K.É.SZ. KÉSztermék!
5. szám, Mi történt?
Sziasztok Szakszervezeti Tagok, Szimpatizánsok, Érdeklıdık!
Jelentkezni, az újsággal együtt küldött, belépési nyilatkozat, tagdíj levonási kérelem kitöltésével, és a 8651. Balatonszabadi, Szilágyi u. 8. címre történı küldésével tudtok.
Mi történt>>>>>>>>>>velünk?
Csatlakoztunk a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez! „Kereskedık Érdekvédelmi Szakszervezete Király Kálmán Elnök Úr részére Tisztelt Elnök Úr! A Munkástanácsok Országos Szövetsége Elnöksége a 2010. május 11-i ülésén szervezetetek csatlakozását elfogadta, így örömmel köszöntünk Benneteket a MOSZ tagjai között.”
Miért csatlakoztunk, és miért pont a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez? A MOSz bemutatkozása: „Kik vagyunk?
A Munkástanácsok Országos Szövetsége a legjelentısebb hazai keresztény szellemiségő szakszervezeti szövetség. 1990-ben a munkástulajdont és munkásönigazgatást hirdetve az ’56-os forradalom munkástörekvéseinek szellemi örököseként jött létre a Munkástanácsok Országos Szövetsége. 1956. október 31-én, Budapesten összeült a Munkástanácsok Parlamentje, mely követelte a parlamenti demokráciát és az önkormányzathoz való jogot, valamint többpártrendszert, szabad választásokat, szólás és gyülekezési szabadságot, illetve független szakszervezeteket. A Munkástanácsok Parlamentje határozatot hozott a termelıeszközök tulajdonáról, melyben leszögezik: az üzem a munkásoké, a vállalat legfıbb irányító szerve a dolgozók által demokratikusan választott munkástanács, az igazgató az üzem alkalmazottja. A Munkástanácsok a legtovább képviselték a forradalom szellemét, a munkás önigazgatás eszményét, 1957. november 17i betiltásukig. Az 1956-os forradalmi hagyományok folytatójaként a rendszerváltozás idején alakult meg a Munkástanácsok Országos Szövetsége, hogy az állampártot kiszolgáló szakszervezetek helyett valódi érdekképviseleti szervezetként mőködjön. A vad privatizáció alatt elsıként adtunk nyomatékot annak a követelésnek, hogy a munkavállalók, a dolgozók is juthassanak tulajdonhoz. Ennek érdekében a
Munkástanácsok Országos Szövetsége létrehozta a Munkavállalói Résztulajdonlási Programot. A szakszervezetek közötti ún. szociális választásokon 1993-ban, az országos megmérettetésben hazánk második legerısebb szakszervezete lettünk. Már az alakulás idején felismertük, hogy a továbblépés csak úgy lehetséges, ha szakítunk a tıke és a munka között felállított merev ellentéttel és a hagyományos célok mellett felvállaljuk a munkavállalói tulajdonlás megoldását, az együttdöntési (participációs, részvételi) jogok új európai minıségét. Az önmegvalósításra, a szolidaritásra, a családért viselt felelısségre, a tisztességes munka becsületére építı programunk a keresztény kultúrkör értékein alapul.” A programunk és értékrendünk alapján úgy gondoltuk, hogy itt a helyünk. Kevés szervezetnél olvashatunk a már 1956-ban megfogalmazott alapigazságról: az igazgató az üzem alkalmazottja. Ez kiegészítve a programunkban megfogalmazott egyedüli eredményes vezetıi magatartással, a munka világának szereplıinek egymásrautaltságával, jelzi, hogy amit mi a kereskedelem szereplıirıl vallunk, az igaz és érvényes a termelés, a közigazgatás, közszolgálat szereplıire is.
Mit várunk a csatlakozástól? A szövetség részére egy kereskedelmi szakszervezet csatlakozásával az ország egyik legjelentısebb munkavállalói rétegének az integrálását, és hatékony érdekvédelmét. A K. É. Sz. számára, az erıforrások tekintetében az eddigi Dávid, Góliát küzdelem kiegyenlítıdését, jogi segítséget, és a nyilvánosság erejének fokozott használatát.
Elnökség
Mi történt>>>>>>>>>>Siófokon? Kérjük a tagokat, hogy segítsék a Siófokon fellépett átmeneti létszámhiány leküzdését! Kérjük, hogy a K. É. Sz. legerısebb bástyája, az áruházlánc (korábban) kiemelkedı eredménytermelı áruháza, ne csak a kötelezıen elıírt egy-két fıvel támogassa a siófoki csapat munkáját! Jelentkezzetek a lehetı legtöbben, hogy segítsük a nehéz helyzetbe került kollégáinkat! A bajt most kell orvosolni! A tüneti kezelést a szezon miatt elsısorban a veszprémi csapatnak kell megoldania, mi vagyunk a legközelebb, nekünk segített a nyitáskor Siófok, együtt leltároztunk, sokat tanultunk Gömöri Lacitól és csapatától! Segítsetek! Egyben kérjük, hogy vizsgálják ki, mi okozta az OBI eddigi történetében párjátritkító válsághelyzetet! A kialakult helyzethez mennyiben járult hozzá a flexibilis (összevissza, három
hétvégét elvevı, kiszámíthatatlan) munkarend? Miért állt Siófok az elkötelezettség és fluktuációs adatokban a csúcsról, a leggyengébbek közé vivı pályára? A siófoki példa miatt, - és mert a meggyızıdésünk szerint ez a munkarend csak kárt okoz a tulajdonosnak is, az országos és helyi menedzsmenteknek, és a szerencsétlen munkavállalóknak akik ezt kell, hogy elviseljék, - megkezdjük a flexibilis munkarend bevezetésének vizsgálatát. Törvényes volt-e egyáltalán? Véleményünk szerint nem, ezért újabb kifogást nyújtunk be a munkáltató felé. Segíthettek a belépésetekkel, és az összevissza munkarendrıl írt véleményetekkel. Ahová küldhetitek:
[email protected]
Elnökség
Mi történt>>>>>>>>>> Május 1-én? Május 1 – a munka ünnepe Mit is ünneplünk valójában május elsején, a munka ünnepén? Sok-sok évvel ezelıtt néhány bátor ember elhatározta, hogy küzd a 12-14 órás munkanapok ellen. Munkásmozgalmak jöttek létre szerte a világon, K.É.Sz-en arra, hogy a dolgozó népet képviseljék egy
szebb jövı reményében. Rengeteg idıbe telt, míg bebizonyosodott, jól döntöttek! Sokan küzdöttek, többen meghaltak a cél érdekében, de most, ma, mi nekik köszönhetjük, hogy naponta „csak” 8 órát dolgozunk, hogy jut idı a családra, pihenésre, kikapcsolódásra.
Hogyan ünnepeltük eddig május elsejét?
Mi, OBI-sok meleg szívvel gondolunk a május elsejei bulikra. Nem azért, mert ingyen ettünk, ittunk, szórakoztunk, hanem azért, mert munkáltató és munkavállaló kölcsönösen tisztelte egymást. Többször hallottuk a felsı vezetéstıl, hogy az erı, a tudás bennünk, munkavállalókban van. Büszkék voltunk erre, értékesnek
éreztük magunkat! Volt értelme gondolkodni, véleményt mondani, álláspontunkat képviselni. Az információ „alulról” az eladóktól, pénztárosoktól, érkezett, áruátvevıktıl akiket az osztályvezetık különbözı értekezleteken képviseltek. Többször elıfordult, hogy az értekezleten elhangzott ötletet továbbfejlesztve, hálózati szinten bevezetésre kerültek folyamatok, melyeket mindnyájan magunkénak éreztünk. Egy ilyen kapcsolatot érdemes volt ünnepelni! Meg is adtuk a módját!
Hogyan ünnepeljük most május elsejét? Mi történt az elmúlt idıszakban? - Rendkívüli felmondással elküldtek egy áruházvezetıt, aki a magyarországi OBI történetének legsikeresebb áruházát vezette. Nem létezik olyan mérıszám, amely ezt meg tudja cáfolni! Szerintetek van értelme ünnepelni? - Nyugdíjba küldtek egy áruházvezetıt, aki még szívesen maradt volna OBI csapattag, aki már akkor az OBI-ért melózott, amikor néhány vezetınk pisibıl és homokból gyúrt pogit az oviban, nem az OBI-ban. Szerintetek van értelme ünnepelni? - Többször jeleztük, hogy a jelenlegi két helyettes (üzemeltetési ov és A&K ov) helyett, a menedzsment véleménye szerint elég egy helyettes is. Úgy tőnt, ezt mégsem vezetik be. Az elmúlt idıszakban azonban megjelent egy belsı pályázat „áruházvezetı helyettesi” pozícióra. Nem üzemeltetési osztályvezetıt, nem is A&K osztályvezetıt kerestek. Szerintetek van értelme ünnepelni? - Az elmúlt évben senki semmirıl nem kérdezte meg a véleményünket. Nem érdekes mit gondolunk, tegyük, amit mondanak! Szerintetek van értelme ünnepelni? Mindezek ellenére, mi a K.É.Sz. tagjai megünnepeltük május elsejét! Nem az elmúlt egy év eseményeit ünnepeltük, hanem a csapatunkat. A csapatot, melynek tagjai tele vannak energiával, pozitív gondolatokkal. A csapatot, mely képes és akar a jelenlegi helyzeten változtatni! Azt a csapatot, akivé váltunk, amilyenné összekovácsolódtunk. Ezt valóban érdemes megünnepelni! Különleges csapat a miénk, egy kincs! Gyere és csatlakozz hozzánk! 2011 május elsejére reméljük minden K.É.Sz tag együtt ünnepelheti a munka ünnepét! Jövıre egy olyan ünnepet kívánunk, ahol munkáltató és munkavállaló együtt ünnepel. A munkavállaló azt ünnepli, hogy szívesen dolgozik az OBI-nál, szereti a munkáját, a munkakörülményeket, a munkáltató pedig azt, hogy ilyen remek munkavállalókat alkalmazhat!
2010-05-01 szép nap volt. Délelıtt gyülekeztünk, picit kiengedett a gyomoridegem, melynek ellazulásában segített a lágy tavaszi idı, no meg jó fajta hazai. El lehetett lazulni, nyugodtan, nyíltan véleményt nyilvánítani, eszmét cserélni a világ nagy és kisebb dolgairól egyaránt. Új kártyajátékot ismertem meg, életemben elıször derékmagasságú mőanyag pályán rúgtam a mőanyag golyót a gumi lábú pálcán
Jó volt látni a sok töpörödött törpördögöt, azaz a lurkókat, a mosolyt az arcukon, a felnövekvı nemzedéket, akinek a jövıjéért az elkötelezett szülı teszi, amit tesz, akár hagyják, akár akadályozzák.
Kényeztetı, sosem fáradó energiát és hozzávalókat nem sajnáló háziasszonyok keze munkáját dicsérı finomságoktól roskadoztak a sokat látott vén faasztalok.
ráncigált fiaimmal – köztük az öngólokat, de hát így van ez a való életben is..
Aztán a férfinépen volt a sor, tapasztalt mozdulatokkal állították össze a bográcsállványokat. Hiába, a szabadtéri sütés főzés valamelyest férfitudomány. De, hogy a szaki alapító elnök szebb idıket látott traktor tárcsában süt lángost, míg a pacalpöri elkészül, hát ez szép mutatvány volt. Aztán mikor a tőleveleken áttőzı nap delelıre kezdett fordulni, kisebbek lettek az árnyékok megpörzsölve pár takaratlan testrészt egyes nem túl elırelátó népeken, emlékezetessé téve ezzel is ezt a napot – legalábbis a húzódás, viszketés tekintetében biztosan. A tetıfokára hágott a hangulat is. Némelyeknek nem lehetett tudni, a bíbor színő arcpír és nózi körüli enyhe pirosság az izlandi hamu felhık mögül sőrőn elıkacsintgató égitestnek volt betudható, vagy az elfogyasztott alkohol mennyiség derője csapódott ki efféleképpen orcájukra. Mindenesetre izzottak a csocsórudak, pörögtek a kártyalapok és rotyogott a jókedv valamint két bográcsban a pacal és a pincepöri, mennyei
illatokkal kényeztetve az erre érzékeny szaglóizmokat. Egyszer csak elhangzott a kulcsszó: KÉSZ az eledel, „vályúhoz”, aki úgy gondolja.. Összéb húztuk és kicsit elpakoltuk az asztalok eddigi tartalmát, a kártyákat, játékokat aprósüteményeket és hosszú tömött sorban indult meg a nép, mint akik legalább egy hónapja nem ettek, a két, nem kis adag illatozó fém bogrács felé. Melynek feltalálóit örök dicséret illeti ezúton is. Majd csend lett, mély, hosszú, pörkölt illatú csend. Egy-egy gyermekkacagás törte csak meg a táplálkozás élvezetének szertarását. Igaz a mondás, magyar ember evés közben nem beszél. Pár dicsérı szó hangzott csak el innenonnan a szakácsok kezét illetıleg, majd csendben folyt tovább az emésztés.
A délután hasonló jókedvben telt. A fák árnyékát követve arrébb költöztettük ismét az asztalokat, hogy tábortőzszerően egy nagy félkörben folyjék tovább a baráti beszélgetés álmos szájú, hős családi
pincészetek bor és pálinka kínálatát kóstolgatva közben. Ettıl elszokott mosolygóizmaimban azóta is heveny izomlázat érzek, hiszen „odabent” elszoktunk ettıl, sıt ha jól tudom
osztályvezetıi értekezleten kétszer is elhangzott: „Nem kell ezen mosolyogni..”, „ne mosolyogj...”- már ez is megvan határozva, mikor szabad és mikor nem?! Hát ma végre megint szabad volt mosolyogni. Sıt kacagni, hahotázni, ha úgy tartotta kedvünk! Sajnos annyira nem voltunk elzárva a külvilágtól, hogy ne kapjuk meg az aznapi egyetlen rosszhírt: tılünk úgy 1500 méterre az arénában kikapott a MKB Veszprém kézilabdacsapata. A hőtıtáskáknak köszönhetıen még így késı délután is hideg söritallal hőtötték páran felindultságukat. Majd még egy kis játék következett aztán páran érzékeny búcsút vettek a többiektıl és ki gyalog, ki kerékpárral, ki sofırıs (feleség, gyermek)
autóval hazaindult. Összeszedtük a szemetet, ami esetleg félrehullott a napi tartózkodás alatt, összepakoltuk a padokat, a fızıkészülékeket, a játékokat és a már nyugovóra térı nap sárgás fényében a kádártai szúnyoghadat is jóllakatva lassan elköszöntünk egymástól, átbeszélve a nap legszebb pillanatait, legfontosabb gondolatatit. Még egyszer összefoglalta mindenki a véleményét, kifejezte örömét. Május 9.-i találkozás fényében boldogan hagytuk el a kádártai vendéglı emlékezetes eseménynek helyet adó hátsó kertjét. Köszönet minden csatlakozom résztvevınek, K.É.Sz.blog.hu-n KGBéSZ versikéjéhez: xxx-egy mindenre KÉSZ tag
Tagság
És zárásnak egy kis képes folyamatábra:
Micimackó: …”ez tény, tény tény!”
Várjuk az ötleteiteket, írásaitokat, a
[email protected] címre!
