Szívre és lélekre hangoló - 2013. nyár Egy régi mondás szerint: „a szív bőségéből beszél a száj”
"Nevessetek és erősödjetek!" (Loyolai Szent Ignác)
**************************************************************** Az élet belső energiája „Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amire vágyunk, azt valószínűleg inkább kerülnünk és mellőznünk kellene. De gondoljuk csak meg: vágy nélkül soha nem bújnánk ki reggel az ágyból. Soha nem mertünk volna kilépni a házunk ajtaján. Soha nem olvastunk volna könyvet, és semmi újat nem tanultunk volna. Vágyak nélkül nincs élet, nincs növekedés, nincs változás. A vágy teszi, hogy két ember életet akar adni egy harmadiknak. A vágy teszi, hogy tél végén a krókuszok áttörnek a talajon. A vágy energia, az alkotás és a létrehozás energiája, az élet belső energiája. Ne bánjunk hát mostohán a vágyainkkal!” Margaret Silf: Wise Choices (Bölcs döntések) "Ne kifelé menj! Térj be önmagadba! A belső emberben lakozik az Igazság". (Szent Ágoston) „Ősi emberi tapasztalat: ha ellenséged hízeleg, vigyázz, mert csapdába akar csalni!” Holnaptól… Hány eltévedt érzés, Hány kettétört szó. Csak túlhajszolt vágyak és önzés, Félek, ez nem lesz így jó. Felráz egy kép, Ha rám néz az ég, Mondd, mit lát? Mondd, kit lát? Nem kérdez, semmit sem szól, Nem bánt, de érzem, jobb embert várt.
Horváth - Varga Sándor: Amit az élettől akarok... Remélni jót és alkotni szépet. Boldognak látni minden népet. Megetetni az összes éhezőt. Virággal ültetni be tar mezőt. És meglocsolni a sivatagot. Ez - mit az élettől akarok!
Békében nevelni sok gyermeket. Holnaptól más lesz már, Minden lélegzet, minden szó. Sorsom most változásra vár, Mert élni őszintén jó. Csaltam, sőt megcsaltak százszor, Én nem kértem, nem vártam mást. De benn egy hang mégis csak rám szól, Álarcod meg kell, hogy lásd. Felráz egy kép, Ha rám néz az ég, Mondd, mit lát? Mondd, kit lát? Nem kérdez, semmit sem szól, Nem bánt, de érzem, jobb embert várt. Holnaptól más lesz már, Minden lélegzet, minden szó. Sorsom most változásra vár, Mert élni őszintén jó. Egy furcsa hang a szívemben, változást ígérEgy új élet, új embert kér. Holnaptól más lesz már, Minden lélegzet, minden szó. Sorsom most változásra vár, Mert élni őszintén jó. Más lesz már, Az ég, ha néz, így lát. Bátran élem át, Sorsváltozás… Jöjj hát! (Vastag Tamás)
S ne legyen rémisztő a rengeteg. Fény gyúljon fel az agyakban. S az ember ne éljen akaratlan. Csak az örömök legyenek nagyok. Ez - mit az élettől akarok! Emlékezni arra mi régen volt. Becsülve tisztelni az öregkort. Mert tapasztalás tanít jövőt. És erős oltalmazhat serdülőt. Hogy városokat ne fedjen el homok. Ez - mit az élettől akarok! A vérnek legyen végre értéke. S nem kérdezve, hogy kérték-e. Csak adni, magadból őszintén. Hogy kísérjen a tudás, a fény. S a gyermekek legyenek boldogok. Ez - mit az élettől akarok! Kérem, legyen mindennap ünnep. Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek. Legyen hit, megértés, szeretet, béke. Hisz az életnek van valódi értéke. Így büszke lehetek, hogy ember vagyok. Ez - mit az élettől akarok!
Nevelésfilozófiák: 1. Angolkisasszonyok Vezérelv és alapigazság
„Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért,
hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban. Szükséges ezért, hogy szabaddá tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk.” (Forrás: www.wardmaria.hu) 2. Az ignáci pedagógia = tehetségfejlesztés „A jezsuita nevelés segít a diákoknak megérteni, hogy képességeik kifejlesztésre váró adományok, melyeknek célja nem önmagunk kielégítése vagy magunk haszna, hanem Isten segítségével az emberi közösség javának szolgálata.” (Ratio Studiorum) „Meg kell kívánni azoktól, akik felelősek a nevelésért, hogy az ifjúságot olyan tanításban részesítsék, amely tiszteli az igazságot, az emberi szív minőségeit és az ember erkölcsi és lelki méltóságát.” (ÚK 2526) (Forrás: www.katolikus.hu )
Tanár vagy-e, vagy nevelő? Neked kell megadnod a választ, miután végigelmélkedted ezt az elgondolkodtató kis írást, amely Kalazanci Szent József írásaiból vett gondolatokra támaszkodik, vagy belőlük ihletet merítve született. A tanár tanít – a nevelő alakít. A tanár tudományt nyújt – a nevelő életet. A tanár a jelennel foglalkozik – a nevelő a jövőt is figyelembe veszi. A tanár kijön a sodrából – a nevelő megőrzi reményét. A tanárnál mindent betéve kell tudni – a nevelőnél az ismeretek integrálása fontos. A tanár fenyít – a nevelő segít megjavulni. A tanár kényszerít – a nevelő javaslatot tesz. A tanár számára a tudomány átadása a – a nevelő bölcsességet plántál. minden A tanár előtt mindenki egyforma – a nevelő egyénekből közösséget formál. A tanár hajthatatlan – a nevelő megfontolt. A tanár magasabb rendűnek képzeli magát – a nevelő iránymutatónak. A tanár információval szolgál – a nevelő értékekkel. A tanár ismereteket közöl – a nevelő viselkedésformákat ébreszt. A tanár a betűhöz ragaszkodik – a nevelő a betű mögött rejtőző szellemhez. A tanár elítél – a nevelő megért. A tanár folyton kiabál – a nevelő eléri, hogy figyeljenek rá.
A tanár parancsol – a nevelő párbeszédet folytat. A tanár célt lát a fegyelemben – a nevelő célhoz vezető eszközt. – a nevelő eléri, hogy neki tegyenek fel A tanár kérdéseket tesz fel kérdéseket. A tanár elidegenít – a nevelő felszabadít. A tanár mindenbe beleköt – a nevelő végighallgat. A tanár nem hagyja el katedrája magasát – a nevelőnek nincs is katedrája. A tanár tanítja a hitet – a nevelő tanítja és éli. A tanár jó magaviseletet követel meg – a nevelő maga ad rá példát. A tanár elbátortalanít – a nevelő biztat. A tanár megtöltendő edényt lát a diákban – a nevelő meggyújtandó lángot. A tanár célja kiművelni az emberfőt – a nevelőé fölnevelni az embert. Az az iskola, amely tanárokkal működik: diákgyár; amely nevelőkkel: az emberség melegágya. Tehát tanár vagy-e, vagy nevelő? Kolumbusz Kristóf Egyetem (mexikói piaristák: Veracruz) Fordította: Tőzsér Endre (Forrás: www.szepi.hu )
A mai fiatalokról... Mit hallunk ma, nap mint nap a fiatalokról? Például efféle kiábrándult nyilatkozatokat: „Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.” „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.” „A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.” „A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.” Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán.
J. M. Petitclerc, szalézi (Keszeli Sándor jegyzetéből)
pap,
fiatalok
evangelizációjáról
szóló
könyvéből
Juhász Gyula: Szemek Más helyen keress! Ahol a gondolat nem válik szóvá, Ott ne keress engem sosem. Ahol a szó soha nem formál jóvá, Ott ne keress engem sosem. Ahol a rosszak közt nem találsz jóra, Ott ne keress engem sosem. Ahol senki se hallgat a szóra, Ott ne keress engem sosem. Nem járok azon az úton: Ahol nincs kegyelem, Ahol nincs értelem, Ahol nincs emberi türelem. Más helyen keress engem, ahol fény van! Más helyen keress engem, ahol szív van! Más helyen keress engem, ahol élni jó! Ahol a szemekben tiszta fényt nem látsz, Ott ne keress engem sosem. Ahol a senkik közt magadban sétálsz, Ott ne keress engem sosem. Ahol a rosszak közt nem találsz jóra, Ott ne keress engem sosem. Ahol senki sem hallgat a szóra, Ott ne keress engem sosem. Más helyen keress engem, ahol fény van! Más helyen keress engem, ahol szív van! Más helyen keress engem, ahol élni jó! (Gallai Péter – Piramis)
Én néha nem tudok szemekbe nézni. Vannak galád, kicsinyes, zöld szemek, Melyekben nem loboghat semmi égi, Melyekben hínár él és szenny remeg. Szemek, melyektől kisgyerek koromban, Nehéz volt álmom s félős éjszakám, Szemek, melyek e földi szép pokolban Vígan ragyognak és bajt hozva rám. Szemek, melyekben üzletek világa Sárgásan ég és zöldesen lobog, Melyektől fölriadnak álmodók. Ó idegen szemek hideg parázsa, Hadd nézzek napba, holdba részegen, Melyek szűzek, tiszták, mint mély szemem. Juhász Gyula: Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
