Koponicsné Györke Diána1 – Sipiczki Zoltán2 – Kolber Kitti3 Alternatív finanszírozási lehetőségek a vidéki Magyarországon Alternative financing opportunities in the rural areas of Hungary
[email protected] Egyetem, egyetemi adjunktus 2Kaposvári Egyetem, PhD hallgató 3Kaposvári Egyetem, hallgató
1Kaposvári
Napjaink pénzügyi válsága komoly kihívás elé állítja a gazdasági élet szereplőit. Fokozottan igaz ez a hátrányos helyzetű régiókban élő vidéki népességre. Kutatásunk középpontjában egy olyan alternatív finanszírozási módszer áll, amely komoly sikereket ért el világszerte. Ez az úgynevezett szegények bankja modell. Tanulmányunk során egy olyan primer felmérés eredményeit mutatja be, mely az eredeti bangladesi elképzelés magyarországi adaptációjának sikerességét volt hivatott kutatni. A terepmunka tapasztalatai és az így nyert adatok alapján javaslatokat fogalmazunk meg a rendszer működőképességének javítása érdekében. A Grameen modell a világban és Magyarországon A Grameen Bank Bangladesben jött létre, az elképzelésért az alapító, Muhammad Yunus 2006-ban Nobel Béke-díjat kapott. A más néven „szegények bankja modell”-nek is nevezett rendszer olyan mikrofinanszírozási konstrukció, mely a mélyszegénységben élőknek nyújt lehetőséget a munkanélküliségből való kitörésre. A programban részt vevők (tulajdonképpen hitelcsoportok) a kapott hitelekből mikro vállalkozásokat hoznak létre (ami lehet akár csak egy mobiltelefon megvásárlása is, amit aztán szerény díjazás ellenében „telefonfülkeként” kikölcsönöz a vállalkozó másoknak), így vállnak lépésről lépésre önfenntartóvá és önfoglalkoztatóvá. A bank által megcélzott csoportok kiemelten a vidéken élők, különös hangsúlyt fektetve a nők munkaerő-piaci integrációjára. Az eredeti modellben a hitel mellett életvezetési előírások/tanácsok segítik a vállalkozókat abban, hogy életkörülményiekbe tartós minőségi változás álljon be (Gál-Kürthy; 2012). A szegények bankja alapvetően különbözik napjaink hagyományos és megszokott profitorientált bankjaitól. Az két elképzelés különbsége abban ragadható meg leginkább, hogy a Grameen modellnek a profitmaximalizálással szemben elsősorban szociális céljai vannak. Az 1. táblázat a legfontosabb eltéréseket foglalja össze:
201
1. táblázat: Miben különböznek egymástól a kereskedelmi bankok és a Grameen Bank? Grameen Bank
Kereskedelmi Bank
vidéki térségekben
városközpontokban
szegényeket, nőket helyezi előtérbe
„vagyonosokat”, férfiakat preferálja
házhoz megy a bank
bankhoz megy az ügyfél
fedezet nem szükséges
fedezet szükséges
kamatláb egységes
kamatláb kockázattól függ
késedelem esetén segítség
késedelem esetén büntetés
nemfizetés nem jár jogi következménnyel
nemfizetés esetén bírósági eljárás
a lehetőséget keresi az emberekben
az a fontos, amit az ember már elért
odafigyel a családokra
nem érdekli a hitelfelvevő sorsa
a tartozás nem öröklődik
a tartozás öröklődik
társadalmi víziók (szegénység ellen)
gazdasági víziók (profit elérése)
Forrás: Grameen Bank (2011): Is Grameen Bank Different from Conventional Banks? A program sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a hitelek magas, 98%-os visszafizetési aránya. Ennek oka egyrészt a csoporton belüli lojalitás (ha valaki nem fizet, a többi csoporttag sem kap hitelt), valamint egymás ellenőrzése, másrészt a program szakértői is rendszeresen nyomon követik a tagok tevékenységét (Lublóy – Tóth – Vermes, 2008). Magyarországon is több kísérlet volt egy hasonló mikrofinanszírozási modell megvalósítására. Ezek közül vizsgálatunk tárgyát a Kiút Program képezi, amely 2010-től 2012 decemberéig, három éves kísérleti program keretében kívánta az elképzelést megvalósítani. Természetesen az eltérő gazdasági, társadalmi és jogi környezet miatt hazánkba nem volt egy az egyben átültethető a program, de főbb vonalai és célkitűzései követték a Grameen modellt. A szervezőket az a cél vezérelte, hogy a hátrányos helyzetű régiókban élő olyan emberek számára nyújtsanak hitelt (és ezáltal kiutat), akik nem számíthatnak a hagyományos hitelforrásokra. Bár kevesen akarták feladni a szociális háló által nyújtott biztonságot és kényelmet, de hosszútávon mindenkinek az az érdeke, ha a résztvevők kilépnének a szociális támogatottak köréből és önfoglalkoztatóvá válnának. A programban három különböző hitelkonstrukció létezett, mindhárom évi 20%-os kamat mellett. A felvehető hitelösszeg 200 000, 500 000 valamit 1 000 000 forint, a futamidő ezeknek megfelelően 6, 12 vagy 18 hónap. A törlesztés hetente történik. A hitelt a magyar program esetében is hitelcsoportok kapták, ahol először a csoport vezetője jut pénzhez, majd sorban a
202
többi résztvevő is. A program hazánkban is tartalmazott bizonyos életmód-elvárásokat (pl. uzsorakölcsön elutasítása). A csoportok tevékenységét mentorok segítették. A program finanszírozása több forrásból történt. A forrásokat elsősorban az Európai Unió Pan-European Coordination of Roma Integration Methods – Roma Inclusion: Self-employment and microcredit projektje biztosította, ezt magán források és a magyar kormányzat hozzájárulása egészítette ki (www.kiutprogram.hu, 2013). Bár a Világbank és az Európai Bizottság is elismerően nyilatkozott a magyar kezdeményezésről (World Bank, 2012), a program számos problémával küzdött. Az eredeti modellel ellentétben a hiteleknek csupán 39,1%-a volt problémamentes és 2012-re is több mint 48%-os bedőlési arányt vártak (Reszkető – Váradi, 2012). A program működése minden évben nagy veszteséggel zárt, tehát pénzügyileg nem volt fenntartható (Sipiczki, 2012). Kutatás körülményei Kutatásunk fókuszában tehát a Kiút Program gyakorlati megvalósítása és primer adatokon alapuló értékelése állt. Célunk volt a fent bemutatott fenntarthatatlanság okai közül feltárni azokat, melyek közvetlenül a programban résztvevőkhöz és attitűdjeikhez kapcsolódnak. A felmérést 2012. november 28. és 30. között végeztük Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyolc olyan településén, ahol valósult meg vállalkozás a Kiút Program keretében. A települések Miskolc 40 km-es vonzáskörzetében találhatóak: Putnok, Aszaló, Boldva, Szentistvánbaksa, Onga, Bőcs, Emőd és Igrici. A kutatás két csoportot célzott meg. Egyrészt célunk volt megkeresni a helyi önkormányzatokat, hogy a program „hivatalos” fogadtatásáról és esetlegesen a lakosság véleményéről képet kaphassunk. Egy kilenc kérdéskör alapján folytatott strukturált mélyinterjú keretében arra kerestük a választ, hogy az önkormányzatok tudtak-e a programról, álltak-e kapcsolatban a Kiút Központ Zrt-vel, megfelelőnek tartják-e a programot arra, hogy a résztvevők ennek segítséggel kitörjenek a mélyszegénységből. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a program lehet-e alternatívája a közmunkának és van-e/volt-e bármilyen pozitív hozadéka magára a településre nézve (csökkenő munkanélküliség, növekvő adóbevételek stb.). Az interjúkat négy esetben a települések polgármestereivel folytattuk, a maradék négy településen az önkormányzat munkaügyi- valamint adóosztályának munkatársával folytattuk le a beszélgetést. Másik célcsoportunk természetesen maguk a résztvevők voltak. Velük egy kérdőív kitöltése során folytatunk személyes beszélgetéseket. A kérdéscsoportok segítségével azt szerettük volna megtudni, hogy milyen volt a résztvevők általános szakmai felkészültsége (általános vállalkozási ismeretek, korábbi szakmai tapasztalat a megcélzott tevékenységben), honnan hallottak a programról, kiktől és milyen segítséget kaptak, milyen célok vezérelték őket. Kíváncsiak voltunk a nehézségeikre, jövőre vonatkozó elképzeléseikre és elsősorban a program fenntarthatóságára. A résztvevők kiválasztása némiképpen esetleges volt, mivel a
203
Kiút Központ Zrt, bár többször ígérte, nem nyújtott segítséget és nem működött együtt a kutatás során. Úgy gondoljuk, hogy ennek egyrészt a sajtóban megjelent számos negatív visszajelzés (a program kiemelten a romákat célozta meg) valamint a kísérleti fázis decemberi zárása miatti szervezeti átrendeződés voltak az okai. Így a program honlapján található nyilvános információkból indultunk ki, és választottuk ki a Miskolc környéki „sikersztorinak” beállított interjúalanyainkat. A kilenc megkeresett közül egy ember utasította vissza egyértelműen a válaszadást, hárman pedig nem voltak már fellelhetőek, mivel időközben csődbe ment vállalkozásuk. Az elnyert támogatás segítségével az alábbi tevékenységeket valósították meg: használtruha-kereskedés, élelmiszerbolt, mezőgazdasági termelő, kenyérlángos sütő, tejelő tehenek tartása. Eredmények Annak ellenére, hogy sikeresnek ítélt vállalkozásokat keretünk fel, közelebbről és főleg a fenntarthatóság szempontjából megvizsgálva már nem olyan kedvezőek a tapasztalatok. Az önkormányzati mélyinterjúk során az a meglepő tény derült ki, hogy nincs hivatalból információjuk a programról. Kistelepülések lévén azonban hallottak a résztvevőkről, nem egyszer ismerik őket és problémáikat. Meglepő, hogy egy ilyen program esetében nincs együttműködés az igazgatás helyi szintjével, aki esetleg közvetíthetné az információt a potenciális résztvevők felé. Többen elmondták, hogy nem tartják túl sikeresnek a programot, annak céljait túlzottan ambiciózusnak találják. A mikrovállalkozások kizárólag az abban részt vevők és családjuk számára jelenthetnek megoldást, hiszen ők korábban munkanélküliek voltak és foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesültek. Az egész település szintjén nem érzékelhető semmilyen pozitív spill over hatás a megvalósult vállalkozásokból. Foglalkoztatási könnyítést a magas munkanélküliség mellett egy-egy ember vállalkozóvá válása nem jelent, adóbevételt sem várnak ezektől a programoktól. Nem gondolják, hogy a kezdeményezés alternatívája lehet akár a jelenlegi közmunkaprogramnak is, szintén a benne résztvevők alacsony száma miatt. Két település polgármestere elég nyers, negatív véleményt fogalmazott meg a vállalkozók jogkövetéséről, így a szabályszerűen bejelentett alkalmazottakról és az adózásról. A településen élő lakosság véleményéről egy esetben kaptunk információkat: az ott lakók jogtalan pozitív diszkriminációnak tartják a programot. Ezt a véleményüket az sem segített eloszlatni, hogy nem volt megfelelő a tájékoztatás a Kiút Programról. Kevesen tudtak róla, sokan eleve előítéletesek voltak az elképzeléssel szemben („úgysem fog sikerülni, felesleges a segélyt kockáztatni”), településenként két-három embert érdekelt csak ez a potenciális kitörési lehetőség. Az egyik megkérdett a mentorok munkáját sem tartotta megfelelőnek, úgy gondolja, nem volt meg a kellő szakmai képzettségük ahhoz, hogy ilyen sokrétű tevékenységet mentoráljanak és nem ellenőrizék kellő hatékonysággal védenceik tevékenységét. Véleményét két kudarcos vállalkozóra alapozta. Egyikük kőművesként akart tevékenykedni, de az elnyert támogatást nem szerszámok, hanem egy
204
gépkocsi megvételére fordította (tudta-e a mentor, mire lenne egy ilyen tevékenységhez leginkább szükség?), másikuk pedig családja kanadai kivándorlását alapozta meg anyagilag az elnyert összeggel. A résztvevőkkel folytatott beszélgetések során a kudarcok egyik fő okaként a túlzottan bürokratikus szabályozó környezethez társuló tapasztalatlanságot és a megfelelő ismeretek hiányát nevezhetjük meg. A mentor, bár segített a vállalkozás-alapítás és a hitelfelvétel adminisztrációjának részleteiben, később magára hagyta a résztvevőket számos problémájukkal. Egy lángossütő elmondta, hogy problémája volt azzal, hogy vajon a lángos árusításához szükséges bódéhoz kell-e építési engedély. Ezt még az illetékes hivatal is csak hosszas utánajárás után tudta hitelt érdemlően eldönteni. A válaszolók közül egyébként neki volt a legmagasabb iskolai végzettsége (érettségi), a többiek nyolc általánost vagy legfeljebb valamilyen (a legtöbbször nem a választott tevékenységhez kapcsolódó) szakiskolát végeztek. A sikertelenséghez hozzájárult az is, hogy a hozzá nem értés többször túlzott jóhiszeműséggel párosult. Több interjúalanyunk esett csalók áldozatává. Egy azóta csődbe ment használt-ruha kereskedő boltja első feltöltése után használhatatlan rongyokat kapott bálás ruha helyett. Ezt eladni nem tudta, pénze elfogyott, így befejezte a tevékenységét. A fentebb leírtaknak ékes példája a szentistvánbaksai tehenesek este. Két szomszéd állt össze, egyikük tapasztalataira építve két-két tehenet kívántak vásárolni és a tej eladására alapozták vállalkozásukat. A tej átvételére megállapodtak egy régi helyi kocsma tejcsarnokká alakításában. Az átalakításokat saját költségükre elvégezték, de később kiderült, hogy partnerüknek nem lett volna joga rendelkezni az épület felett, azon ráadásul tetemes közüzemi tartozás is van. Tejcsarnok híján a vállalkozás eleve kudarcra volt ítélve, egyikük már a teheneket sem vette meg emiatt. Ez jól szemlélteti a mezőgazdasággal foglalkozni kívánók egyik nagy problémáját, az elégtelen felvevőpiacot. Kárukat a tej házaknál való eladásából próbálták csökkenteni, ám a két tehén egyike eleve beteg volt (itt megint csak a kezdő vállalkozó jóhiszeműségét és hozzá nem értését használta ki valaki). Kérdésünkre elmondták, hogy a mentor a felmerült problémáikban nem segített, hosszú idő óta nem is találkoztak. A banki hitelfelvétel volt az utolsó mozzanat, ahol közreműködött. Egyik csalódott résztvevő azt sajnálja a legjobban, hogy egyrészt így igaza lesz azoknak a falusiaknak, akik szkeptikusan kinevették azért, mert részt vesz a programban. Másrészt ő rosszabb helyzetbe került, mint amilyenben a mikrohitel felvétele előtt volt, hiszen vállalkozása közterheit létrejöttének első pillanatától fizetnie kellett, bevétele pedig később sem jelentkezett. Hitelét jelenleg magából a hitelből törleszti, hiszen ahhoz a tejcsarnok meghiúsulása óta hozzá sem nyúlt, de a kamat fedezetét nem tudja előteremteni. Mint vállalkozó, már semmilyen segélyre nem jogosult. A beszélgetések során azt tapasztaltuk, hogy a törlesztéssel vannak ugyan késedelmek, de a résztvevők minden lehetőt megtesznek azért, hogy teljesíteni tudják kötelezettségüket. Elmondásuk szerint az nem segítene rajtuk, ha ritkábban (kéthetente, havonta) kellene fizetni, mert vagy ki tudták termelni a szükséges összeget vagy nem. A zöldségtermesztéssel
205
foglalkozó válaszoló az első évben szép nyereségre tett szert, ám a következőben egy betegség elvitte a teljes termést. Meglévő pénzéből a nagybani piacon vásárolt terményeket és azt adta tovább kis árréssel, ám végül neki elengedték hitelét miután bebizonyította, hogy minden tőle telhetőt megtett (permetezéssel próbálta megállítani a betegséget). Jellemző momentum, hogy sem ő, sem mentora nem tudta, hogy a terményre köthetne biztosítást. A fenti esetek ellenpontja az egyetlen olyan válaszolónk, aki gond nélkül visszafizette már a hitelét, ráadásul egyéb tartozásait is rendezte. Sikeressége ellenére sem cáfolja meg kezdeti állításunkat a túlzott és könnyítésektől mentes szabályozásokról. Vállalkozása tárgya egy lakókocsiban működő mozgó-bolt, mely saját tapasztalataink szerint is hatalmas forgalmat bonyolít le. Tevékenysége azonban a fekete- és a szürkegazdaság határán egyensúlyoz, többször büntették már meg számla adás elmulasztásáért, jövedéki vétségért. Elmondása szerint a mentor segített a bírságok mérséklésében, részletfizetési kedvezmény elérésében. Működési engedélye is csak nemrégen van, bár tevékenységét régóta folytatja. Mosolyogva említette, hogy nem tudott róla, hogy ilyesmire szüksége lenne. A bolt a romatelep és a falu határán áll, a falu másik boltját nyomott áraival ellensúlyozza, emiatt többen rossz szemel nézik tevékenységét. Következtetések Bár az eredmények nem egyértelműen a sikerességről tanúskodnak, megfogalmazott javaslatainkkal jobbá és nagyobb haszonnal kecsegtetővé tehető ez a finanszírozási program. Fontosnak és hasznosnak tartanánk tartós működését, mert így kísérletet tehetnénk arra, hogy legalább önfenntartóvá tegyük a magyarországi perifériára szorult térségek helyi gazdaságát. Így ahelyett hogy a fejlettebb régiókból adókkal vagy egyéb megszorító intézkedésekkel forrást vonnánk ki, a szegények bankja modell kis állami ráfordítással nagy társadalmi hasznot hozhat az elmaradottabb térségeknek. Ehhez azonban figyelembe kellene venni az alábbi javaslatokat: 1. Rugalmasabb szabályozói környezet: nem csak a Grameen-modell típusú kezdeményezésekre, hanem általánosságban is pozitív hatása lenne a vállalkozásindítás adminisztratív- és anyagi feltételei megkönnyítésének. 2. Hatékonyabb együttműködés: a jövőben sokkal hatékonyabb együttműködésre lenne szükség egy ilyen program koordinálója valamint a helyi önkormányzatok és a munkaügyi központok között. Ezáltal a pénz tényleg azokhoz jutna el, akik képesek életképes vállalkozást beindítani és nem utolsó sorban olyan tevékenységekre, melyekre ténylegesen szükség van, van felvevőpiaca az adott településén. Ezeknek a leszakadó térségeknek az esetében fokozottan igaz, hogy bármiféle fejlesztő programot decentralizáltan kell megvalósítani. 3. Mentori rendszer átalakítása: az egy mentorhoz tartozás kritériuma ne kizárólag a földrajzi elhelyezkedés legyen. Sokkal szerencsésebb lenne, ha egy adott régión belül az azonos/hasonló tevékenységet folytatóknak lenne közös mentora (egy a kereskedelemmel
206
foglalkozóknak, egy a mezőgazdaságban vállalkozásba kezdőknek stb.). Így a csoportok vezetői nem csak a kezdeti vállalkozás-alapítás és hitelfelvétel adminisztrációjában tudnának hathatós segítséget nyújtani, hanem tanácsokkal láthatnák el a kezdő vállalkozókat választott tevékenységükkel kapcsolatban is. Ezen kívül hatékonyabban tudnák megítélni, hogy életképes ötlettel álltak-e elő a csoport-tagok. 4. Ellenőrzés szigorúbbá tétele: részben a támogatott tevékenységekben is kompetens mentori hálózatra építve szigorúbbá és gyakoribbá lehetne tenni programok megvalósulásának ellenőrzését: Milyen felszereléseket vett/milyen beruházásokat eszközölt a résztvevő? Megtesz-e mindent a sikeres működés érdekében? 5. Kivezetési stratégia kidolgozása: amennyiben a program célja elsősorban a résztvevők életminőségének javítása és életkilátásaik jobbá tétele, akkor kiemelt figyelmet kellene fordítani a bedőlt vagy bedőlés előtt álló adósok megsegítésére. Elképzelhető, hogy valamilyen szakmai tanáccsal megoldhatóak lennének a fizetési nehézségek. Nagyon fontos szempont az is, hogy segítséget nyújtsanak a véglegesen fizetésképtelennek bizonyult, akár tevékenységük felhagyására kényszerült résztvevőknek, hogy a program lezárultával ne legyenek rosszabb helyzetben, mint annak kezdete előtt.
Felhasznált irodalom Gál V., Kürthy G. (2012): A szegények bankja modell lehetőségei Magyarországon. In: A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására Közleményei, Szeged, Vol 1. (No.7) 2012, 141-151 oldal. Grameen Bank (2011): Is Grameen Bank Different from Conventional Banks? http://www.grameeninfo.org/index.php?option=com_content&task=view&id=27&Itemid=176 Lublóy Á., Tóth E., Vermes Á. (2008): Csoportalapú hitelezési rendszerek. In: Hitelintézeti Szemle. 2008/4. szám. 418-445. old. Kiút Program honlapja (2013): www.kiutprogram.hu Reszkető P., Váradi B. (2012): Kiút Mikrohitel program értékelése. Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet, http://www.budapestinstitute.eu/uploads/Kiut%20ertekeles_tanulmany%20FINAL%20MO D.pdf Sipiczki Z. (2012): A Grameen modell pénzügyi fenntarthatósága. MSc diplomadolgozat, Kaposvári Egyetem, Gazdaságtudományi Kar World Bank (2012): Self-Employment through Social Microcredit. Brüsszel, http://www.worldbank.org/en/news/press-release/2012/09/04/self-employment-throughsocial-microcredit
207
