Mi a Cashflow Hatékonyság? GR: Köszöntöm a hallgatókat. A pénzvilág mai műsorát teljes egészében egyetlen témának szenteljük, és azt gondolom, hogy nagyon sok hallgatónk figyelmére számíthatunk. Ugyanis a kibontakozó és egyre mélyülő gazdasági válság hatásait próbáljuk majd megvizsgálni, kifejezetten a vállalati befektetéseken keresztül. Hiszen minden vállalkozónak a legfontosabb befektetése a saját cége. Nem mellékes tehát, hogy ezt a gazdasági környezetet hogyan lehet átvészelni. Hogyan lehet akár hasznot húzni ebből a helyzetből, és hogy hogyan lehet a gazdasági válságból akár megerősödve kikerülni. Tehát ezeket a fontos kérdéseket és természetesen ehhez hasonló fontosságú kérdéseket fogunk átbeszélni a következő percekben mai vendégemmel, Horváth Zoltán Cashflow Mérnökkel. Jó napot kívánok! HZ: Jó napot kívánok! GR: Adja magát a kérdés. Mivel foglalkozik egy Cashflow Mérnök? HZ: Azt tapasztaltam, hogy nagyon sok cég van, akik azzal foglalkoznak, hogy vállalatot szerveznek vagy a marketingjét fejlesztik egy-egy vállalkozásnak, és adja magát az, hogy egy cégnek pénzügyileg is rendben kell lennie. És azt találtam, hogy a cashflow menedzsment, mint olyan, hiányzik a vállalkozóknak a szótárából . Ugyanakkor ha belegondolunk, egy cégnek a túlélése gyakorlatilag ettől függ. GR: Nos ráadásul mostanság a cashflow-ból van a legkevesebb, és hát egyre inkább arra lehet számítani, hogy pénzhiánnyal kell megküzdjenek a vállalkozások. Akkor tisztázzunk egy nagyon fontos kérdést. Ami körülöttünk van, ez már maga a válság, vagy ez még csak a hisztéria, amiből majd lesz a válság. HZ: Én elemeztem ezt Amerikából, hogy mi indult el. Egyértelmű, hogy ott voltak hibák vagy volt hiba, vagy volt probléma, mégpedig az ingatlan hitelezésből kifolyólag. A bankok egyszercsak rájöttek, hogy ész nélkül adták ki a hiteleket.
Ez visszaütött rájuk, és problémáik keletkeztek. Na most az, hogy Amerikában néhány bank, vagy néhány száz bank problémával küzd, ez nem kellene, hogy átjöjjön Európába egyből. Ugyanakkor azt láttam, hogy a média viszont rendkívül gyorsan felfújta ezt a történetet – itt a nemzetközi médiára gondolok –, és tekintettel arra, hogy elhitették az emberekkel, hogy van válság, ezért az emberek visszafogták a fogyasztásukat, és lett válság. Tehát ma már valódi válságról beszélhetünk, én azt gondolom, hogy mondjuk tavaly novemberben még csak a hisztéria része volt itt. GR: Tehát akkor Ön úgy látja, hogy ez egy önmagát beteljesítő jóslat volt? HZ: Abszolút. GR: És ez nem egy természetes útja volt a folyamatoknak? Tehát ezek a pilótajátékra emlékeztető pénzügyi termékek, amelyekkel el volt árasztva a világ, és amelybe nagyon sok pénzt tettek nagyon komoly cégek, és így ezek elolvadtak. Ez önmagában nem okozta volna, ezt a világméretű válságot, ha nem társul ehhez egy fokozott média figyelem, hogy ilyen óvatosan fogalmazzak? HZ: Igen, én azt gondolom, hogy a médiának nagyon nagy a felelőssége egy-egy ilyen helyzet kezelésében. És valóban léteznek olyan médiák, amelyek inkább a rossz irányba szokták tolni a dolgokat, és vannak, akik természetesen a jó irányba. Ugyanis ezt is meg kell említeni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ez az egész világméretű válság lényegesen lecsillapodottabb állapotban mozoghatott volna, és sokkal gyorsabban lezajlódhatna, hogy ha ezt a média nem fújja föl. Abban a pillanatban, viszont ahogy az emberek elhitték, tehát a fejekben megteremtődött ez a realitás, hogy válság van, ebben a pillanatban válság is lett. GR: Na és akkor itt vagyunk annál a pontnál, ami miatt tulajdonképpen meghívtam ide. Mert ha az elmúlt hetek híreit nézem, akkor talán mondhatom azt, hogy többségben voltak az elbocsátásokról szóló hírek. Mit tehetnek a vállalkozók?
Mert ugye azt már nagyjából sejtjük, hogy hogyan hat ez a vállalkozásokra. Úgy, hogy egyre kevesebb megrendelésük lesz, és nekem úgy tűnik, hogy egyetlen választ tudnak adni a vállalkozások, vagy legalábbis számomra így tűnik a hírekből, hogy akkor megszabadulnak alkalmazottaik nagy részétől. Igyekeznek visszafogni a termelést, mert így legalább anyagra nem kell költeni. Ön szerint ez a megoldás? HZ: Én azt gondolom, hogy más irányba kellene tapogatózni. Nézzük meg először abból a szempontból, hogy a vállalatok leépítenek, meg visszafogják a termelést. Ha megvizsgáljuk ezeket a vállalatokat, én azt gondolom, hogy a válság csak felszínre hozza azokat a problémákat, amelyek korábban is megvoltak. Amikor megy egy gazdaság, akkor könnyű talpon maradni, könnyű eladni, könnyű mondjuk úgymond a piacon maradni hosszú éveken keresztül. Ugyanakkor azok a cégek, amelyek alapvetően legyengült állapotban vannak, mert mondjuk nem jól menedzselik a vállalkozást, se személyzeti, se marketing, se pénzügyi szempontból, akkor mondhatjuk úgy, hogy lázasak ezek a cégek. És amikor hirtelen klíma változás van, akkor ezek a lázasak előbb el fognak pusztulni, és azok, akik viszont tudatosan működnek, azok talpon fognak maradni. Én azt gondolom, hogy a válság sokaknak probléma, és néhányuknak lehetőség. Lehetőség azoknak, akik tudatosan működtetik a cégüket. GR: Tehát akkor azt mondja, hogy aki tudatos vállalkozó, annak egyetlen munkatársától se kell megválni? HZ: Ezt nem állítom így, mert hiszen hogyha belemegyünk egy kicsit a cégbe mint befektetésbe, és tekintsük az embereket, a készletünket, a vevőinket, a termékeinket befektetésnek, akkor ott is vannak jó befektetések és rossz befektetések. És én azt gondolom, hogy ma még egy tudatos vállalkozásnál is lesz leépítés, vagy lehet leépítés. Nyilván függ attól, hogy melyik ipari területen dolgozik ez a cég, ugyanakkor azt gondolom, hogy lehet, hogy vannak cégek, ahol 100% leépítés lesz, magyarul megszűnik a vállalkozás. És lehet, hogy lesz olyan, ahol csak 5-10% leépítés, vagy lehet, hogy adott esetben nulla leépítéssel átvészelik a helyzetet. Ez attól függ tényleg, hogy mennyire hatékonyan tud működni a cég.
GR: Na most mi a helyzet akkor, ha valakinek olyan cég van a tulajdonában, ami lehet, hogy nem a legszakszerűbben volt vezetve. Lehet, hogy sok hibát elkövettek, de egyrészt ő bízik a termékében, bízik a saját szaktudásában, illetve munkatársai szaktudásában is. Van még esély ilyen környezetben is meggyógyítani a szervezetet, tehát meg tud gyógyulni egy eddig nem jól működő vállalkozás ilyen körülmények között, és talán túl tud élni? HZ: Én azt gondolom, hogy igen. Mondanék egy példát erre. Tavaly, amikor elkezdődött ez az egész világválságosdi, körülbelül erre rá egy hónapra, mondjuk november környékén küldtem egy SMS-t néhány cégvezető ismerősömnek, hogy hogy hat rájuk a világválság, hogy ezügyben felhívhatnám-e őket. És néhányan válaszoltak is, illetve mindenki válaszolt. Az egyikük azt a választ küldte nekem SMS-ben, hogy 20%-al magasabbra raktuk a kvótáinkat a világválság hatására. És akkor nézem, mondom, biztos elírta. És aztán fölhívtam őt, és elmagyarázta nekem, hogy hát képzeljem el, hogy a világválság hatására az egyik legnagyobb konkurenciájuk bedobta a törülközőt. Ez durván egy 25 milliárdos piaci szereplő kiesését jelenti, és ebben a pillanatban őnekik van hova nekik terjeszkedniük. Én azt gondolom, hogy ez ugyanúgy kicsiben igaz másokra is. A szóban forgó cég 30 milliárd fölötti árbevétellel dolgozik. Nagyon kedves barátom a cég vezetője. És kicsiben is igaz ez, tehát gyakorlatilag mi történt? Volt eddig 100 fóka meg 100 vadász, vagy mondjuk 101 vadász. Oké. Kicsit kellett küzdeni, azért nagyjából mindenki evett estére. Ma annyi történt, hogy hirtelen előbb 80 fóka lett, most meg lehet, hogy már csak 70 van, és ugyanúgy megmaradtak a vadászok. És ma már lesz olyan aki nem fog vacsorázni. Viszont tény az, hogy van még fóka. Tehát van még piac, el lehet adni, ugyanúgy lehet értékesíteni a termékeket, csak egy kicsit többet kell dolgozni. Eddig ugye az ablakból lőhettük ki a fókát, és kényelmesen kisétáltunk, behoztuk, megettük. Most egy kicsit mászni kell utána a hóban meg fagyban, és menni kell utána, de van fóka. GR: Magyarul, érdemes végignézni a piacokat, érdemes végignézni, hogy kikkel kell megküzdeni ezeken a piacokon. Milyen stratégia mentén voltunk eddig sikeresek, és mi volt az, ami nem hozott sikert.
Kik voltak azok, akik sikeres munkát végeztek nekünk és értünk és velünk. És kik azok, akik tulajdonképpen vitték a hasznot. És akkor már meg is van az iránya egyrészt a leépítésnek, másrészt az átképzésnek is. HZ: Így van. Az egyik legfontosabb dolog, amit én gondolok, hogy a sikeres vállalkozó és a sikertelen vállalkozó, akik ugyanazon a piacon dolgoznak, ugyanazok a körülmények között, és ugyanakkor indultak, mondjuk 10 évvel ezelőtt mindketten. A kettő között az a különbség, hogy az egyik fejben jobb, mint a másik. Mit jelent az, hogy fejben jobb? Tudja, hogy hogy kell hatékonyan működtetni dolgokat. Van technológiája a marketingnek, van technológiája a személyzeti témáknak, a szervezésnek, a pénzügyeknek. GR: Na most ez a része tanulható? HZ: Abszolút. GR: Lehet bárki fejben jobb, mint az, aki indulásnál jobb volt fejben? HZ: Én azt gondolom, hogy igen. Tehát a sikeres vállalkozók, és itt beszéljünk egy kicsit úgy, hogy mikrovállalkozók és a kis- és közép méretű vállalkozások. Itt van kettejük között egy ilyen láthatatlan határvonal tapasztalatom szerint. És a határvonal alatti személyekre tömegesen az a jellemző – persze van kivétel –, hogy nem hajlandóak képződni, nem hajlandóak követni a piac változását, és különböző új megoldások után kutatni, és egyre hatékonyabbá válni. GR: Emiatt a legkiszolgáltatottabb is ez a réteg. HZ: Így igaz. Ugyanakkor azok a KKV-k amelyek följutottak már egy 2-3-4 milliárdos szintre – éves árbevételről beszélek –, őrájuk mindegyikre jellemző az, hogy mindig hajlandó volt az új tudást megszerezni magának.
GR: És vajon mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Tehát, hogy azért tudott-e feljutni a mikrovállalkozás szintjéről egy jól menő kisvállalkozás vagy egy középvállalkozás szintjére, mert képes volt erre? Vagy miközben jött neki a siker, rájött menetközben arra, hogy egy bizonyos ponton túl már a régi módszerek kevesek? HZ: Én azt gondolom, hogy a hajlandóság volt a legelőször. És én azt hiszem, hogy az, aki sikeres lett, az hajlandó volt útközben újra nekimenni és megtanulni a dolgokat, és utána alkalmazni a új megoldásokat. Az, aki meg nem volt hajlandó erre egyáltalán, mert mondjuk ő jobban tudta – ugye ismerjük ezt a fajta embertípust –, ők maradtak a kicsik. És ők ma inkább azzal foglalkoznak, hogy hogyan kerüljék ki az adót, sem mint azzal, hogy hogyan termeljenek sokat. GR: Na most az egy nagyon izgalmas kérdés, a hogyan kerüljük ki az adót, illetve hogyan
termeljünk
többet
vagy
hogyan
keressünk
többet.
Mert
ugye
Magyarországon folyamatosan azt lehet hallani – most itt nem tisztem eldönteni, bár tegyük hozzá, hogy a bőrünkön érezzük –, hogy valóban magas az adóterhelés. De pontosan ezen gondolkodtam valamelyik este én is. Hogy hogy van az, hogy vannak olyan vállalkozók, akik persze, nem örülnek neki, hogy adót kell fizetni, de valahogy nem ez a legnagyobb problémájuk? Önmagában az, hogy nem foglalkozom azzal, hanem a tevékenységemmel foglalkozom, ez már segít? Vagy mi a megoldás? Hogyan lehet, és akkor, ha lehet némi tanácsot is adni, bár nem gondolom, hogy a műsor keretein belül megoldjuk többek problémáját, de hátha tudunk ötleteket adni. HZ: Igen, ez egy relatív nézőpont, hogy most sok az adó, vagy én keveset termelek. Mert hogyha én 10 munkással mondjuk 1000 egységet tudok termelni, és abból nem tudom kifizetni az adót, akkor mondhatom, hogy hát sok az adó. De mondjuk tegyük fel, hogy ez a 10 munkás nem 1000 egységet termel, hanem 3000 egységet, máris beleférnek az adók, és akkor tudok azzal foglalkozni, hogy hogyan termeljek többet. Ez látszólag egy ilyen banálisan egyszerű nézőpont.
Szerintem eretnekké válok most ebben a pillanatban néhány vállalkozó szemében, ugyanakkor a tapasztalat mégis az, hogy azok akik sikeresek és felnőttek, vajmi kevésbé ezzel foglalkoznak. Ugyanis a termelésben, a hatékonyság növelésben sokkal-sokkal több pénz van, mint az adókikerülésben. Az adókikerülés gyakorlatilag elviszi az ember figyelmét, mert ugye hamis papírokat kell előállítani, hamis számlákat beszerezni. Emlékezni, hogy jaj, mit is kell mondani, ha jön a hatóság, stb. Csomó figyelmet leköt. Ugyanezzel az energiával, ha valaki képződik, és jó megoldásokat kap, akkor ugyanezzel az energiával, ennek 10-20-100 szorosát meg tudja termelni a termelésből. GR: Ne haragudjon. Előttem kezd az a kép kirajzolódni, hogy lassan azt fogja mondani, hogy ebben a környezetben is egyetlen túlélési lehetőség van. Ezeket az egyszerű, banális, sokak számára evidenciaként lesajnált gondolatok? Tehát ilyen egyszerű dolgokkal most meg lehet menteni és életben lehet tartani egy céget? Miközben ugye azt mondja, hogy termeljen többet. De ha szűkül a piac, hogyan? HZ: A termeljen többet értsük úgy, hogy többet kell mennem a megrendelés után. Valószínűleg, most lehet kétszer annyit kell mennem, és mégis csak 80%-át vagy rossz esetben felét fogom tudom behozni a régi árbevételemnek. Oké. De ugyanez a helyzet igaz a konkurenciámra. És itt hadd mondjak el egy viccet, nagyon-nagyon beszédes vicc. Két ember sétál az erdőben, egyszer csak látják, több száz méterről feléjük rohan egy medve. És egyértelmű, hogy ők a célpont. Az egyik lekapja a hátizsákot, fölveszi a tornacipőt. És mondja neki a másik, de hülye vagy, hát a medve kétszer olyan gyorsan fut mint te. Úgyis utol fog érni. És mondja neki, hogy oké, oké. De én nem a medve elől akarok elfutni, hanem nálad akarok gyorsabb lenni. GR: Igen. Akkor egy pár ilyen evidenciát még vegyünk sorra. Tehát ugye egy biztos, át kell vizsgálnunk, hogy mennyire hatékony a termelés. De ha magas a költség szintünk, akkor miből érdemes lefaragni és miből nem? Tehát gondolom, ez már, ez is egy banalitás, nem fűnyíró elv szerint csökkentjük a költségeket.
HZ: Így igaz. Szinte elkerülhetetlen a vállalkozások túlnyomó részénél, hogy valahol le kell csökkenteni a kiadást. Oké, de nem mindegy, hogy hol. Én azt szeretem vizsgálni, hogy mi az, ami hozza a pénzt, és mi az, ami nem. Tegyük fel, hogy van egy vállalkozó. Nulláról vagy mínuszból felhúzta a cégét mondjuk 2 milliárdos árbevételű szintre. Hát én azt gondolom, hogy ez az illető megéri azt, hogy saját magába fektessen. Hiszen ő az, aki fölhúzta ezt a céget, ő a legjobb befektetés ebbe a cégbe. Tehát érdemes neki, saját magába képzéseket fektetni. GR: Most ez az első? Tehát miközben fojtogatják a hitelezők, az eladatlan készletek, közben ugye folyamatos a munkaerő költség, stb, stb. Ezzel kezdje? Tehát minden menjen a régibe, és ő menjen el továbbképzésre? HZ: Semmiképpen ne menjen a régiben. Viszont a piaci jelenlétet kell növelni, ez egyértelmű. Tehát nincs mese. Második lépés, hogy ezzel párhuzamosan lehet az, hogy képződik. Hogy még, még, még, még hatékonyabb legyen a különböző területe a cégnek. Nagyon-nagyon fontos, hogy hogyha már cashflow-ról is beszélünk, akkor megnézni, hogy a kínkeservvel megszerzett pénz vajon hova megy. Tegyük föl, megint van egy ilyen kép, hogy van egy vödör. Van rajta 30 lyuk, és dől ki belőle a víz ugye. És a marketingesek meg az értékesítők hozzák a vizet ebbe a vödörbe. Ugye egyre nehezebben, mert kevés a víz, de csak hoznak valamennyit. Viszont orrán, száján dől a víz. Hát nem sok jövőt jósolok egy ilyen cégnek. Hát magyarul meg kell nézni azt is, hogy hol folyik el a cég pénze. Nagyon egyszerű helyek lehetnek ezek. Triviális helyek, amiket nem szoktak nézni cégek. Mondok egy-két példát. Mondjuk van 10 értékesítőm, ebből 3 hozza azt a mennyiségű bevételt, amivel bőségesen eltartja saját magát és a céget. És 7 pedig többe kerül a cégnek, mint amennyit termelnek. Hát akkor az a 7 viszi a pénzt. Mondok másik példát. Van mondjuk egy cég, van 15 boltja. 15 boltból 5 veszteséges, 10 nyereséges, ebből 3 igazán nyereséges, 7-el meg kicsit foglalkozni kéne. Oké, akkor most egyszerűen, nagyon érzelemmentesen ránézve erre a történetre, tényleg csak pénzügyi szempontból, azt kell mondjam, hogy az 5 bolt viszi a pénzt.
Át kell gondolni, hogy ez most megéri a cégnek finanszírozni azt az 5 boltot. Vagy inkább most szabaduljunk, várjuk meg a válság végét, és akkor utána majd újra építkezünk. Ugyanez készletre, mondhatnék ilyen példát. Van 10 termékcsoport, egyiknek 8 a forgási sebessége évente, a másiknak 1. Az utóbbinak 10% az árrése, az előbbinek 30, akkor mit foglalkozom most ezzel. Tehát vágjuk ki ezeket az utcára. Most ezekkel nem kell foglalkozni, hanem menjünk azokba az irányokba, amik pénzt termelnek. GR: És akkor ezek szerint, a nem túl nyereséges részekhez tartozó embert azonnal el kell küldeni? Vagy pedig esetleg megoldás lehet az, hogy fölkínálni neki egy más konstrukciót? Mondván, hogy jó, hát ha az neked elég, próbáld meg úgy. HZ: Én azt gondolom, hogy minden ember megérdemli, hogy lehetőséget kapjon. És én azt hiszem, hogy pláne egy ilyen környezetben, az emberek azért csak összekapják magukat, és megtesznek mindent azért, hogy tudjanak teljesíteni. Én úgy szoktam az embereket tekinteni, mint érző lények, akiket hogyha segítünk, akár képzéssel, akár egyszerűen csak mentorálással, akkor előre fognak tudni lépni, és teljesítményt fognak tudni leadni. Kérdés az, hogy mikorra tudjuk ezt összeszedni, vagy mennyire tudja összekapni magát a személy. És azok, akik hajlandóak összekapni magukat és hajlandóak előre mozdulni, én azt gondolom, hogy adjuk meg a lehetőséget. Legfeljebb más fizetési konstrukcióban, mondjuk inkább jutalékosabb stílusú, tehát több mozgó bér, kevesebb fix fizetéssel. Kötve egy olyan egyességet, hogy "Helló srác, most ez a helyzet, és éljük túl együtt, és utána majd akkor mindannyiunknak jobb lesz."
És vannak olyan munkatársak, akik nem
hajlandóak összekapni magukat. Hát ők akkor inkább menjenek a konkurenciához. GR: Aki valószínű, hogy hasonló gondokkal küszködik még egy jó darabig. Az időnk az gyakorlatilag elfogyott. Mégis, mi a végső javaslata? Tehát mi az, amiben úgy érzi, hogy benne van ez a – mondhatjuk így – befektetési tanács eszencia?
HZ: Én azt gondolom, hogy talán célszerű lenne olyan szakértőket megtalálni most, akik nagyon gyorsan képesek segíteni. Itt a fő feladat talán az lenne, hogy megtalálni azokat a szakértőket, akik valós eredményt tudnak most elérni. Hiszen most mi nem érünk rá púderolni, nem érünk rá ugye mellébeszélni, vagy valami sarlatánsággal foglalkozni. Tehát most nekünk gyakorlati, kézzel fogható, nagyon gyorsan beérő megoldásokra van szükségünk. Amikor jól megy egy gazdaság, akkor azt mondom, hogy iratkozz be az egyetemre, tanuld meg. Most viszont az kell, hogy itt van az orvos, és most műteni kell. Tehát most akkor most nyúljunk hozzá dolgokhoz, de okosan, és tényleg csak azok a dolgok kerüljenek ki az utcára, amiknek ki kell kerülni. És amiknek bent kell maradni, azok maradjanak bent. GR: És így meg lehet óvni azt a befektetést, amiért egy-egy vállalkozó akár egy életet végigdolgozott. Mára sajnos ennyi időnk maradt. Én nagyon köszönöm Horváth Zoltán Cashflow Mérnöknek, hogy vendégünk volt, és adott néhány jó tippet. Kérem tegye máskor is. HZ: Köszönöm szépen. GR: A hallgatóknak köszönöm a figyelmet, hallgassák továbbra is a Gazdasági rádiót. Nemsokára hírek következnek, búcsúzik a műsorvezető-szerkesztő, Lakatos László.
