A TARTALOMBÓL: Önérdekbõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Vissza akarom kapni a régi apukámat! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Az egyéni érdekek furcsa dolgokat eredményeznek . . . . . . . . . . . . 5 Elég volt a látszatpolitikából! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Modernkori újgyarmatosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7 A Fideszt a polgároknak kell legyõzniük. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Jövedelemszerzõ kor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .16 A partraszállás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 Magyarország jövõje jövõre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Médiaipari segédmunkások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27 Pinokkió (k)ormánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .28 Világ spekulánsai egyesüljetek!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Döntik a tõkét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout
PILHÁL GYÖRGY: „MDF” Pilhál György: Van itt egy elgondolkodtató körmondat az újságban. A „Magyar Demokrata Fórum” (így, idézõjelben) arról tájékoztat mindnyájunkat, álságos az SZDSZ magatartása, merthogy a kisebbik kormánypárt ellenzi a kabinet sms-kampányát. (Ezzel próbálja menedzselni magát megdicsõült Gyurcsány Ferenc, a pápai ötven négyzetméteres panellakás tulajdonosa.) Arról is szól még az ige, hogy az „MDF” arra kéri a szabad demokratákat, döntsék már el, hogy kormánypártként vagy ellenzéki pártként mûködnek-e. Ezt kérdezi az „MDF”, Dávid Ibolya maradványpártja. Ne tessenek harsányan kacagni, a helyzet komoly! (Magyar Nemzet, 2005. augusztus 1.)
Miközben Orbán Viktor volt miniszterelnök Tusnádfürdõn nemzetegyesítésrõl és gazdaságpolitikai váltásról beszélt, amelynek iránya egyértelmûen a Gyurcsány/SZDSZ-féle neoliberális, „minden hatalmat a multinacionális cégeknek!” gyakorlat fordítottja, feltûnõ változások sora bontakozik ki szemünk elõtt a világ földrajzilag és államformáiban is legkülönbözõbb országaiban. Az arisztokratikus és minden elõrejelzés ellenére egyre népszerûbb francia Villepin miniszterelnök a neoliberális lapok megdöbbenésére a napokban jelentette be azt, hogy „minden energiáját egy valódi gazdasági hazafiságra” fogja összpontosítani. Akinek példa is szükségeltetik: a francia társadalom szervezetei együttes erõvel akadályozták meg, hogy a Danone céget az amerikai Pepsi Co. felvásárolja. Az amerikai törvényhozók, akik korábban a legélesebb szavakkal ítélték el, ha egy kormány ellenállt az amerikai vállalatok külföldi beruházásainak, nemegyszer követségeiket is bekapcsolva a nyomatékosítás kedvéért, most törvénymódosítással odázták el legalább egy fél évvel, hogy a kínai kormány tulajdonában lévõ CNOOC olajvállalat 18 milliárd dollárért megvásárolja a 17. legnagyobb amerikai olajcéget, a kaliforniai UNOCAL-t. Nemzetbiztonsági okokból. Nálunk az Antenna Hungária és a Budapest Airport külföldi felvásárlásának nemzetbiztonsági hatásait a kormány még vizsgálni
sem akarja, noha azok jóval többet nyomnak a latban, mint egy olajvállalaté. De hogy a franciáknak se legyen túl vidám az élet, az évente most már nyolcszázalékos gazdasági növekedést produkáló Argentína új elnöke, Nestor Kirchner ultimátumot adott a kilencvenes évek elsõ felének neoliberális rohamában a francia Suez csoport leányvállalatának eladott argentin vízszolgáltatónak, az Aguas Argentinasnak – amely Buenos Aires és környéke 12 millió lakosát látja el vízzel –: bármennyire is szeretné, nem emelheti fel a víz árát. Aki országát a totális csõdbõl kivezetõ Kirchner elnököt netán populistának kívánja kikiáltani, nyugodtan tegye, hiszen néhány nappal az Aguas Argentinasnak adott „no!” elõtt felszólította hazája népét, bojkottálja a Shell benzinkutakat, amiért a multi megemelte az üzemanyag árát. Ahogyan a patrióta gazdaság megvalósítása érdekében tett lépései nyomán Ville-
pin és Kirchner népszerûsége nõtt, valamint ésszerû feltételezni, hogy az amerikai kongresszus intézményes tekintélye sem csökkent a kínai tenderajánlat nem igazán fair visszaverése miatt, az is tény, hogy az oroszok, vagyis akik Putyin szavazatára egyedül építenek, hatalmas tetszésnyilvánítással fogadták a Jukosz olaj-mamutvállalat szétverését, majd bekebelezését azt követõen, hogy annak mindenhatónak tekintett fejét, Hodorkovszkijt az orosz elnök egyszerûen letartóztatta, majd pedig adócsalással vádolva hajlékony bíróságával tíz év börtönre ítélte. Eddig csak azt láttuk, hogy a globalizmus és a multinacionális cégek hatalma ellen nem kormányzati szervezetek küzdöttek, hogy Genovától a mexikói Cancúnig az állami rendõrség verte a jelenlegi pénzügyi és gazdasági világrend ellen tüntetõket. Mára a helyzet igen figyelemre méltó fordulatot vett: egyre több kormány- és államfõ látja be, nem igazán érdeke, ha nem õ határoz saját országa sorsáról, hanem egy félbevágott lágy zsemle közé tett ócska fasírtot, vagy egy egészségtelen, barna színû buborékos italt árusító cég mondja meg, mi történjen az országában. Bárhogy fájjon Gyurcsánynak: a tusnádfürdõi beszéd üzenete ma Párizstól Washingtonon át Buenos Airesig a „trendi”. Forrás: Lovas István – MNO
KRISTÓF ATTILA: SZO-CINIZMUSNAK – AVAGY AMIT NEM LEHET KIDUMÁLNI Amikor Gyurcsány arról beszél, hogy a szocialista kormány regnálása alatt ennyi és ennyi lakás épült, enynyivel és ennyivel növekedtek a reáljövedelmek, mintegy magyarázva az adósságnövekedést, ugyanarra az útra téved, amit a szocialisták bankárüdvöskéje, Fekete János oly szépen kitaposott. A szocialisták, úgy látszik, szeretnek kölcsön vett pénzbõl osztogatni. Ez a hasonlóság döbbenetes, és az ország jövõje szempontjából tragikusnak nevezhetõ. Valójában ez minõsíti a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok teljesítményét, és sajnos ezen a gazdaság verbális dübörögtetése semmit sem segít. Ezt nem lehet kidumálni. Ez nem az ellenzék aknamunkájának gyümölcse. Ezt semmiféle vita, kihívás, politikai lózung nem befolyásolja. Ezt nem lehet kampányfogásokkal eliminálni. Sajnos arra sincs remény, hogy ez a kormány sorozatos hibáit valamilyen módon korrigálni tudja. Alapvetõen az ígérgetés és osztogatás mértékét vétette el, mivel sosem volt más célja, mint a hatalom megragadása. Az arcátlanság teteje az, ahogy Gyurcsány a kozmetikázott és kimazsolázott adatokkal, közel egy évvel a 2006-os választások elõtt, kampányolni kezdett. Hogy a cinizmusnak és különösen a szo-cinizmusnak hol a határa, én nem tudom… (Magyar Nemzet, 2005. augusztus 2.)
2
jó ha figyelünk
– avagy Nemzeti konzultáns: Dr. Orbán Viktor – A legújabb kutatások szerint a II. Világháborúban a harcoló katonáknak csak mintegy 2, azaz kettõ (!) százaléka lõtt rá ellenséges élõerõkre, vagyis az ellenség hasonló, szerencsétlen sorsú, emberi mészárszékre küldött embereire. A harcoló katonáknak csak a negyede, azaz 25%-a lõtt az ellenség irányába. Azt ugyan nem tudom, hogyan jöttek ki ezek a számok, mindenesetre a második világháborúnak még ezzel a meglehetõsen alacsony hatékonysági szinttel is hatalmas méretû hullahegyeket sikerült produkálnia. Amiért mégis idecitáltam ezt a hírt, annak oka az, hogy ami az alacsony hatékonyságot, valamint az ennek ellenére véghez vitt kolosszális méretû pusztítást és rombolást illeti, bátran kimondhatjuk, párhuzam vonható a második nagy világégés és a jelenlegi kormánykoalíció áldásos (vagy áldatlan, ezt ki-ki döntse el maga) tevékenysége között. Mert ha 2006 után is minden ugyanígy marad, akkor bizony lassan mi is bevégezzük, de legalábbis koldusbotra jutunk, az hétszentség. Pedig lenne itt megoldás, hogy úgy mondjam a problémákat a gyökerüknél megragadva, lenne mód az azonnali kezelésre. Igaz, kicsit radikális az eljárás, mint példának okáért egy hosszú délutáni elfoglaltságot jelentõ, és alkalmanként az estébe nyúló gyökérkezelés a fogorvosnál, de legalább helyére tenné a dolgokat. Azt nem mondom, hogy egyszer, s mindenkorra, mert ha ez az ostoba birkatürelmû, szenilis nép valamilyen csoda folytán mondjuk jó ha figyelünk
2010-ben megint – ahogyan szokta – önként és dalolva magára húzza a (poszt)kommunistákat, ezek képesek és mindent visszacsinálnak. Szóval akkor jöjjön a nép hangja, egy levél a Demokrata levelezõ rovatából, a 2005-ös év 30. számából a 49. oldalról, O. Gy. Cegléd szignóval: Módszer Egy szép napon, 1949 karácsony hetében, a helyi pártbizottság által küldött, de budapesti illetõségû fiatal lakatos pontosan tíz órakor belépett a vidéki nyomda ajtaján és a meglepett tulajdonostól elkérte az üzem- és pénztárkulcsot, majd megkérte, hogy hagyja el a helyiséget. A neves nyomdász vette a kabátját és kilépett az ajtón, valamint önmaga tulajdonából. Öt perc alatt megtörtént a tízfõs üzem államosítása. (Országosan egy idõpontban így zajlott le az államosítás!) Elõdje ötperceseit az MSZP is nagy hévvel alkalmazta és alkalmazza, amikor hatalom van a kezében. Egy tollvonással megszüntették a világkiállítást (törvény volt a megrendezésére), a Széchenyi Tervet, az iskolatej-programot stb. Mindent, ami a haza és az emberek javát szolgálná. Az említett rapid módszert kell alkalmaznia a nemzeti kormánynak is (a magyar nép megmaradása érdekében), ha hatalmat kap a választóktól. Öt perc alatt ki kell lépni az EU-ból, mert az már rosszabb, mint a KGST volt. A bennmaradók hadd vergõdjenek még egy darabig. Öt perc alatt a határainkat lezárni minden ringy-rongy és mérgezõ áru elõtt. (Ne a spa-
nyol, hanem a magyar mangalicák egyék a takarmánybúzánkat. Ne együnk silány, kínai mézet. Ne igyunk fehér krétaporra sûrített „külföldi” tejet. Ne akarjunk áprilisban görögdinnyét enni, majd eszünk csányit júliusban.) Öt perc alatt a vidéket, a gazdákat, a kisiparosokat anyagi támogatással helyzetbe kell hozni. Az energiahordozókat öt perc alatt államosítani kell. A magyarellenes és feslett médiát öt perc alatt megszüntetni. Csak ezek után kezdõdhet hosszú távra a Szent István terv. Meg kell lépni az ötperceseket, „utána majd pereskedünk”. Ugyanis a pert csak a magyar nép nyerheti meg! Persze, erre mindenki azonnal rávágja, hogy ugyan kérem, ez ma már nem így mûködik! Persze, ezzel tisztában van mindenki, ugyanakkor a magam részérõl tökéletesen meg tudom érteni, át tudom érezni annak a csalódottságát, akitõl öt perc leforgása alatt elvettek mindent, és nemhogy öt perc alatt, de öt évtized alatt sem kapott vissza belõle semmit. Egy idõ után elege lesz abból az embernek, hogy állandóan csak a vesztesek között találja magát. Ilyen esetekben gyakran elõfordulhat, hogy a zsebben általában szalonnázás céljára tartott bugylibicska automatikus üzemmódba kapcsolva egyszer csak magától kinyílik. (Emlékeznek a krimik egyik legfontosabb aranyszabályára? Ha elõkerül egy pisztoly, az a darab végéig biztosan el is fog sülni, és az is egészen biztos, hogy azzal a pisztollyal le is fognak lõni valakit! Nem tudom, hogy ez késekre és kardokra is vo3
natkozik-e, mindenesetre jobb félni, mint megijedni.) A módszerváltás utáni Magyarország egyik legnagyobb vívmányaként szokták emlegetni politikusaink a stabilitást. És azt, hogy ez a stabilitás demokratikus berendezkedésünk egyik fõ pillére. A demokratikus berendezkedés pedig demokraták nélkül nem megy. De vajon ki tekinthetõ demokratának? Demokrata az, aki nem fél. Demokrata az, aki vállalja cselekedeteiért a felelõsséget. Szoktuk hallani ezeket a már-már a terminus technikus kategóriájába tartozó klasszikusokat. Az ellenzék vezére ezt még kiegészítette néhány nagyon érdekes gondolattal: Demokrata az, aki képes párbeszédet folytatatni a tõle eltérõ nézetû embertársaival. Nemzeti összefogásba való hit nélkül nem lehet demokrata valaki. – mondja a polgári kormány miniszterelnöke. A nemzet legyen az elsõ! Bármilyen furcsának tûnik is elsõre, ez a gondolat visszavezet minket a pártállami idõk államszocializmusába. Mivel az egykori állampárt és annak ifjúsági tagozatának vezetõi még ma is itt vannak a közéletben, sõt, mint hatalmi tényezõ, formálják, alakítják hazánk sorsának alakulását, ki kell mondanunk, szakítani kell végre a moszkovita kommunista „hagyományokkal”. Ha másként nem megy, legyenek nemzeti kommunistáink. A külföldi hatalmat szolgáló szervilis viselkedést abba kell hagyni és a nemzeti érdekeket kell elsõdlegesen fontosnak tartani. Tessék ezt meg, vagy eltanulni a környezõ országok egykori és mai baloldali vezetõitõl. Néhányan vannak is olyanok, akik erre hajlandóak lennének, ám úgy tûnik, az egykori véd- és dacszövetség erõsebb náluk, a hatalomvágy, a mindent azonnal megszerezni uralkodó eszmeisége, a pillanatnyi haszonszerzés, Mammon imádata erõsebb náluk. Pedig a sokat szidott, birkatürelmû népnek most már kezd elege lenni ebbõl az egészbõl. Magam is részt vettem a Nemzeti Konzultáció egyik összejövetelén, amit történetesen éppen itt, Mediterrán Moszkvában tartottak, és ahol Orbán Viktor is felszólalt. A hétvégén a Hír Televízió sugárzott egy összefoglalót errõl az országos méretû körútról, ahol elhangzott egy nézõi kérdés is. (Miután én ott voltam személyesen is Pécsett, tanúsíthatom, hogy a segítõk papír cetliket és tollakat osztottak szét, amiken a közönség kérdéseket intézhetett az elõadóhoz és azokat fel is olvasták.) Szóval, a kérdést Gergõ, a gyõri Apor Vilmos Iskolaközpont 2. osztályos tanulója tette fel, a volt kormányfõnek. Nem is annyira kérdés, mint inkább kérés volt ez: 4
„Kedves Viktor bácsi! Feltétlenül tessék legyõzni Gyurcsány bácsit, mert apukám három éve csúnyán beszél, amikor tévét néz vagy rádiót hallgat. Vissza akarom kapni a régi apukámat! Ezért imádkozom Viktor bácsiért.” A közönség soraiban általános derültség. No meg persze vastaps. Bizony, a gyerekszáj ezúttal sem hazudott. Sõt! Azt hiszem Gergõ volt az, aki kimondta a lényeget, megfogalmazta a legfontosabb kérést, óhajt, ami ott él manapság az emberekben. Vissza akarjuk kapni a hitünket. Õ a szépen beszélõ, nem káromkodó, nem, (vagy csak jóval kevesebbet) idegeskedõ apukáját, mi pedig a cselekvõ, önmagában és a képességeiben újra hinni tudó, vállalkozó kedvû magyar embereket szeretnénk visszakapni. Azokat, akik elhiszik és tudják magukról, hogy egyik más népnél sem alábbvalók, hitványabbak, hanem igenis képesek arra, hogy felépítsenek (és nem megcsináljanak!!!, mint egyes felkapaszkodott újgazdag yuppiek szokták volt mondani) egy szebb, jobb, élhetõbb és szerethetõbb Magyarországot. De milyen is lenne az élet egy szebb, jobb, élhetõbb és szerethetõbb Magyarországon? Mondjuk Kert-Magyarországban? Erre is szolgált útmutatóval a nemzeti konzultáns. A magyar emberhez méltó élet az ellenzék vezére szerint: – – Ahol a gyermek nem teher! – – A hit nem szégyen! – – A munka nem alamizsna! – – A nyugdíj nem segély! – – A tudás, az oktatás nem kiváltság! – – Az egészség nem üzlet! – – Nem döntenek rólunk, a mi megkérdezésünk nélkül!
Jól látja mindenki, hogy ma ezek neuralgikus pontokként jelennek meg a magyar társadalomban. Annak lehetünk szemtanúi, hogy a kormányzat pont ezek ellen indított koncentrált támadásokat a nép, ha tetszik a nemzet, vagy Horn Gyula kedvenc szavajárásával: a lakosság ellen. A támadások ellen védekeznünk kell! Ahogyan azt a költõ mondja, „ki tollal, ki fegyverrel”. Nekünk a toll jutott. Legalább akkora a hatalom és a felelõsség is, mint ha fegyverrel mennénk a csatába. Éppen ezért fontos, hogy megfelelõ stratégiával, olyan szövetségesekkel, akikre minden körülmények között mindig bizton számíthatunk, induljunk el a csatába. Amikor pedig elérkezünk a döntõ pillanathoz, legyünk ott idõben, és húzzuk be a megfelelõ helyre azt a nyavalyás x-et, hogy az elvtársak kerüljenek végre az õket megilletõ helyre, a történelem süllyesztõjébe, hogy utána jól esõ érzéssel mondhassuk el: „ez jó mulatság, férfi munka volt”. 2006-ban ez a mi munkánk, méghozzá nem is kevés. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Hangfelvétel is készült a vitafórumról Kövér László (Fidesz) nem a kettõs állampolgárság ellen, hanem pont annak jelentõségérõl beszélt Zentán - hangsúlyozza közleményében a Délvidéki Magyar Ifjúsági Szervezet elnöke. Hozzáteszi: Kövér kemény bírálattal illette az MVSZ-t, illetve a jelenlegi kormányt is, amely szerinte uszító politikájával szembefordította egymással a határon belüli és túli magyarokat. A Magyarok Világszövetsége Sajtószolgálatát idézõ magyarországi sajtóhíradásokkal ellentétben Kövér László nem a kettõs állampolgárság ellen foglalt állást Zentán, hanem erõteljes bírálatot fogalmazott meg a Magyarok Világszövetségével szemben, amely szerinte alkalmatlan módszerrel és alkalmatlan magyarországi belpolitikai idõszakban történt fellépésével nem javított, hanem rontott a határon túli magyarság helyzetén - reagált közleményében a Délvidéki Magyarok Ifjúsági Szervezete a közelmúltban egyes magyarországi baloldali sajtóorgánumokban
megjelent hírekre, miszerint a Fidesz Országos Választmányának elnöke Zentán arról beszélt volna: elképzelhetetlen következményekkel járna, ha a külhoni magyarok megkapnák a magyar állampolgárságot.
Az egyéni érdekek furcsa dolgokat eredményeznek. Azt elhihetik, hogy engem semmilyen érdek nem fûzhet ahhoz, hogy rossz viszonyban legyek a FIDESZ-szel, és valótlanságot írjak. Hazudni csak annak lehet érdekében, aki arra számít, hogy ez számára valami jobbat, több pénzt, esetleg segítséget hozhat a jövõben. Ma a FIDESZ-szel vitázni, nem egy jó ómen - gondolom, ezt mindenki készséggel elhiszi nekem. Sajnos, nekem genetikai hibám, hogy másként gondolkodom, más értékrendet állítottam fel magamnak. A legtöbb civil szervezet, párt már pragmatikusabban halad az útján, így az értelmezésekben, magyarázatokban is más hangot ütnek meg. Miután megjelent az írásom - amelynek pontos másolatát alább olvashatják - Bethlen (a magyar közszolgálati TV sztárja), aki együtt érkezett Kövérrel és moderátorként vett részt a zentai találkozón, állítólag napokkal késõbb ugyancsak azt nyilatkozta, hogy õ sem hallott ilyen, vagy olyan kijelentéseket a Kövér Lászlótól. Sajnos, én viszont Bethlen kijelentéseit nem hallottam, így nem tudhatom, hogy az általam leírt állítások közül, Bethlen szerint melyik nem igaz? Természetesen mások is hallották, hogy ki mit mondott. Lehet, hogy felvétel is készült, de félek, hogy annak minõsége nem olyan, hogy az visszaadhatná a hangulatot, és hallhatóak lennének a padsorokból feltett kérdések is. Ezenkívül, szerintem nem is felvételezték mind a három óra beszélgetést. Egyébként abból, amit én leírtam (és meg se írtam mindent) a média valóban kiragadott, és másként tolmácsolva közölt néhány dolgot. jó ha figyelünk
Kövér László a Délvidéki Magyar Ifjúsági Szervezet meghívására tartott elõadást Magyarország uniós csatlakozásáról július 15-én a VI. Nyári Ifjúsági Tábor keretében. Mint a meghívó szervezet elnöke, Stefaniga Szilárd írja közleményében: a rendezvényen Kövér erõteljesen bírálta a kettõs állampolgárságot ellenzõ jelenlegi magyar kormányt is, amely szerinte uszító politikájával szembefordította egymással a határon belüli és kívüli magyarokat. „Kövér László a vitafórum során többször hangsúlyozta a kettõs állampolgárság elvi és gyakorlati jelentõségét, beszélt a szomszédos országok példáiról, szólt a kivándorlási kockázatok csökkentésének lehetõségeirõl, és hangsúlyozta egy jövendõ nemzeti magyar kormány tennivalóit ezekben az ügyekben“ írja. - A sajtóhíradásokkal ellentétben a hallgatóság az elõadás végén nem elégedetlenül távozott, hanem vastapssal jutalmazta Kövér beszédét - teszi hozzá Stefaniga, hangsúlyozva: e tényeket a beszélgetést rögzítõ hangfelvétel igazolja. Forrás: MNO
Kövér azt mondta, hogy ha a FIDESZ 2/3-os többséggel nyeri a választásokat, akkor megszavazzák a kettõs állampolgárságot. Bennem ennyi ragadt meg, ami kettõs állampolgárság melletti kiállását illeti, és az is igaz, hogy a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban is volt néhány keresetlen szava, amivel a hallgatóság is egyet értett. De ezt mindenki természetesnek is tartotta. Fejtegetésében túlsúlyba került a veszélyek sorolása, mint pl. „egy felmérés szerint a romániai fiatalok több, mint 10%-a elköltözne ...“. Kicsit talán mi is sértve éreztük magunkat, mert ezt a szöveget az MSZP-tõl vártuk volna. Kövérnek elsõsorban a népszavazással volt baja, meg az MVSZ-szel, névszerint kimondatlanul Patrubány Miklóssal. De Õ is érezte, hogy rossz irányba indult, mert meg is jegyezte, hogy „... nem lett volna szabad így fogalmaznom.“. Érezte, hogy elvetette a sulykot, de már késõ volt. Az emberek nem véletlenül háborodtak fel. Nem azért mentek el meghallgatni Kövért, mert eleve haragudtak rá, és szét akarták tépni. Én pedig esküszöm a gyerekeim életére, hogy nem szervezkedett ellene senki. Nem akartuk bántani, jó szívvel vártuk, de kétségtelenül léteznek olyan kérdések, amelyeket meg kellett volna vitatni, vagy legalább válaszolni. – Mivel indokolják az MVSZ támogatásának a megvonását? – Miért csak 21 országgyûlési képviselõ szavazott Körömi állampolgársággal kapcsolatos ajánlatára, és miért volt ezek között is több MSZP-s, mint FIDESZ-es? 5
– Miért büntetik az egész MVSZ-t, ha csak egy emberrel van bajuk? Mi a gond azzal az egy emberrel (hiszen mi nem látjuk a haragjuk okát, pedig én úgy érzem, hogy eléggé informált vagyok)? – A FIDESZ miért nem használta ki - közvetlenül december 5-e után - az EU alkotmányra szavazást (amely egyébként a nemzetközi színtéren úgyis megbukott, és ezt õk is elõreláthatták, mert nagyon siettek megszavaztatni) arra, hogy ugyanakkor kényszerhelyzetbe hozva az MSZP-t, 2/3-os többséggel megszavazzák a kettõs állampolgárságról szóló törvényt is? – A FIDESZ miért kampányolt a délvidéki MPSZ jelöltjével szemben (délvidéki magyar-magyar csata, amelyben nem volt esély arra, hogy szerb gyõzzön, amíg a magyarok viaskodnak), teljes díszben felvonulva a zentai polgármester-választás elõtt, a VMSZ-es jelölt javára? Ugyan mit ártott az MPSZ, vagy annak bármely tagja a FIDESZ-nek? Az MPSZ tagsága nekik drukkol(t), õket védte, ott volt Pesten, amikor 2002-ben a második forduló elõtt erõsíteni kellett a FIDESZT. Ezzel szemben, Kasza már nem egyszer küldte õket melegebb tájakra, és személyesen én voltam, aki szembeszállt ezzel a FIDESZ védelmében, magamra vonva a „nagy délvidéki vezér haragját“. Kasza örült, mi pedig sirtunk, amikor a FIDESZ elveszítette a választásokat. Visszatérve a tribün eseményeire:
Azt láttam (bár ez szubjektív megérzés), hogy Kövér egyszerûen sértve vette, ha olyat kérdeztek tõle, amit nem szívesen hall. Szerintem az MVSZ elnöke elleni, szinte már elvakult gyûlölete vezetett az ismert eseményekig. A nagy kérdés csak az, hogy a FIDESZ most mikor küldi rám a „bérgyilkosait“. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy a bosszúállás is benne van a (pragmatikus) fegyvertárukban. Úgy látom, hogy a DMISZ értelmezése csak a „tapsvihar“ megítélésében tér el az enyémtõl, de ma is állítom, hogy hangulatában az én beszámolóm a pontosabb. Bethlen sem véletlenül vetett véget a vitának, mert úgy tûnt, hogy ha nem lép közbe, akkor elszabadulnak az érzelmek. Kérdezzék meg errõl õt magát. Vastaps? A zentaiak kultúrált, vendégszeretõ emberek. Bárhogyan is alakult a vita, az emberekben van annyi kutyabecsület, hogy illendõségbõl megtapsolja a vendégeket. Én soha sem állítottam, hogy haraggal távozott volna a hallgatóság. Mint írtam „rossz szájízzel“, kicsit csalódottnak érezték magukat. Miután hivatalosan véget ért a tribün, függetlenül az azt megelõzõ vitát, az emberek próbáltak közeledni Kövérhez, feltenni rövid kérdéseket, de Kövér durván elutasította azokat, akirõl megállapította, hogy más véleményen vannak, mint õ, vagy esetleg kellemetlen kérdéseket tettek fel. Forrás: Rácz Szabó László
Zenta, Bálványos, Budapest: folyik a polémia az állampolgárságról Magam abban a minõségben szólalok meg, mint aki 2004. december 16-án majd 2005. január 6-án két konkrét törvényjavaslatot és 2005. május 9-én egy alaposan kimunkált törvénymódosító javaslatot terjesztettem az Országgyûlés elé a külhoni magyarok magyar állampolgársági jogba való visszahelyezése érdekében. Mint aki kezdeményezte Rácz Sándor köztársasági elnökké jelölését, és mint aki a nemzeti politika képviseletének elsekélyesítése miatt lépett ki az ellenzék nagyobb pártjából 2004. április 13-án. Beadványaim a Ház elõtt voltak, és attól az ellenzéktõl várták a támogatást, amelyik saját elõterjesztést nem tett ebben a tárgyban. December 20-án nem karolta föl törvényjavaslatomat a Fidesz. Nem szorította a kormányt, hogy elõbb az állampolgárság ügyét vegyük napirendre, hanem szó nélkül, a koalícióval együtt megszavazta az indokolatlanul sürgõsen elõterjesztett és kétharmados döntést igénylõ, azóta már elbukott uniós alkotmányt. A Fidesz május 30-án sem szavazta meg módosító javaslatomat nemzettestvéreink magyar állampolgárságának elismerése, visszaadása érdekében. Nem Bálványoson kell hangzatosan beszélni, hanem az Országgyûlésben kell támogatni a külhoni magyarok állampolgárságának ügyét. Nem a kétharmados hatalomért kell rimánkodni, nem a nemzeti érzelmû válasz6
tókat kell zsarolni a kétharmad igényével, hanem szavazni kell az Országgyûlésben. És csak a kétharmados szavazásért kell cserébe kétharmados szavazást adni! Tenni kell: itt és most, folyamatosan és mindig, hogy a képviseletnek ereje legyen. Nem puccos konferenciát kell rendezni a Gellért Szállóban az autonómia-törekvésekrõl, hanem tenni kell érte következetesen és határozottan Brüsszelben. Ehhez képest mintha nem is lenne tizenkét fideszes képviselõ az európai parlamentben.
Nem csak a kampányban kell fölemlíteni a Benes-dekrétumok ügyét, miután a Világszövetség azt korábban megkerülhetetlen témává tette Brüsszelben, nem giccsmagyarkodni kell a Dísz téren, hanem a magyar uniós képviselõknek nap mint nap elõterjesztéseket kell tenni a szlovák joggyakorlatban ma is élõen alkalmazott benesi dekrétumok eltörlése érdekében. Ha már nem Rácz Sándort, az ‘56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökét jelölte köztársasági elnökké a Fidesz, akkor miért sopánkodik a baloldal nemzeti irányultságának hiányán az ellenzéki pártelnök, miközben összefog az SZDSZ-szel, hogy Gyurcsány Ferenccel több fontos ügyben, köztük a határon túli magyarok ügyében is ujjat húzó, a nemzeti balhoz tartozó köztársasági elnökjelöltet megbuktassák? Akinek megválasztásával kibontakozhatott volna az egységes nemzeti cselekvés. Ezzel szemben olyan személyt emelnek az elnöki székbe, aki alkotmánybírói ténykedésével - a cseh és a német példa ellenére - megvédte a nemzetre rontó kommunista politikai gyilkosokat, Kun Béla és Rákosi Mátyás örököseit, ‘56 eltipróit, a megtorlások kitervelõit és végrehajtóit. Aki megvédte a nemzetre rontó kommunistákat az 1990-es vagyonelszámoltatás elõl. Akit nem hallottunk megszólalni a külhoni magyarok ügyében. Ennek a helyzetnek a Fidesz és az SZDSZ vezetõi, valamint Gyurcsány Ferenc örültek különösen. Aki figyelt, az látta, hogy az >> jó ha figyelünk
KOVÁCS LÁSZLÓNAK NEM LETT IGAZA Ladányi Lóránd: Kovács László külügyminiszterként tett kijelentése szerint az eddigi bõvítések során minden esetben egyaránt jól járt az unió is és az újonnan belépõ(k) is, és nem lesz ez most sem másképpen. Biztosunknak nem lett igaza. Sokkal közelebb jártak az igazsághoz azok, akik azt jósolták, a bõvítésbe az EU bele fog rokkanni. (Ladányi Lóránd – Magyar Nemzet, 2005. augusztus 2.)
>> elnökválasztás során az önzõ pártsiker érdekében a nemzeti megújulás lehetõsége került föláldozásra. Kell még mondani valamit? Az MSZP-t és az SZDSZ-t jól ismerjük, azonban látnunk kell a szavak és a tettek közötti egyre nagyobb különbséget a Fidesz esetében is. Ezért a nemzeti ügy képviselete már nem bízható a jövõre vonatkozó és üresen kongó ígéretek halmazára, hiszen Magyarország nem csupán a baloldal nemzeti alapú politikájának hiányát érzi a bõrén, hanem a jobboldal és értelmisége nemzeti elkötelezettségének - más európai államokban nem tapasztalható - végzetes feladásától is szenved. Amíg a szervilizmus, a nemzeti kérdésekhez való pártsovén viszonyulás fölülkerekedik a nemzeti cselekvés igényén, addig rendre a liberálisok fogják meghatározni a nemzeti politika kereteit. Ez pedig nem más, mint lassú kínszenvedések közepette a globalisták örömére bekövetkezõ nemzethalál. A nemzet újjászervezõdése, a magyar szakralitáshoz való visszatalálás nélkül nincs társadalmi szintû fölemelkedés. Az újjászervezõdésben a pártok létezésének eszközjellege nem válhat céllá, mert úgy a nemzet ügye enyészetté válik. Pécs, 2005. július 29.
– avagy Gondolatok a globalizáció féktelen térhódításáról – ÖSSZENÕ, AMI ÖSSZETARTOZIK Korunk varázsszava – bár sokan inkább szitokszóként tekintenek rá – a globalizáció. Vannak, akik áldásként, vannak, akik átokként élik meg megállíthatatlanul terjedõ térhódítását, megint mások pedig az istencsapás kategóriájába sorolják. Egy biztos, mi, akik a proletárdiktatúra világából jöttünk, a történelem és a sors morbid fintoraként, talán megspórolt forradalmainknak és a túlságosan bársonyosra sikeredett módszerváltásainknak köszönhetõen szem- és fültanúi lehettünk a két legkártékonyabb gyökértelen ideológia, a kozmopolita liberalizmus és az internacionalizmus globalizációt szolgáló sajátos kézfogásának. Az a tény, hogy ez megtörtént, hogy ez megtörténhetett, szellemileg, morálisan, intellektuálisan készíti ki a felelõsen, nemzetben gondolkodó embert. S ha ez még nem lenne elég, a globalizáció rátesz még egy lapáttal, lassan már a mindennapi létezés alapnormáit kérdõjelezi meg, olyan káros hatásokat gyakorolva az egyes nemzetállamok társadalmaira, melyek sokszor még a pártállami diktatúrákban szocializálódott egykori párt muftiknál is kiverik a biztosítékot. TERVUTASÍTÁSOS KAPITALIZMUS A szerencsétlen sorsú, sokszor bankjegykiadó automatának nézett polgár pedig csak áll, és oly formán néze szemével, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Töpreng, töri a fejét, próbálja megérteni, de sehogy sem megy a fejébe, hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen piacbarát rendszer, mint a kapitalizmus, és annak fennen hirdetõje a nagyságos és fényességes Európai Unió, különbözõ kvótákkal, szabályozókkal olyannyira piac- és versenyellenesen nyúl bele a gazdasági élet és a piac mûködésébe, hogy az még az egykori Szovjetuniónak, de még a sokat próbált KGST-nek is a becsületére válna. (Fiatalabbak kedvéért: KGST=Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A volt szocialista országok gazdasági együttmûködését koordináló szervezet volt egykoron.) A dolog érdekessége, hogy az Európai Unió gyakorlatilag egy tervgazdaságot valósít meg utasításos rendszerével, így teljesen jogosnak tûnhet a kérdés, mi szükségünk van nekünk egy újabb unióra, amikor még alig telt el pár perc, hogy megszabadultunk a régitõl? Rusztikus stílusú cimborám adja meg a választ: – De hát ez köllött nekünk, az unijó, mer’ a Medgyessy eftárs is mögmondta, hogy márpedig nekünk ez köll! Hát most itt van, mögkaptuk. Aszonták azér’ köll, hogy mög tuggyunk felelni a nemzetközi kihívásoknak, mög hogy álljuk a globalizációs versönyt. Hát most álljuk.
Körömi Attila, független országgyûlési képviselõ
BULVÁRSOKK Havas Iván: Jóképû a pasid? – kérdezte szombaton a nap-keltés Verebes a megasztáros énekesnõtõl, miután pár perccel korábban sûrû bólogatások közepette együtt búsongott a születésnapos Bodor Pállal a hazai bulvársajtó megállíthatatlan térnyerésén. (Havas Iván, – Magyar Nemzet, 2005. augusztus 1.)
jó ha figyelünk
7
ÁLDÁS, VAGY ÁTOK? Már megint ez a varázsszó. Globalizáció. De mi is valójában a globalizáció? Tisztában vagyunk a jelentésével? Nagyjából egészébõl mindenkinek van valamilyen elképzelése a dologról, van, aki mellette, van, aki ellene érvel. Vajon tényleg egy mindenki számára javulást, gyarapodást hozó áldásos folyamatról van-e szó, vagy inkább a modernkori újgyarmatosítás, kevésszámú, nagyhatalmú és kiváltságos, kontinenseken átnyúló cég által uralt féktelen rablógazdálkodás az, aminek szenvedõ alanyai lettünk? Talán nem is a meghatározáson, a terminus technikuson érdemes vitatkoznunk, sokkal inkább érdemes és érdekes maga a folyamat, a mûködés elve, az egymást követõ lépések egymásra épülõ mozzanatának sokasága, szerves egymásra épülése. Hogyan is mûködik a globalizáció? Maga a folyamat meglehetõsen szerteágazó, néhány alapelvet azonban mindenütt megfigyelhetünk. Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! De idézhetnénk George Santayanat is, aki ekképpen vélekedett: „Az ember lábának saját hazájában kell gyökeret vernie, de a szemeinek a világot kell fürkészni.” Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy mindig a haza, mindig a nemzet az elsõ és legfontosabb, minden más csak utána következhet. Természetesen itt most a politikai, a gazdasági fontossági sorrendre gondoltam. Gondolkozásunkat, munkánkat, szemlélõdésünket, gazdasági, politikai, társadalmi kapcsolatainkat, egyáltalán egész életünket úgy kell alakítanunk, hogy a nemzet iránti érzéseinket, a haza érdekeit sohasem szabad szem elõl tévesztenünk. Nyitottnak kell lennünk az új gondolatok iránt és hasznosítani kell mindazt, ami számunkra, a hazánk számára hasznosítható, ami a javunkat szolgálja. Másutt is élnek okos emberek, másutt is születnek bölcs gondolatok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy gátlástalanul be kell fogadnunk mindent, ami máshonnan érkezik csak azért, mert az külföldi. Attól, hogy valami külhonból származik, még nem biztos, hogy jó, legyen az termék, szolgáltatás, vagy éppen gondolat. Sõt, vannak bizonyos dolgok, amelyrõl biztosan tudjuk, hogy szükségtelen azokat kipróbálni – lásd kábítószer. NEM A TÁVIRÁNYÍTÁSOS EURÓPÁRA A két uniós „NEM” rámutatott arra, hogy a „távirányításos” államokban nem érzik biztonságban magukat az emberek. Meg rámutatott arra is, hogy a nemzetállamokat egyelõre még nem lehet leírni csak úgy. Még tartják magukat, sõt, köszönik szépen, jól vannak. Hiába mondta annak idején Megyó, hogy „a jóléti államok kora lejárt”, úgy tûnik az unió lakosságának errõl más a véleménye. (Megjegyzem, meglehetõsen furcsán hangzott ez a mondat egy olyan miniszterelnök szájából, aki „Jóléti rendszerváltás” címû programjával nyerte meg a parlamenti választásokat. Öt perccel késõbb aztán a fejéhez kapott, aszonta bocsika, tévedés volt az egész, most szóltak rá a fülesemre, hogy a jóléti államok kora lejárt, így értelemszerûen a jóléti rendszerváltozás is törölve.) Pedig a jóléti állam egyik alapköve az erõs és stabil nemzetállam, amely feltétel nélkül és minden idõben legfontosabbnak tekinti, hogy kiálljon polgárai érdekeiért. GLOBÁLIS FALU MULTIKULTI MÓDRA Ehelyett itt van a szép, új világ, a globális falu. Ennek „felépüléséhez” nagyban hozzájárul(t) a globalizációnak nevezett folyamat is, mely fõként a multinacionális cégeknek köszönhetõen, feltartóztathatatlanul terjed bolygónkon. Ahová a globalizáció beteszi a lábát, ott megélénkül a kereskedelem, a (multi)kultúra. Ahonnan távozik, ott hanyatlásnak indul minden. Legalábbis kezdetben. A globalizáció a kultúrára is hatással van. Elég, ha csak az Internetre gondolunk. Ma bolygónkon gyakorlatilag nem léteznek távolságok, a kommunikáció mára már planetáris méreteket öltött, bárkivel kapcsolatba tudunk lépni, bárhol is legyen a Földön. 8
Ezen a ponton azonban érdemes megállnunk egy pillanatra. Az, amit az emberek általában „kultúrának” neveznek, a globalizáció megjelenésével sajátos módon felgyorsul és elõtérbe kerülnek annak külsõ megnyilvánulásai. De vajon tényleg kultúrának nevezhetõ mindez? Nemcsak arról van-e szó, hogy egyfajta életmód finomodásának vagyunk a tanúi? A kultúra egyfajta építõmunkát, szellemi fejlõdést, gyarapodást jelent. A globalizáció megjelenésével szembesülünk a különbözõ – sokszor számunkra idegen – életformák, „létezésmodellek” megjelenésével. A dolog érdekessége, hogy ez a mennyiségi és „minõségi” javulás túlnyomórészt az élet külsõségeit érinti. Mert mi történik? Növekedésnek indul a kereskedelem, fejlõdik a közlekedés, a gazdaság különbözõ szektoraira hat a meg növekedett pénzforgalom és tõkefelhalmozódás. Elsõ ránézésre úgy tûnik, hogy az élet gazdagabbá és bõségesebbé válik, egy általános gazdagodás, árubõség benyomása keletkezik. Ez azonban csak látszatra van így. A materiális oldalról szemlélve a dolgot, elégedettek lehetünk, ám örömünk mégsem felhõtlen. Azért nem, mert ebben az esetben a pénz, a tõke került a középpontba, nem pedig az ember. Ez elfogadhatatlan, hiszen nem mi, emberek vagyunk a pénzért, hanem a pénz van mi értünk. Ha ezt a materialista szemléletmódot követjük, a kultúra – melyet talán úgy is megfogalmazhatnánk, mint a legmagasabb rendû emberi képességek gondozása – a társadalmi, erkölcsi rend semmit sem nyer. Inkább veszít, károsodást szenved. Hasonlóan a manapság értékmérõként általánosan elfogadott GDP-hez (bruttó hazai össztermékhez), mely ezer sebbõl vérzik. Mára már bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a gazdaság teljesítményének egzakt módon való mérésére, hiszen a társadalom számára káros, vagy költségként felmerülõ összegeket is bevételként, növekedésként számolja el. FELBORULÓ ARÁNYOK A másik nagy probléma az aránytalanság. Pontosabban az arányok drasztikus mértékben történõ megváltoztatása. A túl sok az egyik oldalon, mindig hiányt okoz a másik oldalon. Nem lehet rendkívül nagy erõt kifejteni kifelé a belsõ értékek elvesztése nélkül. És sokszor még ez is kevés. Ekkora aránytalanságok láttán feltehetjük magunknak a kérdést: beszélhetünk-e itt egyáltalán versenyrõl? Hogyan versenyezhet egy kistermelõ olyan óriáscégekkel, melyek éves költségvetése eléri, vagy meghaladja egyes országok büdzséjét? GLOBALIZÁCIÓS ALAPELVEK A globalizáció növeli a pénzforgalmat (lásd: külföldi tõkebeáramlások) jó ha figyelünk
A globalizáció rablógazdálkodást folytat a természet erõivel (lásd: növekvõ környezetterhelés, növekvõ környezetszennyezés). A globalizáció rablógazdálkodást folytat az emberi erõkkel (lásd a multik szakszervezetmentes övezetek hazánkban). A globalizáció élenjár az igények mesterséges módon való megteremtésében. Azaz a vevõt olyan árukra, szolgáltatások igénybevételére beszéli, bírja rá, amiket spontán módon nem kívánt, ezért valószínûleg nem is vásárolt volna meg vagy vett volna igénybe. (Lásd: kamera a mobiltelefonban.) Ennek a célnak az elérésében kiemelkedõ fontosságú szerephez jut a reklám, a PR és a marketing. Ma már nem a tájékoztatás a reklám fõ feladata, mint egykoron, hanem az eladás, a fogyasztó rábírása a vásárlásra. Minden a profitmaximalizálásnak van alárendelve. TE IS A CSAPAT TAGJA VAGY, TE IS A CSALÁDHOZ TARTOZOL Gyorsan és hatékonyan ki kell alakítani a vásárlóban az ún. márkapreferenciát vagy márkahûséget. A vásárló ez által úgy érzi, ha az adott terméket használja, õ is a csapat (a nagy, immáron nemzetközivé vált család) tagjává válik. FOGYASSZ GÁTLÁSTALANUL! A globalizáció átalakítja a kereskedelmet, immáron nem elégszik meg a szükségletek normális mértékû kielégítésével, hanem egyre csak fogyasztásra ösztönöz. Ez egy ördögi kör, egy önmagába tekeredõ, soha véget nem érõ Moebius-szalag. Az állandó fogyasztás miatt létrejövõ túltermelési kapacitások hatalmas méretû eladatlan készletek felhalmozódását eredményezik, melyeken minél hamarabb túl kell adni, különben oda a maximális profit, bukunk az üzleten. A fogyasztói csoportok, a márkahûség kialakításának egyik fontos momentuma, melyet például a nagy áruházláncok alkalmaznak elõszeretettel, kihangsúlyozni a náluk kapható áruk olcsóságát. A globalizáció elébe megy a potenciális vevõnek, nem vár addig, amíg a szükséglet magától létrejön. Mesterséges fogyasztást generál, felébreszti a vásárlóban a szükségletet a termék vagy a szolgáltatás iránt, ha kell erõszakos módon (lásd média hatása, reklám). Ez rendkívül káros folyamat, hiszen az üzleti életet, a kereskedelmet egy más, az eredetitõl eltérõ irányba viszi el. Az üzletmenet megváltozik, a normál kereskedelem a vevõkörért folytatott hajszává alakul át. Elsõ ránézésre talán megélénkül az üzleti élet, felgyorsul az árufogyasztás (köszönhetõen például az alacsonyabb áraknak), azonban az ilyesfajta kereskedelmi tevékenység nem a nemzetgazdaságot szolgálja, hanem a kereskedõk hasznát. Ezzel a kereskedelem elveszti sajátos jellegét, már nem a közösség javát szolgálja, már nem a gazdasági fejlõdés folytonosságának egyik fontos láncszeme, hanem a kereskedõ egyéni meggazdagodását szolgálja. Feladata kizárólag arra korlátozódik, hogy a forgótõke minél hamarabb visszakerüljön a kereskedõ kezei közé.
Az árufogyasztásról a hangsúly áttolódik egyfajta pénznyerési lehetõségre. Az „élni és élni hagyni” alapelvet felváltják az egymás kiszorítására irányuló törekvések. Arról nem is beszélve, hogy a termelésben, kereskedelemben részt vevõ nemzeti szereplõk számának a globális folyamatok következtében bekövetkezõ jelentõs csökkenése oda vezethet, hogy a kezdetben alacsony árakon kínált termékek, szolgáltatások árai hirtelen megugranak, a vásárló pedig becsapva érzi magát, hiszen nem errõl volt szó. Ráadásul most már nem tud máshova fordulni, nincsenek, vagy csak nagyon kevesen hazai termelõk, akiktõl vásárolhatna. Pedig valószínûleg olcsóbban adnák a portékát, hogy legalább az életben maradásuk biztosítva legyen a nagyvállalatokkal szemben. PIACOT TESSÉK! OLCSÓ A PIAC! Ahogyan azt a hazai privatizációs gyakorlat során már megtapasztalhattuk, számos esetben kizárólag piacvásárlás céljából látogattak hozzánk a külföldi befektetõk. Ha ehhez még hozzávesszük a multinacionális cégek tõkeerõsségét, melyet általában arra használnak, hogy – ha kell veszteségesen is, de – kibekkeljék azt az idõszakot, amíg a hazai versenytárs csõdbe vagy tönkremegy, akkor bizony meglehetõsen reménytelennek látszik a nemzetállamok és a nemzeti gazdálkodók, termelõk, kereskedõk helyzete. Jó példa a piacvásárlásra a Gyõri Keksz és a Danone esete. Néhány évnek el kellett telnie, de megérte. A külföldi óriáscég piacot szerzett, az egykori magyar céget bekebelezte, ügyfélkörét megszerezte. Immáron a jellegzetes magyar termékek, mint például a Vaníliás karika és a Pilóta keksz is külföldön készülnek. BURJÁNZÓ RÁKOS DAGANAT – HITELRE! A multinacionális cégek mellett a globalizáció másik fontos mozgatórugója a nemzetközi bankszektor. A nemzetközi bankszektor mozgatórugója pedig a kölcsöntõke, vagyis azon pénzek összessége, melyek használati díj, azaz kamat ellenében kikölcsönözhetõk. Azonban a bankok is csak a „futottak még” kategóriájába tartoznának, ha nem sietne segítségükre a világot lassan, de biztosan maga alá gyûrõ és elpusztító, ördögien furfangos emberi találmány, a kamatos kamat. A féktelenül és megállíthatatlanul burjánzó és terjeszkedõ, mindent mohón felzabáló rákos daganat élõ alteregója, mely gátlástalan terjeszkedése közben mindent elemészt, ami az útjába kerül. A kamatos kamat exponenciális növekedésének köszönhetõen az ún. reálgazdaság nem tudja kitermelni a spekulációs gazdaság által követelt kamatokat. Így hatalmas mennyiségû adósságállományok keletkeznek. Egy biztos. Aki ma a modern gazdaságról beszél, annak a hatalmas méreteket öltött modern eladósodásról is illene néhány keresetlen szót ejtenie. Valóban, már nem holnapra, de mára nemzetközivé lett a világ, ahogyan énekelte azt önfeledten néhány hónappal ezelõtt a multimilliárdos újgazdag yuppie. Az egész világ, úgy ahogy van, tokkal-vonóval, nemzetközileg el van adósodva a végletekig. Úgy cuzamme. Globalice, ahogy azt mifelénk mondani szokták. Mindenki tartozik mindenkinek. Az USA a legnagyobb hitelezõ és egyben a legnagyobb adós ország is. A globalizáció minden bizonnyal legnagyobb haszonélvezõje. LÁNC, LÁNC, ESZTERLÁNC… A globalizáció egy másik jelzésértékû momentuma az ún. közvetítõi, vagy lánckereskedelem. Már csak a földrajzi távolságok miatt is elkerülhetetlen, hogy az áru ne közvetítõkön keresztül jusson el a termelõtõl, a gyártótól a fogyasztóig. Nagy általánosságban elmondható – legalábbis az olyan gazdasági gyarmat státuszban leledzõ országoknál, mint amilyen a mienk is –, hogy a lánc két végén állók, a gyártó és a fogyasztó jár a legrosszabbul. Elõbbi keveset kap az árujáért, utóbbi pedig irreálisan drágán jut hozzá. A haszon tetemes része pedig valahol középen csapódik le.
jó ha figyelünk
9
De hát pont ez a lényeg! A globalizáció érdeke az, hogy az áruk a gyártótól a fogyasztóig a lehetõ leghosszabb úton jussanak el és közben minél több közvetítõn menjenek keresztül. Minél több áru vándorol a világban, annál több hasznot lehet belõle kivenni. Ja, és arról se feledkezzünk meg, hogy eközben a nemzetállamok szükségszerûen függõvé válnak a külföldi beszállítóktól. Ez fõként az olyan importigényes, nyitott gazdaságoknál jelent problémát, mint amilyen hazánk is. A globalizáció zászlóvivõi, a multinacionális cégek mindenütt a termelõ és a fogyasztó közé furakodnak és arra törekednek, hogy a legkisebb üzlet se jöjjön létre az õ közvetítõ tevékenységük nélkül. Jó megoldás lehetne ennek a problémának a kiküszöbölésére, ha a termelõ, gyártó tulajdonrészt szerezne a feldolgozásban, a szállításban és az értékesítésben is, így több haszna maradna, és nem lenne annyira kiszolgáltatott. (Lásd uniós gazdák értékesítõ szövetkezetekbe tömörülve dolgozzák fel és adják el a termékeiket.) A globalizációnak és az azt kiszolgáló cégeknek, politikai erõknek fontos érdeke, hogy a közvetítõi vagy más néven lánckereskedelem fennmaradjon. A hazai termék általában nagyon könnyen, szinte természetes úton jut el a termelõtõl a fogyasztóig anélkül, hogy közvetítõkre lenne szükség. A globalizmus célja a profitmaximalizálás érdekében, hogy a termelõt és a fogyasztót elválassza egymástól, a fogyasztást a közbeiktatott közvetítõktõl tegye függõvé. A helyi termelés, a lokális kereskedelem mind-mind zavaró tényezõként hat a globalizáció által képviselt fogyasztói függõségre és annak kialakítására. Ezért kimondhatjuk azt, hogy a globalizmus, gyakorlatilag esküdt ellensége mindennek, ami hazai, vagyis az adott nemzetállamot és annak érdekeit szolgálja. Ezért van az, hogy a globalizáció hívei fáradhatatlanul dicsérik a szabad-kereskedelmet, a vámok eltörlését, az áruk és a tõke szabad áramlását. (Ugye milyen ismerõs? Hol is hallottuk már ezt? Ja igen, megvan! De, hiszen ez az Európai Unió elsõ számú és legfontosabb alapelve: A tõke és a javak szabad áramlása. Már megint a pénz, a lé, a guba, a zsé, a zseton, a lóvé, a dohány áll a középpontban, az ember meg, mintha nem is létezne!) A FOLYÓ, AMELYIKBE TÖBBSZÖR IS BELELÉPHETÜNK. AVAGY A TÖRTÉNELEM, AMELYIK ISMÉTLI ÖNMAGÁT? Történelmi tapasztalatainkból kiindulva egyáltalán nem meglepõ, hogy a volt szocialista országokban miért az egykori, politikai hatalmát gazdaságira cserélõ internacionalisták a leglelkesebb hívei és támogatói a globalizációnak. A globalizáció a nemzetköziségen, a nemzetek felettiségen alapul. A nemzetköziség pedig szükségszerûen eltávolodást hoz létre azoktól az értékektõl, melyeket a nemzetállam képvisel. A VILÁG NOMÁDJAI – A NOMÁDOK VILÁGA Ráadásul, hogy a bajt még tetézzük, a globalizáció egyfajta nomád jelleget is hordoz magában. A régi vándorló, állattartó népekhez hasonlóan, akik miután állataik lelegelték a területet, egyszerûen továbbálltak. A globalizáció ugyanezt teszi. Ahová beteszi a lábát, ott profitmaximalizálásra törekszik, majd miután „lelegelte a területet”, vagyis tarolt, egyszerûen továbbáll. Képletesen mondva, a fû újranövését, a terület regenerálódását, rábízza a természetre. Mit érdekli õkelmét, hogy újraéled-e a táj, vagy nem? Meglehet, soha a büdös életben nem jön vissza ide többet. A multinacionális cégek számára az olyan fogalmak, mint haza, szülõföld, nemzeti érdekek, értelmezhetetlenek. Õk egy más szinten mozognak. Ez az oka annak, hogy mélységes ellentétek alakulnak ki az életszemléletben, valamint a gazdasági alapelveket illetõen a multinacionális cégek és a nemzetállamok között. A nemzetállam lakói helyhez kötöttek. Adott területen élnek, az adott ország polgárai. Hazánkra ez különösképpen igaz, hiszen itt a „röghöz kötöttség” különösen erõs, a mobilitás meg rendkívül csekély, mivel a lakásoknak egy tekintélyes része saját tulajdonú, nem pedig bérlakás. 10
Miért fontos ez? A nemzetállam polgárai rendezett körülményeket, biztonságot, kiszámítható jövõt, stabilitást, biztos megélhetést szeretnének. A globalizáció mindezeket veszélyezteti. A globális cégek számára a tõke és a profit mobilizálhatósága, azaz mozgathatósága a legfontosabb. Bármikor, ha éppen a profitmaximalilzálás érdeke úgy kívánja, továbbállhasson egy másik országba vagy egy másik kontinensre. Most érthetjük csak meg igazán, mi az oka annak, hogy az internacionalisták mellett miért éppen a másik gyökértelen kaszt, a kozmopoliták azok, akik szintén lelkesen kiállnak a globalizáció mellett. Mint azt az elõbbiekben láthattuk, a globalizáció a tartósság, a viszonyok állandósága, a kiszámíthatóság, a rend ellen van. Ehelyett inkább mindent képlékeny állapotban és változásban tartana. (Nem tudom megfigyelték-e, de az utóbbi idõben egyre több olyan dologgal találkozhatunk, amely azelõtt tartós volt, ma viszont már a vásárláskor látszik rajta, hogy sokkal rövidebb élettartamra tervezték. Például az otthoni videoban az elõzõ modellben még strapabíró fém alkatrészek voltak, ebben az új csilli-vill modellben azonban már csak mûanyag. Tutti, hogy nem fogja addig bírni, mint az elõd. A lényeg, nemsokára vegyél belõle egy másikat, egy újat!) EGYENLÕ PÁLYÁK, EGYENLÕ ESÉLYEK. ÉN BICIKLIVEL MEGYEK A haszon és az áruk mobilizálhatóságának (mozgathatóságának) érdekében a multinacionális cégek és az adott nemzetállamban céljaik támogatására megnyert politikusok, gazdasági szakemberek törekvése az, hogy a külföldi árukat részesítsék elõnyben. Erre hazai példák is vannak, lásd olcsó szlovák tej a hipermarketek polcain. Új áruk behozatalát engedélyezik külföldi országokból – erre is akadt példa, még akkor is engedélyezik, ha itthon túltermelés van belõle, lásd sertéshús. Sajnálkozva mondják el a kamerák elõtt, hogy hát bizony, a külföldi áru jobb mint a hazai (ami az esetek többségében nem felel meg a valóságnak!), vagy éppen olcsóbban állítható elõ (az ismert okokból kifolyólag, lásd: EU-szubvenciók mértéke és idõbeli ki nem fizetése). Úgy tûnik a globalizáció immáron megállíthatatlan, globális méreteket öltött, senki sem bújhat el elõle. Van mód azonban, hogy kedvezõtlen hatásait a lehetõségeinkhez mérten csökkentsük. Ahol lehet, vásároljunk hazai terméket, részesítsük elõnyben a hazai produktumokat. Lépten-nyomon arról hallunk, hogy modern technológiák települtek meg Magyarországon, így a minõséggel most már nem lehet nagy probléma, a magyar termék is van olyan jó minõségû, mint a külföldi, és egyes esetekben egészen biztosan olcsóbb is. Természetesen itt most nem a nagy hipermarketekben kapható 5 forintos káposztára gondoltam. És még egy nagyon fontos dolog! A globalizáció mindent elsöprõ áradatával szemben a legtöbbet talán a kormányzat, a törvényhozás tehet. Rajtunk is áll, hogy a következõ országgyûlés mennyire fogja szívén viselni a nemzet sorsát. És ez még akkor is így van, ha az uniós rendelkezések überelik a nemzeti törvényeket. Okos törvényhozással, bölcs nemzeti érdekképviselettel nagymértékben csökkenthetjük vagy kiküszöbölhetjük a globalizáció káros következményeit. Ehhez az szükséges, hogy fogyasztóként is öntudatos magatartást tanúsítsunk, vagyis támogassuk a hazait, választóként pedig a megfelelõ helyre húzzuk be azt a bizonyos x-et a 2006-os országgyûlési választásokkor. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
Édes egyetlen Pistukám, hallom, már megint jönnél. Megint, mert decemberben is szó volt róla. Aztán gyorsan kihátráltál. Szerencsédre. Amúgy bocs, a közvetlenségért, és a tegezõdésért, de ha már decemberben olyan szépen „összejöttünk“, hát egye fene. Most erõsítésként magaddal hoznád a kormányfõt is, bizonyos Gyurcsányt, akit mi mostanság nagyon nem szeretünk. NEM? A poén az, hogy észre sem vetted és bementél az erdõbe. Elõször a Fidesztõl megüzenték, hogy: be be be! Beszélhettek, amit akartok, úgysem mertek elmenni Erdélybe! Mire te frankón, töviggázzal berontottál a sötét alagútba: de bizony, hogy megyek. Csakazértis! Pláne, ha jön a Gyurcsány is. Na persze, értem én, ha Ferkó is jön, nagyobb lesz az erõsítés, nehezebben tudnának hozzád férkõzni a
„hálás“ székelyek, hogy megszorongassák... a mit is? Oké, udvarias leszek, mondjuk, hogy a mancsodat. Pistukám, gondolom az elhamarkodott nyilatkozatod óta egyfolytában azon töröd a fejed, hogyan lehetne ebbõl az erdélyi útból jól „kijönni“. Hát erre való a különleges egység, meg a kormányõrök. Megvédenek azok még az EMI-tõl is. Mellesleg: Eörsi
Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is. Itt olvasható néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedõ szellemiségei. IBN RUSZTA arab lexikografus és földrajzíró 930 táján írja: „A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bõvelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejû emberek, nagy testûek, vagyonosak és szembetûnõen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.“ BÖLCS LEO bizánci császár (866-911): „A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égetõ meleget, fagyot, a hideget, minden nélkülözést tûrnek. Szabadságkedvelõk és pompakedvelõk.“ LOTHARINGIAI REGINO apát Világkrónikájában (908) írta a magyarokról: „A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lõnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.“ MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196): „A magyarok becsületesek, õszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet.“ THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (Histor. L. VII. C.8.): „A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegõt tisztelik, a földet dicsõítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtõ). Neki lovat, ökröket és juhokat áldoznak, és vannak papjaik, akikrõl azt tartják, hogy megvan bennük a jövendõmondás képessége“. LUITBRANDT cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: „gens hungarorum videlicet christiana...“ azaz „a magyar nemzet nyilvánvalóan keresztény“. jó ha figyelünk
nem mesélt? Nem mutatta az erdélyi fotóalbumát? NEM? Gondolom titkáraid már lázasan egyeztetnek, hogy valami holdbéli tájon legyen a találkozó. Lehetõleg szórványtelepülésen, ahol magyar kevés él, dühös magyar meg még kevesebb. Annál több békés és vendégszeretõ román. Még meg is tapsolnak néhány palack Tokajiért. Annyira nem vagy te „fáin legény“, hogy Székelyföldre legyere. Ja persze: messze is van, megerõltetõ lenne az út. NEM? Nem azt mondom, hogy ne gyere. Most ne gyere! Majd, valamikor. Mikor üzenünk érted (ahogy te értünk, december ötödike elõtt. Emlékszel? Mert mi igen!...) Csak azt ne mondd, hogy NEM. Fábián Tibor Forrás: erdely.ma
Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060) EKKEHARD írja: „Nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban, mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bõséggel adtak...“ Régi bajor krónikából, a Lech-parti verség után (955) az ebersburgi erõsségbe hurcolt ékességeiktõl megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay László- Mg. Tört.): „Eberhard gróf kiválogatván magának illetõségét, az arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyûkbõl, melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek készítésére ajándékozott.“ GARDEZI perzsa író, 1050. körül: „A magyarok bátrak, jó kinézésûek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetbõl készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelõk.“ TYRUSI VILMOS püspök, aki feljegyezte az elsõ kereszteshadak átvonulását, írja krónikájában: „A magyarok keresztények, békességes, jóindulatú, jómódú emberek.“ PIERRE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk (1196-1204) udvarában és így írt hazánkról: „Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz. Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkû barátokat és szolgákat.“ DANTE (1265-1321) az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól sújtott Magyarországra küldött üzenete: „Ó, boldog Magyarország, ne engedd tovább gyötreni magad!“ II. PIUS pápa Hunyadi János seregének világjelentõségû nándorfehérvári diadal után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelében: „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védõje.“ BONFINI (1425-1502): „Az írók a kegyetlenség minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének megfertõztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.“ JEAN LEMAIRE DE BELGES francia író 1511-ben írja: „Magyarország a kereszténység védõbástyája.“ Az angol ROBERT JOHNSON 1616-ban: „Ez az egy királyság többet tett az ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására, mint a többi összes keresztény államok együttvéve.“ 11
MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben: „A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi szépségek Magyarországból kerültek ki.“ MILTON (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzoje: „Büszke vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat áll fenn.“ MONTESQIEU (1648-1755): „A magyar híres szabadságszeretetérõl, nemes és nagylelkû jellemérõl, hõsi bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.“ JULES MICHELET (1798-1874): „A magyar nemzet a hõsiesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a nemzetek hõsével szemben. E nemzet hõsi példájával felemel és megnemesít minket. A magyar hõsiesség magas erkölcs megnyilatkozása.“" EDUARD SAYOUS (1842-1898): „A nyugati nemzeteknek hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország tett a civilizációnak, elõször, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak, majd midõn tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.“ Az angol G. HERRING 1838-ban kiadott útirajzában írja: „Magyarország gátja volt a török terjeszke-désnek, bölcsõje az alkotmányos szabadságnak és a vallási türelemnek.“ SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879): „A magyar nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, elõbb-utóbb fel fog támadni.“ R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben: „Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami régente volt: Európa legbüszkébb védõbástyája.“ VICTOR HUGO (1802-1885): „Magyarország a hõsök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsoséget képviseli a nemzetek sorában. Magyarország a hõsiesség megtestesülése.“ BISMARCK német kancellár (1815-1898): „Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.“ THEODEORE ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette: „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az õ múltjáért.“ ELISÉE RECLUS (1837-1916): „Magyarország rendkívüli elõnye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egység. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüggõbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos, hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kárpátok által körülvett óriási arénában.“ PAUL TOPINARD antropológus, 1881-ben kiadott elso antropológiai kézikönyvében írja: „Mai napság a mûveltebb magyar családok arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél valamivel nagyobb termetû, jól megtermett testalkatúak, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bõrszínûek, barna hajúak és szemûek,... anthropológiai szempontból az eddigi adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak...“ HANS NORMAN 1883: „Magyarország összes népei közül kitûnnek az igazi magyarok... jóalkatú, ke-mény izomzatú emberek, nemesek, mintegy márványból faragottak... szemeik tüzesek“. VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: „Magyarország múltja fényes, de a jövõ még dicsõbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érdemes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.“ PAYOT: „Magyarország csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.“ 12
D’ANNUNZIO olasz költõ 1926-ban: „Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyar-ország.“ G. FERRERO olasz történetíró (1871-?): „Magyarország ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összeforrasztva, és belsõ vonzóerõk által összetartva, amit sem fegyver, sem toll máról holnapra föl nem bonthat.“ I. GARVIN angol publicista 1925-ben írta: „Valamennyi legyõzött nép közül a tehetséges, felsõbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.“ LORD SYDENHAM, az angol felsõház tagja 1927-ben kiadott könyvében írja: „A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsõséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyûrûjébe van bezárva.“ LORD ROTHERMERE 1927. június 27-én a Daily Mailben írja: „Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa békéjének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövõ háború magvait hintették el.“ HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a „De Telegraaf“-ban: „A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsõbbrendûség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetû, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik nobel-díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese - az emberiség krémje. ISAAC ASIMOV egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.“ Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magukat... Az Európai Unió elõre látása tehát, úgy tûnik, messze túlszárnyalta akár az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyarországgal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek? Csak így eshetett meg, hogy õk adták az emberiségnek az internetet, a computernyelvet, a modern repülõket, az atomfegyvereket és egyéb találmányokat. Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan nacionalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsírokhoz és az ENSZ Büntetõ Törvényszéke elé kerülõ vádakhoz. Csak arról szól, hogy hinnünk kell magunkban - még ha olykor azt gondolják is rólunk, s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk." ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954): Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az ûrlakókban, azt válaszolta: „Már itt vannak, magyaroknak nevezik õket!“ Forrás: Dobogommt.hu
HITELTURIZMUS AUSZTRIÁBA Gyorsan és a magyarországinál kedvezõbb feltételek mellett lehet Ausztriában bankhitelhez jutni. A tömeges érdeklõdés miatt a burgenlandi bankfiókokban már magyar nyelven is zajlik az ügyintézés. (Szajlai Csaba – Magyar Nemzet, 2005. augusztus 2.)
jó ha figyelünk
– mondja Gyurcsány Ferenc – Lesz-e világháború? Jót akar-e az országnak? Blöff-e a mágnesvasút? Van-e baloldali-liberális vízió? Mi történt a darutollal? Hol a logó, hol vannak a zászlók? Miért kell megkérdezni a lakosságot az ittas vezetésrõl? Interjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. – Amikor miniszterelnök lett, sokat gondolkodtunk azon, mik a személyes motivációi. Azt a fikciót, hogy egyszerûen „jót akar az országnak“, hamar elvetettük, mert önmagában túl naiv filozófia egy olyan embernek, aki elég kíméletlen a hatalom akarásához. Az is biztos, hogy nem az anyagi és erkölcsi felemelkedés vágya mozgatja, hiszen az anyagiak megvoltak már, az erkölcsöt meg nem a politikában kell keresni. Arra jutottunk, hogy Gyurcsány Ferenc egyszerûen szeret játszani, és a legjobb stratégiai játék, amihez hozzáférhetett, nem a Civilization 3, hanem Magyarország. – Nem. Egyáltalán nem. Ha azt kérdezi, hogy van-e ennél bonyolultabb rendszer, van-e ennél nagyobb kihívás, akkor a válaszom az, hogy nincs. A játék nyilván sértõ. – Ez nem negatív koncepció, hiszen nem akarunk rosszat az elektronoknak, amikor ilyet játszunk, hanem jól akarjuk csinálni. Cselendzs.
– Az. De a dolog nem önmagáért való. Mert mi benne a kihívás? Az, hogy a végén nekem van-e több szavazóm? Ha igen, akkor ez egy egyszerû hatalmi játszma: mondd mindig azt, amivel a legtöbb támogatást szerezheted. Szerintem ez a populizmus. Bár én még azoktól az ellenfeleimtõl sem vitatom el, hogy szándékukban áll a rendszeren, az országon változtatni, akiket populistának tartok. Csak azt gondolom, hogy a helyes arányt nem találták meg, hogy meddig szabad elmenni a népszerûségért azon az jó ha figyelünk
áron, hogy azt mondjuk, amit a választók hallani akarnak. – Az a kampány, amibe a Fidesz most belevágott, vagy az, amivel az MSZP választást nyert 2002-ben, felveti a minden politikust elérõ dilemmát, amitõl a játékok megkímélik. Az egyik oldalon a saját személyes integritása áll – más szóval a becsülete –, vagyis az a késztetés, hogy õszintén igazat mondjon. A másik oldalon a hazugság, a manipuláció, a néphülyítés feltûnõ sikeressége. Amikor Orbán teljes foglalkoztatást ígér az embereknek, vagy amikor Gyurcsány Ferenc ötös metrót és pécsi mágnesvasutat vizionál, akkor õk maguk is tudják, hogy minimum a levegõbe beszélnek. Hogyan lehet ezt a disszonanciát áthidalni és közben normálisnak maradni? – Az ötös metróról azt mondtam, hogy tervezzük, ami igaz, tessék elmenni a városházára megnézni a nyomvonalat. Mágnesvasutat pedig nem ígértem, gyorsvasutat igen. – Amirõl aznap kiderült, hogy a MÁV-nál még le sincs rajzolva. – Miért kell, hogy a MÁV-nál lerajzolják? Azért vagyunk vezetõk, hogy elmondjuk: miután befejezzük a közútfejlesztést, a következõ nagy téma a vasút lesz. Egy ekkora országban, ahol Budapestet a legnagyobb városokkal 150-200 kilométer köti össze, meg kell ezt csinálni olyanná, hogy egy-másfél óra legyen az út. A politika éppen arról szól, hogy vannak viszonylag kiérlelt víziók, és a lehetséges alternatívákból választunk. A száz lépés sikere – ha majd lesz politikai és szakmai sikere – azt illusztrálja, hogy elõször jön a politikai elemzés, értékelés és döntés arról, hogy mit akarunk, és utána a végrehajtás. Amikor fordítva csinálják, és rábízzák az apparátusra, annak az a vége, hogy nincsen határozott politikai irány. – Elõkerült a kiérlelt vízió. Miniszterelnök-jelöltként és kezdõ miniszterelnökként ezerrel hangoztatta, hogy a baloldalnak olyasféle vízióra van szüksége, mint amilyen a jobboldalon van. Mára a víziókeresés meztelen racionalitássá csupaszodott. A klasszikus liberális témák valóra váltása – amivel Zapatero kísérletezik Spanyolországban – megrekedt ötletszinten. Van-e egyáltalán létjogosultsága egy baloldali-liberális víziónak, tudva azt, hogy a vízió általában totális, mert a magánéletig hatol? Mi történt a darutollal? – Nem tudom, hogy feltétlen a magánéletig hatol-e egy vízió. Hogy hogyan képzelünk el egy közösséget, milyen céljaink vannak, milyen viszonyokat akarunk a közember és az
állam között, milyen kulturális kapcsolatok legyenek ember és ember között – errõl az ország közfeladatot vállaló szereplõi, maga az ország megfogalmaz valamilyen elképzelést. Ha ez valamennyire konzisztens, akkor ezt hívhatjuk víziónak. Azt hiszem, nemcsak lehetséges ilyet megfogalmazni, hanem a választók túlnyomó többsége nem is ítél másképp, mint nagyon egyszerû, ítéletté váló víziók alapján. Egy vízióra, egy attitûdre a választó ítélettel válaszol: akarom-nem akarom, jó-rossz, kell-nem kell. Jelentõs részük nem ismeri a részletes programokat, és nem tudja pontosan, inkább csak érzi, hogy miért akarja. – A kérdés az, hogy hol van ez a vízió? Már a végszereldében, vagy még az alkatrészeket keresgélik? A jobboldalon van vízió, amely legutóbb a Szent István-tervben nyilvánult meg. Lehet, hogy nem konzisztens, de van mögötte egy bizonyos spiritualitás, ami a szavazók ötven százalékának elég is. A baloldalon meg nincs semmi. – Visszautasítom. Az nem igaz, hogy a jobboldalnak van víziója, nekünk meg nincsen. Aki ezt állítja, az mondja meg nekem, mi a jobboldali vízió. – Több mint egy éve úgy fogalmazta meg: „olyan rendpárti alapon kirakandó puzzle, amelynek utolsó darabja a darutoll“. – És azóta mi történt azzal a darutollal? Úgy látom, hogy éppen azért, mert kiderült, hogy ebbõl a darutollas világból ma már többség nem szervezhetõ, a vízió már széjjelbomlott. A legnagyobb ellenzéki párt korábban egységesnek mondható, keresztény-konzervatív Magyarország víziója szétesett, és politikai vegyesbolttá változott. Ez úgy mûködik, hogy megyek a bazársoron a választókkal, és ami nekik tetszik, azt bepakolom. Ebbe a rendszerbe lényegében belefér ma már minden. – Akkor nevezzük díszletnek, kelléktárnak, jelmeznek. Hol a logó? Hol vannak a zászlók? Beszéljünk a szimbólumpolitikáról, vagy annak hiányáról, vagy annak indokolt hiányáról. – Azt gondolom, hogy ma a baloldal világképe konzisztensebb és egzaktabb, és ennek szimbolikus megjelenítése sok tekintetben épp a baloldal lényegébõl következõen – a Descartes-ig visszamenõ racionalitás, a felvilágosodás, a szentségek elutasítása, az erõteljes autonómiatörekvés miatt – mindig sokkal nehezebb lesz. A baloldalnak lehetnek szimbolikus intézkedései – mint Zapaterónak –, de olyan szimbolikus politikára, mint amilyet 13
a jobboldal folytat, a demokratikus baloldal soha nem lesz képes. Teljesen értelmetlennek látom a versengést ezen a pályán. És úgy látom, a magyar politikatörténet nem igazolja, hogy a magyar választók többsége számára fontosabb lenne a szimbólum, mint a racionalitás. Indokolatlanul fél a balliberális oldal attól, hogy hátrányba kerül, amiért nem olyan, mint a jobboldal. Ne is akarjon olyan lenni! Nem kell beállni az „egy a tábor, egy a zászló“ világába. A demokrácia nem fenékig tejfel – De ki lehet-e iktatni az irracionalitást? – Nem. A politikai választás a többség részérõl nem tárgyszerû elemzésen nyugvó racionális döntés. Szerepet, attitûdöt, karaktert ítél meg valahogyan, és még a megfogható intézkedések is átszüremlenek ezeken. Természetesen sokkal könnyebbé teszi a politikánkat az, ha annak van egy-két erõs szimbolikus lépése. Én azt mondom, vannak ilyen lépések. Csak a magyar baloldal ezeknek a felmutatásában nem tudja vagy nem akarja követni azt a leegyszerûsítõ utat, amit a jobboldal. A családpolitikai rendszer átalakítása a magyar baloldal elmúlt nyolc évének egyik legnagyobb sikere. Alig van ennél fontosabb lépése a száz lépésnek. Egy alapvetõen felsõ-középosztályos, nagyon konzervatív gyakorlatot, amely a meglévõ különbségeket az újraelosztással még tovább erõsítette, volt bátorsága ennek a kormánynak radikálisan megváltoztatni. Akinek baloldali politika kell, az vegye észre, hogy itt van! – Ugyanakkor a nagy, beteg rendszereket, köztük az egészségügyet tovább görgetjük magunk elõtt. – A magyar egészségügy legfontosabb kérdése eldõlt: megmondtuk, hogy biztosításalapú lesz. Nem igaz, hogy nem nyúltunk hozzá a rendszerhez. És hogy miért nem lehet gyorsabban megcsinálni? Amikor azt mondtam, hogy álljunk neki, akkor kiderült, hogy ennek nincsenek meg a feltételei, például nincs egyéni járulék-nyilvántartás Magyarországon. Jövõ januártól lesz. Magyarországon az állami újraelosztás mértéke az elmúlt két évben újra csökken. Az adócentralizáció mértéke szintén. A honvédséghez hozzányúlt ez a kormány. Az utolsó percig vitatkozott az ellenzékkel, amely naponta változtatta az álláspontját. Magyarországon ma nincs kötelezõ sorkatonaság – ezt mi csináltuk. Lehet vitatni a felsõoktatási reform elemeit, de ‘97 óta tudtuk, hogy át kell venni a bolognai rendszert. Az elõzõ kormány csak halogatta. Ezek nagy rendszerek. – Térjünk vissza a populizmus kérdéséhez. A populizmus ostorozásában, meg abban, ami eddig elhangzott a választók irracionális döntéseirõl, ott lapul az a felismerés, hogy a nép felelõtlen, tájékozatlan, hogy nem lát az orránál 14
tovább, hogy a demokratikus rendszer legveszélyesebb alkatrésze maga a démosz. Hogy az emberek hülyék, magyarán. Hogy nem biztos, hogy rájuk lehet bízni a döntést. – Igen, csak mindig, amikor másra bízták, az még rosszabb volt. A demokrácia nem fenékig tejfel, de minden másról kiderült, hogy méregpohár. Én nem hiszek a meritokratikus vagy arisztokratikus rendszerekben. A modern állam rengeteg szaktudást követel. Mi pedig négyévente azt mondjuk a népnek, hogy „mondd meg, hogy õ vagy inkább õ csinálja“. Persze, hogy nem tudja minden részletében átlátni! De amikor megpróbáltuk másképp, az jobb lett vagy rosszabb? – Univerzálisnak tartja a demokráciát? Kína például erõsebb ország lenne demokráciaként?
– Én csínján bánnék azzal a divatos nyugati értékszupremáciával, amely alapján exportáljuk a saját demokráciánkat. A demokráciának vannak nagyon fontos, megkerülhetetlen feltételei. Erõs polgári attitûd kell hozzá. Anyagi, morális vagy intellektuális értelemben vagyonos polgárok, mert ez az autonómia fundamentuma. Ez akadályozza meg, hogy a polgár megvehetõ, megfélemlíthetõ legyen. Tudnia kell, hogy elöljárói tõle függenek. Aki polgári politikát csinál, azok mi vagyunk – De hiszen itt is megvehetõk az emberek, éppen ezt illusztrálja a populizmus. – Magyarország történelmileg a félperifériáról indul a centrum felé. A magyar demokrácia legnagyobb problémája,
jó ha figyelünk
hogy a hozzá szükséges polgári társadalom alulfejlett. Nem tudom, mennyi idõ kell a változáshoz. Ahogy az angol füvet nyírni kell évszázadokig, a demokráciához is évszázadok alatt megerõsödött, saját erejükben hívõ polgárok kellenek, akik pontosan tudják, hogy õk az állam pillérei. Magyarországon ez az érzés sokakban nincs meg, vagy nem elég erõs. Az egyik nagy Fidesz-hazugság éppen az, hogy polgári Magyarországot hirdetnek, miközben kifejezetten alattvalói attitûdökre építenek. Aki közülünk polgári politikát csinál, azok mi vagyunk. Van-e világháború? Lesz-e világháború? Hol vagyunk mi ebben a világháborúban, ami van vagy lesz? Mit tanultunk az elsõ és a második világháborúból, mit tanultunk azoktól, akik kimaradtak belõle? Mik a lehetõségeink egy olyan – szükségszerûen bekövetkezõ – helyzetben, amikor a nyers erõ dönt? – A demokratikus rendekben van egy belsõ törekvés, hogy a belsõ viszonyaikat a polgári jogegyenlõség bázisán, az ellenõrzött hatalom igényével alakítsák ki. A külpolitika és a globális hatalmi versengés ezzel szemben még csak nem is nagyon rejti, hogy nem demokratikus, hanem hatalmi alapon mûködik. – Nincs világháború. Van egy erõteljes kihívás a kialakult globális renddel szemben, amelynek intézményrendszere a II. világháború után jött létre. Ez az intézményrendszer – az ENSZ, a Biztonsági Tanács stb. – szemmel láthatóan jelentõs reformra szorul. A korábban nem ismert kihívás a globális terrorizmus, de én ezt nem huntingtoni civilizációs konfliktusnak látom. Nem számítok civilizációs központok nyílt konfrontációjára. A konfliktus nem kultúrák között zajlik, hanem terroristák és demokraták között. Mondjunk egyetlen okot, amely feljogosít valakit arra, hogy ártatlan embereket öljön meg egy metróban! – Mondjuk olyan okot, ami bármilyen háborús cselekménynek morális alapot adhat. – Ilyen az önvédelem. Ez az egyetlen, ami egy modern civilizációban casus belli lehet. Az kétségtelen, hogy az önvédelem jogosságának, a veszély tényleges szintjének megítélése nehéz feladat. Mi úgy ítéltük meg – úgy gondolom, helyesen – hogy az iraki intervenció igazságos, és jogos önvédelembõl indított háború volt. – Amirõl aztán kiderült, hogy mégsem volt az, és mára körülbelül az összes ürügy szertefoszlott. – Azóta kiderült, hogy azok a közvetlen hivatkozások, amelyek a megelõzõ csapás indoklására szolgáltak, valóban nem állják meg a helyüket, de a döntés általános keretérõl nem bizonyosodott be, hogy téves. Megéri nekünk ez a részvétel? Általában – szövetségesi kötelezettségünkkel indokolja a kormány az iraki szerepvállalást, de Irakban nem NATO-hadmûvelet folyik, hanem egy egyre rövidülõ angolszász tengely verekszik ott. jó ha figyelünk
– De szövetségi viszonyok nemcsak a NATO-ban vannak, hanem azon kívül is. Hogy a szövetség megtestesül-e egy szervezett keretben, vagy sem, az a szövetség létérõl nem árul el semmit. A szövetség meglétének nem egyedüli feltétele az, hogy közös NATO-döntésen alapul. – „Indokoltnak látszik a mindenkori ellenzéki pártok a mainál progresszívebb támogatása annak érdekében, hogy ellensúlyozni lehessen a kormányzó pártoknak az állami erõforrások természetes igénybevételébõl fakadó egyoldalú elõnyét.“ Ez a mondat a Merjünk baloldaliak lenni címû esszéjében szerepelt. Az erõforrások természetes igénybevétele stimmel. Napirenden van-e még ez a szép, fair play díjas gondolat? – Van egy elhúzódó, és nem sok eredménnyel kecsegtetõ kezdeményezésem a pártfinanszírozás átalakítására. Nehezen jutunk egyrõl a kettõre még magunk között is. A demokrácia nem a közakarat feltétlen kiszolgálása – Mi volna abban a biznisz a kormányzó pártnak, hogy az ellenzéke támogatásáért bármit is tegyen? – Azt kérdezi, hogy mi a biznisz a tisztességben? Az a biznisz, hogy az egész szempontjából kifizetõdik, már rövid távon is. – Az állami erõforrások igénybevétele mennyire természetes? Az Országimázs Központ természetes nyúlvány volt? – Az Országimázs Központ létjogosultságát vitattuk, és amikor kormányra kerültünk, meg is szüntettük. Jó, hogy nem léptünk arra az útra. Persze egy kormánynak elvitathatatlan joga és kötelessége a kormányzati döntések bemutatása, megismertetése, vagy ha tetszik, propagálása. A kérdés az, mikor csap ez át valami másba, a természetes versengést kikezdõ magatartásba. Azt hiszem, ettõl mi eddig teljesen távol tartottuk magunkat. – De mi szükség van arra, hogy a lakosságot közpénzen megkérdezzék az ittas vezetésrõl? – A vitára van szükség. Ez közpolitikai kérdés, azt pedig közpénzbõl finanszírozzuk. A szándék az, hogy mivel ezoterikusnak tûnõ „nagypolitikai“ ügyektõl hangos az ország, a hétköznapi ember azt hiszi, az a politika, amikor az Orbán vitatkozik a Gyurcsánnyal. Meg kell érteniük: a politika azokat a hétköznapi közös történeteinket jelenti, amelyeket közösen kell szabályoznunk. A kérdésfeltevés arra készteti az átlagembert, hogy váltson ezekrõl szót. – Kétezernyolcszáz SMS, az kudarc, nem? –Ha ennyi lenne az összes eredmény, akkor igen. De hány cikk, hány publicisztika született, hány mûsor kezdett el egy kérdéssel foglalkozni? Hány embert késztetett arra, hogy a fotelban vagy a haverokkal sörözve errõl beszéljen? Megpróbáljuk rávenni az embereket, hogy kezdjenek ehhez hasonló kérdésekrõl vitatkozni.
– Ez a gesztus kissé rímel a nemzeti konzultációra: dumáljuk meg, szólj bele. Mi az, amit elismer Orbán Viktor politikájában? Az emberek bevonása például ilyen? – Érteni vélem a szándékát. A konzultációnak álcázott kampányt átlátszó fogásnak gondolom. Ha ez áll egy politikának a középpontjában, az aránytalan. A mérték a kérdés. Egy pártpolitikailag nem intenzív idõszakban négy-öt-hat kérdést ajánlani, az rendben van. Erre építeni az egészet, látszólag meghallgatni az embereket – ez egy helyénvaló gesztus, de politikának rendkívül kevés. – De nem ez a demokrácia? Nem ez volna a demokrácia, hogy megkérdezzük az embereket, és azt csináljuk, amit õk akarnak, akkor is, ha látjuk a következményeket, akkor is, ha nem értünk vele egyet? – Nem hiszem. A demokrácia nem a közakarat feltétlen kiszolgálása, hanem annak a lehetõségnek az intézményesülése, hogy ez a közakarat megszervezõdhessen, és demokratikus formában megmérettessék. – Tehát itt a közvetlen demokrácia és a lengéscsillapított képviseleti demokrácia csap össze?
– Szerintem nem. Nézzük a nemzeti konzultációt. Tudjuk-e, milyen kérdések és milyen alternatívák körül zajlik? A konzultáció egy panaszláda, ahova mindenki bedobhatja a magáét, és végül, épp azért, mert megformálatlan és ellenõrizhetetlen – ha úgy tetszik, nincsenek benne procedurális garanciák –, ezért a népre való hivatkozással korlátlan felhatalmazást ad bármilyen politikához. Ez a különbség. – De a rendszer, a demokrácia megengedi ezt. Sõt talán ki is kényszeríti az ilyen módszer létrejöttét. Diszkvalifikálni nem lehet. – Igen, a rendszer lehetõséget teremt erre. Az a kérdés, van-e elég erõs polgárság, amely elutasítja ezt a manipulációt, azt, hogy mindenre és mindennek az ellenkezõjére felhatalmazást adjon a népre való hivatkozással. Tisztességes alternatívák közül választunk-e, vagy adunk egy biankó csekket a vezérnek, és még el is hisszük, hogy ez demokratikus folyamat? A Fidesz gyõzelmét éppen a polgárságnak kellene megakadályoznia. És meg is fogja tenni. Forrás: Nagy László, Tóta W. Árpád – Index
15
Itt a tavasz, jön a nyár, szépen zöldell Garay János szobra a róla elnevezett szekszárdi téren. De valahogy ez a patina nem illik az „önfényezõ“ honi módihoz. Miért nem pucolják le? - tehetnénk fel a naiv kérdést, ha nem tudnánk, hogy Magyarországon nem oly’ egyszerû biz’ a! Ebben az alvállalkozói demokráciában minden pénzbe kerül - a munka kivételével. Restaurátorok mértéktartó becslése szerint, Garay kisuvikszolása 100 ezer forintból megoldható volna. Dehát egy aprócska megyeszékhelynek honnan lenne egy százezres munkára 200 ezer forintja? Jönne ugye a fõvállalkozó, és aláígérve a konkurenseknek 95 lepedõért lenyúlná a melót. Persze nem azért, hogy elvégezze, hanem, hogy továbbpasszolja 70-ért annak, aki 50-ért keres valakit, aki 40-ért megbíz valakit, aki 30-ért megcsináltatja, stb. A sor végén Manci néni dekkolna, a nyugállományú, mellékállású takarító nõ, aki 5 ezer forintért megmászná és lecsutakolná az „örökzöld“ poétát - jófajta ultrás vízzel. Ezt követõen mindenki lázas számlázásba kezdene, és kikerekednének a jókis anyagköltségek meg rezsióradíjak, természetesen szakértõi és
tanulmányterv-készítõi honoráriumokkal fûszerezve. A számlákat kísérõ levelekben, a Garay-biznisz minden sikerorientált cégvezére és projektmenedzsere utalna arra, hogy miért is voltak kénytelenek átlépni az eredeti összeghatárokat, milyen elõre nem várt tényezõk okán lett a 30-ból 35, a 40-bõl 47, az 50-bõl 63, a 70-bõl 94, a 95-bõl 161 ezer forint, plusz áfa. Minderre a „szervezési folyamatra“ rámenne vagy fél év... Úgyhogy hagyjuk ezt a szobortisztogatási ügyet! Nincs rá se idõ, se pénz. Vagy mégis? Rövidre zárható a folyamat, hisz volt rá példa már Szekszárd cityben. A mûvelõdési ház elõtti Babits-szobrot milyen frissen - gyorsan rendbe rakatta a város! Csupán annyi kell hozzá, hogy valami deltás ifjonc, egy borgõzös éjszakán - Mihályunkhoz hasonlóan - döntse le Jánosunkat is a talapzatáról... *** Jövedelemre szert tenni. Ez a mai ember célja. A legtöbben ezért élnek, halnak. Áfáznak, ráfáznak, és mégis számláznak. Nekik áll a zászló, õket futtatja a kor. Vannak viszont olyanok is, akik alkotni szeretnének. Ezért
nem találják a helyüket. Nem akarnak érteni az ügyeskedéshez, az adótrükkökhöz, a hitelügyletekhez, az állami pénzek megcsapolásához, nem akarják vizslatni a hézagos törvénykezés kiskapuit; a maguk dolgával szeretnének foglalatoskodni. Kár, hogy egy író által elõállított termék „fogyasztói“ az idõben szétszóródva élnek. Nemcsak ma. A fogkrém vásárlói köztünk járnak. A mû, az alkotás igazi értékelõi lehet, hogy még meg sem születtek. (Ellenkezõ esetben Karinthy és Van Gogh is milliomos lett volna.) Jövedelemre szert tenni. A jövedelemszerzés nem következik az alkotásból, de még a termelésbõl sem. Munkával nem lehet pénzt keresni. Legföljebb valamivel megfejelheti az éhbért, a csekély bevételt a melós, az iparos, ha ráhajt. De hát itt a felemelkedéshez nagyságrendbeli változás, álomszerû „fizetésemelés“ kellene. S az csak a közvetítõ, variáló, viszonteladó, bonyolító, információ-manipuláló, bankügyletes szférában létezik. A félkész, gyors piskótagyártásban. Az alkotás ezzel szemben a teljességre, tökéletességre törekszik. Idõ kell hozzá. Jövedelemszerzés-mentes idõ... Wessely Gábor (cikk a Mentsvár havilapból)
...(de Õ úgysem válaszol), hogy mi külhoniak az Õ szemében egyben kiskorúak is vagyunk? Kiskorúak és egyben együgyûek? Úgy viselkedik velünk szemben, mint akik a betûket már elég jól felismerik, de szavakat, pláne mondatokat elolvasni még nem tudnak! Megkérdezném, hogy ki az a külhoni, aki - KÜLHONI ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT KÉRT ÕKEGYELMÉTÕL? Mi magyar állampolgárságot VÁRTUNK EL, AZ ANYAORSZÁGTÓL, NEM A GYURCSÁNY ÚRTÓL! Ezt (a szomszédos államok beleegyezését nem kérve) megadta, Horvátország, Bulgária, Szerbia, méghozzá úgy, hogy a kettõs állampolgárok teljes egészében az anyaország politikai életében is részt vehetnek, szavazáson keresztül! Megüzenném Gyurcsány miniszterelnök úrnak, a folyamat beindult, ezt a félszáz vállalata beindításával sem állíthatja már le. És vegye tudomásul, mi nem kisiskolások vagyunk, nekünk nincs szükségünk nagy ívû gesztikulációkra, hogy megértesse velünk, amit mi már régen tudunk, hogy Ön a szomszédos államokkal igen jó viszonyban kíván lenni, csakhogy Önt pozícióján elismerjék, még a vajdasági magyarverések, magyarölések árán is. Uram, a történelmet nem Ön irányítja, voltak Öntõl nagyobb diktátorok is, de majd mindnek meglettek a Brútuszaik is. Úgy mondják, hogy minden népnek olyan uralkodója van, amilyent megérdemel, lelkem legmélyébõl kívánom, hogy a magyaroknak valóban olyan „uralkodójuk“ legyen, amilyenre rászolgáltak! (megérdemelnek) Újvidék 2005-07-30 Papp Ferenc
16
jó ha figyelünk
Magyar Bálint a már meghaladott dogmáival a jövendõ Magyarország életét teszi tönkre Magyar Bálint integrációról meg szegregációról papol, és kioktatja humanizmusból a katolikus klérust. Miközben álszent, moderneskedõ, a világ mûveltebb részein már meghaladott dogmáival tízezrek – a jövendõ Magyarország – életét teszi tönkre. Mindenkinek meg kell kapnia azokat a lehetõségeket, amelyek segítségével a legteljesebb mértékben ki tudja bontakoztatni képességeit. Személyre szabottan. Az okosaknak, a gyengécskéknek, a gazdagoknak, a szegényeknek, a betegeknek és az egészségeseknek egyaránt. De sosem egymás rovására, hanem egymás mellett. Ez a nyomor felszámolásának, a valódi esélyegyenlõség megteremtésének egyetlen útja. Meg kellene kérdezni a pedagógusokat, a szülõket, a szakértõket, mik a lehetõségek, hogyan lehet elérni ezt a célt a gyakorlatban. Ha az íróasztal mellett kiagyalt, hagymázas teóriák alapján tovább folytatódik a maradék oktatási rendszerünk szétverése, lezüllesztése, a pedagógusok megfélemlítése, az önkormányzatok törvényekbe csomagolt zsarolása (lásd Jászladány), annak beláthatatlan következményei lesznek. Magyarnak inkább azon kellene törnie magát, hogy a lehetõ legtöbb pénzt tapossa ki a költségvetésbõl az oktatás számára. S hogy az iskolákban ne a gagyi tévémûsorokról szóljon a dolgozat, hanem – ha már úgyis irtózik a lexikális mûveltségtõl – kapjanak nagyobb súlyt a gyakorlati ismeretek: legyen tanmûhely, kiskert, tanulókonyha, ahol a gyermekeknek átadják mindazt a tudást, amit családjuktól nem kaphatnak meg, ám õk már továbbadhatnak gyermekeiknek. A túlélésünk múlik rajta. Forrás: Szarka Ágota – Magyar Nemzet
MAGYAR BÁLINT, A JOGI FENOMÉN Kulcsár Anna: A jogászképzés felelõsségteljes áttekintése, valódi intézményi reformja várat magára. A jelek szerint ezt most a nem éppen jogállami miniszteri kézi vezérlés helyettesíti. A szelekciót ráadásul a jogi fenomén Magyar Bálint végzi el, az alternatív alkotmány feltalálója. Szakmai-jogi érvekkel itt hiába próbálkoznának a jogi kari vezetõk. (Kulcsár Anna – Magyar Nemzet, 2005. augusztus 2.)
jó ha figyelünk
17
Mottó: „Iparosokat látsz, de nem embereket, gondolkodókat, de nem embereket, papokat, de nem embereket, urakat és szolgákat, de nem embereket – nem olyan ez, mint a csatatér, ahol kezek, karok, lábak és mindenféle végtagok hevernek feldarabolva, mialatt az élet vére a homokban szétfolyik?“ (Hamvas Béla: A világválság)
INVÁZIÓ ELÕTT? Mielõtt majd ismét hazai földre lépünk, jó lenne tudni: ki ez az Orbán Viktor valójában? Ki ez a politikus és hadvezér, aki célratörõen racionális és kiszámíthatatlanul öntörvényû egyszemélyben? Ki ez a korszakos ember, aki lelkes és fanatikus tömegeket mozgat a harctereken, miközben talán a legmagányosabb közöttünk? Mi furcsa kettõsségének, meghasonlottságának és ebbõl fakadó titokzatosságának oka? Ki Õ? Talán sok színes és ledér kikötõt megjárt, tapasztalt világutazó? Vad viharokon, tajtékzó habokon, veszélyes és éles szirtek között vakmerõen tájékozódó révkalauz? Szorgalmas kis hajósinas, aki naponta elvégzi a fárasztó aprómunkát? Marcona kormányos, aki rendületlenül tartja az útirányt Dél fénylõ keresztje felé? Sármos kapitány, aki sziklaszilárd hittel és mélységes tudással a végsõkig kitart a rábízott hajó parancsnoki hídjánál? Jó lenne tudni a partraszálló invázió elõtt, hogy ki Õ igazából. Bízhatunk-e benne? Mogorva tengeri medve, romantikus kalóz, vagy minden gyilkos technikára kiképzett, hidegvérû tengerészgyalogos? Odüsszeusz különös kalandjaira invitáló merész és mesés utazó, vagy idegen tájakat elfoglaló Magellán? Talán Trafalgár hõse, Nelson admirális, aki kalandos, véres ütközetek kitüntetett katonája? Mindegyik, vagy egyik sem? Vagy egyszerûen csak a zsákutcás XX. századi magyar történelembõl van összegyúrva: Horthy és Kádár egyszemélyben? Két véglet feloldva egyfajta közös, mesterséges harmóniában? Egy megfáradt, leharcolt, meghasadt, békesség után vágyakozó nép céltudatos és kiválasztott vezetõje? Az utolsó utáni csalfa reménykedés? A VILÁGÍTÓTORONY? Fontos az iránytû. Ami látható és érzékelhetõ, abban ne tévedjünk! Az igazodási pont. A hazai politikai dilettantizmus tengerébõl világítótoronyként emelkedik ki személyisége. Megvan benne mindaz, ami a sikerhez nélkülözhetetlen. Kitartás, szuggesztív erõ és karizma, amely képes maga köré idõtlen mítoszokat teremteni. Empátia és érzékenység, amely képes elõrelátó hatodik érzékként mûködni. Hideg, józan és számító racionalitás, amely elõre eltervezi saját és ellenségei lépé18
seit. Kreatív játékosság, amely váratlan fordulatokat, meglepetéseket produkál. Belsõ hit, lángolás és küldetéstudat, amely konok makacsságával átsegít minden irracionális nehézségen. Benne van a négy elem: a föld szilárdsága, nehézkes monumentalitása. A levegõ könnyedsége, éteri tisztasága. A víz képlékenysége, befolyása és terjeszkedése. A tûz olthatatlan mohósága, lobbanékonysága, elemésztõ képessége. Minden együtt, amiért szeretni és gyûlölni lehet valakit. Minden együtt, ami uralkodásra és megosztásra képes. Van-e az érzékek felett önkontroll és visszacsatolás? Ura-e még önmagának? Vagy álom csupán? A fény körül vergõdõ lepkék szeretik a végsõ kinyilatkoztatást. Az úr eljövetelét. ÚJ ÁLLAMALAPÍTÓ? Ki és mi küldte Õt? Ki ez az ember, aki mindenen átsugárzó küldetéstudatával állítólag az újkori Magyarország legátfogóbb politikai, gazdasági és szellemi offenzívájára készül? Aki nem bíz semmit a véletlenre? Ki ez a különös ember, aki a hajdanvolt egészpályás letámadás önkorlátozó játékosságát most lecseréli a harctéri hadmûveletek terepasztalaira? A mindenáron való gyõzelemre? Ki ez, akibõl elveszett a játékosság esetlegessége és nagyvonalúsága, s aki az eljövendõ hadmûveletekrõl csak egyvalamit árult el: kemény lesz, sokszor bizony fájdalmas. Ki Õ? Tekintélyelvû vagy szabadelvû? Hol tart most ma-
gános gondolataiban? Modernkori Szent István talán, újkori államalapító? Aki tûzzelvassal, igehirdetéssel a túlélés reményében belehajszolja maradi és céltalan népét a globalizációs világfolyamatok fõsodrába? Tudatosan és szisztematikusan kiirtja maga körül a szertelen latin-típusokat, a Koppány-féle lázadó renegátokat? A szent és magasztos cél érdekében mindent eltakarít útjából? Vagy újkeletû zsidó messiás Õ, aki látva a végveszélyt, az üldöztetések által új földek, új kapuk felé vezeti kiválasztott és agyongyötört népét? Egy elhivatott ember, aki nemzete megmaradására és értékeire odafigyelve, nem ismer kompromisszumokat? Ember, aki mindenen és mindenkin átgázol egy megálmodott boldogabb jövõ ígérete és víziója okán? Õ lenne a kitörés, a harcos beteljesülés, a magyar Saron? Vagy a végsõ szétbomlás, elmúlás elõhírnöke? Az ellenséges diverzió hadmérnöke? Akit senki sem ismer, akitõl mindenki retteg és fél? MAGYAR KIRÁLY? Furcsán, de mégis tudatosan zavaros a kép. Természetfölöttien és kínosan egyensúlyban van a mérleg mindkét serpenyõje. Mintha valami láthatatlan kéz formázná klasszikusan tökéletesre. Az egyik oldalon naponta gyûlik a pénz, paripa, fegyver a partraszálló invázióhoz. Láthatóan növekszik a hit, a lelkesedés, az összefogás és a közös erõ. Új üzenetek, új irányok, új kapuk, földek, küldetések nyílnak meg és közben a beígért méltó élet reményében szervezõdik, tagozódik és sokasodik a hadsereg. Számolatlanul gyûlik a fegyveres akarat az eljövendõ, partraszálló honfoglalás sikeréhez. Ezt várjuk, ezt akarjuk! Másrészt viszont éppen a kiszorított, zárótûz alatt tartott leglelkesebb talpasokban ott az örök kétkedés: valóságos, élõ Magyar Király emeli most magasra a hívó jelet, a véres kardot, és hívja végsõ ütközetbe nemzetségét, vagy csak egy alattomos, nemzeti színûre festett, éles tõr van feltolva idegen kéz által a maradék haza szívének közelébe, a szívcsakrába? Olyan álnok és gyilkos penge, amelynek elegendõ egy jólirányzott nyomás a kellõ pillanatban? Ha az utóbbi lesz igaz, túl késõn fogjuk megtudni. Ellene már semmit sem tehetnünk. Akkor beteljesedik rajtunk a végzet jó ha figyelünk
ra hágott az emberek vágyain és vállain, régi harcostársa, TGM nyílt levélben köszönte meg neki ezt a békés visszafogottságot. Mert a múlt úgy jó, ahogyan van. Minden titkával együtt, tovább építhetõ általa a sorsszerûség bearanyozott mítosza.
hatalma. A volt és eljövendõ miniszterelnök személyes kvalitásai az elsõ feltételezést erõsítik. Politikai tettei azonban a másodikat. Nem tesz félreérthetetlen gesztusokat nemzete felé. A magyarság tragédiája, hogy nem lát tisztán ebben a végsõ kérdésben. Nincs egyértelmû válasz, egyértelmû üzenet. Nincs nyílt kézfogás a nemzet felé. Ezért nincs semmiféle kapaszkodó azoknak, akik már nem bíznak a szép szavak megtartó ígéretében és erejében. A képmutatás korszakában a rejtõzködés hatékony eszköz ugyan, de nem ígér semmi jót. Csak életveszélyt! A MEGSZÉPÜLÕ MÚLT IDÉZETE? Ki ez az ember? Ha figyelmesen tanulmányozzuk beszédeit, belezavarodunk. Egység és ellentmondás, tartalmi építkezés és elvtelen összevisszaság. Mint célratörõ, dinamikus politikusoknál ez megszokott, Orbán beszédeiben sincs sok múltidézõ, visszatekintõ megnyilvánulás. Mintha amnéziás lenne, mintha elfelejtette volna az 1989. június 16-i temetés üresen maradt koporsóját. Azt, amelybe a paktumpártok tudatosan belefektették eljövendõ éveinket. A partraszálló hadmérnök szerint megtörtént a rendszerváltás, sõt szerinte 15 éven keresztül jó volt az irány. Méltón vetélkedett egymással polgári és jóléti alternatíva. Méltó volt szerinte a gátlástalan posztkommunista nyomulás, a vértelenített piacosodás. Méltó volt a pofon nélküli történelem igazságtalansága, a kisemmizõ privatizáció, az államkirablás, a tömeges elnyomorodás. Méltóképpen gazdagodtak meg egykori gyilkosaink és üldözõink. Méltó vetélkedés volt az elhallgatás, a listázás, a mindent megnyomorító pártcenzúra. Méltó volt minden az újkori reálpolitikusokhoz, méltó a szabadversengéshez. Méltó volt a nemzeti függetlenség, a jogállamiság, az anyaföld, az identitás korlátozása és elvesztése. Méltó! Ki ez az ember, akinek tetszett az elmúlt évtized? Hol élt, hogy nem látta hazája lassú megsemmisülését? Orbán fiatal kora és kezdeti radikalizmusa ellenére sem jutott el az antalli mondat átértelmezéséig. Sohasem vetette fel egy igazságos irányba terelõ, mélyreható, forradalmi átalakulás lehetõségét. Soha nem akart forradalmat csinálni, félt tõle. Elfogadta inkább az önkorlátozó reformok szabta lehetõségeket. Miközben magasjó ha figyelünk
A CSÚF VALÓSÁG? Ki ez az ember? Aki szerint nem a kezdetektõl, hanem csak az utóbbi három évben tévedünk el? Aki szerint csak most siklott ki kezünkbõl a haladás huzatos vitorlája? Ki az, aki szerint csak most vétettünk útirányt? Csak most tûnnek el hajdani, lelki tartalékok? Mintha csak napjainkban õrölt volna fel mindent a kártékony világnézeti szembenállás egy belterjes és kiüresedett, önmaga dicsõségérõl szónokló, egoista politika által? Ki ez az ember, akinél megállt az idõ kereke, aki most új idõszámítást kezdeményezne? Ahol megkérdõjelezhetetlen sarokkõvé és viszonyítássá válik saját maga? Éppen Õ, aki soha nem vállalta az elõzõ korszakok felelõsségét? Pedig ma már tisztán látható: az eljövendõ partraszállás évtizedeken át tartó elõkészítése során tudatosan hatékony, megsemmisítõ bombázás alá vették a történelmi tanulságokat cipelõ Magyarország minden fontos politikai, szellemi és gazdasági maradványát. Az invázió eltervezésétõl nyomás és pergõtûz alá vontak minden megújulásra kész erõforrást. A nemzeti ellenállás megtörése volt a végsõ cél! Kár ezért most másra mutogatni! Kár ezért kizárólag a jelenlegi, tehetségtelen baloldali kormányra hárítani minden felelõsséget! Ebben közös bûn terheli a paktumváltó garnitúra és nomenklatúra nemlétezõ lelkiismeretét. Hibás megközelítés az is, hogy e nemzet jelenlegi tragédiáját nem tartalmi, hanem kizárólag hatalomtechnikai, formai problémák okozzák. Sajnos nem a járatlanság, a tapasztalatlanság, az ügyetlenség, a rutintalanság, az inasévek hiánya növeli a bajt. Ez csak a fecsegõ felszín, a külcsíny, ez egyfajta felmentése az ellenfélnek. A helyzet sokkal drámaibb: itt céltudatos, kiszámított, elõre megkomponált pénzpiaci gyarmatosítás folyik, váltakozó szereplõkkel. Orbán kerüli a lényeget. Baloldali kormánykritikájában nincs semmiféle utalás a globális, neoliberális gazdaságpolitika totális csõdjére. Beszédeiben nincs egyetlen árva hang sem a kisebbik koalíciós partner mindenek feletti élõsködõ kártékonyságáról. Úgy bírálja a Gyurcsánykabintetet, hogy abból teljesen kifelejti az ultraliberális SZDSZ-t. Mintha a vég nélküli, mohó és önzõ pártérdek, a nyakló nélkül felvett hitelek, spekulációk, adósságok, hazug statisztikák, a növekvõ munkanélküliség, az alacsony bérek, magas adók, az árnyalatlan globalizációellenesség kártékony önámítása, mind-mind csak a szocialisták sajátja lenne. Ki ez az ember, aki nem akarja felismerni és megnevezni az igazi ellenséget? Aki nem akarja helyretenni azokat a szakterületeket,
melyek teljes egészében a szélsõliberálisok kezébe kerültek? Amelyeket - mint a hit, erkölcs, oktatás - már teljesen szétrohadtak? Hol van ismét a saját felelõsség felvetése? Mert 2004. december 5-e után szólni illene megroppant hazafiságunkról, süllyedõ nemzeti önbecsülésünkrõl, az együvé tartozás megcsorbulásáról, a szenvedõ külhoni magyarságról. Illene némi szót vesztegetni nemzeti szimbólumaink, szellemi-spirituális energiáink megtartó erejérõl. Közösségépítõ, tradicionális értékek helyett azonban hatalom megtartó/megszerzõ technikákra terelõdik át rendszeresen a nyilvános közbeszéd. A LIBERALIZMUS DICSÉRETE? Ki ez az ember? Aki nem elemez mélyrehatóan, inkább azt mondja: szeretem az önmegvalósító liberalizmust! Vagy azt: a liberalizmus mindennapi, normális életünk része! A partraszálló hadmérnök szerint csak a teljesen liberalizált szabadpiac mindenhatósága teremthet rendet. Ezért szükséges és elkerülhetetlen a radikális adócsökkentés, a tõkebeáramlás, a nagyszerû amerikai integráció példázata és pátosza. Orbán, úgy tûnik, most pacifikálja lépésrõl-lépésre az SZDSZ-es holdudvar értelmiségi köreit. Elsõ menetben elnöki hatalomba emeli emberüket, Sólyom Lászlót, aztán ideológiai partnerének nevezi a vérgõzös izraeli Likud-tömörülést. Látványos nyitás és térnyerés ez, a világuralmi amerikai lobbisták irányába. A média- és pénznyugalom érdekében tett nemes gesztus, egy eljövendõ partraszálló-honfoglaló koalíció irányába. Orbán ezért a végsõ vágyért kétségbeejtõen sokszínû. Hitet tesz az ideológiamentes politikai pragmatizmus mellett, miközben szavakban és tettekben egyszerre ortodox keresztény és zsidó gyökerû. Magasztos nemzeti érdekekrõl beszél, miközben mindenható példaképe a népek kohója. (A Fidesz is egyfajta különös pártkohó!) Közös, uniós jövõrõl álmodik, miközben a jelenlegi európai alkotmányos válságot örömmel fogadja, és mint új, kínálkozó lehetõséget említi. Éles baloldalellenes kritikát gyakorol, miközben maga is furcsa, latin-amerikai típusú, keresztény-szocialista elveket vall. Egyfajta jóízû keverék, politikai cuvé az, amit látványosan megjelenít. Van benne valami Perón megüdvözülésébõl, Berlusconi média-rámenõsségébõl, Putyin tekintélyelvûségébõl és Saron kegyetlen kérlelhetetlenségébõl. Valami nemzeti-globalista bukéval bekevert koktél ez, ami együtt fogyasztható a késõ Kádár-kori kisember és a multinacionális nagytõke számára. Amolyan polgári anti- és neoliberális kötéltáncos Õ, akit a növekvõ válság emel egyre magasabbra, mint az elrontott rendszeren belüli egyetlen megoldás. Ma már Õ a kizárólagos kulcsa a jelenlegi „elit“ továbbélésének. Benne kapaszkodik mindenki. Csak rajta keresztül jelenhet meg alternatívaként a tehetségtelen, posztkádári 19
nomenklatúra. Rajta keresztül jelenhet meg ismét kormányképes erõként a végzetes Szadesz. A jövõbe vezetõ közös múlt. A túlélés? A POLGÁRI OLDAL DERÛJE? Ki ez az ember? Érdekes kettõsség mindenütt. Miközben az országban láthatóan és érzékelhetõen elvesztek a lelki tartalékok, addig a különös módon magáratalált polgári értelmiség felfokozott lelki izgalomban, harmóniában él. (Reneszánszot is emlegethetnénk, de ezt már kisajátították!) Nép és értelmiség végleg elemelkedett egymástól? Furcsa állítás a siker ízére az, amelyben 600 ezer civil szavazóval legitimálja Orbán a köztársasági elnök megválasztásának sikerét. Talányos ez, mert közben elfelejti az ugyanekkora nagyságú EU-kritikusok ellenvéleményét. Ki ez az ember, aki mindig saját érdekei szerint ad felhatalmazást? Ki az, aki teljes körû apátia és elfordulás idején széleskörû polgári szövetségrõl és megerõsödött polgári médiáról szónokol? Nem látja az általa létrehozott kirekesztést, véleménymonopóliumot, a kezébõl étkezõ, belterjes és szervilis pártsajtót? Ki ez az ember, aki eltûri a legdurvább közéleti manipulációt? Aki felépíti a tükörképek illékony világát? Az örökké visszatérõ tekintélyelvûséget és cenzúrát? Ki az, aki soha, egyetlen nyilatkozatában sem védte meg a méltatlan helyzetben vergõdõ, kis nemzeti médiumokat és azok dolgozóit? Ki az, aki gátlástalanul bármit képes lenyomni hívei lelkes torkán? Legyen az távoli, mocskos vallásháború, földfosztó unió, megveretett külmagyar, kétpártrendszer, Sólyom, Likud, szájkosaras honfikör, új charta? Szélesre tárt, nagy egység? Mint kisebbik rossz, öncélú üzenet: Le velük! Ennyi? Jól begyakorolt populista lista meg roadshow, akár egy felfuttatott örökzöld Megasztár? Kifulladásig? Ez minden? Bulvár-klisé a kissé hülyéknek, a funkcionális analfabétáknak? Hogy néhány percre miénk legyen a szó? A dadogás? Aztán folyt. köv., minden marad a régiben? Miért nem kérdezi meg senki: Mit is jelent valójában a beígért partraszállás? Tisztogatást? Rendteremtést? Pincétõl a padlásig? Forradalmat, küzdelmet, konfliktust? Ki ellen kell majd a múltat végképp eltörölni? Vagy csak tagbaszakadt reform lesz ez is, ahol kitûzhetõ lesz a fonnyadt kokárda a Corara? Állítólag derûs most a polgári oldal, boldogok a lelki gazdagok. Övék a földi mennyország. Miközben magasra száll a siker, alulmarad a keserû alázat. HÁROM KÜLÖNÖS KÜLDETÉS? Ki ez az ember, akit Isten ekkora küldetéstudattal csapott arcon? Áldott vagy vert? Ki az, aki most váratlanul 1956-tal keletkezteti a polgári Magyarországot? Ki az, aki soha egyetlen ’56-os hõst sem engedett parlamenti frakciója padsorai közé? Ki az, aki miatt mára 20
magányos, eltemetett idealisták lettek a Pongrácz-, Rácz-, Wittner-félék? Ki az, aki nem akasztotta meg idõben a brutális privatizáció tobzódását az újjáéleszthetõ Munkástanácsok megsegítésével? Ki az, aki megtehette volna, mégsem állította fel, szervezete meg a Nemzetõrséget? Ki az, akinek kínos volt a földosztás, a teljeskörû kárpótlás és rehabilitáció? Ki az, akinek máig felvállalhatatlan Mindszenty bíboros úr kérlelhetetlen antikommunizmusa? Ki az, aki könnyedén átengedte a túloldalnak Nagy Imrét és Bibót? Ki az, aki félszívvel hagyta, hogy szocialista forradalmat csináljanak 1956 hazafias eszményeibõl? (Vagy csak a közelgõ választások miatt használandó a közelgõ 50. évforduló?) Szimpla kampánytémává aljasul a Pesti Srácok kiontott vére is? Semmi sem szent? Igen, vagy nem? A forradalom nemzedéke elvitorlázott, idegen földekre menekült és magányba, de mégis alapokat teremtett. Így szól az igaz beszéd. Aztán jött évtizedek múltával a második sikertelen kísérlet, a visszatérés, Antall József kormánya. A keserves kínlódás, bukás. Mert Orbán szerint az elsõ szabadon választott kormány „nem tudott stabilitást teremteni“. Nem tudott. Térdre rogytak a csuhások. Miért, kiért? Ki és milyen okból buktatta meg õket? A tehetségtelenség, a közöny, a paktum, a háttérhatalom vagy az MSZP-SZDSZ-Fidesz ellenzék? Mint történelmi nehezék? Antall nem volt képes stabilitást teremteni. Belerendült az ország is. Aztán jött a harmadik, sorsfordító kísérlet, ami 2002-ben ért vészes véget. Akkor nem volt felelõs. - Túl nagyvonalúak voltunk! - mondta a volt miniszterelnök. Nagyvonalúak... a megfelelésben, kéztördelésben, megfutamodásban, lemondásban, Hídi Csatában, szavazat újraszámolásában, miegyébben. Aztán túl nagyvonalúan erkölcstelenedett és gazdagodott tovább az euróatlantista reálellenzék, mi pedig túl nagyvonalúan rokkantunk bele a visszarendezõdésbe. Most repesve várjuk a következõ ideiglenes révbeérést, a partraszállást. Lehet, hogy ismét nem lesz benne köszönet? ÚJ KORMÁNY ÍGÉRETÉVEL? Keressünk tovább! Ki ez az ember, aki most nemzeti, és nem pártkormányt ígér? Nemzeti érzelmû lesz, vagy össznemzeti? Nem mindegy! Elkötelezett hazafiak ülnek majd a miniszteri bársonyszékekben, vagy a parlamentbe ismét bejutott paktumpártok képviselõi? Idõsebb és tapasztaltabb tagok alkotják majd a kabinetet! - ígéri Orbán. Mintha nem számítana már a feltörekvõ, fiatal, feddhetetlen nemzedékre? (Hadd kínlódják ki õk is az inaséveket?) Mintha nem kellene az új generáció, az új hang, az új lendület, új üzenet? Csak a kétpártrendszer nyomorult hatékonysága? A visszaosztás? A 30-70%? Az invázió kemény lesz! - ígéri. Nem lesz baloldali megfelelés! Csak neoliberális, szabadelvû elvá-
rás? Nem lesz fájdalommentes az átalakulás! Kinek? Esetleg csak nekünk fáj majd, kiszorított, letarolt nemzeti radikálisoknak? Vajon csak az antiglobalista, nemzeti érdekvédõk szorulnak margóra, vagy mások is? Kinek kell innen elemigrálnia? Kunczénak, Petõnek? Vagy már megint a romantikus, idealista álmodozóknak? A magányos Don Quiótéknak, akik nekifeszülnek a magas falaknak? Nagy kérdések ezek. Az üzenet szerint: a sikeres, integrációra kész kormányzatnak színes (?) háttérországot teremt majd a polgári körök mozgalma! Lesz némi hatásuk a legfelsõ döntésekre, vagy asszisztálnak tovább, mint eddig? Kétkedés és gondolkodás nélkül eltûrik és éltetik az új vallást, vagy esetleg mindenkinek élhetõ hazát építenek? Ki ez az ember, aki mindezt felelõsséggel levezeti? Aki új istenségként tilt, tûr, támogat? Esetleg hallgat a józan paraszti eszére? Vagy idegen hatalmi érdekeket szolgál, hogy aztán majd egyszer elsodorja a közöny, vagy a felgyülemlett népharag? Vagy uralkodói szelleme kiteljesedik a modern idõk végeztéig? Most még senki sem tudhatja a választ. Csak keresi. A CÉL VILÁGOS? Ami az országjáró beszédekbõl leszûrhetõ, az nem biztos, hogy maga az eljövendõ valóság. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Méltó élet, új kapuk, új küldetés, új horizontok, új haza! Mindehhez megértés, türelem, alázat, ésszerûség, párbeszéd, összefogás, sokszínûség (?), tapasztalat, gyorsaság, rugalmasság, tömbösödés, közös erõ, eltökéltség, küldetéstudat. A Gyurcsány-Orbán vitában a volt miniszterelnök magához emeli szánalmas ellenfelét. Megjeleníti a kétpártrendszert. Nagyra értékeli a kormány által felmutatott szörnyûséges alternatívát. Azt a neoliberális, nagytõkebarát, pénz-szeretõ vonzalmat. Orbán a „vitában“ teljesen feladja eddigi sokarcúságát, most pragmatikusan, teljes mértékben átszüremkedik a klasszikus baloldalra. Ki ez az ember? Hányféle maszkja van? Mi lesz a következõ taktikai manõver? Pozsgay, Szûrös, Csintalan útján netán újabb váltás jön? Esetleg Csurka, Jobbik, Világszövetség? Bizonyára nem! A nemzetközi elvárások hadiparancsai erõsen szûkítik a mozgásteret. Ami látható, hogy a partraszállás elõtti idõszakban Orbán jó ha figyelünk
tudatosan lezár a jobboldal mindkét irányába. Konzekvensen. Nem nyithat sem a centralista MDF, sem a Jobbik következetesen patrióta nemzedéke felé. Az MSZP útja sem járható. Látványos nagykoalíciós együttmûködéssel megszûnne még a váltógazdaság látszata is. A Fidesz tervszerû, gondosan ügyel az áldemokrácia kiüresedett látszatára és intézményeire. Bármekkorára növekszik, bármilyen irányba indul, számára már csak egy szûk, kikövezett folyosón nyitott a sorompó. Egy párt felé, amely halálos ölelést tartogat. SZÁMOK BÛVÖLETÉBEN? A nagy visszatérés elõtt. Mindig ugyanaz a misztikus kérdés. Rögeszmésen. Ki ez az ember? Ki az, aki megtestesült valóságosságában végrehajtja majd az áhított partraszállást? A
mindenbõl okkult számmisztika szerint a vezetõ életét két kép határozza meg. Az elsõ a VII. tábla, a diadalszekér, amely titkos utak összefüggéseire utal. Megláthatjuk benne, ahol isteni törvény és tekintély uralkodik, ott valódi szépség születik. Betekintés a Nagy Terv részleteibe. A kocsin utazó ember fején korona, kezeiben pallos és jogar. Uralkodás és hatalom. Benne lakozik az örökkévalóság. A szekeret fekete és fehér Szfinx húzza: a jó és a rossz. Két rejtélyes, egymásnak feszülõ hatalom. Két erõ, melyet meg kell ismerni a siker érdekében. Egymástól való függésük is a Nagy Tervet szolgálja. A másik fontos kép a XVI. tábla, a torony képe, amin egy villámsújtotta, kettétört és lángoló, magas építmény látható. Csúcsáról lezuhan koronás építõje, fejérõl lehull az uralkodói jelkép. Mert hazugságból és jogtalanságból csak rombolás következik. Amit ember csak saját dicsõségére épít, az nem lesz tartós. Aki ismeri a nagy titkot, a Szent Tûz erejét, annak csak szolgálnia szabad. Ezért gyakorold magad, áldozd fel akaratod, kényelmed és elõítéleteidet. Légy önzetlen és eljön a nagy óra. Fellángol benned a szeretet tüze, eljön feléd fényben az élet. De ez veszélyes játék. Közeleg a partraszállás ideje. Ismerd meg önmagad, hogy megtudd ki valójában ez az ember! Aki vezetni fogja az eljövendõ invázió seregeit. Aztán elhalnak a kérdések.
Fehéregyházánál, az út mellet levõ Ispán kútnál látták utoljára Petõfi Sándort. Ekkor 1849. július 31-ét írtak. Másnap, augusztus 1-én, Csík peremén, a Nyerges tetõn vívott honvédõ csatát Gál Sándor százada. Utolsó leheletig - írja a krónikás. Még a megkeményedett szívûeknek is bepárásodik a szemük, ha arra gondolnak: mekkora önfeláldozással védték a szentnek hitt hazát harcosaink. Nem „csak“ a hõsi halál kelt megrendültséget - sok példa volt erre 1100 éves Kárpát-medencei históriánkban máskor is. A szomorúságot az okozza, hogy látjuk, kiknek védték a hont a hõsök.
A PARTRASZÁLLÁS Sötét van. Várakozás. Fekete felhõk függönye mögé húzódnak a csillagok. Könnyes vizet permetez feszült, izzadt homlokokba a szembe fújó, fájó szél. Most csak a titkos küldetés a fontos. A gondosan, kódoltan elõkészített vállalkozás. Tomboljon vad vihar, áradjanak tarajos hullámok, a támadásnak menetrendszerûnek kell lennie! Hideg számítással sújt le a gyilkos acél. Összehangolt stratégia és taktika. Elõkészítés, felderítés, diverzió. A meglepetés elemi ereje. Idegen partok felé. Behatolva ismeretlen földekre. Aztán pusztító és halálos golyózápor, könyörtelen légitámadás, õrjöngõ zárótûz. A pokol felharsanó fanfárjai. Derékig gázló vérhabos víz, örvény, felszaggatott fövenyek. Sikoly, moraj, gomolygó füst és lõporszag. Égett hús bûze. Halálhörgés. Támadás több hullámban. Elõttünk a szárazföld. Behatolás és szétszóródás. Be, egyre mélyebben, a titkok felé. Elõrenyomuló terjeszkedés, kiáramlás minden irányba. Apokalipszis most és akkor... Akkor csak játék marad minden. Ha eljön a várt pillanat. A partraszállás. A végsõ számadás. A kérdések megismétlõdésének ideje. Amikor a válasz már bennünk lakozik. Ki ez az ember? Ismeri valaki a megoldást? Forrás: Molnár Tamás – Jobbik
zeumot is át kívánták keresztelni - noha a kereszténység távol áll a hungarofób radikálisoktól „, hogy “megtisztítsák" az intézményt a dacosan magyar poéta szellemétõl. A bûncselekmény ugyan meghiúsult, de kitervelõje ma is népbiztos, és azóta már luxusvillában lakik. Az idén az RMDSZ felújíttatta az Ispán-kútnál levõ emlékhelyet. Újraavatására tegnap délelõtt került sor - értesülhettünk a híráramból. Megnyugtató.
A hungarofób mammonitáknak. Ron Werbernek, és vezetettjeinek. A MÁV-kórház gyönyörû létesítményeit - és sok egyebet - épp ezekben a napokban idegen kézre átjátszó üzletembereknek. Kereskedõknek, akik forintban mérik a hazát: a „hõs vértõl ázott arany mezõket, a könnytõl áradó ezüst folyókat...“ Petõfinek a kozák dzsidás nem akkora erõvel döfte át a szívét, mint amekkora súlytól most szakadna meg, ha látná hazáját? „A költõ emlékét õrzõ szobrot ismételten megrongálták magyarellenes vandálok“ - olvasni a sajtóban. Nem meglepõ. Fehéregyháza, Segesvár jelenleg egy másik országhoz tartozik. Az ellenben döbbenetes, hogy idehaza is támadják a költõt magyarellenes vandálok. Pár éve még a Petõfirõl elnevezett irodalmi mújó ha figyelünk
A 85 éve idegen fennhatóság alatt vergõdõ tartományban azért még lehet Petõfirõl megemlékezni. Nálunk, a Magyar Köztársaságban viszont a „Petõfi-ellenesség“ dívik. Ebben nem történt rendszerváltozás. Talpra, Petõfi - írta 1968-ban Utassy József. Az akkor még fiatal költõ arra figyelt föl: „Lopnak a bõség kosarából! A jognak asztalánál lopnak, népek nevében“ Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák? Itt, Esztergomban az emberek jobb része sem tudja, hogy a Petõfit talpra parancsoló Utassy ma egy vidéki kórházban senyved, és két polgári kormány is elfelejtette Kossuth-díjjal kitüntetni forradalmi szellemiségû költészetéért. „Talpra, Petõfi - mondjuk tétova reménykedéssel -, sírodat rázom. Szólj még egyszer a szabadságról!“ Forrás: Molnár Pál
21
„Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: “Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn 8, 31-32). Emlékezõ Testvéreim! Nem a szolgaság, hanem a szabadság lelkét kaptuk. Emberi méltóságunk szabadságunkra épül, úgy, ahogy Madáchnál az angyalok kórusa énekli: „Szabadon, bûn s erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme.“ Isten bennünket szabadnak teremtett, és szabadságunknak került belsõ és külsõ ellensége. Ha szeretnénk egyre szabadabbá válni, vállalnunk kell a lelki szabadságharcot az ösztönösség, az érdekek és a bûn ellen. Akiknek nem mond semmit az Isten adta szabadság, azoknak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát idézem, melyet 1948. december 10-én az ENSZ tagállamok 48 igennel és 8 tartózkodás mellett fogadott el. A bevezetõben ez áll: Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlõ és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon. A Nyilatkozat 1. cikke így szól: „Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlõ méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.“ Nyergestetõn gyõztesen helytálló és hõsi halált halt eleinkre, a szabadságharcosokra emlékezünk. Itt verték szét 1550-ben a székelyek Kemény János vezetése alatt István moldovai vajda öccsének seregét. Itt álltak a csíkiak 1660-ban, mikor Háromszéket kegyetlenséggel dúló Barcsai Gáspár Csíkot is hasonló sorsra akarta juttatni. Ide jött Tuzson János honvédõrnagy két zászlóaljával és 8 ágyúval, miután Moldvából Háromszéken keresztül utat vágtak maguknak. Itt állította fel 1849. július 31-én ágyúit, s elszánt honvédjeit. Ez idõ alatt Gál Sándor tábornok a Tusnádi-szorost állta el. Augusztus elsején a mit sem sejtõ oroszok gróf Clam Gallas osztrák tábornok vezetésével minden elõvigyázat nélkül 12 ezeren nyomultak a Nyerges-tetõ felé vezetõ meredek országúton. Turzson bevárta lõtávolságra, s akkor kartács-tûzzel fogadta õket. Az oroszok többszöri rohamát az oroszlánként harcoló székely honvédek és a halált osztó ágyúk mindig visszaverték. Egy kászoni román a kozákokat a csíkszentmártoni erdei ösvényeken bevezette Csíkba, s így a nyergesi hadállását Tuzson, Gál Sándor parancsára, kénytelen volt ezen utolsó gyõzelme után feladnia, s a Mitács-hágón át Marosvásárhely felé mennie. Visszavonulásra kényszerültek a gyimesi, a magyarbékási és a tölgyesi átjárók határvédõi is, akik a Bucsin tetõn elásták ágyúikat, hogy az ellenség kezére ne kerüljenek. Emlékezõ Testvéreim! Itt lengtek 156 évvel ezelõtt a magyar szabadság zászlai. A szabadságszeretõ emberek halált megvetõ bátorsága arra kötelez mindnyájunkat, hogy e zászlók mindennap lengjenek a lelkünkben. Egy percre sem szunnyadhatunk el, mert ahogy a liliputiak az alvó Gullivert kis köteleikkel földhöz pányvázták, mi is hasonló veszélynek vagyunk kitéve. Billy Graham Amerika népszerû prédikátora az emberi közömbösség veszélyére egy egyszerû tapasztalattal mutatott rá. Ha a békát bedobjuk a forró vízbe, az rögvest kiugrik belõle. Ha hidegvízbe tesszük, ott marad. Ha lassú tûzön melegítjük a vizet, a langyos vízben a béka kinyúlik és kimúlik. Isten adta szabadságunk iránt nem lehetünk soha közömbösek. A szabadsággal szembeni közöny, hamar szolgalelkûvé és halottá tesz. A Sátán, a „Világosság angyala“ miközben a szabadság illúzióját ébreszti bennünk, alattomosan a semmi, a halál felé terel minket. 22
Tartsuk erõsen a hit pajzsát, hogy errõl a Kísértõ nyilai visszapattanjanak. Ragaszkodjunk Jézus és az Egyház tanításához: „AZ IGAZSÁG SZABADDÁ TESZ TITEKET“ (Jn 8, 32). Sokszor halljuk, és valóban úgy van, hogy a tudás hatalom; szükséges ahhoz is, hogy jobban szolgálhassuk testvéreinket. De az igazság legértékesebb gyümölcse a szabadság. A keresztény világnézet szabadította fel az embert a természet kutatására, félresöpörve a babonás félelmeket. Szûk látókörünkbõl Isten üzenete szabadított fel, elénk tárva, hogy nem csak a Föld, hanem az Ég gyermekei is vagyunk. Egyedül Isten Fiában értjük meg a szabadságért küzdõk jelszavát: szabadság, egyenlõség, testvériség. Ki tesz bennünket szabaddá? Szabadságunkat Krisztus szerezte meg, amikor halálával és feltámadásával megszabadított az értelmetlen szenvedéstõl és a haláltól, megnyitotta elõttünk a feltámadást és az örök életre. Kiben és miben vagyunk egyenlõk? Isten mivel gyermekeivé fogadott a keresztségben, Istenben gyökerezik egyenlõségünk, méltóságunk. Testvéreknek is csak Krisztus által lehetünk, mert az Õ kegyelme éltet bennünket. Szabadságharcosaink életáldozatukkal tettek tanúságot, hogy a földi életnél is van nagyobb érték, ahová csak szabadságban nõhet fel az ember. Krisztus megismerése reménnyel tölt el, hogy mindig van lehetõségünk a bûneinktõl való szabadulásra, mindig tudunk új életet kezdeni, csak õszintén vállaljuk az igazságot, vállaljuk tetteinket, tudjuk kimondani: „Uram, vétettem ellened, bocsáss meg nekem.“. Igazság és Szabadság Lelke, adj tisztánlátást és bátorságot, hogy belássuk, megbánjuk bûneinket, s mindig megszabaduljunk a gonoszság kötelékeitõl! SZABADSÁGUNKKAL KÉTFÉLEKÉPPEN ÉLHETÜNK: VÁLASZTÁSSAL ÉS ÚGY, HOGY HÛSÉGESEK VAGYUNK DÖNTÉSEINKHEZ. Törekedjünk arra, hogy valóban szabadon válasszunk! Milyen döbbenetes a pogány erkölcs, amikor az ember ki van szolgáltatva alantas ösztöneinek. Hogyan fogják a majmot Afrikában? Rizst tesznek a zsákba, a zsákszádát összehúzzák annyira, hogy csak a majom keze férjen bele és a zsákot fához rögzítik. A rizst megmarkoló állat összeszorított kujakját már nem képes kihúzni és meg van fogva. Ne engedjük, hogy szabadságunktól megfosszon ösztönösségünk, mely csak a pillanatnak él. Ne engedjük, hogy szabadságunktól megfosszon az érdek, mely csak a mának él. Ne engedjük, hogy szabadságunktól megfosszon a közvélemény, hogy eltárgyiasított fogyasztók legyünk. Ragaszkodjunk ahhoz, aki szabadnak teremtett és szabaddá tud tenni! Szerezzünk magunknak erkölcsi állóképességet azzal, hogy mindennap tesszük a jót, s akkor ellen tudunk állni a jó álarcában jelentkezõ rossznak is. Szeressük népünket, mert ha mi nem szeretjük egymást, ki fog szeretni minket? Nagyhatalom számunkra a lemondás és az imádság, melyet maga Jézus ajánlott, hogy a gonosztól megszabaduljunk (Mk 9, 29). Ne feledjük, hogy csak addig vagyunk szabadok, amíg semmi sem tud eltéríteni az egyszer meghozott igaz döntésünktõl, amíg a hûség útját járjuk. Egyre nyomasztóbb a hazugság, a hûtlenség terhével járni az élet útját. Eleink mondása szerint: a legjobb párna a tiszta lelkiismeret. Értelem Lelke, add, hogy mindig meg tudjam különböztetni a szabadságot a szolgaság elõszobájától, a szabadosságtól! HA A JÓT VÁLASZTJUK, EGYRE SZABADABBAK LESZÜNK; HA A ROSSZAT, ELVESZÍTJÜK SZABADSÁGUNKAT. Nem lehet büntetlenül mindent kipróbálni. A Székelyföldön nem lehet csak ösztönösen, közömbösen, egyéni érdekek szerint élni, mert ez bûn. A bûn következtében terhelõdik a képzeletünk, a lelkiismeretünk, s csak késõn fogjuk észrevenni, mint a fotocellás ajtónál, hogy a börtön vasajtaja ránk zárult. Mivel a bûn akaraterõnket is gyöngíti, egyre kisebb az esélyünk, hogy kiszabaduljunk jó ha figyelünk
az ellenség gyilkos szorításából. Az egyetlen sikeres taktika, ha kezdetben ellenállunk az önzésnek, az egyéni érdekeknek; és vállaljuk magunkért a lelki szabadságharcot és közösségünk autonómiáját. Ne féljünk attól, hogy ez által bármit is elveszítünk. De ne gondolják azt mások, ahogy Márton Áron püspök úr is mondta, hogy velünk már mindent lehet! Isten soha sem engedi meg, hogy erõnkön felüli kísértés érjen; csak mi vagyunk a felelõsek azért, ha ismételt figyelmeztetései ellenére csapdába sétálunk, és feladjuk egész szabadságunkat. Isten, a történelem Ura a világi vezetõkön keresztül is feltárja az egyén és a közösségek szabadságának lehetõségeit. Ma a nyergestetõi hõsökre emlékezve határozottan védjük a szabadságunkat, az önrendelkezésünket. Az ENSZ Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (hatályba lépett 1976. március 23-án) I. részének 1. cikke kimondja: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlõdésüket.“ Itt említem meg Egyházunk által világosan megfogalmazott szolidaritás és a szubszidiaritás elvét, amely az EU Alkotmányába is bekerült. A szubszidiaritás vagyis a kölcsönös kisegítés elve szerint „egy magasabb szintû közösségnek nem szabad beavatkoznia egy alacsonyabb szintû közösség belsõ életébe, és nem szabad megfosztania illetékességétõl, épp ellenkezõleg, szükségleteiben támogatnia és segítenie kell, hogy annak tevékenységét összehangolja a társadalmat alkotó más tényezõkkel, tudniillik a közjó érdekében. Isten nem akarta magának fenntartani az összes hatalom gyakorlását. Minden teremtményének megjelöli azokat a feladatokat, amelyeket természetének képességei szerint végezni tud. A kormányzásnak ezt a módját kell követni a társadalmi életben. Isten világot kormányzó stílusának, mely mélységes tiszteletet tanúsít az emberi szabadság iránt, kellene inspirálnia azok bölcsességét, akik az emberi közösségeket kormányozzák. Nekik úgy kell viselkedniük, mint az isteni Gondviselés szolgáinak. A kölcsönös kisegítés elve szemben áll a kollektivizmus minden formájával. Megvonja az állam beavatkozásának határait. Harmó-
niába próbálja hozni az egyének és a közösségek kapcsolatait. Az igaz nemzetközi rend megvalósítására törekszik" (KEK 1883-85). A szubszidiaritás elve alapján akarjuk a Székely Autonómiát. Magyarul azt jelenti, hogy nekünk ne Bukarestben mondják meg, hogy mi a jó a Székelyföldnek és hogyan kell itt éljünk. Mi tudjuk azt, hogy hogyan boldogulhatunk itthon, és az állam segítsen boldogulásunkban. Sokszor az Állam a legnagyobb Kísértõ, aki megfoszt szabadságunktól. Megfosztott az Ojtozi-szorostól, az Úz-völgyétõl, a Gyímesek keleti részétõl, Magyarbékástól és most a Gyilkos-tót akarja elvenni. A Székelyföld falvaiból elorzott. Autonómiánkat nem akarja, a megígért kultusztörvényt megmásította, stb. Loyolai Szent Ignác szavait mondjuk a lélekrombolónak: „Távozz tõlem, tudom, hogy be akarsz csapni! Te nem adhatsz egy csöppnyi boldogságot, békességet sem, te csak megfoszthatsz ezektõl; te kezdettõl fogva hazug és gyilkos vagy!“ Jó tanács Lelke, vezess mindig az igaz úton! Emlékezõ Testvéreim! Az emlékezés nemcsak ismeretet kínál nekünk, hanem nagyobb szabadságot is. Merjük kérni mindazt, ami jogos. Ettõl ne féljenek politikusaink, mert ha hátuk mögött tudják népünket, s hallják a többségiek is népünk szavát -, akkor tudnak eredményesen küzdeni jogainkért. Ha csak tárgyalgatnak a nép feje fölött, akkor bûnt követnek el, mert a nép ruházta fel õket, hogy a közösség boldogulását szolgálják. Nyerges-tetõ üzenete segítsen szabadságunk gyarapodásában és az isteni életben is. Éltetõ Lélek, teremts bennünk új szívet. Újítsd meg Urunk a Székelyföld színét, hogy tudjunk úgy tisztelegni a szabadság és harcosai elõtt, mint 1896-ban, a Bukarestben dolgozó Kozmási Székely honfiak és honleányok, akik ezt az emlékjelt állítottak. Naponta jusson eszünkbe Kányádi Sándor 1965-ben, éppen a szabadságfosztás idején írt vers-emlékmûve: Nyergestetõ. A Székelyföld szabadságáért nem elég ide zarándokolni, a szabadság dicsõítõ versét lélekkel mondani kell. Most egy más verssel köszönök el:
A verset mondani kell / a verset nem politizálni kell. / a vers nem lehet alkú tárgya, / a verset mondani kell! / és mondd, hogyha akarod / lesz székely autonómia! / akarni és mondani kell. / csak mondd mindennap / reggel felköltödben, / jártodban-keltedben, / s este fekvésedben: / uram isten, akarom! / akarom azt, ami szent, / akarom azt, ami jó, / akarom azt, ami szép, / akarom azt, ami igaz, / ami, a mi igazságunk, / a székely autonómia! / akarom és veletek akarom, / akiket nyolcvanöt éve / megaláztak a nagyhatalmak: / franciák, angolok s amerika. / akarom az autonómiát akkor is, / ha ettõl prüszköl a tót, az ukrán, / s dührohamot kap a román. / akarom az autonómiát akkor is, / ha újabb verésre készül a szerb, / s lassú elnyomással dolgozik / az elcsítult délszláv. / az õrvidék már kivívta, / nálunk is hírdeti arad, / hogy van szabadság / s azt soha fel ne add. / kiszabadult szobor csoport / szónokaid mit akarnak? / mondják és variálják, / hogy autonómiát, autonómiát! / de milyet, de kinek? / mi az isten adta jogainkat kérjük, / amit gyulafehérváron ígértek, / amit versailles-ban papírra tettek. / mi a trianoni rabló irat záradékát, / reményünk és jövõnk biztosítékát kérjük! / kérjük azt reggel, délben és este, / mint a bezárt ember az ételadagot. / csak ne szakaszolják nekünk azt, / pártok közötti egyeztetéssel, / parlamenti voksolással, / ami minden embernek isten adta jog. / mi isten után az újvilág nevében, / a meggyalázott demokrácia nevében, / jogainkat kérjük, mi magyarok. / kérjük az itt töltött ezerév jogán, / apáink és anyáink verejtékes földjén: / jogainkat kérjük, mi magyarok! / testvér, ha egyedül silbakolsz a gyávák közt, / a megalkuvó vezetõk közt, / vagy kint a temetõben lehajtott fõvel, / csak mondd: errõl soha nem mondok le. / akkor a gyávák feleszmélnek, / mint zinovjev a sírgödör elõtt, / s tanúságot tesznek a markók! / akkor elõjönnek szavadra, / vágytól égve, mint kopók a vadra, / a ma temetett holtak. mind jönnek, / jönnek és jönnek az éves, / az évszázados holtak, / mint betániai lázár a sírból. / melléd glédába áll, / aki magyar volt. / te és én, és mindaz, aki hallgat, / legyen a világ szemében balga, / csak mondja, / s abba ne hagyja: / jogainkat kérjük mi magyarok! / mondd tovább egy hét után másnak, / a barátnak, / a családnak, / a gyermeknek, / az unokának, / a portásnak, / a kocsmás komádnak, / a félénk munkatársnak, / hogy szokják meg a fülek, / s verjen gyökeret a szívben, / mert eljön a nap, / mikor megszólal a lezárt ajak, / lehull róla minden lakat, / s felhangzik az eget rengetõ dal, / a soha el nem múló összhang / innen is, onnan is, / mint babilon vizeinél... / „isten, áldd meg a magyart!“
Nyerges-tetõ, 2005. 07. 31. Elmondta: Darvas-Kozma József
ORSZÁGGYÛLÉS RT. Loppert Csaba: Medgyessyrõl és Gyurcsányról egyaránt kiderült: az Országgyûlést összekeverik saját vállalatukkal, ahol az ellenzéki pártokat az igazgató utasításait követni köteles, egy akolba terelhetõ, domesztikálandó birkanyájnak tekintik. (Loppert Csaba, Magyar Nemzet, 2005. augusztus 2.)
jó ha figyelünk
23
Orbán Viktor tusnádfürdõi beszéde: nemzetegyesítésre és gazdaságpolitikai váltásra van szükség Az orvostudomány XVIII. századi mûvelõi úgy tartották, hogy a hegyi levegõ nem egyszerûen ártalmas, hanem halálos az emberi szervezetre. Ezen meggyõzõdésüket más tapasztalatok mellett az a hétköznapinak is nevezhetõ benyomás táplálta, amely a hegyekben félelmetes lelki és természeti tájat látott. Minden bizonnyal e vélekedésnek köszönhetõen az európai érdeklõdés inkább elkerülte Svájcot, így ez idõ tájt az alpesi ország Nyugat-Európa legszegényebb államai közé tartozott. Csupán egyetlen évszázadnak kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy megváltozzon e zord vidék megítélése. A XIX. századra már festõi tájairól, valamint az idõközben a tudós orvosok által is gyógyító hatásúnak minõsített hegyi levegõjérõl elhíresült Svájc Európa-szerte irigyelt országgá lett. A változás természetesen nem Svájc éghajlatában állott be, s még csak nem is a hegyek lettek feltétlenül barátságosabbak. Az ország megerõsödésének, a svájci gazdaság fellendülésének okai inkább abban a szemléletváltásban keresendõk, amely volt bátor az addigi benyomásokat átértékelni, s a megrögzült dogmákat az újonnan szerzett tapasztalatok fényében felülírni. Talán elmondható tehát, hogy a történelem adott pillanatában bekövetkezõ szemléletváltásnak olykor mindent átalakító, országokat, nemzeteket felemelni képes ereje van. Magyarország Trianon óta gyakran tekint úgy magára, hogy gyengeségének legfõbb oka és forrása az ország területi felszabdalása, valamint a határon kívül rekedt nemzetrészek elszigeteltsége. Mintegy kilencven esztendõ elteltével, nem feledve természetesen a történelmi léptékkel mérve is roppant károkat, az új korszellem fényében vessünk egy pillantást jelenkori adottságainkra. A szûkebb és tágabb környezetünkben is polgárjogot nyert szabad mozgásra, az eltûnõ államhatárokra, a decentralizációra, a helyi és regionális közösségekre épülõ új világra, ahol a mûveltség és a szakképzettség, a szorgalom és a kreativitás, a tettrekészség és a vállalkozó kedv lett a kívánatos jellemvonás. Jelenlét, mozgékonyság, gyorsaság, kapcsolatok, hálózatba szervezhetõ személyek, csoportok és tudásformák. Errõl szól ma az európai kontinens élete, s errõl szól maga az Európai Unió is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az új európai helyzet az anyaországi, a világban szétszóródott, valamint az országhatárok mellett tömbben élõ tizenötmilliós magyarság számára merõben új lehetõségeket kínál. Az egykor oly tragikus széthullás hátrányai mára legalább részleges elõnynyé változtathatók, amennyiben képesek vagyunk egyetlen jól mûködõ gazdasági övezetté és hálózattá szervezni magunkat. Ehhez az egész Kárpát-medencében s különösen Magyaror24
szágon olyan szemléletváltásra van szükség, amely a nemzetegyesítést jelöli meg elsõ számú célként, s amely a határon túli magyarokkal való kapcsolatot nem segélyezésnek gondolja, nem hátrányt és tehertételt lát bennük, hanem befektetést, közös hasznot, lehetõséget és gazdasági erõforrást. Magyarország jövõje nem a tízmilliós Magyarországban, hanem a tizenötmilliós magyar nemzetben van. A gyökeres szemléletváltásnak természetesen feltétele, hogy egyetértsünk a fõbb célokban, valamint kedvezõ európai, politikai és gazdasági környezet vegyen körül. A nemzetegyesítés tekintetében ugyanakkor furcsa kettõsséget tapasztalhatunk. Bár a határon túli magyarok hosszú idõ óta várják, hogy létrejöjjön egy olyan tartós politikai kurzus Magyarországon, amely számára ez stratégiai kérdés, a határon belüliek esetében mindez nem mondható el hasonló határozottsággal. Beszédes példa erre a decemberi népszavazás. Az eredmény értelmezése természetesen jóval több óvatosságot igényel, mint hogy túlzó egyszerûsítéssel kimondjuk, a magyarországi magyarok nemet mondtak a határon túli magyarokra. Tudjuk, hogy több volt az igen, mint a nem. (Zárójelben jegyzem meg, ilyen arányú választási gyõzelem Magyarországon bõségesen elegendõ lenne a nemzetegyesítõ erõk magabiztos gyõzelméhez). Az igazság az, hogy decemberben a magyar kormány mondott nemet a határon túli magyarokra, nem a magyarországi magyarok. A mindenkori magyar kormánynak egyetlen kötelessége, ha ilyen kérdéssel szembesül: garanciát adni, hogy megtalálja annak a lehetõségét, a határon belül élõ magyarok terheinek növekedése nélkül biztosítja a határon túliak számára a kettõs állampolgárságot. Ez nem csupán erkölcsi vagy nemzeti természetû kötelesség. A magyar alkotmány betûibõl is ez következik. Ha így történt volna, akkor a népszavazás elsöprõ többségû igennel zárul. Szomorú tanulsága hát a történetnek, hogy a kormányt nem szabad összekevernünk az országgal, és a legkevésbé sem szabad összetévesztenünk a nemzettel. A nemzetegyesítéshez szükséges hazai egyetértés és összefogás mellett elengedhetetlen a megnyugtató külpolitikai környezet is, amely a magyar közösségek számára most elsõrendûen az Európai Uniót jelenti. Olyan idõket élünk, amikor nem kerülhetjük meg azt az elsõ hallásra talán meglepõ kérdést, miszerint a jövõben lesz-e egyáltalán Európai Unió. A legutóbbi idõkig mindenki a természeti jelenségek bizonyosságával tekintett rá. Az alkotmányt elutasító két népszavazás azonban merõben új helyzetet idézett elõ. Az új helyzet az unió minden tagállamától, így Magyarországtól is kiköveteli a választ arra a
kérdésre, hogy mi végre is létezik az Európai Unió. A szervezetnek hosszú idõ után elõször be kell bizonyítania, hogy az európai embereknek szükségük van erre a szövetségre, hogy az európai összefogás és erõegyesítés több munkalehetõséget, magasabb életszínvonalat és nagyobb biztonságot tud nyújtani az itt élõknek, mint ha mindezeket nemzetállami keretek között próbálnánk kiépíteni. Ha erre nem képes, akkor további kudarcokkal is szembe kell néznie, amelyek akár az egész uniót szétzilálhatják. Magyar nemzeti érdek, hogy a szervezet megnyugtató válaszokat adjon a kérdésekre. A nemzetegyesítés kimenetele szorosan öszszefügg e kontinentális szövetség jövõjével, hiszen az Európai Unió kedvezõ külpolitikai környezete nélkül belátható idõn belül szinte reménytelen végrehajtani azt. A nemzetegyesítés számára kedvezõ belés külpolitikai környezet mellett fontosnak tûnik egy másik filozófiai, spirituális tényezõ is. Úgy látom, nem szabad olyan gazdaság- és társadalompolitikát folytatni, amely kizárólag az individuumból, az egyéni érdekbõl indul ki, hanem csak olyat, amely nemzeti felemelkedésben is gondolkodik. Aligha lehetséges tömeges méretekben individuális magyar siker, ha közben a nemzeti közösség nem emelkedik fel, nem erõsödik meg, és nem válik maga is sikeressé. Nemzeti felemelkedésen nem szabad csupán az anyaország gazdasági megerõsödését érteni, a mindenkori magyar gazdaságpolitikának ugyanis nem országhatárokon belül, hanem össznemzeti keretekben érdemes elgondolnia önmagát. Ennek a felismerésnek praktikus következménye lehet az is, ha a magyar nemzeti fejlesztési tervet nem önmagában állónak tekintjük, hanem a román és a szlovák nemzeti fejlesztési tervvel, az ott élõ magyarlakta területekre vonatkozó fejlesztési koncepciókkal összehangoltan készítjük el. Ha ilyen nagyszabású vállalkozásba kezdünk itt a Kárpát-medencében, összefogva a szomszédos országokkal, de elsõsorban is az ott élõ magyarokkal, elengedhetetlen, hogy õk is, mi is világosan lássuk a magyar gazdaság mai állapotát. Ma egyetlen akadály tornyosul egy hatékony, az ország érdekeit szolgáló gazdaságpolitika útjába: a magyar kormány nem kíván vagy nem tud szembenézni a valóságos helyzettel. Abszurd helyzet állt elõ, a kormány ugyanis homlokegyenest másképp festi le a gazdaság helyzetét, mint azt az emberek hétköznapi tapasztalatai mutatják, vagy amint a magyar gazdasági élet jelentõs szervezetei, illetve a világ komoly és meghatározó pénzügyi intézetei értékelik. Úgy tûnik, mintha kizárólag a kormány nem lenne tisztában azzal, hogy a növekedés jó ha figyelünk
üteme lassul, a túladóztatás és a munkanélküliség megbénítja a gazdaságot, a költségvetés és a külkereskedelem ikerdeficittel küzd, az államadósság pedig vészesen emelkedik. Nemzetpolitikai fordulat mellett tehát elkerülhetetlen a gazdaságpolitikai váltás, aminek elsõsorban radikális adócsökkentéssel és munkahely-teremtési programmal kell járnia. Ha ez elmarad, s a magyar gazdaság dinamizmusa továbbra sem tér vissza, úgy reménytelenné válhat a hazai gazdaságból kiinduló, erõs Kárpát-medencei magyar gazdaság fölépítése is. A szemléletváltás feltételei közé tartozik annak felismerése és elfogadása is, hogy nincs nemzeti egység a baloldal részvétele nélkül, a nemzetstratégiai célok megvalósítása aligha lehetséges nemzetileg elkötelezett baloldal nélkül. A hosszabb távon kiszámítható, a határon túli magyarok számára biztonságot jelentõ nemzetegyesítési törekvések állandóságához tehát arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Mindez persze nem annyira magától értetõdõ, mint ahogy elsõ hallásra tûnik. Széchenyi egy helyen arról írt, hogy az angolok a szegénységtõl, a franciák a nevetségességtõl, a spanyolok az ördögtõl, az oroszok a cártól, a magyarok pedig az elfajult és hûtlenné vált magyaroktól félnek a legjobban. A XIX. században Széchenyi szavai azt jelentették, hogy a magyar elit számos képviselõje saját egzisztenciális érdekeinek engedve lemondott a nemzeti érdekek képviseletérõl, és betagozódott a Habsburg Birodalom javakat, kegyeket és presztízst osztó rendszerébe. A helyzet a XX. században sokkal rosszabbra fordult, mint amilyen Széchenyi idejében volt. Ezzel az örökséggel szembe kell néznünk. A XX. században megjelenõ magyar baloldal merõben új álláspontot alakított ki a nemzeti kérdésekkel kapcsolatban. Amikor a történelemtõl erre idõnként lehetõséget kapott, rárontott saját nemzetére. Nem egyszerûen – ahogy Széchenyi fogalmazott – elfajult vagy hûtlenné vált, hanem rárontott. Így tettek 1919-ben Kun Béláék, így Rákosiék és azok is, akik 1956-ban az oroszok oldalára álltak. S bár nem ilyen harcias eszközökkel, ám december ötödike is tulajdonképpen egy kormányzati rárontás volt saját nemzetünkre. Mindezek ellenére a baloldalra s ezen belül is egy nemzeti baloldalra szüksége van Magyarországnak. Sokan a végletekig szkeptikusak, mondván, a történeti meghatározottság miatt ennek csekélyek az esélyei. Én azonban optimistább vagyok. Ha valaki figyelemmel kíséri az európai és a közép-európai baloldal történelmét, akkor láthatja, hogy a bal-
jó ha figyelünk
oldali ideológia rendkívül gyors változásokra képes. Hosszú évtizedekig mámorosan istenítette mindazt, ami kollektív, hogy aztán szinte egyetlen pillanat alatt átlényegüljön az egyéni szabadság élharcosává. Ennek fényében egy nemzeti fordulat sem zárható ki. Amennyiben pedig ez bekövetkezne, úgy december ötödikét a XX. századot lezáró baloldali tévedések közé sorolhatjuk, s reménykedhetünk, hogy a következõ nagy nemzeti erõpróba idõszakában már nem lesz akadálya a jobb- és baloldal együttmûködésének. Már csak azért is szükség volna egy ilyen változásra, mivel a jövõben sokkal erõteljesebben kell képviselnünk azt a véleményt, hogy az Európai Unión belül alkalmazott kettõs mérce elfogadhatatlan. Ha a „régi Európában” a kisebbségi autonómia teljesen magától értetõdõ Katalóniától Dél-Tirolon át Finnországig, akkor annak az újonnan csatlakozó országokban is ugyanilyen magától értetõdõ követelésnek, sõt közösségi jognak kell lennie. A jövõben határozottabban kell fellépnie a magyar külpolitikának, ha nem akarjuk elhallgatni a határon túli magyarok politikai és személyes konfliktusait. Nem hallgathatjuk el azokat az adminisztratív törekvéseket, amelyek egyes magyarlakta területek szétdarabolására, illetve az etnikai arányok megváltoztatására irányulnak. Beszélnünk kell a magyarokat érõ atrocitásokról és a velük szemben sokszor elfogult igazságszolgáltatásról. Szót kell emelnünk a határon túli oktatási intézmények, illetve a magyarlakta területek hátrányos megkülönböztetésérõl. Mindez elfogadhatatlan, ezért a státustörvényhez hasonló bátor, az Európai Unió számára is elfogadható kisebbségvédelmi lépésekre lesz szükség. Érdemes azt is belátnunk, hogy ebben a munkában múlhatatlan szükségünk van a Magyar Állandó Értekezletre. Ezért is súlyos hiba, hogy a Máértet hosszú idõ óta nem hívja össze a magyar kormány. Holott arról kellene gondolkodnunk, hogy miként fejlesszük tovább és erõsítsük meg, hogy a mainál sikeresebb érdek-képviseleti szervezete lehessen a határon túli magyarságnak. A Máért azért is fontos, mert a kettõs állampolgárság kérdése nem kerül le a napirendrõl Románia európai uniós csatlakozásával sem. Egyrészt azért, mert a Szerbiában, Kárpátalján és talán a Horvátországban élõ magyarok még évekig nem lesznek tagjai az Európai Uniónak. Ráadásul ha Románia belép is az Európai Unióba, valószínûleg sokkal késõbb csatlakozhat a szabad mozgást garantáló schengeni övezethez, vagyis a magyar
és a román útlevél még hosszú éveken keresztül nem ugyanazt jelenti majd. Természetesen a kettõs állampolgárság nem teszi feleslegessé a magyarigazolványt. Egyfelõl akár jelentõsége is lehet a magyar állampolgárság odaítélésekor, másfelõl a státustörvényhez olyan jogok tapadnak, amelyek nem feltétlenül illetik majd meg azokat, akik megszerzik a kettõs állampolgárságot. Egy Erdélyországban élõ magyar számára az iskoláztatástól a gyermektámogatásokig a státustörvény és a magyarigazolvány több kedvezményt biztosít, mint a kettõs állampolgárság biztosíthatna. A nemzetegyesítés feltételrendszerét bogozva tisztázandó egy olyan dilemma is, amely egy tõrõl fakad a holland és a francia népszavazás eredményével. Az Európai Uniónak választ kell adnia arra a kérdésre is, hogy a jövõben a szövetség célkitûzései egybeesnek-e a társadalom, az emberek elképzeléseivel, vagy a szervezet megmarad elitprojektnek. A kérdés azért is érdekes, mert a magyar demokrácia is hasonló gondokkal küzd. Ha megvonjuk a rendszerváltoztatás óta eltelt tizenöt év mérlegét, hasonlóságot fedezhetünk föl az Európai Unió akut gondjai és a magyar demokrácia dilemmái között: Magyarország jövõje is azon áll vagy bukik, hogy a többpártrendszer, a parlamentáris demokrácia csak az uralkodó szellemi, politikai és gazdasági elitcsoportok projektjévé válik, vagy a magyar emberek ismét a magukénak fogják érezni azt. A magyar demokrácia legsúlyosabb dilemmái abból fakadnak, hogy kimerültek az eddigi mûködést biztosító lelki és szellemi tartalékok. Természetesen az embereknek nem a demokráciából van elegük Magyarországon, hanem abból, ahogyan azt ma mûködtetjük. Észre kell vennünk, hogy a politika, a közélet, a demokratikus intézmények elveszítették a beléjük vetett bizalmat. Ha nem tudjuk világossá tenni, hogy az emberek véleményének figyelembevétele nélkül nem születhetnek nemzetpolitikai súlyú döntések, legyen szó gazdaságról, kultúráról vagy külpolitikáról, akkor a magyar demokrácia tovább kopik majd, hiába lesznek négyévente választások. A magyar demokráciának meg kell újulnia. Hogy miként, milyen formában, errõl szól a nemzeti konzultáció, amely alkalmassá tehet bennünket arra, hogy visszaadjuk a tartalékait és lelkierejét vesztett jogállamunk vonzerejét. A nemzetegyesítõ politikához nemcsak az Európai Unióra, hanem egy valóságos, mûködõ demokráciára is szükségünk lesz. (A fenti írás a 2005. július 23-án elhangzott beszéd szerkesztett, rövidített változata.) Forrás: MNO
25
Egy antiszemita születése – talán így is fogalmazhatnánk a címet. A dolog olyannyira parabolisztikus, hogy mellõznünk kell az iróniát. Lássuk elõször a tényeket, a maguk történetiségében! Orbán Viktor szokás szerint beszédet mondott a bálványosi szabadegyetemen, az erdélyi és a maradék magyarországi fiataloknak (sõt most már középkorúaknak is) a szokásos évi monstre táborában. Ez július 23-án történt. Maga a beszéd igen-igen jó volt. A teljesség igénye nélkül (amúgy is fellelhetõ a neten) most csak annyit idézzünk föl belõle, hogy Orbán néhány aktuálisan nagyon fontos dolgot nevezett meg. Ezek közül is kiemelendõ például, hogy 1. 2004. december 5-én nem a magyarok mondtak nemet a határon túliakra, hanem a kormány, amely 2. maga is totálisan alkalmatlan, nem kíván vagy nem tud szembenézni a valóságos helyzettel. 3. A december 5-ei eredmény egy nagy Fidesz-gyõzelem lenne, ha országgyûlési választási eredmény lenne (tegyük hozzá zárójelben: 2004. júniusban, az EP-választáson a Fidesz 47-34 arányú gyõzelmet aratott, ami valószínûleg kétharmados országgyûlési többséget ért volna abban a kontextusban, és elsöpörte a Medgyessy-kormányt). Továbbá 4. a Fidesz keresi a nemzeti konszenzust a baloldallal, legalábbis azzal a szegmensével, amellyel ilyesmit keresni érdemes. Összegzés: a beszéd halálos fenyegetés az MSZP mostani vezetésére. Továbbá ha az MSZP (plusz SZDSZ) a választásokon kétharmados vereséget szenved, akkor a mai balos médiaelitnek vége. A baloldal számított erre a beszédre, ugyanis a tartalmával tökéletesen tisztában van. A kommunikációs ellenlépések egy részét azonnal meg is tette. A beszéd elhangzása után rövidesen „gyávának”, „aljasnak”, miegymásnak nyilvánították magát a szöveget, egyszersmind gondos metonímiával magát Orbán Viktort. Immár lassan két hete, hogy elhangzott Orbán Viktor beszéde. Azóta az abban fog-
lalt összes érdemi üzenetet sikerült blokkolni. Ez a Fidesz kommunikációjának súlyos veresége, amelybõl érdemes (volna) levonni a megfelelõ következtetéseket. A pillanatnyi helyzet azért érdekes, és mondhatjuk: emlékezetes kommunikációs szempontból, mert egészen nyilvánvalóan mutatkozik meg az utolsó három év lényege: A szociállberális erõk, kezdve a kormányon, bezárólag az utolsó zugfirkászig, életük értelmét abban látják, hogy Orbán Viktort gyûlölik. Orbán igazat mondott: ez a kormány (s tegyük hozzá: teljes szellemi holdudvara) képtelen megoldást találni Magyarország problémáira. Azonban azt is hozzá kell tennünk: nem is keresnek semmiféle megoldást, mert biztosak abban, hogy számukra egyetlen megoldás létezik: Orbánt ki kell iktatni a magyar közéletbõl. Medgyessy Péter beiktatása óta nincsen más probléma, amellyel valóban foglalkoznának az MSZP-ben és az SZDSZ-ben. Ezért adtak ilyen-olyan emeléseket, ezért támogatják a csatlós sajtót, ezért hoznak jogszabályokat, ezzel kelnek és ezzel fekszenek. Semmiféle értelmes stratégia vagy koncepció nem került ki a kezük alól, egyetlen használható ötletük sem akadt, csak ez: Orbánnak pusztulnia kell a közéletbõl. És mit kell látniuk hároméves kormányzás után? Hogy Orbán erõsebb, mint valaha. Hogy hiába analizták miszlikbe az összes beszédét, fordulatát és megnyilvánulását, még mindig él, mozog, sõt a tekintélye egyre növekszik. Ráadásul az MSZP rácsavarodott egy vállalhatatlan múltú és homályos módon megvagyonosodott emberre, akit valószínûleg azonnal felvennének kezelésre a klinikai pszichológián. A szocik látják és tudják, hogy a baloldali szavazótábornak nem képesek semmilyen vonzó célt kitalálni, felmutatni vagy akár csak hitelesen megígérni. Az SZDSZ meg azt tudja, hogy vége a dalnak, a társadalmi hitelük immár kizárólag a deviánsok körében számottevõ.
Orbán a közelmúltban sikeres látogatást tett az USA-ban, Bushsal is beszélt (állítólag kampánytámogatást is kap a republikánusoktól). Mindennek a tetejébe szívesen látott vendég volt Izraelben, megtapsolta a knesszet, hivatalosan elismerték a zsidóság érdekében végzett politikai tevékenységét (holokauszt emléknap és múzeum stb. stb.). Tegyük hozzá: az MSZP-nek óriási baja az is, hogy az EU kontójára ígért óriási beruházások köddé válnak, ráadásul szembe kell nézni a magyar vidék teljes ellehetetlenítésével, az önálló magyar paraszti életforma – sokadszori – felszámolásával. Ha azt hinnénk, hogy ez fokozhatatlan, akkor tévedünk: tejszínhab gyanánt a dilettáns gazdaságpolitika eredményeképpen ott van az ikerdefict, amelyet ma mindössze két állam produkál a Földön: az USA és mi. Ez az egyetlen, amiben hasonlítunk… Mivel a kormányzatnak gõze sincs, mihez kezdjen ezzel az egésszel, egy héttel a beszéd elhangzása után felfedezték a csodafegyvert: Orbán antiszemita! A beszéd egyik (teljesen lényegtelen) közbevetését – ismételjük: egy héttel késõbb!!! – antiszemitának találták. Ez az antiszemitizmus-éca sokszorosan is jónak ígérkezik. Ad 1. az ördög falra festésével lehet összeterelni a kisded szavazónyájat; ad 2. meg kell próbálni eladni Izraelben, hátha vissza lehet szorítani az Orbánnal is jó kapcsolatokra törekvõ ottaniakat. Most tehát Orbán antiszemita. Ha azzal lehetne javítani a kormány helyzetén, akkor bacilusgazdának, háromperakárhányas ügynöknek, liliomtiprónak, emberevõnek vagy ufónak is kikiáltanák. Ezeknek Magyarország érdemi problémái szót sem érdemelnek. Csak és kizárólag a saját hatalmuk lés befolyásuk (a pénzcsapok fölötti uralom megtartása) a fontos. Ebben van közös nevezõn Gyurcsány és Bolgár György, a TV2 és a Klubrádió, ezért hörgik ugyanazt Németh Péter és Verebes István. Amíg az õ kezükben marad az ország, nincs esély kilábalásra. Forrás: Reichter János – gondola
VÁROM AZ MSZP LEVELÉT
Elvárom, hogy az MSZP levelezõlapot nyomtasson, amelyben bocsánatot kér, amiért 1989-ben ellopta az MSZMP vagyonát, azután (részben „spontán”) privatizálta a közvagyon legértékesebb elemeit, majd ellehetetlenítette az 1956-os háborús bûnösök számonkérését, késõbb megmérgezte a közéletet a mérhetetlen gyûlöletbeszéddel, a la Werber, és végül azért, mert most gazdasági zuhanásba taszítja a közösségi intézményeket. A levlapot még csak postázni sem kell nekem. Címzés gyanánt elég ennyi: a magyar nemzetnek, Magyarország. Elegendõ egyetlen példányban kiállítani, és kifüggeszteni a Köztársaság téri (az MSZMP-tõl „szerzett”) pártszékház homlokzatára. rj
26
jó ha figyelünk
Ismertnek és híresnek lenni bármi áron . Ha semmi nem jön össze, újságíró lesz. Azurák Csaba ügyes szervezõ. Reméljük magas színvonalúra sikeredett a médiaelit részvételével az általa kitalált székesfehérvári Alba-fesztivál, Warwasovszky Tihamér polgármester védnökségével, ahol a „legnépszerûbb magyar médiaszemélyiségek“ mutogatták magukat, és mondtak okosakat a Kodó, azaz a Kodolányi János fõiskola médiaszakos hallgatóinak. Azurák említette a pazar névsort is, amely Friderikusztól Liptai Klaudián át Simon Andrásig, illetve Havas Henrikig terjedt. Plusz a TV2 Naplójának törzsgárdája. Megfogalmazott céljuk, hogy a hallgatók eligazodjanak az úgynevezett „médiakatyvaszban“, és halljanak nagy emberektõl nagy gondolatokat. Azurák szerint három magvas gondolat elég ahhoz, hogy megértsék: „Miért érdemes? Hogyan kell? Mi a jövõje ennek a szakmának?“ Mármint a médiaszakmának. Mivel én nem tartozom a legnépszerûbb magyar médiaszemélyiségek közé, innen a másik partról küldöm üdvözletemet, s néhány kósza gondolatot, hátha meghallja valaki ebben a valóban zajos médiakatyvaszban. Szóval, mi, újságírók. Na, jó, nem nyilatkozom mások nevében. Én tehát úgy vélem, ebben a hajtásban és szétzilált szakmai közegben - mert azt mindnyájan tapasztaljuk, hogy az írott sajtó meglehetõs hektikus színvonalú - valóban teljes a morális erózió. Ma az újságírók jelentõs hányada nem azért jár egyetemre, hogy az írás csínját-bínját ellesse a nagyoktól, hanem azért mennek médiaszakra, jelentkeznek ilyen- olyan stúdiókba, mert ez divat, a mûködtetõknek meg jó üzlet. S ez még a jobbik változat. Van ennél rosszabb is. Néhány évvel ezelõtt, az elsõ Big Brother-sorozat dicsõ kimúlása során valamelyik kolléga végre kikérte magának, hogy egy Zsanett nevezetû szörpüzemi segédmunkást flekkenként százezer forintért alkalmaz egy bulvárlap. Nem hiszem, hogy létezik még egy olyan szakma itt és most, ahol úgyszólván az utcáról be lehet sétálni, és minden elõképzettség nélkül leülni a számítógép elé újságcikket írni. Bármenynyire igyekszünk jóindulattal szemlélni az írott sajtót, az összkép siralmas. Persze ekkora dömpingben, amelyben minden héten alakul és szûnik meg tucatnyi újság, bármi megtörténhet, mégsem kellene funkcionális analfabétákat alkalmazniuk a fõszerkesztõknek. Magyartalan mondatok, névelõk helytelen használata, ragozási hibák, az idegen szavak körüli bizonytalanság, szegényes mondanivaló, rutinkérdésekre sablonválaszok. Megdöbbentõ és elkeserítõ a mûveletlenség, az olvasás és a szavak bõségének hiánya. Egyetlen alkalommal hívtak a Riporter Kerestetik zsûrijébe, rögtön heves támadásokat kaptam, mint nagyképû, beképzelt hólyag, aki számon kérte a versenyzõktõl, mijó ha figyelünk
ért nem olvasnak? Sõt, olvasnak-e bármit is? Miután meglepõdve tapasztaltam, hogy a jövõ zsurnalisztái nem olvasnak újságot, nem néznek tévét, nem ismerik a politikai összefüggéseket, de nem ismerik a magyar vagy a világirodalom kötelezõ alapmûveit sem. Utólag esett le a tantusz, tényleg én vagyok hülye, a jelentkezõk nem hivatást akarnak választani, hanem híresek akarnak lenni. Egyébként ne áltassuk magunkat, ha nem a súgógépé lenne a fõszerep, a televíziós újságírók egy részénél sem lenne ez másként. Belátom, az újságírás, a nyilvánossággal járó tevékenység, a média divatszakma, de most kellene elgondolkodni a tévések, rádiósok és a nyomtatott sajtó munkatársainak, miként lehetne megkímélni a médiumokat az önjelölt sztárocskák nyomulásától. Friss példája ennek VV Anikó, a nagy Nõ, a „férfifaló“ Molnár Anikó. Ahogyan õt ezzel az állandó jelzõvel ellátták. Ez a júnói termetû hölgy lehetne akár a szerencse leánya is, de nem az. Nem tudunk úgy kinyitni újságot, belenézni egy csevegõ weboldalba, sztárhogyishívjákba, hogy ne szembesüljünk Molnár Anikó aktuális boldogtalanságával. Császár Elõd, VV. Szabolcs, Árpa Attila (talán), Bochkor Gábor, Klausmann Viktor, Noszály Sándor, újabban pedig a Zoli nevû titokzatos lovász, aki Tornóczky Anita menesztett kedvese. Ezek együtt sem - de külön-külön sem - tudták boldoggá tenni a pomázi leányzót. Aki feszt öltözik és vetkezik, volt már Nagy Nõ, villalakó és naptárdíva, de legfõképpen csalódott. Semmi nem jött össze neki. És mit gondolnak, most vajon mi Anikó legújabb csapásiránya? Az újságírás. Állítólag most tanítgatja valaki a zsurnalizmus alapjaira (vö.: ez itt az alany, az pedig az állítmány?), hogy aztán újságíró legyen, azaz tõle idézve: „Sztárinterjúkat fogok készíteni. Tök jó kihívásnak tartom az újságírást. Most megtanulom az alapokat és elképzelhetõ, hogy a jövõben ezzel fogok foglalkozni.“ Kiráz a hideg a gondolattól, hogy tök jó kihívásilag ezzel akar foglalkozni, de könnyen megtörténhet.
Elvégre, ha Molnár Anikó szétnéz szûkebb baráti körében, épp elég sok hozzá hasonló kvalitású segéderõvel találja magát szemben. A VV-k meg a BB-k ontják az utánpótlást, hála a kereskedelmi televíziós csatornák hazug sugallatainak. Csillogás és hírnév, zéró befektetéssel. Beszédhibás, hadarós rádiósok, gusztustalan mûsorvezetõk trágárkodva hordanak össze hetet-havat, a gondolat legkisebb jele nélkül, tévések, akiknek mások írják a szövegeiket. „Újságírók“, akiknél a „sztárinterjú“ azzal kezdõdik, hogy és te amúgy hogyan? Majd az aktuális szerepálom firtatásával, és/vagy a bombabiztos fogyókúra receptjével fejezõdik be. Rapperek sietnek megvalósítani mélynövésû önmagukat, pszeudó tévések, akiknek tollboa takarja lányságukat, rögeszméjükkel, amely szerint, ha pucéran ülnek a kamerák elé, az sugárzó tehetségük és kõkemény szabadságvágyuk manifesztuma. Molnár Anikó rájött, hogy a sok pasi mellett lassan elfogy az idõ meg a vonzerõ, és egy senki marad, ideje hát, hogy újságíró legyen belõle. Mint említettem, ma ez a trendi. Villalakók, megasztárselejtek, szépségversenyek babái, az év és a hónap arcai, Miss ezek meg azok, habkönnyû vetélkedõk gyõztesei, akik annyit sem tudnak ma, mint egy békebeli gimnazista. Ha faggatják õket, azt válaszolják: a médiában akarok karriert csinálni. Értsd: mûsorvezetõ, riporter, híres ember akarok lenni. Az értelmesebbje sejti, hogy az újságírásnál nem a lábakat vagy az elõnyös ciciket díjazzák. De oda is tódulnak. Évek óta borzad a szakma néhány magát újságírónak kinevezett jelenségtõl, akik amellett, hogy fogalmuk sincs a mûfajok mibenlétérõl, szakmányban írnak könyveket, öltöznek, vetkeznek, csicseregnek a nagyközönség elõtt, ha úgy adódik propagálnak csipke bugyitól falvédõig bármit. Univerzális dilettánsok. Meg kell hagyni, nem halnak éhen. Egy ideig kinevetik õket, késõbb õk lesznek az úgynevezett társasági partik egzotikus kis színesei. De ez nem szakma, illetve nem ez a szakma. Vagy ha mégis, akkor a médiatársadalom egésze is felel azért a szellemi leépülésért, ami itt pusztít. Ennek kártékonysága nem közvetlenül jelentkezik, hanem generációk butulásában érhetõ majd tetten. Talán a sörözgetés meg a kötetlen zsíroskenyerezés közben ilyesmirõl is szó esett Székesfehérváron. Hát persze, hogy szó esett, elvégre a „legnépszerûbb magyar médiaszemélyiségek“ többségükben a médiaipar olyan pontjain mozognak, ahol az ilyesfajta történetek csak szûk körben terjednek. Vagy diszkréten agyonhallgatott könyvekben olvashatók. Forrás: Seszták Ágnes – Magyar Nemzet
27
Nem tudom észrevették-e már, de Gyurcsány Ferencnek, a kormány fejének napról napra nagyobb az ormánya. A híres mesefigura, a fából faragott Pinokkió járt így: minden lódítása után tovább nyúlt az orra. Azt nem tudom, hogy a mi miniszterelnöki rangban lévõ Pinokkiónknak mikor indult ilyen szép fejlõdésnek az orra, ám az biztos, hogy most, miután kiderült, miként is „mondott le” cégbirodalma tulajdonosi jogairól, én minden eddiginél nagyobbnak látom az orrát. Sõt, az utóbbi idõben le sem tudom venni a szemem a kormányfõ ormányáról, lesem, mekkorákat nõ, amikor például száz BETÖMTÉK A SZÁJUKBA Minden idõk legrosszabb tévémûsorában ünnepelte magát a Napkelte, abból az alkalomból, hogy ötezredszer élvezhettük. Olyan volt, mint a televízió õskorából nevezetes Badacsonyi szüret. Szmokingban és favágó ingben lézengett, nyüzsgött az elit - utóbbi ingkölteményben a regnáló miniszterelnök. Érthetetlen szófoszlányokban szellemeskedtek a nagyérdememût irányítani szándékozó mûsorvezetõk, cinikus beszólásokkal szórakoztatták egymást, a gyalázatos hangkavalkádban szerencsére alig lehetett hallani õket. De senkit sem. Egyszerre azonban az ORTT kuratóriumának Fidesz által delegált tagja, Szalai Annamária emelkedett szóra. Némi csöndet vívott ki. Egy dobozból marcipán tortát bontott ki és átnyújtotta Gyárfás producernek. Annak arcára kiült az értetlenség (hogy mást nem mondjunk). Alighanem még nem látott olyan „Exel tortát“, amely a pártok parlamenti árányát jelenítette meg, százalékos megoszlásban. Piros az MSZP, narancs a Fidesz, stb. Ezért a kurátor hozzátette: „Ez a BBC-modell...“ A szó szerint „finom célzás“ arra utalt, hogy a BBC szerint egy közszolgálati televízióban a músorban való megszólalás arányára a parlamenti mandátumok aránya az iránymutató. Gyárfás azonban nem az az ember, akit hosszú távon zavarba lehet hozni. Értette, miért ne értette volna. Néhány perc múlva megjelent a tortával, hogy felszeleteljék. És volt, nincs. Ahogy a terhelõ dokumentumot szokták az „igazság pillanata“ elõtt, a mostani médiaelit beletömte a szájába - megette - a kötelességére figyelmeztetõ emlékeztetõt... Mehetett, mehet tovább a közszolgálatinak titulált elmebaj. Egyenesben. kábé
28
apró lépésével igyekszik engem is elkápráztatni a tévéképernyõn keresztül. Régi elvtársai is így csinálták: hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon. A miniszterelnök, miután kiderült, hogy cégeinek tulajdonosi jogait nem sikerült idõben és törvényesen másra bíznia (ami, jegyezzük meg, elég különös egy jogászokkal körülbástyázott kormánytagtól), sõt, miután az is napvilágra került, hogy cégbirodalma állami megrendelésbõl is termeli neki a százmilliós osztalékot, magyarázkodásba kezdett. A közszolgálati televízióban (majd a rádióban) azt állította: õ bizony soha nem mondta azt, hogy ha politikus lesz, akkor vállalatainak semmilyen kapcsolata nem lesz az állammal. No, itt esett le az állam, ám kaján örömmel nyugtáztam, Gyurcsány orra megint nõtt egy darabot. A kormányfõ imigyen folytatta: „de azt mondtam, hogy ellenõrizhetõ és nyilvános lesz ez a kapcsolat, a normális kereskedelmi viszonyokon belül marad és csak nyilvános pályázaton vesznek részt a cégek”. Nézzük ezek után, mit mondott Gyurcsány 2003. május 7-én, sportminiszterré való kinevezése elõtt. Azt, hogy „valamennyi gazdasági tisztségérõl lemond miniszteri eskütételéig”. Azt is kijelentette ugyanezen a napon, hogy minden olyan cége vezetõje levelet kap, amelyben többségi vagy kisebbségi tulajdonrésszel rendelkezik. Ebben azt kéri – tette hozzá –, hogy mostantól ne vállaljanak olyan megbízást, amihez az államnak köze van. Sõt még azt is hozzátette, hogy „ez a veszély eddig sem fenyegette cégeit, mert jellemzõen olyan tevékenységet folytattak, aminek az államhoz nincs köze”. E kijelentésnél is nõhetett egy-két centit a kormányfõi orrozat, de akkor én még Gyurcsány orrát, megvallom, nem figyeltem. Ez idõ tájt egyébként Gyurcsány több, az államtól korábban „ellizingelt” (a közérthetõség kedvéért: lenyúlt) ingatlant adott bérbe az államnak, sõt az egyik cége akkor is beszállítója volt az államnak. Gyurcsány miniszteri kinevezése elõtt még azt is kinyilatkoztatta: magánüzlet és közpolitika nem fér meg egymás mellett, így a legrövidebb idõn belül rendezni kell, milyen sors vár gazdasági érdekeltségeimre a miniszteri kinevezés után. Aztán késõbb, már kormányfõsége idején kiderült: a vagyonkezelési szerzõdést nem sikerült törvényesen megkötni, és a miniszterelnök cégei sem bírták nélkülözni az állami megrendeléseket. Egy ellenzéki felvetésre már a sportminiszter sajtófõnöke, Szigetvári Viktor válaszolt és növesztette orrát 2004. április 26-án, amikor kifejtette: Gyurcsány kinevezésé-
vel megszûnt üzletembernek lenni, a tulajdonában lévõ társaságoknak állami megrendelései nincsenek. Komolyra fordítva a szót: most azzal van elfoglalva a kötözködõ ellenzék, hogy Gyurcsány jogszerûen mondott-e le tulajdonosi jogainak gyakorlásáról, az általa megígért idõpontban tette-e ezt, illetve ha át is adta e jogokat másnak, a kormányfõ cégei üzleti kapcsolatba kerülhetnek-e az állammal, és hogy a tetemes osztalékot törvényesen vette-e fel. Normális körülmények között természetesen semmilyen üzleti kapcsolat nem engedhetõ meg egy kormányfõ cégei és az állam között. Egyetlen ilyen ügyet a miniszterelnök lemondása követné – legalábbis normális parlamenti demokráciában. De hát ez egy ilyen ország. A népe azt is elviselte, hogy egy szakvizsgázott orvos, aki életeket ment, százezer forintot keressen havonta állami kórházban, míg ugyanakkor egy állami bank vezetõje, mint amilyen Princz Gábor volt, 8,8 millió forintot vigyen haza. Ha ennyi társadalmi igazságosságot bírtunk kikényszeríteni a politikai elitbõl, akkor vajon miért ne bírnánk elviselni, hogy a miniszterelnök a szemünkbe vágja, ilyen piaci feltételek mellett – vesd össze a kirobbanóan sikeres gazdaságról szajkózott kormányzati lózunggal – nem kíván idõlegesen sem megválni vagyonától, azt csupán vagyonkezelõre bízza. És kire bízta volna, ha nem az egyik hûséges alkalmazottjára? Még úgy járt volna, mint Pinokkió a mesében, amikor a négy aranyát, Róka és Kandúr tanácsára, elvetette a Csodák Mezején, abban a hiszemben, hogy majd kikel és ezerannyit terem. Ám a tanácsadói kiásták és ellopták tõle. Aztán mehetne – amint Pinokkió is ment – Gyurcsány a bíróságra, és nem kizárt, hogy az is a mesebeli bírósághoz hasonló döntésre jutna. Képzeljük el, a bíró csak rámutatna Gyurcsányra, mint Carlo Collodi meséjében az ítész Pinokkióra, és azt mondaná: „Ettõl a szegény ördögtõl ellopták a négy aranyát, ami nagy baj, de még nagyobb baj, hogy nem tudja megmondani, honnét szerezte a négy aranyát. Vigyétek gyorsan a dutyiba, hadd gondolkozzék rajta, hátha ott eszébe jut.” Képzeljük csak el, amint Gyurcsány tiltakozni akar, meg fellebbezni az ítélet ellen, mint Pinokkió tette a mesében, de Mónika asszony pribékjei, mint a mesében a két „bulldog rendõr” megragadná és elvonszolná õt. Pinokkiónak egyébiránt a mesében még a száját is befogták, nehogy fölösleges lármát csapjon. Forrás: Torkos Matild – MNO
jó ha figyelünk
– avagy A Mammoniták már a kapuknál vannak – A polgári kormány miniszterelnökétõl halljuk újabban egyre gyakrabban, hogy vissza kellene térni a munka alapú gazdaságra. Most, hogy ezt az ingadozó baloldali érzelmû szavazók megnyerésére találta-e ki, vagy tényleg így gondolja, azt mindenki maga döntse el. (Persze az is lehet, hogy nagy hirtelenjében kellett találni egy frappáns jelmondatot – trendiül: szlogent – a villáskulcsokkal felszerelkezett munkástagozatuk számára.) Bár, ismerve a volt kormányfõ kvalitásait, valószínûbb, hogy õ is, mint oly sokan mások, rájött arra, felismerte a szükségszerûséget, ez a világméretû, kontinenseken átnyúló, spekuláción alapuló virtuális pénz- és kamatgazdaság nem tartható fenn tovább. Ahogyan azt néhány nagy amerikai cég (pl. Elron) esetében már láthattuk, a rendszer hamarosan össze fog omlani, a lufi fülsiketítõ durranással ki fog pukkanni. Ahogyan az szintén az ex-miniszterelnöktõl elhangzott, hazánkban mára kialakult egy káros szemléletmód, fõként a fiatalok körében. A gyors meggazdagodás, a spekuláció lett a követendõ példa a becsületes munka helyett, mondván abból csak éhen halni lehet, míg Kulcsár Attila vígan éli világát a házi õrizetben, luxus körülmények között. (Hogy létezik-e becsületes spekuláció, fõként a tõzsdén, azt mindenki döntse el maga.) Megváltozott a világ. Mára teljessé vált a gazdasági élet kereskedelmesítése, vagyis a gazdasági folyamatok feloldása a kereskedelemben. A folyamat elsõ lépéseként a hitel tárgyát értékpapírokba vezették át. Ezzel lehetõvé vált a könnyû mobilizáció, azaz a követelési jognak és tulajdonosának elpiacosítása. Ez azt jelenti, hogy a vagyon könnyen szállítható és értékesíthetõ adósságlevelek (értékpapírok, részvények, zálogjegyek, váltók) formájában bármikor mobilizálhatók, azaz kivonhatók az adott piacról. Ez két szempontból is figyelemreméltó. Az egyik ilyen szempont, hogy szétválik a tulajdonos és a terméket elõállító személye. Elidegenedik egymástól a termék, az érték elõállítója és a valódi profit haszonélvezõje. A részvénytársaságoknál a részvényeseknek legritkább esetben van szorosan közük az adott céghez. Nem azoknál csapódik le a haszon, akik azt megtermelték, arctalanná válik a cég. A másik figyelemreméltó szempont a mobilizálhatóság, a mozgathatóság. A globalizáció szempontjából igen nagy fontossággal bír, hogy az adott nemzetállamban képzõdött hasznot a multinacionális cég minél könnyebben, gyorsabban, probléma – és ha lehet – adómentesen mobilizálhassa, azaz kivihesse az adott országból, ha érdekei úgy kívánják. Elsõ ránézésre úgy tûnik, hogy a különbözõ típusú adóslevelek, értékpapírok megkönnyítik a kereskedelmi forgalmat és elõmozdítják a piaci üzletkötések lebonyolítását. Az ennek következtében elõálló nagyfokú mobilitás viszont azt a veszélyt rejti magában, amirõl már az elõbbiekben is ejtettünk néhány szót, nevezetesen, hogy a külföldi tõketulajdonos, a befektetõ, jelentõs mennyiségû tulajdonjogot vásárol fel – mondjuk a termõföldét is –, majd külföldre távozik. A globalizáció tipikus kísérõjelensége az ún. piacvásárlás, és ezen keresztül jól beazonosítható a globalizáció nomád jellege is. Ez a szemléletmód és gyakorlat azért különösen veszélyes, mert így minden spekuláció tárgyává válhat, még a termõföld is. Mint azt a globalizáció nomád jellegének tárgyalásakor megállapítottuk, a nomádból hiányzik az állandóság, a letelepedés iránti érzék, legfõbb érdeke az, hogy mindent hordozhatóvá, mobilizálhatóvá tegyen. Azért, hogy könnyen magával vihesse. Ez pedig ellentétes mindazzal, amit a nemzetállam, a nemzetgazdaság képvisel polgárai érdekében. jó ha figyelünk
Az értékpapír elõdjével, az ún. eladható adósságlevéllel már a Bibliában és a Talmudban is találkozunk. A pénzkölcsönzés és a kereskedelmi ügyletek nagy jelentõsséggel bírtak és bírnak ma is például a zsidó nép életében. Olyannyira, hogy ezek még vallási irataikban is fontos helyet foglalnak el a mai napig. A régi spekulációs gazdaság arra törekedett, hogy papírosítsa a különbözõ gazdasági értékeket, hogy azokkal állandóan új kereskedési tárgyakat hozzon létre. A mai modern spekulációs gazdaságnak is ugyanez a célja, csak korszerûbb formában teszi ezt. Ma ezt a folyamatot tõzsdésítésnek nevezhetnénk. Ma a gazdasági értéket a cégek, vállalatok, részvénytársaságok képezik. Már nem a termelés, az új értékek elõállítása az elsõrendû fontossággal bíró tevékenység, hanem a kereskedelem. A legnagyobb haszonhoz is itt lehet hozzájutni. A nemzetgazdaságok számára a kereskedelem a termelés és a forgalom eszköze. Ha túl hosszúra nyúlik az út a termelõ és a fogyasztó között – amint azt láthattuk az ún. közvetítõi-, vagy lánckereskedelem esetében – azt is mondhatnánk, hogy a kereskedelem tulajdonképpen egy szükséges rossz. A globalizáció, de fõként a spekulatív tõzsde szerint viszont a világ csak arra való, hogy egy hatalmas hipermarketet csináljunk belõle, ahol aztán mindenki kedvére vásárolhat, amit csak akar. Feltéve persze, ha van elég pénze. De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig az értékpapírokra. Az értékpapír lényege mozgathatóságában van. Azaz, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön. Minden olyan gazdasági folyamat lényege, amely az értékpapírok mozgathatóságán alapul, a gyors tulajdonosváltás. Az ekkor képzõdõ haszon, árfolyam-növekedés, vagy éppen csökkenés az, ami hatással van a gazdaságra. De vajon jó-e ez a gyakori tulajdonosváltás a nemzetgazdaság számára? Hiszen egy nemzetnek és annak polgárai számára a biztonság, a stabilitás, a kiszámíthatóság a fontos. Az értékek ide-oda tologatása létrehoz egyáltalán valamilyen pozitívumot, vagy csak azonnali, pénzben mérhetõ haszna van? A spekuláció, a tõzsde ún. forgalombarát világ. Ez a világ a változást, az értékeltolódást, a mobilitást értékeli. A kereskedelmet korlátlanra akarja tágítani és minden területre kiterjeszteni. A kereskedelem számára a lehetõ legnagyobb szabadságot és jogot teremteni. (Ej, de ismerõs, már megint, mintha ezt már hallottam volna valahol? Ja persze, már megint az Európai Unió elsõdleges direktívájába, az áruk és a tõke szabad áramlásának elvébe botlottunk. A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte!) Egy nemzetgazdaságnak viszont az áll érdekében, hogy a kereskedelem csak a szükséges mértékre korlátozódjon, a különbözõ üzleti, gazdasági rendelkezések és az azok következtében lejátszódó folyamatok a polgárok, vagyis az ott élõ emberek közösségi érdekeit szolgálják, ne pedig a pénz öncélú gyarapodását. A globalizáció kapcsán az áruk és a tõke szabad áramlásánál már említést tettünk az Európai Unióról. Van egy másik, legalább ennyire fontos momentum, amire felhívom mindenki figyelmét, ez pedig a piacvédelem. Minden józanul gondolkodó ország védi a saját termelõit, piacát. Az új unióban azonban, ha tetszik egyetlen tollvonással, központilag eltörölték a nemzeti piacvédelmet, mondván, most már csak egyetlen hatalmas belsõ piac van, éppen ezért, tilos megkülönböztetést tenni külföldi és hazai piaci szereplõ vagy áru között, a védõvámokat pedig, mint olyant tessék azon nyomban elfelejteni! Éljen a korlátlan és szabad kereskedelem! Trükközni persze lehet, mint ahogyan trükköznek is a nálunk dörzsöltebb uniós tagállamok. A mezõgazdasági termékek területén mindannyian megtapasztaltuk, hova vezet mindez. 29
TÕZSDE, A GLOBÁLIS LUTRI A KSH adatai szerint 3,83 millió ember dolgozik ma Magyarországon. Ez a munkaképes korú lakosság (14–61 év közöttiek) 60%-a. Ebbõl a 3,83 millióból 60% már a szolgáltatási szektorban dolgozik, tehát a fogyasztható termékeket mindösszesen 1,53 millióan állítják elõ. Ha kicsit sarkosan fogalmaznék, úgy is feltehetném a kérdést, ki a fene dolgozik itt egyáltalán? Hát õk! A 10 millióból 1,53 millió van, aki ténylegesen elõállít, azaz termel valamit. A többiek meg el vannak valahogy. Persze ez így túl sarkos megközelítése a problémakörnek, de hogy jelzésértékû, az egyszer biztos. Kétkezi munkából meggazdagodni ma nem lehet. Sõt! Lassan úgy tûnik jól élni sem lehet. Sõt! Lassan úgy tûnik megélni sem lehet. Érthetõ, hogy miért van olyan nagy üzlet a tõzsdében. És ez még akkor is így van, ha nálunk a befektetõk tekintélyes része tõkeerõs külföldi cégekbõl és nyugdíjalapokból tevõdik össze. A tõzsde ma egy globális lutrivá fajult. A hajdan árutõzsdeként funkcionált értékközvetítõ és koordináló szervezet mára hasonlatossá vált a szerencsejátékokhoz, csak itt a lottóval ellentétben messzire érõ kezek minden kétséget kizáróan gondoskodnak arról, hogy biztosan a nyerõszámok jöjjenek ki a húzáskor. Különbözõ tõzsde trükkökkel már az árutõzsdéken is találkozhattunk, ám igazi fénykoruk az értékpapír-tõzsdék megjelenésével köszöntött be. A kereslet és a kínálat mesterséges létrehozásával, néhol hamis információkkal, az árfolyamok tudatosan csökkenthetõk vagy növelhetõk. Az egymástól sok ezer kilométerre lévõ tõzsdék által kiváltott hatások, befektetõi várakozások számos esetben teljesen alaptalannak bizonyulnak vagy éppen hamis információn alapszanak. De hát ez a spekuláció. Vagy bejön, vagy nem. Arról, hogy a spekulációs üzletelés nem „mai gyerek” és nem teljesen veszélytelen, sõt, komoly kockázattal jár, némi képet kaphatunk, ha megemlítjük ehelyütt, hogy példának okáért Genovában már 1421-ben dívott a tõzsdei részvényspekuláció, Velencében pedig hatalmi szóval kellett véget vetni az ún. határidõs részvényspekulációnak, mert annyira elburjánzott. 1610-ben Hollandiában államilag kiplakátolták, hogy több értékpapír, mint amennyit ténylegesen birtokolnak, nem értékesíthetõ. Persze ez csak olaj volt a tûzre. Ha ma valaki szót mer emelni a tõzsde ellen, azt közgazdaságtanilag elmaradottnak nevezik, és akkor még finoman fogalmaztam. Vajon miért van az, hogy az átlagember úgy érzi, hogy a lutrihoz hasonló, államilag engedélyezett „ki jár túl hamarabb a másik eszén?” kategóriába tartozó spekuláción alapuló részvény-szerencsejáték az egyik legkártékonyabb valami, ami egy nemzetgazdaság biztonságára hatással lehet? Nos, talán nem minden tanulság nélkül való, ha ide idézzük, az Angol Parlamentet az 1773-as esztendõbõl, amikor is egy bizonyos John Bernhard ügyiratáról folyt a vita. A „részvényüzérkedés becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag elítélte. A spekulációs gondolkodás, a spekulációs gazdaság fontos tényezõkre van hatással. Ilyen például az egyes nemzetállamok eladósodottsága. Régen, amikor a munkának még nagyobb becsülete volt, az államadósság egyértelmûen az állam „bûnének” számított. A hazai helyzettel mindenki tisztában van. Sajnos. Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert ma úgy tûnik, hogy egyfajta „együtt sírunk, együtt nevetünk” címû kommunikációs hintába próbál beültetni bennünket a szociálisan érzékeny multimilliárdos fõ adósságfelhalmozó. (Ja és ne feledkezzünk meg arról sem, minket senki sem kérdezett meg, hogy felvegyék-e és mire költsék ezeket a kolosszális méretû hiteleket. És ez kérem szépen nem demagógia. Ez a magyar valóság! Józanul gondolkodó ember ugyanis szereti tudni, hogy mire megy el a pénze, ha már egyszer neki kell állni a cehhet!) 30
HITEL, HITEL ÉS ÚJRA CSAK HITEL Adósodj el! Ha lehet, tökig, mer’ úgy az igazi! Nos, kedves barátaim, az országok tudatos eladósítása nem valami új keletû dolog, ezt az ipart, ha lehet így mondani, már régebb óta ûzik. Ezen tevékenység egyik legfõbb tudója és lelkes mûvelõje volt a Rotschild dinasztia. Ma is õk az egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb család a világon. Egyes becslések szerint a világ vagyonának mintegy fele van a kezükben. A globalizáció, de fõként a féktelen liberalizáció magával hozta a nemzetállamok fokozott eladósodását, eladósítását. Régebben még az ember állt a középpontban, a meghozott törvényeknek, rendelkezéseknek az volt a célja, hogy a munkából élõk számára biztosítson egyfajta biztonságot. A munka, vagyis a termelés a tényleges szükségletek kielégítését szolgálta. A hatalmasra növelt ipari kapacitások azonban túltermeléshez vezettek és a kereskedelem jellegének megváltozásával elõtérbe került a nyereség mértéktelen hajszolása. A munkaalapú gazdaságban nem más kárára akarnak elõbbre jutni a gazdaság szereplõi, míg a kamatgazdaság világában ez a szempont nem játszik szerepet. Sõt, ahogyan azt a hazánkban lezajlott erõszakos piacszerzések alkalmával láthattuk, egyik fõ szemponttá lépett elõ a „hogyan döngöljük a betonba konkurensünket?” címû akcióstratégia megvalósítása. A kamat alapú gazdaság tönkreteszi az ún. szociális békét. Feszültségeket generál, jövedelemaránytalanságokat hoz létre. Nem elégszik meg a tisztes haszonnal, felhalmozza a tõkét, a gazdasági folyamatok közvetítésére szolgáló jelet, vagyis a pénzt saját érdekeinek megfelelõen hol visszatartja, hol elárasztja vele a piacot. Ezáltal a tõketulajdonosok mesterségesen (piac- és versenyidegen módon) beleavatkoznak az üzleti élet mûködésébe. És a társadalom organikus természetében is káros változásokat okoznak. Régen a társadalmi együttmûködés, az üzleti élet a bizalmon, a jó akaraton alapult. Lehet, hogy ez csak nálunk van így, de például az új adójogszabályok meghozatalakor, vagy a régiek felülvizsgálatakor azzal szembesülünk, hogy az állam azt feltételezi rólunk, állampolgárokról, hogy eleve adót akarunk csalni, vagy valamilyen más becstelenséget elkövetni az állam kárára. A másik neuralgikus pont az állam és polgára között fennálló íratlan ún. társadalmi szerzõdés, melyet az állam egyre többször megszeg. Megint nem vagyok benne biztos, hogy ez vajon másutt is így van-e, de ilyenkor az adófizetõ állampolgárban felvetõdik a kérdés: ugyan miért kellene neki jogkövetõ magatartást tanúsítania, ha az állam számos esetben nem tartja be a társadalmi szerzõdés rávonatkozó íratlan szabályait, ráadásul nem hogy nem bízik saját polgáraiban, de egyenesen ellenségnek tekinti õket? Hol itt a bizalom? Valószínûleg nem oldana meg mindent egy csapásra ha visszatérnénk a munkaalapú gazdaságra, ahol a kereskedelem a termelés és a fogyasztás hasznos kiegészítõjeként funkcionált, mindenesetre egy halom problémánkra gyógyírként szolgálhatna. A SZÓLÁS SZABADSÁGA …és annak ára – tehetnénk hozzá rögtön, merthogy ez is pénzbe kerül, méghozzá nem is kevésbe. A diktatúra uralma alól felszabadulva azt gondolnánk, épp itt az ideje a teljes, immáron feltételek nélküli szólás- és véleménynyilvánítási szabadságnak. De mennyire nem így van ez! A teljes szólás- és véleménynyilvánítási szabadságához közvetítõ orgánumokra van szükség. A fogyasztói világban a média is átalakul. Jelentõs szerepe van annak, hogy mely cég, vagy személy az adott média tulajdonosa, és annak is, hogy kik tartják el és fent – mondjuk hirdetéseikkel – az adott médiát. A tõkeerõs multinacionális cégek, mint nagy hirdetõk, nyomást gyakorolhatnak az adott médiára, akár politikai vonatkozásban is (ha x szerepel a mûsorban, nem hirdetünk nálatok, átmegyünk a konkurenciához.). jó ha figyelünk
A tulajdonos politikai irányultsága is megszabhatja, milyen képet kaphatnak a világról az adott médiából tájékozódók. Az ún. kereskedelmi médiák (rádió, televízió, bulvárlapok) egyfajta minõségi hígulást okoztak. Ezen orgánumok feladatuknak nem a tájékoztatást, az információközvetítést vagy az oktatást tartják, hanem a szórakoztatást és a fogyasztásra való ösztönzést. A kereskedelmi médiák is hatással vannak a piac mûködésére (trendek, divatok megteremtésével), nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a kereskedelem eltérjen a normális menetétõl, ahol a szerepe a termelés és a fogyasztás közötti közvetítés lenne. Ehelyett a profitmaximalizálás érdekében a fogyasztásra ösztönöznek. (Az Amerikai Egyesült Államokban a lakosságnak már mérhetõ részét teszik ki azok, akiknél a „shoppingolás”, vagyis a vásárlás, mint örömszerzõ tevékenység szerepel.) AZ ÉRTÉKEN ALULI ÁRÚ ÁRU Ahogyan az hazánkban is tapasztalható, fõként a mezõgazdaságban, de a privatizációról ugyanez mondható el, a globalizáció és a spekuláción alapuló üzleti tevékenységek fontos mozgatórugója a gazdasági szükséghelyzetek elõidézése és az azokkal történõ visszaélések. Pénz- és tõkepiac esetében ez akkor fordul elõ, ha a tõketulajdonosok tudatosan visszatartják a rendelkezésre álló összegeket, így megnõ a pénz iránti kereslet, s a hitelekért sorban állók csak nagyobb használati díj (kamat) ellenében juthatnak hozzá hitelekhez. Az árupiacon jó példa a gazdasági szükséghelyzetekkel történõ visszaélésre a mezõgazdaság. Ha kevés a termés, az a baj, ha sok, az a baj, ha megfelelõ mennyiségû, akkor meg itt van a rengeteg külföldrõl behozott, sokszor gyengébb minõségû, de agyontámogatott termék. A lényeg, hogy a hazai termelõ kénytelen legyen olcsón (áron alul) túladni (megszabadulni) a portékájától. Itt lép be aztán a lánckereskedelem. A végén pedig, amikor a hipermarket pénztáránál a végösszeget látva kifizetjük a cehhet, sehogy sem értjük, hogy a magyar paraszttól fillérekért átvett terménybõl, hogy a fészkes fenébe lesz csillagászati árú áru, mire a kosarunkba kerül. A Magyarországon lezajlott privatizáció során is – legalábbis a dolog elvi részét tekintve – valami hasonlót láthattunk. Itt a gazdasági kényszerhelyzetek abban nyilvánultak meg – sajnos sorozatosan –, hogy az áruba bocsátandó, addig jól mûködõ, esetenként még nyereséget is termelõ céget elõször tudatosan lerohasztották, majd jóval áron alul eladták a külföldi befektetõknek. Hogy aztán utána az özönvíz, az már a kutyát sem érdekelte. MINDIG NÉZZ A CSOMAGOLÁS MÖGÉ A szép, új fogyasztói világban nemcsak az ötvenes éveinek derekán járó, pacskert feldobó urbánus kisember életciklusa rövidült le, de mindennapi használati tárgyainké is. Természetesen ehhez az is kellett, hogy a modernkor embere ne az áru valódi értékeit állítsa figyelme középpontjába, hanem a látszatot. A célszerûség, a tartósság és a használhatóság helyett elõtérbe került a csomagolás, a külalak, a design. Hogyan is fogyasztunk ma? Milyen termékeket vásárolunk?
A legtöbb ember – de a konzum-idióták egészen biztosan – olyan valamit vásárolnak, ami pillanatnyilag csillog, és nem számít nekik, hogy hamarosan elértéktelenedik és el kell dobni, hogy egy új, csillogó ócskasággal pótolja. Pedig a modellváltások közötti periódusok egyre rövidülnek. A KÁVÉPÓTLÓ PÓTKÁVÉ PÓTLÓJA A globalizációs folyamat egyik jellegzetessége a nagy földrajzi távolságokon történõ szállítás. Ebbõl kifolyólag az élelmiszereknek egy tekintélyes részénél elkerülhetetlen a tartósítószerek és egyéb más pótanyagok alkalmazása. És ha már tartósítunk, miért ne használhatnánk egy kis íz-fokozót, egy csipetnyi mesterséges színezéket, vagy éppen az E-számokból oly bõségesen rendelkezésre álló készlet valamelyik darabját? A lokális, vagyis helyi kereskedelem nem igényli nagy földrajzi távolságok áthidalását, így jobban vigyáz a fogyasztó egészségére. De még ha nem is kell nagyobb távolságokat áthidalni, még mindig ott leselkedik egészségünkre a veszély. A globális piacnak köszönhetõen elterjedt ún. nagyüzemi termelésmód, ahol a természetesnél sokkal gyorsabban, sokkal nagyobbra nõnek a növények és az állatok, csak éppen az asztalunkra kerülõ ételnek nem lesz olyan jó az íze, mint amit gyermekkorunkban megszoktunk, és nem értjük, hogy egy ideje miért ég a gyomrunk, olyan fogásoktól, melyekbõl azelõtt vígan lakmároztunk. ÖSSZEKEVERJÜK A SZEZONT A FAZONNAL? Úgy tûnik, igen. Mai globalizált világunkban sokan úgy tekintenek a kereskedelemre, mint valamilyen öncélú folyamatra, amely csak azért létezik, hogy önmagát fenntartsa, és a burjánzó rákos daganathoz hasonlóan szüntelenül csak növekedjen a végtelenségig. A kereskedelem nem öncél. Az ember nem azért van a világon, hogy a lehetõ legtöbbet termeljen, adjon el vagy fogyasszon. A megnövekedett fogyasztás egy bizonyos határon túl már károssá, hátrányossá válik mind az egyes ember, mind az adott közösség számára. A JÖVÕNK EGÉT SÖTÉT FELLEGEK BORÍTJÁK Úgy tûnik, nemcsak az ifjú Skywalker sorsa felett gyülekeznek aggasztó számban a sötét fellegek, hanem a mi fejünk felett is. Mára már kiderült, az ifjú padawanból a rettegett Darth Vaderré változott, ám azt még csak nem is sejthetjük, hogy a mi rettegve tisztelt „elvtársaink”, kiegészítve neoliberális oldalnehezékükkel, az alig 5%-os törpeminoritással, hol is fognak megállni a lejtõn. A dzsentri módjára való fékevesztett urizálásban észre sem veszik és elzálogosítják a jövõnket. Persze nekik emiatt egy csöppet sem fáj a fejük, hiszen, hol lesznek akkor õk már? Azt meg aztán végképp nem tudják hova tenni, miért vagyunk úgy kiakadva, mint az a bizonyos sokat emlegetett sezlonyrugó, amikor a magyar történelemben elõször, az igazságos teherviselés nevében – ahogyan azt Degesz uram is kifejtette – a jövõ (még meg sem született) nemzedékei is kiveszik részüket a terhek viselésébõl. Ne felejtsük el, mindez egyetlen „szent” cél érdekében, a profitmaximalizálásért folyik! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
AZ RTL KLUB SZOLGÁL ÉS HAZUDIK Tankönyvbe illik, miként manipulál at RTL Klub Híradója, hogy megszolgálja frenvenciájának idõ elõtti meghosszabbítását. Egyik híre például így hangzik: A miniszterelnök szerint Orbán Viktor múlt hétvégi tusnádfürdõi megjegyzése nem méltó sem egy hazafihoz, sem egy demokratához. Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy a XX. században a modern baloldal, amikor idõnként lehetõséget kapott rá, akkor rárontott a saját nemzetére. A szocialisták a kijelentése visszavonására szólították fel Orbánt. Nem, kedves RTL Klub manipulátorok, Orbán nem a modern baloldalról beszélt, hanem a baloldalról. Amely ha lehetõséget kapott, rárontott a saját nemzetére. (Egyébként a „modern“ baloldal is rárontott, emlékezzünk a tavaly december 5-i népszavazás kormánykampányára.) De akkor nem tudna megsértõdni az egyébként csak szavaiban baloldali, egyébként milliárdos vadkapitalista miniszterelnökkel rendelkezõ, „modern baloldali“ kormányzat, amelynek ugye semmi köze sincs baloldali elõdeihez, ahogy a minap Lendvai Ildikó oly meggyõzõ erõvel kifejtette. Az RTL Klub pedig szolgál és hamisít, azaz hazudik. kábé jó ha figyelünk
31
Ha keresztre feszítettek volna, akkor sem hittem volna el, hogy a diktatúra önkéntes karhatalmistájából vagy szigorúan titkos állományú, magas rangú besúgójából demokrata országvezetõ válhat, mint ahogy azt sem hittem el tavaly szeptemberben, hogy a káderutánpótlásra létrehozott Kommunista Ifjúsági Szövetség ifjú titánja a legalkalmasabb politikus arra, hogy új, demokratikus Magyarországot „csináljon” nekünk. Az elvtársak valahányszor hatalmat kaparintottak a kezükbe, csak vért és szenvedést hoztak e népre, s ha csak korlátozottan – jogállami keretek között – jutottak hatalomhoz, akkor sem volt ez másképpen: ilyenkor jogállami keretek között loptak, csaltak, hazudtak. Amíg a nómenklatúra hálózata – kiiktatva a büntetõ törvénykönyvbõl a hanyag kezelés tényállását – „csupán” trehányul kezelte a nemzeti vagyont, addig a kedvezményezett, az új kapitalista szerepre kijelölt kedvezményezettek „jóhiszemû” vagyonszerzõi szerepben köthették meg jó erkölcsbe ütközõ adásvételi szerzõdéseiket egy-egy állami cég tulajdonjogára. Az eredeti tõkefelhalmozás éveiben igen könnyû dolguk volt, a hálózat megvédte a martalócokat a rendõrségtõl, az ügyészségtõl, de még a bíróságtól is. Néhány ügy feltárását a – hálózat által be nem kebelezett – sajtó kényszerítette ki a hatóságokból, ám még ezeket is õk használták fel a saját hasznukra: a többi zsákmányszerzõ akcióról való figyelem elterelésére. Gyurcsány Ferenc is ilyen „jogállami módszerekkel” szerezte a vagyonát. Tõkefelhalmozásának folyamatát körbelengi a bennfentes információszerzés, a korrupció, a hûtlen, avagy hanyag kezelés, a jó erkölcsbe ütközés gyanúja. Az õ miniszterelnöki székbe jutása mégsem a választók lelkén szárad, mert nem választotta õt senki, sem pártlistán, sem pedig egyéni választókörzetben. Nem mondhatjuk hát, hogy megérdemeljük, mert mi akartuk õt. Jó lesz azonban, ha agyunkba véssük: ha a szocialistákra bízzuk még egyszer az ország irányítását, könnyen megkaphatjuk a szocialista párt zárt ajtók mögött születõ döntésével Kulcsár Attilát, Princz Gábort vagy akár Fenyõ János meggyilkoltatóját is kormányfõnek, ha az elsíbolt milliárdokból eleget ásott el a körtefa alatt, és ha a pénzt pártvazallusok vásárlására használja fel. Én csak azt nem értem, mibõl gondolták a Gyurcsányt nyakunkba ültetõ szocialisták, hogy ha a vagyonát kétes körülmények között szerzõ ifjú kapitalista cégtulajdonosként sem képes törvénysértés nélkül megtartani, mûködtetni a cégbirodalmát, akkor az országot törvénysértés nélkül képes lesz 32
miniszterelnökként irányítani. Õ, aki milliárdos üzletemberként fittyet hányhatott adójogszabályokra, off-shore paradicsomba menekítve a hasznot, így kerülve ki az adózást a nyereség után. Õ, aki fütyülhetett a munka törvénykönyvére, kizsákmányolva saját dolgozóit, megfosztva õket az egészségtelen körülmények miatt járó kedvezményektõl. Õ, aki figyelmen kívül hagyhatta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, amikor a többségi tulajdonában álló cégek kisebbségi tulajdonosait megfosztotta tulajdonosi jogaiktól, hogy betekinthessenek, sõt ellenõrizhessék a résztulajdonukban álló vállalat vagyonával való garázdálkodást. Elvtársai tényleg komolyan gondolták, hogy majd pont õ fogja elviselni jó demokrataként a végrehajtó hatalom ellenõrzését az Országgyûlésben? Õ, akit a magyar oligarchiába szervezett alvilág a nagy emberként, a befolyásos Gyurcsányiként emlegetett? Pont az õ kormánya a letéteményese a tiszta, korrupciómentes versenynek, amikor a nemzetbiztonságunk szempontjából is veszélyes üzemnek számító Malév Rt. vagy Budapest Airport privatizációja zajlik? Amikor az állam beszállítói a saját, a haverok, jobb esetben volt üzlettársak, üzletfelek cégei? Amikor a polgár csak kapkodja a fejét, hogy a koalíción belül miként marakodnak az állami koncon: emitt Gyurcsány
régi cégeibõl a menedzserek kavarnak az SZDSZ holdudvarának reprezentánsaival, amott a szocialista pártpénztárnok nyomulását jelzik. És amikor a milliós osztalékról álmodozó, agyonadóztatott polgárt a saját telefonjának csörgése riasztja fel – hogy Gyurcsány Ferenc hangját hallja a saját nappalijában, amint arról kérdi, mit szól a kormány száz lépés programjához –, még csak nem is sejti, hogy az MSZP-nek errõl nincs joga õt faggatni, s hogy ezzel az akcióval a politikai (marketing) banditizmus áldozatává válik. Amikor pedig kezébe veszi a lapokat, és észreveszi azokat a megtévesztõ hirdetéseket, amelyek szerint kérdésekre válaszolva sms-eket küldhet megadott telefonszámokra, eszébe sem jut, hogy a milliós reklámokat ugyan az õ pénzén fizeti a kormány, válaszai azonban már egy olyan magáncégnél landolnak, amelyik azután ki tudja, mire használja késõbb fel az adatait. És akaratlanul is eszébe jut a Költõ, aki fasiszta kommunizmusról meg rendrõl beszélt, hogy ne legyen a gyerek hiába. Meg kartotékadatról, amibõl Gyurcsány megtudhatja a telefonszámát is, miután szt-tiszt elõdje már lemásoltatta az adótitkait. De ha jól viselkedünk, és valamennyien akarjuk, lehet, hogy volán mögé ülhetünk egy kisfröccs után, miközben õk zavartalanul döntik a tõkét. Maguk alá. Forrás: Torkos Matild – MNO
ILLEMTAN MSZP MÓDRA Európában tudni illik, nem illõ a politikai versenytársakat nemzetellenesnek bélyegezni – így az MSZP frakciója, legújabb Fidesz-gyalázó közleményében. Illõ tisztelettel kérdeznénk: fel tudnák-e sorolni a tisztelt MSZP-frakcióban azokat az angol, francia, olasz, spanyol, németalföldi stb. pártokat, amelyek idegen állam hadseregét hívták be a saját népük ellen, hogy hatalmukat azok fegyverére alapozva tartsák meg és fenn? Várjuk a választ a nagy tudóstól, Lendvai Ildikótól. rj
jó ha figyelünk
