PoLíSz. Politika-Líra-Széppróza szellemi-lelki városálma A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja

PoLíSz

P olitika-Líra- Sz éppróza szellemi-lelki „városálma” A Kráter Mûhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja „A hazámat csak az illatáról ismerem. Olyan illata van, mint anyám fõztjének. Apám szerint az ember mindenhol emlékezik a hazája illatára, de csak akkor ismeri fel, ha messze van tõle. ISTEN MILYEN ILLATÚ? Igaz, hogy anyám fõztje az egész világon egyforma illatú, külföldön mégis más az íze, mint otthon. A honvágy miatt.” (Aglaja Veteranyi, Billinger Edit fordítása) 100 éve született Illyés Gyula, 125 éve Ady Endre T. Ágoston János – Lenkey tábornok útja Aradtól Egerig Wass Albert az emigrációban Ébert Tibor oratóriuma, ifjabb költõk versei A víz és az ember – A Dráva és vidéke

2002. október–november

67.

megjelenés

PoLíSz

A PoLíSz a Szellem városa A megújuló magyar és keresztény hagyomány lapja Simek Valéria

A politika szekere A politika szekere jön-megy, – néha megfarol és belecsúszik a sárba – de mi itt maradunk. Áprilisi zászlóik arcunkba csapódnak. Simogat, ver, emel és lenyom a lobogás. Arccal a föld felé érlel majd és rabol a nyár. A megszegett kenyér sem a régi, mint az adott szó. A politika szekere jön-megy – de mi itt maradunk. Lélekben fogyatkozva, sápadt reménnyel. Az ígéret szele elcsendesül és gyertyát gyújt az emlékezet.

Lapunk kiadását támogatta

és a

Környezetvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi Alap Célelõirányzata Alapító, felelõs kiadó és fõszerkesztõ T URCSÁNY PÉTER Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület közhasznú szervezet www.krater.hu 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. Telefon/fax: 06-26-328-491 Villámposta: [email protected] Címünk: Magyarok Háza, 1052 Budapest, Semmelweis u. 1–3. III. emelet 344. Telefon/fax: 266-6288 Szerkesztõségi órák csütörtökön du. 14–17 óráig SZERKESZTIK BARCSA DÁNIEL, BAY Á GOTA (szöveggondozó) , BÁGYONI S ZABÓ ISTVÁN, F ERENCZI L ÁSZLÓ, KAISER LÁSZLÓ, MADARÁSZ IMRE, N ÉRÁTH M ÓNIKA (szerkesztõségi titkár), PÁLFI Á GNES , TÓTH ÉV A és V. TÓTH LÁSZLÓ (olvasószerkesztõ) Arculatterv N AGY A NDRÁS lapterve alapján K OTSIS S ÁNDOR (Dertako Bt.) Terjeszti a Hírker Rt. és az NHRT, Kapható a Balassi, a Fókusz, a Kódex, az Írók boltja, a Lítea, Osiris és az Új könyvbarát boltokban. Megjelenik a Saluton Nyomda Bt. gondozásában.

ISSN 0865-4182

PoLíSz

Ungvári Károly (1924–2000)

Kompozíció

A rend születése

A szerkesztõ jegyzete

Virrasztó „Ádám, miért lopóztál tõlem úgy el, Utolsó csókod oly hideg vala, S gond vagy harag van most is arcodon.”

––Éva, az elsõ asszony szólal meg így a Tragédia végén. Álomból ébred õ is, akárcsak Ádám. De vajon ugyanabból az álomból-e, melynek Lucifer volt a dramaturgja? Hisz úgy szólal meg itt, mintha semmire sem emlékezne. A történelmi színek mintha meg sem érintették volna. Az Édenkertben õ volt pedig az Õsbûn. Almát a tiltott fáról õ szakított. Sejthette-e akkor, hogy ikerpárt fogan: Ábelt és Káint, a testvérgyilkost? Kígyót melengetett a keblén. Õ volt az isteni tervbe vetett Õsbizalom. Ám az idén Madách Tragédiájában elnémult az Úr. Március l5-én, az új Nemzetiben ez volt a nyitódarab, s a rendezõ elvette tõle az utolsó szó jogát is. – Ne bízz, ne küzdj, ne háborúzz, szeretkezz! – sugallta Szikora záróképe: túlkoros õsszüleink majdnem édeni párosa – John Lenon után szabadon. A történelmi színek felett videó képeivel a hímnõs Nagy Dada trónol: betû-reklám fény-lövedékek, magzatvíz, fülke-magány, pulzáló alagút, s a holnap is újra ugyanitt: a metró végtelen futószalagja. Ám eljött az április, eljött megint az ébredés. Salto mortale? – Ádám halál-ugrásra készül. Vissza a jövõbe? Vagy vissza a múltba? Éva tántoríthatatlan most is. Talán mert le sem húnyta a szemét. Kiállta megint a próbát, akár a népmesében: legyõzte a test nehézkedését, s le a végzetes kíváncsiságot. Akár a szkíta övcsat hajából indát sarjadzó õsasszonya, egyenes derékkal ott ül a világfa tövében; virrasztja, ölébe rejti a lázas férfi-fejet, s belenézve nem a luciferi komédiát kémleli most sem. Egy másik Egyiptomot lát, egy másik Bizáncot, Athént, Rómát, Párizst és Londont, s fülelvén magzata szívdobogását – egy másik Budapestet… Pálfi Ágnes

Lapunk megrendelhetõ: 2013 Pomáz, Búzavirág utca 2. 6 szám ára egy évre 1500 Ft, szomszédos országba 6000 Ft, távolabbi országba 35 USD

www.krater.hu A lap ára: 250 Ft

PoLíSz

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Simek Valéria verse Ady Endre: A könnyek haszna (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Turcsány Péter: Kettõs évforduló (kiegészítõ az Ady-vershez) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Zas Lóránt és Turcsány Péter versei Illyés Gyula emlékére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Turcsány Péter: Bábeli árvíz támad (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Ujlaky István: Kommunista tipológia (esszé) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Futaky László: „Õrzõk, maradjatok a strázsán” (emlékezés Kiss Lajos múzeumõrrõl) Fenyvesi Félix Lajos: Vásárhelyi képírók (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cseh Károly: Októberi nap (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . T. Ágoston László: Lenkey tábornok útja Aradtól Egerig (tanulmány) . . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

. . . . . . . . .

0002 0002 0003 0004 0004 0010 0012 0014 0014

Kövesdy Zsuzsanna–Albert Gábor: Beavatási szertartás (riport) . . . . . Aletta Vid: Nyárvégi elégia, X és Y (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Barcsa Dániel: Ecce Homunculus (esszéregény, I. rész) . . . . . . . . . . . . Ébert Tibor: Hat lány (Kariatidák – lírai oratórium) . . . . . . . . . . . . . . . . . Kanizsa József: Ars poetica, Ez volt a hazás, Õszi izzásban (versek) Török András István: Õsi, hõsi fegyverek Ikerváron (tanulmány) . . . . Ács Jenõ újabb verseibõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

0018 0024 0025 0029 0033 0034 0035

MAGÁNTÖRTÉNELEM

WASS ALBERT

EMLÉKEZETE

(V.

RÉSZ)

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

. . . . . . .

Wass Albert: Udvarház a mezõségen, Szellemi hivatás – emigrációs feladat, Átkeringünk egy másik világba (novella, esszé, emlékezés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 0036 Szûcsné Harkó Enikõ: Wass Albert és az emigrációs irodalom (tanulmány) . . . . . . . . . . . . . . . . 0042

VILÁGBESZÉD Madarász Imre: Megtérés az új Babilonban (tanulmány a Dekameron 2. novellájáról) . . . . . . Aglaja Veteranyi (Svájc): A gyermek a forró puliszkába esett (regényrészlet, Billinger Edit fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Xhevahir Spahiu (Albánia) versei (Dabi István fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mads Brenque (Dánia): Abszolút semmi köze a szexhez (novella, Szappanos Gábor fordítása) Bernard Clavel (Franciaország): Yquem ördöge (Fendrich Veronika fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . HELYREIGAZÍTÁS: Richard Brautigan és Raymond Carver versei (Nyírfalvi Károly fordításai) . . . . . . . .

. . . . 0049 . . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

0052 0060 0061 0063 0067

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

0068 0069 0070 0070 0072 0074 0074 0078

Váczi Gábor: A víz és az ember V. – A Dráva és vidéke (esszériport, Toldi Miklós természetvédelmi mérnök, Fenyõsi Miklós biológus válaszaival és Somlyó Zoltán verseivel) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Turcsány Péter: Kikötõ-avató (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fazakas Csongor: Egy elszakadt népcsoport nyomában (Lükõ Gábor csángó-monográfiájáról) Csûrõs Miklós és Mezey László Miklós (Balla D. Károly újabb könyveirõl) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kanizsa József: A lánc… (Varga József verseskötetérõl) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . .

. . . . .

. . . . .

0079 0088 0089 0090 0095

MERÍTETT SZAVAK Nyírfalvi Károly: Dûne, Park (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K. Kabai Lóránt versei: korbács, tavaszi futás (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . Pass Ferenc: Édesanyám emlékére (karcolat) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kaiser László, Gyõrffi Réka, Mándoky György, Kupcsik Lidi és Véssey Ede versei Johantsik Endre: Tûnõdések (novella) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Milley Tóth Ferenc: Aluljárók – alulülõk, Halódó vén kutyám (versek) . Gombár Endre: Hírszerzésre alkalmatlan (novella) . . . . . . . . . . . . . . . . . T. Sípos László: síró ponyvák (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

. . . . . . . .

TÁJOLÓ BÖLCSÕHELYÜNK

KÖRÜL

– TÁJHAZÁK

A borítón Borsos Miklós: Illyés Gyula portéja E lapszám illusztrációit Ungvári Károly mûvei közül válogattuk HELYREIGAZÍTÁS A 66. SZÁMHOZ Amy Tan regényrészletének fordítója: Juhász Katalin, a 2002. évi PoLíSz Mûfordítói Pályázat II. helyezettje

1

PoLíSz

Turcsány Péter

Kettõs évforduló Számunk alábbi nyitóversével tisztelgünk Ady Endrének, aki Érdmindszenten 125 esztendeje látta meg a napvilágot, s akinek ma is köszönhetjük, hogy nemcsak a XX. századnak, hanem leendõ nemzeti jövendõnknek is egyszerre hagyott irányt és példát mutató költészetet. Õ a „Jövendõ fehérei”-t szólította meg, miközben maga volt Patyolat-látnoka Jövendõnknek. A vers kiválasztásában fontos szerepe van, hogy Illyés Gyula éppen most lehetne – élve közöttünk – 100 esztendõs. A véletlen, vagy isteni elrendelés ajándékozta nekem és olvasóinknak – a kettõs évfordulóra készülve – ezt a páratlan emberi, filozófiai, sõt vallási mélységû – egyszerre dantei-shoppenhaueri tágasságú zsoltárt:

Rippl Rónai József rajza mott, 1920-as évekbeli Ady-kötetet vettem a kezembe, benne egyetlen jelzés – egy képeslap – árulta el, hogy ezt a verset Valaki nagyon szerette, Valaki minden vers közül ezt a verset emelte ki emlékeztetésül. Valaki önmaga sorsát látta a fenti sorokba – és hagyta (talán) magyarázatul és tanúságtételül – annak, aki az õ könyvespolcán majd megérinti szent könyveink egyik legszentebbikét. Az akaratlanul hagyatkozó költõ elõdjének üzenetét osztotta így meg a késõbb jövõkkel, hagyva így ránk, az életparancsot keresõkre. Az már a lelki egybeesések csodája, hogy édesapámtól hasonló kiadású kötetet kaptam egy közel negyven éves tavaszi születésnapom alkalmából. Ezt a kötetet forgattam még nebuló-koromban Földessy Gyulával, emlékezve feledhetetlenül az általa (is) szerkesztett kötetek mûhelytitkaira és megalkotójuk eleven lendületére, életére, zsenijére, betegségére és múlatságaira. Tõle tudtam meg, hogy Ady a bibliás verseit szerette élete utolsó éveiben legkivált el-elmondani, hosszan ejtve a hangokat, szinte kántálósan, de mégis tagoltan. E vers megtalálásának példázata segítse hát költészetünk e kettõs évfordulóján az újra öneszmélõ embert és az újra önmagát önmagában fellelni vágyó nemzetet!

Ady Endre: A könnyek haszna Kisbíróm, a Kétség, vallatott: »Ember, mit akarsz és ki vagy?« »Sírok és a síróké vagyok.« »Van-e tûrni másokért erõd? Van-e nagy, igazi hited?« »Nincs, de meghajlok a hit elõtt.« »Milliók könnye nem sok neked? Miért nem sírsz csak magadért?« »Mert én mindenkiért szenvedek.« »És ha meghalsz a kínok alatt?« »Milliószor szebben halok, mert az én sok könnyem itt marad.« »S ha tovább így is csörtet a lét?« »De a könny-ár majd összegyûl S elönti a világot: elég.« Illyés dolgozószobájában az októberi születésnap méltó megünneplésére készültünk, amikor egy bibliofil-papírra nyo2

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

Zas Lóránt

Most hát a szavakat (A 75 éves Illyés Gyulának)

Most hát a szavakat, a porba-forgó kövek karóin süttetett nagyok húsából is kiomló szavakat szedem marokba, vinni kéne, hozni kéne, ragadni halomba, hogy kiázzon, fémes szavakat, szólni lásson, üvegbe, bronzba, napszítta kopár mezõre, torra, keresztelõre, kislányom nyakába, asszonyom tomporára, menekítsen, magamhoz oldjon, hûvös kezemre domborodjon, becézzen, kiabáljon, úgy-egy-az-Isten, szólni áldjon, igére-szomjúhozó torokra, szemekbe, földbe, rügybe, csillagokba, most hát a szavakat, az elvetéltet, gerendák üszkébe apasztott könnyekküldte, ököl-ütötte szépet, a fára húzott, pincék falára lõtt, utak haván piroslott, vasba-zúzott szavakat kiáltom, kõ – ás – árok, a csöndbe-törtek torkából szó szivárog.

Zas Lóránt kiegészítése: A vers csak az emigráció újságjaiban jelent meg, ennek ellenére kaliforniai címemre rövidesen levelet hozott a posta. Illyés Gyula kézzel írott levelét:

„Kedves Barátom, Pribojszky Mátyás jóvoltából megkaptam jókívánságait, a szép verset. Hadd nyújtsam viszonzásul ilyen távolból is köszönésül a kezem. Szeretettel: Illyés Gyula 1978. I. 7.”

Turcsány Péter

Szem és szív Szabó Imrefia Béla Illyés Gyula mellszobrának lakitelki avatására, 2002. augusztus 24.

Sasként téríthetetlen, magasból szertepillantó tekintet, tatárvágású, nyilazó; magyarságunkra nyílócsukódó és örök ajtó, sorsunkkal vértezett szem – dacot, gyilkot és mosolyt értünk, körénk, miránk õ egyként hintett;

s nincs oly felderítetlen bûntett, mire ne villant volna e tekintet, s mit ne oldozott volna kegyelemmé, nemzetét védõ fegyelemmé mellkas mögött a szív – a múlthoz és jövõhöz hídként örök ív!

3

PoLíSz

Bábeli árvíz támad Higgyük-e, Káinná váltak a hatalmas hegyek, hogy ábeli tájainkra rátörjenek?

eltörölve a külön bánat, népek együtt zsolozsmáznak, szakít az ár, buzgár támad közös múltunk várfalának,

Higgyük-e, felhõ-zokogás siratja már a Földet, Niobé könnye az Alpok felõl síkjainkra csörtet,

bábeli tájainkra lezúdul a vizek tornya, hol a kötél, a bástya, sorsunkat hogy horgonyozza?

folyók dübörgõ dáridója tör szét porcelán Drezdát, Prágát, Pozsonyt, nincs hol megáll, hely a Dunán,

Jaj menekvõk, jaj túlélõk, lesz-e köztünk egyesség, lesz-e törvény, lesz-e Isten, több ilyen baj ne essék?

császárvárosi keringõt, fejedelmi palotást hatalmas víz szakajt ketté, hoz omlást, hegyszakadást,

Higgyük-e el, Káinná váltak a hatalmas hegyek, hogy ábeli népekké, népek, ti nemesedjetek!

Ujlaky István:

Kommunista tipológia Mind a kommunisták, mind politikai ellenfeleik hajlamosak arra, hogy a nemzetközi kommunista mozgalmat tértõl és idõtõl függetlenül egységes és homogén egészként, mégpedig nem pusztán politikai, de erkölcsi tulajdonságokkal is leírható tömbként értelmezzék – csak persze más-más elõjellel. A kommunista önkép élcsapatnak, a munkásosztály érdekeinek megfogalmazására és megvalósítására egyedül alkalmasnak, az egyetemes társadalmi haladás letéteményesének tekinthetõ, mindamellett erkölcsileg is „más fából faragott”, különleges emberek csoportjának. A nem kommunista politikus vagy történész pedig legjobb esetben is egy tragikus történelmi zsákutca megvalósítójaként, egy nemes eszményei miatt megkapó, ámde eredendõen téves ideológia fanatikus híveiként, olykor azonban vértõl csöpögõ kezû, minden gonoszságra kész sátánfajzatként ábrázolja a mozgalmat. Mindkét állításban van igazság – és egyik sem igaz: mert hogy a valóság maga összetett.

1. A kommunista pártok nem egyformák A) AZ „ÕSBOLSEVIK” PÁRT. Alaptípusa az 1917 elõtti orosz szociáldemokrata, bolsevik párt. Létszáma kicsi, befolyása az ország politikai életére, társadalmára csekély. Az ellenzéki és illegális kis párt tagjainak mindennapos élménye a börtön, a szibériai vagy külföldi számûzetés. A párt vezérkara önzetlen és önfeláldozó, a vallásalapító szektákhoz hasonló elitcsapat. Európa legintelligensebb pártvezetése, egyetemet végzett, nyelveket beszélõ, elméletileg felvértezett politikusokkal, akik újságcikkeket, tanulmányokat és könyveket írnak. A párt vitában, demokratikusan hozza döntéseit. A végre4

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

hajtásra azonban – az illegalitás körülményei között – a vasfegyelem és a szinte katonai szervezettség jellemzõ. A párt olykor a kortárs európai pártpolitikában felettébb szokatlan eszközöket is alkalmaz. Ilyen az expropriáció: bank- vagy postarablás, a szerzett összeget a pártkasszába fizetik be. A párt militarista jellege, egyes politikusok türelmetlensége, az elmaradott orosz társadalom a maga sajátos vonásaival (a demokratikus tapasztalatok hiánya, a civil kezdeményezések gyengesége, mindenható állam, hajlam a messianizmusra stb.) együtt a késõbbi diktatúra baljós elõjelei. Ideológiájának három pillére Marx és Engels, a kortárs német szociáldemokrácia, valamint Plehanov, Lenin és Trockij munkássága. Az orosz párt mellett némileg a német Spartacus-szövetség, a bolgár tesznyák irányzat vagy az 1919. március elõtti KMP sorolható ide. B) A SZTÁLINISTA PÁRT. Klasszikus esete a Szovjet Kommunista (Bolsevik) Párt, Lenin halálától Gorbacsovig. (1917–1924 között a bolsevik és sztálinista, 1985–1991 között sztálinista és reformkommunista típusok között képez átmenetet a szovjet párt.) Az egykori bolsevik párt taglétszáma sokszorosára nõ. A mennyiségi növekedés óhatatlanul a szellemi és erkölcsi minõség süllyedésével jár. A régi bolsevik gárda kiszorítása a politikából (s természetes vagy erõszakos haláluk) egy új, kevésbé mûvelt csoport felemelkedését eredményezi. Az egykori elkötelezett forradalmárok mellett/helyett megjelennek a karrieristák és a bürokraták (lásd késõbb). A bolsevik párt nyugatos nyitottsága éppúgy elvész, mint demokratikus jellege. Megmarad viszont a katonai fegyelem. Új jelenség a tekintélyelvûség, a személyi kultusz (halvány elõzményei Lenin körül is felbukkantak!), a dogmatizmus és bürokratizmus. A valaha volt kis ellenzéki párt hatalmas taglétszámú kormánypárttá, állampárttá nõ. A párt ideológiájában Marx és Lenin mellett 1953-ig, de sok szempontból tovább is, Sztálin kerül az elsõ helyre. Kérdés, tekinthetjük-e egységesen sztálinistának a szovjet pártot 1924-tõl 1985-ig? Nem kell-e 1953–56-ban éles cezúrát vonni? Ha a szovjet történelmet vizsgálnánk, okvetlenül kellene. Ha a pártot, mint szerkezetet, modellt tanulmányozzuk, talán beszélhetünk egyetlen típusról, feltételezve, hogy az olvasó jól tudja, egészen más volt a politikai terror és elnyomás 1953 elõtt és után. Mindazonáltal megkülönböztethetünk sztálinista és posztsztálinista párt ot, amennyiben ez utóbbira a tömegterror felszámolása-elhagyása és a párt szervezeti életének rendszeresebb, szabályosabb mûködése („a pártélet lenini normái”) jellemzõ. Az SZKP-hez némileg hasonló, ezért ebbe a csoportba sorolható az 1945 utáni jugoszláv, bolgár, keletnémet párt a rendszerváltásig, a magyar párt a 60-as évek közepéig, a lengyel párt 1980/81-ig, a cseh-szlovák párt az 1964–1968 körüli idõszak kivételével, az albán és román, illetve né-hány nyugat-európai párt kb. a hetvenes évekig. C) SZATELLIT, SZEKTÁS KISPÁRT: Tekintsük típusalkotónak a magyar kommunista mozgalmat 1919. õszétõl 1944-ig. A szerény taglétszám, az ország politikai és társadalmi viszonyaira gyakorolt halvány befolyás, az illegalitás, az áldozatkész, fanatikus elkötelezettség, a rendõri elnyomás árnyéka az õsbolsevik pártot idézi. Jellemzõ: a KMP taglétszáma kb. 2000 és 20 fõ között mozog, s olykor a rendes és a tartalék KB is börtönben van. A dogmatizmus, Sztálin mindenható tekintélye a (kortárs szovjet, másutt 1945 után kialakuló) sztálinista pártokra jellemzõ képet mutatja. A párt mindenben igazodik a nagy testvér politikájának cikkcakkjaihoz, Moszkva beavatkozik belügyeibe, s a párton belüli frakcióharcok esetén a fellebbezés fóruma. A pártvezetõk néha nyugati, máskor szovjet emigrációban élnek: elõbbi esetben 1945 után, utóbbi esetben 1939 elõtt könnyen válhatnak koncepciós perek áldozatává. Ebbe a típusba soroljuk a két világháború közötti román, bolgár, jugoszláv, lengyel, az 1938 utáni csehszlovák pártot is. D) MAOISTA PÁRT. A típus modellje a Kínai KP, létezésének legjellegzetesebb idõszaka a Nagy Proletár Kulturális Forradalom évtizede. Sok vonása hasonló a sztálinista pár5

PoLíSz

tokéhoz, de egy-két minõségi és számos fokozati különbség is megállapítható. A kínai társadalom és kultúra körülményei és hagyományai között mûködõ párt számára a munkásosztály és a város szerepe kisebb, a falué és a parasztságé nagyobb, mint az európai testvérpártoknál. Az értelmiség-ellenesség vagy a cenzúra a „szovjetEurópában” tapasztaltnál is nagyobb. Marx vagy Lenin jelentõsége halványabb, annál fontosabb a párt ideológiájában Mao Ce-tung. Mivel még az 1930-as évek Szovjetuniójához képest is kevesen tudnak írni-olvasni, rendkívül fontosak a jelszavak, jelképek, kampányok. Még erõsebb a kalandorságra, voluntarizmusra való hajlam. A személyi kultusz az ázsiai birodalmak despotizmusát idézi. A politikai ellenségképben nem szerepel Németország, helyette áll Japán, az 1960-as évektõl a Szovjetunió. A kínaihoz némiképp hasonlítható a kambodzsai, észak-koreai és vietnami párt, de valamelyest az albán és román is. A hatalom dinasztikus jellege sajátos párhuzamot teremt a román és észak-koreai párt között, miközben a jelenség a tipikus sztálinista pártokra nem jellemzõ. E) REFORMKOMMUNISTA PÁRT. Hogy voltak reformkommunista személyek, vitathatatlan. Hogy volt-e reformkommunista párt, vitatható. A mi osztályozásunkban e típus alkotójának az 1961–1963 vagy 1968 utáni MSZMP-t tekintjük. (1961. és 1963. mint korszakhatár számomra fontosabbnak tûnik, mint ahogy arról a közvélemény vélekedik – ha egyáltalán. Nem csupán az amnesztiáról vagy a közgazdasági reformviták kezdetérõl van szó. Hazánkban 1963 elõtt egy évezreden át rendszeresen oltották ki emberek életét politikai okokból, azóta nem.) Senki sem születik reformkommunistának. Aki nem értett egyet a marxizmus–leninizmussal, nem lépett be a kommunista pártba. Azok váltak reformkommunistává, akik valaha sztálinisták voltak, de felismerték, hogy a szocializmus szovjet vagy sztálini modellje átalakításra, reformokra szorul, ugyanakkor hittek abban, hogy a rendszer megreformálható, és érdemes is megújítani. A tervgazdaság és piac kombinációja, a magántulajdon korlátozott engedélyezése, a Nyugat felé nyitás, ugyanakkor hûség a Szovjetunióhoz, az „eredeti”, az „igazi” Marx és marxizmus keresése lehetnének e modell építõkövei. Valóban önálló és egységes ideológiává azonban nem állnak össze nézeteik. A politikai vitákban nem egyszer Marxot szegezik szembe Sztálinnal vagy az aktuális szocialista gyakorlattal. A magyar kommunista párt mellett talán az 1981 utáni lengyel, rövid idõre 1968-ban a csehszlovák, s bizonyos mértékig a mai kínai és vietnami párt sorolható ide. F) EUROKOMMUNISTA PÁRT. Modellje az Olasz KP. Legfontosabb sajátossága a politikai és kulturális pluralizmus elfogadása, beilleszkedés a nyugati parlamenti demokrácia rendjébe. Ideológiájukban nem marxizmus–leninizmusról, hanem csak marxizmusról beszéltek, s jelentõsek voltak saját eszméik, alkotóik is (Gramsci, Berlinguer stb.). A munkásosztály fogalmát szélesen értelmezték, a hagyományos ipari, nagyüzemi munkásság mellett ide értve a szolgáltatások, a modern ágazatok alkalmazottait is. A szovjet Vörös Hadsereg afganisztáni bevonulása és a lengyelországi sztrájkhullám nyomán felmondták a Szovjetunióval addig vállalt szolidaritást. A nemzetközi szocialista–szociáldemokrata mozgalomhoz közeledtek, és 1988–1990 körül éles fordulat nélkül belesimultak abba. Az olasz párt mellett a spanyol, esetleg a francia és portugál sorolható ebbe a típusba.

2. A kommunisták nem egyformák a) AZ IDEALISTA (A „HÍVÕ KOMMUNISTA”): akik ebbe a csoportba tartoztak, õszintén hittek a marxizmus eszméiben, a szocializmus fölényében, a kapitalizmus meghaladásra szoruló, bûnös voltában, és e meghaladás lehetõségében. Személyiségüknek alighanem kulcsfogalma a naivitás. Akadtak közöttük, akik elvakultan, elfogultan és egy6

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

oldalúan, a vallásos hívõ hozzáállásával viszonyultak a politikához. S akadtak, akiknél a kritikai attitûd sem hiányzott, de egy „mégis-etika” alapján ez a kritika összeegyeztethetõ volt a szilárd politikai elkötelezettséggel. „A párt” mindannyiuk számára szent fogalom. E csoport tagjainak zöme egyszerû, „mezei” párttag, de azért politikusok is sorolhatók ide, mint a régi bolsevik gárda, Buharin és Trockij, vagy a magyar Ságvári Endre és Rózsa Ferenc, Nagy Imre, a cseh Dubèek, Smrkovsky, Kriegel, Cisaø. De legyen e csoport emblematikus figurája az elhunyt jeles történész és diákpéldakép, az orosz történelem kutatója, Menyhárt Lajos. b) A KARRIERISTA: nem „elvbõl” lépett be a pártba, hanem mert ettõl elõnyöket remélt. Vagy: akkor is benn maradt a pártban, amikor már hitének, meggyõzõdésének utolsó morzsája is elveszett. A karrier szónak hazánkban gyakorta kizárólag pejoratív jelentést tulajdonítunk. Pedig legalábbis két értelmezése van. Karrierista a törtetõ, elvtelenül könyöklõ, másokon taposó ember, de karrier szóval írhatjuk le a becsvágyat, ambíciót is, ha siker koronázza. Eszerint beszélhetünk cinikus karrieristákról – Szilágyi Ákos kitûnõ esszéje nyomán legyen a csoport típusfigurája az orosz Berija – és szólhatunk technokrata karrieristákról is: gyárigazgatókról és téeszelnökökrõl, közgazdászokról és egyetemi tanárokról. A technokraták sem állnak feltétlenül erkölcsi magaslaton (elvégre egy rendkívül erõsen ideologikus politikai mozgalomhoz eme ideológiába vetett hit nélkül csatlakozni nem épp érdem), de bûnösöknek sem nevezhetjük õket. Talán ide sorolható a prágai tavasz jeles technokrata miniszterelnöke, Èernik. Úgy gondolom, hogy e két csoport (idealistáké és karrieristáké) tette ki a mozgalom tagjainak zömét. c) A PLEBEJUS (A PROLI): nem arról van szó, hogy azokat kellene ide sorolnunk, akik egyszerre voltak munkások és kommunisták. Olyan munkás- vagy parasztszármazású politikusokra gondolunk, akikre szûk szellemi horizont jellemzõ, az értelmiségiekkel szemben fenntartásokkal, bizalmatlansággal és kisebbségi érzéssel. Akik ideológiailag is inkább iskolázottak, semmint mûveltek. Legyen e csoport mintaképe Hruscsov. Egyesek közülük életfogytig megõriztek egyfajta puritán egyszerûséget, és nem szakadtak el osztályuktól, mint Kádár János vagy Marosán György. Mások nagyon is jól beletaláltak a kiváltságokba, jólétbe, mint a cseh Kolder vagy Novotny. A plebejus kommunista lét nagy kockázata lehet, ha kétségtelen személyes emelkedését tipikusnak értelmezi, mert ez elkoptatja kritikai képességét, s elkötelezettségét elvakultsággá teheti. d) A PÁRTÉRTELMISÉGI: megint csak nem arról van szó, hogy mindenkit ide kellene sorolnunk, aki egyetemet végzett és belépett a kommunista pártba. A pártértelmiség szûk csoport: õk a párt ideológiájának, értelmiségi-politikájának és mûvelõdéspolitikájának, propagandájának legfelsõ szintû formálói. Õstípusa lehet ennek a csoportnak a tisztességes Lunacsarszkij és Pokrovszkij, vagy a „nagy cenzor” Zsdanov. Ide soroljuk a magyar Révai Józsefet és Lukács Györgyöt, Pozsgai Imrét, Lengyel Lászlót, Bihari Mihályt; a híres Kétezer szó szerzõjét, a cseh Vaculíkot, vagy a prágai tavasz szuverén gondolkodóját és politikusát, Kriegelt. Mint e vegyes névsorból kitûnik, az e csoporthoz tartozás kritériuma nem erkölcsi, hanem intellektuális. e) A SZÖRNYETEG (A SZTÁLINISTA VAGY MAOISTA „HÉJA”): azokat soroljuk ide, akiknek a kezéhez vér tapadt, akik formálói vagy végrehajtói voltak a politikai terrornak, akik nem egyszer saját elvtársukat juttatták börtönbe vagy bitófára, akik számára természetes és érthetõ, hogy „ahol fát vágnak, hullik a forgács”. De azokat is, akik cinikus tudatossággal számolták fel a demokráciát, s lettek diktátorokká vagy zsarnokok szolgálóivá. Nem soroljuk viszont ide azokat a naiv és hiszékeny párttagokat, akik a hivatalos propaganda hatása alatt állva elhitték, hogy az áldozatok valójában bûnösök, de azok gyötrésében vagy épp megölésében nem vettek részt. A lista így is bõséges. Sztálin és Mao Ce-tung, Visinszkij és Kim Ir Szen, Pol Pot és Ceausescu, 7

PoLíSz

Honecker és Gottwald, Jagoda, Jezsov és Berija stb. Hazánkban Rákosi, Gerõ, Farkas, Péter Gábor. És persze Sztálin mellett helyi „kis Sztálinok”, Rákosi mellett a „kis Rákosik” is ide tartoznak, akik nélkül a politikai terror gépezete nem mûködött volna. f) A BÜROKRATA: hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a politika csúcsaira csak kivételes tehetségû emberek kerülhetnek, demokráciában és diktatúrában egyaránt. Nos, a politikusok zöme valóban átlagon felüli képességû, de korántsem mindenki. Félmûvelt, átlagos intelligenciájú, dönteni nehezen tudó emberekbõl is lehet politikus, akár diktátor is, ha rendelkeznek némi ravaszsággal, szorgalommal, gátlástalansággal és hatalmas becsvággyal. A szürke, bürokrata politikus világtörténelmi alakjának tekinthetõ Brezsnyev. De alighanem e csoportba sorolható Zsivkov, Honecker, vagy a prágai tavaszt eláruló cseh Kolder. g) A REFORMER: Mint a pártok bemutatásánál jelezni próbáltuk, senki sem születik reformernek. Reformerré sztálinisták, idealisták, karrieristák lesznek, ha felismerik, hogy a létezõ szocializmus rendszere lényeges változtatásra, reformra szorul, ugyanakkor hisznek abban, hogy ez a reform nem csak szükséges, de lehetséges is. Talán a szocialista világrendszer legelsõ reformere volt Nagy Imre, munkatársaival, Losonczy Gézával, Donáth Ferenccel és másokkal együtt (hacsak nem soroljuk ebbe a típusba azokat, akik a kommunista „õstörténet” hajnalán, a hadikommunizmus csõdje nyomán felismerték a NEP szükségességét, mint Lenin és Buharin). A reformerek nem felszámolni, hanem megjavítani akarták a szocializmust: ennek a mentalitásnak tipikus megtestesítõi magyar és cseh 68-asok: Nyers Rezsõ, Fock Jenõ és Fehér Lajos, vagy Ota Šik, Šimon, Šilhan. És persze reformer volt Dubèek, Mlynar, a hatvanas évek közepétõl Kádár János. A reformer és a héja határmezsgyéjén Hruscsov, Koszigin. Az utolsó reformerek, akik nem felszámolni, hanem korszerûsíteni és megmenteni akarták a rendszert: Gorbacsov, Jakovlev, Sevardnadze. Nem csupán országos pártvezetõ lehetett reformer: a maga munkahelyén egy kórházigazgató, gyári mûvezetõ, középiskolai tanár vagy irodista is reformer lehetett, akár mint az országos reformok helyi bázisa, akár mint helyi jelentõségû reformok kezdeményezõje. Nem csak sztálinistából lehet reformer – reformer is visszavedlik olykor sztálinistává, ha érdekei vagy személyiség-fejlõdése ebbe az irányba viszik. Erre példa a cseh Strougal vagy a lengyel Gomulka. h) AZ ERETNEK: eredendõen kommunista, sõt sztálinista volt. Késõbb reformerré vált. De felismerte, hogy a szocializmus nem reformálható. Kilépett a pártból vagy kizárták onnan. Bizonyos kommunista nosztalgiáit megõrizve lett a demokratikus, pluralista kapitalizmus híve, igaz, rendszerint továbbra is baloldaliként, vagy egyszerre kritikusa a nyugati kapitalizmusnak és a szovjet szocializmusnak. Akadtak, akik már akkor eretnekké váltak, amikor a rendszer rendíthetetlennek látszott, s az eretnekké válás egzisztenciális kockázattal járt. Erre példa a jugoszláv Gyilasz, a cseh Kriegel, Vaculík, Mlynaø és Šilhan, a magyar Donáth Ferenc, Haraszti Miklós, vagy Kopácsy Sándor. Mások a szocializmus összeomlásakor, a rendszerváltás idején vezették át országukat a kapitalizmusba és a demokráciába. E folyamat világtörténelmi alakja Jelcin. És néhány közismert magyar politikai szereplõ: Németh Miklós, Horn Gyula, Pozsgai Imre, Nyers Rezsõ, Lengyel László, Bihari Mihály. S persze ismeretlen magyar és nem magyar, volt kommunista kisemberek százezrei, milliói. i) A KIVÁLASZTOTT: a kommunista politikusok közül néhány küldetéstudattal, a messiás hitével vetette magát a politikába, abban a meggyõzõdésben, hogy õ és csak õ alkalmas országa vezetésére, felemelésére vagy megmentésére. Lenin, Sztálin, Castro mellett a cseh Husak, a magyar Nagy Imre, esetleg Kun Béla és a lengyel Jaruzelski is ide tartozott. Talán, a fenti szöveg böngészgetése közben, a kedves olvasó úgy érezte: de hiszen ilyesfajta politikai személyiség-típusok más történelmi korszakokban is voltak, s a kommunista pártokkal egyidejûleg, más kortárs pártokban is léteztek, léteznek. Valóban. 8

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

Idealisták és karrieristák, szörnyetegek és eretnekek stb. más politikai pártokban, mozgalmakban is voltak-vannak, legfeljebb más megoszlásban és eltérõ vonásokkal. Igaz. De mi most a kommunista típusokról szóltunk.

9

PoLíSz

Futaky László

„Õrzõk, maradjatok a strázsán” Kiss Lajosról, a múzeumõrrõl Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt társasági tagok! Rövid hozzászólásom nem több, mint szakmatörténeti adalék Kiss Lajos nyíregyházi életéhez, tevékenységéhez, munkásságának néhány fontosabb állomását, mozzanatát említem csak. Arról, hogy honnan merítettem bátorságot az itteni megszólaláshoz, és mentségemül a következõket kell elmondanom. Pályakezdõ koromban tárgyrestaurátorként több mint 10 éven át dolgoztam a Jósa András Múzeumban, és bár csupán szürke szolgája lehettem annak az ügynek, melyet Kiss Lajos tudósként képviselt, néprajzosként, régészként, szakíróként oly példamutató módon, sokoldalúan és máig ható érvényességgel mûvelt, ez idõ alatt széleskörû tárgyi kultúrát, szellemi világot volt alkalmam megismerni, hiszen a gyûjtemény megalapozásában és szeretett múzeuma szakmai, szervezeti kimunkálásában Jósa András mellett, és a múzeumalapító halála után Kiss Lajosnak elévülhetetlen érdemei voltak és vannak. Szerencsémnek tartom, hogy találkozhattam a keze nyomát õrzõ rekvizítumokkal, mindazokkal a tárgyakkal, melyek szellemujjának érintését hordozták és számomra is beszédessé váltak. Ha valaki elhalad Nyíregyházán az Alpár Ignác tervezte patináns Vármegyeháza Egyház-utcai oldalán álló 3-as számú épületszárny elõtt, s netán megáll egy pillanatra, a falon elhelyezett márványtábláról a következõket betûzheti: „E múzeum falai között élt és alkotott 1912-tõl 1948-ig Kiss Lajos (1881–1965) Kossuth-díjas néprajztudós. Lelke kincseit megosztotta szülõföldje, Hódmezõvásárhely és Szabolcs között.” Ezt a táblát Nyíregyháza Város Tanácsa és a Megyei Idegenforgalmi Hivatal 1969-ben állította. Igen, közel négy évtized kötötte ehhez a városhoz, ehhez a megyéhez. A Szabolcs Vármegyei Múzeum története (1869–1918) címû dolgozatában részletesen megírja Nyíregyházára kerülésének elõzményeit, okát, körülményeit, egyáltalán mindazt, ami a nyírségi tájhoz való kötõdésében fontossá lett. Naplószerû precizitással számol be a történtekrõl, stílusának élénksége, plaszticitása méltán köti le az olvasó figyelmét. Pedig hát ez a szakmatörténeti krónika, beszámoló még korántsem mutatja fel a késõbbi nagy mûvek, (A szegény ember élete, 1939, A szegény asszony élete, 1941, a Régi Rétköz, 1961) a szociográfia mesterének erényeit, igazi szépírói kvalitásait. Ebben, többek között, ezt írja 1911. év elején: „Az idõ terhe késztette arra a gondolatra (mármint Jósát), hogy az alispánnal közölje, mennyire szükséges egy múzeumi segédõr alkalmazása, akinek tapasztalatait átadva, a fiatal erõ munkakedvével a múzeum sorsa biztosíttassék fejlõdésében. És megtörtént a csoda. A vármegyei törvényhatóság március havi közgyûlésén kimondotta, hogy a múzeum további állandó kezelésének biztosítása céljából és hogy a hét meghatározott napjaiban az érdeklõdõ közönség elõtt legyen, vármegyei alkalmazottként múzeumi segédõri állást szervez, és ennek javadalmazásához szükséges összeg felerészét a vármegyei milleniumi alapból fogja fedezni, a javadalom másik felerészét Nyíregyháza városa egyelõre 10 évre szintén megszavazta.” Ennek a kedvezõ határozatnak a nyomán látogatott aztán Nyíregyházára október 26-án a Múzeum és Könyvtár Országos Fõfelügyelõségének két vezetõ tisztségviselõje, Szalay Imre és Mihalik József, találkoztak Jósa Andrással, tervezgették a múzeum jövõjét. Másnap Jósával együtt a fõvárosba utazva 10

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

továbbra is a kedvezõ megoldáson törték a fejüket. Ismét Kiss Lajost idézem: „Jósa A. a Nemzeti Múzeum tisztviselõi közül szeretett volna maga mellé venni egy fiatalembert. Szalayék igyekeztek megmagyarázni neki, hogy fõvárosi régész nem vágyakozik vidékre. Jósa A. azt hangoztatta, hogy olyan embert szeretne, aki a múzeumnak él, és minden idejét annak szenteli. Fõgimnáziumi tanár alkalmazását nem fogadhatja el…Ilyenféle beszélgetés közben értek Hatvanig. Itt, mivel 20 percig állott a vonat leszállottak egy pohár sörre. Alighogy visszaültek a helyükre… egyszercsak Mihalik a fejéhez kap és így kiált föl: „Tudom már, ki lesz a vármegyei múzeum õre!” „Kicsoda? – érdeklõdnek mind a ketten.” „Kiss Lajos, a hódmezõvásárhelyi múzeum õre – feleli Mihalik.” „Hát persze, hogy Kiss Lajos” – vágta rá Szalay is. Kiss 1912. november 21-én múzeumi segédõri státuszban kezdte meg mûködését Nyíregyházán, összehasonlíthatatlanul jobb anyagi feltételek mellett, mint ahogyan ezt elõzõ helyén tehette. A Nyírség híres orvosa minden dolgában támogatta, megismertette vele a már gyûjtött régészeti anyagot, bevezette az ásatási technikába, õ viszont nagyon hasznosan Jósa keze alá dolgozott, tudománytörténeti szempontból fontos rajzok sorát készítette a tárgyakról, rendbe tette a szakkönyvtárat, a közönség számára látogathatóvá rendezte a múzeumot. Több mint fél évtizedig dolgoztak együtt, egymást megértve, segítve, támogatva. Jósa halála után azonban mégsem õt nevezték ki igazgatónak, hanem Jósa vejét, Dr. Dohnál Józsefet, s csak annak halála után, 1923-ban kapta meg az igazgatói titulust. Nagyon hosszú lenne a felsorolás, ha Kiss Lajos nyíregyházi munkásságát érdeme szerint méltatni akarnám. Ezért tõmondatos stílusban, csupán szemelgetve, a legfontosabbakról. Folytatta a nagy elõd, Jósa régészeti kutatásait, s vigyázott arra, hogy ne szoruljon háttérbe az archeológia akkor sem, amikor két, addig nem létezõ gyûjteményágnak, így a néprajznak, majd késõbb a képzõmûvészetnek megvetette az alapját. A kallódó értékek, tárgyak megmentésére tervszerû gyûjtést szervezett, falusi tanítók (Túri Sándor, Gombás András stb.) lelkészek, mûvészetpártoló barátai segítették ebben, – de volt közöttük földbirtokos is, mint Nyárády Mihály, aki a múzeum kötelékén belül az örökébe lépett. Kiss Lajos, a magyarság néprajzának avatott kutatója, folytonos munkára koncentráló figyelemmel a tudományos dolgozatok sorát írta és jelentette meg. Cikkeit, tanulmányait – a szakfolyóiratokon kívül – szívesen közölték a helyi orgánumok is, mint a Nyírvidék, a Szabolcsi Szemle, megyei, nyíregyházi vonatkozású publikációiban (Jósa Andrásról, Nyíregyháza régi temploma, Nyíregyháza vízimalmairól, Színes és virágos koporsók Nyíregyházán, A nyíregyházi szûcsmesterség és szûcsornamentika, Újabb honfoglaláskori leletek Szabolcsban, A helynevek forrásairól stb.) a tájstruktúrába ágyazottan, mély valóságismerettel jelenítette meg a népélet tevékenységi formáit, jellemzõ jegyeit. Sokan elhaláloztak azok közül már, akik tudományra szomjas fiatalként atyai jóbarátjuknak mondhatták Kiss Lajost, felnéztek a szellem emberére, aki példa volt a kultúra mûvelése területén, példa humánus emberségében. Makkai László tanárt, a késõbbi múzeumigazgatót említhetem, de Váci Mihály, Rákos Sándor költõket és másokat, akik figyeltek szavára, akiket istápolt könyves-ügyekben, ellátott forrásmunkával. És szerencsére élnek még, mint Reményi Mihály fõorvos és társai, akik holdudvarába tartozónak mondhatták magukat, akik élénken emlékeznek, s hálával gondolnak vissza arra, hogy az Atya miként nyitogatta elõttük a tágabb szellemi horizontot. Egybehangzó véleményük szerint Kiss Lajos valóban szeretetre méltó ember volt, munkavégzésében következetes, kitartó szorgalmú, szerénységében nagyformátumú ember, akinek tevékenysége nagyban hozzájárult a szabolcsi tájegység tárgyi 11

PoLíSz

kultúrájának megõrzéséhez, szellemi örökségünk gyarapításához. Teljes odaadással dolgozott, de megosztott lélekkel élt Nyíregyházán, Hódmezõvásárhelyet nem tudta, nem akarta elfelejteni. 1948-ban vált meg Nyíregyházától, költözött Budapestre, s mint ismert, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán dolgozott tovább, de tartotta a kapcsolatot megyebeli barátaival. Halálát sokan meggyászolták. A Szabolcsi Szemle jogutódja, a Szabolcs–szatmári Szemle 1965. évi számában Makkai Ödön búcsúzott tõle, az 1967/2-es számában Banner János emlékezett meg róla, az 1968/4-es számban Ortutay Gyula és László Gyula ébresztették, születésének 100. évfordulója alkalmából, az 1981. évi számban a Jósa András Múzeum mostani igazgatója, Németh Péter és munkatársai méltatták okosan és szépen munkásságát. Ha valami csoda folytán felébredhetne halálos álmából Kiss Lajos, és rányitná szemét a mai Nyíregyházára, látná: modern centrumok, shopok, plazák felé vágtat a világ. Az Egyház utcai volt múzeum épülete elõtt napestig suhognak, dübörögnek, tülekednek a jármûvek, mit sem törõdve a tegnappal, kíméletlenül remegtetik az ódon falon az Õ szerény márványtábláját is. Gyalogosan, ha meg is állnak elõtte, a nagy többség nem tudja igazán, ki volt, mi is volt Kiss Lajos, mije Nyíregyházának, a szabolcsi muzeológiának, a könyvtárügynek, mit adott erejébõl, tehetségébõl a városnak, az itteni táj szegény emberének. A feledés rétegei erõszakosan maguk alá temetik a múltat. Egyre mélyebbre takarnák, szürkítenék Kiss Lajos emlékét is. Idõrõl-idõre kutatóárkot kell hát ásni, fell kell tárni a már ismertet, a már tudottat is, hogy végképp el ne felejtsük. Bizony, bizony örülnünk kell, ha erre szándék mutatkozik, és jó alkalom – olyan, mint a mostani is – amely tiszteletre méltó elõdeink elõtt a fõhajtás lehetõségét megteremti. (Elhangzott az ITÁSZ hódmezõvásárhelyi vándorgyûlésén, 2002. júliusában)

Fenyvesi Félix Lajos

Vásárhelyi képírók Éjfél-fekete vásznakon megvadult kezek: Tornyai Juss-án egymást tépik az emberek. Ott az õszi fáklyás erdõ, levél se mer esni, Endre Béla az arany csöndet festi. Tán a csupa-láng nyári Nap hullt ide le, recseg, döng Kohán bivalyos szekere. Az éj tört szárnya alatt bedõlt tanyák hallgatják Kajári kavargó varjú-hadát, ó, mennyi kín, bûn, megaláztatás, ifjú holtakért körmünk Don havában ás. „Földünket elveszik, együtt pusztulunk vele” – így töpreng Szalay parasztember-istene, s a karácsonykor-született sírását hallani, melengetik Németh József subás pásztorai. 12

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

Fejér Csaba képein veszendõ limlomok: kopott székek, kanalak, szálkás asztalok. Csikós András városszélen jár a csöndben, megvillan az idõ derengõ víztükörben. Ahol a puszta hó – és jégvilága van, Fodor Jóska csengõs szánja suhan, honfoglalók lova-patája zúg a szélben, Sonkoly Tiborral a régvolt ezer évet nézem; Erdõs Péter ágatlan, holt faóriása, mint pogány istenség a folyót vigyázza, az ártéri-lombos mártélyi parton, szemüveges õsz hajú festõ barangol. S jön az ifjú képíró mester: Zoltai, a reményt talán õ mondja ki, a világot és e hazát, tudom, óvja és õrzi a megtartó irgalom, száz és száz év pereg, szép emberszavak, ragyog az anyamosolyú októberi Nap. E vers közlésével köszöntjük az 50 éves Hódmezõvásárhelyi Festõiskola alkotóit. A szerkesztõség.

Szalay Ferenc: Szabó bácsi 13

PoLíSz

Cseh Károly

Októberi nap Fénytelen Nem múlik el Ez a nap sem: Fehér asztalra Kukoricacsõbõl Hétágú napot Rak ki A gyermek: Sugarazzon Mielõtt még lenge sorompóját emelve ökörnyál

nyitja határát az õszi sötétnek, melyben a füstlõ reggeli fagytól elvérzik a meggyfa és dél felé úszó jégheggyé szürkül a szemközti templomtorony s boszorkányosul lassan a kertvégi bodzabokor.

2001. okt. 21.–2002. febr. 17.

T. Ágoston László

Lenkey tábornok útja Aradtól Egerig Lenkey János tábornok az egyetlen az 1848–49-es szabadságharc Aradon elítélt fõtisztjei közül, akinek sírja a trianoni magyar határokon belül található. Szülõvárosában, Egerben, a Kisasszony-temetõben alussza örök álmát a tizennegyedik vértanú, akit csupán azért nem végeztek ki a másik tizenhárommal együtt, mert a fogságban – a hadbíró fenyegetései és az õrök brutalitása következtében – megõrült. Így még a vérszomjasságáról hírhedt Haynau sem merte kivégeztetni. Szenvedései azonban, bár más jellegûek, korántsem voltak kisebbek társaiéinál, s nem csorbítják a szabadságharcban szerzett érdemeit. Az alábbi dokumentumok azt az utat követik nyomon, amit a börtöncellában bekövetkezett halálától tett meg az örök nyugodalmat adó szülõföldig. Az alábbi cikket a Vasárnapi Újságban olvashatták a 134 év elõtti elõfizetõk.

Lenkey honvéd tábornok síremlékének leleplezése Aradon1 A hazafiúi kegyeletnek lélekemelõ ünnepét ülte Arad városa f. szeptember hó 7-én. Majdnem húsz esztendeje, hogy az aradi várbörtönben egy szerencsétlen honvéd tábornok a honfi-bú áldozata lett. A világosi fegyverletétel után, midõn a nagyokra mártír halál, vagy számûzetés nézett, szívében elkeseredve a vesztett ügyön megõrült aggyal önmagára mérte a halálos csapást. A várbörtön üvegdarabjai darabokra hasíták a fõt, mely hóhérkézre volt kiszemelve, megszüntették a szív dobogását, mely csak a hazáért dobogott.2 Ez a honvéd tábornok Lenkey N. János volt. 14

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

Az a tábornok, ki legelõször sietett, mint a würtembergi huszárok kapitánya a haza földére, midõn meghallotta, hogy a hazának szüksége van vitézeire. Nem kis bátorság volt a válságos napokban e merénylet, melyet ép úgy bélyegezhettek más oldalt katonai engedetlenségnek s a zászló iránti hûtlenségnek, mint a mily hazafii erényként dicsõítették a vész napjaiban az igazak. Márcz. közepén éljenek s diadal-kiáltások között vonult be a huszár kapitány egyik határszéli városba,3 s másik évben az õrült tábornok holt tetemét eltemetetlenül dobták ki az aradi várbörtön ablakán. Barátai, ismerõsei, este titokban ástak sírgödröt számára az aradi sírkertben.4 Majdnem húsz éven keresztül pihent a drága tetem a föld gyomrában. A sírhalom, mely fölötte domborult, a hosszú idõ alatt egyenlõ lett a járó-kelõk földjével, a kis sírkereszt, melyet egy pár jó barát oda tûzött a sírhalom tövébe, elkorhadt, eltört. Míg az igazak, a vértanúk sírjára tûzött virágbokréta bûnténynek bélyegeztetett, csak lopva titokban lehetett megemlékezni az elhunytakról. De késõbb, midõn a sebek hegedtek s ismét rakni kezdhettük a romadõlt oltárt, kegyelettel kerestük fel hamvaikat s áldozhatánk emléköknek. Az aradi temetõben, a temetõ végéhez közel vagy inkább a temetõn kívül is domborult egy keskeny sír. Eleintén tudták, hogy egy magyar tábornok teteme nyugszik ott; késõbb elporladt a kereszt s támadtak mellette új sírok. Jött a tél, lehullott a hó s már nem tudták melyik az új, melyik a régi sír. A márczius ibolyája egyformán földíszíti mindkettõt; a tavasz egyformán begyepesíti a kopár sírhantokat. A mai gyermek már nem tudja, kit temettek oda tegnap s a holnap könnyen feledi a mát. Az aradi honvédtábornok sírját sem díszíté egyéb a tavasz ibolyájánál. A tavasznak nem lehetett megtiltani, hogy kis ibolyáit ne küldje a hantok fölé, a tavaszt nem lehetett bebörtönözni a merényletért. Midõn a rablánczra vert gondolat szabadulni kezdett béklyóitól, indítvány tétetett, hogy az aradi vértanúknak szobrot állítson a nemzet, a haza. A fölhívásra tömegesen jöttek az adakozások s remélnünk lehet, hogy a mártírok emlékéhez méltó emlék fogja díszíteni Arad vérterét, mely a tizenhárom hõs Golgothája lett. Ugyanezen idõben született meg, elõször Aradi orvos és Svoboda festész hazánkfiai agyában az eszme, melyet aztán az „Arader Zeitung” és „Alföld” szerkesztõi melegen felkaroltak, az aradi börtönben megõrült s szerencsétlenül kimúlt Lenkey tábornok sírját is emlékkel jelölni meg. A felhívás nem maradt eredménytelen s csakhamar csinos összeg állt a szobor-bizottmány rendelkezésére. Egy év alatt a szobor elkészült. Szeptember 7-ike óta az elhagyott sírt szürke márványból faragott obeliszk díszíti, melyen e felirat áll:

Lenkey N. János

HONVÉD TÁBORNOK SZÜLETETT 1807. SZEPT. 7. EGERBEN MEGHALT AZ ARADI VÁR BÖRTÖNÉBEN 1850. FEBR. 7. BÉKE HAMVAIRA!

15

PoLíSz

Folyó hó szept. 7-kén, a tábornok születése napján, leplezték le a síremléket, melyet lapunk ábrázol. A megyei és városi hatóságok, az aradi honvédegylet, dalárda, tûzoltó-kar, a testvér honvédegyletek küldöttei, czéhek s beláthatatlan sokaságú minden rendû és rangú közönség volt jelen az ünnepélyen. A sírt a boldogult tábornok rokonai s jóbarátai vették körül s forró könyeket hullattak a rég kiszenvedett tábornok porára. Képünk, bár kicsinyben, egy sikerült fotográfia után, ismerhetõleg mutatja még arczaikat is a megható jelenetben résztvevõknek. A nézõtõl jobbra a Lenkey-család jelenvolt tagjai állnak: leány, fiú s az apa: Lenkey Károly volt honvéd-törzstiszt. Mögötte Schwarcz Ignácz volt honvéd. A mellettök térdelõ két alak: Gruber Ede és Pap K. Vilmos volt honvéd-huszárkapitány. A baloldalon térdelõ Szinesi József, fölötte Kaufman I. volt honvédek; utána Schwarcz Antal karmester, e mögött a csanádi honvédegylet elnöke, jegyzõje és Limbek József. „És majd, ha a nagyok síroszlopát A századok moha borítja már, A késõ korra fénylõn csillog át Egy égbõl földre szállott napsugár; S késõ idõk homályán átragyog. Magával víve szent emléketek, Hogy kik egykor e fényért haltatok: Dicsõn, örökre benne éljetek!” Szépfaludi A családi iratok között fennmaradt a síremlék beszentelési ünnepélyre kiadott „menetrend” is.5

UTASÍTÁS f. 1868. év szeptember hó 7-én tartandó Lenkey N. J. tábornok síremléke beszentelési ünnepély alkalmával a rendezõk részére M E N E T R E N D: 1. Valamennyi czéhek zászlójukkal egymás után, felállítva a zárda elõtt. 2. A tûzoltó-kar fele része zenekarával s zászlajával együtt. 3. A dalárda zászlójával. 4. A koszorús leányok 2-vel sorakozva. 5. Lenkey rokonai s a testvér-honvédegyletek küldöttjei. 6. Az aradi honvédegylet 4-vel sorakozva. 7. Megyei, városi katonai, stb. hatóságok. 8. Egyletek. A sírkertbe megérkezve: A síremlék elõtt az egész testület négyszeget képzend, melynek közepén a koszorús leányok és a vidékrõl meghívottak foglalandnak helyet.

16

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

A síremlék beszentelése után a nagy koszorút a legidõsebb leányka, s utána a többi magával hozandó koszorút a sír mellé teszi, ezután alkalmi emlékbeszéd, utána a dalárda mûködése, s ennek végeztével a négyszög jobb szárnya a kiindulási rendben visszavonul a Városház-térre. (Goldscheider H. könyvnyomdája Aradon.) Végül egy levél az aradi polgármestertõl. A címzett Lenkey Károly, a tábornok unokaöccse.

Cím: Nagyságos Lenkey Károly nyug. posta távirda fõtiszt Úrnak Budapest Sándor utcza 7. I. em. 9 ajtó 5130/1905 szám. Tekintetes Uram! Arad sz. kir. város törvényhatósági bizottsága elhatározta, hogy a városi régi temetõt 1906 évi április hó 1-tõl megszünteti, annak helyén díszes parkot létesít; egyidejûleg elhatározta azt is, hogy az 1848/49-iki szabadságharczban áldozatul esett és ott eltemetve lévõ Lenkey János tábornok és Ormay Norbert ezredes hullamaradványait nyugvó-helyükrõl ki emelteti s egy vasráccsal körül kerített és a város közönsége által örökidõre fent tartott kegyeleti helyen téteti örök nyugalomra. Azon kéréssel fordulok tehát Tekintetességedhez, mint Lenkey tábornok öccséhez, szíveskedjék velem levélileg közölni, miszerint városunk közönségének fent jelzett határozatába bele egyezik-e s nevezettesen nincs-e kifogása az ellen, hogy néhai bátyja hullamaradványai a sírkõvel együtt kiemeltessenek, a jelzett helyre átvitessenek. Arad, 1905 évi deczember hó 29-én. polg. mesteri pecsét (olvashatatlan aláírás) kir. tanácsos polgármester 6 1936-ban exhumálták Lenkey János hamvait, s az egri Kisasszony temetõben helyezték örök nyugalomra. A hamvakkal együtt elhozták a Aradon, 1867-ben állított emlékmûvet, s ma is ez alatt „alussza álmát” a szabadságharc tábornoka. Jegyzetek:

1 Vasárnapi Újság 1868. 45. szám 465–466. oldal 2 Több korabeli forrás is arra utal, hogy öngyilkos lett Lenkey János a cellájában, mások az õreit gyanúsították meg gyilkossággal, az orvosi jelentés azonban egyértelmûen „természetes halált” állapított meg. 3 Május 30-án értek Lenkey huszárjai Kõrösmezõre. 4 Ez is a legenda része. A bátyja, Károly temettette el az aradi temetõben. 5 Czagányi Lászlóné szül. Lenkey Ágnes tulajdona 6 Az eredeti levelet Czagányi Lászlóné szül. Lenkey Ágnes, Lenkey Károly posta távirda fõtiszt unokája õrizte meg az utókor számára.

17

PoLíSz

MAGÁNTÖRTÉNELEM

Beavatási szertartások Kövesdy Zsuzsanna Albert Gáborral beszélget Kövesdy Zsuzsanna: Albert Gábor Boltívek, vízköpõk, rózsaablakok címû könyvheti könyve többek között arról gyõzi meg az olvasót, hogy az életben bármi rossz éri az embert, abból mindig ki lehet mosni egy csomó kis aranyrögöt. És ha úgy hozza az élet, át lehet fordítani a sors kerekét. Vajon ez igaz-e? Albert Gábor: Amikor legelõször megláttam ennek a mûsornak a címét, hogy Aranyemberek, egy kicsit megijedtem. A mítosz hõse, Midász király jutott ugyanis eszembe, aki meggondolatlanul azt kérte az istenektõl, hogy minden, amihez hozzáér, változzék arannyá. A kérés teljesült, s éhen halt szegény. Ahogy bármilyen ételféleséghez hozzáért, az abban a minutában arannyá változott. A másik aranyember sem járt sokkal jobban. Tímár Mihályra gondolok, Jókai aranyemberére, aki boldogságát végül is a Senki szigetén találta meg. K. Zs.: De te alapvetõen nem vagy ilyen pesszimista. A. G.: Legalábbis remélem. És azt is szeretném hinni, amit elõbb említettél, hogy az embernek élete, munkássága során a töméntelen sívó homokból sikerül valami aranyrögöcskét kimosnia, és hogy azok az utak, amelyeket végigjártam, mind az én utam volt, s nem bizonyulnak majd zsákutcáknak, hanem valami cél felé vezettek. K. Zs.: Holott az egyik legnépszerûbb könyved címe éppen Zsákutcák hõsei. A. G.: Nem véletlen az, ha az ember egy címet vállal. Azzal, hogy nem idegenkedik tõle, hogy nem hárítja el, egy kicsit magát is azonosítja vele. Ahhoz az elõbb említett gondolathoz, hogy minden végigjárt út a mi utunk, azt szeretném hozzáfûzni, hogy ez általában csak utólag válik világossá számomra. Kálvinista ember lévén, az eleve elrendelést, a predestinációt hiszem, de az eleve elrendelés is, hogy úgy mondjam, „utólagos”. Csak visszatekintve jön rá az ember, hogy mindenképpen ezt vagy azt kellett választanom, hogy nem lett volna szabad mást választanom. Azért is mondom ezt a szabadot, mert ebben a felismerésben ölelkezik az eleve elrendelés a szabadsággal. Amikor az ember számára az evidencia szintjére emelkedik a látszólagos „véletlen”. Errõl az alapvetõ élményrõl több alkalommal is megemlékezem a Boltívek, vízköpõk, rózsaablakok címû könyvemben. A cím némi magyarázatra szorul. Aki ugyanis ezt a három szót hallja, vagy leírva látja, könnyen azt hiheti, hogy valami szakkönyvrõl van szó. Ahogy egyik építészbarátom is azzal jött el a könyv bemutatójára, hogy megnézze, vajon mi újat vagy érdemeset tud Albert Gábor mondani a gótikus építészetrõl, egyáltalán az építészetrõl. A címben szereplõ három szó ugyanis építészeti fogalom. Én azonban szimbolikus értelemben használom ezeket a fogalmakat. Megszületésem óta egy különös, minden mástól különbözõ, képzeletbeli katedrális épül bennem, s azt építem önmagamból. Én vagyok az építõ, s én vagyok maga az építmény is. Ennek legfontosabb tartóelemeit nevezem boltíveknek. Ezeken nyugszik az egész építmény. A rózsaablakok a szépnek, a jónak a megjelenései, kifejezései, s ide lehet sorolni az esetlegesség salakjától megtisztított mûvészi alkotásokat, a jelen esetben könyveimet. A gótikus katedrálisokban, hasonlóan az élethez, a disszonáns, a rút, a gonosz is megjelenik. A vízköpõk ördögfigurái, a visszataszító torzpofák ezt idézik meg, s utalnak 18

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

azokra a kellemetlen életmotívumokra, amelyeket elkerülni nem lehet, de amelyekkel mégis együtt kell élnünk, túl kell rajtuk jutnunk. A Boltívek, vízköpõk, rózsaablakok nem önéletrajz, de azt a folyamatot próbálja érzékeltetni, amely maga az emberi élet, az egyelõre meg nem szakadt életút. Legalábbis remélem, hogy életutamból még van valami hátra. De azért már eddig is lehet látni az ösvényt, vagy szélesebb utat, amelyet az ember kitaposott magának. Úgy érzem, ennek az útnak van célja, és ez a cél határozta meg pályámat. K. Zs.: Nem sötétedik még, úgyhogy nézzünk vissza erre az ösvényre. A. G.: Egész eddigi életemet beavatási szertartásnak tekintem. A beavatandó a tisztaság, az ártatlanság hermetikusan elzárt régiójából kilép és elindul a megpróbáltatások útján, hogy feltörje a titok pecsétjét. Kifejezetten védett gyermekkorom volt. Falun nõttem fel, apám fõjegyzõ lévén én a falu elsõ emberének a gyereke voltam. Természetesen paraszt- és iparosgyerekek voltak a játszótársaim, a barátaim, de azért én – miért is tagadnám – mindig éreztem, hogy valamiféle védelem alatt élek. Ezt követte életem elsõ, mondhatnám sorsfordító intermezzója, a próbatétel elsõ állomása. Ez az intermezzo pedig nem volt más, mint a kõszegi katonaiskola. Ebben a katonaiskolában kellett megtapasztalnom sok más mellett, hogy az én valódi társadalmi helyzetem nem egészen olyan, mint ahogy korábban gondoltam. Nem a legfölsõ, kivételezett társadalmi réteghez tartozom. Akkor kellett rádöbbennem arra is, hogy csapdába estem, a gyerekes hiúság csapdájába, hogy nem az én lelkivilágomnak megfelelõ környezet a katonaiskola. 1944-ig voltam az iskola foglya. Fogság és szabadulás. Mert ez a néhány év lett az én absztrakt lelkigyakorlatom. Edzõtábor, felkészülés azokra az évekre, amikor nagyon is nagy szükségem volt az ott gyûjtött erõtartalékokra. Katonás nevelést kaptunk, és megszilárdították bennem azokat az etikai normákat, amelyeket a családból hoztam. A becsületesség, az egyenesség, az emberi tartás követelményeinek kellett megfelelnünk, s ez fizikai és lelki értelemben egyaránt igénybe vett és megerõsített bennünket. Mindezt tudom, de akkor elég sokat szenvedtem. Nem éreztem jól magamat. De utólag tudomásul kellett vennem, hogy az elkövetkezendõ idõszakban, a túlélés idõszakában az ott szerzett tartalékok segítettek abban, hogy megõrizzem magamat. K. Zs.: A bezártság, a fegyelem szoros kötelékeibõl talán nem véletlenül menekültél a színészet, a szabadság, az önkifejezés irányába. A. G.: Egy mûvészhajlandóságú fiatalembernél ez szinte törvényszerû. Akár a szemérmes Arany Jánosra gondolok, akirõl hamarosan kiderült, hogy a színészmesterséget nem az õ testére-lelkére szabták, akár Petõfi Sándorra, akit szintén megkísértett a színészi pálya. Az önkifejezés, a belsõ szabadság vágya hajtotta az embert. Úgy éreztem, két lehetõség közül választhatok: vagy színész leszek, amit családom természetesen rendkívül ellenzett, vagy pedig író. A színi pálya, a színiakadémia, mivel a belsõ meggyõzõdést többre tartottam a hazugsággal elérhetõ sikernél, szerencsére bezárult elõttem. Maradt a másik. Sok-sok keserves hercehurca után kerültem a budapesti bölcsészkarra. Egyetemista lettem, albérletek vándora, sok mindent megtapasztaltam, de be kell vallanom, hogy a lényeget nem fogtam fel. Igen ködös-homályos fogalmaim voltak arról, hogy az engem körülölelõ egyetemi társadalom hogyan mûködik. Nem láttam bele a gépezetbe. Pedig hányszor beszélgettünk errõl! Tudtuk, hogy egyesek jelentéseket írnak rólunk, hogy megfigyelnek, de valami gyanútlan (egészséges?) naivitással túlléptünk ezen. Megvédett a biológiai optimizmus. Ez átsegítette az embert. Most utólag természetesen szégyenkezve gondolok vissza az ötvenes évekre, hogy akkor boldog is 19

PoLíSz

voltam, olykor nagyon is jól éreztem magam, bár azt mindig tudtam, hogy a mi egyetemeink korántsem olyanok, mint amilyenek a régebbiek voltak. Az egyetemtõl a vártnál jóval kevesebbet kaptam. Waldapfel József bajusz alatti pusmogását, gondolom, nem lehet összevetni Horváth János legendás elõadásaival, amikor a padokból kiszorult egyetemi honpolgárok tyúkok módjára végigülték a katedra szélét. Tizenháromszor felvételiztem, míg végre befogadtak. A katonaiskola nem volt éppen jó ajánlólevél, apám fõjegyzõ volta tovább rontotta a helyzetet. Pedig õt a háború után egy ideig visszahelyezték állásába. Míg Tito „láncos kutyávᔠnem vált, s az ormánságot határsávvá nem nyilvánították, maradhatott. Akkor viszont be kellett volna lépnie a kommunista pártba, amit nem tett meg. Inkább bemenekültünk a városba, Pécsre. Mindezek bizonyos értelemben távol zajlottak tõlem. Szüleim Sellyén, majd Pécsett éltek, én pedig Budapesten tanultam. Majd az egyetem viszonylagos védettségébõl kikerülve elkezdtem „terepgyakorlataimat.” Ennek elsõ állomása és színhelye az akkor még a Nemzeti Múzeum épületében mûködõ Országos Széchenyi Könyvtár volt, majd pedig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete. Ez lett kirepítõ fészkem, olyan biztos pont, ahol úgyszólván semmi inzultus nem ért. Akkoriban írtam novelláimat. K. Zs.: Említetted imént, hogy tizenháromszor felvételiztél. Ezek szerint a tizenhármas szám neked szerencsét hozott. Mi volt a tizenharmadik sikeres felvételi? A. G.: Mindenáron a bölcsészkarra akartam bejutni. Nem adtam alább. Közben a református teológiát is megjártam, egy évet elvégeztem a pécsi pedagógiai fõiskolán. Valahova minden évben be kellett iratkoznom, mert máskülönben beszipkáztak volna három évre katonának. Ezt semmiképpen sem akartam. Úgyhogy valahova mindig besuszteroltam magamat. K. Zs.: Komolyan vetted ezeket az átmeneti helyeket? A. G.: Mindrõl tudtam, hogy átmenet, de azt is, hogy mind erõpróba. Egyiket sem vettem félvállról. A pécsi jogi karon is a legjobbak közt végeztem. Utólag viszont látom, hogy az irodalom némileg elvakított, és ez makaccsá tett. Ha rájöttem volna például arra, hogy a jogtörténet, a jogszolgáltatás milyen számtalan, láthatatlan és látható szállal kötõdik a társadalomhoz, az emberi élethez, és hogy azokból mi minden olvasható ki, hogy a jog is lehet olyan komplex jelenség, amely az ember egész világát átszövi és alakítja, – ha ez jogászkoromban tudatosodik bennem, talán maradtam volna. De mindenképpen az irodalom közelébe akartam kerülni, ami azt is jelentette, hogy írni akarok. K. Zs.: Ez a kalandos egyetemjárás csendesen reneszánsz mûveltséget eredményezett. A. G.: Valamit mindenbõl leszûrtem, s az érdeklõdés sem aludt ki bennem. Nemrégiben olvastam Németh Lászlónál, hogy negyven év után az ember ritkán olvas úgy, hogy nem bizonyos kötelességet teljesít, hogy nincs valami pontos célja azzal. Az én céljaim mindig szerteágazók voltak. Szelíden szememre is vetették azt, hogy egyik tanulmánykötetemben még a sinológiával is kacérkodtam. Annak ellenére, hogy sosem foglalkoztam a kínai nyelvvel, vettem magamnak a bátorságot és írtam egy kínai versfordítás kötetrõl. Rászántam pár hetet, hogy egy kicsit bedolgozzam magam. Persze szó sincs sinológiáról, de semmiképpen sem ártott meg ez a kirándulás. A kritikával és az esszéírással a hatvanas évek néhány próbálkozása után hosszú idõre felhagytam. A hetvenes években viszont úgy éreztem, hogy oxigénhiányos körülöttem a levegõ. Hiába jelentek meg novellásköteteim, hiába térképeztem fel a körülöttem nyüzsgõ, de mégiscsak zárt világot, a hiányérzet egyre inkább elhatalmasodott ben20

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

nem. Tájékozódni akartam, ki akartam lépni Budapest védett, kedvezményezett világából, vissza akartam térni a vidék Magyarországába, hogy alaposan megnézzem, mi is történt, mi is történik körülöttem. Ennek természetesen politikai indíttatása is volt. Mármint az, hogy tájékozódjam a vidék Magyarországában, ahonnan jöttem. Fedezzem fel újra ezt a Magyarországot, leplezzem le az e körüli manipulációkat, netán hazugságokat. Ennek a kiruccanásnak azonban volt egy másik, úgynevezett poétikai célja is. Ki akartam alakítani magamban egy összetett, teljességre törekvõ valóságszemléletet, amelynek eredménye lehet egy olyan esszéisztikus tanulmánystílus, amely egyszerre láttató és fogalmilag konkrét, amely esszéisztikus, de ugyanakkor szépírói sodrása is van. A Magyarország felfedezése sorozatban megjelent szociográfiám ennek volt kísérleti laboratóriuma. Az eredménnyel úgy-ahogy meg is vagyok elégedve. K. Zs.: Az Emelt fõvel legalább négy-öt mûfajt egyesít magában. A. G.: Legtöbbet azzal bajlódtam, hogy hogyan lehet a kötetlen beszédnyelvet úgy átdolgozni, hogy az tisztább, világosabb legyen, és mégis megõrizze annak közvetlenségét. A bukovinai székelyektõl sokat gyûjtöttem, s könyvemben õk mondják el (természetesen én is összefoglalom) saját sorsukat. Ezt kellett valahogyan átmentenem. Az ezzel kapcsolatos munkát egyfajta mûfordításnak tekintettem. Az élõ beszédnyelv ugyanis tele van esetlegességgel, ismétlésekkel, olykor nyelvtani hibákkal. A beszéd eleven ritmusa, hangsúlyai ezeket elfedik, de ha hûségesen, betûrõl betûre leírom, az eredmény kusza, pongyola szöveg. Ezt kellett úgy átfordítanom, hogy a leírt szöveg, amennyire lehetséges, õrizze meg a beszéd eredendõen harsány közvetlenségét (vagy legalábbis annak illúzióját), ugyanakkor tisztán és logikusan közvetítse azt, amit a közlõ mondani akart. Meglehetõsen nehéz, de igen hasznos munka volt. Az Emelt fõvel ötszázegynéhány oldalán olyan területet sikerült feltérképeznem, amelyet negyven éve hallgatás övezett, olyan kérdéseket feszegettem, amelyeket a politika minden további nélkül nem létezõnek tekintett. A határon túli magyarság problémáira gondolok, a felvidéki kérdésre, a beneši dekrétumokra. A hírhedt dekrétumokról, a kitelepített felvidéki magyarok sorsának alakulásáról itt, ebben a szociográfiában lehetett elõször olvasni. A könyv híre hamarosan átlépte a trianoni határokat is, s a nyolcvanas években több meghívást kaptam a felvidéki magyar fiatalok nyári táboraiba. Akkor és ott szembesültem azzal, hogy a saját múltjukról, a felvidéki magyarság háború utáni jogfosztottságáról, a törvénytelenségekrõl úgyszólván semmit sem tudnak. A szülõk még gyermekeiknek sem mertek, vagy tartották tanácsosnak a megaláztatások éveirõl beszélni. A hivatalos történelemkönyvek pedig „népi demokratikus” hazugságokkal tömték be az érdeklõdõk fülét, kötötték be a szemét. K. Zs.: Elõre ugrottunk az idõben, hiszen elsõ köteted, az Albérleti szobák címû könyved volt, amit röviden úgy tudnék jellemezni, hogy ha egy történelemtanár az ötvenes éveket tanítja az iskolában, ajánlott irodalomként elsõsorban ezt a könyvet kellene megemlítenie. A. G.: Meglehet, bár én mindig összetettebb, többsíkú novellákat törekedtem írni. Az Albérleti szobákat induló, kezdõ kötetnek tartom. Nem lekicsinylem ezzel, hisz abban is megtalálhatóak már azok a csírák, olykor nem is csak csírák, amelyeket késõbb bontottam ki. K. Zs: Most, ennyi idõ után könnyen legyintesz, de akkor, abban az idõben, ez a kötet, én azt hiszem, nagyon-nagyon fontos lehetett sokak számára. A. G.: Furcsán alakult az én írói sorsom, a recepcióm. Groteszknek is mondhatnám. Amikor az Albérleti szobák megjelent, a kutya sem törõdött az elsõkötetesekkel. A kritikusok akkoriban a befutók ötödik vagy hatodik kötetérõl írták stílusgyakorlataikat. 21

PoLíSz

Amikor viszont én jutottam el az ötödik vagy hatodik kötetemhez, egyszerre divat lett oda figyelni az elsõ kötetekre. Sõt, az elsõkötetesekkel szinte hivatalból kellett foglalkozni. K. Zs.: Lehet, hogy ez volt a szerencséd. A. G.: Az Emelt fõvel megjelentetésének körülményei miatt egy kicsit meg is nehezteltem a Szépirodalmi Könyvkiadóra. Ezt a könyvemet ugyanis szinte suba alatt, 1983 karácsonya és 1984 újéve között jelentették meg. A könyv a két ünnep között került az üzletekbe. Hát kérdem én, ki vesz ilyenkor könyvet? A vásárlásban megcsömörlött emberek csak akkor teszik be a kereskedésbe a lábukat, ha az ajándékba kapott vagy adott könyvet ki akarják cserélni. Új könyvet abban az idõszakban az égvilágon senki nem vásárol. Késõbb szóvá is tettem, s az egyik fõszerkesztõ a következõkkel védekezett: „Örüljünk annak, hogy egyáltalán megjelent és elkerülte az ideológiai útonállók figyelmét. Aggodalomra nincs ok, ezt a könyvet reklám nélkül is észreveszik.” Igaza lett. Ilyen körülmények közt jelent meg az Emelt fõvel, amelyet én ugyan nem tartom fõmûvemnek, annak ellenére, hogy legismertebb könyvem, s ez jelent meg a legnagyobb példányszámban. K. Zs.: Barátaid is figyelmeztettek, hogy késõbb majd errõl fognak téged számon tartani. A. G.: És ezt el akartam kerülni, meg akartam elõzni. Ezért határoztam el, hogy még a szociográfia megjelenése elõtt elõveszem egy másik, régóta melengetett tervemet, s írok egy sajátosan értelmezett történelmi regényt. Hadd vessem itt közbe, hogy az én egyik fõ ihletõm, mondhatnám úgy is, hogy múzsám, a történelem volt. Olyan értelemben, ahogy Arany János beszél a dallamról. Hogy több versét egy eleve kész, a fülébe ragadt dallamra írta. Nem egyszer engem is a történelem „dallama” késztetett, inspirált arra, hogy valamit megírjak. Természetesen nem történelmet írtam, mint ahogyan Arany János sem dallamokat szerzett, bár idõnként nem tudott ellenállni a kísértésnek, mint ahogyan én is betévedtem a történelemtudomány hûvösebb csarnokaiba, amikor forráskiadványként kiadtam Szemere Bertalan emigrációs levelezését. De, ahogy mondtam, a történelem gyakran volt ihletõm. K. Zs.: Ez szinte minden kötetedre érvényes. A. G.: A jelenkort is igyekeztem magasabb nézõpontból történelemnek tekinteni. A szociográfiaírást honfoglalásnak is lehet értelmezni. A magyar parasztságot is be akartam emelni az én külön birodalmamba. Illetve, hogy én ott is honpolgárságot szerezzek. Hogy ott is otthon érezhessem magam. Ezt próbáltam megvalósítani a történelemmel is. Ezért írtam történelmi esszéregényt, de az úgynevezett regényeimnek is van ilyen történelmi nyilallásuk. Egyáltalán egész életmûvemnek – ha eddigi produktumomat életmûnek lehet nevezni. Valaki nemrégiben azzal állt elõ, hogy szívesen írna rólam egy összefoglaló tanulmányt, de életmûvem oly szerteágazó, hogy nem tudja átfogni. Szerintem viszont, válaszoltam, nagyon is sovány, túlságosan is karcsú. Sokkal testesebbnek kellene lennie. Bennem jóval dúsabban tenyésznek a dolgok, és amikor megírom õket, akkor úgy érzem, az eredmény csak kivonat, vázlatos jelentés arról, amit másképp éltem át, és gazdagabban, de mindenképpen másképp él bennem. Mostanában elsõ regényemen dolgozom, megpróbálom újjávarázsolni. Erõsebben meghúzok néhány kontúrt, pontosabbá teszem vonalvezetését, hogy a lényeg élesebb világítást kapjon. Elsõ regényemnek mindjárt a címével is bajom lett. Minden-

22

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

egészség-kútfeje, ezt a címet szántam neki, ezt azonban Illés Endre, a Szépirodalmi Kiadó mindenható irodalmi pápája megvétózta. Szerinte ugyanis a kiadónak joga van beleszólni a címadásba, mert az a reklám része, és a könyv megjelentetésének költségeit õ fedezi, a kockázatot õ vállalja. A Minden-egészség-kútfeje félrevezeti az olvasót, mert joggal hiheti, hogy valamiféle egészségügyi kompendiumot tart a kezében, nem pedig regényt. Így lett aztán regényemnek címe Kagylóhéjban. Ha nem is enyém a copyright, el kell ismernem, hogy nem rossz cím. Most azonban gyökeresen más elgondolás szerint dolgozom át, s azzal a régi cím nem fér össze. A cet gyomrában, ezt a címet kapja ez a beavatási regény. Mert mi más volna Jónás története is, mint beavatás. Jónást, amikor nem hajlandó vállalni a prófétaságot, a tengerbe dobják, és a cet elnyeli. Majd háromnapi megtisztulás után kínzóját partra köpi. Ez a Jónás azonban már más ember. Megtisztult, és már beavatott. Errõl szól az én regényem is, tulajdon beavatási szertartásom regénye. „Hõsöm” is nagy átalakuláson megy át, több lesz, és fõként más lesz a regény végére. Története is hasonló. Az ártatlan, az érintetlen, a be nem avatott, a „cethal” gyomrában szenvedõ és nyomorgó emberek közé kerül, ahol megmártózik a gyönyör és szenvedés mocskában, hogy késõbb – mivel emészthetetlennek bizonyult – egészen más embert köpjön ki a hánykolódó, mitikus cetszörny. Ez a más ember már beavatott. – Eddigi életsorsom is ehhez hasonlítható. Feltérképezésrõl, birtokbavételrõl, hódításról beszéltem. És akkor „váratlanul” újabb, a kõszegi katonaiskola intermezzójához hasonlítható, lényegében „idegen” intermezzo szakította meg szokásos életemet. Az újságcsinálás. 1991-ben az Új Magyarország címû napilap fõszerkesztõje lettem. Egyszeriben olyan más világba csöppentem, amely ugyanúgy távol állt tõlem, mint annak idején, kamasz koromban a katonaiskola. Szerencsére még azelõtt sikerült a kilenc hónapi „fogságból” kiszabadulnom, mielõtt ez az életforma magához asszimilált volna, mielõtt magam is belekerültem volna egy fortyogó, olajos kondérba, hogy ott puhára fõzzenek. Mondhatnám úgy is, hogy az én cethal-szörnyem, a médium, a sajtó világa megemészthetetlennek talált, és – Istennek hála – még idõben kiköpött magából. K. Zs.: Bármennyire is mozgalmasnak látszik az életed – ez is, az is volt –, végül én mégis azt hiszem, valójában mindig visszamenekültél a fa odvába, mert benned egy remete lakik. A. G.: Higgyük azt, hogy bölcs remete. Bár ki tudja megítélni, hogy ez igaz-e vagy sem! Egy igen lényeges momentum a véletlen szintjén mintha ezt látszanék igazolni. Nem is olyan régen azt írtam, hogy neveltetésemet, mondhatnám, beavatásomat 1956 fejezte be. Akkor tisztázódott bennem és körülöttem minden, mindent a helyére tudtam rakni, és ha elõtte esetleg tévedtem is bizonyos jelenségek megítélésében – most ugyan hirtelenében nem emlékszem semmi ilyenre, de elõfordulhat –, 1956 óta teljesen tisztán látom azokat a hadállásokat, azokat a vonalakat, amelyek között élek. És itt következik az a bizonyos „fa odva”. Az 1956-os forradalom eseményeiben ugyanis nem vettem részt. Ahogy mondtad, ha nem is önként, de végsõ soron a betegség oltalma alatt szinte „remeteként” visszavonulva, de nem menekülve (!), figyeltem a tisztító vihar elvonulását. 1956 júniusától 1957 májusáig ugyanis a budakeszi tüdõszanatóriumban kezeltek… K. Zs.: … a kagylóhéjban! A. G.: A világfa odvában. Onnan kísértem figyelemmel a történteket, s mondanom sem kell, milyen tehetetlen fájdalommal vettem tudomásul, hogy tettleg nem vehetek részt ebben a megtisztító folyamatban.

23

PoLíSz

Késõbb tanulmányokat is írhattam, s azokban nyíltan megfogalmazhattam, amit a világról, a világunkról gondolok. Tanulmányköteteimmel vált teljessé tulajdon szellemi birodalmam. Ennek tartományai a tereptisztítást végzõ tanulmányok és szociográfiák mellett a regények és novellák megidézte világ, amelyben az élõk éltetik az eszmét, s az eszmék adnak értelmet a létnek. Hogy ez a könyvborítók közé zárt világ mennyiben arany, nem tudom. Azt viszont legalábbis remélem, hogy az életfolyam sodorta irdatlan homoktengerbõl mégiscsak sikerült néhány gramm aranyport kimosnom. (Az Aranyemberek címû rádiósorozatban elhangzott mûsor szerkesztett változata)

Aletta Vid

Nyárvégi elégia Mintha már lettek volna szavaid a képtelen nyárra, ami elmédben egyre izzik: „a kõkorlát és gyíkkirálya”. Egy hegyen éltünk akkor ketten, s a hegy zöld tollal írt az égre, és lenn alattunk zörgõ város, s a Duna nyúlt a messzeségbe. Nálunk a kertben kardvirágok, tûzliliomok közt kanyargott a kavicsokkal szórt szalag, az út a háztól le a rétre. Itt gyakran jártak ismerõsök. Szótlan, vagy dallal részegedve, remeték, lányok, bor-barátok, hajdani fények végtelenbe varázsolt délibábja, levegõ képek; a fû közt hajtó szarkaláb, a katángkóró, és a vérehulló fecskefû át-átcsapódott oly gyakorta egyikbõl a másik térbe. Még jókor keltünk a harmathoz, és nyeltünk déli forróságot, nyeltünk mohón, hogy oldalt csorgott végig arcunkon és ruhánkon, akár a bor. S mintha egy titkos nép világa tört volna néha át a tájra: ez itt a rom, fehér falak, pár lápcsõ még épen maradt, a kõkorláton gyíkkirály, repedés-szálak, pókfonál szürkül, a gránitkõ zihál, félig leomlott ablakok sarkában árnyéklény, s amott cikáznak, jönnek, járnak, arcomhoz érnek, körbeállnak a tegnapok.

24

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

X és Y X: – Miféle játékból Y: – Miféle játékba sort köt a tû, maga sort köt az új sorra.

X: – Nyugat örököse: szépség koldusa könnyen vagy, könnye, tested a föld húsa. Y: – Bátorság, bölcsesség – megérlelt jellegek, elérni: öregkor, elérni, úgy, lehet.

X: – Elrombolt kastélyból felépült házadban gyermekem – Y: – hagyj békén! X: – Lázad van.

X: – Messzire? Y: – Messzirõl. X: – Józanság? Y: – Rettenet. Halálos cédrusfán lecsüggedt emberek.

Barcsa Dániel

Ecce Homunculus

Elsõ fejezet, mely leginkább egy nagyívû családregény szinopszisához hajaz

Az elfelejtett õsök árnyai „Valahol egy sírhalom, Leszegényedett nagyon, Szomorúan arra gondol, Hány embernek adott otthont fiatalon.” Bródy János

Azok a különös események, melyekrõl e krónika szól, ezervalahányban játszódtak le …-ban. Általános a vélemény, hogy nem is illettek ide, mert kissé meghaladták mindazt, ami mindennapos.1 Leopold Alois Minader, egy echte bécsi mintadiák – valószínûleg brünni illetõségû2 – szétdúlva öreg szüléje reményeit, ki lelki szemeivel Anselmusát jó ideje már udvari tanácsosként látta – egy október végi napon sebtében elcserélte dandys öltözékét3, s azonmód festõi rongyokba öltözött. Ám hõsünk nem egy verista opera kórusában kívánt elvegyülni4, õt egyáltalán nem azok a bizonyos deszkák vonzották, mint e kor József–Josefjeit, János–Johannjait, Sándor–Alexanderjeit, hanem… Igaz szándéka titkairól hallgatott a máskor oly mesélõ kedvû bécsi erdõ, melynek rejtekútjait oly óvatos-osonva járták lábai. Állandó kísérõje volt szívének hangos dobolása, segítõje két jó füle, cinkosa az éji setét. S mikor mégis váratlan „Halt!” kiáltás harsant, szívének ritmusa kihagyott, testét elöntötte a verejték, térde megcsuklott, ám állva maradt, mert már ketten is fogták, míg egy harmadik, fegyver után kutatva, átvizsgálta rongyait. Aztán máris ott állt egy ordonánctiszt elõtt, s kénytelen volt abbahagyni az összekoccanó fogakkal való fohászkodást – „Édes Jézus, légy vendégünk”5 –, mert kérdések záporoztak felé, melyekre életbevágóan fontosnak látszott felelnie. Rettenve emelte föl a tekintetét, és a felismerés egyetlen pillantás: e tisztnek mily öntelten ostoba az arckifejezése! Egybõl visszatért szívébe a remény, és oly 25

PoLíSz

alkalmatosan kezdett válaszolgatni a ravasznak szánt kérdésekre, és oly ügyesen dugdosta aprócska, ápolt, szerszámot nemigen esmérõ kezeit6, hogy végül is vallatója föladta. Ó, a svalizsérek oficérje nem ily fogolyra vágyott – „Most ez a rongyaiban reszketõ szánalmas munkás, vagy csavargó, nem sokkal ezelõtt pedig egy öreg, részeges kocsis?” –, hanem igazi lázadóra. Igen, igazira, kit – érezte – csalhatatlanul képes felismerni bármikor a carbonari köpönyegrõl, a köpeny korcába rejtett álnok gyilokról s a gyulladt szemekbõl áradó elvetemült dacról. Csalódott legyintés, egy kurta parancs, és Leopoldunk (ki, ne felejtsük, egyben Aloisunk is) – bár már nem is reménylette – ismét szabaddá lõn. Napokra napok, évekre évek gyûrûztek, és a sötét viharfelhõk rendületlen vonultak Kelet felé7, s egyszercsak máris útra készen, lezárva állt a családi legendák titokzatos utazóládája. Edmund von Sebetich, a Monarchia fess tengerésztitsztje feszült várakozással rótta szállásán faltól-falig ingaútját. Türelmetlen mozdulattal kanyarította le válláról vízhatlan tengerészkabátját – mely rövid röpte után oly festõien omlott el a láda tetején –, s az ablakhoz lépve azt fürkészte, vajh közeledik-é már a késlekedõ bérkocsis. A láda ekkor még forgács és olajfesték illatú volt, nem oly dohot árasztó ütött kopott, mint évtizedekkel késõbb, mikor rokoni csábremények regényes tárgyává emelkedett. Eme ormótlan alkotmány látványa a vágybeli örökösök fantáziáját a magosba röptette, ha csak egy lapos pillantás is vágott felé, máris a gazdagodás ábrándja kezdte festegetni délibábjait: ezüst gyertyatartókat, legalább két tucatot; Lajos-aranyakat, vászontekercsben; szingaléz halászoktól értéken alul cserélt igazgyöngyöket; kártyán nyert gyémántokat Dél-Afrikából, melyek közt akad dió nagyságú is; és tán a kincses sziget pergamenre vázolt körvonalait, az „itt áss!” ikszjelével. Ám a fantázia ólomlábon botladozik, ha a próza tort ülhet a költészet felett, mert midõn végre-valahára felvirradt a várva várt nap8, és elszabadulhatott a feszítõvas kegyetlen célszerûsége, akkor elillant a mesés, ám feltárult az igaz: Ali baba kincses barlangja helyett a tényleges Sebetich-hagyaték. Illatos levélkék, finom fogselyemzsinórral átkötözve; jobbkezes nõi kesztyûk, mindenik titkos fészkében egy-egy bújtatott szemérmes névkártyával; s apró, jobb lábakra való nõi cipellõk, fölös számban, mégis oly hasznavehetetlen eladhatatlanul – fétisek, az egykori lázas szerelmi performance-ok befõttként elraktározott tárgyi dokumentumai. Ám egyszerre lovak patái csattogtak a szállás elõtti utca kövezetén, s a mentegetõzõ fuvaros nekiveselkedett a hatalmas ládának, és Edmund von Sebetich ismét nyakába kanyaríthatta köpönyegét, hogy elhagyja Polát, mindörökre, hogy a távoli Erdõntúlra távozzék, hol nemcsak tenger, de még egy valamirevaló pocséta sincs. Erdõntúlra, hol reá egynyári házassága várakozott – melynek gyümölcsével igazán soha nem tudott mit kezdeni –, továbbá az epesztõ egyformaság kiemésztõ unalma9, egy – a rokonok szerint is – túl hosszú életen át. És – tán pont abban az idõben, midõn Pola Edmundunk, és Edmundunk Pola nélkül maradt – Patrick O’Donnell is megkezdte serény készülõdését, hogy a tenger és tengernyi protestáns által szorongatott hazáját – melyet még egy töpszli német hercegnõcske is inkább mondhatott a sajátjának, mint az Armaghban született Patrick O’Donnell – végleg elhagyja. Az egymásra tornyosuló pakkok hosszú utat sejttettek, mint ahogy Patrick O’Donnell aggódó tekintete és felhõs homlokráncolása is, melyekkel alapos lustráit kísérte, midõn kénytelen volt a Greenglass & Garciánál akkurátusan kiválasztott, anyja és nõvérei10 által gondosan becsomagolt poggyászát idõrõl idõre sorsára hagyni, engedni, hogy durva és kétes tisztaságú kezek megragadják, húzzák, vonják, cibálják fél Európán keresztül, hajón, vonaton és postakocsin. Egy finom 26

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

borjúbõr kézitáskában – melyet át nem engedett volna senkinek – ott lapult, amit a leghasznosabbnak vélt, német szótára, melyet a véget nem érni akaró úton gyakran elõkotort, hogy olyan szavakat biflázzon, melyeknek késõbb az ég világon nem vette semmi hasznát. Ugyanis hiába igyekezett Franz Josef birodalmába, verejtékkel szerzett tudását akár belé is hányhatta volna a Lajtába, midõn keresztülhajtott felette. Mert elárulhatjuk, Hibernia szülötte Erdély s a Partium határvidékére, leendõ, új, való hazájába tartott, hol a német nyelv helyett az idõ tájt inkább az oláh s magyar szó járta. Az egyetlen róla fennmaradt fényképrõl11, amely már idõsebb korában ábrázolja Patrick O’Donnellt, egy megnyerõ, hosszúkás lóarc – nagy fogakkal és szilaj, öntörvényû, zabolát nem ösmérõ kelta sörénnyel12 – tekint reánk13. Ábrázata jó ajánlólevél lehetett ama erdélyi mágnásnak, ki a távol-nyugati szigetekrõl hozatott lovaihoz „brit” szakértõt14. Az akkori fotómûvészet még nem esmérhette a színes technikát – csak késõbb lett kedvelt a fotográfusok körében az utólagos pingálgatás, hamis anilin-kolorit keltése elnagyolt pacsmagolással – így képzeletünk csikaját akár szabadjára is engedhetnõk, ha az antropológia tudománya s az utódok fizimiskája nem fogná vissza erõs kézzel száguldani vágyását. Így a tudomány s a realitások iránti alázattal csak annyit mondhatunk, hogy arc színe valószínûleg fehér, mint Hófehérke bõre (ámbár nyáron gyakorta veres), s Szent Györgykor egy tehetõs gazda bacsája kihajtja hatalmas szeplõnyájait az orr csúcsa körüli hajlatokba és völgyekbe; a haj színe, mint a négylábú honfitársé, az ír szetter szõre; ellenben a fogak sárgásak, mint a Blendamed reklám nyitó képsorában. Kovács György gyakran tûnõdve nézte orcáját a borotválkozó tükörben15, elnézte a mandulavágású szemet, a sorsnak szembeszegülõ, merészen kiálló arccsontot, s kíváncsivá lett ilyenkor, hogy kik hozták ide, a Kárpátok koszorújába, s megint kik voltak, kik haramiahordák elõl bújtatták-menekítették eme Európában ritka kincseket, hogy majd õ lássa ezeknek egyedüli hasznát. De kíváncsivá tette az is, hogyan kerülhetett a mongol vágású szemkeretbe eme valószínûtlenül kék szem16, honnan ez az aprónak s csinosnak nemigen mondható szimatolószerv, s vajon kitõl kaphatta érzékeny bõrét, s ifjúkorának rakoncátlan vörös fürtjeit. Kovács György sokszor gondolt õseire. Gyakran elmélázott, hogy vajon mi vezette e jobb sorsra érdemes férfiakat eme átokverte földre? Hisz nehéz elképzelni, hogy valaki, aki más irányba is indulhatna, önszántából erre fordítja lépteit. Mert hogy õ itt él és nem másutt, az érthetõ, hiszen hová is mehetne? Meg van verve egy másutt teljességgel használhatatlan anyanyelvvel, melynek kincsei annyit érnek, mint kisgyerek zsebének tartalma a felnõttek szemében, csillogása, szépsége addig tart, mint az eszkimó jégkristályai Afrikában, meg van verve emlékekkel, kapcsolatokkal, szerelmekkel, melyek csak itt érvényesek, és meg van verve felelõsséggel, másokért és önnön magáért. Bizton érzi, nem jó magyarnak lenni – ó mennyire lenne „francia, lengyel, hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó”, akár egy nyakától talpáig szeméremtokba öltözött pápua is, vagy akárki más, de nem lehet. Hát akkor igyekszik jó képet vágni hozzá, összeszorítja a fogát, és úgy tesz, mintha élvezné a dolgot, mint Tom Sawyer a kerítésfestést, gyönyörûséget mímelve, fütyörészve, hátha akad, ki elhiszi, mily kellemes az, mit Polly néni-sorsunk reánk mért. Cherchez la femme – javasolják a franciák, de ha megvizsgáljuk e derék férfiak nõkhöz való viszonyát, nem jutunk közelebb a titokhoz. Nehéz összefüggést találni e férfiúk elhatározása és a nõi nem – avagy esetleges igen – között. Minader eszményeit követte, melyet egy idõsödõ, himlõhelyes arcú, alacsony, õsszakállú öregúr képviselt. Romantika ez is, de nem a mai értelemben. Igaz, életének további alakulását befolyá27

PoLíSz

solják a nõk – Haynau vészkorszakán egy prázsmári szász özvegy segíti át, kiadván õt külhoni iskolákból hazatért unokaöccsének, majd ez özvegy halála után követi annak szolgálólányát háromszéki falujába. Edmund von Sebetich kevéssé kedvelte a nõi nemet – a jelek szerint annál inkább a nõi igeneket –, az emlegetett hajóláda ugyanis, melyre ugyancsak fente a fogát a számos oldalági örökös, fantáziájukat eleresztve, kincseket véltek benne, ezüst kandelábereket, Lajos-aranyakat papírtekercsben, igazgyöngy-halmokat, melyet délszaki utazásakor késért, zsebóráért, üvegpalackokért cserélt szingaléz gyöngyhalászokkal – ám a láda egy-két erdõn túl használhatatlan tengerészholmin kívül, leginkább illatos, eltérõ kézírásokkal könnyû kezekkel, de nehéz szívvel írt levélkékkel, és e levélkékhez tartozó, kicsiny kezek kesztyûivel volt tele. Sebetich szépapónak nem kellet azért felkaptatnia a Királyhágón, hogy a szépnem iránti rajongását kiélhesse, lehorgonyozni ott, hol nemcsak hogy tenger sincs, de még egy valamirevaló pocséta se. És bizony való. Erdélybe l87l-ben érkezett, s nõsülésre csak három esztendõvel késõbb adta a fejét, s ha a medaliont nézzük, melybe beléfoglaltatott menyasszonya, Csiszér Katalin arcképe, óhatatlan felmerül az õsökkel szemben oly tiszteletlen gondolat: ezért igazán kár volt ilyen messzire eljönni. A nõ Devlin atyácska esetében se lehetett kiváltó ok, tíz évig csak kedves lovainak, hivatásának élt az erdélyi báró megelégedésére, s majd csak a báróné – kinek az ilyen ügyek szívbéli foglalatossága volt, hogy a kastély magányos lakóit, senyvedõ magányos szíveit összeboronálja –, kommendált számára egy tisztes özvegyet, kinek négy gyermeke nem képezett akadály, de kálomista hite jó sokáig. Ha nem a szív sarkantyúja, hát akkor mi ûzte õseit a hegyek és erdõk közé? Erre Kovács György számára nemigen kínálkozott értelmes felelet. Jobb napjaiban már-már bizonyossággá érett benne az a homályos sejtés, hogy eme férfiak csakis õmiatta kerekedtek fel, mert Isten látá, hogy Kovács György létrehozásához már ott van a szükséges, de nem elegendõ génállomány Andrék, Csiszérek, Kovácsok, Mihályok, Székelyek képében, s Isten szólt: Kelj föl Edmund (Patrick, Johann Friedrich) s menj Transsylvaniába s ott várd be a következõ jelet, mert nagy terveim vannak véletek. És Edmund (Patrick, Johann Friedrich) elindulának vala a távoli helyre, s ott megülnek vala türelemmel, míg az Úr nem szól, ím itt szolgálóleányaim, a ti munkátok, melyet végezzetek buzgó szívvel. És Edmund (Patrick, Johann Friedrich) engedelmes szívvel, a kor erkölcsi elvárásait betartva meghágák az Úr szolgálóleányait, úgy és annyiszor, míg meg nem fogantak. És az Úr látá, hogy bizony ez jó dolog. Ámde rosszabb napjaiban, midõn a sötét elõszoba gardróbjából, a feltornyozott fölös kacatok közül kérlelhetetlen, hidegen, emésztenivalót keresve elõkúszott a depresszió, és ilyenkor Kovács György képes volt a dolgokat valóságos arányaiban, természetes színben, reálisan szemlélni, az elõbbi magyarázatot kétkedéssel hessentette el magától: Mindez miattam történt volna? Sok hûhó semmiért! Jegyzetek: 1

2 3 4 5 6

Különös módon majd ugyanígy kezdõdik Camus regénye, a Pestis is. Legalább egyikünknek illett volna kitenni az idézõjelet! Hisz Leo Slezak szerint minden igazi bécsi Brünnben születik. Hogy alkalmi üzlettársa számára a csereberét még csábítóbbá tegye, Bécs legjobb szabóinál készült ruhadarabjait még zsebórájával is megtetézte. Hol volt ekkor a verizmus? – Hisz ez idõben még csak a „te csillag” (Petõfi) esztendejét írták a kalendáriumok! Ez az az ima, amely egyedüliként emlékezetébõl hirtelenjében elétolakodott. Ezen kívül nem sok mindent hagyott örökségül a nyomába lépõ nemzedékekre.

28

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

7 8 9 10 11 12 13 14

15 16

Mert ne felejtsük, a nyugati szelek övében vagyunk! Edmundunk valahol kiterítve. Kármán József halhatatlan szavai A família természetesen katolikus, tehát nagy: Patrick O’Donnellnek ez idõben négy nõvére és két kishúga volt. Már nem Dagerrotípia, hanem igazi fotográfia. Volt fésû fogaknak csikorgatása, és még inkább hullatása, midõn reménytelen küzdelemben szembeszálltak e féktelen hajhullámokkal. Láttára az ember – kockacukor után kotorászva – önkéntelen a zsebébe nyúl. Hogy valóban szüksége volt-e mágnásunknak, kinek ereiben nem a kárpát-medencei honfoglalók vére csörgedezett, Patrick O’Donnell szolgálataira, vagy csupán emberi gyengeségbõl hívatta õt a távolból, hogy minden szomszédjának megmutathassa, angol telivérjei mellé telik neki még „hamisítatlan angol” lovászra is, ez mára már kideríthetetlen. Soha nem tett semmi olyat, ami miatt ezt ne tehette volna nyugalommal, bármit állítsanak is a Nádasi-, Osváth-, Vitszerû tökmagok. Oly irreális, mint a sivatagi dûnék közt hirtelen elébukkanó tiszta, hideg, kristályvizû tengerszem.

Ébert Tibor

Hat lány (Kariatidák) Lírai oratórium

Szereplõk: hat lány: a Kariatidák. Úgy helyezkednek el, mint a Kariatidák az Akropóliszon: négy elõl, kettõ a két szélsõ mögött. Mozdulatlanok. Balról jobbra elõl az elsõ, második, harmadik, negyedik lány. Az elsõ mögött az ötödik (baloldalon), a negyedik mögött a hatodik (jobb oldalon). I. LÁNY: II. LÁNY: III. LÁNY: IV. LÁNY: V. LÁNY: I. LÁNY: III. LÁNY: IV. LÁNY: V. LÁNY: I.

LÁNY:

II. LÁNY: III. LÁNY: IV. LÁNY: V.

LÁNY:

I.

LÁNY:

Tizenhat éves vagyok. Én tizenhét. Kétezer ötszáz év óta állunk itt. Nem számoljuk a napokat, hónapokat, éveket. Évszázadokon állunk mozdulatlanul. Fejünkön súlyos tömböket tartunk: az architrávot. Tizenhat éves vagyok. Én tizenhét. És ruhám alatt érzem mellem, ágyékom, combom érettségét, az állhatatosságot, amely nem kõ, márvány. Erósz Akropólisza: karok, lábak oszlopai, válltömbök meztelen vakítása, az arc, szem, mellkas rojtosodó szentélye. s az Isten: Fallosz: aszprapergoszi fiú. Nem ismerem a szerelmet. A képzelet belekapaszkodik a felhõfoszlányokba, elúszik a magasban. A felhõket szétborzolja a szél, a szellõ, amely a tenger felõl fúj, foszlányokká az égbe oldódnak a felhõk. S a rózsaujjú Éosz jelzésére Heliosz kocsija kiemeli a tengerbõl a Napot és viszi...viszi a vágyaink. Homorító, domborító örömök gyönyöre. Ajándékok terhe. Olajmécses, remegõ láng: test, tûzborzongás... Kõbe vésett szenvedély titka...Csepp, cseppek, csermely, patak, folyó, tenger, tó. Emberi véset, isteni születés. 29

PoLíSz

II. LÁNY: III. LÁNY:

A szél mindig a tenger felõl fúj, bár kevésbé érzem, mint ti ketten. Hûs borogatás itt oldalt.

(Zene) V. LÁNY: A tengert már sohasem látjuk, mögöttünk. IV .LÁNY: Apám halász volt Pireuszban. Tudom milyen a kékség, az égnél mélyebb, zöld szemcseszilánkok lebegése. A csónakok orra, fája, a lapátok felkavarták a felszín alatti lebegés nyugalmát. A vizet elhoztam magammal, nem szikkad el a kõben. I. LÁNY: Az Isteneknek állítottak ide. II. LÁNY: Az Istenek állítottak ide. III LÁNY: Meg az emberek: a halárusok, a bõrcserzõk, a foltozók, a szövõk, a törvényhozók, a filozófusok. IV. LÁNY: Mi magunk jöttünk el ide. V. LÁNY: Thesszaliából, Euboiából, a Kükládokról, Attikából, Boiotiából... I. LÁNY: A városokból, kunyhókból, házakból. II. LÁNY: Hogy az oszlopokat nézzük, a tizenkét oszlopot, meg a lépcsõket. III. LÁNY: Az oszlopok teste olyan, mint ruháink redõi, és hozzánk is lépcsõk vezetnek. IV. LÁNY: Kövek vagyunk, kõ-márvány-darabok, fejek, tagok, szilánkok, anyag. V. LÁNY: De messzire látunk – mindig egyfelé, egy irányba. I. LÁNY: Túl tömbökön, oszlopokon, nézésünk átfúrja a köveket, fákat, bokrokat, ligeteket, hegyeket. II. LÁNY: A végtelenségbe hatol-repül, mint nyílvesszõ, de nincs íve, sose zuhan – égen, vízen keresztül... III. LÁNY: Nem mozdulhatunk, egymáshoz közelebb nem léphetünk, nem érinthetjük egymást, de nézésünk egymás mellett fut párhuzamosan. S ott, ott valahol találkozik tekintetünk: a végtelenben. IV. LÁNY: És mi, a Kariatidák meglátjuk arcunkat. I. LÁNY: A Kariatidák meglátták arcukat.

(Csönd) V. II.

LÁNY: LÁNY:

I. LÁNY: III. LÁNY: IV. LÁNY: V. LÁNY: I. LÁNY: II. LÁNY: III. LÁNY: IV. LÁNY: V.

LÁNY:

A márvány, a saru, a vászon hûségénél hûségesebbek vagyunk egymáshoz. Meg a földhöz, szigetekhez, levegõhöz, hegyekhez, tûzhöz, hóhoz, beszédhez... Athénéhez meg az Istenekhez meg az emberekhez alant. Így: málló, zúzott arccal, elveszett karokkal, törzsünkön ragyogás, messzire szóró szikrázás. A csonka létezésünk is a teremtés – Héra adománya. Mi vagyunk? Anyag, szervezet, forma? Hús, vér, lobogás, arány? Anyám fésülte a hajam. Sült birkák szaga terjengett az udvaron, meg a fövenyszínû sajt illata. Égetett agyag, cseréplemezek álltak egymáson. Lábam mostam a vízben, a bárkáknál, moszatoknál gyíktenger fickándozott bokám körül. Mi vagyunk? Mozdulatlanság, fegyelem, törvény, önkéntes vállalás, Istenek?

(Csönd) 30

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

I. LÁNY: Egyet elraboltak közülünk. II. LÁNY: Nem jön vissza soha? III. LÁNY: Soha. IV. LÁNY: Sohasem? V. LÁNY: Egyet elraboltak közülünk. I.–II.–III.–IV.–V. LÁNY: A hatodik Kariatidát! I. LÁNY: Megszûnt, meghalt: a szüzessége, a szerelme. Nincs tengere, felhõje, szele. Vakon néz. Hiába kõ, márvány, hiába vesztette el karjait. A kövekkel együtt kell maradni! Itt! Ezen a dombon, az Agora fölött, a Thisszion fölött, a kékséggel, a kabócákkal, a sóvárgással, szomjúsággal, a málladozó, repedezõ tagjainkkal, szakadozó ruhánkkal, zuhanó tömbökkel – a templomot kell szolgálni, õrizni mozdulatlanul. Ez az öröklét – a halállal, az elmúlással.

(Zene) VI.

LÁNY:

I. LÁNY: VI. LÁNY: II. LÁNY: VI. LÁNY: III. LÁNY: VI. LÁNY: IV. LÁNY: VI. LÁNY: V. LÁNY:

VI. LÁNY: I. LÁNY: II. LÁNY: VI. LÁNY: III. LÁNY: VI. LÁNY:

Nem tartozom közétek? Lány vagyok, tizenhat éves. Fejemen tartom az architrávot. Az Isteneknek állítottak ide, hogy isteni lehessek. Ruhám alatt érzem mellem, combom, ágyékom. Igen. Vágyaimat elviszik a felhõk, az égbe oldják, a felhõket szétborzolja a szél, mely tenger felõl fúj. A tengert sose láttam. Hátamon kövek tekintete. Az oszlopokat nézem, a tizenkét oszlopot, testük hasonlít ruháméhoz, a márványroncsokhoz tapadok. Nem tartozol közénk! Ide hoztak, ide állítottak! (Csönd) Nem számûzünk. Kitagadtok? Nem tagadunk ki. Itt állok köztetek. Nem én tolvajkodtam be magam közétek. Nem az bûnhõdik, aki elcserélt, hanem õ, a hatodik Kariatida. Én! Idegen vagyok? Idegen köztetek? Meddig...? Amíg így állunk együtt, egymás mellett, amíg együtt tartjuk az architrávot, míg mögöttünk az Erekhteion, míg elõttünk a Szûz temploma, amíg csak a kövek fénylenek, az oszlopok, ez a domb, hegy anyaga: a márvány, a tenger, a levegõ, a gondolat. Idegenül...El kellene pusztulnom! Nem pusztulhatsz el! És velünk kell maradnod, így, egyedül. Ezt szánta a sors. A sors, meg az istenek, az emberek és mi, meg a hatodik Kariatida. Így, veletek, köztetek: magányosan. Epekedés, sorvadás, tehetetlen kín, mozdulatlanság...

(Zene) VI.

LÁNY:

Tüzes fûszálak nõnek bõrömön fûszálak kúszó lángja terjed lábon ujjakon és nõ a tûz hullámzik sarjad ringva mint préritûz, amelyet fúj a szél tûz lesz a combom hasam ágyékom mellem 31

PoLíSz

így égek apró fényekkel foszforeszkálva izzón ezerszer felgyújtva eléghetetlenül idegenül egybefolyt két szemem vizében olykor megjelenik kharón ül csónakjában nyakán a felfûzött obulusok mellette evezõ a jussra vár hermész ígéretére vízfogacskák fûrészelik a csöndet nyugalom sodródása véges örvények kisimult végtelenje mozdulatlan hömpölygés akheron nézésemben elhalt kék morzsalék fûszálak tüze emléke éveim elüszkösödött gondolataimmal teli vörös ladik hosszuló árnya felszín és mélység az arc álarc isteni születés víz víz folyékony sírkõ

(Zene el) I. LÁNY: II. LÁNY: IV. LÁNY: V. LÁNY: VI. LÁNY: III. LÁNY: II. LÁNY: V. LÁNY: III. LÁNY: VI. LÁNY:

Mozdulatlanul. Mozdulatlanul. A nézésünk sose találkozik. Másolata se lehetsz magadnak. Benne a lényeg nem mutatja magát. Becsapom magam. Még az önáltatást is elrabolták. hamis, selejt... Szétzúzhatnak, felrobbanthatnak, lezuhanhatsz majd. Nézd! Ez vár rád, rám. Az Istenekre. Mégis: csak a lényeg létezhet, csak az pusztulhat el. Eltûnhetek, mint apokrif. Súlyosnak érzem a tömböket, rettenetes súlyosnak, kifeszítetek kövek közé, a szorítás egyre elviselhetetlenebb. Mint Prokrusztészt: egyre nyomják testem. Összelapítanak, összezsugorítják szívem, májam, tüdõm, arcom...Nem számûzhettek, nem taszíthattok el, nem ölhettek meg...

(A Kariatidák mozdulatlanok)

32

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

Kanizsa József

Õszi izzásban

Ars poetica

(II. Rákóczi Ferencre emlékezve)

Magammal hordom az éjszaka csöndjét

lépnem kell tört erõmben a távol s hegyek felhõ-árnyéka közt derengõ fény-rés lépnem kell lépnem a zuzmarás avar-szõnyegen szederinda-tüskék simogatása közben saját vérem nyalva is lépnem kell lépnem a történelem töretlen útjain hogy fölmutassam a tenyerembe rótt írásjeleket s én lépek lépek hogy elérjelek benneteket kik a vadvirág hervadásban hittétek elaludni a nyarat

Nyelvem alatt õrzöm Tenyeremben két kavics Köd-zubbony Szétnyílik a köd-zubbony Eresz alatt fények Az éjnek villany-fogsora villan rám Szikrát vet a két kavics

színjátszó levelek õszi izzásában parázslik még a Nap hát fújni kell hogy izzón lángoljon e tiszta ég borotva-horizontján...

Csillag szalad az égen... Verseinek közlésével köszöntjük a Zala megyei Zajkon született Kanizsa József írót, költõt 60. születésnapja alkalmával.

Ez volt a hazád (Kormos Istvánra emlékezve) földi vérben tó tükrében látod magadat vérzõ alkonyat testedre éj-lepel hull szívverésed is halkul rogyásodban zörög a nád költõ: ez volt a hazád

Ungvári Károly: Farsang

33

PoLíSz

Török András István

Õsi, hõsi fegyverek Ikerváron A hozzáértõ embernek sok minden árulkodik a múltunkról: a több évszázados vágó-, szúró- és ütõfegyverek – amelyekben egyaránt megtaláljuk a célszerûségre való törekvést és a mûvészetet, vagyis a racionalitást és az esztétikumot – szintén beszélnek a történelemrõl. A Vas megyei Ikerváron élõ nyugdíjas tanár, Koszorús Ödön lakásán gyönyörködöm az általa felkutatott, addig pincék mélyén, poros padlásokon heverõ fegyverekben. A fáradhatatlan gyûjtõ a témához kapcsolódó szakirodalmat is gyarapította: 2000-ben Dabóczi Dénes sárvári muzeológussal közösen megírta A Nádasdy Múzeum fegyvergyûjteménye és ezüst dísztárgyai címû kötetet, s most áll megjelenés alatt egy másik könyve: A Dunántúli kovács díszítmények. A szoba falán függve sorjáznak a kifényesített acélfegyverek. ––Ez itt csupa orosz, illetve szovjet kard – mutat egy különálló fegyvercsoportra Koszorús tanár úr. – Fõleg az I. és a II. világháború idején kerültek Magyarországra, de egyik-másik talán még 1849-ben; van köztük 1838-as mintájú huszárszablya is. Jellegzetes orosz fegyver ez a saska: kard ez is, de markolatkosara nincs, a míves markolat pedig egy stilizált ragadozómadár-fej. Nem állítom, de lehet, hogy ez a forma, illetve a formát létrehozó eszmeiség rokonságban áll a mi turulmadár-mondánk eszmeiségével. Megjegyzem, hogy a honfoglalás kori kardjainknak, de a régi idõk perzsa vagy török kardjainak markolata is ilyen. Itt van egy a sztálini hadsereg saskái közül, melynek az a különlegessége, hogy a hüvelyét szuronytartó bilincsekkel látták el. Így, a lovasságot a lóról leszállítva, s a kéznél lévõ szuronyt a puskára feltûzve, a haza védelmére hivatott hadsereg máris a belsõ zavargások letörésére alkalmas rendõri erõvé vált. Ez pedig a szablya, ami némileg különbözik a kardoktól. A kard szúrásra és vágásra, a szablya inkább csak vágásra alkalmas. A kard kevésbé ívelt, hegye a penge szélességének közepére esik. A kardpenge végén lévõ, mintegy húsz centis, kétélû rész a toll nevet kapta: a toll fok felõli oldalán lévõ él a fokél. A szablya a kardnál íveltebb, van fokéle, de az a fok vonalánál kijjebb állhat két-három centiméterrel is. Ez a kiugró fokél a mi õsi szablyáinkon is megvan: a bécsi szablya, amely sokak szerint Attila fegyverével azonos, szintén fokéles. Mind a kardoknál, mind pedig a szablyáknál – fõleg a francia és az olasz, de a magyar fegyvereknél is – megtalálható a pandúrhegy. Ez egy, a penge csúcsának fokán lévõ homorú, íves beköszörülés; az ív húrhossza mintegy két-öt centiméter. Ez a homorú ív szintén fokél, és kitûnõen alkalmas alulról felfelé való hasításra. A XVI–XVII. században elterjedt madonnás pengék jól példázzák a magyarok Szûz Mária-tiszteletét. Az akkori fegyverkovácsok belevésték a szablya pengéjébe a földgolyón álló Szûz Máriát, talpa alatt a holdsarlóval és a kígyóval, feje felett a csillagokból álló glóriával. A rajzolat alá könyörgõ feliratokat is véstek, melyek a Regnum Marianum gondolatának a hadseregbe való továbbvitele volt. Ez itt a lovagkor jellegzetes fegyvere, a hosszú, széles, egyenes pengéjû pallos. A penge és a markolat találkozásánál van a pallosokra jellemzõ keresztvas. Ez Krisztus keresztjéhez teszi hasonlóvá a fegyvert, s a katonák úgy is tekintettek rá, mint a feszületre: ütközet elõtt letérdepeltek elõtte, s úgy imádkoztak. Kétféle pallost ismerünk: az egyik a lovassági, amely félkezes fegyver, mivel a másik kézzel a lovat irányítják. Az egy- vagy kétélû lovassági pallosnak kézvédõ kosaruk vagy gyûrûjük volt; egyik-másik díszes kovácsremek, növényi ornamentikával, levelekkel, 34

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

kacsokkal. A gyalogsági pallos azonban kétkezes, negyven-negyvenöt centi hosszú markolattal. A markolattüske végén a markolat-gomb helyezkedik el, mely egyben a nehéz penge ellensúlyaként is szolgált. A gyalogsági pallos igen súlyos, kétélû fegyver volt: a simontornyai múzeumban van egy, amely két méternél is hosszabb. Az ilyen fegyvert csak erre a célra kiválogatott és kiképzett katonák tudták forgatni: nekik dupla zsold járt. A kétkezes pallos egyébként igen veszélyes fegyver volt, az ellenség megsemmisítését, lefejezését szolgálta. A szablya azonban nem annyira az élet kioltására való, hanem inkább arra, hogy az ellenfelet harcképtelenné tegye. Elgondolkodtató, hogy vajon a keletrõl származó szablya-e az embertelenebb, vagy inkább a pallos, amit a Nyugattól vettünk át? Egészen más fegyvertípus az õsi, keleti eredetû, nyéllel ellátott fokos, amely ütésre, sújtásra alkalmas önvédelmi fegyver. Két fõ fajtája ismeretes: a baltafokos és a csákányfokos. A baltafokos egy kisebb fejszére emlékeztet, amelynek azonban a foka nyújtott, kalapácsszerû; a csákányfokoson pedig nem fejszeélt találunk, hanem egy hosszúkás, hajlott, hegyes, a csákányéhoz hasonló nyúlványt. Ez alkalmassá tette arra, hogy a várvédõk átszakítsák vele a támadók páncélingét. A fokosok iparmûvészeti szempontból is figyelemre méltók: a mesterjegy és a díszítmények, melyeket a kovácsmester beleütött a fokosba, növelte a fegyver értékét, mert jelezte a jó minõséget. A fokos azonban nem csupán fegyver, hanem munkaeszköz is. Példa erre a juhászfokos, amely nem csákányhegyben végzõdik, hanem kampóban, s a birka lábának megakasztására való. Érdekes ez a XIX. század közepérõl származó, a közeli Bozzaiból elõkerült, vörösréz követválasztó fokos: igen szép iparmûvészeti munka, bizonyára megnövelte a jelölt esélyeit. Ez már nem fegyver volt, hanem társadalmi rangot jelölõ tárgy. Vagy itt ez az ugyanabból a korból való, Megyehídról hozzám került kanászbalta, a koronás címerrel díszítve. A felizzított, lágy acélfokosba beleütötték a díszítést, majd gyorsan, „azon melegében”, a minta beütött vonalaiba belefolyatták az alacsonyabb hõfokon olvadó sárgarezet, amely aztán szépen kirajzolódott a szürke acélon. Az ilyen díszes fokos, mint fegyver, elvesztette jelentõségét, s inkább annak bizonyságául szolgált, hogy a viselõje jelentõs személyiség. (A kanász, a disznókra felügyelõ személy az állatorvosi szaktudása miatt valamikor nagy tekintélynek örvendett.) Kevés fegyvert ismerünk – mondja Koszorús Ödön tanár úr –, amely olyan pályát futott volna be, mint a mi õsi fokosunk: nemcsak fegyver volt, hanem iparmûvészeti remek, munkaeszköz, és – mai szóhasználattal élve – státusszimbólum is.

Ács Jenõ

Istenek térdeinél Ó, most, kénsárgán lángol a hegy, s fenyõk lobbannak zöld villámként; és felczikkan a forrás, ezüst-erezet, s távol vizek sötétlenek, pupillákként.

Szikrák esõznek, szarvasfutás a rét, hívatlan álmok kínálnak új nevet; és tarló indázza, kecsegteti boldog szederét, ó, érzed? Harmat-derû símítja kezed.

Árny borzong, bokor remeg, barnúl a nap, alkony-nyelven beszél a lágy fény; és tudod, magad vagy a leggazdagabb, e bolygó küszöbén ülsz, istenek térdeinél. 35

PoLíSz

A mélység csöndje kedvesebb nekem

Ó, maradj, eszelõs gyökér

Fanyar mosoly a szemhéj mámorában, súgár czikkan, aranylón dolgozik; évgyûrû-dacz a termõ diófákban, s hány ember kérdi, mi a dolga itt?

Ó, sötét pillantás, szikrázz a pusztaságban, ahol kietlen csillag-oroszlán bömböl, és örökké földet rág a kõ.

Az üdvök útja áldott türelem, izom-igában járjuk évadunk; alátekint a szökevény-szem, körülnézek, és együtt vagyunk.

Ó, ha ereidbõl kinéz a vér, a rettenettõl szeme kihúny; s rémek rohannak szívére, bûbáj-sziklák ordas csapata.

Csobogj, csobogj, ó, égi, kék fény, érleld be, tedd zamattá idegem; dúsabb, szelídebb, teljesebb a részvét, a mélység csöndje kedvesebb nekem.

Iramló görgetegben kitart a fenyõ, gerincz-állhatatosság; vendégként ragadoz a sár, ó, maradj, eszelõs gyökér.

WASS ALBERT EMLÉKEZETE (V. RÉSZ) Wass Albert

Udvarház a mezõségen Ideje, hogy beszéljek róla. Hisz annyi mindenrõl esik ma szó, ami új és annyi mindenrõl, ami régi, de rossz volt és csúnya. Ideje, hogy szóljak valamit a házról, mely régi bár, de a világ, amit képvisel, jó volt és szép, és már pusztulóban. Nem azért mondom ezt, mert ott töltöttem gyermekéveimet abban a házban, azokat az éveket, melyekrõl általában azt szokták mondani, hogy pillangószárnyúak. Az én gyermekéveim a valamennyiünké, akik ma a harmincötöt tapossuk, nem voltak kimondottan pillangókhoz hasonlatosak. Ha már feltétlen szükséges, hogy valami állatféléhez mérjük õket, akkor inkább gilisztára, dögbogárra, vagy legjobb esetben sündisznóra kellene gondoljunk. A ház, amelyikrõl szó van, ott áll a Mezõség közepén, egy dombon. Nyíltan, messzire látható, templomszerûen fehér falakkal. Ma is ott áll, s aki a Hódos-tó mellett kanyargó országúton a Mezõség belseje felé igyekszik, messzirõl megláthatja. Zöld fenyvestõl övezve áll a domb tetején, egyszerûen, minden hivalkodás nélkül, de szigorúan figyelve az utat, s rajta az idegen érkezõket. Aki meglátja, annak azonnal tudnia kell, hogy falu is van ott, bár a faluból még semmi sem látszik. De olyan a ház tekintete, mint a figyelõ pásztoré, kinek nyája veszedelem elõl rejtõzve legel. A ház mögött látszanak a Mezõség szelíd hullámai mélyen-mélyen benyomulva a láthatárba, s aki idegen így a tó mellett jõve nézi ezt a képet, megérzi azonnal, hogy az a sok összefonódó domb egyetlen nagy család. Eltéphetetlen és elválaszthatatlan testvéri közösség, egy test, egy lélek. S elhinni alig tudja, hogy a ház mögötti völgyhajlaton immár harmadik éve sorompó áll s országhatár húzódik. Fájdalmasan ér érthetetlenül s elõször, mióta fennáll a világ. Ahol a ház áll, ott nyolcszáz éve él már a családunk. 36

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

A ház ma már öreg, kopott s gyakorta rosszkedvû is. Öregségének, kopottságának s gyakori rosszkedvének a történetét akarom elmondani, s egyúttal valamennyiünk történetét, kik körülötte élünk. Nagyapám építette volt a régi alapzatra fiatal korában. Dédapámnak csak egy zsellérháza maradt a negyvennyolcas dúlások után, s abban húzódott meg családostól, védeni a földet s újrakezdeni az életet, mint már annyiszor õseink Erdélyben. Az újra izmosodó birtokot oda gyûjtötte dédapám a zsellérház köré, s azt a kicsike házat megtartotta nagyapám tovább: mint konyhaépület szolgál ma is a nagy ház mellett. Egyben emlékeztetõ mindnyájunk számára. Olyannak építette a házat nagyapám, amilyennek illett Erdélyben házat építeni. Erõsnek, tágasnak és egyszerûnek. Erõsnek, vastag falúnak, hogy bírja az idõt, ami többször viharos, mint derûs, nekünk magyaroknak. Tágasnak, hogy bármekkora legyen a család, szeretet s béke között elférhessen benne. És egyszerûnek, mert az élet is egyszerû s nem hivalkodásra való. Így lett a ház olyan komoly templomos falú. Csupán az emeletig felkúszó Izabella-szõlõ díszítette, s az ablakok zöld zsalui. Az Izabella-szõlõ kövér fürtöket termett s a zöld zsaluk hûséggel õrizték a csöndet és a békességet. Nagyapám felépítette a házat, hogy falai védelmet nyújtsanak a családnak s példát mutassanak messzire. A ház kopár dombra épült, vízmosásos legelõoldal tetejébe, vigyázva, gonddal, hogy használható földet el ne vegyen a mindennél fontosabb kenyér elõl. Környékét, melynek pusztaságát mindössze néhány öreg kõrisfa tarkította, nagyanyám szeretõ keze tette otthonná, kertté. Nagyapám szorgalmas ember módjára épített jövendõt a családnak, de Nagyanyám tündér volt mellette. Varázsolt. Fákat és bokrokat ültetett, teleültette velük az irdatlan kopár legelõt, s míg keze az apró csemetékkel babrált, szeme már látta felnõve a fákat. Tisztásokat hagyott közöttük, sûrûségeket tömörített, s közben messzire gondolt, õszi és tavaszi színekre, virágokra, illatokra és unokákra, kik majd játszani fognak a kertben. Szinte látom magam elõtt fiatalon nagyanyámat. Ahogy ottan állt, a kopár dombra épült nagy ház elõtt, hosszú szomorú õszi délutánokon, nézte a sárga vízmosásokat, s színtelenre taposott gyepet, s kereken a Mezõség magányos dombjai szemébe ásítottak. És akkor behunyta szemét s kezével megsimogatta egy frissen ültetett nyírfa ujjnyi kis vesszõjét, s már látta megnõve, nagyra, látta fehér törzsét a fenyõk zöld hátterébõl kivilágítani, s látta könnyû tavaszi fátyollombját borzolódni a fenyõszagú szélben. Úgy elgondolta, hogy sok-sok idõ múlva újra õsz lesz, s a nyírfák csodálatosan aranysárgára gyúlnak, s valamelyik fenyõn majd vadszõlõ kúszik izzó vörösen, s talán akad egy unoka, akinek a megrezzen ettõl, szépet érez és megbékél a világgal. Költõ volt nagyanyám, aki kopár vízmosások s szomorú dombok között megálmodta a kertet, olyannak, amilyennek mi láttuk késõbb, gondtalan unokák. Költõ volt Nagyanyám, és varázsló tündér volt, aki egész életén át csak ültetet és nyesett, öntözött, gondozott, álmodó szemmel a távolba nézett, míg a fák lassan nõttek, álmodó szeme nyomán cserjék sûrûsödtek, tisztások alakultak, megteltek madárral, virággal, illattal és színekkel, és lassan túlnõtték, túlélték nagyanyámat, szegényt. Költõ nagyanyám, ha a halálra gondolt, így mondotta mindig: Égessetek el, s amikor szél van, szórjátok szét hamvamat a kertre. Hogy jusson belõlem minden fának, minden bokornak, minden virágnak. Ne legyen sírom, mely mellett késõbb idegenek közömbösen elmennek. Ne legyen jel utánam semmi, csak a kert. Halála után nem égethettük el nagyanyámat, s hamvát nem szórhattuk szét szélben a kertbe. Most ez a világ nem költõknek s tündéreknek készült. Eltemettük kedves fenyõi közé. De sírja nincs, mely mellett közömbösen mehetnének el késõ idegenek. Értéktelen jel, kicsinyes emberi nyom nem maradt utána. Csak a kert van meg, ott 37

PoLíSz

bent a Mezõség kopár és szomorú dombjai között, s aki arra téved, meglátja messzirõl: költõ és tündér lábnyoma. Itt él nagyanyám tovább, s néha, nehéz gondok között ösvényeit járjuk, olyan éppen, mintha rég elszállt gyermekmesék jó tündérének suhogó uszálya egy pillanatra lágyan megérintené a szívünket. Hat esztendõs voltam, amikor a háború elkezdõdött, melyet világháborúnak tiszteltünk akkor. Apám katonaruhába öltözött s fényes karddal, pengõ sarkantyúval, zsinóros huszármentében elhagyott bennünket, s ezt tették az apák mind abban az idõben. Hangos énekszó verte föl a falut, furcsa szédült láz kavargott a levegõben, s innen is, onnan is megrakott hintók s szekerek jöttek. Mint szertelegelt juhok vihar idejében, úgy gyûlt össze a család a nagy ház födele alá. Apám leánytestvérei jöttek meg gyermekeikkel, s a ház mind befogadta õket. Csodálatos ház volt. Minél többen szorongtunk benne, annál tágasabb lett, melegebb, szebb és barátságosabb. Minden szoba telve volt velünk. Az ebédlõben nem volt elég szék, s visszhangzottak kacagásunktól a falak. Fent az istállóknál pedig folyt rendületlenül tovább a munka, cséplõgép búgott, ökröket cságattak, aszalt gyümölcs szaga töltötte be a kertet. Naponta kocsi állott meg az Izabellás veranda elõtt, szomszédok jöttek látogatóba. Messzire nyúló völgyekbõl hozták õket az utak, ezek a szeszélyes, kanyargó, néha nagyon sáros, néha nagyon poros jó öreg utak, melyek úgy kötöttek össze szomszédainkkal, mint eltéphetetlennek látszó acélsodronyok. (Ki akkor lépett ki az életünkbõl, vajon elhitte volna, hogy jön idõ, midõn csonkán és megtépve csüngenek bele ezek az utak a semmibe, vérzenek és fájnak a történelem metszõkésének nyomán, s aztán begyepesednek és elhalnak, mint levágott emberi kéz halott idegei?) Vasárnaponként emberek gyûltek a ház udvarára. Akinek fejsze szaladt a lábába, kés a kezébe, akinek adóval, ügyvéddel, hivatalnokkal gyûlt meg a baja, mind odajött a házhoz, s orvosság, tanács, segítség kijárt mindenkinek, akár magyar volt, akár román, akár nagygazda, akár szegény napszámos ember. Míg otthon volt apám, õ ment ki ilyenkor az emberek közé, a nagyapám is ott állt és hosszasan beszélgetett velünk. ––A világon mindég az igazság gyõz, s a ravaszság elpusztul – mondogatta sokszor, nagyon sokszor. Az emberek pedig bólogattak. Hiába mondogatta, mégsem az igazság gyõzött. Ravaszoké lett a világ, s nagyapám szegény megtört ettõl a csalódástól, és megöregedett. Ocsmány, vér- és dögszagú vihar jött s elsöpörte a rendet. Lármás idegen katonák, piszkos, durva csõcselék-hivatalnokok adták egymás kezébe házunk kilincsét. Békességünket megdúlták. Igazságunkat megcsúfolták, s a föld kereken megindult s omlani kezdett, kiomlani a magyar csizmák alól. Minden inogni kezdett, emberek, törvények, társadalmi igazságok süllyedtek és emelkedtek a szennyesen áradó felfordulásban, bizonytalanná lett élet és világ. Csak a ház állott rendületlenül. Állott és meg se moccant. Vastag falai befelé védték a családot, kifelé hirdették tovább, messzire látszó fehérséggel az idõtálló rend és tisztesség törvényét, amit nagyapám építgetett volt a téglái közé. Piszkos világ örvénylett körülöttünk, jött-ment zsarolók világa, s ez a világ halálra ítélt bennünket és a házat. Megfogyva bár, de vasárnaponként mégis jöttek az emberek apámhoz, hozták bajaikat és nyomorúságaikat, s láttam szemüket, ahogy a házra néztek: bizalom tükrözõdött benne. Minden hónapban volt egy vasárnap, amikor átjött a hegyen gyalogszerrel a tiszteletes úr, s az ebédlõszobába összegyûlt magyaroknak Istenrõl és igazságról beszélt. Hányszor volt úgy, hogy kívül a falakon idegen fegyver acsarkodott, ármánykodás szövõdött, pusztulás kísértett, s bent zengett a zsoltár, hogy Tebenned bíztunk eleitõl fogva. A Mezõség bujkáló magyar élete pedig áramlott lassan az utakon, ezeken a kátyús, szertelenül csatangoló, völgyek odvába furakodó és domboldalakra mászó utakon 38

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

áramlott egyik háztól a másikig, egyik falutól a másikig. Zötyögõ szekereken, billegõ kordékon jöttek-mentek a szomszédok s idegen szuronyok között lassú, és szívós élni akarással tengette magát a hit és a bizodalom, egyik dombon épült fehérfalú háztól a másikig, egyik papilaktól a másikig tartotta a lelket a dideregve megbúvó falvakban. Huszonkét esztendeig tartott ez így. Huszonkét esztendeig egy egész ország, valamennyi piszkos körmû hivatalnokával, demagógiájával és cselvetésével ez ellen a ház ellen dolgozott, melyben éltünk. Lenyírták mellõle a földeket, melyek kenyeret adtak. Dúlták, zsarolták. Izgatták ellene a népet, akadtak Cenk-vérû magyarok, akik vállalták az alattomos munkát: éket verni a ház és a falu közé. S mindezt azért tették, mert féltek tõle. Féltek, kimondhatatlanul. Konok falaitól, messzire látszó fehérségétõl s féltek az igazságtól, mely némán, de elpusztíthatatlanul ragyogott a homlokzatán és messzire világított a Hódos-tó fölött, mint egy láthatatlan címer. Sokszor-sokszor elmondta nagyapám vasárnap elõtt, az embereknek: gyõz az igazság, s elpusztul a ravasz. Õ már szegény nem érte meg. Addigra felnõttünk mi is, gyermekek, s életet keresni szerte szóródtunk a világban. De, mint egy láthatatlan súlyos kapocs, összefogott azon túl is a ház. Ahogy valamikor zajos vidámságunkat egybefogta, úgy tartott össze gyász és veszedelem idején is immár négy nemzedéket, s tartotta körülöttünk a nagyobb családot is, azokat, kik ott éltek a környéken, magyarok. Szomorú és nehéz napok végtelen sorában megkoptak a falai, vakolata itt-ott lehullott, illene tatarozni már. A felszabadulás mámoros perceiben úgy hittük, sor kerülhet erre. Ám az élet nehéz, s a halálítéletet, amit egy ellenséges világ sok évvel ezelõtt kimondott a házra, úgy látszik, most készül végrehajtani a múltakért bûnöst keresõ köz-vélemény. A falu félcipõs, kéretlen prókátorai, kik haszontalan áltiszteletbõl kastélynak nevezik, tudatlanul néznek reá és ellenségesen, és húzzák már fölötte a lélekharangot. Azt mondják, elmúlt idõket képvisel a ház. Lehet. Lehet, hogy igazuk van. S elmúlt idõket képvisel az, ki hitet, ellenállást, békét és az összefogó szeretet igazságát hirdeti. Mégis szólanom kellett róla. Mert maholnap végképpen eltelik fölötte az idõ, s emléke sem marad talán. Ma három nemzedéknek ad födelet a ház, ott, a Hódos-tó végiben. Kopottan áll és szomorúan, érzi az igazságtalan szemek bírálatát, valahányszor idegen megy el az úton, ki kastélynak címezi, elvakult gyûlöletében. Lassan öregszik is már, csöndes és szótalan. Mert elnéz a dombok háta fölött, s látja a sorompót, s látja az utakat, melyek a Mezõség minden zugából feléje vezetnek évszázadok óta, s most eltépve csüngenek és vérzenek és fájnak, és régi gondokkal vívódó magyarok szekerének nyomát benövi lassan a fû s a feledés. (Az Ország, 1943. április 24. 2. szám; politikai hetilap, Szombathely, Budapest, elsõ utánközlés. A szerkesztõség)

Szellemi hivatás – emigrációs feladat Beszéltünk már nagyon sokat, írtunk eleget, és valamelyest gondolkoztunk is az írástudók árulásáról. Megállapítottuk, hogy az írástudók elárulták a fejlõdést és az emberiséget, s ezzel pusztulásba vitték a világot. És ez a megállapítás nem volt alaptalan. A szellemi ember feladata a társadalomban: meglátni és kimondani az igazat. Ezzel szemben az utolsó négy évtized szellemi emberei nem látták meg, vagy nem merték 39

PoLíSz

meglátni az igazat, viszont kimondották a hazugságokat, és ezzel belegabalyították az emberiséget a tévedéseknek és félreértéseknek egy olyan rettenetes szövevényébe, melybõl két világháború tanulságai után sem sikerült még kikecmeregnie. Elérkezvén azonban a második nagy világégést követõ zûrzavar ötödik esztendejének küszöbére, le kell zárjuk magunk mögött a múlt bírálatának korszakát. Mert bár az igazságos bírálat pozitív, azonban negatívvá válik egy idõ múlva, ha kimerül a múlt hibáinak örökösen felújuló megállapításában, és nem halad egy lépéssel tovább, utat mutatván a jövendõ számára. Ezt a lépést kell megtennünk most, midõn az írástudók árulásának nagy nemzetközi problémáját négy esztendei szüntelen kritika után a magunk részérõl lezárjuk, és helyette fölvetjük a következõ kérdést: mi hát a szellemi ember hivatása a társadalomban és feladata az emigrációban? Abból kell kiindulnunk, amit tételként leszögeztünk akkor, midõn az elmúlt évtizedek írástudói fölött kimondottuk az árulás ítéletét. A szellemi ember hivatása: meglátni és kimondani az igazat. Meglátni: vagyis elvetni mindenféle szemüveget, mely a maga színezõdésével befolyásolhatná a tiszta látást. Legyen az a szemüveg divat, korszellem, politikai jelszó avagy közösségi elfogultság. Tiszta szemmel nézni és tiszta szemmel látni: ez a szellemi ember elsõdleges hivatása. Azzal az egyszerû emberi szemmel, amit az Úristentõl kapott, midõn õt a maga képére megalkotta. Vagyis Istentõl kapott szemmel nézni a világ dolgait, a valóságban tehát Isten szemén át. Ez egyetlen módja annak, hogy amit lát, arra felelõssége teljes tudatában kimondhassa: ezt látom, ez az igazság. (Az emberek ma még ott tartanak, hogy ócska és még ócskább szemüvegekkel az orruk nyergén futkosnak szerte a világban, és egymás hajába kapnak az igazság miatt, anélkül, hogy eszükbe jutna elõbb a saját szemüket megvizsgálni, mielõtt minden torz vetületet szent buzgalmukban igazsággá ütnek.) Az igazság meglátása azonban még nem elégséges ahhoz, hogy a szellemi ember felelõssége fölmentést nyerjen a jövendõ elõtt. A szellemi ember hivatásához tartozik az igazság kimondásának kötelessége. A szellemi ember köteles kimondani az igazat. Kötelezi õt erre az Istentõl kapott írásutódi rang, a látás és a kimondás képessége. Kötelezi õt erre magasabb rendû emberi mivolta, és nem utolsó sorban a hitel, melyet szava – akár igazat mond, akár nem – az emberi tömegek fölött élvez. A szellemi ember felelõssége nem ismer megalkuvást, és a jövendõ könyörtelenül számon kér tõle minden kimondott szót. Az emberiség nagy pereiben a szellemi ember a koronatanú: eskü kötelezi arra, hogy az igazat vallja, csak az igazat, és elhallgatás nélkül a teljes igazságot. Tanúvallomásától függ a perek kimenetele, és ha hamis tanúnak bizonyul: világkatasztrófákat von maga után. Köteles kimondani hangos szóval az igazságot, kínzókamrában és bitófán éppen úgy, mint bársonyszékben. A világzûrzavar mai állapotának megszüntetése, az apokalipszis dübörögve közelgõ rémségeinek elhárítása, az emberi társadalom békés összhangjának megteremtése nem atombombákon, halálsugarakon és rakéta-repülõgépeken múlik, hanem egyedül azon, hogy az elkövetkezendõ tíz esztendõ alatt a népek szellemi embereinek lesz-e erejük letépni orrukról a korszellem hazug szemüvegeit, és lesz-e bátorságuk kimondani az igazságot. A szellemi embernek eme nagy együttesében az emigrációban élõ szellemiségre különleges feladat hárul. Politikai gazdátlanságánál fogva õ teheti meg az elsõ mozdulatot, mely a szellemi emberek forradalmát elindítja a politikai elfogultságok szemüvegei ellen. Az emigrációban élõ szellemi ember kivertségénél fogva bátrabb és megpróbáltatásainál fogva érettebb, nem beszélve arról, hogy a sok vergõdés már amúgy is meglazította orrán a szemüvegeket. Ne tétovázzék tehát tovább, hanem vegye számba hivatását, rendezze feladatait és lépjen ki velök a világ elé és mondja: 40

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

ezt és ezt láttam, így és így történt. A helyzet ma ez. Ezek a hibák, ezek a tévedések, itt van az igazság. Emberek, kövessétek az igazságot! Tudósok, írók, mûvészek az emigrációban: ébredjetek rá a feladatra, mely hivatásotokból fakad és kötelez. Egy rettenetes pörnek vagytok szemtanúi, mely nem csupán népetek pöre, de válságos kataklizmája az egész emberiségnek. Vizsgáljátok meg Istentõl kapott szemmel azt, amit láttatok, és tegyetek vallomást róla a világ színe elõtt. Mert Isten úgy segél meg benneteket, népeteket, és az egész emberiséget, hogy a tiszta igazat mondjátok, csak az igazságot és a teljes igazságot! (München, 1949. augusztus 1., elsõ utánközlés)

Átkeringünk egy magosabb világba…? Ahogy utolsó könyvemet írom, mely életem történetére emlékezik, és azokra, akikkel összehozott a sorsom: gyakorta elfog a keserûség. Annyi benne a befejezetlen búcsúzkodás! Búcsúzom Nagyapámtól, Nagyanyámtól, Apámtól, Anyámtól, családtagoktól, jóbarátoktól, kik valamennyien fájdalmasan vagy borzalmas és embertelen módon hagyták itt ezt az életet, és szívem ilyenkor szörnyûségesen elnehezedik. Mikor már nem bírom tovább, s szemem annyira megkönnyesedik, hogy látni is alig tudok már: bemegyek az erdõbe s leülök azon a kis tisztáson, amit „sasok tisztásának” neveztem el, mert valahányszor arra járok, sasokat látok keringeni az égen, s próbálok békét kötni ezzel az elrontott világgal ott, az erdõ szelíd csöndjében. Kipihenni a múltat, ha lehetséges. Tegnap különösen nehéz napom volt. Egy aranyos kislány, alig tizenöt éves, borzalmas sorsáról számoltam be, s a keserûség annyira meggyûlt bennem, hogy ott kellett hagyjam az írógépet, s kibujdossak keserûségemmel arra a csöndes erdei tisztásra. Mélységes csönd feküdt az erdõn. Harkály se kopogott, egyetlen madár se szólt sehol. Csak a sasok keringtek némán az erdõ fölött. Szárnyuk se mozdult, csak keringtek, keringtek a néma erdõ fölött, az égbolt kékjében. Megszámoltam õket. Öten voltak. Csak keringtek, keringtek, egyforma magosságban. Szépen, szelíden, békességesen. Aztán egyszerre csak az egyik kivált közülök. Szárnya meglebbent olykor, emelkedni kezdett, de keringett tovább, akárcsak a többi, mindössze minden szárnycsapással emelkedett egy keveset a többi fölé s csak keringett, keringett tovább a messzi égbolt kékjében, magosabbra, egyre magosabbra, míg mindössze egy kicsike pont volt csupán a vételen kékségben, s aztán csak eltûnt benne, mintha ott se lett volna soha. A másik négy csak keringett tovább az erdõ fölött sokáig, sokáig, de hiába meresztettem a szememet: az ötödiket nem láttam többé sehol. Elnyelte a végtelen magosság. A másik négy még keringett egy ideig, mintha semmi se történt volna. Lemenõben volt már a nap, s az égbolt kékjét bíborra festette a búcsúzkodó sugár. Hamarosan a négy is tovaszállt az erdõ felett, s üres maradt az árnyékbe burkolódzó ég. Nagyon üres, s én egyszerre csak megértettem: az ötödik sas búcsút mondott és elment! Eltávozott az égbolt örök kékjébe. Rádöbbentem: ez az, amit mi emberi szóval halálnak nevezünk? Másnap újra kimentem a tisztásra. Négy sas keringett az erdõ fölött, nem öt. Ültem ott tovább, vártam az ötödikre. Sokáig. Vártam makacsul az ötödikre. Aztán besötétedett, és hazamentem. Másnap esett az esõ. Három napig borús volt az égbolt. Mikor elállt az esõ, és a nap kisütött megint, felkerestem a kicsi tisztást. Délután volt, szép barátságos, szelíd délután. Négy sas keringett fölöttem a tisztára mosott égbolton. 41

PoLíSz

Egyszerre csak megértettem. Az ötödik belefáradt az életbe s hazatért. Ennyi volt az egész. Alighanem hazatérek én is, hamarosan. Ugyanúgy, mint az az ötödik madár, amelyik megérezte, hogy keringés közben eltelt az idõ. (Múzsa, 1996. április, utánközlés)

Szûcsné Harkó Enikõ

Wass Albert és az emigrációs irodalom (általános megközelítés) A XX. század során több hullámban és különbözõ intenzitással vándoroltak ki Magyarországról elsõsorban úgynevezett nyugati országokba (még a tengereken túlra is). Máig nincs általánosan elfogadott szóhasználat sem a földrajzi meghatározásra, amelyet jórészt összefoglalóan – bár nem teljesen találóan – „Nyugatnak” nevezünk, sem a külföldre került magyarok megnevezésére. Három szót használunk: emigráns, disszidens, diaszpóra. Ezek jellemzõit rajzolja meg Nagy Kázmér Elveszett alkotmány címû mûvében. Ez a három szó politikai minõsítést is tartalmaz, bár az utolsó (diaszpóra) „fogalomalkotásában az írói és irodalmi tudat kap nagy hangsúlyt”1, mégsem egészen találó ez sem, még irodalmi megközelítés alapján sem. Leggyakrabban emigrációs irodalomról, a nyugati magyar irodalomról beszélünk akkor, ha a határon túli magyar irodalom kategóriáján belül ezt a csoportot szeretnénk elkülöníteni a kisebbségi vagy nemzetiségi magyar irodalomtól, amely földrajzilag azon országokat öleli fel, amelyek a trianoni békeszerzõdés nyomán a történelmi Magyarországtól területeket nyertek, természetesen az ott élõ lakosággal együtt (elsõsorban Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia–Szlovákia, Kárpát-Ukrajna). A „Nyugatra” emigrált, „disszidált” magyarokat az alapján, hogy mikor hagyták el szülõföldjüket, újabb alkategóriákba sorolhatnánk, már eleve a két fogalom (emigráns, disszidens) is ezt érzékelteti. Már a XIX. században megindult egyfajta „kivándorlás”, amely a XX. század elsõ évtizedeiben egyre „tömegesedett”. Csupán érdekes jellemzõként 1901 és 1909 között 1 053 000-an vándoroltak ki Magyarországról pusztán Amerikába (a washingtoni statisztikai hivatal adatai szerint)2. A gazdasági kivándorlók számát 1919 után megnövelik a politikai okokból emigrálók, akik ugyancsak óriási távolságokba szóródtak szét szerte a világban. (A forradalom után külföldre kényszerült írók jó része rövid idõn belül hazaköltözött.) A következõ hullámot a 20-as, 30-as években távozók alkotják, akiket „egyszemélyes”3 emigránsoknak is nevezhetünk (legtöbbjének nem állt szándékában egy emigrációs irodalom létrehozása). Õk igyekeztek az adott országban polgári foglalkozást vállalni, sõt sokan jórészt idegen nyelven folytatták írói tevékenységüket (pl. Jászi Oszkár, Rónai Pál, s a II. világháború után Kerényi Károly, stb.). 1944-ben az emigrációs irodalom új fejezete kezdõdött, a baloldali beállítottságú írók közül sokan hazajöttek, a jobboldaliak elindultak Nyugatra. Ez a periódus az 1946–48-as idõszakkal egészült ki, majd külön csoportba sorolhatjuk az úgynevezett 56-osokat, vagyis a hazájukat ekkor elhagyó írókat, írójelölteket. Ez a több hullámban megvalósuló kivándorlás igen heterogén világot sejtet, hiszen olyanok is akadnak, akik szülõhazájuktól távol felülbírálják addigi nézeteiket, és teljesen ellenkezõ elõjelû ideológia szószólóivá válnak (elsõsorban az 56-osok közül). 42

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

A kivándorolt írók különbözõ társaságokat, csoportosulásokat, írói köröket hoztak létre, s megpróbálták földrajzilag szétszórt honfitársaikat összeszervezni. Folyóiratokat, kiadókat létesítettek. Ami a különbözõ rétegekre szakadó írói köröket és az egyéni írókat is egységesen jellemez, hogy egy az itthonitól különbözõ, de önmagában is igen sokszínû irodalmat hoztak létre. Az elõbbiek alapján összegzésként megállapíthatjuk, hogy az emigrációs irodalmat elsõsorban a kivándorlás évjáratai szerint, illetve a földrajzi hovatartozás alapján szokás csoportosítani. Mindenekelõtt határozottan szétválik az elsõ világháború elõtti, a két világháború közötti, illetve a második világháború utáni idõszak. Nagy Kázmér a már említett mûvében, illetve A magyar irodalom története 1945–1975 címû munka rá hivatkozva határozott vonásokkal különbözteti meg az utóbbi idõszakon belül is a „negyvennégyesek”, a „negyvenhetesek” és „ötvenhatosok” csoportját (uo.,357.p.). Ha nevekkel illusztráljuk a teljesség igénye nélkül a ’45 utáni idõszakon belüli felosztást, úgy az elsõ csoportba Alföldi Gézát, Eszterhás Istvánt, Horváth Bélát, Nyírõ Józsefet sorolhatjuk, és ide tartozik Wass Albert is. A következõ nemzedék képviselõi közül kiemelhetjük Borbándi Gyulát, Márai Sándort, Cs. Szabó Lászlót, Szabó Zoltánt, Zilahy Lajost. Teljesen külön pályán haladt tovább az „ötvenhatosok” soraiból a „párttagok” (pl. Aczél Tamás, Enczi Endre, Molnár Miklós) csoportja.(idézett mû, idézett hely). Nemzedékben hozzájuk tartozik a talán még meghatározóbb és börtönviselt Faludy György és Határ Gyõzõ is. .A hatvanas években induló fiatalok, mint Horváth Elemér, Papp Tibor, Sulyok Vince és mások alapjában véve külön nemzedék tagjainak tekinthetõk. A második idõszak kifejtõ fejezetében a fent említettek mellett, talán még meghatározóbban kell hivatkozni nevére. Világos tehát, hogy az egy adott nemzedékhez való hovatartozás, a földrajzi elkülönülés, az idegen országbeli külsõ körülmények alakulása meghatározza ezen írók munkásságát, nem különben elkülönítõ szempont lehetne az eszme- és stílusvilág, s nem utolsó sorban az írói tehetség. Ha az elõbbiekben olyan gyakran beszéltünk rétegezõdésrõl, külön érdekesség, hogy a kisebbségi vagy nemzeti irodalomból is kiszakadt egy kis szelet, és vált képviselõi által az emigrációs irodalom részévé, természetesen újabb egyéni sajátosságokat eredményezve. Wass Albert írói pályafutásának szemszögébõl vizsgálódva feltehetjük a kérdést, hogy az író emigrálása elõtti nemzetiségi sorsa, erdélyisége elkülöníti-e õt a többi emigrációs írótól? Azt kell válaszolnunk, hogy bizonyos szempontból (s ezek meghatározó szempontok) igen. Alapvetõen más az indíték, amely miatt õ és sorstársai idegen országokba kényszerültek, de más az élményanyag is, amelyet Wass például egy életen át magában hordoz. Gyakran említik, sõt jómagam is hangsúlyozom, hogy Wass bizonyos szempontból erdélyi marad Németországban, majd Amerikában is. Vitatkozni lehet fenti gondolataim alapján, hogy akkor hány magyar irodalom létezik? Van egy erdélyi, szlovákiai, stb., egy emigráns, illetve egy magyarországi magyar irodalom? Mára már egybehangzóan egy egységes magyar irodalomról beszélünk, s annak alágai, részei az említett területek irodalmai. Ezek színesítik, gazdagítják egységes magyar irodalmunkat. Visszatérve Wass Albert emigrációs erdélyiségére, érdekesség, hogy õ hosszú külföldi évei alatt is – bár patetikusan hangzik, de mégis – Erdélyt szolgálta, a magyarság eszméiért dolgozott. Emigrációs ténykedésének földrajzi helyszíne rövid németországi tartózkodás után az Amerikai Egyesült Államok. Polgári foglalkozása mellett (elõbb földmunkás-gazdász, majd tanár a floridai egyetemen) meghatározó Wass irodalom43

PoLíSz

szervezõ tevékenysége. Publikál, újságot, folyóiratot szerkeszt, könyvkiadó vállalatot létesít nagyrészt tehát Amerikában. Az amerikai magyar irodalom nyugati irodalmunk külön egysége, s ide érdemes beleérteni Kanadát, illetve Dél-Amerikát (bár ezek önmagukban is külön alegységeket képezhetnek). A magyar irodalomtörténet (IV.) Wass Albertet „A múlt írói”4 alfejezetben tárgyalja, az itt megjelenített írók legfõbb jellemzõjeként a közös témát jelöli meg, amely nem más, mint „A háború, menekülés, táborokban élés”5. Továbbá úgy véli, hogy az itt megjelenített írók mûvében „…a jövõtervezés, légvárépítés keveredett a céltalanság érzésével, s az összeomlott társadalmi rendszer bírálata összefonódott a múlt megszépítésével”6, a következõ sorokban úgy értékeli, hogy „…legtöbbjüket az emigrációs hivatástudat fölépítésének gondja kötötte le”7. Az itt megjelenített írók: Nyírõ József, Szitnyai Zoltán, Eszterhás István, Füry Lajos, Vaszary Gábor, Vaszary János, Kerecsendy Kis Márton és maga Wass Albert. Irodalomtörténet-írási munkákból ezen alfejezethez kapcsolódva Somogyi Ferenc, illetve Könnyû László munkáját említi. Ennek a generációnak egy másik fontos jellemzõje az õskutatás fontosságának felértékelése. Ha Wass írói, publicisztikai, irodalomszervezõi munkáját szemlélem „Az elsõ idõszak csoportjához”8 tartozó írók közös jellemzõibõl is sokat érzek rá érvényesnek, ugyanis tekintélyes írói, publicistai, irodalomszervezõi múlttal hagyta el eleve Erdélyt, meghatározó szerepet vállalt elsõsorban az amerikai magyar írók és értelmiségiek eszmei irányításának munkájában, a nyugati magyar irodalom elismert tekintélyei közé sorolható. Minden jelentõsebb, de gyakran kevésbé meghatározó magyar lapban publikált, folyóiratokat szerkesztett, nem csupán magyar, hanem angol nyelven is. Ha madártávlatból szemléljük az amerikai magyar sajtó sorsának alakulását, összefoglalóan azt kell megállapítanunk, hogy bár jelentõs a magyarok száma e földtekén, hosszabb idõszakot átölelõ és meghatározó irodalmi, kulturális lap kevés alakult. Sok fontos folyóirat lát napvilágot, de vagy tiszavirág életû, vagy nem tömöríti soraiba a jelentõsebb írókat, irodalomtörténészeket, vagy igen kevés elõfizetõre sikerül szert tennie, stb. A már említett A magyar irodalom története az okokat is próbálja feltárni. A tényt, hogy nem könnyû hosszú távon elõfizetõkre találni, Wass 1989-es sorai is megerõsítik, melyek a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1989. novemberi 12. számában láttak napvilágot, amikor kiadóvállalatot létesítõ ténykedésérõl úgy nyilatkozik, hogy „Elméletben egyszerûnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai földrészen valami másfélmillió magyart mutattak ki a statisztikák. Ha ennek a másfélmillió magyarnak csupán fél százalékában maradt még valami kis hazafias érzés – mondjuk évi tíz dollár erejéig – ez már évi hetvenötezer dollárt jelentene…” Ez az idea. A valóság azonban „Pedig hiába szekereztünk föl s alá ezt a barom nagy országot, hétszáznál több elõfizetõre sohase sikerült szert tennünk. Ötven-hatvan új elõfizetõt nyertünk minden évben körutak során, újabb meg újabb városokat keresve föl, de ugyanennyit veszítettünk is minden évben azokon a helyeken, ahová nem sikerült eljutnunk másodszor is.”9 Idézetünk az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh alapításának élményhátterébõl jelent ízelítõt. Ezt az Erdélyi Szépmíves Czéh mintájára hozta létre, alapítása 1962-re datálódik, ténylegesen 1964-ben kezdte el munkáját. Színhelye Astor. Elsõsorban történelmi mûveket adott ki az angolszász világban élõk magyarságképének a javítása érdekében. Fent említett cikkében Wass a nehézségekrõl vall, de a dacról is, amely végül útjára indította a Hungarian Package könyvsorozatot. Ugyanitt értesülünk arról, hogy az elsõ könyv, amely a sorozat részeként megjelent, a kolozsvári Ellenzék címû lap volt fõszerkesztõjének, Zathureczky Gyulának „pompás kis munkája” volt (uo.): Transylvania, Citadel of the West. „értelmesen, tömören, könnyen olvasható stílusban mutatta be Erdély történelmét, földrajzát és kultúráját” (uo.) Wass 44

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

külön hangsúlyozza, hogy mindez igazolható adatokon nyugszik. Ugyanitt jelent meg Hokky Károly: Ruthenia címû munkája is, amelybõl 300 példányt szétosztottak a kongresszus tagjai között is. Két kiadást ért meg Szemák: Living History of Hungary, hármat az Our Hungarian Heritage, a Transylvania and the Hungarian–Romanian Problem címû mû, ez utóbbi kongresszusi dicséretet is kapott. Láthatjuk, hogy ezek angol nyelvû kiadványok, amelyek tehát azt a célt szolgálták, hogy Erdély, Magyarország történelmét hitelesen tárják az esetleg érdeklõdõ elé. Ezt a célt Wass azon tapasztalata indukálta, hogy tanárkodása alatt hamar rájött, Erdélyrõl semmi, vagy minimális, vagy minimális és téves információval rendelkeznek a kollégái, hallgatói. A könyvtárak anyagai között kutatgatva döbbent rá, hogy a még esetleg érdeklõdõ is kevés, felületes, s néha fölöttébb furcsa tájékoztatást kaphat mirólunk. Wass hivatkozik Wertheimer: History of Europa, 1891-es mûvére (Böhm Verlag, Wien–New York, p. 311.), amelybõl a következõket idézi: „Magyarnak csupán az uralkodó nemesi és fõnemesi osztály egy kis része tekinthetõ, kik a földet birtokolják, míg a jobbágy, majd az úgynevezett ’felszabadulás’ után a paraszt a különbözõ ott élõ, leigázott nemzetiségekbõl tevõdött össze, kiknek egy részét hosszú idõ után földesuraik elmagyarosították.” Ugyancsak a fent említett könyvben találta a következõ sorokat: „A magyar veszekedõ, izgága, más nemzetiségeket gyalázatosan elnyomó, barbár nép, mely újra föllázadt uralkodói ellen abból a célból, hogy megbontsa a soknyelvû birodalom egységét.” (uo.) Vagy egy másik idézet, amelyre az író hivatkozik: „Magyarország, mint olyan, a valóságban sohasem létezett, mindössze egy soknépû laza egység a „szentkorona országai” összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a tizennegyedik századtól kezdve már csak cseh, német, olasz, lengyel és román királyok viselték az országalapító magyar király, Szent István koronáját. Ugyanezek az országok az utolsó négy évszázad során már a Habsburg Birodalom alá tartoztak.” (uo.) Wass ezekbõl a mûvekbõl azt a konklúziót vonta le, hogy ha eddig nem születtek meg ezeket a munkákat helyesbítõ mûvek, akkor most már fölöttébb itt az ideje. Az amerikai Magyar Szépmíves Czéh szerzõiként Nagy Csaba. Az emigráns magyar irodalom lexikona adott szócikkénél Bendefy Kálmánt, Értavy-Baráth Katalint és Incze Lajost említi. A Szépmíves Czéh negyedévi értesítõt is kiadott, Quarterly of the American Hungarian Literary Guild (Toronto, Ont. Kanada, 1969.XI.) Astor Park, Fl. USA 1969. 1. évf. 1. máj.–1971. 3. évf. jan.) (uo.). Továbbá Wass megalapította a Danubian Press Incorporetid et, meg az ebbõl fakadó folyóiratokat: a Transylvanian Quarterlyt, majd a Hungarian Quarterly t, és utolsónak a Central European Forum ot. Elkeseredetten vallja, hogy a nehézségek ellenére is „kiizzadtunk valahogy huszonnégy angol nyelvû könyvet Amerika okulására. Ezres, kétezres példányszámokban” (említett cikk). Felsorol még más, megjelentetett könyvet, amelyekbõl viszonylag sok raktáron is maradt. Ilyenek pl.: Genocide in Transylvania, a documentary; Origin of the Hungarian Nation; Origin of the Rumanians; The Ethnic History of Transylvania; Transylvanian Hungarian Folk Art. A legnagyobb csalódást ez utóbbi jelentette az írókiadó számára, ugyanis „szép, színes kiadásban jelent meg, ismerteti a magyar motívumok magyarázatát, és tudtára adja a világnak, hogy mi történik ma odahaza a magyar népmûvészet idõt látott remekeivel.” (uo.), ennek ellenére egész keveset sikerül belõle értékesíteni. A felsorolt folyóiratok, kiadványok megjelentetésénél a már ismertetett cél vezérelte. Ezekbõl minden szenátornak, képviselõknek juttattak el példányokat, külön tíz példányt a Fehér Házba, harmincat a State Department hivatalainak küldtek el. A Transylvanian Quarterly (1979) is elõfizetõk hiányában bukott meg, azt átalakították Hungarian 45

PoLíSz

Quarterlyre (1985) abban a reményben, hogy ez majd szélesebb magyar réteget érdekel. Azonban ez sem volt kelendõbb, elsõsorban az angol nyelvû megjelenés miatt, a kint élõ magyarok ugyanis nem igazán értették meg, hogy azért született meg ez a lap is, hogy „azt minél több amerikai olvashassa, s tudja meg, hogy mi történik a Trianonban elszakított területek magyarjaival.” (uo.) A fenti folyóiratokat végül Central European Forummá (1988) alakították át. Mivel Wass tudomására jutott, hogy a háttérben megbeszélések folytak egy létesítendõ esetleges közép-európai federációról, õk a dolgok elejébe kívántak vágni, és számukra egy vegyes szerkesztõségû lapot indítottak, ebben lengyel, egy román emigráns, egy szlovák egyetemi tanár és egy ruszin lapszerkesztõ is részt vállalt. „A tényleges elõfizetõk száma azonban sohasem érte el a kétszázat”. (uo.) A szükséges pénzt adakozásból teremtették elõ. Számonként 3500–4000 dollárba került a lap, 8–900-at tiszteletpéldányként ajándékoztak szét. Wass Albert nem csupán a fenti lapok szerkesztésével foglalkozott, hanem ezek mellett számtalan más lap szerkesztésénél mûködött közre, publikált, s természetesen polgári foglalkozása mellett még ontotta regényeit. Többek között az Új Magyar Út felelõs kiadója (1950), 1953–56 között pedig társszerkesztõje. 1952–54 között a Magyar Könyvbarátok Diáriumának szerkesztõbizottsági tagja. Az Erdélyi Magyarság (Transylvanian Hungarians) címû idõszaki erdélyi tájékoztató szerkesztõbizottsági tagjai között a nyolcvanas évek végén ugyancsak ott van Wass Albert is Zolcsák István, Füry Lajos és Nánay Endre mellett; a hatodik számot Wass szerkeszti. Természetesen fõbb szerzõi között is folyamatosan megtalálható a neve. A lap kiadója az Erdélyi Világszövetség Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága, és pártpolitika-mentes lapként kívánt mûködni (Pártpolitikamentes Erdélyi Tájékoztató). Kiadóhivatala: Los Angeles 90004. Még utolsó számában is (24; 1989. december 25.) célként jelenik meg az erdélyi és moldvai magyarság sorsáért érzett aggodalom és felelõsségvállalás. Szemelgetve a cikkek sokaságában példaként emelném ki a 14. szám (1988) 5. oldalán megjelentek közül azt az információt, miszerint Wass Albertet pl. az Erdélyi Világszövetségbe tömörült magyar szervezetek, egyházak, egyesületek az 1982-ben tartott szavazáson társelnöknek választották. Egyik lapjában megjelent Wass egyik levele, amelyet az Egyesült Államok elnökének címzett, s amelyben az Erdélyben szenvedõ magyarság sorsára hívja fel a figyelmet, kifogásolva, hogy a vámés kereskedelmi kedvezmények Romániának való meghosszabbítását javasolta az elnök. A levélben továbbá utal arra, hogy írásbeli bizonyítékokat csatolnak az üzenet mellé, melyben az erdélyi magyarok szenvedéseirõl szóló állításukat igazolni tudják, illetve hivatkozik az US Census Buriau adataira, amely 1 556 092 magyar származású (’83) amerikai polgárt tart nyilván, „akik valamennyien szívükön viselik erdélyi véreik sorsát”. Felszólítással zárul a publikált levél (teljes angol szövegét a Transylvanian Quarterly hozza, az eltüntetett, megkínzott magyarok névsorával, akik bûne, hogy „nyilvános helyen magyarul beszéltek”, hogy amerikai honfitársai hasonló tartalmú levéllel forduljanak a lakóhelyük szerint illetékes szenátorhoz, kongresszusi tagokhoz, az elnökhöz. 1978-tól Wass a Lármafa felelõs szerkesztõje, 1974 és 1985 között a Nyolcadik Törzs, The Eight Hungarian Trible–Hungarians in America társszerkesztõje. Szerkesztõje Csomós E. Sándor. A havonta megjelenõ lap más társszerkesztõi Széplaki József és Tuba István, és a Bethlen Press nyomtatásában jelent meg. A fenti lapokat is beleértve Wass több mint harminc újságban, folyóiratban publikált (itt elsõsorban Nagy Csaba említett lexikonára hivatkoznék, illetve Borbándy Gyula lexikonára). A továbbiakban a teljesség igénye nélkül folytatom a felsorolást. 46

A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA

Sao Paulóban (Brazíliában) jelent meg a Dél-amerikai Magyar Hírlap (Gazeta Hungara), melynek késõbbi címe Magyar Hírlap. Ez általában hetente, kéthetente (van, amikor havi háromszor) megjelenõ lap. Felelõs kiadója Hets János Aurélán, 1948 és 60 között fõszerkesztõje Kerényi Olaf, míg 1960 után Gácsér Imre. Az összesen 766 számot (+ a mellékletek) megélõ lap 1928 és 66 között jelent meg, s olyan jeles írók, irodalomtörténészek, irodalomkritikusok publikálnak itt, mint Tóth Veremund (õ irodalmi munkatárs is egy idõben), Csiky Ágnes Mária, Enczi Endre, Ferdinandy György, Flórián Tibor, Kutasi Kovács Lajos, Rezek Román, Cs. Szabó László, Zathureczky Gyula és természetesen nem utolsó sorban Wass Albert, illetve az emigrációs magyar irodalom számos más képviselõje. Dél-amerikai Magyar Újság (Diario Húngaro de America del Sud), mely Buenos Airesben (Argentína) jelent meg 1967 és 1970 között hetenként. Kiadója és szerkesztõje Simon László, késõbb Kóródy Tibor, Székásy Miklós (brazíliai szerkesztõ Kutasi Kovács Lajos). Katolikus Magyarok Vasárnapja (Catholic Hungarians’ Sunday), Clevelandban Böhm Károly által még 1894-ben alapított hetilap. 1941-ben az erdélyi ferencesek vették át a lapot, amely 1958-tól az Ohio állambeli Youngstownban jelenik meg. A lapot 1951-tõl Eszterhás István, 1977-tõl Dunai Ákos szerkesztette. 1985 nyarától Kiss Barnabás és Ligeti Angelus szerkeszti. Ez a lap egy 17 kérdésbõl álló ívet küldött Wass Albertnek, melyet az író precízen, öt oldalas terjedelemben válaszolt meg. A fejléces kérdõív olyan dolgok felõl érdeklõdik például, hogy milyen anyagi és társadalmi körülmények között érte az írót a háború vége; a menekülésrõl, az emigrációs évek felõl faggatózik; arról, hogy hisz-e egy Erdélyben bekövetkezendõ változásban, s ha ez megtörténne, hazamenne-e? A válaszok, mint már említettem precízek, elgondolkodtatóan õszinték. Példaként az író saját kezû gépelésébõl néhány sor, amelyben arra a kérdésre válaszol, hogy: „17. Gyermekei folytatják-e édesapjuk harcát?” (idézet a kérdõív fénymásolatáról)

Magyar Turán-Sumir Szemle, melynek a „Turán-Sumir Történelmi Társaság” a kiadója, Bruxelesben jelenik meg negyedévente. Wass feltehetõen elfogadta a magyarság sumér eredeztetését, ezt alátámasztják mondái, legendái. Publikált még a Clevelandben megjelenõ Szabadság (Liberty) címû napi-, majd 1971-tõl heti kétszer megjelenõ lapban. Ez azon kevés lapok közé tartozik, amelyek átölelik nagyjából a XX. századot, hiszen még 1891-ben alapította Kohányi Tihamér. 47

PoLíSz

Az Új Hídfõ a magyarság szolgálatában álló másik emigrációs politikai lap. Elõbb Hídfõ címmel látott 1982-ben San Franciskoban napvilágot. 1989-tõl 1994-ig Új Hídfõ a címe. Wass Albertnek cikkei jelentek meg még a Californiai Magyaságban (California Hungarians, Hungarian Weekly); A torontói Magyar Kultúrközpont Magyar Ház lapjában, a Króniká ban, amely egy irodalmi, történelmi és mûvészeti szemle. Ez a lap szépirodalmi alkotásokat, rövid esszéket és tanulmányokat, kritikákat, valamint kulturális cikkeket és beszámolókat közölt. A Torontóban megjelenõ Magyar Élet címû lapban is jelentek meg írásai, sõt szerkesztette is kis ideig a lapot, mely a dél-amerikai Magyarok Útja folytatása. A Kárpát Könyvkiadó által gondozott ugyancsak Kárpát címû szépirodalmi, képes családi folyóiratban is publikált, melyet Kótai Zoltán szerkesztett, s 1971-ig jelent meg elég rendszertelenül (Buenos Aires, késõbb Cleveland). A fent felsorolt lapok sokasága is szemlélteti a már említett tényt,9, hogy az amerikai féltekén számos hosszabb-rövidebb idejû lap látott napvilágot, s tükrözi az emigráns írók, szerkesztõk, irodalomtörténészek azon törekvését, hogy a nagy földrajzi távolságok, a gyakran tapasztalható érdeklõdés hiánya ellenére is összefogják a kint élõ magyar írókat, s próbáljanak publikumot találni magyarul csengõ mondatok számára is. Nagy Kázmér említett mûvére alapozva, illetve az itt felsoroltak alapján is nyilvánvalóvá válik, hogy a sajtóorgánumok az emigráns magyarok igazi megnyilatkozási formái. „A politikai emigráció ugyanis ország, állami szervek és tömegek hiányában elsõsorban a sajtóban élt.”10 Jegyzetek: 1 2

A magyar irodalom története 1945–1975 (IV.), 326. p. Valahol túl „Meseországban” Az amerikás magyarok 1895–1920., szerk. Albert Tezla, Bp., 1987, 219. p. 3 pont, 325. p.) 4 im. 358. p. 5 im. 358. p. 6 im. 358. p. 7 im. 358. p. 8 im. 9 Említett írás:. A kivénült harcos leteszi a fegyvert. (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1989. november, ld. Wass Albert: Magyar örökségünk. Kráter Kiadó, 2001.) 10 Nagy Kázmér: Elveszett alkotmány, 11. p.

Ungvári Károly: Patetikus hangulat

48

VILÁGBESZÉD

Madarász Imre

Megtérés az új Babilonban A Dekameron elsõ napjának második novellájáról Boccaccio Dekameronjának száz novellája közül talán ha féltucatnyi kínálja fel magát olyan eltérõ értelmezéseknek, mint az elsõ nap második novellája, a „zsidó Ábrahám” (Abraam giudeo) megkeresztelkedésének története. Az egymással vitatkozó-feleselõ olvasatok csak két dologban egyeznek meg: abban, hogy az elbeszélést kivételes jelentõségûnek és példázatos értékûnek tartják, a Boccaccio-kutatás modern mesterének, Vittore Brancának szavával élve, „exemplum”-nak.1 De hogy miként értelmezendõ, mit példáz, arra már szögesen ellentétes válaszokat adtak különbözõ korok, különféle nemzetek más-más beállítottságú kritikusai. Az „antiklerikális Boccaccio”, a „szenteskedést leleplezõ, a fráterek igáját lerázó” novellista hipotézisének hívei – a Risorgimento-kori klasszikusoktól, Luigi Settembrinitõl és Francesco De Sanctistól kezdve – elõszeretettel hivatkoztak erre a novellára2; de Szerb Antal is e (személyes okokból különös rokonszenvvel, mély empátiával olvasott) megtérés-történet tanulságát általánosítva summázta véleményét Boccaccio „antiklerikális vonásáról”, a Dekameronnak a valláshoz és az egyházhoz való kapcsolatáról: „Ez a nagyarányú és fanatikusnak látszó papramorgás nemcsak nem vallástalanság, de mégcsak nem is egyházellenes érzület jele. A késõ középkor éppen azért oly érzékeny minden papi gyengeséggel szemben, mert csorbítatlan teljességgel áll elõtte az Egyház tekintélye. A hitben közömbös számára a papok viselkedése is közömbös. A Dekameron második novellájában egy Ábrahám nevû zsidó, látva Rómában a papság erkölcstelen életét, megtér a keresztény hitre, mert felismeri, milyen hatalmas lehet az az Isten, akinek Egyházát még ezek a papok sem tudják tönkretenni. Boccaccio sokkal naivabb, semhogy ezt a történetet pusztán ironikus célzattal mondja el, mint Gaspary gondolja, Boccaccio egyházellenes magatartására következtetve; Boccaccio csakugyan Isten hatalmára akar példázatot mutatni. Mélyen vallásos lélek…”3 „Antiklerikális” vagy „mélyen vallásos lélek” írta az Ábrahám-„exemplumot”? Egyáltalán: biztos, hogy „példázat” ez? Csakugyan kulcsnovella, amelybõl a remekíró világnézetére, a remekmû eszmei üzenetére lehet „következtetni”? Ha e kérdésekre ideológiai elõfeltevések helyett magának a szövegnek „lectura”-jával igyekszünk megadni vagy segítünk kialakítani a választ, az jóval árnyaltabb és – Boccaccio „lelkéhez” illõen – szkeptikusabb, relatív(izáló) olvasat lehet, de legalább elfogulatlan, korrekt. E furcsa megtérési história paradox lényege, hogy fõhõsét nem a katolikus vallás hittételei igazságának a felismerése, hanem az egyház és papjai – köztük a fõpapok és maga a pápa – erkölcstelenségének látványa készteti arra, hogy megkeresztelkedjék. Ábrahám – bibliai értelemben akár jelképesnek is tekinthetõ – régi és új vallása közül az utóbbi a lényeges a történetben: a kereszténység, a katolicizmus erkölcsrajzához képest viszonylagos fontosságú a megtérõ zsidó volta. Boccacciónak az volt a fontos, hogy az egyházat, szent városát, Rómát és vezetõit, szolgáit, papjait egy kívülálló tárgyilagos szemével láttassa, olyanéval, aki tudja és akarja is a maga valóságában látni, de mégsem közömbös iránta: képes fölháborodni bûnei és megilletõdni diadala láttán. Eretnek keresztényt nemcsak az inkvizíciótól való félelmében nem választhatott erre, hanem mert az eleve, „per definitionem” tisztában lett volna azzal, hogy az Örök Városban, Giacomino da Veronát idézve, „az égi Jeruzsálem” helyett „Babilon pokoli városát” találja. Egy nem-keresztényt kellett tehát választania, aki csakis mohamedán 49

PoLíSz

vagy zsidó lehetett, mert bár a honfitárs, prózaíró és polgár-kalmár elõd, Marco Polo beszámolt már a távolkeleti kultúrákról, ezek Boccaccio és kortársai számára továbbra is elérhetetlenek, ismeretlenek, felfoghatatlanok maradtak. Nem így az arab-iszlám világ, mellyel a keresztény Nyugat s különösen Itália kapcsolatai a keresztes háborúk kezdete óta oly intenzívek voltak, s korántsem csak konfliktusos természetûek: magának a Dekameronnak számos története közelkeleti, arab eredetû, s a mû egészének hasonlóságai az Ezeregyéjszakával közismertek és szembetûnõek.4 Csakhogy míg Dante még a keresztény vallás szakadárjaiként ítélte kárhozatra az iszlám alapítóit (l. Pokol, XXVIII.), Boccaccio korára már világossá vált, hogy Mohamed hívei nem téríthetõk át a krisztusi vallásra. A zsidók ezzel szemben a keresztény többségen belül éltek vallási kisebbségként: meg nem térésüket az érthetetlennek, sõt botránykõnek találta akkoriban, s még félezer évvel késõbb is (lásd például Alessandro Manzoni Mária neve címû „szent himnuszát”). Egy zsidó megtérését Boccaccio különös, de nem elképzelhetetlen történetként írhatta le. Giannotto di Civigní „Párizsban élõ nagykereskedõ, derék ember, ki tisztességgel és becsülettel nagy posztókereskedést folytatott”5 (s akinek családneve talán a francia Chauvigny „olaszosított”-fonetikus átírása6) nem vallási türelmetlenségbõl vagy fanatizmusból akarja a keresztény hitre téríteni Ábrahámot. Ahogyan belõle, úgy az íróból is hiányzik az intolarencia és a vakbuzgóság: Giannotto és Abraam között az teremt „bensõ barátságot” (singulare amista: a „singulare” szó inkább különöset jelent, s valóban ritka lehetett a középkorban az ilyen barátság), hogy az utóbbi is „tetõtõl talpig tisztességes és becsületes ember” (diritto e leale uomo assai) és „dúsgazdag” (ricchissimo) kereskedõ. Erkölcsi tulajdonságaik és társadalmi helyzetük egyaránt hasonlóak tehát, csak vallásuk különbözik. „Singulare” barátságuk kiteljesedésének útjából az utolsó akadályt akarja elhárítani Giannotto Ábráhám megtérítésével. Magánemberiérzelmi motívációját megerõsíti és megtoldja egy tipikusan középkori-keresztény motívummal: „fölöttébb nagy fájdalom nyilallott szívébe, hogy ez a derék és bölcs és jó ember kárhozatra jut, mivelhogy nincs az igaz hiten”. Boccaccio megtérési történetében, különös példázatában nem szerepeltethetett egy Shylock-féle zsidót, sztereotip uzsorás-figurát (az elõzõ elbeszélésben, a Dekameron elsõ novellájában a keresztény egyházból kiközösített lombardiai uzsorásokat nevezik „lombard kutyáknak, akiket még a templom sem fogad be”7; az uzsorások irodalmi kiátkozása Ezra Pound XLVI. Cantójáig terjed). Csak egy „derék és bölcs és jó ember” (valente e savio e buono uomo) ismerheti fel és fogadhatja el az Igazságot és válhat a történet végére, értékekben „bõvölködve”, „jó és derék és szent életû emberré” (buono e valente uomo e di santa vita). Ám hogy ez megtörténhessék, Giannottónak meg kell gyõznie barátját, ami nehéz feladat, mivel a keresztény „esetlenül-ügyetlenül, afféle kereskedõ módján bizonygatta, mely okoknál fogva különb a mi hitünk a zsidónál, a zsidó pedig nagy mestere volt a zsidó törvénynek”. A Szentlélek azonban, mondja Boccaccio, segít „emez egyszerû embernek” (uomo idiota) megtalálni azt az érvet, amely – barátsága és ebbõl fakadó szívós kitartása mellett – rábírja a „hajthatatlan” (ostinato) és „konok” (pertinace) izraelitát a döntõ elhatározásra. Giannotto „kezdte barátságosan kérlelni, hogy hagyná ott a zsidó hit tévedéseit, és térne meg a keresztény igazságra, mely, miként láthatja, szent és jóságos és szüntelenül virágzik és gyarapodik (santa e buona, sempre prosperare e aumentarsi); míg ellenben nyilván megismerheti, hogy az övé sorvadoz és a végét járja (diminuirsi e venire al niente)”. S láss csodát, éppen ennek az igazságnak a részleges felismerése téríti meg a vonakodó, õsei hitéhez ragaszkodó Ábrahámot, aki így szól: „Nézd, Giannotto, te azt 50

VILÁGBESZÉD

szeretnéd, hogy kereszténnyé legyek, és én hajlandó is vagyok megtenni, de csak úgy, hogy elõbb elmegyek Rómába, és ott megnézem azt, akit te Isten földi helytartójának nevezel, és ugyancsak az õ bíboros testvéreinek erkölcseit: és ha mindezt olyannak látom, hogy igazolja a te szavaidat, és megbizonyosodom, hogy a te hited különb, mint az enyém, ahogyan te igyekeztél nekem bebizonyítani, megteszem azt, amit mondottam; ha pedig nem olyan, akkor megmaradok zsidónak, ami vagyok.” Giannottóból újfent a próféta szól, amikor „nekibúsulva” így morfondíroz magában: „Kárba veszett a fáradságom, pedig azt hittem, hogy igen hasznos munkát végeztem, mikor ennek a megtérésében reménykedtem, mivelhogy ha elmegy a római udvarba, és látja a papok gyalázatos és bûnös életét, nemhogy nem válik zsidóból kereszténynyé, hanem még ha keresztény volna is, minden bizonnyal visszatérne a zsidó hitre.” Ábrahám ugyanis, Rómába menvén, egyszerre ismeri fel és el Giannotto kimondott és magában tartott igazságát: vagyis hogy a kereszténység „szûntelenül virágzik és gyarapodik”, noha egyházának papjai korántsem „szentek és jóságosak”. Róma szent városának új Babilonná züllését Boccaccio kétszer is leírja, elõször a saját, majd a zarándok szavaival, ezzel is érzékeltetve, hogy ebben rejlik a novella fõ üzenete: „úgy látta, hogy a legnagyobbtól a legkisebbig valamennyien a legszemérmetlenebbül vétkeznek a paráznaságban, mégpedig nem csupán a természetes, hanem a szodomai paráznaságban, és nem tartja õket vissza semmiféle lelkiismeretfurdalás avagy szégyenkezés, olyannyira, hogy a cifralányok és a szépfiúk hatalma éppenséggel nem volt kicsiny bármely nagy dolog véghezvitelében. Ezenfelül mindvalamennyien torkosak, borisszák, részegesek voltak, és a paráználkodás mellett oktalan állatok módjára leginkább a hasuknak éltek: mindezt nyilván tapasztalta. És tovább vizsgálódván látta, hogy valamennyien fösvények, és mohón kívánják a pénzt, az emberi vért, sõt a keresztény vért, az egyházi dolgokat, bárminémûk lettek légyen is, akár áldozatok, akár a hozzájuk tartozó javadalmak, pénzért adták és vették, és élénkebben és több közvetítõvel kereskedtek, mint Párizsban a posztóval vagy bármi mással szokás; és a nyilvánvaló simoniát egyházigazgatásnak nevezték, és a torkosságot életfenntartásnak, mintha bizony Istent – nem is szólván a szavak jelentésérõl – meg lehetne csalni a dolgok elnevezésével, éppúgy, mint az embereket, mintha bizony nem ismerné az elvetemült lelkek szándokát.” A novella csattanójában Ábrahám így cáfol rá Giannotto és az olvasó várakozására, így fordítja visszájára azt, aminek úti tapasztalataiból logikusan és saját eredeti szándéka szerint következnie kellene: „Én úgy vettem észre, hogy mind gonosz, verje meg az Isten valamennyit: és mondom neked, hogy ha jól figyeltem meg, nem láttam én ott semminémû szentséget, semminémû ájtatosságot, semminémû jó cselekedetet, semminémû jó példát vagy egyebet egyetlen papi emberben sem; de úgy láttam, hogy paráznaság, fösvénység és torkosság és egyéb ily dolgok és még rosszabbak is (ha ugyan lehetnek ezeknél rosszabbak emberben) oly bõven vannak mindvalamenynyiben, hogy én inkább tartom azt ördögi boszorkánykonyhának, mintsem isteni cselekedetek mûhelyének. És ennek miatta úgy vélem, hogy a ti fõ pásztorotok és ennek következményeképpen mind a többiek minden gondjukkal és minden csalafintaságukkal azon mesterkednek, hogy a keresztény vallást elpusztítsák a föld színérõl és megsemmisítsék, holott úgy illenék, hogy õk legyenek talpkövei és támaszai. Mivel pedig látom, hogy nem következik be az, amiben mesterkednek, hanem a ti vallásotok szüntelenül gyarapszik és egyre fényesebbé és ragyogóbbá válik, azt hiszem, joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek, a Szentlélek a talpköve és támasza. Ezért, holott rábeszéléseiddel szemben rideg és kemény maradtam, és nem akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom 51

PoLíSz

neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám a megkeresztelkedést. Menjünk tehát a templomba, és ottan a te szent hitednek bevett szokása szerint kereszteltess meg engemet.” A világirodalomnak ez az egyik legparadoxabb megtérési története felidézheti ugyan az ótestamentumi névrokon és „névadó” Ábrahám, a „hívõk atyja” és a megtérõk õsmodellje konverziójának paradoxonát, sõt akár a tertullianusi „Credo quia absurdum”-ot is, de Boccaccio iróniája itt is relativizálja a tanulságot. A vallási példázatból humoros csattanó lesz, újabb jele- és bizonyságaképpen annak, hogy a Dekameron világképét ne „kulcsnovellák”, hanem a „mûegész” alapján igyekezzünk meghatározni. Jegyzetek:

1 Vittore Branca: Boccaccio medievale e nuovi saggi sul Decameron, Firenze, 1990, 346. o. 2 Luigi Settembrini: Lezioni di Letteratura Italiana, Firenze 1964, 175., 177. o. 3 Francesco De Sanctis: Storia della letteratura italiana, Milano, 1978, 329. o. Szerb Antal: A világirodalom története, Budapest, 1980, 238. o. 4 Madarász Imre: Nyugati napok – keleti éjszakák. A Dekameron és az Ezeregyéjszaka in Madarász Imre: Kalandozások az olasz Parnasszuson. Italianisztikai tanulmányok, Budapest, 1996, 27–31. o. 5 Boccaccio: Dekameron, (válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta Madarász Imre, fordította Révay József), Budapest, 1992, 46. o. 6 Boccaccio: Decameron, (a cura di Romualdo Marrone), Roma, 1995, 40. o. 7 Dekameron, 169. o.

Aglaja Veteranyi Románia–Svájc

A gyermek a forró puliszkába esett Az írónõ román származású, anyja román, apja erdélyi magyar (a konfliktus megjelenik a regényben). 1962-es születésû, cirkuszcsaládban nõtt fel, családjával öt éves kora óta (menekültként) járta a világot, 17 éves, amikor letelepedett Svájcban. Itt tanult elõször írni, olvasni(!), autodidakta módon képezte magát, azóta németül írt. Jelen regénye 1999-ben jelent meg elõször, majd 2001-ben Zürichben volt színházi Õsbemutatója. 2002 februárjában öngyilkosságot követett el. (A fordító)

(részlet a regénybõl)

1 Elképzelem az eget. Akkora, hogy azonnal elalszom a rémülettõl. Amikor felébredek, tudom, hogy Isten valamivel kisebb, mint az ég. Különben ima közben folyton elaludnánk félelmünkben. Isten más nyelven is beszél? A külföldieket is érti? Vagy az apró üvegkabinokban ülõ angyalok fordítanak talán? 52

VILÁGBESZÉD

ÉS A MENNYBEN VAN-E CIRKUSZ? Anyám szerint van. Apám kineveti, nincsenek jó tapasztalatai Istennel. Ha Isten valóban létezne, lejönne, hogy segítsen rajtunk, állítja. De minek jönne le, ha egyszer úgyis felmegyünk hozzá? A férfiak különben sem hisznek úgy Istenben, mint a nõk és a gyerekek. Biztosan a konkurencia miatt. Apám nem nézi jó szemmel, hogy Isten is az apám. Itt minden ország külföld. A cirkusz mindig külföldön jár. A lakókocsiban van az otthon. Csak résnyire nyitom a lakókocsi ajtaját, nehogy elillanjon az otthon. Anyám sült padlizsánja mindenhol otthonillatú, mindegy, melyik országban járunk. Anyám szerint külföldön sokkal inkább otthon vagyunk, mert a hazánkból minden ételt külföldre szállítanak. HA OTTHON LENNÉNK, MINDENNEK KÜLFÖLD ILLATA LENNE? A hazámat csak az illatáról ismerem. Olyan illata van, mint anyám fõztjének. Apám szerint az ember mindenhol emlékszik a hazája illatára, de csak akkor ismeri fel, ha messze van tõle. ISTEN MILYEN ILLATÚ? Igaz, hogy anyám fõztje az egész világon egyforma illatú, külföldön mégis más az íze, mint otthon. A honvágy miatt. Különben úgy élünk itt, mint a gazdagok, ebéd után nyugodtan eldobhatjuk a levescsontot, míg odahaza félretesszük, jó lesz a következõ levesbe. Az unokahúgom, Anika, otthon egész éjjel sorban áll a kenyérbolt elõtt, az emberek olyan közel állnak egymáshoz, hogy várakozás közben akár alhatnak is. OTTHON A SORBANÁLLÁS IS FOGLALKOZÁS. Neagu bácsi és a fiai felváltva várakoznak éjjel-nappal, s mielõtt sorra kerülnének, eladják a helyüket azoknak, akik megengedhetik maguknak, hogy ne legyen türelmük várakozni. Õk pedig ismét beállnak a sor végére, és elölrõl kezdik a várakozást. Külföldön nem kell várakozni. A bevásárláshoz itt nincs szükség idõre, csak pénzre. A piacon szinte sosem kell sorban állni, éppen ellenkezõleg, úgy bánnak az emberrel, mintha fontos személy lenne, még meg is köszönik, ha vásárol valamit. Itt mindenkinek jók a fogai, hiszen az emberek csakis friss húst esznek. Otthon már a gyerekek fogai is rosszak, mert a testük minden vitamint kiszív. Anyámmal elsõ utunk minden új helyen a piacra vezet. Tojást veszünk, és rengeteg friss húst. A halárusnál az élõ halakat figyelem, de anyám ritkán vesz halat, mert undorodom tõlük. Néha mégis vesz magának egyet, és halászlevet fõz belõle. Én pedig már elõre

53

PoLíSz

rettegek a pillanattól, amikor ebédnél kezébe veszi a halfejet, és kiszívja a belsejét. Mindig odavonzza a tekintetemet, noha rosszul leszek tõle. LEGSZÍVESEBBEN puliszkát ESZEM sóval és vajjal. Tyúkhúslevest. Vattacukrot. Fokhagymás sültcsirkét. Vajat. Rozskenyeret paradicsommal, hagymával és napraforgóolajjal. Fasírtot. Lekváros palacsintát. Fokhagymás kocsonyát disznóhússal. Paradicsomos csirkét krumplipürével és pirított hagymával. Fehér csokoládét mogyoró nélkül. Tejberizst mazsolával és fahéjjal. Majonézes padlizsánsalátát. Disznózsírt szalonnadarabokkal. Töltött paprikát, tejfölt, és puliszkát. Magyar szalámit. Bundás almát. Disznóhúst savanyú káposztával. Véreshurkát. Grízes lepényt smarties-díszítéssel. Szõlõt kenyérrel. Sós uborkát. Kolbászt. Meleg puliszkát hideg tejjel. Vagdalt hússal töltött szõlõlevelet. Nyalókát. Pörköltet nyers hagymakarikákkal. Puliszkát kecskesajttal. Vajas kenyeret cukorral. Sült mandulát. Rágógumit meglepetéssel. A nyers hagymát úgy szeretem, ha szétnyomhatom a markomban. Olyankor kiugrik a szíve. A narancsot nem szeretem, annak ellenére, hogy a hazámban csak karácsonykor lehet kapni. Apám legszívesebben paradicsomos rántottát eszik. AZ EMBER KÜLFÖLDÖN SEM VÁLTOZIK. MINDEN ORSZÁGBAN A SZÁJÁVAL ESZIK. Anyám hajnalban kel, hogy feltegye az ebédet: megkopasztja a csirkét, és a nyílt láng fölé tartja. Legszívesebben élõ állatot vásárol, mert annak frissebb a húsa. 54

VILÁGBESZÉD

A szállodában anyám a fürdõkádban vágja a csirkét. KOPASZTÁSKOR A CSIRKÉK RIKÁCSOLÁSA NEMZETKÖZI, MINDENKI ÉRTI. A szállodában nem szabad csirkét vágni, de bekapcsoljuk a rádiót, kinyitjuk az ablakot, és hatalmas lármát csapunk. Nem akarom élve látni a csirkét, különben szeretném megtartani. Ami nem megy a levesbe, az a vécébe kerül. Nem merek ráülni a vécére, éjszaka a mosdóba pisilek, ott legalább nem jönnek vissza a döglött csirkék. Mindig máshol lakunk. A lakókocsi néha olyan kicsi, hogy alig férünk el egymás mellett. Olyankor kapunk a cirkusztól egy nagyobb lakókocsit, amelyikben mosdó is van. Máskor pedig olyan a szállodaszobánk, akár egy nyirkos odú, tele poloskákkal. De néha luxusszállókban lakunk. A szobában hûtõszekrény van és tévé. Egyszer egy olyan házban laktunk, ahol gyíkok futkostak a falakon. A szoba közepére állítottuk az ágyakat, hogy ne tudjanak bemászni a takaró alá. És amikor anyám a kapunál állt, egy kígyó kúszott át a lábán. NEM SZABAD RAGASZKODNI SEMMIHEZ. Már megtanultam, hogyan kell úgy berendezkednem, hogy mindenhol jól érezzem magam. Elég, ha a kék kendõmet egy székre teríthetem. Ez a tenger. Az ágyam mellett mindig ott van a tenger. Csak lelépek az ágyról, és máris úszhatok. Az én tengeremben nem kell tudni úszni ahhoz, hogy ússzon az ember. Éjszaka anyám virágos köntösével letakarom a tengert, nehogy elkapjanak a cápák, amikor pisilni megyek. Egyszer nagy házunk lesz majd csupa luxussal. Medence lesz a nappaliban, és Sophia Loren mindennapos vendég nálunk. Egy szobát szeretnék tele szekrénnyel, ahol a ruháimat tarthatom, és a többi holmimat. Apám valódi olajfestményeket gyûjt, amelyek lovakat ábrázolnak, anyám pedig drága porcelánt, amit sosem használunk, mert a folytonos ki-becsomagolásban elhasználódik és összetörik. Minden vagyonunk egy nagy bõröndben van, újságpapírba csomagolva. AZ EGÉSZ VILÁGON GYÛJTJÜK A SZÉP DOLGOKAT AZ ÚJ HÁZUNKBA. A nagynéném plüssállatokat gyûjt, melyeket a szeretõi lõnek a vidámparkban.

55

PoLíSz

2. ANYÁM AZ ACÉLHAJÚ ASSZONY. A hajánál fogva lóg a trapézon, és labdákat, karikákat és égõ fáklyákat dobál a levegõbe. Ha felnövök, és elég karcsú leszek, én is a hajamon fogok lógni. Csak óvatosan fésülhetem a hajamat. Anyám szerint egy nõnek a haja a legfontosabb. APÁM SZERINT A CSÍPÕJE. Egy nõt képzelek magam elé, akinek olyan széles a csípõje, mint a cirkuszsátor. De ez nem egyeztethetõ össze a hajon lógással. Én sosem fogok a hajamon lógni, nem én. Csomókban tépem a hajamat, akár a levescsirke tollait. Egy nõ, akinek nincs haja, nem talál férjet magának, állítja anyám. Nekem nem kell férj, inkább olyan szeretnék lenni, mint a nõvérem, aki bátor, és mindig baj van vele. A nõvérem csak az apám lánya. Mindent megeszik, mert anyám megmentette az életét, amikor angolkóros volt, és tele tetvekkel. Jóllehet idegen, úgy szeretem mégis, mintha a testvérem lenne. A nõvérem anyja az apám mostohalánya. Egy szanatóriumban él az anyjával, aki a nõvérem nagyanyja és apám volt felesége. Mindketten megbolondultak. Anyám szerint a nõvérem is õrült, mert apám asszonyként szereti. Vigyáznom kell, nehogy én is megbolonduljak, anyám ezért mindenhová magával cipel. APÁMNAK ÚGYIS CSAK A NÕVÉREM KELL. A nõvérem mindent jobban tud nálam. Csak néhány évvel idõsebb, de már béna az egyik térdére. Az apám egyszer nekiment a traktorral, hogy ne találjon férjet magának, és mindig vele maradjon. Addig nem tartozom igazán a cirkuszhoz, amíg én is kellõképpen meg nem sérülök. De ez egyszerûen lehetetlen, anyám mindig keresztbe tesz, még a kötélre sem mászhatok fel anélkül, hogy az ájulás kerülgetné. Anyám mindig úgy tesz, mintha hamarosan valami szörnyûségnek kellene bekövetkeznie, ha a közelében valaki akár csak elneveti magát. Elsõsorban a nõktõl tart. A nõk számítók és féltékenyek, állítja, mindig valami gonosz játékot ûznek. CSAK ADDIG VOLTAM VALAKI, AMÍG MEG NEM SZÜLETTEM. Születésem elõtt nyolc hónapon át kötéltáncos voltam, aki a fején táncol. Anyám a magasban spárgázott, s én a hasából néztem lefelé, máskor pedig a kötélre nehezedtem. Egyszer, amikor nem tudott felállni a spárgából, kis híján kiestem. Nem sokkal késõbb megszülettem. 56

VILÁGBESZÉD

Nagyon szép újszülött voltam. Anyám rettegett, nehogy valaki ellopjon, és egy másik gyereket tegyen a bölcsõbe helyettem. Teljesen kopasz voltam, amikor világra jöttem. Miután megfürdettek, anyám fekete ceruzával vastag szemöldököt rajzolt nekem. Nagynéném megszámlálta az ujjaimat, a szülésznõ pedig egy madzaggal összekötötte görbe lábaimat. Apám nem volt ott. Anyám a szülésznõ nevére keresztelt, mert az külföldi volt. Nagynénémtõl második névként egy filmszínész nevét kaptam, hogy én is híres legyek. De nem úgy hívnak, mint Sophia Lorent. EGÉSZ NAP ARRA VÁROK, HOGY ÉJSZAKA LEGYEN. HA ANYÁM NEM ESIK LE A TRAPÉZRÓL, ELÕADÁS UTÁN MINDANNYIAN TYÚKHÚSLEVEST ESZÜNK. Anyámnak hosszú vékony lábai vannak. A fényképeken úgy néz ki, mint egy japán, mert sima fekete haja van, és kissé tépett frufruja. Nem hasonlítunk. Apámra ütöttem. Nem is az apád az a gonosz fráter, állítja anyám, amikor dühös, jól megvagyunk nélküle! MIÉRT NEM APÁM AZ APÁM? Anyám férfiak elõtt olykor a nõvéremnek adja ki magát. Olyankor ide-oda jártatja a tekintetét, és elhúzza a szavakat, mintha méz lenne a szájában. Pedig nem is szereti a mézet. Legszívesebben rozskenyeret eszik, vajjal és sóval. És fehér bort iszik. Annyi fehér bort iszik, mint amennyi vattacukrot én eszem. Ha ehelyett inkább félretennénk a pénzt, megvehetnénk rajta a házunkat, és csirkéket vehetnénk hozzá. Amikor anyám a nõvéremnek adja ki magát, egyszerre idegen illata lesz. Olyankor nem érhet hozzám többé. A szállodában a földön kell aludnia, nem vagyok hajlandó megosztani vele az ágyat. ANYÁM MÁS, MINT A TÖBBIEK, MERT A HAJÁN LÓG, ETTÕL MEGNYÚLIK A FEJE, ÉS HOSSZÚKÁS LESZ AZ AGYA IS. Otthon az emberek még álmukban sem gondolkodhatnak szabadon, mert ha olyankor hangosan beszélnek, és meghallják a kémek, Szibériába vitetik õket. A kémek a falak közötti titkos járatokban közlekednek. De az idegenek is rosszat akarnak nekünk. Nem szabad egyedül elhagynom a lakókocsit. Nem szabad a többi gyerekkel játszanom. Anyám nem bízik senkiben. Ezt nekem is meg kell még tanulnom. Mielõtt egy nõ teherbe esik, rettentõ szomjas lesz, és annyi vizet iszik, hogy gyerek nõ a hasában. 57

PoLíSz

Amikor a gyerek jelez, az anyánál minden bezárul ott lent, nehogy a gyereke kicsússzon a hasából. Az anyaméh olyan, mint egy ház. Egy ágy van benne, vagy egy meleg vízzel teli fürdõkád. A gyerek azt eszi, amit az anyja küld neki. A gyerek mindent tud, amit az anyja tud, csak teherbe nem eshet. TILOS FÉRJ NÉLKÜL GYEREKET SZÜLNI, ÉS TILOS GYEREKET SZÜLNI, MIELÕTT MEGSZÜLETNÉNK. Az anyaméhben azonban nincs olyan férfi, akihez hozzá lehetne menni. Ha mégis, akkor az biztosan rokon. Rokonok pedig nem házasodhatnak össze, különben összeragadt lábú gyerekek jönnek a világra. És akkor mindenki rájön, hogy a szülõk nem is házastársak, hanem rokonok. De itt külföldön ez is másként van talán. Amikor az anya sír, árvíz önti el a hasát, mert olyankor a gyerek is sír. A GYEREK SOKKAL INKÁBB AZ ANYÁÉ, MINT AZ APÁÉ, MERT Õ AZ ANYJA. A nõvérem szép, akár egy férfi. Minden gyereket elver. A nõvérem cigány. ÉN IS CIGÁNY AKAROK LENNI. Mialatt anyám a haján lóg fenn a kupolában, a nõvérem, hogy megnyugtasson, A GYERMEKRÕL MESÉL, AKI A FORRÓ PULISZKÁBA ESETT. Ha elképzelem, mennyire fáj neki, hogy a forró puliszkába esett, biztat a nõvérem, akkor nem kell állandóan arra gondolnom, hogy lezuhan a trapézról anyám. De ez sem segít. Folyton anyám halálára gondolok, nehogy váratlanul érjen. Látom magam elõtt, ahogy az égõ fáklya a hajába kap, és lobogó hajjal a földre zuhan. S amikor fölé hajolok, hamuvá válik az arca. Nem üvöltök. Elhajítottam a számat. AMIKOR KIHULLÓ FOGAKRÓL ÁLMODIK AZ EMBER, MEGHAL VALAKI. A cirkuszsátor lebontása mindenhol egyforma, olyan, mint egy hatalmas temetés, mindig éjszaka, az utolsó elõadás után. Miután szétszedjük a kerítést, olykor a lakókocsinkig merészkednek az emberek, és arcukat az ablaküvegre tapasztják. Úgy érzem magam, mint hal a piacon. Utunkat, akár egy temetési menetet, villogó fény kíséri egészen a pályaudvarig, s ott megvárja, amíg a lakókocsikat és a ketreceket vonatra rakjuk. Minden feloldódik bennem, és átfúj rajtam a szél. Szeretnék olyan lenni, mint az odakint élõk: Tudnék olvasni és mindent értenék és fehér lenne a lelkem, akár a liszt. Szeretnék meghalni. A temetésemen mindenki zokogna, és szemrehányásokkal illetné magát. A bánat öregít. 58

VILÁGBESZÉD

Én idõsebb vagyok, mint a külföldi gyerekek. Romániában a gyerekek idõsen születnek, mert már az anyjuk hasában szegénység van, és folyton a szülõk gondjait hallgatják. Mi úgy élünk itt, mint a paradicsomban. De ettõl még nem leszek fiatalabb. A szüleim otthon az állami nagycirkuszban léptek fel. Mindenki ismerte õket. A DIKTÁTOR DRÓTKERÍTÉST HÚZOTT ROMÁNIA KÖRÉ. Miután apám ellopta a cirkuszkasszából a pénzt, repülõgéppel mindannyian külföldre menekültünk: az apám, az anyám, a nagynéném, a nõvérem és én. Anyám a lopott pénzzel a HOTEL INTERNATIONAL-ba ment, szép szemeket meresztett, és dollárt vásárolt. Anyám szerint a holtak jobban élnek, mint az élõk, a mennyországban nincs szükség útlevélre ahhoz, hogy utazhasson az ember. A nagynéném otthon hagyta a férjét. Alig beszél róla. Annál többet beszél anyám a testvéreirõl, miközben sír, és a fejét ütlegeli. Úgy néz ki olyankor, mintha balettozna. A nagynéném idõsebb az anyámnál. Nem sír. A NAGYNÉNÉM OLYAN, MINTHA ANYÁM ÁRNYÉKA LENNE. De a fényképeken mindig másképp néz ki, mintha õ is a tájhoz tartozna. A legkülönfélébb tárgyak veszik körül: virágok, üvegek, tányérok, játékmackók és rádiók, vagy éppen az, ami a keze ügyébe kerül. Amikor apámmal lép fel, férfinek öltözik, még bajuszt is ragaszt. Erõsen festi magát, mûszempillát hord, ami a szemöldökéig ér, és vattát dug a melltartójába, hogy emelje a mellét. Mindig más férfivel udvaroltat magának. Ha meg kell osztanunk a szállodaszobát, olykor a fürdõszobában tölti az éjszakát valakivel. De még ez sem számít, ha a nagynénémrõl van szó. Anyám szerint jó emberek vagyunk, mert ortodox vallásúak vagyunk. Mi az, hogy ortodox? Az, amikor az ember hisz Istenben, állítja anyám. Az ortodoxok folyton énekelnek, esznek és imádkoznak. De én még sosem voltam ott. A nagynéném mindig grízes lepényt süt a holtaknak smarties-díszítéssel. De mi esszük meg végül, mert nincs ortodox templom a közelben, ahol adakozhatnánk. Anyám sír evés közben, és felsorolja a család halottait. Nagynéném rám kacsint: anyád operaénekes lehetett volna. A DIKTÁTOR MEGTILTOTTA ISTENT. De külföldön lehetünk hívõk, igaz, hogy itt alig találunk ortodox templomot. Minden éjjel elmormolom az imát, amit anyámtól tanultam. Otthon nem imádkozhatnak a gyerekek, és nem rajzolhatják le Istent. Csak a diktátort szabad lerajzolni, és a családját. Az összes helyiségben ott lóg a képe, hogy minden gyerek tudja, hogy néz ki. 59

PoLíSz

A diktátor felesége egy fél várost megtölthetne a cipõivel, úgy használja a házakat, mintha szekrények lennének. A diktátor tulajdonképpen cipésznek tanult. A diplomáit pénzért vásárolta. Még írni és olvasni sem tud, állítja anyám, olyan buta, mint a fal. De a fal nem öl, válaszolja apám. Az ember a boldogságot kutatja, akár szívét a vér. Ha már nem árad vér a szívébe, kiszárad, állítja apám. A külföld jelenti a szívet. És mi vagyunk benne a vér. És a családunk otthon?

Billinger Edit fordítása

Xhevahir Spahiu Albánia

Friss álom Tegnap álmomban régi álmot láttam: Az életben helyet kapott az õrület, Az õrületben nem volt helye az életnek. Tegnap az álmomban régi álmot láttam.

A költõk Meghaltak a mecénások, de a mûvészet nem halt meg. A költõk védik a tulajdonukat, a szent fájdalmat és egymásnak nyújtják a kezük. A dal válláról lesöprik a port s a betegségeket. De végül elég nekik a síron egy rózsa. Meghaltak a mecénások. A zsoldos idõ.

Dabi István fordítása 60

VILÁGBESZÉD

Mads Brenqe Dánia

Abszolút semmi köze a szexhez Nem volt helyes, tudtam én nagyon jól. Mégis mindig úgy van, hogy akadnak dolgok, amikre annyira vágyik az ember, hogy mindegy neki, helyes-e vagy helytelen, megteszi õket. Szerintem sokan vannak így ezzel, amikor az autópályán túllépik a sebességhatárokat, vagy amikor azokat bántják meg, akiket szeretnek, vagy csalódást okoznak a szüleiknek, meg ilyesmi. Talán eszükbe jut, hogy nem helyes, amit tesznek, mégsem képesek megálljt parancsolni maguknak. Egész egyszerûen élvezik a dolgot. Így volt ez Estherrel is. Esthernek hívták, s bár nekem mindig az volt a véleményem, hogy a neve kissé régies, õróla semmiképp sem lehetett elmondani, hogy régi darab. Huszonkét éves volt, amikor egy moziban megismerkedtünk – az egész elõadás alatt csak engem nézett. Talán mert unalmasnak tartotta a filmet – sose mertem megkérdezni tõle, mindenesetre egyfolytában bámult. Én a filmvásznat néztem. Úgy gondoltam, ezt kell tennem, ha már egyszer kifizettem a jegyet, Esther viszont egyre csak bámult engem. És éppen amikor a legizgalmasabb rész következett, kezét az enyémre tette, és azt suttogta, hogy csókoljam meg. Megcsókoltam. Késõbb még egyszer vettem jegyet a filmre. Látni akartam a végét. Jó film volt. Néhány nagyon bátor kémrõl szólt, akik nagy cégekbe épültek be keleten, de szerepelt benne egy vörös pisztolyos szõkeség is. Majd’ megvesztem azért a vörös pisztolyért. Sose láttam még ilyet. De aztán elkezdtünk járogatni, és egész jól ment a dolog. Lassan megismertük egymást, és Esther olyan szép volt, hogy alig bírtam elhinni, hogy kellek neki egyáltalán, de azt mondta, mindennél jobban szeret ezen a világon. Egy kicsit olyan vékony volt a hangja, nagyon tiszta és kedves, egy csöppet remegõs, és nekem na-gyon tetszett. És hát így történt, kedvem szottyant a dologra, pedig nagyon jól tudtam, hogy ilyesmit nem csinál az ember. Hogy mások után leskelõdik. Márpedig én ezt csináltam: leskelõdtem. Esther egyedül élt egy lakásban bent a városban, és a hálószobája a hátsó kertre nézett. Szinte véletlenül jöttem rá, hogy ha átlopakodok a házak közt a másik oldalra, találok ott egy hátsó lépcsõt, ahová beslisszolhatok. Innen esténként tisztán láthattam Esthert, amint vetkõzik le fürödni, vagy hogy lefeküdjön. Nagyon különleges érzés volt, egyáltalán nem szexuális jellegû. Valamiféle bizsergetõ érzés volt ez, mint az elektromos feszültség. Egy kicsit olyan, mint amikor gyerekek voltunk, és elcsentük mások játékát. Aztán összeköltöztünk, és ezzel hihetetlenül jó munkakörülmények teremtõdtek a számomra. Esther reggel egy órával az elõtt indult munkába, hogy a levélnyíláson bedobták a postát, úgyhogy rengeteg idõm volt. Mielõtt hazajött, szép nyugodtan felgõzölhettem a leveleit, elolvashattam õket, aztán ragasztóstifttel újra lezárhattam. Nagyon élveztem. És a fürdõszobaajtó szélénél volt egy kicsi rés, amin épp át lehetett látni. Néha az volt a sejtésem, hogy tudja, hogy nézem, mégis élvezte a helyzetet. Hogy olyan izgató. Mindenesetre mosakodás közben többször láttam maszturbálni, de ennek talán a mi szexuális életünk volt az oka. Sokszor gondoltam erre, bár ami engem illet, belõlem sugárzott az elégedettség. Esther igen szép lány. Akkor is, amikor egészben látja az ember, nem csak a nyíláson keresztül megvillanó szeletét. Önmagukban nézve a levelei általában elég unalmasak voltak, és persze akkor sem történik rém sok minden, amikor valaki elmegy fürödni, de azért nem volt rossz. Mint 61

PoLíSz

ahogy az se ott esténként a hátsó lépcsõn, még mielõtt összeköltöztünk. Olyan bizsergetõ érzés futott végig rajtam. Mindig ajánlom is az embereknek, akikkel találkozom, de a véleményük általában az, hogy különösen hangzik, amit mondok. Úgy néznek rám, mintha perverz volnék vagy ilyesmi, még akkor is, amikor közlöm, hogy ennek abszolút semmi köze a szexhez. Nem mintha olyan sokat tudnék errõl a dologról, de azért néha olvasok újságot, és hallottam emberekrõl, akik különös dolgokra vágynak, én pedig semmiképpen se vagyok ilyen. Semmi esetre sem. Néha még követtem is Esthert, amikor munkába ment, és egyszer így jöttem rá, hogy szeretõje van. Na, ennek megörültem. Mármint hogy, persze, egy kicsit kellemetlen volt, de nagyon is megértettem Esthert. Nyilván, hogy helytelen dolog így hazudni, de nekem is megvolt a magam kis titka, még ha én sose lennék is képes ilyen direkt módon hazudni. De arra gondoltam, hogy õ is érzett olyan bizsergést, márpedig ilyesmitõl nem akartam csak úgy megfosztani. Nagyon magas fickó volt, nálam mindenesetre magasabb, és elég jóképû. Nem tudom. Én azért jobban szeretem Esthert. Mindenesetre Esther szerint jóképû. Rengeteget olvastam a fickóról. Szinte minden nap voltak új dolgok róla Esther naplójában, új leírások. Esther a kulcsot a fényképalbumba rejtette, egy mûanyag tasakba. Sokkalta könnyebb volt rálelni, mint gondoltam. Egy csomó hízelgõ dolgot írt róla; hogy milyen fantasztikus szeretõ, hogy jószerivel pillanatok alatt úgy kinyalja, hogy eljut az orgazmusig, meg ilyesmik. Szerintem hihetetlenül izgalmas volt. Hisz idõrõl idõre azon spekulálunk, milyen is az, amikor az embernek szeretõje van. Itt aztán errõl mindent elolvashattam. Mint Esther írta, lassanként egyfajta titkos nyelvet is kifejlesztettek egymás között. Amennyire meg tudtam állapítani, olyasféle csacska mondatokról lehetett szó, amik nem jelentenek semmit, mégis mindent jelenthetnek. Esthernek meg nekem egyáltalán nem volt ilyenünk. Mi csak dánul beszéltünk. Talán ezért alakultak a dolgok úgy, ahogy alakultak. Nem tudom. Az idõ elõrehaladtával kissé túl kíváncsi lettem. Mindenesetre majdnem megvertek. Néha örülök, hogy olyan gyorsan tudok futni. Kedvem támadt egy kicsit többet megtudni errõl a Janról, Esther szeretõjérõl, úgyhogy egy egész hétvégén a nyomában voltam. Esther úgy tudta, hogy anyámat látogatom meg, pedig már évek óta nem is jártam nála. Hosszú történet. De Janra tényleg megharagudtam, úgy istenigazából dühbe gurultam, komolyan mondom. Mert azon a szombaton, miután búcsúzóul megcsókolta Esthert, már vette is a kabátját, és elment hazulról, hogy valaki mással találkozzon. Elég csinos volt a nõ, de a fenébe, így nem lehet bánni másokkal! Úgyhogy odamentem hozzá az elõcsarnokban – az egyik igen drága szálloda elõcsarnokában, ahol minden bársonyborítású –, és megmondtam neki úgy, ahogy van: szégyellheti magát azért, amit mûvelt, a mindenségit neki! Mi a fenét képzel, hogy így átveri az én Estheremet, meg különben is, nem tudja, mennyit jelent õ a lánynak?! És ekkor fejbe vágott, úgyhogy most jól jött, hogy ilyen fürgék a lábaim. Elképesztõ volt az egész. Nem túl kellemes. És néhány nappal késõbb, amikor Esther már elment dolgozni, én meg csak ültem nyugodtan, és olvasgattam a naplóját, megláttam. Legalul, egészen lent, a füzet szélén vörös betûkkel az állt, hogy „most már elég”. Hagyjam abba ezt a kutakodást az életében meg a dolgai között. Elege van már belõle, hogy a nap huszonnégy órájában árgus szemmel figyelem, úgyhogy elhagy. Én persze azt hittem, hogy dolgozni ment, de ott állt, vörösen fehéren, hogy elhagyott. Nem volt túl kellemes. Hosszú idõbe telt, hogy kiheverjem, meg az is, hogy új lakást találjak, ami azt illeti. És csak fél év múlva sikerült visszatalálnom hozzá. A szemközti 62

VILÁGBESZÉD

lakásba költöztem be, így most nagyon jó. Esther egy csomó új embert ismert meg, és minden percre szükségem van, hogy lépést tudjak tartani mindegyikkel. Közben lett egy kedvesem, Beatének hívják, és bár a neve kicsit régiesen hangzik, még csak most töltötte be a tizenkilencet. Hihetetlenül bájos, nagyon kiszámíthatatlanok a cselekedetei, és ezt szeretem. De a francba, mennyi dolgom van! Nem akarok lemaradni semmirõl.

Szappanos Gábor fordítása Az elbeszélés a közeljövõben a Scolar Kiadónál megjelenõ „Kortárs dán elbeszélõk” egyik darabja.

Bernard Clavel (Franciaország)

Yquem ördöge Egy szép nyári estén az ördög az Yquem felé vezetõ úton ballagott. Akkoriban még ezen a helyen nem kastély állt, hanem egy Alexandre nevû vincellér egyszerû háza. Derék ember volt, talpalatnyi földjén éjt nappallá téve robotolt, mûvelte szõlejét. A szõlõtõkék, amelyek oly keservesen eresztettek gyökeret, és amelyeket oly nagy szeretettel gondozott, csak kevéske szõlõt adtak. Alexandre átlagos bort nyert belõle, amivel épp hogy el tudta tartani feleségét, 18 éves lányát, Isabelle-t és két fiatalabb, mihaszna fiát, akik lusták, hazugok, semmirekellõk voltak, és annyit ettek, mint hat másik. Nos, amikor az ördög odaért, Isabelle épp hazafelé tartott egy köteg fûvel, amit a nyulaknak vágott. Megpillantván a lány arcát, a démon úgy érezte, menten meghasad a szíve. Évezredek óta minden évben a Földön tölti szabadságát, de hozzáfogható csábos teremtménnyel még sohasem találkozott. ––Gyermekem – kiáltotta az ördög –, nem neked való ez a munka, hagyd a füveket, kövess engem, és birodalmat adok cserébe. A fiatal lány felkacagott, s ez csak még vonzóbbá, még kívánatosabbá tette. ––Uram, magához hasonló jótevõkkel eleget találkozom, amikor bálba megyek. A birodalmuk azonban fabatkát sem ér. A Sátán, akivel ilyen hangon még senki sem beszélt, megmámorosodott. Nem csak azért, mert ez a tünemény maga volt a megtestesült Szépség, de ráadásul még viccelni is mert vele. Ilyen találkozásról az ördög álmodni sem mert. Ráadásul – micsoda szerencse – a szépség még szegény is volt, hiszen terhet cipelt, ruhája több helyen is foldozott volt. Mivel a lány folytatta útját, az ördög eléje ugrott, hosszú, széttárt karjával elállta a keskeny ösvényt. ––Engedjen, sietek! ––Hallgass ide, ígérem, hogy a világ leggazdagabb és leghatalmasabb asszonyává teszlek. A szüleid pedig otthagyhatják viskójukat, s a világ legszebb kastélyában élhetnek. ––Elég a szócséplésbõl, engedjen dolgomra! Erre az ördög egyszerûen ölbe kapta volna, de a lány kirántott a kévébõl egy szederágat, és arcul csapta õt. A tüskék felsebezték a bõrét, de vércseppek helyett szikrák 63

PoLíSz

hullottak belõle. Isabelle hátrahõkölt. Mintha enyhe füst szállongott volna embere fülébõl, szeme pedig úgy izzott, akár a parázs. A Sátánt majd felvetette a boldogság. Még senki emberfia nem merészelte õt megütni, és az elsõ, aki ezt megengedte magának, a legszebb fehérnép volt, akit valaha is látott. Útjára engedve a lányt, felsóhajtott: – Asszonyom leszel…Ezt akarom! Nézte, amint a leány eltûnik az alkonyati fényben. Az ég éppoly vörös volt, mint a pokol tüze; az ördög már-már látni vélte a birodalmába belépõ, tûzruhába és csillagokból szõtt palástba öltöztetett szépséget. Mivel gyorsan vágott az esze, már ki is ötlötte tervét. Egész éjjel Alexandre vincellér szegényes hajléka körül ólálkodott. Elképzelte a szalmazsákon alvó lányt, s annyira szerette volna arannyal, gyönggyel és parázzsal beborítani! Többször is kísértésbe esett, hogy tûzbe borítja a házat, de úgy gondolta, hogy céljai elérésének nem ez a legjobb módja. Hajnalban, mikor még mályvaszínû köd szunnyadt a síkságon, a Sátán látta kilépni házából a vincellért kapával a vállán, kosárral a karján. A tõkék mögé rejtõzve követte õt, összegörbedve. Alexandre szõlõföldje széléig ment, lerakta kosarát egy bokor tövébe, és nekiállt kapálni. Egy szederbokor árnyékában fekve figyelte õt az ördög. Az éjszaka párái hamar felszálltak, a nap felhágott az égre, és perzselni kezdte a vincellér hajlott hátát. Az ördög mosolygott, s elégedetten mormolta: ––Üsd csak, atyámfia, majd ha kitikkadsz a melegtõl, beszélünk. Az öreg három soron kapálta meg a kavicsos földet, csak aztán telepedett le kosara mellé, s abból kulacsot húzott elõ. Hosszasan ivott. Éppen fel akart állni, már nyúlt is a kapája után, amikor a másik megjelent. ––Köszöntelek, vincellér, micsoda pokoli hõség van! Alexandre-nak értelmes ábrázata és tiszta, õszinte kék szeme volt. ––Láttunk már rosszabbat is – felelte. ––No azért, nehéz az élet. ––Sok embert ismerek, aki nálam is szerencsétlenebb. ––De vannak szerencsésebbek is. A vincellér gondolkodott néhány másodpercig, mielõtt válaszolt: ––Minden bizonnyal vannak. Én viszont sosem innen nézem a dolgokat. A vágy megrontja az életet. Járom a magam útját, nem foglalkozom másokkal. A Sátán nem számított efféle feleletre. Az apát sem lesz sokkal könnyebb meggyõzni, de õ legalább nem annyira forrófejû, mint a lánya. Eltelt néhány perc. A madarak csiviteltek a nagy fényárban. ––Hát kendnek – kérdezte Alexandre – mi dolga az életben? Az ördög majdnem azt felelte, hogy õ a pokol ura, de az utolsó pillanatban elharapta a szót: ––Egy déli birtok ura vagyok. Arrafelé melegebb van, mint itt, de nálunk munka nélkül is meg lehet élni. A szõlõsgazda fejbólintással és fintorral válaszolt: ––Tisztesség ne essék, de mondja csak, maguk kegyetlenül unatkozhatnak odahaza. ––Miért gondolja? Rengeteg szórakozás adódik ott. ––A vincellér hitetlenkedve kérdezte: ––De szõlõt azért csak mûvelnek?! ––Természetesen! – sietett a válasszal az ördög, akinek nem volt megfelelõ hazugság a tarsolyában. ––De akkor a gazdák nem ülhetnek tétlenül! 64

VILÁGBESZÉD

––Persze, hogy nem. Csak úgy gondolom, hogy egy magafajta ember éppen megfelelne, hogy vincelléreim élére álljon. Alexandre fintorgott egyet, megpödörte bajuszát és úgy tûnt, mély gondolkodásba merült. Az ördög sietve folytatta: ––Egy magafajta ember gyorsan megcsinálhatná a szerencséjét… A másik félbeszakította: ––Nono, kérem Uram, szót se többet! A termés az ég és az évszakok szeszélyétõl függ. A szerencsecsinálás nem megy olyan könnyen! Az ördög hajszál híján bakot lõtt, csaknem azt felelte a kis embernek, hogy csupán jól kell tudni bánni a vasvillával, de még idejében észbekapott, és csak ennyit mondott: ––Egy kiváló vincellér, aki képes a csapat vezetésére és a mesterség oktatására, igazán… A gyanakvó Alexandre most kissé közelebbrõl is szemügyre vette az ördögöt, s az orrát égett szag csapta meg, ami annak hosszú, arannyal szegett, fekete köpenyébõl áradt. ––Mondja csak, Idegen Uraságod honnét tudja, hogy jó vincellér vagyok-é, avagy rossz? A démon a szõlõföld felé fordult, majd karjának széles mozdulatával a jól metszett tõkék hibátlan sorára és a patyolattiszta földre mutatott. ––Elég csupán egy pillantást vetni a földjére. A derék ember felállt. A dicséret azt érte, amire a legkényesebb volt, a vincelléri önérzetét. S jóllehet, az idegenhez nem volt túl sok bizodalma, kulacsát egy szõlõkaróra akasztotta, s így szólt hozzá: ––Mégis, hogy ítélhessen, meg kell kóstolnia a boromat – és már húzta is pincéje felé az ismeretlent. Isabelle látta õket közeledni, s mielõtt még megérkeztek volna, sietett vissza, hogy a házban elbújhasson. Amint a démon megízlelte a bort, csak nagy erõfeszítések árán sikerült megállnia, hogy el ne fintorodjék: ––Mily csoda! Az efféle bor valóságos remekmû! A pince ura dicsekedett: ––Ráadásul az ára is kedvezõ! ––Mit számít az ár! Az egész következõ termést megveszem! ––Oh Uram, eláraszt jóságával! Végre kiházasíthatom a lányomat! A Sátán akkorát csuklott, hogy a vincellér nyugtalanul megkérdezte: ––Tán nem ízlik a borom? ––Ellenkezõleg, a bora… ––Tessék, itt van egy egész pohárral, hajtsa fel, az véget vet a csuklásnak. Nem volt más választása. Az izzó szén evéséhez szokott ördögnek ennyi ebbõl a nedûbõl méreg volt, s azt hitte, menten kilukad a gyomra. Berzenkedve már a puszta gondolattól is, hogy még inni kell belõle, üzleti ügyekre hivatkozott, és gyorsan kereket oldott. Mihelyt eltûnt, Isabelle, aki a zárt ablaktáblák mögül leskelõdött, elõbújt, majd apjának elmesélte találkozását az idegennel. ––Ó a bestia! – kiáltotta az apa. Jöjjön csak ide még egyszer, mondja csak, hogy megveszi a termésemet! Majd adok én neki, pokolfajzat! Teltek a hetek. Az ördög arra gondolt, hogy elõtte még az egész örökkévalóság, nem akarta hát elhirtelenkedni a dolgot. Beérte azzal, hogy messzirõl figyelte a lányt, és alkalmanként rózsaszálat vitetett neki. Isabelle, aki sejtette, hogy lesi õt az idegen, minden alkalommal kiment, és a virágokat megetette a disznókkal. A vérig sértett ördög a fogait csikorgatta: 65

PoLíSz

––Menj csak, szépségem, majd meglátjuk, ki nevet a végén. Már kész is volt a terve. Tönkreteszi a vincellért, aztán birtokot ígér neki a lánya kezéért cserébe. Hohó – mosolygott gúnyosan –, eladod te még nekem a termésedet, el bizony! De nem lesz ám termés, cimborám! A nyár gyönyörû volt. Rengeteg szõlõ termett, a jó napsütés pedig kellõen bearanyozta a szõlõszemeket. Egy nap az ördög kileste rejtekhelyérõl, amint Alexandre a taligáját készíti, megrakva a szürethez szükséges mindenféle kellékkel. Látta, hogy a gazda figyelmesen kémleli az alkonyati eget. Néhány vöröslõ fénysugár bukkant fel az óceánból. ––Estnek bíbora, töltsd tele az itatót, ürítsd ki a sajtolót! – vetette oda a Sátán a tengerrõl kelõ szélnek, hiszen záport vagy napsütést egyaránt hatalmában állt elõidézni. Olyan hatalom volt ez, amin osztozott a Jóistennel, neki pedig ekkoriban akadt épp elég dolga a világon. Szegény, nagyon elfoglalt volt, nem lehetett mindenen rajta a szeme. Az ördög – mikor vetélytársa Kínában épp az elemek megzabolázásán fáradozott – kihasználta az alkalmat: felhõszakadást, majd perzselõ napsütést hozott, tejfelsûrû ködöt, villámokat, s mindent, ami a leginkább elõsegíti a szõlõ pusztulását. Szerencsétlen Alexandre és szomszédai annál is inkább jajveszékeltek, mert látszott, hogy az ítéletidõ csak az õ földjüket sújtja. Lejjebb, a folyó másik partján ragyogó napsütésben szüreteltek. ––Hej – rikkantott a Sátán –, aranyért akartad eladni a termést, de annak már annyi… Még szüretelnivalód sem marad! A szõlõsgazda azonban éppoly makacs volt, mint amilyen szép a lánya. A sûrû villámlások fényénél egész családjával szedte a szõlõt. A szomszédok hajtogatták: ––Bolond ez, hiába veszõdik. Abból már nem lát bort. Ám Alexandre így szólt feleségéhez és gyermekeihez: ––Az a fekete ember megfogadta, hogy megveszi a termésemet, de nem beszélt minõségrõl, hát fizetni fog! Az asszony elhúzta a száját: ––Na de ilyen áruért… ––Te csak szedd, majd meglátjuk…– és több mint három hétig szüreteltek; gyakran bõrig áztak, de még a földrõl is felszedték a szétszóródott szõlõszemeket. Kipréselték, erjesztõkádba tették, türelmesen vártak, aztán megízlelték, arra számítván, hogy rögvest ki is köpik. Ám szemeik felragyogtak. Soha senki nem ivott még ehhez fogható csodát. Ez már nem is bor volt, hanem maga az istenek itala. A kóstolásra hívott szomszédok ámultak-bámultak. És már siettek is a szõlõföldekre begyûjteni, amit még lehetett. Persze az ördög is megneszelte a dolgot. Az emberek, akikkel találkozott, mind azt mesélték neki, hogy soha senki nem termelt még ilyen csodával határos módon bort. Bordeaux-ban is híre ment ennek, és a borisszák özönleni kezdtek. Jelentõs összegeket ajánlottak Alexandre-nak, mivel bora túltett mindenki másén. Ilyen fordulat láttán az ördög betoppant egy este, és kijelentette: ––Nem kérdéses! Én vettem meg a termést a szüret elõtt. A bor tehát az enyém. Kifizetem, és… De nem maradt ideje befejezni. A vincellér, a két fia, a felesége meg a lánya és még néhány szomszéd rávetették magukat és gúzsba kötötték, akár egy malacot. De hogy elámultak látván hogy a kötél lángra kap! 66

VILÁGBESZÉD

Szerencsére volt a csûrben egy hatalmas lánc. Megkötözték az ördögöt; mikor pedig már a lánc is izzani kezdett, belelökték a legközelebbi patakba. Hamarosan a víz forrni kezdett, és sûrû gõz csapott fel belõle. A gazdák megértették, hogy az imént pokolbéli teremtményt fojtottak a vízbe. Ezért azt a patakot el is keresztelték Ördögöcskének. Késõbb a helybéliek – akik hajlamosak voltak az egyszerûsítésre, de már el is felejtették a patak igazi névadóját – már csak Dögöcskének nevezték. Azóta is gyakran látni felszálló gõzt, ami tönkreteszi a szõlõt, és megrothasztja a szõlõszemet. Azok az emberek derülnek csak fel, akik tudják, hogy egyedül az ördögnek áll hatalmában olyan csodálatos bort adni…Az ördögnek, vagy inkább a Jóistennek, amikor épp nem ötszáz másik ördöggel viaskodik…

Fendrich Veronika fordítása

Helyreigazítás Elõzõ számunkban Nyírfalvi Károly mûfordításai közlésekor az eredeti szerzõk neve és nemzetisége tévesen jelent meg. A hibát, a szerzõ elnézését kérve ezúton korrigáljuk:

Richard Brautigan

Raymond Carver

Amerikai Egyesült Államok

Amerikai Egyesült Államok

A kezdet színe

Csendes éjszakák Megyek a partra aludni, egy másikon ébredek.

Felejtsd el a szerelmet sárga hajadban akarok meghalni

Minden csónak kikötve, ringanak szemközt a mólóval

Rómeó és Júlia

Romanticizmus

Ha meghalsz értem én meghalok érted sírunk olyan mint két szerelmes akik együtt mossák a ruháikat egy mosodában Ha te hozod a szappant én hozom a szennyest.

(Linda Greggnek a „Klasszicizmus”-t olvasva)

Az éjszakák itt nagyon tisztátalanok, De ha telihold van, ismerjük. Ugyanazt, ugyanakkor érezzük, valami mást a következõ percben.

(Nyírfalvi Károly fordításai)

Nyírfalvi Károly fordításai)

67

PoLíSz

Nyírfalvi Károly

Esik esõ, nap süt, ragyognak csillagok, botját a földbe szúrja, s lomha tekintetével égfelhõkben hurcolja a megrettent idõt, neki telik és neki dolgozik s a felhõkbõl szigorú könnyedléptû záporok sétálnak a föld színén, parkjában álomnak, ébrenlétnek, a megmûvelt terek tartományiban.

Dûne Egy gondolat közelébe érsz, magához von, attól fogva nem enged. Gyûjtsd össze kis dézsába az esõt, moss hajat vele, a jelenség nem több önmagánál és kevesebb sem. Nem kevesebb a tenger, a tengerpart – mondtad akkor – elhagyatva és benépesülve.

K. Kabai Lóránt

korbács, tavaszi futás

Szívedben emlékek kavarognak miként homokszemek surrannak ujjadon által, most már csak vacak és igaz verseket írsz.

bizonyos értelemben k. kabai lóránt vagyok. az ember magára aggat dolgokat: gyûrût, órát, ruhákat, címeket, feladatokat, valami testet, gyanús szöveget, fényt, festéket, nõket, mobilszámokat, pózokat, neveket, felesleges mozdulatok sorát, mint ezeket is; mert a lényeg nehezen változik.

Lábadig vánszorog álomittas nyugalmában a tenger, lankás és meredekebb homokdombok állandó változásban a szemed elõtt. A táj önmaga, a mélyebb összefüggések benned sejlenek – felejts el mindent: egyik oldalon lankás a másikon meredekebb homokdombok vonulata pereg selymesen ujjaid között; mindenre alkalmas idõ ritkán kínálkozik.

bizonyos értelemben: ezt perverz élvezettel, szerelmes borzongással mondom ki, reszketve, mint aki rémet említ, suttogva, mint a család szégyenérõl, befásulva, mint a részeg férjet illetik; mint ahogy szeretném nõi ajkakról hallani, ugyanezeken látni, nevemet hogy rebegik.

Park Hontalan idejét egy parkban tölti, más és más padra telepszik napra-nap, hatalmas újsággal polcolja fejét, esõfelhõt számol az égen hajnaltól estélig, feneketlen zsákjából egy furcsa könyvet bányász elõ, olvas és bóklász a sorok között.

vagyok, de már azt is alig; kit érdekel. sokat sejtet, csak semmit sem mond; mert alkatilag vagyok alkalmatlan mindenre, mert még huszonegyre is lapot kérek, mert nem akarok én már semmit, nemhogy mindkét végén égetni. megérkeztem, és nem vagyok sehol.

A városban zaj cikáz, és madarak énekelnek a fák egén, bokrok tövében kenyérmorzsa araszol hangyák apró lábain, padról lehajolva látni ezt, látja is, ha fáradtában megdõl inas büszkesége kenyér és víz után. 68

MERÍTETT SZAVAK

Pass Ferenc

Édesanyám emlékére Nem mesélhettem el Neked, hogy megszerettem a szomszéd Marikát… és ötöst kaptam biológiából. És nem mesélhettél nekem arról, hogy a nyár bölcsõjét ringatják a távoli csillagok. Hiányoztál mindig. Akkor is, amikor a jó vagy közepes bizonyítványommal felvonultam a padlásra, hogy Apám ne lássa, könnyes az arcom. Örök hiány nélküled a vakációk mézédes illata. És a kimondott szó, hogy Édesanyám! Nem lékelhettünk együtt dinnyét és tanévkezdés elõtt nem számolhattuk együtt a hulló csillagokat az égen. Az öregedõ Nyár új kenyeret tett az asztalra, amit sajnos nem Te szegtél meg. Ha elkezdõdött az új tanév, a füzeteimet nem együtt kötöttük be. Üres volt a ház nélküled, amikor a vándorok kiáltottak istenhozzádot a szülõföldnek. Elhalt a kiáltás és üres csend ölelte meg a deresedõ határt. Bambán néztem a táblára, amikor felírta a magyar irodalom tanárnõm a másnapra megírandó dolgozat címét, hogy: Édesanyám hazavár. Holnapra kész legyen – mondta és végignézett az osztályon, összehajtotta az osztálynaplót. Délután a padláson megírtam az osztály legjobb dolgozatát. Másnap a tanárnõ olvasta fel, mert én a könnyeimtõl nem láttam a sorokat. És eljött a november, és Apámmal ott állunk a valóság elõtt. Csend van, gyertyák lobognak, a krizantémokat simogató csendben állunk Apámmal a sírod elõtt. Mikulás – virgácsot megint nem kaptam Tõled – pedig tudod, hogy milyen rossz fiú vagyok. Itt vagy az adventi gyertyák karácsonyt váró fényében. Jóságos pillantásoddal enyhíted a decemberi zord napokat. Halkulnak a családi ünnep csendesedõ akkordjai. Újra eltelt egy Karácsony – Nélküled és mégis Veled. Hiányzol, amíg élek, de azon túl is. Csillapíthattad volna Apám haragját egy-egy verés után. Vártál volna bennünket haza egy-egy horgász- és vadászkirándulás után. Amikor éjjelek éjjelén, hajnalok hajnalán indultunk el Apámmal, és vagy gazdag zsákmánnyal, vagy üres tarisznyával érkeztünk meg sárosan és fáradtan a szülõi házba. Nem köszönthettelek Anyák napján otthon, amikor már aranyesõ hullott a tavalyi avarra, csak a temetõben, kis csokorral a sírod elõtt. Úgy szeretnélek megölelni, már megint nedves a zsebkendõm a könnyeimtõl, Mama!

Kaiser László

Mert akkor ott

Kapcsolat

Mert akkor ott szólnom kellett mert akkor ott hallgattam nagyon nem volt recept nem volt semmi még az is lehet nem voltam ott

Gyónások Áldozások Fölszentelt papok Oltárkeresõben

69

PoLíSz

Györffi Réka

Séta Ágy, asztal, falipolcok ezt járod újra körbe… négyszögletes világ – lépteid körbe törte.

Vizespohár a polcon, valaki mindig szomjas – átalszod ezt a tiszta utcányi paplanhosszat.

Könyvek az elmúlásról, dalok a szédülésrõl, nézz csak magadba: fogytál, fáradsz a melegségtõl.

Lehullsz a belsejébe, megvágott csuklód kútja, csordul, lehúz a padló, pattan a lámpabúra.

Ajtók és ablakok közt, mindennap körbe-körbe. Hörpintsd föl pusztulásod; lassacskán lõdörögve.

Mándoky György

öröknaptár Nyilas Attilának

ugyanaz a név a kõben háromszor helyükön a vonalkák két számjegy hiányzik az egyik ismert hetven negyvenhárom huszonhat a különbségek különbsége mínusz mínusz mínusz az plusz mintha azt sugallná behozható az elõny mikor kiteszünk egyet közel a nulla vesd el magad e számegyenesen rohangálás sebessége mérhetetlen ahhoz fel kéne venni egy új tengelyt még idõben vagyunk nincsen terület a görbék alatt csak ahogy nektek is lennetek kell valahol

a lesimított erezetben kettévágott görcsök a közös futás hatszázhárommillió pillanatából három a szitás fehéren át mind homályosak nagy rám a nyári kalap a szarvasos gobelin mögött penészedik a fal az egyik munkás kezébe beleszalad a fûrész vidd innen a gyereket az ismétlés vágyott kényszerétõl a nevetekben úrrá lettem de a végén majd csak összerázódik egybevegyül az egész csók vagy nevetés a nyitott fej

70

MERÍTETT SZAVAK

futta

Kupcsik Lidi

második nap

és így omlik be az erdõ és nem csak a fák, de madarak omlanak, és madarakra dombok és hegyek, sõt völgyek omlanak, és erre a helyre fehér falú házak omlanak, és megláncolt kutyák és közös ágy omlanak, majd nappalok és esték omlanak, a távolságok és mennyiségek minden értelemben ráomlanak, úristen! az erdõben hagytuk a gyerekeket! egy éjszakára vagy egy életre, földek és vizek erre ráomlanak, az ég meg a felhõ is az erdõre omlik

mint akit fejbe és mellbe lõttek kelek és indulok felöltözve járókelõként fogom saját kezem zúzódásokat tartok vissza mikor el akarok esni kinyújtom mint akit két tenyéren lõttek elkapom egy gyalogos kabátját aki talán pap vagy gimnazista de õ van a legközelebb buszlépcsõ – korán van még ahhoz hogy utazzak és hogy végre nyugodtan le tudjak szállni mint akit két lábfejen lõttek jobb bal jobb bal melyik lesz az utolsó lépésnél elöl

és végül te és én is

Véssey Ede

Hívogató Gyermekeim Ede és Szilvia emlékére

fiam fiam gyermekem ne menjél el légy velem

suttogjál vagy kiabálj az sem számít hogyha fáj

törj ki élted múltjából betegséged burkából

adjad lankadt kezedet próbálj egy új kezdetet

mondjál metszõ igazat mindazt ami kimaradt

hozd vissza mi elszaladt pótold be mi elmaradt

folytasd ami megszakadt ne félj többé légy szabad

életednek sodrában álmaidnak holtában

dolgaidnak végeztén végre békét érezvén

szóljál beszélj hallgatlak hátha újból hallhatlak

magányodra eszmélten útjaidnak vesztében

ha teheted ne menj el de ha mégis menned kell

71

PoLíSz

hagyd itt öreg apádat lásd meg örök Atyádat

szórjál fénylõ magvakat hogy követni tudjalak

képzeletben hogy lehet végigvinni életed

várjon az õ kebelén áldott béke égi fény * lányom lányom édesem ne hagyjál el élj velem

múltunk-rejtõ erdõben utam célját vesztõben

a két rövid hónapot mi sorsodul adatott

hogy állhassunk te meg én égi titkok mezején

de most az Úr oldalán folytatása lesz talán

nyújtsad gyöngéd karodat újrakötvén kapcsokat

boldog csendbe bezárva újból terád találva

ott fenn biztos megérted könyörgésem s teérted

fordulj felém nézz reám mondjad azt hogy jöjj apám

többé nem vagy egyedül lelkem hozzád felrepül

békét kötök a mennyel csak ne hagyj itt ne menj el

s örökléttel megáldva hinni fogok csodákba

Johantsik Endre

Tûnõdések Amiatt sohasem voltam szomorú, hogy engem nem szeret senki. Amiatt viszont most is az vagyok, hogy rólam még nem írtak könyvet. Sõt, még én magam sem gondoltam arra, hogy a vacsoraasztalnál elhangzott tréfáimat gépeltessem valaki ismerõssel, aki levenné vállamról azt a terhet, hogy miközben eszem, írnom is kelljen egyidejûleg. Pedig meg kell adni, jól nézne ki az így élt Arany János és egy De Gaulleönéletírás mellett a Johantsik Endre (vagy ha kicsit bulvárosabb a hangütés, André Johantsik) biográfia vagy a Móka a vacsoraasztalnál címû összefoglaló igényû munka. Meglehet, már a címadás is nehéz. Egyes sztárok, akik saját maguk nagyságát már végleg elhitték, egyszerûen vezetéknevükkel operálnak. Mások még egy „a” névelõt is odabiggyesztenek. Például a Kiss Béla. Nyilván saját családjában mindenkinek fogalom a Jenõ, vagy a Béla, de tágabb közönség elé kilépni úgy, mintha a barkochbában is fogalomként kéne rájuk kérdezni, kicsit húzós. A második legkínosabb dolog az élõ legendaság után, amire általában a hátlapon is 30 utalás történik, a becenév kérdése. 72

MERÍTETT SZAVAK

Sokan azt hiszik, hogy már annyira felkapta õket a hírnév, hogy Buciként, Csöpiként vagy Angyalbögyörõként ismeri õket egy ország. Így, a cseppet debil borítókép mellett, amelyen a sztár a lehetõ legidétlenebb pózokban hentereg, megjelenik például, hogy Husi. Ha nem olyan országban élnénk, mint amilyenbe sorsunk vetett, ez nyilván traumatikus könyvkiadási kudarchelyzet lenne. Ám nálunk ez a diadal kulcsa. Az emberek veszik, mint a cukrot. Vannak, akiknek a név már nem elég, és klasszikusokkal operálnak. Például a most megjelent Bûn és bûnhõdés a szerzõt szinte az orosz mesterrel helyezi egy sorba, mégis inkább azt az érzetet keltve, hogy a pénzkeresésre teljesen ráizgult tollnok már arra sem vette a fáradságot, hogy tíz percet rányomjon a cím kitalálására, mivel ezzel már csökkenne az órabér. A Kepes Krónika címadás a remek televíziós személyiség ismeretében nem pontosan rekonstruálható. Lehetséges, hogy az egész könyvet videóról legépelõ gépírónõ hagyott le egy ékezetet, de az sem elképzelhetetlen, hogy a „szerzõ” egyszerûen pillanatnyi önkontroll kiesés következtében elvesztette az uralmat írógépe felett. Az igazi problémák azonban csak ezután kezdõdnek. A saját média konjunktúrájukat gátlástalanul meglovagoló pünkösdi királyok vagy a könyvírásra nézettségük mértékétõl felhatalmazott bulvárkalózok virágzása fõleg a karácsonyi szezonban ijesztõ, sokkal ijesztõbb, mint az értékes szerzõk kétségbeesett kísérletei a pénzkeresésre. Hihetetlen, hogy ezután a Széchenyi könyvtárban megtalálható lesz Lagzi Lajcsi: Ami a Dáridó mögött van címû könyve, amelyben a nyelv, mint olyan, nem létezik. Hihetetlen, hogy Nelson admirálisnak, Winston Churchillnek vagy akár Gobbi Hildának kell majd a könyvtárak életrajzi polcain osztoznia Zámbó Jimmy testõrével. Elgondolkodtam, hogy vajon kirõl ne lehetne ezek után életrajzi regényt írni. Végül arra jutottam, hogy mivel mindenki legalább vegetál, és a Story magazin szerint hetente legalább egyszer történik vele olyasmi, ami bármelyik másik emberrel, ezért gyakorlatilag ma Magyarországon nincs olyan, akirõl ne jelenhetne meg életrajzi regény. Valószínûleg a kiadók is erre az eredményre jutottak. Ha valaki felolvassa például minden este egy monitorról, hogy mi történt a világban, de láthatóan fogalma sincs, hogy mi jutott a látóidegeken keresztül a beszédközpontjába, simán válhat életrajzi munka alanyává. Véleményem szerint ez hamarosan be is fog következni. Kis országban élünk, kevés igazi sztárral gazdálkodhatunk. Csak egy dolgot nem értek, és ezt annak ellenére nem értem, hogy mûködik. Miért érdekesebbek valakinek a gyermekkori élményei attól, hogy híreket olvas fel a tévében, mintha például könyvelõ lenne vagy fröccsöntõ kisiparos? Lehet, hogy a közgondolkodás 40 év után sem tudott túllépni Vitray televízióján? Amikor esténként a ház lakói vagy az emeletszomszédok templomi áhítattal összegyûltek egy készülék-tulajdonos lakásában, hogy megnézzék az egyetlen csatorna egyetlen híradóját? Mindennek ellenére megfigyelhetõ azonban egy sajátos szezonalitás. A kétezres év az éneklõ sztároknak kedvezett, dalolt a TV2, énekelt Eszenyi Enikõ. Idén, 2001-ben azonban a könyves biznisz próbálta a profitot maximalizálni. Nyilván rá fognak jönni, hogy nem sokkal jobb, ha Máté Krisztina énekel, mintha Marsi Anikó életét dolgozzák fel könyvben, de legalább volt egy-egy jó évük, amíg a vásárlók is rájöttek erre. Mindez persze csak azért jutott eszembe így, füzérszerûen, mert rólam még nem született könyv, és bensõmet szünetmentesen izzítja az esélytelenek irigysége. Hovatovább nekem is be kellene fizetnem egy valamire való sírhelyre, vagy ha közelebbre tekintek, itt a karácsony. Az idõ persze nekem dolgozik: minden héttel hosszabb könyvet tudnak írni rólam.

73

PoLíSz

Milley Tóth Ferenc

Aluljárók – alulülõk

Halódó vén kutyám

Körút ideges sodra köpüli alányomja sistergõ szifonokba a kínok sûrejét ólomiszap-virágok billegõ csonka csápok pilledõ pillantások böknek tüskét beléd

ne nézz rám vádlón esdve miként ha istenedre tört szemed csontig átszúr itt állok leleplezve: kit legnagyobbnak láttál csak tupírozott árnyék – lehet-e szabadítód kire ugyanígy vár még az éj-szemgödrû Sintér villó hurokja zordul mely lüktetõ nyakadra szorult látatlan orvul te ájtatos imádóm kivel jaj elhitettem hogy teremtõ s teremtmény vagyunk együtt mi ketten perzsel parázsló vádad: sorsodra hagylak téged meg már sosem bocsátod s mentségem meg sem érted

hõs-lét agóniája morc monotóniája bús katatóniája a mélyben összegyûl savanyú savak kútja: sanyarú sorsok útja buggyan a semmin túlra maga alá merül

Gombár Endre

Hírszerzésre alkalmatlan Doktori disszertációjának megírása anyaggyûjtéssel kezdõdött. Miután a hazai forrásokat már átböngészte, egy külföldi fõváros könyvtáraiban és levéltáraiban kellett kutakodnia. Úgy saccolta, kéthónapos kinntartózkodás elegendõ lenne a feladathoz. Ösztöndíjpályzatot nyújtott be a minisztériumba. Kilenc hónappal késõbb megkapta az ösztöndíjat, majd egy lényegében megalázó tortúra után az útlevelet is. Megalázónak azért érezte az útlevéllel kapcsolatos ügyintézést, mert elõször is válaszolnia kellett a külföldön élõ rokonainak különbözõ adatait firtató kérdésekre az útlevélkérõ-lapon, másodszor pedig a Belügyminisztériumban személyesen is számot kellett adnia arról, hogy rokonai milyen indíttatásból, milyen körülmények között hagyták el az országot. Meghallgatásakor a belügyi hivatalnok mindvégig gyanakvóan méregette, és úgy viselkedett, mintha õt vádolná a rokonok emigrálásáért. Megkönnyebbült, amikor kiszállt a repülõgépbõl X város repülõterén. Vége az ingyencirkusznak, európai emberhez méltó két hónapnyi élet következik, kellemes környezetben, szíve szerint való munkával, érdekes találkozásokkal, új ismeretségekkel. A reptéri autóbusz új volt és tiszta, kárpitozottak az ülései, és amikor felszállt, nem kellett a lábát az álláig felemelnie. Olyan csendben suhant a városba vezetõ autópályán, mintha nem is lett volna motor a belsejében. A rejtett hangszórókból egészen halk háttérzene szólt, olyanfajta melódiák, amelyeket a legtöbb ember szívesen hallgat. 74

MERÍTETT SZAVAK

Az ösztöndíjas-szállóban csinos, fiatal nõ fogadta – a gondnok. Odaadta a lakás kulcsát, és egy bejelentõlapot is átnyújtott, szabadkozva, hogy efajta bürokratikus kötelezettségeknek is eleget kell tennie. Gyorsan teltek az elsõ napok. Már két könyvtárba és három levéltárba bejáratos volt. Egyik délután éppen otthon tartózkodott, amikor megcsörrent a telefon. A nagykövetség kulturális tanácsosa jelentkezett, és meghívta az irodájába egy kávézással összekötött beszélgetésre. El kellett fogadnia a meghívást, amely másnapra szólt. Autóbusszal, két átszállással ért oda, pontban délután három órakor. A kulturális tanácsos túlzóan barátságos volt, felajánlotta segítségét mindenhez, ami tõle tellett. Úgy negyed óra elteltével csatlakozott hozzájuk a katonai attasé is, egy sportoló-külsejû, zömök, talán negyvenéves éveiben járó férfi. Amikor bemutatkozott (Lökös Tivadarnak hívták), keményen megszorította a kezét. ––Úgy tudom, sok nyelven beszélsz – tegezte le –, biztosan sok hasznát látod. ––Ahogy vesszük – mondta Lökösnek. – Az egyetemen nem fizetnek nyelvpótlékot. ––Jó, jó – húzta mosolyra száját Lökös –, de ezekkel a szép, szõke északi nõkkel mégiscsak jobban boldogulsz, mint a magunkfajták. ––Tudtommal nektek amúgy sem javasolják kifejezetten, hogy nõügyekbe bonyolódjatok – vágta oda kicsit élesen az attasénak, mert már az elsõ pillanatban ellenszenves volt a számára. A kulturális tanácsos megpróbálta visszavenni a szót, afelõl érdeklõdött, milyen a szállása, elegendõ-e az ösztöndíj, kikkel találkozott ez idáig. Lökös váratlanul megkérdezte tõle, volt-e katona. Nemleges válasza után hosszabb ideig hallgatott, majd az órájára nézett és közölte, hogy sürgõs dolga van, és el kell búcsúznia. Mielõtt azonban ez megtörtént, megveregette a bal lapockáját, és meghívta szombat estére a lakásába. Elmagyarázta, hogyan jut el oda metróval és autóbusszal. ––Nyolcvan méterre van a ház a tengerparttól – mondta, és arcára büszkeség ült ki. – Klassz hely – tette hozzá. – Majd meglátod. A ház, amelyben a katonai attasé lakott, kétemeletes volt, gránitsziklák és fenyõfák között. Az utca felõli részen széles erkélyekkel, hatalmas, osztatlan ablakokkal. Lökösné nyitott ajtót, bevezette a nappaliba, férje nevében elnézést kért, azt mondta, éppen fürdik még, de hamarosan kész lesz. Elpanaszolta, hogy mennyire unalmas itt az élete, hogy a nagykövetség munkatársain kívül jóformán senkit sem ismernek, férje hivatalos kapcsolataival nem megy semmire. ––Így aztán kézimunkázom. Ezt éppen most fejeztem be – mutatott a dohányzóasztalon lévõ hímzett terítõre, amelyen kalocsai motívumok virítottak. ––Nagyon szép – mondta az asszonynak udvariasan, de aztán nem tudta folytatni. Fogalma sem volt, mivel vigasztalja a fényûzõen berendezett lakás úrnõjét (vagy elvtársnõjét?), aki jódolgában nem tudja, mihez kezdjen magával. Az ablakon át a tengerre lehetett látni, amelynek enyhén hullámzó vize sötétlila színben játszott, fölötte felhõfoszlányokkal díszítve éppen nyugovóra készült a nap. Sirályok és fregattmadarak szálltak el az ablak elõtt. ––A tengert nézi? – kérdezte az asszony. – Ez is olyan unalmas, nem? ––Nem tudom... – felelte kicsit bizonytalanul. – Nekem tetszik. ––Mindig olyan... olyan egyforma – legyintett a kezével az ablak felé Lökösné. – Csak víz és víz. Végre kinyílt egy oldalajtó, és széles mosollyal, ruganyos léptekkel megérkezett a katonai attasé. Ki tudja miért, de egyenruhát viselt, rajta alezredesi rangjelzéssel. ––Szervusz kérlek, elnézésedet kérem. Sûrû volt a napom, vidéken jártam, strapás volt, le kellett fürödnöm. 75

PoLíSz

––Jól tetted. Addig beszélgettem a kedves feleségeddel. ––Remélem, Jolán, nem panaszkodtál – fordult Lökös a feleségéhez, miközben megtapogatta zubbonyának két felsõ zsebét. ––Csak azt mondtam, ami az igazság – felelte az asszony. – Alig vagy itthon, a szomszédokat nem ismerem, lassan beszélni is elfelejtek. ––Látod, ilyenek az asszonyok – mosolygott Lökös, nem zavartatva magát. – A lelkét kiteheti értük az ember, mégsem elég nekik. Na de térjünk a tárgyra! Mit iszol? Whiskyt, vodkát, gint, camparit, martinit vagy cinzanót? A bárszekrényhez ment, kitárta az ajtaját, bent a kigyúlt fények a tükörben megkétszerezték a polcokra zsúfolt különbözõ formájú és méretû üvegeket. ––Barackot vagy cseresznyét nyilván nem kérsz, azt otthon is ihatsz... ––Adjál egy kis whiskyt jéggel – mondta az attasének. ––Én nem is kapok? – kérdezte az asszony. ––Dehogynem, dehogynem, drágám. Tudom, hogy te martinis vagy, máris töltöm – szorgoskodott Lökös, és a bárszekrény lenyitható lapjára letett két pohár mellé odahelyezte a harmadikat is. A marinált lazacból, füstölt rénszarvashúsból, pácolt hagymás heringbõl és gombasalátából álló vacsora után az asszony visszavonult, Lökös pedig úgy érezte, hogy a sikeres bevezetés után valóban rátérhet a lényegre. ––Szóval hány nyelven is beszélsz, tanár úr? – kérdezte, felemelve camparival töltött poharát, amelyekben összekoccantak a jégkockák. ––Négyrõl van papírom. ––És amirõl nincs? – firtatta Lökös. ––Hát... ––Csak ne szerénykedj! ––Hát, ha jól számolom, mégy négy-öt nyelvet értek, és ha nagyon kell, beszélek is. De a nyelvtani hibákért már nem vállalok felelõsséget. ––Nagyszerû, tanár úr! – rikkantott Lökös, és bizalmaskodva megveregette a vállát. Ezután hosszú fejtegetésbe kezdett arról, hogy milyen bonyolult és felelõsségteljes a munkája ebben az országban, ahol Kelet és Nyugat találkozik, és amely hemzseg a minden hájjal megkent hírszerzõktõl. Oda lyukadt ki, hogy a következõ hétvégén koktélpartit ad a többi katonai attasénak, arra õt is meghívná, és igen lekötelezné, ha tenne neki egy nagyon nagy szívességet. ––Mit keresek én katonák között? – kérdezte az attasétól. ––Majd úgy mutatlak be, mint a sógoromat – felelte szemrebbenés nélkül Lökös. – És tudod, hogy milyen szívességet kérek tõled? Hogy füleljél bele a vendégeim csevelyébe, és amit fontosnak tartasz, jegyzed meg, és utána mondd el nekem. Esze ágában sem volt, hogy felcsapjon hírszerzõnek, de Lökös kíváncsivá tette. Elvégre abból még nem lehet nagyobb baj, ha részt vesz az Y országba akkreditált katonai attasék tiszteletére rendezendõ koktélpartin. Így gondolkodott. Ezért tehát azt mondta Lökösnek: ––Eljöhetek és kipróbálhatom, de minden garancia nélkül. ––Kitûnõ – mondta Lökös. – Biztos vagyok benne, hogy menni fog. A koktélpartin néhány kivételével minden katonai attasé megjelent. A szürke és a sárgászöld minden árnyalatában, sujtásokkal, dísz-zsinórokkal, fényes gombokkal, válllapokkal pompáztak az attasé urak. Poharaikat sûrûn emelgették, jóízûen lakmároztak a hideg ínyencfalatokból, és élénken társalogtak egymással. Lökös elõször az amerikai attasénak mutatta be – természetesen, mint a sógorát. Az amerikai udvariasan mosolygott, és természetesen azt mondta: 76

MERÍTETT SZAVAK

––Akkor maga egyenesen Bukarestbõl jött, nem igaz? Nagy erõfeszítésébe került, hogy udvarias választ adjon erre a sületlen viccre: ––Nem, uram. Bukarest Románia fõvárosa, én Budapestrõl jöttem. ––Persze, persze – mosolygott rendületlenül az amerikai –, de azért nincs túl messze Bukaresttõl, nem igaz? ––Nincs. Nincs túl messze – mondta és tovább lépdelt. Úgy hallotta, hogy lengyelül beszélnek valahol. Máris megtalálta a hangok forrását. Két attasé beszélgetett az üveglapos görpikoló elõtt, egyikük magas, õszes hajú, a másik inkább alacsony és kopasz volt. Amikor felbukkant elõttük, az alacsony másfelé fordult. ––Polak venger dva bratanki i do szabli i do szklanki! – szólította meg barátságosan a magas, õszes hajút, és feléje emelte a poharát. Mint köztudott, ez a lengyel mondás szabad fordításban annyit tesz, hogy „Magyar, lengyel két barát, együtt harcol, együtt issza borát”. Legnagyobb meglepetésére a magas, õszes hajú attasé csaknem mérgesen nézett rá, és persze a poháremelésre sem reagált. Kénytelen volt tehát elnézést kérni tõle, merthogy azt hitte, hogy lengyel. Az õszes hajú úr kihúzta magát, és büszkén közölte vele, hogy õ Csehszlovákia katonai attaséja. Az angol katonai attaséval végre szót értett, hosszabb diskurzusba kezdtek. Lökös odasündörgött a közelükbe, nyilvánvalóan hallgatózott. A NATO és a Varsói Paktum szükségességérõl és egyúttal szükségtelenségérõl beszélgettek, és ekkor úgy érezte, el kell mesélnie, hogy odahaza Budapesten olyan utcában lakik, amelyben egy légoltalmi sziréna van, és õ eléggé utálja azt a látványt. Lökös ennél a mondatnál láthatóan összerezzent, letette üres poharát egy cseresznyefa asztalkára, és gyorsan újabb whisky után nézett. Tisztában volt azzal, hogy ez lett volna a vizsga. Hogy nem felelt meg, az több, mint nyilvánvaló. Már bánta, hogy egyáltalán eljött. Elõre tudta, de most tapasztalhatta is, hogy ez nem az õ világa. Amikor Lökös az utolsó vendéget is elbúcsúztatta és megkérdezte tõle, hogy hallott-e valami érdekeset, azt mondta, hogy „ezek az alakok képtelenek arra, hogy érdekeset mondjanak”. ––Ezt hogy érted? – csodálkozott Lökös, mert még nem tudta elhinni, hogy ez már több, mint kibújási kísérlet. ––Úgy, ahogyan mondom, pontosan úgy. A disszertációmhoz gyûjtött anyagaim, azok érdekesek, azokra viszont te nem vagy kíváncsi. ––De... Dehogynem – motyogta zavartan Lökös, és cipõje orrával megpróbálta lelapítani egy szõnyeg felkunkorodott sarkát. Úgy búcsúztak el egymástól, hogy mindketten tudták: csak véletlen folytán találkozhatnak ezek után, másképpen nem.

Ungvári Károly: A mozdonykerék dinamizmusa 77

PoLíSz

T. Sípos László

síró ponyvák túl szép vagyok, ahhoz hogy igaz legyek

utánozhatatlan vagyok olyan könyv amit nem lehet letenni megunhatatlan vagyok ha úgy tetszik túl szép de nem igaz gõzöm sincs halvány lila legyek ne legyek halvány akarok lenni sírni mint a ponyvák pocsék a stílusom odaböffentett

jelszó szerû mondatokat használok sírok ki magamból maga mutogató vagyok szép nemi gaz ponyva ami sír mert ezek rendszerint ezt csinálják borsodi vagyok az élet habos oldala nem lehet engem félretenni nem vagyok ponyva vevõk rám

az emberek utolérhetetlen vagyok a teremtés koronája feltûnõ itt-ott mindig mögötted állok ha baj van ha nincs a barátod vagyok mutogatsz feltûnõen közel kerültünk egy máshoz ne sírj nem vagy te ponyva

Ungvári Károly: A hajógépész álma 78

TÁJOLÓ

BÖLCSÕHELYÜNK

KÖRÜL

– TÁJHAZÁK

Váczi Gábor

A víz és az ember V. A Dráva és vidéke Petõfi Sándor: A Dráván Marburgnál Zúgó habjaidba szórom E virágfüzért, Dráva! Hajtsd alá, s a partra

Tedd, midõn hazámba ért. Bárha dúlt lesz akkorára Dísze s hervadott, És özönnel kelyhe nem hint Szerte éden-illatot. S mondjad: ilyen a honáért Lángoló kebel, Melyet a sors zivatarja Tõle messze sodra el. (Marburg, 1840)

Szövetségben a Dráváért A víz és az ember kapcsolatát vizsgáló sorozatunk elõzõ részeiben elõbb északi határfolyónkkal, az Ipollyal, majd a magyarság bölcsõ-folyójával, a Tiszával foglalkoztunk. Utunk a Tisza mentén egészen a Duna torkolatáig vezetett, a mai Jugoszlávia területére. Jelenlegi írásunkban hazánk déli határfolyójához, a Drávához invitáljuk olvasóinkat – elsõsorban azért, mert legtisztább vizû folyónkat egy horvát vízierõmû megépítése fenyegeti. Az építkezés megakadályozásának érdekében öt társadalmi szervezet részvételével augusztus 23-án megalakult a Dráva Szövetség. Elnökét, Toldi Miklós természetvédelmi mérnököt kérdeztük az erõmû hatásairól, a küzdelem esélyeirõl, drávai környezetvédelmi problémákról.

A Dráva Szövetség létrehozására, a különálló szervezetek egyesítésére azért volt szükség, mert napirenden van a horvátországi Novo Virje-i vízerõmû megépítésének a kérdése. Ugyanakkor 1990-tõl a határsáv megnyitása és a meginduló turizmus számos egyéb veszélyt rejt a folyóra nézve. Az erõmû megépítésének gondolata már a nyolcvanas évek végén felmerült. 1988ban Magyarország és Jugoszlávia megkötötte az ún. Zágrábi egyezményt, amely a Dráva hasznosításáról, vízerõmûvek felépítésérõl szólt. A felek az egyezmény elsõ pontjában rögzítették, hogy a „Dráva folyó közös érdekû szakaszát vízlépcsõk építésével közösen hasznosítják”. A nyilvánosság a szerzõdés szövegét, tényét csak 1990-ben ismerhette meg, ekkor derült ki az is, hogy a két ország Durdevacnál egy közös vízerõmûvet szándékozik építeni. Tûntetést szerveztünk, megpróbáltuk az illetékesek figyelmét felhívni arra, milyen súlyos csapást jelente ez az erõmû a Drávára és környezetére. 79

PoLíSz

Nem sokkal késõbb nálunk rendszerváltozás történt, Jugoszláviában pedig kitört a háború. Az új magyar vezetés visszalépett a közös építéstõl. A másik fél illetékessége megszûnt a háború végére, tudniillik, Jugoszlávia helyett Horvátország és Szlovénia vált döntéshozóvá Dráva ügyekben. Kérdés, ezek az államok (a magyar–jugoszláv szerzõdés szempontjából elsõsorban Horvátország) mennyiben számítanak jogutódnak. Mindenesetre Magyarország 1996-ban nemhogy megszüntette volna a Zágrábi egyezményt, hanem megerõsítette azt egy nagyköveti, illetve külügyminisztériumi jegyzék formájában. Erre az akkori magyar parlament is áldását adta. Az események ilyen alakulása miatt ismét felerõsödtek a vízerõmû megépítésével szembeni tiltakozások, mi egy Dráva munkacsoportot is alakítottunk ekkor. Az idén augusztus 23-án létrehozott szövetséggel szeretnénk megteremteni a Dráva védelmét, ökológiai állapotának megõrzését, javítását. Regionális és egyben nemzetközi szervezetrõl van szó, hiszen horvát környezetvédelmi szervezetek is csatlakoztak hozzánk. Szeretnénk a Zala megyeieket is bevonni, hiszen a Dráva legnagyobb mellékfolyója a megyén folyik keresztül. Várunk osztrák és szlovén szervezeteket is. Horvát társadalmi szervezetek már létrehoztak egy szövetséget a Dráva védelmére, a Dravska-ligát. Szeretném, ha õk is belépnének szövetségünkbe, mert mint említettem, a Drávát csak egy erõs, kiterjedt együttmûködéssel lehet megóvni. Jelenleg csak a Dravska-liga kilenc társadalmi szervezetet tömörít magába. Az erõmû megépítését politikai és jogi úton is meg kell próbálni megakadályozni. A horvát mérnökök, az ottani kormány a vízerõmû megépítése mellett a szokásos érveket hozzák, veszélytelenségét, gazdaságosságát hangsúlyozzák. Nem gondolnak bele, hogy környezetvédelmi szempontból egy vízerõmû jelentõsen megváltoztatja a folyó és környezete világát. Teszi ezt akkor is, ha jelen esetben az erõmû horvát területen épülne. A Dráva síkvidéki folyó, már nincs nagy esése, ezért rá erõmûvet csak víztározó kialakításával lehet építeni. Minél messzebb építik az erõmûvet a folyó eredetétõl, annál nagyobb víztározót, vízlépcsõt kell építeni ahhoz, hogy egyáltalán üzemelni tudjon, hiszen a víz itt már jóval lassabban folyik, sokat kanyarog, A Novo Virje-i vízerõmûhöz például már 28 négyzetkilométer vízfelszínû tározót kell építeni, ami már nem lesz más, mint egy 28 kilométer hosszú és egy kilométer széles tó. Tehát a Dráva folyót ezen a szakaszán tóvá alakítanák. Jelenleg ez a folyó Európa talán legtermészetesebb folyója, hazai szakaszán, Barcs és Õrtilos között lényegében nem szabályozták folyását. Itt csupán minimális partvédelmi munkák történtek. Szabadon halad, kanyarog, zátonyokat épít, partot rombol. Rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, amivel egy természetes folyású folyónak rendelkeznie kell. Az új vízerõmûvet pont erre a szakaszra szeretnék felépíteni, tönkretéve ezzel Európa utolsó természetes állapotú folyóvizét, növény- és állatvilágát. Azzal, hogy egy folyóvízbõl tó lesz, teljesen megváltoznak a hidrológiai viszonyok. Módosulnak a víz kémiai összetevõi, de a víz minõsége is: egy oxigéndús folyóvízbõl üledékes állóvíz lesz. Átalakul a halfauna, vagy teljesen kipusztulnak a gyorsabb folyást igénylõ fajok, vagy drasztikusan lecsökken egyedszámuk. A veszélyeztetett fajok közé tartozó õshonos halak, például a dunai ingola és a magyar bucó helyét amerikai eredetû betelepített fajok, törpeharcsák, naphalak töltik majd ki. Az átalakítás miatt végveszélybe kerül majd a Dráva különleges kérész-faja is (Plathyphylax frauenfeldi), mely a világon talán már csak itt található, és természetvédelmi szempontból a Dráva egyik legértékesebb faja. Az állatvilághoz hasonlóan a növényvilág is átalakulna, mely tovább károsítaná az eredeti ökológiai egyensúlyt. 80

TÁJOLÓ

A folyó mentén 25 kilométer hosszú gátat kívánnak építeni, melyet a végénél lezárnának. A víz felgyülemlik, kialakul a tó. A víz szinte alig fog mozogni, emiatt a Drávánál jellemzõ kavicszátonyok is eltûnnek majd. A negatív példát a szlovákok már felállították a csunyi erõmûvel. Hasonló történne itt is. A Drávának Vízvár és Bélavár között van két kizárólagosan magyar szakasza, ahol az erõmû miatt lényegében elterelnék a folyót, hiszen a duzzasztás vége a magyar szakaszig tartana. A felduzzasztott víz egy ún. alvízcsatornán keresztül folyik tovább az élõ Drávába, de csak ha leeresztik a turbinákon. Ez az alvízcsatorna kikerülne egy volt élõ szakaszt. Erre a volt élõ szakaszra másodpercenként negyven köbméter vizet óhajtanak engedni, ami a közepes vízhozam kb. nyolc százaléka. Ez relatíve kevesebb, mint amennyi vizet adnak a szlovákok a Szigetközbe. Az erõmû megépítése ellen jogi úton is harcolhatunk. Ugyanis a magyar és a horvát kormány 1994-ben aláírt egy olyan vízgazdálkodási együttmûködést, melyben a felek kimondják, hogy csak közös egyetértésben változtatnak meg meglévõ vízépítési létesítményeket, illetve, csak egyetértésben építenek újakat. Tehát a horvát erõmû felépítése attól is függ, hogyan áll a kérdéshez a magyar kormány, amely eddig ugyan elzárkózott a beleegyezéstõl, de viselkedése kételyeket ébresztett bennünk. Ugyanis az erõmû megépítése már majdnem kivitelezhetõ helyzetben van, a magyar illetékesek mégsem tiltakoznak. Óriási különbség van a között, hogy kinyilvánítjuk, nem értünk egyet az építéssel, és a között, hogy tiltakozunk az építkezés ellen, netán a 94-es egyezmény alapján megvétózzuk. Ehelyett a késõbbi magyar kormány megerõsíti a Zágrábi egyezményt, majd késõbb kiegészítést kér ahhoz a hatástanulmányhoz, melyet a horvátok nyújtottak be az erõmû tervei mellé. (A tanulmány az erõmû magyarországi hatásait nem vizsgálta.) Párhuzamosan Magyarország monitorozó rendszert épített ki a Dráva mentén. Miért, ha nem akarnak erõmûvet? A monitorozó rendszer azt a célt is szolgálja, hogy fel lehessen mérni az erõmû mûködésébõl fakadó károkat. Tehát azért is van szükség a Dráva Szövetségre, mert a magyar illetékesek ugyan azt mondják, nem akarnak erõmûvet, de közben felkészülnek az erõmû okozta katasztrófák mérésére. Aggasztó még, hogy az idén életbe léptettek egy magyar víziút fejlesztési tervezetet, amely éppen a leendõ erõmû végéig, a 198-as folyó kilométerig módosítaná a közlekedést a Dráván. Miközben nálunk Illés Zoltán rendszeresen azt nyilatkozta, nem épül meg az erõmû, addig Roman Nota horvát gazdasági miniszterhelyettes kijelentette, hogy lesz erõmû, folynak az egyeztetõ tárgyalások. Szövetségünk létrejöttét a zavaros politikai helyzeten kívül az is motiválta, hogy a térségben akad még megoldásra váró területhasznosítási és természetvédelmi probléma is. A Dráva Magyarország legtisztább folyója, ipari tevékenység eddig alig szennyezte. De a viszonyok változhatnak, természetvédelmi szempontból jobb helyzetet a „láncos kutya” idõszak teremtett. A Dráva határfolyó, s mint ilyet, a titói–kádári idõszakban szigorú szabályok szerint, csak határmegközelítési engedéllyel lehetett felkeresni. Mindez meghatározta az emberek kapcsolatát a folyóval, a határsávban nem tudták hasznosítani, tönkretenni a folyót. A hatóság csak minimális számban adott ki engedélyeket kisszerszámos halászatra, vadászni, erdõt irtani is szinte lehetetlen volt. Ugyanekkor a horvátok 81

PoLíSz

szabadabban használhatták a folyót, a közös szakaszon is viszonylag kedvükre csónakázhattak, halászhattak. Trianonnal különben nagyon érdekes helyzet alakult itt ki, hiszen egyes magyar falvak az új határon túlra kerültek, s zömében horvát falvak pedig nálunk maradtak. Õrtilossal szemben fekszik a részben magyar lakosú Légrád nevû település, Õrtilos mellett pedig Szentmihály-hegy, régebbi nevén Légrád-hegy. A légrádi horvátoknak itt voltak a szõlõültetvényeik. Még a II. világháború után is átjártak, áteveztek ide mûvelni és betakarítani a termést, egészen a „láncos kutya” idõszakig. A régi idõkben nagy szüreti mulatságok voltak itt, ezeket elevenítik fel például az Anna napi búcsúkor, amikor az öregek ismét meglátogatják az innensõ oldalon maradt borospincéiket, présházaikat. A „Légrád-hegyi” kistemplomban pedig az idén horvát állampolgárságú fiatal pár esküdhetett örök hûséget egymásnak. Ma már a magyar oldalon is sokan horgásznak a folyón, fellendült a vízi turizmus is, a kárpótláskor az erdõk magánkézbe kerültek, s megjelentek a vadászok is. Mindez még nem tragédia, de következésképp fellépnek olyan veszélyeztetõ tényezõk, melyekre még idõben oda kell figyelni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Dráva felsõ szakaszán és a kisebb mellékfolyókon már 29 erõmû üzemel, horvát, osztrák, szlovén kezekben. Még nyolc erõmûvet terveznek a folyóra, ötöt az Õrtilos alatti közös szakaszra. Az erõmûvek negatív hatásai eddig közvetve érték a magyar szakaszt. Az erõmûveket csúcsra járatják, a reggeli és az esti energiaigény idején indítják el. Közben lezárják a zsilipeket, és feltöltik a tározót. Tehát a zsilip megnyitásakor hirtelen megemelkedik a vízszint a mederben, majd pillanatok alatt a mélypontra zuhan. Az irreális vízszint-ingadozáshoz csak kevés élõlény tud alkalmazkodni. A nagymennyiségû vízzuhatag minden egyes lökésekor elmossa, mélyíti a meder alját. (Ezen hatás ellensúlyozására építenek egymás alá több vízerõmûvet.) A nullához képest csökken a víz szintje is. Az elmúlt száz évben közel egy méterrel lett mélyebb a Dráva medre a mai magyar szakaszon. Mindez a talajvíz süllyedésével is járt, aminek negatív mezõgazdasági következményei is vannak. A rendszerváltás utáni negatív tendenciák között feltétlenül meg kell említeni az úgynevezett „német problémát”. Az utóbbi idõben németek és osztrákok elõszeretettel vásároltak házakat a Dráva mentén. Ez csak annak jó, akitõl jó pénzért megvásárolták a házát, de rossz a falunak. Rossz, mert egyrészt a kereslet miatt irreálisan megemelkedtek az ingatlanárak (a horgásztanyák árai is), tõsgyökeres fiatalok nem tudnak a Dráva mentén családot alapítani, nem tudnak házat vásárolni, mert számukra ezek már drágák. Kénytelenek elvándorolni belsõbb, olcsóbb településekre. A németek nem a településen dolgoznak, nem itt adóznak. Ide általában csak nyaralni jönnek. A magyar államtól utánuk nem kap fejkvótát az önkormányzat. De a közvilágítási, és más hasonló díjakat úgy kell fizetni, mintha e német turista házakban is adózó magyarok élnének. Tehát kevesebb a bevétel, de változatlan a kiadás. Ráadásul a németek nálunk sokszor infantilisan viselkednek. Otthon szigorú törvényeket kell betartaniuk, itt elengedik magukat: szemetelnek, szabadon futtatják kutyáikat, zavarják és szennyezik környezetüket. Toldi Miklós még találkozhatott régi drávai emberekkel, akik sokat meséltek hajdani világukról. Egyik méltatlanul elfelejtetett költõnk, Somlyó Zoltán (1882–1937) a következõ két versével állított emléket ennek a világnak:

82

TÁJOLÓ

Komp a Dráván

Vén tutajos dala Kemény a gerenda válla, rossz fekhely a deszkaszál. Szomorú az égre nézni, s látni, a hold hogy kaszál. Ma Légrádon, Domborúban, holnap már Eszék alatt. Fut a Dráva, visz a Dráva föld fölött és ég alatt.

(Hollán Andornak)

A légrádi határban úszik egy komp, – a Dráva kimosta a révet – a lánca csörög, a csigája meg kong: így úszott át majd ezer évet. Nincs egy utasa. Már korhadozó alatta a két fekete csónak. Valaha engem hozott ide nagymesszirõl bús dalolónak. Akkor a Dráva virágban állt s örömben a horvát parasztok. S én álltam a kompon, amely tovavitt, mint szellõ a szõke harasztot.

Összeróva vaskapoccsal, fûzfahéjjal a tutaj. Mint az ember fájdalommal, köztük annyi baj meg jaj. Ázott evezõre dõlve szennyes árba lát a szem... Zeng a fûzes... Jövõ héten a fiam is elviszem!

Almaarcú sok horvát leány, ezerráncú fehér rokolyában, a kompot virággal dobálta tele, s megálltunk a vad, sebes árban. Kiszálltam. A kompot sok apró tutaj a parttól nagymesszire ûzte... S azóta mély gyász fátyola szállt a sok-sok fehérhajú fûzre. Siratják az ifjú vízi jövevényt, aki közéjük jöttem el: engem, mert pénzes apáknak koldusaként én a bánatom dalokba zengem ...A légrádi határban úszik egy komp, mint én, olyan halottan és árván. Méla harangja sikongatva kong: engem harangoz ki a Dráván.

Pelyhedzik már a bajusza, ismeri már a vizet. Asszonynépnek, rokolyának tánc után már bort fizet. Hadd mélázzon holdvilágban, pipaszónál csöndesen. Hadd tudja meg: nem szebb ennél a mennyország csöndje sem. Pirosbõr harmonikáját a vállára köttetem. Így legalább a szívemet szív szerint kiönthetem. Végigdõlve számolom majd, hány év ment el, hányszor tíz. Vén tutajos, elég volt már! Fut az élet... Fut a víz.

Öt ország folyója A Trianon után megmaradt hazai Dráva-szakasz természetvédelmi szempontból ma a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságához tartozik. A terület földrajzát, növény- és állatvilágát az intézmény egyik munkatársa, Fenyõsi László osztályvezetõ mutatja be: A Dráva-menti terület medencealjzatát a különbözõ mélységben található, fõleg kristályos palából, gneiszbõl és gránitból álló tömeg alkotja. A terület fejlõdéstörténete szempontjából meghatározó volt a pannóniai beltenger uralma. A beltenger visszahúzódását követõen létrejött szlavóniai beltó partjaihoz csatlakozott az Õs-Dráva és az Õs-Duna torkolata. E két folyó hordalékával járult hozzá a fokozatos feltöltõdéshez, majd amikor szerkezeti mozgások eltérítették az Õs-Dunát, a hordalékszállító szerepet a 83

PoLíSz

Dráva, a Mura és a Zala vette át. A Dráva mai folyásirányának kialakulása fiatal kéregmozgásoknak köszönhetõ, továbbá a jelenlegi meder kialakulásában a 18. századtól már emberi hatásnak is szerepe volt. Bár a Dráva-menti táj síkvidék benyomását kelti, földrajzi értelemben csak a Barcs alatti szakasz tartozik az Alföldhöz. A Barcs feletti, kissé magasabban fekvõ terület a Dunántúli-dombság része, így domborzatában és talajaiban is nagyobb a változatosság. E területre jellemzõek az elsõsorban homokból felépülõ magaspartok, melyek meredekségét az alámosás határozza meg. A hosszan elnyúló Dráva-menti terület éghajlata a mérsékelt övi kontinentális éghajlat meleg nyarú változatának jegyeit mutatja. Ugyanakkor északnyugatról délkelet felé haladva jellemzõen o növekszik a napsütéses órák száma és az évi középhõmérséklet (9,7–10,6 C), illetve csökken a csapadék mennyisége (840–600 mm). A Dráva-mentén az emberi jelenlét a neolit óta kimutatható. A római korban jelentõs hadiutak vezettek át a területen, ezek fontosabb pontjait erõdök védték. A folyóvölgy alkalmas volt a letelepedésre, hiszen a természeti erõforrások kedveztek a földmûvelõ és pásztorkodó életmódnak. A Dráva-menti területek erdõsültsége a honfoglalás idején még 60–80 %-os lehetett, késõbb az erdõterület kiterjedését az irtások fokozatosan csökkentették. A kiirtott erdõk nyomán kialakult gyepterületeket és fáslegelõket legeltetéssel hasznosították. A legeltetés mellett a víz és az erdõ számos õsi mesterség számára kínált alapanyagot (halászat, vadászat, gyümölcstermesztés, teknõvájás, kosárfonás, hamuzsírfõzés). Az itt élõ nép mindig szoros kapcsolatban állt környezetével, életmódját és gazdálkodását a Dráva vízjárásához igazította. Ennek tipikus formája a fokgazdálkodás, mely során az árvizet mintegy szétterítették a terülelen, hogy a halászatot, legeltetést és az ártéri gyümölcstermesztést szolgálja. A hagyományos ártéri gazdálkodás visszaszorulása a folyószabályozásokkal és vízrendezésekkel kezdõdött. A szabályozások elsõsorban a hajózás elõsegítését szolgálták, mely a legnagyobb forgalmat a XIX. század végén bonyolította. E táj természeti értékeirõl már a XIX. században készültek feljegyzések, melyek közül említést érdemel Richard Bright angol orvos-utazó 1815-ben kelt útinaplója. A Dráva mentén a védett területek kialakítása 1942-ben kezdõdött meg, ekkor Barcs határában „Középrigóci-liget” néven 5 kisebb területet nyilvánítottak védetté. 1974-ben alakult meg a Barcsi Õsborókás Tájvédelmi Körzet, majd 1987-ben újabb területek kerültek természetvédelmi oltalom alá (Zákányi Tölös-hegy TT, Õrtilosi Vasútoldal TT, Õrtilosi Szent Mihály-hegy TT). 1991-ben hozták létre a Gyékényesi Lankóci-erdõ TT-et, továbbá ekkor vette kezdetét a 49 479 ha-nyi kiterjedésû Duna–Dráva Nemzeti Park kialakítása. Az avatásra végül 1996 áprilisában került sor. A Nemzeti Park elsõdleges feladata e két nagy folyó élõvilágának és természeti értékeinek a megõrzése. A Dráva-menti védett területek kiterjedése 21 251 ha, melyen két megye, Somogy és Baranya osztozik. A Dráva a Tiroli-Alpokban ered, s öt nemzetet érintõ mintegy 700 km-es útja végén Aljmasnál torkollik a Dunába. Hazánk területét Õrtilosnál éri el, majd Eperjespusztánál végleg elhagyja. E két pont között közel 170 folyamkilométer a távolság, azonban a magyar–horvát államhatár sajátos futása miatt a magyar fennhatóságú szakasz ennél lényegesen rövidebb. A folyó heves vízjárású, a vízfelszín esése a Magyarországot érintõ felsõ szakaszon háromszorosa az alsó szakaszénak! A mederanyag és hordalék minõsége a durva kavicstól a finom folyami homokig terjed, lehetõséget adva eltérõ ökológiai igényû növény- és állatközösségek megtelepedéséhez. A folyó Barcs feletti szakaszát elkerülték a komolyabb beavatkozások, így e terület ma is veszélyes vadvíz, az év nagyobb részében biztonságosan nem hajózható. A Dráva vízminõsége folyóvizeink átlagos vízminõségét meghaladja, mindezt az egyedülállóan gazdag állatvilág is igazolja. 84

TÁJOLÓ

A Nemzeti Park Dráva-menti területének különleges növényföldrajzi jelentõségét az adja, hogy az illír és a pannóniai flóra itt találkozik egymással. Ennek is köszönhetõ, hogy e területen mintegy 150 növénytársulást és több mint 100 védett növényfajt ismerünk. A Dráváig lehúzódó õrtilosi dombvidék erdeiben és patakvölgyeiben igen jelentõs botanikai értékeket találunk, többek között a hármaslevelû szellõrózsa, hármaslevelû fogasír és pofók árvacsalán szinte teljes hazai állománya itt él. Az árnyas bükkösöktõl helyenként néhány száz méterre örvénylõ Dráva zátonyszigetei különleges élõhelyek. E zátonyok bokorfüzeseinek karakterfaja a csigolyafûz és a mandulalevelû fûz, a felsõ szakasz ritkasága a parti fûz. Hazánkban csak itt tenyészik a csermelyciprus, mely a szigeteken elsõként megtelepülõ fásszárúak közé tartozik. A Dráva-menti holtágak gazdag hínárnövényzetének egyik legszebb képviselõje a tündérfátyol, mely mellett rendszeresen látható sulyom és vízitök, továbbá a lebegõ hínarakhoz sorolt rucaöröm. A szukcessziós folyamat késõbbi stádiumát jelentõ mocsarak náddal és gyékénnyel erõsen fedett élõhelyek. A Drávát kísérõ puhafaligetek jellemzõ alkotói a fehér fûz és a fekete nyár. E fafajok legnagyobb hazai példányai a Dráva mellett élnek, ezek törzskerülete eléri a 10 métert! A puhafás ligeterdõk aljnövényzete – mivel az áradások során idõnként víz alá kerülnek – rendkívül buja. A gyakori, tömegesen elõforduló növények mellett megtalálható itt a kígyónyelvpáfrány, a téli zsurló és a magasszárú kocsord. A magasabb térszínen található keményfaligetek a növényfajokban leggazdagabb erdõtípusok közé tartoznak. Védett és ritka növényeik közül a nyugati csillagvirág és a kockásliliom érdemel említést. A Nemzeti Park területén található üde gyepeket kaszálással és legeltetéssel hasznosítják. E réteket sárga, vagy fehér virágszõnyeg borítja, a réti boglárka, illetve a réti kakukktorma virágzásának megfelelõen. A helyenként tömegesen nyíló nyári tõzike, továbbá a mélyebb, vízállásos foltokban virágzó szibériai nõszirom és pompás kosbor mutatja, hogy a gazdálkodás természetkímélõ módon történik. A Nemzeti Park Dráva-menti szakaszának állatvilága rendkívül gazdag. E területrõl napjainkig közel 4500 állatfaj vált ismertté, s a védett állatfajok száma meghaladja a 300-at. A tiszta vizû, gyorsan áramló Dráva a vízminõségre érzékeny vízi szervezetek fontos élettere. Különösen értékes a folyóban fejlõdõ kérész- és tegzesfauna. Ismereteink szerint a Platyphylax frauenfeldi elnevezésû tegzesnek Földünkön stabil populációja csak itt él. Kiemelkedõen gazdag a szitakötõ-fauna, melybõl a folyóvízben fejlõdõ erdei és sárgalábú szitakötõ érdemel említést. A Drávában és mellékvizeiben a hazai halfajok mintegy 2/3-a megtalálható. A szakemberek elsõsorban a dunai ingola, a két hazai bucófaj és a botos kölönte népes állományát tartják jelentõs természeti értéknek. A tavaszi és õszi idõszakban a folyó vízimadarak ezreinek nyújt nyugodt pihenõ- és táplálkozóhelyet. A Dráván az állóvizek befagyását követõen több tízezer vízimadár gyülekezik. A különbözõ récefélék mellett sok kárókatona és bütykös hattyú is látható. A folyami kavics- és sóderzátonyok hazánkban egyedülálló fészkelõközösség számára jelentenek otthont. E növényzettõl mentes szigeteken kis lile, küszvágó csér és a Magyarországon másutt nem fészkelõ kis csér telepszik meg. Meredek partfalakban készíti fészkelõüregét a parti fecske és a jégmadár. A Dráváról lefûzõdött holtágak és mocsarak madárvilágának jellemzõ képviselõi a gémfélék és a nádi énekesek. A zajos gémtelepeken bakcsó, szürke gém és vörös gém költ. A vízparti idõs fák odvaiban találjuk a ritka tavi denevért, s szinte minden vizes élõhelyen feltûnik a vidra. A puhafaligetek jellegzetes állattani értéke az irizáló szárnyú színjátszó lepke és az idõs állományokhoz kötõdõ, hatalmas termetû réti sas. A keményfaligetek madárvilágából a fekete gólya és a barna kánya érdemel említést. Az idõs állományokhoz ragaszkodó vadmacska a terület egyik legértékesebb emlõsfajának számít. A Nemzeti Park Drává85

PoLíSz

tól távolabb esõ mocsárrétjei és üde kaszálói gazdag rovar- és madárvilágukról egyaránt nevezetesek. Kiemelkedõ madártani érték a haris, továbbá e rétek táplálkozóhelyként különösen fontosak a térség fehér gólya populációja számára. A Drávához közeli, elsõsorban nyílt mezõgazdasági területek az aranysakál élõhelyei. E – hazánkba az elmúlt évtizedben visszatelepült – ragadozó volt az Arany Toldijában szereplõ „réti farkas”. A Nemzeti Park Dráva-menti területeinek ismertsége és látogatottsága igen eltérõ. Kedvelt kirándulóhely a Barcsi Borókás, hol a jellegzetes belsõ-somogyi élõhelyek (homokpuszta, cseres-tölgyes, láperdõ) jól tanulmányozhatók. A Borókás tanösvénye és a racka juhokkal történõ legeltetés sok látogatót vonz. A Dráva-folyó megtekintésére a Barcsról és Drávaszabolcsról induló sétahajók javasolhatók. A drávai vízitúrák – egy hazai viszonylatban még zavartalannak számító folyón – különleges élményt nyújtanak. Bár nagy az érdeklõdés, a természeti értékek megóvását szolgáló korlátozások évente legfeljebb 1500 fõ túrázását teszik lehetõvé. A vízparton található, a legszükségesebb létesítményekkel és tájékoztató táblákkal ellátott táborhelyek gyakorlatilag bemutatóhelyként is szolgálnak. A Nemzeti Park területére jellemzõ üde gyepek, kaszálók és legelõk a drávaszentesi réten tanulmányozhatók. Itt magyar szürke marha gulyával folytatott legeltetés, vizes élõhely-rekonstrukció és az ezeket összefogó tanösvény kínál látnivalót. Érdemes megtekinteni a Nemzeti Parkkal kapcsolatba hozható, de a védett területen kívül elhelyezkedõ kultúrtörténeti értékeket. Ezek közül különösen az Ormánság hazánkban egyedülálló szépségû festett fakazettás templomai és talpasházai érdemelnek figyelmet. A Duna–Dráva Nemzeti Park Dráva-menti területének jövõje jelentõs mértékben függ a horvátországi Novo Virje közelében tervezett vízerõmû megvalósulásától. A természetvédelmi szakemberek véleménye megegyezik: a Dráva hazai felsõ szakaszának növény- és állatvilága jelentõs mértékben károsodna, számos, nemzetközi egyezmények által is védett faj kipusztulna az erõmû megépítését követõen. Emellett egy ártéri rendszer életében és az egyedülálló tájkéi értékekben jóvátehetetlen kár keletkezne. A jövõben az óriási ökológiai kockázattal járó erõmû-építés helyett egy határokon átnyúló, kétoldali Nemzeti Park kialakításán kellene fáradozni. A drávai ártér teljességében csak egy közös horvát–magyar Nemzeti Park esetén õrizhetõ meg. Ez esetben az idegenforgalom, az ökoturizmus és a ma már elsõsorban természetvédelmi kezelésben lévõ területekre szorítkozó hagyományos gazdálkodási formák fenntartása jelenthet kitörési pontot e régióban. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a természeti értékeket elõtérbe helyezõ vagyongazdálkodása, a sikeresen elvégzett élõhely rekonstrukciói, a hagyományos gazdálkodási módok újraindítása, az ökoturizmus fejlesztése és egy egyedülálló monitoring-rendszer mûködtetése révén a kezdeti lépéseket már megtette ezirányban…

Közös múlt, közös jövõ? Toldi Miklós, Fenyõsi László és a többi környezetvédelmi szakember egybehangzóan állítja, hogy a Dráva jövõje, tisztaságának, élõvilágának megõrzése csak akkor biztosított, ha nem építenek rá több erõmûvet. Velük szemben a vízügyes mérnökök és a gazdasági szakemberek természetesen az erõmû megépítése mellett kardoskodnak. A Novo Virje-i erõmûhöz készített szakvéleményük, hatástanulmányuk (horvát) semmiféle veszélyre nem figyelmeztet. Sõt, az 1998. április 16–18. között Budapesten tartott „Európai Folyók Fejlesztése” címû nemzetközi konferencián a horvát szakem86

TÁJOLÓ

berek az erõmûvek elõnyeit hangoztatták. Szerintük a Novo Virje-i létesítmény a környezet károsítása nélkül jelentõsen növeli az árvízi biztonságot, helyreállítja a meder állékonyságát, hasznosítja a folyó energiapotenciálját. Lehetõvé teszi a környezõ területek gravitációs öntözését, javítja a hajózás feltételeit, ezáltal elõsegíti a régió fenntartható fejlõdését, sõt védelmet nyújt a medermélyülés által veszélyeztetett természeti értékeknek. Beszámolójukban kitértek arra, hogy Horvátországban a Krka Nemzeti Parkban három vízerõmû üzemel a múlt század eleje óta anélkül, hogy hátrányosan érintené a nemzeti park minõsítését, és károsítaná a Krka folyó és vízesései szépségét. Számukra a példa bizonyítja, hogy egy nemzeti park területén is lehet egy folyót hasznosítani. Nem kirívó példa az, hogy természetvédelmi területen egy vízerõmû mûködhessen. Tudjuk, hogy ez az új erõmû csak a horvátok számára termelne villamos energiát, csak számukra hoz hasznot, nekünk csak kárt okozhat. Tudjuk, hogy egy ilyen erõmû átalakítja a folyó élõvilágát, mélyíti a medret. Emiatt lejjebb egy másik vízerõmûvet kell rá építeni, vagy más, költséges megoldást kell találni ahhoz, hogy ellensúlyozzák a meder mélyülését. Kérdés, vajon közösen kell-e viselni ezeket a költségeket, vagy a mi területünkön lévõ „folyó-gondokat” nekünk kell megoldanunk? A pereskedések, veszekedések a jó szomszédi viszony rovására mehetnek. Szomszédaink közül a legjobb viszonyban mindig is a Dráva menti országokkal, népekkel (horvátokkal, szlovénekkel) voltunk. Trianon tragédiája eddig talán éppen ezt a régiót sújtotta a legkevésbé. A viszonylag kiegyensúlyozott jószomszédi kapcsolat a közös vallásban, a nyugati kereszténységben gyökerezik. A magyarok nem tartoznak a jellegzetesen Közép-Európai szláv népességhez, lényegében egyedül vagyunk Európában, mégis a keresztény (katolikus) hitvilág lehetõvé tette számunkra az együttmûködést, megteremtette a kommunikációs csatornát. Régen magyarok és horvátok együtt ünnepelték, együtt gyakorolták keresztény népszokásaikat. Az aratók például a munkát közös imával kezdték; szinte templomot varázsoltak a búzamezõbõl. Az aratás végén az utolsó kévét az elõzõeknél nagyobbra kötötték, benne a kalászok egyik felét a másikkal ellentétes irányba helyezték. Egy búzamagból kinõtt három kalászt piros pamutszállal kötöttek át, majd rátették a nagy kévére. Amikor már mindennel készen voltak, belevágtak egy sarlóval, illetve kaszával. Meghalt a búzamag, meghalt a „Jézus-kéve” is. Közösen imádkoztak, majd a Jézuskévét Jézus nevét kiáltván háromszor a levegõbe emelték. A feldíszített kalászokat hazavitték s beletûzték a szoba sarkában lévõ Jézus-kép keretébe, vagy egy feszülethez kötözték. A következõ vetéskor a kalászt levették a keresztrõl, a magokat a többi maggal együtt elvetették. (Szertartásukkal utaltak a János 12, 23–25-ben olvasható evangéliumi szakaszra, ahol Jézus és a búzamag szimbolikus kapcsolatáról van szó). Lehet, hogy egy közös európai uniós tagság ismét megteremtené az alapot a hasonló együttmûködésekhez. Lehet, hogy az Unión belül orvosolhatóbbak lesznek a különbözõ nézeteltérések. De a világot már két szempont, a hasznosság és a gazdaságosság elve uralja. A piaci viszonyok diktálnak, a hagyományok pedig – melyek éppúgy megtestesülnek egy-egy különös szépségû tájban, mint a népszokásokban – alázatosan kihalnak. Ha engedjük.

87

PoLíSz

Turcsány Péter

Kikötõ-avatás Tiszainoka, 2002. augusztus 18.

I.

II.

Habzsolva lestelek Velence és Ravenna csodái, de lélegzet-lefojtva lépek napezüst pajzsú Tiszánk érintetlen partjain.

Habzsolva lestelek Velence és Ravenna csodái, mozaik-égbolt és Istenanya lehelte örökségét reánk, s most csendben emeli a Tisza hömpölygõ, ezüst mellkasát, jajdul vad folyó-társaira, de remél nyugodt, jobb hazát.

Fûzfák lágy hullámait miképpen borítják a fény halmai s a Nap lopakvó tekintete hogyan hajtja félre árnyas zugolyok szenderedõ fátylát.

Csipkegalléros alföldi alkony fehér fényét a Nap búcsúztatja, de följebb, följebb a keleti égen felhõk kapaszkodnak izzó rajba.

Nyárfákra bogozott vadszõlõk hálóját emeli ki az éjszakából a hajnal. Parthoz kötötten nyújtózik a lomb-pikkelyû, ébredezõ szépség.

Madárhangok és a szél-hárfa hangzattanát tanulja itt a lélek; mint kikötõ a jövendõ hajósát – fogadjuk mihozzánk úszó békességed.

(2002. nyár, Nagyrév)

Levélcsipkék ezüst héját kifordítja a szél, ártéri fasor surrog folyóhúrozású dalt. Madárhangok és a szél-hárfa hangzattanát tanulja itt a lélek. Mint nyárfáidra a leveles indát – vesd ránk, Tiszapart, õrizzen minket szerelmes köteléked!

Cserõháti Kovács István: Tiszai pirkadat 88

TÁJOLÓ

Fazakas Csongor

Egy elszakadt népcsoport nyomában Lükõ Gábor: A moldvai csángók Több évtizedes elhallgattatás után jelennek meg Lükõ Gábor életmûvének darabjai. Egyelõre azok látnak napvilágot újra, amelyek a megírás idejében már megjelentek, mint nemrég A magyar lélek formái, most pedig a moldvai csángók és a magyarság kapcsolatát elemzõ, elõször 1936-ban kiadott mûve. Lükõ Gábor sokoldalúan felkészült tudós ember volt, aki alapos helyszíni vizsgálatokkal egészítette ki nyelvészeti, néprajzi és történeti ismereteit. Összehasonlító elemzései új távlatokat nyitottak e messzire szakadt népcsoport megismerésében. A fõként néprajzi vagy történeti gyökerû korábbi kutatások a moldvai csángókat egységes népcsoportként kezelték, és különféle – hunok, Etelközben maradt magyarok stb. –, kevéssé igazolható magyarázatokat adtak eredetüket illetõen. E két kérdést – Lükõ megfogalmazásában: 1. egységes-e a moldvai csángók hagyományos kultúrája? 2. melyik magyar vidék népi mûveltségével függ össze – tisztázza a kötet. Kutatásainak eredményei pedig teljesen megváltoztatják a moldvai csángókról alkotott fogalmainkat. A csángók Moldvában való letelepedésére vonatkozóan cáfolhatatlan bizonyítékokat talált arra, hogy elsõ telepesekként érkeztek ide. A falvak ugyanis mindenütt a legkedvezõbb helyen épültek fel, folyóvölgyek és utak találkozásánál, városok tövében, ahol csak elsõ telepesek kaphattak birtokot egy tagban. Betelepülésük pedig két irányból történt: a Tatros és a Bodza völgyét székelyek, a Moldva és a Beszterce völgyét pedig Szamos-völgyi magyarok szállták meg annak idején. A letelepedés ideje pedig, a magyarok esetében Nagy Lajos korára tehetõ, aki a tatárok szövetségesét, a litvánokat lengyel segítséggel leverte, a Kárpátokon túlra települt magyaroknak pedig feladatul szabta – szabadságuk fejében – az ellenük való további védekezést. Ezt sikerrel végre is hajtottak mindaddig, amíg a törökök dél felõl meg nem közelítették az országot. Az elkövetkezõ háromszáz év során a városi magyarság teljesen, a falusi zömmel elrománosodott, aminek vallási okai voltak. A Szamos-völgyi magyarság ugyanis református volt, az idõ közben Magyarországon és Erdélyben lezajlott rekatolizáció miatt a kiváltságos helyzetû görög-katolikus románok között semmilyen hitbeli segítségre nem számíthattak. Idõvel tehát áttértek a görög katolikus hitre. A vallás váltását a nyelvváltás követte. Mindezt többek között a személy- és a földrajzi nevek eredetével bizonyítja Lükõ. A mai moldvai román személy és földrajzi nevek ugyanis magyar eredetûek, amit oklevelekkel bizonyít (például az oklevelekben szereplõ Sandru név a magyar Sándor név változata, ha román lett volna az illetõ, Alexandrunak hívták volna, hasonlóképpen bizonyítja a mai román települések és földrajzi nevek magyar eredetét). Ez egyértelmûvé teszi, hogy itt eredetileg magyarok éltek. A Moldvába települt magyarok másik csoportja a 15. század folyamán érkezett a Tatros és a Bodza völgyébe, ekkor a csíki székelyek menekültek a megváltozott erdélyi viszonyok miatt. Õk katolikusok voltak, magyarságukat, illetve székely mivoltukat már többségében csak vallásuk igazolja, nyelvük mára szintén román. Õk azok, akiket ma csángó magyarokként ismerünk. 89

PoLíSz

Lükõ Gábor a két magyar népcsoport kultúrájának vizsgálatát részletes, széleskörû elemzésnek vetette alá, összehasonlította a moldvaiak és a Szamos-völgyi magyarok, valamint a csíki székelyek nyelvjárását, folklórját, zenefolklórját, díszítõmûvészetét, viseletét, lakását és gazdálkodását. A kötet kiegészül a moldvai magyarság településeinek adattárával, mutatókkal, irodalomjegyzékkel, valamint román, angol és német összefoglalókkal.

(Budapest, 2002. Táton Kiadó)

Csûrös Miklós

A kárpátaljai tájhaza enciklopédistája Balla László: A mérlegkészítõ belsõ parancsa Az 1927-ben született Balla László a kárpátaljai magyar irodalom történetének mellõzhetetlen, alapító alakja. Az 1938-as visszacsatolást és az utána következõ átmeneti korszakot serdülõ- és ifjúkorában éli át; a szovjetunióbeli magyar irodalom háború utáni fejezetének pályakezdése óta résztvevõje, egy 1951-ben kiadott verseskötetét korszakkezdõ mûként tartják számon. Irodalompolitikusként, publicistaként, szerkesztõként is sokat tett a régió magyar kultúrájának életben tartása érdekében, amihez persze nélkülözhetetlen volt a diplomatikus alkalmazkodás, kompromisszumok vállalása. A határainkon kívüli magyar irodalom krónikája komoly belsõ fordulatot konstatál pályáján 1961-ben: ettõl fogva „a számvetés, a felismerés, a rostálás szándéka” vezeti, rátalál adekvát mûfajaira, a vers helyett a szépprózára és az irodalmi, képzõmûvészeti tanulmányra. Talán még jelentõsebb átalakulásra utaló vállalkozásba kezd a 20. század utolsó évtizedében. Nagy regénycikluson dolgozik (más mûfajú írásai is szinte ennek elõtanulmányai vagy melléktermékei). A végtelenben találkoznak címû regényfolyam koncepciójáról így nyilatkozik: „Ezekben a munkáimban a Gerlóczy-család, valamint rokonságuk, környezetük életén átvetítve igyekeztem valamiképp megidézni azokat a viszonytagságokat, amelyeken a Kárpát-medence északkeleti régiójának számos hatalomváltást megélt magyar lakossága a lepergett évszázadban átesett.” A lét határán a ciklusnak eddig utolsó, hatodik kötete. Ez a könyv több tekintetben különbözik ciklusbeli elõzményeitõl. Mûfaji sajátossága, hogy három kisregénybõl áll; tematikai újdonságként harmadik darabja távolabbi történelmi múltba, az 1948–49-es szabadságharc és a rákövetkezõ megtorlás korszakába röpíti vissza az olvasót; a hõsök hierarchiájában a korábbiakban fõszerepet játszó Gerlóczy Béla „ezúttal nem központi alakként, hanem mint az események tanúja, krónikása jelenik meg.” A ciklusszerkezet lazul, a kisregények az elõzményektõl és egymástól függetlenül is olvashatók, nem szoros összefüggésben, hanem ritkás mellérendelõ szerkezetben kapcsolódnak egymáshoz. A trilógiát nyitó kisregény címe azonos a kötetével. A lét határán szavak nem annyira a hozzájuk asszociálható filozófiai fogalomkörre utalnak itt, inkább arra az egyéni és csoportlélektani tapasztalatra, hogy az élet végének közelsége (a bekövetkezett halál, vagy a halálraítéltség tudata, lélekállapota) a túlélõket is, a pusztulásra várókat 90

TÁJOLÓ

is szokatlan, erõn felüli koncentrációra kényszeríti: sûrítve, a lényeget kiemelve kell végiggondolniuk sorsukat, a velük történteket és a saját felelõsségüket; a mérlegkészítés belsõ parancsa szorítja õket. Ki volt az – egyáltalán ismerték-e eléggé? –, akit elvesztettek, akit temetniük és gyászolniuk kell; olyan moralista kérdésföltevése ez, aki komolyan veszi a látszat és a lényeg, a külsõ pálya és az egzisztenciális valóság különbségét, az ítéletalkotás elfogulatlanságát. Ottó, a sikeresen induló, majd mélyre süllyedõ mérnök tipikus példája a Balla-féle ellenkarrier-regénynek. Sokszor önzõ, cinikus, romlott alaknak tûnik föl az olvasó szemében, de az elbeszélés más szereplõi ideig-óráig értékes tulajdonságokat (is) tulajdonítanak neki. Késõbb plágiumnak bizonyuló újítása miatt munkahelyén pártfogolják, az egymás után vagy egyidõben meghódított nõk hisznek neki, bíznak benne. A szerzõ azzal a (nemcsak technikai) fogással tudja lebegtetni a regény elején különben már halott fõszereplõ értékelését, hogy több nézõpontból láttatja, és maguk az emlékezõ-ítélkezõ ismerõsök sem alkotnak makulátlan megbízható testületet. Részvétet ébreszt az esendõ „negatív” hõs iránt elõtörténete is, amelyet az 5. fejezetben saját elõadásában, önigazoló verziójában ismerünk meg. Nem született a becsület és helytállás lovagjának, de züllésében nagy szerepe van a lokális klímának, a kárpátaljai magyarság kiszolgáltatottságának, politikai okoknak, társadalmi elõítéleteknek, a nemzetiségi sorsnak. Számos szerzõi reflexióban és szereplõi megnyilatkozásban esik szó a kárpátaljai magyarok történelem okozta emberi hanyatlásáról, nemzetiségi kudarcról. Egy fontos mellékszereplõ, Költõ András szobrász sorsa is ezt példázza, és a legtisztábban látó Gerlóczy tanár úr, mondhatni az író szócsöve, rezignáltan kénytelen tudomásul venni, hogy egykori legkedvesebb tanítványainak, akiknek szép pályát jósolt, kivétel nélkül zátonyra futott a sorsa, elszürkültek, csõdöt vallottak. Egy szerencsétlen népcsoport önkritikája és apológiája fonódik össze azokban a kérdésekben, amelyeken Gerlóczy (Ottó sorsa és megítélése kapcsán) tûnõdik. „Nem érdemel-e Vilmányi inkább szánalmat, mint elmarasztaló ítéletet? Nem kell-e úgy tekinteni, mint egy jobb sorsa érdemes frusztrált egyéniséget? Hátha életének balsikerei munkálnak a bensõjében? (…) Hátha csupa túlkompenzálás minden tette?” Bibó István híres tanulmányának kulcsszavait juttatja eszünkbe, mutatis mutandis, Balla regényesített meditációja: „eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem”. Idõben késõbb, az 1990-es évek elsõ felében játszódik a következõ történet, a Szegény feleségem háza; a Szovjetunió fölbomlása és a rendszerváltozás utáni korszak új problémái kerülnek elõtérbe, de a cselekmény-bonyolításban és az utólagos oknyomozáson épülõ szerkezet dolgában több párhuzam emlékeztet az elõzõ kisregényre. Egy értelmiségi család degradációját követjük a tragikus végig, az elbeszélõ és a szereplõk szólamán kívül nagyrészt a rezonõr Gerlóczy értesülései és magyarázatai nyomán. Az állásától megfosztott mérnök az alkoholhoz menekül: felesége, tanárnõ létére a kofálkodást jelentõ magyarországi vándorkereskedést is vállalja, hogy a nyomorgó családot fenntartsa, de áldozatát nem értõ, hozzá méltatlan szûkebb és tágabb környezete korai halálba sodorja. Balla ítélete még a majdnem bûnözõvé aljasodó mérnökkel szemben is megfontolt, körültekintõ. Hõse jellemgyengeségét nem menti, de részben magyarázza, hogy képtelen átidomulni, alkalmazkodni ahhoz az anyagias, tõkeközéppontú újkapitalista világhoz, amelynek értelmiségiként nincs rá szüksége, s csak akkor venné hasznát, ha piacolna, vagy valutázna. A szerzõt és a narrátort elégikus szomorúsággal tölti el, hogy egy jobb 91

PoLíSz

sorsra érdemes ember és típus „nincs többé, hogy sok már hasonlóval együtt elsüllyedt a mai feneketlen mocsárban.” A harmadik kisregény, a Félrevert harangok azt a pszichológiai és morális kérdést adja föl történelmi példázat formájában, hogy milyen bûntudattal néz szembe a kikerülhetetlen halállal akár a hõs vagy mártír is, ha tisztázatlan, lezáratlan lelkiismereti adósság nyomasztja, mulasztás miatti kétely gyötri. Mostani formájában e mûvecske vázlatosnak, kidolgozatlannak látszik, bár a jóindulatú tekintet épkézláb drámai novella csíráját fedezheti föl benne. A vázlatosság kérdése egyszersmind a sikerültebb kisregények minõsítésekor is felötölhet az olvasóban és kritikusban. Balla László emlékezetében hatalmas élmény- és ismeretanyag van elraktározva régiója jelenérõl és múltjáról; a monumentális regényciklus terve arra a szándékra vall, hogy a tájhazáról való enciklopédikus tudását a családi krónika nagyepikai alakzatában minél teljesebben hagyományozza át a mai fiatalokra és a késõbbi generációkra. A vállalkozás veszélye, hogy széles medret igénylõ hömpölygõ anyagát túl szoros gátak közé szorítja, az elbeszélés tempója túlontúl fölgyorsul, türelmetlenül sietõssé válik; sokszereplõs, szerteágazó cselekményû regényekhez illõ alaposság helyett szinopszis-szerû vázlatokkal kell beérnünk. Minél több idõt és kellõ türelmet kívánunk Balla Lászlónak az impozáns regényciklus folytatásához és betetõzéséhez. (PoliPrint, Ungvár, 2001.)

Mezey László Miklós

A szolgálat ára Balla László új köteteirõl Aki kevéssé ismeri a határon túli magyar irodalmak II. világháború utáni történetét, még az is hallhatta Balla László nevét, talán azt is tudja, hogy õ a kárpátaljai magyar irodalom doyenje, egyik legtermékenyebb alkotója, sokáig az ottani magyar mûvelõdési élet vezetõ szervezõje, és hogy neve valósággal összeforrt a Kárpáti Igaz Szó címû ungvári lap múltjával. Aki közelebbrõl ismeri a kisebbségi magyar irodalmak utóbbi fél évszázadának históriáját, az különös, ellentmondásos dolgokat is hallhatott az író felõl, például azt, hogy az 50-es évek elsõ felében az õ sematikus, agitaív verseinek kötetei jelentették jószerével e kisebbségi irodalmat, vagy például azt, hogy az õ nevéhez fûzõdik az újító hajlamú fiatal tollforgatók Forrás Stúdiójával szemben létrehozott, a hivatalosság támogatását élvezõ József Attila Irodalmi Stúdió megszervezése, vagy éppen a sokat mondó címû Szovjet magyarok politikai pamflet szerzõsége. És aki csakugyan behatóan ismeri a II. világháború után évtizednyi késéssel és igen mostoha körülmények között indult kárpátaljai magyar irodalom elmúlt évtizedeit, az tudja, hogy léte még oly szûkös kereteinek kialakításában, majd fokozatos tágításában Balla László érdemei múlhatatlanok, és hogy õ alkotta meg a kárpátaljai magyarság XX. századi megpróbáltatásait megörökítõ, A végtelenben találkoznak címû nagyszabású regényfolyamot. Az egymásnak ellentmondó ismeretek – szóbeszédek és irodalomtörténeti tények, elítélõ vélemények és elismerõ méltatások – sûrûjében kiváló eligazítást kínál maga az 92

TÁJOLÓ

író, aki most Szegény ember vízzel fõz címmel – és Életem: a Kárpáti Igaz Szó alcímmel – adja közre emlékezéseit. A jól ismert magyar szólás már a kötet borítóján összefoglalja a memoár mondandójának lényegét, Balla László rendszerváltozás elõtti pályájának legfõbb sajátosságát: szorongató vagy kifejezetten ellenséges körülmények közepette kellett dolgoznia, hiszen a szovjet diktatúra minden – szellemmel, tehetséggel, igényességgel párosuló – becsvágyat elfojtó viszonyai között kellett a maga törekvéseit megvalósítania, a mindennemû okos kezdeményezést meggátló, állandóan föltornyosuló akadályok ellenében kellett – jószerével együtt – kisebbségi irodalmat, szellemi életet, kulturális fórumokat a semmibõl teremtenie. Mert végül is errõl szól ez a könyv, az örökös küzdelemrõl, arról, hogy a magyar kisebbséggel ellenséges hatalommal szemben miként lehetett engedményeket kicsikarni, apró eredményeket lépésrõl lépésre haladva elérni. Mondhatjuk tehát, hogy a Szegény ember vízzel fõz az író 1944–1948 közötti közügyi, lapszerkesztõi harcainak krónikája. Ezért ezt a könyvet nyugodtan nevezhetjük korrajznak is, hiszen a közéleti, majd kulturális irányító szerepet vállaló író, költõ sorsában megmutatkozik a II. világháború utáni kor, a szovjet uralom alatt élõ magyarság fél évszázadnyi sorsa. Mondhatjuk persze a mûvet személyes nézõpontú sajtótörténetnek is, hiszen végül is az ungvári Munkás Újság utódaként létrejött Kárpáti Igaz szó históriája, azé a lapé, amely elõbb a területi ukrán újság magyar nyelvû mutációja volt, és részben 1965-tõl, illetve teljes egészében csak 1967-tõl jelent meg az önálló magyar szerkesztõség munkája eredményeként. Balla Lászlónak a fél élete ment rá az önálló magyar újság megteremtésére, majd megerõsítésére, hogy legalább ez az egy anyanyelvû intézménye biztosan meglegyen a kisebbségi magyaroknak. De ugyanilyen joggal nevezhetjük a memoárt írója „maga mentségének”, tetteit magyarázó, morális szempontú visszaemlékezésnek is. Az emlékezet szálának visszapörgetése ugyanis különös, sajátos lelki metamorfózis történetét adja. Közvetlenül a II. világháború befejezését követõen Balla László is – ahogyan a vidék lakosságának túlnyomó többsége – egyszerûen lehetetlennek tartotta, hogy a szovjet rendszer tartósan berendezkedjék Kárpátalján. Amikor a 40-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy korántsem átmeneti hatalomról van szó, akkor elsõ gesztusa az ellenállásé és a menekülésé (a Magyarországra való áttelepedésé) volt. Hamar be kellett látnia, hogy mindkettõ kudarcra ítéltetett, a hatalom a legkisebb ellenállást is súlyosan megtorolta, ugyanakkor Kárpátalját hermetikusan elzárta a külvilágtól. Balla úgy érezte, nincs más választása, be kell állnia a sorba; ha valamit tenni akar, ha valamire vinni akarja, azt a nótát kell fújnia, amit elvárnak tõle. Némileg tudathasadásos módon megkettõzte alkotói énjét: egyrészt elkezdte írni a sztalinista kultúrpolitika, a zsdanovi esztétika követelményrendszerének megfelelõ pártos, agitatív verseit, másrészt az asztalfiók számára megalkotta azokat a jelentõs lírai darabokat, amelyekbõl számos csak az 1993-ban kiadott Ikebana címû versválogatásban látott napvilágot. Ez a skizofrén állapot azonban egy idõ után tarthatatlanná vált, az írónak rá kellett jönnie, hogy a világ elõl elrejtett mûvekkel vajmi keveset tehet a magyarságért, a magyar irodalomért. E fölismerésbõl pedig az a cselekvési program keletkezett, amely a szovjet hatalom kiszolgálásával teremt lehetõséget a népét szolgáló munkához. Ha „ezek” úgy kívánják, õ megfelel a követelményeknek, és megszerzendõ pozícióját arra használja föl, hogy lépésrõl lépésre kiharcolja a kisebbség mûvelõdésének kereteit, intézményeit, fejlõdésének lehetõségeit. Ez az elhatározása az ’50-es évek végén született meg, ettõl kezdve tudatosan vállalta a hatalommal való 93

PoLíSz

együttmûködést, így jutva olyan helyzetbe, hogy engedményeket csikarjon ki a kisebbség javára. Ilyen volt a Kárpáti Igaz Szó önálló napilappá válása, irodalmi mellékleteinek megteremtése, kijárta, hogy Ungvárott alakulhasson magyar énekkar, szót emelt a magyar középiskolák és a magyar nyelvû egyetemi felvételik dolgában, támogatta a fiatal tehetségeket, sok-sok éven át kérvényezte egy magyar kulturális folyóirat megjelentetését. Ez a nem kevés megalkuvást kívánó közügyi szolgálat azonban hatalmas áldozatot követelt Balla Lászlótól, az írótól, a költõtõl. A vonalas, pártos tendenciairodalom mûvelése súlyos alkotói válságot idézett elõ nála a ’60-as években; a sok agitatív vers szerzése valósággal elapasztotta költõi vénáját, és ebben az idõben megakadt költészetének az a biztató, nagy reményekre jogosító fejlõdése, amelyrõl a ’40-es évek végén keletkezett versek sora egyértelmûen tanúskodik. Továbbá csak néhány maradandó értékû kisprózája született ezekben az esztendõkben, azok a novellák, amelyeket majd A legfõbb parancs címû válogatásban ad közre 1986-ban. A tartalmatlan és sablonos versek „gyártása”, a szakmányban írt vezércikkek és politikai publicisztikák sokasága a teremtõ szellemet apasztotta, a valódi alkotót sorvasztotta jó ideig, lényegében az 1980-as évek második feléig, végéig. Mindezek után – kérdezhetjük akár az író helyett is – érdemes-e olyan engedményeket tenni a hatalomnak, amely a valódi tehetséget öli meg az alkotóban? Balla László pályájának tanulsága szerint igen, s memoárjában õ maga is erre egyértelmûen igennel felel. Igen, mondja, hiszen csak így, ezen az áron jöhetett létre az önálló Kárpáti Igaz szó, amely sokáig az egyetlen anyanyelvi intézménye volt Kárpátalján a magyarság egészének. És az már Balla személyes szerencséje, az élet nagy adománya, hogy a rendszerváltozás után, immár nyugdíjasként nekifoghatott A végtelenben találkoznak címû regényfolyam megalkotásának, amelyben a magyar értelmiség hányatott sorsában ábrázolja a kisebbség utóbbi fél évszázadának egyéni és közösségi megpróbáltatásait. Adatott számára idõ a „nagy mû” megteremtéséhez, amely – mint egy interjúban vallotta – egész munkásságának lényegét és gerincét képezi. (Kárpáti Igaz szó, 2002. Július 23.) A memoárban ábrázolt hatalmas életanyag természetesen számos erkölcsi természetû kérdést is fölvet – ezeket rendre maga a szerzõ is fölteszi. Például, hogy megvonható-e egy bizonyos határvonal a szükségszerû engedmények és a fölösleges, túlbuzgó gesztusok között? Mi választja el a taktikus lépést az elvtelen túllihegéstõl? Az író pontosan és önkritikusan megjelöli, mikor lépte át ezt az erkölcsi határvonalat, mikor tett vagy írt olyat, amire nem volt föltétlenül szükség, és amire utólag sincs mentség. Ilyenek voltak a keresztény emberek megbántásán túl semmire se jó ateista propaganda cikkek, ilyen volt a hírhedt Szovjet magyarok címû cikk. Végsõ soron Balla László a maga alkotói életmûvének „féloldalasságát”, megkésettségét is vállalva próbálta sok üggyel-bajjal, idegõrlõ procedúrák árán szolgálni a kisebbségi magyarság mûvelõdését, anyanyelvû intézményrendszerének kiépülését. Joggal írhatta hát könyve alcíméül: Életem: a Kárpáti Igaz szó. Természetesen Balla László memoárja nem elsõsorban a föntebb vázolt erkölcsi dilemmák utólagos magyarázata, hanem az újság története, a maga hivatali munkájának krónikája, a II. világháború utáni Kárpátalja magyar értelmisége egy lehetséges útjának megörökítése. Apró részletek, jellemzõ epizódok sokaságában tárul föl a Kárpáti Igaz szó, a kisebbségi magyar írás küzdelmes múltja. Sok-sok tanulságos – siralmasan keserves vagy nevetségesen abszurd – részletet, helyenként megrázó, máskor elképesztõ történetet lehetne idézni a memoárból, de itt és most elegendõ 94

TÁJOLÓ

egyetlen, a kötetben más-más megfogalmazásban, sokszor visszatérõ kulcsmondatra utalni: „Mind kevésbé tudom feloldani magamban az írói felelõsség és a kívánatos (fõszerkesztõi) óvatosság közti konfliktust”. A Szegény ember vízzel fõz tehát nagyon sajátos mûfajú könyv: olyan sajtótörténet, amely erkölcsi nézõpontú önéletrajz. Az író csaknem fél évszázados küzdelemsorozatát biztos emlékezettel, alapos dokumentáltsággal, archivált iratokra, levelekre való hivatkozásokkal beszéli el, ugyanakkor a vérbeli prózaíróra jellemzõ mesélõkedvvel adja elõ mondandóját, sokszor az apró betûvel szedett kiegészítõ jegyzetekben sorolva a tényeket, eseteket, tapasztalatokat, miközben fölismerhetõ a Balla Lászlóra jellemzõ ún. „szigorú próza” lényegre törõ, eszköztelen poézise. És nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy aligha képzelhetõ el életközelibb beszámoló az övénél az 1944–1989 közötti kárpátaljai magyar sorsról. Ezért is szörnyû kár, hogy a Szegény ember vízzel fõz – nem tévedés: egyszáz! – példányban kapott nyomdafestéket (ez is az író egy Nyugaton élõ iskolatársának adománya nyomán). E nélkül a csekély publicitású kötet nélkül lehetetlen lesz bárkinek is érdemben foglalkoznia majd a II. világháború utáni kárpátaljai magyar sajtó és mûvelõdés történetével. Hiszen szerzõje nemcsak tanúja, de alakító részese és mûvészi értelemben szenvedõ alanya volt a kornak. (Ungvár, 2002. PoliPrint Kiadó)

Kanizsa József

A lánc... Varga József verseskötetérõl A Muratáj folyóiratban olvastam elõször Varga József verseit, s köteteihez mintegy hat éve Hévízen jutottam:. a mostani már a tizennegyedik.. Meglepõ volt a szókimondás, ami Varga József verseibõl áradt. S jó volt a rádöbbenés, hogy alig 20–25 km-re éltük le gyermekéveinket – õ a szlovén, én a magyar Mura mentén –majdnem hasonló élethelyzetekben. Míg õ a szlovéniai magyarság kisebbségi helyzete, a nemzeti öntudat féken tartása miatt, addig én a szigorú határsáv miatt mindentõl elzárva, megfosztva a külvilágtól, a fejlõdés adta lehetõségektõl igyekeztünk megszabadulni, kitörni e zárt világból. Nem volt könnyû Varga József sorsa sem, az erõs nemzettudat majd kibuggyant a szívébõl, s a magyarságért tenni akarás hajtotta a vérét. A Muramenti magyarokhoz címû versében ki is mondta: „Vállalnod kell jó hûséggel/ Õsöd konok hitét,/ hogy szívedben meg lelkedben/ õrizhesd örökét.”, vállalva az egymásért tevést, az összetartozást, s hogy mindig magyarnak kell lenni minden helyzetben s idõben. A Fénytompító kardél címû elsõ ciklus verseiben hazafiként szólít fel a magyarság megõrzésére. Igaz, kicsit elbizonytalanodik a rendszerváltást látva, hogy semmi sem történik, minden marad a régiben, csak kicsit szabadabban, emberibben, európaibb módon élhetnek az emberek. A jobb sorssal, anyagi biztonsággal még nem lehet a magyarságot megõrizni, átmenteni a maroknyi magyart az összmagyarság összetartó kohéziójába. Varga József a „rákfene mélyébe” lát, s tudja rá az orvosságot is, de ehhez még kellene az, hogy az ott élõ magyarok ne 95

PoLíSz

szégyelljék a magyarságukat, ez ellen tenni kellene valamit... A Mardosó gondok ciklusban visszajön egy kis remény, illúzió a bilincsszorítás megszüntetésére, de mindez csak álom. A versben a varjak allegorikus megjelenítése is mélyen elgondolkoztat. „Titkos félelem suhan át a határon.” – írja a Mi lesz velünk?.. címû versében. Ha kicsit elvontan is, de mégis kiérzõdik Varga József verseibõl az aggódás a megmaradt magyar népért, a magyarok szellemi fejlõdéséért és sorsukért. Így szól A munkásokhoz címû versében: Kiadtad kezedbõl a vezérfonalat?/ .../ Jövõdet lopod meg, s gyengítve fajtádat, lábod alatt vágod a zsenge létágat./ Igaz minden sora, de már késõ, az új kapitalizmus felfalta a munkásokat, megváltoztatta életvitelüket, életfel-fogásukat, s az érdekképviseletek is zömmel megszûntek, nincs ki képviselje õket. Ez a globalizáció csapdája, új betegség forrása. Fontos, hogy Varga József merje kimondani, ami a szívét nyomja van, ez a költõ szuverén joga, megteheti, s meg is kell tennie... A még harminc év után is címû ciklusban ahhoz írt verseket, vallomásokat, aki az élete során a legtöbbet adott számára, aki õszinte emberi, házastársi hûséggel, odaadással mindenben segítette: az az élettársához, szeretõ feleségéhez. E versekben megszelídül, s gyönyörû lírai sorok adják vissza azt a mélyszeretetet, amit harminc, negyven év után is kivált belõle a hûséges társ, a megértõ asszony. De negyven év után is nagyon szeretlek! Hû vallomás, a Negyven év után címû versben. A Csokonai nyomán lépdelek ciklus külön élményt nyújtott számomra. E ciklusba beválogatott versek mind egyéni, de a mai ember világlátását is értelmezõ költõi látomások. S ugyanakkor emléket állít a nagy elõdnek, Csokonainak. A versek zömmel Hévízen születtek, ahol az utóbbi években a Csokonai Napokat tartja a Csokonai Irodalmi és Mûvészeti Társaság. Az utolsó ciklusban, a Jövõt érlelõ napok-ban becsempészi az évszakok ezernyi szép hangulatát. A „Fiúk a gyepen” címû párbeszédben a valós történet elgondolkoztató, hogy a magyar gyerekek játék közben egymás közt szlovénul beszélnek. Ez is sok mindenre választ ad, lehet, hogy 10–20 év múlva a magukat magyarnak valló 10 ezer ember közül már csak néhányan merik majd mondani: „magyar vagyok”? Varga József, aki nemcsak költõként, de igaz emberként is azon van, hogy e szûkebb Lendva környéki „hazában” meg tudják õrizni magyarságukat, az õsi magyar nyelvüket. Ezért õ mindent el is követ. Reméljük, hogy e mélyérzelmû, õszinte sorokat tartalmazó „Életfojtó lánc” címû kötet eljut szûkebb hazájában az ottani olvasók kezébe, és megszívlelik Varga József szívhez szóló, lélekre ható verssorait. A könyvet minden kedves Olvasónak õszinte szívvel ajánlom, itthon és külhoni magyaroknak is. A kötet borítóját tervezte és az illusztrációkat készítette Varga Timea, a szerzõ unokája. (Varga József: Életfojtó lánc, Budapest, 2002. Krúdy-kiadás.)

96