A Fehér Bot Alapítvány által működtetett Ifjúsági Iroda lapja 1. évfolyam 4. szám 2013. december 18.
ÜNNEPI KIADÁS Köszöntő Kedves Fiatalok! Elérkezett a December és vele együtt a 2013-as év vége. Ez az év hozott Nekünk küzdelmet, könnyeket de sok-sok mosolyt is. Mint tudjuk, valaminek a vége, mindig egy új dolog kezdetét jelenti. Bízok benne, hogy a 2014-es év is legalább ennyi küzdelmet és könnyeket tartogat, hogy aztán igazán értékeljük és élvezhessük azokat a fel-felcsillanó mosolyokat egymás tekintetében. Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet! Puskás Anett Szerkesztő
Tartalom Köszöntő ................................................................................................1 Téli hópelyhek… ...................................................................................3 Hegedűs Emese: Első nap a Klubban..................................................................................... 3 Boros Lajos: A zenére megmozdult valami bennem ............................................................. 4
Emlékkönyv ...........................................................................................5 Puskás Anett: Éves visszatekintés.......................................................................................... 5 Így gondoltátok, milyen volt Velünk az idei év… ................................................................. 9
Gondolatok, érzések ............................................................................10 Boros Lajos: Én vagyok… ................................................................................................... 10
Sok Boldog Szép Napot! .....................................................................10 Mi kíváncsiak vagyunk Rád!...............................................................11
2
Téli hópelyhek… Hegedűs Emese: Első nap a Klubban Két hete történt egy szerdai napon. Meg lettem hívva a Fehér Bot Alapítvány ifjúsági klubjának teadélutánjára. Hogy hogy kerülök ide? Múlt vasárnap együtt utaztam a vonaton egy kedves hölggyel, Rostás Anikóval. Beszélgettünk, és szóba került a munkatársam, Andrasicz Sándor, aki kiváló munkajogász, és akitől a mai napig sokat tanulok. A jogász úr Anikónak is kedves ismerőse, hiszen mind a ketten a Fehér Bot Alapítvány tagjai. Mivel a látássérültek világa, problémái engem is érdekelnek, ezért úgy döntöttem, elfogadom Anikó meghívását, és meglátogatom a Fehér Bot ifjúsági körének klubdélutánját. Mivel nem vagyok debreceni, kicsit kérdezősködnöm kellett, merre van ez a bizonyos intézmény, amiben egy kedves fiatal hölgy segített nekem. Egy darabig együtt mentünk az úton, és ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy – hozzám hasonlóan – ő is több mindennel foglalkozik (kommunikáció szakon végzett, és újságcikkeket ír, tanít, stb.). Megérkeztem az Alapítvány irodájának épületéhez, és, mint kiderült, a negyedik emeleten van. Bár lift is van, úgy döntöttem, lépcsőn megyek fel (fő az egészség, meg aztán az ebédet is le kell dolgozni). Mikor a harmadikra értem, beszélgetést és kacagást hallottam, ebből gondoltam, hogy a hangulat kitűnő. Felértem, és ott fogadott engem az ifjúsági klub lelkes triója: Csaba, Marci és Dóri. Elnézve öltözetüket (melegítőt és farmert viseltek), arra gondoltam, ők már régi tagok lehetnek itt, és olyan otthonosan mozognak ebben a (számomra kissé idegen) világban. Itt találkoztam először Puskás Anettel. Eddig csak facebook-ról ismertem, most, hogy élőben is látom, úgy gondolom, így még szebb, mint fényképen. Nem csak szép, segítőkész is. Ha valakinek bármi gondja van, ő azonnal térül-fordul, és kérésre hoz tányért, poharat, széket, stb... és szervez társasjátékokat. Az egyik ismerkedős játék segítségével igyekszem megjegyezni a tagok neveit: Andi és Miki (jegyesek), a fentebb említett trió tagjai, aztán egy másik Andi nevű lány.... Mindenki kedves, mindenki vidám, a hangulat családias, és ennivaló is bőven akad, különösen a hamburger a népszerű, amit a klubtagok a tanuló konyhán készítenek, és ami szinte egykettőre elfogy. A társaság mulatós zene és különféle társasjátékok segítségével szórakozik, miközben én úgy döntök, szétnézek egy kicsit: a társalgón és a tankonyhán kívül irodákat látok, ahol a dolgozók készségesen elmagyarázzák nekem, mivel foglalkoznak: pályázatírással, látásvizsgálattal, stb. Miután visszatérek, új arcokat látok, főleg huszonéves fiúkat: Gergő, Csaba, Pisti, Laci..., akik olyan hangulatot teremtenek, hogy én egyből a gimnáziumi osztálykirándulásaimra gondolok: a fiúk ott is szerettek jókat viccelődni, hangosan nevetni, poénkodni... Ezután egy újabb taggal bővül a társaság: Pálma, akiről megtudtam, hogy az egyetemen tanul germanisztikát, és, hogy nemrég volt kint Bécsben. Elmondása szerint az osztrák fővárosnak jó illata van. Nekem első látásra szimpatikus lett ez a törékeny alkatú, kedves, szerény, fiatal hölgy, és elhatároztam, amolyan segítője leszek. Eztán következett egy kissé komolyabb játék: az állásinterjú. Nekem (sajnos vagy szerencsére) elég nagy tapasztalatom van ebben a műfajban, így tudok segíteni a többieknek abban, hogy mit mondjanak magukról, miket szoktak megkérdezni a munkáltatók, és hogy ők,
3
mint leendő munkavállalók milyen kérdéseket tegyenek fel. (A fiúk persze az állásinterjúból is tudnak kabarét csinálni, amin valamennyien jót derülünk.) Mit mondhatnék ezekről a fiúkról és lányokról? Lehet, hogy az élet keményen edzi őket, kihívások elé állítja őket nap, mint nap, de ők a maguk eszével, erejével és lelkesedésével a küzdelmet nem fogják feladni. Tanulnak, terveznek, van jövőképük, és kívánom nekik, hogy bármi célt is tűznek ki, érjék el, legyenek boldogok!
Boros Lajos: A zenére megmozdult valami bennem Azt hiszem, hogy nem mondok sok újat ezzel, hiszen erről szól a zene. Szerintem, azért lehet különbséget tenni, mert van olyan műfaja, mikor az emberben belül mozdít meg valamit és ez nálam a régi, szép emlékek tömege volt. Érdekes kapcsolatban álltam mindig is a zenével, ha lehet így mondani. Sok-sok év telt el úgy, hogy állandóan szólt mellettem, hallgattam minden stílust, de ha megkérdezték, hogy mi vagy ki a kedvencem, nem tudtam mondani egyet sem. Sok évig egy ifjúsági klub tagja voltam, ami évente rendezett egy zenei fesztivált, sose maradtam ki, de valahogy nem a zene miatt voltam ott. A megítélésem is furcsa volt, mert én inkább "néztem" az előadókat, mint inkább hallgattam őket. Ha nem volt egy zenekar, énekes szimpatikus kinézetre, akkor a zenéjére sem voltam kíváncsi, sőt el is ítéltem. De ez is megváltozott, mióta tényleg "hallok", így idézőjelben. Nem régiben volt szerencsém Márkus Norbert vak zongoraművész hangversenyén ott lennem, amelyet a Fehér Bot Alapítvány és a Gábor József Kulturális Alapítvány közösen szervezett. Sokat gondolkoztam, hogy elmenjek-e, hiszen nem feltétlen vagyok az a típus, aki hangversenyekre jár. Azt viszont meg kell mondjam, hogy nagyon sokat segített a döntésemben, hogy néhány nappal korábban volt szerencsém személyesen találkoznom és beszélnem Norbival. Mikor erre visszagondoltam, már nem volt kérdés, hogy ott leszek. Nem akarok itt egy szakmai leírást közölni, mert nem is lenne értelme és nem is az én asztalom ez. Norbi világhírű jazz zongoraművész és ezzel nem is túlzok, hiszen akit mélyebben érdekel az élete rengeteg olvasnivalót talál róla a neten. De mennyire más azt a száraz anyagot olvasni, mint a saját, lenyűgöző stílusában előadva hallani. Mindenki számára példaértékű, amit elért. Évekig tanult Amszterdamban, majd New York-ban, az iskolái után a világ szinte összes nagy városában adott koncerteket. De ne higgyék, hogy a vaksága valamiben is gátolta volna, hogy céljait elérje. Eljutott rengeteg helyre, ahova vágyott és kapcsolódik is a jazz zenéhez. Ezekről a legendás helyekről sok rajongó csak áhítozik. Több művet hallottunk előadásában, de annyira izgalmas volt a számok közötti összekötő részeket is hallgatni, hogy szinte már ezeket jobban vártam, mint magát a zenét. Ha valaki egyszer hallja Norbit beszélni, akkor talán majd megérti, hogy miért is írtam ezt. Biztos vagyok benne, hogy személyiségével is rengeteg embert elvarázsolt már a világon. Csodás élete van, boldog és ez sugárzik belőle és művészetéből. De a jazz zene... A két órás előadás elején kérdeztem magamtól, hogy mit is keresek itt. Sajnos szégyellem, de ez volt az igazság. Aztán egyszer valami megmozdult bennem. Feltűnt az emlékeimben egy
4
régi hangulatos, kis kocsma, amit az ifjúsági irodánk csinált. Ott volt egy régi, lehangolt zongora, de szólt. Néha ha olyan valaki tévedt be, aki egy kicsit is értett hozzá, az leült mellé és játszott. Egy idő után már vártuk és hiányoltuk a hangját, hogy szóljon a háttérben halkan, színesítse az estét. Jobban esett egy pohár ital a barátokkal és észre sem vettük, hogy röpült az idő ilyenkor. Így jártam most is, hiszen az előadás gyorsan elrepült, amiért még a végén majdnem dühös is voltam, hogy már vége. De annyira boldog voltam, mert rengeteget köszönhetek ennek a délutánnak, hiszen valami olyat adott vissza, amiről már talán régen elfelejtkeztem. Köszönöm Norbi ezt a csodálatos délutánt, fantasztikus volt.
Emlékkönyv Puskás Anett: Éves visszatekintés Évbúcsúztatóul úgy gondoltuk, tartunk egy kis visszatekintést erre az évre, többek között azért is, mert sokan kérdeztétek Tőlünk, hol vannak a tréningeken, régebbi klubdélutánokon készült képek.., Nos nagy mosollyal a számon jelenthetem, itt vannak! 2013-ban az Ifjúsági Iroda megnyerte "Közösségek ereje" elnevezésű pályázatával a pályázati bírák szimpátiáját, és ahogy azt tapasztaltuk, a Ti szimpátiátokat is, ugyanis programjainkon minden alkalommal szép számban összegyűltetek. Első klubdélutánunk egy februári Teaház volt, amelyen egy igen izgalmas játékban vettünk részt: körbe kellett adogatni egy több réteg alufóliába tekert csokoládét, a zene elindult, és mikor megállították, akinél volt a csoki, letekerhetett róla egy fóliát. A csokoládét az nyerte meg, aki az utolsó fóliát is lehámozta róla. Igen izgalmas és ötletes játék volt. Ebben én, mint kliens vettem még részt, és ha jól emlékszem, Babik Tamás nyerte meg az édességet, de legalább egyszer biztos volt nála. Egy másik játék, egy csoportos szerepjáték volt, amiben mások bőrébe bújhattunk. Természetesen nem csak játszottunk, fontos ismereteket hallottunk a különböző gyógynövények hatásairól, miközben mi magunk is finom teákat kortyolgathattunk. Márciusban Szerepjátékok klubfoglalkozás volt, amelyen különböző témaköröket kellett feldolgoznia a résztvevőknek: "A tavasz meghozza a szerelmet", "A szülők már megint veszekednek" és "Hurrá, van munkahelyem!". Áprilisban a Teaházon alternatív gyógymódokról halhattatok előadást, többek között arról, milyen fontos vitaminok és ásványi anyagok vannak a gyümölcsökben és a zöldségekben. Emlékeztek még? :) 5
Egy csodálatos májusi napon, én tarthattam a Táncházat. A program elején arról beszélgettünk, milyen táncokat ismerünk, majd megtanultunk egy-két Rumba alaplépést. Ezután átadtuk a helyet a hastáncnak, de a "seprűtánc" sem maradhatott el.
Júniusban négylábú barátaival jöttek el hozzánk a SANSZ Alapítvány terápiás előadói. Leila, a hatalmas orosz terrier mindenki érdeklődő tekintetét magára vonta. A júliusi Szerepjátékok klubfoglalkozáson olyan szituációkat dolgoztunk fel közösen, játékos formában, amelyek a mindennapi élethelyzetek megoldását szolgálták, így gyakorlatban is próbára tehettétek, mit tanultatok a Konfliktuskezelési és együttműködést kialakító tréningen.
A Számítástechnika oktatáson az informatika mindennapi használatával ismerkedhettetek meg, fejleszthettétek ismereteiteket.
6
A Kommunikációs és Személyiségfejlesztő tréning a nyár talán legemlékezetesebb tréningje volt sokak számára. A fejlesztés mellett sok vidám pillanat maradt meg.
Augusztus utolsó napján Nyíregyházának vettük az irányt, hogy felfedezzük a Föld állatvilágát. Kirándulásunk mindannyiunk számára hatalmas élmény volt.
Szeptemberi táncházunkon néptáncosok vezettek be minket a magyar néptánc rejtelmeibe, s más népek táncaiba. Októberben a Teaházban először kóstolhatták meg a Konyha Klub részvevői által készített finomságokat. A Mindenszentek közelsége a szellemeket hozzánk is elhozta.
7
November végén a Szerepjátékok klubfoglalkozás elején pozitív tulajdonságainkról beszélgettünk, majd állásinterjús szituációkat játszottunk el, amelyek során céljainkat kitűzhettük.
Az idei év utolsó klubdélutánja óta csak pár nap telt el, az élmény még mindenki számára friss: volt élőzene, Kállai Kristóf gitárjátékának köszönhetően, énekeltünk, eljött hozzánk a Mikulás, kiosztotta ajándékait, tartottunk egy rövid vetélkedőt, táncoltunk, koktélokat kevertünk, ittunk, ettünk, és természetesen önfeledten szórakoztunk.
Ezen programok mellett több általános illetve középiskolában tartottunk érzékenyítő osztályfőnöki órákat, melyek során több mint 500 fiatalt vittünk közelebb a fogyatékkal élők világához. Mobil Pontokon is jelen voltunk az év folyamán, így például a Campus Fesztiválon is. Tehetséggondozás keretében az érettségizőknek segítettünk, valamint angol középfokú nyelvvizsgára készülhettünk közösen. De tanulmányi ügyek, egyéb elintézni valókban, információkérésben is fordulhattatok hozzánk, ahogy azt tettétek is. Figyelem! Az Emlékkönyv képeit és további képeket hamarosan megtalálhatjátok honlapunkon is!
8
Így gondoltátok, milyen volt Velünk az idei év… Babik Tamás: Számomra ezek az alkalmak kikapcsolódást jelentettek, a szerepjátékok, és az olyan feladatok jobban tetszettek, ahol mindenki megoszthatta véleményét a csoporttal, szerintem minden alkalommal szükség lett volna mindenkitől egy rövid bemutatkozásra, vagy több játékos feladatra, hogy tudjuk, kik vannak jelen. Nagyon hasznosnak ítélem azt a programot, amikor az alternatív gyógymódokkal, illetve a terápiás kutyákkal ismerkedtünk meg, a megvendégelés minden alkalommal kiváló volt, a kommunikációs, konfliktuskezelő, és személyiségfejlesztő tréningen sok új tudásra, és önismeretre tehettünk szert, az oktató jó humorú, felkészült volt. A számítástechnikai tanfolyamon, és a kiránduláson nem vettem részt. Az ünnepek közeledtével áldott, békés, boldog karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok a Fehér Bot Alapítvány munkatársainak, és az újság olvasóinak egyaránt! Köszönjük a sok, színes rendezvényt, bízom benne, hogy 2014-ben újra találkozhatunk!
Simon Pálma: Az a pár alkalom, amin részt vettem ebben az évben (egy tréning július elején és néhány klubdélután), nagyon sok jó élményt, emléket adott nekem. Szereztem sok új ismerőst, és találkoztam pár régi barátommal is. Ezeken a délutánokon, napokon nagyon jól szórakoztam, rengeteget nevettem, én ezt kikapcsolódásként éltem meg. Továbbá a beszélgetéseken volt lehetőségem megismerni sok érdekes és elgondolkodtató véleményt, gondolatot az adott témával kapcsolatban. Egyáltalán nem bántam meg, hogy részt vettem ezeken az eseményeken, tényleg kár lett volna kihagyni. Amikor csak tehetem, a jövőben is elmegyek ezekre, ha lehetőségem lesz.
Nagy Tamás: Minden fantasztikus volt minden szerda, egyszóval meg vagyok elégedve.
Kállai Kristóf: Remek volt.
Tóth Lajos: Jó volt klubdélután! Laczkó Csaba Nagyon jó volt a klubdélután és jól éreztem magam, máskor is szeretnék ilyet.
9
Gondolatok, érzések Boros Lajos: Én vagyok… Keresed-e a napot az égen, mikor arcodat melegíti, Lelked ragyog-e, mikor láthatatlan felhők mögül simogat, Vagy csak úgy érzed, hogy a megszokott dolgát teszi? Nem, fel sem nézel már régen... Ne mondd nekem, hogy más vagyok, mikor te más vagy! Ha egy kislányt látsz az utcán keservesen sírni, Halott kis kedvencét tartva kezében, Lépteid lelassulnak-e a nagy igyekvésben? Nem, Meg sem hallod már régen... Ne mondd nekem, hogy más vagyok, mikor te más vagy! Örülsz-e, teljes szívvel mikor régi barátod meglátogat, S mesél arról neked, hogy milyen szép az élet, Vagy csak egyet sajnálsz, a gyorsan fogyó borodat? Nem, Nem kellenek a régi barátok már régen... Ne mondd nekem, hogy más vagyok, mikor te más vagy! Tudsz-e még adni magadból kedveset és jót, Segíteni, kézen fogni a gyengéket, Mosolyogva megérinteni és felemelni őket? Nem, nem! Láthatatlanok a szívednek régen... Ne mondd nekem, hogy más vagyok, mikor te más vagy! Én sötétben is keresem a nap melegét, Vakon kutatom ki a lányka kedves kis fejét, Alig várom, hogy barátomat láthassam, Segítő kezemet valakinek nyújthassam. Gondold meg, mikor azt mondod, más vagyok, Látod? Te, te vagy, én, pedig én vagyok…
Sok Boldog Szép Napot! Ha szeretnéd felköszönteni egy kedves ismerősödet születésnapja, névnapja alkalmából, vagy csak ha szeretnéd, hogy tudja, gondolsz rá, itt megteheted! ☺ A Fehér Bot Alapítvány dolgozói Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánnak Mindenkinek! Az Ifjúsági Iroda csapata Boldog Születésnapot Kíván Minden Bak szülöttnek! Ügyfeleink közül Számel Nikolettának! ☺
10
Mi kíváncsiak vagyunk Rád! Ha szeretnéd elmesélni élményeidet, legyenek azok pozitívak vagy tanulságosak; ha kedvenc hobbid szeretnéd kifejteni nekünk vagy gondolataidat, érzéseidet;legyen a téma bármi, ha úgy érzed, megosztanád velünk, akkor vedd fel a Ki-látó szerkesztőségével a kapcsolatot, és mi segítünk, hogy ezt megtehesd!
Partnerünk:
KI-LÁTÓ Kiadó: Dr. Szabó Miklós Felelős szerkesztő: Erdős Kornél Szerkesztő: Puskás Anett Szerkesztőség elérhetősége: 4029 Debrecen Kossuth u. 42. szám 4. emelet Tel.: 06 52 321-145, Mobil: 06/30 688-79-23 E-mail
[email protected]
11
