Kemecsei Helytörténeti Krónika

A KEMECSEI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY LAPJA

Kemecsei Helytörténeti Krónika 2013. IX. évfolyam 2. szám

MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE

Bátori Mihály haditengerész (1912-1918) Az I. világháború (1914-1918) kitörésének 100. évfordulójára készülve, de a kiemelkedő helytörténeti- családi ritkasága, értéke miatt készítettük e megemlékező összeállítást városunk szülöttéről, Bátori Mihály (18911952) első világháborús haditengerész, kiváló gépész életéről, családjáról. Leánya, Harmati Györgyné, szül. Bátori Anna, Annuska néni nagyszámú, felbecsülhetetlen értékű eredeti, 100 éves dokumentumokat, fényképeket, írásokat adott át Helytörténeti Múzeumunknak, melyeket digitalizáltuk és az eredetieket visszaadtuk a család számára.

Bátori Mihály haditengerész élete képekben A Kemecse, Árpád út 35. szám alatt álló, női-anyai ágon évszázadokra visszamenő telek, családi ház színes helytörténeti események színhelye. Az 1872-es vasútépítés is új fordulatot jelentett. A Szürtén vasúti szolgálatot teljesítő apa, Bátori Mihály Kolozsvári Etelkával kötött házasságot, és ő alapította meg 1800-as évek végén a kemecsei Bátori családot. Vágányőrként a Nyírbogdány felé vezető vasúti őrházban lakott, majd átköltöztek a Bajcsy- Zsilinszky utcába, ahol ott élt haláláig.

Adalékok Kemecse történetéhez

2.

2013. 2. szám

Házasságukból 8 gyermek született, Ilona, Erzsébet, Róza, Mihály (a későbbi haditengerész), Gizella, Jusztina, Lajos és Miklós.

Ifjúkor- műszaki érdeklődés – haditengerészet Az 1891-ben született Bátori Mihály egész életét a műszaki érdeklődés határozta meg. Géplakatos tanuló lett, Nyírbogdányban volt lakatos tanuló, majd a mesterség jobb megismerése, a szakma mesterszintű elsajátítása érdekében „vándorlegény” lett, járta az országot, mestertől mesterig vándorolt, hogy hol tudna újabb érdekességet, szakmai fogást megtanulni. Eredményesen, hiszen mestervizsgát tett. Nem véletlen tehát, hogy igen ritka esetként, egyedülállóan környezetéből a haditengerészethez sorozták be, és 1912-1918 között 6 éven át ott teljesített egész életre szóló élményt jelentő katonai szolgálatot. Állomáshelye POLA volt, a polai tengerészeti hadikikötő, hajója pedig a Zrínyi hadihajó. Izgalommal és büszkeséggel küldte haza első legénységi csoportképét a hadihajóról 1912-ben. 1914-ben a világháború kitörése utáni első karácsonyát is a hadihajón töltötte, melyről szintén csoportos fényképet küldött a családnak. 1915- már hadieseményekről is beszámol az ifjú (24 éves) tengerész. Értékes fényképet küldött. Egy olasz léghajó - CITTÁ DI FERRARA - (magyar neve, Ferrara városa) megtámadta a polai tengerészeti hadikikötőt, és a Zrínyi hadihajó lelőtte azt. A fénykép hátoldalára büszkeséggel írja: LELŐTTÜK 1915-ben! Pola az Adriai-tengerbe nyúló Isztriai-félsziget déli csúcsán fekvő kikötő fontos hadászati állomás volt. Franciaország és Nagy-Britannia győzelem esetén Olaszországnak ígérte DélTriolt, az Isztriai félszigetet, valamint Dalmáciát és Albánia egy részét. 1915. május 3.-án Olaszország felmondta az 1882 óta fennálló Hármas Szövetséget és május 23.-án az Antant mellé állt. Támadni kezdte az OsztrákMagyar Monarchia seregeit, az olasz seregek az Isonzó környékére koncentrálták támadásaikat. A két világháború között az Isztriai-félsziget valóban az olaszok tulaj-


2013. 2. szám

3.

dona lett, de a második világháború végén Jugoszláviához került, majd annak felbomlása után Horvátország részre. Pola a térképen Pula néven található, ma is kedvelt turisztikai hely.

Számos fényképes üdvözlettel köszönti családját a Zrínyi hadihajó legénységéről és önmagáról készült felvételen 1917-ből is. Levelében büszkeséggel számol be arról is, hogy Horthy Miklós flottaparancsnok személyesen meglátogatta és üdvözölte őket!

Zrínyi hadihajó


4.

2013. 2. szám

Családalapítás – műszaki pálya – tisztes életút A világháború befejeztével, a katonai szolgálat végével 1918. december 28-án a Karácsony szentségének jegyében házasságot kötött Kemecsén, a római katolikus templomban Szabó Ilonával, az akkor már özvegy Szabó Gáborné leányával. Családszeretet, törődés, gondoskodás jellemezte családi életét. Öt gyermekük született, kik számára APUS maradt egész élete során. Gábor 1919-ben, István 1921-ben született. A négy polgári elvégzése után, az apa kérésére szakmát kellett tanulniuk, de Gábor vízügyi szakember, István jegyző is volt Vasmegyeren. Gábor sajnos fiatalon, 25 évesen meghalt a második világháborúban. Barnabás 1924-ben született, kiváló pedagógus, iskola-, gimnázium alapító lett Demecserben, ahol napjainkban is, korai halála ellenére is mély tisztelet övezi emlékét. Árpád 6 hónapos korában meghalt, Anna 1929-ben született. Érettségi után 1945 után a Kemecsei Járási Hivatal dolgozója lett, majd a Kemecsei Közösségi Tanács köztisztviselője. Annuska néni 84 évesen hálával őrzi a családi emlékeket, az ősi családi házat. Őrzi és ápolja a családi szeretet és tisztelet emlékeit. Az 1952-ben elhunyt Bátori Mihály, a haditengerész a neves vízügyi szakember, a gépész szülei nyughelye a régi katolikus temetőben található, az azóta KEGYELETI PARKKÁ alakított Megyery- Krasznay- Kriston- Benedek családok síremlékeinek szomszédságában. Az ő és a család síremlék az új temetőben, a Verpecz kripta közelében található. Emléküket őrizze kegyelet és tisztelet!


2013. 2. szám

5.

Dokumentumok a „lóré” történetéhez (1915-1925) A „lóré”, a lóvontatású vasút Kemecse egyik helytörténeti színfoltja, érdekessége volt. Kozma Sándor „Kemecse” című könyvének 139., 140. oldalán részletesen olvashatunk a kisvasút nyomvonaláról, működéséről. A 2013. március 2.-i, IX. Helytörténeti Konferencián, „Lóvasúttal a polgárosodás felé” címmel öszszegző előadást is hallhattunk Lucza János főszervezőtől. Váratlanul, meglepetésként dr. Fekete Zoltán ny. államtitkár, vasúttörténeti előadásához kötődve egy 28 oldalas Okiratmásolatot adott át ajándékként, amely felbecsülhetetlen forrásértékű jegyzőkönyveket, térképeket, jelentéseket tartalmazott a lóvasúttal kapcsolatban.

Az építés ideje, célja, a tulajdonosok A lóré pontos, hivatalos neve „keskenyvágányú lóüzemű gazdasági és iparvasút” volt. Az építési és működési engedély kérelme, a közigazgatási bejárás jegyzőkönyve 1915. 10. 14.-én készült, melyből egyértelműen megállapíthatók a következők: Az építtetőket, a Császári és Királyi Hadügyminisztérium 12. osztály Iparcsoportját (Industriegruppe des 12-ten Abtheilung des k. u. k. Kiegsministeriums) és herceg Odeschalchy Zoárd és neje született gróf Lónyay Pálma nagybirtokosokat az engedélyben gyökerező jogok egyetemlegesen terhelik és illetik. "A vasúton kizárólag herceg Odeschalchy Zoárd és neje gróf Lónyay Pálma Ibrány- Nagyhalász és paszabi mezőgazdasági üzeme és a rétközi kendergyára, valamint a hadügyminisztérium 12. osztályának iparcsoportja (k. u. k. Industriegruppe) rétközi burgonyaszárító gyára anyagainak, termékeinek és kikészítményeinek, továbbá az üzemhez tartozó anyagok és eszközök és végre díjtalanul az engedélyesek alkalmazottai és munkásai szállíthatók." A Császári és Királyi Hadügyminisztérium 12. osztályának Parancsnoksága Demecserben volt,

elismerve a világháborúra termelő káposztasavanyító üzemének és közlekedési helyzetének fontosságát is. A lóré- a Rétköz- kemecsei lóvasút az üzemeltetési szerződés alapján a Nyíregyházavidéki Kisvasutak Üzletvezetőségével állt kapcsolatban. A szerződés értelmében a lóüzemű gazdasági és iparvasutat a Nyíregyházavidéki Kisvasutak RT 1926 február 26-ig (10 évig) közforgalmú vasúttá nem alakíthatja át. Az engedélyezési okirat a következő témacsoportokban állította össze a feltételeket: I. Engedélyezési feltételek (15 pont) II. Építési feltételek (20 pont) III. Különleges építési feltételek (5 pont) IV. Üzemi feltételek (30 pont) A dokumentumok között igen értékes az 1918. 10. 03.-án keltezett helyszínrajz, mely a jelenlegi tüzép helyén épült kemecsei petróleumgyár, az első szabolcsi olajipar gyártelepére vezető iparvágányt is jelöli, és jelöli a Kemecse- rétközi lóvasút csatlakozását is.

Lóüzemű gazdasági ipari vasútból motorüzemű forgalom A 10 évig működő, eredményes, fontos munkát végző, az I. Világháború is fontos szerepet betöltő lóvontatás fölött eljárt az idő. 1925 őszére a „motorüzemű forgalom” került bevezetésre, a lóerőt felváltotta a benzin. A használók között már ott szerepel Haas Ignácz tulajdonos is, a kiváló kemecsei nagybirtokos. Az 1925. szeptember 29.-én keltezett jegyzőkönyv szerint a jelenlévők: - A magyar királyi vasúti és hajózási főfelügyelőség részéről Kintzig Ferenc felügyelő, a bizottság vezetője -

Szabolcs Vármegye közigazgatási bizottsága részéről:


6.

-

-

-

-

Mikecz István alispán dr. Kauzsay Ödön főszolgabíró Hajdu Sándor királyi műszaki tanácsos A magyar királyi államvasutak részéről: Raab Mihály felügyelő, osztálymérnök A Nyíregyházavidéki Kisvasutak Igazgatósága részéről: dr. Járossy Sándor ügyvezető, jogtanácsos Fried Sándor igazgató Haas Ignác nyíregyházi, kemecsei cége részéről Haas Ignác cégtulajdonos Engedélyes részéről: Steinberger Simon gyárigazgató Sarkadi Adolf tervező mérnök A helyi hatóságok részéről: Stépán Béla kemecsei községi jegyző Rittli Gyula nagyhalászi községi jegyző

Tárgy: "A herceg Odeschalchy féle rétközi kendergyár Kemecse- rétközi keskenynyomtávú lóüzemű gazdasági vasútjának motorüzemre való engedélyezése kapcsán a pályának és tartozékainak a motorüzemű forgalom bevezetése szempontjából való MÜTANRENDŐRI BEJÁRÁSA." A kilenc pontban felsorolt hiányosságok legkésőbb három hónapon belül pótolhatók, kijavíthatók, a motorüzem helyes használatáért Tóbiás Péter főgépész vállalt felelősséget. A Magyar Királyi Államvasutak, a Nyíregyházavidéki Kisvasutak és Haas Ignác cégtulajdonos a közös használat tárgyában kötött pótszerződést ezután írták alá.

2013. 2. szám Helytörténeti- kortörténeti érdekességek sorát tartalmazza az egy hónap múlva, 1925 október 24. keltezett műszaki ellenőrzés jegyzőkönyve, melyből néhány érdekességet kiemeltünk. - Az ellenőrzés során az almával megrakott szekerek megérkeztek a rétközi uradalom gyümölcs kertészetéből. 12 darab lórét rakodtak be 2 és fél óra alatt. - A 12 lórés vonathoz felvettek még egy emelő szerszámokkal felszerelt lórét is. - A vonatnál volt 2 gépész, 1 parancsnokló főkertész és 4 munkás, összesen tehát 7 ember. - 10 kilométeres szakaszon a menettartam 2 óra 5 perc volt, mely idő alatt 3 ízben állt meg a vonat. Két esetben azért, mert a benzin mozdony defektust kapott, állítólag a gyújtás miatt, egyszer pedig, mert a rakományok meglazultak, de közben egy néhány lóré csapágyait is le kellett kenni, mert fütyültek. - A benzin mozdonyt úgyszólván az egész vonalon, az egyik gépész állandóan doppingolja, állítólag azért, mert a fuvóka eldugul, tehát iszapos a benzinjük. - Kemecsén az átrakás az ottani iparvágányukon álló MÁV kocsiba 1 és fél óra alatt eszközöltetett. - Visszatérve Kemecséről 21 üres lóréval 1 óra 20 perc menettartam után minden különösebb baj nélkül megérkeztünk Rétközre, mely út után aznap már újabb menetet nem vezettek be.

Szent Teréz élete Lisieuxi Szent Teréz – a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett karmelita apáca 1873. január 2.-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként a franciaországi Alenconban. A keresztségben a Mária Franciska Terézia nevet kapta. Édesanyja négy éves korában meghalt, négy fiútestvére szintén kicsi korukban elhaláloztak. Az apa az öt leá-

nyával Lisiexba átköltözött és Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz 1883. március 25.-én súlyosan megbetegedett. Pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolyodott és meggyógyította.


2013. 2. szám

7.

1884. május 8.-án áldozott először, de már két éves kora óta szerzetesi hivatást érzett. A kolostori élet utáni vágyát csak fokozta két idősebb nővérének, Paulinának és Máriának a Kármelbe történ belépése. 1886 karácsonyán élte át „megtérését”. Felfogta, hogy Isten a felebaráti szeretetre hívja őt. Teréz ettől kezdve többször mondogatta lelki vezetőjének: „Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön.” Másfél éves felkészülés, többszöri püspöki elutasítás során Teréz Rómába utazott, hogy XIII. Leo pápától kérjen támogatást a karmelita apácák kolostorába való felvételéhez. „A jutalmazó Isten hív: most rajtam a sor.” 1888. május 9-én Teréz átléphette a lisieuxi Kármel kapuját. Ettől a naptól elfoglaltsága a következő volt: hat és fél óra zsolozsma és elmélkedés, öt óra munka, két óra közös foglalkozás, két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás a noviciák mesternőjétől, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő, hat-hét órányi éjszakai pihenés. Az első öt évben Teréz sokat szenvedett a magány, a külvilágtól való elzártság miatt, de minden szenvedés örömmel fogadott. „Vágya a szenvedések iránt épp oly fokban növekedett, ahogyan a szenvedései növekedtek.” 1889. január 10.-én megkapta „a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett” rendi nevet, a szerzetesi ruhát is ekkor öltötte magára. 1890. szeptember 8.-án kelt, kézzel írott fogadalmi formulájában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni. A kolostorban egyszer veszedelmes járvány tört ki, több nővér halálát okozta, Teréznek ez alkalmat adott arra, hogy az ápolásban megmutassa bátorságát és odaadását. Mindezek végeztével engedélyt kapott a mindennapi áldozásra. Verseket kezdett írni. 1893. február 20-án megválasztották második újoncmesternőnek, e tevé-

kenysége során fedezte fel Teréz, hogy a lelki gyermekség mennyire hatékony törvény a természetfeletti életben. Év végére készült el a Jeanne d’Arc küldetése című drámával, amit a kolostorban a nővérek elő is adtak. Édesapja ez évben meghal, szeretett nővére Céline is belépett a Kármelbe. Nővérei kérésére, prióra parancsára megírja gyermekkori élményeit „Egy lélek története” című könyv első nyolc fejezetét. Különleges hívatását így fogalmazta meg: „Az én hivatásom a szeretet!” egyházon belüli helyzetéről pedig ezt vallotta: „az Egyház, az én Anyám szívében én akarok lenni a szeretet!” 1897. április 6-tól a prióra összegyűjtötte Teréz fontosabb, lelkiségét tükröző szavait. 1926-ban ez a gyűjtemény „Az utolsó szavak” címmel jelent meg. Folytatta visszaemlékezéseit, az „Egy lélek története” kilencedik, tízedik fejezetét. 1897. július 8.-án beköltözött a betegszobába, s a hónap végén felvette a betegek kenetét. Augusztus 19-én másodszor is megkapta szent kenet szentségét és szeptember 30-án e szavakkal halt meg: „Istenem, szeretlek!” Terézt XI. Pius pápa 1923. április 29.-én boldoggá, 1925. május 17.-én szentté avatta, december 14-én pedig a missziók főpatrónájává nyilvánította. XII. Pius 1944-ben Szent Juhanna mellett Franciaország második védelmezőjévé tette. Ünnepét 1927-ben vették föl a római naptárba, október 3.-ára.1969-ben október 1-re, a halálához közelebbi szabad napra helyezték át, II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyházdoktorrá avatta. Boldog Kalkuttai Teréz anya róla kapta a Mária Terézia szerzetesi nevet. „Istenünk, ki országodat a kicsinyeknek és alázatosaknak készíted, kérünk, segíts, hogy bátran járjunk Szent Teréz ösvényén, és az ő közbenjárására előttünk is táruljon fel örök dicsőséged!” Forrás: Diós István: Szentek élete II. kötet Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2009. (499-506 o.)


8.

2013. 2. szám

A Szent Teréz szobor A Kemecsei Helytörténeti Krónika 2013 évi 1. számában "A Szent Teréz szobor kálváriája" című cikkben részletesen bemutattuk a szobor történetét, melyet Enyedy Ferenc (1893-1966) és felesége Enyedy Ferencné sz. Vörös Mária (1894-1974) vásárolta, adományozta az Árpád utcai Római Katolikus Iskola számára. Mikor visszakerült a szobor a család tulajdonába a temetőbe, a barlangszerűen megépített Verpecz Bálint síremlékművébe helyezte el, mely a mai napig ott található. A síremlék rácsos ajtaja nyitott, Szent Teréz szobra a gyertyák, kegytárgyak között a kegyelet, az emlékezés, a hit, a hűség szimbólumává vált.

Impresszum Felelős szerkesztő: Lucza János Kiadja: Kemecse Város Önkormányzata Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Online változat: www.kemecse.hu

Kemecsei Helytörténeti Krónika

Recommend Documents