FOTOMEMORIA FELADAT Bognár Judit
Dunántúli élettörténet A FotoMemoria kurzus keretében fényképekkel és írásos anyagokkal dokumentált életút leírása volt a választható feladatok egyike. Családunkból Székely Gézát, férjem anyai nagybátyját választottam, akit személyesen is jól ismertem. Pozitív személyiségét, életének történéseit - bár nem rendkívüliek - figyelemre méltónak találtam. Életútjának állomásait nagyban meghatározta a kor, amelyben élt, és annak mára már történelemmé vált eseményei. Élettörténete jellemzıen hazai mind a személyeket, mind az eseményeket, helyszíneket illetıen. Ahogy a fıcím jelzi, Székely Géza élete nagy részét a Dunántúlon élte le.
A szülık A talált korabeli dokumentumok szerint Székely Géza édesapja Székely Mihály 1876-ban született a Békés megyei Okányban, édesanyja Sajbán Ilona pedig 1881-ben a Pest megyei Érden. A régi kereszt- és házasságlevelek alapján a dédszülıkig visszamenıleg megnevezhetık a családtagok.
Székely Mihály
Sajbán Ilona
Az anyai családnév, Sajbán a családi szájhagyomány szerint török eredető, valószínő, hogy a török idıkben Érd környékén élı azon kevés számú törökök közül való, akik a hódoltság idején itt végleg letelepedtek.
Székely Géza felmenıi Dédszülık Apai: Székely Ferenc. h. vallású adófizetı - Gáti Mária, ref. Apai: Kis István h. vallású adófizetı - Kálmán Sára Nagyszülık Apai: Székely Lajos, 1839. Okány, ref. földmőves - Kis Susánna, 1843, Okány, ref. Anyai: Sajbán Mihály - Benkı Mária Szülık Székely Mihály, sz. 1876. Okány - mh. 1938 Martonvásár, ev. református Sajbán Ilona, sz. 1881. Érd - megh. 1961. Martonvásár, r. katolikus Gyerekek Ilona, Etelka, sz. 1907. Budapest - mh. 1975 Martonvásár Anna, Mária, sz. 1909. Radkersburg (Ausztria) - mh. 1990. Budapest Irén, Margit, sz. 1911. Radkersburg (Ausztria) - mh.1981. Budapest Géza, sz. 1913. Debrecen - mh. 1994. Tata Terézia, Magdolna, sz. 1923. Martonvásár - mh. 2000. Budapest Rövidítések a dokumentumokban leírtak szerint!
A szülık 1907. február 10-én kötnek házasságot Érden. Székely Mihály ekkor szakaszvezetı a császári és királyi 16. huszárezredben, ezen kívül gyógykovács jelölt, tehát tanulja a lópatkoló mesterséget is. Budapesten laknak a Kerepesi út 49. sz. alatt. Még házasságkötésük évében megszületik elsı gyermekük Ilona.
Székely Mihályt ezután az ausztriai Radkersburgba vezénylik, ahova családjával együtt érkezik, ott születik következı két gyermekük Anna 1909-ben és Irén 1911-ben. Még abban az évben Debrecenbe költöznek, valószínőleg az apát ismét vezénylik. Ezután 10 évig Debrecenben 2
maradnak. Itt születik egyetlen fiúgyermekük Géza, 1913-ban. Székely Mihály részt vesz az I. Világháborúban, megsebesül, 1921-ben leszerel lehetséges, hogy egészségügyi okok, a háborúban szerzett sebesülése miatt.
A sebesült Székely Mihály Leszerelése után a Fejér megyei Dréher Jenı nagybirtokos alkalmazásába áll. Erdıháton, Katalin majorban Dréher nagyhírő ménesénél van szükség patkoló és gyógykovácsi szakértelmére. Családjával a pusztán laknak szolgálati lakásban, Teréz az ötödik gyermekük itt születik 1923ban, ıt Martonvásáron anyakönyvezik. (Udvaros)
Házasságlevél és utólag beragasztva a gyermekek születésének felsorolása 3
Két év múlva 1925-ben a fıpatkoló mester és gyógykovács nyugdíjba megy, beköltöznek Martonvásárra. Elıször a Tóth u. 247. sz. alá, majd házat vesznek a Rákóczi utcában. Ebben az utcában lakik az anyának Sajbán Ilonának a nıvére Gaszt Istvánné sz. Sajbán Teréz, a szomszédjukban pedig unokahúga Benkı Anna. 1932-ben megünneplik az ezüstlakodalmukat, köszönti ıket Hajós József esperes, Martonvásár katolikus papja. Az apa Székely Mihály 1938ban, felesége 1961-ben hal meg Martonvásáron.
A testvérek A bemutatott kép Martonvásáron készült, ezen a három Székely lány látható, két velük egykorú és az utcában lakó unokatestvérükkel. A negyedik lánytestvér még kicsi, valószínőleg azért nem szerepel a fotográfián.
A Székely lányok két unokatestvérükkel Balról jobbra: Székely Annus, Székely Irén, Gaszt Manci, Székely Ilus, Gaszt Juliska Székely Ilona A legidısebb lány Ilus szép és vidám, a gyakori és sikeres martonvásári színielıadások állandó szereplıje, sok kérıje van, de végül nem megy férjhez, szüleivel marad. A község népszerő varrónıje lesz, nagy klienskörrel. 1975-ben 68 éves mikor Martonvásáron meghal. Székely Anna A második lány Annus apáca szeretne lenni, nem tudni miért ez nem sikerül. A négy polgári elvégzése után gyors és gépírótanfolyamot is végez, de állást nem kap. Szınyeget szı otthon, ezzel tesz szert jövedelemre. A háború után Budapesten állást szerez, az 50-es években esti gimnáziumban leérettségizik és könyvviteli vizsgát tesz. Mint könyvelı dolgozik a nyugdíjazásáig a Köztisztasági Hivatalnál. Magánéletét családtagjai segítésének szenteli. 1990ben hal meg Budapesten. Székely Irén A háború után ı is Budapestre jön, a Postánál lesz állása. Férjhez megy, házassága nem sikerül, elválik. Gyermeke nem születik. Munkája mellett húga Teréz hétfıs háztartását vezeti, ott is lakik. 1981-ben éri a halál Budapesten.
4
Székely Teréz A legkisebb lány Teri, Budapesten jár kereskedelmibe, ennek elvégzése után is Budapesten marad és szintén a Postánál dolgozik. Itt ismerkedik meg férjével, egy régi, nagy múltú budai polgári família leszármazottjával. 1945-ben kötnek házasságot, házasságukból két fiúgyermek születik. Férjét viszonylag fiatalon elveszti. Elıtte még át kell élnie annak megrokkanását. A Postától megy nyugdíjba. 2000-ben Budapesten hal meg.
Székely Géza Gyermekkor Debrecenben, 1913-ban június 8-án születik. A legkorábbi fotográfián, amit találtunk, édesanyjával és három nıvérével fényképezik le, a jobb szélén ülı hölgy Sajbán Teréz, Tera néni, az anya nıvére. Géza itt 8-10 hónapos kisbaba. A kép otthon készülhetett, hátoldala üres, valószínőleg 1913-ban vagy 1914 elsı felében.
Balról jobbra, az anya Sajbán Ilona, Géza, Irén, Annus, Ilus, Sajbán Teréz Géza gyermekkoráról semmit, a debreceni évekrıl annyit tudunk, hogy a család jól érezte magát Debrecenben, számos barátságot kötöttek, a nıvérek késıbbi leveleibıl és debreceni családok emlékbe küldött fényképei alapján tudható, hogy ezeket a kapcsolatokat késıbb is tartották. Gézáról és testvéreirıl még a következı kép is Debrecenben készült. Itt már nagyobbacska fiú talán 5-6 év körüli. A fotó hátoldalán olvasható, hogy Liener és Berzéki Mőtermében, Debrecen Csapó u. 1. sz. alatt készíttették, nem tudjuk milyen alkalomból. A lányokat itt is egyforma ruhába öltöztették, Ilusnak virágcsokra van, Géza kezében játékkarika, Irén szigorúan összefonja karjait, Annus pedig könyvvel a kezében látható.
Ilus, Géza, Irén és Annus 5
1921-ben mikor a család Fejér megyébe költözik Géza 8 éves. Az elemi iskolát Martonvásáron folytatja. A közeli Erdıhát pusztáról a gyerekeket reggel a tejszállító kocsi hozza be a községi iskolába. (Udvaros) A Fejér megyei Martonvásár a 20-as 30-as években fejlett mezıgazdasági és némi iparral is rendelkezı község. Gazdasági és társadalmi élete szorosan kötıdik a Dréher uradalomhoz. Ennek élén ekkor már Dréher Jenı áll, - az elhunyt Dréher Antal fia - aki nemcsak dúsgazdag földbirtokos, az egyik legmodernebb magyarországi nagybirtok tulajdonosa, de budapesti gyárakkal, ingatlanokkal, szállodákkal rendelkezik. Felesége Haggenmacher lány. Dréher Jenı a két cég egyesítése után a híres Dreher-Haggenmacher Rt. elnöke is lesz. Magyar királyi titkos tanácsos, a Magyar Lovasegylet igazgatósági tagja stb. Ausztriában született, iskoláit Bécsben végezte, majd a hadseregben lovassági századosként teljesített szolgálatot. Valószínő, hogy ez idı alatt ismerte meg Székely Mihályt. A húszas években Dréher Jenı felújíttatja a martonvásári kastélyt és családjával odaköltözik. Ekkor kezdıdik a községgel való jó kapcsolatuk, a Székely család is ebben az idıben érkezik az uradalomba.
Korabeli képeslap Martonvásárról A község már a XX. század elsı évtizedeiben fejlett infrastruktúrával rendelkezik. 1912-ben kezdi meg mőködését a helyi villanytelep, van vasútállomása, postája és helyi takarékpénztára. Hat vendéglı és egy fogadó valamint községi óvoda (ez a Brunszvik Teréz által alapított óvoda, ami az elsı volt Magyarországon), állami községi iskola mőködik, ahol kilenc pedagógus tanít. Több szövetkezete van: Tej Szövetkezet, Hangya Begyőjtési és Értékesítési Szövetkezet, Martonvásári Hitelszövetkezet. Számos iparos és kézmőves dolgozik a községben és két gyár is üzemel: a szeszgyár és a hengermalom, de a községbıl sokan járnak Budapestre dolgozni. Társadalmi életét az élénk egyesületi élet jellemzi. (Olvasókör, katolikus egyesületek, levente, tőzoltó, lövészegylet, sportklubok, ipartestület, színjátszókör.) „Mindezekben a község lakossága, foglalkozásra való tekintet nélkül osztatlanul jelen van.” Ennek köszönhetıen a társadalmi különbségek „szinte kezdenek eltőnni” idéz a martonvásári monográfia egy korabeli írást. A társadalmi élet meghatározó személyiségei Kvassay Sándor iskolaigazgató és Hajós József plébános. (Hornyák, 1996, 98.o.)
6
Kvassay Sándor iskolaigazgató és Hajós József plébános A Székely családnak, míg az apa aktív az uradalom jó jövedelmet biztosít, az öt gyermeket taníttatják, úgy tőnik nincsenek anyagi gondjaik. Az apa nyugdíjazása után valószínőleg a korábbi katonaévek után is kap nyugdíjat, lehet hogy örökölnek is, mert módjuk van házat vásárolni Martonvásáron, a község közepén. A család könnyen és gyorsan beilleszkedik, mindennapjaikat hívı katolikus falusi iparos családok szokásai szerint élik, ünnepeiket is ennek megfelelıen tartják. A fotók tanúsága szerint szépen öltözködnek, a lányok divatos ruhákban járnak. A család leszármazottai által megörökölt korabeli tárgyak is a tehetısebb falusi kispolgári élet rekvizitumai. Széles rokoni és ismerısi körrel tartanak kapcsolatot. Aktívan részt vesznek a község életében, eseményeiben. Életük gazdagon dokumentált fıleg fényképekkel, de írásos anyagokkal is. (Partecédulák, számlák, levelek, képeslapok, stb.) Székely Géza ebben a közegben cseperedik, befejezi a négy elemit, majd 1923-ban Érden folytatja tanulmányait a Szent István polgári iskolában. Ezt több év végén készült osztályfénykép bizonyítja, amibıl az egyik itt látható. A kép hátoldalán tanárok és osztálytársak aláírásai.
A második álló sorban, jobbról a második fiú Géza, sötét hajjal kihajtott fehér gallérral
7
Pecsétes igazolványképe is van ebbıl az idıbıl, valószínő, hogy a vasúti bérlethez volt rá szüksége. A képen nagyon rövid hajjal, komolyan néz a fényképész lencséjébe a már ismert, kihajtott fehér gallérú öltözékben.
Székely Géza mint diák Ifjúkor 1927-ben 14 éves, befejezi a polgári iskolát. Ekkor feltehetıleg apja nyomdokain haladva hivatásos katonai pályára készül, mert a Magyar Királyi Kinizsi Pál Honvéd Altiszt Képzı Intézet mőszaki növendéke lesz a Veszprém megyei Hajmáskéren. 1933-ban végez, ekkor készül a tablókép a felavatott növendékekrıl, Veszprémben.
A legalsó sorban jobbról a negyedik Székely Géza 8
Az altisztképzı intézet után következı évekrıl nem találtunk dokumentumot, de van két fényképe 1936-ból, miszerint továbbra is katona. A portrén egyenruhában és ırmesteri rangjelzéssel látjuk. A kép hátoldalán a neve és az évszám. A terepgyakorlaton készült fénykép hátoldalára ceruzával ráírta: Hárossziget, Motortanfolyam, 1936. V. 20.
Székely Géza, 1936-ban
A kép baloldalán áll gyakorlóruhában
1938-ban Csermajorban készült a következı fénykép. Itt Géza középen civil ruhában egy kislánnyal, körülöttük 3 diákfiú. A fénykép hátoldalára írógéppel írta: Csermajor, 1938. márc. 15.-én „Mókuska”, ez valószínőleg a kislány beceneve. Sikerült kideríteni, hogy Csermajorban (Gyır-Moson-Sopron megye) 1938-ban Tejipari Szakiskola mőködött, ami a Székesfehérvári Magyar Királyi Szent István Középfokú Gazdasági Tanintézethez tartozott és Székely Géza késıbbi pályáját megismerve joggal feltételezzük, hogy a szakiskola képzésén vett részt 25 évesen. Több Csermajorban készült képet is találtunk, a hely, dátum és ismeretlen emberek nevével a hátoldalukon, azokon a fényképeken Géza nem szerepel.
Nem találunk magyarázatot, hogyan illeszthetı ez a tanfolyam katonai pályafutásába. Mint látni fogjuk 1940-ben civilben és katonaruhában is készül róla fénykép. 1940. januárjában civilben a húga mellett, baráti társasággal van lefényképezve. A fénykép hátoldalára ceruzával írta: Mvásár, 1940. I. Libadöglı. A poétikus elnevezés valószínő a hely neve ahol a fénykép készült. A fotón tréfás jelenet, az egyik barát hatalmas hótömbbel fenyegetıen áll a társaság felett, akik mosolyogva néznek a fényképezıgép lencséjébe.
9
Balról a második Székely Teri, mellette középen ül Géza
És még egy fotó ugyanabban az évben a barátokkal, Székely Géza a fénykép baloldalán, prémgalléros bocskai kabátban. A hátoldalra saját kezőleg írta fel barátai nevét „Dily, Gazsi, Cofi”. De 1940-ben szeptemberben és októberben még több katonaruhában készült fotót is találtunk, ahogy a kiválasztott és itt bemutatott két kép is tanúsítja.
Felirat írógéppel: Zsibon, 1940. IX. 19. bal oldalon Géza
Géza középen áll hóna alatt dobozzal a hátoldalra ráírta tintával: „Az utolsó vacsora, Gyır. 1940. 10. 16. 10
Feltételezzük, hogy 1938-ban a Dréher uradalomból küldték a csermajori szakiskolára, és utána még vissza kellett térnie a katonasághoz. De az 1940-ben, katonabajtársaival készült csoportos kép hátoldalára írt „az utolsó vacsora” valószínőleg katonáskodásának végét jelenti. Egyéb képek és dokumentumok hiányában nem tudjuk jól rekonstruálni a háború elıtti és a háborús éveket, annyi bizonyos, hogy 1941-ben 28 évesen a Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Akadémián tartott Tejgazdasági ellenıri tanfolyam hallgatói közt láthatjuk. A fénykép hátoldalára következıket írta tintával: Igazgató Hauser, Dr. Szekeres, Dr. Beke Péter, Kolbay, Kazár, alatta Keszthely, 1941. VII. 29. Ugyanott még lila ovális pecsétben felirat: KRISCH OSZKÁR, FOTÓMŐTEREM ÉS AMATİR LABORATÓRIUM, Keszthely, Helikon u. 2/A.
A keszthelyi hallgatók között felülrıl a második sorban balról a negyedik Világháborút járt 88 éves apámat kérdezve, hogy mi történhetett, azt mondta valószínőleg Dréher Jenı nagybirtokos „kikérte” Székely Gézát a hadseregbıl, arra hivatkozva, hogy az uradalomban szükség van a munkájára, (a Dréher uradalom a hadsereg fontos beszállítója volt). Ez nem volt ritkaság akkoriban, így Gézát a további katonai szolgálat alól felmentették és leszerelhetett. Lehet, hogy emellett még családja eltartója is volt, hiszen édesanyja özvegy, nıvérei állástalanok, kishúga még iskolás, már ez is elég indok a felmentésre. Keszthelyen töltött idejébıl egy ritka lelet, egy ismeretlen fiatal lányról készült fénykép. A hátoldalon tintával írás: sok-sok szeretettel Anikó, Alatta piros színő bélyegzı: PÁL FOTÓMŐTEREM AMATİR KIDOLGOZÁS KESZTHELY, baloldalon alul pedig tintával újra Anikó kézírása: Keszthely, 1942. IV. 8. Feltételezésünk, hogy Géza olykor udvarlással is töltötte szabadidejét, ezzel igazolást nyer, eddig ugyanis nem sikerült nyomára bukkanunk azonosított lányoknak Géza életében. A fotót Anikó levélben küldhette 1942-ben. .
Anikó, Keszthely - 1942 11
Géza 1942-ben Martonvásáron van, mert volt bajtársától ott kap meg egy képeslapként feladott fényképet. A képeslap szövege „Üzenet jött messze messze földrıl” Laci. A fényképen nyári melegben lengén öltözött pihenı katonák nyitott vagonajtóban állnak és ülnek. A képeslapot Budapesten adták fel 1942 aug. 21-én. A dátum alapján a képeslapot, orosz frontról hazatért katona barátjától kaphatta, a fénykép talán Oroszországban, vagy a Don mellıl hazatérıben készült. Az alábbi névjegybıl - ami több példányban megmaradt - kiderül, hogy Géza a tejgazdasági ellenır képesítést megszerezve, a továbbiakban állattenyésztési ellenırként dolgozott. Ezt unokaöccse is megerısíti, mert jól emlékszik a martonvásári házban látott különbözı üveg és egyéb tejvizsgáló mőszerekre, amivel a tej zsírtartalmát stb. lehet ellenırizni.
Férfikor A következı évekrıl egészen 1945-ig nincs információnk. A háború befejezésének évében Géza 32 éves és a családi elbeszélések szerint aktívan politizál. A Szociáldemokrata Párt tagja és ahogy késıbb az unokaöccsének mesélte, abban az idıben mint „kriptokommunista, a Kommunista Pártba is belépett”. Hogy tudták-e és miként fogadta ezt a mélyen vallásos, katolikus család az talány, bár egy meglepı dolgot Székely Anna életrajzában is felfedeztünk, hogy 1945-ben ı is belépett a Szociáldemokrata Pártba. (Székely, 1950) Lehet, hogy Géza hatására vagy rábeszélésére? Politikai aktivitását bizonyítja részvétele a község közéletében, ahogy a monográfia írja, Martonvásáron „az elsı szilárd, immár kormányrendeleten alapuló községi vezetı testület, a nemzeti bizottság 1945. április 28-án tartotta alakuló ülését. Elnöke Székely Géza, titkára Tóth Sándor lett.” (Hornyák, 1996. 105.o.) A földosztáskor a Székely családtagok - kik korábban nem rendelkeztek földtulajdonnal - földet kapnak. Több birtoklevél is megmaradt, Gézáét bemutatjuk. Nem tudni a földeket hogyan hasznosították amíg a helyi termelıszövetkezetbe nem kerültek mert, hogy odakerültek az bizonyos. 1969-ben Székely Teréz arról kap értesítést, hogy a Szabadság Tsz-be bekebelezett földje ellenértékét, 118 forint 40 fillért, ıt évig egyenlı részletekben ki fogják fizetni. Feltételezzük, hogy a többi családtag, köztük Géza földje is a Tsz-é lett és ugyanígy fizették ki. Ezért aztán az 1990-es években történt kárpótláskor a család már nem volt a kárpótlandók között.
12
13
Gézáról 1946-ban készült az alábbi fénykép. Öltönyben, nyakkendıben látható, a gomblyukában piros szegfő, kezében az elmaradhatatlan cigaretta. Komoly és jóképő fiatalember. A kép készítésének helyét és idejét kérésünkre martonvásári rokonuk és szomszédjuk Horváth Ottóné, Benkı Anci néni állapította meg.
Székely Géza Martonvásáron, 1946-ban A következı 10 évérıl semmit nem tudunk. Egyetlen történet maradt fent, amit évtizedekkel késıbb az unokaöccsének mondott el, aki erre így emlékezik vissza: „Géza azt mesélte, hogy az 50-es években letartóztatták. Napokig fogdában volt, de nem foglalkoztak vele, mikor aztán végre kihallgatásra vitték a kihallgató megkérdezte, hogy miért van letartóztatva, mire Géza azt válaszolta, hogy azt nekik kell tudni, nem neki. Ugyanis fogalma sem volt arról miért vitték be és ez késıbb sem derült ki, mivel pár nap után minden magyarázat nélkül kiengedték”. 1956-ban készül egy családi fénykép ahol ı is látható. (a fotót lásd Magánélet) Ebbıl az idıbıl is van egy családi történet, amit unokaöccsének késıbb meséltek. „A forradalmi események hírére Géza azonnal Budapestre utazott Hővösvölgyben élı Lajos sógorához. Együtt felkerekedtek és bementek a városba, ahol a mai Felvonulási akkor Sztálin térre érve tanúi lettek a Sztálin szobor ledöntésének. Megállapították, hogy ebbıl még baj lehet és hazamentek Hővösvölgybe, ahol hosszasan értékelték a helyzetet, majd Géza még aznap visszament Martonvásárra”. Hogy bármilyen módon részt venne az 56-os forradalomban ennek semmi nyoma A martonvásári monográfia sem említi a nevét, pedig sok névvel és részletesen tárgyalja a községben lezajlott forradalmi eseményeket, és ami nem maradt el ott sem, a szigorú és igazságtalan megtorlást. Nem tudni tehát, hogy van-e összefüggés, de tény, hogy Géza a következı évben elhagyja Martonvásárt és Tatára költözik. Ott felelıs idegenforgalmi állásba kerül, és külföldre is sokat utazik. Már 1959-ben több képeslapot küld a családnak a KijevLeningrád-Moszkva körútjáról. Az 56-os események után, ha „rendszerellenes tevékenységben való részvétel” minısítést kap akkor ez elképzelhetetlen. További karrierjének alakulása sokkal inkább akkori „rendszerhőségét” vagy semlegességét bizonyítja. De ellenségeket nem szerzett, legalábbis mi a rokonoktól ilyesmirıl soha nem hallottunk, az elköltözésének okát nem tudjuk. 14
Dolgos évek Székely Géza 44 éves 1957-ben és Tatán a Komárom Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalában dolgozik, a város központjában lévı irodában. Beszél németül, ezért eleinte idegenvezetéssel is foglalkozik, külföldre és belföldre egyaránt kísér csoportokat. Mivel személyisége megnyerı, munkájában lelkiismeretes és szorgalmas, nagyon sok feladata van, szinte csak a munkájának él. Édesanyjának és Ilus nıvérének küldött egyik levelében 1959 nyarán is azt írja, hogy olyan sokat dolgozik, „még meghalni sem ér rá”. (levelet lásd Magánélet)
Az említett képeslapok egyike, ezt Moszkvából küldi édesanyjának Megszereti Tatát, jól érzi magát ebben a meghitt, hangulatos, történelmi emlékekben gazdag, patinás kis városban. A városkának már az ötvenes évek végén is élénk az idegenforgalma. Szálloda és két turistaszálló van a belvárosban, elsı osztályú kemping található az Öreg-tó partján. Tatán van az olimpiai edzıtábor a Cseke-tó mellett, és a város közvetlen közelében található a népszerő Fényes-strand és kemping, ami a Fényes forrásokból kapja kristálytiszta vizét. A városban és környékén a sok tó és egyéb természeti érték, a számos mőemlék és egyéb látnivaló nagyon sok látogatót vonz. Élénk a sportélet, különösen a vízi és lovassportja híres. Az Idegenforgalmi Hivatal az 1976-os tatai útikalauzban az alábbi szolgáltatásokat ajánlja: szállás (szálloda, turistaszállás, camping, fizetıvendég-szolgálat) és étkezés biztosítása, belföldi országjáró túrák, rendezvények szervezése és lebonyolítása, helyi idegenvezetés, tolmácsszolgálat, valutavétel és eladás, külföldre irányuló egyéni és csoportos utazások biztosítása, bel- és külföldi vasúti jegyek, valamint hálókocsi-, repülı- és autóbuszjegyek árusítása, idegenforgalmi kiadványok; útlevélkérı lapok, ajándéktárgyak és képeslapok árusítása, információ. (Székely, Tata, 30.o.) Hivatala a 60-as években már a Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozik, neve Komárom Megyei Idegenforgalmi Hivatal. 1971-ben a megyében öt új kirendeltség nyílik, a központ ekkor elköltözik addigi helyérıl a tatai Egység út 7. szám alá, a Tatai Kirendeltség pedig megkapja az Ady Endre úti irodát. Az átszervezéskor ennek a kirendeltségnek a vezetıjévé nevezik ki Székely Gézát és ebben a pozícióban marad egészen a nyugdíjazásáig.
15
Géza az Idegenforgalmi Hivatal irodájában dolgozik a 60-as években Székely Géza munkája mellett Tatáról szóló könyvet ír, amit a Panoráma kiadó jelentet meg több nyelven 1963-ban. A második átdolgozott kiadás 1967-ben, a harmadik pedig 1976-ban jelenik meg. Sokat és kedvvel fényképez. Gyakori utazásain rengeteg felvételt készít, ezeket elıhivatja és a kész képeket precízen rendszerezi, feliratozza és dobozokba rendezi. Ez a fényképgyőjtemény ma is megvan.
Sokat dolgozik, kiváló szervezı és jó hivatalvezetı. Munkáját felettesei mindenkor elismerték, számos kitüntetésben részesül. Azt nem tudni, volt-e párttag? A hagyatékában szinte minden igazolványa megtalálható, de ezek között párttagsági könyv nem volt, sem 1956 elıttrıl sem késıbbrıl, a kitüntetések között nem volt pártkitüntetés.
16
Megırzött kitüntetései:
- A magyar békemozgalom arany jelvénye, az Országos Béketanács kitüntetése (Jelvény dobozban és igazolvány, Szakasits Árpád aláírásával) 1960-as évek. - „Kiváló dolgozó” Komárom Megyei Tanács V.B. Ép. Közl. és Vízügyi Osztály, Budapest, 1963. április 4. (Jelvény dobozban és igazolvány) - A „Belkereskedelem kiváló dolgozója” mint hivatalvezetı kapta a Belkereskedelmi Minisztériumtól, 1971. április 4. (Jelvény dobozban és igazolvány, sorszáma: 166.) - A „Belkereskedelem Kiváló dolgozója” mint hivatalvezetı kapta a Belkereskedelmi Minisztériumtól, Budapest, 1973. november 7. (Jelvény dobozban és igazolvány, sorszáma: 1315.) - Arany törzsgárda jelvény és igazolvány, Tata, 1981. XI. 5. - „Kiváló dolgozó” Budapest, 1987. 04. 04. (Jelvény dobozban és igazolvány). Egyéb díszdobozos kitüntetései:
- Emlékplakett és jelvény Állami Gazdaságok vadgazdálkodása felirattal. - Aranyozott érem, IBUSZ 1092-1972 felirattal. - Emlékplakett Komárom Város Tanácsától felirattal.
17
Magánélet Székely Géza az ötgyermekes családban az egyetlen fiúgyermek. Szülei és nıvérei sok szeretettel veszik körül és ı ezt viszonozza. Felnıtt korában is a szeretetteljes figyelem jellemzi szüleivel, nıvéreivel és 10 évvel késıbb született húgával való kapcsolatát. Derője és kiegyensúlyozott természete miatt a rokonságban is mindenki szereti. Édesapjuk halála után Gézának, mint a család egyetlen férfi tagjának komoly tekintélye van, szinte mindenben kérik a véleményét. 1945-ben készült Martonvásáron Teri húgának az esküvıje alkalmából az alábbi fénykép ahol Géza húga mellett ül, nyílván ı volt az esküvıi tanúja. Ez az egyetlen alkalom egyébként mikor a martonvásári és a budai rokonság együtt fényképezkedik.
Az ülı sorban balról jobbra. Sajbán Mari néni, Sajbán Ilona az édesanya, Székely Géza, Székely Teréz a menyasszony, Verderber Lajos a vılegény, Csekme Endre a vılegény tanúja, id. Verderber Lajosné és id. Verderber Lajos 1956 nyarán az édesanyjával, nagynénjével Sajbán Máriával és testvéreivel látható a következı fényképen, ami szintén Martonvásáron készült a házuk udvarán.
Balról jobbra Teri, Ilus, Annus, Mari néni, Géza, elıttük ül az édesanyjuk 18
1959-ben Tatáról ír Martonvásárra édesanyjának és nıvérének Ilusnak a szülıi házba. Megírja látogatását Budapesten Teri húgánál, kinek férje Verderber Lajos éppen súlyos betegségbıl lábadozik. A nemrégiben született kisfiúról is ír (Kornélka) de eltéveszti a nevet, mert a nagyobbik fiú volt Kornél (beceneve Csuli, „tartja a kondícióját”, vagyis kövér), fél éves öccse („nagyon helyes”) neve Lajos, mint az édesapjának. Készít fényképeket is a kisbabáról, sajnos nem találjuk.
Édesanyja és testvérei születésnapjára mindig küld dísztáviratot, ezekbıl nagyon sok maradt az utókorra.
Édesanyjának küldött egyik dísztávirata
19
Testvéreinél sokszor vendégeskedik. Teréz húga a családjával a nyarakat Kisorosziban tölti, ott látogatja meg ıket Géza és onnan mennek együtt hajóval Esztergomba. Ekkor írták ezt a képeslapot Ilus testvérüknek Martonvásárra, 1961-ben.
„Kedves Ilus! Itt vagyunk Esztergomban a Gézával együtt. Most megyünk megnézni a képtárat. Mikor jössz el Kisorosziba, Most jó idı van. A viszontlátásig szeretettel csókolunk: Teri, Lajos, Géza, Csuli, (Kornél) Daba (Lajos) Egy másik fényképen Géza Annus húgával és annak kolleganıjével (?) ül egy padon a martonvásári kastélyparkban.
Géza, Annus és a kolleganı Géza a Verderber család gyerekeinek közkedvelt nagybácsija. Unokaöccsei szeretik, sógorával Lajossal viszont felemás a kapcsolata. A náluk tett, nem túl gyakori látogatásokon, sógora általában tartózkodó vele szemben. Talán Géza balos politikai nézetei ellen van kifogása. De ez csak találgatás, mert a gyerekek elıtt a szülık errıl sosem beszélnek.
20
1963-ban küldi ezt a kedves újévi üdvözletet
Géza látszólag nem vesz tudomást a személyével kapcsolatos fenntartásokról, mint azt a fenti újévi üdvözlet is tanúsítja. Egyéb alkalmakkor is küld húga családjának üdvözletet vagy köszöntı táviratot és gyakran hívja ıket telefonon. Két képet is találtunk még az elmondottakkal kapcsolatban. Az egyiken Géza nagyobbik unokaöccsével Verderber Kornéllal a kis Csulival látható. Martonvásáron a kastélyparkban készült a fénykép. A parkban egy mesterséges tó van benne szigettel. A szigetre bemenı hídon sétálnak éppen, mikor lefényképezik ıket.
A következı fénykép jó néhány esztendıvel késıbb, sógorának Verderber Lajosnak, a hővösvölgyi háza feletti gyümölcsöskertjében készült, ott sétálgatnak hármasban.
21
A képen balról sógora Lajos, mellette Géza, elıttük „Ami” kutya, lentebb balra a családi ház. A késıbbi években is részt vesz minden családi eseményen. Itt idısebb unokaöccse, Kornél esküvıjén látható. A fénykép Budapesten készült 1976-ban.
Balról jobbra, a menyasszony anyja Gabnai Istvánné, Székely Géza, Verderber Lajos, a menyasszony Gabnai Lilla, a vılegény Verderber Kornél, özv. Verderber Lajosné Székely Teréz, és egy barát Ahogy múlik az idı, úgy sokasodnak a családi és rokoni temetések, 1961-ben meghal az édesanyjuk Sajbán Ilona, Lajos sógora 1971-ben, aztán Ilus nıvére 1975-ben. A martonvásári rokonság is fogyatkozik. A temetéseken, ha csak betegsége nem akadályozza, mindig együtt van a családdal és a rokonsággal. Saját „családja” lesz Tudomásunk szerint mikor Géza Tatára kerül, albérletet keresve ismeri meg a Varga családot. Kibérli Somogyi Béla utcai házuk egyik szobáját, és ilyen a sors, rövid idı után kiderül, nem csak egy albérleti szobát, hanem igazi otthont, sıt családot is talál magának. Ez a kapcsolat a családdal és a házzal egy életre szól. A Somogyi Béla utca közel van Tata központjához. A széles árnyas utcát, szépen karbantartott földszintes un. kisvárosi polgárházak szegélyezik. Ahol Vargáék laknak a 39-es szám is szép ház, dísztéglával borított magas lábazaton, oldalfrontján négy duplaszárnyú ablakával néz az utcára. Ablakait stukkódíszek keretezik. Nagy fakapuja boltíves kapualjban folytatódik, innen van a lakás bejárata. A kapualj tágas kövezett udvarra nyílik, majd kert következik. A kertben hátul melléképületek vannak.
22
A Varga család jómódú, házuk polgári módon berendezett és életvitelük is „polgári”. Géza az egyik különbejáratú utcai szobát lakja. Nem tudjuk, hogy kezdetektıl fogva, de késıbb nem csak lakik, de együtt is étkezik a családdal. Eleinte valószínőleg ez egy üzleti kapcsolat, ami rövid idın belül, miután kölcsönösen megkedvelték egymást, barátsággá és családias viszonnyá változik. A család lelke Kata asszony a háztartást vezeti és két kamasz fiukat neveli, a férje Varga József, a helybéli útépítı vállalatnál van jól fizetett állásban. Az igazsághoz híven meg kell említeni, hogy lánytestvérei nem nézték jó szemmel Gézának a Varga családdal való kapcsolatát. Nem beszéltek róla, de Géza tatai életét mindvégig gyanakvással és elıítélettel szemlélték. Tatán ıt sosem látogatták, mindig Géza kereste fel a nıvéreit és a húgát. Ennek magyarázata lehetett féltékenység és egyfajta sértıdöttség amiatt, hogy Géza sosem nısült meg. Bár amilyen kritikusak voltak a testvérek, kizárt dolog, hogy nekik bárki megfelelt volna Géza feleségének. Géza mintha nem venne tudomást nıvérei és húga fenntartásairól, leveleiben mindig beszámol a családról is. A 60-as években küldte levélben a következı fényképet, a hátsó felére tintával írja: 1. Miki, 2. Kató, 3. Józsi, 4. A „kis” Józsi aki az apja fejére nyölt.
Balról jobbra Miki, Kata, Józsi, kis Józsi A martonvásári rokonság viszont megszereti Vargáékat. Nagyon jó viszonyba kerülnek Horváth Ottóékkal, a feleség Benkı Anna, „az Anci” és Kata életre szóló barátságot kötnek. A fényképen, ami a tatai ház udvarán készült a 70-es évek elején, Kata ül, mögötte fia Józsi, Kata balján az Anci fia, ifj. Horváth Ottó, „Öcsi” áll. Az alkalom feltehetıleg egy nyári vendégeskedés. A képen látható ifj. Horváth Ottó, férjemnek távoli unokatestvére és gyerekkori jó pajtása, a rendszerváltás után Martonvásárnak, két ciklusban is megválasztott, nagyon népszerő és sikeres polgármestere lesz.
Öcsi, Kata és a „kis” Józsi 23
Ugyanakkor készült Gézáról is a fénykép Egy késıbbi „családi” fotón szintén Vargáékkal látható a tatai ház udvarán. Már látszik az idı múlása, Kata teltebb lett, Géza megıszült, Varga József meghízott. A Miki fiú megnısült, itt az anyósa látható.
Kata, Géza, Józsi és Miki anyósa Vargáék nagyszülık lesznek, megszületik az elsı unokájuk Gyöngyi. A fiatalok a Somogyi Béla utcai szülıi ház tetıtérben alakítanak ki lakást, így a nagyszülık unokájukat nap mint nap láthatják.
A kis Varga Gyöngyi Géza ölében 24
Géza munkájából eredıen változatlanul sokat utazik, ha csoportokat visz társasutakra olykor Vargáék is csatlakoznak, vagy csak Kata asszony egyedül. A nyolcvanas évek elején meghal a férj Varga József. Miki házasságával gondok vannak és a Józsi fiúnak is sok a problémája, üzleti és magánéleti egyaránt. Géza a gondban és bánatban Kata mellett áll. Összeköltöznek, ami ebben az esetben a lakás szobáinak egybenyitását jelenti. A fiúk, menyek, unokák örülnek, szeretik Gézát. Férjemmel többször meglátogattuk ıket. Békés, jó hangulatban, kellemes körülmények között éltek, Kata kiválóan fızött. Nagyon szívélyesek és vendégszeretık voltak, szerettünk velük lenni. Idıskor Székely Géza sokáig megırzi aktivitását, elérve a nyugdíjas kort tovább dolgozik, pontosan nem is tudjuk mikor vonult vissza. 1987-ben még kiváló dolgozó kitüntetést kap, bár lehet, hogy ezt utólagosan, már nyugdíjasként, hiszen ekkor már 74 éves. Idısebb éveiben a szívével betegeskedik, kímélnie kell magát, többször kezelik a tatai kórházban mikor jobban lesz, újra és újra hazamehet. Leszokik a dohányzásról. Gyógyítják a budapesti Onkológián is a Kékgolyó utcában, ahol férjemmel látogatjuk, állapotát derős nyugalommal viseli, mindig örül nekünk. Látjuk, hogy nagyon népszerő az orvosok és a betegtársak körében. Mikor kijön a kórházból, meglátogatja nıvérét akinek nemrég született meg az elsı unokája. Örömmel áll a fényképezıgép lencséje elé, hogy karján a kisunokával megörökítsék.
Kornél lányával a kis Verderber Katival, a hővösvölgyi ház teraszán, 1982-ben Közben szomorú események is történnek. Elveszti nıvéreit, elıbb Irént 1981-ben azután Annust 1990-ben. Teréz húgával úgy döntenek, hogy a közösen megörökölt szülıi házat eladják. 1992ben vevıre talál a sok emléket ırzı martonvásári ház. Az eladást és a hagyaték dolgait kisebbik unokaöccse Lajos intézi. Nagybátyjával és édesanyjával egyetértésben megtartják a házban talált családi dokumentumokat, fényképeket és emlékeket jelentı tárgyakat, bútorokat.
Az eladásra került martonvásári ház a Rákóczi utcában
25
1993-ban még kirándul Katával (jobb oldalán) és egy barátnıjükkel 1994-ben egy újabb szívrohammal ismét kórházba kerül és június 1-én, 81 éves korában meghal. Végakarata szerint Martonvásáron temetik, szülei és nıvérei mellé a családi sírboltba. Temetésén a szők család és a rokonok búcsúznak tıle, és régi tatai, martoni barátai és ismerısei akik nem felejtették el Székely Gézát.
A Székely család sírja a martonvásári temetıben Személyes holmiját, iratait, fényképeit Kata néni késıbb összecsomagolta és egy nála tett látogatásunk alkalmával megırzésre nekünk adta. Mi ezekre gondosan vigyázunk és most remélve, hogy ezzel nem követünk el kegyeletsértést - egy részét a nyilvánosság elé tárjuk.
26
Jegyzet Itt szeretném megemlíteni azokat, akiktıl az életút leírásához oly sok segítséget kaptam. Elsısorban férjemet Verderber Lajost említem, aki mind a fényképek azonosításában, mind az írásos anyagok feldolgozásában nagyon sokat segített, ezért is használok a szövegben többes számot. Támogatott technikai dolgokban is és próbált minél több dologra visszaemlékezni, nagyon hálás vagyok neki mindezekért. Szeretett nagynénémet, Udvaros Margitot, édesanyám nıvérét is meg kell említenem. Családom anyai ágon szintén Fejér megyei, nagyszüleim a Dréher uradalomban éltek, nagyapám abban az idıben Erdıháton volt majoros gazda, ismerték a Székely családot. Édesanyám négy testvére közül Margit volt, aki sokat mesélt az akkori körülményekrıl, emberekrıl és eseményekrıl, ezeket én mindig szívesen hallgattam és sokat kérdezgettem. Neki köszönhetem helyismeretemet, vonzalmamat a környékhez és az ott élıkhöz, ami sokat segített a dolgozat elkészítésénél. Végül, de nem utolsósorban Horváth Ottónéról (sz. Benkı Anna), az Anci nénirıl is meg kell emlékezzek. İ a Székely testvérek édesanyjának unokahúga, Sajbán rokon volt és családjával martonvásári szomszéd is. Gyakran vendégeskedtünk náluk, mert kedves, szívélyes asszony volt, aki a családban és a községben mindenkit ismert, „mindent tudott” és ha kérdeztük mesélt is, de anélkül, hogy bárkirıl rosszat mondott volna. Utólag nagyon sajnálom, hogy a Székely családról nem kérdeztük eleget. A ház eladásakor a férjemmel a hagyatékot intézve nagyon sok fényképet találtunk. Kérésünkre Anci néni azonosította a fotográfiákon látható személyeket. Ma is örülök, hogy ez akkor eszünkbe jutott.
Hivatkozások Hornyák Mária: Martonvásár (szerk. Erdıs Ferenc), Száz Magyar Falu Kht. 1996. Székely Géza: Tata, Komárom megyei Idegenforgalmi Hivatal - Panoráma, 1976. Székely Anna: Önéletrajz, kézirat, 1950.
27
