A szakképzés Magyarországon 2009. ReferNet országjelentés
Oktatásfejlesztési Observatory 2009. október
1
TARTALOM
1. ÁLTALÁNOS POLITIKAI KÖRNYEZET – A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE .............................................................4 1.1. Politikai és társadalmi-kulturális/gazdasági környezet ................................................................. 4 1.2. Népesség és demográfia.............................................................................................................. 4 1.3. Gazdaság és munkaerı-piaci mutatók ......................................................................................... 5 1.4. A népesség iskolai végzettsége ................................................................................................... 6 1.5 Definíciók ....................................................................................................................................... 7 2. A SZAKPOLITIKA ALAKULÁSA – CÉLOK, KERETEK, MECHANIZMUSOK, PRIORITÁSOK ......................................14 2.1. A szakképzés nemzeti szakpolitikai fejlesztési területeinek céljai és prioritásai ........................ 14 2.1.1. Nemzeti LLL stratégia ......................................................................................................... 14 2.1.2. A közelmúltban megvalósított szakpolitikai fejlesztések a szakképzés fıbb területein...... 15 2.1.2. A közelmúltban megvalósított szakpolitikai fejlesztések a szakképzés fıbb területein...... 15 2.1.3. Aktuálisan napirenden lévı témák ...................................................................................... 18 2.2. Az EU-s eszközök területén történt legutóbbi fejlesztések......................................................... 18 2.3. A pénzügyi válság lehetséges hatásai a szakképzésre ............................................................. 20 3. JOGSZABÁLYI ÉS INTÉZMÉNYI KERETEK – A TANULÁSI LEHETİSÉGEK BIZTOSÍTÁSA ......................................24 3.1. A szakmai alapképzés jogszabályi környezete .......................................................................... 24 3.2. Intézményi keretek: szakmai alapképzés .................................................................................. 24 3.3. A szakmai továbbképzés jogszabályi környezete ...................................................................... 27 3.4. Intézményi keretek: szakmai továbbképzés ............................................................................... 27 4. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS ...............................................................................................................................29 4.1. A szakmai alapképzés rendszerének háttere és az oktatási-képzési rendszer ábrája .............. 29 4.2. szakmai alapképzés alsó-középfokú szinten.............................................................................. 32 4.3. Szakmai alapképzés a felsı-középfokú oktatásban (az iskolai [school-based] és a „váltakozó” [alternance] képzés)........................................................................................................................... 34 4.4. Tanulószerzıdéses képzés ........................................................................................................ 40 4.5. Egyéb ifjúsági programok és alternatív képzési formák ............................................................. 42 4.6. Szakképzés posztszekunder (nem felsıfokú) szinten................................................................ 44 4.7. Szakképzés harmadfokú szinten ................................................................................................ 45 5. SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS FELNİTTEK SZÁMÁRA .........................................................................................50 5.1. Formális oktatás.......................................................................................................................... 50 5.1.1. Általános háttér (irányítási szerkezet és finanszírozás)...................................................... 50 5.1.2. A formális szakmai továbbképzés legfontosabb jellemzıi .................................................. 50 5.2. Nem-formális oktatás .................................................................................................................. 55 5.2.1. Általános háttér (irányítási szerkezet és finanszírozás)...................................................... 55 5.2.2 – A nem-formális szakmai továbbképzés legfontosabb jellemzıi........................................ 55 5.3. Az álláskeresık és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok segítését célzó intézkedések ........................................................................................................................................................... 59 6. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS GYAKORLATI OKTATÓK KÉPZÉSE ...............................................62 6.1. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatói foglalkozásokat betöltık típusai ......................... 63 6.1.1. Tanári és oktatói foglalkozások a szakképzésben.............................................................. 63 6.1.2. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzéséért felelıs intézmények ................ 64 6.2.1. A szakmai alapképézésban dolgozó tanárok, oktatók és egyéb tanulássegítık típusai .... 65 6.2.2. A szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók alap- és továbbképzése............... 65 6. 3. A szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusai ........................................ 68 6.3.1. A szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok/oktatók és egyéb tanulássegítık típusai ... 69 6.3.2. A szakmai továbbképzésben dolgozótanárok és oktatók alap- és továbbképzése............ 69
2
7. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT KÖZELÍTÉSE A MUNKAERİPIAC IGÉNYEIHEZ...................................................................71 7.1. A készségszükségletek elırejelzésének mechanizmusai (szektoronként, foglalkozásonként, képzési szintenként) .......................................................................................................................... 71 7.2. A képzési kínálat és a készségszükségletek közelítésének gyakorlata..................................... 73 8. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTİ TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK .........................................................................................................................................76 8.1 Stratégia és szolgáltatások .......................................................................................................... 76 8.2. Célcsoportok és módszerek ....................................................................................................... 78 8.3. Tanácsadó alkalmazottak ........................................................................................................... 81 9. FINANSZÍROZÁS: BERUHÁZÁS AZ EMBERI ERİFORRÁSBA.............................................................................83 9.1. A szakmai alapképzés finanszírozása........................................................................................ 83 9.1.1 A közoktatásban folyó szakmai alapképzés finanszírozása ................................................ 83 9.1.2 A felsıoktatásban folyó szakmai alapképzés finanszírozása .............................................. 84 9.2. A szakmai továbbképzés és a felnıttképzés finanszírozása ..................................................... 86 9.2.1.Az állam által biztosított szakmai alapképzés finanszírozása ............................................. 86 9.2.2. A munkahelyi szakmai továbbképzés finanszírozása......................................................... 86 9.3. A munkanélküliek és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok számára kínált képzések finanszírozása .................................................................................................................................... 87 9.4. Általános finanszírozási rendelkezések és mechanizmusok...................................................... 89 10. NEMZETI SZAKKÉPZÉSI STATISZTIKA – A KÉPZÉSI PROGRAMOK BESOROLÁSA.............................................91 10.1. A nemzeti szakképzési programok osztályozása ..................................................................... 91 10.1.1 A szakképzési programok besorolásában alkalmazott fı kritériumok ............................... 91 10.1.2. A szakképzés szintjei a nemzeti oktatási rendszerben..................................................... 92 10.2. Tanulmányi területek................................................................................................................. 93 10.3. A nemzeti képesítések és a nemzetközi képesítések, illetve osztályozások közötti kapcsolatok ........................................................................................................................................................... 93 11. MELLÉKLETEK .........................................................................................................................................94 12. SZERZİK, FORRÁSOK, BIBLIOGRÁFIA, BETŐSZÓK ÉS RÖVIDÍTÉSEK...........................................................123 12.1 Szerzık .................................................................................................................................... 123 12.2. Források, szakirodalom és hasznos weboldalak .................................................................... 125 1. FEJEZET ................................................................................................................................. 125 2. FEJEZET ................................................................................................................................. 126 3. FEJEZET ................................................................................................................................. 127 4. FEJEZET ................................................................................................................................. 128 5. FEJEZET ................................................................................................................................. 129 6. FEJEZET ................................................................................................................................. 132 7. FEJEZET ................................................................................................................................. 133 8. FEJEZET ................................................................................................................................. 134 9. FEJEZET ................................................................................................................................. 135 10. FEJEZET ............................................................................................................................... 137 12.3. Rövidítések Jegyzéke ............................................................................................................. 138
3
1. ÁLTALÁNOS POLITIKAI KÖRNYEZET – A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE 1.1. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-KULTURÁLIS/GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfıbb törvényhozó szerve az Országgyőlés, amelynek 386 képviselıjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyőlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetıjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A közigazgatást a helyi közösségek életének szervezését, így az oktatás-képzés területét illetıen széleskörő jogokkal és feladatokkal rendelkezı területi helyi önkormányzatok nagy száma, illetve a középszintő struktúrák hiánya vagy gyengesége jellemzi. A középszintő közigazgatás tradicionális egységei a 19 megye és a fıváros, Budapest. 1999 óta hét tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS-II szintő régiót hoztak létre az EU követelményeinek megfelelıen. Az egyes régiókon belül összesen 168 statisztikai kistérséget, a települések között létezı funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A régiók legfıbb döntéshozó szervei a regionális fejlesztési tanácsok. Regionális szinten jelenleg decentralizált intézmények jószerivel nincsenek és dekoncentrált szervezetekre is kevés példa akad. Mindazonáltal a szakképzés területén az utóbbi típushoz tartozó regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) egyre fontosabb szerepet töltenek be, és 2007. január 1-tıl a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzését támogató megyei munkaügyi központokat regionális munkaügyi központok váltották fel (lásd a 3.2. fejezetet). 1.2. NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe 93 030 km2, népessége 2008 január 1-én 10 045 000 fı volt (2009. február 18-án 10 029 873, Eurostat becslés). Az állampolgárok túlnyomó többsége magyar nemzetiségő és anyanyelvő. A cigány népesség létszáma 600 000 fı körüli, ami a teljes népesség körülbelül 6%-a, becslések alapján ma minden hatodik-hetedik újszülött roma. A többi nemzetiséghez (német, horvát, szlovák, román, stb.) tartozók a lakosság maximum 2%-át teszik ki. 1. táblázat: A népesség változásai Magyarország EU-27 Magyarország
2002
2005
2009
491 023 535
495 090 294
499 673 325(s)
10 097 549
10 066 158
10 029 873(s)
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. február 26.
Magyarország népessége az európai tendenciákhoz hasonlóan öregszik, illetve az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében 1981 óta csökken. Ennek következményeként csökken és az elkövetkezı évtizedben is csökkeni fog az iskoláskorú korcsoportok létszáma, míg az aktív népességen belül nı az 50 éven felüliek aránya. Az idıskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2025 között várhatóan tovább emelkedik, mégpedig az EU-átlagot meghaladó mértékben 24,22%-ról 33,26%-ra. Ez az általában véve alacsony presztízső szakképzésben tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és az élethosszig tartó tanulás iránti igények növekedését vetíti elıre.
4
2. táblázat: Az idıskorú népesség eltartottsági rátájának várható alakulása (%) 2010 EU-27 Magyarország
2015
2020
2025
2030
2035
2040
2045
2050
2055
2060
25,9
28,26
31,05
34,23
38,04
42,07
45,36
48
50,42
52,45
53,47
24,22
26,3
30,31
33,26
34,06
36,21
40,11
46,69
50,83
54,49
57,64
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. október 3.
3. táblázat: Demográfiai tendenciák korcsoport szerint 2007-ben, alapváltozat 2025-ig 2008
2010
2020
2025
10 051 008
10 016 709
9 839 679
9 743 137
0-24 éves
2 782 492
2 726 172
2 479 672
2 432 901
25 -59 éves
5 071 957
5 031 350
4 747 975
4 662 594
60 évesnél idısebb
2 196 559
2 259 187
2 612 032
2 647 642
Teljes népesség
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH)
A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétıl részben ellentételezi a migrációs nyereség, bár nemzetközi összehasonlításban alacsony (és - különösen Románia uniós csatlakozása óta - csökken) a bevándorlók abszolút száma és aránya, akiknek döntı többsége jól képzett, magyar anyanyelvő, a szomszédos országokból érkezı állampolgár. A fejlıdı országokból való beáramlás egyelıre csekély mértékő. Másrészrıl a szakképzett – mind a diplomás, mind a szakmunkás – munkaerı elvándorlása NyugatEurópába a pangó gazdasági helyzetben gyorsulóban van. 1.3. GAZDASÁG ÉS MUNKAERİ-PIACI MUTATÓK A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (95,1%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,1%, illetve 0,7%, melyek együttesen az alkalmazottak 65%-át foglalkoztatták, a bruttó hozzáadott érték felét állították elı, és az exportértékesítés 36%-át adták 2004-ben. 2008 második negyedévében a munkaerı legnagyobb arányban (26,7%) a közlekedésiszállítási és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt a feldolgozóipar (22,5%) és a nem-piaci szolgáltatások (21,9%) követik. Az elsıdleges szektor és a közüzemek, az építıipar, valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások együttesen a munkaerıpiac 29,9%-át teszik ki (6,2%, 7,9%, illeteve14,8%-os részesedéssel). Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemzı tartós (szakképzett) munkerıhiány, az emberi erıforrások nem kielégítı minıségével párosulva számotttevıen gátolja a a gazdaság fejlıdését, miközben a szakmai továbbképzésben (felnıttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben a vállalatok méretével van összefüggésben. (lásd az 1. melléklet 1.1. táblázatát mellékletet is). A magyar munkaerıpiac nemzetközi összehasonlításban legfontosabb jellemzıje az alacsony foglalkoztatási ráta, különösen az alacsony képzettségőek, a hátrányos helyzetőek, a nık és az idısek körében. 2008-ban a foglalkoztatottság 56,7%-os volt a 1564 éves korosztályban, 63,0% a férfiak és 50,6% a nık körében, messze elmaradva az EU27-ek 65,9%-os átlagától. Ennek oka, az inaktívak magas aránya mellett, a legfiatalabb (15-24) illetve legidısebb (55-64) aktív korcsoportokra egyaránt jellemzı alacsony foglalkoztatási rátában keresendı. 2008 harmadik negyedében a legfiatalabbak foglalkoztatási aránya mindössze 20,8% volt a 38,8%-os EU-27 átlaghoz képest; és a 5564 éveseknek is csak 32%-a dolgozott ugyanebben az idıszakban, azaz 14%-kal kevesebben mint az EU-átlag megfelelı korcsoportjában.
5
A munkanélküliség folyamatosan emelkedett az elmúlt években; a munkanélküliségi ráta 2008-ben 7,8% volt a teljes 15-64 éves népesség körében (Eurostat), 7,6% a férfiak, 8,1% a nık esetében. A 25 évesnél fiatalabbak csoportjában, a munkanélküli ráta 2005 és 2007 közötti mérsékelt javulását követıen (2005-ben 19,4%, 2006-ban 19,1%, és 2007-ben 18,0%) 2008-ban ismét nıtt a munkanélküliek száma (1,9%-kal, lásd az 1. melléklet 1. 2. táblázatát is). Magas az inaktívak aránya, bár az elmúlt években a kormányzati intézkedéseknek köszönhetıen enyhén nıtt az aktivitás, részben az álláskeresık számának növekedése miatt. Magyarországon a munkaerı-piaci helyzet szorosan összefügg az egyén iskolai végzettségével, és nagyon magas az iskolázottság egyéni megtérülése is. Az alacsony iskolai végzettségőek rendkívül alacsony foglalkoztatottsága szintén hozzájárul az ország alacsony foglalkoztatottsági mutatójához. A gazdaság és munkaerıpiac további fontos jellemzıi a jelentıs regionális és településtípus szerinti egyenlıtlenségek és az alacsony ágazati és földrajzi mobilitás is. 4. táblázat – Foglalkoztatási ráta korcsoportok és legmagasabb iskolai végzettség szerint (%) 2002
EU-27
Magyarország
2005
2007
15_24
25_49
50_64
15_24
25_49
50_64
15_24
25_49
50_64
összesen
36.7(i)
77.3(i)
50.2(i)
36,1
78,1
53,3
37,4
80
55,6
isced0_2
25.7(i)
65.9(i)
40.5(i)
24,7
66,2
42,5
25,3
67,5
44,2
isced3_4
47.8(i)
79.1(i)
54.3(i)
47,1
79,4
56,8
48,9
81,4
59,2
isced5_6
61.7(i)
88.2(i)
71.8(i)
60,5
88
73,6
62
89
74,9
nincs adat
15.3(i)
73.4(i)
37.9(i)
4,6
73,7
5
5,1
74,6
6,6
összesen
28,6
74,5
41
21,8
74,9
47,1
21
75,7
47,6
isced0_2
8,6
52,9
21,5
7,2
51,1
25,7
6,7
50
26,8
isced3_4
43,9
78,4
52,7
34
78
53,6
32,7
79,3
52,4
isced5_6
76,1
88,9
67,4
70,2
87,7
73
70,2
86
68,3
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. március 17.
1.4. A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A magyar népesség képzettségi színvonala javult az elmúlt másfél évtizedben Jelenleg a tanulók döntı hányada (körülbelül 95%a) 16 éves korára, a tankötelezettségi kor végéig elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 2A). Az 1990-es években jelentıs középiskolai expanzió ment végbe, melynek mozgatórugója elsısorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvı társadalmi igény és e középiskoláknak a tanulólétszám szinten tartásában való érdekeltsége volt. A felsıfokú képzettséggel rendelkezık száma a felsıoktatás még nagyobb mértékő expanziójával párhuzamosan folyamatosan növekszik, de ennek ellenére az aktív korú népességen belüli arányuk még mindig alacsonyabb, mint a legtöbb tagállamban. (lásd az 1. melléklet 1.3. táblázatát). A korai iskolaelhagyók aránya az EU átlagnál alacsonyabb (lásd az 5. számú táblázatot és az 1. melléklet 1.4. táblázatát). A fent említett okok mellett ezt részben magyarázhatja az elsı szakma ingyenes megszerzésének lehetısége nappali tagozaton a közoktatásban 23 éves korig (valamint 1999-2005 között a 2. szakmáé is), illetve (2003-tól 2006-ig) egy normatív finanszírozású felnıttképzési programban. Ugyanakkor fontos oknak tekinthetı az oktatási-képzési rendszert jellemzı puha kimenet is, melynek köszönhetıen viszonylag könnyen lehet középfokú szakmai és általános képesítésekhez jutni. Mindazonáltal a
6
lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent egyes hátrányos helyzető csoportok és intézmény-típusok esetében, különösen a szakiskolákban (ISCED 2/3C).
5. táblázat: Korai iskolaelhagyók: A 18-24 éves, legfeljebb alsó-középfokú végzettséggel rendelkezı és semmilyen további képzésben részt nem vevı népesség aránya 2002-2007 (%) 2002
2003
2004
2005
2006
2007
EU-27
17.1
16.6
15.9
15.5
15.2
14.8
EU-25
16.6
16.1
15.4
15.1
15.0
14.5
12.2
(b)
12.6
12.3
12.4
10.9
Magyarország
11.8
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje:: 2008. május 29.
Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnıttképzésben való részvétel ösztönzést célzó intézkedést vezetett be (lásd 5.1.2, 5.3 és 9.2.2), azonban a részvételi arány még mindig alacsony (2002-ben 2,9%, 2005-ben 3,9% és 2007-ben 3,6%), és az EU27 átlagnál lassabb ütemben emelkedik. Ami a nemek megoszlását illeti, a nık nagyobb arányban vesznek részt LLL programokban (2007-ben a férfiak 3,0%, míg a nık 4,1%-a vett részt valamilyen fajta LLL képzésben.) A felnıtt lakosság tanulási hajlandóságában (és lehetıségeiben) jelentıs különbségek vannak az Európai Unió tagállamai között is. Az országonkénti szóródás mértéke valószínősíti az oktatásban való részvétel különbözı értelmezését, egyes esetekben a fogalomnak a formális oktatásra való leszőkítését.
6. táblázat – Egész életen át tartó tanulás (a felnıtt lakosság részvétele az oktatásban és képzésben) - A kérdıíves felmérést megelızı négy hetes idıszakban képzésben résztvevı 2564 évesek százalékos aránya 2002
2005
2007
összesen
nık
férfiak
összesen
nık
férfiak
összesen
nık
férfiak
EU-27
7,2
7,8
6,6
9,8
10,5
9
9,5
10,3
8,6
Magyarország
2,9
3,3
2,6
3,9
4,6
3,2
3,6
4,1
3
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. február 27.
1.5 DEFINÍCIÓK general education – általános képzés (general education) A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a következıképpen határozza meg az általános képzést: “Az alapvetı mőveltségi javak iskolai közvetítése, az ezekhez tartozó kompetenciák optimális fejlesztése. Szervezeti kereteit az iskolázás általánosan képzı szakaszai adják. Az általános képzés során elsajátított tudás teszi alkalmassá az embert meghatározott feladatok, problémák megoldására, és alapozza meg a különbözı színtő szakképzést. Alapvetı mőveltségi javakon a tanulási képességek, elemi kultúrtechnikák, kulcskompetenciák s a társadalomban elfogadott általános mőveltség egymással összefüggı rendszerét értjük.” A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján az “iskolai nevelés-oktatás általános mőveltséget megalapozó szakaszát” az alapfokú és középfokú nevelés-oktatás két
7
egymást követı szakasza alkotja. Azaz, általános képzés folyik az általános iskola nyolc évfolyamán (ISCED 1-2), a szakiskola 9-10. évfolyamán (ISCED 3C), valamint a középiskola (azaz a gimnázium és a szakközépiskola) 9-12/13. évfolyamán (ISCED 3A). E képzési programok sikeres elvégzése nem ad a munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést, hanem a résztvevıket a magasabb szinten történı továbbtanulásra, illetve a szakképzésbe történı belépésre készíti fel. Általános képzési programok a felnıttképzés keretében is kínálhatóak, a formális iskolarendszeren kívül. A felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény úgy határozzza meg az általános célú képzést mint “olyan képzés, amely az általános mőveltség növelését célozza, amely hozzájárul a felnıtt személyiségének fejlıdéséhez, a társadalmi esélyegyenlıség és az állampolgári kompetencia kialakulásához”. pre-vocational education – nincs hivatalos/egységesen használt magyar megfelelıje (de lásd lent a különféle alapozó programok megnevezését), az alkalmanként használt kifejezések: szakmai alapozó oktatás és képzés és szakmai orientáció (vocational ‘grounding’ education and training and vocational orientation), szakmai/szakmacsoportos alapozás (vocational ‘grounding’, ‘grounding’ in a qualification group) 1998 óta, a közoktatási törvény 1996-os módosításának megfelelıen, szakképesítést adó szakképzés leghamarabb 16 éves korban kezdhetı meg. Szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció azonban már korábban, a szakképzı iskolák általánosan képzı évfolyamain is folytatható. Ilyen alapozó programok (lásd a 4.3 fejezetet is):
szakiskolában: pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (a kötelezı órák legfeljebb 40%-ában) – e tantárgyak bevezetése kötelezı 2006 óta; szakközépiskolában: szakmai orientáció a 9., valamint szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve – e tanulmányok során megszerzett szakmai kompetenciákat elismerhetik a szakképzı évfolyamokon, ami lecsökkentheti a képzés idejét.
E programok célja a munka világának bemutatása és a résztvevık felkészítése a szakképzı évfolyamokra történı belépésre, de nem nyújtanak munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. vocational education – szakképzés (vocational training – ez a “vocational education and training” egyértelmő magyar megfelelıje), szakoktatás (vocational education), szakmai képzés (vocational training) A “szakképzés” mint győjtıfogalom használatos, mely sok különbözı típusú oktatási és képzési lehetıséget foglal magába, melyek közös célja, hogy a résztvevıket egy bizonyos foglalkozásban vagy szakmák egy csoportjában történı elhelyezkedéshez szükséges gyakorlati készségek és ismeretek és tudás megszerzésére, fejlesztésére vagy frissítésére készítik fel. E kifejezést tehát az UNESCO és ISCED definícióknál kissé bıvebben értelmezik és olyan programokat is e névvel illetnek, melyek nem nyújtanak egy kompetens szerv által elismert munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. A szakképzés bármely formájának folytatását – a felsıoktatás ISCED 5A és 6 szintő programjai és az ún. hatósági képzések kivételével (lásd az 5.2.2 fejezetet) – a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza, mely a formális iskolarendszeren belül vagy azon kívül folytatott (lásd lent az „IVET” címszó alatt) szakmai képzések következı típusait különbözteti meg:
a szakképzést megalapozó szakmai alapozó, elıkészítı oktatás;
8
az állam által elismert szakképesítés megszerzésére irányuló programok; munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzésére irányuló programok; a felsıoktatási intézményben szervezett felsıfokú szakképesítés megszerzésére irányuló programok; a szakmai tevékenység magasabb szintő gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására irányuló programok; a hátrányos helyzetben lévı társadalmi csoportok számára szervezett képzések; a megváltozott munkaképességőeket érintı rehabilitációs képzések; továbbá az elhelyezkedést, a vállalkozást segítı képzések.
Az iskolarendszerő szakképzı programok az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt államilag elismert szakképesítést adnak, de az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések kivételével az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhetı a felnıttképzés keretében is (illetve egyes OKJ-s képesítések csak a felnıttképzésben szerezhetık meg). technical education E kifejezés a “vocational education” kifejezéssel szinonim, lásd fent. tertiary education – felsıoktatás (higher education) A harmadfokú oktatás különféle ISCED 5 és 6 szintő képzési programokat foglal magába. A felsıoktatás (doktori fokozathoz közvetlenül nem vezetı) elsı szintjére történı belépés elıfeltétele legalább az ISCED 3A szintő érettségi bizonyítvány megszerzése. A Bologna folyamathoz kapcsolódóan 2006 szeptemberétıl felmenı rendszerben bevezetésre került az új, többciklusos képzési rendszer az egymásra épülı BA/BSc (6-8 féléves, ISCED 5A) és MA/MSc (2-5 féléves, ISCED 5A) programokkal. A korábbi, duális rendszer a fıiskolai és az egyetemi képzés között tett különbséget. Bár mind a hosszabb (10-12 féléves), jellemzıen mélyebb elméleti oktatást nyújtó egyetemi, és a rövidebb (6-8 féléves), gyakorlat-orientáltabb fıiskolai programok ISCED 5A szintő fokozatot és szakképzettséget nyújtottak, a fıiskolai és az egyetemi oktatás nem épült közvetlenül egymásra és a magasabb szintő programra történı váltás még ugyanazon szakterületen belül is meglehetısen nehéz volt. A harmadfokú oktatás részét alkotják az újabb, specializált, ISCED 5A szintő szakképzettséget (de felsıfokú végzettséget nem) nyújtó szakirányú továbbképzések is, ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzı programok pedig 1998 óta elérhetıek. higher education – felsıoktatás (higher education) E kifejezés szinonim a “tertiary education” terminussal; valójában ennek magyar megfelelıje az általánosan használt kifejezés, lásd fent. further education – e kifejezésnek nincs magyar megfelelıje post-secondary non-tertiary education – érettségi utáni szakképzés (VET provided following the Secondary School Leaving Exam) or posztszekunder nem felsıfokú képzés (postsecondary non-tertiary training) Posztszekunder nem felsıfokú képzés az 1990-es évek második fele óta folyik a szakközépiskolák szakképzı évfolyamain, amikor is jelentısen átalakult a szakképzı iskolák szerkezete úgy, hogy az általános képzés a szakiskolák 10., a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig került kiterjesztésre, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Jelenleg a tanulók a szakközépiskolák szakképzı
9
évfolyamaira legkorábban 18 éves korban léphetnek be, jellemzıen az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) megszerzése után. A szakképzı program idıtartama a megszerezhetı OKJ-s szakképesítéstıl függ, annak szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) határozzák meg azt; a képzés többnyire kétéves (ami azonban gyakorta egyévesre rövidül, ha a szakközépiskolai szakmai orientációban és alapozó képzésben való részvételt beszámítják), de léteznek 2, 3, 5 és 6 féléves képzések is. training – képzés (training) Ez a köznyvelvben széles körben használt, a képzés folyamatára vagy egy kurzusra utaló kifejezés, de nem terminus technicus. initial vocational education and training – nincs hivatalos/egységesen használt magyar megfelelıje, alkalmanként használt kifejezések: ifjúsági szakképzés (youth vocational education and training), szakmai alapképzés (vocational initial training) Magyarországon alapvetı megkülönböztetést tesznek az iskolarendszerő, illetve az iskolarendszeren kívüli, a felnıttképzés keretében folytatott szakképzés között. A szakmai alapképzést szokásosan az iskolarendszerő szakképzéssel azonosítják, melyet a szakképzı iskolák két típusában kínálnak a közoktatás rendszerében, továbbá a felsıoktatásban (ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzés – a magyar jogszabályok az ISCED 5A és 6 szintő programokat nem tekintik a szakképzés részének, bár e képzések is a felsıfokú végzettségi szinttel együtt a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott munkakör betöltésére jogosító szakképzettséget nyújtanak, lásd a „qualification’ címszó alatt is). Míg a szakközépiskolákban az OKJ-s szakképesítést adó szakképzés a kötelezı nappali idejő iskoláztatás után kezdıdik (a posztszekunder nem felsıfokú szintő szakképzı évfolyamokon, lásd fent), a szakiskolák tanulóikat tankötelezettségük ideje alatt (a 10-12/13. évfolyamokon) készítik fel az OKJ-s szakképesítés megszerzésére. A szakképzı programok gyakorlati része folyhat az iskolában éppúgy, mint egy gazdálkodónál, de a szakmai alapképzésben nincsenek a gyakorlati képzés helyszínétıl függıen különbözı képzési utak/formák (lásd lent a „schoolbased programmes” címszó alatt). continuing vocational education and training – szakmai továbbképzés (continuing vocational training) Amennyiben a szakmai alapképzést szokásosan a formális iskolarendszeren belül folytatott szakképzésnek feleltetik meg (lásd fent), a szakmai továbbképzés jórészt a felnıttképzéssel azonosítható, bár különféle szakmai továbbképzı lehetıségek a felsıoktatásban és felnıttoktatásként a közoktatásban is elérhetık a felnıttek számára. A felnıttképzés ágazata sok különbözı típusú és formájú tanulási lehetıséget foglal magába, az OKJ-ban meghatározott államilag elismert szakképpesítést adó képzési programoktól kezdve a mővelıdési házak vagy non-profit szervezetek által népmővészeti, tudománynépszerősítı stb. témában kínált, sokkal kevésbé strukturált tanulási tevékenységekig. A szakmai továbbképzésben való részvételt elıírhatja jogszabály, egyébiránt kezdeményezıje és finanszírozója az egyén és/vagy a munkáltatója, illetve a munkanélküliek és egyéb célcsoportok esetében az állam. school-based programmes – nincs hivatalos/egységesen használt magyar megfelelıje (mert nem különálló képzési út/forma, lásd a definíciót), bár fordítható „iskolában folyó szakképzés”-ként (VET provided in the school) A szakképzési törvény alapján a formális iskolarendszerben folytatott szakképzés esetében a szakmai elméleti képzés csak szakképzı iskolában folyhat (illetve a felsıfokú szakképzés
10
esetében felsıoktatási intézményben), míg a tanulók gyakorlati képzése minden olyan szakképzı iskola, jogi személy, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó által fenntartott/mőködtetett gyakorlóhelyen megszervezhetı, ahol „a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban elıírt feltételei biztosítottak”. A gyakorlati képzés szervezésében - a gyakorlati képzés szervezıjével kötött megállapodás alapján – egy Térségi Integrált Szakképzı Központ (TISZK, lásd a 2.1.2 fejezetet) részét alkotó központi képzıhely is részt vehet. A jelenlegi oktatáspolitika azonban – elsısorban a szakiskolai, fizikai szakmákban folytatott képzés esetében – a tanulókat, iskolákat és gazdálkodó szervezeteket egyaránt arra próbálja ösztönözni, hogy a szakmai gyakorlati képzést olyan módon szervezzék, hogy annak elsı, az alapvetı szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanmőhelyben folyjon (ez tipikusan az iskolai tanmőhelyt jelenti). Ezt azután egy valódi munkahelyen történı képzésnek kellene követnie az utolsó szakképzési évfolyamon, a speciális szakmai készségek és kompetenciák megszerzése érdekében, lehetıleg tanulószerzıdéses képzés (lásd lent az „apprenticeship” címszó alatt) formájában. Ami a jelenlegi gyakorlatot illeti, a szakközépiskolai tanulók többsége kizárólag az iskolában kapja gyakorlati képzését, míg a szakiskolai tanulók többségének gyakorlati képzését – legalábbis részben – az iskolán kívül szervezik (jellemzıen tanulószerzıdéses képzésként). Az iskolában, az együttmőködési megállapodás, illetve a tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés ezért Magyarországon valójában nem különálló képzési utak/formák a szakmai alapképzés rendszerében, és a szakképzés szerkezete és tartalmi követelményei, valamint a megszerezhetı képesítések függetlenek attól, hogy a tanuló hol kapja gyakorlati képzését. alternance training – együttmőködési megállapodás alapján folyó gyakorlati képzés (practical training provided on the basis of a cooperation agreement) Bár a szakképzési törvény a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés két lehetséges formáját engedi meg, a törvény és az oktatáspolitika a tanulószerzıdésen alapuló képzést (lásd lent) részesíti elınyben. Ez csak abban az esetben helyettesíthetı egyfajta „váltakozó” (alternance) képzéssel, ha a gyakorlati képzés aránya a képzési idı negyven százalékánál kevesebb, illetve ha:
a tanuló gyakorlati képzésére költségvetési szervnél; a gyakorlati képzés szervezıje szakképzı iskola, és az összefüggı szakmai gyakorlatra gazdálkodó szervezetnél; a gyakorlati képzés szervezıje csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés feltételeivel, ezért a tanuló kiegészítı gyakorlati képzésére a gyakorlati képzési idı legfeljebb ötven százalékában más, ugyanazon gyakorlati képzést szervezınél; a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen mőködtetett üzemközi tanmőhelyben; a tanuló gyakorlati képzésére az állami felnıttképzési intézmény által mőködtetett tanmőhelyben; illetve a tanuló gyakorlati képzésére központi képzıhelyen kerül sor.
Ezekben az esetekben a szakképzı iskola együttmőködési szerzıdést köt egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulói számára gyakorlati képzést biztosít. Az együttmőködési megállapodás egy írott dokumentum, amit a szakképzı iskola fenntartójának kell jóváhagynia. apprenticeship – tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés (practical training provided on the basis of a student contract)
11
A tanulószerzıdéses (apprenticeship) képzés mint az egy gazdálkodó szervezet által, a tanuló és a gazdálkodó közötti tanulószerzıdés alapján folytatott gyakorlati képzés egy formája létezik Magyarországon, de nem jelent különálló képzési utat/formát a szakmai alapképzésben. Ez inkább egy iskolarendszerő képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének (annak egészének vagy részének) egy lehetséges szervezési formája, mely:
felsı-középfokú szinten a szakiskolák szakképzı évfolyamain (lásd a 4.3 fejezetet), középfok-utáni szinten a szakközépiskolák szakképzı évfolyamain (lásd a 4.6 fejezetet), valamint (2006 januárja óta) harmadfokú szinten a felsıfokú szakképzésben (lásd a 4.7 fejezetet) érhetı el.
Mindazonáltal a tanulószerzıdés alapján folyó képzésnek valóban vannak fontos sajátosságai (szerzıdéses kapcsolat, tanulói juttatások stb., lásd a 4.4 fejezetet) és az oktatáspolitika a gyakorlati képzés e formáját részesíti elınyben (különösen az utolsó szakképzı évfolyamon). 2007. január 1-jétıl, amennyiben a gyakorlati képzési idı több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerzıdés alapján végezhetı. curriculum – tanterv (curriculum) A „tanterv” kifejezés jelentése, ahogy azt itthon használják, megfeleltethetı a Cedefop definíciójának: „Egy képzési program kialakítása során követett mőveletek összessége: magába foglalja a képzési célok, tartalom, módszerek (beleértve az értékelést) és eszközök meghatározását, valamint a tanárok és oktatók képzésére vonatkozó intézkedéseket”. Mind az általános, mind a szakképzésben a tanterv-fejlesztés több szinten történik:
általános képzés: az iskola helyi tantervét az iskola dolgozza ki a kormány által kiadott NAT követelményeivel összhangban és az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek ajánlásai segítségével; a szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció tantervét az OKJ-s szakképesítések központi programjaival és – a szakközépiskolákban – érettségi követelményeivel is összhangban kell kidolgozni, a 21 szakmacsoport mindegyikére kidolgozott kerettantervek útmutatásait követve; szakképzés: az iskola „szakmai program”-nak nevezett helyi tantervét az iskolák készítik el a megszerezhetı OKJ-s szakképesítés úgynevezett SZVK-i és a központi programok útmutatásai alapján, mely dokumentumokat a szakképesítésért felelıs miniszter adja ki (pontosabban, a 10 felelıs miniszter egyike és/vagy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vagy a Közbeszerzések Tanácsának elnöke); a felsıfokú szakképzés és a felnıttképzésben kínált OKJ-s tanfolyamok esetében a („szakképzési program”-nak, illetve „képzési program”-nak nevezett) tanterveket a képzı dolgozza ki csupán az SZVK-k alapján; a felsıfokú szakképzésben a szakmai és vizsgakövetelmények alapján a szakképzési programot (tantervet) a képzést folytató felsıoktatási intézmények dolgozzák ki (a képzést folytató szakközépiskolák számára is), a szakképesítésért felelıs miniszter által kiadott ajánlott képzési program figyelembe vételével. a felsıoktatásban a BA/BSc és MA/MSc szakok tanterveit a felsıoktatási intézmények dolgozzák ki az adott szak oktatási miniszter rendeletében kiadott úgynevezett „képzési és kimeneti követelményei” alapján; a szakirányú továbbképzések és a doktori képzés tanterveit a felsıoktatási intézmény szabadon dolgozza ki.
qualification – képesítés (qualification)
12
Bár a kifejezésnek nincs jogi/hivatalos hazai definíciója, egységesen olyan értelemben használatos, ami megfelel a European Qualifications Framework (EQF) definíciónak: „Egy értékelési és validálási folyamat formális kimenete, mely abban az esetben szerezhetı meg, ha egy kompetens testület úgy ítéli meg, hogy az egyén a kimeneti követelményeket egy bizonyos szinten elsajátította”. Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a „szakképesítés, szakképzettség” kifejezéseket a következıképpen határozza meg: a) Azon követelmények összessége, amelyre az egyénnek szüksége van ahhoz, hogy egy bizonyos szakmát, foglalkozást őzhessen, illetve abban elırehaladhasson. b) Hivatalos igazolás (oklevél, bizonyítvány) oktatási, képzési kurzus eredményes elvégzésérıl vagy vizsga, teszt sikeres letételérıl. A jogszabályok a szakmai képesítések két fajtáját különböztetik meg az oktatás és képzés típusától függıen:
a szakképzésben, a formális iskolarendszerben vagy azon kívül, megszerezhetı szakképesítést, beleértve az (ISCED 2-6 szinten elérhetı) OKJ-s szakképesítéseket; valamint a felsıoktatásban egy bizonyos szintő végzettséggel együtt (vagy a szakirányú továbbképzés esetében anélkül) megszerezhetı ISCED 5A szintő szakképzettséget.
skills – készségek (skills) A „készségek” kifejezés definíciója – amiképp a „kompetenciák” kifejezésé is, lásd lent –, amint azt általánosan alkalmazzák a magyar oktatáspolitikai dokumentumokban, alapvetıen megfelel a terminus szokásos nemzetközi értelmezésének. Példák:
Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a „készség” kifejezést így határozza meg: Meghatározott feladat, munka ellátásához elengedhetetlen tudás, gyakorlat, amelyre az egyén tanulás, képzés vagy gyakorlati tapasztalatok útján tesz szert; A 15/2008. (VII.13.) SZMM rendelet 5. melléklete a következıképpen magyarázza a „szakmai készség” kifejezést: A szakképesítésre jellemzı munkatevékenység automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül mőködı összetevıje, eleme, amelynek szintje az adott készség birtoklása révén végezhetı tevékenység tartalmát tükrözi;
competences – kompetenciák (competences) A szakképzési törvény a kompetenciákra egyszerően mint „elméleti és gyakorlati tudáselemekre” utal (a szakképzésbe való belépés feltételeirıl szólva);
Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a „kompetencia, jártasság” kifejezéseket így határozza meg: Az egyén bizonyított képessége ahhoz, hogy tudását (készségeit, szakképzettségét) képes mind a szokványos, mind a változó szakmai környezetben alkalmazni. A kompetencia tulajdonképpen az adott közegben való eredményes tevékenységhez szükséges ismeretek, elméleti és gyakorlati készségek, attitődök, érzelmek, értékek és etikai jellemzık, valamint motivációk összessége; A “kompetencia” kifejezés definíciója a szakirodalomban: az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévı tudást (ismereteket, készségeket és attitődbeli jellemzıket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk (Halász, 2006).
13
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
2. A SZAKPOLITIKA ALAKULÁSA – CÉLOK, KERETEK, MECHANIZMUSOK, PRIORITÁSOK 2.1. A SZAKKÉPZÉS NEMZETI SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSI TERÜLETEINEK CÉLJAI ÉS PRIORITÁSAI 2.1.1. NEMZETI LLL STRATÉGIA 2005-ben a foglalkoztatáspolitika, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás területén stratégiai anyagok sorát fogadta el a kormányzat (Szakképzés-fejlesztési stratégia, Az egész életen át tartó tanulás stratégiája, Nemzeti akcióterv a növekedésért és a foglalkoztatásért). Az ezekben megfogalmazott, alapvetıen hasonló célok megvalósítását dolgozták ki a Strukturális Alapok felhasználását irányító nemzeti fejlesztési tervek operatív programjai, illetve a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP). E programok intézkedéseinek a stratégia céljaival való összehangolását egy tárcaközi bizottság segíti és követi nyomon. Bár a hazai szakképzésre a legnagyobb hatást az eddigiekben a Szakképzés-fejlesztési stratégia gyakorolta, az egész életen át tartó tanulás magyarországi stratégiája a hosszú távú fejlesztési célokat jelöli ki, illetve az oktatás és képzés szerepét tágabb kontextusban értelmezi. A stratégia az alábbi 5, legfontosabbnak ítélt cél köré épül fel: 1. Az oktatás, képzés esélyteremtı szerepének erısítése 2. Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erısítése 3. Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása (széles partnerségek bevonásával történı döntéshozatal) 4. Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak 5. növelése 6. Az oktatás, képzés minıségének javítása A fejlesztés kulcsfontosságú szakképzésre nézve is:
területeinek
mindegyike
közvetlenül
körő
kapcsolódik
a
1. Az alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a közoktatásban 2. Kulcs az alkalmazkodáshoz: széles és gazdag kínálat a szakképzésben, a felsıoktatásban és a felnıttkori tanulásban 3. Folyamatosan bıvülı tanulási lehetıségek információs és kommunikációs technika, munkahelyi tanulás, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások alkalmazottaira, informális tanulás és alternatív tanulási formák) 4. Pályaorientáció, tanácsadás és pályakövetés 5. Az informális és nem-formális tanulás elismerése (pl. szakképesítések rendszerének átalakítása) 6. A hátrányos helyzető és munkaerı-piaci szempontból veszélyeztetett csoportok támogatása (a lemorzsolódás megelızése, esély az egész életen át tartó tanulásba való a bekapcsolódásra) 7. Újfajta tanítási/tanulási kultúra meghonosítása (új pedagógus szerepek, minıségkultúra) A stratégiát követıen a 2212/2005. (X. 13.) Kormányhatározat kijelölte a 2013-ig elvégzendı feladatokat, azok határidejét és felelıseit is. A határozatban felvázolt feladatok egy részének megvalósítása az eredeti tervektıl eltérıen némi késéssel, de a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) keretében megvalósult (pl. az országos képzési jegyzék megújítása, illetve az intézményi koncentráció), folyamatban van (pl. a pályaorientáció támogatása és a lemorzsolódás megelızését szolgáló fejlesztımunka az SZFP keretében). Egyes feladatok megvalósítása
14
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
irányába egyelıre még nem történtek lépések; ezek közül több a 2007-ben indult (Társadalmi Megújulás Operatív Program) TÁMOP keretében valósul majd meg.
A Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) Az (eredetileg a 2003-2006-os idıszakra tervezett, majd a 2006-2011 közötti idıszakra kiterjesztett) SZFP a szakiskolai képzés korszerősítését, a lemorzsolódás csökkentését, a szakiskolákból kikerülık felkészültségének, munkaerı-piaci értékének növelését és a szakiskolák presztízsének javítását tőzte ki célul. A program elsı szakaszában 90, második szakaszában 70 szakiskola vett részt. Az elsı szakaszban az alábbi 4 általános komponensbıl és 4 tematikus projektbıl állt a program: (A) Közismereti és szakmai alapozó komponens (B) Szakképzés-módszertani komponens (C) Hátrányos helyzetőek reintegrációs komponense (D1) Önfejlesztı iskolai és (D2) Minıségfejlesztési komponens A tematikus projektek a következık voltak: Idegen nyelv projekt (angol és német), Szakiskolai mérés-értékelés projekt, Szakiskolai pályaorientáció projekt és Informatika a szakiskolában projekt. Az A, B és C komponensek mindegyikének részét képezte:
tartalomfejlesztés: amely kiterjed a tantervekre, tananyagokra, tanári háttéranyagokra, a tanulást segítı dokumentumokra (tanulási útmutató, példatár, szótár, stb.) egyaránt; humánerıforrás fejlesztés: a tanárok, gyakorlati oktatók, az iskolák vezetıinek továbbképzése, tanulmányútjai, képzési támogatása; eszközfejlesztés: a képzéshez szükséges tárgyi feltételek megteremtése, illetve korszerősítése, azaz eszközbeszerzés.
Az SZFP II. – az elsı fázis eredményeire és fejlesztéseire építve – a hátrányos helyzetőek reintegrációját, a közismereti oktatás és szakmai alapozás megújítását, a szakképzési évfolyamokra irányuló módszertani fejlesztést, valamint a mérés-értékelés, ön- és minıségfejlesztés területeinek tovább építését célozza. 2.1.2. A KÖZELMÚLTBAN MEGVALÓSÍTOTT SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSEK A SZAKKÉPZÉS FİBB TERÜLETEIN
2.1.2. A KÖZELMÚLTBAN MEGVALÓSÍTOTT SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSEK A SZAKKÉPZÉS FİBB TERÜLETEIN Irányítás és finanszírozás A 2005-ös Szakképzés-fejlesztési stratégia egyik fı célkitőzése a források és kapacitások hatékony kihasználása volt. E célhoz kapcsolódik a közelmúlt egyik legnagyobb hatású változása szakképzésben: a szakképzı intézmények nagyfokú és viszonylag rövid idı alatt lezajló koncentrációját (azaz térségi integrált szakképzı központokba – TISZK-ekbe – tömörülését) eredményezı intézkedések bevezetése. A HEFOP keretében, 2005-ben már létrejött 16 TISZK azzal a céllal, hogy a szakmai gyakorlati képzés és vizsgáztatás modern, rugalmas és teljes mértékben kihasznált központjaiként mőködjenek. Egy 2007 nyarán jóváhagyott törvénymódosítás értelmében azonban 2009-tıl csak azok az intézmények juthatnak hozzá fejlesztési támogatásokhoz, amelyek legalább 1500 tanulót képeznek (lásd a 9.1 fejezetet). A törvény a TISZK-ek számos lehetséges jogi formáját engedi meg (pl.
15
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
iskolafenntartó helyi önkormányzatok szakképzés-szervezési társulása, non-profit gazdasági társaság, szakképzés-szervezési társaság, iskolák egy intézmény keretében történı fenntartása stb.), melyeket önkéntes alapon hozhatnak létre az iskolafenntartók, esetlegesen a gyakorlati képzést végzı gazdasági szervezetekkel és felsıfokú szakképzést folytató felsıoktatási intézményekkel együtt. A TISZK-ek szakképzı iskolát tarthatnak fenn, illetve bekapcsolódhatnak a felnıttképzésbe is, meghatározzák az általuk vagy tagjaik által fenntartott iskolák szakképzı évfolyamain indítható osztályok számát és egyetértési jogot gyakorolnak az iskolák szakmai programjának jóváhagyásánál. 2009 júliusáig 77 ilyen központ jött létre az országban, melyeknek a korábbi mintegy 1000 szakképzı intézmény majd mindegyike tagja. A fejlesztési támogatások igénybevételének egy másik feltétele a többségében a gazdaság szereplıit magukba foglaló regionális fejlesztési és képzési bizottságok ajánlásainak elfogadása az indítható szakmákra és azok létszámára vonatkozóan (lásd a 3.2 és 9.1 fejezeteket). A regionális irányítás megerısítése, a TISZK-ek létrehozása, valamint a Szakmai Tanácsadó Testületek mőködtetésének kötelezıvé tétele e központokban (bıvebben lásd a 3.2. fejezetben) mind abba az irányba eredményezett elmozdulást, hogy a képzést közelebb hozza a gazdaság napi igényeihez. Pályatanácsadás Az SZFP elsı szakaszában (2003-2006) kerettanterv, valamint kompetencia alapú, önismeretet fejlesztı pályaorientációs tananyagok, tanulói munkafüzet és tanári kézikönyv kifejlesztésére, szakmaismertetı filmek, multimédiás DVD-k készítésére, továbbá tanártovábbképzésre került sor, melyek a szakiskolákban 2001 óta bevezetett pályaorientáció tantárgy tanításához nyújtottak segítséget. 2008 januárjában, az ELGPN (European Lifelong Guidance Policy Network) kezdeményezésére alakult meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében a nemzeti Lifelong Guidance (LLG) Tanács feladatait ellátó Nemzeti Pályaorientációs Tanács. Az azóta eltelt idıszak során a tanács szakpolitikai állásfoglalásokat dolgozott ki, valamint részt vett a TÁMOP 2.2.2. programja keretében megvalósítandó fejlesztések kidolgozásában. 2009-ben hozták létre az 50 fıs országos LLG tanácsadó hálózatot, mely többek között a pályatanácsadás országos szintő szakmai irányításáért felel majd, emellett egy 20 fıs koordinátori csoport pedig a pályaorientációs és az egyéb területeken történı fejlesztések összehangolását fogja végezni. A TÁMOP 2.2.2. keretében történı fejlesztések várhatóan az on-line adatbázisok kibıvítésére, a pályaorientációs szakemberek és tanárok képzésére, valamint a témához kapcsolódó kutatások és minıségbiztosítás területére is kiterjednek. (Bıvebben lásd a 8. fejezetet.) Tanárok és oktatók képzése A pedagógusok alapképzése tekintetében a tanárképzés bolognai folyamat részeként zajló szerkezeti és tartalmi átalakítása hozta és hozza a legnagyobb változásokat (bıvebben lásd a 6.1.3. fejezetet). A tanárok és oktatók továbbképzése kapcsán az SZFP keretében történnek jelentısebb mértékő lépések (bıvebben lásd a 6.2.2. fejezetet). A 2008-ban megjelent Zöld könyv (lásd a 2.1.3. fejezetet) javaslatai szerint az egyik legsürgetıbb lépés a tanári kar minıségét és ezáltal a tanári szakma társadalmi presztízsét javító intézkedések meghozása lenne. Az erre vonatkozó lépések egy része a 2009-ben induló „Új iskola, új tudás” program keretében valósul meg (lásd még a 6.1.3. fejezetet). Tantervek megújítása, innovációk a tanításban és az értékelésben
16
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A szakképzés tartalmát illetıen a legfontosabb változásokat az államilag elismert szakképesítéseket tartalmazó Országos Képzési Jegyzék (OKJ) megújítása hozta. A kétéves, HEFOP forrásaiból támogatott fejlesztımunka eredményeként 2006-ban kiadott új OKJ egyik fı célja az volt, hogy a szakképzés kimeneti követelményei összhangba kerüljenek a munkaerıpiac igényeivel, meghatározzák a szakmai és egyéb (módszer, társas és személyes) kompetenciák fejlesztését, valamint hogy a képesítési rendszer moduláris felépítésével az egész életen át tartó tanulást szolgálja. Az 1/2006. (II.17.) OM rendeletben kiadott új OKJ a szakképesítések számát 804-rıl 416-ra csökkentette, és egy olyan szakképzési rendszert vezetett be, melynek résztvevıi képzési modulok egy elıre meghatározott csoportjának elvégzésével teljes szakképesítést szerezhetnek az iskolarendszeren belül vagy kívül, és amely részképesítések és ráépülı képesítések meghatározásával is elısegíti az életen át tartó tanulást. Az új OKJ szerinti szakképzést az újonnan kiadott szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) alapján a felnıttképzésben 2007. január 1-tıl, az iskolarendszerő szakképzésben a központi programok kiadása után, legkésıbb a 2008/2009. tanévben kellett megkezdeni. Az SZVK-k (lásd a 4.3. fejezet) új OKJ alapján történı kidolgozása és megjelentetése 2006-tól 2008-ig zajlott, ezt követte a kerettantervek (központi programok) SZVK-k alapján történı kidolgozása. A közeljövıben zajlik a modulszintő tartalomfejlesztés, valamint egy nagyszabású informatikai fejlesztés, ami a modul-tananyagok internetes letölthetıségét fogja eredményezni. Az újfajta, kompetenciák szerint meghatározott kimenetek megkövetelik a tanítás korábbi céljainak és módszereinek megújítását, azonban nem kis kihívás elé állította az iskolákat, hogy az ehhez szükséges eszközök kidolgozása és a pedagógusok felkészítése csak az új követelményekkel párhuzamosan, vagy azt követıen történt/történik meg. A legjelentısebb tartalom- és módszertani fejlesztési feladatok az SZFP, valamint a TÁMOP keretében folynak (bıvebben lásd a 6.2.2. fejezetben) . A TÁMOP 2.2.1. keretében kerül sor az új szakképzési szerkezethez igazodó, kompetenciaelvő mérési-értékelési eszközrendszer, egy ehhez kapcsolódó feladatbank és a kompetenciák mérését segítı módszertani segédanyagok kidolgozására. Mind az eszközrendszer, mind a segédanyagok kidolgozásakor külön figyelmet fordítanak a fogyatékkal élıkre vonatkozó értékelési módszerek és elıírások ismertetésére, ezáltal is elısegítve a szakképzésbe való fokozottabb bevonásukat. Készség-szükségletek elırejelzése Magyarország jelenleg nem rendelkezik készség-szükségletek elırejelzéséhez kapcsolódó stratégiával. A készség-szükségletek, azaz inkább a munkaerı-igény elırejelzésével kapcsolatban a szakképzés-politika az elmúlt években két fı célra összpontosított: annak biztosítására, hogy a képzési kínálat megfeleljen a regionális-helyi - igényeknek, valamint az OKJ szerkezeti és tartalmi korszerősítésére. A közelmúlt elızı célkitőzéshez kapcsolódó intézkedései között az alábbiak említhetık:
a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) feladatul kapták a régiók hiányszakmáinak meghatározását, az e szakmákban való képzés elısegítése érdekében a tanulószerzıdéses képzésben résztvevı tanulókat és képzést folytató gazdálkodókat célzó anyagi ösztönzıket vezettek be (lásd a 9.1.1. fejezetet); (2008-tól) az RFKB-k határozzák meg a szakképzés regionális szükségleteit, valamint a szakképzés irányait és a beiskolázási arányokat is (lásd a 3.2 fejezetet); a szakképzés helyi tervezését segítı szakmai tanácsadó testületet kell felállítani minden TISZK mellett (lásd a 3.2 fejezetet);
17
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
a szakképzésben végzettek pályakövetı rendszerének kidolgozása (lásd lentebb).
A nem-formális és informális tanulás elismerése Az oktatás-képzés kérdéseit tárgyaló stratégiák és egyes cselekvési tervek, jogszabályok hangsúlyozzák a nem-formális és informális tanulás beszámításának fontosságát, megteremtették annak jogi kereteit is. S bár a moduláris elven felépített, kompetencia-alapú képzési rendszer (lásd a 2.2. fejezetet) új lehetıségeket is nyújt a szakképzés terén, a nem formális és informális keretek között szerzett tudás tesztelésének a vizsgáztatás jelenlegi rendszerébe való beillesztésének módját egyelıre nem dolgozták ki. A 2007-13 közötti idıszak legnagyobb léptékő fejlesztéseit magába foglaló fejlesztési TÁMOP-on belül a kérdés a szakképzés tekintetében nem szerepel hangsúlyosan, azonban a felsıoktatás vonatkozásában a TÁMOP 4.1.3. program keretében rendszerszintő fejlesztés valósul meg, majd a felsıoktatási intézmények számára nyílt pályázat kiírására kerül sor saját validációs rendszerük fejlesztésére. 2.1.3. AKTUÁLISAN NAPIRENDEN LÉVİ TÉMÁK A kormány 2007-ben hozta létre az Oktatás és Gyermekesély Kerekaszalt (OKA) azzal a céllal, hogy tények elemzésére, szakértıi véleményekre és széleskörő konzultációra épülı oktatáspolitikai ajánlásokat fogalmazzanak meg. 2008-ban készült el és jelent meg az elemzések és viták összegzését tartalmazó Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, mely a tanári munka minıségének fejlesztése mellett kiemelten fontos területként jelöli meg a készségfejlesztést, a szegregáció és a szakiskolai lemorzsolódás elleni küzdelmet, valamint az oktatás eredményességével kapcsolatos egyéni és intézményi szintő visszacsatolást, és javasolja az általános és szakképzés intézményi szintő szétválasztását, amely számos TISZK-ben meg is történik. A visszacsatoláshoz kapcsolódóan zajlik a szakképzési pályakövetési rendszer (PKR) részleteinek kidolgozása, melyet a 2005-ös Szakképzés-fejlesztési stratégia alapján a közoktatási törvény 2007-es módosítása rendelt el. A rendszer célja az lesz, hogy közvetlen visszacsatolást nyújtson a szakképzés munkaerı-piaci hasznosulásáról és a képzı intézmények hatékonyságáról, továbbá nagy segítséget nyújt majd a tanulási útvonalak kiválasztásában a pályatanácsadás számára. A rendszerbe a jogszabály szerint érkeznek az OKJ képesítésekkel rendelkezık végzettségérıl és a szakképesítés megszerzését követı 3 éven belüli munkahelyérıl, munkakörérıl majd be információk. A PKR a TÁMOP 2.2.1. programja keretében kerül kidolgozásra és kipróbálásra 2010-ig. A megvalósítás legnagyobb kihívásai a megkérdezettek érdekeltté tétele az adatszolgáltatásban, valamint a személyes adatok védelmének biztosítása. 2.2. AZ EU-S ESZKÖZÖK TERÜLETÉN TÖRTÉNT LEGUTÓBBI FEJLESZTÉSEK OKKR A széleskörő, szakmai konzultációs folyamat alapján kidolgozott, országos képesítési keretrendszer (OKKR) kialakítására irányuló koncepció megvalósításáról 2008-ban született kormányhatározat. A jogszabály az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) elveivel és szerkezetével kompatibilis OKKR létrehozásáról és 2013-tól történı egységes bevezetésérıl rendelkezik. A kapcsolódó fejlesztéseket a TÁMOP forrásaiból finanszírozza a Kormány. Az OKKR kidolgozásával kapcsolatos szakmai munkálatok a közoktatásért és a szakképzésért felelıs minisztériumok egy-egy háttérintézményében, az Oktatáskutató és Fejlesztı Intézetben (OFI), valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézetben (NSZFI) megalakított szakmai mőhelyekben folynak.
18
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Az EKKR-hez való csatlakozás jogi, szakmapolitikai és költségvetési feltételeirıl szóló elıterjesztés 2010-re várható, így az OKKR szakképzésre gyakorolt lehetséges hatásai is az elıkészítés folyamata során körvonalazódnak majd. Az érintettek mindenesetre úgy tekintenek az OKKR kidolgozására, mint ami fontos szerepet fog játszani a különbözı szakterületeken folyó belsı reformok összehangolásában és felgyorsításában is. Minıségbiztosítás Az International Organization for Standardization (ISO) és különbözı állami programok keretében kiépült minıségbiztosítási mechanizmusok mellett az SZFP-ben a Common Quality Assurance Framework (CQAF) alapján fejlesztették ki a jelenleg 160 szakiskolában mőködı Szakiskolai Önértékelési Modellt (SZÖM) is. 2006-ban került kidolgozásra a CQAF hazai adaptációjaként a Szakképzési Minıségbiztosítási Keretrendszer (SZMBK) és indult el a felnıttképzés területére történı adaptálása. A rendszer teljes körő bevezetésének egyik legnagyobb akadálya az anyagi és szakmai segítség hiánya, ezért a TÁMOP 2.2.1. egyik alprojektje 353 millió Ft-ot (csaknem 1,4 millió EUR-t) fordít egy egységes, a korábban már alkalmazott rendszerek (pl. SZMBK, SZÖM) alapján kidolgozandó, minden szakképzı intézmény által egységesen alkalmazandó minıségirányítási rendszer kiépítésére. Mobilitás az oktatási rendszeren belül A szakképzési törvény értelmében egy szakképzést folytató intézményben, illetve felsıoktatási intézményben folytatott megelızı formális tanulmányokat be kell számítani a megegyezı tartalmú szakmai programban elıírt követelmények teljesítésébe (ezáltal felmentést adva a program e részében való részvétel alól). Hasonlóképpen, a szakmai vizsga részei, tantárgyai vagy moduljai alól felmentést kell adni a korábban letett vizsgák alapján. A beszámítás iránti kérelmet a képzést folytató intézmény vezetıjéhez kell benyújtani, aki dönt a korábbi tanulmányok beszámításának mértékérıl. A törvény rendelkezik az általánosan képzı évfolyamokon folytatott szakmai elıkészítı tanulmányok beszámításáról is – ami lecsökkentheti, és az ISCED 4-es szintő szakképzésben gyakran le is csökkenti a szakmai képzési program idıtartamát –, az intézmény vezetıje döntésétıl függıen. 2007 óta az iskolai rendszerő oktatásban, a szakmai alapozó és szakmacsoportos alapozó oktatásban, a szakképzésben és a felsıoktatásban szerzett kompetenciáknak, illetve a szakmai elıkészítı érettségi tantárgyi vizsga letételének a beszámíthatóságát az egyes szakképesítések SZVK-iban kell rögzíteni. A közelmúltban megújított, modularizált OKJ (lásd a 2.1.2 fejezetet) a szakmai vizsgán megengedi rész-szakképesítések megszerzését is, melyeket a késıbbiekben kiegészítve a hiányzó modulokkal teljes szakképesítés szerezhetı iskolarendszerő szakképzésben vagy felnıttképzésben. Ami a vertikális átjárhatóságot illeti, a felsıoktatási törvény értelmében egy felsıfokú szakképzési (FSZ) programban (ISCED 5B) szerzett bizonyos számú (minimum 30, maximum 60) kreditet be kell számítani az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe. Máskülönben azonban a szakmai alapképzésben megszerezhetı OKJ-s képesítések nem nyújtanak közvetlen belépési lehetıséget sem általános képzésbe, sem a felsıoktatásba (bıvebben lásd a 4.3. fejezetet). Lépések a kreditrendszer szakképzésbe történı bevezetéséhez
19
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Az Európai Bizottság által 2006 novemberében közreadott Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer (European Credit Transfer for VET, ECVET) munkadokumentum alapján a Szociális és a Munkaügyi Minisztérium (SZMM) országos konzultációt szervezett 2007 februárjában. A kreditalapú képzés hangsúlyos téma az ágazati stratégiai gondolkodásban, és bevezetését elı fogja segíti a megújult OKJ szerinti moduláris és kompetencia alapú képzés, valamint az OKKR kialakításának fejlesztései. A kredit alapú oktatás a szakképzésen belül jelenleg csupán az FSZ-ben mőködik (lásd a 4.7. fejezetet). Földrajzi mobilitás a szakképzésben A külföldön megszerzett képesítések átvitelét/érvényesítését a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérıl szóló 2001. évi CI. törvény szabályozza. E törvény a befejezetlen tanulmányok beszámításáról való döntés jogát a képzı intézményre ruházza. A külföldön megszerzett képesítések elismerése a továbbtanulás vagy egy szabályozott szakma gyakorlásának lehetıvé tétele érdekében, valamint az oktatói és hallgatói mobilitás információnyújtás általi elısegítése az Oktatási Hivatal részeként mőködı Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK) elsıdleges feladatai. A Tempus Közalapítvány által koordinált nemzetközi mobilitás-programok az 1990-es évek óta európai viszonylatban is kiváló színvonalon mőködnek, s emellett az elmúlt években a szakpolitika is rendszeresen biztosított többletforrásokat ilyen kezdeményezésekre, többek között az SZFP keretében. A Nemzeti Europass Központot az oktatási minisztérium háttérintézménye, az Educatio Kht. mőködteti, s az Europass Magyarországon megvalósult rendszere több területen is kiemelkedıen sikeresnek mondható. Azonban a mobilitásprogramok és az Europass sikeressége az eddigiekben még nem eredményezett jelentıs növekedést a mobilitásban résztvevık létszáma tekintetében. A mobilitás növekedésének gátja többek között a magyar diákok gyenge vásárlóereje; az állam az idıszakonkénti támogatásokon túl folyamatos, intézményesített többlettámogatást nem tudott biztosítani e tanulási forma támogatására. További akadályt jelent a felsıoktatás autonómiája is, mely nem ritkán a külföldi gyakorlatok, illetve részképzések elismerésének akadálya. 7. táblázat: A Leonardo da Vinci mobilitási program keretében szakmai alapképzésben résztvevı fiatalok számára szervezett (külföldi szakmai gyakorlatot magába foglaló) mobilitás projektek elfogadott résztvevıi létszáma A kiutazások idıszaka
Résztvevı tanulók létszáma
2006-2008.
1066
2007-2009.
1214
2008-2010.
1239
2009-2011.
1320
Forrás: Tempus Közalapítvány, 2009.
Az SZFP keretében 3 alkalommal, 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben indultak hasonló, bár jóval kevesebb tanulót érintı programok hazai források felhasználásával, amely az eddigiekben (a 2009-ben meghirdetett, még elbírálás alatt álló 2. pályázati kör nyertesei nélkül) 501 tanuló külföldi gyakorlatát tette lehetıvé. 2.3. A PÉNZÜGYI VÁLSÁG LEHETSÉGES HATÁSAI A SZAKKÉPZÉSRE
20
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A krízis elırelátható következményei 2008 októbere óta a bejelentett elbocsátások száma meghaladta a 36 ezret, ez a foglalkoztatottak összlétszámának 1%-a. A gazdaság leépülése mind területileg, mind az ágazatokat tekintve egyenetlen. A válság által leginkább érintett területek az ország fejlettebb vidéki régiói, Közép- és Nyugat-Dunántúl, ahol korábban a munkaerıhiány – elsısorban szakmunkáshiány – a legnagyobb volt. A leginkább érintett ágazatok az építıipar, a feldolgozóipar egyes területei, az autógyártás. A szakképzés válság általi érintettsége a folyó tanévben jelentéktelen. Csupán szórványosan, a korábbi évekhez képest alig gyakrabban fordult elı, hogy egy tanulószerzıdés, vagy megállapodás alapján vállalatnál folyó gyakorlat megszakadt volna pl. csıd miatt. Vannak viszont jelzések, hogy egyes vállalatok csökkenı hajlandóságot mutatnak a gyakorlati képzésben való részvételre a következı tanévben, és kevesebb tanuló fogadását vetítették elıre. A válság által különösen sújtott építıiparban a képzés helyzete több szempontból egyedi. A tanulószerzıdések számának csökkenése fıleg a szükséges feltételek változásából ered. Ebben az ágazatban jellemzı, hogy olyan építıipari vállalkozások foglalkoztatnak tanulószerzıdéssel diákokat, amelyeknél a munka döntı hányadát a fiatalok végzik. Ezek a vállalkozások alapvetıen a gyakorlati képzésre szervezıdtek, megbízóik az átlagosnál gyakrabban az önkormányzatok, így ıket a válság kevésbé fogja érinteni, mint az ágazat egészét. A kereskedelmi és pénzügyi ágazatban a korábbinál nehezebb külsı képzıhelyet találni, de a bolti eladók elhelyezésére továbbra is van igény. Ugyanígy a vendéglátásban sem okoz gondot a képzıhely megtalálása: ezekben az ágazatokban a tanulók olcsó munkaerınek számítanak, alkalmazásukhoz ez elegendı motiváció. A gépipari szakmákban az azok iránti alacsony tanulói érdeklıdés miatt továbbra is könnyő képzési helyet találni. A válságnak a tanulói továbbtanulási szándékokban megtestesülı hatásáról még kevés és bizonytalan állítást tudunk csak megfogalmazni. Annál is inkább, mert a változások korábbi trendektıl, valamint éppen ezeket befolyásolni kívánt, most beérni látszó intézkedésektıl is függhetnek. A szakpolitika az utóbbi években nagy hangsúlyt fektetett a szakiskolai beiskolázás növelésére, különösen a hiányszakmákban. Az elmúlt években a szakpolitikai törekvésekkel megegyezı irányban, mintegy 3 százalékponttal csökkent a középfokon gimnáziumban továbbtanulni kívánók száma (42,5%-ról 39,5%-ra), és 2,4%-kal nıtt a szakiskolába jelentkezık aránya (19,1%-ról 21,5%-ra. A szakközépiskolába törekvık aránya gyakorlatilag változatlan maradt (kb. 39%). Középfokon a szakmai képzésekben a gépipari és építıipari szakmák – korábban alacsony – keresettsége nıtt, de ezt valószínőleg azok az intézkedések befolyásolták, amelyek ezekben a szakmacsoportokban mind a résztvevı tanulót, mind a képzıt anyagilag elınyös helyzetbe hozták. A szakmák keresettségében való elmozdulásról legkorábban ısszel lehet mondani valamit, feltéve, hogy a jelentkezések adatbázisát elemezni fogják. A felsıfokú tanulmányokra jelentkezık száma 2009-ben a korábbi, csökkenı trendet megtörve jelentısen nıtt, bár a növekedésben bizonyos, egyszeri hatások is komoly szerepet játszottak. Ilyen volt a meghosszabbodott középfokú képzési programokban tanulók késıbbi megjelenése a jelentkezık között, emellett a bolognai képzési szerkezetre való átállás: a kétciklusú képzésben idén került sor elıször a mesterképzésekre való jelentkezésekre, ami azt jelenti, hogy egyes, korábban (alapképzésre) már felvételizett tanulók száma ismét megjelent a felvételizık statisztikájában, csaknem megduplázva azt.
21
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Az arányokban kisebb változások történtek. Itt szintén nehéz lenne elkülöníteni a válságnak köszönhetı elmozdulást egyéb fejleményektıl. A tandíj népszavazás általi eltörlése 2008ban, a 2009-ben elıször végzett, BA és BSc diákok számára meghirdetett, de mások számára is hozzáférhetı, új MA és MSc képzések, a gyakorlatorientált felsıfokú szakképzés és a mőszaki és természettudományos szakok preferálása bizonyosan hatottak a diákok választására. Errıl kutatás legkorábban 2009 ıszén készülhet. A válságra adandó válaszként meghozott vagy tervbe vett intézkedések A válságot követıen egyetlen fontos, a képzést ösztönzı intézkedésre került sor, az ún. „4+1” foglalkoztatási és képzési program elindítására. A vállalatok a munkaerı széles körének megtartását sokszor csak úgy tudják elérni, hogy heti 4 napos munkahetet vezetnek be. Ekkor, abban az esetben, ha az ötödik napon a dolgozók képzésben vesznek részt, erre a napra az állam átvállalja a dolgozó bérének egészét vagy jelentıs részét a közterhekkel együtt, valamint a képzés költségeit. Az intézkedés szektorsemleges, mind az egyént, mind a vállalatokat segíti. Az intézkedés bevezetése most van folyamatban, annak hatásáról tapasztalattal még nem rendelkezünk. A korábbi években számos olyan intézkedés történt, amely valamennyi szereplıt – a vállalatot, a diákot és az iskolákat – arra ösztönözte, hogy a gyakorlati képzés mind nagyobb hányada folyjon a gazdaságnál. Ezek nem is maradtak hatás nélkül, a tanulószerzıdések száma folyamatosan emelkedett. A válság következtében, az államháztartási egyensúly biztosítása érdekében május elején benyújtott, adótörvényeket és azzal összefüggı egyéb törvényeket módosítani szándékozó törvényjavaslat a gyakorlati képzéssel kapcsolatos elszámolható költségek több elemét is csökkenteni kívánja. A gyakorlati képzés felügyeletéért felelıs, a képzésben résztvevı vállalkozókkal való kapcsolatot szervezı Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) élesen bírálta a megszorításokat, és azok elfogadása esetén a vállalkozóknál folyó gyakorlati képzés akár felére való visszaszorulását is elképzelhetınek mondta egy május 12-i sajtóközleményben. A korábbi évek egyik meghatározó innovációja, az OKJ modularizációja, amely a felnıttképzésben való bevezetés után most kezd szétterjedni az iskolarendszerben is, ugyancsak a válságra való rugalmasabb reagálást segítheti elı. Könnyebb lesz a valamilyen szakképzettséggel már rendelkezık számára egy új szakma megszerzése, ha csak bizonyos modulokat kell elsajátítaniuk. Szakértık még egy fontos változásra számítanak, amelynek empirikus igazolására azonban legkorábban fél-egy év múlva kerülhet sor. A kevésbé tehetıs családok anyagi helyzetének romlása arra késztethet sokakat, hogy az iskolarendszerben való hosszabb képzési idı miatt a felnıttképzésben tanuljanak szakmát. A szakiskolában 4-5 év alatt megszerezhetı szakképesítés a felnıttképzésben akár 8 hónap után megszerezhetı, így azokban a szakmákban, amelyekben továbbra is el lehet helyezkedni a képzés egy része áttevıdhet az iskolarendszerbıl a felnıttképzésbe. Arról, hogy a szakképzésnek kell-e, és ha igen, hogyan kell reagálnia a válságra, egyelıre csak szők körben kezdıdött meg a gondolkodás. Több álláspontot lehet hallani, olvasni. Ezek egyike szerint a szakképzés hosszú távra szóló beruházás, amelyet egy mégoly elhúzódó és mély válság sem befolyásol. Ez az álláspont azt mondja, hogy bár most a szakmunkások iránti kereslet csökkent, a szakmunkásképzés volumenét növelni kell, hogy a válság elmúltával rendelkezésre álljon a szükséges munkaerı. Ez az álláspont implicit módon azt is feltételezi, hogy a válság elmúltával a munkaerı iránti kereslet mennyiségi és minıségi struktúrája alapvetıen meg fog egyezni a válság kitörését megelızı idıszakéval, nem számol tehát paradigmaváltással.
22
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Mások éppen ellenkezıleg, azzal számolnak, hogy egy gazdasági korszak lezárult, a keletnyugati munkamegosztás súlypontjai – például a feldolgozóiparban – eltolódnak, új, felértékelıdı innovatív ágazatok lesznek a növekedés fı hordozói, a korábban a növekedésben élenjáró ágazatok relatív súlya csökken. Ha ezek a spekulációk nem alaptalanok, akkor ennek a képzési struktúrára és a képzés tartalmára is hatása kell legyen. A lehetséges konklúzió egyelıre csupán azon az általános szinten fogalmazódik meg – pl. éppen a válság által leginkább érintett közép-dunántúli régió 2009. április végén közzétett szakképzési stratégiai anyagában –, miszerint „az iskolai rendszerő szakképzésben a minél általánosabb, jól konvertálható ismereteket nyújtó képzési kimenetet biztosító képzéseket kell elınyben részesíteni, a túlságosan specializált vagy a ráépülést jelenti szakmai végzettséget adó képzések csökkentésével.” A középfokú szakképzés beiskolázási irányairól és arányairól a gazdaság szereplıinek túlsúlyával jellemezhetı 7 regionális fejlesztési és képzési bizottság (RFKB) illetékes dönteni minden év szeptember havában. Jelenleg folynak azok a munkaerı-prognózist megalapozó felmérések, szintén a gazdasági szereplıinek aktív részvételével és vezetésével, amelyek alapján e döntéseket meghozzák majd. Idáig ezek a bizottságok nem tőzték napirendre a válság lehetséges hatásának témáját a szakképzésre, de ezt legkésıbb kora ısszel meg kell tegyék. Az államilag támogatott felsıfokú felvételi keretszámok képzési szintenként és képzési területenként történı meghatározása a kormány jogköre. Itt a szakpolitika célja változatlan, a mindenkori munkaerı-piaci igények figyelembe vétele. Továbbra is preferált a mőszaki és természettudományos valamint az informatikai képzési terület és a gyakorlatorientált felsıfokú szakképzések. A felsıfokú szakképzésre történı jelentkezık száma dinamikusan emelkedik, 2009-ben elıször sikerült betölteni a meghirdetett, államilag támogatott felvételi keretszámot. A képzésben részt vevık száma meghaladja a 30 ezret, a létszám fele felsıoktatási intézményekben, másik fele szakközépiskolákban tanul.
23
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
3. JOGSZABÁLYI ÉS INTÉZMÉNYI KERETEK – A TANULÁSI LEHETİSÉGEK BIZTOSÍTÁSA 3.1. A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE Bármilyen típusú szakképzés folytatását – a felsıoktatás ISCED 5A és 6 szintő programjai és a felnıttképzésben elérhetı ún. hatósági jellegő képzések kivételével – a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza. Rendelkezései egyaránt vonatkoznak a szakmai alap- és továbbképzésre, függetlenül attól, hogy a képzés iskolarendszeren belül vagy azon kívül (azaz a közoktatás/felsıoktatás vagy a felnıttképzés keretében) valósul meg. E törvény határozza meg:
a szakképzés intézményeit; az összes, bármely szinten megszerezhetı, államilag elismert szakképesítést felsoroló - miniszteri rendeletekben kiadott - Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmi követelményeit; a szakképzés irányítási rendszerét az érintett minisztériumok, állami hatóságok, intézmények és tanácsadó testületek feladatainak meghatározásával együtt; az OKJ-s szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek tartalmi követelményeit és a szakmai vizsga általános szabályait; az iskolarendszerő szakképzést (szakmai elméleti és gyakorlati képzést, tanulószerzıdéseket, oktatási szünetet és tanulói juttatásokat) érintı sajátos szabályozást; valamint a szakképzés finanszírozását.
További, a szakmai alap- és továbbképzést egyaránt érintı fontos jogszabály a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény, mely e hozzájárulás fizetésének és elszámolásának feltételeit, illetve a Munkaerı-piaci Alap (MPA) képzési alaprészébıl rendelkezésre álló fejlesztést szolgáló források elosztását szabályozza (lásd a 9.4 fejezetet). A közoktatási, illetve felsıoktatási rendszeren belül szakmai alapképzést folytató intézmények mőködését, irányítási rendszerét és finanszírozását a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, illetve a felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXIX. törvény szabályozza. A kollektív szerzıdések nem játszanak szerepet a szakmai alapképzésben. 3.2. INTÉZMÉNYI KERETEK: SZAKMAI ALAPKÉPZÉS Döntéshozatali szint (szakmapolitika és jogszabályalkotás) A szakmai alapképzést érintı döntéshozásért felelıs testületek:
az Európai Unió döntéshozói; a központi kormányzat; a megyei önkormányzatok; valamint különféle, a társadalmi partnereket magukba foglaló tanácsadó és döntéshozó testületek.
Az EU szakpolitikai kezdeményezései és direktívái jelentıs hatást gyakorolnak a nemzeti szakpolitika alakulására, amint az megnyilvánul például az elmúlt évek oktatási stratégiáinak prioritásaiban. Az EU Strukturális Alapok támogatásának felhasználásához
24
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
kapcsolódó tervezési, lebonyolítási és monitoring feladatok hozzájárulnak továbbá a stratégiai szakpolitikai tervezés, valamint a társadalmi partnerekkel történı, illetve az érintett minisztériumok közötti együttmőködés fejlesztéséhez is. A szakképzés és felnıttképzés ágazati irányítását 2006-ban egyesítették, amikor a szakképzés a foglalkoztatáspolitikáért és felnıttképzésért felelıs szociális és munkaügyi miniszter ellenırzése alá került. A szociális és munkaügyi miniszter felelıs a szakképzés tartalmi szabályozásáért, azonban erre vonatkozó rendeleteit a közoktatás és felsıoktatás ágazati irányítását ellátó oktatási és kulturális miniszter egyetértésével adja ki. Utóbbi miniszter feladata az iskolarendszerő szakképzés (elsısorban szakmai alapképzés) folytatásának szabályozása, azonban e tárgyú rendeleteit a szociális és munkaügyi miniszter egyetértésével kell kiadnia. A két miniszter közti együttmőködést a Munkaerıpiaci Alap (MPA, lásd 9. fejezet) képzési alaprészébıl rendelkezésre álló fejlesztést szolgáló források elosztását illetıen is elıírja a törvény. A többi miniszter (szám szerint 12) a szakképzés tartalmát illetıen rendelkezik jogosítványokkal: a szakképesítésért felelıs miniszter felelıs az ágazatába tartozó, az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítések kimeneti követelményeinek meghatározásáért, illetve központi tanterveinek kidolgozásáért. A megyei (és fıvárosi) önkormányzatok feladata a szakmai alapképzés elsıdleges színterét jelentı közoktatás középtávú tervezési és koordinációs feladatainak ellátása. A társadalmi partnerek is részt vesznek a szakképzést – mind a szakmai alap-, mind a szakmai továbbképzést – érintı politika-formáló és döntéshozó folyamatokban különféle, jogszabály által létrehozott tanácsadó testületeken keresztül. A legjelentısebb országos szintő tanácsadó testületek:
az Országos Érdekegyeztetı Tanács (OÉT), mely a szakképzés stratégiai kérdéseinek tripartit érdekegyeztetı fóruma; a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács (NSZFT), a szakképzésért és felnıttképzésért felelıs miniszter felelıs minisztériumok és egyéb érintettek képviselıt magába foglaló tanácsadó testülete, mely részt vesz az OKJ fejlesztésében, illetve az MPA képzési alaprészébıl elérhetı fejlesztési források elosztásában; valamint az OKJ fejlesztésében közremőködı OKJ Bizottság.
A hét regionális fejlesztési és képzési bizottság (RFKB), melyekben immár többségben vannak a gazdaság képviselıi, hatásköre jelentısen kibıvült a közelmúltban annak érdekében, hogy a szakmai alapképzés (az iskolarendszerő szakképzés) regionális munkaerı-piaci igényeknek megfelelı összehangolt fejlesztése és folytatása biztosítva legyen. A szakképzés regionális stratégiáinak kidolgozása, a fejlesztési források pályáztatása és a hiányszakképesítések regionális listáinak összeállítása mellett 2008-tól az RFKB-k:
döntenek a regionális szakképzésfejlesztés céljairól és az MPA képzési alaprész decentralizált keretébıl nyújtandó fejlesztési támogatásokról; döntenek a szakképzés regionális szükségleteirıl és a szakképzési irányokról és beiskolázási arányokról; valamint javaslatot tesznek a fejlesztési támogatás iskolák/képesítések közti elosztására, illetve a régió számára felhasználható fejlesztési forrás nagyságára is.
Helyi szinten a gazdaság többségi képviseletével felállítandó tanácsadó testületeket kell létrehozni minden Térségi Integrált Szakképzı Iskola (TISZK, lásd a 2.1.2 fejezetet) mellett. A testület véleményezi többek között a TISZK-ben részt vevı szakképzı iskolák és
25
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
felsıoktatási intézmény szakmai/szakképzési programját, illetve a központi képzıhely képzési tervét, és javaslatot tehet az iskolák, illetve a központi képzıhely képzési kínálatának módosítására, vagy a fejlesztési támogatás felhasználására. Végrehajtási szint A végrehajtásért felelıs testületek a szakmai alapképzést érintıen:
az érintett minisztériumok ágazati irányítási feladatait segítı országos szintő intézmények; a két gazdasági kamara; valamint az iskolafenntartók és a képzık.
A Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet (NSZFI) a szociális és munkaügyi miniszter szakképzéshez és felnıttképzéshez kapcsolódó fejlesztési, koordinációs, kutatási, információszolgáltatási és tanácsadási feladatainak ellátását segíti, beleértve a szakmai vizsgák, illetve az akkreditált felnıttképzési intézmények és programok nyilvántartásának vezetését. Az Oktatási Hivatal (OH) és regionális irodái a közoktatási és felsıoktatási rendszer mőködtetésével kapcsolatos hatósági feladatokat látnak el, beleértve az érettségi vizsga és országos mérések szervezését, minıségbiztosítással kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a külföldi képesítések elismerését. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) és a Magyar Agrárkamara (MA) – az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmőködve – részt vesznek az OKJ-s szakképesítések kimeneti követelményeinek fejlesztésében, valamint a szintvizsgák és szakmai vizsgák szervezésében a szakmai alapképzésben (lásd a 4.3 fejezetet). Minıségbiztosítási feladatokat is ellátnak az iskolarendszerő szakmai alapképzést illetıen (tanulószerzıdés alapján és egyéb formában zajló gyakorlati képzés ellenırzése). Felsı-középfokú, illetve posztszekunder szintő szakmai alapképzést szakiskolák, illetve szakközépiskolák folytatnak (bár az intézmények többsége egyidejőleg kínál mindkét típusú szakképzı iskolai programot). A felsıfokú szakképzést (ISCED 5B) felsıoktatási intézmények (fıiskolák, egyetemek) és szakközépiskolák szervezhetnek, utóbbiak a képzést folytató felsıoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján. A szakképzı iskolák fenntartói lehetnek helyi (azaz megyei vagy települési) önkormányzatok, állami szervek, egyházak, alapítványok, stb. A fenntartó felelıs az iskola törvényes mőködéséért és hagyja jóvá annak belsı szabályzatait éppúgy, mint a nevelési és pedagógiai programjait, de máskülönben a közoktatási intézmények jelentıs autonómiát élveznek szakmai-pedagógiai kérdésekben, az iskolaigazgató vezetése alatt. A megyei (és fıvárosi) önkormányzatok feladata azon közoktatási szolgáltatások, így a felsı-középfokú szintő szakképzés biztosítása, melyek nem tartoznak a települési helyi önkormányzatok számára kötelezıen elıírt feladatok közé. Az általános fenntartói kötelezettségeken túl az iskolafenntartó helyi (megyei vagy települési) önkormányzatnak minıségirányítási programot kell kidolgoznia, mely meghatározza az általa fenntartott iskolákat érintı elvárásait, illetve azok szakmai, törvényességi és pénzügyi ellenırzésének rendjét. Egy 2007-es törvénymódosítás értelmében az iskolafenntartó helyi önkormányzatok létrehozhatnak – és 2009-re mind létre is hoztak – szakképzés-szervezési társulásokat (a TISZK egy fajtáját) annak érdekében, hogy a szakképzés folytatását az RFKB-knek a szakképzés fejlesztésének összehangolásával összefüggésben hozott döntéseivel összhangba hozzák. E társulások válnak ezután jogosulttá és kötelezetté a
26
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
megyei önkormányzat feladatellátási kötelezettségének átvételére a helyi szakképzés folytatását illetıen. A felsıoktatásban a fenntartó (az állam, egyház, alapítvány, stb.) ellenırzi a felsıoktatási intézmények gazdálkodását, mőködésének törvényességét, hatékonyságát, valamint a szakmai munka eredményességét, az intézmények azonban széleskörő autonómiával rendelkeznek mind igazgatási, mind oktatási kérdésekben. A különbözı iskolafenntartók és képzık közti együttmőködést elsısorban a TISZK-ek alakításának támogatása segíti elı. 3.3. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS JOGSZABÁLYI KÖRNYEZETE A szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI., valamint a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény mellett a felnıttképzésben, azaz a formális iskolarendszeren kívül kínált szakmai továbbképzı programok folytatását szabályozó legfontosabb jogszabály a felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény. E törvény határozza meg a felnıttképzés fogalmát, irányítási és intézményi rendszerét, tartalmi követelményeit (intézményi és programakkreditáció, felnıttképzési szerzıdés tartalma stb.), valamint az állami támogatásokat. A foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzésének támogatását szabályozza. A kollektív szerzıdések nem játszanak jelentıs szerepet a szakmai továbbképzésben. Magyarországon a kollektív tárgyalások meghatározó színtere a vállalati szint, de még ezek a vállalati szintő szerzıdések is inkább csak általános rendelkezéseket és keretszabályokat tartalmaznak a képzések támogatását illetıen, a részleteket az egyedi „tanulmányi szerzıdésekre” hagyva, melyeken keresztül a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) értelmében a munkáltató támogathatja munkavállalói képzését. A köz- és felsıoktatáson belül kínált formális szakmai továbbképzést a 3.1 fejezetben tárgyalt törvények szabályozzák. 3.4. INTÉZMÉNYI KERETEK: SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS Döntéshozási szint (szakmapolitika és jogszabályalkotás) Az Európai Unió, a központi kormányzat és a társadalmi partnereket magukba foglaló különféle tanácsadó testületek mellett – ezek szerepét általában a szakképzésben illetıen lásd a 3.2 fejezetet – a felnıttképzésben kínált szakmai továbbképzést érintı döntéshozásért felelıs testületek:
a társadalmi partnerek képviselıit magukba foglaló regionális munkaügyi tanácsok, melyek a regionális szintő érdekegyeztetés tripartit fórumai a munkanélküli és egyéb célcsoportok munkaügyi szervezet által támogatott képzését illetıen; az akkreditált felnıttképzési intézmények (szakmai és egyéb érdekelt szervezetek képviselıibıl és felnıttképzési szakértıkbıl álló) szakmai tanácsadó testületei.
27
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Végrehajtási szint A végrehajtásért felelıs testületek a felnıttképzésben kínált szakmai továbbképzést érintıen:
a társadalmi partnerek képviselıit magába foglaló Felnıttképzési Akkreditáló Testület (FAT), mely az (önkéntes) intézmény- és program-akkreditációval kapcsolatos feladatokat lát el; az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) regionális munkaügyi központjai, melyek feladata a felnıttképzık és képzési programok regisztrálása, majd azok törvényes mőködésének ellenırzése; a két gazdasági kamara, melyek a mestervizsga kimeneti követelményeinek meghatározásáért és a vizsga szervezéséért felelısek, valamint a munkaügyi központokkal együttmőködve részt vesznek az OKJ-s képzések keretében folyó gyakorlati képzés ellenırzésében.
A felnıttképzık között közoktatási és felsıoktatási intézmények és egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. az ÁFSZ regionális képzı központjai), képzési vállalkozások, non-profit szervezetek, a munkáltatók (belsı képzés), kamarák stb. megtalálhatók. A képzık szabadon kidolgozhatják és kínálhatják képzési programjaikat, amennyiben regisztráltatták magukat a regionális munkaügyi központban. A köz- és felsıoktatáson belül kínált formális szakmai továbbképzésben érintett testületeket lásd a 3.2 fejezetben.
28
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
4. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS 4.1. A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS RENDSZERÉNEK HÁTTERE ÉS AZ OKTATÁSI-KÉPZÉSI RENDSZER ÁBRÁJA
Háttér-információ a szakmai alapképzéshez és az oktatási rendszer ábrájához Magyarországon a tankötelezettség 5 éves kortól (az óvoda utolsó évétıl) 16 éves korig tart azon tanulók esetében, akik általános iskolai tanulmányaikat 1998. szeptember elseje elıtt kezdték meg. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1996-os módosítása értelmében azok tankötelezettsége, akik 1998-ban vagy azt követıen kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat – azaz 2010-tıl már minden tanuló esetében – 18 éves korig tart. A kötelezı iskola-elıtti, alapfokú és középfokú oktatás a közoktatási rendszer keretei között történik. A köz- és felsıoktatási képzések típusait és szintjeit a 2. számú melléklet mutatja be. A kötelezı iskola elıtti óvodai nevelést mindenki esetében egy 8 éves alapfokú, általános képzés követi. Ilyen képzést nyújthatnak általános iskolák elsıtıl nyolcadik évfolyamig (ISCED 1A-2A), továbbá egyes, általában a tehetségesebb tanulókat megcélzó, ún. hatvagy nyolcosztályos gimnáziumok is nyújtanak oktatást 6-8., illetve 5-8. évfolyamok számára is (ISCED 2A).. A 8 általánosan képzı évfolyam elvégzését követıen a tanulók választhatnak, hogy tanulmányaikat a csak általános képzést és - a felsıfokú tanulmányok megkezdésének feltételét jelentı - érettségi bizonyítványt nyújtó gimnáziumokban (ISCED 3A), vagy szakképzı iskolában folytatják. A szakképzı iskoláknak két típusa van, mindkettı a közoktatási rendszer része: a szakiskola és a szakközépiskola. Tanulóikat tipikusan az általános iskola 8 évfolyamának elvégzése után fogadják; azonban az elsı két (9-10.), illetve (jellemzıen) négy/öt (9-12/13.) általánosan képzı évfolyamukon csak szakmai elıkészítı/alapozó oktatást nyújthatnak. A szakiskolák tanulói ISCED 3C vagy 2C szintő Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szakképesítéseket szerezhetnek tipikusan 2 vagy 3 év alatt (a 11-12, vagy 11-13. évfolyam elvégzésével; jelenleg a szakiskolások többsége már 3 éves szakmai képzésben vesz részt). A szakközépiskolákban folyó oktatás elsı négy vagy öt éve a közismereti tudást mérı érettségi vizsgával végzıdik. A szakközépiskolák ezt követı, középfok-utáni (13. és esetleg további) szakképzı évfolyamain ISCED 4 szintő OKJ-s szakképesítés szerezhetı. Felsıfokú végzettséget és szakképzettséget (ISCED 5A, 6) nyújtó felsıoktatási programokat fıiskolák és egyetemek kínálnak, ahol a belépés általános követelménye az érettségi bizonyítvány. Fenntartók A közoktatási törvény értelmében a szakképzı iskolák, valamint felsıoktatási intézmények fenntartói lehetnek helyi (megyei vagy települési) önkormányzatok, állami szervek, egyházak, alapítványok, stb. Finanszírozásuk elsıdleges forrása minden esetben a központi költségvetés, amelyet kiegészít az iskolafenntartók költségvetése. A fenntartó felelıs az iskola törvényes mőködéséért és hagyja jóvá annak belsı szabályzatait éppúgy, mint a nevelési és pedagógiai programjait, de máskülönben a közoktatási intézmények jelentıs autonómiát élveznek szakmai-pedagógiai kérdésekben.
29
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
8. táblázat: A szakmai alapképzésben tanulók száma a feladat-ellátási hely fenntartója szerint Képzés típusa
Tanulók száma
Fenntartó Állami
Egyházi
Alapítvány, természetes személy
Egyéb
Szakközépiskolai
236518
201221
4846
22326
8125
Szakiskolai
123865
104847
3874
10182
4962
9785
9196
162
418
9
370168
315264
8882
32926
13096
Speciális szakiskolai Összesen
Forrás: OKM Közoktatási statisztikai kiadvány 2008
A szakmai alapképzés intézményi rendszerét érintıen jelentıs koncentrációs folyamat indult meg a térségi integrált szakképzı központok (TISZK-ek) Strukturális Alapok által támogatott létrehozásával (lásd a 2.1.2. fejezetet). A felsıoktatást nyújtó intézmények a fenntartótól függetlenül részesülnek állami normatív támogatásban, melyet különbözı forrásokból egészítenek ki (bıvebben lásd a 9.1.2. fejezetet). Ezen intézmények esetében a fenntartó (az állam, egyház, alapítvány stb.) felügyeli a fıiskolákon/egyetemeken folyó szakmai munka mőködését és hatékonyságát, az intézmények azonban széleskörő autonómiával rendelkeznek mind igazgatási, mind oktatási kérdésekben. Mivel az állam mindenki számára biztosítja az elsı OKJ-s szakképzettség megszerzését, a jelen fejezetben bemutatott nappali rendszerő képzések mindegyike ingyenes, amennyiben az elsı szakképzettség megszerzésére irányul, kivéve az enyhe értelmi fogyatékos tanulókat, akik esetében az állam a második szakképesítés megszerzését is finanszírozza. A részidıs és nem elsı OKJ szakképesítésre irányuló képzés esetében a képzı intézmény tandíjat határoz meg. A szakképzésben való részvétel elısegítése A szakképzésben való részvétel növelése minden oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó kormányzati stratégiában és cselekvési tervben hangsúlyos elem. Népszerősítését idınként látványosabb, államilag finanszírozott médiakampányok is szolgálják, de a szakképzés vonzerejének növelése az egyik célja a Euroskills és a Worldskills versenyeken való hazai részvételnek is. Utóbbiak inspirációjára rendezi meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) az általa gondozott szakmákban meghirdetett Szakma Kiváló Tanulója Verseny évenkénti döntıjét a „Szakma sztár fesztivál” keretében, amely jelentıs médiaeseménnyé vált. A szakképzésben való részvételt ösztönzi, hogy a szakképzı intézmények tanulói különbözı juttatásokban részesülhetnek:
A tanulószerzıdéses képzések résztvevıi a gyakorlati képzés ideje alatt az elsı szakképzési évfolyam elsı félévében a kötelezı minimálbér 20%-ának megfelelı juttatást kapnak, amit hiányszakmában folyó képzés esetén további 20%-os juttatás egészít ki. Ezt az összeget minden további félévben emelni kell a tanuló teljesítménye és szorgalma alapján a képzés szervezıje által meghatározott mértékben. Az együttmőködési megállapodás alapján folyó képzésben résztvevık az összefüggı nyári gyakorlat idején részesülnek pénzbeli juttatásban.
30
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A felsı-középfokú szakmai alapképzést folytató intézmények lakossági megítélése Egy 2009 februárjában készült oktatásügyi közvélemény-kutatás eredményei arról tanúskodnak, hogy – a korábbiakhoz hasonlóan – az átlagos képességő gyerekek számára a lakosság a felsı-középfokú tanulási útvonalak közül a legpozitívabban a szakközépiskolai képzést ítéli meg. 9. táblázat: Válaszok a következı kérdésre: „Egy átlagos képességő gyermeknek milyen iskolában érdemes leginkább továbbtanulni az általános iskola elvégzése után?” Gyakoriság
%
Nem tudja
39
3,9
Gimnáziumban
97
9,6
Szakközépiskolában
475
47,2
Szakiskolában
279
27,7
Nincs jelentısége annak, hogy ki milyen iskolában tanul
116
11,5
1 006
100,0
Összesen Forrás: Oktatásügyi közvélemény-kutatás, OFI-Gallup Intézet, 2009
Minıségbiztosítási mechanizmusok: önértékelés és külsı minıségellenırzés Az iskolarendszerő szakképzést nyújtó szakképzı intézményeknek – mint 2003 óta minden közoktatási intézménynek –intézményi minıségirányítási programot (IMIP) kell kidolgozniuk, melynek végrehajtását a tantestülettel és a szülıi szervezettel együtt évente kell kiértékelniük és továbbfejleszteniük. E kötelezı teendık eredményessége azonban nagyban függ attól, hogy az adott intézmény vezetısége mennyire tartja fontosnak a minıségbiztosítási rendszer segítségével kapott visszajelzéseket. Egyes intézmények a jogszabályi rendelkezésektıl függetlenül több éve végeznek minıségbiztosítási tevékenységet pl. az ISO keretében, de a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) 106 szakiskolájában is már a Common Quality Assurance Framework (CQAF) szerint kidolgozott minıségbiztosítási rendszer mőködik. Más intézmények számára azonban a kötelezı minıségbiztosítási feladatok csak adminisztratív többletterhet jelentenek, melyeknek megvalósítása külön nem finanszírozott többletmunkát ró az iskola dolgozóira. A fenntartók által végzett minıségellenırzés elsısorban a gazdálkodási, jogi és balesetvédelmi szempontokra terjed ki. A pedagógiai munka egységes követelmények szerinti külsı minıségellenırzését évtizedekig ellátó körzeti tanfelügyelıi hálózatot az 1985-ös oktatási törvény megszüntette. A szakfelügyelet részbeni pótlására jött létre a pedagógiai szakmai szolgáltatások rendszerén belül nyújtható szaktanácsadás. Szaktanácsadók azonban csak az intézményvezetı vagy a fenntartó hívása esetén látogatnak az iskolába, de erre igen ritkán kerül sor. A minıségfejlesztés területén kiemelkedı teljesítményt nyújtó intézmények állami elismerését szolgálja az Európai Kiválóság Díj mintájára mőködı Közoktatás Minıségéért Díj. Önellenırzést segítı visszajelzést nyújt a tanulók által alkalmazni is tudott közismereti tudásról (matematikai és szövegértési feladatok segítségével) az ország minden 6., 8. és 10. évfolyamos tanulóját érintı, évente végzett országos kompetenciamérés. Az évenkénti mérési eredmények alkalmasak az iskolák teljesítményének fejlıdését is nyomon követni, és azokat az IMIP felülvizsgálata során figyelembe kell venni. A mérés eredményeit
31
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
összefoglaló jelentéseket az Oktatási Hivatal honlapján közzéteszik, ahol az egyes intézmények eredményei mindenki által megtekinthetıek. A kamarák a szakképzı iskolák által szervezett szakmai gyakorlati képzést illetıen látnak el minıségbiztosítási feladatokat. Így pl. az illetékes területi kamara feladata a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés felügyelete. A kamara felelıs annak az akkreditációs folyamatnak a lebonyolításáért is, amely során tanúsítványt adhat a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szervezetek részére a képzéssel kapcsolatos kiadásaik egy részének visszaigényléséhez. 2006 óta a kamarák hatáskörébe tartozik az iskolai tanmőhelyekben folytatott gyakorlati képzés ellenırzése is azon szakképesítések esetében, amelyeknek szakmai és vizsgakövetelményeit (SZVK) a kamara dolgozta ki. 2008 és 2013 között, a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 2.2.1. programja keretében folyik egy a szakképzı intézményekben egységesen bevezetendı minıségbiztosítási rendszer kidolgozása, a korábbi hazai és nemzetközi rendszerek alapján és kifejezetten a magyarországi szakképzés szükségleteinek megfelelıen (bıvebben lásd a 2.2. fejezetet). A felsıoktatási intézmények által folytatott képzés ellenırzése a Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) feladata, amely minden intézmény esetében legalább 8 évente ellenırzi az elıírt feltételek és az intézmények által készített minıségfejlesztési terv teljesítését.
4.2. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ SZINTEN A képzési program Fı gazdasági típusa ágazatok
ISCED szint Szakmai és és irány közismereti tárgyak egyensúlya
Az iskolai Tanulmányok Más képzési útvonalak felé való képzés és a átlagos átjárási lehetıség munkahelyen idıtartama folytatott képzés egyensúlya
Párhuzamos oktatás Mővészeti irányú ISCED 2A mővészeti szakképzés szakközépiskola 58. évfolyamán (nappali rendszerő képzés)
Párhuzamos szakmai Csak iskolai és közismereti képzés képzés
Speciális és speciális készségfejlesztı szakiskolában folyó képzés egy része (csak nappali)
9-10. évfolyam: közismereti képzés és szakmai elıkészítés, 11-12. évfolyam: szakmai 1 képzés
A közgazdaság ISCED 2C kivételével vagy ISCED valamennyi 3C gazdasági ágazat
1
4 év
Általános közismereti oktatás
Iskolai és Átlagosan 4 munka-alapú év képzési elemeket is tartalmaz (Bıvebben lásd a lentebbi magyarázatot, illetve a 3. melléklet 3.1. táblázatát.)
A 9-10. évfolyamon a szakmai elıkészítés és közismereti oktatás aránya a szakiskolai kerettanterv ajánlása szerint 40-60%, de speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolákban a tanulók sajátosságai alapján az iskola helyi tanterve ezt módosíthatja. A 11-12. évfolyamon – a normál szakiskolákhoz hasonlóan – a közismereti képzésre fordított idıkeret tekintetében az iskola pedagógiai programja rendelkezik.
32
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében Magyarországon a 16. életév a legkorábbi idıpont, amikor a tanuló bekapcsolódhat a szakképzésbe, ezt megelızıen csak a szakképzés elıkészítése folyhat. E szabály alól csak a valamely mővészeti ághoz tartozó mővészeti szakmai vizsgára felkészítı szakképzı iskolák jelentenek kivételt; ez esetben a szakképzés az általános mőveltséget megalapozó oktatással párhuzamosan is folyhat. Bár a szakképzés ezekben az iskolákban megkezdıdhet már az ötödik évfolyamon (azaz 10 éves korban), a szakképesítés a mővészeti szakiskolákban csak a 10. évfolyamon, mővészeti szakközépiskolákban pedig az érettségi vizsga letételét követıen szerezhetı meg. A speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolák - fogyatékosság vagy pszichés fejlıdési zavarok miatt - sajátos nevelési igényő tanulókat képeznek. Céljuk 14-23 éves tanulóik felkészítése az ISCED 2C szintő, az OKJ szereplı szakképesítést adó szakmai vizsgára, valamint a munkába álláshoz és az önálló életkezdéshez szükséges készségeik fejlesztése. E programokban való részvétel feltétele az általános iskolai bizonyítvány (ISCED 2A), a mővészeti szakképzı iskolák pedig emellett felvételi vagy alkalmassági vizsgát is szervezhetnek. Az ISCED 2 szintő szakmai alapképzésben alkalmazott tantervek a 4.3 fejezetben részletesebben is ismertetett szabályozáson alapulnak. A speciális és készségfejlesztı speciális szakiskolák tanterveiket a többi szakiskolára érvényes dokumentumok alapján, de tanulóik adottságaihoz igazodva, szükség esetén megnövelt idıkeretek megállapításával dolgozzák ki. Így az OKJ-s szakképesítésekre megállapított évfolyamok száma is módosítható a sajátos nevelési igény típusától függıen. Az oktatást gyógypedagógusok bevonásával végzik speciális tananyagok és módszerek segítségével. Az ISCED 2 szintő képzésekben az általános és a szakmai képzés értékelése, valamint a gyakorlati képzés formái a felsı-középfokú oktatásban érvényes követelmények szerint valósulnak meg (lásd a 4.3. fejezetet). Statisztika A 2008/2009. tanév során a speciális szakiskolák 82-féle szakképesítés megszerzésére készítették fel tanulóikat. A legnépszerőbb tanulmányi területek a mezıgazdaság, az egyéb szolgáltatások és az építészet szakmacsoportok voltak. Az ISCED 2 szintő szakképzésben részt vevık számára vonatkozó, a lentebbi táblázatban szereplı számok a kisebbek, mint az ilyen képzésekben részt vevık valós létszáma, ugyanis nem tartalmazzák a mővészeti szakközépiskolákban párhuzamos képzésben részt vevı 5-8. évfolyamosok számát. Emellett ISCED 2 szintő szakképesítésekre vonatkozó képzés a speciális, fejlesztı képzéseknek is csak egy részében folyik, a speciális szakiskolákban tanulók egyre nagyobb része szerez ISCED 3 szintő szakképesítést. 10. táblázat: Az alsó-középfokú szinten tanulók a képzési program irányultsága szerint, 2006 Szakmai képzési programok a teljes ISCED 2 százalékában Összesen Országok EU-27
22 892 085
Általános oktatás (%) 97.5
33
Szakmai elıkészítés(%) 1.3
Szakképzés (%) 1.2
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory Magyarország
477 474
99.4
0.1
0.5
4.3. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS A FELSİ-KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSBAN (AZ ISKOLAI [SCHOOL-BASED] ÉS A „VÁLTAKOZÓ” [ALTERNANCE] KÉPZÉS) A képzési program típusa
Fı gazdasági ágazatok
Kapcsolódó Szakmai és ISCED szint közismereti és irány tárgyak egyensúlya
Az iskolai képzés és a munka alapú képzés egyensúlya
Tanulmány Más képzési ok átlagos útvonalak felé való idıtartama átjárási lehetıség
Szakiskolai képzés
A közgazdasági ágazat kivételével minden ágazat
ISCED 3C
9-10. évfolyam: közismereti képzés, illetve a teljes óraszám maximum 40%ában pályaorientáció és szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás; 11-12. évfolyam: 2 szakmai képzés
Iskolai és 4,5 év munka-alapú képzési elemeket is tartalmaz. (Bıvebben lásd a lentebbi magyarázatot, illetve a 3. melléklet 3.1. táblázatát )
Az általánosan képzı évfolyamokon: szakközépiskola, gimnázium
Szakközépiskola 9-12. évfolyam
minden ágazat
ISCED 3A
Elsısorban közismereti oktatás, a teljes óraszám 16-26%ában szakmai orientáció és szakmacsoportos alapozó oktatás
Jellemzıen iskolai képzés, de munkahelyi képzési elemeket is tartalmazhat
4 év
Gimnázium; ill. 9. és 10. osztály végéig más szakmacsoporthoz tartozó szakközépiskola 3 felé
Párhuzamos oktatás, szakiskolában 912. évfolyam (nappali és részidıs képzés)
Mővészeti irányú szakképzés
ISCED 3C
Párhuzamos szakmai és közismereti képzés
Iskolai képzés
4 év
Gimnázium, szakközépiskola általánosan képzı évfolyamai
Párhuzamos Mővészeti irányú oktatás szakképzés szakközépiskoláb an, 9-12. évfolyam (nappali és részidıs képzés)
ISCED 3A
Párhuzamos szakmai és közismereti képzés
Iskolai képzés
4 év
Gimnázium; ill. 9. és 10. osztály végéig szakközépiskola felé
A szakiskolák tanulóikat 14 éves korban fogadják, akik jellemzıen a 11. évfolyamon, azaz legkorábban 16 éves korban lépnek be a szakképzésbe, s 18 vagy 19 éves korban, (nappali rendszerő képzésben maximum 23 éves korukig) szerezhetnek OKJ-s szakképesítést. A szakközépiskolák tanulóikat legkorábban 14 éves korban fogadják, akik az iskolák 13. és esetleg további szakképzı évfolyamain részesülnek szakmai képzésben, azaz legkorábban
2 A szakképzı évfolyamokon biztosított készségfejlesztı, a szakmai elméleti képzést kiegészítı közismereti képzés területeit és idıkeretét nem a kerettanterv, hanem az iskola pedagógiai programja határozza meg. 3 A szakképzési törvény értelmében emellett egy szakképzést folytató intézményben, illetve felsıoktatási intézményben folytatott megelızı formális tanulmányokat be kell számítani a megegyezı tartalmú szakmai programban elıírt követelmények teljesítésébe.
34
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
19 vagy 20 éves korban (nappali rendszerő képzésben legkésıbb 23 éves korig) szerezhetnek OKJ-s szakképesítést. A kimeneti határidı azonban egy évvel meghosszabbítható abban az esetben, ha a tanuló az általános iskolai tanulmányait a hetedik életévében kezdte meg, továbbá, ha a tanuló olyan szakképzésben vesz részt, amelyben a szakképzési évfolyamok száma meghaladja a kettıt. A gyakorlati képzés formái A közoktatásban folytatott szakmai alapképzés típusai között nincsenek különbségek a gyakorlati képzés formáit illetıen: az iskolai tanmőhelyben folyó (school-based), a „váltakozó” (alternance) vagy a tanulószerzıdéses (apprenticeship) képzés (azaz ezek megfelelı magyar változatai) – bár eltérı arányokban (lásd a 2. melléklet táblázatát) – mindkét iskolatípusban megtalálható. A jelenlegi oktatáspolitika azonban a tanulókat, iskolákat és gazdálkodó szervezeteket egyaránt arra próbálja ösztönözni, hogy a szakmai gyakorlati képzést olyan módon szervezzék, hogy annak elsı, az alapvetı szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanmőhelyben folyjon (ez tipikusan iskolai tanmőhelyt jelent). Ezt azután egy valódi munkahelyen történı képzésnek kellene követnie az utolsó szakképzési évfolyamon, a speciális szakmai készségek és kompetenciák megszerzése érdekében. A tanulószerzıdéses képzés csak meghatározott feltételek mellett helyettesíthetı a „váltakozó” képzéssel (például amikor a gyakorlati képzésre egy TISZK által fenntartott központi képzıhelyen kerül sor). Ilyen esetekben a szakképzı iskola együttmőködési szerzıdést köt egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulói számára gyakorlati képzést biztosít (ennek hivatalos neve: együttmőködési megállapodás). A 3. melléklet táblázatának adatai egyértelmően mutatják, hogy a tanulószerzıdéses képzési forma, különösen a szakiskolákban, meglehetısen rövid idı igen elterjedtté vált. Belépési követelmények A szakképzı iskolákba való belépés elıfeltételét tipikusan a befejezett (alap és) alsó középfokú általános képzés (az általános iskola nyolc osztálya, ISCED 1A-2A) jelenti. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezık ún. felzárkóztató képzésben vehetnek részt (lásd a 4.5. fejezetet). Bár minden körzetben kijelöl a megye mint illetékes fenntartó olyan iskolát, amely minden tanköteles korút fel kell vegyen, de a legtöbb intézmény a felvétel további feltételeit általában maga határozhatja meg. Emellett az OKJ-s szakképesítések bemeneti követelményei elıírhatnak szakmai/pályaalkalmassági vizsgát vagy egészségügyi alkalmassági követelményeket is, amint azt az adott OKJ-s SZVK-i meghatározzák (lásd lentebb). Tantervek, módszerek és innovációk 1998 óta a 16 évesnél fiatalabb tanulók számára a közismereti tartalom mellett csupán szakképzést elıkészítı képzés szervezhetı. A közismereti tantárgyak oktatása az általánosan képzı évfolyamokon mindkét típusú szakképzı iskolában a kormány által kiadott Nemzeti Alaptanterv (NAT) követelményeinek, az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek ajánlásainak, illetve az iskola ezeken alapuló helyi pedagógiai programjának megfelelıen történik. Az általánosan képzı évfolyamokon kínált szakmai elıkészítı/alapozó képzés tantervét az iskoláknak az OKJ-s szakképesítések a felelıs miniszter által kiadott központi programjaival és (a szakközépiskolákban) érettségi követelményeivel összhangban kell kidolgozniuk, a 21 szakmacsoport (lásd az 5. számú táblázatot) mindegyikére kidolgozott,
35
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek útmutatásait követve. Ilyen elıkészítı programok:
a pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve a szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (a kötelezı órák legfeljebb 40%-ában) a szakiskolákban, ahol ilyen tantárgyak bevezetése kötelezı 2006-tól; a szakmai orientáció a 9., valamint a szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve a szakközépiskolákban.
A szakiskolákra kiadott kerettantervek a pályaorientáció tanítását a 9. évfolyamon évi 74, míg a szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatást a 9. évfolyamon évi 222 tanórában (teljes évi tanóraszám: 1017,5), a 10. évfolyamon pedig 296-370 órában (teljes évi tanóraszám: 1017,5) ajánlják. A szakközépiskolákban a szakmacsoportos alapozó oktatás évi 185 tanórában ajánlott a 9-10. évfolyamon (teljes évi tanóraszám: 1017,5), a 11. évfolyamon 296 tanórában (teljes óraszám: 1110), a 12. évfolyamon pedig 256 órában (teljes óraszám: 960). A szakképzı évfolyamok szakmai programnak nevezett tanterveit szintén az iskolák készítik el a megszerezhetı OKJ-s szakképesítés a szakképesítésért felelıs miniszter által kiadott SZVK-k és a tantárgyak (modulok) központi programjának útmutatásai alapján. Az OKJ-s szakképesítések felvételének/módosításának/törlésének folyamatát az adott szakképesítésért felelıs miniszter, illetve hozzá benyújtott – a javasolt SZVK-kat és az adott szakképesítésre vonatkozó gazdasági és munkaerı-piaci igényt illetıen az illetékes gazdasági kamara, valamint szakmai, munkáltatói és munkavállalói szervezetek, munkaügyi központok stb. támogató nyilatkozatát tartalmazó – kérelem útján bárki kezdeményezheti. A felelıs miniszter a kérelmet szakmai véleményezés céljából elküldi a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézetnek (NSZFI) és az OKJ bizottságnak, és döntését azok véleménye alapján hozza meg. Amennyiben elfogadja a javaslatot, a szakképzésért és felnıttképzésért felelıs miniszterhez küldi azt tovább, aki a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács (NSZFT) véleménye alapján, az oktatásért felelıs miniszterrel, valamint az adott szakképesítésért felelıs miniszterrel egyetértésben hozza meg a végsı döntését. További fontos szerepet játszik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), mely a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal közelmúltban kötött szerzıdése alapján 11 új szakképesítés SZVK-inak – az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmőködésben történı – folyamatos fejlesztését végzi, a Kamarának 2004-ben átadott 16 szakképesítés fejlesztése mellett. Ennek eredményeképpen az MKIK jelenleg az ISCED 3-as szintő szakképzés jóval több mint felének a tartalmáért felel. Az OKJ-s szakképesítések SZVK-i meghatározzák:
a belépési követelményeket (a szükséges kompetenciákat, iskolai végzettséget vagy szakmai képesítést, egészségügyi vagy szakmai/pályaalkalmassági követelményeket); a képzési program maximális idıtartamát (a szakképzı évfolyamok számát vagy a program óraszámát); a szakmai elméleti és gyakorlati képzés arányát (ez nagyon változó, pl. az órás-képzés 15%-85%-os arányától a mőszaki üzletszervezı technikus-képzés 80%-20%-os arányáig terjed); a szakmai követelményeket, a feladatprofilt és az ahhoz kapcsolódó szakmai, módszer-, társas és személyes kompetenciákat meghatározó szakmai követelménymodulokat, (lásd lentebb); valamint
36
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
a szakmai vizsga elıfeltételeit, részeit és tartalmát (az új OKJ-s szakképesítések esetében a szakmai vizsga ismérveit meghatározó vizsgakövetelmény-modulokat).
A szakképzési törvény elıírja, hogy a gyakorlati képzést a tanév szorgalmi idejében a szakmai elméleti képzéssel lehetıleg egy héten belüli váltakozással, a nyári szünet idején pedig folyamatosan kell megszervezni. ISCED 3 szinten azonban jellemzıen az iskolaév során egy hét elméleti képzés váltakozik egy hét gyakorlati képzéssel, mely folyhat az iskolai tanmőhelyben és/vagy egy gazdálkodó szervezet által fenntartott tanmőhelyben vagy munkahelyen (lásd a 3. számú mellékletet is). A kulcskompetenciák fejlesztése mind a közismereti oktatás, mind a szakképzés alapdokumentumaiban központi szerepet foglal el. A NAT a közoktatás kötelezı közös tartalmát mőveltségterületekre bontva tartalmazza. Az e területekhez tartozó fejlesztési feladatok mellett a NAT ún. kiemelt fejlesztési feladatokat is meghatároz, melyek a kulcskompetenciák fejlesztését célozzák meg. A közismereti oktatás meghatározó kimeneti szabályozója a 2006-ban bevezetett új típusú, kompetencia-alapú érettségi vizsga (lásd lentebb). A kompetencia-alapúság és a kimenet-központúság a szakképzésben erıteljesebben érvényesül, mint a közoktatásban. A 2004-2006-ban kiadott, új OKJ és a hozzá kapcsolódó SZVK-k ugyanis munkakörelemzésekre épülı, kompetencia alapú tanulási kimeneteket határoznak meg. Az egyes foglalkozások kompetenciaprofiljai – melyeket képzési tapasztalattal bíró gyakorló szakemberek dolgozták ki – meghatározzák az adott foglalkozás/munkakör részét alkotó különbözı feladatok végzéséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket, valamint emellett a módszer- (gondolkodás, problémamegoldás, munkastílus), társas (kommunikáció, kooperáció, konfliktuskezelés) és személyi (rugalmasság, kreativitás, önállóság, adottságok, jellemvonások) kompetenciákat is. A tanárok/oktatók bevonásával készülı új, központilag meghatározott kerettantervek és az ezekre épülı helyi szakképzési tantervek az SZVK-kban meghatározott szakmai követelményeknek megfelelı tananyagegységekbıl épülnek majd fel, és a kompetenciák fejlesztésére fognak összpontosítani. A tantervi programfejlesztések másik fontos iránya a nyitottabb képzési programok kialakítása, az egyéni tanulási utak megvalósításának segítése a nyitottsági elemek (tanulásközpontúság, komplex tanulási környezet, felhasználó-orientált, gazdag programválaszték, modern oktatási technológia, külsı szakmai gyakorlatok) tantervekbe történı beépítésével. A közoktatásban, illetve a felnıttképzésben folyó szakképzésben alkalmazandó digitális tananyag és e-learning képzési programok fejlesztése például a Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program 3.2.1. és 3.5.1. intézkedéseinek keretében történt. Az elıbbi keretében szakmacsoportonként készített szakképzési tananyagok a Sulinet Digitális Tudásbázis weblapon (http://sdt.sulinet.hu) érhetıek el. E fejleményekkel összhangban az alkalmazott tanítási/tanulási módszereket illetıen is lényeges változások mennek végbe (projekt- és problémamegoldó oktatás, web alapú tanulás, elektronikus tanulási keretrendszerek használata, virtuális osztálytermi munka, kooperatív tanulás terjedése). A szakiskolai oktatás és képzés módszereinek megújítását szolgálják többek között az SZFP keretében kidolgozott módszertani segédanyagok, valamint a módszertani témájú pedagógus-továbbképzések is (bıvebben lásd a 6.2.2. fejezetet). Értékelés, elırehaladás és képesítések
37
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A tanulók teljesítményét a tanárok/oktatók folyamatosan, valamint országos vizsgákon is értékelik. A tanulók értékelésének és osztályozásának követelményeit és formáit, beleértve a szóbeli és írásbeli teszteket, illetve a magasabb évfolyamokra lépés feltételeit az iskola pedagógiai programja határozza meg. A tanárok e program alapján a tanulók teljesítményét és elımenetelét a tanév során rendszeresen érdemjeggyel, a tanév végén pedig év végi osztályzatokkal értékelik. A folyamatos értékelés e rendszerének része a foglalkozási napló alkalmazása, mely a gyakorlati képzés ellenırzésére szolgál: a gyakorlati képzés szervezıjének kell vezetnie e naplót, mely tartalmazza az elıírt szakmai tevékenységeket, az ezekre fordított idıt és a tanuló értékelését, továbbá az oktatónak ebben kell naponta nyilvántartania a tanulók részvételét és mulasztásait is. Az általános képzésben állami vizsgát – az érettségi vizsgát – csak a szakközépiskolákban szerveznek az utolsó (12.), általánosan képzı és szakképzést elıkészítı évfolyam végén. Ez a középiskolai tanulmányokat lezáró, a felsıfokú tanulmányok elıfeltételét jelentı ISCED 3A szintő bizonyítványt adó vizsga országosan egységes vizsgakövetelményekre épül, függetlenül attól, hogy gimnáziumi vagy szakközépiskolai tanulmányokat zár le. A 2004/2005. tanévtıl kezdve közép- vagy emelt szinten tehetı le, öt tantárgyból, melyek közül négy kötelezı (matematika, magyar nyelv és irodalom, történelem és idegen nyelv/kisebbségi anyanyelv), egy pedig szabadon választható. Míg az új középszintő vizsgát továbbra is egy, az iskola tanáraiból és az oktatási minisztérium által kijelölt elnökbıl álló vizsgabizottság elıtt kell letenni, az emelt szintő mint külsı vizsga már kemény kimeneti szabályozót jelent (bár az emelt szintő tantárgyi vizsgát választók aránya csupán 6% körüli). A nagyszámú szabadon választható, akkreditált vizsgatárgyak között a szakmai elıkészítı tárgyak is megtalálhatóak, azonban ilyen tárgyból szakközépiskolában sem kötelezı érettségit tenni. A közoktatási törvény alapján a szakképzési évfolyamokon a tanulók gyakorlati képzés során nyújtott teljesítményét a képzés szervezıje (az illetékes helyi gazdasági kamara segítségével és az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetek, valamint a szakképzı iskola együttmőködésével) szintvizsgán is értékelheti. Jelenleg szintvizsgát azokban az ISCED 3C szintő szakképesítésekben lehet szervezni, amelyek gondozását a MKIK végzi, mely e szakmákban megkapta e vizsgák szervezésének jogát is. Az MKIK által kidolgozott vizsgafeladat-adatbázisok, vizsgarend, szintvizsga-szabályzat és vizsgáztatási követelményrendszer alapján szervezett vizsgán elvégzendı komplex feladat célja az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciák és a megszerzett szakmai és technológiai készségek mérése. A megújított szakképesítések SZVK-i iskolarendszerő szakképzés esetében a szakmai vizsgára bocsátás feltételeként úgynevezett modulzáró vizsga letételét is elıírják. Ez a szakképzést folytató intézmény által megszervezett kompetenciamérés, amelynek segítségével az intézmény meggyızıdik arról, hogy a képzésben részt vevı rendelkezik a szakmai vizsga teljesítéséhez szükséges kompetenciákkal. Iskolai rendszerő szakképzés esetében azonban az utolsó szakképzı évfolyam eredményes elvégzése egyenértékő a modulzáró vizsga eredményes letételével. A szakmai képzési program végén az OKJ-s szakképesítés - mely az SZVK-ban meghatározott foglalkozás gyakorlására jogosít - egy független vizsgabizottság elıtt letett állami szakmai vizsgán szerezhetı meg. A 2006-ban bevezetett új OKJ-ban szereplı képesítések esetében a képesítés egyes követelménymoduljaihoz rendelt vizsgarészek vizsgafeladatokból és a hozzájuk rendelt írásbeli, interaktív, gyakorlati vagy szóbeli vizsgatevékenységekbıl állnak. Az új OKJ a szakmai vizsgán megengedi részszakképesítések megszerzését is, melyeket a késıbbiekben kiegészítve a hiányzó modulokkal teljes szakképesítés szerezhetı iskolarendszerő szakképzésben vagy felnıttképzésben.
38
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A szakiskolákban megszerezhetı OKJ-s képesítések nem nyújtanak közvetlen belépési lehetıséget sem az általános képzésbe, sem a felsıoktatásba (bár felsı-középfokú szinten a képzési útvonalak közti váltás bizonyos feltételek mellett lehetséges, lásd a 4.7. fejezetet). A szakiskolát végzetteknek ezért további három évet kell elvégezniük nappali vagy részidıs formális általános képzésben, hogy megszerezzék az érettségi bizonyítványt (ISCED 3A), ami a középfok-utáni képzésbe és a felsıoktatásba történı belépés elıfeltétele. A felsı-középfokú szintő szakképzésben a közgazdasági kivételével az összes szakmacsoportban szerezhetı szakképesítés (lásd a 10.2 fejezetet). A 2008/2009. tanév során a szakiskolák 276 különbözı OKJ-s szakképesítésben kínáltak szakképzést. A legtöbb tanulót beiskolázó tanulmányi területek a vendéglátás és idegenforgalom, a gépészet és az építészet szakmacsoportok voltak. Egy országos alapképzésre
képesítési
keretrendszer
(OKKR)
lehetséges
hatásai
a
szakmai
Tekintettel arra, hogy az OKKR bevezetése a kormányhatározat szerint 2013-ban várható, jelenleg még csak arról a hatásról beszélhetünk, amelyet az OKKR kidolgozásakor felmerülı szempontok gyakorolhatnak a hazai fejlesztésekre, célkitőzésekre. Így például az OKKR kidolgozása meg fogja kívánni az oktatási rendszer jelenlegi szintjein és ágazatain belül sokszor egymástól függetlenül véghezvitt fejlesztések összehangolását. Ez a harmonizáció minden bizonnyal pozitív hatással lesz a minıségbiztosítási rendszerek hatékonyságára, a nem-formális és informális tanulás beszámítására, valamint a képzési utak közötti átjárhatóságra. Statisztika Az alábbi, 11. számú táblázat számadatai szerint felsı-középfokú szinten a szakmai alapképzésben illetve általános képzésben résztvevı tanulók megoszlása meglehetısen kiegyensúlyozatlan: jelenleg az összes tanuló csupán körülbelül 13%-a vesz részt tényleges szakképzésben. Valójában ez az arány jelentısen megváltozott 1990 óta, amikor a nappali tagozatos tanulók többsége (körülbelül 75%-a) még szakképzésben vett részt. Azonban, bár valóban trendszerő a részvétel csökkenése a felsı-középfokú szakképzésben a fizikai szakmák és így a szakiskolák csökkenı presztízse, illetve a felsıoktatás expanziója iránti társadalmi és szakpolitikai igény következtében, e számadatok a létezı iskolai programok egy adott besorolásából következnek, és drámaibb csökkenést mutatnak, mint amekkora valójában történt.
11. táblázat: A felsı-középfokú szinten tanulók a képzési program irányultsága szerint, 2006 képzési programok a teljes ISCED 3 százalékában Összesen Országok EU-27
Általánosan képzı (%)
Szakmai elıkészítı (%)
Szakképzı (%)
22 205 390
48,3
5,3
46,4
545 366
76,3
10,7
12,9
Magyarország Forrás: Eurostat, 2006
39
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Amit e számok nem mutatnak, az az, hogy az 1990-es években jelentısen átalakult a szakképzı iskolák szerkezete, a nagyobbrészt általános tartalmú képzés a szakiskolák 10., illetve a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig került kiterjesztésre, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Ezen évfolyamok tantervének azonban részét alkotja (bár mindössze 20-40%-ban) a szakmai elıkészítı képzés mindkét típusú szakképzı iskolában (lásd fent), de a szakmai elıkészítı képzésben résztvevı szakközépiskolai tanulók – akiknek e tanulmányait beszámítják a szakközépiskola középfok-utáni szintő szakképzı évfolyamain, ami szakképzési programjuk idıtartamát jellemzıen 1-2 félévvel lerövidíti (lásd a 4.6. fejezetet) – nem szerepelnek a 11. táblázat adataiban. Valójában, amint azt a 12. számú táblázat mutatja, a 2007/2008. tanévben a felsı-középfokon nappali tagozaton tanulók közel kétharmada a szakképzı iskolák két típusának egyikében tanult. Forrás: Eurostat, UOE adatgyőjtés; Adatok lekérdezésének dátuma: 2009.02.26.
12. táblázat: A felsı-középfokú (és középfok-utáni) oktatásban részt vevı nappali tagozatos tanulók száma és iskolatípus szerinti megoszlása (2008/2009) AZ ÖSSZES LÉTSZÁM
SZAKISKOLA
4
általános képzést szakmai elıkészítéssel együtt nyújtó évfolyamok
54 096
szakképzési évfolyamok
69 769
14,5
123 865
25,8
177 030
36,8
59 488
-
236 518
-
179 969
37,4
Összesen: általános képzést szakmai elıkészítéssel együtt nyújtó évfolyamok 5
szakképzési évfolyamok SZAKKÖZÉPISKOLA
GIMNÁZIUM (9-12.
%-ÁBAN
Összesen: és esetleges 13. évfolyam)
11,2
RÉSZ-ÖSSZEG (FELSİ-KÖZÉPFOKÚ SZINT)
480 864
ÖSSZESEN
540 352
100,0
Forrás: OKM Statisztika, OKM Közoktatási Statisztikai Kiadvány 2008
4.4. TANULÓSZERZİDÉSES KÉPZÉS A tanulószerzıdéses (apprenticeship) képzés Magyarországon – mint egy gazdálkodó szervezet által, a tanuló és a gazdálkodó közötti tanulószerzıdés alapján folytatott gyakorlati képzés egy formája – nem egy különálló képzési forma a szakmai alapképzésben. Ez inkább egy az iskolarendszerő képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének (annak egészének vagy részének) egy lehetséges szervezési formája, mely az alábbi képzésekben vehetı igénybe:
4
A speciális szakiskolákat bele nem értve E szám magába foglalja a mővészeti szakközépiskolák 5 008 tanulóját is, akik általános képzéssel párhuzamos (mővészeti) szakképzésben vettek részt mővészeti szakközépiskolák 9-12. évfolyamain. A nem mővészeti szakközépiskolák azonban 13. és esetleges további évfolyamaikon ISCED 4C szintő képzést nyújtanak; e szakképzési évfolyamok így valójában már a középfok utáni szinthez tartoznak. 5
40
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
szakiskolák és speciális szakiskolák szakképzı évfolyamai; szakközépiskolák szakképzı évfolyamai.
A fentieken kívül tanulószerzıdéses képzés az ISCED 5B szintő, általában és legalább két éves, kivételesen hosszabb felsıfokú szakképzés keretében is történik. Belépés, tartalmi szabályozás, tanítási módszerek és értékelés A tanulók életkorát, a felvételi követelményeket, tanterveket, tanítási módszereket vagy az értékelési folyamatokat tekintve nincs különbség a tanulószerzıdéses és a 4.3. fejezetben tárgyalt, iskolai tanmőhelyben folytatott/„váltakozó” képzés között, minthogy ezeket mind a szakképzı iskola szakmai programja határozza meg egységesen, az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeivel és központi programjaival összhangban. A tanulók szakiskolában legkorábban 16, szakközépiskolában legkorábban 18 évesen köthetnek tanulószerzıdést, hogy gyakorlati képzésüket egy gazdálkodó szervezetnél kapják meg. A felvételi követelmények az adott szakképesítésre egységesen elıírt elıképzettségi, szakmai alkalmassági és egészségügyi feltételek. A TÁMOP 2.2.1. program egyik 2009-ben induló alprojektének (Munkahelyi gyakorlati képzés ösztönzése alprojekt) hosszú távú célja az innovatív tartalmú tanulószerzıdéses képzések elısegítése, továbbá a gyakorlati képzést nyújtó gazdálkodó szervezetek számának növelése. Az alprojekt keretében olyan, innovatív pedagógiai módszereket, tananyagokat és eszközöket fejlesztenek ki, amelyek egyrészt elısegítik a tanulók munkahelyi beilleszkedését, másrészt pedig továbbfejlesztik a munkahelyi képzést végzık pedagógiai-didaktikai kompetenciáit. A tanulószerzıdés jellemzıi A tanulószerzıdéses képzés fontos megkülönböztetı jegye, hogy a tanulószerzıdéseket a tanuló (nem a szakképzı iskola) és a gazdálkodó szervezet kötik meg az illetékes területi gazdasági kamara képviselıjének felügyelete alatt, és a kamara ellenırzi a képzés megkezdése elıtt és a késıbbiekben is a képzés feltételeit és színvonalát. A tanulószerzıdés elıfeltételeit és tartalmát A szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza. E szerzıdésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára egészséges és biztonságos munkahelyen gondoskodik az adott szakképesítés törvényben elıírt szakmai és vizsgakövetelményeinek megfelelı gyakorlati képzésrıl. A tanuló hasonlóképpen köteles a gazdálkodó szervezet képzési rendjét megtartani és a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtani, valamint a biztonsági és egészségügyi elıírásokat megtartani. A tanulószerzıdés jogi kapcsolatot létesít a tanuló és a gazdálkodó szervezet között; mely jogviszony csak közös megegyezéssel vagy a törvény által szabályozott feltételek alapján bontható fel. A szerzıdés nem változtat a tanuló tanulói státuszán, csupán különbözı elınyöket biztosít a számára (ld. a 4.1. fejezetet) A tanulószerzıdéses képzés további fontos sajátossága, hogy a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó köteles a tanuló részére rendszeres havi pénzbeli juttatást fizetni (a szakképzésben tanulószerzıdés nélkül részt vevı tanulók esetében ez az összefüggı nyári gyakorlat idejétıl eltekintve nem kötelezı). Ezenfelül a tanulók a tanulószerzıdésnek köszönhetıen társadalombiztosítási juttatásokban részesülnek, és a tanulószerzıdéses képzés ideje a szolgálati idıbe is beleszámít. Az oktatáspolitika (különösen az utolsó szakképzı évfolyamon) egyre inkább a tanulószerzıdéses képzést támogatja mint a szakképzés és a gazdaság közti kapcsolatok erısítésére leginkább alkalmas képzési formát. A tanulószerzıdések számának további növelése érdekében került sor a közelmúltban a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI.
41
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
törvény módosítására, melynek értelmében 2007. január 1-jétıl, amennyiben a gyakorlati képzési idı több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerzıdés alapján végezhetı. A tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés költségeit a képzést folytató gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulásának (SZH) egy részét vagy egészét az ezzel kapcsolatban felmerülı költségek fedezésére fordíthatja (lásd a 9.1 és 9.4 fejezeteket). Szakképesítések A tanulószerzıdéses képzésben résztvevık által megszerezhetı szakképesítések elvileg megegyeznek a szakképzı iskolák többi tanulói számára elérhetı szakképesítésekkel. Bár a törvény nem különböztet meg ágazat/munkaterület/foglalkozás szerint eltérı tanulószerzıdéses formákat, a gyakorlati képzés e formájának elérhetısége változó e tényezık valamint a földrajzi hely szerint. 2007-ben a szakképzı iskolák tanulói összesen 191 szakmában vettek részt tanulószerzıdéses képzésben; a tanulószerzıdéses diákok majdnem fele azonban az alábbi 10, ISCED 3C szintő szakképesítés egyikét kívánta megszerezni egy szakiskolában, amint azt a 3. melléklet 3.2. táblázata mutatja. 4.5. EGYÉB IFJÚSÁGI PROGRAMOK ÉS ALTERNATÍV KÉPZÉSI FORMÁK A jelen alfejezetben ismertetett programok célcsoportját azok a 23 év alatti fiatalok alkotják, akik különbözı hátrányok miatt (pl. tanulási nehézségek, hátrányos szociális vagy élethelyzet) nem fejezték be alapfokú általános iskolai tanulmányaikat, illetve akik szakképzettség vagy érettségi vizsga megszerzése nélkül esnének ki az oktatási rendszerbıl. E felzárkóztató képzések, valamint a rájuk épülı szakmai képzés célja, hogy a lemorzsolódás által fenyegetetteket a hiányzó alapkészségek és a helyzetükre jellemzı speciális akadályok ellenére felkészítse a szakképzésben való részvételre, és a munkaerıpiacra való belépésre. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2003-as módosítása adott lehetıséget a szakiskoláknak arra, hogy 1-2 éves felzárkóztató képzést szervezzenek az általános iskolai bizonyítvánnyal (ISCED 2A) nem rendelkezı, 15. életévüket betöltött tanulók számára. A képzés a korcsoportjukhoz való felzárkózásukat segíti elı, és felkészíti ıket a szakképzı évfolyamokra való belépésre. Az itt megszerezhetı képesítés egyenértékő az általános iskolai bizonyítvánnyal, amennyiben a résztvevı az általános iskola legalább 6 osztályát befejezte. Az ilyen képesítéssel rendelkezık ennek megfelelıen a szakiskolák szakképzı évfolyamain folytathatják tanulmányaikat. Azon tanulók, akik ennél kevesebb általános iskolai osztályt végeztek el sikeresen, valamint azok, akik az általános iskolai végzettséget nem kívánják megszerezni, egy egyéves, szakképzést elıkészítı évfolyam keretében szerzik meg a szakképzésbe történı bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciát). Ha az iskola megítélése szerint rendelkeznek e kompetenciákkal, beléphetnek a szakképzési évfolyamokra, ahol a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott kompetenciák meglétéhez kötött szakképesítés megszerzésére készülhetnek fel. A szakképzés belépési követelményeinek 2005/2006. tanévtıl érvényes módosítása értelmében ezért az ISCED 2 vagy 3 szintő OKJ-s szakképesítéseket azok is megszerezhetik, akik nem rendelkeznek formális iskolai végzettséggel, de egy szakképzésre elıkészítı programon megszerezték a szükséges kompetenciákat. A felzárkóztató képzésekben 15-23 éves fiatalok vehetnek részt. A szakiskolai felzárkóztató évfolyamok tanterveinek kompetenciafejlesztı és a szakmai elıkészítı elemeket tartalmazó programok rendszermodellje és tantervei, valamint az
42
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
egyes szakképesítések kompetencia-alapú bemeneti követelményei kifejezetten a tanulási nehézségekkel küzdık szükségleteinek figyelembe vételével készültek el az SZFP keretében. Bár a 2006-ban bevezetett új OKJ az összes, a felsıfokú szakképesítésekénél (ISCED 5B) alacsonyabb szinten megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia-alapú meghatározását, ilyen kompetencia-kritériumok egyelıre csupán az ISCED 3 szintő szakmák esetében kerültek kidolgozásra. Az innovatív, projekt-módszerre épülı, egy-, illetve kétéves felzárkóztató kurzusokon a pedagógusok a tanulókkal kis létszámú csoportokban, szociális segítık bevonásával foglalkoznak. A fejlesztés és az értékelés egyéni fejlesztési tervek alapján, egyéni ütemben történik. A 2008/2009-es tanévben a szakiskolák 18%-a kínált szakképzést elıkészítı, felzárkóztató programokat, melyeken összesen 2647 fı vett részt (forrás: OKM statisztikák, 2009).
43
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
4.6. SZAKKÉPZÉS POSZTSZEKUNDER (NEM FELSİFOKÚ) SZINTEN A képzési program típusa
Fı gazdasági ágazatok
Kapcsolódó ISCED szint és irány
Szakmai és közismereti tárgyak egyensúlya
Az iskolai képzés Tanulmányok és a munka átlagos alapú képzés idıtartama egyensúlya
Más képzési útvonalak felé való átjárási lehetıség
szakképzı évfolyamok középiskola utolsó évfolyamára vagy érettségire épülı nem felsıfokú OKJ szakmákban szakközépiskolában
Minden ágazat
4C
Csak szakmai képzés
6 Iskolai és 2 év munka-alapú képzési elemeket is tartalmaz. (Bıvebben lásd a 4.3. fejezetet.)
-
A szakközépiskolák – bár szakképzést elıkészítı képzést általánosan képzı (9-12., illetve ha a képzés nyelvi elıkészítı évfolyamot is magába foglal, 13.) évfolyamaikon is folytatnak – az OKJ ISCED 4C szintő szakképesítéseit adó tényleges szakképzést csak az érettségi vizsgát követı, 13. és esetleges további évfolyamaikon nyújtanak. A szakképzı program hossza a megszerezhetı OKJ-s szakképesítéstıl függ és azt annak SZVK-i határozzák meg (tipikusnak a kétéves képzés mondható, de léteznek 2, 3, 5 és 6 féléves programok is). E képzésben (iskolarendszerő, nappali képzés esetében) 18-23 éves fiatalok vehetnek részt. A 24 évesnél idısebbek a képzést a felnıttképzés keretében vehetik igénybe (lásd az 5.1 fejezetet). A szakközépiskolák szakképzı évfolyamainak általános bemeneti feltétele az érettségi bizonyítvány vagy az utolsó (12.) középiskolai évfolyam elvégzése, emellett az adott képesítés SZVK-i meghatározhatnak egészségügyi/szakmai alkalmassági vagy szakmai elıképzettségi feltételeket is. A szakmai alapképzés e fajtája így elérhetı azok számára is, akik csupán általános mőveltséget megalapozó, felsı-középfokú szintő képzést nyújtó gimnáziumot végeztek. Azon tanulók, akik a gimnázium vagy a szakközépiskola általánosan képzı évei után nem tettek le érettségi vizsgát, (ami meglehetısen ritka esetnek számít), olyan OKJ-s képesítést szerezhetnek, melynek bemeneti feltétele csupán a középiskola utolsó évfolyamának elvégzése. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a szakközépiskolák mőködhetnek kizárólag szakképzı évfolyamokkal is, amennyiben érettségi bizonyítvánnyal rendelkezı tanulókat készítenek fel szakmai vizsgára. A tantervek általános ismérvei, az alkalmazott tanítási módszerek, a gyakorlati képzés és az értékelés formái megegyeznek a 4.3. fejezetben tárgyaltakkal. A szakmai vizsgán megszerezhetı ISCED 4C szintő OKJ-s szakképesítés az SZVK-ban meghatározott foglalkozás(ok) gyakorlására jogosít fel (bıvebben lásd a 10.2. fejezetet). A 2008/2009. tanév során a szakközépiskolák mindösszesen 338 szakképesítés megszerzésére készítették fel tanulóikat. A legnagyobb létszámot képezı tanulmányi területek a vendéglátás és idegenforgalom, a mővészet, közmővelıdés, kommunikáció és a kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció szakmacsoportok voltak.
6
A jellemzıen kétéves szakképzı programok idıtartama azonban gyakran egy évre csökken, ha a szakközépiskola ISCED 3A szintő általános képzı évfolyamain kínált szakmai alapozó oktatásban és orientációban való részvételt beszámítják.
44
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
4.7. SZAKKÉPZÉS HARMADFOKÚ SZINTEN A felsıoktatási intézmények által nyújtott harmadfokú szintő képzés magába foglal:
felsıfokú szakképzési programokat, melyek az OKJ ISCED 5B szintő szakképesítéseinek megszerzésére készítenek fel, valamint felsıfokú végzettséget adó felsıoktatási programokat, melyek egy adott foglalkozás gyakorlására jogosító ISCED 5A szintő szakképzettséget nyújtanak.
Felsıfokú szakképzés A szakképzés egy új szintje, az úgynevezett felsıfokú szakképzés (FSZ) 1998-ban került bevezetésre. E felsıfokú szakképzettséget, de felsıfokú végzettséget nem nyújtó programok (ISCED 5B) eredeti célja, hogy a felsıoktatásnál rövidebb idı alatt moduláris, a változó munkaerı-piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodni tudó képzést adjon, mely magas szintő szakmai munkára készíti fel a résztvevıket, ugyanakkor biztosítja a megszerzett ismeretek (kreditek) beszámítását is a szakképzésbıl a felsıoktatásba történı belépés elısegítésére. Felsıfokú szakképzést csak fıiskolák és egyetemek szervezhetnek, de a képzés folyhat – és jelentıs arányban folyik – szakközépiskolában is az intézmények közti megállapodás alapján, így a résztvevık jogállása és az irányítási, finanszírozási és statisztikai rendszerek a képzı típusától függıen változnak. Az FSZ képzésben részt vevı hallgatók létszámát és képzık szerinti megoszlását a lentebbi táblázat mutatja be. 13. táblázat Résztvevık létszáma Résztvevık jogviszonya
fı
%
Felsıoktatási intézmény hallgatója
15 677
49,47
Szakképzı iskola tanulója
16 011
50,52
Forrás: OKM statisztika, 2008. október
A szakképzés folytatását a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza, a képzés más aspektusairól a 2005. évi CXXXIX. felsıoktatási törvény rendelkezik. Felsıfokú szakképzési programok nappali és részidıs képzési formákban is elérhetıek. A képzés minimális (és átlagos) idıtartama 4 félév, és ugyanennyi vagy több az alternatív képzési formákban. A belépés általános elıfeltétele az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A), ezen kívül az adott OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) meghatározhatnak további (pl. egészségügyi/szakmai alkalmassági) feltételeket is. Amennyiben a képzés hallgatói jogviszonyban folyik, a felsıoktatási intézménybe történı felvétel az általános – a kormány által rendeletben meghatározott – felvételi szabályok szerint történik, a kétszintő érettségi vizsga és a középiskolai tanulmányi eredmények alapján mőködı pontrendszer alapján. Amennyiben a képzés szakközépiskolában tanulói jogviszonyban folyik, a felvétel feltételeit a szakközépiskola határozza meg, a fenntartó által meghatározott keretek között. Az elızetes, megegyezı tartalmú szakképzésben folytatott tanulmányok a képzés során 30-60 kredit értékben beszámíthatóak. A felsıfokú szakképzések tanterveit (szakképzési programját) a felsıoktatási intézmények dolgozzák ki az adott OKJ-s szakképesítésnek a felelıs miniszter által kiadott SZVK-jával összhangban, a szintén a miniszter által kiadott ajánlott képzési program figyelembe
45
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
vételével. A felsıfokú szakképesítések esetében az SZVK-kat a miniszterrel kötött megállapodás alapján egy felsıoktatási intézmény és az érdekelt gazdasági (szakmai) kamara együtt dolgozza ki és kezdeményezi a képesítés OKJ-be történı felvételét. A szakképesítést egyszerősített és gyorsított akkreditációs eljárást követıen fel kell venni az OKJ-be, ha azzal a szakképesítésért felelıs miniszter egyetért. Mint minden OKJ-s szakképesítés esetében, az SZVK határozza meg a szakképzés maximális képzési idejét, a szakmai elmélet és a gyakorlati munka arányát, az elsajátítandó kompetenciákat, valamint a szakmai vizsga követelményeit. A képzések tantervei moduláris felépítésőek, alapmőveltségi/kompetenciafejlesztı, kötelezı szakmai és választható (specializációs) modulokat foglalnak magukba. A gyakorlati képzés a felsıfokú szakképzésben (a 4.3. fejezetben tárgyalt módon) folyhat iskolai tanmőhelyben vagy gazdálkodó szervezetnél is. Hallgatói szerzıdések megkötésére azonban akkor van lehetıség (lásd a 4.4. fejezetet), ha a gyakorlati képzést a képzési idı legalább 25 százalékában összefüggıen szervezik. A felsıfokú szakképzésben 18 évesnél idısebbek vehetnek részt, felsı korhatár (23 év) csak közoktatási intézmények által szervezett, államilag finanszírozott képzések esetében létezik. A képzés során történı értékelés és az oktatásszervezés a szervezı intézménytıl függ: szakközépiskola esetén a közoktatásban (ld. a 4.3. fejezet), felsıoktatási intézmény esetén a felsıoktatásban (lásd lentebb) alkalmazott értékelési és szervezési formák a meghatározóak. Minden résztvevı számára adott azonban a lehetıség (amit nagy számban igénybe is vesznek), hogy a felsıfokú szakképzésben szerzett kreditpontokat a felsıfokú végzettséget adó felsıoktatási programokban (minimum 30, maximum 60 kreditet) beszámítják az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe (ami jellemzıen 1-2 félévvel rövidíti le képzésük idıtartamát). A szakmai vizsga letételével megszerezhetı ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések nem nyújtanak felsıfokú végzettséget, de feljogosítanak az SZVK-ikban meghatározott munkakörök betöltésére a munkaerıpiacon. Az OKJ által jelenleg kínált FSZ szakképesítések (azaz az elágazások nélküli FSZ képzések és az elágazások) száma 73. A felsıfokú szakképzést az állam teljes mértékben finanszírozza, azok esetében is, akik rendelkeznek ISCED 3 vagy 4 szintő szakképesítéssel. A résztvevık felsıoktatás felé való továbbhaladását támogatja, hogy (az elsı diploma megszerzésére irányuló) felsıoktatási tanulmányok az FSZ-t követıen is ingyenesek. Felsıfokú végzettséget adó felsıoktatási programok Magyarországon a diplomát, azaz a felsıfokú ISCED 5A szintő végzettséget és szakképzettséget nyújtó felsıoktatási programokat nem tekintik a szakképzés részének. Bár e képesítések is foglalkozások gyakorlására jogosítanak fel, e szakmákat nem az OKJ, hanem az alap- és mesterképzés szakjait meghatározó kormányrendelet, továbbá az egyes szakok az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) által kiadott képzési és kimeneti követelményei szabályozzák. Belépés és képzési útvonalak A magyarországi felsıoktatás rendszere a bolognai folyamattal összefüggésben nagymértékő átalakuláson megy keresztül. 2006. március 1-jétıl új felsıoktatási törvény
46
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
lépett hatályba (2005. évi CXXXIX. törvény), és 2006 szeptemberétıl felmenı rendszerben bevezetésre került az új, többciklusos képzési rendszer. Az új, többciklusos képzési rendszerben a fıiskolák és az egyetemek minden képzési ciklusban kínálhatnak nappali, részidıs (esti, levelezı) és távoktatási képzéseket mind államilag támogatott, mind pedig költségtérítéses formában. A felsıoktatás elsı képzési ciklusa (6-8 félév) BA/BSc fokozatot és szakképzettséget nyújt. A belépéshez a jelentkezıknek érettségi bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, egyéb felvételi követelményeiket a felsıoktatási intézmények határozzák meg a középiskolai tanulmányok és az érettségi vizsga eredményei alapján. Az adott képzési területen képzést nyújtó felsıoktatási intézmények együttesen határozzák meg, hogy a hozzájuk felvételizıknek mely tárgyakból kell emelt szintő érettségi vizsgát tenni, bár ennek igénylése nem jellemzı, mivel az intézmények diákhiánytól tartanak. Egyes képzések esetében az intézmények egészségügyi vagy szakmai alkalmassági vizsgálatokat, valamint gyakorlati vizsgát is szervezhetnek. A felsıoktatásban a hallgatók – egy évente és képzési területenként a kormány által meghatározott államilag támogatott felvételi keretszám és az Oktatási Hivatal által meghatározott intézményi kapacitás figyelembe vételével intézményenként meghatározott keretszám erejéig - ingyen szerezhetik meg elsı OKJ-s felsıfokú szakképesítésüket vagy elsı alapképzési diplomájukat. Azon hallgatók esetében, akik pontszámaik alapján az államilag támogatott képzés felvételi ponthatárát az adott intézményben és szakon nem érik el, a keretszámba nem férnek bele, de az intézmény által megállapított minimális felvételi ponthatárt elérik, a képzı intézmény tandíjat költségtérítést állapít meg. Az MA/MSc fokozatot és szakképzettséget (ISCED 5A) nyújtó mesterszintő képzésben (2-5 félév) azok vehetnek majd részt, akik rendelkeznek BA/BSc fokozatú végzettséggel és szakképzettséggel. 6 képzési programban (orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, fogorvosi, ügyvédi és építészmérnöki képzések) azonban a hallgatók továbbra is osztatlan képzésben vesznek részt, azaz a 10-12 féléves képzés elvégzésével közvetlenül MA/MSc fokozatot szerezhetnek. Tantervek, értékelés és elırehaladás A 289/2005. (XII. 22.) kormányrendelet értelmében az alap- és mesterszintő szakok tanterveit, beleértve a tanulmányi és vizsgakövetelményeket is, a felsıoktatási intézmények határozzák meg képzési programjukban, minden szaknak az oktatási miniszter által közzétett képzési és kimeneti követelményei alapján. E követelmények határozzák meg a megszerezhetı végzettség szintjét és a szakképzettség megnevezését, a képzés idıtartamát félévekben kifejezve, az elıírt kreditek számát, az adott szak képzési célját, az elsajátítandó szakmai kompetenciákat, a fıbb tanulmányi területeket, valamint az idegen nyelvtudásra vonatkozó követelményeket is. Egy adott szakon történı képzés indításának elıfeltétele a program akkreditálása a MAB által. A felsıoktatás új szabályozása számos olyan intézkedést is tartalmaz, melyek elısegítik a képzés gyakorlat-orientáltságát és kompetenciák fejlesztését: ilyenek többek között a több képzési területen is megnövelt gyakorlati idı, egyes képzéseken a féléves, egybefüggı szakmai gyakorlat követelménye, továbbá a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott kompetenciák. A BA/BSc szakok része egy, az adott képzési ág minden szakja esetében közös képzési szakasz, és e szakok különbözı szakirányokban is nyújthatnak képzést. Minden szak tartalmaz gyakorlati képzést, és a kormány határozza meg azon szakok körét, melyek esetében 1 féléves külsı szakmai gyakorlatot kell szervezni. Az MA/MSc szakok tantervei
47
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
kötelezı, kötelezıen választható, valamint szabadon választható tárgyakat, illetve gyakorlati képzést is tartalmaznak. E szakok képzési és kimeneti követelményei határozzák meg azokat az alapszakokat, melyeknek teljes kreditértéke beszámítható, illetve a más alapképzési szakokon szerzett ismeretek beszámításának speciális feltételeit. Az értékelés formáit a felsıoktatási intézmények határozzák meg az adott intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatával összhangban. A hallgatók teljesítménye egy félév során a szorgalmi és a vizsgaidıszak alatt is értékelhetı. Általánosságban elmondható, hogy az ismeretalapú tárgyakra a szakaszos (általában félévközi és félév végi) értékelés a jellemzı, míg a készség-alapú tárgyak esetén az értékelés inkább folyamatos. 2003 óta az European Credit Transfer System (ECTS) kreditrendszer alkalmazása kötelezı a felsıoktatásban, bár a monitoring vizsgálatok eredménye azt mutatja, a gyakorlatban az autonóm felsıoktatási intézmények nagyon gyakran nem ismerik el a más hazai intézményben vagy külföldön megszerzett krediteket. Megoldásra vár még az egész életen át tartó tanulás elısegítése érdekében a kreditrendszernek a felsı-középfokú oktatás felé való kiterjesztése, és a korábbi tapasztalatok, tanulmányok beszámításának lehetısége. A szakmai továbbképzést segítendı minden felsıoktatási intézmény számos részidıs és távoktatási formában elvégezhetı képzést kínál (e lehetıségekrıl lásd bıvebben az 5.1. fejezetet). Az alap- és a mesterképzési szakokon BA/BSc és MA/MSc végzettség és szakképzettség szerezhetı, mely a végzısöket a szakok képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott foglalkozások gyakorlására jogosítja fel. E képesítések elnyerésének kritériuma egy államilag elismert nyelvvizsgabizonyítvány, valamint az abszolutórium megszerzése, mely utóbbinak a tanulmányi és vizsgakövetelmények összességének teljesítése és a tantervben elıírt szakmai gyakorlat elvégzése a feltétele. A záróvizsga egy vizsgaelnökbıl és legalább 2 másik tagból (egy egyetemi/fıiskolai professzorból vagy docensbıl, valamint legalább egy, nem az intézmény alkalmazásában álló tagból) álló vizsgabizottság elıtt zajlik. A záróvizsga magába foglalja a szakdolgozat/diplomamunka védését, s emellett tartalmazhat szóbeli, írásbeli és gyakorlati elemeket is. Statisztika 14. táblázat: A harmadfokú oktatásban részt vevık arányai képzési típusok szerint Országok EU-27 Magyarország
Összesen
ISCED 5A (%)
ISCED 5B (%)
ISCED 6 (%)
18 816 178
83,8
13,4
2,7
438 702
92
6
2
Forrás: Eurostat, 2006.
A felsıoktatásban részt vevık túlnyomó része Magyarországon felsıfokú végzettséget és szakképzettséget adó képzésben vesz részt. Annak, hogy ez az arány az európai átlaghoz képest magasabb az ISCED 5B képzésekben részt vevıkhöz képest, több oka is van: Az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzést csak 1997-ben vezették be Magyarországon, s bár folyamatosan nı az abban résztvevık aránya, a munkaerıpiac még nem kellıképpen nyitott és tájékozott e képesítésekkel kapcsolatban. Emellett az ISCED 5A szintő diploma presztízse a fizetésekben is megmutatkozik, és bár az FSZ-ben szerzett kreditek egy részét az alapképzésben beszámítják, a magasabb iskolai végzettséget – amelyre egyre szélesebb társadalmi csoportok kaptak esélyt – jobban honorálja a munkaerıpiac, mint a szakképzettséget.
48
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Az ISCED 6 szintő képzésekre vonatkozó részvételi arány egyik legfontosabb oka, hogy a felsıoktatás expanziója, tömegképzéssé válása csak a közelmúltban játszódott le, így a phd képzés jelentısebb bıvülésére csak a közeljövıtıl lehet számítani.
49
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
5. SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS FELNİTTEK SZÁMÁRA 5.1. FORMÁLIS OKTATÁS 5.1.1. ÁLTALÁNOS HÁTTÉR (IRÁNYÍTÁSI SZERKEZET ÉS FINANSZÍROZÁS) A hazai jogszabályok a felnıttoktatás és -képzés jelenleg elérhetı formái között alapvetı megkülönböztetést az iskolarendszerő felnıttoktatás és az iskolarendszeren kívüli felnıttképzés között tesznek. Mindkét forma esetében – a felsıoktatás ISCED 5A/6 szintő programjai és az ún. hatósági képzések kivételével – a szakmai képzés folytatását a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza. A két forma közti legfontosabb különbség az, hogy az iskolarendszeren belüli általános vagy szakképzés résztvevıi jogi tekintetben tanulói státusszal rendelkeznek, emellett az iskolarendszerő felnıttoktatás a köz- és felsıoktatás rendszerében folyik, amelyeknek mőködését a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX., illetve a felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvények szabályozzák, illetve az állam anyagilag is támogatja (lásd a 9.2 fejezetet). Bár a felnıttképzés keretében kínált szakmai továbbképzı programok jelentıs részét képzésre szakosodott (mind magán, mind állami) intézmények folytatják (képzési vállalkozások, regionális képzı központok, felnıttképzésbe bekapcsolódó szakképzı iskolák stb.), illetve e képzések jelentıs részben az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplı államilag elismert szakképesítést nyújtanak, e programok jogszabályi és irányítási szerkezete, valamint finanszírozása eltér a formális iskolarendszerben kínáltakétól, és a statisztikai adatgyőjtés ezeket a felnıttképzésben elérhetı bármilyen típusú tanulási lehetıséggel együtt nem-formális szakmai továbbképzésnek tekinti. Az 5.1 fejezet ezért elsısorban az iskolarendszerő szakképzést és felnıttoktatást mutatja be, és a felnıttképzési lehetıségek legfontosabb jellemzıit az 5.2 fejezet tárgyalja. Az iskolarendszeren belüli felnıttoktatás fı célja nappali és nem-nappali tanulási lehetıségek biztosítása azon felnıttek számára, akik tankötelezettségük ideje alatt nem szereztek meg egy bizonyos szintő iskolai végzettséget vagy OKJ-s szakképesítést, illetve akik magasabb szintő vagy szakosodottabb képesítést szeretnének nyerni. Az ilyen típusú általános és szakképzı programokat csak köz- és felsıoktatási intézmények folytathatják, ahol a felnıttek számára a hozzáférést jellemzıen csupán esti vagy levelezı osztályok indítása segíti elı. Egy új kezdeményezés a tanulási lehetıségeket „második esély” iskolák felállításával és a célcsoport lakhelyén vagy annak közelében elérhetı távoktatási lehetıségek biztosításával igyekszik közelebb vinni a tanulókhoz (lásd az 5.1.2 fejezetet). A formális szakképesítések és a munkaerıpiac közti megfelelés erısítése volt a 20042006-ban megvalósított OKJ fejlesztési program egyik fı célkitőzése (lásd a 2.1.2 fejezetet). A jelenlegi magyar foglalkoztatási szerkezet és munkakörök elemzésére épülı új OKJ egy moduláris, kompetencia-alapú képesítési szerkezetet vezetett be és rész-, illetve ráépülı szakképesítéseket is meghatározott, ezáltal jobb lehetıségeket teremtve a szakmai továbbképzés számára iskolarendszeren belül és kívül egyaránt. 5.1.2. A FORMÁLIS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS LEGFONTOSABB JELLEMZİI Iskolarendszerő felnıttoktatást köz- és felsıoktatási intézmények folytatnak alap (ISCED 12), közép (ISCED 3C és 3A) és harmadfokú (ISCED 5B, 5A és 6) szinten. A felnıtteknek kínált képzési programok alapvetıen nem különböznek a nappali rendszerő képzéstıl a célok, belépési követelmények, szerkezet, a tantervek fı vonásai vagy a megszerezhetı képesítések tekintetében. A közoktatási törvény ugyanazon minıségi követelményeket és értékelési mechanizmusokat írja elı a felnıttoktatás, mint a nappali rendszerő közoktatás számára. Az oktatás színvonalának külsı értékelése az iskolafenntartó feladata és a
50
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
minıségellenırzési folyamatot – az iskola vagy a fenntartó kérésére – országos szakértıi hálózat segíti. A törvény elıírja egy minıségirányítási rendszer kidolgozását is minden közoktatási intézményben, bár a közoktatás erısen decentralizált szerkezetének következtében még nem kerültek kidolgozásra a minıség folyamatos biztosítását és ellenırzését megbízhatóan szolgáló eljárások. A felsıoktatásban a képzés minısége minden képzési programtípusban és formában, valamint a minden felsıoktatási intézményben kidolgozandó minıségértékelési rendszer (legalább 8 évente egy alkalommal történı) értékelése a Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) feladatkörébe tartozik. Felnıttoktatás a közoktatásban A felnıttoktatás mint a közoktatás egy törvényileg meghatározott részágazata elsısorban olyan fiatalokat céloz meg, akik társadalmi, személyes vagy egyéb okokból kifolyólag tankötelezettségük ideje alatt nem tudtak bizonyos szintő iskolai végzettséget vagy államilag elismert szakképesítést szerezni. A felnıttoktatás elsıdleges funkciója ezért egy „második esély” biztosítása, hogy a résztvevık egy bizonyos (alap- vagy középfokú) szintő iskolai bizonyítványt szerezhessenek, amely a tanulmányok magasabb szinten való folytatásának feltétele, és/vagy egy, az OKJ szereplı szakképesítést kapjanak, mely belépést biztosít a munkaerıpiacra. Az elsıdleges célcsoportok ezért:
a hátrányos helyzetőek, akik az alapoktatás során lemorzsolódtak, vagy akiket körülményeik arra kényszerítenek, hogy tanulmányaikat részidıs formában folytassák (általános iskolában [ISCED 1-2] 17 éves kor fölött, középiskolában és szakiskolában 23 éves kor fölött csak a felnıttképzés keretein belül folytathatóak tanulmányok); a szakiskolát (ISCED 3C) végzettek, akik a magasabb szintő képzésbe való belépés feltételét jelentı, csak gimnáziumban és szakközépiskolában megszerezhetı érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) elnyeréséért tanulnak; valamint a gimnáziumban végzettek, akik alapképzésük során csak általános képzésben részesültek és egy szakképesítés megszerzésére törekszenek.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a felnıttoktatás különbözı képzési formákban elérhetı. Így nappali munkarend szerinti oktatásban (amelyben a tanórák száma az adott iskolatípus és program számára meghatározott kötelezı tanóraszám legalább 90%-a), esti (50-90%) és levelezı oktatásban (10-50%), valamint egyéb módokon, pl. távoktatás formájában (melynek esetében a tanórák száma a kötelezı óraszám legfeljebb 10%-a). A legjellemzıbb közvetítési mód azonban az esti tagozat a szakképzı iskolák mindkét típusában (a tanulók körülbelül 60%-a vett részt ebben), s csak nagyon kevés felnıtt (körülbelül 5%) vesz részt „egyéb” képzési formában kínált programokban. A képzési forma sajátosságaiból adódó tantervi különbségektıl eltekintve a felnıttoktatás képzési programjainak típusai, idıtartama, tartalmi követelményei, az értékelés, a kimenet típusai és szintjei (formális iskolai végzettséget igazoló bizonyítványok és/vagy államilag elismert OKJ-s szakképesítések) ugyanazok, mint a nappali rendszerő oktatásban (lásd a 4. fejezetet). A felnıttoktatás leggyakrabban a nappali rendszerő képzést biztosító közoktatási intézmények tagozatain/csoportjaiban/osztályaiban folyik, bár mőködik néhány, kifejezetten a felnıttek képzése céljából létrehozott felnıttoktatási iskola is. A fiatalok a nappali munkarend szerint szervezett szakképzésben (23 éves korukig) ingyenesen szerezhetik meg elsı OKJ-s képesítésüket, míg a részidıs általános és
51
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
szakmai képzésekben a képzési költségek egy részét fedezı térítési díjat/tandíjat kell fizetni. A hátrányos helyzetőek második szakképesítésüket is ingyen szerezhetik meg. Felnıttoktatás a felsıoktatásban 1990 és 2004 között a felsıoktatásban jelentıs expanzió ment végbe mind a tanulók létszáma, mind a kínált képzési program-típusok tekintetében. A posztgraduális képzések új típusainak bevezetése mellett a képzési és finanszírozási formák megsokszorozódása is hozzájárult ahhoz, hogy a felsıfokú képzés hozzáférhetıbbé vált a felnıttek számára. Jelentıs mértékben megnıtt a felsıoktatásban részidıben vagy távoktatási formában tanulók száma – az 1990/1991-ben mért 25 786-ról 2004/2005-re 196 008-ra emelkedett –, ami azt mutatja, hogy a felnıttek egyre nagyobb számban választják a szakmai továbbképzésnek ezt a módját. Az expanzió azonban 2004-re megállt; a 2007/2008. tanévben 154 811 hallgató vett részt részidıs képzésben vagy távoktatásban, és a nem nappali képzéseken résztvevık száma harmadával csökkent az elmúlt öt év során. A felsıoktatási intézmények jelenleg a következı tanulási lehetıségeket kínálják a felnıttek számára:
részidıs oktatás formájában is hozzáférhetı, felsıfokú végzettséget nem adó képzési programok, melyeken ISCED 5B szintő, OKJ-s úgynevezett felsıfokú szakképzettség szerezhetı (lásd a 4.7 fejezetet); alapképzési programok (ISCED 5A, részben a felsıoktatás korábbi duális rendszere alapján, lásd a 4.7 fejezetet), melyek felsıfokú végzettséget és szakképzettséget nyújtanak; a felnıttek részt vehetnek: o részidıs vagy távoktatási formában is elérhetı alapképzésben, amelynek során megszerezhetik elsı felsıfokú végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelüket, vagy o az alapképzésben szerzett oklevéllel rendelkezık számára elérhetı mesterképzésben, vagy o fıiskolai végzettségőek számára kínált kiegészítı képzésben, melynek során egyetemi szintő végzettséget és szakképzettséget szerezhetnek, vagy o ún. felsıfokú oklevéllel rendelkezık számára meghirdetett alapképzésben, melynek során második (vagy további) felsıfokú végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet szerezhetnek; általában kettı-négy féléves szakirányú továbbképzések, amelyek az alapképzés során megszerzett szakképzettségre épülı új, specializált, ISCED 5A szintő szakképzettséget nyújtanak, jellemzıen levelezı formában; valamint hat féléves ISCED 6 szintő (jellemzıen nappali és többségében állami támogatású formában kínált) doktori képzések.
A felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény értelmében a fıiskolák és egyetemek bármely képzési programjukat kínálhatják nappali, részidıs vagy távoktatási formában is. Definíció szerint a részidıs képzés esti vagy levelezı formában folytatható, melyek óraszáma a teljes idejő képzés óraszámának 30-50%-a, míg a távoktatás óraszáma kevesebb, mint 30%-a. A 2007/2008. tanév során (mint ahogy a korábbi években is) részidıs képzés és távoktatás (utóbbi a felsıfokú szakképzés, a mester- és osztatlan képzés kivételével) minden képzési szinten és típusban elérhetı volt, és a levelezı volt messze a legnépszerőbb oktatási forma. Az elsı felsıfokú OKJ-s szakképesítés, illetve diploma ingyenesen megszerezhetı bármely képzési formában, bár az államilag finanszírozott képzési lehetıségek kevésbé gyakoriak a részidıs képzésben (lásd a 9.2 fejezetet). A hozzáférés megkönnyítése érdekében mind az államilag támogatott, mind a költségtérítés tanulók igénybe vehetnek diákhitelt is, és a
52
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
hátrányos helyzető tanulók, valamint a gyermeknevelési támogatásban részesülı kismamák képzéshez való hozzáférésének elısegítése érdekében felvételi pontszámukba beleszámítandó többletpontokat kaphatnak. A szakmai továbbképzéshez való hozzáférést elısegítı intézkedések/eszközök A szakmai elıképzettséggel nem rendelkezı felnıttek az OKJ-s szakképesítést nyújtó szakképzésbe vagy egy szakképzı iskolában a közoktatási rendszer keretében (felnıttoktatás), vagy egy felnıttképzésben kínált képzési programon keresztül kapcsolódhatnak be. Az OKJ-s képesítések bemeneti feltételeit egységesen az úgynevezett szakmai és vizsgakövetelményekben határozzák meg (lásd a 4.3 fejezetet). Ezek elıírhatnak valamely iskolai végzettséget, szakmai elıképzettséget és/vagy egészségügyi és szakmai/pályaalkalmassági követelményeket. A 2006-ban megjelent új OKJ (lásd a 2.1.2 fejezetet) az összes, a felsıfokú szakképesítésekénél (ISCED 5B) alacsonyabb szinten megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia-alapú meghatározását, bár ilyen kompetencia-kritériumok egyelıre csupán az ISCED 3 szintő szakmák esetében kerültek kidolgozásra. Az új OKJ modularizációja és a rész-szakképesítések bevezetése szintén elısegíti a képzésekhez való hozzáférést és növeli a szakképzés rugalmasságát. Az iskolarendszeren belül folytatott szakmai továbbképzéshez való hozzáférést segíti elı továbbá egy új kezdeményezés, amely a közoktatás rendszerébıl kimaradó hátrányos helyzető, elsısorban Roma emberek képzését célzó „második esély” gimnáziumok és „digitális középiskolák” hálózatának létrehozását támogatja. A Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) keretében támogatott kísérleti programokat követıen a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 3.3.6-os intézkedése 1 217 712 Ft-ot irányoz elı ilyen iskolák létrehozására és digitális középiskolai programok bevezetésére, melyek – alternatív pedagógiai módszerek és rugalmasabb oktatásszervezés alkalmazásának köszönhetıen – a tipikus felnıttoktatási programoknál alkalmasabbak e csoportok elérésére és rendszeres képzésbe történı reintegrálására. A digitális középiskola hátrányos helyzető felnıttek számára kínál lehetıséget az érettségi bizonyítvány (négy éves képzés), valamint, 2007 óta, egy középfokú (vagy alacsonyabb szintő) OKJ-s szakképesítés megszerzésére is (a szakképzı évfolyamok száma a megszerezni kívánt szakképesítéstıl függ) távoktatás és konzultáció (jelenléti tanulás) kombinációjával. A tanulási lehetıség tanulókhoz történı közelítése hálózatos intézményi modell keretében valósul meg, melynek része egy regionális központ, konzultációs központok és a gyakorlati képzıhelyek (szakképzı iskolák vagy gazdálkodók), valamint a tanulók lakóhelyének közelében található közösségi elérési helyek, ahol gyakran mentori segítség is rendelkezésre áll. Az alkalmazottak bármely típusú képzésben való részvételével kapcsolatos jogait a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) határozza meg. E törvény értelmében a munkáltatók és alkalmazottaik tanulmányi szerzıdést köthetnek egymással, amelyben a munkáltató a tandíj, az utazási és szállásköltségek kifizetésével, tanulmányi szabadság engedélyezésével stb. támogathatja alkalmazottainak oktatását és képzését. A Munka Törvénykönyve tanulmányi szabadságot is garantál az alkalmazásban álló felnıtt számára, de csak abban az esetben, ha iskolarendszerő képzésben vesz részt (a vizsgánként biztosított 4 munkanap szabadidın felül elıírja, hogy a további szabadság idıtartamát a munkáltatónak kell meghatároznia az oktatási intézmény által kibocsátott, a képzés idıtartamáról szóló igazolásnak megfelelıen), vagy ha a továbbképzés kötelezı abban a munkakörben, illetve a munkáltató elıírja azt. A munkahelyi szakmai továbbképzéseken való részvétel növelését az állam elsısorban egy anyagi ösztönzıvel (a szakképzési hozzájárulás egy része az alkalmazottak képzésére
53
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
fordítható), valamint a továbbképzésekhez pályázatokon keresztül nyújtott közvetlen anyagi támogatással igyekszik elısegíteni (lásd a 9.2.2 fejezetet). A HEFOP és a TÁMOP számos intézkedése szintén a szakmai továbbképzéshez való hozzáférés javítását célozta/célozza új felnıttképzési program-tantervek, rugalmasabb képzési formák és új tanulási helyszínek (pl. e-tanulás, a közmővelıdési intézmények bevonása a szakmai felnıttképzésbe) kialakításának támogatásával. A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által legérzékenyebben érintett vállalkozások támogatása a célja az új „4+1” foglalkoztatási és képzési programnak. E program a munkahelyek megırzését kívánja támogatni oly módon, hogy a négynapos munkahét bevezetésére kényszerülı vállalkozások az ötödik „képzési napra” megkaphatják a dolgozó bérének egészét vagy jelentıs részét, illetve annak közterheit, valamint a képzés költségeit (további információkat lásd a 2.3 fejezetben). Statisztika A felnıttoktatásban és -képzésben való részvételi arányok az EU-s átlagnál jelentısen alacsonyabbak Magyarországon. Bár a nem-formális oktatáshoz/képzéshez képest a formális felnıttoktatásra vonatkozó számokban relatíve kisebb a különbség, a trendek mindkét szektort illetıen azonosak: a részvétel erısen korrelál az iskolai végzettséggel és az életkorral. Amint azt a 15. számú táblázat mutatja, az ISCED 0-2 képesítéssel rendelkezı felnıttek közül csak nagyon kevesen vesznek részt iskolarendszerő oktatásban (részvételi arányuk az EU-s átlag kevesebb, mint harmada), ami megerısíti, hogy a jelenleg elérhetı felnıttoktatási programok gyakran alkalmatlanok arra, hogy a csoportot reintegrálják az oktatásba. Az alacsonyabb képzettségő, idısebb népesség továbbképzését az állam inkább a felnıttképzés keretében kínált speciális célprogramokkal támogatja (lásd az 5.3 fejezetet). Az iskolarendszeren belül elérhetı különbözı felnıttoktatási programokban való részvétel arányait a 4. számú melléklet tartalmazza.
15. táblázat – A formális oktatásban való részvétel iskolai végzettség és munkaerı-piaci státusz szerint, 2005 [%] isced0_2 nép. fogl. mn.
isced3
isced5_6
inaktív nép. fogl. mn.
inaktív nép. fogl. mn.
Európai Unió (25 ország)
1,4
1,3
2
1,6
5,2
3,8
7
10,3
8,5
7,3 15,1
Magyarország
0,4
0,6
:
:
3,1
2,8
:
4,2
6,6
6,5
:
inaktív 14,3 7,2
: Az adatok nem elérhetıek. Az adatok forrása: Eurostat, nép.- népesség fogl. – foglalkoztatott mn. – munkanélküli Lekérdezés dátuma: 2009. március. Utolsó frissítés idıpontja: 2005. november 9. Megjegyzés: A gazdaságilag inaktív népesség minden olyan személyt magába foglal, aki a „jelenlegi tevékenység” felmérésére alkalmazott rövid referencia-idıszak alatt nem volt sem „alkalmazott”, sem „munkanélküli”. E népesség négy csoportra osztható:
Oktatási intézmények tanulói; Nyugdíjasok; Családi kötelezettséggel elfoglaltak; Egyéb gazdaságilag inaktív.
54
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory Forrás kiadvány: Eurostat, 1999, Guidelines and table programme for the Community programme of population and housing censuses in 2001, Vol. 1: Guidelines, Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg.
5.2. NEM-FORMÁLIS OKTATÁS 5.2.1. ÁLTALÁNOS HÁTTÉR (IRÁNYÍTÁSI SZERKEZET ÉS FINANSZÍROZÁS) Amint azt az 5.1.1 fejezetben megindokoltuk, a nem-formális oktatást itt a formális iskolarendszeren kívül kínált bármely fajta felnıttképzési lehetıséggel azonosítjuk. Ezek sokféle típusú és formájú tanulási lehetıséget foglalnak magukba, az OKJ-ban meghatározott szakképesítést adó képzési programoktól kezdve a mővelıdési házak vagy non-profit szervezetek által népmővészeti, tudomány-népszerősítı stb. témában kínált, sokkal kevésbé strukturált tanulási tevékenységekig. A felnıttképzésben kínált szakmai továbbképzésben való részvételt elıírhatja jogszabály, egyébiránt kezdeményezıje és finanszírozója az egyén és/vagy a munkáltatója, illetve a munkanélküliek és egyéb célcsoportok esetében az állam. Az alkalmazottak kötelezı, jogszabály által szabályozott továbbképzési rendszere létezik a közszférában (az „egyenruhás” foglalkozások, köztisztviselık, tanárok, egészségügyi szakdolgozók, kulturális és szociális munkások esetében, valamint a közszféra néhány nagyvállalatán belül is, mint például a Magyar Államvasutak, Magyar Posta esetében), illetve a magánszektor néhány területén is, ahol azt a munka jellege szükségessé teszi (például biztonsági szempontok vagy a szabályok folyamatos változása miatt, így a földgázellátással, növény- és állatvédı szerek kereskedelmével kapcsolatos foglalkozások, a hivatásos jármővezetık, könyvvizsgálók és könyvelık, hivatásos vadászok stb. esetében). Az ilyen szakmai továbbképzı programokat jellemzıen felnıttképzés keretében szervezik, a közszférában gyakran külön erre szakosodott szervek és intézmények. A magánvállalkozások kezdeményezésében megvalósuló szakmai továbbképzés mennyiségét és formáit tekintve jelentıs különbségek figyelhetıek meg ágazattól és vállalati mérettıl függıen, és különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (MKKV-k) alkalmazottai esetében van szükség a képzési lehetıségek kiszélesítésére és állami támogatására. A munkahelyen kínált szakmai továbbképzési lehetıségek mellett (amelyek, különösen a nagy, multinacionális vállalatok esetében gyakran e-tanulás formájában is elérhetık), a tanulási lehetıségek tanulókhoz közelítését szolgálja például egy, az EU Strukturális Alapok forrásai által támogatott kormányzati kezdeményezés, mely a közmővelıdési intézményeket kívánja bevonni a szakmai felnıttképzésbe, vagy az ún. teleházak Magyar Teleház Szövetség (egy 1995-ben alapított non-profit szervezet) által koordinált, folyamatosan bıvülı hálózata, mely számítógép és Internet hozzáférést, információs és tanácsadó szolgáltatásokat, valamint képzési lehetıségeket kínál mindenki számára, gyakran egészen kis falusi településeken. 5.2.2 – A NEM-FORMÁLIS SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS LEGFONTOSABB JELLEMZİI A felnıttképzést folytató intézmények között megtalálhatóak:
a felnıttképzést mint kiegészítı tevékenységet folytató köz- és felsıoktatási intézmények (utóbbiak a jogszabályok alapján akkreditált felnıttképzési intézménynek is minısülnek), valamint egyéb költségvetési vagy államilag támogatott intézmények (pl. a regionális képzı központok, lásd az 5.3 fejezetet);
55
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
képzési magánvállalkozások; civil szervezetek (non-profit szervezetek, szakmai egyesületek, stb.), valamint az alkalmazottaik számára vállalati (belsı) képzést nyújtó munkáltatók.
Az oktatás ezen ágazatát Magyarországon elsı ízben szabályozó felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény értelmében a felnıttképzıknek regisztráltatniuk kell magukat az illetékes regionális munkaügyi központnál, máskülönben azonban szabadon dolgozhatják ki és kínálhatják (szakmai, általános vagy nyelvi) képzéseiket. A törvény csak azt írja elı, hogy a résztvevıkkel felnıttképzési szerzıdést kell kötniük, és olyan képzési programot kell készíteniük, amely meghatározza:
a megszerezhetı kompetenciákat; a részvétel feltételeit; a képzés idıtartamát és módszereit; a tananyag egységeit (beleértve azok célját, tartalmát és terjedelmét); a résztvevık maximális csoportlétszámát; az értékelés módszereit; a képzés vagy a képzés egyes egységeinek (moduljainak) elvégzésérıl szóló igazolás kiadásának feltételeit; és a képzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításának eszközeit.
A szakmai továbbképzés ezen ágazata a szakmai továbbképzések széles skáláját kínálja a felnıtteknek, beleértve:
OKJ-ban meghatározott, államilag elismert szakképesítést adó szakmai képzési programokat, a szakmai alapképzés során megszerzett OKJ-s szakképesítésre épülı, magasabb szintő képesítést nyújtó mestervizsgákra felkészítı, a gazdasági kamarák által szervezett képzéseket, az úgynevezett hatósági jellegő képzéseket, melyek országosan vagy nemzetközileg elismert, az OKJ-ban nem szereplı képesítéseket, jogosítványokat nyújtanak, elsısorban a közúti, vízi és légi közlekedés, növény- és állategészségügy és -védelem vagy élelmiszerhigiénia területein; valamint különbözı típusú és idıtartamú, államilag elismert szakképesítést nem nyújtó tanfolyamokat.
A 2008. évi felnıttképzési statisztikák szerint (lásd az 5. számú mellékletben) - a képzési programok és résztvevık száma alapján egyaránt - a képzési programok három legjellemzıbb típusa a szakmai továbbképzések (beleértve a mestervizsgára felkészítı képzéseket), az OKJ-s (jellemzıen ISCED 3C szintő), illetve a munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ-s szakképesítést adó tanfolyamok. A résztvevık nagyobbik része olyan képzéseken vesz részt, melyek belépési feltételként legfeljebb általános iskolai végzettséget követelnek meg. Ami a képzések idıtartamát illeti, a programok túlnyomó többsége kevesebb, mint egy évig tart, és legfeljebb 200 órás. A legtöbb felnıttképzési tanfolyam részvételi díja 100 000 Ft (398 EUR) alatt van, amit jellemzıen a résztvevı felnıtt és/vagy munkáltatója fizet. Mind OKJ-s, mind egyéb szakmai képzések elérhetık távoktatás formájában is, bár a résztvevık kevesebb, mint 10%-a tanul távoktatás, levelezı oktatás vagy egyéni felkészülés keretében. Az OKJ-s szakképesítéseket kínáló képzések esetében a képzés célját, belépési feltételeit, idıtartamát (a maximális óraszámot), tartalmi követelményeit és a kimenet típusát az adott szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZKV) határozzák meg, amelyeket az adott szakképesítésért felelıs miniszter tesz közzé rendeletben (mindösszesen tizenkettı felelıs a szakképesítések fejlesztéséért). Míg a közoktatásban az OKJ-s képzési
56
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
programok tanterveit az adott szakképesítés az illetékes minisztérium által közzétett központi programjának kötelezı elemeivel összhangban kell kidolgozni, addig a felnıttképzık tanterveiket elkészíthetik csupán az SZVK-k alapján. Az akkreditációs rendszer 2003-ban történt bevezetésének egyik fontos célja éppen olyan OKJ-s képzési programok fejlesztésének elısegítése volt, amelyek (idı és költségek tekintetében) hatékonyabbak, mint a központi programokra épülı képzések. A mestervizsga kimeneti követelményeit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), illetve a Magyar Agrárkamara (MA) European Computer Driving License (ECDL) Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) dolgozzák ki, az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmőködésben. A mestervizsga három részbıl áll: a vállalkozási és pedagógai ismereteket értékelı szóbeli vizsgarészbıl, egy szakmai elméleti írásbeli és szóbeli vizsgarészbıl, és egy szakmai gyakorlati vizsgarészbıl. A helyi kamarák felkészítı tanfolyamokat is szerveznek, az ezeken való részvétel azonban nem feltétele a vizsga letételének, csupán egy meghatározott OKJ-s szakképesítés és szakmai gyakorlat megléte. A nem-formális/informális tanulás elismerésének mechanizmusai A korábbi nem-formális/informális tanulás értékelése és elismerése jelenleg csupán a felnıttképzés egyes területein általános gyakorlat: elsısorban olyan (államilag elismert képesítéseket nyújtó) vizsgák esetében, ahol a vonatkozó jogszabályok nem követelnek meg elıkészítı képzésen való részvételt. A példák között említhetık a gazdasági kamarák által szervezett mestervizsgák, egyes ún. hatósági jellegő képzések, a European Computer Driving License (ECDL) vizsgarendszer, vagy a nyelvvizsgák. Az elızetes tanulás érvényesítését és beszámítását a felnıttképzésben máskülönben a felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény biztosítja, mely szerint „a képzésre jelentkezı felnıtt kérheti tudásszintjének elızetes felmérését, amit a felnıttképzést folytató intézmény köteles értékelni és figyelembe venni”. Az elızetes tudásszint-felmérés és beszámítás módja azonban nincs szabályozva, és a tudásszint mérésére alkalmazott módszerek változatosak. Általában véve továbbá a profit-orientált felnıttképzési intézményeknek nem áll érdekében tanulóik elızetes tudásának elismerése, hiszen akkor kisebb képzési csomagot tudnának csak értékesíteni, illetve az eltérı belépési szintek nehézséget okoznának az oktatási folyamat szervezésében is. Az elızetes nem-formális/informális tanulás – akár iskolarendszerő, akár iskolarendszeren kívüli – szakképzésben történı elismerésének új lehetıségei adódnak az új moduláris, kompetencia-alapú képesítési szerkezet bevezetésével (lásd a 2.1.2 fejezetet). Az ISCED 5 szintő szakképesítések kivételével, a 2006-ban kiadott új OKJ megengedi a szakképesítések bemeneti követelményeinek kompetencia alapú meghatározását, a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény 2007-es módosítása alapján pedig a nemformális és informális tanulás, illetve a munkavégzés során szerzett kompetenciáknak a beszámíthatóságát az összes OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeiben rögzíteni kell. A 2007-ben kiadott szakmai vizsgaszabályzat értelmében továbbá mind modulzáró vizsgát, mind szakmai vizsgát (lásd a 4.3 fejezetet) tehetnek – s így államilag elismert szakképesítést szerezhetnek – azok is, akik nem vettek részt képzésben. E fejlemények ellenére azonban ahhoz, hogy a nem-formális és informális tanulás elismerése valóban elterjedt gyakorlattá váljon, egységes beszámítási szabályozásra és további mérési eszközök kialakítására, valamint a képzık olyan ösztönzésére volna szükség, amely a jelenlegi ellenérdekeltségüket ellensúlyozhatná.
57
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény szerint a felsıoktatási intézmény kreditátviteli bizottság a korábbi tanulmányokat és munkatapasztalatokat kredit értékként elismerheti (utóbbit maximum 30 kredit értékben). Projekt az elızetes tudás tesztelési eljárásainak kipróbálására (2003-2006) Az elızetes tudás elismerésének gyakorlata Magyarországon nagyon ritka. Elterjedését az ellenérdekeltségek mellett az is korlátozza, hogy a szakmai-módszertani kultúra csak kevés helyen áll rendelkezésre. Egységes módszertan kidolgozására és bevezetésére korábban nem került sor, és a beszámítás módja sincsen egységesen szabályozva, az az egyes képzık szakmai kultúrájától, hagyományaitól, helyi céljaitól függ. A HEPOF forrásaiból egy a Nemzeti Felnıttképzési Intézet (NFI) által 2003-ban kifejlesztett módszer tesztjeinek kipróbálására szervezett projektet finanszíroztak. Ebben pályázat útján 53 felnıttképzéssel foglalkozó intézmény vett részt, közöttük a kilenc regionális képzı központ. A projekt keretében tesztelési szoftver fejlesztésére és jelentıs informatikai beruházásokra is sor került. A projekt résztvevıi az angol nyelv, a matematika, a marketing, az üzleti kommunikáció és a faipari ismeretek területén próbálták ki a módszert, de közülük csak kevesen építették be azt késıbbi gyakorlatukba. Többen viszont ezen háttértudás segítségével saját tesztelési eljárásokat dolgoztak ki, így az intézmények egy részénél valóban nıtt a tesztelési-elismerési aktivitás. A tesztelési módszer további terjedését az eljárás munkaigénye is akadályozza, valamint az, hogy a profitorientált cégek a tesztelés után inkább kisebb, mint nagyobb bevételre számíthatnának. A projekt eredményeinek statisztikai feldolgozását nem tette lehetıvé a kis számú adat (mintegy 100 tesztelés). A projekt értékeléséhez, tanulságainak levonásához nem rendeltek külön forrást, így az elmaradt. A projekt egyedi kezdeményezésnek számít, nem kapcsolódott más szakpolitikai intézkedéshez. A 2007-2013-as TÁMOP elsı két évét átfogó akcióterve hasonló léptékő és témájú projektek megvalósításához nyújt majd támogatást. Forrás: Bükki, Mártonfi, Vinczéné (2009), 23. old.
Statisztika A nem-formális oktatásban/képzésben való részvételi arányok az EU-átlagnál jelentısen alacsonyabbak Magyarországon (lásd a 16. számú táblázatot, valamint az 5. melléklet 5.1. táblázatát). Az iskolarendszeren belül folytatott felnıttoktatáshoz hasonlóan a felnıttképzésben való részvétel erısen korrelál az iskolai végzettséggel (ehhez lásd az 5. melléklet 10. táblázatát is) és életkorral. Ami a munkaerı-piaci státuszt illeti, a foglalkoztatottak és a munkanélkülek az inaktív népességhez viszonyítva jelentısen nagyobb arányban vesznek részt képzésben. A kormányzat különféle intézkedéseket vezetett be az elmúlt években a felnıttoktatásban és -képzésben való részvétel növelése érdekében (lásd az 5.1.2, 5.3 és 9.2.2 fejezeteket), a részvételi arányok azonban csak lassan növekednek. Kutatások (Török, 2006) azt találták, hogy bár a felnıtt lakosság általában véve pozitívan viszonyul a képzéshez, és sokuknak szüksége is lenne képzettsége felfrissítésére, a felnıt-tanulás térnyerését még
58
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
számos– a kormányzati politika által továbbra is kezelni szükséges – akadály nehezíti, például:
megtérülés (a felnıtt lakosság körülbelül harmada, különösen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezıek, nem kellıen motiváltak; sokan úgy vélik, hogy a tanulás többe kerül, mint amennyi hasznot hoz, ami persze szorosan összefügg azzal, hogy Magyarországon a formális iskolai végzettség olyannyira meghatározó a társadalmi pozíció szempontjából, hogy a nem-formális oktatás hasznosulása viszonylag alacsony); a képzési rendszer és a szolgáltatások rugalmatlansága (a képzési programok túl hosszúak, kevés a lehetıség a korábbi munkatapasztalatok, illetve a nemformális/informális képzésekben való részvétel elismerésére és akkreditálására, stb.); és a foglalkoztatottak túlterheltsége (az éves ledolgozott munkanapok száma Magyarországon lényegesen magasabb, mint Nyugat-Európában, ugyanakkor a részmunkaidıben foglalkoztatott felnıttek aránya a második legalacsonyabb az OECD országok között, OECD, 2009).
16. táblázat - A nem-formális oktatásban/képzésben való részvétel iskolai végzettség és munkaerı-piaci státusz szerint, 2005 [%] isced0_2
isced3
isced5_6
nép. fogl. mn. inaktív nép. fogl. mn. inaktív nép. fogl. mn. inaktív Európai Unió (25 ország)
6,5
Magyarország
1,5
9 7,6 2,9
:
2,8 16,4 18,9 14,8
6,7 30,9 33,7 22,7
13
0,5
2,7 10,1 11,4
3,3
4,9
5,6
5,7
:
nép.- népesség fogl. – foglalkoztatott mn. – munkanélküli Az adatok forrása: Eurostat, Lekérdezés dátuma: 2009. március 9. Utolsó frissítés idıpontja: 2005. november 9. Megjegyzés: A gazdaságilag inaktív népesség minden olyan személyt magába foglal, aki a „jelenlegi tevékenység” felmérésére alkalmazott rövid referencia-idıszak alatt nem volt sem „alkalmazott”, sem „munkanélküli”. E népesség négy csoportra osztható:
Oktatási intézmények tanulói; Nyugdíjasok; Családi kötelezettség miatt elfoglaltak; Egyéb gazdaságilag inaktív.
Forrás kiadvány: Eurostat, 1999, Guidelines and table programme for the Community programme of population and housing
censuses in 2001, Vol. 1: Guidelines, Office for Official Publications of the European Communities, Luxembourg.
5.3. AZ ÁLLÁSKERESİK ÉS EGYÉB, A MUNKAERİPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK SEGÍTÉSÉT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK
Az álláskeresık és egyéb hátrányos helyzető célcsoportok megsegítésére irányuló intézkedések:
az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) által nyújtott képzési támogatás;
59
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
a felnıttképzési normatív támogatás, amely azonban 2007-re gyakorlatilag megszőnt; valamint központi állami programok és pályázati felhívások.
Az alábbiakban bemutatott támogatási formák nagy része egyidejőleg több célcsoportot céloz meg, illetve e célcsoportok között is jelentıs átfedések találhatók (pl. a roma népesség felülreprezentált a tartós munkanélküliek körében). A 7. melléklet összegzi az álláskeresık és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok segítésére irányuló jelenlegi intézkedéseket/programokat. Az ÁFSZ által nyújtott képzéstámogatás A foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény értelmében az ÁFSZ a következı célcsoportok képzéséhez nyújthat támogatást:
álláskeresık; 25 (vagy felsıfokú végzettségőek esetében 30) év alatti fiatalok, akik nem jogosultak munkanélküli járadékra; akik gyermek gondozásáért támogatásban vagy beteg/fogyatékkal élı emberek gondozásáért tartós ápolási díjban NFI részesülnek; akik rehabilitációs járadékban részesülnek; akiknek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszőnik; akik közhasznú munkavégzésben vesznek részt; akik munkaviszonyban állnak, de rendszeres foglalkoztatásuk képzés nélkül nem biztosítható; illetve további csoportok, ahogy azt a (társadalmi partnerek képviselıit magába foglaló) Munkaerı-piaci Alap (MPA) Irányító Testülete meghatározza.
Képzési támogatás (az utazási költségek és a képzéssel kapcsolatos egyéb költségek megtérítése, illetve keresetkiegészítés/keresetpótló juttatás) iskolarendszeren kívüli szakképzı tanfolyamokra, készségfejlesztı elıkészítı képzésekre, pályaorientáló és álláskeresési ismeretek oktatására, valamint idegen nyelvi oktatáshoz (lásd az 5.2 fejezetet) adható. A hét regionális munkaügyi központ a munkaerı-piaci elırejelzések és a társadalmi partnereket magába foglaló regionális munkaügyi tanácsok ajánlása alapján évente határozzák meg azokat a képzési irányokat, amelyekben a szakképzés támogatható. A résztvevıket a munkaügyi központok választják ki, amelyek a képzés irányának kiválasztásában is segítséget nyújtanak számukra. A támogatott képzések átlagos hossza 5,5 hónap és többségük (körülbelül kétharmaduk) az OKJ-ban szereplı, államilag elismert szakképesítéseket nyújtó tanfolyam. A munkaügyi központok által felajánlott képzéseket az ÁFSZ regionális képzı központjai és az elıírt feltételeket teljesítı akkreditált magán felnıttképzési intézmények szolgáltatják, melyek jegyzékét a központok évente állítják össze. A kilenc regionális képzı központ elsıdleges feladata a munkanélküliek és a munkaerı-piaci szempontból veszélyeztetettek számára kínált képzési programok és azokhoz kapcsolódó szolgáltatások (pl. pályaorientáció, pályakövetés, tanácsadás) kidolgozása és megvalósítása. A felnıttképzés normatív támogatása A felnıttképzés normatív támogatását 2003-ban vezették be azzal a céllal, hogy a szakképzetlen felnıttek elsı OKJ-s szakképesítésének megszerzését támogassa, valamint hogy elısegítse a fogyatékkal élık (és az évente meghatározott egyéb célcsoportok) részvételét iskolarendszeren kívüli általános, nyelvi vagy szakmai képzési programokon. 2006-ban e támogatás az 50 éven felüliek számára második OKJ-s szakképesítés
60
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
megszerzéséhez is elérhetıvé vált, ugyanakkor – a fogyatékkal élık képzése kivételével – a résztvevık képzést követı garantált elhelyezkedéséhez kötötték a teljes támogatást. 2007 júliusától, költségvetési megszorítások és a jogosultak nagy száma miatt, a célcsoportot a fogyatékkal élıkre korlátozták. A felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény alapján a pályázati úton nyújtott felnıttképzési normatív támogatásban akkreditált képzési programot kínáló akkreditált felnıttképzési intézmények részesülhetnek. A költségvetési elıirányzat azonban 2006. évi jelentıs csökkenése után 2007-ben és 2008ban már csak az áthúzódó képzésekre nyújtott fedezetet, a 2009. évre pedig egyáltalán nem lett meghatározva e célra elıirányzat a költségvetésben, így a felnıttképzési normatív támogatás gyakorlatilag megszőnt (lásd a 9.3 fejezet 21. számú táblázatát). Központi állami programok és pályázatok Az 1990-es évek eleje óta számos központi állami program indult, melyeknek célja a hátrányos helyzető emberek foglalkoztatottságának növelése volt a célcsoportok speciális igényeihez igazodó innovatív, komplex képzések kidolgozása, kipróbálása és megvalósítása által. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 1992 óta támogatja a hátrányos helyzető munkanélküliek munkaerı-piaci reintegrációját és foglalkoztatását innovatív kísérleti programokon keresztül. Az OFA végzi a képzési és foglalkoztatási elemeket, munkaerı-piaci és mentális-szociális támogatási szolgáltatásokat egyaránt tartalmazó kísérleti programok modelljének kidolgozását, illetve e programok helyi szervezetek társulásai által történı megvalósítását támogató pályázatok koordinálását. E kurzusok közül néhány a szakképzésbe történı belépéshez szükséges kompetenciákat fejlesztı felkészítı képzést nyújt, de a legtöbb OKJ-s szakképesítést ad, és mindegyik tartalmaz a résztvevık foglalkoztathatóságát növelı képzési komponenst is. A korábbi OFA pályázatok, PHARE/EQUAL programok, valamint HEFOP és a regionális operatív programok által támogatott projektek keretében kidolgozott és/vagy kipróbált és sikeresnek bizonyult módszerek elterjesztését támogatja jelenleg a Strukturális Alapok támogatása által finanszírozott TÁMOP 1.4.3-as intézkedése. A TÁMOP 1.4.1-es intézkedése a hátrányos helyzető álláskeresık tartós munkába állását segítı alternatív munkaerı-piaci programok megvalósításához nyújt átmeneti pénzügyi támogatást. A támogatott projektek egyedi szolgáltatási csomagokat állítanak össze, melyek részeként az alacsony iskolai végzettségőeket OKJ-s szakképesítés megszerzésében segítik. Az ÁFSZ által koordinált „Lépj egyet elıre” program a felnıtt népesség képzettségi szintjének emelését célozza ingyenes tanulási lehetıségek biztosítása útján a TÁMOP 2.2.1-es intézkedése keretében, a korábbi sikeres, 2006-2007 folyamán 15 000 felnıtt képzését támogató HEFOP program folytatásaként. A program célcsoportjai az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezık, a csak ezzel vagy érettségi bizonyítvánnyal, de szakképesítéssel nem rendelkezık, az elavult szakképzettséggel rendelkezık, valamint a szakmai továbbképzésben részt venni kívánók. A program az alacsony iskolai végzettségő, alul-motivált felnıtteknek kínál lehetıséget az általános iskolai végzettség vagy egy szakképesítés megszerzésére egy hiányszakmában, akkreditált felnıttképzési intézmények által szervezett 150-1000 órás tanfolyamokon, a képzést sikeresen befejezıket egyhavi minibálbérrel jutalmazva. A 2007-2009-es idıszakban rendelkezésre álló 10 665 000 000 Ft (42 448 ezer EUR) 22 000 felnıtt képzését fogja finanszírozni. A program nagy népszerősége miatt az egymást követı idıszakokban rendelkezésre álló források hamar kimerülnek, és ekkor a pályázatokat felfüggesztik, amint az 2008 nyarán is történt.
61
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A felnıttképzési normatív támogatás gyakorlati megszőnésével (lásd fent) egyidıben a kormányzat 2007-ben bevezette a (munkanélkülieket célzó) közmunkaprogramban résztvevık képzésének támogatását az MPA képzési alaprészébıl. Emellett az MPA képzési és rehabilitációs alaprészének finanszírozásával komplex program indult a fogyatékosok számára, mely mintegy 2500-3000 megváltozott munkaképességő felnıtt részére kínál támogatott általános, szakmai, illetve nyelvi képzést és foglalkozási rehabilitációt. Statisztika A 17. számú táblázat Eurostat adatbázisból lekérdezett adatai a munkanélküliek oktatásban és képzésben való részvételi arányát mutatják 2007-ben. A magyarországi adatok a legalacsonyabbak azon országok között, melyek esetében az információ elérhetı volt. A munkanélküliek túlnyomó többsége nem-formális oktatásban vesz részt, egyedül ezt támogatja ugyanis az ÁFSZ és a legtöbb állami program. Az államilag támogatott képzéseken résztvevı munkanélküleik száma azonban évrıl évre jelentısen változik, az elérhetı források és a támogatási formák jellegzetességeitıl függıen (pl. a keresetkiegészítés/keresetpótló juttatás nagysága vagy „jutalom” biztosítása, valamint az elérhetı képzési programok hossza erısen befolyásolja a célcsoportok részvételi hajlandóságát), és valójában egyedül az ÁFSZ statisztikái is magasabb részvételi arányokat mutatnak. 2008-ban mindösszesen 53 500 munkanélküli felnıtt vett részt az ÁFSZ által támogatott/koordinált képzéseken, ami a 328,8 ezer munkanélküli 16,3%-át jelentette ebben az évben (további ÁFSZ statisztikák a 6. mellékletben találhatók). 17. táblázat – A munkanélküliek oktatásban és képzésben való részvételi aránya, 2007 Formális és nem-formális oktatás Magyarország
Formális oktatás
5,5
Nem-formális oktatás
1,1
Az adatok forrása – Eurostat Lekérdezés dátuma: 2009. február 27. Utolsó frissítés idıpontja: 2008. november 10.
6. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS GYAKORLATI OKTATÓK KÉPZÉSE
62
4,5
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
6.1. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓI FOGLALKOZÁSOKAT BETÖLTİK TÍPUSAI 6.1.1. TANÁRI ÉS OKTATÓI FOGLALKOZÁSOK A SZAKKÉPZÉSBEN A szakképzésben dolgozó tanárok és gyakorlati oktatók típusait (lásd a 8. számú táblázatot) az adott oktatási ágazat mőködését szabályozó törvények különböztetik meg. Magyarországon szakképzés (szakmai képzés), azaz szakmai alap- vagy szakmai továbbképzés folyhat az iskolarendszeren belül (a közoktatásban és a felsıoktatásban) vagy azon kívül (a felnıttképzésben). Bár az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplı szakképesítést nyújtó szakképzés és az egyéb szakmai képzések folytatását mindkét szektorban ugyanaz a törvény szabályozza (a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény), az e törvény által nem szabályozott, a szakképzésben történı tanítás feltételeit érintı rendelkezéseket a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX., a felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX., valamint a felnıttképzésrıl szóló CI. törvény foglalja magába. A felsıoktatás kivételével, melyre vonatkozóan a törvény nem írja elı, hogy az oktatók pedagógiai képesítéssel rendelkezzenek, és kiválasztásuk a felsıoktatási intézmény hatáskörébe tartozik, a másik két ágazaton belül megkülönböztethetık a közismereti tárgyakat, a szakmai elméleti tárgyakat, illetve a szakmai gyakorlati tárgyakat tanító pedagógusok. A közoktatásban történı tanítás feltételeit a törvény aszerint határozza meg, hogy a tanárok/oktatók a szakképzı iskolák általánosan képzı vagy szakképzı évfolyamain tanítanak-e, valamint hogy a szakképzésen belül szakmai elméletet vagy gyakorlatot oktatnak-e. A tanárokat és az oktatókat tehát világosan megkülönböztetik, mivel a törvény különbözı képesítési követelményeket ír elı a közismereti tárgyakat oktató tanárok, a szakmai elméleti tárgyakat oktató tanárok, az iskolai tanmőhelyekben oktató szakoktatók, illetve a vállalatnál nyújtott gyakorlati képzés gyakorlati oktatói számára. A felnıttképzésben az oktatók képesítési követelményei a szakmai képzések és az akkreditált felnıttképzési intézmények és képzési programok esetében vannak szabályozva. Az akkreditált felnıttképzési intézmények oktatóira különbözı képesítési elıírások vonatkoznak az általános, idegen nyelvi, szakmai képzések, valamint a hátrányos helyzetőeknek kínált programok esetében. E két utóbbi esetben az is fontos szempontot jelent, hogy szakmai elméletet vagy gyakorlatot oktatnak-e. Az oktatási miniszter 8/2006. (III.23.) rendelete értelmében az iskolarendszeren kívüli szakképzésben dolgozó pedagógusoknak ugyanolyan képesítésekkel kell rendelkezniük, mint amilyen az akkreditált intézmények alkalmazottai számára van elıírva. Ugyanakkor a tanári/oktatói képesítés a felnıttképzésben csak a hátrányos helyzető felnıttek képzése esetében, a közoktatásban pedig a közismereti tárgyakat tanító tanárok, szakmai tanárok és a szakoktatók esetében követelmény. Az elismert tanári és oktatói foglalkozások különbözı típusait a 8. számú melléklet mutatja be. A tanárszakokra való jelentkezések aránya más szakterületekhez képest lassan csökkenı tendenciát mutat (ld. 8. melléklet 8.1. ábra), de a pálya vonzerejérıl még világosabb képet adnak a pedagógusképzésre bekerülı fiatalok képességeire és motivációira vonatkozó adatok. 18. táblázat Tanárszakokra történı jelentkezések aránya az összes felsıoktatásba jelentkezıhöz képest Év
Pedagógusképzésre jelentkezık száma %
63
Összes jelentkezı száma
%
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory 8 009
5,38
148 880
100
2002
9 861
5,99
164 699
100
2003
10 116
6,31
160 217
100
2004
10 795
6,45
167 371
100
2005
9 021
6,00
150 233
100
2006
9 233
6,95
132 771
100
2007
6 557
6,02
108 928
100
2008
5 995
6,18
96 986
100
2001
Forrás: Országos Felsıoktatási Információs Központ, 2009.
Egy nemrégiben befejezett kutatás azt vizsgálta, hogy milyen különbségek figyelhetıek meg a pedagógusképzésre és a más képzési területekre jelentkezı, e területen elhelyezkedı és ott megmaradó vagy azt elhagyó fiatalok képességei között, valamint hogy a tanári kereset mértéke milyen szerepet játszik e választásokban (Varga, 2007). Az eredmények arról tanúskodtak, hogy pedagógusképzés esetében mind a jelentkezéskor, mind az elhelyezkedéskor, s késıbb a pályán maradás eldöntésekor is negatív önszelekciós hatás figyelhetı meg, azaz a gyengébb képességőek kerülnek be és maradnak a pályán, s e döntésekben meghatározó szerepet játszik az alacsony bérezés. A szakképzésben dolgozó pedagógusok számára a tanári pálya melletti döntést tovább nehezíti, hogy sokuk szakmai képzettségével elhelyezkedve lényegesen kedvezıbb fizetést kaphat, mint tanárként. Nem hat rájuk serkentıleg az a tény sem, hogy a pedagógusi fizetések az általánosan képzı és a szakképzı intézményekben annak ellenére megegyeznek, hogy az utóbbiakban tanulók között általában nagyobb arányban találhatóak tanulási és beilleszkedési nehézségekkel küzdı tanulók. A szakmai és közismereti tárgyakat tanító tanárok életkorának összehasonlítása (ld. 8. melléklet 8.1. ábra) arról tanúskodik, hogy mindezt a kihívást egyre kevesebb fiatal és pályakezdı vállalja fel. 24. táblázat: Az iskolarendszerő, alsó-középfokú oktatásban közismereti és szakmai tárgyakat oktató tanárok száma életkor szerint Életkor
közismereti
szakmai
tárgyakat oktató tanárok
tárgyakat oktató tanárok
száma
%
száma
%
maximum 30 év
1 933
16,50
458
13,23
maximum 40 év
3 902
33,30
788
22,77
maximum 40 év
2 891
24,67
867
25,05
maximum 40 év
2 516
21,47
1 114
32,19
több mint 60 év
475
4,05
234
6,76
11 717
100
3 461
100
Összesen
6.1.2. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK KÉPZÉSÉÉRT FELELİS INTÉZMÉNYEK A tanárok és oktatók képzése a felsıoktatásban történik, ahol különbözı képzési programok szolgálják a közismereti tárgyakat oktató tanárok, a szakmai tanárok és a szakoktatók képzését. A felsıoktatás jelenleg radikális átalakuláson megy keresztül a bolognai folyamattal összefüggésben (lásd a 4.7. fejezetet), amely a tanárok és oktatók képzésére is hatással van.
64
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Az új jogszabályok alapján a tanárképzés (a közismereti és a szakmai egyaránt) csak mesterszinten folyik, míg a szakoktatói képesítések az alapképzésben szerezhetık meg. A tanári/oktatói szakok tanterveit, valamint az értékelési rendszer formáit és módszereit a felsıoktatási intézmények dolgozzák ki az adott szak képzési és kimeneti követelményei alapján. E követelményekre a BSc programok (szakoktató-képzés) esetében a felsıoktatási vezetık konferenciája által létrehozott szakterületi szakmai bizottság, az MA/MSc programok (közismereti és szakmai tanárképzés) esetében pedig a felsıoktatási intézmények tehetnek javaslatot, és az oktatási miniszter teszi közzé ıket határozatok formájában. A kérelemnek tartalmaznia kell a Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) támogató szakvéleményét, az új program szociális és munkaerı-piaci irányultságáról szóló indoklást, valamint az adott szakterülethez kapcsolódó szakmai szövetségek, munkáltatók és minisztériumok véleményét. A felsıoktatási intézmények által folytatott képzés és minıségfejlesztési rendszereik értékelése a MAB feladata, amely minden intézmény esetében legalább 8 évente ellenırzi az elıírt feltételek és a minıségfejlesztési terv teljesítését. 6.1.3. A szakmai tanárok/oktatók képzésében megvalósított reformok a közelmúltban A bolognai folyamat megvalósítását segítı 2005-ös felsıoktatási törvény és a hozzá kapcsolódó miniszteri rendelet átalakította a képzési rendszer szerkezetét. Többek között olyan pozitív változásokat hozott, mint a kompetencia alapú képzési és kimeneti követelmények meghatározása, minden tanárképzés mesterszintre való áthelyezése, valamint a tanítási gyakorlati idı 6 hónapra növelése. E változások lehetıséget teremthetnének a képzés tartalmi újragondolására is, ami már csak azért is szükséges, mert a tanárképzésre fordított idı így 3 évre rövidült. Oktatáspolitikai szakértık szerint azonban (OKA, 2008) az átgondolt tartalmi megújulást veszélyezteti, hogy a tanárképzési programok kidolgozása és akkreditációja szők idıkeretek között zajlik, de az egységes megújulást nehezíti az egymástól független tanárképzı intézményeket egységesen értékelı minıségbiztosítási rendszer hiánya is. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) Társadalmi Mobilitás Operatív Program (TÁMOP) 4.1.2. projektje keretében 2009 és 2011 között olyan regionális kutató és szolgáltató központok jönnek létre, amelyek a felsıoktatási intézményekben folyó pedagógusképzést többek között a gyakorlóhelyek és a hallgatók közötti koordinációval, valamint a tanítási gyakorlatot segítı mentorok kiválasztásával és képzésével segítik majd. A 2009-ben elinduló, központi költségvetésbıl támogatott, több tízmilliárd Ft-os nagyságrendő „Új tudás program” több intézkedésével is a tanári pálya vonzerejének növelését célozza (így pl. az osztályfınöki feladatokat végzı és a halmozottan hátrányos helyzető diákokkal foglalkozó pedagógusok számára biztosított bérpótlék).
6.2. A szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusai
6.2.1. A SZAKMAI ALAPKÉPÉZÉSBAN DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK TÍPUSAI
A szakmai alapképzésben oktató pedagógusok típusait a 8. melléklet 8.2. és 8.3. számú táblázata mutatja be. A felnıttképzésben alkalmazott tanárok/oktatók képzését a 6.3 fejezet tárgyalja. 6.2.2. A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE A felsıoktatásban dolgozó oktatók
65
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A 2005. évi CXXXIX. felsıoktatási törvény nem írja elı a felsıoktatásban alkalmazottak számára pedagógiai képesítés megszerzését. A felsıoktatásban a különbözı oktatói munkakörök megkülönböztetésének végsı alapja a tudományos teljesítmény, és az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges képesítések meghatározása az intézmény hatáskörébe tartozik. A felsıoktatási intézményekben oktatók egyik csoportját azok alkotják, akik tudományos és oktatói teljesítményre épülı fokozatos elımeneteli rendszerben dolgoznak és oktatói címek viselésére jogosultak; nekik az új szabályozás értelmében doktori képzésben kell részt venniük, illetve a magasabb szintő munkakörök betöltéséhez Phd/DLA (ISCED 6) fokozat szükséges. A másik csoportba azok a szakemberek tartoznak, akik nem foglalkoztathatók ilyen elımeneteli rendszerben és nem használhatják az oktatói címeket; ık általában az általánosan kötelezı tárgyakat tanítják és esetükben csupán a felsıfokú végzettséget és szakképzettséget (ISCED 5A) követelik meg. Emellett a felsıoktatási intézmények foglalkoztathatnak tudományos kutatókat, akik esetenként munkaidejük egy részében oktathatnak is, de a hallgatók tanulását segítı külön munkakörök (pl. mentor, tutor) nem jellemzıek a felsıoktatásban. A szakmai alapképzésben dolgozó tanárok/oktatók alap- és továbbképzése A szakiskolákban és szakközépiskolákban folyó általános és szakképzésben dolgozó pedagógusok annak alapján csoportosíthatóak, hogy mit és hol oktatnak:
a közismereti szakos tanárok közismereti tárgyakat tanítanak az általánosan képzı és a szakképzı évfolyamokon; a szakmai tanárok az általánosan képzı évfolyamokon a szakmai alapozó tárgyakat, a szakképzı évfolyamokon pedig a szakmai elméleti tárgyakat és az elméletigényes gyakorlati tárgyakat tanítják; a szakoktatók a szakképzı évfolyamokon az iskolai tanmőhelyekben folyó szakmai gyakorlatot irányítják; a gyakorlati oktatók a szakképzı évfolyamokon a vállalati tanmőhelyben vagy munkahelyen folyó gyakorlati képzést irányítják; valamint az iskolák a nevelı-oktató munkát segítı munkaköröket is létesíthetnek (pl. pedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi felelıs, pedagógiai felügyelı, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelı, gyógypedagógiai asszisztens, szakorvos (pszichiáter) szabadidı-szervezı, szociális munkás, mőszaki vezetı stb.) Alapképzés
A közismereti és a szakmai elméleti tárgyakat oktató tanároknak, valamint a szakoktatóknak felsıfokú (ISCED 5A) egyetemi vagy fıiskolai tanári/oktatói képesítéssel kell rendelkezniük. Ha nincs a képzés szakirányának megfelelı tanárszak, illetve a gyakorlati képzésben az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény megengedi a képzés szakirányának megfelelı ISCED 4C vagy 5B szintő OKJ-s szakképesítéssel és legalább 5 év szakmai gyakorlattal rendelkezık alkalmazását is. A felsıoktatásban folyó tanár-/oktató-képzésben való részvétel feltétele egy legalább ISCED 3A szintő képesítés (az érettségi bizonyítvány), s a szakoktatóknak emellett egy szakirányú OKJ-s képesítéssel is rendelkezniük kell. A felsıoktatás korábbi duális rendszerében a szakmai tanárszakok többsége – a mérnöktanári, agrár-mezıgazdasági mérnöktanári, közgazdász-tanári szak – a kettıs oklevelet nyújtó konszekutív modellt követte, melyben a tanári képesítés az adott szakterületi képzés után vagy azzal párhuzamosan volt megszerezhetı. Ugyanakkor a
66
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
mővészeti, egészségügyi szakmai tanári, illetve közismereti tanárszakok legnagyobb hányada, valamint a szakoktatói szakok esetében a szakmai és a tanári képzés egyidejőleg folyt, és ezek csupán egy diplomát eredményeztek. A képesítés elnyerésének feltétele az adott szakterületen (fıiskolai szintő tanári vagy szakoktatói képesítés esetében) 4 vagy (egyetemi szintő tanári képesítés esetében) 5 éven át folytatott tanulmányok, valamint a három nagy tanárképzési modul (pedagógia-pszichológia, szakmódszertan és iskolai gyakorlat) elvégzése volt. A 2006 szeptemberétıl felmenı rendszerben bevezetett új, többciklusos képzési rendszerben a (mőszaki, agrár és üzleti) szakoktatói képesítések 7 féléves BSc szakokon szerezhetıek meg, melyeknek része egy összefüggı külsı szakmai és iskolai gyakorlat. Közismereti és szakmai tanári képesítés csak a mesterciklusban lesz elérhetı azok számára, akik rendelkeznek egy, a szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott (ISCED 5A szintő) BA/BSc diplomával, bár fakultatív formában lehetıség nyílik egy tanári felkészítést megalapozó, pályaorientációt segítı (10 kreditpontot érı pedagógiai és pszichológiai tanulmányokat tartalmazó, legalább 2 féléves) modul felvételére már az alapképzés során is. A tanári szakok két tanári szakképzettséget nyújtanak majd, bár a szakmai és mővészeti tanárképzés résztvevıi szerezhetnek egy tanári szakképzettséget is (a képzés idejét ezáltal 1-2 félévvel lecsökkentve), illetve e területeken mester fokozatra és szakképzettségre épülı képzési programok is elérhetıek lesznek. A 150 kredites tanárképzı programokat három fı modul alkotja: 1. szakterületi képzés, mely elsısorban a pedagógiai/módszertani kompetenciák fejlesztésére irányul (80 kredit, 30 az elsı, 50 a második tanári szakképzettség esetében) és 2. elméleti és gyakorlati pedagógiai és pszichológiai képzés (40 kredit), melyet egy közoktatási vagy felnıttképzı intézményben szervezett, összefüggı szakmai gyakorlat követ (30 kredit). A képzési és kimeneti követelmények határozzák meg a második szakképzettség felvételének feltételeit, melynek képzési modulja egy-egy tanulmányi területen belül vagy általánosan, egyéb speciális pedagógiai feladatokra készíthet fel. Ilyen, a tanári végzettség mellett kizárólag másodikként megszerezhetı tanári szakképzettségek többek között: drámapedagógia-tanár, játék- és szabadidı-szervezı tanár, multikulturális nevelés tanára, inkluzív nevelés tanára, család- és gyermekvédı tanár, tanulási- és pályatanácsadásitanár, tehetségfejlesztı tanár, pedagógiai értékelés és mérés tanára, tantervfejlesztı tanár, andragógus tanár. A tanárjelöltek értékelése különbözı formákban történik, beleértve a vizsgákat, gyakorlati értékelést és az iskolai tanítási gyakorlatot lezáró zárótanítást. A tanári/oktatói képesítés a záróvizsga részeként megszervezett tanári képesítıvizsgán szerezhetı meg. A vizsgát a hallgatók a tantervben meghatározott követelmények összességének teljesítése, illetve egy, a szakmai tudást összegzı szakdolgozat, valamint egy - a tanítási gyakorlat tapasztalatait portfolió jelleggel összegzı és elemzését tartalmazó – ún. tanári szakdolgozat elkészítése után tehetnek le. .A szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény értelmében a gazdálkodó szervezeteknél folyó gyakorlati képzés oktatóinak elegendı csupán egy szakirányú (és az általuk nyújtott képzéssel legalább azonos szintő) szakképesítéssel, valamint öt (vagy egyedi képzés esetében két) éves szakmai gyakorlattal rendelkezniük. Ugyanakkor elınyben kell
67
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
részesíteni a szakoktatói végzettséggel, illetve mestervizsgával (lásd az 5.2.2. fejezetet) rendelkezı jelölteket. Továbbképzés A közoktatási törvény kötelezı, legalább hétévenkénti továbbképzést ír elı a közoktatási intézményekben alkalmazott tanárok/oktatók számára. A képzési költségek 80 százalékát (vagy bizonyos esetekben 100 százalékát) az állam fedezi a tanárok/oktatók továbbképzésének támogatására elkülönített központi költségvetési keretbıl. E törvényi kötelezettség teljesíthetı:
egy felnıttképzési intézmény által szervezett, a Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testület (PAT) által akkreditált továbbképzése(ke)n való részvétellel, összesen 120 órában; a pedagógus szakvizsga (ISCED 5A) letételével egy szakirányú továbbképzés keretében a felsıoktatásban; a felsıoktatásban alapképzésben és mesterképzésben, kiegészítı alapképzésben vagy szakirányú továbbképzésben második vagy további felsıfokú végzettség és/vagy szakképzettség (ISCED 5A) megszerzésével; az elsı pedagógus képesítés megszerzésével (a csak szakirányú végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezı szakmai elméleti tantárgyat, illetve gyakorlati képzést oktatók esetében); az oktató-nevelı munkát segítı emelt szintő vagy felsıfokú OKJ-s szakképesítés megszerzésével; valamint a nemzetközi tanár-továbbképzési programokon (tanulmányutakon) való részvétel szintén beszámítható e kötelezettség teljesítésébe.
A szakmai tanárok és oktatók fejlesztéséhez és továbbképzéséhez különbözı módokon járul hozzá a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP), amelynek keretében szakiskolai tanárok 2004 óta vesznek részt kül- és belföldi tanulmányutakon, továbbképzéseken és tapasztalatcseréken. Ugyan a program a hazai szakképzı intézményeknek csupán egynegyedét érinti közvetlenül, de az egyes komponensek keretében egy gazdag és a tanítás során jól használható tananyag- és módszertani segédanyag-készlet is született, amely a program honlapján mindenki számára elérhetı. A TÁMOP program 2.2.1. alprojektje (Szakmai tanárok, oktatók, szakoktatók szakmai ismereteinek fejlesztése) új eszközökkel támogatja a képzés és a munkaerıpiac összehangolását, kifejezetten a szakmai tanárok, szakoktatók és vállalati oktatók továbbképzésén keresztül. Az elıször kísérleti, majd késıbb szélesebb körben megvalósítandó projekt egyik célja, hogy a szakképzı iskolákban hosszabb ideje oktató szaktanárok és szakoktatók hosszabb (maximum féléves) idıszakot tölthessenek el egy olyan vállalkozásnál, ahol megismerhetik a szakmájukhoz kapcsolódó technológiai, módszertani újdonságokat, képet kaphatnak a különbözı munkakörök betöltéséhez szükséges követelményekrıl. A projekt emellett a szakképzı intézmények pedagógusainak szakmai nyelvtudását fejlesztı külföldi tanulmányutakat is magába foglal majd. 6. 3. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS OKTATÓK TÍPUSAI A 8. melléklet 8.1. táblázata az iskolarendszeren belül vagy azon kívül folytatott szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusait mutatja be.
68
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
6.3.1. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK/OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK TÍPUSAI
Az iskolarendszeren belül folytatott szakmai továbbképzést köz- és felsıoktatási intézmények kínálják. Mivel ugyanaz a tanári/oktatói testület vesz részt az ilyen típusú képzésekben, mint a szakmai alapképzésben, kategorizálásuk, valamint a pedagógusok alap- és továbbképzése megegyezik a 6.2. fejezetben leírtakkal. A felnıttképzés keretében folytatott szakmai továbbképzésben dolgozók különféle típusú szakembereket foglalnak magukba (tanár, tréner, instruktor, tutor, mentor). A felnıttképzık általános, nyelvi és szakmai képzési programokat indíthatnak, így a felnıttképzésen belül is megkülönböztethetık az általános képzést, idegen nyelvi oktatást, szakmai elméletet oktató tanárok, valamint a szakmai gyakorlatot irányító oktatók. Emellett számos egyéb tanulássegítı – a felnıttképzést szervezı, tervezı, irányító, értékelı, illetve animátori és tanácsadói – munkakörök is léteznek. 6.3.2. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓTANÁROK ÉS OKTATÓK ALAP- ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE
Iskolarendszeren belüli szakmai továbbképzés Mivel az iskolarendszeren belüli szakmai továbbképzésben ugyanolyan tanári/oktatói testület vesz részt, mint a szakmai alapképzésben, kategorizálásuk, valamint a pedagógusok alap- és továbbképzése megegyezik a 6.2. fejezetben leírtakkal. Iskolarendszeren kívüli szakmai továbbképzés Alapképzés A felnıttképzés keretében folytatott szakképzésben csupán az akkreditált intézmények hátrányos helyzetőeknek kínált képzéseiben oktatók esetében elvárt a pedagógiai (vagy pszichológiai) képesítés (illetve ez esetben a gyakorlati oktatóknak 5 éves szakmai/felnıttképzési gyakorlattal is rendelkezniük kell). Egyéb típusú szakmai képzések esetében a jogszabályok megengedik a csak szakirányú felsıfokú végzettségő (ISCED 5A) vagy akár csupán (a képzés szintjével legalább megegyezı szintő) középfokú szakképesítéssel rendelkezı oktatók alkalmazását abban az esetben, ha azok meghatározott idejő szakmai tapasztalattal rendelkeznek. A felnıttképzésben pedagógiai képzettséggel oktató tanárok/oktatók képzése ugyanazon formában és ugyanolyan felsıoktatási intézményekben történik, mint a szakmai alapképzésben (szakképzı iskolákban) dolgozó tanárok esetében, így megegyezik a 6.2.2 fejezetben leírtakkal. A különbözı tanulássegítı munkakörökben dolgozó szakemberek képzése szintén a felsıoktatásban zajlik. A 2006 szeptemberétıl bevezetett új, többciklusos képzési rendszerben egy emberi erıforrások, valamint egy andragógia szak is indult 4 lehetséges szakiránnyal (humánszervezı, mővelıdésszervezı, személyügyi szervezı, munkavállalási tanácsadó). Emellett létezik egy 2 éves, képzési szakasszisztens elnevezéső felsıfokú OKJ-s képzés is, amely az érettségi bizonyítvánnyal (ISCED 3A) rendelkezıket készíti fel felnıttképzési szervezıi feladatokra, illetve a gyakorlati szakoktatásban való közremőködésre. Továbbképzés A jelenlegi jogszabályok a felnıttképzésben dolgozó oktatók számára nem írnak elı kötelezı továbbképzést, kivéve az akkreditált intézményeket, amennyiben a 24/2004. (VI.
69
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
22.) FMM rendelet kimondja, hogy az akkreditált felnıttképzési intézményeknek a képzési tevékenység tervezése érdekében rendelkezniük kell olyan humánerıforrás-tervvel, amely tartalmazza az oktatók továbbképzésére vonatkozó szabályokat is. Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben alkalmazott oktatók továbbképzése differenciált képet mutat. A szakképzı iskolai tanároknak/oktatóknak mint a közoktatásban is alkalmazottaknak részt kell venniük továbbképzésen. A felsıoktatási intézmények oktatói számára nincs kötelezı szervezett továbbképzés, viszont ez a réteg a legkvalifikáltabb, illetve fıállásuk követelménye is az állandó önképzés. A regionális képzı központok (költségvetési intézmények) rendszeresen kínálnak szervezett továbbképzéseket oktatóik számára belsı képzési tervük alapján. Az oktatási magánvállalkozások között nagy különbségek vannak ebben a tekintetben. Az ISO minısítésével rendelkezı vállalkozások belsı képzési terveket dolgoznak ki és (teljes munkaidıben dolgozó) alkalmazottaik számára belsı továbbképzést kínálnak vagy egy másik vállalkozás által kínált képzést vásárolnak meg. E cégektıl eltekintve azonban a felnıttképzési intézmények (teljes idejő) alkalmazottaiknak általában csupán alkalomszerően szerveznek továbbképzéseket, jellemzıen inkább szakmai konzultációkat kínálnak számukra és szakmai konferenciákra küldik el ıket, vagy egyszerően csak elvárják tılük, hogy tovább képezzék magukat. A felsıoktatásban kínált szakirányú továbbképzési szakok (ISCED 5A) egyike, a felnıttoktatási szakértı szak a felnıttoktatási folyamatok tervezésére, szervezésére, irányítására és értékelésére készíti fel a résztvevıket. A képzés esti vagy levelezı tagozaton és távoktatásban elérhetı pedagógiai képesítéssel vagy felsıfokú (ISCED 5A) humán, szociális vagy természettudományos végzettséggel rendelkezık számára. A Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program 3.5.1. intézkedésének keretében 2005-ben megindult a felnıttképzésben dolgozó szakemberek szervezett továbbképzési rendszermodelljének kidolgozása. A projekt keretében tanár-továbbképzési és idegen nyelvi tananyagok és tankönyvek készültek, melyek elektronikus formában mindenki számára elérhetıek.
70
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
7. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT KÖZELÍTÉSE A MUNKAERİPIAC IGÉNYEIHEZ 7.1. A KÉSZSÉGSZÜKSÉGLETEK ELİREJELZÉSÉNEK MECHANIZMUSAI (SZEKTORONKÉNT, FOGLALKOZÁSONKÉNT, KÉPZÉSI SZINTENKÉNT) Rövid távú munkaerı-piaci elırejelzések 1991 óta zajlanak Magyarországon. 2003-ig évente kétszer, 2004-tıl évente egyszer történik személyes vállalati lekérdezésen alapuló adatfelvétel ágazatokra és vállalati létszám-kategóriákra reprezentatív rétegzett mintán. 2003-ig háromnegyed éves idıhorizontra készült prognózis. Ezek késıbb igen pontosnak bizonyultak. Az évenkénti felvételre való átállás óta az idıhorizont egy és egynegyed év. A prognózisok fontos melléktermékei az ún. „szakmapozíciós mátrixok”, amelyek az egyes szakmákban várható elbocsátásokról illetve bıvülı keresletrıl adnak hírt. 2005-ig a foglalkoztatási intézményrendszer, azóta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) megbízásából a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézete (MKIK GVI) végzi az adatfelvételt és az adatfeldolgozást. 2008 óta a lekérdezés alapstatisztikái az Interneten egy interaktív lekérdezı rendszer révén bárki számára elérhetıek. Az adatbázis foglalkozásonként is tartalmazza a létszámfelvételre és elbocsátásokra való szándékokat, ezen belül a pályakezdık felvételére irányuló igényeket, az ún. hiányszakmák listáját, amelyekben kritikusan alacsony a tipikus bérek melletti munkaerı-kínálat, valamint a cégek belsı képzési tevékenységének alapadatait és az iskolarendszerő szakmunkásképzés számára végzett gyakorlati képzést, ugyancsak szakmánként. Az adatok regionális megoszlását a lekérdezı rendszer egyelıre nem kezeli, de az adatbázis alapján ezek az adatok is elıállíthatók. A munkaügyi központok nyilvántartják a regisztrált munkanélküliek szakmánkénti megoszlását, valamint szakmánként a bejelentett álláshelyeket is, amely adatokat különösen a felnıttképzések támogatásának tervezésekor használják. Ezek az adatok a szakemberek rendelkezésére állnak regionális bontásban is, de nyilvánosan egyelıre nem hozzáférhetıek. Idırıl-idıre, néhány évenként közép- (3-5 éves) és hosszabb távú (5-10 éves) munkaerıpiaci elırejelzések is készülnek, általában a foglalkoztatásért felelıs tárca megrendelésére. Legutóbb a Humán Erıforrás Operatív Programban (HEFOP) az „Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) fejlesztése” intézkedés keretében több kutatás is foglalkozott foglalkozási prognózisok készítésével és ágazati létszámstruktúra elırejelzéssel7, a Strukturális Alapok forrásait felhasználva. Ágazati munkaerı-piaci tanulmányok, elırejelzések esetlegesen készülnek, konkrét megrendelésre. Legutóbb 2004-ben 6 ágazatra8, valamint 2008-ban az építıipar munkaerıigényének elırejelzésére9. Egy 2007-es törvénymódosítás a túlnyomóan a gazdaság által delegált tagokból álló, ún. regionális fejlesztési és képzési bizottságokra (RFKB, lásd a 9.1.1 alfejezetet) bízta annak eldöntését, hogy az adott régióban a térségi integrált szakképzı központok (TISZK, lásd a 2.1.2 alfejezetet) mely szakmából hány osztályt iskolázhatnak be az iskolarendszerő
7
Borbély Tibor Bors – Fülöp Edit (szerk.): Munkaerı-piaci kutatások, FSZH, 2008., www.employmentpolicy.hu/engine.aspx?page=tanulmany-konyv www.3kconsens.hu 9 tpk.org.hu/resource.aspx?ResourceID=apk_dok_epito_kdrmk_20080923
8
71
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
szakképzésben10. Ugyancsak az RFKB-k illetékesek a hiányszakmák körének meghatározására, amely a képzık és tanulók számára is többlet juttatásokat jelent, valamint a szakképzés-fejlesztési forrásokat allokáló pályázatok kiírására és elbírálására. Mindezek a regionális munkaerıpiac beható és naprakész ismeretét feltételezik a 26-26 RFKB tag számára. 2008 óta ennek az információigénynek a biztosítására évente 900 mHUF (3 mEUR) keret áll rendelkezésre felmérések lebonyolítására11. A felméréseket a szakképzés legbefolyásosabb nem állami szereplıje, az MKIK szervezi és bonyolítja, a kutatási hátteret az MKIK GVI biztosítja. A 2008 tavaszán és nyarán végzett felmérés központ eleme egy 12 ezres vállalati mintán végzett felmérés volt. Ez a szakmunkás végzettségőek foglalkoztatásáról, az irántuk a következı egy, illetve négy évben várhatóan megnyilvánuló keresletrıl győjtött információkat külön-külön mintegy 250300 szakmára. A kutatók több eljárással 2015-ig, régiónként becsülték a 14 évesek, a középfokú oktatásban, ezen belül a szakiskolai oktatásban résztvevık létszámát. A véleményeken, várakozásokon alapuló adatok beszerzésében a kamara és más gazdasági szervezetek apparátusai tevékenyen részt vettek. A kapott eredményeket régiónként és szakmánként csoportosították, és ezeket a táblázatokat juttatták el az RFKB-khez. Az eredményeket tájékoztató jellegőnek tekintik, a konkrét számok sokszor vitathatóak, esetenként hiteltelenek, a helyi és regionális szükségletekrıl még nem tájékoztatnak kielégítıen. A 4 éves idıtávra vonatkozó becslésekre csak korlátozottan voltak hajlandóak a válaszolók, pedig a felmérés a válság elıtt zajlott le. Az eredményeket széles körő, állami, munkáltatói és munkaadói szervezetek delegáltjai részvételével rendezett konferencián vitatták meg. Az adatok és a konzultációk alapján, bár azok ajánlásától az érdekek mentén gyakran eltérve12 azonosították az ún. hiányszakmákat, és ebben viszonylag széles konszenzus alakult ki. A túl nagy létszámot képezı szakmák azonosítása problémásabbnak bizonyult, bár szakmunkás szinten ilyen viszonylag kevés van. Az elsı év tapasztalatai alapján a 2009-es felméréshez a módszertant finomították, igyekeznek a munkaerı-kereslet és kínálat olyan szegmenseit is becsülni, amelyek az elızı évben figyelmen kívül maradtak. Szélesebb körbıl győjtenek adatokat, pl. a közszféra intézményeit is felkeresik, a hasonló szerkezető vállalati kérdıívek mellett szakértıi és munkaadói körben interjúkat is készítenek, és a képzés és a munkaerı(hiány) minıségi aspektusaira is kitérnek. Sor kerül ezen túl egy a munkaerı-piaci érvényesülést feltérképezı, több ezres mintán tervezett „pályakövetési pillanatfelvételre” is a 2008-ban szakmunkás bizonyítvány szerzettek körében. A leglényegesebb változás, hogy a kvantitatív módszerek mellett kvalitatív módszereket is nagy hangsúllyal alkalmaznak, így az eredményeket sem csupán táblázatokba foglalva, hanem elemzı tanulmányokban, a minıségi aspektusokat is érintı megállapításokban fognak közreadni. Az iskolarendszerbıl kikerülık elhelyezkedésérıl szóló információk rendszerezett győjtése a szakképzés- és foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú területe lett az elmúlt egy-két évben. A szakpolitika feltett szándéka, hogy ezeket az információkat a képzési keretszámok tervezéséhez felhasználja, sıt, azok ezen alapuljanak. A fenti, az RFKB-kat információval ellátni szándékozó, a végzett szakmunkásokra irányuló „pályakövetési pillanatfelvétel” is ebbe a trendbe illeszkedik. Ennek finanszírozási forrása a Munkaerıpiaci Alap képzési alaprésze.
10 A beiskolázásról elıször 2009-ben fognak döntést hozni az RFKB-k (értelemszerően a 2010-es beiskolázási kereteket fogják meghatározni), 2008-ban még csak három – kiemelten támogatott, támogatott és nem támogatott – kategóriába sorolták a képzési szakmákat, hogy az intézmények kínálatát és a fejlesztési források odaítélését orientálják. 11 A 2008-as felmérés eredményeirıl lásd: A szakképzı iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása, MKIK GVI, 2008. augusztus 12 Errıl lásd: A 2008-as RFKB döntések elıkészítésének elemzése. Az RFKB döntések, tihanyi javaslatok és munkaerı-piaci elırejelzések összevetése, MKIK GVI, 2009. http://www.gvi.hu/data/research/szakiskola_2009_rfkb_dontesek_090307.pdf
72
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Több országos rendszer kialakítását és helyi kezdeményezéseket is finanszíroz Magyarország a Strukturális alapokból. A Társadalmi Megújulás Operatív Programjának (TÁMOP) 2.2.1-es intézkedése („A képzés minıségének és tartalmának fejlesztése”) egyik alprojektje egy országos, az ISCED 3-as és 4-es szinten végzettekre irányuló pályakövetési rendszer megteremtését, informatikai hátterének kialakítását célozza. Ez teljes körő, valamennyi végzettrıl adatot győjtı rendszer lesz, amely a végzettek és késıbbi munkaadóik kötelezı adatszolgáltatásán alapszik. A TÁMOP 4.1.3 („A felsıoktatási szolgáltatások rendszer szintő fejlesztése”) egyik alprojektje pedig az ISCED 5-ös kimenet pályakövetését célozza. Ez az ún. Diplomás Pályakövetı Rendszer (DPR). A DPR „célja, hogy a felsıoktatási intézmények, a továbbtanulás elıtt álló diákok és szüleik, továbbá az országos felsıoktatási és munkaerı-piaci stratégiakészítık világos képpel rendelkezzenek a felsıoktatásból kibocsátott szakképzett munkaerı életpályájának alakulásáról, és ezáltal módosítani, befolyásolni legyenek képesek a munkaerı-piaci, felsıoktatási stratégiákat”. Ugyancsak a TÁMOP forrásait használja fel a 2.2.3-as intézkedés („TISZK rendszer továbbfejlesztése”), amelynek 40 nyertes pályázatából igen sok tartalmazza TISZK-szintő (A TISZK-ekrıl lásd a 2.1.2 alfejezetet) pályakövetés megteremtését ezen, 3-15 ezer fı szakképzését végzı szakképzés-fejlesztési társulások és társaságokban. 7.2. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT ÉS A KÉSZSÉGSZÜKSÉGLETEK KÖZELÍTÉSÉNEK GYAKORLATA A 2006. februárjában kiadott új Országos Képzési Jegyzék (OKJ, errıl lásd a 2.1.2 alfejezetet) a modulokból való építkezés következtében, rész-szakképesítéseivel, ráépülı és elágazó szakképesítéseivel elvileg rugalmasabban képes követni a munkaerıpiac változó igényeit, bár ennek hatása még nem verifikálható. A 2006. februári rendelet létrehozta egyúttal az ún. OKJ Bizottságot is, amely figyelemmel kíséri és véleményezi a szakképzési szerkezet fejlesztését, és javaslatot tesz a szakképzésért felelıs minisztereknek az OKJ módosítására. Ebbe a bizottságba a tagok túlnyomó többségét a gazdaság érdekképviseletei és szakmai szervezetei delegálták. A gazdaság szereplıi meghatározó szerepet kapnak a TISZK-ek mellett mőködı Tanácsadó Testületekben is. Ezeknek döntési joguk ugyan nincs, de javaslataik befolyásolják a képzési profilokat, a gyakorlati képzés eszközhátterének fejlesztését, az intézmények stratégiáit. A 2008-as válság elıtt jellemzı volt a szakmunkáshiány, különösen a gépipari és építıipari szakmákban. Ezekben az ún. hiányszakmákban való képzésre speciális ösztönzıket vezettek be: tanulószerzıdés esetén magasabb juttatások illetik meg a diákokat, a képzık is érdekeltebbek, hiszen nagyobb visszatérítésre számíthatnak a Munkaerı-piaci Alap (MPA) képzési alaprészébıl, mint a nem hiányszakmák gyakorlati oktatását végzık. A kormány további szakmunkásösztöndíjak bevezetését tervezi, ennek jogszabálytervezete már elkészült. Az egyik legjelentısebb iparvárosunkban 2008-ban a helyi önkormányzat alapított szakmunkásösztöndíjat, illetve a leendı munkáltatók is köthetnek ún. elıszerzıdést a diákokkal, akik a tılük kapott juttatásért cserébe vállalják, hogy végzés után legalább annyi ideig dolgoznak a vállalatnál, amennyi ideig az ösztöndíjat folyósított számukra. A szakmunkástanulók juttatásai a nagyváros diákjainál három forrásból tevıdhetnek össze (önkormányzati ösztöndíj, tanulószerzıdéssel tanulók juttatásai, vállalati ösztöndíj), és együttesen megközelíthetik a minimálbért. Sajnos nem lehet megállapítani, hogy ezek az ösztönzık növelték-e a szakiskolába való jelentkezési kedvet, ugyanis e nagyvárosban egyidejőleg 25%-kal csökkentették középfokon a gimnáziumi férıhelyeket, a szakiskolákban indítható osztályok számát növelték, és a középiskolákba való bejutást a
73
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
korábbinál magasabb teljesítményszinthez kötötték. A cél az iparváros szakmunkás utánpótlásának biztosítása. Az intézkedések országos ismertségre tettek szert. A szakképzésben érdekeltek többségükben támogatják azokat, de a szélesebb szakértıi közvélemény megosztott az intézkedések hosszabb távú hatását illetıen. A szakmunkásképzés volumenének, rekrutációs bázisának növelését szolgálja 2006 óta az is, hogy a fiatalok általános iskolai végzettség nélkül is megkezdhetik a szakképzést, amennyiben egy az adott szakmacsoportban elıírt úgynevezett bemeneti kompetenciákra felkészítı, jellemzıen 10 hónapos programban vesznek részt. Évrıl évre néhány száz fiatal vesz részt ilyen programon, döntı többségük sikeresen fejezi azt be, és elkezdi tanulmányait a szakképzésben. Az ISCED 3-as szinten zajló szakképzésben a tanulószerzıdéssel vállalatoknál, vállalkozóknál folyó gyakorlati képzés folyamatosan teret nyer, az abban való érdekeltséget minden szereplı – diák és családok, vállalati és iskolai képzık – számára megteremtették. Évrıl évre nı tehát azon szakképzettek száma, akik gyakorlatilag munkatapasztalattal lépnek ki a munkaerıpiacra (lásd a tanulószerzıdések számáról készült diagramot a mellékletben). Két alkalommal – 2007-ben és 2008-ban – írtak ki pályázatokat a szakiskolák számára nívódíjra. A díj elnyerésének legfıbb kritériuma, hogy a végzettek minél nagyobb aránya helyezkedjen el végzés után a munkaerıpiacon saját szakmájában. Az évente 4-6 nyertes iskola jelentıs, szabadon felhasználható forrásokat kap (egyenként 100-150 ezer EUR) a díj mellé. Idırıl-idıre médiakampányokkal próbálják népszerősíteni a presztízsüket vesztett fizikai szakmákat. A jelenlegi kampány fı üzenete, hogy az ezekrıl a szakmákról a lakosságban élı, feltételezetten hamis, a szocialista iparban megtapasztalt képet megváltoztassa. A mai munkakörülmények sokkal jobbak, a munkahelyek tisztábbak, a fizikai terhelés kisebb, a technológia sokkal korszerőbb, mint két-három évtizede volt. Az MKIK 2004-ben az akkor illetékes minisztériummal kötött szerzıdés értelmében 16 nagy létszámú szakmunkás szakma képzési tartalmának kidolgozását vállalta. 2008-ban további 11 szakma került a kamarához, amely immár a szakmunkásképzés nagyobbik felének képzési tartalmáért felelıs. Ezekben a szakmákban a kamara a képzés félidejében ún. szintvizsgákat is szervez, ahol a munkaerıpiac igényeit közvetlenül is tudják közvetíteni, a képzési eredményeket tesztelni. A modularizált OKJ bevezetése új vizsgaszabályozást is jelentett. A záróvizsgák a korábbinál inkább gyakorlati jellegőek, a szakmai ismeretek meglétének ellenırzése kisebb szerepet kap. A vizsgabizottságokba minden esetben delegál egy fıt a kamara, a legtöbb esetben ı a vizsgabizottság elnöki tisztét tölti be. A 2006-ban kiadott, modul elven építkezı OKJ-hez a szakmai és vizsgakövetelmények elkészültek, de a TÁMOP 2007-2008-as akciótervének jelenleg is zajló megvalósítása keretében mintegy 2400 képzési modul képzési mintaprogramját is elkészítik. A programfejlesztésben – amelynek alapját a korábbi munkakörelemzések és ún. DACUMtáblák képezik – jelentıs szerepet kapnak a gazdaság által delegált szakemberek is. A TÁMOP 2.2.1 egyik alprojektje a szakmai tanárok és szakoktatók gazdaságban való továbbképzését tőzte ki célul. „A továbbképzés lényege, hogy a szakképzı iskolákban már hosszabb ideje (körülbelül 10 éve) oktató szaktanárok, szakoktatók dolgozzanak és szerezzenek tapasztalatot egy olyan gazdálkodó szervezetben, üzemben, ahol megismerhetik a szakmájukhoz kapcsolódó technológiai, módszertani újdonságokat, és
74
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
képet kaphatnak a különbözı munkakörök betöltéséhez szükséges követelményekrıl, munkahelyzetekrıl”13.
13
http://www.tamop.nive.hu/index.php?pageid=szakmai_tanarok_oktatok_szakoktatok_szakmai_ismeretei
75
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
8. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTİ TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK
8.1 STRATÉGIA ÉS SZOLGÁLTATÁSOK Magyarországon a pályaválasztási információs és tanácsadó szolgáltatásoknak nincs egységes, központi irányítása/gazdája. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) felelıs a szolgáltatások fejlesztéséért, de az Oktatási és Kulturális Minisztérium is fontos szerepet tölt be ezen a téren. A két minisztérium között ugyanakkor nincs hosszútávú stratégiai együttmőködés. Másrészt ugyanakkor sem az állampolgárok, sem a munkáltatók nincsenek tisztában a tanulást, pályaválasztást és foglalkoztatást segítı tájékoztató és tanácsadó szolgáltatások céljaival, módszereivel és hasznával. A European Lifelong Guidance Policy Network (ELGPN) létrehozása lendületet adott a hazai fejlesztéseknek is. 2008. januárjában megalakult a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT), majd ugyanazon év szeptemberében az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) 2007-2013 Társadalmi Megújulás Operatív Programja (TÁMOP) keretében elindult egy új nemzeti program, amely élkitőzései közé tartozik egy országos tanácsadói hálózat létrehozása. A 2005. évi nemzeti stratégia az egész életen át tartó tanulásról szintén tartalmaz tanácsadó tevékenységre vonatkozó elemeket, azonban a vonatkozó szakpolitikai dokumentumot a Nemzeti Pályaorientációs Tanács (NPT)14 dolgozta ki. A dokumentum jelenleg egyeztetés alatt áll, mindeddig nem fogadták el, mint a kormány hivatalos állásfoglalását. A pályaorientáció magyar rendszerének legfıbb hiányosságait az alábbiakban foglalhatóak össze:
egyetlen szervezet sincs abban a helyzetben, hogy komplex tanácsadói szolgáltatásokat nyújtson; a szakpolitikák összehangolása és intézmények közötti koordináció alacsony szintő; kevés az információ az elérhetı szolgáltatásokról; az ügyfelek elvétve kapnak személyre szabott tanácsadást.
Az alábbiakban felsorolt, oktatásról szóló legfontosabb törvények szabályozzák a tájékoztató és tanácsadói szolgáltatásokat is (a törvényekrıl a 3.1 és 3.3 fejezetek szolgálnak további információval):
a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXIX. törvény, a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény, a felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény, a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény.
Csupán az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz (ÁFSZ) tartozó Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) végzi a pályatanácsadáshoz kapcsolódó adatok győjtését a hét Regionális Munkaügyi Központ, a kilenc regionális képzı központ, valamint a kiszervezett szolgáltatásokat nyújtó szervezetek révén. Az elsı Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT, 200414
http://internet.afsz.hu/engine.aspx?page=full_kulfoldi_palyaor_eu_magyar_llg_tanacs
76
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
2006) Humán Erıforrás Fejlesztési Operatív Programja (HEFOP), valamint a Regionális Fejlesztési Program (RFP) bizonyos kezdeményezései szintén tartalmaztak a tanácsadói szolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elemeket, így például kapcsolódó tanulmányok és elemezések elkészítését, azonban nem hoztak létre egy országos adatbankot ezek eredményeinek összefoglalására. A pályainformációs és tanácsadói szolgáltatásokat nyújtó ágazatok között gyenge a koordináció mind az intézményi, mind pedig a szakmai kapcsolatok tekintetében. A szolgáltatások jelenlegi rendszerének megítélése nem kedvezı, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem megoldott széles körben; fejlesztésük fontosságát és szükségességét szakpolitikai dokumentumok is régóta kiemelik, azonban az utóbbi években indított fejlesztési programok nagy része elsısorban információs rendszerek, valamint munkaerıpiaci információk adatbázisának és weboldalak létrehozására helyezte a hangsúlyt. 2008-ban azonban nagyszabású, a pályaorientáció (életpálya-építés) nemzeti szintő, integrált rendszerének kialakítását célzó fejlesztés indul a TÁMOP 6,878 millió eurós költségvetéső projektje keretében. Az online és hagyományos eszközrendszerekre építendı, a meglévı és újonnan kialakítandó pályatanácsadási, pályaorientációs és pályakövetési rendszereket fejlesztı és a munkaerı-piaci információs rendszerekkel összekapcsoló, az EU-27 rendszereibe - European Qualification Framework (EQF), EUROPASS, PLOTEUS, EURES, EuroGuidance Network stb. - bekapcsolható nemzeti pályaorientációs rendszer 2009 közepéig történı kialakítását a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) irányítja. 2008 elején a hivatal keretében létrejött a Nemzeti Pályaorientációs Tanács, amely a pályaorientáció számára kínál majd értékes adatokat. Ugyancsak az ÁFSZ felelıs a képzési információhoz való hozzájutást segítı internetes portál, az ePálya (lásd http://www.epalya.hu), mőködtetéséért, valamint a magyar EuroGuidance iroda mőködtetéséért Szegeden. A TÁMOP keretében zajlik a, többek között, a pályaválasztást és pályatanácsadást segítı pályakövetés rendszerének kiépítése. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) egyik háttérintézménye, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. végzi a felsıoktatásban nyújtott pályatanácsadással kapcsolatos információk összegyőjtését, valamint az általános és középiskolákban zajló tanácsadás fejlesztését. Az alábbi intézmények nyújtanak pályainformációs tájékoztatást és végeznek tanácsadói tevékenységet: A megyei pedagógiai intézetek és a pedagógiai szakszolgálatok a közoktatás alap- és középfokú iskoláiban tanulók számára kínálnak pályaválasztási tanácsadó szolgáltatásokat (azonban ezekben az intézményekben csupán néhány tanácsadó dolgozik, így általában – Budapest kivételével – 1-2 szakember nyújt szolgáltatásokat egy egész megye számára). A felsıoktatásban mintegy 80 felsıoktatási intézmény tanácsadó és karrier központjában kínálnak pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat a hallgatók számára, ahol e szolgáltatások a felsıoktatási törvény ugyanis a felsıoktatási intézmények számára 2006 óta kötelezıvé teszi, hogy ingyenes diáktanácsadási szolgáltatást nyújtsanak, illetve hallgatói pályakövetési rendszert mőködtessenek. Az ÚMFT TÁMOP keretében központi program és intézményi pályázat kiírása van folyamatban a tanácsadási és pályakövetési rendszer fejlesztésére. Az ÁFSZ hét regionális munkaügyi központjának és azok kirendeltségeinek (169) a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény által elıírt alapfeladata a pályainformáció/tanácsadás biztosítása munkanélküliek és munkavállalók számára egyaránt, emellett részt vesznek a közoktatásban, elsısorban a szakképzésben tanulók tanácsadásában is. Az elmúlt években az ÁFSZ tanácsadó
77
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
szolgáltatásait fıként külsı megbízottak alkalmazásával biztosította. 1994 óta a német kormány segítségével jött létre a munkaügyi központok által mőködtetett Foglalkozási Információs Tanácsadó (FIT) szervezetek és bázisok hálózata. E hálózathoz is kapcsolódóan 2000-ben egy Leonardo da Vinci program keretében hozták létre a Nemzeti Pályainformációs Központot (NPK) mint a Euroguidance magyar tagját. A Központ fı feladatai közé tartozik a külföldi képzési programokról és tanulási lehetıségekrıl, valamint a magyar oktatási és munkaerı-piaci rendszerrıl való tájékoztatás. A 20 FITpont és a Nemzeti EuroGuidance Központ fıként csak az OECD kritériumok szerinti egyes szinten nyújtanak tanácsadó szolgáltatásokat (ön-információ nyújtása). Az ÁFSZ 1992 óta Világbanki segítséggel létrehozott kilenc regionális képzı központja különféle hátrányos helyzető csoportból kikerülı ügyfelei számára kínál pályaorientációs, információs és tanácsadó szolgáltatásokat, beleértve pályaorientációs képzési programok szervezését is. Egyes felnıttképzı intézmények (cégek és non-profit szervezetek) szintén nyújtanak pályainformációs és tanácsadó szolgáltatást programjaik részekén, vagy azok kiegészítéseként. Az OECD kritériumok szerinti kettes és hármas szintő tanácsadás (támogatott információnyújtás és személyes tanácsadás) biztosítására is képes nem-kormányzati karrier centrumok nem léteznek Magyarországon. Az NPK hálózat keretében, melyet a TÁMOP 2.2.2 program támogatásával hoztak létre, 2009 májusától 50 szakember nyújt pályatanácsadást országszerte. Ezenkívül a megyei kulturális központok, családsegítı irodák szintén nyújtanak pályaválasztási tanácsadáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Számos akkreditált, regisztrált felnıttképzı intézmény is biztosít ilyen jellegő szolgáltatást hallgatóiknak mint a fönt említett felnıttképzési törvényben elıírt, felnıttképzéshez kapcsolódó szolgáltatást. Az imént leírt szolgáltatások felügyelete azonban nem elégséges, így olykor az is elıfordul, hogy az arra kijelölt intézmény mégsem biztosítja ezen szolgáltatásokat. 8.2. CÉLCSOPORTOK ÉS MÓDSZEREK A hazai pályaválasztási információs és tanácsadó szolgáltatások elsısorban az alábbi csoportok számára nyújtanak segítséget:
általános iskolás tanulók – a pálya-, illetve középiskola-választás korai szakaszában; középiskolás tanulók – az egyetemi alapképzés vagy a szakképzés kiválasztását megelızıen; a tanulók szülei; pályakezdık; munkakeresık; továbbképzésre/átképzésre kényszerült felnıttek; továbbképzésben/felnıttképzésben részt venni szándékozók pályatanácsadást igénylık; a munka világába visszatérni szándékozó inaktív felnıttek.
Emellett számos országos és regionális/helyi program kínál speciális szolgáltatásokat kifejezetten a romák és a fogyatékkal élık számára, számos civil szervezet pedig tanulási nehézségekkel küzdı tanulóknak és értelmi fogyatékosoknak nyújt speciális tájékoztató és tanácsadó szolgáltatásokat. A bevándorlás nem kulcsfontosságú kérdés Magyarországon (a 10,03 millió lakosból mindössze 200 000 fı rendelkezik migrációs háttérrel), ezért csupán néhány kisebb civil szervezet biztosít tanácsadást migránsoknak. Az új országos rehabilitációs program keretében az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) egy
78
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
nemrégiben indított program keretében 300-400 rehabilitációs mentort képez ki, akik késıbb az ÁFSZ és a magán szolgáltatók alkalmazásában mőködnek majd. Az oktatás különbözı szintjein a tanácsadás következı módokon valósul meg: Általános és középiskolai oktatás Az alapfokú oktatás tanterve nem tartalmaz olyan tárgyat, amely kifejezetten a pályaválasztással kapcsolatos tájékoztatást és tanácsadást helyezné középpontba. Az alsó-középfokú oktatásban az osztályfınök az osztályfınöki óra keretében tart pályainformációs és tanácsadó foglalkozásokat. Az iskolarendszerő szakképzésben a pályaorientációt mint tantárgyat elsı ízben az 1990es években vezették be a Világbank által támogatott fejlesztési programban résztvevı szakközépiskolák helyi tanterveibe. A 2001/2002. tanévtıl a tanulók pálya- (illetve képzési program) választását segítı, hasonló tárgy bekerült a szakiskolák kerettanterveibe is, ahol ennek biztosítása 2006-tól kötelezı lett a 9. évfolyamon (bár az iskolák egy része e heti 2 órát ténylegesen szakmai elıkészítésre használja, és valójában ellenérdekelt a pályaorientációban, amennyiben annak hatására a tanulók más szakmát és más iskolát választhatnak). A 2007-ben bevezetett Nemzeti Alaptantervben (NAT) a pályaorientáció nem a fejlesztendı kulcskompetenciák egyikeként, hanem mint fejlesztési feladat jelenik meg. A Szakiskolai Fejlesztési Program I. (SZFP) keretében jelentıs innovatív fejlesztésekre került sor a szakiskolákban folyó pályaorientáció fejlesztése érdekében. A program különféle tevékenységei – így a kompetencia alapú tananyag és innovatív taneszközök (az érdeklıdés és a kompetenciák értékelését segítı, illetve pályainformációkat nyújtó tanulói munkafüzet és módszertani kézikönyv, pályaismertetı filmek és multimédiás DVD) fejlesztése, pedagógus-továbbképzések és a tapasztalatcseréket lehetıvé tevı regionális konferenciák szervezése – azt célozták, hogy a pályaorientációs foglalkozásokon a fiatalok motivációs szintje fokozódjon, s ezáltal a 11. évfolyamon induló tényleges szakképzést minél jobb alapozás, önismereti és pályaismereti felkészítés alapján, tudatos szakmaválasztási döntés hatására kezdjék meg. A projekt fejlesztési tevékenysége fokozottan figyelembe vette a szakiskolai diákok körében kimutatott motivációs deficitet, a kudarcélmények magas szintjét és a lemorzsolódások magas számát. Felsıoktatás Az elmúlt néhány évben a felsıoktatási intézmények pályatanácsadói szolgáltatásainak minısége nagy mértékben javult, részben a törvényi kereteknek, részben a pályatanácsadó irodáknak a 2004-2006 közötti NFT Regionális Fejlesztés Operatív Programja keretében nyújtott pénzügyi támogatásnak köszönhetıen. Mindazonáltal egy nemrég készült felmérés szerint a felsıoktatási intézmények 40%-a nem mőködtet pályatanácsadó központokat. Összességében elmondható, hogy a magyar modell szolgáltatásai, valamint struktúrája hasonló a nyugat-európai felsıoktatási intézmények pályatanácsadó modelljeihez. Ugyanakkor korlátozott az egyéni, csoportos és online szolgáltatások hozzáférhetısége és biztosítása az olyan speciális célcsoportok számára, mint például az oktatási rendszerbıl a foglalkoztatásba átlépık, az iskolarendszerbıl lemorzsolódó, vagy tanulási pályájukat módosító fiatalok, az oktatásba visszatérı felnıtt tanulók, továbbá a távoktatásban résztvevık és a nemzetközi tanulók. A pénzügyi korlátok tovább szőkítik a pályatanácsadó központok mozgásterét. Tanácsadó szolgáltatások a munkaerıpiacon
79
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény elıírja, hogy az ÁFSZ 9 regionális munkaügyi központjának és 173 kirendeltségének alapfeladata a pályainformáció/tanácsadás biztosítása munkanélküliek és munkavállalók számára. Ezen intézmények továbbá részt vesznek a közoktatásban, elsısorban a szakképzésben tanulóknak nyújtott tanácsadásában is. Az elmúlt években az ÁFSZ tanácsadó szolgáltatásait fıkét külsı megbízottak alkalmazásával biztosította a Gazdasági Minisztérium (GM) 2000/30 (IX.15) rendeletének megfelelıen. 1994 óta a német kormány segítségével jött létre a munkaügyi központok által mőködtetett FIT szervezetek és bázisok hálózata. Munkavállalóknak és diákoknak kínálnak díjmentesen pályainformációt, képzést, pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat. E hálózathoz is kapcsolódóan 2000-ben egy Leonardo da Vinci program keretében hozták létre a NPK-t mint a Euroguidance magyar tagját. A központ fı feladatai közé tartozik a külföldi képzési programokról és tanulási lehetıségekrıl, valamint a magyar oktatási, munkaerı-piaci és szociális ellátó rendszerrıl való tájékoztatás, elımozdítva az európai mobilitást. A Központ Interneten elérhetı, felsı és középiskolai oktatásról szóló adatbázisában találhatóak információk a felnıttoktatásról, szakképzésrıl és a pályaorientációról is. Minden információ és az adatbázis hozzáférhetı mind iskoláknak, mind egyéneknek egyaránt. A 20 FIT pont és a Nemzeti EuroGuidance Központ fıként csak az OECD kritériumok szerinti egyes szinten nyújtanak tanácsadó szolgáltatásokat (ön-információ nyújtása). A TÁMOP-ban a nemzeti LLG hálózat fejlesztése és fejlesztése fontos, stratégiai elem. A TÁMOP 2.2.2 intézkedése keretében 2008. október 15-én indult egy 2.08 milliárd forint (7.3 millió Euro) költségvetéső program, amelyet a 2008. és 2010. közötti idıszakban valósítanak meg. A program az informatika, az oktatás és a módszertan területén megvalósuló fejlesztéseket támogatja. Az informatikai fejlesztés keretében egy új, felhasználóbarát információs portál elkészítésére kerül sor, amely fiatalok, felnıttek és szakemberek számára hivatott integrált, naprakész és felhasználóbarát módon információt nyújtani az oktatásról és a munkaerıpiacról. A portálon külön oldal látja majd el információkkal a pálya-tanácsadási szakembereket a projekthez kapcsolódó eszközökkel kapcsolatban. Az intézkedés keretében és finanszírozásával indul el egy posztgraduális képzés, amely 2 egyetemen 85 szakembert készít majd fel a pályatanácsadás területén. Ezen kívül a program keretében egy 2x3 napos, ingyenes képzési program is indul, amely 2000 pályatanácsadással is foglalkozó gyakorló szakember (tanárok, szociális munkások stb.) számára nyújt széleskörő információt a területhez kapcsolódó kérdésekrıl. Az intézkedés lehetıvé teszi egy 50 szakemberbıl álló LLG tanácsadói hálózat kialakítását is, akik 28 városban nyújtanak majd pályainformációs és tanácsadó szolgáltatásokat. A módszertani fejlesztések részeként egy 20 fıbıl álló koordinátori hálózat jön létre, hogy biztosítsa az együttmőködést a projekt és az érdekelt felek között (munkaügyi központok, iskolák, felsıoktatási intézmények, szociális intézmények, civil szervezetek stb.). A tanácsadók hatékonyabb munkáját tanulmányok és különféle segédanyagok elkészítésével segítik majd. Jelenleg a pályatanácsadást és tájékoztatást végzık tevékenységének ellenırzésének nincs egységes, az egész országra érvényes minıségbiztosítási rendszere, a szolgáltatók maguk értékelik tevékenységüket. A Nemzeti LLG Fejlesztési Program keretében az oktatás minden alágazatában kidolgozásra készül egy országos elégedettségi felmérés a személyes, csoportos, és az on-line szolgáltatásokkal való elégedettség mérésére. Magyarország közremőködik a tényekre alapozott tanácsadás és minıségbiztosítás létrehozását célzó ELGPN 2009-2010-es akciótervének 4. munkacsomagjában. Ennek keretében kidolgozására kerül a tanácsadói szolgáltatások minıségbiztosítási rendszere,
80
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
valamint a tanácsadáshoz kapcsolódó indikátorok; s emellett megtörténik a tanácsadás szociális, gazdasági és pszichológiai hatásainak felmérése is. A hálózat tevékenységével párhuzamosan a magyar LLG Tanács is elindított egy kisebb másodelemzésen alapuló kutatást a tanácsadási szolgáltatások minıségérıl és hatásáról. E tanulmány egy másik, a tanácsadást végzık nemzeti kompetencia-mátrixának fejlıdését vizsgáló tanulmánnyal együtt, várhatóan 2010-re készül el. 8.3. TANÁCSADÓ ALKALMAZOTTAK Alapképzés A pályainformációs/tanácsadó szolgáltatásokat nyújtó gyakorló szakemberek képesítési követelményeit csak a közoktatásban alkalmazott pályaorientációs tanárok, illetve a munkaügyi szervezet által támogatott szolgáltatásokat nyújtó tanácsadók esetében szabályozzák. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a szakképzı intézményekben pályaorientációs ismeretet oktató pedagógusnak a képzés szakirányának megfelelı tanári képesítéssel vagy a képzés szakirányának megfelelı felsıfokú végzettséggel és szakképzettséggel kell rendelkeznie. A tanácsadói A pályaorientációs szakemberek alapképzése önálló BA szintő képzés keretében 1992 óta zajlik. Pszichológusok számára elérhetı egy 2.5 éves pályatanácsadói képzés. A „pályaorientációs tanár” képzési program 1999 óta elérhetı posztgraduális képzésben. Hozzávetılegesen mintegy 1500 ember vett részt ilyen irányú képzésben, a pályaelhagyók arányáról azonban nincs megbízható információ. A Bologna folyamat alapvetıen változtatta meg a tanácsadók képzésének rendszerét. Az elmúlt három évben 19 fıiskola indított pályatanácsadás szakirányt az andragógus alapképzés (BA szint) keretében, négy egyetem pedig MA szintő képzést biztosít HR – pályatanácsadás területen. Az új rendszerben az alapszintő tanárképzésben résztvevıknek pályatanácsadás tárgyat is fel kell venniük. A tipikus pályaorientációs tanár tehát jelenleg általában valamely szakma szakoktatója. A munkaügyi szervezet által támogatott szolgáltatást nyújtó szakembereknek a 30/2000. (IX.15) GM rendeletben a szolgáltatás fajtája szerint meghatározott képesítéssel (többnyire felsıfokú végzettséggel és szakképzettséggel), esetenként szakmai gyakorlattal is kell rendelkezniük. A megkövetelt képesítések széles skálán mozognak, pedagógusoktól kezdve pályaorientációs vagy pályaválasztási tanácsadó szakembereken át sokféle szakember végezhet tanácsadói tevékenységet. A képesítési követelmények ilyen laza meghatározása azért volt szükséges, mivel jelenleg még alacsony a szakirányú képzést elvégzett szakemberek száma. A szakiskolákban pályaorientációt oktató tanárok számára nyújtható továbbképzési lehetıségek kidolgozása és megvalósítása a Szakiskolai Fejlesztési Program (lásd a 2.1.1. fejezetet) pályaorientációs projektjének is lényeges része volt. A felnıttképzést szabályozó törvény elıírja, hogy az akkreditált intézmények folytassanak a felnıttképzéshez kapcsolódó szolgáltatásokat. A pályatanácsadás ilyen, ajánlott szolgáltatás. Ennek szakmai követelményeit azonban nem határozza meg a vonatkozó törvény, felügyeletük sem biztosított. Továbbképzés
81
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Továbbképzésben való részvétel nem kötelezı a tanácsadók számára, ugyanakkor továbbképzési lehetıséget különbözı tanfolyamok és továbbképzések, konferenciák, valamint külföldi (például a Leonardo da Vinci közösségi programon belül szervezett) tanulmányutak kínálnak számukra. A tanácsadók jelenleg az alábbi szakirányú továbbképzési programok közül választhatnak: 8.1 pályaorientációs tanár (szakirányú továbbképzés) 8.1 tanulási és pályatanácsadás (szakirányú továbbképzés) 8.1 tanácsadás-pszichológia (szakirányú továbbképzés) 8.1 diáktanácsadás (szakirányú továbbképzés) 8.1 társadalmi integrációs tanácsadó (szakirányú továbbképzés) 8.1 pályaorientációs konzulens képzés (tanfolyami képzés) 8.1 kreativitás és kommunikáció (tanfolyami képzés). A TÁMOP 2.2.2 program keretében mintegy 50 tanácsadó képzésére került sor. Számukra csoportos szupervízión (csoportonként 5-9 személy részére), valamint havi rendszerességő esetmegbeszéléseken való részvétel lesz kötelezı. Noha mőködik egy, a pályatanácsadókat tömörítı szakmai szervezet is, nem elég erıs ahhoz, hogy a kötelezı továbbképzést biztosítsa, így az jobbára csupán a munkáltató elıírására történik.
82
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
9. FINANSZÍROZÁS: BERUHÁZÁS AZ EMBERI ERİFORRÁSBA 9.1. A SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA 9.1.1 A KÖZOKTATÁSBAN FOLYÓ SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A felsı-középfokú és posztszekunder szintő szakképzést folytató szakképzı iskolák mőködését finanszírozó elsıdleges források:
a központi költségvetés, valamint az iskolafenntartók (a helyi – megyei és települési – önkormányzatok, egyházak, alapítványok stb.) költségvetése.
A központi költségvetés és az iskolák között nincs közvetlen kapcsolat: az állami hozzájárulást az iskolafenntartók kapják meg. E hozzájárulás egy részét automatikusan megkapják az iskolafenntartók, míg a különbözı céltámogatások pályázatok útján érhetık el (ezek köre némileg különbözik attól függıen, hogy az iskolafenntartó önkormányzat vagy nem). Az önkormányzatoknak csupán a kötött normatív támogatást és a központosított elıirányzatokat kell kötelezıen oktatási célra fordítaniuk, de valójában az állami hozzájárulást jellemzıen még ki is kell egészítenük egyéb bevételeikbıl – ugyanis az a közoktatásra fordított kiadásaiknak átlagosan csak körülbelül 50-70%-át fedezi. Ugyanakkor egyes intézmények fenntartásához az önkormányzatok nem egészítik ki az állami támogatást. 2007. szeptember 1-jéig az iskolafenntartók számára automatikusan nyújtott alapnormatíva összege az oktatás szintje és típusa szerint különbözött. Ezt követıen az általános és a szakmai elméleti oktatás állami hozzájárulásának összegét egy közoktatási teljesítménymutató alkalmazásával számolják ki olyan, az oktatás költségét meghatározó paraméterek alapján, mint a törvény által elıírt osztály átlaglétszám, a heti kötelezı pedagógus óraszámok stb. A szakképzı iskolákban folytatott gyakorlati képzést kiegészítı normatíva támogatja mind az általánosan képzı évfolyamokon folytatott pályaorientáció és szakmai alapozó oktatás/képzés (melynek finanszírozását a 2006/2007-es tanévtıl vezették be), mind a szakmai gyakorlati képzés esetében (ezek összege 2008-ben tanulónként évente 40 000 Ft/159 EUR, illetve 112 000 Ft/446 EUR volt). A 2004/2005-ös tanév óta – a gazdálkodó szervezet által szervezett gyakorlati képzést különösen a szakképzés utolsó részében támogató szakpolitikai célkitőzésnek megfelelıen – a szakképzı iskolák a támogatás 140%-ára jogosultak az elsı, de csak 60%-ára az utolsó szakképzı évfolyamon. A gazdálkodó szervezetnél (együttmőködési megállapodás vagy tanulószerzıdés alapján, lásd a 4.3 fejezetet) folyó gyakorlati képzés költségeit a gazdálkodó állja, aki szakképzési hozzájárulásának (SZH, lásd a 9.4 fejezetet) egy részét vagy egészét az ezzel kapcsolatban felmerülı költségek fedezésére fordíthatja. A gazdálkodó szervezetek az SZH által nem fedezett költségeiket is visszaigényelhetik a Munkaerı-piaci Alap (MPA, lásd a 9.4 fejezetet) képzési alaprészébıl. A szakmai alapképzés technológiai és tartalmi fejlesztésének fı forrásai a fejlesztési támogatás (azaz a gazdálkodó szervezetek által átadott, az SZH terhére elszámolható, a szakmai gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztését szolgáló tárgyi eszköz vagy pénzösszeg), az MPA képzési alaprésze és az EU Strukturális Alapok támogatása. Miután 2006-ban a szakképzés ágazati irányítását a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz (SZMM) rendelték, az MPA képzési alaprész feletti rendelkezési jog megosztásra került a szakképzésért és felnıttképzésért felelıs miniszter és – az iskolarendszerő szakképzéshez kötıdı feladataihoz kapcsolódóan – az oktatásért felelıs miniszter között. Az alaprész
83
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
forrásainak elosztását és pályáztatását a társadalmi partnerek képviselıit magába foglaló Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács (NSZFT) és a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) segítik. A szakmai alapképzés finanszírozását érintı újabb változások a következı oktatáspolitikai célokhoz kapcsolódtak:
a valódi munkahelyen történı gyakorlati képzés, különösen a tanulószerzıdéses képzés támogatása; a képzés munkaerı-piaci igényekhez történı igazítása; valamint az intézményi koncentráció ösztönzése és a kapacitások kihasználásának optimalizálása.
Annak érdekében, hogy a vállalkozásokat tanulószerzıdéses képzés folytatására ösztönözzék, különféle anyagi ösztönzıket vezettek be az elmúlt években (amellett, hogy a tanulókat felemelt összegő pénzjuttatással ösztönözték, illetve az iskolák 20%-os normatív támogatásra váltak jogosulttá abban az esetben is, ha a gyakorlati képzés egy gazdálkodónál folyik tanulószerzıdés alapján). A gazdálkodók által az SZH terhére elszámolható vagy az MPA-ból visszaigényelhetı költségek köre és összege folyamatosan növekszik, és 2007 óta a vállalkozások anyagköltségeiket a minimálbér 40%-áig számolhatják el abban az esetben, ha hiányszakmában folytatnak képzést. Alapvetı változások történtek a közelmúltban a fejlesztési források elérhetıségét és felhasználását, illetve a kapcsolódó döntéshozó folyamatokat illetıen. 2008 szeptemberétıl fejlesztési támogatást és az MPA képzési alaprészébıl adható beruházási célú támogatást csak a legalább 1500 fı nappali tagozatos szakképzı iskolai tanulóval bíró térségi integrált szakképzı központok (TISZK) fenntartói és a speciális és készségfejlesztı szakiskolák kaphatnak, illetve a felsıoktatási intézmények csak a felsıfokú szakképzés és az úgynevezett gyakorlatigényes alapképzések vonatkozásában. Emellett kiszélesítették a támogatható tevékenységek körét, így támogathatóvá vált a tananyag- és taneszközfejlesztés, az akkreditált tanártovábbképzés, illetve a fejlesztési támogatás esetében a megvásárolt/átvett tárgyi eszköz üzemeltetéséhez szükséges licenszek és szoftverek megvásárlása is. A kedvezményezetti kör leszőkítésének célja olyan TISZK-ek létesítésének ösztönzése volt, melyek elfogadják az RFKB-knak a szakképzés irányaira és a beiskolázási arányokra vonatkozó döntéseit (lásd a 2.1.2 és 3.2 fejezeteket is). 2008-tól az RFKB-k:
javaslatot tesznek a fejlesztési támogatás intézmények/szakképesítések közti elosztására; döntenek a regionális szakképzés-fejlesztés céljairól és a képzési alaprész decentralizált keretébıl adható támogatásról; továbbá javaslatot tesznek a régiós fejlesztési források nagyságára és a központi keret forrásainak regionális felhasználására is.
9.1.2 A FELSİOKTATÁSBAN FOLYÓ SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA15 A felsıoktatásban a hallgatók 12 féléven át vehetnek részt úgynevezett államilag támogatott képzésben (beleértve a felsıfokú szakképzést). A kormányzat évente határozza meg az úgynevezett új belépık, azaz a felsıfokú szakképzésben, alapképzésben és az 15
ReferNet jelentéseinkben a „szakmai alapképzés” kifejezést használjuk az „initial vocational education and training” kifejezés fordításaként (amint ezt az 1.5 fejezet megfelelı definíciójánál jelezzük is). Bár tisztában vagyunk e fordítás számtalan problémájával, itt e kifejezés a Cedefop által meghatározott alfejezetcím magyar fordításaként szerepel.
84
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
úgynevezett osztatlan képzésben államilag támogatott képzésre felvehetı hallgatók maximális létszámát az egyes képzési területek és a képzés munkarendje szerint, figyelembe véve a munkaerı-piaci igényeket (2008-ban az új belépık létszámkerete 56 000-ben volt maximálva, ebbıl 12 500 jutott a felsıfokú szakképzésre). A mesterképzésre felvehetı államilag támogatott hallgatói létszámkeret az adott évet megelızı harmadik évben megállapított új belépık létszámkeretének harmincöt százaléka, a doktori képzésre és a szakirányú továbbképzésre felvehetık létszámkerete pedig a mesterképzésre felvehetı létszámkeret tíz százaléka. A felsıfokú szakképzésben és az alapképzésben az államilag támogatott hallgatói helyeket a felvételi jelentkezések rangsora és a jelentkezési lapokon felállított intézményi rangsorok alapján osztják el. A mesterképzésben, a szakirányú továbbképzésben és a doktori képzésben az intézmények rangsorolják a felvételi kérelmeket és a miniszter határozza meg, hogy e körben hány államilag támogatott hallgatói hellyel rendelkezik a felsıoktatási intézmény. A felsıoktatás finanszírozási rendszere az alábbi forrásokra épül:
állami költségvetési támogatás: o
o o
normatív támogatás (hallgatói juttatásokra, képzésre, állami intézmények esetében a mőködtetés költségeire, az államilag finanszírozott képzésben résztvevı hallgatók száma alapján; kutatásra; valamint egyes feladatokhoz); pályázatok (pl. oktatói ösztöndíjak finanszírozására, infrastrukturális fejlesztésre, kis létszámú szakok indításához stb.) és az oktatási minisztériummal kötött megállapodás alapján kapott állami támogatás (pl. doktori képzésre, fejlesztésre, stb.)
intézményi bevételek (tandíjak, szolgáltatások díja, vállalkozási tevékenység bevétele stb.) és fejlesztési támogatások, adományok, ingatlanvagyon stb.
2008-ban a felsıoktatási intézmények központi költségvetésbıl származó állami támogatása, illetve egyéb bevétele 215,9 milliárd Ft (859 millió EUR), illetve 236,1 milliárd Ft (940 EUR) volt. Azaz, az állami hozzájárulás relatív aránya a felsıoktatásban 50% körüli (kevesebb). A felsıoktatás finanszírozását érintı újabb változások azt célozták, hogy kiszámíthatóbbá tegyék azt, illetve hogy a minıség fejlesztésének elısegítésére alkalmazzák. Az állami hozzájárulás teljes összege a 2007. évi 214 milliárd Ft-ról (852 millió EUR) 241 milliárd Ftra (959 EUR) emelkedik 2010-re. Az állami fenntartású felsıoktatási intézmények e hozzájárulást egy három éves fenntartói megállapodás alapján kapják meg, mely tartalmazza az intézmény által meghatározott teljesítménykövetelményeket, továbbá az állandó jellegő támogatási részeket, valamint a változó jellegő támogatások megállapításának jogcímeit. A szakközépiskolában folytatott felsıfokú szakképzés finanszírozása ugyanazon elveken alapul, mint a szakközépiskolában folyó szakképzésé (lásd a 9.1.1. alfejezetet).
85
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
9.2. A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS ÉS A FELNİTTKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA 9.2.1.AZ ÁLLAM ÁLTAL BIZTOSÍTOTT SZAKMAI ALAPKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA Az iskolarendszeren belül kínált felnıttoktatás finanszírozásának forrásai alapvetıen ugyanazok, mint a nappali rendszerő közoktatás és felsıoktatás esetében (lásd a 9.1 fejezetet). A közoktatásban a felnıttoktatás keretében folytatott gyakorlati képzés normatív támogatásának összege megegyezik a nappali rendszerő oktatás normatív támogatásával a nappali munkarend szerinti képzés esetén, az esti oktatás esetében a támogatás ennek 50%-a, levelezı oktatás esetében pedig 20%-a. Ezt egészíti ki a résztvevık által fizetett térítési díj/tandíj (a nappali munkarend szerinti képzés kivételével), valamint a fenntartói hozzájárulás, azonban ezek pontos összegét a rendelkezésre álló nyilvántartásokból nem lehet megállapítani. A felsıoktatási intézmények által kínált programok minden (nappali, részidıs és távoktatási) képzési forma esetében (elvileg) lehetnek államilag támogatottak és költségtérítésesek is, és az állam mindenki számára biztosítja az elsı felsıfokú OKJ-s szakképzettség vagy diploma ingyenes megszerzésének lehetıségét. Részidıs képzésben és távoktatásban azonban kevesebb az államilag támogatott képzési lehetıség (2008-ban a részidıs képzés esetében a kormányzat által megállapított államilag támogatott hallgatói férıhelyek száma a nappali képzésre megállapított létszámkeret csupán legfeljebb 10%-a volt, lásd a 9.1 fejezetet). 9.2.2. A MUNKAHELYI SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS FINANSZÍROZÁSA A felnıttképzésben folytatott (iskolarendszeren kívüli) szakmai továbbképzést bizonyos célcsoportok esetében anyagilag támogatja az állam (lásd a 9.3 fejezetet), egyébiránt e képzések finanszírozója a résztvevı (aki a közelmúltig személyi jövedelemadókedvezménnyel csökkenthette költségeit, lásd a 9.4 fejezetet) és/vagy a munkáltatója. A gazdálkodó szervezetek által kezdeményezett szakmai továbbképzést a munkáltató finanszírozza, illetve bizonyos célcsoportok – így különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások (MKKV-k) – esetében az állam is támogatja nemzeti és EU-s forrásokból egyaránt. Az állam által ezidáig alkalmazott intézkedések azonban a szakmai továbbképzés kínálat-vezérelte finanszírozására szorítkoztak. Bár a Munka Törvénykönyve garantál bizonyos tanulmányi szabadságot (lásd az 5.1.2 fejezetet), ez csak azon alkalmazottakat érinti, akik formális oktatásban vesznek részt, vagy ha a továbbképzés kötelezı az adott munkakörben, illetve a munkáltató elıírja azt. E törvény határozza meg a tanulmányi szerzıdés ismérveit is, melynek alapján a munkáltató támogathatja alkalmazottja tanulmányait, aminek fejében az alkalmazott kötelezi magát, hogy meghatározott idın keresztül munkaviszonyát fenntartja. A szakmai továbbképzés kínálat-vezérelte finanszírozására koncentráló intézkedések között megtalálhatók különféle pályázati programok, valamint egy adó/alap rendszer is. A MKKV-k szakmai továbbképzését támogató pályázatokat rendszeresen hirdet a gazdasági minisztérium egy kis- és középvállalkozásokra szánt (KKV) elıirányzat forrásaiból, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) az MPA (lásd a 9.4 fejezetet) forrásaiból, és az EU-s Strukturális Alapok támogatását felhasználó Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) számos intézkedése is kínál anyagi segítséget e célcsoport számára. A regionális és a gazdaságfejlesztési operatív programok intézkedései szintén tartalmaznak képzési elemeket, jellemzıen beruházásokhoz, illetve új eszköz-beszerzésekhez és informatikai fejlesztésekhez kapcsolódóan. A munkáltatók által biztosított szakmai továbbképzést az állam továbbá azon (1997 óta elérhetı) lehetıségen keresztül ösztönzi,
86
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
hogy a gazdálkodók az SZH (legfeljebb) 33%-át – 2007-tıl a mikro és kisvállalkozások az SZH 60%-át – ilyen képzések finanszírozására fordíthatják. A SZH a gazdálkodó szervezetek által a bruttó bérköltség 1,5%-a összegében fizetett egyfajta szakképzési adó, mely különbözı módokon teljesíthetı (lásd a 9.4 fejezetet). A SZH saját dolgozó képzésére fordított összege (a 2007. év kivételével) folyamatosan emelkedett, amint azt a 19. számú táblázat mutatja. 19. táblázat: A saját munkavállalók képzésére fordított szakképzési hozzájárulás összege és e képzésekben résztvevık száma, 2000-2008 HUF (milliárd)
Év
A képzésben részt vevı munkavállalók száma
2000
1,03
26 563
2001
2,37
42 884
2002
3,4
55 970
2003
4,8
71 744
2004
5,4
82 616
2005
6,98
101 825
2006
7,80
104 494
2007
7,31
94 053
2008
7,81
95 427
Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM)
2005-ben a vállalatok által biztosított szakmai továbbképzések teljes költségének a teljes munkaerıköltségen belüli aránya 1,9% volt (lásd a 17. számú táblázatot), ami meghaladja az EU átlagot. Ez az arány jelentısen emelkedett az 1999-es 1,2%-os eredményhez viszonyítva, ami jelzi a munkáltatók növekvı szándékát munkavállalóik készségeinek javítására. 20. táblázat: A szakmai továbbképzések teljes költsége a teljes munkaerıköltség %ában (az összes gazdálkodó szervezet vonatkozásában) (2005 vs. 1999) Méretosztály (alkalmazottak száma) Összesen (%) hely
10 - 49 (%)
50-249 (%)
250+ (%)
CVTS3 CVTS2 CVTS3 CVTS2 CVTS3 CVTS2 CVTS3 CVTS2
EU-27
1,6
:
1,1
:
1,4
:
1,9
:
EU-25
1,6
2,3
1,1
1,5
1,4
2,4
1,9
2,5
Magyarország
1,9
1,2
1,3
1,1
3,6
1,0
2,5
1,3
Forrás: Eurostat; 2
nd
rd
és 3 continuing vocational training survey in enterprises (CVTS2 and CVTS3)
Megjegyzés: Összes költség: a közvetlen ráfordítások, a munkaidı-kedvezményre jutó munkaerıköltség, és az országos vagy regionális képzési célú alapokhoz való hozzájárulás, illetve a nemzeti vagy egyéb támogatások különbözetének összege
9.3. A MUNKANÉLKÜLIEK ÉS EGYÉB, A MUNKAERİPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK SZÁMÁRA KÍNÁLT KÉPZÉSEK FINANSZÍROZÁSA
A munkanélküliek és egyéb hátrányos helyzető célcsoportok képzését finanszírozó források:
87
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
a központi költségvetés, mely az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) mőködését, illetve a fogyatékkal élık képzésének normatív támogatását biztosítja; MPA (lásd a 9.4 fejezetet) foglalkoztatási, rehabilitációs és képzési alaprészei, melyek az ÁFSZ által támogatott képzéseket és különféle központi és pályázati programokat finanszírozzák; valamint az EU-s Strukturális Alapok támogatása.
Az ÁFSZ regionális munkaügyi központjai az MPA foglalkoztatási alaprészébıl nyújtanak anyagi támogatást a munkanélküliek és az egyéb célcsoportok számára ahhoz, hogy az ÁFSZ regionális képzı központjai és egyéb akkreditált felnıttképzési intézmények által szervezett képzéseken vegyenek részt. A támogatás a képzési díj és a kapcsolódó költségek megtérítését, valamint keresetkiegészítést/keresetpótló juttatást biztosíthat a képzés idejére. A felnıttképzés normatív finanszírozásának (lásd az 5.3 fejezetet) forrása az állami költségvetés. A támogatásra akkreditált képzési programot kínáló akkreditált felnıttképzési intézmények nyújthatnak be igénylést a munkaügyi tárcához, mely azokat a költségvetési elıirányzat mértékéig, jogszabályban meghatározott sorrend szerint elégíti ki. A normatív támogatás éves mértékét, illetve az egy órára és egy fıre nyújtható fajlagos támogatás (a program elméleti illetve gyakorlati része szerint különbözı) mértékét az éves költségvetési törvények határozzák meg. Elsısorban költségvetési megszorítások miatt 2007-ben a támogatási célcsoportot a fogyatékkal élıkre szőkítették. A költségvetési elıirányzat összege azonban 2006-os jelentıs csökkenése után 2007-ben és 2008-ban már csak az áthúzódó képzésekre nyújtott fedezetet, 2009-re pedig nem határoztak meg elıirányzatot, így a felnıttképzési normatív támogatás gyakorlatilag megszőnt (lásd a 18. számú táblázatot). 21. táblázat: A felnıttképzési normatív támogatás összege és a támogatott képzésekben résztvevık száma, 2003-2007 éves összeg (millió Ft) [100 Ft=EUR 0.4)
résztvevık létszáma
ebbıl: a fogyatékkal elık száma
2003
475
5823
669
2004
2900
29177
2480
2005
3000
17181
2953
2006
1325,2
3869
3644
2007
100
176
176
2008
15
9
9
Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM)
Az MPA felett a szociális és munkaügyi miniszter rendelkezik, rendelkezési jogát a tripartit Munkaerı-piaci Alap Irányító Testülettel (MAT), illetve az oktatási és kulturális miniszterrel megosztva gyakorolja a foglalkoztatási és rehabilitációs, illetve a képzési alaprészek vonatkozásában. Az elıbbi két alaprész finanszírozza az ÁFSZ által támogatott képzéseket, valamint az OFA pályázati programjat. A képzési alaprész felnıttképzések, az akkreditált képzı intézmények technológiai fejlesztése, tartalom és módszertani fejlesztés, valamint az EU felnıttképzési programjaihoz való csatlakozás támogatásához biztosít forrásokat, a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet (NSZFI) által koordinált pályázatokon keresztül, vagy a szociális és munkaügyi miniszter egyedi döntése útján, az NSZFT közremőködésével. Az EU-s Strukturális Alapok támogatása jelenleg elsısorban az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT, 2007-2013) TÁMOP különféle intézkedésein keresztül hasznosul,
88
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
melyek között különféle nemzeti ügynökségek (pl. regionális munkaügyi központok, OFA stb.) által koordinált központi programok és pályázatok egyaránt megtalálhatóak. 9.4. ÁLTALÁNOS FINANSZÍROZÁSI RENDELKEZÉSEK ÉS MECHANIZMUSOK Bár ágazati képzési alap nincs Magyarországon, a nemzeti munkaerı-piaci alap nagyon fontos szerepet játszik a szakképzés (mint a szakmai alap-, mind a szakmai továbbképzés) folytatásának és fejlesztésének finanszírozásában. Az Alap bevételei a munkáltatók és a munkavállalók különbözı kötelezı hozzájárulásaiból, költségvetési támogatásból és privatizáció bevételeibıl származnak. Különösen jelentıs forrás az SZH, mely a gazdálkodó szervezetek által fizetett egyfajta szakképzési adó, összege a bruttó bérköltség 1,5%-a. A SZH különbözı formákban teljesíthetı a szakképzési hozzájárulásról és a képzésfejlesztés támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény rendelkezéseinek megfelelıen. A SZH összegét a gazdálkodók az alábbi célokra fordíthatják:
szakképzı iskolai tanuló, illetve felsıoktatásban részt vevı hallgató gyakorlati képzésének szervezésére (együttmőködési megállapodás vagy tanulószerzıdés alapján, az SZH 100%-a fordítható az ezzel kapcsolatos költségekre); saját munkavállaló számára szervezett (belsı vagy külsı) szakképzésre vagy idegen nyelvi képzésre (az SZH maximum 33%-áig, illetve a mikro- és kisvállalkozások esetében annak 60%-áig); szakképzı iskolák vagy, 2001 óta, felsıoktatási intézmények számára nyújtott fejlesztési támogatásra (lásd a 9.1 fejezetet, elıbbi esetben az SZH maximum 75%, utóbbi esetben 37.5%-a fordítható e célra); vagy a teljes vagy a fentiek mellett fennmaradó összeget az MPA képzési alaprészébe fizetik be (legfeljebb 100%-ban).
Amint azt az alábbi táblázatok mutatják, az SZH teljes összege folyamatosan növekszik. 22. táblázat: A szakképzési hozzájárulás összege a felhasználás célja szerint, 1998-2008 (milliárd HUF) [100 HUF=0,4 EUR] Fejlesztési támogatás Gazdálkodó felsıszervezetnél folytatott szakképzı oktatás Év gyakorlati képzés iskolák részére részére 1998 5,7 n/a 1999 5,6 n/a 2000 5,5 n/a 2001 6,2 11,9 0,9 2002 6,9 12,5 2,3 2003 7,6 13,3 3,0 2004 8,0 12,4 3,3 2005 9,2 12,8 4,1 2006 11,0 12,3 4,4 2007 13,6 10,4 4,4 2008 16,1 10,7 4,5 Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM)
MPA képzési alaprészébe történı befizetés 8,7 11,0 13,3 16,0 18,6 20,8 24,0 28,5 32,3 36,7 42,1
Saját alkalmazottak képzése n/a n/a 1 2,4 3,4 4,8 5,4 6,98 7,80 7,31 7,8
Összesen 14,4 16,6 19,8 37,4 43,7 49,5 53,1 61,6 67,8 72,4 81,3
23. táblázat: A szakképzési hozzájárulás összegének megoszlása a felhasználás célja szerint, 2001-2008 (%) Év
Gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati
Fejlesztési támogatás szakképzı iskolák részére
MPA képzési alaprészébe felsı- történı befizetés oktatás
89
Saját alkalmazottak képzése
Összesen
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory részére
képzés 2001
16,58
31,82
2,41
42,78
6,42
100,00
2002
15,79
28,60
5,26
42,56
7,78
100,00
2003
15,35
26,87
6,06
42,02
9,70
100,00
2004
15,07
23,35
6,21
45,20
10,17
100,00
2005
14,94
20,79
6,66
46,28
11,33
100,00
2006
16,22
18,14
6,49
47,64
11,50
100,00
2007
18,78
14,36
6,08
50,68
10,10
100,00
2008
19,83
13,18
5,54
51,85
9,61
100,00
Forrás: SZMM
24. táblázat: A szakképzési hozzájárulás a Munkaerı-piaci Alap képzési alaprészébe befizetett összegének emelkedése, 1998-2008 milliárd HUF [100 HUF=0,4 EUR]
1998-hoz viszonyított %
Fogyasztói árindex 1998 = 100%
% of 1998 vásárlóerı-paritás
1998
8,7
100,00
-
-
1999
11,0
126,44
110,00
114,95
2000
13,3
152,87
120,78
126,57
2001
16,0
183,91
131,89
139,44
2002
18,6
213,79
138,88
153,94
2003
20,8
239,08
145,41
164,42
2004
24,0
275,86
155,30
177,63
2005
28,5
327,59
160,89
203,61
2006
32,3
371,26
167,16
222,10
2007
36,7
421,84
180,54
233,65
2008
42,1
483,91
191,55
252,63
Év
Forrás: SZMM, Központi Statisztikai Hivatal (KSH)
Egy személyi jövedelemadó-kedvezmény mint ösztönzı elem 2003-tól 2006. december 31ig volt igénybe vehetı az akkreditált képzı által folytatott felnıttképzésben résztvevık számára (éves jövedelemhatár alatt). Az adócsökkentı támogatás mértéke a képzési díj 30%-a, de legfeljebb 60 ezer Ft/236 EUR volt. Az adókedvezményt költségvetési megszorítások miatt törölték el. Bár az elmúlt években született egyes szakpolitikai dokumentumok tartalmaztak utalásokat annak szükségére, hogy meg kell vizsgálni egyéni tanulási számlák, voucherek és/vagy elıtakarékossági rendszerek bevezetésének lehetıségét, továbbá a 2005-ös LLL stratégia stratégiai célként jelölte meg egy egyéni képzési számla-rendszer kidolgozását és „legalább kísérleti bevezetését”, jelenleg nincsenek folyamatban lévı intézkedések ezek bármelyikének bevezetésére. A diákhitel pedig csupán a felsıoktatás részvevıi számára elérhetı kölcsön.
90
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
10. NEMZETI SZAKKÉPZÉSI STATISZTIKA – A KÉPZÉSI PROGRAMOK BESOROLÁSA 10.1. A NEMZETI SZAKKÉPZÉSI PROGRAMOK OSZTÁLYOZÁSA 10.1.1 A SZAKKÉPZÉSI PROGRAMOK BESOROLÁSÁBAN ALKALMAZOTT Fİ KRITÉRIUMOK A szakképzési programok az oktatás egy adott szintjéhez történı besorolása a nemzeti statisztikákban ugyanazon fı kritériumok alapján történik, mint amiket az ISCED határoz meg, melynek rendszerét alkalmazzák minden nemzetközi adatszolgáltatásban. Az „oktatás szintje” ezért (az ISCED definíciójához hasonlóképpen) egy képzési program tartalmi komplexitásának fokával áll kapcsolatban, és az oktatási programok osztályozásában használt kritériumok között megtalálhatók a bemeneti feltételek, a résztvevık életkora, a képzés idıtartama, a program irányultsága, a képzést követı oktatás vagy oktatási cél típusa stb. Az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt szakképesítést adó, iskolarendszerő és iskolarendszeren kívüli szakmai képzések pontos besorolását az OKJ-ban határozzák meg. E Jegyzékben minden képesítéshez egy azonosító szám van rendelve, melynek elsı két számjegye az ISCED szintekhez kapcsolt oktatás szintjére, a 3-5. számjegye pedig az ISCED osztályozásnak megfelelı tanulmányi területre utal. Az egyes szintek OKJ-ban meghatározott definíciója jelzi a bemeneti követelményeket, valamint a munka típusát, melynek végzésére az adott szintő képesítés feljogosít (az ISCED szinteket zárójelben jelölik): 21 Fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító alapszintő szakképesítés, amely nem igényel befejezett iskolai végzettséget. (2CV) 31 Fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben (SZVK) meghatározott bemeneti elméleti és gyakorlati tudáselemekre (a továbbiakban: bemeneti kompetencia) vagy a nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettségre épül. (3CV) 33 Fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra vagy a tizedik évfolyam elvégzésével tanúsított iskolai végzettségre épül. (3CV) 51 Jellemzıen fizikai munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra, szakmai elıképzettségre vagy a középiskola befejezı évfolyamának elvégzésére épül. (4CV) 52 Fizikai vagy szellemi munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító középszintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra, szakmai elıképzettségre vagy érettségi vizsgára épül. (4CV) 54 Jellemzıen szellemi munkát igénylı munkakör betöltésére jogosító emelt szintő szakképesítés, mely a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott bemeneti kompetenciákra, szakmai elıképzettségre vagy érettségi vizsgára épül. (4CV) 55 Érettségi vizsgára épülı felsıfokú szakképesítések. (5BCV) 61 Felsıfokú iskolai végzettségre épülı szakképesítések. (5ACV)
91
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
10.1.2. A SZAKKÉPZÉS SZINTJEI A NEMZETI OKTATÁSI RENDSZERBEN Az OKJ felsorolt szakképesítést adó szakképzı programok szintjét és maximális idıtartamát (években és/vagy óraszámban, attól függıen, hogy a képzés iskolarendszerben és/vagy iskolarendszeren kívül folytatható) az OKJ-ban határozzák meg. A formális iskolarendszerben azonban szakképzés (a felsıoktatás mellett) különbözı típusú szakképzı iskolákban folyik, melyek szakmai alapozó képzést/oktatást és szakmai orientációt is folytatnak általánosan képzı évfolyamaikon. A következı táblázat a különbözı szintő szakképzı programokat foglalja össze, amelyek a közoktatás, illetve a felsıoktatás rendszerében elérhetıek (beleérve a szakmai alapozó képzés/oktatás és szakmai orientációt kínáló programokat, illetve kivéve az ISCED 5A és 6 szintő programokat), feltüntetve a programok elméleti minimális és maximális idıtartamát. Az átlagos idıtartam a programok jellemzı idıtartamát adja meg, az új belépık jellemzı életkora pedig az új belépık elméleti életkorát tünteti fel. Szint
A program neve
ISCED szintj
Minimális idıtartam
Maximális idıtartam
Átlagos idıtartam
Az új belépık jellemzı életkora
Alsóközépfok
készségfejlesztı speciális szakiskola 9-10. évfolyam
2C
2 év
2 év
2 év
14
szakképzı évfolyam készségfejlesztı speciális szakiskolában, munkába álláshoz és életkezdéshez szükséges szakképzés speciális szakiskolában
2 év
2 év
2 év
16
alapfokú iskolai végzettség nélküli szakmákra való 1 szakképzés szakiskolában
2 év
2 év
2 év
16
Felsıközépfok
szakközépiskola 9-12. [13.] évfolyam
3A
4 év
5 év
4 év
14
szakiskola, elıkészítı szakiskola, speciális szakiskola (általánosan képzı) 9-10. évfolyamai
3C
2 év
2 év
2 év
14
alapfokú iskolai végzettségre épülı szakképzés – szakiskolában
1 év
3 év
2.5 év
16
10. évfolyamra épülı szakképzés – szakiskolában
2 év
3 év
3 év
16
2
Posztszekun szakképzı évfolyamok der nem középiskola utolsó évfolyamára felsıfok vagy érettségire épülı nem felsıfokú OKJ szakmákban szakközépiskolában
4C
1 év
3 év
2 év
18
Felsıoktatás felsıfokú szakképzés
5B
2 év
2.5 év
2 év
18
1
Az új OKJ-ban az összes ISCED 2 szintő képesítést “rész-szakképesítésként” határoznak meg, melyre beiskolázni csak speciális és készségfejlesztı szakiskolában, illetve a felnıttképzésben lehet (bár ilyen képesítést szerezhet bármely olyan szakképzésben résztvevı tanuló, aki nem tudja az adott szakképesítéshez szükséges összes modult megszerezni). 2 A jellemzıen kétéves szakképzı programok idıtartama azonban gyakran egy évre csökken, ha a szakközépiskola ISCED 3A szintő általános képzı évfolyamain kínált szakmai alapozó oktatásban és orientációban való részvételt beszámítják. Forrás: ISCED Mapping. Mapping of National Educational Programmes. Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2008.
92
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
10.2. TANULMÁNYI TERÜLETEK Az OKJ a szakképesítéseket az alábbi 21 szakmacsoportba (a szakképzés fı területeihez) sorolja be: 1.
Egészségügy
4. 7.
2.
Szociális szolgáltatások
3.
Oktatás
Mővészet, közmővelıdés, 5. kommunikáció
Gépészet
6.
Elektrotechnikaelektronika
Informatika
Vegyipar
9.
Építészet
8.
10. Könnyőipar
11. Faipar
12. Nyomdaipar
13. Közlekedés
14.
Környezetvédelemvízgazdálkodás
16. Ügyvitel
17.
Kereskedelem-marketing, üzleti Vendéglátás, 18. adminisztráció idegenforgalom
19. Egyéb szolgáltatások
20. Mezıgazdaság
15. Közgazdaság
21. Élelmiszeripar
A lenti táblázat azon szakmacsoportok számát tünteti fel, amelyekhez tartozó szakképesítések az oktatás és képzés adott szintjén megszerezhetıek. Az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések kivételével az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhetı a felnıttképzésben is (vagy csak ott). Szint
Tanulmányi terület
Alsó-középfok –speciális és speciális készségfejlesztı szakiskola
4, 5, 9, 10, 11, 13, 14, 17, 18, 19, 20, 21
Felsı-középfok – szakiskola
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21
Posztszekunder, nem felsıfok –szakközépiskola
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21
Harmadfok – ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzés
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 15, 16, 17, 18, 20, 21
Harmadfok – ISCED 5A szintő (felsıfokú iskolai végzettségre épül)
3, 4, 5, 9, 15, 16, 19,
10.3. A NEMZETI KÉPESÍTÉSEK ÉS A NEMZETKÖZI KÉPESÍTÉSEK, ILLETVE OSZTÁLYOZÁSOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK
Jelenleg Magyarországnak nincs Országos Képesítési Keretrendszere (OKKR), de a létrehozásáról és az Európai Képesítési Keretrendszerhez (EKKR) való csatlakozásról szóló kormányzati döntés megjelent a 2069/2008 (VI.6.) kormányhatározatban és stratégiai lépések történtek megvalósítására (lásd a 2.2 fejezetben).
93
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
11. MELLÉKLETEK 1.MELLÉKLET 1.1. TÁBLÁZAT: MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA KORCSOPORTOK ÉS LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT (%) Isced szint
EU-27
Magyarország
2002
2005
2007
15_24
25_49
50_64
15_24
25_49
50_64
15_24
25_49
50_64
összesen
17.8(i)
8.2(i)
6.6(i)
18,5
8
6,7
15,4
6,4
5,5
isced0_2
19.8(i)
11.3(i)
7.4(i)
21,7
11,6
7,8
19,9
10,3
6,9
isced3_4
17.5(i)
8.4(i)
7.5(i)
17,2
8,2
7,6
13,3
6,1
5,8
isced5_6
12.5(i)
4.5(i)
3.5(i)
14,1
4,7
3,8
11,3
3,7
3,2
nresp
14(i)
7.1(i)
6.7(i)
27,5
:
:
20,1
:
:
összesen
11,4
5,3
3,5
19,4
6,7
4,6
18
7
5,1
isced0_2
21
12,3
5,8
31
14,8
7,6
30,5
19,1
9,4
isced3_4
10
4,6
3,4
17,1
6,3
4,7
15,6
6
5,3
isced5_6
:
1,6
:
13 (u)
2,5
1.7 (u)
12.3(u)
2,9
1.5(u)
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009 március 10.
94
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
1.2. TÁBLÁZAT : A 15 ÉVESNÉL IDİSEBBEK FOGLALKOZTATÁSI ADATAI GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGEK SZERINT, 2008 MÁSODIK NEGYEDÉVÉBEN NACE 1.1/TEÁOR’03 - (1000) elsıdleges szektor és közszolgáltatások
feldolgozóipar
építıipar
közlekedés, szállítás és kereskedelem
üzleti és egyéb szolgáltatások
A_B_C_E
D
F
G_H_I
J_K_O_P_Q
Gazdasági tevékenységek besorolása - NACE 1.1 ország
fı
EU-27 Magyarország
%
fı
11 508,8
5,2%
34 500,5
239,7
6,2%
871,8
%
fı
%
fı
%
fı
nem-piaci szolgáltatások ÖSSZESEN L_M_N
%
fı
%
fı
15,5% 16 225,2 7,3% 49 200,5
22,2%
38 025,2
17,1%
47 045,7
21,2%
221 873,1
22,5%
26,7%
571,6
14,8%
846,0
21,9%
3 868,5
304,9 7,9%
1032,0
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009.március 12.
1.3. TÁBLÁZAT: ISCED 3-6 SZINTŐ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZİK SZÁMA OKTATÁSI ÁGAZAT ÉS NEMEK SZERINT Country
European Union (27 16 countries)
Hungary
sex
2002
2004
isced3 vpv
isced4 vpv
isced 5_6
isced 3vpv
isced 4vpv
isced 5_6
isced3 vpv
isced 4vpv
isced 5_6
t
2 293 348
379 912
3 165 155
2 366 669
421 341
3 595 504
2 853 434
428 945
3 846 498
m
1 244 986
171 634
1 335 544
1 263 141
195713
1 482 590
1 545 275
199 261
1 573 072
f
1 063 240
208 279
1 829 612
1 103 528
225 628
2 112 914
1 308 159
229 685
2 273 425
t
28 132
33962
62 296
26 070
36 149
68 070
23 983
31558
69756
m
16 606
15 283
24 631
16 517
16 747
24823
14 745
14286
24178
f
11 526
18 679
37 665
9 553
19 402
43 247
9 238
17 272
45 578
Forrás: Eurostat; lekérdezés ideje 2009. március 09.
vpv – (vocational and pre-vocational) szakmai és szakmai elıkészítı képzésben résztvevık
16
2006
Eurostat becslések
95
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
1.4.. TÁBLÁZAT – A FIATALOK ISKOLÁZOTTSÁGI SZINTJE- A LEGALÁBB FELSİ-KÖZÉPFOKÚ VÉGZETTSÉGET SZERZİ 20-24 ÉVESEK SZÁZALÉKOS ARÁNYA 2002 összesen
2005
nık
férfiak
összesen
2007
nık
férfiak
összesen
nık
férfiak
EU-27
76,7
79,3
74
77,5
80,2
74,9
78,1
80,8
75,5
Magyarország
85,9
86,3
85,5
83,4
84,9
81,9
84
85,6
82,5
Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. február 27.
96
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
2. MELLÉKLET: A MAGYAR OKTATÁSI-KÉPZÉSI RENDSZER ÁBRÁJA Életkor1 28 27 26
évfolyam
FELNİTTKÉPZÉS
24 23 22 szakképzés
doktori képzés 6 félév ISCED 6 doktori fokozat
ISC6
mesterképzés 2-4 félév ISCED 5A mesterfokozat és szakképzettség
ISC5
szakirányú továbbképzés 2-4 félév ISCED 5A szakirányú szakképzettség
25
ISCED szint
alapképzés 6-8 félév ISCED 5A alapfokozat és szakképzettség
21 20 19 18
felsıfokú szakképzés 4 félév ISCED 5B OKJ-s felsıfokú szakképesítés felnıttoktatás45 érettségi bizonyítvány
15 szakközépiskola (szakképzı évfolyamok) ISCED 4C OKJ-s szakképesítés
tankötelezettség
19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3
szakiskola ISCED 3C/2C OKJ-s szakképesítés felzárkóztató
szakképzı évf. általánosan képzı évf.
oktatás3
szakközépiskola (általánosan képzı évfolyamok) ISCED 3A érettségi bizonyítvány
általános iskola (felsı tagozat) ISCED 2A általános iskolai bizonyítvány
általános iskola (alsó tagozat)
gimnázium ISCED 3A érettségi bizonyítvány
ISC4
14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1
ISC3
ISC2
ISC1
ISC0 óvoda2
97
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
Jelmagyarázat a 2. melléklet ábrájához Belépés a munkaerı-piacra Belépés az oktatás egy magasabb szintjére * A 9. évfolyamos tanulók aránya iskolatípus szerint nappali felsı-középfokú oktatásban a 2006-2007. tanévben (forrás: OKM) 1
Az ábrában megjelölt életkor-szintek csak jelzés-értékőek. Felnıttoktatási programok az oktatás minden szintjén elérhetıek az idısebb korosztályok számára is.
2
A speciális tanulási igényő tanulók gyógypedagógiai képzése a közoktatás minden szintjén folyik. Az 1-2 éves felzárkóztató képzésben általános iskolai végzettséggel nem rendelkezı, 15. életévüket betöltött (az ábra nem teljesen pontos itt) tanulók vehetnek részt a szakképzés megkezdéséhez szükséges kompetenciák megszerzése céljából. Az általános iskola legalább 6 osztályát elvégzett tanulók felzárkóztató oktatásban való részvételérıl kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít. 4 felnıttek gimnáziuma/szakközépiskolája ISCED 3 szintő középfokú általánosan képzı prorgamok nappali munkarend szerinti vagy részidıs felnıttoktatásban 5 A szakiskolák végzısei, akik megszerezték az érettségi bizonyítványt felnıttoktatásban, magasabb szintő OKJ-s képesítést szerezhetnek a szakközépiskolák szakképzı évfolyamain. 3
98
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
3. MELLÉKLET 3.1. TÁBLÁZAT: A SZAKKÉPZİ ISKOLÁK SZAKKÉPZİ ÉVFOLYAMAIN NAPPALI TAGOZATON TANULÓ ÉS EGY GAZDÁLKODÓ SZERVEZET ÁLTAL FOLYTATOTT GYAKORLATI KÉPZÉSBEN RÉSZTVEVİ DIÁKOK SZÁMA ÉS MEGOSZLÁSA ISKOLATÍPUS ÉS A GYAKORLATI KÉPZÉS JOGI FORMÁJA SZERINT A 2001-2002. ÉS A 2008/2009. TANÉVEKBEN Iskolatípus
2001/2002 együtt-mőködési megállapodás
fı Szakiskola
%
tanulószerzıdés
fı
2008/2009 Szakmai és szakmai elıkészítı képzésben résztvevık összesen
%
fı
%
együttmőködési megállapodás
fı
%
tanulószerzıdés
fı
%
Szakmai és szakmai elıkészítı képzésben résztvevık összesen fı
%
31 282
25,24
8 682
7,00
123 951
100
6 629
5,35
38 045
30,71
123 865 100
784
11,89
487
7,39
6 594
100
329
3,36
1058
10,81
9 785 100
Szakközépiskola
13 109
5,49
1 521
0,64
238 622
100
10 375
4,39
5 742
2,43
236 518 100
Összesen
45 175
12,24
10 690
2,90
369 167
100
17 333
4,68
44 845
12,11
370 168 100
Speciális szakiskola
FORRÁS: OKM STATISZTIKÁK
99
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
3.2. TÁBLÁZAT: A TANULÓSZERZİDÉSES KÉPZÉSBEN RÉSZT VEVİ TANULÓK SZÁMA ÉS SZAKKÉPESÍTÉS SZERINTI MEGOSZLÁSA 2007-BEN SZAKMA
TANULÓK SZÁMA
ÉLELMISZER- ÉS VEGYI ÁRU KERESKEDİ
3 541 2 663 2 376 2 084 2 020 1 868 1 646 1 312 998 928 19 436 42 456
SZAKÁCS FODRÁSZ SZOBAFESTİ-MÁZOLÓ ÉS TAPÉTÁZÓ PINCÉR ASZTALOS KİMŐVES KAROSSZÉRIALAKATOS KOZMETIKUS RUHÁZATI KERESKEDİ
RÉSZÖSSZEG: ÖSSZESEN: Forrás: MKIK statisztika, 2008.
100
% 8,34 6,27 5,60 4,91 4,76 4,40 3,88 3,09 2,35 2,19 45,78 100,00
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
4. MELLÉKLET: A FORMÁLIS ISKOLARENDSZEREN BELÜL FOLYTATOTT FELNİTTOKTATÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL MUTATÓI 4.1. TÁBLÁZAT: AZ ISKOLARENDSZERŐ FELNİTTOKTATÁS RÉSZVÉTELI ARÁNYAI KORCSOPORTOK SZERINT A 2007/2008. TANÉVBEN 2007/2008 15-24 15-64 25-34 25-64 a teljes életkori csoport létszáma
1 273 287 létszám
1. általános iskola részidıs/távoktatás 2. gimnázium részidıs/távoktatás 3. szakközépiskola részidıs/távoktatás 4. szakiskola részidıs/távoktatás 5. felsıfokú szakképzés részidıs/távoktatás 6. felsıfokú alapképzés (fıiskolai szintő képzés) részidıs/távoktatás 7. mesterképzés (egyetemi szintő képzés) részidıs/távoktatás 8. osztatlan képzés részidıs/távoktatás 9. szakirányú továbbképzés 10. PhD/DLA képzés Teljes felnıttoktatás (1-10) Teljes szakmai felnıttoktatás (3-10)
népességhez viszonyított arány (%)
6 912 704 létszám
népességhez viszonyított arány (%)
1 604 184 létszám
népességhez viszonyított arány (%)
35-64
5 639 417 létszám
népességhez viszonyított arány (%)
4 035 233 létszám
népességhez viszonyított arány (%)
1 461
0,11%
2 245
0,03%
471
0,03%
784
0,01%
313
0,01%
19 351
1,52%
43 126
0,62%
15 035
0,94%
23 775
0,42%
8 740
0,22%
19 417
1,52%
39 882
0,58%
11 981
0,75%
20 465
0,36%
8 484
0,21%
2 338
0,18%
5 874
0,08%
1 838
0,11%
3 536
0,06%
1 698
0,04%
788
0,06%
2 179
0,03%
948
0,06%
1 391
0,02%
443
0,01%
29 545
2,32%
110 295
1,60%
56 176
3,50%
80 750
1,43%
24 574
0,61%
2 884
0,23%
18 520
0,27%
11 013
0,69%
15 636
0,28%
4 623
0,11%
986
0,08%
3 458
0,05%
1 688
0,11%
2 472
0,04%
784
0,02%
1 304 926 79 000
0,10% 0,07% 6,20%
18 762 7 153 251 494
0,27% 0,10% 3,64%
9 536 5 037 113 723
0,59% 0,31% 7,09%
17 458 6 227 172 494
0,31% 0,11% 3,06%
7 922 1 190 58 771
0,20% 0,03% 1,46%
58 188
4,57%
206 123
2,98%
98 217
6,12%
147 935
2,62%
49 718
1,23%
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH
101
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
4.2. táblázat: Az államilag finanszírozott szakmai felnıttoktatásban részt vevı felnıttek száma és a 15-64 év közötti népességhez viszonyított aránya a 2007/2008. tanévben államilag államilag összesen összesen finanszírozott finanszírozott % 2007/2008 % általános iskola 5 874 5 874 0,08 0,08 részidıs/távoktatás gimnázium 39 882 39 882 0,58 0,58 részidıs/távoktatás szakközépiskola 1680 0,03 0,02 2 179 részidıs/távoktatás szakiskola 110 295 24 099 1,60 0,35 részidıs/távoktatás felsıfokú szakképzés részidıs/távoktatás 18 520 1 248 0,27 0,02 felsıfokú alapképzés (fıiskolai szintő képzés) részidıs/távoktatás 3 458 268 0,05 0,00 mesterképzés (egyetemi szintő képzés) részidıs/távoktatás 18 762 14 0,27 0,00 osztatlan képzés részidıs/távoktatás 7 153 2 981 0,10 0,04 Összesen 206 123 76 046 2,98 1,10 Forrás: KSH
102
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
5. MELLÉKLET: AZ ISKOLARENDSZEREN KÍVÜLI FELNİTTKÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTEL MUTATÓI 5.1. táblázat: A felnıttképzés résztvevıi a teljes felnıtt népesség arányában korcsoport szerint, 2008 Az iskolarendszeren kívüli felnıttképzés Népesség résztvevıi Korcsoport* népességhez viszonyított fı arány (%) fı 15-24 45 242 3,6 1 273 287 15-64 259 958 3,8 6 912 704 25-34 94 654 5,9 1 604 184 25-64 214 716 3,8 5 639 417 35-49 86 460 4,4 1 981 558 25-49 181 114 5,1 3 585 742 50-64 33 602 1,6 2 053 675 * A nemzeti statisztikai adatgyőjtésben szereplı kategóriák: „18 éves kor alatt”i és „55 éves kor felett Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM)
5.2. táblázat: A felnıttképzési programok és a képzést befejezık száma és megoszlása a képzés jellege szerint, 2008 A képzések Képzést befejezık Képzés jellege (tanfolyamok) száma % száma % szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés 578 2,88 7 442 2,22 állam által elismert OKJ szakképesítést adó 5 821 29,02 98 903 29,51 munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges 3 108 15,50 45 426 13,56 nem OKJ szakképesítést adó szakmai továbbképzı 6 113 30,48 126 899 37,87 hátrányos helyzetûek felzárkóztató képzése 33 0,16 531 0,16 elhelyezkedést, vállalkozást segítı képzés 237 1,18 6 025 1,80 hatósági jellegû (közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat) képesítésre felkészítı képzés 1 478 7,37 24 372 7,27 nyelvi képzés 10 897 n/a 53 135 n/a általános felnıttképzés 2 107 n/a 42 106 n/a megváltozott munkaképességûek rehabilitációs képzése 7 0,03 84 0,03 informatikai képzések 2 682 13,37 25 427 7,59 Összes szakmai (szakmai elıkészítı) 20 057 100,00 335 109 100,00 Összesen 33 061 n/a 430 350 n/a Forrás: SZMM
103
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
5.3. táblázat: A sikeresen vizsgát tett felnıttképzési résztvevık száma és megoszlása az OKJ program ISCED szintje* szerint, 2008 ISCED szint 2C 3C 4C 5B 5A Összesen
OKJ-s képzések A sikeresen vizsgát tettek száma % száma % 134 2,3 2 485 2,7 4 149 71,3 68 717 73,3 1 444 24,8 20 822 22,2 16 0,3 298 0,3 78 1,3 1 383 1,5 5 821 100,0 93 705 100,0
* A nem OKJ-s képzési programok ISCED szintje nem ismert. Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
5.4.. táblázat: A képzést befejezık száma és megoszlása a felnıttképzésben a belépéshez szükséges iskolai végzettség szerint, 2008 Belépéshez szükséges minimum iskolai végzettség (0) az általános iskola 8. osztályánál kevesebb (1) 8. évfolyam elvégzésével tanúsított iskolai végzettség (10) befejezett 10 évfolyam (11) befejezett szakközépiskolai 12 évfolyam (12) befejezett gimnáziumi 12 évfolyam (13) bemeneti kompetencia mérés (OKJ 3-as szintjén) (2) szakiskola (3) speciális szakiskola (4) szakmunkásképzı iskola (5) szakközépiskola (6) gimnázium (7) technikum (8) fıiskola (9) egyetem nem meghatározható Összesen
Képzést befejezık száma % 65 753 15,28 184 696 42,92 5 680 1,32 35 550 8,26 1 632 0,38 980 0,23 2 087 0,48 85 0,02 22 514 5,23 60 083 13,96 18 348 4,26 3 570 0,83 29 064 6,75 273 0,06 35 0,01 430 350 100,00
Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
104
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
5.5. táblázat: A felnıttképzési programok és a képzést befejezık száma és megoszlása a képzés idıtartama szerint, 2008
Képzési idı 1 évnél rövidebb 1 és 1,5 év között 1,5 és 2 év között 2 év felett nem meghatározható Összesen
A képzések (tanfolyamok)* száma % 31 883 96,44 636 1,92 268 0,81 272 0,82 2 0,01 33 061 3,56
Képzést befejezık száma 417 541 7 211 2 562 3 002 34 430 350
% 97,02 1,68 0,60 0,70 0,01 2,98
* A hatósági jellegő és a 25 óránál kevesebb idıtartamú képzések kivételével. Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
5.6. táblázat : A felnıttképzési programok és a képzést befejezık száma és megoszlása képzési óraszám szerint, 2008
Képzési óraszám 200 óra vagy kevesebb 201 és 400 óra között 401 és 600 óra között 601 és 800 óra között 801 és 1000 óra között 1001 és 2000 óra között 2001 óránál több Összesen
A képzések (tanfolyamok)* száma % 28 605 86,52 2 803 8,48 813 2,46 321 0,97 190 0,57 311 18 33 061
0,94 0,05 99,00
Képzést befejezık száma 356 717 46 902 12 643 5 292 2 928
% 82,89 10,90 2,94 1,23 0,68
5 172 696 430 350
1,20 0,16 100,00
* A távoktatásos képzések kivételével. Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
5.7. táblázat : A felnıttképzési programok és a képzést befejezık száma és megoszlása részvételi díj költségkategóriák szerint, 2008 Részvételi díj 30 000 Ft vagy kevesebb 30 001 - 100000 Ft között 100 001 - 200000 Ft között 200 001 - 300000 Ft között 300 001 Ft-nál több Összesen
A képzések (tanfolyamok) száma % 8 076 24,4 14 132 42,7 5 780 17,5 2 541 7,7 2 532 7,7 33 061 100,0
A képzést befejezık száma % 168 616 39,2 159 485 37,1 59 735 13,9 23 114 5,4 19 400 4,5 430 350 100,0
Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
105
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
5.8. táblázat: A képzésbe beiratkozottak száma és megoszlása a részvételi díj költségviselıje szerint, 2008
Költségviselı
A képzésbe beiratkozottak száma
%
A képzésbe beiratkozott (természetes) személy
148 503
31,3
Vállalkozások nem a szakképzési hozzájárulás terhére, valamint non-profit szervezetek
121 035
25,5
Vállalkozások (munkáltatóként) a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére
94 874
20,0
EU és hazai társfinanszírozással támogatottak
42 738
9,0
Költségvetési szervezetek (munkáltatóként):
30 438
6,4
A Munkaerı-piaci Alapból a Megyei (fıvárosi) munkaügyi központok által támogatottak*
25 459
5,4
Egyéb nemzetközi és EU forrásból támogatottak
6 235
1,3
Ösztöndíjak, támogatások (kivéve EU forrás!) non-profit és egyéb szervezetektıl:
4 113
0,9
felnıttképzési normatív támogatás az elsı állam által elismert szakképesítést megszerzık részére*
1 054
0,2
564
0,1
475 013
100,0
felnıttképzési normatív támogatás a fogyatékos felnıttek részére* Összesen
* Az SZMM-tıl kapott tájékoztatás szerint a más adatbázisok adataitól való eltérést az okozza, hogy a képzı intézmények többféle forrásból finanszírozott képzések esetében különbözı módokon határozzák meg a költségviselıt, illetve esetenként nem a megfelelı kategóriába sorolják az adott támogatást. Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
106
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
5.9. táblázat : A felnıttképzési programok és a képzést befejezık száma és megoszlása a képzés formája szerint, 2008 A képzések (tanfolyamok) A képzés formája csoportos képzés
száma
%
száma
29 556
89,40
távoktatás/levelezı képzés/egyéni képzés
3 212
9,72
informális/nonformális felkészülés
3
0,01
nem meghatározható
290 33 061
Összesen
A képzést befejezık %
390 226
90,68
37 939
8,82
18
0,00
0,88
2 167
0,50
100,00
430 350
99,49
Forrás: OSAP Statisztikai Adatbázis (http://osap.nive.hu/statisztika). Lekérdezés ideje: 2009. június 1.
5.10. táblázat : A beiratkozottak száma és megoszlása a legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint, 2008 A beiratkozottak legmagasabb befejezett iskolai végzettsége általános iskola 8 osztályánál kevesebb 8 évfolyam elvégzésével tanúsított iskolai végzettség befejezett 10 évfolyam szakiskola speciális szakiskola szakmunkásképzı iskola (szakiskola elıdje) befejezett szakközépiskolai 12 évfolyam befejezett gimnáziumi 12 évfolyam szakközépiskolai érettségi gimnáziumi érettségi technikumi végzettség felsıoktatási intézményben megszerzett oklevél, diploma Iskolarendszeren kívül szerzett bizonyítvánnyal igazolt szakképzettek száma Összesen
fı 1 993 33 889 4 609 2 423 684 34 754 1 036 1 294 43 458 42 381 10 746 76 249 6 442 259 958
% 0,77 13,04 1,77 0,93 0,26 13,37 0,40 0,50 16,72 16,30 4,13 29,33 2,48 100,00
Forrás: SZMM
107
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
6. MELLÉKLET: A MUNKANÉLKÜLIEK ÉS EGYÉB, A MUNKAERİPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTELÉNEK MUTATÓI 6.1.. táblázat: Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) által támogatott/koordinált képzéseken résztvevık éves érintett létszáma* 1992-2008 2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
56 933 86 227 89 295 66 506 66 700 71 484 75 482 80 383 83 151 86 203 3 533 3 024 4 632 4 676 5 280 4 509 4 122 4 381 5 022 5 316 60 466 89 251 93 927 71 182 71 980 75 993 79 604 84 764 88 173 91 519 * Érintett létszám: azoknak a száma, akik az adott évben legalább egy napig részt vettek a munkaerıpiaci képzésben. Forrás: Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH)
1992
1993
1994
1995
1996
78 691 4 144 82 835
73 882 9 013 82 895
52 429 7 465 59 894
38 868 4 857 43 725
43539 3602 47141
38513 3303 41816
53500 3564 57064
munkanélküliek munkaviszonyban állók Összesen
1997
1998
1999
2000
6.2. táblázat: Az ÁFSZ által támogatott/koordinált képzéseken résztvevık felnıtt népességhez viszonyított aránya korcsoportok szerint, 2008 2008 15-24 15-64 25-34 25-64 35-49 25-49 50-64
Participants ratio to population (%) number 1,47 18 725 0,77 53 500 n/a n/a 0,62 34 775 n/a n/a 0,83 29 639 0,25 5 190
Population 1 273 287 6 912 704 1 604 184 5 639 417 1 981 558 3 585 742 2 053 675
Forrás: FSZH
108
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
6.3. TÁBLÁZAT: AZ ÁFSZ ÁLTAL TÁMOGATOTT/KOORDINÁLT KÉPZÉSEKEN RÉSZTVEVİK FOGLALKOZTATÁSI HELYZET SZERINTI MEGOSZLÁSA, 2008 2008
létszám
munkanélküliek munkaviszonyban állók Összesen
%
53 000
93,8
3 564 57 064
6,2 100,0
Forrás: FSZH
6.4. TÁBLÁZAT: AZ ÁFSZ ÁLTAL TÁMOGATOTT/KOORDINÁLT KÉPZÉSEKEN RÉSZTVEVİK CÉLCSOPORT SZERINTI MEGOSZLÁSA, 2008 2008 pályakezdı munkanélküli
létszám
%
12 604
22,1
1 920
3,4
791
1,4
116
0,2
egyéb nem említett
41 633
73,0
Összesen
57 064
100,0
tartós munkanélküli munkaképtelen gyermekgondozási támogatásban részesülı
Forrás: FSZH
109
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
7. MELLÉKLET: AZ ÁLLÁSKERESİK ÉS EGYÉB, A MUNKAERİPIACRÓL KISZORULT CSOPORTOK KÉPZÉSBEN VALÓ RÉSZVÉTELÉNEK ELİSEGÍTÉSÉT 1 CÉLZÓ JELENLEGI INTÉZKEDÉSEK/PROGRAMOK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
MPA munkaerı- Regisztrált piaci képzések álláskeresık, munkanélküliséggel fenyegettek. Részletesen az 1991. évi IV. tv. 14.ában szereplı célcsoportok (lásd az 5.3 fejezetet).
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
Regisztrált álláskeresınél: Képzési támogatás abban az esetben adható, ha a képzést a munkaügyi központ ajánlotta fel, vagy az abban történı részvétellel a képzés megkezdése elıtt egyetértett. A képzési programon részt venni kívánó ügyfél a képzése támogatásához kérelmet nyújt be a lakóhelye /tartózkodási helye/szálláshelye szerint illetékes munkaügyi központhoz. A munkaügyi központ és a képzési programon részt venni kívánó ügyfél együttesen választja ki képzés irányát. A támogatásról a munkaügyi központ és a támogatásban részesülı hatósági szerzıdést köt. A képzési támogatás a képzés befejezését követıen, ismételten legalább a képzés
110
Képzés hossza
Az álláskeresık Változó. elhelyezkedési esélyének javítása, a munkaviszonyban állók munkahely megtartásának elısegítése.
Megszerezhetı szakképesítés A támogatható képzések körét a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 1.§ (1) bekezdése határozza meg (lásd az 5.3 fejezetet). Egyetemi (fıiskolai) továbbtanulására felkészítı képzések akkor támogathatóak, ha a képzésben történı részvételt a cigány kisebbségi önkormányzat, cigány kisebbségi önkormányzati társulás vagy bíróság által nyilvántartásba vett cigány érdekképviseleti szervezet szervezi, vagy szervezésében közremőködik. A rendelet szerint a képzéseknek a részt vevı munkához
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
idıtartama kétszeresének megfelelı idıtartam eltelte után nyújtható. Ha a támogatásban részesülı személy több egymásra épülı képzésben vett részt a képzés befejezése idıpontjának az utolsó képzés befejezésének idıpontját kell érteni.
Munkanélküliséggel fenyegetett foglalkoztatott esetében:
a munkaadó írásban vállalja a képzésben résztvevıknek a képzés befejezését követı legalább a képzés idıtartamával azonos továbbfoglalkoztatását;
a munkaadó a képzés költségeihez hozzájárul kivéve, ha a képzésben részt vevı munkavállaló a támogatás iránti kérelem benyújtásakor a
111
Képzés hossza
Megszerezhetı szakképesítés jutását vagy munkahelyének megtartását kell elısegítenie. A munkaügyi központnak azokat a képzési irányokat kell kiválasztania, amelyekhez tartozó képzéseket elvégzett személyek várhatóan a legnagyobb arányban helyezkednek el a munkaerıpiacon.
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
Képzés hossza
Megszerezhetı szakképesítés
45. életévét betöltötte;
Együttmőködési kötelezettség szigorítása az Állami Foglalkoztatási Szerv (ÁFSZ) és a munkaadók között
a képzı intézmény megfelel a jogszabályi feltételeknek;
a képzés programja megfelel a jogszabályi feltételeknek.
Érvényes munkaerı-igénnyel rendelkezı, foglalkoztatást vállaló munkaadó.
Az ÁFSZ az érvényes munkaerıigénnyel rendelkezı, a foglalkoztatási kötelezettséget vállaló munkaadóval, amennyiben van kiközvetíthetı Munkaadói igényre álláskeresı mérlegelés kiközvetíthetı nélkül megállapodást köt a regisztrált munkaerıigény kielégítése álláskeresı. érdekében. A megállapodásban az ÁFSZ vállalja, hogy támogatja az általa nyilvántartott álláskeresık olyan képzését, amely a munkaadó munkaerıigényében megjelölt munkakör betöltéséhez szükséges. A munkaadó vállalja, hogy az álláskeresıvel
112
A munkaerı-piaci Változó. képzések hatékonyságának növelése, a képzésben részt vevı regisztrált álláskeresık minél nagyobb számú elhelyezkedésének elısegítése.
Államilag elismert szakképesítést adó képzés, valamint a közúti közlekedés C, D és E jármőkategóriájára érvényes vezetıi engedély megszerzését biztosító olyan képzés támogatható, amely a munkaadó munkaerıigényében megjelölt munkakör betöltéséhez szükséges.
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
Képzés hossza
Megszerezhetı szakképesítés
munkaviszonyt létesít.
TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetőek foglalkoztatásáé rt”
Az ÁFSZ 1991. évi IV. tv. szerinti leghátrányosabb álláskeresı, a konstrukció helyzető ügyfelei: valamely célcsoportjába tartozik, hagyományos alacsony iskolai eszközökkel munkaerı-piaci végzettségőek; helyzete nem javítható, motivált a részvételre, nincs 1991. évi IV. tv. kizáró ok a program szerinti befejezésére a kirendeltség pályakezdık, felajánlja a programban való valamint 25. részvételt. életévüket be nem töltöttek;
50 év felettiek;
Gyes-rıl, Gyedrıl visszatérık;
tartós munkanélküliség gel veszélyeztetette k
Hátrányos helyzető Változó. emberek munkaerıpiacra való belépésének segítése, komplex, személyre szabott, a helyi munkaerı-piaci lehetıségekhez és igényekhez igazodó szolgáltatásokkal és támogatásokkal
A képzések a munkaerı-piaci igényeknek megfelelı ismeretek megszerzésével hatékonyan kell, hogy elısegítsék az ismételt munkába állást, a munkahely megtartását, valamint az önfoglalkoztatást. A program támogat továbbá olyan képzéseket, melyek megkönnyítik a munkanélküli állapot elviselését, elısegítik az életminıség javulását. Így a képzés lehet:
113
akkreditált;
az állam által elismert (szak)
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
Képzés hossza
Megszerezhetı szakképesítés képesítésre felkészítı;
TÁMOP 1.1.1
2007. évi LXXXIV. törvény alapján „Megváltozott rehabilitációs munkaképesség járadékban ő emberek részesülı rehabilitációjána személyek k és foglalkoztatásán ak elısegítése”
Rehabilitációs terv, együttmőködési megállapodás elkészítése, melynek megvalósításában a rehabilitációs járadékban részesülıt együttmőködési kötelezettség terheli a munkaügyi szervezettel.
Olyan foglalkozási Változó. rehabilitációs szolgáltatások biztosítása, amelyek segítik a korábbi munkahelyre való visszatérést, vagy az újbóli elhelyezkedést. A munkáltatók ösztönzése megváltozott munkaképességő személyek foglalkoztatására.
114
a felnıttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás; vagy
a szakképzési törvény hatálya alá tartozó képzés.
A képzés lehet:
akkreditált;
állam által elismert (szak)képesítésre felkészítı;
a felnıttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás; vagy
a szakképzési törvény hatálya alá tartozó képzés.
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
Fogyatékkal élıknek indított komplex program
Az Országos Orvosszakértıi Intézet valamint sérülés specifikusan szakorvosi igazolások alapján fogyatékkal élı felnıttek
A felnıtt vállalja, hogy a képzés lezárást követıen legfeljebb 3 hónapon belül legalább 6 hónap +1 napig elhelyezkedik vagy a képzés befejezését követı 3 hónapon belül megállapodást köt egy alternatív munkaerı-piaci szolgáltatóval és a megállapodás megkötésétıl számított 6 hónapon belül helyezkedik el legalább 6 hónap +1 napig.
A támogatott Változó. általános, szakmai és nyelvi képzések segítségével a képzésben résztvevı felnıttek legalább 50%-a bekapcsolódjon a foglalkozási rehabilitációba és a képzésben résztvevı felnıttek legalább 40%-a tartós munkavállalóvá váljon.
Cigány kisebbségi önkormányzatok képviselıi és munkatársainak reintegrációs tréninggel
Cigány kisebbségi önkormányzatok képviselıi és munkatársai.
A képzésre jelentkezı legalább nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Elfogadja a képzésre vonatkozó feltételeket. Munkáltatói igazolást mutat be, mely
A résztvevık olyan informatikai ismeretekhez jussanak, amelyeket a mindennapi munkavégzésük során eredményesen
115
Képzés hossza
Megszerezhetı szakképesítés A regionális munkaügyi központok által a pályázati kiírás céljából meghatározott, a munkaerı-piacon keresett, a fogyatékkal élı felnıtt által ellátható munkakörökhöz szükséges szakképesítések, illetve olyan általános vagy nyelvi képzések, melyeknél a regionális munkaügyi központ vagy a foglalkoztatást vállaló munkaadó igazolja, hogy a képzés elısegíti a felnıtt munkavállalását
Modulzáró ECDL vizsgákkal és bizonyítvány. tréninggel együtt 200 óra, de a résztvevık elızetes tudásfelmérés alapján rugalmasan
Start
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve
Célcsoport (ok)
egybekötött ECDL informatikai képzése
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
Képzés hossza
tudnak, kapcsolódnak munkaviszonya fennállását, alkalmazni valamint a képzés munkavállalási képzéshez. szükségességét igazolja. készségeik fejlıdjenek. Azoknál a cigány kisebbségi önkormányzatoknál dolgozik, amelyeket a roma szakfıosztály javasol a programba való bevonásra.
Részszakképesítés megszerzésének lehetısége
A célcsoportba Speciális szakiskolák tanulói, legyen. készségfejlesztı speciális szakiskolák tanulói valamint a közoktatási törvény 27.§ (8) bekezdés szerint szervezett szakiskolai felzárkóztató képzésben részt vevı tanuló, iskolai rendszeren kívüli szakképzésben részt vevı felnıtt.
Szakiskolai fejlesztési program (SZFP)hátrányos helyzetőek
15. életévüket betöltött tanulók, akik alapfokú iskolai végzettség hiányában kívánnak
tartozó A speciális szükségletek, élethelyzetek fokozottabb figyelembevételével államilag elismert, piacképes szakképesítést szerzık számának növelése.
A közoktatásról szóló tv 27.§ (8) szerint a szülı legkorábban abban az évben kérheti, hogy gyermeke - az általános iskolai tanulmányai
116
Megszerezhetı szakképesítés a
Adott rész szakképesítés szakmai és vizsgakövetelmény e alapján.
Az SZFP keretében 1 év (10 hónap) kidolgozott szakképzést elıkészítı évfolyam programja a
Államilag elismert rész szakképesítés, melynek birtokában további szakképesítések szerezhetıek.
A kiállított iskolai bizonyítvány a szakiskola elsı szakképzési évfolyamába lépésre
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
A program, intézkedés neve reintegrációja fejlesztési terület, szakképzést elıkészítı évfolyam program2
Célcsoport (ok) bekapcsolódni szakképzésbe.
Belépési feltételek
Fı célkitőzés
a folytatása helyett a következı tanítási évet a felzárkóztató oktatásban kezdhesse meg, amelyben az betölti a tizenötödik életévét. A hátrányos helyzető tanuló esetén az iskola igazgatójának minden esetben be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét, és azt megküldi a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadónak. Az, aki a felzárkóztató oktatás megkezdésekor a tizenhatodik életévét nem tölti be, a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó javaslata alapján kapcsolódhat be a felzárkóztató oktatásba.
1
közoktatási törvényben nevesített felzárkóztató oktatás egy formája. Ennek keretében a tanuló a szakképzésbe történı bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciát) szerzi meg, és a szakképzési évfolyamon a szakmai és vizsgakövetelmények ben meghatározott elméleti és gyakorlati tudáselemek (kompetencia) meglétéhez kötött szakképesítés megszerzésére készülhet fel.
Képzés hossza
Megszerezhetı szakképesítés jogosít fel.
A Társadalmi Megújulás Operatív Program tartalmaz néhány további, e célcsoportok képzését támogató programokat, lásd az 5.3 fejezetet. Bár ez a program nem közvetlenül érinti a felnıtteket, az SZFP keretében kidolgozott, a résztvevıket a szakképzésbe történı belépésre felkészítı kompetencia-fejlesztı képzések egyre inkább modellként szolgálnak hasonló programok indítására a felnıttképzésben is. Forrás: Tauszig Judit (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) összeállítása 2
117
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
8. MELLÉKLET 8.1. TÁBLÁZAT: A TANÁRI/OKTATÓI FOGLALKOZÁSOK TÍPUSAI MAGYARORSZÁGON FELSİFOKÚ OKTATÁS
ISKOLARENDSZERŐ KÉPZÉS ISKOLARENDSZ ISKOLARE NDSZERE ERŐ KÉPZÉS N KIVÜLI KÉPZÉS
SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS
SZAKMAI ALAPKÉPZÉS
KÉPZÉS TÍPUSA FELSİOKTATÁS FELSİFOKÚ VÉGZETTSÉGET ADÓ PROGRAMJAI (ISCED 5A)
FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIA TANÁROK, OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
FOGLALKOZÁS oktatói címmel járó munkakörök
fıiskolai/egyetemi tanár17 fıiskolai/egyetemi docens*
EGYÉB SZEREPEK tantervfejlesztés, értékelés
fıiskolai/egyetemi adjunktus* fıiskolai/egyetemi tanársegéd*
egyéb oktatói munkakörök FELSİFOKÚ SZAKKÉPZÉS (ISCED 5B)
TANÁROK
Lásd Felsıoktatás felsıfokú végzettséget adó programjai Lásd Felsı középfokú és középfok-utáni szintő szakképzés
OKTATÓK ÉS NEVELİOKTATÓ MUNKÁT SEGÍTİK (alsó-, felsı-középfokú és középfok utáni szintő) SZAKKÉPZÉS (ISCED 2C, 3A, 3C, 4C)
nyelvtanár, testnevelı tanár, mővésztanár, mérnöktanár, gyakorlatvezetı, stb.
TANÁROK
Lásd Felsıoktatás felsıfokú végzettséget adó programjai Lásd Felsı középfokú és középfok-utáni szintő szakképzés közismereti szakos tanár szakmai tanár
OKTATÓK
tantervfejlesztés, értékelés
szakoktató gyakorlati oktató
OKJ-S KÉPESÍTÉST ADÓ FELNİTTKÉPZÉS (ISCED 2C, 3C, 4C)
FELSİFOKÚ OKTATÁS (nem-nappali ISCED 5B és 5A szintő felsıfokú szakképzés és alapképzés; ISCED 5A és 6 szintő posztgraduális képzések) FELSİ-KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPFOK UTÁNI SZINTŐ FELNİTTOKTATÁS (ISCED 3A, 3B, 3C, 4A, 4C)
NEVELİ-OKTATÓ MUNKÁT SEGÍTİK
gyógypedagógus, nevelés-oktatást segítı, nem pedagógusi munkakörök (pedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi felelıs, pedagógiai felügyelı, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelı, gyógypedagógiai asszisztens, szakorvos (pszichiáter) szabadidı-szervezı, szociális munkás, mőszaki vezetı stb.)
TANÁROK
szakmai elméleti tárgyat oktató tanár
OKTATÓK
szakmai gyakorlati tárgyak oktatója
EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
felnıttképzési szervezı, tervezı, irányító, értékelı, animátori és egyéb munkakörök
TANÁROK
ugyanaz, mint a szakmai alapképzés esetében
OKTATÓK ÉS NEVELİOKTATÓ MUNKÁT SEGÍTİK
ugyanaz, mint a szakmai alapképzés esetében
TANÁROK
ugyanaz, mint a szakmai alapképzés esetében
17
tantervfejlesztés, értékelés
A munkakörök egyetemi vagy fıiskolai jellegének megkülönböztetését a korábbi duális rendszerben (melyet 2006-tól felmenı rendszerben felvált a többciklusú képzési szerkezet) az egyetem inkább elméletigényes, illetve a fıiskola inkább gyakorlat-orientált képzési jellege indokolta. Szakmai elvárások tekintetében a fıiskolai tanári munkakör követelménye az egyetemi docensi munkakör követelményével vethetı össze. A felsıoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény a tanársegédek és adjunktusok tekintetében egy átmeneti idıszak után 2008-tól megszőnteti az egyetemi/fıiskolai jelleg megkülönböztetését.
118
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
8. 1. ÁBRA: AZ ISKOLARENDSZERŐ, ALSÓ-KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSBAN KÖZISMERETI ÉS SZAKMAI TÁRGYAKAT OKTATÓ TANÁROK LÉTSZÁM-ARÁNYAI ÉLETKOR SZERINT
100% 90% 80% 70% több mint 60 év
60%
maximum 40 év
50%
maximum 40 év
40%
maximum 40 év
30%
maximum 30 év
20% 10% 0% közismereti
szakmai
tárgyakat oktató tanárok
Forrás: Közoktatási Statisztikai Adatok 2007, OKM
119
ReferNet országjelentés 2009 – elsı tervezet Oktatásfejlesztési Observatory
8. 2. TÁBLÁZAT: A SZAKMAI ALAPKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS TANULÁSSEGÍTİK TÍPUSAI FELSİFOKÚ OKTATÁS
ISKOLARENDSZERŐ KÉPZÉS
FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIA
FELSİOKTATÁS FELSİFOKÚ VÉGZETTSÉGET ADÓ PROGRAMJAI (ISCED 5A)
TANÁROK, OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
FELSİFOKÚ SZAKKÉPZÉS (ISCED 5B)
TANÁROK
OKTATÓK ÉS NEVELİOKTATÓ MUNKÁT SEGÍTİK
FOGLALKOZÁS oktatói címmel járó fıiskolai/egyetemi tanár munkakörök fıiskolai/egyetemi docens fıiskolai/egyetemi adjunktus fıiskolai/egyetemi tanársegéd egyéb oktatói nyelvtanár, testnevelı tanár, mővésztanár, munkakörök mérnöktanár, gyakorlatvezetı, stb. Lásd Felsıoktatás felsıfokú végzettséget adó programjai Lásd Felsı középfokú és középfok-utáni szintő szakképzés Lásd Felsıoktatás felsıfokú végzettséget adó programjai Lásd Felsı középfokú és középfok-utáni szintő szakképzés
(alsó-, felsı-középfokú és középfok utáni szintő) SZAKKÉPZÉS (ISCED 2C, 3A, 3C, 4C)
TANÁROK OKTATÓK
közismereti szakos tanár szakmai tanár szakoktató gyakorlati oktató
NEVELİ-OKTATÓ MUNKÁT SEGÍTİK
ISKOLARENDSZE REN KIVÜLI KÉPZÉS
SZAKMAI ALAPKÉPZÉS
KÉPZÉS TÍPUSA
OKJ-S KÉPESÍTÉST ADÓ FELNİTTKÉPZÉS (ISCED 2C, 3C, 4C)
TANÁROK OKTATÓK EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
gyógypedagógus, nevelés-oktatást segítı, nem pedagógusi munkakörök (pedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi felelıs, pedagógiai felügyelı, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelı, gyógypedagógiai asszisztens, szakorvos (pszichiáter) szabadidı-szervezı, szociális munkás, mőszaki vezetı stb.) szakmai elméleti tárgyat oktató tanár szakmai gyakorlati tárgyak oktatója
Munkahely higher education institution (college, university)
higher education institution (college, university) szakközépiskola higher education institution (college, university) szakközépiskola szakközépiskola, szakiskola szakközépiskola, szakiskolai tanmőhely gazdálkodó szervezet (költségvetési szerv, üzemközi, vagy regionális képzı központ vagy TISZK által üzemeltetett tanmőhely, munkahely) szakközépiskola, szakiskola
felnıttképzést folytató intézmények (köz- és felsıoktatási intézmények, felnıttképzési szervezı, tervezı, irányító, értékelı, animátori és egyéb regionális képzı központok, munkakörök oktatási vállalkozások, nonprofit szervezetek, munkahely, kamarák, stb.)
120
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia
8.3. TÁBLÁZAT: A SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK, OKTATÓK ÉS TANULÁSSEGÍTİK TÍPUSAI
ISKOLARENDSZERŐ KÉPZÉS ISKOLARENDSZEREN KIVÜLI KÉPZÉS
SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS
KÉPZÉS TÍPUSA FELSİFOKÚ OKTATÁS (nemnappali ISCED 5B és 5A szintő felsıfokú szakképzés és alapképzés; ISCED 5A és 6 szintő posztgraduális képzések) FELSİ-KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPFOK UTÁNI SZINTŐ FELNİTTOKTATÁS (ISCED 3A, 3B, 3C, 4A, 4C)
FOGLALKOZÁSI KATEGÓRIA
FOGLALKOZÁS
TANÁROK
ugyanaz mint az IVET esetében
OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
ugyanaz mint az IVET esetében
TANÁROK
ugyanaz mint az IVET esetében
OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
ugyanaz mint az IVET esetében
TANÁROK
FELNİTTKÉPZÉS OKTATÓK ÉS EGYÉB TANULÁSSEGÍTİK
121
szakmai elméleti tárgyat oktató tanárok általános képzés tanárai nyelvi képzés tanárai szakmai gyakorlatot oktató tanárok felnıttképzési szervezı, tervezı, irányító, értékelı, animátori és egyéb munkakörök
EGYÉB SZEREPEK
tantervfejlesztés, értékelés
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia
9. MELLÉKLET
Tanulószerzıdések száma 1998-2009
50000
44 300
45 900
45000
40000
37 000 35 000 35000
30000
25000
21 306 20000
16 403 14 829 15000
12 703 10 155
10000
6 616
7 970
8 312
1999
2000
5000
0 1998
2001
2002
2003
Forrás: Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2009
122
2004
2005
2006
2007
2008
2009
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia 12. SZERZİK, FORRÁSOK, BIBLIOGRÁFIA, BETŐSZÓK ÉS RÖVIDÍTÉSEK 12.1. SZERZİK Bükki Eszter (1., 3., 5., 8., 9., 10.) Mártonfi György (2.3., 7.) Vinczéné Fekete Lídia (2.1-2.2., 4., 6.) Szakmai irányítás és szerkesztés: Dr. Köpeczi-Bócz Tamás és Mártonfi György A jelentés elkészítéséhez szakmai háttéranyagokkal és információval hozzájárultak: Név Balla Ágnes Borbély-PeczeTibor Bors Ifi István Janák Katalin Kathiné Juhász Ildikó Könczöl Tamás Könyvesi Tibor Marekné Pintér Aranka Mihályi Krisztina Modláné Görgényi Ildikó Pap Jánosné Polyacskó Orsolya Sumné Galambos Mária Szent-Léleky György Szivi József Tauszig Judit Tóthné Schléger Mária Veres Pál Vész Zsófia
Intézmény Tempus Közalapítvány Állami Foglalkoztatási Szolgálat Fıvárosi Önkormányzat Központi Statisztikai Hivatal Észak-alföldi Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottság Educatio Kht. Oktatási és Kulturális Minisztérium Közép-dunántúli Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottság Oktatásfejlesztési Observatory Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet Dél-alföldi Regionális Képzési és Fejlesztési Bizottság Oktatásfejlesztési Observatory Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szociális és Munkaügyi Minisztérium Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Oktatási és Kulturális Minisztérium Szociális és Munkaügyi Minisztérium
A jelentést elkészítését statisztikai és szakmai információk biztosításával segítették és a jelentést validálták a ReferNet Magyarország hálózat tagjai:
Állami Foglalkoztatási Szolgálat - Foglalkoztatási Hivatal Budapesti Gazdasági Fıiskola - Felnıttképzési Központ Budapesti Mőszaki Fıiskola - Kandó Kálmán Villamosmérnöki Fıiskolai Kar, Humánfejlesztési és Módszertani Intézet
123
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia
Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Alkalmazott Pedagógiai és Pszichológiai Intézet, Mőszaki Pedagógia Tanszék Debreceni Egyetem - Lifelong Learning Központ Educatio Kht. Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzı Intézet FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézet Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Oktatási Fıigazgatóság Ipartestületek Országos Szövetsége Központi Statisztikai Hivatal - Társadalmi Szolgáltatások Statisztikai Fıosztály Magyar Agrárkamara Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Szakképzési Társaság Magyar Egyetemi Lifelong Learning Network (MELLearn) Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet Oktatási és Kulturális Minisztérium - Felsıoktatási és Tudományos Szakállamtitkárság / Nemzetközi Szakállamtitkárság, EURYDICE Magyarországi Képviselet Oktatási Hivatal Oktatáskutató és -fejlesztı Intézet Szociális és Munkaügyi Minisztérium - Foglalkoztatási és Képzési Szakállamtitkárság Tempus Közalapítvány
A ReferNet Magyarország koordinátora a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi Intézete keretében mőködı Oktatásfejlesztési Observatory. A jelentés véleményezésében, kiegészítésében részt vettek: Név Borbély-PeczeTibor Bors Szent-Léleky György Janák Katalin Veres Pál Vízvári László
Intézmény Állami Foglalkoztatási Szolgálat Szociális és Munkaügyi Minisztérium Központi Statisztikai Hivatal Oktatási és Kulturális Minisztérium Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzı Intézet
124
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia
12.2. FORRÁSOK, SZAKIRODALOM ÉS HASZNOS WEBOLDALAK 1. FEJEZET Balázs, Éva; Palotás, Zoltán: A közoktatás irányítása. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. 55-104. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Education in Hungary 2006. Loboda, Zoltán et al. (szerk.). Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Halász, Gábor: Elıszó. In: szerk. Demeter, Kinga: A kompetencia. Kihívások és értelmezések. Országos Közoktatási Intézet: Budapest, 2006. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=kompetencia-01_eloszo Imre, Anna; György, Zoltán: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 133-195. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Medgyesi, Márton: Az oktatás társadalmi és gazdasági környezete (The social and economic environment of education). In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (eds.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006 (Report on Hungarian public education 2006). Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 29-54. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2013-ig / Government of the Republic of Hungary. Budapest: Ministry of Education; Ministry of Employment and Labour, 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/letolt/szakke/szakkepzesi_strategia_050414.pdf Social Renewal Operational Programme 2007-2013/ The Government of the Republic of Hungary. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfu.hu/umft_operativ_programok Strategy of the Government of the Hungarian Republic for lifelong learning/ Government of the Republic of Hungary. September 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1027
Hasznos weboldalak A Magyar Köztársaság Kormánya. Kormányzati Portál [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.hungary.hu Központi Statisztikai Hivatal. Honlap [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://portal.ksh.hu
125
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia 2. FEJEZET 3.2.1. A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése: Új szakképzési szerkezet (összefoglaló leírás) /Nemzeti Szakképzési Intézet Nemztei Fejlesztési Terv Programiroda. Interneten elérhetı az alábbi címen: https://www.nive.hu/nft/dokumentumtar/3.2.1_Osszefoglalo_leiras.pdf Lıcsei, Hajnalka: A gazdasági válság földrajza http://www.gvi.hu/data/research/valsagfoldrajz_GVI.pdf NQR 2006. A competency-based modular structure of vocational education. Compiled by Modláné Görgényi, Ildikó. Ed. Papp, Ágnes. Budapest: National Institute of Vocational Education, 2006. Papp, Ágnes (ed.): Vocational Training and Education in Hungary 2005. Study commissioned by the Ministry of Education. Budapest: Nemzeti Szakképzési Intézet, 2005. Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2013-ig / Government of the Republic of Hungary. Budapest: Ministry of Education; Ministry of Employment and Labour, 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/letolt/szakke/szakkepzesi_strategia_050414.pdf Social Renewal Operational Programme 2007-2013/ The Government of the Republic of Hungary. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfu.hu/umft_operativ_programok Strategy of the Government of the Hungarian Republic on lifelong learning/ Government of the Republic of Hungary. September 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/doc/upload/200604/angol_strategia.pdf http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1027
Hasznos weboldalak Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Program /Ministry of Labour and Employment. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.hefop.hu Magyar Europass Központ. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.europass.hu/ Magyar Universitas Program/Ministry of Education. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/main.php?folderID=994 Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfu.gov.hu Nemzeti Fejlesztési Terv – Programiroda. Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet.. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: https://www.nive.hu/nft
126
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Nemzeti Referencia Központ. Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nive.hu/nrk/hu/ Recognition of Foreign Qualifications belonging under the Jurisdiction of the Community Law. Magyar Ekvivalencia és Információs Központ. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=916&articleID=4687&ctag=articlelist&iid=1 Szakiskolai Fejlesztési Program/Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet Szakiskolai Fejlesztési Programkoordinációs Iroda. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.szakma.hu Társadalmi Megújulás Operatív Program 2.2.1. projektje Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://site.nive.hu/tamop/
3. FEJEZET Balázs, Éva; Palotás, Zoltán: A közoktatás irányítása. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (eds.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 55104. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Loboda, Zoltán et al. (eds.): Education in Hungary 2006. Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Papp, Ágnes (ed.): Vocational Training and Education in Hungary 2005. Study commissioned by the Ministry of Education. Budapest: Nemzeti épzési Intézet, 2005. Structures of Education, Vocational Training and Adult Education Systems in Europe. Hungary 2003/ Eurydice Unit, Ministry of Education. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.eurydice.org/Documents/struct2/frameset_EN.html Tájékoztató a térségi integrált szakképzı központok jogi szabályozásáról (Information on the legal regulation of Regional Integrated Vocational Training Centres)/ Ministry of Education and Culture, January 7 2008. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2085&articleID=230427&ctag=articlelist&iid=1
Hasznos weboldalak Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nive.hu Oktatási és Kulturális Minisztérium. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.hu
127
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.szmm.gov.hu
4. FEJEZET A szakképzés helyzetérıl és fejlesztésének feladatairól az elmúlt év gyakorlati képzıhely ellenırzéseinek tükrében/ Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2003. A tanulószerzıdéses gyakorlati képzésrıl 2001-2003. évi tapasztalatai alapján/ Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. 2004. Benedek András: Változó szakképzés. Budapest: OKKER, 2003. Education in Hungary 2006. Loboda, Zoltán et al. (szerk.). Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Imre, Anna; György, Zoltán: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 133-195. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Közoktatási statisztikai kiadvány 2008/Ministry of Education and Culture. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1488&articleID=233005&ctag=articlelist&iid=1 Magyar Agrárkamara. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.agrarkamara.hu Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.mkik.hu Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet. Online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nive.hu Papp, Ágnes (ed.): Vocational Training and Education in Hungary 2005. Study commissioned by the Ministry of Education. Budapest: Nemzeti Szakképzési Intézet, 2005. Statistical Yearbook of Education 2005/2006/ Ministry of Education and Culture. Budapest: Ministry of Education and Culture, 2006. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2005_2006_060927.pdf Structures of Education, Vocational Training and Adult Education Systems in Europe. Hungary 2003/ Eurydice Unit, Ministry of Education. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.eurydice.org/Documents/struct2/frameset_EN.html Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2013-ig/ Government of the Republic of Hungary. Budapest: Ministry of Education; Ministry of Employment and Labour, 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/letolt/szakke/szakkepzesi_strategia_050414.pdf 128
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Szakképzési Tanévnyitó /Deputy State Secretariat of VET of the Ministry of Education. Budapest, 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nive.hu The Education System in Hungary (2001/2002). Eurybase. The Information Database on Education Systems in Europe/ Eurydice Unit, Ministry of Education. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://194.78.211.243/Eurybase/Application/frameset.asp?country=HU&language=EN Új, európai úton a diplomához. A magyar felsıoktatás modernizációja)/Oktatási Minisztérium. Budapest, 2003. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/doc/upload/200510/bologna_kezirat_1019.pdf [cited 01.12.2005.]
Hasznos weboldalak Vágó, Irén; Vass, Vilmos: Az oktatás tartalma. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 197-277. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Vocational Education and Training and Employment Services in Hungary. Prepared by Köpeczi Bócz, Tamás et al. Commissioned by the European Training Foundation. Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities, 2004.
5. FEJEZET A Kis- és Középvállalkozások helyzete 2003-2004. Éves jelentés Ministry of Economy and Transport. Budapest: 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.gkm.gov.hu/data/296787/kkv2003_2004.pdf A munkahelyi képzések fıbb adatai/Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai Tükör 2007/14. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,184627&_dad=portal&_schema=PORTAL A vállalkozók képzése, vállalkozási ismeretek oktatása EU összehasonlításban és a továbbképzésre (fejlesztésre) vonatkozó javaslatok/ Prepared by the Piacgazdasági Alapítvány commissioned by the Ministry of Economy and Transport. Budapest: 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://gkm.gov.hu/archivum/kiseskozepvallalkozasok/_euintegracio Adult education in Hungary (OECD Country Report Hungary)/ Professzorok Háza Felsıoktatási Kutató Intézet (Institute for Higher Education Research). Commissioned by the Ministry of Employment and Labour. Budapest, 2004. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.eaea.org/doc/news/aehuoecd.doc Barizsné Hadházi, Edit; Polónyi, István (eds.): Felnıttképzés, vállalati képzés. Competitio series. Debrecen: Debreceni Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar, 2004. Interneten elérhetı 129
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia az alábbi címen: http://www.econ.unideb.hu/oktatas_es_kutatas/competitio/download/Competitio_konyvek_1.pd f Benda, Klára: A digitális középiskola bemutatása. Interneten elérhetı az alábbi címen: nft352.apertus.hu/files/documents/doc/20061115/Agria%20Media%20Benda%20Kl%E1ra%20 magyar.doc Bükki, Eszter; Mártonfi, György; Vinczéné Fekete, Lídia: ReferNet Policy Report Hungary. Progress in the policy areas for vocational education and training. Budapest: Observatory for Educational Development, 2009. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.observatory.org.hu/Feltoltott/ReferNet/PR_En.pdf Derényi, András et al.: A nem-formális és informális tanulás elismerése Magyarországon. Egy OECD projekt tanulságai. Oktatási és Kulturális Minisztérium: Budapest, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200804/nem_formalis_es_informalis_080414.pdf Economic Competitiveness Operational Programme/ Republic of Hungary, 2003. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfu.hu/nemzeti_fejlesztesi_terv Felnıttképzésünk a Munkaerıpiac tükrében. III. Országos Felnıttképzési Konferencia. Hajdúszoboszló, 2005. szeptember 22-24. Debrecen: Suliszervíz Oktatási és Szakérti Iroda, 2005. National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme/ Prepared by the Hungarian Institute for Educational Research and Development commissioned by the Ministry of Education and Culture. 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/nationalreport_en.html OECD Factbook 2009: Economic, Environmental and Social Statistics/Organisation for Economic Cooperation and Development. 2009. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://oberon.sourceoecd.org/vl=2501377/cl=18/nw=1/rpsv/factbook2009/06/03/02/index.htm Oktatási adatok 2007/2008/ Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai Tükör 2008/41. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,635584&_dad=portal&_schema=PORTAL Összefoglaló a HEFOP 3.5.1. jelő, „Korszerő felnıttképzési módszerek kifejlesztése és alkalmazása” címő központi intézkedés fı tartalmáról /Nemzeti Felnıttképzési Intézet. Available on Internet: http://www.nfi.hu/hefop/dok/hefop_351_osszegzo.doc Regionális Fejlesztés Operatív Program 2004-2006/ Republic of Hungary, 2003. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfu.hu/nemzeti_fejlesztesi_terv Structures of Education, Vocational Training and Adult Education Systems in Europe. Hungary 2003/ Eurydice Unit, Ministry of Education. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.eurydice.org/Documents/struct2/frameset_EN.html
130
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Tanulás Magyarországon. Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja nyilvános közpolitikai elemzése. suliNova Kht., Budapest, 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2006-02-np-bekesi-tanulas The Education System in Hungary (2001/2002). Eurybase. The Information Database on Education Systems in Europe/ Eurydice Unit, Ministry of Education. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://194.78.211.243/Eurybase/Application/frameset.asp?country=HU&language=EN Török, Balázs: Felnıttkori tanulás – Célok és akadályok. In: Educatio, 2006/2. pp. 333-347. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=61 Vámos, Dóra: A közszolgálati szakemberek továbbképzése. In: Educatio, 1997/2. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=51 Vocational Education and Training and Employment Services in Hungary. Prepared by Köpeczi Bócz, Tamás et al. Commissioned by the European Training Foundation. Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities, 2004. Zachár, László: A felnıttképzés rendszere és fıbb mutatói. In: Felnıttoktatás és -képzés az iskolarendszerben és azon kívül: tanulmányok. szerk. Singer, Péter. Országos Közoktatási Intézet: Budapest, 2003. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/cikk.php?kod=felnottkepzes-Zachar-Felnottkepzes.html
Hasznos weboldalak 3.5.2 – Digitális szakképzés/Apertus Közalapítvány Nemzeti Fejlesztési Terv Iroda. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://nft352.apertus.hu/index.php Állami Foglalkoztatási Szolgálat. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.afsz.hu equalhungary.hu/Ministry of Employment and Labour. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.fmm.gov.hu/main.php?folderID=3730 Magyar Agrárkamara. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.agrarkamara.hu Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.mkik.hu Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nive.hu Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. online. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.ofa.hu
131
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia OSAP 1665 Statisztikai Felület/Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet. Database [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://osap.nive.hu/ Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.szmm.gov.hu Teleház Magyarország/ Teleház Közszolgáltatási és Közösségi Innovációs Közhasznú Társaság. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.telehaz.hu/
6. FEJEZET A HEF OP 3.5.1. központi intézkedés „Képzık képzése” c. alprogramja/Nemzeti Felnıttképzési Intézet. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfi.hu/hefop/dok/kepzok_kepzese.doc Education in Hungary 2006. Loboda, Zoltán et al. (eds.). Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Fazekas, Károly; Köllı, János; Varga, Júlia (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért 2008 (Green Book for the Renewal of Hungarian Public Education 2008). Interneten elérhetı az alábbi címen: http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/images/ZKTartalom.pdf Fehérvári, Anikó: Párhuzamos szakképzési rendszerek az iskolarendszeren kívüli szakképzésben. Oktatáskutató Intézet: Budapest, 2001. (Kutatás Közben, 230). Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.hier.iif.hu/kutat/Kutatas2/pdf/FehervariA_Parhuzamos.pdf Imre, Nóra,; Nagy, Mária: Pedagógusok. In: Jelentés a magyar közoktatásról. ed. Halász Gábor és Lannert Judit. Országos Közoktatási Intézet: Budapest, 2003., published every 3 years by the National Public Education Institute) Soósné Dr. Faragó Magdolna: A pedagógusképzés oktatáspolitikai tendenciái. In: Pedagógusképzés. 2003. 3-4. szám 57-74. p. Soósné Dr. Faragó Magdolna: A pedagógusképzés rendszere. In: “Ami a magvetés a földnek, az a tudomány elhintése az emberi szellemnek” (Tanulmánykötet, Szerk. Rakaczkiné dr.Tóth K.) Gödöllı: Szent István Egyetem Tanárképzı Intézete, 2000. 155-175. p. Soósné Dr. Faragó Magdolna: Teacher Training Policy. In the Context of Hungarian Educational Policy Trends. Background Study for the EU/Teachers’ visiting Committee (2003). Interneten elérhetı az alábbi címen: http://europa.eu.int/comm/education/policies/2010/doc/background-report-study-visithu_en.pdf The Education System in Hungary (2001/2002). Eurybase. The Information Database on Education Systems in Europe/ Eurydice Unit, Ministry of Education. Interneten elérhetı az
132
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia alábbi címen: http://194.78.211.243/Eurybase/Application/frameset.asp?country=HU&language=EN Új, európai úton a diplomához. A magyar felsıoktatás modernizációja/Oktatási Minisztérium. Budapest, 2003. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/doc/upload/200510/bologna_kezirat_1019.pdf Varga, Júlia: Kibıl lesz ma tanár? A tanári pálya választásának empirikus elemzése. Közgazdasági Szemle, LIV., 07-08. 2007. (609–627.p.)
Hasznos weboldalak
Magyar Agrárkamara. Honlap [online].
Interneten elérhetı az alábbi címen:
http://www.agrarkamara.hu Mestervizsga (Master examination)/Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara [online]. Interneten
elérhetı az alábbi címen: http://www.mestervizsga.hu Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: https://www.nive.hu Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/wiki/A_Kerekasztal Oktatási és Kulturális Minisztérium. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu Országos Felsıoktatási Információs Központ/Országos Felvételi Iroda ([online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.felvi.hu Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.sulinova.hu Társadalmi Megújulás Operatív Program 2.2.1. projektje [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://site.nive.hu/tamop/
7. FEJEZET A 2008-as RFKB döntések elıkészítésének elemzése. Az RFKB döntések, tihanyi javaslatok és munkaerıpiaci elırejelzések összevetése, MKIK GVI, 2009. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.gvi.hu/data/research/szakiskola_2009_rfkb_dontesek_090307.pdf Borbély, Tibor Bors; Fülöp, Edit (eds.): Munkaerı-piaci kutatások, FSZH, 2008. Interneten elérhetı az alábbi címen: www.employmentpolicy.hu/engine.aspx?page=tanulmany-konyv
133
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Lázár, György: A rövid távú munkaerı-piaci prognózisok készítésének kialakulása és fejlıdése Magyarországon, 1989-2008 Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.mmpp.hu/docs/prognozis_2008_Lazar_Gyorgy_prognozis_tortenelem_080605.pdf Schréder, Mihály: A közép-dunántúli régió építıipari szakmunkaerı-állomány helyzetének és szakmabontásának meghatározása az Új Magyarország Fejlesztési Terv idıszakára. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://209.85.129.132/search?q=cache:7rftELxYRVMJ:www.tpk.org.hu/resource.aspx%3FRes ourceID%3Dapk_dok_epito_kdrmk_20080923+hu/resource.aspx%3FResourceID%3Dapk_do k_epito_kdrmk_20080923&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu Segédlet az ÁFSZ munkatársai részére a „Rövid távú munkaerıpiaci elırejelzés és konjunktúra kutatás” címő kérdıíves adatgyőjtéshez. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://mmpp.hu/html/dokumentumok/prognozis_2008_kerdezesi_utmutato_szemelyes_AFSZ_ 080922.pdf A szakképzı iskolát végzettek iránti kereslet várható alakulása, MKIK GVI, 2008. Szerkezeti feszültségek – szakképzettek kereslete és kínálata a munkaerıpiacon, MKIK GVI, 2008 SZMM-MKIK közös Munkaerıpiaci Elırejelzés 2008-ra http://www.gvi.hu/data/research/prognozis_2007_sajto_abrak_tablak_080207.doc
Hasznos weboldalak Társadalmi Megújulás Operatív Program 2.2.1. projektje [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://site.nive.hu/tamop/ Hungarian Labour Market Prognosis Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.mmpp.hu/main.php
8. FEJEZET A Szakiskolai Fejlesztési Program I. Pályaorientáció. Compiled by: Kaszás, Judit. Ed. Szellı, Gyöngyi. Budapest: National Institute of Vocational Education. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.szakma.hu/letoltheto_anyagok/index.php Education in Hungary 2006. Loboda, Zoltán et al. (eds.). Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Imre, Anna; György, Zoltán: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 133-195. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006
134
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Kiszter, István; Vladiszavlyev, András; Zachár, László: Policies for career information, guidance and counselling services. (Report commissioned by the ETF using the OECD national questionnaire). National report on the progress in the implementation of the Education and Training 2010 Work Programme/ Prepared by the Hungarian Institute for Educational Research and Development commissioned by the Ministry of Education and Culture. 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://ec.europa.eu/education/policies/2010/nationalreport_en.html Policy statement concerning the development of a national system of lifelong guidance/counselling harmonised with EU requirements. National LLG Council. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://internet.afsz.hu/resource.aspx?ResourceID=full_kulfoldi_palyaor_eu_magyar_llg_szakp ol_ang Hasznos weboldalak Kontakt Alapítvány. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.palyanet.hu Nemzeti Pályainformációs Központ [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.npk.hu Southern-Plain Regional Vocational Guidance, Career Orientation and Counselling Network. Homepage [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.epalya.hu
9. FEJEZET A fejlesztési támogatás/Ministry of Social Affairs and Labour, April 29 2008. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16454&articleID=33182&ctag=articlelist&iid=1 A gazdasági szervezetek saját munkavállalói számára biztosított képzések 1999/ Ministry of Employment and Labour. 2003. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.fmm.gov.hu/upload/doc/200312/kiskiadv.pdf A munkahelyi képzések fıbb adatai/Központi Statisztikai Hivatal. Statisztikai Tükör 2007/14. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,184627&_dad=portal&_schema=PORTAL A vállalkozók képzése, vállalkozási ismeretek oktatása EU összehasonlításban és a továbbképzésre (fejlesztésre) vonatkozó/ Prepared by the Piacgazdasági Alapítvány commissioned by the Ministry of Economy and Transport. Budapest: 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://gkm.gov.hu/archivum/kiseskozepvallalkozasok/_euintegracio Az informális és a nem-formális tanulási keretek között szerzett tudás elismertetése/Etenim Kft. 2006. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200610/nonformalis_061010.pdf
135
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Hermann, Zoltán; Varga Júlia: A közoktatás finanszírozása. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (eds.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 105-131. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Loboda, Zoltán et al. (eds.): Education in Hungary 2006. Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Mártonfi, György: A szakképzési rendszer és a szakképzés-politika az életpálya és az azt végigkísérı tanulás (LLL) perspektívájából. In: Áttekintés az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram hazai megvalósításáról az egész életen át tartó tanulás szemszögébıl. Oktatáskutató és Fejlesztı Intézet, 2007, 31-46. o. Monitoring beszámolók a KKV-knak nyújtott támogatásokról, programokról. 20032007./Ministry for National Development and Economy. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://gkm.gov.hu/feladataink/kkv/vallpol/elemzesek/monit_paly.html Papp, Ágnes (ed.): Vocational Training and Education in Hungary 2005. Study commissioned by the Ministry of Education. Budapest: Nemzeti Szakképzési Intézet, 2005. Strategy of the Government of the Hungarian Republic for lifelong learning/ Government of the Republic of Hungary. September 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200604/angol_strategia.pdf, http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1027 Szakképzés-fejlesztési Stratégia 2013-ig/ Government of the Republic of Hungary. Budapest: Ministry of Education; Ministry of Employment and Labour, 2005. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.om.hu/letolt/szakke/szakkepzesi_strategia_050414.pdf Tájékoztató a térségi integrált szakképzı központok jogi szabályozásáról/ Ministry of Education and Culture, January 7 2008. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=2085&articleID=230427&ctag=articlelist&iid=1 Hasznos weboldalak Állami Foglalkoztatási Szolgálat. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.afsz.hu Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://nfgm.gov.hu/en Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nfu.hu/?lang=en Oktatási és Kulturális Minisztérium. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.okm.hu Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.ofa.hu 136
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia Szociális és Munkaügyi Minisztérium. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=13318&langchanged=eng
10. FEJEZET Education in Hungary 2006. Loboda, Zoltán et al. (eds.). Hungarian Institute for Educational Research and Development, 2007. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=eduhun2006 Imre, Anna; György, Zoltán: Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás. In: Halász, Gábor; Lannert, Judit (eds.): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Budapest: Országos Közoktatási Intézet, 2006. pp. 133-195. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=Jelentes2006 Papp, Ágnes (ed.): Vocational Training and Education in Hungary 2005. Study commissioned by the Ministry of Education. Budapest: Nemzeti Szakképzési Intézet, 2005. Hasznos weboldalak Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet. [online]. Interneten elérhetı az alábbi címen: http://www.nive.hu
137
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia 12.3. RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ÁFSZ ÁPB CVET ECTS ECVET EFQM ELGPN EQF FAT FEOR FIT FTT HÖOK HRD OP ICT ISCED IVET KSH LLL MA MAB MKIK MPA NAT NFI NFT NPK NPT NQF NSZFI NSZFT NSZI OÉT OFA OFI OH OKJ OKM PAT PKR
Állami Foglalkoztatási Szolgálat ágazati párbeszéd bizottság continuing vocational education and training (szakmai továbbképzés) European Credit Transfer System (európai kreditátviteli rendszer) European Credit Transfer for VET (Európai Szakoktatási és Szakkézési Kreditrendszer) European Foundation for Quality Management (Európai Alapítvány a Minıségmenedzsmentért) European Lifelong Guidance Policy Network European Qualifications Framework Felnıttképzési Akkreditáló Testület foglalkozások egységes osztályozási rendszere Foglalkozási Információs Tanácsadó (szervezetek és bázisok) Felsıoktatási és Tudományos Tanács Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája Human Resources Development Operational Programme (Humánerıforrásfejlesztési Operatív Program, HEFOP) information and communication technology (információs és kommunikációs technológiák, IKT) International Standard Classification of Education (az oktatási egységes nemzetközi osztályozási rendszere) initial vocational education and training (szakmai alapképzés avagy az elsı szakképesítés megszerzésére irányuló szakképzés) Központi Statisztikai Hivatal lifelong learning (élethosszig tartó tanulás) Magyar Agrárkamara Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Munkaerı-piaci Alap Nemzeti Alaptanterv Nemzeti Felnıttképzési Intézet Nemzeti Fejlesztési Terv Nemzeti Pályainformációs Központ Nemzeti Pályaorientációs Tanács national qualification framework Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézet Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Tanács Nemzeti Szakképzési Országos Érdekegyeztetı Tanács Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Oktatáskutató és Fejlesztı Intézet Oktatási Hivatal Országos Képzési Jegyzék Oktatási és Kulturális Minisztérium Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Testületet szakképzési pályakövetési rendszer
138
ReferNet országjelentés 2009 Bibliográfia RFKB SROP SZFP SZH SZMBK SZMM SZÖM SZVK TISZK VET
regional development and training committee (regionális fejlesztési és képzési bizottság) Social Renewal Operational Programme (Társadalmi Megújulás Operatív Program) Szakiskola Fejlesztési Program szakképzési hozzájárulás Szakképzési Minıségbiztosítási Keretrendszer Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szakiskolai Önértékelési Modell szakmai és vizsgakövetelmények térségi integrált szakképzı központ vocational education and training (szakképzés, szakmai képzés)
139