MINDENKITEMPLOMA.HU. Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! (Zsoltárok 95,1)

MINDENKITEMPLOMA.HU Gyülekezeti hírlevél 2008. Február

Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! (Zsoltárok 95,1)

TARTALOM Bereczki Sándor: Szentek legyetek!

3

Események a Mindenki Templomában 5 Simon András kiállítás a Mindenki Templomában

6

Simon András bizonyságtétele

7

Művésztalálkozó a Mindenki Templomában

8

Holokauszt megemlékezés a Mindenki Templomában

10

Ifjúsági oldalak

12

Exkluzív interjú Annával és Marcsival

13

Emlékezés Manyi nénire

14

Vers: Takács Károlyné

15

mindenkitemploma.hu

Sion Gyülekezet lapja, 2008. február Mindenki Temploma, 1105, Cserkesz u. 7-9. Főszerkesztő: Bereczki Sándor Vezető Szerkesztő: Bereczki Sándorné Szerkesztő: Megyeri Gábor, Lektor: Gottl Egonné Kiadványszerkesztő: Danziger Dániel Fotók: Bereczki Sándor, Albert László email: [email protected]

MINDENKITEMPLOMA.HU

Szentek legyetek!

I

sten szent. Azt akarja, hogy mi is szentségben éljünk. Akik Krisztushoz tartoztak, azokat Pál apostol leveleiben szenteknek nevezte. Ezt írja róluk: : „És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Efézus 4,11-15) Péter apostol is hangsúlyozza: „Szentek legyetek, mert ÉN szent vagyok.” (1 Pét 1,16) Sokan úgy gondolják, hogy ezt a lelki szintet csak rendkívüli emberek érhetik el, mi is esetleg nyugdíjas korban tudjuk megközelíteni, amikor már nem lesz annyi gondunk és nyugodt körülmények között élünk. A szentség nem gyökér, hanem virág. Ha hitünk Krisztusba gyökerezik, akkor a szentség láthatóvá válik bennünk a hétköznapokban. Megkérdezhetjük önmagunktól, hogy akarunk-e egyáltalán szentek lenni. Lehet, hogy sokan idegenkednek a személyes szentség gondolatától, és azt mondják: Mi éljük a magunk kispolgári életét, nem vagyunk azért olyan rosszak, de nem is vagyunk olyan jók. Istennek így is megfelelünk, a vallásos emberek véleménye pedig nem érdekel minket. Ha viszont vágyunk arra, hogy szentül éljünk, akkor először is egy kérdésre kell válaszolnunk: Mi a célunk? A világnak akarunk élni vagy az Úrnak? mindenkitemploma. hu

Egy hölgy, akinek sikeres vállalkozásai voltak, nagy vagyonra tett szert, csak a pénznek élt, csak a pénznél kezdődött a boldogsága. Egy napon közölte vele az orvosa, hogy rákbeteg, és emiatt nagyon elcsüggedt. Állapota egyre romlott, és amikor haldokolni kezdett, arra kérte lányát, hogy hozza elő a pénzeit és takarja be az egész testét papírpénzzel. Így halt meg, más célja nem volt az életben, csak önmagának élt. A világ sokféle cél megvalósítására ösztönöz minket. A tv-reklámok is azt sugallják, ha azt a célt választjuk, amit ők kínálnak nekünk, akkor jól járunk. Mi pedig szeretünk jól járni!? Mi a célunk? Pál azt mondta: „Nekem az élet Krisztus…” Ha Krisztus az életem célja, akkor tiszta lesz a tekintetem, a beszédem, nem tűröm meg magamban a szentségtelenséget. Felelősen élő emberré válok. Mi az én célom most? Az én célom most az, hogy én szent legyek. A te célod is ez? Csalódnék, ha azt mondanád, hogy más célod van. Azt gondolom, egyetértünk ebben. Beszéljünk arról is, hogy az Úrnak mi a célja velünk? Vizsgáljuk felül, hogy a mi célunk és az Ő célja egyezik-e? Világosan meg van írva a Bibliában, hogy az Úr célja az, hogy mi szentek legyünk. Rólunk van szó és nem másokról. Nekünk kell szenteknek lennünk! Mit jelent szentnek lenni? Egyszerűen úgy fogalmazhatom meg a választ, hogy van helyzeti és gyakorlati szentség. A helyze-



3

ti szentség azt jelenti, hogy az újjászületésemmel az Úrhoz tartozom, az Úr számára vagyok elkülönítve. A jeruzsálemi templomban is voltak edények, melyeket a szolgálatra különítettek el, olajjal is megkenték őket, és más célra nem használhatták. Ez a helyzeti szentség. Jézus Krisztus megmentett engem a kárhozatból, és ezzel a tulajdona lettem. Övé vagyok, szent vagyok. A gyakorlati szentség elválaszthatatlanul hozzá tartozik a helyzeti szentséghez. Vagyis ha az Úrhoz tartozom, akkor ez a gyakorlati életben is láthatóvá válik. Az uramuramozás még nem a szentség megnyilvánulása. Szentek legyetek! Isten kijelenti, hogy milyen vagyok jelenleg, és milyenné akar engem formálni. Ezzel egy folyamat kezdődik el bennem, ez egy tisztulási, többre jutási folyamat. Így minden reménységünk meglehet arra, hogy megszentelődhetünk. Jézus Krisztus a megszentelő, ő teszi szentté életünket, gondolkodásunkat, érzéseinket, viselkedésünket. Az a kérdésem, hogy csak Isten akarja annyira, hogy szentek legyünk, vagy mi is akarjuk? Szükségünk van-e nekünk arra, hogy Isten szentté tegyen minket, vagy valami mást várunk Tőle? Sokan a szentség fogalmával nehezen barátkoznak meg. Istenről nagyon emberi képet alkottak maguknak. Úgy vélik, hogy Isten arra jó, hogy adjon, megsegítsen. Megszemélyesített automata számukra és nem személyes Megváltó! Az automaták a kényelmünket, igényeinket szolgálják. Nagy a választék. Megnyomunk egy gombot és kijön az árú vagy pénz, amire szükségünk van. A vallásos ember is nézegeti, mit talál az automatában. Főleg az „áldásgombot” nyomja meg. Istenből csak az áldás kell neki. Csak kapni akar, de adni nem! A szent embernek az Úrról más képe alakult ki. Elsősorban az Úrra van szüksége és csak aztán az áldására. Tudjuk, hogy az Úr munkálkodik a lelkünkben, hogy szentek legyünk. Ő megváltást készített a számunkra, ami nem csak azt jelenti, hogy egy rossz állapotból kiragad minket. Ezt is, de ennél többet, jóval többet jelent. Krisztus az Ő halála által, a megváltás által, eggyé tesz minket Istennel. Mert kicsoda szent? Az, aki egy az Úrral, aki egy lélek vele. Ez a cél: egynek lenni a megfeszített és feltámadott Krisztussal. Ha Vele vagyunk egyek,

akkor elkötelezetten harcolunk a bűn és a Sátán ellen. Győzünk is és szentül élünk. Mi jellemzi a szent életű embert? Megváltozik az Úrhoz, a dolgokhoz, az emberekhez való viszonya. Másképpen bánik az emberekkel. Míg a mocsokban éltünk, szentségtelenül bántunk az emberekkel, gőgösen lenéztük és kihasználtuk őket a magunk céljaira. A szentség állapotában pedig mi akarunk hasznossá válni mások javára. A Biblia mondja: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsidókhoz írt levél 12, 14) Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy ezt csak a hívők iránt kell gyakorolnunk, a nem hívőkkel szemben megengedhetjük magunknak a szentségtelen szavakat és viselkedést. Ne felejtsd el, ha szent vagy, akkor szeretettel bánsz azzal is, aki téged nem szeret. A szent ember Istent nem a maga céljaira használja, hanem az Úr céljainak a megvalósításában kíván eszköz lenni. Hogy válhatnék szentté? Jézus Krisztus szentel meg minket. „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá…” (1 Kor 1,30) Amit nekünk kell tennünk megszentelődésünk érdekében: „…szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.” (2 Kor 7,1) A szent élet üdvösség kérdése. Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat! Ha valaki szent akar lenni, az Úr elvégzi benne. Nem gyülekezeti elvárás a megszentelődés, hanem az Úr mondta: Legyetek szentek! Nem, nem az elvárásokért, hanem önként, szeretetből kell a szentségre törekednünk. A mi Urunk szent, Isten országába csak úgy mehetünk be, hogy a Jézus vérében megtisztulunk, az áldozati vér megszentel minket. Krisztus vére által egész lényünk megszentelődik. Ez pedig kívánatos dolog! Megszentelődésünk életünk utolsó órájáig tart. Minden nap imádkozunk ezért. Szentségben élni azt jelenti, hogy Krisztusban élek, harcolok, szeretek és Isten dicsőségét szolgálom. (Bereczki Sándor)

4

2008. Február

   A mindenki által Manyikának, Manyi néninek ismert nagymamámra mindig nagy szeretettel gondolok. Kislányként is nagyon szerettem őt hallgatni, akár mesét mondott, akár az életéről beszélt. Az általa elmondott bibliai történetek kiskoromtól belém ivódtak. Örülök, hogy ő lehetett az első hívő példaképem, mert nagyon szeretett imádkozni és szerette Isten Igéjét olvasni, éhezte és szomjazta az Igét. Sokat nyaraltam nála Pakson. Látom magam előtt, ahogy ült a foteljában az ablak alatt, kezében a Bibliájával. Olvasta és jegyzetelte. Csillogó szemmel mondta aztán, hogy megint milyen nagy dolgokat mutatott meg neki az Úr.   Energikus volt, ha az Úr dolgairól volt szó, nem ismert fáradtságot. Szerette az Urat, Ő tanított imádkozni. Ha éjjelente felébredt, nem azon bosszankodott, hogy nem tud aludni, azt mondta: „Tudod, kislányom, ilyenkor imádkozni kezdek, hogy Uram, kiért ébresztettél fel, kinek van most szüksége, hogy imádkozzam érte.” És már imádkozott is az ágyában fekve azokért, akiket az Úr eléhozott.   Rózsika nénivel – Ági néni édesanyjával – már szokásukká vált, hogy Budapestről hazafelé Rózsi néni kikísérte a nagymamámat a Déli pályaudvarra, ahol természetesen még imád-

mindenkitemploma. hu

szekhez és a testvérekhez. Telve volt mindenki iránt szeretettel. Az egész életét átitatta Isten szeretete és az odaszánás. Az ajtaja mindenki előtt nyitva állt, házában mindenkit szeretettel fogadott. Lassan egy kisebb közösség alakult körülötte, melynek tagjai a mi gyülekezetünkhöz tartoztak, de Budapesttől távol lévén, szükségük volt Pakson is imaközösségre. Szeretettel lelkigondozta ezeket a testvéreket és nagy buzgósággal hirdette az evangéliumot. Tele volt élő megtapasztalásokkal, bizonyságokkal és ezeket szívesen osztotta meg másokkal.  Az Ő életében azt láttam meg, hogy nemcsak beszélt az odaszánásról, bizonyságtételről, szolgálatról, imádkozásról, hanem megélte azokat. Arról beszélt, amit átélt.

Emlékezés Manyi nénire Molnár Istvánné (ln.: Schmidt Margit) 1922-ben Pakson született. Zárdába járt iskolába, apácák tanították. 17 évesen ment férjhez, férje a Dunát járó hajókon kormányosként dolgozott. 2 fiuk és 5 unokájuk született. 1971-ben tért meg, őt követve férje is, majd fiai és azok családjai is hívők lettek. 2000-ben költözött az Úrhoz.

koztak egyet, majd, Rózsi néni felszállt vele a vonatra és elkísérte Kelenföldig, hogy addig is tovább imádkozhassanak.  Sokat foglalkozott velünk, az unokáival, szavaival is, életével is a hitre tanított bennünket. Szinte minden bibliai történetet hangszalagra mondott, „gyereknyelven”, mondhatni ezeken a kazettákon nőttünk fel. Most a gyermekeim hallgatják, és másoknak is lemásoltam már őket. Ő kísért Aligára, még a gyerek-alkalmakra és együtt ment a család templomba. Szerette az Isten népét, ragaszkodott a gyülekezethez, a lelké-

 Életteli volt és vidám. Teljes, gazdag hívő életet élt. Az Úrban való reménység miatt még a halál sem riasztotta. A testére mutatva mosolyogva mondta, ez csak por és hamu lesz, lekerül a földbe, hogy a lélek hova kerül, csak az számít! Bizonyossága volt az üdvössége felől, és erről boldogan beszélt bárkinek. Azt ígérte, hogy ő ott fog várni rám a mennyben, milyen csodálatos lesz ott nagy boldogságban találkozni.



(T-né M. K.)

5

Simon András kiállítás a Mindenki Templomában Január 26.-ától két héten keresztül megtekinthető volt Simon András grafikusművész kiállítása a Mindenki Templomában, mely roppant nagy érdeklődésre tartott számot. A kiállítás Bereczkiné Ágnes köszöntőbeszédével vette kezdetét, melyből rengeteg mindent megtudhatunk erről a rendkívül sokoldalú művész testvérünkről.

Kedves Művész Úr! Kedves érdeklődök és vendégek!  Szeretettel üdvözöljük Önöket az Emberekért és Emberbarát Alapítvány Kuratóriumai és a Mindenki Temploma lelkészei és presbitériuma nevében. Köszönjük, hogy felkeresték a Mindenki Templomában megrendezett grafika kiállítást. Örömmel adtunk helyt ennek a nagyszerű grafikai kiállításnak.  Nagy érdeklődéssel jöttünk el Simon András grafikus alkotásainak a megtekintésére. SIMON ANDRÁS nem mások igényeit kiszolgáló grafikus mester, hanem művész. Tehetségét Istentől kapta, így kialakított egy egyéni és másokkal össze nem téveszthető stílust. Megragadóan meg tudja jeleníteni azokat az értékeket és kincseket, melyeknek ő is részese.   Művészetének célja Isten szolgálata és a felülről jövő szeretetért való hálájának kifejezése. Rajzai szeretetből és szeretettel készülnek és jutnak el hozzánk. Simon András mondanivalója: sokrétű, szimbólumai mély hitet és emberszeretetet tükröznek. Az egyvonalas rajzok egyszerű ritmikája és többrétegű szimbolikája csakis Simon András sajátja. Stílus, amelynek alapján művei bárhol, bármikor felismerhetők. Számtalan kiállítás és előadás áll már mögötte. Mára nemzetközileg is elismert művész. Művei népszerűek, sokan szeretik, mert a természetfeletti szeretet sugárzik belőlük. Sok örömöt szerzett az embereknek spirituális mondanivalójával, mely művészi igényességgel rendelkezik. Simon András sikeres és hiteles művész, mert mindazt, ami a lelkében van, többféleképpen is ki tudja fejezni művészi formában. Írás műveiben is benne rejlik az Isten-és emberszeretet. Simon András verseiben, írásaiban, személyes érintettség és biztos spirituális tudás együtt van jelen, a tömör gondolatai magukkal ragadnak. Írásait világszemlélete és az emberekhez való szolidaritás jellemzi. Isten ajándéka, hogy a szó mellé méltó képet is illeszt. Az itt kiállított művészi alkotások és irodalmi művek dedikálva megvásárolhatók személyesen a művész úrtól, itt a helyszínen.  Kívánjuk, hogy minden vendég gyönyörűséget találjon a spirituális, lelki értékeket kifejező grafikai alkotásokban. Ezennel megnyitom a kiállítást.

6

2008. Február

Talán elgondolkoztatok rajta, talán nem, hogy milyen könnyű lehet megtérni egy bűnös embernek, a tékozló fiúnak, akinek már semmi más nem maradt, minthogy leboruljon Isten elé, és az összetört életének a szilánkjait az Ő kegyelme segítségével próbálja újra összerakni. Az ilyen embert egy belső erő ellenállhatatlanul Isten elé hajtja, bűnbánatot tart és megtér… De vajon milyen nehéz lehet megtérni annak, aki önmagát jónak tartja? Sőt, akit mások is jónak tartanak, s már-már példaképként állítják a testvérek elé: „Lám, ő nem csak beszél a szeretetről, hanem teszi is”. Megtérés szempontjából, bár kicsit tréfásan hangzik -, ez egy igen vesztes helyzet. Ebben a vesztes helyzetben voltam én a megtérésem előtt. Olyan aktív keresztény életet éltem, ami már mes�sze túlmutatott a hétköznapi kereszténység keretein: két kisközösségbe jártam, és életem egyik legszebb, szolgáló szakaszát éltem, amikor egy nálam pár évvel idősebb mozgássérült fiatalembert ápoltam, gondoztam. Három évig szinte anyja helyett anyja voltam ennek a fiúnak, akit éppen azért kerestem fel, mert azt mondtam, hogy én nem csak beszélni és tanulni akarok a szeretetről, hanem szeretnék végre szolgálni. Ekkor kaptam Istentől ezt a szolgálatot. Ez igen látványos és talán példát is adó dolog volt, és a lelkész, akinek a közösségébe jártam, már-már példaképként állított a többi langyos életű keresztény fiatal elé. Igen ám, de nyilván ti is tudjátok, hogy a látszat néha csal. Talán cselekedetekkel próbálunk szép példákat felmutatni Istennek, de Ő a szívünkbe lát, és pontosan ismeri a mi hiányosságainkat. Az én hiányosságom az volt, hogy bár megérintett az Isten kegyelme, sőt szenvedélyt és örömet találtam a szolgálatban, de a jövőmet, az életemet meg akarmindenkitemploma. hu

tam tartani magamnak. Vágytam arra, hogy híres művész legyek, és nemcsak híres, hanem gazdag is. Ugyanakkor, mint 17-18 éves fiatalember, szerettem volna a másik nemmel is behatóbban megismerkedni és élvezni az élet szebbik, könnyebbik oldalát. Azt mondtam Istennek, hogyha támogatsz ezeknek a dolgoknak az elérésében, akkor beleszólhatsz az életembe, de ha nem támogatsz, akkor légy szíves kímélj meg! Ekkor történt, hogy egyszer részt vettem egy templomi színdarabban, ahol a főszerepet bízták rám. Pilinszky egyik darabját adtuk elő, és az általam mondott szöveg hatására az egyik néző megtért. Minderről persze semmit sem tudtam eleinte, de pár hét múlva egy ifjúsági találkozón ez a fiatalember odalépett hozzám, és megköszönte, hogy tudtomon kívül Isten felhasznált arra, hogy ő közel kerüljön Hozzá. Egyébként is emelkedett énképem ezek után még jobban elrugaszkodott a földtől. A későbbiekben aztán jobban megismerkedtem ezzel a testvérrel, aki egyszer nekem szögezte a kérdést, hogy én vajon megtértem-e már. Képzelhetitek, hogy hidegzuhanyként hatott rám az eset, vérig voltam sértve. Hogy lehet ilyet kérdezni Simon Andrástól, aki élete gyertyáját két végről égetve él Istenért? Szóval nagyon felkavarodott a lelkem, de szerencsére ez a testvérem nagy türelemmel és szeretettel viszonyult hozzám. Öthat mélyreható beszélgetés után végre beláttam, hogy az életem minden részét, jövőmmel, terveimmel együtt át kell adnom Istennek. Ekkor kerestem fel Sándor bácsit, akinek a gyülekezetébe az említett testvérem is járt, és átadtam az életem. Semmilyen váratlan karizmatikus élményem nem volt az imádkozás során, de a hazaúton megszólalt bennem egy hang, ami úgymond feltette a koronát a megtérésemre: „András, vedd észbe, hogy nem te választottál Engem, hanem Én választottalak téged.” Ekkor az a csodálatos érzés töltött el, hogy Isten maga hívott közösségre, kiválasztott vagyok, hozzá tartozom. Azóta is minden nap kérem, hogy meg tudjak újulni a Benne való életben, az Ő szeretetében. (Elhangzott a Mindenki Templomában, 2008. január 26.-án)



7

Művésztalálkozó a Mindenki Templomában Január 26-án Stuller Gyula és fiatal barátai: Dóczi Áron, Novák Éva, Mód Orsolya egy gyönyörű zenei esten szolgáltak nekünk a Mindenki Templomában. Ugyanekkor Simon András grafikus művész kiállítását is megtekinthettük. Engem ért a megtiszteltetés, hogy megszervezzem ezt a zenei estet. Talán azért is, mert mindhárman művészek vagyunk, Isten gyermekei, mindhárman Sándor bácsinál tértünk meg, ebben a közösségben. Gyula Svájcban, Andris a Várfok utcában, de a közös gyökér ugyanaz: Jézus a Megváltónk, a Sion pedig az „anyaföld” számunkra.

 Hogy is kezdődött: Valamikor októberben egy szombati napon készülődve az alkalomra épp a tusoló alatt álltam, amikor megszólalt a telefon: „Halló! Itt Bereczki Sándor, te Évi arra gondoltam, hogy szerveznünk kellene egy újabb Stuller Gyula zenei estet.” A megtiszteltetéstől és a szappantól, mely a szemembe csöpögött, szinte megszólalni sem tudtam… „-Boldogan!” -… feleltem, é s máris beindult a hatalmas gépezet. A hajam már meg se száradt, de Stuller Gyula Svájcból -, Simon Andris Budáról el is vállalták a szolgálatot. Gruber Tibi már írta is a plakátokat, este már fel is ragasztottam. „-Ilyen korán…” – csodálkozott Forgó Géza „-Bizony” – válaszoltam lelkesen. Nigicser Tamás és Danziger Dani a meghívókat szerkesztették, melyet Ági néni álmodott

meg, egy szép grafikát. Mariann higgadtan egyeztetett, és Gruber Tibi szkennelte a rajzokat, Albert Laci a projektort, a vetítőt rendezgette, Panyik Imi türelmesen szervezte a technikát, Kollár Attila a vers kísérő zenéit, Kollár Aranka anyukája újra nagy szeretettel készítgette a virágokat (megjegyzem évek óta!) „-Jön az apukám a koncertre!” -lelkendezett Hajdú Kati, és láttam, hogy úgy örül, mint a kislány, aki új ruhát kapott. (Valóban eljött, én is megismerkedtettem vele, és megértem Kati örömét.) Nigicser Klárika anyáskodva ügyelte a kamarakórust, s Kondor Viktor már kora délután ott toporgott a zenei próbán. Turcsán Erik, a „protokoll” felelős Székesfehérvárról száguld be, Hámori Kriszti katonás léptekkel teremt rendet, terít csodálatosan. Udvarnoki Editke izgalmát mél-

tósággal palástolja, a kiállítás házigazdájaként. Bereczki Ági lelkesen és boldogan lobogtatja felém a kiállítás megnyitó beszédét. „Gyönyörű!” – és elcsodálkozom- „Ehhez is ért?”. Elkezdődik a megnyitó, az ATV kameráz, a vendégek ámulnak, Simon András meghatódva, csillogó szemmel köszöni a méltató szavakat. (Nagy örömömre kedves felesége és kamasz fia is eljött) Hat órakor még mindig érkeznek a vendégek, ünnepi hangulat, tele van a templom.  Sándor bácsi szerényen egy igével nyitja meg az estet, : „Úgy szerette Isten a világot, hogy ha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Felcsendül a muzsika, Stuller Gyula gyönyörű hegedűjátéka, és a vendégművészek közös koncertje. Simon András meleg szeretettel, és mély lelki bölcsességgel, vilá-

gossággal tesz bizonyságot. Szeretettel nézem őket, az én testvéreimet! És ott állunk hárman, egy hegedűművész, egy grafikus, és egy színművész… Nagy megtiszteltetés, hogy két ilyen nagy művésszel együtt dicsérhetem az Urat, aki méltó arra, hogy az egész életünkkel dicsőítsük Őt a tőle kapott talentumokkal, Őt szolgáljuk, és a közösséget. Majd Simon András gyönyörű verseit szavaltam. (Később hallottam, hogy Fülöp Gyöti barátnője súgva kérdezte: „Ki ez a kis izgága nő?” „Színésznő” - „ja!”) „Igaz, nem lettem ismert színésznő, de a legnagyobb ajándékot mégis én kapom: „Ma este nem Bódi Évit láttam, „kilátszott az Úr”…” – mosolygott rám Udvarnoki Editke „Van ennél szebb színi kritika?”  Befejezésül: a művészek haza mentek, ki Svájcba, ki a Várfok utcába, én maradtam, és másnap az Úrvacsorán hálát adtam az Úrnak hangosan, boldogan „Dicsőség Istennek, mert rátekintett Sionra” a közösség meg ráfelelt boldogan „Ámen” (Bódi Éva színművésznő)

Holokauszt megemlékezés a Mindenki Templomában A Magyar Pünkösdi Közösség Holokauszt Emléknapot tartott 2008. január 27-én a Mindenki Templomában ahol 6 millió európai zsidó elhurcolásáról és különböző koncentrációs táborokban történt szenvedéséről és lemészárolásáról emlékezett meg.  Pataki Albert elnök vezetésével szervezett program keretében emlékeztek meg az emberiségre szégyenletes történelmi tragédiáról a Mindenki Templomában, Kőbányán.  Bereczki Sándorné a gyülekezet nevében nyitotta meg az Emléknapot. A Bibliából I. Mózes 15. 9-18. Bereczki Sándorné

verseit olvasta fel, melyekkel köszöntötte az egybegyűlteket. Rendkívüli jelentőségű üzenetet hordoz ez az Ige nemcsak a zsidó testvérek számára, hanem minden ember számára is.    Pataki Albert elnök testvér Mózes elhívásáról szólt igehirdetésében (II. Mózes 3. 1.-versétől), akit Isten elküldött, hogy népét kihozza a szolgaság házából, Egyip-

Pataki Albert és Varga Béla

tomból. Feltette a kérdést, hogy miért kell emlékezni, sebeket feltépni évről évre, miért nem lehet felejteni? Azért, mert amíg antiszemitizmus van, emlékezni kell – magunk miatt, hogy szembesüljünk az emberi gonoszság mélységeivel, a gyűlölet, a kirekesztés valóságával, amely a mai művelt világban is embercsoportok, népek kiirtásához vezet. Nem csak a zsidókra, hanem a cigányokra is emlékezni kell. A Holokauszt idejében

Oláh Bódi Éva

is bizonyára feltették a kérdést a bántalmazottak: „Hol vagy Uram?”: Az Igéből megtudjuk, hogy Isten látta, hallotta, sőt ismerte népe nyomorúságát és le is szállt, hogy megszabadítsa. Mózest kente fel a feladatra. És így van ez ma is. Az Úr Jézus is „küldött”, azért jött, hogy megváltson, vérével megmosson, megtisztítson minket, hogy hívőként szolgálhassunk az élő Istennek, aki téged küld el, hogy szabadító akarata eljusson a

Bereczki Sándor és Moldova Ágnes

nyomorúságban levőkhöz.

10

2008. Február

Varga Béla, a Keresztény-Zsidó Társaság elnökségi

film után a délutánt Pintér Imre alelnöke imádsággal

tagja szeretetét és lelki örömét kifejezve megköszönte

zárta, mellyel mintegy keretbe foglalta a szándékot,

a rendezőknek a lehetőséget a keresztények és zsidók

a célt és a megemlékezés szívbemarkoló, és ott mély

találkozójára.

nyomokat hagyó eseményeit.  

 Oláh Bódi Éva színművésznő egy héber és egy ci-

 A megemlékezés délutánjának koronájaként - rövid

gány ének gyönyörű előadásával emlékeztetett min-

szünet után - megnézhettük „Az utolsó védők” c. do-

ket a két nép közös üldöztetésére. Hitelesen, mély át-

kumentumfilmet.

éléssel, magas művészi színvonalon tolmácsolta a ma is aktuális üzenetet másságról, gyászról és hitről, mi-

 Köszönjük mindazoknak, akik szervezéssel, rende-

alatt a jelen lévők mindnyájan megérezhették a Szent

zéssel, a hely biztosításával, alkotásaikkal, részvétel-

Lélek kiáradását.

ükkel, szavaikkal, énekükkel felejthetetlenné tették

 Bereczki Sándor lelkész testvér is hirdetett igét,

ezt az alkalmat számunkra.

amely több szempontból is megragadott, és emlékezetes marad számomra. Egyrészt az erőteljes hangvé-

- egy hálás vendég -

tel, a mondanivaló drámaisága, a kompromisszumot nem megengedő előadásmód, a tekintetéből és szavaiból sugárzó szeretet, másrészt a mondanivaló (János 4. 22: „és az üdvösség a zsidók közül támadt…”)

Az Emléknap színvonalát emelte, hogy Moldova

igazságtartalma miatt. Prédikációjának mondaniva-

Ágnes filmrendező bemutatta „Az utolsó védők” c.

lója három kérdés köré csoportosítható: 1. Mit adtak

dokumentumfilmjét, amelyet a varsói gettó lázadás

a zsidók nekünk? 2. Mit adtunk mi a zsidóknak? 3.

túlélőivel készített. A filmben elhangzó személyes

Hogyan viszonyulunk most a zsidókhoz? A zsidókér-

vallomások elmélyítették a holokauszttal kapcsola-

désnek mindenekelőtt a szívben kell megoldódnia. 

tos események megértését, és hozzájárultak a zsi-

 

dó-keresztény barátság kialakításához és a szeretet

 A Dózsa György u-i Gyülekezet Kórusa három ének-

elmélyítéséhez. A jelenlévők bizonyságot tettek ar-

kel szolgált, megragadóan, technikailag is színvona-

ról, hogy a zsidóknak és keresztényeknek egy az

lasan. A szólisták hangja, az egész előadás lelkisége a

Istene, akit egyformán szeretnek és szolgálnak.

szíveinkig hatolt.  



Bereczki Sándorné

 „Rózsika néni” c. kisfilm is bemutatásra került, melyet Oláh Bódi Éva színésznő készített. Csak néhány kockányi kép, videó felvétel őrzi ennek a rendkívüli asszonynak az önvallomását, a szenvedéshez való viszonyát és a megbocsátó szeretetét. - A képekből, és a szavaiból megtudjuk, hogy milyen gyökerei voltak, hogyan élt a családjával, és mik voltak az életét meghatározó események, hogy a koncentrációs táborból egyedül ő tért haza, s hogy az élni akarást szülőfalujának lakosai adták vissza neki azzal, ahogy családjára emlékeztek. Ezért választotta a szeretet útját a gyűlölet helyett, amikor elfogadta Jézus áldozatát.  A mindenkitemploma. hu

Az Agape gyülekezet kórusa



11

Ifjúsági oldalak Kedves fiatalok! A ti kedvetekért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy a ti gondolataitok, a titeket foglalkoztató dolgok is megjelenési lehetőséget kapjanak ebben a Hírlevélben. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy népszerűsíthessetek egy könyvet, filmet, hanganyagot, ami elnyerte a tetszéseteket, és amiről a többi-

eknek is feltétlenül tudniuk kell. De akár személyes sztorikat, kérdéseiteket, rajzaitokat, hirdetményeiteket is szívesen közvetítjük, és a lehetőségeket sorolhatnám a végtelenségig. A lényeg: ez a ti oldalatok és várjuk az általatok küldött érdekesebbnél érdekesebb dolgokat.

Úticél ajánlás: Prága Nemrég volt alkalmam pár napot eltölteni Prágában, Csehország fővárosában és most erről szeretnék röviden beszámolni nektek. Nos, őszintén szólva sosem ábrándoztam arról, hogy hosszú napokat töltsek el ebben a városban, amit eddig csupán képeken, illetve átutazóként láttam és nem találtam valami érdekesnek. Ezalkalommal azonban rá kellett jönnöm, hogy Prágának igenis megvan a maga bája. Nem hiába a legnépszerűbb desztináció a régióban, ami maga mögé utasította Budapestet és Bécset is, ami az ideérkező turisták számát illeti. De mit is kínál ez a város? Egy nagy területű, gyönyörűen felújított épületekből álló belvárost, ahol mindent kényelmesen és gyorsan meg lehet közelíteni gyalog. Mindenhol szuvenírboltok, vendéglátóhelyek, és kicsi, családias szállodák; határozottan emlékeztet Velencére ilyen szempontból. A város érdekes ötvözete keletnek és nyugatnak: lakói liberális gondolkodásúak, meglehetősen nagy jólétben élnek, de ugyanakkor annyi zsaru járőrözik mint egy rendőrállamban és nagyon nagy tekintélyük van – ebből kifolyólag példátlanul nagy a közbiztonság. A belvárost a komor, patinás műemléképületek határozzák meg, a trendibb helyeken feldobva némi swarovski csillogással. Egy ködös estén feltétlenül sétáljatok el a grandiózus Szent Vitus-katedrálishoz, a Károly-hídhoz és a Régi Zsidótemetőhöz, mert olyan mintha egy horrorfilm forgatási helyszínén lennétek. Prágának fontos protestáns és zsidó vonatkozásai is vannak. Itt ténykedett a csehek által mártírnak tekintett

Husz János és a város két évszázadon keresztül a protestáns eszmék fontos bástyájának számított. A középkor óta itt élő jelentős zsidó közösség is szerves részét alkotja a prágai kultúrának. Az általuk lakott Zsidóvárosban ma is rengeteg érdekes látnivalót, zsinagógákat és műemléképületeket találtok. Végül ne felejtsétek el felfüggeszteni a diétát és megkóstolni a méltán híres cseh finomságokat, a kolbászt, és a mindenféle kreatív köretekkel tálalt cseh nemzeti eledelt, a knédlit. MG

Írásokat, képeket stb. az [email protected] címre küldjetek, vagy ha nincs erre mód, juttassátok el valamelyik szerkesztőhöz! 12

2008. Február

KM

eressük a i n d e n k i Te m p l o m a brand-et

Talán észrevettétek már, hogy a Mindenki Templomának még nincsen saját bejáratott logója, amit feltüntetünk a honlapon, hírlevélen, és a gyülekezet által kiadott iratokon, stb. Ezért szeretnénk megkérni titeket, hogy engedjétek el a fantáziátokat, és álmodjátok meg a gyülekezet logóját. Egy olyan emblémát, ami megfelel a logókra vonatkozó követelményeknek, azaz: - utal a gyülekezet jellegére (karizmatikus, fiatalos, lelki) - lehetőleg felhasználja a templombelső színvilágát, ábrázolásmódját - könnyen megjegyezhető és felismerhető Az alkotásokat, ötleteket a feltüntetett e-mailcímre vagy a szerkesztőkhöz juttassátok el!

mindenkitemploma. hu

Exkluzív interjú Annával és Marcsival Egy kicsit tekintsünk vissza 2007 decemberére, amikor megrendezésre került az első teljesen fiatalok által szervezett ifjúsági koncert a Mindenki Templomában. A koncertre való készülésben rengeteg szolgáló testvér működött közre, köztük a megszokottnál is több fiatal és szüleik. Sikerült sok lelkes énekest mozgósítani és a gondosan válogatott énekeket is átjárta fiatalos lendület. Nem csoda, hogy a koncert igazán nagy sikert aratott és nem csak az ifjúság körében. A koncert frontemberei közül Megyeri Marcsit és Nigicser Annát sikerült elkapnom egy pár kérdés erejéig: - Milyen érzés volt nektek, részt venni ennek az ízig-vérig ifjúsági koncertnek a szervezésében? - Eleinte meglehetősen megerőltető volt, ugyanis sok igényt és véleményt kellett ös�szeegyeztetnünk. Az énekesek toborzása és a tengernyi zene közötti válogatás is sok energia-befektetést igényelt, mivel olyan énekeket akartunk összeválogatni melyeket mindenki a sajátjának érezhet… de mindenképpen megérte a fáradságot. Rengeteget számított az, hogy egy akarattal voltunk a próbákon, egy nagyszerű, élettel és szeretettel teli koncerttel akartuk megörvendeztetni a közösséget Isten dicsőségére. Különösen lelki része volt a készülődésnek az imalánc, ahol a koncertért egy héten keresztül a nap minden órájában imádkoztunk. Ez nagyon lelkivé tette a hetet és segített felkészülni a szolgálatra.

- Hogyan értékelnétek magát a koncertet? Szerintetek volt olyan jó mint egy hagyományos koncert? - Mindenképpen! Szemmel láthatóan nagy áldás volt a koncerten, amit a résztvevők száma is bizonyít. Ahhoz képest, hogy kevés időnk volt felkészülni, sikerült a legtöbbet kihozni a csapatból. Istentől kértük az alkalmasságot és hogy közvetíteni tudjuk az ő szeretetét, és azt hiszem ez számított igazán. - Milyen visszajelzéseket kaptatok másoktól? - Visszajelzésekből bőven kijutott hála Istennek, hiszen olyan ismerőseink is eljöttek, akikre nem is igazán számítottunk. Minden barátunk számára kellemes élmény volt a koncert, és arra bíztattak, hogy máskor is csináljunk ilyet.



13

Eseménydúsan kezdődött a 2008-as esztendő a Mindenki Templomában. Megrendezésre került többek között egy kiállítás, egy művésztalálkozó és egy zsidó-keresztény találkozó. Megfordultak nálunk olyan neves művészek, mint Simon András grafikusművész, Stuller Gyula hegedűművész és Moldova Ágnes rendező.

Bővítésre került a midenkitemploma.hu, gyülekezetünk honlapja. Érdemes meglátogatni az oldalt, ahol a Hírek menüpont alatt megtaláljuk a Hírlevél eddigi számait, a 2008-as bibliai vezérfonalat, valamint egy videót a karácsonyi szegénymisszióról. A Prédikációk menüpont alatt még több videót nézhetünk meg, a karácsonyi és az újévi igehirdetés mellett megtekinthetőek az Iránytű sorozat hitről, szeretetről és imádságról szóló részei. A honlapot folyamatosan bővítjük információkkal, és igehirdetésekkel és felvételekkel, úgyhogy megéri gyakrabban ellátogatni ide. Az igehirdetéseket az elhangzott beszédeket, bizonyságtételeket rendszeresen rögzítjük. Ezeket folyamatosan feltöltjük és elérhetővé tesszük a honlapon, és reménykedünk benne, hogy ezáltal még több emberhez eljut majd az ige. Bátorítunk titeket, hogy ajánljátok a honlapot barátaitoknak, ismerőseiteknek, akik esetleg nem tudnak eljutni az alkalmakra, vagy egyszerűen csak ismerkedni szeretnének közösségünkkel. 14

2008. Február

Takács Károlyné „Örüljetek, ismét mondom, örüljetek”

Örvendj Sion leánya Örvendj a Hű és Szent Királyodnak Vessd el a bánat fekete leplét És öltözd fel a dicséret köntösét. Ujjongj Sion leánya Készen van már a lakoma Kedvesen hív a Vőlegény Ide ülj le – mellém Örvendj, Magasztald őt Sion leánya Soha – Soha nem hagyjuk abba Örök örömben – Megváltónk körében Zeng a hála és dicséret dala Mert Bánatomat örömre fordította Halleluja – Halleluja Dicsőség neked Uram Halleluja – Halleluja Mert Örökre Megvígasztaltál! Ámen

mindenkitemploma. hu



15

Mindenkit

szeretettel várunk istentiszteleteinkre a

Mindenki Templomában !

Szerda

17: 00-tól

Utcamisszió



18: 00-tól

Bibliai tanítás és imaóra

Péntek

17: 00-tól

Tizenévesek találkozója



18: 00-tól

Ifjúsági összejövetel

Szombat

18: 00-tól

Zenés evangélizáció

Vasárnap

10: 00-tól

Úrvacsora a közösség tagjai számára



10: 30-tól

Gyermek istentisztelet



11: 00-tól

Istentisztelet

H o n l a p : www.mindenkitemploma.hu E - m a il : m in d e n k it e mpl o ma@mindenk itempl o ma.hu C í m : 1 1 0 5 Budapest, Cserkesz u. 7-9 Te l .: ( + 3 6 1) 431 97 92 Fax: (+36 1) 431 97 96