Pázmándi Marietta Esély?-egyenlőség A hátrányos helyzetűek tehetséggondozásának társadalmi elfogadása Konzulens: Dr. Korpics Márta egyetemi adjunktus és Dr. Fekete Richárd egyetemi tanársegéd
1. Bevezetés Szakkörök, versenyek, művészeti és egyéb speciális tagozatok, szakkollégiumok, akadémiák… Szinte a végtelenségig sorolhatnánk, hogy a magyar oktatásban hány és hány tehetséggondozó műhely ad lehetőséget egészen a kisiskolás korúaktól kezdve a felnőttképzésben résztvevőkig a tehetséges, rátermett diákoknak, felnőtteknek, hogy ne vesszen el a tehetségük, és a társadalom fontos építőköveivé válhassanak. Azonban jóval kevesebb olyan tehetséggondozót és tehetségfejlesztőt ismerünk, amiket hátrányos helyzetűek részére hoztak létre. Kutatásom témája, az Arany János Tehetséggondozó Program, olyan tehetséges, középiskolába készülő diákoknak nyitja meg a kapuit az értelmiségi út felé, akiknek szociális és/vagy kistelepülési helyzetük nem tenné lehetővé a tudásbéli felemelkedést. Mint a Program egykori résztvevője, egy jelentősebb problémával ütköztem középiskolai éveim alatt, mégpedig a Programban résztvevőkkel szemben kialakult előítéletekkel. Többször is találkoztam olyan külső megállapításokkal, hogy az AJTP-s tanulók nem az adott középiskola légkörébe tartoznak, nem érdemlik meg a program nyújtotta lehetőségeket, nem tehetségesek, stb. Szélsőségesebb változata, amikor kiderül, egy tanuló azért nem áll szóba diáktársával, mert olyan tagozatra jár, amiről nem sok jót hallott. Úgy vélem, ha nem változik pozitív irányba a Programban résztvevő diákokról kialakult kép, akkor az a későbbiekben meghatározó lehet a Program sikerességének, működésének szempontjából. Az Arany János Tehetséggondozó Program bemutatása után a kutatás elméleti keretét részletezem, végül az empirikus vizsgálódás pillanatnyi állásával, és az ebből leszűrt következtetéseimmel zárom kutatásom összefoglalóját. 2. Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Tehetséggondozó Programja Az Arany János Tehetséggondozó Program tizenhárom évvel ezelőtt kezdte működését az ország olyan középiskoláiban, melyek kimagasló szinten végzik az oktatást. A Program létrehozásának alapgondolata mögött olyan szociológiai felmérések álltak, melyek szerint a népszerű, magas presztízsű egyetemi karokon, mint pl. a jogi, közgazdasági és orvosi, az ötezernél kisebb lélekszámú településekről származó hallgatók aránya másfél százalékra tehető.1 Néhány évvel később létrehozták a Halmozottan Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Kollégiumi Programját, illetve a szintén Halmazattan Hátrányos Helyzetű Tanulók Kollégiumi- Szakiskolai Programját, melyek elsődleges célja az esélyegyenlőség kialakítása. 1
Közlemény a Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Tehetséggondozó Programjának leírásáról.
1
Az Arany János Tehetséggondozó Program neve ekkor változott meg. Új, hivatalos neve: Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Tehetséggondozó Programja. A három tagozatot összefoglalóan Arany János Programoknak hívják. A diákok felnőttkori életpályáját meghatározó tényező, hogy az általános iskola elvégzése után mely középiskolai létesítményben folytatják tanulmányaikat. A Program az iskolát a társadalmi mobilitás első számú intézményének tekinti. A Program alapelve, hogy minden magyarországi polgár a társadalmi felemelkedést biztosító képzést kapjon, és versenyképes tudással rendelkezzen. Tehát olyan középiskolákba kell bejuttatni a diákokat meritokratikus módon, melyek elsődleges céljuknak a felsőfokú tanulmányokra történő felkészítést és a felsőoktatásba való továbbjutást tekintik. (Fehérvári-Liskó, 2006a.) Az Arany János Tehetséggondozó Program az egész országot lefedve olyan intézménypárokban (középiskola és kollégium) valósul meg, melyek helyi fejlesztésű, közös programot alakítva pályáztak. Minden tanulónak kötelező a kollégiumi bentlakás, tehát a Program nem csupán oktató, hanem nevelő funkciót is ellát. Ezáltal sikeresen párosítja az egymással ellentmondó két pedagógiai nézetet: az ún. „elitista” – mely primer feladatként a tehetséggondozást tekinti – és a szociális funkciókat hangsúlyozó szemléleteket. (FehérváriLiskó, 2006a, 63.) Az Arany János Tehetséggondozó Program egy olyan képzési rendszer, amely hozzásegíti a gyermekeket, hogy a családból és iskolából származó, készségeikben, tudásukban és műveltségükben megmutatkozó hátrányaikat kompenzálják. Az egy osztályközösséget alkotó Arany János-os diákokat az öt évfolyamos képzés során végigkíséri az ún. Arany János-i blokk. Az Arany János-i blokk segítségével a diákok a 9. évfolyam során pótolják tudásbéli hátrányaikat, a középiskolai szinthez megfelelő alapozást kapnak. Kreativitás-, kompetencia- és személyiségfejlesztő kurzusok segítik a tanulókat többek között kommunikáció, tanulásmódszertan és önismeret órákon, utóbbiak a későbbi évfolyamokon is folytatódnak. A Program befejezése az érettségi vizsgákkal zárul. A Program legfontosabb célja, hogy felkészítse diákjait a felsőfokú intézményben történő továbbtanulásra. Emellett lényeges az ECDL bizonyítvány-, a személygépkocsi jogosítvány- és a középfokú nyelvvizsga megszerzése az ötödik év végére. Az AJTP-s diákok aktív tagjai fesztiváloknak, találkozóknak, rendszeresen szerepelnek tanulmányi, művészeti és sport versenyeken. Az ún. bennmaradós hétvégék során kulturális eseményeken, tanulmánykirándulásokon vesznek részt, ahol tovább gyarapíthatják műveltségüket. A Program működése, felvételi rendszere, fenntartása a köznevelési törvényben meghatározott módon történik. A Program feladata kompenzálni a tanuló kedvezőtlen családi és anyagi körülményeit, melynek megoldása a szociális feladatok és anyagi terhek átvállalása. A középiskolák kétszeres, a kollégiumok háromszoros fejkvótát kapnak az AJTP-s diákok után. (Fehérvári-Liskó, 2006a.) 3. Tehetséggondozás a pécsi Leőweyben A Program alapító tagintézményei közé tartozik a pécsi Leőwey Klára Gimnázium és a Hajnóczy József Kollégium Kodály Zoltán úti tagintézménye. A több mint száz éves múlttal rendelkező gimnázium mindig nagy hangsúlyt helyezett a tehetséggondozásra. Ezt bizonyítják többek között a nemzetközi versenyen elért dobogós helyezések. Az iskola az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet adatai szerint a 2011/2012-es tanévben az OKTV tekintetében a magyarországi gimnáziumok között a negyedik helyet foglalja el. A tanulók több mint 80%-a felsőoktatási intézményben folytatja tanulmányait és legtöbbjük frekventált egyetemekre, szakokra jut el. Évente több egykori diák kerül be kiváló teljesítményt követelő 2
kollégiumokba. Bár nem művészeti iskoláról van szó, a diákok mégis magas számban nyernek versmondó versenyeket.2 A 100 legjobb magyar középiskola 2012 novemberi rangsorában pedig a 67. helyezéssel a régió legjobb középiskolájának számít a pécsi Leőwey Klára Gimnázium.3 Az Arany János Tehetséggondozó Program által nem csupán a középosztály és az elit réteg számára adatik meg a magas szintű tehetséggondozás, hanem az alsóbb rétegek is hozzáférhetnek a gimnázium nyújtotta lehetőségekhez. 4. Kommunikáció mint participáció A participációs felfogás szerint a kommunikáció a „problémafelismeréshez és a problémamegoldáshoz szükséges releváns felkészültségek elérhetőségét jelenti egy problémamegoldó ágens számára” (Horányi, 1999, 22.). Puritán olvasatban az ágens (aki részt vesz a kommunikációban) folyamatosan konfliktusokba ütközik, melyeket meg kell oldania. A problémamegoldó ágens lehet egy individuum, azaz élő ember, ugyanakkor lehet emberek csoportja, vagyis egy kommunikációs közösség (communio) is, amely problémát ismer fel és old meg. A probléma megoldásához és felismeréséhez olyan felkészültségre van szükség, mely az ágens birtokában áll. A felkészültség lehet tudás, tulajdonság, képesség vagy jártasság. Fontos, hogy a felkészültség elérhető legyen az ágens számára. Például az ágensnek tisztában kell lennie azzal, hogy a probléma megoldása nem a fejében, hanem házi könyvtárának egy bizonyos könyvében van, amelyet fel is tud használni (mert már megtanult olvasni). Az ágens részéről csak releváns felkészültség tud a problémamegoldáshoz hozzájárulni. A participációs felfogás problémának nevezi az ágens jelenlegi állapota és egy általa kívánt állapot közötti különbséget. Előfordulhat, hogy ez a két (a jelenlegi és a kívánt) állapot azonos. Minden egyes probléma egyéni és egyedi. Egy probléma akkor oldódik meg, ha megszűnt a problematikus különbség az ágens iparkodása által. Az ágensek kommunikációs közösségeket alkothatnak, amennyiben a közösség minden tagja számára egyaránt elérhető a problémamegoldáshoz szükséges releváns felkészültség. Ezekben a kommunikációs közösségekben a problémamegoldás az ágensek közötti kooperáció illetve kompetíció által történik meg. 4.1 Problémamegoldó ágens A már említett ’90-es évekbeli szociológiai felmérések kiértékelt eredményei – melyekből tisztán láthattuk, mennyire kevés a vidéki környezetből magas presztízsű szakra eljutó diákok száma – a felmerülő és egyben a felismert problémát tartalmazzák. A probléma megoldása az Arany János Tehetséggondozó Program létrehozása óta folyamatos. Sőt, azóta nem csupán a kistelepülési hátrányok leküzdése zajlik, hanem az egyéni családi háttérből származó, szociális hátrányok kiküszöbölésének orvoslása is. Az Arany János Tehetséggondozó Program releváns felkészültségekkel rendelkező problémamegoldó, közösségi ágensnek tekinthető. Az ágensek „közösségébe” tartozik az iskolaigazgató, a programot irányító Programiroda, a tagozatvezető (aki fenntartja a kapcsolatot a Programiroda és a gimnázium között) valamint az Arany János-os osztályok osztályfőnökei, a programban tanítók, továbbá a kollégiumi igazgatók, tagozatvezetők, csoportvezetők, nevelők. Másrészt problémamegoldó ágens a diák, aki folyamatosan ismeri fel a „jelen” illetve a „kívánt” állapotot, és iparkodik problémái megoldásán, helyzete javításán. Ha a problémamegoldó ágens a diák, az általános középiskolai nehézségeken túl (hiányzások, magatartás), leginkább az iskolai közösségben levő előítélet, a tanulással 2 3
http://geniuszportal.hu/node/7266 utoljára megtekintve 2013. május 7. Lásd részletesen: 100 legjobb magyar középiskola, 2012. 2. sz.
3
kapcsolatos nehézségek, a kollégiumi és iskolai közösségbe történő beilleszkedés, valamint a család hiánya jelenti a problémákat. A legtöbb probléma megoldásában segítenek a tanulás módszertani és kommunikációs órák, a tanárok és az osztálytársak. A Program egyik gimnáziumi tagozatvezetőjével készített szóbeli interjú szerint (melyet később részletezek) a felkészültségek – akár a Programot, akár a diákokat tekintjük ágensnek – az iskolák közötti kapcsolattartás során válnak elérhetővé elsősorban rendezvények által. Pl. az Arany János versenyek, az augusztusi zánkai táborozás a leendő 9. osztályosoknak, a pécsi Arany János Művészeti Fesztivál nyár elején a 9. évfolyamosoknak, stb. Tehát évente többször is találkozhatnak a különböző iskolákból a diákok is, és a Program dolgozói is egymással. Így alkalmassá válhat a felmerülő szakmai kérdések felvetése, valamint a kapcsolatok kiépítése is. A középiskolák igazgatóinak kapcsolattartása rendszeresen, tanévenként kétszer történik meg találkozók és konferenciák alkalmával. A tagozatvezetők, tanárok, ha bármilyen szakmai kérdésük merülne fel, körlevelek formájában kérhetnek információt egymástól, illetve az Arany János Programokat működtető Programirodától, továbbá bárki információt szerezhet az Arany János Tehetséggondozó Programról a honlapon keresztül. 5. Van-e előítélet? Empirikus kutatásomat a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban végeztem a tagozatvezető, az AJTP-s és más tagozatos diákok körében, mely során kvalitatív és kvantitatív módszereket használtam. A kérdőívek felépítése közel azonos volt, az adott tagozathoz igazodó formában tettem fel a kérdéseket. Az Arany János-os diákok esetében az őket érintő nehézségeket, más tagozatos diákoknál az AJTP-s tanulókról kialakított véleményeket szándékoztam kideríteni. A Program tagozatvezetőjével készített szóbeli interjúban a Program felépítéséről, illetve a tanárok által érzékelhető AJTP-s diákok és más diákok közötti kapcsolatokról kérdeztem. A mintavételes megkérdezés során ötven-ötven online elérhető kérdőív kitöltését vártam. Mindkét kérdőív 10-10 kérdésből állt. A tagozaton túl a diákok nemét, évfolyamát kértem azonosítóként. Nyitott és zárt kérdések egyaránt szerepeltek, valamint Likert-skálát is elhelyeztem a kérdőívekben. A kérdőívek elérhetőségét a tanulók által gyakran látogatott közösségi portálon osztottam meg. Azonban rögtön a kiértékelés megkezdésekor komoly problémába ütköztem a nem AJTP-s diákok körében. Míg az AJTP-s diákok közül 48 kitöltőtől (34 lány, 14 fiú) kaptam választ, a más tagozatos diákoktól rendkívül alacsony, csupán 15 kitöltő (11 lány, 4 fiú) válasza érkezett vissza. Két fontos tényező állapítható meg a viszonylag magas számbéli különbség által: (1) nincs válasz a nem AJTP-s diáktól, mert érdeklődéshiány jellemző rájuk, illetve nem fordítanak figyelmet a témára, (2) nem szándékoztak hangot adni az AJTP-sekről alkotott véleménynek, esetleg előítéletnek. A kérdőívből nyert eredmények a következőek. Az AJTP-s válaszadók 64,6%-a szerint a tehetsége és a hátrányos helyzete miatt, 20,8%-a szerint a tehetsége, 10,4%-a szerint a hátrányos helyzet miatt nyertek felvételt a Programba, az egyéb opciót a megkérdezettek 4,2%-a jelölte meg. Az eredmények szerint a Programban tanulók 43,75%-a érezte már hátrányát annak, hogy az AJTP-ben tanul. Ezen válaszadók 71,4%-a az „előítélet” és „lenéző” szavakkal és ezek szinonimáival indokolták a Program negatívumát. Bár a nem AJTP-s diákok alacsony érdeklődést mutatnak, a kiértékelt kérdőívek eredménye alapján a Programról egy pozitív összkép jelenik meg. A válaszadó diákok tudják, hogy mi az AJTP, kiknek szól, milyen célt szolgál, sőt a program működését és elképzelését is elismerték. Azonban hozzátették többen is: „csak a tehetséges, lelkiismeretes diákokat” érdemes támogatni, „a tehetségesek számára hasznos, viszont nem mindegyik AJTP-s diák az”. A megkérdezettek 26,7%-a szerint a Program hatékony, és ezáltal több hátrányos helyzetű diák jut el a 4
felsőoktatásba, a válaszadók 13,3%-a nem kívánt véleményt alkotni, míg a válaszadók 60%-a rossz tapasztalatokkal, véleményekkel rendelkezik az AJTP-ben tanulók egy részével kapcsolatosan. A többségi vélemények lényegében kirajzolódnak a következő idézetekből: „vannak olyanok, akik szerintem nem illenek bele abba rátába, amit AJTP program követel”, illetve „nem értek egyet azzal, hogy olyan kiváltságokban részesülnek az AJTP-s diákok, amiben mások nem, pedig lehet más diákok ugyanúgy hátrányos helyzetben vannak, csak másik tagozaton”. A Program iskolai tagozatvezetőjét az Arany János Programon belüli kapcsolattartásról, a nehézségek megoldásáról, valamint az AJTP-s diákokat érintő konfliktusokról, nehézségekről kérdeztem. A tagozatok közötti nézeteltérésekről a következő választ kaptam: „amikor olyan osztályba megyek be, ahol esetleg valamilyen negatív felhangja van a Programnak vagy annak a diáknak, aki az Arany János Programba jár, akkor szerintem az is fontos, hogy a tanár azt hogyan kezeli. Ha értelmesen – legalábbis a gyerekek nagy részével értelmesen – meg lehet beszélni, hogy miért vannak itt azok a diákok, akik itt vannak a Programban, és ha azt látják, hogy a gyerekek nagy része tényleg úgy is viszonyul hozzá a Programhoz, hogy ő azt valamennyire komolyan is veszi, és nem a buli és jól eltöltöm az öt évemet, és esetleg hatot is eltölt itt néha… akkor nekik sem csap át negatívumba. Akkor, hogyha megértik, hogy a gyerekek honnan jönnek, és miért vannak itt. Ha csak azt látják ők is, hogy mit kapnak, és nekik ezért semmit nem kell tenniük, akkor ezért ők sem veszik be…” Konkrét AJTP-s, nem AJTP-s diák közötti konfliktusról nem hallott a tagozatvezető. Azonban kiderült, van egy súlyos probléma, mely az AJTP jövőbeli életét nagymértékben meghatározza: bár már több mint egy évtizedes múlttal rendelkezik a Program, mégis van olyan kistelepülés (Pécshez rendkívül közeli hely), ahol az általános iskolai tanár először a „falujáró toborzás” során kapott információt a Program létezéséről. Ezt alátámasztja az az információ, hogy bár a hatásvizsgálatok során igazolódik a program hatékonysága, mégsem tesznek említést a tanítók, tanárok egyetemi oktatásakor az Arany János Programok létezéséről.
6. Konklúzió Összefoglalva kutatási eredményeimet, az derült ki, hogy valóban fellelhető a gimnázium közösségében – mint egy miniatürizált társadalomban – az Arany János Tehetséggondozó Program diákjait érintő kisebb mértékű marginális jelleg, melynek hátterében a megfelelő kiválasztás áll: olyan diákoknak hozták létre a programot, akik motiváltak és tanulmányaikat felsőfokú intézményben akarják folytatni. Azonban a nem megfelelő kiválasztás során (ha csupán néhány tanulóról is van szó) romlik a Program hírneve. További kérdések merülnek fel az emberben az adatokat, információkat tekintve: vajon a Leőwey-be felvételiző diákok, a hátrányos helyzetű nyolcadikos tanulók mennyire ismerik a Programot, és ha ismerik, milyen információkat hallottak róla? Miben nyilvánul meg az előítéletesség, a lenézés? Különböző a szakok közötti motiváció? Ha igen, mennyire? Hogy teljesebb képet kapjak az AJTP-vel kapcsolatos vélekedésekről, kutatásomat további adatokkal fogom bővíteni. A gimnázium 11. évfolyamának teljes körű, kérdőíves megkérdezése által (kb. 30 AJTP-s, 160 nem AJTP-s) többek között az imént feltett kérdésekre keresem a választ.
5
7. Felhasznált irodalom HORÁNYI Özséb (1999), Kommunikációról = Béres István – Horányi Özséb, Budapest, Osiris, 22-34. HORÁNYI Özséb (2007), Kommunikáció mint participáció, Budapest, AKTI-Typotex. BABBIE Earl (2002), A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Budapest, ELTE Szociológiai Intézet. FEHÉRVÁRI Anikó – LISKÓ Ilona (2006), Az Arany János Program hatásvizsgálata, Budapest, Felsőoktatási Kutatóintézet. FEHÉRVÁRI Anikó – LISKÓ Ilona (2006a), Az Arany János Program tanulói, Iskolakultúra, 2006/7–8., 63-75. KISS Paszkál (2008), Falusiak és nem falusiak a felsőfokú tanulmányaik kezdetén, Felsőoktatási Műhely, 2008/2., 45-58. 100 legjobb magyar középiskola, 2012/2. Közlemény a Hátrányos Helyzetű tanulók Arany János Tehetséggondozó Programjának leírásáról, Budapest, 2006. május 24. http://www.ajtp.hu/digitalcity/homepageWithFullMenu.jsp?dom=AAAANXBY&prt=AAAA NXBF&fmn=AAAARCSF&men=AAABGOFS&bem=AAAATCZM utoljára megtekintve: 2013. június 1. http://geniuszportal.hu/node/7266 utoljára megtekintve 2013. május 7. További megtekintett weboldalak: www.ajtp.hu http://www.leoweypecs.hu
6
