoztak ki. Magyarország itt már szerepet
53
vállalt a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) megszervezésével. A harmadik konferencián 1999-ben, Londonban már 51 európai ország képviseltette magát, együttműködésüket keretbe foglalván határozatokat dolgoztak ki, és létrehozták a Víz és Egészség Jegyzőkönyvet. A budapesti konferenciára 52 ország Egészségügyi és Környezetvédelmi miniszterei érkeztek, jelen voltak még: az Európai Bizottság, az Európai Környezetvédelmi Hivatal, kormányközi szervek, pl. a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, az ENSZ Gyermekalapja és a Világbank, valamint társadalmi szervezetek (NGO-k)17 képviselői. A Konferencia címe: "Gyermekeink Jövője, a jövő generációinak környezeti veszélyektől való védelme” volt. Cél megkezdeni, illetve folytatni azt a környezetegészségügyi politikát, amely a jövőbe tekint, és amely célkitűzéseiben az egészséges ivóvíz és fürdővíz biztosítása útján is tükrözi a gyermekek - a jövő nemzedéke egészségmegőrzése és javítása iránti felelősséget. A Víz és Egészség Jegyzőkönyv 2005. végére, 2006. elejére nagy valószínűséggel hatályba lép, kötelezve a Részes Államokat a vállalásaik megvalósítására és a teljesítés egyezményes ellenőrzésére, fő hangsúlyt fektetve a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítására, és a fejlesztésre. Ezzel a szakdiplomácia területén egy új fejezet veszi kezdetét. Az Európai Régióra elkészített Víz és Egészség Jegyzőkönyv, a megfogalmazott célok, iránymutatások és az elkezdett munkák szolgálhatják az alapját egy az egész világra kiterjeszthető programtervnek, amelynek központjában a földi élet egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen elemének megóvása áll. Ez pedig a VÍZ.
17
NGO pl. MAMA Humanitarian NGO Ukraine (Aim: To promote the state of the well-being of children, women, and environment.
54
IRODALOMJEGYZÉK 1.
201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről
2. 74/1999 (XII. 25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről 3. 80/777/EGK tanácsi irányelv a természetes ásványvizek kinyerésére és forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, 1980. július 15., módosítva a 2003/40/EK direktíva által 4. 80/778 EGK tanácsi irányelv az ivóvízről, 1980. július15. 5. 98/83/EK Irányelv az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségéről, 1998. november 3. 6. Az ivóvízminőség javító program végrehajtásának részletes előkészítése és finanszírozási rendszerének kidolgozása, ÖKO RT, Budapest 2000 7. Egyezmény a Határokat Átszelő Vízfolyások és Nemzetközi Tavak Védelméről és Használatáról, 130/2000. (VII.11.) Kormányrendelet, ENSZ, Helsinki 1992 8. Fodor József” Országos Közegészségügyi Központ Évkönyve, Budapest 2004 9. Helsinki Nyilatkozat a környezetért és egészségért teendő európai intézkedésekről, EUR/ICP/CEH 212, Helsinki 1994 10. IV. Európai Környezet és Egészség Miniszteri Konferencia Nyilatkozata, EUR/04/5046267/6, „Fodor József” OKK Közinfo, Budapest 2004 11. Magyar Nagylexikon 6. kötet – Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest 1998 12. Nyilatkozat – Harmadik Miniszteri Konferencia, EUR/ICP/ECHO 02 02 05/18 Rev. 5, WHO, London 1999 13. Víz és Egészség Jegyzőkönyv A Határokat Átszelő Vízfolyások és Nemzetközi Tavak Védelméről és Használatáról szóló 1992. évi Egyezményhez, MP. WAT/AC. 1/1999/1 EHCO 02 02 05/8, London 1999 14. Water for Health (Víz az Egészségért), WHO Regonal Office for Europe, Geneva, 2001 15. What it is, why it matters (Mi az, miért számít), WHO Regonal Office for Europe, Copenhagen 2002 16. whqlibdoc.who.int/publications/2004/9241562781.pdf 17. www.antsz.hu/oki 18. www.emla.hu
55
19. www.eum.hu 20. www.euro.who.int/countryinformation 21. www.euro.who.int/informationsourcest 22. www.euro.who.int/programmesprojects 23. www.euro.who.int/watsan/issues/20050321_2 24. www.euro.who.int/watsan/issues/20050321_2#_ftnref2 25. www.fjokk.hu 26. www.greenpeace.hu 27. www.lelegzet.hu/archivum/?08876 28. www.unece.org/env/water/status/lega_wh.htm
56
1. számú melléklet HOGYAN VESZÉLYEZTETHETI A VÍZ AZ EMBER EGÉSZSÉGÉT? Vízi úton terjedő megbetegedések Ezeket a megbetegedéseket biológiai vagy kémiai szennyeződések okozzák, és az emberek jelentős részére kihathatnak. Ez az elsődleges gond az Európai Régióban, annak ellenére, hogy a vegyi szennyeződések is jelentősek. Nyugat-Európában pedig új patogének előbukkanása okoz fejtörést a szakértők számára. 1. Vírusos megbetegedések:
Vírusos hepatitisz: a máj gyulladása, nagyon gyakori és fertőző. Jelei: émelygés, hányinger, izomfájdalom és sárgaság.
Norwalk-szerű vírus: hasmenéssel és hányással járó vízi úton terjedő fertőzés. 2. Bakteriális fertőzések:
Kolera: A betegség rendszerint fájdalom nélkül, vizes hasmenéssel és hányással kezdődik. Súlyos esetekben a hasmenés következtében óránként a testfolyadék több mint egynegyede vész el. Kezelés nélkül a fertőzöttek fele meghal. Európában alacsony a fertőzések száma, de az 1990-es években Albániában, Romániában, Ukrajnában, és Moldovai Köztársaságban is fordult elő halálos áldozatokkal járó megbetegedés.
Tífusz: Európa nyugati részén nagyon ritka, mégis az elmúlt évtizedben előfordult Albániában,
Észtországban,
Horvátországban,
Görögországban,
Romániában,
Szlovákiában és Spanyolországban is. Ezek a megbetegedések összefüggésbe hozhatók az ivóvízellátás nem megfelelő állapotával. 1996-ban Tadzsikisztánban 4000 esetet jeleztek, melyek közül számos halállal végződött.
Campylobacteriosis: szennyvíz által fertőzött felszíni vizekben található az a baktérium, amely sok esetben akut hasmenést is eredményezhet. 1986 és 1996 között 6 vízi úton terjedő megbetegedést regisztráltak Svédországban.
Bacilusos vérhas: heveny bélfertőzés, amely a fejlődő országokban számos esetben halállal végződik. Általában magas lázzal, elesettséggel, erős, gyakran véres hasmenéssel jár. A higiénia, a közegészségügy és a vízellátás javításával csökkenthető a fertőzések száma.
57
3. Mikroorganizmus vagy paraziták által okozott megbetegedések:
Gastroenteritis: a gyomor vagy a belek gyulladása, amit kórokozók sora terjeszthet. Gyakran előfordul és általában nem súlyos betegség, sokszor magától elmúlik. Habár a fertőzés eredete még nem ismert, de az tény, hogy az ivóvíz egy fontos szállítóeszköze.
Amőbás hasmenés: enyhébb és hosszadalmasabb lefolyású, mint a bacilusos vérhas, mérsékelt lázzal, gyakran véres hasmenéssel jár. Habár a világ minden táján megtalálható ez a parazita, Európában mégis ritkán fordul elő.
Giardiasis: hasmenéssel, étvágytalansággal, hányingerrel járó fertőzés, amelyet egy főleg hideg vízben élő parazita okoz.
Cryptosporidiosis: az emberi bélhámsejtek, az epevezető rendszer illetve a légutak hámsejtjeinek károsítása révén okoz megbetegedést. A kórokozó a fertőzőforrásról közvetlen kontaktus révén terjed, szennyezett élelmiszer illetve víz fogyasztása révén juthat be a szervezetbe, de autóinfekció sem ritka. A jellemző tünetek a vizes hasmenés és a görcsös hasi fájdalom. A rossz közérzet, az étvágytalanság, hányinger, hányás és a nem túl magas láz ritkábban fordul elő. A tünetek egészséges immunrendszerű személynél is hullámzók de általában 30 napon belül megszűnnek. A kórokozó mind a hat kontinensen jelen van, több mint 50 országban azonosították. Vízben úszó szennyeződések és természetes úton vízbe kerülő kémiai veszélyek Az Európai Régióban a talajvíz igen veszélyeztetett, mivel számos úton
megfertőződhet. Számos összetevő az emberi szervezetre káros mennyiségben található a talajvízben.
Ólom: toxikus elem, idegméreg. A krónikus ólommérgezés fejfájást, nyugtalanságot, tartós
gyengeséget,
memóriazavart,
bélgörcsöket,
depressziót,
álmatlanságot,
impotenciát és vesekárosodást okozhat. Különösen veszélyes a magzatra, a csecsemőkre és kisgyermekekre, hiszen az ő idegrendszerük még fejlődésben van. A terhes nők és kismamák a csontjaikban felgyülemlett ólmot továbbadhatják gyermeküknek. A felnőtteknél észlelhető krónikus tüneteken túl az ólommérgezés gyermekeknél a szellemi képességek csökkenését, hiperaktivitást, és az összpontosítási képesség zavarait okozhatja.
Rovarírtószerek: Használatuk széles körben elterjedt. Mivel az emberi szervezetre káros, ezért nem lenne szabad, hogy megjelenjenek az ivóvízben. Ennek ellenére –
58
főleg Európa keleti részén – a víz rovarírtószerekkel történő szennyezettsége elég gyakori.
Fluór: a talajvíz sok esetben tartalmaz magas koncentrációban természetes eredetű fluórt. Alacsony mennyiségben a fluór jó hatással van a fogakra és a csontokra, de nagyobb mennyiségben akár mérgező is lehet: elszínezi a fogakat, gyengíti a csontokat, vagy akár agykárosodást is okozhat.
Radioaktivitás: A talajvíz egyes esetekben tartalmazhat nagy mennyiségben radont. Az esély arra, hogy ivóvízzel a szervezetbe kerülő radon káros legyen az egészségre elég kicsi, de a víz által kibocsátott radon gáz belélegzése növelheti a rákos megbetegedéseket.
Arzén: Az arzén és vegyületei erősen toxikusak, sejtmérgező, rákkeltő, mutagén hatásúak. Közép-Európa számos országában a talajvízben található természetes eredetű arzén koncentráció igen magas. Az arzénes ivóvíz komoly környezeti probléma például Magyarországon is: az Alföld ivóvízkútjainak mintegy harmada a megengedett érték fölötti arzéntartalmú vizet ad.
Nitrát: Európában jelentős problémát okoz a talajvíz nitrát tartalma. Kis mennyiségű nitrát szinte minden vízben kimutatható. Hogyan kerül nitrát a vízbe? o Az
intenzív
mezőgazdaságban
nagy
mennyiségben
használt
műtrágyákból o
Sérült csővezetékeken keresztül
o Sérült, vagy a magán-kutakhoz túl közel telepített ülepítőkből. A szervezetben a nitrát nitritté alakul. A csecsemők és kisgyermekek számára a nitrit közvetlenül is veszélyes, még a hivatalos határérték alatti dózisban is. A vérben az oxigén szállításáért felelős hemoglobin oxidációja révén methemoglobinémiát okozhat. A kisgyermekek szervezete még nem tudja elég gyorsan lebontani a methemoglobint. Ez elégtelen oxigénellátáshoz vezet. A mérgezés tünetei a kék ajkak, kezek és lábak, fejfájás, légzési nehézségek, legrosszabb esetben fulladás. Emellett bizonyos ételekkel együtt a nitrit rákkeltő nitrozaminná alakul. Toxintermelő kékalgák (cianobaktériumok) a felszíni vizekben A felszíni vizekben az eutrofizáció világszerte káros következménye a vízvirágzás, amelyet legtöbbször (99%-ban) toxintermelő kékalgák (cianobaktériumok) okoznak. Ez a
59
jelenség Magyarországot sem kerülte el. A probléma mind az ivóvíznyerést mind a természetes fürdőhelyeken történő fürdőzést befolyásolja. Világirodalmi adatok és a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy kékalgás vízvirágzásban fürdőzőknél szem- és bőrirritációk, szénanáthaszerű tünetek, hasmenés fordulhatnak elő. Vízben előforduló vektorok által terjesztett fertőzések A vízben előforduló vektorok által terjesztett fertőzéseket azok a szállító szervezetek = vektorok hordozzák, akiknek az életében szerepe van a víznek. A legjobb példa erre a szúnyogok által hordozott fertőzések, mint például a malária vagy a sárgaláz. A malária világméretű népbetegségnek számít és általában a trópusokra jellemző. A tuberkulózis után a legtöbb áldozatot szedő fertőzésnek számít. Sajnos jelentős azon országok száma, ahol a malária újra megjelent, mint például Azerbajdzsánban vagy Tadzsik Köztársaságban, annak ellenére, hogy az előző években már sikerült terjedését megfékezni és ellenőrzés alá vonni. A malária megállításához központilag ellenőrzött állami irányításra van szükség, de az egész közösség segítsége és pozitív hozzáállása is elengedhetetlen. Az időjárás változása A Jegyzőkönyv rendelkezései lényeges iránymutatást adnak arra, hogy milyen hatások várhatók az időjárás változásának kapcsán az emberi szervezetre. − Az időjárás változásának köszönhetően növekedhet a víz okozta fertőzések száma. Előrejelzések szerint 2100-ra az időjárás változásának következtében a világ népessége jelentősen megnő a malária által fertőzött területeken. − A tengerszint emelkedése jelentős hatással lesz a népesség egészségére. − A
feltételezhető
változások
olyan
extrém
időjárási
viszonyokat
eredményezhetnek, mint akár a hőmérséklet jelentős ingadozása, özönvíz, viharok, amik direkt vagy indirekt módon hatnak az emberi szervezetre.
60
2. számú melléklet A FELDERÍTETT VÍZSZENNYEZŐK Elkészült egy, az egészségügyi prioritási rendszerhez tartozó településlista. Ezen a prioritási rendszeren alapulva látszik célszerűnek az ivóvízminőség-javító közvetlen (alanyi jogon járó címzett céltámogatás), illetve közvetett: (pályázatokon alapuló) központi finanszírozási – elosztási rendszer kialakítása azzal, hogy
a vízminőség javító program keretében ki kell építeni a kémiai mikroszennyezők és mikrobiológiai paraméterek országos, kétszintű rendszeres monitorozásának rendjét,
a vízszolgáltatók és a hatóság egyesített vízminőségi adatgyűjtési és feldolgozási, illetve értékelési rendjét,
a prioritási rendszer időszakos felülvizsgálatára legalább évente egyszer szükség van. A mikrobiológiai szennyezettség megelőzése
Ivóvíz fertőtlenítése: A világszerte meglehetősen általánossá vált ivóvíz fertőtlenítés - sok helyütt a víz kezelésének egyedüli módját - gyakorlatilag a víz klórozása. Ma már világos, hogy a konvencionális klórozási gyakorlat a vízfertőtlenítéshez általában szükségesnél lényegesen több klór felhasználását is jelenti. A klórt a vízkezelésben akár az alkalmazás eredeti célja szerint fertőtlenítésre, akár mint oxidálószert (pl. vas, mangán, ammónium eltávolításakor) használva reagál a vízben lévő természetes szerves anyagokkal. A hálózati vízben lévő maradék szerves és szervetlen anyagok ugyancsak csökkentik a víz fertőtlenítőszer tartalmát, vagy megváltoztatják hatékonyságát. A képződő szerves klórvegyületek nagy része genotoxikus, biokémiailag káros aktivitású. Az epidemiológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy változtatni kell a klórozás tradicionális módszerén, mert pl. a képződő szerves halogén vegyületek az ivóvízfogyasztó egészségére is kedvezőtlen hatással lehetnek. A megoldás egyik útja, hogy a lehető legkevesebb oxidáló, illetve fertőtlenítőszer mennyiséggel érjék el azt, hogy az ivóvíz ne tartalmazzon fertőző mikroorganizmusokat. Egyéb módszerek: Az ivóvíz mikrobiológiai tisztasága megőrzésében a megelőzésnek (pl. a vízforrás védelme) és a vízkezelés és fertőtlenítés módszerének lényeges szerepe van.
61
A fertőtlenítési technológiák értékelését és szükség szerint fejlesztésének hazai stratégiáját az elsők között kell kidolgozni és a vízellátás szereplőinél (vízmű és hálózat üzemeltető) szükség szerint be kell avatkozni.
Biztosítani kell a hálózatba vezetett víz új előírások szerinti kifogástalan mikrobiológiai minőségét.
Meg kell vizsgáltatni a fogyasztói helyeken kifogásolt számban kimutatott mikroorganizmusok eredetét, értékelni kell a fertőtlenítési gyakorlat alkalmasságát és a vízellátó közmű-rendszer állapotát.
Be kell avatkozni a hibák forrásának felszámolására, és értékelni kell a beavatkozás eredményességét. A megfelelő beavatkozás egyes helyeken várhatóan azonnal elvégezhető, míg ott, ahol az ivóvízminőség javító program szerint a vízbázis cseréjét vagy vízkezelés kiépítését, kiegészítését tervezik, annak részeként célszerű a problémás csőhálózat rekonstrukcióját is elvégezni.
A további vízműveknél és a csőhálózat tisztításával kapcsolatos feladatok teljesítéséhez a gyakorlati tapasztalatok alapján előreláthatóan, legkevesebb 5 éves programra (2001 – 2006) lehet szükség. A csőhálózati műszaki rekonstrukciós munkák (pl. bélelés, csere, stb.) megfelelő céltámogatással is várhatóan a vízminőség javító program 2. részével együtt fejeződhetnek be (2009).
A vízminőség javító program előrehaladásával a hálózati víz mikrobiológiai szennyezettségét jelenleg előidéző fontos tényezők várhatóan eliminálódnak, de sajnos nem valamennyi. A hálózati víztározók és csőhálózatok mechanikai kitisztítása, szükség szerinti műszaki felújítása, cseréje, stb. nélkül, az országos vízminőség javító program nem érheti el a célját. A kémiai szennyezettség megelőzése Arzén: A WHO és az EU irányelvek szerinti új arzén határérték (a korábbi 50 µg/L
helyett 10 µg/L) az arzén karcinogénként, vagy daganatképződést inicializáló ágensként európai viszonylatban valószínűleg túlbecsült jelentőségén alapulhat. Az eddigi epidemiológiai adatok Finnországtól Magyarországig a határérték megállapításához vezető következtetéseket egyelőre nem támasztják alá. A jelenlegi irányelvek alapján a hazai ivóvíz-minőségi kifogások legfontosabbika az arzén tartalom miatti kifogásoltság. Így a felismert kémiai szennyező anyagok közül az ivóvízellátásban használt vizek természetes eredetű arzén tartalmának csökkentésére kell elsősorban koncentrálni.
62
Ammónium, nitrit és nitrát: A szervetlen nitrogén tartalmú vegyületek értékelése egészségügyi szempontból összetett. Az ammóniumnak nem tulajdonítanak közvetlen egészségügyi hatást. Az ammónium tartós hatású fertőtlenítőszer. A hazai vízművek egy része olyan nagy ammónium-tartalmú vizet használ, amelyből kedvezőtlen esetben veszélyes mennyiségű, 1-3 mg/L-nél több nitrit képződhet. Talajvizekben az ammóniumot gyakran tekintik fekál indikátornak, míg a nitrit és nitrát mély kutak vizében is szennyeződésnek számít. A nitrit a humán szervezetre toxikus. Nagyon gyorsan a vérbe kerülhet, s a csecsemőkorúaknál a gyakran végzetes methemoglobinémia megbetegedés kiváltója. A nitrát veszélyessége, szennyezettség jelző szerepe mellett, döntően a szervezetben nitritté történő átalakulására vezethető vissza. A vízkezelést illetően a hazai gyakorlatban
jelenleg
nem
működtetnek
biotechnológiai
ammónium
eltávolító
rendszereket, de sokhelyütt kihasználják a spontán lejátszódó biológiai nitrifikációs folyamatokat. A tervezett prioritású program végrehajtására mindez annyiban hatással lesz, hogy a nitrit, illetve ammónium miatti beavatkozások megkezdését célszerű kombinálni. Bór, fluorid és jodid: A bór a hazai mélységi vizekben természetes ásványi eredetű (talaj és felszíni vizekben gyakran hozzák összefüggésbe ipari, illetve kommunális eredetű szennyezettséggel). A toxikológiai megítélés nem tűnik egységesnek, pl. a WHO a határértéket néhány éven belül többször is változtatta, szigorította, majd enyhítette. Arról nem tudunk, hogy a megadott határértéket meghaladó koncentrációk alapján jelenleg kiemelt 48 településen (87e lakos) az ivóvíz bór tartalma kiváltója-e valamilyen megbetegedésnek, tünetnek, de ilyenek nem is zárhatók ki. Konkrétan bór eltávolítására nem ismerünk működő hazai vízkezelő rendszert. Az ásványi eredetű fluorid tartalom tekintetében a hazai ivóvizeknek csak kis része optimális, a vizek döntően kis fluorid tartalmúak. A határérték felett érintett 11 településen mintegy 26e fogyasztót tartanak számon. Az ivóvíz flurid tartalmát sokhelyütt a klimatikus viszonyokhoz is csatolják, hidegebb környezetben nagyobb határkoncentrációt engedve meg, s korábban az EU is ezt alkalmazta. A fogyasztónál az esetleges egészségkárosító hatást az egyéb módon (tabletta, táplálék, ásványvíz) bevitt összes fluorid tartalomra nézve kell értékelni. Konkrétan fluorid eltávolítására nem ismerünk működő hazai vízkezelő rendszert, a hagyományos eljárások aluminium-szulfát derítőszerrel mintegy 10-20 %– os eltávolítást eredményeznek.
63
A jodid nem szerepel az ivóvíz-minőségi irányelvek között. Felvételét a programba az indokolja, hogy a hagyományos klóros vízfertőtlenítés hatására a víz határozottan “gyógyszer” ízű, kellemetlen szagú lesz, amit a fogyasztók nem fogadnak el. A határértéknek felvett jodid (I: >0,5 mg/l) felett érintett 14 településen közel 100e fogyasztót tartanak számon. Az egyes fogyasztónál a több/kevesebb jódbevitel egészségre gyakorolt esetleges hatását az egyén egészségi állapotához mérten kell értékelni. Konkrétan jodid eltávolítására hazai vízkezelő rendszert nem működtetnek. Mangán és vas: Az anaerob vizek (ilyenek a mélységi vizek) gyakran tartalmaznak mangánt és vasat, s ezeket a fogyasztók – a WHO adatai szerint - kis koncentrációban (kb. 0,1 mg/L, a vasat íz szempontjából akár 1mg/L-ig sem) nem tartják elfogadhatatlannak. A kifogások többsége a zavarosság-üledékesség, nyálkás bevonatképződés, háztartási alkalmatlanság, stb. miatt merül elsősorban fel. A biofilm-bevonat és üledék a központi rendszerekben is jelentős minőségromlás forrásai. A vízvezetékekben a felületen megtapadó szerves anyagok a baktériumok elszaporodásának lehetőségét növelik, de a szervetlen anyagok (pl. arzén) koncentrálódásához vezetnek. A mangán és vas eltávolító módszerek az országban széles körben elterjedtek. Több vízellátó rendszert érint, hogy a természetes eredetű szervesanyag tartalom nagy, a keménység (a kalcium és magnézium tartalom) nagy, vagy elmarad az optimális tartomány minimumától. Sokhelyütt higiénés szempontból kifogásolható a klóros fertőtlenítésből származó szerves klórvegyületek koncentrációja. Néhány vízműnél kifogásolható a szulfát tartalom, másutt a nyersvízforrás szennyezettségéből származó szerves klórvegyületek jelenlétére derült fény. A felismert, egyebek csoportba sorolt vízszennyezők eltávolítására a program keretében – ahol lehet, kombinálva más megoldásokkal – kell sort keríteni, beleértve a kifogásolható fertőtlenítési módszerek korszerűsítését, a korszerűsítést segítő technológiai módosításokkal együtt.
64
