1
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Tisztelt Jelenlevők!
Emlékezni annyit jelent, mint felidézni életünk egy-egy eseményét, gondolni családtagjainkra, barátainkra, azokra a közösségekre, amelyekben éltünk és élünk, akik valamilyen formában hatottak ránk, alakították, formálták az életünket.
"Emlékezzetek atyáink tetteire, amit a maguk idején véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, és nevetek örökre fennmarad". Olvassuk az Ószövetségi Szentírás l. Mak.2.51.-ben.
Emlékezni nemcsak szomorúan, hanem örömmel is lehet, sőt kell. Az emlékezés nemcsak fájdalom, hanem öröm, ünnep is. A keresztény ember számára a halál a mennyei születésnapot jelenti.
2
A mindenszentek, a halottak napja a legnagyobb ünnepi alkalom hogy elhunyt szeretteinkre, őseinkre, hőseinkre emlékezhessünk.
Lényeges a hely és a környezet is, ahol emlékezünk. Megtehetjük ezt otthon, különböző emlékműveknél, intézményekben, évfordulók alkalmával, egyedül vagy közösségben.
A sírkertekben, temetkezési emlékhelyeken lévő sok-sok sírnál egy-egy család, kisebb közösség emlékezik a sírban nyugvó szeretteikre. Ezek a sírok családi emlékhelyek.
3
Fontos azonban, hogy a temetőkben létesüljenek olyan emlékhelyek is, amelyeknél azokra a szeretteinkre, hősökre, mártírokra, áldozatokra tudunk emlékezni, akik szerte a világban jelölt vagy jelöletlen, egyedi vagy tömegsírban nyugszanak.
Nyíregyházán hosszú évtizedekig az Északi temetőben eltemetett közel 1000 szovjet katona sírkertjében, majd a román katonák emlékoszlopainál gyújtottak gyertyát halottak napján az emlékezni akarók, mert csak ez a két hely volt az, amely utalt a történelmi események áldozataira.
4
1990-ben a lezárt Déli temetőben talált rá Szénfy Gyula nemzetőr sírjára Dr. Fazekas Árpád orvos, helytörténész.
Kezdeményezésére történt meg az exhumálás és az újratemetés az Északi temető díszparkjában. A következő évben a Nyíregyházi Városvédő Egyesület megemlékezésre hívta a városlakókat március 14-re "Hozzon egy szál virágot Szénfy Gyula sírjára!" megszólítással. Azóta is itt veszi kezdetét a városban a március 15-ei ünnepségsorozat. Később a temetőben fellelhető 1848-as kötődésű elhunytakat exhumálva és újratemetve egy 48-as sírkert került kialakításra.
5
Ezzel a felhívás szövege is megváltozott "Hozzon egy szál virágot a 48-as Sírkertbe !".
A rendszerváltás tette lehetővé, hogy az 1956-os forradalom két kivégzett áldozatának, Szilágyi Lászlónak és Tomasovszky Andrásnak földi maradványait méltó módon és helyen temessék el.
32 éven keresztül a temető egy félreeső parcellájában, borostyánnal benőtt területen mindig látható volt egy kis darab nemzetiszínű szalag.
6
A miértet sokáig titok övezte, míg nem minden tiltás és megfélemlítés ellenére a temetést végző sírásó elmondta olyan kollégáknak, akikben bízott, hogy oda az 1956-ban kivégzett két személy van eltemetve. Exhumálásukat és újratemetésüket követően síremléküket, melyet Tóth Sándor szobrászművész alkotott, 1991-ben állította fel a Történelmi Igazságtétel Bizottság.
Az 1956-os forradalomra emlékeztet még a temetőben egy kopjafa, valamint a cigány származású diákvezér, Dandos Gyula emlékére létesített emlékoszlop is.
7
Egyre több közösség, civil szervezet gondolta úgy, hogy létesüljenek újabb emlékhelyek. Farkas Kálmán, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője, újságíró kezdeményezésére készült el a cigány holokauszt áldozatainak emlékhelye l 993-ban. Talapzatán cigány- és magyar nyelven "Gondolataink a cigány áldozatokra szállnak" felirat olvasható.
Évente, júliusban és novemberben tartanak megemlékezést az emlékhelynél.
Minthogy ünnepelni csak közösségben lehet, úgy az emlékezéshez is szükség van a közösségre. A halottainkra való közösségi emlékezés legismertebb alkalma a mindenszentek és a halottak napja, amikor meglátogatjuk: a temetőben, temetkezési emlékhelyeken lévő sírjaikat. A Felvidékről áttelepítetteknek állít emléket ez a gránittömb.
8
1997-ben Andód polgármestere a Csehszlovákiából - Magyarországra történő áttelepítés 50-ik évfordulóján találkozóra hívta a Nyíregyháza környékén letelepült andódiakat. A találkozóról visszatérő Nyíregyháziak állították az emlékkövet az áttelepített itt elhunyt családtagjaik, barátaik, sorstársaik emlékére. A felállításkor kilenc település neve került felvésésre, majd az évek folyamán még 55 olyan település, ahonnan lakosokat Magyarországra száműztek.
Minden év májusában találkoznak és emlékeznek az áttelepítettek, az utódok és szülőföldjük jelenlegi képviselői. Egyesületet hoztak létre, kutatják múltjukat, beszámolnak jelenükről könyvek és egyéb kiadványok révén. A visszaemlékezések gyönyörű emberi érzéseket és gondolatokat idéznek fel. A híres szívsebész, Dr. Eisert Árpád fia így emlékezik vissza az eseményekre: ..,Mi, édesanyám, öcsém és én, 1948. év tavaszán szöktünk át a határon egy bútorszállító platóján, a bútorok alatt, és emlékszem, nagyon kellett a határon vigyázni, hogy az öcsém ne sírjon. Erről jut eszembe, hogy honnan mentünk hová. Mert ez az egyetlen ország a világon, amit önmaga vesz körül". A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kérésére került kialakításra az Északi temetőben egy olyan parcella, ahova az egyházmegye elhunyt papjait temetjük.
9
Az idők során lassan betemetésre kerül a parcella, amely egyben zarándokhellyé is válik. Az itt eltemetett lelkipásztorok az Egri-érsekséghez tartozó településeken teljesítettek szolgálatot. Gyakori, hogy működési helyük közösségei felkeresik sírjaikat és emlékeznek rájuk.
A megye első cserkész-csapata megalakításának 90. évfordulója alkalmából került elhelyezésre a kopjafa.
Kővári Árpád nyíregyházi lakos, akinek édesapját is elhurcolták, és egy moldáviai munkatáborban hunyt el, szorgalmazta a város vezetőinél, hogy a több mint 2000 nyíregyházi elhurcolt ember emlékére is létesüljön a temetőben egy emlékhely.
A város vezetése előbb vonakodott az emlékhely létesítésétől. Az ellenállást Toma Andrásnak, az utolsó magyar hadifogolynak a temetésén összegyűlt hatalmas tömeg látványa törte meg, akik nem csak a végtisztesség megadására jöttek el, hanem szeretteikre is emlékezni. Az elkészült emlékhely három gránit
10
emléktáblájára több mint ezeregyszáz név került bevésésre, ugyanakkor adva van a lehetőség további névfelírásokra is.
Fájdalmas és lélekemelő volt, amikor egy középkorú hölgy a táblák elhelyezését követően a neveket olvasva így zokogott fel. „Édesapám!”. Ekkor vált személyessé az emlékhely. 2006. november 17-én katonai tiszteletadás mellett zajlott a moldáviai kényszermunkatáborban elhunyt, eltemetett, ott kiexhumált, majd hazahozott hadifogoly újratemetési szertartása.
11
Az azóta kilátogató családtagok, leszármazottak azzal a tudattal állhatnak és emlékezhetnek ott, hogy akár az ő hozzátartozójuk földi maradványait is rejtheti a sír. A repülősök emlékművén 31 ember neve van felvésve a gránit táblára, akik életüket áldozták hazájukért, akik sokat tettek, áldoztak a repülésért.
A Tahy Béla Repülő Egyesület közreműködésével, közadakozásból valósult meg az emlékmű.
Emlékező ünnepséget minden év szeptember 05-én, Nyíregyháza város bombázásának évfordulóján tartják. A Nyíregyházi Városvédő Egyesület kitartó munkájának eredményeként készült el a II. Világháborúban hősi halált halt nyíregyházi katonák emlékműve.
12
2010 májusában, a Hősök Napján került eltemetésre az emlékmű mellett Tiszanagyfalu határában - a II. világháborúban - elesett és eltemetett 16 éves honvéd hadapród földi maradványa.
Készült emlékmű a II. világháború során az orosi városrészben elesett magyar és más nemzetek katonáinak emlékére is a településrész temetőjében.
Városunkban az I. világháború idején katonai kórház működött. A kórházban elhunyt 9 nemzet katonáit a kórház melletti temetőben temették el.
13
Több mint 2800 katona nyugszik itt. Évtizedeken keresztül méltatlan állapot uralkodott a sírkertben. A Nyíregyházi Városvédő Egyesület és a Westsik Vilmos Szakiskola diákjai részére nyári tábort szervezett a temető rendbetételére, a síremlékek megtisztítására, a feliratok átfestésére. Azóta május utolsó vasárnapján, hősök napján közösen szervezik a megemlékezést.
A temető jelenlegi állapota méltó az ott eltemetettek emlékéhez. Kilenc éves voltam, amikor nagyapám ölében ülve megkérdeztem, mi az a forradás a vállán. Akkor beszélt nekem az I. világháborús olaszországi harcokról, sebesülésének történéséről, az elesett bajtársairól.
Azt mondta nekem, hogy ha nagy leszel, tegyél azért, hogy ne legyen háború, és ne feledkezzél el megemlékezni róluk.
14
Nagy ajándék számomra, hogy nagyapám kérésének megfelelően tehetek azért, hogy méltó körülmények között nyugodjanak az itt eltemetett katonák. Ezeken a sírokon évtizedeken keresztül egyetlen egy gyertyát, mécsest sem gyújtottak meg. Erre gondolva határoztuk el négy éve, hogy mint a temető üzemeltetői november l-jén minden síron meggyújtunk egy mécsest.
Lélekemelő érzés és látvány a résztvevők számára a mécsesek meggyújtása, és elhelyezése a sírokon.
15
Örülünk annak, hogy kezdeményezésünket az országban több helyen is támogatják, és tettekkel is csatlakoznak hozzánk. Büszkék vagyunk arra, hogy temetőinkben létrejöttek ezek a közösségépítő emlékhelyek, melyek lehetőséget adnak személyes találkozásokra, egymás megerősítésére, közös gondoskodásra, értékek megőrzésére és továbbadására.
Köszönöm figyelmüket.
