ZAMBÖ JÁNOS AKADÉMIKUS HA TVAN ÉVES Zambó János egyetemi tanár, a Magyar TudományosAkadémia tagja, a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékének vezetője 1976. május 2-án tölti be a a magyar bányászat fejlesztésében meghatározó életútja hatvanadik évét. Rendkívüli tehetsége, felkészültsége, a lényeget és az összefüggéseket kereső probléma-meglátása, határozott célkitűzései meredeken ívelő pályáján a bányászati tudományok jeles tudósai közé emelték. . 1916-ban született Hegykőn nyolcgıermekes, földműves családban. Középiskola: tanulmányait 1928-tól 1936-ig Sopronban végezte, ahol kitüntetéssel érettségizett. 1937ben iratkozott be Sopronban bányamérnök-hallgatónak, és 1941-ben szerez te meg kitüntetéses oklevelét. Az 1941-42. tanévben egyetemi tanársegédként dolgozott a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéken. 1942-ben az állami ércbányászat szolgálatába állt és először Recskre, majd még ugyanabban az évben Csücsomra került. 1943-ban az aranyidai, majd a /ászómindszenti bányaüzem műszaki vezetője lett. 1946-ban hadifogságból hazatérve a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék adjunktusává nevezték ki. Még ebben az évben ..Summa cum laude” minősítéssel megvédte vetőmegoldásokkal foglalkozó műszaki doktort disszertációját. Rövid, másfél éves adjunktusi működése alatt több geodéziai és bányamérési kérdéssel foglalkozó tanulmánya jelent meg. 1947-től 1948-ig a Magyar Állami Szénbányák meghívására a padragi üzem főmérnöki teendőit látta el. 1948-tól 1952-ig az Ajkai Szénbányák N. V. igazgatóhelyettese, majd 1952-ben és 1953-ban a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke volt. Tudományos munkássága elismeréseként 1952-ben a műszaki tudományok kandiılátusává minősítették. 1 953-54-ben a Bányászati Kutató Intézet igazgatója és egyidejűleg tanszékvezető egyetemi tanár a Bányaműveléstani Tanszékén. 1955-ben a kózetekben a bányászati műveletek hatására kialakuló jeszültségmezőkkel foglalkozó értlekezésével elnyerte a NMl'.` A`ı»zlenıérı_ı*et`. 1 surııtat. llıtrmtı-.-at, .'.' (19 -~'tı). HH
lt)_ı'
|()|
műszaki tudományok doktora fokozatot. 1955-től véglegesen a Nehézipari Műszaki Egyetemet választotta munkahelyének, ahol 1955-től 1959-ig dékáni, 1960-tól 61-ig rektorhelyettesi, majd 1961-től 1972-ig rektori megbízatása volt. Munkásságát elsősorban az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása, összefonódása jellemzi ipari és egyetemi tevékenységében egyaránt. Pályája kezdetétől arra törekedett, hogy a természettudományos alapelveket a gyakorlati tapasztalatokkal egyesítse, és a bányászat problémáit kiemelkedő matematikai készségével megoldja. E szerencsés ötvöződés következtében válhattak gyakorlati, oktatási és tudományos munkásságának eredményei bányászatunk fejlesztésének részesévé. A bányászatunk elé legnagyobb feladatokat állító időszakban 11`évet töltött ipari vezetői posztokon és számos bányaüzem telepítését, a bányaművelés hatékony megjá-
vítását, a fejtési rendszerek korszerűsítését végezte el. E tevékenységének elismerését a kitüntetések sora fejezi ki Munka Érdemrend (1950), Kiváló mérnök (1950), Sztahanovista Oklevél és Jelvény (1950), Szakma Legjobb Mémöke (1951), Bányászat Kiváló Dolgozója (1953), Kossuth Díj II. fokozata (1953). Zambó professzor 21 éve vezeti a Bányaműveléstani Tanszéket. Elért eredményei bizonyítják, hogy egy tanszék hozzáértő irányítással nagyon fontos szerepet tölthet be népgazdaságunkban. Kiváló pedagógiai adottsága, gazdag ipari tapasztalata biztositék arra, hogy a fiatal bányamérnökök hivatásukra jól felkészülve kerüljenek ki az egyetemről. Az oktatást, óráinak színvonalas megtartását mindennél előbbre helyezi és előadásainak élménye mély nyomot hagy tanítványaiban. A tananyagot a korábbi leíró jelleg helyett természettudományos alapokra helyezte. A tudományos munka terén úgy alakította a tanszék kutatási profilját, hogy az ma a bányászati tudományok művelésének elismert bázisa. A tanszéken folyó kutatások jelentős elvi és gyakorlati eredményeket hoztak. Munkatársait tudományosfejlődésükben irányítja, segíti és így magas szinten képzett oktatói gárda nőtt fel mellette. Vezetője az MTA Bányászati Tanszéki Munkaközösségének. _ A tanszékvezetés mellett 11 éven keresztül rektora volt a Nehézipari Műszaki Egyetemnek. Vezetői tapasztalatait, jó szervezőkészségét, határozottságát az Egyetem érdekeinek szolgálatában fáradhatatlanul gyümölcsöztette. Kiemelkedő szerepe volt a távlatifejlesz tési terv kidolgozásában és annak megvalósításában. Rektorsága idején épült fel a toronydiákszálló, az impozáns központi könyvtár, a tágas műhelycsamok, a központi épület, az új menza. Az Egyetem vezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett az oktatási reform kidolgozásában és végrehajtásában. Tanszékvezetői és rektori tevékenységét az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1959), a Munka Érdemrend arany fokozata (1963, 1972), a Nehézipar Kiváló Dolgozója (1969) kitüntetésekkel ismerték el. Tudományos munkásságának eredményeit mintegy másfél száz publikációban és öt könyvben foglalta össze. A kezdeti sokrétű témaválasztás után tudományos tevékeny.sége mindinkább a bányászati telepítések témalcörére specializálódott. A Bányászati llll
Lapok hasábjain megelent cikkeiben, valamint a Bányaművelés (feltárás és fejtés) ( 195 7, 1965), Bányászati Telepitések analitikája (1960), Telepitéselmélet a bányászatiıan (1966) c. könyveiben a bányászati telepitések tudományos vizsgálatában sajátos magyar iskolát teremtett, amely képes arra, hogy a legbonyolultabb bányászati telepitıfsi esetekben is megtalálja a műszakilag és gazdaságilag optimális megoldást. Könyvet' idegen nyelven is megjelentek (Analitusni Metodi pri Projektiranyije na Rudnyicsıl Izd. ,,Technika”, Szófia, 1962. ,` Optimum Location of Mining Facilities. Akadémiai Kiadó, 1968.) Dolgozatai, könyvei nivódtjakat kaptak. Ekesszólóan bizonyítja kiemelkedő szerepét a bányászati telepitések elméletének kifejlesz tésében munkásságának nemzetközi elismerése, ami műveinek forrásmunkaként valo felhasználásában, tanulmányainak visszhangjában, módszereinek alkalmazásában nyilvánul meg. Jelentős szerepe volt abban is, hogy a 60-as évek elejétől általánossá vált minden hazai bányászati telepítésifeladat megoldásánál az analitikai számítások elvégzése. Vezetésével készült és jelenleg is folyik távlati energiaellátásunk szempontjából nagy fontosságú nagtegyháza-csordakút-mányi, márkushegyi és lencsehegyi bányászati telepitések analitikai vizsgálata. Sor került továbbá a recski mélyfekvésű porfiros rézılrvelőfordulás, valamint az új bauxitlelőhelyek bányatelepítési paramétereinek optimalizálására is. A bányászati telepitések elméletének kidolgozásában elért úttörő eredményeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező tagjává, majd 1972-ben rendes tagjává választotta. A bányászati telepitések elméletével foglalkozó szovjet tudósok javaslatára 1971-ben a Moszkvai Bányászati Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Az Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesűlet két alkalommal WahlnerAladár Emlékáremmel tüntette ki (1954, 1959). Kiemelkedő tudományos munkásságát kormányzatunk 1965-ben az Állami Díj' I. fokozatával ismerte el. Aktív részese a tudományos közéletnek. Jelenleg tagja az Állami Díj és Kossuth Díj Bizottságnak, az MTA X. Osztálya Bányászati Szakbizottságának, az Ország Természeti iirőforrásainak Kutatása és Feltárása kutatási főirány Koordináló Tanácsának, elnöke az Ásványi Nyersanyag Termelési, Előkészítési és Szállítási Témabizottságának, szerkesztője az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica-nak, felelős szerkesztője a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei Bányászat sorozatának. A jelen emlékkötet kiadásával tisztelettel és szeretettel köszöntjük Zambó János akadémikust 60. születésnapján. Kivánjuk, hogy jó erőben és egészségben még hosszú ideig tevékenykedjen a bányamérnökképzés és a bányászat javára. DR. TAKÁCS ERNŐ old. bányamérnök, egyetemi tanár a műszaki tudományok kandidátusa a Bányamérnöki Kar dékánja IÜ3
A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM
KÖZLEMENYEI
I. sorozat
BÁNYÁSZAT 22. KÖTET - 2-4. FUZET ZAMEO JÁNOS AKADEMIKUS õo. SZULETESNAPJÁRA RENDEZETT ,,EÁNYATELEPı'TEs Es GAzDAsÁGOssÁG” CÍMŰ TUDOMÁNYOS KONFERENCIA ELŐADÁSAI MısKOLc, 1976. ÁPRILIS 28-30.
MISKOLC, 1976
E FÜZETET SZERKESZTETTE: KOVÁCS FERENC SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
ZAMBÓ JÁNOS felelős szerkesztő BOCSÁNCZY JÁNOS, CSÓKÁS JÁNOS, RICHTER RICHÁRD, SZILAS A. PÁL
A kladăsért felelős: Dr. Tajnafőí József rektothelyettes Technikai szerkesztő: Németh Zoltánné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában Kézirat szedése: 1976. febr. 1.-1976. ápr. 13., nyomása: 1976. márc. 29.-1916:. úpı. 26. Példányszám: S00
Készült: IBM-72 composeı`szedéssel,ı'otaprint lemezről az MSZ 5601-S9 és MSZ 5602-SS szabványok szerint, 5,5 Bliv terjedelemben Engedély száma: KM 34799176. A sokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető Nyomdaszám: KSZ 76-640-NME
TARTALOMJEGYZÉK Takács Ernő: Zambó János akadémikus hatvan éves ~ - fe L ~- -Faller Gusztáv- Tóth Miklós: A műszaki fejlesztés hatékonyságának és a termelési eszközök koncentrálásának kapcsolata
-
~
-~
--
Kapolyi László: Rendszer- és függvényszemlélet az ásványvagyongazdálkodásban Martos Ferenc: Bãnyaművelés és vizveszély Z
~~
--
-
-- Z L
Szirtes Lajos: A védőtelepes művelés irılenzívebbkihasználásának lehetőségei a mecseki szénbányákban - e fe ~ Í
Tamásy István: A korszerűsítés lehetősége a magyar szénbányászatban - - - Buócz Zoltán-Janosítz János: A regressziós függvények meghatározásának és alkalmazásának néhány kérdése
~
~
~
-
~
Földesi János: A szükséges iniciálási pontok számának és helyének meghatározása ANDO-val töltött robbantólyukakban - ~ - - ~ -Kovács Ferenc: A gázkitörésveszély mértékét csökkentő művelési rendszer gazdaságosságának értékelése
e
-
e
-
-
-
-
Patvaros József: Uj típusú bányászati-technológiai rendszer alkalmazási lehetőségei hazai bauxit-előfordulásaink kiterınelésében I ~~ Richter Richárd: A földkéregbeıı kialakított üregek egyensúlyáról - - - - Somosvári Zsolt: Ercbányászati aknavédőpillérek méretezéséről - - - - Zam bá János: Bányatelepítés és gazdaságosság f - -