Szakdolgozat

Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz Intézet

Munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról a rendszerváltástól napjainkig Diplomamunka / Szakdolgozat

Vadász Szabina BSc Földrajz alapszak Konzulens: Sansumné Molnár Judit Egyetemi docens 2013. április 29.

Miskolc, 2013

Tartalomjegyzék Bevezetés .................................................................................................................................... 2 1.A migráció, mint fogalom ....................................................................................................... 3 1.1 A nemzetközi migráció fogalmi köre ............................................................................... 4 1.2 Nemzetközi migrációs elméletek ..................................................................................... 5 1.2.1 Ravenstein „taszítás és vonzás” törvénye ................................................................. 6 1.2.2 A neoklasszikus elmélet ............................................................................................ 7 1.2.3 A migráció új közgazdaságtana ................................................................................. 8 1.2.4 A duális, vagy szegmentált munkaerőpiac elmélete ................................................. 8 1.2.5 Az elméletek összefoglalása .................................................................................... 10 2. A munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról 1989-től 2004-ig .............................. 12 2.1 Történelmi háttér - 1989 előzményei és következményei .............................................. 12 2.2 A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig ..................................................... 14 2.2.1 Társadalmi, gazdasági helyzet Magyarországon a rendszerváltás után .................. 16 2.2.1.1 Népesség, népmozgalom ...................................................................................... 16 2.2.1.2 Foglalkoztatottság és munkanélküliség a rendszerváltás után ............................. 18 2.2.1.3 Jövedelmi viszonyok, életszínvonal Magyarországon 1989 után ........................ 21 2.2.2 A migrációs potenciál alakulása és a főbb célországok .......................................... 23 3. A vándorlás alakulása az Európai Uniós csatlakozástól napjainkig.................................... 27 3.1 A migrációs potenciál változása és a fő célországok a csatlakozás utáni időszakban ... 28 3.2 A társadalom és a gazdaság helyzete a csatlakozás után................................................ 31 3.3 Kibontakozó válság, növekvő migráció – 2008-tól napjainkig...................................... 35 3.3.1 A magyarok fő célországai: Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság....... 38 Összefoglalás ........................................................................................................................ 39 Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 43 Ábrajegyzék ......................................................................................................................... 45

1

Bevezetés Szakdolgozatomban a magyar állampolgárok munkavállalási célú migrációját szeretném közelebbről vizsgálni, mégpedig az 1989. évi rendszerváltástól kezdődően egészen napjainkig, keresve a választ arra, hogy vajon milyen tényezők játszanak szerepet a jelen időszakban tapasztalható nagymértékű elvándorláshoz. Kutatásom fő céljai között szerepel tehát az elvándorlás okainak feltárása, a kivándorlás alakulásának vizsgálata és a jövőben várható tendenciák előrevetítése, melynek során feltevéseimet neves társadalomtudósok elméleteinek, és statisztikai adatoknak a felhasználásával szeretném bizonyítani. Köztudott, hogy az emberek elvándorlása hazánkból egyike napjaink legjelentősebb társadalmi-gazdasági problémáinak, amellyel a sajtó és a média is sokat foglalkozik. Főként ezekből a forrásokból származó információk keltették fel az érdeklődésem a témával kapcsolatosan. Ezen kívül a diploma közeledtével jómagam is érdekeltté váltam a munkavállalás kérdését illetően. Dolgozatomban elsőként a migráció fogalmi rendszerét szeretném röviden áttekinteni és emellett ismertetni néhány, a munkaerő külföldre áramlását vizsgáló nemzetközi migrációs elméletet, ezt követően pedig rátérek a dolgozat fő témájára, vagyis az 1990-től napjainkig eltelt időszakra. Véleményem szerint a munkavállalási célú elvándorlás kérdését mindenképpen az 1989-es rendszerváltást követően érdemes vizsgálni, hiszen a kelet-európai szocialista rendszerek bukása volt az első jelentősebb esemény a modern kori migráció történetében, amelynek következtében egy hosszabb, recessziós időszak után ismét szabaddá vált az út azok előtt a magyar állampolgárok előtt, akik külföldön szerettek volna szerencsét próbálni. Mivel maga a migráció, ezen belül a munkavállalási célú migráció egy bonyolult, összetett folyamat, ezért úgy gondolom célszerű a témát több részre bontva tárgyalni. Először is időben mindenképpen két szakaszt szükséges elkülöníteni, melyekből az első a rendszerváltástól a 2004-es Európai Uniós csatlakozásig tartó időszak. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a rendszerváltást következtében a kelet-európai régió országai, ezzel együtt Magyarország is bekapcsolódhatott a nemzetközi migrációs folyamatokba. (Tudniillik ugyanis, hogy az 1948-as bolsevik hatalomátvétel egyik következménye az volt, hogy korlátozták az ország lakosságának kivándorlását, illetve az ország területére való

2

bevándorlást, vagyis a nemzetközi migráció természetes formája néhány évtizedre megakadt.) (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001) A rendszerváltás mellett a másik fontos mérföldkő a szóban forgó időszakban nem más, mint hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása. Tehát második szakaszként a 2004-től napjainkig terjedő időszakot fogom vizsgálni. Ezen felül, azt hiszem, érdemes további szempontokat is figyelembe venni a tanulmányozás során. Például a migránsok nemét, életkorát és iskolai végzettségét, továbbá azt, hogy a munkavállalást tekintve melyek a fő célországok. Továbbá úgy gondolom, hogy érdemes összevetni az országon belül az egyes régiókat, és megfigyelni, hogy hol jelentősebb, és hol kevésbé jelentős a migránsok aránya, és ez az arány milyen összefüggésben lehet az adott régió társadalmi és gazdasági helyzetével. Végül szakdolgozatom befejezéseként szeretném levonni a kutatásomból adódó következtetéseket, illetve egyfajta előrejelzést adni a jövőben várható kivándorlás alakulásáról.

1.A migráció, mint fogalom A migráció latin eredetű szó, melynek jelentése: vándorol, költözik, megy, elutazik, egyik helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra eljut (RÉDEI M. 2007). A fogalom magyar megfelelője tehát a vándorlás fogalma, melyet a társadalomtudományok a népesség mozgásának leírására használnak. Ha már a társadalomtudományokat említettem, fontos megjegyeznem, hogy a migráció számos tudományágat érintő folyamat, ennélfogva kutatása, vizsgálata interdiszciplináris, hiszen a szociológia, a politika, a történelem, a közgazdaságtan, a földrajz, a demográfia, a pszichológia, a kultúra és a jog egyaránt meghatározzák (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). A migráció egyéni, vagy csoportos akarat eredménye lehet, melyet meghatároznak az általános társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, az egyéni szándék, illetve a mindennapok történései. A népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a migráció fogalmát a lakosság országon belüli, vagy egyik országból a másikba történő vándorlásának, térbeli mozgásának leírására használjuk, vagyis attól függően, hogy egy adott országon belüli, vagy országok közötti vándorlásról beszélünk, megkülönböztetünk belső, illetve külső (vagy nemzetközi) migrációt (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001, RÉDEI M. 2007). Mivel a dolgozatom 3

fő témája a munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról, ami a nemzetközi migrációhoz kapcsolódik, ezért a továbbiakban ezen témakörhöz kapcsolódóan szeretném ismertetni a migráció fogalomkörét. 1.1 A nemzetközi migráció fogalmi köre A nemzetközi vándorlást illetően sajnos nem beszélhetünk egy egységes, általánosan elfogadott fogalomrendszerről, melynek oka többek között e szakterület sajátosságaival, változékonyságával és a statisztikai koordináció hiányosságaival magyarázható. Az ENSZ – Eurostat ajánlások, valamint az Európai Parlament és Tanács rendelete alapján nemzetközi migránsnak tekinthetjük azt a személyt, aki a szokásos lakóhelyét megváltoztatja. Ebben az esetben pedig a szokásos lakóhely azt az országot jelenti, ahol az adott személy él (SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009). A vándorlás időtartamát tekintve tartósan (long-term) vándorló az a személy, aki lakóhelyétől legalább egy évig távol van, miközben a befogadó ország ténylegesen a lakóhelyévé válik, még rövid távú (short-term) migránsról abban az esetben beszélünk, ha a vándorlás időtartama legalább 3, de legfeljebb 12 hónapra korlátozódik, kivéve, ha a vándorlás célja nyaralás, látogatás, gyógykezelés (HÁRS Á. 2009, SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009). Tehát nemzetközi migráció történik abban az esetben, ha a vándorlás egy adott országból (kibocsátó ország) egy másikba (befogadó ország vagy célország) történik, a fentebb meghatározott feltételek teljesülése mellett. Esetleg előfordulhat, hogy a vándorlás nem közvetlenül a befogadó országba zajlik, hanem a migráns személy vándorlása során beiktat, úgynevezett tranzit országokat, ahol hosszabb-rövidebb tartózkodást követőn – néhány nap, hét, esetleg hónap – továbbindul a célország felé (KOLLER I. ZS. 2012). Ezenkívül nagyon fontos megemlítenem, hogy bizonyos szakirodalmak szerint nemzetközi vándorlásról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a migráns nem pusztán letelepedési vagy munkavállalási céllal vándorolt az országba, hanem ott legalább egy évig, vagy annál hosszabb ideig tartózkodik (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). Eszerint a nézet szerint tehát, a rövid távú migránsokat figyelmen kívül hagyhatnánk, viszont dolgozatom megírásakor a korábban említett, ENSZ-Eurostat ajánlásoknak eleget tevő fogalmi rendszert tekintem mérvadónak. A munkavállalási célú elvándorlás tekintetében mindenképpen spontán vagy önkéntes migrációról van szó, hiszen a vándorlás döntően saját elhatározás következményeként történik, melynek célja többnyire az életfeltételek javítása, az egyéni célok megvalósítása, 4

munkavállalás, ezáltal jövedelemszerzés, vagyis ezek alapján nevezhetjük őket gazdasági célú migránsoknak (KOLLER I. ZS. 2012). Magát a migrációt kiváltó okokról rengeteg féle elképzelés él, talán egyénenként mindenkiben másként fogalmazódik meg az indok, amiért a migráció mellett dönt, de azt hiszem, általánosan elfogadhatjuk, hogy a kivándorlást alapvetően a kibocsátó és a befogadó országok közötti fejlettségbeli és életszínvonalbeli különbség határozza meg. Az egyén vágyik a jobb életre, vágyainak megvalósítására, vagyis a kibocsátó ország kedvezőtlen körülményei elől való menekülés indítja el a folyamatot (RÉDEI M. 2007). Jellemző azonban a migrációs folyamat alakulására, hogy a „keresleti oldal határozza meg az irányokat, a volument és nem a kínálati oldal” (RÉDEI M. 2007 P. 17). Vagyis nem a kibocsátó ország munkaerő-piaci jellemzői, hanem a befogadó ország igényei a meghatározók. Ezzel az elképzeléssel egyébként több elméleti migrációs modell alapgondolatként is találkozhatunk, melyeket részletesen a későbbiekben szeretnék ismertetni (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, RÉDEI M. 2007). Végül, de nem utolsó sorban szeretnék megemlíteni még egy fogalmat a nemzetközi migrációt illetően, ez pedig nem más, mint a migrációs potenciál, ami „egy ország népességének vagy valamely kisebb egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió) térbeli elmozdulási szándékainak mértékét fejezi ki (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002 P. 207.).” Egy aránymutatóról van szó, amely azt mutatja meg, hogy a népesség - vagy az adott csoport - hány százaléka tervez elvándorolni, beleértve a rövid távú munkavállalást és az emigrációt is (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002). Véleményem szerint, nagyon fontos, hogy ne csak azzal legyünk tisztában, hogy a múltban mekkora tömegek, és milyen okok miatt hagyták el az országot, hanem azzal is, hogy a jövőt tekintve milyen mértékű a migrációt tervezők aránya, tehát úgy vélem fontos a migrációs potenciál vizsgálata. A témával részletesebben, konkrétan Magyarországot illetően dolgozatom fő fejezetében szeretnék foglalkozni. 1.2 Nemzetközi migrációs elméletek Tekintettel arra, hogy dolgozatomban a magyar állampolgárok nemzetközi irányú munkavállalási célú elvándorlását vizsgálom, úgy vélem, ehhez elengedhetetlen néhány elméleti modell megismerése a nemzetközi migrációt illetően, hiszen - azon túl, hogy neves társadalomtudósok elméleteit ismerhetjük meg – ezek segítséget nyújtanak e rendkívül bonyolult és összetett folyamat megközelítéséhez. Természetesen a teljesség igénye nélkül ismertetek néhányat, hiszen azóta, hogy a XIX. század végén Ernest G. Ravenstein 5

megalkotta a migrációs elméletek első mérföldkövének számító „taszítás és vonzás” (push and pull theories) törvényét, már számos elméleti modell született a nemzetközi migrációs folyamatokat illetően. A magyarázatok ugyan sok esetben hasonlóak, ellenben különböző fogalmakat, feltételezéseket, illetve vonatkozatási rendszereket alkalmaznak (MASSEY, D. S. ET AL. 2001).

Ebben a fejezetben tehát Ravenstein „taszítás és vonzás”elmélete mellett a neoklasszikus közgazdaságtan (neoclassical theory), a migráció új közgazdaságtana (the new economics of labour migration) és a duális, vagy szegmentált munkaerőpiac (dual or segmented labour market theory) elméletét szeretném értelmezni (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). A migráció új közgazdaságtana mikroszintű döntési folyamatok eredményének tekinti a vándorlást, ezzel szemben a duális munkaerőpiac elmélete ennél magasabb, makroszinten vizsgálja a folyamatot, a globalizáció, illetve az egyre inkább terjeszkedő, nemzetközi határokon átlépő piac eredményeként tekint rá, még a neoklasszikus közgazdaságtan esetében mikro- és makroelmélettel is találkozhatunk (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, MASSEY, D. S. ET AL. 2001). 1.2.1 Ravenstein „taszítás és vonzás” törvénye Ernest G. Ravenstein, angol geográfus 1889-ben az azt megelőző népszámlálás adatait felhasználva a Journal of the Royal Statistical Society című angol lapban tette közzé a „Migráció törvényei’ (The Laws of Migration) című tanulmányát. Művében a migráció folyamatát, egy úgynevezett „taszító-vonzó”(push and pull) mechanizmussal magyarázza, egyszerűen megfogalmazva, egy adott helyen fellépő, kedvezőtlen körülmények arra késztetik az embereket, hogy egy kedvezőbb feltételeket nyújtó, számukra vonzóbb helyre vándoroljanak (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). Ravenstein törvényének értelmében tehát a vándorlás legfőbb oka a kedvezőbb gazdasági feltételek felé történő elmozdulás, amelyre vonatkozóan további megállapításokat tett. Eszerint a migránsok túlnyomó része rövid távolságra mozdul el, de ezt akár úgy is mondhatnánk, hogy a távolság növekedésével fordított arányban változik a vándorlás mértéke; a migráció lépésről lépésre zajlik, egyetlen hosszabb távú út megtétele helyett, ezenkívül kiegyenlítő hatású

is, vagyis egy időben oda-vissza irányban is jelen van

(RAVENSTEIN, E. G. 1889 IN: PETŐVÁRI B. 2010 P. 24.).

6

A vándorlók születési helyét tekintve a vidék nagyobb migrációt mutat, ami logikus, hiszen Ravenstein másik megállapításának értelmében a migránsok főként ipari-kereskedelmi központok felé mennek, továbbá a közlekedés és a gazdaság fejlődésével pedig az elmélet szerint nő a migráció mértéke (RÉDEI M. 2007). Ravenstein taszítás-vonzás törvénye számos későbbi elmélet alapjául szolgál, a jelenkori migrációs elméletek is többé – kevésbé erre épülnek. 1.2.2 A neoklasszikus elmélet A neoklasszikus elmélet előzménye a korábban már említett „taszítás – vonzás” törvény. Ehhez hasonlóan a neoklasszikus megközelítés is a kibocsátó országban fellépő taszító, illetve a fogadó országban fellépő vonzó tényezők kombinációjában látja a migráció magyarázatát (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). Ez a nézet makro- és mikroszinten is vizsgálja a folyamatot. Makroszinten a munkaerő-kereslet és –kínálat különbségeivel, a bérkülönbségekkel és a kibocsátó országok tőkeszegénységével magyarázza a folyamatot (MASSEY, D. S.

ET AL.

2001). Ezzel szemben mikroszinten az elmélet az egyénre, az egyén döntéseire fókuszál, ahol a jövedelmek regionális különbségei indítják el a vándorlás folyamatát (RÉDEI M. 2007). Eszerint a migráns azért dönt a migráció mellett, mert költség-haszon számítások elvégzése után, arra a következtetésre jut, hogy a vándorlás nettó hasznot hoz számára, célja a haszon maximalizálása, a maximális jólét elérése (MASSEY, D. S.

ET AL.

2001, BORJAS 1989 IN:

CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009 P. 22.). A neoklasszikus elmélet feltételezi, hogy a potenciális migráns megfelelő tudással rendelkezik a bérszínvonalakról, a célország álláslehetőségeiről, migrációs döntései túlnyomóan ezeken a tényezőkön alapulnak (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, BORJAS 1987 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 12.). Az elmélettel kapcsolatosan további fontos következtetéseket vonhatunk le, egyrészt azt, hogy a vándorlást az egyes országok közötti keresetbeli és foglalkoztatási rátákban tapasztalható különbségei befolyásolják, másrészt pedig azt, hogy a migráció valószínűségét növeli, ha humán tőke magasan képzett, illetve nyelvtudással rendelkezik, hiszen így a bevándorló nagyobb eséllyel jut álláshoz a befogadó országban (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Ha az egyes országok között nincs különbség a bérszínvonalban és a foglalkoztatási rátákban, akkor a migráció nem következik be, tehát nemzetközi migráció mindaddig van, ameddig ezek a tényezők nem egyenlítődnek ki (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). 7

Valójában egyet értek azzal, hogy az elmélet számos megközelítése kétségbe vonható - illetve kétségbe vonható volt évtizedekkel ezelőtt, annak megszületésekor -, de figyelembe véve a mai modern, információs társadalom lehetőségeit, véleményem szerint nagyon is valószerű, hogy az egyén tisztában legyen a célország munkaerő-piaci helyzetével, az abban rejlő lehetőségekkel, ebből következik, hogy a saját maga által végzett számítások fontos szerepet játszhatnak a migrációs döntés létrejöttében. 1.2.3 A migráció új közgazdaságtana A migráció új közgazdaságtana a fentebb ismertetett neoklasszikus elmélet számos állítását, következtetését megkérdőjelezi. Az elmélet középpontjában családok vagy háztartások állnak, tehát olyan közösen cselekvő emberek, akik nem pusztán a nettó haszon maximalizálását tartják szem előtt, hanem a kockázatok csökkentését, az esetleges kudarcok enyhítését (TAYLOR 1986, STARK 1991 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001, CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009). Véleményem szerint – ahogyan azt a neve is mutatja – ez az elmélet túlságosan közgazdaságtani szemléletű, ezenkívül számos olyan állítást, feltevést tartalmaz, mely a dolgozatom szempontjából nem releváns (terménybiztosítási, határidős és tőkepiacok, illetve munkanélküli-biztosítások szerepe). Ami miatt azonban mégis említést érdemel ez az elméleti modell, az a megközelítés, miszerint romló gazdasági helyzet és csökkenő jövedelem esetén a családból, háztartásból külföldre vándorolt személy anyagi segítséget tud nyújtani az otthoniaknak, így csökkenteni a háztartás jövedelmi kockázatát (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Úgy vélem, ez az állítás – tekintettel a jelenlegi gazdasági helyzetre – rendkívül aktuális a hazai migrációs folyamatokat illetően.

1.2.4 A duális, vagy szegmentált munkaerőpiac elmélete A duális munkaerőpiac elmélete a fejlett kapitalista országok munkaerő-szükségletére alapozza feltevéseit, állítása szerint a fejlett országok gazdaságának szüksége van egy bizonyos mértékű bevándorlásra (CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009, MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Az elmélet legnevesebb képviselője, Piore szerint a nemzetközi migrációt a bevándorlók munkája iránti kereslet határozza meg, a migráció nem magyarázható a kibocsátó

8

országokban fellépő taszító erőkkel (alacsony bérek, magas munkanélküliségi-ráta) (PIORE, M. J. 1979 IN: MASSEY, D. S. ET AL. 2001 P. 17., PETŐVÁRI B. 2010 P. 26.). Az első probléma, amire az elmélet rávilágít az a strukturális infláció problematikája. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a keresetek az adott munkakörhöz tartozó státust, társadalmi megítélést is tükrözik, tehát az embereknek szilárd elképzelésük van a keresetek és a foglalkoztatási státus között fennálló kapcsolatról. Ennek következtében a munkáltatók nem alakíthatják tetszésük szerint, a munkaerő-kínálat változásának függvényében a béreket. Létezik tehát egy ún. foglalkoztatási hierarchia, melynek alsó fokán természetesen a képzetlen, szaktudással nem rendelkező munkaerőt igénylő munkakörök állnak. Ha a munkáltatók ezek betöltésére keresnek dolgozókat, ennek érdekében nem nyúlhatnak a béremelés eszközéhez, anélkül, hogy ez ne vonná maga után a hierarchia felsőbb szintjén lévő munkakörök esetében is a béremelés szükségességét, hiszen csak így tarthatóak fenn a már kialakult társadalmi viszonyok. Tehát az alsó szinten történő béremelés következményeként elvárt és szükséges béremelést végrehajtani a hierarchia felsőbb szintjein is. Költséges, illetve a kialakult társadalmi viszonyokra bomlasztó hatású, ha a munkáltatók béremeléssel próbálnak hazai munkaerőt szerezni. Ez a jelenség strukturális inflációként ismert, a munkáltatókat pedig arra ösztönzi, hogy hazai munkaerő helyett migráns munkaerőt alkalmazzanak, és ily módon egy újabb probléma is kiküszöbölhető, mégpedig a motivációs problémák (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Az emberek nem csupán a pénzért dolgoznak, hanem azért is, hogy felhalmozzanak, illetve fenntartsák társadalmi státusukat. A hierarchia alsó szintjén lévő munkakörök nem adnak a dolgozónak olyan státust, melynek fenntartására érdemes törekedni, ezen kívül hiányzik az előrelépés lehetősége. A munkaadóknak ezért olyan munkaerőre van szükségük, akik számára az állás betöltése szimplán jövedelemszerzési lehetőség és a betöltött munkakör mellé nem rendelnek státusszempontokat. Erre ideális a migráns munkaerő (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Azokat a bevándorlókat, akik munkavállalás okán érkeznek a befogadó helyekre nevezhetjük úgymond, „cél-pénzkeresőknek” (MASSEY, D. S.

ET AL.

2001 P. 19), mert

számukra a külföldi munkavállalás egy eszköz annak érdekében, hogy hazájukban javítsák státusukat, társadalmi helyzetüket, megszerezzenek bizonyos javakat (pl. lakás, autó, iskoláztatási költségek fedezése, stb.), eközben pedig a migráns nem foglalkozik azzal, hogy a célországban az általa betöltött munkakörhöz milyen státusz, presztízs tartozik, hiszen mindvégig saját közösségének, országának tagja marad (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). 9

A fejlett, ipari társadalmakban tehát a munkaerőpiacot két részre oszthatjuk. Egy tőkeintenzív, elsődleges szektorra, ahol a magasan kvalifikált, szaktudással rendelkező dolgozókat igénylő munkakörök vannak jelen, illetve egy másodlagos, úgynevezett munka-intenzív szektorra, ahol a dolgozók nem állandó, illetve képzettséget nem igénylő munkákat látnak el (MASSEY, D. S. ET AL. 2001). Ez a másodlagos szektor lesz tehát elsősorban az, ahol kialakul a kereslet a külföldi munkaerő iránt. Az előbbi rész pedig az ún. „brain-drain”, azaz agyelszívás jelenségével magyarázott esemény kapcsán csábítja el a kibocsájtó országok magasan kvalifikált állampolgárait. Úgy gondolom, a legfontosabb következtetés, amit ebből az elméletből levonhatunk, hogy a fejlett társadalmak esetében a nemzetközi migrációt főként a munkaerőpiac másodlagos szektorában kialakult, migráns munkaerő-kereslet határozza meg, mivel az agyelszívás jelensége sokkal kevesebb embert érint, habár súlya azért nem elhanyagolható, mivel óriási szellemi értékű nyereséget jelenthetnek a befogadó országok számára. 1.2.5 Az elméletek összefoglalása Véleményem szerint, a fejezetben bemutatott migrációs elméletek abban nyújtanak segítséget, hogy ezt a rendkívül bonyolult folyamatot értelmezni tudjuk, és az elméletek főbb következtetései, állításai alapján különböző szempontokat különíthessünk el annak érdekében, hogy egy adott ország - jelen esetben Magyarország – nemzetközi migrációs folyamatait vizsgáljuk mikro- és makroszinten egyaránt. Ezek alapján figyelembe kell vennünk, a kibocsátó ország részéről, az ún. taszító, a célország részéről pedig a vonzó erőket, és az országok munkaerő-piaci viszonyait, illetve mikroszinten az egyén döntését befolyásoló tényezőket. Itt megemlíteném T. V. Powderly, amerikai hivatalnok jelentését, melyben a XIX. századi európai, ezzel együtt magyarországi vonatkozású kivándorlások okait vizsgálta. Ebben többek között arra a következtetésre jutott, hogy a kivándorlás okai között a legfontosabbak egyike, hogy az ember természetes vágya életfeltételeinek javítása, ezen kívül meghatározók azok a gazdasági feltételek, amelyek között az egyén élni kényszerül, de javítani, változtatni a politikai szabadság hiánya miatt nem tud (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). A vándorlás irányának értelmezésekor mindenképpen érdemes megvizsgálni a küldő és a fogadó ország közötti élet- és bérszínvonalbeli különbségeket, és hogy visszautaljak a

10

„taszítás-vonzás” törvényére, ezek a különbségek egyik oldalról nyilvánvalóan taszító, a másikról pedig vonzó erőként fognak hatni. Miután ismertettem a fontosabb fogalmakat és elméleteket szeretnék rátérni a dolgozat konkrét témájára, vagyis a rendszerváltás óta zajló munkavállalási célú elvándorlásra Magyarországról.

11

2. A munkavállalási célú elvándorlás Magyarországról 1989-től 2004-ig 2.1 Történelmi háttér - 1989 előzményei és következményei Az 1956-os forradalmat követő néhány év a megtorlás időszaka volt hazánkban, majd ezt követően, az 1960-as évektől jelentős változások zajlottak Magyarországon, beköszöntött a történelemkönyvekből „gulyás-kommunizmusként” is ismert időszak, ami jelentős társadalmi-gazdasági változásokat vont maga után (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007). A politikai vezetés elsődleges célja a szocializmus életképességének bizonyítása volt, mégpedig az életszínvonal fokozatos növelésével. Kezdetben folyamatosan nőtt az ipari termelés, meghatározóvá vált a nehézipar, látványosan fellendült a mezőgazdaság. Fejlődött az infrastruktúra, ami elsősorban a közlekedésben mutatkozott meg. Egyre elterjedtebbé váltak a személygépkocsik, de fejlődött a tömegközlekedés is. Ezenkívül nagyon fontos, hogy megszűnt az emberek mindennapi nélkülözése és a jövedelmi viszonyok is kiegyenlítetté váltak. Összességében tehát nőtt az életszínvonal az országban, melynek következtében az emberek megbékéltek a politikai szabadság hiányával, figyelmüket, ehelyett a vagyonszerzés és különböző vásárlási, utazási lehetőségek kötötték le. Elmondhatjuk tehát, hogy az 1973-as olajválság bekövetkezéséig az emberek viszonylagos jólétben éltek (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007). A válság okozta piaci változásokhoz a magyar gazdaság képtelen volt alkalmazkodni, jelentősen romlottak a cserearányok, vagyis a magyar ipari termékekért vásárolható nyersanyag- és energiamennyiség csökkent. A pártvezetés azonban a felvett kölcsönöket politikai okokból a megszokott életszínvonal fenntartására fordította, ami rövid időn belül súlyos eladósodási spirálba sodorta az országot (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007). Az 1979-ben bevezetett megszorító intézkedések (áremelés, reálbércsökkenés) nemhogy nem javították az ország helyzetét, de a társadalmi és gazdasági válság egyre jobban elmélyült. Az emberek plusz munka vállalásával pótolták a reálbércsökkenésből eredő veszteségeiket, ez azonban az anyagi különbségek növekedését vonta maga után (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007). A rendszer mélyülő válságának következménye volt, hogy megindult az ellenzék szervezkedése, ami hamarosan egy békés rendszerváltáshoz vezetett. 1989. október 23-án kikiáltották Magyarországon a harmadik köztársaságot (SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007). 12

A

migráció

tekintetében

a

„gulyáskommunizmus”

időszakát

a

drasztikus

korlátozottság jellemezte. A szocialista országok állampolgárainak kivándorlását már az 1940-es évektől, a kommunista hatalomátvétel kezdetétől korlátozták, a migráció ugyanis azon, kevéssé ellenőrizhető folyamatok közé tartozott, melyet az a fajta hatalmi-politikai berendezkedés rendszerellenesnek tartott (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). Mivel a migráció természetes formája korlátozott volt, ez olyan új fogalom megjelenéséhez vezetett, mint a disszidálás, vagyis az ország illegális elhagyása (RÉDEI M. 2007) (1. ábra). A diagramon látható, hogy a forradalmat követő megtorlás időszakában lényegesen lecsökkent a migráció, csupán közvetlenül a forradalmat követően volt lehetősége emberek tömegének, hogy elhagyják az országot, és tették is azt közel kétszázezren 1956-ban (RÉDEI M. 2007), és még az ezt követő évben is több mint 8 ezren döntöttek az ország elhagyása mellett. Ezek után, a szigorú szabályozásnak köszönhetően megjelent az illegális elvándorlás, és egészen a

Kivándorlók száma

rendszerváltásig többé-kevésbé a migrációnak ez a fajtája dominált. 10000 9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0

Legális

Illegális

1. ábra A kivándorlás alakulása Magyarországon (1957-1989)(Forrás: Rédei M. 2007) Ha valaki a szigorúan őrzött országhatárt engedély nélkül átlépte, az súlyos következményeket vont maga után, nemcsak az kivándorló személy, de családja számára is (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001, RÉDEI M. 2007). Az illegális migráns állampolgárságától való megfosztásra, vagyona elkobzására, és megfigyelésre, ezáltal a családjával való kommunikáció és a hazatérés ellehetetlenítésére számíthatott, illetve az a személy szintén, aki az engedélyezett külföldi útról nem tért haza (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001).

13

Az 1989 előtti időszakról további, hosszú elemzésbe nem szeretnék bonyolódni, hiszen nem ez a dolgozat fő témája, de szeretném hangsúlyozni, hogy az 1989. előtti kivándorlás – jóllehet statisztikai adatokkal nem igazolható – de a mai folyamatok szempontjából is jelentős, hiszen több tízezer emberről van szó, akik elhagyták az országot. Mivel a fennálló politikai rendszer nem tette lehetővé a visszatérésüket, ezáltal életüket egy külföldi országba voltak kénytelenek áthelyezni, megteremtve ezzel itthon maradt családtagjaik számára a lehetőséget, hogy később ők is kivándoroljanak. Ez a folyamat a migráció vizsgálatában családegyesítésként ismeretes (RÉDEI M. 2007). A rendszerváltás bekövetkezésével, a határok szabaddá válásával a kivándorlás hosszú évtizedeken keresztül domináló illegális formája megszűnt, helyette a legális migráció vette át a szerepet, az országot elhagyók létszáma pedig jelentősen lecsökkent (RÉDEI M. 2007). 2.2 A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig A Szovjetunió felbomlásával, a bolsevik típusú hatalmi-politikai rendszer felszámolásával a kelet-európai országokban - ezzel együtt Magyarországon is - ismét kialakulhatott a vándorlás természetes formája, megszűnt az évtizedeken keresztül a nyugati és a keleti országokat egymástól elválasztó kettéosztottság. Ezzel egyidejűleg – mivel tartottak a volt szocialista országok felől meginduló, menekültszerű bevándorlástól – a nyugat-európai országok bevándorlási politikáját egyre inkább az elzárkózás kezdte jellemezni, nem csupán adminisztratív,

hanem

intézményesített

eszközökkel

akadályozták

a

bevándorlást.

Megjegyezném, a nyugati országok aggodalma a hirtelen meginduló migrációs áramlásokat tekintve alaptalan volt, hiszen az „invázió” elmaradt (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). A nemzetközi migráció magyarországi vonatkozásában az elmúlt két évtized egy új korszakot jelent. A vasfüggöny megszűnése és a határok szabaddá válása a vándorlások új, változatos formáit tette lehetővé (HÁRS Á. 2009). Az 1990-es évektől új tendenciák jelentek meg. Az illegális migráció megszűnése mellett kiemelném, hogy Magyarország küldő szerepe is megváltozott (RÉDEI M. 2007). Még a rendszerváltást megelőző évtizedekben összességében Magyarország egy migránsokat és munkaerőt kibocsátó ország volt, a kilencvenes évek fordulóján bevándorló országgá vált (LUKÁCS É. – KIRÁLY M. 2001). A vándorlásokról szóló statisztikai adatokkal kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy sajnos a rendszerváltást követően nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok a kivándorlásokat illetően. Az állampolgárságról lemondó személyek kivételével, csak részben ismert azoknak a magyar állampolgároknak a száma, neme, kora és egyéb demográfiai 14

jellemzői, akik huzamosabb ideig külföldön élnek. 1990 óta tehát az állampolgárságukról lemondott személyeken túl pontos adatok csak azokról állnak rendelkezésre, akik az erre vonatkozó kormányrendelet értelmében a helyi polgármesteri hivatalban bejelentették távozásukat. (Tudniillik, hogy a polgárok lakcímének nyilvántartásáról szóló kormányrendelet kimondja, hogy annak a személynek, aki a Magyar Köztársaság területét külföldi letelepedés szándékával elhagyja, illetőleg aki három hónapon túl külföldön tartózkodik, ezt a lakóhelye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál be kell jelentenie) (SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009). Mivel sajnálatos módon, a gyakorlatban ez nem így zajlik, emiatt nehézségekbe ütközünk a kivándorlókra vonatkozó statisztikai adatok számbavételekor, ezért a tényleges kivándorlás vizsgálatakor a befogadó országok bevándorlási statisztikáit érdemes megvizsgálni. A magyarországi nyilvántartás hiányosságait jól tükrözi, ha összevetjük a benne szereplő kivándorló magyar állampolgárokra vonatkozó adatokat a különböző európai országokban azonos

években

bevándorlóként

megjelenő

magyar

állampolgárok

számával.

A

Magyarországon regisztrált kivándorlók száma egyik évben sem éri el az 1000 főt, ezzel szemben az európai országokban éves szinten több tízezer magyar bevándorlót tartanak nyilván (2. ábra). 34382

35000 28081 27205 26661 30000 26339 25799 24132 23179 21888 25000 21346 21 257 20496 19313 20000 16691 15000 10000 5000

564

772

809

894

716

361

332

674

738

569

354

338

358

367

0 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Európai országokba bevándorló magyar állampolgárok Magyarországról kivándorló magyar állampolgárok

2. ábra A Magyarországról kivándorló, illetve az európai országokba bevándorló magyarok vándorlási statisztikái, 1994-2007 (Forrás: Eurostat, KSH Demográfiai évkönyvek) Természetesen még ez sem jelenti a Magyarországról elvándorlók pontos létszámát, hiszen némely európai ország esetében egyes évekre adathiány van, ugyanakkor más, Európán kívüli országokba is távozhattak magyar állampolgárok. Tehát még ez az adat sem mutatja pontosan 15

a kivándorló magyarok létszámát, valószínűleg még ennél is jóval többen hagyták el az országot. Mivel azonban dolgozatomban nem az elvándorlók pontos számát, hanem az elvándorlás okait szeretném elemezni, úgy vélem a rendelkezésre álló adatok ebben elegendő segítséget nyújtanak. 2.2.1 Társadalmi, gazdasági helyzet Magyarországon a rendszerváltás után Úgy vélem, ahhoz, hogy egy átfogó képet kapjunk az adott időszakot illetően Magyarország helyzetéről, és következtetéseket vonhassunk le, azt illetően, hogy az emberek miért vándoroltak külföldre munkát vállalni hazájuk helyett, mindenképpen meg kell figyelnünk bizonyos adatokat, mutatókat. Elsőként természetesen a népességre, a népességszám-változásra vonatkozólag, ezen felül pedig (mint, ahogyan korábban arról már volt szó, a migrációs elméletek kapcsán) a munkaerőpiaci-helyzetet illetően (foglalkoztatottság, munkanélküliségi ráta), illetve úgy vélem, fontos kitérni az ország gazdasági helyzetére és az emberek életszínvonalára, amit jól reprezentál a GDP, a fogyasztóiár-index (és az ebből eredő infláció), valamint a reálbérek éves változása.

2.2.1.1 Népesség, népmozgalom A népesedéssel kapcsolatosan kedvezőtlen folyamatok kezdődtek el már a rendszerváltást megelőző években. A társadalom egyik legnagyobb problémája, hogy fokozatosan csökken az ország lakossága, mivel magasabb a halálozási ráta, mint a születések száma (BELYÓ P. (SZERK.) 2010). A népesség tényleges számát a születések és halálozások különbsége mellett a nemzetközi vándorlás egyenlege befolyásolja. A kilencvenes évek elejétől Magyarország a nemzetközi vándorlás nyertese, az ebből adódó pozitív egyenleg hozzávetőleg 300 ezer fővel mérsékelte a több mint 700 ezer fős természetes fogyást, de természetesen az ország lakossága még így is folyamatosan csökken, hol kisebb, hol nagyobb mértékben (BELYÓ P. (SZERK.) 2010) (3. ábra).

16

3 2 1 0 -1 -2 -3 -4 -5 1990-1994

1995–1999

Természetes fogyás

2000–2004

Nemzetközi vándorlási különbözet

Tényleges népességszám-változás

3. ábra Magyarország népességszám-változása 1990 és 2004 között (ezrelék) (Forrás: KSH) Nagyon fontos azonban területegységenként, vagyis megyénként is megvizsgálni a népességszám-változást, hiszen így láthatjuk, hogy a népességfogyás ellenére, nem minden megye bír negatív népességszám-változással (4. ábra).

4. ábra Magyarország népességszámának változása területegységenként, 1990 – 2001 (saját szerk. a KSH adatai alapján) 17

A vándorlások nyertese, egyértelműen Pest megye, ahol az 1990-es és a 2001-es népszámlálási adatok szerint 134 035 fővel gyarapodott a lakosság (BELYÓ P. (SZERK.) 2010), ezen kívül kiemelném Fejér megyét, ami a központi régióhoz és Budapesthez való közelsége miatt szintén jelentős odavándorlással bír. Emellett jelentősebb, pozitív népességszámváltozást két határ menti megyénk, Győr-Moson-Sopron, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mutat. Tekintve, hogy a rendszerváltást követő évekről van szó, ezekben a megyékben nyilvánvalóan jelentős a történelmi Magyarország területéről bevándorló magyarság szerepe. A felsoroltakon kívül csak Hajdú-Bihar megye lakossága gyarapodott 1990 és 2001 között, ugyan csekélyebb mértékben a már említett megyéknél. Hazánk többi megyéjében, de legjelentősebben a fővárosban a népességszám negatív változása dominál. Borsod-AbaújZemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Zala, Somogy, illetve Baranya megyék azok, ahol a csökkenés a leginkább szembetűnő. Ezekben a megyékben a két népszámlálás közötti időszakban több ezer, vagy akár tízezer fős veszteség is tapasztalható, még Budapesten jóval nagyobb mértékben, szám szerint 238 760 fővel csökkent a lakosság (BELYÓ P. (SZERK.) 2010). Persze a főváros esetében sokkal összetettebb folyamatról van szó, hiszen egyszerre van jelen a természetes fogyás, a belső és a nemzetközi vándorlás, valamint a fővárosból a környékbeli településekre, az úgynevezett „alvó városokba’ való költözés a nagyváros zaja elől. Bizonyos megyék esetében - Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Zala, Somogy és Baranya megyék – szembetűnő, hogy a jelentős fogyás nem pusztán a magas halálozási és alacsony születési arányok következménye, hanem egyértelműen szerepet játszik az adott megye relatíve negatív gazdasági helyzete, ami elvándorlásra (lehet ez akár belső, vagy nemzetközi irányú is) készteti az ott élőket. 2.2.1.2 Foglalkoztatottság és munkanélküliség a rendszerváltás után Az 1989-es rendszerváltás alapvető változásokhoz vezetett hazánk társadalmi és gazdasági helyzetét tekintve, így hatással volt a munkaerő-piaci helyzetre is. A „gulyáskommunizmus” időszakában a teljes foglalkoztatottság volt jellemző hazánkra, majd a rendszerváltást követően ez megszűnt, megjelent és egyre inkább állandósult a munkanélküliség. A népesség gazdasági aktivitása a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent, ami többek között a vállalatok és szövetkezetek megszűnése, a termelés és forgalom visszaesése, valamint a munkaerő intenzívebb kihasználásának következménye.

18

A foglalkoztatottság – főként a gazdaság átalakulásának következtében – jelentős mértékben visszaesett és 1996-ban elérte mélypontját. A foglalkoztatási ráta 1992-ben még meghaladta az 52%-ot, majd 1996-ra alig több mint 46%-ra csökkent (5. ábra). 52,5 50,6 50,5 49,6 49,8 49,9 48,9

48,9 47,8

47,4 46,7 46,4 46,5

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Foglalkoztatási ráta (%)

5. ábra A foglalkoztatási ráta alakulása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004 (Forrás: KSH) A kilencvenes évek első felében a kelet-európai piacok elvesztése, a gazdasági hanyatlás és a piacgazdaságba való átmenet a munkanélküliség jelentős növekedését eredményezték (6 ábra).

12,1 10,9 9,9

10,3

10 8,8 7,8

7

6,4

5,7

5,8

5,9

6,1

1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Munkanélküliségi ráta (%)

. 6. ábra A munkanélküliségi ráta változása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004 (Forrás: KSH) 19

A gazdaságban bekövetkező szerkezetváltással az évek során jelentős arányeltolódás zajlott az árutermelő és a szolgáltatási szektorok között, az utóbbi javára. Ennek a foglalkoztatási átrétegződésnek is a következménye, hogy az egyes régiók foglalkoztatási rátái jelentős különbségeket mutatnak, ahol korábban a termelő szektor (mezőgazdaság, bányászat) dominált, értelemszerűen itt csökkent jelentősebben a foglalkoztatási arány és növekedett a munkanélküliség (7. ábra).

7. ábra A foglalkoztatási arány régiónként a mélyponton, 1996-ban (saját szerk. a KSH adatai alapján) Itt szeretnék visszautalni Magyarország népességszám-változására, hiszen megfigyelhető, hogy a népességfogyás és az alacsony foglalkoztatás, illetve a munkanélküliség úgymond, egyenes arányosságban állnak egymással. Tehát elmondható, hogy a munkanélküliség erősen növeli az elvándorlás (akár belföldi, akár külföldi munkavállalás) esélyét, bár valószínűleg önmagában nem játszik szerepet a kivándorlás bekövetkezésében, hiszen korábban már említettem, hogy a küldő ország munkaerő-piaci helyzete önmagában nem határozhatja meg a kivándorlást, különösen ebben az időszakban nem, amikor a befogadó országok igyekeznek megakadályozni a nagymértékű bevándorlást a volt szocialista országokból. Továbbá az is 20

megfigyelhető, hogy a külföldön regisztrált magyar bevándorlók száma a mostoha hazai körülmények ellenére, nemhogy nő, de egészen 1998-ig csökkenő tendenciát mutat 1994-hez képest. 2.2.1.3 Jövedelmi viszonyok, életszínvonal Magyarországon 1989 után A rendszerváltozást megelőző két-három évet a GDP, az életszínvonal, a lakossági fogyasztás növekedésének visszaesése és az infláció jelentős mértékű növekedése jellemezte. Az 1980-as évek végén hazánkban és több kelet-európai országban gyökeres politikai, gazdasági és társadalmi változások következtek be, melyek a társadalmi tulajdonról a magántulajdonra, a tervgazdálkodásról a piacgazdaságra való áttérést jelentették. A gazdaságban szerkezeti átalakulás ment végbe, egyre inkább megjelent a külföldi tőke. Ennek következtében az első néhány évben a termelés, a foglalkoztatottság, a jövedelem és a lakosság fogyasztása csökkent, a jövedelemkülönbségek egyre jobban kiéleződtek (MARTON Á. 2012). Az 1989 és 1993 közötti időszakban a GDP közel 20 százalékkal csökkent, és a fogyasztás is jelentősen visszaesett. A statisztikák alapján 1995-re az ország gazdaság fejlettsége nagyjából az 1970-es évek második felének szintjére esett vissza (8. ábra). 105 100 95 90 85 80 75 70 1989

1990

1991

GDP (előző év = 100%)

1992

1993

1994

1995

Lakossági fogyasztás (előző év = 100%)

8. ábra A GDP és a lakossági fogyasztás változása, 1989-1995 (Forrás: Marton Á. 2012.) A rendszerváltás előtti jóléti rendszer az anyagi különbségek mérséklésére törekedett, azonban a kilencvenes évek elejétől megjelenő tömeges munkanélküliség számos társadalmi feszültséget teremtett. A társadalmi helyzetet mind hangsúlyosabban az eltartó (háztartásfő) 21

munkaerő-piaci helyzete határozta meg, azonban a munkaerő-kereslethez alkalmazkodni nem képes alacsonyan képzett munkaerő hátrányos helyzete a szegénységi kockázatot jelentősen növelte. A kilencvenes évektől csökkent az állam szerepvállalása, és valamennyi területen előtérbe került az öngondoskodás, vagy legalábbis annak igénye (BELYÓ P. (SZERK.) 2010). A munkanélküliség, valamint a reálbér és reáljövedelem visszaesése korlátozta a lakosság fogyasztását (9. ábra). 140 130 120 110

100 90 80 70 60

Reálkereset (előző év = 100%)

Fogyasztói árak (előző év = 100%)

9. ábra A reálkereset és a fogyasztói árak változása, 1989-2004 (Forrás: KSH) Az 1990-es évek elején a fogyasztási cikkek – élelmiszerek, élvezeti cikkek, ruházat, egyéb iparcikkek – fogyasztása csökkent, akárcsak a szolgáltatások igénybevétele (BELYÓ P. (SZERK.) 2010). A 8. ábra jól szemlélteti, hogy a fogyasztói árak a megelőző évekhez képest jelentősen nőttek, ellenben a reálkeresetek csökkentek, hétköznapi nyelven úgy is megfogalmazhatnánk, hogy az embereknek kevesebb pénze volt arra, hogy keresetükből fogyasztási cikkeket vásároljanak, vagy szolgáltatásokat vegyenek igénybe, vagyis alapvetően a rendszerváltás után az életszínvonal romlott. Az életminőség romlását a keresetek és a fogyasztói árak alakulása mellett, jól szemlélteti a korábban tárgyalt foglalkoztatási, illetve a munkanélküliségi ráták negatív változása az időszakban.

22

Továbbá ide sorolható még az alacsonyan kvalifikált munkaerő egyre nehezebbé váló munkaerő-piaci helyzete, szemben a növekvő kereslettel a képzett munkaerő iránt. Ennek következtében tovább éleződött az anyagi differenciálódás az emberek körében. A kilencvenes évektől ugyanis a keresetek alakulásában az iskolai végzettség szerepe nőtt. A szellemi foglalkozásúak kereseti előnye a fizikai munkásokhoz képest a rendszerváltás idején nagyságrendileg 70–75%-os volt, ami később 100% fölé emelkedett. Az ágazatok közötti különbségek is nőttek, és a kereseti arányok egyre inkább átrendeződtek (BELYÓ P. (SZERK.) 2010). A rendszerváltás utáni időszak rövid társadalmi, gazdasági helyzetének jellemzése után az alábbi következtetéseket tudjuk levonni:. a romló életszínvonal, a növekvő munkanélküliség és az anyagi differenciálódás alapvetően az emberekre taszító hatással van, elvándorlásra készteti őket, legyen ez akár belső, akár nemzetközi irányú. Az ennek következtében elvárt nagyarányú külföldre vándorlás azonban – ahogyan ezt már korábban is említettem – elmaradt, ehhez képest csekély mértékű kivándorlás történt. Úgy vélem, hogy ennek az oka többek között, abban keresendő, hogy a nyugati, befogadó országok adminisztratív eszközökkel korlátozták a volt szocialista országokból érkező munkaerő beáramlást. Mindemellett talán a tömeges migráció elmaradásában köze lehet annak is, hogy ebben az időszakban az emberek nyelvtudás hiányában nehezebben boldogultak volna külföldön, ezért nem döntöttek a kivándorlás mellett. (Köztudott, hogy a rendszerváltás előtti időszakban az orosz nyelv oktatása volt az általános követelmény, így a nyugatra vándorláshoz legszükségesebb angol, vagy német nyelvtudással csak kevesek rendelkeztek, ellenben akik birtokában voltak ennek a tudásnak - vagyis főként a felsőfokú végzettségűek – kedvező munkaerő-piaci helyzetük miatt kevésbé voltak érdekeltek a vándorlásban.) 2.2.2 A migrációs potenciál alakulása és a főbb célországok Úgy vélem, azon túl, hogy megvizsgáljuk, hogy az adott időszakban, hogyan alakult a magyarok külföldre történő elvándorlása, nagyon fontos, hogy megismerjük az adott időszakot érintő migrációs potenciált, ami „egy ország népességének vagy valamely kisebb egységének (egy társadalmi csoport vagy egy régió) térbeli elmozdulási szándékainak mértékét fejezi ki. Valójában egy egyszerű aránymutatóról van szó, amely megmutatja, hogy az adott népesség hány százaléka tervez migrálni – jelentsen a migráció akár rövid távú munkavállalást, akár emigrációt” (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002 P. 207). Az időszakra vonatkozó migrációs potenciál vizsgálatához a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. reprezentatív

felméréseinek

közzétett

adatait

használtam.

„A

TÁRKI

Adatbank 23

Magyarországon az egyetlen nyilvános társadalomkutatási adatarchívum, amely empirikus társadalomkutatási adatbázisokat, gyűjt, tárol és terjeszt digitálisan a hazai és nemzetközi kutatói és oktatói közösség körében.” (FORRÁS: TÁRKI) Korábban már szó volt róla, hogy a rendszerváltás bekövetkezése után várt nagymértékű nyugatra vándorlás elmaradt, ez pedig a magyarok migrációs potenciáljának vizsgálatakor is megmutatkozik. Az 1990-es években a 15 évnél idősebb magyar népesség körében a vándorlási hajlandóság igen alacsony volt, értéke megközelítőleg 6% volt, ehhez képest az ezredforduló környékén már 14%-os migrációs potenciállal számolhatunk (10. ábra). Ezen belül pedig a magyarok külföldi munkavállalási szándéka magasabb, mint a kivándorlásé (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002). 7 6 5 4 3 2 1 0 Rövid távú munkavállalás

Hosszú távú munkavállalás 1993

Kivándorlás

1994

Teljes migrációs potenciál

1997

10. ábra A magyarok migrációs potenciálja, 1993-1997 (Forrás: TÁRKI 2002.) *

2001-re vonatkozóan adathiány miatt, csak a 14%-os teljes migrációs potenciál ismert

Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy a magyarok migrációs hajlandósága a többi közép-kelet európai országhoz képest alacsonynak számít, azzal együtt is, hogy azok száma, akik ideiglenesen vagy végleg külföldre vándorolnának a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évek elejére jelentősen megnőtt (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002).

24

Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével, már az a kérdés is érdekessé vált, hogy a potenciális migránsok az EU melyik tagországába mennének legszívesebben. Magyarország tekintetében jelentős Németország (40%) és Ausztria (24%) szerepe, ezen kívül Anglia (10%) emelkedik még ki a célországok közül a megkérdezettek körében, illetve relatíve jelentős még az a 6%, aki nem tudja, melyik országban vállalna munkát (11. ábra).

11. ábra A főbb célországok a megkérdezettek körében az Európai Unión belül (%), 2001 (saját szerk. a TÁRKI adatai alapján) Az időszak migrációs potenciáljának társadalmi jellemzőiről megállapítható még, hogy a férfiak sokkal nagyobb számban terveznek migrációt, mint a nők, ezen kívül az életkor növekedésével jelentős mértékben csökken a külföldi munkavállalásra való hajlandóság. Legnagyobb számban pedig a 18-24 és a 25-34 év között korosztály tervezi a külföldi munkavállalást (12. ábra).

25

Ha az iskolai végzettséget tekintjük, akkor egészen az általános iskolától az érettségivel rendelkezőkig növekszik a vándorlási hajlandóság mértéke, még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, már némileg csökkenő vándorlási hajlandóságot mutatnak 2001-ben (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002). Úgy vélem, hogy ez nem meglepő, hiszen korábban már említettem, hogy a rendszerváltás következtében jelentkező anyagi differenciálódás a felsőfokú végzettséggel rendelkező, szellemi munkát végzők körében mindenképpen pozitív volt, hiszen keresetük kezdetben csak 70-75%-al, később pedig már több mint 100%-al meghaladta a fizikai munkások keresetét (BELYÓ P.(SZERK.) 2010). Vagyis elmondhatjuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők ebben az időszakban kevésbé voltak motiváltak a külföldi munkavállalásra. 40

38

35 30

26

25 18

20 15

8

10 5

1

1

0

55-64

65-74

75 év felett

0 18-24

25-34

35-44

45-54

Megpróbálna munkát vállalni (%) 12. ábra A migrációs potenciál korcsoportonként, 2001 (Forrás: TÁRKI 2002.)

Továbbá megállapítható, hogy a családi állapot egyértelműen meghatározza a migrációs szándék mértékét. A vizsgálat egyik szempontja az egyedül vagy házastárssal élés, a másik pedig a hivatalos értelemben használt családi állapot volt. Az egyedül élők körében ez a hajlandóság átlagon felüli (19%), míg a nőtlenek és hajadonok tekintetében az átlag több mint kétszerese (35%) (SIK E. – SIMONOVITS B. 2002).

26

Végül, de nem utolsó sorban a fejezet összefoglalása előtt, szeretnék kitérni a migrációs potenciál területi különbségeire, vagyis hogy régiónként, hogyan is alakult a vándorlási hajlandóság (13. ábra).

13. ábra A migrációs potenciál régiónként, 2001 (saját szerk. a TÁRKI adatai alapján) Látható, hogy túl nagy eltérések nem mutatkoznak az országos átlagtól, kivételnek talán a Nyugat-Dunántúl tekinthető, ahol a vándorlási hajlandóság értéke a legmagasabb. Ez nyilvánvalóan a szomszédos Ausztria közelségének tudható be, hiszen nyugati szomszédunk egyébként is egyik fő célországa a magyar migránsoknak, így a kis földrajzi távolság a határok szabaddá válása után egyértelműen vonzó erőként hat az itt élőkre, annak tekintetében, hogy külföldön próbáljanak elhelyezkedni. Ezen kívül azonban megállapítható, hogy a nyugati országok munkaerő-piacában rejlő lehetőségek az ország többi régiójában élőket ebben az időszakban még nem vonzották jelentősebb mértékben.

3. A vándorlás alakulása az Európai Uniós csatlakozástól napjainkig 2004. május 1-én hazánk kilenc másik országgal együtt az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Magyarország mellett további hét olyan közép- és kelet-európai ország szerepelt a csatlakozó országok között, amelyek korábban a szocialista blokk országai közé tartoztak 27

(Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország). A szakirodalomban EU-8, vagy közép-kelet-európai országok (CEECs) megnevezéssel illetik leggyakrabban ezt a 8 országból álló csoportot (HÁRS Á. 2008; KELEMEN N. 2009; KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005). Ezen térség országai hasonló történelmi előzményekkel rendelkeznek. Az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején egy évtizedeken át működő társadalmi, gazdasági és politikai rendszer átalakulása ment végbe, mely a korábbi rendszer kereteinek lebontása mellett egy új, Nyugat-Európa országainak mintájára történő államszervezet és gazdasági környezet kiépítését célozta meg, ennek során pedig az elsődleges célok egyike az Európai Unióhoz való csatlakozás és az ehhez szükséges feltételek teljesítése (KELEMEN N. 2009). A csatlakozás következtében a közép-kelet-európai országokban is megvalósult az áru, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása, amit az EU négy alapszabadságaként ismerhetünk. Ez utóbbi ugyan csak részlegesen, ugyanis a bővítés fogadtatása a tagországok körében nem volt egységes, a nyugati országok tartottak a nagymértékű bevándorlástól, ezért a csatlakozással egy időben munkaerőpiacát csak Nagy-Britannia, Svédország és Írország nyitotta meg teljesen a keletről érkezők felé, ez pedig némileg megváltoztatta a korábban érvényben lévő migrációs trendeket (HÁRS Á. 2008). A fentiek alapján úgy vélem, hogy a 2004-től napjainkig terjedő időszakban a Magyarországról történő elvándorlást és migrációs potenciált érdemes ezen 8 ország viszonylatában, velük összehasonlítva is vizsgálni és megfigyelni a párhuzamokat, illetve eltéréseket. 3.1 A migrációs potenciál változása és a fő célországok a csatlakozás utáni időszakban Az új tagországokban a csatlakozást megelőzően a várakozások nagyon eltérőek voltak, de a bővítés időpontjához közeledve a migrációs hajlandóság nagyjából mindenhol megnövekedett (HÁRS Á. 2009). Az előző fejezetben már szó esett arról, hogy a magyarok migrációs potenciálja nemzetközi összehasonlításban igen alacsonynak mondható. Nincs ez másként az Európai Unióhoz való csatlakozás időszakában sem, habár a többi országhoz hasonlóan a magyarok vándorlási hajlandósága is növekedett, de azokkal való összehasonlításban még mindig nem mondható jelentősnek. (14. ábra).

28

12

9,9

9,6

10 8

5,4

6 3,2

4

3,3

2,5

1,3

2

4,1

3

1,7 1,4

1,5

0

2001-2002

2005

14. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása néhány közép-kelet-európai országban (%) (Forrás: Hárs Á. 2009) Az új tagországok polgárai eltérően reagáltak a szabad munkavállalás lehetőségére. Egyes országokból gyorsan elindultak a könnyen elérhető, vonzó munkaerő-piacok felé, mások számára ez a vonzerő nem bizonyult elég erősnek, így volt ez a magyarok esetében is. Az Unióhoz való csatlakozás, a szabad munkaerő-áramlás lehetősége eleinte nem változtatta meg jelentősen a magyarok külföldi irányú munkavállalási terveit (15. ábra). 14 12 10 8 6 4 2 0 1993

1994

1997

2001

2002

2003

2005

2006

Rövid távú külföldi munkavállalás Hosszú távú külföldi munkavállalás Kivándorlás 15. ábra A magyarok migrációs szándéka, 1993–2006 (%) (Forrás: Hárs Á. 2009) 29

Látható, hogy a csatlakozás hatására leginkább a rövid távú munkavállalás iránti érdeklődés ugrott meg jelentősebb mértékben, legkevésbé pedig a kivándorlás gondolata foglalkoztatta a magyar állampolgárokat. A 16. ábra jól mutatja, hogy a 2000-es évhez képest, egészen 2008-ig szinte alig növekedett a Magyarországról kivándorlók száma, viszont Lengyelország tekintetében például jelentősen megemelkedett (16. ábra). 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

Csehország

Észtország

Lengyelország

Lettország

Litvánia

Magyarország

Szlovákia

Szlovénia

2008

16. ábra A regisztrált kivándorlók száma az EU-8 országokból, 2000-2008 (Forrás: Eurostat, 2013) A csatlakozás előtti időszak elemzésekor már szó volt róla, hogy a magyarok leginkább a német és az osztrák munkaerőpiacon tervezik a munkavállalást, emellett az elvándorlás harmadik jelentős célországa e két ország mellett korábban az USA volt (HÁRS Á.

ET AL.

2004), az Egyesült Királyság szerepe a vándorlásokban ekkor még csekély volt. A tervezett migráció elsődleges iránya a csatlakozás után is főként Németország és Ausztria. A legfontosabb változás azonban, hogy a munkaerő-piacát nem védő Egyesült Királyság 2004. május 1. után megközelíti a korábban hagyományos vándorlási célok népszerűségét (HÁRS Á. 2009). A csatlakozást követő migráció nagyságrendje azonban nem csak az Egyesült Királyságban múlta felül a korábbi várakozásokat. A közép-kelet-európai országokból érkező migránsok aránya Írország munkaerő-piacán bizonyult a legnagyobbnak. Ugyan a bővítést követő első két évben csupán három országban (Svédország, Írország, 30

Egyesült Királyság) lehetett szabadon munkát vállalni, azonban jelentősen nőtt az új tagországokból származó népesség más régi tagországokban is (HÁRS Á. 2009). A migrációt tervező magyar lakosságról elmondható, hogy a rövid távú, pár hetes munkavállalást tervezők vándorlási hajlandósága kiugróan magas a tanulók (50%), a gimnáziumi végzettségűek (24%), a nyugat-dunántúliak (21%), a férfiak (21%), a munkanélküliek (20%) körében. Ehhez hasonlóan a hosszabb távú (pár hónapos, éves munkavállalást tervezők) migrációs szándéka szintén magas a tanulók (40%), a gimnáziumot végzettek (18%), a nyugat-dunántúliak (16%) és a férfiak (13%) vonatkozásában. A munkavállalási migráció ugyanakkor az átlagosnál gyakrabban fordul elő az egyetemet végzettek körében (14%). Ezenkívül a kivándorlás gondolata a munkanélküliek (12%), a tanulók (10%) és a gimnáziumi végzettségűek (6%) között merül fel leginkább, derül ki a TÁRKI kutatásának közzétett adataiból (FORRÁS: TÁRKI). Az uniós csatlakozást követő időszakról elmondható tehát, hogy a magyarok külföldi irányú munkavállalási hajlandósága továbbra sem mondható magasnak, a 2004-ben csatlakozó közép-kelet-európai országokétól elmarad. A rendszerváltás utáni időszakhoz képest a célországok sem változtak lényegesen, továbbra is német-osztrák dominancia figyelhető meg, emellett azonban már jelentősebbnek mondható az Egyesült Királyság és Írország szerepe. Úgy vélem az előző fejezethez hasonlóan, ebben az időszakban is érdemes röviden áttekinteni az országban fennálló társadalmi, gazdasági helyzetet, illetve ezek után külön vizsgálni a 2008-ban kibontakozó világgazdasági válság hatására megváltozó migrációs jellemzőket. 3.2 A társadalom és a gazdaság helyzete a csatlakozás után Az előző fejezethez hasonlóan, fontos, hogy az Unióhoz való csatlakozást követően is megvizsgáljuk hazánk társadalmának és gazdaságának legfontosabb jellemzőit, ugyanis bizonyos mutatók, pl. foglalkoztatás és munkanélküliség, vagy az életszínvonal párhuzamba hozhatók a migráció mértékével. A csatlakozás utáni időszakot alapvetően két részre bonthatjuk. 2004-től egészen a 2008-as válság kezdetéig általánosan megállapítható, hogy a közép-kelet-európai országokban a foglalkoztatottságban pozitív változások következtek be, a foglalkoztatási ráták kisebbnagyobb mértékben növekedtek. Magyarország tekintetében a kezdeti minimális növekedést, egy szintén minimális csökkenés követte, a foglalkoztatási arány az időszakban mondhatni stagnált hazánkban (17. ábra). 31

80 75

EU-27 Csehország

70

Észtország Lettország

65

Litvánia Magyarország

60

Lengyelország 55

Szlovénia Szlovákia

50 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

17. ábra Az EU-27 átlaga és a közép-kelet európai országok foglalkoztatási rátái a munkaképes korúak körében, 2004-2011 (Forrás: Eurostat) A 2008 után az EU-8 országokban - Lengyelország kivételével – csökkent a foglalkoztatás mértéke, ezzel együtt a világgazdasági válság a munkanélküliség növekedését eredményezte (KELEMEN N. 2009). Európai viszonylatban hazánk helyzete átlagosnak mondható a munkanélküliség szempontjából. A válság kibontakozása után, 2010-ben a munkanélküliségi

ráta

szempontjából Magyarország az EU-27 országok középmezőnyébe tartozik (18. ábra). Azonban a vizsgált időszakra vonatkozóan az életszínvonalbeli fejlődésről megállapítható, hogy nem csak az EU-27 országai, de a közép-kelet-európai országok fejlettségi szintjétől is elmarad. Az egyes országok gazdasági fejlettségét, illetve fejlődését legáltalánosabban a bruttó hazai termék, vagyis a GDP jellemzi (KELEMEN N. 2009). A rendszerváltás negatív gazdasági következményeit a kilencvenes évek végén és az ezredfordulót követően növekedés követte. 2000 és 2004 között a közép-kelet-európai országok gazdasága dinamikus fejlődést produkált. A balti államok 7–10 százalékos gazdasági növekedést értek el, még Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában a bruttó hazai termék 1–5%-al növekedett. Összességében a fejlődés üteme 2002 és 2007 között valamennyi EU-8 országban meghaladta az EU-27 átlagát. Az unióhoz történő csatlakozás után a gazdasági növekedés – hazánk kivételével – a közép-kelet-európai országokban

32

folytatódott. Az időszakban leginkább a balti államokban és Szlovákiában javult a gazdaság teljesítménye (KELEMEN N. 2009).

18. ábra Munkanélküliségi ráta az EU-27 országokban, 2010 (Saját szerk. az Eurostat adatai alapján) A 2008-as évre a globális méretűvé vált pénzügyi és gazdasági világválság rányomta bélyegét. A válság hatására az EU-8 országok gazdasági fejlődésében is csökkenés mutatkozott. A szóban forgó országokban az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagának kb. 49– 86 százaléka volt a 2009-es évben. 2004 és 2009 között a GDP volumenének növekedése egyedül Magyarországon nem érte el az EU-27 átlagát. Még 2004-ben hazánk a szlovén és a 33

cseh gazdaság mögött a harmadik legfejlettebb államnak számított, öt évvel később egy helyet veszített pozíciójából, Szlovénia, Csehország és Szlovákia mögött a negyedik helyet foglalta el ezen országok rangsorában (KELEMEN N. 2009). A foglalkoztatás, a munkanélküliség és a gazdaság helyzete mellett nagyon fontos megvizsgálni a keresetek alakulását is. Közvetlenül az Unióhoz való csatlakozás után, 2005ben a reálkeresetek növekedtek, ezzel szemben a fogyasztói árak csökkenő tendenciát mutattak. Az elkövetkezendő években azonban, a fogyasztói árak növekedése meghaladja a reálkeresetek szerény növekedését (19. ábra). 110 108 106 104 102 100 98 96 94 92 90 88 2004

2005

2006

Reálkereset (előző év=100%)

2007

2008

2009

Fogyasztói árak (előző év=100%)

19. ábra A reálkeresetek és a fogyasztói árak alakulása, 2004-2009 (Forrás: KSH) A fejlettség és életszínvonal vizsgálata alapján látható, hogy Magyarország az Uniós csatlakozás előtt a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan a kilencvenes évek végétől fejlődésnek indult, ami azonban mondhatni átmeneti volt. Az EU-8 országok közül Magyarország az egyetlen, amely 2,5 százalékpontos GDP növekedésével a 2004 és 2009 közötti időszakra vonatkozóan még a 4,6 százalékpontos Európai Unióra vonatkozó átlagot sem érte el (KELEMEN N. 2009). Emellett pedig a válság beköszöntével csökkenő foglalkoztatással és ezzel együtt növekvő munkanélküliséggel számolhatunk, nem beszélve a csökkenő reálbérekről, aminek következtében a lakosság fogyasztása is csökkenő tendenciát mutat. A bekövetkező negatív változások 2008 után a 34

migrációs trendekben is megmutatkoznak, mégpedig növekvő vándorlási hajlandóság formájában. 3.3 Kibontakozó válság, növekvő migráció – 2008-tól napjainkig 2008-ban az amerikai másodlagos jelzálogpiacról kiinduló folyamatok globális pénzügyi és gazdasági válságot idéztek elő világszerte. A válság a világ - ezzel együtt Európa - fejlett és fejletlenebb országait egyaránt recesszióba süllyesztette (KELEMEN N. 2009). Ahogyan arra korábban már kitértem a válság kibontakozása hazánkra is negatív hatással volt. Közel egy évtizedes gazdasági stagnálás és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése jellemezte Magyarországot, miközben a többi közép-kelet-európai ország kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de élni tudott a csatlakozás adta lehetőségekkel. Kiemelném a régióban a hazánkkal egy csoportba sorolható, úgynevezett „visegrádi négyek” közé tartozó másik három – Csehország, Lengyelország és Szlovákia – országot. Északi szomszédunk például a csatlakozás óta közel felével növelte GDP-jét, de figyelemre méltó a lengyel gazdaság teljesítménye is, mely a többi országgal ellentétben 2009-ben is minimális növekedést volt képes produkálni (20. ábra). 15 10 5 0 -5 -10 2005

2006

2007

Csehország

2008

Lengyelország

2009

2010

Magyarország

2011

2012

Szlovákia

20. ábra Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia GDP-jének változása a csatlakozás után (%) (Forrás: Eurostat) Magyarország nyolc év alatt mindössze 3,5%-os pluszteljesítményre volt képes, szemben a csehek 22,3%, a lengyelek 39,2% és a szlovákok 41,8 %-os növekedésével.

35

A Magyarországra vonatkozó statisztikai adatok nem csupán a gazdasági teljesítmények összehasonlításakor kiábrándítóak. Európai viszonylatban alacsony átlagbérek, az anyagi nehézségekkel küzdők és szegények arányának növekedése, csökkenő munkaerő-piaci aktivitás jellemzi hazánkat, melynek következtében Magyarország egyre inkább távolodik az Európai Unió színvonalától, de még attól a közép-kelet-európai régiótól is, ahol közel egy évtizede még az élmezőnyben szerepelt (21. ábra). 1200

1056

1000 811

759

800

646

600 400 200 0 Csehország

Lengyelország Magyarország

Szlovákia

Nettó átlagbérek (euró/hó) 21. ábra A nettó átlagbérek Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában, 2012 (Forrás: Eurostat) A fentebb felsorolt negatív mutatók és körülmények következménye, hogy Magyarország az utóbbi években azzal a problémával szembesült, hogy folyamatosan és egyre növekvő mértékben hagyják el az országot a magyar állampolgárok. Már nem csak a fiatalok, és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők kelnek útra, hanem sokan az idősebbek és kevésbé képzettek közül is a kivándorlás mellett döntenek. Ezzel szemben Lengyelországban a középkelet-európai országok korábban legnagyobb kibocsátó országában a növekvő gazdasági teljesítmény és a növekvő bérek hatására megindult a korábban kivándorlók visszaáramlása (FORRÁS: MIGRATION INFORMATION SOURCE). A magyarok egyre növekvő kivándorlási szándékát mutatja a migrációs potenciál alakulása is. Az elmúlt két évtized alatt nagyjából háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervező magyarok száma. A kétezres évektől kezdődő folyamatosan emelkedő migrációs hajlandóság 2012-ben elérte csúcspontját, a magyarok 19%-a tervezett valamilyen

36

típusú migrációt, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden ötödik magyar felnőtt tervezett rövidebb, vagy éppen hosszabb távú külföldi migrációt (FORRÁS: TÁRKI) (22. ábra). 19

20 17

18 16

16

16

16 13

14

13

13

13

12 11 11

12

11

10 8 7

8

7

6 6

7

7

6

6 5

6 4 4 2 0 2006

2008

2010

2011

2012

2013

Rövid távú munkavállalás

Hosszú távú munkavállalás

Kivándorlás

Halmozott vándorlási hajlandóság

22. ábra A vándorlási hajlandóság alakulása, 2006-2013 (Forrás: TÁRKI, 2013) Bizonyos társadalmi csoportok esetében, az átlagosnál magasabb a vándorlási hajlandóság, a munkaerő-migráció a férfiak, a középfokú iskolai végzettségűek, a munkanélküliek és kiugró mértékben több mint 50%-ban a tanulók körében népszerű (FORRÁS: TÁRKI), ezen kívül jelentős társadalmi problémává nőtte ki magát az egészségügyi dolgozók, közöttük is az orvosok nagymértékű kivándorlása (23. ábra). 1400 1200 1000 800 600 400 200 0

1200

1111

1108

887 419

2009

518 314

301

2010 Orvosok

2011

2012

Ápolók

23. ábra Külföldi munkavállalási kérelemhez folyamodó orvosok és ápolók száma, 2009-2012 (Forrás: Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatai) 37

3.3.1 A magyarok fő célországai: Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság A kivándorlás legfőbb célországai a kétezres évek elejéhez, illetve az Uniós csatlakozás időszakához képest lényegében nem változtak, elsősorban Ausztria, Németország és az Egyesült Királyság a magyar migránsok legkedveltebb célpontja (FORRÁS: TÁRKI). A Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézet a kivándorlók területi megoszlásával kapcsolatosan érdekes adatokat közöl: az ausztriai munkavállalás a nyugati megyékben, a németországi Komárom-Esztergom és Tolna, az angliai munkavállalás pedig a keleti Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg – megyékben a legnépszerűbb (FORRÁS: GVI). A magyar migránsok csoportjának nagyságát illetően elmondható, hogy 2012-ben az uniós tagországok közül a magyarok a negyedik legnagyobb csoportot alkotják Németországban (FORRÁS:

DESTATIS

2012),

a

nyolcadikat

Ausztriában

(FORRÁS:

ÖSTERREICHER

INTEGRATIONFONDS), illetve a brit kormány adatközlése alapján a 2012-es évben a magyar migránsok a bevándorlók tizedik legnagyobb csoportját teszik ki az Egyesült Királyságban (FORRÁS: UK NATIONAL STATISTICS). Németországban, a német statisztikai hivatal közlése szerint, 2010-ben 65 ezer magyar élt, 2011-re ez a szám már 82 ezerre nőtt, még 2012 júniusában újabb 20 ezer fővel többen tartózkodtak az egyik legnépszerűbb uniós tagállamban. Így napjainkban már több mint százezer magyar él Németországban, emellett Ausztriában az osztrák Integrációs alap 2012 év eleji adatai szerint 45 589 magyar származású ember élt, és még ennél is többen, szám szerint 47 950-en dolgoztak az országban. Az adatok alapján látható tehát, hogy a kivándorlás Magyarországról eddig soha nem látott mértékben megnövekedett, pontosan nem lehet tudni, hogy ez a nagymértékű migráció csupán átmeneti, vagy tartós folyamat lesz. Tény, hogy a kivándorlás 2012-ben érte el eddigi csúcspontját, 2013-ban némileg csökkent, de ezzel együtt is jelentős mértékű. Az ilyen nagymértékű elvándorlás – különösen Magyarországon, ahol a társadalom elöregedése is nagy gondot okoz – óriási társadalmi és gazdasági problémát jelent, hiszen több százezer főt tesz ki azoknak az embereknek a csoportja, akik ezáltal kiesnek a magyar munkaerő-piacról, a termelésből, ami hosszú távon az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez vezet. Ez azt jelenti, hogy a szakadék Magyarország és a nála fejlettebb európai uniós országok között tovább mélyül, ez pedig semmiképpen nem a kivándorlás jövőbeli csökkenéséhez, hanem éppen ellenkezőleg, annak növekedéséhez vezet. 38

Összefoglalás Magyarország újkori migrációs folyamatainak legfontosabb mérföldköve az 1989. évi rendszerváltás, melynek következtében megszűnt az évtizedeken keresztül át a nyugati és a keleti országokat egymástól elválasztó kettéosztottság, ezáltal hazánk migrációs jellemzői is megváltoztak. A rendszerváltást megelőző évtizedekben a migráció illegális formája dominált Magyarországon, majd a határok szabaddá válásával mondhatni ez szinte megszűnt, sőt Magyarország küldő szerepe is megváltozott és alapvetően befogadó országgá vált. A nyugati országok tartva az egykori szocialista országok felől meginduló nagymértékű bevándorlástól a kilencvenes évektől szigorították bevándorlási politikájukat, habár később kiderült, ez a félelem alaptalan volt, hiszen elmaradt a nagymértékű kivándorlás a középkelet-európai országok felől. Az 1989-es rendszerváltás alapvető változásokhoz vezetett hazánk társadalmi és gazdasági helyzetét tekintve, a legjelentősebb, hogy a korábbi teljes foglalkoztatottság megszűnt és megjelent a munkanélküliség, mely a kilencvenes évek elején egyre inkább növekedett. Mindemellett a gazdaságban szerkezeti átalakulás ment végbe, melynek következtében az első néhány évben a termelés, a foglalkoztatottság, a jövedelem és a lakosság fogyasztása csökkent, a jövedelemkülönbségek egyre jobban kiéleződtek. A negatív társadalmi-gazdasági helyzet és a csökkenő életszínvonal ellenére, nemhogy nagymértékű kivándorlás nem volt tapasztalható az időszakban, de egészen az ezredfordulóig a magyarok vándorlási hajlandósága is igen alacsony volt, megközelítőleg 6%, ezzel szemben az ezredfordulón már 14%-os migrációs potenciállal számolhatunk, ami a közép-kelet-európai országok viszonylatában még így is alacsonynak számít. A következő fontos mérföldkő a magyarországi migrációs folyamatok szempontjából, nem más, mint a 2004-es európai uniós csatlakozás, melynek következtében a közép-kelet-európai országokban is megvalósult az áru, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlása. A csatlakozás hatására a többi közép-kelet-európai országhoz hasonlóan a magyarok migrációs hajlandóságát is növekedés jellemzi, habár kisebb mértékű, és összességében a többi országétól elmarad. A tervezett migráció elsődleges iránya az Unióhoz történő csatlakozás után is főként Németország és Ausztria, de egyre inkább jelentőssé válik az Európai Uniós állampolgároktól munkaerő-piacát nem védő Egyesült Királyság, illetve Írország szerepe.

39

A 2008-ban bekövetkező globális gazdasági válság, ahogyan a többi közép-kelet-európai országban, úgy Magyarországon is éreztette hatását, melynek hatására csökkent a foglalkoztatás, növekedett a munkanélküliség és ezzel egyidejűleg csökkentek a reálbérek, valamint a lakosság fogyasztása is. A negatív hatások következtében növekvő vándorlási hajlandóság mutatkozott Magyarországon, melynek okai elsősorban az Európai viszonylatban alacsony átlagbérek, az anyagi nehézségekkel küzdők, valamint a mélyszegények arányának növekedése és a csökkenő munkaerő-piaci aktivitás. A magyarok egyre növekvő kivándorlási szándékát mutatja a migrációs potenciál alakulása is. A nagymértékű kivándorlás napjainkra jelentős társadalmi problémává nőtte ki magát. Az elmúlt két évtizedben közel háromszorosára nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervező magyarok száma, amely 2012-ben elérte csúcspontját, a magyarok 19%-a tervezett vándorolni. Bizonyos társadalmi csoportok tekintetében a vándorlási hajlandóság az átlagosnál magasabb. A kilencvenes évekhez, illetve az ezredfordulóhoz képest nem jelent újdonságot a férfiak, a középfokú iskolai végzettségűek és a munkanélküliek átlagon felüli vándorlási hajlandósága. Napjainkban azonban újabb problémát jelent a köztudatban csak „brain drain”-ként ismert folyamat, ugyanis megjelent hazánkban egy újabb társadalmi csoport, mégpedig a felsőfokú végzettségűek, ezen belül is az orvosok nagymértékű külföldre vándorlása. A napjainkban zajló, és egyre erősödő elvándorlás óriási társadalmi és gazdasági problémát jelent, hiszen nagyságrendileg több százezer fős azoknak a magyar állampolgároknak a csoportja, akik külföldön vállalnak munkát, ezáltal kiesnek a magyar munkaerő-piacról, a termelésből, ami hosszú távon az ország gazdasági teljesítményének csökkenéséhez vezet. További problémát jelent, hogy a szakadék Magyarország és a nála fejlettebb európai uniós országok között így tovább mélyül, ez pedig semmiképpen nem a kivándorlás jövőbeli csökkenéséhez, hanem éppen ellenkezőleg, annak növekedéséhez vezet, amennyiben Magyarország gazdasági helyzete nem változik pozitív irányba, megközelítvén az Európai Unió átlagos színvonalát, melytől azonban napjainkban egyre inkább elmarad

.

40

Summary The year, 1989 was the most important waypoint of recent Hungarian migration processes. As a result of the change of regim, the dichotomy, which separated western and eastern countries, was terminated. Hungarian migration features also changed fundamentally. During the previous decades, the illegal form of the migration had dominated in Hungary, but due to tha change of regim, it was almost completely eliminated by the ’90s, besides Hungary became a receiving society instead of being a sending country. Western European countries were afraid of a huge migration flow from the CEECs (Central and Eastern European Countries), but by the mid-1990s it was clear that the „invasion” was not going to take place. The change of regim caused fundamental changes in Hungarian social and economic situation. The most important change, that full employement ended in Hungary, at the same time unemployement appeared and increased until the mid-1990s. Besides, communist rule to democracy and market economies has transformed states and societies. In the beginning, the production, the employement rate and the consumption were also highly decreased, while the discrepancies of income consequently increased. In spite of the negative socioeconomic status and low living standards, extensive emmigration was not experienced from Hungary in this period. Until the beginning of the millenium Hungarian migration potential was extremely low (6%). Over this fact, in the beginning of the 2000s, Hungarian migration potential was more than doubled, but it was still very low among the CEECs. The next important waypoint in Hungarian migration processes was the EU accession in 2004, wherfore the EU’s „four freedoms” - the free movement of goods, capital, services, and people – was realised in the CEECs, and also in Hungary. The Hungarian’s migration potential was rising due to the accession, but it was not as significant as in the other CEECs. The most important destination countries in Hungarian’s migration plannings – like in the 1990s – were Germany and Austria. Besides, the role of the United Kingdom and Ireland became more significant. The financial crisis of 2008 had many negative effects all over the world, and also in Hungary. The employement rate, the real wages and the consumption egally decreased, while Hungarian citizens’ migration potential was increasingly growing in this period. The main 41

reasons were the low average wages, the growing proportion of the poors, as well as the declining labor market participation. The large scale of emigration has became one of the most important social problem. Over the past two decades, the number of potential Hungarian emigrants has almost tripled. In 2012, the migration potential run high. 19% of Hungarian citizens planned to go abroad for a while. Among certain social groups (man, people with intermediate degree, or unemployed citizens), the migration potential is above the average. Nowadays, there is one more social problem, which is known as „brain-drain”. As a matter of fact, qualified workforce emigration is highly increasing from Hungary. The other problem is that Hungary is drifting further and further apart from the other European Union countries. This process is causing fast-growing emigration in the future

42

Felhasznált irodalom BELYÓ P. (SZERK.) 2010: Magyarország 1989-2009 - A változások tükrében, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 96p. BERNÁT A. – GÁBOS A. 2002: Gazdasági helyzetértékelés és az európai uniós csatlakozás megítélése Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon – In: Kolosi T. et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 385-403. CASTLES, M. – MILLER, M. J. 2009: The Age of Migration - International Population Movements in the Modern World, Guilford, New York 369 p. LUKÁCS É. –KIRÁLY M. (SZERK.) 2001: Migráció és Európai Unió, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 477p. MARTON Á. 2012: Infláció, fogyasztói árak Magyarországon a második világháború után II. (1968—2011) – In: Statisztikai Szemle, 90. évfolyam, 6. szám, pp. 489-520. HÁRS Á. 2008: Csatlakozás és csalatkozás – a magyar munkaerőpiac és a migráció. In: Kolosi T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Társadalmi Riport. Tárki, Budapest, pp. 108–130. HÁRS Á. 2009: Nemzetközi migráció a számok és a statisztika tükrében. In: Statisztikai szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 682-711. HÁRS Á. ET AL. 2004: Munkaerőpiac és migráció: fenyegetés vagy lehetőség? - In: Kolosi T. et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 272–289. KACZMARCZYK, P. – OKÓLSKI, M. 2005: International migration in Central and Eastern Europe - Current and future trends, Population Division, Department of Economic and Social Affairs, United Nations Secretariat, New York, 30p. KELEMEN N. 2009: A kelet-közép-európai országok első öt éve az Európai Unióban – In: Statisztikai Szemle, 88. évfolyam, 9. szám, pp. 913-930. KOLLER I. ZS. 2012: Az európai migráció története a második világháborút követően – In Tarrósy I. et al. (szerk.) Új népvándorlás – Migráció a 21. században Afrika és Európa között, Publikon Kiadó, Pécs, pp. 227-242.

43

MASSEY, D. S.

ET AL.

2001: A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés

(Részletek) – In: Sik E. (szerk.) A migráció szociológiája, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, pp. 9-40. PETŐVÁRI B. 2010: A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában, Ph.D. értekezés, Budapest, 166p. RÉDEI M. 2007: Mozgásban a világ: a nemzetközi migráció földrajza, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 568p. SÁROSI A. – TÓTH P. P. 2009: Mérési lehetőségek a nemzetközi vándorlásstatisztikában – In: Statisztikai szemle, 87. évfolyam, 7-8. szám, pp. 712-728. SIK E. – SIMONOVITS B. 2002: Migrációs potenciál Magyarországon, 1993–2001 - In: Kolosi T. et al. (szerk.) Társadalmi riport, TÁRKI, Budapest, pp. 207–219. SZÁRAY M. – KAPOSI J. 2007: Történelem IV. - középiskolák, 12. évfolyam, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 275 p. Internetes források www.tarki.hu http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/eurostat/home/ www.ksh.hu https://www.destatis.de/DE/Startseite.html http://hvg.hu/ http://www.gvi.hu/index.php/hu/research/list.html http://www.statistics.gov.uk/hub/index.html http://www.integrationsfonds.at/ http://www.migrationinformation.org

44

Ábrajegyzék 1. ábra

A kivándorlás alakulása Magyarországon (1957-1989)

2. ábra

A Magyarországról kivándorló, illetve az európai országokba bevándorló magyarok vándorlási statisztikái, 1994-2007

3. ábra

Magyarország népességszám-változása 1990 és 2004 között (ezrelék)

4. ábra

Magyarország népességszámának változása területegységenként, 1990 – 2001

5. ábra

A foglalkoztatási ráta alakulása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004

6. ábra

A munkanélküliségi ráta változása a 15-74 éves népesség körében, 1992-2004

7. ábra

A foglalkoztatási arány régiónként a mélyponton, 1996-ban

8. ábra

A GDP és a lakossági fogyasztás változása, 1989-1995

9. ábra

A reálkereset és a fogyasztói árak változása, 1989-2004

10. ábra

A magyarok migrációs potenciálja, 1993-1997

11. ábra

A főbb célországok a megkérdezettek körében az Európai Unión belül (%), 2001

12. ábra

A migrációs potenciál korcsoportonként, 2001

13. ábra

A migrációs potenciál régiónként, 2001

14. ábra

A vándorlási hajlandóság alakulása néhány közép-kelet-európai országban (%)

15. ábra

A magyarok migrációs szándéka, 1993–2006 (%)

16. ábra

A regisztrált kivándorlók száma az EU-8 országokból, 2000-2008

17. ábra

Az EU-27 átlaga és a közép-kelet európai országok foglalkoztatási rátái a munkaképes korúak körében, 2004-2011

18. ábra

Munkanélküliségi ráta az EU-27 országokban, 2010

19. ábra

A reálkeresetek és a fogyasztói árak alakulása, 2004-2009

45

20. ábra

Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia GDP-jének változása a csatlakozás után (%)

21. ábra

A nettó átlagbérek Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában, 2012

22. ábra

A vándorlási hajlandóság alakulása, 2006-2013

23. ábra

Külföldi munkavállalási kérelemhez folyamodó orvosok és ápolók száma, 2009-2012

46