Beköszöntő Kedves Olvasó! Ismét előttünk áll egy új, kihívásokkal és lehetőségekkel teli tanév. Tavaly sikerült az év eleji terv szerint négy lapszámot kiadnunk, így a Tiszta Szívvel, azaz iskolánk lapjának szerkesztősége idén is céljául tűzte ki a negyedévenkénti megjelenést, de idén jóval mozgalmasabb évnek nézzünk elébe a tavalyihoz képest. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy végzősként a második félévtől előreláthatóan nem lesz időm a lap szerkesztőségének vezetésére, ezért új főszerkesztő kerül majd a csapat élére, aki várhatóan hozzám hasonlóan határtalan lelkesedéssel veszi majd át az irányítás feladatát, és kitartóan vezeti majd a lapot, míg ő is el nem ballag. A második és egyben legmeghatározóbb oka pedig az, hogy idén a Commenius Program az Apáczai Napok alatt iskolánkban kerül megrendezésre, és ennek keretében a Tiszta Szívvel egy angol (esetleg több)nyelvű különkiadással próbálja majd meg elnyerni a külföldi diákok tetszését. Ennek részleteiről ráér még beszélni, mindazonáltal egy biztos: a terv megvalósításához iskolánk minden lelkes nyelvzsenijére szükség lesz! A jövőt elterveztünk, de hadd szóljak néhány szót a közelmúltról is. Szeptemberben újra összegyűltünk egy alakuló ülés keretében, amely a résztvevők számát tekintve az elmúlt (mondhatni) évtizedekhez képest egyéni csúcsnak számíthat iskolánk egyéb kitüntetései mellett is. Az ülésen több mint húsz elemében lévő diák jelent meg, akik ötven százaléka a gólyák közül került ki. Elképesztően pörgős megbeszélés volt: az ötletek záporoztak és beterítették a táblát, a kreativitás és a jókedv ott volt a levegőben, mindenki jól érezte magát. Új rovatok születtek, amelyekkel már ebben a számban is találkozhattok. Ilyen a „Gólyaszemmel”, amely – mondanom sem kell – a gólyák ötlete volt. Lényege, hogy beszámolnak sanyarú gólyasorsukról, ami minden apáczais rémálma volt egykor. De ilyen a „Divat” vagy a „Sport” rovat, és a rég nem látott „45 perc dráma”, ami most, első alkalommal a „Gólyaszemmel” részeként jelenik meg. Mindemellett természetesen a tavalyi rovatok, mint az „Interjú”, az „Így írtok ti”, az „Idegen nyelven” vagy a „Zene” sem szűntek meg. Egy ilyen gyűlés után bátran mondhatom,hogy megújult erővel szállunk szembe az új év akadályaival, és ez – tekintve a több, mint 15 fős szerkesztői csapatot – szó szerint is megállja a helyét! Rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen nagy a kezdeti lelkesedés, ami leginkább az idei gólyáknak köszönhető, vagy a tavalyi sikerünk okozza ;) – na de csak szerényen! –, mindazonáltal remélem, hogy az év többi részében is kitartanak majd az újság mellett, és személyiségükkel hozzájárulnak annak fényéhez és színvonalához. Ezennel a 2010-2011-es tanévet megnyitom, és kívánok minden kedves Olvasónak élményekben gazdag Tiszta Szívvel-olvasást! Wohner Norbert (főszerkesztő) Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium folyóirata 49. évfolyam I. szám Web: http://tisztaszivvel.apaczai.elte.hu E-mail:
[email protected]
- 2 -
Tiszta Szívvel
Interjú Interjú Szabolcsi János Tanár Úrral, iskolánk egy régi-új tanárával A lelkes szerkesztőknek lehetősége nyílt Szabolcsi tanár úrral interjút készíteni, aki nem csak iskolánk, hanem a sakk-világ elismert alakja is. Versenyek tucatjain vett részt, szaklapokban debütált mint szerző, illetőleg tanítómesterként ismertette meg sok sakkot kedvelővel a játék csínját-bínját. TSz: Gimnáziumi éveit Ön is itt töltötte, akárcsak mi. Miért pont az Apáczaira esett 1966ban a választása? Sz.J.: A szüleim ekkor külföldön dolgoztak, és az osztályfőnököm lett a továbbtanulásom szervezésével megbízva. Ő közölte velem, hogy nekem gimnáziumba kell mennem, így hát beadta a jelentkezésemet az Apáczaiba és a Trefortba is, habár én közgazdaságtani szakközépiskolában szerettem volna további éveimet tölteni. Meg egyáltalán nem bántam, és így utólag belegondolva igaza is volt, hisz matektudásomról hamar kiderült a gimnáziumban, hogy a „futottak még” kategóriába tartozik. TSz: Ön is lelkes tagja volt a Tiszta Szívvel szerkesztőségének. Hogyan állt össze egy szám azokban az időkben? Sz.J.: Tímár György tanárszerkesztő alatt másodikosharmadikos koromban váltam az újság diákszerkesztőjévé. Abban az időben nagyon erős cenzúra volt. Kisebb botrányok is voltak, amiket mai szemmel egyáltalán nem ért az ember. Miután egy szám ösz-
Tiszta Szívvel
szeállt, hasábokra gépeltük vagy gépeltettük az iskolai gépírás órán, majd ezeket kivágtuk, és úgynevezett tükrökre ragasztottuk. Az újságot „fotóeljárással” nyomták. Nagy munka volt, de jó szórakozás. Évente 4 számot adtunk ki, az egyik évben pedig duplaszám is volt. Minden év elején a diákságnak előre be kellett fizetnie a Tiszta Szívvelre egy bizonyos összeget, és megjelenéskor mindenki kapott egyet. Ezért is fordult elő, hogy olykor megjelenés után a kukák egy része az iskolaújsággal volt tele. TSz: Egy ideig itt tanított, és most a 7. E osztály kapcsán került vissza iskolánkba. Milyen érzés újra az Apáczai falai között tölteni a mindennapokat a kimaradt évek után? Sz.J.: Tulajdonképpen sosem szakadtam el az iskolától, így még mindig igen otthonosan érzem itt magam. Középiskolás tanulmányaim után a tanári gyakorlatomat is itt végeztem, majd 5 évet, illetve hat év kihagyással újabb 6 évet tanítottam itt már vezetőtanárként. Bár több iskolában is tanítottam, de igazán otthonosnak
- 3 -
mégiscsak azt érzi az ember, ahol ő maga is tanult. Gondolom ezért is van ennyi egykori apáczais a tanári karban.
TSz: Tanítási szokásait milyennek tartja, illetve mik a visszajelzések a diákoktól? Sz.J.: Ez csak megközelítés kérdése. Tanítási módszerem 20-30 éve még lázadó, avantgárd típusúnak volt mondható az akkori tanítói eszmék mellett, de ma már inkább a konzervatív „skatulya” húzható rá. Egy könyvet jobb szeretem, ha elolvasnak a diákok, mintsem a belőle készült filmet nézzék, az órákat nem a folytonos aktívtábla használat és a csoportmunka jellemzi, de a tanítást alapvetően én is a kommunikációra építem. Azt, hogy a diákok ezt hogyan értékelik,
Interjú nem igazán tudom. Fontosabb, hogy én hogyan értékelem őket. A véleményüket amúgy is nehéz lenne megtudni, hisz az folyton változhat. Erre kiváló példa az egyik kedvenc regényem, Kosztolányi Dezsőtől az Aranysárkány, ahol ugyanazok a diákok osztályfőnöküket egyszer kibírhatatlannak festik le, másnap pedig arról találhatunk egy bekezdést, hogy mennyire szerették azt a tanárt. TSz: A tanári pálya mellett hogyan került képbe a sakkozás? Sz.J.: Sakkozni már 14 éves koromban elkezdtem, mester másodéves egyetemistaként lettem, és ekkor bekerültem a magyar bajnokság döntőjébe, amikor is felszólítottak, hogy inkább sakkozzak tanulás helyett és menjek sakkozónak, de én tudatosan nem így tettem. A sakk azóta is jelentős szerephez jut az életemben. Nemcsak sakkozok, hanem szaklapokba írok, edzőként dolgozom a tanítás mellett, legutóbb pedig a központi sakkiskola igazgatója voltam 4 évig. A délelőtti zsivajt és sok beszédet, ami a tanításból fakad, nagyon jól kiegészíti az a 4 órás délutáni csend, amit a sakktábla mellett tölthetek.
TSz: Manapság zavaros elméletek jelennek meg a sakk jótékony hatásairól, arról, hogy hogyan befolyásolja az ember személyiségét, fejlődését, logikáját. Önnek mi a véleménye erről? Sz.J.: A sakk kiválóan fejleszti a gondolkodást, fegyelmezettséget, időbeosztást, előrelátást. Én a híres Polgár-lányok edzője voltam. Ők évente vizsgákat tettek, mert nem jártak iskolába. A vizsgaidőszak náluk a következőképpen zajlott: minden egyes tantárgyra fél órát szántak, és a könyv egyszeri elolvasása mellett ötösre vizsgáztak. Erről a témáról a Tudomány napja (nov. 12.) keretein belül magam is tartok egy előadást „A sakk, mint világmodell” címmel a Trefort gimnáziumban. TSz: Mikor a legérdemesebb elkezdeni foglalkozni ezzel a sporttal? Sz.J.: Hobbi szinten teljesen mindegy, de ahhoz, hogy valakiből igazán jó sakkozó váljon, minél előbb, már 4-5 évesen el kell ezt kezdenie. Ekkor ez még az agy „anyanyelvi” részébe rögzül, míg később a tanult dolgok között foglal helyet. Kuriózumként már olyan elméletről is hallottam,
miszerint van olyan terhes torna, ami fejleszti a gyermek stratégiai érzékét már magzati korban is. TSz: A sakk mellett milyen szabadidős tevékenységekre jut még ideje? Sz.J.: Nagyon szeretek bridzsezni (Pirity tanár úrral épp egy bajnokságon veszünk részt), olvasni, színházba járni, és többször megfordultam már külföldön. Az utak nagy része a sakk jegyében telik (régen évente akár tízszer is kiutaztam Franciaországba sakkot oktatni, sakkozni). Legutóbb pihenésképpen Madridba utaztam, ahol volt alkalmam megtekinteni a várost, illetve meg is szeretni azt. TSz: Utolsó kérdésként elárulná nekünk, mit szeret a legjobban a tanári pályában? Sz.J.: Számomra a legnagyobb örömet egy-egy tehetség felfedezése okozza. Több olyan volt diákom van, aki író, költő vagy irodalomtörténész lett, és én láttam elsőként műveiket. Ilyen például Nyilas Attila költő, akinek az első irodalmi estjét én rendeztem, és most az Apáczaiban dolgozik, Nagy Attila Kristóf író, irodalomtörténész, aki sajnos már meghalt, Egressy Zoltán, aki egyre nagyobb népszerűségnek örvend Portugál című darabja miatt, és így tovább. Tsz: Köszönjük szépen!
Készítették: Andics Dóra és Wohner Norbert
- 4 -
Tiszta Szívvel
Interjú „Visszapillantó tükör” Interjú a Tiszta Szívvel egykori legendás szerkesztői csapatával Börcsök Ágnes, Lukácsi Gábor és Mészáros Gergely baráti triójával iskolánk folyamatosan fejlesztés alatt álló pihenősarkának meghitt környezetében készítettünk interjút. Ők hárman 1997 és 2001 között jártak eleinte Ács Zoltán tanár úr, majd Bánki István tanár úr osztályának biológia tagozatára. Az itt töltött négy évük alatt lelkes szerkesztői voltak az iskolaújságnak, és életre szóló barátságot kötöttek egymással. A már-már éjszakába nyúló több órás beszélgetés alatt számtalanszor befejezték egymás mondatait, viccelődtek, és nevettek, mindezzel felejthetetlenné téve egy átlagosnál is rosszabbul alakult csütörtökünket. TSz: Hogyan kerültetek kapcsolatba az iskolaújsággal, és mit mesélnétek erről? Ági: Mikor mi elsősök voltunk, talán fél év alatt egy szám jelent meg. Egy nyílt pályázaton indultunk az iskolaújság szerkesztéséért Bánki tanár úr biztatására, amit Gábor és én mint főszerkesztők el is nyertünk. A munka nagy részét ketten csináltuk – Gábor főleg a technikai kérdésekkel foglalkozott, én inkább az irodalmi vonalat képviseltem –, és néha besegítettek mások is. Gergő: Amikor segítség kellett, akkor én is szívesen vállaltam el feladatokat. Ági: Évente négy szám kiadására törekedtünk, de ezt nem mindig sikerült tartanunk. A munkát azzal kezdtük, hogy összeírtunk néhány rovatot, amelyet szerettünk volna meghonosítani az iskolaújság keretein belül. Ilyenek voltak a „Hátulnézet”, a „Szerkesztői levél”, a „Cenzúra”, a „Tanárainkról másképpen” vagy a „45 perc dráma”. Sosem felejtjük el azokat a meghitt, családias, kissé hosszúra
Tiszta Szívvel
(este 8-ig) sikeredett délutánokat, amelyeket a tanáriban illetve a könyvtárban töltöttünk az újság nyomtatásával. Bánki tanár úr valószínűleg ekkor őszült meg, ami nem látszik rajta. Közben megpróbáltunk a másnapi Ács tanár úr-féle kémiadolgozatra vagy a Szőke Ágnes tanárnő-féle latindolgozatokra készülni, többkevesebb sikerrel. Voltak kritikus pillanatok, de ezeket kihívásként kezeltük, és hősiesen kinyomtattuk az újságot. Gergő: Volt egy év, amikor egy amerikai tudósítónk is volt. Ági: Aki különleges cikksoro-
- 5 -
zatot írt az amerikai iskolai szokásokról. Gábor: Két cikket sorozatnak nevezni… (Nevetnek.) Ági: Mindig volt tanárinterjú, amit az újság közepére raktunk. Ezt én készítettem valakivel párban. Ezeket a beszélgetéseket mindig is különlegeseknek tartottam az átlagos iskolai élethez képest. Igyekeztünk a népszerűbb tanárokat mikrofonvégre kapni, illetve különleges alkalmak kapcsán megszólaltatni az érintetteket. Ilyen volt például, ha új igazgatót neveztek ki… Gábor: …ami a mi négy évünk alatt gyakori fordulat volt. Ági: De ez így igazi kaland volt! A tanárinterjúkon kívül az Apáczai Napokon mindig találtunk egy-egy híresebb színészt vagy kutatót, akik legtöbbször maguk is apáczaisok voltak, és velük is készítettünk riportokat. Gábor: Annyit még hozzáfűznék, hogy büszke vagyok arra, hogy én készítettem az első honlapot az iskolaújság számára.
Interjú TSz: Milyen volt a visszajelzés a diákok részéről? Ági: Akikkel jóban voltunk, biztattak, és valójában senki sem örült volna annak, ha nem jelenik meg az iskolaújság. Még ha nem is sikerült egy fantasztikus és kolosszális lapszámot kiadni, akkor is megvolt rá az igény. Amikor megjelent, hatalmas volt az érdeklődés. TSz: Meséljetek egy kicsit magatokról! Ki hol tanult tovább a gimnázium után? Gábor: Az én történetem hosszú és tanulságos. A biológia tagozat után informatikai vonalon mentem tovább, tehát mondhatjuk, hogy az újság által szerzett hasznos tapasztalatokat kamatoztatni is tudtam. Weblapszerkesztéssel foglalkozom. Ági: Én nem egészen azon a pályán mentem tovább… Gábor: Melyikre gondolsz, a biológiára vagy az újságírásra? (Nevetnek.) Ági: Nálam a pályaválasztás egy több fordulós rendszerben zajlott. Nagyon szerettem az iskolaújságot, és nagyon szerettem írni is. Sokáig gondolkoztam azon, hogy nekem van mit keresnem ezen a pályán mint újságíró. Végül közgazdász lettem, és nem az előbb említettekkel foglalkozom, de az írás a mai napig megmaradt nekem, mint kedves hobbi. Azonban ki tudja még, hogy mi lesz a jövőben. Gábor: És most jön a kakukktojás… (Nevetnek.)
Gergő: Igen. A mi osztályunkból elég kevesen mentek tovább orvosi pályára, de én orvos lettem, pontosabban ifjúsági és gyermek pszichiáter szakorvos jelölt vagyok jelenleg. Írni én is szeretek, de ez leginkább zárójelentések és emailek formájában merül ki. Ági: Nagyon jó e-maileket ír! Gábor: Inkább vicceseket, mint kiadásra valót. (Nevetnek.) TSz: Mikor alakult ki köztetek ez a szoros barátság? Ági: Osztálytársak voltunk. Gergővel már 8. osztályban a felvételin ismeretséget kötöttünk. (Mosolyog.) Később egyre erősebb lett ez a barátság hármunk közt, és ez máig így maradt. Már elsős korunk óta minden nyáron együtt nyaralunk valahol egy pár napot. Gergő: Sőt, én idén nyáron feleségül vettem Gábor húgát, de ez hosszú történet. TSz: Milyennek értékelitek az Apáczai akkori közösségi életét? Gábor: Akkor úgy tűnt, hogy nem sok minden volt, és sok minden el is úszott vagy megbukott a változó igazgatóság miatt. Ági: De természetesen voltak Apáczai Napok, ami akkor is nagyon jó és színvonalas programokat jelentett. A TEP (TanErőPróba) volt az Apáczai Napok csúcspontja. Ezt mindenki nagy izgalommal várta, és utána még sokáig beszélgettünk róla. Emellett szívesen
- 6 -
emlékezünk az inokai sátortáborra, ahol hasonlóan klassz élményekkel gazdagodtunk. A tiszainokai tábor talán az egyik legnagyobb büszkesége lehet az Apáczai közösségének, mert képes volt egy olyan társaság létrejönni az iskolán belül, akik a közösség többi tagjáért kialakítottak egy táborhelyet. Én úgy érzem, nekem pont a közösségi életben nyújtott sokat az Apáczai, de nyilván azért, mert nyakig benne voltam. Gergő: Voltak iskolai bulik is: gólyaavatók, farsangi bulik, de voltak, amik ugyancsak a változó igazgatóság miatt nem valósultak meg. Akkor is voltak iskolazenekarok, akik általában a karácsony előtti időszakban csillogtatták meg tehetségüket a mai Színházterem színpadán. Kilencedikben még havonta egy-egy pénteken volt teaház, de ez a következő években már csak az Apáczai Napok alatt működött. Gábor: Azt gondolom, az Apáczaiban mindig úgy lesz, hogy aki akarja és csinálja, az egy nagyon gazdag közösségi életet tud élni, aki meg csak ül, és azt hajtogatja, hogy itt nincs semmi… Ági: …annak tényleg nincs semmi. TSz: Megtudtuk, hogy a négy éven át tartó munkátok jutalmaként egy görögországi utazáson vehettetek részt. Hogy történt ez pontosan?
Tiszta Szívvel
Interjú Ági: A négy év munkájának elismeréseképpen kedvezménnyel vehettünk részt egy görögországi tanulmányi kiránduláson. A dologban az a csúsztatás, hogy mindig is lehetett az Apáczaiban hasonló okokból kifolyólag anyagi támogatásra pályázni, és nyilvánvalóan egy tartalmas közösségi munka nagyon szép módja egy ilyen pályázat elnyerésének. Mindenkit csak biztatni tudunk! TSz: Mi okozta a legnagyobb csalódást az itt töltött négy évben? Ági: Minden bizonnyal a negyedik év eleji olaszországi osztálykirándulás, amely elmaradt. De ehhez elég csak anynyit hozzáfűzni, hogy a kirándulás az osztályon belüli ér-
dekütközések mentén nem valósulhatott meg. Ez sokunkban nagyobb lelki törést okozott. De mi a barátainkkal az érettségi után hét évvel ezen az alapon elutaztunk Olaszországba, hogy megvalósítsuk a már régen várt utazást. TSz: Mit üzennétek a diákságnak? Gergő: A mi időnkben mondta valaki, hogy a világ valójában az apáczaisok összeesküvése. Azt gondolom, hogy ez bizonyos szinten igaz, méghozzá különösen annak, akinek sokat adtak az itt eltöltött évek a közösségi élet tekintetében. Véleményem szerint minden apáczais büszke lehet rá, hogy ide jár(t). Mert például ha összefutsz más volt apáczaisokkal, még ha nem is ismerted őket
azelőtt, biztosan lesz egy közös témátok, amiről rögtön el tudtok beszélgetni: az Apáczai. Ági: Érdekes, de az ember különösebbnél különösebb emberekkel találkozik, akikről kiderül, hogy apáczaisak voltak. S amikor egy beszélgetés során rólam is kiderül, hogy ide jártam, mindig jó érzéssel tölt el a tudat, hogy apáczais voltam. Összefoglalva, kívánjuk, hogy ilyen lelkesek maradjatok, és ti is ilyen jó szívvel gondoljatok vissza a közösségi életben eltöltött hosszú órákra! Gergő: Utólag ugyanis nem a már említett kémia dolgozatra emlékszik az ember, amit az elkövetkező nap írt, hanem ezekre a maradandó élményekre.
Készítették: Andics Dóra és Wohner Norbert
Beszélgetés Palya Beával Talán kevesen tudják, hogy ki Palya Bea, és talán még kevesebben azt, hogy ő is apáczais és kollégista diák volt. Ő Magyarország egyik legkiemelkedőbb népdalénekese és előadóművésze. 1976-ban született Makón, majd később Bagon lakott családjával. Ott kezdte pályafutását a helyi tánccsoportban. Mára már saját terveit valósítja meg; hét szólólemeze és évi körülbelül százötven – szerte a nagyvilágban adott – koncertje egy intenzív pályáról árulkodik. Esélyegyenlőségi Nagykövet, a Magyar Kultúra Nagykövete, Príma-díjas. Sok más elismeréssel is jutalmazzák, de valódi sikernek a belső szabadságot és a közönség érzékeny figyelmét tartja. Nehezen hinnénk el, hogy ő is egy kisgimnazistaként kezdte, ugyanott, ahol mi, és ugyanazok a tanárok tanították őt is egykoron, mint most minket. Sikerült vele egy rövid interjút készítenem.
Tiszta Szívvel
- 7 -
Interjú TSz: Miért választottad az iskolánkat? P.B.: Anyám büszke falusi asszony, én meg az okos kislánya... és már a bátyámat is felvették, én is megpróbáltam hát. Sikerült. TSz: Emlékszel még az osztályfőnöködre és a tanáraidra? P.B.: Persze, alapélmények! Kiss László volt az osztályfőnököm, és a fizikatanárom egyben. Kelemen Péter magyartanárként, Wallnerné Zsurka Ágnes franciatanárként alapvető „életanyaggal” láttak el. És itt nemcsak a Kosztolányi-novellákra vagy a francia igeidőkre gondolok, hanem valami olyan emberi energiára, amiben meg lehetett merítkezni, amit tovább lehetett vinni; valami lelkesedés, hit, szeretet, mondjuk a vers erejében, vagy mondjuk a francia nyelv hangsúlyaiban... Persze sok más tanáromra is nagy szeretettel gondolok, Zakariás Anikóra mindenképp, aki az énekórákat tartotta töretlen kitartással, aztán Lovrity Endrére a maga külön bejáratú poénjaival fűszerezett történelemóráival, Szabó-Sókiné Nagy Ágnesre, aki a matekot tanította kíméletlen precizitással, Varga Bálint földrajztanárom szabad, utazó szellemére, Villányi Attila kémiatanárom szúrós szemeire, és arra, amikor ezek a szemek ellágyultak a szerenádos-éneklős estén, mikor ott ültünk nála negyvenen...
TSz: Tudsz mesélni egy izgalmas történetet iskolás korodból? P.B.: Persze, rengeteg van, pont ezek a történetek azok, amelyek igazán széppé tették a gimis éveket. Mi kollégistaként egy másik mikroközösséget alkottunk az apáczais diákok körén belül. Számtalan estét nevettünk át, vidékiként egymás szokásain, tájszavain elámulva. Egyszer, emlékszem, slattyogva a zuhanyzóból nagy felfordulásra, nevetésre értem a folyosó közepére. Arra a gyerekjátékra gyűjtöttük össze a szavainkat, ki-ki a maga vidékéről, amikor ketten középen összekapaszkodunk kézzel és pörgünk. Serdülés, pördülés, túrótetemezés, kocsizás, kutyázás és még sok más szó pörgött-forgott ott a lánykollégium éjszakai folyosóján, de az egész jelenetnek a hangulatát leginkább annak a felszabadult nevetésnek a hangja idézi fel bennem. TSz: Miért szakítottál a hagyománnyal, és hogy fogadták, hogy a többi diákhoz képest téged más érdekelt és a zenével kezdtél foglalkozni? P.B.: Jártam én egyetemre, néprajz szakot végeztem, és hallgattam két év antropológiát, irodalmat is. Ugyanakkor a zene és a tánc jelentette a folytonosságot az életemben, a hagyományos értelemben vett gyökereket, de az önmagamhoz való utat is. Mindez szerves része volt a diákéveimnek is, de azért amikor kialakult,
- 8 -
hogy ez lesz a szakmám, vagy az életem fő tevékenysége, akkor anyuékban nagy volt az ellenállás, hiszen féltek az ismeretlen tereptől. Ez nem egy ház-állás-család-gyerek tengelyre felfűzött élet, ők meg azt ismerték. De miért ne élhetnénk ettől eltérően, miért ne élhetnénk tulajdonképp bárhogyan? Ha egy gyereket kérdezel, mi akar lenni, a lehetőségek száma végtelen. Mire felnövünk, a lehetőségek néhány alapszerepre korlátozódnak, ilyen vagy olyan munkakör betöltésére, családanyaságra, társadalmi elismerésre, hogy "megtaláld a helyed a világban." De mi van, ha ezt a világot eleve mi teremtjük magunknak, így a helyünk is tetszőleges, szabadon választott, és folyton változó lehet benne? TSz: Mennyiben változtatott meg a siker? P.B.: Na, ez pont egy változó hely a magam teremtette világomban: a sztárság önmagában nagyon unalmas, és ha elhinném, hogy az vagyok, akkor folyton kontrollálnom kellene mindent, amit csinálok; hogy hogyan nézek ki, hogyan megyek az utcán, hova megyek, és hova nem megyek. Ezek a keretek igen szűkösek lennének nekem. Az egész folyamatban a belső siker a lényeg: hogy jóban vagyok önmagammal, az emberi kapcsolataim virágoznak, és szabadon dönthetek arról, hogy mikor utazom el hosszabb időre (ki is szállok minden télen és
Tiszta Szívvel
Interjú & Gólyaszemmel egy forró tengerparton töltök hosszabb időt), mit vállalok el, mikor hova megyek. Isteni érzés. TSz: Milyen most az életed? P.B.: Hát ilyen: szabad és áramlós. Sok-sok zene, sok koncert, utazás, bizalommal, humorral és tisztelettel átenergetizált légkör a munkában, és sok-sok tenger. És a kis fekete cicám gombszeme, amint reggel az orrát az
enyémhez dörgöli…
megtartó közösség volt. A gimnáziumot is szerettem, a tanáraimat és jó néhány osztálytársamat, de azért a vége felé volt egy kívülállásom… Azt kívánom minden diáknak (és tanárnak is persze), hogy találja meg a neki tetsző helyet az életben. Nagyon jó azt érezni, hogy a világ tág és te vagy a közepén. És tele van barátokkal, és úgy kapcsolódunk egymáshoz, mint gyerekek a játszótéren.
TSz: Gondolsz még néha az iskolára? P.B.: Inkább az emberekre, akiket onnan ismerek, de az iskolára nem. Nagyon örülök, hogy már nem kell ilyen keretek közt élnem. TSz: Őszintén, szerettél az Apáczaiba járni? P.B.: A kollégiumi életet nagyon szerettem, az egy erős,
Készítette: Kulcsár Dorottya
45 perc dráma Lyukasóra gólyaszemmel Pontban reggel 8-kor érsz be a suliba. Vannak még rajtad kívül ketten, akik szintén akkor érkeznek, de őket nem ismered. Belépsz a kapun és megszólal a csengő. Körülötted mindenki elkezd rohanni: Jaj, még fel kell érni a terembe! Csak te nem rohansz. Elvégre neked nincs első órád. Neked nem kell futni. Te csak nyugodtan haladsz felfelé a lépcsőn. Mire felérsz a negyedikre, eltelik öt perc. Már elmúlt nyolc óra, de a büfénél még van, aki sorban áll. Te eközben találkozol egy osztálytársaddal. Nem szoktatok különösebben beszélgetni, így csak köszöntök és mentek tovább két ellenkező irányban, hogy találjatok egy-egy helyet, ahol eltölthetitek az első üres órát. Te nem találsz, ezért visszafordulsz. Az osztálytársad, akivel nemrég találkoztál, már talált, le is ült. Te is arra mentél, észrevetted. Egy hosszú padon, a folyósón ült, a pad
Tiszta Szívvel
egyik végén. Te annyit kérdezel, leülhetsz-e oda, mire ő csak bólint egyet. Erre a pad másik végére ülsz le. Mivel nem szoktatok beszélgetni különösebben, sőt, egyáltalán, pár perc elteltével feláll és elmegy. Már csak te ülsz egyedül a padon, a csöndes folyosón. Némi mozgolódás van, például akik késtek, megérkeznek, de ők ketten, legfeljebb hárman vannak. Mikor már te is eléggé feszült és unott vagy a csendben, felállsz és elindulsz a büfé irányába, nem vásárlás céljából, csak annak reményében, hogy találkozol más osztálytársaiddal. Odaérsz a büféhez, és a mellette lévő padokon - nagy megkönnyebbülésedre - osztálytársak ülnek és beszélgetnek. Ekkor elmúlik a nagy, feszült csend. Csatlakozol hozzájuk, és kellemesen töltöd el a lyukasóra hátralevő részét.
- 9 -
Krausz Bernadett
Gólyaszemmel Első benyomások Hmm. Tehát akkor most le kellene írnunk, hogy milyen az Apáczai a gólyák szemszögéből. Elég bőséges téma, tekintve, hogy az elmúlt egy hónapban szinte ömlesztve kaptunk új információkat és élményeket. Furcsa belegondolni, hogy ez idő alatt szinte már be is illeszkedtünk és teljes jogú apáczaisokká váltunk, de ne ugorjunk ennyire előre, inkább rendszerezzük eddigi „kalandjainkat”. Kezdjük is a legelején: gólyatábor. Azt hiszem, erről nem kell sokat írnunk, úgyis mindenki hallott róla, vagy ha nem, akkor el tudja képzelni, milyen lehetett, mi egy szót fűznénk hozzá: fergeteges. A következő állomásunk szeptember elseje volt, itt újra találkoztunk négy napja megismert barátainkkal, elmeséltük mi történt velünk a gólyatábor utáni időszakban (már ha történt valami érdekes azon az egy napon), valamint izgatottan vártuk az évnyitót. Aznap fogtuk csak fel igazán, mit értettek többek azon, hogy az Apáczai egy labirintus. Az amúgy se könnyű tájékozódást igencsak megnehezíti a két kollégium, amik valószínűleg csak azért vannak, hogy nekünk, otthonról bejáró földi halandóknak számos emeletet megmászva kelljen megkerülnünk őket. A helyzetet a terembeosztás hiánya is fokozta, és a teljes elveszettségen még a méterenként kirakott térképek se segítettek. A következő napok a tanárok megismeréséről szóltak. A gólyatáborban
kapott „kiképzésnek” köszönhetően volt némi fogalmunk arról, hogy milyenek lesznek azok, akik tanítani fognak minket. Az elején mindenki a szebbik arcát mutatja - tanár, diák egyformán –, de jó pár dolgozat és felelés után kiderülnek az egyéni, néha a tanulókra nézve elég kellemetlen hóbortok és szokások. Ezzel el is érkeztünk az apáczaisok egyik fő tevékenységéhez, a tanuláshoz. Ezzel a híres-hírhedt Horribilis Mennyiségű Tanulnivalóval mi még csak ismerkedünk (na, majd fél év múlva...), bár a biológia tagozatosok ebben az egy hónapban valószínűleg már több kémia dolgozatot írtak, mint mi humánosok két év alatt összesen fogunk, és ez azért jelent valamit. Ennek ellenére szerintem minden gólyának tetszik az iskola, és bár még élénken él bennünk előző osztályunk és tanáraink emléke, örülünk, hogy egy új közösségnek lehetünk részei, ráadásul egy nem is akármilyen közösségnek! Nemcsak a tanárok, de az idősebb diákok is nagyon segítőkészek, ami sokat segít a fent már említett beilleszkedésben. Reméljük, hamarosan az osztály is össze fog kovácsolódni és szilárd osztályközösséget kialakítani. Száz szónak is egy a vége: azt hiszem, kijelenthetjük, hogy töretlen lelkesedéssel állunk az elkövetkező négy év elé. Forrai Borbála, Szabó Bernadett
Gólyaavató Október 15-én „hivatalosan” is felavattak minket, gólyákat. Reggel az idősebb diákok már gúnyos mosollyal az arcukon fogadtak minket, amikor beléptünk a suliba. Kezükben színes filcekkel keresték a szerencsétlen gólyákat, akiket nem volt nehéz megtalálni... A gólyacsőr igen feltűnővé tett minket, úgyhogy nem volt menekvés. Szó szerint ránk bélyegezték azt a bizonyos „G” betűt, nem is egyszer. Volt, aki viszonylag sze-
rencsésen megúszta, ám olyan is, akinek a bőrén alig maradt ép felület. Így telt el a délelőtt, s a délután hamar eljött. Az osztályok felkészültek, a kabalák beöltöztek, a nézők elfoglalták helyüket, és fél ötkor elkezdődött az avató. Először a koreográfiákat adtuk elő, néhány szám hallatán a közönség is felsikoltott. Ezután következtek a mókás feladatok: karaoke, „fiúból lány”, fogmosás kicsit másképp, fekvőtámasz és lufifújás. Persze az
- 10 -
Tiszta Szívvel
Gólyaszemmel osztályfőnökök sem maradhattak ki: verset adtak elő az osztályaiknak. Bemutatkoztak a kabalák, meglengettünk zászlóinkat, előadtuk az indulókat. A verseny nagyon szoros volt. Külön kategorizálták a 7. és a 9. évfolyamot. Hetedik évfolyamon a 7. C nyert, a kilencediken 1 pont előnnyel győzött a 9. A.
A gólyaavató után kezdődött a gólyabál, ahol kitombolhattuk magunkat ezután a „nehéz” nap után. Jövőre végre mi is filccel a kezünkben fogadhatjuk majd a leendő gólyákat… Tamási Vivien
Gólyaavató (Avagy szívasd a gólyát, amíg csak lehet!) Reggel 7:45 Mikor beértem a porta elé, terepszemlét tartottam. Nem volt rá sok időm, mivel a lépcsőnél álló felsőbbévesek épp elkaptak egy szegény gólyát, hogy hatalmas G betűkkel bélyegezzék meg. Szegényt körülállták és úgy összefirkálták filctollal, ahogy csak bírták. Én galád módon még örültem is ennek a helyzetnek és megpróbáltam észrevétlenül felfutni a lépcsőn. Ám a boldogságom nem tartott sokáig… Már csak pár lépcsőfok kellett volna, hogy elérjem a menedéket nyújtó lépcsőfordulót, mikor valaki hátulról megszólított: - Szia! Te hányadikos vagy? - Én? – fordultam vissza meglepett fejjel. – Én… hát… izé… na jó, elkaptál! Így történt, hogy megkaptam az első G betűmet az arcomra. Az első szünetekben még nagyon lelkesek voltak a nagyok, mi meg össze-vissza futkostunk előlük. Ez a nap második felében pont ellenkezőleg történt. Mi mentünk oda hozzájuk és nyaggattuk őket, hogy rajzoljanak még valamit a kezünkre. Aztán eljött a várva várt gólyaavató fél 5-kor. Legelőször az osztálytáncokat kellett előad-
Tiszta Szívvel
nunk. Kis hadakozás után kiderült, hogy mi fogunk kezdeni. Nekünk manónak kellett öltözni és magyar hip-hop zenére kellett táncolni. Persze mi ezt is megoldottuk. Miután kitáncoltuk magunkat, nekem sokkal jobb kedvem lett. Voltak utánunk még riszáló indiánok és maffiás Justin Bieberek is. Ezek után már tényleg mindenkinek jó kedve lett. Volt ezen a gólyaavatón minden. Mostuk egymás fogát bekötött szemmel, karaoke-t énekeltünk a sötétben, iskolánk erős ifjai fekvőtámaszozva fújtak lufit, verset írtunk az osztályunkról, fiúkból lányokat varázsoltunk, és minden osztály előadta a frappánsan megírt indulóját. Végül sor került az eredményhirdetésre. Sajnos nem tudtunk izgulni, mert láttuk a pontozó táblát és láttuk, hogy ki fog nyerni. Nem nagyképűségből, de megemlítem, hogy a 7. C nyerte a 7. évfolyamosok gólyaavatóját. Azonban a 7. D-sek és a 7. E-sek sem panaszkodhatnak, mert ők is kitettek magukért rendesen. Az 1 perc alatt befalt, a nyertesnek járó csokitortával szerzett kalóriákat ugyanilyen gyorsan le is adtuk a nap végi discóval.
- 11 -
Reich Mónika
Sport Jubileumi sportesemények Sportolni jó. Sporteseményen dolgozni legalább olyan klassz. Pár hónapja lehetőségem van a Budapest Sportiroda által rendezett versenyeken belső emberként a nevezési irodában dolgozni. A szeptember a jubileumi események jegyében telt. A két legnagyobb verseny ünnepelte a 25. születésnapját, a NIKE Budapest Nemzetközi Félmaraton és a SPAR Budapest Nemzetközi Maraton és Futófesztivál.
A NIKE Félmaraton szeptember 5-én, vasárnap került megrendezésre. Az idő tökéletes volt a futáshoz, minden eddiginél többen, 10.500-an álltak rajthoz. Hatalmas pörgés és jó hangulat jellemezte mind a futókat, mind a dolgozókat. A nyüzsgés már kora reggel elkezdődött a Városligetben, a félmaratonnak 6100-an vágtak neki, hogy a főváros legszebb részein futva teljesítsék a 21 kilométert. Ugyanezt párban 900an tették meg, míg a 3,5 kilométeres Ligetkörön 3500-an futottak. A magyar résztvevőkön kívül öt kontinens 52 országából érkeztek futók az eseményre. Természetesen a celebek sem hagyták ki ezt a nagyszabású rendezvényt: Tóth Gabi a barátjával futotta le a távot, volt szerencsém SP-t is látni, akit a rajongók itt sem hagytak nyugodni, s színészek, politikusok, zenészek érkeztek célba. Sokan a Széchenyi fürdő előtt napoztak, pihentek, vagy a befutóknak
szurkoltak. A NIKE Félmaraton idén is tarolt. Három héttel később, 26-án a SPAR Budapest Maraton esetében akadtak némi gondok az időjárás miatt, ami akadályt gurított a futók, a szurkolók és a rendezők elé. Azonban hiába esett az eső, elmosni nem tudta sem az eseményt, sem a jó hangulatot. Korán reggel érkeztek a futók több ezren, hogy felvehessék csomagjaikat, vagy a helyszínen nevezzenek. Az eseményre 13.800-an neveztek, itt is több kategóriában lehetett indulni. A nap talán legfantasztikusabb pillanata a maraton rajtja volt – ugyan mi az irodában csak a pisztolylövést hallottuk, de éreztük az időjárásnak ellentmondó vidámságot. Ezután a 7 kilométeres minimaratonon indulók rajtoltak; az eső hol elállt, hol eleredt, de a résztvevők nem hátráltak meg. A minimaratont követte a 3,5 kilométeres maratonka, és a gyaloglók, végül pedig a családi futás résztvevői kerülték meg a Hősök terét. Összességében a SPAR Budapest Maraton minden tekintetben legyőzte az időjárást. Összevetve a két eseményt, nagyjából ugyanaz tapasztalható. Az ilyen programokon nemcsak sportol és a barátaival, családjával tölti a napot az ember, hanem figyel az egészségére is, és színes programok várják egész nap.
- 12 -
Tamási Vivien
Tiszta Szívvel
Humor Érettségi tételek Matek Középszint: 8 óra 0 perckor az iskola kapujából egy tanár és diákja egyszerre indulnak el. Ha a tanár átlagosan 2m/s sebességgel kocog, a diák pedig 4m/s sebességgel száguld, de a tanár igénybe veszi az iskolában működő teherfelvonót, ami 1 perc alatt repíti fel a negyedik emeletre, akkor ki ér be előbb a terembe. A megoldáshoz szükséges további adatok a következők: d(kapu-lift)=10m, d(lépcsőház)=30m, d(lift-terem)=50m. Keresztezik-e egymás útját a terembe érkezés előtt? Ha igen, akkor hány perccel az indulás után kerül erre sor? Emelt szint: Ismertesse és bizonyítsa be a Menza-tételt. Ha létezik [Menza] (menza zárt intervallumon) olyan dEA (diák eleme Apáczai), hogy minden T < 20 (étkezési idő kisebb 20 percnél), ahol TE[0;25] (étkezési idő eleme 0-25 perc), akkor minden t>d (tanár nagyobb mint diák) esetén, ahol tEA (tanár eleme Apáczai), lim(t->20)K=0 (tanári késés tart nullához), ahol KE[0,45] (tanári késés eleme 0-45 perc). Fizika Ismertesse a gimnázium épületére és diákjaira ható fizikai erőket. Állítását tapasztalati példákkal támassza alá. Ábrázolja vektorok segítségével.(Csempeerő, dohányzási kényszererő, csengőerő, krétaerő, stb.) Kémia Végezze el a következő elméleti kísérletet! Az ELTE Apáczai Gimnázium vizesblokkja felújításakor a makacs vécék eltávolíthatatlanoknak bizonyulnak, így azok eltávolítása kémiai úton szükségeltetik. Ön mit és hogyan alkalmazna a cél érdekében? Ismertesse a végterméket kémiai és fizikai szempontból is. Történelem A mellékelt táblázat segítségével mutassa be a „Nagy igazgatóváltások” korszakát (az ezredfordulón). Térjen ki ennek okaira illetve következményeire, az iskolai közéletre gyakorolt ha-
Tiszta Szívvel
tására. Fogalmazzon Igazgató neve meg kritikát a témá- 1997-1998 Pósfai Péter val kapcsolatban. 1998-1999 Molnár Zsolt
1999-2000 Flórik György 2000-2001 Pákó Gyula 2001-
Munkácsy László
Magyar Képzelje magát Petőfi Sándor helyébe! Tegyük fel, hogy Sándor ellátogat gimnáziumunkba. a) Ön szerint miképpen telt volna az ifjú tehetség első látogatása iskolánk falai között? Írjon novellát vagy verset. b) A látogatás mennyiben befolyásolta volna Sándor későbbi ars poeticáját? Írjon 150-200 szavas kisesszét. Földrajz Ismertesse a gimnázium éghajlatát és annak jellemzőit. (Vízszintes és függőleges övezetesség.) Röviden beszéljen az adott éghajlatra jellemző hőmérsékleti anomália jellegzetességeiről is. (Télen hideg, nyáron meleg.) Társadalomismeret Mutassa be az iskolai kis- és középvállalkozások helyzetét a 21. században, és elemezze az alábbi állítások egyikét. a) A Tiszta Szívvel Kft. az elmúlt évet 5%-os haszonnal zárta, melyre az elmúlt 5 évtizedben nem volt még példa. b) A DÖK vezetősége tagadja, hogy az idén már szeptember 1-én elrendelték volna a nagy dökbankzárlatot, miszerint semminemű iskolai kiadást nem finanszíroznának az elkövetkezendő tanévben. Művészettörténet Helyezze el az iskola épületében található, az UNESCO által már a világörökség részeként elismert műemlékeket az egyes művészeti korokban. Hasonlítsa össze a 3. emeleti freskó és a földszinti körfreskó (rajzterem) keletkezési körülményeit és stílusirányzatait. A témával kapcsolatban saját véleményét is fejtse ki.
- 13 -
Humor & Zene Biológia A borítékban található ábra alapján ismertesse egy átlagos, hatévfolyamos osztályt látogató apáczais diák (170cm, 60kg) törzsfejlődését! a) Hasonlítsa össze az ún. pre- és posztapáczais állapotot. b) Egészségügyi szempontból mutassa be a folyamat következtében 150-200 év múlva véglegesen kialakult apáczais faj egy egyedének átlagos napját.
Ének A szórakoztató-ipari tevékenységek népszerűsége fellendült az évek során. Készítsen egy listát az iskolai együttesekről megjelenésük dátuma szerint. Írjon 150-200 szavas kisesszét a bandák jelenlegi helyzetéről és fejlődési szakaszairól. Komponáljon mixet a Beethoven Sors szimfónia és a Carbovaris: I can feel it c. száma felhasználásával. Az ötvonalas kottarendszerrel ellátott lapokat a borítékban találja. Az írásban kidolgozott, az iskolaújságnak e-mail formájában eljuttatott tételeket egy háromfős tanári bizottság fogja elbírálni. A győztes munkát megjelentetjük, alkotója pedig értékes jutalomban részesül!
Összeállították: Andics Dóra és Wohner Norbert
Lemezajánló Of Montreal: False Priest Viszonylag új ez az album, és ez egyértelműen látszik is rajta. Mivel az MGMT új lemeze nem sikerült annyira jól, most megkaptuk 2010 legüdébb albumát. A már szinte pop artba hajló lemez bővelkedik izgalmas témaváltásokban és meglepő zenei megoldásokban is. Az első hat szám önmagában egy zseniális albumot eredményezne, de sajnos a lemez végére elveszik a lendület, és a korong egy kusza vadhajtással átcsap egy sokkal ködösebb irányba. Amennyiben szereted ezt a stílust, mindenképp hallgasd meg az albumot, mert garantáltan meg fogod szeretni.
KT Tunstall: Drastic Fantastic Az előbbivel ellentétben ez egy régebbi, 2006-os album, de csak most sikerült rábukkannom. A borító alapján mást vártam tőle, és nagyon meglepődtem a kicsit Amy Macdonaldos és Florence and The Machine-os stílustól. Az album lazán lavíroz a könnyedség és a szellemesség között, felvonultatva a megszokott kliséket, melyeket a fentebb említett zenekarok sem restek kihasználni. Összefoglalva, popularitástól tobzódó témák jellemzik az albumot, melyek ennek ellenére nekem kifejezetten tetszettek. Néha szükségünk van arra is, hogy ne vegyük túl komolyan a dolgokat. Jamak Ármin
- 14 -
Tiszta Szívvel
Így írtok ti Mese a lányról a lótuszvirággal „Mert minden vagyok és semmi” A város, ahol élt, tele volt istenekkel. Ma is, miközben átjött az Útkereszteződésen, ahol a nagy sorsfordulatok karamboloznak és ma… ma valami szörnyűség történt a kanyar után, ma is látta az isteneket. A furcsán kitekert pózban heverő rongykupac felett ősi néger isten szelleme lebegett. Lehetett vagy két méter magas, törökülésében lótuszvirágkelyhet ringatott és valóságos gyöngyfüzérbokrok lógtak a nyakáról. A fülcimpája egészen behajlított térdéig ért, a rajta lévő aranykarikák pedig szelíden csilingeltek embere utolsó leheletének fuvalmára. A köré sereglettek feje fölött szellemeik békésen összenéztek, de megszólalni nem tudtak, azt csak akkor szabadott volna, ha az ő emberük fekszik ott a köveken. A lány nem is a szótlanságukon csodálkozott. Inkább azt nem értette, hogy a feltűnően orvosra hasonlító hórihorgas szellem az idős hölgy feje fölött miért nem segít a bajbajutottnak. Mindig, akárhányszor csak végig kellett néznie a lánynak a jelenetet – mert minden nap végig kellett néznie –, mindig ezt látta. A szellemeket sem a halál döbbenete, sem az élet monotonitása nem zökkentette ki a békés meditálásból. A Jézus-szerű alakok az utcaseprők feje felett, meg a nagy szemű buddhák a nemtörődöm iskolások nyakán, mind csak bóbiskolva meredtek maguk elé. Egyes boldogabb fajtákon pedig az örök mosoly bélyege fénylett, mert odaragasztották, nehogy leessen. A lány néha már azt gondolta, a sarkából kéne kiráznia a világot, hogy ezek megmozduljanak. Pedig ma is látta. Ma is látta, ahogy a hangtalanul suhanó villamos elvágtat a fiú mellett az úttesten. Egészen lassan látta már a képet, hiszen minden nap végignézte, volt ideje lelassítani, ahogy a döbbenet kiül a fiú arcára. Először soha senki nem tudja, hogy mi történik. Nem veszik észre, talán a fiú sem, de ő már számtalanszor elemezte a pillanatot, amint a
Tiszta Szívvel
nadrág szárát a cipőfűzővel együtt bekapja a villamos jobb első hangtalanul csillanó kereke. Talán elkerülhető lett volna a baleset. Ha a hosszú hajú fiú reggel rendesen cipőt köt, vagy felhajtja a nadrágja szárát, vagy egy lépéssel távolabb áll a szerelvénytől, talán néger istene jobban vigyázz rá, és nem kapja el a lábát a kerék. De az is lehet, hogy a látszólag békésen meditáló isten valójában megunta a felvigyázást. Túl sokszor kötött helyette cipőt vagy hajtogatott fel nadrágszárakat, vagy ki tudja. A fiú talán megirigyelte tőle a lótuszvirágot. A néger istenek igen szeszélyesek, a lány már többször is megfigyelte. Az egyik néger istennő például egyszer megtépte embergyermeke haját, mert elment egy misére, egy másik szerecsen szellem meg egy kanál vízbe fojtotta emberférfiát, mert az reggel úgy döntött, balkezes lesz. Egyszóval kedélyük igazán csapongónak volt mondható. Aztán már azt is tudta, mi jön a döbbenet után. Az első vagon ablakai bespriccelődnek, minden meleg és piros lesz, a fiú meg lehuppan a földre és csak néz maga elé, mert nem is hiszi el a látványt. Mondjuk tényleg furcsa. Egy piros csík választja csak el combjait a térdétől. Talán nem is fájt neki. Csak nézi, mert igazán meghökkentő, hogy olyan tehetetlenek. Az ő lábai. Mert azok még mindig az ő lábai. Vagy… most már akkor mégsem azok? A villamos villámgyorsan fékez, hiszen amúgy is villámgyors, hipersebes és hiperprecíz, és igazán gyilkos. De nem direkt. A vezető kiugrik. Meg amúgy is mindenki ugrál, telefonál, csipog és vibrál, a levegő elektromossá válik, ami a fiút is felvillanyozza. Az első aszfaltra lépő utas látványára ordítani kezd, észreveszi a vénák tekeredését, a húst, a hús színét és a spriccelést is, amit ő okoz, bár akaratlanul. A lány meg már csak azért imádkozik, hogy végre elájuljon, ahogy minden egyes
- 15 -
Így írtok ti alkalommal végül így lesz. Kalimpálni kezd ugyan, de katonai zubbonyába tekeredik, légszomja lesz és elájul, a mentő pedig perceken belül felnyalábolja. Ami utána marad, az csak a véres villamos, meg a gazdátlan isten, aki mit sem vesztett látszólagos nyugalmából. Már mindenki oszladozna, a tömeg sokkos, haza akar menni, mert fáradt és sírni is nagyon szeret, de azt inkább úgy titokban. Ám senki nem mehet sehová, mert az isten végszavára várnak, a fiú istenéére, aki a járda szélén lebeg meditálva. Nem mindennapi esemény egy istent beszélni hallani. Köztudott, hogy életükben csak egyszer szólalnak meg, emberük halálakor, s ez igen sajnálatos és ironikus, mert a saját istene végszavait senki sem hallhatja. Viszont azzal előszeretettel foglalkozik mindenki, hogy istene utolsó mondatát találgassa. Valósággal mániájukká vált. Tucatnyi füzetet töltenek meg vele, és könyvnek nevezik és kiadatják őket. Piszokul nevetséges. És piszokul szomorú. Nevetséges, hiszen a létező legcéltalanabb dolog a világon. És szomorú, mert az utolsó isteni mondatok általában olyan ostobaságok, hogy nem is érdemes meghallgatni őket. Szeretnek a borsmentáról beszélni, a felsőbb valóságokról meg a macskakajáról. De igazából mindegyik ugyanazt mondja. A lány soha nem is várja meg ezt a pillanatot. Egyrészt épp elég volt még egyszer régen hallania, másrészt, ha elfelejtené is, holnap újból megnézheti. Szilaj léptekkel vágtat haza, mert messze lakik és vér zubog a fejében, amit szeretne a sietségre fogni, de ő is tudja, hogy csak okokat keres, meg ha nem talál, akkor kreál. Egyre nehezebben viseli léte terhét, az istenekkel telizsúfolt világ tarkaságát és a döntéshelyzeteket. Őt teljesen máshogy nevelték. Huszonhárom éves koráig szépségversenyekre járatták, szebbnél szebb ruhákat hordhatott, elképesztő hajkreációkat csináltattak neki, és három matracon meg négy vánkoson aludt, mert nem bírta a kemény ágyat. Amikor a szülei meghaltak, külön házba költözött és minden nap járta a villamo-
sokat, céltalanul bámulva a városra, amelyben élt. Ahogy benyitott a lakásába, elvakította a koronákról visszaverődő fény, ami a keze alatt szökött át és a kétszázhárom korona valamelyikéről villant az íriszébe. Amint bezárta az ajtót, kibújt üvegcipőjéből és szeretettel nézett végig faltól-falig érő szépségkirálynői koronagyűjteményén. A termés huszonhárom év kemény munkáját és a kétszázhárom nyertes verseny dicsőségét hirdette. Az egész lakást elborították a rikító, fényes koronák, amik a fal mentén egymásra állítva újabb réteg falat alkottak, és közrefogták az egyetlen szobából álló lakás közepén trónoló hatalmas ágyat. A lány ábrándozva sóhajtott, mert rég nem merte magának beismerni, hogy utálja a koronáit, és mezítlábas kékruhás mivoltában felmászott egy magas létrán, hogy bevackolhassa magát takarói közé. Aludt volna, már nagyon aludt volna, mert nem akart gondolni a kapu előtt trónoló néger istenségre, aki kijöttére vár türelmesen. Az igazság azonban, a teljes igazság az volt, hogy a néger istenség huszonhárom éve várta türelmesen a kislányt, akit azért járattak nylonfényű ruhákban, és azért raktak rá műhajat és műarcot, hogy ne ismerhessen magára. Mert amíg a lány nem tudta, ki ő, nem is kellett a rárohanó istenségektől tartania, akik azt akarják majd, válasszon közülük egyet magának. Az énkép nélküli lánykát aztán végső várfalként körülbástyázták hazugságaival, a koronáival, hogy a szülők haláluk után is megvédhessék a szeszélyes istenektől, és óriás ágyakban altatták el, hogy az istenség ne lebeghessen fel a feje felé, mert akkor általában ott is ragadt volna. Csakhogy nem sejtették, hogy minden nap ugyanaz a nap marad, a temetés napja, a fiú halálának napja, amíg a lány nem válaszol a néger istenség első és utolsó szavaira. - Tiszteld a halált kicsi lány, mert ebből az anyagból gyúrtak nekem az istenek, amit minden nap megtagadsz a világ előtt. Azzal a néger isten minden éjszaka az ajtó elé fektette a lótuszvirágot, az pedig minden egyes éjjel kihajt és elhervad, míg egyszer majd
- 16 -
Tiszta Szívvel
Így írtok ti a lány ki nem nyitja az ajtót és bele nem rakja a hajába, elfogadva, hogy nem egy nap az élet, bármennyire is azt szerette volna hinni, egész életében. És elfogadja az istenét is, és megérti a szülei számára érthetetlent.
Azt, hogy nem létezhet egy olyan világban az istenei nélkül, ahol semmi más az ember, mint maga az istenei. Hadnagy Eszter
Negyvenkét perc Kiültem az erkélyre. Gondoltam, nagyobb baj már úgysem lehet. Keresztbe tett lábbal terpeszkedtem, felvéve a tökéletesre csiszolt „nekem teljesen mindegy” pózt és a hozzá társuló „csinálj, amit akarsz” arckifejezést. Slukkoltam egyet az előbb még előttem heverő olcsó cigarettából, és bámultam felfelé a csillagokra. Magamban megmosolyogtam a jelenetet. Impresszionista, az kéne még! Kész őrület. Most komolyan, szerinted engem érdekel? Engem? Ugyan már. Hiszen felnőttek vagyunk. Legalábbis úgy teszünk, még ha néha-napján meg is bicsaklunk. Mégis csak emberből vagyunk, vagy mi. De azért időnként jó lenne újra gondtalannak és bájosnak lenni. Nem. Te, barátocskám, nekem ne mondd, hogy nyögve bújnál a fiúcska bőrébe, aki a macskakövön lélekszakadva rohan haza a testvéréhez, hogy megmutassa, hány üveggolyót nyert az előbbi sorsdöntő percekben! Vagy, tegyük fel, a loknijaival ádáz csatát vívó kislány helyébe, aki „csakazértis” masnikba gyömöszöli a haját. Igazam van? Mindig igazam van. Rejtett jelentések, és persze legyél kihívó, de visszafogottan. Kell ez nekünk? Persze, hogy kell, különben nem juthatunk el sehová. Mégis, mit gondolsz, te most miért ülsz itt? Felkeltettem az érdeklődésed. Na de hogyan… bonyolult… bonyolult ez, drága lelkem. Téged mégis érdekel. A kíváncsiság természetesen mindig tovább hajtja az embert. De nem kaphat meg mindent azonnal. Vagyis rosszul fogalmazok. Igenis megkaphat. De hogyan, ez a kérdés. Mindig a hogyanja érdekli az embert. A trükk is addig ejt ámulatba, amíg fel nem tárják az apró részleteket, amik elkerülik a figyelmünket. Mások segítségével rögtön rájövünk a titok nyitjá-
Tiszta Szívvel
ra, hisz mi csak arra koncentrálunk, ami éppen zajlik előttünk… Trükk. Hát pont ezért hívják annak. Te mégis bedőltél. No de megint elkanyarodtam. Tehát. Törekvés nélkül üres a siker. Jó, persze. Ne higgy nekem. Hiszen te még a müzlidet is aranykanállal etted a Ritzben. Ugyan már, ne nevettess, tudom, hogy így volt. Most aztán húzod a szád, ugye? Megmondtam. Én előre megmondtam. Mert én mindent megmondok… Azt is, hogy most 3:20 perc van. Itt. Nálad mennyi az idő? Istenem, mennyi kérdés… Lehetetlen kielégíteni a tudásszomjat. Ihatsz akármennyit, de mindig kell több, hisz ürül a szervezeted. Ami nem fontos, azt úgysem tartja meg. Mindig új italokat fedezel fel. Felhajtod, boldog vagy. Meddig? Mégis, áruld már el nekem, meddig? Igen, igen, ez erősen függ az ital mibenlététől, alkoholtartalmától, ízétől, szagától, színétől, állagától, mennyiségétől, állapotától, korától… azt hiszem, felsoroltam az összeset. Vagyis majdnem. És most persze büszke vagy, hogy rájöttél, ez egy metafora. Aztán most felháborodsz, ez magától értetődő, hogy rájössz, nem kell rá büszkének lenned, csak kirázod a kisujjadból, így. Jaj, ne legyél már ilyen gyámoltalan, demonstráció nélkül is megértik, mi az, hogy kirázni a kisujjból. Jó, hisztizz. Én csak azt nem értem, hogy mi ez a felfordulás itt körülöttem. Nemtörődömség, „haggyálmár”. Igen, pont én, aki allergiás a helyesírási hibákra… változik a világ. És ettől a sok pontpontponttól frászt kapok. Külső szemlélőként elég zavaros lehet a dolog. De hát én csak az érzéseimet írom le, nekem aztán édes mindegy, hogy megfelel-e így vagy
- 17 -
Így írtok ti sem. Na, jó. Tulajdonképpen nagyon nem mindegy. Azért írtam ezt le, hogy valaki majd elolvassa. Egyszer. Talán… Láttad ezt? Egy denevér cikázott át előttünk az előbb, milyen kecsesen röppen egyik ponttól a másikig… Persze, hogy nem. Te soha semmit nem figyelsz meg. Tán negatívnak minősülök? Kérlek. Te is tudod, hogy ez nem így van. Semmi rafinéria, csak az szvít szimplisziti. Mert ahhoz nem kell a nemzetközi kapcsolatokra
menni, hogy megfejj egy tehenet. Ezt így írják? Még sosem írtam le alanyi ragozásban, felszólító módban azt, hogy fejni. Nem, nem vagyok semmilyen illegális szer hatása alatt, egyszerűen csak nem tudok aludni. Mégis mi bánt? Hát elárulom neked. Elsősorban az, hogy háttal nem kezdünk mondatot. Pallagi Petra
Szárnyleső Mielőtt belekezdenénk, valamit tudnod kell rólam. Valami lehetetlen oknál fogva vonzódom a tiszta emberekhez. Mármint nem ruhailag. Hanem amúgy. A lelkekben. De még mielőtt félreértenél, én egy cseppet sem vagyok tiszta lelkű meg becsületes. Épp ellenkezőleg. A velejéig romlott vagyok. És élvezem. De nem célom senkit lerántani magam mellé. Azt hiszem, ezért kedvelnek engem is a rendes emberek. Mert csendesen rohadok. És nem terjesztem a rohadást. Az csakis az enyém. Nem úgy vagyok gonosz, ahogy képzeled. Nem ölök madarakat meg kisebb állatokat, és nem is bántom a kisebbeket. Nem teszek keresztbe másoknak és nem én leszek az, aki az első spangliddal megkínál. Nem is suttogok esténként a füledbe, hogy kend be fogrémmel a kishúgod haját, és nem én spannollak föl, hogy meglopd az őseidet. Neeem. Viszont én vagyok az, aki miatt elgondolkodsz a züllött élet szépségein. Mert én vagyok, aki parkokban alszik, mekis meg moziból visszamaradt kajákon él, és akkor megy és oda, ahová akar. Késő éjszakákig járom a környéket, felzargatom a bokorban alvókat és összebarátkozom a bolond galambos nénivel. Én szerzek ingyen jegyet a legjobb horrorra, és velem van összeköttetésben a sulimenza kajaszállítója. Szóval megmondha-
tom, ha tudni akarod, ma kinek a tányérjába köptem bele. Az örök gyerek vagyok. A maszatos arcú a piros labdával. Meg a törött fogú is a vörös lobonccal. Én lógok be télen a kamrádba meg a pincédbe aludni. Nyáron meg a gyerekeid nyakára akaszkodom és fáramászósat játszom velük, meg bújócskát. Aztán lelököm őket a fáról és rájuk zárom a szekrényajtót, ahová elbújtak. Miattam ragadt össze anyukád tésztája, a paplan miattam nem friss illatú mosás után, és néha még arra is képes vagyok, hogy miattam legyen ragacsosan undorító az idő. De egy nagy gyengém van. Az igaz emberek. Akárhányszor meglátok egyet az utcán vagy az iskolában, nem tudok ellenállni nekik. Összebarátkozom velük és magam köré gyűjtöm őket, mint valami trófeahalmot, és csak sütkérezem a lelkük fényében. Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem egyre kevesebb van belőlük. De nem is akarok általánosítani. Mert ismerek egy lányt, és róla kell beszélnem. Igazán furcsa lány. Annyi, de annyi barátomat említhetném rajta kívül. Annyiról mesélhetnék, akivel sokkal több közös emlékem van, és érveim mellettük, meg hűségem és barátságom. Csakhogy ennek a lánynak szárnyai voltak. Ezt biztosan tudom, mert láttam a hegeket a lapockáján. De most nem is ez a lényeg.
- 18 -
Tiszta Szívvel
Így írtok ti Hanem, hogy miért nincsenek már neki. Hogy hová lettek. Mert mikor mosolyog, az ragadós, és képtelen vagyok aznap szomorú időt varázsolni. Mikor beszél valakiről, akkor én is szépnek látom, olyannak, aki érdemes a tiszteletre és a megbecsülésre. Pedig valójában egy gennyes alak, de aznap már biztos nem köpök a levesébe. Vagy az ivólevébe. És az alakja az meg olyan valószerűtlen. Néha úgy érzem, nem is ide tartozik, merthogy evésre sincs szüksége, sőt, ne is egyen, mert akkor túl nehézzé válna, és nem tudna elrepülni. De van egy olyan érzésem, hogy ez egyre kevésbé számít. És van egy sejtésem, hogy nem ő az első, akivel megtesszük. És nem is az utolsó. De ami a legjobban megdöbbent, hogy nem is én vagyok az igazi gyilkosa. Ami tényleg nevetséges, hiszen én vagyok a legkomiszabb, legneveletlenebb ember, akit ismerek. Viccet félretéve. Nem akarom, hogy a legjobb barátai megöljék. Mert mindannyiszor visszarántják, és bár én sem tudom a módszert, amellyel vissza lehetne adni szerencsétlen szárnyait, de addig esély sincs rá, amíg másokra támaszkodva elveszti önmagát. És a jelentőségét. És én olyan szívesen megmenteném. Ha engedné. És ha tudnám. De én gonosz vagyok, minden esetre vásott. És nem tudom, hogyan foghatnék hozzá, hogy megmentsem. Mert meg akarom menteni ezt a teremtményt. Akit nem érdemlek meg, és szívesen visszaadnám az égnek, mert ha nem adom, félek, nem tudná megvédeni itt mindentől. Már így sem vagyok elég, hogy megtegyem. De ez régen volt már. Ez az eszmélés. És azóta küszködöm. Csakhogy észrevettem valamit. Az angyalszárnyak, amiknek a hegét láttam rajta, elkezdtek kibukkanni a lapockám fölött. Persze addigra már rájöttem, mit tett. - Te angyal, minek tetted ezt?- kérdeztem tőle egyik reggel, mikor fél lábbal egyensúlyoztam az iskola negyedik emeletének egyik ablak-
Tiszta Szívvel
párkányán, ő meg mellettem könyökre támaszkodva kihajolt az esőbe. Aznap sírós kedvem volt, hát esett az égből is. - Mire gondolsz? - Tudod jól, hogy nekem adtad a szárnyaidat. Minek pazaroltad rám őket? Sokáig gondolkodott, mielőtt válaszolt volna. Már majdnem becsöngettek. - Mert nem találtam más embert, akire jobban ráfért volna ez a pazarlás. - De én nem akarok jó lenni. - Nem is kell, hogy azzá válj. - Akkor nem értem - bambultam magam elé és melléereszkedtem, lábamat kihimbálva az autók felé. - Te már réges-régen és önmagadban is jó ember voltál. Jobb, mint sokan a barátaim közül. - Na, ezt még sose mondták nekem - nevettem fel, és megpróbáltam nyálammal eltalálni az elsuhanó autókat. - Csak egyet nem értek - komorodtam el. Miért ide jöttél, ha tudtad, hogy le fognak rántani, mind ahányszor továbbállnál? Megvonta a vállát. - Ez az élet rendje. Ha az ember veszi a bátorságot és úgy dönt, elosztogatja a fényét, számolnia kell azzal, hogy sosem tér vissza. - Nem érdemlem meg a szárnyakat, és te sem ezt a sorsot. Ostoba dolog volt tőled eljönni ide. - Úgy gondolod? - nézett rám szomorúan. - Itt nem lehet megmenteni senkit. Mert itt már senki sem akarja, hogy megmentsék. - De talán egy valaki igen - nézett rám komolyan. - Ugyan már! - legyintettem. - Belőlem? Angyalt? Ne röhögtess. Hirtelen kiegyenesedett és nagyon gyönyörűen elmosolyodott. - Egyszer majd úgyis meg fogod érteni. Addig meg kaptál két csodaszép szárnyat. Élvezd. Néhány év múlva meghalt. Betegségben, de én gyanítottam, hogy valahol máshol rendelték egy nagyobb hatalom elé. Nem csodálkoztam volna, ha kérdőre vonják a szárnya elpazarlását illetően. De én sosem gyászoltam. Nem sírtam
- 19 -
Így írtok ti hangosan a temetésén és nem vittem neki fehér rózsát. Sose halt meg. Mert nem is tudott volna olyat. Az angyalok nem születnek és nem halnak meg. Az angyalok csakúgy vannak és kész. És nagyon könnyelműen osztogatják a szárnyukat holmi semmirekellő jöttmenteknek. Ráadásul magam sem voltam biztos benne, hogy meg akarom tartani. Úgy néztem ki vele, mint valami mutáns csirke. Egy idő után az iskolában is feltűnt, meg a moziban és mindenhol. Már nem lehetett linkelni, lógni az órákról, vagy beleenni a maradékokba, mert azonnal kiszúrták a hiányom, vagy épp a jelenlétem. A szárnyam áttündöklött a ruháimon, amiket furcsamód nem kellett kivágni, egyszerűen átsiklottak a tollak között. Lassan mindenki érezni kezdte, hogy ez csak egy ajándék, és hogy mennyire méltatlanul viselem. Irigyelni kezdték, sokan azt mondták, nekik nagyobb szükségük lenne rá. Vagy épp nem mondták ki, de gondolták. Néhanapján szíves örömest adtam volna, de volt egy olyan érzésem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Újdonsült szárnytulajdonosként nem igen tudtam, mik az angyalszokások, de abban biztos voltam, hogy nem lehet csettintésre lecsatolni ezeket a csapkodó micsodákat és továbbadni. Ide valami földöntúli kellett, mindenesetre nagyon erős emberi kötődés. Ezt használati útmutató nélkül is tudtam. De nem találtam embert, aki méltó lett volna rá. Mióta ő meghalt, egyre kevesebb barátom akadt. De az ellenségek is megfogyatkoztak, és kezdtem magam úgy érezni, mint valami kanári a kalitkában. Akitől nem félnek ugyan, de nem is éri meg nekik a barátkozás. És akkor megértettem már, mi volt az az érzés, amit az angyal közelében is éreztem. Nem voltak barátai, de nem azért, mert ő így akarta volna. A szárnyával együtt járt ez a „nem eléggé ismerem, de szeretem, mert szép a szárnya” típusú megítélés. Egy idő után persze megszoktam. És rájöttem néhány törvényszerűségre. Azzal, hogy az angyal nekem adta a szárnyait, kijelölt számomra egy furcsa utat. Őt minduntalan viszszarántották a földre, de később rájöttem, csak azért, mert idős angyal volt már, és ez volt az
élete rendje. Én azonban az elején voltam mindennek, nekem most nem zuhanni, hanem emelkedni kellett. Még sosem próbáltam ki a szárnyaimat, de éreztem, hogy egyre közeledik a perc, amikor elindulok majd valamerre. Azt nem tudtam, hogy fel, le, jobbra, balra, vagy egyáltalán meghatározható irányba. De valamerre vonzani fog a szabad lüktetés, amit már most is éreztem kicsit az ereimben. A lebegéshez egyszerű út vezetett. El kellett szakadnom az emberektől. Ezt a folyamatot nagyban megkönnyítette a szárnyam, ami elrettentett mindenkit, illetve a savanyú humorom és hírem. Hogy torzonborz és foghíjas és szeleburdi, szeles kölyök vagyok. Na meg, ha nem vigyázol, a gatyádat is eljátszom fogadásokban. Minden egyes reggel egyre könnyebb és könnyebb lettem, mígnem pár hónappal az említettek után arra ébredtem, hogy békésen levitálok pár centivel az ágyam felett. Mókás érzés volt, felszabadító és szinte az eufóriával határos, hisz köztudott, hogy lebegni csak az tud, aki maga a színtiszta boldogság. A színtiszta. Most én, mint a muris, színtiszta boldogság ellebegtem a fürdőszobáig, megmostam szépen a fogam, amit soha nem tettem, és felvettem az angyal ruhái közül valami nagyon fehéret, mert úgy gondoltam, ez igazán illik az alkalomhoz. Ugyanis mióta Angyal meghalt, a lakásában éltem. Már amikor arrafelé vetődtem. Szép lakása volt, és csupa-csupa fehér ruhája. Nem is értem, eleinte miért csodálkoztam ezen. Mosolyogva végigmértem magam a tükörben, hajkefét ragadtam, megfésültem a hajam, és kigubancolt állapotomban vettem csak észre már, hogy egészen hasonlatossá váltam Angyalhoz. Már szinte én voltam ő. Békésen vállat vontam, lassan elkezdtem lágy fényt árasztani magamból, ahogy kiléptem az ablakpárkányra, aztán még egy lépéssel elrugaszkodtam. Bár nem történt nagyobb változás, mégis különös volt, hogy három emelet van köztem és az autók között. Egy pillanatra eszembe jutott az az esős délelőtt, mikor Angyalt kérdőre vontam, mikor
- 20 -
Tiszta Szívvel
Így írtok ti & Ilyenek voltunk ugyanígy suhantak az autók a talpam alatt. És elfogott a kísértés, hogy leköpdössem őket. De az angyalok nem tesznek ilyet! Megráztam a fejem. Nem, nem. El is felejthetem a buta szokásaimat. Körülnéztem, és néhány pillanatig a felkelő napon felejtettem a szemem. Valami lüktetett belőle, ami különös módon harmonizált az ereimben egyre erősödő lüktetéssel. Tudtam, hogy arra kell mennem.
Próbaképp vertem néhányat a szárnyaimmal, majd mikor biztos voltam benne, hogy hibátlanul működnek, nyílegyenesen elindultam a fényesség irányába. Talán találkozom még Angyallal. Talán most már tényleg visszaadhatom neki a szárnyait. Talán most már megértem a gesztust. És nem felejtem el, hogy én is angyallá változtam. Hadnagy Eszter
Müller Péter: Változatok egy hangulatra Ilyenek voltunk című rovatunk idei első, gondosan válogatott gyöngyszeme Müller Péter „Változatok egy hangulatra” című verse. Müller Péter, iskolánk volt diákja 1966 és 1970 között, 1968 végén írta meg alábbi versét, melyet az akkori diákszerkesztő, ma iskolánk tanára, Szabolcsi János jelentetett meg a Tiszta Szívvel című iskolalapban. Azoknak, akik nem ismernék Müller Pétert, most néhány szóban bemutatnám. Müller Péter (születési nevén: Kovalcze Végh Péter Iván) a híres magyar költő és író, Müller Péter nevelt fia. Kevesen tudják, de ő volt az, aki Gerendai Károllyal 1993-ban megszervezte az első Diákszigetet, ismertebb nevén a Sziget Fesztivált, ami mára az egész világon elismert zenei fesztivállá nőtte ki magát. Valamint ő a Sziámi zenekar egykori alapítója, frontembere és énekese a mai napig. A Sziámi együttes tagjai folyamatosan cserélődnek, s ezáltal a csapat stílusa is állandóan változik, de hírnevük ezzel együtt sem halványul. Müller Péter és a Sziámi tavaly megtisztelte iskolánkat, és az Apáczai Utcabál keretében nagysikerű koncertet adott. Válogatta: Rezneki Frigyes
Tiszta Szívvel
Tudod, az rém furcsa lehet: Állni egy vízesés alatt; Várni a sulyt, mely mindjárt rádszakad; Érzed: az idő elszalad; Odébbállnál - de nem szabad... ... A sikamlós kő talpadhoz tapad; Nem birod már lábad, s magad... ... Vagy... ... Vagy kuszó folyondár vagyok; - utánanövök és elérem, ha valami tetszik, mert ragyog, s gyorsabban pezsdül érte vérem. A tő, melyről fakadnak szálaim - Maga a parancs; az ész; a sziv... ... Megszült, s elhagyom - ez a hála im. S ő jó anya, mert vissza sose hiv... ...Vagy... ... Vagy milyen lehet egy örök kamasz? - ki hatvan évig mindig ugyanaz: Az orrán pattanás virul, S minden rossz szóra elpirul... ...Ugyan... ... Hisz minden ember - kamasz, És belül hatvan évig ugyanaz: A lelkén pattanás virul, S a lelke minden rossz szóra elpirul. Kérdés: Hát a nagyapám is kamasz? Válasz: Igen, ő is csak az...
- 21 -
Divat Coco Chanel élete és munkássága Ha meghalljuk azt a nevet, hogy Coco Chanel, egyből asszociálunk valamire. Akik kevésbé jártasak a divatban, azok csak a Chanel luxusmárkára, viszont akik bennfentesnek számítanak, azoknak egyből „a kis fekete”, a híres vagy inkább hírhedt Chanel N°5 parfüm, a dzsörzékosztüm, vagy esetleg a kosztümékszerei jutnak az eszébe. Coco Chanel 1883-ban látta meg a napvilágot Saumurben, és egészen a XX. század végéig élt. A divat egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb alakja volt. Abban az időben, mikor első ruháit tervezte, még a fűző volt a divat, de ő szakított a hagyományokkal, és kényelmes ruhákat alkotott, amikhez olyan meglepő anyagokat választott, mint a tweed és a gabardin. Ezeket az anyagokat akkoriban még csak férfiruhák készítésénél alkalmazták. Ruhái hamar nagy népszerűségre tettek szert egyszerűségük, letisztultságuk és eleganciájuk miatt. Aztán jött a divattörténelem egyik leghíresebb ruhája: „a kis fekete”. Máig ez a legnépszerűbb ruhadarab a földön. Népszerűsége talán az iPodéhoz fogható. Hogy divatpéldát is említsek, olyan közismert, hogy még Max Mara ikonikus 120 cm-es teveszőrszínű kabátját is lekörözi.
Az ő nevéhez fűződik az első szintetikus parfüm megalkotása is. Ha aldehideket desztillálunk, akkor egyre erősebben fognak természetes virágillatot fejleszteni. Ezt használta ki ő is egy fiatal vegyész segítségével. A vegyész többféle illatmintát kísérletezett ki neki, és ő az 5-ös számút választotta, mert az volt a szerencseszáma. Így készült el Chanel N°5. Coco Chanelt, teljes nevén Gabrielle Bonheur Chanelt soha nem fogja elfelejteni a világ. Örökre beírta magát a divat nagykönyvébe világraszóló újításaival, hihetetlen kreativitásával és merészségével. Ő mert újítani és mert más lenni, ezért lett ő a nagy Coco Chanel. Kulcsár Dorottya
Nanushka Hallottál már a Nanushkáról? Valószínűleg igen. A Sándor Szandra által megálmodott márka ugyanis nagy népszerűségnek örvend hazánkban, sőt, nemzetközi (el)ismertségre is egyaránt szert tett. Szandra a London College Of Fashionre, a világ egyik legnevesebb divattal foglalkozó főiskolájára nyert felvételt, ráadásul első nekifutásra. 2004-ben ennek elvégzése után itthon alapította meg saját márkáját, amit gyerekkori beceneve után ’Nanushkának’ nevezett el. Első kollekcióját 2005 májusában mutatta be. Azóta folyamatos sikerben részesül, például 2009-ben elnyerte az Év Divattervezője címet. Nem egy
külföldi divathéten képviseltette magát, és több híresség is viselte már egy-egy ruhakölteményét. Jelenleg Barcelonában, Bécsben, Ausztrália több városában, Helsinkiben, Hongkongban, Szöulban és Tokióban található Nanushka bolt. Kollekciói a letisztultságot, a kifinomultságot és a nőiességet ötvözik a hordhatósággal, kitűnően kombinálva az egyszerű szabásvonalakat a nemes anyagokkal. Unalmasnak egyáltalán nem nevezhetőek, hiszen szereti megbolondítani az alapdarabokat némi játékossággal, és ruhái ezek következtében egytől-egyig időtállóak.
- 22 -
Pallagi Petra
Tiszta Szívvel
Divat Divatban gyakran használt fogalmak kezdőknek Haute Couture: Szószerinti jelentése „magas szabászat”. Többnyire a megrendelésre vagy valamilyen alkalomra készülő egyedi tervezésű ruhákat nevezik így. Elkészítésükhöz kizárólag a legnemesebb anyagokat használják, mindig kézzel készülnek, és nem ritka, hogy arannyal vagy gyémánttal díszítik ezeket a ruhákat. Egy ruhadarab elkészítése akár 30-40 órát is igénybe vehet. Prêt-à-porter: Szószerinti jelentése „kész viselet”, az angol „ready to wear” megfelelője. Az haute couture szöges ellentéte. Ezeket a ruhadarabokat általában tömeggyártással állítják elő az aktuális trendekhez igazodva. Különféle méretekben kaphatóak, és mindig kényelmes, könnyen kezelhető anyagokból készülnek. Pied-de-poul: Magyar megfelelője a tyúkláb minta. Egyfajta szövésmód és mintázat. Nem nyomott. Legtöbbször gyapjúból készül, fekete és fehér fonalak felhasználásával. A 60-as években élte fénykorát. Legtöbbször szoknyákat és sapkákat készítettek belőle.
Ismerd fel! 1
1. 2. 3. 4. 5. 6.
Ki a tervező? (Divatház és tervező neve?) Melyik kollekció? (Tavasz-nyár vagy ősz-tél?) Haute couture vagy prêt-à-porter? Melyik évből? Hol készült? (Melyik divathétre?) Ki a modell? (Csak akkor, ha ismert.) 1. 2. 3. 4. 5.
2
Ki a fotós? Ki a modell? Melyik divatanyag? Melyik újságban jelent? Mikor jelent meg?
A megfejtéseket a
[email protected] e-mailcímre várjuk.
A szezon legdivatosabb ruhadarabjai 1. 2. 3. 4. 5.
Fehér harisnya, ami semmi esetre sem lehet átlátszó. A-vonalú szoknya reneszánsz mintával. Szőrme minden mennyiségben. Kötött kabátok, sálak, pulóverek. Állatminták mindenféle változatban. Összeállították: Kulcsár Dorottya és Pallagi Petra
Tiszta Szívvel
- 23 -
Idegen nyelven Ability Park @ Sziget2010 What if you woke up one day in a 100% silent world? What if you had to put up with the fact of living without the ability to communicate, and without music or sounds that would help you pull through? What if you couldn’t get out of your bed without help any more? What if you became blind, deaf, numb or disabled? What would you do? What would you live like? These are some of the questions that I would never have thought I could get an answer for at Sziget2010. But on our way from our tent to the Main Stage we discovered the hiddenin-the forest Ability Park with a (not so much) separated world of the deaf, the blind, the autistic and the disabled. The Park gives us an opportunity to imagine how it would be like to navigate a wheel-chair, to speak with our hands, or to live in a world you cannot understand. By the time we left we had learnt to say ‘hi’, ’goodbye’, ’good night’, or ‘I love you’ in sign language, and much more, from talking about meals and drinks to expressing emotions (anger, hatred, love, happiness, sadness, etc), basic expressions (like ’See you later’) and how to make appointments or tell something about ourselves.
We also played a deaf geographic game which included names of countries, famous historical persons, traditional meals of the countries, some animals, and so on. In another game we played we solved a crime story with the help of an autistic person. (Unfortunately we couldn’t try the wheel chairs because they were very popular and we started to run out of the time.) But there’s something much more important than trying a wheel chair. The point is to see that the disabled are not less than any of the lucky ones like us who have no sensory or motility problems. They were friendly, cheerful and helpful. But why wouldn’t they be like that? Being sad, disappointed, depressed or grumpy because of their disadvantages doesn’t match their views on life. They are just trying to live a complete life, however differently from us. “It’s a different world”, said Adrián, our sign language teacher. “We have the same feelings like you do, but being deaf, it’s stillnot the same. We think differently, because we cannot use our ears to help us think.”
- 24 -
Burány Veronika
Tiszta Szívvel
Idegen nyelven Bildungssystem in Deutschland Zuerst sollten wir binnen einiger Wörter darüber reden, wie das deutsche Schulsystem eigentlich aussieht. In Deutschland gibt es die Grundschule, in der die Kinder die ersten vier Jahre ihre Ausbildung abschließen. Dann werden die Kinder geteilt: Nach der Empfehlung ihrer Klassenlehrer werden sie entweder in Gymnasien oder in Realschulen geschickt, aber manche Kinder gehen in die Hauptschule. Es gibt aber eine Art Mischung dieser Schularten, die die Deutschen Gesamtschule nennen. Die junge Leute mit den besten Noten werden die fünfte Klasse in einem Gymnasium beginnen, dann die mit etwas Schlechteren in einer Realschule, und denen die die schlechteste Zeugnisse gehabt haben, wird die Hauptschule empfohlen. Da man die Schule mit 6 beginnt, und das Abitur mit 18 macht, so müssen die Deutsche 13 Jahre lang in die Schule gehen. Also jetzt, da ihr das allgemeine Hintergrund genug wisst, werde ich euch einige meiner persönlichen Erfahrungen mitteilen. Ich habe in der 6. und 7. Klassen in ein Gymnasium in Duisburg am Rhein besucht. Und das war in einigen Punkten ganz verschieden von den ungarischen Schulen, zum Beispiel, dass es dort nur Hauptfächern (Deutsch, Englisch, Mathe, zweite Sprache, in meiner Fall Latein) Arbeite gab, und davon aber bloß drei pro Jahr. In den anderen Fächern wurden wir nur nach unserer Aktivität in den Stunden benotet. Das hat gewisse Vorteile, aber auch Nachteile. Zum Beispiel wenn du eine deiner Arbeiten verpasst hast, hast du dann keine Chance gehabt, deinen Notendurchschnitt deutlich zu verbessern. Außerdem herrschte da keine so große Disziplin wie es hier gewöhnlich ist, denn die Lehrer können ihre Schüler nicht wirklich bestrafen, und die Kinder haben es ausgenutzt. In dieser Schule waren die Pausen kürzer, meistens nur fünf Minuten lang, und das auch
Tiszta Szívvel
nicht immer gereicht hat, aus einem Raum zu einem anderen zu gehen. So hat die Schulleitung erreicht, obwohl wir fast jeden Tag sieben Stunden gehabt haben, dass wir schon um halb drei nach Hause gehen konnten. Wir hatten in der Schule Projektarbeite, aber wenn ich mich recht erinnern kann, dann gab es keine vorbestimmte Projektwoche, wie hier. Obwohl es vielleicht in Oberstufe eine solche Woche gab. Denn auch das Gymnasium war in drei Teile geteilt, Unterstufe mit den Klassen 56, Mittelstufe mit den Klassen 7-8 und schließlich die Oberstufe, zu der die höheren
Klassen gehören. Was Klassenfahrten betrifft, gab es eine Fahrt in jedem zweiten Jahr (5,7,9, …). Die Fahrt in der fünften Klasse wurde „Kennenlernfahrt“ genannt. Jede diese Fahrten dauerte fünf Tage lang, also eine ganze Schulwoche. Aber häufiger waren die Ausflüge, die am einen Schultag stattfanden, wie zum Beispiel die Museumbesuche. Wenn ihr weitere spezielle Fragen habt, könnt ihr mich aufsuchen!
- 25 -
Jakovác Kristóf
Programajánló Ööö...ŐSZ Itt az új tanév, és ismét egy újabb programajánlóval jelentkezem. A nyarat már elsirattuk, kezdünk belerázódni az iskola ritmusába, már nem szokatlan az sem, hogy kabátban és sálban rójuk az utakat. A kávézók megteltek és a Károlyi kert is egyre kihaltabb. Igen, itt van az Ősz. Az első ajánlatom egy 2010-ben vissza nem térő lehetőség. Egy olyan alkalom, melynek során mindenki jól érezheti magát, kedvére szórakozhat, részt vehet intellektuális programokban, pihenhet aktívan (vagy passzívan), egyszóval kikapcsolódhat. Ez a tökéletes program nem más, mint az ŐSZI SZÜNET (október 30november 7-ig)! Lesznek szuper programok város- és országszerte, amik felderítik az egyre szürkülő (hétköz)napokat. Idén is megrendezésre kerül a Múzeumok Őszi Fesztiválja 160 múzeumban, 10 témakörbe csoportosítva, 6 héten át (október 1-november 15-ig). A MŐF keretében lesz Ady és Mikszáth est is a PIM-ben (Petőfi Irodalmi Múzeum, 3 percre az iskolától), fotótörténeti előadások a Ludwig Múzeumban Martin Munkácsi „Think While You Shoot” című kiállításával kapcsolatban, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában pedig retrobulit csapnak a RETRO85 előállítás (= előadás + kiállítás) keretében. További izgalmas programokért érdemes böngészni a www.muzeumokmindenkinek.hu weblapot. Nem szabad megfeledkeznünk Lady Gagáról sem, aki november 7-én kis hazánkba látogat, és garantáltan hatalmas pa-pa-partit csap. Ha valaki más fajta performanszra vágyik, látogasson el a Fővárosi Nagycirkuszba a Circolombia előadására, amin a társulat tagjai a rap és a reggaeton ritmusára ugranak hatalmas szaltókat, ráadásul műsoruk díszvendégei patagoniai fókák és amazóniai papagájok (október 15január 2-ig, szerdától vasárnapig minden nap). Októbertől nyitnak a
műjégpályák (pl. a Széna téri és a Marczibányi téri), és már november 19-től indul a karácsonyi vásár a Vörösmarty téren, a kihagyhatatlan forralt borral. „Széchenyi világa” címmel tárlat nyílik a legnagyobb magyar életéről a Magyar Nemzeti Múzeumban (március 6-ig). Ha már Széchenyinél tartunk, kiállítást rendeznek az Országos Széchényi Könyvtárban ”Nyomtatott magyar földés éggömbök a kezdetektől napjainkig” címmel, ahol nyomon követhetjük a régi korok földrajzi és csillagászati ismereteinek bővülését, és láthatjuk az adott kor művészeti irányzatait is az ábrázolásokon (április 2-ig). Megrendezésre kerül a "Budapest ART.FAIR", ami egy modern és kortárs expo, ahol minden jelentős kortárs magyar galéria kiállít, s ennek keretében lesznek gyerekprogramok (pontosabban a leírás szerint programok gyerekeknek és fiataloknak, 18 éves korig) a modern művészetekről, amit aztán alkotó munka követ, illetve filmvetítések filmekkel, amiket máshol nem láthatsz (november 25-28-ig). Lesz még „Barbie & LEGO 50 éve Jubileumi Kiállítás és Vásár” a Millenáris fogadóban gyerekeknek és nosztalgiázni vágyó nagyoknak (december 3-19-ig). És ha a hűvös idő ellenére a szabadba vágyna valaki, a legteljesebb bizonyossággal ajánlhatom a Tatai Vadlúd Sokadalmat, ami a madármegfigyelők nagy ünnepe, és a Magyar Madártani Egylet támogatásával kerül megrendezésre minden év novemberének utolsó hétvégéjén (most november 27-én). Én ott leszek. És te?
- 26 -
Lakits Eszter
Tiszta Szívvel
Impresszum Tartalom Beköszöntő Interjú Interjú Szabolcsi János Tanár Úrral „Visszapillantó tükör” Beszélgetés Palya Beával Gólyaszemmel 45 perc dráma Első benyomások Gólyaavató Sport Humor - Érettségi tételek Zene Így írtok ti Hadnagy Eszter: Mese a lányról a lótuszvirággal Pallagi Petra: Negyvenkét perc Hadnagy Eszter: Szárnyleső Ilyenek voltunk - Müller Péter verse Divat Idegen nyelven Ability Park @ Sziget2010 Bildungssystem in Deutschland Programajánló - Ősz
2. 3-4. 5-7. 7-9. 9. 10. 10-11. 12. 13-14. 14. 15-17. 17-18. 18-21. 21. 22-23. 24. 25. 26.
Impresszum Fedélterv: Csorba Benedek, 12.c Főszerkesztő: Wohner Norbert, 12.c
Szerzők: Burány Veronika, 12.c Forrai Borbála, 9.b Hadnagy Eszter, 11.b Jakovác Kristóf, 9.a Jamak Ármin, 12.c Krausz Bernadett, 7.c Kulcsár Dorottya, 10.a Pallagi Petra, 10.b Reich Mónika, 7.c Rezneki Frigyes Ferdinánd, 9.b Szabó Bernadett, 9.b Tamási Vivien, 9.b
Diákszerkesztők: Andics Dóra, 12.c Lakits Eszter, 11.b Tanárszerkesztő: Hubai Katalin Felelős kiadó: Munkácsy László, ig.
Tiszta Szívvel
- 27 -
Aranyköpések „Nem, Linné nem valakinek a felesége volt, hanem egy svéd természettudós…” (Karkus Zsolt)
„A növényeknek aktív helyváltoztató mozgása tehát nincsen, nem is hinném, hogy láttak már gyilkos galócát szaladni az erdőben” (Karkus Zsolt)
„Dezsövan Kenobi” (Mórocz Zoltán)
„Milán, ez itt nem matematika, ez irodalom. Itt lehet gondolkodni!” (Parancs Anna)
„A BKV-t pedig nyugodtan átkeresztelhetnénk Júdás Transzra.” (Salga Imre)
„A lefejezés is keringési rendellenességet okoz.” (Sebő Péter)
„Inkább nem mondok semmit, mert úgyis csak csúnyát mondanék.” (Sebő Péter)
„Akkoriban a tizennégy éveseket már felnőttnek tartották. A fiatalabbakat is, csak őket kis felnőtteknek.” (Száray Miklós)
„Nagyon szerettem szőni, hétévesen már akkora subaszőnyegeket csináltam, mindenki hülyének nézett…” (Száray Miklós)
„Este a székelyeknél, … bizony nálunk!” (Székely Péter)
„Az abszolút aszkézis a majom lába, mert az kéz is.” (Székely Péter)
„...Igen, a felhajtó.., meg a hashajtó erő, ami a mellékhelyiségben tart...” (Székely Péter)