MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------NETO, Agostinho Vérzünk, virágzunk. Válogatott versek Eredeti közlés /Original publication: 1980, Budapest, Európa Könyvkiadó, 120 old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.005 Dátum/Date: 2013. december /December – 2014. szeptember / September 14. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document NETO, Agostinho: Vérzünk, virágzunk. Válogatott versek, AHU MATT, 2014, pp. 1–92. old., No. 000.001.005, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Agostinho Neto verseinek váltogatott gyűjteménye, Tóth Éva fordításai, az antológiát bevezette: Tóth Éva African studies in Hungary, Agostinho Neto’s selected poems, translations by Éva Tóth, the anthology introduced by Éva Tóth ----------------------------------------------------------------------------

2

Agostinho Neto

AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Vérzünk, virágzunk

3

Agostinho Neto Vérzünk virágzunk

Válogatta, fordította és a bevezetőt írta Tóth Éva

4

Agostinho Neto

Agostinho Neto

Vérzünk virágzunk

Válogatott versek

Európa Könyvkiadó Budapest 1980


5

Agostinho Neto: Sagrada Esperança Livraria Sá da Costa, Lda., Lisboa, 1974 © Agostinho Neto, 1974 Hungarian translation © Tóth Éva, 1980 Kiadta az Európa Könyvkiadó A kiadásért az Európa Könyvkiadó igazgatója felel Szedte és nyomta a Kner Nyomda A nyomdai rendelés törzsszáma: 1048 Készült Gyomán, 1980-ban Felelős szerkesztő: Benyhe János A kötetet tervezte: Révai Mária Műszaki vezető: Andrási Győzőné Készült 3000 példányban, 10,85 (A/5) ív terjedelemben EU-1-8081 ISBN 963 07 2243 7

FÜLSZÖVEG Nem, nem tévedés. Agostinho Neto, aki napjainkban egy frissen felszabadult afrikai nép sorsát hordozta, nemcsak politikus – az Angolai Népi Köztársaság elnöke –, nemcsak orvos, költő is volt. Politikus költő. De nem az a fajta, aki egy révült líra ködfátylával igyekszik palástolni vagy feledni-feledtetni a politikai cselekvés olykor emésztő aprómunkáját, hanem – ellenkezőleg – az érző értelem képlékenységével közvetlenül visszhangozza lesújtó-felemelő élményvilágát. Ez az élmény ebben a negyvenes, ötvenes, hatvanas években keletkezett költészetben szükségképpen nem lehet más, csak az afrikai színeken, napfényen áttűnő lánc-csörgető rabság, ínség, és még valami: a gyötrelem ködéből is kicsillanó, elszánt remény.

6

Agostinho Neto

BEVEZETŐ

Európában manapság nemigen fordul elő, hogy valaki író és államférfi legyen egy személyben (író és diplomata még akad), s valljuk be, eleve gyanakvás kísérné mindkét minőségében azt, aki a társadalmi munkamegosztás törvényeit ily módon áthágni akarná. Pedig éppen nálunk nem kevés példa kínálkozik irodalom és politika kettős kötésére. Főleg, ha nemcsak Zrínyire, Rákóczira, Széchenyire, Kossuthra gondolunk, hanem a verseivel és az ellenséggel csatázó Petőfire is, meg Adyra, aki azt vallotta magáról, hogy semmi más nem érdekelte, csupán politika és szerelem, vagy József Attilára, aki így bocsátja útjára a verset: légy osztályharcos, és mindazokra a kortársaikra és utódaikra, akiket elkötelezett írónak szokás nevezni. „A születő kontinens” irodalmában az ilyen egybeesés sokkal gyakoribb, szükségszerűen az: a gyarmati sorból felszabaduló országok szűk értelmiségi rétege nem zárkózhat arisztokratikusan egy szakma, egy hivatás elefántcsonttornyába, nem az a feladata – mondhatjuk Marxszal –, hogy értelmezze a világot, hanem hogy megváltoztassa. Nem „vasárnapi költő” volt tehát az angolai köztársaság 1979-ben elhunyt elnöke, s ezt verseinek nemcsak a minősége, hanem keletkezési dátuma is bizonyítja: a kötetben szereplő verseket 1945 és 1960 között írta, az MPLA, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom hatalomra jutása előtt, s a harminckilenc versből tizenhármat börtönben. Agostinho Neto 1922. szeptember 17-én született egy Luandától hatvan kilométerre fekvő faluban, Kaxikanéban. Apja protestáns lelkész volt, anyja tanítónő. „Rozsdás bádoglemezekből összetákolt” viskóban lakott maga is szüleivel és testvéreivel, mint a mussequé-k, az angolai nyomornegyedek lakói. De sikerült elvégeznie a középiskolát, s utána egy amerikai metodista püspök titkáraként. Majd a luandai egészségügyi szolgálat alkalmazottjaként sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy Portugáliába utazhasson, ahol előbb a coimbrai, majd a lisszaboni egyetemen folytatta orvosi tanulmányait az Egyesült Államok metodista egyházának ösztöndíjával. Lehetett volna tehát belőle assimilado, a gyarmatosítókkal kollaboráló bennszülött értelmiségi, annál is inkább, mert portugál nőt vett feleségül. Neto azonban az


7

asszimilációt elutasító, az autochton kultúrát megőrző, a való világ feltárására törekvő angolai értelmiséghez csatlakozott, akiknek programja – Fedezzük fel Angolát! – a népi írókéval rokon. 1951-ben szenved első ízben börtönbüntetést: a Stockholmi Békekonferenciára gyűjt aláírásokat. 1955-ben, első verses füzetének megjelenése után, ismét letartóztatják, s csak 1957-ben szabadul ki Sartre, Beauvoir, Mauriac, Aragon, Nicolás Guillén, Diego Rivera tiltakozása nyomán. 1958-ban ledoktorál, és 1959 végén családjával együtt visszatér Angolába. Orvosi rendelőjében tartóztatják le 1960-ban; a letartóztatása elleni tüntetésnek szülőfalujában harminc halálos áldozata lesz, és kétszázan megsebesülnek. A Zöldfoki-szigeteken töltött száműzetése idején, távollétében megválasztják az MPLA tiszteletbeli elnökének. Életútjának további állomásai egybeesnek a hazája függetlenségéért vívott küzdelemmel, amelyet költészetében is folytatott. Ez a költészet azonban nem a költő anyanyelvén, hanem portugálul szólal meg. „Hahogy panaszkodni akarunk, előbb meg kell tanulnunk írni” – mondja Tiborc. S ez a sorsa Afrika népeinek: ahhoz, hogy szavuk eljusson a világba, a volt gyarmatosítók nyelvén kell megszólalniuk: angolul, franciául, portugálul. Afrika nyelvi, törzsi széttagoltságára „felépítményként” a gyarmatosítók nyelve szerinti tagozódás rétegződik, amely nem esik egybe az előbbivel. Hasonló a helyzet, mint a római birodalom felbomlása idején: a leigázott népek átvették a nyelvet, majd megdöntötték a birodalmat, s az egykori lingua francából kialakultak az újlatin nyelvek. Afrikában persze nem egy lingua franca van, hanem több, s ezek mind élő, erejük teljében levő nyelvek, amelyeknek regionális változatai alakulnak ki, s ezek, különböző mértékben ugyan, de visszahatnak az anyaországi nyelvhasználatra is. A portugálul író Neto és franciául, angolul író társai tehát megannyi kései Janus Pannonius-ok, akiket honfitársai egy része nem is ért, s akik mégis népük, hazájuk költői szókincsből, vagyis anyanyelvükből csak egy-egy szót, mondatot csempésznek az idegen nyelvű szövegbe, ugyanúgy, mint a Tihanyi Apátság Alapítólevelének írója, vagy mint Anonymus. Az anyanyelvtől való elszakadás, a hagyományos közösségből való kiszakadás drámáját idézi fel Ifjúságom pálmafáinak zöldje című versében: Új nyelv! Vége a mafumeira árnyékában

8

Agostinho Neto

vagy a füstölgő tűzrakás halvány fényénél mondott meséknek …. Menekültem ifjúságom zöldes-fekete pálmafáitól …. Én menekültem mosolyogva és búsan mosolyogva és üresen se földem se nyelvem se hazám …. remegve... korgó gyomorral és rossz szagú fogakkal összeszorított lélekkel. Mintha József Attila szorongó kivándorlóit hallanánk. Mintha a legafrikább Afrikából való menekülés bűntudatára Illyés válaszolná, hogy nem menekülhetsz! S a kötet utolsó versében, amelynek a címe is – Egyenragú beszéd – a jog asztalától, a szellem napvilágától, a bőség kosarától egyaránt eltiltott nép nevében beszél, a megidézett jövőben a ... boldog fiatalság nagyapáktól tanult dalokat énekel saját nyelvén beszél saját hagyományairól. Ezekből a hagyományokból, a kimeríthetetlenül gazdag afrikai – közelebbről angolai – folklórból, amelyről hazánk fia, Magyar László tudósított bennünket forrásértékű műveiben, Livingstone-t megelőzve, a 19. század ötvenes éveiben, szinte csak jelzések találhatók Neto költészetében. A közismerten nagy szerepet játszó dob mellett feltűnik a marimba, a quissange, utal a táncokra, a jóslásokra, varázslásokra, egy-egy képe mögött mítoszok sejlenek föl: Megérkeztem hogy láthassam a mag feltámadását


9

– itt az agrármítoszok legősibb, a görög Démétérrel rokon csodájának vagyunk tanúi, a „megsebzett földek”, a „megerőszakolt rétek” pedig egyszerre idézik emlékezetünkbe József Attila képét: Forgolódnak a tőkés birodalmak csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzok Afrikát falnak és Weöres Sándorét: ...a mező lánykateste pőre halmai koncul esve az erőszakos technikának …tehát a gyarmatosítás, a kapitalizmus húsba vágó aktualitását. Ugyanakkor a „kapával felsértett kibelezett földek” arra a hiedelemre utalnak, hogy a földnek, a földanyának fáj az emberi beavatkozás, a földművelés. Ezek azonban csak jelzések, villanások, Neto világképe nem mágikus világkép, realizmusa nem mágikus realizmus. Archaikusnak és modernnek azt a szintézisét, amelyet Bartók megvalósított, s amely egymástól igen különböző formában, de lényegileg megtalálható Adynál és József Attilánál, Weöresnél, Juhásznál és Nagy Lászlónál egyaránt, nála hiába keressük. Úgy látszik, annak még nem jött el az ideje. „El kell távolodnunk a dolgoktól... hogy közelről láthassuk őket” – mondja és cselekszi Carpentier. Neto nem tud és nem akar eltávolodni a való világtól, a nyers valótól. Milyen ez a világ? Vannak pillanatok amikor a világ kínzókamrává zsugorodik – mondja egyik, börtönben született versében. És a többi szikár, szociográfikusan tényközlő, a nemzeti nyomort leltározó verséből kirajzolódik a nyomornegyedek sivársága, a kényszermunkára elhurcoltak gyötrelme, a börtön, a száműzetés testi-lelki kínja, a szorongás, a tehetetlenség, a lelki restség diagnózisa, a felszabadulás iránti vágy szükségszerűsége, a küzdelem szükségszerűsége. Nem Afrika egzotikumát kínálja „a jóllakott turisták mosolygó Európájának”, hanem a „csíkos nadrágos”, az „európai módra kidekorált”, a „szvingelő”, a „dolgozószobával”, „ruganyos pamlaggal” rendelkező Afrikát, az el-

10

Agostinho Neto

idegenedett Afrikát akarja visszavezetni önmagához, azt buzdítja új honfoglalásra. Ám „az utca és a föld bármelyik néger fia”, a „világ négerei” iránt érzett testvéri szeretet nem csap át nála fordított előjelű fajgyűlöletbe: Korea, Olaszország, Görögország „szívéhez éppen oly közel” van, mint Radnótiéhoz Sanghaj vagy Guernica. Éppen oly közel, mint hozzánk Afrika. Tóth Éva


BÚCSÚZKODÁS

Édesanyám (néger anyák ti mind akiknek elment a fia) te tanítottál meg engem remélni ahogy magad is reménykedtél a nehéz időkben De az élet kiölte belőlem ezt a misztikus reményt Nem remélek nem várok én vagyok akit várnak Én vagyok anyám a remény mi vagyunk a te fiaid az életet tápláló hitet keresők Ma pucér gyerekek vagyunk őserdei falukban délben a homokon rongylabdát rugdosó iskolázatlan kölykök és mi vagyunk azok is akik a kávéültetvényekre elszegődve égetik életüket a tudatlan feketék akiknek tisztelniük kell a fehéreket és félniük kell a gazdagoktól a te fiaid vagyunk a négernegyedek lakói ahová nem jut el a villany fénye ahol a férfiak a sárga földig leisszák magukat a dob halálos ritmusának révületében mi vagyunk a te éhező

11

12

szomjúhozó fiaid akik szégyellnek téged anyjuknak szólítani félnek ha át kell menniük az utcán félnek az emberektől Holnap a szabadságot zengi himnuszunk amikor a rabszolgaság eltörlésének ünnepét megüljük A világosságot keressük mind a te fiaid anyám (néger anyák ti mind akiknek elment a fia) Az életet keressük.

Agostinho Neto


INDULÁS KÉNYSZERMUNKÁRA

Az arc a szenvedéstől összegyűrt lélek tükre A sírás hajnali és vérző órájában Manuel a szerelme elindult Sáo Toméba a tengeren túlra Mikor jön vissza? A láthatáron túl hirtelen a tengerbe fullad a nap és a hajó sötétségbe borítva az eget sötétbe a földet és az asszony szívét Nincs semmi fény nincsenek csillagok a sötét égen A földön minden homályba borult Nincs semmi fény nincs sarkcsillag az asszony szívében Csak sötétség Sötétség...

13

14

SZOMBAT A SZEGÉNYNEGYEDBEN

A musseque szegények lakta szegénynegyed Amikor eljön a szombat megzavarodik a kétségbeeséssé reménykedéssé és rejtélyes nyugtalansággá változott élet A dolgok és lények értelmében nyugtalanság rejlik a teleholdban amely közvilágítás helyett fényeskedik hiszen a nyomor és a holdfény igazán összeillik Nyugtalanság érződik a zsivajban és a levegőben terjengő pálinkaszagban a különös hangszerelésben keveredő fájdalmas kiáltásokban és vidám kurjantásokban Nyugtalanság hajtja az egyenruhást hogy elkapjon egy másik embert összerugdossa megtiporja hogy csupa vér ő meg kidülleszti a mellét büszke rá hogy elbánt valakivel

Agostinho Neto


A többiek közelébe se mennek a helynek ahol a zsaru leterítette az embert elkerülik falakon ugranak át tövisbe lépnek felsértik meztelen lábukat az üvegekkel amiket a gyerekek törtek össze játékból s az asszonyok fellélegeznek ha emberük hazaér. Nyugtalanság van a katonákban akik azzal szórakoznak hogy a kazsufák árnyékában megbújva gyanútlan járókelőkre lesnek Időnként jajszó hasít a fülekbe megsebzi a félénk szíveket távolodó léptek ijesztő dobogása aztán a banda harsogó röhögése után csak némaság titok gyűlölködő sírás s a nadrágszíj csatjával összekarcolt hús Nyugtalanság az olcsó örömért koslatókban Nyugtalanság a férfiban aki egy sötét zugban megerőszakol egy gyermekleányt Vagyona elhallgattatja az apát és a lány

15

16

Agostinho Neto

csak később átkozza majd a sorsot Nyugtalanság üvölt a kocsmai verekedésben Haverok veszekszenek káromkodva két garas adósság miatt a népes hallgatóság morgásától kisérve Nyugtalanság az asszonyokban akik felugranak férjük mellől mikor azt hallják hogy a szomszédasszony átkozódva szidja a férjét amiért szegény Hisztérikus zokogást hallani székek reccsenését ziháló légzést zománcozott vaslábasok fájdalmas csörömpölését a szomszédok beözönlenek a civakodók kitessékelik őket azután kéjes kuncogással jön a kibékülés Nyugtalanság a mozik megafonjaiban a swinget üvöltő kerekre nyitott szájban a pénztárak előtt miközben egy körhinta piros zöld kék fényeket forgat álomörvényben no meg


kétezerötszáz szerelmes és gyerek filléreit Nyugtalanság a kiokó törzsbeli napszámosok bánatos dobolásában túl a táboron minden zaj beleolvad Lunda határtalan a zajgó gond morajlását szegélyező Nyugtalanság a szegény gyerekben aki rémülten menekül a szolgálatban levő rendőr elől Nyugtalanság a gitár hangjában amely valamiféle szambát éneklő hangot kísér kéjesen lustán tölti be a levegőt hogy az embernek sírni volna kedve Ezen a hangon kiált a szomorúság a sokaságé a meg nem élt napok miatt a szabadság napjaiért s az éjjel kiszívja belőlük az élet vágyát Nyugtalanság az utcán felbukó részegekben késő éjszaka Nyugtalanság az eltűnt fiaik után

17

18

Agostinho Neto

kiáltozó anyákban a részegen tántorgó asszonyokban a férfiben aki a varázslóhoz folyamodik hogy állását el ne veszítse az asszonyban aki orvosságot kér a javasembertől hogy el ne veszítse a férjét az anyában aki a jóstól tudakolja hogy kislánya felgyógyul-e a tüdőgyulladásból a rozsdás bádoglemezekből összetákolt lyukastetejű viskóban az asszonyokban akik könyörületért esedeznek Szűzanyák előtt az imádkozó családokban míg fohászkodnak részegek vizelnek az utcán a falnak dőlve s ahogy továbbmennek kiröhögik a zsaluk mögül kihallatszó imádkozást Nyugtalanság az acetilén fényénél vagy petróleumlámpa világánál táncolt kazukutában1 a kékrepingált poros izzadságszagú vonagló csípőkkel és 1

Angolai tánc.


összetapadó nemiszervekkel teli teremben Nyugtalanság a nevetőkben a sírókban azokban akik felérik ésszel ami van s azokban akik értetlenül szívják a levegőt Nyugtalanság a zsúfolt tánchelyiségekben ahol a vőlegény egyszer csak veszekedni kezd a menyasszonnyal szitkok röpködnek a levegőben a helyiséget civakodás tölti be folytatódik az utcán a füttyszóra megjelennek a rendőrök Nyugtalanság a nehéz bádogtető terhétől fenyegetően meghajló tartógerendák csontvázában az ürüléktől bűzlő udvarokban a mocsoktól ragacsos bútorokban a lyukas lepedőkben a matrac nélküli ágyban Nyugtalanság a türelmesen várakozó tömeget szemlélőkben Az emberekben forr a vágy hogy megfeszítsék erejüket hogy az Ember minden emberben újra megszülessen és a remény soha többé ne váljék a sokaság panaszává

19

20

Maga az élet fakaszt akaratot az errejárók aggódó szemében A szombat összezavarta az éjszakát a mussequében valami rejtélyes nyugtalansággal és kérlelhetetlenül kibontja hősi zászlait a rabságba döntött lelkekben. 1948

Agostinho Neto


KEGYETLENSÉG

A sarkon posztolók csapdájába estek mindannyian És hirtelen vége szakadt a környékben a táncnak s az arcok megkeseredtek akkor éjjel Mért fogták el őket kérdi mindenki nem tudja senki pedig mindenki tudja végül is És csend van íme néma halálukat most asszonyok siratják A megriadt szívekben titokzatos igazság szava hallik A villanyfényben úszó város felől a kegyetlen közöny hahotája idáig harsog Hiszen mindennapos ami itt megesett az éjszaka csendjében a Sambizanga-negyedben egy négernegyedben!

21

22

TÚL A KÖLTÉSZETEN

A láthatáron tűz és kitárt karú majomkenyérfák sötét körvonalai A levegőben égő pálmaligetek zöld szaga Afrika költészete Az úton bailundo teherhordók sora nyög a súly alatt A szobában kedves tekintetű mulatt lány rúzsozza és púderezi az arcát Bőszoknyás asszony csípeje ring Álmatlanul fekszik az ágyban a férfi és arra gondol hogy villát meg kést kéne venni és asztalnál enni Afrika költészete Tűz visszfénye az égen és négerek körvonalai amint kitárt karokkal verik a dobot A levegőben marimbák2 forró dallama Afrika költészete S az úton a teherhordók a szobában a mulatt lány az ágyban az álmatlan férfi Máglyák emésztik elemésztik az izzó láthatár forró földjét.

2

Xilofon típusú hangszer.

Agostinho Neto


ÉJSZAKA

Én a világ sötét zugaiban élek ahol se fény se élet. Vaktában botorkálok utcáról utcára alaktalan álmaimra támaszkodva s beleütközik a rabszolgaságba minden vágyam. Rabszolganegyedek ezek nyomortanyák sötét vidékek. Itt az akarat elszivárgott s az emberek elkeveredtek a dolgokkal. Kivilágítatlan ismeretlen titokkal és rémülettel teli utcákon botorkálok fantomokkal karöltve. Sötét az éjszaka is.

23

24

NYUGATI CIVILIZÁCIÓ

Földbevert cölöpökre szegezett bádog: ez a ház Rongyok egészítik ki a lakberendezést A nyílásokon át besütő nap felébreszti az itt lakót Aztán tizenkét órás rabszolgamunka következik Töri a követ hordja a követ töri a követ hordja a követ ha süt a nap ha esik ha fúj töri a követ hordja a követ Korán jön az öregség Elég neki egy gyékény egy sötét éjszakán hogy hálálkodva haljon éhen

Agostinho Neto


ÁRNYAK

Vágyam ezernyi útján bolyongó árnyak kutatják a semmit; mennek kétségek közt merészen a létezés kérdőjelei után. Átlépnek rajtam glória helyett láncokat bilincseket vonszolva ostobán vigyorogva. Ők azok akik megérkeztek valahová s egymásra nem találtak meg a rettegők akik az Életben elmentek egymás mellett s eltévedtek a zűrzavarban; meg azok akik most tartanak tétován ebbe az ismeretlen világba ahová mások már megérkeztek Bennem mennek tovább s én követem őket saját magamban. Íme, itt megyünk! Érzéketlenné vált akarattalan árnyak

25

26

mint a föveny amely hullám szeretne lenni szárnyat növeszteni még életében a végtelenségben mellkasán érezni a hajógerendák szörnyű erejét és összegyűjteni a rettegést hajótöröttek utolsó sóhaját s mégis fövény maradt hullámot szürcsölő s csak bámulja meredten a távolodó mozgást. Az időben kiüresedő árnyak hagyták rám ezt a szorongást s a láncaik csörgését megsokszorozó visszhangot; az utánunk jövőknek megmutatom ezeket a széttört bilincseket és osztozom velük a hullámmá válás óhajában a szomorú vesztesek vonulásában. És egyre jönnek vonszolja őket a remény faggatják a halált arról hogy mi az élet Messzire mennek még messzebbről jönnek s én magamat követem saját magamban.

Agostinho Neto


SZIMFÓNIA

Tomboló erdőtűztől nyaldosott pálmafák sercegésének dallama Színe hörgése riadalma S a dicstelen harcok tüzétől nyaldosott emberek zenebonája Mosolya kínja riadalma És a nép dicsőséges harca Ez a zene zeng a szívemben. 1948

27

28

NE VÁRD, HOGY MOSOLYOGJAK

Dicsőséget tőlem ne várj mikor még a csatában sebesültek jajgatásától verejtékezem Dicsőséget tőlem ne várj hisz én az Emberiség ismeretlen katonája vagyok A tábornokoknak jár kitüntetés Az én dicsőségem az amiért szenvedek és amit elszenvedtem Mosolyom mindaz amiért sírnom kellett Nincs se mosoly se dicsőség Csak az útépítő kemény vonású arca aki nehéz terepen kőt kő után rakva halad tovább A sok hiábavaló erőfeszítéstől az este munka után is makacsul gürcölők erőlködésétől keserű arc Nincs babér homlokomon mivel egyelőre nem szerepelek

Agostinho Neto


a megdicsőült nagyságok katalógusában Nem tűntem ki az életben semmiben sem és kiirtott őserdők rejtik az utakat amelyeken tovább kell mennem De rájuk kell lelnem s rajtuk mennem tovább minden áron És akkor egy új katalógusban megmutathatom neked pálmaággal megkoszorúzott arcomat S amire vársz tied lesz mosolyom.

29

30

Agostinho Neto

ÜDVÖZLET

Téged, akárki néger velem egytestvér ím, üdvözöllek! Üzenetem legyen a kötelék mely engem kínjaidhoz kötöz felbonthatatlanul s eszmémhez kössön téged hogy érezhessem az őserdőben bujdosó az áttekinthetetlen és iszonyú világtól rettegő bármelyik néger fájdalmát örömét és egyesítsen bennünket hogy megkeressük és kényszerítsen hogy melléd üljek a szombat esti tivornyától mocskos asztalhoz hogy megpróbáljuk elfelejteni hogy gyermekeink pucérok és éhesek s szégyelljem veled együtt hogy nem tudok nekik kenyeret adni s együtt műveljük a földet hogy teremjen s elvont statisztikai figurává változzam aki nem ismeri a bennünket felemésztő küzdelem céljait mint egy bizonyos réteg megvetett korcsa napunk e hajnalán hogy végül én legyek az utca és a föld bármelyik néger fia


akinek éppúgy nehezére esik előre lépni hogy segítsünk egymásnak legyőzni az izmos karok tehetetlenségét Eljött az ideje hogy együtt haladjunk bátran egy új világ felé amely mindenkié Fogadd testvéri üdvözletként ezt az üzenetet utcák és őserdei falvak néger fia véremből való vér emberi érték az Élet elegyében testvérem, üdvözöllek!

31

32

A VÉR SZAVA

Bennem lüktet a dob hangja a blues bánatos ritmusa Ó rongyos harlemi néger ó chicagói táncos ó néger szolga Délen Ó afrikai néger világ négerei éneketekkel egyesül szegényes hangom gyarló ritmusom Veletek tartok Célunk felé szövevényes Afrikáinkon át Veletek érzek világ négerei kínotok bennem él testvéreim.

Agostinho Neto


KINAXIXI

Jólesett leülni egy padra Kinaxixiben egy forró este úgy hat óra tájt s elüldögélni... Valaki odajön leül talán leülne mellém S elnézné a kövesúton felfelé ballagók fekete arcát a kimbunduval3 kevert portugál beszélgetés hiányt fejez ki Látná csoszogó szolgalépteit szolgaapák fiainak akik szerelmet dicsőséget keresnek minden szeszben a mámoron túl Sem boldogságot sem gyűlöletet Aztán lemegy a nap kigyúlnak a fények én meg céltalanul kószálnék s arra gondolnék közben, hogy az életünk végül is egyszerű túlságosan is egyszerű annak aki elfáradt de tovább kell mennie.

3

Afrikai nyelv, a bantu nyelvcsaládhoz tartozik.

33

34

Agostinho Neto

SZÜLETÉSNAP

A családtól kapott levelekben és táviratokban ez áll: Szívből gratulálunk sok boldogságot kívánunk És az öcsém beteg anyám szomorú és szegénységüket a vallás derűjével viselik. És büszkék rá hogy a fiuk orvos lett! Távol az otthontól egy barátom – valamikor rendes ember volt – italozik São Toméba exportálják földijeinket prostitúció általános szorongás szégyen Meg a reménység hiszen valaki a mieink közül orvos lett ! A nagyvilágban emberkezektől vérzik Korea Görögországban kivégzések Olaszországban sztrájkok apartheid Afrikában s az atomművekben hajsza hogy még nagyobb tömegben lehessen embereket meggyilkolni Szétütnek köztünk rettegést prédikálnak. De a világ csak épül épül tovább a világ.


És a mi végzett orvosunk is építeni fogja! Miénk a pillanatok biztonsága és bizonytalansága miénk a jog és rögös utakon járunk erősek vagyunk s menekülünk mint a gyenge gazella. De a világ csak épül épül tovább a világ. Ez az én születésnapom életünk egyik tamarindtól illatos napja amikor sem szóval sem tettel sem szenvedéssel nem adózunk a rabszolgaságnak. Felesleges nap ez is mint annyi másik míg az a nap el nem jön De szükségszerűen felesleges. 1951. szeptember

35

36

SZÜNET

Van úgy hogy nyugtalan az ember mikor a csúszómászók beveszik magukat a sárba s a férgek kegyetlen ocsmány orgiára készülnek felfalni egy gyönyörű teremtményt És van úgy hogy boldog az ember mikor a gyöngéd és erős reggel közeledik a föld mámorosan zengő dalával elrettenti a csúszómászókat a férgeket És a szorongás és derű közt a Nigertől a Jóreménység-fokig húzódó hosszú úton marimbák és karok dobok karok hangok és karok zengik az új Afrika születését ünneplő dallamot. 1951

Agostinho Neto


MUSSUNDA BARÁTOM

Itt vagyok Mussunda barátom Itt vagyok Veled vagyok A te vidámságod és öntudatod biztos győzelmével O ió kalunga ua mu bangele! O ió kalunga ua mu bangele-lé-lelé...14 Emlékszel? Azokra a szomorú időkre amikor együtt jártunk mangót venni együtt átkoztuk a sorsot a fundai asszonyokra keserves dalainkra keserves bánatunkra a szemünket ködbeborító könnyekre Emlékszel-e? Itt vagyok Mussunda barátom Neked köszönhetem hogy élek odaadó szeretetednek az mentett meg az óriáskígyó ölelésétől a te erőd amely megváltoztatja az ember sorsát 4

Részlet egy kimbundu gyermekdalból: „A halál tette ezt!”

37

38

Agostinho Neto

Neked köszönhetem Mussunda barátom neked hogy élek És verseket írok amiket te nem értesz megérted hogy mi bánt? Itt vagyok Mussunda barátom verseket írok amiket te nem értesz Nem ezt akartuk tudom én jól De a szellemben és tudásban együtt vagyunk! Mi vagyunk Mussunda barátom Mi Elválaszthatatlanok vagyunk s álmunk felé igyekszünk Az én utamon A te utadon a szívek éjszakák máglyáinak ritmusát dobogják a lábak trópusi rejtelmek színpadán dübörögnek Fülünkben hangjuk el nem hal soha O ió kalunga ua mu bangele... Együtt vagyunk.


A CSILLAGOK ÚTJA

Követni a csillagok útját a gazella nyaka hajlatán a hullámokon a fellegeken a barátság tavaszi szárnyain Egyszerű hangjegy a harmónia nélkülözhetetlen atomja a többszörösen összetett emberi vegyülék részecskéje csírája színe Fontos és nélkülözhetetlen mint az elkerülhetetlen rabszolgamúlt az öntudatban mint a jelen Színtelen eszmék közt nem elvont színtelen az irreális aritmiái közt ritmikus a gyökértelen törzsű szagtalanított őserdők közt sem szagtalan Hanem konkrét az erdők eső utáni friss szagának zöldjébe öltözött

39

40

Agostinho Neto

az esőtől a villámtól a mennydörgéstől kezek óvják a csírázó mosolyt a remény mezein A szemekben szabadság hang a fülekben mohó kezek a dob feszülő bőrén gyorsuló éles ritmusában a Zairéknek a Kalahári sivatagoknak a hegyeknek a megerőszakolt réteken végtelen vörös máglyák fénye a tam-tam hangjának szellemi harmóniája Afrika tiszta ritmusában Ez a csillagok útja a gazella nyaka hajlatán a világ összhangjához 1953


ÚJ HONFOGLALÁS

Ne fordulj mindig önmagadba Ne zárkózz be a szüntelen töprengés kastélyába Az emlékekbe az álmodozásba arról hogy mi lett volna Gyere velem csíkos nadrágos Afrika menjünk ki az utcára járjuk el társainkkal a férfitáncot a mosónők monoton dobolását hallgassuk a riadó tam-tamot amíg a keselyűk virrasztanak az élők fölött várva hogy hullákká váljanak Gyere velem európai módra kidekorált Afrika fedezzük fel a való világot ahol embermilliókat tesz testvérré a nyomor a demokrácia a kereszténység az egyenlőség látszata mögött Gyere velem dolgozószobádból Afrika lépjünk be ismét a Boavista nyomornegyed elfelejtett bádogviskójába ahová visszalöktek bennünket ahol lerombolták Cayatte rézsútos tetejű házait s igazságos törekvéseink vigasztaló tüzénél vizsgáljuk meg az igazságtalanságot amelyet beleoltottak az eleven közegbe amelyben mozgunk. Gyere velem ruganyos pamlagodról Afrika térjünk vissza a mi Afrikánkhoz ahol a katonacsizmák egy-egy darab húsunkból való húson tipornak ahol hiába hullattuk arcunk verítékét – a mi Afrikánkért.

41

42

Agostinho Neto

Gyere velem szvingelő Afrika a földhöz az emberhez saját bensőnkhöz lássuk mi minden hiányzott neked és nekem mennyi felejtődött el Afrikából mennyi halt el belőle a legnyomorultabb ex-hidalgóktól levetett ruhával jól-rosszul eltakart bőrünkön. Ne sirasd Afrika az eltávozottakat nézzük meg jól a kövesúton lépkedők görnyedt hátát inkább fekete mint a nyomor fekete mint a kudarc fekete mint a szorongás adjuk nekik szívünket adjuk nekik magunkat az éhségen a prostitúción a lyukastetejű viskókon át a zsoldosok szuronyain át a börtönfalakon át, át a Nagy Igazságtalanságon. Senki sem hallgattathat el bennünket Senki utunkba nem állhat Ajkunkon a mosoly nem ad hálát a halálért ha megölnek. Meghódítjuk világunkat s a Békét együtt az egész emberiséggel. 1953


MEGSEBZETT FÖLDEK

Afrika megsebzett földjei a régi és az új rabszolga jajveszékelésében más tengerek tisztátalan tam-tamjának szégyenletes verejtékében megsebzettek Afrika megsebzett földjei az őserdőben a tűz és vas erkölcstelenségével eltiport virág részegítő illatának gyalázatos élvezetében megsebzett földek Afrika megsebzett földjei a börtönajtó kulcsának zörgésétől félbeszakadt álomban az elfojtott mosolyban és a panasz diadalmas hangjában s a rejtett érzések öntudatlan fényében Afrika megsebzett földjei Elevenek és velünk élnek A táncokkal és majomkenyérfákkal díszes álmokban forrnak az antilop arányaiban az élőlények örök szövetségében Az élet dalát zengik azt harsogják még az óceán partjára kivetett holttetemekben is a bomlás és a halál bűzlő ajándékában és a tiszta folyókban

43

44

Afrika megsebzett földjei az öntudattal összhangzó szavakban a becsületes szívű emberekben az emberek erős vágyakozásában az emberi őszinteségben a csillagok létének tiszta és egyszerű értelmében élnek Élnek Afrika megsebzett földjei mert mi élünk s elpusztíthatatlan részei vagyunk Afrika megsebzett földjeinek.

Agostinho Neto


VÉRZÜNK VIRÁGZUNK

Mi szülöttei a hatalmas Afrikának a krokodilok árulása fölött a legyőzhetetlen fenséges erdőkön keresztül a vágyakozó lázas áradó élet iramában a bömbölő folyókban a marimbák összhangzó halk szavában a sokaság ifju tekintetében aggódó reménykedő karok világában szülöttei a hatalmas Afrikának a vad körme között fájdalomtól s reménytől bánattól s erőtől vérzünk vérzünk a kapával felsértett kibelezett földeken vért verejtékezünk a gyapotföldek pellengéréhez kötve éhséget vérzünk tudatlanságot kétségbeesést halált a sebekből a gyermek az anya a tisztesség fekete háta vérzik s virágzik hatalmas fekete Afrikánk tiszta mint a barátság hajnala vágyakozó és erős mint a szabadság léptei Kiáltásunk a vágy doboló üzenete a népek összhangzó szavában kiáltásunk a szeretet himnusza a szívekben kivirágzik a földben a napban a magban Afrika kiáltása a hajnal kiáltása mikor a tengerekben megsokasodnak a leláncolt halottak véresek és virágzók

45

46

Agostinho Neto

– Íme a világ testvérisége felé kitárt karjaink egyesülnek a világ jövőjéért a bizonyosságban a jogért az egyetértésért a Békéért Kezünkben rózsák nyílnak illatosak mint a fékezhetetlen Zaire hatalmasak mint a Maiombe sudár fái A lelkekben a barátság útja Afrikáért az egész világért Szemeink vér és élet a kezek felé fordulnak a szeretet gesztusai felé világszerte kezek Afrika földjének Afrika szülötteinek erejébe vetett hitet sugárzók eljövendő mosolya szülöttei a hatalmas Afrikának a reménység földjében kicsirázunk testvéri kötelékeket alkotunk az akarat a vágy az egyetértés szabadságában véresek és virágzók A jövőért íme itt a szemünk A békéért íme a hangunk A Békéért íme a kezünk a szeretetben egyesült Afrikáé. 1953


DOBRA FESZÍTVE

Erőszakos kezek verik alattomosan az afrikai dobot s a kifeszített bőr izmos árnyak harsány tam-tamját küldi felém a munka végeztével meggyújtott tűz vörös fényénél Ráfeszülök a szüntelen vert afrikai dob bőrére véresre torzulva remegek a szeszként kábító hangszerek kénye-kedvére agyam kifeszített bőrén Hol vagyok? Ki vagyok én? A díszdob lenyúzatlan bőrében remegek a jóllakott turisták mosolygó Európáiban a fekete verejték termékenységén az Afrikákban akik beleőszültek Afrika-voltuk szégyenébe a nap szilárd ragyogásától és a világegyetem selymes és robbanó átalakulásától megújuló Afrikákban saját magam mozgásában az afrikai dob ideges bőrének vibráló ritmusában a pálmafák szelíd táncának ritmusára kényszerítve Remegek emberi Afrikák ünnepi kusza hangjaiban (milyen nyelven beszéltek bennem testvéreim hogy ebben a ritmusban nem értelek benneteket?) Sose hittem magam ennyire elfajzottnak ó gyarmati évszázadok bűnös tisztátalansága (micsoda mese ez a nyúlról meg a teknősbékáról amit a máglya új ritmusában mesélsz

47

48

esténként feketebőrű Afrika-öreganyám) De sem oly távol sem oly elfajzott nem vagyok ami agyam bőrének remegését illeti kezem dobjára feszítve az emberi Afrikáért A fölöttem életörömben kacagásban a tengerek tág zöldje felé kiszabadult tavak derűjében összekulcsolt kezek adják meg az én Afrikám hangját a születő kontinens fekete népeiét a tagadás sötét mélységeiből kikerülve a görcsberándult ujjak ritmusára a dob megvénült bőrén amelyben élek remegek s kiáltok: előre! 1953

Agostinho Neto


49

VÉRFÜRDŐ SÃO TOMÉ SZIGETÉN Nagyrabecsült barátnőmnek, Alda Graçának

Akkor az Atlanti óceán az órák erejének engedelmeskedve holttesteket sodort a partra a habok fehér virágába takarva és a vadállatok szertelen gyűlöletébe a haláltól megalvadt vér fölött A partot ellepték az összezúzott tetemekre kiéhezett sakálok és dögkeselyűk a századok rémuralma alatt felperzselt rabláncra vert sziget homokján a zöld szigeten amely még most is zöld mint a remény így mondják a gyermekek Akkor a tengerben a tetemeket átjárta a szégyen meg a só a vágytól és a gyengeségtől átvérzett tenger vizében Akkor égő szemekkel ó vér ó élet ó halál diadalmasan eltemettük halottainkat és sírjuk előtt állva felismertük a szeretetért az egyetértésért a szabadságunkért hozott emberáldozat értelmét még a véres vizekben az órák erejétől nyert halál előtt is még a győzelemig felgyülemlő apró vereségekben is

50

São Tomé zöld szigete mibennünk a szeretet szigete lesz. 1953. február

Agostinho Neto


51

BAMAKÓ

A Bamakóban megtartott pánafrikai konferencia után

Bamakó! Ahol a lombokon tündöklő igazság harmatcseppje a férfiak frissességével egyesül mint az erős gyökerek a lágy televényben ahol a Niger kegyétől megtermékenyülve a Kongó árnyékával befedezve a szívek afrikai-szél-ízétől növekszik a szeretet s a jövendő Bamakó! ott születik az élet és nőttön nő és türelmetlen jóság-máglyákat rak bennünk Bamakó! ott vannak karjaink ott hallatszik a hangunk ott válik a szemünkben csillogó remény a barátság megcáfolhatatlan hatalmas erejévé felszáradtak a hajdan rabszolga Afrika századokon át ontott könnyei feléledt a gyümölcs tápláló nedve a föld zamata ahol a nap a béke kék ege alatt megtöri az óriási Kilimandzsárók varázsát

52

Bamakó! Afrika eleven gyümölcse Afrika élő ereiben csírázó jövő Ahol a reménység élőfává folyóvá földdé vaddá változott ahol a remény a kecses pálmafákkal s az emberek fekete bőrével barátkozik Bamakó! ahol legyőztük a halált és megnő a jövő – bennünk nő fel az élet a természet megtörhetetlen erejében bennünk él Bamakóban. 1954

Agostinho Neto


KŐBEVÉSETT KEZEK

A rabszolgahajókat hordozó megtört legyőzött tekinteteken az otthonokat bilincsbeverő rémítő láncokon túl az éjszakai alakok mágikus árnyain túl a más kontinenseken felgyűlt fáradtság után itt Afrikában Túl a moszkitók és a rontástól védő talizmánok a fehér mosolyokkal szegélyezett misztikus fekete lélek Afrikáján a könyörületben amely kizsákmányol és az orvosságban amely öl Túl az évszázados elmaradottság Afrikáján a szomorú szívekben Én kőbevésett kezeit látom az elnyomás kiszikkadt földjéből kinövő mítoszokban megörökített népnek a nép kőbevésett kezeit amely épít az önmaga elpusztítására kiagyalt terhek alatt Én látom Afrikán túl a minden szájon szűzen fakadó szeretetet a feltörő élet győzhetetlen liánjaiban a régit leromboló zuhatagok ellenében egymással egybekulcsolódó kőbevésett kezeket A más kontinenseken felgyűlt fáradtságon túl az élő Afrikát érzem az erősek kőbevésett kezében mert ők a nép és rózsa és kenyér és a jövendő.

53

54

Agostinho Neto

KÖLTEMÉNY

Verset szeretnék írni. Önmagába zárt verset amit az egyetlen tájamat jelentő három fán odakint csicsergő madarak is alig értenének amit a meredek úton felfelé kaptató füvek zöldjében kerengő nedvek dalában hallani s a férfiak egyenes jellemében. Verset amelyet ne szavak alkossanak hanem a felmérhető világegyetem artériáiban lüktető eleven vér hideg esős telek csendes éjein világló csillagok a határtalan élet hívogató mezőin félénken legelésző gazelláknak menedéket nyújtó világosság barátság a gyűlölködő sziveknek a lehetetlent az órák valósága felé hajtó motor az emberi szépséget dicsőítő szépséges ének Verset (ki is mondta hogy Afrika olyan mint egy kérdőjel s Madagaszkár a pont alatta?)


Verset amely megadja a megoldást a kép kérdő hajlatára a kijelentés egyenes vonalával az őserdők szépségére és a létezés gépezetének pontosságára a kövekbe csapó mennykő szörnyű hangjára a Zaire folyón hányódó törékeny csónakokat fenyegető vízözönre a félhomályban szorongó elborult lelkekre a hajnalhasadásra az emberek szemében. Acélba metszett verset a föld virágaival és a rothadásból felnyújtott karokkal írott verset a hátáról lecsorgó verejtéktől átnedvesedett ágyékkötőjű barátom reménységét árasztó szeretetből formázott verset a holdas éjszakán zengő quissange5 édes dallamával verset a kedvesemnek szóló gyerekes kacagásból a férfiak vérző testének otthonos melegéből. Egy lezárt verset – hosszút felfoghatatlant – melyben az összefonódott szeretet és gyűlölet a viszály szintézise legyen s énekeltessék minden nyelveken marimba és zongora kíséretével egy másfajta fiatalság valcereibe oltott tam-tam ritmusa az ősök szellemét idéző harmónia az írógépek barbár kereplésében szívet tépő kiáltó szó a pusztaságba gyötrődik hogy az anyag rezgését eltalálja s az ember vágyait.

5

Húros hangszer.

55

56

De nem írom meg azt a költeményt. Miféle alagutakban keringhet az erőszak belélegezhetetlen levegője? A te tüdőd kavernáiban te a konformizmus mocskos sikátoraiban bujkáló gonosztevő? Vagy a sakálok kilométer hosszúságú falánk beleiben? Vagy a rabszolgaság becstelen szívének meggyalázott mélyein? Vagy az öntudatlan aljasság haszonélvezőiben? Nem írom meg a verset. Inkább levelet írok kedvesemnek kitöltöm gyöngybetűkkel a nyomtatványok üres rubrikáit és közben brazíliai néger számokat dúdolok. Álmodni fogok álmodni a te csodálatosan gyöngéd kezeidben megtestesülő szerelem szemeiről. Álmodni arról az időről amiről szóltál mikor a Tavaszt emlegetted veled álmodok s a gyönyörűségről mikor melletted fekve a fűben harmatot ittam a napon – odébb a háborgó tenger. S bennem reked a meg nem írt vers keserűsége. Mennyi keserűség van benne ó!

Agostinho Neto


Nem írom meg a verset. Egyszerűen csak annyit mondok hogy a bizonyosság gigásza a világmindenség emberiségében elpusztíthatatlan mint a csillagok fénye mint szemedben a szerelem mint az egyetértő karok ereje mint a remény az emberek szívében kiolthatatlan mint a mezőkön iramló vadak kívánatos szépsége mint a mélységből áradó rettenet. Egyszerűen csak igent mondok mindig igent az emberi tisztességre a fák szimfóniájának ifjonti erejére a természet feledhetetlen illatára mely minden keserű szagot megenyhít. Igen! a Talamungongo a Cunene vagy a Maiombe titokzatos kérdéseire a földalatti ritmus és a földi szózatok zengő dalaira a szertefoszlott ősiség szálaihoz visszahívó dohokra Madagaszkár kérdőjelére. Igen! a titokzatos könyörgésekre az izmos végtagokra a falvak rőzséjét megistenítő máglyák melegére a kofaasszonyok kedélyes panaszába és a trópusi szenzációk lázas ritmusába vésett arcok remek vonásaira

57

58

az azonosságra a majomkenyérfa bölcsességével vagy a szavanna fojtogató füvébe belezavarodó emberek életkörülményeivel. Igen! Afrika földjére, az emberi Afrikára. Igent mondok minden versemben. És reméljük hogy eláll végre az eső s nem áztatja tovább a csicsergő madarakat egyetlen tájam három fáján. Egyszer vége lesz. Caxiasi börtön, 1955. február 25.

Agostinho Neto


IFJÚSÁGOM PÁLMAFÁINAK ZÖLDJE

A csónakok könnyedén siklottak a piszkos vizeken kerülgetve a hulladékot rothadást virágokat fatönköket dögök csonkjait a félelemtől és a karok erejétől hajtva. Tovább! Még tovább! A szemekben kaland ficánkolt a kezekben a görcsberándult félelem a szívekben bizonytalanság kapkodta lábait. A fenyegető zsarnoki majdnem szétrobbanó Cuanza kilépett medréből a felhőszakadástól folyvást újjászületve s a krokodilok elemüket legyőzve az elhagyott karámokba jártak lakomára. Én menekültem ifjúságom zöldes-fekete pálmafáitól. Évszázadok mitológiájának minden istene s véres vagy vértelen áldozata a szent erdők természetfölötti fuvallata az ősöket megidéző istenített révület és a varázslók ott maradtak a sárba ragadva a mellemben hullámzó bizonytalanság vizeiben.

59

60

Agostinho Neto

És ott maradtak a halotti torok is a ráolvasás a rontás ellen az életért a szerelemért űzött alkonyati ceremóniák hisztériája a vér fanyar szaga a föld termékenysége az istenné átlényegült tárgy festékek és porok cseppek és csontdarabok könnyek és dalok titkos szekták sérthetetlen titkai emberség és embertelenség a költészet s a lélekben a vér nyoma. Én ártatlanul simogattam a bizonytalanság ujjait. Imádkoztam: Tata ietu uala ku diulu Fukamenu! Lengenu! O ituxi! O ituxi!6 ó bűneink ellentmondása! Új nyelv! Vége a mafumeira7 árnyékában vagy a füstölgő tűzrakás halvány fényénél mondott meséknek se majom se oroszlán se nyúl se teknősbéka

6

Mi Atyánk ki vagy a mennyekben / Térdelj le! / Fuss el! / Ó a bűnök! Ó a bűnök! 7 Angolai fa.


Menekülj! Hagyd a csúszómászókat hadd lakmározzanak az elhagyott karámban Mindent amit az évek megalkottak a sötét éjszakában a tűz vörös fényében kirajzolódó fürge kezek lábak és törzsek csípők és hangok emlékezetét a vibrálást a ritmust a kókuszpálma csipkés árnyát a frissen lekaszált föld nedves szagát a szellemet az emberek szavát a hitelesség bizonyosság báját a marimba és quissange feleselését a dob hangsúlyait a hagyomány vígságát édességét Menekültem s az elhagyott karámban földbe tiporták a szellemet. Hadd nőjenek Beethoven szimfóniái és a versek amiket Mussunda barátom nem ért. Menekültem ifjúságom zöldes-fekete pálmafáitól a bizonytalanság ujját simogatva. A hátak! igen a szimmetrikusan földre görnyedő hátak amint a tompán fénylő kapákkal gorombán fejik a földet s az erőfeszítést a kínt a szeretet poligámiáját a megcsonkított gyökértelen törzsek ragacsos könnyeit

61

62

Agostinho Neto

a vízen sikló csónakokban az aggodalom szolidaritását a kókuszpálmák legyezői alatt mosolyok kórusát vagy a majomkenyérfa átkarolásának hiú vágyát ritmusba foglaló dalok. Minden ott maradt valahol Afrikában a legafrikább Afrikában. S a zsarnoki és romboló vizek a vadállatok szemérmetlen éhére bízták az elhagyott karámok jószágait. Én menekültem mosolyogva és búsan mosolyogva és üresen se földem se nyelvem se hazám kalandtól ficánkolva remegve a reményt hozó könnyű csónakok imbolygásától amelyek valami mesztic metafizika nyomába igyekeztek korgó gyomorral és rossz szagú fogakkal összeszorított lélekkel. Tovább! Gyerünk tovább! Véremben a szabad térségek örömét hordozom az emberiségért feláldozott testek aromáját virágok szüzességét börtönök szorongását tudatlanság félelmét az ég és a föld az istenek s az emberek a holtak és elevenek mélységtől s magasságtól való borzadását.


Véremben hordozom a barátság testmelegét az éjszaka vad ritmusának lázát a lomb zöld csillogását madárkák rebbenő tekintetét a zuhatag zaját a villám hirtelenségét a földet és az embert. Véremben hordozom a szerelmet: Menekültem ifjúságom zöldes-fekete pálmafáitól ártatlanul simogatva a bizonytalanság ujjait mosolyogva és búsan megtiport lelkemet az elhagyott karámokban hagytam És a régi világok kezdeti sírásában mindenki újraéli az új találkozás drámai ifjúságát mindenki újraéli széles szorongó az igazság erejétől ziháló a múlhatatlanra alapozott mellében. De gyönyörű is az a zöldellő pálmafa! Caxiasi börtön, 1955. február 26.

63

64

Agostinho Neto

RÓZSACSOKOR Maria Eugénia születésnapjára

Egy csokor rózsát küldök – piros fehér kék sárga rózsát – rózsákat születésnapodon A föld kéjes hajlatainak szelídségét és frissességét az élet költői dicséretét – szelídséget és frissességet A barátság derűjét a halál rosszkedvű fintoraiban s a gyöngédség serkentő erejében derűt és barátságot születésnapodon S ezen a napon bennem is egybeolvad a vágy az érzés a bánat a harag a bizonyosság és a hit s a változatos élet minden kis árnyalata a láthatár kaleidoszkópjában elkeveredve s minden reményem Rózsacsokor születésnapodon A lenyugvó nap s a felkelő hold testvéri ölelése az elaggott többé cl nem odázható veresége s az új növekedése


a napok múlásában minden nap minden órájában mindegyik mosolyodban az anyag minden változata a sivatagok szárazsága a források termékenysége a tigrisek kecsessége a galambok szelídsége a folyók haragvása a szélvész dühe és az emberi nem elképesztő változatossága gyűlölet és szerelem a képmutató lelkek sárga vigyora sikolyok jajok bőség és nyomorúság minden együtt van ebben a születésnapi rózsacsokorban A közelítő tavasz kesernyés íze erővel teljesen kétségbeeséssel és kudarccal megrakva érkezik s nincs az a vereség mely képes lenne trónjáról letaszítani a közelítő tavasz kesernyés ízében és a te napjaidban rejlő erőt Erő van s bizonyosság ebben a születésnapi rózsacsokorban S a földnek a gépektől s a szuperszónikus repülőktől emberek által testvériségük barátságuk által elhódított darabja övék lesz mindörökre a tiéd a miénk ha a folyók elhagyják medrüket s a lekopott hegyek

65

66

szabadjára eresztik a szelet akkor is A föld egy elhódított darabja itt van ebben a születésnapi rózsacsokorban Egy csokor rózsát küldök neked – piros fehér kék sárga rózsát rózsákat születésnapodon s a te napodon is – Élet! Gyöngéden becsomagolom valamennyit egy rövid Tél múlandó bánatába. A PIDE börtönében Porto, 1955. március 8.

Agostinho Neto


KÉT ÉV TÁVOLLÉT

Búslakodsz – azt írod a tegnapi levélben mikor láthatjuk újra egymást hamar-e vagy soká? Mondd meg nekem, szerelmem! A hallgatásban benne vannak az el nem hangzott beszélgetések az el nem csattant csókok és a szavak amiket nem írtunk le a cenzúrázott levelekben A jelen dilemmája ellenében alávetettnek lenni vagy üldözöttnek ott vannak a gondolkodó élet a szabadon emberhez méltóan cselekvő élet jogáért feláldozott merész napjaink Az álom és a vágy közt mikor láthatjuk újra egymást hamar-e vagy soká? Mondd meg nekem, szerelmem! növekszik igazunk a vágy hogy népeinkkel most és mindörökké és egyre inkább szabadok legyünk szabadok szabadok A PIDE börtöne Porto, 1957. február

67

68

Agostinho Neto

EZT KIABÁLTA MAGÁNKÍVÜL

Nem mondhatok semmit soha semmit nem tettem a ti hazátok ellen de ti agyongyötörtétek a miénket nem esküdtem össze nem beszéltem a barátaimmal sem csillagokkal sem istenekkel nem álmodtam soha úgy zuhanok álomba mint kő a kútba ostoba vagyok mint a büntetőexpedíciók nem szoktam gondolkozni ártatlan vagyok nem mondok semmit nem tudok semmiről akkor se hogyha megkínoztok nem mondok semmit ha egy vagyont ígértek is nem mondok semmit akkor se ha addig ütitek az ujjaimat míg kihasadnak nem mondok semmit akkor se ha szabadságot ígértek nem mondok semmit akkor se ha kicsavarjátok a karomat nem mondok semmit akkor se ha halállal fenyegettek Ó! a halál Valaki meghalt nálunk otthon Volt nálunk otthon egy leányka szegénységem egének fénylő csillaga ő halt meg Látom ártatlansága fehér koszorúját amit a víz testével együtt elsodort Fekete Ophelia a rabszolgaság rohadt folyóján


Meghalt Ki fogja eltemetni? Ki szegezi rá a koporsó födelét? Ki ássa meg a sírját? Ki fogja örök ágyát földdel befedni? Négy fal között sötétben lányom halott arcát sem láthatom a homály gyötrelmétől szenvedek Égessetek meg inkább dobjatok bele a mészégetőbe hamvasszátok el zsigereimet agyamat a kezemet mely semmit sem tehet a falak a vasajtó a felfegyverzett gyáva férfiak a kínzások ellen Dobjatok bele a mészégetőbe hogy véget érjen álmatlan éjszakáim kínja a mészégetőbe Ezen a szörnyű hajnalon a mészégetőbe a mészégetőbe Ki fogja a lányomat eltemetni? A varázslók? Már hallom ahogy táncolnak az éjszakában és látom a halottakon hízó férgeket a fáklyák lobogó tüzét amely majd megemészti A mészégetőbe legyen vége ennek a gyötrelemnek a lányom elégett a mészégetőben számomra nem lehet több szenvedés Mit mondanak testvéreim barátaim

69

70

Agostinho Neto

és akik hallják amit kiáltozok ebben a sírban mit mondanak az ilyen apáról aki hagyta hogy a lányát megégessék a mészégetőben Dobjatok be a tűzbe kedves leányom mellé csillagom mellé a mészégetőbe hadd öleljem meg a lányomat A mészégetőbe... A mészégetőbe...


ÉJSZAKA A BÖRTÖNBEN

Az esti forróságban amikor pillantásokkal és zsivajjal tele a Cuca felé vezető út és arra Lixeirában vagy a maiangai dombokon ezen a félelemtől elszegényedett és a bizonyosságtól gazdag vidéken feltámad a tűz a mágia feltámadnak a türelmetlenségtől izzó szavak Az esti forróságban s a holdas éjszakákon – amikor a gyász dobszava siratja el a holtat s énekelnek a lányok ólomcella nehezedik testvérünk vérünk lelkünk vállaira dikamba dietui8 Szívdobogása bombák robaja s van akit félelemmel tölt el álmatlan éjszakáktól a mások kínjaitól a gyűlölettől amit a képmutatás köpött a szemébe a börtöntől megtöretett test fölé magasodó szerelme Valaki nyöszörög mellette bottal szétvert körmei alól patakzik a vér ragacsos a keze

8

A mi barátunk. (Kimbundu nyelven).

71

72

Agostinho Neto

A győzelemre gondol s nincs álom amely börtönben töltött napjait enyhítené nincs álom mely betöltené az űrt a magányt Vannak pillanatok amikor a világ kínzókamrává zsugorodik Ó! ki tud aludni mikor az őrjítő ordítozás áttöri az ablakot húsodba mar túltesz a kialvatlanság fáradtságán a szorongáson a várakozáson Ki tud aludni mikor a szomszéd cellában legjobb barátja beleőrül a kínzásokba? Időnként eszébe jut Marina csodálatos mosolya és a Fidel-szakállas fiatalember gyermeteg tekintete aki a felhőkhöz intézi büszke szavait A mienk! A mienk! 'Xi ietu manu kolokota kizuua a ndo tu bomba kolokotenu ...9 A négy fal naptalan síri csendjében ezt olvassa a Bibliában amit anyjától kapott emlékbe:

9

Testvér a föld a miénk / tarts ki! / Eljön a nap mikor leborulnak előttünk / tartsatok ki! (Kimbundu nyelven)


„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot...” Mert övék lesz az ország és népük szeretete.

73

74

ITT A BÖRTÖNBEN

Itt a börtönben Hikmetet utánoznám ha rád gondolnék Marina és a házra a nagymamával és a gyerekkel Itt a börtönben a hősöket utánoznám ha harci indulókat énekelnék vidáman amelyekkel a rabszolgaságot népünk eltapossa Itt a börtönben a szenteket utánoznám ha megbocsátanék a kínzásokért a hazugságokért amikkel boldogságunkat tönkreteszik Itt a börtönben mellemet majd szétfeszíti a düh várom türelmesen hogy összegyűljenek a fellegek a Történelem fuvallatára Senkisem akadályozhatja meg a zivatart. A PIDE börtönében Luanda, 1960. július

Agostinho Neto


AFRIKA ZOKOGÁSA

Évszázadokon át tartó zokogás az árulók szemében szolgaságunk miatt a romantikus fuvallatok táplálta vágyban a dob szavában Afrika zokog a mosolygásban Afrika zokog a máglyák tüzében Afrika zokog a megcsúfoltatásban Afrika robotjában Mindig csak sírás még halhatatlan jókedvetekben is Nguxi testvérem Mussunda barátom az erőszak bűvkörében még a föld meg a forrásokból feltörő élet minden vidék és minden lélek a megsebzett Afrika ritmusainak véraláfutásos hatalmas varázsában is a földre kiömlő vér halálában is az őserdő fűszeres burjánzásában a falevélben a gyümölcsben a zebra fürgeségében a sivatagi szárazságban a méltóságos áradatban a tavak nyugalmában az emberi munka gyönyörűségében is Századok zokogása a rabszolgaság találmánya fekete tragédiákról fehér lelkekről lustaságról s Afrika gyermeteg szelleméről szóló história szájukban a hazugság valódi zokogás Századok zokogása ahol a meggyalázott igazság vasraverve sorvad el

75

76

a becstelen hullagyalázó erő az élet ellensége a számológépek szűk agyába zárt erő alatt az erőszaktól az erőszaktól az erőszaktól Afrika zokogása tünet csupán Kezünkben van a másik élet az öröm álnok szájuk sajnálkozását megcáfoljuk – mi magunk ! És a szeretet és könnytelen szemünk.

Agostinho Neto


77

AMIKOR FELVONTÁK A ZÁSZLÓT Az angolai nép hőseinek ajánlom

Mire visszatértem a kazuárfenyők már eltűntek a városból A te vigasztaló hangod is Liceu barátom az elmaradhatatlan szombat esti mulatság forró ritmusából Te is a Ngola Ritmos megszentelt zamatában feltámadó ősi szentséges összhang Eltűntél te is s veled együtt az értelmiség a Liga a Farolim az Ingombotasban tartott gyűlések a szeretetre képtelen árulók lelkiismerete Pontosan a világot megmozgató hajnal pillanatában érkeztem meg mikor a csíra áttöri az esőtől nedves földet s magasba emeli az ifjúság színeiben tündöklő növényt Megérkeztem hogy láthassam a mag feltámadását az emberekben növekvő vidámság dinamikus szimfóniáját És a vér és a szenvedés zúgó áradata két részre osztotta a várost

78

Mikor visszatértem ki volt tűzve a nap és eljött az idő Még a gyermekek nevetése is eltűnt s ti is barátaim testvéreim Benge, Joaquim, Gaspar, Ilídio, Manuel s ki még? – barátaim százai, ezrei volt aki örökre eltűnt örökre győztesen halt meg az életért Amikor visszatértem valami óriási dolog történt a földön az emberek többet takartak csűreikbe a diákok többet tanultak az iskolában a nap jobban sütött nyugodt ifjúság szállt az öregekbe bizonyosság lett a reményből és a jóságból szeretet A férfiak karja a katonák szíve a költők sóhaja Mind mind magasra akarták emelni a hősök Ngola Kiluanji Ginga királynő emléke fölé Mindnyájan magasra akarták emelni a függetlenség zászlaját Aljube-börtön, Lisszabon, 1960. augusztus

Agostinho Neto


TEREMTS

Teremts teremts teremts lélekben teremts izomban teremts az idegekben teremts az emberben teremts a tömegben teremts teremts száraz szemekkel Teremts teremts a meggyalázott őserdőben a korbács szemérmetlen ereje ellen teremts az elfűrészelt fatörzsek illatában teremts teremts száraz szemekkel Teremts teremts kitörő röhögést a bottal szétvert ujjak láttán bátorságot a gyarmatosító csizmája orrával szembenézve erőt a feltört ajtó maradványaiban kitartást a bizonytalanság piros vérében teremts teremts száraz szemekkel Teremts teremts csillagokat a harci bárdra békét a gyereksírásban békét a summások verejtékében könnyeiben békét a gyűlöletben teremts teremts békét száraz szemekkel Teremts teremts teremts szabadságot a rabszolgák útján szerelmi köteléket a szerelem megszentségtelenített útjain ünnepi dalokat az elrettentésül akasztófán himbálózó testekről teremts teremts szerelmet száraz szemekkel

79

80

Agostinho Neto

GYORSAN

Engem türelmetlenné tesz a várakozás a lassúság történelmi lagymatagsága amikor az igazakat sietve öldösik mikor a börtönök zsúfolásig vannak fiatalokkal s az erőszak kőfalához préseli őket a halál Elég már a langyos szavakból gesztusokból a könyv fedele mögé rejtett mosolyokból és a beletörődés bibliai mozdulatával ütésre tartott másik orcából Kezdődjék már az erélyes férfias okos cselekvés amely azt mondja hogy fogat fogért szemet szemért embert emberért jöjjön a felszabadító népi hadsereg erélyes cselekvése jöjjön az orkán a tétlenséget törje meg Szabaduljanak el a zuhatagok a vízesések reszkessen a rengeteg a csapástól tépje ki tövestől a fákat a vihar zúzza össze egyik törzzsel a másikat és szüretelje le a lombot a gyümölcsöt öntse a nedves földre a növények nedveit freccsenjen szét az ellenség a tiszta földön maradjon ott örökre rothadt szíve a szörnyeteg örök emlékművéül hogy az ötszáz éven át gyötört nép utódai kigúnyolják és megátkozzák Dicsőséges Afrika a forrongó türelmetlen szívben felgyülemlett


évszázados igazságtalanságok Afrikája ahol katonák milliói sírnak mert nem nyerték meg a csatát keseregnek akik egyedül vannak mert nem sikerült magukra találniuk a közös harcban Döntse le a fenséges szálfát a mennykőcsapás riassza el az erdő vadjait égesse meg az istentelen szenteket a balítéleteket harsanjon fel az ifjú föld az ifjú szívek kiáltása holnapunk arcátlan bizonyosságában meggyorsítva a rabszolgaságba döntő törzshöz bilincseltek szabadulását a börtönben megkínzottakét az ültetvényeken senyvedőkét a korbács-csapások a botütések alatt összerogyókét a megalázottakét azok ellenében akik megrágalmazzák elárulják saját hazájukat A hősöket ne várjuk legyünk hősök magunk egyesítsük szavunkat és karunkat mindegyikünk a maga helyén és védjük meg hazánk minden talpalatnyi darabját az ellenséget űzzük el s egy hősi élet-halál harcban mostantól fogva hazánk igazi függetlenségét énekeljük. Aljube-börtön, Lisszabon, 1960. augusztus

81

82

KÜZDELEM

Erőszak a napon acélos vezényszavak gyújtogatják a máris izzó tájat És az álmok a szuronyok sorfalának ütközve semmivé válnak Új hullám támad és a vágyak semmivé válnak a temetetlen holttesteken És új hullám lendül harcba és megint új s megint mindaddig míg az erőszakból más nem marad csak a mi bocsánatunk. Aljube-börtön, Lisszabon, 1960. szeptember

Agostinho Neto


VISSZATÉRÜNK

Visszatérünk házainkba, földjeinkre, a partokra, a mezőkre Visszatérünk kávétól piros gyapottól fehér kukoricától zöld földjeinkre Visszatérünk gyémánt-, arany-, réz-, kőolajbányáinkba Visszatérünk folyóinkhoz, tavainkhoz, a hegyekbe, őserdőkbe Visszatérünk a mulemba10 hűvösébe hagyományainkhoz ritmusainkhoz tüzeinkhez Visszatérünk a marimbához, a quissangéhez ünnepeinkhez Visszatérünk szép hazánkba, Angolába földünkhöz anyánkhoz

10

Fügéhez hasonló gyümölcsű trópusi szikomorfa.

83

84

Visszatérünk a felszabadult a független Angolába Aljube-börtön, Lisszabon, 1960. október

Agostinho Neto


SZÁMŰZETÉS

Egy szót még mama neked is ismét útban a száműzetésbe – Fel a fejjel, még látjuk egymást Irene, Elisa, Dady véreim gyöngéd nevei – Fel a fejjel, még látjuk egymást Mindaz amit szívem érez irántatok testvéreim véreim fajtám nemzetem Az Új Temető királyának, neked, Ti Duia a harc s a tűz szavát üzenem – Bátorság, visszatérek Szegény Kajokolo álomvilágba menekülő bukott poétám nem a sírhantra fognak könnyeink hullani hanem a feltámadáskor örömünkben mikor egymást boldogan megöleljük Számkivetett szívemben mindannyiótokat a búcsúvétel fájdalmas hajnalához kötöttelek népünk erejével a népért az emberiségért a békéért. Ponta do Sol, Zöldfoki-szigetek 1960. december

85

86

Agostinho Neto

EGYENRANGÚ BESZÉD

E rendkívüli események életbevágó hajnalán hegyeken és folyókon át síkságokon előítéleteken keresztül győzelmesen megyünk előre a haldokló múlt fölött Életbevágó ez a hajnal mikor a haza földjén minden érzés átalakul A virág csak szirom és illat az emberek csak emberek a földműves társaival közösen birtokolja örökké már a földet a munkás a gyárban öntudatra ébreszti a gépet s a mi szavunk egyenrangúan harsan fel az Emberiség kórusában mialatt a hazugság megbújik a gyáva erőszak mögött a tudatlanság temetőiből a külvárosok temetetlen romjai közül előjövő emberek a falvakban a szíkes földeken élők ők a kiválasztottak az új élet ünnepének és viszontagságainak valódi részesei Az emberek akik szavára ránehezedett a múlt s a gyűlölet akik a nyugati birodalmakat felépítették megteremtették a vén Európa gazdagságát és előnyös helyzetét pillérei szorongó karjuk remegésén nyugszanak s a fiaikon esett méltatlanságon és halálukon a vasutak párhuzamos vonalain feláldozott emberek


akiknek a vére benne van a vakolatban a hidakban és utakban ők tartóztatták fel a vizeket a gátakon roppant kezükkel és halottaikkal aranyat és gyémántot adtak a nagyvárosoknak hogy csilloghassanak olajat és bőséget fejtek a földből a hálátlanul mosolygóknak és jóságukban reménykedő ábrándjaikban túlvilági kárpótlást kértek rabszolgaságukért a csillagoktól Bámulatraméltó vitézül életben maradt nép míg mások kipusztultak a történelem során senki nem múlta felül életerőben kontinenseket táplált és ritmust adott Amerikának isteneket és világbajnokokat fénylő szikrákat a művészetben és a tudományban Fekete népem fiaid névtelenek a fehérek szomorú gőgjében hazánkat építitek a mi Afrikánkat s a mostani nagyszerű napok fénylő nyomában ti határozzátok meg az összetartó és szorgalmas Afrikát az ellenséges természet lázálmai ellenében a függetlenségben egy új világban egyenrangú beszéddel Eljött a világméretű átalakulások ideje megváltozik a föld arculata s a jelenségek lefolyása a forradalom halált hozó villáma porrá zúzza az emberi alávetettséget s a barátság erejében a kezek egymásra találnak csókra nyílnak a szájak Az emberi átalakulások idején a gyerekesen gügyögő boldog fiatalság nagyapáktól tanult dalokat énekel

87

88

Agostinho Neto

saját nyelvén beszél saját hagyományairól együtt zeng hangja a függetlenség idején visszahódítja hazája földjét a mieinknek betölti az űrt A tereken a bölcsesség templomaiban lányok költők éneklik az Afrika ősi televényében gyökerező csillagok ragyogását Mivel eljött az óra forr a türelmetlenség a szívekben amelyek a füstölgő gyárakért a csikorgó darukért küzdenek emberek kerekek verejték lárma a felszabadult haza építésében egyesülve a haza építésének öntudatában nehogy a kizsákmányolás csírája behatoljon nehogy a botosispán rémisztő hangja korbácsot ígérjen s az emberek boldogok a mostani kényelmetlenségben a csatatéren a börtönben a száműzetésben a mi földünk a mi független hazánk holnapját építik Építkezzünk és találjunk magunkra Mivel eljött az óra fáradhatatlanul halad a nép hogy magára találjon hogy újra felfedezze és újra megalkossa önmagát az ősi dallamokban illatokban az isteneknek hozott áldozatok fokozatos módosításában a megszentelt erőszakban a társadalmi ceremóniákban a halottak felélesztésében és az irántuk való gyöngéd ragaszkodásban az élők tiszteletében a születés és halál orgiáiban az életbe a szerelembe való beavatásban az ember és a mindenség között megkötött csodálatos szerződésben


Találj rá újra Afrikára a mosolyban az élet kísérteteivel való mindennapos összeütközésben a bölcsesség a béke megszentelésében szabadon a kényszertől szabadon az elnyomástól szabadon Találjunk magunkra a munka mezején az államosításban a dicsőséges együttműködésben a földeken az építkezéseken a vadászaton a csapások és örömök kollektivizálásában a munkára egyesült karokban találjunk magunkra a hagyományokban a varázsösvényeken a félelemben a folyók a vízesések tombolásában az őserdőben a vallásban a filozófiában Afrika új életének lényegére Támasszuk fel az embert a mindennapos emberi robbanásban a marimbában a chingufóban a quissangéban a dobban11 a karok a testek mozgásában a zene dallamos ábrándjaiban a kifejező tekintetekben az éjszaka s a holdfény az árnyék és a tűz a meleg és a fény fenséges párzásában az élők örömét a mindennapok folytonos' áldozatával Találjunk rá a szorongás óráinak megszentelt menedékében az alkohol labirintusában elveszett emberekre a szolgaságból fakadó bűn rendkívüli segély a krónikus éhezés ellen a hideg és meleg napokban a szomorú vagy víg napokban a tivornyázás a civódás napjaiban a közvetlen áttekinthetetlen 11

Afrikai hangszerek.

89

90

Agostinho Neto

elkerülhetetlen létezés perceiben a gyűlölettel barátsággal árulással nevetéssel sírással erővel fáradtsággal energiával bátorsággal csüggedéssel hallgatással sikerre feledésre vágyó kezek által előidézett földrengés moraja s a poros udvarok szombat esti báljain zengő keserves dalok szövegének zengő szavai és a leküzdhetetlen vágy lenni valamivé embernek lenni egy másik test felületén megtalálni a legfőbb meleget egy másik távoli torokban a baráti hangot szelíden megsimogatni az életet az áhított szabadság hatalmas tűzijátékában Találj rá a szeszekben a föld babonás belsejének démoni vérében ahol a halál pokoli horizontjai tükröződnek értelem és téboly egymást keresztezik az okosság és a tehetség börtönében keserű epe keresd meg a szeszekben a kultúra a kutatás az alkotás szeretetét a kozmosz értelmezését a gyors nyíl uralmát az antilop élete fölött a vízét a villámszította lángokon az afrikai életstílus formáját s lényegét A zűrzavarból elölről kezdjük a világot elkezdődik az élet haladása belépünk az egyetemes harmóniába méltón és szabadon független nép egyenrangú beszéddel ettől a reményeink fölött pirkadó életbevágó hajnaltól fogva. Ponta do Sol, Zöldfoki-szigetek 1960. december


91

TARTALOM

Bevezető (Tóth Éva) .......................................................................

6

Búcsúzkodás ................................................................................... Indulás kényszermunkára ............................................................... Szombat a szegénynegyedben ........................................................ Kegyetlenség .................................................................................. Túl a költészeten ............................................................................. Éjszaka ............................................................................................ Nyugati civilizáció ......................................................................... Árnyak ............................................................................................ Szimfónia ........................................................................................ Ne várd hogy mosolyogjak ............................................................. Üdvözlet ......................................................................................... A vér szava ..................................................................................... Kinaxixi .......................................................................................... Születésnap ..................................................................................... Szünet ............................................................................................. Mussunda barátom ......................................................................... A csillagok útja ............................................................................... Új honfoglalás ................................................................................ Megsebzett földek .......................................................................... Vérzünk virágzunk ......................................................................... Dobra feszítve ................................................................................. Vérfürdő São Tomé szigetén .......................................................... Bamakó ........................................................................................... Kőbevésett kezek ............................................................................ Költemény ...................................................................................... Ifjúságom pálmafáinak zöldje ........................................................ Rózsacsokor .................................................................................... Két év távollét ................................................................................ Ezt kiabálta magánkívül ................................................................. Éjszaka a börtönben ........................................................................ Itt a börtönben ................................................................................

11 13 14 21 22 23 24 25 27 28 30 32 33 34 36 37 39 41 43 45 47 49 51 53 54 59 64 67 68 71 74

92

Agostinho Neto

Afrika zokogása .............................................................................. Amikor felvonták a zászlót ............................................................. Teremts ........................................................................................... Gyorsan .......................................................................................... Küzdelem ........................................................................................ Visszatérünk ................................................................................... Száműzetés ..................................................................................... Egyenrangú beszéd .........................................................................

75 77 79 80 82 83 85 86

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents