Terméktájékoztató 1. KÖTVÉNYTERMÉKEK

Te r m é k t á j é k o z t a t ó 1. KÖTVÉNYTERMÉKEK A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A hitel két szereplője az adós és a hitelező, ennek megfelelően a kötvényben a kibocsátó (az adós) arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, továbbá ennek kamatát a kötvény mindenkori tulajdonosának vagy birtokosának (a hitelezőnek) a kötvényben megjelölt időben és módon megfizeti. A kötvények fajtái Kamatozás szerint  Fix kamatozás esetén a kibocsátó azt vállalja, hogy előre meghatározott időpontokban kifizeti a kötvény névértékének százalékában kifejezett, a futamidő alatt változatlan, előre meghatározott mértékű kamatot, és lejáratkor visszafizeti a kötvény névértékét is.  Változó kamatozás esetében a kibocsátó előre meghatározott időpontokban - pl. évente- kifizeti a kötvény névértékére vetített, százalékban kifejezett, de időben változó (általában valamely banki vagy bankközi kamatláb változásához - pl. jegybanki alapkamathoz kötött) kamatot, és a futamidő végén a névértéket.  Diszkont, vagy zéró-kupon kötvény esetén a kibocsátó nem kamatot fizet, hanem a kibocsátáskor névérték alatti áron értékesíti a kötvényt, amelynek lejáratakor a névértékét fizeti vissza. Kibocsátó szerint  Állami kibocsátású: kincstárjegy, államkötvény;  Közintézményi kibocsátású (pl. önkormányzat);  Jegybanki, vagy kereskedelmi banki kibocsátású, ennek speciális változata a jelzálogbank által kibocsátott jelzáloglevél;  Vállalati kibocsátású kötvényeket. Biztonságosság szerint  Biztosítékkal fedezett kötvény (a kibocsátó csődje esetén előre meghatározott biztosíték – például ingatlan - áll a kötvény mögött), ilyen kötvény a Tőzsdén kereskedett jelzáloglevél;  Nem fedezett kötvény (nincs előre meghatározott biztosíték, az egyéb hitelezőkkel azonos besorolás alá esik csőd esetén);  alárendelt kötvény (a kibocsátó csődje esetén az egyéb hitelezők után kerül csak kielégítésre a követelés). A kötvény jellemzői A kötvény jellemzőit az úgynevezett kötvényfeltételek (kibocsátási feltételek) rögzíti részletesen: ez tartalmazza a kötvényre, valamint a kibocsátó és a befektető közötti jogviszonyra vonatkozó valamennyi fontos részletet. A kibocsátás évén kívül az alábbiak tartoznak ide:  futamidő  pénznem  visszafizetés  rangsor az adós csődje vagy felszámolása esetén  kamatozás Futamidő Futamidő szerint rövid lejáratú (legfeljebb négy év futamidejű), közepes lejáratú (négy és nyolc év közötti futamidejű) és hosszú lejáratú (több mint nyolc év futamidejű) kötvényeket különböztetünk meg. A futamidő a kamatozás kötvényfeltételekben rögzített kezdete és a kötvény lejárata közötti időszak.

__________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 1 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Törlesztés A kötvények törlesztése történhet terv szerinti és rendkívüli visszafizetések útján.  Terv szerinti visszafizetés: meghatározott keretben történő törlesztés „Terv szerint” nem feltétlenül azt jelenti, hogy a befektető már előre ismeri a visszafizetés időpontját. A terv szerinti visszafizetésre alapvetően három lehetőség van: 

Az egy összegben esedékes kötvényeknél rendszerint a futamidő végén egy összegben kerül visszafizetésre a névérték a befektetők részére. A kamatozó befektetésnek ennél a típusánál tehát fixen meg van határozva a tőke kibocsátó általi visszafizetésének időpontja.



Az annuitásos kötvények ezzel szemben nem egy összegben, hanem fokozatosan, azonos nagyságú éves részletekben kerülnek visszafizetésre. A törlesztés többnyire egy háromtól öt évig terjedő türelmi időszak után kezdődik.



A nyereménykötvények esetén a visszafizetés néhány éves türelmi időszak után különböző időpontokban történik. Ez azt jelenti, hogy az egyes befektető nem tudja, hogy ezek közül az időpontok közül melyikben válnak esedékessé azok az értékpapírok, amelyek az ő tulajdonában vannak. A kibocsátó sorsolással (rendszerint az utolsó számjegyek, sorozatok vagy csoportok szerint) határozza meg, hogy melyek azok az értékpapírok, amelyek a következő esedékességi időpontban visszafizetésre kerülnek.

 Rendkívüli visszafizetés a futamidő vége előtti felmondás esetén A kibocsátó a kötvényfeltételekben fenntarthatja a kötvény felmondása miatti rendkívüli visszafizetés lehetőségét (futamidő vége előtti felmondás) – többnyire néhány felmondásmentes év vállalása mellett. A kötvényfeltételek néha a kötvény vásárlójának is biztosítják a futamidő vége előtti felmondás jogát. Kamatozás A mindenkori kötvényfeltételekben kerül rögzítésre az a kamat is, amelyet a kibocsátó fizet a befektetőnek a befektetett nominális tőke (az értékpapír névértéke) után. Ez nem csak a „klasszikus” fix kamat vagy a piaci feltételek szerint változó kamat lehet, hanem a kettő közt számos vegyes típus is létezik. A kötvények kamatozásuk szerint

kamatszelvény nélkül kötvények kamatszelvénnnyel fix nominális kamat

változó nominális kamat

 Klasszikus fix kamatozású kötvények A fix kamatozású kötvények – angolul straight bonds – a teljes futamidő alatt azonos mértékű fix kamatozással rendelkeznek (névleges kamat). A kamatfizetés többnyire évente, más országokban (pl. az USA-ban) túlnyomórészt félévente történik.


 Változó kamatozású kötvények (floating rate notes) A floater kamatozása ugyan a bankközi piac kamatainak alakulásához van kötve, de általában nem pontosan felel meg az ott fizetett szintnek: A kibocsátó által a befektetőnek fizetett kamat egy fix felárral illetve diszkonttal (ez az úgynevezett spread) a fenti mértékek alatt illetve fölött lehet. A bázispontokban megadott spread nagysága a kibocsátó bonitása és a piac állapota szerint alakul. A kamatozás tekintetében a floating rate kötvényekbe történő befektetés hasonlít a pénzpiaci befektetésekhez, mivel a kamatlábat a határidős illetve a lekötött betéthez hasonlóan rendszeres időközönként rögzítik.  Zérókupon-kötvények (zero bonds) A zérókupon-kötvényeknek nincs kamatszelvényük. A periodikus kamatfizetések helyett itt a visszaváltási árfolyam és a vételár közötti különbözet biztosít hozamot a végső lejáratig. A befektető részére tehát csak egy kifizetés történik: lejárat előtti eladás estén az eladási árat, lejáratkor pedig a törlesztés összegét kapja meg. A zérókupon-kötvények rendszerint jelentős diszkonttal (diszázsióval) kerülnek kibocsátásra, és a visszafizetés időpontjában 100%-os árfolyamon ("pariban") fizeti vissza őket a kibocsátó. A futamidőtől, az adós bonitásától és a tőkepiaci kamatszinttől függően a kibocsátási árfolyam többé-kevésbé jelentősen a visszafizetési árfolyam alatt van. A befektetők figyelmébe: a zérókupon-kötvények egyszeri, fix hozamot biztosítanak a jövőben – ha a befektető a zérókupon-kötvényeket azok visszafizetéséig "tartja". Adózás szempontjából ez a hozam a lejárat időpontjában keletkező kamatjövedelemnek számít. Amennyiben a befektető időközben eladja a kötvényeit, akkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet határozza meg az ügyfél árfolyamnyereségét vagy árfolyamveszteségét. Pénznem A befektetők alapvetően forintban és valamely külföldi pénznemben (deviza-kötvények) kibocsátott kötvények között választhatnak. Rangsor az adós csődje vagy felszámolása esetén A kötvények további fontos jellemzője a kielégítési rangsorban elfoglalt helyük: A kibocsátó csődje vagy felszámolása esetén előre sorolt, egyenrangúan rangsorolt és hátra sorolt kötvényeket különböztetünk meg aszerint, hogy a kibocsátó az adott befektető követeléseit más hitelezőkhöz viszonyítva előnyben részesítve, azonosan kezelve vagy hátra sorolva elégíti ki.

Azonnali, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adásvétel Banki kötvények A "banki kötvények” fogalom a hitelintézetek által kibocsátott kötvények összefoglaló elnevezése. Megkülönböztetünk "fedezett" és "egyéb" banki kötvényeket. 

A fedezett banki kötvények kibocsátása rendszerint törvényi előírások alapján és hatósági engedéllyel történik.

A kibocsátott záloglevelek (különösen jelzáloglevelek és közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított záloglevelek) esetén például a kibocsátóknak rendelkezniük kell a záloglevél-ügyletek végzéséhez adott engedéllyel. Ezen kívül a fedezetekre vonatkozóan is szigorú rendelkezések vannak érvényben. Így például a jelzálogleveleknek mindenkor teljes mértékben (rendszerint első helyen bejegyzett) ingatlan-jelzáloggal, közjogi intézményekkel szembeni követelésekkel biztosított zálogleveleknek pedig mindenkor teljes mértékben az állami szféra adósainak nyújtott hitelekkel fedezettnek kell lenniük. A kibocsátó csődje esetén a záloglevélhitelezőknek az összes többi nem fedezett hitelező előtti kielégítési joga van a fenti fedezetekből.




"Egyéb banki kötvényeket" mindenek előtt privát kereskedelmi bankok, takarékpénztárak, takarékszövetkezetek és lakás-takarékpénztárak bocsátanak ki. A kínálat igen széles a különböző szerkezetű tőzsdén jegyzett és nem jegyzett kötvényekből.

Vállalati kötvények A gazdaság hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjait "vállalati kötvények” néven foglaljuk össze. Kibocsátóik ipari és kereskedelmi vállaltok. Adott esetben ezek a kötvények is kibocsáthatók fedezett formában. Kialakításuk sokféle lehet, a részletekről a mindenkori kötvényfeltételek adnak felvilágosítást. Saját hitelviszonyt megtestesítő értékpapír adásvétele A kötvény- és részvényprofil kombinációja A strukturált kötvények kombinálhatják például a kötvény- és a részvényprofilt. Hozam-kockázat szerkezetük kialakításuktól függően különböző lehet. Ezeknél a kötvényeknél egy sor fantáziagazdag elnevezést találunk a termékekre. Az elnevezésbeli és szerkezeti különbségek ellenére lényegében két csoport különböztethető meg: magas kamatfizetésű kuponnal ellátott részvénykötvények részvényfelkínálási joggal, és olyan kötvények, amelyek kamatozása egy index vagy részvénykosár értékének alakulásához van kötve. Indexhez vagy részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények A valamely index vagy részvénykosár alakulásához kötött kamatozású kötvények olyan termékek, amelyek a kötvény- és a részvényprofilt kombinálják egymással. Az indexhez vagy részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények az adott index vagy részvénykosár alakulásától függő változó kamatozást és a futamidő végén rendszerint pénzben történő visszafizetést biztosítanak a vásárlójuknak. Az indexhez kötött kamatozású kötvények meghatározott futamidejű értékpapírok, amelyek értékének alakulása egy bizonyos indextől függ. A visszafizetési feltételek szerint a futamidő végén egy bizonyos kvóta kerül kifizetésre, amely a kötvény névértéke alatt is lehet. A kötvények rendszerint rendelkeznek egy minimum kuponnal, amelynek mértéke általában a piaci kamatszint alatt van. Ezen kívül mindig van egy változó kamatkomponensük is, amelynek kialakítása többféle lehet. Ez a kamatkomponens a vonatkozó index alakulását tükrözi. A index alakulásából való százalékos részesedés kikötése éppúgy előfordul, mint egy felső határérték (cap) rögzítése. A konstrukció ezen jellege miatt a kamat nagysága és ezáltal a kötvény értékének alakulása a futamidő alatt előre nem meghatározható. A részvénykosárhoz kötött kamatozású kötvények meghatározott futamidejű értékpapírok, amelyek kamatozása és ezáltal értékének alakulása egy a kibocsátó által meghatározott részvénykosártól függ. Kialakíthatók úgy is, hogy a teljes futamidő első időszakában a piaci szint feletti fix kamatot fizetnek, és a kamatfizetések nagyságát csak a fennmaradó futamidő során kötik egy részvénykosár alakulásához. A részvénykosár összetétele a teljes futamidő során változatlan maradhat, de a kibocsátó által meghatározott kritériumok szerint változhat is. A részvénykosár teljesítményének megállapításához a benne foglalt részvények alakulása egyformán, de eltérő kritériumok szerint is megítélhető. A konstrukció ezen jellege miatt a kamat nagysága és ezáltal a kötvény értékének alakulása a futamidő alatt előre nem meghatározható. Állampapír vétele ÁKK aukción Ügyfeleinknek lehetőségük van arra, hogy egy meghatározott összeg fölött közvetlenül az állampapír kibocsátási aukciók során vásároljanak államkötvényeket. Állampapírok Az állampapírok azok az értékpapírok, amelyeket az állami költségvetés hiányának hitellel történő fedezésére, illetve a korábbi hitelfelvételekből származó tartozások megújítására, új források szerzésére bocsátanak ki. A kibocsátást a pénzügyminiszter kezdeményezésére az Államadósság Kezelő Központ Zrt. szervezi. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 4 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A hazai piacon a következő fajta állampapírok érhetőek el a tőzsdei kereskedésben:  Magyar Államkötvények, 3, 5, 10 és 15 éves lejárati idejű, fix kamatozású és 5 éves lejárati idejű változó kamatozású papírok, valamint  Diszkont Kincstárjegy 6, 12 hónapos lejárattal. A diszkont kincstárjegyek nem kamatot fizetnek, hanem a névérték alatt, diszkont áron kerülnek forgalomba, és lejáratkor a teljes névértéket kapja meg a papír tulajdonosa. A jövedelmet a névérték és a vételár közti különbség adja. Államkötvények Az államkötvény egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír. Jelenleg négyféle, 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel kerülnek értékesítésre. Ezek közül a 3 és 5 éves lejáratú fix kamatozású kötvények első aukciójára 1996. május 2-án, illetve 1997. január 30-án került sor, a 10 éves fix kamatozású kötvényt 1999. január 14-én bocsátotta először aukcióra az ÁKK, az 5 éves futamidejű, változó kamatozású állampapír első értékesítése 1998. március 19-én történt, míg a 15 éves futamidejű, fix kamatozású kötvény első aukciója 2001. november 8án volt. A fix kamatozású államkötvények esetében már a kibocsátáskor meghirdetett és rögzített az egyes kamatfizetési periódusokban kifizetendő kamat nagysága. Ezzel szemben a változó kamatozású kötvényeknél csak a kamat megállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő kamat mértéke csak az adott kamatfizetési periódusra ismert. A kamatfizetés gyakoriságát tekintve az államkötvények között vannak éves és féléves gyakorisággal kamatot fizető papírok is. A 2002-től kibocsátásra kerülő államkötvények évente fizetnek kamatot. A kibocsátás módja szerint megkülönböztethetünk nyilvános vagy zártkörű kibocsátás során értékesített államkötvényeket. A zártkörű kibocsátás útján forgalomba hozott államkötvények kibocsátása legtöbbször különleges célt szolgált és az értékesítés célja meg is határozta az adott állampapír befektetőinek körét. Ilyen kötvények voltak pl. a bank-, hitel- és adóskonszolidációs államkötvények, amelyek a bankok tőke megfelelési mutatóját és működési feltételeit voltak hivatva javítani. A zárt kibocsátású államkötvények aránya azonban már nem jelentős. A többi állampapír nyilvános kibocsátás keretében került értékesítésre. A gazdaság fejlődésének, az államháztartási reform előrehaladtának, a Magyar Nemzeti Bank és az állami költségvetés közötti funkciók egyre világosabb szétválasztásának köszönhetően, valamint a kibocsátó azon törekvéseivel összhangban, amelyek a nyilvános kibocsátások szerepének erőteljes növelésére irányulnak, 1997-től az államkötvények döntően nyilvános értékesítéssel kerülnek forgalomba. Az államkötvény 1996. óta aukció útján kerül értékesítésre, emellett 1998 júliusáig havonta két alkalommal jegyzésre is lehetőség volt. Az aukciókat jelenleg minden páros hét csütörtökén tartják, amikor is egy alkalommal kétféle kötvény – jelenleg az egyik aukción 3 és 5 éves fix kamatozású, a következő aukción 3 éves fix és egy 10 vagy 15 éves fix kamatozású állampapír – kerül felajánlásra. Az államkötvény alapcímlete 10 ezer forint. 1999. április 12. óta az államkötvény új sorozatai dematerializált formában kerülnek kibocsátásra. Az ezt megelőzően forgalomba hozott államkötvények részben immobilizált állampapírok voltak, így összevont címletekben kerültek kinyomtatásra, amelyeket a KELER őriz. A befektetőknek lehetőségük van a futamidő alatt a részben immobilizált állampapírok fizikai kikérésére. Ekkor a kibocsátó az összevont címlet felváltásáért és a papír fizikai előállításáért a névérték 2%-nak megfelelő díjat számít fel, amelyhez hozzáadódik a forgalmazónak a saját üzletszabályzatában meghatározott díja. Az államkötvény a pénzügyi teljesítés napján bevezetésre kerül a BÉT-re, ahol az állampapírok elsődleges forgalmazói (az ún. primary dealerek) folyamatos árjegyzéssel segítik a likviditást. Az államkötvényt devizabelföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg. E körben az államkötvény a futamidő alatt szabadon átruházható. Devizakülföldiek a hatályos devizajogszabályok alapján, az abban meghatározott feltételek szerint, az államkötvényt teljes futamideje alatt megvásárolhatják és értékesíthetik. Az államkötvényhez aukción az elsődleges forgalmazók közvetlenül, befektetők pedig a nekik adott megbízások révén juthatnak. Diszkont kincstárjegy A diszkont kincstárjegyekhez már a kibocsátások kezdete óta (1988 vége) nyilvános kibocsátás keretében, aukciókon lehet hozzájutni. Jelenleg 3 hónapos diszkont kincstárjegy-aukcióra minden héten kedden, 6 hónapos diszkont kincstárjegy aukcióra minden páratlan héten szerdán, 12 hónapos diszkont kincstárjegy aukcióra pedig minden páratlan héten csütörtökön kerül sor. A diszkont kincstárjegyek fizetési határideje és a tulajdonjog átszállásának időpontja minden esetben az aukció hetét követő hét szerdája. A kincstárjegyek lejárata is mindig szerdai napra esik. Az egyes aukciókon a diszkont kincstárjegyből értékesítendő mennyiség a finanszírozási terv alapján kerül meghatározásra. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 5 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A diszkont kincstárjegy alapcímlete 10 ezer forint. 1999. április 12. óta a diszkont kincstárjegy új sorozatai dematerializált formában kerülnek kibocsátásra. A 6 és 12 hónapos diszkont kincstárjegyek a pénzügyi teljesítés napján (aukció utáni hét szerda) bevezetésre kerülnek a BÉT-re, ahol az állampapírok elsődleges forgalmazói (az ún. primary dealerek) folyamatos árjegyzéssel segítik a likviditást. A diszkont kincstárjegyet devizakülföldiek és devizabelföldi természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek egyaránt megvásárolhatják. E körben a papír teljes futamideje alatt szabadon átruházható. A diszkont kincstárjegyet aukción az elsődleges forgalmazók közvetlenül, befektetők pedig a nekik adott megbízások révén juthatnak. Kamatozó kincstárjegy A Kamatozó Kincstárjegy egyéves futamidejű, fix kamatozású dematerializált állampapír, alapcímlete 10 ezer forint. A futamidő végén fizet kamatot, amelyet a befektető a törlesztéssel együtt kap kézhez. Fizetőképességi kockázat Fizetőképességi kockázat alatt az adós fizetésképtelenségének vagy illikviditásának veszélyét értjük, vagyis azt, hogy esetleg a kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségét átmenetileg vagy véglegesen nem tudja határidőre teljesíteni. A fizetőképességi kockázat helyett alternatív módon használatos az adós- vagy kibocsátói kockázat kifejezés is. A fizetőképesség változásának okai A kibocsátó fizetőképessége a kötvény futamideje alatt összgazdasági vagy vállalati okokból változhat. Ennek három oka lehet:  A kibocsátó jövedelmi helyzetét és fizetőképességét esetleg tartósan negatívan befolyásoló konjunkturális változások. A nyomás annál erősebb, minél hosszabb ideig várat magára a konjunktúra javulása.  Olyan változások, amelyek okai az egyes vállalatokban, ágazatokban vagy országokban keresendők. Példa erre a magas államháztartási hiány és a gazdasági válság.  A gazdaságra erősen kiható politikai fejlemények, amelyek befolyásolják az adott ország fizetőképességét. A kibocsátó fizetőképességének romlása kedvezőtlenül hat az érintett értékpapírok árfolyamának alakulására (kockázati levonás). A fizetőképességi kockázat tendenciájában annál magasabb, minél hosszabb a kötvény hátralévő futamideje. A zérókupon kötvények esetén a minél biztosabb beváltás érdekében tanácsos különösen figyelni a kötvényadós fizetőképességére, mivel ennél a kötvénytípusnál csak a végső lejáratkor, a tőkével együtt kerül sor kamatfizetésre. A kötvényeknél – a kötvény fedezetéül szolgáló esetleges biztosítékok értékállóssága mellett – a kibocsátó fizetőképessége az egyik legfontosabb döntési kritérium a befektetők számára. A folyamatosan jó fizetőképesség biztosítja az adós szerződéses kötelezettségeinek – kamatfizetés és tőketörlesztés – teljesítését. Ugyanakkor a kibocsátó fizetőképessége olyan mértékben romolhat a kötvény futamideje alatt, hogy a kamatfizetés és tőketörlesztés teljesítése nem csak hogy veszélybe kerül, hanem teljesen elmarad. A hozam, mint a fizetőképesség mércéje Az adós első osztályú bonitása általában alacsonyabb hozammal jár együtt. Az ilyen kötvények eleve alacsonyabb nominális kamatozásúak, mint a fizetőképesség szempontjából alacsonyabb besorolású adósok ugyanakkor kibocsátott kötvényei. Így például az államkötvényeken rendszerint alacsonyabb hozam érhető el, mint az ipari ágazat kibocsátóinak kötvényein. A befektetőnek kell eldönteni, hogy a nagyobb biztonságért cserébe alacsonyabb hozammal is megelégszik, vagy magasabb kockázat mellett magasabb hozamot szeretne elérni. Alapszabályként megállapítható, hogy minél __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 6 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

erősebben tér el felfelé az adott papír hozama a jellemző piaci hozamtól, annál nagyobb a befektető kockázata. Az alacsony fizetőképességi besorolással és ezzel viszonylag magasabb hozamú papírokkal rendelkező kibocsátók csak a kockázatot tudatosan vállaló befektetőknek ajánlhatók. Az úgynevezett junk bond (szó szerint: bóvlikötvény) vagy magas kamatozású kötvény esetén a fizetőképesség nagyon alacsony és a teljes vissza nem fizetés kockázata különösen gazdasági visszaesés estén nagyon magas. A rating mint döntési segédlet A rating (minősítés) segítségével annak valószínűségét lehet megítélni, hogy az adós határidőre és teljes mértékben teljesíteni fogja-e az általa kibocsátott értékpapírokkal összefüggő kamatfizetéseket és tőketörlesztéseket. A független minősítő ügynökségek fizetőképességi vagy besorolási osztályzat formájában teszik közzé az adósokra, illetve azok kibocsátásaira vonatkozó minősítéseiket. Ennek során mindegyik minősítő ügynökség a saját minősítési rendszerét (szimbólumait) használja: A legismertebb ügynökségek – Standard & Poor's, Moody's és Fitch – minősítési rendszerét a következő oldalon található táblázat foglalja össze. A minősítési rendszerek minőségi és mennyiségi értékelési szempontokat egyaránt figyelembe vesznek: az elemzés számos tényezőre terjed ki, a kibocsátó székhelyországának összgazdasági helyzetétől kezdve, az ágazati trendek elemzésén és a kibocsátó egyéni helyzetének megítélésén át a kibocsátás jellemzőinek gazdasági és jogi megítéléséig. A kibocsátóra illetve a kötvényére adott minősítés kihat a még azután kibocsátandó kötvények kondícióira, elsősorban a hozam nagyságára. Az első osztályú ratinggel rendelkező kötvények tehát rendszerint alacsonyabb hozamot jelentenek a befektetőknek, mint az alacsonyabb besorolású kötvények. Ezt az összefüggést a táblázat után található diagram ábrázolja.


A Standard & Poor's (S & P) és a Moody's és a Fitch minősítési rendszere: A fizetőképesség megítélése

S&P

Moody's

Fitch

Legjobb minőség, legalacsonyabb nemteljesítési kockázat

AAA

Aaa

AAA

Magas minőség, de valamivel magasabb kockázat, mint a legjobb

AA+ AA

Aa1

AA+

csoportban

AA

Aa2

AA

Aa3

AA

Nagyon jó kötvények

Jó kötvények Jó minőség, sok jó befektetési kritérium, de olyan elemek is jelen vannak,

A+

A1

A+

amelyek a gazdasági helyzet változása esetén negatív hatásúak lehetnek

A

A2

A

A

A3

A

BBB+

Baa1

BBB+

BBB

Baa2

BBB

BBB

Baa3

BBB

Spekulatív befektetés, a kamatfizetések és tőketörlesztés teljesítésének

BB+

Ba1

BB+

csak mérséklet fedezete van

BB

Ba2

BB

BB

Ba3

BB

Nagyon spekulatív, általában hiányoznak a kedvező befektetés jellemzői,

B+

B1

B+

kicsi a valószínűsége a hosszú távú kamatfizetésnek

B

B2

B

B

B3

B

CCC

Caa

CCC

CC

Ca

CC

C

C

C

-

D

Közepes minőség, de nincs védelem a gazdasági változás hatásaival szemben

Spekulatív kötvények

Junk bond - bóvlikötvény (magas kamatozású, nagyon spekulatív) Legalacsonyabb minőség, a befektetők legcsekélyebb mértékű védelme fizetési késedelem vagy a késedelem közvetlen veszélye esetén Biztos nemteljesítés, (majdnem) csőd

D Forrás: HandelsblattA kötvényhozamok és a rating közötti összefüggés (PÉLDA)

hozam %

rating __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 8 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a minősítésnek a kötvény futamideje alatt bekövetkező változása a kötvény árfolyamának változását vonhatja maga után. Fontos figyelmeztetés a minősítések használatára vonatkozóan: A minősítés nem helyettesíti a befektető általi véleményalkotást és nem értelmezhető értékpapírok vételére vagy eladására vonatkozó ajánlásként. A minősítés csak segít a befektetőnek a befektetési döntése meghozatalában, és csak egy tényező a véleményalkotás során, amelyet a többi tényezőkkel együtt kell vizsgálni és súlyozni. Mivel a minősítés gyakran csak akkor kerül módosításra, amikor a kibocsátó fizetőképessége már megváltozott, a befektetőnek a rendelkezésre álló rating ellenére magának kell véleményt alkotnia. Felhívjuk a figyelmet arra, is, hogy nem minden kibocsátónak van minősítése, és ezért egy rating nélküli kötvénykibocsátás minősítése minden további nélkül lehet jobb, mint egy minősítéssel rendelkező kibocsátásé.

Kamatváltozási kockázat / Árfolyamkockázat a futamidő alatt A kamatváltozási kockázat a kamatozó értékpapírok egyik legnagyobb kockázata. A kamatszint ingadozása a pénzpiacon (rövid- és középtávon) és a tőkepiacon (hosszú távon) is napirenden van, és naponta módosíthatja az értékpapírok árfolyamát. A kamatváltozási kockázat a piaci kamatszint jövőbeni változásaira vonatkozó bizonytalanságból adódik. A fix kamatozású értékpapírt vásárló befektető számára a kamatváltozási kockázat árfolyamveszteség formájában jelentkezik, ha a piaci kamatszint emelkedik. Ez a kockázat alapvetően annál erősebben hat, minél nagyobb mértékben emelkedik a piaci kamatszint, minél hosszabb a kötvény hátralévő futamideje és minél alacsonyabb a nominális kamat. A kamat és az árfolyam alakulása közötti összefüggés A kamatozó értékpapírok árfolyama a kereslettől és kínálattól függ, ezt a két tényezőt pedig elsősorban a kötvény nominális kamatának a mindenkori pénz- és tőkepiaci kamatszinthez való viszonya alakítja (= piaci kamatláb).  A fix kamatozású kötvények nominális kamata alapvetően a kibocsátás időpontjában uralkodó piaci kamatszinthez igazodva kerül meghatározásra a futamidő időtartamára. A kötvény futamideje alatt azonban az árfolyam jelentősen eltérhet a kezdő árfolyamtól. Az árfolyameltérés mértéke elsősorban a piaci kamatszint változásaitól függ.  A piaci kamatszintet az állami költségvetés-politika, a jegybank politikája, a konjunktúra alakulása, az infláció, valamint a külföldi kamatszint és a devizaárfolyamra vonatkozó várakozások határozzák meg. Az egyes tényezők jelentősége azonban nem közvetlenül számszerűsíthető és az idő múlásával ingadozik. A következőket lehet megállapítani: A jegybankok, mint például az Európai Központi Bank, rendszeresen beavatkoznak a konjunktúra fékezése vagy élénkítése érdekében. Az új beruházások támogatása, a gazdasági növekedés élénkítése és gyorsítása érdekében csökkenti az alapkamatot. Ha viszont a gazdaság túl gyorsan nő, vagy az inflációt kell ellenőrzés alatt tartani, akkor kamatemelést hajt végre. A jegybankok pénzpolitikája azonban csak a rövid lejáratú kamatokat tudja közvetlenül befolyásolni. Így a jegybankok kamatlépései elsősorban a rövid lejáratú hitelek felvételének költségeire vannak hatással. A pénzpiacok gyakran már a jegybankok kamatdöntései előtt reagálnak, mivel a piac szereplői megpróbálják megjósolni az alapkamat valószínű változtatásait, és azokat beárazni. A hosszú lejáratú kamatokat tendenciájában erősebben befolyásolják a gazdasági növekedésre vonatkozó várakozások. A különösen kedvező konjunktúraprognózisok gyakran a hosszú lejáratú kamatok emelkedését vonják maguk után, és fordítva. Mint minden piacon, a kereslet és kínálat itt is hatással van az árakra. Ha például egy állam a befektetőktől szokatlanul hosszú időre szándékozik tőkét kölcsönvenni, valószínűleg magasabb kamatokat kell kínálnia annak érdekében, hogy elég befektetőt vonzzon az ajánlata. Az egyébként gyenge kereslet miatti likviditáshiányt __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 9 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

ilyenkor különösen vonzó hozamokkal kompenzálják. Magyarországon jelenleg fordított a hozamgörbe. A piaci kamatszintnek egy fix kamatozású értékpapír kibocsátása utáni változása mindig ellentétes irányban befolyásolja az adott értékpapír árfolyamának alakulását: a piaci kamatszint emelkedésekor a kötvény árfolyama általában csökken, ameddig a hozama (lásd lejjebb) nagyjából meg nem felel a piaci kamatlábnak. Csökkenő piaci kamatszint esetén ugyanakkor emelkedik a fix kamatozású értékpapír árfolyama, addig, ameddig a hozama nagyjából meg nem felel a pénzpiaci kamatlábnak. Ennek az az oka, hogy a fix kamatozású kötvények kamatszelvénnyel vannak ellátva, amely az eredeti névértékük meghatározott százalékának felel meg. Emelkedő kamatok estén az adott kötvényre fizetett fix kamat viszonylagosan veszt attraktivitásából, aminek következtében a piacon eladásra kerül sor. Ez az oka annak, hogy az adott kötvény árfolyama a névértéke alá is csökkenhet. Csökkenő kamatok esetén általában ennek az ellenkezője következik be, azaz a kötvényre fizetett kamatok viszonylagosan kedvezőbbé válnak, ami a kötvényárfolyam emelkedését vonja maga után. A fix kamatozású értékpapírok hozama alatt az effektív hozamot értjük, amely a névleges kamatlábtól, a kibocsátási illetve vételi árfolyamtól, a visszafizetési árfolyamtól és (hátralévő) futamidőtől függ. Kamatérzékenység: a hátralévő futamidőtől és a kupontól függ Lényegében két tényezőtől függ az, hogy egy kötvény mennyire hevesen reagál a piaci kamatláb változásaira: a (hátralévő) futamidőtől és a kötvény nominális kamatlábának nagyságától ("kupon"). Az, hogy egy kötvény árfolyama milyen mértékben reagál a kamatváltozásokra, mérhető. A kötvények kamatérzékenységének kifejezésére gyakran használják az úgynevezett módosított durációt. A kötvények módosított durációja azt a százalékos mértéket adja meg, amellyel a kötvény árfolyama változni fog, ha a kamat egy százalékponttal változik. Minél magasabb a duráció, annál erőteljesebben reagál a kötvény árfolyama a kamatváltozásokra. A különböző kötvényeket eltérő kamatérzékenység jellemzi. A hosszabb futamidejű kötvények durációja magasabb, mint a rövidebb futamidejűeké, mivel a magasabb / alacsonyabb kamatból (kuponból) következő relatív előny / hátrány a hosszú futamidejű kötvények esetén erőteljesebben jelentkezik, mint a rövid lejáratú papíroknál. Ez azonban ugyanarra a kötvényre is igaz: idővel a hosszú futamidejű kötvényből rövid futamidejű kötvény lesz. Ez azt jelenti, hogy a kötvény kamatérzékenysége fokozatosan csökken. A kötvény durációját befolyásoló további tényező a kötvény kuponjának nagysága az adott valutatérség mindenkori aktuális piaci kamatszintjéhez képest. Az eleve viszonylag magasabb kamatú kötvény kamatérzékenysége alacsonyabb egy alacsonyabb kuponú kötvényéhez képest. Ennek az az oka, hogy a viszonylagosan magasabb kuponú kötvény esetén a befektető részére gyorsabban kifizetésre kerül egy a befektetett névértéknek megfelelő összeg, amelyet aztán ismét be lehet fektetni. A fix kamatozású értékpapírok erősen emelkedő piaci kamatok idején jelentős mértékű kamatváltozási kockázatnak vannak kitéve. A bekövetkező árfolyamváltozások persze csak akkor relevánsak a befektető számára, ha a kötvényeit nem tartja meg lejáratig. Ha igen, akkor legkésőbb a futamidő végén a kötvény névértéken visszafizetésre kerül – feltéve, hogy a kibocsátó fizetőképes. Felmondási kockázat Az adós a kibocsátási tájékoztatóban foglalt kibocsátási feltételekben fenntarthatja magának a kötvény lejárat előtti felmondásának jogát. Ilyen egyoldalú felmondási jogot gyakran olyan időszakokban kötnek ki a kibocsátók, amikor a kamatok magasak. Ha a piaci kamatszint csökken, akkor nő a befektető azon kockázata, hogy a kibocsátó él a felmondási jogával: a kibocsátó ilyen módon csökkentheti kötelezettségeit, vagy egy másik kötvény kibocsátásával olcsóbban refinanszírozza magát, és ezzel csökkenti a kamatterheit. Az europiacon a hosszabb futamidejű kötvények esetén a kibocsátók gyakran alkalmazzák ezt a – call jognak is nevezett – egyoldalú felmondási jogot. A befektető számára a várt hozamtól való eltérés lehet a lejárat előtti felmondás következménye. Előnyt jelent ugyanakkor, hogy az ilyen kötvények a felmondási jog nélküli __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 10 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

kötvényekhez képest rendszerint eleve bizonyos hozamfelárral kerülnek kibocsátásra. Cserébe viszont fennáll annak kockázata, hogy a kibocsátó felmondási jogának megváltozott piaci feltételek miatti gyakorlásából következő lejárat előtti visszafizetés esetén egy új befektetés kevésbé lesz előnyös, mint az eddigi. befektetés (újrabefektetési kockázat). Sorsolási kockázat A befektetők szempontjából különösen kockázatosak azok a részletekben törlesztett kötvények, amelyek visszafizetése sorsolás alapján történik. A bizonytalan hosszúságú futamidő ugyanis a hozam változását vonhatja maga után. Ha a befektető 100 % feletti árfolyamon vásárol egy kötvényt, és a papírjai a sorsolás alapján egy váratlanul korai időpontban névértéken kerülnek visszafizetésre, akkor a futamidő lerövidülése rosszabb hozamot jelent a befektető számára. Az egyes kötvénytípusok kockázatai Az egyes kötvénytípusoknál a fentiektől részben eltérő, részben pedig további kockázatok állnak fenn:  Floating rate notes A fix kamatozású kötvényekhez képest a bizonytalan kamathozamban áll a különbség. Az ingadozó kamathozamok miatt az eladás időpontjában nem állapítható meg a változó kamatozású kötvények végső hozama, ezért a megtérülés nem vethető össze a hosszabb kamatperiódusos befektetési formákéval. Ha a kötvényfeltételek rövidebb időközönkénti, gyakoribb kamatfizetési időpontokat határoznak meg, akkor a befektetőnek a piaci kamatok csökkenése esetén újrabefektetési kockázata keletkezik: ez azt jelenti, hogy a befektető a neki fizetett kamatokat adott esetben csak az aktuális alacsonyabb kamatszinten tudja ismét befektetni. A floaterek árfolyama a futamidő alatt ingadozhat, amely ingadozások mértéke elsősorban a kibocsátó fizetőképességétől függ.  Erősebb árfolyam-ingadozások az inverz változó kamatozású kötvényeknél (reverse floater): Az inverz változó kamatozású kötvények kamatozása a referenciakamathoz képest fordítottan alakul: a referenciakamat emelkedése esetén csökken a befektető kamathozama, csökkenő referenciakamat esetén pedig emelkedik. A szokásos floaterektől eltérően az inverz változó kamatozású kötvények árfolyamának mozgása erősen függ a futamidő szempontjából hasonló fix kamatozású kötvények hozamszintjétől. Az inverz változó kamatozású kötvények árfolyam-ingadozásai azonban lényegesen erősebbek, mint az azonos futamidejű fix kamatozású kötvényeké. A befektető kockázata magas, ha a hosszú lejáratú piaci kamatok emelkedni kezdenek, és ez akkor is így van, ha a rövid lejáratúak csökkenek. Az emelkedő kamathozam ebben az esetben nem kompenzálja megfelelően az inverz változó kamatozású kötvények árfolyamcsökkenését, mivel az aránytalanul nagyobb mértékben jelentkezik.  Zérókupon kötvény A zérókupon kötvények esetén a piaci kamatszint változásai a lényegesen a névérték alatti – diszkontált – kibocsátási árfolyamok miatt sokkal erősebben hatnak az árfolyamokra, mint a szokásos kötvényeknél. Ha a piaci kamatok emelkednek, akkor a zérókupon kötvényeknek jóval nagyobb mértékű árfolyamcsökkenést kell elszenvedniük, mint más, azonos futamidejű és azonos bonitású adós által kibocsátott kötvényeknek. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy zérókupon kötvény az árfolyamra gyakorolt áttételi hatása miatt különösen nagy árfolyamkockázattal rendelkező kötvénytípus. Ha idegen pénznemre szóló zérókupon kötvényről van szó, akkor ezen kívül még egy megnövekedett devizaárfolyam-kockázattal is számolni kell, mivel a kamatfizetésekre nem a kötvény futamidejére elosztva kerül sor, hanem egyetlen időpontban, a tőke visszafizetésekor, a végső lejáratkor.

 Devizakötvények és kétdevizás kötvények A devizakötvényekbe befektetők ki vannak téve az ingadozó devizaárfolyamok kockázatának. A kétdevizás __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 11 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

kötvényeknél a devizaárfolyam ingadozásai a kötvény árfolyamára is kihathatnak, amennyiben a kötvényfeltételek nem tartalmaznak devizamódosítási záradékot (quanto) a befektető számára. Ebben az esetben ugyanis nincs devizaárfolyam-kockázat, mivel a kupon a referenciakamat devizájának alakulásától függetlenül, a névérték pénznemében kerül kifizetésre. Ha nincs ilyen záradék, akkor a devizaárfolyam változásai annál erősebben hatnak a kötvényárfolyamra, minél nagyobb a kötvény devizahányada. REPOTERMÉKEK Repo A repo értékpapír-visszavásárlási megállapodás. Két ellentétes irányú adásvételi ügylet együttese, melynek keretében az eszköz (legtöbbször állampapír) a jelenben gazdát cserél, s egyúttal egy jövőbeli, ellentétes ügyletet is megkötnek meghatározott időpontra és ár mellett. Célja rövid futamidejű hitelnyújtás, illetve betételhelyezés. Értékpapír-kölcsön ügyletek A repo ügyletekhez hasonlóan ezen ügyletek is egy meghatározott értékpapír egy előre rögzített időszakra kölcsönbe adására vonatkoznak.


BEFEKTETÉSIJEGY-TERMÉKEK Világszerte a megtakarítások egyre népszerűbb formája. A befektetési jegyek népszerűsége nem hazai specialitás, világszerte megfigyelhető a befektetési alapok térnyerése a különböző megtakarítási formák között. A befektetési alapok jogi és gazdasági szempontból nagyon különbözőek lehetnek. Így például a befektetők személyi társaságokat, pl. betéti társaságot, hozhatnak létre bizonyos vagyontárgyak közösen, saját eszközökből és/vagy hitelből történő megvásárlására illetve létrehozására. Az alap tárgya szerint ezek lehetnek például (zártvégű) ingatlanalapok, hajóalapok vagy filmalapok. A befektetési alap egy olyan eszköz, amely azt teszi lehetővé, hogy az egyes befektetők, egy "közös vagyontömegbe", fektessék be megtakarításaikat, úgy hogy befektetési jegyeket vásárolnak. Ha egy befektető szeretné befektetni megtakarított pénzét, de nem ismeri alaposan a tőkepiacot, és nem tudja eldönteni, hogy melyik részvényt vagy kötvényt vásárolja meg, akkor jó megoldást jelentenek a befektetési alapok. A befektetési alapok a "sok kicsi sokra megy" elv alapján működnek. Összegyűjtik több befektető pénzét, majd az így összegyűlt vagyont különböző befektetési formákban helyezik el. A befektetési alapokat kezelő szakemberek felelősek azért, hogy az összegyűlt vagyon magas hozamot biztosítson az ügyfeleknek. A teljes vagyon hozamából az ügyfél, befektetésének megfelelő arányban részesül. Jellemző, hogy egy-egy alapkezelőn belül az egyes részpiacokkal is különböző, erre specializálódott portfoliómenedzserek foglalkoznak. A befektetési jegy Ha egy befektetési alapban pénzt helyez el a befektető, akkor a befizetett összegnek megfelelő értékben befektetési jegyeket kap. Másképp fogalmazva a befektetési jegy megvásárlásával helyezi el pénzét az alapba. A befektetési jegy egy olyan értékpapír, melynek minden nap más-más árfolyama van, ennek értékét az alapban levő értékpapírok árfolyamai határozzák meg. Méretgazdaságosság A befektetési alapok egyik legnagyobb előnye, hogy a nagy vagyonméret miatt különböző kockázatú és hozamú befektetéseket ötvözve képes működni. Így a kisbefektetők számára is lehetővé válik, hogy olyan befektetési formákban helyezzék el megtakarításaikat, melyekhez egyedül nem lenne elég pénzük. Egy befektetési alapba sok ezer befektető helyezi el a megtakarításait, így a befektetések tranzakciós költségei, a kockázat megoszlanak az összes befektető között. Ezt nevezik méretgazdaságosságból fakadó hatékonyságnak. A hozam A befektetési jegyek után az alapkezelő nem kamatot, hanem hozamot ér el az ügyfélnek. A befektetési alapok hozama soha nincs előre meghatározva. Az összegyűlt vagyonból az alapkezelő (meghatározott szabályok szerint) különböző értékpapírokat vagy ingatlanokat vásárol. Ezeket a különböző típusú befektetéseket együttesen a befektetési alap portfoliójának nevezik. Az alapkezelő nem tudja előre megmondani, hogy a befektetési alap portfoliója mekkora hozamot fog elérni egy bizonyos idő múlva. A befektetési jegy árfolyama egyik napról másikra nőhet vagy csökkenhet, nincs garancia az árfolyam egyenletes növekedésére. Ennek oka éppen az, hogy a pénzt nem egy, hanem több különböző fajtájú, kockázatú és várható hozamú eszközbe fektetik be, melyeknek az árfolyama különböző módon változhat. A bankbetéteknél könnyen és viszonylag egyszerűen meghatározható, hogy a bank mekkora kamatot fog fizetni betét után. Ez a kamat minden esetben pozitív lesz. A befektetési alapok hozama, egy adott időszakban lehet negatív is. Azaz elképzelhető olyan eset is, amikor kevesebb pénzért tudná csak eladni a befektető a befektetési jegyét, mint amennyiért megvásárolta. Folyamatos hozam csökkenés egy jól működő piacgazdaságban csak nagyon ritkán fordul elő, ezért negatív hozam esetén, amennyiben a befektető kivár egy későbbi árfolyamemelkedést a jegyeket nyereséggel is el tudja adni. A befektetési jegy árfolyamának változása a befektető nyereségét vagy veszteségét jelenti. Hozam és kockázat Befektetések alapvető törvényszerűsége: a hozamok jellemzően együtt járnak a kockázattal. Magasabb kockázatokhoz jellemzően magasabb hozamszintek párosulnak, ezért a befektetőnek el kell döntenie, hogy mekkora kockázatot akar vállalni. A kockázat azonban megosztható. Választhat egyszerre több - eltérő profilú-, befektetési alapot, így nem minden pénzt egy befektetési alapba fektet. Ezzel csökkenteni lehet a kockázatot, __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 13 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

hiszen, ha az egyik alap rosszul teljesít, akkor a másik még tud megfelelő hozamot biztosítani, ami összességében nyereséget jelenthet. Futamidő Mielőtt a befektető úgy dönt, hogy befektetési jegyet vásárolna, el kell döntenie azt, hogy mennyi időre szeretne lemondani pénzéről. A különböző fajtájú befektetési alapok más és más hozamot képesek produkálni ugyanarra az időtávra. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan befektetési alapok melyek már rövid távon is pozitív hozamot biztosítanak, de vannak olyanok is amelyek lehet, hogy csak egy - két év elteltével produkálnak majd pozitív hozamot. A különböző pénzintézetek segítenek az ügyfeleknek a döntésben, hogy milyen alapba fektessék pénzüket. A befektetőnek csak azt kell eldöntetnie, hogy mennyi időre szeretné az adott alapban elhelyezni a pénzét. Likviditás A nyíltvégű befektetési alapok egyik behozhatatlan előnye minden más megtakarítási formával szemben az egyedülálló likviditás, azaz a befektető minimális költséggel, bármikor, kamatveszteség nélkül hozzájuthat pénzéhez. A befektetési alapok legfontosabb előnyei  A befektető határozza meg, hogy mekkora kockázatot vállal és milyen hozamot kíván elérni. (Példa: az állampapír alapok hozama kiszámíthatóbb, ezért alacsonyabb hozamot várnak el tőle a befektetők. A részvényalapok átmenetileg negatív hozamot, azaz veszteséget is produkálhatnak, ezért olyan befektetőknek ajánlott, akik hosszútávra terveznek.)  A befektetés kockázata megosztható. Mivel az alapok több befektető pénzét gyűjtik össze a nagyobb vagyonméret miatt, lehetőség van a kockázat megosztására és csökkentésére (diverzifikáció).  A befektetéseket szakemberek kezelik.  Kis befektetőként csatlakozhatunk másokhoz, közösen nagyobb erejű befektetéseket leszünk képesek végrehajtani és több hozamot realizálni.  A befektetési alapok egyszerű lehetőséget biztosítanak arra, hogy kihasználhassuk az egyre összetettebb, és bonyolultabb pénzügyi piacokban rejlő lehetőségeket.  A nyílt végű alapoknak nincs lejárata, a befektetési jegyeket napi áron lehet adni venni, ami gyakorlatilag a bankszámlához hasonlóan, tökéletes mobilitást jelent.  A befektetési jegyekből származó jövedelem adómentes. Az alapok stabil működését szigorú törvények szabályozzák és független szervezetek ellenőrzik. Ez a befektetők védelmét szolgálja. A befektetési alapok főbb fajtái A befektetési alapok egy előre meghirdetett célra (pl.: különböző külföldi részvények vásárlása) gyűjtenek tőkét (adnak el befektetési jegyeket). Ez a cél határozza meg a befektetési alap típusát. A befektetési alapoknak két fő csoportja az ingatlan befektetési alap és az értékpapír befektetési alap. Az ingatlan befektetési alap az összegyűlt vagyont ingatlanokba fekteti. Az értékpapír befektetési alap a vagyont különböző típusú, futamidejű és kamatozású értékpapírokba fekteti. Az értékpapír befektetési alapokon belül több kategóriát különböztetnek meg:  pénzpiaci,  kötvény,  részvény,  vegyes,  speciális. Pénzpiaci alapok a likviditási alapok, amelyek főként bankbetéteket és rövid futamidejű állampapírokat vásárolnak és a hagyományos befektetési alapok, amelyek általában egy éves futamidejű államkötvényeket tartanak a portfoliójukban. Kötvényalapoknak nevezik a rövid és hosszú futamidejű kötvényalapokat. Különbséget az alapján lehet tenni közöttük, hogy inkább rövid vagy inkább hosszú futamidejű (három évnél hosszabb) állampapírokat vásárolnak. Ez azért fontos, mert a kötvény és így a kötvényalap hosszúsága az alap kockázatára is utal. A vegyes alapok különböző mértékben tartanak részvényeket és kötvényeket, míg a részvényalapok kizárólag különböző fajtájú részvényekbe helyezik el a befektetőik pénzét. Hasonlóan a kötvényalapokhoz, a részvényalap kockázatosságára utal, hogy átlagosan milyen mértékben tart részvényeket a teljes vagyonához képest: "csak jelentősen" ezt részvénytúlsúlyos alapnak nevezik, vagy teljes mértékben, ez tiszta részvényalap. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 14 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A speciális alapok valamilyen speciális konstrukció mentén jönnek létre: vagy garantált alapok, amelyek a befektetett tőke megóvására garanciát vállalnak, vagy épp ellenkezőleg, kifejezetten nagy kockázatú, származtatott ügyleteket hajtanak végre. Természetesen az ingatlan alapok sem egységesek, van ingatlanforgalmazó alap és ingatlan fejlesztő alap.



Nyílt és zárt végű befektetési alapok

Milyen befektetési alapot válasszunk? A befektetőnek kell kiválasztania, hogy milyen befektetési alapba szeretné elhelyezni megtakarításait. Először is azt kell eldöntetnie, hogy nyílt vagy zárt végű alapba fekteti be pénzét. Ha nyílt végű befektetési jegyeket vásárol, akkor megtakarításaihoz bármikor hozzáférhet. Befektetési jegyét bármikor visszaválthatja az alapkezelő köteles azokat a közzétett árfolyamon visszavásárolni. A nyíltvégű befektetési alapok befektetési jegyeit az alapkezelő folyamatosan hozza forgalomba, illetve folyamatosan vissza is vásárolja azokat. A befektetési jegyek vétele és eladása a letétkezelő által naponta kiszámított árfolyamon történik, azaz egy munkanap ugyanazon az árfolyamon lehet befektetési jegyet venni és eladni. Az alap árfolyama a befektetési politikától, a portfolió összetételétől és az alapkezelő ügyességétől függ és természetesen követi az állampapír- vagy a részvénypiac aktuális trendjeit. A nyíltvégű befektetési alapok nagy előnye, hogy nincs lekötési idő, tehát a befektetők bármikor elhelyezhetik megtakarításaikat ezekbe az alapokba, viszont szükség esetén a befektetett összeget - vagy annak egy részét - az elért hozammal együtt tetszőleges időpontban fel is vehetik. A nyíltvégű befektetési alapok befektetési jegyei általában 1 Ft névértékűek, ami lehetővé teszi bármekkora összeg befektetését és tetszés szerinti összeg felvételét. Így bármilyen kis befektetés az első perctől az utolsóig "dolgozik". A zárt végű befektetési jegyeket előre meghatározott futamidőre bocsátják ki. Az alapkezelő csak a futamidő lejárta után köteles azokat visszavásárolni. A lejárat előtt a befektető csak a tőzsdén értékesítheti a zárt végű befektetési jegyeket. A zártvégű befektetési alapok befektetési jegyeit az alapkezelő a futamidő alatt nem váltja vissza, és a jegyzési idő lezárta után új befektetési jegyeket sem hoz forgalomba. A zártvégű alapokat általában határozott futamidőre (1-5 évre) hozzák létre. Tőzsdei bevezetésüket kötelező kérvényezni, hiszen befektetési jegyeiket csak a másodlagos értékpapír-piacon lehet eladni és megvásárolni. A befektetési alapok 1992-es indulása utáni egy-két évben zömmel zártvégű alapok jöttek létre, azóta jelentőségük - a nyíltvégű alapok sokkal rugalmasabb konstrukciója miatt - jelentősen csökkent.  Nyilvános befektetési alapok és speciális befektetési alapok A nyilvános és speciális befektetési alapok egyaránt a törvény hatálya alá tartoznak. Befektetői körük tekintetében azonban különböznek: a nyilvános befektetési alapok befektetési jegyeit nyilvánosan hozzák forgalomba, és bárki vásárolhat belőlük. A speciális alapokba való befektetést viszont nem a széles nyilvánosságnak szánják, hanem bizonyos intézményi befektetőkre (nem magánszemélyekre), pl. biztosítótársaságokra, nyugdíjpénztárakra, társadalombiztosítási intézményekre vannak szabva.  Tőzsdén kereskedett befektetési alapok és exchange traded funds A befektetők az - aktívan kezelt - befektetési alapok befektetési jegyeit tradicionálisan egy hitelintézeten illetve a befektetési alapkezelőn, a letétkezelő bankon vagy egy az alap tájékoztatójában megjelölt forgalmazási és kifizető helyen keresztül vásárolják meg és adják el. A befektetési alapok befektetési jegyeit emellett még gyakran a tőzsdén is jegyzik és kereskedik. A befektetők a kereskedési idő alatt folyamatosan, eladási és visszaváltási jutalék nélkül vásárolhatják meg és adhatják el a tőzsdén kereskedett befektetési alapok befektetési jegyeit. Ezen kívül vannak olyan, többnyire indexhez kötött, passzívan kezelt befektetési alapok, amelyeket a befektetési alapkezelő eleve egy vagy több tőzsde speciális kereskedési szegmensében való kereskedésre szán (exchange traded funds - ETFs). Alapvetően ezeknél is lehetőség van a befektetési jegyek jegyzésére és visszaváltásra vonatkozó kérelmek benyújtására a befektetési alapkezelőhöz az adott alap tájékoztatójában írt feltételek mellett. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 15 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A befektetési jegyek speciális kockázatai A befektetési jegyek az értékpapír-befektetési formák között egyedülálló módon lehetőséget adnak a befektetőknek arra, hogy a kockázatmegosztás elve szerint fektessék be a pénzüket: ez egy professzionális, a befizetett pénzeket különböző befektetésekre elosztó befektetési alapkezelő közbeiktatásával történik. Ugyanakkor itt is érvényes: Ha a befektető nem is konfrontálódik közvetlenül a különböző befektetési típusok sokféle speciális kockázatával, végső soron részarányosan mégis ő viseli a befektetési jegy által képviselt befektetések teljes kockázat az adott alap befektetési súlypontja szerint. Nem szabad elfelejteni, hogy a befektetési jegyekbe történő befektetés estén is felléphetnek speciális kockázatok, amelyek a befektetés értékét tartósan csorbíthatják. Kockázatmegosztás (diverzifikáció) A befektetési alapban összegyűjtött vagyon mérete önmagában olyan vagyonmegosztást (diverzifikációt) tesz lehetővé, amely jelentősen csökkenti a kockázatot is. A vagyonmegosztás azt jelenti, hogy a befektetési alapok számos különböző eszközt tartanak portfoliójukban annak érdekében, hogy behatárolt kockázati szint mellett a lehető legmagasabb hozamot érjék el. Ha az egyik befektetés rosszul teljesít, akkor annak veszteségét kompenzálhatja egy másik befektetés nyeresége. (Előfordulhat például, hogy egy portfolióban szereplő "A" részvény veszít az értékéből, de ezzel egy időben "B" és "C" részvények árfolyama nő és így a portfolió értéke is nő.) A befektetési alapok egyik legnagyobb előnye, a kockázatmegosztás. A sokfajta befektetés előnye, hogy a vagyon csak igen kicsi része jut egy-egy értékpapírra. Így ha egy-egy értékpapíron az árfolyammozgások miatt veszteség is keletkezik, az még nem lesz nagy hatással az alap egészének teljesítményére. Azon túl, hogy egy értékpapíron a kedvezőtlen események hatására bekövetkező veszteség az egész alapra vetítve eltörpül, a sokféleség másik oldalról is kedvezően hat. A kockázatmegosztás előnyeit kihasználva az alapkezelők a befektetők vagyonát nem ritkán sok száz értékpapír között osztják meg, ami nemcsak értékpapírfajták (részvény, kötvény) közötti megosztást, hanem az egyes országok, vagy gazdasági ágazatok alapján történő elkülönítést is jelent, tovább mérsékelve ezzel az alap árfolyamának esetleges ingadozásait. Befektetési alapkezelő Befektetési jegyek vásárlásakor a befektető egy bizonyos befektetési alap kiválasztásával hozza meg befektetési döntését az adott alap által követendő befektetési alapelvek figyelembe vételével. Ezen túlmenően nem tud befolyást gyakorolni az alap vagyonának összetételére: a konkrét befektetési döntéseket a befektetési alapkezelő managementje hozza meg. Azok a befektetési alapok, amelyek befektetési eredményei egy bizonyos időszakban egy közvetlen befektetéssel vagy egy másik befektetési alappal összevetve lényegesen jobbak, ezt a sikert a közreműködő személyek alkalmasságának és az alapkezelő helyes döntéseinek köszönhetik. A befektetési alap pozitív eredményei azonban nem vihetők át minden további nélkül a jövőbeni befektetésekre. Az indexalapok esetén az alapkezelési kockázat alacsony. A befektetési alapkezelő itt az alapba befizetett pénzeket az alapkezelési szabályzatnak megfelelően többé-kevésbé pontosan az adott index százalékos súlyozását követve fekteti be, aminek következtében a befektetési eredmény lényegében az index alakulását tükrözi. Költségek A költségekről a mindenkori Üzletszabályzatának része.

Díjjegyzékünkből

tájékozódhat,

mely

a

Buda-Cash

Brókerház

Zrt.

A csökkenő nettó eszközérték kockázata A befektetési alapok ki vannak téve a csökkenő nettó eszközérték kockázatának, mivel az árfolyamcsökkenések tükröződnek az alapban tartott értékpapírok nettó eszközértékében.


Általános piaci kockázat Az alap vagyonának különböző szempontok szerinti széles diverzifikálása sem tudja megakadályozni, hogy adott esetben egy vagy több tőzsde gyengülő árfolyamai lecsapódjanak a nettó eszközérték csökkenésében. Az ez által keletkező kockázati potenciál a részvényalapoknál alapvetően magasabbnak ítélhető, mint a kötvényalapoknál. A megfelelő index csökkenése esetén szintén csökken a nettó eszközértéke az indexalapoknak, amelyek célja egy részvényindex (pl. a DAX® német részvényindex), egy kötvényindex vagy egyéb index alakulásának lekövetése. Kockázatkoncentráció speciális befektetési súlypontok esetén A speciális részvény- és kötvényalapok, valamint a különleges alapok hozam- és kockázati profilja alapvetően jóval karakteresebb, mint a széles szórású alapoké. Mivel ezek alapkezelési szabályzatai szűkebb befektetési lehetőségeket tartalmaznak, a befektetési alapkezelő befektetési politikája is célzottabb. Ez egyrészt a magasabb árfolyamok elérésének alapfeltétele, másrészt viszont nagyobb kockázatot és árfolyamvolatilitást is jelent. Ha a befektető ilyen alap mellett dönt, akkor kezdettől fogva elfogadja a befektetési jegyei árfolyamának nagyobb ingadozási sávszélességét (volatilitás). A befektetési kockázat annál nagyobb, minél inkább specializált egy alap:

 A regionális alapok és az országalapok például magasabb veszteségkockázatnak vannak kitéve, mert egy bizonyos piac alakulásától függenek, és lemondanak a sok ország piacain történő befektetés által megteremthető nagyobb kockázatmegosztásról.  Az ágazati alapok, mint például a nyersanyag-, energia- és technológiai alapok jelentős veszteségkockázatot rejtenek, mivel a széles, ágazatokat átfogó kockázatmegosztás eleve ki van zárva. Az idegen pénznemre szóló értékpapírokba is befektető befektetési alapoknál azt is figyelembe kell venni, hogy az értékpapírok árfolyamának alakulása mellett még a devizaárfolyamok változásai is negatívan vagy pozitívan hathatnak a nettó eszközérték alakulására, és országkockázatok is felléphetnek. A forgalmazás felfüggesztésének kockázata Alapszabályként a befektetésijegy-tulajdonosok a befektetési jegyeik visszaadása fejében bármikor kérhetik azok árának az alap vagyonából történő kifizetését. A visszaváltás az éppen érvényes visszaváltási árfolyamon történik, amely megfelel az egy jegyre jutó nettó eszközértéknek. A befektetési alap alapkezelési szabályzata azonban tartalmazhat olyan rendelkezést, hogy a befektetési alapkezelő átmenetileg felfüggesztheti a befektetési jegyek visszaváltását, ha olyan rendkívüli körülmények merülnek fel, amelyek miatt a felfüggesztés a befektetésijegy-tulajdonosok érdekeinek figyelembe vételével szükségesnek tűnik. Az ilyen kivételes esetekben fennáll annak kockázata, hogy a befektetési jegyek nem válthatók vissza a befektetésijegy-tulajdonos által kívánt napon. A teljesítmény-statisztikák hibás értelmezésének kockázata A befektetési alap eredményességének mérésére általában valamilyen teljesítmény-koncepció használatos. Teljesítmény-koncepció: Ez alatt a befektetés értékalakulásának megítélésére szolgáló koncepciót értünk, amelyet befektetési alapoknál a befektetési alapkezelés teljesítményének megítélésre használnak. Az kerül meghatározásra, hogy egy 100-nak vett tőkeösszegből egy bizonyos idő alatt mennyi lesz. A számítás annak feltételezésével történik, hogy a hozamfizetések a hozamfizetés napján érvényes nettó eszközértéken újra befektetésre kerülnek. Felhívjuk a figyelmet, hogy a teljesítmény-statisztikák csak akkor alkalmasak összehasonlításra, ha az alapok a befektetési alapelvek tekintetében hasonlóak. Ezek a statisztikák azt mutatják meg, hogy az egyes befektetési alapkezelők azonos összegek alapul vételével milyen eredményeket értek el. Ugyanakkor ez a teljesítménymódszer a befektető szempontjából nézve nem tükrözi kielégítően az eredményességet: __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 17 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

 A teljesítmény-ranglisták sokszor figyelmen kívül hagyják az eladási jutalékot. Így előfordulhat, hogy a befektető a magasabb jutalék miatt a jobb teljesítmény ellenére is alacsonyabb effektív hozamot ér el, mint a rosszabbul kezelt, de alacsonyabb eladási jutalékkal forgalmazott alapok.  A teljesítmény-ranglisták többnyire azt feltételezik, hogy az összes hozam, az utánuk fizetendő adókat is beleértve, újra befektetésre kerül. Az egyes befektetési alapok eltérő adózása miatt azonban előfordulhat, hogy az alacsonyabb statisztikai teljesítményt felmutató alapok végeredményben nagyobb hozamot biztosítanak a befektetőnek, mint a jobb teljesítményt produkálók. A tisztán teljesítmény-statisztikák ezen kívül nem veszik figyelembe a legfontosabb befektetési kritériumot sem, azt, hogy a befektetési alapkezelő milyen kockázatokat vállalt a megcélzott hozam elérése érdekében. A befektetési alapkezelő által vállalt kockázatot az alap teljesítményének ingadozási sávszélessége (volatilitás) tükrözi. Az alap teljesítményének volatilitását tükrözi például az úgynevezett Sharp-mutató. A Sharpe-mutató a befektetés hozamának és annak a volatilitásának a viszonyát mutatja meg, amely mellett a hozamot elérték. Minél magasabb a Sharpe-mutató értéke, annál jobb volt a teljesítmény egy kockázatmentes befektetéshez viszonyítva. A Sharpe-mutató ilyen módon két alap összehasonlítását is lehetővé teszi, amelyek közül az egyiknek lehet, hogy kicsit gyengébb a hozama, de kevésbé van kitéve ingadozásnak is. A tisztán teljesítmény-statisztikák nem teszik lehetővé a befektetési alapok fent írt szempontok szerinti összehasonlítását. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy ha még figyelembe is veszünk a befektetési döntés során olyan mutatókat, mint a Sharpe-mutató, akkor is tudatában kell lennünk annak, hogy itt mindig múltbéli eredményekről van szó, amelyek alapján a jövőre vonatkozóan semmilyen biztos kijelentés nem tehető. Összefoglalás: A tisztán teljesítmény-eredmények gyakran csak feltételesen felelnek meg a befektetők információigényének, és mindig értelmezésre szorulnak. A befektetési alapok múltbeli adatok alapján megállapított hozama a jövőbeni befektetési döntésre vonatkozóan csak korlátozott segítséget nyújt. Itt fennáll annak a veszélye, hogy elsiklunk a tőzsdei helyzet és a tőzsdét mozgató tényezők elemzése felett. Ezen kívül a befektetési alapkezelő által a hozam elérése érdekében vállalt kockázat sem kerül figyelembe vételre. Ezért ha valaki befektetési alapokba történő befektetés mellett dönt, annak ajánlatos mindig figyelembe vennie az aktuális tőkepiaci helyzetet, az alap teljesítményének volatilitását és a saját kockázattűrését. Az alap vagyona átruházásának vagy felmondásának kockázata Bizonyos feltételek mellett a törvény megengedi egyik alapjának a befektetési alap ugyanazon befektetési alapkezelő másik befektetési alapjának vagyonára történő átruházást. Ennek többek között előfeltétele az, hogy a befektetési alapelvek és korlátozások ne térjenek el egymástól lényegesen. Ezen kívül a befektetési alapkezelő a törvényben előírt felmondási határidő betartásával fel is mondhatja az alap kezelését. Ebben az esetben a letétkezelő bank végzi el az alap felszámolását, ha egy másik befektetési alapkezelő nem veszi át annak kezelését. A tőzsdén kereskedett befektetési alapok speciális kockázatai A nem kifejezetten tőzsdei kereskedés céljára létrehozott befektetési alapok befektetési jegyeinek árfolyama eltérhet az alap egy jegyre jutó nettó eszközértékétől. Ennek egyik oka, hogy a tőzsdei kereskedésben az árakat a kereslet és kínálat alakítja. A különböző időpontokban történő ármegállapítás is eltéréseket eredményez. Míg a befektetési alapkezelő naponta egyszer állapítja meg az egy jegyre jutó nettó eszközértéket, addig a tőzsdén folyamatosan alakul az aktuális árfolyam. Az egyes tőzsdék szabályzatától függően az ott működő árjegyzők kötelező érvényű vételi ajánlatokat vagy nem kötelező érvényű árindikációt adnak. Utóbbiak esetében előfordulhat, hogy a megbízás nem kerül végrehajtásra. A nyílt végű ingatlanalapok speciális kockázatai A nyílt végű ingatlanalapok ki vannak téve az ingatlanok esetleges üresen állásából adódó hozamkockázatnak. Az első bérbeadás különösen akkor lehet problémás, ha az alapnak vannak saját építési projektjei is. A normális mértéket meghaladó üresen állás befolyásolhatja az alap jövedelemtermelő képességét, és a hozamfizetések csökkenéséhez vezethet. Ezen kívül újra bérbeadás estén fennáll a bérleti díjak csökkenésének kockázata is. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 18 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a befektetési jegyek visszaváltása az értékpapíralapokhoz hasonlóan a nyílt végű ingatlanalapoknál is korlátozható. A befektetési alapkezelő egyedi szabályokat is előírhat a visszaváltásra vonatkozóan. Az alapkezelési szabályzat olyan rendelkezést is tartalmazhat, hogy befektetési jegyek nagyobb mennyiségben történő visszaváltása után a visszaváltás hosszabb időre – legfeljebb két évre – is felfüggeszthető. Ez alatt az időszak alatt a befektetési jegyek nem válthatók vissza készpénzre. Az ingatlanalapok a likvid eszközeiket átmenetileg más befektetési eszközökbe, főként kamatozó értékpapírokba, fektetik be. Az alap vagyonának ezek a részei ilyenkor a választott befektetési eszközre jellemző speciális kockázatoknak vannak kitéve. Ha az ingatlanalapok az euró valutatérségén kívüli külföldi projektekbe fektetnek be – ami gyakran előfordul -, akkor a befektető még devizaárfolyam-kockázatnak is ki van téve, mivel az ilyen külföldi ingatlanok forgalmi és hozamértékét a befektetési jegy eladási árfolyamának minden meghatározásánál át kell számítani euróra.


RÉSZVÉNYTERMÉKEK A részvény A részvény tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapír, azaz a részvény megvásárlásával a részvényt kibocsátó vállalat résztulajdonosává válik a befektető. Egy részvény a részvénytársasági össztőkének a névértéknek megfelelő hányadát testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy ha például egy részvénytársaság tőkéje 100 millió forint, egy részvény névértéke pedig 10.000 forint, és a befektető egy részvényt vesz meg, akkor azzal ő a társaság 1 tízezredének, vagy másképp fogalmazva 1 század százalékának (0,01%) lesz a tulajdonosa. A részvények tartalmi és formai követelményei viszonylag gyorsan kialakultak, de sokáig gondot okozott, hogy a részvényeket hamisították. Ezért a kibocsátók már a kezdetektől fogva törekedtek arra, hogy ne legyen könnyű hamisítani ezeket a papírokat. Ezért egészen a XX. század harmadik harmadáig a részvények nyomdai úton előállított „díszes okirat” formában kerültek kiadásra. A díszítés, akár csak a papírpénz esetében megnehezítette a hamisítást. Manapság már részvényt csak nagyon ritkán hoznak létre fizikai értelemben, ehelyett az úgynevezett dematerializált formát alkalmazzák. Az ilyen részvények már csak elektronikus úton, számítógépes jelként kerülnek rögzítésre, nyilvántartásra. A részvény szónak hármas jelentése van.  Megtestesíti az alaptőke egy részét (a tag hozzájárulását).  Megjeleníti a részvényes jogait és kötelezettségeit (tagsági jogát).  A forgalomra szánt értékpapírt jelenti. A részvény fontosabb tulajdonságai  Nincs lejárati ideje, vagyis a részvény addig „él”, amíg a kibocsátó részvénytársaság működik. A részvény vásárlója a későbbiekben csak úgy juthat jövedelemhez, pénzhez, ha eladja azt valamely másik gazdasági szereplőnek. A forgalomképességhez tehát nagyon fontos az, hogy létezzen piaca a részvényeknek. Ennek koncentrált megjelenése az értéktőzsde, de természetesen nem csak a tőzsdén lehet részvényekkel kereskedni.  Tulajdonosi jogot testesít meg maga a részvény, ami azt jelenti, hogy a tulajdonosa egyben a részvénytársaság tulajdonosa is. A tulajdonosi részarányt a papír névértékének és a társaság alaptőkéjének hányadosával lehet meghatározni. Százalékban szokták kifejezni. Ez képezi a jövedelem felosztás alapját, így határozódik meg, hogy egy-egy részvény után mennyi osztalékot fizet a társaság, már ha fizet egyáltalán.  Korlátozott (korlátolt) felelősséget ró a tulajdonosára, azaz a részvényes csak a részvény értékének megfelelő összeggel felel a részvénytársaság kötelezettségeiért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a részvény vásárlója csak azt az összeget veszítheti, amennyiért a részvényt megvette.  Hozama változó, azaz a vásárláskor a befektető nem lehet biztos abban, hogy vásárlási döntése milyen eredményhez vezet a jövőben. Persze ez az állítás általában igaz a gazdasági döntésekre, ám a részvény esetében ez hangsúlyosan igaz, mivel, például a betétszámlával, vagy a kötvénnyel szemben a részvénynek (a kamatozó részvény kivételével) nincs előre meghatározott kamata. A részvénnyel elérhető hozam ráadásul két részből áll. Egyrészt osztalékot kaphat a befektető a részvénye után, másrészt az árfolyamának változásából is profitálhat. Részvényesi jogok, és azok gyakorlásának feltételei Részvényvásárlást a részvényeken elérhető árfolyamnyereség mellett a részvény birtoklásával járó egyéb jogok is motiválhatják. A részvény birtoklásával ugyanis a befektető a társaság tulajdonosává válik, ami az alábbi (a klasszikus felosztás szerint tagsági illetve vagyoni) jogokat biztosítja számára:  részt vehet a társaság közgyűlésén, ott felvilágosítást kérhet, illetve észrevételt, indítványt tehet, betekintést kérhet a társaság tevékenységéről szóló jelentésekbe, valamint szavazhat;  élhet az ún. kisebbségi jogok igénybevételével (a szavazatok 5%-ával rendelkező részvényeseknek lehetőségük van közgyűlés összehívására, közgyűlésen valamely kérdés napirendre való felvetetésére, az ügyvezetés megvizsgáltatására);  jogosult a részvénytársaság mérleg szerinti felosztható és a közgyűlés által felosztani rendelt eredményének a részvényre jutó arányos részére, az osztalékra; __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 20 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.



a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén az egyéb jogosultak kielégítését követően megmaradt, felosztható vagyon arányos részére (likvidációs hányadhoz való jog). A részvényesi jogok gyakorlásának minimális feltétele, hogy az adott társasági esemény (közgyűlés vagy osztalékfizetés) előtt, egy meghatározott napon (az ún. fordulónapon) a befektető tulajdonában legyen az adott részvény. A fordulónapot a KELER szabályzata határozza meg, alapesetben az adott társasági esemény (tehát a közgyűlés napja, illetve az osztalékfizetés kezdőnapja) napját 5 elszámolási nappal megelőző napra esik. Ahhoz azonban, hogy ezen a napon a részvény a tulajdonunkban legyen, legkésőbb az adott piac elszámolási ciklusának megfelelő számú nappal (magyar piacon ez jelenleg 3) korábban kell a tőzsdén megvásárolni az adott papírt. Ez tehát annyit jelent, hogy a jogok gyakorlásához 8 elszámolási nappal korábban kell a tőzsdén megvenni a részvényt. Osztalékfizetés Osztalékfizetés vonatkozásában ez azt jelenti, hogy aki az osztalék kifizetésének meghirdetett kezdőnapja előtt legkésőbb 8 elszámolási nappal (amely a jelenlegi gyakorlat szerint 8 kereskedési napot is jelent) vásárolja meg a részvényt, az még jogosult az osztalékra (ennek megfelelően az ezen a napon vagy korábban eladó befektető már nem jogosult rá). A kifizetés kezdőnapját 7 elszámolási nappal megelőzően azonban már osztalékjogosultság nélküli szelvényekkel folyik a kereskedés a BÉT-en. Részvétel a társaság közgyűlésén Ha a részvény letétben van, úgy a letétkezelő rendszerint külön nem értesíti a „magánbefektetőt” a közgyűlésről, erről neki kell – a közgyűlési hirdetményből – tudomást szereznie. A befektetőnek jeleznie kell részvételi szándékát a tőzsdei kereskedő cégének (ez történhet személyesen, vagy a tőzsdei kereskedő cég által elfogadott egyéb módon). A tőzsdei kereskedő cég öt munkanappal a közgyűlést megelőzően (illetve az ettől eltérő alapszabályi rendelkezés szerint) zárolja a részvényes részvényeit a közgyűlés napjáig, majd tulajdonosi megfeleltetést ad le a KELER részére a társasági esemény fordulónapjára (a társasági eseményt 5 munkanappal megelőző napra) vonatkozó állapotról, melyet a KELER továbbít a kibocsátó felé. A részvényesnek, (vagy meghatalmazottjának) ezt követően regisztráltatnia kell magát a közgyűlési hirdetményben megadott helyen és módon – ez az egyes alapszabályok és szokások alapján igen változatos lehet. Nem szükséges külön regisztráltatni a részvényesnek abban az esetben, ha a tulajdonosi megfeleltetéssel a regisztráció is együtt jár az adott társaságnál. Általában nem kell külön regisztrációs bizonylat, mert a „regisztrációs jel” elektronikusan keletkezik, azaz a tulajdonosok számára a közgyűlés megkezdése előtt már nem a regisztrációs bizonylatot, hanem a szavazásra jogosító „dokumentumot” adja át a társaság képviselője. További feltétele a közgyűlésen való személyes jog gyakorlásának a „tulajdonosi igazolás”-nak a közgyűlésen való bemutatása / átadása. Ez ugyanis törvényi előírás, így a közgyűlési hirdetményben megemlíteni nem szükséges. Az már persze cégtől függ, hogy ténylegesen igényli-e vagy sem. A számlakivonat nem minősül tulajdonosi igazolásnak, így azok a kisrészvényesek, akik csak számlakivonattal mennek a közgyűlésre, nem gyakorolhatják szavazati/javaslattételi jogukat. A részvény tulajdonos köthet olyan szerződést is a letétkezelővel, hogy automatikusan elvégezze a tulajdonosi megfeleltetést és a lejelentést. Adott esetben még a regisztrációt is elintézi a letétkezelő, bár ilyen szerződést a gyakorlatban csak külföldiekkel kötnek. A fenti lépések véghezvitelét követően vehet részt a részvényes a közgyűlésen és gyakorolhatja részvényesi jogait. A részvénykönyvi bejegyzéssel, a közgyűlésen való részvétellel kapcsolatos eljárások tekintetében a kibocsátók Alapszabálya további speciális rendelkezéseket, feltételeket is megállapíthat. Az egyes kibocsátók alapszabálya megtekinthető az adott kibocsátó székhelyén, de elérhető a BÉT honlapján is. A nyilvánosan működő részvénytársaságok által kibocsátható részvények fajtái, részvényosztályok, és a bennük foglalt tagsági jogok Törzsrészvény: azt a részvényt nevezik törzsrészvénynek, amely azonos tagsági jogokat biztosít tulajdonosainak, és nem tartozik az alább felsorolt egyetlen részvényfajta közé sem. A törzsrészvényt szokás közönséges részvénynek is nevezni. Elsőbbségi részvények: a törzsrészvénnyel szemben az elsőbbségi részvények eltérő tagsági jogokat biztosítanak tulajdonosaiknak. Azért nevezik elsőbbséginek az ilyen részvényeket, mert tulajdonosaiknak valamilyen téren elsőbbséget, „előnyt” biztosítanak a törzsrészvényesekkel szemben. Azonban ezek az előnyök nincsenek ingyen, valamelyik másik jogosítványát korlátozzák a részvényesnek az adott előnyért „cserébe”. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 21 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

  

Osztalékelsőbbségi részvény: általában fix, előre rögzített nagyságú osztalékot ígér. A törzsrészvényeseknek csak akkor fizetnek osztalékot, ha az elsőbbségi részvények osztalékát már kifizették. Így előfordulhat olyan is, hogy a törzsrészvényeseknek „nem jut” osztalék A szavazatelsőbbségi részvény a szokásosnál nagyobb arányú szavazati jogot biztosít tulajdonosának. A köznyelvben „aranyrészvény”-nek nevezik azokat a szavazatelsőbbségi részvényeket, amelyek a társasági határozatokkal kapcsolatban vétójogot biztosítanak tulajdonosuknak. A likvidációs hányadhoz kapcsolódó elsőbbségi részvény tulajdonosai a társaság felszámolása esetén a törzsrészvényesek előtt részesednek a felszámolás után rendelkezésre álló vagyonból.

Dolgozói részvény: a részvénytársaságnál teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára ingyenesen vagy kedvezményes áron - bocsátható ki dolgozói részvény, a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg. A dolgozói részvény csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át, akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. Kamatozó részvény: Az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény is forgalomba hozható. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvény névértéke után - az osztalékon felül - a részvényen feltüntetett módon számított kamat illeti meg. Visszaváltható részvény: közgyűlés olyan részvény kibocsátásáról is határozhat, amely alapján a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest eladási jog illeti meg, az alapszabályban meghatározott feltételek szerint. A részvénytulajdonosok védelme Amennyiben valamely tulajdonos olyan jelentős részesedést szerez az adott cégben, hogy a társaság irányítása a kezébe kerül, úgy a többi részvényes (kisrészvényesek) kiszolgáltatottá válik, mivel a főtulajdonosnak lehetősége van a saját érdekeit célzó – és így adott esetben a kisebbségi tulajdonosok érdekeit figyelmen kívül hagyó – döntések keresztülvitelére. A törvényi szabályozás fokozottan ügyel arra, hogy egy ilyen nagytulajdonos megjelenésével ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a kisebbségi részvényesek, ennek szellemében kerültek kialakítására a vállalatok felvásárlását keretbe foglaló ún. take-over szabályok. E szabályok annak a vezérgondolatnak a nyomán születtek meg, hogy az ilyen jellegű akciók időben a nyilvánosság elé kerüljenek, és így a kisrészvényesek még időben dönthessenek arról, hogy az adott nagytulajdonos megjelenése mellett is fenn kívánják-e tartani a tulajdonosi részesedésüket az adott cégben, vagy inkább megszabadulnak tőle. Ezt a célt a szabályozás egyrészt úgy valósítja meg, hogy minden egyes jelentősebb befolyásszerzéshez (az alap határérték az 5%-os befolyás, amit 50% eléréséig minden újabb 5%-os befolyás megszerzése testesít meg) bejelentési kötelezettség kapcsolódik, ami átláthatóvá teszi a tulajdonosi szerkezetet. (Az 50%-os részesedés fölött a 75, 80, 85 illetve 90%-os befolyás elérését, a 90%-os befolyás felett minden további 1%-os növekedést / csökkenést kell bejelenteni). A bejelentés elmulasztása esetén a szavazati jogok semmilyen mértékben nem gyakorolhatók. A magánbefektetők valódi védelmét a szabályozás azon eleme biztosítja, mely valamennyi tulajdonos számára ún. nyilvános vételi ajánlat tételét írja elő egy meghatározott mértékű befolyás megszerzéséhez (főszabályként még a határ átlépése előtt). Ezen kötelezettség jelenleg főszabályként a 33%-os mérték (illetve 25%-os mérték, ha a többi részvényes közül egyik sem rendelkezik 10%-ot meghaladó mértékű befolyással) eléréséhez kötődik. A szabályozás nem a tulajdoni részesedést, hanem a szavazati jogokon keresztül gyakorolható befolyást vizsgálja, amely szigorúbb korlátot jelent (pl. együtt szavazók csoportját e szempontból összehangoltan eljáró személyeknek, kvázi egy személynek tekinti a törvény). Vételi ajánlat esetén az ajánlattevő vételi kötelezettsége valamennyi részvényes valamennyi részvényére vonatkozik, azaz a kisrészvényes nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy akarata ellenére nem tudja értékesíteni részvényeit. Egy ilyen kötelezettség csak akkor ér valamit, ha az ajánlattevő megfelelő árat kénytelen ajánlani a többi részvényes felé. A szabályozás az ajánlatban szereplő ár értékére vonatkozóan előírja, hogy a szabályozott piacra bevezetett részvény esetén nem lehet kevesebb, mint:  az ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző 180 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, vagy; __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 22 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.



az ajánlattevő (valamint kapcsolt személyei) által ezen időszakban történt részvénytranzakciók legmagasabb ára, vagy; az ajánlattevő (valamint kapcsolt személyei) által ezen időszakban érvényesített, vagy a megkötött megállapodásban foglalt vételi, visszavásárlási jog esetén a szerződés lehívási ára és a díj együttes összege; vagy  az ajánlattevő (valamint kapcsolt személyei) által ezen időszakban megkötött megállapodás alapján a szavazati jog összehangolt gyakorlásáért kapott ellenérték, vagy;  az ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző 360 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, vagy;  az egy részvényre jutó saját tőke értéke közül a legmagasabb összeg. A nyilvános vételi ajánlat (valamint a befolyásszerzésre vonatkozó bejelentések) közzététele a törvényi előírások szerint több módon is megvalósulhat:  országos terjesztésű napilapban;  kibocsátó honlapján;  a Tőzsde honlapján (itt a tőzsdei előírások miatt mindenképp megjelenik az információ);  a Felügyelet honlapján. Az ajánlat elfogadásáról szóló döntésnél érdemes az igazgatóság – akit véleményezési kötelezettség terhel a vételi ajánlat kapcsán – támogató, vagy ellenző álláspontját is figyelembe venni, melyet az igazgatóság a vételi ajánlat kézhezvételét követően legkésőbb az elfogadási időszak kezdete előtt köteles közzétenni. A hirdetménynek pontosan rendelkeznie kell az elfogadás módjáról, így amennyiben a részvényes élni kíván a vételi ajánlatban foglalt lehetőséggel, az ott leírtak szerint kell eljárnunk. Ez alapvetően egy, a vételi ajánlathoz mellékelt elfogadó nyilatkozat kitöltését, annak az ajánlatban meghatározott elfogadóhelyre történő eljuttatását jelenti a megadott határidőn belül, a részvényeket pedig az ajánlatban megjelölt számlára kell átutalni. Az elfogadásra a törvényi előírások alapján 30-65 nap áll rendelkezésre, ennek lezárását követően a részvényesek öt munkanapon belül jutnak hozzá a részvények ellenértékéhez, ha pedig ennek lejártát követő harminc napon belül sem történik meg a kifizetés, úgy a részvényes elállhat eladási szándékától. Amennyiben az ajánlattevő nem jut 50%-ot meghaladó szavazati többséghez, visszajuttatva a felajánlott részvényeket elállhat az ajánlattól, de csak akkor, ha ezt korábban, az ajánlati felhívásában is jelezte. Kiszorítási eljárás Ha az ajánlattevő a sikeres nyilvános vételi ajánlat lezárását követő három hónapon belül 90%-ot elérő, vagy azt meghaladó befolyással rendelkezik (és az ajánlatban nyilatkozott arról, hogy vételi jogával élni kíván), akkor ún. kiszorítási eljárásra kerülhet sor. Kiszorítási eljárás valójában azt jelenti, hogy az ajánlattevő - amennyiben egyedüli tulajdonosa kíván lenni a céltársaságnak - vételi jogot gyakorolhat a céltársaságnak a vételi ajánlat során (vagy az azt követő három hónapon belül) tulajdonába nem került részvényeire vonatkozóan. A kiszorítás további fontos feltételei még, hogy az ajánlattevő a fenti időtartamon belül bejelentse a Felügyeletnek, és egyidejűleg közzétegye a vételi jog (kiszorítás) gyakorlására vonatkozó szándékát, valamint igazolja, hogy megfelelő fedezettel rendelkezik a vételi jog tárgyát képező részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték teljesítéséhez. A kiszorítási eljárás során alkalmazott ellenérték a vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre eső saját tőke értéke közül a magasabb. Amennyiben a kisrészvényesek nem adják át határidőre részvényeiket, úgy a társaság érvénytelenné nyilvánítja azokat új részvények kibocsátása mellett, és a kisrészvényesek számára elkülöníti a részvények ellenértékét, melyet azután – kamatok nélkül – át lehet venni a társaságnál. Ilyenkor a BÉT szabályai értelmében a részvények automatikusan kivezetésre kerülnek a tőzsdéről. Ha a vételi ajánlati eljárás lezárásakor az ajánlattevő befolyása eléri a 90%-ot, akkor a befolyás bejelentésének közzétételét követő 90 napon belül a fennmaradó kisrészvényeseknek joguk van ahhoz, hogy részvényeiket eladják a főtulajdonosnak, akinek ilyenkor vételi kötelezettsége áll fenn (az ellenérték ebben az esetben is a vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre eső saját tőke értéke közül a magasabb). Tőzsdei kivezetés - mit tehet a befektető a nála maradt részvénnyel? Amennyiben a kibocsátó kezdeményezi a tőzsdei kivezetést, úgy az, vagy a törvény által előírt nyilvános vételi ajánlat megtételét követően, vagy annak hiányában (illetve bizonyos esetekben annak lezajlása után megkövetelt) ún. tőzsdei ajánlat tételét követően lehetséges. Az ajánlattétel feltételei lényegileg megegyeznek a nyilvános vételi ajánlattételnél előírtakkal.


Amennyiben nyilvánvalóvá válik a tőzsdéről való kivezetés ténye – melyre a kibocsátó vagy a főtulajdonos mindig köteles a befektetők figyelmét felhívni –, úgy célszerű a kisrészvényeseknek megfontolni a birtokukban levő részvények értékesítését akár tőzsdei adásvétel, akár megtett ajánlat elfogadásán keresztül. A tőzsdei kivezetést követően a magánbefektető kezében maradó részvénymennyiség későbbiekben való másodpiaci értékesítése elég nehézzé válik, a megmaradt részvények értékesítésének lehetőségei kapcsán érdemes a kibocsátó felé fordulni. ETF (Exchange Traded Fund) - Tőzsdén Kereskedett Indexkövető Alap Az ETF egy passzívan kezelt, vagyis a referencia index teljesítményét pontosan lekövető, tőzsdén kereskedhető befektetési alap, elsősorban részvényalap. Az ETF-ek a hagyományos, aktívan kezelt részvény-befektetési alapoktól leginkább az alapkezelés filozófiájában különböznek. A hagyományos részvényalapoknál az alapkezelő az összegyűjtött pénzek befektetésekor igyekszik a saját szaktudását és szakértelmét kihasználva úgy felépíteni és menedzselni a portfoliót, hogy a leginkább perspektivikus szektorok, illetve részvények legyenek benne felülsúlyozva. Tehát a teljesítmények mércéjéül szolgáló referencia-indexek (benchmark) súlyozásától szándékosan – a magasabb hozam reményében – eltérnek. Ezzel szemben az ETF-ek kezelői a kiválasztott értékpapírok körét és ezek arányát a követendő piac, régió vagy szektorális index (benchmark) súlyozásához igazítják, és ezt másolják le mindenféle eltérés nélkül. BUX Indexkövető Tőzsdén Kereskedett Alap A BUX Indexkövető Tőzsdén Kereskedett Alap egy olyan elsősorban tőzsdén kereskedett indexkövető alap, amely a BUX kosárnak megfelelő arányban fektet a magyar tőzsde részvényeibe. A BUX ETF Alap létrehozásának célja egy olyan befektetési lehetőség megteremtése volt, amely egyesíti az egyedi részvények vételének gyorsaságát és rugalmasságát a befektetési alapok széleskörű kockázatmegosztásával és alacsony költségeivel. Kiknek nyújt jó befektetési lehetőséget a BUX ETF? A BUX ETF mind a lakossági, mind az intézményi befektetők számára optimális megoldást jelenthet. Elsősorban azoknak a befektetőknek ajánljuk, akik egyetlen gyors tőzsdei tranzakcióval az egész hazai részvénypiacot reprezentáló részvénycsomaghoz szeretnének jutni. A BUX ETF lehetővé teszi, hogy akár egyetlen részvény áráért egy jól diverzifikált, a piac egészét lefedő portfoliót vásároljon meg a befektető. A BUX ETF Alap működése A BUX ETF Alap egy nyílt végű befektetési alap, melynek a hagyományostól eltérő módon történik mind az elsődleges, mind a másodlagos piaci forgalmazása. Az alapjegyek létrehozása elsődleges forgalmazásban nem pénz, hanem a BUX index kosarának megfelelő értékpapírcsomag ellenében történik. Az ETF hatékony működésének éppen ez az alapja, hiszen az alap létrehozásakor az alapkezelőnek nem kell a kosárban szereplő részvények megvásárlásához kapcsolódó tranzakciós költségeket megfizetni. A hatékonyságot szolgálja az is, hogy az elsődleges forgalmazásban csak az úgynevezett forgalmazási egységnek megfelelő értékű értékpapírcsomagot lehet ETF jegyre váltani, illetve a forgalmazási egységnek megfelelő értékben lehet ETFjegyet az alapkezelőnél a BUX összetételének megfelelő értékpapírcsomagra visszaváltani. Az ETF a hagyományos nyílt végű befektetési alapokkal szemben elsősorban tőzsdei termék ezért mind intézményi, mind magánbefektetők számára a másodlagos forgalmazás, vagyis a tőzsdei kereskedés a fontos, ahol megvásárolhatják, illetve eladhatják a BUX ETF jegyeket. A másodlagos forgalmazási egység 1 befektetési jegy, aminek névértéke 1.000 forint. A befektetők tehát a tőzsdén ugyanolyan megbízásokat adhatnak a BUX ETF-re, mint a részvények esetében és a jegyek elszámolása is ugyanúgy történik, mint a részvényeknél A BUX ETF Alap előnyei Költséghatékonyság  Alacsony alapkezelési díj – A passzív, indexkövető stratégia révén az alapkezelési költség alacsonyabb, mint az aktívan kezelt részvényportfoliók esetében, így az Alapot terhelő díjak aránya kedvező.  Alacsony értékpapír bekerülési költségek – Mivel az elsődleges forgalmazása a forgalmazási egységeknek megfelelő értékű részvénycsomagok ellenében történik, az értékpapír tranzakciókat terhelő díjak aránya alacsony. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 24 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.



Alacsony tranzakciós költséghányad – A BUX ETF Alap portfoliójában az indexkövető jellege miatt ritkábbak a részvény adás-vételi tranzakciók, így a tranzakciós költségek lényegesen alacsonyabbak, mint az aktívan kezelt portfoliók esetében. Indexkövető jelleg  Átláthatóság – A részvénycsomag ellenében történő elsődleges forgalmazás érdekében az Alap portfolió-összetétele naponta publikálásra kerül. Mivel a BUX ETF Alap célja a BUX index teljesítményének minél pontosabb megközelítése, így a portfolió összetétele mindenkor a mögöttes index összetételét tükrözi. A befektetők ennek megfelelően pontosan tisztában vannak az Alap mindenkori eszközösszetételével.  Kockázatmegosztás – A BUX ETF Alap a BUX kosár arányában számos részvény között osztja meg befektetéseit.  A piac lefedése – A BUX ETF Alap befektetési jegyének megvásárlásával a befektetők az egész hazai piac felé szereznek kitettséget, mivel a BUX indexben szereplő részvények a teljes piaci kapitalizáció 94%-át és a BÉT kereskedési volumenének 99%-át lefedik. Tőzsdei forgalmazás  Rugalmas vétel és eladás – A tőzsdei forgalmazás révén a BUX ETF Alap befektetési jegyei folyamatosan megvásárolhatóak és eladhatóak tőzsdei árfolyamon.  Likviditás – Az árjegyzői rendszer folyamatos likviditást biztosít, az alacsony spread révén alacsony költségszint mellett.  Folyamatos forgalmazás – A befektetők a tőzsdei nyitva tartás idején folyamatosan tudnak megbízásokat adni, portfoliójukat rugalmasan alakítani.

Azonnali részvény adásvétel A Buda-Cash Zrt. a Budapesti Értéktőzsde tagjaként valamennyi tőzsdén jegyzett értékpapírra vételi és eladási megbízást vesz fel. Üzletkötőink limitáras és piaci áras megbízásokat vesznek fel: limitáras megbízás esetén a megbízó által meghatározott küszöbárnál kedvezőtlenebb feltételekkel nem teljesítjük a megbízást, míg piaci áras megbízás esetén az ártól függetlenül azonnal teljesítésre kerül. Az alacsony forgalmú, nem megfelelően likvid részvények, termékek esetében a piaci áras vételi vagy eladási megbízás komoly kockázatot jelent az ügyfél számára. Ezen kockázat kiszűrése érdekében minden cégünknek adott megbízás, alapértelmezett módon, limitáras megbízásnak minősül, de az ügyfél külön kérésére megbízását piaci áron teljesítjük. A megbízás a modern on-line rendszernek köszönhetően a lehető legrövidebb időn belül bekerül a központi rendszerünkbe, ahonnan azt az azonosítást illetve a fedezetvizsgálatot követően továbbítjuk a tőzsdei kereskedési rendszerbe, az MMTS-be. Részvény és részvényindex futures (tőzsdei) adásvétel A Buda-Cash Zrt. a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett valamennyi szabványosított határidős kontraktusra felvesz megbízást, amelyek ugyancsak a fedezetvizsgálatot követően azonnal bekerülnek a tőzsdei kereskedési rendszerbe. Ügyfeleink részére folyamatos tanácsadással állunk rendelkezésre mind a spekulációs, mind a fedezeti, mind pedig az arbitrázs ügyletek területén. Részvény határidős adásvétel A magyar és nemzetközi tőkepiacon lehetőség van a tőzsdén forgalmazott részvények határidős adásvételére. Ezen ügylettípus lényeges tulajdonsága, hogy jellemzően tőkeáttételt tartalmaz, így biztosítva spekulációs lehetőséget is a befektetőknek. A tőkeáttételből adódóan a határidős részvény és más index ügyletek kiemelt kockázatot rejtenek magukban. A határidős pozíciók napi odafigyelést és negatív esetben napi finanszírozást igényelnek a befektetőktől.


Tőzsdei részvény (-index) opció adásvétel A devizaopciókhoz hasonlóan lehetőség van a magyar és nemzetközi tőzsdéken forgalmazott részvényekre, részvényindexekre opciós ügyleteket kötni. A részvényre, részvényindexekre szóló opció arra biztosít jogot vagy kötelezettséget tulajdonosának, hogy egy adott időpontban, egy adott árfolyamon vegyen vagy adjon el meghatározott összegű részvényt, vagy részvényindexet. Vállalkozási kockázat (a fizetésképtelenség kockázata) A részvényt vásárló befektető nem hitelező, hanem a részvénytársaság tőkeadója és ezzel társtulajdonosa. A részvény megvásárlásával részt vesz a társaság gazdasági fejlődésében: kvázi vállalkozó lesz, megnyílnak az ebből adódó lehetőségek, de a kockázatot is a befektetőnek kell viselnie. A vállalkozási kockázat annak a veszélyét jelenti, hogy a befektetés másképp alakul, mint várták. A befektető abban sem lehet teljesen biztos, hogy a befektetett tőkéjét visszakapja. Extrém esetben, azaz a vállalat fizetésképtelensége esetén, a részvénybefektetés a befektetett összeg teljes elvesztésével is járhat, különösen akkor, ha a részvényesek fizetésképtelenség esetén csak az összes hitelezői igények kielégítése után részesednek a likvidációs árbevételből. Árfolyamkockázat A részvényárfolyamok előre nem láthatóan ingadoznak. Rövid-, közép- és hosszú távú javuló és gyengülő trendek váltják egymást anélkül, hogy fix összefüggés lenne meghatározható az egyes szakaszok időtartamára vonatkozóan. Hosszú távon a vállalat jövedelmi helyzete határozza meg az árfolyammozgásokat, a jövedelmi helyzetet pedig az összgazdaság alakulása és a politikai keretfeltételek befolyásolják. Középtávon a gazdaság-, deviza- és pénzpolitikai hatások dominálnak. Rövidtávon az aktuális, időben behatárolt események – tarifatárgyalások résztvevői közötti nézeteltérések vagy nemzetközi válságok – lehetnek hatással a piacok hangulatára, és ezáltal a részvények árfolyamának alakulására. Két nagy kockázati forrás elkülönítése A részvényt vásárló szempontjából alapvetően az általános piaci kockázatot és a vállalatspecifikus (és ez által részvényspecifikus) kockázatot lehet elkülöníteni. Mindkettő önmagában is és kumuláltan is befolyásolja a részvények árfolyamának alakulását:  Általános piaci kockázat Egy részvény általános piaci kockázata (szisztematikus kockázatnak is nevezzük) a részvénypiac általános tendenciájából következő árfolyamváltozás kockázata, amely semmilyen közvetlen összefüggésben nincs az egyes vállalatok gazdasági helyzetével. A piaci kockázatnak tehát az összes részvény elvileg egyformán ki van téve. Egy vállalat részvényének árfolyama a piac egészének megfelelően csökkenhet, annak ellenére, hogy a vállalat gazdasági helyzete egyáltalán nem változott. Így például a piaci kamatszint változása közvetve hathat a részvénypiacra is. A részvénypiac az emelkedő kamatokra rendszerint csökkenő részvényárfolyamokkal, a csökkenő kamatokra pedig emelkedő árfolyamokkal reagál – többnyire bizonyos időbeli eltolódással ("time lag"). Itt azonban a kötvényekkel ellentétben nincs közvetlen törvényszerűség. Az általános árfolyamcsökkenést kiváltó tényezők rendkívül sokfélék és alig kalkulálhatók, mivel kölcsönösen átfedhetik egymást. Negatív tőzsdei alaptrend esetén az első osztályú részvények is érzékeny árfolyamcsökkenést szenvedhetnek el. A befektetőnek nem szabad azt várnia, hogy az árfolyam kedvezőtlen alakulása törvényszerűen vagy hamarosan ismét megfordul: könnyen előfordulhat, hogy a bessz hónapokon vagy akár éveken keresztül tart. Az általános piaci kockázat úgy sem csökkenthető, hogy az adott piacon belül széles vállalati és ágazati szórásban vásárolunk részvényeket. Minél szélesebb ugyanis a szórás, annál pontosabban fogja a részvényportfólió a piac alakulását lekövetni. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 26 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

 Egyedi kockázat Az egyedi (vállalatspecifikus) kockázat (a részvény nem szisztematikus kockázatának is nevezzük) egy adott részvény közvetve vagy közvetlenül a kibocsátó társasággal összefüggő tényezők miatti árfolyamcsökkenésének kockázatát jelenti. A részvényspecifikus árfolyamváltozást indokolhatja a társaság vállalatgazdasági helyzete, rossz management-döntések vagy a felügyeleti és törvényi kötelezettségek be nem tartása, de következhet azonban külső, általános nemzetgazdasági tényezőkből is. Az egyedi kockázat következtében az egyes részvények árfolyama teljesen egyedi módon, az általános trenddel ellentétesen is alakulhat. Felhívjuk a figyelmet, hogy még az adott részvény hosszú éveken keresztül tartó jó teljesítménye sem jelent garanciát arra, hogy az adott részvénybe történő befektetés a jövőben sikeres lesz. Az árfolyamváltozások mértéke előre nem számszerűsíthető pontosan, és vállalatról vállalatra, ágazatról ágazatra és országról országra különböző lehet. De pont ez a különbözőség termeti meg annak a lehetőségét, hogy a befektető a részvényportfóliója diverzifikálásával csökkentse az egyedi kockázatot.  Penny stocks A tőzsdén jegyzett részvényeket akkor nevezzük „penny stock”-nak, vagy filléres részvénynek, ha árfolyamuk tartósan például az 1 €-s határ alatt mozog. Ezek a részvények nem rendelhetők hozzá egy bizonyos ipari ágazathoz. A filléres részvények volatilitása spekulatív jellegük miatt gyakran rendkívül magas, még egy napon belül is nagyon jelentős árfolyam-ingadozások fordulhatnak elő. A tőzsdén nem kereskedett és például 1 US-$-nál alacsonyabb árfolyamú részvényeket is szokták filléres részvényeknek nevezni. Az ilyen penny stock-okat gyakran csak egy-egy brókercég kínálja megvételre vagy eladásra. Ez vonatkozik például némely egzotikus részvényre vagy résztulajdonosi certificate-ra, amelyeknek nincs a tőzsdéhez hasonló, államilag elismert intézmény által szabályozott és felügyelt piaca (szervezett piaca). Ha a befektető ilyen, tőzsdén nem jegyzett, gyakran illikvid részvényekbe akar befektetni, akkor különösen oda kell figyelnie. Mivel nincs szervezett piac, fennáll annak a veszélye, hogy a megvásárolt értékpapírokat nem, vagy csak rosszabb feltételekkel és adott esetben lényegesen alacsonyabb áron lehet eladni. Egyébként itt alapvetően nincs biztonságos ármegállapítási mechanizmus, azaz nem mindig biztosított az, hogy a befektető szempontjából releváns vételi illetve eladási árfolyam megfelel a tényleges kereslet-kínálati viszonyoknak. Különösen akkor fordulhat elő, hogy jelentős spread alakul ki a vételi és eladási árak között (bid és ask), ha az adott értékpapírokat csak egy cég kínálja vételre és eladásra. A filléres részvényeknél ezen kívül a szűk piac miatt még a piac résztvevői általi árfolyam-manipuláció fokozott kockázata is fennáll.

Osztalékfizetési kockázat A részvény osztaléka alapvetően a részvénytársaság által elért nyereségtől függ. Azokban az években, amikor magas nyereséget mutat ki a társaság, nőhet az osztalék is. Kisebb mértékű nyerség vagy veszteség esetén azonban csökkenhet az osztalék, vagy egyáltalán nem kerül sor osztalékfizetésre. Felhívjuk a figyelmet, hogy ha egy vállalat éveken keresztül megszakítás nélkül fizetett is osztalékot, az még nem jelent garanciát a jövőbeni osztalékfizetésre, és ezért azt nem lehet eleve feltételezni. Fontos kiemelnünk, hogy ha részvényünket nem adjuk el az osztalékfizetés utolsó napján, másnap – optimális piaci helyzetet feltételezve – részvényünk árfolyama az osztalék mértékével megegyezően fog esni. Különösen negatív vagy pozitív piaci helyzetben ez természetesen változhat. A piac szereplőinek pszichológiája A részvénypiac illetve egy konkrét részvény árfolyamának erősödése vagy gyengülése a piac szereplőinek megítélésétől, és ezáltal befektetési magatartásától függ. Az objektív tényezők és racionális megfontolások mellett az értékpapírok megvásárlására vagy eladására vonatkozó döntést irracionális vélemények és a tömegpszichológiai hatás is befolyásolja. A részvényárfolyam ezért a vevők és eladók várakozásait és félelmeit, sejtéseit és hangulatait is tükrözi. A tőzsde ilyen értelemben a várakozások piaca, amelyen a tárgyilagosan indokolható és az inkább emocionális viselkedés közötti határvonal nem húzható meg egyértelműen. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 27 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Példák a részvényárfolyamra ható pszichológiai tényezőkre Az alábbiakban néhány olyan tipikus jelenséget és tényezőt mutatunk be, amelyek gazdaságilag nem indokolható részvényárfolyam-mozgások kiváltói lehetnek.  Tőzsdei / piaci hangulat Emelkedő piaci trend esetén a befektetők bizalma egyre erősödik, egyre több kockázatot vállalnak és hajlanak arra, hogy az eredetileg racionálisan indokolt döntések mellett érzelmi okokból ne tartsanak ki. Az árfolyamok szempontjából releváns, az általános trendnek ellentmondó negatív eseményeket egyszerűen ignorálják, vagy úgy tekintik, hogy azok már figyelembe vannak véve az árfolyamokban. A részvénypiacokon ilyen időszakokban folyamatosan emelkedik az árfolyamszint – hossz (hausse) van. Az ilyen piac a bull-piac vagy bikapiac. Ellenkező előjellel jelentkezik ez az emocionális hozzáállás a részvényárfolyamok tartós csökkenése esetén. A piac szereplői az árfolyamok szempontjából releváns, az általános trendnek ellentmondó pozitív eseményeket nem veszik figyelembe, vagy úgy tekintik, hogy azok már figyelembe vannak véve az árfolyamokban. Bessz (baisse) van (bear-piac vagy medvepiac). A tőzsdei hangulattól függően ugyanazt a körülményt, amelyet kedvező tőzsdei környezetben pozitívnak ítéltek a piac szereplői, más alkalommal negatívnak minősítik. A tőzsdei trend ezekben az esetekben hangulatfüggősége miatt eltávolodik a realitástól.  Véleményformálók Általában minden befektető igyekszik a befektetési döntéseit lehetőleg sok információforrás alapján meghozni, hogy így csökkentse a tőkepiac jövőbeni alakulását illető bizonytalanságot. Ebben az összefüggésben különleges szerepet játszanak például jegybanki vezetők, nemzetközileg elismert nagybefeketetők, az elemzők ajánlásai, sajtóközlemények / közzétételek és a tőzsdei levelek. Ezek a véleményformálók (opinion leader) a befektetők széles köre számára töltenek be orientációs funkciót és meg tudják erősíteni az adott tőzsdei trendet (multiplikátor-hatás). Mindez kiválthat olyan – közgazdaságilag gyakran nem indokolható – árfolyamváltozásokat, amelyek az egyes befektetők általi hibás véleményalkotáshoz vezethetnek.  Trenderősítő spekuláció A jövőbeni fejleményeket illető bizonytalanság miatt minden befektetési döntés tartalmaz spekulatív elemeket. Ha a pszichológiai „megfertőzhetőség” miatt széles befektetői körök hagyják magukat rávenni egy bizonyos irányba történő spekulációra, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a tőzsde alakulása tendenciájában eltávolodik a közgazdasági realitásoktól. Az ilyen túlzó időszakokban már a viszonylag jelentéktelen, az addigi tőzsdei trendet nem igazoló vagy megkérdőjelező gazdasági és politikai események is kiválthatnak hirtelen árfolyam- és trendfordulást.  Piaci technika A számítógépes támogatottságú kereskedés másodpercek alatt drasztikus árfolyammozgásokat válthat ki. Ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy önmagukat felgyorsító folyamatok következnek be – tehát az eladások által kiváltott árfolyamcsökkenések automatikusan további eladási hullámot vonnak maguk után.  A piacok globalizálódása A fontos külföldi tőzsdék árfolyamtrendjei gyakran töltenek be orientációs funkciót a hazai tőzsde számára. E miatt a piacpszichológiai összefonódás miatt a külföldi tőzsdék trendjei – kisebb-nagyobb időbeli eltolódással (time lag) és eltérő mértékben – lecsapódhatnak a hazai tőzsdén. E szempontból talán a legmeghatározóbbak az amerikai részvénypiacok, de a főbb európai és távolkeleti tőzsdék mozgásai is különösen fontosak lehetnek.  A részvénytársaságokat érintő események A piac az egyes részvénytársaságokat érintő események – például tőkeemelések, szerződések, értékpapír-vásárlási és cégátvételi ajánlatok vagy a tőzsdei engedély visszavonása – hivatalos bejelentését vagy már az azokra vonatkozó sejtés elterjedését is különbözőképpen fogadhatja. Kedvező tőzsdei klíma esetén például a tőkeemelés tendenciaszerű árfolyam-emelkedést vált ki, amennyiben a piac azt feltételezi, hogy a részvény-elővételi jog miatti csökkenést gyorsan behozza a részvény, és az osztalék a __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 28 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

szélesebb tőkebázis ellenére konstans marad. Rosszabb tőzsdei klíma esetén ugyanakkor a társaság tőkeigényét a vállalat gyengéjének értelmezheti a piac, és ezért árfolyamesés következhet be. Ugyan így igaz például egy akvizíció megtörténte vagy esetleges elmaradása esetén kialakuló pozitív vagy negatív piaci reakcióra. Ez a reakció nagyban különbözhet az adott piaci helyzettől függően és esetleg az árfolyamba már előre beépülő várakozások miatt Az árfolyamprognózis kockázata A részvénybefektetéseknél tehát a be- és kiszállás időzítése ("timing") a befektetési siker döntő tényezője. Számos elemzési módszer van, mint például a fundamentális elemzés és a chartelemzés, amelyek megpróbálnak piac- és árfolyambefolyásoló, valamint technikai tényezők számbavételével véleményt alkotni és támpontot adni a sikert ígérő befektetési döntéshez. A fundamentális elemzés középpontjában a megfelelő részvények kiválasztása áll, míg a chartelemzés elsősorban a tranzakció időzítését (timing) segíti. Fundamentális elemzés: A fundamentális részvényelemzés a vállalatok értékelésének módszere egyedi, vállalatspecifikus adatok és a gazdasági környezet alapján. A fundamentális elemzés célja az adott részvény "fair " vagy "megfelelő" árának meghatározása. Az eljárás a mérleg és az eredménykimutatás elemzésének klasszikus módszerén, valamint egy sor részvényárfolyam-vonatkozású mutatón – például osztalékhozam vagy árfolyamnyerség hányados – alapul. A fundamentális elemzés eredményeként információhoz jutunk arra vonatkozóan, hogy mely részvények illetve vállalatok alul- illetve túlértékeltek, és ezzel impulzusokat kapunk a részvénypiacon követendő stratégiát illetően. Chartelemzés: A chartelemzés (amit "technikai elemzés”-nek is neveznek) a chartok értelmezésének technikája (chart = múltbéli árfolyamdiagram). Célja árfolyamprognózisok készítése a vétel és eladás megfelelő időpontjának meghatározása érdekében. A chartok többnyire egy részvény vagy részvényindex – esetleg ágazat vagy deviza – árfolyamának és forgalmának meghatározott időszakon belüli alakulását mutatják be grafikonok formájában. A chartelemző abból a hipotézisből indul ki, hogy a részvények árfolyamának alakulása bizonyos mintákat követ, amelyek időről időre hasonló módon ismétlődnek, és ezért – ha már egyszer felismertük őket – alkalmasak az árfolyamok alakulásának prognosztizálására. Sok piaci szereplő vesz figyelembe a befektetési döntései során charttechnikai tényezőket, ami aztán önmagát beteljesítő jóslatként ("self-fulfilling prophecy") hat az árfolyamok alakulására: Ez azt jelenti, hogy minél gyakrabban következett be az adott technikai konstelláció alapján várható árfolyamalakulás, annál több befektető cselekszik annak megfelelően, azért, hogy a várt árfolyamhatást a stratégiáiban megfelelő módon figyelembe tudja venni. A fundamentális elemzés alapvetően a mindenkori aktuális, rendelkezésre álló információkon alapul és azokból készít prognózisokat a jövőre vonatkozóan. Ezek a következtetések utólag nem feltétlenül bizonyulnak helyesnek, ha az elemző az aktuális gazdasági és politikai helyzetet, valamint azok adott vállalatra való hatását rosszul ítélte meg. Egy vállalat fundamentális elemzésen alapuló értéke és az adott piaci árfolyam nem feltétlenül áll összhangban egymással. Számos tényező torzíthatja a kialakult eredményt. A chartelemzésnél figyelembe kell venni, hogy a chartok szubjektíven elemezhetők, és a chartokon alapuló véleményeknek mindig csak egy bizonyos valószínűségi foka van, azaz soha nem tekinthetők bizonyosságnak. Ezért a charttechnikai formációk alapján készített prognózisok utólag hibásnak bizonyulhatnak. A részvénybefektetésekre vonatkozó döntések ezért mindig olyan döntések maradnak, amelyeket a jövőbeni trendeket illető bizonytalanság tudatában kell meghozni. Összességében kijelenthetjük, nincs biztos módszer egy részvény jövőbeni értékének tökéletes meghatározására. A tagsági jogok elvesztésének és változásának kockázata A részvények által megtestesített tagsági jogok a társaságot érintő különböző események révén – akár a részvényesi pozíció elvesztéséig menően – módosíthatók vagy más jogokkal helyettesíthetők. A részvénytársaság székhelyének jogrendjétől függően ez bekövetkezhet például a társaság jogi formájának változása, összeolvadás, felosztás, integrálás vagy vállalati szerződések megkötése miatt. A változás hatályossá válása után bizonyos __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 29 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

tagsági jogok, mint például az osztalékhoz való jog, megszűnhetnek. Az átalakítások következtében előfordulhat, hogy a befektető egy másik társaság tulajdonosa lesz, amely nem feltétlenül biztosít a részvényesi jogokhoz hasonló tagsági jogokat. Gyakran előfordul az is, hogy a fő részvényes a mindenkori jogrend szerint jogosult a kisebbségi részvényesek kiválását kérni ("squeeze out"). Az ilyen kiszorítási eljárás után a befektető már egyáltalán nem részesedik a társaságban. Gyakori, hogy a részvényeseknek az elvesztett társasági jogokért cserébe törvényi előírás alapján végkielégítést kell fizetni. A részvénytársaságoknál ennek többnyire készpénzes végkielégítés formájában kell megtörténnie. A társaság azonban rendszeres kompenzációfizetést (például garantált osztalék formájában) vagy más társaságok részvényeit is felajánlhatja végkielégítésként, amennyiben az adott esetben ez törvényileg megengedett. A végkielégítéshez való jog ugyanakkor további feltételektől, például a részvényes tervezett változtatást illető ellentmondásától, is függ. Nem mindig biztosított az, hogy a kártérítés megfelel az elvesztett tagsági jog értékének. A részvénytársaságok estén kérhető a törvényileg előírt végkielégítés és a cserearányok megfelelőségének jogi úton történő felülvizsgálata. A készpénzes végkielégítés alsó határa általában egy a tőzsdei árfolyamokból számított érték, vagy a részvényre eső tényleges vállalatérték, ha ez magasabb. A fenti események következtében előfordulhat, hogy a befektető ténylegesen vagy gazdasági megfontolások alapján kénytelen egy harmadik személyek által meghatározott időpontban feladni az adott részvénybefektetését. Ettől az időponttól kezdve nem részesedik a társaság gazdasági sikeréből. Néha évekig is eltarthat, míg egy vitatott végkielégítés teljes összege kifizetésre kerül. Ha a befektető nem fogadja el a felajánlott végkielégítést, akkor – a tagsági jogok esetleges tartalmi változása mellett – ajánlatos figyelembe vennie a befektetés megváltozott keretfeltételeit is (tulajdonosi kör, a részvény tőzsdei jegyzése stb.). Az adott változás következtében nem utolsó sorban módosulhat a befektetés adózása is. A tőzsdei kivezetés (delisting) kockázata A részvények tőzsdei jegyzése jelentősen fokozza azok mindenkori szabad kereskedhetőségét (fungibilitás). A részvénytársaságok azonban a mindenkori tőzsdejogi rendelkezések figyelembe vételével kérhetik a részvényeik tőzsdei kivezetését. Ennek ugyan nincs közvetlen hatása a részvényes tagsági jogaira, ha azonban a részvény már nem tőzsdén jegyzett, rendkívül nehéz lehet az eladása. A mindenkori tőzsdejogi előírások vagy a társaság székhelyén irányadó társasági jog a tőzsdei kivezetést gyakran készpénzes végkielégítés fizetéséhez köti. A készpénzes végkielégítéshez való jog megfelelőségével és érvényesíthetőségével kapcsolatban lásd a fentebbi fejezetben írottakat.


STRUKTURÁLT TERMÉKEK A strukturált termék különböző pénzügyi termékek kombinációja. Az egyik jellemző formája a tőkegaranciaszerkezet, ahol a tőke garantált és a szelvény – származékos ügyleten keresztül – egy mögöttes eszközhöz kapcsolódik. Azt a tényt, hogy a mögöttes eszközök választéka rendkívül diverzifikált, a rendelkezésre álló származékos ügyletkategóriák változatossága bizonyítja. Ide tartoznak a kamatlábakon alapuló származékos értékpapírok, a devizatermékek, a részvényekhez kötött származékos ügyletek, a hitelderivatívák, a tőzsdecikkekhez kötődő származékos ügyletek, illetve az inflációhoz kapcsolódó ügyletek. A strukturált termékek és a származékos ügyletek a pénzügyi intézmények és az intézményi befektetők által széles körűen használt eszközök. Ezeket azonban az ipari vállalatok is alkalmazhatják. A minimum összeg fordítottan arányos az időtartammal. Mi több, a szándék nem az, hogy a vállalatok piaci pozíciókkal rendelkezzenek, hanem hogy ezen eszközök segítségével javítsák kockázati profiljukat. Fontos, hogy a strukturált termékek kivétel nélkül mindig kötődjenek a vállalat mögöttes üzleti tevékenységéhez. Ennek hiánya jelentősen növeli a kockázatot.


WARRANTOK Warrant A tőkeáttételnek (leverage) köszönhetően rövid idő alatt magas hozamot lehet elérni, alacsony befektetett tőke mellett. Azonban a tőkeáttétel egy kétélű penge, ha a piac a várakozásokkal ellentétes irányba mozog, méretes veszteségek nagyon rövid idő alatt felhalmozódhatnak és a teljes befektetett összeg elveszéséhez is vezethetnek. A warrantok is számos különböző alaptermék áralakulását követhetik, például a részvényekét, az indexekét, a devizákét vagy az árukét. Warrantok segítségével profitálhatunk emelkedő és eső piaci környezetben egyaránt. Két alapvető típusa a vételi (call) warrant - amelynek értéke az alaptermék árának emelkedésekor növekszik - és az eladási (put) warrant, amelynek értéke az alaptermék árának esésekor növekszik. A warrantok árát elsősorban az alaptermék áralakulása határozza meg. Azonban ezen felül még számos más faktor is befolyásolja azt, mint például az alaptermék hozamának változékonysága (volatilitása), a kamatláb mértéke, illetve a lejáratig hátralévő időtartam. A klasszikus warrantok olyan értékpapírok, melyekkel a mögöttes termékek (részvények, indexek, devizák, nyersanyagok, stb…) mindkét irányú árelmozdulására spekulálhatunk tőkeáttétellel. A konstrukció alapja, hogy sokkal kisebb tőke szükséges ahhoz, hogy valamilyen termék árfolyam elmozdulására lehessen spekulálni, mint egyébként. Ebből következik a warrantok határidős termékekhez való hasonlatossága, mind a kockázatok mind a befektetett tőkéhez képest potenciálisan nagy nyereség tekintetében. A warrantokkal való kereskedés a nemzetközi derivatív értékpapírpiacok forgalmának jelentős hányadát teszi ki. Amennyiben nincs megjelölve egyéb tulajdonsága, akkor klasszikus vagy „plain vanilla” warrantoknak nevezzük és működésük nagyon hasonló az opciókéhoz. Mielőtt a kereskedésbe belevágnánk ajánlott a termék jellemzőinek és működésének megismerése, fontos tényezők a lejáratig hátralévő idő, a lehívási ár, az alaptermék volatilitása, de osztalékfizetések és kamatok is hatással lehetnek a warrantok értékére. Inline -jegyek Az egzotikus befektetési termékek a klasszikus warrantokhoz képest további alternatívákat nyújtanak. Az elmúlt évek során megnyilvánuló megnövekedett magánbefektetői érdeklődésre válaszul a derivatív piacokon számos új termék jelent meg. Míg a warrantok estében kizárólag az árak felfelé vagy lefelé történő elmozdulásával lehet nyereséget elérni, addig az egzotikus termékek lehetőséget nyújtanak a mögöttes termék árfolyamának oldalazására történő fogadásra is. Ilyen termékek például a sávos warranok pl.: Inline-jegyek, melyek árfolyamalakulását az árak bizonyos sávon belül vagy kívül tartózkodása alakítja. Amennyiben a az alaptermék árfolyama előre meghatározott tartományon belül mozog az adott napon, úgy a sávos warrant árfolyama szintén előre meghatározott értékkel emelkedik, amennyiben a folyosóból kilép az ár, úgy a a warrant értéke is csökken. A warrant ellenértéke lejáratkor kerül jóváírásra a befektető számláján. Turbó vagy knock-out termékek: Csakúgy mint a warrantok, a turbó certifikátok is tőkeáttételes termékek. Ennek köszönhetően az 1%-os változás az alaptermék árában többszörösen érvényesül a certifikátoknál. Ezeknél a termékeknél emelkedő és eső árfolyamokon is lehetséges profitot elérni. A turbó certifikátok számos speciális tulajdonsággal rendelkeznek a warrantokhoz képest:  A turbók lejárat előtt is kifuthatnak (kiütődhetnek), amennyiben az alaptermék ára előre meghatározott érték alá esik (vételi knock-out termék esetében) vagy a meghatározott érték fölé emelkedik (eladási knock-out certifikátoknál). Ez utóbbi esetben a certifikát értéke nullázódik, vagyis a befektető a teljes befektetett összeget elveszíti.  A visszaszámított volatilitás változása egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben befolyásolja a turbó certifikát árfolyamát, ezért a termék árazása a befektetők számára jobban érthető és átláthatóbb, mint a warrantoké.  Egyáltalán nincs, vagy csak kicsi időértékük van, továbbá magasabb tőkeáttétellel forognak, mint a hasonlóan strukturált warrantok. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 32 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.



Mivel lehetséges, hogy a termék „kiütődik” lejárat előtt és mivel magasabb a tőkeáttétel, a turbó certifikátok kockázatosabbak, mint a hasonló tulajdonságokkal rendelkező warrantok

Összefoglaló névvel knock-out vagy kiütéses termékeknek nevezik a tőkeátételes értékpapírokat, turbó warrantokat, mini-jegyeket, stb. Knock-out termékek mögött állhatnak részvények, indexek, árutőzsdei vagy egyéb termékek, és az alaptermék árfolyamának akár felfelé, akár lefelé történő elmozdulására is spekulálhatunk velük. Az emelkedésre játszó papírokat „call” , „bull” vagy „long „ jelzővel illetik, az esésből profitálókat pedig „put”, „bear” vagy „short” jelzővel. Az kiütéses termékekkel történő kereskedés előnye, hogy tőkeáttételes pozíciót vehetünk fel, így kisebb tőkével is profitálhatunk a piacok mozgásából, mint ha magában a mögöttes termékben vennénk fel pozíciót. További előnyük a klasszikus warrantokkal szemben, hogy a tőkeáttétel mértéke az esetek döntő részében állandó, vagyis a knock-out termékek árfolyama a mögöttes termék árváltozásának kvázi-lineáris függvénye. Általában egy egyszerű matematikai művelettel könnyen kiszámolható a termék árfolyama, amennyiben ismerjük a knock out (kiütés) szintet és az alaptermék árfolyamát. Mindemellett meg kell említeni, hogy nem kizárólag előnyökről beszélhetünk a knock-out termékek esetében. Amennyiben a mögöttes termék (alaptermék) jegyzési ára a kibocsátási feltételekben meghatározott árfolyamsáv szélét eléri vagy meghaladja, úgy nyomban jelentősen csökken az értékük. A gyakorlatban ez a termék megszűnését jelenti maradványértéken vagy éppen 0 értékkel. Általában véve a következő tényezőket érdemes mérlegelni kiütéses termékekkel való kereskedés előtt: - Rövidtávú, spekulatív pozíciók felvételére alkalmasak és bizonyos feltételek teljesülése esetén a teljes befektetett összeget elveszthetjük - A termék kialakításának és működésének ismerete - A kockázat csökkenthető, ha nem veszünk a kiütési ár közelében jegyzett termékekre kiírt papírokat - Használjunk stop-loss megbízásokat - Aktívan figyeljük a piaci fejleményeket - Magasabb tőkeáttétel nagyobb kockázattal egyenértékű


CERTIFIKÁTOK A cetifikátokon keresztül a külföldi részvényindexektől az egzotikus árutermékek és devizákig szinte bármilyen befektetési eszköz elérhetővé válik egyszerűen és olcsón. Ez az értékpapírtípus Magyarországon újdonságnak számít, jelentése ’igazolás’ arról, hogy a certifikát tulajdonosa jogosult a kibocsátó bank által létrehozott értékpapír által megtestesített követelésekre. A certifikátok legizgalmasabb tulajdonsága éppen a sokszínűségükben rejlik. Mind az értékpapírok által lefedett piacok és termékek, mind pedig az egyes certifikátfajták által megtestesített stratégiák eddig ismeretlen változatosságot kínálnak a hazai befektetőknek, melyet a tőzsdei árjegyzéssel átlátható és likvid környezetben érhetnek el. A certifikátok mögött álló alaptermékek - amelyek árfolyammozgását valamilyen módon követik az instrumentumok -, leggyakrabban részvényindexek, nyersanyagárak, devizák árfolyamai, vagy valamely ország kamatszintje. A certifikátokkal a befektető szinte bármilyen elképzelését egyetlen egyszerű tranzakcióval végre tudja hajtani. Például ha valaki azt gondolja, hogy a következő egy év során az arany ára emelkedni fog - azonban nem szeretné kockára tenni a teljes befektetett tőkéjét -, akkor keres egy olyan certifikátot, amelynek értéke az arany árának emelkedésével nő, és amely emellé még tőkegaranciát is biztosít. Ezt az arany certifikátot egy egyszerű megbízással megvásárolhatja a tőzsdén, és később ugyanilyen egyszerűen bármikor el is adhatja. A certifikátok nagy népszerűségüket többek között az alábbi kedvező tulajdonságaiknak köszönhetik:  Átláthatóság – a tőzsdei kereskedés biztosítja, hogy áralakulásuk folyamatosan nyomon követhető legyen.  Költséghatékonyság – megvásárlásuk egyszerű és gyors tőzsdei megbízással történik.  Kis tőkével is elérhető értékpapírok - megvásárlásuk nem igényel jelentős tőkét, miközben a befektetéssel akár egy jól diverzifikált portfolió is mozgatható.  Folyamatos kereskedési lehetőség – a tőzsdei kereskedésben folyamatos árjegyzés biztosítja a megfelelő likviditást, így a befektető bármely pillanatban, akár napon belül is kereskedhet az új instrumentumokkal.  Új stratégiák válnak elérhetővé – egyes certifikátok mögött olyan összetett befektetési stratégiák állnak, amelyek eddig csak professzionális befektetők tudtak használni.  Széles befektetési lehetőségek – a certifikátok mögöttes termékei a globális pénzügyi piacok szinte teljes spektrumát lefedik, így ezeken keresztül a befektető az egzotikus árupiacoktól a konzervatívabb részvényindex termékekig bármilyen befektetést elérhet.  A piaci trendek változásának gyors és rugalmas követését teszik lehetővé – az átlátható és likvid piac révén folyamatos kereskedésükkel a mögöttes piacoknak rövid távú mozgásait is kihasználhatja a befektető. A certifikátok változatosságának csak a piaci kereslet és banki termékfejlesztők képzelete szabhat határt. Ez az óriási változatosság azonban akár ijesztő is lehet azoknak, akik először találkoznak ezzel a terméktípussal. A legtöbb certifikát valamilyen származtatott terméket, általában opciót is tartalmaz, ezzel biztosítva a termék tájékoztatójában leírt tulajdonságokat. Ezeket az opciókat korábban csak nagy intézményi befektetők, illetve bankok érhették el. Azzal azonban, hogy a certifikátokban ezek az opciók megtalálhatók, már a magánbefektetői réteg számára is új befektetési stratégiák nyílnak meg . A különböző certifikátok vásárlásával lehetőség van profit elérésére emelkedő, eső és oldalazó piaci szituációban egyaránt. Certifikátok típusai Az alábbiakban bemutatjuk a legalapvetőbb és leginkább elterjedt típusokat, azonban a termékek kibocsátói tájékoztatójának tanulmányozása még az egyszerűbb struktúrák esetében is ajánlott. A certifikátokat alapvetően két nagy típusban lehet sorolni a befektetéshez szükséges tőke nagysága és a termék kockázatossága alapján. Az első típus az úgynevezett „befektetési certifikát” (investment certificate), melyre az jellemző, hogy nem tartalmaz tőkeáttételt hanem sok esetben tőkegaranciát biztosít a vásárlója számára. Ebbe a kategóriába tartoznak többek között az index-, bónusz-, diszkont- és tőkegarantált certifikátok. A másik nagy kategória a tőkeáttételes termékek köre (leverage products), ahol a kívánt befektetési stratégia alacsonyabb tőkebefektetéssel érhető el, mint az alaptermékbe történő közvetlen befektetéssel. Ezáltal tőkeáttétel érhető el, ami növeli mind a befektetésen elérhető nyereséget, mind a befektetés kockázatát. Tőkeáttételes termékek közé soroljuk a klasszikus warrantokat, a turbó vagy knock-out certifikátokat és az egyéb egzotikus certifikátokat __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 34 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Tőkeáttételt nem tartalmazó, befektetési certifikátok: Index certifikát Egyszerűségüknek köszönhetően a legnépszerűbb termékek közé tartoznak. Ezek a termékek általában a legfontosabb részvénypiaci vagy árupiaci indexek mozgását követik 1:1 arányban. Egyszerű és költséghatékony megoldást kínálnak azoknak, akik egy szélesebb piacon, például egy ország teljes részvénypiacán kívánnak befektetni. A legtöbb index több ezer pontos értéken mozog. Annak érdekében, hogy lehetséges legyen egy darab index certifikát megvásárlására ennél kisebb értéken is, általában átváltási arányt alkalmaznak, ami leggyakrabban 0,1 vagy 0,01. Ez azt jelenti, hogyha egy certifikát ára pénzben kifejezve az index értékének egytizede vagy századrésze lesz, a befektetők kisebb összeggel is be tudnak szállni az adott piacra. Amennyiben a befektetők külföldi indexet követő certifikátot vásárolnak, figyelembe kell venni, hogy azok az indexek külföldi devizában kerülnek kiszámításra, így devizaárfolyam-kockázatot is vállal a termék vásárlója. Az index certifikátokhoz kapcsolódó kockázatok:  A bennük rejlő kockázat közel azonos az indexet alkotó összetevőkbe történő közvetlen befektetéssel.  Korlátozott lejárat, amely azt jelenti, hogy a legtöbb esetben korlátozott a lejáratig hátralevő idő és ezalatt az idő alatt az index veszíthet értékéből. A legrosszabb esetben az index értéke 0-ra csökken, ekkor a befektető a teljes befektetését elveszítheti.  Nincs osztalék- és kamatjövedelem.  Deviza-árfolyamkockázat, azaz amennyiben a követett index külföldi devizában kerül kiszámításra, akkor a befektetés devizaárfolyam-kockázatot is magában hordoz. Bónusz certifikát Általában 2-4 éves futamidővel bocsátják ki, és a papír garantálja, hogy lejáratkor előre meghatározott minimális mértékű kifizetést (bónuszt) biztosít, amennyiben a certifikát futamideje alatt az alaptermék ára nem süllyed egy alsó küszöbérték (barrier) alá. A diszkont certifikáttal ellentétben ennél a típusnál a maximális nyereség nincs limitálva, azaz ha az alaptermék árfolyama a bónusz szintjét meghaladja, a termék tulajdonosa is részesül a további áremelkedésből. Amennyiben futamideje alatt akár egyszer is az alsó (biztonsági) küszöbérték alá csökkent az alaptermék árfolyama, úgy megszűnik a bónusz certifikát védelmi mechanizmusa, és onnantól kezdve ugyanúgy viselkedik mint egy index certifikát, tehát az alaptermék árfolyam alakulását 1:1 arányban képezi le. A klasszikus bónusz certifikát tehát korlátlan áremelkedést biztosít és egy biztonsági puffert a mérsékelt árfolyamcsökkenéssel szemben. Cserébe azonban, mint a legtöbb certifikátnál, itt is lemond a befektető az alaptermékek által fizetett osztalékról, amiből a kibocsátó finanszírozza a bónusz certifikát által kínált biztonsági mechanizmust. Ez a magyarázata annak, hogy olyan alaptermékek esetében, ahol magas a fizetett osztalék a kibocsátó kedvező feltételekkel tud bónusz certifikátot kibocsátani, míg sok alaptermékre - melyek nem fizetnek osztalékot - egyáltalán nem bocsátanak ki bónusz certifikátot. A bónusz certifikátokhoz kapcsolódó kockázatok:  A kockázat a konstrukció elemeinek függvényében (bónusz szint, biztonsági küszöb értéke, lejáratig hátralevő futamidő, stb.) kisebb kockázatot jelent, mint az alaptermékbe történő közvetlen befektetés.  Alsó (biztonsági) küszöbérték: amikor az alaptermék árfolyama a küszöbérték alá esik, a certifikát kifizetési tulajdonságai hirtelen nagyon megváltoznak. Ennek valószínűsége annál nagyobb, minél közelebb van a küszöbértékhez az alaptermék árfolyama, így a certifikát ára már azelőtt is sokat eshet, hogy az alaptermék ára ténylegesen a küszöb alá csökkent volna.  Számos árfolyamot befolyásoló tényező: a certifikát futamideje alatt az értékpapír árfolyama esetenként másképp alakulhat, mint azt a befektető várhatta. Mindez köszönhető annak, hogy a certifikát áralakulását az alaptermék árán kívül még számos tényező befolyásolhatja, például az alaptermék visszaszámított volatilitása, a kamatlábban bekövetkező változások, az alaptermék által fizetett várható osztalék mértékének változása, illetve a lejáratig hátralévő idő változása.  Nincs osztalék- és kamatjövedelem. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 35 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.



Deviza-árfolyamkockázat: amennyiben az alaptermék árfolyama külföldi meghatározásra, úgy a certifikát deviza-árfolyamkockázatot is magában hordoz.

devizában

kerül

Diszkont certifikát Az alaptermék megvásárlását teszik lehetővé diszkontáron, azaz az aktuális piaci árfolyamánál alacsonyabb áron. Ez a diszkont az árcsökkenések elleni pufferként funkcionál. Hosszabb ideig oldalazó piacon, illetve kis mértékű áresés mellett is nyereséget lehet elérni. Az elérhető maximális nyereség azonban limitált egy felső plafonértéken. Az alaptermék árfolyama hiába emelkedik az előre rögzített plafon fölé, a certifikát tulajdonosa a további nyereségből már nem részesül. Általában minél alacsonyabb a felső plafonérték, annál nagyobb a veszteség elleni puffer értéke, azaz nagyobb diszkonton lehet megvásárolni az értékpapírt. A diszkont certifikátokhoz kapcsolódó kockázatok:  A befektetés kockázata általánosságban kisebb, mint az alaptermékbe történő közvetlen befektetés kockázata, köszönhetően a diszkont által biztosított veszteség-puffernek.


HATÁRIDŐS TERMÉKEK A határidős piaci ügyleten keresztül kiugróan magas hozamú, de ezzel együtt magasabb kockázatú pozíciót éppúgy létre lehet hozni, mint a befektető portfoliójának kockázatát csökkenteni. A határidős piac a tőkeáttételen keresztül lehetőséget teremt arra, hogy kis tőkebefektetéssel nagy értékű pozíciókat mozgasson a befektető. A határidős ügyleteken keresztül az alaptermék tetszőleges irányú ármozgása kihasználható, így egyszerű eszközül szolgál az árcsökkenésben rejlő profit lehetőségek kihasználására is. A BÉT folyamatosan bővülő határidős termékpalettáján jelenleg az alábbi termékkörök érhetőek el:  részvényindex alapú határidős termékek,  egyedi részvény alapú határidős termékek,  deviza alapú határidős termékek,  kamat alapú határidős termékek. A külföldi határidős tőzsdéken az alábbi termékkörök elérése lehetséges:  részvényindex alapú határidős termékek  deviza alapú határidős termékek  kamat alapú határidős termékek  kötvény alapú határidős termékek  áru alapú határidős termékek  részvényindex alapú határidős opciós termékek  deviza alapú határidős opciós termékek  kamat alapú határidős opciós termékek  kötvény alapú határidős opciós termékek  áru alapú határidős opciós termékek A tőzsdei határidős termékek szabványosítottak. A piac likviditásának biztosítása érdekében, a piaci szereplők igényeinek szem előtt tartásával a határidős tőzsdék meghatározzák az egyes alaptermékekre köthető határidős ügyletek paramétereit. Ezek közül a leglényegesebbek a határidős ügyletek lejáratai, a kötésegység (a kontraktusméret) és a teljesítés módja Miért érdemes a határidős piacon üzletelni? Sok befektető szembesül azzal, hogy olyan befektetési stratégiát szeretne folytatni, ami a hagyományos tőzsdei kereskedésben nem, vagy csak nagyon nehezen megvalósítható. Ennek legegyszerűbb esete, ha a részvényárak csökkenésére szeretne spekulálni, mert úgy érzi, hogy közeleg egy komolyabb korrekció a piacon; esetleg látva az arany árának látványos alakulását, ő is szeretne ebből részesedni; vagy szeretne egyetlen tranzakcióval magára a BUX indexre spekulálni; vagy egyszerűen csak szeretne kevés pénzzel, gyorsan, nagy nyereséget elérni. Mindezek a stratégiák nagyon könnyen megvalósíthatóak a határidős piacon. A határidős piacokról általában A tőkepiacok talán legizgalmasabb és legnagyobb hozamokkal kecsegtető területe az ún. származékos termékek (határidős és opciós ügyletek) piaca. A származékos (derivatív) kifejezés lényege, hogy az ilyen termék valamely másik termékből (alaptermék, mögöttes termék) származtatható. Mindig van egy alaptermék (még akkor is, ha csak virtuálisan létezik, mint például egy tőzsdeindex), melynek ármozgását a belőle származtatott derivatív termék is követi. A derivatív termékek egyik fő csoportjának számítanak a határidős (futures) termékek, a másik csoport pedig az opcióké. A határidős ügyletek lényege, hogy az üzlet megkötése és teljesítése időben elválik egymástól. Ha például egy gazda májusban eladja rögzített áron a nyár végén betakarítandó, majd leszállítandó gabonáját, az határidős ügyletnek minősül. A határidős ügylet alapterméke pedig ebben az esetben a leszállítandó gabona. Nem meglepő, hogy már az ókorban is kötöttek határidős ügyleteket, igaz, akkor még nem koncentrált piacokon (tőzsdéken), hanem egyedi szerződések keretében. A határidős piacok szerepének növekedése az 1970-es években kezdődött. A devizaárfolyamok változékonyságának növekedése, a kockázatcsökkentés iránt gyorsan __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 37 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

növekvő igény, valamint a technológiai fejlődés együttesen tette lehetővé a határidős tőzsdék robbanásszerű fejlődését. A határidős piacok szereplői A kockázatokat csökkenteni szándékozó üzletkötők – fedezeti üzletkötők A határidős piacokat döntően a kockázatkezelés igénye hívta életre, nem véletlen, hogy kezdetben a legnagyobb súlyú piaci szereplők azok voltak, akik valamilyen nem várt piaci ármozgás ellen kívánták magukat bebiztosítani. Ezeket az ügyletkötőket hívják fedezeti üzletkötőknek, vagy idegen szóval hedge-előknek. Egy termelőüzem teljes profitját elviheti például az, ha az alapanyagok beszerzési ára hirtelen megemelkedik, vagy a késztermékeké csökken. Ezért a körültekintő termelő megpróbálja hónapokkal, vagy akár évekkel előre lefixálni beszerzési és értékesítési árait. A kedvezőtlen devizaárfolyam-változások is megkeseríthetik egy döntően import, vagy exportorientált vállalkozás életét, ők ezért olyan üzleteket kötnek, melyekkel le tudják fixálni az árfolyamot. A hazai alapanyagból exportra termelő vállalkozás számára például rendkívül előnytelen, ha a hazai pénz erősödik, hiszen egységnyi eladott árujáért egységnyi devizát kap, de ezért egyre kevesebb hazai pénz üti a markát. Ezért ő határidőre eladja a külföldi pénzt a hazai ellenében. Ezzel bebiztosítja üzletmenetét: ha a hazai pénz erősödik, a határidős pozíción elért nyeresége kompenzálja az erős hazai pénz által számára okozott veszteséget. Ellenkező esetben ugyan jobban járt volna, ha semmit sem tesz, hiszen több hazai pénzhez jut egységnyi kapott devizából, veszteségessé válik viszont fedezeti ügylete. De legalább jól alszik, bármi történjék is a devizapiacon, őt már nem érheti kellemetlen meglepetés. Igaz, kellemes se. Spekulánsok A fedezeti ügyleteket kötők önmagukban nem biztosítanának akkora forgalmat, ami elegendő lenne a piacok hatékony működéséhez. Az is gyakorta előfordul, hogy minden hedgelő azonos irányú pozíciót kíván nyitni. A spekulánsok jelenléte biztosítja azt, hogy a másik oldalon is legyen valaki, vagyis az eladókkal szemben mindig legyen vételi oldal, illetve fordítva. A spekuláns nem termel semmit, így célja nem is lehet az, hogy nyugodtan termeljen és nyugodtan aludjon. Ő vállalja, hogy soha nem alszik nyugodtan és kockáztat. Van elképzelése arról, hogy az árak milyen irányba mozdulnak el, s ezt hajlandó is „megjátszani”, pénzt feltenni rá. Ha elképzelése bejön, nyer, ha nem, veszít. Arbitrazsőrök Ugyanazon termék eltérő piacokon kialakult árfolyamainak különbségét kutatják, s ha ilyenre bukkannak, gyorsan lépnek: vesznek az olcsóbb helyen és eladnak a drágábbon. Lényegében kockázatvállalás nélkül tesznek szert profitra, s tevékenységükkel megszüntetik a piaci anomáliákat. A határidős termékek legfontosabb előnyei és kockázatai Az, hogy az üzletkötés és a teljesítés közötti időszakra a befektető csak az üzlet összértékének egy szerény hányadát köteles befizetni, egyben számít a határidős üzletelés legnagyobb előnyének és legnagyobb kockázatának is. A fedezeti célból pozíciót vállaló vállalkozás számára nagy előny, hogy az ügylet összértékének csekély hányadát kell csak arra áldoznia, hogy finanszírozza a kockázatcsökkentés céljával létrehozott pozíciót. A spekulánsok számára is nagy előny, hogy a határidős piacon a rendelkezésre álló összeg többszörösét tudják megforgatni. Egy rosszul sikerült döntés veszélye viszont, hogy a határidős piacon a nagy tőkeáttét miatt néhány százalékos váratlan és rossz irányú árelmozdulás is oda vezethet, hogy a spekuláns összes pénzét elbukja. Sőt, a befektetett pénzének többszöröse is elveszhet. A határidős piacok nagy előnye az is, hogy szinte bármilyen mesterséges (fizikai valójában nem létező, nem leszállítható) termék származtatható és kereskedhető. Például a tőzsdeindexekből képzett határidős termékekkel komplett részvényportfóliók emelkedésére, illetve esésére játszani. Ráadásul, nagyságrendekkel kisebb költséggel, mintha külön-külön kellene a papírokat megvásárolni, esetleg rövidre (short) eladni. Míg az azonnali piacokon alapesetben először meg kell venni a terméket, majd a cél annak magasabb árfolyamon történő eladása (a rövidre eladás, vagyis kölcsönvett papír értékesítése azzal a céllal, hogy majd olcsóbban visszavegyük, Magyarországon például igen nehézkes a részvénypiacon), a határidős piacon ugyanúgy lehet emelkedésre, mint eladásra játszani. Egy határidős pozíció nyitása egyaránt létrejöhet vétellel és eladással, a pozíció zárására pedig vagy egy ellenirányú ügylet kötésével kerülhet sor. A határidős ügylet sajátosságai A határidős ügylet és az azonnali ügylet közti legnagyobb különbség a teljesítés időpontja. Míg utóbbinál a pénzértékpapír csere azonnal (a tőzsdei elszámolási ciklusnak megfelelően) megtörténik az üzletkötést követően, __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 38 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

addig a határidős ügyletnél egy későbbi, de előre meghatározott időpontban. Ez az előre meghatározott időpont a határidős ügylet lejárati napja. Emellett lényeges eltérés mutatkozik a tranzakció árában is, mert a határidős ügyletben megállapodott ár eltér az alaptermék azonnali piac árától, noha a kettő között nagyon szoros kapcsolat van (erről később bővebben). A határidős ügylet sajátossága a teljesítés módja. Az azonnali értékpapír tranzakcióknál egyértelmű, hogy az adásvétel a pénz-értékpapír cseréjével teljesül. Ezt hívják fizikai szállításnak, még akkor is, ha maga az értékpapír fizikai formában nem is létezik, csak dematerializált formában. A határidős ügyleteknél azonban lehetőség van más megoldásra is az előbbi, hagyományos teljesítési mód mellett. Itt ugyanis lehetséges, hogy lejáratkor, amikor eljön a teljesítés időpontja, nem kell a vevőnek ténylegesen megvásárolni az alapterméket, illetve az eladónak leszállítania az alapterméket, hanem csak pénzügyileg számolnak el. Eszerint elszámolják egymás között a határidős szerződésben szereplő ár és a lejáratkori azonnali ár közti különbséget. Ha a határidős ár magasabb, mint az azonnali ár, akkor a különbözetet a vevő fizeti az eladónak, ellenkező esetben pedig fordítva. Kiszállás a határidős pozícióból Különleges a határidős ügylet abból a szempontból is, hogyan tud a befektető kiszállni a pozíciójából. Egy részvény határidős megvásárlása nem jelenti feltétlenül azt, hogy lejáratig már nem tehetünk semmit, abból nem szállhatunk ki. Lehetőség van ugyanis a pozíció lejárat előtti zárására, ha ún. ellentétes irányú ügyletet kötünk ugyanarra a lejáratra, azaz vételi pozíciót le lehet zárni egy határidős eladással, míg eladási pozíciót egy határidős vétellel. Ilyen esetben a pozíció zárásakor pénzügyi elszámolással határozzák meg a befektető addig elért eredményét. A tőkeáttétel A határidős piacokkal kapcsolatos leglényegesebb kifejezés egyértelműen a tőkeáttétel. Ez az, ami a leginkább megkülönbözteti az azonnali piacoktól, s ez az, ami oly sok befektetőt csábít e rendkívül gyorsan fejlődő szegmensbe. A tőkeáttétel lényege az, hogy a befektetőknek nem szükséges az ügylet összértékének megfelelő pénzösszeget elhelyezniük a számlájukon, hanem elég annak egy meghatározott mértékű kis részét. Mindez azt jelenti, hogy egységnyi összeg letétbe helyezésével annak többszörösével lehet üzletelni, azaz részesedhetünk egy, a rendelkezésre álló tőkéknél akár többször nagyobb értékű befektetés hozamából. A tőzsdei, szabványosított határidős termékek főbb paraméterei A határidős tőzsdék azért válhattak sikeressé, mert ezekre koncentrálódott a kereslet és a kínálat. A piaci szereplők számára létfontosságú (a bármikori pozíciózárás lehetőségét kínáló) likviditáshoz azonban az is kellett, hogy szabványosítsák a kereskedhető termékek paramétereit. A szabványosítás azt jelenti, hogy a különböző paraméterekkel rendelkező vételi és eladási szándékokat (és itt nem az árról van szó) azonos nevezőre kell hozni. A legfontosabb három paraméter a határidős ügyletnél (az áron kívül) az alaptermék, a kötés mennyisége és a lejárat időpontja. E három paraméter egységesítésével jön létre a tőzsdei határidős termék, a kontraktus. Mindez azt jelenti, hogy a tőzsdei határidős piacon csak néhány kitüntetett időpontra (például minden hónap 3. péntekje), meghatározott mennyiségekre (például 10.000 darab és ennek egész számú többszöröse) lehet üzletet kötni. A szabványosított tőzsdei termékek jellemzői közül az alábbiak a legfontosabbak:  Alaptermék/kontraktus elnevezése: a származtatott termék általában a mögöttes termék nevét viseli.  Kontraktus mérete: megmutatja, hogy a legkisebb kereskedhető mennyiség mekkora, illetve a mögöttes termék mennyisége mekkora egy kontraktusban (pl. egy kontraktus Brent olaj 1000 hordó olajra vonatkozik).  Árlépésköz: a minimális különbség az ajánlatok, illetve kötések árszintje között. Például: 0,5 indexpont a BUX-nál.  Árlépésköz értéke: a minimális árelmozdulás forintosított értéke: az ár lehető legkisebb elmozdulása ekkora nyereséget hoz/veszteséget okoz egy kontraktusnyi pozícióra vetítve.  Árfolyam: a mögöttes termék 1 egységének árfolyama (pl. határidős arany kontraktus esetében 1 uncia USD-ben kifejezett ára)  Árfolyam jegyzés: az árfolyam jegyzése történhet magyar Forintban, egyéb devizában, vagy devizák váltópénzében (pl. határidős réz árfolyam jegyzése USA centben történik)  Lejárati hónapok: a határidős piacon egy adott termék több lejáratára (termin) is lehet üzletelni, az idő haladtával folyamatosan futnak ki a lejáratok, s nyílnak meg újak. A tőzsde a befektetői igények alapján határozza meg, hogy évi kettő, négy, esetleg több lejáratot tesz elérhetővé. A lejáratoknak külön jelzése __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 39 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.





 

van, míg a BÉT-en kereskedett kontraktusoknál a lejárati hónap három betűs rövidítése szerepel, a külföldi tőzsdéknél minden lejárati hónapnak külön betű a kódja (pl. december Z, június M, stb.) Megnyitási/bezárási nap (kifutás napja): az adott termék első és utolsó kereskedés napja. Például a BUX index 2007. decemberi lejáratával először 2005. decemberének harmadik péntekén lehetett kereskedni, utoljára pedig 2007. decemberének harmadik péntekén lehet majd. A bezárási napon a mögöttes termék azonnali ára alapján határozzák meg a határidős termék lejáratkori elszámolóárát. Lejárati nap: az a nap, amikor a határidős kontraktusban született ügylet ténylegesen teljesül. Készpénzes elszámolású terméknél ez általában egybeesik a bezárási nappal, vagy egy nappal követi azt. Fizikai szállításnál az alaptermékre vonatkozó elszámolási ciklus szerinti nap. Például a részvények elszámolási ciklusa 3 napos a BÉT-en, azaz az egyedi részvény alapú határidős termékek lejárati napja a bezárási napot követő harmadik nap. Lejáratkori elszámolóár számításának módja: a tőzsde pontosan szabályozza, hogy az adott lejárat kifutásakor hogyan állapítják meg azt az elszámolóárat, amin a még le nem zárt pozíciók eredményét kiszámolják. Teljesítési mód: azt mutatja meg, hogy a lejáratig megtartott pozíciók esetében milyen módon történik a teljesítés. Ez vagy fizikai szállítás, vagy készpénzes elszámolás lehet. A határidős részvényeknél például fizikai szállításra kerül sor. A kifuttatott pozíció vételi oldalán álló ügyfél köteles befizetni a korábban megkötött ügylet teljes ellenértékét, az eladó pedig leszállítani a meghatározott mennyiségű árut, esetünkben részvényt. Készpénzes elszámolás esetén a lejáratkori elszámolóáron számolják el a még le nem zárt pozíciókat, a nyereségeket jóváírják az ügyfelek számláin, a veszteségekkel pedig megterhelik azokat.

A határidős ár A határidős kereskedésben is talán a legfontosabb kérdés, hogy milyen áron születnek az üzletek, illetve a határidős piacon lévő árak hogyan viszonyulnak az azonnali piaci árakhoz. Amennyiben valaki figyelemmel kíséri bármely részvény azonnali piaci áralakulását és határidős piaci áralakulását, akkor láthatja, hogy a két ár mindig eltér egymástól, de a két ár mozgásának iránya nagyon hasonló. A szoros kapcsolat törvényszerű, mert elméletben a határidős árat az azonnali árból lehet egy egyértelmű algoritmussal származtatni. A határidős árat alapvetően az alaptermék azonnali ára, a lejáratig hátralévő idő és az aktuális kamatszint hármasa határozza meg. Minél messzebb vagyunk a lejárattól, annál nagyobb az eltérés a határidős és az azonnali ár között, és a lejárathoz közeledve a különbség egyre kisebb. A lejárat időpontjában pedig elméletben a határidős ár az azonnali ár megegyezik. Természetesen a határidős ár és az azonnali ár között nem lineáris a kapcsolat, ezért nem egyenes, hanem egy hektikusan ingadozó, de alapvetően csökkenő vonal látható az előbbi ábrán. Az ingadozást egyrészt a kamatszint változékonysága, másrészt a kereslet és kínálat erősödése, gyengülése okozza. Egy instrumentum elméleti határidős ára a mögöttes termék azonnali áránál a lejáratig elérhető kockázatmentes hozam összegével nagyobb (kockázatmentes kamatnak tekinthető az állampapírok hozama). Mindez azt is jelenti, hogy elméletben a határidős ár mindig magasabb, mint az azonnali ár. Elméletben az arbitrazsőrök tevékenysége nyomán az elméleti ártól való eltérésnek gyorsan ki kell egyenlítődnie (például ha a határidős piaci kamattartalom meghaladja a kockázatmentes kamatlábat, akkor az arbitrazsőr az alapterméket az azonnali piacon megvéve, valamint a határidős piacon eladva kihasználja azt, hogy az aktuális kockázatmentes kamatlábnál magasabb hozamra tud (kockázat nélkül) szert tenni. E tevékenysége nyomán a határidős piaci kamattartalom elvileg visszatér a reális szintre, a gyakorlatban azonban ez nem mindig történik meg. Ennek oka általában az, hogy a piac forgalma nem elegendő ahhoz, hogy az arbitrazsőrök kihasználhasság a piaci anomáliákat. A reális ártól való eltérés emiatt akár tartósan is fennmaradhat A határidős ügyletek elszámolása Amikor egy befektető részvényt vásárol a tőzsdén, akkor az ügyleten elért nyereségét/vesztetégét csak fejben tudja kalkulálni egészen addig, amíg a megszerzett részvény el nem adja ("Ha most eladnám a részvényt, akkor mennyi pénzt keresnék?"). Az eladás pillanata az, amikor ténylegesen realizálja az eredményét. A tőzsdei határidős piacon azonban minden nap megtörténik az eredmények elszámolása, mintha minden nap le is zárta volna a befektető a pozícióját, majd újranyitotta volna. Mindez úgy történik, hogy nap végén meghatároznak egy ún. nap végi elszámolóárat. Ehhez viszonyítják az aznap kötött ügyletek árát, és az a vevő, aki ennél alacsonyabb áron vett, annak a számláján jóváírják a kötési ár és az elszámolóár különbségét. Azoknál a pozícióknál, amelyeket nem az adott napon nyitottak, hanem korábban, az előző napi nap végi elszámolóárhoz hasonlítják az adott napi elszámolóárat. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 40 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Minden befektetőnek, aki határidős ügyletet nyit fel kell készülni arra, hogy azt a pozíciót finanszíroznia is kell (ahhoz, hogy a veszteséget el tudják vonni a számláról, a számlát előbb fel kell tölteni – ez a biztosíték adás, amiről később bővebben szólunk). Ez azt jelenti, hogy hosszabb távú spekulációnál hiába találjuk el az áralakulás irányát a teljes időtáv alatt, ha a rövidebb távú, számunkra kedvezőtlen irányú ingadozásokat nem tudjuk finanszírozni. A nap végi elszámolóár kialakulása A tőzsdenap végén meg kell határozni azt az árat, amin a nyitott pozíciókon felhalmozódott nyereségeket/veszteségeket elszámolják. Likvid instrumentum esetén az elszámolóár meghatározása könnyű feladat, ha viszont nincs megfelelő forgalom a piacon, a tőzsde az elméleti elszámolóárat használhatja. Piaci elszámolóár Ha a záró szakaszban született üzlet, annak ára lesz az elszámolóár. Ha üzlet nem született, de a nap folyamán született utolsó kötéshez képest volt magasabb vételi, vagy alacsonyabb eladási ajánlat, annak az ára lesz az elszámolóár. Ha ilyen sincs, akkor a nap folymán született utolsó kötés ára az irányadó. Ha egész nap nem volt kötés, de az előző elszámolóárnál volt magasabb vételi, vagy alacsonyabb eladási ajánlat, akkor az lesz az elszámolóár. Ha viszont ilyen sem volt, akkor nem változik az előző nap kialakult elszámolóár. Elméleti elszámolóár A tőzsde pontosan lefektetett szabályok alapján az alaptermék azonnali árából kiindulva bármely határidős instrumentumra elő tud állítani elméleti elszámolóárat. Az Elszámolóár Kézikönyv meghatározza azt a sávot is, ameddig az ettől való eltérést megengedik. Ha a piaci elszámolóár a megengedettnél nagyobb mértékben tér el az elméleti elszámolóártól, akkor a tőzsde utóbbit tekinti hivatalos elszámolóárnak. Szintén az elméleti elszámolóárat tekinti elszámolóárnak a BÉT akkor, ha még egyáltalán nem született üzlet egy adott instrumentum bizonyos lejáratára. Ennek azonban gyakorlati jelentősége nincs, hiszen ha nem volt üzletkötés, akkor nem lehetnek nyitott pozíciók, nincs mit elszámolni. Az elszámolás folyamata A zárás és az elszámolóár megállapítása után a tőzsde megküldi a Kelernek az aznapi kötések listáját. Az elszámolóház ez alapján megállíptja a klíringtagok pozícióit. Az elszámolóárak ismeretében kiszámítja a napi árkülönbözetet, ami megmutatja, hogy az adott brókercégnek az összes ügyfele, valamint saját számlás kereskedése nyomán összesen mekkora vesztesége, illetve nyeresége keletkezett. Az aktuális pozíció alapján megállapítja a minimális letétképzési kötelezettséget. Az adatokról a klíringtagokat még este értesíti, majd a következő tőzsdenap reggelén kerül sor a pénzügyi elszámolásra. Amennyiben egy klíringtag 8.15-ig elégtelen fedezettel rendelkezik, a Keler intézkedik az alapletétként szolgáló értékpapír-fedezet értékesítéséről. Amennyiben a klíringtag a kereskedés kezdetéig nem gondoskodik a letéti követelményeknek történő megfelelésről, a Keler felfüggeszti kereskedési jogát. Alapletét Mértékét az ügyletek elszámolását végző Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER) Zrt. illetve külföldi tőzsdék esetében az adott tőzsde hivatalos elszámolóháza határozza meg. Fedezi azt a veszteséget, amit az egy napra engedélyezett legnagyobb árváltozás okozhat. Az alapletét nem csak készpénzben, hanem állampapírban is elhelyezhető, ennek hátralevő futamideje azonban hosszabb kell, hogy legyen, mint a felvett határidős pozíció lejárata. Az alapletét mértékét az elszámolást végző KELER állapítja meg és időről-időre felülvizsgálja. A részvény és index alapú termékek esetében az alapletét mértéke általában a kontraktus értékének 5-10%-a között mozog. Általában nagyobb árelmozdulások, illetve a piaci változékonyság módosulása nyomán dönt a Keler az alapletét mértékének megváltoztatásáról. Változó letét Mértékét a brókercég határozza meg, jellemzően az alapletét egy-kétszeresét kérik. A változó letét az esetleges veszteség finanszírozását szolgálja és csak készpénzben helyezhető el a brókercégnél. A brókercég és az ügyfél közti elszámolás Miután a klíringtag megkapta pozíciójáról a visszaigazolást az elszámolóháztól, az elszámolást lebontja ügyfelekre és értesíti őket saját pozíciójuk aktuális állásáról. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 41 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Felszólítás a letétek feltöltésére (margin call) Amennyiben az ügyfél vesztesége nyomán a változó letét értéke az aktuális pozícióhoz szükséges szint alá csökken, a brókercég felszólítást küld ügyfelének, hogy töltse azt fel. Kényszerlikvidálás Amennyiben a felszólításnak az ügyfél nem tesz eleget, a brókercég a befektető szándékától függetlenül a pozíció részleges, vagy teljes zárása mellett dönthet. A kényszerlikvidálásokra azonban nem csak az érintetteknek érdemes figyelniük. A tömeges kényszerlikvidálás ugyanis gyakran az aktuális trend felerősödését, majd hirtelen fordulását vetíti előre. Ennek az az oka, hogy példul egy nagy tőzsdei zuhanást felerősítheti az, ha a vételi pozícióikat finanszírozni nem tudó befektetők pozícióit likvidálják (eladással zárják). E folyamat végeztével viszont nem marad más eladó a piacon. Klíringsáv Az árak sem az azonnali, sem a határidős piacon nem mozoghatnak korlátlanul, hanem csak bizonyos előre meghatározott ártartományon belül. Az ártartomány középpontja mindig a termék előző napi záróára, vagy elszámolóára. Az azonnali piacon az ártartomány százalékos formában kerül meghatározásra. A határidős piacon ez a tartomány termékenként kerül meghatározásra. Ez a rendszer kettős limiteket tartalmaz. Az első limit az ún. klíringsáv, ami az a sáv, amin belül az ár szabadon mozoghat. A sáv szélének elérésekor azonban a kereskedést a tőzsde szünetelteti, s azonnali klíring keretében elszámolják a nyitott pozíciókat. Ezt követően azonban a kereskedés folytatódhat. Napi maximális árelmozdulás A másik, szigorúbb limit a napi maximális árelmozdulás, ami az az árváltozás, aminél nagyobbat a tőzsde nem engedélyez. Ha az ár eléri ezt a szintet, emelkedés esetén magasabb, csökkenés esetén alacsonyabb ajánlatot nem fogad el a kereskedési rendszer, ezzel akadályozva meg a további árelmozdulást. A napi maximális árelmozdulási ársáv kétszer olyan széles, mint a klíringsáv. Azonnali klíring Amennyiben a piaci árváltozás eléri a klíringhatárt, a tőzsde szünetelteti az adott instrumentum kereskedését és sor kerül a pozíciók rendkívüli elszámolására. Ennek módja ugyanaz, mint a szokásos nap végi elszámolásé. A procedúra végeztével újraindulhat a kereskedés, de csak azon brókercégek részvételével, akik az elszámolás után is megfeleltek a szükséges letéti követelményeknek. Az elszámolóházak garanciája A határidős pozíciók elszámolását végző elszámolóházak központi szerződő félként végzik tevékenységüket. Ez azt jelenti, hogy garanciát vállalnak az ügyletek teljesítésére. A befektetőknek nem kell attól tartaniuk, hogy egy megkötött ügylet után az ellenoldalon álló fél esetleges nemteljesítése kárt okoz nekik, az elszámolóház szükség esetén a nemteljesítő fél helyett beáll a vételi, illetve eladási oldalra. Ennek viszont természetesen az az ára, hogy megfelelő garanciarendszert állított fel a biztonságos működés érdekében. Az általa klíringtagoknak nevezett brókercégeknek különféle letét- és biztosítékképzési követelményeket ír elő, melyeknek megsértését az adott tag kereskedési jogának felfüggesztésével szankcionálhatja.

A kereskedés feltételei Szerződéskötés, kockázatfeltáró nyilatkozat aláírása A határidős piacon történő megbízásadáshoz a befektetőnek nem csak határidős piaci keretszerződést kell kötnie egy olyan befektetési szolgáltatóval, mely tagsággal rendelkezik a derivatív szekcióban, de egy kockázatfeltáró nyilatkozatot is alá kell írnia. Ezzel a leendő határidős piaci befektető elismeri, hogy tisztában van a piac működésével és kockázataival. Letétek biztosítása A határidős piacon az ügyletek összértékének csak kis hányadát kell a kereskedéshez letenni, ugyanakkor célszerű felkészülni arra is, hogy az ár a kedvezőtlen irányba mozdul el. Mivel az előírt minimális letéti szintet ilyenkor is azonnal biztosítani kell, az ügyfélnek célszerű a minimálisan előírt követelménynél magasabb összegű letétet képezni. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 42 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.


OPCIÓS TERMÉKEK Az opciós piac lehetőséget teremt a befektetők számára arra, hogy olyan befektetési stratégiát alkossanak, amelyben a nyereség lehetősége mellett veszteségük kockázatát és mértékét csökkentik. Az opciós termékek tőkeáttételes termékek, kis tőkebefektetéssel nagy értékű portfoliót lehet velük mozgatni. Éppen ezért az opciók alkalmasak erősen spekulatív, nagy kockázatú pozíciók létrehozására is. Az opciók sokszínűsége és variálhatósága lehetővé teszi, hogy a befektetők tetszőleges befektetési stratégiát valósítsanak meg akár emelkedő, akár csökkenő, vagy stagnáló piaci viszonyok között. A piac termékstruktúráját a határidős piaci termékstruktúrához igazítva az alábbi termékkörök érhetőek el:  részvényindex opciók,  egyedi részvény opciók,  deviza opciók. A tőzsdei opciók szabványosítottak, az OTC piacon kötött opciók nem. A piac likviditásának biztosítása érdekében, a piaci szereplők igényeinek szem előtt tartásával a határidős tőzsde meghatározza az egyes alaptermékekre köthető opciók paramétereit: típusát (vételi, eladási) jellegét (amerikai vagy európai), a lejáratokat, a kötésegységet, a lehívási árak lehetséges értékét és a teljesítés módját. A tőzsdén kívüli opciók kevésbé szabályozottak, ennek köszönhetően viszont jobban paraméterezhetőek, mind a kötésár (strike), mind a lejárat, mind a kötésmennyiség tekintetében. A tőzsdén kívüli opciók közül a legnagyobb népszerűsége a deviza, és nemesfém opcióknak van. Az opciók rövid bemutatása Az opciók hatékony eszközt jelentenek a kockázatukat fedezni kívánóknak, és változatos befektetési stratégiák kidolgozását teszik lehetővé a piac többi szereplője számára is. Az opciók segítségével a befektetők a saját kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelő portfoliót alakíthatnak ki. A szabványosítás teszi igazán kereskedhetővé az opciókat, biztosítva azt, hogy csak korlátozott – de még mindig nagyszámú – befektetési eszköz legyen a piacon, és a befektetőknek ne kelljen egyedi szerződéseket kötniük egymással. A tőzsdei opciók sikeréhez nagyban hozzájárult az, hogy a partnerkockázat az elszámolóházak bekapcsolódásával jelentősen lecsökkent. Az elszámolóház jelenik meg ugyanis a vevővel szemben eladóként, az eladóval szemben vevőként, vagyis az elszámolóház garantálja az ügylet teljesítését. Ezzel együtt az opciók fizikai léte is megszűnt, azaz az opciós szerződéseket nem nyomtatják már ki, csak az elszámolóházi számlákon tartják nyílván. Miben különbözik az opciós ügylet a határidős ügylettől? A határidős ügylet mindkét oldalán álló befektetők kötelezettséget vállalnak egy üzlet jövőbeni létrehozására. Az opció azonban csak az ügyletben résztvevő egyik fél (nevezetesen az opció eladója) számára jelent kötelezettséget, a másik fél az ügyletkötés során jogosulttá válik. Ez azt is jelenti, hogy amíg a határidős ügylet esetén a lejáratkor bizonyos a teljesítés, az opciós ügylet során a jogosulton múlik, hogy az üzlet létrejön vagy sem. Az opciók jellemzői Az opció egy előre rögzített mennyiségű eszközre vonatkozó, rögzített áron (lehívási ár, strike price) és egy előre meghatározott időpontra vagy időpontig (lejáratig) szóló vételi vagy eladási jog. A vételi jogot CALL opciónak, míg az eladási jogot PUT opciónak nevezik. Az opció mögöttes terméke lehet bármilyen termék, egyedi részvény, vállalati kötvény, állampapír, index és deviza, áru. Az opciós piacon a kereskedés tárgya az adott termékre vonatkozó vételi vagy eladási jogosultság, amelyért fizetett árat prémiumnak, vagy opciós díjnak nevezik. A befektető, aki opciót akar venni, ezt a prémiumot kell, hogy megfizesse az opció kiírójának. A tőzsdéken forgalomba hozott opciók szabványosítottak. A piac likviditásának biztosítása érdekében, a piaci szereplők igényeinek szem előtt tartásával a tőzsdék meghatározzák az egyes alaptermékekre köthető opciók paramétereit: típusát (vételi, eladási), jellegét (amerikai vagy európai), a lejáratokat, a kötésegységet, a lehívási árak lehetséges értékét és a teljesítés módját. Az opció vevője és az opció eladója __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 44 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Az opció megvásárlóját nevezik jogosultnak, az eladóját kiírónak vagy kötelezettnek is. Az opció birtokosa jogosult az alaptermék megvásárlására, vagy eladására, amíg az opció kiírója köteles az opciós szerződésnek megfelelően teljesíteni. Pozíció nyitása és zárása Egy opció megvásárlása vagy eladása is lehet pozíciónyitás, amennyiben a befektető nem rendelkezik az adott opcióból ellentétes irányú pozícióval. Amennyiben egy befektető vételi pozíciót nyit, akkor „hosszú”, vagy jogosulti pozícióban van, amennyiben eladói pozíciót nyit, akkor „rövid”, vagy kötelezetti pozíciót vesz fel. Opciós piacon mindez azt jelenti, hogy a hosszú pozícióban levő befektető a jogosult, míg a rövid pozícióban levő a kötelezett. Egy befektetőnek adott opcióból eredő jogosultsága három módon szűnhet meg. Egyrészt, ha lehívja a jogot, másrészt, ha elad ugyanolyan mennyiségű ugyanolyan opciót (likvidálja a pozícióját). A harmadik eset, ha az opció lejár lehívás nélkül. A befektetőnek az opcióból fakadó kötelezettsége is három módon szűnik meg. Egyrészt, ha lehívják a befektető által kiírt, másrészt, ha a befektető vesz ugyanolyan mennyiségű ugyanolyan opciót, harmadrészt, ha az opció lehívás nélkül lejár. Az opció jellege Jellegét tekintve két fajta opciót létezik. Az amerikai és az európai jellegű opció abban tér el egymástól, hogy az amerikai jellegű opció jogosultja az utolsó kereskedési napon vagy az azt megelőző bármely kereskedési napon lehívhatja a jogát, míg az európai opció birtokosa csak a lejárati napon élhet e jogával. Kötésegység A kontraktus méretén (kötésegység) egy opció esetében az alaptermék azon mennyiségét jelenti, amennyit az opciós szerződés keretében egy kontraktus pozíció esetében teljesítenie kell az opció kiírójának. A teljesítés A teljesítés módja az egyik legfontosabb ismérve egy opciós szerződésnek. Fizikai teljesítés esetén lehíváskor az alaptermék eladója (aki lehet egy PUT opció jogosultja, vagy egy CALL opció kiírója) ténylegesen leszállítja az alapterméket a vevőnek (aki CALL opció jogosultja vagy PUT opció kötelezettje), azaz az eladó értékpapírszámlájáról a vevő értékpapírszámlájára kerül az alaptermék, míg a kötési árnak megfelelő összeget a vevő megfizeti az alaptermék eladójának. Készpénzes elszámolás esetén csupán a lehívási ár és a lehíváskori elszámoló ár közti különbözet kerül elszámolásra a jogosult és a kötelezett között. ATM – ITM – OTM opciók Ha az alaptermék azonnali ára megegyezik egy opció lehívási árával (strike) akkor az adott opció ATM (at-themoney = nulla nyereséggel hívható le az opció). Amennyiben egy CALL opció lehívási ára alacsonyabb, vagy egy PUT opció lehívási ára magasabb, mint a jelenlegi ára, akkor ITM (in-the-money = nyereséggel lehívható) opcióról beszélünk. CALL opció az alaptermék azonnali áránál magasabb lehívási árral és PUT opció az alaptermék azonnali áránál alacsonyabb lehívási árral OTM (out-of-the money = veszteséggel lehívható) opció. Ez utóbbit természetesen az opció jogosultjai nem hívják le (az opció birtokosainak joguk és nem kötelességük a lehívás). Az opciós díj Az opciós díj két részből tevődik össze. A díj egyik része az opció belső értéke. Ha az opció ITM, azaz nyereséggel lehívható, akkor az opció belső értéke az alaptermék piaci ára és a lehívási ár közti különbözet abszolút értelemben, más esetben a belső érték nulla. A prémium és a belső érték különbsége az opció időértékéke. Az időérték további két komponensre bontható. Az egyik összetevője abból fakad, hogy a lejáratig hátralevő időben az alaptermék ára változhat, és az opció belső értéke nőhet. Az időérték ezen összetevője „romlandó”, a lejárati időpont közeledtével egyre kisebb. A másik összetevő – amit kamatértéknek is neveznek – abból adódik, hogy az alaptermékért csak a lehíváskor fizetnek vagy kapnak pénzt, így kamat nyereségről, vagy veszteségről van szó. Ez azt is jelenti, hogy a kamatértéke lehet pozitív (ekkor a lejárathoz közeledve csökken) vagy negatív (ekkor a lejárathoz közeledve nő).


Az időérték egy adott opció esetében akkor a legnagyobb, ha az opció éppen ATM. Ekkor ugyanis az alaptermék árában bekövetkező kedvezőtlen változás az opció belső értékét nem csökkentheti (hiszen nulla), míg kedvező elmozdulás esetén a belső érték a bekövetkezett változás nagyságával nő. Egy opció értéke a prémiumban (opciós díj) testesül meg. Az opció jelenlegi értékéből levonva a bekerüléskor kifizetett díjat, az eredmény, az opciós pozíción fennálló nyereség (veszteség). Nyereség és veszteség opciókon Az opciós pozíciók négy alapváltozata a vételi opció megvásárlása és eladása (long CALL és short CALL), és az eladási jog megvétele és eladása (long PUT és short PUT). Az opciók megvételével (hosszú CALL vagy hosszú PUT pozíció) a veszteség mértéke korlátozott, legnagyobb értéke az opcióért kifizetett díj, amit akkor veszít el az opció jogosultja, ha nem érdemes lehívni az opciót. A nyereség hosszú vételi pozíció (hosszú CALL) esetén elméletileg korlátlan, míg hosszú eladási pozíció esetén maximum a lehívási árnak és a fizetett prémiumnak a különbözetével egyenlő (ha elértéktelenedett részvényt eladunk a lehívási áron). Az opciók kiírásával fordított a helyzet. Kedvező esetben is legfeljebb a prémiumnak megfelelő nyereség, kedvezőtlen esetben pedig rövid CALL pozíció esetében korlátlan, míg rövid PUT esetén maximum a lehívási ár és a kapott díj különbözetével megegyező veszteséget szenvedi el a kiíró. A négy alapvető pozíció közül a vételi pozíció kiírásának kockázata: amennyiben a befektető nem rendelkezik a kiírás pillanatában az alaptermékkel – fedezetlen rövid CALL pozícióban van – korlátlan a lehetséges veszteségének nagysága. Azopciók árára ható tényezők Az árazásukat tekintve ezek a termékek bonyolult pénzügyi terméknek tekinthetők. Természetesen az opció árát is a piaci kereslet és kínálat határozza meg, azonban elméleti összefüggés írható fel bizonyos tényezők és az opció értéke között. Opció ára az alaptermék lejáratkori árától függ, azonban ezt az árat előre pontosan nem ismerhető. Ugyanakkor bizonyítható, hogy egy opció érétke függetleníthető az alapterméktől elvárt hozamtól. Az opciós prémium függ az alaptermék azonnali árától, a lejáratig hátralevő időtől, az alaptermék árának változékonyságától (volatilitás), a kockázatmentes kamatlábtól, a lehívási ártól, az osztalékfizetéstől és attól, hogy PUT vagy CALL, valamint, hogy amerikai vagy európai jellegű opcióról van szó. Az azonnali piaci ár – a delta és a gamma Az alaptermék egy egységnyi árváltozásának hatására az opciós díjban bekövetkező változás mértékét a delta viszonyszám. A delta nem konstans, maga is változik az alaptermék árának változásával. A delta változását az alaptermék árának egy egységnyi megváltozásának hatására a gamma fejezi ki. CALL opciók esetében az alaptermék árának növekedésével az opciós díj nő, míg PUT opciók esetében a díj csökken. Ennek magyarázata az, hogy rögzített lehívási ár mellett, annál nagyobb profit realizálható a vételi opción minél nagyobb az azonnali piaci ár, míg eladási opción annál kisebb. A volatilitás – a vega Az opció értékének meghatározásakor kulcsfontosságú tényező az alaptermék volatilitása. A volatilitás az alaptermék árának időbeni változékonyságát mutatja. Matematikailag kifejezve az alaptermék folytonos kamatozással számolt hozamának szórását számszerűsíti. Minél nagyobb egy termék árának változékonysága, annál nagyobb a termékre kiírt opció értéke, függetlenül attól, hogy CALL vagy PUT opcióról van szó. Egy opció lejárat előtti értéke egyenlő a lehetséges lehíváskori értékeknek a valószínűségekkel súlyozott átlagával. Amennyiben egy eszköz árának változékonysága (volatilitása) megnő, úgy nagyobb valószínűséggel vesz fel szélső értékeket. Mivel az opció értéke alulról korlátos, ezért annak nincs jelentősége, hogy nagyobb valószínűséggel lesz „mélyen” OTM, azonban az értéknövelő tényező, hogy nagyobb valószínűséggel lesz „mélyen” ITM. Az opció értékének meghatározásához az alaptermék árának jövőbeni változékonyságára lenne szükségünk, azonban ezt nem ismerjük. A múltbeli adatok segítségével azonban meghatározható a historikus volatilitás. Adott alaptermék történeti volatilitásának meghatározása többféle módon is történhet, hiszen lehet különböző hosszúságú adatsorokból és különböző adatok segítségével – napi záróárak, napi átlagárak stb. – is volatilitást __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 46 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

számolni. Szokás 10, 20, 40 és 60 napos idősorokból – általában napi záróárfolyamokból – éves volatilitásokat meghatározni. Amennyiben egy opció ára a piacon adott, és az árát befolyásoló tényezők, mint a kamatláb, a lejáratig hátralevő idő, az alaptermék ára, az osztalékfizetés és az opció jellege egyértelműen meghatározhatók, akkor kiszámolható, hogy mekkora volatilitással árazták be az adott opciót. Ezt a volatilitást implicit (visszaszámolt) volatilitásnak nevezzük. Az opció értéke tehát reagál a volatilitás változására. A volatilitás változására való érzékenységet lehet számszerűsíteni. Az opció értékének a volatilitás 1%-pontos elmozdulása miatt bekövetkező változását vegának hívják, és a görög lambda betűvel jelölik A lejáratig hátralevő idő – a theta Az opciós díj két részből tevődik össze: a belső értékből és az időértékből. Ez utóbbi, mint neve is utal rá, a lejáratig hátralevő idő függvénye. Minél hosszabb a lejáratig hátralevő idő, annál értékesebb egy vételi opció. Ennek oka egyrészt az, hogy adott volatilitás mellett annál nagyobb a valószínűsége, hogy az azonnali ár elmozdul, minél nagyobb a hátralevő idő. Másrészt (pozitív kamatláb esetén) értéke van annak is, hogy csak időben később (lehíváskor) kell kifizetnünk a lehívási árat. Eladási opciónál is igaz az, hogy adott volatilitás mellett annál nagyobb a valószínűsége, hogy az azonnali ár elmozdul, minél nagyobb a hátralevő idő, azonban az értékcsökkentő tényező, hogy a lehívási árat időben később kapjuk meg. Mélyen ITM európai eladási opciók esetén ez utóbbi hatás meghaladhatja a változékonyságból eredő hatást, és így az opció értéke a lejárathoz közeledve nő. Az időérték változása az ATM opciók esetében a legszembeötlőbb, hiszen a lejárat előtt minden időpillanatban a legnagyobb időértéke akkor van egy opciónak, ha ATM (ekkor ugyanis az alaptermék árában bekövetkező kedvezőtlen változás az opció belső értékét nem csökkentheti – hiszen nulla –, viszont kedvező elmozdulás esetén a belső érték a bekövetkezett változás nagyságával nő), míg lejáratkor az időérték már nulla. A kockázatmentes kamatláb- a rho A kockázatmentes kamatláb is fontos tényező egy opció értékének meghatározásánál. Minél nagyobb a kamatláb annál nagyobb a CALL, és annál kisebb a PUT opció értéke. Ennek az oka az, hogy a lehívási ár jelenértéke a kamatláb növekedésével csökken, így a vételi opciónál kisebb jelenértékű a majdani kifizetésünk, míg az eladásinál kisebb jelenértékű a kapott összeg (lehívás esetén). A rho mutatja a kockázatmenetes kamatláb 1% pontos változásának hatására az opció prémiumában bekövetkező változás mértékét. Az opció jellege és az osztalékfizetés Az opció jellege (európai, amerikai) is hatással van az opciók árára. Vételi (CALL) opciók esetén, amennyiben a részvény a lejáratig nem fizet osztalékot, az amerikai és az európai opciók értéke elméletileg egyenlő. Ennek oka az, hogy az amerikai vételi opciót nem érdemes lejárat előtt lehívni, mert a lehíváskor csak az opció belső értékét realizálhatjuk, míg az opció eladásával az időértékét is megkapjuk. Vagyis egy long CALL pozícióban levő befektető jobban jár, ha egyszerűen eladja a vételi jogát, mintha lehívja azt. Ennél fogva elméletileg az amerikai CALL opciót is csak lejáratkor hívják le, akár csak az európai opciót. A gyakorlatban mégis előfordul, hogy egy amerikai CALL opciót lehívnak lejárat előtt. Ez ésszerű olyan esetben, ha az opció prémiuma nem éri el a belső értékét. Mélyen ITM opció esetén az időérték nulla közelében van, így elméletileg az opció prémiuma egyenlő a belső értékével. Ha a prémium alatta van a belső értéknek, megjelennek az arbitrazsőrök, és a CALL opció megvásárlásával és lehívásával és az alaptermék azonnali piacon való eladásával(1) extraprofitot realizálnak. Az osztalékot nem fizető részvényekre kiírt PUT opciók esetében az amerikai jellegűek mindig többet érnek, mint az európaiak. Ennek oka, hogy a lehívás időben hamarabb is megtörténhet, így a befektető korábban juthat a pénzéhez. A lejáratig hátralevő időben osztalékot fizető részvényopciók esetében más a helyzet. Két, a jellegükön kívül minden egyéb paraméterükben megegyező CALL opció közül az amerikai legalább annyit ér, mint az európai, hiszen ezt akár osztalékszelvénnyel együtt le lehet hívni a rögzített lehívási áron. Felmerül a kérdés, hogy hogyan hat az opció értékére – ha minden más paraméter változatlan – az osztalékfizetés mértéke. A válasz az, hogy egy vételi opció díja annál alacsonyabb, az eladási opció értéke annál magasabb, minél nagyobb az osztalékfizetés. Magyarázat az, hogy a mögöttes részvény ára az osztalékfizetés __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 47 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

mértékével csökken, így az opció tulajdonosa az osztalékfizetés után, már erre az osztalékszelvény nélküli papírra gyakorolhatja jogát. Árazási módszerek Az európai opciók árazására az elfogadott módszer a Black-Scholes-formula. Amerikai opciók esetében az opció árazása a binomiális módszerrel történik. E módszerek lényege a következő: A binomiális opcióértékelési modell azt feltételezi, hogy az alaptermék ára egy egységnyi idő elmúltával két értéket vehet fel, vagy emelkedik egy bizonyos mértékben, vagy csökken egy bizonyos mértékben. A lejáratig hátralevő időt ilyen időegységekre osztva az alaptermék ára az egyes lépések végén meghatározható. Az alaptermék árának lejáratkori lehetséges értékeihez meghatározhatóak az opció lejáratkori értékei és ezekből az opcióértékekből kiindulva visszafelé meghatározható az opció értéke az egyes időegységek végén, ebből számolható az opció jelenlegi értéke. Minél rövidebb időintervallumokra kerül felosztásra a lejáratig hátralevő idő, annál több értéket vehet fel lejáratkor az alaptermék ára. Végtelen kis részekre szabdalva az időt, az eredmény a lejáratkori részvényárfolyamok folytonos eloszlása lesz. Nagyon sok lépésre osztva a lejáratig hátralevő időt a binomiális modell nagyon nehézkes eszköz az opció érétkének meghatározására. A probléma megoldása Black, Scholes és Merton nevéhez fűződik, akik egy első ránézésre bonyolultnak tűnő, de a gyakorlatban roppant egyszerűen használható formulát dolgoztak ki az opciók értékének megállapítására. A Black-Scholes képlet az alaptermék azonnali árának, a volatilitásnak, a lehívási árnak, a kamatlábnak és a lejárati időnek a függvényében meghatározza egy európai jellegű opció értékét. Vertikális spread A különböző lejáratú, lehívási árú és jellegű (vételi, eladás) opciók kiírásával és vételével a befektetők rendkívül változatos pozíciókat építhetnek ki. Az ún. spread egy különbözeti pozíció, ami egy adott mennyiségű opció megvásárlását és egy ugyanakkora mennyiségű opció eladását jelenti. Amennyiben ez a két opció csak a lehívási árában különbözik egymástól, vertikális spread-ről beszélünk. Bull CALL (PUT) spread egy alacsonyabb lehívási árú CALL (PUT) opció megvásárlásából és egy magasabb CALL (PUT) eladásából jön létre. Egy ilyen pozícióval rendelkező befektetőnek, mind a vesztesége, mind a nyeresége korlátozott, azonban az árfolyam emelkedés kedvezően érinti. A bear CALL (PUT) spread - et tartó befektető az árfolyamok csökkenésére számít. Elad egy alacsonyabb strikekal rendelkező CALL (PUT) opciót és vesz egy magasabb lehívási árút. Az, hogy a bull spread pozíció CALL vagy PUT opciókból áll elő annyiban különböző, hogy a CALL opciók esetében (mivel a vételi opció díja annál alacsonyabb, minél magasabb a kötési ár) a stratégiához pénzre van szükség, míg ha PUT opciókból állítja össze a befektető (mivel az eladási opció díja annál magasabb, minél magasabb a lehívási ár) több pénzt kap a kiírásért, mint amennyit fizet. A bear spread stratégia esetén ennek pont a fordítottja igaz. CALL opciókból összeállított spread-ek nyereségfüggvényének szakaszai:  Az első szakaszban – amikor a két opció OTM, azaz egyiket sem hívták le – a nyereség vagy veszteség a kapott és a fizetett opciós díj különbözete.  A második szakaszban – a két lehívási ár közti tartományban, amikor az alacsonyabb lehívási árú opció lehívásra kerül – a kapott és a fizetett opciós díj különbözetének és a lehívásból eredő nyereségnek (veszteségnek) az összege.  A harmadik szakaszban – ahol mind a két opció ITM, azaz lehívásra kerül – a lehívásokból eredő nyereség és veszteség összege plusz a kapott és a fizetett díj különbsége. A PUT opciókból összeállított spread-ek nyereségfüggvények szakaszai:  Az első szakaszban – ahol mind a két opció ITM, azaz lehívásra kerül – a lehívásokból eredő nyereség és veszteség összege plusz a kapott és a fizetett díj különbsége.  A második szakaszban – a két lehívási ár közti tartományban, amikor magasabb lehívási árú opció lehívásra kerül – a kapott és a fizetett opciós díj különbözetének és a lehívásból eredő nyereségnek (veszteségnek) az összege.  A harmadik szakaszban – amikor a két opció OTM, azaz semelyiket nem hívták le – a kapott és a fizetett opciós díj különbözete.


Horizontális spread A horizontális spread két azonos mennyiségű és lehívási árú csak a lejáratukban különböző opció ellenirányú megnyitását jelenti. Ennek a pozíciónak a felvállalása a lehívási ár és az alaptermék árának eltérésére való spekulációt jelent. A veszteség és a nyereség ebben a pozícióban is limitált. Terpesz – straddle A long straddle pozíció egy adott CALL opció és egy ugyanakkora mennyiségű, azonos lehívási árú és idejű PUT opció megvásárlását jelenti. Ez esetben, ha az alaptermék lejáratkori ára magasabb, vagy alacsonyabb, mint a lehívási ár, érdemes valamelyik jogunkkal élni. Persze a mind a két opcióért díjat kell fizetni, ezért akkor lesz a pozíció nyereséges lejáratkor, ha az alaptermék ára és a lehívási ár közti különbség meghaladja a két díj összegét. A pozíció értéke a lejárathoz közeledve csökken, a volatilitás növekedésével viszont nő. Ennek a stratégiának ez a lényege, azok választják, akik a volatilitás emelkedésében bíznak. A short straddle pozíció egy CALL és egy PUT kiírása, ahol a maximális nyereség a két díj összege (amennyiben a lejáratkori ár pontosan megegyezik a lehívási árral), a veszteség lehetséges mértéke viszont korlátlan. Az előzővel ellentétben, a pozíció értéke a lejárathoz közeledve nő, a volatilitás növekedésével csökken. Ezt a stratégiát akkor választja egy befektető, ha a volatilitás csökkenésére számít. Ez a stratégia akkor nyereséges, ha a lejáratkor az alaptermék ára a lehívási ár közelében lesz. Pillangó-butterfly A pillangó tulajdonképpen két spread – egy bull és egy bear – kombinációja. A long butterfly esetében, a bull spreadet alkotó magasabb lehívási árú opció megegyezik a bear spreadet alkotó alacsonyabb lehívási árú opcióval. Ennél a pozíciónál is korlátozott a nyereség és a veszteség. Akkor érdemes ezt a stratégiát választani, ha a befektető arra számít, hogy a lejáratkor az árfolyam egy bizonyos intervallumba fog esni. A pozíciót alkotó opciók közül a két középső (melyek ugyan azzal a lehívási árral rendelkeznek) lehívási árát az intervallum közepeként célszerű választani. Ezt a pozíciót általában a lejárati időhöz közel nyit. Ekkor emelkedik ugyanis a legjobban a short pozíciók értéke, és csökken leginkább a long pozícióké (időérték!). Short butterfly opciós pozíció esetében arra számít a befektető, hogy, hogy egy adott árfolyamhoz képest nagy lesz a lejáratkor az azonnali ár eltérése. A lehetséges nyereség és veszteség ekkor is limitált, a lehíváskori azonnali ár és a lehívási ár közti különbség növekedésével a pozíció nyereség egy szintig növekszik, majd konstanssá válik. Széles terpesz – strangle Ez a stratégia hasonló a terpeszhez, de a két opció lehívási ára nem egyezik meg. A széles terpesz megvásárlása (long strangle) esetében a nyereség eléréséhez az alaptermék árának nagyobb mértékű elmozdulására van szükség, de az elszenvedhető veszteség mértéke is kisebb, mint a terpesz (long straddle) esetében. Megfordítva, a széles terpesz eladása (short strangle) esetében a maximális nyereséget adó lejáratkori ársáv nem egy pontból áll, és ez a nyereség kisebb, mint a terpesz esetében. A veszteség mértéke ebben az esetben sem limitált. Fedezett CALL és biztonsági PUT stratégiák Egy befektető, aki bizonyos értékpapírokat tart, elhatározza, ha az elér egy bizonyos árat, akkor lezárja a pozícióját. Ahelyett, hogy az azonnali ajánlati könyvbe magasabb árszinten eladási megbízást adna brókerének, inkább kiír egy vételi opciót az elérni kívánt lehívási áron, így még az opciós díj is őt gazdagítja. Tulajdonképpen eladja annak a lehetőségét, hogy az elképzeltnél még nagyobb profitot realizálhasson. Ezt a stratégiát hívjuk fedezett CALL-nak. A biztonsági PUT stratégia alkalmazásakor egy részvénytulajdonos eladási jogot vásárol a részvényére, biztosítva ezzel, hogy bármilyen esetben is legalább a lehívási áron eladhassa papírjait. Így a vesztesége limitált, nyeresége korlátlan. Amerikai PUT opció megvásárlása annyival több, mint egy stop-loss(1) ajánlat, hogy a stoploss esetén az árat elérve az üzlet automatikusan megkötődik, míg az opció tulajdonosa várhat, hogy az ár még elmozduljon.


Szintetikus pozíciók – arbitrázs A fedezett CALL pozíció feltűnően hasonlít egy hosszú PUT pozícióra, míg a biztonsági PUT pozíció nyereségfüggvénye egy hosszú CALL pozíció nyereségfüggvényére emlékeztet. A hasonlóság nem véletlen. Az azonnali, a határidős és az opciós piac termékeivel ugyanis bármilyen pozíció több úton is (szintetikusan) előállítható. Amennyiben egy pozíció különböző árakon létrehozható, akkor alacsonyabb áron való vásárlással és az egyidejű magasabb áron való eladással kockázatmentes nyereség érhető el. Arbitrázsra lehet lehetőség bármely két piac között, a határidős és opciós piacon belül, valamint a három piacot egységesen felhasználva. PUT-CALL paritás Amennyiben egy befektető megvesz egy európai eladási opciót és kiír egy ugyan arra a termékre szóló ugyanolyan vételi opciót azonos lehívási árral és lejárati idővel, akkor ugyan olyan helyzetben van, mintha az adott lejáratra határidős eladási pozíciót nyitott volna. Konverziós ügylet A konverziónak nevezett egyenlőség is az európai PUT és a CALL opciók díja közti kapcsolatot mutatja meg, de nem a határidős, hanem az azonnali ár segítségével. Box ügylet Különböző kötési árfolyamú opciók közti kapcsolat a box ügylet mutatja meg. Mivel egy CALL opció vételével és egy PUT kiírásával biztos határidős vásárlást valósul meg (ez volt a PUT-CALL paritás) ezért mindegy, hogy azt milyen lehívási árfolyamon kerül végrehajtásra, mert annak költsége állandó kell, hogy legyen. Barrier opciók Az opciók egy külön fajtája, ahol a kötésárhoz (strike) tartozik egy határérték (barrier), melynek kifutásig történő érintése, vagy nem érintése érvényesítheti, vagy érvénytelenítheti az adott opciót. A barrier értékek mindig az alaptermék árfolyamára vonatkoznak, és lejáratukat tekintve lehetnek amerikai, vagy európai típusú barriere-ek. Az amerikai típusú barrier az opció teljes futamidejére vonatkozik, míg az európai típusú barrier csak a lejárat napján adott időpontban érvényes. A barrier opciók az OTC piacon érhetők el és jellemzően a devizaárfolyamokra kötődnek. Knock-out opciók Amennyiben egy opció knock-out barrier-el rendelkezik, akkor a barrier szint elérése az opció futamideje alatt (amerikai típusú barrier) érvényteleníti az opciót. Az opció vevője (long) számára a barrier érintésével megszűnik a jogosultsága, míg az eladónál (short) a barrier érintésével az eladó kötelezettsége szűnik meg. Knock-in opciók Knock-in barrier-el rendelkező opcióknál az opció akkor lép érvénybe, ha a futamidő alatt (amerikai típusú barrier) a knock-in szint elérésre kerül. Az opció vevőjének (long) a barrier érintésével megnyílik a jogosultsága, míg az opció eladójának (short) a barrier érintésével megnyílik a kötelezettsége. Barrier opciók kockázata A barrierek alkalmazása az opcióknál még testreszabottá tehetik az adott opciós stratégiát, bizonyos piaci helyzetekre sokkal jobb megoldást nyújthatnak. A barrierek csökkenthetik, de egyben fokozhatják is az adott opció kockázatát. Az opció eladójának kockázatát a knock-out barrier alkalmazása csökkentheti, hiszen annak valószínűsége, hogy a barrier szint a lejáratig érintésre kerül, csökkenti annak valószínűségét, hogy lejáratkor az opció lehívásra kerül. Természetesen a csökkentett kockázatot a prémium is tükrözi, hiszen a kiíró kisebb prémiumot kap, míg a vevő kevesebb prémiumot fizet, mintha ugyanannak az opciónak nem lenne knock-out barrier-je. A knock-in barrier alkalmazása az opció a kiírónál látszólag csökkenti a kiíró kockázatát, ugyanakkor a barrier szint érintésével a kockázat hirtelen megugrik. A knock-in opció kiírójának még nagyobb körültekintéssel kell cselekednie, hiszen minél nagyobb a távolság a kötésár (strike) és a barrier között, látszólag a kockázat annál kisebb. Fontos megjegyezni, hogy a kockázat csak „látszólag” kisebb egy knock-in esetében, mivel a megkötés pillanatában a knock-in még távolinak tűnik, ugyanakkor ahhoz közeledve a kockázat hatványozottan növekszik. A knock-in alapvetően csökkenti az opció prémiumát. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 50 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A kereskedett opciós sorozatok A Tőzsdén BUX index, egyedi részvények, devizák és áru termékek vételi (CALL) és eladási (PUT) opcióira folytatható kereskedés. Azt, hogy melyek az aktuális kerekedhető termékek és, hogy az egyes termékek esetében hány és milyen lejáratra és milyen lehívási árú opciós sorozatra lehet kereskedni a BÉT aktuális Terméklistája tartalmazza. Az azonban biztos, hogy valamennyi lejárat esetében legalább egy ATM opciós sorozat listázásra kerül. A BÉT szabályainak értelmében ATM-nek akkor minősül az opciós sorozat, ha az azonnali árfolyam és a lehívási ár közti különbség abszolút értelemben kisebb, mint az opciós sorozatok közti lépésköz fele(1). Az egyes opciós sorozatokat a kereskedés során un. ticker kóddal jelölik – ami magában foglalja az alaptermék nevét, a lejáratot, a lehívási árat és az opció típusát (CALL vagy PUT). A kereskedett opciós sorozatok az alábbi esetekben kerülnek (automatikusan) ki-, ill. bevezetésre:  Az adott opciós sorozat lejáratakor. Ekkor automatikusan új lejárat lép az előző helyére, a bejövő instrumentum első kereskedési napja egybeesik a kifutó instrumentum utolsó kereskedési napjával(2).  Az alaptermék zárórának változásakor. Mivel minden egyes lejáratban meg kell nyitni a megfelelő ATM opciós sorozatot, ezért, ha az alaptermék ára annyira elmozdul, hogy az alaptermék záróára meghaladja az ATM és a magasabb lehívási árú opciós sorozat átlagát, vagy alacsonyabb az ATM és az alacsonyabb lehívási árú opciós sorozat átlagánál, akkor másik sorozat lesz az ATM. Amennyiben az újonnan ATM-mé, váló sorozat még nem létezik, úgy ez bevezetésre kerül. Minden további opciós sorozat, hacsak nincsenek benne nyitott pozíciók, bezárásra kerül. További opciós sorozatok megnyitására a piac igényei szerint a tőzsdenap zárását követően történik. Az opciós kereskedelem menete Kereskedési idő A bevezetésre kerülő opciós termékek kereskedési ideje minden esetben megegyezik az alaptermék kereskedési idejével. A kereskedés két - nyitó és szabad -, szakaszból áll. A nyitó szakasz elsődleges célja, hogy a kereskedés elején kialakuljon egy olyan referenciaár, amely valós piaci állapotokat tükröz és a napi kereskedés során „bázisul” szolgálhat. Az ajánlatpárosítás az un. egyensúlyi-áras párosítási algoritmus alapján történik, amelynek a lényege, hogy az ügyletek azon az egy áron jönnek létre, amely áron a legnagyobb mennyiségű kontraktusra lehet az ajánlatokat párosítani. A nyitó szakasz egyébként a speciális párosítás miatt két részszakaszra, ajánlatgyűjtési és párosítási szakaszra oszlik. A szabad szakasz során az ügyletek folyamatosan, az aktuális piaci helyzetnek megfelelően különböző árakon jönnek létre. Kereskedés szüneteltetése  Az opciós terméke szüneteltetése az alábbi esetekben kerülhet sor:  Ha az alaptermék kereskedése szünetel.  Ha bármely azonos ügyletkörbe tartozó opciós sorozat alaptermékén „alapuló” határidős termék kereskedése során azonnali klíringet rendelnek el.  Az opciók esetében nincs azonnali klíring, azaz árelmozdulás miatt nem kerül sor a kereskedés szüneteltetésére, azonban létezik az un. ajánlattételi limit, amely a bevihető ajánlatok árát szabályozza úgy, hogy a vételi ajánlat ára nem lehet az előző napi elszámolóár és a napi maximális ármozgás összegénél magasabb, és az eladási ajánlatok ára nem lehet az előző napi elszámolóár és a napi maximális ármozgás különbségénél alacsonyabb. Az elszámolás és az ármozgáslimitek bázisértékének alapját képezi az elszámolóár, mely vagy a kereskedési adatokból, vagy az elméleti elszámolár meghatározására alkalmazott matematikai modellel kerül meghatározásra. Kereskedők Az opciós piaci kereskedésben olyan brókercégek, bankok és egyéni kereskedők vehetnek részt, akik szekciótagok a BÉT származékos, vagy áruszekciójában. A származékos szekcióban kereskedési jogot az szerezhet, aki a következő előírásokat teljesíti: __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 51 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.



Nem tőzsdetag szekciótag (pl. egyéni vállalkozó) esetén rendelkeznie kell egy tőzsdetag szekciótaggal kötött elszámolási szerződéssel, mely alapján a tőzsdetag szekciótag biztosítja az elszámolást a nem tőzsdetag szekciótag számára.  Az egyéni vállalkozó szekciótagnak meg kell felelnie az üzletkötőkre vonatkozó szabályoknak.  Nem egyéni vállalkozó szekciótagnak a kereskedés folytatásához szükséges üzletszabályzattal és az előírt feltételeket teljesítő bejegyzett üzletkötővel kell rendelkeznie (az opciós piacon való kereskedéshez az üzletkötőnek opciós szakvizsgát kell tennie).  Meg kell, hogy feleljen a KELER Rt. elszámolási szabályainak. A szekciótagok kereskedési joga fennállhat külön az opciós piacra (tehát nem kell a határidős piac feltételeit is teljesíteni), illetve a KELER által meghatározott egyes ügyletkörökre (jelenleg kamat, deviza, részvény, áru) is. Az elszámolásra jogosultak A BÉT-en kötött valamennyi szabványosított opciós ügylet elszámolását a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt (KELER) végzi. A jelenlegi gyakorlat szerint a KELER-rel klíringtagsági szerződést kötött valamennyi tőzsdei kereskedő számára közvetlen szolgáltatást nyújt. A - nem klíringtag - szekciótagok számára (pl. egyéni kereskedő) az elszámolást pedig egy klíringtagon „keresztül” közvetetten végzi. Ez azt jelenti, hogy az ilyen – pl. egy egyéni kereskedő – szekciótagnak külön szerződésben meg kell állapodnia egy tőzsdetag szekciótaggal arról, hogy az opciós (és határidős) ügyleteinek az elszámolását biztosítsa. A klíringtagsági rendszer azt jelenti, hogy vannak un. (egyéni vagy általános) klíringtagok – akik számára a KELER a klíringet, az elszámolást végzi. A klíringtagoknak az elszámolóház által támasztott szigorú tőkekövetelményeknek, információszolgáltatási követelményeknek és pozíciós limiteknek meg kell felelniük. Azok a tőzsdetagok, akik ezeket az előírásokat nem tudják vállalni, vagy piaci megfontolásból nem akarnak klíringtaggá válni, alklíringtagként tudnak kereskedni, ehhez azonban megállapodást kell kötniük valamely általános klíringtaggal (továbbiakban klíringtag). Mivel a kereskedett származékos termékek összetétele különböző, ezért az azonos típusú alaptermékekre épülő termékeket egy ügyletkörbe sorolja a KELER. Jelenleg három (részvény-, kamat- és deviza) ügyletkör került bevezetésre a BÉT származékos piacán. Az egyes ügyletkörök termékeinek kereskedésére és elszámolására külön-külön is lehet jogosultságot szerezni, attól függően, hogy melyekre vonatkozóan fizette be a klíringtag a szükséges biztosítékokat. Az elszámolás „garanciái” Hasonlóan a szabványosított határidős ügyletek elszámolásához, a szabványosított opciós ügyletek végső elszámolását itt is az Elszámolóház garantálja. Valamennyi opciós ügylet létrejöttének alapfeltétele az, hogy azt az elszámolóház. befogadja, azaz megfeleljen az elszámolási szabályoknak. Az ügyletek befogadásával együtt jár az is, hogy az elszámolóház beáll az üzletet kötő felek közé, azaz a vevő(1) számára ő lesz az eladó és az eladó számára ő lesz a vevő, így bármely tag nemteljesítése esetén a végső teljesítést az elszámolóház vállalja, jogviszony az elszámolóház és a klíringtagok között áll fenn. Természetesen az elszámolóház próbálja minimalizálni a kockázatát, folyamatosan ellenőrzi a cégek pénzügyi mutatóit, a különböző un. tőkepozíciós limitek betartását is, és emellett egy igen komoly garanciarendszert üzemeltet, melynek elemei a következők: Ügyletkörönként meghatározott alapelemek:  Kollektív Garancia Alap: A Garancia Alap mértéke ügyletkörönként eltérő fix összeg, (melynek mértékét nem „befolyásolja” sem a klíringtag forgalma, sem a nyitott kötésállomány.  Pénzügyi fedezet: A pénzügyi fedezet „alapesetben” szintén fix összeget jelent, azonban ha az egyes klíringtagok nyitott kötésállománya meghalad egy bizonyos mértéket, akkor – szintén fix összegű – kiegészítő pénzügyi fedezet megfizetését írja elő a KELER. Termékenként és esetlegesen lejáratonként meghatározott elemek  Alapbiztosíték: Az árfolyam alakulásból fakadó kockázatok fedezésére szolgál az alapbiztosíték, amely minden nyitott pozícióra, megbízónként külön-külön kerül meghatározásra. Az alapbiztosíték mértékét a KELER termékenként és lejáratonként különböző mértékben is megállapíthatja. Az opciós ügyletek sajátossága, hogy a nyitott kontraktusok alapján fizetendő alapbiztosítékot a jogosultnak nem kell letennie, csak a kötelezettnek kell ilyen típusú biztosítékot képeznie, melynek kiszámítását a KELER Rt. naponta végzi a SPAN® szoftver segítségével. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 52 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A nyitott pozíció – és annak megszűnése  A nyilvántartás: A KELER az egyes megbízók nyitott pozíciót külön-külön (szegregáltan) kezeli. Ez azt jelenti, hogy minden megbízó esetében egyenként történik az alapletéti követelmények kiszámítása.  Nyitott pozíció megszűnése: Az opciós pozíció három módon szűnhet meg: 1. Ellenirányú ügylet nyitásával. Ha adott opciós sorozatban nyitott hosszú (vételi) pozíciója van a befektetőnek, akkor az adott opciós sorozat kiírásával (eladással) likvidálhatja pozícióját. Amennyiben rövid (eladási) pozícióval rendelkezik (vagyis korábban kiírta az opciót), akkor az opció megvásárlásával zárhatja pozícióját. Az ügyletek likvidálása FIFO módszerű összerendezéssel (vagyis elsőként a legkorábban megnyitott ügylet záródik) és a kapott és fizetett prémiumok készpénzes elszámolásával történik. Az egyes befektetők ellenirányú pozíciói azonnal összevezetésre kerülnek, nincs lehetőség a pozíciók ugyan azon a számlán történő nyitva tartására. 2. Lehívással. Európai jellegű opciónál csak a lejárati napon, míg amerikainál az utolsó kereskedési napig bármikor lehívhatja az opciót a jogosult. A KELER Rt. a lehívást követően a nyitott pozícióval rendelkező befektetők között véletlenszerű sorsolással kiválasztja azokat a kötelezetteket, akiknek a lehívást teljesíteniük kell. 3. Lejáratással. A nyitott pozíció a lejárat napján megszűnhet úgy, hogy nem hívják le. Erre nyilvánvalóan akkor kerül sor, ha a lehíváskor a pozíció OTM és a jogosult értelemszerűen nem él a jogával. Napi elszámolás-teljesítés  A megkötött határidős és opciós ügyleteket a BÉT regisztrálja, majd a KELER visszaigazolja az. A jogosult a prémiumot befizeti, amit a KELER a kötelezett számláján jóváír.  Nyitott pozíció zárása esetén a KELER bezárja a megfelelő pozíciókat (készpénzes elszámolás történik).  A nyitva maradt opciók kezelése: a kötelezettnek a SPAN alapján biztosíték meghatározását jelenti (a jogosultnak lehívásig/lejáratig semmilyen további fizetési kötelezettsége nincs).  Opciós jog gyakorlása esetén a KELER elvégzi az opciók lehívásának bedolgozását, majd kiosztja azokat a kötelezettek között. A kiosztott ügyletekből - termékektől függően - azonnali, vagy határidős ügyleteket képeznek. Lehívás/teljesítés A teljesítés egyes termékek (pl. BUX) esetében készpénzes elszámolással, más termékeknél (egyedi részvény alapú opciók) fizikai leszállítással történik. Készpénzes elszámolás – azaz az árkülönbözet elszámolása Európai opciók esetében a BÉT által képzett lejáratkori elszámolóár jelenti a készpénzes elszámolás alapját. A lejáratkori elszámolóár nem egyezik meg a „normál” elszámolóárral, azt az alaptermék lejárati napon történő alakulása határozza meg. A lejárati napon lehívott opciókra vonatkozóan a KELER Rt. a lejáratkori elszámolóár és a lehívási ár különbözetét számolja el a jogosult és a kötelezett között, és egyúttal törli a nyitott pozíciókat. Fizikai leszállítás – azaz az alaptermék leszállítása A lehívást követő napon a lehívott és kiosztott pozíciókat a KELER megszünteti, és megnyitja a lehívási áron történő fizikai teljesítéshez a számlákat. A „ciklus” alatt az alaptermék árának alakulásától függően lehet további biztosítékadási kötelezettség. A teljesítési napon a megnyitott fizikai pozíciókat a KELER törli. Az alapterméknek megfelelő elszámolási ciklus szerinti nap (pl. BÉT részvény T+3. nap) 10 óráig kell fedezetet képezni a tőzsdetag saját és az összevont ügyfél pozíciói után. Az eladó részéről történő nemteljesítés esetén a KELER kényszerbeszerzést rendel el a szóban forgó részvényből, és a nemteljesítő tagtól a nemteljesítés értékének 50%-át pótdíjként beszedi. A vevői nemteljesítés esetén a KELER kényszereladást rendel el, és ezzel párhuzamosan 50%-os pótdíjat szed be a tagtól. A pótdíj felhasználható a részvények eredeti és kényszerbeszerzési ára közti esetleges különbség fedezésére, a kényszerintészkedés költségeinek elszámolására és a segédfedezeti ügylet díjának kiegyenlítésére. A maradék pótdíj a Kollektív Garancia Alaphoz kerül. Amennyiben a KELER nem tudja beszerezni a szükséges mennyiségű értékpapírt, akkor a teljesítés a lejáratkori elszámolóáron történő készpénzes elszámolással történik. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 53 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Az opció vevőjének kockázata Az opció vevőjének kockázata az, hogy a befektetett összeget viszonylag rövid idő alatt elveszítheti. Itt nem csak a mögöttes termékből eredő árfolyamkockázatra kell gondolni, hanem arra is, hogy az opció egy „romlandó” termék, az értéke a lejárathoz közelítve egyre csökken(1). A befektetőnek nem csak a mögöttes termék árváltozásának irányára kell helyes várakozásokkal rendelkeznie, hanem arra vonatkozóan is, hogy az árváltozás milyen időtávon belül fog megtörténni. Amennyiben ez elmarad, az opció értéktelenül fog lejárni. Adott mennyiségű alaptermékre szóló opció megvásárlása kevesebb kockázattal jár, mint az adott mennyiségű alaptermék megvásárlása. Adott összeg opcióba történő befektetése nagyobb kockázatot hordoz, mint ugyanazon összegnek az alaptermékbe való befektetése. Az opcióba történő befektetés kockázata a tőkeáttétel miatt többszöröse lehet az azonnali piacon történő befektetésnek. Minél mélyebben OTM egy opció – azaz CALL opció esetén minél alacsonyabb az alaptermék ára a lehívási árhoz képest, PUT opció esetén minél magasabb a mögöttes termék ára a lehívási árhoz képest – és minél kevesebb a lejáratig hátralevő idő, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a befektető részben-vagy egészben elveszíti az opcióba fektetett összeget. Európai opciók esetén az opciós piac likviditása komoly gondot jelenthet a befektetőknek, hiszen ha egy opció vevője nem tudja azt lejárat előtt eladni, akkor csak a lejáratkori lehívás alkalmával realizálhatja profitját. Az amerikai opció esetén azonban lehetőség van lehívni a jogot a lejárat előtt, s ez egyben a likviditását is megteremti a terméknek. Amerikai opciók esetében, legalább a belső értéken lesz vevő az opcióra, hiszen annál alacsonyabb áron az opció megvásárlásával és azonnali lehívásával kockázatmentes nyereségre lehet szert tenni. A mélyen ITM opciók esetében az opciós prémiumok gyakran tartalmaznak diszkontot a belső értékhez képest, ezért ezek lehívásra kerülnek. A BÉT-en az amerikai típusú CALL részvényopció birtokosa kockázatot vállal fel a jog érvényesítésével, mert az elszámolási rendből fakadóan csak két nap múlva tudja értékesíteni a papírt. Így két napig fedezetlen hosszú pozícióba kerül. Az opciók lehívásával kapcsolatban is kockázatot fut a befektető. A befektetőnek időben előre kell jeleznie lehívási szándékát. A befektető a brókercéget értesítve tudja lehívni az opcióját, a brókercég pedig a lehívási értesítő benyújtásával vagy a KID rendszeren keresztül továbbítja a lehívást a KELER felé. A lehívás később már visszavonhatatlan és nem módosítható Amennyiben az adott napon (az utolsó kereskedési napon is!) 16.30ig a KELER -hez nem érkezik meg a lehívási értesítő, úgy a lehívást nem fogadják el. Amennyiben a lehívást a KELER nem fogadta el, úgy az törlődik. Ez az utolsó kereskedési napon azt jelenti, hogy az összes le nem hívott opció törlődik, így a nyereségesen lehívható ITM opciók is. Az opció kiírójának kockázata Amerikai jellegű opció esetén az opció kiírójának teljesítenie kell bármely nap a lejáratig, amennyiben az opcióját lehívták. Az opció lehívása után az opció kötelezettje már nem zárhatja le pozícióját. A CALL opció kiírójának kockázata, ha a mögöttes termék piaca nem elég likvid és így nehezen tudja a teljesítéshez szükséges terméket megszerezni. A KELER és a BÉT közösen bizonyos piaci helyzetekben a lehívási jog korlátozásával enyhítheti ezt a kockázatot. Mivel fedezet elhelyezési kötelezettsége van az opció kiírójának, ezért ennek a fedezetnek a megkívánt szinten tartása kockázatot jelent. Amennyiben az opció értékében jelentős, a kiíró számára kedvezőtlen elmozdulás következik be, akkor jelentős további biztosítékfizetési kötelezettsége támad. Fedezetlen CALL opció kiírása korlátlan veszteség lehetőségét hordozza! Fedezetlen eladási opció esetén is nagy a kiíró kockázata, korlátot csak az jelent, hogy a mögöttes termék ára nem csökkenhet nulla alá. Fedezett CALL opció kiírójának is lehetnek kockázatai. Amennyiben az opció egyedi részvényre szól, az opció kiírója rendelkezvén a mögöttes termékkel bármikor tud szállítani, tehát a lehíváskor nem fut kockázatot. Index opciók esetén más a helyzet. Ha egy befektető tökéletesen elő tudja állítani részvényekből az indexkosarat, akkor is marad kockázata. Az indexopciók készpénzes elszámolású európai jellegű opciók. Mivel az opció kiírója nem tudja a mögöttes terméket leszállítani (amit a részvényportfoliója alkot), tehát ha lehívják az opcióját, akkor az azonnali piacon likvidálnia kell részvényeit, így az történik, mintha fizikai szállítás lett volna. Azonban a likvidálásnak úgy kellene történnie, hogy a részvényekért pont annyit kapjon amennyi a kiírt kontraktusok mennyisége szorozva az elszámoló árral, amit azonban nap közben még nem ismer. Amennyiben a befektető az opciós pozíciót fedezni kívánja a mögöttes termék árfolyamváltozása ellen, azt úgynevezett delta fedezéssel teheti meg. Ennek lényege az, hogy annyi részvényt vesz, illetve ad el, hogy a pozíció deltája nulla legyen. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 54 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A delta fedezésből kiindulva érthető meg legkönnyebben az opció árazásának metódusa. Amennyiben a befektető portfoliójának deltája folyamatosan nulla, a befektetés kockázatmentes így a tőle elvárt hozam megegyezik az azonos futamidejű kockázatmentes hozammal. Amennyiben a kockázatmenetes kamaton tud hitelt felvenni a piacon, akkor a részvényvásárlásokat finanszírozhatja a kiírt opciós díj és a felvett hitel összegéből. A birtokában levő részvények értékesítéséből befolyt összegből bármikor vissza tudja fizetni a hiteleket és vissza tudja vásárolni a kiírt opciókat. Opciók a tőzsdén kívüli (OTC) piacon A tőzsdén kívüli opciók népszerűségüket annak köszönhetik, hogy jobban paraméterezhetők mint a tőzsdei szabványosított opciók. A paraméterezhetőség leginkább a fedezeti ügyleteknél előnyös, hiszen akár a kötési ár (strike), akár a mennyiség, akár a lejárat tekintetében jobban illeszthető a fedezni kívánt ügylet paramétereihez. A tőzsdén kívüli opciók legnagyobb szereplői a kereskedelmi bankok, brókercégek, valamint a fedezni kívánó kereskedelmi vállalatok. Az online kereskedési rendszerek terjedésével ezen a piacon megjelentek a befektetési céllal üzletelő szereplők is. Alaptermék tekintetében a legnépszerűbb opciók a deviza és nemesfém opciók. A tőzsdén kívüli opcióknál a tőzsde szerepét a kereskedelmi bankok veszik át, és egyben betöltik az árjegyzői szerepet is. A kereskedelmi bank a megadott egyedi paraméterek alapján jegyez árat az opcióra. A piacon már számos OTC opció árazó rendszer érhető el, amelyekkel ellenőrizhető a jegyzett ár minősége. A kereskedelmi bank egy adott opcióra mindig két árat jegyez, bid árfolyamon hajlandó megvásárolni, míg offer, vagy ask árfolyamon hajlandó értékesíteni az opciót. A két árfolyam közötti különbség (spread) utal a jegyzett ár minőségére, minél szűkebb a spread, annál jobb az ár. Az OTC piacon köthető opciók legrövidebb futamideje 2 munkanap, míg a leghosszabb 1 év. Az opció prémiumát befolyásoló tényezők Az opciós kereskedésnél a kereskedés középpontjában mindig a prémium áll, a lejáratkori ár másodlagos szerepet tölt be, és leginkább az opciós piacon fedezeti ügyletet kötők számára lényeges. Egy opciót lejárat előtt is lehet zárni ellentétes irányú ügylet megkötésével. Az opció vevője prémiumot fizet az opcióért, és ha a mögöttes termék árfolyama számára kedvező irányba mozdul el, a fizetett prémium többszörösét is megkaphatja az opcióért, ha azt lejárat előtt eladja. Az opció eladója a kapott prémium töredékéért veheti vissza az opciót, ha a mögöttes termék árfolyama számára kedvező irányba mozdult el. Mindkét esetben a nyereség a prémiumok különbségéből adódik. Az opció prémiumát több tényező is befolyásolja, mivel az opció prémiuma tulajdonképpen azt tükrözi, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy lejáratig a piaci árfolyam eléri a kötésárat (strike). Minél nagyobb a valószínűsége, annál magasabb a prémium, ennek megfelelően a lejáratig hátralévő idő, a kötésár távolsága a piaci árfolyamtól, a volatilitás, a kamatkülönbözet, mind-mind befolyásolják a prémium nagyságát. Lejáratig hátralévő idő Minél távolabb van az opció lejárata, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a piaci árfolyam eléri a strike árfolyamot a futamidő alatt. Ennek az összefüggésnek megfelelően minél távolabbi a lejárat a prémium annál nagyobb. A prémium összege az árfolyamok változatlansága mellett a lejáratig hátralévő napok csökkenésével együtt csökken. Kötésár (strike) távolsága Minél távolabb van a strike ár a piaci árfolyamtól, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a piaci árfolyam eléri a strike-ot a futamidő alatt. Ennek megfelelően a prémium összege is csökken a strike árfolyamtól való távolodással. Volatilitás A volatilitás az árfolyam korábbi mozgásából méri az árfolyam várható jövőbeni elmozdulásának mértékét. Minél nagyobb a volatilitás, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az árfolyam eléri a strike árfolyamot a futamidő alatt. Amennyiben az árfolyam az elmúlt időszakban egy szűkebb sávban oldalazott, a volatilitás alacsony. Hektikus korábbi mozgások esetén a volatilitás magasabb. Minél magasabb a volatilitás annál nagyobb a prémium összege. Kamatkülönbözet Minél nagyobb a kamatkülönbözet a devizapárt alkotó két deviza között, annál nagyobb az eltérés a devizapár azonnali (spot) és a devizapár határidős árfolyama között. Amennyiben a kamatkülönbözetből adódóan a __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 55 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

határidős árfolyam magasabb, mint a devizapár azonnali (spot) árfolyama, a call opció prémiuma magasabb lesz, mivel a kamatparitás képlete alapján a devizapár árfolyama lejáratkor magasabb kell hogy legyen, mint a jelenlegi spot árfolyam. Természetesen a kamatparitás képletéből nem lehet következtetni a jövőbeni árfolyamokra, csupán a képletbe behelyettesítve a jelenleg ismert adatokat kapjuk meg a határidős árfolyamot. A put opció prémiuma akkor magasabb, ha a devizapár határidős árfolyama alacsonyabb, mint a devizapár spot árfolyama.


DEVIZATERMÉKEK A devizapiac a világ legnagyobb forgalmú piaca, mind a tranzakciók számát, mind a tranzakciók értékét tekintve. A BIS háromévente teszi közzé a devizapiac méretére vonatkozó adatait, a legfrissebb jelentése szerint a devizapiac napi átlagos forgalma 2011 szeptemberében 5000 milliárd dollárnál tetőzött, míg az elmúlt 10 év során a devizapiac megtízszerezte napi átlagos forgalmát. A devizák közül csak az euróban lebonyolított napi forgalom a New Yorki-tőzsde (NYSE) napi forgalmának több mint ötszöröse. Ahány ország, majdnem annyi deviza, a devizapiacok forgalmának meghatározó részét mégis csupán néhány deviza adja. A Bank of England által készített elemzés jól szemlélteti a devizapárok megoszlását a napi forgalomban.

A devizapiacon az alábbi fő termékeket különböztetjük meg: Deviza swap Bázis swap Devizaopció Deviza spot adásvétel Határidős deviza adásvétel Deviza futures adásvétel Deviza swap Olyan - általában rövid lejáratra kötött - ügylet, amely különböző devizák cseréjét és az ügylet lezárásakor a szerződésben - a keresztárfolyam és a devizák kamatrátája által - meghatározott áron történő visszacserélését foglalja magában. Azonnali ügylet (spot) + határidős ügylet (forward) = devizacsere ügylet (swap)


Devizacsere ügylet megkötésével az egyik devizában meglévő eszközünkről lemondunk azért, hogy a másik devizában időszakosan fellépő finanszírozási igényünket árfolyamkockázat felvállalása nélkül teljesíthessük (strukturális likviditási hiány). Bázis swap (CCIRS) Általában hosszú lejáratú deviza swap ügylet, amelynek keretében nem csak az egyes kamatfizetésből eredő cash-flowk, hanem a swap ügylet alapját képező tőkeösszegek is kicserélésre kerülnek. Devizaopció (margin) adásvétel A devizapiacok hatalmas likviditásának köszönhetően az opciós devizapiac is nagy népszerűségnek örvend szerte a világon, kiérdemelve a világ legnagyobb és leglikvidebb opciós piaca besorolást. A deviza opció egyedi megállapodás két fél között, amely jogot biztosít az opció vevőjének adott devizaösszeg előre meghatározott árfolyamon és időben történő eladására/vételére. Az opció eladója kötelezettséget vállal a vevő felé az adott devizaösszeg meghatározott árfolyamon és időben történő vételére/eladására. Az ügylet megkötésekor az opció ellenértékeként a vevőnek prémiumot kell fizetni. Létezik európai és amerikai típusú opció. Az európai opció csak az opció lejáratakor érvényesíthető, az amerikai opció az opció időtartama alatt bármikor lehívható. A deviza opciós megbízás a Buda-Cash Zrt. által jegyzett minden devizára lehetséges a meghatározott minimális összeg (100.000 EUR vagy annak megfelelő más deviza) felett. A Buda-Cash Zrt. bizonyos limiteket alkalmaz, illetve fedezetet kér (az alapügylet 3-10%-a) az ügyféltől, a teljesítési kockázat fedezésére. A határidős devizaügyletet az Ügyfél kérésének megfelelően a Buda-Cash Zrt. mind a tőzsdén, mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacon megkötheti.

Deviza spot adásvétel A Buda-Cash Zrt. lehetővé teszi Ügyfelei számára, hogy egyik devizában fennálló nagyösszegű eszközeiket azonnali tranzakció során, másik devizára váltsák át aktuális piaci árfolyamon. A tranzakció spot értéknappal történik. Ez üzletkötés utáni második nap (T+2), tehát például, ha az Ügyfél devizát vásárol, az ellenértékkel aznap terhelik, míg a vásárolt deviza az üzletkötést követő második munkanapon kerül jóváírásra számláján (ezt a tranzakció végrehajtásának időigénye és a nemzetközileg elfogadott szabályok indokolják). Konverzió történhet a Buda-Cash Zrt. által jegyzett minden deviza-forint párra, illetve ezen devizák közül bármely kettő között. Margin határidős deviza adásvétel A határidős devizaügylet megállapodás az Ügyfél és a Buda-Cash Zrt. között egy meghatározott összegű deviza (minimum 100.000 EUR vagy azzal egyenértékű más deviza), meghatározott (jövőbeli) időpontban (3-360 nap illetve napon belül), meghatározott árfolyamon történő eladásáról, illetve megvételéről. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 58 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A határidős ár egyrészt a spot (jelenlegi) árfolyamtól, másrészt a devizák adott futamidőre vonatkozó kamatkülönbségétől függ. A határidős ár és a spot ár különbségét swap differenciának (swap pontoknak) nevezzük. Prémiumról beszélünk, ha az alapdeviza határidős árfolyama magasabb, mint spot árfolyama, azaz a swap differenciát hozzáadjuk a spot árfolyamhoz. Diszkontról beszélünk, ha az alapdeviza határidős árfolyama alacsonyabb, mint spot árfolyama, azaz a swap differenciát levonjuk a spot árfolyamból. Köthető forint és egy másik deviza ellenében, de két külföldi deviza között is, melyekre a Buda-Cash Zrt. jegyez spot árfolyamot. A Buda-Cash Zrt. bizonyos limiteket alkalmaz, illetve fedezetet kér (az alapügylet 1,85-10%-a) az ügyféltől, a teljesítési kockázat fedezésére. A határidős devizaügyletet az Ügyfél kérésének megfelelően a Buda-Cash Zrt. mind a tőzsdén, mind a tőzsdén kívüli (OTC) piacon megkötheti. Deviza futures (tőzsdei) adásvétel A futures a forward ügylet speciális típusa. A forward ügylet egy adott pillanatban kötött szerződés a termékek szállítására egy bizonyos jövőbeni időponthoz a szerződés kötés időpontjában meghatározott áron. A futuresek tőzsdén kereskedett forward kontraktusok. Az egyes kontraktusok szerződési feltételei rögzítettek, az adott tőzsde szabályai szerint, és egy fix megállapodásról van szó a partnerek között, amely alapján a feleknek joguk és kötelességük van megvenni/eladni az adott jövőbeni időpontban az eszköz adott mennyiségét az előre meghatározott kötési árfolyamon. A felsorolt devizapiaci termékek közül Társaságunknál az alábbi típusú ügyletek érhetők el: Deviza határidős ügyletek Deviza opciós ügyletek Deviza futures ügyletek Kereskedés a devizapiacon A devizapiacokon történő befektetés során mindig egy devizát cserélünk el egy másik devizára. Amennyiben a forint gyengülésére számítunk, eurót veszünk forint ellenében, míg fordított esetben eurót adunk, és forintot vásárolunk. A tranzakció során mindig az árfolyam játssza a főszerepet, az árfolyam pedig a devizapárban szereplő két deviza viszonyát mutatja. Egy devizapárban a baloldali deviza a bázisdeviza, míg a jobboldali deviza a változó deviza. Az árfolyam mindig az egy bázisdeviza értékét fejezi ki a változó deviza egységében. Ha például az EURUSD árfolyama 1,4720, akkor ez azt jelenti, hogy 1 euró 1,4720 dollárt ér. Az árfolyamot általában négy tizedesjegyig jegyzik, viszont napjainkban az internetes kereskedési rendszerek elterjedésével nem ritka az 5 tizedesjegyig történő árfolyamjegyzés sem. Az utolsó tizedesjegyet (leszámítva a legújabb trendet) hívják pip-nek, vagyis pontnak. A devizapiaci konvenció kitér annak szabályára, hogy mely devizát jegyezzük melyik devizával szemben. Ezen konvenció értelmében az euró a devizák devizája, vagyis mindig bázisként szerepel, őt követi a rangsorban a GBP, az AUD, az USD, a CAD, majd a JPY. A kereskedés során mindig a bázisdevizát adjuk vagy vesszük a változó devizával szemben. A kereskedési rendszereken, árfolyamtáblákon, hírügynökségek csatornáin általában két árfolyam van feltüntetve, a bid (vételi) és az ask (eladási) árfolyam, de előfordulhat, hogy csak egy árfolyam szerepel, ebben az esetben ez a bid árfolyam. Nem szabad összetéveszteni, hogy az árfolyamjegyzés mindig az árfolyamjegyző irányából van feltüntetve, vagyis vételi árfolyamon tünteti fel vételi szándékát, míg eladási árfolyamon jelzi eladási szándékát. A devizapiac használóiként (market user) számunkra a bid árfolyam jelzi azt az árfolyamot, ahol a bázisdevizát értékesíthetjük, míg az ask árfolyam (vagy offer) jelzi azt az árfolyamot, amelyen a bázisdevizát megvásárolhatjuk. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 59 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Amennyiben a következő jegyzést látjuk az EUHUF-ra: 291,00 / 291,40 az azt jelenti, hogy 291,00-án tudunk eurót értékesíteni (HUF-ot venni), illetve 291,40-en tudunk EUR-t vásárolni (illetve HUF-ot eladni) A két árfolyam közötti különbséget nevezzük spreadnek. Minél közelebb van egymáshoz a két árfolyam, annál mélyebb és likvidebb egy piac, jelezve az eladók és a vevők nagy számát és egyben közelségét egymáshoz.

Megbízástípusok a devizapiacokon A devizapiacokon kereskedők több típusú megbízással tudnak belépni a piacra, az alapszabály azonban minden esetben az, hogy a megbízás iránya a bázisdevizára vonatkozik. A leggyakrabban használt megbízástípusok az alábbiak: Piaci megbízás (market order): azonnali vételt vagy eladást jelent az aktuális piaci árfolyamon. A piacra lépés legbiztosabb módszere, mivel az üzletkötés nem egy feltétel teljesülésétől függ. Limit megbízás: csak abban az esetben aktiválódik, ha az árfolyam eléri a limit megbízásban szereplő értéket. Limit típusú megbízás csak a megbízásban megadott szinten, illetve attól kedvezőbb szinten teljesülhet. A limit típusú megbízás pozíciótól független, vonatkozhat pozíciónyitásra, illetve pozíciózárásra. Alapszabály, hogy limit megbízásnak nevezzük a piaci árfolyamtól magasabb árfolyamon megjelölt eladási szándékot, illetve a piaci árfolyamtól alacsonyabb szinten megjelölt vásárlási szándékot. Stop megbízás: általában a kockázat behatárolására vonatkozó megbízás, mely lehet pozíciótól független is. A piaci árfolyamnál magasabb szinten megjelölt vételi szándékot, illetve piaci árfolyamnál alacsonyabb szinten megjelölt eladási szándékot jelent. A stop megbízást a megbízásban szereplő árfolyamon történt kötés aktiválja, és a megbízás az azt követő első elérhető árfolyamon teljesül. A teljesülés történhet a megbízásban megjelölt árfolyamon, de történhet annál sokkal kedvezőtlenebb árfolyamon is, ha az aktiválás pillanatában nagy elmozdulás következik be, és a legközelebbi elérhető árfolyam csak nagy távolságra van a megbízásban szereplő árfolyamtól. A devizapiac nagy likviditásának köszönhetően ugyanakkor a devizapiacon teljesült stop megbízások esetében a legalacsonyabb az ún. csúszás (slippage), mely a teljesülés és a megbízásban szereplő árfolyam közötti különbséget jelzi. Követő stop (trailing stop): ez a megbízástípus az internetes kereskedési rendszerek elterjedésével és egyben a számítógépes árfolyamjegyzés fejlődésével jött létre. Az ún. követő vagy csúszó stop szerepe, hogy átvegye a pozíció kezelésének feladatát. Amennyiben a piacra lépést követően kedvező irányba mozdulnak el az árfolyamok, az ügylet kockázatát a hozzá tartozó stop megbízás módosításával lehet csökkenteni, olyan módon, hogy a stop megbízás aktiválási szintjét a piacra lépés szintjéhez közelítjük. Amennyiben az árfolyamok folytatják kedvező irányú mozgásukat, a stop megbízás aktiválási szintjét tovább közelíthetjük a piacra lépés szintjéhez, illetve kellő elmozdulás esetén akár a piacra lépés szintje fölé is helyezhetjük, ezáltal bebiztosítva a nyereséget, ugyanakkor lehetőséget adva a további kedvező irányú elmozdulásnak. Előfordulhat, hogy a kedvező irányú elmozdulásokra akkor kerül sor, amikor egyéb elfoglaltságaink nem teszik lehetővé az árfolyamok figyelemmel kísérését (szabadság, tárgyalás, éjszaka, stb.). Ilyen esetekre beállíthatjuk a követő stopot, mely folyamatosan figyeli az árfolyamok alakulását, és előre beállított paraméterek alapján tartja a piactól való távolságot, kedvező irányú elmozdulás esetén követi az elmozdulást, kedvezőtlen irányú mozgás esetén pedig azon a szinten marad, amely szintre utoljára módosult. Short és long ügyletek a devizapiacon __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 60 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A devizapiacon megkötött ügyleteknél az egyik devizát váltjuk át a másik devizára, vagyis amíg az egyik devizát vesszük, a másikat adjuk, így egy időben lehet vételi (long) és eladási (short) pozíciónk. A devizapiac az egyetlen olyan piac, ahol mindig egy deviza erősödésére számítva kereskedhetünk, hogy melyikre, az csupán attól függ, honnan közelítjük az adott devizát. A devizapiaci konvenciók szerint természetesen az ügylet irányát mindig a bázisdeviza határozza meg, ugyanakkor logikailag egy EURHUF long pozíció megegyezik egy HUFEUR short pozícióval, mivel mindkét tranzakció euróvételt és forinteladást jelent a befektető számára. Maradva a devizapiaci konvencióknál, amennyiben a bázisdevizát vesszük, azaz long pozíciónk van a bázisdevizára, akkor abban vagyunk érdekeltek, hogy a bázisdeviza minél többet érjen a változó devizával szemben, vagyis a változó deviza leértékelődjön a bázisdevizával szemben. Egyszerű példánál maradva, amennyiben a forint értékvesztésére számítunk az euróval szemben, EURHUF long pozíciót nyitunk, így a forint értékvesztésével minden egyes euró több forintot fog érni. EURHUF long pozíció esetében tehát az árfolyam emelkedésében vagyunk érdekeltek. Amíg például a részvénypiacokon nincs minden esetben lehetőség short pozíció nyitására, illetve ha van is, azt bármikor beszüntethetik, addig a devizapiacon ez nehezen kivitelezhető. Próbáljunk belegondolni, hogy miként festene, ha euróért vehetnénk amerikai dollárt, de fordítva nem. Továbbra is maradva a konvencióknál, a devizapiacokon köthetünk olyan ügyletet is, amelynél a bázisdeviza értékvesztésére számítva eladjuk azt a változó devizával szemben, más néven shortoljuk a bázisdevizát a változóval szemben. Az euró dollárral szembeni értékvesztésére számítva (vagyis a dollár erősödésére spekulálva) EURUSD short pozíciót nyithatunk. Az árfolyam csökkenésével, vagyis az EUR értékvesztésével egyre kevesebb USD-t kell fizetni 1 euróért, így az eurót eladva például 1,5 dollárért, majd visszavéve 1,45 dollárért, profitot érhetünk el.

Kamatkülönbözet elszámolása A különböző hírforrásokon megjelenített devizaárfolyamok a legtöbb esetben a spot árfolyamokat jelölik, melyek a részvénypiaci prompt (azonnali) árfolyamoknak felelnek meg. Határidős árfolyamokat a devizák esetében sokkal ritkábban közölnek, mivel a lejárat a bankközi devizapiacon szabadon választható, és ún. standard lejáratok hiányában sokkal kisebb ezeknek a határidős árfolyamoknak az információértéke. Mint azt a fentiekben is kifejtettük, a határidős kontraktus olyan származtatott termék, amelynek megkötése során két fél megegyezik egy pénzügyi vagy akár árupiaci termék jövőbeni szállításáról egy adott árfolyamon. Devizapiaci példánál maradva az ügylet megkötésekor valószínű, hogy az eladó még nem rendelkezik az adott devizával, és a vevőnek még nincs is szüksége rá. Azonban ahhoz, hogy a határidős piac szereplőjévé váljunk, nem szükséges a mögöttes deviza tényleges rendelkezésre állása vagy leszállítása a másik fél részére, sőt: az ügyletek elsöprő többségében nincs fizikai szállítás, a megkötött ügyleteknek csak kevesebb mint 2%-a végződik fizikai teljesítéssel. A határidős árak a spot áraktól a forward (vagy más néven swap) pontokkal különböznek, melyek az egyes devizák kamatlábainak különbözetét fejezik ki. A piaci árazás alapelve szerint nem alakulhat ki olyan helyzet, hogy egy piaci szereplő úgy tudjon kockázatmentesen profitot realizálni (arbitrázs), hogy az alacsony kamatozású devizában felvett hitelt átváltja egy magasabb kamatozású devizára, azt betétbe helyezi, és a határidős áron visszaváltva hitelét visszafizeti. Fontos azonban tudni, hogy a határidős árak csak a kamatlábak különbségét veszik figyelembe, tehát a határidős ár nem jelenti azt, hogy az árfolyam a határidő lejártakor is ezen az árszinten lesz majd. Az aktuális árfolyamot mindig a pillanatnyi kereslet-kínálat határozza meg, tehát a fenti ún. kamatparitás-alapú jövőbeni árfolyam csak tisztán elvi számítás, és az „ingyenebéd" lehetőségét szűri ki: ha valaki két különböző devizában kíván eladósodni, illetve befektetni, akkor árfolyamkockázat felvállalása nélkül nem tehet szert profitra, az ilyen arbitrázs lehetőségekre a befektetők azonnal lecsapnak, és automatikusan megszüntetik. Szintén fontos tudni, hogy a forward pontok lehetnek pozitívak (amikor a bázisdeviza kamata alacsonyabb, mint a változó devizáé, például az USDHUF esetében), vagy lehetnek negatívak (amikor a bázisdeviza kamata magasabb, mint a változó devizáé, például az AUDJPY esetében). __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 61 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Ez azt is jelenti, hogy egy pozíció tartásakor a forward pontok "dolgozhatnak" a pozíció ellen vagy mellett is: AUDJPY vételi pozíciót például előnyös tartogatni a befektetők számára, hiszen a mínuszos forward pontok nap mint nap "olcsóbbá teszik" a pozíciót, míg AUDJPY eladási pozíció esetében egyre drágábbá válik a nyitott pozíció. A forward pontok mindig a lejáratig hátralévő napokra vannak pontosan kiszámítva, vagyis a napok elteltével egyre kisebb összeg kerül levonásra vagy hozzáadásra az eredeti pozícióhoz, amennyiben egy pozíció lezárásra kerül. Az internetes kereskedési rendszereken gyakori a kamatdifferencia naponta történő elszámolása, a pozíció ún. görgetése. Ilyen esetben a pozíció mindig spot pozíció marad, csupán a pozíció nyitó árfolyama módosul a napi kamatdifferenciával. Devizapártól és a pozíció irányától (vételi vagy eladási) függően a nyitó árfolyam minden egyes nappal növekszik vagy csökken. A hazai befektetők által leginkább kedvelt EURHUF tranzakció esetében a pozíció nyitó árfolyama egyre magasabb lesz, így: -

EURHUF vételi (azaz forinteladási) ügylet keretében a pozíció egyre drágábbá válik a befektető számára; EURHUF eladási (azaz forintvételi) ügyletnél a pozíció egyre olcsóbb lesz.

Alapletét A devizapiacon történő üzletkötés előnye, hogy nem szükséges rendelkezni a megkötendő ügylet teljes értékével, hanem annak csupán egy meghatározott részét kell letennünk a befektetési szolgáltatónknál. Ez az ún. alapletét az ügyleten realizálható negatív eredmény fedezetéül szolgál. Mielőtt arra gondolnánk, hogy tulajdonképpen egy kölcsönről van szó az alapletét és a kötésérték közötti összegre, tekintsünk meg részleteiben egy teljes devizaügyletet! 100.000 USDJPY vétel (long pozíció nyitása) 90,50-en spot (T+2) értéknapra Az ügylet elszámolása T+2 napon az alábbiak szerint történne USD számla jóváírása 100,000 dollárral JPY számla terhelése 9.050.000 jennel Még ugyanazon a napon az árfolyam kedvező irányú elmozdulásával a long pozíció zárul 100.000 USDJPY eladás 91,10-en spot (T+2) értéknapra A két ügylet elszámolása T+2 értéknapon az alábbiak szerint történik USD számla JPY számla +100.000 -9.050.000 -100.000 +9.110.000 0 + 60.000 Az ügylet tényleges elszámolására sor kerül, ugyanakkor a számlán csak a nettó eredmény könyvelődik, vagyis a 60.000 JPY. Mivel az ügylet során a tényleges átváltásra nem kerül sor, ugyanis az egy ellentétes irányú ügylettel zárul az átváltás előtt, így csak az elszámolásból adódó esetleges negatív eredmény fedezetét (alapletét) kell elhelyeznünk számlánkon. A fedezet mértékét általában a kötésérték bizonyos százalékában szokás meghatározni, vagyis az alapletétnek az árfolyam adott százalékos elmozdulását kell fedeznie.

Tőkeáttétel A befektetési szolgáltató csak az árfolyam-elmozdulás fedezésére kér alapletétet a befektetőktől, miközben az ügylet értéke ennek a többszöröse lehet.


Mivel ettől a ponttól kezdve az alapletét jelenti a befektetésre kerülő tőkét, viszont a befektetett tőkével a tőke többszörösét lehet mozgatni, a tőke ennek az ún. tőkeáttételnek a következtében többszöröződik, amíg az adott pozíció nyitva van. A tőkeáttétel következtében, a tőkére vetítve a kötésértékben lejátszódó változás sokkal nagyobb mértékben jelentkezik, mint ha nem lenne tőkeáttétel. 10%-os fedezetigény mellett például a tőkeáttétel mértéke tízszeres, vagyis az árfolyam 1 százaléknyi elmozdulása a tőkére vetítve 10%-os pozitív vagy negatív elmozdulást eredményez. Minél magasabb a tőkeáttétel, egységnyi árfolyam-elmozdulás a tőkére vetítve annál nagyobb, azaz annak kockázata, hogy a kedvezőtlen irányú elmozdulás elviheti a teljes alapletétet, a tőkeáttétel növekedésével együtt nő. Természetesen az árfolyam kedvező irányú elmozdulása esetén, magas tőkeáttétel mellett könnyen előfordulhat az alapletét megtöbbszöröződése is. Mekkora a tőkeáttétel? Az ügyletekhez általában 10-20%-os árfolyam-elmozdulás fedezését lehetővé tévő alapletét szükséges, míg az internetes kereskedési rendszereken ettől lényegesen alacsonyabb fedezetigények lehetnek (1-2%). Egy devizapár fedezetigényének megállapításakor fontos szempont az adott devizapár likviditása, illetve volatilitása. Minél folyamatosabb a kereskedés a devizapárt alkotó két devizában (pl. EURUSD), annál alacsonyabb a fedezetigény, míg olyan devizapárok esetében, ahol a kereskedés nem folyamatos, (az EURHUF piac éjszaka nem folyamatos) a fedezetigény természetesen magasabb, hiszen a réssel nyitás lehetősége nagyobb, a pozíció likvidálása pedig kockázatosabb. Az adott devizapár árfolyamának volatilitása szintén befolyásolhatja a fedezetigény mértékét: minél nagyobb egy devizapár árfolyamának várható ingadozása (volatilitása), annál magasabb lesz az ügyféltől kért fedezetigény.

Margin call A megnyitott pozíciók folyamatosan az aktuális piaci árfolyammal kerülnek beértékelésre egészen addig, amíg azok nem zárulnak, és az eredmény nem számolódik el. Alapesetben a számla aktuális értéke az elhelyezett alapletét (pénz, illetve egyéb fedezet egyenlege) és a nyitott pozíciók értékének összegeként kerül megállapításra. A számla értékének általában legalább az alapletét mértékével kell megegyeznie, ugyanakkor a magas tőkeáttétel mellett történő kereskedés során gyakran előfordulhat, hogy a kedvezőtlen irányú elmozdulások az alapletét alá csökkentik a számla értékét. Ilyen esetekben fedezet kiegészítésére vonatkozó felszólítás érkezik, mely felszólítás (tőkeáttételes piacokon) elterjedt neve a margin call. A felszólításnak célszerű minél előbb eleget tenni, ugyanis magas tőkeáttétel mellett az események nagyon fel tudnak gyorsulni, és elképzelhető, hogy az idő annyira rövid, hogy már nem fér bele egy banki átutalás sem, csak a készpénzes befizetés.

Pozíciólikvidálás Az online kereskedési rendszerek által kínált magasabb tőkeáttétel mellett gyakrabban fordulhat elő, hogy a margin call kézhezvétele után az árfolyamok folytatják kedvezőtlen irányú mozgásukat, de már nincs idő arra, hogy a fedezet kiegészítésre kerüljön, mivel a szolgáltató, megfékezve a veszteség további növekedését, automatikusan zárja (kényszerlikvidálja) az összes pozíciót. A pozíciók automatikus likvidálása általában az alapletét bizonyos százalékában van előre meghatározva, vagyis amennyiben a számla értéke az alapletét adott hányadára csökken, a pozíciók likvidálása beindul. A pozíciók likvidálásának célja, hogy a kitettség megszűnjön, és a kedvezőtlen irányú elmozdulások már ne tudják jelentősen befolyásolni a számla értékét. Likvidálás folyamán általában az összes pozíció lezárásra kerül, függetlenül attól, hogy a pozíciók között voltak nyereséges ügyletek is. Bár a pozíciók likvidálását leginkább negatív élményként élik meg a befektetők, mivel a pozíciók zárásáról már nem maguk rendelkezhetnek, a pozíciók automatikus zárása a legtöbb esetben a veszteség __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 63 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

további halmozódását hivatott megfékezni. Ilyen szempontból az automatikus likvidálás nagyon hasznos és egyben fontos eleme a kereskedésnek, mivel biztonságot jelent arra vonatkozólag, hogy váratlan események során is van egy vészfék a rendszerben. A pozíciók likvidálását elkerülendő célszerű a pozíció méretét úgy meghatározni, hogy a pozíciók zárására lehetőleg ne automatikusan kerüljön sor. Ez azt jelenti, hogy bár adott egy maximálisan elérhető tőkeáttétel, azt nem feltétlenül kell kihasználni egyetlen pozíció megnyitásához. A magas tőkeáttétel csak a stop megbízások szigorú betartása mellett tud pozitívan érvényesülni.

Konkrét kereskedési példák Az eredmény elszámolása 1., Long Amennyiben a dollár erősödésére számítunk a svájci frankkal szemben, USDCHF long (vételi) pozíciót nyitunk: 100,000 USDCHF vétel 1,0215-ös árfolyamon Az árfolyam kedvező irányú elmozdulásával még aznap zárjuk az ügyletet. Az ügylet lezárása azonos mennyiségű, azonos devizapárban, viszont ellentétes irányú ügylet megkötésével történik: 100,000 USDCHF eladás 1,0270-es árfolyamon Devizaügyletek esetében az eredmény elsődlegesen mindig a változó devizában képződik meg. Példánkban az elszámolás az alábbiak szerint történik: Vétel 100,000 USD eladás 102,150 CHF (nyitó ügylet) Eladás 100,000 USD vétel 102,700 CHF (záró ügylet) Eredmény: 0 USD + 550 CHF A devizában megképződött eredményt az üzletkötésbe bevont kereskedelmi bank konvertálja magyar forintra (illetve a számla devizanemére). A konverzió ebben az esetben 550 CHF eladását jelenti az üzletkötésbe bevont bank vételi árfolyamán. A fenti példában az eredményt egyszerűbben is kiszámolhatjuk, ha az alábbi képletet használjuk: (Eladási árfolyam - Vételi árfolyam) * kötésösszeg, vagyis (1,0270 – 1,0215)*100,000 = 550 CHF Amennyiben a kereskedés HUF-ot tartalmazó devizában történt, a megképződött eredmény rögtön forintban realizálódik. 2. Short Amennyiben a GBP erősödésére számítunk az euróval szemben, akkor EURGBP short pozíciót kell nyitnunk az euró és az angol font viszonyában, ugyanis az euró a bázisdeviza, így ha a font erősödésére számítunk, az eurót adjuk a fonttal szemben: 250,000 EURGBP eladás 0,9030-as árfolyamon. Az ügylet még aznap lezárásra kerül ellentétes irányú ügylet megkötésével: 250,000 EURGBP vétel 0,9045-ös árfolyamon. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 64 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Az ügylet elszámolása az alábbiak szerint történik: Eladás 250,000 EUR vétel 225,750 GBP (nyitó ügylet) Vétel 250,000 EUR eladás 226,125 GBP (záró ügylet) Eredmény: 0 EUR -375 GBP A devizában keletkező eredmény konvertálódik magyar forintra, az üzletkötésbe bevont kereskedelmi bank ebben az esetben forint ellenében értékesít számunkra 375 GBP-t az eladási árfolyamon, így számlánk végül forintban terhelődik. Az eredményt egyszerűbben is kiszámolhatjuk, ha az alábbi képletet használjuk: (Eladási árfolyam - Vételi árfolyam) * kötésösszeg, Vagyis (0,9030-0,9045)*250,000=-375

Speciális kockázatok a devizapiacokon A devizapiacok a világ legnagyobb forgalmú piacai, melyek folyamatos nyitva tartásukkal, valamint korlátlan likviditásukkal biztonságot jelentenek a megbízások teljesülésének terén. Természetesen ez még nem garancia arra vonatkozólag, hogy a devizapiacok nem rejtenek különleges kockázatokat. A magas likviditásból eredő kockázatok Nehezen tűnik hihetőnek, hogy a magas likviditás is jelenthet kockázatot, pedig igen. Ez a típusú kockázat abból fakad, hogy például egy deviza nehezen tud elfogyni a piacon, legfeljebb csak magasabb áron lehet hozzájutni. Ez egyben azt is jelenti, hogy nehéz a devizapiacokon túlvett, illetve túladott állapotokról beszélni. Egy külkereskedelemmel foglalkozó cég, ha az áruját ki kell fizetnie határidőre, akkor nem foglalkozik azzal, hogy az euró árfolyama most éppen magas vagy alacsony, neki akkor is eurót kell vennie, ráadásul azonnal. Ez a típusú kockázat leginkább a spekulánsokat fenyegeti, ugyanis amikor egy árfolyam fordulására spekulálnak (mivel az már túl sokáig ment egy irányba, így előbb vagy utóbb fordulnia kell), akkor előfordulhat, hogy az irány mégsem változik, és komoly veszteségeket halmoznak fel. A nagy pénz a devizapiacokon nem igazán számít, hacsak egy befektető nem diszponál a jegybanki tartalékokhoz hasonló összeg felett. Egy befektető, ha például nagyobb (több millió dollár értékű) vételi limit megbízást helyez el a piacra, így próbálva támaszt generálni az árfolyamnak, stratégiája nem igazán tud működni egy napi 5000 milliárd dollár forgalmat lebonyolító piacon. Egy részvénypiacon ugyanakkor, olyan papír esetében, melynek napi forgalma mondjuk 100-200 millió forint, az említett hatást könnyen elérheti. Jegybanki intervenciókból eredő kockázatok A jegybankok elméletileg csak megfigyelői a devizapiacoknak, ugyanakkor alkalomadtán bele is avatkozhatnak a folyamatokba, amire számos esetben volt már példa mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban. A piacok ráadásul sok esetben kikényszeríthetik a jegybanki beavatkozást, úgymond tesztelve a jegybankok ingerküszöbét. A svájci jegybanki (SNB) intervenció talán a legfrissebb példája az ilyen típusú tesztelésnek. Az SNB legutoljára 1,5080-as EURCHF árfolyamnál avatkozott be a svájci frank gyengítése érdekében, melynek következtében az árfolyam eltávolodott a kritikus zónától. Pár nap múlva az árfolyam ismét a szint körül járt, majd a jegybank újból beavatkozott. Ebben az esetben a kockázatot pont az jelentette volna, ha a jegybank nem avatkozik be a piaci folyamatokba, és hagyja a svájci frank erősödését. Mivel mindenki arra számított, hogy a jegybank „megmenti” az árfolyamot, a beavatkozás elmaradása nagy veszteségekhez vezetett volna egyes spekulánsok esetében. Más helyzetekben a kockázat pont a jegybank váratlan beavatkozásában rejlik, a cseh korona esetében __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 65 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

például 2009 őszén a jegybank megelégelve a cseh korona erősödését, váratlanul annak gyengítésébe kezdett. Így a korona, leválva a nemzetközi devizapiaci folyamatokról, az „árral szemben” mozogva komoly gyengülésbe váltott, ezáltal jelentős veszteségeket okozva azok számára, akik az erősödésben voltak érdekeltek. Változó kamatokból eredő kockázatok A devizapiacokon a kamatlábak fontos szerepet játszanak, ha egy devizának magas a kamatlába, és az ország nemzetközi megítélése kedvező, ráadásul a piacokat még az „optimizmus és likviditásbőség” jellemzi, akkor ez a deviza vonzza a tőkét, vagyis folyamatos kereslete az erősödéséhez, felértékelődéséhez vezet. Egy váratlan mértékű kamatcsökkentés gyorsan megfordíthatja a folyamatokat, és a deviza hirtelen gyengülésbe válthat, ezáltal veszteséget okozva azok számára, akik az erősödésére játszottak. Valamivel kellemetlenebb helyzetet tud okozni, ha egy magasabb kamatlábbal rendelkező deviza esetében annak erősödésére nem a spot piacon kötődik meg az ügylet, hanem a határidős piacon, ráadásul jó hosszú lejáratra (pl. 1 évre). A befektetők általában akkor választják a határidős piacot, ha a magas kamatlábat szeretnék hosszú időre előre lefixálni, félve az időközbeni esetleges kamatcsökkentésektől. A lefixált magas kamatláb addig jelent előnyt, amíg a folyamatok a várakozásuknak megfelelően alakulnak, vagyis a határidőre, magas kamattal megvásárolt deviza erősödik, az alapkamat pedig időközben csökken. Amennyiben a folyamatok megváltoznak, és a befektetők borúlátóbbá válnak az adott országgal és annak devizájával kapcsolatban, esetleg tőkekivonás indul meg az országból, az adott deviza gyengülésbe vált. Ilyen esetekben a kamatvárakozások is megváltozhatnak, így a korábbi kamatcsökkentés helyett már a kamatemelést helyezik kilátásba a piaci szereplők. Egy ilyen forgatókönyv esetén a veszteség nemcsak az árfolyam kedvezőtlen irányú elmozdulásából ered, hanem a kamatok emelkedése is kedvezőtlenül érinti a pozíciót, ezáltal a negatív hatás kétszereződik. Ehhez hasonló folyamatok játszódtak le a forint piacán 2003, illetve 2006 nyarán is. Politikai kockázatok A politika a devizapiaci fejleményekbe is beleszólhat, erre a válság során több országban is sor került. Politikai döntés lehet például a devizapiaci tranzakciók korlátozása (Ukrajna), adók kivetése a beáramló tőkére (Brazília), illetve külön adók bevezetése a külföldiek által lebonyolított devizatranzakciókra (Törökország). A politikai beavatkozások alapesetben az országok védelmét szolgálják, ugyanakkor egy devizapiaci befektető számára a pozíciójától függően egy politikai döntés nem mindig kedvező. Opciós utalványok és azok kockázatai Az opciós utalványokkal önálló értékpapírokként kereskednek, és ezért a kereslet és kínálat törvényei vonatkoznak rájuk. Opciós utalványok vásárlásakor ezért általánosságban figyelni kell arra, hogy a konkrétan kiszemelt értékpapírnak van-e kielégítően likvid piaca illetve, hogy a kibocsátó vagy harmadik személy jegyez-e folyamatosan kötelező érvénnyel vételi és eladási árfolyamokat. Időnként az is előfordul, hogy a vételi és eladási árfolyamok lényegesen eltérnek egymástól. Különösen igaz ez az újszerű, részben komplex, árazás szempontjából nehezen értékelhető opciós struktúrákat megtestesítő egzotikus opciós utalványokra. Az egyetlen hozamesély, amelyet az opciós utalványok általában a befektetőknek kínálnak, árfolyamuk emelkedésében rejlik. Az opciós utalványok sem kamat- sem osztalékfizetéshez való jogot nem testesítenek meg, és ezért nem biztosítanak folyamatos hozamot. Ez azt is jelenti, hogy az opciós utalványok esetleges árfolyamcsökkenését nem kompenzálják egyéb hozamok. Az opciós utalványok árfolyamát főként az alábbi lényeges tényezők alakítják:  az alaptermék árfolyamának tényleges és a piac szereplői által várt jövőbeni alakulása,  az alaptermék árfolyam-ingadozásainak várt gyakorisága és intenzitása (volatilitás)  az opciós utalványban foglalt opció futamideje. A következő három fejezetben ezeket az árfolyamalakító tényezőket vizsgáljuk meg közelebbről. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 66 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Veszteségkockázat az alaptermék árfolyamváltozásai miatt Az opciós utalványban foglalt opciós jog alaptermékének árfolyamváltozása csökkentheti az opciós utalvány értékét. Ha értékcsökkenés következik be, az az alaptermék árfolyamváltozásához képest mindig aránytalanul nagyobb mértékű (tőkeáttételi / leverage-hatás), sőt az opciós utalvány teljesen elvesztheti értékét. Értékcsökkenés vételi opció (call) esetén rendszerint az alaptermék árfolyamcsökkenése, eladási opció (put) esetén pedig rendszerint az alaptermék árfolyamának emelkedése esetén következik be. Az egzotikus opciós utalványok sajátosságai még tovább erősíthetik ezeket az összefüggéseket: A „mindent vagy semmit” elv szerint kialakított digitális opciós utalvány értékét erősebben befolyásolja az alaptermék árfolyamának a kialkudott kötési ár körüli ingadozása, mint egy hagyományos opciós utalványét. Ha az alaptermék aktuális árfolyama közeledik a kötési ár alatt meghatározott kiütési (knock out) küszöbárfolyamhoz, akkor drasztikusan felgyorsul a knock-out call értékének esése. Ugyanez történik, ha az alaptermék árfolyama a knock-out put kötési árfolyama felett meghatározott knock out árfolyamküszöbhöz közelít. Másrészt viszont az egzotikus opciós utalványok speciális jellemzői – jellegtől függően – ettől eltérő reakciókat is kiválthatnak az alaptermék árfolyamváltozásainak következtében:  Így például egy call opciós utalvány értéke az alaptermék árfolyam-emelkedése estén alapesetben ugyan emelkedik, de ha az illető call opciós utalvány a kialkudott kötési ár fölött lévő knock out árfolyamküszöbbel rendelkezik, akkor az alapterméknek a knock out szint irányába történő további árfolyam-emelkedése negatívan fogja befolyásolni az opciós utalvány értékét, az árfolyamküszöböt megközelítve drasztikus értékcsökkenés fog bekövetkezni, a knock out szint elérése pedig a befektetett tőke teljes elvesztését okozza.  Hasonló konstelláció áll elő az olyan put opciós utalványoknál, amelyek a kötési ár fölött lévő knock out árfolyamküszöbbel rendelkeznek: A put értéke az alaptermék árfolyamának esésével emelkedik ugyan, de ez csak akkor érvényes korlátozás nélkül, ha előbb az árfolyam érinti a kialkudott knock in árfolyamküszöböt; ez az árfolyam előzetes emelkedését feltételezi. Sajátos jellemzőik vannak a range (árfolyamsávos) opciós utalványoknak is. A range opciós utalványok értékét döntően az határozza meg, hogy az alaptermék árfolyama a meghatározott sávon belül marad-e. Elméletileg a range opciós utalványok értéke akkor a legmagasabb, ha az alaptermék árfolyamát a sáv közepén jegyzik. Az alaptermék árfolyamának a sávközép irányába történő mozgása tehát az opciós jog értékének emelkedését eredményezi. Ha viszont az alaptermék árfolyama a meghatározott sáv közepétől valamelyik sávszél felé távolodik, az rendszerint az opciós jog értékének csökkenését váltja ki. Ha a range opciós utalvány sávszélei egyidejűleg knock out árfolyamküszöbként is meg vannak határozva, akkor ez jelentősen erősíti az árfolyamküszöbök közelítésével bekövetkező értékcsökkenést. Az értékcsökkenés mértéke itt is az opciós jog konkrét kialakításától, jellemzőitől függ. A legjelentősebb értékcsökkenés a double knock out range opciós utalványoknál figyelhető meg, amelyeknél a két árfolyamküszöb elérése az opciós jog teljes megszűnését, azaz a befektetett tőke teljes elvesztését jelenti. Tendenciájában kisebb mértékű lehet az értékcsökkenés, ha a knock out opció úgy van kialakítva, hogy az árfolyamküszöbök érintésekor ugyan megszűnik az opciós jog, de az addig az időpontig "összegyűjtött" összegek kifizetésre kerülnek. Veszteségkockázat az alaptermék volatilitásának változása miatt Az alaptermék árfolyamváltozásainak a piac szereplői által várt gyakorisága és intenzitása (implicit - "beárazott" volatilitás) akkor is csökkentheti az opciós utalvány értékét, ha az alaptermék árfolyama nem változik. Az alaptermék opciós utalvány értéke szempontjából pozitív árfolyamtrendje következtében nem feltétlenül emelkedik az opciós utalvány árfolyama. Sőt, még csökkenhet is, ha az alaptermék árfolyamának alakulását egy az opciós utalvány értéke szempontjából negatívan ható, csökkenő volatilitás túlkompenzálja. Az alaptermék volatilitása az egzotikus opciós utalványok értékelésénél általában nagyobb szerepet játszik, mint a hagyományos opciós utalványokénál. A digitális opciók mindent vagy semmit szerkezete és az opciós jog "mellékmegállapodások" (knock in / knock out barrierek) révén történő korlátozása egyaránt okozója annak, hogy __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 67 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

az opció értéke fokozottan függ az alaptermék árfolyam-ingadozásának intenzitásától és gyakoriságától. Az alaptermék volatilitásának erősödése például növeli annak valószínűségét, hogy az árfolyama érinti a knock out barriert. A várt volatilitás változásai különlegesen erős hatást gyakorolnak a range opciós utalványokra. Ezek az opciós utalványok az alaptermék stagnáló vagy oda-vissza mozgó árfolyamára építenek. Ha nő az alaptermék árfolyamingadozásainak várt gyakorisága és intenzitása, ez az opciós utalvány értékének drasztikus csökkenését okozhatja, különösen akkor, ha a meghatározott sáv szélei egyben knock out árfolyamküszöbök is. Veszteségkockázat az időérték csökkenése miatt Attól függően, hogy mire számítanak az adott alaptermék jövőbeni alakulását illetően, a piac szereplői készek különböző nagyságú összegeket fizetni egy opciós utalványért, amely többé vagy kevésbé jelentősen eltér a benne foglalt opciós jog belső értékétől. Az opciós utalvány időértéke, azaz a belső értékén felül fizetett felár, ilyen értelemben naponta változik. A futamidő végének közeledtével csökken az időérték, míg végül nulla lesz. Az időérték a lejárathoz közeledve egyre erőteljesebben csökken. Felhívjuk a figyelmet, hogy különösen kockázatos olyan opciós utalványok vásárlása, amelyek röviddel a lejárat előtt még viszonylag magas időértékkel rendelkeznek. A range opciós utalványokat ilyen szempontból is sajátos kritériumok jellemzik: Ezeknél az opciós utalványoknál pozitív – értéknövelő – hatású az a körülmény, ha az alaptermék árfolyama nem változik, vagy legalábbis csak a meghatározott sávon belül mozog. Ezért itt a futamidő fogyásával párhuzamos "időérték-nyereségről" beszélhetünk. A tőkeáttétel kockázata Az opciós utalványok tipikus jellemzője a befektetett tőke hozamára és veszteségkockázatára gyakorolt áttételi (leverage) hatásuk: Az opciós utalványok aránytalanul nagy mértékben reagálnak az alaptermék árfolyamváltozásaira, és ezzel nagyobb hozamesélyt kínálnak, de nagyobb veszteségkockázatot is rejtenek a futamidejük alatt. Az áttétel ugyanis mindkét irányba hat – azaz nem csak felfelé, kedvező, hanem lefelé, kedvezőtlen árfolyamtrendek esetén is. Annál kockázatosabb egy opciós utalvány megvásárlása, minél nagyobb az áttétele. A tőkeáttétel különösen nagy mértékben érvényesül a nagyon rövid hátralévő futamidejű opciós utalványok esetén. Ezek az alapelvek az egzotikus opciós utalványokra is vonatkoznak; az opciós jog jellemzőitől függően azonban lényegesen nagyobb lehet a tőkeáttételi hatás, mint a hagyományos opciós utalványoknál. A digitális opciós utalványok mindent vagy semmit szerkezete és az opciós jog mellékmegállapodásokkal (barrier opciós utalványok) történő kiegészítése itt is esély- és kockázatnövelő tényezőként csapódik le. A range opciós utalványok, amelyek célja nem az árfolyam változásából való részesedés, hanem a stagnáló piacokból történő hozamgenerálás, tőkeáttétel szempontjából ugyan mutatnak bizonyos sajátosságokat, de ezek az opciós utalványok is aránytalanul erőteljesen reagálnak az alaptermék árfolyamváltozásaira. Ez különösen akkor van így, ha az alaptermék árfolyama a meghatározott sáv valamelyik széléhez közelít. Ha az árfolyamsáv felső és alsó széle egyben knock out barrier is, az itt is növeli a tőkeáttételt, és az azzal összefüggő veszteségkockázatot. Az értékcsökkenés és tőke teljes elvesztésének kockázata Az opciós utalványokból származó jogok megszűnhetnek vagy veszíthetnek értékükből, mivel ezek az értékpapírok mindig csak meghatározott időre szóló jogokat testesítenek meg, amelyek részben még meghatározott feltételek bekövetkeztéhez vagy be nem következtéhez is kötve vannak. Minél rövidebb a futamidő (hátralévő futamidő) annál nagyobb lehet az értékvesztés kockázata. __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 68 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Értékcsökkenés Ha az opciós utalvány árfolyama nem úgy alakul a futamidő alatt, ahogy a befektető várta, akkor az opciós utalvány eladása esetén esetleg veszteséget kell elszenvednie. A behatárolt futamidő miatt abban sem bízhat, hogy az opciós utalvány ára a futamidő vége előtt még időben ismét javulni fog. Az egzotikus opciós utalványokra a következő vonatkozik: Minél közelebb van a knock out árfolyamküszöb az alaptermék aktuális árfolyamához, illetve minél távolabb van a knock in árfolyamküszöb az alaptermék aktuális árfolyamától, annál nagyobb az értékvesztés kockázata. A befektetett tőke teljes elvesztése Az opciós utalványok vásárlása a kibocsátó pénzügyi teljesítőképességétől függetlenül, kizárólag kedvezőtlen piaci trendek, a meghatározott feltételek bekövetkezte és az idő múlása miatt a befektetett összeg teljes elvesztését eredményezheti. Ha nem teljesülnek a befektetőnek a piac alakulását illető várakozásai – legyen szó arról, hogy az alaptermék árfolyamának várt alakulása nem következik be, vagy arról, hogy egy knock out barriert elér illetve egy knock in barriert nem ér el az árfolyam –, akkor az opciós utalvány megszűnik, érvénytelenné, értéktelenné válik. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a befektető lemond az opciós utalványból eredő jogai gyakorlásáról, vagy elmulasztja azok lehívását, kivéve, ha az opció feltételei automatikus lehívást irányoznak elő. Ilyen esetben a befektető elveszti az opcióba fektetett teljes összeget, azaz a vételárat és a keletkezett költségeket is. Felhívjuk a figyelmet, hogy az opciós utalványok érvénytelenné válás következtében való elértéktelenedése, valamint gyakran jelentős értékingadozása miatt a befektetőknek tanácsos a pozícióikat folyamatosan felügyelni. A veszteségkorlátozási lehetőségek hiányának kockázata Adott esetben egyáltalán nem, vagy csak a befektető számára veszteséget okozó módon köthetők olyan ügyletek (főként az opciós utalvány eladása), amelyekkel az opciósutalvány-ügyletekből származó kockázatok kizárhatók vagy csökkenthetők. Az egzotikus opciós termékek komplexitásából származó veszteségkockázat Az egzotikus opciós utalványok egyes elemei szinte korlátlan számú kombinációs lehetőséget tesznek lehetővé. Az egzotikus opciós utalványok ennek megfelelően gyakran strukturált, több opciós elemből álló opciós stratégiákat testesítenek meg. „Építőelemekként” szóba jöhetnek standard opciós utalványok és egzotikus opciós utalványok egyaránt. A strukturált termékek árának viselkedése az egyes esetekben nehezen áttekinthető lehet. Fokozott veszteségkockázatokkal kell szembenézni, ha a különböző opciósutalvány-elemek hatásai kölcsönösen kioltják, vagy felerősítik egymást. A strukturált opciós utalványokra kötött ügyleteknél ezért különösen fontos, hogy pontosan megismerjük a bennük foglalt opciós jog illetve opciós stratégia jellemzőit és működési módját. Kibocsátói kockázat Az opciós utalvány kibocsátója nem feltétlenül azonos az alaptermék kibocsátójával. Ilyen esetekben a befektető az opciós utalvány alaptermékét érintő fizetésképtelenségi kockázat mellett még az opciós utalvány kibocsátójának fizetésképtelenségi kockázatát is viseli. A járulékos költségek hatása a potenciális nyerségre Az opciós utalványokra kötött ügyleteknél tranzakciónkénti (vétel és eladás) minimum jutalék vagy fix jutalék okoz költségterhet, főként alacsony megbízási érték mellett (az opciós utalvány árfolyama szorozva a __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 69 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

darabszámmal), amely extrém esetben az opciós utalványok értékét akár sokszorosával is meghaladhatja. Lehívás esetén rendszerint még további költségek keletkeznek, amelyek a közvetlenül az opciós utalványok megvásárlásával összefüggő költségekkel együtt az opciós utalvány árához viszonyítva nem jelentéktelen nagyságrendet érhetnek el. Az összes költség azért módosítja és rontja a potenciális nyereséget, mert a piac által realisztikusnak tartottnál magasabb árfolyam bekövetkeztére van szükség ahhoz, hogy a nyereséges zónába kerüljön a befektető. Felhívjuk a figyelmet, hogy megbízás adása előtt ajánlatos az összes esetlegesen felmerülő költségről tájékozódni. Csak így számítható ki az, hogy az adott pozíció milyen feltételek esetén éri el a nyereséges zónát (pl. az alaptermék szükséges árfolyam-emelkedésének mértéke, legalább mennyi ideig kell „időznie” az alaptermék árfolyamának egy single range opció meghatározott sávján belül stb.). Minél magasabbak a költségek, annál később érhető el a nyereségküszöb az árfolyam várt alakulása mellett, mivel ezeket a költségeket először fedezni kell, és csak aztán keletkezhet nyereség. Ha az árfolyam nem a vártnak megfelelően alakul, akkor a járulékos költségek növelik a keletkező veszteséget. Devizaárfolyam-kockázat A befektető devizaárfolyam-kockázatnak is ki van téve abba az esetben, ha olyan opciós utalványt vásárol, amelynél a szállítandó termék idegen pénznemre szól, vagy az alaptermék árát idegen pénznem határozza meg (pl. arany vagy részvények idegen pénznemben). Ebben az esetben nem csak az alaptermék árfolyamának vagy árának alakulásából adódik veszteségkockázat, hanem a devizapiaci fejlemények is okozhatnak további, nem kalkulálható veszteséget. Vesztesége. A devizaárfolyam-ingadozások  csökkenthetik a megvásárolt igények értékét,  drágíthatják a put opciós utalványnál az opció lehívása esetén fizetendő kötési árat, ha a kötési árat devizában kell megfizetni, valamint  csökkenthetik a leszállított tárgy értékét vagy az eladásból származó bevételt vagy a kapott fizetés értékét. .


Általános befektetési kockázatok Konjunkturális kockázat Konjunkturális kockázat alatt az azáltal keletkező árfolyamveszteségek veszélyét értjük, hogy a befektető nem vagy nem helyesen veszi figyelembe a befektetési döntésénél a konjunktúra alakulását, és ez által rossz időpontban fektet be értékpapírokba, vagy az értékpapírjait egy kedvezőtlen konjunkturális időszakban megtartja. A konjunktúraciklus A konjunktúra a hosszú távú gazdasági növekedési pálya körüli ciklikus hullámmozgás. A tipikus konjunktúraciklus időtartama három és nyolc év között van, és az alábbi négy szakaszra osztható fel: 1. 2. 3. 4.

A recesszió / depresszió vége Fellendülés, javulás Konjunkturális boom, felső fordulópont Gyengülés, recesszió

A gazdasági fellendülés és gyengülés egyes szakaszainak időtartama és mértéke változó, és a gazdaság egyes területeire gyakorolt hatása is különböző. Figyelembe kell venni ezen kívül azt is, hogy egy másik országban a konjunktúraciklus előrébb vagy hátrébb is tarthat. Az árfolyamok alakulására gyakorolt hatása A nemzetgazdaság gazdasági aktivitásának változása rendszerint kihat bizonyos fajta értékpapírok – így elsősorban a részvények – árfolyamának alakulására. Az összefüggés azonban semmiképp sem mondható determinisztikusnak, mivel az árfolyamokat számos más egyedi vagy globális tényező is jelentősen alakíthatja. A befektető számára ez a következőt jelenti: bizonyos befektetési típusok, amelyek egyes konjunkturális szakaszokban ajánlottak és nyereséget valószínűsítenek, egy másik szakaszban kevésbé alkalmasak, sőt még veszteséget is okozhatnak. Ezért felhívjuk a figyelmet, hogy az időzítés, a "timing" – azaz az értékpapírvétel és eladás időpontjának megválasztása – minden befektetési döntésnél döntő szerepet játszik. A befektetőknek ajánlatos ezért a befektetésük típusok és országok szerinti összetételét konjunkturális szempontból folyamatosan felülvizsgálni (és a korábban hozott befektetési döntéseket esetleg korrigálni.) Az értékpapír-árfolyamok (és a devizaárfolyamok is) reagálnak az állami konjunktúra- és pénzpolitika szándékolt és tényleges változásaira. Például a belgazdasági intézkedések, de a sztrájkok is jelentős hatást gyakorolnak egy ország összgazdasági helyzetére. Ezért következhet be azokon a tőke- és devizapiacokon is visszaesés, amelyeken a fejlődési kilátások eredetileg kedvezőnek voltak mondhatók. Inflációs kockázat (vásárlóerő-kockázat) Az inflációs kockázat annak veszélyét fejezi ki, hogy a befektető a pénz elértéktelenedése miatt vagyoni kárt szenved el. A kockázat érinti egyrészt a meglévő vagyon reálértékét, másrészt pedig azt a reálhozamot, amelyhez a vagyon révén jut a befektető. A reálkamat mint orientációs mutató Tény: Például egy évi négy-öt százalékos infláció hat év alatt a pénz értékének negyedével való csökkenését, tizenkét év alatt pedig a pénz vásárlóerejének megfeleződését váltaná ki. A befektetőknek ezért ajánlatos figyelniük a reálkamatokra: ez alatt a fix kamatozású értékpapírok esetén a hozam és az infláció közötti különbözetet értjük. Eddig a legtöbb konjunktúra- és kamatszakaszban pozitív reálkamat volt megfigyelhető. Ha azonban figyelembe vesszük a tőkevagyonból származó jövedelmek megadóztatását is, akkor a __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 71 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

vásárlóerő csökkenése nem mindig volt kompenzálható. A részvények, mint úgynevezett dologi értékek, sem nyújtanak teljes védelmet a pénz elértéktelenedése ellen. Ennek az az oka, hogy a vevőt általában nem a részvény vagyonértéke, hanem a hozamértéke érdekli. A reálkamat az infláció nagyságától és az osztalék vagy árfolyam-nyerség (árfolyam-veszteség) formájában realizált hozamtól függően lehet pozitív vagy negatív. A dologi értékek inflációállósága a kamatozó befektetésekkel szemben Általánosságban nem lehet definiálni azt, hogy egy befektetés mennyire értékálló, azaz mennyire védett a pénz elértéktelenedésével szemben. A hosszú távú összehasonlítások tanúsága szerint azonban a dologi értékek jobb befektetési eredmény mutattak és ez által értékállóbak voltak, mint a kamatozó befektetések. A dologi értékek a két világháború utáni szélsőségesen magas inflációk és a pénznemváltások idején (1923, 1948) is értékállóbbnak bizonyultak, mint a nominálisan kötött hitelezői igények. Ugyanakkor közben voltak hosszabb időszakok, amelyekben a kamatozó eszközökbe való befektetések felülmúlták a dologi értékekbe való befektetetéseket. Országkockázat és transzferkockázat Országkockázatról akkor beszélünk, ha egy külföldi adós a saját fizetőképessége ellenére székhelyországa transzferképességének vagy -készségének hiánya miatt egyáltalán nem, vagy határidőre nem tudja teljesíteni a kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségét. Az országkockázat egyrészt a gazdasági, másrészt a politikai instabilitás veszélyét rejti. Ez azt jelenti, hogy a befektető bizonyos követelései az adott külföldi országban fennálló devizahiány vagy transzferkorlátozások miatt nem kerülnek megfizetésre. Az idegen pénznemre szóló értékpapíroknál előfordulhat, hogy a befektető olyan devizában kap osztalékfizetést vagy egyéb kifizetést, amely az időközben bekövetkezett devizakorlátozások miatt már nem konvertibilis. Nincs fedezési lehetőség A transzferkockázatot nem lehet fedezni. A politikai és a szociális rendszerben bekövetkező destabilizáló események oda vezethetnek, hogy az állam befolyást gyakorol a külföldi adósságok teljesítésére és leállítja az adott ország fizetéseit. A politikai események lecsapódhatnak a világ összefonódott tőke- és devizapiacain: adhatnak árfolyamfelhajtó impulzusokat is, de kiválthatnak bessz-hangulatot is. Ilyen eseményekre példaként említhetjük az alkotmányos rendszer, a gazdasági rend vagy a politikai hatalmi viszonyok változását, nemzeti és nemzetközi válsághelyzeteket, forradalmakat és háborúkat, valamint a természeti katasztrófákat. Néha a kormányra kerülő pártok gazdasági programjaitól függően a prognosztizált és a tényleges választási eredmények is kihathatnak az adott ország pénznemére és tőzsdéjére. Az országminősítés mint döntési segédlet Nagy jelentőséggel bírnak a gazdasági magazinok által közzétett országminősítések: ez a világ országainak bonitás szerinti besorolását jelenti. Az országminősítések döntési segédletként szolgálnak az országkockázat megítélése során. Devizaárfolyam-kockázat A befektetők akkor vannak kitéve devizaárfolyam-kockázatnak, ha idegen pénznemre szóló értékpapírjaik vannak, és az adott deviza árfolyama csökken. Az euró erősödésével (a külföldi pénznem gyengülésével) az euróban értékelt külföldi vagyontételek vesztenek értékükből. A külföldi értékpapírok árfolyamkockázatához ilyen módon még hozzájön a devizaárfolyam-kockázat is – akkor is, ha a papírokkal egy hazai tőzsdén forintban kereskednek. Ugyanígy ki vannak téve a befektetők a devizaárfolyam-kockázatnak az egyéb devizabefektetések, például az idegen pénznemre szóló folyószámla- és határidős betétek, esetén. Az egyes országok devizaárfolyamát hosszú távú, strukturális tényezők befolyásolják, mint például az adott nemzetgazdaság inflációs trendjei, a termelékenységben mutatkozó különbségek, a nettó devizatartalékok és – kötelezettségek hosszú távú alakulása és az export- és importárak közötti reláció tartós trendjei. Ezek a tényezők __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 72 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

határozzák meg hosszú távon a devizaviszonyok alakulását. Bizonyos ciklikus befolyásoló tényezők középtávon eltéréseket okozhatnak a devizaárfolyam hosszú távú egyensúlyi relációjától. Ezáltal jelentős ingadozások következhetnek be mindkét irányba, amelyek akár hosszabb időtartamon keresztül is fennállhatnak. Ezeket a középtávú trendeket alakíthatják például a valós kamatdifferenciák, a kereskedelmi és a fizetési mérleg alakulása, vagy pénz- és adópolitikai döntések. Rövid távú tényezők, mint például aktuális piaci véleménynek, háborús cselekmények, vagy más politikai konfliktusok, az egyes devizák árfolyamszintjét ugyanúgy befolyásolhatják, mint a kereskedésük likviditását. Ha a világpolitikai helyzet összességében feszült, ebből általában azok a devizák profitálnak, amelyek különösen biztonságosnak számítnak („safe haven”, azaz biztos kikötő funkció). A befektetőknek tanácsos különösen odafigyelni a devizaárfolyammal kapcsolatos szempontokra: a devizaárfolyam alakulása ugyanis nagyon gyorsan fel tudja emészteni az esetleges hozamelőnyt, és az elért hozamot olyan erőteljesen tudja csorbítani, hogy utólag nézve előnyösebb lett volna a hazai pénznemben befektetni. A befektetőknek ajánlatos a fenti tényezőket a devizapiacon történő befektetések esetén is figyelembe venni (pl. azonnali vagy határidős devizaügyletek, devizaopciók). Volatilitás Az értékpapírok árfolyamai ingadoznak. Egy meghatározott időszakon belüli ingadozások mértékét volatilitásnak nevezzük. A volatilitás számítása múltbeli adatok alapján statisztikai eljárással történik. Minél nagyobb egy értékpapír volatilitása, annál erősebben leng ki felfelé vagy lefelé az árfolyama. A magas volatilitású értékpapírokba való befektetés ezért kockázatosabb, mivel nagyobb potenciális veszteséget rejt magában. Likviditási kockázat A befektetés likviditása annak lehetőségét jelenti a befektető számára, hogy befektetését bármikor piackonform áron el tudja adni. Ez általában akkor valósul meg, ha a befektető el tudja adni az értékpapírjait anélkül, hogy már egy (a szokásos piaci forgalmon mérve) átlagosan nagy eladási megbízás is érezhető árfolyamingadozásokhoz vezetne, és csak lényegesen alacsonyabb árfolyamszinten lenne lebonyolítható. Az adott piac szélessége és mélysége alapvetően meghatározó az értékpapír-tranzakciók gyors és problémamentes lebonyolítása szempontjából: egy piacnak akkor van mélysége, ha sok nyitott eladási megbízás van a piacon közvetlenül az uralkodó ár fölötti árakon, és fordítva, ha sok nyitott vételi megbízás van a piacon közvetlenül az aktuális árfolyamszint alatti árakon. Szélesnek akkor nevezhető egy piac, ha ezeknek a megbízásoknak nem csak a száma nagy, hanem a kereskedési volumene is. Kereslet-kínálattal összefüggő illikviditás Az értékpapírok vásárlásával és eladásával összefüggő nehézségekért a szűk és illikvid piacok lehetnek felelősek. Sok esetben napokon keresztül úgy kerül sor jegyzésekre a tőzsdén, hogy nincs forgalom. Az ilyen értékpapírokra bizonyos árfolyamon csak kínálat (ask) vagy csak kereslet (bid) van. Ilyen körülmények között a befektető vételi vagy eladási megbízása nem azonnal, hanem csak részekben (részteljesítés) vagy csak kedvezőtlen feltételekkel lehetséges. Emiatt még a tranzakciós költségek is magasabbak lehetnek. A befektető vételi vagy eladási megbízásának végrehajtása különösen nagy nehézségekbe ütközhet akkor, ha az érintett értékpapírokkal egyáltalán nem kereskednek tőzsdén vagy szervezett piacon. Illikviditás az aktív árjegyzés ellenére Sok értékpapírnál a market maker, azaz az aktív árjegyző (a kibocsátó vagy egy harmadik személy) rendszerint a __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 73 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

teljes futamidő alatt folyamatosan naponta jegyez vételi és eladási árfolyamokat, erre azonban nincs minden esetben kötelezve. Ezért az aktív árjegyzéssel működő piacokon is kialakulhat illikviditás. A befektetőnek itt abban áll a kockázata, hogy az értékpapírját nem tudja az általa kívánt időpontban eladni. Illikviditás az értékpapír jellege vagy a piaci szokványok miatt A likviditás más okokból is lehet korlátozott:   

Névre szóló értékpapírok esetén az átírás időigényes lehet. A szokványoktól függő teljesítési határidő több hét is lehet, aminek következtében a befektető ennyivel később kapja meg az eladási árat, ha ő az értékpapírok eladója. Néha az is előfordul, hogy a megvásárolt értékpapír nem adható el rövid időn belül. Ha a befektetőnek rövid távú likviditásigénye van, akkor ilyenkor esetleg átmeneti finanszírozást kell igénybe vennie, aminek költségei vannak.

Pszichológiai kockázat Az árfolyamok általános tőzsdei alakulására gyakran hatnak irracionális tényezők: hangulatok, vélemények és a szóbeszéd jelentős árfolyamesést is okozhatnak annak ellenére, hogy az adott vállalat jövedelmi helyzete vagy jövőbeni kilátásai nem feltétlenül változtak hátrányosan. A pszichológiai kockázat elsősorban a részvényeket érinti. A hitelfelvétellel finanszírozott értékpapír-vásárlás kockázatai A saját értékpapír-állományára való hitelfelvétel az egyik lehetősége annak, hogy a befektető az értékpapírjai mellett cselekvőképes és likvid maradjon. Az értékpapír-állományra az értékpapírok típusától függően különböző nagyságú hitel adható. A fix kamatozású értékpapírok fedezeti értéke alapvetően magasabb, mint a részvényeké. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a hitelből finanszírozott, spekulatív befektetéseknek akkor sem ajánlatos a teljes befektetés bizonyos hányadát meghaladniuk, ha a befektető nagyon kockázatkedvelő. Csak így biztosítható az, hogy a befektetőnek ne kelljen az értékpapírjait eső árfolyamok mellett eladni, mert szüksége van a pénzre vagy, mert a tőzsdei helyzet bizonytalanná vált. A veszteség elszenvedése mellett a hitelkamatokat akkor is fizetni kell, és a hitelt akkor is vissza kell fizetni, ha a piac nem a befektető várakozásainak megfelelően alakul. Az üzletkötés előtt ezért a befektetőnek tanácsos mindig megvizsgálni a gazdasági viszonyait olyan szempontból, hogy akkor is képes-e fizetni a kamatokat és esetleg rövidtávon visszafizetni a hitelt, ha a várt nyereség helyett veszteséget kell elkönyvelnie. Konkrétan az alábbi kockázatokkal kell számolni: a hitelkamat változása; az értékpapír-állomány fedezeti értékének csökkenése az árfolyam csökkenése miatt; más likvid eszközök igénybevétele a fedezeti érték helyreállítására és más hitelköltségek kiegyenlítésére (főként az értékpapírok által nem fedezett hitelkamatokra); az értékpapír-állomány (egy részének) veszteséges eladása a befektető vagy a hitelnyújtó által, amennyiben a fedezet-kiegészítés nem történik meg, vagy nem elegendő; a teljes értékpapír-állomány értékesítése nemteljesítés esetén; a fennmaradó adósság törlesztésének kötelezettsége abban az esetben, ha az értékpapír-állomány értékesítéséből származó bevétel nem elég a teljes adósság törlesztésére. A befektetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a hitelfelvétel akkor is kockázatokkal jár, ha az értékpapírállománya kizárólag kötvényekből áll: különösen a hosszú lejáratú kötvényeknél fordulhat elő, hogy a tőkepiaci kamatszint jelentős emelkedése árfolyamveszteségeket okoz, és ezért a hitelnyújtó bank a fedezeti keret átlépése miatt további fedezeteket kérhet. Ha a befektető nem tudja rendelkezésre bocsátani ezeket a fedezeteket, akkor a hitelintézet esetleg kénytelen az értékpapír-állományát értékesíteni. Adókockázatok __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 74 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

A befektetések adókockázatoknak is ki vannak téve: A befektető adózása A hozamban és a vagyonérték megtartásában érdekelt befektetőnek figyelnie kell a befektetésére vonatkozó adózási szabályokra. Végső soron is a nettóhozam, azaz az adózás utáni hozam az, ami számít. Felhívjuk a figyelmet, hogy a törvényalkotó – mértékét és típusát tekintve – módosíthatja az árfolyamnyereségek és értékpapírhozamok adózásának szabályait.  Spekulációs határidő Az értékpapírügyleteknél adózási szempontból figyelni kell a spekulációs határidőre: eszerint azokat az eseteket kell figyelembe venni, amelyeknél a típus és a darabszám szerint megállapítható, hogy beszerzésükre és eladásukra tizenkét hónapon belül került sor. Az árfolyamnyereség számítására a fifo-módszert ("first in, first out") kell alkalmazni: a spekulációs határidőn belül először beszerzett papírok számítanak először eladottnak; ha ennek során nyereség keletkezett, akkor az jövedelemadó-köteles. A spekulációs határidőn belül adóköteles ügyletek köréhez tartoznak pl. a részvénycertificate- és opciósutalvány-ügyletek is.  A kettős adózás kockázata külföldi befektetések esetén Ha egy adóköteles befektető tulajdonában külföldi értékpapírok vannak, adókockázat keletkezhet akkor, ha a hozamok után külföldön adót kell fizetni, vagy ha a levont forrásadók beszámítása a kettős adóztatási egyezmény keretében az adott országban nem, nem teljes mértékben vagy csak kérelem alapján lehetséges. A forrásadó normál esetben kamat és osztalék után fizetendő adót jelent, amelyet külföldön a korlátozott adózási kötelezettség keretében külön adómegállapítás nélkül, a kifizető általi levonás formájában vetnek ki. Innovatív befektetési formák tisztázatlan adózása A törvényalkotó, a bíráskodás vagy a pénzügyi közigazgatás részben nem szabályozza egyértelműen, végleges formában az új befektetési formák utáni jövedelemadó-fizetési kötelezettséget. Ha a befektető ilyen innovatív értékpapírokat vásárol, akkor ő viseli annak kockázatát, hogy a befektetés futamideje alatt egy kedvezőtlen adójogi változás miatt végül nem éri le a várt hozamot. A tőkepiacra gyakorolt hatás Egy adott ország adózási jogszabályainak olyan módosításai, amelyek a befektetők és/vagy a vállalatok jövedelmi helyzetét érintik, hathatnak pozitívan és negatívan is a tőkepiaci árfolyamok alakulására. Fontos figyelmeztetés: A tervezett befektetés előtt ajánlatos az arra vonatkozó adózási szabályokról tájékozódni, és megbizonyosodni arról, hogy az adott befektetés ebből a szempontból is megfelel-e a befektető személyes elvárásainak. Egyéb alapvető kockázatok Az alábbiakban megemlítünk még néhány kockázatot, amelyekkel értékpapírokba történő befektetés esetén általában ajánlatos tisztában lenni. Ezek nem csak esetleges pénzügyi veszteségeket rejthetnek magukban, hanem adott esetben más hátrányokkal is számolni kell: például váratlanul sok időbe és fáradságba kerülhet az értékpapírbefektetéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése, és a szükséges rendelkezések megtétele. Információs kockázat Az információs kockázat a hiányzó, hiányos vagy rossz információk miatt hozott hibás döntések lehetőségét jelenti. Rossz információkhoz lehet jutni megbízhatatlan információkhoz való hozzáférés, eredetileg helyes információk rossz interpretálása vagy adattovábbítási hibák miatt. Ugyancsak keletkezhet információs kockázat túl sok vagy túl kevés információ, vagy időben nem aktuális adatok miatt. Megbízásadási kockázat A befektetőknek meghatározott szabályok szerint kell értékpapír-megbízásokat adniuk, hogy ne legyenek félreértések, és a befektetők egyértelműen igényt tarthassanak a megbízások teljesítésére. A befektetők által a bankoknak adott megbízásoknak ezért bizonyos adatokat kötelezően tartalmazniuk kell: ide tartozik elsősorban a __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 75 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

vételre vagy eladásra vonatkozó utasítás, a darabszám vagy a névérték, és az értékpapír pontos megnevezése. Felhívjuk a figyelmet, hogy a befektetőtől is nagymértékben függ az, hogy a megbízásadási kockázat mennyire csökkenthető vagy zárható ki. Minél precízebb a megbízás, annál kisebb a tévedés kockázata. Külföldi részvénytársaságok információkérése Függetlenül attól, hogy a befektető a külföldi értékpapírjait belföldön vagy külföldön szerzi be, értékesíti vagy adja őrzésbe, a külföldi papírokra annak az államnak a jogrendje vonatkozik, amelyben a megszerzésük, eladásuk vagy őrzésük történik. A jogokat és kötelezettségeket is az ottani jogrend határozza meg, amely előírhatja a befektető nevének nyilvánosságra hozatalát is. Így például a részvénytársaságok gyakran jogosultak, sőt kötelesek információkat szerezni a részvényeseikről. Ugyanez vonatkozik általában a külföldi tőkepiaci felügyeletekre, tőzsdékre és más, a tőkepiac felügyeletére jogosult szervekre. Az állami szervek ilyen jellegű információkéréseinek hátterében például bennfentes ügyletek vagy árfolyam- és piaciár-manipuláció gyanúja állhat. Ezek olyan esetek, amelyeket Felügyeletek felhívására kezelni kell. Az értékpapírok saját őrzésének kockázata Ha a befektető az értékpapírjait saját maga őrzi (akarja őrizni), gondolnia kell arra, hogy ezeknek az okiratoknak az elvesztése, megsemmisülése – például tűzeset vagy lopás - esetén a jogok helyreállításához bírósági eljárásra van szükség, ami jelentős költségeket okozhat. Az okiratok pótlása az első lépésektől – az elvesztés bejelentésétől - számítva a hatálytalanná nyilvánításon keresztül az új (pót)okiratok kiállításáig több évet is igénybe vehet. Ha egy harmadik személy jóhiszeműen jutott a papírok birtokába, akkor adott esetben végleges veszteséggel kell számolni. Az értékpapírok külföldön történő őrzésének kockázatai A Buda-Cash Brókerház Zrt. a külföldön beszerzett értékpapírokat külföldön őrizteti egy harmadik személlyel. A letéti őrzés szempontjából alapvetően olyan ország jöhet szóba, amelyben az értékpapír kibocsátójának székhelye, vagy az a tőzsde van, amelyen keresztül az értékpapír beszerzése megtörtént. A Buda-Cash Brókerház Zrt. felelőssége ilyen esetben a letéti őrzést végző személy gondos kiválasztására és utasításokkal történő ellátásra korlátozódik. A külföldön történő őrzés magasabb költségeket és hosszabb szállítási határidőket eredményezhet. Ez különösen érvényes akkor, ha az értékpapírokat át kell raktározni. Ha például az ügyfél egy másik befektetési szolgáltatóhoz viszi át az értékpapírletéti-számláját, akkor ez hosszabb időt is igénybe vehet. Amennyiben a külföldi letéti őrző fizetésképtelenné válna, ennek következményei az ott érvényes jogrendtől és a befektető bankjának ott tulajdonított jogi pozíciótól függenek. A befektető értékpapírjaihoz való hozzáférés elkerülése érdekében a befektető bankja vagy egy általa megbízott harmadik személy az őrzést végző helyekkel megállapodott arról, hogy az ottani értékpapírletétet "ügyfél-értékpapírletét" megjegyzéssel látja el akkor is, ha azokat más ügyfelek vagy a bank értékpapírjaival együtt elkülönítés nélkül őrzik. Óvadékba adás, végrehajtás vagy más, az ügyfelek értékpapírjait érintő beavatkozások estére a befektető bankja haladéktalan tájékoztatásban állapodott meg az őrzést végző hellyel annak érdekében, hogy a befektető jogi pozíciójának védelme érdekében szükséges lépéseket megtehesse. Óvadékba adás, végrehajtás vagy más, a külföldi letéti őrzést végzővel szembeni beavatkozások következtében előfordulhat, hogy a befektető értékpapírjaihoz való hozzáférése az eljárás lezárásáig korlátozásra vagy kizárásra kerül. A befektető igényeinek érvényesítésekor pedig folyamatkockázat léphet fel. Külföldön történő letéti őrzés esetén vis major, háború, természeti események vagy harmadik személyek hozzáférése miatt további negatív hatások is előfordulhatnak. Az ilyen események miatt bekövetkező veszteségekért a Buda-Cash Brókerház Zrt. nem vállal felelősséget. A járulékos költségek hatása az elvárt nyereségre __________________________________________________________________________________________ Azonosító: TERMÉKTÁJÉKOZTATÓ Oldal: 76 / 77 Változtatási szám:2 Kiadás dátuma:2013.07.09.

Az értékpapírok vétele és eladása során az értékpapír aktuális ára mellett különböző járulékos költségek (tranzakciós költségek, jutalékok) merülnek fel. Így például a hitelintézetek rendszerint saját jutalékokat számítanak fel ügyfeleiknek, amelyek vagy fix minimum-jutalékot, vagy egy arányos, a megbízás értékétől függő jutalékot jelentenek. A kondíciók kialakítása természetesen eltérő, mivel a hitelintézetek versenyben állnak egymással. Amennyiben a befektető megbízásának végrehajtásában további – bel- vagy külföldi – intézmények – elsősorban belföldi árjegyzők vagy a külföldi piacokon működő brókerek is részt vesznek –, akkor a befektetőknek számítaniuk kell arra, hogy más jutalékok és költségek (idegen költségek) is továbbszámlázásra kerülnek a részükre. Ezeken, az értékpapír-vásárlással közvetlenül összefüggő költségeken kívül (közvetlen költségek), a befektetőnek még további költségekkel (pl. értékpapír-letéti számlával kapcsolatos térítések) is számolnia kell. Értékpapírvétel vagy –eladás előtt ezért a befektetőnek tanácsos tájékozódnia az esetlegesen felmerülő költségek típusáról és nagyságáról, mert csak így ítélhető meg megbízhatóan, hogy a befektetési döntés mekkora eséllyel eredményezhet nyereséget. Bizonyos értékpapíroknál folyamatos költségek is felmerülnek. Így például befektetési jegyek esetén a kibocsátó befektetési alapkezelő éves kezelési díjat von le. Az értékpapír konstrukciójától függően a befektetőnek több szinten is keletkezhetnek költségei. Ez történik például az alapok alapjainál, a certificate-alapoknál vagy olyan certificate-oknál, amelyek alapokba fektetnek be. Így például alapkezelési díj felmerülhet a befektető által vásárolt értékpapíroknál csakúgy, mint azoknál, amelyekbe a befektetés történik. Felhívjuk a figyelmet, hogy minél magasabbak a költségek, annál később realizálódik az elvárt nyereség, hiszen előbb ezeket a költségeket fedezni kell, és csak utána keletkezhet nyereség.


Terméktájékoztató 1. KÖTVÉNYTERMÉKEK

Recommend Documents