© Központi Statisztikai Hivatal
Megyei jogú városok 2013. július
Tartalom 1. Bevezetés .............................................................................3 2. Népesség, népmozgalom, családi állapot..............................3 3. Foglalkoztatás, keresetek, jövedelmek, nyugdíjak.................7 3.1. Gazdasági aktivitás – foglalkoztatottak, munkanélküliek 7 3.2. Az alkalmazásban állók gazdasági ágak szerint...........12 3.3. Keresetek, jövedelmek .................................................13 3.4. Nyugdíjak, szociális ellátórendszer...............................15 4. Iskolázottság, oktatási infrastruktúra....................................16 4.1. Iskolázottság.................................................................16 4.2. Oktatási infrastruktúra...................................................17 5. Egészségi állapot, egészségügyi ellátás..............................18 5.1. A lakosság egészségi állapota .....................................18 5.2. Egészségügyi ellátás ....................................................19 6. A lakásállomány nagysága, a lakások mérete és felszereltsége……………..………………………………...19 7. A helyi gazdaság állapota ....................................................21 7.1. Regisztrált és működő vállalkozások ............................21 7.2. Külföldi érdekeltségű vállalkozások ..............................23 7.3. Az önkormányzatok helyi adó bevételei………………...24 8. Turizmus ..............................................................................24 8.1. A városok idegenforgalmi adottságai............................24 8.2. Kapacitás......................................................................26 8.3. Vendégforgalom ...........................................................27 9. Uniós fejlesztési források .....................................................29 10. Összegzés .........................................................................31
www.ksh.hu
Táblázatok Megjegyzések További adatok, linkek Elérhetőségek Függelék
2
Megyei jogú városok
1. Bevezetés Az 1990. évi LXV. törvény értelmében megyei jogú városi címet azok a települések kaphattak, amelyek lakosságszáma meghaladta az 50 ezer főt. 1994-től a kört kibővítették az ennél kisebb lélekszámú, de szintén megyeszékhely Salgótarjánnal és Szekszárddal. Az az évi önkormányzati választások kitűzésének napjától, 2006. július 11-étől Érd is megkapta a címet, így ma Magyarországon 23 megyei jogú város1 van. A megyei jogú városi szerep a nagyobb településekre jellemző különleges szabályozási módszerekből, eljárásokból és közszolgáltatási feladatkörökből, valamint a környező településekkel és az ott élő lakossággal kapcsolatos többletfeladatokból adódik. Fontos kiemelni, hogy ezek a városok olyan gazdasági vonzerővel és kulturális szereppel rendelkeznek, amely a település, illetve sok esetben a megyehatáron is átnyúló vonzerőt biztosít. Az önkormányzati rendszer 2013. január 1-jén hatályba lépett módosítása értelmében a megyei jogú városokra továbbra is kiemelt szerep hárul a magyar településhálózatban. Elemzésünk tematikája a tavaly megjelent kiadványhoz képest részben kibővült, és a felhasznált adatok forrása is más: a demográfiai sajátosságokkal, a népesség gazdasági aktivitásával, az egészségi állapottal, valamint a lakásállománnyal kapcsolatos jellemzőket a 2011. évi népszámlálás eredményeit felhasználva mutatjuk be. A városok gazdasági szervezeteit, az oktatási és egészségügyi intézmények helyzetét szintén az éves adatok alapján elemezzük, az Uniós forrásszerzési képességet pedig a 2013. április 30-i állapot szerint részletezzük. A fontosabb adatokat 2001-re vonatkozóan is megjelenítjük és az elemző részben is visszatekintünk az eltelt tíz év változásaira.
2. Népesség, népmozgalom, családi állapot A népszámlálás időpontjában, 2011. október 1-jén az ország lakosságának 20%-a élt megyei jogú városban. A legnépesebb ezek közül Debrecen, ahol a lakosságszám meghaladta a 211 ezer főt, míg Szegeden és Miskolcon 168 ezren, Pécsett 156 ezren éltek. A legkisebb népességszámot Szekszárd mondhatta magáénak 34 300 lakossal. A 2001-es népszámláláshoz képest a megyei jogú városok népessége összességében 2,8%-kal csökkent, amely az országos értéknél kissé nagyobb népességfogyást jelent. Ezen időszak alatt mindössze hat megyei jogú város lakónépessége növekedett. A legdinamikusabban Érd lakossága nőtt (12%-kal), majd Soproné (7,8%-kal) és Kecskemété (3,4%-kal). Debrecen, Győr és Nyíregyháza lakosságszáma ugyan egy százalékpont alatti mértékben, de szintén nőtt. A kedvezőtlen természetes népmozgalmi folyamatok és az elvándorlás eredményeként a legerőteljesebb csökkenés Dunaújvárosban, Salgótarjánban és Miskolcon volt: ezek a városok lakónépességük 9–12%-át vesztették el tíz év alatt. A népességszám alakulására a természetes népmozgalom és a vándorlási egyenleg van hatással. A két népszámlálás között a megyei jogú városokban összesen közel 203 ezer gyermek született és 255 ezer halálozás történt. A halálozások magasabb számából adódóan tíz év alatt a megyei jogú városok népessége összességében több mint 52 ezer fővel csökkent. Ugyan természetes szaporulat sehol sem volt, de a legalacsonyabb természetes fogyás Nyíregyházán volt tapasztalható, ahol mindössze négy fővel többen haltak meg, mint ahányan születtek. 1
Békéscsaba (1990), Debrecen (1954), Dunaújváros (1990), Eger (1990), Érd (2006), Győr (1970), Hódmezővásárhely (1990), Kaposvár (1990), Kecskemét (1990), Miskolc (1954), Nagykanizsa (1990), Nyíregyháza (1990), Pécs (1954), Salgótarján (1994), Sopron (1990), Szeged (1954), Székesfehérvár (1990), Szekszárd (1994), Szolnok (1990), Szombathely (1990), Tatabánya (1990), Veszprém (1990), Zalaegerszeg (1990).
3
www.ksh.hu
Érden és Veszprémben is „csak” 240 fővel csökkent a természetes fogyásból adódóan a népességszám. Igen magas volt azonban a fogyás Pécsett és Miskolcon: előbbiben csaknem 6 ezerrel, utóbbiban 8500-zal többen haltak meg a tíz év alatt, mint ahányan születtek. 1. ábra A megyei jogú városok népességének alakulása korcsoportok szerint 2001; 2011
2011
2001
Nő; %
Férfi; %
A városok lélekszámát a természetes népmozgalmi folyamatokon felül a vándorlás, azaz a be-, illetve elköltözések is befolyásolják. A két népszámlálás között összességében 6200-zal többen költöztek el a megyei jogú városokból, mint ahányan beköltöztek. Nyolc város (Debrecen, Eger, Érd, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza, Sopron és Szeged) esetében haladta meg a betelepülők száma az elköltözőkét, a legjelentősebb vándorlási többlet Érdet (7307 fő) és Sopront (5639 fő) jellemezte. Az elmúlt tíz évben Székesfehérváron, Dunaújvárosban és Miskolcon volt a legerőteljesebb az elköltözés.
4
Megyei jogú városok
2. ábra A természetes fogyás és a vándorlási különbözet népességszám alakító hatása a megyei jogú városokban, 2001. február 1. és 2011. október 1. között Fő 10000 5000 0 -5000 -10000
természetes fogyás
vándorlási különbözet
Miskolc
Dunaújváros
Pécs
Békéscsaba
Székesfehérvár
Salgótarján
Tatabánya
Szolnok
Hódmezővásárhely
Nagykanizsa
Kaposvár
Szombathely
Szekszárd
Eger
Veszprém
Szeged
Győr
Debrecen
Nyíregyháza
Kecskemét
Sopron
Érd
-20000
Zalaegerszeg
-15000
tényleges szaporodás, ill. fogyás
A népmozgalmi folyamatok a lakosság korösszetételére is hatással vannak. Tovább nőtt az időskorúak és csökkent a gyermekkorúak száma és aránya. A népszámlálási adatok alapján a 23 városban 100 aktív korúra 21 gyermekkorú jutott, amely hárommal kevesebb az országos átlagnál. A gyermekkorú népesség aktív korúakhoz viszonyított aránya Érden és Kecskeméten volt a legmagasabb. Előbbi esetében 26, utóbbi esetében 24 gyermek jutott száz aktív korúra. A másik véglet Dunaújváros, ahol ez az érték mindössze 18. A népesség öregedéséről a száz aktív korúra jutó 60 éves és idősebb személyek száma szolgál információval, melynek értéke az országban 38, a megyei jogú városokban ennél kissé kedvezőbb, 36. A mutató alapján Salgótarján a leginkább elöregedett megyei jogú város, ahol száz aktív korúra 46, míg Békéscsabán és Kaposváron 41 fő 60 éves és idősebb jutott. A mutató értéke Nyíregyházán ezzel szemben mindössze 31 volt.
5
www.ksh.hu
3. ábra A megyei jogú városok lakónépességének nagysága és korcsoport szerinti megoszlása, 2011. október 1.
Jelmagyarázat:
éves
Az idősek száma minden megyei jogú városban meghaladta a gyermekkorúakét. Száz gyermekkorú lakosra összesen 170 időskorú jutott, amely az országos átlagnál 9-cel több. A legfiatalabb korszerkezetű városban, Érden száz gyermekkorúra 133 hatvan éves és idősebb jutott, míg Nyíregyházán 134, Kecskeméten pedig 138. Kiemelkedően idős Dunaújváros és Salgótarján népessége, ahol a 60 évesek és idősebbek száma több mint a duplája volt a gyermekkorúaknak. A megyei jogú városokban élők családi állapot szerinti összetétele hasonlóan alakul az ország egészében tapasztaltakhoz. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a 23 megyei jogú város 15 éves és idősebb népességének 43%-a volt házas, amely az országos értéknél 1,7 százalékponttal alacsonyabb. A nőtlenek/hajadonok aránya 34, az elváltaké 13, az özvegyeké pedig 10% volt. Az elmúlt évtizedben jelentős változás következett be a családi állapot szerinti összetételben: míg a házasok aránya a 15 éves és idősebb népességen belül 7 százalékponttal visszaesett, a nőtlenek/hajadonoké 4, az elváltaké 3 százalékponttal emelkedett. A nemek szerinti különbségek a legmarkánsabban az özvegyek és a házasok arányában figyelhetőek meg: a 15 éves és idősebb férfiak körében a házasok aránya 6 százalékponttal magasabb, az özvegyeké viszont 12 százalékponttal alacsonyabb volt. Csakúgy, mint az ország egészében, a megyei jogú városokban minden tizedik megfelelő korú személy élettársi kapcsolatban élt. A házasságban élők aránya a városok között a fiatalabb korösszetételű Érden a legmagasabb (48%). Ettől nem sokkal marad el Nyíregyháza (47%), de a házasok aránya
6
Megyei jogú városok
Sopronban, Szombathelyen, Nagykanizsán is meghaladja a 45%-ot, ez az érték Dunaújvárosban, Tatabányán és Szegeden ugyanakkor 40% alatti. A nőtlenek/hajadonok a megfelelő korú népességen belül Szegeden (38%) és Veszprémben (36%) magas, Salgótarjánban és Nagykanizsán viszont alacsony (30% alatti) részesedéssel bírnak. Az özvegyek népességen belüli aránya Salgótarjánban a legmagasabb (13%), ezen a településen minden ötödik 15 éves és idősebb nő özvegy. 4. ábra A megyei jogú városok 15 éves és idősebb népességének családi állapot szerinti megoszlása, 2011 100%
80%
60%
40%
20%
nőtlen/hajadon
házas
özvegy
Hódmezővásárhely
Békéscsaba
Kecskemét
Szeged
Szolnok
Nyíregyháza
Debrecen
Salgótarján
Eger
Miskolc
Szekszárd
Kaposvár
Pécs
Nagykanizsa
Zalaegerszeg
Szombathely
Sopron
Győr
Veszprém
Tatabánya
Székesfehérvár
Dunaújváros
Érd
0%
elvált
3. Foglalkoztatás, keresetek, jövedelmek, nyugdíjak 3.1. Gazdasági aktivitás – foglalkoztatottak, munkanélküliek Az elmúlt tíz évben – az országos folyamatokhoz hasonlóan – a megyei jogú városok lakónépességének gazdasági aktivitás szerinti összetétele átrendeződött. A gazdaságilag aktív népességet a tíz évvel korábbinál nagyobb foglalkoztatási arány és jóval magasabb munkanélküliségi ráta jellemezte. A megyei jogú városokban összességében a népesség 47%-a (946 ezer fő) volt gazdaságilag aktív, amely az országos (45%) és a Budapest nélkül számított vidéki átlagnál is kedvezőbb arány. A gazdaságilag aktív népesség aránya tíz év alatt 3,3 százalékponttal, számuk pedig 4,5%-kal emelkedett. Ez nagyrészt annak a következménye, hogy a nyugdíj előtt álló korosztály (50–59 évesek) a változó nyugdíjszabályok miatt egyre hosszabb ideig marad a munkaerőpiacon. A gazdasági aktivitás terén az évtized végén jelentkező pénzügyi világválság hatása is megmutatkozik: a foglalkoztatottak számának növekedése mellett a munkanélküliek köre is 1,4-szeresére bővült tíz év alatt. 7
www.ksh.hu
5. ábra A megyei jogú városok lakónépességének gazdasági aktivitás szerinti összetétele, 2011 Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely 0
10
20
30 foglalkoztatott
40
50 munkanélküli
60 inaktív kereső
70
80
90
100 %
eltartott
A megyei jogú városokban élt az országban foglalkoztatottak több mint ötöde. A megyei jogú városok lakosságának 41%-át kitevő, mintegy 839 ezer fős létszám az előző népszámláláshoz képest közel tízezer fővel volt több. A két szélsőértéket a fővárosból kiköltöző aktív korúak célpontjának számító Érd (17%-os növekedés), valamint a legidősebb korösszetételű Salgótarján (18%-os csökkenés) képviselte. A Dél-Dunántúlon található mindhárom megyei jogú városban kevesebb foglalkoztatott volt, mint az előző cenzus idején. Az alföldi régiókban fekvő hét megyei jogú város közül Szolnokon és Békéscsabán csökkent, viszont Debrecenben (7,8%), Nyíregyházán (9,8%), Szegeden (8,7%) és Kecskeméten (9,0%) az országos átlagnál nagyobb mértékben bővült a foglalkoztatottak létszáma. A nagyvárosokban foglalkoztatottak korcsoportonkénti összetételében tíz év alatt fontos változások történtek. A 30 év alatti fiatal pályakezdők száma harmadával, a foglalkoztatottakon belüli aránya 27-ről 17%-ra esett vissza, amiben fontos szerepe van a továbbtanulásnak. A 23 városban foglalkoztatottak közel 80%-a 2011-ben a 30–59 évesek közül került ki, számuk az országosnál (17%) valamivel kisebb ütemben, 11%-kal nőtt. Az ilyen korú foglalkoztatottak közül Salgótarjánban 12, míg Dunaújvárosban 7%-kal kevesebbet, Érden és Nyíregyházán viszont 27, illetve 26%-kal többet írtak össze, mint 2001-ben.
8
Megyei jogú városok
6. ábra A foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának változása, 2011 (2001=100,0%) 117,0
Érd Dunaújv áros
165,9 93,3
Székesfehérv ár
173,6 106,2
Tatabány a
140,7
97,7
Veszprém
174,3 100,4
Gy őr
146,0 110,0
Sopron
191,6
92,9
Szombathely
183,8
97,5
Zalaegerszeg
158,0
94,9
Nagy kanizsa
118,2
98,5
Pécs Kaposv ár
95,3
Szekszárd
95,0
173,8 148,4 116,3
102,4
Miskolc Eger
186,7
86,3
107,1
96,8
152,0
81,6
Salgótarján
128,3
munkanélküliek
107,8
Debrecen
145,9
109,8
Ny íregy háza 98,3
Szolnok
141,9 120,5
Szeged
108,7
Kecskemét
109,0
126,9 144,4
95,5
Békéscsaba
131,5 101,2
Hódmezőv ásárhely 80
foglalkoztatottak
100
120,9 120
140
160
180
200 %
A megyei jogú városokban a gazdaságilag aktív népesség 11,3%-a volt munkanélküli, ez kedvezőbb, mint az ország egészéé. Salgótarjánban a gazdaságilag aktív személyek 20, Miskolcon 15,5, Sopronban viszont csak 6,5%-ának nem volt munkája a népszámlálás időpontjában. A 23 városban a munkanélküliek végzettség szerinti összetétele az országoshoz képest eltér: a képzetlenek (legfeljebb 8 osztályt végzettek) kisebb, az érettségizettek és a diplomások viszont lényegesen nagyobb hányadot képviselnek, mint országosan. A megyei jogú városokban állást keresők nagyobb része legalább egy éve nem talál munkát, országosan viszont fordított a helyzet. A városokban (és országosan is hasonlóképp) a munkanélküliek közel tizede nyilatkozta azt, hogy még soha nem dolgozott. A települések közül Tatabányán a válaszadók 6,6, Debrecenben és Szegeden a 12–12%-a tartozott ebbe a kategóriába. Közülük a 30 év alattiak (pályakezdők) aránya az országosnál (7,5%) valamivel magasabb, 8,3% volt. A népszámlálási adatok szerint a fiatalok elhelyezkedése Szegeden a legnehezebb, ahol a munkanélküliek 10,7%-át tették ki a pályakezdők, de Debrecen (10,3%), 9
www.ksh.hu
Nyíregyháza (9,4%), Dunaújváros (9,3%) és Szekszárd (9,2%) esetében is magas az arányuk. A legkedvezőbb helyzetben Tatabánya volt az 5,5%-os arányával. Salgótarjánban a legnehezebb az elhelyezkedés, minden ötödik állástalan 4 éve vagy régebben keres munkát. 7. ábra A munkanélküliek összetétele a megyei jogú városokban korcsoport és az utolsó foglalkozás óta eltelt idő szerint, 2011 2%
10%
20%
1% 21%
28% 17% 10%
22%
14% 28%
15-29 év esek 50-59 év esek
30-39 év esek
13% 6%
40-49 év esek
60 év esek és idősebbek
8%
-3 hónap
4-6 hónap
7-12 hónap
13-18 hónap
19-24 hónap
25-47 hónap
48 hónap-
Soha nem dolgozott
Ismeretlen
A gazdaságilag nem aktívak2 száma (1 millió 84 ezer fő) – az inaktív kereső és az eltartott népesség egyaránt csökkenő számának eredőjeként – 8,6%-kal fogyatkozott tíz év alatt. A megyei jogú városok lakónépességének 53%-a tartozott a gazdaságilag nem aktívak közé, ez 2001-hez képest 3,3 százalékpontos visszaesést jelent. (Országosan 55%-os arány és 5,1 százalékpontos csökkenés jellemző.) A megyei jogú városok többségében az országosnál kisebb arányú a nem aktív népesség részesedése, a legmagasabb értéket (56%) Salgótarjánban, a legkisebbet Székesfehérváron és Zalaegerszegen mérték (egyaránt 50%). A gazdaságilag nem aktív népesség 53%-a (570 ezer fő) tartozott az inaktív keresők közé 2011 októberében. Számuk a tíz évvel korábbihoz képest 34 ezer fővel, arányuk a népességből 0,8 százalékponttal (28%-ra) csökkent. Az inaktív keresők köre legjobban (17%-kal) Salgótarjánban csökkent, népességen belüli arányuk viszont így is itt a legmagasabb a városok között, minden harmadik lakos kap valamilyen ellátást. A legkisebb arányban Veszprémben voltak jelen az inaktív keresők (25%), számuk tíz év alatt 4,6%-kal bővült (ez Zalaegerszeg mögött a második legnagyobb növekedés.) A 2011. évi cenzus adatai szerint a megyei jogú városokban az inaktív keresők legnagyobb hányada (26%) legalább két évtizede nem dolgozott, de a munkától 15–19 éve távol lévők aránya is magas volt. A városok közül kettőt érdemes kiemelni: Salgótarjánban a harmincas éveikben járók közül a tíz évnél régebben munka nélkül levők a városok átlagánál (7,3%) kétszer többen voltak, Nyíregyházán pedig az 50-es korosztály 12%-a (a 23 városban 8,8%) jogosult legalább 20 éve ellátásra.
2
A gazdaságilag nem aktív népesség inaktív keresőkből és eltartottakból áll. Inaktív keresők azok a személyek, akik a felvétel eszmei időpontjában keresőtevékenységet nem folytattak, de keresettel, jövedelemmel rendelkeztek (így például nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban, gyermekgondozási vagy szociális ellátásban részesültek). Eltartottak azok a személyek, akik keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek, és megélhetésükről magánszemély vagy intézmény gondoskodik.
10
Megyei jogú városok
8. ábra Az inaktív keresők számának összetétele* és alakulása, 2011 Az inaktív keresők száma, fő
Változás 2001-hez képest, %
60 000
120
50 000
100
40 000
80
30 000
60
20 000
40
10 000
20
0
–9 év
10–19 év
Legalább 20 éve
Soha nem dolgozott
Ismeretlen
Az inaktív keresők számának változása, % (2001=100)
Szekszárd
Salgótarján
Hódmezővásárhely
Dunaújváros
Nagykanizsa
Veszprém
Eger
Sopron
Érd
Zalaegerszeg
Békéscsaba
Tatabánya
Kaposvár
Szolnok
Szombathely
Székesfehérvár
Kecskemét
Nyíregyháza
Győr
Pécs
Szeged
Miskolc
Debrecen
0
* Az utolsó foglalkozás abbahagyása óta eltelt idő szerint.
2011 októberében a 23 város lakónépességének egynegyede (514 ezer fő) volt eltartott, többségük gyermekkorú, illetve 14 évesnél idősebb nappali tagozatos tanuló. Az eltartottak száma (az országoshoz hasonlóan) tíz év alatt 12%-kal, népességen belüli aránya 2,5 százalékponttal csökkent. Ennek fő oka az, hogy a 14 éven aluliak száma 15 százalékkal visszaesett, de a 30–39 évesek és a 60 év felettiek kivételével valamennyi korcsoportban kevesebb eltartottat számláltak, mint 2001-ben. Érden és Sopronban több eltartott élt, mint az előző cenzuskor (5,4, illetve 3,1%-kal), a népességen belüli arányuk azonban valamennyi megyei jogú városban csökkent (legkevésbé Pécsett, legjobban Zalaegerszegen). Az egyes városok eltartotti aránya között jelentős eltérések mutatkoznak: míg Zalaegerszeg és Nagykanizsa lakónépességének 21%-a eltartott, addig a három nagy egyetemi városban (Debrecen, Pécs, Szeged) meghaladja a 27%-ot. A fenti folyamatok következtében a gazdaságilag aktív személyekre háruló eltartási teher valamelyest csökkent. 2011 októberében száz foglalkoztatott személyre a 23 városban átlagosan 68 inaktív kereső és 61 eltartott jutott, a tíz évvel korábbihoz képest 5, illetve 9 fővel kevesebb. Az egyes városok között azonban jelentős eltérések mutatkoznak: Miskolcon és Tatabányán egyaránt 34 fővel kevesebb a száz foglalkoztatottra jutó nem aktív személyek 11
www.ksh.hu
száma, mint 2001-ben. Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Kaposváron is 2 fővel kevesebb a mutató értéke, de a száz foglalkoztatottakra jutó inaktív keresők száma mindhárom helyen nőtt. 3.2. Az alkalmazásban állók gazdasági ágak szerint3 2011-ben a Magyarországon teljes munkaidőben foglalkoztatottak közel egynegyede, 559 ezer fő dolgozott a megyei jogú városokban. A 2008 végén jelentkező gazdasági válság eredményeként szinte valamennyi városban csökkent az alkalmazottak száma. Bár a 2009. évi mélyponthoz képest 2011-re a teljes munkaidős foglalkoztatottak állománya 9,7 ezer fővel bővült, még mindig több mint 20 ezer fővel elmaradt a három évvel korábbitól. Az ipar foglalkoztatásban betöltött szerepét jelzi, hogy a városok együttes alkalmazotti létszámából a legnagyobb, 31%-os (az országos átlagnál 4,2 százalékponttal magasabb) részarányt ez a nemzetgazdasági ág képviselte. Az ipari alkalmazottak aránya Dunaújvárosban megközelítette a 60, Nagykanizsán pedig az 50%-ot, de kiemelkedő volt Székesfehérváron, Tatabányán (45%), Szombathelyen és Hódmezővásárhelyen (41–42%) is. E városok eltérő iparszerkezete ugyanakkor az ágazati foglalkoztatás súlypontjainak különbözőségét eredményezte. Dunaújváros legnagyobb foglalkoztatója a több mint fél évszázados múltra visszatekintő fémfeldolgozó ipar, míg Nagykanizsán a gépipari ágazatcsoport: előbbi 5,6 ezer, utóbbi 4 ezer főnek biztosított munkalehetőséget 2011-ben. Ipari vállalkozások alkalmazásában Fejér megye székhelyén álltak a legtöbben: egynegyedüket a járműipar, egyötödüket a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása munkakörökben foglalkoztatták. Tatabányán az ipari alkalmazottak 54, a vasi megyeszékhelyen pedig 70%-a a gépipari vállalkozásoknál dolgozott, míg a dél-alföldi régió mezővárosában, Hódmezővásárhelyen a nemfém ásványi (döntően porcelán) termékeket előállító ipari vállalkozások alkalmazotti létszáma dominált a foglalkoztatási szerkezetben. Az agrárium a megyei jogú városokban foglalkoztatottak kevesebb, mint 2%-ának biztosított munkát. Az összesen 10 ezer, teljes munkaidőben dolgozó mezőgazdasági munkavállaló felét hat város – Debrecen, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Szombathely, Veszprém és Szeged – alkalmazottai tették ki. Az agrárágazatok foglalkoztatásban betöltött szerepe Zalaegerszegen, Érden, valamint Salgótarjánban volt a legcsekélyebb. 2011-ben a megyei jogú városok munkavállalóinak (az országos átlaggal közel azonosan) 65%-a dolgozott a szolgáltató gazdasági ágakban. A tercier szektor foglalkoztatási túlsúlya Dunaújváros, Nagykanizsa és Hódmezővásárhely kivételével mindenütt érvényesült. Ez különösen jellemző Pécsett, Szegeden, Miskolcon és Sopronban, ahol az alkalmazottak legalább háromnegyede ilyen területen végzett munkát. A szolgáltató szektorban alkalmazásban álló, összesen mintegy 363 ezer fő 80%-át öt nemzetgazdasági ág – kereskedelem; szállítás és raktározás; közigazgatás; oktatás; egészségügy – szervezetei foglalkoztatták. Az oktatás elsősorban a kiemelkedő felsőoktatási centrumokban meghatározó: Pécsett, Szegeden és Debrecenben a teljes munkaidős alkalmazottak több mint ötöde dolgozott e területen. A szállítás és raktározás gazdasági ágban munkát vállalók száma az országhatárhoz közeli, nemzetközi transzfer útvonalak mentén fekvő városokban (Sopron, Zalaegerszeg, Miskolc, Győr, Szeged), valamint a logisztikai szempontból frekventált területen elhelyezkedő Érd esetében volt jelentős. Az egészségügyi alkalmazottak nagyobb létszáma összefüggésbe hozható a kórházak jelenlétével, a közigazgatásban foglalkoztatottak magasabb aránya pedig inkább a megyeszékhelyeket jellemezte.
3
Az intézményi munkaügyi adatgyűjtés alapján. A foglalkoztatás tényleges helye (telephely) szerinti, a teljes munkaidőben alkalmazásban állókra vonatkozó adatok. Adatforrás: a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozások, létszámhatártól függetlenül a költségvetési szervek és kijelölt nonprofit szervezetek.
12
Megyei jogú városok
9. ábra A teljes munkaidőben alkalmazásban állók megoszlása főbb gazdasági áganként, 2011 Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely 0
10
Mezőgazdaság Kereskedelem Oktatás
20
30
40
50
60
Ipar Szállítás és raktározás Egészségügyi szolgáltatás
70
80
90
100 %
Építőipar Közigazgatás Többi gazdasági ág
3.3. Keresetek, jövedelmek4 A megyei jogú városok munkahelyein foglalkoztatott dolgozók átlagosan bruttó 209 ezer forintot kerestek 2011-ben, amely az országos átlagtól 4 ezer forinttal marad el. A főváros szerepe meghatározó mind az alkalmazásban állók, mind pedig a bérek tekintetében. A teljes munkaidősök egyharmada Budapesten dolgozott, átlagos bruttó keresetük 278 ezer forintot tett ki. A Budapest nélkül számított országos átlaghoz (185 ezer forint) viszonyítva a megyei jogú városokban 24 ezer forinttal kerestek többet, és Hódmezővásárhely, valamint Salgótarján kivételével valamennyi nagyvárost a „vidéki” átlagot meghaladó bruttó kereset jellemezte. A bérkülönbségek a megyei jogú városok között is jelentősek. A legmagasabb bruttó átlagbért (255 ezer forintot) Győrött, a legkevesebbet (175 ezer forintot) Hódmezővásárhelyen keresték a dolgozók. A bruttó keresetek az előző évihez képest a megyei jogú városokban átlagosan 4,1%-kal növekedtek, a legtöbb városban 3–5% közötti béremelkedés volt a jellemző. Ennél nagyobb keresetnövekedést 6 város ért el (Érd, Kecskemét, Salgótarján, Eger, Győr, Tatabánya), közülük a legkiemelkedőbben (13%-kal) az érdi kerestek nőttek. Ennek hatására Érd helyzete egy év alatt sokat javult, míg 2010-ben az utolsó helyen tartózkodott a bérek 4
A keresetadatok forrása: lásd 3.2. alfejezet. A jövedelemadatok esetén az adatforrás a NAV.
13
www.ksh.hu
tekintetében, addig 2011-ben már a középmezőnyben helyezkedett el. A megyei jogú városok közül egyedül Miskolcon csökkent a bruttó átlagbér, az itt dolgozók 0,7%-kal (1400 forinttal) kerestek kevesebbet, mint 2010-ben. A közép-dunántúli nagyvárosokat (Veszprém kivételével) a megyei jogú városok átlagánál magasabb bruttó bér jellemezte, Nyugat-Dunántúlon Győr és Szombathely mondhatta el magáról ugyanezt. Az érdi keresetek (a magasabb arányú béremelkedés ellenére is) közel 20 ezer forinttal maradtak el az átlagtól, a többi térségben pedig csak 1–1 város esetében haladta meg a bruttó kereset a 23 település átlagát. 10. ábra Bruttó átlagkeresetek a megyei jogú városokban, 2011 Átlagkereset, forint
Változás az előző év hez képest, %
300 000
120
250 000
110 100
200 000
90
150 000
80
100 000
70
Békéscsaba
Kecskemét
Szeged
Szolnok
Nyíregyháza
Debrecen
Salgótarján
Eger
Miskolc
Szekszárd
Bruttó kereset változása
Hódmezővásárhely
Bruttó átlagkereset
Kaposvár
Pécs
Nagykanizsa
Zalaegerszeg
Szombathely
Sopron
Győr
Veszprém
Tatabánya
50 Székesfehérvár
0 Dunaújváros
60 Érd
50 000
Megyei jogú városok átlaga
Az egyes gazdasági ágakra jellemző bruttó átlagkeresetek között is lényeges eltérések tapasztalhatóak. A megyei jogú városok átlagát tekintve a legkisebb a bruttó átlagbér (122 ezer forint) a vendéglátást jellemezte, a legmagasabb bruttó átlagkeresetet biztosító pénzügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknál dolgozók háromszor annyit (365 ezer forintot) kaptak. A főváros nélkül számított országos átlaghoz képest – a kereskedelmet kivéve – valamennyi jelentős ágazat bruttó keresete magasabb volt. A legjobban fizető ágazatok közül a pénzügyi szolgáltatások területén dolgozók bruttó átlagbére 50 ezer, az információ, kommunikáció ágazatban és a feldolgozóiparban alkalmazottaké 27–27 ezer forinttal haladta meg az országosat, az energiaipari dolgozók bére ugyanakkor 62 ezer forinttal elmaradt attól. Az előző évhez viszonyítva a meghatározó ágak közül az ipari, a szállítási, raktározási, illetve kereskedelmi tevékenységet végző cégek bruttó átlagbére is nőtt 2010-hez képest, míg a közigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben dolgozók kevesebbet kerestek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai alapján az ország személyi jövedelemadó fizetőinek több mint ötöde (932 571 fő) a megyei jogú városok valamelyikében élt 2011-ben. Országosan lényegében ugyanannyi adófizetőt tartottak nyilván, mint 2010-ben, a 23 nagyvárosban ezzel szemben 4842 fővel (0,5%-kal) kevesebbet. A megyei jogú városok közül csupán Érd, Sopron, Szombathely, Nyíregyháza, Kecskemét és Hódmezővásárhely adófizetői számában volt némi emelkedés, ami nem tudta ellensúlyozni a Pécsett történt 1000 fős létszámcsökkenést.
14
Megyei jogú városok
A 23 településen az országos átlagnál (445 fő) több, 463 adófizető jutott ezer állandó lakosra 2011-ben, bár ez a különbség 2001 óta számottevően mérséklődött. A városokat tekintve mindössze 7 településen (Érd, Tatabánya, Nagykanizsa, Miskolc, Salgótarján, Debrecen, Nyíregyháza) nőtt a mutató értéke a 10 év alatt. Az egyes városok értékei a 23 település átlagához képest jelentős eltéréseket mutatnak, és igen széles skálán mozognak: míg Veszprémben 513, addig Miskolcon 425, Salgótarjánban 426 adófizető jutott ezer állandó lakosra. A nagyvárosokban egy adófizető átlagosan 1 millió 860 ezer forint után fizetett személyi jövedelemadót 2011-ben, az egy évvel korábbitól ez mintegy 86 ezer forinttal marad el. A megyei jogú városok egy adózójánál az országos átlaghoz képest 73 ezer, a fővárost nem számítva 208 ezer forinttal több jövedelem keletkezett 2011-ben. A keresetek rangsorában helycsere történt az első két helyen: 2011-ben a legtöbb jövedelmet (2 millió 167 ezer forint) az érdi adózók mondhatták magukénak, melynek hátterében az állhat, hogy az érdi munkavállalók közül sokan a fővárosban dolgoznak, ahol a jövedelmek magasabbak, mint az országos átlag. Az érdieket a Székesfehérváron, majd a Győrött élők követik (egyaránt 2 millió forint feletti bevétellel). A rangsor végén (ahogy 2010-ben is) Hódmezővásárhely áll, ahol az egy adó jutó adóalap nem érte el az 1,5 millió forintot. A megyei jogú városokban 2011-ben 268 milliárd forint személyi jövedelemadó-bevétel keletkezett, csaknem ötödével kevesebb, mint 2010-ben. Egy adófizető átlagosan 288 ezer forint személyi jövedelemadót fizetett, az országos átlagtól 20 ezerrel többet. Valamennyi városban kevesebb adót fizettek átlagosan, mint egy éve, legkevésbé Tatabányán, legjobban Kaposváron csökkent az adó összege. 3.4. Nyugdíjak, szociális ellátórendszer 2012 januárjában az ország 2,9 millió nyugdíjasának, járadékosának ötöde élt valamely megyei jogú városban. Az 590 ezer ember 69%-ának öregségi nyugdíjat, 15%-ának megváltozott munkaképességűeknek járó ellátást, 7,9%-ának életkoron alapuló ellátást folyósítottak. Az özvegyi, szülői nyugdíjban, illetve árvaellátásban részesülők aránya 3% körül alakult. Az egyes megyei jogú városokban eltérő a nyugdíj folyósításának a jogcíme. Az életkoron alapuló ellátásban részesülők aránya a nyugdíjasokon belül Dunaújvárosban és Veszprémben meghaladta a 11%-ot, miközben Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen nem érte el a 6%-ot. Ezzel összefüggésben a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesültek aránya e két utóbbi városban, valamint Nyíregyházán haladta meg a 20%-ot, míg Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Veszprémben csak 9% körül alakult. A szociális ellátórendszer intézményhálózata a megyei jogú városokban magas szinten kiépített. Időskorúak otthona és időskorúak nappali intézménye minden megyei jogú városban van. 2011-ben a 114 idősotthonnak 8624 lakója volt, a nappali intézményeket pedig 5137-en vették igénybe. A házi segítségnyújtás és a szociális étkeztetés lehetősége szintén minden ilyen jogállású településen a rászorulók rendelkezésére áll. 2011-ben a házi segítségnyújtás közel ötezer, a szociális étkeztetés 25 ezer idős mindennapi életét könnyítette meg. Az időskorúak ellátása mellett igen lényeges a kisgyermekes családok segítése is. Ennek egyik fő formája a bölcsődei ellátás. 2011-ben 158 bölcsőde közel 11 ezer férőhellyel várta a kicsiket. A megyei jogú városok közül egyedül Salgótarjánban nem működött ilyen intézmény. A bölcsődei férőhely-kihasználtság átlagosan 110%-os volt. Győrött és Békéscsabán ez az arány 140% körül alakult, illetve Tatabányán, Miskolcon és Kecskeméten is meghaladta a 120%-ot. A szolnoki és nagykanizsai bölcsődék kihasználtsága ezzel szemben némileg 90% alatt maradt. A bölcsődék mellett a kisgyermekek gondozásába jelentősen bekapcsolódnak a családi napközik. A megyei jogú városokban összesen 1078 férőhellyel működtek ilyen intézmények, Érden, Szekszárdon és Szegeden száz feletti létszámmal. A megyei jogú városok közül egyedül Dunaújvárosban nincs családi napközi. 15
www.ksh.hu
4. Iskolázottság, oktatási infrastruktúra 4.1 Iskolázottság A 7 éves és idősebb népesség iskolázottsági színvonala a 2001. évi népszámlálás óta országosan és ezzel együtt a megyei jogú városokban is jelentősen javult. 2011-re az iskolázatlanok aránya országosan 1,7%-ról 1,2%-ra, a megyei jogú városokban 1,4%-ról 1,0%ra csökkent. Az általános tankötelezettség korhatárának emelkedésével összefüggően tíz év alatt a nyolc évfolyamnál alacsonyabb iskolai végzettségűek aránya az országban 18%-ról 11%-ra, a megyei jogú városokban 14%-ról 8,7%-ra csökkent. Salgótarjánban az országoshoz hasonlóan 11%, Veszprémben viszont a vizsgált városok átlagánál is alacsonyabb (7,6%) a nyolcadik osztályt be nem fejezettek hányada. A megyei jogú városokban 27%-ról 21%-ra csökkent tíz év alatt azok aránya, akik csupán alapfokú végzettséggel rendelkeztek, amely 4 százalékponttal alacsonyabb az országos értéknél. Salgótarjánban, Nagykanizsán és Hódmezővásárhelyen nem csak a megyei jogú városok, hanem az országos átlagnál is magasabb a csak alapfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya. Az ellenpont Szeged és Veszprém, ahol 18% azok aránya, akik csupán nyolc osztályt végeztek. A megyei jogú városokban a 7 éves és idősebb népesség 17%-ának az érettségi nélküli szakmai végzettség jelentette az iskolai tanulmányok végét. Az ilyen végzettséggel rendelkezők aránya azonban Tatabányán és Dunaújvárosban meghaladta a 22, illetve a 23%-ot. A társadalmi elvárások hatására egyre többen tűzik ki célul az érettségi bizonyítvány megszerzését. Ennek megfelelően országos szinten 28%-ra, a megyei jogú városokban 32%-ra nőtt a csak érettségizettek aránya. A megyei jogú városok közül Hódmezővásárhelyen, Tatabányán és Kecskeméten azonban nem éri el a 29%-ot, Egerben és Miskolcon viszont megközelíti a 35%-ot a legfeljebb érettségivel rendelkezők aránya. 2001 és 2011 között országosan 10%-ról 16%-ra, a megyei jogú városokban 13%-ról 20%-ra nőtt a diplomások aránya a 7 éves és idősebb népességen belül. A megyei jogú városok között a diplomát szerzettek arányában mutatkozik a legnagyobb különbség: míg a felsőfokú végzettségűek hányada Szegeden meghaladja, Veszprémben, valamint Egerben pedig megközelíti a 23%-ot, addig Tatabányán nem éri el, és Hódmezővásárhelyen is alig múlja felül a 13%-ot. 11. ábra A 7 éves és idősebb népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása a megyei jogú városokban, 2011 100% 80% 60% 40% 20%
8. év foly am és az alatt
Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklev éllel
16
Érettségi
Egy etem, főiskola stb. oklev éllel
Hódmezővásárhely
Békéscsaba
Kecskemét
Szeged
Szolnok
Nyíregyháza
Debrecen
Salgótarján
Eger
Miskolc
Szekszárd
Kaposvár
Pécs
Nagykanizsa
Zalaegerszeg
Szombathely
Sopron
Győr
Veszprém
Tatabánya
Székesfehérvár
Dunaújváros
Érd
0%
Megyei jogú városok
A 2011. évi népszámlálás során mindenki saját megítélése szerint adhatott számot egy vagy több idegen nyelv ismeretéről. Az ország egészében a válaszadók 22%-a, a megyei jogú városokban élők egynegyede nyilatkozott úgy, hogy anyanyelvén kívül más nyelven is képes megértetni magát. Az egyetemi és a határ menti városokban (Sopron, Pécs, Szeged, Veszprém) az idegen nyelvet beszélők aránya meghaladja a 30%-ot, míg Salgótarjánban, Hódmezővásárhelyen és Tatabányán a lakónépesség kevesebb, mint ötöde beszél más nyelven. A beszélt nyelvek között az angol nyelv túlsúlya mind az országban, mind a megyei jogú városokban megfigyelhető, azonban az osztrák határhoz közelebb fekvő Sopronban és Győrött, valamint Nagykanizsán és Szekszárdon a német nyelvet többen beszélik, mint az angolt. Az előző kettőtől messze elmaradva a harmadikként a legtöbben az oroszt ismerik. Országos szinten az idegennyelv-ismerettel rendelkezők 7,4%-a, a megyei jogú városokban 7,5%-a érteti meg magát oroszul. Világnyelvként tartják számon, de Magyarországon viszonylag kevesen beszélnek franciául. Országosan a nyelveket beszélők 5,5%-a, a megyei jogú városokban mindössze 4,8%-a tudja megértetni magát franciául. 4.2 Oktatási infrastruktúra 2011-ben 648 feladatellátási helyen közel 70 ezer gyermek járt óvodába, a megyei jogú városok 3–6 éveseinek 91%-a. Száz férőhelyre átlagosan 95 gyermek jutott. A legnagyobb kihasználtsággal a szekszárdi és soproni óvodák működtek, ahol száz óvodai helyre 109, illetve 107 gyermek jutott, de 100% fölött volt a beírt gyermekek és a férőhelyek aránya Pécsett, Egerben, Nyíregyházán, Szolnokon és Szegeden is. Legalacsonyabb kihasználtsággal Salgótarján óvodái működtek, ahol 81 gyermeket írattak be 100 férőhelyre. Egy óvodapedagógusra 11–12 gyermek jutott, de Nagykanizsán, Miskolcon és Nyíregyházán 13, Dunaújvárosban és Szekszárdon csupán 10. Az általános és középfokú iskolai oktatás minden megyei jogú városban megoldott. 2011-ben 455 általános iskolában közel 154 ezer tanuló vett részt alapfokú oktatásban. Tanításukról 15 ezer főállású pedagógus gondoskodott. A 263 szakiskolai feladatellátási helyen 52 ezer nappali tagozatos tanuló folytatott tanulmányokat, 6,5%-uk kollégiumi ellátást is igénybe vett. A 23 megyei jogú városban 230 gimnáziumban 70 ezer, a 355 szakközépiskolában 104 ezer diák folytatott tanulmányokat. Ők az összes magyarországi középiskolás 40%-át jelentik. Magyarország 26 állami és nem állami egyeteme közül 9 működik valamelyik megyei jogú városban. A hallgatói létszám alapján a legnagyobb egyetemek Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Sopronban és Miskolcon találhatók. A tíz állami főiskolából ötnek a székhelye megyei jogú város (Dunaújváros, Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Szolnok). A további 34 nem állami, de államilag elismert főiskola közül 9 működik megyei jogú városban. A megyei jogú városok közül egyedül Érden nem működik felsőoktatási intézmény, ami Budapest közelségének és széles képzési kínálatának tudható be. A megyei jogú városokban az ország összes hallgatójának 48%-a vett részt felsőfokú oktatásban. Több mint 115 ezren nappali tagozaton tanultak, további 58 ezren esti, levelező, vagy távoktatásos formában.
17
www.ksh.hu
5. Egészségi állapot, egészségügyi ellátás 5.1 A lakosság egészségi állapota A 2011. évi népszámlálás kérdései között szerepeltek a tartós betegséggel, illetve fogyatékossággal kapcsolatos kérdések is. Mivel szenzitív adatokról van szó, a válaszadás nem volt kötelező. A kapott válaszok lehetőséget adnak a megyei jogú városokban élők egészségi állapotának vizsgálatára. A megyei jogú városokban lakók 16%-a, közel 325 ezer személy adott számot tartós betegségről, amely az országos átlaghoz hasonló. A tartós betegséggel élők aránya Salgótarjánban és Békéscsabán jelentősen meghaladja az átlagot, ezzel szemben Sopronban, Veszprémben, Győrött és Szombathelyen a tartósan betegek népességen belüli aránya nem éri el a 13%-ot. Egy vagy többféle fogyatékosságról a megyei jogú városokban lakók 4,3%-a, 87 ezer fő számolt be. 12. ábra Tartósan beteg, illetve fogyatékkal élők aránya a megyei jogú városokban, 2011 % 25 20 15 10
Tartósan beteg személyek
Hódmezővásárhely
Békéscsaba
Kecskemét
Szeged
Szolnok
Nyíregyháza
Debrecen
Salgótarján
Eger
Miskolc
Szekszárd
Kaposvár
Pécs
Nagykanizsa
Zalaegerszeg
Szombathely
Sopron
Győr
Veszprém
Tatabánya
Dunaújváros
Érd
0
Székesfehérvár
5
Fogyatékossággal élők
A fogyatékkal élők népességen belül aránya Salgótarjánban a legmagasabb (6,7%), és Győrött a legalacsonyabb (3,1%). A különböző típusú fogyatékosságok előfordulása nem egyenletes. A fogyatékosságok típusai közül leggyakoribbak – mind országos szinten, mind a megyei jogú városokban – az összes esetek négytizedét kitevő mozgásszervi fogyatékosságok. Békéscsabán ez az esetek felét, míg Sopronban mindössze 35%-át teszi ki. A megyei jogú városokban a fogyatékosságok 15%-át a látásszervi, 14%-át hallásszervi, 9%-át pedig a súlyos belszervi fogyatékosságok alkotják. A mentális sérülések a megyei jogú városokban átlagosan a fogyatékosságok 8,1%-át jelentik. Zalaegerszegen az átlagot 3 százalékponttal meghaladóan fordulnak elő pszichés sérülések, Kaposváron mindössze 6,3%-ban. Az értelmi fogyatékosságok aránya a 23 városban összesen 6,2%. Az összes esetet tekintve kiemelkedően magas az előfordulásuk aránya Sopronban (12%) és Veszprémben (11%), alacsony viszont Békéscsabán (3,3 %) és Salgótarjánban (3,2%). 18
Megyei jogú városok
5.2 Egészségügyi ellátás 2011-ben a megyei jogú városokban 980 háziorvos és 415 házi gyermekorvos dolgozott. Egy háziorvos átlagosan 11 024, egy házi gyermekorvos 7358 esetet látott el. Az orvosok leterheltsége nem egyenletes. Míg az egy orvosra jutó ellátott betegek száma Egerben és Zalaegerszegen megközelítette a 14 ezret, Dunaújvárosban, Tatabányán, Nagykanizsán, Nyíregyházán meghaladta a 12 ezret, addig a Debrecenben, Veszprémben és Szegeden dolgozó háziorvosok által ellátott betegek száma nem érte el a 9 ezret. A házi gyermekorvosok közül a tatabányai, a szekszárdi és a salgótarjáni doktorok ellátottjainak száma közel 9 ezer volt, míg Dunaújvárosban nem érte el a 6 ezret. Érd kivételével minden megyei jogú városban biztosított a kórházi ellátás. A főváros közelsége miatt azonban ez nem jelent problémát a betegellátásban. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma az átlagos 191-gyel szemben Miskolcon 596, Hódmezővásárhelyen 53, de nem éri el a százat Dunaújvárosban, Nagykanizsán, és Békéscsabán sem. A kórházi ágyak kihasználtsága átlagosan 70%-os, Veszprémben és Sopronban viszont meghaladja a 80%-ot. A betegek átlagosan 7 napot töltenek kórházban, Hódmezővásárhelyen azonban ennél három nappal, Sopronban négy nappal több az ápolás átlagos időtartama.
6. A lakásállomány nagysága, a lakások mérete és felszereltsége A 2011. évi népszámlálás során 912 ezer lakást mértek fel a megyei jogú városokban, ami az ország lakásállományának 21%-át teszi ki. A 23 város közül hat lakásállománya haladta meg az 50 ezret, közülük Debrecen (95 ezer), Szeged (79 ezer) és Miskolc (76 ezer) mondhatja magáénak a legtöbb lakást. Szekszárd lakásállománya volt a legkisebb, alig érte el a 15 ezret. A megyei jogú városok átlagos laksűrűsége (100 lakásban élő személyek száma) az országos adatnál (248) alacsonyabb volt (239), vagyis ezekben a városokban kevésbé zsúfoltak az otthonok, mint más településtípusokban. Az egyes városok adatait tekintve azonban jelentős különbségeket találunk. A fiatalabb korszerkezetű Érden a gyermekes családok miatt magas (290), míg Dunaújvárosban, ahol a népesség korösszetétele idősebb, mindössze 215 volt a mutató nagysága. 13. ábra A megyei jogú városok lakásállománya és a laksűrűség, 2011
19
www.ksh.hu
Mivel a 90-es években lezajlott lakásprivatizáció következtében az otthonok túlnyomó többsége magánszemélyek tulajdonába került, így országosan alacsony az önkormányzatok, illetve más intézmények tulajdonában lévő lakások aránya. Ettől Tatabánya, Győr és Szombathely tér el nagyobb mértékben: ezekben a városokban 7–8% körüli azon lakások aránya, melyek nem magánszemély tulajdonában voltak. A megyei jogú városok lakásainak átlagos mérete 71 m2, amely az országos átlagnál (77 m2) alacsonyabb. Ennél jóval nagyobbak a döntően családi házas lakóövezeti jellegű Érd lakásai, itt 91 m2 az átlagos lakásnagyság, míg Dunaújvárosban, ahol a panellakások nagyarányú jelenléte jellemző, jóval az átlag alatt maradnak a lakásméretek (58 m2). Az alapterülettel szoros összefüggésben Érden nagyon magas a 4 vagy ennél több szobával rendelkező lakások aránya (37%). A legtöbb egyszobás lakás a már említett Dunaújváros mellett Salgótarjánban és Kecskeméten épült. A megyei jogú városok lakásainak több mint hattizede az 1960–1990 közötti nagy lakótelepépítések idejéből származik. A legidősebb, világháború előtt épült lakások legnagyobb arányban Hódmezővásárhelyen és Sopronban vannak (27, illetve 24%). A népszámlálást megelőző évtizedben Érden és Sopronban épült a legtöbb lakás: e két városban a két népszámlálás között jelentős volt a vándorlási többlet, ennek megfelelően a lakások ötöde 2001 után épült. 14. ábra A megyei jogú városok lakásainak megoszlása szobaszám, alapterület (m2) és komfortfokozat szerint, 2011
18%
10%
16%
2%
8% 13%
12%
28%
44% 27%
22% 1 szobás
2 szobás
3 szobás
4 és több szobás
2%
2%
–29
30–39
80–99
100–
1%
25%
70%
Összkomfortos
Komfortos
Félkomfortos
Komfort nélküli
Szükség- és egy éb lakás
20
40–49
50–59
60–79
Megyei jogú városok
Komfortosság tekintetében a megyei jogú városok lakásai kedvezőbb képet mutatnak, mint az ország teljes lakásállománya. Az összkomfortos kategóriába tartozó lakások aránya meghaladja a 70%-ot, míg országosan csupán a lakások hattizede sorolható ide. A szükséglakások valamennyi megyei jogú településen egy százalék alá szorultak, Hódmezővásárhelyen és Salgótarjánban viszont még most is magas (6,8, illetve 5,4%) a komfort nélküli lakások aránya. A komfortosság mértékét meghatározó tényezők tekintetében a városok között jelentős különbségek láthatók. A hálózati vízvezetékkel rendelkező lakások aránya – hasonlóan a 10 évvel ezelőtti állapotokhoz – minden városban 90% feletti. Emellett még mindig magas a házi vízvezetékkel ellátott lakások aránya Kecskeméten (6,9%). Meleg folyóvízzel csaknem valamennyi lakás rendelkezik, csupán Hódmezővásárhelyen magas, 10%-hoz közeli a meleg víz nélküli otthonok aránya. A komfortfokozat következő meghatározója, hogy a lakás rendelkezik-e vízöblítéses WC-vel. Ezen a téren szintén Hódmezővásárhely maradt le a többi városhoz képest, itt a lakások 91%-a rendelkezik vízöblítéses WC-vel. Ez még az országos aránynál (93%) is kissé alacsonyabb. A közcsatorna-hálózat kiépítettsége nagyobb különbségeket mutat. 18 megyei jogú városban 90% feletti azon lakások aránya, melyekből a szennyvíz elszállítása közcsatornán keresztül történik. Veszprémben csaknem valamennyi lakás csatornázott, míg Békéscsabán a lakások egyharmadában még házi csatornán keresztül távozik a szennyvíz. Érden ugyanakkor csupán a lakások harmada csatlakozott a szennyvízhálózathoz. A tervek szerint 2013 végéig itt is jelentős csatornaépítési beruházások történnek.
7. A helyi gazdaság állapota 7.1. Regisztrált és működő vállalkozások 2011. december 31-én a 23 megyei jogú városban összesen 368 ezer gazdasági szervezetet, az országban regisztráltak egyötödét tartották nyilván. A szervezetek kilenctizede vállalkozás, 8,9%-a nonprofit, fennmaradó része költségvetési és társadalombiztosítási, valamint egyéb szervezet. A gazdálkodási formák 2011. január 1-jétől érvényes új osztályozása alapján néhány, eddig a vállalkozások közé sorolt gazdálkodási forma átkerült részben a nonprofit, részben az egyéb szervezetek közé. Ezek közül legnagyobb tétel a társasházak átsorolása, aminek hatására a nonprofit szervezetek száma minden városban jelentősen emelkedett, összességében héttizedével (32,7 ezerre). A regisztrált vállalkozásoknak ténylegesen csak a fele, 169 ezer vállalkozás működött (országosan 42% ez az arány), és ezek 54–46%-os arányban társas, illetve egyéni formában végezték tevékenységüket. A társas vállalkozások száma 2010 óta lényegében nem változott, részarányuk Érden (69%), Debrecenben, Miskolcon és Pécsett (egyaránt 59%) volt a legmagasabb, Salgótarjánban (41%) a legalacsonyabb. A 2012 elejétől hatályos cégalapítási jogszabályok szigorításának hatására 2011 végén jelentősen megnövekedett a cégbejegyzések száma, ami elsősorban a kft-k alapításánál mutatkozott meg. A megyei jogú városokban a társas vállalkozások 63%-át kitevő korlátolt felelősségű társaságok körében egy év alatt átlagosan 5,6%-os bővülés történt (legnagyobb mértékben, csaknem egytizedével Szegeden), míg ezzel párhuzamosan a második leggyakoribb betéti társaságból 6,9%-kal kevesebbet számláltak. A részvénytársaságok és a szövetkezetek hányada alacsony, mindössze 1,1%, és a legtöbbjük debreceni és szegedi székhelyű vállalkozás. A gazdasági válság hatásai érzékenyebben érintették a kevésbé tőkeerős egyéni vállalkozásokat, számuk a megyei jogú városokban évek óta fokozatosan csökkent, az előző évhez képest 4,7%-kal. A munkavégzés jellege szerint 48–38%-os arányban fő- és mellékfoglalkozás keretében dolgoztak, 14%-uk pedig nyugdíj mellett tevékenykedett. A főfoglalkozású alkalmazottak aránya jóval meghaladta az átlagot Sopronban és Érden (60 és 63%). 21
www.ksh.hu
15. ábra A működő vállalkozások főbb gazdasági ágak szerint, 2011. december 31. Működő v állalkozások száma
Részarány , százalék
18 000
100
16 000
90 80
14 000
70
12 000
60
10 000
50 8 000
40
6 000
30
4 000
20
2 000
10
Közép-Dunántúl
Ny ugat-Dunántúl
Dél-Dunántúl
Észak-
Észak-Alföld
Hódmezővásárhely
Békéscsaba
Kecskemét
Szeged
Szolnok
Nyíregyháza
Debrecen
Salgótarján
Eger
Miskolc
Szekszárd
Kaposvár
Pécs
Nagykanizsa
Zalaegerszeg
Szombathely
Sopron
Győr
Veszprém
Tatabánya
Székesfehérvár
Dunaújváros
0 Érd
0
Dél-Alföld
Magy arország KözépMagy arország
Mezőgazdaság
Ipar, építőipar
Kereskedelem
Tudomány os és műszaki tev ékeny ség
Adminisztratív szolgáltatás, oktatás, egészségügy i szolgáltatás
Többi gazdasági ág
Működő v állalkozások részarány a a regisztrált v állalkozásokon belül
A vállalkozói aktivitást jelző ezer lakosra jutó vállalkozásszám a 23 megyei jogú városban átlagosan 83 volt, ezen belül azonban igen nagy területi különbségek tapasztalhatók. A mutató értéke elsősorban a szolgáltatás jellegű vállalkozások magas számának köszönhetően Veszprémben (96), valamint az alacsonyabb népességszámból adódóan Szekszárdon (96) alakult a legkedvezőbben, de a magasabb népességkoncentráció ellenére kiemelkedett az iparosodottabb Győrött (94) is. Ugyanakkor visszafogott vállalkozói tevékenységre utal, hogy az átlagnál jóval kevesebb vállalkozást számláltak ezer lakosonként Hódmezővásárhelyen (62), valamint Dunaújvárosban és Salgótarjánban (63–63). A 23 megyei jogú városban (csakúgy, mint országosan) a működő vállalkozások között az előző évekhez hasonlóan a kisméretűek, azon belül is a 10 fő alatti mikrovállalkozások (162 ezer) domináltak, arányuk 2011-ben megközelítette a 96%-ot. A 10–49 főt foglalkoztató kisvállalkozásokból 5,9 ezret, az 50–249 fős középvállalkozásokból alig több mint ezret tartottak nyilván, az ennél nagyobb méretű nagyvállalatokból pedig mindössze 250-et. A mikrovállalkozások aránya a dél-alföldi térségben Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten volt a legalacsonyabb (nem érte el a 95%-ot), míg a legmagasabb Érden, Pécsett és Salgótarjánban (közel 97%). A kisvállalkozások körében a két szélsőértéket is ezek a városok képviselték, azonban helyzetük épp ellenkezőleg alakult, előbbi esetben a kisvállalkozások hányada 4,3–4,3, az utóbbinál 2,7-3,1%-ot tett ki. A közepes méretű vállalkozások legnagyobb számban (240) és arányban (0,7%) a nyugatdunántúli városokban (elsősorban Győrött) hozták létre bázisaikat, szemben a dél-dunántúli települések cégeivel és egyéni vállalkozásaival, melyeknek csupán 0,4%-a (96) tevékenykedett 50–249 fővel. A nagyvállalkozások arányaiban a városok közötti különbségek nem mutattak számottevő eltérést, a megoszlás (Érd kivételével, ahol mindössze egy nagyvállalat működött) 0,1 és 0,3% között szóródott. A legtöbb nagycég Székesfehérváron (25), Debrecenben (24) és Győrött (23) telepedett le. 22
Megyei jogú városok
A szolgáltatási ágak tevékenységi struktúrában betöltött szerepe az utóbbi években egyre inkább előtérbe került. A megyei jogú városokban működő vállalkozások 83%-a már különféle szolgáltatások nyújtására szakosodott. Közülük a kereskedelemmel és a tudományos és műszaki tevékenységgel foglalkozó cégek voltak a legelterjedtebbek, 19 és 17%-uk tartozott ezekbe a gazdasági ágakba. Az előbbiek részesedése Dél-Alföld három városában, Kecskeméten, Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen volt jelentősebb, az utóbbiaké elsősorban a DélDunántúlon, Pécsett és Szekszárdon. A termelőágak vállalkozásai közül a mindössze 1,5%-os hányadot kitevő agrártermelést folytatók részesedése a termőhelyi adottságoknak köszönhetően az Alföld városaiban, azok közül is leginkább Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen haladta meg az átlagot. Ipari, építőipari tevékenység folytatása céljából a cégek, egyéni vállalkozások 15%-át alapították, megközelítőleg hasonló súllyal. Az ipari vállalkozások legnagyobb arányban Közép- és Nyugat-Dunántúlon hozták létre termelőbázisaikat, míg az építőipariak előfordulása jóval kiegyenlítettebb volt. 7.2. Külföldi érdekeltségű vállalkozások A 23 megyei jogú városban 2011 végén az ország külföldi érdekeltségű vállalkozásainak a 11%-a tevékenykedett. A 3415 vállalkozás által jegyzett külföldi tőke mintegy 4664 milliárd forintot, az országban megtalálható külföldi tőke 27%-át tette ki. A külföldi tőke erőteljes jelenlétét mutatja, hogy a saját tőkén belüli részesedése a városok átlagában 98,7%-ot ért el, s egy vállalkozásra az országos átlagnál 2,3-szor több, 1366 millió forint jutott. A szervezetszám és a befektetett külföldi tőke nagysága is jelentős területi különbségeket mutatott. Kedvező földrajzi fekvésének és infrastrukturális adottságainak köszönhetően a Nyugat-Dunántúlon összpontosult a külföldi tőke héttizede (egyedül Győrött 65%-a), további 11%-a pedig a KözépDunántúlon. A vezető helyet a cégek száma alapján is Nyugat-Dunántúl foglalta el, majd az alföldi térségek következtek a rangsorban. A tőkevonzó képesség a dél-dunántúli, kaposvári és szekszárdi vállalkozásoknál volt a legalacsonyabb. A tulajdoni jelleg szerint a külföldi érdekeltségű cégek 71%-a működött kizárólag nemzetközi tőkével. A tőkeállományt tekintve még szembetűnőbb a tisztán külföldi tőkével működő szervezetek túlsúlya, részarányuk megközelítette a 90%-ot. 16. ábra Egy vállalkozásra jutó külföldi tőke, 2011 (millió forint)
23
www.ksh.hu
Ágazati szinten a külföldi érdekeltségű vállalkozások meghatározó része a kereskedelemben (28%), az iparban (21%) és az ingatlanügyletek (18%) gazdasági ágban végezte tevékenységét. A külföldi tőke is erősen koncentrálódott, az összes külföldi befektetés döntő része a szakmai és tudományos tevékenységben (62%) és az feldolgozóiparban (34%), azon belül is a járműgyártás területén összpontosult. 7.3. Az önkormányzatok bevételei Egy település gazdasági lehetőségeit, mozgásterét nagyban behatárolja, hogy a jogszabályokban megállapított állami támogatások, normatív hozzájárulások valamint átengedett központi adók mellett mekkora saját bevételre tud szert tenni. A 23 megyei jogú város a 3154 település saját bevételének 27%-át tudhatta magáénak 2011-ben, ami mintegy 214 milliárd forintot jelent. A bevételek 44%-át öt város (Győr, Szeged, Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár) birtokolta. Közülük is kiemelkedik Győr: 26,5 milliárd forintnyi saját bevétele a megyei jogú városok bevételeinek 12%-át jelenti. Az ellenpontot Salgótarján és Szekszárd képviseli, mindkét város tizedennyi saját bevételt könyvelhetett el. A 23 város saját bevételeinek 61%-a helyi adókból tevődött össze (az országos átlaghoz hasonlóan). A városok között azonban nagy eltérések tapasztalhatók. Míg Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Tatabányán is 70%-nál magasabb arány a jellemző, addig Békéscsabán nem éri el a 40%-ot sem. A települések számára a foglalkoztatás mellett a bevételek szempontjából is fontos, hogy az ott működő vállalkozások eredményesen gazdálkodjanak, hiszen adóbevételeik jelentős hányadát a cégek által fizetett iparűzési adó adja. A 23 város önkormányzatainak legmeghatározóbb adóneme az iparűzési adó, ebből származott a helyi adó bevételek 82%-a (országosan 77%-a), 106,3 milliárd forint. A legtöbb iparűzési adót Győrött szedték be (16,3 milliárd forintot, ami a 23 város bevételéből 15%-os arányt jelent), de a székesfehérvári vállalkozások is jelentős összegű adót fizettek (a beszedett 10,6 milliárd forint a megyei jogú városok iparűzési adóbevételének a tizede). Szekszárd és Zalaegerszeg helyi adóbevételeinek szinte teljes egésze iparűzési adóból állt, Érdet és Hódmezővásárhelyt ezzel szemben jóval átlag alatti (64%-os) arány jellemzi. A helyi gazdaság állapotáról a helyben beszedett adók közül a tartózkodás után fizetendő idegenforgalmi adó szolgál információval. Ebből a megyei jogú városok 765 millió forint bevételre tettek szert (ez az országos bevétel 12%-a). A városok közül csak Sopronban, és Egerben haladta meg az ebből származó bevétel a 100 millió forintot, de a hagyományosan nagy idegenforgalmi vonzerővel rendelkező települések – Szeged, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs – esetében is 50 millió forintot meghaladó összegről beszélhetünk.
8. Turizmus 8.1. A városok idegenforgalmi adottságai A települések turisztikai vonzerejét természeti és kulturális erőforrásaik, rendelkezésre álló természetes gyógytényezőik, fekvésük, megközelíthetőségük, országhatárhoz való esetleges közelségük mind-mind befolyásolja. A látogatók érdeklődését éppúgy felkelthetik a természeti környezet elemei (hegyek, folyó- és állóvizek, termálvízkészlet, természeti ritkaságok, védett területek), mint az építészeti értékek (műemlékek, várak, kultúrtörténeti emlékek), a muzeális ritkaságok, a rendezvények, fesztiválok, vagy éppen a gasztronómiai élmények. Utazásuk célja lehet az egészségmegőrzés, illetve egészségi állapotuk helyreállítása, de motiválhatja őket üzleti-gazdasági szempont is; ezek az egészség- és wellness-turizmus, valamint a konferencia (hivatás)-turizmus szerepét erősítik egy-egy térségben, egyben mérséklik a szezonális hatást és hosszabb tartózkodásra késztetik a vendégeket. 24
Megyei jogú városok
Az egészségturizmus, a természetes gyógytényezőkre épülő szolgáltatások igénybevétele napjainkra igen fontos turisztikai szegmenssé vált, és jelentős vendégforgalmat generál. A megyei jogú városok közül 13 rendelkezik gyógyvízzel, 12 településen működik gyógyfürdő, Miskolchoz pedig gyógybarlang tartozik. Négy város – a borsod-abaúj-zempléni megyeszékhely mellett Debrecen, Eger és Sopron – minősített gyógyhely cím birtokosa is. A gyógyhellyé nyilvánítás feltételei5 rendkívül szigorúak, a kivételes tanúsítvánnyal Magyarországon mindössze 14 település rendelkezik. A természetorientált utazások gyakoriságának emelkedése, azaz az ökoturizmus széleskörű terjedése a nemzeti parkok, természetvédelmi területek meglétét is a turisztikai vonzerők közé emeli. A megyei jogú városok közül hat település – Szekszárd, Szeged, Hódmezővásárhely, Eger, Miskolc és Sopron – tartozik nemzeti park területéhez.6 A védett természeti területekre általában nagyobb létszámú csoportok érkeznek (a látogatók között jellemző a gyermek és ifjúsági korosztály), akik elsősorban az alacsonyabb árszínvonalú szálláshelyeket keresik7. A vendégek szállásigényét és ellátását a nemzeti park igazgatóságainak a saját üzemeltetésű egységei rendszerint nem tudják kielégíteni, ezért fontos szerep jut a környező városok szolgáltatóinak. A nagy kiterjedésű állóvizeink – elsősorban a Balaton és a Velencei-tó – vonzáskörzetében fekvő megyei jogú városok a vízparti pihenésre vágyó, illetve az aktív feltöltődést, vízi sportokat, kerékpáros túrákat kedvelő vendégek jelentős számából profitálhatnak. Ez az előny jórészt kihasználatlan marad, mert a turisztikai attrakciók megismerésére a látogatók csak rövid időt szánnak, így az adott városba csupán kirándulóként érkeznek, szállást pedig a tóparti településeken foglalnak. Magyarország 22 borvidékéből kilencnek8 a területén van megyei jogú város, azonban a borturizmust, mint idegenforgalmi attrakciót csak kettő tudja megfelelő vonzerőként hasznosítani. Eger és Szekszárd egyaránt történelmi borvidék központja, ahol a bor és a borkóstolás az idegenforgalmi kínálat részévé vált. A gazdag történelmi múltból eredően a városok legtöbbjében az építészeti és kulturális örökség tárházával találkozik a látogató. A történelmi városrészeikre kiterjedő rekonstrukciók, illetve műemlékvédelmi (ezen belül elsősorban helyreállítási, állagmegóvási) törekvések közül kiemelkedik a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed megvalósítása. A baranyai megyeszékhely 2010ben nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet, amelynek égisze alatt, közel 11 milliárd forintból valósult meg az elhagyatott iparterület, az egykori Zsolnay Gyár és műemlék épületeinek helyreállítása. A multifunkcionális intézményegyüttes napjainkra szinte Pécs „védjegyévé” vált. A megyei jogú városok közül kettő érintett az UNESCO Világörökségi Listáján szereplő magyarországi helyszínek tekintetében: Pécs IV. századi ókeresztény temetőjét 2000-ben, míg a Fertő-tavat és a környező településeket, köztük Sopront 2001-ben vették fel a világörökségek sorába. A turizmus szempontjából nem elhanyagolható, hogy a megyei jogú városok több mint fele elérhető autópályán, vagy gyorsforgalmi úton. Debrecenben és Pécsett nemzetközi repülőtér működik, előbbi bonyolítja a vidéki nemzetközi repülőterek közül a legnagyobb utasforgalmat. Az országhatár közelsége egyaránt hat a kül- és a belföldi vendégforgalomra. A határ menti, vagy az államhatártól relatíve nem nagy távolságra fekvő városokba a külföldi vendégek jelentős hányada a szomszédos országból érkezik. A határközeli településeken élénk bevásárló-, fürdő-, vagy kulturális turizmus tapasztalható, ezek viszont döntően egynapos utazások, amelyek során a vendégek nem vesznek igénybe szálláshelyet. 5
Jogszabályi háttér: 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről. Szekszárd: Duna-Dráva Nemzeti Park; Szeged, Hódmezővásárhely: Kőrös-Maros Nemzeti Park; Eger, Miskolc: Bükki Nemzeti Park; Sopron: Fertő-Hanság Nemzeti Park. 7 A természetvédelem ökoturisztikai koncepciója, Budapest, 2005. 8 Nagykanizsa: Zalai borvidék; Miskolc: Bükkaljai borvidék; Szekszárd: Szekszárdi borvidék; Pécs: Pécsi borvidék; Sopron: Soproni borvidék; Győr: Pannonhalma-Sokoróaljai borvidék; Kecskemét: Kunsági borvidék; Hódmezővásárhely és Szeged: Csongrádi borvidék. 6
25
www.ksh.hu
8.2. Kapacitás 2011 júliusában a megyei jogú városok kereskedelmi szálláshelyein közel 52 ezer férőhely állt a látogatók rendelkezésére, ami az országos kapacitás 15%-át jelentette. A szállodák és a közösségi szálláshelyek férőhelykínálata 2001-hez képest több mint ötödével bővült, ennek ellenére a kiadható kereskedelmi szállásférőhelyek száma a 23 városban együttvéve csaknem 8,5 ezerrel csökkent tíz év alatt. (Országosan ezzel ellentétes tendencia érvényesült: a kereskedelmi szálláshelyek befogadóképessége 7,2%-kal gyarapodott.) A férőhelyek legnagyobb hányadát, 41%-át a szállodák biztosították, a közösségi szálláshelyek – a korábbi ifjúsági szállók és turistaszállások – 38%-ot képviseltek az összkapacitásból. A kereskedelmi egységek férőhelykínálatának további egy-egy tizedét a panziók, valamint együttesen az üdülőházak és kempingek adták. A férőhelyek fele öt városban: Szegeden (7047), Miskolcon (5750), Egerben (5549), Debrecenben (4929), továbbá Sopronban (3383) koncentrálódott. Heves megye székhelyén ezer lakosra csaknem száz kereskedelmi szállásférőhely jutott, több mint 3,5-szerese a megyei jogú városok átlagának, de a kapacitás népességarányos mutatója Sopronban és Szegeden is meghaladta a városokat jellemző átlagérték másfélszeresét. Veszprémben – noha a település kulturális és történelmi hagyományai miatt kiemelt turisztikai célpont – csak 28 férőhely jut ezer lakosra, amelynek hátterében a Balaton parti szálláshely kapacitás áll. A Dunántúlon Sopron és Győr, a Duna vonalától keletre Miskolc és Debrecen rendelkezett a legjelentősebb – egyaránt 2000 férőhely feletti – szállodai kapacitással. 2001-hez viszonyítva mind a négy városban bővült a szállodai férőhelyek száma, közülük a borsodi megyeszékhelyen megközelítőleg a kétszeresére, Győrött pedig a másfélszeresére. A minőségi szálláshelykínálat területén Sopron, Debrecen és Szeged pozíciója a legerősebb. A megyei jogú városok közül 2011-ben egyedül a hajdúsági megyeszékhelyen vehettek igénybe a vendégek ötcsillagos kategóriájú szállodát. Sopronban a szállodai férőhelyek felét, Szegeden pedig több mint a 40%-át a négycsillagos egységek adták. A magasabb színvonalú szálláshely-szolgáltatás felé mozdult el tíz év leforgása alatt Szombathely, Eger és Győr is: mindhárom városban több mint 2,5-szeresére emelkedett a négycsillagos hotelek férőhelykapacitása. Ha településenként azt is vizsgáljuk, hogy a szállodák a teljes szállásférőhely-kínálatból milyen arányban részesedtek, dominanciájuk nemcsak Győrött és Sopronban, hanem Kecskeméten és Dunaújvárosban is szembetűnik: e városokban a férőhely kapacitás legalább kétharmadát a hotelek biztosították. Arányaiban a legkevesebb szállodai férőhelyet Zalaegerszegen vehették igénybe a látogatók, itt inkább a panziók és a közösségi szálláshelyek nyújtottak lehetőséget a vendégek elhelyezésére. A nem kereskedelmi, hanem úgynevezett egyéb (a 2009. évi jogszabályváltozásig magán-) szállásadói tevékenység keretében a megyei jogú városokban 1088 hivatalosan regisztrált vendéglátó mintegy 7,5 ezer férőhellyel várta az üdülni, pihenni érkező vendégeket. A privát szobakiadók által kínált férőhelyek száma tíz év leforgása alatt több mint 1,5 ezerrel nőtt, ennek ellenére a 23 város egyéb szállásadói kapacitása az országosból meglehetősen alacsony, 3,4%-os részarányt tett ki 2011-ben. Az egyéb szállásadás jelentősége kiemelkedő volt Egerben, ahol a városok magánszállásadói férőhely-kapacitásának 28%-a összpontosult. Lakónépességéből minden ezer főre 37 férőhely jutott, tízszer annyi, mint az összes megyei jogú városban átlagosan. Az egyéb szállásadásban kiadható férőhelyek számát tekintve a hevesi megyeszékhelyet Miskolc (880), Sopron (673), Debrecen (505), Pécs (504) és Szeged (416) követte a rangsorban; a városok teljes férőhely-kapacitásából ez az öt település együtt 40%-os részarányt tudhatott magáénak 2011-ben.
26
Megyei jogú városok
17. ábra A kereskedelmi és az egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyek férőhely-kapacitása, 2011 Eger Szeged Miskolc Debrecen Sopron Pécs Győr Nyíregyháza Szombathely Veszprém Kecskemét Zalaegerszeg Székesfehérvár Szolnok Hódmezővásárhely Békéscsaba Dunaújváros Salgótarján Nagykanizsa Kaposvár Szekszárd T atabánya Érd 0
1000
2000
3000
4000
5000
6000
Szállodák
Panziók
Üdülőházak
Közösségi szálláshelyek
Kempingek
Egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyek
7000
8000 Férőhely
8.3. Vendégforgalom 2011-ben a megyei jogú városok kereskedelmi szálláshelyeit 1 millió 257 ezer vendég összesen 2 millió 766 ezer vendégéjszakára vette igénybe, ami a teljes magyarországi szálláshelyforgalom 16, illetve 13%-át jelentette. A 23 városban regisztrált együttes vendéglétszám a tíz évvel korábbihoz hasonlóan alakult, a vendégéjszakák száma ugyanakkor 126 és félezerrel kevesebb volt, mint 2001-ben. A belföldi vendégforgalom túlsúlya mutatkozik meg abban, hogy a városok látogatóinak csupán 31%-a érkezett országhatárainkon kívüli területről, és az eltöltött vendégéjszakáknak alig egyharmada kapcsolódott hozzájuk. Az átlagosnál jóval magasabb arányú külföldi forgalom jellemezte ugyanakkor Győr, Székesfehérvár és Kecskemét szálláshelyeit: itt a vendégek 46–55%-át tették ki a külföldiek, és az általuk eltöltött vendégéjszakák az összes éjszaka több mint felét adták. A megyei jogú városok turizmusában kisebb hangsúlyt kapnak az egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyek. 2011-ben a 23 település egyéni szobakiadóinál 88 ezer vendég 230 ezer vendégéjszakára szállt meg, azaz a kereskedelmi és a magánszálláshelyek együttes vendéglétszámából az utóbbiak csupán 6,6, vendégéjszaka-számából pedig 7,7%-kal részesedtek. Az egyéb szállásadás Szekszárdon volt jelen a legnagyobb arányban, ahol a vendégéjszakák 27%-át a privát szobakiadóknál vették igénybe a turisták, emellett – ugyancsak a vendégéjszakák száma alapján – Salgótarjánban, Egerben és Zalaegerszegen is jóval az átlag feletti, 15–17%-os részesedéssel bírtak a magánszálláshelyek.
27
www.ksh.hu
2001 és 2011 között a megyei jogú városok egyéb szálláshelyeit igénybe vevő vendégek száma – az országos átlagot jóval meghaladóan – 76%-kal emelkedett, a rövidebb tartózkodási idő miatt viszont az eltöltött éjszakák száma ötödével csökkent. Salgótarjánban 6 és félszer, Debrecenben, Egerben, Miskolcon és Szekszárdon 3–3 és félszer annyi vendéget fogadtak a szobakiadók, mint tíz évvel korábban. Győr kivételével valamennyi város egyéb szálláshelyi forgalmában a hazai vendégek voltak túlsúlyban. A külföldi vendégek aránya a megyei jogú városokban együtt átlagosan 17%-ot tett ki, ennél magasabb hányadot mindössze hét városban ért el. Egy-egy településen a turizmus kiemelkedő, vagy éppen kevésbé erőteljes szerepe a vendégforgalom abszolút számaiban és népességarányos mutatóiban is tükröződik. A kereskedelmi és az egyéb szálláshelyek együttes adatai alapján 2011-ben a megyei jogú városokba látogatók legnagyobb hányada, 14%-a Sopron vendége volt, és a nyugat-dunántúli határváros a vendégéjszakákból is a legjelentősebb, 16%-os részarányt képviselte. A vendégek egy-egy tizede Eger, Győr, továbbá Szeged szálláshelyeit választotta. A vendégek és a vendégéjszakák száma szerint Dunaújváros, Tatabánya, Szekszárd, valamint Érd bonyolította a legkisebb súlyarányú, egy százalék alatti forgalmat. Ezer lakosra a megyei jogú városokban átlagosan 663 vendég jutott, ez negyedével elmarad az országostól. A fajlagos mutató mindössze Sopron (3185), Eger (2720), Győr (1059), Szeged (821) és Pécs (668) esetén haladta meg a városok jellemzőjét. Az alsó szélsőérték (89) Érd városát jellemezte. Az egy-egy vendég által a szálláshelyeken eltöltött éjszakák száma egyik városban sem érte el a hármat. A 23 település kereskedelmi szálláshelyeit átlagosan 2,2, egyéb szálláshelyeit 2,6 éjszakára vették igénybe a látogatók. 18. ábra A kereskedelmi és az egyéb szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma, valamint az egyéb szálláshelyek vendégéjszakáinak aránya, 2011
Vendégéjszaka, ezer
Egy éb szálláshely ek v endégéjszakáinak arány a, százalék 30
400 350
25
300 20
250
15
200 150
10
100 5
50
Külföldi vendégéjszaka, ezer Belföldi vendégéjszaka, ezer Összes vendégéjszakából az egyéb (2009-ig magán-) szálláshelyeken eltöltött éjszakák aránya, százalék
28
Érd
Szekszárd
Tatabánya
Dunaújváros
Salgótarján
Hódmezővásárhely
Kaposvár
Nagykanizsa
Békéscsaba
Zalaegerszeg
Veszprém
Szolnok
Szombathely
Székesfehérvár
Nyíregyháza
Kecskemét
Pécs
Miskolc
Debrecen
Szeged
Győr
Eger
0 Sopron
0
Megyei jogú városok
A kereskedelmi szálláshelyek esetén nemcsak a vendégforgalmi adatok, hanem a kihasználtság, vagy az átlagos bevételek (átlagár, REVPAR) alapján is végezhető összehasonlítás. E mutatók elsősorban a szálláshelyek forgalmi teljesítményének, hatékonyságának mérőszámai, amelyek éppúgy összefüggésben állnak a település turisztikai vonzerejével, adottságaival, mint a szálláshelyeken igénybe vehető szolgáltatások körével és színvonalával. 2011 január-decemberében a kereskedelmi szálláshelyek szobafoglaltsága egyik nagyvárosban sem érte el az 50%-ot, amit a leginkább Sopron (48%) és Győr (44%) működő egységei közelítettek meg. Az országosan jellemző 38%-os kihasználtságnál az előbbi két nagyvároson kívül még Kecskemét szálláshelyei üzemeltek magasabb telítettséggel. A többi városban túlnyomó részt a rendelkezésre álló szobák 25–30%-át tudták csupán értékesíteni, de Dunaújváros, Szekszárd, Miskolc és Salgótarján szálláshelyei ennél is alacsonyabb, 13–19%os éves kihasználtsággal működtek. Az átlagos szobaár Székesfehérváron és Szegeden volt a legmagasabb: meghaladta a 13 ezer forintot, Békéscsabán ugyanakkor ennek kevesebb, mint a feléért szállhattak meg a vendégek. (Összehasonlításként: a budapesti kereskedelmi szálláshelyeken egy kiadott szobáért átlagosan több mint 17 ezer forintot kellett fizetni 2011ben, az országos átlagár 13 400 forint körül alakult.) A kiadható szobánkénti fajlagos szállásdíj-bevételt (REVPAR) a foglaltság és a kiadott szobák árai együttesen határozzák meg. 2011-ben a megyei jogú városok kereskedelmi szálláshelyein minden működési napon átlagosan 2700 forintnyi bevétel jutott egy-egy kiadható szobára – Budapesten ennek 3,5-szerese, országosan és a Balaton üdülőkörzetben több mint 1,5-szerese. A városok átlagának kétszeresét realizálták a kecskeméti szálláshelyek, ami nemcsak a kedvező foglaltság, hanem a drágább szállásszolgáltatás eredménye is. Fejér megye székhelyén, ahol a REVPAR értéke 4,5 ezer forintot tett ki, alacsonyabb kihasználtság mellett inkább a magas szobaár dominált, ugyanez jellemezte Szeged (REVPAR 3,7 ezer forint) és Pécs (REVPAR 3,3 ezer forint) szálláshelyeit. Ezzel szemben Sopronban és Győrött az elérhetőbb, alacsonyabb árfekvés viszonylag magas kihasználtsággal párosult, ennek köszönhető a mutató 4 ezer forintot meghaladó értéke.
9. Uniós fejlesztési források Európai Uniós csatlakozásunkat követően hazánk is jogosulttá vált strukturális és kohéziós alapok lehívására. A fejlesztési forrásokat az uniós fejlesztési politikával összhangban használhatják fel a tagállamok. A Magyarország 2004-es uniós csatlakozása időpontját követő 2 évben a Nemzeti Fejlesztési Terv, a jelenleg érvényben lévő, 2007–2013-as Uniós költségvetési időszakban viszont az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), illetve az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) az a dokumentum, amelyek elvei és célrendszere alapján az Uniós források területi elosztása megtörténik. Előbbiben operatív programokba, utóbbiban pedig kitörési pontokba sorolják a lehívható pénzösszegeket. Az ÚMFT által meghatározott célokra 7124 milliárd, az ÚSZT keretéből pedig 2516 milliárd forint támogatást osztottak szét a sikeresen pályázók között. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a legtöbb forrást, a teljes rendelkezésre álló összeg mintegy 30%-át közlekedési, további 17%-át környezetvédelmi és energiahatékonysági, 13%-át oktatási-képzési, 10%-át pedig a kis- és középvállalkozókat megcélzó gazdaságfejlesztési projektek9 finanszírozására fordították. Az egyes régiók saját maguk által meghatározott céljainak fejlesztésére (Regionális Operatív Programok) az összes forrás 23%-a jutott. 9
A Gazdaságfejlesztési Operatív Program forrásaira a közép-magyarországi régióból nem lehetett pályázatot benyújtani, mivel nem konvergencia régió.
29
www.ksh.hu
A fejlesztési források területi eloszlására a főváros miatt a közép-magyarországi koncentráció a jellemző. Ebbe a régióba az összes forrás mintegy 24%-a, míg Észak-Alföldre a források mintegy hatoda, Dél-Alföldre pedig mintegy hetede érkezett, a többi régió 7–10 %-os részesedéssel bír. A 23 megyei jogú város fejlesztéseire az összes rendelkezésre álló ÚMFT forrás mintegy negyedét fordították. Az 1833 milliárd forintnyi fejlesztési összeg legnagyobb részét (22%) közlekedéssel és úthálózattal kapcsolatos beruházások tették ki, gazdaságfejlesztésre pedig a források ötöde jutott. Az ÚMFT forrásokból a legnagyobb mértékben Szeged részesült, összesen 278 milliárd forinttal, de Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc gazdasági szereplői is több mint 150 milliárd forint támogatási összeghez jutottak. E magas összegnek részben az az oka, hogy az M30-as, az M3as és az M43-as autópályák építésére elnyert támogatások e városok mellé kerültek besorolásra. Hasonló ok (vasútfejlesztés) miatt szerepel Sopron mellett közel 48 milliárd forint közlekedési támogatás. Gazdaságfejlesztésre Szeged, környezetvédelmi és energiahatékonyság-fejlesztési projektekre Győr, a képzési és humánerőforrás-fejlesztési programokra Debrecen kapta a legtöbb támogatást. Regionális forrásokból Pécs részesült a legnagyobb mértékben. Az Új Széchenyi Terv forrásainak legnagyobb részét, mintegy 30%-át közlekedésfejlesztési projektekre, hatodát pedig vállalkozásfejlesztési projektekre fordították, míg kutatás-fejlesztési projektekre a kiosztott pénzeszközök kevéssel több, mint tizede jutott. E források területi eloszlása szintén Közép-Magyarországra összpontosul: ebbe a régióba 22%-nyi, míg Észak-, és Dél-Alföldre 11–11%-nyi ÚSZT forrás érkezett. A többi régió részesedése 5–9%. Az ÚSZT keretein belül a forráselosztás már kevésbé koncentrálódik a nagyvárosokra: az országban rendelkezésre álló források 18, illetve 19%-a került a 23 megyei jogú városba, illetve a fővárosba. A megyei jogú városokban a hangsúly nem a közlekedésfejlesztésen, hanem a Tudomány és Innováció kitörési pontba sorolható projekteken volt. A nagyvárosokba érkező összes támogatás több mint harmadát kutatási-fejlesztési projektek finanszírozására fordították. A fejlesztési cél fontosságát az is jelzi, hogy az országban ilyen céllal kiosztott támogatások 57%a került ezekbe a városokba. 19. ábra Az Új Széchenyi Terv forrásainak kitörési pontonkénti megoszlása az országban és a megyei jogú városokban (%)
Magyarország
Megyei jogú városok összesen
Foglalkoztatás
Gyógyító Magyarország
Vállalkozásfejlesztés
Közlekedésfejlesztés
Tudomány és Innováció
Zöldgazdaság fejlesztése
Kitörési pontba nem sorolt
30
Megyei jogú városok
Vállalkozásfejlesztésre a források ötöde jutott, melyből Debrecenben, Miskolcon és Székesfehérváron részesültek a legnagyobb mértékben, de 7 milliárd forintot meghaladó összeghez jutottak a szombathelyi és a győri vállalkozók is. További jelentős fejlesztési források érkeztek a Gyógyító Magyarország kitörési pont keretében is, ahol egészségturisztikai és egészségipari fejlesztésekre lehetett forrásokat igényelni. A megyei jogú városokban a fejlesztési összegek 11%-át fordíthatják ilyen célra. A legjelentősebb összegek Debrecenbe, Miskolcra, Pécsre és Szegedre kerültek.
10. Összegzés A megyei jogú városok kiemelkedő szerepet játszanak az ország gazdasági életében. Noha a Budapest és vidék, illetve a nyugati és a keleti országrészek közötti társadalmi és gazdasági fejlettségbeli megosztottság már 1990 óta jelen van, a megyei jogú városok legtöbbje a tágabb környezetében a gazdaság motorjává vált. Budapest mellett ezek a települések voltak azok, amelyek közlekedési helyzetüket kihasználva jelentős külföldi tőkevonzó képességgel rendelkeztek, ezáltal ipari, valamint szolgáltatási és igazgatási centrumokká váltak, és az új munkahelyek révén a térségük foglalkoztatásában is kiemelkedő szerepet játszottak. Ebben a folyamatban élen jár Győr, Székesfehérvár, Sopron, Kecskemét és Debrecen. Az 1990 előtti gazdasági struktúra nyomán kialakult problémák és azok öröksége azonban még ma is fellelhetőek. A megyei jogú városok közül az adatok alapján Salgótarján és Dunaújváros küzd problémákkal, de Miskolc gazdasági helyzetére is hatással van mindaz, ami Borsod-Abaúj-Zemplén megyében illetve az Észak-Magyarországi régióban tapasztalható. Érd pozíciója és szerepköre ugyanakkor a főváros közelsége miatt különleges. Az ott élő népesség társadalmi jellemzői és a gazdasági környezet néhány szegmense alapján is látható, hogy ezek a városok a magyar településhálózatban előkelő helyet foglalnak el. Az ország népességének és a gazdaságilag aktív népességnek mintegy ötöde élt a megyei jogú városokban, továbbá itt találjuk a működő vállalkozások negyedét, és a külföldi érdekeltségű vállalkozások 11%-át. Az országban jelenlévő külföldi tőke, valamint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak terén ezeknek a városoknak nagyobb a súlyuk: előbbi esetében 27, utóbbi esetében 23%-nyi részesedéssel bírnak.
Megjegyzések: A százalék- és viszonyszámokat a kerekítés nélküli adatokból számítjuk. Az adatok és a megoszlási viszonyszámok kerekítése egyedileg történik, ezért a részadatok összegei eltér(het)nek az összesen adatoktól.
31
www.ksh.hu
További adatok, linkek: Függelék Módszertan Táblázatok
Elérhetőségek: Felelős szerkesztő: Szántó Balázs főosztályvezető További információ: Retz Tamás tájékoztatási osztályvezető Telefon: (+36-88) 620-210,
[email protected] [email protected], telefon: (+36-88) 620-230
32
Függelék A külföldi érdekeltségű vállalkozások rangsora, 2011 Rangsor 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
Vállalkozás
Főtevékenység
Külföldi tőke alapján Üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadás Villamosenergia-kereskedelem Közúti járműgyártás Számítógép, elektronikai termék gyártás Gázkereskedelem Gázelosztás Vas-, acél-, vasötvözet-alapanyag gyártás Közúti járműgyártás Egyéb szivattyú, kompresszor gyártás Villamosenergia-kereskedelem Értékesítés nettó árbevétele alapján PHILIPS Industries Magyarország Gyártó és Kereskedelmi Kft. Elektronikus fogyasztási cikk gyártás ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. Vas-, acél-, vasötvözet-alapanyag gyártás GDF SUEZ Energia Magyarország Zrt. Gázkereskedelem MICHELIN Hungária Abroncsgyártó Kft. Gumiabroncs, gumitömlő gyártás LUK SAVARIA Kuplunggyártó Kft. Közúti járműgyártás EDF DÉMÁSZ Zrt. Villamosenergia-kereskedelem NI HUNGARY Software és Hardware Gyártó Kft. Számítógép, elektronikai termék gyártás Harman Becker Kft. Elektronikus fogyasztási cikk gyártás ALCOA-KÖFÉM Székesfehérvári Könnyűfémmű Kft. Alumíniumgyártás DENSO Gyártó Magyarország Kft. Közúti járműgyártás Foglalkoztatotti létszám alapján ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. Vas-, acél-, vasötvözet-alapanyag gyártás DENSO Gyártó Magyarország Kft. Közúti járműgyártás PICK SZEGED Szalámigyár és Húsüzem Zrt. Hús, baromfihús-készítmény gyártás COLOPLAST Hungary Gyártó Kft. Egyéb műanyag termék, orvosi eszköz gyártás GRUNDFOS Magyarország Gyártó Kft. Egyéb szivattyú, kompresszor gyártás ELCOTEQ Magyarország Kft. Elektronikai áramköri kártya gyártás EPCOS Kft. Egyéb villamos berendezés gyártás MICHELIN Hungária Abroncsgyártó Kft. Gumiabroncs, gumitömlő gyártás ALCOA-KÖFÉM Székesfehérvári Könnyűfémmű Kft. Alumíniumgyártás Robert Bosch Energy and Body Systems Kft. Járművillamossági, elektronikai készülék gyártás
AUDI HUNGARIA SERVICES Zrt.b) EDF DÉMÁSZ Zrt. LUK SAVARIA Kuplunggyártó Kft. NI HUNGARY Software és Hardware Gyártó Kft. GDF SUEZ Energia Magyarország Zrt. Égáz-Dégáz Földgázelosztó Zrt. ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. Nemak Györ Kft. GRUNDFOS Magyarország Gyártó Kft. Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt.
a) b)
Elöl a többségi tulajdonos.
Az AUDI HUNGARIA MOTOR Kft.-t 2011 novemberében az AUDI AG, mint egyedüli tulajdonos apportálta az AUDI HUNGARIA SERVICES Zrt.-be.
Tulajdonosi összetétela)
Székhely
német francia német-magyar amerikai francia-magyar francia ukrán-ciprusi-magyar spanyol dán-svájci német-magyar
Győr Szeged Szombathely Debrecen Szeged Győr Dunaújváros Győr Tatabánya Miskolc
holland ukrán-ciprusi-magyar francia-magyar francia-holland német-magyar francia amerikai amerikai amerikai-magyar japán
Székesfehérvár Dunaújváros Szeged Nyíregyháza Szombathely Szeged Debrecen Székesfehérvár Székesfehérvár Székesfehérvár
ukrán-ciprusi-magyar japán ciprusi-magyar dán dán-svájci luxemburgi japán-német francia-holland amerikai-magyar német-holland
Dunaújváros Székesfehérvár Szeged Tatabánya Tatabánya Pécs Szombathely Nyíregyháza Székesfehérvár Miskolc