Miskolci Egyetem Állam- és jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék
SZAKDOLGOZAT Az állampolgársági jog, különös tekintettel a kettős állampolgárságra
Konzulens:
Készítette:
Dr. Panyi Béla
Hajas Katalin
Egyetemi docens
Jogász Szak
Alkotmányjogi Tanszék
Nappali Tagozat Miskolc, 2013
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS........................................................................................................ 5 1. AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG FOGALMA...................................................... 7 1.1 Általános fogalom .................................................................................................... 7 1.2 Jogintézményi fogalom............................................................................................ 9
2. ÁLLAMPOLGÁRSÁG KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE ................ 11 3. ALAPELVEK.............................................................................................. 13 3.1. Leszármazás elve .................................................................................................. 14 3.2.Egyenjogúság elve ................................................................................................. 15 3.3. Család egységének elve ........................................................................................ 16 3.4. Közérdekűség elve ................................................................................................ 16 3.5. Hontalanság kiküszöbölésének elve ..................................................................... 17 3.6. Visszamenő hatály tilalmának elve....................................................................... 18
4. AZ ALKALMAZANDÓ JOG AZ ÁLLAMPOLGÁRSÁGI JOGBAN .... 19 5. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG KELETKEZÉSE ........................... 21 5.1. Az állampolgárság keletkezése születéssel ........................................................... 21 5.2. Állampolgárság keletkezése családjogi tények alapján ........................................ 22
6. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZERZÉSE........................... 24 6.1. Honosítás............................................................................................................... 24 6.2. Visszahonosítás..................................................................................................... 26 6.3. Nyilatkozattétel ..................................................................................................... 27 6.3.1. Az állampolgársági kérelem benyújtásának szabályai ................................... 28 6.4. Házasságkötés, mint szerzési jogcím.................................................................... 29
7. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZŰNÉSE ............................ 30 7.1. Lemondás .............................................................................................................. 30 7.2. Visszavonás........................................................................................................... 31 7.3. A megszűnés történeti jogcímei............................................................................ 32 7.3.1. Magyar állampolgárság megszűnése elbocsátással........................................ 32 7.3.2. Magyar állampolgárság elvesztése távolléttel................................................ 32
2
7.3.3. Magyar állampolgárság megszűnése megfosztással ...................................... 33 7.3.4. Magyar állampolgárság elvesztése házassággal ............................................ 33
8. KETTŐS VAGY TÖBBES ÁLLAMPOLGÁRSÁG ................................. 34 8.1. Keletkezése ........................................................................................................... 35 8.2. Kiküszöbölése ....................................................................................................... 35 8.3. Népszavazás a kettős állampolgárságról............................................................... 36 8.4.A törvénymódosításról szóló általános vita ........................................................... 39 8.5. Döntés ................................................................................................................... 42 8.6. Egyszerűsített honosítási eljárás ........................................................................... 44
9. KFV IV. 37. 129/2010/5. SZÁMÚ ÍTÉLETE ............................................ 46 ÖSSZEGZÉS...................................................................................................... 53
3
„ Az állampolgársághoz való jog alapvető emberi jog, hiszen nem kevesebbről van itt szó, mint a jogokhoz való hozzáférés jogáról” (Earl Warren legfelső bíró, Amerikai Egyesült Államok, 1958)
4
Bevezetés
Bevezetésképpen szeretném tisztázni mi is az az állampolgárság.
Az emberek évtizedek óta próbálják megragadni az állampolgárság fogalmát, de jelentéséről a mai napig nem született teljes egyetértés. A törvényes állampolgárság fogalma viszonylag egyszerű, ez általában nemzetállamokhoz kötődik, és mibenlétét az adott nemzetállam törvényei határozzák meg. Valószínűleg ezért van az, hogy sok ember fejében az állampolgárság fogalma a patriotizmussal, a hazaszeretettel társul, jó polgár az, aki jó hazafi. Az állampolgárság fogalmához a hazaszeretetnél sokkal több minden hozzátartozik. Az állampolgársági szabályozás lényegi eleme egy ország, egy nemzet önmeghatározásának. Az állampolgárság aránylag újkeletű jogintézmény, amely szorosan összefügg a modern polgári demokratikus államok kialakulásával. Miért fontos az állampolgárság? Történelménél fogva Magyarország speciális helyzetben van, hiszen a magyarság egy jó része az ország határain túl él. Ha a nemzet nem akar hosszú távon lemondani a határon túli magyarokról, biztosítani kell az anyaországgal való szoros kapcsolatukat.
A kettős állampolgárságnak más jelentősége is van. A környező államokban ugyanis a magyar kisebbség rendre ellenséges indulatok céltáblájává válik. A magyar állam viszont nem adhat valós jogi védelmet a határon túli magyaroknak, amíg azok nem állampolgárai. Tehát az állampolgárság biztosítása védelmet jelent, és egyben lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország aktívabban léphessen fel az érdekükben.
Kettős vagy többes állampolgárság dupla költség fele élvezet? Az elmúlt évtizedekben fokozatosan világszerte növekedett a több állampolgársággal rendelkezők száma. A jogi közvélemény viszont sajátos gondok forrásának is tekinti. A kialakult helyzetből az következik, hogy a jogi szabályozás csak részben képes regulálni a változó társadalmi folyamatokat.
5
A magyar állam közel évszázados adósságot törlesztett, amennyiben lehetővé tette a magyar állampolgárság elnyerését alanyi jogon.
A kettős állampolgárság jelentőségének felerősödése okán választottam a kettős állampolgárságot a szakdolgozatom témájának. Napjainkban szinte mindennapi az összetűzés a szomszédos országokkal a külhoni magyarság kérdésében. Remélem, sikeresen teljesítem a szakdolgozati követelményeket és kielégítően áttekintést adni az állampolgárság fogalmáról, keletkezéséről, megszerzéséről, megszűnéséről. Megfelelően bemutatni a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitáját, magát a törvényjavaslatot, és a döntést.
6
1. Az állampolgárság fogalma
Az állampolgárság összetett fogalom. Tartalmi elemei az állam és az egyén, illetve a hatalom és az egyén egymást feltételező kapcsolata által meghatározottak. Az állampolgárság általános fogalmából eljuthatunk a szűkebb ún. jogintézményi fogalmához, az adott állam belső viszonyainak feltárásával.
Az állampolgárság jog intézményi fogalmát az
állampolgársági státusz keletkezésének, fenntartásának, megszűnésének feltételei adják.
A mai értelembe vett állampolgárság a modern polgári állam fejlődésének eredménye. Az állampolgárság, mint jogintézmény a természetes személyeknek egy bizonyos az államhoz fűződő, elsősorban jogi kapcsolatát testesíti meg. Bár az állampolgársági jog megalkotása az állami szuverenitás egyik legmarkánsabb kifejeződése, az államok belső jogalkotásuk mellett a nemzetközi szerződések rendelkezéseit, ajánlásait is figyelembe veszik. Ilyen nemzetközi szerződés az Európai Tanács keretében, 1997. november 6.-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény. Az egyezmény a 2. cikkében meghatározza az állampolgárságot, többes állampolgárságot, a gyermek és a belső jog fogalmát, mely szerint az állampolgárság valamely személy és egy állam közötti jogi kötelék, figyelmen kívül hagyva a személy etnikai származására.1
1.1 Általános fogalom
2 részből áll: •
Lakosság
•
Állam hatalma állampolgárai felett
1
2002. évi III. törvény az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről ,2.cikk
7
Az állampolgárság az államfogalom részeként van meghatározva. Két feltétel kell a szuverén állami létezéséhez, ezek a saját lakosság és az önálló földrajzi paraméterek által meghatározható saját terület.2
A saját lakosság meghatározása különbözőképpen történhet, nemzetközi jogi, népszámlálás által alkalmazott és az alkotmányjogi értelmezés által. Nemzetközi jogi meghatározás alapján az adott állam területén tartózkodó természetes személyek összessége a lakosság. Egységüket az ugyanazon területen való tartózkodás ténye és az azonos jogkövetkezmények adják. A jogszabályok azonos betartása a lakosság általános kötelezettsége.
A statisztikai jelentőségű népszámlálás önálló lakosság fogalommal rendelkezik. Cél a világ népességének meghatározása, így nemzetközi példát követve Magyarországon is összeírnak mindenkit, aki életvitelszerűen az állam területén tartózkodik. A tartózkodás akkor minősül életvitelszerűnek, ha a 3 hónapot meghaladja. Az előzetes adatok szerint Magyarország népessége 2011. október 1-jén 9 millió 981 ezer 865 fő volt.3
A fogalomnak fontos eleme, hogy a természetes személyeket milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik, milyen státuszt foglalnak el az adott ország belső jogrendjében, tehát a jogállás szerint 3 csoportot alkotnak az állam területén tartózkodó természetes személyek: •
saját polgárok, az állampolgárok
•
más állam polgárai, idegenek, külföldek
•
állampolgárság nélküliek, hontalanok.
Alkotmányjogi meghatározás alapján csak az első csoport vagyis a saját polgárok, az állampolgárok alkotják a lakosságot. Ők a szuverenitás személyi hatálya alatt állnak, ez akkor is fenn áll, ha elhagyják az állam területét. Az állam védelme alatt állnak a felségterületen kívüli tartózkodás esetén is, ilyen a diplomáciai és konzuli védelem. A belső jog a lakosság fogalmát kiterjeszti, beleérti a Magyar Köztársaság területén élő bevándorolt és menekültként 2 3
Kukorelli István : Alkotmánytan I. 209. oldal http://www.terport.hu/vezercikkek/a-2011-es-nepszamlalas-elozetes-eredmenyei
8
elismert személyeket is. Kérelemre a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozik a külföldön élő magyar állampolgárra. Megkülönböztetünk egy szűkebb és tágabb lakossági fogalmat alkotmányjogi értelmezésben. Tágabb értelemben beletartoznak a bevándoroltak és menekültek is.
A másik nélkülözhetetlen eleme az állampolgárság általános fogalmának az állam hatalma állampolgárai felett. Ez annyit jelent jogállami értelemben, hogy jogi normáknak mindenesetben alá van rendelve. Az állampolgári lét állampolgári státusszal is párosul, ezért nem jelent állami hatalomnak való kiszolgáltatottságot. Az állampolgári státusz alapját a státuszjogok adják, amelyekből egyetlen állampolgár sem kizárható. Minden állampolgárt egyező módon terhelnek kötelezettségek és egyező módon részesülnek védelemben is.
1.2 Jogintézményi fogalom
Az intézménye az állampolgár természetes személyek közjogi állapota, benne a természetes személyek az adott állam hatalma alatt áll és birtokolja mindazon jogokat, amit az adott állam a természetes személyek számára elismerhetőnek fogad el. A természetes személy egy adott állam által meghatározott állampolgársági kötelességeit teljesíteni köteles.
Az állampolgárság, mint jogintézmény feltételei: − létező, valós állam − nevesített természetes személy. A Magyar Köztársaságnak is, mint szuverén államnak joga van meghatározni állampolgársága keletkezésének, szerzésének, megszűnésének feltételeit. A magyar alkotmányjog jogintézménye a magyar állampolgárság. A magyar állampolgársági jog alapján eljáró magyar jogalkalmazó szervek kizárólag a magyar állampolgárság keletkezéséről, megszerzéséről, megszűnéséről döntenek. A magyar állampolgárság fogalmát 9
az 1993. évi LV. A magyar állampolgárságról szóló törvény (Áptv.) az állampolgárok körébe való bekerülés módjának felsorolásával határozza meg. 2.§(1),, Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor
magyar állampolgár, továbbá az aki az Alaptörvény vagy e
törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg.”4
Az állampolgárság tartalmában kiegészül a népszuverenitás fogalmával. A kapcsolódás történelmi eredetű. A közvetlen és közvetett demokrácia intézményen keresztül az állampolgárok összessége egyidejűleg birtokosa, részese az állami hatalomnak.
A nemzetállamok kialakulásával az összetartozás a nemzeti érzés létrejöttének feltételeit teremti meg. A közös történelmi hagyományok, érzelmi kötöttségen alapuló identitástudatot hoz létre az államot alkotó népességben. Az állampolgári hűségre való utalások az állampolgárság jogintézményének morális-érzelmi tartalmát hangsúlyozzák. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Közép –Európában nagy szerepe van ennek, a nemzethez és az államhoz tartozás elválik egymástól.
Fontos kérdés az állampolgársághoz való jog jellege. Különbséget kell tenni az állampolgárság megszerzéséhez való jog és a megszerzett állampolgárság fenntartásához való jog között.
4
1993.évi LV. Törvény a magyar állampolgárságról 2.§(1)
10
2. Állampolgárság kialakulásának története
A római polgárjog (civitas Romana) megszerzésének természetes és elsődleges módja volt a római polgártól való születés. Innen ered a ius sanguini elv. A másik lehetséges út a mesterséges megszerzés volt, ami egyénileg vagy a polgárjog csoportos adományozásával történhetett. A római polgárjog elvesztéséhez társult a libertas is, azaz a szabadság elvesztése (capitis deminutio maxima)5
A középkorban az állampolgárság megszerzésének feltétele a feudális hűség és elkötelezettség volt, amely az adott területen való születéssel jött létre. Innen ered a ius soli elv.
Az állampolgárság megjelenése Európában a jogpozitivizmus időszakára tehető. Amikor a korszak a konszolidálódás felé tart, megjelennek a polgári jogoknak egyenjogúság eszmerendszerére épülő első kodifikációi. Ezek között kap helyet az állampolgárság intézménye is. Az alapvető jogokra innentől kezdve csak az állampolgárrá nyilvánított egyén tarthatott igényt.
Az állampolgárság fogalmának kialakulása és megjelenése az Alkotmányban az 1800-as évekre tehető. Addig az emberek vagy vazallusok vagy a város polgárai voltak, vagy alattvalói valamelyik uralkodónak. A XIX. Század végéig tartott az a folyamat, amíg az állampolgárság egy alkotmányos államhoz való olyan tartozást is jelentett, amely a politikai életben való aktív részvételt is feltételezett.
Magyarországon az állampolgárság kialakulását tekintve, az 1879-es első önálló törvényi szabályozásig a magyar honosság születéssel, honosítási eljárással és ún. hallgatag módon volt megszerezhető.
5
Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest 1996. 205.o
11
A magyar állampolgárság szabályozásának történetét azokból a jogszabályokból ismerhetjük meg, amelyek az állampolgárság keletkezésének, megszűnésének feltételeit, eljárását adják. Az első magyar állampolgársági kódex megfelelően rendezi a magyar állampolgárság megszerzésének és elvesztésének jogcímeit. Az első magyar állampolgársági kódex megalkotását több módosítás követette. Aki a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területeken maradt, csak opcióval tarthatta meg magyar állampolgárságát. Az opció joga annyit jelentett, hogy 12 hónapon belül magyar felségterületre kellett költözni. Aki ezt elmulasztotta, de később visszaköltözött kérhette visszahonosítását. A második magyar állampolgársági kódex szinte megismételte az első rendelkezéseit. Változás csak a megszűnési jogcímeknél volt, a távolléttel történő vesztést törölte.
12
3. Alapelvek
Az alapelvek irányt mutatnak a törvény megalkotásában és alkalmazásában. Kettősségük abban áll, hogy megegyeznek a jogrendszer általános elveivel, másrészt viszont olyan követelményeket fogalmaznak meg, amelyek kizárólag az állampolgárság jogintézményére jellemzőek.
Az első olyan dokumentum, amely a teljesség igényével megfogalmazza az állampolgárságra vonatkozó elveket és intézményeket az ET egyezmény volt. Ebben szabályozásra kerülnek az állampolgárság alapelvei, az állampolgárság megszerzésének, megtartásának, elvesztésének, újra megszerzésének követelményei, az eljárási garanciák valamint a szerződő államok együttműködési kötelezettségei.
A belső jog és az európai jog összhangját a 4. kódex, illetőleg annak 2001. évi és 2003.évi módosítása biztosítja.
Az 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról kimondja: „1.§(1) A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetve megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet. (2) Az állampolgárság megváltoztatásához fűződő jogot nem lehet önkényesen korlátozni. (3) (4) A törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadóak, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak.”6
Az állampolgárság szabályozásának alapelvei: 6
1993.évi LV. törvény a magyar állampolgárságról, 1.§
13
− leszármazás elve − egyenjogúság elve − család egységének elve − közérdekűség elve − hontalanság kiküszöbölésének elve − visszamenő hatály tilalmának elve
3.1. Leszármazás elve
Az állampolgárság keletkezése ezen elv, a ius sanguinis elv alapján történik. A leszármazás elve szerint a gyermek a szülők állampolgárságát követi, függetlenül a születés helyétől. Két követelményt támasztanak a leszármazás elvével szemben. Ezen követelmények a következők: − Az apának, az anyának, vagy pedig mindkét szülőnek az állampolgárságát a gyermek a születés tényével „átörökli”. Ex lege megszerzi felmenőjének állampolgárságát. A ius sanguinis elv alapján a gyermek alanyi jogon lesz állampolgár, csak a szülők állampolgársága fontos,nem pedig a születés helye. − Az imént bemutatottakkal biztosítva van az állampolgárság folyamatos utánpótlása és a nemzeti összetartozás erősítése.
A leszármazás elvével szemben megszületett az ún. „ területi elv” mely szerint a gyermek születés helye szerinti állampolgárságot szerzi meg a felmenői állampolgárságtól függetlenül, ez a ius soli elv. Ez az elvi viszont csak másodlagos, kiegészítő elv, alkalmazására a gyermeki hontalanság megelőzése érdekében kerül sor.7
7
Madari Edit- Parragi Mária: A magyar állampolgárságról szóló új törvény, Magyar Közigazgatás 323-324.o
14
A Magyar Köztársaság is elsősorban a ius sanguinis elvet követi és másodlagos elvként bukkan fel a ius soli.
3.2.Egyenjogúság elve
Az állampolgársági jogban önálló elvként kell vizsgálni. Első feladata az egyenlőség biztosítása az állampolgárság keletkezését, megszerzését biztosító jogcímek között. Megtiltja, hogy az állampolgárok között különbséget lehessen tenni az állampolgárság keletkezésének, megszerzésének jogcímei alapján. Ugyanazon a jogok és kötelezettségek következnek bármely jogcímen keletkezett, megszerzett állampolgárságból.
A gyermekek állampolgárságát nem befolyásolhatja azon tényező, hogy a szüleiknek házassági vagy házasságon kívüli kapcsolata van. A gyermek jogállásából következik, hogy ne legyen különbség a ius sanguinis elv szempontjából az anya és az apa jogállása tekintetében. Ne legyen különbség az apától – anyától származás között. Mindkét szülő után lehessen állampolgárságot szerezni, vagy akár egyik után is.
Vizsgálni kell a férjezett nők állampolgárságának alakulását. Az 1957. évi New York-i Egyezmény szabályozza a jogvédelmüket. A férjezett nők egyenjogúságának érdekében a házasságnak ki kell kerülnie az állampolgárság szerzési és megszűnési jogcímek közül. Kedvezményként kell értékelni a külföldi állampolgárral kötött házasság tényét, úgy tekintve rá, mint állampolgárság szerzési jogcíme.
Az egyenjogúság követelménye a diszkrimináció általános tilalmaként jelenik meg. A pozitív diszkrimináció ún. kedvezményhez kötődik. Kedvezményre van lehetőség a következő esetekben: − külföldi állampolgárral kötött házasság ténye mind férfi mind nő számára
15
− gyermek állampolgársága a szülő számára − az örökbefogadó állampolgársága a gyermek számára − a területen születés a gyermek számára − a hontalanság, a menekültként elismerés az érintet személyek számára.
3.3. Család egységének elve
Törekedni kell az egyes országok szabályozásában arra, hogy a család lehetőleg egységes állampolgárságú legyen. A családtagok azonos állampolgársága biztosítja a családi közösség tiszteletben tartását és védelmét. Ez az elv jelenti egyben a családi élethez való emberi jogot is.
A két jogintézmény, amely biztosítja a családtagok azonos állampolgárságát: − külföldi nő számára saját állampolgársága elvesztésével egyidejűleg férje állama állampolgárságának automatikus megszerzése − ius sanguinis intézmény. A család egységének elve az állampolgársági jogban egyrészt a honosítási kedvezmények sorában, másrészt az állampolgársági eljárásban nyomon követhető.
3.4. Közérdekűség elve
Ez az elv általánosan elfogadott. Amikor nem születéssel történik az állampolgárság keletkezése, hanem az állam adja kérelemre, – ez Magyarországon a honosítás – akkor az államnak szabad mérlegelési joga van abban, hogy az állampolgárságot megadja-e vagy sem.
16
Ez Magyarországon úgy van jelen, hogy a honosítás feltétele, hogy az állampolgárság megadása a Magyar Köztársaság érdekeit ne sértse. Az állampolgárság adható. Az 1997-es ET egyezmény kimondja, hogy „Minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az ő állampolgárai”.
A közérdekűség diszkrecionális jogkörben mutatkozik meg. Az Európai Tanács együttműködési kötelezettséget ír elő, és befolyásolja a belső jogalkotást: „ Az ilyen jogszabályt más államok kötelesek elfogadni, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.”
A köztársasági elnöknek szabad mérlegelési jogköre van a honosítás iránti kérelem elbírálásánál. Döntésénél figyelemmel kell lennie arra, hogy a kérelmező honosítása kívánatos-e, eredményezhet-e honosítási érdeksérelmet vagy épp ellenkezőleg, valamint, hogy a Magyar Köztársaság érdekeit érinti-e a honosítás. A döntés elleni jogorvoslati lehetőségek teljes köre kizárt.
Típusai: − pozitív: amennyiben az államnak érdeke az adott személy honosítása – Kubai kézilabdások esete, de akár a Nobel-díjas tudósok is − negatív: nem lehet honosítani olyan személyt, akinek a honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit sértené.
3.5. Hontalanság kiküszöbölésének elve
Fontosnak tartom a hontalan személy meghatározásának tisztázását. Hontalan személy az, aki saját törvényei szerint egyetlen államnak sem polgára. Állami védelemben nem részesül, a legáltalánosabb értelemben vett emberi jogok illetik meg.
17
Azon személyek, akik nem szereztek automatikusan vagy egyedi határozat folytán állampolgárságot valamely állam jogszabályai szerint, de jure hontalanként ismertek. Vélelem szól amellett, hogy az egyén mindaddig állampolgársággal rendelkezik, amíg nincs bizonyítva az ellenkezője.
Előfordul azonban, hogy azok az államok, amelyekhez a személyt valódi kapcsolat fűzheti, nem tudnak megállapodni arról, hogy melyikük állampolgára az illető személy. Ily módon az illető személy nem tudja igazolni, hogy de jure hontalan, még sincs tényleges állampolgársága, és nem részesül nemzeti védelemben. Őt de jure hontalannak kell tekinteni. Az államok a nemzetközi szerződések iránymutatásai alapján törekszenek a hontalanság megelőzésére. Ezen egyezmények: az 1930-as Hágai Egyezmény, az 1957-es New York-i Egyezmény, 1954-es és 1961-es ENSZ Egyezmény, az Európa Tanács 1999.évi ajánlása. A hontalanság megelőzése és megszüntetése a belső jogban biztosítható. Eszközök: automatikus vesztési jogcímek mellőzése, lemondás csak feltételek alapján, visszaállítás jogintézménye, hontalan állapot felszámolása, honosítás.
3.6. Visszamenő hatály tilalmának elve
Minden ügyet a keletkezésének időpontjában hatályos jogi normák szerint kell megítélni. Új jogszabálynál az alkalmazás feltétele, hogy az érintett személy kedvezőbb helyzetbe kerüljön. Ez esetben alkalmazzuk a visszamenő hatályt.
Állampolgársági ügyben nincs visszamenő hatály, mindig az esemény bekövetkezésének időpontjában hatályos törvény az irányadó. Az állampolgárság a természetes személy fizikai létéhez kötött státusz, születéssel keletkezik és a haláláig tart. Minden új törvénynek el kell ismerni a fennálló állampolgárságot, az állampolgárság jövőbeli keletkezéséről és megszerzéséről kell rendelkeznie.
18
4. Az alkalmazandó jog az állampolgársági jogban
Az állampolgársági jogban nem hatályos jogot, hanem alkalmazandó jogot értjük. Ezek a következők: − Az 1879. évi L. törvénycikk, amely 1880. január 8.-án lépett hatályba. Mind az állampolgárság megszerzésének, mind megszűnésének esetei az akkori európai szabályozáshoz igazodtak. A jelenlegitől eltérő szerzési mód volt a törvényesítés ( apai elismerés). A megszűnési módok között sajátságos és a későbbiek során több problémát okozó vesztési cím volt a távollét. Ennek értelmében elveszítette magyar állampolgárságát az, aki 10 évig folyamatosan külföldön tartózkodott. A rendelkezések éle az emigráció ellen irányult. − Az 1949. évi LX. Törvény, amely 1949. február 1.-jén lépett hatályba. Az állampolgárság keletkezésének jogcímei megegyeztek az első törvényben szabályozottakkal, de a megszűnési címek közül törölték a távolléttel történő vesztést. Fennmaradt ugyanakkor az állami önkénynek teret adó megfosztás intézménye. − Az 1957. évi V. törvény, amely 1957. október 1.-jén lépett hatályba. Jellemzője, hogy
az
állampolgárság
megszerzésének
szabályai
korszerűek
voltak,
egyenjogúsági garanciákat tartalmazott. Eltörölte a férjezett nőkre vonatkozó azon rendelkezést,
miszerint
külföldivel
történő
házasságkötése
automatikus
vesztéséhez, vagy automatikus állampolgárság szerzéséhez vezetett. Fontos rendelkezése volt továbbá, hogy a gyermek anyja után is szerezhetett állampolgárságot, e tekintetben egységesítette a házasságon belül és kívül született gyermek státuszát állampolgársági szempontból. Nem történt azonban változás a megszűnés jogcímeiben. − Az 1993. évi LV. törvény 1993. október 1.-je után keletkezett állampolgársági ügyekben kell alkalmazni a kódex 2001. július 1.-jei, 2003. szeptember 1.-jei, 2005. november 1.-jei, valamint 2006. január 1.-jei hatállyal történt módosításaira.
19
Két rendelkezést kell még figyelembe venni, az egyik az 1956. évi 11. NET határozat, amely érintette az első Áptv.-nek az 1939. évi módosítását és az 1939. évi XIII. törvénycikket. Semmissé nyilvánították a NET határozata alapján 1939. szeptember 1.-jei hatállyal a honosítás útján történő megszerzésből következő minden vesztést és megfosztást. Ez a határozat a ténylegesen megszűnt konkrét állampolgárságot utólag visszaállította. Törvényes vesztési jogcím a távollét, ahol feltételként meg van határozva egy tízéves időtartam, amelynél azonban nem kell figyelembe venni az 1939. szeptember 1. és 1947. szeptember 15. között eltelt időt. Ez alapján az 1939. szeptember 1.-je előtt megkezdődött idő megszakad és 1947. szeptember 15.-ével, újrakezdődik. A másik rendelkezés az 1990. évi XXVII. törvény, amely 1990. április 5.-ei hatállyal minden egyedi megfosztó határozatot hatálytalanít. Ezen törvény alapján, miden megfosztott személy nyilatkozattétellel nyeri vissza magyar állampolgárságát. Az 1990. évi XXXII. törvény az elhunyt személyekre is kiterjeszti ezt a kedvezményt.
20
5. A magyar állampolgárság keletkezése
A magyar állampolgárság keletkezésének módjai: − születéssel − családjogi tények alapján.
5.1. Az állampolgárság keletkezése születéssel
A magyar állampolgár gyermeke a születésével a törvény erejénél fogva, automatikusan magyar állampolgár lesz. A születéssel létrejött állampolgárság a leszármazás elvét követő keletkezési jogcím, amelynél két elv közül elsőként a ius sanguinis, másodszor pedig a ius soli elv érvényesül. A születés ex lege keletkezés. A vér szerinti leszármazás elve korlátok
21
nélkül jut érvényre. A magyar állampolgárság keletkezése független a születési helytől. Akár az apa, akár az anya után „örökölhető” a magyar állampolgárság.
„ A nem magyar Állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője – teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasság kötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár.”8
A gyermek védelmében és a hontalanság megelőzésére alkalmazzák a kisegítő elvet, a ius soli elvét. Ez az Áptv.-ben a következőképpen kerül meghatározásra: „Ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni: a) a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan szülők Magyarországon született gyermekét, b) az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket.” 9
Vélelmezett állampolgárság jön létre a születéssel keletkezett állampolgársággal szemben, amelyet az ellenkező bizonyításáig érvényesnek kell tekinteni.
5.2. Állampolgárság keletkezése családjogi tények alapján
Az Áptv. 3.§ (2) bekezdésénél a magyar állampolgárság ún. családjogi tényekkel keletkezik.10 Ha a születés pillanatában rendezetlen volt a családjogi státusz, és az akkor fennálló adatok szerint valaki nem szerezte meg az állampolgárságot, majd ezt a családjogi státus rendeződik 8
1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról, 3.§(2)
9
1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról, 3.§(3) Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXVI/1. (2008), pp. 383-344 A nyilatkozat a hatályos állampolgársági törvényben Pap Gábor 10
22
és a rendezett családjogi státus visszacsatol ahhoz a szabályhoz, hogy megszerzi a magyar állampolgárságot, aki magyar állampolgár gyermeke. A leszármazási elv alapján a házasságon kívül született gyermek is magyar állampolgár lesz. Ennek konkrét feltételei: a gyermek teljes hatályú apai elismerése, az apaság- anyaság bírói megállapítása illetőleg a szülők utólagos házasságkötése. Ezt nevezzük családjogi tényen alapuló állampolgárság keletkezésnek. Ezen hatósági eljárásoknak és aktusoknak a törvényben elrendelt következménye a magyar állampolgárság keletkezése. Az egyén akarata a házasságkötésre, a gyermek elismerésére vonatkozik. Az apaság vagy az anyaság megállapításánál a bíróság nem az állampolgárságról dönt, nem azt mérlegeli, hogy a valószínű szülőknek milyen az állampolgársága.A gyermek születéséig visszamenő, azaz ex tunc hatállyal szerzi meg a magyar állampolgárságot. Az első Áptv. a törvényesítést, a második Áptv. az apai elismerést és az apai bírói megállapítását tekintette szerzési jogcímnek.
23
6. A magyar állampolgárság megszerzése
A magyar állampolgárság megszerzésének nem feltétele a külföldi állampolgárságról való lemondás, azonban egyes országokban a más állam állampolgárságának megszerzése eredményezheti az eredeti állampolgárság elvesztését.
6.1. Honosítás
Honosítással az a személy szerezhet állampolgárságot, aki még soha nem volt magyar állampolgár. A honosítás anyagi és eljárásjogi szabályait a Magyar Köztársaság belső joga határozza meg.
A törvényes feltételek teljesítése önmagában még nem eredményezi az állampolgárságot (nem alanyi jog). A kérelem elbírálásáról az államfő dönt széles mérlegelési jogkörrel. A honosítást elutasító határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye. Fontos kiemelni, hogy kérelem benyújtása nélkül senki sem honosítható. A honosítási kérelmet személyesen, a lakóhely szerint az illetékes polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél vagy a körzetközponti jegyző (okmányiroda) székhelyén működű anyakönyvvezetőnél lehet benyújtani az erre rendszeresített kérelem nyomtatványom.
A negyedik Áptv. szigorított az alapfeltételeken, amik a következők lettek: − 8év folyamatos helyben lakás Magyarországon, − büntetlen előélet, büntetőeljárás alatt sem állhat, − biztosított megélhetés, és lakóhely Magyarországon, − magyar nyelvismeret igazolás, ehhez alkotmányos alapismereti vizsga kell
24
− a honosítás a Magyar Köztársaság érdekeit nem sértheti.11 A kérelmező nyelvismeretet és alapvető történelmi, alkotmányos ismereteket felölelő vizsgára a Kormánynak a lakóhelye szerint illetékes általános hatáskörű területi államigazgatási szervénél jelentkezhet. Ennek a szervnek a feladata a vizsga megszervezése, a vizsgaidőpont megállapítása, és a vizsgabizottság elnökének és két tagjának a megbízása.12
Ezen vizsga alól mentességet élvez, aki: − cselekvőképtelen ás a korlátozottan cselekvőképes személy; − magyar tannyelvű oktatási intézményben végzettséget szerzett; − a kérelem benyújtásakor 65. életévét betöltötte; − igazolja, hogy egészségi állapotának tartós és visszafordíthatatlan romlása miatt képtelen a vizsga letételére.
Ötévi folyamatos magyarországi helyben lakás esetén kedvezményes honosítását kérheti, aki: − Magyarország területén született, − kiskorúsága idején már letelepedett, vagy bevándorolt Magyarországra, − hontalan.
Háromévi folyamatos magyarországi helyben lakás esetén kedvezményes honosítást kérhet, aki: − magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy a házassága a házastárs halálával szűnt meg, − kiskorú gyermeke magyar állampolgár, − magyar állampolgár fogadta örökbe, 11
1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról, 4.§(1) 125/1993, (IX. 22.) Korm. rendelet a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény végrehajtásáról,
12
13.§(1) (2)
25
− magyar hatóság menekültként elismerte. Azon magukat magyar nemzetiségűnek való nem magyar állampolgárok, akiknek felmenője magyar állampolgár volt elegendő a magyarországi lakóhely létesítése is. Ez 2006. január 1.jétől lépett hatályba. Kedvezményes eset még az államérdekből történő honosítás (pl: sportolók esetében).
Ebben az esetben a büntetlen előélet kivételével az összes feltételtől el lehet tekinteni. A magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg a honosított. A magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg azon honosított, aki az eskü vagy fogadalomtétel előtt meghal, vagy olyan helyzetbe kerül, amely megakadályozza a fogadalom vagy eskü letételében.
A magyar állampolgárság: − magyar állampolgár részére kiadott, érvényes személyazonosító igazolvánnyal, vagy − magyar állampolgár részére kiadott, érvényes útlevéllel, vagy − érvényes állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható. Állampolgársági bizonyítványban, í magyar állampolgárság fennállásának tanúsításán túl, igazolható még az a tény is, hogy az abban megnevezett személy nem magyar állampolgár vagy magyar állampolgárságát elvesztette. Az állampolgársági bizonyítvány a kiállításától számított egy évig érvényes.
6.2. Visszahonosítás
A
visszahonosítás
a
honosítás
sajátos,
a
kérelmező
személyének
jogszerű
megkülönböztetésére szolgáló fajtája. Amennyiben a kérelmező már rendelkezett magyar
26
állampolgársággal, de azt valamely okból elvesztette, visszahonosítással szerezheti meg ismét. Visszahonosítási kérelmet csak volt magyar állampolgár terjeszthet elő. A kérelem benyújtásának szabályai megegyeznek a honosítási kérelemnél részletezett szabályokkal.
A honosítási és visszahonosítási kérelem benyújtásakor kérni lehet a következőket: − saját vagy felmenője családi nevét viselhesse (Maior- Major) − többtagú családi névből egy vagy több tag, valamint nemre utaló végződés, illetve névelem elhagyása (apai név) − családi nevének magyarra fordítását (Schmidt- Kovács) A névmódosítási kérelmet okirattal vagy szakvéleménnyel kell alátámasztani. A honosítási és visszahonosítási eljárásban csak a születési név módosítható, a házassági név és utónév nem.
A honosítási és visszahonosítási kérelemben feltüntetett adatokat az állampolgársági ügyekben eljáró szerv ellenőrzi. A kérelmezőnek nyilatkoznia kell, hogy büntetlen előéletű és nem folyik ellene büntetőeljárás.13
6.3. Nyilatkozattétel
A negyedik Áptv. 2001. évi módosítása az állampolgárság megszerzésének önálló jogcímévé nyilvánította a nyilatkozattételt. A nyilatkozat elfogadása esetén az állampolgársági ügyekért felelős miniszter állampolgársági bizonyítványt állít ki, amellyel az állampolgárság igazolható. A nyilatkozatot a Magyar Köztársaság elnökéhez kell címezni, azonban benyújtásának szabályai megegyeznek az egyéb állampolgársági kérelmek benyújtásának szabályaival. A nyilatkozattétel első esete, amikor a köztársasági elnökhöz címzett egyoldalú nyilatkozattal alanyi jogon visszaszerezhette magyar állampolgárságát az, aki az 1945.
13
125/1993, (IX. 22.) Korm. rendelet a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény végrehajtásáról,
3.§
27
szeptember 15.-e és 1990. május 2.-a között ettől megfosztottak, és akit e kötelékből elbocsátottak. Ehhez egy feltételt rendeltek, amely a 2003. évi módosításokig volt hatályban, a nyilatkozattevő az állampolgársága megszűnését követően nem folytatott a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő tevékenységet. Az igazságügyi és rendészeti miniszter a nyilatkozat beérkezését követő egy éven belül az állampolgárság szerzéséről okiratot ad ki. Magyar állampolgárságát a nyilatkozattétel napjával szerzi vissza. A kiállított okirat alapján kérhető a magyar okmányok (személyazonosító igazolvány, útlevél, stb.) kiállítása.
Második eset azon Magyarországon születettek és ismert külföldi szülők gyermekeire vonatkozik, akik sem a magyar állampolgárságot, sem a szüleink állampolgárságát nem szerezhette meg a ius soli feltételeinek hiányában. Többlet feltétel, hogy a gyermek magyarországi lakóhellyel rendelkezzen és a nyilatkozatot közvetlenül megelőzően legalább öt éve az ország területén lakjon. A nyilatkozatot a kérelmező a magyarországi lakóhelye szerint illetékes önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjénél személyesen teheti meg az erre rendszeresített formanyomtatványon.
Harmadik esetben azon leszármazók élhetnek a nyilatkozattétel ezen lehetőségével, akik 1957. október 1.-je előtt magyar anya és külföldi apa házasságából születtek. Mivel a férjezett nő külföldi állampolgárral kötött házasságával elveszítette eredeti állampolgárságát, így a gyermek sem szerezhette meg a magyar állampolgárságot. A miniszter határozatban állapítja meg, ha a nyilatkozat elfogadásának feltételei hiányoznak, a határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető.
6.3.1. Az állampolgársági kérelem benyújtásának szabályai
Az Áptv. 13.§ (1) bekezdése alapján a honosítási, visszahonosítási kérelmet, az állampolgárság megszerzésére és visszaszerzésére irányuló nyilatkozatot, továbbá az
28
állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, valamint az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet ( a továbbiakban: állampolgársági kérelmek) az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen lehet benyújtani. A kérelmet a Magyarországon élő kérelmező választása szerint akár a lakóhely szerint illetékes települési – fővárosban a kerületi – önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez, akár a körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőhöz, külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzuli tisztviselőhöz kell benyújtani.
Az állampolgársági kérelmet jogszabályban meghatározott adattartalommal, továbbá az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelem kivételével, magyar nyelven kell benyújtani. A kérelmet saját kezűleg alá kell írni. A kérelem benyújtásakor a kérelmező személyazonosságát ellenőrizni, és a kérelem adatait a csatolt okmányok adataival egyeztetni kell. Más személy állampolgárságának igazolására irányuló bizonyítvány iránti kérelmet benyújthatja az, aki erre vonatkozó jogos érdekét igazolja. Az állampolgársági kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait, felmenői személyi, házasságkötési adatait, az állampolgárságára,
külföldre
távozásának
időpontjára
vonatkozó
adatokat.
Az
állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelni kell a születési anyakönyv kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat, továbbá a honosítás, a visszahonosítás és a lemondás törvényi feltételeinek fennállásának igazolására szolgáló, valamint az állampolgársági jogszabályokban meghatározott egyéb iratokat. Az állampolgársági kérelmek részletes vizsgálatát és a köztársasági elnök döntésének előkészítését a Bevándorlási és Állampolgársági
Hivatal
(BÁH)
Állampolgársági
Igazgatósága
végzi.
6.4. Házasságkötés, mint szerzési jogcím
Ezt a szerzési jogcímet a család egységének elve is alátámasztja. A magyar állampolgár férfi külföldi felesége automatikusan magyar állampolgár lesz. A harmadik Áptv. hatálybalépése óta már a honosítás kedvezményes feltétele a házasságkötés.
29
7. A magyar állampolgárság megszűnése
Az állampolgárság tartós jogviszony, fő szabály szerint a születéstől a haláláig általában egyegy állampolgársági jogviszonyban él mindenki, azonban lehet, hogy időközben bizonyos esetekben mégis változás következik be. Az állampolgárság az egyetlen jogviszony, amely az esetek többségében az egyén születésétől haláláig fennáll. A magyar állampolgársági jog fejlődése során az állampolgárság megszűnésének a módjai többször változtak.
A törvény szerint a magyar állampolgárság kétféle módon szűnhet meg: − lemondással − visszavonással.
7.1. Lemondás
A lemondás egy egyoldalú személyes nyilatkozat, amely csak a törvényben meghatározott feltételek esetében áll be. Közjogi hatása nem automatikus. Ha a feltételek teljesítve lettek az állampolgárságot meg kell szüntetni. A magyar állampolgárság megszűnéséhez az Áptv., egy feltételt támaszt, mégpedig igazolni köteles külföldi állampolgárság fennállását vagy ha, ezen feltétel nem áll fenn, külföldi állampolgárság megszerzését kell valószínűsítenie. A lemondási nyilatkozatot magyar nyelven, az erre rendszeresített nyomtatványom személyesen kell benyújtani, a települési, fővárosban kerületi, önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez; tisztviselőhöz,
illetve
az a
integrált
ügyfélszolgálati
Bevándorlási
és
irodához;
Állampolgársági
a
magyar
Hivatal
konzuli
Regionális
Igazgatóságaihoz kell benyújtani.
30
A magyar állampolgárság megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállításának napján szűnik meg. A lemondástól számított egy éven belül kérheti a magyar állampolgárságának visszaállítását az, aki nem szerzett külföldi állampolgárságot, ez a jogintézmény a hontalanság megelőzésére szolgál. A miniszter határozatban állapítja meg, ha a lemondás feltételei hiányoznak. Ennek a határozatnak a felülvizsgálatára a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogosult.
Az állampolgárságról való lemondó nyilatkozatnak tartalmaznia kell a következőket: − a születési anyakönyvi kivonatát, családi állapotot igazoló iratok; − a külföldi állampolgárságot igazoló iratokat vagy olyan igazolást, amely a külföldi állampolgárság megszerzését valószínűsítő ígérvényt.
7.2. Visszavonás
A visszavonás az állampolgárság megszűnésének azon esete mikor nem kérelemre történik a megszüntetés, hanem hivatalból eljárva. A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával, a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs helye a visszavonásnak a magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével. Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a miniszter határozattal állapítja meg. Ezen határozat felülvizsgálata a Fővárosi Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről, a miniszter előterjesztése alapján a köztársasági elnök dönt. Ez a döntés nem támadható meg bíróság előtt. A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság a határozat közzétételével szűnik meg. A végrehajtási rendelet (125/ 1993 (IX. 22) Kormány rendelet) követelményt támaszt, mely szerint a magyar állampolgárság visszavonásáról az érintett lakóhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságot értesíteni kell.
31
7.3. A megszűnés történeti jogcímei
A magyar állampolgárság megszűnésének történeti jogcímei a következők: − magyar állampolgárság megszűnése elbocsátással − magyar állampolgárság elvesztése távolléttel − magyar állampolgárság elvesztése megfosztással − magyar állampolgárság elvesztése házassággal
7.3.1. Magyar állampolgárság megszűnése elbocsátással
A magyar állampolgárság megszűnése elbocsátással egyéni kérelem alapján indul. Ezen jogcímet az első három Áptv. szabályozza, de a negyedik Áptv.-ben már nem szerepel.
7.3.2. Magyar állampolgárság elvesztése távolléttel
Azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy az osztrák- magyar közös miniszterek megbízása nélkül 10 évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát. A távollét ideje azon naptól számítandó, amelyen az illető a magyar korona területének határát elhagyva távozott anélkül, hogy magyar állampolgárságának fenntartását az illetékes hatóságnak bejelentette volna, vagy ha útlevéllel távozott, amely napon az útlevele lejárt. A magyar állampolgárságnak ily módon történt elvesztése kiterjed a távollévő férfinak vele élő nejére és vele lévő atyai hatalom alatt álló kiskorú gyermekeire.
32
A távollét jogcímét csak az első Áptv. ismerte.
7.3.3. Magyar állampolgárság megszűnése megfosztással
A magyar állampolgárság hivatalból történő megszüntetésének intézménye a megfosztás. A megfosztást az 1939. évi XIII. törvény vezette be. A megfosztást lehet alkalmazni a külföldi állampolgárság megszerzésénél, külföldi állam szolgálatába állásánál, valamint az ország területére történő visszahívásnak való ellenszegülésnél. A megfosztás mellékbüntetéseként a vagyonelkobzást vezette be az 1948. évi XXVI. törvény. A második Áptv. a megfosztást az állampolgársági jog szankciójaként kezelte. A megfosztást kizárólag külföldön tartózkodó magyar állampolgárral szemben alkalmazták. De az eljárás nem volt diszkréciótól és önkényességtől mentes. Megsemmisítették az egyedi megfosztó határozatokat, még az állampolgársági törvény újraszabályozását megelőzően. A magyar állampolgárságot vissza lehetett állítani a köztársasági elnökhöz címzett egyoldalú nyilatkozattal.
7.3.4. Magyar állampolgárság elvesztése házassággal
Elveszíti magyar állampolgárságát azon nő, aki nem magyar állampolgárhoz megy férjhez. Nem veszíti el magyar állampolgárságát az a külföldi nő, aki magyar állampolgárhoz férjhez menvén, özvegységre jutott, férjétől elvált. Ezen szabály az első Áptv.-re épül. A második Áptv. alapján csak akkor veszíti el a magyar állampolgárságát, ha nem szerezte meg a nő a férje állampolgárságát. A harmadik Áptv. már nem tekintette vesztési jogcímnek a házasságot.
33
8. Kettős vagy többes állampolgárság
A kettős állampolgárság történelmileg egyáltalán nem volt elfogadott. Magyarországon régóta törvényes a többes állampolgárság, de számos ország - például Szlovákia- a mai napig nem teszi lehetővé állampolgárai számára más állampolgárság felvételét az eredeti állampolgárság elvesztése nélkül. Az viszont tény, hogy a többes állampolgárság egyre elfogadottabb Európában.
A kettős vagy többes állampolgárság meghatározása a következő: ha ugyanazt a személyt egy időben legalább kettő állam egyaránt saját állampolgárának tekinti. A magyar jog általában elfogadja a kettős vagy többes állampolgárság létezését. A magyar állampolgársággal is rendelkező többes állampolgárt azonban a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. Más állampolgársággal bíró magyar állampolgárokat a magyar joghatóság alá rendeli, tehát egyetlen magyar állampolgár sem vonhatja ki magát a magyar törvények hatálya alól arra hivatkozva, hogy más államnak is állampolgára. E rendelkezés nem érinti a többes állampolgárok diplomáciai és konzuli védelmére vonatkozó nemzetközi jogi normák, szokások alkalmazását.
Az Áptv. a kettős állampolgárság intézményét ismeri, elismeri a kettős vagy többes állampolgárság keletkezésének lehetőségét, tényét.
34
8.1. Keletkezése
A kettős vagy többes állampolgárság megszerzésének egyik eredeti útja a születés, amennyiben különböző állampolgárságú szülők gyermeke mindkét szülője jogán külön-külön állampolgárságot nyer és mindkettőt meg is tarthatja. Az állampolgárság születéssel történő megszerzésekor az egyes államok vagy a vérségi vagy a területi elvet alkalmazzák. A vérségi elv követése esetén, amely az európai országok jellemzője, a megszületett gyermek állampolgárságát a szülők állampolgársága határozza meg. Tehát ha a gyermek szülei különböző állam polgárai, a gyermek mindkét szülő állampolgárságát megszerzi. A területi elv érvényesülése következtében viszont az újszülött, szülei állampolgárságától függetlenül, annak az országnak az állampolgárává válik, amelynek területén született. Ezt az elvet alkalmazza például Kanada és az Egyesült Államok. A két elv összeütközése következtében kettős vagy többes állampolgárság keletkezhet. Születéssel lesz például kettős vagy többes állampolgár az, aki olyan államban születik, ahol a területi elvet alkalmazzák, de szülei állampolgársága alapján a vérségi jog elve érvényesül. A kettős vagy többes állampolgárság megszerzésének másik lehetséges útja a honosítás, mikor az új állampolgársága mellett az előzőt is megtarthatja.
8.2. Kiküszöbölése
A legtöbb állam elismeri,a de nem támogatja a kettős állampolgárságot, az általános tilalmak hiánya még nem jelenti azt, hogy létezése kívánatos. A kettős vagy többes állampolgárságra úgy tekintenek, mint, amelyből kezelést igénylő ellentétek származnak. A kettős vagy többes állampolgárság kiküszöbölésére a nemzetközi szerződésektől várhatunk megoldást. Hazánkban az állampolgárság megkettőződését elősegítő szabályok növekedése figyelhető meg. A belső jogban az állampolgárság megkettőződését nem lehet megakadályozni, hiszen a megkettőződés korlátozása egyáltalán nem érvényesülhet. A kettős vagy többes 35
állampolgárság
visszaszorítása
az
államok
együttműködésétől,
nemzetközi
megállapodásoktól várható.
8.3. Népszavazás a kettős állampolgárságról
Már az 1990-es évek közepe óta feladatként jelent meg a határon túli magyarság, és az anyaország közötti kapcsolat jogi alapra helyezés. Az ezred forduló környékén, a határon túli magyarok jogállásának rendezése többször is napirendre került. 2003 nyarán megpróbáltak elfogadni egy kedvezményes honosítási törvényt, ám ez nem járt sikerrel. 2003. augusztus 13.-án döntés született a népszavazás kezdeményezésről,a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról. A kezdeményezést az Országos Választási Bizottság (OVB) elutasította formai hibák miatt. Ezen hibák javítása után, szeptember 18.-án már szabad utat kapott a kezdeményezés.
Az aláírás gyűjtés 2004 májusában és júniusában zajlott. A leadott aláírások közül 274 ezret hitelesnek talált az OVB. Szeptember 13.-án az Országgyűlés országos népszavazást rendelt el. A népszavazást kezdeményezők szerint az „igen” válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna új törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy, vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna. A népszavazás 2004. december 5.-én zajlott le.
A népszavazás kérdése így hangzott: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással, kérelmére magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19.§ szerint magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? ”
36
A népszavazási kérdésnek 3 eleme volt. Első az Országgyűlés törvényalkotásra kötelezése. A megalkotandó törvény a magyar állampolgárság megadásáról rendelkezne. A törvényhozó szabadsága abban állt volna, hogy vagy szabályozza a kedvezményre való jogosultság igazolását, vagy csupán hivatkozik a 2001. évi LXII. törvényben rendszeresített igazolványra, kitágítva a kedvezménytörvény tárgyi hatályát, hiszen ebbe az esetben az igazolvány más jogviszonyban is felhasználható lett volna. Az a lehetőség, hogy a parlament külön törvényben szabályozza az igazolás módját nem tűnt reális alternatívának, hiszen az állampolgárságról nem lehet két törvényben rendelkezni. A legvalószínűbb megoldás az volt, hogy a kedvezménytörvényt és az állampolgársági törvényt egyidejűleg, egymásra hivatkozva módosítják.
A második elem az állampolgárság honosítás útján való megszerzésének egy új esetkörrel való kibővítése. Az állampolgárság megszerzésének jogcíme a honosítás lett volna, kiegészülve egy újabb esettel. Vagyis a törvényhozó nem válogathatott volna a honosításon kívül a törvényben szereplő, szerzési jogcímek között, és egy új szerzési jogcímet sem kreálhatott volna a határon túli magyarok számára.
A harmadik elem a kedvezményes honosításra való új jogosultság feltételeinek rögzítése volt, amitől a törvényhozás nem térhet el. Így a magát magyar nemzetiségűnek valló, külföldön élő nem magyar állampolgár, ha magyar nemzetiségét igazolta, kérelmére a biztosítani kellett az állampolgárság megszerzéséhez a törvényi lehetőséget. 14
Az Alkotmány szerint az ügydöntő népszavazás akkor eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint a fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.
14
Tóth Judit : Kettős állampolgárságot népszavazással? : az Alkotmánybíróság döntéséről
37
A népszavazás e kérdés tekintetében eredménytelen.
Az érvényes szavazólapokon leadott érvényes - érvénytelen szavazatok
IGEN - NEM szavazatok aránya
aránya
A kettős állampolgárságról szóló névszavazás eredménytelen, mert nem szavazott valamivel több, mint kétmillió választópolgár. A többség igennel szavazott, a határon túli magyarok kedvezményes honosítása mellett valamivel több, mint másfél millió ember szavazott.
38
8.4.A törvénymódosításról szóló általános vita
A népszavazást kérők felkérték a magyar kormányt és a parlamenti pártokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban alkossák meg azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülőföldjük elhagyása nélkül rendelkezhessenek magyar állampolgársággal. 2009. október 18.-án törvénymódosítást nyújtottak be a kettős állampolgárság bevezetésével kapcsolatban, melyet az akkori Parlament elutasított. A Fidesz-KDNP frakciószövetség már az új Országgyűlés első munkanapján, 2010. május 17.-én benyújtotta a módosító javaslatot. Az Országgyűlés megkezdte a határon túli magyarok számára állampolgárságot biztosító törvényjavaslat általános vitáját.
Az első felszólaló Semjén Zsolt volt, aki szerint a kettős állampolgárságról szóló törvényt a nemzeti szolidaritásból következően kell meghozni, nem gondolja, hogy a magyar nemzeti érdekekre kárt, vagy veszélyt jelent az, ha egy pilisben élő szlovák felveszi a szlovák állampolgárságot. De az is természetes, hogy a határon túli magyarok megtehessék ugyanezt. Mivel volt a Trianon a magyar nemzet egyharmada más országok joghatósága alá került. „ A velük való szolidaritás és ennek a gesztusnak a megtétele a trianoni határokon kívül rekedt magyarság felé a legelemibb erkölcsi kötelességünk, és egy súlyos igazságtalanság orvoslására is lehetőséget teremt”- mondta el Semjén Zsolt. Azt gondolta mindenkinek lehessen annyi állampolgársága, ahány valós identitása van. A kérdésre, hogy miről is szól a törvény kifejtette, hogy az állampolgárság megadása egyedi kérelemre történik, egyszerűsített, gyorsított eljárásban. Azok kérhetik, akik beszélnek valamilyen szinten magyarul, a felmenői magyarok voltak, vagy vélelmezhetően a valamikor Magyarországról származtak. A vélelmet azért tartotta fontosnak, mert például a csángó magyar esetében az okiratilag, családilag aligha igazolható, de élhessenek a lehetőséggel ők is. A nyelvtudásnál az az elvárás, hogy a saját nyelvjárásában, a saját környezetében el tudjon intézni egy ügyet. A javaslatukban benne foglaltatott, hogy a személyi okmányok, az anyakönyvi iratok kiadásánál a név, a családnév, a személynév és a helységnév magyar helyesírással kerüljön bejegyzésre. Semjén Zsolt néhány ellenvetésre is reagált. A választójoggal kapcsolatban
39
felmerült kérdésekre reflektálva elmondta, hogy ez állampolgársági törvény, nem pedig választójogi törvény, ez a törvény sem plusz jogot nem ad, sem jogot nem vesz el senkitől. Sokan támadták a törvénymódosítást, az okból, hogy féltek attól, hogy az állampolgárságot szerzett személyek egyben a társadalombiztosítási eljárást is Magyarországon kívánják igénybe venni. Semjén Zsolt elmondta, hogy mindenkinek ott van az egészségügyi ellátása, ahová az egészségügyi járulékot fizeti. Mindenki ott kap nyugdíjat, ahová a nyugdíjjárulékot fizette. Ez a törvény nem is társadalombiztosítási törvény. Végtelenül sértőnek tartotta a határon túli magyarokra, hogy ezzel vádolták őket. Megfogalmazódtak olyan ellenvetések, hogy mivel nem itt fizetnek adót, ne lehessenek állampolgárok. Erre válaszul Semjén Zsolt leszögezte, hogy az adózás és az állampolgárság között nincs ok-okozati összefüggés. Elmondta, hogy a Magyar Országgyűlés az egyetemes magyarságnak tartozik felelősséggel, nem pedig az Európai Uniónak vagy a szomszédos országoknak. Az Unió az Európai Tanács 1997. november 6.-án az európai egyezményben kimondta, hogy minden állam saját joga, minden állam szuverén joga, hogy maga döntsön állampolgársági ügyeiben. Akkor lenne probléma az Európai Unió fórumai előtt, ha ez a törvény diszkriminatív lenne. De ez a törvényjavaslat nem nevezhető annak, hiszen nem tartalmaz etnikai megkülönböztetést, ezért semmilyen szempontból nem ütközik az Európai Unió előírásaiba.
A KDNP elnöke hangsúlyozta ez a törvény nem a nyugdíjellátásról, vagy szavazásról szóló törvény, nem ad és nem vesz el senkitől jogokat.
Németh Zsolt, a vita Fideszes vezérszónokaként elmondta, hogy az elmúlt nyolc év legnagyobb vesztese a külhoni magyarság volt, körükben felgyorsult a népességfogyás és az asszimiláció, politikai szervezeteik pedig széttöredeztek. Kitért arra is, hogy az autonómia és a kettős állampolgárság intézménye egymást erősíti. Arra a kérdésre, hogy ezt az időpontot megelőzően 10 éve miért nem támogatták a kettős állampolgárságot, elmondta, hogy kétségeik voltak, tartottak attól, hogy ez fokozná az elvándorlást, többen hagynák el az országot. Véleményük szerint a kettős állampolgárság segítheti, hogy a magyarok a szülőföldjükön maradjanak.
40
Harangozó Gábor véleménye szerint a határon túli magyarok érdekét szem előtt tartva nem szabad a kettős állampolgárságról szóló javaslat elfogadásával választási győzelemhez juttatni a környező országokat. Konzultálni kell az érintettekkel és világossá kell tenni, hogy a cél nem a határok revíziója vagy az állampolgári lojalitás gyengítése. Fontosnak látta tisztázni, hogy a javaslat előkészítettlensége miatt a határon túli magyarok nem kerülhetnek rosszabb helyzetbe a jelenleginél.
Gyüre Csaba kijelentette, hogy a határon túli magyarok honosításával történelmet ír az Országgyűlés, továbbá kifejtette, hogy a jobbik ragaszkodik hozzá, hogy a külhoni magyarok aktív és passzív választójogot is kapjanak. Ismertette, hogy álláspontjuk szerint olyan magyar állampolgárokat is megfosztanak, akiknek magyar az identitás tudatuk, de már elvesztette a nyelv ismeretét és az állampolgárság nyelvismerethez kötésével ők nem kaphatnak magyar állampolgárságot. Mivel a kétkamarás parlament létrehozására nem volt esély, javasolták, hogy a jövőben a legfeljebb 200 fős Országgyűlés egészüljön ki 26 határon túli magyar képviselővel.
Mile Lajos szerint a választási törvény módosítása bíztatást, reményt jelentő kezdetet jelent, amellyel a politika hatékonyan segíti az identitás megőrzését. Elmondta, hogy pártja támogathatónak tartja a javaslatot, de nem kívánnak részt venni a ki a nagyobb, jobb magyar versengésben. Támogatták a gyorsított, egyéni döntéshez kötött elbírálást az automatizmus helyett, és megfelelőnek tartották, hogy a javaslat illeszkedik a nemzetközi jogrendhez, nem sérti az Eu-s szabályokat sem. Álláspontja szerint olyan úton indultak el, amely korszerű nemzetképhez vezet, amelyben természetesen belefér az, aki magyarnak vallja magát. Olyan nemzetet akarnak, amiben az otthonosság a domináns, nem pedig a traumák. Kifejtette, hogy az LMP-nek több módosító indítványa is lesz, többek között a névhasználattal, valamint a felmerülő költségekkel kapcsolatban is. Pontosítani kell a magyar származás leírását, és azt, hogy a családfát milyen mélységben vizsgálják a magyar származás után kutatva.
Szabó Tímea elmondta, hogy az akkor hatályban lévő törvény az állampolgárság elutasítása esetén nem ad jogorvoslatra lehetőséget, ami egyedülálló gyakorlat. Ez az alapvető emberi méltóságot sérti, és ezzel kapcsolatban módosító javaslatot nyújtanak majd be.
41
Mesterházi Attila elmondta, hogy három aggályuk van a törvénnyel kapcsolatban. Az első az időzítés, mivel kezdeményezték az erről való döntés elhalasztását. A következő az előkészítetlenség, illetve az, hogy elmaradtak az előzetes egyeztetések a határon túli magyarokkal, valamint a szomszédos országokkal.
8.5. Döntés
A szavazásra 2010. május 26.-án került sor, ekkor az Országgyűlés 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett döntött úgy, hogy lehetővé teszi a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság egyszerűbb, kedvezményes megszerzését.
A Nem-mel szavazók, úgy vélték a kettős állampolgárságú törvény akarva-akaratlanul „rosszízű külpolitikai diktátumként” látszik a régió más országaiból. Európában a nemzeti együttműködés csak akkor nem lesz a nacionalista felsőbbrendűség félelmét keltő üzenet, ha az kiegészül regionális együttműködési szándékkal, ám szerintük ennek semmi jelét nem mutatja. Véleményük szerint a nemzeti kérdések az egész régióban olyan bombára hasonlítanak, amelynek két gyújtózsinórja van. A történeti és nemzeti közösségvállalás fontos emberi, társadalmi parancs, de az állampolgársági kérdések ilyen felvetése feszültséget kelt ebben a régióban. Felhalmozódott egy olyanfajta bizalmatlanság, amit ilyen fajta egyoldalú lépésekkel nem lehet jól kezelni. Valóban vannak Európában a kettős állampolgárság megadására példa, ám ez rossz minta szerintük. A nemzeti lelkesültség és a nemzeti bölcsesség közötti kötelező államférfiúi egyensúly borult fel Magyarországon. Meglátásuk szerint az állampolgárság az államot alkotó polgárok kitüntetett viszonya az államhoz és ennek fontos része, hogy a polgárok életvitelszerűen ott élnek, viselik a közterheket, részt vesznek a politikai közösség életében. A kettős állampolgárság kezdeményezése szerintük ebben a formában a határon túli magyarok érdekeit egyáltalán nem szolgálja. Nem azt a nemzetegységesítés, ha jogok és kötelezettségek egyensúlyának felborítása mellett adnak állampolgárságot a határon túli nemzettársaknak. A magyar 42
állampolgárság felvétele azt eredményezheti, hogy a prominens vezető magyar értelmiség kiszorulna a hivatalokból. Az állampolgárság jogviszony, nem pedig érzelmi szituáció.
A módosítás értelmében kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja; továbbá ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát. A honosítás egyéni kérelemre, nem automatikusan történhet. Az állampolgárság feltételei közül kikerült a bejelentett magyarországi lakóhely és az alkotmányos alapismeretek vizsga is. A kettős állampolgárság nem jár automatikusan választójoggal is. A jogszabály 2010. augusztus 20.-án lép hatályba, de csak 2011. január 1. napját követően induló eljárásokban kell alkalmazni. Eddig az időpontig megszülethettek a törvény végrehajtási rendeletei, köztük a miniszter rendelete, amely kijelöli a honosítási, visszahonosítási feladatokat a miniszter nevében ellátó központi szervet, vagyis az állampolgársági ügyben eljáró szervet.
A törvényjavaslatot eredeti formájában fogadta el az Országgyűlés. A szöveghez csak az ellenzék nyújtott be módosító indítványokat, ezek közül azonban egyet sem támogatott a többség. Az Országgyűlés döntött arról is, hogy a törvény, sürgős kihirdetését kérik a köztársasági elnöktől.
A jogszabály lerövidíti a határidőket, a miniszternek eddig honosítás esetén tizenkét hónapja, visszahonosítás esetén pedig hat hónapja volt rá, hogy benyújtsa a köztársasági elnöknek a honosítási kérelmet. Ez az határidő mindkét esetben három hónapra rövidül le úgy, hogy ebbe az időtartamba nem számít bele az állampolgárságot érintő adat vagy okirat beszerzése érdekében más hatósághoz vagy állami szervhez intézett megkereséstől a válasz megérkezéséig terjedő idő. A honosításról, visszahonosításról továbbra is a köztársasági elnök dönt, a közigazgatási és igazságügyi miniszter előterjesztése alapján.
A törvényjavaslat elfogadásáról Dr. Schmitt Pál elmondta, hogy a világban élő egyetlen magyarról sem szabad lemondani. Az anyaországban a magyarok az Országgyűlésbe
43
képviselőiket azzal bízták meg, hogy teremtsék meg a magyar nemzet határokon átívelő lelki, szellemi újraegyesítését. Ez az állampolgárság végre formálisan, a jog eszközével is összeköti azokat, akik lelkileg közös hagyományaikban, közös nyelvükben mindig összetartoztak.
8.6. Egyszerűsített honosítási eljárás
A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény új rendelkezése vezeti be, hogy a honosítási okiratot, ha a honosított névmódosítását engedélyezik, a névmódosításnak megfelelő néven kell kiállítani, kiadni, ebben az esetben a honosításra és a névmódosításra vonatkozó döntés egy okiraton jelenik meg. A névmódosítás elutasításáról ezután is határozatot kap a kérelmező. Bővül az állampolgársági kérelmek átvételére feljogosítottak köre, 2011. január 3.-ától működnek az integrált ügyfélszolgálati irodák. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz az állampolgársági kérelmeket az átvételtől számított 5 napon belül kell felterjeszteni.
Ha a honosított személy az állampolgársági esküt/ fogadalmat leteszi és ezt a tényt az okirat is tartalmazza, úgy a honosítási okirat birtokában magyar útlevél is kérhető, illetve bármely olyan eljárás kezdeményezhető, ahol a magyar állampolgárság igazolása feltétel. 15
Lehetőség van arra is, hogy a honosítást kérő külföldi házassági nevének módosítását kérje. Ez nincs összefüggésben azzal, hogy a házasság fennáll vagy megszűnt. Ha a házasság fennáll feltétel, hogy a házastárs maga is azt a nevet viselje, vagy egyidejűleg kérelmezze azt. Ha az anyja nevét hivatalos okiratban magyar nyelven korábban feltüntették, kérheti az elhalt anyja nevének magyar nyelven való feltüntetését. A kérelemhez csatolni kell az anya halotti anyakönyvi kivonatot, és olyan hivatalos okiratot is, amely tartalmazza az anya nevét magyar nyelven. Megváltozott a névmódosítási kérelemnyomtatvány adattartalma is.
15
http://www.allampolgarsag.gov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=54&Itemid=27
44
Változtak a külföldi helységnév használatára vonatkozó rendelkezések is. A születési helyet a honosítási eljárásban fő szabályként, ha volt a helységnek hivatalos magyar elnevezése, úgy azt kizárólag magyar elnevezéssel kellett feltüntetni függetlenül attól, hogy a születés időpontjában a külföldi helység Magyarországhoz tartozott-e vagy sem. A külföldi kérheti, hogy a külföldi helységnév egykori hivatalos elnevezése mellett zárójelben tüntessék fel a helységnek az adott országban hivatalos elnevezését. Ez esetben az ország neve a hivatalos elnevezés mellett szintén zárójelben szerepel. A módosítással összhangban az ún. hagyományos és az egyszerű honosítási kérelemnyomtatványok kiegészültek, változtak a születési hely megnevezésére vonatkozó részek tekintetében.
45
9. Kfv IV. 37. 129/2010/5. számú ítélete
A
felperes
2005.
május
12.-én
magyar
állampolgárságának
fennállását
tanúsító
állampolgársági bizonyítvány kiadását kérte a Szabadkai Magyar Főkonzulátustól. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal levélben tájékoztatta a kérelmezőt, hogy állampolgárságát elvesztette. A kérelmező ezen tájékoztatás után kérte a magyar állampolgárságának
elvesztését
tanúsító
okmány
kiállítását,
azonban
a
hivatal
adminisztrációs hiba folytán a magyar állampolgárság fennállását igazoló bizonyítványt állított ki, melyet azonban visszavont. A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, a Fővárosi Bíróság 2008. szeptember 23.-án kelt 20. K. 31. 892/206/30. számú ítéletével a határozatot hatályon kívül helyezte, a hatásköri szabály megsértésére hivatkozva, és új eljárás lefolytatására kötelezte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztert. A Magyar Köztársaság Igazságügyi és Rendészeti Minisztere határozattal a kérelmezőnek a magyar állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelmét elutasította. Az indoklásban ismertette, hogy a kérelmező 1926. október 21.-én született a Magyarországtól elcsatolt területen levő Zenta városban; sem a kérelmező szülei, sem a kérelmező Magyarország területén nem élt.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint szülei 1941. április 11.-ei hatállyal visszakapták magyar állampolgárságukat, ezért a felperes is magyar állampolgárrá vált. A második világháború elvesztése után, bár a területek kikerültek a magyar impériumból, de nem fosztották meg magyar állampolgárságuktól azokat, akik azt 1941. április 11.-én visszakapták, illetve gyermekeiket sem. A felperes előadta, hogy aki a törvény erejénél fogva magyar állampolgár lett, azt nem lehet úgy megfosztani az állampolgárságtól, hogy a törvényt hatályon kívül helyezik, ehhez tételesen egyedi határozattal, vagy jogszabállyal kell kimondani egy adott személy, vagy személyi kör állampolgárságának elvesztését, erre azonban ebben az esetben nem került sor. Kiemeli, hogy az 1945-ben hatályos állampolgársági törvényben, majd az 1948. évi LX. törvényben is rögzítve van, hogy miként veszítheti el valaki a magyar állampolgárságát, de nem rendelkezik a tárgyalt kör magyar
46
állampolgárságának megfosztásáról. Deklarálja, hogy eme személyi kör az állampolgárságát az 526/1945. ME számú rendelet alapján vesztette el, de ez nem következett be. Az 1948. évi LX. Törvény önkényuralmi viszonyok között keletkezett, ezért annak rendelkezéseit a jogállami elvek alapján és a nemzeti érdekeknek megfelelően kell értelmezni. A revíziós törvényekkel magyar állampolgárságot szerzett személyekre vonatkozó szabályozás ellenére az érintett személyek magyar állampolgárságukat ténylegesen nem vesztették el, kettős állampolgárságuk fennállt, ezért került sor a „baráti” államokkal a kettős állampolgárság kizárására 1958 és 1979 között. A délvidéki magyarság 1941-ben visszatért területeken élő tagjai, illetve leszármazottjai a mai napig is magyar állampolgárok, joggal igényelhetik a magyar állampolgárságuk fennállását igazoló állampolgársági bizonyítvány kiállítását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel alaptalannak tartotta azt. Az indoklás tartalmazta a magyar állampolgárságról szóló 1993.évi LV. törvény 11.§(1), mely szerint, az állampolgársági ügyekben eljáró szerv az érintett kérelmére állampolgársági bizonyítványban igazolja a magyar állampolgárság fennállását, megszűnését, azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár. Rögzítette, hogy a felek előadásából kizárólag csak a tárgybeli ügyre vonatkozó nyilatkozatokat vette figyelembe és értékelte a bíróság. Ennek alapján megállapította, hogy az alperesi határozat hatályon kívül helyezésének feltételei nem állnak fenn, az elsőfokú bíróság minden tekintetben osztotta az alperes álláspontját. A felperes nem bizonyította, hogy az alperes a hatályos jogszabályi rendelkezésének ellenére tagadta meg a felperes részére a magyar állampolgárság fennállásáról szóló bizonyítvány kiállítását, a felperes az irányadó jogszabályokat, és a nemzetközi jogi kötelezettségvállalás következményeit tévesen értelmezte. A moszkvai fegyverszüneti egyezmény volt az, amely Magyarországot minden olyan törvényhozási és közigazgatási szabály hatályon kívül helyezésére kötelezte, amelyek vitathatatlanul az állampolgársági rendelkezéseket is érintették, úgy, hogy a megkötésének időpontjától kezdődően a visszacsatolt területek addigi magyar állampolgárai a magyar állampolgárságukat elvesztették és az utódállam állampolgárságát kapták meg. Ez valóban nem az akkor hatályos állampolgársági törvényben szabályozott forma volt, benne nem a méltányosság, nem a nemzeti érdekek érvényesítésének szempontjai uralkodtak.
47
A nemzetközi egyezményből eredő, az állampolgársággal kapcsolatos rendelkezések felülírták az állampolgársági szabályokat. A felperes a korábbi állampolgárságát 1945. január 20.-val elvesztette, kettős állampolgárság pedig akkor még szóba sem jöhetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérte, hogy helyezzék hatályon kívül és lényegében a keresetében foglaltakat erősítette meg. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az állampolgárságról szóló törvény 11.§ (1) bekezdését, a Ket 2. § (3) bekezdését, valamint az 526/1945. ME rendeletet. Kifejtette, hogy az még megfelel a valóságnak miszerint a felperes szülei 1921. július 26.-ai hatállyal elvesztették magyar állampolgárságukat és így a felperes nem magyar állampolgárként született, azonban az 1941. évi XX. törvény erejénél fogva a felperes szülei és az ő jogukon a felperes is 1941. április 11.-ei hatállyal magyar állampolgár lett. A részleges terület-visszatéréseket a törvényhozás minden esetben törvénnyel szentesítette, amelyekben a Magyar Állam érdemben visszaadta a visszatért területeken élőknek a magyar állampolgárságot. Az 1941. évi XX. törvénycikk 4. §-a szabályozza a magyar állampolgárság visszaszerzésének kérdését. A magyar állampolgárság ipso iure visszaszerzésének három alapvető feltétele volt: − az első feltétel, hogy az 1921. július 26.-án érvényes magyar jogszabályok értelmében kétségtelenül magyar állampolgárok voltak; − második feltétel, hogy az 1921. évi XXXIII. Törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés
következtében
váltak
a
Szerb-Horvát-Szlovén
Királyság
állampolgáraivá; − az utolsó feltétel pedig, hogy az 1931. június 1.-je és 1941. június 1.-je közötti idők alatt állandóan a visszacsatolt délvidéki területen laktak.
A felperes álláspontja szerint a szülei mindhárom követelménynek teljes mértékben megfeleltek, tehát ők 1941. április 11.-ei hatállyal visszakapták a magyar állampolgárságukat, és mivel az állampolgárság fenti feltételek esetén történő visszaszerzése automatikusan kiterjedt a 24. életévét be nem töltött leszármazóra is, ezért a felperes is magyar állampolgárrá vált 1941. április 11.-étől. Kiemelte, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 1945-ben elvesztette a magyar
48
állampolgárságát az 526/1945. ME rendelettel. Tévesen tartalmazza az ítélet, hogy a Moszkvai Fegyverszüneti Egyezményből az következik, hogy az annak végrehajtását jelentő rendelet a visszatért területek lakosságát megfosztotta a magyar állampolgárságtól. Amennyiben a magyar állampolgárságtól kifejezett megfosztást kívánta volna a jogalkotó, úgy ilyen szabályozás egyértelmű megfogalmazására lett volna szükség, erre azonban nem került sor. Kifejtette a felperes, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalkotta 1945. június 18.-án az 5070/1945. ME rendeletet, a magyar állampolgárság ideiglenes igazolás tárgyában. Ezen rendelet megalkotására azért volt szükség, mert nagyszámú személy jogi helyzete vált kérdésessé. E jogszabályban annyi került rögzítésre, hogy további rendelkezésig a magyar állampolgárokkal egy tekintet alá esnek azok, akik a revíziós törvények alapján szerezték meg a magyar állampolgárságot és állandó lakhelyük Magyarországnak 1937. december 31.-én fennállott határain belül volt, 1945. június 18.-a után. A Párizsi Békeszerződés sem tartalmazott a magyar állampolgárság elvesztésére vonatkozó szabályt. Kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú bíróság ítélete köztudomású tényként tartalmazza, hogy nem revíziós törvényekkel megszerzett állampolgárságot egyik szerződő fél sem ismerte el. Ez nem lett alátámasztva semmilyen hivatkozással, továbbá nem vitatott tény, hogy Jugoszláviával nem került sor ilyen egyezmény aláírására, tehát akár elismerték akár nem, ilyen egyezmény címén a magyar állampolgárságot nem szüntethette meg. Összegezve mindez az jelenti, hogy a délvidéki magyarság 1941-ben visszatért területeken 1941-ben élő tagjai, ezen személyek leszármazottjai magyar állampolgárok ,magyar állampolgárságukat nem vesztették el, jogos igényük lehet a magyar állampolgárság fennállását igazoló állampolgársági bizonyítvány kiállítására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tarására irányult. Mind a felperes, mind az alperes kérte a felülvizsgálati kérelem, tárgyaláson történő elbírálását.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alperes ellen állampolgársági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 10. napján kelt 5. K.
49
30. 506./2009/5. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályban fenntartja. Kötelezte a felperest, hogy 30.000 forint felülvizsgálati eljárási költséget 15 napon belül fizessen be, továbbá az államnak 36.000 forintot, mint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ezen ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alaposan feltárta és rögzítette ítéletének indoklásában az ügyben irányadó tényállást, azokból helytálló jogi következtetéseket vont le, azzal lényegében a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése tekintetében.
A perben rendelkezésre állt adatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az 1926. október 21. napján született felperes szülei a Trianoni Békeszerződés rendelkezései következtében magyar állampolgárságukat elvesztették, így a felperes születéssel magyar állampolgárságot nem szerezhetett. Az 1941. évi XX. törvény 4.§-a szerint a visszacsatolt délvidéki területeken élők közül azok, akik 1921. július 21.-én az akkor érvényes magyar jogszabályok értelmében magyar állampolgárok voltak és az 1921. évi XXXIII. törvénybe iktatott Trianoni Békeszerződés értelmében váltak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság állampolgáraivá. 1941. április 11.-én kezdődő hatállyal a magyar állampolgárságot hatósági intézkedés nélkül visszaszerezték, ha 1931. június 1. és 1941. június 1. között állandóan a visszacsatolt területen éltek. Így a felperes 1941. április 11.-én a magyar állampolgárságot megszerezte. Megalapozottan hivatkozott a felperes arra, hogy a II. világháború elvesztése miatt a visszacsatolt területek elvesztek. Az 1945. január 20.-án kötött fegyverszüneti egyezmény I. cikkében Magyarország kötelezettségvállalásának eleget téve, 526/1945. ME számú rendelet 1. §-a hatályon kívül helyezte a Jugoszláv Királyságtól Magyarországhoz csatolt terület visszacsatolását kimondó 1941. évi XX. törvénycikket is. Az 1941. évi XX. törvény hatályon
50
kívül helyezésével az érintettek időlegesen megszerzett magyar állampolgársága megszűnt, így a felperes magyar állampolgársága is. A Fegyverszüneti Egyezmény következtében magyar állampolgárságukat elvesztett személyek állampolgársági státuszát ideiglenesen, az 5070/1945. ME rendelet, majd véglegesen az 1948. évi LX. Törvény 26.§ és 27.§ rendezte. Az 5070/1945. ME számú rendelet megalkotása azért vált szükségessé, mert az 526/1945. ME számú rendelet következtében a Magyarországon élő személyek jogi helyzete kérdésessé vált. Ez a rendelet a magyar állampolgárság ideiglenes igazolás tárgyában született, rendelkezett azon személyekről, akik a 526/1945. ME számú rendelettel hatályon kívül helyezett revíziós törvények alapján szerezték meg a magyar állampolgárságot, a magyar hatóságok, bíróságok előtti eljárás során állampolgárságuk szempontjából a magyar állampolgárokkal esnek egy tekintet alá további rendelkezésig. Az igazolványt kérelemre adták ki az illető lakóhelye szerinti önkormányzatok. A következő szempont az 1948. évi LX. törvény alapján sem tekinthető magyar állampolgárnak a felperes. Ennek indoka az, hogy a magyar állampolgárság kérdését úgy szabályozta, hogy akik a terület-visszacsatolások következtében szereztek állampolgárságot ás azt az 526/1945. ME rendelet folytán elvesztették, azok 1945. január 20.-ától kezdődő hatállyal magyar állampolgárnak ismertek el, ha állandó lakóhelyük mind 1948. január 1-jén, mind a törvény hatályba lépése napján (1949. február 1) Magyarország területén volt. A felperes lakóhelye nem Magyarország területén volt.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a felperes tévesen használja a felülvizsgálat kérelemben a magyar állampolgárságtól megfosztás kifejezést, ugyanis a megfosztás jogintézménye a magyar állampolgárság megszűnésének önálló esete, amelyre az 1993. előtt hatályos állampolgársági jogban tipikusan egyedi aktussal, személyhez kötötten került sor. Ennek oka például egy súlyos bűncselekmény elkövetése volt, ezért alaptalan a felperes érvelése, mely szerint a revíziós törvények hatályon kívül helyezése az azokkal érintett területeken élők magyar állampolgárságát nem érinthette, mivel a törvényeket hatályon kívül helyező jogszabály nem tartalmazott a magyar állampolgárságtól történő kifejezett megfosztásra vonatkozó rendelkezést.
51
Tényszerű azonban, hogy az érintett területeken élők, köztük a felperes magyar állampolgársága Magyarország nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítése eredményeként szűnt meg. Valamennyi magyar állampolgársági törvény deklarálta a hatályos állampolgárságra vonatkozó
rendelkezéstől
való
eltérés
lehetőségét,
amennyiben
nemzetközi
kötelezettségvállalás ezt szükségessé teszi. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben rendelkezésre álló adatok, a felperes körülményei és élethelyzete, továbbá történelmi tények és a jogszabályi rendelkezések összevetéséből következően a felperes magyar állampolgársága a perben felülvizsgálati eljárást megindító kérelem benyújtásakor nem volt megállapítható, ezért az alperest helytállóan döntött úgy, hogy a felperes magyar állampolgársága fennállását igazoló állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelmet elutasította. Jogszerűnek minősítette a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét elutasító jogerős ítéletet is. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért hatályában fenntartotta. Továbbá a Legfelsőbb Bíróság az indoklásban utalt rá, hogy a 2010. évi XLIV törvénnyel módosított Áptv. 4. §(3) bekezdése alapján 2011. január 1-jét követően a felperes kedvezményes honosítással megszerezheti a magyar állampolgárságot.
52
Összegzés Magyarország
Alkotmányának,
Alaptörvényének
tervezetében
is
megtalálhatóak
a
legfontosabb állampolgárságra vonatkozó rendelkezések. Elsőként került meghatározásra, hogy minden magyar állampolgár gyermeke is magyar állampolgársággal fog rendelkezni születésétől. Magyarország minden állampolgárát védelemben részesíti. Fontosnak tartották rögzíteni, hogy senkit nem lehet születésével keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar állampolgárágától megfosztani. Egy ország állampolgársági törvénye mindig alkalmat kínál arra, hogy aki ismerkedik vele, az a törvény alapján véleményt alkothasson magáról az országról is. Babits Mihály szerint: „Minden, ami lélek, egységes és oszthatatlan. A lelki magyarság is egyetlen és oszthatatlan, lényegéhez tartozik az egység.” Az állampolgársági törvény az utóbbi időben nap, mint nap előtérbe kerül a társadalmi életben. A magyar nemzet egyharmada más országok joghatása alá került. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal egyre inkább felerősödött a külföldön élő magyarok magyarság tudata. Minden vezetett a kettős állampolgárságról szóló törvény meghozatalához. Az Áptv. és az Egyezmény a kettős állampolgárság intézményét ismeri el. A tradicionális magyar állampolgársági elv megengedi, hogy a magyar állampolgárok, a magyar állampolgárság fenntartása mellett más állam állampolgárságát is megszerezzék. Elismeri a kettős vagy többes állampolgárság keletkezésének lehetőségét, tényét. Ugyanakkor a más állampolgársággal bíró magyar állampolgárokat magyar joghatóság alá rendeli. Tehát egyetlen magyar állampolgár sem vonhatja ki magát a magyar törvények hatálya alól arra hivatkozva, hogy más államnak is polgára. A jogszabály 2010. augusztus 20.-án, de csak 2011. január 1.-jét követően indult eljárásokra kell alkalmazni. Akinek magyar felmenője volt, vagy valószínűsítette magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolta, továbbá ha büntetlen előéletű volt és honosítása nem sértette a Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát kedvezményesen honosítható.
53
Irodalomjegyzék
•
Kukorelli István: Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest 2007
•
Szamel Lajos: Az állampolgársági jog reformjáról, Magyar Közigazgatás, 1991
•
Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest, 1996
•
Madari Edit- Parragi Mária: A magyar állampolgárságról szóló új törvény, Magyar közigazgatás
•
Kisteleki Károly: Magyar állampolgárság a XX. században, 2000
•
Pap Gábor: A nyilatkozat a hatályos állampolgársági törvényben, 2008
54
Jogszabályjegyzék
•
1879. évi L. törvénycikk
•
1949. évi LX. törvény
•
1957. évi V. törvény
•
1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról
•
125/1993. (IX. 22.) Kormányrendelet a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény végrehajtásáról
•
2010. évi XLIV. törvény a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról
55
