Dr. Pierre Dukan
A Dukan-diéta
Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2012
Tartalom
Minden egészségügyi dolgozó figyelmébe
9
Előszó Sorsdöntő találkozás, avagy az ember, aki csak a húst szerette 11 A NÉGYSZAKASZOS FOGYÓKÚRA MEGSZÜLETÉSE A Dukan-diéta A fogyókúra alapelvei
19 27
NÉLKÜLÖZHETETLEN TÁPLÁLKOZÁSI ALAPFOGALMAK Az SZ–ZS–F-hármas: szénhidrátok-zsírok-fehérjék
35
A TISZTA FEHÉRJÉK A Dukan-diéta motorja
53
A DUKAN-DIÉTA A GYAKORLATBAN Nyitó szakasz: támadás a kilók ellen – a tiszta fehérjekúra A nyitó diéta emlékeztető összefoglalója A lépegető szakasz: fehérjediéta – zöldségekkel A lépegető diéta emlékeztető összefoglalója Megszilárdító szakasz: az ideális súly megtartásáért – az elengedhetetlen átmenet
77 80 109 111 126 128
A megszilárdító szakasz emlékeztető összefoglalója Fenntartó szakasz: az ideális súly megőrzésére A fenntartó diéta emlékeztető összefoglalója
159 161 180
SZEMÉLYRE SZÓLÓ ÉS KÖVETKEZETES Két tényező, mely a Dukan-diéta sikerének záloga
181
RECEPTEK ÉS MENÜK A NYITÓ ÉS LÉPEGETŐ SZAKASZHOZ 213 Receptek a nyitó szakaszhoz: a „tiszta fehérjekúra” 215 Receptek a lépegető szakaszhoz: fehérje + zöldség 245 Egyhetes menü a nyitó szakaszban a „tiszta fehérjekúra” idején 257 Egyhetes menü a „tiszta fehérje + zöldség” kúrához 261 A KÓROS ELHÍZÁS Fontos előzetes: a 29-es pont Rendkívüli szabályok a súly megőrzésére
265 269 272
A DUKAN-DIÉTA A GYERMEKKORTÓL A MENOPAUZÁIG
289
A MOZGÁS: MINDENKINEK KÖTELEZŐ, AKI FOGYNI AKAR 309 A fogyókúra határai 312 A receptre felírt mozgás – a refemo – a mindennapokban 344
Minden egészségügyi dolgozó figyelmébe Magyarországon közel ötmillió ember túlsúlyos vagy elhízott. Évente több tízezren halnak meg közülük. Ki törődik velük? ÖN! De nem tudja, mit tegyen… Próbálja ki az én módszeremet! Nem azért, mert én találtam ki, hanem mert most, életem alkonyán, 35 év tapasztalat után már biztosan tudom, hogy minden általam ismert fogyókúra közül ez a legjobb. Mi a bizonyíték? Franciaországban már több mint hárommillióan kipróbálták, s könyvem tíz évvel a megjelenése után még mindig vezeti az eladási listákat, Harry Potter után rögtön a második. 100-féle élelmiszert KORLÁTOZÁS NÉLKÜL lehet fogyasztani, a fogyókúrázó sohasem éhezik, mindig jóllakottnak érezheti magát. 4 szakaszból áll, a legszigorúbb szakasztól a normális táplálkozásig. 9
1. Nyitó szakasz: rövid és villámgyors 2. Lépegető szakasz: a Tökéletes Súly eléréséig tart 3. Megszilárdító szakasz: leadott kilónként 10 nap 4. Fenntartó szakasz: 3 egyszerű szabály életünk végéig. Fehérjecsütörtök + búcsú a lifttől + 1 evőkanál zabkorpa 174 orvos másolta le az összefoglalót, és kért engedélyt, hogy alkalmazhassa a módszeremet. IGENT mondtam, és önt is arra kérem, használja! A lényeg a siker! Legalább próbáljuk meg! Dr. Pierre Dukan, a RIPOST Egyesület elnöke (Nemzetközi szakmai összefogás az elhízás és a túlsúlyosság megelőzésére)
10
Előszó Sorsdöntő találkozás, avagy az ember, aki csak a húst szerette
Az elhízás problémájával egészen fiatal orvosként találkoztam először, mikor egy montparnasse-i körzetben dolgoztam, s közben egy kétoldali végtagbénulásban szenvedő gyermekekkel foglalkozó garches-i ideggyó gyászati rendelőben készültem a szakvizsgámra. Pácienseim között volt egy súlyos asztmában szenvedő, elhízott, de nagyon jó kedélyű és végtelenül művelt szerkesztő, akinek sokszor sikerült enyhítenem a rohamait. Egy nap betoppant hozzám, és miután kényelmesen elhelyezkedett a súlya alatt felnyikorduló karosszékben, kijelentette: „Doktor úr, én mindig elégedett voltam az ön munkájával, bízom magában, és ma azért jöttem önhöz, hogy megkérjem: fogyasszon le engem.” Abban az időben még csak annyit tudtam a táplálkozástudományról és az elhízásról, amennyit az egyetemen tanítottak, s ami nagyjából kimerült abban, hogy a túlsúlyos embernek kalóriaszegényen kell táplálkoznia, és miniatűr adagokat szabad csak ennie. Ezek az ételek sem11
miben sem különböztek attól, amit rendes körülmények között eszünk, csak az ajánlott adagok voltak olyan liliputi méretűek, hogy a túlsúlyos emberek, hallván, hogy ennyivel kell beérniük, nevetésben törtek ki, s azonnal menekülőre fogták a dolgot, hiszen ők, a gasztronómiai élvezetek hívei hatalmas lakomákhoz voltak szokva, s a kalóriák méricskélésének a puszta gondolata is elrettentette őket. Habogva megpróbáltam kitérni a feladat elől, arra hivatkozva, méghozzá joggal, hogy nem ismerem e tudományág fortélyait. „Milyen tudományágról beszél? Én jártam már Párizs összes specialistájánál, a szakma minden éheztetőmes terénél. Kamaszkorom óta magamtól is lefogytam ös�szesen vagy háromszáz kilót, csak éppen mindet visszaszedtem. Be kell hogy valljam, soha nem volt bennem túl erős az elszánás, és a feleségem akaratlanul is sokat ártott azzal, hogy a kilóim ellenére rendületlenül szeretett. Ma azonban már attól is kifulladok, ha a tekintetemet fel kell emelnem; nem találok olyan ruhát, ami rám jönne, s hogy őszinte legyek, attól tartok, előbb-utóbb feldobom a talpam.” A végén még hozzátett egy mondatot, amely hirtelen egészen új irányt adott az életemnek: „Olyan diétát ír elő nekem, amilyet csak akar, bármitől eltilthat, csak húst ehessek – arról nem tudok lemondani.” Emlékszem, habozás nélkül, szinte reflexszerűen válaszoltam, úgy, hogy a kedvében járjak: „Jó! Ha már annyira szereti a húst, holnap reggel éhgyomorra álljon fel a rendelőmben a mérlegre, és öt napon keresztül ne egyen mást, csak húst. Kerülje a zsíros 12
húsokat, a sertést, a birkát és a zsíros részeket, rostélyost vagy hátszínt. Grillezze a húsokat, igyon annyit, amen�nyit csak bír, és öt nap múlva jöjjön vissza, megint éhgyomorra, méretkezni.” „Rendben, megbeszélve.” A szerkesztő öt nap múlva újra nálam volt. Legalább öt kilót fogyott – alig hittem a szememnek, de ő sem a magáénak. Kicsit aggódtam, de majd kicsattant az egészségtől, jobb hangulatban volt, mint valaha, arról beszélt, hogy újra remekül érzi magát, már nem is horkol, és egy kézlegyintéssel félresöpörte az aggályaimat: „Folytatom, csúcsformában vagyok, a dolog működik, és még jól is lakom!” Távozott egy újabb ötnapos húsevő menetre, és megígérte, hogy csináltat egy vér- és vizeletvizsgálatot. Amikor visszajött, újabb két kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, és ő diadalmasan lobogtatta a normális vércukor-, koleszterin- és húgysavértékeket mutató, negatív leleteket. Időközben elmentem az orvosi egyetem könyvtárába, ahol elmélyedtem annak a vizsgálatában, hogy milyen szerepet is töltenek be a húsok a táplálkozásban, és érdeklődésemet kiterjesztettem a fehérjék teljes családjára is, hiszen a hús ennek koronája. Amikor a férfi öt nap múlva továbbra is remek formában, és újabb másfél kilóval könnyebben jött vissza, ajánlottam, hogy étrendjébe iktasson halat, rákot és kagylót, amibe lelkesen bele is egyezett, mert már kezdett elege lenni a húsból. A huszadik napon a mérleg már tíz kilóval mutatott kevesebbet, s a megismételt vér- és vizeletvizsgálat ered13
ménye éppen olyan megnyugtató volt, mint a korábbié. Ezután mindent egy lapra téve hozzáadtam diétájához a még szóba jöhető fehérjéket, a tejtermékeket, szárnyasokat és a tojást. Lelkiismeretem megnyugtatására kértem, növelje a folyadékbevitelt napi három literre. Páciensem ennek ellenére már kezdett megcsömörleni a fehérjéktől, így belement, hogy zöldséget is egyen – egy idő óta ugyanis komolyan aggasztott engem, hogy ez teljesen hiányzik az étrendjéből. Öt nap múlva úgy jött vissza, hogy egy grammot sem fogyott. A kudarcra hivatkozva kérte, hadd folytassa az eredeti diétát, s ehesse tovább minden korlátozás nélkül a húst s a többi fehérjeforrást, amikre időközben nagyon rákapott. Beleegyeztem azzal a kikötéssel, hogy rendszeresen ötnapos pihenőket kell tartania, és ezalatt zöldséget is kell ennie, nehogy vitaminhiány alakuljon ki nála. Ettől ugyan egyáltalán nem félt (nem is nagyon hitt benne), de beleegyezett már csak azért is, mert a rostszegény étrend miatt lelassult a bélműködése. Így született hát meg az én váltogatott fehérjefogyasztásra épülő diétám, így ébredt fel érdeklődésem az elhízottság és túlsúlyosság legkülönbözőbb formái iránt, s kezdtem el kutatásaimat azon a szakterületen, amely azután orvosi tevékenységem középpontjává vált. A kidolgozott diétát türelmesen tovább próbálgattam, folyamatosan tökéletesítettem és alakítottam, míg végül létrehoztam az elhízott emberek sajátos lelkialkatának véleményem szerint leginkább megfelelő fogyókúrás módszert, amely az összes étrenden alapuló fogyókúra közül a leghatékonyabbnak tűnik. 14
Idővel azonban keserűen meg kellett állapítanom, hogy a leggondosabban betartott, leghatékonyabb fogyókúra sem áll ellen az időnek, az elért eredmények elenyésznek, mielőtt valóban stabilizálódnának; a leadott kilók lassan, alig észrevehetően vagy – rosszabb esetben – gyorsan és megsokszorozódva visszatérnek, ez pedig rendszerint érzelmi elbizonytalanodáshoz, stresszhez vagy csalódáshoz vezet. Mivel nem tudtam beletörődni, hogy a legtöbb lefogyott páciens ismét és megint csatát veszít, kidolgoztam egy étrendet, amely segítségével meg lehet őrizni az elért eredményeket, amely megvéd a leadott kilók újbóli lassú felszedésétől, s az ezt követő csüggedéstől, önundortól, ami végül a fogyókúra teljes feladásához és a végleges elhízáshoz vezet. Az elért súlyt stabilizáló időszak étrendjének kidolgozásánál arra vigyáztam, hogy egymás után, fokozatosan vezessem be egy normális táplálkozás alapelemeit úgy, hogy a tartalékaitól megfosztott szervezet visszavágásként ne kezdhessen erőteljes felhalmozásba. Az átmeneti – megszilárdító – szakasz elviselhetősége érdekében pontosan meghatároztam, hogy mennyi ideig kell tartania. A leadott kilóknak megfelelően kön�nyen kiszámítható a hossza: kilónként tíz nap. Még egy nagy veszély fenyeget azonban mindenkit, aki diadalmasan túljutott már ezen a próbatételen, és sikeresen stabilizálta súlyát. Az eredeti étkezési szokásokhoz való visszatéréssel, az anyagcsere kényszerítő erejével, de leginkább azzal, hogy minden bánatot és aggodalmat evéssel, édes és krémes finomságokkal enyhí15
tünk, újabb és újabb alattomos támadást intézünk az elért eredmények ellen. Végül, bármennyire is sajnáltam, mégiscsak rá kellett szánnom magam, hogy megfogalmazzak egy „életre szóló” utasítást, amit általában minden szabályoktól agyongyötört elhízott és túlsúlyos ember gyűlöl, s eleve elutasít, hiszen már a szőr is feláll a hátán attól, hogy már megint korlátozni akarják. Kizárólag akkor hajlandók betartani életük végéig bármilyen sajátos étrendre vonatkozó szabályt, ha az valóban garantálja elért súlyuk megtartását, s csupán heti egy napra korlátozódik. Ezt a heti egy kijelölt napot viszont soha nem szabad sem elhagyni, sem felcserélni, az arra előírt étrendet szigorúan be kell tartani: cserében az eredmény minden várakozást felülmúl. Így értem el az ígéret földjét, vagyis az igazi és tartós sikert: sok-sok év gyakorlati tapasztalata alapján kidolgoztam a fogyókúra négy, egymásra épülő és fokozatosan enyhülő szakaszát, az egyenes utat, melyet csak követni kell, s melyről letérni tilos. A kilók ellen intézett hirtelen támadás rövid és szigorú időszakát egy hosszabb, lépegető szakasz követi, melyben a nyitó diéta már pihenőkkel váltakozik. Ezután következik a megszilárdító szakasz, melynek időtartama a leadott kilóktól függ. A nehezen elért ideális súly fenntartását egyetlen nagyon pontos és hatékony szabály biztosítja: hetente egy szigorú diétás nap elég ahhoz, hogy a hét további részében se boruljon fel az egyensúly. Aki betartja ezt a napot, számíthat rá, hogy élete végéig karcsú és egészséges marad. Megszülettek az első tartós eredmények. Biztos voltam abban, hogy többé már nem halat osztok a rászorulók16
nak, hanem halászni is meg tudom őket tanítani. Olyan összetett életmódtervet kapnak tőlem a fogyni vágyók, hogy önállóan és gyorsan lefogyhatnak, s ideális súlyukat örökre meg is őrizhetik. Módszeremet 20 éven keresztül csiszolgattam pácienseim körében, s most elérkezettnek látom az időt, hogy olvasóimon keresztül szélesebb körben is elterjeszthessem. Ez a kúra azoknak szól, akik már mindent megpróbáltak, gyakran – túl gyakran is – sikerült lefogyniuk, és most biztosak akarnak lenni, hogy az önként vállalt, szigorúan következetes, de belátható ideig tartó erőfeszítésekért cserében nemcsak hogy lefogynak, de – ami még fontosabb – meg is tudják őrizni az elért súlyukat; kényelmesen élhetnek majd, és a vágyott testtel, amihez nekik is joguk van. Nekik írtam ezt a könyvet, s remélem, hogy az általam ajánlott megoldás egy szép nap az ő életüket is megoldja. Könyvemet és módszeremet azoknak ajánlom, akiket szóban már meggyőztem, akik megfogadták útmutatásaimat, akiknek köszönhetően csodálatos sikereket értem el a pályámon; minden hús és vér páciensemnek, időseknek és fiataloknak, férfiaknak és nőknek, s mindenekelőtt kedves, hajdanán kövér szerkesztő barátomnak.
17
A NÉGYSZAKASZOS FOGYÓKÚRA MEGSZÜLETÉSE A Dukan-diéta
Húsz éve már, hogy megismerkedtem azzal a túlsúlyos emberrel, aki gyökeresen megváltoztatta egész életemet. Azóta kizárólag táplálkozástudománnyal foglalkozom, segítek az elhízottaknak, hogy le tudjanak fogyni, s meg is őrizzék így elért súlyukat. Orvoskollégáimhoz hasonlóan engem is a mérték és egyensúly szellemében, nagyon francia és nagyon karteziánus módon oktattak: számolgatni kell a kalóriákat, mindent szabad enni, de mindenből csak nagyon keveset. Amint elkezdtem a témával foglalkozni, egy csapásra elszállt minden illúzióm, és rájöttem, hogy e szépen hangzó elméleteknek semmi alapjuk sincs, s a túlsúlyos emberek mentalitását lehetetlen megváltoztatni. Egyikük sem fog lemondani az evés örömeiről, s képtelenség őket rászorítani, hogy életük végéig aggályosan számolgassák a kalóriákat. Mindent, amit tudok, és amit módszeremben felhasználok, hús-vér emberektől tanultam, olyan 19
férfiaktól, és talán még gyakrabban nőktől, akik egész életükben az asztal és a gyomor örömeinek hódoltak. Nagyon hamar megértettem, hogy senki sem hízik el puszta véletlenségből, s a torkosság és az ételekkel való látszólag nemtörődöm kapcsolat mögött legtöbbször az rejlik, hogy az illető evéssel jutalmazza magát, s ez a szükség annyira ősi és zsigeri, hogy képtelenség szabadulni tőle. Rövid idő alatt világossá vált számomra, hogy a józan észre hivatkozó tanácsokkal vagy tudományos érvekkel nem lehet lefogyasztani egy elhízott embert, hiszen mindkét esetben kizárólag két választása marad: vagy engedelmeskedik, vagy elmenekül. Minden túlsúlyos ember büntetésként éli meg, ha nem ehet annyit és akkor, amennyit és amikor akar, az orvosától vagy a kiválasztott kúrától egyet vár tehát: ne hagyja magára, ne neki kelljen döntenie arról, amitől ösztönösen irtózik. Egy erős, külső akaratra vár, mely irányítja és kijelöli számára a követendő utat, megmondja, mit tegyen, hiszen a világon a legjobban azt utálja, ha egyedül kell eldöntenie, mikor és milyen módszerrel sanyargassa magát. Az elhízott ember szégyenkezés nélkül vallja be – és miért is ne – gyöngeségét, hogy képtelen felnőtt módra saját testsúlyát kezelni. Rengeteg kövér emberrel volt már dolgom a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, a legegyszerűbb emberektől kezdve egészen korunk hírességeiig, döntéshozókkal, bankárokkal, politikusokkal, okos, ragyogó és egészen kiemelkedő szellemekkel, de 20
mindegyikük, mikor leült velem szembe, meglepő módon ugyanazt mondta el: nem tud ellenállni az ételnek, az evésbe menekül, és az evéssel vigasztalódik, mint a torkos gyerekek. Legtöbbjük már kisgyermekként kidolgozta magának ezt a „menekülési útvonalat”, evéssel oldotta feszültségét, enyhítette bánatát, csökkentette a stresszt. Ez az ősi védekező módszer ellenáll minden észérvnek és logikus meggyőzésnek. Meggyőződésemben csak megerősített, hogy az eltelt harminc év alatt megismertem az összes elhíresült fogyókúrás módszert, az ötvenes évek eleje óta pontosan 210-et. Nem egy közülük könyv formájában is megjelent, bestseller lett, és több millió példányban kelt el, gondoljunk csak az Atkins-, a Scarsdale-, a Montignac-, a Weight Watchers módszerre. Megértettem belőlük, miért fogadták őket a túlsúlyos emberek olyan kitörő lelkesedéssel, s hogy miért lett akkora sikere még a drákói, egészen elképesztő és veszélyes Mayo-diétának is, mely egy híres amerikai klinikáról kapta a nevét, s amely voltaképpen táplálkozási képtelenség a maga napi 20 tojásával. A világ minden szakemberének tiltakozása ellenére még ma, harminc évvel megszületése után is alkalmazzák, ha suba alatt is. A különböző módszerek elemzése, a hosszú gyakorlat és pácienseim elbeszélései, megfigyeléseim, hogy életük bizonyos pillanataiban micsoda elszántságról tesznek tanúságot, s milyen könnyen csüggednek el, ha erőfeszítésüket nem koronázza gyors siker, arról győztek meg, hogy: 21
A fogyni vágyó túlsúlyos embernek gyors és látványos sikert hozó fogyókúrára van szüksége, hogy ne csüggedjen el túl hamar. Világos és elérhető célokat kell kitűzni elé, pontosan meg kell határozni a kúra minden egyes szakaszát, hogy állandóan összevethesse az elért eredményt és az érte hozott áldozatot. A közelmúlt legnépszerűbb, látványos eredménnyel kecsegtető fogyókúrái kezdetben meg is hozták a kívánt hatást. Sajnos azonban minden tanács és útmutatás csak addig tartott, míg el nem olvasták a könyvet, utána a lefogyott emberek magukra maradtak a kísértésekkel, s újra „elindultak a lejtőn”. Ugyanazok az okok mindig ugyanazokat a hatásokat váltották ki, s minden kezdődött elölről. Még a legtalálékonyabb, legeredetibb módszerek is véget értek az elsődleges cél megvalósulásakor, s további épkézláb ötlettel már nem tudtak szolgálni. Kitalálóik voltaképpen cserbenhagyták a pácienst, s csak ugyanazokat az örökös tanácsokat hajtogatták, amikkel a túlsúlyos emberek soha nem tudnak mit kezdeni, vagyis hogy legyen józan eszük, és egyenek mértékkel… Egyetlen híres diéta sem foglalkozott a fogyást követő időszakkal; nem adott utasításokat, egyszerű és hatékony eszközöket, melyek segítségével a páciensek fenntarthatták volna a látványos első szakaszban elért eredményeket. A diadalmasan karcsúvá fogyott kövér ember ösztönösen tudja, hogy egyedül, korlátozó szabályok nélkül képtelen megőrizni erőfeszítéseinek gyümölcsét. Tudja, 22
ha magára marad, újra visszahízza a nehezen leadott kilókat; eleinte lassan, majd egyre gyorsabban, körülbelül ugyanolyan tempóban, ahogyan lefogyott. Aki valamilyen kúra utasításait követve fogy le, továbbra is igényelni fogja a támogató szabályokat, s nem szeretné elengedni annak a kezét, aki addig a karcsúság felé vezette. Egyszerű, pontos és hatásos útmutatásra van szükség, olyanra, amit az illető élete végéig nagyobb erőfeszítések nélkül be tud tartani. Miután nem voltam megelégedve a gyors sikert ígérő divatos fogyókúrákkal, melyek után csak visszaesés következhet, s tudtam, hogy az alacsony kalóriatartalmú diéták hosszú távon mennyire hatástalanok, hogy a józan észre apelláló tanácsok, hiába nem váltak be soha, még mindig azt a reményt keltik, hogy az élet habzsolói egyszer csak átváltoznak kalóriaszámláló gépekké – egyszóval úgy döntöttem, ki kell dolgoznom a magam fogyókúráját, a váltakozó ütemű fehérjediétát. A hosszú évek tapasztalata felhatalmaz annak kimondására, hogy az étrenden alapuló fogyókúrák közül ez a leghatékonyabb, s a leginkább elviselhető. Erről fog szólni ez a könyvecske. Tudom, szerénytelenségnek tűnnek a fenti kijelentések, de vállalom a kockázatot: meg vagyok győződve róla, ha ezt nem teszem meg, olyan, mintha segítségnyújtás nélkül hajtanék tovább, s hagynék cserben egy súlyos veszélyben lévő embert. A fogyókúra első két szakasza – a valódi fogyás időszaka – kétütemű motorként működik, melyben a tiszta fehérjekúra szakaszát – az igazán hatékony támadást a ki23
lók ellen – azonnal követi egy másik, melyben a fehérje mellé zöldség társul. Ez voltaképpen a regenerálódás ideje, mikor a szervezet „megemészti” a súlyveszteséget. Az idők folyamán láttam, milyen könnyedén engedik el magukat pácienseim, mihelyt elérték a vágyott súlyt, s ha nem kapnak további utasításokat, azonnal visszaesnek, ezért a diétát fokozatosan kibővítettem, s kidolgoztam egy hosszú távú fogyókúrás programot. A túlsúlyos emberek sajátos lelkialkatát tiszteletben tartó fogyókúra tartalmazza a sikeres lefogyáshoz szükséges összes feltételt. Összefoglalva: a fogyni vágyó túlsúlyos embernek pontos utasításhálót kínál, ráállítja a követendő útra, melyen a félreértések és kihágások elkerülése végett egyértelműen ki vannak jelölve az egyes szakaszok és elérendő célok. A böjtöt és a fogyókúrás italporokat nem számítva, az általam ismert összes természetes táplálkozáson alapuló fogyókúra közül számomra ez tűnik ma a legeredményesebbnek. A nyitó szakaszban leadott kilók száma eléggé motiválja a pácienst, hogy ne adja fel a kúrát, s továbbra is betartsa az utasításokat. Az általam ajánlott fogyókúra senkit nem frusztrál túlzottan, hiszen nem kell méricskélni és kalóriákat számolgatni, s bizonyos ételeket pedig korlátlanul lehet fogyasztani.
24
Ez nem egyszerű fogyókúra, hanem hosszú távú fogyókúrás program, melyet az ember vagy elutasít, vagy teljes egészében elfogad. Négy egymást követő szakaszból áll:
Nyitó szakasz – támadás a kilók ellen A „tiszta fehérjekúra” szakasza, amivel azonnal látványos sikert lehet elérni, gyakorlatilag ugyanolyan gyors fogyást eredményez, akár a böjt vagy a fogyókúrás italporok, de azokkal ellentétben nincs semmilyen kellemetlen mellékhatása.
Lépegető szakasz – az ideális súly eléréséig A „fehérjéket váltogató diéta” szakasza lassabb és hosszadalmasabb. A tiszta fehérjekúra napjait pihenőkkel szakítjuk meg, amikor fehérjét + zöldséget fogyasztunk. A lépegető szakasz a vágyott testsúly eléréséig tart.
Megszilárdító szakasz – az ideális súly megtartásáért Az elért testsúly megszilárdításának szakasza segít megelőzni a jojóeffektust, miszerint a test minden gyors fogyás után elképesztő sebességgel igyekszik visszaszerezni az elveszített súlyt. Nagyon kényes időszak ez, időtartama pontosan meg van szabva: leadott kilónként tíz nap. 25
Fenntartó szakasz – az ideális súly megőrzéséért Végül a legfontosabb, a fenntartó szakasz, amely három egyszerű biztonsági szabályon alapul – ezeket feltétlenül be kell, és könnyedén be is lehet tartani, hogy megőrizzük az elért ideális súlyt. Életünk végéig heti egy alkalommal, mondjuk csütörtökön, tiszta fehérjenapot kell tartanunk, örökre el kell felejtenünk a liftet, és mindennap meg kell ennünk három evőkanál zabkorpát. A három parancs, bár szigorú, de egyértelmű és hatékony, s könnyedén betartható akármilyen hosszú ideig.
26
