Miért. marad??????? A családon belüli erõszak: a feleség- és gyermekbántalmazás Hogyan segíthetünk?

Miért marad ???????

?

A családon belüli erõszak: a feleség- és gyermekbántalmazás Hogyan segíthetünk?

© NANE Egyesület, 1999 A kiadványt a Szociális és Családügyi Minisztérium Nõképviseleti Titkársága támogatta Forrás: Why Does She Stay? Women’s Center of San Joaquin County Fordítás: Sándor Bea Adaptálta és kiegészítette: Wirth Judit, Lénárt Bori Lektorok: Herman Judit, Lajter Katalin Tördelés: Tóth Györgyi Nyomda: Alfaprint Nyomdaipari Kft. 2

“Miért marad?”

Elõszó Noha ez a kézikönyv elsõsorban szociális munkások és más segítõ foglalkozású szakemberek számára készült, meggyõzõdésünk, hogy a benne leírt jelenségek megismerése másoknak is hasznára válik. E tudás nélkül mindazok, akik bármilyen formában találkoznak a családon belüli erõszakkal – akár családi vagy baráti körben, akár pedagógusként, orvosként, pszichológusként vagy jogászként –, továbbra is értetlenül állnak majd a “ha bántják, akkor miért marad?” kérdése elõtt. De vajon ki az, aki “marad”? Ennek megválaszolásához gondoljuk át a következõ kérdéseket. Ki az, aki fél? Ki van függõségi helyzetben? Kit tartanak ellenõrzés alatt? Ki az, aki bántalmazást szenved el…? Mint látni fogjuk, ha e kérdéseket megválaszoljuk, akkor kiderül, hogy aki “marad”, aránytalanul nagy számban a nõ. A családon belüli erõszak nem magánügy. Elterjedtsége lényegesen nagyobb, mint amennyire elismerjük, a témát övezõ elhallgatás és tagadás pedig semmiképpen sem jelenti azt, hogy ilyesmi nem létezik. Nyilvánvaló, hogy a családon belüli erõszakra adott szokásos reakciók és a “miért marad”-szerû kérdések ismételgetése semmilyen eredményt sem hoz. A közfigyelemnek ehelyett inkább az áldozatok elemi jogaira és a társadalom elemi érdekére kellene irányulnia, hogy a megfelelõ kérdések feltevése és megválaszolása révén végre ne az áldozatokat vonjuk felelõsségre, hanem a bûncselekmények elkövetõit. E kézikönyv megjelentetését az indokolja, hogy tapasztalataink szerint a családon belüli erõszak jelensége, az erõszakkal együtt élõ, valamint az erõszakot elkövetõ személyek megítélése körül felhalmozódott tévhitek és elõítéletek szövevénye olyan mértékben teszi lehetetlenné a beavatkozást és a megelõzést, ami jóval túllépi az elfogadhatóság határát. A szociális szférában ez például abban a gyakorlatban mutatkozik meg, hogy a problémát a bántalmazó által uralt családban felnövõ gyerekek “kiemelésével” próbálják megoldani – ami egyet jelent a bántalmazó többi áldozatának teljes magára hagyásával és sokszor a “kiemelt” gyerek még nagyobb reménytelenségbe taszításával. Ide tartozik az is, hogy a bántalmazás miatt menekülni kényszerülõ családtagok az ellátórendszert kidolgozó szakemberek érdektelensége vagy tájékozatlansága miatt igen gyakran automatikusan a hajléktalan-ellátásba “tagozódnak be” annak a nyilvánvaló ténynek ellenére, hogy esetükben szó sincs a lakóhely hiányáról. A jogalkotás területén általában tapasztalható, hogy jogszabályaink egyáltalán nem tartalmaznak olyan megoldástokat, amelyek lehetõvé tennék a probléma okának kezelését. Joggyakorlatunkban igen gyakori eset, hogy a jogalkalmazók (a rendõrség, az önkormányzati szervek, a gyámhatóságok, a gyermekvédelmi szervek, a jogászok és a bírák) a családon belüli erõszak tényének fel nem ismerése vagy figyelmen kívül hagyása miatt még “Miért marad?”

3

olyan mértékben sem használják fel a meglévõ szabályozást a hatékony kezelés érdekében, amennyire erre lehetõség nyílna.1 Mindezen felismerések miatt elengedhetetlennek tartjuk, hogy a családon belüli erõszak körüli tévhitrendszert feltárjuk és értelmezzük, hiszen e jelenség a szociális munkások tevékenységében – és sok család életében – központi, bár gyakran rejtett probléma. A tévhitek lebontásának alapfeltétele, hogy az erõszakos kapcsolatok dinamikáját mind a szakemberek, mind a szélesebb közönség és a szociális ellátórendszer dolgozói egyaránt megismerhessék, valamint, hogy szakmai tevékenységük szerves részeként kezelve azt annak valóságában és súlyának megfelelõen kezeljék munkájuk során. Könyvünk célja nem kevesebb, mint a családon belüli erõszak megszüntetése. Ezt a tévhitek eloszlatásával, a figyelmeztetõ jelek bemutatásával, és az értõ segítség alkalmazására való biztatással (amelyhez támpontokat is nyújtottunk) igyekeztünk elõsegíteni. Kézikönyvünk betekintést nyújt a családon belüli erõszak társadalmi és személyi hátterébe, dinamikájába és a benne élõ személyekre, valamint a társadalom egészére gyakorolt következményeibe. Mint a második fejezetben található adatok mutatják, a bántalmazás súlyosan érinti a társadalom egészét, és hatékony beavatkozás és megelõzés nélkül rendszeresen újratermelõdik – ezért nem mehetünk el mellette szótlanul még akkor sem, ha közvetlen környezetünkben nem fordul elõ. A témával foglalkozó számtalan nemzetközi és hazai munkából kiderül, hogy a családon belüli erõszak jelenségét hagyományosan vagy nem kezelték, vagy nem a probléma okát kezelték. Amíg a probléma valódi eredete ismertté nem válik Magyarországon is, a kapcsolaton belüli erõszak továbbra is egyike lesz a leggyakrabban elkövetett, ám büntetlenül hagyott bûncselekményeknek. Könyvünk ezért tartalmazza a családon belüli erõszakkal kapcsolatos alapfogalmakat (elsõ fejezet), a statisztikákat és a leggyakoribb tévhiteket illetve tényeket (második fejezet), amelyek tisztázása segít azonosítani a családon belüli bántalmazást. Vázoljuk továbbá az erõszakos kapcsolatok dinamikáját 1 A szociális ellátás területén felhalmozott szaktudásra ld. pl. Szilvási Léna szociológus cikkeit (pl. Hajszolt Hírlap Konferenciaszám, 1999. jan.-feb., IV. évf. 1-2. 39-40. o.), a jogi kérdésekben pl. úttörõ –és megdöbbentõ – mû Morvai Krisztina büntetõjogász “Terror a családban: a feleségbántalmazás és a jog” c. 1998.-ban megjelent könyve (Budapest, Kossuth Kiadó), valamint számos cikke. Érdemes ezzel kapcsolatban továbbá megtekinteni néhány, a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos bírósági döntést: számos esetben ismerhetõ fel a tényállás vázlatos ismertetése során, hogy a bántalmazó általi fenyegetõzés, az áldozat – általában volt feleség – fenyegetettségérzése nem elégséges indok a bíróságok számára annak megértéséhez, hogy az asszony miért igyekszik a gyermekek kapcsolatát korlátozni a bántalmazó férjjel. A gyermek elhelyezésének megváltoztatása az apa javára az ilyen esetekben abból a kettõs feltételezésbõl indul ki, hogy egyrészt a nõ által megélt félelmek alaptalanok illetve indokolatlanok, másrészt, hogy a gyermekek számára lelkileg, erkölcsileg és szellemileg “egészségesebb” az apával való kapcsolat elmélyítése, mint a nõ állításainak figyelembe vétele. Mint az elkövetkezõ fejezetekben látható lesz, mindkét kiinduló pont tökéletesen figyelmen kívül hagyja a bántalmazás természetét és valóságát, és – fõleg az érintett gyerekekre nézve – rendkívül veszélyes következményekkel járhat.

4

“Miért marad?”

(harmadik fejezet) – ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük az erõszakos kapcsolatban bántalmazottként élõk helyzetét, és hogy világosan különbséget tudjunk tenni az áldozat és az elkövetõ között. A negyedik fejezetbõl megtudható, mirõl lehet felismerni a bántalmazott nõt, a bántalmazót és az erõszakos otthonban nevelkedõ gyermeket. Az ötödik fejezet a gyakorlati szakember – esetleg segítõ szándékú ismerõs – igényeinek szeretne megfelelni: mely stratégiák alkalmazhatók a hatékony segítségnyújtás eszközeiként. A hatodik fejezet kitekintést nyújt a nemzetközi és hazai jog területére, illetve bemutatja a rendõrség és az orvosok kötelezettségeit családon belüli erõszak esetén. Végül a függelék szabadon sokszorosítható lapjai a helyzet azonosításához és a tanácsadáshoz használható segédeszközöket tartalmaznak.

zzz Kézikönyvünkben a bántalmazót férfinak tételezzük fel, az áldozatot pedig nõnek. A világ legkülönbözõbb pontjain – köztük részben Magyarországon is – végzett statisztikai felmérésekbõl kiderül, hogy az esetek mintegy 95 százalékában férfi az elkövetõ, és nõ az áldozat2 . A fennmaradó öt százalékban a bántalmazó heteroszexuális vagy meleg kapcsolatban élõ nõ vagy meleg kapcsolatban élõ férfi. Tisztában vagyunk vele, hogy a szerepek ilyen nyilvánvaló megkülönböztetése sokak számára zavaró, egyesek számára talán sérelmes is. A tények azonban azt támasztják alá, hogy a hagyományos nemi szerepek megtanulásával együtt a férfiak (és a nõk) azt is megtanulják, hogy mennyit engedhetnek meg maguknak büntetlenül – s ebbe a körbe sajnos a feleségbántalmazás is beletartozik. Ezért fontos egyrészt, hogy felfigyeljünk e jelenségnek a tipikusan nemhez kötött szereposztására, másrészt, hogy azok a férfiak, akik úgy érzik, ez a felosztás számukra megbélyegzõ, ne a nõk bántalmazásának tagadásával, hanem a megszüntetésére irányuló erõfeszítések révén próbáljanak meg ellene tenni. A nõk elleni erõszak csakis akkor szûnhet meg, ha elég sok férfi és nõ gondolja úgy, hogy az helytelen és tarthatatlan. Ezt elõbb-utóbb annál inkább kénytelenek leszünk belátni, mivel Magyarország számos olyan nemzetközi egyezmény aláírója, amely egyaránt megköveteli az egyenlõ jogvédelmet és a nõk elleni erõszakkal szembeni fellépés speciális szabályozását is. Ezen egyezmények szellemisége az aláíró tagállamok jogalkotásában már részletesen megjelenik, s az Európai Unióhoz való csatlakozással hazánknak is közvetlen kötelezettsége lesz a gyakorlati szabályozás és végrehajtás kidolgozása. Ahhoz azonban, hogy puszta jogszabályhalmaz létrehozása helyett valódi segítséget adhassunk a bántalmazás áldozatainak, felkészült és tájékozott szakemberekre, valamint az erõszakot elítélõ szélesebb körû társadalmi részvételre van szükség. 2 Mind az ENSz, mind az Európai Unió tagországaiban végzett kimutatások, szociológiai, statisztikai felmérések, bírósági esetekbõl kimutatható adatok ezt a nagyságrendet találják valósnak. Hazánkban a nem emberöléssel végzõdõ esetekrõl 1998-ban készült elõször statisztika: Tóth Olga szociológus országos reprezentatív felmérésének eredményeit ld. a 2. fejezetben; az emberöléssel végzõdõ esetek részletes elemzését ld. Morvai Krisztina idézett könyvében.

“Miért marad?”

5

1. FEJEZET A családon belüli erõszak alapfogalmai 1.1.

A családon belüli erõszak meghatározása

A családon belüli erõszak testi vagy lelki bántalmazás az elkövetõvel közeli vagy bensõséges kapcsolatban álló vagy állott személy ellen. A meghatározásból két részletre külön felhívjuk a figyelmet: 1. A családon belüli erõszak fogalomkörébe szükségesnek tartjuk belevonni a lelki erõszakot is. Bár ez elsõ pillantásra talán túlzásnak tûnhet, a lelki erõszak külön kiemelését az indokolja, hogy az erõszak ezen fajtáját az áldozatok egyöntetûen rendkívül súlyosan élik meg. A lelki bántalmazás hatásaiban, következményeiben vetekszik a fizikai bántalmazással. Gyakran pszichés zavarokat, depressziót, pszichoszomatikus megbetegedéseket, esetleg öngyilkosságot eredményez. Ezekre a tünetekre a késõbbiekben még kitérünk, azt azonban szeretnénk elõre bocsátani, hogy mindezen tünetek esetében a mai gyógyászati gyakorlat jegyében az áldozatot “kezelik”, a probléma forrása, az ok, a bántalmazottság pedig fennmarad. Ennek következtében korántsem ritka a “neurotikusnak”, “hisztériásnak” diagnosztizált beteg erõs gyógyszerezése (akár a gyógyszerfüggõség kialakításáig is és azon túl). Hasonlóan gyakori eset, hogy az áldozat az alkoholhoz, kábítószerekhez menekül – ilyen esetekben a családon belüli erõszak mechanizmusait felismerni képtelen társadalom lelkiismeret furdalás nélkül megbélyegezheti a nõt, és elzárkózhat a támogatása elõl. 2. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a házasságban vagy élettársi kapcsolatban már nem élõ személyek közötti erõszak, valamint a családban élõ gyermekek, nagyszülõk vagy más rokonok sérelmére történõ bántalmazás is családon belüli bántalmazásnak tekintendõ. Mindennek egy kategóriába vonása azért indokolt, mert – amint a harmadik fejezetben látni fogjuk – a bántalmazás dinamikája, természetrajza mindezen esetekben azonos. Amennyiben a “családi konfliktust” a kontextusból kiragadott elemeiben próbáljuk megérteni, éppen a lényegét hagyjuk figyelmen kívül: nevezetesen azt, hogy az erõszak minden esetben, bárki ellen irányul is, a hatalmi, uralmi pozícióban agresszor ember megnyilvánulása azok ellen, akik neki valamilyen oknál fogva ki vannak szolgáltatva. 6

“Miért marad?”

A családon belüli erõszak tehát elõfordulhat: · · · ·

együtt-, illetve különélõ pár, házastársi, vagy élettársi kapcsolatban élõ, illetve elvált felek, gyermekes vagy gyermektelen pár, heteroszexuális és meleg vagy leszbikus pár esetében.

1.2. A családon belüli erõszak fajtái A kapcsolaton belüli erõszak a szóbeli erõszaktól a szexuális erõszak cselekményekig széles skálán jelenik meg. Az alábbiakban a megnyilvánulási formák széles választékából csupán a legjellegzetesebb példákat soroljuk fel. Szóbeli erõszak: Ha valaki (rendszerint a férfi) bántalmazással, veréssel félemlíti párját, ha azzal fenyegetõzik, hogy elviszi a gyerekeket, vagy hogy öngyilkosságot követ el, ha lekicsinyli, sértegeti a nõt, vagy gúnyolódik vele, ha nevetség tárgyává teszi (például külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt). Megfélemlítés: Ha tör-zúz, megrongálja a nõ értéktárgyait, csapkod, fegyverrel rettegésben tartja, félelmet keltõen viselkedik (dühödten néz, üvölt), támadóan faggatózik, életveszélyesen vezet. Lelki erõszak: Letagad lényeges dolgokat, elzárkózik a nõtõl, kizárja õt gondolataiból, érzéseibõl, ugyanakkor a nõt ellenõrzés alatt tartja, végletesen féltékenykedik, a nõ önbizalmát módszeresen lerombolja, önálló döntéseit rendszeresen megkérdõjelezi, vagy akár meg is semmisíti. Mindenért õt okolja, még a nõ elleni agresszióért is a nõt hibáztatja, annak érzéseit, tapasztalatait kétségbe vonja (fõként a bántalmazás súlyosságát illetõen), nem hajlandó megbeszélni a problémákat, kétségbe vonja, ha a nõ azt állítja, hogy problémák vannak. Elszigetelés: Ha a férfi megszabja, hogy a nõ mit csinálhat, és mit nem csinálhat, kivel találkozhat, kivel beszélhet, hová mehet, mit vehet föl, nem engedi, hogy másokkal barátkozzon, a családjával beszéljen, munkát vállaljon, pénzt tartson magánál. Elzárja elõle a telefont, mindenhová elkíséri, folyamatosan az ellenõrzése alatt tartja otthon, munkahelyen, iskolában stb., átkutatja zsebeit, táskáját. Testi erõszak: Ha a férfi a nõt lökdösi, megüti, megpofozza, fojtogatja, a nõ haját húzza, ököllel veri, belerúg, megharapja, rázza, megégeti, fegyverrel (például késsel, lõfegyverrel, nehéz tárgyakkal) fenyegeti vagy bántja a nõt. Szexuális erõszak: Ha olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a nõt, amit az nem akar, ha a szexszel fájdalmat okoz neki, vagy megalázza; ha “Miért marad?”

7

megerõszakolja, bántalmazza intim testrészeit, vagy ha kényszeríti, hogy másokkal közösüljön. A nõ legalapvetõbb jogainak megtagadása, mozgásszabadságának, elemi igényeinek korlátozása: Ha nem engedi meg, hogy a nõnek tõle független magánélete is legyen, bezárja, kizárja, megkötözi, éhezteti vagy szomjaztatja, nem engedi tisztálkodni, elrejti a szükséges gyógyszereit, vagy nem ad rájuk pénzt, meggátolja, hogy a nõ fogamzásgátló eszközt, szert vagy módszert használjon. Gazdasági, anyagi erõszak: Nem engedi, hogy a nõ dolgozni járjon, vagy legyen saját pénze, illetve ha van, azt elviszi, és saját belátása szerint ad csak belõle, a közös néven levõ céggel (Bt., Kft.) zsarolja. Minden kiadást, amire a nõ kér pénzt, megkérdõjelez, miközben õ szabadon rendelkezik a pénzzel. A korántsem teljes lista végén szeretnénk felhívni a figyelmet egy igen gyakori tévhitre: “Igaz, hogy a férfiak inkább odacsapnak egyet, a nõk viszont lelki terrorban tartják partnerüket.” Ez az érv szinte minden esetben elhangzik, amikor a családon belüli erõszak témája felmerül. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a fizikai erõszakot mindig kíséri lelki erõszak is. Nem létezik olyan fizikailag agresszív bántalmazó, aki a lelki terrornak valamely – a leggyakrabban számos – formáját ne használná. Nem létezik tehát az idézett “egyensúly” sem – a bántalmazott nõ nincs abban a helyzetben, hogy “visszabántalmazza” partnerét. Fontos továbbá különbséget tenni aszerint, hogy a “terror” milyen erõvel hat a bántalmazott félre: a felsorolt tipikus bántalmazási technikák fenyegetõ, pszichésen romboló hatása minden esetre érvényes – akár férfi, akár nõ használja õket. Gyakoribb azonban, hogy a nõk által alkalmazott “terror” alatt nem ezeket a megnyilvánulásokat értik. 1.3. Az erõszak más formái Erõszakosság az ismeretség korai szakaszában: Az ismeretség korai szakaszában is lehet az egyik fél erõszakos, bár az ilyen viselkedés általában akkor kezdõdik, amikor a kapcsolat már viszonylag stabil és/vagy bensõséges. Az ilyenkor elõforduló erõszakosságnak ugyanazok a jellemzõi, mint a családon belüli erõszaknak. A problémát leginkább az okozza, hogy a lányoknak és fiatal nõknek sokszor még nincs elég tapasztalatuk, információjuk és önbizalmuk ahhoz, hogy saját érdeküket szem elõtt tartva tudják értékelni az erõszak valódi jelentését. Sok fiatal lány számára a társadalmi megítélés is igen fontos – gyakran úgy érzik, bármi áron kell, hogy legyen egy fiújuk. A házasságon belüli nemi erõszak: Olyan szexuális erõszak, amely házastársak között történik. A családon belüli erõszak egyik formája, ritkán fordul 8

“Miért marad?”

elõ elszigetelten, gyakran kíséri testi erõszak, vagy azzal való fenyegetõzés. Az idõsek bántalmazása: A bántalmazó legtöbbször rokon, a bántalmazott gyermeke vagy annak férje/élettársa. Az áldozat és az elkövetõ általában együtt laknak. Az is elõfordul, hogy a tettes maga is idõs. A bántalmazott általában gondozásra szoruló idõskorú. Az idõsek bántalmazásnak is több formája lehet: szóbeli, lelki, fizikai. Az is elõfordul, hogy a beteget elhanyagolják, vagy nem megfelelõen látják el. A gyermekek bántalmazása: A vérszerinti szülõ vagy a gondviselõ által elkövetett gyermekbántalmazás szintúgy lehet testi, szexuális vagy lelki erõszak. Gyermekbántalmazásnak minõsül továbbá a gyermek elhanyagolása is. Azokban a családokban, ahol gyakori az erõszakosság, a legtöbbször a gyermekeket is bántalmazzák. Statisztikailag bizonyított tény, hogy a bántalmazott gyermekbõl gyakran erõszakos felnõtt válik, ezért különösen nagy a környezet és a társadalom felelõssége a gyermekek bántalmazásának megakadályozásában. A szociális munkásoknak hivatalból jelenteniük kell, ha gyermekek bántalmazására gyanakszanak. Ugyanakkor sajnos fennáll a veszélye annak, hogy a jelenlegi szemléletmód értelmében az eset a családon belüli erõszak dinamikáját nem értõ hatóságok kezén zátonyra fut, vagy nem nyer hatékony megoldást. Ezért a szociális munkás feladata annak felmérése is, hogy mivel árt kevesebbet. Egy dolog azonban bizonyos: a bántalmazóhoz való visszatérés semmilyen esetben nem javasolható. A menekülés felvállalása olyan bátorságot és erõt igényelhetett, amelynek összegyûjtésére a bántalmazott anyának talán soha többé nem lesz esélye, lehetõsége.

Erõszak a meleg kapcsolatokban A meleg kapcsolatokon belüli erõszak dinamikája ugyanolyan, mint a heteroszexuális bántalmazó kapcsolatban. A különbség leginkább az, hogy ha az áldozat meleg férfi vagy nõ, sokszor retteg segítséget kérni, mivel attól tart – általában joggal –, hogy elõítéletekbe és merev elutasításba ütközik. Így az erõszakos párkapcsolatba került ember még az átlagosnál is jobban elszigetelõdik. Magyarországon igen kevés olyan szervezet vagy intézmény létezik, amely kifejezetten a melegek részére nyújt szolgáltatásokat. A létezõ segítõ szervezetekben igen sok tanácsadó teljesen érzéketlennek bizonyul a speciális problémák iránt, amelyekkel a melegeknek szembe kell nézniük.

“Miért marad?”

9

2. FEJEZET Tények és adatok 2.1. A családon belüli erõszak nagyságrendje a statisztikai adatok tükrében A fejezet további részében részletesebben beszélünk a leggyakoribb tévhitekrõl, és összevetjük ezeket a valóságos tapasztalati és statisztikai adatokkal. Meggyõzõdésünk, hogy a áldozatközpontú, humánus szemlélet az egyetlen olyan szakmai megközelítési mód, amellyel valóban segíthetünk megállítani az erõszakot. Az alábbiakban néhány adatot közlünk a családon belüli erõszak súlyosságáról és elterjedtségérõl. Az adatok nem tartalmazzák a látencia mértékét, amely a családon belüli erõszak és a nemi erõszak esetében a kutatások szerint akár tízszeres is lehet (vagyis csak minden tizedik eset jut valamely hatóság tudomására). A családon belüli erõszak gyakorisága, elterjedtsége, veszélyessége • • • • • • • • •

10

A testi bántalmazás okozza a nõk sérüléseinek legnagyobb százalékát, nagyobbat, mint a nemi erõszak, a rablótámadások és az autóbalesetek együttesen. (William French Smith, az Egyesült Államok fõügyésze, 1983) Magyarországon körülbelül minden ötödik párkapcsolatban veri rendszeresen a férfi a nõt. (Tóth Olga: Erõszak a családban, Tárki 1999) Magyarországon a meggyilkolt nõknek 65 százaléka saját otthonában válik áldozattá. (Büky & Virág, kézirat, 1994) Magyarországon (Tóth Olga, Tárki) a felnõtt partnerkapcsolatban élõ nõk 31%-a élt meg fenyegetettséget, partnere által Az elvált nõk között a megvertek aránya 60% (Tóth Olga, Tárki) Magyarországon minden hat és fél órában követnek el családon belüli erõszakot. (Büky & Virág, kézirat, 1994) Magyarországon minden héten egy nõ hal bele a partnere/volt partnere által okozott sérülésekbe. (Morvai, 1998) A nõknek hatszor nagyobb esélyük van arra, hogy saját otthonukban partnerük/volt partnerük részérõl bántalmazás áldozataivá válnak, mint a férfiaknak. (Morvai, 1998) A családon belüli erõszak következtében megölt nõknek nagy százaléka a halálos kimenetelû bántalmazást megelõzõen már kért – de nem kapott, vagy, mint a gyilkosság mutatja, nem kapott hatékony – hatósági vagy egyéb segítséget a korábbi bántalmazások során. (Morvai, 1998) “Miért marad?”

•

A Tárki felmérése szerint hazánkban a megvert nõk 33%-a fél feljelentést tenni. Általában attól tartanak, hogy az elkövetõ bosszút állna rajta, gyermekén, szülein.

A családon belüli erõszak hatása a gyermekekre • • • •

• • •

• • • •

A családon belüli erõszak összes áldozatának 1/4-ét terhessége alatt is bántalmazták. (Straus-Gelles-Steinmetz: Behind Closed Doors, 1980) Azoknak a családoknak a felében, ahol a házastárs agresszív, a gyerekeket is éri bántalmazás. (Oktatásügyi Liga, 1979) Az újszülöttgyilkos anyák mindegyike bántalmazott nõ. (Dr. Cseres Judit) A Tárki felmérése szerint a mai felnõtt lakosság 36%-a nõtt fel olyan családban, ahol az apa verte az anyát. Az “asszonyverõ” férjek 32%-a a gyereket is rendszeresen verte. A gyereke 56%-ban súlyos lelki sérülést, 10%-ban maradandó fizikai károsodást szenvedtek. Az erõszakos otthonban felnövõ gyerekek négyszeres eséllyel fognak fiatalon valamilyen bûncselekményt elkövetni. Az otthonról elszökött gyerekek 80 százaléka bántalmazó légkörû családból szökött. Az erõszakos otthonban felnövõ lányoknak 6,5-ször nagyobb az esélyük arra, hogy nemi erõszak áldozataivá váljanak, vagy hogy tinédzserkorban teherbe esnek. A rendszeresen vert lányok prostitúció szempontjából a legveszélyeztetettebbek. Az Egyesült Államokban a 11-20 év közötti, emberölésért elítélt fiatalok 70 százaléka azért tölti börtönbüntetését, mert megölte anyja bántalmazóját. A családon belüli erõszak miatt bírósági eljárás alatt álló férfiak 70 százaléka gyermekként családjában tanúja volt rendszeres bántalmazásnak. Az erõszakos otthonból származó fiúknak 4-szeres esélyük van arra, hogy fiatalkori párkapcsolataikban erõszakot fognak alkalmazni, 25-szörös esélyük van rá, hogy felnõttként nemi erõszakot követnek el, 6-szoros esélyük van rá, hogy öngyilkosságot követnek el, 74-szeres esélyük van rá, hogy erõszakos bûncselekmény elkövetõivé válnak, és 1000-szeres esélyük van rá, hogy felnõtt partnerük, illetve gyermekük ellen erõszakos cselekményt követnek majd el. (Az utóbbi hat adatcsoport az Amerikai Pszichológiai Társaság: “Az erõszak és a család” Program kutatási adataiból származik.)

A családon belüli erõszak nem “ verekedés” vagy “kölcsönös vita” Egy 1973 és 1977 között elkövetett bûncselekményekrõl szóló felmérés szerint a férfiak erõszakos cselekményeinek áldozata az esetek 95 százalékában a házastársuk. Ráadásul a sérüléseknek a mértéke és súlyossága, amelyeket a férfiak szenvednek el, annyival kisebb a nõkénél, hogy össze sem lehet hason“Miért marad?”

11

lítani a kettõt. (Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának jelentése a Bûncselekményekrõl és az Igazságszolgáltatásról) “Valószínûbb, hogy egy nõ erõszakkal válaszol az ellene elkövetett erõszakos cselekedetre, vagy megpróbálja megvédeni magát a férjével szemben, ha tartania kell attól, hogy az erõszak megismétlõdik.” (Straus-GellesSteinmetz: Behind Closed Doors, 1980) 2.2. Tények és tévhitek a családon belüli erõszakkal kapcsolatban Mielõtt szociális munkásként vagy jó szándékú segítõként “belekeveredünk” egy családon belüli erõszak esetbe, érdemes átgondolni, vajon mi magunk hogyan vélekedünk a családon belüli erõszakról. Az errõl szóló tévhitek ugyanis olyan mélyen gyökerezhetnek gondolkozásunkban, hogy észre sem vesszük, amint önkéntelenül és megkérdõjelezés nélkül alkalmazzuk õket. Ha azonban saját elõítéleteink jegyében cselekszünk, azzal egészen bizonyosan nem nyújtunk segítséget az áldozatoknak, sõt, esetleg még veszélyesebb helyzetbe sodorhatjuk õket. Mindannyian ismerünk bántalmazott nõkrõl szóló történeteket, amelyekben arról is szó esik, mi volt a bántalmazás “oka”. A társadalmi köztudatban a családon belüli erõszakról élõ kép sok részlete hamis, és csak arra szolgál, hogy olyan kifogásokat és érveket nyújtson, amelyek az áldozatot hibáztatják, és felmentik a bántalmazót tettének felelõssége alól. Még zavaróbb, hogy a családon belüli erõszakról szóló tévhitek némelyike a valótlan állítások mellett féligazságokat is tartalmaz: éppen csak az egyes felek viselkedését nem a súlyának megfelelõen mérlegeli. Minél jobban átlátjuk a kapcsolaton belüli erõszakot, annál hatékonyabban tudjuk majd segíteni annak elszenvedõit. A szociális háló dolgozóinak tudniuk kell arról, milyen elõítéletek akadályozhatják önnön tisztánlátásukat, csökkentve a bántalmazott nõkért végzett munkájuk hatékonyságát. Olvassuk el az itt következõ listát, és gondoljuk át: vajon milyen képünk van a bántalmazott nõkrõl és úgy általában a családon belüli erõszakról? 1. “Vannak nõk, akik az állandó zsörtölõdésükkel egyszerûen kiprovokálják a verést.” 2. “A nõnek irányításra van szüksége. Különben honnan tudná, mit kell tennie?” 3. “Ha jó feleség volna, akkor nem verné a férje.” 4. “Vannak nõk, akik maguknak okozzák a verést, mert nem hajlandók nemi életet élni partnerükkel, vagy mert egyszerûen csak frigidek.” Sajnos sok ember hisz ezekben a családon belüli erõszakról szóló mítoszokban. Azonban egyik állítás sem igaz – ezek pusztán kifogások, amelyek az áldozatot teszik felelõssé a bántalmazó felelõtlen és erõszakos viselkedéséért. Senki sem érdemli meg, hogy megverjék, még ha olyan dolgokat tesz is, amelyek idegesítõek 12

“Miért marad?”

vagy zavaróak. Senkinek nincs joga a partnerét megverni, s fõleg nincs joga arra hivatkozni, hogy egy másik felnõtt embert “meg kell nevelnie”, vagy “irányítania kell”. Azt terheli a felelõsség a tettéért, aki üt, és a bántalmazó nem véletlenül próbálja áthárítani a sértettre ezt a felelõsséget. Egyrészt õ maga is tudja, hogy semmi nem indokolhatja brutalitást, másrészt a felelõsség áthárítása szerves része a bántalmazás dinamikájának, harmadrészt pedig – mint azt majd a bántalmazó személyiségjegyeinek tárgyalásánál látni fogjuk –, igen nagy valószínûséggel szokása, hogy problémáiért másokat hibáztasson, mivel gyáva azoknak felvállalásához. A “jobb feleség” “létrehozásának” joga szintén abból a hitbõl táplálkozik, hogy egy férj akár bántalmazás útján is kierõszakolhatja akaratát, és hogy a saját igényei szerint formálhat egy másik felnõtt embert. Ne felejtsük el, hogy a bántalmazás megfélemlítõ hatása miatt a legtöbb bántalmazott nõ tipikusan “jó feleség”, mivel azt hiszi, hogy ezzel megelõzheti a további verést. Mindent elkövet, hogy partnere meg legyen elégedve vele. Az ilyen közegben élõ nõkre jellemzõ a “lábujjhegyen élés” érzése, az állandó készenléti állapot, a kulcs csörrenésére összeránduló gyomor. A bántalmazás éppen azért számít erõszaknak – nem pedig “hirtelen haragnak” vagy “szerelemféltésnek” –, mert a bántalmazó, ha akarja, ennek ellenére megtalálja a módját, hogy újra és újra beleköthessen a nõ viselkedésébe, és ezzel “okot” találjon a bántalmazásra. Erre a célra bármi megfelel: a leves hideg, meleg vagy öt perccel korábban/késõbb került az asztalra, a konyharuha nem a megfelelõ helyen van, egy másik férfi a nõre nézett – amirõl az persze mit sem tehet –, vagy a nõ egy barátnõjével beszélt telefonon, stb. A lelki erõszaknak szintén része lehet a nõ frigiditással (vagy éppen impotencia okozásával) való vádolása, amely az esetek legnagyobb részében minden alapot nélkülöz. Akik a másik megalázásának ezt a módszerét választják, gyakran mégis szélsõségesen féltékenyek más férfiakra, ez az ellentmondás azonban láthatóan nem zavarja õket. 5. “A nõk nem bánják, ha néha elverik õket. A nõk sorsa az alávetettség.” 6. “A nõk könnyen elfelejtik a verést, ha utána rögtön kibékülnek a partnerükkel, és szeretkeznek.” E tévhitekkel ellentétben a nõk nem “választják” önként a fájdalmat és a szenvedést – éppúgy, ahogyan a férfiak sem. A szexuális bántalmazással gyakran jár együtt verés is, vagy a partner éppen azért veri a nõt, hogy valamilyen szexuális cselekedetre kényszerítse. A veréssel társult szexuális tevékenység hatására a nõ megtanulja, mit jelent puszta tárgyként a férfi igényeit szolgálni; ez még inkább növeli a bántalmazás fájdalmát. A szex és az erõszak összefonódását dicsõítõ tévhitek létezésében nagy szerepe van a népszerû szórakoztató irodalomnak, a filmeknek, sõt gyakran a komolyabb mûfajoknak is – a pornófilmekrõl nem is beszélve. Sajnos az ilyen típusú férfi-nõi szerep“Miért marad?”

13

osztás igazolására számos “tudományos magyarázat” is született (például a nõk önfeláldozók, mazochisztikusak, passzívak, míg a férfiak agresszívak, erõszakosak és aktívak). Ezt azonban egyetlen olyan nõ sem támasztja alá, aki valaha is átélt bántalmazást – kivéve, ha oly mértékben azonosult a tõle elvárt viselkedési és érzelmi mintákkal, hogy saját testétõl és testi-lelki sérthetetlensége tudatától immár teljes mértékben elidegenedett, kontroll vesztetté vált. 7. “A bántalmazott nõ bármikor elmehetne, ha akarna.” 8. “Ha a nõ nem hagyja ott a férjét az elsõ verés után, akkor meg is érdemli, hogy verjék.” A nõk gyakran hisznek, vagy legalábbis próbálnak hinni a bántalmazó ígéretében, hogy soha többé nem üti meg õket. Az erõszakos kapcsolat dinamikáját vázoló részben látni fogjuk, hogy a bántalmazó nagyon kedves is tud lenni, amikor éppen nem bántalmaz. Ilyenkor általában ezerszer elmondja a nõnek, mennyire szereti, sõt, akár a szerelemmel is indokolhatja a bántalmazást (“Annyira szeretlek, hogy nem hagyhatom, hogy elmenj. Nem bírnám elviselni.” “Halálosan szeretlek. Persze, hogy ilyen õrülten féltékeny vagyok.” stb.) Ez a nõben általában ambivalens érzéseket vált ki: el kell döntenie, hogy saját tapasztalatainak, élményeinek higgyen vagy inkább a bántalmazó homlokegyenest ellentétes állításainak. Nem csoda azonban, hogyha a nõ szeretné elhinni az ígéreteket és a fentiekhez hasonló állításokat – hiszen a társadalmi konvenciók is erre biztatják a nõket: a bántalmazó partner fogadkozásait el kell fogadni, hiszen a nõ dolga a család összetartása. Igen gyakori, hogy az otthonában erõszakos férfi rendkívül szívélyes a kívülállókkal. Mindenki úgy ismeri, mint a legjobb férjet/apát/társasági embert. További okai is vannak annak, hogy a nõk nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból: anyagilag függenek házastársuktól, nincs hová menniük, vagy félnek partnerük bosszújától. Ez utóbbi félelem valóban megalapozott: statisztikailag bizonyítható, hogy a bántalmazó akkor a legveszélyesebb, amikor kénytelen szembenézni azzal, hogy partnere el akarja hagyni, vagy elhagyta õt. A bántalmazó férfi számára ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy elveszítette uralmát a nõ felett, amit minden erejével igyekszik megakadályozni. A gyilkossággal végzõdõ bántalmazásoknak nagy része pontosan abban az idõszakban történik, amikor a nõ bejelenti válási/távozási szándékát, vagy lépéseket is tesz ennek érdekében. Ezért sosem szabad szem elõl tévesztenünk, hogy ebben az idõszakban fokozott óvatosság indokolt. Minderrõl a továbbiakban részletesebben is szó lesz. 9. “Ki kell hívni a rendõrséget.” Bár az utóbbi évtizedek során Ausztriában, Amerikában és egyéb nyugati országokban megszigorították a családon belüli erõszak áldozatait védõ törvényeket, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy az elrettentés (vagyis a rendõrség kihívása) 14

“Miért marad?”

önmagában nem elég. A bántalmazásnak csak akkor lesz vége, ha a bántalmazó is segítséget keres (és kap) a saját erõszakos magatartása megváltoztatására. Ehhez a különbözõ szakterületek (rendõrség, bíróság, ügyészség, önkormányzatok, áldozatsegítõ és gyermekvédelmi állami és civil szervezetek, orvosok, szociális munkások, bántalmazók átnevelõ foglalkozásait tartó oktatók) koordinált tevékenységére van szükség. A rendõrség azonnali fellépése ennek az összetett rendszernek csupán egyetlen – bár igen fontos – része. Magyarországon azonban sajnálatos módon az az általános gyakorlat, hogy a rendõrség leggyakrabban ki sem megy a családon belüli erõszakkal kapcsolatos hívások ügyében, arra hivatkozva, hogy “amíg nem folyik vér, nem avatkozhatnak be”3. Ez a “szabály” azonban sehol sem szerepel a magyar Büntetõtörvénykönyvben. A rendõrség állami intézmény, amelynek az a feladata, hogy fellépjen a bûncselekmények ellen. Az semmi esetre sem tartozik a rendõrség feladatkörébe, hogy elõre, látatlanban eldöntse, az adott eset bûncselekmény-e vagy sem – minden egyes bejelentést hivatalból ki kell vizsgálnia. Ezért a hívást fogadó ügyeletes kötelességmulasztást követ el, amikor nem hajlandó érdemileg foglalkozni egy családon belüli erõszak bejelentéssel. A másik gyakori mulasztás az, hogy amikor mégis történik rendõri beavatkozás, és a kiszálló rendõrök beviszik a bántalmazót néhány órára, a szabadon bocsátás után senki sem gyõzõdik meg arról, hogy az áldozat biztonságban van-e. Nem nehéz elképzelni, hogy a bántalmazó elsõ dolga az lesz, hogy megmutassa a nõnek, “mit kap, ha még egyszer kihívja a rendõrséget”. Sok nõ nagyon is tisztában van vele, milyen veszélyben lesz, ha partnerét hazaengedik, ezért már a rendõrök belépésekor visszakozik. A harmadik komoly hiba, amelyet a rendõrség rendszeresen elkövethet, az úgynevezett “békéltetés”. Azt az eljárást nevezik békéltetésnek, amikor a sértettel és az elkövetõvel közös helyiségben együtt “elbeszélgetnek”, majd a rendezés biztos tudatában megnyugodva távoznak. Ez az eljárás cinikusan figyelmen kívül hagyja azt a hatalmi viszonyt, amely az elkövetõ és a sértett között fennáll, és amelynek felrúgásával az áldozat már önmagában igen nagy veszélyt vállalt, amikor kihívta a rendõrséget. A bántalmazó jelenlétében a nõ lehetõ legokosabb lépése az, hogy önmaga siet elhitetni a belépõ rendõrrel, semmi az egész, csak egyszerû veszekedésrõl van szó. Esetenként elõfordul ugyan, hogy a kiszálló rendõrök nem felejtik el “megfenyegetni” a bántalmazót, s ezzel idõlegesen sikerül megelõzni az újabb erõszakot, ám ha ez nem történik meg, a tipikus következmény a még nagyobb verés. A bántalmazó felelõsségrevonását nélkülözõ beavatkozás azzal jár, hogy a bántalmazott többet nem mer segítségért fordulni, a bántalmazó pedig tudja, hogy tettéért semmilyen felelõsségre vonástól nem kell tartania. A hatékony beavatkozás egyenlõre még kivételnek számít.4 A megvert nõk 19%-a kér segítséget a rendõrségtõl hazánkban. Az esetek 44,6%-ban a rendõrség elutasító volt. (Tóth Olga, 42. o.) 4 A rensõrség a tudomására jutott esetek 31%-ban tudott valamilyen konkrét segítséget ajánlani a megvert nõnek (Ibid.) 3

“Miért marad?”

15

10. “ Van, hogy egy férfit a nõ hamis vádjai miatt tartóztatnak le. A nõk, így akarnak bosszút állni férjükön.” A családon belüli erõszak miatti téves letartóztatások aránya körülbelül 1 százalék – semmivel sem több, mint más bûncselekmények esetében. (Kivéve talán a biztosítási csalásokkal kapcsolatos bejelentéseket. Noha tény, hogy ezen a területen igen magas a hamis bejelentések száma, az embernek mégsem jutna eszébe, hogy akkor ne legyen biztosítás, mert könnyen vissza lehet élni vele.) 11. “A férfinak az a dolga, hogy rendet tartson a családjában. Ha kell, akár erõszakkal is.” 12. “Ha egy férfi nem dolgozik, néha szüksége van arra, hogy odacsapjon egyet. Csak így tud megszabadulni a frusztrációtól.” 13. “Nem árt a gyerekeknek, ha látják, ahogy az apjuk uralkodik a házban. Legalább megtanulják, milyen a férfias viselkedés.” A bántalmazás bûncselekmény. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy egy másik emberrel szemben erõszakkal érvényesítenie az akaratát. Semmilyen családi szereposztás, személyes vérmérséklet, társadalmi szerep, külsõ vagy személyes probléma nem indokolja az erõszakosságot. Mint a statisztikai adatokból látható, az erõszak újratermeli önmagát: a gyerek, aki erõszakos otthoni viselkedésmintákat sajátított el, e mintákat nagy eséllyel továbbviszi, és saját kapcsolataiban is alkalmazni fogja majd. Az erõszakos családban felnövõ gyerek egyúttal azt a hierarchián alapuló értékrendszert is magával viszi, amely szerint a férfinak elõjoga az erõszak. A fiúgyermek elõbb-utóbb arra is rátanulhat, hogy megengedett dolog így bánni az anyjával – ennek megfelelõen is fog viselkedni vele. Az anyasággal kapcsolatos társadalmi elvárások miatt az anyának még nehezebb az ilyen gyerekkel szemben határozottan fellépni, mint férjével szemben. Az erõszakos viselkedésminták a fiú számára tehát mindkét szülõ részérõl megerõsítést nyernek. A lánygyermek ugyanakkor megtanulhatja, hogy a nõ-férfi konfliktusokban a nõnek nincs esélye, ezért ki sem alakul benne az önérvényesítés, önmegvalósítás igénye. Vagy éppen ellenkezõleg: abbéli igyekezetében, hogy “ez vele soha ne fordulhasson elõ”, maga is az anyja ellen fordul. A szülõ-gyermek kapcsolatok gyakran hierarchikus voltából fakadóan figyelembe kell vennünk azt a lehetõséget is, hogy az anya, aki férjével szemben esélytelen, gyermekein próbál uralkodni. Ez megnyilvánulhat testi, lelki- vagy szexuális erõszakban, még gyakoribb azonban, hogy anya-gyerek között korlátlan kötõdés alakul ki: az anya elfojtja a gyerek önállóságát, nem engedi “leválni” a gyereket. 16

“Miért marad?”

14. “A részeg férfi nem tudja megállni, hogy ne legyen durva.” Az alkohol önmagában senkit nem tesz erõszakossá. Valószínûbb, hogy feloldja azokat a gátlásokat, amelyek egyébként kordában tartják az erõszakra való hajlamot, de az ivás és a verekedés két különbözõ probléma. Ha az egyiket megszüntetik, az még nem jelenti, hogy a másik megszûnik. Annak, aki iszik és erõszakos, mindkét probléma megoldásához segítségre van szüksége. 15. “A bántalmazó férfiak általában szegények és mûveletlenek.” “A mi köreinkben ilyesmi nem fordul elõ.” 16. “A cigányoknál gyakoribb a családon belüli erõszak, mint a fehér családokban.” A felmérések azt mutatják, hogy az alacsony iskolai végzettség, az önálló kereset hiánya, a rossz munkaerõpiaci helyzet az átlagnál kiszolgáltatottabbá teszi nõket. Míg a 8. osztálynál kevesebbet végzettek között 46%-os a megvertek aránya, a felsõfokú végzettségûek között ez az arány 19%. Lehet persze, hogy az utóbbi csoport kevésbé vallja be, hiszen az irígylésre méltó külsõségek között élõ nõknek a társadalom nem engedi, hogy panaszaik legyenek. Azt se feledjük, hogy a tapasztalatok szerint a magasabb társadalmi státuszú, mûveltebb elkövetõ nem kevésbé erõszakos, de kifinomultabban bántalmaz. Ezért maga az áldozat is nehezebben ismeri fel problémáinak valós gyökerét. Mindazonáltal, még a diplomás nõk közül is szinte minden ötödik a fenyegetettség légkörében él. (Tóth Olga, 41. o.) A kilépésre a fehér, magasabb társadalmi rétegbe tartozó nõknek van nagyobb esélye. 17. “A legtöbb családban a verekedés csak egy-két pofont jelent.” 18. “Ritka az igazán komoly verés. A legtöbb családban egyáltalán nincs erõszakkitörés.” 19. “Egy kívülállónak semmi köze hozzá, hogy mi folyik egy családon belüli veszekedés során.” Magyarországon házas- vagy élettársa évente 40-50 nõt öl meg, és a becslések szerint mintegy egymillió nõt bántalmaz partnere. A verés bûntette nem menthetõ fel azzal, hogy otthon történik. A verés nem kevésbé fájdalmas attól, hogy családtagunk követi el ellenünk, sõt: annál nehezebb elviselni, mivel aki tette, máskor azt állítja, hogy szeret bennünket. 20. “Még mindig jobb, ha a gyereknek egy erõszakos apja van, mint ha egyáltalán nincs apja.” 21. “Ha az apa csak az anyát veri, de a gyereket nem, az nem árt a gyereknek.” 22. “A gyerekek is tehetnek azért, hogy ne legyen verés: segítenek az anyjuknak rendben tartani a lakást, és jól viselkednek, amikor az apjuk otthon van.” “Miért marad?”

17

A kutatások szerint az erõszak tanult viselkedésminta: azok a gyerekek, akik erõszakos környezetben nõnek fel, ezt tekintik normának. A Tárki kutatása szerint a feleségbántalmazásos esetek 32 százalékában a gyerekeknek is kijut a verésbõl. A bántalmazott gyerek igen gyakran agresszívvá (hiszen otthon megtanulta, hogy az agresszív viselkedés “bejön”, jövedelmezõ), öngyilkosságra hajlamossá vagy apatikussá válik. A gyerekkori szexuális zaklatás és a verés megdöbbentõ módon gyakran együtt jár. Azoknak a nõknek 30%-a, akiket otthon rendszeresen vertek, átélt szexuális zaklatást is (Tóth Olga, 25. o.). Nyilvánvaló, hogy az a gyerek is sérül, aki maga nem kap verést, de látja, hallja, vagy egyszerûen csak megérzi, hogy az apja veri, megerõszakolja anyját. Sõt: ha a gyerek csak hallja vagy érzi, de nem látja a dolgot, az egész élmény még rettenetesebb lesz számára, hiszen nem tudhatja konkrétan, mit tesznek az anyával, ezért találgatni kényszerül. Az ingertöredékeket a gyerek a saját fantáziájából próbálja élményegyüttessé kiegészíteni, majd ezt a belsõ képvilágot valóságként kezelni, ami sokkal mélyebb traumát okoz. (Ugyanez igaz a tévére, amikor csak egy rajzfilmnek az erõszakhangjait hallja, és a többit hozzákölti.) A gyerek kényszerhelyzetbe kerül: semlegességét nem õrizheti meg, hiszen mindenképpen választania kell az általa szeretett személyek között: valamelyik féllel azonosulnia kell. Azonban bármelyiket is választja, õ maga csak veszíthet. A sérülést nem tudja elkerülni. Való igaz: vannak gyerekek, akik úgy érzik, rajtuk, illetve az õ “jóságukon” vagy “rosszaságukon” múlik, hogy lesz-e aznap verés vagy nem. Mivel azonban a bántalmazás nyilvánvalóan a bántalmazó folyamata, belõle indul ki, és az õ igényei szerint történik, vagy nem történik, a gyereknek nincs esélye befolyásolni az eseményeket, viszont állandó bûntudatot okoz neki, hogy semmi nem változik. Egy gyerek semmilyen körülmények között nem tehetõ felelõssé a körülötte élõ felnõttek viselkedéséért – nincsenek meg az eszközei arra, hogy a helyzetet megváltoztassa, vagy hogy a változás elmaradása felett érzett csalódását feldolgozza. Szeretnénk tehát leszögezni: a bántalmazó apa nem jobb, mint a válás. A válást minden áron elítélõ, a családot minden áron összetartani igyekvõ társadalmi nyomás mindenki számára veszélyeket hordoz. Egy gyermek kiegyensúlyozott fejlõdését jobban biztosítja egy szeretetteljes, érzelmi támogatást biztosító “csonka” család (felhívnánk a figyelmet az eleve megbélyegzõ általános szóhasználatra), mint egy erõszakos családtag jelenléte, akitõl minden családtag fél. 23. “A terhes nõ biztonságban van. A férfiak nem kockáztatják születendõ gyermek egészségét.” A családon belüli erõszak áldozatainak 25 százalékát akkor is megverik, amikor terhes. Az esetek 10 százalékában a verés spontán vetéléshez vezet. A bántalmazás gyakran éppen a terhesség ideje alatt kezdõdik, vagy akkor válik igazán 18

“Miért marad?”

durvává. Ennek oka az, hogy a bántalmazó férfi féltékeny, hiszen a leendõ anya ekkor nem az õ, hanem a gyermek igényeit szolgálja, gyakran nem tudja elviselni, hogy partnere figyelmét ezentúl egy másik lény köti majd le. 24. “Minek szült gyereket a nõ egy olyan férfinak, aki veri? Megérdemli a sorsát.” A nõk gyakran hiszik azt, ha gyermeket szülnek, akkor “majd minden rendbe jön”. Ezt a tévhitet erõsíti bennük az a társadalmilag elfogadott sztereotípia is, amely szerint szerelemmel vagy egy gyerek érkezésével meg lehet változtatni a másikat. Ez igen nemes szándék, csakhogy a tények azt mutatják, hogy a saját elhatározása és kitartó akarata ellenére senkit sem lehet kívülrõl megváltani. A nõ teherbeesése nem jelenti okvetlenül, hogy õ akarta a gyereket. A bántalmazás szexuális visszaélést is magában foglal, például nemi erõszakot is. Igen elterjedt szexuális bántalmazásfajta a nõ fogamzásának kontrolálása: a férfi nem engedi, hogy a nõ bármilyen fogamzásgátló módszert használjon. Van, hogy a bántalmazó nem hagyja aludni a nõt, majd amikor az végre kimerülten elalszik, nem veszi észre, hogy férje közösül vele. A gyerek megléte eszköz lehet arra, hogy a bántalmazó megszilárdítsa a nõ feletti hatalmát, a gyermekgondozás fokozott ellenõrzése, bírálata újabb lehetõséget ad a manipulációra – ehhez esetenként az intézmények, a tágabb család, az ismerõsök is hozzájárulnak. 25. “Csak férfiak szoktak erõszakosak lenni.” Az eseteknek 98 százalékában a férfi az agresszív fél (Amerikai Igazságügyi Minisztérium, 1983). Azonban mint mondottuk, mind heteroszexuális, mind homoszexuális kapcsolatokban van erõszak. Brit adatokra hivatkozó forrásokból az derül ki, hogy a bántalmazottaknak mintegy 12 százaléka férfi, ezek az adatok azonban sem a forrást, sem az elkövetõ nemét nem jelölik meg, valamint azt sem, hogy a bántalmazás milyen fokú. Amennyiben mégis ezt az adatot tekintjük mérvadónak, akkor az elkövetõk minimum 88 százaléka férfi. 26. “A lelki erõszakot könnyebb elviselni, mint a testit.” A lelki erõszak okozta sebek még évekkel azután is fájhatnak, hogy a fizikai sérülések már begyógyultak. Az erõszakot megélt nõk beszámolói alapján azt találjuk, hogy a lelki sérülések feldolgozása sokkal több idõt, és nagyobb fokú segítséget igényel. Ennek oka abban keresendõ, hogy a verés inkább a testet rombolja, a lelki bántalmazás azonban a nõ önértékelését, önbizalmát, kompetenciáját ássa alá, személyiségének, lelki integritásának alapjait rázza meg. Amennyiben egyes pontok egymásnak ellentmondani látszanak, ne feledjük: a bántalmazás “logikája” azt írja elõ, hogy a bántalmazó a hatalmát demonstrálhassa. Minden eszköz alkalmas lehet: egyes esetekben egy módszer, máskor éppen az ellenkezõje. “Miért marad?”

19

3. FEJEZET A családon belüli erõszak dinamikája 3.1. Mi okozza az erõszakos viselkedést? Az erõszak attól függ, hogy az illetõ mennyire és hogyan tanulta meg feldolgozni a dühét, valamint a stresszt és frusztrációt, ami minden ember életének szerves része. 3.2. Mi az oka a férfi erõszakosságának? A fiúk és a lányok szocializációja egyaránt azon alapul, hogy meg kell felelniük a rájuk vonatkozó meglehetõsen merev nemi szerepeknek, és hogy a férfiés a nõi társadalmi nemi szerepek között “természetes”, alá-fölérendeltségi viszony van. A társadalom azt tanítja, hogy az “igazi”, “férfias” férfi: • • • • • • •

megkérdõjelezés nélkül úr a házban, aki tekintéllyel bír a többiek elõtt egyedül felelõs a család anyagi biztonságáért irányít, és másoknak parancsol nyíltan kimondja a véleményét elvárhat a családtagoktól bizonyos szolgáltatásokat (mosnak rá, fõznek rá, takarítanak utána, kiszolgálják) minden helyzeten úrrá tud lenni nem mutatja ki az érzelmeit (fájdalmát, félelmét, gyengeségét)

A fiúk már korán megtanulják, hogy a nõket régtõl fogva a férfiak tulajdonának tekintették, akik ellenõrzésre, irányításra és fegyelmezésre szorulnak, akár a gyerekek. E célra egy férfi erõszakot is használhat, ha “oka” van rá. “Soha ne üss meg nõt, hacsak…” És õ dönti el, van-e rá oka. Akárcsak azt, hogy meddig mehet el a bántalmazásban. Mint már utaltunk rá, akit vertek gyerekként, az megtanulja, hogy az erõszak megfelelõ eszköz a problémák rendezésére. Talán õ maga is elhitte, hogy a fizikai bántalmazás része a szeretetnek: “Csak azért verlek, mert szeretlek. A te érdekedben teszem.” Ha a gyerek saját szüleit is erõszakos kapcsolatban látja vagy hallja, azt a következtetést vonja le, hogy a felnõttek kapcsolatában az erõszak elfogadható és hasznos: aki erõszakot használ, az eléri, amit akar. Ez számos elõnnyel jár az elkövetõ számára: 20

“Miért marad?”

• • • • • •

gyorsan lezárhat minden vitát, ahol nem biztos az igazában; megszabadulhat a félelmeitõl, a frusztrációjától és a stressztõl; erõsnek embernek érezheti magát, aki uralkodik a többiek fölött; azonnal teljesülnek a kívánságai, szükségleteit szem elõtt tartják; elkerülheti a közelséget, az intimitást, a bensõségességet, amelyektõl esetleg szorong; nem kell felelõsséget vállalnia a többi ember érzelmeiért és érdekeiért.

Az erõszakos viselkedést elsõsorban azonban nem a környezetbõl vett minták alapján tanulja el a gyerek, hanem a környezet reakcióiból. Az erõszakos férfinak ritkán kell tettei miatt negatív következményekkel számolnia környezete részérõl. A bántalmazott gyakran maga is megerõsíti az agresszív viselkedést: passzívvá válik, megalázkodik és odaadóan figyeli, milyen viselkedésmódokkal nyeri meg a leginkább az agresszor tetszését, gyakran elképzeli annak szükségleteit, gondolatait, nézeteit, hogy elkerülhesse a további támadásokat, az életveszélyt. Az alábbi “férfiérvek” konkrétan rámutatnak a családon belüli erõszak mögött meghúzódó, széles körben elfogadott normákra: a férfiaké a vezetõ szerep, és uralkodniuk kell a nõkön. Érdekes, hogy ezzel a tudattal együtt sok férfi mégis úgy érzi, erõszakos viselkedése további indoklásra szorul. “Egy férfi nem hagyhatja, hogy egy nõ parancsolgasson neki.” “Szerintem egy férfi nem engedheti meg, hogy egy nõ mondja meg neki, mit tegyen. A férfiaknak kell dönteniük.” “A nõkkel nem lehet ésszerûen bánni. Sokkal befolyásolhatóbbak, mint a férfiak. Szerintem érzelmileg gyengébbek a férfiaknál.” “Tényleg féltékeny vagyok, de csak azért, mert a feleségem fontos nekem. Õ az egyetlen, aki igazán fontos nekem.” “Ha nem provokálna állandóan, nem kellene durvának lennem vele. Néha már azt hiszem, õ maga akarja, hogy megverjem.” “Ha tudom, hogy igazam van, bebizonyítom neki, akárhogy is.” “Amikor hallgat rám, jól kijövünk. De néha meg kell leckéztetnem. Idõnként szüksége van rá, hogy a helyére tegyem.” “Ez része a neveltetésemnek. Nálunk is így volt otthon.” 3.3.

Az erõszak ciklusai

Gyerekkorukban a nõk is sok mindent megtanulnak magukról, és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik õket, hogy elhiggyék: a legfõbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Õ-re várni, majd jó feleségként anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A nõi szerepmodellek éretelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az õ dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni. Az erõszakról a nõk is ugyanazt tanulták, amit a férfiak: “Miért marad?”

21

• • • •

az igazi férfi uralkodik a családján a nõnek meg kell hunyászkodnia, és igazat kell adnia férjének, ha annak nem tetszik valami, amit csinált sem a család , sem az ismerõsök, sem a társadalom nem ítéli el, ha egy férfi veri a feleségét erõszakkal meg lehet oldani a problémákat

A nõk, ha hosszabb távon bántalmazó kapcsolatban élnek, elõbb-utóbb maguk is hinni kezdenek olyan tévhitekben, amelyek megerõsítik õket az erõszak elviselésében. Dr. Lenore Walker, denveri (Egyesült Államok) pszichológus hosszú évekig tanulmányozott bántalmazó kapcsolatokat. Az õ elmélete az “erõszak ciklusának” fogalma, amely segít megérteni az erõszakos kapcsolatban zajló folyamatokat. Dr. Walker szerint majdnem minden bántalmazó kapcsolatot három jól elkülöníthetõ szakasz jellemez: a feszültség felgyülemlésének szakasza, az erõszakos kitörés és a megbánás szakasza. (Ld. lent) A feszültség felgyülemlésének idején a kapcsolatban egyre sûrûsödnek, és súlyosbodnak a súrlódások: a férfi mindenben hibát talál, mindenbe beleköt, verbálisan bántalmazza feleségét. Ez a feszültség egészen a férfi erõszakos kitöréséig egyre csak növekszik, majd az erõszakcselekményben “oldódik”. A bántalmazást követõen az elkövetõ nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elõ, hogy nagyon szereti a nõt, stb. E szakaszban a nõ a megbánás hatására gyakran elhiszi, vagy legalább is megpróbálja elhinni, hogy partnere megváltozik, és csakugyan nem lesz vele többet durva. Az erõszak ciklusa azonban újra és újra megismétlõdik. Sõt, idõvel általában felgyorsul: az erõszak kitörések egyre gyakoribbá és egyre durvábbá válnak, sokszor katasztrofális következményekkel. A három fázis összefolyik, az évek során eltûnik a megbánó szakasz is.

ERÕSZAK

ERÕSZAK

A FESZÜLTSÉG FOKOZÁSA

MEGBÁNÁS “Bocsáss meg drágám”

G

KEDVESKEDÉS ÉS VIRÁGOK A RÉGI SZÖVEG

22

M LN

!!!!

Az erõszak ciklusa

“Miért marad?”

3.4.

Milyen erõszakhatások tartják bent a nõt a bántalmazó kapcsolatban?

Az alábbiakban összeállítottunk egy listát bántalmazott nõk indokaiból, akik arra próbáltak magyarázatot adni, miért maradtak a bántalmazó kapcsolatban: Anyagi függõség: “Ki tartana el engem és a gyerekeket? Nincs jövedelmem, a saját fizetésembõl nem tudnánk megélni.” A gyerekek “Még mindig jobb egy erõszakos apa, mint ha nem volna apjuk.” Félelem az egyedülléttõl és attól, hogy nem tud egyedül megbirkózni a gyerekek nevelésével és a háztartással: “A férjem azt mondja, hogy még egy számlát sem tudok egyedül befizetni. Mihez is kezdenék egyedül?” Szerelem: “Szeretem a férjemet, hiszen azért mentem hozzá. Amikor nem erõszakos, akkor nagyon jó ember.” Hûség: “Ez nála valami betegség. Ha béna lenne vagy rákos, akkor sem hagynám el.” Sajnálat: “Sokkal gyengébb, mint én, szüksége van rám. Nélkülem nem tudna élni.” Gondoskodás: “Ha maradok, jobban tudok neki segíteni.” Identitás: “Képtelen vagyok úgy élni, hogy nincs mellettem férfi. Félembernek érzem magam. Egyedül mi értelme az életnek?” Sok nõ úgy érzi, csak akkor lehet teljes értékû ember, ha van mellette egy férfi. Tagadás: “Annyira azért nem rossz a helyet. Ez egy rendes család.” Kötelességérzet: “Amikor hozzámentem, azt ígértem, hogy mellette maradok, míg csak a halál el nem választ.” Felelõsségérzet és korlátozó sztereotípiák: Sokan hisznek benne, hogy a feleség dolga összetartani a házasságot, és mindenkirõl gondoskodni, a férfié pedig a pénzkeresés. Félelem a férfi öngyilkosságától: “Azt mondta, megöli magát, ha elhagyom.” Bûntudat: “A férjem szerint én vagyok a házasságunk megromlásának az oka. Miattam van olyan sok problémánk.” Alacsony önértékelés: “Biztosan az én hibám.” “Biztosan megérdemlem, hogy verjen.” “Úgyse találnék jobbat.” “A kevés szeretet is jobb, mint a semmi.” Szégyen, zavar, megalázottság: “Nem akarom, hogy bárki megtudja, miket csinál velem.” Bizakodás: “Majdcsak megváltozik, és akkor minden jobbra fordul majd.” Félelem a férfi bosszújától, a túlélés, a kisebbik rossz választása: “Megfenyegetett, hogy bárhová is megyek, megtalál, és megöl a gyerekekkel együtt.” “Tanult tehetetlenség”, bénultság: A bántalmazó kapcsolatban élõ nõ könnyen elhiszi, hogy lehetetlen helyzetén változtatnia. Ebben nemcsak maga “Miért marad?”

23

a bántalmazó erõsíti meg, hanem a környezete is: alig-alig van olyan családtag vagy ismerõs, aki komolyan venné a problémáját. Az emberek nem hiszik el, hogy amit mesél, az igaz, vagy egyenesen õt hibáztatják a történtekért. Így aztán a bántalmazott nõben lassanként kialakul az úgynevezett “tanult tehetetlenség”, amelyet legelõször a politikai foglyok viselkedésében figyeltek meg. A tünet jellemzõje a fogvatartó nézõpontjával való teljes azonosulás: a fogvatartó által kialakított önbizalomhiány miatt a foglyok elhiszik, hogy úgysincs esélyük a menekülésre: még a tárva-nyitva álló rácsot kihasználva sem próbálnak elmenekülni. Ugyanígy azok a nõk, akiken férjük vagy barátjuk uralkodik és terrorizál, állandó félelemben és feszültségben élnek. A politikai foglyokhoz hasonlóan zavartak, kimerültek lesznek, és nincs elég energiájuk ahhoz, hogy változtassanak a helyzetükön. Minden önbecsülésüket elveszítik. Azok a nõk, akik nem lépnek ki egy erõszakos kapcsolatból, a különbözõ stádiumokban más-más érvekkel magyarázzák ezt. Ahelyett tehát, hogy a “miért marad?” kérdéssel a bántalmazott felelõsségét helyeznénk elõtérbe, gondoljuk inkább át azokat a stádiumokat, amelyeket valószínûleg átél, és amelyek döntése szempontjából meghatározók lehetnek: Azt is próbáljuk szem elõtt tartani, hogy egy hosszú távú erõszakos kapcsolat minden érintettre romboló hatással van – még a bántalmazóra is, noha az õ számára rövidtávon esetleg nem származnak hátrányos következmények. A nõ eleinte marad, mert: • • • • • • • • •

szereti a férfit hisz abban, hogy a férfi “végre felnõ”, és megváltozik azt hiszi, hogy ha megteszi, amit a férfi akar, akkor elkerülheti, vagy legalábbis csökkentheti a verést azt hiszi, maradásával meggyõzheti a férfit a szerelmérõl, és akkor a férfi nem lesz féltékeny azt hiszi, az õ kötelessége összetartani a kapcsolatot azt hiszi, észérvekkel meg tudja gyõzni a férfit hisz a bocsánatkérésben, és hogy ilyesmi többé nem történik meg nagyon szégyenkezik mindkettõjük viselkedése miatt, így inkább nem keres külsõ segítséget retteg a rendõrségi beavatkozástól

Késõbb azért marad, mert: • •

24

még mindig reménykedik, hogy a férfi megváltozik, vagy segítséget kap elhiszi a férfi ígéreteit, hogy megváltozik, hogy végre olyan életet élnek majd, amilyenrõl mindig is álmodott, hogy a férfi elmegy a pszichológushoz, leszokik az alkoholról vagy a drogról stb. “Miért marad?”

• • • • •

azt hiszi, hogy a férfi szereti, és hogy szüksége van rá családja és ismerõsei elvárják, hogy maradjon fél, hogy egyedül marad, és nem hiszi, hogy el tudná tartani magát (és a gyerekeket) érzelmei teljesen össze vannak zavarodva egyre jobban retteg partnere erõszakosságától, és talán már a saját (és gyerekei) életét is félti

A kapcsolat késõi szakaszában azért marad, mert: • • • • • • • • • • •

retteg a férfitõl: a férfi megdöbbentõ hatalommal bír a szemében (Figyelem! Adott esetben a nõ reálisan mérheti fel, mire képes a férfi, hiszen õ él vele.) a férfi azzal fenyegeti, hogy megöli õt, a gyerekeket vagy a nõ családját azt hiszi, hogy sosem fogja senki szeretni õt úgy érzi, nem tudna meglenni egyedül ambivalens érzések közepette bûntudat gyötri: “Fontos vagyok neki. Biztosan az én hibám, hogy megver, valamit biztosan rosszul csinálok, vagy nem felelek meg az elvárásainak. Engem nem lehet szeretni, nem tudom, miért.” depressziós lesz, teljesen meg van bénulva, nehezen dönt, vagy egyenesen képtelen bármilyen döntést hozni úgy érzi, már nem õ irányítja az életét, kontrollvesztett állapotba kerül reményvesztettnek és tehetetlennek érzi magát úgy hiszi, nincs más választása, tudatbeszûkülés, csõlátás alakul ki immár komoly lelki vagy fizikai sérülései vannak, állandüsult pszichoszomatikus zavarok hajlamossá válik az öngyilkosságra vagy a gyilkosságra

3.5. Hogyan végzõdnek az erõszakos kapcsolatok? Egy bántalmazó kapcsolatnak három lehetséges vége lehet 1. A bántalmazó segítséget kap. Külföldön már sok éve léteznek olyan terápiás programok, amelyek önuralmat tanítanak (anger management), és megértetik a résztvevõkkel, miért bántalmazzák partnerüket. Az ilyen programok általában fél évtõl két évnyi idõtartamúak, és nagyon hatásosan növelik a bántalmazott partner és gyerekek fizikai biztonságát, mivel az elkövetõtõl elvárják, hogy azonnal (és ne csak a hosszas képzés után) hagyjon föl az erõszakos viselkedéssel. Fontos, hogy ezek az átnevelõ programok kifejezetten a családon belüli erõszakra koncentráljanak, az alkohol- vagy drogelvonókúra nem állítja meg az erõszakot. A házassági tanácsadás vagy pártanácsadás az erõszakos kapcsolat korai – rejtettebb – stádiumaiban egyáltalán nem célravezetõ: még inkább áldozattá teheti a nõt, mert egyenlõtlen viszonyok között, a közös feltárómunka során a nõ valószínûleg fél õszintén elmondani, mi történik vele, ezért a tanácsadó téves “Miért marad?”

25

következtetésekre jut. Ha a bántalmazott mégis vállalja az õszinte megbeszélést, az akár az erõszak súlyosbodásához is vezethet. Legnagyobb hiba az agresszorok gyerekkorával, családi struktúrájával magyarázni erõszakos cselekedeteit. A bántalmazó férfiak programjai a tapasztalatok szerint nem a kapcsolat fennmaradását eredményezik – a súlyos lelki vagy testi bántalmazást az áldozat nem fogja feledni –, viszont nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szétválás biztonságos legyen. 2. Az áldozat kilép a kapcsolatból. Amikor a kapcsolat felbomlik, a bántalmazó a következõ partnerével is ugyanolyan durva lesz. Az erõszakosságot nem az okozza, hogy egy pár “nem illik össze”, hanem az, hogy a férfi így tanulta meg levezetni a dühét, a feszültségét és a frusztrációját. 3. A kapcsolat fennmarad. A családon belüli erõszak gyakran veszélyes mértékûvé fokozódik, és katasztrofális következményekkel járhat az áldozat és a bántalmazó számára egyaránt: Bármelyikük • • •

depresszióssá és öngyilkossá válhat drog- vagy alkohol-függõvé lehet mentálisan vagy lelkileg rendellenes állapotba kerülhet

Az erõszak áldozata • •

26

komoly sérülést szenvedhet, vagy partnere meg is ölheti önvédelembõl megölheti bántalmazóját

“Miért marad?”

4. FEJEZET A bántalmazók és az áldozatok azonosítása 4.1. A bántalmazó A bántalmazó férfiakra jellemzõ gyakori vonások: • • • • • • • • • •

önértékelésük alacsony hisznek a férfi hagyományos uralkodó szerepében a családon belül extrém módon reagálnak a stresszre, alkoholhoz, kábítószerhez, erõszakos eszközökhöz folyamodnak ok nélkül nagyon féltékenyek, erõs bennük a birtokvágy erõszakos viselkedésük vagy önuralmuk elveszítése miatt hajlamosak másokat hibáztatni nehezen tudnak kérni, vagy kívánságaikat pozitív módon kifejezni kettõs személyiséggel rendelkeznek: minden idegennel “jó fejként” viselkednek, kivéve a feleségüket és a családjukat, agresszívak a szexben, fõleg az erõszak valamely formáját, a hatalmukat, uralmukat bizonyító helyzeteket, az ilyen szexuális viselkedést részesítik elõnyben nem hiszik, hogy durva viselkedésük helytelen, vagy hogy negatív következményei lehetnek gyermekkorukban maguk is bántalmazottak voltak, vagy tanúi voltak, hogy az apjuk veri az anyjukat

Lehetséges, hogy a férfi bántalmazóvá válik, ha: • • • • • •

féltékeny a nõ barátaira, barátnõire és rokonaira azt akarja, hogy a nõnek ne legyenek saját barátai mindenáron tudni akarja, hogy ha partnere elment valahová, hol volt, mit viselt, kivel beszélt, õ maga viszont semmilyen ellenõrzést nem tûr túlságosan védelmezõ, és megpróbálja irányítani a nõ viselkedését azt hiszi, hogy ha a felesége nincs otthon, amikor õ hazatelefonál, akkor egy másik férfinál van mindig a maga közelében akarja tudni a feleségét, mert attól tart, felesége már akkor is meg akarja csalni, ha csak egy másik férfival beszélget

“Miért marad?”

27

Az erõszak veszélye forog fenn, ha: • • •

• • • • •

•

a férfi nem tanulta meg, hogyan közölje megfelelõen az érzelmeit: nem mondja el, ha bántja valami, hanem inkább megsértõdik és dühös lesz a férfinak nincsenek közeli barátai a férfi nem tanulta meg kezelni haragját: ha dühös, robbanékony, duzzog vagy másokat hibáztat, a földhöz vág, összetör dolgokat. Ha valami nem úgy történik, ahogy õ akarja, rögtön elveszíti a türelmét, megtorol. a férfi apja elõtte verte anyját a férfit magát is bántalmazták gyermekkorában a férfi alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, amikor ideges a férfi hagyja, hogy dühe uralhatatlanná váljék a férfi azt hiszi, hogy a nõkön uralkodni kell: nem szereti és nem tiszteli az édesanyját és a lánytestvéreit, nem tiszteli a felesége véleményét és nézeteit, megpróbál helyette dönteni, fenyegetettnek érzi magát, ha a feleségének ambíciói, sikerei vannak, úgy gondolja, hogy a nõk nem tudnak olyan okosak, tapasztaltak, magabiztosak, erõsek, határozottak és függetlenek lenni mint a férfiak, vagy legalábbis nem szabadna ilyennek lenniük. Kigúnyolja a feleségét, “butasága”, “érzékenysége”, vagy más “tipikusan nõi” tulajdonsága miatt. Korábbi kapcsolataiban is erõszakosan viselkedett partnereivel, lealacsonyító vagy nõgyûlölõ megjegyzéseket tesz a nõkre úgy általában, különösen az intelligenciájukat, a nemiségüket és a testüket illetõen. a férfinak alacsony az önértékelése: sikertelenségei miatt jobbára másokat vagy a társadalmat teszi felelõssé. Nehezére esik elismerni, hogy szüksége van felesége támogatására, sõt, egyenesen dühíti, hogy szüksége van a feleségére. Nem hiszi el, hogy méltó a másik szeretetére, ezért erõszakkal próbálja azt kikényszeríteni. Nem érzi, hogy irányítani tudja a saját életét, érdemtelennek és vesztesnek érzi magát.

4.2. A bántalmazott nõk azonosítása Mivel a bántalmazott nõk többnyire szégyellik a bántalmazást, sokszor önmagukat hibáztatják az õket érõ erõszak miatt. Gyakran nem mondják magukról azt, hogy “bántalmazott nõ vagyok”, sõt, esetenként valóban meg is vannak gyõzõdve arról, hogy nem bántalmazottak. Sokszor a szakembernek magának kell felismernie a bántalmazásra utaló jeleket. A bántalmazott nõnek általában igen alacsony az önértékelése. Nemegyszer bûnösnek érzi magát, önmagát hibáztatja bántalmazója viselkedéséért, hiszen a bántalmazó is ezt teszi, és az áldozat elfogadja, vagy egyáltalán nem tudatosítja a bántalmazás tényét. 28

“Miért marad?”

A bántalmazott nõ ismérvei: • • • • • • • • • • • • •

elmondja, mennyire retteg a férfi dühétõl túlságosan aggódik, hogy mit fog szólni a férfi ahhoz, amit õ most csinál szinte kizárólag a férfi érzéseivel és hangulatával foglalkozik úgy hiszi, hogy senki nem segíthet rajta, egy esetleges beavatkozás csak még rosszabbá tenné a helyzetet zavarban van, hogy beszélnie kell a dologról próbálja elkerülni a témát, zavart, szégyelli, hogy sérülései vannak sérüléseire homályos, ésszerûtlen magyarázatokat ad (“leestem a lépcsõn”, “leestem a létráról”, “véletlenül nekimentem az ajtófélfának”, “ráléptem a gereblyére”) bagatellizálja a sérülései fontosságát láthatólag nem tud a saját érdekeinek megfelelõen cselekedni: “Ezt nem tehetem meg. A férjem nem fogja engedni.” beletörõdõnek látszik, ha a gyermekei problémáival kell szembesülnie, például mert verekednek, vagy az iskolában gond van velük elszántan igyekszik a bántalmazó kedvére tenni, mivel reméli, hogy ezáltal irányíthatja vagy elkerülheti az erõszakot úgy szervezi az idejét, hogy biztos lehessen benne, partnere minden igényének meg tud felelni sok abortusza volt már (lásd szexuális erõszak)

A legtöbb bántalmazott nõ nehezen viseli a stresszhelyzeteket, depressziós, testi és lelki panaszai vannak. Ezek között lehetnek az alábbi jelek: • • • • • • • • •

több sebe, sérülése van, a gyógyulás különbözõ stádiumaiban karján, fején, arcán, mellén és hasán külsérelmi nyomok vannak (különösen, ha terhes) többször járt a kórház baleseti osztályán, látleletei is lehetnek többször is magyarázat nélkül hiányzik a munkahelyérõl feltûnõen jól tûri a fájdalmat ha megérintik, elhúzódik, megretten, összerezzen, és ijedtnek látszik lehangolt, szorongó szuicid szándéka, esetleg kísérletei lehetnek (az öngyilkossági szándék azonban jelzés a külvilág felé, mivel a bántalmazásról szégyell bármit is mondani) sok alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, hogy ne kelljen szembenéznie kapcsolata valóságával és fájdalmaival

Ha partnerével együtt jelenik meg, esetleg: •

a férfi kisajátítóan és féltékenyen viselkedik

“Miért marad?”

29

• • • • •

a férfi túlságosan sokat törõdik vele, túlvédõ és gondoskodó a nõ állandó szemkontaktusban áll a férfival a férfi válaszol a nõ helyett, amikor a nõt kérdezik, vagy õ veszi el a nõnek nyújtott tárgyat a férfi nem akarja, hogy a nõ baráti kapcsolatokat építsen ki a nõ viselkedése megváltozik, amikor a férfi elhagyja a szobát

4.3.

A gyerekek

Az erõszakos légkörû családban felnövõ gyerekek szintén áldozatok: az állandó feszültség miatt nagy valószínûséggel magatartászavaraik lesznek. Az állandó feszültség abból származik, hogy mindig félniük kell a bántalmazás megismétlõdésétõl. Az olyan családokban, amelyekben gyakori az erõszak, sokszor a gyermekek sem menekülnek a bántalmazástól. Trauma alapú világszemlélet alalkul ki, melyben a világ igazságtalan, ellenõrizhetetlen, kiszámíthatatlan. A harag, amit az elkövetõ iránt érez, önmaga ellen fordul, önvádlás, bûntudat formájában. Ezt tovább erõsíti az a tudat, hogy esetleg õ az anyja bántalmazásának, esetleg a család felbomlásának “oka”. Olyan mértékû lelki fejlõdési zavarok jelentkezhetnek, amelyek bár funkcionális jellegûek, mégis csak bizonyos határok között visszafordíthatóak (reverzibilisek). A szorongás fennmaradása hosszabb idõ elteltével visszafordíthatatlan tüneteket eredményezhet, amelyek az értelmi-fogyatékosság látszatát kelthetik (pszeudodebilitás). A leggyakoribb az, hogy a férfi a gyereket is veri, de mint már utaltunk rá, az is elõfordul, hogy a bántalmazott nõ veri a gyerekeit. A gyerekek pusztán attól az erõszaktól is rettegnek, amelyet “csak” látniuk és hallaniuk kell. Az erõszakos családokban a gyermekeket gyakran érzelmileg és fizikailag is elhanyagolják. Ennek két oka is lehet: egyrészt azért, mert a szülõk maguk is krízisben vannak, másrészt mert a gyerekek viselkedésükkel, puszta jelenlétükkel zavarják a kialakult erõviszonyokat. Az ilyen családban gyakran kevés és szegényes a kommunikáció, hideg a légkör, a konfliktusokat erõszakkal vagy hárítással, elhallgatással próbálják megoldani, mivel a család egyes tagjai uralom alatt állnak, és így nem lenne biztonságos kifejezniük az érzéseiket. A gyerekek gyakran teljes mértékben elsajátítják szüleik erõszakos viselkedésmintáit. Ez különösen a fiúkra igaz: a felmérések szerint az erõszakos férfiak nyolcvan százalékát bántalmazták gyerekkorában, vagy tanúi voltak mások bántalmazásának. A bántalmazó családban felnövõ fiúk számára a kínzó szorongástól való szabadulás másik módja, hogy maguk is durván viselkednek a hozzájuk legközelebb álló nõkkel (az anyjukkal, a lánytestvéreikkel), felnõttként pedig maguk is gyakran bántalmazzák társukat és gyerekeiket. A gyermekek gyakran alkalmaznak különbözõ stratégiákat, hogy jobban el tudják viselni az életet a családon belül, például: 30

“Miért marad?”

•

• • • • • • • • •

megkísérelik befolyásolni szüleik viselkedését, érzéseit és cselekedeteit, hogy gátat vessenek az erõszaknak. Gyakran magukra vonják a figyelmet, vagy elterelik a bántalmazó figyelmét. Sokszor megpróbálják megvédeni az anyjukat a bántalmazástól, megpróbálnak az édesanyjuk oldalán közbeavatkozni a bántalmazás közben. passzívvá és visszahúzódóvá válnak amikor a gyerekek rájönnek, hogy nem tudják megállítani az erõszakot, önvédelembõl gyakran visszahúzódnak. Ijesztõ azt látniuk, hogy akit szeretnek, az ver valakit, vagy õt verik. az erõszakos családokban nevelkedõ gyermekek gyakran bántalmazzák a barátaikat, a testvérüket vagy az édesanyjukat. Megtanulják, hogy hogyan kell az erõszakot a mások feletti uralomra használni félelmeiket destruktív módon élik ki alkoholt vagy kábítószert fogyasztanak, vagy egyéb magatartászavaraik vannak bûnügyekbe vagy bajba keverednek az iskolában depressziósak vagy öngyilkosságra hajlamosak lesznek korai maszturbáció (önjutalmazó viselkedés) ágybavizelés, körömrágás, tic

Az erõszakos otthonban nevelkedõ gyermek személyiségének jellemzõi Az alábbi lista azokat a jellemzõket foglalja össze, amelyek közül már néhány jelenléte is felhívhatja a szakember vagy hozzátartozó figyelmét a gyermek helyzetére. Elõfordulhat, hogy a gyerek közvetlenül nem áldozata bántalmazásnak, csak tanúja annak, hogy anyját bántják. Ettõl azonban még nem könnyebb a helyzete. Érzések • • • • • • • •

gyengeség, kisebbségi érzés bûntudat: úgy érzi, felelõs a problémákért levertség, depresszió magány, visszahúzódás, félelem öngyilkossági vagy a szülõk megölésére vonatkozó gondolatok félelem, utálat és düh az egyik szülõ iránt vágy, hogy õ maga tökéletes legyen, mert akkor mindenki boldog lesz zavartság és megalázottság

Viselkedésmódok •

az agresszivitás, a durvaság elfogadása, természetesnek vétele az emberi kapcsolatokban, fõleg a saját frusztrációja, dühe, feszültsége levezetése

“Miért marad?”

31

• • • • • • • • • •

céljából más gyerekek (esetleg a testvére) bántalmazása elszigetelõdés más gyerekektõl a figyelemösszpontosítás zavarai szorongás, idegesség alkohol- és kábítószerfogyasztás sok hiányzás az iskolában, tanulási nehézségek gyûlölet az apa iránt, amiért megveri az anyját, vagy ellenkezõleg: az anya hibáztatása az otthoni traumák játékkal való levezetése (babával vagy pajtásával szó szerint eljátssza az otthoni verést, szexuális visszaélést) rémálmok rémálomszerû rajzok

Testi jelek (szomatizáció) – az ok felismerése hiányában egymást fel-felváltva is jelentkezhetnek • • • • • • • •

ágybavizelés körömrágás, fej- vagy gyomorfájás tic (akaratlan izomrángás, a leggyakrabban az arcon) zaklatottság dadogás feltûnõen gyakran beteg, sokat hiányzik az iskolából korai maszturbáció

Szeretnénk külön felhívni a figyelmet arra, hogy ha egy ilyen tüneteket mutató gyerekrõl kiderül, hogy családjában bántalmazás folyik, a szokásos beavatkozási eljárások igen nagy valószínûséggel nem hatékonyak. Az anya “behívása” iskolába, családsegítõbe például valószínûleg nem lesz elég, hisz a nõ általában maga sincs abban a helyzetben, hogy a családi közegen változtasson. Jó esély van arra is, hogy az anya igyekezni fog letagadni a valódi körülményeket. Egyrészt, mint már kifejtettük, szégyelli, hogy férje bántalmazó, másrészt esetleg retteg tõle. Ugyanakkor a hatóságoktól is fél, – és sajnos joggal. A leggyakoribb hatósági reakció még mindig a gyermek “kiemelése”, amiben az anya érthetõen nem kíván közremûködni. A család érdeke sem az, hogy a gyereket távolítsák el. A bántalmazás megszûntetéséhez a bántalmazót kell kiemelni a családból, hiszen õ a probléma forrása – neki kell speciális segítséget kapnia. A segítõ szakember feladata az, hogy olyan közeget teremtsen, amelyben nem a bántalmazottnak kell szégyellnie magát, hanem annak, aki bûncselekményt követ el. További, esetleg hosszabb távú feladat, hogy akár a 32

“Miért marad?”

meglévõ szabályozás “áldozatbarátabb” felhasználása, akár a jobb szabályozás követelése által végre világossá tegyük: a bántalmazás nem magánügy, a társadalomnak nem az a dolga, hogy tolerálja. Az erõszak napvilágra kerülésének következményeitõl nem az áldozatnak kellene rettegnie, fizikai biztonságának megteremtése sem függhet az elkövetõ ellen megindult büntetõeljárás sikerétõl.

“Miért marad?”

33

5. FEJEZET A hatékony segítségnyújtás eszközei 5.1. Elsõ lépés: a helyzet azonosítása Kérdések, amelyek segíthetnek a bántalmazott nõt azonosítani Gondoljuk át: miért hisszük róla, hogy bántalmazzák? Amiatt, amit mond, vagy mert sérülései vannak, vagy a viselkedése, esetleg partnere viselkedése miatt? A bántalmazott nõ ilyeneket mondhat: “Félek hazamenni.” “Nem mennek otthon jól a dolgok.” “A férjem mostanában elég ideges.” “Az utóbbi idõben sokat veszekszünk.” Segítsünk neki, hogy megbízzon bennünk, hogy biztonságban és kényelemben érezze magát. Ha partnerével van, mindenképp oldjuk meg, hogy külön helyiségben tudjunk beszélni vele, ahol a férfi nem láthatja, és nem hallhatja, amit mond. Ezután az alábbi kérdésekhez hasonló módon kérdezzük õt arról, amit észrevettünk. Ha sérülései vannak: “Látom, hogy megsérült. Bántotta valaki?” “Többször találkoztam már olyan nõkkel, akiknek ugyanilyen sérülésük volt, mert a partnerük megverte õket. Megkérdezhetem, hogy magával is ez történt-e?” Ha visszahúzódónak, szomorúnak tûnik, ha szorong, fél, vagy sír, vagy ha olyasmit mond, ami arra utalhat, hogy bántalmazzák: “Miért sír?” “Mi a baj? Mi miatt került ilyen hangulatba?” “Úgy látom, szomorú/szorong/fél. Elmondja, hogy miért?” “Azt mondta [megismételve, amit mondott]. Talán bántja a partnere/ barátja/férje?” 34

“Miért marad?”

Ha a partner viselkedésébõl úgy tûnik, dühös, féltékeny, elnyomja vagy fenyegeti a nõt: “Észrevettem, hogy a partnere [hogyan viselkedik]. Van, hogy megüti önt?” “A férje dühösnek látszik. Volt már olyan, hogy bántotta?” Ha a nõ már maga is elismeri, hogy partnere bántalmazza, továbbléphetünk, hogy megbeszéljük vele a helyzetét. Ne felejtsük el: nagyon nehéz elismernie, hogy bántalmazzák. Elõfordulhat, hogy váltig állítja: õ nem bántalmazott nõ. Ne vitatkozzunk vele a címkérõl, csak a viselkedésére figyeljünk! Könnyen lehet, hogy még soha senkivel sem beszélt a helyzetérõl. 5.2.

Második lépés: a beavatkozás céljai

A probléma azonosítása után, de még mindenképpen a beavatkozás elõtt érdemes az emlékezetünkbe idéznünk, mi is a beavatkozásunk célja. Beavatkozásunk célja az, hogy segítsünk a bántalmazott nõnek ismét irányítani a saját életét, és hogy belsõ erõt adjunk neki a saját biztonsága és jóléte érdekében teendõ erõfeszítéseihez. 5.3. Harmadik lépés: a beavatkozás során szem elõtt tartandó elvek A legfontosabb elv, amelyet egyetlen pillanatra sem szabad megszegnünk az az, hogy el kell ismernünk a bántalmazott nõ tapasztalatait. Ha megkérdõjelezzük az érzéseit, átélt élményeinek súlyát, azzal pontosan ugyanazt tesszük, mint a bántalmazó. Egyértelmûen jeleznünk kell, hogy elítéljük az erõszakot. A bántalmazott nõ valószínûleg már ezerszer hallotta, hogy “persze, hogy az erõszak nem helyes”. Õ maga is próbál így érezni, ugyanakkor pontosan tisztában van azzal, hogy bántják, megalázzák stb. Nem segítünk rajta, ha arra biztatjuk: felejtse el, ne foglalkozzon többé az õt ért erõszakkal. A nõ szempontjából bántalmazásnak igen nagy jelentõsége van – az életét teszi tönkre. Fel kell derítenünk választási lehetõségeit. Tanácsadás helyett az õ kreativitását, helyzetismeretét figyelembe kell vennünk. Elsõdleges feladatunk a minél szélesebb körû információnyújtás, olyan lehetõségek felvetése, amelyekre helyzeténél és állapotánál fogva talán már régen nem gondol (igen hasznos például a szóba jöhetõ segítõkész rokonok, ismerõsök körének újragondolása). Segítenünk kell, hogy biztonságban érezze magát – ehhez ítélkezésmentes közegre van szüksége. Lehet, hogy a nõ túlságosan fél, és nem mer a problémákról beszélni, vagy még mindig önmagát hibáztatja Fontos, hogy ne illessük a bántalmazót durva jelzõkkel: lehet, hogy a nõ még szereti, vagy legalábbis azt hiszi, hogy szereti. Gyakori reakció az is, hogy ilyenkor a nõ automatikusan védeni kezdi a bántalmazót, hiszen önmaga elõtt is iga“Miért marad?”

35

zolnia kell magát – annyira azért nem rossz ember, hiszen különben hogy is ment volna egy ilyen férfihez? Segítenünk kell, hogy a saját erejére alapozzon. Ne feledjük: a bántalmazás elviselése rendkívüli erõt igényel – a bántalmazott nõk egyáltalán nem gyengék, csak éppen erõiket nem a saját érdekükben használják, hanem az erõszakos partnerrel való együtt maradás, a neki való megfelelés vagy a puszta túlélés érdekében. Tiszteletben kell tartanunk a jogát, hogy õ maga döntsön. A statisztikák szerint a bántalmazott nõk áltagosan három alkalommal mennek vissza a kapcsolatba, mielõtt végleg kiszállnak, összesen mintegy hét évet töltenek a mégoly erõszakos kapcsolatban is (feltéve, hogy megérik). Fel kell tehát készülnünk arra a lehetõségre is, hogy visszamegy a bántalmazóhoz. Ne feledjük azonban, hogy õ ismeri legjobban a helyzetét: bármit dönt is, neki kell a döntésével együtt élnie. A segítõ feladata nem az, hogy a döntést saját érzelmei szerint adott irányba befolyásolja vagy minõsítse. A nõ elhatározása, hogy kilép a kapcsolatból sok tényezõtõl függ: a fizikai biztonságától (ne feledjük: a válást megelõzõ és követõ idõszak sokkal veszélyesebb lehet, mint a bántalmazóval való együttélés), az anyagi problémákról, az óvoda-, iskola-, munkahely-, és lakásváltoztatás nehézségeirõl nem is beszélve. Ezért a nõ félelmei, óvatossága, vonakodása a válással/elköltözéssel kapcsolatban nagyon is indokoltak. Lehet, hogy még nem bízik magában annyira, hogy felvállalja az elszakadást, vagy nem akar elválni, csak azt szeretné, ha a helyzet megváltozna. Annak felmérése, hogy a bántalmazó képes-e, akar-e változni, rendkívül kényes feladat, és nincs is rá mindig lehetõség. Itt ismét hagyatkozzunk a nõ saját belátására, kellõen biztonságos közegben egyre reálisabb képet tud alkotni ezekrõl a kérdésekrõl. Az erõszak megszüntetésének célját sem az együtt maradás, sem a válás elõre elhatározott propagálása nem szolgálja. 5.4. A hatékony segítségnyújtás módszerei Hagyjuk, hogy elmondja a történetét. Éreztessük vele, hogy hiszünk neki és meg akarjuk hallgatni. Legyünk jó hallgatók. Hagyjuk, hogy szabadon kifejezhesse az érzelmeit. Joga van dühösnek lenni, félni, sírni stb. Talán hosszú évek óta ez az elsõ alkalom, amikor biztonságban érzi magát, hogy kifejezhesse a dühét, amiért erõszak áldozata. Legyünk türelemmel, és mutassunk empátiát. Fejezzük ki aggodalmunkat az õ és gyermekei biztonsága miatt. Sok bántalmazott nõ nem ismeri el, hogy erõszak áldozata, vagy tagadja, hogy gyermekeivel együtt veszélyben van. Könnyen lehet, hogy effektív életveszélyben van. Segítsünk neki megoldást találni, hogyan élhetne biztonságban. Tudassuk vele, hogy van segítség. Legyen kéznél egy információs lista a segélyvonalakról, anyaotthonokról, átmeneti szállásokról, tanácsadókról, 36

“Miért marad?”

szociális juttatásokról, intézményekrõl és egyéb lehetõségekrõl. Erõsítsük meg abban, hogy senki nem érdemli meg a verést. Emlékeztessük, hogy nem õ vagy az õ viselkedése a bántalmazásának az oka, ez mind csak kifogás a férfi részérõl. Azért talán felelõs, hogy benne marad ebben a kapcsolatban, de a verésekért nem. Ha õ meg is változik, a társa erõszakossága semmit sem fog változni. Tartsuk szem elõtt, hogy talán zavarban van, és megalázottnak érzi magát, mert bántalmazzák. Elõfordulhat, hogy korábban már megszakította a kapcsolatot a férfivel, és még attól is fél, hogy ezért most nem hisznek majd neki. Mivel úgy érzi, õ a felelõs a viszonyukért, hibásnak is érezheti magát a bántalmazás miatt. Az is lehet, hogy régebben tagadta az erõszakot, de most mégis segítséget kér. Támogassuk abban a kívánságában, hogy segítséget kapjon. Értsük meg és vegyük figyelembe, ha ambivalensek az érzései. A bántalmazott nõ gyakran zavarban van. Bár társa veri, õ esetleg mégis szereti, és nem akar lemondani a kapcsolatról. Fogadjuk el ezt az érzelmi kettõsséget! Tartsuk tiszteletben azokat a kulturális értékeket, amelyek befolyásolják viselkedését. Bár nincs két egyforma nõ, mégis figyelembe kell vennünk, hogy sokak számára a saját családból hozott vagy a kultúrája által meghatározott értékek (például a “család szentsége”, a vallás stb.) fontosak lehetnek, és biztos támpontokat jelenthetnek életükben. Ne feledjük, hogy talán maga is rabja néhány tévhitnek. A legtöbb kultúrában még mélyen benne vannak a köztudatban a családon belüli erõszakról szóló tévhitek. A nõk gyakran hisznek ezekben, még akkor is, ha saját tapasztalataik is e sztereotípiák ellen szólnak. A segítõ-tanácsadó beavatkozás egyik legfõbb pillére a tények és adatok ismertetése, a tévhitek szétoszlatása. Segítsünk neki, hogy meg tudja különböztetni a tévhiteket és az igazságot. Ne felejtsük el, hogyan hat az emberre az elszigeteltség és az elnyomottság. Lehetséges, hogy a nõ fizikailag és/vagy társadalmilag elszigetelt a lakóhelye, a nyelve, a megfélemlítettsége, bántalmazottsága vagy gazdasági függõsége, képzettsége stb. miatt. Nehéz lehet elhinnie, hogy megértjük õt. Nehéz bárkiben is bíznia. Ezért alapvetõen fontos, hogy melegen és õszintén érdeklõdjünk iránta, illetve segítsünk neki. Ne felejtsük, hogy az állandó konfliktushelyzet, amiben él, negatívan befolyásolja a döntési képességet. Lassan és körültekintõen magyarázzuk el neki a különbözõ választási lehetõségeket. Nyújtsunk neki elegendõ információt, hogy minden lehetõségrõl tudjon. Ha lehet, bátorítsuk, hogy merjen önállóan dönteni. Értékeljük a saját megoldási javaslatait és lehetõségeit. Lehetséges, hogy hosszabb idõre és biztonságos környezetre van szüksége ahhoz, hogy dönteni tudjon. Igyekezzünk elérni, hogy a nõ a bizalmába fogadjon bennünket, hogy nyíltan beszéljen az érzéseirõl és az erõszakos kapcsolatról. Ehhez biztosítanunk kell arról, hogy nem élünk vissza a bizalmával. Mutassuk ki, hogy valóban fontos nekünk a biztonsága és valóban érdekelnek bennünket azok a problémák, amelyekkel szembe kell néznie. “Miért marad?”

37

Emlékeztessük rá, hogy nincs egyedül. A bántalmazott nõ számára megdöbbentõ erejû lehet a felfedezés, hogy rajta kívül több millió nõ van hasonló helyzetben. Ha kapcsolatot talál másokkal, megtörik az elszigeteltsége, amely a bántalmazó kapcsolat alapja. Tudassuk vele, hogy bármikor felhívhat egy segélyvonalat, elmehet egy krízisotthonba, vagy egyéni tanácsadásban vehet részt. (Magyarországon jelenleg még nem létezik kifejezetten bántalmazott nõk számára nyújtott csoportterápia, de várhatóan indul ilyen a közeljövõben.) Segítsünk neki, hogy másokhoz is tudjon fordulni. Lehet, hogy helyzeténél vagy természeténél fogva fel meri vállalni, hogy barátaival, szomszédaival, ismerõseivel is beszéljen a bántalmazásról. Ha erre lehetõséget látunk, bíztassuk rá. Esetleg meglepetéssel tapasztalja majd, hogy más, kívülrõl tökéletesnek látszó házasságokban is történnek ilyen dolgok. Ne feledjük: a családon belüli erõszak egyik létfenntartó eleme a hallgatás, amely falként körülveszi. Ne felejtsük el, hogy lehetnek más problémái is, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek. Lehet, hogy önmagára vagy másokra veszélyt jelent, nincs mit ennie, gyógyszere vagy szállása, nem tud gondoskodni önmagáról vagy a gyermekeirõl. E problémák megoldása érdekében lépjünk kapcsolatba egyéb segítõ szervekkel, szervezetekkel is. Példák a támogató válaszokra A “Támogató válaszok” nevû file két-két választ tartalmaz olyan kijelentésekre, amelyek gyakran hangzanak el bántalmazott nõk szájából. A nem hatékony válaszok olyan mítoszokra utalnak, amelyek sok emberben élnek az “asszonyveréssel” kapcsolatban: a nõ a hibás, ha akarna, bármikor elmehetne, a családon belüli erõszak nem veszélyes stb. A hatékony válaszok lényege, hogy figyelembe veszik a nõ érzéseit, mutatják, hogy figyelünk rá, és megértjük, amit érez. Lehet, hogy egyikmásik mondat az elsõ pillantásra kissé furcsának tûnik, de a bántalmazott nõknek biztosan segítenek. A táblázatban csak egy-egy példa szerepel, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem létezik sok más hatékony válasz is. Hogyan mérheti hatékonyságát a szakképzett segítõ? Figyeljük a hozzáállásunkat. Õszintén elemezzük az erõszakhoz való viszonyulásunkat, tapasztalatainkat, válaszainkat, és vegyük figyelembe a kultúrából származó elõítéleteinket és értékrendszerünket is. Törekedjünk arra, hogy ne ítélkezzünk, és ne adjunk tanácsokat. Lássuk idõnk és energiánk korlátait. Ismerjük meg a többi segítõszervezetet és csoportot, hogy reálisak és következetesek tudjunk lenni. Használjuk ki azokat a közösségi lehetõségeket, amelyek segíthetik munkánkat. 38

“Miért marad?”

Figyeljünk rá, nem magunk elõtt akarunk-e hozzáértõ szakembernek tûnni. A bántalmazott nõnek már rengetegen – beleértve a bántalmazót is – próbálták megmondani, mit kellene tennie. Éppen az a problémája, hogy sokáig nem volt rá lehetõsége, és ezért (újra) kell tanulnia, hogy saját érdekében önállóan hozzon döntéseket. Ha hiszünk a családon belüli erõszakról szóló tévhitekben, akkor nem fogunk tudni a bántalmazott nõnek segíteni. Küldjük õt egy másik szervezethez vagy segítõhöz. Legyünk tisztában a saját frusztrációnkkal. Elõfordul, hogy a segítségkérõ nem tud olyan gyorsan változtatni az életén, ahogyan azt mi szeretnénk – különösen akkor, ha nincs biztonságban. Viszont lehet, hogy az a segítség lesz a változás megindítója, amit ma tõlünk kap. Szüksége van rá, hogy tudja, mi támogatjuk, és türelmesek leszünk vele – szüksége van a tudatra, hogy van segítség, és van valaki, aki hisz neki és támogatja. Vigyázat: nem minden tanácsadási módszer hatékony a bántalmazást elszenvedett nõk számára. Léteznek olyan tanácsadási elméletek és gyakorlat – bármilyen hatásosak legyenek is más esetekben –, amelyek nem alkalmazhatók a családon belüli erõszakra, és különösen nem a bántalmazott nõkre. Némelyik megerõsíti a tévhiteket, vagy még nagyobb veszélybe sodorja õt és a gyermekeit, esetleg tagadja a nõ döntési jogát, hogy maradjon vagy kilépjen a bántalmazó kapcsolatból. Minden olyan elmélettõl óvakodjunk, amely a felszín alatt az áldozatot hibáztatja az erõszak miatt. Vessük össze az általunk használt tanácsadási módszert az információkkal, amelyeket ez a kézikönyv tartalmaz. Ha nem összeegyeztethetõk, mindenképp változtatnunk kell eddigi módszertanunkon. Ismerjük meg jól a családon belüli erõszakot. A bántalmazott nõk történetei sokszor ijesztõek vagy frusztrálóak. Minél jobban ismerjük a családon belüli erõszak elméleti hátterét, annál kevésbé lesznek meglepõek saját reakcióink, annál hatékonyabban tudunk majd segíteni. Mire kell figyelnünk, ha bántalmazott nõkkel dolgozunk? Ne mi akarjuk eldönteni, hogy elmenjen-e vagy maradjon. Ne felejtsük el, hogy az áldozat össze van zavarodva és elsõsorban támogatásra, nem pedig tanácsra van szüksége. Nem szabad éreznie, hogy mi mely döntést részesítenénk elõnyben. Ne adjunk tanácsot. Ne õt hibáztassuk azért, ami vele történt. Ez a leggyakrabban akkor szokott elõfordulni, ha a segítõ tehetetlennek vagy alkalmatlannak érzi magát. Ne cselekedjünk helyette. Neki magának kell cselekednie, mert az önbecsülését csak így fogja visszanyerni. Ha megpróbáljuk átvenni a felelõsséget az érzelmeiért, és helyette akarunk cselekedni, azzal csak megerõsítjük õt az alacsony önértékelésében és az áldozati szerepben. Ne kicsinyeljük le, és ne vessük meg a bántalmazót. A nõ negatív érzelmei alatt nemegyszer szeretet, törõdés és gyengédség rejtõzik. Megvetõ “Miért marad?”

39

szavainkra önkéntelenül is védelmébe veheti bántalmazóját, ezzel visszavetve a benne zajló folyamatot. Ne akarjuk sürgetni a döntését. A bántalmazott nõnek idõre van szüksége, hogy megbizonyosodjon az érzéseirõl, és jól átgondolt döntést hozzon. Sõt, igen valószínû, hogy nincs sok tapasztalata a döntéshozásban és az érzelmei kifejezésében. Ne kicsinyeljük le a tapasztalatait és az érzelmeit. Ettõl könnyen elveszítheti a bizalmát abban, hogy megértjük a helyzetét, és tudunk rajta segíteni. Ne tereljük el a figyelmet más problémákra. Ha kényelmetlenül érezzük is magunkat, ne akarjuk elkalandozni a bántalmazás témájától. Az elsõdleges kérdés, amivel foglalkozni kell, a bántalmazott nõ biztonsága. Ne vádoljuk azzal, hogy nem jó anya. A bántalmazott nõnek éppolyan nehéz megvédeni a gyermekét, mint saját magát. Sok támogatásra van szüksége, hogy ezen változtathasson. Ne próbáljuk rávenni, hogy változzon meg, hogy így kerülje el a bántalmazást. Ezzel ismét az áldozatra tereljük a felelõsséget. Nem õ irányítja az erõszakot, így megelõzni sem tudja. Ne higgyünk abban, hogy ha asszertívebben viselkedik (vagyis ha igényeit és érdekeit önérvényesítõ módon tudja kifejezésre juttatni), akkor majd abbamarad az erõszak. Ha erõsebb az asszertivitása, talán még nagyobb veszélybe kerül. Bízzunk a “zsigeri” érzéseiben afelõl, hogy mit tehet és mondhat úgy, hogy még biztonságban maradjon. Rövid távú segítõ beszélgetések bántalmazott nõkkel Javaslatok a tanácsadás céljait (lásd: 5.2.) illetõen: 1. Beszéljünk meg mindent pontosan a bántalmazással kapcsolatban, és tájékoztassuk a segítségkérõt arról, hogy milyen segítséget vehet igénybe. 2. Segítsünk neki megérteni, hogy nem õ okozza a bántalmazást, hogy nem érdemli meg, és hogy nem tudja “kigyógyítani” partnerét az erõszakos viselkedésbõl. Azért viszont felelõs, hogy otthagyja-e partnerét, vagy vele marad. 3. Próbáljuk vele együtt megoldani az ehhez kapcsolódó problémákat. 4. Segítsünk növelni az önbecsülését. A felmerülõ témák Annak a nõnek, aki bántalmazás miatt kér segítséget, sokféle gondja lehet. Bár minden eset különbözõ, az alább felsorolt problémák általában közösek. A bántalmazott nõ félhet az elkövetõtõl. Fél, hogy partnere megveri vagy akár meg is öli, akár elhagyja, akár vele marad. A bántalmazó sok esetben nemcsak a nõt, hanem a gyerekeket vagy a nõ családját és barátait is komolyan 40

“Miért marad?”

megfenyegeti. A nõ jól tudja, hogy társa eddig is erõszakos volt, és képes beváltani fenyegetéseit. Ezért még akkor is félhet a férfi bosszújától vagy a visszakényszerítéstõl, ha már elhagyta. Ha a nõ elmegy, ez a férfira nézve különösen nagy indulatokat kavaró idõszak lehet, mivel érzi, elvesztette hatalmát, és rendkívül fenyegetettnek érezheti magát. Sõt, már attól is frusztrálódhat, ha a nõ szakemberhez fordul, vagy más bántalmazott nõkkel beszél. A nõ félelmeit komolyan kell venni – az õ biztonsága a legfontosabb. A férfi öngyilkossággal fenyegetõzik A nõ gyakran aggódik érte, és felelõsséget érez a másik megbántottságáért, fájdalmáért és az ebbõl következõ cselekedeteiért. A nõ a férfival akar maradni, és azt várja tõlünk, hogy segítsük leszoktatni a partnerét az erõszakos viselkedésrõl. Ha egy bántalmazó kapcsolatban konfliktusok adódnak, ezek jó ürügyül szolgálnak a bántalmazónak az erõszakra. Bár sok mindenben segíthetünk változtatni a nõnek, a verések megismétlõdését nem tudjuk megakadályozni. Ha ismét lesznek konfliktusok, visszatér a verés is. A férfinak segítségre van szüksége, hogy errõl leszokjon. A párterápia kizárólag abban az esetben javasolható, ha a férfi már legalább egy éves bántalmazás-központú terápiát kapott. A nõ fél elhagyni a férjét és egyedül új életet kezdeni. Könnyen lehet, hogy még sosem élt egyedül. Az aggodalmai között a következõk szerepelhetnek: • a gyerekek – a gyermeknevelés minden terhe rámarad • anyagi nehézségek – neki kell elõteremtenie a pénzt az élelemre, szállásra és ruhára • állás – nem tudna elhelyezkedni, esetleg nincs szakképzettsége • párkapcsolat – úgy érzi, soha nem találna mást, aki vele akar élni • a kapcsolat elveszítése –fáj neki a veszteség és hiányzik a partnere • magány – senki nem támogatja, nem törõdik vele, baráti, egyéni és családi kapcsolatai tönkrementek a fenyegetések, a félelem, a frusztráltság hatására Vegyes érzései lehetnek a maradással és a férfi elhagyásával kapcsolatban is. Gyûlöli az erõszakot, de szereti a férfit. Nehéz elfogadnia, hogy odavannak az álmai és a reményei a kapcsolatukat illetõen. Fél, hogy elveszíti a feleség státuszát, és változnia kell majd az anyaszerepben is. Ezek a veszteségek és a jövõtõl való félelem – akár bántalmazójával, akár nélküle képzeli el –, szinte megbénítják azt a képességét, hogy a saját érdekében dönteni tudjon. A bántalmazott nõnek gyakran alacsony az önértékelése. Úgy érzi, semmit nem ér. Olyan valakivel él, aki egyfolytában azt mondja neki, hogy “õrült”, “lusta”, “buta”, “hülye kurva”, stb. Ahogy egyre jobban elszigetelõdik, a szóbeli és a tettleges bántalmazás hatására lassan teljesen elveszíti önérzetét és önbecsülését. Teljesen tehetetlennek érzi magát. Minden kísérlete csõdöt mondott, hogy megértse és megváltoztassa a kapcsolatot. Emellett nap, mint nap szembe kell néznie a fenyegetõ erõszakkal. Lassan elfogadja, hogy bántalmazója mindenható hatalommal bír, õ pedig képtelen bármit is irányítani vagy

“Miért marad?”

41

befolyásolni a saját életében. Talán úgy érzi, képtelen változtatni a dolgokon. Egyre jobban gyengül a döntési képessége. Egyedül érzi magát. Nagy valószínûséggel már nem állnak mögötte a barátai és a családja sem. Társadalmi kapcsolatrendszere beszûkült. Izolálódott. Ha dolgozik is, munkatársaival nem tudja megosztani a félelmeit, esetleg nincs is jóban velük. A bántalmazó általában féltékeny bármilyen külsõ kapcsolatra, legyen az illetõ akár férfi, akár nõ. A saját hitei is ellene dolgozhatnak. Lehet, hogy elhiszi a bántalmazásról szóló tévhiteket, amelyek fogva tartják. Az agymosás, amely a bántalmazó kapcsolat része, szintén befolyásolja a döntéshozásban. Végül elhiszi, hogy nincs sem lehetõsége sem joga a változtatásra. Ilyesmiket gondolhat: “Biztos megérdemlem, hogy verjen.” “A férfiak már csak ilyenek. Durvák és érzéketlenek.” “Én váltom ki belõle, hogy ilyen brutális velem.” “El kell fogadni az erõszakot. Vannak jó idõszakaink is.” “Ez a sorsom, vele kell lennem. Sajnos nincs szerencsém.” “Igaza van. Biztosan lusta/õrült/buta/frigid/nimfomán vagyok.” “Ha nem inna, akkor sosem verne meg.” Vallása és értékrendje is hozzájárulhat ahhoz, hogy elfogadja a bántalmazásról szóló tévhiteket. Aggaszthatja, hogyan viszonyulnak majd a családtagok és barátai döntéséhez, hogy elmegy, vagy ha marad. A külsõ szemlélõk támogatása igen változó. Mivel a legtöbb ember hisz az erõszakkal kapcsolatos tévhitekben, csak megerõsíthetik a nõ áldozati szerepét. Lehetséges, hogy támogatják abban a döntésében, hogy elhagyja a férfit, és szállást, élelmet vagy másféle anyagi segítséget ajánlanak neki, de az is lehet, hogy helytelenítik lépését. Megeshet, hogy belefáradtak már a segítségnyújtásba. Az szinte minden esetben igaz, hogy a bántalmazott nõk idõvel egyre elszigeteltebbé válnak. A gyerekek biztonsága aggasztja. Lehet, hogy aggódik, milyen hatással van az erõszak a gyermekeire. A nõk gyakran állítják, hogy a gyerekek nem tudnak az erõszakról, vagy tagadják azt, hogy az erõszak bármilyen hatással lenne a gyerekekre. A gyerekek azonban mindenképpen maguk is az erõszak áldozatai. Megeshet, hogy a nõnek nincs nagy gyakorlata abban, hogy jó anya legyen, az anyaszerep viszont nagyon fontos neki. A gyermekek bántalmazásával való fenyegetõzés vagy a tõlük való elszakadás lehetõsége sok esetben nagyon megrémíti az anyát. Depresszióra vagy öngyilkosságra hajlamos. Lehetséges, hogy félelmetesen erõs érzelmek kísérik a döntését, hogy kilépjen a kapcsolatból, vagy benne maradjon. Ha amellett dönt, hogy elmegy, talán nehezen bírja elviselni a veszteség érzését. Ha marad, reménytelennek láthatja, hogy valaha is megszabaduljon a bántalmazójától. Az erõszak, az elfojtott érzések és tettek mind ideális táptalaja a depressziónak. Zavarodottnak érzi magát. A vegyes érzelmek és a kapcsolat megértésére 42

“Miért marad?”

tett kísérletei teljesen összezavarhatják. Egyszerûen képtelen megérteni, hogy valaki, aki “szereti”, megveri. A bántalmazó gyakran õt hibáztatja, lekicsinyli, megalázza, vagy hülyeségnek nevezi, amit a nõ gondol. A nõ ebbõl azt tanulja meg, hogy ne bízzon az érzéseiben és a saját észleléseiben. “Csak azért verlek, mert szeretlek.” “Te váltod ki belõlem, hogy megverjelek.” “Tulajdonképpen szereted.” Mindezt legyõzni – nem kis feladat. A hatékony segítségnyújtáshoz, az erõszak ördögi körének legyõzéséhez azonban erre van szükség. A bántalmazott helyzetbõl segítség nélkül kilépni szinte lehetetlen. Vannak, akiknek sikerül, és vannak, akiknek olyan támogató környezetük van, amely hozzásegíti õket a változtatáshoz, illetve hatni tud a bántalmazóra. Rengeteg múlik azonban a hozzáértõ szakembereken – rajtuk múlik, hogy a társadalom jóváhagyja, vagy elítéli az erõszakot, és a másik emberen való uralkodást. A békés társadalom otthon kezdõdik. Bízunk benne, hogy a kézikönyvünk átfogó ismerteteket adott a családon belüli erõszak természetrajzáról, és megvilágította, miért hisszük, hogy az erõszak felismerhetõ (akár elõre is), és megállítható. Tisztában vagyunk vele, hogy néhol ismétlésekbe bocsátkoztunk: vannak dolgok, amelyeket nem lehet elégszer hangoztatni, és mások, amelyek a segítségnyújtás több pontjához is kapcsolódnak – ezek esetében a keresztreferenciák helyett a kézikönyv jobb kezelhetõsége érdekében választottuk az ismétlést.

Sok sikert kívánunk a hatékony segítségnyújtáshoz! Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen Egyesület

“Miért marad?”

43

Függelék Segédeszközök a tanácsadáshoz 1. “Én bántalmazott nõ vagyok?” Javaslat a használathoz: Sok nõ nem hajlandó magát bántalmazottnak nevezni, mások bizonytalanok abban, hogy amit megélnek, az csakugyan bántalmazás-e. A mellékelt teszt hasznos lehet abban, hogy a nõ összehasonlíthassa tapasztalatait az erõszakos kapcsolat modelljével. Ez kezdõlépésként szolgálhat számára a változtatás felé – az elsõ lépés mindig az, hogy elismeri: valami nem jó, és meg is nevezi azt. Kérdezzünk rá arra is, hogy milyen viselkedésmódokat és érzéseket tapasztalt vagy figyelt meg a partnerénél. 2. “Nyilatkozat a bántalmazott nõk jogairól” Javaslat a használathoz: A nõk gyakran nincsenek tisztában egy bántalmazó kapcsolat valódi hatásaival. Ha a nõ segítséget kap abban, hogy lássa, milyen igazságtalan egy ilyen kapcsolat, az egyben segít neki ráérezni a haragjára is. Nézzük át vele közösen a bántalmazott nõk jogairól szóló nyilatkozatot, és beszéljük meg, mihez van joga és mihez nincs. Arra is térjünk ki, hogy a bántalmazónak mihez van joga és mihez nincs. Az utóbbival kapcsolatban Dr. Morvai Krisztina többször idézett könyve lehet segítségünkre. 3. “A biztonság megtervezése” Javaslat a használathoz: Sok nõ az együtt maradás mellet dönt, vagy késõbb tér vissza bántalmazó partneréhez. Ez a lap segíthet abban, hogy át tudja gondolni, mit tehet, ha ismét megverik. Nézzük át a listát vele együtt. Kérjük meg, hogy készítsen tervet magának. 4. “Az erõszak ciklusa” Javaslat a használathoz: Sok nõ nem tudja értelmezni azt a tényt, hogy bántalmazzák, mivel nincs tisztában a bántalmazó kapcsolatok mûködésének szabályosságával. Ha azonban megérti az erõszak dinamikáját, az segíthet neki újra bíznia érzé-

44

“Miért marad?”

seiben és észlelésében. Nézzük át vele együtt a lapot, és kérjük meg, hogy beszéljen azokról az érzelmekrõl és viselkedésmintákról, amelyeket az egyes fázisokban tapasztalt. Térjünk ki a gyermekei és a partnere tapasztalataira is a bántalmazás során, és után. 1. “ÉN BÁNTALMAZOTT NÕ VAGYOK?” Ön bántalmazott nõ lehet, ha… retteg a társa dühétõl; teljesíti, amit társa követel, csak mert fél a dühétõl vagy hirtelen hangulatváltozásaitól; bocsánatot kér másoktól a társa viselkedése miatt, amikor erõszakosan viselkedett önnel; retteg a társa féltékenységétõl; aszerint dönt arról, hogy hová megy, vagy kivel találkozik, hogy mit szól ehhez a társa; fenyegetettnek érzi magát, ha a társa féltékeny vagy dühös; már nem találkozik az ismerõseivel vagy rokonaival, mert a társa féltékeny a velük való kapcsolatára; úgy érzi, segítenie kell a társának az erõszakkal kapcsolatos problémájában; sok alkoholt vagy kábítószert fogyaszt, hogy elmeneküljön a fájdalmak és a kapcsolatuk valósága elõl; görcsbe rándul a gyomra, ha hallja, hogy társa nyitja az ajtót; folyamatosan csendesíti a gyerekeket, hogy ne zavarják a társát; mindig olyan ajándékokat kap társától, amelyek az õ igényeit elégítik ki, vagy arra szolgálnak, hogy önt ellenõrizni lehessen; nem mer megszólalni társaságban, mert attól fél, hogy társa nevetségessé teszi; fél partnere jelenlétében nyíltan beszélni, vagy neki ellentmondani; fél bármely hatósági személlyel beszélni, mert fél partnere bosszújától; Ön bántalmazott nõ lehet, ha társa… nagyon féltékeny; nehezen tudja kifejezni az érzéseit; megütötte, ellökte vagy megrúgta önt; dühében összetört vagy önhöz vágott tárgyakat; kiszámíthatatlan és robbanékony; gyakran kritizálja önt; ellenõrzi az ön viselkedését; nem hagyja, hogy ön pénzt tartson magánál; gyermekkorában bántalmazott volt, vagy tanúja volt, hogy az apja bántal“Miért marad?”

45

mazta az anyját; szexre kényszeríttette önt; kigúnyolta vagy megfenyegette önt; a problémái miatt önt hibáztatja; átkutatja az ön táskáját, zsebeit; dühöng, ha ön barátaival, családtagjaival beszélget; megpróbálja elhitetni önnel vagy másokkal, hogy ön elmebeteg; elõzõ kapcsolatában/kapcsolataiban bántalmazta vagy verte feleségét/ barátnõjét; láthatóan idegessé válik, ha ön jókedvû; igyekszik elérni, hogy ön ne dolgozzon; letöri az ön ambícióit (például nem engedi, hogy ön megtanuljon autót vezetni, nyelvtanfolyamra járjon); kínozza az állatokat, vagy olyan állatot tart, amitõl ön fél; 2. NYILATKOZAT A BÁNTALMAZOTT NÕK JOGAIRÓL Jogom van ahhoz, hogy ne bántsanak. Jogom van ahhoz, hogy ne legyek mindenben tökéletes. Jogom van ahhoz, hogy ne engem hibáztassanak a bántalmazóm cselekedetei miatt. Jogom van ahhoz, hogy úgy döntsek, változtatok a helyzetemen. Jogom van elhagyni azt a környezetet, amelyben bántalmaznak. Jogom van segítséget kérni és kapni a rendõrségtõl és más társadalmi szervezetektõl. Jogom van feljelentést tenni a bántalmazó ellen. Jogom van szabadon kifejezni a gondolataimat és az érzéseimet. Jogom van dühösnek lenni az ellenem elkövetett bántás miatt. Jogom van megosztani az érzéseimet másokkal, és nem elszigeteltnek lenni. Jogom van ahhoz, hogy jobb kommunikációs modellt és szerepmodellt akarjak nyújtani a gyerekeimnek. Jogom van képességeimet és tehetségemet fejleszteni. Jogom van ahhoz, hogy legyen önálló magánéletem. Jogom van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak velem. Jogom van ahhoz, hogy félelem és bántalmazás nélkül éljek. 3. A BIZTONSÁG MEGTERVEZÉSE Az alábbi ötletek abban segíthetik a nõt, hogy vészhelyzetben a lehetõ leggyorsabban el tudjon menekülni:

46

“Miért marad?”

Döntse el, kit hív fel, ha fenyegetett helyzetben vagy veszélyben lesz. Döntse el, hová megy, ha biztonságos helyre lesz szüksége. Döntse el, milyen intézkedéseket tesz majd, hogy a gyermekeit biztonságban tudja. Tegyen félre némi pénzt, hogy tudjon fülkébõl telefonálni, vagy hogy ki tudja fizetni a taxit vagy a buszt, ha sürgõsen biztonságos helyre kell jutnia. Legyen magánál külön lakás-és kocsikulcs. Írja össze azokat a telefonszámokat, amelyekre veszély esetén szüksége lehet. Rejtsen el egy váltás ruhát maga és gyerekei számára. Csomagolja össze azokat a gyerek- és felnõtt gyógyszereket, amelyekre szüksége lehet. Tudja, hol vannak a fontosabb iratai, hogy akkor is gyorsan magához vehesse õket, ha siet. Gondolja meg, nem kellene-e egy megbízható ismerõsnél/barátnál tartania néhány ruhát, gyógyszert, fontosabb iratokat, kulcsokat és némi készpénzt. Gyakorolja be az útvonalat arra a helyre, ahová vészhelyzetben menekülne. Készítsen listát a további óvintézkedésrõl, amelyek hasznosak lehetnek az ön számára: _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ _________________________________________________________________ 4. AZ ERÕSZAK CIKLUSA Az erõszak ciklusáról szóló elméletet Dr. Lenore Walker dolgozta ki. Az erõszakos kapcsolatokban a legtöbb esetben három igen jól elkülöníthetõ szakasz van: 1. A FESZÜLTSÉG FELGYÜLEMLÉSÉNEK SZAKASZA 2. AZ ERÕSZAK KIROBBANÁSÁNAK SZAKASZA 3. A KEDVESSÉG ÉS A SZERETET SZAKASZA Az alábbiakban vázlatosan felsoroljuk azokat az érzéseket és viselkedésmódokat, amelyek a családtagokat az erõszak ciklusának egyes szakaszaiban jellemzik.

“Miért marad?”

47

ELSÕ SZAKASZ: A FESZÜLTSÉG FELGYÜLEMLÉSE A nõ érzései: düh, érzi, hogy igazságtalanul bánnak vele, reménytelenség, feszültség, félelem, zavar, megalázottság, undor vagy levertség. Viselkedése: gondoskodó, beleegyezõ, elfogadó, el akarja oszlatni a társa dühét és idegességét, szóban kifejezheti a saját dühét, esetleg túl sokat iszik és/vagy kábítószerezik, hogy elkerülje ezt a helyzetet. A bántalmazó érzései: feszültség, idegesség, undor, fokozott jogosultságérzés vagy féltékenység. Viselkedése: szóban bántalmaz, dührohamokat kap, nem beszél, uralkodni akar, iszik és/vagy kábítószerezik, birtokolni akarja a társát, követelõzik, könnyen dühbe gurul. A gyerek érzései: fél, feszült, dühös az anyjára, mert nem tudja “helyretenni” társát, meg van zavarodva. Viselkedése: Az egyik szülõ oldalára áll, elbújik, letagadja az erõszakot, vagy megpróbálja elterelni a figyelmet. MÁSODIK SZAKASZ: AZ ERÕSZAK KIROBBANÁSA A nõ érzései: ijedt, csapdában van, tehetetlen és bénult. Viselkedése: lehet, hogy megpróbálja védeni magát, visszaüt, vagy megadja magát, esetleg megpróbál elmenekülni és segítséget szerezni, vagy eszméletlennek tetteti magát. A bántalmazó érzései: dühös, ideges, undorodik, úgy érzi, jogosultan cselekszik, féltékeny vagy frusztrált. Viselkedése: veszélyesen durva, vágyat érez, hogy üssön vagy öljön, elveszíti az önuralmát, ésszerûtlenül viselkedik. A gyermek érzései: ijedt, csapdában van és tehetetlen. Viselkedése: Tehetetlenül nézi, ami történik, elbújik, vagy megpróbálja megállítani a veszekedést, esetleg segít az anyjának, vagy õ is verni kezdi. HARMADIK SZAKASZ: KEDVESSÉG ÉS SZERETET A nõ érzései: megkönnyebbülés, (erõsen elfojtott) düh a bántalmazás miatt, bûntudat vagy reménykedés. Viselkedése: gyakran megbocsát a bántalmazónak, megbeszéli vele a történteket, próbálja elrendezni, megoldani vagy elkerülni a további incidenseket, reméli és hiszi, hogy a változás tartós lesz. A bántalmazó érzései: bocsánatkérõ, bûntudatos és megbánó, hajlamos elfelejteni vagy elbagatellizálni erõszakosságának mértékét, úgy gondolja, hogy igaza van, és nem érti, a nõ miért dühös rá még mindig. Viselkedése: megígéri, hogy megváltozik, másokat is és a nõt is hibáztatja a helyzetéért és a tetteiért, különösen az alkoholt okolja mindezért. A gyerek érzései: zavart, megalázott, megkönnyebbült, bûntudata van vagy dühös. Viselkedése: próbál a felnõttek kedvében járni, elterelni a saját figyelmét. 48

“Miért marad?”

Ideges tünetek: zaklatottság, tic (tudatosan nem befolyásolható izomrángások), ágybavizelés, körömrágás, dadogás, korai maszturbáció, az otthoni erõszak trauma eljátszása játék közben.

“Miért marad?”

49

ERÕSZAK Elszigeteltség

ellenõrzik, hogy kivel találkozol, beszélsz, mit csinálsz és hová mész

Fenyegetõzés

tekintettel, tettekkel, gesztusokkal, kiabálással, törésselzúzással; tulajdonod megsemmisítésével fenyegetnek

Hagyományos férfiszerepbõl adódó elõnyök kihasználása

Érzelmi sértés

leszólnak, vagy rossz érzéseket keltenek benned magad iránt, szidalmaznak; elhitetik veled, hogy õrült vagy

Hatalom és Uralom

a másik szolgaként kezel és nélküled hozza meg a döntéseket; úgy viselkedik, mint a “ház ura Megfélemlítés és parancsolója” érzelmi zsarolás: a gyerekek elvételével, öngyilkossággal és a gyermekvédelmi hatóságokkal való fenyegetõzés

Gazdasági függõség

megpróbálnak megakadályozni a munkakeresésben vagy a munka megtartásában; pénzkérésre késztetnek; zsebpénzt kapsz; elveszik a pénzed

Szexuális bántalmazás

olyan szexuális helyzetekbe v. tevékenységekre kényszerítenek, amit nem akarsz; szexuálisan érzékeny testrészeid Gyerekek bántalmazzák; szexuális tárgyfelhasználása ként kezellelkiismeretfurdalást nek ébresztenek benned a gyerekek miatt; a gyerekeket üzenetek átadására használják; láthatás alkalmával bántalmaznak

ERÕSZAK

Bántalmazásnak minõsül egy kapcsolatban minden olyan viselkedésminta, mely által egy személy egy másik személyt rákényszerít valamire, amit a másik nem akar megtenni, vagy visszatartja valamely szándéka kivitelezésétõl, vagy félelmet kelt benne. A bántalmazás lehet szóbeli, fizikai, szexuális, lelki, gazdasági vagy társadalmi. 50

“Miért marad?”

ERÕSZAKMENTESSÉG Nyilt vita és Megfélemlítésmentes viselkedés igazságosság úgy viselkednek és

mindkét fél számára kielégítõ megoldások keresése; Anyagi személyes változások függetlenség elfogadása; komproa partnerek közösen misszumhoznak anyagi készség természetû döntéseket; megbizonyosodnak arról, hogy mindkettõjüknek megfelelnek a pénzzel kapcsolatos elhatározások

Megosztott felelõsségvállalás

beszélnek veled, hogy biztonságban és nyugodtan kifejezhesd magad, és tehesd, amit teszel; figyelmesen reagálnak igényeidre és kívánságaidra

ítélkezés nélkül meghallgatnak; megértést és érzelmi támaszt nyújtanak; tiszteletben tartják véleményedet

Egyenlõség

kölcsönös megegyezés a feladatok egyenlõ elosztásáról; a családot érintõ döntések közös Felelõsségteljes meghozatala

szülõi magatartás

szülõi feladatok megosztása; mindkét szülõ pozitív (erõszakmentes) példakép a gyermekek számára

Tisztelet

Bizalom és támogatás

támogatnak életcéljaid elérésében; elismerik saját érzéseidhez, véleményedhez, Õszinteség és munkához, felelõsségvállalás barátokhoz a másik felelõsséget való jogodat vállal viselkedéséért, hozzáállásáért; elismeri tévedéseit, esetleges múltbeli erõszakos fellépését; nyílt és õszinte kommunikáció

ERÕSZAKMENTESSÉG

Fizikai biztonságot jelent saját igényeink és indíttatásaink számontartása, a másik ember térigényének tiszteletbentartása és az agresszivitásmentes önkifejezés. “Miért marad?”

51

Idézett és ajánlott mûvek Dr. Cseres Judit: Újszülöttgyilkosságok. BM Kiadó. Budapest, 2000 Erõszak a családban. Az Osztrák Szövetségi Belügyminisztérium és az Európai Nõk az Erõszak Ellen (WAVE) közös konferenciája. Szociális és Családügyi Minisztérium. Budapest, 1999 Forward, Susan: Mérgezõ szülõk. Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségünktõl, és nyerjük vissza életünket? Háttér Kiadó. Budapest, 2000 Dr. Morvai Krisztina: Terror a családban. A feleségbántalmazás és a jog. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1998 Tóth Olga: Erõszak a családban. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok, 12. 1999. június A téma igen széleskörû angol nyelvû irodalma konzultálható illetve kölcsönözhetõ az egyesület irodájában.

Kiadja a Nõk a Nõkért Együtt az Erõszak Ellen Egyesület 8500 példányban 2000. február 1447 Budapest, Pf. 502. Üzenet/fax: 1/267-4900 Zöld szám: 80/505-101 E-mail: [email protected] 52

“Miért marad?”