SUSAN MALLERY
Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental. © Susan Macias Redmond, 2006 – Harlequin Magyarország Kft., 2012 A mű eredeti címe: Delicious (Harlequin Books) Magyarra fordította: Csató Gabriella Borító: Csúzi István ISBN 978-963-538-421-1 ISSN 1789-2732
• Kiadó címe:2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. • Felelős kiadó: dr. Bayer József • Főszerkesztő: Vaskó Beatrix • Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária • Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 12-14. • Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. • Telefon: +36-1-488-5569; • E-mail.
[email protected] Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu Szedés: Harlequin Magyarország Kft. Nyomtatás: Kaposvári Nyomda Kft. Nyomda címe: 7400 Kaposvár, Fö utca 101. Megrendelés száma: 120006 Nyomtatás időpontja: 2012/14. Felelős vezető: Pogány László igazgató
Kedves Olvasók! Üdvözlöm Önöket a Buchanan család érdekes, izgalmas és érzéki világában. A Citrom és osztriga egy Seattle-ben játszódó négyrészes sorozat első darabja. Én nemrég költöztem ide, a Csendes-óceán északnyugati partjára, de első látásra beleszerettem ebbe a gyönyörű városba, elbűvölt a rengeteg parkja és a milliónyi kávézója. Seattle az ellentmondások, a régi és új, a hétköznapi városrészek és előkelő villanegyedek városa, és ez a kettősség jellemzi a környezetét is: tengeröbölben és tavak partján fekszik, hegyek övezik. A seattle-iek tudják, hogyan készítsenek fejedelmi ételkülönlegességeket, és hogyan párosítsák a szakácsművészetük remekeit csodás zamatú helyi borokkal. Amikor ennyi mindenből meríthettem, írói képzeletem szárnyakat kapott, és megteremtettem a Buchanan családot. A három fivér és egy lánytestvér, a családi étterem-birodalom és a gonosz nagymama élete elég bonyodalommal szolgálhat, hogy ébren tartsa az olvasók érdeklődését. És persze ne feledkezzünk meg a titkokról, amelyekre egymás után fény derül. Az első történet főhőse Callister, röviden Cal. Cal elvállalta, hogy újra fellendíti a családi cég egyik éttermét, de ehhez vissza kell magát hízelegnie az exfelesége kegyeibe, közben pedig igyekszik megvédeni a húgát a nagyanyjától, a félelmetes és mindig meglepően jól értesült Glóriától, aki mindenkinek az életét irányítani akarja. Hát nem izgalmas kezdet? Most pedig dőljenek hátra, s élvezzék a Citrom és osztrigát! Kellemes olvasást! Susan Mallery
3
1. Penny Jackson tisztában volt azzal, hogy nem kellene ennyire feldobódnia a hírtől, hogy a volt férje hamarosan térden állva próbálja majd újra behízelegni magát a kegyeibe. Ez a kárörvendés nem vetett rá valami jó fényt, de kész volt együtt élni ezzel a jellemhibával. – Ugye tudod, hogy alkalmazni akar? – emlékeztette a barátnője, Naomi. – Ó, igen! A hatalom mámora! – Penny kényelmesebben elfészkelődött a széken, és élvezettel mérlegelte a lehetőségeket. – Azt akarom, hogy könyörögjön. Nem azért, mert utálom a pasast, és meg akarom alázni, inkább… – Az elvált nők iránti szolidaritásból? – segítette ki Naomi. Penny felkacagott. – Pontosan! Most nyilván azt gondolod, hogy rosszindulatú és kicsinyes teremtés vagyok. – Talán, viszont ma különösen csinos vagy, ha ettől jobb lesz a közérzeted. – Egy kicsit. – Penny végigsimított bő pulóvere elején, és az órára pillantott. – A belvárosban ebédelünk. Semleges helyen, amelyhez nem fűznek minket se jó, se rossz emlékek. – A jókat valóban okosabb kerülni – intette Naomi. – Calnek sosem tudtál ellenállni. – Azóta eltelt több mint három év! Túl vagyok rajta. Továbbléptem. 4
– Ühüm. – Naomit szemmel láthatólag nem sikerült meggyőznie. – Ne foglalkozz azzal, hogy milyen fantasztikusan fest öltönyben, farmerben vagy anélkül. Csak az lebegjen a szemed előtt, hogy összetörte a szívedet, azt hazudta, hogy családot akar, aztán összetiporta az álmaidat. Ez könnyű lesz, gondolta Penny, és a jó hangulatára máris bosszúság árnyéka vetült. Majdnem ilyen rossz volt az is, amikor négy évvel ezelőtt megpályázott egy beosztott szakácsi állást Cal családjának egyik éttermében, a Buchananben. Csak az előételekről kellett volna gondoskodnia, pontosabban a salátákról. Rajta kívül még tíz másik pályázó volt, és Penny, attól félve, hogy nem őt választják, megkérte Calt, aki akkor még a férje volt, hogy szóljon pár jó szót az érdekében a nagyanyjának. Cal erre nem volt hajlandó, és ő nem kapta meg a munkát. – Ezúttal az enyém a meló – mondta –, és a végsőkig ki akarom használni a helyzetet. Meg őt. Természetesen tisztán üzleti értelemben. – Természetesen – visszhangozta Naomi bizonytalan hangon. – Cal csak bajt jelent a számodra. Mindig így volt. Légy óvatos! Penny felállt, és a táskájáért nyúlt. – Mikor nem vagyok az? – Követelj csillagászati fizetést! – Jó, megígérem. – Ne gondolj arra, hogy szexelsz vele! – Ugyan már! – nevetett Penny – Ilyesmi fel sem merülhet. Majd meglátod. Penny korán érkezett, aztán a kocsijában várt, és csak öt perccel a megbeszélt időpont után szállt ki. Ez egy kis, talán jelentéktelen erőfitogtatás volt a részéről, amit Cal igazán megérdemel. Komótosan sétált be a csendes, bőrüléses bisztróba, de már mielőtt a hostesshez fordult volna, felfedezte Calt. A férfi a bisztró hátsó részében, az egyik boksznál állt. Igaz, hogy sok közös barátjuk volt, és ugyanabban a városban éltek, de mivel Penny mindent megtett azért, hogy elkerülje a férfit, évek óta nem futottak össze. Egészen mostanáig. – Szia! – köszönt rá a férfira fesztelen mosollyal. – Penny… – Cal végigmérte, aztán a boksz másik oldala felé intett. – Köszönöm, hogy eljöttél.
– Hogyan mondhattam volna nemet? Nem sokat árultál el telefonon, így sikerült felkeltened a kíváncsiságomat. – Penny besiklott az ülésre. Cal csodásan nézett ki. Ugyanolyan magas volt, és izmos, ugyanolyan meleg, barna szemű, mint ahogy emlékezett rá. És most, hogy itt ült vele szemben, a teste is emlékezni kezdett arra, milyen volt, amikor még minden rendben volt köztük, és nem bírtak betelni egymással. Természetesen Cal már nem érdekelte őt ilyen szempontból. Megtanulta a leckét. Ráadásul azt sem tudta megbocsátani a volt férjének, hogy Cal az elmúlt három évben nem tette meg neki azt a szívességet, hogy elhízzon vagy megráncosodjon, hanem ilyen izmos és jóképű maradt. Jellemző! – dohogott magában. Persze mit várhat az ember egy férfitól? Ugyanakkor Cal most az ő segítségére szorul, és ez nagyon tetszett Pennynek. A házasságuk alatt mindig úgy érezte – talán a férfi viselkedése miatt –, hogy ő nem elég jó neki. De most… most Cal hozzá fordul, tőle reméli, hogy megmenti. És bár Penny azt tervezte, hogy végül elfogadja az ajánlatát, addig minden másodpercet ki akart élvezni. – Az Öreg Halász egy kis bajba került – kezdte Cal, aztán elnémult, amikor a pincérnő az asztalhoz lépett, hogy felvegye a rendelésüket. Amint a nő elsietett, Penny hátradőlt a boksz steppelt ülésén, és lassan elmosolyodott. – Úgy hallottam, többről van szó egy kis bajnál. Azt mondják, hogy ennek a helynek befellegzett! Folyamatosan veszteséges, és egyre csökken a forgalma. – Pislogott egyet, és igyekezett ártatlan képet vágni. Valószínűnek tartotta, hogy Cal keresztüllát a mesterkedésén, és erős késztetést érez, hogy megfojtsa, de az a legszebb az egészben, hogy nem teheti meg, mert szüksége van rá. Hát nem csodás? Penny imádta, ha egy férfi a segítségére szorul. Különösen, ha az a férfi Cal! – Hát… nem mondom, mentek már jobban is a dolgok – ismerte el a férfi olyan arccal, mint aki citromba harapott – vagy mintha a beszélgetésük minden pillanatát gyűlölné. – Az Öreg Halász a Buchanan-lánc legrégebbi étterme – fuvolázta vidáman a lány. – A zászlóshajó. Vagy legalábbis az volt. Most 6
csapnivaló koszt és még csapnivalóbb kiszolgálás jellemzi. – Kortyolt egyet a vizéből. – Legalábbis a kismadarak ezt csiripelik. – Kösz a tájékoztatást – préselte ki magából Cal, miközben az állkapcsa megfeszült. Áruló jel! Nyilván dühítette, hogy rákényszerült erre a találkozóra. Penny azt is sejtette, mi jár éppen az eszében: az összes seattle-i séf közül miért éppen őt akarja megszerezni? Ezt Penny sem értette, de azzal intézte el magában a kérdést, hogy olykor egy magafajta lányra is rámosolyoghat a szerencse. – Az aktuális szerződésed lejárt – szögezte le a férfi. – Igen – mosolygott Penny. – Új állást keresel. – Igen. – Szeretnélek alkalmazni. Két szó. Szavak, amelyek önmagukban nem sokat érnek, de együtt a világot jelenthetik valaki számára. Ez esetben neki. – Kaptam más ajánlatokat is – közölte Penny nyugodtan. – Elfogadtad valamelyiket? – Még nem. Cal százkilencven centis termetéhez, izmos alakjához jól illettek a markáns arcvonások, a kiálló arccsont és a makacs áll. A szája gyakran elárulta a hangulatát. Most éppen egészen vékonynak és egyenesnek tűnt. Igen, a férfiban úgy fortyogott a düh, hogy jót tett volna neki, ha gőz árad ki a fülén. Penny sosem érezte magát jobban. – Azért hívtalak, hogy egy ötéves szerződést ajánljak fel neked. Szabad kezet kapsz a konyhában, a szokásos feltételekkel. – Az összeg, amelyet Cal felkínált, akkora volt, hogy Penny csak pislogott. Hogy nyerjen egy kis időt, megint ivott egy korty vizet. Az igazság az volt, hogy ő nemcsak egy másik munkát akart, hanem saját éttermet szeretett volna nyitni, ám ezt az anyagi lehetőségei még nem tették lehetővé. Választhatott, hogy partnereket keres, amihez nem fűlt a foga, vagy vár. Penny az utóbbi mellett döntött. Úgy tervezte, hogy a következő három évben igyekszik minél többet megtakarítani, aztán megnyitja álmai éttermét. És bár a kilátásba
helyezett fizetés csábította, más szempontokat is figyelembe kellett vennie. – Nem érdekel az ajánlatod – mondta halvány mosollyal. Cal szeme összeszűkült. – Mit akarsz? Azon kívül, hogy szeretnéd a fejemet egy karón látni… Penny mosolya ezúttal teljesen természetesnek hatott. – Nem, arra sosem vágytam – mondta. – Illetve azóta nem, hogy elváltunk – helyesbített. – Eltelt három év, Cal, és én továbbléptem. Te nem? – De, természetesen. Akkor miért nem érdekel az ajánlatom? Ez egy remek állás! – Nem állást keresek, hanem lehetőséget. – Az mit jelent? – Többet akarok a szokásos feltételeknél. A nevemet akarom látni odakint, a homlokzaton, és teljes szabadságot kérek a konyhában. – Penny a kosztümkabátja zsebéből elővett egy összehajtogatott papírlapot. – Tessék, itt a kívánságlistám. Helyesen cselekedni mindig szívás, gondolta Cal, ahogy széthajtogatta a lapot. Ezúttal is az volt. Átfutotta a listát, aztán visszadobta a lány elé. Penny nem „lehetőséget” akart, hanem az ő golyóit megfokhagymázva, kisütve és tejszínes szósszal leöntve. – Nem – mondta határozottan, és igyekezett figyelmen kívül hagyni, hogy a délutáni napfény milyen szépen kiemeli a lány gesztenyebarna hajában a vörös és barna árnyalatokat. – Rendben. – Penny felvette a lapot, és ki akart siklani a bokszból. – Örülök, hogy találkoztunk. Sok szerencsét az étteremhez! A férfi átnyúlt az asztal fölött, és megragadta a nő csuklóját. – Várj! – De ha nincs több megbeszélnivalónk… Olyan ártatlannak hat, gondolta a férfi belenézve a nagy, kék szempárba. De ő jobban ismerte, semhogy bedőljön Penny naiv tekintetének. 8
Nyilván meg lehet győzni, hogy elvállalja a munkát, különben nem jött volna el a találkozóra. Penny nem az a fajta nő, aki hamis reményeket ébreszt másokban. De ez nem jelenti azt, hogy ne élvezné, ha rávehetné őt, hogy könyörögjön neki. És talán a közös múltjukat tekintve ez érthető is. Szóval Cal elhatározta, hogy alkudozni fog vele, és enged, ahol muszáj. Valószínűleg még fel is villanyozná az üzleti tárgyalás, ha Penny nem vágna olyan átkozottul önelégült képet. A hüvelykujjával finoman dörzsölgetni kezdte a lány csuklóját. Tudta, hogy Penny ettől ideges lesz. Mindig siránkozott a vastag karja, csuklója és keze miatt, azt állítva, hogy aránytalan, nem illik a teste többi részéhez. Cal azt gondolta, bolond, hogy egy nem létező szépséghiba miatt emészti magát. Különben is, a lánynak séfkeze volt, sebhelyekkel és erős, ügyes, fürge ujjakkal. Cal mindig szerette a kezét, akár a konyhában munkálkodott, akár rajta a hálószobában. – Elvetetted a sulykot – mondta a papír felé biccentve, és elengedte a lány csuklóját. – Ezt te is tudod. Szóval, hol az igazi lista? Penny szélesen elmosolyodott, és visszahuppant a bőrülésre. – Hallottam, hogy kétségbeesett vagy. Meg kellett próbálnom. – Nem ennyire kétségbeesett. Mik a kívánságaid? – Teljes szabadságot kérek a menü összeállításában. A konyhában én hozom a döntéseket. A nevem legyen rajta az étlapon. Minden receptem a saját szellemi tulajdonom marad. Fenntartom a jogot, hogy visszautasíthassam az üzletvezetőt, akit megpróbálsz rám erőltetni, évente négy hét szabadságot kérek, és tíz százalékot a nyereségből – sorolta a lány. Ekkor a pincérnő kihozta az ebédjüket. Cal hamburgert rendelt, Penny salátát. De nem ám akármilyet! A pincérnő nyolc kistányér különböző hozzávalót helyezett a lány négyfajta salátával teli tálja elé. Miközben Cal figyelte, Penny olívaolajat, balzsamecetet és őrölt borsot öntött egy kávéscsészébe, aztán belenyomta egy fél citrom levét. Miután a villájával összekeverte mindezeket, a salátájára dobta a kockára vágott, füstölt csirkehúst és a fetát, aztán megszagolta a kandírozott pekándiót, mielőtt azt is hozzáadta a keverékhez. Mellőzte a zöld diót, csak egy fél paradicsomot vett el, zöld helyett vöröshagymát választott, aztán ráborította a salátaöntetet. Miután mindent összekevert, egymásba rakta a tányérokat, és megkóstolta az ebédjét.
– Milyen? – kérdezte a férfi. – Jó. – Miért veszed a fáradságot, hogy étteremben egyél? – Többnyire nem szoktam. Azelőtt sem tette. Beérte azzal, hogy összeütött valami mennyei finomságot a konyhájukban, és ő boldogan hagyta, hogy a felesége hódoljon a szenvedélyének. Cal újra a lány kívánságaira összpontosított. Nem teljesítheti mindet, már csak elvből sem. Meg üzleti szempontból is hiba lenne. – Teljesen rád bízom a menüt, és a konyhában te leszel a főnök – mondta –, de a receptjeid az étterem tulajdonába kerülnek. Általában minden, amit egy séf alkotott, amíg egy étterem alkalmazásában állt, azé az étteremé lett. – Magammal akarom vinni a receptjeimet, amikor elmegyek. – Penny a villájára tűzött egy salátadarabot. – Különben nincs alku, Cal. – Majd kitalálsz újakat. – A lényeg az, hogy nem akarok létrehozni valami csodálatosat, aztán örökre a családod nem túl hozzáértő kezében hagyni. – A lány a férfira sandított. – És mielőtt védeni kezdenéd a mundér becsületét, hadd mutassak rá, hogy öt évvel ezelőtt az Öreg Halászban minden hétvégén hosszú volt a várólista. – A neved rajta lehet az étlapon – egyezkedett a férfi – konyhafőnökként. Látta, hogy Penny megmerevedik. Azelőtt sosem kapta meg ezt a címet. Ez talán jelent majd neki valamit. – És három százalékot kapsz a nyereségből – tette hozzá Cal. – Nyolcat! – Négyet. – Hatot. – Ötöt – mondta Cal. – De nem lesz beleszólásod abba, hogy ki az üzletvezető. – Vele kell majd együtt dolgoznom. – Neki pedig veled kell majd dolgoznia. Penny elvigyorodott. 10
– De rólam azt mondják, hogy csupa báj és derű vagyok a munkahelyemen. Ezt te is tudod. Cal viszont azt hallotta, hogy Penny maximalista, és mindenben ragaszkodik a legjobb minőséghez. Nevezték még nehéz esetnek, idegesítő nőszemélynek és egyszerűen zseniálisnak is. – Különben is, már van üzletvezetőnk – mondta. – Igaz, csak pár hónapra szerződött. Penny az orrát ráncolta. – Ki az? – Majd később megtudod. Egyébként ő csak afféle rendcsináló. Hamarosan másikat keresünk, és akkor figyelembe vesszük majd a véleményedet. Penny felvonta a szemöldökét. – Érdekes. Mint egy westernben. Jön egy fegyveres, aki megtisztítja a várost. Igen, ez tetszik. – Mély lélegzetet vett. – Mit szólnál a profit öt százalékához, egy hároméves szerződéshez, és beleszólási joghoz a következő üzletvezető személyébe? És magammal vihetem a receptjeimet. – Felemelte a kezét. – De csak a saját éttermembe, és az Öreg Halász továbbra is az étlapján szerepeltetheti az általam kreált ételkülönlegességeket. Calt nem lepte meg, hogy Penny önállósítani akarja magát. A legtöbb jó séf erről álmodik. Csak keveseknek van meg hozzá a tőkéjük vagy a vezetői tehetségük. – Ja, és az összeg, amelyet korábban említettél, megfelelne – fűzte hozzá a lány mintegy mellékesen. – Naná hogy megfelelne! De csak akkor kaptad volna meg, ha nem harcoltad volna ki ezt a sok egyéb engedményt. Hány embert hozol magaddal? – Kettőt. A helyettesemet és az asszisztensemet. A séfeknek általában megvoltak a saját, állandó munkatársaik, és amíg jól kijöttek a többiekkel a konyhában, Cal nem bánta, ha nő az alkalmazottak létszáma. – Ami a szabadságot illeti… te sosem mész szabadságra – jegyezte meg. Legalábbis azelőtt Penny sosem tett ilyet. – Kell az a szabadság. És ne hidd, hogy nem veszem ki! Cal vállat vont.
– Addig nem teheted, amíg talpra nem állunk. – Nyár végére gondoltam. Addigra beindul az üzlet. Talán… De persze Penny még nem látta, hogy néz ki most az étterem. – Ennyi? A nő tépelődött egy pillanatig, aztán vállat vont. – Foglald írásba az ajánlatot! Átnézem, aztán értesítelek. – Másutt sosem kapnál ennyit. Ne tégy úgy, mintha vissza akarnál táncolni! Penny önelégülten pislogott. – Ezt sosem tudhatod, Cal. Hallani akarom, hogy a vetélytársaid mit ígérnek. – Tudom, kik azok. Sosem adnának ekkora részesedést a nyereségből. – Ez igaz, de az éttermeik sikeresek. Egy csekélyebb rész valami nagyobból többet ér, mint sok a semmiből. – Ez igazi sztárrá tehet. Az emberek megismernek. – Az emberek már ismernek. Cal azt akarta mondani, hogy azért nem annyira. Hogy meg tudna nevezni öt séfet, akik éppen olyan jó munkát végeznek, mint Penny… A probléma az volt, hogy nem tudott. Az elmúlt három évben Penny szép hírnevet vívott ki magának. És neki szüksége volt a nő hírnevére, hogy kimásszon a gödörből. – Holnap délután futárral átküldőm a munkahelyedre a szerződést – ígérte. – Jó – felelte Penny, és szinte dorombolt elégedettségében. – Te élvezed ezt, igaz? – Ó, igen! Még azt sem fogom bánni, hogy neked kell dolgoznom, mert valahányszor kihozol majd a sodromból, emlékeztetni foglak rá, hogy te fordultál hozzám. Hogy szükséged volt rám. Bosszú? Cal ezt meg tudta érteni. Dühítőnek találta, de megértette. – Miért csinálod ezt? – kérdezte Penny, miközben elvett egy pekándiót. – Évekkel ezelőtt kiszálltál a családi üzletből. Akkor, amikor még házasok voltunk, gondolta Cal. Annak idején megszökött, csak hogy most megint belerángassák. 12
– Valakinek meg kell mentenie a süllyedő hajót. – Igen, de miért éppen neked? Téged nem érdekel a családi cégbirodalom. Cal egy húszast dobott az asztalra, és felkelt. – Legkésőbb huszonnégy órával azután, hogy eljuttattam hozzád a szerződést, meg kell kapnom a válaszodat. – Másnap reggel megkapod. – Az megfelel. – Cal egy névjegyet ejtett a pénz mellé. – Arra az esetre, ha kapcsolatba kellene lépned velem. Kisétált az étteremből, és a kocsijához indult. Penny igent fog mondani. Egy kicsit még kekeckedik vele, húzza az időt, hogy borsot törjön az orra alá, de a megállapodás túl előnyös a számára ahhoz, hogy visszautasítsa. És ha sikerrel jár, ha azzá teszi az Öreg Halászt, ami egykor volt, akkor három év múlva több mint elegendő pénze lesz, hogy megnyissa a saját éttermét. Ő addigra már messze jár. Beleegyezett, hogy közbelép, és hogy talpra állítja az éttermet, de esze ágában sem volt végig itt maradni. Csak a megmentő szerepét vállalta, és nem izgatja, ha más fogja learatni a babérokat. Penny nem sokkal délután kettő után sétált be a Sportkuckóba. Az ebédelők nagy része már távozott, de néhány kitartó vendég még ott ült, és figyelte a tévékészülékeken a különböző sporteseményeket. Penny egyenesen a bárpulthoz sietett, és nekidőlt a fényezett fának. – Szia, Mandy! Bent van? – kérdezte a poharakat buzgón törölgető, dús keblű szőke nőtől. – Szia, Penny! – mosolygott Mandy. – Ühüm. Az irodájában. Hozzak neked valamit? Koffeint, gondolta a lány, aztán megrázta a fejét. – Kösz, nem. A pulttól jobbra egy kis alkóvból nyíltak a mosdók, a fizetős telefon és egy SZEMÉLYZET feliratú ajtó mellett. Innen csak néhány lépés volt Reid Buchanan rendetlen irodája. Reid az íróasztalánál ült, amely akkora volt, mint egy kétszemélyes matrac. A lábát az asztal sarkán pihentette, a telefont a vállával szorította a füléhez. Amikor meglátta a nőt, a szemét forgatta, a telefonra bökött, aztán egy kézmozdulattal beljebb invitálta.
– Tudom – mondta, miközben Penny óvatosan kikerülte a ládákat, amelyeket még nem pakolt ki. – Ez fontos esemény, és szeretnék ott lenni, de már elígérkeztem. Talán legközelebb… Aha… Persze. Neked is. Bontotta a vonalat, és felnyögött. – Valami külföldi kormány hülye sajtótájékoztatójára hívtak meg – mondta. – Mit kellett volna csinálnod? – kérdezte a lány, ahogy felnyalábolt néhány dossziét az irodában lévő egyetlen másik székről, és lehuppant a kemény faülőkére. A dossziékat a férfi asztalára hajította, amelyen már úgyis halomban álltak a papírok. – Gőzöm sincs. Megjelenni. Mosolyogni a kamerákba. Talán beszédet mondani – vont vállat Reid. – És mennyit voltak hajlandóak fizetni érte? Reid talpa nagyot koppant a padlón. – Tíz rongyot – mondta a lány felé fordulva. – Nem mintha szükségem lenne a pénzre. Gyűlölöm az egészet. Olyan hamis… Régebben baseballoztam, és most itt dolgozom. Visszavonultam. Csak tavaly, gondolta Penny. Most, hogy pár hét múlva kezdődik a szezon, Reidnek biztos jobban hiányzik a korábbi élete. Penny megbökte az egyik kupacot az asztalon, aztán a férfira lesett. – Határozottan emlékszem, hogy azt mondtad, akkora asztalt akarsz, amekkorán szexelni is lehet. Pontosan így fogalmaztál, amikor elmentünk vásárolni. De ha nem csinálsz rajta rendet, senki sem akar majd levetkőzni és elnyúlni a lenyűgöző méretű asztallapon. Reid hátradőlt és elvigyorodott. – Nincs szükségem az asztalra ahhoz, hogy rávegyem a nőket a vetkőzésre. – Igen, hallottam. Reid Buchanan igazi legenda volt, nemcsak a profi baseball-ligában dobójátékosként befutott hihetetlen karrierje miatt, hanem a nők körében aratott sikerei miatt is. Ez utóbbinak részben a Buchanan fivérekre jellemző sármja volt az oka, részben az, hogy Reid imádta a nőket. Minden nőt szeretett. A korábbi barátnői között éppúgy akadtak modellek és színésznők, mint földanya típusú környezetvédők, akik majd tíz évvel idősebbek voltak nála. Okos, buta, alacsony, magas, 14
sovány, gömbölyded – Reid kivétel nélkül mindet szerette. És azok is szerették őt. Penny évek óta ismerte a férfit. Két nappal azután találkoztak, hogy Calt megismerte, és gyakran tréfálkozott azon, hogy első látásra szerelem ébredt benne az utóbbi iránt, és első látásra barátságot érzett Reid iránt. – Sosem találod ki, mit csináltam ma – mondta. Reid felvonta a szemöldökét. – Drágám, ahányszor megleptél az utóbbi időben, én már nem is próbálok találgatni. – A testvéreddel ebédeltem. Reid hátradőlt. – Ez alatt nyilván Calt érted, mert Walker még külföldön állomásozik. Rendben, kíváncsivá tettél. Mi történt? – Munkát ajánlott. Azt akarja, hogy én legyek az Öreg Halász főszakácsa. – Mi? Lehet, hogy Reid a Buchanan családhoz tartozott, de amíg tavaly júniusban a hazai csapat harmadik játékának második felében össze nem törte a vállát, távol maradt a cégtől. – Az a halas hely, igaz? – kérdezte. – Aha! – nevetett Penny. – A Buchanan egy grill-étterem, te vezeted a bisztrót, és Danié a Hamm-Burger. Jézusom, Reid, ez az örökséged! Van egy családi cégbirodalmad! – Tudod, mim van? Egy „egyet fizet, kettőt kap” előétel-akcióm a délutáni kedvezményes italfogyasztás idejére… Elvállalod a munkát? – Azt hiszem. – Penny előredőlt. – Botrányosan magas fizetéssel kecsegtetett, és részesedéssel a nyereségből. Ez az, amire vártam. Három év múlva így elég pénzem lesz, hogy megnyissam a saját éttermemet. Reid ránézett. – Mondtam, hogy bármikor odaadom azt a pénzt. Csak számold ki, mennyi kell, és máris kiállítom a csekket. Penny tudta, hogy a férfi bármikor megtehetné. Reid milliókat fektetett be a legkülönfélébb vállalkozásokba, és mesés összegeket
keresett, de ő nem akart kölcsönkérni egy baráttól. Ez majdnem olyan lett volna, mintha a szüleit pumpolná meg. – A magam erejéből kell boldogulnom. Ezt te is tudod. – Jó, jó. De nem ártana, ha megszabadulnál attól a gerincmerevítőtől, amit viselsz, Penny. Olykor nem ártana egy kis rugalmasság… Penny elengedte a füle mellett a bíráló megjegyzést. – Tetszik a gondolat, hogy feltámaszthatom a hamvaiból az Öreg Halászt. Így még nagyobb sztár leszek, és ez emeli majd a saját éttermem fényét is. – Nem mintha hagynád, hogy mindez a fejedbe szálljon. Penny felkacagott. – Te beszélsz? Az egód akkora, hogy alig fér el egy repülőgéphangárban. Reid előjött az asztal mögül, leguggolt a lány széke mellé, a tenyerébe fogta Penny arcát, és cuppanós puszit nyomott rá. – Tudod, hogy támogatlak, bárhogy is döntesz. – Kösz. – Penny hátrasimította a férfi sötét haját a homlokából, és arra gondolt, hogy sok szempontból jóval egyszerűbb lett volna az élete, ha Reidbe szeretett volna bele. A férfi felállt, és az asztalnak támaszkodott. – Mikor kezdesz? – Mihelyt aláírtam a szerződést. Hallottam, hogy az éttermet teljesen fel kellene újítani, de erre nincs időnk. Azzal kell boldogulnunk, amink van. Össze kell állítanom a menüt, szerződtetnem kell a konyhai személyzetet… Reid összefonta a karját a mellkasán. – Nem mondtad el Calnek, igaz? Penny idegesen fészkelődött. – Nem annyira fontos… – Dehogynem. Hadd találjam ki! Azt feltételezted, nem venne fel, ha tudná. De ha már ott dolgozol, nem rúghat ki miatta. – Körülbelül. – Nagyon ravasz voltál, Penny, de nem jellemző rád az ilyen viselkedés. Te mindig betartottad a játékszabályokat. 16
– Akartam ezt a munkát, és ez volt az egyetlen módja, hogy megszerezzem. – Calnek nem fog tetszeni. Penny felkelt. – Nem értem, miért izgatná a dolog. Cal és én három éve elváltunk. Most csak kollégák leszünk. Tiszta lappal indulunk neki egy vadonatúj kapcsolatnak. Reid rámeredt. – Hidd el, amikor a testvérem megtudja, hogy gyereket vársz, lesz nemulass! És több okból, mint gondolnád.
2. Négy nappal később Penny elhajtott az Öreg Halászhoz, és lefékezett a kihalt parkolóban. Tipikus márciusi nap volt: hűvös, felhős, eső ígéretével terhes. A lány kilépett a repedezett aszfaltra, és az orrát azonnal megcsapta a nedves fa, a sós víz és a halak szaga. A távolban sirályok vijjogtak. A régi étterem elhagyatottnak, szomorúnak, elhanyagoltnak látszott. A számos átalakítás és mázolás sem leplezte, hogy nehéz időkön esett át. Nincs szomorúbb látvány egy üres étteremnél, gondolta Penny. Ilyenkor, a délelőtt közepén itt nagy sürgés-forgásnak kellene uralkodnia. Rendes körülmények között most érkeznének a szakácsok, akik előkészítik az ételeket. A séf már megtervezte volna a napi ajánlatot, és ellenőrizte volna az áruszállítmányokat. A faszenes grill felől szálló füst szaga összekeveredne a fűszerek ínycsiklandó illatával. Ehelyett a The Seattle Times egy oldala repült el a kocsija mellett. Ez most már az ő birodalma. Aláírta a szerződést, és beadta Cal irodájába. A következő három évben ez lesz a világa, és az Öreg Halász sorsa az ő kezében van. Az izgalomtól és várakozástól összeszorult a gyomra. Más körülmények között most a barátaival ünnepelne, finom ételeket ennének, amelyeket zamatos borokkal öblítenének le. De borivásra egyelőre nem is gondolhat. – Érted, kicsim – suttogta, és megérintette a hasát. Egy autó fordult be a parkolóba. Penny megpördült, és figyelte, ahogy a sötétkék BMW Z4 besiklik a kocsija mellé. Amíg a méregdrága 18
sportkocsit szemlélte, vagy fél tucat megjegyzés is az eszébe jutott, amellyel a férfit fogadhatná. Cal az elmúlt harminc-egynéhány évben nem tanulta meg, hogy törődnie kell az időjárással? Egy lehajtható tetejű kocsiban furikázni télen nem valami okos dolog. De amikor a férfi kilökte az ajtót és kiszállt, Pennytől csak annyi telt, hogy mosolyogva intett neki. Aztán, ahogy Cal kiegyenesedett és megigazította a bőrdzsekijét, a lány úgy érezte, mintha mellékszereplő lenne egy férfikölnit népszerűsítő reklámfilmben, akinek csak az a dolga, hogy áhítattal bámulja a főszereplő modellt. A szöveges szerepet bizonyára olyasvalakire osztották volna, akinek működik az agya. Ajjaj, gondolta, ahogy a torka elszorult, a combja megremegett, és már amúgy is érzékeny melle mintha a férfi felé ágaskodott volna. Az adott körülmények között aggasztónak találta, hogy ilyen zsigeri módon reagál a volt férje közelségére. Nem mintha ez bármit jelentene. Terhes volt, ebből következett, hogy a napjait valóságos hormonális árapályban töltötte. Sírva fakadt a Hallmark-reklámok láttán, és zokogott, amikor kisgyerekek kutyakölyköket szorongattak. Nem, bármit érez is ebben a pillanatban Cal iránt, annak nem a férfi személyéhez van köze, hanem csak a ceruzaradír nagyságú embrióhoz a hasában. Ettől még persze képes lehet arra, hogy bolondot csináljon magából. Vagyis nem szabad elfelejtenie, hogy ő egy félelmetes, gonosz séf, aki a tökéletesnél kevesebbel sosem éri be. Nagyon éles késekkel keresi a kenyerét, és puszta kézzel eltöri a csirkecsontokat… – Készen állsz a kihívásra? – kérdezte Cal. – Persze. Legalábbis arra, amelyik rám vár. – Penny követte a férfit a bejárathoz. – Szükségem lesz egy kulcsra. Cal előhúzott a zsebéből egy kulcskarikát. – Tessék! Megjelöltem őket. Itt a bejárati és a hátsó ajtó kulcsa, az összes raktárhelyiségé, a borospincéé és az italraktáré. – Kinyitotta az üvegbetétes faajtó jobb szárnyát, aztán félrehúzódott, hogy előreengedje a lányt. Penny becsörtetett a homályos helyiségbe, aztán azt kívánta, bár ne tette volna.
– Mi ez? – kérdezte, miközben az orra előtt legyezgette a levegőt a kezével. Megperzselődött szőr, rothadó hal, romlott hús és korhadt fa szagának borzalmas keveréke terjengett. – Elég rémes – ismerte el Cal. – A raktárhelyiségeket nem ürítették ki, mielőtt bezárt az étterem. Amikor múlt héten idejöttem, sokkal rosszabb volt a helyzet. Penny ezt nem tudta elképzelni. Alig állta meg, hogy el ne hányja magát. A terhessége majdnem négy hónapja alatt egyszer sem küzdött hányingerrel – mostanáig. Cal kitámasztotta a bejárati ajtót és bekapcsolta a ventilátorokat. – Mindjárt jobb lesz! Penny megbökdöste a szőnyegpadlót a cipője orrával. – Egy takarítástól nem múlik el ez a bűz. – Tudom. Az étteremben mindenütt keményfa padló van, kivéve itt. Felcsiszoltatjuk és belakkozzuk a padlót, aztán kicseréljük a szőnyeget. Penny remélte, hogy ennyi elég lesz. Legalább az étterem beosztása jó volt, a belmagasság nagy, az ablakok hatalmasak. Akik vízparton esznek, többnyire szeretnek gyönyörködni a kilátásban. Penny több nagy festőállványt és vakolatkupacot is látott. – Végzünk egy kis kozmetikázást. Teljes átalakításra nincs időnk – magyarázta Cal. – Hm. A lány elsétált a férfi mellett. Az éttermi rész nem az ő gondja volt, és különösebben nem is érdekelte. Más helyiségek sokkal jobban izgatták. Például a konyha. Hátrasétált, és belökte a nagy lengőajtót. Itt még büdösebb volt, mint kint, de nem vett róla tudomást, miközben felmérte a jövendőbeli birodalmát. Ez legalább tiszta, állapította meg, ahogy szemügyre vette a hatalmas, faszenes sütőrostélyt, a párolót, a nyolc gázrózsás tűzhelyet és a sütőket. Ahogy tekintete a hosszú, rozsdamentesacél-pultra siklott, ahol majd a saláta készül, meg az edényekre, serpenyőkre és tálakra, még csak be sem kellett hunynia a szemét, hogy elképzelje a grill és a 20
tűzhely felől áradó perzselő forróságot, hallja a gőz sziszegését és a „Rendel!”, „Kész, mehet!” kiáltásokat. Az étterem kora miatt a konyha tágas volt, és jól szellőztetett. Az edényalátétek újnak látszottak, és amikor felvette az egyik fazekat, az nehéz volt, és jó minőségű. Lássuk az élelmiszerraktárt, gondolta. – Azért tehetnél úgy, mintha érdekelne – mondta Cal a konyhaajtóból. A nő feléje fordult. – Micsoda? – Az étterem. A falak színe, a terítők, az asztalnemű. – Ó, persze… – Penny habozott. Nem tudta, mit mondjon. – Amit eddig láttam, mély benyomást tett rám. – Azt hiszed, becsaphatsz? – Nem, de nem kellene meglepődnöd. Az egyetlen, ami valóban fontos a számomra, az étterem mérete, és hogy hány személyesek az asztalok. Tudnia kell, hány hat- és nyolcszemélyes asztal van, és milyen irányelveket követnek a rendezvényeknél. Kevés dolog volt, amit egy konyhaszemélyzet jobban utált egy tizenkét személyes váratlan rendelésnél. – Később majd tájékoztatlak – mondta a férfi. – Szóval, mi a véleményed? Penny elmosolyodott. – Nem rossz. De leltároznom kell a készletet. Mekkora keretet kapok az új felszerelésre? – Adj egy kívánságlistát, és megtárgyaljuk! Penny fintorgott. – Én vagyok a konyhafőnök. Engem illet a végső döntés joga. – Elfelejted, hogy ismerlek. Interneten rendelnél, a jó ég tudja, miket Németországból és Franciaországból, és egy szempillantás alatt elszórnál húszezer dollárt. Penny elfordult, hogy a férfi ne lássa a mosolyát. – Sosem tennék ilyet.
– Nem, persze hogy nem. Mondja ezt az a nő, aki nászajándékba egy késkészletet kért. Penny harciasan megpördült. Készen állt, hogy elfogadja a kihívást. – Cal… – Sajnálom – szakította félbe a férfi, és megrázta a fejét. – Nem említem többé a házasságunkat. – Az jó lesz! Arról, hogy házasok voltak, tizenöt perccel a nyitás után úgyis az egész személyzet tudni fog. A konyhákban nincsenek titkok. Ami nem jelenti azt, hogy Penny szeretné, ha a közös múltjukat a munkatársaik orrára kötnék. Furcsa volt újra látni Calt, és beszélni vele. Penny maga sem tudta, pontosan mit érez. Nem haragot. Talán feszengést. Szomorúságot. Annak idején boldogok voltak, legalábbis ő azt hitte. De Cal nem törődött vele igazán, mert… Jó, rendben, talán egy kicsit neheztel a férfira. Három év telt el a válásuk óta. Ki gondolta volna, hogy ennyi idő után még mindig maradtak tisztázatlan érzelmei? Szerencsére nem fognak gyakran találkozni. – Megírom a listát – mondta. – Majd azután leltározom, ha végeztünk. – Oké. – A férfi ránézett. – Csak ne sikíts! – Miért sikítanék? – Már megkötöttem néhány szerződést. Penny tudta, hogy nem a konyhai alkalmazottakkal, szóval maradtak az ételszállítók és a felszolgálás. – Az nem az én gondom – közölte. – De igen, mert neked kell tárgyalnod velük. Ez annyira jellemző! – gondolta a lány. Cal ízig-vérig vezető. Lehet, hogy elméletben tudja, mi kell ahhoz, hogy az ember jóllakasson kétvagy háromszáz embert, de nincs benne a zsigereiben. – Nem dolgozom amatőrökkel – szögezte le. – Megvárnád, amíg elszúrnak valamit, mielőtt feltételeznéd, hogy nem profik? 22
– Ha a koszt jó minőségű lett volna, az étterem nem zárt volna be. Szóval valamivel baj volt, és azt feltételezem, hogy az élelmiszerrel. Megvannak a saját embereim, akikben megbízom. – Már megkötöttük a szerződéseket. – Nem, te kötötted meg a szerződéseket. – Te is részesedést kapsz a nyereségből, Penny. Ezért használtam többes számot. Minthogy egyelőre nem volt semmi nyereség, amelyből részesedést kaphatott volna, Pennyt ez nem dobta fel különösebben. – Magammal akarom hozni a saját szállítóimat. – Először próbáljuk ki ezeket! Cal makacsul összepréselte az ajkát, és Penny tudta, hogy ez mit jelent. Vitatkozhat, kiabálhat, akár fizikai erőszakot is kilátásba helyezhet, a férfi nem fog engedni. Az egyetlen lehetősége a logikus érvelés maradt. – Rendben. Adok nekik egy esélyt, de ha egyszer is hibáznak, vége, és máshoz fordulok. – Azt hiszem, ez így elfogadható. – Beszélj velük! Mérget veszek rá, hogy nem a legjobb áruikat szállították ide. Ezen jobb lesz, ha változtatnak. – Rendben. – Cal elővett a zakója zsebéből egy palmtopot, és felírt valamit a kis képernyőre. Hát igen, ő már csak ilyen, mindig imádta a kis játékszereket. – Nem az új üzletvezetőnek kellene ezt csinálnia? – kérdezte a lány. – Neked nem a kávéid eladásával kellene inkább foglalkoznod? – Fura, hogy ezt épp most említed – mormolta Cal. Penny a pultnak dőlt, és a férfira nézett. Minden figyelmeztető jel ott volt rajta: a szeme élénk csillogása, a halvány mosoly az ajkán, a viselkedése, amely azt sugallta, hogy teljesen ura a helyzetnek. Persze nem volt az. – Várj, kitalálom – mondta a lány szárazon. – Nem fog tetszeni, akit felvettél. – Nem tudom – vont vállat Cal, aztán elvigyorodott. – Ugyanis én vagyok az. Penny egy ismeretlenre számított, vagy valakire, akivel már korábban is együtt dolgozott, és akit nem kedvelt. De Calre?
A gyomra görcsbe rándult. Istenem, csak ezt ne! – gondolta. Ez olyan rossz ötlet! – Nem fogsz ráérni – mondta gyorsan. Ó, persze, Cal ügyes és rátermett. Otthagyta a családi vendéglőt, hogy beindítsa a kávézóját, de nem azért, mert sikertelen volt, épp ellenkezőleg. De hogy itt dolgozzon? Vele? – Kivettem négy hónap szabadságot – magyarázta a férfi. – Még mindig bejárok a Kávédarálóba, de csak heti néhány órát töltök az irodában. Most elsősorban az Öreg Halászra összpontosítok. – Miért nem mondtad meg rögtön, amikor először szóba került az új üzletvezető személye? – Azt gondoltam, akkor visszautasítanád a munkát. Visszautasította volna? Penny nem volt benne biztos. De esze ágában sem volt ezt a férfi orrára kötni. Inkább gúnyosan felnevetett. – Egek, Cal, és én még azt hittem, hogy az öcséd az, akinek túlméretezett az egója. De ez a jelek szerint afféle családi vonás nálatok. Cal bosszantó módon megőrizte a higgadtságát. – Úgy vélem – mondta, és kutató szemmel vizsgálgatta a lányt –, hogy tekintettel a múltunkra, ez ésszerű feltételezés volt részemről. Semmilyen körülmények között nem lenne könnyű együtt dolgoznunk, de egy étteremben… – A hangja elhalt. Penny elfordult. Pontosan ide akart kilyukadni. – Engem nem izgat, kivel dolgozom, amíg az illető jól végzi a dolgát. Járj be rendesen, teljesíts százötven százalékon, és nem lesz semmi gond. – Penny? A lány mély lélegzetet vett, és igyekezett elfojtani a haragját. A lelke mélyére temetett, kétségbeesett haragot, amely arra ösztökélte, hogy elárassza a férfit szidalmakkal. Ez a múlt, mondta magában, a kapcsolatuknak vége, erre kell emlékeznie. De a sérelmeit – a férfi bűneit – nem tudta elfelejteni. Fel akarta sorolni őket, magyarázatokat akart követelni rájuk. Na, ez az, ami hiábavaló és ésszerűtlen, gondolta. 24
Mégis, nem bírta megállni, hogy legalább eggyel elő ne hozakodjon. Egy kisebbfajtával, amely mára már nem igazán számított. Csípőre tett kézzel visszafordult a férfihoz. – Miért voltál olyan szemét? – kérdezte. – A feleséged voltam. És csak egy vacak állásról volt szó. Salátákról, Cal, csak salátákról. Miért nem voltál hajlandó felvenni a telefont, és egy jó szót szólni az érdekemben? Azt gondoltad, meghaladná a képességeimet az a munka? Ez volt az, amin mindig emésztette magát, és amit eddig nem mert megkérdezni. Hogy Cal nem hitt benne, ezért nem állt melléje. Mert mi más oka lehetett volna arra, hogy megtagadja tőle a segítségét? De voltak kételyei, és most biztosat akart tudni. Cal tett felé egy lépést, aztán megállt, és megrázta a fejét. – Megőrjítesz. Mennyi idő… négy év telt el azóta? Tényleg számít ez még? – Igen, számít. Cal egyik lábáról a másikra állt. – Nem fogsz hinni nekem. – Tégy próbára! – Nem azért nem segítettem, mert nem hittem benned. Hittem benned. Remek voltál, a legjobb. A családom miatt mondtam nemet. Penny összeráncolta a homlokát. – Tessék? Nem akartad, hogy a nagymamád lássa a feleségedet dolgozni? Glória tudta, hogy van munkám, Cal, nem lepődött volna meg. – Nem. Nem akartam, hogy bármi közöd legyen a nagyanyámhoz. Nem akartalak kiszolgáltatni neki. Penny tudta, hogy Cal és Glória sosem álltak közel egymáshoz, de a hallottakat nehezére esett elfogadni. – Két lánytestvérrel nőttem fel, hárman osztoztunk egy fürdőszobán – mondta. – Tudom, hogyan kell bánni a nőkkel. – Nem akartam megkockáztatni… Nem akartalak téged kockára tenni. Ez sosem a munkáról vagy a szakmai képességeidről szólt. Calnek igaza volt, ő valóban nem hitt neki, de ahogy a férfi is célzott rá, mi értelme a múlton rágódni? Cal felhívta, munkát ajánlott, könyörgött, hogy dolgozzon neki, és ő beleegyezett.
– Mindegy – vont vállat. – Beletörődöm, hogy te leszel az ideiglenes üzletvezető, csak ne avatkozz bele a munkámba! – Az nem az én stílusom. – Érdekes. Határozottan emlékszem rá, hogy egyszer azt mondtad nekem, majd akkor dolgozunk együtt, ha piros hó esik. – A szövegkörnyezetből kiszakítva ez elég rosszul hangzik. De akkor még házasok voltunk, és egy étterem túl kicsi hely egy házaspárnak, amelyik békében akar élni. – Annyi szent, hogy annak idején sok hasonló kinyilatkoztatást tettél. Mennyi volt közülük helytálló? Penny azt várta, hogy Calt bosszantja majd a faggatózása, de a férfi csak vigyorgott. – Gondolom, úgy hatvan százalék. – Túl nagyvonalú becslés. – A beszélgetésünk tárgya miatt. – Amely te magad vagy? Cal még szélesebben vigyorgott. – Pontosan. – Férfiak! – dohogott a lány. Kibújt a kabátjából, aztán a pultra hajította. Közben vigyázott, hogy a hátát fordítsa a férfi felé, és Cal ne vegye észre, hogy mosolyog. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi ma is ki tudja hozni a sodrából, de az is tény, hogy mellette sosem unatkozott. – Nos, most már nem vagyunk házasok, ezért biztos jól kijövünk majd egymással, amíg észben tartod, hogy hol ér véget a birodalmad. – A konyha felé intett. – Az ott az enyém. Ne is álmodj arról, hogy átveszed fölötte az uralmat! – Rendben. És Glória megígérte, hogy nem jön az étterembe, legfeljebb csak vendégként. Ez volt a visszatérésem egyik feltétele. Tehát téged sem fog zaklatni. – Jó tudni. – Bár Penny kételkedett benne, hogy Cal nagyanyja valóban olyan démoni teremtés lenne, mint amilyennek a férfi beállította, ő és az öregasszony sosem melegedtek össze. Valahányszor Penny a közelben volt, Glória úgy szimatolt a levegőbe, mintha valami büdösét érezne. 26
A lány előhúzott a zsebéből egy jegyzetfüzetet. – Rendben, akkor most következnek a részletek. Körülbelül egy hét kell, hogy beindítsam a konyhát. A személyzettel kapcsolatban már megvannak az elképzeléseim, maradt a takarítás, a konyhafelszerelés és az élelmiszer-szállítás. Mielőtt feltölteném a raktárt, beszélnünk kell a menüről. – Mikorra készíted el? Hogy jóváhagyhassam… Penny felvonta a szemöldökét. – Te akarod megmondani, mit főzzek? – Azt, hogy mit veszel fel az étlapra? Természetesen. Penny ugyan másképp gondolta, de úgy vélte, később is ráér megvívni ezt a csatát. – Néhány nap múlva tudatom, hogy haladok. Neked mennyi idő kell az étterem rendbehozatalára? – Két hét. Cal egy vékony íróvesszővel bevitte az adatokat a zsebszámítógépébe. A lány közelebb húzódott hozzá, és átlesett a válla fölött. Ez hiba volt, mert a férfi testének melege valahogy beszivárgott a bensőjébe, aztán kifelé sugározva átmelegítette, és Cal bőrének illata is elgyengítette. Sajnos ez nem változott, Calnek most is ugyanolyan „tiszta férfiszaga” volt, mint régen, amelybe valami sajátos, csak rá jellemző illat vegyült. A szagokhoz kötődő emlékeknek megvan a maguk hatalma. Penny ezt még a szakácsiskolában tanulta meg, és gyakran kihasználta a munkájában. De most ő maga esett bele a felkavarodó emlékek csapdájába, amelyhez az a kép is hozzátartozott, ahogy meztelenül, kielégültségtől remegve, kimerülten fekszik Cal mellett, és hallgatja a lélegzetvételét, közvetlenül azután, hogy a férfi megajándékozta őt a tökéletes gyönyörrel. Gyorsan tett hátra egy nagy lépést. – Feltételezem, már megtervezted a megnyitót – hadarta, miközben elégedetten nyugtázta, hogy a hangja normálisan cseng. Callel kapcsolatban nem helyénvaló az ilyen ábrándozás. Elváltak, és ő gyereket vár. Kételkedett benne, hogy a férfi szexuálisan izgatónak találná a terhes nőket.
– Igen, egy partit adunk. Nem lesz kiszolgálás, csak tömeg és kóstolók, ízelítő a vendégeknek az Öreg Halászban rájuk váró kulináris élvezetekből. Megcsillogtathatod a képességeidet. Meghívjuk a helyi sajtó képviselőit meg a gazdagokat és a szépeket. – A gazdagokat és a szépeket? – ismételte meg vigyorogva a lány. Cal bólintott. – Az üzletembereket, celebeket és a többi. – Hogy örülnének, ha hallanák, hogy milyen lelkesen és tisztelettel beszélsz róluk! – Azt akarom, hogy az étterem sikeres legyen. A parti csak egy szükséges rossz. – Ezt ne nyomtasd rá a meghívóra! – javasolta a lány. – Megcsinálom a partira a menüsort, mihelyt az étlappal végeztem. És csak hogy tudd, a rendes szállításokat az általad szerződtetett cégekre bízom, amíg el nem szúrnak valamit, de a partira a régi, jól bevált embereimtől rendelek árut. A halas például még sosem okozott csalódást. – Halas? Kopoltyúkkal és uszonyokkal? Penny a szemét forgatta. – Tudod, hogy értem. A különleges eseményeken őket akarom használni. – Oké. A lány tovább tanulmányozta a jegyzeteit. Mit is akart még megvitatni? Calre nézett. – Volt neked… – Összeráncolta a homlokát, amikor elkapta a férfi zavart tekintetét. – Mi az? Cal hátralépett. – Semmi. – De olyan fura képet vágsz. Mire gondoltál? – Semmire. – De, gondoltál valamire. – Nem, tévedsz. Cal magában káromkodott. Nem emlékezett rá, mikor kapták rajta utoljára, hogy egy nő mellét bámulja. 28
Mit törődik ő Penny testrészeivel? Nem törődik. Évek óta nem. Csak éppen… a lány most máshogy néz ki, mint régen. Magabiztosabbnak hat, mint az emlékeiben. Ezt okozhatta persze a siker is, de ott volt még ez a „ciciügy” is. Régen kisebb volt a melle, ebben Cal biztos volt. A tekintete megint a lány keblére tévedt, aztán gyorsan a földre siklott. Aha, nem tévedett. A csípőjéig érő pulóver megfeszült a domborulatain. Penny a felesége volt, Cal számtalanszor látta őt meztelenül. Mindig szerette a testét, a lány viszont gyakran panaszkodott a túl fiús, inas, csupa szöglet alakjára. A cicije is kicsi volt. De most… Nagyobb lett. De hogyan? Ó, persze, Cal is hallott a mellimplantátumokról, de Penny nem az a típus, aki ilyesmit csináltat. És ha hajlandó lett volna műtéthez folyamodni a lenyűgözőbb dekoltázs érdekében, nem választott volna még nagyobb méretet? Cal megrázta a fejét, és igyekezett elhessegetni ezeket a gondolatokat. Egy millió dolláros cég egyik alapítója, és egy étterem vezetője. Elmúlt harminchárom éves. Csak át tud esni a tárgyalásuk hátralevő részén anélkül, hogy a volt felesége mellméretén morfondírozna! – Kit hozol magaddal? – kérdezte, hogy témát váltson. – Azt mondtad, két embert. – Edouardot, a helyettesemet, és Naomit. Cal elkáromkodta magát. – Szó sem lehet róla! Penny felhúzta a szemöldökét. – Már megbocsáss, de ebbe nincs beleszólásod. Naomi segít nekem, mindenfélét elintéz helyettem, remek szervező. Szükségünk lesz a képességeire, amikor majd fellendül a forgalom. Cal tudta, hogy egy jó hostess minden pénzt megér. Amikor egy éttermet elözönlenek a vendégek, valakinek gondoskodnia kell róla, hogy a tányérok időben kijussanak az asztalokhoz, hogy a különböző társaságok mind a megfelelő ételt kapják. A hostessek elsősorban a konyhát szolgálják, miközben az étteremben is kisegítenek. Figyelemmel kísérik az eseményeket, ügyelnek a részletekre mindkét helyen, és folyamatosan tájékoztatják a séfet.
– Honnan tudod, hogy fellendül a forgalmunk? – kérdezte. – Sok időbe telik kiépíteni egy jó vendégkört. Penny mosolygott. – Hé, de most itt vagyok én! Kétség sem férhet a sikerhez! – Mit is mondtál az én egómról? Térjünk csak vissza arra! – dohogott a férfi. – Inkább ne! Penny végigfutotta a listáját, és még megemlített néhány pontot. – Én jól megfizetem majd a szakácsaimat, erre készülj fel! – Már megcsináltam a költségvetést. – Van egy éttermed, amelyről az a hír járta, hogy pocsék a konyhája. Te csak négy hónapig maradsz itt, Cal. Tudom, hogy ez mit jelent. Mindenkit el akarsz kápráztatni, aztán kiszállsz. Nos, felőlem megteheted, de az elkápráztatás pénzbe kerül, és nem is kevésbe. – Azért próbálj meg spórolni! – Semmivel sem fogok többet költeni a szükségesnél. Calnek tetszett, hogy Penny nem hunyászkodik meg előtte, hogy kiáll azért, amiben hisz, amit akar. Hát igen, a jelek szerint a lány is felnőtt. Mindenesetre sokkal érettebbnek és határozottabbnak tűnik, mint régen. – Találkozzunk hétfőn, és nézzük meg, hol tartunk! – javasolta a férfi. – Délben megfelel? – Én itt leszek. Állásinterjút tartok. Ugorj be, amikor akarsz! – Penny letette a noteszét. – Most pedig megyek, és alaposabban szemügyre veszem a konyhát. – A kulcsokat odaadtam. Zárj be, amikor elmész! – Persze. – Penny mosolyogva oldalra fordult. Cal tekintete ekkor nyomban visszatért a mellére. Mi az ördögöt művelt Penny a cicijével? Nem sokkal később Cal visszatért a cég központjába. Sok mindent elintézett, felkészülve a négyhavi távollétére, de maradt még néhány apróság, amellyel foglalkoznia kellett. Egyenesen az irodájába ment, és megnézte az üzeneteit.
30
Az asszisztensének meghagyta, hogy az Öreg Halászban keresse, ha bármi probléma adódna a távollétében, és úgy tervezte, hogy kéthetente találkozik majd az üzlettársaival is. A cége központja az ötös autópálya mellett egy régi gyárépület legfelső szintjén volt. Az irodájából szép kilátás nyílt a belváros nagy részére, a Lake Union negyedre és a Space Needle-re. Tiszta időben messzebb is ellátott, de Seattle-ben ritkán volt tiszta az idő. Most is szemerkélt az eső, halkan kopogott a padlótól a mennyezetig érő üvegablakokon és a tetőablakokon. Munkához látott, de az asszisztense húsz perccel később rácsörgött. – Cal, itt a nagymamája! A férfi azt kívánta, bár lenne valami jó ürügye arra, hogy ne fogadja az asszonyt, de sajnálatos módon az Öreg Halász megmentésének egyik kellemetlen velejárója az volt, hogy közelebbi kapcsolatba került a nagyanyjával. – Küldje be! – mondta, azzal felkelt és előjött az asztala mögül. Glória Buchanan úgy libbent be az irodába – egy sokkal elegánsabb korban született hölgy magabiztosságával és kecsességével –, mint egy hercegnő. Karcsú volt, középtermetű és nádszálegyenes, bár már elmúlt hetvenéves. Mérték után készült kosztümöt viselt, és életveszélyesen magas sarkú cipőt. A haja hófehér volt, a frizurája mindig tökéletes, az arca viszonylag ránctalan. Dani, Cal húga, váltig állította, hogy titokban több plasztikai műtéten is átesett, vagy valóban boszorkány, és természetfeletti erők segítségével őrizte meg a szépségét és a fiatalosságát. – Glória! – mormolta Cal, és udvariasan kihúzott az asszonynak egy széket. A nagyanyja helyet foglalt. Cal, ahogy leült vele szemben, arra gondolt, hogy soha nem szólította őt nagymamának, még gyerekkorában sem. Glória ezt sosem tűrte volna. Az asszony kibújt szőrmeszegélyes kabátjából, és világoskék retiküljét letette a szőnyegre a lába mellé. – Feltételezem, hogy készen állsz a váltásra – mondta. Cal bólintott. – Holnap végleg átköltözöm az Öreg Halász-beli irodámba.
Glória körülnézett a tágas szobában, és megvetően szipogott. – Nem hiszem, hogy hiányozni fog ez a hely. – Ebben tévedsz. A nulláról indultunk, és felépítettünk egy milliókat érő birodalmat. – Amit a nagyanyján kívül minden normális ember méltányolna, gondolta bosszúsan Cal. – Ó, igen. Italok és sütemények. Ez aztán a birodalom! – gúnyolódott Glória. Cal korán megtanulta, hogy nincs értelme vitatkozni vele. Glória olyannak látta a világot, amilyennek akarta, és amennyire ő meg tudta ítélni, az asszony szemléletmódja hideg és nyomasztóan lehangoló volt. – Nyilván nem azért jöttél ide, hogy a Kávédarálóról csevegjünk… Szóval miért nem térsz a tárgyra? – javasolta. – Az étteremről akarok beszélni – mondta az asszony. – Nem, nem akarsz. A sötétkék szempár kissé elkerekedett. – Tessék? – Vigyázz! – mondta Cal. – Ne felejtsd el a különleges szabályokat! Ha megpróbálsz beleavatkozni az étterem vezetésébe, kiszállok. Megígértem, hogy négy hónap alatt nyereségessé teszem a helyet, azzal a feltétellel, hogy távol tartod magad tőle. És ezt nagyon komolyan gondoltam. Egyetlen tanács, egyetlen javaslat, és végeztem. – Tényleg hátat fordítanál az örökségednek? – kérdezte Glória, egyszerre bosszús és dölyfös arckifejezéssel. – Már megtettem. Könnyebben ment, mint gondolnád. – Én vért izzadtam ezért a családért és a cégbirodalmunkért – mondta az asszony jegesen. – Feladtam értük a saját életemet. Hányszor hallotta ezt már Cal! – Azt tetted, amit akartál – emlékeztette az asszonyt. – Senki nem kényszerített semmire. Mindenkit, aki az utadban állt, legázoltál és félrehajítottál. Amióta csak az eszét tudta, Glória a családi üzletnek élt, de Cal azt gyanította, hogy a megszállottsága már jóval korábban elkezdődött. Az asszony bármit megtett volna, hogy növelje a Buchanan név súlyát. A helyzet iróniája az volt, hogy ő maga csak házasság révén került a családba. 32
– Tisztázzunk valamit! – folytatta Cal. – Ezt nem érted csinálom. A fivéreim és Dani miatt vállaltam, hogy segítek. A pokolba, Daninek kellene megmentenie az Öreg Halászt! Ő sokkal többet törődik vele, mint mi, többiek együttvéve. Glória szeme összeszűkült. – Dani nem az… Cal a fejét rázta, és az asszony szavába vágott: – Kímélj meg a kiselőadástól, ez már unalmas! Ahogy mondtam, ezt nem érted csinálom, hanem azért, hátha valamelyikünknek olyan gyerekei lesznek, akiket érdekel majd a családi cég. Rászánok négy hónapot, aztán elsétálok, és többé hátra sem nézek. – Úgy beszélsz, mintha börtönbe mennél. – Bizonyos tekintetben úgy is érzem magam. – Callister! Cal a nagyanyjára nézett, és életében először látta őt öregnek. Sőt törékenynek. De több esze volt, mint hogy bedőljön az asszony trükkjeinek. Glória dörzsölt vén boszorkány volt, és régebben őt is sokszor manipulálta. – Rendben. Négy hónap – bólintott az asszony. – Egyébként hallottam, kit szerződtettél séfnek. A hanghordozása alapján az ember azt hihette volna, hogy Cal legalábbis az ördöggel kötött szövetséget. – Penny remek szakács, és a neve becsábítja majd a vendégeket – mondta a férfi. – Nehezen állapodtunk meg, de aláírta a szerződést, és csak ez számít. – Értem. – De Glória nem úgy mondta ezt, mintha tényleg értené, inkább bosszúsan. Cal azon tűnődött, mi kifogása lehet a vén banyának Penny ellen, azon kívül, hogy nem ő választotta ki. Penny nem hitte el, hogy a saját érdekében igyekezett távol tartani őt Glóriától, amikor házasok voltak. Pedig akkoriban Cal nagyon féltette őt az öregasszonytól. Mára megváltozott a helyzet. Penny, legalábbis a híre szerint, kemény nő lett, és Cal lefogadta volna, hogy Glóriával is szembe tudna szállni. Valamikor majd biztos összerúgják a port, csak azt remélte, hogy ő is ott lesz, és látja a műsort. – Penny főztje garancia a sikerre – mondta.
Glória félrebillentette a fejét. – Remélem, az Öreg Halászban nem lesz semmilyen szerencsétlen incidens. Cal látta, hogy a nagyanyja fel akarja csigázni az érdeklődését, de valóban kíváncsi volt, így bekapta a horgot. Amióta elváltak, csak annyit tudott Penny életéről, amennyit Reidtől hallott, és az nem volt sok. – Miféle incidens? – kérdezte. – Egyszer megkéselte a személyzete egyik tagját. A jelek szerint a fickó nem fogadott szót neki, ezért egy konyhakéssel rátámadt. Cal hahotázni kezdett. Glória mérgesen rámeredt. – Ez nem mulatságos! A nő gyakorlatilag majdnem gyilkos. Cal tovább nevetett. – Megvádolták bármivel? – Fogalmam sincs. Vagyis nem. – Remélem, igaz a történet – mondta a férfi, még mindig remekül mulatva. – Alig várom, hogy halljam a részleteket.
34
3. – Az rendben van, hogy megnézzük a szakképesítéseket – mondta Naomi –, de én olyasvalakit akarok, akivel szexelhetek. Penny ezt elengedte a füle mellett, és lepillantott az előtte fekvő pályázatra. – Erről a fickóról csupa jót hallottam – mondta, és lefirkantott valamit egy blokkba. – Vedd fel a listára! – De nős, és nem csalja meg a feleségét – nyafogott Naomi. – Az egyiket még csak elfogadom, de a másikat…! – Mi most arról beszélünk, hogy feltámasztjuk halottaiból ezt a helyet. Nem a szexuális életedről. – Miért kell az egyiknek kizárnia a másikat? Lehetek jó alkalmazott, és attól még lehet jó a szexuális életem. Sőt, ami azt illeti, a rendszeres szextől sokkal jobb lesz a hangulatom, és nő a munkabírásom is. Penny lehajtotta a fejét, hogy elrejtse a mosolyát. – Koncentrálj! – mondta a barátnőjének. Naomi felsóhajtott. – Sokkal kevésbé vagy szórakoztató, amióta te lettél a főnök. – És ez valószínűleg így is marad. Ki a következő jelölt? Amíg Naomi a papírokat lapozgatta, Penny körülpillantott az újjávarázsolt étteremben. A helyiséget kifestették, az ablakok új szigetelést és függönyöket kaptak, a régi szőnyegpadlót felszedték, a padlót felcsiszolták és fellakkozták. A lakk szaga összekeveredett a konyhából áradó szagokkal, a fehérítőével és a tisztítószerekével. A rothadó ételmaradékok szörnyű bűzétől már megszabadultak, amiért
fölöttébb hálás volt. Már jócskán a negyedik hónapban járt, és nem akart ilyen későn reggeli rosszulléttel küszködni. – Seggfej tíz óránál – motyogta Naomi. Penny megfordult, és meglátta a feléjük lépkedő Calt. A férfi, mint mindig, most is csodásan nézett ki. Magas, atlétikus alakjához jól illett a fekete bőr bomberdzseki és a farmer. A Buchanan fivérekre oly jellemző könnyed, lezser eleganciával mozgott. Kitűnő géneket örökölt, gondolta a lány, sajnos Glóriától. Bár nem kedvelte az öregasszonyt, méltányolta a makacsságát és elszántságát, amelyet továbbörökített az unokáira. – Többé ne nevezd így! – utasította rendre a barátnőjét, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a hirtelen támadt remegést a hasában. – A főnökünk. – Az én szememben mindig az a csirkefogó marad, aki miatt két hétig bőgtél, amikor elhagyott. Valójában Penny volt az, aki annak idején elköltözött a közös otthonukból, de tudta, hogy Naomi hogyan érti. Cal semmit sem tett, hogy visszatartsa, és annyi szent, hogy nem is ment utána. – Az régen volt – emlékeztette Naomit. – Továbbléptem. Neked is meg kellene próbálnod. – Jó, majd… Talán. Cal közben az asztalhoz ért. – Hölgyeim! – nyújtott Pennyék felé egy kartondobozt három csésze kávéval. – Hoztam egy kis apróságot, ami segíthet. A megfelelő személyzet alkalmazása sok energiát és szellemi frissességet igényel. Naomi elcsaklizta az egyik csészét, és a Kávédaráló lógóra bámult. – Én inkább a Starbucksot szeretem, de jobb híján ez is megteszi. – Kedves – mondta egy grimasz kíséretében Cal. – Szia, Naomi! Rég találkoztuk. – Rég. – Naomi felállt, fekete bőrcsizmájában majdnem olyan magas volt, mint Cal. – Hogy ityeg a fityeg? – Jól. – Hallom, itt most te lettél a főmufti. – Így igaz. Naomi kortyolt egyet a kávéjából. 36
– Valahányszor bemegyek valamelyik üzletedbe, eszembe jut az, amikor pucéran láttalak, és mindig kuncognom kell – közölte, majd sarkon fordult és a csípőjét riszálva elsétált. Penny behunyta a szemét és elhúzta a száját. Sajnálatos módon Naomi valóban látta Calt meztelenül, mert egyszer rájuk nyitott szeretkezés közben. Miután kihátrált a helyiségből, megállt a csukott ajtó mögött, és hosszan, hangosan azokra az emberekre panaszkodott, akikben nincs annyi elemi udvariasság, hogy valami zajt csapnának, miközben szexelnek, hogy mások tudják, mit művelnek, és véletlenül se törjenek rájuk. Cal elfoglalta a széket, amelyet Naomi otthagyott, és elvette az egyik kávét. – Tényleg szükséged van erre a nőszemélyre? – tudakolta. – Sajnálom, de igen. Remek munkát végez, és vigyáz rám. – Ahogy a terhessége előrehalad, Naomi levesz majd valamennyi terhet a válláról, így csökkenteni fogja a rá nehezedő nyomást. – Olyan… csapatfélévé váltunk. – Csodás… – Te csak négy hónapig leszel itt – emlékeztette Penny a férfit. – Annyira nem lehet szörnyű. – Naomiról beszélünk. Az a nő egy istencsapása! – Amivel a mi nagy, gonosz üzletvezetőnk könnyen megbirkózik. Cal ránézett. – Nem hiszem, hogy elég tiszteletet hallok a hangodban. Ez az én éttermem, és amíg itt vagyok, úgy kell rám tekintened, mint egy istenre. – Erről az emlékeztetőről lemaradtam. Elküldenéd újra? – Majd hozok egy másolatot. – Cal körbemutatott. – Mit gondolsz? Penny követte a tekintetét. – Megfelel. – Megfelel? Tudod, mennyit költöttem, hogy így nézzen ki ez a hely? – Gőzöm sincs, és nem is nagyon izgat. Ez itt a te birodalmad. Cal megcsóválta a fejét. – Semmit sem változtál. Mi lesz, ha majd megnyitod a saját éttermedet? Akkor a vendégek helyével is foglalkoznod kell.
– Valahogy majdcsak boldogulok. Naominak mesés az ízlése. – Biztos vagy benne, hogy nem akarja majd valamiféle szexbolttá változtatni? Penny eltűnődött. – Az aggodalmad jogos. Rendben, akkor majd Reidhez fordulok. Úgy rémlik, az egyik volt barátnője belsőépítész volt. – Azt feltételezed, hogy emlékszik még a hölgy nevére? – Ez is jó érv. Ma reggel formában vagy. Cal néhány másodpercig némán kortyolgatta a kávéját. – Nagyon kinyílt a csipád – jegyezte meg végül. – Mikor történt ez? – Úgy száznegyvenhét nappal ezelőtt. Beszámoltak róla a hírekben. – Erről lemaradtam. – Gondolom, ott rejtőzik az emlékeztető mellett, amely arról szól, hogy itt te vagy az isten. Cal rávigyorgott, és Penny visszamosolygott rá. Bár szeretett volna belemenni a játékba, és tovább kötekedni a férfival, tudta, hogy okosabb, ha ragaszkodik a hivatalos hangnemhez. A korábbi kapcsolatuk is ilyen évődéssel indult, aztán veszélyesebb vizekre eveztek. S noha ma már teljesen immúnisnak érezte magát, nem akart kockáztatni. Főleg mivel meglepően kellemesnek találta Cal társaságát. – Egy időre kiszálltál ebből az üzletágból – mondta. – Milyen érzés visszatérni? – Jó. Ismerős. Nem gondoltam, hogy hiányzik, de van valami izgalmas az étteremvezetésben. Minden változik, nincs két egyforma óra, hát még nap. Az idő a legfőbb ellenség, a következő vészhelyzet a sarkon leselkedik rád. – Úgy tűnik, tényleg hiányzott ez a munka. – Talán. – Remélem, emlékszel még rá annyira, hogy boldogulj. – Lenyűgöz a belém vetett bizalmad. Cal figyelte, ahogy Penny hátradől, mintha el akarna távolodni tőle. És kiolvasta a vádat a szeméből: annak idején ő nem bízott a lány képességeiben. Ez persze nem volt igaz, de Pennyt nyilván nem tudná erről meggyőzni. Azzal, hogy meg akarta védeni Glóriától, csak elmélyítette 38
a köztük növekvő szakadékot, és meggyorsította a házasságuk szétesését. De hol van már a tavalyi hó? Nincs értelme a múlttal foglalkozni. Penny belenyúlt egy viharvert hátizsákba, és előhúzott egy dossziét. – Tessék. Itt van néhány menüvariáció. Megjelöltem mindent, amit fel akarok szolgálni a nyitás előtti partin. A kérdőjelek azt mutatják: nem biztos, hogy az adott étel elérhető lesz aznap. A leltárkészletek gyorsan változnak, és a halasaim előre nem ígérhetik meg, hogy szállítani tudnak az egzotikusabb fajtákból. Az, hogy mit kapok, csak a parti napján derül ki. Cal elvette a papírokat. – A híres-neves halasok… Penny mosolygott. – Akik olykor jelmezt öltenek. – Azt szívesen megnézném. Penny felnevetett, és a férfit forróság árasztotta el a hangjára. Érezte, ahogy átjárja, felhevíti, felajzza. Hé! Várjunk csak! Ő sosem hitt az ismétlésekben, vagy legalábbis a személyes kapcsolatoknál nem. Penny a munkatársa, semmi több. Hátrább az agarakkal! – parancsolt magára, de közben még jobban hatalmába kerítette a vágy. Észrevette a lány szemében a humor csillogását és azt, hogy Penny szinte sugárzik. Azt mondta magában, hogy a lány szeme azért csillog, mert titkon kineveti őt, a bőre ragyogása pedig csak az átkozottul jó világítás eredménye. De ezt ő maga sem hitte el. – Figyelsz rám egyáltalán? – kérdezte Penny. – Aha. A napi halajánlatod a halasaid szeszélyétől függ. – Nem. Azt mondtam, hogy lassan fogom felépíteni a napi ajánlataimat. Nem akarok egyszerre egy csomó új fogást felvenni az étlapra. Néhány új „konyhafőnök kedvencére” is gondoltam. Ha kialakult a vendégkörünk, a napi ajánlatban kipróbálom őket, és ha sikeresek, az étlapra is felkerülnek. Elkezdtem kidolgozni egy szezonális menüsort is. Bizonyos halfajták csak az év bizonyos részében szerezhetők be, ezt figyelembe kell vennem. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsökre is.
– Bogyósok nyáron, sütőtök ősszel – bólintott a férfi, és a lány felsóhajtott. – Szeretném azt hinni, hogy ennél több a képzelőerőm, de igen, nagyjából erről van szó. Cal átfutotta az étlapot. Benne voltak az alapfogások – párolt és sült hal, levesek, saláták, köretek. Ő is kóstolta már Penny fokhagymás krumplipüréjét, és az emlékre összefutott a nyál a szájában. Penny beletett valami titkos alkotóelemet, de hogy mit, azt sosem osztotta meg senkivel, még vele sem. A napi ajánlatokhoz lapozott. – Kukoricalepény? Azt hittem, az északnyugati konyhára specializálódunk. Ez nem délnyugati étel? – Az attól függ, hogyan készítik el. Cal vállat vont, aztán megrázta a fejét. – Sült hal hasábburgonyával? Ezt kínálnád a vendégeinknek? Mi a magasabb igényeknek is meg akarunk felelni, nem egy olcsó gyorséttermet akarunk üzemeltetni. A lány szeme összeszűkült. – Dühösnek látszom? – kérdezte. – Mert az vagyok. Most valóban felhúztál! Akartad, hogy legyen napi ajánlat, vagy nem? – Igen, de… – Azért vettél fel, hogy különleges élménnyé varázsoljam az Öreg Halászban az étkezést, vagy nem? – Igen, de… – Akkor talán adhatnál egy esélyt, hogy elvégezzem a munkám, mielőtt cseszegetni kezdesz! – Penny – mondta a férfi halk, parancsoló hangon. – Az étlapot nekem kell jóváhagynom. Ez benne van a szerződésben. Szinte hallotta, ahogy a lány fogai megcsikordulnak. – Rendben. Jelölj meg mindent, amit problémásnak tartasz. Aztán gyere vissza két nap múlva! Akkor majd megkóstolhatod mindazokat az ételeket, amelyeket kifogásoltál. Én a konyhában fogom várni, hogy térden állva a bocsánatomért esedezz, és megesküdj rá, hogy soha, de soha többé nem kérdőjelezed meg a menüvel kapcsolatos döntéseim helyességét! 40
Cal kuncogott. – Nem fogok letérdelni előtted, és ha úgy látom jónak, megkérdőjelezem a döntéseid helyességét, de a kóstolóban benne vagyok. – Elővette a palm-topját. – Hányra jöjjek? – Háromra. – Rendben. Természetesen ha nem nyűgözöl le, én mondom meg, mi kerüljön fel az étlapra. – Majd ha fagy! – Hát, ami azt illeti, most elég hideg van. Penny motyogott valamit az orra alatt, és Cal elfojtott egy mosolyt. A lány harciasabb és keményebb lett a válásuk óta, és ez tetszett neki. Valószínűleg simán eldirigálja majd a konyhaszemélyzetet. Eszébe jutott, amit Glória mesélt, hogy Penny megkéselt valakit. Alig várta, hogy a lány szájából hallja a történetet, de ennek nem most van itt az ideje. Megint átfutotta a menüsort. – Meg kell beszélnünk a kiválasztott fogások árát – jelentette ki. – Ha jól sejtem, ebből komoly vita kerekedik majd. – Itt a kalkuláció. – Penny elővett még néhány kinyomtatott lapot, amelyen tételesen felsorolta az egyes ételek mennyiségét és a hozzávetőleges költségeket. – Az adagjaid túl nagyok – kifogásolta a férfi. – Így túl sokat kell számláznunk a vendégeknek. – Jobb, mintha éhesen mennek haza, és útközben be kell ugraniuk valahová egy hamburgerre. Cal lélekben felkészült a várható ütközetre. – Ki akar megenni háromszáz grammnyi óriás laposhalat? – A hal más, mint a rendes hús. Tizenkét deka az ember fél fogára sem elég. – Mi most egy különlegességről beszélünk. Penny a tollával megkocogtatta az asztal lapját. – Nahát! És én még azt hittem, hogy ez egy első osztályú, ételkülönlegességeket is kínáló étterem lesz. Félreértettem valamit?
Mielőtt válaszolhatott volna, Naomi besétált a terembe egy fickóval, akit Cal még sosem látott. A nő kicsit hátramaradva a jövevényre mutatott, és néma szájmozgatással közölte: – Akarom őt! Cal felnyögött. – Az úr a borszállító embere – mondta Naomi. – Ki rendeli meg a borokat? – Én! – mondta Cal és Penny egyszerre. Szerda este nem sokkal kilenc után Cal besétált a Sportkuckóba. Az akciós italok miatt betért tömeg már hazaszállingózott az utolsó meccs vége után, és csak a törzsvendégek meg néhány hivatalnok tartózkodott a helyiségben, akiknek nem akaródzott hazamenniük. Ami azt jelentette, hogy a tömeg úgy kilencven százalékban nőkből állt. Cal öccse, Reid a bárpult mögött vitte a szót, afféle állófogadást tartott, hagyva, hogy körülrajongják. Vagy egy tucat dús keblű szépség csüggött az ajkán. A nők nevetgéltek, összesúgtak, és egyikük sem titkolta, hogy szívesen megosztaná vele az ágyát. Vagy talán nem is a sajátját. Reidnél sosem lehetett tudni. Ez az én öcsém, gondolta Cal vigyorogva, ahogy intett a testvérének, és a sarokboksz felé vette az irányt. Már a középiskolában is körülzsongták a lányok. Egyesek azért, mert ő volt a baseballcsapat sztárjátékosa, mások azért, mert a Buchanan család sarja volt. A Buchanan fiúk sosem szenvedtek hiányt a nőtársaságban. Ahogy közelebb ért a bokszhoz, látta, hogy a húga, Dani már ott ül. A lány előtt az asztalon egy pohár sör állt. Kocsiból kidobott kiskutyára emlékeztető arckifejezéséből ítélve nyilván már hallotta a hírt. – Hogy vagy, kölyök? – kérdezte Cal, miután leült mellé. – Mit gondolsz? Még mindig próbálom kirángatni a kést a hátamból. Ha még gyerekek lettek volna, Cal most magához húzza, és addig csiklandozza, amíg kegyelemért nem könyörög. Aztán a karjában tartotta volna, amíg kisírja magát. Ezt ma már nem tehette meg, és nem tudta, hogyan vidítsa fel. – Szia, Cal! – köszönt rá Lucy, az egyik pincérnő. – A szokásosat? – kérdezte, mire a férfi bólintott. – Dani nachost rendelt. Hozzak két adagot? – Hozzál hármat! Reid is csatlakozni fog hozzánk. 42
– Oké. Lucy megfordult, közszemlére téve gömbölyű popsiját, amelyen megfeszült a szűk khakisort. Csak Reid úszhatta meg szárazon, hogy azt kívánta a felszolgálóitól, sortot és rövid pólót viseljenek még télen is. Cal a húgához hajolt, hogy megpuszilja az arcát, de Dani elkapta a fejét. Barna szeme felszikrázott. – Hogy tehetted? – kérdezte vádlón. – A pokolba, Dani, nem volt választásom! Tudod, hogy nem akarok újra éttermekkel foglalkozni! És abban is biztos lehetsz, hogy nem akarok Glóriának dolgozni. De tudtam, hogy vagy elvállalom a melót, vagy nézhetem, ahogy az étterem tönkremegy. Ezt egyikünk sem akarná. – Aha! És miért izgatna téged az Öreg Halász sorsa? Alig vártad, hogy leléphess! – Nem izgat – mondta kedvesen Cal. – De téged igen. És Reid is érdekelt az üzletben. Talán ha leszerel, Walker is be fog szállni. Dani a söréért nyúlt. – Mind remek indok. De a gyerekeket nem említetted. Jó lenne virágzó céget hagyni rájuk, ugye? Nem mintha bármelyikünknek lenne gyereke. A közeljövőben aligha fogok szülni, bár én vagyok az egyetlen közülünk, aki házasságban él. De hé, bármi megtörténhet! Talán valamelyikőtök elbaltáz valamit, és teherbe ejt egy lányt. És máris itt a következő generáció, amelyik részt vehet a családi üzletben. Cal tudta, hogy Dani keserű, és nem is hibáztatta ezért. Ironikus módon a húga közelebb járt az igazsághoz, mint sejtette. Ő valóban teherbe ejtett egy lányt. Tizenhét évvel ezelőtt született egy kislánya, de a családban erről csak Glória tud. Ahogy a gondolatai elkalandoztak, eltűnődött azon, vajon Lindseyt valaha is érdekelné-e a családi üzlet. Nem mintha a lánya Buchanannek tartotta volna magát. Bár megmondták neki, hogy örökbe fogadták, sosem kérdezősködött a biológiai szülei után. – Nem az Öreg Halásznál akarok karriert csinálni – közölte Cal, és köszönetet mondott Lucynak, amikor a nő eléje tette a sörét. – Csak négy hónapra jöttem vissza, és nem akarom végleg átvenni a cég vezetését. Sosem vágytam erre.
– Ez sajnálatos, mert Glória habozás nélkül nyomban rád bízná. – Dani a füle mögé igazított egy rövid tincset. – Glória befolyásos nő. Az ember azt hinné, értékeli, hogy én is ilyen akarok lenni, még ha nem is olyan rosszindulatú, mint ő. De törődik vele? Egy frászt! Mielőtt Cal kitalálhatta volna, mit válaszoljon, Reid odaballagott hozzájuk. – Helló! Dani haragosan rámeredt. – Te tudtad, igaz? – Mit? – kérdezte Reid ártatlanul, ahogy lehuppant Dani másik oldalára, és átkarolta a lányt. – Hogy én vagyok a legvonzóbb Buchanan fivér? Nem mintha ez olyan nagy szó lenne, látva a satnya felhozatalt. Cal megcsóválta a fejét. – Egy nap az a hatalmas egód a fejedre pottyan és szétlapít, mint egy jelentéktelen csótányt, mert az vagy. – Valószínűtlen. A lányseregem megvédene. – Bármi, ami lepottyan az égből, visszapattan majd az implantátumaikról – morogta Dani. – Alulról kell támadnod, Cal. – Van benne valami – vigyorgott a bátyja. – Van bizony – mondta Dani, lerázva Reid karját. – Te tudtad, hogy Cal fogja vezetni az Öreg Halászt? – Persze. Penny elmondta, amikor beugrott, hogy elmesélje, ő lesz a konyhafőnök. Cal összerezzent, ahogy Dani mindkét tenyerével az asztalra csapott. – Miért mindig én vagyok az, aki utoljára tud meg mindent? – háborgott a lány. – Miért nem tájékoztattok soha az új fejleményekről? – Miért érdekelne téged, hogy ki a séf? – kérdezte Reid. – Az Öreg Halász nem a te éttermed. – Fogd be! – meredt rá haragosan Cal, aztán a húgához fordult. – El akartam mondani ma este. Dani hitetlenkedve bámult rá. – A volt feleségedet vetted fel, hogy főzzön az éttermedben? – Penny remek szakács, a neve behozza a vendégeket, és éppen szabad volt. 44
– Hát ez csodás! – motyogta Dani. – Legalább elég későre jár már ahhoz, hogy ne kelljen attól tartanom, még jobban elromolhat ez a mai nap. Cal nem tudta, mit mondjon. Utálta, hogy Glória mindig kiszúrt a húgukkal. – Penny nagyszerű séf – mondta Reid. – Fel fogja lendíteni az Öreg Halász forgalmát. Nem ezt akarod? Nem te vagy az, aki annyira szeretné, hogy a cég sikeres legyen? – Nem ez a lényeg – morogta Dani. Lucy közben kihozta a hatalmas tál nachost, és mindannyian nekiláttak. Utána néhány percig csak semleges témákról beszélgettek, például arról, hogy ki mit hallott Walkerről, és hogy vajon a Marinersnek milyen szezonja lesz. Cal a húgára sandított. Érezte a feszültségét, és tudta, hogy boldogtalan. Talán mert ő volt a legidősebb négyük közül, és Dani a legfiatalabb, vagy talán mert ő volt az egyetlen lány, Cal mindig vigyázott rá. Ha Danit bántotta valaki, vele gyűlt meg a baja, és ez az öccseire is érvényes volt. De Dani már felnőtt, és ő nem tarthatta burokban, bármennyire is szerette volna. – Hogy megy a hamburgerüzlet? – kérdezte. Dani vállat vont. – Jól. Az új, alacsony kalóriatartalmú választékunk nagyon népszerű. Egyre több diétázó kismama jár hozzánk. A gyerekek hamburgert és sült krumplit falnak, a mamák betartják a fogyókúrát. A hangjából hiányzott minden lelkesedés, de Cal nem hibáztatta. Dani vendéglátásból diplomázott. Amikor visszatért Seattle-be, feltett szándéka volt felküzdeni magát a csúcsra, de Glória ahelyett, hogy valami helyettes pozíciót adott volna neki az Öreg Halászban vagy a Buchananben, a grillétter-mükben, Tukwilába küldte, a HammBurgerbe. Először hostesskedett, aztán hamburgert sütött, és két évvel ezelőtt igazgatóvá léptették elő. De bármilyen keményen dolgozott is, hiába kérlelte Glóriát, az öregasszony nem volt hajlandó máshová helyezni. – Hagyod, hogy felhúzzon – csóválta meg a fejét Reid. – Ha nem törődsz vele, nem okozhat fájdalmat.
– Nem értem, hogy tudnék nem törődni vele – mondta egyszerűen Dani. Cal elfojtott egy sóhajt. Dani ilyen volt, élt-halt az üzletért. A körülmények ellenére igazi Buchanan volt. És ha Glória közé és a sikere közé áll, két választása marad: kitart, és reménykedik, hogy más belátásra bírhatja a nagyanyját, vagy kiszáll. Átkulcsolta a húga nyakát, magához húzta, és megpuszilta a feje búbját. – Az élet szívás – motyogta. – Nekem mondod? – Dani kiegyenesedett, és koccintásra emelte a sörét. – Váltsunk témát! Igyunk Walkerre! Arra, hogy sértetlenül hazatérjen hozzánk. Mind koccintottak a fivérükre, aki a haditengerészetnél szolgált Afganisztánban. – Legalább mind együtt lehetünk, amikor legközelebb eltávozásra jön – mondta Dani. Cal bólintott. – Majd kitalálunk valami jó kis programot. Dani fintorgott. – Ugyan! Mert ti, srácok annyira értetek a programtervezéshez! Ez a feladat rám hárul majd, és ezt mind tudjuk. Reid Calre nézett. – Mikor lett ilyen beképzelt és parancsolgató? – Néhány évvel ezelőtt. – Még mindig én vagyok az idősebb – közölte Reid a lánnyal. Dani vigyorgott. – Jó, jó, nagyfiú, de téged úgy neveltek, hogy sose üss meg egy lányt. Még a húgodat se. Szóval semmit nem tehetsz. Cal az Öreg Halász éttermi részében ült és várt. Hajszálpontosan a megbeszélt időpontban a konyhaajtó kivágódott, és Penny megjelent. Kockás pantallót, klumpát és egy háromnegyedes ujjú, fehér köpenyt viselt. A copfjából esetleg kicsúszó hajszálakat kék sál szorította hátra. De ahelyett, hogy számos fogást hozott volna, egyetlen tányért tartott a kezében. Cal összeráncolt homlokkal nézett le a halra és burgonyasziromra, amelyet eléje tett. 46
– Nem ez az egyetlen az étlapon, amit megkérdőjeleztem – mondta. – A többivel mi lesz? – Először ezt kóstold meg! – mondta a lány, nem is leplezve a magabiztosságát. – Kóstold meg és sírj! Kicsit hátrébb lépek, hogy legyen helyed térden csúszni. Aha, persze… Ez csak hal és rósejbni. Mennyire lehet jó? Cal kész volt elismerni, hogy a látvány szemet gyönyörködtető. A krémszínű, ovális tányéron egy káposztalevélen három szelet hal feküdt, ízlésesen elrendezett, mini gofri formájú burgonyaszirmok és élénk színű káposztasaláta gyűrűjében. – Van hozzá malátaecet? – kérdezte. – Arról ne is álmodj! – A vacsorázók talán azt szeretnének. – Nem, miután megkóstolták a halat. De ha akarják, azt megengedem, hogy a burgonyasziromra öntsenek. – Ez igazán szép tőled. Ki teszel egy táblát, hogy tájékoztasd őket? Penny szélesen mosolygott. – Azt gondoltam, beleírom az étlapba. Tudod, csillaggal megjelölöm a fogást, és lent hozzáfűzök egy megjegyzést. A magabiztossága irritálta a férfit, aki gyorsan levágott egy falatot a halból, és bekapta. A panír ropogós volt, de erre számított is. Ugyanakkor meglepően szilárd is volt, de nem túlságosan kemény. Ahogy rágott, az ízek szinte szétrobbantak a nyelvén. A hal finom volt, és omlós, könnyű és egy picit csípős. Nem, mégsem! Inkább édes… A férfi még egyszer megkóstolta, és megpróbálta kitalálni, mit tett bele a lány. Valami thai fűszerkeveréket? Nem, inkább chilit. És mi ez a mellékíz? Magában káromkodott egyet. Ez jobb a jónál! Könnyű lenne rászokni. Erősen kellett uralkodnia magán, hogy be ne falja az összeset. Ehelyett a krumplira összpontosított. Ez a gofri formától sokkal gusztusosabban nézett ki, mint általában a sült krumplik, és azt is látta, hogy meghintették valamilyen fűszerrel. Beleharapott az egyikbe. Kívül ropogós volt, belül puha és pürészerű. És az ördög vigye el, a fűszerektől ez is különleges!
Cal megízlelte a káposztasalátát, és le volt nyűgözve. Sejthette volna, hogy így lesz. Penny imádott addig kísérletezni, amíg meg nem találta a tökéletes ízkombinációt. Ezeken a recepteken hónapokig dolgozhatott. A lányra nézett. Az csak ott állt, félrehúzódva, keresztbe tett karral, türelmes arckifejezéssel. – Nyertél! – sóhajtott fel Cal. – Ez fenséges. Nem tudom, mit teszel a panírba… – Nem árulom el – mondta a lány önelégült mosollyal. – Szakmai titok. – Gondoltam. Vedd fel ezt is az étlapra a többivel együtt, amit megkérdőjeleztem. Penny mosolya kifejezetten önteltté vált. – Már megtettem. Naomi ma reggel megrendelte a nyomdában az étlapokat.
48
4. – Levenné valaki az átkozott lazacot a hátsó égőről? – morogta Burt dühtől fojtott hangon. – Az nem az én lazacom, te tróger – közölte vele Jüan, beledöfve a kését egy póréhagymába, amelyet aztán gyakorlottan kettévágott. Penny nem vett tudomást a szokásos káromkodásokról, lökdösődésről, affektálásról és pózolásról, ami annyira jellemző, amíg a konyhában az új személyzet tagjai megtanulnak együtt dolgozni. Idővel kialakítják majd a saját, tökéletes munkamenetüket, gyorsan elkészítik az ételeket, gondoskodnak a fogások ízletességéről és kiváló minőségéről, az első néhány estén azonban mindig sok a zűr. Szerencsére semmi katasztrofális, gondolta, és imát küldött a szerencse istennőjének, hogy mosolyogjon rá. Egy ötszáz fős koktélparti csak a bemelegítés. Holnap viszont már igazi vendégeknek szolgálják fel a vacsorát. Edouard, a helyettese, még több mártást vert föl a kukoricalepényhez. – A lazac az enyém – mondta, de nem vette a fáradságot, hogy felnézzen, ahogy extra szűz olívaolajat csepegtetett a keverékbe. – Ti, kislányok, hagyjátok békén! Egy étterem konyhája többnyire a férfiak felségterülete. Penny megtanulta kezelni ezt, még annak idején, amikor a szakácsiskolába járt. Eleinte megbotránkoztatták a sértések, a csúfnevek, amelyek egy megátalkodott bűnözőt is pirulásra késztettek volna, meg a férfiak örökös igyekezete a minél kreatívabb káromkodások kitalálására. Idővel
eljutott odáig, hogy ebben csak a konyhaszemélyzet sajátos nyelvezetét látta. Általában nem vett részt a perpatvarokban, de szükség esetén a személyzete minden tagjába bele tudta fojtani a szót a repertoárjával. Ugyanakkor szerette maga eldönteni, hogy mikor veszi fel a kesztyűt. Valaki egy tálca mézben sült garnélarákot és citromos osztrigát lökött a pultra. Naomi azonnal ott termett és munkához látott: mártást loccsantott a tányérokra, a szélükre helyezett egy-egy illatos fűszernövényt, és meghintette a szószt apróra vágott újhagymával. Aztán ott voltak még a kávéscsészényi ráklevesek, ügyesen formázott gofri-burgonya-szirmok, a tetejükön parányi bundás halszeletekkel, sült lazac kukoricalepényen és többfajta desszert. Az étteremből szinte semmi sem hallatszott be, mert a pároló sistergése, a grill zúgása és a személyzet fecsegése elnyomta a zajokat, de az órájára pillantva Penny megállapította, hogy a koktélparti már legalább harminc perce folyik. – Mennem kell – motyogta, miközben kigombolta a köpenyét és az irodájába indult. – Igen! – kiáltott utána Edouard. – Különben nem kapunk semmi dicséretet az ételekért. Eredj, vegyűlj el a tömegben, aztán gyere vissza, és mondd, hogy zseniálisak vagyunk! – Úgy lesz! – ígérte Penny, besurrant az irodájába, aztán becsukta az ajtót és levette a köpenyét. Alatta mélyen dekoltált kasmírpulóvert és fekete nadrágkosztümöt viselt. A klumpáját magas sarkú csizmára cserélte, és hosszú haját kibontva hagyta, ami egyáltalán nem volt megfelelő hajviselet a konyhában, de a ma esti munkája nem a főzés volt, hanem az, hogy kedves legyen azokhoz, akiket Cal Seattle gazdagjainak és szépeinek nevezett. Ellenőrizte a sminkjét, aztán hátralépett, amikor az ajtó kinyílt, és a résen Naomi dugta be a fejét. – Van itt két pincér, és felmerült bennem, hogy valamelyiket megtartom – mondta. – Segítened kell választani. Megmutatom őket, és majd mondd meg, mi a véleményed. – Oké. Naomi mosolygott. – Idegesnek látszol, pedig semmi okod rá. Minden csodás. 50
– Te is a konyhában voltál, így ebben te sem lehetsz biztosabb, mint én. – Van egy ilyen érzésem. – Naomi szünetet tartott. – Nem ezt énekelték abban a régi filmben, a Flashdance-ben? – Dúdolt egy kicsit. – Vagy inkább azt, hogy „micsoda érzés”? Most elárultam, milyen vén vagyok, igaz? Javítana a helyzeten, ha azt mondanám, tizenkét éves voltam, amikor láttam a filmet? – Annyi voltál? – Őszintén? Nem emlékszem. Naomi az előző év decemberében töltötte be a negyvenet, amit egy hosszú mexikói hétvégével és több deltás, meztelen felszolgálófiúval ünnepelt meg. Penny mindig csodálta a barátnőjében azt, ahogyan gondoskodott a saját mulatságáról. – Szép pulcsi – mondta Naomi a smaragdzöld anyagra bökve az állával. – Tudod, azt gondoltam, addig mutogatom a dekoltázsomat, amíg lehet. – Okos kislány. A hasad még alig domborodik, és úgyis eltakarja a kosztümkabátod. Gyerünk, nem ácsoroghatsz itt örökké. Penny bólintott, és hagyta, hogy Naomi magával húzza. Ahogy kisétáltak a konyhából, egy fiatal, szőke pincér sietett el mellettük. Naomi megragadta a karját. – Hogy hívnak? – kérdezte. A fiú rávigyorgott. – Tednek. – Aha. – Naomi Pennyhez fordult. – Ő az első számú jelölt. Penny még akkor is nevetett, amikor szembefordult a tömeggel. Ekkor azonban az arcára fagyott a mosoly. A terem tele volt. Több mint ötszáz meghívót küldtek szét, és úgy tűnt, mindenki eljött. A fülbemászó háttérzenét szinte teljesen elnyomta a beszélgetés zaja. Az emberek csoportokba verődve csevegtek és nevetgéltek, miközben fehér szmokingos pincérek kínálgatták körbe a tálcákat. A bárban is nagy volt a nyüzsgés, de ez nem lepte meg a lányt, elvégre az italt ingyen adták. Penny úgy érezte, neki sem ártana egy kis szíverősítő, de összeszedte magát, és igyekezett eldönteni, merre induljon.
Épp ekkor a tömeg egy kis hullámzással szétnyílt, és a lány megpillantotta Calt a terem közepén. A férfi magas alakján remekül állt a tökéletes szabású, sötét öltöny, és Penny teste azonnal reagált a látványra: tetőtől talpig elöntötte a forróság, a térde remegni kezdett, a torka kiszáradt a vágytól. A lány a konyhai tapasztalataiból merítve számos csúfnévvel illette magát, és amikor így sem tudta megrendszabályozni lázadó érzékeit, emlékeztette magát, hogy Cal a férje volt, és a kapcsolatuk nem működött. A férfi tiltakozás nélkül elengedte őt, szóval ki tudja, egyáltalán szerette-e valaha… Megérintette a hasát, aztán kiegyenesedett, és belevetette magát a tömegbe. – Örülök, hogy itt van! Köszönöm, hogy eljött – bájolgott a potenciális jövendőbeli vendégekkel, miközben Cal felé igyekezett, aki elé jött. – Eddig minden rendben – mondta a férfi elégedetten. – Rengetegen elfogadták a meghívást. – Nem csodálom – mormolta Penny. – Mindenki szereti az ingyenkaját. A kérdés az, hogy közülük hányan lesznek hajlandóak fizetni is a vacsorájukért valamelyik este. Cal kuncogott, aztán bemutatta őt számos köztisztviselőnek. – Ez volt a törzshelyünk – mondta egy filigrán, csinos ügyvédnő. – De az utóbbi időben… – A hangja elhalkult. Penny legyintett. – Nyugodtan mondja csak ki, hogy a színvonal a béka feneke alatt volt. De akkor nem én voltam a konyhafőnök. A nő felkacagott. – Hát az biztos! Majdnem mindent megkóstoltam. Fantasztikus a főztje. – Köszönöm. Természetesen a hagyományos kedvenceket is elkészítjük majd, de bővíteni is akarjuk a kínálatot. Cal a lány derekára tette a kezét, amitől az idegvégződései önállósították magukat, és ő tett néhány Flashdance-féle táncmozdulatot. – Megízlelték már Penny sült halát és burgonyaszirmát? Az is hihetetlen. Elkövettem egy olyan hibát, hogy azt mondtam, túl egyszerű 52
étel ahhoz, hogy felvegyük az étlapra. Penny egyetlen falattal meggyőzött a tévedésemről. Penny rásandított. – Nem gondoltam, hogy ezt valaha is beismered. – Pedig tévedtem. Az ügyvédnő mosolygott. – Nem akarja ezt egy párnára hímezni? Minden nő értékelné a látványt. – Nem, kösz. Cal elköszönt, és odaterelte a lányt egy másik csoporthoz, a helyi üzletemberekhez. Bemutatta Pennyt, és hagyta, hogy elmagyarázza a filozófiáját, amely szerint, amikor csak lehet, helyi hozzávalókat használ. – Ez egy csodálatos vidék – magyarázta a lány –, miért ne használjuk ki, amit kínál? A The Seattle Times riportere közelebb húzódott hozzá. – Elsősorban Washington állambeli borokat szolgálnak majd fel? – Természetesen. És oregoniakat meg brit columbiaiakat. Tartunk majd raktáron kaliforniai, francia és másféle fajtákat is, de a helyi italokat előnyben fogjuk részesíteni. A következő két órában egymást követték a bemutatkozások és a hangklipek, amelyekkel az éttermet reklámozták. Cal majdnem végig Penny mellett maradt, kivéve, amikor a lány besurrant a konyhába, hogy ellenőrizze a munkatársait. Amikor Penny visszatért a terembe, látta, hogy Naomi Glória Buchanant vezeti felé. Furcsa párt alkottak. Glória alacsony volt, ősz hajú, és szúrós kék szemű. A ruhája árából valószínűleg ki lehetett volna fizetni számos kisebb szigetország nemzeti adósságát. A több mint száznyolcvan centis Naomi gyakorlatilag föléje tornyosult. A gyönyörű amazon hullámos, sötét haja a hátára omlott, zöld szeme mintha nevetett volna az egész világra. S ha ez nem lett volna elég, a vállára tetovált szív és az, ahogy a fekete, nyakpántos, a hátát szabadon hagyó felsőrészben a melle mozgott, azonnal felkeltette az emberek figyelmét. – Ide süss, kibe botlottam! – mondta, miközben elengedte Glória karját. – Ismered? – kérdezte pimasz mosollyal.
Glória megigazította hófehér gyapjú kosztüm kabátja ujját, és megvetően szipogott egyet. – Ki ez a nőszemély? – kérdezte. – Szervusz, Glória! – mondta Penny, és mosolyt erőltetett az arcára. Az asszony annak idején világossá tette: sosem fogja megbocsátani, hogy elhagyta a drágalátos unokáját. Elvégre az ő felfogása szerint egy Buchanannel kötött házasság a dicsőség netovábbja, olyan megtiszteltetés, amelyet kevesen remélhetnek. – Örülök, hogy látlak. Ő a barátnőm, Naomi. Glória a másik nőre nézett, aztán visszafordult Pennyhez. – Ha te mondod… – Ó, Penny és én régi pajtások vagyunk – közölte vidáman Naomi. – Akkor találkoztunk, amikor még a szakácsiskolába járt. Én voltam a szomszédja, és átjött panaszkodni a lármára. Penny fintorgott; tudta, mi következik. Naomi lehalkította a hangját. – A szex volt az oka. Tudja, szeretem a fiatalabb férfiakat, és olykor elég nagy zajt csapunk. Szörnyen éreztem magam. De Penny nagyon megértőnek bizonyult, és összebarátkoztunk. Glória arckifejezése nem változott, de az ajka elkeskenyedett, jelezve a nemtetszését. Hányszor látott Penny Cal arcán is hasonló kifejezést! A férfi közben csatlakozott hozzájuk, és Glória ránézett. – Ismered ezt a nőt? – kérdezte Naomira bökve. Cal felnyögött. – Hajjaj! Naomi felsóhajtott. – Meséld el neki azt, amikor pucéran láttalak – mondta, és elégedetten ellibegett. Cal Naomiról a nagyanyjára nézett, aztán valami átlátszó ürüggyel elmenekült. Az adott körülmények között Penny nem kárhoztatta ezért. Sajnálatos módon így ő kettesben maradt Glóriával. – Szóval Callister felvett – mondta az öregasszony. A hangjából bosszúság csendült ki. – Úgy van. Hároméves szerződéssel. – Értem. 54
– Ettél már valamit? Glória az egyik pincér tálcájára pillantott. – Érzékeny a gyomrom. A sértés olyan durva volt, hogy Penny majdnem mulatságosnak találta. Nem lepte meg, hogy nem ő volt Glória első választása. Valamiért a vén banya sosem kedvelte, és nehéz volt szeretni valakit, aki ennyire elszántan ellenséges. – Kár – mormolta. – Mindenki szuperlatívuszokban beszél az ételekről. – Ingyenkoszt, drágám, mit vártál? Penny is valami ilyesmit gondolt, de ezt esze ágában nem volt beismerni. – Nos, örültem, hogy elbeszélgettünk – mondta. – Jó, hogy újra láttalak, de most… Glória megragadta a karját. – Nem fogod visszaszerezni! – Micsoda? – Callistert. Már elmúlt, amit irántad érzett. Nem tudom, egyáltalán mit látott benned. – Igen, ezt nagyon világossá tetted. – Penny kiszabadította a karját, és azt kívánta, bárcsak ne nevelte volna belé a mamája, hogy legyen udvarias az idősebbekkel. Igaz, hogy három éve Cal szó nélkül elengedte, de Glória gyakorlatilag partit adott, hogy megünnepelje a válásukat. Legalábbis Reid ezt mesélte. – Te sosem voltál elég jó neki – mondta Glória. – Sosem törődtél vele eléggé. Miféle asszony az, aki cserbenhagyja a férjét? A vád olyan igazságtalan volt, hogy Penny gyorsan kimentette magát. Ahogy továbbsétált, nehéz volt legyűrnie a késztetést, hogy megforduljon és közölje az asszonnyal, hogy téved, igenis törődött az unokájával. Teljes szívéből szerette Calt, bármit megtett volna érte, bármit, csak egyet nem: azt, hogy lemondjon a saját gyerekről. Családot akart, és erről nem volt hajlandó vitát nyitni. – Buta vénasszony – morogta, aztán elvett egy rákleveses csészét egy arra siető pincér tálcájáról, és felhajtotta a tartalmát.
– Láttam a füstöt, ezért ideszaladtam egy kis tűzoltásra – csendült fel a háta mögött Reid hangja. Penny megfordult, felnézett a férfira, aztán hozzásimult. – Rémes nő a nagyanyád. Már elfelejtettem, mennyire. – Ezt soha senki nem felejti el, te is legfeljebb csak elfojtottad az emléket. Mind azt tesszük. Ez a túlélés záloga. Reid mindkét karját a lány dereka köré fonta, és megcsókolta a feje búbját. – A parti remek! Az emberek dicshimnuszokat zengenek az ételekről. Nagy sikert aratott a főztöd. – Remélem is. – Hogy érzed magad? – kérdezte halkan a férfi. – Rettenetesen kívánós vagyok. Narancsszörbetre vágyom. Itt ez a rengeteg finomság, és a narancsszörbet az egyetlen, amire gondolni tudok. – Ez már beteges. – Szerintem is. Ekkor odaballagott hozzájuk Cal, maga mögött vonszolva Naomit. – Csinálj valamit! – mondta Pennynek. – Arról faggat, hogy mi a véleményem egyes pincérekről. – Olyan nagy a választék! Szinte zavarba ejtően nagy – panaszkodott Naomi, majd a tekintete Reidre szegeződött. – Helló! Nem utaztál el a tavaszi edzőtáborba? – Idén nem. – Milyen kár! Mindig szeretlek figyelni. Olyan ruganyosan mozogsz. Penny megborzongott. – Fejezzétek be! Mindketten a barátaim vagytok. Ezzel nem tudok megbirkózni. Reid rávigyorgott. – Kénytelen leszel. – A kezét nyújtotta Naomi-nak. – Mehetünk? – Aha. Azzal együtt elvonultak. Penny követte őket a tekintetével. – Nem tudom, melyikükért aggódom jobban. Feltételezem, ez elkerülhetetlen volt. Évek óta ismerik egymást, de Reid sosem maradt sokáig egy helyen, és Naomi… – Egy kis szünetet tartott. – Nem 56
vagyok benne biztos, miért várt eddig. Nos, legalább eltereli Reid gondolatait a közelgő szezonról. – Nem akarom lebecsülni a barátnődet, de erre még ő sem képes. – Akkor csak szórakoztató társaság lesz. Cal vállat vont. – Valószínűleg. – Naomi tudja kezelni Reidet. Bárkit képes kezelni. – Elég nagy gyakorlatot szerzett az ilyesmiben. Penny fel akart fortyanni, a védelmébe akarta venni a barátnőjét, amikor rájött, hogy Cal nem is hozzá beszélt. Szemben állt ugyan vele, így a megfelelő irányba nézett, de sokkal nagyobb figyelmet szentelt a mellének, mint az arcának. Penny alakja sosem volt olyan, hogy felkeltse a férfiak érdeklődését, és jó érzés volt tudni, hogy ez megváltozott. – Mehetünk? – kérdezte a lány a vendégsereg felé biccentve. – Miért ne? – vont vállat Cal, és újra elvegyültek a tömegben. Cal remek hangulatban ébredt. Az előző esti parti jól sikerült, és azt remélte, több újság is ír az eseményről. Ami még fontosabb, akik megkóstolták Penny főztjét, biztos beszélnek majd róla, ami éppúgy behozza a vendégeket, mint bármilyen elismerő hangú cikk. Ha a megnyitó is olyan olajozottan zajlik, mint a parti, négy hónap alatt eléri a maga elé kitűzött célt, és visszatérhet a Kávédarálóba. Már lezuhanyozott, megborotválkozott, és épp azon tűnődött, mit vegyen fel, amikor megcsördült a telefonja. Az órára nézett. Ki az ördög keresheti reggel hét után tíz perccel? Walker? Csak nem történt valami az öccsével? A telefonért nyúlt. – A pokolba, Cal, ez a te hibád! – visította Penny, mielőtt neki alkalma lett volna megmukkanni. – Azonnal gyere ide! Az étterembe – tette hozzá. – Komolyan beszélek. Kapsz húsz percet! – Azzal bontotta a vonalat. Ez némi erőfeszítést igényelt, de Cal időben, sőt negyvenöt másodperccel korábban odaért. Nem tudta, mi ez a vészhelyzet, de mindenképp szándékában állt kicsit elbeszélgetni a lánnyal az üzletvezető-főszakács kapcsolatról. Lehet, hogy Penny a konyhafőnök, de ettől még neki nem a főnöke.
Átvágva a parkolón egyenesen a hátsó bejárathoz hajtott. Ahogy sejtette, a reggeli áruszállítmányt itt pakolták le. Penny ott állt a ládák mellett, és ott toporgott a nagyon kócos Naomi is. Cal nem akart arra gondolni, hogy mit művelt a nő az éjjel, most, hogy az öccsével művelte, amit művelt. Penny közben észrevette őt, és meg sem várva, hogy kiszálljon, odarohant hozzá. – Szagold meg! – mondta, és egy nagy darab halat majdnem az arcába nyomott. – Szagold meg! Cal megtette, de rögtön meg is bánta. A jó halnak egyáltalán nincs szaga. A régi hal halszagú. Ez a hal olyan szagú volt, mintha legalább három hete döglött volna meg. – Az összes áru ilyen silány! – Penny szeme haragtól csillogott, az arca vörössége vetekedett a hajáéval. – Csomóba köthetnéd a zellert, és nem törne el. A mogyoróhagyma gyakorlatilag cseppfolyós. Vacak! Nem megmondtam? Nem megmondtam, hogy megvolt az oka, hogy bezárt ez a kóceráj? De te… hallgattál rám? Egy frászt! Mély lélegzetet vett, és újra rákezdte: – Tudod, hány foglalásunk van ma estére? Telt házunk lesz. Telt ház! Hat órától tízig minden asztal, minden szék foglalt. Több mint háromszáz főről beszélek, akiknek vacsorát kell adnom. És tudod, mennyi kajám van? Semennyi. Semennyi! Van egy átkozott doboz kukoricalisztem, három póréhagymám, és háromszáz embert kell jóllakatnom! – Penny… – próbált közbeszólni a férfi, de a lány tovább dühöngött. – Azt mondtam, egyszer hibázhatnak. Nos, megtették. Szóval visszatérhetek a saját szállítóimhoz, ami remek hír, de ettől még ma háromszáz főnek vacsorát kell főznöm. Valakinek a fejét akarom látni egy tálcán. Most akarom, és nyersen kérem. Magam főzöm meg. Azzal sarkon fordult és bemasírozott az étterembe. Cal egyrészt csodálta a temperamentumát, ugyanakkor valahogy meg kellett oldania a problémát. Naomi rámeredt. – Ne próbálkozz semmivel, nagyfiú! Egyszer már elszúrtad. Cal elengedte a füle mellett a figyelmeztetést. 58
– Mondd meg a fickónak, hogy pakoljon vissza mindent, és vigye vissza! – Azt tervezte, később majd telefonál, hogy felbontsa a szerződést, de most fontosabb dolga volt. Gondoskodnia kellett háromszáz ember vacsorájáról. Pennyt a hűtőkamrában találta, a lány épp felmérte a készletet. – Van garnélarákom – motyogta hisztérikusan megbicsakló hangon. – Csodás… Ha félbevágjuk őket, mindenkinek jut előétel. Mesés! „Jöjjenek el az Öreg Halászba, és egyenek egy fél garnélarákot!” – Megfordult, és meglátta a férfit. – Félre az utamból! – förmedt rá. – Segíteni akarok. – Fogsz is. Mondd, hogy valami nagyobb járművet is vezetsz annál a drága játékszernél! – Van egy normális méretű teherautóm. – Oké. Hozd el! Öltözz olyasmibe, amiért nem kár. Elmegyünk a piacra. De először felhívom a halasaimat, és megkérdezem, mit tudnak tenni értem. – Penny elfintorodott. – Rengeteget fognak számlázni egy ilyen utolsó pillanatban érkezett megrendelésért. – Nem gond, kifizetjük. – Cal közelebb lépett a lányhoz, és megragadta a vállát. – Sajnálom, hogy az áru ilyen ócska volt, de megbirkózunk a helyzettel. Mit szólnál, ha a megnyitóra egy konyhafőnöki menüt készítenénk? Úgy tehetnénk, mintha kezdettől fogva így terveztük volna. – Tudom, de a tiéd a munka könnyű része. Csak kinyomtatod az étlapokat, és becsúsztatod a mappákba. Nekem kell mindent kitalálnom, és gondoskodnom róla, hogy legyen elég élelmiszerünk, amit aztán megfőzök. – Meg tudod csinálni. – Ez aztán a bizalom! Cal látta a kétségbeesést a lány szemében. Érezte a fájdalmát és a haragját, és semmi nem jutott eszébe, amivel elérhetné, hogy jobban érezze magát. Penny többet érdemel ennél. És ami a legrosszabb, részben ő okozta a bajt azzal, hogy ragaszkodott a régi kereskedőihez. – Én… – Igen? Bármilyen megoldásnak örülnék. Amikor a férfi csak hallgatott, a lány felsóhajtott.
– Nos, én sem vagyok képes csodákra. Találkozzunk a piacon negyvenöt perc múlva! Megnézzük, mit kapunk, és összeállítok egy menüt. Aztán munkához látunk, és imádkozunk, hogy minden simán menjen.
60
5. A nyitás estéjén nyolc harminckor Cal átsétált az éttermen, és elégedetten állapította meg, hogy minden asztal foglalt, minden széken ülnek, és a bárban sincs egyetlen szabad hely sem. A kellemes, halk zene összeolvadt a társalgás és nevetés zajával. Cal érezte a különböző ételek illatát, hallotta a meglepett megjegyzéseket, ahogy a vendégek megkóstolták Penny valamelyik különlegességét. A katasztrófát elhárították. Három óra a piacon, amíg mindenki fel-alá szaladgált, gombát, mogyoróhagymát, halat, rákféléket és salátához valókat vásárolva, lehetővé tette, hogy olyan kínálattal szolgáljanak, amely bárkit lenyűgöz. Cal alig tudta elhinni, hogy Penny ilyen gyorsan elkészített ennyi finomságot, pedig így történt. A férfi átvágott a termen, és belökte a lengőajtót. Az étterem nyugodt eleganciájával szemben a konyha zajos volt, valóságos bolondokháza, tele sürgő-forgó szakácsokkal és kuktákkal. – Mozgás! – rikoltotta az egyik szakács. – Mozogj már, te nyavalyás! – Puta! – válaszolta a másik anélkül, hogy felnézett volna a serpenyőjéről, amelyben tengeri rákot és különböző zöldségeket sütött. – Hármas asztal. Még mindig várom azt a ráklevest! – kiáltotta Naomi a bejárat felől. – Rákleves, hölgyeim, mi ebben a nehéz? Egy másik szakács feléje lökött egy teli csészét. Naomi megragadta, tálcára helyezte, gyakorlottan megpördült, és kisietett.
Cal Penny mellé lépett, aki aggódó szemmel felügyelt mindent. A lány végighúzta az ujját az egymás mellé feltűzött rendeléseken, aztán feléje fordult. – Mi következik? – kérdezte. – Két négyszemélyes asztal szabadul fel úgy öt perc múlva. – Rendben, ha az új vendégek elfoglalták a helyüket, cseréld ki a menüt! – Penny megrázta a fejét. – Utálom ezt! – Tudom. És sajnálom. – Mintha ez most segítene rajtam. Cal éppen olyan dühös volt, mint a lány, de úgy gondolta, nincs értelme kimutatni a haragját. Elég, ha az egyikük kiabál. A régi szállítókkal kötött szerződést már felbontotta, és az új cég reggel kezd. Ő is be fog jönni, hogy személyesen győződjön meg róla, minőségi árut hoznak. Ha nem, nagyon megbánják! – Még sosem kellett ezt csinálnom – panaszkodott Penny. – Ez az első éjszakánk, Cal, és én átverem a vendégeket azzal, hogy a menüt cserélgetem. Elég lenne egyetlen különleges rendelés, és végem. Nincs szükségem efféle stresszre. A kis nyomtató a sarokban kiköpött még három rendelést. Penny rávetette magát. Cal oldalra sasszézott, és visszaindult az étterembe. Az ajtóban összefutott Naomival. – Még mindig azzal fenyegetőzik, hogy kinyír? – kérdezte a nő. – Szemtől szemben nem. – Itt kellett volna lenned korábban. – Naomi lehalkította a hangját. – Narancsszörbet! Hozz egy kicsit, és a tenyeredből fog enni. Feltéve, ha szereted az ilyesmit. – Miért vagy ilyen kedves hozzám? – kérdezte Cal gyanakvóan. Naomi szélesen elmosolyodott. – Mert az öcséddel a szex olyan elképesztő volt, hogy harmóniában érzem magam a világgal. Azt mondanám, neked is meg kellene próbálnod, de ez egy olyan téma, amelyet egyikünk sem akar kitárgyalni. – Ebben igazad van.
62
Cal az irodájába indult. Nem hagyhatta itt az éttermet most, a nyitás estéjén, de vezetőként tudta, hogyan végeztesse el mással a munkát. Odabent felkapta a telefont, és felhívta Reidet. – Tégy meg nekem egy szívességet! – kérte. – Idejövet ugorj be egy üzletbe, és hozz egy kis narancsszörbetet! Éjfél is elmúlt, mire az utolsó vendég távozott, a konyhát kitakarították, és a személyzet hazament. Penny egy kerek, hatszemélyes asztalnál ült; a lábát egy széken pihentette. A dereka, a keresztcsontja, tulajdonképpen minden porcikája sajgott a kimerültségtől. Nem sokkal reggel hat után jött be, és azóta egyfolytában talpon volt. A tizennyolc órás munkanapok gyakoriak ebben a hivatásban, de ő gyereket várt, és úgy tűnik, ez megváltoztatott egyet-mást. – Ügyes voltál – dicsérte meg Dani. – Lenyűgöztél! – Kösz. Csak sosem akartam arra kényszerülni, hogy vacsora közben cserélgetni kelljen a menüket. A konyhában kétszer annyit dolgoztak, mint rendes körülmények között kellett volna, de megcsinálták! Az első éjszakájuk nagy siker volt. Hugh, Dani férje, ráemelte a borospoharát. – Pennyre, a chef extraordinaire-rel – Pennyre! – visszhangozták a többiek, és a lány rájuk mosolygott. – Kösz. Ez jólesett. No mármost, ha valamelyikőtök elvállalná, hogy holnap helyettesít, igazán hálás lennék. – Nem jó ötlet – rázta meg a fejét Naomi, aki Reid mellett ült. – Itt te vagy a tehetség. – Igen, ezt mondják. Penny felemelte a vizespoharát. Majdnem fél órája színlelte, hogy bort iszik, és kész volt bevallani az igazat. A társaság fele már úgyis tudta: ő maga, Naomi és Reid. Csak Danit, Hugh-t és Calt lepné meg a terhessége híre. Penny Danire nézett. A fiatal nő a férje ölében ült, átlógatva a lábát a tolószék karfáján. Hugh magas, izmos férfi volt, a Washingtoni Egyetem hajdani sztárfocistája. Végzős korában azonban megsérült, és deréktól lefelé lebénult. Dani mellette maradt, amíg felépült, és a rehabilitációja alatt is. A szerelme sosem rendült meg.
Penny semmit sem tudott a szexuális életükről, bár tekintettel Hugh rokkantságára, az aligha lehetett hagyományos. Mi lesz, ha majd gyereket akarnak? Igaz, csak csekély valószínűsége volt, hogy a terhessége hírére Dani depresszióba zuhan, Penny mégis úgy döntött, hogy egyelőre nem említi a dolgot. Calt azonban minél előbb be akarta avatni. Csak nem ma este. Tűnődő pillantást vetett a volt férjére. Még mindig haragudott rá, amiért ragaszkodott a saját áruszállítóihoz, akik úgy kiszúrtak vele, de el kellett ismernie, hogy Cal úriemberként vállalta a felelősséget az ostobaságáért, és mindent megtett, hogy segítsen. Igen, Calre lehet számítani a vészhelyzetekben, ha a mindennapi életben nem is. – A sült hal hasábburgonyával igazán népszerű volt – mondta a férfi, és biccentett. – Fejet hajtok a felsőbbrendű főzőművészeted előtt. – Nagyon helyes – mondta Naomi. – Ez volt az első győzelmünk – jelentette ki Penny. – Reméljük, több is követi. Cal felállt. – Kell nekem még egy kis bor. Kér még valaki? – Nem! – kiáltották a többiek kórusban, és Cal-nek az volt az érzése, hogy a kis összejövetelük hamarosan véget ér. Daninek és Hugh-nak korán kell kelnie, és Reid meg Naomi úgy lesték egymást, mint cápák a csalit. Sejtette, hogy hamarosan indulnak, hogy olyasmiket műveljenek, amikre ő nem akart gondolni. Meglökdöste Penny székét. – Gyere ki egy percre a konyhába! – mondta halkan. Penny feltápászkodott és követte. – Ha patkányaink vannak, nem akarok tudni róla – szögezte le menet közben. – Ez egy régi épület. Mit gondoltál? Penny megborzongott. – Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy legyenek, de nem akarom látni őket. – Ismerek egy remek rágcsálóirtót. 64
– Remélem is. Gyűlölöm a patkányokat. A farkuk miatt. Olyan gilisztaszerű. Miért nem lehet a farkuk is szőrös? – Ezt ne tőlem kérdezd! Cal a hűtőkamrához ment. A szörbet, amelyet Reiddel hozatott, pontosan ott volt, ahová tette. Nehezen hitte el, hogy a finnyás Penny éppen ilyesmire vágyna, de Naomi túlságosan boldog volt Reiddel ahhoz, hogy átverje. Így aztán Cal kivette a dobozt, és lecsapta a lány elé a pultra. – Úgy tudom, mostanában ez az egyik kedvenced – mondta. – Ezzel szeretném megköszönni a mai csodás munkádat. Penny hátrahőkölt. – Ki mondta, hogy ilyet vegyél nekem? – Naomi. Azt hiszem, megsajnált, mert hallottam, hogy ki akarsz nyírni. Penny felragadott egy csészét és egy kanalat. – Csak azt mondtam, hogy kivágom a szívedet. Ez nagy különbség. – Nem olyan nagy. – Kérsz te is? – Nem, kösz. Nem rajongok ezért az ízért. – Nem baj, legalább több marad nekem! Szörbetet kanalazott a csészéjébe, aztán a dobozt odatolta a férfi elé, hogy Cal eltehesse. Mire a férfi visszatért, Penny a rozsdamentesacélpulton ült, a lábával harangozott, és elégedetten habzsolta a természetellenesen narancssárga édességet. – Nem innál inkább narancslevet? – kérdezte Cal. – Az nem lenne ugyanaz. – Ha te mondod… – Cal nekitámaszkodott a szemközti pultnak. – Remek munkát végeztél ma este. – Kösz. Te is. Cal kuncogott. – Nahát! Kösz. Még mindig haragszol? – Nem annyira. Végül minden jól alakult. – Penny felemelte a fejét. – Jó vagyok abban, amit csinálok, Cal, ezért szerződtettél. – Tudom.
– Akkor ne üsd bele az orrod a dolgomba! Megmondom én neked, hogyan hajtogasd össze a szalvétákat, amiket az asztalra teszel? – Azért ennél többől áll a munkám. – De érted, mire gondolok. – Igen, és elfogadom. A konyha a te felelősséged. – Kivéve a patkányokat. – Rendben, a patkányok az enyémek. Penny lenyalogatta a kanalát. – Glória nem jött el. Azt hittem, itt lesz. – Itt volt múlt este. – Ó, tudom! – Felbosszantott? – ráncolta össze a homlokát Cal. Penny vállat vont. – Katolikus a pápa? – Akarsz beszélni róla? – Nem igazán. Glória kőszívű öregasszony, ez nem változott. Nem mondom, hogy féltem tőle, amikor házasok voltunk, de sosem vágytam arra, hogy a legjobb barátnők legyünk. – Én sem rajongok érte. – Ez elszomorít. – Miért? – Mert családtag. A szüleid már nem élnek, ő maradt egyedül a korábbi nemzedékből. Kár, hogy annyira megnehezíti, hogy szeressék. Minthogy a válásuk óta semmi nem változott Cal családi körülményeiben, Penny tökéletesen értékelte a helyzetet. – Azt hiszem, az kellene neki, hogy lefektessék – mondta a lány. Cal összerázkódott. – Mondd, hogy már nem Glóriáról beszélünk! – Miért? Igazam van. Mit gondolsz, mikor kefélt utoljára az öreglány? – Nem fogok ezen gondolkozni! – Nem azt kértem, hogy tartsd a gyertyát. Azt mondom, hogy magányos. És ez szomorú. – Megértőbb vagy vele, mint ahogy megérdemli. 66
– Nem sokat látom, így ez nem olyan nehéz. Bár a múlt éjjel tényleg kihozott a sodromból. – Mit mondott? – Ki mit mondott? – kérdezte Reid, ahogy Naomival berontott a konyhába. – Dani és Hugh leléptek. Azt mondták, köszönjünk el tőletek a nevükben. Mi is indulunk. – Kösz, hogy eljöttél – mondta neki Penny. Reid odament hozzá, és megpuszilta az arcát. – Én is szeretlek, késes lány. Penny nevetett. – Jó éjt, Naomi! Holnap találkozunk. – Korán reggel, frissen, üdén és kipihenten – fuvolázta Naomi. Reid átkarolta. – Inkább csak korán. Nem hiszem, hogy az asszisztensed ma éjjel sokat fog aludni – nézett Pennyre jelentőségteljesen. – Imádom, ha egy pasinak jó a kondija – vigyorgott Naomi, és ahogy elsétált Cal mellett, megpaskolta a férfi karját. – Szeretnéd tudni, hányszor csináltuk az éjjel? – Még ha fizetnél érte, akkor sem. Reid és Cal összeütötték a tenyerüket. – Viszlát! – mondta Reid. Amikor a bejárati ajtó becsukódott mögöttük, Penny elvigyorodott. – Mit gondolsz, megvárják, amíg Reidhez érnek, vagy már a kocsiban rávetik magukat egymásra? – Mi van veled? Ma este állandóan a szexről beszélsz! – Talán rátört a szexéhség? Cal magában bevallotta, hogy ha igen, ő szívesen csillapítaná. Penny még mindig felizgatta, és ehhez elég volt annyi, hogy egy helyiségben tartózkodjon vele. – Az ember könnyen azt gondolhatná, hogy ez felhívás keringőre. Penny összehúzta a szemét. – Ezt felejtsd el! Ez az én konyhám, és tudom, hol vannak a kések. Csak… ez olyan érdekes téma, és szeretek találgatásokba bocsátkozni. Na, nem Glóriáról, őt igazán nem akarom meztelenül elképzelni. De ami Naomit és Reidet illeti… Ugyan, biztos te is tűnődtél már azon,
hogy miért ilyenek. Mintha mindketten a rövid távú kapcsolatok rekordját akarnák felállítani. – Nem válik ez unalmassá egy idő után? Penny szeme felcsillant. – Azt mondod, a szex unalmassá válhat? Milyen érdekes! – Nem. Azt mondom, hogy unalmas lehet állandóan cserélgetni a partnereket. Én nagyjából akkor hagytam abba a hódításaim számlálását, amikor betöltöttem a huszonkettőt. A szex sokkal élvezetesebb, ha kapcsolatban élek. És Pennyre partnerként nem volt semmi panasza. A lány gondoskodó volt, érzékeny és alkalmazkodó, és eléggé vállalkozó szellemű ahhoz, hogy ő sose tudja, mit fog legközelebb csinálni. – Szerintem azért élnek így, mert megtehetik – mondta a lány. – Nem vagyok benne biztos, hogy Naomi valaha is találkozott olyan fickóval, aki nem kívánta őt, és Reid… hát ő Reid. A nők ragadnak rá. – Te nem. – Tudom. Én mindig a barátot láttam benne. – És miután elváltunk? Cal már korábban is töprengett ezen. Lehet, hogy az öccse felajánlotta Pennynek, hogy megvigasztalja? Azt mondta magában, hogy nem, biztosan egyikük sem tenne ilyet vele. Csak éppen Reid sosem tartotta be a szabályokat, és ha Penny bosszút akart állni rajta… – Fúj! – mondta Penny, nagyon őszintén és felháborodottan. – Mi a fenéért feküdnék le az öcséddel? Ez undorító! Olyan lenne, mintha te lefeküdnél Naomival. – Nem, kösz. – Hát ez az! Különben is, sosem tettem volna ilyet veled. – Miért nem? Azt hittem, meggyűlöltél. – Úgy is volt. De nem akartalak megbüntetni. Cal a veszekedéseikre gondolt, a szidalmakra, amelyeket a nő a fejéhez vágott. – Nem úgy tűnt. Penny letette a kiürült csészéjét. Cal nem értette meg akkor, és kételkedett benne, hogy most megértené, de ő komolyan beszélt. Nem akarta megbüntetni a férfit, azt akarta, hogy Cal kapjon észbe. Azt 68
akarta, hogy szeresse őt annyira, hogy akarjon tőle egy gyereket. Saját családra vágyott. A szíve mélyén hitte, hogy Cal szereti őt, de mivel Glória mindig kész volt lecsapni az érzelmi gyengeség legkisebb jelére, a férfi megszokta, hogy lepleznie kell az érzéseit, a gyengéd, sebezhető oldalát. Penny elköltözése egy utolsó, kétségbeesett próbálkozás volt, hogy rávegye Calt, ismerje be, hogy ő fontos a számára. Ám a terve visszafelé sült el. Cal hagyta elmenni, sőt úgy döntött, hogy mindkettőjüknek az lesz a legjobb, ha végleg elválnak az útjaik. – Azóta eltelt három év – mormolta. – Tényleg számít ez most? – Valószínűleg nem. De ha már szóba került a múlt, hallottam rólad egy érdekes történetet. Ajjaj… – Kitől? – Glóriától. – Akkor valószínűleg hazugság. – Azt mondta, megkéselted az egyik szakácsodat, mert nem fogadott szót. Penny felnevetett. – Ez lényegében igaz. – Látva Cal döbbent arckifejezését, felvihogott. – Nagyjából. – Mi történt? – A fickó mindig piszkált. Bosszantotta, hogy engem léptettek elő helyette. Tudod, milyenek a fiúk a konyhában! Káromkodnak, hatalmi játszmákat játszanak. Az ürge beszorított egy sarokba, és fogdosni kezdett. Mondtam, hogy álljon le, vagy én állítom le. Szünetet tartott, miközben Cal megmerevedett. – Ne add nekem itt most az agresszív volt férjet! Komolyan beszélek. Megoldottam az ügyet. – Hogyan? – Cal hangja ostorként csattant, ökölbe szorult kezével úgy nézett ki, mint aki kész ölre menni az egész világgal. Pontosan úgy reagált, mint egy hím, amikor a nősténye veszélybe kerül. Pennynek tetszett, hogy még mindig a jó fiúk közé tartozik, még ha neki már mindegy is. – Nem volt semmi különösebb tervem. Egyik nap épp felvágtam a csirkét, amikor valaki odakiáltott valamit. Megfordultam, és
ugyanebben a pillanatban az a fickó közelebb lépett hozzám. Nem hiszem, hogy bántani akart volna. A konyha kicsi volt, és zsúfolt. A lényeg, hogy a kezemben tartottam a kést, és valaki hátulról meglökött. Előreestem, és a penge besiklott a pasas bordái közé. Penny vállat vont. – Nem ért létfontosságú szervet, és bár megmondtam a rendőrségnek, hogy baleset volt, és a kollégáim is mellettem tanúskodtak, mindenki azt hitte, hogy szándékosan szúrtam le a pasast, őt is beleértve. – Mi történt, amikor visszajött? – Attól kezdve hölgyemnek szólított. Cal elvigyorodott. – Remek! Téged pedig azóta is vagány, erőszaktól sem visszariadó, keménykezű főnöknek tartanak. – Nem, veszélyes ribancnak tartanak, aki kikaparja a szemüket, ha feleselnek. És ez nagyon jó. Megkönnyíti a munkámat. Vajon Glória hogyan értesült róla? – Ő mindenről értesül. – Aha. Bámulatra méltó kémhálózattal rendelkezik. Penny hirtelen tudatára ébredt az éjszaka csendjének és annak, hogy az éttermet takarító fickót leszámítva egyedül vannak. Későre járt, ő fáradt volt, és ez sebezhetővé tette a férfi vonzerejével szemben. Veszélyes helyzet, gondolta. Már rég haza kellett volna indulnom. – Késő van – mondta a férfi. – A számból vetted ki a szót. – Menj csak haza, majd én bezárok. – Oké. Penny lecsusszant a pultról. A férfi feléje lépett. Ez is egy olyan pillanat volt, amelyben a józan ész nagyon túlértékelt dolognak tűnik. – Mire gondolsz? – kérdezte Cal. – Semmire. – Hazudsz. A feszültsége ellenére a lány elmosolyodott. – Igen, de jól áll nekem.
70
Közelebb húzódtak egymáshoz, amíg már majdnem összeért a testük. Aztán egyszerre egymás karjában voltak, és Cal szája Pennyére tapadt. A lánynak sok minden járt az eszében, de a legelső, amire gondolt, az volt, hogy Cal még mindig pokolian jól csókol. Még így is, hogy az ajka alig súrolta az övét, a csókjától elöntötte őt a forróság, és beleborzongott a gyönyörbe. A második az volt, hogy a melle milyen csodásan érzékeny – valószínűleg a terhessége és a hosszú önmegtartóztatása miatt –, és talán elég lenne, ha Cal megérintené a bimbóit, és máris a csúcsra érne. Át akarta ölelni a férfit, engedni akart a pillanat varázsának. Bele akart bújni, hogy megtudja, menynyire válhatnak eggyé. De aztán gyökeret vert benne az a bosszantó, harmadik gondolat. Ez nem jó ötlet. Szerette volna, ha az lenne, de tudta, hogy nem az. Okos nők nem bocsátkoznak futó kalandba a volt férjükkel a munkahelyükön. Még egy olyan volt férjjel sem, aki csak pár hónapig marad azon a munkahelyen. Így aztán összeszedte minden akaraterejét, és hátralépett. A férfi karja ellenállhatatlanul vonzotta, és ő továbbra is boldogan hozzápréselte volna szexre éhes testét. De utána mit csinálna? Tényleg azt tervezi, hogy levetkőzik előtte? Félretéve a munkahelyi szexuális kapcsolatok problémáját, mihelyt Cal megpillantaná ruha nélkül, kiderülne a titka. Lehet, hogy bő ingekkel még egy ideig leplezheti az állapotát, de meztelenül? Aligha. És nem így akarta tudatni a férfival a hírt. – Még mindig megvan benned – mondta Cal. A pupillája kitágult, a hangja rekedten csengett. – Benned is. – Nem jó ötlet… összekeverni a munkát és… Penny megrázta a fejét, aztán bólintott. – Nos, akkor én most… izé… elmegyek. Az irodájában magához vette a táskáját és a kulcsait. – Viszlát reggel! A férfi a hátsó ajtóhoz kísérte. – Nem kell korán bejönnöd. Hétkor itt leszek, ellenőrzöm a szállítmányt. Ha bármi gond adódik, felhívlak. Aludd ki magad!
Ez túl csábító ajánlat volt ahhoz, hogy ne fogadja el. – Kösz. Vizsgáld meg a halat! Szagold meg! Semmit sem szabad érezned. Cal mosolygott. – Tudom, hogyan kell halat venni, Penny. Már máskor is csináltam. – Ha te mondod… Penny habozott. Hirtelen valami többre vágyott, csak abban nem volt biztos, hogy mire. Egy búcsúölelésre? Lezárásra? Bármit is szeretett volna, neki és Calnek már megvolt az esélyük, és eljátszották. Számukra többé nincs visszaút. Két héttel később Cal másodszor is összeadta a számokat, aztán a levegőbe hajította a kimutatást. – A pokolba, jók vagyunk! – mondta. Máris harminc százalékkal felülmúlták a bevétel-előirányzatukat. A nyereségük ugyan mindössze tizennyolc százalékos volt, de csak mert Penny ragaszkodott a drága alapanyagokhoz. És bármennyire is utálta beismerni, a lánynak ebben is igaza volt. Valaki megkocogtatta a nyitva hagyott ajtót. Cal felnézett, és egy intéssel beljebb invitálta a folyosón álló fiatal nőt. Tina még az utcai ruháját viselte, a kabátja és a táskája a karján lógott. A kezében tartotta a lyukkártyáját. – Látni akart? Ahelyett hogy hellyel kínálta volna, Cal felállt, és a faliórára mutatott. – Megmondaná, hány óra? – Tizenhét tizenöt. – Úgy van. A műszakja pedig ötkor kezdődik. Tina nagyot sóhajtott. – Tudom, de dugóba kerültem… Mint mostanában minden este, gondolta a férfi. – Ismeri a szabályokat. Nincs engedély nélküli késés, Tina. Telefonál, és szól, ha később érkezik. A nő rámeredt. – Viccel? Haragszik, mert tizenöt percet késtem? Bajban vagyok? – Nem haragszom. És maga nincs bajban. Ki van rúgva. 72
A nő kinyitotta, aztán becsukta a száját. – Tizenöt perc miatt? – Amikor alkalmaztuk, közöltük a szabályokat. Alá kellett írnia a másolatot a pályázatával együtt. Telefonál, ha késik, különben elveszíti a munkáját. – Cal lehajolt, és felvette a nő fizetési csekkjét. – Kikísérem. – Ne fáradjon! Tina kikapta a csekket a kezéből, és hangosan zúgolódva elviharzott, amiről Cal nem vett tudomást. Alighogy visszaült a helyére, Penny sétált be a szobába. – Valaki ugyancsak boldogtalan. Az egyik pincérnőnk nagyon sietősen távozott, és igen dühösnek meg sértődöttnek tűnt. – Tina – bólintott a férfi. – Kirúgtam. – Miért? Cal az óra felé biccentett. Penny lehuppant vele szemben, és felsóhajtott. – Én is ezt csinálom. Kirúgom őket, ha elkésnek. Muszáj, különben senki sem fog komolyan venni. „Telefonálj, és szólj, hogy késel, ne állíts kész helyzet elé!” Tudnom kell, mikor hány emberre számíthatok. – Tehát egyetértesz a döntésemmel. – Ezzel igen. – Penny mosolygott. – De ne szálljon a fejedbe a dicsőség! Azért jöttem, hogy panaszkodjam. Miért nem lepte ez meg Calt? Pennyt nem ok nélkül tartották maximalistának. Három nappal ezelőtt azzal kereste meg, hogy az asztalokat díszítő virágoknak túl erős az illatuk, és elnyomja az ételekét. Mindenben tökéletességet követelt, és nem érte be kevesebbel. – Most meg mi a baj? – kérdezte Cal. – A borlap. Pocsék. – Egyetértek, és már dolgozom rajta. Penny előredőlt. Fehér séfköpenyében és fejkendőjében vérbeli profinak, ugyanakkor nagyon nőiesnek is hatott. Milyen izgalmas keverék! – Van egy tervem – kezdte halkan. – Érzem, hogy nem fog tetszeni.
– Nem tudhatod előre. – Penny hátralesett, mintha ellenőrizné, hogy senki sem hallgatódzik, aztán elmosolyodott. – Foszd ki a Buchanan borospincéjét. Átküldtem valakit, hogy vegye szemügyre a készletet, és azt mondta, fantasztikus. – Nem fogom kirabolni a család egyik éttermét. – Miért nem? Most az Öreg Halász az első. Elég, ha a jó borok felét elcsórod. Az itteni listán csak frissebb évjáratúak vannak, nincs egyetlen igazán drága, minőségi borunk sem. Pedig te is tudod, hogy a vendégek mennyire szeretnek imponálni egymásnak azzal, hogy méregdrága dolgokat rendelnek. Nem fognak többé hozzánk járni, ahogy az igazi borszakértők, borbarátok sem. Ugyan már, Cal, neked van összeköttetésed, használd ki! Meg tudod csinálni. – Meg tudom, de nem fogom. És mielőtt mindennek elmondanál, olvasd el! – Felvett egy lapot az íróasztaláról. Átnyújtotta, aztán hátradőlt, és felkészült az élvezetre, hogy ezúttal Penny fog térden csúszni előtte. A lány a lapra pillantott, aztán ránézett. – Mi történt? – Bezárt két étterem, és erről én értesültem először, így felvásároltam a borkészletüket. Mindkettő elsőrangú. Szóval, mit is akartál mondani? Penny elmosolyodott. – Te vagy a csúcs! – És? A lány felsóhajtott, ernyedten lejjebb csúszott a széken, és a kézfejét a homlokára szorította. – Okos vagy, és ravasz, és én nagyon szerencsés vagyok, hogy neked dolgozhatok. Ó, alig kapok levegőt, annyira felizgat már az is, hogy a közeledben lehetek. – Jó, jó, ennyi elég! Penny kiegyenesedett. – Komolyan, nagyon ügyes voltál. És szemfüles. Lenyűgöztél. A bókja tetszett a férfinak. Penny nem az a nő, akit könnyű lenyűgözni, és nincs rá semmi oka, hogy hízelegjen neki. Annyira más lett minden, gondolta. Szeretett Penny férje lenni, de a lány annak idején olyan sebezhetőnek tűnt, és ő örökké aggódott, hogy 74
a lelkébe gázolnak. A sors iróniája, hogy végül ő okozta neki a legnagyobb fájdalmat. De Penny azóta karakán teremtéssé érett, és Cal őszintén csodálta azt, ahogy átveszi az irányítást. Ha annak idején is ilyen lett volna, vajon másképp alakul az életük? Vagy a titkai akkor is közéjük álltak volna, és tönkreteszik a házasságukat? Valószínűleg, gondolta. Penny sok mindent meg tudott volna bocsátani, de azt aligha értette volna meg, hogy ő miért nem meri megkockáztatni, hogy egy másik gyereket szeressen. Penny előhúzott egy papírt a zsebéből. – Holnap reggel megtárgyalhatjuk, mi legyen a csoportos foglalásokkal. Nyitott vagyok az ötletre, de kisebb csoportokkal akarom kezdeni. A személyzet még nem szokott össze teljesen, és mindennek olajozottan kell mennie, mielőtt vállalnánk, hogy egyszerre adunk enni ötven főnek. – Azt gondoltam, hogy egy nagyon elnéző társasággal kezdenénk. A Kávédaráló minden júliusban jutalomosztó bankettet rendez, azt itt is megtarthatjuk. Néhány más rendezvénnyel kapcsolatban is hívtak már. Még kettő lenne nyáron, és három szeptemberben. – Közöld a pontos részleteket, és megmondom, mit tehetünk. A nyáriak rendben vannak, és vállalom a Kávédaráló bankettjét is, amennyiben a háttérből figyelhetlek benneteket. – Miért akarod ezt? – Szakmai kíváncsiságból. Ez a másik életed. És az miért érdekelné őt? – tűnődött Cal, ennek ellenére bólintott. – Persze. – De szeptemberre semmit sem ütemezhetünk. Cal összeráncolta a homlokát. – Miért nem? – Nem leszek itt. – Egy hónapra elutazol? Erről szó sem lehet. Akkor még csak öt hónapja leszünk nyitva. – Tudom, de ettől még elmegyek, és nem akadályozhatod meg. – Penny felemelte a kezét, hogy a férfiba fojtsa a tiltakozást. – Nem önszántamból maradok távol. Azaz, végül is tulajdonképpen igen. Nem
vakációra akarok elutazni, hanem szülési szabadságra megyek. Tudod, kisbabám lesz.
76
6. Cal arckifejezése nem változott, de mint mindig, a szája elárulta, mit érez. Az ajka elkeskenyedett, az állkapcsán megfeszült egy izom. – Gratulálok! Egyetlen szó, és mennyi harag árad belőle, gondolta Penny, miközben igyekezett megőrizni a higgadtságát. Tudta, hogy Cal kiakad majd. Adnia kell neki néhány percet, hogy hozzászokjon a gondolathoz. – Köszönöm. – Nem tudtam, hogy jársz valakivel. – Cal még jobban összepréselte az ajkát. Penny sejtette, hogy a csókjukra gondol. – Nem járok. Jelenleg nincs senkim. – És a baba apja? – Ő nem számít. Cal arcán haragos, rosszalló kifejezés suhant át, ami felbőszítette a lányt. – Az állapotomhoz semmi közöd – szögezte le. – Így is képes vagyok elvégezni a munkámat. Eltelt néhány évszázad azóta, amióta a nőktől elvárták, hogy ne mutatkozzanak nyilvánosan, amikor gyermeket várnak. – A munkád elvégzése a legkisebb gondom. Cal felállt és feléje indult. Penny is felemelkedett, hogy a szemük egy magasságban legyen… vagyis majdnem. – Szándékosan eltitkoltad a terhességedet, amikor felajánlottam az állást – vádolta meg a férfi. – Nem szóltam róla, mert tudtam, hogy kiakadnál.
– Nem akadtam ki. Zabos vagyok. Hányadik hónapban vagy? – A negyedikben. – Penny haragosan rámeresztette a szemét. – A terhességtől nem leszek rosszabb szakács. – Séfként napi tizenkét órát dolgozol. Ezt nem teheted meg állapotosan. Hogy fogod megkóstolni a fogásokat? Nincsenek bizonyos halfajták, amelyeket kerülnöd kell? És mi van a borral? – Megkóstolhatom az ételeket és a borokat is, egy falat vagy egy korty nem árt meg. Ügyes vagyok, és átkozottul jó munkát végzek, szóval szállj le rólam! A férfi fenyegetően föléje magasodott. – Hazudtál nekem! Egy nagyon lényeges információt elhallgattál előlem. Ezért kirúghatlak, és ezt mindketten tudjuk. Penny kinyitotta, aztán becsukta a száját. A férfinak volt némi igazsága. Ha ő lett volna a helyében, és az egyik alkalmazottja tesz ilyet, habozás nélkül kipenderítette volna az illetőt. – Miattam sikeres ez a hely – mondta, szándékosan lehalkítva a hangját. – Kitűnő munkát végzek. Igen, kirúghatsz, de aztán mi lesz? Azt hiszed, az étterem kiheverné, ha két héttel a nyitás után elveszítené a séfjét? A férfi szemébe nézett, és a megértését kérte. – Mindent gondosan megterveztem. Terhesen is elvégzem, amit kell. Társak vagyunk, Cal, ne rontsd el! – Ne tégy úgy, mintha egy csapat lennénk, amikor ilyesmiket eltitkolsz előlem – mondta a férfi. – Van még valami, amit a későbbiekre tartogatsz? – Nincs. – Rendben. Néhány óra múlva visszajövök. – De csak nemrég nyitottunk meg! És vacsoraidő van. – Na és? Azt mondtad, mindent gondosan megterveztél. Bízom benne, hogy megbirkózol a helyzettel. – Azzal Cal megfordult és elviharzott. Cal csak úgy találomra hajtott végig az utcákon, de nem lepődött meg, amikor azon kapta magát, hogy Reid bárja előtt köt ki. Kiugrott a kocsijából, a parkolófiúhoz hajította a slusszkulcsát, és bemasírozott a zsúfolt helyiségbe. 78
Mi az ördög történt? Penny terhes! Tudta, hogy mindig szeretett volna gyereket, ezt elég gyakran az értésére adta, de hogy éppen most essen teherbe? Reid a bárpult mögött állt, és Cal intett neki. Az öccse mondott valamit az egyik kolléganőjének, mielőtt csatlakozott volna a bátyjához. – Mi újság? – kérdezte tőle. Válasz helyett Cal előresietett az irodába, aztán amikor Reid követte, bevágta az ajtót a háta mögött. – Te tudtál a babáról! – mondta, és ez inkább megállapításnak hangzott, mint kérdésnek. Reid higgadtan bólintott. – Szóval Penny végül beavatott? Figyelmeztettem, hogy rosszul fogadod majd a hírt. Úgy látszik, nem tévedtem. – Rosszul fogadom? Igazad van, rosszul fogadtam. Mi az ördög történt? Te biztattad fel erre? Reid összeráncolta a homlokát. – Hé, csigavér! Mit izgat téged, hogy Penny terhes? Rég elváltatok. – Annak semmi köze a dologhoz. – Calt nem érdekelte, kivel feküdt le a volt felesége, vagy hogy mit csinál a magánéletében, azért volt dühös, mert fogta magát, és teherbe esett. Reid a papírkupacokkal teli íróasztal szélének dőlt. – Nézd, ez nem nagy ügy. Penny régóta tervezgette, hogy gyereket szül. Mindig saját családra vágyott. Cal pontosan tudta, mióta tervezgette a szülést Penny. Még csak be sem kellett hunynia a szemét, hogy maga előtt lássa, ahogy mellette fekszik a kanapén, keze az ő combján, és közelebb hajolva azt suttogja: – Próbáljuk meg újra, Cal! Csináljunk kisbabát! – Amikor betöltötte a harmincat, rájött, hogy jobb, ha nem halogatja tovább a dolgot – folytatta Reid. Cal az ingébe markolt. – Te ejtetted teherbe? Lefeküdtél vele? Ekkor az ő hidegvérű fivére megmerevedett, és megragadta a kezét, méghozzá erősen, fenyegetően. – Tíz másodpercet adok, hogy ezt visszavond, aztán feltörlöm veled a padlót! – morogta.
– Miből gondolod, hogy képes vagy rá? A két férfi haragosan egymásra meredt. Reid visszakozott elsőnek. Elengedte Calt, és mindkét kezét felemelte. – Senki sem feküdt le Pennyvel – mondta. – Nem így történt. – Ezt hogy érted? – lépett hátra Cal is. – Nincs semmilyen férfi a képben. Penny spermabankhoz fordult. Egy komputeres listából választotta ki a donort. Őrültség, ha engem kérdezel, de ő nem kérte ki a véleményemet. – Reid a bátyja mellkasára bökött. – Miért nem mesélt az in vitro megtermékenyítéséről ő maga? Cal vállat vont. Reid megint megbökdöste. – Mert nem adtál rá lehetőséget, igaz? Azonnal téves következtetést vontál le. Az ördögbe, Cal, miért feltételezed mindig mindenkiről a legrosszabbat? – Semmi ilyesmit nem teszek. – Na persze. Született optimista vagy! Bíznod kell az emberekben, hogy helyesen cselekednek. Penny sosem szűrné össze a levet egy olyan fickóval, aki cserbenhagyná a gyermekét, igaz? Cal hátralépett. Nem tudta, mit válaszoljon. Valahogy Reid rátapintott a lényegre. Ez volt az, amivel nem tudott megbirkózni: a gondolattal, hogy egy férfi elhagyja a saját gyermekét. Mert egy felnőttnek lenne választási lehetősége, nem úgy, mint egy tizenhét éves kamasznak. – Igazad van – dörmögte. – Meghajlok az érveid előtt. És… izé… kösz, hogy megmagyaráztad. Az öccse megint az asztalnak támaszkodott, és összefonta a karját a mellkasán. – Te aztán elcseszett alak vagy, öregem. – Mondj olyat, amit nem tudok! – Mind azok vagyunk. Hála Glóriának. – Reid megrázta a fejét. – Az a szuka! Miket művelt velünk… A sok fenyegetés, a zsarolások… az a sok titok! – Calre nézett. – Penny akarja ezt a kisbabát. És jó anya lesz. – Nem ez a lényeg. – Nem? Lindsey miatt pöccentél be ennyire? Cal az öccsére meredt. Nem hitt a fülének. 80
– Te tudod? – kérdezte döbbenettől érdes hangon. Reid bólintott. Tizenhét év telt el azóta, és Cal soha senkivel nem beszélt a lányáról. Glória persze tudott róla, ő mindig mindenről tudott. Amíg Cal gimis barátnője könnyű szívvel lemondott a gyermekéről, Cal szerette volna maga felnevelni, de végzős középiskolásként még eltartani sem tudta volna. Ekkor Glória ajánlatot tett neki: megtarthatják a babát, de ő neveli fel. A fiú minden porcikája fellázadt ez ellen. Glória kényszerhelyzetbe hozta, és ő az örökbefogadás mellett döntött. Még emlékezett rá, milyen szörnyen érezte magát, amikor aláírta a papírokat. Ez néhány héttel a tizennyolcadik születésnapja előtt történt, és már túl felnőtt volt ahhoz, hogy sírjon. De szeretett volna. Szerette volna magához venni a csecsemőt, hogy elfusson vele. Csak az örökbe fogadó pár kedvessége bírta rá, hogy meghozza ezt a nagy áldozatot. – Hogy lehet ez? – kérdezte. – Senki sem tudta. – Talán senkinek sem kellett volna tudnia róla, de Walker és én is tudtuk. Hallottuk, amikor Glóriával vitatkoztatok. Nem hiszem, hogy Dani tudja, ő még túl kicsi volt akkor. – Soha nem említettétek. – Miért tettük volna? A te döntésed volt. Walker és én megvitattuk, mit csinálnánk hasonló helyzetben. Mindketten gondolkodás nélkül lemondtunk volna a babáról. – Ti könnyen beszéltetek kívülállóként. – Talán. – Reid vállat vont. – Aztán az ügy lezárult, és úgy véltük, ez a te titkod. Ha meg akarod osztani velünk, tudod, hol találsz bennünket. Reid közönyösnek tűnt, de Cal azon tűnődött, nem csak színleli-e a közönyt. Talán a lelke mélyén bántja, hogy ő nem bízott bennük, amikor egy ilyen nagy horderejű döntést kellett meghoznia. – Én voltam a legidősebb… – Aha, és jó példát kellett mutatnod. „Ne áruld el az öcséidnek, hogy felcsináltad a barátnődet!” Megértettük. Később mindketten a reklámarcai lehettünk volna a biztonságos szex kampányának. Ne aggódj, bátyó, profitáltunk a rossz tapasztalatodból. Cal arra gondolt, hogy ez is valami.
– Hány éves most a lányod? Tizenöt? Tizenhat? – kérdezte Reid. – Tizenhét. Végzős gimnazista. – Tartod a kapcsolatot a családdal? – A szülőkkel. Évente többször küldenek fényképeket és leveleket. Lindsey tudja, hogy örökbe fogadták, de nem érdeklik a biológiai szülei. – Nem mintha az édesanyja valaha is törődött volna vele. Alison megszülte, aztán leérettségizett és visszaköltözött a keleti partra. Cal soha többé nem hallott felőle, és azt gyanította, hogy a nő egy gondolatot sem vesztegetett azóta a gyermekre, akiről olyan könnyen lemondott. – Mindig rosszul éreztem magam emiatt – mondta Reid. – Nem akartad odaadni. Most Cal vonta meg a vállát. – Nem tudtam, hogyan gondoskodhatnék róla. – Helyesen cselekedtél, mint mindig. Ez egy pokolian bosszantó jellemvonásod, amivel újra és újra szembesülnöm kell. – Kösz, hogy nem gyűlöltél meg miatta. – Nincs mit. De ami a lényeg: most is helyesen kell cselekedned. Penny nem azért esett teherbe, hogy téged kiborítson. – De ezt biztos kellemes ráadásnak tekinti. – Talán. De akarja ezt a babát. Ezt tiszteletben kell tartanod, és le kellene szállnod róla. Reidnek volt némi igazsága. – Majd gondolkozom rajta. – Tedd azt! Kérsz egy sört? – Nem, kösz. Vissza kell mennem az étterembe. Gépiesen összeütötték az öklüket. – Fel a fejjel, bátyó! – mondta Reid. – Most nem a te gyerekedről van szó. Nem kell azon izgulnod, hogy mi lesz a sorsa. – Aha… Igen. Kösz. Cal kisétált az irodából, és a kijárathoz indult. Amikor a parkolófiú odahozta a kocsiját, visszahajtott az étteremhez. Túl sok dolog történt túl gyorsan, gondolta. Penny bevallotta, hogy gyereket vár. Aztán kiderült, hogy Reid és Walker is tudott az ő lányáról. 82
Jól emlékezett rá, mennyit vitatkozott annak idején Glóriával; hogyan üvöltött az asszonnyal egy tizenhét éves kamasz tehetetlen dühével, egy kamaszéval, akitől megtagadtak valami nagyon értékeset. Az volt a meglepő, hogy a veszekedéseiket nem hallotta az egész szomszédság. De a fivérei nem mondtak semmit. Azt várták, hogy hozzájuk forduljon a problémájával, amit ő sosem tett meg. Meg kellett volna tennie. Az öccsei megértették volna. Főleg három és fél évvel ezelőtt, amikor a házassága felbomlófélben volt. Penny nyomást gyakorolt rá, hogy érzelmileg kötelezze el magát a házasságuk mellett, és vállaljanak kisbabát. Ő igyekezett kirekeszteni a lányt, miközben próbálta megemészteni, hogy Lindseynél akut gerincvelői leukémiát diagnosztizáltak. Három hónapig várta a híreket. Lindsey örökbe fogadó szülei a kezelés minden szakaszáról tájékoztatták. Emlékezett a rettegésre, amelyet kiállt, amikor nem tudta, hogy a kemoterápia beválik-e, hogy a lánya életben marad-e, meg az örömre, amikor Lindsey legyőzte a betegséget. Beszélnie kellett volna Pennynek Lindseyről? Annak idején nem volt képes rá. Penny sosem értette volna meg, hogyan törődhet ennyire egy gyerekkel, akit egy másik nő szült neki, és miért nem akar tőle kisbabát. És ő hogyan magyarázhatta volna meg, hogy attól fél, egy új baba azt jelentené, hogy megint elveszíti Lindseyt? Így aztán Penny tovább nyaggatta, és ő egyre jobban visszabújt a csigaházába, míg végül a nő kisétált az életéből. Akkor úgy érezte, így a legjobb mindkettőjüknek. Cal az étterembe érve váltott néhány szót a helyettesével, aztán a konyhába ment, ahol a szokásos zaj, kiabálások, a pároló sziszegése, a sütő zúgása fogadta. – Még három lazacot! – kiáltotta az egyik pincér, ahogy lerakott egy tálcát. – A hölgy azt kérdezte, mit tettél a mártásba. Penny felpillantott, meglátta őt, de még csak nem is biccentett oda neki. – Sajnálom, ez szakmai titok – felelte a pincérnek. – De ígérem, ha valaha is kiadok egy szakácskönyvet, a receptet beleteszem az első fejezetbe.
Amikor a pincér kisietett, Penny megint Calre pillantott. – Vacsoraidőben hagytad itt az éttermet. – Tudom. A lány tekintete azt üzente, hogy ez többé ne forduljon elő, de Penny nem mondta ki, ennél profibb volt. Eszébe sem jutna a személyzet előtt lehordani őt, bár nyilván semmire sem vágyott jobban, és Cal az adott körülmények között nem is hibáztatta ezért. – Beszélnünk kell – mormolta. – Tíz körül megfelelne? – Persze. Arról ismersz majd meg, hogy szakácskötényt viselek. Negyed tízre alábbhagyott a forgalom. Mindenkit kiszolgáltak, és már néhány üres asztal is akadt az étteremben. Cal visszavonult az irodájába, hogy bepótolja a lemaradását a papírmunkában, mielőtt Pennyvel találkozik. Még nem döntötte el, mit mond a lánynak. Bocsánatot akart kérni, amiért olyan dühösen fogadta a terhessége hírét, de most sem beszélhet Lindseyről. Azok után nem, hogy a lány épp most árulta el, hogy babát vár. Ki akart vele békülni, mielőtt felrobbantaná ezt a bombát. Az íróasztalánál ült, de ahelyett, hogy bekapcsolta volna a számítógépét, hátradőlt a székében, és felidézte, mit érzett, amikor annak idején Penny megmondta, hogy gyermekük lesz. Váratlanul jött az áldás, de hát olykor hiába védekezik az ember. Cal elképedt – először a boldogságtól, aztán a bűntudattól, mert ezt a gyermeket megtarthatja. Vele mindazt átélheti, amit Lindseyvel elmulasztott. És mi lesz, ha a Pennyvel közös gyermekét jobban szereti majd az elsőnél? Nem tudta, hogyan kaphatna választ a kérdéseire, kivel beszélje meg azt, ami aggasztja, így aztán hallgatott. És végül a lány is észrevette, hogy egyre jobban csökken a lelkesedése. Nem értette, miért fojtja el az érzelmeit, de hát Penny soha életében nem tett ilyet. – Kip-kop! Cal megfordult, és ahogy megpillantotta Glóriát az irodaajtóban, majdnem felnyögött. Már csak ez hiányzott! Mintha nem lett volna épp elég stresszben része aznap! – Nincs itt semmi keresnivalód – mondta a nagyanyjának. Glória belibbent a szűk kis helyiségbe, és letelepedett az egyetlen üres székre. 84
– Nem tudom, miért hiszed, hogy mindig mindenkit irányítani akarok. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. És ha látni akarom az unokámat, mi ebben a rossz? Semmi, ha csak ezért jött volna, de Cal nem volt olyan naiv, hogy bedőljön az ártatlan arckifejezésének. Az asszony soha semmit nem tett valamilyen rejtett cél vagy hátsó szándék nélkül. – Rendben – mondta. – Nos, ha csak a rokoni szeretet hozott ide, nyilván nem akarsz beszélni az étteremről. Glória összeszorította a száját. – Azért lenne egy-két észrevételem. Nagy lélegzetet vett, de ahogy Cal rámeredt, lassan kifújta a levegőt. – Jó, jó, befogom a számat. Bár nem értem, mi kifogásod lehet az építő kritika ellen. Az ember azt gondolná, te is azt akarod, hogy az étterem minél sikeresebb legyen. – Ügyes próbálkozás, de nem harapok rá a csalira. – Hm. Hát jó. – Glória kibújt a kabátjából. – Csak közölni akartam, hogy Daniel kilépett. Cal rábámult. – Ki az a Daniel? – Daniel Langstrom. A cég elnöke. Komolyan, Callister, még arra sem vagy képes, hogy érdeklődést színlelj? Nem mondta meg, miért távozik. Ez nagyon rosszkor jött, és igen kellemetlen. Ő a harmadik, aki elmegy tizenöt hónapon belül. A fejvadász cégek azért a pénzért, amit fizetek nekik, igazán hozhatnának megfelelőbb jelölteket is. – Nem a fejvadász cégekkel van baj, Glória, hanem veled. Neked dolgozni egy rémálom. Glória megmerevedett. – Már megbocsáss! Micsoda útszéli stílus ez? – Talán az, de a lényeg, hogy igazam van. Te új jelentést adsz a mikromenedzselés kifejezésnek. Még sosem akadt olyan utasítás, amit ne akartál volna módosítani vagy visszavonni. Mindenbe beleütöd az orrod, naponta tizenötször megváltoztatod a véleményedet, és így eléred, hogy körülötted mindenki azt kívánja, bárcsak meghalhatna. Glória elsápadt. – Túldramatizálod a helyzetet.
– Nem vetted észre, milyen nehezen tartasz meg még egy ügyvezetőt is, hát még egy cégelnököt? Évekkel ezelőtt elűztél engem. Reid és Walker meg sem próbáltak veled dolgozni. Vissza kell vonulnod kicsit a frontvonalból, vagy nem marad senki a cégnél. – Ez nevetséges. Nos… mindettől függetlenül, azt akarom, hogy te légy az elnök. Cal inkább lett volna cápacsali. – Nem, kösz, van már munkám. – Annál a kávézónál – mondta Glória olyan hangon, mintha Cal LSD-s turmixokat árulna gyerekeknek. – Pontosan. Szeretek ott dolgozni, Glória. Büszke vagyok arra, amit csinálok. – A férfi elnémult, és emlékeztette magát, hogy kár a gőzért, a nagyanyját sosem fogja meggyőzni. – Ez az örökséged – érvelt Glória. – Buchanan vagy. – Nem érdekel. Senkit sem érdekel a származásunk, kivéve Danit. A jó isten tudja, őt miért nem sikerült elijesztened, de még mindig igyekszik a kedvedben járni. Adj neki egy esélyt! Glória szipogott. – Az lehetetlen. Ő nem tartozik közénk. Nem Buchanan. Az anyja lánya, és ezt sosem bocsátom meg neki. – Az anyámnak majdnem harminc évvel ezelőtt volt egy viszonya. Ideje, hogy túltedd magad rajta. – Soha! – Glória szeme haragtól izzott. – Elárulta a fiamat. Téged nem érdekel, hogy bolondot csinált az apádból? Cal nem örült neki, de ennyi idő után már nehezére esett felhúznia magát rajta. – Lépj tovább! – mondta. – Anya és apa halott. – De az anyád viszonyának gyümölcse tovább él. – Az isten szerelmére, ez a 21. század! Dani az unokád. – Nem, nem az. Ő egy kis senki. Csak kedvességből engedem meg, hogy Buchanannek higgye magát. – Te ezt így nevezed? Glória – valamiféle furcsa ajándékként – akkor osztotta meg vele Dani származásának titkát, amikor Cal megszerezte a diplomáját. Az asszony arra használta az információt, hogy megzsarolja őt. 86
Megfenyegette, hogy megmondja Daninek is az igazat, ha ő nem lép be a céghez. Cal azért fogadta el azt az első állást a Hamm-Burgerben, hogy a húgát megóvja a csalódástól. Glória haragosan rámeredt. – Tizennyolc éves korom óta tagja vagyok ennek a családnak. Vért izzadtam, csak hogy a tiétek legyen ez az örökség. Én tettem gazdaggá a Buchananeket. – Sokkal jobban jártunk volna, ha nem strapálod magad annyira. Glória felpattant. – Lehet, hogy te nem törődsz a családdal, de én igen. Az anyád tönkretette a fiamat a hazugságaival és a csalárdságával. – Egyik sem Dani hibája. Ő az egyetlen, akit érdekel a cég. Megfizette a tartozását, remek munkát végez, szóval adj neki egy lehetőséget, léptesd feljebb a ranglétrán! Hagyd, hogy a Buchananben vagy itt mutassa meg, mire képes. – Soha! Cal szeretett volna rávágni valamire, de egyszer betörte a falat az öklével, úgyhogy tapasztalatból tudta, ez nem jó ötlet. – Nekem kellene megmondanom neki az igazat – motyogta inkább magának, mint Glóriának. – De nem fogod. – A nagyanyja újra leült. – Sosem bántanád meg a húgodat. Igaza volt, ő szándékosan sosem bántotta volna Danit. Bár olykor eltűnődött azon, hogy vajon a titkolózásuk nem okoz-e a lánynak másfajta fájdalmat. – Váltsunk témát! Tudtad, hogy a főszakácsod terhes? Cal káromkodott. Ezt meg hogy derítette ki ez a vénasszony? Azon kevésbé lepődött meg, hogy Glória megint megpróbál bajt keverni. – Természetesen – felelte, de nem említette, hogy csak aznap értesült a dologról. – Ó… – Glória csalódottnak tűnt. – Tudod, ki az apa? – Mit számít az? – Az a nő nem illik hozzád, Callister. Mindig ez volt a véleményem. Azt hittem, te is erre a következtetésre jutottál. – A magánéletem nem tartozik rád.
Az asszony rászegezte apró szemét. Cal tudta, hogy azon töpreng, vajon azért beszél-e így, mert van valami közte és Penny között, vagy csak elvből. – Sosem kedvelted Pennyt. Személyes okból, vagy csak mert nem te szemelhetted ki a feleségemet? – Biztos jobb munkát végeztem volna nálad! Ennyi volt! Akár öreg, akár nem, Calnek elege lett a nagyanyjából. – Ideje menned – állt fel. Glória felkapta a kabátját, és felkelt. – Gondolkozz a kérésemen! Az elnök-vezérigazgatói munka kitűnő lehetőség lenne a számodra. – Ne reménykedj! – De Callister… A férfi kituszkolta az irodából az öregasszonyt, és amikor Glória visszafordult, becsukta az orra előtt az ajtót.
88
7. Penny megterített magának az étterem egyik sarokasztalánál. A konyha rendbetétele már majdnem befejeződött, s bár elfáradt, és szeretett volna hazamenni meg ágyba bújni, az éhsége győzött. Először annyira haragudott Calre, amiért a férfi vacsoraidőben lelépett, hogy nem is tudott az evésre gondolni. Aztán túl elfoglalt volt hozzá, de most végzett, és pótolni akarta a mulasztást. Az egyik tányérra bőségesen szedett a híres rántott halából, a másikat telepakolta fokhagymás tört krumplival, és hozott magának egy hatalmas tál salátát is – ebbe minden zöldséget beletett, amit a konyhában talált. Ennyi ennivalóval persze akár hat-nyolc személyt is jól lehetett volna lakatni, de olykor elfelejtette, hogyan kell egy főre tálalni. Igazság szerint félig-meddig azt remélte, Naomi is csatlakozik hozzá, de a barátnője sietve távozott, hogy Reid ágyát melegítse. Penny mindig tudta, hogy ez egyszer majd bekövetkezik, és ennek ő lesz a vesztese, csak azt nem várta, hogy éppen most történik meg. Cal besétált az étterembe. Penny rá sem nézett, a tányérjára összpontosított. – Sikeres este volt – jegyezte meg a férfi. Penny bólintott. – Még mindig nagyobb a bevételünk a tervezettnél – folytatta Cal. – Meglepettnek tűnsz. – Az vagyok. Remélem, továbbra is ilyen jól megy a bolt.
– Miért ne menne? Az étterem fekvése jó, a koszt még jobb. Miért ne imádnának bennünket? Cal elvigyorodott. – Te mindig optimista voltál. – Jobb, mint ha pesszimista lennék. – Csatlakozhatok? A lány szeme végigsiklott a férfi vonzó arcán, kissé felfelé görbülő ajkán. Cal már nem haragudott rá, és az ő dühe is elszállt. Persze megjátszhatná, hogy mérges. Néhány perc alatt képes lenne felhergelni magát, de mi értelme lenne? – Csak ha megéheztél – mondta. – Összeállítottam egy kis különmenüt. – Aha. Látom. Cal leült a lány mellé, és elvette az egyik üres tányért. Miután telepakolta, fogott egy villát, és megkóstolta a krumplit. – Még mindig mennyei – mormolta. Penny vállat vont. – Krumpli, fokhagyma, vaj, néhány fűszer. Neked túl könnyű a kedvedben járni. – Tudom, mit szeretek. Ez veszélyes kijelentés volt, és Penny úgy döntött, inkább témát vált. – Láttam, hogy Glória bement hozzád. Hála istennek, nem jött be a konyhámba. Mit akart tőled? – Próbál rábírni, hogy vállaljam el a cég elnökségét. Tizenöt hónap alatt már a harmadik fickó hagyta ott. – Ha ő volt a közvetlen felettese, ez érthető. – Én is ezt mondtam. Meg azt, hogy lazítson a gyeplőn, vagy mindent elveszít. – Te sosem vállalnád el azt a munkát – jelentette ki Penny magabiztosan. – Utálnál neki dolgozni, és nem akarnád otthagyni a Kávédarálót. Cal rámeredt. – Ezt honnan tudod? – Miért, tévedek? – Nem. 90
Penny mosolygott. – Cal, te férfi vagy. A férfiak általában nem valami bonyolult lények. Bár előfordult néhányszor, hogy pokolian összezavartál. – De ezekről az alkalmakról most nem akart beszélni. – Szóval miért csap ekkora felhajtást? Daninek kellene felajánlania a munkát. Ő boldogan kapna rajta, és szerintem jó munkát végezne. – Egyetértek, de Glória hallani sem akar erről. Jellemző, gondolta Penny. – Glória mindig szörnyen bánt a húgoddal. Miért? Mi baja vele? Azt várta, hogy Cal félresöpri a kérdést, de meglepetésére a férfi letette a villáját, és feléje hajolt. – Dani nem Buchanan – mondta, lehalkítva a hangját. Penny akkor sem lepődött volna meg jobban, ha a férfi bucskázott volna egyet, és átváltozott volna táncoló hallá. – Tessék? De hát Dani a húgod! – A féltestvérem. Közös az anyánk, de más volt az apánk. Az apám merev, érzéketlen ember volt. Ivott, azt hiszem, de egy olyan anya mellett, mint Glória, ez nem is csoda. Nem nagyon emlékszem a házasságukra, de sosem tűntek boldognak, vagy olyannak, mint a többi házaspár. Aztán az anyám találkozott valakivel, és viszonyt kezdett vele. Ennek a gyümölcse Dani. Akkor tudtam meg, amikor befejeztem az egyetemet. Sosem gondoltam volna… Egyikünk sem gondolta. Penny ösztönösen a kezéért nyúlt. – Ez lehetetlen. Dani közétek tartozik! – Nem. Ő egészen más, más a külseje, az egyénisége. Azonkívül nézd meg, Glória hogy bánik vele! Dani azt hiszi, azért, mert lány, pedig többről van szó. Penny azokra az évekre gondolt, amikor ő és Cal házasok voltak, és rendszeresen találkozott a férje családtagjaival. Glória mindig nehéz ember volt, de Danivel különösen undokul bánt. Mintha megvetette volna. – Nem – mondta, inkább magának, mint Cal-nek. – Daninek mindene a család, az határozza meg a világát, hogy Buchanan. Az egyetlen, amit a házasságán kívül akart, az, hogy ő vezethesse a céget. – De Glória ezt sosem fogja engedni. Penny megszorította a férfi ujjait.
– Reid és Walker tudja? Cal bólintott. – Glória elmondta nekik, aztán arra használta az infót, hogy megzsarolja őket. Tegyétek azt, amit akarok, vagy romba döntöm a húgotok világát. Penny szíve elszorult. – Ez borzalmas! Sosem rajongtam Glóriáért, de azt nem hittem volna, hogy ilyen ördögien gonosz. Szegény Dani! Meg kell mondanod neki. Cal elrántotta a kezét, és megrázta a fejét. – Eszemben sincs. Nem fogom tönkretenni az életét. – Az élete már tönkre van téve. Titkolózol előtte, Cal, és ez sosem jó ötlet. Tapasztalatból mondom. Cal szeme a lány hasára vándorolt. Most, hogy nem viselte a fehér köpenyt, nyilvánvaló volt, hogy gyermeket vár. – Nem mondhatom meg neki. Túl nagy fájdalmat okoznék – mondta a férfi. – Fájdalmasabb lesz a számára, ha mástól tudja meg. Cal megkóstolta a halat. A szája keskeny vonala elárulta, hogy megmakacsolta magát, és Penny felsóhajtott. Hát jó… Nem sikerült meggyőznie, de azt megteheti, hogy addig gyötri, amíg beadja a derekát. – Egyet mondhatok. Valahányszor a családod szóba kerül, mindig hálát adok a sajátomért. – Tényleg, hogy vannak a szüleid? – kérdezte a férfi. – Jól. Az apám még mindig bejár a márkakereskedésbe, és bizonytalanságban tartja mindkét vejét. Nem árulja el, hogy melyikük lesz utána a főnök. – Erről… tudnak? – pillantott Cal a lány hasára. Penny megérintette a domborodó pocakját. – Anyámék? A babáról? Igen. Ami azt illeti, már akkor beszéltem velük, amikor még csak tervezgettem, hogy egyedülállóként szülök. Anya azt akarta, hogy várjak, amíg férjhez megyek, de nem sokáig vitatkoztak. Már nem kívánják tőlem, hogy kövessem a hagyományokat. 92
– Mert nem döntöttél úgy, hogy otthon maradsz a gyerekkel, mint Emily és Julie? Penny bólintott. A két testvére érettségi után két éven belül férjhez ment. Penny sosem értette, mi a jó abban, hogy egy lány összeköltözik egy fiúval, aztán otthon gubbaszt, és egymás után szüli a kisbabákat. Igaz, azt sem tervezte, hogy egyedül kell majd felnevelnie a gyermekét. – Sikeres vagyok, karriert csináltam egy férfiak uralta területen – mondta derűsen. – És mihelyt kitudódik a terhességem, mindenki nagyon kedves lesz hozzám, és ha nem azok, Naomival gyűlik meg a bajuk. Cal körbepillantott a kihalt étteremben. – A barátnőd ma este is Reiddel van? – Gondolom. Biztos vadul kamatyolnak ebben a pillanatban is. Cal fintorgott. – Ezt nem akarom megvitatni. Nem szeretném, ha kísértene ez a kép. Penny elmosolyodott. – Hát… én sem. Naomi sokkal szexcentrikusabb, mint bárki, akit valaha ismertem. – Nekem mondod? Amikor rajtakapott bennünket, biztos voltam benne, hogy felajánlja, ő is csatlakozik. Penny felkacagott. – Ha nem lettünk volna házasok, valószínűleg megtette volna. Később azt mondta, hogy sokkal lenyűgözőbb voltál meztelenül, mint gondolta. – Remek. Ezt feltétlenül meg kellett osztanod velem. – De Naomi gyakorlatilag legenda – ugratta a lány. – Nem érdekel, miért vannak úgy oda érte? – Nem. – De Cal… A férfi haragosan rámeredt. – Nem fogok kufircolni a legjobb barátnőddel, rendben? – Jó, jó. Nem tudod, miről maradsz le. – Ha annyira izgatnak a részletek, faggasd ki Reidet, biztos beavat.
– Nem, kösz. – Penny szívesen ugratta Calt Naomival, de valójában nem akarta tudni, hogy milyen a barátnője az ágyban. Az túl bizarr lett volna. – Szóval, ha Naomi nem, akkor ki érdekel? – tudakolta. – A szerelmi életemre vagy kíváncsi? – Ühüm. – Penny azt gyanította, hogy jelenleg nincs senkije. Cal nem az a fajta férfi, aki megcsókolta volna, ha jár valakivel. – Éppen két nő között vagyok. És te? – Beszéltél Reiddel. – Penny tudta, hogy a sportbár volt az egyetlen hely, ahová válaszokért mehetett. – Szóval tudod, hogy nincs senkim. – Ezért döntöttél a mesterséges megtermékenyítés mellett? – És mert belefáradtam, hogy az igazira várjak. A jelek szerint késik a gépe, vagy tévedésből valaki mást vett el. Calnek nem tetszett, amit hallott. Egyszer ő volt Penny számára az igazi. Ami persze megváltozott, amikor a házasságuk véget ért. – Erre áhítozol? – kérdezte. – Egy hagyományos házasságra? – Persze. Az, hogy egyedülálló anya legyek, sosem volt része a tervemnek. Nem félek attól, hogy egyedül kell végigcsinálnom, de többre vágytam. Mindegy, így is menni fog. Penny mindig makacsul tört a célja felé, és Cal egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy most is eléri, amit maga elé kitűzött. – Azt mondtad, szeptemberben szülsz. Mikor? – Tizenkettedikén. Megvan az az előnyöm, hogy tudom, pontosan melyik napon estem teherbe. – Nem okozhat problémát a konyhai munka? – Nem hát. A hetedik hónap után kicsit többet kell majd ülnöm, de megbirkózom a helyzettel. A terhességem volt az egyik oka, amiért Naomit idehoztam. Ő fog helyettesíteni. Csak három hét szülési szabadságot veszek ki, utána visszajövök. Ez meglepte a férfit. – Nem akarsz tovább otthon maradni a babával? – Be fogom hozni a munkahelyemre. Mit gondoltál, miért foglaltam el a nagyobbik irodát? Egy kisbabát? Ide? – Azt nem teheted. 94
– Tényleg? Miért nem? Cal hiába törte a fejét, egyetlen jó érv sem jutott az eszébe. – Na látod! – mondta a lány. – Miért ne hozhatnám be a kisbabámat? Legalábbis az első néhány hónapban. Szoptatni akarom, tehát a közelben kell lennie. Már találtam egy csodálatos dadust, aki úgy néz ki, mint a Télapó felesége. Mire a fiam vagy a lányom megkezdi az iskolai előkészítőt, meglesz a saját éttermem. Penny mindig mindent előre megtervezett. – A gyerek előbb tanulja meg, mi az a nyeles serpenyő, mint azt, hogyan kell járni. – Remélem is. Cal a villájára vett egy kis krumplit, és bekapta. Szóval Penny a negyedik hónapban van… Nem csoda, hogy megnőtt a melle. Elfojtott egy vigyort. Penny azt mondaná, hogy tipikus férfi, amiért ezt vette észre először. Lesznek azonban más változások is, gondolta, felidézve a nő első terhességét. Eleinte mindketten olyan izgatottak voltak, ijedtek, de boldogok. Aztán rajta erőt vett a bűntudat, és nem tudta, hogyan kezelje. Az lett volna a legokosabb, ha beszél a lánynak Lindseyről, de sosem találta a megfelelő időpontot és szavakat. Így egyre jobban eltávolodott Pennytől és a benne növekvő magzattól. Mindent megtett, hogy ne vegyen tudomást a felesége domborodó pocakjáról, míg egy nap Penny sírva fel nem hívta. – Annak idején is nagyjából a negyedik hónapban voltál – jegyezte meg most, bár nem tudta, okos dolog-e emlegetni a múltat. Penny még több salátát szedett a tányérjára. – Igen. Én is gondoltam már erre. Az orvosom szerint valami nem volt rendben azzal a babával, ezért vetéltem el. Azt mondja, ez előfordul. Megnyugtatott, hogy tökéletesen egészséges vagyok, és nincs semmi ok azt feltételezni, hogy ezt a magzatot is elveszítem. – És már túl vagy a kritikus időponton? – Két hét múlva túl leszek rajta. Calnek nem kellett megkérdeznie, hogy aggódik-e, látta a lány szemében.
Annak idején Penny teljesen összeomlott. Cal emlékezett rá, hogyan ölelte át a lányt, míg az az elveszett, parányi életet gyászolta. Ő pedig egyszerre érzett bánatot és megkönnyebbülést. Nem kell majd választania, kit szeressen jobban, Lindseyt vagy az újszülöttet. De Pennynek túl nagy volt a fájdalma ahhoz, hogy magába fojtsa, és vigasztalhatatlan volt. Az idő, mint mindig, megtette a magáét, begyógyította a sebeket. Nyolc hónappal később Penny kijelentette, hogy újra meg kellene próbálniuk, és ő közölte vele, hogy nem akar gyereket. Ez könnyebb volt, mint bevallani az igazat, azt, hogy nem tudna elviselni még egy veszteséget, most, hogy Lindsey a leukémiával küzd. – Állandóan ezt csináltuk – mormolta Penny. – Sokáig fenn maradtunk éjjel, és beszélgettünk, amikor már mindenki más aludt. – Éttermi munkarend. A világ egészen más éjjel. – Mindig sajnáltam azokat, akiknek korán kell kelniük. Szerettem hajnali kettőig, háromig fenn lenni. Akkoriban persze nem kellett reggel bemennem a munkahelyemre, hogy ellenőrizzem az áruszállításokat, és megtervezzem a napi ajánlatot. A férfi a még mindig teli tálakra nézett. – Ezt mind hazaviszed? – Természetesen. Ez lesz a reggelim. – Hal? Ez undorító. – Az én halam, nagyfiú. És nagyon finom. – Jó étvágyat hozzá! Cal felkelt, és a konyhába ment a műanyag dobozokért. Miután a lány mindent kikanalazott a tányérokról és tálakból, a mosogatnivalót visszavitték a konyhába, aztán fogták a kabátjukat. – Nincs szükséged semmire? – kérdezte Cal, miközben bezárta a hátsó ajtót, és a kocsijához kísérte a lányt. Penny ránézett. – Ó, ez remek! Megmondtam, hogy gyereket várok, és egyből megbolondulsz! – Ha ez alatt azt érted, hogy aggódom érted… Penny megállt a Volvójánál, és a kocsiajtónak dőlt. – Nem vagy értem felelős. 96
– A személyzetemhez tartozol. – Nem aggódnál ennyire, ha a hostessedről derült volna ki, hogy terhes. – A hostessemet nem vettem feleségül. – Minthogy alig tizennyolc éves, erről beszélne az egész város – morogta a lány. Cal megértette a bosszúságát. Penny felnőtt nő, nincs szüksége gyámra. Fura, hogy mennyire vonzónak találta az önállóságával. Korábban a lánynak annyi mindenre szüksége volt, nem úgy, mint most. A parkoló lámpáinak fénye kiemelte a haja vöröses árnyalatát. Kék szeme feketének látszott és rejtélyesen csillogott, s a bőre mintha belülről világított volna. – Jól áll neked a terhesség – mormolta Cal. – Ne próbálj meg bókokkal levenni a lábamról! Immúnis vagyok. A kihívás megmosolyogtatta a férfit. – Tényleg? – Ó, igen. Ezek után Calnek nem volt sok választása. A lányhoz hajolt, és ajkával súrolta az ajkát. Félig-meddig azt várta, hogy Penny hátrahőköl, ehelyett a lány az ő nyitott dzsekije alá, a derekára csúsztatta a kezét. Cal az ételhordós szatyrot a kocsi tetejére tette, és a kezébe fogta a nő arcát. Penny hátrahajtotta a fejét, és Cal elfogadta a néma invitálást. Alig érintette meg a nyelvével az alsó ajkát, a lány szája szétnyílt. Cal a meleg barlangba csúsztatta a nyelvét, és egyszerre az érzékiség paradicsomában találta magát, amelyre még túlságosan jól emlékezett. Penny szájának belseje bársonyosan puha volt, forró és édes. A vágytól Cal vére azonnal felforrt, az ágyékába szaladt, és megkeményítette a férfiasságát. A szenvedélye egyre csak nőtt, ahogy a nyelvük összesimult, és Penny megremegett a kéjtől. A lány a derekába mélyesztette az ujjait. Cal halk nyögést hallott, aztán megérezte a női has és mell könnyű nyomását, ahogy Penny hozzábújt. A férfi keze a lány vállára csúszott. Cal addig csókolta, amíg Penny el nem ernyedt a karjában. Elég sokszor szeretkeztek, hogy tudja, mit jelent a szapora pihegése, az,
ahogy igyekszik még közelebb férkőzni hozzá. A lány készen áll a szexre, és mindketten függetlenek… Bár ez szinte lehetetlennek tűnt, a férfiassága még jobban megkeményedett erre a gondolatra. – Cal! – lehelte a lány, kicsit elhúzódva. A férfi a lány válláról a nehéz, telt keblére csúsztatta a kezét. A bimbók máris előremeredtek. Megcirógatta őket, és Penny felnyögött. Aztán a szeme lassan lecsukódott, a teste lágyan ringatódzott. – Ne hagyd abba! – suttogta. – Ó, igen! Úgy, úgy… Ez az! A férfi a hüvelyk- és mutatóujja között morzsolgatta a bimbóit, addig ingerelve őket, amíg a lánynak elakadt a lélegzete, és felpattant a szemhéja. – Ebben mindig nagyon jó voltál… – Kamaszkorom nagy részében eleget gyakoroltam képzeletben. Penny elmosolyodott, és a kezére tette a tenyerét. – Van körülbelül ötven oka annak, amiért ez rossz ötlet. A férfi megmozdította a kezét, szétterpesztette az ujjait a nő mellén, aztán szájon csókolta. – Mondj ötöt! – Veled dolgozom. Az alkalmazottakkal bratyizni sosem okos dolog. Cal megint megcsókolta. – Ez egy vagy két ok volt? – lehelte a szájába. Penny ráharapott a férfi alsó ajkára, amitől Cal merevedése fájdalmasan lüktetni kezdett. – Kettő. – Rendben, még hátravan három. – A volt feleséged vagyok. Tényleg bele akarsz bonyolódni velem ilyesmibe? Valószínűleg nem, de Cal ebben a pillanatban csak egyre vágyott: arra, hogy dobálják le a ruháikat, és csillapítsák a szenvedélyüket. – Ráadásul egy másik férfi gyermekét várom – folytatta a lány remegő hangon, ahogy a férfi keze a csípőjére siklott, majd lejjebb araszolt a fenekére.
98
– A terhességed csak azt jelenti, hogy kreatívabbaknak kell lennünk – súgta Cal a fülébe, aztán finoman harapdálni kezdte a fülcimpáját, és Penny megborzongott. – Egy parkolóban állunk, amelyik a nagyanyádé, a húgod csak a féltestvéred, a két legjobb barátom együtt hál, és az egyikük véletlenül az öcséd. Cal megértette, mire akar kilyukadni. Az ösztöne azt súgta, hogy túl sokat beszélnek, és hogy azonnal rá kellene térniük a vetkőzés részre, de az érett, intelligens énje felülkerekedett, így aztán leengedte a lány kezét, és hátralépett. – Arra utalsz, hogy felmerültek bizonyos komplikációk – mormolta. Penny nevetett. – Szerinted? Cal mosolygott. – Meghajlok az érveid előtt. Az összes közül azt találta a legjelentősebbnek, hogy Penny a volt felesége, és nem okos dolog viszonyba bonyolódnia vele. Furcsa. Két hónappal ezelőttig eszébe sem jutott a lány. De most, hogy visszatért az életébe, ha csak ideiglenesen is, nagyon szeretne ágyba bújni vele. Mit árul el ez róla? Oké, részben talán azt, hogy túl régóta nélkülözi a szexet, részben viszont azt, hogy tetszik neki az a nő, akivé Penny vált. És persze az sem elhanyagolható szempont, hogy mindig élvezte a szeretkezéseiket. – Bevallom, erős a kísértés – mondta a lány lábujjhegyre állva, és könnyedén megcsókolta. – Nagyon erős. – Akkor jó. Cal hátralépett, és Penny beült a Volvóba. A férfi beadta neki az ételhordós szatyrot, aztán megvárta, amíg elhajt, csak utána szállt be a saját kocsijába. A kihalt utcákon gyorsan hazaért. Szerencsére, mert nem akarta, hogy túl sok ideje legyen Pennyn gondolkodni, vagy azon, hogy mennyire kívánja őt, vagy Lindseyn, vagy akár Danin. Ki akarta zárni a külvilágot, aludni akart. Holnap majd választ keres a benne kavargó kérdésekre. Holnap… Cal befordult a sarkon. A háza ablakaiból lámpafény szűrődött ki, és egy idegen kocsi parkolt a homlokzat előtt. Minthogy Reidnek és
Daninek is adott kulcsot, bármelyiküké lehetett. Nem, nem Reidé, gondolta, azt remélve, hogy az öccse nem hozta át Naomit csak azért, hogy egy új helyszínen szexeijenek. A takarítónője nemrég húzta át az ágyakat. Alighogy begurult a garázsba, a házba vezető ajtó kinyílt, és a küszöbön megjelent egy magas, izmos, katonásan rövidre nyírt hajú férfi. Cal szélesen elvigyorodott. – Walker! – kiáltotta, ahogy kiszállt a kocsijából. – Mikor értél haza? – Úgy három órája. A reptéren béreltem kocsit, és egyenesen idehajtottam. Remélem, nem bánod, ha néhány napig nálad húzom meg magam. – Nem, maradj, ameddig csak akarsz! Megölelték egymást, aztán besétáltak a házba. Cal egyenesen a konyhába ment, és rögtön felfedezte a whiskysüveget a pulton. – Ahogy tanítottalak! – vigyorgott helyeslően az öccsére. Walker felvette az üveget, mindkettőjüknek töltött, aztán felemelte a poharát. – Mindig minőségi készleted volt. Ezt értékelem. Némán koccintottak, aztán átvonultak a nappaliba. Walker szokása szerint a klubfotelt választotta, így az ajtóval szemben, a szoba sarkának háttal ült. Cal figyelmesen tanulmányozta az öccsét. Walker kimerültnek tűnt, de legnagyobb örömére nem fedezett fel rajta semmilyen sebesülésnyomot. Ugyanakkor volt valami a szemében, ami aggasztotta. Walker látott bizonyos dolgokat, tett bizonyos dolgokat – de ez része a haditengerészeti karriernek. Míg Cal az egyetem után belépett a családi céghez, Walker és Reid mindketten megszöktek. Reid élt-halt a baseballért, amikor éppen nem a nőket hajtotta, és sosem nézett vissza, amíg tavaly el nem intézte a vállát. Walker az érettségi után egyenesen a tengerészeti toborzóközpontba ment. Néhány héttel később már ki is hajózott. Glória dühöngött, nemcsak azért, mert elvesztett még egy Buchanant, hanem mert Walker nem járt egyetemre, egyszerű gyalogosként lépett be a seregbe. 100
– Hogy vagy? – kérdezte Cal, miután kortyolgattak kicsit a skót whiskyből a kellemes tűz mellett, amelyet Walker gyújtott a kandallóban. – Jól. – Sok bevetésen voltál? – Voltam néhányon. Walker az utóbbi időben Afganisztánban szolgált. Rendszeresen küldött e-maileket, de ezekben csak annyit írt, hogy jól van. Nem számolt be a napjairól, sem a munkájáról. – Na és te? – kérdezte most. – Azt mondtad, átvetted az Öreg Halászt. – Csak négy hónapra. Úgy leromlott, hogy Glória bezárta. – És hozzád fordult, hogy megmentsd. Cal vállat vont. – Csak négy hónapról van szó – ismételte meg. – Aztán visszamegyek a Kávédarálóba. – Dani és Reid jól vannak? Cal bólintott. – Dani dühös, de tehetetlen. Glória nem engedi, hogy otthagyja a Hamm-Burgert. Reid a Sportkuckót vezeti. A népszerűsége megnövelte a forgalmat. – A pincérnői még mindig szexbombák, és félmeztelenül szaladgálnak? – Ismered Reidet. Walker elvigyorodott. – Feltétlenül be kell néznem oda. – Tarthatunk egy családi találkozót. Meddig leszel eltávon? Walker kortyolt az italából, aztán letette a kisasztalra a poharát, és előredőlt. – Otthagytam a sereget. Cal rámeredt. – Nyugdíjaztattad magad? – Tizennégy évig szolgáltam, szóval igen, így nevezik. Cal nem tudta elképzelni az öccsét civilként. – Miért?
Walker vállat vont. – Itt volt az ideje. – Mit fogsz csinálni? – Még nem tudom. Azt gondoltam, néhány napig itt maradok, aztán szerzek egy kéglit. – Mondtam, hogy addig maradsz, ameddig akarsz. Én napi tizenkéttizenöt órát dolgozom, szóval szinte sosem vagyok itthon. És mivel gyakorlatilag nincs szerelmi életem, nem leszel útban. Walker megint a poharáért nyúlt. – Nem jársz senkivel? – Egy ideje nem. – Cal a csókra gondolt, amelyet Pennynek adott, és úgy döntött, az nem számít. Ha magának nem tudta megmagyarázni, Walkernek hogyan tudná? – Azt hittem, addig maradsz a tengerészetnél, amíg ki nem teszik a szűrödet – dörmögte. – Biztos, hogy jól vagy? – Igen – mondta Walker, de a sötét mélység a szemében másról tanúskodott. – Akarsz beszélni róla? – kérdezte Cal. Walker ránézett. – Akartam valaha? – Nem. Akarsz berúgni? Walker elvigyorodott. – Erre nem mondok nemet. – Jó, akkor hívom Reidet. – Nem félsz, hogy megzavarod valamiben? – Nem. – Cal Reidre és Naomira gondolt. – De ha mégis… miért ne szenvedjen egy kicsit ő is? – kérdezte vidáman.
102
8. – Szeretném azt mondani, hogy a só az oka – elmélkedett Penny, ahogy átválogatott egy tál pörkölt és sózott magkeveréket, és kihalászta a mogyorókat. – De azt hiszem, ennél többről van szó. Ha csak a só miatt kívánnám, bármelyik csonthéjas megfelelne. A kívánósságom tárgya azonban csak ez az egy fajta. Ahogy felnézett, látta, hogy Reid összerázkódik. – Mi az? – kérdezte, elfojtva a nevetését. – Nem érdekel, mire vagyok kívánós? – Nem különösebben. Egyes dolgoktól, amiket eddig kívántál, a hányinger kerülgetett. – Mondja az a srác, aki köpködni szokott az országos tévécsatornán. Reid gondosan eltörölt még egy poharat. – Én sosem köpködök. – Minden baseballjátékos köpköd. – Nem mindegyik. – Miért csináljátok? Minek annyit köpködni? A mamátok nem hív fel, hogy megmondja, ez gusztustalan? Mert az. Fuj! – Penny megérintette a hasát. – Rendben, váltsunk témát, mert kezd felkavarodni a gyomrom. – Én benne vagyok. Lucy kijött a konyhából, és a bárhoz sétált. – Tessék, szivi! Penny elvette a nagy krigli vaníliafagyis gyömbérsörét, és elégedetten felsóhajtott.
– Istennő vagy. Köszönöm. – Ne nekem köszönd, én csak leadtam a rendelést. – Lucy a főnökére nézett. – Kérsz valamit? – Most éppen nem. Kösz. Lucy mosolygott, és az egyetlen asztalhoz indult, amelynél vendégek ültek. Három óra volt, az a bizonyos nyugodt időszak az ebéd és a kedvezményes italok órája között. Penny tudta, hogy hamarosan vissza kell térnie az Öreg Halászba, de előbb kicsit kényeztetni akarta magát. Amíg Reid figyelte, és öklendező grimaszokat vágott, beledobta a mogyorókat a fagyiba, aztán egy kanállal nekilátott. A hideg, szénsavas üdítő, a lágy, gyorsan olvadó jégkrém és a ropogós, sós mogyoró keveréke maga volt a mennyország. – Csak féltékeny vagy – mondta, miután nyelt egyet –, mert nem neked jutott eszedbe ez a kombináció. – Aha. Ez vagyok én. Féltékeny. – Reid hátradőlt, és összefonta a karját a mellkasán. – Találkoztál már Walkerrel? – Nem, és alig várom, hogy lássam. Annyira meglepődtem, amikor Cal említette, hogy otthagyta a tengerészetet. Nem hittem, hogy ez valaha is megtörténik. – Penny körülpásztázott az üres bárban. – Idejön? – Valamikor biztosan. Úgy látom, örülsz, hogyt hazatért. Penny elmosolyodott. – Örülök, de ne aggódj, őt sosem fogom úgy szeretni, mint téged – incselkedett. – Mintha érdekelne! Valószínűleg nem érdekelte. Ő és Reid túl régóta voltak barátok ahhoz, hogy a férfi azon izguljon, hogy valaha is lecserélheti őt. Pennyben olykor felmerült, hogy ő és Dani az egyedüli nők, akik folyamatosan részei az életének. – Az igazi probléma Naomi – meditált hangosan, miközben újabb kanálnyi jégkrémet kanalazott ki a pohárból. – Ő sosem találkozott Walker-rel. Tudod, hogy a nők mennyire odavannak az egyenruhásokért. – Nagyon is elképzelhető, hogy Naomi megpróbálja becserkészni. 104
Penny Reidre nézett. – Csak ennyit mondasz? Nem izgat, ha az a nő, akivel jelenleg együtt vagy, dob valaki másért? – Naomi és én megértjük egymást. Szép időket töltöttünk együtt. – Reid vigyorgott. – Nagyon szép időket. Penny fintorgott. – Nem vagyok kíváncsi a részletekre. – A barátnőd… – Állj! Reid kuncogott. – Rendben, jó leszek. Naomi és én egyformák vagyunk. Addig maradunk egy kapcsolatban, ameddig az jó. Amikor már nem az, vagy ha az egyikünk megunja a másikat, továbblépünk. Penny elég régóta figyelte őket, hogy tudja, ez igaz. De látni valamit és elhinni nem ugyanaz, mint megérteni. – Sosem vágytál egy tartósabb, meghittebb viszonyra? – kérdezte. – Minek? A változatosság gyönyörködtet. – Egy ideig, de az emberek társas lények. Úgy tervezték őket, hogy párkapcsolatban éljenek. – Cal mindig azt mondta, hogy én selejt vagyok. Penny egy szívószálat döfött a fagyijába. – Reid, komolyan beszélek. Aggódom érted. Nem unod még az egyéjszakás kalandokat? Sosem akarsz megállapodni? – Nem. Nincs ilyen vágyam. Nézz körül! – mutatott körbe a férfi. – Minden éjjel más nővel fekhetek le. Senki sem várja tőlem, hogy egy bizonyos időpontban hazamenjek, megvacsorázzak, aztán odamerevedjek a tévé elé. Jövök-megyek, ahogy kedvem tartja, az életem mindig érdekes. Miért adnám fel ezt egyetlen nőért, néhány gyerekért és egy jelzáloghitelért? – Szerelemből. – Nem először vitatkoztak ezen, és Penny sosem tudta elfogadni a férfi álláspontját. – Nem akarsz a része lenni valaminek? Nyomot hagyni a világban? – Már így is bekerülök a történelemkönyvekbe. – Úgy értem, nem azért, mert remek baseball-játékos voltál, hanem mert törődtél valakivel. Mert… – Penny elnémult. – Bocs! Tudom,
megállapodtunk, hogy többé nem beszélünk erről, mert mindig csak veszekedés a vége. Reid megcirógatta az arcát. – Mi nem veszekedünk. Te felhúzod magad, mert nem azt akarom, amiről azt hiszed, hogy akarnom kellene. – Aggódom érted. Nem akarom, hogy egyedül öregedj meg, hogy ne legyen senki, aki törődik veled. – Én nem bánom, ha így lesz. Tényleg? Ez hogy lehetséges? Amíg Reid életmódja irigylésre méltónak tűnhetett egy átlagos tizennyolc éves kamasz szemében, Penny nem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy a férfi nem teljesen őszinte, és a lelke mélyén többet akar. De talán csak a saját vágyait vetítette ki rá. Egyik Buchanan hím sem volt túl szerencsés a szerelemben, csak Dani élt boldog, stabil párkapcsolatban, igaz, ő nem igazi Buchanan. Penny ezt még mindig nem emésztette meg. – Mi újság babafronton? – kérdezte Reid. Penny sejtette, hogy témát próbál váltani, és úgy vélte, ez valószínűleg jó ötlet. – A terhességem úgy alakul, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ettől függetlenül még mindig szinte minden miatt bepánikolok. – Domborodó pocakjára tette a kezét. – Mennyi van még hátra a kritikus dátumig? – kérdezte Reid, és a szeme elsötétült az aggodalomtól. – Egy hét – felelte a lány. – Tudom, hogy ha túljutok azon az időponton, amikor korábban elvetéltem, az sem jelent semmit, mégis úgy érzem, hogy utána kevésbé fogok izgulni. – Ez teljesen érthető – bólogatott a férfi. – Balszerencséd volt, és fogalmazzunk úgy, hogy meg akarod törni az átkot. Igaza volt. – Egyre csak azt hajtogatom, hogy jól vagyok. Az orvosom ugyanezt mondja. – Majd elhiszed, ha túl leszel rajta – mondta Reid. – Szóval, mit műveltél a bátyámmal? Penny az italába kortyolt. 106
– Mire gondolsz? Cal jól van. – Idejött, készen arra, hogy letépje a karomat, amikor megtudta, hogy terhes vagy. Mindent tudni akart a pasidról. Penny érezte, hogy az arca átforrósodik, és óvatosságból elszántan az előtte álló magas pohárra szegezte a tekintetét. – Kétlem, hogy ennyire kiborult. – Te nem voltál itt. Péppé akart verni. Penny erre már kénytelen volt a férfira nézni. – Ez nem igaz. – Lehet, hogy kicsit túloztam, de valami piszkálja a csőrét. Penny az utolsó együttlétükre gondolt. A legutolsó, nagyon bizalmas együttlétükre. Fura, hogy három évvel ezelőtt annyira dühös és megbántott volt, hogy soha többé nem akarta látni Calt. De most… – Munkatársak vagyunk – mondta. – És lassan kezdünk barátokká válni. – Akkor miért pirultál el? A bűntudattól Penny arca még jobban lángolt. – Nem pirultam el, csak… Reid türelmesen várt. – Csak… – ismételte meg Penny, aztán felsóhajtott. – Nem tudom megmagyarázni. Jól kijövünk, és ez kellemes. Úgy tűnik, most úgy is értékeljük egymást, ahogy korábban nem tudtuk. – Felemelte a kezét, mielőtt Reid megszólalhatott volna. –Nem romantikus értelemben. Megváltoztunk. Mintha mindaz, amit nem szerettem Calben, eltűnt volna, és csak a jó tulajdonságai maradtak volna meg. Vagy talán én változtam meg. – Nekem ez egy rakás maszlagnak tűnik. Nem fogsz beleszeretni, ugye? – Micsoda? Ugyan, dehogy! Terhes vagyok. – Mi köze az egyiknek a másikhoz? – Én csak a kisbabára gondolok. Cal nem akar gyerekeket. Valami megvillant Reid szemében. – Talán ma már akar. Mint mondtad, megváltozott. – Nos, még ha így lenne is, engem nem érdekel – szögezte le Penny. – Nincs szükségem férfira az életemben.
– Akkor miért akarsz annyira összehozni engem egy nővel? – tudakolta Reid. – Én a múltban már elköteleztem magam. Te még sosem próbáltad… – Elköteleztem magam a családom mellett. Valóban. És a baseball mellett is, de Penny ezt nem akarta szóba hozni, mert látta a fájdalmat az arcán, valahányszor a bárban egy baseballmeccs-re kapcsoltak a tévében. – Különös, hogy te és Cal most olyan jól kijöttök egymással – jegyezte meg Reid. – És hogy egyikőtök sem bocsátkozott komoly kapcsolatba, miután elváltatok. Penny igyekezett ártatlan képet vágni. – Tényleg? Calnek nem volt egyetlen hosszabb kapcsolata sem? – Nem. Járt néhány nővel, de egyik sem jelentett sokat a számára. – Néhánnyal? Mégis mennyivel? Reid vigyorgott. – Mit izgat? – Nem izgat – tagadta Penny csak… kíváncsi vagyok. – Annyira, hogy majd belepusztult. Milyen nőkkel járt Cal? – Sajnálom – mondta Reid. – Nem árulkodom a testvéreimre, még neked sem. – A bejárat felé nézett. – Szia, hát téged meg mi szél hozott? Penny megfordult, és meglátta Danit. A nő egyenesen odajött hozzájuk, és leült Penny mellé. – Sziasztok! Mi újság? – Penny italára nézett. – Hát ez meg mi a csuda? – Gyömbérsör vaníliafagyival és mogyoróval. Dani összerázkódott. – Ez is beleesik a kívánósság kategóriájába? – Dehogy – mondta Reid –, ez csak simán undorító. – A férfiak nem értékelik az ilyesmit – bölcselkedett Penny. – Nem vagyok benne biztos, hogy én értékelem – mondta Dani. – Hogy vagy? – Jól. Gömbölyödöm. – Penny megrángatta a pulóverét, hogy kérkedjen a pocakjával. Dani szemügyre vette a lány hasát, aztán Reid-re nézett. – Kaphatok egy diétás kólát? 108
– Persze. Eszel is valamit? – Nem, kösz. Csak koffeinre vágyom. – Zűrös napod volt? – kérdezte Reid, ahogy átnyújtotta az üdítőt. – Az nem kifejezés. Az ebédnél már csak állóhelyek voltak. Nem tűnt nagyon boldognak emiatt, de Penny nem hibáztatta. Dani egyetlen vágya az volt, hogy sikeres legyen a családi üzletben, és Glória mindent megtett, hogy megnehezítse a dolgát. Emlékezett rá, hogy Cal mit mesélt: hogyan zsarolta meg Glória, hogy felvilágosítja Danit a származásáról, ha Cal nem engedelmeskedik neki. Sajnos, nem volt joga a férfi helyett dönteni, pedig még mindig úgy vélte, Daninek jobb lenne, ha ismerné Glória ellenszenvének valódi okát. Volt sógornője alacsony, világosbarna hajú, mogyoróbarna szemű nő volt. A vonásai finomabbak voltak, mint a fivéreié. Bár eléggé hasonlított rájuk, így soha senki nem találta volna ki az igazat, azért sokban különbözött is tőlük. Például a haja, a szeme is világosabb volt, az alkata törékenyebb. A haját rövid, divatos bubifrizurában viselte. Egyenes szabású pantallója és rövid kosztümkabátja kihangsúlyozta a karcsúságát. Penny ormótlannak és esetlennek érezte magát mellette. Dani ivott egy korty kólát, aztán Reidre mosolygott. – Most valami kifejezetten lányos témára váltok, amitől valószínűleg kínosan érzed majd magad. – Kösz a figyelmeztetést. Mulassatok jól! – lépett hátra Reid, és a bárpult másik végéhez menekült. – A férfiak olyan kiszámíthatóak – sóhajtott fel Dani. – Ezt nagyon értékelem bennük. – Igen, én is. Miről van szó? – Az in vitro megtermékenyítésről, amit csináltattál. Nem most – tette hozzá gyorsan Dani –, de hajlandó lennél majd valamikor beszélni velem róla? – Persze. Kérdezz csak nyugodtan! Te is ilyesmin gondolkozol? – kérdezte Penny. Nem volt benne biztos, hogy nem tévedt-e veszélyes terepre. Dani bólintott.
– A sérülése miatt Hugh bizonyos dolgokra nem képes, és… a gyereknemzés is ide tartozik. – Az orrát ráncolta. – De persze csinálunk más dolgokat, amikről valószínűleg nem akarsz hallani. Penny elmosolyodott. – Csak részegen, és most nem ihatok alkoholt. Dani elnevette magát. – Rendben. A lényeg, hogy bár egyelőre nem aktuális, örülnék, ha hajlandó lennél elmesélni, hogy milyen volt. – Persze. Megadom majd az orvosom nevét is. Csodálatos nő! Kedves, közvetlen és megértő. – Sokba kerül az eljárás? – Ó, igen. A költségek komoly érvágást jelentettek, és jelentősen csökkentették a „saját étterem” alapomat, de még azelőtt szeretnék szülni, hogy a petesejtjeim mazsolává aszalódnak. – Ez ésszerűen hangzik. Penny kihalászott még egy mogyorót az italából. – Neked van még pár éved, mielőtt aggódnod kellene a mazsolák miatt. – Nem olyan sok. – Dani megdörzsölte az ujjbegyeivel a poharát. – Te miért nem… – Hátralesett a válla fölött, mintha ellenőrizné, hogy Reid még a bár másik végében tartózkodik, de azért lehalkította a hangját. – Miért az in vitrót választottad? Miért nem szedtél fel valakit? Az olcsóbb lett volna. – Az anyám ugyanezt kérdezte – ismerte el Penny, felidézve a szülei aggodalmát, amikor megosztotta velük a tervét. – De így több információhoz jutok az apa családjáról, a genetikai tulajdonságairól, meg ilyesmi. – Gondolkozott egy kicsit. – Nem akartam zűrt – vallotta be. – Nem akartam megkockáztatni, hogy az apa egyszer csak megjelenik, és magának követeli a gyereket. – Ezt úgy is kiküszöbölhetted volna, ha aláíratsz vele egy lemondónyilatkozatot – mutatott rá Dani. – Persze, azt megtehettem volna, de ettől még meggondolhatja magát. Mi lesz, ha tíz év múlva betoppan, és ragaszkodik a láthatáshoz? Nem tudhatom előre, hogy a bíróság hogyan döntene, és nem akartam emiatt idegeskedni. 110
– Na és Reid? – kérdezte Dani. – Vele nem kellett volna ilyesmitől félned. Penny megmerevedett. – Hogy feküdjek le a volt férjem öccsével? Nem, kösz. Erre csak annyit mondhatok, hogy fuj! – Így gondolsz rá? Mint Cal öccsére? – Csak ha valaki arról beszél, hogy miért nem szexelünk. És higgy nekem, Reid ugyanígy felháborodna. Dani felnevetett. – Oké, rendben. Hugh és én úgy terveztük, várunk néhány évet, hogy egyenesbe jöjjünk, mielőtt családot alapítanánk. Élvezi az egyetemi munkáját, és én… – Dani felsóhajtott. – A lényeg, hogy azt gondolom, ez jó időpont lenne. Talán egy kisbaba elterelné a figyelmemet… Penny megérintette a karját. – Például arról, hogy ott ragadtál a Hamm-Burgerben? – Ühüm. Glória tizenöt hónapon belül már a harmadik elnököt üldözte el. Engem nem riaszt vissza a kilátás, hogy mindennapos kapcsolatban kell állnom vele. De megkérdezett? Ad nekem egy esélyt? Nem azt mondom, hogy nevezzen ki elnöknek, de rám bízhatna valami nagyobb feladatot is. – Például az Öreg Halász vezetését? – kérdezte Penny együtt érzően. – Nem akarom elvenni Cal munkáját, de igen, megbirkóznék vele. Penny mosolygott. – Cal csak négy hónapig marad. Miért nem kezdesz el máris kampányolni az állásért? Dani szeme elkerekedett. – De te vagy ott a séf, és mi… rokonok voltunk. Nem találnád kellemesebbnek, ha más lenne az üzletvezető? – Szerintem jól kijönnénk egymással – mondta Penny. – Tudom, hogy nagyszerű munkát végeznél. – Tényleg? Hűha! Ez csodás! Beszélek Callel, megkérdezem a véleményét. – Pompás ötletnek fogja tartani. A valódi probléma Glória. – Akkor tényleg elkezdek kampányolni – mondta Dani. – Esküszöm, ha nem lenne szükségem a hihetetlenül előnyös egészségbiztosítási
csomagra Hugh miatt, évekkel ezelőtt otthagytam volna a HammBurgert. Mihelyt Hugh-t véglegesítik, ki is lépek. Hacsak nem kapom meg az Öreg Halászt. – Szóval már megvan a terved. – Úgy bizony. – Dani kortyolt az italából, aztán letette a poharat a pultra. – Nézd, nem tartozik rám, de… hogy tudsz Callel együtt dolgozni? – Meglepően jól – vont vállat Penny. – Gondolom, el kellett válnunk, és három évig külön kellett élnünk, hogy most barátok lehessünk. Hát nem bizarr? – Nem is tudom. Kár, hogy nem tudtátok megoldani a problémáitokat. Penny bólintott, mintha ő is így gondolná, de ez nem volt igaz. Ők ketten semmiképp nem maradhattak volna együtt. Azok után nem, hogy a férfi összetörte a szívét. Mielőtt összeházasodtak, egyetértettek abban, hogy gyereket akarnak, csak abban nem, hogy hányat: hármat vagy négyet. Amikor ő terhes lett, Cal ugyanúgy örült. Támogatták és bátorították egymást, izgatottan, félve, de elszántan, hogy mindent megtesznek a kisbabájukért. Aztán Cal megváltozott. Mire ő a terhessége negyedik hónapjába ért, már abban sem volt biztos, hogy a férje egyáltalán akar-e tőle gyereket. Cal nem volt hajlandó beszélni vele a babáról, nem kísérte el az orvoshoz… Aztán ő elvetélt. Az első görcsök megrémítették. Elrohant az orvosához, de mire a rendelőbe ért, mindennek vége lett. Cal azt mondta, amit kellett, átölelte, amíg zokogott, de ő nem hitt az őszinteségében, mert a férfi inkább megkönnyebbültnek tűnt, mint szomorúnak. Penny azt mondta magában, hogy igazságtalan a férjéhez, hogy az emberek különböző módon birkóznak meg a veszteséggel, de néhány hónappal később, amikor felvetette, hogy újra próbálkozhatnának, a gyanúja megerősítést nyert. Még ma is emlékezett rá, hogyan ült a férfi a kanapé másik végében a falat bámulva, ahelyett hogy rá nézett volna, és hogyan jelentette ki, 112
hogy nem akar gyereket. Sem most, sem soha. És nem akarta megmondani, miért gondolta meg magát. Penny azon tűnődött, hogy Cal szereti-e még őt egyáltalán, ezért igyekezett magára vonni a figyelmét. De Cal egyre távolabb került tőle, míg végül úgy érezte, hogy teljesen bezárult előtte a szíve. A lány tett még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet: elhagyta, azt remélve, így ráébresztheti, hogy mennyire fontos a számára. De Cal ahelyett hogy utánajött volna, és könyörgött volna, hogy térjen vissza hozzá, azt mondta, úgy döntött, hogy mindkettőjüknek az lesz a legjobb, ha elválnak. Cal befejezte a napi elszámolást. Még mindig magasabb volt a bevételük a vártnál, és az asztalfoglalások száma sem csökkent. Szerette volna azt mondani, hogy ennek a felújítás vagy a jó reklám az oka, de tudta, hogy elsősorban Penny főztje az, ami becsalja a vendégeket. – Van valami ételmaradékod? Cal felnézett, és meglátta Walkert az irodája ajtajában. – Persze. Mindjárt megkérem Pennyt, hogy hozzon valamit. Átcsörgött a konyhába. – Miért telefonálsz? – kérdezte Naomi köszönés helyett. – Mert túl fontos személynek tartod magad ahhoz, hogy az irodádból elsétálj húszharminc lépést a konyháig? – Pontosan. Kérd meg Pennyt, hogy jöjjön át, jó? – Úgy beszélsz, mintha te lennél a főnöke – mondta Naomi. – Talán ellenőrizned kellene a szerződését. Én vagyok a főnöke, ahogy a tiéd is. – Ó, rendben, élj csak vissza a hatalmaddal! Penny, hívatnak! A telefon elnémult. Cal az öccsére nézett. – Egy pillanat! A konyhaajtó kinyílt, és Penny kisétált, kezében egy konyharuhával. – Te rám csörögtél? – kérdezte, ahogy Cal irodája felé fordult. – Semmi sem áll a szerződésemben arról, hogy rám csöröghetsz… Elnémult, amikor meglátta Walkert, aztán az arca felragyogott, és az ajka széles, boldog mosolyra nyílt. – Walker! – kiáltotta, és nekiiramodott, mintha farkasok üldöznék. – Visszajöttél!
Annak a nőnek a magabiztosságával vetette magát a férfi karjába, aki tudja, hogy el fogják kapni. Walker vigyorogva átölelte. – Szia, Penny! – mondta, és előrehajtotta a fejét. Penny is ezt tette, és a homlokuk összekoccant. – Visszajöttél! A kedvenc tengerészem visszatért! Cal tudta, hogy Penny imádja az ő öccseit. Azt állította, azért, mert két lánytestvérrel nőtt fel, és kétségbeesetten vágyott rá, hogy a férfiak felfogását is megismerje. Mindeddig Calt ez nem izgatta, de most, ahogy figyelte, amint Walker lassan körbefordul Pennyvel a karjában, és a lány felhúzza a sarkát egészen a fenekéig, majdnem felmordult. Azt mondta magában, fütyül rá, hogy Penny mit művel a magánéletében. A nő már nem a felesége. Egy-két csók nem ad neki semmilyen jogot felette, és ő nem is tart igényt ilyesmire. Még azt is mondta magában, hogy Walkert sosem érdekelné a volt sógornője, de ettől sem múlt el a kényelmetlen szorítás a gyomrában. Walker végül talpra állította a lányt, aki rámosolygott. – Cal mondta, hogy leszereltél. Ez igaz? Végleg otthagytad a tengerészetet? – Itt volt az ideje. – Remek! Így én is többet láthatlak. Gyere, kapsz egy kis kóstolót! Nálam eheted a legjobb sült halat sült krumplival. Belehalsz a gyönyörbe. Aztán könyörögni fogsz, hogy mondjam meg, mit teszek bele, de hiába. Ekkor a konyhaajtóban megjelent Naomi. Fekete farmert viselt, és szűk, piros pulóvert, amely jól illett hosszú, hullámos, sötét hajához. Úgy nézett ki, mint egy portyázó, szexi amazon. Cal figyelte, ahogy a tekintete kiköt Walkeren, és úgy számolta, az öccse még vagy harminc másodpercig élvezheti a szabadságot, mielőtt Naomi lecsapna rá. – Szóval ez Walker – mondta Naomi, és feléjük indult. – Rengeteget hallottam rólad, de már kezdtem azt hinni, hogy csak kitalált személy vagy. Penny felsóhajtott. – Ó, csodás, egy újabb hódítás! Walker, ő a barátnőm, Naomi. Naomi, ő Walker, de légy gyengéd hozzá. Most szerelt le a tengerészettől. 114
Cal elfojtott egy nevetést a gondolatra, hogy Penny próbálja megvédeni az ő harcedzett öccsét. Aztán azon tűnődött, Reid mit szól majd, ha megtudja, hogy lecserélték. – Hölgyem – mondta Walker, aztán elengedte Pennyt, és kezet nyújtott. Naomi fintorgott. – Ha még egyszer hölgyemnek szólítasz, képen töröllek! – Rendben. Naomi. – Na, így már sokkal jobb. Cal közelebb ment hozzájuk, hogy jobban lássa a műsort. Naomi végigmérte Walkert. – Ha most jöttél vissza a tengerentúlról, biztos kellene valaki, aki megmutatja, hogyan változott meg Seattle. Én boldogan a rendelkezésedre állok. – Értékelem az ajánlatot, de úgy tudom, a fivéremmel jársz. – Reiddel? – Naomi vállat vont. – Csak jártam. Ismered őt, nem? Egy nő körülbelül tizenöt percig érdekli. – Nem tűnsz emiatt túl összetörtnek. Naomi mosolygott. – Csak mert az én érdeklődésem egy pasi iránt két perccel rövidebb ideig tart. Így senki sem kap lelki sebeket. Nem bonyolódom komoly kapcsolatba, csak kalandot keresek. Ez egyenes beszéd volt. Naomi nem csinált titkot abból, hogy elérhető, és Calnek el kellett ismernie, hogy a hozzáállása a legtöbb férfira ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolna. Penny szeme ide-oda ugrált Walker és Naomi között. – Bárhogy is döntesz, továbbra is elvárom, hogy velem vacsorázz, Walker – mondta. – Számíthatsz rám – felelte a férfi, és játékosan megcibálta Penny hosszú copfját. – Én is arra kérlek, hogy egyél valamit. – Naomi felsóhajtott. – Szükséged lesz az erődre. – Értékelem az ajánlatot, de… – tárta szét a karját Walker. A nő szeme elkerekedett. – Visszautasítasz?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy később szeretnék élni a meghívással. Cal lélekben mindenre felkészült. Legjobb tudomása szerint Naomit még soha senki nem utasította vissza. Meglepetésére a nő felkacagott. – Ahogy akarod, katona. Ha meggondolod magad, és meg fogod, Penny megadja a számomat. Ahogy visszasétált a konyhába, Walker követte a tekintetével. – Érdekes hölgy – mondta. – Azt mondják – bólintott Penny. – Tényleg nem érdekel, vagy csak kéreted magad, hogy még jobban felkeltsd az érdeklődését? Walker arca elborult. – Én nem taktikázom. – Hiszi a piszi! A taktikázás beépült a nemed genetikai kódjába. Rendben, ülj le valahová! Mindjárt kapsz vacsorát. – Nem választhatom ki, hogy mit akarok? – Ugyan! Melyik bolygón élsz? – Penny Calre sandított. – Éhes vagy? Hozhatok még egy tányért. – Kösz. Ahogy Penny visszament a konyhába, Walker Calre nézett. – A tiéd? Cal feltételezte, hogy a babára céloz. – Penny a volt feleségem. – Be akartál húzni egyet nekem, amikor a nyakamba ugrott. Cal nem értette, Walker honnan tudja, mi járt az eszében. Bármibe lefogadta volna, hogy az előbb az arcizma sem rezdült. – Fogalmam sincs, miről beszélsz. – Aha. Szóval csak azért alkalmaztad a volt feleségedet, mert remek szakács? – Persze. Mi másért tettem volna? Elfelejtetted már azt a karácsonyi vacsorát, amit nekünk főzött? – Jó érv. Szóval, hogy boldogulsz? – Jobban, mint gondoltam. – És a baba? – Penny úgy érezte, ideje, hogy anya legyen. Elment egy spermabankba. Nincs senkije. 116
Walker sötét szeme az övébe fúródott. – Micsoda mázli! Az egyik konyha melletti asztalnál ültek mindhárman. Penny két különböző salátát szolgált fel, a híres sült halas burgonyaszirmát, főtt lazacot, tört burgonyát, zöldbabot mustáros szósszal, és valami különleges desszerttel is kecsegtette őket, de nem volt hajlandó elárulni, mi az. – Van már valami elképzelésed, hogy mitévő leszel? – kérdezte Walkertől, miután mindhárman teleszedték a tányérjukat. – Először is szerzek egy kéglit. – Walker Calre nézett. – Nem mintha nem szeretnék veled lakni. Cal kuncogott. – Szívesen látlak. Ahogy már többször is mondtam, addig maradsz, ameddig akarsz. – Ezt értékelem, de saját kéglit akarok. Először egy lakást. Amíg el nem döntöm, hol akarok élni. – Gazdag vagy? – kérdezte Penny. Cal és Walker rámeredtek. – Mi van? Ez komoly kérdés. És én kíváncsi vagyok. Te is befektettél a Kávédarálóba, nem? – Igen. Kifosztottam a számlámat a bátyámért – mondta Walker. – És egy vagyont kerestél – emlékeztette Cal. Öt évvel ezelőtt, amikor Reid aláírta a második, millió dolláros szerződését, felajánlotta, hogy finanszírozza az egész vállalkozást. Cal ezt visszautasította, és inkább több befektetőt keresett. Walker volt az egyik, akit talált. – Igen, jól jártam. – Walker vállat vont. – Nem kell egyhamar dolgoznom. – De akarsz? – tudakolta Penny. Walker bólintott. Cal úgy vélte, hamarosan belefog valamibe, mert az öccse nem az a fajta, aki élvezi a semmittevést. – De először meg kell keresnem valakit – mondta Walker. – Kit? – kérdezte Penny. – Egy Ashley nevű nőt.
Cal az öccsére nézett. – A barátnőd? – Nem az enyém. Az egyik srácé volt az egységemben, aki meghalt. Ben rendes kölyök volt. Nem valami kitűnő tengerészgyalogos, de helyén volt a szíve. Feleségül akarta venni Ashleyt, amikor hazatér. Át kell adnom a nőnek egy levelet, ezért kell megkeresnem. Penny letette a villáját. – Ugye azért a keresztnevénél többet tudsz róla? Akkor a bajtársad családja segíthet megtalálni. Walker szeme megint elsötétült. – Bennek nem volt családja, nevelőszülőknél nőtt fel. Négy középiskolába járt négy év alatt. Csak a lány nevét tudom, és azt, hogy Seattle környékén élt, amikor mindketten gimnazisták voltak. Cal hátradőlt. – Ez nem valami jó kiindulási alap. – Dehogynem. – Walker felvette a borospoharát. – Átnézhetem a gimnáziumi évkönyveket, és ha megtaláltam Ben iskolájáét, kigyűjtöm belőle az összes Ashleyt. – Nem bízhatnád ezt egy magánnyomozóra? – kérdezte Penny. – Ez óriási munka lesz. – Ráérek – felelte Walker. – Azt akarom, hogy az a lány megkapja a levelet. Cal elég jól ismerte az öccsét, hogy tudja, mikor makacsolta meg magát. – Ne vitatkozz vele, Penny, már döntött. – Akkor sok szerencsét! – mondta a lány. – Kösz. – Walker levágott egy darabot a lazacból. – Ez mennyei! A legjobb, amit nagyjából egy éve ettem. – Köszönöm. Gondoltam, hogy ízleni fog. Szóval, miért utasítottad vissza Naomit? Cal elfintorodott. – Nagyon sima témaváltás. Igazán tapintatos. Penny vállat vont. – Kíváncsi vagyok. Sokáig voltál távol, és ha jól sejtem, nem sok… tudod miben volt részed. 118
– Szexben – mondta higgadtan Walker. – Arra célzol, hogy amíg külföldön állomásoztam, nélkülöznöm kellett a szexet. – Aha. Naomi vonzó nő, és állítólag nagyon ügyes. – Felcsaptál kerítőnek? Felajánlod nekem a barátnőd szolgálatait? – Nem. Csak kíváncsi vagyok. Az a baj, hogy idősebb? Walker vállat vont. – Miért, hány éves? Harmincnyolc? Harminckilenc? – Negyven. – Tökéletesen érett. Nem, nem a koráról van szó. – Hát miről? – Az nem tartozik rád. Penny rászegezte a villáját, mint valami fegyvert. – Terhes vagyok. Kedvesnek kell lenned hozzám. Cal úgy döntött, az öccsének segítségre van szüksége. – A Seattle Mariners jó szezon elé néz – mormolta. – Én is így hallottam – mondta Walker. Penny a szemét forgatta, de aztán ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe: – A legbelső játékosok jónak ígérkeznek. Na mármost, ha jobbak lennének az ütések… A társalgás a baseball után az étterem sikerére terelődött, majd arra, hogy Walker hol szeretne lakni. Cal csodálta az öccsét, aki ügyesen kitért minden személyes jellegű kérdés elől. Lehet, hogy Walker szereti Pennyt, de nyilván nem oszt meg vele többet, mint amennyit akar. Titkok, gondolta Cal. A mi családunk tagjai megszokták a titkolózást.
9. Szerda reggel Penny nem sokkal hét előtt parkolt le az Öreg Halásznál. – Micsoda disznóság! – zsörtölődött, ahogy kiszállt a kocsijából, és az épület hátsó része felé iramodott. Még zuhanyozni sem maradt ideje. És mivel az állapota miatt már kerülnie kellett a koffeint, a zuhanyozás volt az egyetlen, ami reggelente felélénkítette. – Tudom, tudom – mondta Naomi a nyitott hátsó ajtó mellől. – Most neked kellett volna később jönnöd. Sajnálom. De azt gondoltam, ezt látni akarod. Penny és Naomi felváltva ellenőrizték a reggeli áruszállítást. Penny a hátsó ajtón kiömlő vízre bámult. – Nem kellene ezt valahogy elzárnunk? – Dolgozunk rajta. – Naomi halvány mosolya csöppet sem tűnt meggyőzőnek. – Először a vízvezeték repedt meg, aztán letört a zárócsap. Ekkor hoztam meg az ügyvezetői döntést, hogy kiverem a fal egy részét, és keresek valamilyen más elzárási lehetőséget. Penny attól tartott, hogy ez a történet nem végződik happy enddel. – És, mit találtál? – Csatornapatkányokat. Penny gyorsan hátralépett, és összerázkódott. – Nem az emberszabású változatra gondolsz, ugye? – Sajnálom, de nem. A rágcsálóirtó elvégezte a munkáját, így nincsenek sokan. Egy család lehet… 120
Penny úgy érezte, túl korán van még ahhoz, hogy rágcsálókkal foglalkozzon. – Remek! – A konyhába indult, de Naomi megragadta a karját. – Van még más is. – Mert egy csőtörés, meg az, hogy nem tudjuk elzárni a vizet, ami végigömlik a konyhámon és kifolyik a sikátorba, és egy patkánycsalád a falakban nem elég? – Nem jött meg a zöldségszállítmány. A teherautó egy tömeges koccanásba keveredett. Három kocsival ütközött össze. Senki nem sérült meg, de… – Naomi hangja elhalt. Penny megrázta a fejét. – Valami azt súgja, hogy a salátáim nem élték túl a karambolt. – Úgy hírlik. – Csodás! – Szóval az új konyhafőnök ajánlatához rendelt élelmiszereknek fuccs! – Tudod, hogy ma este három tízszemélyes csoportunk is lesz. Naomi bólintott. – És én ölni tudnék a korianderért, amit most nem kapunk meg. – Igen, említetted. Igazán sajnálom. Penny közelebb lépett a barátnőjéhez, és megölelte. – Te semmiről sem tehetsz. – A mobiljáért nyúlt. – Ideje hívni a lovasságot. Beütötte Cal számát. – Sosem találod ki, mi történt! – kezdte, és mindent elmesélt. – Naomi már telefonált a vízvezetékszerelőnek, de valamit csinálnunk kell a patkányokkal. Azoktól rosszul vagyok. – Hívom a rágcsálóirtót, és máris megyek – mondta a férfi. – Hm. Nincs véletlenül koriandered, ugye? – Nincs. Akarod, hogy vásároljak valahol? – Nem. Majd felhívom a zöldségszállítókat, és meglátjuk, mit tudnak tenni. De sajnos, még ha küldenek is valamit, az aligha lesz a legjobb minőségű áru. Mert az a teherautóban volt, amelyik karambolozott. – Imádom ezt az üzletet – mondta a férfi.
– Nos, legalább nem unalmas. Hamarosan találkozunk. – Penny bontotta a vonalat, és Naomira nézett. – Cal mindjárt itt lesz. Felhívja a rágcsálóírtokat. – Az ajtó felé lesett. – Muszáj bemennem oda? – A patkányok mind szétszaladtak, miattuk nem kell aggódnod. – Rendben. – Penny arra gondolt, hogy a patkányok csak nagy, ronda egerek, és ő szereti az egereket. Az egerek picik és aranyosak, és Hamupipőke jut róluk az eszébe. De a patkányok? Összerázkódott. Belépett, és azonnal egy bokáig érő, gyors sodrú folyóban találta magát, amely épp a konyháján ömlött át. – A szerelő már elindult, ugye? – Biztos vagyok benne. – Akkor jó. Mert amíg a vizet el nem zárják, nem tudnak semmit sem előkészíteni. És az is beletelik egy kis időbe, amíg a padló felszárad. Aztán meg kell birkózniuk azzal a három, tízfős csoporttal, nem is beszélve az esti telt házról. De legalább az irodája száraz, állapította meg, ahogy kibújt a kabátjából. – Van halunk – mondta segítőkészen Naomi, amikor Penny visszatért a konyhába. – Az is valami. Penny felhívta a zöldségszállítókat. Azok felsorolták, mivel szolgálhatnak, és ő kipipálta az egyes tételeket a megrendelőlapján. – Küldjék el! – mondta, és bontotta a vonalat. Gyorsan összeállított egy másik listát, és Naomi kezébe nyomta. – Ezeket szerezd be egy órára! De mielőtt elmész, ötleteljünk egy kicsit, találjuk ki, mi legyen a ma esti ajánlat! Egy órával később, épp amikor végeztek a menü módosításával, Edouard is megérkezett. A helyettes főszakácsból sütött a férfiúi önelégültség, ahogy szemrevételezte a csordogáló vizet. – Ez bizony csőtörés – jelentette ki. Naomi vigyorgott. – Tyűha! Az áldóját, Eddie, kösz a felvilágosítást! Nem tudtuk elképzelni, hogy került ide ez a sok víz. Edouard mosolygott. – Morcos vagy. Megkérdezzem, miért? Férfizűröd támadt? Nekem természetesen semmi gondom életem férfijaival. Mind imádnak. 122
– Természetesen – visszhangozta Penny. – És mi mindannyian örülünk, hogy jó éjszakád volt. De most beszéljünk inkább az itteni helyzetről! Naomi odament Edouardhoz, és a feje búbjára tette az állát. – Nekem sincs soha problémám a pasijaimmal, kis barátom. Ebben a pillanatban egy idegen férfi dugta be a fejét a hátsó ajtón. – Én vagyok a vízvezetékszerelő – mondta vigyorogva. – Úgy látom, csőtörésük van. Minthogy a fickó izmos volt, fiatal és jóképű, Penny nem csodálkozott, amikor Naomi sietve feléje indult. – Ezt majd én elintézem – mondta. – Hát persze – mormolta Edouard. – Ártatlannak látszik. Légy kíméletes! Penny az órára nézett. Alig múlt nyolc. Nem akart arra gondolni, mi vár még rá aznap. Vajon lesz rá módja, hogy késő délelőtt hazaugorjon egy kis szunyókálásra? Csak néhány óra alvásra… Mert esélye sincs rá, hogy bármi mást műveljen az ágyban. Hát igen, ez a sorsa. Szex nélkül kell élnie. Kirekesztette az agyából Edouard és Naomi kötekedését, és azon kezdett morfondírozni, hogy nem is emlékszik, mikor volt utoljára együtt férfival. Mármint meztelenül. Mármint úgy, hogy a testük összesimul, hogy csókolgatják, simogatják egymást, aztán eljutnak a beteljesülés felvillanyozó pillanatáig… – Ez olyan igazságtalan – mondta, még mindig a felfedezése hatása alatt. – Mindenki szexel, kivéve engem. A két asszisztense rámeredt. A szerelő zavartan egyik lábáról a másikra állt. – Izé… talán valaki megmutathatná nekem azt a csövet – vetette fel. Naomi együtt érzően megpaskolta Penny vállát, és magával vonszolta a fickót. – Neked is kellene. Megérdemled – mondta Edouard. Penny abban a nagylelkű szellemben fogadta a megjegyzést, amelyben adták. – Terhes vagyok! Hidd el, senki sem akar meztelenül látni. – Au contraire. Sok férfi nagyon vonzónak találja egy nőisége teljében lévő virág buja szépségét.
– Ki van a szépsége teljében? – kérdezte Cal, amint belépett a konyhába, az egyik kezében egy bevásárlószatyorral, a másikban egy állatszállítóval. – Penny. Feldúlt, mert nincs szexuális élete. – Edouard gyanakvó képpel a ládára bámult. – Mi van abban? Egy kutya? Az én konyhámban nem lesznek kutyák. Sicc! – intett az ajtó felé, mintha így visszavonulásra bírhatná Calt. Ami jó lenne, de nincs olyan szerencsém, gondolta Penny. Az arca lángolt. A konyhák lármás, durva, malackodó helyek, ahol senkinek nincsenek titkai, és minden gyengeséget pellengérre állítanak. Ő tudta ezt, és elfogadta. De miért kellett Edouardnak éppen Callel közölnie, hogy ő nem él szexuális életet? És miért vigyorog így rá a volt férje? – Mi van? Akartál valamit mondani? – kérdezte, mire Cal feléje nyújtotta a szatyrot. Penny elvette, belenézett, és a gyomra azonnal megkordult. – Hoztál koriandert! Cal vállat vont. – Azt mondtad, szükséged van rá. – Letette a kisállatszállítót, és kinyitotta. – Ez pedig megoldja a másik problémát – mondta, miközben egy hatalmas fekete-fehér macska kecsesen kiugrott a ládából. – Egy macska! – kiáltotta Edouard olyan elszörnyedten, hogy Penny félig-meddig azt várta, mindjárt felugrik a pultra. – Nem, nem! Ezek vedlenek, minden tele lesz a szőrével! – Egyetértek – mondta Penny. – A konyhámban nincs helye macskáknak. Ez nem higiénikus. Nem is beszélve arról, hogy nem szeghetjük meg a közegészségügyi előírásokat. – Jobb egy macska, mint a patkányok – mutatott rá Cal. – Ez nem szobacica, hanem egy vadász. És találd ki, mi a kedvenc eledele! Penny elbizonytalanodott. – Mennyi a súlya? – kérdezte, mialatt szemügyre vette az állatot. – Tizenhárom kiló. Az állatmenhelyen a hölgy azt mondta, hogy tiszta, barátságos, és imád portyázni. Elég nagy ahhoz, hogy a patkányok ne jelentsenek többé gondot. A macska körülnézett, aztán odasétált Penny-hez, a lábához dörgölődzött, és dorombolni kezdett. Penny lehajolt és megsimogatta. 124
– Szép cicus. – Calre pillantott. – Hogy hívják? – Fogalmam sincs. Penny megtapogatta az állat hátizmait. – Remélem, tényleg megeszi, amit elkap, különben átkozottul sokba kerül majd az etetése. Edouard továbbra is úgy leste a macskát, mintha attól félne, hogy az rátámad. Az állat hirtelen a fülét hegyezte, és a falon ütött lyuk felé iramodott, belecsusszant, aztán csend lett. – Gyorsan falazzuk be a rést! – javasolta Edouard. – Amíg még megtehetjük. Penny megrázta a fejét. – A macska itt marad. Az épület régi, és annyiszor átépítették, hogy biztos több tucat hely van benne, ahová a rágcsálóirtó nem jut el. Egy macska jó ötlet. Legalábbis remélte. Közeledő motorzúgás jelezte, hogy a zöldséges teherautó megérkezett. – Biztos mind vacak áru lesz – motyogta a lány, miközben kifelé indult. – A jó cuccok a karambolozó kocsiban voltak. – Nem tudod átválogatni? – kérdezte Cal, melléje szegődve. – Kénytelen leszek. – Segítek – mondta a férfi, és amikor a lány ránézett, hozzátette: – Tudom, milyen a jó zöldség. Lehet, hogy nem vagyok képzett szakács, de idióta sem. – Ez igaz. – Penny hálás volt, hogy Cal úgy tesz, mintha nem hallotta volna Edouard megjegyzését az ő nem létező szexuális életéről. – Szóval tényleg nincs szexuális életed? – vigyorgott rá Cal. – Az ciki. Penny felvagdosta a koriandert. Az állástól már fájt a háta, ami viszonylag új velejárója volt a terhességének, de olyasmi, amivel kész volt együtt élni. Hogy kicsit enyhítse a gerincén a nyomást, megkaparintott egy sámlit, és a bal lábát azon pihentette. Ez a póz segített, és Penny folytatta a munkát. Miközben a keze gépiesen mozgott, az agya is dolgozott: elképzelt negyvenhét módot a koriander felhasználására. Ha… – Penny!
Összerezzent, amikor meghallotta Cal hangját. Már majdnem egy hét eltelt azóta, hogy Edouard közölte Callel, nincs szexuális élete, és ő még mindig zavarban volt emiatt. Nem mintha Cal nem viselkedett volna tökéletes úriemberként. Igazán semmi panasza nem lehetett rá. De ettől sem érezte kevésbé kínosan magát. – Nálunk minden rendben, minden rendelést teljesítettünk. Ne mondd, hogy váratlanul befutott egy tizenkét fős csoport! – Nem, már nincs több foglalásunk. Mára végeztünk. – Akkor jó. Ahogy a feléje ballagó férfit figyelte, Penny agyán átvillant, hogy Cal magas, izmos alakján remekül áll a nadrág és a pulóver. Lehet, hogy Glória egy utálatos boszorkány, de az unokái kitűnő génállományt örököltek. Elég volt Calre néznie, látnia, ahogy mozog, meg a halvány mosolyt az ajkán, és a térde remegni kezdett. Ami nem szerencsés dolog, ha az ember ilyen éles kést tart a kezében. – Holnap szabadnapos vagy – súgta a férfi a fülébe. Meleg lehelete kellemesen csiklandozta a lány bőrét, és felszította a szenvedélyét. Korábbi forró csókjaik nem ismétlődtek meg. Penny azt mondta magában, hogy nem bánja, aztán azt, hogy jobb is így. De mindkét alkalommal hazudott. – Ez most kérdés vagy kijelentés? – Kérdés. A lány lebámult a korianderre. Frissen szállították, és mennyei illata volt. – Igen. – Jó. – A férfi egy papírfecnit gyömöszölt a köpenye zsebébe. – Nálam találkozunk. Holnap. Hat harminc körül. Én főzök. Itt a cím. – És ha más tervem van? – kérdezte Penny úgy fordítva a fejét, hogy találkozzon a tekintetük. A férfi sötét szeme arra ösztökélte, hogy fogadja el a meghívást, ugorjon bele, bármit is ajánl neki Cal. De a válás és az, hogy több évvel bölcsebb lett, mint amikor utoljára így tett, elbizonytalanította. – Van? – kérdezte a férfi. Penny habozott. Erős volt a kísértés, hogy azt mondja, igen. De kíváncsi volt, hogy Cal miért hívta meg. Ráadásul a férfi még azt is felajánlotta, hogy főz rá. A legtöbben azt feltételezték, hogy a séfek 126
utálják mások főztjét, vagy hogy túl kritikusak. Talán egyes szakácsok ilyenek voltak, de Penny imádta, ha más gondoskodott a vacsorájáról. – Nem, nincs. – Akkor várni foglak. Mennyire lehet nehéz fajitast készíteni? Cal szándékosan választotta ezt az ételt. A kedvenc mexikói éttermében vette meg a hozzávalók nagy részét: a babot, rizst, a salsaszószt és a guacamolét. Már csak fel kellett aprítania néhány hagymát, paprikát és koriandert, s a szeletekre vágott marhahúst meg a csirkemellcsíkokat rádobni a fűszerekre. Az asztalt már megterítette, és bekészített többféle alkoholmentes margaritát a hűtőbe… szóval miért nem akar az egész összeállni? Penny alig tizenöt perc múlva megérkezik, és ő most jött rá, hogy nem tudja megmelegíteni a babot. – Több edény kell, a pokolba is! – kiáltotta, és kicsapta a faliszekrények ajtaját. Csak éppen, mivel sosem főzött, nem tudta megkülönböztetni a jó edényt a rossztól. Végül talált egy nagy jénai tálat, és beleöntötte a babot. A mikrót fogja használni, és kész, határozta el. Ekkor megszólalt az ajtócsengő, és Cal kiment, hogy beengedje a lányt. – Éppen időben érkeztél – mondta, de ahogy jobban megnézte Pennyt, hátralépett, és becsukta a száját, mielőtt leesett volna az álla. Aztán csak állt, és bámult, mint egy idióta. Penny csodásan festett. A fekete és bíborvörös pulóver rásimult lenyűgöző méretű mellére és gömbölyű hasára. A fekete farmerben amúgy is hosszú lába még hosszabbnak tűnt. A haját leengedte, így az majdnem a háta közepéig ért. A lágy hullámok a régi szép időkre emlékeztették a férfit, arra, amikor Penny tincsei a hasát és a combját csiklandozták, amikor… Rácsapta az ajtót erre a gondolatra, és beljebb invitálta a lányt. – Remekül nézel ki – mondta. – Kösz. Már látszik, hogy terhes vagyok, de még nem elég nagy a hasam a kismamaruhákhoz. Nehéz megfelelő cuccokat találni… Tetszik a házad. A Queen Anne Hill gyönyörű környék, és mesés lehet innen a kilátás. Sárgulok az irigységtől. – Penny levette a kabátját, és átnyújtotta a férfinak. – Idefelé jövet beugrottam az étterembe. Minden
rendben van. A macska már megszokta az új otthonát. Nevet kell adnunk neki. Talán rendezhetnénk egy vetélkedőt. Úgy értem, a személyzetnek, nem a vendégeknek. Nekik nem kell tudniuk a macskáról. Sem a patkányokról. A férfi becsukta az ajtót, és türelmesen várta, hogy a lány elhallgasson. Tudta, hogy Penny akkor csacsog így, amikor zaklatott, és az a tény, hogy nem csak ő maga ideges, kicsit megnyugtatta. – Szóval… miért vagyok itt? – kérdezte a lány, ahogy Cal felakasztotta a kabátját. – Mert meghívtalak, és te igent mondtál. – Ezt tudom. De miért hívtál meg? – Mert sikeresen túljutottál a kritikus ponton. Penny szemét elöntötték a könnyek, de visszapislogta őket. – Átkozott hormonok! – motyogta, aztán a férfira emelte a tekintetét. – Nem tudtam, hogy számon tartod… – Nem volt nehéz. Csak néhány hete szóltál a babáról. És amikor Naomi megemlítette, hogy az orvosod szerint jól vagytok, ünnepelni akartam. Miután felmerült benne az ötlet, képtelen volt kiverni a fejéből. Végül úgy döntött, hogy követi az ösztöneit, és majd meglátja, mi történik. – Nem kellett volna… De örülök, hogy eszedbe jutott – mondta a lány, és megindult a folyosón. – Erre van a konyha? – Ühüm. Jobbra. Ahogy Cal is befordult a sarkon, összeütköztek, mert Penny gyakorlatilag az ajtóban megtorpant. – Mi az? – kérdezte Cal, mert érezte a feléje áradó rosszallást. – Tágas. Világos. A tűzhely jó. Penny szakértő pillantást vetett a hat gázrózsás, rozsdamentesacélberendezésre, amely a házzal együtt került Cal birtokába. – Ez csodás, de jesszusom, Cal! Vörösek a falak! A férfi bólintott. – A tulaj kifestetett, mielőtt meghirdette a házat. Majd megváltoztatom. Penny fintorgott. 128
– Minél előbb tedd meg! Egy piros konyha nem jó ötlet. Sosem lesz megfelelő színe a zöldségeidnek, és elveszi az ember étvágyát. De ezzel még együtt tudok élni. – Örülök neki, mert ma nem akarok festeni. Penny odasétált a konyhaszigetnél álló székekhez, és lehuppant az egyikre. – Szóval, mi lesz vacsorára? – Fajitas. Marhahússal és csirkével. – Klassz! Nagyon úgy tűnt, hogy a lánynak feltett szándéka ott üldögélni egész este, és Cal beletörődött, hogy előtte kell főznie. – Parancsolsz egy italt? – kérdezte, bár szíve szerint inkább valami olvasnivalót ajánlott volna neki, vagy azt, hogy nézzen meg egy filmet a tévében, csak hogy ne lássa, ahogy ő a konyhában szerencsétlenkedik. – Igen. Mid van? – Alkoholmentes margarita. – Tökéletes. Cal mindkettőjüknek töltött, aztán bekapcsolta a gázt a serpenyő alatt. Látta, hogy a lány a lángot vizsgálgatja, de fogalma sem volt, mit gondol. Túl erősre vagy túl gyengére állította? – Akarod te csinálni? – kérdezte. – Nem. Nekem ez a munkám. Ha te főzöl, az a számomra élvezet. Minden rendben lesz. – Nem adsz valami jó tanácsot? – Cal, ez nem olyan bonyolult – mosolygott Penny. – Csak kavargatnod kell az ételt a serpenyőben, amíg meg nem sül. Menni fog. – Aha… – Cal máris megizzadt. Miért is hitte, hogy ez jó ötlet? – Nem láttam másik kocsit a feljárón – mondta a lány. – Walker már nem lakik nálad? – Nem. Néhány napja ment el. Reid felajánlott neki egy hálószobát a lakóhajóján, de ő saját lakást akart. – Meglep, hogy elköltözött tőled – mondta Penny, miután kortyolt egyet a margaritájából –, de az nem, hogy nem fogadta el Reid ajánlatát. Az a sok nő… túl nagy ott a jövés-menés. Úgy hallottam, Reidnek
máris van egy új barátnője. Meddig is tartott Naomival a viszonya? Két hétig? Talán háromig? – Nagy lángon égnek – mondta a férfi, ahogy a húst bedobta a serpenyőbe. – Aztán kialszik a tűz, és vége. – Tudom. Naomi máris kikezdett az egyik kisegítő pincérrel. Elképesztő teremtés. – Hallom, Edouardnak is új pasija van. – Cal borssal meghintette a húst, aztán rádobta a hagymát. – Az a hír járja. Cal a lányra pillantott, és felidézte, mit mondott Edouard a szerelmi életéről. A nem létező szerelmi életéről. Lehet, hogy Pennynek hiányérzete van? A lány összehúzta a szemét. – Tudom, mire gondolsz, de felejtsd el! – Mire gondolok? Penny megvetően ráncolta az orrát. – Gyermeket hordok a szívem alatt. A szex nem fontos számomra. – Ezt jó tudni. – Cal arra gondolt, hogyan válaszolt Penny a csókjaira. Lehet, hogy terhes, de ez nem ölte meg a vágyát. Ha megkérdezné, hogy akar-e szexelni vele, vajon igent mondana? És ő akarja, hogy igent mondjon? Penny megint elfintorodott. – Izé… nem ég valami? – Le a kalappal! – mondta Penny, amikor feltekert még egy fajitast. – Ez remek! – Kösz. – Cal örült a bóknak, de kissé gyanakvónak tűnt. – Komolyan beszélek. Szeretem, amikor főznek nekem, és ez tényleg nagyon finom lett. Jó sok koriandert tettél bele. – Tudtam, hogy kívánós vagy. – Ez együtt jár a terhességgel. De legalább nem olyasmire vágyom, amit nem tudok beszerezni vagy elkészíteni. Cal étkezőjében vacsoráztak. A férfi a konyhának háttal ültette a lányt, hogy Pennynek ne kelljen a piros falakat bámulnia. Milyen aranyos tőle, gondolta a vendég, de attól félt, ha Cal tesz még néhány 130
hasonlóan kedves gesztust, ő – hála a nyomorult hormonoknak – sírva fakad. Volt valami meghitt a vacsorájukban, abban, ahogy kettesben ültek az asztalnál, és éttermekről, ennivalókról, általában az életről csevegtek. Hány estét töltöttek így együtt annak idején? A világuk ételekből, munkából és egymásból állt. Hol siklott félre a kapcsolatuk? Akkor lett vége, amikor Cal úgy döntött, hogy mégsem akar saját családot, de az alapzat már korábban megrepedt. – Miért hoztad létre a Kávédarálót? – kérdezte a lány. – Mekkora része volt ebben annak, hogy önálló akartál lenni, és mekkora annak, hogy meg akartál szabadulni Glóriától? Cal vállat vont. – Fele-fele. Ó, értem! Most már elhiszed, amit Glóriáról mondtam. Penny mosolygott. – Azelőtt sosem kellett vele dolgoznom. Beismerem, hogy amikor házasok voltunk, azt gondoltam, nem lehet olyan rémes, mint ahogy beállítod. De a közelmúltban szerzett személyes tapasztalataim után megváltozott a véleményem. Glória mindent az ellenőrzése alatt akar tartani, mindenkin uralkodni akar. – Nekem mondod? – Apropó, még nem szántad rá magad, hogy elmondd az igazat Daninek a származásáról? Tudom, hogy először bántaná a dolog, de később valószínűleg felszabadítónak találná. – Nem tudom, mitévő legyek – vallotta be Cal. – Mindig vigyáztam a húgomra. Most már felnőtt, de én még mindig azon kapom magam, hogy meg akarom védeni az egész világtól. Tovább beszélt, de Penny már nem hallotta a szavait. A szíve elszorult a fájdalomtól, mert Cal most tudtán kívül megerősítette, amit ő mindig hitt: hogy csodálatos apa lett volna. A férfi ösztönösen gondoskodni akart azokról, akik gyengébbek voltak nála, akik segítségre szorultak. Penny szinte látta, ahogy imádattal bámulja a még alig tipegő kisfiát vagy kislányát, miközben arra tanítja, hogyan boldoguljon a világban. Vajon miért gondolta meg magát? Miért döntött úgy, hogy nem akar gyereket?
Penny meg akarta kérdezni, de végül hallgatott. Ez az este túl szépen alakult, nem akarta veszekedéssel elrontani a hangulatot – és a kisbabákról folytatott vitáik mindig ide vezettek. A férfi felvette a margaritáját. – Gondolkoztam azon, amit mondtál. Jobb, ha én világosítom fel Danit, mint ha Glória teszi meg. Csak meg kell várnom a megfelelő pillanatot. Penny nem volt benne biztos, hogy van megfelelő pillanat arra, hogy a feje tetejére állítsuk valakinek a világról alkotott képét, de bízott Cal tapintatában. – Dani ott akarja majd hagyni a Hamm-Burgert – jósolta meg. – Tudom. Talán adhatok neki munkát a Kávédarálóban. Nem olyan könnyű jó vezetőket találni. Korábban is próbáltam alkalmazni, de kijelentette, hogy egy protekciós állás elég volt neki. Mondtam, hogy akkor is felvenném, ha nem lenne családtag, de szerintem nem hitte el. Pennynek az volt az érzése, hogy Dani egy ideig egyetlen családi tulajdonú vállalkozásnál sem akar majd dolgozni, de ezt nem mondta ki hangosan. – Egyébként gratulálok. A céged nagyon sikeres. Cal vigyorgott. – És még lenyűgözőbb, amit elértem, ha tekintetbe veszed, hogy ez az a város, ahonnan a Starbucks elindult. És a Starbucks nem semmi ellenfél! – Így igaz. Nyilván találtál egy űrt, amit kitölthetsz, ráadásul mi a megrögzött kávéivók nemzete vagyunk. – Penny felsóhajtott. – Annyira hiányzik a kávé! És mielőtt emlékeztetnél, hogy ihatok koffeinmenteset, elárulom, hogy az nem ugyanaz. – Tudom. De már csak néhány hónapig kell nélkülöznöd. – Cal a lány hasára nézett. – Az édesanyád ideutazik, és veled lesz, amikor szülsz? – Igen. Azt mondja, ott volt az összes többi unokája születésénél is, ezt sem akarja elmulasztani. – Penny a hasára tette a tenyerét. – Nem tehetek róla, de úgy érzem, csalódott. Cal összeráncolta a homlokát. – Mert lesz még egy unokája? Az lehetetlen. 132
– Ó, nem, a babának örül! A fogantatás módja az, amit nem helyesel. A testvéreim mindenben követték a hagyományokat. Én majdnem öt évig kísérletezgettem, mire rájöttem, hogy mihez akarok kezdeni az életemmel. Kétszer is kimaradtam az egyetemről, vagy egy tucat helyen dolgoztam. Tudom, hogy ez bántotta a szüleimet. Most pedig egy olyan férfitól várok gyermeket, akivel sosem fognak találkozni, és akiről semmit sem tudunk. Nekem is csak a jellemző tulajdonságainak a listája van meg, és a rövid orvosi kórtörténete. Cal közelebb hajolt hozzá, és megfogta a kezét. – Ki akartad deríteni, mi tesz boldoggá, ahelyett hogy kikötöttél volna egy olyan munkánál, amit utálsz. Hány embernek van ehhez bátorsága? Nem alkudtál meg, és ez jó. – Ne légy kedves hozzám! Akkor sírni fogok. – Csak azt ne! – incselkedett a férfi. – A pasik utálják a könnyeket. Túl sok nő használja a sírást zsarolásra. Penny mosolygott. – Én sosem folyamodtam ilyesmihez. – Nem. Te mindig tisztességesen játszottál. És Cal is, kivéve akkor, amikor hazudott a gyermekvállalással kapcsolatban. Mindketten rendes emberek voltak, és szerették egymást. Miért romlott el minden? – Miért nem sikerült a házasságunk? – kérdezte halkan a lány. – Az ördög tudja! – Egyik nap még minden rendben volt, a másikon ránk omlott az egész. Valamikor meg kellett jelenniük az első repedéseknek… – Talán túl fiatalok voltunk. – Mindketten elmúltunk már húszévesek. De talán igazad van. Talán nem álltunk készen a házassággal együtt járó stresszre, a problémákra. – Penny a sötét szempárba nézett. – Sosem gyűlöltelek. – Örülök neki. Én sem gyűlöltelek téged. Hőhullámai vannak, vagy egyszerre nagyon meleg lett a szobában? – tűnődött a lány. – Legalább most már barátok lehetünk – motyogta azon meditálva, hogy el kellene húznia a kezét. Volt valami intim abban, ahogy egymás mellett ültek, kéz a kézben, és egymás szemébe bámultak. Túl intim. És izgalmas. Mert Penny
egyszerre nagyon is a tudatában volt a férfi izmos testének, a válla szélességének. És persze tudta, hogy néz ki Cal meztelenül, hogyan kell megérintenie, hogy megmerevedjen a gyönyörtől. – Hűha, nézd, hány óra! – kiáltott fel, és elrántotta a kezét. – Hogy elszaladt az idő! Cal az órájára pillantott. – Még csak fél kilenc. – Tudom, de fáradt vagyok, és holnap dolgoznom kell. Ráadásul péntek lesz, amikor mindig nagy a forgalom. Fel kellene hívnom Naomit, meg ellenőriznem kell pár dolgot. Csak a biztonság kedvéért. – Mi a baj? – kérdezte Cal. – Mitől félsz? – Nem félek. – Penny felállt, és lenézett a piszkos tányérokra. – Segítenem kellene rendet csinálni. – Felejtsd el! Miért menekülsz? – Úgy nézek ki, mint aki menekül? Egy helyben állok. – Penny bizonyítékul felemelte az egyik lábát. – Látod? Cal felkelt, és közelebb lépett hozzá. – Mondtam valamit, amivel felhúztalak? Nem. Semmit. Pennynek nem kellett a segítsége ahhoz, hogy felhúzza magát. Illetve… nem is ez volt a megfelelő kifejezés. Kényelmetlenül érezte magát. Begerjedtnek. És nagyon terhesnek. Ez utóbbi körülmény pedig elég lelombozó hatással lehet Calre. – Rendben, ez nagyon kellemes volt – mondta az ajtó felé hátrálva. – A vacsora. A csevegés. Minden. Tényleg! Kösz. Értékelem. Felkapta a kabátját meg a táskáját, aztán kinyitotta az ajtót, és kirobogott a szabadba. Harminc másodperccel később már a kocsijában ült, és végiggurult a férfi kocsifelhajtóján. Végre szabad vagyok, gondolta, de a szíve továbbra is vadul kalapált. A legrosszabb az volt, hogy nem tudta megmagyarázni magának az imént történteket. Cal felizgatta, és ő megijedt, hogy nem tud uralkodni magán. Mert szex nélkül élni még mindig jobb, mint ha a volt férje visszautasítja az ember közeledését. Ugyanakkor így elmenekülni sem tűnt helyesnek. Lehet, hogy meg kellett volna magyaráznia a mozgatórugóit. 134
– Aha, persze. Mert ez egy olyan beszélgetés, amit borzasztóan szeretnék lefolytatni az exférjemmel és egyben jelenlegi főnökömmel – dünnyögte. Amikor hazaért a saját kis bérelt házához, bemanőverezett az egy férőhelyes garázsba, és kikapcsolta a motort. Csak ekkor vette észre a másik autót, amely lefékezett mögötte. Az ismerős, kétüléses sportkocsit. Mire Penny kijött a garázsból, Cal is kikászálódott a Z4-ből. – Mit keresel te itt? – kérdezte a lány. – Meg akartam győződni róla, hogy épségben hazaértél. És próbálom kitalálni, mitől ijedtél meg. – Nem ijedtem meg. Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok. Későre jár. Jól éreztem magam, de ideje volt távozni. Cal megragadta a karját, magához rántotta a lányt, és fölé hajolt. – Nem hiszem, hogy csak erről lenne szó – mondta közvetlenül azelőtt, hogy megcsókolta.
10. Penny tiltakozni akart – egészen addig, amíg a férfi ajka az övéhez nem ért. Mert mihelyt megérezte a melegségét, a gyengéd nyomást a száján, hatalmába kerítette a vágy, amely megfosztotta a józanságától. Átadta magát a csóknak, fütyülve a következményekre, amelyekkel – ezt jól tudta – később majd szembe kell néznie. Ösztönösen hátrahajtotta a fejét, és kinyitotta a száját, mielőtt a férfi az ajkával erre ösztökélte volna, de ahelyett, hogy mint várta, Cal nyelve felfedezőútra indult volna a szájában, a férfi tovább csókolgatta, harapdálta az alsó ajkát, aztán a nyelvével a felsőt kezdte simogatni. Hát jó, úriemberként viselkedik. Ezt méltányolni kell. Penny úgy döntött, megpróbálja finoman jelezni, hogy mit szeretne, ezért mindkét karjával átölelte a férfit, és hozzápréselte a testét. A pocakja miatt nehéz volt a mellkasához dörzsölnie a mellét, de begörbítette a vállát, és előredőlt, remélve, hogy Cal veszi az adást. A férfinak ellenben aznap kissé nehéz lehetett a felfogása, mert csak gyengéden tovább puszilgatta, és a keze mintha lehorgonyzott volna a vállán. – Mi bajod? – kérdezte meg végül Penny, miközben hátrahúzódott. – Miért követtél? Cal a lány füle mögé simított egy tincset. – Hogy elcsábítsalak – felelte. El akarja csábítani? Ezekkel az ártatlan puszikkal? – Nem hiszem. Ha arról van szó, amit Edouard mondott, felejtsd el! Nincs szükségem könyörület-szexre. 136
Calnek volt bőr a képén, hogy rávigyorogjon. – Ami azt illeti, nagyon is szükséged van rá, de én ennél többre vágyom. Penny tanácstalanul pislogott. Egyrészt sóvárgott a fizikai közelségre, a kölcsönös érintésekre. Ez a része a kapcsolatuknak mindig remekül működött. Másrészt a helyzet elég bonyolult volt. Nemcsak azért, mert együtt kellett dolgozniuk, és mert régebben házasok voltak, hanem az állapota miatt is. – Ez hülyeség! – morogta, és elfordult. A férfi követte a ház bejáratáig, és megnyomta a garázs távirányítóján a gombot. – Nem, nem az. Kívánlak, Penny, és azt hiszem, te is kívánsz engem. Mi ebben a hülyeség? A szavaira a lány elgyengült, de aztán lenézett a pocakjára, és megint pánikba esett. – Itt ez a kisbabaügy – motyogta. – Majd óvatosak leszünk. – Cal kinyitotta a ház ajtaját, és betuszkolta a lányt. – Te irányíthatsz. Ezt úgyis élvezed. – A babát nem veszélyezteti a szex, ha erre gondolsz. – Penny az előszobaasztalra dobta a táskáját, és szembefordult a férfival. – Nem erről van szó. Cal előrelépett, és a kezét a pocakjára tette. – Hanem arról, hogy olyan gyönyörű vagy, hogy gyakorlatilag sugárzol? Vagy a melledről, amely sokkal nagyobb, mint ahogy emlékeztem rá? Penny önkéntelenül elmosolyodott. – Észrevetted? – Állandóan ez jár az eszemben. – Tényleg? Cal bólintott. – Főleg mielőtt megtudtam, hogy gyereket vársz. Fogalmam sem volt, mit csinálhattál, amitől így megnőtt. Penny elégedetten hallgatta. Cal lassan körözött a hasán a tenyerével.
– A tested megváltozott, de ez teljesen rendben van. – A lányhoz hajolt, és könnyedén megcsókolta. – Vagy talán azt akarod, hogy könyörögjek? – Igen, az tetszene. Azt mondanám, hogy… Penny elnémult, mert Cal a szájába dugta a nyelvét. A férfi hosszan, szenvedélyesen csókolta, és Penny lélegzete elakadt, ahogy végighullámzottak rajta az érzések, miközben Cal fel-le simogatta a karját, majd a hátát, mintha újra fel akarná fedezni a teste minden négyzetcentiméterét. A lány karja a férfi nyaka köré fonódott. Cal félrebillentette a fejét, és a nyelvük összetapadt. A gyönyör tüze még jobban felajzotta a lányt. Le akarta dobálni a ruháit, el akart nyúlni az ágyon, érezni akarta, hogy Cal a magáévá teszi, és a fantáziálása meg a csókjaik együttes hatására a teste még jobban megfeszült, a keble még jobban megduzzadt, és a bimbói még jobban előremeredtek. Egyszerre elviselhetetlenül szűknek találta a melltartóját, és a bugyija átnedvesedett a vágytól. Cal közben félbeszakította a csókot, és most éppen az állát harapdálta, aztán az ajka a fülére vándorolt. Szopogatta kicsit a cimpáját, majd nyalogatni kezdte azt a bizonyos, nagyon érzékeny helyet, közvetlenül alatta, és Penny libabőrös lett. – Hálószoba – súgta Cal a fülébe. Ó, igen… Persze. Ez a megoldás. Penny hátrálni kezdett a háló felé. Útközben valamikor sikerült felkapcsolnia a villanyt is, hogy ne ütközzenek bele semmibe. Cal váratlanul megragadta a lány pulóverének az alját, és lehúzta róla a fején át, aztán, már a hálóban, egy székre hajította. Penny nem vette a fáradságot, hogy felkapcsolja a lámpát; a nyitott ajtón elég fény ömlött be. A férfi mögéje lépett, félresöpörte a haját, és harapdálni kezdte a tarkóját. – Annak idején nagyon érzékeny volt a melled – mormolta. – Ez most is így van? Pennyt meglepte, hogy emlékszik bármire is az előző terhességéből. – Azt hiszem – felelte. – Az utóbbi időben nem sok akcióban volt része. 138
Cal kuncogott. – Gyengéd leszek. A lány szerette volna azt kérni, hogy inkább gyors legyen. A csábítás szép és jó, de ő beteljesülésre sóvárgott. Mégis, amikor a férfi végigcsókolta a vállát, miközben kikapcsolta a melltartóját, úgy döntött, hogy néhány percig még elviseli a becézgetéseit. Cal a pulóverre hajította a melltartót, aztán előrenyúlva a tenyerébe fogta a mellét, miközben a nyakát puszilgatta. Magasságos ég, micsoda élvezethalmozás, gondolta a lány, és behunyta a szemét. Cal óvatosan tartotta a mellét, alig ért hozzá, azaz pontosan annyira ért hozzá, amennyire kellett. Az ujjaival dörzsölgette az érzékeny bőrét, apró köröket rajzolt rá, és lassan közeledett a bimbókhoz. Aztán, ahogy könnyedén megcsókolta a válla hajlatát, a mutatóujja súrolta a kemény csúcsokat. Mennyei érzés volt, és a lány homorított. Többre vágyott. – Megint – lehelte, és Cal szót fogadott: újra és újra megérintette a bimbókat, minden alkalommal erősebben. Villámok cikáztak át a lányon, lángra gyújtva a bensőjét, és a hasa megrándult a várakozástól. Ez túlságosan jó, gondolta kótyagosan. Cal elengedte és maga felé fordította. Követelődző csókja a lelke mélyéig felkavarta a lányt. Aztán a férfi keze visszatért a mellére, ujjai összezárultak a bimbókon, és Penny megremegett a gyönyör ostorcsapására. A férfiba kapaszkodva hagyta, hogy magával sodorja a kéj. Ez lehetetlen! Ő sosem élvezett el így! De most mégis megtörtént. És ahogy Cal tovább birizgálta a mellbimbóját, az orgazmusa folytatódott. Pennynek azonban ez sem volt elég. A miniorgazmusok csak meghozták az étvágyát, és most már a főfogásra vágyott, így hát visszahúzódott, és a férfi ingéért nyúlt. – Vedd le! – követelte. Cal vigyorgott. – A szívemből beszélsz.
Amíg megszabadult a ruháitól, a lány is azt tette. Közben átfutott az agyán, hogy a hasa hatalmasnak tűnik, de aztán felemelte a takarókat, és bebújt az ágyba. Cal egy szempillantás alatt mellette termett. Penny félt, hogy kínosan érzi majd magát, de ahogy a férfi megcsókolta, és a kezét a combjai közé csúsztatta, kicsit megnyugodott. Amikor pedig Cal ujjai befurakodtak a duzzadt forróságába, már semmi másra nem gondolt, csak a gyönyörre. A combja szétnyílt, a csípője ütemesen mozgott. – Már közel jársz – lehelte a férfi a szájába. Az nem kifejezés, gondolta Penny levegő után kapkodva, ahogy a sarkát a matracba fúrta. A feszültség, a kielégülés utáni vágy addig nőtt, dagadt benne, míg végül teljesen betöltötte. Cal ekkor kezdte el dörzsölgetni a legérzékenyebb pontját. Az ujjai lassan mozogtak a nedves, duzzadt kis dudoron, minden pillanattal közelebb röpítve az áhított célhoz a lányt. A férfi ekkor úgy helyezkedett el, hogy tovább ingerelhesse kívül a hüvelykujjával, míg két másik ujját beljebb csúsztatta. Mmm… Ez nagyon jó, gondolta önkívületben a lány. Aztán, amikor Cal föléje hajolt, és a szájába vette, majd szopogatni kezdte a mellbimbóját, átszakadt a gát. A gyönyör egymást követő hullámai magukkal ragadták, és Penny átadta magát a csodának, amellyel a férfi megajándékozta. Az orgazmusa hosszan folytatódott, mintha kárpótolni akarná a hosszú hónapok önmegtartóztatásáért, és Penny már-már azt hitte, sosem ér véget. De végül, bár még mindig remegések rázták a testét, kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemét, és a férfi arcába bámult. – Most! – suttogta. Calnek esze ágában sem volt visszautasítani egy ilyen meghívást. Penny combjai közé feküdt, aztán az ujjait felcserélte valami sokkal keményebbel és vastagabbal. Abban a pillanatban, ahogy beléhatolt, érezte, hogy a nő forró, nedves, duzzadt hüvelye összehúzódik, majd újra és újra összeszorul a férfiassága körül. Ezt nevezem én érzéki masszázsnak! – gondolta. Már önmagában véve az, hogy Pennybe hatolt, elég volt ahhoz, hogy elveszítse a fejét – 140
ezzel mindig így volt –, de akkor nyomulni belé, amikor a nő elélvez, leírhatatlan élmény volt. A maradék vére mind az ágyékába tolult, és így még jobban érzékelte a nő hüvelyének lüktetését. Cal káromkodott, amikor Penny megint a csúcsra ért. – Ezt be kell fejezned, vagy nem tudom türtőztetni magam – szűrte a fogai között. Ahogy kinyitotta a szemét, látta, hogy a lány mosolyog. – Panaszkodsz, mert túl sokszor élvezek el? – nyögte. – Szegény fiú! Cal felnevetett, aztán felhördült, amikor Penny megint remegni kezdett, és ő majdnem elvesztette az önuralmát. Leltár, mondta magában. Gondolj a leltározásra! Ahogy megragadta a lány felemelt térdét, és előrelendült, a raktárra gondolt. Hogy mennyi… Ó, istenem! A taktika nem vált be, már elkésett a figyelemeltereléssel, a teste átvette az irányítást. Egyre gyorsabban mozgott, egyre mélyebben hatolt a lányba. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Penny őt nézi. Cal megmerevedett, aztán egymásra bámultak, amikor elöntötte őket a gyönyör. Ahogy Cal a lányba lövellte a magját, érezte, hogy Penny izmai megint összerándulnak, és tudta, hogy ő elveszett. Cal figyelte, ahogy fény kúszik végig a hálószoba falán. A hely nem volt ismerős, ahogy az ágy sem, de ő pontosan tudta, hol van és mit tett. Mellette Penny tovább aludt, hozzá simuló teste meleg volt, és nőiesen puha. Cal fáradt volt – az éjjel sokáig fennmaradtak és szeretkeztek –, de elégedett. Várta, hogy elfogja a menekülési vágy, mint általában, amikor egy nővel együtt töltötte az éjszakát, de helyette csak megdöbbenéssel vegyes zavarodottságot érzett. Gyakorlatilag mindketten facérok voltak, felnőtt emberek, akik úgy döntöttek, hogy szexuális kapcsolatot létesítenek. Kedvelték egymást, vonzódtak egymáshoz, így továbbléptek. Ebben nincs semmi különös. De valójában a helyzet ennél bonyolultabb volt. Ő és Penny nem randiztak. Kollégák voltak, s Cal mindig igyekezett szétválasztani a magánéletét és a munkát. Még ha annak idején eléggé szerették is
egymást ahhoz, hogy elkötelezzék magukat a másik mellett, ő nem hitt a régi kapcsolatok felmelegítésében. Szóval mit keres itt? Penny mocorogni kezdett mellette, aztán kinyitotta a szemét. – Jó reggelt! – motyogta. – Hány óra? – Mindjárt hat. A lány felnyögött. – Ma nekem kell átvennem a megrendelt árut. El fogok késni. – Felült, és elmosolyodott. – Egész nap fáradt leszek, és erről te tehetsz. – Sajnálom. Penny még szélesebben mosolygott. – Nem, nem, ne kérj bocsánatot! Megérte! Felkelt és hosszan nyújtózkodott, meg sem próbálta eltakarni a meztelenségét. Domborodó hasától az alakja még bujábbnak hatott. Igen, a melle határozottan nagyobb lett. Cal már minden négyzetcentiméterét megérintette, és szívesen megtette volna megint, de aztán az órára pillantott, és felnyögött. Pennyhez hasonlóan ő is késésben volt. Öt perccel később a lány egy szál köntösben kisétált a fürdőszobából. Az arcát megmosta, a haját copfba fonta. – Valamikor majd haza kell ugranom, hogy lezuhanyozzak – mondta, aztán megállt a férfi mellett és megcsókolta. – Neked nem kell ennyire sietned. Zárd be az ajtót magad mögött, rendben? – Oké. Penny eltűnt a gardróbban, és percekkel később teljesen felöltözve tért vissza. – Találkozunk az étteremben! – kiáltotta, ahogy átvágott a hallon. Cal utánanézett és felült. Milyen könnyen veszi Penny, ami történt! Mintha semmi különös nem lenne abban, hogy kis híján az egész éjszakát végigszeretkezték. Felkelt, aztán csak ott állt az elvált felesége hálószobájában, és azon töprengett, hová tette az eszét. Penny harminc másodperccel előzte meg az áruszállító teherautót. Miután mindent átvett, kiválogatta azokat az élelmiszereket, amelyeket azonnal le kellett fagyasztani. Az ég kéken ragyogott, a madarak 142
csicseregtek, és az új macska két döglött patkányt hagyott a hátsó ajtó előtt. Szóval a nap remekül kezdődött. Ahogy a lány tovább sürgött-forgott a kihalt konyhában, tökéletes harmóniában érezte magát a világgal. Mintha a testében minden sejt vett volna egy nagy levegőt, és ellazult volna. A szex jó dolog, és többször kellene csinálnia. Főleg, ha olyan csodás, mint múlt éjjel volt. Feltételezte, hogy számára Cal az ideális szerető. A férfinak szavakra sem volt szüksége, mindig tudta, hogyan járjon a kedvében. Az ágyban tökéletes volt köztük az összhang, és mostani kapcsolatukat nem bonyolították érzelmek. Ó, persze, kedvelte őt, Cal rendes fickó. De nem neki való. Egyszer már megpróbálkoztak a házassággal, és az, hogy a férfi nem akart gyereket, olyasmi volt, amin ő sosem tette túl magát. De az kétségtelen, hogy Cal tudta, hogyan izgassa fel és hogyan elégítse ki. Penny nekilátott, hogy összeállítsa az aznap esti ajánlatát. Valamikor fél kilenc körül befutott Edouard is. Nem sokkal ezután megjelent a névtelen kandúr. Jóllakottnak tűnt, a szőre fénylett, és addig keringett a lány lába körül, amíg meg nem kapta az aktuális vakargatás- és simogatásadagját. – Nem akarom tudni, mit csináltál – mondta neki Penny. – De amióta itt vagy, nem láttam egyetlen eleven rágcsálót sem. A macska válaszul csak még hangosabban dorombolt. Naomi tíz körül sétált be. – Jó reggelt mindenkinek! – mondta. – Hogy… – Pennyre meredt. – Ó! Jóságos ég! Penny a pultnál ült, de erre félig hátrafordult, azt várva, hogy valami földönkívüli áll a háta mögött. – Mi az? – kérdezte. – Mi történt? – tudakolta Naomi, miközben feléje indult. – Mert történt valami. Látom. – Egyszerre nevetni kezdett. – Megtetted. Szexeltél! Penny gyorsan körülnézett. Hála istennek, Edouard éppen nem tartózkodott a közelben, a többi alkalmazottnak pedig csak később kell érkeznie, vagyis maradt még idő egy kis kármentésre.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz – közölte, de nem volt benne biztos, hogy Naomit sikerült meggyőznie, mert képtelen volt abbahagyni a vigyorgást. – Engem akarsz átverni? Ugyan már! Ragyogsz, és nem a terhességtől. Nem tudom elhinni! Ennyi idő után… De kivel? Te… Naomi megdermedt, a szeme elkerekedett, és leesett az álla. – Szent Habakuk! Callel szexeltél. – Ezt nekem muszáj volt megtudnom? – fakadt ki Reid, ahogy belépett a konyhába. Odajött hozzájuk, és a pultnak dőlt. – Mondd, hogy nem igaz! Penny visszafordult a menüjéhez. – Gőzöm sincs, miről beszéltek, de ha nem segítetek, kopjatok le, és ne tartsatok fel! – Igaz – mondta Naomi. – Az arcára van írva! Az a halvány mosoly… És elárulok egy titkot: ma nem zuhanyozott. Reid a pultra támaszkodott. – Mibe fogadjunk, hogy Cal nála töltötte az éjszakát? – Azt gondolod, Pennynél szeretkeztek? Nem Calnél? – Te nem láttad Cal konyháját. A falak pirosak. Penny ott nem tudná elengedni magát. A lány levágta a pultra a tollát. – Abbahagynátok? Én is itt vagyok. – Tudjuk – mondta Naomi. – Ha nem lennél itt, feleennyire sem élveznénk a témát. Penny felállt. – A magánéletem csak rám tartozik. Szóval nem fogok beszélni róla. Naomi felvonta a szemöldökét. – Látod? Nem tagadja, hogy szexeltek. – Látom. Gondolod, hogy újra összejönnek? – kérdezte Reid. Penny felnyögött. – Jó, folytassátok, tárgyaljatok csak ki! Én addig átmegyek az irodámba, ahol… Megdermedt, alig mert lélegzetet venni. Naomi azonnal mellette termett. – Mi történt? Jól vagy? 144
– Csitt – intette csendre Penny, és várt. Másodpercekkel később megint érezte az apró rezdülést a hasában, amit egy határozott döfés követett. A menü és a toll kiesett a kezéből. – Éreztem a babát! – kiáltotta Naomi karjába kapaszkodva. – Megmozdult! A két nő boldogan összefogódzva körbeugrált. Reidet is bevonták a csoportos ölelkezésbe. Aztán Penny a két tenyerét a hasára szorította. – Újra! – parancsolta. – Megint érezni akarom. A baba szót fogadott, és Penny megint érezte a kis rezdülést. – Gratulálok! – vigyorgott Reid. – Kösz. Olyan izgatott vagyok! Hűha! Megint megmozdult. Elő kell vennem a babakönyvemet, de azt hiszem, minden a menetrend szerint zajlik. – Penny felkacagott. – Tényleg egy kisbaba van a hasamban. – Miért, azt hitted, bélgáz? – kérdezte Naomi. Penny tovább vigyorgott. – Nem. – Lehajolt, hogy felvegye a papírját és a tollát. – Rendben. Most össze kell állítanom a menüt. – Bár ebben a pillanatban semmi kedve nem volt hozzá. – De lehet, hogy előbb felhívom a mamámat. Biztos hallani akarja a hírt. – Átment az irodájába, és a telefonért nyúlt. Különös módon közben nem az édesanyjára gondolt. Ehelyett azon kapta magát, hogy Calnek akar telefonálni, hogy elmondja neki az újságot. – Micsoda marhaság! – szidta meg magát. Cal nem akart gyereket, és három évvel ezelőtt világosan kimutatta, hogy őt sem akarja. Bolondság azt várni tőle, hogy osztozzon az örömében. Akkor miért ő volt az első, aki az eszébe jutott? Penny ellenőrizte a kötést a kezén. A vérzés elállt, bizonyítva az elméletét, hogy nem kell összevarrni a sebet. Péntek este volt, nagyüzem. Ilyenkor legfeljebb egy leszakadt végtag bírhatta volna rá, hogy otthagyja az éttermet, mielőtt minden rendelést teljesítettek. – A nyolcszemélyes asztalt elfoglalták! – rikoltotta. – Tudod, hogy a konyhafőnök ajánlatát fogják kérni, szóval gyürkőzz neki! Edouard haragosan rámeredt. – Muszáj volt két különböző árkedvezményt is kínálnod? Pont pénteken?
Penny vállat vont. – Azt gondoltam, megbirkózol vele. Harciasságot színlelt, mert a személyzet ezt várta tőle, de valójában kicsit ideges volt. Nem gondolkozott, amikor megtervezte az esti ajánlatot, amely, sajnálatos módon, túl sok gázrózsát igényelt. Ami azt jelentette, hogy ha egyszerre többen rendelték meg ugyanazt, a szakácsoknak egymás körül kellett keringeniük, mintha valami fura táncot járnának, és amikor felszabadult valamelyik gázrózsa, majdnem ölre mentek egymással. Világgá akarta kürtölni, hogy a kisbabája megmozdult, ez vonta el a figyelmét, de kételkedett benne, hogy ez bárkit érdekelne. Így aztán zokszó nélkül tűrte a panaszokat és a szemrehányásokat, és magában megesküdött, hogy többé nem szúrja el. Naomi berontott a konyhába, olyan képpel, mintha meg akarna fojtani valakit. – Nem stimmel a borleltár – közölte. – Ezt nem hiszem el! A kóstolóhoz nem tudunk pinot noirt adni. Ehhez mit szólsz? Randy most közölte velem, suttogva, mintha így senki sem venné észre. – Lecövekelt a konyha közepén, és felemelte mindkét öklét. – Hol az ördögben van Cal? Holtan akarom látni! Komolyan mondom. Kiterítve, holtan. Penny rámeredt. – Hogy érted, hogy nincs pinot? Nem fogyhatott el. A sült halas burgonyaszirmom mellett a menükóstolót kérik a legtöbben. Az ördögbe! Megmondtam Calnek, hogy újra ellenőriznünk kell a borkészletet. Randyvel csináltatta meg? – Úgy sejtem. – És Cal nincs itt? Naomi megrázta a fejét. – Kábé egy órája nem láttam. Remek. Péntek este van. Az étterem zsúfolásig megtelt, a pinot noir elfogyott, és Cal nem elérhető. – Senki sem szúrhatja el a menükóstolómat – dünnyögte Penny, miközben az irodájába indult. A kóstolót – egy ötfogásos, fix áras ételsort, amely mindent tartalmazott az előételektől a desszertig – lehetett borral vagy bor nélkül 146
kérni. A „borral” rendelésnél minden fogáshoz felszolgáltak egy pohár bort, mindig másfélét, a lazachoz például egy kitűnő évjáratú pinot noirt. Pennynek nagyon határozott elképzelései voltak a párosításokkal kapcsolatban. Egyes pinot-k édesebbek voltak a többinél, és ő olyat akart, amelynek a zamata a legjobban harmonizál a lazac ízével. Haragosan letépte a köpenyét, és kilépett a klumpájából. Ha át kell mennie az éttermen, nem akarta, hogy mindenki rájöjjön, ő a főszakács. Miután felvett egy papucscipőt, leakasztotta a fekete blézert, amelyet ilyen alkalmakra tartogatott, az iroda ajtajának kampójáról, belebújt, majd ledobta a fejkendőjét, és berontott az étterembe. Ott azonban rögtön lelassított, és úgy viselkedett, mintha a személyzet tagja lenne. Rámosolygott több vacsorázóra, miközben a boroskamra felé ment, amely tisztán látható volt az étterem első részéből. A hideg azonnal mellbe vágta. A szobát állandóan tizenkét és fél fokosra hűtötték. Penny nem vett tudomást a pillanatnyi kényelmetlenségről, és gyorsan a pinot-s polchoz ment. A kérdéses rekesz csakugyan üres volt. Ekkor kinyílt a kamra ajtaja. Penny megfordult, és meglátta Randyt, Cal asszisztensét. A magas, hirtelenszőke fiatalember aggódva összedörzsölte a tenyerét. A lányt a gesztus a saját nagyanyjára emlékeztette. – Elfogyott a pinot – dadogta a fiú. – Nem tudom, mit adjak a kóstolóhoz. Naomi nem segít, csak fenyegetőzik, hogy megöl. – Tudom. Jelen pillanatban én vagyok az egyetlen, aki közted és a biztos halál között áll. – Penny szemügyre vette a különböző pinot-kat, felragadott hármat, és visszament a konyhába. Randy követte. – Mit akarsz csinálni? – kérdezte siránkozó hangon. – Megkóstolom őket, és eldöntöm, melyik illik a legjobban a lazacomhoz – felelte Penny. – De akkor lesz három kinyitott palackunk. A költségekre nem gondolsz? Nem számoltuk ki, így tarthatjuk-e az előirányzott keretet. Penny rá sem hederített, visszasietett az irodájába. Amikor – már újra szakácsöltözetben – visszatért a konyhába, látta, hogy Naomi ádáz arccal egy hatalmas, vékony pengéjű konyhakést tart Randy torkához. Penny nem vett tudomást a drámai képről, hanem a pultra készített három borospoharat, és gyorsan kinyitotta az üvegeket.
– Lazacot! – rikkantotta. Burt egy szelet lazacot dobott egy tányérra. Edouard meglocsolta szósszal, és Penny felé csúsztatta. A lány töltött magának, gondosan odaállítva mindegyik poharat a megfelelő palack elé. – Kóstoló! – kiáltotta. – Muszáj elengednem a fickót? – kérdezte Naomi. – Igen. Ez fontosabb! Majd később laposra verheted az üzletvezetőhelyettest. Naomi eleresztette Randyt, aki nyikkant egyet, és kimenekült a konyhából. Penny fogott egy villát, megkóstolta a lazacot, és megvárta, hogy az ízek szétolvadjanak a nyelvén. – A pokolba, fantasztikus vagyok! – motyogta, aztán néhány másodpercig tanulmányozta a borokat. Először a középső pohárért nyúlt, és belekortyolt. – Nem elég fűszeres. Az első bor zamata jól harmonizált a lazacéval. Penny ivott még egy kortyot, megkóstolta a harmadik bort is, aztán a monogramját ráfirkantotta az első üveg címkéjére. Most Naomi következett. Egyformán ízlett neki az első és a harmadik bor. Edouard egyetértett vele. – Akkor én döntök – közölte Penny, felragadva az első üveget, és Naominak nyújtotta. – Add ezt oda Randynek. És ne bántsd, amíg a műszakja véget nem ér, világos? – Ó, de undok vagy! – zsörtölődött Naomi. Öt perccel később a konyhában az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Penny a másik két pinot-t a személyzetnek adta, azzal, hogy munka után igyák meg. Úgy kell Calnek, ha pénzt veszít! Nem lett volna szabad a zöldfülű helyettesére bíznia a borleltárt. És egyáltalán, hol a pokolban van a férfi? Cal nem jelent meg, de nem sokkal kilenc után kaptak egy látogatót: Glóriát. Az idős hölgy, mint mindig, nagyon elegáns volt, és határozottan boldognak látszott. Ami sosem volt jó jel. – Csak azért néztem be, hogy megmondjam, milyen csodás volt ma este minden. A barátaimmal vagyok itt, akiket lenyűgözött a hely – fuvolázta. 148
– Köszönöm – mondta Penny. – A konyhafőnök ajánlata igen népszerű. – Igen, észrevettem. Bár kissé túl drágának tűnt. De hát mostanában te és Cal hozzátok a döntéseket. Penny mosolyt kényszerített az arcára. Aznap mozdult meg először a kisbabája, és úgy érezte, a vén sárkány nem mondhat semmit, amivel a kedvét szegheti. – Apropó, Cal – mondta Glória. – Nem tudom, észrevetted-e, hogy nincs itt. – Észrevettem. Akarod, hogy átadjak neki valami üzenetet? – Ó, nem, dehogy. Én tudom, hol van. Ajjaj! Penny rosszat sejtett. Tudta, mikor akar valaki bajt keverni. – Jó. Megmondom neki, hogy beugrottál. – Ha akarod, drágám. De én miattad jöttem. Azt hittem, érdekel, hol van Cal ma este. Eláruljam? Pennyt érdekelte, mindaddig, amíg Glória fel nem ajánlotta, hogy elárulja. Ekkor kavarogni kezdett a gyomra. – Talán majd máskor… Most nemigen érek rá – mondta. – De ez csak egy pillanatig tart. – Glória elővett egy színes papírt a táskájából, és kisimította a fémpulton. – Ez egy helyi középiskolai színdarab bemutatójának szórólapja. Egy musicalt adnak elő, A király és ént. Látod azt a lányt, aki Annát játssza? Hát nem szép? Lindsey a neve. Tizenhét éves. Hallottál róla? Penny nem tudott megszólalni, csak bámult a képre. Volt a tinilányban valami… valami ismerős. – Ő Cal lánya – mondta Glória. – Említette? Azt gondoltam, talán igen, hiszen házasok voltatok. Hm, vagy mégsem? Lindsey nagyon bájos, és fantasztikusan énekel. Annyira szép! Néhány évvel ezelőtt súlyosan megbetegedett. Rákos lett, azt hiszem, de már meggyógyult. Ősszel kezdi az egyetemet. Cal imádja. Sosem mulasztott el egyetlen iskolai előadást sem. Gyűlölte, hogy le kellett mondania róla, de hát a születésekor még ő is csak tizenéves volt. Nem volt más választása. Ennek ellenére csodálatos, szerető apa. Mindig akart gyerekeket. Csak nem tőled, drágám. Csak nem tőled.
11. Cal nem sokkal tíz után sétált be az Öreg Halászba. Az étterem még mindig meglepően tele volt, három, asztalra váró párt is látott. Ami azt jelentette, hogy aznap későn végeznek. Cal biccentett a hostessnek, aztán körülnézett, a tekintetével Randyt keresve. Az asszisztense még tapasztalatlan volt ahhoz, hogy péntek este helyettesítse, de ki másra bízhatta volna a munkát? Most hallani akarta a jelentését, aztán beszélni akart Pennyvel. Ahogy átvágott az éttermen, látta, hogy Randy kiszáguld az irodájából. A fiatalabb férfi lelassított, ahogy hozzá ért, és megragadta Cal karját. – Elfogyott a borunk – mondta fojtottan. – A kóstolóhoz. Penny nagyon dühös. Úgy értem, igazán dühös. Kiválasztott egy másik bort, és nem hagyta, hogy kiszámoljam, mibe kerül, így nem tudom, hogy veszítünk-e pénzt, vagy sem. Cal felnyögött. – Elfogyott a pinot-nk? Ez meg hogy történhetett? Randy vállat vont, de nem felelt. – Csodás… – morogta Cal. – Megyek, lenyugtatom Pennyt, aztán valahogy átvergődünk az estén, és reggel majd mindent elintézünk. A vacsorához végül találtatok megfelelő pinot-t, igaz? – Azt hiszem. Penny engem nem vont bele a döntésbe. – Rendben. Innen átveszem. Cal hátba veregette Randyt, és a lengőajtó felé indult. Belökte, és belépett az őrültekházába – egy teljes gőzzel működő konyhába. 150
– Penny, hallottam, hogy… Valami elsüvített a füle mellett, és belecsapódott az ajtótokba. Cal megfordult, és döbbenten a fából kiálló húsvágó bárdra meredt. A személyzet elnémult, a konyhában most csak a gőz sziszegése és a tűzhely zúgása hallatszott. – Mi az ördög…? – Cal visszafordult, és Pennyre nézett, aki szikrázó szemmel bámult rá a pult mellől. – Hoppá! – mondta a lány, de nem látszott sem ijedtnek, sem őszintén sajnálkozónak. – Milyen ügyetlen vagyok. Cal hitetlenkedve pislogott. – Hozzám vágtál egy bárdot – mondta inkább elképedten, mint felháborodottan. Penny vállat vont, ami elég hétköznapi gesztus volt, de a szemében harag villant. Hozzávágott egy bárdot, és még neki áll feljebb? – Mi az ördög ütött beléd? – fortyant fel Cal. – A csudába! Fogalmam sincs. Ahogy mondtam, ügyetlen voltam, kicsúszott a kezemből. Penny visszafordult a tányérokhoz, amelyekkel korábban foglalatoskodott. A konyhában újra megindult a beszélgetés. Cal összeszorította a száját. Nem értette, mi folyik itt. Penny nem haragudhat rá ennyire a pinot miatt… A lány ekkor feléje lökte a tányérokat. – Tizenhatos asztal. Mondta Randy, hogy a menükóstolóhoz kiválasztott pinot-nk elfogyott? – Említette. – Legközelebb, ha a hét legforgalmasabb éjszakáján felszívódsz, olyasvalakit keress magad helyett, aki érti a dolgát! – vetette oda Penny, azzal megpördült, és felsorolta az új rendeléseket, amelyeket kidobott a kis nyomtató. Cal tűnődő pillantást vetett rá, aztán kiment az étterembe. Valami történt itt, de fogalma sem volt, micsoda. Miután kivitte az ételt, és elcsevegett néhány vendéggel, az irodájába ment, ahol meglepetésére Naomi várta. – Jól vagy? – érdeklődött a nő. – Miért törődsz vele?
Naomi megrázta a fejét. – Nem tudom, mi ez az egész, de annyi szent, hogy bajban vagy. Pennynek azelőtt sosem szállt el így az agya. Mit műveltél? – Gőzöm sincs. Minden rendben volt, amikor elmentem, de most mintha megőrült volna. Egy húsvágó bárdot vágott a fejemhez! – Hallottam. Szerencsére jól céloz. Cal nem akart arra gondolni, ellenkező esetben mi történhetett volna. – Korábban itt járt Glória. Mibe fogadunk, hogy ő okozta a zűrt? – mondta Naomi. Ez több mint lehetséges volt, de hogyan érte el Glória, hogy Penny így bepöccenjen? – Mihelyt alábbhagy a forgalom, beszélek Pennyvel. Riasztanál, ha megpróbál elszökni? Naomi habozott. – Rendben. De csak mert aggódom érte. Ne számíts rá, hogy ebből rendszert csinálunk, és máskor is szövetkezem veled! Penny úgy érezte, mintha öt napja talpon lenne, és most futotta volna le a maratoni távot. A teste sajgott, a feje lüktetett, és csak arra vágyott, hogy hosszú órákig aludjon. Talán akkor képes lesz elfelejteni, amit Glóriától megtudott. Először nem akart hinni az asszonynak, de a bizonyíték ott lapult összehajtogatva a köpenye zsebében. A kamasz lány annyira hasonlított Calre! És most, hogy megtudta, hogy a férfi nemzett egy gyereket, aztán lemondott róla, sok mindent megértett. De az igazság nagyon fájdalmas volt. – Nem mész el, amíg nem beszéltünk! Penny felnézett. Cal az irodája ajtajában állt, betöltve a teret, elvágva az egyetlen menekülési útvonalat. Igen, meg kell hallgatnia őt is, ez a helyes, érett viselkedés, gondolta a lány, noha legszívesebben hisztériás jelenetet rendezett volna. Igaz, ezt félig-meddig meg is tette, amikor a férfihoz vágta a bárdot. Nem szándékosan. Az egyik pillanatban a kezében tartotta – éppen a marhahúst szeletelte –, aztán meghallotta Cal hangját, és a bárd valahogy kiröpült a kezéből, és átvitorlázott a levegőn. 152
Penny leroskadt a székére, és mély lélegzetet vett. Annyi mondanivalója lett volna, csak azt nem tudta, hol kezdje. Vagy azt, hogy hogyan magyarázza meg, mit érez. – Megpróbáltál megölni – mondta a férfi, ahogy beljebb sétált, és leült vele szemben. – Elárulnád, miért? – Gondolkodás nélkül reagáltam. – Ez nagy megkönnyebbülés a számomra. Nem szeretném azt hinni, hogy előre megtervezted a halálomat. Tényleg megsebezhette volna Calt… – Sajnálom – motyogta Penny. – Hibát követtem el. Cal összefonta a karját a mellén. – Ezek után egyik szakácsod sem fog vitába szállni veled. – Szerencsés mellékhatás. – Penny mosolyogni próbált, de nem tudott. A szeme égett, nemcsak a kimerültségtől, hanem a visszafojtott könnyektől is. – Naomi említette, hogy Glória itt járt – mondta Cal. – Ezért biztos vagyok benne, hogy van valami köze a történtekhez. De el nem tudom képzelni, mit mondhatott, amivel így kiborított. – Tényleg? – Lehetséges, hogy Cal az egész estéjét azzal töltötte, hogy megnézte az iskolai színdarabot, amelyben a lánya szerepelt, és fogalma sincs, mit mondott a nagyanyja? – Akkor mindjárt tisztázhatjuk is a dolgot. Penny a köpenye zsebébe nyúlt, és előhúzta a szórólapot. Miután kisimította, átcsúsztatta az asztalon, hogy a férfi láthassa a fényképet. Éberen figyelte Calt, ahogy az a papírt tanulmányozta. A férfi arckifejezése nem változott, de az ajka elkeskenyedett. Penny úgy érezte, mintha a férfi megütötte volna őt. Valahol a lelke mélyén, a szíve legrejtettebb zugában azt remélte, hogy Glória hazudott. Hogy Lindsey és Cal fizikai hasonlóságára van valami más magyarázat. Nem akarta elhinni, hogy a férfi, akit szeretett, akihez hozzáment, ekkora titkot őrzött, hogy míg egy másik nővel gyereket nemzett, vele erre nem volt hajlandó… szóval, hogy az öreglánynak igaza volt. – Glória mesélt neked Lindseyről – mondta csendesen a férfi. Penny hátradőlt. Nem válaszolt. Nem dacból, hanem mert félt, hogy ha kinyitná a száját, sírva fakadna.
Cal felemelte a fejét, és a szemébe nézett. – Lindsey a lányom. Tizenhét éves voltam, amikor megszületett. Beszélnem kellett volna róla… – Gondolod? – Penny, sajnálom. Nem tudtam, hogyan mondjam el. Amikor jártunk, nem tűnt fontosnak. Aztán összeházasodtunk, és nem tudtam, hogyan magyarázzam meg. Minél tovább halogattam a vallomást, annál nehezebb volt szóba hoznom a fiatalkori ballépésemet… De sosem akartam eltitkolni előtted. – Házasok voltunk. A szívem alatt hordtam a gyermekedet. És soha, egyszer sem jutott eszedbe, hogy megemlítsd, te ezt már végigcsináltad? Hogy nem ez lesz az első gyereked? – Akartam. – Nyilván nem eléggé. Senki sem kényszerített hallgatásra. – Tudom. Sajnálom. Azt hiszem, szégyelltem magam. Szégyelltem, amit tettem. Ez egy nagyon hétköznapi történet. A barátnőm, Alison, terhes lett. Ő nem akarta megtartani a babát, én igen. Nem tudtam, hogyan gondoskodhatnék mindkettőnkről, de kész voltam megpróbálni. Aztán Glória közbelépett, és felajánlotta, hogy segít. Mindketten tudjuk, hogy ez mit jelentett volna. A lány megszédült. Várjunk csak! Cal akarta a babát? Kész lett volna a feje tetejére állítani érte az egész életét? A gyomra görcsbe rándult, hányinger fojtogatta. – Nem hagyhattam, hogy megkaparintsa a lányomat – folytatta a férfi –, ezért beleegyeztem az örökbefogadásba. A megállapodás értelmében a szülőknek folyamatosan tájékoztatniuk kell engem a gyerek fejlődéséről, és beszélniük kell neki rólam, ha valaha is kérdezősködne utánam. Lindsey szülei nagyon szépen viselkedtek, mindig küldtek beszámolókat és fényképeket. Bár a lányom tudja, hogy örökbe fogadták, nem érdeklik a vér szerinti szülei. Cal előredőlt. – Tizenhét éves. Egyetemre készül. Egek! Szép és okos. És már majdnem felnőtt. Sosem lehetek az apja. Ezt már elmulasztottam. De tudni akarom, hogy jól van-e. Penny el akart menekülni. A tüdeje összeszorult, a torka fájt, képtelen volt gondolkozni. Cal minden egyes szava ökölcsapásként érte. 154
A férfi imádta a lányát, ezt elárulta a tekintete, a hangja. Igen, Lindseyt szerette, de mégsem törődött azzal, hogy ő, Penny, elvetélt. Alig vett tudomást a kisbabájuk haláláról. – Lindsey az oka, hogy nem akartál tőlem gyereket? – kérdezte, és nehezen uralkodott a hangja remegésén. – Részben. A bűntudatom miatt. – Cal vállat vont. – Tudom, ostobaság, de úgy éreztem, nem helyes, ha nemzek egy gyermeket, akit megtarthatok, amikor Lindseyről le kellett mondanom. – Mert ő volt az, aki fontos volt neked – suttogta a lány. – Igen. Penny alig kapott levegőt. Minden energiájára szüksége volt, hogy tovább beszéljen. – Tudtad, hogy családot akarok, Cal, de mindezt sosem mondtad el nekem. Sosem vetted a fáradságot, hogy megmagyarázd az érzéseidet. Megértem, hogy Lindsey fontos volt neked, de a mi házasságunk? Az nem számított? – Sajnálom. Tudom, hiba volt mindezt eltitkolnom előled. Penny nem ide akart kilyukadni, és a férfi nem válaszolt a kérdésére. – Azt hittem, menni fog – mondta Cal komolyan. – Azt hittem, lehet még gyermekem. Aztán teherbe estél, és eleinte nagyon örültem. De valahányszor elképzeltem, hogyan élünk majd hármasban, mindig arra kellett gondolnom, hogy Lindseyt cserbenhagytam. Nem tudtam, hogyan egyeztessem össze azt, amit tettem, az élettel, amit terveztünk. Sosem akartam fájdalmat okozni neked. – De megtetted. Menet közben változtattál a szabályokon. – Penny felállt. – Örültél, amikor elvetéltem, igaz? Cal is felkelt. – Nem! Dehogy! Családot akartam alapítani veled! – Hazudsz! Amikor én újra meg akartam próbálni, azt mondtad, meggondoltad magad. Azt mondtad, nem akarsz gyereket. De ez nem volt igaz, ugye? Akartál gyereket, de csak Lindseyt. Senki más nem felelt volna meg. – Penny! Állj! Ez nem arról szól, hogy ki felelt volna meg, hanem a bűntudatomról.
Penny agyáig nem jutott el a szavai értelme. Ahogy levegő után kapkodott, hirtelen rájött, hogy könnyek szivárognak a szeméből, és gyorsan letörölte őket. – Mindent tudni akarok. Elég a titkolózásból! Mondj el mindent! – Már elmondtam. – Szerettél engem egyáltalán? Amikor megfenyegettelek, hogy örökre elmegyek, a figyelmedet akartam felkelteni. Azt akartam, hogy ébredj fel, hogy vedd észre, hogy haldoklik a házasságunk. De te még csak meg sem döbbentél. Elengedtél, egyetlen szó nélkül. Emlékszem, azt gondoltam, hogy megkönnyebbültél. Szerettél egyáltalán? Tudnia kellett a választ. Talán butaság volt, talán később megbánja majd, de most életbe vágóan fontosnak érezte, hogy biztosat tudjon. Cal a zsebébe süllyesztette a kezét, és lehorgasztotta a fejét. – Nem vagyok benne biztos, hogy tudtam, hogyan érzek – kezdte. – Ugyan már! Legalább legyen annyi becsület benned, hogy megmondod az igazat. A férfi ránézett. – Nem szerettelek úgy, ahogy kellett volna. Igazad van. Nem elégedtem meg azzal, amink volt, mert többre vágytam, arra, amit nem kaphattam meg. Ezért hagytalak elmenni. Penny remegni kezdett, olyan erősen, hogy attól félt, menten összeesik. Ez csak egy rossz álom lehet! Ő mindvégig, amíg jártak, aztán összeházasodtak és együtt éltek, szerette a férfi. Teljes szívéből szerette, és reménykedve tekintett a jövőbe. Rábízta Calre a szívét, az életét, a testét, a lelkét. – Sajnálom – motyogta Cal. – Törődtem veled. – Ez aztán a vigasztaló! Penny felragadta a táskáját, és az ajtóhoz indult. A férfi megfogta a karját. – Ne menj el így! Penny kitépte magát a szorításából. – Ne? Hát hogyan menjek el? Most közölted velem, hogy a házasságunk semmit sem jelentett a számodra. Nem akartál velem közös gyereket, mert nem tudtad túltenni magad azon, hogy lemondtál a 156
lányodról. Árulj el valamit, Cal! Lindsey szülei olyan szörnyűek? Rosszul bántak a lányoddal? – Micsoda? Nem! Dehogy! Nagyszerű emberek. – Szóval semmi okod nincs a bűntudatra, az önzésen kívül. Nem a lányod javát nézted, én sosem érdekeltelek, csak a saját érzéseiddel törődtél. Nem tudom, miféle játékot űztél velem, de sajnálom, hogy olyan sokáig veled maradtam. Ha arra gondolok, mennyi időt elpazaroltam… És még mindig azt teszi. Te jó ég, lefeküdt Callel, kívánta őt! Már kezdte azt gondolni, hogy mégis a jó fiúk közé tartozik. – Nem érted… – De, azt hiszem, értem. Nem tudtad megbocsátani magadnak, hogy örökbe adtad a gyermekedet, még ha a számára ez volt is a legjobb megoldás. Inkább a bűntudatodban fetrengsz, nem a valóságban élsz, de ez a te választásod. Csak éppen engem is belerángattál az életedbe, hazugságokkal és ígéretekkel, amelyeket nem állt szándékodban teljesíteni. Játszottál velem. Én mindent neked adtam, de te csak szórakoztál. – Tévedsz – tiltakozott a férfi. – Nem, nem tévedek. Bolond vagy, Cal. Csodálatos életünk lehetett volna, de te elszúrtad. Mert félsz szeretni, vagy szimplán csak ostobaságból? Nem tudom. Mindenesetre most úgy érzem, szerencsés voltam, hogy megszabadultam tőled. Walker egyedül ült Reid bárjának egyik sarkában, és élvezettel figyelte a jókedvű tömeget. Amióta visszatért Seattle-be, túl nyugisnak találta az életet. A haditengerészetnél, az állomáshelyein sosem volt csend, és tizenöt év után hozzászokott a háború zajaihoz. Aznap órákig az interneten lógott, a seattle-i és a környékbeli iskolák végzőseinek névsorát keresve. Eddig két gimnáziumot talált, ahová Ben két különböző évben járt, ami azt jelentette, hogy még sok munka vár rá. Húzott egyet a söréből. Ahogy visszatette az üveget az asztalra, látta, hogy egy magas, jó alakú, sötét hajú amazon sétál be az ajtón. Magas sarkú cipőben a nő majdnem 185 centi volt. Bolyhos pulóver simult a domborulataira, és fekete bőrnadrágja nem sokat bízott a
képzeletre. Walker könnyen el tudta képzelni, ahogy meztelenül, hátrahajtott fejjel lovagol rajta, és hosszú haja ide-oda leng a mozgása ütemére. A teste megfeszült, és utána nem akart ellazulni. Azt mondta magában, hogy ne gondoljon a nőre vagy a szexre, bár a kettőt nehezen tudta szétválasztani. Azért, amit tudott a nőről, vagy azért, ahogyan az amazon kinézett? És számít ez egyáltalán? A nő körülnézett. Walker megvárta, amíg rá esik a tekintete, és lassan elmosolyodott. Ritkán tett ilyet, de tudta, hogyan görbítse hívogatóan felfelé az ajkát. Egy ártatlanabb nő talán nem értette volna meg a jelzést, de biztos volt benne, hogy Naomi gyorsan kapcsol. A nő felvonta az egyik sötét szemöldökét, és feléje indult. Közben végig farkasszemet nézett vele. A tekintete azt ígérte, hogy nem fogja megbánni a döntését. Walker férfiassága – kiszámítható módon – még jobban megkeményedett. Ennek hatására Walker kész volt fontolóra venni, hogy egyetlen karmozdulattal lesöpör mindent az asztalról, és most azonnal a magáévá teszi a nőt. – Helló, katona! – mondta a nő. – Miért vagy egyedül? – Vártam a megfelelő társaságra. – Pontosabban? – Rád. A sötét szemöldök megint a magasba kúszott. – Azt hittem, nem vagyok az eseted. – Ezt sosem mondtam. De azt akartam, hogy elteljen egy kis idő a testvéremmel való szakításod után. – Ez ésszerűen hangzik, és tiszteletben tartom az érzéseidet. Walker felkelt és kihúzott egy széket. – Foglalj helyet! Mit iszol? Naomi melléje siklott, de ahelyett, hogy leült volna, belemarkolt a férfi pulóverébe, és közelebb húzta magához. A csókja csupa tűz, ígéret és vágy volt. Walker érezte a forróságát, megízlelte az édességét, aztán a nő visszahúzódott. 158
– Vodka-tonikot zöld citrommal – mondta Naomi, mintha mi sem történt volna, és kényelembe helyezte magát. – Ami azt jelenti, hogy te fogsz vezetni. Walker visszaült, és felkapta a sörét. – Ma este ez az első üvegem. Az asztaluk kerek volt, és kicsi, a tágas bár viszonylag csendes sarkában állt, Naomi mégis közelebb hajolt a férfihoz beszéd közben. – Nem gondoltam volna, hogy itt talállak – jegyezte meg. – Hát kerestél? Naomi mosolygott. – Drágám, én mindig keresek valakit. – Miért? – Walker intett az egyik pincérnőnek, és megrendelte Naomi italát. Amikor a pincérnő elsietett, Naomi a férfi szemébe nézett. – Te is azok közé a pasik közé tartozol, akik valamiféle kapcsolatot is akarnak, nem csak szexet, igaz? Szeretnél majd jobban megismerni. Walker vigyorgott. – Mindent tudni akarok rólad. Még azt is, hogy melyik a kedvenc színed. – Rendben, de csak most az egyszer. És ne mondd el senkinek! Ártana a hírnevemnek. – Naomi előredőlt, az asztalra támasztott karját melltámaszként használta. A pulóvere azonnal lejjebb csúszott, bepillantást engedve a dekoltázsába, amely szinte könyörgött azért, hogy közelebbről is felfedezzék. Walker szándékosan a szemébe nézett. – Csalni próbálsz. – Egy kicsit. És sikerül? – Természetesen. De azért először beszélnünk kell. Naomi összeráncolta a homlokát. – Miért olyan fontos ez neked? – Mert nem sok részem volt benne az eddigi életemben. A nő tekintete ellágyult, de az ajka grimaszra húzódott. – A pokolba, Walker, te is hamisan játszol! Mindjárt azt fogod mondani, hogy háborúban voltál, és nem értél rá senkivel sem lelkizni.
Valószínűleg szexelni sem. Az együttérzésemre apellálsz. Az érzelmeimre akarsz hatni. – És sikerül? A pincérnő kihozta Naomi vodka-tonikját. – Tessék, aranyom – tette a nő elé, és amikor elment, Naomi nagyot kortyolt az italból. – Rendben, de ne próbálj tovább manipulálni! Beszélgethetünk. Miért hagytad ott a tengerészetet? Walker kinyitotta a száját, hogy neki is azt felelje, amit Calnek és Reidnek, ehelyett saját magát is meglepve kibökte az igazat: – Van egy adósságom, amit meg kell fizetnem. – Pénzbeli? – Nem. Volt egy kölyök az egységemben, Ben-nek hívták. Csapnivaló tengerész volt, de remek srác. – Walker elmagyarázta, hogy Bennek nem volt családja. – Amikor meghalt, én írtam meg a levelet. Meg kell találnom a barátnőjét, hogy kézbesíthessem. – Miért? Mi olyan fontos egy levélben? – Ez minden, ami Benből megmaradt. Naomi megérintette a férfi karját. – Kell lennie itt valami másnak is. Az ember nem dobja oda a karrierjét egy levél miatt. Miért érzed úgy, hogy Ben adósa vagy? – Elém ugrott, és felfogta a nekem szánt golyót. Walker az asztalra bámult. Még mindig olyan tisztán látta az egészet, mintha most történt volna… Hideg volt a faluban. Előző éjjel havazott, ő és néhány embere nyomokat követtek. Tudták, hogy felkelők bujkálnak a környéken, ezért mindenki résen állt. Walker volt a legtapasztaltabb a csapatban. Számított rá, hogy bajba kerülnek, de azt még ő sem várta, hogy a barlangokból lőnek majd rájuk. – Nem voltak nyomok – mondta inkább magának, mint Naominak. – Magam ellenőriztem a barlangokat előző éjjel, és senki sem volt ott. Hogyan juthattak be anélkül, hogy lábnyomokat hagytak volna? – Walker… A férfi megrázta a fejét. 160
– Ben hallott valamit. Nem tudom, mit. Hirtelen félrelökött, és a következő pillanatban meghalt. A golyó pontosan a szívébe fúródott. Már semmit sem tudott mondani. Felhajtotta a maradék sörét, és hátradőlt. – Tartozom neki ennyivel. Megkeresem Ashleyt, hogy elmondjam, milyen bátran halt meg. Azt akarom, hogy megkapja a levelet. Valakinek valahol törődnie kellett azzal a kölyökkel. Naomi, aki még mindig fogta a kezét, egyszerre összefűzte az ujjaikat. – Sajnálom – mondta. – Tudom, ez nem sokat jelent, de tényleg sajnálom. És nem mesélem el senkinek. – Megőrzöd a titkaimat? – kérdezte a férfi. Naomi bólintott. A szeme könnybe lábadt. Lehet, hogy már elmúlt negyven, de átkozottul gyönyörű volt. Telt ajka megremegett, aztán az arcán legurult egy könnycsepp. Walker gyengéden letörölte. Mindig azt gondolta, jó lehet, ha valaki sírni tud, és ezzel csillapítani képes a fájdalmát. Neki ez sosem sikerült. Még akkor sem, amikor ott kuporgott a földön, a karjában Ben holttestével. – Tudom, hogy mennyire fájhat – suttogta a nő. Walker ebben erősen kételkedett, de értékelte az együttérzését. Naomi megszorította a kezét. – Tényleg tudom – bizonygatta. – Férjnél voltam… egyszer, nagyon régen. Volt egy gyermekem, egy fiam. Remek kölyök volt, okos, jópofa, kíváncsi, a világ legklasszabb gyereke. Újabb könnycsepp gördült le az arcán. – Szerettem őt. Nem is tudtam, hogy lehet ennyire szeretni valakit, amíg meg nem született, és utána a szívem szinte túlcsordult a szeretettől. Bármit megtettem volna érte. Ezerszer is meghaltam volna. Újabb könny buggyant ki a szeméből, aztán még egy, és Naomi türelmetlenül letörölte őket. Walker szeretett volna elmenekülni. Bárhol szívesebben lett volna, mint itt, mert bármit is akart a nő elmesélni, ő nem akarta hallani. De nem mozdult, mert tudta, hogy ha elmenne, Naomi egyedül maradna, és ebben a lelkiállapotban nem volt szíve magára hagyni őt.
– Tizenkét éves volt – folytatta Naomi. – A kocsiban ültünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Be akartam tenni a magnóba egy kazettát. Ezerszer megtettem azelőtt. A kazetta kicsúszott a kezemből, lehajoltam érte. Csak egy másodpercre. Naomi lélegzete elakadt. Elrántotta a kezét, és a tenyerébe temette az arcát. – Csak egy másodpercre. És akkor ott termett az a kocsi. Egyenesen belénk rohant, azon az oldalon, ahol a fiam ült. Az én kicsikém azonnal meghalt. Én karcolás nélkül megúsztam, de a fiam meghalt. És még csak nem is a karomban, hanem ott, az ülésen. Sikítottam, és érte nyúltam, de már vége volt. Walker megmoccant, magához húzta a nőt. Érezte, hogy zokogás rázza a testét. Nem próbálta vigasztalni semmitmondó szavakkal, csak szorosan átölelte. – Szóval tudom – motyogta Naomi a mellén. –Tudom, mennyire fáj. Tudom, milyen, ha sosem bocsátasz meg magadnak, mert képtelen vagy rá. Mindenki azt mondta, hogy előfordul az ilyesmi, hogy egy szerencsétlen véletlen volt, nem az én hibám. Még a férjem is. De tévedtek. Az én hibám volt. Az enyém. Utána meg akartam halni. Bevettem egy halom tablettát, és egy időre intézetbe zártak. Amikor kiengedtek, kocsiba ültem, és addig hajtottam, amíg az út véget nem ért. Így kerültem ide, Seattle-be. Egy darabig a kocsimban éltem, de bármennyit is szenvedtem, nem tudtam elfelejteni, amit tettem. Walker megérintette az állát, és kényszerítette, hogy ránézzen. – Egek, de fáj! – suttogta Naomi. Az arcán könnyek patakzottak végig. – Minden nap minden percében érzem a fájdalmat. A férfi is érezte a fájdalmát, az összeolvadt az övével. – Szerettem őt – suttogta Naomi. – Miért nem tudtam megmenteni? – Sosem tudjuk megmenteni azokat, akiket szeretünk – mondta Walker, aztán felállt, és felhúzta a nőt. Miután egy húszast dobott az asztalra, a kocsijához vezette Naomit. Ahogy kinyitotta az ajtót, a nő rámeredt. – Ezért csinálom ezt. Hogy felejtsek. A férfiak… Walker sejtette, hogy van valami oka az életmódjának. – És segít? 162
– Egy kis ideig. Aztán újra elárasztanak az emlékek, és a szívem megint összetörik. – Szeretnék felejteni – mondta Walker, és átölelte. Naomi készségesen hozzásimult. A férfi megcsókolta, kétségbeesetten, és a kétségbeesése mögött jóval több volt a testi vágynál. Naomi belekapaszkodott, és úgy viszonozta a csókját, mintha belepusztulna, ha nem szeretkeznének. És talán úgy is lenne, gondolta Walker, ahogy az ösztönei átvették az irányítást, és elködösítették az elméjét. Talán mindketten belepusztulnának.
12. Két nappal később a helyzet még mindig nem javult. Cal díjazta, hogy Penny az utóbbi időben nem vágott hozzá semmilyen halálos fegyvert, de az bosszantotta, hogy a lány még mindig nem áll szóba vele. Miután újra lepergette magában a beszélgetésüket, arra a következtetésre jutott, hogy a beismerésével, miszerint nem szerette őt igazán, valószínűleg pályázhatna az év idiótája kitüntető címre. És azt meg is nyerné. Cal leparkolt Reid Corvette-je mellett, és kiszállt a kocsijából. A nap sütött, de hűvös volt, és érezni lehetett a tó páráját a levegőben. Mégis, a látvány lenyűgöző volt, így Cal megállt, és kelet – Bellevue és Kirkland – felé bámult. Egy perccel később azonban folytatta az útját, végigsétált a mólón, aztán az öccse lakóhajójának fedélzetére ugrott, és kopogtatott az ajtón. – Cal vagyok! – kiáltotta. – Ne nyisd ki, ha meztelen vagy, előbb vegyél fel valamit! Reid kinyitotta az ajtót, és rávigyorgott. – Félsz, hogy a látványra elveszítenéd az önbizalmadat? – Az lehetetlen. Reid, melegítőben és mezítláb, a konyhába vezette. – Jobb, ha ejtjük ezt a témát. Kérsz kávét? – Igen, kösz. Reid mindkettőjüknek töltött, aztán letelepedtek a nappaliban.
164
A lakóhajó lekicsinylő kifejezésnek tűnt a Washington-tavon lebegő, minden modem kényelemmel felszerelt, közel kétszáz négyzetméteres luxusotthonra. – Penny elevenen meg akar nyúzni, és fel akar szolgálni salsaszósszal – kezdte Reid csevegő hangnemben. – Szóval említette? – Szentségelt és dühöngött. Aztán sírt. – Reid Calre nézett. – Most az egyszer megkegyelmezek, de ha még egyszer megríkatod, megkeserülöd. Cal tudta, hogy nem tréfál. – Igazad volt. Beszélnem kellett volna vele Lindseyről. Várt az öntelt „én megmondtam”-ra, de Reid csak némán szürcsölgette a kávéját. A hallgatása ráébresztette Calt, hogy milyen rosszul áll a szénája. Vajon az öccse tudja, hogy lefeküdt Pennyvel? Az az éjszaka csodálatos volt, és nemcsak a remek szex miatt, hanem mert megint együtt voltak… Az agyában villogni kezdtek a jelzőlámpák. Semmi érzelgősség, emlékeztette magát. Nem engedhet meg magának semmilyen érzelmet. Az butaság lenne, veszélyes, és csak szenvedéshez vezetne. – Gyűlölöm azt a dögöt – mondta Reid. Egy másodpercbe telt, míg Cal rájött, hogy Glóriára gondol. – Imád keresztbe tenni nekünk. – Mert nem ugrálunk úgy, ahogy fütyül. – Én úgy ugráltam – mondta Cal. – Nem is egyszer. Reid ránézett. – Mert a legidősebb testvérként megpróbáltál megvédeni bennünket. Igaza volt, de Cal ettől semmivel sem érezte jobban magát, főleg akkor nem, amikor eszébe jutottak a döntései. – Glória rágja a fülemet, hogy vegyem át a cég irányítását – mesélte. – Miért akarna viszályt szítani köztem és Penny között? Tudnia kell, hogy csak feldühít vele. – Fontosabbnak tartja, hogy megakadályozza, hogy újra összejöjjetek, mint azt, hogy átvedd a céget. Nem tudja megbocsátani Pennynek, hogy elhagyta az egyik drágalátos unokáját.
Ez ésszerűen hangzik, gondolta Cal. – És én adtam a kezébe a fegyvert. Ha beszélek Pennynek Lindseyről, Glória kudarcot vallott volna. – Mindannyian hoztunk már rossz döntéseket – mondta Reid. – Most szembe kell nézned a tieid következményeivel. Cal kimondhatatlanul bánta a vallomását. – Penny azt hiszi, örülök, hogy elvetélt. Pedig nem. Akkor sem örültem. Sosem kívántam, hogy baja essen a gyermekünknek. – Talán nem, de megkönnyebbültél, amikor elvesztette. Cal ezt tagadni akarta, de aztán becsukta a száját, mert Reidnek igaza volt. Emlékezett rá, hogyan foszlott szét a kezdeti boldogsága, és kezdte úgy érezni, hogy csapdába esett. Hogyan lehetne egy másik gyereke, akivel törődik, amikor egyszerűen kisétált Lindsey életéből? Összezavarodott, és nem volt kivel megosztania a kételyeit. Legalábbis ezt hitte. Most már tudta, hogy bármikor beszélhetett volna a problémájáról a testvéreivel. Vagy Pennyvel. Akkoriban nem bízott benne, hogy a lány megértené. De mi lett volna, ha mégis? Mi lett volna, ha ez még jobban összekötötte volna őket, nem pedig elválasztotta volna? – Én sem tudtam mindenre a választ – mondta végül. – Azt soha senki nem is várta tőled. Legfeljebb te magad. Egyikünk sem tökéletes, bátyó, ne akarj az lenni. Igen, született egy gyermeked, és nem akartál lemondani róla, mégis megtetted. Lindsey remek lány, és boldog. Lépj tovább! Cal tudta, hogy meg kellene fogadnia ezt a tanácsot. – Pennynek sikerült – mormolta. – Nagyon várja már a kisbabát. – Hát persze. Mindig sok gyereket akart. Ezt Cal is tudta. És bizonyos szempontból emiatt kínozta a legjobban a bűntudat. – Igaza volt, menet közben megváltoztattam a szabályokat. Amikor összekerültünk, éppúgy vágytam saját családra, mint ő. De a valóság, az, hogy lesz egy kisbabánk, akit megtarthatok, kiborított, nem tudtam megbirkózni vele. Amikor megmondtam neki, hogy meggondoltam magam… – Még most is emlékezett a hitetlenkedésre és a fájdalomra Penny arcán. – Tartozom neki. 166
– Nem is kevéssel. De ez a múlt. Hagyd ennyiben! Ő továbblépett. – Reid megint a bátyjára nézett. – Az időzítésed egyébként borzasztó volt. – Ezt hogy érted? – Pénteken, amikor kitört a balhé, akkor mozdult meg először a kisbabája. Örömtáncot járt, el akarta újságolni neked. Megmozdult a kisbaba? – A miénkkel ezt sosem élhette át. Túl korán elvetélt. – Cal el tudta képzelni, Penny milyen izgatott és lelkes lehetett. – Te is érezted? – Megtapintottam a hasát, de nem. Szóval ott volt Penny, ragyogott a boldogságtól, és erre Glória bevitte neki az első gyomrost, te meg a másodikat. Szép volt, bátyó. Cal káromkodott. Tetű alaknak érezte magát. – Én sosem akartam… Na és? Az, hogy mit akart, nem számított. Penny nem ezt érdemelte. Ő semmi rosszat nem tett. Ellenkezőleg, mellette volt, a házasságuk minden egyes napján. Sokkal tovább ragaszkodott hozzá, mint kellett volna, és ő egy szó nélkül elengedte. – Laposra kellene verned engem – motyogta. – Attól csak te éreznéd jobban magad, és nem akarom megkönnyíteni a helyzeted. Furdaljon csak a lelkiismeret, rászolgáltál. Pennynek néhány nap múlva el kell mennie ultrahangra. Egyébként azt mondta, nem akarja előre megtudni, hogy fia lesz-e, vagy lánya. És jesszusom, a nevek, amelyeket említett… Szegény kölyök! De szerintem majdcsak észre tér. Penny nagyon okos. Pennynek sok jó tulajdonsága van, gondolta Cal, és igyekezett leküzdeni a hirtelen támadt, fájó veszteségérzetet. Emlékeztette magát, hogy ő akarta így, ő nem akart családot. Megtanulta a leckét: a szerelem, a szeretet elmúlik, az életben semmi sem tart örökké. – Naomi múlt éjjel beugrott – váltott témát hirtelen Reid. – Aztán Walkerrel távozott. – És téged ez nem zavart? Reid vállat vont. – Miért zavart volna? Nem tettünk egymásnak ígéreteket. Az, hogy valaki nem akarja örökre elkötelezni magát, egy dolog, de Cal sosem értette meg Reid felfogását. – Neked elég az, ha a nők hosszú sorban átvonulnak az életeden?
Reid összeráncolta a homlokát. – Miért ne lenne elég? – Nem is törődsz az alkalmi barátnőiddel. Reid elvigyorodott. – Arra az éjszakára ő a legfontosabb nő a számomra az egész világon. Cal felhorkant. – Na persze! És reggel a nevére sem emlékszel. Sosem akarsz ennél többet? – Nem. Erre mérget vehetsz. – Beteg vagy? – kérdezte Penny. – Nem. – Naomi tovább vagdosta a póréhagymát. – És ne cseszegess! Kezdesz az idegeimre menni. Penny tudta, hogy le kellene állnia, de aggódott. – Megváltoztál. Néhány napja szinte a hangodat sem hallani. Egy pasi az oka? Naomi feléje fordult, késsel a kezében. – Szakértőtől tanultam, rendben? Semmi bajom. Csak rágódom valamin. – De én aggódom érted. Naomi letette a kést. – Ez aranyos tőled, de fölösleges. Jól vagyok. Csak gondolkozom. Ritkán csinálok ilyet, ezért nehezen megy. Penny látta a barátnője szemében kavargó érzéseket. – Szeretnék segíteni. – Nem tudsz. Most pedig ejtsd a témát, mielőtt habzani kezdene a szám. – Rendben, de ha mégis beszélni akarnál valakivel, én itt vagyok. – Tudom. Cal bejött a konyhába. – Megérkezett a borszállítmány. Sikerült többet szereznem a kóstolóhoz szánt pinot-ból, de ez 2002-es, nem 2001-es évjárat. Kinyitok egy palackot, hogy lássam, mennyire különbözik a zamata a másiktól. 168
A burkolt kérdés az volt, hogy Penny akar-e csatlakozni hozzá. Akare részt venni a közös vállalkozásukban. Penny tudta, mit kellene válaszolnia. Minthogy saját éttermet akart nyitni, az üzlet minden részlete érdekelte. Még ha alkalmaz is majd egy remek üzletvezetőt, a végső döntéseket neki kell meghoznia. És egy másik okból is igent kellene mondania: hogy megmutassa Calnek, nem izgatja. Hogy nem törte össze a szívét a múlt heti veszekedésük. Rendben, talán az „összetörte” túl erős kifejezés, de tény az, hogy még mindig fájt a szíve. És ami még rosszabb, ostobának érezte magát. Márpedig ő világéletében utálta ostobának érezni magát. Így aztán elsétált a férfi előtt, és a boroskamrába ment, ahol egy targoncán három láda állt. A legfelsőt kinyitották, és a pulton ott trónolt egy palack. Penny a mellette heverő dugóhúzóért nyúlt, és elvágta a fémfóliát. Miután betekerte a dugóhúzót a parafába, megforgatta, és gyors, gyakorlott mozdulattal kirántotta a dugót. Cal eléje tett két poharat. Penny mindegyikbe töltött egy kicsit, aztán felemelte az egyiket, és finoman körözött vele. Utána a fény felé tartotta, hogy ellenőrizze az ital színét, aztán megint körözött egyet, és beszívta az illatát. Fenséges volt. A szájába vett egy kortyot, és hagyta, hogy a fűszeres íz szétáradjon a nyelvén. Ez jó, gondolta. Egy leheletnyit édes, de nem túlságosan. És kellemesen testes. – Remek lesz – mondta. – Egyetértek. Penny a pultra tette a poharát, és sarkon fordult, de Cal eléje lépett, elállva az útját. – Várj! – kérte. – Meg akarom mondani, menynyire sajnálom, ami pénteken történt. Mindent. Azt, hogy Glória beszélt neked Lindseyről, meg a veszekedésünket. Évekkel ezelőtt, még a házasságkötésünk előtt mesélnem kellett volna a lányomról, de a titkolózás már gyerekkoromban a második természetemmé vált. Felnőttként már nehéz megváltozni, és féltem. Nem tudtam, mit gondolnál rólam. – Értékelem a fáradozásodat, Cal, de nem kell bocsánatot kérned. Elváltunk, ma már mindez nem számít.
– De igen. Munkatársak vagyunk, és azt akarom, hogy barátok legyünk. Barátok… Aha! Penny szeretett volna rámutatni, hogy ő általában nem fekszik le a „barátaival”. Amikor szeretkeztek, átléptek egy határt, és megváltozott a kapcsolatuk. Csak éppen ő sem tudta, mennyire, vagy hogy ez mit jelent. – A titkolózásommal fegyvert adtam Glória kezébe, megteremtettem a lehetőségét, hogy bántson téged, és ő élt vele – magyarázta Cal. – Ezt nagyon sajnálom. A lány akaratlanul is felidézte egy korábbi beszélgetésüket. Amikor meg akarta kapni azt a munkát a Buchanannél, és Cal megtagadta tőle a segítségét, a férfi arra hivatkozott, hogy távol akarja tartani Glóriától. Ő persze csak nevetett az aggodalmán. Ugyan mit árthatna neki az öregasszony? – kérdezte. Most már tudta, rengeteg módot talált volna arra, hogy bántsa. – Tudok vigyázni magamra. Akkor is tudtam, most is tudok. – Hogy most tudsz, azt elhiszem. De akkoriban… – Úgy teszel, mintha annak idején izgatott volna, ha bántanak engem. – Hát persze hogy izgatott volna! A feleségem voltál. A feleséged, akit nem szerettél. Penny nem hitte, hogy ezt hangosan is képes lenne kimondani, és ugyanakkor leplezni tudná, hogy ez a felfedezés mennyire megsebezte. – Nézd, Cal, amikor házasok voltunk, a személyes kapcsolatunk elég rosszul alakult, és ez nyilván ma sincs másképp. Azt javaslom, maradjunk meg a hivatalos hangnemnél. Így mindenkinek jobb lesz. – De én azt akarom, hogy barátok legyünk. – Olykor nem kapjuk meg azt, amit akarunk. Törődj bele! Penny fel-alá járkált a parkolóban. Hol lófrál az a fickó? Reidre sok mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy pontatlan. Sosem szokott késni, de akkor most hol van? A lány az órájára nézett, és felnyögött. Ha nem akar lekésni a vizsgálatról, két percen belül el kell indulnia. Cal kijött az étteremből. Penny gyanakvóan vizsgálgatta, főleg, mivel kabátban volt, és feléje lépkedett. 170
– Menjünk! – mondta a férfi. – Akarod, hogy én vezessek? Penny csípőre tette a kezét. – Mi a fenéről beszélsz? – Az orvosi vizsgálatodról. Az ultrahangról. Veled megyek. Penny rámeredt. Minthogy ő egy szóval sem említette előtte a vizsgálatot, Cal bizonyára Reidtől szerezte az információt. Mi ez? Valami összeesküvés? – Reid nem jön? – Nem tudom. Most nincs itt, neked indulnod kell, úgyhogy veled megyek. – Inkább mennék egyedül. A férfi sötét szeme a lány arcvonásait kutatta. – Biztos vagy benne? Nem, az ördögbe is, Penny nem volt biztos benne. De ezt a világért sem ismerte volna be. Ebben a pillanatban Reid behajtott a parkolóba, és lefékezett előtte. – Bocs a késésért! – mentegetődzött. – Baleset történt a hídon. – Semmi gond. Parkolj le, és menjünk! Reid szeme ide-oda járt Penny és Cal között. Cal közelebb lépett a lányhoz. – Én kísérem el Pennyt – mondta. – Egy frászt! Reid, ne merészeld… Reid vállat vont. – Jobb ez így, Penny. Beszélnetek kell. Azonkívül Cal már látott meztelenül, én pedig nem. Így neked is könnyebb lesz. – Nem, nem lesz! – kiáltotta a lány, de hiába, Reid már elhajtott. Penny Calhez fordult. – Megmondtad neki, hogy lefeküdtünk? – Természetesen nem. De hát házasok voltunk. – Cal a kezét a lány derekára téve finoman a Volvo felé tolta. – Gyere! El fogunk késni. Akarod, hogy vezessek? Penny olyan zaklatott volt, hogy gondolkodás nélkül átnyújtotta a kulcsokat. Csak miután beült az anyósülésre, akkor eszmélt rá, hogy átengedte az irányítást Calnek. Jesszusom! Nem tudta elhinni, hogy Reid így hátba támadta!
– Állítólag barátok vagyunk – dünnyögte. Megsebzettnek és elhagyatottnak érezte magát. – Ezt később meg kell magyaráznom neki. – Fölösleges – mondta Cal, ahogy hátratolatott. – Reid csak segíteni próbált. – Igen, de melyikünknek? – motyogta Penny. – Hová kell mennünk? A lány megadta a címet, aztán hátradőlt. – Ez hülyeség! Egyedül is jól meglettem volna. – Nézd, ha nem akarod, hogy bemenjek veled, kint is megvárhatlak. Penny nagyot nyelt. – Talán az lenne a legjobb – mondta, bár nem volt benne biztos, hogy komolyan így is gondolja. Tudta, hogy az, ultrahangvizsgálat egy teljesen hétköznapi eljárás, mégis félt. Ezért kérte meg Reidet, hogy kísérje el, hogy legyen valaki, aki bátorságot önt belé, akire támaszkodhat. – Mi a baj? – kérdezte Cal, miután vagy tíz percig mindketten hallgattak. Penny egyenesen előre bámult. – Semmi. – Pisilni kell? Álljak meg valahol? – Micsoda? Nem! – felelte Penny sértődötten. – Izegsz-mozogsz. Azon tűnődtem, miért. Penny megint fészkelődött egy kicsit, de nem válaszolt. Cal számba vette a lehetőségeket, még azt is, hogy a lány annyira gyűlöli őt, hogy nem bír egy levegőt szívni vele… – Ideges vagy – mondta. – Miért? Van valami, amit nem mondtál el Reidnek? Valami baj van a kisbabával? – Nem. Vagyis nem tudok róla. Csak félek. Cal óvatosan megfogta a lány kezét. – Ez érthető, hiszen egyszer már elvetéltél. Aggódsz, hogy most mi lesz. Penny felsóhajtott. – Aha. – Azt mondtad, az orvos szerint minden rendben van. Szóval nem kell idegeskedned. 172
– Ezt nem tudhatod. – Te pedig nem tudhatod, hogy nincs igazam. Penny megszorította a férfi ujjait. – Talán igazad van. A feszültsége szemmel láthatóan enyhült, és Cal úgy vélte, jobb lesz, ha megpróbálja továbbra is elterelni a figyelmét. – Reid említette, hogy nem akarod előre tudni a kisbaba nemét. – Mi az? Más témátok nem is volt rajtam kívül? – háborgott Penny. – Szerintem ez helyes – folytatta Cal, elengedve a füle mellett a kérdést. – Manapság úgyis túl kevés kellemes meglepetés éri az embert az életben. – Ugyan! Azért beszélsz így, mert azt hiszed, fiam lesz. Jellemző a férfiakra! Az egész világ a péniszetek körül forog! Cal vihogott. – Úgy valahogy. Nem sokkal később leparkoltak a klinika melletti parkolóházban, és a férfi követte a lányt a rendelőbe. A váró idegesítően vidám hangulatú és nőies volt, és benne Cal az egyetlen férfi. De bármilyen kínosan is érezte magát, örült, hogy eljött. Főleg amikor Penny – miután megadta a nevét, és leült – mindkét kezével görcsösen megmarkolta a kezét. – Bejöhetsz velem – hadarta a lány, elszántan a padlót bámulva, ahelyett hogy ránézett volna. – Bármit hallasz, később mondd el nekem. Tudni akarom, mit beszéltek. Cal feléje fordult, és a másik kezével megérintette az állát, hogy a lány a szemébe nézzen. – Oké. – Aztán az összekulcsolt kezüket a szájához húzta, és megpuszilta a lány ujjait. – Ne izgulj, minden rendben lesz. – Ezt nem tudhatod. És csak azért engedem, hogy kedves legyél hozzám, mert félek. Csak hogy tisztázzuk: még mindig haragszom rád. Cal megrázta a fejét. – Jó. A vizsgálat után elképzelheted, hogyan sütnél meg nyílt lángon. Penny hallgatott egy darabig. – Értékelem, amit csinálsz – motyogta végül. – Nem nagy ügy – legyintett Cal.
Penny ránézett. – Mit gondolsz, mi fog történni? Calnek nem tetszett a kérdés, sem a nő szemének csillogása. – Ez egy ultrahangvizsgálat. Zselét kennek szét a hasadon. A nővér Penny nevét kiáltotta. A lány felállt, és Calre mosolygott. – Sajnálom, de nem. Máshogy nézik meg a babát. – Máshogy? Mégis hogyan? – ráncolta össze a homlokát a férfi, ahogy követte. – Belülről – felelte Penny kaján vigyorral. Belülről? Hogy az ördögbe akarják… – Te viccelsz! – És te engedted volna, hogy Reid így lásson? – méltatlankodott Cal negyedórával később, amikor Penny már az asztalon feküdt, az orvosi berendezésekkel teli kis vizsgálóban. – A fejemnél állt volna, ahol te is állni fogsz. – És ennek örülök. Nagyon örülök. Azt is mondhatjuk, majd kibújok a bőrömből örömömben – dörmögte Cal. Lehet, hogy nemrég látta Pennyt meztelenül, és a teste minden négyzetcentiméterét megérintette, de nem lelkesedett azért, hogy megfigyelhet egy intim orvosi vizsgálatot. – Ha kavarogni kezdene a gyomrod, hunyd be a szemed, és gondolj Angliára! – kuncogott a lány. – Nem vagyok brit – motyogta a férfi, ahogy kinyílt az ajtó, és bejött a doktornő. – Jó napot, Penny! Hogy érzi magát? – Jól. Idegesen. Éz itt Cal. Egy barátom. – Tudom, hogy nem maga az apa – mondta a doktornő. – Én végeztem a mesterséges megtermékenyítést. Jó napot, dr. Robins vagyok. – Kezet fogott Callel, aztán Pennyhez fordult. – Ne legyen ideges! Ez csak egy ellenőrző vizsgálat. Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy valami baj van. – Igen, csak… Tudja, mi történt az előző terhességemnél… – Igen, tudom. – Az orvos belepillantott Penny dossziéjába, aztán a papírkendőért nyúlt, amely a lányt deréktól lefelé eltakarta. – Rendben. Lássuk, hogy van az a kisbaba! 174
Cal igyekezett nem tudomást venni arról, ami történik. Gyengéden fogta Penny kezét, és csak fél füllel hallgatta a beszélgetést, inkább az étteremre gondolt. Amikor ez nem vált be, a minden évben felmerülő kérdésen töprengett, hogy vajon a Mariners bejut-e a ligadöntőbe. Most, hogy Reid már nem játszott, nem kellett lelkifurdalást éreznie a megosztott lojalitása miatt. – Itt is van! – mondta az orvos. – Ó, nézd! – suttogta Penny. Cal a monitorhoz fordult, amelyen valami megmozdult, de csak egy sötét, pacaszerű foltot látott, amely elvált a világosabb háttértől, semmi olyat, amit felismert volna. Aztán a kép kiélesedett. – Ez a feje? – kérdezte Cal meghökkenve. – Úgy bizony. És itt a teste. A végtagjai. – Mindegyikből csak kettő van, ugye? – kérdezte Penny aggódva, és erősebben szorította Cal kezét. – Igen. Minden normálisnak látszik. – A doktornő megnyomott egy gombot, és a helyiséget betöltötte a baba szívének dobogása. Látni a magzat mozgását, hallani a szívverését hihetetlenül felkavaró élmény volt. Cal számára mindeddig nem volt valóságos Penny terhessége. A lány az első alkalommal elvetélt, mielőtt idáig jutottak volna. De most… Pennynek kisbabája lesz. Gyermeke, aki egyszer majd felnő. Lebámult a lányra, látta a mosolyát, figyelte, ahogy könnyek gyűlnek a szemébe. Hogy lehet ilyen átkozottul bátor? Hogy vállalkozhat egyedül a szülésre? Arra, hogy világra hoz egy gyermeket, és felneveli? De tudta a választ. Látta a lány szemében. Penny mindig szeretett volna gyereket. Először tőle, és amikor miatta tönkrement a házasságuk, nem érdekelte, hogyan kapja meg, amit akar. Cal csak most ébredt rá, hogy mit veszített. Feleség. Család. Mindez az övé lehetett volna, de elszúrta. Penny igazán szerette őt. Persze elméletileg ezt mindig tudta, de a lelke mélyén csak most fogadta el. Miért nem hitt a lány szerelmében? Miért nem vette észre, milyen bolond volt? Hagyta, hogy kicsússzon a kezéből a boldogság.
Penny megvádolta, hogy elengedte őt, hogy szinte meg sem lepődött, amikor elment, és ez is igaz volt. Cal a találkozásuk első napjától fogva arra számított, hogy a lány egy nap majd kisétál az életéből.
176
13. Amikor már újra a Volvóban ültek, Penny felsóhajtott a mélységes megkönnyebbüléstől. Úgy érezte, mintha heteken át nem tudott volna rendesen levegőt venni, és most egyszerre eltűnt volna a mellkasára nehezedő nyomás. – Elképesztő – motyogta. – Jó nagy felbontású volt a kép – mondta Cal. – Mindent látni lehetett. – Te többet is láttál, mint amennyit akartál – incselkedett a lány. – Nagyon undorítónak találtad? – Nem – ismerte el Cal. – Igazi csoda volt. – A baba most már olyan valóságosnak tűnik. Tudtam, hogy terhes vagyok, de most, hogy láttam, hogy hallottam a szívverését… – Ez mindent megváltoztatott – fejezte be a férfi. – Pontosan. És nagyon erős volt a kísértés, hogy megkérdezzem, fiú lesz-e vagy lány. Mert akkor eszerint rendezném be a gyerekszobát, vásárolnék neki ruhákat és játékokat. – Az újszülöttek ruhát viselnek? – Igaz, nincs rendes ruhatáruk, de nekik is aludniuk kell valamiben. Van néhány babakönyvem, gondolom, nem ártana elolvasnom az erre vonatkozó részt. – A divatos kiegészítőkről szóló fejezetet? – Ühüm – mosolygott Penny. – Ha azt akarom, hogy a kisbabám lépést tartson a divattal. – A férfihoz fordult. – Köszönöm, hogy elkísértél. Rossz lett volna ezt egyedül végigcsinálni.
– Én is örülök, hogy veled lehettem. De Reid is elkísért volna. Penny bólintott. – Tudom, de ő kiakadt volna. – A vizsgálat túl intim volt, és ő meg Reid jó barátok voltak, de sosem osztoztak hasonló tapasztalatokon. Penny Calre sandított, és egyszerre érzett boldogságot, haragot és bánatot. Azt szerette volna, ha mindezt együtt élik át. Calnek akart gyermeket szülni. Vajon mennyire támogatta a férfi Alisont a terhessége alatt? Mekkora szerepet játszott az ittlétében a vágy, hogy kiengesztelje őt? Valószínűleg tényleg sajnálta, hogy fájdalmat okozott neki, és csak megszokásból titkolózott előtte, de Penny gyanította, hogy nem bánta volna, ha ő sosem értesül a lánya létezéséről. – Sajnálom a kisbabánkat – mondta hirtelen Cal, és a lány meglepetten rámeredt. – Ezt hogy érted? – Sajnálom, hogy elvesztettük. – Cal vállat vont. – Annak idején én is meggyászoltam, de mostanáig valahogy az egész nem volt valóságos. Persze tudtam, hogy gyerekünk lesz, de nem gondoltam bele, hogy mit jelent, ha szülsz egy kisbabát. Ne haragudj! – mentegetődzött. – Összehordok hetet-havat. – Nem, dehogy. – Penny megértette, mit akar mondani. Elvégre nem Cal testében mentek végbe a változások. Csak nem volt benne biztos, hogy hinni tud neki. – Rengeteget mulasztottam – folytatta Cal, egyenesen előrebámulva. – És ez szomorú, mindkettőnk miatt. Hűha! Cal elismerte, hogy érez valamit! – Én is szomorúnak tartom – mondta Penny. – De így volt a legjobb. – Jó, hogy elvesztetted a babát? Penny bólintott. – Az ilyesminek megvan az oka. Valószínűleg úgysem lett volna életképes. – Azt hittem, úgy érted, azért, mert elváltunk. – Ez is egy tényező, de nem döntő. Kitaláltuk volna, hogyan legyünk szülők akkor is, ha külön élünk. 178
Nem mintha valaha is azt várta volna, hogy egyedülálló anya lesz, és tessék, mégis ezt tartogatta számára a sors. – Igazad volt abban, amit korábban mondtál – mormolta a férfi. – Arról, hogy azt vártam, hogy elhagysz. Kezdettől fogva így volt. Mindig azt gondoltam, hogy a kapcsolatunk hamarosan véget ér. – Miért? Mire alapoztad ezt? Én mondtam vagy tettem valamit…? – Nem, nem te voltál az oka. – Cal ajka mosolygott, de a tekintete komoly maradt. – Te hosszú távra terveztél, elkötelezted magad a házasságunk mellett. Velem volt baj. Azzal, ahogyan felneveltek, azzal, amiben hittem, illetve nem hittem. Megvoltak az okaim, de ezek nem különösebben érdekesek. Csak azt akartam, hogy tudd, igazad volt. – Cal megint a lányra nézett. – Imádod ezt hallani, igaz? – Általában – morogta Penny, még mindig kábán a férfi vallomásától. – De ezúttal örültem volna, ha tévedek. – Rövid habozás után kibökte: – Ha így éreztél, miért vettél feleségül? – Reméltem, hogy tévedek. – De nem tévedtél. Elhagytalak. – Azért, hogy felkeltsd a figyelmemet. Én pedig elengedtelek. Boldog voltam veled, és amikor elmentél, elvesztettem valamit, amit sosem kaphatok vissza. – Köszönöm, hogy ezt elmondtad. Gyakran töprengtem, egyáltalán észrevetted-e, hogy elmentem. – Ó, észrevettem! – Csak nem érdekelt eléggé ahhoz, hogy utánam gyere. Cal rápillantott. – Még mindig haragszol Lindsey miatt. – Ez enyhe kifejezés, Cal. Nem arról van szó, hogy… mondjuk egy tetoválást rejtegettél! Az életed egy jelentős részét nem osztottad meg velem. Nemcsak azt titkoltad el, hogy van egy lányod, de azt is, hogy rajta kívül senki más számára nem maradt hely a szívedben. – Ez nem igaz. – Nem? – Penny, a feleségem voltál. Azt akartam… – Mit? Hogy örökre együtt maradjunk? Hogy családot alapítsunk? – Azt akartam, hogy sikerüljön a házasságunk.
– Nem hiszek neked. Szerintem egyedül akartál lubickolni a bűntudatodban. De legalább az érdeklődésed hiánya nem a személyemnek szólt. Mással ugyanígy viselkedtél volna. A férfi szorosabban megmarkolta a kormánykereket. – Nem fogsz megbocsátani, igaz? – Megérdemled? Alapjaiban megváltoztattad a múltról alkotott képemet, és ezt még nem emésztettem meg. – Képes leszel majd együtt dolgozni velem? – Felajánlanád, hogy elmész? – kérdezte a lány. – Ha ez segíthet… – Komolyan mondtam, hogy nem gyűlöllek. – Igen, de leszünk megint barátok valaha? Barátok? Házasok voltak! Most munkatársak, és alig egy hete szeretők lettek. Penny nem volt benne biztos, hogy valaha is barátok voltak. – Nem tudom – vallotta be. – Nem vagyok benne biztos, hogy… Hirtelen egy rezdülést érzett a hasában, és a lélegzete elakadt. – Mi az? – kérdezte a férfi. – Jól vagy? – Igen. Csak… a baba… megmozdult. Cal rámosolygott. – Tényleg? Milyen érzés? Harag és fájdalom keveredett a lányban a vággyal, hogy megossza Callel a csodát. Penny habozott még egy pillanatig, aztán felhúzta a pulóverét, és a férfi kezét a meztelen hasára húzta. – Érzed? – kérdezte. – A tenyered alatt. Cal ránézett, elkerekedett szemmel, elképedéstől szétnyílt szájjal. – Igen, érzem. Nem olyan, mint egy rúgás, inkább mint egy simogatás. – Igen, ez az. Egymásra mosolyogtak, aztán a férfi megint a vezetésre összpontosított, de azért a kezét a lány hasán hagyta, és Penny a tenyerét továbbra is rátette a keze fejére. A pillanat mintha a végtelenbe nyúlt volna. Mindannak ellenére, ami történt, még mindig összekötötte őket valami. 180
A férfi fontos része volt a múltjának, és a jelenének is a része lett. Penny gyűlölni akarta, de képtelen volt rá. Hála az égnek, legalább már nem szerelmes belé! Csak egy bolond akarná, hogy a szívét ugyanaz a férfi kétszer is összetörje. Cal éppen az előző nap bevételét és kiadásait ellenőrizte, amikor az irodája ajtaja kinyílt és Dani lépett be. – Szia! – pillantott fel a férfi, aztán mikor észrevette, hogy a húga sír, felpattant és kijött az asztala mögül, hogy megölelje. – Mi a baj? Válasz helyett a sírásból hangos zokogás lett. Dani egész teste rázkódott a karjában. Cal érezte a fájdalmát, és bár nem tudta, ki bántotta, alig várta, hogy ölre menjen vele. – Kit páholjak el? – kérdezte a húga hátát simogatva, és megpuszilta Dani feje búbját. – B… bárcsak ilyen egyszerű lenne! – motyogta a lány fojtottan. Aztán kiegyenesedett és a bátyja szemébe nézett. – Hugh-t. Cal fintorgott. Nem szívesen verekedne egy tolókocsis fickóval, de ha muszáj… – Mit művelt? – Elhagyott. – Micsoda? – Cal sok mindenre számított, egy parázs vitára, vagy arra, hogy Hugh bevallotta, viszonya van valakivel, ami egyébként meglehetősen valószínűtlennek tűnt, de erre nem. – Elhagyott – ismételte meg Dani. – Az lehetetlen. Szeret téged. – Cal valójában arra gondolt, hogy Hugh tartozik Daninek. A balesete után Dani volt az, aki mellette állt, aki erősködött, hogy házasodjanak össze, még akkor is, ha a férfi soha többé nem tud járni. Szerette Hugh-t, és zsarnokoskodott fölötte, amikor szükséges volt, hogy visszaadja az életkedvét a deréktól lefelé megbénult férfinak. A Hamm-Burgerben maradt, hogy megtartsa a biztosításukat, és Hugh folytathassa a fizikoterápiáját. És elérte a célját. Hugh lassan visszatért az élők közé, és egész jól boldogult. – Talán félreértettél valamit. Dani fojtottan felnevetett, és odament az egyik székhez, amely az íróasztal mellett állt. Cal leült a másikra, előrehajolt, és megragadta a húga kezét.
– Ezt nem értem – mondta. – Akkor már ketten vagyunk. – Dani a szabad kezével megtörölte az arcát, aztán a kabátzsebéből előrángatott egy zsebkendőt. – Beszélni akartam vele a mesterséges megtermékenyítésről. Külső segítség nélkül nem eshettem volna teherbe, és azt gondoltam, ez megfelelő időpont. Rendben, kissé önző voltam, mert úgy éreztem, egy helyben topogok, és talán sosem szabadulok meg a Hamm-Burgertől. Azt reméltem, ez eltereli majd a figyelmemet. Mármint az anyaság és a többi. – Szipogott. – Ne értsd félre, mindig szerettem volna saját családot, de előbb a szakmámban akartam érvényesülni. Cal egy rövid tincset a lány füle mögé simított. – Szóval mi történt, amikor megemlítetted, hogy teherbe akarsz esni? – Hugh hallani sem akart róla. – Dani szeméből megint szivárogni kezdtek a könnyek. – Először azt hittem, a pénz miatt, mert az eljárás nagyon drága, de nem. Azt mondta, el akar válni. Azt mondta, hogy… k… kinőtt engem. Cal közelebb húzta hozzá a székét és átölelte. Dani a vállára hajtotta a homlokát. – Azt mondta, ő sokat fejlődött, míg én semmit sem változtam. Őt hamarosan kinevezik egyetemi oktatóvá, én meg még mindig csak a Hamm-Burgert vezetem. – Felnézett a bátyjára. – Ezt vágta a szemembe. Mintha nem próbáltam volna meg feljebb jutni a ranglétrán. Mintha nem miatta maradtam volna a cégnél. Átkozottul keményen dolgozom. Keményebben, mint bárki más… Cal a tenyerébe fogta az állát, és egy puszit nyomott az orra hegyére. – Így igaz. Még nálam is keményebben. De Glória sosem méltányolta eléggé az igyekezetedet. – Én ugyanezt mondtam. Mire Hugh kijelentette, hogy egyre keserűbb leszek, és nem akar ilyen nővel együtt élni. Nem akar tovább velem élni. Dani felállt, és kibújt a kosztümkabátjából. – Nem tudom elhinni! Hogy merészeli? Mellette maradtam, támogattam! A balesete után depresszióba zuhant. Nem hibáztatom, de nem volt éppen kellemes társaság. Én tartottam benne a lelket, nem a szülei. De értékeli ezt? Számít ez most már? Nem. Kinőtt engem. Továbbfejlődött. Hogy oda ne rohanjak! Annyira álszent! Gyűlölöm! 182
Cal férfilogikával rá akart mutatni, hogy ez megkönnyíti a válást, de az ösztöne azt súgta, hogy okosabb, ha hallgat. – Hiányzik majdnem két és fél kiló… – Penny felnézett a csiptetős táblájáról. – Ó, bocs! Nem tudtam, hogy társaságod van. – Megtorpant és összeráncolta a homlokát. – Dani, jól érzed magad? A lány remegős lélegzetet vett. – Hugh el akar válni. – Ó, édesem! – Penny egy könyvállványra ejtette a táblát, és kitárta a karját, Dani pedig odabújt hozzá. – Azt mondja, kinőtt engem – motyogta. – A férfiak olyan szemétládák. Cal tiltakozni akart, de befogta a száját. Nyilván nem ez volt a megfelelő idő, hogy védelmébe vegye a nemét. – Támogattam őt. Szerettem. Még mindig szeretem – folytatta elcsukló hangon Dani. Penny a haját simogatta. – Szóval meg akarod próbálni megmenteni a házasságotokat? – Nem. Ha nem kellek neki, hát jó, váljunk el. Nincs rá szükségem. – Dani megint sírni kezdett. – Csak annyira fáj! Szeretem, és ő nem szeret. Cal átérezte a húga fájdalmát, és nagy adag bűntudat is elöntötte. Ezen ment keresztül Penny is, amikor elköltözött, és ő nem ment utána? – Mit akarsz? – kérdezte Penny. – Azt akarod, hogy szenvedjen? – Igen. Nagyon. Cal felajánlotta, hogy megveri. Penny helyeslő mosollyal ajándékozta meg a férfit. – A bátyád nagyszerű ember. De ne vedd zokon, Cal, szerintem Walker jobb munkát végezne. Dani kiegyenesedett. – Ó, milyen igazad van! A katonai kiképzés miatt. Cal egész reggel nem látta, hogy Dani ilyen közel járt volna a mosolygáshoz. – Tulajdonképpen mit szeretnél? – tudakolta. – Egy jó ügyvédet. – Segíthetek keresni egyet.
– Rendben. – Dani egyikükről a másikukra pillantott, aztán megint itatni kezdte az egereket. – Azt akarja, hogy én nyújtsam be a válókeresetet. El tudjátok ezt hinni? Azt mondta, ő túl elfoglalt, most hogy közelednek a félévi vizsgák, és ugye, majd én elintézem a papírmunkát? Cal és Penny mindketten megölelték. Dani felsóhajtott. – Legszívesebben megkérném Walkert, hogy törje el mindkét lábát, de ez az adott helyzetben fölösleges lenne, nem? Cal még jobban magához szorította, és Dani görcsösen belekapaszkodott. – Mit fog szólni Glória? Nem akarom elmondani neki. – Akkor ne tedd! – tanácsolta Penny. Dani ránézett. – De muszáj. – Miért? Ő csak a nagyanyád, nem a helyi orákulum! Nem lát és tud mindent. És amilyen undok volt hozzád mindig, én a helyedben egy szót sem szólnék neki. Miért okoznál neki örömet? Dani erre már valóban elmosolyodott. – Pont ilyen akarok lenni, mint te, amikor majd igazán felnőtt leszek. Penny épp befejezte a délutáni kóstolót, amelynek során a személyzetnek is megengedte, hogy megízleljék az aznapi ajánlatát, amikor Glória besétált a konyhába. – Legalább néhány órával később jött, mint Dani, így elkerülték egymást – mormolta Penny Naominak, ahogy a feléje lépkedő asszonyt figyelte. Szerencsére Cal is visszament a Kávédarálóba valami fontos tárgyalásra. – Kérsz egy húsvágó bárdot? Penny vigyorgott. – Ne kísérts! Glória levette prémszegélyes kabátját, és a karjára fektette. – Szervusz, Penny! – Glória! – mosolygott a lány erőltetetten. – Milyen kedves meglepetés! De csodálom, hogy hátrajöttél a konyhába. Glória felhúzta tökéletes ívűre formált szemöldökét. 184
– Te és Cal talán azt gondoljátok, hogy ti vagytok a főnökök, de egyelőre én vagyok a cég többségi tulajdonosa. És valószínűleg ez a magyarázata, hogy miért nem osztanak prémiumot a dolgozóknak. – Szóval hivatalos okból keresel? – kérdezte Penny. – Akkor menjünk át az irodámba! Bár nem akart Glóriával kettesben lenni, főleg nem az irodájában, kerülni akarta a nyilvános összecsapást is. Tekintettel arra, hogy a vén boszorkány milyen bombát robbantott fel az utolsó ittlétekor, ki tudja, ezúttal mit tartogat a számára? – Cal nem csatlakozhat hozzánk – mondta Penny. – Nincs itt. Nem akarod elhalasztani ezt a megbeszélést? – Nem valószínű, gondolta, de hát az ember, amíg él, remél. – Nem. Hozzád jöttem. – Glória elhallgatott és körülnézett. – Cal irodája sokkal kisebb. – Igen. – Nem neki járna a nagyobb iroda? – Nem. – Megkínálsz valami itallal? – Kérsz valamit? – Nem igazán. – Akkor nem, nem kínállak meg. – Penny mosolygott. – Van még valami kérdésed? Glória összeráncolta a homlokát. – Azért jöttem, mert többen panaszkodtak az ételekre. – Tényleg? Ez meglep. Nekünk senki sem panaszkodott. Ez persze nem volt igaz. Mindig akadtak vendégek, akik azt szerették volna, ha a haluknak más íze van, vagy ragaszkodtak hozzá, hogy főzzék meg jobban az ételüket, ami utána persze nem ízlett nekik, de az ilyesmi minden étteremben előfordul. – Nagyon büszke vagy a sült krumplidra és haladra, de én úgy hallottam, hogy nagyon gyenge minőségű. Nem az a fajta étel, amit egy ilyen elegáns étteremben fel kellene szolgálnunk. Penny gratulált önmagának, amiért továbbra is látja a helyzet humoros oldalát.
– Érdekes – mondta –, de tudod, lehet, hogy te vagy a cég többségi tulajdonosa, én mégsem neked dolgozom. Bár ha neked dolgoznék, sem számítana, mert van egy jó kis szerződésem, amelynek az egyik pontja kimondja, hogy én döntöm el, mit szolgálunk fel a vendégeinknek. Egyedül én. Nyitott vagyok mások javaslataira, de az én nevem áll az étlapon. Glória haragosan rámeredt. – Nem tudom, Cal miért adott neked ekkora hatalmat. Ez nevetséges! – Talán, de megtette. No mármost, ha panaszokat kaptál, ez aggaszt engem. Miért nem adod meg az elégedetlenkedők nevét és telefonszámát? Szeretnék személyesen beszélni velük, aztán meghívom őket egy ingyenvacsorára. Penny türelmesen várt. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Glória hazudott a panaszokról, és ki fog térni a válasz elől. Az asszony hátradőlt a székén. – Cal nem fog feleségül venni, ugye tisztában vagy ezzel? Talán azt gondoltad, felkeltheted az érdeklődését, ha teherbe esel, de hiába strapáltad magad. Egyszer már elhagytad őt. Callister aligha dől be még egyszer a mesterkedéseidnek. Penny az ajkába harapott. Minden lelkierejét össze kellett szednie, hogy ki ne bökje, már szexeit Callel. És nem is egyszer. De uralkodott magán, és elégedetten állapította meg, hogy egyre érettebben viselkedik. Meg aztán Cal nem is izgatta. Ilyen értelemben nem. – Ha bármilyen érdeklődést tanúsítana irántad – folytatta Glória –, kénytelen lennék kizárni őt a végrendeletemből. – Anyagilag – tisztázta Penny. – Igen. – Minthogy milliókat keresett a Kávédarálóval, nem hiszem, hogy ez különösebben mélyen érintené. – Penny felállt. – Nem tudom, mit akarsz, Glória, de tőlem nem fogod megkapni. Eredj, és gyötörj valaki mást! Elegem van a szadista játékaidból. Glória is felkelt. – Nem küldhetsz el csak így! 186
– Úgy tűnik, éppen megtette – kotyogott közbe Naomi az ajtóból. – Akaratlanul is hallottam a beszélgetésük egy részét. Hű, maga aztán komisz teremtés! – Szélesen elmosolyodott. – És ha már a vallomásoknál tartunk, hadd mondjam el, hogy lefeküdtem Reiddel és Walkerrel. Nem egyszerre, persze, az szörnyen snassz lenne. De mindkettőjükkel. Tessék, ezen is kérődzhet egy kicsit. – Ringyó! – sziszegte Glória. Naomi nevetett. – Ha ennél több nem telik magától, nem értem, miért félnek olyan sokan a nyelvétől! Glória felkapta a kabátját, és kimasírozott. Naomi az asztalhoz sétált, és Pennyvel összeütötték a tenyerüket. – Ha engem kérdezel, valakinek nagy szüksége lenne arra, hogy változtasson a hozzáállásán – jegyezte meg Naomi. – Jól vagy? – Remekül. – Penny a barátnőjét vizsgálgatta. – Tényleg lefeküdtél Walkerrel? – Most mentettem meg a bőrödet. Mi lenne, ha megköszönnéd, és felajánlanád, hogy felemeled a fizetésemet? – Értékelem a mentőakciódat, még ha fölösleges volt is. Tényleg lefeküdtél Walkerrel? Naomi vállat vont. – Csak egyszer. Kellemes volt, de nem lesz folytatása. – Összeráncolta a homlokát. – Barátok vagyunk, ami azért fura, mert nem hiszek a férfi és nő közti barátságban, de valahogy így alakult. Penny nem tudta, mit mondjon. Először is, Naomi imádott a hódításairól pletykálni. Mindig azt mondta, hogy majdnem ezt élvezi a legjobban az egészben. Másodszor: hogyhogy barátok? – Ne vágj ilyen képet! – mondta Naomi. – Walker más. Kedvelem. – Romantikus értelemben? – Nem. „Kedvelem” értelemben. – Naomi elkomorodott. – Ez bizalmas infó, és soha senkivel nem oszthatod meg. Penny vigyorgott. – Szóval zsaroláshoz való anyag. Szuper! Cal néhány perccel öt előtt ért vissza az étterembe. A konyhában mosolyogva nézte az ismerős káoszt, amelynek eredménye a zseniális mű, Penny menüje lesz.
– Hogy megy? – kérdezte, túlharsogva a lármát. – Csodásan – válaszolta Penny. Naomi elvett két salátát. – A nagyanyád itt volt, és megfenyegette Pennyt. Cal elkáromkodta magát. – Pedig figyelmeztettem, hogy ha beavatkozik, lelépek! Penny megrázta a fejét, mintha el akarná hallgattatni. Naomi a szemét forgatta. – Ó, hát ez szép! Glória szemétkedik, mire te megszöksz, és hagyod, hogy egyedül birkózzunk meg vele. Mondhatom, ez aztán a férfias viselkedés! Emlékeztess rá, hogy krízishelyzetben először téged hívjalak! – morogta, azzal felkapott egy harmadik salátástányért, megpördült és kimasírozott a konyhából. – Még a kabátomat sem vetettem le, máris elvesztettem egy csatát – panaszkodott a férfi. Penny felsóhajtott. – Naomi őstehetség. Bármelyik férfival el tudja hitetni, hogy vesztes. Próbáltalak leállítani, de nem, te tovább fecsegtél. Cal vizsgálgatta. – Elég vidámnak látszol. Glória nyilván nem okozott komoly kárt. – Nem, mert nem engedtem. – Hozzád jött, vagy hozzám? – Hozzám. – Miről akart beszélni? – A szokásos dolgokról. Hogy ő fontos, és én nem számítok. Aztán Naomi bedugta a fejét az ajtón, és közölte, hogy mindkét öcséddel lefeküdt. Azt mondanám, patthelyzet alakult ki. – Majd emlékeztess rá, hogy köszönjem meg a barátnődnek a beavatkozását. A férfi az irodájában hagyta a kabátját, aztán körbejárta az éttermet. Egészen kilencig minden asztaluk foglalt volt, ami nem rossz eredmény szerda este. Máris minden széken ültek, és számos pár várakozott a bárban. Cal visszatért a konyhába. 188
– Kint minden rendben – közölte Pennyvel. – Nem akarod elárulni, mi volt a valódi oka Glória látogatásának? – Nem különösebben. – Mert? – Mert nem számít. Glória egy megkeseredett öregasszony, és azt akarja, hogy körülötte mindenki más is ugyanolyan boldogtalan legyen, mint ő. Én erre nem vagyok hajlandó. – Ennek örülök, miattad. – Cal félreugrott egy szakács elől, aki egy hatalmas kondér kagylólevest cipelt valahová. – Mennem kellene. Itt csak útban vagyok. – Igen – mondta a lány, de mosolygott. Van valami a tekintetében, gondolta a férfi. A szeme… a szeme olyan szép. És a mosolya… Mire észbe kapott, a vágya visszatért. Fura, hogy az elmúlt hét mintha kiszippantotta volna belőle. Penny haragja, a kisbaba, minden más… De most megint el tudta képzelni, hogy ágyba bújjanak. Milyen bizarr, morfondírozott, ahogy megfordult és szembe találta magát Naomival. – Cal, keresnek. Valami Tracy. A barátnőd? Ki kell szúrnom a kocsid kerekeit? – Tracy? – Cal csak egy ilyen nevű nőt ismert. – Lindsey mamája? Penny melléje lépett. – Gyakran látogat meg téged? – Szinte soha. Utoljára akkor jött el hozzám, amikor Lindsey megbetegedett, hogy személyesen közölje a hírt. – Cal gyomra görcsbe rándult. Csak nem újult ki a rák? Nem, az nem lehet! Alig két hete látta a lányát abban az iskolai darabban, és Lindsey remekül nézett ki. Valamiért mégis ösztönösen megfogta Penny kezét. – Talán Lindsey találkozni akar velem. – Talán a lánya végre úgy döntött, hogy meg akarja ismerni őt. A lány kezét szorongatva kisietett a konyhából. Penny mögötte botladozott. – Nem kellene itt lennem – mondta. – De igen. Én is melletted voltam az ultrahangvizsgálatodon. – Ez nem ugyanaz. Cal rápillantott.
– Lehet, hogy ez a legtöbb, amit valaha is kaphatok. Azonnal felismerte Tracyt, aki a hostesspultnál állt. És ahogy közelebb ért hozzá, felfedezte az aggodalmat is a szemében, meg a fájdalmat. Cal káromkodott. Ez nem egy boldog nő arca volt, hanem egy rémült anyáé. – Mi történt? – kérdezte. Tracy ránézett, aztán Pennyre pillantott. – Lindseyről van szó. Sajnálom, hogy csak így betoppantam. Telefonáltam az irodájába, és azt mondták, itt megtalálhatom. Cal erősebben markolta Penny kezét. Elég volt ránéznie Tracyre, és tudta! – Visszatért a rák, igaz? Tracy sápadtan bólintott. – Igen. Néhány hete jelentkeztek az első tünetek. Lindsey eltitkolta előttünk. Mindenképpen el akarta játszani a főszerepet a színdarabban, de aznap éjjel a műsor után összeesett. Elvégezték a vizsgálatokat, de mi tudtuk… – A kezét tördelte. – Amikor a rák ilyen agresszíven tér vissza, az orvosok nem elégednek meg a kemoterápiával, meg akarnak próbálkozni a csontvelő-átültetéssel. Azért jöttem, hogy megkérdezzem, hajlandó-e alávetni magát a vizsgálatnak. – Természetesen. Akár most rögtön. És Alison-nel is kapcsolatba léphetek. – Calnek ugyan fogalma sem volt róla, hol van a nő, de tudta, hogy a szülei még Seattle-ben élnek. – Köszönöm. – Tracy megremegett. – Annyira szeretjük Lindseyt! Ő a mi kicsi lányunk. Amikor annak idején megbetegedett, aztán legyőzte a rákot, mind úgy reménykedtünk… – Nagyot nyelt. – Cal, maga olyan jó volt hozzánk. Sosem próbált meg befurakodni az életébe. – Mert Lindsey nem akarta. – A férfinak fájt kiejteni ezeket a szavakat. – Tudom, de nem kellett volna tiszteletben tartania a kívánságát, maga mégis így tett. És olyan keveset kért. Én… Tom és én beszéltünk erről, és úgy véljük, talán ideje, hogy találkozzanak.
190
14. – Azt akarom, hogy tudd, ez az első alkalom, hogy neheztelek a terhességed miatt – mondta Naomi, miközben egy sajtos tortillachipsért nyúlt. – Tudom – mondta Penny a helyéről, a kis asztal másik oldaláról. – És teljesen megértelek. A helyedben ugyanígy éreznék. Naomi csúnya hangot hallatott, amely félig gúnyos nevetésre, félig horkantásra hasonlított. – Ugyan már! Én sokkal jobb ember vagyok nálad. A helyemben te már buzgón kevernéd a margaritákat. – Valószínűleg igazad van – kuncogott Penny. Naomi nem egészen egy órája érkezett, és mindent hozott, ami a nachos elkészítéséhez kell. Miután közölte, hogy be akar rúgni, odaadta az ennivalót Pennynek, és azt mondta, hogy munkára fel! Bár ő nem az a fajta, aki egyedül iszik, kivételesen elfogadja az evést gyenge pótcselekvésként. – Megtettem, ami tőlem telt – mondta Penny. – Igen, a nachos finom lett – ismerte el kelletlenül Naomi. – De még mindig mélységesen sért, hogy terhes vagy, amikor ekkora szükségem van az alkoholra és egy ivócimborára. Penny nem mutatott rá, hogy rengeteg férfit ismer, aki boldogan berúgna vele. Valami azt súgta neki, hogy ez egy „csak lányoknak” program lesz. – Hallottál valamit Lindseyről? – kérdezte a barátnője.
– Még nem tudjuk, hogy Cal megfelelő donor-e. Egy-két nap múlva kiderül. Cal nagyon reméli, hogy igen. Szeretné ő megmenti a lányát. – Melyik apa nem vágyik erre? Ez is olyasmi volt, ami ambivalens érzéseket keltett Pennyben. Egyrészt ki neheztelhet egy férfira, mert szereti a gyermeket, akiről lemondott? Másrészt ki bízhat egy olyan férfiban, aki senki más előtt nem tudja megnyitni a szívét? Bárcsak megbízott volna benne Cal annak idején! Ő megértette volna… végül. De a férfi inkább eltávolodott tőle, és a végén már nem akarta sem őt, sem a kisbabájukat. – Drukkolok, hogy jóra forduljanak a dolgok – mondta. – Szegény Lindsey már épp eleget szenvedett. Egyszer már végigcsinálta a kemoterápiát. Az is pokoli lehetett. Most pedig, hogy a rák kiújult, a csontvelő-átültetés a legfőbb reménye. – Van valami hír Alisonről? – Nem alkalmas donornak, így most mindenki Calben reménykedik. Ha ő sem lesz jó, máshol kell keresniük, Cal szűk családjában. És ha sikerrel járnak, Lindseynek valóban esélye nyílik rá, hogy egyszer s mindenkorra legyőzze a rákot. – Tudom, hogy voltak nézeteltéréseim Callel – mondta Naomi, és belemarkolt a chipszestálba. – De remélem, hogy megfelel donornak. Szüksége van rá, hogy megmentsen valakit. Penny ránézett. – Ezt miért mondod? – Ahogy én látom, ez afféle családi vonás a Buchanan testvéreknél, mind erre törekszenek, bár eddig hiába. Azt hiszem, Glória az oka, az, hogy érzelmileg terrorizálta őket gyerekkorukban. Penny nem vitatta Naomi helyzetértékelését, de szerette volna tudni, honnan szerezte az információit. Reidtől? Walkertől? Vagy mindkettőjüktől? A kísértés, hogy megkérdezze, erős volt, de elnyomta. Ha Naomi akarja, úgyis elárulja. – Szomorú, hogy egy éven belül a mamájuk és a papájuk is meghalt – mondta csendesen. – Tudom, hogy Cal mindig úgy érezte, neki kell erősnek lennie. Bár én sosem gondoltam erre úgy, hogy meg akart menteni valakit. – Ekkor eszébe jutott, hogy a férfi mennyire igyekezett 192
távol tartani őt a Buchanan családtól, mert féltette Glóriától. – Vagy csak vak voltam. – Dani az egyetlen, aki igyekszik a vén boszorkány kedvében járni. És szélmalomharcot vív, gondolta Penny. Glória sosem fogja elfogadni őt, mert nem született Buchanan. Azon tűnődött, hogy Cal elmondta-e már a húgának az igazat, aztán arra a következtetésre jutott, hogy még nem volt rá ideje. De ha sokáig halogatja a dolgot, annak nem lesz jó vége. – Már magában véve az, hogy Calről és a családjáról beszélünk, ráébreszt, hogy én milyen normális vagyok – mondta. – Ki hitte volna, hogy ez lehetséges? – Milyen badarság ez? Nem is vagy olyan szörnyű alak! – Orvosi eljárással estem teherbe, kisbabát várok valakitől, akivel sosem fogok találkozni, és a volt férjemnek dolgozom. – És le is fekszem vele, tette hozzá a lány, de csak magában. Naomi talán kitalálta, de nem fog rákérdezni, és ha megtenné, ő akkor sem erősítené meg. A szexről azonban megint eszébe jutott valami. – Hogyan alakul a barátságod Walkerrel? – Jól. – Hiszi a piszi! Van valami, amit nem mondtál el. Legalábbis erre utalt az, ahogy Naomi fészkelődött. Penny még sosem látta, hogy egy férfi így hatott volna rá. – Beleszerettél? – kérdezte, és igyekezett leplezni a hitetlenkedését. – Micsoda? Nem, dehogy! – Naomi fintorgott. – Nem erről van szó. – Akkor miről? – Semmiről. Tényleg nem. – Naomi felsóhajtott. – Már nem is szexelünk. – A szénsavas üdítőjéért nyúlt. – Barátok vagyunk, ami elég fura. Penny nem tudta, mit gondoljon. – Amikor azt mondod, nem szexeltek, úgy érted… Naomi vállat vont. – Semmi szex. Komolyan, nem tudom elképzelni, hogy valaha is újra csináljuk. Mi nem… mi… beszélgetünk. – A beszélgetés jó.
– Nem, nem az. Ez nem… természetes. Barátság egy férfival. Ugyan, kérlek! Penny nehezen állta meg mosolygás nélkül. – Szóval van egy kapcsolatod. Ez remek. – Nem, ez bizarr. Nincs benne semmi romantikus, de… törődöm Walkerrel. Pedig nem akarok törődni senkivel. – Velem is törődsz. Naomi elvigyorodott. – Az más. Te a barátnőm vagy. Egy férfival törődni… – A hangja elhalt, ahogy a szemébe szomorúság költözött. – Lehet, hogy elmegyek – nézett Pennyre. Pennynek az az érzése támadt, nem úgy érti, hogy aznap este, és fájdalommal vegyes rémületet érzett. Szüksége volt Naomira, és nem akarta őt elveszíteni. – Elmondod, miért? Naomi mosolygott. – Kösz, hogy nem vágtad rá azonnal, hogy nem mehetek el. – Szeretném, de türtőztetem magam. Naomi újabb chipsért nyúlt. – Ohióban él a családom. Ott vannak a szüleim. A testvéreim. Ott a férjem. – Elrágcsálta a chipset, és lenyelte. – Ami azt illeti, az utóbbiban nem vagyok biztos. Talán elvált tőlem. Sok idő eltelt… Penny csak pislogott. – Nem tudom, mit mondjak. Soha nem említetted, hogy van családod. – Nem tojásból keltem ki. Penny mindig sejtette, kell hogy legyen valakije, de hogy egy egész család? És még egy férj is? – Történt valami – folytatta Naomi. – Nem akarok belemenni a részletekbe, a lényeg, hogy valami rosszat csináltam, és nem tudtam együtt élni önmagammal. Vagy velük. Ezért megszöktem. Beültem a kocsimba, és csak vezettem és vezettem. Végül itt kötöttem ki. Néhány héttel később találkoztam veled. Penny úgy érezte, megszakad a szíve. 194
– Ha úgy gondolod, hogy vissza kell menned, tedd azt – mondta mégis. Naomi morcosan rámeredt. – Most adod a bátrat, igaz? A pokolba, utálom ezt! Nem akarok elmenni, de azt hiszem, itt az ideje. Bocsánatot kell kérnem, jóvá kell tennem, amit vétettem, meg kell próbálnom rendbe hozni a dolgokat. Azt hiszem, még mindig szerelmes vagyok a férjembe. Hát nem őrültség? Penny csak bólintott, mert attól félt, ha megszólalna, sírva fakadna. – Nem hagynálak csak úgy itt – mondta Naomi. – Kerítenék egy helyettest. Valakit, aki segít a kisbabával és az étteremmel. – Miattam ne fájjon a fejed! – mondta Penny. – Egyedül is boldogulok. Naomi elmegy! Ez lehetetlen! Elképzelhetetlen! Kivel fog beszélni az éjszaka közepén, amikor megnézett egy szomorú filmet, és nem tudja abbahagyni a sírást? Ki fogja megérteni, hogy kényszeresen mellőzi a kék M & M-seket a hónap páros napjain? Ki lesz mellette a szülésnél, és marad vele az utána következő első hetekben? Naomi káromkodott és felpattant. – Mi az? – kérdezte Penny. – Sírsz. Penny szipogott. – Ez semmit sem jelent. Csak a hormonok okozzák. Ő is felállt, és Naomi megkerülte az asztalt, aztán átölelték egymást. – Te vagy a legjobb barátnőm – suttogta Naomi. – Ezt sosem fogom elfelejteni. – Én sem. Naomi felsóhajtott. – Látod? Ezért mondom, hogy a szeretet szívás. Ha nem szeretnélek, nem izgatna, hogy el kell mennem. – Ha nem szeretnél mindazok után, amiken együtt keresztülmentünk, a fejedhez vágnék egy húsvágó bárdot. Dani haragosan Calre meredt.
– Nem tudom elhinni, hogy sosem árultad el, hogy van egy lányod! Ennyi időn át eltitkoltad? – A szeme összeszűkült. – Walker és Reid tudják, igaz? Ti, srácok mindig összetartottatok. Cal átkarolta, ahogy elhagyták a parkolót, és beléptek a Washingtoni Egyetem területére. – Nem tudtam, hogy tudják, ha ettől jobban érzed magad. Azt hittem, titok. – Ó, persze! Esküszöm, ez olyan, mint egy szappanopera. Állandóan azt várom, hogy meghallok egy kellemes férfihangot, amely azt mormolja: „Dani nem tudja, hogy a bátyjának van egy házasságon kívül született gyermeke. Nemsokára kiderül, Lindsey megküzd-e a rákkal. Dani bolond volt, hogy hozzáment egy olyan csirkefogóhoz, mint Hugh. A reklámszünet után folytatjuk.” Ez tényleg feldühít. – A kellemes férfihang? – Nem. Te. Te dühítesz fel! Mit titkolsz még előlem? Calnek csak egyetlenegy igazán nagy titok jutott az eszébe, és arról ma nem akart beszélni. Daninek épp elég dologgal kellett mostanában megbirkóznia. – Ahogy mondtam, nem tudtam, hogy Reid és Walker hallották, amikor Glóriával Lindseyről vitatkoztunk. Nem csak előtted titkolóztam. – De amikor kiderült, hogy a srácok mindent tudtak, engem nem avattál be. – Volt elég bajod. Dani felsóhajtott. – Felnőttem, Cal, nem kell már megvédened a világtól. – Sajnálom, ez benne van a munkaköri leírásomban. Dani belekarolt és hozzábújt. – Jó testvér vagy. – Kösz. Cal értékelte a bókot, de nem volt benne biztos, hogy megérdemli. Penny sürgette, hogy világosítsa fel Danit a származásáról, és ő meg is akarta tenni… hamarosan. De nem ma. – Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte. Dani megveregette a kosztümkabátja zsebét. 196
– Holtbiztos. Nem fizetek valami fickónak, hogy kézbesítse Hughnak a papírokat, amikor én is megtehetem. És látni akarom, milyen képet vág. Nem számít rám. Nem nagy elégtétel lesz, ha kicsit kínosan érzi majd magát, de ennél többet nemigen remélhetek. – Az órájára pillantott. – Ilyenkor tart fogadóórát, talán vele lesz néhány diákja is. Az izgalmas lenne. – Sajnálom – mondta Cal. Nem tudta, hogyan könnyítse meg a húga helyzetét. – Ne tedd! Nem tetszik, ahogy velem bánt, de már nem tiltakozom a válás ellen. Ne érts félre, még mindig haragszom. Olyan sokat adtam neki, és hogy azt vágja a fejemhez, hogy kinőtt engem… Szeretnék kocsival keresztülhajtani az összes holmiján. Gyakorlatilag kiszipolyozott, az én életerőmből táplálkozott, és most megjátssza a nagylelkűt. De az igazság az, hogy már nem szeretem őt. Egy ideje már nem szerettem. Cal ezt megkönnyebbülten vette tudomásul. Danit sajnos nem óvhatta meg a csalódástól, de mennyivel rosszabb lenne, ha a húgának még a szíve is összetört volna. – Ki tudja? Talán élvezed majd a szingliéletet – mondta Cal. – Kicsit már várom is – vallotta be a húga. –Minthogy az egyetemről mentem férjhez, sosem volt saját lakásom. – Tudod már, hová költözöl? – Még nem. Azt is követelhetném, hogy Hugh menjen el, elvégre ő akar elválni. De egy mozgáskorlátozottnak nehéz könnyen megközelíthető lakást találni. – Dani jobbra fordult. – Csak… átkozottul dühítő, hogy bár a válás Hugh ötlete volt, én vagyok az egyetlen, akinek kényelmetlenséget és fáradságot okoz. – Megrázta a fejét. – Váltsunk témát! Szép a campus. Cal körülnézett. Beköszöntött a tavasz, és mindenütt tulipánok nyíltak. A talaj nedves volt a minapi esőtől, de az ég kéken ragyogott. – Engem is sok emlék fűz ide – mormolta a férfi. – El tudom képzelni a vad partikat, amelyeken részt vettél, és a lányokat, akikkel szórakoztál – mondta Dani. – Én természetesen csak tanultam. Cal kuncogott.
– Aha, persze. Úgy rémlik, többször is felhívtál, amikor egy-egy buli után nem akartál visszahajtani a koleszba. – Hé, én legalább nem ültem ittasan a volánhoz! – Panaszkodtam valaha? – Egyszer igen. Határozottan emlékszem a háttérben egy háborgó női hangra. Hm, lehet, hogy Pennyé volt? – Talán. – Nagyszerű teremtés, ugye tudod? – Igen. – És szépen fellendítettétek az Öreg Halászt. Cal rásandított. – Ezt igazán sajnálom. Nem azt, hogy sikeresek vagyunk, hanem hogy Glória nem téged bízott meg az étterem vezetésével. – Ne vedd zokon, de én is. Nos, ami történt, megtörtént. Ha majd kézbesítettem Hugh-nak a válási papírokat és kiköltöztem, leülök Glóriával, és ultimátumot intézek hozzá. Vagy ad valami nagyobb felelősséggel járó munkát, vagy itthagyom a céget. Cal nem tudta, mit mondjon. – Tényleg megtennéd? – Naná! Á, itt is vagyunk – intett Dani egy lépcső felé, aztán előrement, fel az emeletre, ahol Hugh irodája volt. Végigsétált a folyosón, és megállt az egyik ajtó előtt, de amikor megpróbált benyitni, az ajtógomb nem fordult el. – Be van zárva – mondta. – De most van Hugh fogadóórája. – Az ajtó melletti kártyára pillantott, hogy meggyőződjön róla, jól emlékszik az időpontra. – Fura. Hallgatódzott egy pillanatig, aztán bekopogott. – Hugh? Bentről tompa zaj hallatszott, amit puffanás követett. Dani Calre nézett. – Oké. Ez nem tetszik nekem. Calnek sem tetszett. Egyszerre rossz előérzete támadt. – Jöjjünk vissza később! – javasolta. Dani összeszorította a száját, és kotorászni kezdett a retiküljében. 198
– Azt már nem! A pokolba, ha az a csirkefogó… – Előhúzott egy kulcskarikát, és végignézte a kulcsokat. Amikor az egyiket bedugta a zárba, Cal majdnem odébb ráncigálta őt. – Nem akarod tudni – mondta, és megfogta a karját. – Gyere! – Nem gondolod, hogy jogom van hozzá? – Dani lerázta a kezét, és belökte az ajtót. Hugh a tolószékében ült, kigombolt inggel. Egy fiatal nő, valószínűleg egy hallgató, mellette állt, és éppen a blúzát gombolta be. Arra már nem maradt ideje, hogy a kócos haját is lesimítsa. – Dani! – Hugh hangjában a meglepetés keveredett az óvatossággal. – Nem tudtam, hogy beugrasz. – Ez nyilvánvaló. – Dani szeme ide-oda villant a férje és a lány között. – Szóval el akarsz válni, mert mint személyiség továbbfejlődtél? Ha szerinted ez a személyiségfejlődés, ebből nem kérek. Én inkább komisznak, pitiánernek, csalónak neveznélek, de hát én csak egy egyszerű vendéglátós vagyok, nem értek a bonyolultabb dolgokhoz. Vajon mit szól majd a tanszékvezetőd, amikor megtudja, hogy ilyen közeli kapcsolatot ápolsz a hallgatóiddal? – Átnyújtotta az iratokat. – Tekintsd úgy, hogy megkaptad a válási papírokat. A diáklány pipacspiros arccal igazgatta a haját. – Én, izé… – Tudta, hogy nős? – kérdezte Dani, aztán megrázta a fejét. – Nem számít. Hadd adjak egy jó tanácsot, bár kétlem, hogy megfogadja. Ha engem megcsalt, magát is meg fogja csalni. – Visszafordult Hugh-hoz. – Kimondhatatlanul sajnálom, hogy annyi energiát öltem beléd, és annyi évet pazaroltam rád. Nem voltál méltó rá – közölte, és emelt fővel kivonult az irodából. – Gyerünk! – mondta Calnek. – Meg akarom ütni! – Ezt értékelem, de azt hiszem, inkább anyagilag látnám el a baját. Korrekt és rendes akartam lenni a vagyonmegosztásnál, de ennek már vége. Cal a kezéért nyúlt, és érezte, hogy Dani remeg. – Sajnálom. – Én is. Hugh kigurult a folyosóra. – Dani, sajnálom! Nem akartam, hogy így tudd meg!
Dani megállt és visszanézett. – Hát hogy akartad, hogy megtudjam, Hugh? Mi a legjobb módja annak, hogy közöld a feleségeddel, el akarsz válni, mert mással akarsz kefélni? Meg kellett volna mondanod az igazat. Haragudtam volna, de nem tartottalak volna ilyen görénynek. Azzal elsétált. – Dani! Gyere vissza! A nő megrázta a fejét és továbbsietett. – Csak egyet hadd húzzak be neki! – könyörgött Cal. – Kösz, de nem. Ne fáradj! – A lépcsőhöz értek, és Dani lesietett. – Épp jókor jött ez a hideg zuhany. Képzeld, azon emésztettem magam, mit tehettem volna másképp… Többé nem teszem. Időközben kiértek az épületből, Dani megállt, és a tenyerébe temette az arcát. – Az egész életem szívás. Nincs karrierem, se házasságom. Gyűlölöm ezt! Cal közelebb húzta, és hagyta, hogy kisírja magát a mellén. – Minden jóra fordul. – Mikor? Kérek egy dátumot. Mondd meg, mikor! Cal megsimogatta a haját. – Sajnálom, Dani, nem tudom. De hamarosan. – Ígéred? – Ühüm. – Szegényke! – mondta Penny – Nem tudom elhinni, hogy Hugh megcsalta. Olyan rendes fickónak tűnt. – Mind annak tartottuk – mondta Cal. – Nyilván tévedtünk. – Jó, hogy nem ütötted meg. Nem érdekel, hogy izmos és erős, de tolószékben ül, és te nagydarab fickó vagy. A bíróságon az ügyvédei felsöpörték volna veled a padlót. Cal vállat vont, és a lány látta rajta, hogy nemigen izgatják a lehetséges tettei lehetséges következményei. Valakinek, akit szeretett, fájdalmat okoztak, és ezt meg akarta torolni. Furcsa, hogy amikor együtt éltek, sosem vette észre, milyen erős Calben a védelmező ösztön. Ahelyett hogy értékelte volna a 200
gondoskodását, és kompromisszumot keresett volna, fellázadt az ellen, amit ésszerűtlen viselkedésnek tartott. Penny most lejjebb csúszott a széken, és behunyta a szemét, miközben a férfi tovább nyomkodta a hüvelykujjával az ő lábujjai alatti párnákat. – Nagyon jól csinálod – mormolta. – Az egész életemet talpon töltöm. Többnyire nem bánom, de mostanában komoly fájdalmaim voltak. – Terhes vagy. Penny kinyitotta az egyik szemét, és a férfira mosolygott. – Azt beszélik. Hol tanultad meg a talpmasszázst? Az egyik nőtől a sok közül, akivel a válásunk után jártál? Vagy már akkor is értettél hozzá, amikor házasok voltunk, csak ezt is eltitkoltad előlem? – Elvégeztem egy internetes tanfolyamot – tréfálkozott a férfi. – Lazíts és élvezd! – Lehet, hogy dorombolni fogok. – Csak nyugodtan! Penny minden idegszálával a lassú, erőteljes masszázsra koncentrált. Volt valami erotikus abban, ahogy Cal a meztelen lábát nyomkodta. Vagy talán az izgatta fel, hogy amikor a férfi a lábujjaira koncentrált, a sarka feljebb csúszott az ölében, és… Ne gondolj erre, mondta magában. Ma este ne! Vagy talán inkább soha. Nem szexeltek többet – ami nem meglepő, tekintettel az elmúlt hetek érzelmi hullámzására –, de bizonyos szempontból jobban kijöttek egymással, mint valaha. Más szempontból viszont Cal idegenebbnek tűnt a számára, mint ahogy azt korábban el tudta képzelni. De sem ez, sem az nem gátolta meg abban, hogy éjjelente ébren feküdjön az ágyban, azt kívánva, bár mellette lenne a férfi. – Mikor költözik el Dani? – kérdezte, legalább annyira azért, hogy elterelje a figyelmét, mint hogy információhoz jusson. – Mihelyt talál egy megfelelő kéglit. Hugh kapja a lakást, amely akadálymentesített, és mozgáskorlátozottak számára könnyen megközelíthető. – Dani nálam is lakhat, amíg keresgél. Cal keze megállt a levegőben. Penny megint kinyitotta a szemét.
– Mi az? – kérdezte. – Komolyan beszélsz? – Persze. Van még egy hálószobám – mutatott körbe Penny a kényelmes, kétszintes lakásában. – Daninek idő kell, hogy összeszedje magát, nekem pedig nincs szükségem a másik hálóra, amíg a kicsi meg nem születik. – Elmosolyodott. – Dani valószínűleg olyan hálás lesz, hogy segít majd kifesteni a lakást, mielőtt elmegy. – Szerintem ez jó ötlet. Mondtam, hogy hozzám is jöhet, de azt nem akarta. Penny fintorgott. – Az olyan lett volna, mintha hazaköltözne. Előbb bútoroznék össze egy barátommal, mint valamelyik testvéremmel. Gyűlölnék nap mint nap szembesülni vele, hogy más vagyok, mint ők. Cal letette a lány jobb lábát, és a balért nyúlt. Lehúzta a zokniját, és felgöngyölte a farmere szárát. – Ne mondd, hogy még mindig aggódsz emiatt! Penny ellazult, élvezte, ahogy a férfi a sarkát masszírozza. – Olykor. Mielőtt eldöntöttem, hogy séf leszek, egy csődtömeg voltam. Kimaradtam az egyetemről. – Az arca megvonaglott erre a gondolatra. – Két évig Pullmanben éltem, arról álmodozva, hogy állatorvos lehetek. Mintha valaha is le tudtam volna vizsgázni biológiából és kémiából! – De összeszedted magad, váltottál, és Seattle-be költöztél. – Ó, persze! Elköltöztem Spokane-ből, mert a szüleim megelégelték, hogy támogassák a számos, eleve kudarcra ítélt vállalkozásomat. Az első hónapban annyira le voltam égve, hogy a kocsimban aludtam. – Még több ok, hogy büszke legyél arra, amit elértél. – Igazad van. A szüleim örülnek a karrieremnek. – Ha a kisbabának nem is annyira, gondolta. De nem, ez nem egészen igaz. Boldogok, hogy lesz még egy unokájuk. – Meg kellene hívnod őket – mondta Cal. Penny rámeredt. – Ugye csak viccelsz? – Nem. Láthatnának munka közben, megnézhetnék a várost. 202
– Ó, persze, mert pont erre van szükségem! Még több bonyodalomra az életemben! És ne merj szólni nekik! Cal vigyorgott. – Mostanában nem sokat beszélünk. – Gondolom, ez érthető. Egyébként az édesanyám ideutazik, és mellettem marad egy darabig a szülés után. – Ami kapóra jöhet, ha Naomi elmegy. – Családok! Ki találta ki őket? – Imádod a szüléidet – mondta a férfi. – Tudod, hogy így van. Penny bólintott. – Nagyszerű emberek. És a testvéreimet is szeretem. Bár ne lennének olyan tökéletesek! De ezzel is megbirkózom valahogy. Cal most a bal lábán lévő párnácskákat kezdte nyomkodni. – Fel kell világosítanom Danit. – Arról, hogy nem vér szerinti Buchanan? – Igen. Azt mondta, le akar ülni Glóriával tárgyalni. Nyilván ki akarja deríteni, miért nem lépteti elő az öregasszony. Ez katasztrófának ígérkezik. – Jobb, ha tőled tudja meg az igazat, mint ha Glóriától. Dani tudja, mennyire szereted őt. Cal vállat vont. – Jó, jó, de még mindig nem akarok én lenni az, aki beavatja a titokba. Fájni fog neki, és most épp elég baja van. Megpróbálom még egy hétig húzni az időt, hagyom, hogy kicsit megnyugodjon, és kiheverje a csalódást. – Ne várj túl sokáig! – Nem fogok. Cal mobilja megcsörrent. A mohóság, amellyel a férfi utánakapott, elárulta a lánynak, milyen türelmetlenül várta a hívást. Most tudja majd meg, megfelel-e donornak, gondolta, ahogy Cal a kijelzőre pillantott. – Tracy az – mondta a férfi, mielőtt lenyomta a hívásfogadás gombot. – Halló! Sötét szemében aggodalom csillogott. Aztán a szája sarka felfelé görbült, és Penny tudta a választ, még mielőtt a férfi bontotta volna a vonalat.
– Megfelelek! – újságolta Cal vigyorogva. – Majdnem tökéletes az egyezés. Át kell esnem néhány vizsgálaton, de makkegészséges vagyok, úgyhogy valószínűleg minden rendben lesz. Megmenthetem a lányomat! – Örülök – mondta Penny őszintén, és mivel tudta, hogy ez milyen sokat jelent Calnek, félretéve a zavarát, megölelte a férfit. – Ünnepeljünk! Nem mondhatom, hogy ugorjunk be valahová egy italra, de enni elmehetünk. Vagy te iszol, én meg nézlek. – Nem iszom. Egészséges akarok maradni. Menjünk, együnk egy salátát! Penny nevetett. – Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtad! – Én sem. A lány mosolyogva megszorította a férfi karját. – Telefonálj, hívd el a többieket is! Mindenkit érdekel majd a hír. – Remek ötlet! Cal a mobiljáért nyúlt. Miközben Reiddel, Walkerrel és Danivel beszélt, Penny felhúzta a zokniját és a cipőjét. Cal olyan rendes ember, gondolta, mindenre képes azokért, akiket szeret. És jó apa. De a szíve Lindsey születésekor mintha bezárult volna, senki másnak nem maradt benne hely. És csak egy bolond hinné, hogy megváltozhat. De ahogy Cal felnevetett valamin, amit Reid mondott, Penny azt kívánta, bár ne így lenne. Bárcsak Cal beengedte volna őt is a szívébe, bárcsak együtt maradtak volna, és lenne egy saját családjuk!
204
15. A seattle-i körzet gimnáziumainak száma véges volt, és Walker szerencsés módon már az első próbálkozásakor megtalálta Ben iskoláját. A barátja a West Seattle Középiskolában végezte el a második osztályt. Az osztályába hét Ashley járt, és majdnem harminc ugyanabban az évben, ugyanabba az iskolába. Miután Walker kigyűjtötte a neveket, kutatott még egy kicsit az interneten, utánanézett a házasságoknak, névváltoztatásoknak és lakcímeknek. Ben utoljára közvetlenül azelőtt szeretkezett a lánynyal, hogy elindult Afganisztánba, ezért Walker minden Ashleyt, aki több mint tizennyolc hónapja költözött máshová, kizárt. Azok, akik régebben férjhez mentek, szintén lekerültek a listáról. Végül csak tizenegy nő maradt. Az első, Ashley Beauman, Bellevue-ban élt, keletre a Washingtontótól. Walker kedden reggel nem sokkal tíz után fordult be a széles, lakóházakkal szegélyezett utcába. Kételkedett benne, hogy otthon találja a nőt, de meg akarta nézni a házát. Amikor azonban odaért, látta, hogy egy kocsi áll a felhajtón, és számos játékszer hever az udvaron. Gyerekjátékok. A nő vagy eltitkolt valamit Ben elől, vagy nem ő az, akit keres. Walker leparkolt, és kiszállt a kocsijából. A bejárati ajtó felé menet átlépett egy háromkerekű biciklin. Már az első csöngetésére kinyílt az ajtó. Egy magas, szőke nő állt a küszöbön. Kimerültnek látszott, és egy tipegő korú kisgyerek ült a karján.
– Igen? Walker szándékosan kényelmes, utcai ruhába öltözött. Most mosolyogva bemutatkozott, aztán gyorsan megmagyarázta, hogy olyasvalakit keres, aki ismerte a barátját, akivel együtt szolgáltak a haditengerészetnél. – Nem emlékszem egyetlen Ben nevű srácra sem a gimiből – mondta a nő, átültetve a kicsit a másik oldalára. – Azt mondja, egy osztályba járt velem? – Eggyel feljebb. Walker a dzsekije zsebébe nyúlt, és kivette a két fényképet. Az első Bent ábrázolta, gimnazista korában, a második négy hónapja készült a támaszponton. A nő hosszan tanulmányozta a fotókat, aztán megrázta a fejét. – Sajnálom, nem emlékszem rá. – Összeráncolta a homlokát. – Miért hozzám jött? – A barátnőjét Ashleynek hívták. A nő felhúzta a szemöldökét. – Maga viccel! Minden egyes Ashleyvel beszélni akar, aki egy gimibe járt ezzel a fiúval? – Amíg meg nem találom az igazit. – Hát, sok szerencsét hozzá! – A nő habozott. – A barátja meghalt, ugye? Walker bólintott. – Sajnálom. Remélem, megtalálja azt a lányt. – Biztos vagyok benne. – Semmi bajom nem lesz – mondta Cal. – Átalszom az egészet. Lindsey az, akire a neheze vár. Penny bólintott. Kutatott kicsit a neten, és tudta, hogy Cal igazat mond. Amikor majd felébred, lesz néhány zúzódása, és két-három napig lábadozni fog. De sokkal tovább fog tartani, amíg Lindsey teste befogadja az új csontvelőt. – Megbántad, hogy elhalasztottad a személyes találkozótokat? – kérdezte. – Nem. Nem akarom felkavarni őt. Azt szeretném, ha minden energiáját a gyógyulásra fordítaná. Velem később is találkozhat. 206
Ekkor belépett a szobába egy nővér és egy ápoló. – Itt az idő – mondta a nővér. – Rendben. – Penny lehajolt és megcsókolta a férfit. – Melletted leszek, amikor felébredsz. – Nem kell ám velem maradnod! Nem lesz semmi bajom. – Tudom. Cal megszorította a kezét. – Kösz. A lány megvárta, amíg kigurítják, aztán csatlakozott Reidhez a váróban. – Szép kis pocakod van – mondta a férfi, amint meglátta. – Nahát! Kösz – mosolygott Penny. Reid megveregette maga mellett a párnát a színpompás, növényekkel teli szobában. – Csak próbálom elterelni a figyelmedet. Nincs ok az aggodalomra. – Igen, mindenki ezt hajtogatja. Nem aggódom. Vagyis nem így nevezném, amit érzek. – Hát hogyan? – Nem is tudom. Azért furcsa… A válásunk után évekig nem beszéltem Callel, aztán három hónapja visszatért az életembe, és most… – Most itt ülsz egy kórházban, és várod, hogy átessen egy orvosi beavatkozáson, amellyel talán megmenti az életét egy gyermeknek, akinek nem sokkal ezelőttig a létezéséről sem tudtál. – Egész ügyesen összefoglaltad. Reid hátradőlt a kanapén, és elvett egy papírpoharas kávét. – Dühít, hogy azonnal belement, hogy segít Lindseyn? A lány elgondolkozott a kérdésen. – Nem, nem dühít. Azt akarom, hogy a lánya meggyógyuljon. És Calnek nem is volt más választása. Jó ember, természetes, hogy így döntött. – De? – De… velem miért nem volt ilyen? – Amikor elvetéltél?
Penny bólintott. Vele miért nem törődött jobban Cal? Miért nem akarta kitárni a szívét a gyermekük előtt? – Annyi mindent nem mondott el nekem, sosem osztotta meg velem az érzéseit. Túlságosan zárkózott. – Számít ez ma már? Nem kellene hogy számítson, elvégre ő és Cal már nincsenek együtt. És mégis… – Erre nem tudok válaszolni – mormolta a lány. – Beszéljünk másról! – Például arról, hogy milyen jóképű vagyok. – Ezt órákig taglalhatnánk. Reid öntelten vigyorgott. – Ez az egyik kedvenc témám. Kezdd te! A lány nevetett. – Nem, kösz. Beszéltél mostanában Naomival? Nagyon elfoglalt az utóbbi időben. – Néhány hete láttam őt Walkerrel a bárban, azóta egyikükkel sem találkoztam. – Sok minden nyomja a lelkét. Említette, hogy talán hamarosan elutazik. – Penny arra gondolt, amit Naomi mesélt, hogy Ohióban él a családja. –Tudom, hogy megvolt a saját élete, mielőtt idejött, de nem akarom, hogy elmenjen. Jesszusom, hirtelen mintha minden csak rólam szólna! Mikor lettem ilyen önző? – Felsóhajtott. – De szörnyen hiányzik majd. – Jó barátnőd volt. – Tudom. Te is klassz vagy, de a női dolgokhoz nem igazán értesz. Sosem akarsz például a pedikűrről csevegni. – Vagy a gyantázásról. – Pontosan – mosolygott Penny. – Calt már elvitték? – kérdezte Dani, amikor belépett a váróba. – Néhány perce – mondta Reid felpattanva. – Hogy van az én húgocskám? – Voltam már jobban is, de megmaradok. – Dani megölelte, aztán Pennyre mosolygott. – Áll még az ajánlatod? – Persze. Akarsz a lakótársam lenni? Dani lehuppant Reid helyére, és bólintott. 208
– Ha nem bánod. El kell tűnnöm a lakásból, amilyen hamar csak lehet. – Mit szólnál a most azonnalhoz? Csináltatunk neked egy kulcsot, amíg Cal alszik, és ma délután áthozhatod a holmidat. Én néhány napig Callel maradok, így az egész ház a tiéd lehet, és nyugodtan berendezkedhetsz. – Biztos, hogy ezt akarod? – Hogyne! Remek móka lesz. – Jó, akkor köszönettel elfogadom az ajánlatot. És igazán nagyra értékelem. Penny felugrott. – Reid, hívj fel, ha bármi történik! Bekapcsolva hagyom a mobilomat. Reid felvonta a szemöldökét. – Hm. Te és Cal újra összeköltöztök? Ez érdekes. – Ugyan már! A bátyádnak kiszívják a csontvelőt a csípőjéből. Akkora véraláfutásai lesznek, mint Utah, és úgy fogja érezni magát, mintha elütötte volna egy teherautó. Azt hiszem, nem kell aggódnod az erkölcseink miatt. Ami roppant sajnálatos… Cal próbálta kényelembe helyezni magát a széken, de nem járt sikerrel. – Ha bevennéd a Tylenolt, ahogy az orvos tanácsolta, nem szenvednél! – kiáltotta Penny a hall másik végéből. Cal megrázta a fejét. Honnan a pokolból tudja, hogy fájdalmai vannak? A nők rejtélyes lények. – Jól vagyok! – kiáltotta vissza. – Hazudsz! A keményfa padlón lépések közeledtek, aztán a lány bedugta a fejét a nappaliba. – Azonnal hozom a tablettákat, és addig nem mozdulok mellőled, amíg le nem nyelted őket. Világos? – Igen, hölgyem. Penny vigyorgott. – Nocsak! Milyen tisztelettudó vagy. Ez tetszik. Mindjárt jövök.
Hamarosan visszatért, és az ígéretéhez híven megvárta, hogy a férfi lenyelje a két tablettát. – Feljegyeztem az időpontot, hogy tudjuk, mikor veheted be a következőket – közölte. – Tökéletesen jól vagyok. Penny csípőre tette a kezét, amitől a blúz megfeszült gömbölyödő pocakján. – Kit akarsz becsapni? Hatalmas véraláfutások vannak a csípődön, és vagy hatszáz tűszúrásnyomot is láttam. – Nincs olyan sok. És ahhoz képest, amit Lindsey kiáll, ez semmiség. Penny letelepedett a kanapéra, szemben a férfi székével. – Tudom. Beszéltem Tracyvel, mialatt aludtál. Lindseyt eléggé megviselte a kemó. Cal nem kételkedett benne. A lányára nehéz időszak vár. Először a kemoterápiával megsemmisítették a csontvelőjét, aztán intravénásán megkapta az övét. A következő hetekben, amíg az immunrendszere meg nem erősödik, elkülönítőben lesz, és közben úgy érzi majd, mintha az élete legsúlyosabb influenzája kényszerítette volna ágyba. – Felmentem a netre, és tanulmányoztam az eljárást – mondta Penny. – Jó esély van rá, hogy a csontvelőd végleg kigyógyítja a rákból. – Remélem, úgy lesz. – Bár többet tehetnék… – Itt vagy. Ezt nagyra értékelem. – Helyes! Meg is érdemlem. Mert tudd meg, hogy általában nem főzök mások otthonában, de a kedvedért kivételt teszek. A kedvenceidet vacsorázzuk. A férfi gyomra megkordult. – Húsgombócot? – Nem evett Penny húsgombócából a válásuk óta. – Ma este azt. És holnap a bizarr thai lasagnémat. – Nem kell bemenned az étterembe? Nem lehetünk mindketten ilyen sokáig távol. – Ingázni fogok a lakásod és az Öreg Halász között. Naomi tartja a frontot, szóval ne aggódj. Akarsz meccset nézni a tévében? – Nem, kösz. 210
– Hm. Talán lázad van? Cal vigyorgott. – A családban Reid a sportőrült. Kicsomagoltál már? – Igen. A vendégszoba nagyon szép. Feltételezem, hogy nem te rendezted be. – Dani segített. Ő választotta ki a színeket, a szöveteket és a bútorokat. De a munkát én végeztem. Penny körülpillantott a nappaliban. – Csodálatos ez a ház. – Seattle kávéivói fizettek érte. – Hát igen, szeretjük a kávénkat. Penny kinézett a nappali ablakán, és elgyönyörködött a belvárosi panorámában. – Gratulálok, Cal! A semmiből egy birodalmat teremtettél. Büszkének kellene lenned magadra. – Kösz. Penny visszafordult a férfihoz. – Már megértem ezt: a vágyat, hogy a saját erődből érvényesülj, hogy magad alkoss valamit, de amikor először otthagytad a családi céget, mintha engem hagytál volna el. – Miről beszélsz? – Nehéz megmagyarázni. Az egész életünket úgy rendeztük be, hogy ébren voltunk, amikor az emberek többsége alszik. Ugyanazok voltak a problémáink az ügyfelekkel, a személyzettel, a főnökökkel, közösek voltak a témáink. Aztán te úgy döntöttél, kiszállsz. És utána már te is azok közé tartoztál, akik kilenctől ötig dolgoznak. – Penny vállat vont. – Talán furán hangzik, de akkoriban úgy éreztem, hogy cserbenhagytál. – Sajnálom. Sosem akartam fájdalmat okozni neked. Csak meg akartam szabadulni Glória gyámkodásától. Elegem volt abból, hogy állandóan ellenőrizget. Belefáradtam a fenyegetésekbe, a gonoszkodásaiba. – Tudom – mondta Penny. Különös, hogy az idő múlásával az ember egyre tisztábban lát. – Azt kívánom, bár jobban támogattalak volna. Cal megrázta a fejét. – Ne tedd! Nagyszerűen viselkedtél.
– Nem tudod, mennyire haragudtam rád. Cal meglepettnek látszott. – Igazad van. Ezt eltitkoltad. – Nem ez volt az életem legjobb húzása! Azt hittem, meggondolod magad, és visszatérsz. – Azt hitted, kudarcot vallok. Penny bűntudatosan feszengett. – Talán. – Meg kellett volna magyaráznom a mozgatórugóimat – mondta a férfi –, de féltem. Féltem, hogy kevesebbre tartanál. Talán a szenvedése, vagy a lánya súlyos betegségének tudata, vagy talán a vele töltött idő okozta, de Cal szokatlanul sebezhetőnek tűnt. Penny még sosem látta ilyennek. – Szerettelek. Bármit megtettem volna érted – jelentette ki. – Tudom. – A férfi tekintete megpihent az arcán. – Többet érdemeltél, mint azt a keveset, amit nyújthattam neked. Azt kívánom… azt kívánom, bár őszinte lettem volna hozzád. De Lindsey… Lindsey túl nagy titoknak tűnt. Tudtam, hogy ha mesélek róla, az mindent megváltoztat. Meg kellett volna bíznom benned, abban, hogy ezzel is megbirkózol. Penny úgy érezte, mintha valami jóleső melegség burkolná be a szívét. Cal karjába akart simulni, azt akarta, hogy a férfi ölelje át. Azt akarta, hogy bújjanak ágyba, és szeretkezzenek hajnalig. Cal vagy olvasott a gondolataiban, vagy felismerte a vágyat a szemében, mert felállt és kinyújtotta a kezét. Penny felkelt és odaballagott hozzá. A férfi nem hagyta, hogy megfogja a kezét, ehelyett magához húzta, és köréje fonta a karját. Penny a derekába mélyesztette az ujjait, amikor az ajkuk összetapadt. A csók éppen olyan erotikus volt, amilyen ismerős. A lány behunyta a szemét, ahogy elárasztotta a forróság, ahogy a szenvedély szikráiból lobogó láng lett. A melle megduzzadt, és szinte fájdalmasan érzékennyé vált, a combja remegett. – Miért hatsz így rám? Mi a titkod? – motyogta Cal, nyelvével cirógatva a lány alsó ajkát. 212
Penny válasz helyett csábítóan szétnyitotta a száját, és a férfi nyelve azonnal befurakodott a meleg barlangba, hogy a nyelvével intim táncot járjon. Cal közben a tenyerébe fogta a lány fejét, mintha marasztalni akarná. Ha Penny képes lett volna még összefüggően gondolkozni, megmondta volna, hogy megnyugodhat, nem megy sehová. Túlságosan akarja őt. Fura, hogy amíg külön éltek, beérte minimális szexszel, de most teljesen elgyengült a vágytól. Cal harapdálni kezdte az alsó ajkát, aztán megcsókolta az állát. Ahogy lejjebb vándorolt az ajka, előrehajolt, és hirtelen megmerevedett. – Mi a baj? – kérdezte a lány. – Semmi – felelte a férfi, de a hangja fojtottsága, a szemében a fájdalom árnyéka meghazudtolta. Penny hátralépett. – Mi jutott eszembe? Alig néhány órája jöttél ki a kórházból, ahol tűpárnának használták a csípődet, és kiszívták több liter csontvelődet. Azonnal ülj le! Cal megrázta a fejét. – Nem, folytassuk! Megfogta a lány kezét, és az ágyékához húzta. A férfiassága kőkemény volt, és amikor Penny hozzáért, az ujjainak feszült. A lány azonnal nedves lett, a csiklója megduzzadt, de ez nem számított. – Cal, komolyan… gondolkozz! Nemrég még kába voltál az altatástól, gyenge vagy, fáradt, és ez az utolsó, amit most csinálnod kellene. A férfi a szemébe nézett. Penny visszabámult rá, nem is titkolva a sóvárgását. – Csak elhalasztjuk – suttogta, ahogy megcsókolta a férfit. – Ígérem. – Nem. Meg tudjuk tenni. – Aha. Mert az, hogy nyöszörögsz fájdalmadban, olyan szexi. – Nem nyöszörgök. – Tudom, te egy nagy, erős férfi vagy, akinek most szunyókálásra van szüksége. Egyedül. Cal a szájához emelte a lány tenyerét, és belecsókolt.
– Kívánlak – mondta ki a varázsszót, amelynek hallatára bármely állapotos nő táncra perdült volna örömében. – Én is kívánlak téged. És visszatérünk erre, hamarosan. Ígérem. Cal habozott, aztán bólintott. – Rendben. Azt hiszem, tényleg le kellene dőlnöm egy kicsit. – Az orvos azt mondta, beletelik pár napba, amíg az érzéstelenítőtől megszabadul a szervezeted. Ráadásul vissza kell nyerned az erődet. Menj, szundíts egyet! Benézek az étterembe, aztán visszajövök, hogy elkészítsem a húsgombócot. A férfi megszorította a kezét. – Kösz. Tudod, hogy senki sem kényszerít erre. – Tudom, de szívesen teszem. Bár hogy miért, azt Penny nem mondta meg. Mert talán ő maga sem tudta. Dani leragasztotta a dobozt, és a bejárati ajtónál gúlába rakott többi ládára tette. Vagy vissza kell jönnie később néhány tagbaszakadt fickóval és egy teherautóval, gondolta, vagy meg kell egyeznie Hughval, hogy a férfi fizesse ki a bútorok értékének felét. Egyelőre azonban csak a ruháit akarta elvinni, és néhány személyes holmiját. Nem sokat aludt előző éjjel, bár Penny vendégágya nagyon kényelmes volt, de túl sok minden foglalkoztatta. Olyan gyorsan megváltozott az élete! Hugh megmondta, hogy válni akar, aztán ő rajtakapta egy másik nővel, és most el kell költöznie. Eltarthat egy darabig, amíg összeszedi magát, és képes lesz egy kicsit lazítani. Kinyitotta a fehérneműsszekrényt, és az egyik polcról leemelt egy nagy fényképdobozt. Még több cucc, amit át kell néznie! Ezeket is egy ládába tette. Majd kiválogatja őket Pennynél, és viszszaadja Hugh-nak a sajátjait. Arról, hogy mihez kezdenek a közös képeikkel, fogalma sem volt. Mert hát kinek kellenének azok a történtek után? Annyi holmin kell megosztozniuk! A szép porcelánjaikon és kristálypoharaikon, a DVD-ken és a szórakoztató elektronikán. Majdnem hét évig éltek együtt, ennyi idő alatt a párok sok holmit begyűjtenek. Ekkor meghallotta, hogy kinyílik a garázsajtó, és megdermedt. Egy pillantás az órájára elárulta, hogy Hugh-nak még két óráig nem kellett volna hazajönnie, és ő jóval előbb végezni akart. 214
Átfutott az agyán, hogy a férfi barátnője ugrott be valamiért, de aztán meghallotta a kemény fán gördülő kerekek zaját. – Dani? A lány becsukta a szekrény ajtót, és kilépett a nappaliba. – Nem kellene itt lenned – mondta, ahogy a pillantása végigsiklott izmos, szexi, jóképű férjén. A tolószék szikrányit sem csökkentette Hugh vonzerejét. Dani egyik általános iskolai barátnője egyszer bevallotta – túl sok rumos kóla elfogyasztása után –, hogy a tolószék egy nőt csak kreatívabb megoldások kigondolására ösztönöz. Annak idején Dani csak nevetett ezen, de most rájött, hogy több figyelmet kellett volna szentelnie a megjegyzésnek. A férfi egyenesen ült a székében, aranyszőke haja kicsit túl hosszú volt, kék szeme ártatlanul és érzelmesen csillogott. Volt valami a szájában, ami felkeltette egy nőben a vágyat, hogy megcsókolja. Széles keze volt, hosszú ujjakkal, és Dani arra gondolt, hogy legalábbis ami őt illeti, igaz a mondás. Még ha ő maga nem is érzett semmit, az a bizonyos testrésze továbbra is kifogástalanul működött, és Daninek sok örömet szerzett, amint a paradicsomba lovagolt rajta. Ahogy a jelek szerint másoknak is… – Sajnálom, hogy látnod kellett azt – mondta a férfi. – Nem akartam, hogy megtudd. Dani a hálóba ment, és elkezdte lerángatni a ruhákat a fogasokról. – Érdekes. Nem azt sajnálod, hogy megcsaltál, csak azt, hogy kiderült. – Hallotta, hogy a férfi utánagurul a szobába. – Egy diákkal, Hugh! Ez olyan giccses! Még hozzád képest is. – Nem arról van szó, amire gondolsz. – Fogalmad sincs, mire gondolok. – Dani bedobálta a ruháit egy dobozba, aztán haragosan a férfira meredt. – Semmit sem tudsz rólam. Dühös vagyok. El akarsz válni? Rendben, elválunk. Továbbléptél. Ezt el tudom fogadni, de amit nem tudok elfogadni, az az, hogy a hallgatóiddal hancúrozol. Ki tudja, hánnyal! – Ne légy közönséges! – Ó, persze! Mert ha csak eggyel csinálod, az olyan fennkölt dolog. Milyen nagyszerű ember vagy! Milyen büszkék vagyunk rád mindannyian! – Dani közelebb ment a férfihoz, és lebámult rá. – Én
melletted álltam, te szemétláda! Támogattalak, amióta csak megsérültél. Feladtam az életemet, hogy segítsek neked. Bátorítottalak, könyörögtem, hogy élj tovább. Teljes szívemből szerettelek. Cserébe csak annyit vártam, hogy te ugyanígy szeress engem. És ha erre nem voltál képes, akkor legalább tisztelj. De még ezt sem kaptam meg. – Persze, tüntess csak fel engem csirkefogónak! Mintha mindenről én tehetnék! Dani sikítani szeretett volna tehetetlen dühében. – Talán nem így van? Vagy engem hibáztatsz a történtekért? – Én csak el akarok válni. Ez miért bűn? – Nem az a bűn, te rohadék! Hazudtál és megcsaltál. Elárultál. Az a diáklány nem az első kis kalandod. Sosem hittem volna, hogy ilyen aljas vagy. Hugh mérgesen rámeredt. – Amiért tolószékben ülök, azt várod, hogy szent legyek? Nem lehetnek hibáim, mint más férfiaknak, mert valójában nem vagyok férfi? Dani még soha életében nem akart megütni egy másik embert, de most a vágy, hogy felkapjon egy lámpát és fejbe vágja Hugh-t, majdnem túl erősnek bizonyult. – Azt várom, hogy tisztességesen viselkedj, mert házasok vagyunk! – kiáltotta. – Azt vártam, hogy nem szeged meg a házastársi esküdet, mert azt hittem, van erkölcsi érzéked, és törődsz velem, és a kapcsolatunk neked is fontos. Nem minden rólad szól, tolószék ide vagy oda! Annak, hogy hitvány alak vagy, semmi köze ahhoz, hogy tolószékben ülsz. Akkor is az lennél, ha végig tudnád futni a maratoni távot. Most pedig tűnj innen, és hagyd, hogy összepakoljam a holmimat! – Dani… – Takarodj!
216
16. – Fura szagú ez a gomba – mondta Penny, és a tiszta ruhát a bal keze gyűrűsujjához szorította. – Gomba – mondta Naomi. – A gombának mindig fura a szaga. Gondolod, hogy össze kell varrni? Penny a szemét forgatta. – Az ujjam még a kezemhez tartozik? – Igen. Nagyszerű! Menj csak a saját fejed után! Cal besétált a konyhába. Kicsit lassan mozgott, de úgy tűnt, különben teljesen kiheverte a csontvelő-átültetést. – Mennyire vérzik a keze? – kérdezte Naomit. – Jól vagyok – bizonygatta Penny. – Erősen – mondta Naomi. – De nem hiszem, hogy a kés csontig hatolt. – Ezt jó tudni – mondta Cal. – Mert ha szükséges, elviszem a sürgősségi ügyeletre, akár erőszakkal is. – Egy frászt! – furakodott kettejük közé Penny. – És ha nem vettétek volna észre, én is itt vagyok. Nem szeretem, ha nem vesznek rólam tudomást. Jól érzem magam. A vágások és égések hozzátartoznak a munkámhoz, úgy is mondhatjuk, hogy benne vannak a pakliban. Az ujjam már alig vérzik. Nem mintha máris hajlandó lett volna elvenni róla a rongyot, de néhány perc múlva meg fogja tenni. Naomi ragaszt majd a sebre egy tapaszt, és minden rendben lesz. Ha valahányszor valaki elvágja az ujját a konyhában, orvosért rohangálna, soha senki nem kapna vacsorát.
– Itt van! – kiáltotta Dani, és berontott a konyhába. – A beszámoló az új éttermekről, és igen, megemlítettek titeket is. Letette az újságot a rozsdamentesacél-pultra, és fellapozta. A két szakács, aki már elkezdte felvagdosni a zöldségeket, közelebb jött, ahogy Edouard is. Penny beoldalazott Naomi és Cal elé. Ha mögöttük maradna, semmit sem látna, gondolta. Az ujjában a fájdalom hirtelen alábbhagyott, ugyanakkor a gyomra őrülten liftezni kezdett. Hát… ez sem volt kellemesebb érzés. – Valami jót csak kellett mondaniuk, ugye? – suttogta inkább magának, mint másnak. – Miért ócsároltak volna bennünket? – Mert ez egy újság – dohogott Naomi. – Mit értenek az újságírók a jó kajához? – Igen, mit értenek? Szinte mindig gyorséttermekben esznek – morogta Edouard. Penny az alsó ajkát harapdálta, miközben Dani továbblapozott, míg oda nem ért egy egész oldalas cikkhez, amely a Seattle-ben és környékén nyílt új éttermekkel foglalkozott. Egy barát barátja figyelmeztette Pennyt a cikkre, és hogy írnak benne az Öreg Halászról is. Penny átfutotta az oldalt, és egykettőre felfedezte a kis, bekeretezett hasábot. – Ott van! – mutatott rá, mire mind a lap fölé hajoltak, és kis híján összekoccant a fejük. – Várjatok, majd én felolvasom! – mondta Dani, és felkapta az újságot. – Szóval: „Bár ez az írás csak az új éttermekkel foglalkozik, mégis meg kell említenünk az Öreg Halászt, amely főnixként éledt újjá a hamvaiból. Alig néhány hónapja még az a fajta hely volt, ahol unalmas menük és állott hal várta a vendégeket, de mára minden megváltozott. Az Öreg Halászban mesés vacsorákat ehetünk. Nemcsak azért, mert Penny Jackson mesterszakács az ötletes menüivel és zseniális párosításaival új jelentést adott az ínycsiklandó kifejezésnek, hanem azért is, mert gyönyörű panorámájával és első osztályú kiszolgálásával ez az étterem tökéletes helyszíne egy izgalmas és függőséget okozó kulináris élménynek.” Penny felvisított, és ugrándozni kezdett. Naomi csatlakozott hozzá, és összeölelkezve ugrándoztak tovább. Cal mindkettőjüket átkarolta, és a konyha hirtelen egy csoportos ölelkezés és ugrándozás színterévé vált. 218
– Gratulálok! – mondta Cal Pennynek. – Tudtam, hogy megcsináljuk. – Én is. Bár te csak a háttérért vagy felelős. Én biztosítom a függőséget okozó kulináris élményt? – Penny felemelte a sértetlen kezét, és Callel összeütötték a tenyerüket. – Tudtam, hogy jók vagyunk, de nem gondoltam, hogy mások is elég okosak ahhoz, hogy ezt felismerjék. – Úgy tűnik, tévedtél. – Hurrá! – Mindig szerettem az újságírókat – mondta Edouard. – Ünnepelnünk kellene – jelentette ki Naomi. – Én valami alkoholosra szavazok. – Persze. Olcsó pezsgőt mindenkinek! – Cal átnyújtotta a bárszekrény kulcsait. Penny nevetett, és a hűtőkamrához ment, ahonnan kivett egy kis darab tonhalat. – Mi az, megéheztél? – kérdezte Cal, amikor a lány visszatért a pulthoz, és elkezdte felvagdosni a halat. – Ez Alé. A macskánké – tette hozzá Penny, látva a férfi értetlen tekintetét. – Remek munkát végzett a rágcsálóirtással, így őt is meghívom a partira. Egy tálkába tette a halat, és a hátsó ajtóhoz sétált. Miután néhány percig hívogatta a macskát, az meg is jelent. Penny megsimogatta, aztán letette a tálat, amelynek a tartalmát Al kevesebb mint harminc másodperc alatt elpusztította. – Nem tudtam, hogy szereti a halat – jegyezte meg Cal az ajtóból. – Remek ízlésű macska. Ez első osztályú tonhal volt. Al elvonult mosakodni a vacsorája után, és Penny felvette a tálat, aztán Calre mosolygott. – Ügyesek voltunk. – Egyetértek. Azt hittem, tovább fog tartani, míg idáig eljutunk, de nem panaszkodom. – Én sem. Volt valami abban, ahogy a férfi ránézett, valami, amitől a lány bensője remegős kocsonyává vált, és a szája kiszáradt. – Ami a múltkori ajánlatodat illeti… – kezdte mosolyogva Cal.
– Igen? – Penny! – kiáltotta Dani. – Telefonon keresnek! A mamád az. – Mindjárt megyek. – Penny Calre nézett. – Bocs! – Semmi gond. Tudom, hol laksz. Ez egy burkolt ígéret volt, és ő a szaván fogja majd Calt, gondolta Penny, ahogy visszasietett a konyhába, és menet közben ellenőrizte a vágást a kezén. A vérzés elállt. Miközben felvette a telefont, sebes ujját Naomi orra alá dugta. – Szia, anya! – Szervusz, drágám! Apád és én olvastuk az újságban a cikket, és gratulálni akartunk. Naomi ott termett a mentőládával, és nekiállt a megfelelő méretre és formára vagdosni a tapaszt és a gézt. – Köszönöm – mondta Penny, a telefont a füle és a válla közé szorítva, ahogy folyó víz alá tartotta a fájós ujját, és igyekezett nem fintorogni. – Úgy döntöttünk, nem várunk tovább, minél előbb meg akarjuk nézni az éttermet. – Ez csodás. Mikor jöttök? – Két hét múlva, kocsival. Tudom, hogy a szombat a legforgalmasabb napod, szóval vasárnap érkezünk, és keddig maradunk. Naomi a helyére illesztette a kötést, és leragasztotta. – Remek! – mondta Penny. – Alig várom, hogy lássalak benneteket. – Ó, nem csak minket fogsz látni! A testvéreid is velünk jönnek. Meg a gyerekek. Sean és Jack sajnos nem tudnak elszabadulni. – Majdnem az egész család… – mondta elhaló hangon Penny. – Tudod, a házam nem valami nagy. Ja, és van egy ideiglenes lakótársam is. – Semmi gond – mondta a mamája. – Egy hotelben szállunk meg. Emailben megküldöm a részleteket. Tényleg alig várjuk, hogy ott legyünk. – Én is. Csevegtek még néhány percig, aztán bontották a vonalat. Naomi kortyolt egyet a pezsgőjéből, és elmosolyodott. – Hát nem szívás, hogy éppen most vagy terhes? 220
Penny irigykedve szemlélte az italt. – De. A szüleim idejönnek, a nővéreimmel és a gyerekeikkel együtt. Megnézik az éttermet. – Igen. – Át fogják kutatni a házamat, és a jövőről akarnak majd beszélni velem. – A szülők már csak ilyenek. – Aggódni fognak, mert egyedülálló anya leszek. – Természetesen. Edouard franciául szitkozódott. – A hátsó gázrózsák nem működnek, a négy közül egyik sem. Ilyen körülmények között nem tudok dolgozni! – háborgott. Penny felnyögött. Nem engedhette meg, hogy elveszítsék a gázrózsák felét, amikor telt házra számítanak. – Telefonálok a szerelőnek – mondta, és eliramodott az irodája felé. Isten hozott újra a világomban, gondolta, ebben az örökös bolondokházában! – Aztán még beszélnünk kell a gombákról – szólt utána Naomi. – Fura a szaguk. – Köszönöm, hogy elkísértél – mondta Cal. – Nem lett volna muszáj velem jönnöd. – De akartam – mondta Penny, ahogy átvágtak a kórházon. Cal kételkedett benne, hogy a lánya meglátogatása bekerülne Penny öt legkellemesebb programja közé, de értékelte az áldozatát. Penny tényleg támogatta őt. Ápolta, amikor a csontvelő-átültetés után olyan gyengének érezte magát, mint egy kisbaba, főzött rá, igazi barátként viselkedett. Szemétségnek tűnt azzal viszonozni a kedvességét, hogy leteperi, ezért vasakarattal uralkodott magán, és nem javasolta a lánynak, hogy kerítsenek sort arra, amit korábban elhalasztottak. Bár szerette volna. Ahogy a liftre vártak, kutató pillantást vetett rá. Pennyn egyre jobban meglátszott a terhesség. Cal feltételezte, hogy egyeseknek nem tetszene, hogy itt is, ott is gömbölyödik, de ő pokoli szexinek találta az idomait, és hogy majd kicsattan az egészségtől. Tetszett neki a mozgása, az illata, a sokat ígérő mosolya.
Bonyodalmak, gondolta, amikor beszálltak a felvonóba. Ha kapcsolatot kezdenek, az csak bonyodalmakhoz vezet. Még egy ok arra, hogy legyőzze a kísértést. Ami viszont egyre nehezebben ment. Közben felértek az emeletre, és kiléptek a folyosóra. – Be kell jelentkeznünk – mondta Cal. – Tracy azt mondta, hogy majd kapunk maszkot és köpenyt. Lindseynek még túl gyenge az immunrendszere. Bár az orvosok szerint sokkal gyorsabban gyógyul a vártnál, és néhány hét múlva hazamehet, addig vigyáznunk kell, nehogy összeszedjen valami fertőzést. Penny megérintette a karját. – Ideges vagy, ez érthető, de én akkor is csak az ajtóig kísérlek. Négyszemközt kell beszélnetek. – Nem tudom, mit mondjak neki. Egész életében tudtam róla, de ő sosem foglalkozott velem. Hogy kezdjem? – Fogalmam sincs. – Penny felsóhajtott. – Azt mondd, amit érzel! A célod egyelőre csak az, hogy kialakíts valamilyen kapcsolatot. Keress egy hétköznapi témát, aztán mintegy mellékesen jegyezd meg, hogy te vagy az apja. Cal próbálta elképzelni, amint kiejti a szavakat, de ez lehetetlen volt. Túl régóta titkolózott. – Tracy is ott lesz, igaz? – kérdezte Penny. A férfi bólintott. – Egyetértettünk abban, hogy Lindseynek fontos, hogy a mamája a közelben legyen. Penny mosolygott. – Mindig úgy beszélsz róla és a férjéről, mintha ők lennének Lindsey igazi szülei. – Mert azok. Alison szerepe csak annyi volt, hogy rendelkezésre bocsátott egy petesejtet és kilenc hónapra kölcsönözte a méhét. Csak ennyit tett. És Cal még kevesebbet. Ő csak a DNS-ét örökítette át a lányába. Penny közelebb lépett hozzá, és a szemébe nézett. – Tudom, mire gondolsz, de tévedsz. Te nem csak a spermádat adtad oda. Meg akartad tartani a kisbabát, és nem azért mondtál le róla, hogy 222
elmenekülj a felelősség elől, hanem hogy jobb életet biztosíts a számára. Mindent megtettél azért, hogy boldog legyen. – Nem akartam lemondani róla. – Tudva, amit most tudsz, úgy gondolod, rosszul döntöttél? Jó kérdés. Vajon ő jobban gondoskodott volna Lindseyről? Boldogabbá tette volna? Amikor a lánya megszületett, még ő maga is kölyök volt. Na és Glória? Aki mindig mindenki életébe beavatkozott? Őt hogyan állította volna le? És amikor Lindsey megbetegedett? Hogyan birkózott volna meg a helyzettel? – Jól döntöttem – bólintott lassan. – Ezt tudom. – Akkor talán ideje, hogy felhagyj az önkínzással. Örülj, hogy a lányod él, és szépen javul az állapota. Meddig akarod még büntetni magad azért, mert gondoskodtál róla, hogy a lehető legjobb élete legyen? Cal rámeredt. Ez tényleg ilyen egyszerű lenne? Tényleg azért büntette magát, mert a lánya érdekét nézte? – Olykor egész jó meglátásaid vannak – mondta halkan. – Tudom. – Penny mosolygott. – Amikor szükséges, zseniális vagyok. Ez egy különleges adomány. – Rendben. Akkor légy most is zseniális, és áruld el, mit mondjak Lindseynek! – Mi lenne, ha megmondanád neki, hogy te vagy az apja, és nagyon szereted őt? Mielőtt Cal válaszolhatott volna, a folyosó végén egy szobából kilépett Tracy, hosszú kórházi köpenyben. – Jó napot! – mondta, és feléjük indult. – Tökéletes az időzítése, Cal. Felkészült rá, hogy a feje búbjáig be kell burkolóznia? Lindsey gyorsabban gyógyul, mint reméltük, és hamarosan hazajöhet. Persze iskolába még nem járhat egy darabig, mert nem mehet tömegbe, de mégis, olyan boldogok vagyunk! És annyira hálásak. Ideges volt, Cal látta a szemében, hallotta az elhadart szavaiban. – Tracy… – kezdte. A nő megrázta a fejét. – Rendben van, tényleg. Lindsey találkozni akar azzal a férfival, aki megmentette az életét, maga pedig a lányával. Én nem szóltam neki. – Nagyot nyelt. – Nem tudtam, mit mondjak – ismerte be. – De ez
valószínűleg jobb is így. Maga amúgy is túl régóta vár erre a pillanatra. Megérdemli, hogy maga mondhassa el neki az igazat, Cal. Tényleg. Tom és én annyira hálásak vagyunk! – Köszönöm – dörmögte a férfi. Penny megfogta a kezét. Cal összefonta az ujjaikat, és erősen megszorította a lány kezét. Hála az égnek, volt annyi esze, hogy elhozza őt! Az volt az érzése, hogy nagy szüksége lesz egy barátra a következő percekben. Erről eszébe jutott valami… – Tracy, ez itt Penny Jackson. Penny kezet rázott az asszonnyal. – Örvendek. Annyira örülök, hogy a lánya jobban van! Nehéz időszakon mentek keresztül, és megérdemlik, hogy jó híreket halljanak. – Köszönöm. – Tracy Penny hasára pillantott. – Az első gyermeke? Penny csak egy másodpercig habozott, aztán bólintott. – Szeptemberre várom, de mintha percről percre nagyobb lenne a pocakom. Tracy mosolya elhalványult. – Mi is akartunk gyerekeket, de a tizenkettedik héten túl nem tudtam kihordani egyik magzatot sem. Létezik erre valami bonyolult orvosi szakkifejezés. Végül az örökbefogadást választottuk. Cal nekünk adta Lindseyt, aki valóságos áldás volt a számunkra. – Örülök – mondta a férfi, és Penny erősebben szorította a kezét. – Rendben, menjünk! – mondta Tracy. – Lindsey szépen összeszedte magát. Eleinte nagyon rosszul volt, de a panaszai gyorsan enyhültek. Most már alig várja, hogy hazajöhessen. Ja, és ugye tudja, hogy a kemoterápiától kihullott a haja? Cal nem tudta. Hallotta, hogy ilyesmi gyakran előfordul, de gyűlölte a gondolatot, hogy a lánya gyönyörű, szőke tincsei odalettek. – Azt reméli, hogy kicsit göndörebb lesz, amikor újra kinő – folytatta Tracy. – A biológiai anyjának göndör haja volt? – Tessék? Nem. Alison haja egyenes szálú volt. – És világosszőke. Lindseyé aranyszőke volt, és hosszú. Meddig tart majd, amíg újra megnő? 224
– Isten hozta a bacilusmentes övezetben! – mondta Tracy, ahogy bementek az ajtón. – Semmi sem kerülhet be Lindsey szobájába előzetes fertőtlenítés nélkül. – Nem hoztam neki semmit – mondta Cal. Akart, de előre tájékozódott, és megtudta, hogy a lányához nem vihet be virágot, és nem tudta, mi mást hozzon. – Akkor jó. – Tracy megmutatta, hol talál köpenyt és maszkot, papucscipőt és sapkát. Amíg a férfi beöltözött, Penny letelepedett egy fotelbe egy képes újsággal. – Sok szerencsét! – mondta. Cal öt perccel később Lindsey szobájában volt. Tracy bemutatta őket egymásnak. Lindsey mosolygott, és mereven rászegezte a szemét. Cal szomjasan itta be a látványt. Lindsey magas volt, és karcsú, hatalmas kék szempárral, és olyan ragyogó mosollyal, amely fényárba boríthatta volna egész Seattle-t. A fején kendőt viselt, amely Calt Penny konyhai fejfedőire emlékeztette. Nemigen hasonlított Alisonre, azonkívül, hogy örökölte a szeme formáját, és hasonló módon billentette félre a fejét. – Nem tudom, mit mondjak – kezdte a lány félénk mosollyal. – Köszönöm. – Szívesen. Boldog voltam, hogy segíthettem. – Fájt, amikor kiszívták a csontvelőjét? – Átaludtam az egészet. Utána volt néhány véraláfutásom… nem nagy ügy. Neked sokkal nehezebb lehetett. Lindsey elfintorodott. – Egy ideig iszonyúan rosszul voltam. A kemó is szörnyű volt. De már vége, és jobban vagyok. A paplan tetején feküdt, és most felült az ágyban. A lábát élénk színű melegítőnadrág takarta, kék, hosszú ujjú, gyűrt selyeminge elöl gombolódott. A mellkasából és karjából intravénás csövek vezettek az infúzióhoz és a gépekhez. – Le kellene ülnünk – mondta Tracy, és odahúzott néhány széket. Cal a lányához legközelebb esőt választotta. Lindsey olyan gyönyörű, gondolta. Természetesen látta már őt azelőtt is, de mindig csak messziről. Most azonban elég közel volt ahhoz, hogy lássa az arca színét, és észrevegye a parányi anyajegyet a nyaka oldalán.
– Úgy hallottam, idén végzel – mondta. – Igen. – Lindsey felsóhajtott. – Valószínűleg nem leszek ott az érettségin. A következő hat hónapban kerülnöm kell a tömeget. A Washingtoni Egyetemre járok majd. Cal vigyorgott. – Tudom. Én is oda jártam. – Tényleg? Milyen szakra? – Közgázra. – Ó! – Lindsey megint az orrát ráncolta. – Én jogi egyetemi előkészítőre jelentkeztem. Meg akarok tanulni egy csomó dolgot. Aztán jogi karra megyek, és környezetvédelmi jogra szakosodom. Tudja, mentsük meg a bolygót… Elég fiatal, hogy elhiggye, ez lehetséges, gondolta a férfi csodálattal. És őt eléggé elbűvölte ahhoz, hogy elhiggye, képes elérni, amit a fejébe vett. – De januárig otthon kell kuksolnom, a miatt a tömegdolog miatt. Az anyukám viszont beszélt a felvételi bizottsággal, és kiderült, hogy egyes órákat interneten is elvégezhetek, ami nagyon klassz, így ugyanannyi kreditem lesz, mint bárki másnak az első félév végére. – Majd meséld el, hogy sikerültek a terveid. – mondta Cal. – Tényleg? Érdekelné? Tracy a lányára mosolygott. – Édesem, most mentette meg az életedet. Azt hiszem, egy kicsit ő is befektetett a jövődbe. – Igaz. Erre sosem gondoltam így. Rendben. Persze. Majd értesítem. Szokott e-mailezni? Cal bólintott. – Én is. Imádom. És az sms-ezést is. Meghalnék ezek nélkül, meg a mobilom nélkül, ami segít tartani a kapcsolatot a barátaimmal. – Lindsey Tracyre mosolygott. – Anya klassz volt, mindig megengedte, hogy mobilozzak. Természetesen korlátlan helyi híváslehetőségünk van, ahogy a barátaimnak is. – A hangja elhalt. – De ez biztos nem érdekli. Valójában a férfit minden érdekelte. Az élete minden kis részletéről hallani akart. Nem tudta elhinni, hogy itt van, ilyen közel hozzá. Meg akarta ölelni, meg akarta mondani neki, hogy kicsoda. Meg akarta 226
mutatni neki New Yorkot és Európát, figyelni, ahogy felnő, és gyönyörű nővé érik. De a legjobban annak örült volna, ha visszaforgathatja az idő kerekét, hogy a születése első pillanatától fogva mellette lehessen. Az öröm, hogy most itt van a lányával, és a fájdalom mindazért, amit elmulasztott, megbénította Calt. Sosem érzett még ekkora kínt. Lindsey csodálatos lány, és ő bármit mondott vagy tett, nem szerezhette vissza az elveszett éveket. A lány összeráncolta a homlokát. – Maga kissé ismerősnek tűnik. Nehéz megmondani a maszk miatt, de láttam, amikor bement az öltözőbe, és azt gondoltam… – A férfiról a mamájára nézett, aztán vissza. – Ismerem magát? Cal tizenhét éve várta ezt. A nagy pillanatot, a tökéletes alkalmat, hogy megmondja a lányának, kicsoda. Penny visszafojtotta a lélegzetét. Bár a váróban ült, minden szót hallott, és átérezte Cal vágyakozását. A lánya iránti szeretet úgy áradt a férfiból, mint a forróság egy kályhából. Cal újra és újra helyesen cselekedett, és ez volt a jutalma. Ő mégis szerette volna megállítani. Lindsey ártatlan volt mindabban, ami történt, és sosem akarta megismerni a vér szerinti szüleit. Miért kellene most rákényszeríteni valamit, amit nem akar? Ez örökre meg fogja változtatni, és nem biztos, hogy jó értelemben. De Penny azzal is tisztában volt, hogy Cal megérdemelte, hogy elérkezzen ez a perc, és helyes vagy nem, élni fog a lehetőséggel. – Láttál már engem – kezdte a férfi érzelmektől fátyolos hangon. Penny szemét elöntötték a könnyek. Tracyre nézett, és látta, hogy az asszony is reszket a felindulástól. Nyilván félt, hogy egy kicsit elveszít a lányából, hogy Lindsey a szíve egy darabkáját Calnek ajándékozza. – A Kávédaráló egyik tulajdonosa vagyok. A partnereim és én gyakran szerepeltünk tévéreklámokban. Penny visszapislogta a könnyeit, ahogy a szívverése kihagyott. Ennyi volt? Felvértezte magát a folytatásra, és elképedt, amikor egy pillanatnyi szünet után Lindsey felkiáltott: – Ó, igen, ez az! Tudtam, hogy hasonlít valakire! Aztán megemlítette, milyen szomorú, hogy nem mehet el a végzősök báljára, de a fiúja megígérte, hogy elviszi táncolni, ha már nem kell
kerülnie a tömeget. Cal megkérdezte, hogy van-e valamilyen háziállata, és tovább beszélgettek. Tracy éppen olyan elképedtnek tűnt, amilyennek Penny érezte magát. Mi történt az előbb? Miért szalasztotta el Cal a tökéletes alkalmat, hogy megmondja Lindseynek, kicsoda? Tizenöt perccel később a látogatás véget ért. Cal megígérte Lindseynek, hogy válaszol az e-mailjeire, és Lindsey megígérte, hogy jelentkezni fog. Aztán bekapcsolta a tévét, még mielőtt Calék kijöttek a szobából. Amikor becsukták maguk mögött az ajtót, Tracy a férfihoz fordult. – Miért nem mondta meg neki? – kérdezte halkan. Cal levette a védőköpenyt. – Akartam, de nem voltam képes rá. Nagyszerű gyerek, Tracy, és azért lett ilyen, mert maga és Tom nevelték fel. De még fiatal, és nem akartam összezavarni. Tracy a nyakába ugrott. – Köszönöm! – mondta, miközben könnyek csorogtak végig az arcán. – Köszönöm! Tudom, hogy megmondhatta volna neki, hogy maga az apja. Minden joga megvolt rá. Most másodszor is nekünk adta őt, és semmit sem fogadott el cserébe. Nem tudom, hogyan lehet viszonozni egy ekkora áldozatot. Penny is a könnyeivel küszködött. Amikor Cal ránézett és felhúzta a szemöldökét, a lány vállat vont. – Átkozott hormonok! – szipogta. Cal addig veregette Tracy hátát, amíg a nő ki nem egyenesedett. – Vissza kellene mennem hozzá – dünnyögte. – Köszönöm, hogy megengedte, hogy találkozzunk – mondta Cal. – Maga remek ember, Cal. Igazán. – Tracy megtörölte az arcát, és visszatért a lányához. Cal hallgatásba burkolózott, ahogy visszabandukoltak a kocsijához, de amikor már az úton robogtak, hirtelen a lányra nézett. – Tudom, hogy még csak délután három van, de szükségem lenne egy italra. Velem tartasz? – Persze. Hová megyünk? – Valami csendes, nyugodt helyre. Mit szólnál a lakásomhoz? 228
– Rendben. Amikor megérkeztek, Penny figyelte, ahogy a férfi skót whiskyt tölt magának. Cal nagyot kortyolt az italból. Ekkor a lány melléje lépett, és megérintette a karját. – Helyesen cselekedtél. Cal rámeredt. – Pokolian fájt. Csak azt akartam, hogy Lindsey az enyém legyen. Örökké az járt a fejemben, hogy mennyit mulasztottam, mert lemondtam róla. Az a sok év… De nézd meg, milyen élete volt Tracy – vel és Tommal. Én ilyet sosem adhattam volna neki. Még most sem lenne könnyű, tizenhét évesen hogyan is lettem volna képes rá? – Miért gondoltad meg magad? Cal ivott még egy kortyot. – Rájöttem, hogy ha szeretem a lányomat, a javát akarom. Azt, ami neki a legjobb, nem azt, ami nekem. És bármennyire is szeretnék része lenni az életének, ő nyilván nem erre vágyik. Alig várja, hogy elkezdhesse az egyetemet, hogy felnőjön, hogy tegyen valamit a… bolygónk megmentéséért. Remek szülei vannak, nincs szüksége rá, hogy felborítsam a világát. Letette a poharát. – Ez volt életem legnehezebb döntése. Nehezebb volt, mint lemondani róla, mert ma már tudom, mit veszítettem, de annak idején erről csak homályos sejtéseim voltak. Penny együtt érzően bólintott. – Sajnos, nem segíthetek neked, de ha ez ér valamit: őrülten büszke vagyok rád. Nagyon szép volt, amit tettél. – Igazán? Penny bólintott, aztán a férfi elé pördült, és lábujjhegyre állt, hogy szájon csókolhassa. – Lindsey szerencsés ifjú hölgy, akinek csodálatos biológiai apja van. Cal a karjába zárta a lányt, és közelebb húzta magához. Ahogy birtokba vette az ajkát, Penny érezte a sóvárgását. A férfi szexre vágyott, arra, hogy enyhüljön a fájdalma, és a lelkében tátongó sebre nála keresett vigasztalást.
És ő megadta ezt, mert el sem tudta képzelni, hogy cserbenhagyja. Hiszen ő is kívánta a férfit. De Cal még csak a hátát simogatta, még csak a nyelvével cirógatta az alsó ajkát, és Penny máris úgy érezte, hogy hibát követ el. Mert semmi sem változott. Sőt, Cal mai viselkedése csak megerősítette a meggyőződésében, hogy a férfi rendes ember. Eléggé szerette Lindseyt ahhoz, hogy meghozzon érte egy ilyen hatalmas és fájdalmas áldozatot. De sosem ez volt a problémájuk, hanem az, hogy Cal a lányán kívül képtelen mást szeretni. Nem nyitotta meg a szívét sem előtte, sem a gyermekük előtt. Vajon ma már képes lenne erre? Vagy még mindig áll a fal, amellyel körülvette magát? – Föld hívja Pennyt! – duruzsolta a férfi a nyaka hajlatát csókolgatva. – Mérföldekre jársz. Azt akarod, hogy abbahagyjam? Forróság ömlött végig a lány testén, minden idegvégződése a férfi érintéséért esengett. A karja Cal nyakára fonódott, az izmai ellazultak. – Jaj, dehogy! – suttogta. – Akkor jó. A férfi újra megcsókolta. Penny ajka szétnyílt, és Cal nyelve a szájába siklott. Milyen pokoli időzítés, mérgelődött a lány. Miért épp most kellett ráébrednie, hogy még mindig szerelmes a volt férjébe?
230
17. Szerelem… Lehetséges ez? Penny azt mondta magában, hogy nem, nem lehet, a szíve izgatott kalapálása azonban meghazudtolta a szavait. Önmaga elől nem rejthette el, hogy mit érez. Ne most, gondolta, amikor Cal megrángatta a blúza alját. Ez nem a számvetés, hanem az érzékek ideje. A férfi lerántotta a blúzt a fején át, és a kanapé melletti asztalra dobta, majd miután végigsimított a vállán és a karján, gyengéden a tenyerébe fogta a mellét. – Nagyobb lett – mondta vigyorogva, mintha valami nagy felfedezést tenne. – Igen, és ezt már megtárgyaltuk. – Tetszik. – Jellemző! – Mit mondjak, férfi vagyok. – Cal hüvelykujja súrolta a bimbókat. A becézgetésre a lány egész teste megfeszült, és az ölét elöntötte a várakozás forrósága. – Ez nagyon finom. – Akkor jó. Cal tovább cirógatta a mellét, majd előrehajolt, és csókokkal borította a nyakát, puha, hosszú, nedves csókokkal, és a lány megint libabőrös lett a gyönyörtől.
– Olyan szép vagy! – suttogta a férfi. – Mindig az voltál, de most a terhességtől mintha ragyognál. Néhány másodpercig az állát harapdálta, aztán a szája a lány fülére vándorolt, és a fogai közé kapta a cimpáját. – Kívánlak, annyira kívánlak! Az izgató szavak, a meleg lehelete a bőrén… Penny majd elolvadt. A teste reszketett. Sürgetni akarta a férfi, hogy lépjen tovább, ugyanakkor azt szerette volna, ha ez az előjáték örökké tart. – Ó, Cal! – suttogta, ahogy odabújt hozzá. – Mindig tudtad, hogyan lobbants lángra. A férfi felemelte a fejét, és megcsókolta az ajkát. Penny a vállába kapaszkodott. A nyelvük összetapadt, körözött, incselkedett, az ajkuk összeforrt. Cal megmarkolta a lány csípőjét, próbálta még közelebb húzni magához, csak éppen Penny hasa útban volt. A lány követte a tekintetét, és felkacagott. – Úgy tűnik, akadt egy kis problémánk. – Megoldjuk – mondta Cal. – Gyere! – Kézen fogva a hálószobájába vezette a lányt, aztán türelmetlenül ki akarta gombolni a farmerét. – Le tudok vetkőzni egyedül is – tiltakozott Penny. – De én szeretlek levetkőztetni. – Én meg szeretnélek meztelenül látni. És hölgyeké az elsőbbség. – Igaz. A férfi gyorsan kigombolta az ingét, Penny pedig lehúzta a cipőjét és a zokniját. Fél perccel később már mindketten meztelenek voltak. Cal felemelte az ágytakarót, és a lány elnyúlt a hűvös ágyneműn. Még csak a délután közepe volt, napfény ömlött be a szobába, így nem rejtőzhetett el az árnyékban. A terhessége kezdete óta most először érezte magát igazán kövérnek és esetlennek. Tudta, hogy elméletileg az utolsó hónapig szeretkezhet, de ami a gyakorlatot illeti… – Mi az? – kérdezte Cal, ahogy melléje feküdt. – Ráncolod a homlokod. – Na és? – Ez azt jelenti, hogy gondolkozol. Amiből soha nem sül ki semmi jó. – Aggódom, hogy kínos lesz… 232
A férfi felkönyökölt, és lemosolygott rá. – Látod, ez a különbség a férfiak és a nők között. Aggódsz, hogy változtatnunk kell, és ez nekem nem fog tetszeni. Amíg én egyfolytában arról fantáziáltam, hogy rajtam lovagolsz, miközben fogom a melled, és te diktálod az iramot. Nagyon szemléletes képet festett, és Penny teljes szívéből helyeselte a tervét. – Rendben. Legyen, ahogy akarod. – Ó, kösz. Cal megcsókolta. Penny azonnal szétnyitotta az ajkát a férfi nyelve előtt. Cal gyengéden végigsimított az oldalán, követte a csípője ívét, egészen a combjáig. Penny a hátára gurult, és szétvetette a lábát. Cal a combjai közé feküdt, óvatosan megérintette a nőiessége középpontját, aztán finoman masszírozni kezdte a lábát. – Nem érted a lényeget – súgta Penny a szájába. – Ó, dehogynem! – Cal a combjának nyomta a férfiasságát. – Csak nem akarok semmit elsietni. Lazíts! Miénk az egész délután. Hol is tartottam? Ám ahelyett, hogy ott folytatta volna, ahol abbahagyta, azaz tovább kínozta volna a lányt azzal, hogy elhanyagolja az erogén zónáit, a kezét a mellére csúsztatta. Hosszan simogatta a gömbölyű halmokat, egyre jobban megközelítve, de mindig kikerülve a bimbókat. Addig körözött a keblén, amíg a lány úgy nem érezte, hogy megőrül a vágytól. Végül Cal finoman megpöckölte az egyik kemény csúcsot, és Pennyn mintha lávafolyam ömlött volna végig. – Kellemes? – kérdezte Cal, és a lány szája felé vette a csókok irányát. – Csodálatos! – Akkor jó. Cal lejjebb csúszott, hogy az egyik bimbót a szájába vehesse. A gyengéd szopogatásra a lányt megint forróság járta át. Az öle egy ütemben lüktetett a szívével.
Cal közelebb húzódott hozzá, tovább simogatta, csókolgatta, amíg Penny már alig kapott levegőt. A feszültsége egyre csak nőtt, kirobbanással fenyegetett. A férfi a lábai közé dugta a kezét, az ujjai végiggereblyéztek a vágytól harmatos pihéken. Penny homorított és felsikoltott, ahogy Cal megtalálta a legérzékenyebb pontjait. A férfi tovább ingerelte, de Penny még mindig nem volt elégedett. – Gyorsabban! – parancsolta. – Erősebben! Cal azonnal szót fogadott. Ujjai szapora ritmusban mozogtak, amivel az elviselhetetlenig fokozta a lány izgalmát. Penny felhúzta a térdét, és széttárta a lábát. A sarkait a matracba fúrta, ahogy az egész teste megfeszült a csúcspontot várva. Hirtelen felvillant lelki szemei előtt egy kép: látta magát, ahogy meglovagolja a férfit, érezte, ahogy Cal belé lövelli a magját. És miután ez a gondolat gyökeret vert az elméjében, többé nem tudta kiirtani. Megérintette a férfi csuklóját. – Én akarok felül lenni. Cal ajka az örömteli várakozás mosolyába görbült. – Csak tessék! Tégy velem, amit akarsz. A hátára gurult, aztán maga fölé emelte a lányt, aki lovagló ülésben ráereszkedett. Cal keménysége teljesen kitöltötte. Aztán a hüvelye összeszorult, ahogy a férfi megmozdult benne. – Te diktálod az iramot – mondta Cal, és felnyögött. – Engem könnyű boldoggá tenni. Penny mocorgott kicsit, hogy megtalálja a legizgalmasabb, ugyanakkor legkényelmesebb pozíciót. – Ez jó – suttogta, behunyta a szemét, és lassan mozogni kezdett. Eleinte ügyetlenül, de aztán gyorsan rátalált a ritmusra, amelybe beleremegtek az idegvégződései. Ekkor gyorsított a tempón, aztán még sebesebb iramra váltott. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy Cal az arcát figyeli. – Élvezz el! – suttogta a férfi, a testük közé csúsztatva a kezét, és birizgálni kezdte a lány duzzadt csiklóját. 234
Penny minden izma megfeszült. Cal erősebben dörzsölte, és ő végül nem bírta tovább, a teste vonaglani kezdett az orgazmus viharában. Tovább lovagolt a férfin, világgá kiáltva a gyönyörét, miközben a teste újra és újra összerándult. A férfi megragadta a csípőjét, és átvette az irányítást. Penny kinyújtotta a karját, és előredőlt, úgy, hogy tovább mozoghasson, mégis meg tudja tartani magát. Ez a szög még jobb, gondolta elképedten, ahogy az orgazmusa folytatódott. Cal tovább szorította a csípőjét, míg végül hirtelen megmarkolta, mozdulatlanságra kényszerítette, aztán felhördült. Penny kinyitotta a szemét, és felnézett rá. Cal arca megfeszült, a gyönyörtől az ajka egyenes vonallá keskenyedett. A torkából nyögés tört fel, és a szeme kinyílt. Egyszerre mosolyodtak el. – Ez nem volt rossz – mondta a lány. – Kellemesnek találtam ezt a pózt. – Igen, én is. – Cal mosolya egyre szélesedett, aztán a férfi felnevetett. – Valamikor meg kellene ismételnünk. – Igen, én sem bánnám. Cal átölelte a lányt, és gyengéden az oldalára fordította, így most szemben feküdtek egymással. Cal a nyakukig felhúzta a takarót, aztán megérintette a lány arcát. – Jól vagy? – Úgy érzem, mintha a testemben minden sejt most vett volna részt egy remek partin. – Akkor jó. – És te? – Hasonlóan. A végénél azért kicsit izgultam. Nem tudtam, meddig bírom türtőztetni magam. – De sikerült. – Még két másodperc, és elvesztettem volna az önuralmamat. A lány a kezébe fogta a férfi kezét, és a melléhez húzta. – Én azt sem bántam volna. – De igen, ha előbb jutok a csúcsra. Akkor te nem elégültél volna ki.
– De igen, mert másféle módon gondoskodtál volna róla. Egyébként is, van valami izgalmas abban, ha egy férfi annyira begerjed, hogy többé nem ura önmagának. Az nagyon szexi. – Te vagy nagyon szexi. A lány a sötét szempárba bámult, és tudta, hogy korábban nem tévedett. Tényleg szerelmes ebbe a férfiba. Talán a közös munka szülte az új érzéseket, vagy az csak felkavart valamit, ami mindig a felszín alatt lappangott, de végül az, hogy látta, mekkora érzelmi áldozatot hoz Lindseyért, ráébresztette, hogy valójában hogyan érez. És most mit csináljon? A telefon megcsördült. Cal a másik oldalára fordult, és felragadta a kagylót. – Halló! Figyelt egy pillanatig. – Oké, megmondom neki. Igen. Nemsokára. Viszlát! Letette a kagylót, és Pennyre nézett. – Micsoda időzítés! A családod most érkezett meg. Dani fogadta őket. – Tessék? De csak holnapra ígérték, hogy jönnek! – Penny rémülten felült. – Még nem állok készen rá, hogy lássam őket. A ma estét és a holnap reggelt akartam felhasználni, hogy felvértezzem magam. – Nem tudom, mit mondjak. Megjöttek. – Cal hozzá hajolt, és megpuszilta a meztelen vállát. – Legalább nem tizenöt perccel korábban értek ide. Az igazán lehervasztó lett volna. Otthon a lányt teljes káosz várta. – Penny! – kiáltotta a mamája, amint belépett az ajtón. – Tudom, tudom, korán jöttünk. De ott ültünk az asztalnál ma reggel, reggeliztünk, és arra gondoltunk, hogy a legszívesebben azonnal felkerekednénk, és Seattle-be hajtanánk. Felhívtuk a szállodát, és rögtön kaptunk szobákat, és a testvéreid sem fértek a bőrükbe, így hát kocsiba pattantunk, és tessék, itt vagyunk. Mielőtt Penny válaszolhatott volna, a filigrán, göndör sötétvörös hajú, kék szemű asszony a szájához kapta mindkét kezét. – Ó, nézd meg magad! Milyen gömbölyű a hasad! Az én kicsikémnek kisbabája lesz. 236
Penny belesimult az édesanyja ölelésébe. – Szia, anya! – Joe! Joe, gyere ki! Penny megjött. Ekkor megjelent a lány apja is, és mindkettejüket átölelte. – Szevasz, kölyök! Hogy vagy? – Jól, apa. Emily és Julie, Penny testvérei is kisiettek a konyhából, a gyerekeik utánuk szaladtak. – Penny! Dani volt az utolsó; az egyik kezében egy vizesüveget, a másikban egy perecestálat tartott. – Mindenkit megetettem és megitattam – közölte –, és most elmegyek. A belvárosban lesz egy tárgyalásom. – Maradjon! – kérlelte Fay, Penny édesanyja. – Már épp eleget alkalmatlankodtunk, és tényleg indulnunk kell, hogy elfoglaljuk a szobáinkat. – A tenyerébe fogta Penny arcát. – Annyira jó látni téged! Boldog vagy, ezt elárulja a szemed ragyogása. Penny majdnem összerezzent. Remélte, hogy a mamája nem sejti meg, hogy a „ragyogását” Cal és a szeretkezésük okozta. – Van egy ötletem – mondta Joe, átkarolva Penny vállát. – Menjünk el az étterembe, ahol Penny a séf, csak utána jelentkezzünk be a hotelbe. – Az remek lenne – lelkendezett Fay. – Nem tartanánk fel sokáig, szívem. Tudjuk, hogy ez a hét egyik legforgalmasabb napja. – Ne butáskodj! – Penny gyors fejszámolást végzett. – Persze. Elmehetünk az étterembe, körülnézhettek, aztán később visszajöhettek vacsorára, mondjuk hétre. – A testvéreire nézett. – Vagy a gyerekek akkor már alszanak? Emily, az idősebbik nővére, huncutul elmosolyodott. – Nem, a hét óra megfelel. Sean édesanyja a környéken lakik, és elvállalta, hogy ma este és holnap egész nap vigyáz a srácokra. Hát nem csodás? Julie-nak is, nekem is külön szobánk lesz. Tudom, neked ez nem nagy ügy, te bármikor egyedül lehetsz. Számunkra azonban ez maga a mennyország. – Egy eddig ismeretlen mennyország – tódította Julie. – Bezárkózhatom a fürdőszobába, és nem kell aggódnom, hogy bárki
utánam kiabál, megpróbál bejönni, vagy nyaggat valamiért. Talán még meg is fürdök. – Rendben. Majd igyekszem gyorsan megfőzni a vacsorát, hogy maximálisan kiélvezhesd a fürdőszobázást – mosolygott Penny. – Ó, ez fölösleges – mondta a mamája, aztán belekarolt, és közelebb húzta magához. – A testvéreid túloznak. Ennyire azért nem vágynak az egyedüllétre. Julie és Emily a mamájuk háta mögött elfintorodott. – De igen! – bólogattak néma szájmozgatással. Aznap este hétkor a konyhában a szokásos, szombat esti ricsaj uralkodott. – Mogyoróhagymák! – rikoltotta az egyik szakács. – Ki a fene vette el a mogyoróhagymáimat? Penny elhúzta a száját. Elcsórni más előkészített hozzávalóit nyílt felhívás volt arra, hogy az embert hátba szúrják. Edouard kotkodácsoló hangot hallatott, és a hűtőkamrához sietett. Amikor visszatért, elég mogyoróhagymát hozott, hogy mindenkinek jusson, majd tovább foglalatoskodott a vörösboros mártásával. – Kösz – mondta neki Penny. – Szerencséd, hogy jókedvemben vagyok. – Otthon minden rendben? – Úszunk a boldogságban – mosolygott a férfi elégedetten. – George be akar költözni. Már az is felvetődött, hogy beszerzünk egy macskát. – Alt nem kaphatjátok meg. Rá szükségünk van itt. – Valahová el kell tüntetned, amikor a közegészségügyiek meglátogatnak – mutatott rá Edouard. – Tudom, de Al megéri a fáradságot. – Penny felragadott egy lazacostányért, amelyet elcsúsztattak előtte, és ráhelyezett egy kis kukoricalepényt, a tetején rákkal. – Vihetitek! – kiáltotta. Naomi mellette termett. – Itt vannak a szüleid. És a testvéreid. Se gyerekeket, se férjeket nem látok. Aggódnom kellene? – A férjek otthon vannak, a gyerekek az egyik nagymamánál. 238
– Jó szervezés. Így kell ezt csinálni. – Naomi felkapott egy másik tányért. – Ajánljam fel, hogy elviszem őket egy kocsmakörútra? Penny nem akart arra gondolni, hogy a férjes asszony testvérei kiruccannak Naomi vad világába. – Azt hiszem, ennél most jobban izgatja őket a külön szoba és a hosszú fürdés. – Nos, én nem akarok az élvezetük útjába állni. – Naomi kisietett a konyhából. Penny körülpillantott, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van, aztán átmenetileg Edouardra bízta a konyhát, és kiment az étterembe. Gyors mosolyt villantott Calre, aki a hostess-pultnál állt, aztán odasétált az egyik ablak melletti asztalhoz, amelynél a családja ült. – Szervusztok! – mondta, és odahúzott magának egy üres széket. – Rendeltetek már? – Még nem – mondta az apja. – A konyhafőnök ajánlatát vártuk. Emily közelebb hajolt. – Ez a hely csodás. Gyönyörű innen a kilátás! Tudtuk, hogy a volt férjeddel dolgozol? – Ó, láttátok Calt? – kérdezte Penny ártatlanul. Igyekezett barátságosan és nyugodtan beszélni, nem úgy, mint aki a délután jelentős részét meztelenül töltötte a volt férjével, szeretkezve és még több szexért könyörögve. – Igen, tudtuk, elmondta nekünk – felelt helyette az édesanyja. – Biztos említettem. – Calre pillantott, és intett neki. – Mindig sajnáltam, hogy nem tudtátok megmenteni a házasságotokat. Maradt még a lángból egy kis parázs? – Nem igazán – felelte Penny, remélve, az anyja már elvesztette azt a képességét, hogy meg tudja mondani, mikor hazudik. Julie megrázta a fejét. – Hagyd ezt, anya! Penny nyilván továbblépett. Kisbabát vár, egyedülálló anya lesz. Ő a tökéletes modern nő. – Ó, ebben én nem vagyok olyan biztos – dünnyögte Penny, bár értékelte a testvére bizalmát.
– A babáról jut eszembe – mondta a mamája. – Még mindig azt akarod, hogy veled töltsek néhány hetet a szülés után? Nem szeretnék alkalmatlankodni, a terhedre lenni, vagy… – Igen! – vágott a szavába Penny. – Örülnék a segítségnek. Megrémít a gondolat, hogy egyedül leszek a kicsivel. A mamája arca felragyogott. – Megbirkóznál vele, de boldogan segítek. Később majd tisztázzuk a részleteket, most viszont rendeljünk! Penny több javaslatot is tett, aztán kimentette magát, és visszaindult a konyhába. Az édesanyja elkísérte egy darabon. – Csodálatos munkát végeztél itt, drágám – mondta. – Mind büszkék vagyunk rád, és nagyon örülünk a sikerednek. – Köszönöm. Ezt jó hallani, főleg azok után, hogy annyi éven át mindenben kudarcot vallottam. Fay összeráncolta a homlokát. – Ne mondd ezt! Mi sosem gondoltunk így rá. Kerested a helyedet, ez minden. – De kibuktam az egyetemről. Kétszer is. És hadd áruljak el valamit: az állami felsőoktatásból nehéz kibukni. – Nem voltál hajlandó megalkudni. Az apád és én ezt mindig csodáltuk benned. – Tényleg? – Természetesen. Én mindig csak azt akartam, hogy a lányaim boldogok legyenek. Neked sikerült. Ó, Emilynek és Julie-nak is, de hagyományosabb módon. Tudták, mit várnak az élettől, veled ellentétben. Te a magad útját jártad, amihez nagy bátorság kell. Addig a pillanatig Penny azt feltételezte, hogy a szülei csődtömegnek tartják, hogy csalódást okozott nekik azzal, hogy annyiszor lefékezett és sávot váltott az élete országútján, amíg igyekezett kitalálni, hogy mihez akar kezdeni. – Köszönöm, anya – mondta, és megpuszilta az asszony arcát. – Te vagy a legjobb. Az édesanyja felnevetett. – Én csak annyit kérek, hogy megkóstolhassam a főztödet. – Ígérem, hogy teljesül a kívánságod. 240
Fay visszatért az asztalukhoz, és Penny megint a konyha felé irányította a lépteit, de most meg Cal tartóztatta fel. – Itt a családod. – Igen. Sajnálom. Elfelejtettem szólni neked. – Penny felbámult a férfi arcába, és élvezettel figyelte, ahogy a fény kiemeli markáns vonásait. – Szia! – Szia! Hogy vagy? – Mintha lebegnék – mosolygott a lány. – És te? – Én is. – Cal a fejével a családi asztal felé intett. – Nem bánod, ha üdvözlöm őket? Vagy az túl kínos lenne? – Szerintem nem. Mindig kedveltek. – Akkor váltok velük néhány szót. – A férfi végigzongorázott az ujjbegyeivel a lány karján. – Talán később megint találkozhatunk? – Benne vagyok. Amikor Penny belépett a konyhába, Naomi csípőre tett kézzel a helyiség középen állt. – Mi az? – kérdezte a lány, mire barátnője karon ragadta és be vonszolta az irodába. – Láttam! – sziszegte. – Mindent! Az intim csevegést. A bizalmas érintéseket. Van valami közted és Cal között! – Nem, dehogy! Azaz… talán. Valami. De semmi komoly. – Azt leszámítva, hogy rájött, szerelmes a férfiba. Különben valóban semmiség az egész. – És? – nógatta Naomi. – És micsoda? Elkísértem a kórházba, amikor meglátogatta a lányát. Végül mégsem árulta el Lindseynek, hogy ő az apja. Iszonyúan nehezen állta meg, és ettől… – Igen? – Ettől valahogy újra megkedveltem. – Hah! Mintha ez lenne minden! Tudom, hogy többről van szó, csak nem biztos, hogy készen állok arra, hogy halljam a részleteket. De ezúttal légy biztos a dolgodban! – Tessék? Naomi felsóhajtott.
– Légy benne biztos! Annak idején elmentél. Nem szabad elmenned. Ez nem helyes, és fájdalmat okoz azoknak, akiket elhagysz. Az igazságtalan vád elképesztette a lányt. – Nem mentem el! Oké, valóban elköltöztem, de csak mert Cal nem törődött velem. Ezt ő maga is beismerte. Nem szeretett engem. – Te pedig nem harcoltál érte. – Naomi felemelte a kezét. – Sajnálom! Tudom, nem hiányzik, hogy piszkáljalak, és nekem aligha van jogom ítélkezni fölötted. Én vagyok a menekülés bajnoka. Pennynek nehezére esett követnie a gondolatmenetét. – Én nem menekültem el Caltől – tiltakozott. – De igen. És ez érthető is volt. Csak azt mondom, hogy mielőtt megint belebocsátkoznál valamibe, tudnod kell, hogy hosszú távra tervezel-e. Naomi visszatért a konyhába, otthagyva Pennyt, aki némán, bosszúsan bámult utána. Ő nem menekült el. Cal jóval azelőtt eltávolodott tőle, hogy ő elköltözött. A problémákat a házasságukban nem ő okozta. Ám ahogy az ajtóhoz baktatott, egy belső hang emlékeztette, hogy mindig kettőn áll a vásár. Ha egy kapcsolat tönkremegy, az sosem csak az egyik fél hibája. És talán, csak talán, őt is terheli némi felelősség azért, hogy a házasságuk elromlott. Dani gyűlölte Glória irodáját, a méretét, a fehérségét. Itt mindig úgy érezte magát, mintha kisdiák lenne, akit berendeltek az iskolaigazgatóhoz – még akkor is, amikor ő kérte a találkozót, mint most. Szombat este fél nyolc volt. A legtöbben ilyenkor már otthon vannak a családjukkal, vagy randiznak, vagy a barátaikkal szórakoznak. Nem úgy a nagyanyja. Glória az irodájában tartózkodott, és ha beszélni akart vele, ide kellett jönnie. – Most bemehet – mondta Glória titkárnője, és kitárta a belső szentély ajtaját. Dani rámosolygott a nőre, az egyikre Glória két titkárnője közül. A nagyanyja mindig olyan sokáig dolgozott, hogy egy asszisztens kevés lett volna neki. – Dani! – mondta Glória a hatalmas, fehér íróasztal mögül. – Milyen kedves, hogy meglátogatsz. 242
Nem állt fel, nem nyújtott kezet, nem ölelte meg őt. Az irodában nem. Ez az üzlet színtere volt, és itt nem számítottak a családi kötelékek. – Vettem a bátorságot, és átnéztem a Hamtn-Burger könyvelését – folytatta Glória, az íróasztalával szemközti szék felé intve. – Szép bevételt értetek el, szóval, gondolom, nincs semmi probléma, igaz? – Igaz. Dani gondosan felöltözött erre a találkozóra: nadrágkosztümöt vett selyemblúzzal. Most egyenes háttal leereszkedett a szék szélére, és a nagyanyja szemébe nézett. – A Hamm-Burger jól megy – mondta és éppen ezért akartam beszélni veled. Én már leszolgáltam ott az időmet, Glória, nem maradt több tanulnivalóm. Ha tovább akarok fejlődni, nagyobb felelősséget kell rám ruháznod. Készen állok. Glória felsóhajtott. – Ezt már máskor is mondtad, Dani, többször is. Bárhogyan is próbálom elvenni a kedved, erősködsz, hogy léptesselek elő. Miért? – Mert kiérdemeltem az esélyt, hogy valahol máshol is bizonyítsak. – Dani nagyot nyelt, aztán összeszedte minden bátorságát. – Vagy kinevezel egy jobb pozícióba, vagy felmondok. Glória egyáltalán nem reagált a szavaira. Szempillája sem rebbent, arcizma sem rezdült, ahogy néhány másodpercig Danire meredt. – Nem tűröm, hogy fenyegess, ifjú hölgy – mondta végül. Danit sértette ez a kifejezés, de úgy döntött, elengedi a füle mellett. – Nem fenyegetlek, mindössze leszögeztem egy tényt. Rendelkezem mind a szükséges képzettséggel, mind a kellő tapasztalattal, hogy több felelősséget vállaljak. Ez a karrierem, és nem vagyok hajlandó több időt az életemből a Hamm-Burgerre vesztegetni. Ha te nem adsz nekem esélyt, majd találok egy másik céget, amelyik megteszi. – Kétlem, hogy elhalmoznának állásajánlatokkal – jegyezte meg Glória megvetően szipogva. Danit szíven szúrták a szavai, de megint átsiklott fölöttük. Elvégre előre tudta, hogy elmérgesedik majd a helyzet. Azt kell szem előtt tartania, amiért idejött, és nem szabad hagynia, hogy mellékvágányra tereljék.
– Ezzel nem értek egyet – mondta. – A szakmai életrajzom és az eredményeim önmagukért beszélnek. Aligha okozna gondot, hogy találjak egy másik munkát, és karriert csináljak, ezt mindketten tudjuk. Szóval mi bajod velem? Miért kezelsz mindig úgy, mint aki nem elég jó? Mert nő vagyok? Ezt nem tudom elhinni! Te is nő vagy, és nézd meg, mit értél el. – Igazad van – mondta Glória, és a szemében harag villant. – Én virágoztattam fel ezt a céget, nekem köszönheti a sikerét. Ne merészelj hozzám fordulni a buta kéréseddel… – Ez nem buta kérés, hanem ésszerű. Senki mást nem akadályoztál úgy az érvényesülésben, mint engem. Miért? A nagyanyja előredőlt, és egyszerre mintha tíz fokkal hűvösebb levegő árasztotta volna el a szobát. – Légy nagyon óvatos! – mormolta. – Fontold meg, mit kérdezel tőlem. Nem hiszem, hogy akarod hallani a választ. – Szerintem igen, Glória – mondta Dani, és hirtelen már csöppet sem félt. Elvégre mit mondhat neki az öregasszony? – Rendben – vont vállat a nagyanyja. – De aztán ne siránkozz! Ne panaszkodj! – Nem fogok. – Micsoda melodráma, gondolta a lány. Glória hátradőlt. – Sok-sok évvel ezelőtt az anyád összeszűrte a levet egy férfival. Megcsalta a fiamat. Az én fiamat! A viszonyuk több éven át tartott, és egy gyermek lett a gyümölcse. Te, Danielle. Zabigyerek vagy, nem igazi Buchanan. Hallgattam, hogy megkíméljem a fiamat a szégyentől, de ezt sosem felejtettem el. Valahányszor rád nézek, annak a bizonyítékát látom, hogy az a ribanc felszarvazta a fiamat. Az anyád lánya vagy, és nekem semmit sem jelentesz. Dani hallotta a szavakat, de nem fogta fel az értelmüket. Nem tudta felfogni. Hogy ő nem igazi Buchanan? De hát mindig az volt! – Hazudsz! – suttogta. – Nem hazudok, de ha ez boldoggá tesz, elvégeztethetünk egy DNSvizsgálatot. Talán annak majd hiszel. Dani nem emlékezett rá, mikor állt fel, de váratlanul az ajtónál találta magát. 244
– A Hamm-Burger a legtöbb, amit érdemelsz – szólt utána Glória. – Légy hálás, hogy ennyit is kaptál. Fura. Alig egy órával ezelőtt Dani még azt gondolta, az élete nem vehet rosszabb fordulatot. A jelek szerint tévedett. – Visszaadom, tartsd meg – közölte az öregasszonnyal. – Kiléptem. – Azt nem teheted. – De, természetesen megtehetem. Ha én is egy ribanc vagyok, mint az anyám, azt tehetem, amit akarok.
18. Penny kisétált a konyhából, nyomában a desszertet felszolgáló pincérekkel. Ahogy átvágott az éttermen, a családtagjai felálltak és tapsolni kezdtek. Pennynek földbe gyökerezett a lába. – A lányom a konyhafőnök – közölte az apja hangosan a többi vendéggel. – Csodás szakács, igaz? Penny elképedésére ekkor mindenki felállt és tapsolni kezdett. A lány körültekintett a mosolygós arcokon, és fogalma sem volt, mitévő legyen. A lengőajtó kicsapódott. Penny hátrafordult, azt remélve, hogy valamilyen indokkal elmenekülhet, vagy valaki a segítségére siet, ehelyett Naomi jelent meg a konyhai személyzet nagy részével, és ők is mind tapsolni kezdtek. Cal zárta a sort. Pennyhez sietett, és megállt mellette. – Ugye milyen jól választottam séfet? – kérdezte, mire mindenki nevetett. A felszolgálók körbehordták a pezsgőstálcákat. – Nemrég már megünnepeltük a sikert, nem? – súgta oda a férfinak a lány. – Az étteremét – felelte Cal. – Most a tiédre iszunk. Mosolyogj, és hajtsd fel a szódavizedet! Penny elvette a feléje nyújtott poharat, és megvárta, amíg mindenki megkapta az italát. – Pennyre! – mondta Cal. 246
– Pennyre! – visszhangozta a tömeg. Tizenöt perccel később, amikor az étteremben helyreállt a rend, Penny Cal keresésére indult. A férfit az irodájában találta. – Ez annyira szürreális volt! Te tervelted ki? – tudakolta. – Nem. Naomi bejött a konyhába, és elmesélte, hogy a vendégek a helyükről felállva tapsolnak neked, mire azt mondtam, hogy kínáljanak meg mindenkit pezsgővel. Büszkének kellene lenned arra, amit elértél. – Az vagyok – motyogta Penny. – De sosem vártam ilyen lelkes elismerést. – Lehuppant egy székre. – Amikor korábban anyával beszéltem, megjegyeztem, hogy ő és apa bizonyára elégedettek, hogy végre megállapodtam egy szakmánál. Azt hittem, csalódást okoztam nekik azzal, hogy örökké meggondoltam magam, kibuktam az egyetemről, és a többi. Anya erre azt mondta, örültek, hogy nem hamarkodtam el a döntést, és nem alkudtam meg. – Vagyis meglepett, de jó értelemben. – Ennél sokkal többről van szó. Teljesen más volt rólam a véleményük, mint hittem, és én sosem kérdeztem meg, mit gondolnak. Talán féltem, hogy beigazolódnak a félelmeim. Rosszul ítéltem meg őket, ezért téves következtetéseket vontam le. – Tudod, mit mondanak erről. Penny az orrát ráncolta. – Úgy fogok tenni, mintha ezt nem is hallottam volna. A lényeg az, hogy mi másban tévedtem még? – Talán semmiben. Vagy talán mindenben. Annak idején olyan biztos volt benne, hogy az a helyes, ha elhagyja Calt, és abban is, hogy mindent tud a férfiról. Most kezdte úgy érezni, hogy senkiről semmit nem tudott. – Megszöktem? Kiugrottam a házasságunkból? – kérdezte. Cal vállat vont. – Ezt is lehet mondani, de tény az, hogy nem követtelek. Akkoriban annyi minden zúdult a nyakunkba. Mindketten küzdöttünk, hogy megértsük, mi történik velünk. Mesélnem kellett volna neked Lindseyről. Penny fontolóra vette ezt. – Sokat számított volna, ha nem tartasz tudatlanságban.
– De változtatott volna a végkimenetelen? Akkoriban nem tudtam elképzelni, hogy valaha is kész leszek még egy gyereket vállalni. És most? Egyrészt Cal azóta más ember lett, sokat fejlődött. Másrészt viszont bevallotta, hogy sosem szerette őt igazán. – Valahogy nem jutottunk közös nevezőre – folytatta a férfi. – Meg akartalak védeni. Te nem hitted, hogy a védelmemre szorulsz, és úgy érezted, hogy romba döntöm az álmaidat. – Mert nem segítettél megszerezni azt a munkát a Buchananben. – Ezt igazán sajnálom. – Rendben, semmi gond. Már értem, mi vezérelt. – De akkor nem értetted. Bántottalak, pedig ezt sosem akartam. Sajnálom – ismételte meg a férfi. Cal nyilvánvalóan törődött vele. De miért nem szerette? Talán félt? Penny szíve mintha kitágult volna, alig fért el a mellkasában. – Én is sajnálom – suttogta. Annak idején olyan gazdagok voltak, még ha nem is tudták, és mindent elvesztettek. Ha akkor elbeszélgettek volna… Vagy talán így volt megírva a sors könyvében? Fel kellett nőniük, meg kellett változniuk, hogy most eljussanak erre a pontra? Ekkor Naomi dugta be a fejét az irodába. – Bocs a zavarásért, de ég a konyha. Penny ijedten talpra szökkent. – Viccelsz, ugye? – Nem igazán. Cal követte a két nőt a füsttel teli helyiségbe. – Csak egy kis zsiradék – mondta Edouard, miközben buzgón legyezgette a levegőt. – Már szétoszlott. A nyomtató életre kelt, és kidobott számos rendelést. – Újra a munkára összpontosíthatunk? – kérdezte Penny. – Megbirkóztok vele, vagy meg kell tépnem valakit? – Megbirkózunk – nyugtatta meg Edouard. Cal mobilja ciripelni kezdett. A férfi kinyitotta és belehallózott. Penny megkerülte a pultot, hogy felmérje a kárt. Az egyik serpenyő tönkrement, és két vacsora is odalett, de a lángok kialudtak, és a szellőzőrendszer elintézte a füstöt. 248
– Ezek a vendégek különböző asztalnál ülnek? Lefogadta volna, de az ember azért reménykedhet. Naomi megerősítette a balsejtelmét. – Akkor munkára fel! – kiáltotta Penny. – Először az ő vacsorájukat készítsétek el! – Megfordult, hogy mondjon valamit Edouardnak, amikor látta, hogy Cal bontja a vonalat. – Mi történt? – tudakolta, mert észrevette a férfi aggódó arckifejezését. – Lindsey jól van? – Tessék? Ó, igen… Dani hívott. Azt akarja, hogy munka után ugorjak be hozzá. Történt valami. Zaklatottnak tűnt, de nem akarta elárulni, mi baja. Az egyik felszolgáló berontott a konyhába. – Hé, Penny! A családja távozik. Szeretnének elköszönni. Cal megérintette a lány karját. – Most semmit sem tehetünk. Érted jövök, mielőtt elindulok, és mindketten átmegyünk hozzád. – Nem. Ez családi ügy. Itt maradok, amíg beszéltek. Hívj fel, ha végeztetek! – Nem hiszem, hogy… – Nézd, ha Dani azt akarta volna, hogy ott legyek, engem is odahívott volna. Szóval mindenképpen itt maradok. Míg Penny gépiesen folytatta a munkát, magában tovább morfondírozott. Lehet, hogy túl hamar dobta be a törülközőt? Lehet, hogy ha kitartóbb, megtanulták volna a leckét? Cal eljutott volna odáig, hogy a teljes szívét beleadja a kapcsolatukba, ő pedig elhitte volna, hogy a férfi azt akarja, sikeres legyen? Hosszú utat tettek meg azóta. Bárcsak Cal szeretné őt… Lehetséges ez, vagy ez az álma sosem valósulhat meg? Cal leparkolt Reid kocsija és egy ismeretlen teherautó mögött, amelyről azt feltételezte, hogy Walkeré. Ezek szerint Dani összehívta a családi kupaktanácsot. Talán Pennynek mégis igaza volt, és valami komoly dologról lesz szó. Ahogy kiszállt a kocsiból, azon tűnődött, nem Hugh borította-e ki megint a húgát valamivel. Ha igen, tolószék ide vagy oda, laposra veri a fickót!
Odaballagott Penny ajtajához, amely kinyílt, még mielőtt kopoghatott volna. – Hála az égnek, hogy itt vagy! – üdvözölte Reid. – Dani addig nem volt hajlandó semmit sem mondani, amíg mind össze nem gyűltünk. Az az érzésem, hogy Hugh épp most nyerte el az év görénye címet. – Én ugyanezt gondoltam. És ha így van, megtesszük a szükséges lépéseket. – Az biztos. Bementek a nappaliba. Walker a kanapén ült. Dani a kis kandallónál állt, a kezében egy itallal. A szeméből fájdalom sugárzott. Cal odasietett hozzá. – Dani, mi a baj? – De amikor meg akarta ölelni, a lány kisiklott a karjából. – Hozz magadnak egy italt, és ülj le! – mondta. – Dani…? A lány megrázta a fejét. – Ezt nem intézheted el egy öleléssel, Cal. Hozz egy italt! Kérlek. Reid bejött a nappaliba, odadobott Calnek egy sört, aztán mindketten letelepedtek Walker mellé. Dani szembefordult velük. – Elmentem Gloriához. Beszélni akartam vele a karrieremről. Megmondtam neki, hogy végeztem a Hatnm-Burgerrel, és vagy előléptet, vagy otthagyom a céget. Calnek rossz előérzete támadt. Ebből semmi jó nem sülhetett ki, gondolta. – Glória egy gonosz boszorkány, Dani – mondta Reid. – Ezt mindig tartsd szem előtt! A húga mindkét kezével görcsösen szorította a poharát, ahogy sorra mindegyiküknek az arcába bámult. – Azt mondta, sosem csinálok karriert a cégnél. Amikor rámutattam, hogy több a szakmai tapasztalatom, mint bármelyikőtöknek, és hogy jobban vágyom erre, mint ti, megmagyarázta, hogy mindez nem számít. Kitaláljátok, miért nem?
250
Cal le sem vette a szemét Daniről. Látta, hogy a fájdalom elsötétíti a tekintetét, és most már tudta, hogy Glória végül beváltotta a fenyegetését, elárulta neki az igazat az apjáról. Felállt. – Dani, ez nem… A lány ráförmedt. – Ne merészeld azt mondani, hogy nem számít! Hogyne számítana! Az életemről van szó. Arról, hogy ki vagyok. Beszéd közben haragosan Calre meredt, aztán letette a poharát a kandallóra, és összefonta a karját a mellén. – Ó, istenem! Te tudtad! Cal tanácstalanul pislogott. Penny többször is figyelmeztette, hogy mondja el Daninek az igazat. Azt mondta, katasztrofális lenne, ha a húga maga jönne rá az igazságra. Milyen ostoba volt, hogy nem hallgatott rá! Walker és Reid felálltak, összenéztek, aztán Danire szegezték a szemüket. – Figyelj! – kezdte Reid. – Nem! – Dani hátrált két lépést. Cal feléje lépett. – Sajnálom – mondta. – Annyira sajnálom! Könnyek borították el a lány szemét. – Azt hittem, a legrosszabb az, hogy rájöttem, nem az vagyok, akinek hittem magam. Azt hittem, a legrosszabb az, hogy valójában nem tartozom közétek, de nem így van, igaz? – Közénk tartozol – szögezte le Cal. – A kishúgom vagy. Szeretlek, Dani. – Mióta…? – kérdezte a lány. – Mióta tudjátok? Walker Calre nézett, aztán Danihez fordult. – Én gimnazista korom óta. Glória akkor mondta meg nekem. Megfenyegetett, hogy felvilágosít az igazságról téged is, ha belépek a haditengerészethez. Beszéltem Callel meg Reiddel, és kiderült, hogy őket is megzsarolta. Ez is egy olyan információ volt, amelyet felhasznált, hogy uralkodjon felettünk. De én tudtam, hogy ha addig nem mondta meg neked az igazat, valamiért nem is akarja megtenni.
Cal sosem gondolt erre így, de feltételezte, hogy Walker fején találta a szöget. Glória mindig azt a fegyvert vetette be ellenük, amelyről azt gondolta, hogy a leghatásosabb. Benne sosem merült fel, hogy ez csak egy hatalmi játszma része, ő mindig kész volt bármire, hogy megvédje Danit. – Annyira szeretlek! Meg akartalak védeni – mondta a lánynak, de Dani erre csak a homlokát ráncolta. – Ugyan már! Egész életemben titkolóztál előttem! Az arcán legördült egy magányos könnycsepp, amelyet türelmetlenül félresöpört. – Mit tudtok még? Mit titkoltatok még előlem? Hugh viszonyait? Mesélt nektek a kis kalandjairól? Reid megragadta a húga vállát, és finoman megrázta. – A pokolba, Dani, fejezd be! Sajnálom. Mind sajnáljuk. Nem, nem tudtunk a férjed viszonyairól. És igen, titkolóztunk, de csak mert nem akartunk fájdalmat okozni. – És nem gondoljátok, hogy az is fájt, hogy sosem tudok teljesen beilleszkedni? Hogy sosem vagyok egy közületek? Hogy tudom, hármótokat összeköt valami, ami nekem sosem adatott meg? Cal meg akarta ölelni. Dani hátrahőkölt, de Cal magához húzta, és köré fonta a karját. – Mindennél többet jelentesz nekünk. – Süket duma! Úgy kezeltek, mint egy gyereket. El tudjátok képzelni, milyen volt újra és újra próbálkozni? Évekig gályáztam, Glória kedvét keresve, és bármit tettem, sosem volt elég. Ti pedig mindezt láttátok, a tanúi voltatok, ahogy újra és újra elbukom, és sosem jutott eszetekbe, hogy meg kellene mondanotok az okát, hogy megkíméljetek az újabb kudarcoktól? Igaza van, gondolta Cal. És ezúttal, amikor Dani megpróbált elhúzódni tőle, nem tartotta vissza. A lány szikrázó szemmel rájuk meredt. – Ezt a döntést nem nektek kellett volna meghoznotok. Reid megrázta a fejét. – Hogy mondasz meg ilyesmit az egyetlen húgodnak? 252
– Megtalálod a szavakat, és ha nem jönnek könnyen, tovább keresed őket. És én nem vagyok a húgod. Cal rámeredt. – Mindig a húgom leszel. Fütyülök rá, ki volt az apád. A testvérem vagy. – A féltestvéred – javította ki Dani. – Tűnés! – Tessék? Dani sziszegve beszívta a levegőt. – Menjetek el! Nem akarok beszélni egyikőtökkel sem. Menjetek! Az utolsó szó úgy szakadt ki belőle, mint egy sikoly. Cal a fivéreire nézett, aztán a húgára bámult. Várjanak, vagy megint próbálja megértetni vele, hogy csak meg akarta védeni? Ahogy erre gondolt, ráébredt, hogy hibát követett el, amikor annak idején ugyanígy megpróbálta megvédeni Pennyt, és Danivel még jobban elszúrta. Sajnos, a jelek szerint igazi balfácán, amikor azokról kell gondoskodnia, akiket szeret. – Dani… – kezdte Reid, de a lány hátralépett. – Tűnjetek el! Nem akarlak látni benneteket, és beszélni sem akarok már veletek. Walker bólintott. – Holnap felhívunk. Válasz helyett Dani kimasírozott a nappaliból, aztán néhány másodperccel később kicsit távolabb becsapódott egy ajtó. – Az ördögbe! – Cal megdörzsölte az állát. – Mi ütött Glóriába? Sosem hittem volna, hogy egyszer tényleg elmondja Daninek az igazat. – Nekünk kellett volna megtenni – dörmögte Reid. – Hát… most már késő bánat. Utólag könnyű okosnak lenni. Walker közéjük lépett. – Időt kell adnunk neki. Vannak olyan sebek, amelyeknek vérezniük kell egy darabig. Cal egyetértett vele, de nem akart arra gondolni, hogy a húga vérzik. Nem akarta, hogy valaha is szenvedjen, és gyűlölte a tudatot, hogy talán megkímélhette volna ettől. – Nem hiszem, hogy most egyedül kellene lennie – mondta Reid. – Penny hamarosan hazaér – nyugtatta meg Cal.
Walker szeme ide-oda villant kettejük között. – Nem kellene beavatnunk? Cal tétovázott. Nem szívesen vallotta volna be a fivéreinek, hogy Penny már mindent tud. – Felhívom – mondta végül. – Pillanatokon belül itt lesz. Penny habozott egy kicsit, mielőtt befordult a kocsifelhajtójára. Még mindig azon töprengett, mit mondjon Daninek. Egy családi összezördülés… az egy dolog. De megtudni, hogy az ember nem családtag, ez egészen más. Az összes testvér közül Daninek volt a legfontosabb a származása. Mindig Buchananként beszélt magáról. Még amikor férjhez ment, akkor sem volt hajlandó megváltoztatni a nevét. Penny leparkolt és kiszállt. A kezét a hasára tette. A stressz nem tesz jót a babának… – Készülj fel az érzelmi viharra, kicsikém! Némi sírásra, és talán még káromkodásra is. De egyik sem érint téged. Nagyon szeretlek, ezt sose felejtsd el! – suttogta, aztán mély lélegzetet vett, és bement a házba. Danit a nappaliban találta. A lány összegömbölyödve feküdt a kanapén, előtte a dohányzóasztalon egy nyitott üveg merlot állt. A szeme dagadt volt, és véreres, az arcán piros foltok éktelenkedtek. Maga volt a megtestesült nyomorúság. – Ó, Dani! – lehelte Penny. A lakótársa felnézett rá. – Mondd, hogy Cal már elmesélte, szóval nem kell ismétlésekbe bocsátkoznom. – Elmesélte. Úgy sajnálom! – Aha. Én is. – Dani az üvegért nyúlt, és nagyot húzott belőle. – Csesszék meg mindannyian! Mit érdekel, hogy Buchanan vagyok-e? Ők a vesztesek! Örülök, hogy megszabadultam tőlük! És ugyanez vonatkozik Glóriára is. De még be sem fejezte a mondatot, máris könnyek peregtek végig az arcán. Penny a padlóra ejtette a kabátját és a táskáját, és odarohant hozzá. 254
– Nem tudom, mit mondjak – vallotta be, aztán lehuppant mellé a kanapéra, és megérintette a karját. – Azt kívánom, bár tudnám. – Aha. Ezzel én is így vagyok – ismerte be Dani. – Ó, egek, Penny, annyira fáj! Sokkal jobban, mint amikor megtudtam, hogy Hugh megcsalt. Elárult engem, és szenvedtem emiatt, de tudtam, hogy kiheverem. Ez más. Már azt sem tudom, ki vagyok. – Dehogynem! Egy okos, ambiciózus, keményen dolgozó, csodálatos nő vagy, segítőkész, gondoskodó, lojális ember. Ráadásul te vagy a család szépe. Dani a könnyein keresztül halványan rámosolygott. – Szóval szerinted csinosabb vagyok, mint a bátyáim? – Feltétlenül. Bár Reid azért eléggé megközelít. – Igen. Gyönyörű a szeme. – Dani szája széle megremegett, ahogy a mosolya elhalványult, aztán már az egész teste reszketett. – Ez nem megy! Nem bírom ki! – panaszkodott. – Dehogynem – biztatta Penny. – Lehet, hogy nehéz lesz, és fájdalmas, de túléled. És tudod, miért? Dani megrázta a fejét. – Mert erős vagy. Azért. És mert nem fogod megszerezni annak a szemét Glóriának az elégtételt, hogy legyőzött. Dani fátyolos szemmel megint rámosolygott. – Igaz! Olyan dühös vagyok rá! Mindig tudtam, hogy hatalommániás, de nem akartam elhinni, hogy kegyetlen, hogy szándékosan bántja az embereket. Pedig így van… – Rettenetes nőszemély – bólintott Penny. – Remek munkát végeztél, de a világért el nem ismerné. – Nem. – Dani felsóhajtott. – És hogy így mondja meg… Azt hiszem, szinte örült, hogy tönkreteheti az életemet. – Ne mondd ezt! – sóhajtotta Penny. – Glória nem tett tönkre semmit. És nem is tehet, ha te nem hagyod. – Hát annyi szent, hogy nem segített – dünnyögte Dani. – Már azt sem tudom, ki vagyok. – Hülyeség! – fortyant fel Penny. – Tessék? – pislogott Dani. Penny felállt, és intett neki.
– Gyere! Előrement az előszobából nyíló fürdőszobába. Miután felkapcsolta a villanyt, maga mellé húzta Danit, és szembefordította a tükörrel. – Mi változott? – kérdezte. – Nézz a tükörbe, és mondd meg! Dani a tükörképére sandított, és elfintorodott. – Puffadt az arcom, dagadt a szemem. – Ezenkívül. Úgy értem, benned. Mi változott meg az elmúlt huszonnégy órában? – Nem tudom, ki volt az apám. Nem vagyok Buchanan. – Jó, jó, de az élettapasztalatod a tiéd. A tested a tiéd. Igen, amit megtudtál, mindent megváltoztathat, de nem kell így lennie. Minden csak rajtad múlik. – De… Penny megrázta a fejét. – Semmi de, ifjú hölgy! Igen, pocsékul érzed magad. Lehet, hogy ez az életed legrosszabb pillanata. De ki fogsz kecmeregni a gödörből, és rendbe jössz. Mert ugyanaz a csodálatos, erős ember maradtál, aki voltál – fejezte be a kiselőadását. Dani odahajolt hozzá, és megölelte. – Kösz, hogy segíteni próbálsz. – Hé, én nem csak próbálok. Dani bágyadtan rámosolygott. – Rendben. Kösz, hogy segítesz. – Na, így már jobb. Dani Penny pocakjára tette a kezét. – Biztos nagyon várod már a babát. És boldog vagy. – Az vagyok. – Valamikor majd én is az leszek, remélem. Igazad van. A szívem pokolian fáj, de ezt is túl fogom élni, és továbblépek. És egy nap majd mindent megkapok, amire vágyom. – Ez a beszéd! És amikor ez bekövetkezik, én ott állok majd melletted, hogy az orrod alá dörgöljem, hogy „ugye, én megmondtam?” A következő hét viszonylagos nyugalomban telt el. Penny úgy vélte, mind megérdemelték már ezt a szusszanásnyi szünetet. 256
Az étteremben nem csökkent a forgalom, Lindseyt hazaengedték a kórházból, és bár Dani még nagyon zaklatott volt, a lelki sebei már gyógyulni kezdtek. Még a patkányok is eltűntek, hála az ügyes Alnek. Egyik nap Penny az íróasztalánál ült, és a következő heti ajánlatait tervezgette, sorra véve a lehetséges párosításokat. Az alaszkai halászszezon már megkezdődött, így csodálatos halakat tudott szerezni. Már megérkezett az áru a Walla Walla vidékről és Oregon egyes részeiből. A Walla Walla-i hagymák láttán remek ötletei támadtak. – Talán csinálhatnánk egy rendkívüli kóstolót – mormolta. – A friss különlegességekből. Ezt feljegyezte, hogy később megvitathassa Callel. – Lazac? – Imádta a lazacot. Ez volt az egyik kedvenc hala. De nem, valami más jobb lenne. Valami… – Nem zavarok? Penny felpillantott, és meglátta Glóriát az irodája ajtajában. Remek! – gondolta mogorván. A patkányok eltűntek, de tessék, most egy kígyó jelent meg a paradicsomban. Azaz a birodalmában. A pokolba akarta küldeni az öregasszonyt, de hát Glória mégiscsak az Öreg Halász tulajdonosa, és a főnöke főnöke. – Éppen a jövő heti ajánlatomon dolgozom – magyarázta. – Hamarosan el kell döntenem, milyen halat teszek a menübe. – Ó, milyen érdekes! Gondolom, semmi esély arra, hogy kihagyd a halat és a sült krumplit. Penny erőltetetten mosolygott. – Az a legnépszerűbb fogásunk. – Ez szomorú. Azt hittem, hogy a seattle-ieknek ennél jobb az ízlésük. Penny a fogát csikorgatta. – Azért jöttél, hogy sértegess, Glória, vagy volt rá más okod is? Az asszony besétált az irodába, és leült. – Hogy sértegesselek? Semmi ilyet nem tettem. Komolyan, Penny, hogy mondhatsz ilyet? Csak arról van szó, hogy nekem nem ízlett a halad és sült krumplid, és azt kívántam, bár ne lennének rajta az étlapon. Ez mennyiben sértés? – Felsóhajtott. – Te vagy a főszakács. Ezért érthető, ha bizonyos fokig a saját tulajdonodként tekintesz a menüre. Ez igen dicséretes.
Penny összeráncolta a homlokát. Amit Glória mondott, logikusan hangzott, de ő biztos volt benne, hogy a vén boszorkány tartogat még valamit a tarsolyában. Ám mielőtt megkérdezhette volna, mi az, Glória a hasára nézett. – Már nagyon látszik az állapotod, kedvesem. Mikorra várod a babát? – Szeptemberre. – Szép hónap. Azt mondták, nem tudod, ki az apa. Ez igaz? – Laboratóriumi körülmények között termékenyítettek meg, spermadonort használtam, ha erre gondolsz. – Hm. Szóval semmit sem tudsz az illetőről. – Tájékoztattak az egészségi állapotáról, és elég sok általános információt kaptam róla. – De a jelleméről nem. – Glória előredőlt. – Ez olyan, mint amikor az ember a boltban márkajelzés nélküli konzervet vásárol. Könnyű kifogni egy rossz minőségű szállítmányból származó borsót vagy sárgarépát, és csak otthon derül ki, hogy milyen vacak. – Köszönöm a figyelmeztetést. – Valóban figyelmeztetni akartalak, kedvesem – folytatta Glória. – Tudom, hogy kivetetted a hálódat Calre, de még egyszer nem bolondítod el. Sosem bocsátotta meg neked, hogy elhagytad. Nem érdekled se te, se a fattyad. Tudom. Ő mondta. Penny most már fütyült rá, hogy Glória a főnöke főnöke, vagy hogy milyen idős. – Ki innen! – mutatott az ajtóra, és felpattant. Glória lassan, kényelmesen felkelt. – Cal nem fog elvenni, ha ezt remélted. Talán azt hiszed, megváltozott, de melyikünk változik meg igazán? Ha elfelejtetted volna, lemondott Lindseyről, és egyszer már rólad is. Most miért döntene másképp? – Glória, ha nem tűnsz el azonnal, behívom a fiúkat a konyhából, hogy erőszakkal penderítsenek ki – mondta Penny, és igyekezett uralkodni egyre fokozódó haragján. – Mindketten tudjuk, hogy sosem tennél ilyet – rázta meg a fejét az asszony. – Talán kegyetlennek tűnök, de kötelességemnek éreztem, 258
hogy figyelmeztesselek. Cal a szerződése szerint csak négy hónapig dolgozik az étteremben. Utána elutazik. Olyan diadalittasan beszélt, hogy Penny csöpp lelkifurdalást sem érzett, amiért kipukkasztja a léggömbjét. – Glória, te imádsz konkolyt hinteni az emberek közé. Azt hiszem, a kedvenc szórakozásod a bajkeverés. De a helyzet az: tudom, hogy Cal hamarosan elmegy. Ezt már akkor megmondta, amikor szerződtetett. Glória mosolygott. – Hát persze. És vajon azt is megmondta, hogy a kis kávézólánca terjeszkedik? Keleten nyitnak majd újabb üzleteket. Ha engem kérdezel, ezzel csak a tehetségét pocsékolja el, de ez van. Ő vezeti a csapatot, és mihelyt itt végzett, New Yorkba költözik. Ezt is említette? Penny nem akarta elhinni. Ez nem lehet igaz! Cal elköltözik? A férfi egy szót sem szólt erről. – Te hidegszívű, számító, hazug boszorkány! – mondta Glóriának. – Nem tudom, miért találsz akkora örömet abban, ha fájdalmat okozol másoknak, de így van. Dani mindig csak azt akarta, hogy büszke légy rá, és te elűzted őt. Glória szipogott. – Dani nem az unokám. Nincs köztünk vérségi kötelék. – Fura, mennyire zavar téged, hogy Dani nem született Buchanan. Pedig te sem vagy az. Tudomásom szerint csak beházasodtál a famíliába. Egy kis senki voltál. Mi is? Egy szállodai szobaasszony? Glória megmerevedett. Penny megengedett magának egy halvány mosolyt. – Ó, igen. Évekkel ezelőtt utánanéztem a múltadnak. Mindent tudok a viszonyodról Ian Buchanannel, és arról, hogy miután szakított veled, hogyan hálóztad be a fiát. Áruld el, Glória, még mindig a papa szeretője voltál, amikor az oltár elé léptél a fiával? – Ribanc! – sziszegte Glória. – Bagoly mondja verébnek… – Tönkreteszlek. – Megpróbálhatod, készen állok rá. De mielőtt egy ilyen harcra vesztegetnéd az erődet és energiádat, hadd mondjak valamit: öreg vagy, és hamarosan meghalsz. De előbb még teljesen egyedül maradsz, mert
mindenkivel, aki szeretni akart, megutáltattad magad. És most takarodj innen!
260
19. Glória távozása után Penny még sokáig ott ült az irodájában, azt várva, hogy megszűnjön a remegése, és képes legyen újra rendesen lélegezni. Mindez meg sem történt, hajtogatta magában, noha tudta, hogy igen. Senki nem talál ki egy ilyen jelenetet, legalábbis szándékosan nem. – Ez egy rémálom – sóhajtotta. – Ez a nő egy rémálom. Aztán az asztalra fektette a karját, és ráhajtotta a fejét. Minden rendben, gondolta. Glória hőböröghet, sikítozhat, kiabálhat, mondhat, amit akar, ő nem hisz a hazugságaiban. Az a vén banya nem fog éket verni közé és Cal közé. Természetesen tudta, hogy a férfi csak négy hónapig vezeti az éttermet, Cal ezt a kezdet kezdetén megmondta. És nincs igaza Glóriának, Cal igenis megváltozott, már nem az az ember, aki három évvel ezelőtt volt. Többé nem titkolózik előtte. Mesélt neki Lindseyről és Dani származásáról, és arról is, hogy miért próbálta távol tartani annak idején a családi üzlettől. Sőt mi több, Glória iménti látogatása óta Penny sokkal jobban megértette az indítékait. Viszont… Cal egy szóval sem említette, hogy terjeszkedni akar keleten. – Nem – mondta felegyenesedve. – Nem, nem, nem! Nem hagyom, hogy Glória győzzön. Cal nem költözik el. Ha ezt tervezné, már megmondta volna. Barátok lettek. Szeretők. Az életük újra összefonódott. Cal törődik vele. Muszáj törődnie vele, mert ő… ő fülig szerelmes belé.
– Minden rendben – mondogatta. De ő maga is hallotta a hangjából kicsendülő bizonytalanságot. És bár gyűlölte magát, amiért hagyta, hogy Glória kételyeket ébresszen benne, a legalsó fiókból elővett egy régi telefonkönyvet, és megkereste a Kávédaráló központi számát. Miután egy titkárnő jelentkezett, Penny azt az alkalmazottat kérte, aki a cég terjeszkedésével foglalkozik. Cal a Kávédaráló-beli irodájában ült, és az életén töprengett. Miután mérlegelte mindazt, ami jó benne, és mindazt, ami nem, rájött, hogy a veszteségei listája felülmúlja a nyereségekét, vagyis új tervre lesz szüksége. Dani haragszik rá, és nem is ok nélkül. Rég fel kellett volna világosítania a származásáról. Tudnia kellett volna, hogy a húga elég erős ahhoz, hogy elviselje az igazságot, és jobb, ha olyasvalakitől hallja, aki szereti, mint Glóriától, akit ki tudja, milyen rejtett célok vezérelnek. Dani ki fogja heverni a csalódást, de az időzítés… az pocsék volt. Mintha Hugh árulása után Glória meg akarta volna adni neki a kegyelemdöfést. Hallgatnia kellett volna Pennyre. Cal fejcsóválva visszafordult a számítógépéhez, de a monitor helyett Penny mosolygó arcát látta maga előtt. Olyan sok minden történt olyan rövid idő alatt! Annyi minden megváltozott. A válásuk után azt feltételezte, hogy Penny örökre eltűnt az életéből. Azért nem akarta elvállalni az Öreg Halász vezetését, hogy minél kevesebbet érintkezzen Glóriával, de az asszony felhasználta a bűntudatát, meggyőzte, és így ő meg Penny… Ő meg Penny… Újra összekerültek, és egy pár lett belőlük? Na, nem, ez azért túlzás, de fontossá váltak egymás számára. Őt megint elbűvölte a nő mosolya, esze, tehetsége. Penny jó humorú, gyönyörű, és semmitől sem fél. És erős. Azt tervezi, hogy egyedülálló szülő lesz. Ezt sosem gondolta volna róla, noha tudta, mennyire szeretne családot. Igen, Penny csodálatos anya lesz. Cal felállt és az ablakhoz sétált. Az épületnek ez a homlokzata a Union-tóra nézett. Ahogy a férfi kibámult a felhős égboltra, elképzelte, hogy Penny hasa egyre nagyobbra nő, a lány néhány hónap múlva majd ott fekszik a szülőszobában, egyedül. 262
Nem, nem egyedül, mert Naomi mellette lesz. És Dani. És Reid… Na és ő? Ő vajon nem szeretne ott lenni, nem szeretné a kezét fogva biztatni, hogy ügyesen lélegezzen? Megdermedt. Tulajdonképpen mik a szándékai Pennyvel? Eszébe jutott Lindsey, de most kivételesen nem a saját veszteségére gondolt, hanem a lánya életére. Arra, hogy a szülei mennyire szeretik, hogy ő a szemük fénye. Nem számított, hogy nem a vér szerinti gyermekük. Erre ő is képes, nem? Ő is elfogadhatja Penny kisbabáját. Nem kell a biológiai apjának lennie ahhoz, hogy szeresse. Tizenhét évvel ezelőtt meghozta az egyetlen, szerinte értelmes döntést. Most, visszatekintve tudta, hogy helyesen cselekedett. Korábban hagyta, hogy a bűntudat és a harag elvakítsa, úgy érezte, nincs joga a boldogságra. Elfojtott egy káromkodást. A vaksága miatt bomlott fel a házassága! Mikor kezdte el kirekeszteni az érzelmeit, hogy elkerülje a szenvedést? Talán egész életében ezt tette? Vagy csak a szülei halála óta? Vagy amióta Glória a torz szabályaival és kegyetlen fenyegetéseivel megpróbálta irányítani az életét? – Az ördögbe! – motyogta. – Menj terápiára, és lépj tovább, öregfiú! Igen, továbblép, de nem egyedül. Szereti Pennyt, és eleget tanult a múlt hibáiból, hogy ezúttal működjön a kapcsolatuk, feltéve, hogy a nő ad neki még egy esélyt. Amit nem lesz könnyű elérnie. Penny tudta, hogy annak idején nem akart gyereket tőle, miért hinné el, hogy most még arra is kész, hogy szeresse valaki másnak a kisbabáját? Meg fogja győzni, határozta el. Megmutatja, mi rejtőzik a szívében, hogy végre megtanulta, mit jelent igazán szeretni valakit. Szeretni Pennyt. Visszament az asztalához, és kilépett a programból, hogy kikapcsolhassa a számítógépét, amikor a házi telefonja megszólalt. Cal megnyomott egy gombot. – Igen? – Látogatója van, Cal – mondta az asszisztense. – Egy bizonyos Penny Jackson. Penny?
– Küldje be! Cal azt remélte, lesz egy kis ideje megfogalmazni a mondókáját, de talán jobb, ha egyszerűen megosztja a lánnyal az érzéseit. Minél előbb meggyőzi őt a szándékai komolyságáról, annál előbb kezdhetik el a közös életüket. Az ajtó kinyílt. Cal tett egy lépést a lány felé, de megtorpant, amikor meglátta a dühöt a szemében. – Te kígyó! – mondta Penny fojtottan. – Te hazug, aljas csúszómászó! Én józan embernek tartom magam. Sok minden felett kész vagyok átsiklani. Adok második esélyt az embereknek, de te… te undorító vagy! Cal mellette termett, és meg akarta fogni a vállát, de a lány hátrahőkölt. – Ne merészelj hozzám érni! Soha többé ne nyúlj hozzám! Jeges pánik futott végig a férfin. – Mi az ördög történt? – kiáltotta. Penny szeme villámokat szórt. – Megvédtelek. Nem tudom elhinni, de megvédtelek. Glória beugrott egy menetrend szerinti kis bajkeverésre; hiába, ő a lelki cserbenhagyásos gázolások nagymestere. Megvédtelek, pedig mindvégig igazat mondott. Cal kinyitotta a száját, hogy megkérdezze, miről beszél, amikor hirtelen rájött, és felnyögött. – Elköltözöl – folytatta Penny. – Nem egészen egy hónap múlva csomagolsz, és elhagyod a várost. Úgy hallom, mindenki nagyon izgatott, mert a Kávédaráló tovább terjeszkedik. Kár, hogy nincsenek részvényeim az átkozott társaságodban! – Penny, ne… A lány szeme összeszűkült. – Ne merészeld azt mondani, hogy nem igaz, Cal! Beszéltem az egyik alkalmazottaddal. A fickó nagyon készséges volt, lelkesen ecsetelte a terveiteket. Könnyek öntötték el a szemét, legurultak az arcán, de haragosan letörölte őket. – Hittem benned – suttogta. – Bíztam benned. 264
– Sajnálom – mondta Cal őszintén. – Meg kellett volna mondanom. – Ó, persze, mert csak úgy kiment a fejedből! – Igen! – kiabálta a férfi. – Elfelejtettem. Annyi minden történt az utóbbi időben, hát csoda? Amikor szerződtettelek, megmondtam, hogy csak négy hónapig maradok az Öreg Halásznál. Nem gondoltam, hogy érdekelnek a további terveim. Később, amikor közel kerültünk egymáshoz, el akartam mesélni, de más dolgok kötötték le a figyelmemet. Nem szándékosan titkolóztam előtted, egyszerűen csak megesett. Különben is, beszéltem a partnereimmel, mert újra átgondolva a terveimet felmerült bennem, hogy talán okosabb, ha itt maradok. – Úgy! Szóval felmerült benned! Talán! Talán okosabb? – kiabált a lány. – Ennyi? Csak ennyi telik tőled? Vagy talán mégis az lesz a legjobb, ha elköltözöl? Mikor akarod eldönteni? – Felemelte a kezét. – Tudod mit? Felejtsd el! Engem már nem érdekel. Behunyta, aztán kinyitotta a szemét. – Olyan bolond vagyok! – mondta. A hangja megint normálisan csengett, de olyan szomorúság áradt belőle, hogy Cal szíve elfacsarodott. – Nem, nem vagy bolond… – Ugyan mit tudsz te erről? Mindennek te vagy az oka. Azt hinné az ember, hogy tanultam a leckéből. Hogy is van az a régi mondás? Ha egyszer becsapsz, a te szégyened. Ha kétszer becsapsz, az enyém. Nos, szégyellem magam. Ez meg mit jelent? Cal úgy érezte magát, mintha egy sötét alagútban tévelyegne, és a távolban felcsillant volna egy reménysugár. – Penny? – Hallgass! – sziszegte a lány. – Egy szót se szólj! Szerettelek, Cal. Talán másodszor is beléd szerettem, vagy talán mindig szerettelek. Nem tudom, és már nem is érdekel. Mert az igazság az, hogy semmi sem változott. Még mindig titkolózol. Még mindig falakat építesz a szíved köré, még most sem mered vállalni az érzelmeidet, mert félsz, hogy megsebeznek. Még mindig nem vagy hajlandó megnyitni előttem a szívedet. Nekem nem kell ilyen férfi. Nem kell olyasvalaki, akiben nem bízhatok. – De szeretsz!
Penny fintorgott. – Majd kigyógyulok belőled. És elfelejtelek. – De én is szeretlek. Penny hosszan vizsgálgatta a férfi arcát, aztán az ajtó felé fordult. – Ezt már máskor is hallottam, és tudom, hogy ezek a szavak milyen keveset jelentenek. – Ha ez rendszeresen előfordul – mondta Naomi, aki Penny egyik oldalán ült a kanapén –, fel kell állítanunk néhány alapszabályt. Penny megtörölte egy zsebkendővel az arcát, bár nem tudta, minek strapálja magát. Bármilyen gyorsan is itatta fel a könnyeit, mindig volt utánpótlás. – Meg kell beszélnünk egy jelszót, amit bemondunk a telefonba, amikor felhívjuk egymást. Vagy amit elküldünk SMS-ben – folytatta Naomi, miközben tovább masszírozta a barátnője hátát. – Ki kell alakítanunk egy menetrendet, hogy ne egyszerre boruljunk ki mind a hárman – jegyezte meg Dani Penny másik oldaláról. – A… az j… jó lenne – hüppögte Penny és igyekezett visszafojtani a zokogást. Már máskor is okoztak neki fájdalmat – többnyire Cal bántotta meg de ez rosszabb volt. Talán mert azt hitte, már nem érheti meglepetés, tisztán lát, és most rájött, mekkorát tévedett. A szíve sajgott, és valahányszor levegőt vett, attól félt, sikítani kezd, vagy legalábbis hangosan jajveszékelni, de tudta, hogy össze kell szednie magát. Legalábbis a fizikai tüneteken uralkodnia kell. A remegés, zokogás, dühkitörés aligha tesz jót a kisbabának. – Remek barátnők vagytok – próbált a két nőre összpontosítani a saját nyomorúsága helyett –, örülök, hogy itt maradtatok velem. – Hé, nekem nincs állásom – sóhajtott fel Dani. – Hol máshol lennék? Penny megpróbált mosolyogni. – Jó érv. – Én pedig neked dolgozom – mondta Naomi. –Te vagy a főnök. Ha azt mondod, ugorjak, megkérdezem, milyen magasra. – Ez is jó érv. 266
– Szóval nem azért vagyunk itt, mintha törődnénk veled – mondta Dani. Penny szipogott. – Most szépen helyretettél. A két nő hozzáhajolt és megölelte. – Sajnálom – súgta Dani a fülébe. – Sosem gondoltam, hogy a bátyám ekkora seggfej. – Igen – bólogatott Naomi. – Én meg már majdnem megbocsátottam neki, hogy annak idején olyan szemétláda volt. Ezt sosem bocsátom meg neki. – Nem is érdemli meg – mondta Penny, aztán fojtottan felzokogott. – Ó, istenem, nem hiszem, hogy ezt kibírom! Tudom, hogy a sebek begyógyulnak, az idő segít, és a többi, de most, ebben a pillanatban nem hiszem, hogy valaha is kiheverem a csalódást. – Mi itt vagyunk – vigasztalta Naomi. – Nem megyünk sehová – tette hozzá Dani. – Csak… azt hittem, ezúttal minden más lesz – mondta Penny, és megtörölte az arcát egy másik papír zsebkendővel. – Azt gondoltam, megváltozott. Hogy fontos vagyok neki. És… újra beleszerettem. – A férfiak mindig átvernek – mondta Dani Penny vállának dőlve. – De Cal… – Elnémult. – Sajnálom, ösztönösen mentségeket keresek a számára. Azt akartam mondani, hogy legidősebb testvérként nem volt könnyű a dolga. Próbált megvédeni bennünket Glóriától, és… De nem foglak a múltbeli dolgokkal traktálni. – Miért nem? Én nem bánnám – dünnyögte Penny. – Ez aztán a mazochizmus, nem? Szívesen hallgatnám, ahogy mentegeted. – Jellemző – mormolta Naomi. – De megbocsátok neked. – Kösz. – Penny mély lélegzetet vett, és igyekezett erőt meríteni a barátnői támogatásából. – Azt hittem, Cal más. Azt hittem, hajlandó kockáztatni, esélyt adni kettőnknek. Istenem, de buta voltam! – A szerelem nem butaság – bölcselkedett Naomi. – Pokolian fájdalmas lehet, de sosem butaság. – Egyetértek – mondta Dani. – Még ha úgy is érzem magam, mintha én lennék a világ legnagyobb idiótája. Úgy értem, a jövendőbeli exférjem az egyik tanítványával kavar. Mégis van remény. Még mindig tudok nevetni, és ti itt vagytok nekem, lányok.
– Örülök, hogy számíthatunk egymásra – mondta Penny mindkettőjüket átölelve. – Igazatok van, lassan majdcsak jobban leszek. Az élet megy tovább. Ott az étterem, a kisbaba, a családom. És van egy jó oldala is annak, hogy Cal elköltözik: legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy valahol összefutunk. Mert az szörnyű lenne. A szemét újra elöntötték a könnyek. – Na tessék, már megint bőgök. – Semmi baj. Ennél rosszabb is lehetne a helyzet – mondta Naomi. – Azt ugyan nem tudom, hogyan, de biztos így van. Penny felnevetett. – Ó, te aztán mindent rózsaszínben látsz! – Igen, ez vagyok én! Született optimista! – Annyira fogsz hiányozni! Naomi kiegyenesedett. – Miről beszélsz? Nem megyek sehová. – Dehogynem. Régóta ismerlek, és te nem az a fajta nő vagy, aki elmenekül a problémák elől. A saját erkölcsi elveid szerint élsz. Naomi felhorkant. – Én vagyok a menekülés bajnoka. Majdnem nyolc évig mást se tettem, csak elmenekültem a problémáim elől. – Ideje visszamenni és szembenézni velük. Naomi megrázta a fejét. – Még nem döntöttem. – Dehogynem. Nem meséltél volna a fiadról, ha nem lennél már fél lábbal kint az ajtón. – Penny Danire pillantott. – Tudod, miről van szó? Dani bólintott. – Igen, mi is beszéltünk. Penny egyikükről a másikukra nézett. – Miről? – Semmiről! – vágta rá határozottan Naomi. – Nem megyek el. Szükséged van rám. Ez igaz volt. Penny nem tudta, hogyan fog boldogulni nélküle, de nem kívánhatta, hogy Naomi ne élje tovább a saját életét, csak mert ő bolond módra hagyta, hogy ugyanaz a férfi kétszer is összetörje a szívét. 268
– Természetesen elmész – szögezte le. – Ahogy mondtad, nyolc évig te voltál a menekülés bajnoka, és ideje újra kapcsolatba lépned a családoddal, és kiderítened, vajon vár-e még otthon valami vagy valaki. – Lehet, hogy még mindig férjnél vagy – vette át a szót Dani. – Tekintettel arra, ahogy éltél, az érdekes lenne, nem? Naomi megrázta a fejét. – Sam nem várt volna rám, az nem az ő stílusa. Biztos elvált tőlem – mondta, de a hangja szomorkás és vágyakozó volt, mintha szeretett volna hinni az ellenkezőjében. – Látod? Vissza kell menned – mondta halkan Penny. – Most nem hagyhatlak itt. Kiborultál, gyereket vársz. Na és az étterem… Látod? Szükséged van rám. Dani Pennyre nézett. – Átvehetem a munkádat. Penny rámeredt. – De ez az Öreg Halász. Miért dolgoznál megint a nagyanyádnak? – Nem neki. A szerződésed szerint magaddal hozhatsz két embert, tehát felvehetsz Naomi helyére, igaz? – Helló! – mondta Naomi. – Még itt vagyok! Ezt talán ne most vitassátok meg! – tiltakozott, de Penny rá se hederített. – Hármat. Csak Naomit és Edouardot hoztam magammal, mert az itteni csapat remek. Szóval téged is alkalmazhatlak. Ez sikerülhet, gondolta. Ő és Dani még sosem dolgoztak együtt, de ismerték egymást, és tudta, hogy Dani nem ijed meg a munkától, és nem lesi az órát. Majdnem öt évig kibírta a Hamm-Burgerben, ami azt jelenti, hogy kitartó, erős és okos. – Tiéd a munka, ha akarod – mondta. Naomi felállt. – Másnak adod a munkámat? Csak így? És mi van a kisbabával? Szükséged lesz segítségre, ahogy közeledik a szülés ideje. – Én itt leszek – mondta Dani. – Segíthetek. – Tessék – mondta Penny. – Nincs több ürügyed a maradásra. Talán nem volt fair tőle, hogy kényszerhelyzetbe hozta a barátnőjét, de amíg Naomi életével foglalkozott, legalább nem rágódott a
katasztrófán, amivé az övé vált – és amit sokkal nehezebb lesz elviselnie a barátnője nélkül. Penny felállt, és megölelte Naomit. – Annyira fogsz hiányozni! Naomi viszonozta az ölelést. – Nem leszek olyan sokáig távol. Csak néhány hétig. Vagy örökké, gondolta Penny. Talán szerencsés lesz, és rájön, hogy visszavárták, és új életet kezd Ohióban. – Ez egy csajbuli, vagy bárki csatlakozhat? Penny megfordult Reid hangjára. – Te meg mit keresel itt? – Ez miféle fogadtatás? – háborgott a férfi, ahogy hozzásétált és magához húzta. – Dani felhívott. – Azt gondoltam, örülnél a társaságának – mondta Dani. – Tévedtem? Pennyt túlságosan lefoglalta a sírás, így csak megrázta a fejét. Reid átölelte, és a lány az erős férfitesthez simult. Az én támaszom, gondolta. – Rajta, sírd ki magad! – biztatta a férfi a haját simogatva, miközben gyengéden ringatta a karjában. – A bátyám egy hazug csirkefogó, és a napjai meg vannak számlálva! – Nem ölheted meg – ellenkezett Dani. – Még Penny kedvéért sem. Penny felemelte a fejét, és szipogott egyet. – Nem akarom, hogy meghaljon. – Rendben. Akkor csak móresre tanítom. Ehhez mit szólsz? Penny megrázta a fejét. – Nem akarom, hogy verekedjetek. Reid morgott valamit. – Sajnálom – mondta aztán lágyan. Pennynek több se kellett, megint felzokogott, és az arcát a férfi mellkasába fúrta. – Annyira fáj! Nem szeret engem. Elköltözik, és Naomi is elmegy, és Dani segít majd, de többé soha semmi nem lesz már ugyanaz. – Én itt vagyok, és szeretlek – mondta Reid. 270
– Tudom. És örülök neki. – Penny felemelte a fejét. – Miért is nem szerettem inkább beléd? Reid levigyorgott rá, és egy puszit nyomott az arcára. – Rosszul jártál volna, kölyök. Én nem tartozom a jó fiúk közé. Cal vagy Walker jobb fogás. Penny másként gondolta. Nem mintha ez számított volna. Ő és Reid mindig csak barátok lehetnek. Engedetlen szíve fütyült az észérvekre, és úgy döntött, hogy csak egyvalakit szerethet. Még ha az illető újra és újra össze is törte. Cal egészen napnyugtáig autózott céltalanul, aztán hazaindult. Látni akarta Pennyt, de először ki kellett találnia, mit mondjon neki. És amíg ez nem sikerül, a megjelenésével csak rontott volna a helyzeten. Pennynek igaza volt vele kapcsolatban, gondolta, ahogy befordult az utcájába. Mindig, mindenben igaza volt. A múltban ezt nem bánta, de ezúttal szerette volna, ha téved. Szerette volna azt hinni, hogy megváltozott. Ahogy a házhoz ért, látta, hogy a kocsifeljárón két másik autó parkol, a bejáratnál, a verandán pedig ott állt Reid és Walker, s úgy tűnt, hevesen vitatkoznak. – Mi újság? – kérdezte, miután kiugrott a kocsijából. Reid haragosan rámeredt. – Megríkattad Pennyt – mondta. A hangja halk morgásra hasonlított. – Senki sem ríkathatja meg Pennyt. – Akkor ez most mit jelent? – tudakolta Cal. – Azért jöttél, hogy megverj? – Eltaláltad. Cal vállat vont. Csöppet sem félt attól, hogy Reid legyűrheti. Egyforma magasak és valószínűleg egyforma erősek voltak, de a benne fortyogó, elfojtott harag az ő javára billentette a mérleg serpenyőjét. Walkerhez fordult. – És te? Talán segíteni akarsz neki? Walker vállat vont. – Nem. Gondoskodni akarok róla, hogy nem nyiffantjátok ki egymást.
Cal tudta, hogy a verekedés semmin nem változtat, de ebben a pillanatban nem törődött vele. Valakinek oda akart vágni, és ha az öccse ajánlkozik bokszzsáknak, annál jobb. A pázsitra lépett, és intett Reidnek. – Gyerünk, öcskös, mutasd meg, mit tudsz! Egy másodpercig azt hitte, Reid visszakozik. Aztán az öccse rávetette magát. A testük olyan erővel csapódott össze, hogy Cal minden porcikája beleremegett. Mindketten a földön kötöttek ki. Cal szökkent talpra elsőnek, és védőpozíciót vett fel, de Reid máris ütésre lendítette a karját. Cal félrehajolt és gyomorszájon vágta az öccsét, amitől elzsibbadt a könyöke. Reid balegyenesétől megtántorodott. Még néhány ütésváltás következett, és Cal újra átgondolta a tervét. Tizenhárom éves kora óta nem verekedett, és elfelejtette, hogy ez mennyire fájdalmas lehet. Ugyanakkor a benne tomboló, vad pusztítási vágy erősebb volt a józan észnél. Sikerült bevinnie egy dupla ütést, amelyet Reid azonnal viszonzott egy ökölcsapással, emlékeztetve Calt arra, hogy villámgyors a jobbhorga. Walker lustán odasétált, és kettejük közé lépett. – Elég! – mondta nyugodtan. – Reggelre mindketten bánni fogjátok. Cal megérintette a száját, és fintorgott, ahogy az ujjai alatt megérezte a vért és a gyorsan duzzadó húst. A haragja elpárolgott, már csak a fájdalom maradt, és egy olyan erős veszteségérzet, amitől majdnem összerogyott. Penny… Mindent elrontott, és nem tudta, hogyan köszörülhetné ki a csorbát. – Elveszítettem őt – mondta, és leroskadt a nedves gyepre. – Igaz? Reid elterült mellette. – Nagyon elcseszted – mondta. – Naomi a golyóidat akarja. Cal említett testrésze azonnal megfeszült. – És Penny? Penny mit akar? – Nem akar többé szeretni téged. Reid akkor sem okozhatott volna neki nagyobb kínt, ha lelövi. – Szeretnie kell – suttogta Cal. Penny a mindene, az élete értelme. 272
Walker lekuporodott elé, és megérintett egy sajgó helyet a szemöldöke fölött. – Ezt itt össze kell varrni. – Reidre nézett. – A te ujjperceid is csúnyán néznek ki. Menjünk be, és összefoltozlak benneteket. Cal Reidre nézett. – Ne haragudj! – Nem én vagyok az, akitől bocsánatot kell kérned – fintorgott az öccse. – Tudom. De azért sajnálom. Reid vállat vont és feltápászkodott. Ám ahelyett, hogy az ajtóhoz indult volna, odanyújtotta Calnek a kezét. – Lehet, hogy seggfej vagy – mondta, ahogy felhúzta. – De mégis a bátyám. Egymásra néztek, és Cal tudta, hogy kibékültek. Bárcsak Pennyvel is ilyen könnyű dolga lenne! Az első lépésnél elfojtott egy nyögést. Vér szivárgott a szeme fölötti vágásból és az ajkáról. A teste sajgott, és vagy százötven évesnek érezte magát. De mielőtt felvánszoroghatott volna a verandára, egy kocsi fékezett le a ház előtt. Cal megállt, és arrafelé bámult, titkon azt remélve, hogy csoda történt, és Penny eljött hozzá. Ebben a pillanatban az is boldoggá tette volna, ha a nő hajlandó lett volna még egy kicsit kiabálni vele. De nem Penny szállt ki a kocsiból, hanem Lindsey. Túl sovány volt, és fejkendőt viselt, de Cal szemében ő volt a legszebb lány a világon. – Lindsey! Mit csinálsz te itt? – kérdezte csodálkozva. A lány rá, majd Reidre és Walkerre pillantott. – Izé… talán rosszkor jöttem? – Nem. – De maguk… – Lindsey összehúzta a szemét – verekedtek? Cal felnyögött. Ez aztán a tökéletes időzítés. – gondolta. – Igen… nos… volt egy kis nézeteltérésünk az öcsémmel, de már rendeztük a problémát. Lindsey szeme felcsillant. – Az öccsével? Mindhárman testvérek? Cal bólintott.
– Reid és Walker – mutatta be a fivéreit. – Hűha! – lehelte a lány. – A nagybátyáim! Cal szívverése megállt egy pillanatra. – Mit mondtál? Lindsey ránézett, és a mosolya kicsit elhalványult. – Izé… azt, hogy a nagybátyáim. Ezért vagyok itt. Most tudtam meg, hogy… te vagy az apám.
274
20. Lindsey figyelte, ahogy Walker kipakolja az elsősegélydoboz tartalmát az ebédlőasztalra. Cal meg akarta nyugtatni, de túlságosan lefoglalta, hogy az arcán lecsurgó vért felitassa. – Mi… szóval, általában nem viselkedünk így – mondta, és azt kívánta, bár szilárdabban csengene a hangja. – Reid és én vagy tíztizenöt éve nem verekedtünk. Lindsey kék szeme elkerekedett. – Akkor most miért verekedtetek? Reid Calre nézett, aztán a bátyja lányára. – Ez egy hosszú történet. Lindsey felsóhajtott. – A felnőttek mindig ezzel ráznak le, amikor nem akarják megmondani az igazat. – Szívás, mi? – mormolta Reid. Lindsey rámosolygott, aztán Walkerre fordította a figyelmét. – Maga talán orvos vagy ilyesmi? – Nem, de a haditengerészetnél szolgáltam, és megtanítottak az elsősegélynyújtásra. Lindsey végigmérte. – Ez klassz. A tengerentúlon állomásozott? Walker bólintott, de nem nézett fel. Kényelmetlen csönd támadt, amit Cal tört meg. – Van egy nagynénéd is. A kishúgunk, Danielle, röviden Dani.
– Akkor ez egy nagy család – mondta Lindsey. – A miénk csak anyából, apából és belőlem áll. Mi… – Elnémult, és összeszorította a száját. – Hívhatom így őket? Vagy haragudni fogsz érte? – Micsoda? Nem, dehogy! Lindsey, Tracy és Tom a szüleid! – Pontosan – mondta Reid. – Cal csak az a fickó, aki odaadományozta a… mi az? – kérdezte, ahogy Walker a karjába bokszolt. – Mi rosszat mondtam? – Van velünk egy ifjú hölgy – emlékeztette Walker. – Aki nem tartozik a nőid közé. Lindsey szeme felcsillant. – Női? Úgy érti, több lánnyal jár egyszerre? És… – Az arcán megrökönyödés tükröződött. – Ó, te jó ég! Maga Reid Buchanan! A baseballjátékos! – Az voltam – mondta kurtán Reid. – Most egy bárt vezetek. – Oké, de maga híres. – Lindsey Calhez fordult. – És ő az öcséd? – Ühüm. Egyben a te nagybátyád. – Reid Buchanan a nagybátyám? A barátaim belehalnak majd az irigységbe, ha megtudják! Reid zavartan feszengett, és Cal tapintatosan témát váltott. – Hogy tudtad meg, hogy én vagyok az apád? – Tessék? Ja, igen, az anyámtól. A transzplantációról beszéltünk, és arról, hogy milyen jól ment, és hogy ez mennyire meglepett, mert úgy tudtam, hogy ha nem vér szerinti rokon a donor, gyakran előfordulnak szövődmények, és amikor ezt mondtam, egyszerre olyan furcsa kifejezés jelent meg az arcán. Walker intett Calnek, hogy üljön le az asztalhoz. Cal lehuppant egy konyhaszékre, aztán elvette a zsebkendőt a halántékáról, mire a vér megint szivárogni kezdett a sebből, és lefolyt az arcán. – Biztos, hogy nem kellene összevarrni? – kérdezte Lindsey. – Én is épp ezen gondolkozom – morogta Walker. – Ne fáraszd az agyad! Csak ragaszd le, és kész – mondta Cal. – Folytasd, Lindsey! – Ó… Rendben. Szóval, anya olyan furcsa képet vágott, aztán hirtelen kibökte az igazat. Azt, hogy ki vagy, és hogy mindig törődtél 276
velem, de nem akartál betolakodni az életembe, és hogy te vagy a biológiai apám. Szóval eljöttem, hogy lássalak. Cal felnyögött. – És mi szépen besétáltunk, és kinn hagytuk a mamádat a kocsiban? Lindsey felnevetett. – Nem. Anya elment inni egy kávét. Felhívom, amikor majd értem kell jönnie. Cal majdnem felszisszent, mert a bőre megfeszült, ahogy Walker leragasztotta a sebet. Az öccse szemügyre vette a művét, de nem tűnt elégedettnek. – Ez nem lesz elég. Lindsey közelebb jött, és elhúzta a száját. – Igaza van. Tényleg el kell menned a kórházba. – Mindjárt. – Cal rámosolygott. – Örülök, hogy itt vagy. – Én is. Azt gondoltam… tudod… hogy talán lehetünk barátok. – Én… nagyon szeretném. Lindsey Reidre és Walkerre pillantott. – Klassz egy ilyen nagy család! Mindig erre vágytam! Feleségetek nincs? Walker felhorkant. – Hogy Reid megállapodjon egy nőnél? Nem valószínű. Én külföldön voltam, és Cal… Erről vele kell beszélned. Lindsey várakozásteljesen Calre bámult, aki megrázta a fejét. – Ez egy másik hosszú történet – mondta, mert képtelen lett volna megmagyarázni, hogy mi van közte és Penny között. – Kár. Örültem volna néhány unokatestvérnek vagy akár féltestvérnek is. Még bébicsőszködést is szívesen vállalnék. Legalábbis amíg el nem kezdem az egyetemet. Utána nagyon elfoglalt leszek. Cal hirtelen megragadta Lindsey kezét. – Köszönöm, hogy megkerestél! Tudom, hogy már nagylány vagy, és megvan a saját életed, de talán valamikor együtt ebédelhetnénk. Lindsey behúzta a nyakát, de megszorította az ujjait. – Az klassz lenne. Megadhatom a mobilszámomat. Akkor beszélhetünk, meg minden. És e-mailezhetünk is. – Elmosolyodott. – Imádok e-mailezni.
– Én is. Reid elvette a törülközőt az álláról, és megmutatta Walkernek. Ekkor újra csöpögni kezdett a vére, egyenesen az inge elejére. – Elég az időhúzásból! – mondta erélyesen Lindsey. – Látom, nekem kell átvenni az irányítást. Mindketten bementek a sürgősségi ügyeletre. Ezeket a sebeket össze kell varrni, és kész. Most estem át a kemón és egy csontvelő-átültetésen. Azt hiszem, ti is túléltek majd néhány öltést. – Mi az ördögöt gondoltatok? – zsörtölődött Dani a váróban, haragos pillantást vetve a mellette ülő Calre. – Túl öregek vagytok már ehhez! – Épp az a baj, hogy nem gondolkoztunk – felelte Cal. – Általában így kezdődnek a verekedések. Senki sem tervezi meg előre. Bár Reid, azt hiszem, ezt megtervezte. – Az ég szerelmére, felnőtt férfiak vagytok! Benőhetett volna már a fejetek lágya! Ráadásul a ház előtti füvön… Cal összerezzent. – Ezt kitől hallottad? – Volt egy lenyűgöző beszélgetésem a lányoddal, mielőtt el kellett mennie. Téged éppen akkor varrtak össze. – Dani szigorú arckifejezése megenyhült. – Remek lány. – Tudom. – Calnek még mindig nehezére esett elhinni, hogy Lindsey tud róla, és felkínálta a barátságát. – És az első benyomása az apjáról az, hogy az öccsével verekszik. Jól fel kellene pofoznom téged! – Kérlek, ne tedd! – Szenvedsz? – Igen. – Akkor jó. Remélem, Reid is szenved. Talán ebből majd tanultok. – Dani tekintete végigsiklott a bátyja arcát elcsúfító kötéseken és tapaszokon. – Miért verekedtetek? – Megríkattam Pennyt. Dani szeme összeszűkült. – Ez igaz. – Ne kezdd még te is… – morogta Cal. – Már úgyis görénynek érzem magam. 278
Dani ennek ellenére a karjába öklözött, amely szerencsére azon kevés testrészeinek egyike volt, amelyik nem fájt. – Miért nem mondtad meg neki, hogy keletre költözöl? Miféle idióta az, aki kapcsolatot kezd egy nővel, és nem említ meg egy ilyen lényeges dolgot? – Eleinte nem gondoltam, hogy számít. Aztán már egyáltalán nem is gondoltam a költözésre. Az elmúlt hetekben pedig azt gondoltam, hogy talán mégsem megyek el. – Talán? – Dani megint belebokszolt. – Nem megyek el – javította ki magát Cal, és megdörzsölte a karját. – Tudom, hogy beszélnem kellett volna vele a terveimről. De nem akartam fájdalmat okozni neki. – Ehhez képest remek munkát végeztél! Összetörted a szívét, és megint bebizonyítottad, hogy seggfej vagy. – Kösz! – Komolyan, Cal. Csalódtam benned. Te nem szoktál mások érzéseivel játszani. Sosem voltál kegyetlen. Cal, ha eddig mocsoknak érezte magát, most úgy érezte, hogy még csak nem is pályázhatna erre a címre. – Mit akarsz, mit mondjak? – kérdezte. – Nekem? Semmit. De Pennynek… – Meg kellett volna magyaráznom neki – dörmögte Cal. – Az életben nem sokan kapnak második esélyt – mondta Dani. – Tudom. Egyszer már elveszítettem Pennyt. Nem tudom megint elveszíteni. – Abba talán bele is halna. Penny most már túl sokat jelent a számára. Három hónappal ezelőtt alig várta, hogy elhagyja Seattle-t, hogy valami újjal próbálkozzon, de most… – Jól van? – kérdezte. – Amikor utoljára láttam, elég zaklatott volt, és a kisbaba… – Zaklatott? Te ezt így nevezed? Cal elkáromkodta magát, és a gyomra görcsbe rándult. – Hagynom kellett volna, hogy Reid még jobban kiüssön.
– Attól talán enyhült volna a bűntudatod, de az csak rajtad segített volna. Most más miatt kellene aggódnod. – Mennyire szúrtam el? – Nagyon, de Penny okos nő. És szerencsédre most különösen sebezhető, mert Naomi elmegy. – Elmegy? – visszhangozta Cal. – Hová? – Ohióba. De ez nem fontos. Mit fogsz csinálni? Könyörgök és térden csúszom, gondolta Cal. Remélhetőleg megtalálja a megfelelő szavakat, és ha mégsem, letáborozik a lány küszöbén, és addig marad ott, amíg Penny be nem ismeri, hogy összetartoznak. Felugrott, és szinte hallotta, ahogy minden izma hangosan panaszkodik. – Öreg vagyok én már az ilyen bunyózáshoz – motyogta. – Mondd meg Reidnek és Walkernek, hogy elmentem Pennyhez. Dani az órájára pillantott. – Az éjszaka hátralévő részében biztos otthon lesz. – Jó. Ne szólj neki, hogy megyek! Először be kell néznem valahová, és nem tudom, mikor végzek. Dani dühösen összevonta a szemöldökét. – Nem egyenesen hozzá mész? – Nem, és ne nézz így rám! Tudom, mit csinálok. – Ó, persze! Hagynunk kellene, hogy te irányítsd az életünket, mert olyan ügyesen intézed a saját ügyeidet. Cal lehajolt, és megpuszilta a húga arcát. – Én is szeretlek. Harminc perccel később Cal besétált Glória irodájába. A nagyanyja csak egy pillantást vetett rá, és felpattant. – Mi az ördög történt veled? – kérdezte. – Jóságos ég! Összevarrták a halántékodon a bőrt! És monoklid van. A szád is felhasadt… – Ez nem fontos – legyintett Cal. – Nem ezért jöttem. – Rendben. – Glória visszaroskadt a székébe. – Akkor miért jöttél? Nem mintha nem örülnék, hogy láthatom a legidősebb unokámat.
280
És még mosolyog is, hüledezett Cal. Mintha mi sem történt volna. Mintha nem próbálta volna meg tönkretenni Pennyt és az esélyüket a boldogságra. – Átlépted a határt – mondta, miközben igyekezett megőrizni a nyugalmát. Lehet, hogy Glória maga az ördög, de öreg, és nő. Ha őt magát meg is veti, a korát és a nemét tisztelnie kell. – Fogalmam sincs, miről beszélsz – mondta könnyedén az asszony. – Hazudsz. Pontosan tudod, és ne add az ártatlant! – Callister, nem engedem, hogy ilyen hangon beszélj velem. Cal előrehajolt, és az íróasztalra tette a tenyerét. – Fütyülök rá, mit engedsz vagy nem engedsz. Több esélyed volt, mint amennyit megérdemeltél, és én végeztem veled. Elszúrtad, Glória. Bántottad Pennyt, és nem tűröm, hogy bárki ezt tegye. Glória megvetően lebiggyesztette az ajkát. – Erről szól az egész? A miatt a nő miatt húztad fel így magad? Elhagyott téged, Callister, és én emlékszem erre, ha te el is felejtetted. – Nem, ez arról szól, hogy megvédem azokat, akiket szeretek. Végeztem veled – ismételte meg Cal, és kiegyenesedett. Glória rámeredt. – Miről beszélsz? Nem végezhetsz velem. A nagyanyád vagyok. A családod. – Talán vérrokonok vagyunk, de nem vagyunk egy család. Azt sem tudod, hogy az mit jelent. Érzelmi vámpír vagy, világéletedben az voltál. Mindenkitől csak elveszel, de te magad soha semmit nem adsz. Mindig te akarsz irányítani. – Cal megrázta a fejét. – Már nem vagyunk gyerekek, nem kényszeríthetsz bennünket semmire. Megszegted a szerződésünket, így az nem érvényes tovább. Otthagyom az Öreg Halászt Glória felállt. – Azt nem teheted! Az étteremnek szüksége van rád. Mint mindig, neki most is az üzlet az első, gondolta ádázul a férfi. – Nem, nincs. Randy átveszi a munkámat, és Penny marad a séf. De ne piszkáld túl sokat! Az ő szerződésébe is betettem egy mentesítő záradékot. Ha beleütöd az orrod a dolgába, nemcsak hogy elmehet, de magával viheti az összes receptjét is. Ezt nem akarnád. – Hogy merészelsz?
– Merészelek, mert nem adtál más választási lehetőséget. Szeretni akartalak, Glória. De te ezt lehetetlenné tetted. Birtokolni akarsz bennünket, és ezt nem hagyhatjuk. Egyikünket a másikunk után martad el, míg végül már csak Dani maradt. De őt nem fogadtad el, így végül ő is elment. – Nem mehetsz el – erősködött Glória. – Buchanan vagy. Ez az örökséged. – Nem, én önmagam vagyok. – Cal hosszan nézte az asszonyt. – Azt gondoltam, gyűlöllek, de nem. Sajnállak. Az ajtóhoz ment. – Visszahozlak! – kiáltott utána az asszony. – Mindnyájatokat visszahozom. – Soha – mondta Cal, és távozott. Penny összegömbölyödve feküdt a kanapén. Azt kívánta, bár lenne rá valami mód, hogy begyömöszölje egy dobozba a fájdalmát, aztán elraktározza valahol, hogy ne kelljen most szembenéznie vele. Néhány hét… vagy néhány hónap múlva aztán elővehetné, szenvedne egy kicsit, aztán megint eldugná, amíg újra meg nem erősödik. Sajnos, ezt nem tehette meg, így kénytelen volt elviselni a fájdalmat, amely teljesen elárasztotta, és várni, hogy enyhüljön, és ő folytathassa az életét. Sajgott minden porcikája, mintha áthajtott volna rajta egy autó. Még a csontjai is fájtak. Valahányszor azt hitte, végre kisírta magát, újabb könnyek csordultak ki a szeméből, és gurultak le az arcán. Vajon eljön majd az az idő, amikor egyszerűen kifogy a könnyekből? Dani hazajön, és itt találja az élettelen, kiszáradt testét a padlón. A torkából furcsa hang tört fel, maga sem tudta, hogy zokogás vagy nevetés, és megfordult a fejében, hogy talán kezd meghibbanni. Valaki kopogott a bejárati ajtón. Bárki lehet, gondolta. Reid, vagy akár Walker is. Daninek kulcsa van, Naomi elment… Feltápászkodott. – Mert én erősködtem – emlékeztette magát fennhangon. Önzésnek tűnt volna azért itt tartani a barátnőjét, hogy figyelje az ő szenvedését. Így aztán rábeszélte, hogy induljon vissza kocsival Ohióba, és megígértette vele, hogy jelentkezik, ha odaért. 282
Kinyitotta az ajtót, és a szeme elkerekedett, amikor meglátta Calt. Mert a férfi külseje teljesen megváltozott. Monokli éktelenkedett a szeme alatt, kötés volt a halántékán, és az ajka berepedt. – Mi történt veled? – kérdezte Penny megrökönyödve. – Az lényegtelen. – A férfi beoldalazott mellette, és becsukta az ajtót. – Penny, sajnálom, kimondhatatlanul sajnálom! Sosem akartalak bántani, és nem szándékosan hallgattam el előled a terveimet, csak eszembe sem jutottak, amikor együtt voltunk. Valahogy annyi minden történt, és a költözés… egyszerűen nem volt fontos. Penny tiltakozni akart, de a férfi az ajkára nyomta az ujját. – Kérlek, hallgass végig! Tudom, hogy önmagában véve az információ fontos volt, de nem foglalkoztatott. Nem úgy kezdtem viszonyt veled, hogy elhatároztam, később majd szakítok és felszívódom. Nem is nagyon gondolkoztam. Ott voltál, fantasztikusnak találtalak, és azon kaptam magam, hogy beléd szerettem. Aztán Lindsey megbetegedett, és miatta kellett aggódnom, és az étterem miatt és miattad. Igen, ostoba voltam, és nem voltam tekintettel rád, de soha, soha nem akartalak becsapni. A lány félig-meddig hitt neki, de Cal úgy megbántotta, hogy nem volt benne biztos, hogy ez számít valamit. – Rendben – suttogta. – Kösz, hogy ezt elmondtad. A férfi közelebb lépett hozzá, és megérintette az állát. – Még nem fejeztem be. Távolról sem. Igazad volt abban, amit rólam mondtál, hogy sosem kockáztattam a szívemet. Sosem voltam hajlandó teljesen megbízni valakiben, mert az túl sebezhetővé tett volna, azt jelentette volna, hogy mindent elveszíthetek, és ezzel nem tudtam szembenézni. Szerettem Lindseyt, és bűntudatom volt. Ez rossz kiindulópont. Azt akartam, hogy működjön a házasságunk, de nem küzdöttem érte. Újra és újra cserbenhagytalak, elfojtottam az érzéseimet. – Nagyot nyelt. – Esküszöm, hogy sosem örültem, hogy elvetéltél. Fájt, de féltem beismerni. Féltem, hogy ez azt jelentené, nem szerettem eléggé Lindseyt. Igazad volt. Hagytalak elmenni. Utánad kellett volna mennem. Könyörögnöm kellett volna, hogy gyere vissza hozzám, hogy próbáljuk meg újra. – Jó, szóval, ha későn is, megvilágosodott az elméd, de ez semmin nem változtat – közölte a lány. Esze ágában sem volt hagyni, hogy Cal a
mézes-mázos szavaival visszahízelegje magát a kegyeibe, azok után, hogy kétszer is összetörte a szívét. Bár azt azért értékelte, hogy a férfi végre beismerte, hibázott, amikor elengedte őt. – Most már értem – folytatta Cal. – Értem, hogy szerethetlek téged és Lindseyt és a kisbabádat és az öcséimet és Danit. Nem kell csak egyetlen embert szeretnem. Nem kell választanom. Az a fajta férfi akarok lenni, aki minden porcikájával szeret. – A kezébe vette Penny kezét, és nem hagyta, hogy a lány elhúzza. – Tudom, hogy boldogok lehetünk, Penny, és szerintem te is tudod. Bennünket egymásnak teremtettek. Mindig azt hittem, hogy egy szerető család isteni adomány, és nekem csak nem volt szerencsém. De ez nem igaz. Egy család tudatos munka eredménye, nem a vérségi kötelékeken alapszik, hanem a szív kötelékein. Én veled akarom létrehozni a saját családomat. A lány lélegzete elakadt. – Ezt hogy érted? – Úgy, hogy szeretlek, és azt akarom, hogy egy család legyünk. Te, én, a kisbaba. Lindsey, az öcséim, Dani. Mi, mindannyian. – Cal vállat vont, aztán hozzátette. – Kivéve Glóriát. – Jó. Jelen pillanatban őt nem látnám szívesen a világomban. – Kérlek! – mondta lágyan a férfi, és a lány szemébe nézett. – Adj egy esélyt! Tégy próbára, ha akarsz. Kész vagyok dolgozni, kész vagyok fizetni. Bármire hajlandó vagyok, hogy elhidd, szeretlek, és nem megyek sehová. – Megcsókolta a lány ujjait, és elvigyorodott. – Azaz… ez nem teljesen igaz. Az Öreg Halászt otthagytam. Közöltem Glóriával, hogy kilépek. A beavatkozása után ezt te is megteheted. Beírtam egy mentesítő záradékot a munkaszerződésedbe. Az információáradattól a lánnyal forogni kezdett a szoba. – Le kell ülnöm – nyögte ki, mire Cal gyorsan odavezette a kanapéhoz. Penny mélyeket lélegzett, és igyekezett rendezni a gondolatait. Az előbb nyilván csak képzelődött. Cal nem mondhatta mindezt… Hogy marad, és küzd érte, és hogy… szereti őt? Mielőtt megkérhette volna, hogy tisztázza ezt az utóbbi pontot, a férfi fél térdre ereszkedett. Csak így, egyszerűen, a nappalijában. 284
– Penny Jackson, te vagy a legfényesebb csillag az életemben – mondta. – Szeretlek, és szükségem van rád. Adj még egy esélyt! Gyere hozzám megint feleségül! Penny leesett állal bámult rá. – Nem várom, hogy azonnal válaszolj – folytatta a férfi. – Azt gyanítom, előbb még egy kicsit térden kell csúsznom előtted, de sebaj. Nem félek attól, hogy bizonyítanom kell. Sőt alig várom, hogy meggyőzhesselek. Azt akarom, hogy soha többé ne kételkedj az érzéseimben. Penny nem tudta, mit feleljen. – Szeretlek, szeretlek – mondta mosolyogva a férfi. – Szeretlek. Emlékszel? Amikor korábban házasok voltunk, panaszkodtál, hogy sosem mondom eleget. Azért nem tettem, mert elfojtottam az érzéseimet, féltem kitárulkozni előtted. De többé nem félek. És soha többé nem szégyellem az érzéseimet. Annyiszor fogod hallani, hogy talán meg is unod majd. Te vagy a kincsem, és szeretlek. A fájdalom elpárolgott, nyoma sem maradt, ahogy Penny a férfi szemébe bámult, és meglátta benne a lelkét, az igazságot, a szerelmet, amely olyan fényesen ragyogott, hogy majd megvakította. – Mondj igent! – könyörgött a férfi. – Légy a feleségem, szülj nekem kisbabákat! Tudod, hogy tökéletes pár leszünk. Penny szeme könnybe lábadt, de ezúttal nem azért, mert magányosnak és csalódottnak érezte magát, hanem mert végre teljesült a szíve vágya. – Azért még meg akarom nyitni a saját éttermemet – mondta. – És meg is fogod. Remek séf vagy. De több is vagy ennél. Te vagy az a nő, akit szeretek. Penny ekkor a férfi karjába vetette magát, és hagyta, hogy a könnyek lecsorogjanak az arcán. – Igen – suttogta. – Mindig igent mondanék neked. Mindig szerettelek. A férfi szorosan átölelte. – Te vagy a legjobb dolog, ami valaha velem történt. Penny szipogott egyet, és kiegyenesedett. – Ugyanezt én is elmondhatnám rólad. Cal megérintette az arcát.
– A hormonok miatt sírsz? Penny bólintott. – És mert boldog vagyok. – Akkor jó. Szóval, a feleségem leszel? – Igen – nevetett Penny.
286
