Csak belső használatra!
KATONAI JOGÉS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1970. II KATONAI
IGAZSÁGÜGYI
BELSŐ KIADVÁNYA
I. ÉVF.
SZERVEK 1. SZÁM
KATONAI ÉS
JOG-
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
1970
Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság - dr. Szalma László r alez
íll
3 1
» ^^ 0
tagjai: Almásiné,
dr. T ö r ő c s i k
(elnök)
/J^'
d ^ K ^ t o ^ B é l ^ h b ^ e z d ^ J dr. Németh Tibor alez., dr. Odler János hb. alez., dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), dr. S zíjj ártó Károly hb. ezd,. dr. Takács László r. alez.
Szerkesztőség-; Budapest, V., A p á c z a í Csere János utca 10. Telefon: Fetelős feladó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 400 példányban — VK — 1 1 / 3 Készült a Z M K A nyomdájában A nyomdai munkáért felelős: Szapor László őrnagy.
185
-668
C O a E P ffi A H H E
FeHepaA-MaSop Tn6op Tapian. BßeAeHHe .
.
rioAnOAKOBHHK
AKTyaAbHbie
lecKon
MHAHyHH
noflflepHîKH
ClIABeCTep
MHAHgHH
rioAnOAKOBHHK BOflCTBa
,
BlIKKII.
fleaTeAbHocTH
.
AaCAO
BoeHHoro
.
.
.
.
. BOnpoCbl
npaBocyflHji
T a n a i . OpHeHTayHH
.
.
.
B .
-
.
.
.5
nOAHTH-
.
7
OÖAaCTH .
.
TeopHH .
.
pyKÖ-
. . - . • ; .
15
rioflnOAKOBHHK IOCTH1JHH HoiKetJ) IUoMOIlI. BoeHHOe HOflHHHeHHe KaK CneiJH$HqecKoe
KanKTaH
BoeHHoe
npaBooTHomeHHe
finom
IOCTHIJHH
06
Xa6oH.
Huoin
ífao.
25
yroAOBHonpaBoBoñ
oxpaHe
npHKa3a
35
KBaAH(j)HKaiJHH B MHAHijHonepaMH
OÖAaCTH
paCCMOT.
45
M a H O p MHAH¿HH HHOIU T a * . FIpoÔACMbl peHHfl fleA no npi'MeHeHHio opyJKHn r i o f l n O A K O B H H K (OCTHgHH
.
O COÓTHOUieHHH
XaAaTHOCTH
B
OTHOlUeHHH
OÔIljeCTBeHHOH COÖCTBSHHOCTH H H6BbIITOAH6HHH 0 6 f l 3 a H H 0 C T e ñ n o KOHTpoAKJ MaSop
IOCTHIJHH
Hiwpe
riacTop.
CBH3aHHbIX C ITpH3HaHHeM rioflnOAKOBHHK WCTHIJHH TynAeHHHMH RIOANOAKOBHHK
AaCAO
npOTHB
H3CTHU.HH
MeCKHe
BOnpOCbl
TynKOB
B
flHcuHnAHnapHOM
npocTynKa
Mañop
B
BoeHHOM
H
RIOANOAKOBHHK opyasHKi«
ero
.
.
,
K
npijecce
H
npaKTH-
aflMHHHCTpaTHBHblX
npoc-
BoeHHoro
AHCUMIIAH-
aflMHHHCTpaTHBHoMy
npoCTynKy
79
87
.
.
.
OcoôeHHocTH
.
.
.
.
.
paccMoTpeHHíi
.
.
.
.
.
101
npecTynAeHHH
MHAHHHH
UlaHAop BaAAa. ,
TeopeTHiecKHe
71
I l p o Ô A e M b i HA3HA»IEHHJI HAKA3AHHH n o c o B o K y i t -
PaôoijKH.
.
npec-
,
cooTHoiueHHe
Bayii.
63
.
EaAaas IlepijeA. XapaKTep
paÔOTHHKaMH
IOCTHIJHH
B CBH3H c
nopsflKe
yroAoBHoM
IOCTHIJHH
COBepmeHHblX
npOÔAeMbl
OflAep. H e K O T O p b i e KOMaHflHpaMH
HHOIH
BonpocoB
K BOeHHOH CAyJKÔe
06fl3aHH0CTH
paCCMOTpeHHSI
M a ñ o p IOCTHIJHH H n i T B a H HocTH
YROAOBHONPABOBBIX HerOflHblM
9pflCC. HeKOTOpbie
BOeHHOH
C T a p U i H H - A E H T E H A N T IOCTHUHH HapHoro
OcoôeHHocTH
BOOHHOCAyHtaigerO
53
.
.
.
.
109 ¿[oKAafl .
.
,
o
MaHeBpax
»^pyatöa
no .
• 121
Bevezető Gyorsan fejlődő szocialista társadalmunk — benne a szocialista törvényesség elvének és gyakorlatának egészséges fejlődése — megköveteli, hogy a jogalkotás és annak gyakorlati alkalmazása, s a megelőzés lepest tartson a fejlődéssel, kövesse a társadalom — benne a néphadsereg és fegyveres testületek igényeit és követelményeit. Az erre való törekvés valóban egyik fő jellemzője igazságügyi szerveinknek, az e területen dolgozóknak. Erre inspirálnak, ezt igénylik az MSZMP Pol. Biz. 1970. július 14-én elfogadott, az igazságszolgáltatás, a bírói és ügyészi szervezet fejlesztésére vonatkozó irányelvei is. E tekintetben lényeges feladat a társadalom általános fejlődésének üteme és a jogalkotás bizonyos fajta lemaradása közötti ellentmondás csökkentése. A Katonai Igazságügyi Szervek elméleti és gyakorlati tevékenységében évek óta érezhető egy olyan jellegű szakmai-politikai folyoirat hiánya, mely részben lehetővé teszi a szervenbelüli tapasztalatok általánosítását,' másrészt a jogi szakembereken túl a néphadsereg tisztjeinek is (jogi) szakismeretet, gyakorlati tapasztalatokat nyújt ilyen jellegű feladataik megoldásához. Meggyőződésem, hogy a jogi és igazságügyi szaklap kedvezően befolyásolja, elősegíti a bűnmegelőzést és a jogalkalmazás terén ,a fegyveres erőknél tapasztalható problémák megoldását, s hozzájárul az általanos fejlődés és a jogalkotás fokozottabb összhangjának megteremtéséhez. Helyeselhető, hogy a folyóirat mindenekelőtt azt a célt tűzi maga elé, hogy a maga eszközeivel és lehetőségeivel őrködjön és segítse elő a fegyveres testületekben a szocialista törvényesség betartását, az igazságszolgáltatás, a bűnmegelőzés, valamint a jogalkalmazás színvonalának emeleset. Tehát a folyóirat megjelenése nem öncélú, hanem a valóságból, a fegyveres testületek gyakorlatából és szükségleteiből nő ki. Nemes törekvés, hogy rendszeresen segítse a felvetődő jogi kérdések megválaszolását és gyakorlati megoldását. A folyóirat a Katonai Igazságügyi Szervek területén folyó elméleti, tudományos igényű tevékenységnek is hasznos és hatékony eszköze, fóruma lehet, — különösen azáltal, hogy vállalkozik e területen dolgozó szakemberek gazdag tapasztalatainak általánosítására, közreadására. A „Katonai Jog és Igazságszolgáltatás" tehát olyan szaklap, mely célul tűzi ki a fegyveres testületekben a szocialista törvényesség, az igazságszolgáltatás fejlődésének elősegítését; a különböző jogi kérdések, normák és szabályok megismertetését, egységes értelmezését; az erkölcsifegyelmi helyzet javítását; a fegyveres testületek harci értékének novelesét, ennélfogva politikai jelentőséggel is bír néphadseregünk számara. Azon túl, hogy a folyóirat a fegyveres testületek életében, a Katonai Igazságügyi Szervek tevékenységében új színfoltot jelent, sokat varunk
tőle a politikai, jogi alkotó gondolkodás fejlesztésében, a kezdeményezőkészség, a parancsnoki állomány nevelő tevékenysége hatékonyságának növelésében. A folyóirat célkitűzéseit tekintve bizalmat és támogatást érdemel a jogi szakembereken túl a hivatásos állomány, a pártszervek és szervezetek, a fegyveres testületekben dolgozó valamennyi kommunista részéről. A pártszervezetek, a személyi állomány és a magam nevében üdvözlöm az új folyóiratot a „Katonai Jog és Igazságszolgáltatásit és nemes céljai megvalósításához sok sikert kívánok.
Tárcsái Tibor vőrgy. MN PB első tMíkóra
A katonai igazságügyi tevékenység politikai segítésének időszerű kérdései Irta: Dr. Bikki Szilveszter r. alezredes
, A katonai igazságügyi tevékenység politikai segítése mind az alapszervezetek, mind a párt- és a végrehajtó bizottság egyik fő feladata. Elöljáróban elmondható, hogy bár e téren az utóbbi években jelentős eredményeket értünk el, még nem egyszer kihasználatlanul maradnak a lehetőségek és nem javult kellően a pártmunka stílusa sem. Ezért az igazságügyi munka segítésére kínálkozó lehetőségek jobb felhasználása különösen pedig a pártmunka stílusának javítása, szinte folyamatos feladatunk a jövőt illetően is. A párt vezető szerepének helyes értelmezésével és tovább fejlesztésének feladataival szorosan összefügg a párt munkastílusának állandó javítása. A párt előtt álló folyamatos feladatok, de különösen az új célkitűzések 'megvalósulása ugyanis csak a velük összhangban álló munkastílus kialakításával lehetséges. A munkastílus megjavításának egyik legfontosabb része — éppen ezért fontos jövőbeli feladatunk is — egyfelől az elvi elemző munkai, másfelől ,az operatív tennivalók helyes összehangolása. Ha előre akarunk lépni a pártmunkában, elsősorban az elvi elemző munkánk színvonalát kell emelnünk annak ellenére, hogy e téren vannak a legnehezebb akadályok. Ezek közül is a legjelentősebbek: a rutinmunka, a régi jól begyakorolt sémákhoz, a formalitásokhoz való ragaszkodás. Előfordul még a más szervek, vagy a vezetők feladatainak esetenkénti átvétele, helyenként kisajátítása is, vagy az aprólékos ügyintézés. Ezek pedig menthetetlenül elvonják figyelmünket a döntő kérdések érdemi vizsgálatától és értékelésétől. Befolyásolja a haladást természetszerűen az is, hogy a hivatali pártmunkának formái ma még nem teljesen alakultak ki. Ezért tevékenységünket sok tekintetben jellemzi még az útkeresés, és ezért is szükséges e cikk keretében foglalkozni egyes olyan módszerekkel, formákkal, amelyeken keresztül általában sikerrel igyekeztünk segítséget nyújtani a hivatali munka végzéséhez. Mint ismeretes a párt IX. kongresszusán elfogadott Szervezeti Szabályzat kibővítette a hivatali, intézményi pártszervezetek jogkörét és biztosította számukra a területükön folyó tevékenység átfogó ellenőrzését, a vezetők beszámoltatását. A hivatali pártszervek joga és kötelessége lett ellenőrizni, hogy a hivatalvezetés egész politikai, szakmai és kádertevékenysége megfelel-e a törvények és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek, mert azok helyes végrehajtása a párt politikáját szolgálják, közvetve pedig a párt vezető szerepét hivatottak erősíteni. (Csak utalásul; e
tevékenység során azonban mindenkor figyelemmel kell iennünk a Politikai Bizottság 1967. évi március 7-i határozatában foglaltakra, amely a mi sajátos területünkön a fegyveres erőknél folyó pártmunka alapokmánya.) A hivatali pártszervek és így a mi pártszervezeteinknek is egyik fő feladata — mint erre már utaltam —, hogy támogassák a területükön folyó szakmai munkát. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a hivatalvezetés és a pártszervezetek céljai azonosak. Különbség csak a konkrét feladatok és azok megvalósításának módszereiben lehetséges, de ez szükségszerű is, mert a pártszervezetek tevékenysége alapvetően politikai jellegű. Munkánk fő eszköze a meggyőzés, valamint a munka során jelentkező hibák, ellentmondások feltárása és segítségnyújtás, ezek okainak megszüntetéséhez. A pártszervezetek politikai és ellenőrző munkája akkor eredményes, ha segíti a hivatal előtt álló konkrét feladatok végrehajtását. A hatékonyság növelése érdekében a pártszervezetek csak a hivatali munka és élet legfontosabb és legátfogóbb kérdéseire koncentrálják figyelmükét. Ehhez természetesen szükséges, hogy ismerjék a hivatal előtt álló feladatokat és lehetőségekhez mérten vegyenek részt azok meghatározásában is. Csak így lehet eredményesen agitálni, így lehet megnyerni az elvtársakat ahhoz, hogy kezdeményező módon és legjobb tudásuk szerint vegyenek részt a feladatok végrehajtásában, Ez teszi lehetővé számunkra, hogy a végrehajtást folyamatában is ellenőrizzük. Ezen kívül feltétlen szükséges az is, hogy figyelemmel kísérjük és jelezzük a hivatalvezetésnek, hogy egy-egy konkrét döntésük milyen hatást váltott ki a végrehajtásban résztvevők és esetleg az érintettek körében is. Elvileg nincs olyan kérdés a hivatali munka területén, amellyel nem foglalkozhatnának a hivatali pártszervek, de ez semmiképpen sem sértheti a hivatalvezetők hatáskörét. Egy pillanatra sem felejthető el, hogy a hivatal vezetője az intézmény egyszemélyi felelős vezetője. Persze az egyszemélyi felelősség érvényesülése nem jelentheti a dolgozók, beosztottak véleményének, javaslatainak mellőzését. Ezért szükséges és helyes, hogy a hivatalvezetők az állomány egészét vagy jélentős részét érintő kérdésekben döntéseik előtt kérjék ki á pártszervezetek véleményét és csak ennek ismeretében rendelkezzenek. Az ily módon hozott döntések kisebb hibalehetőséget rejtenek magukban és feltétlenül találkoznak a beosztottak egyetértésével is, amely eleve garantálhatja a helyes végrehajtást. Ügy vélem a formális, csak külsőségekben megnyilvánuló egyetértés, illetve egység káros voltáról, amely mögött a hallgatás, vagy a véleménynélküliség húzódik meg, amely végsőfokon a végrehajtásra is kihat, itt nem kell szólnom. Miként a párt politikája megszabja a népgazdaság fejlesztésének irányát, ugyanígy meghatározója az igazságügyi tevékenységnék is. Pártunk politikai állásfoglalása az igazságügyi munka végzésére a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről szóló 3221/1963. számú kormányhatározatban öltött testet. E jelentős politikai okmány elveinek a fegyveres erők és rendészeti testületek körében való érvényesítéséről a 06/1965. IM. Kat. Főo. számú közös igazságügyminisztériumi, legfőbb ügyészségi és. legfelsőbb bírósági utasítás intézkedik. Ahogy a vezetői munka koncepciójában a jogpolitikai elvekre támaszkodik, ugyanígy pártszervezeteink szakmai
munkát segítő politikai' tevékenysége is csak akkor lehet heiyes és eredményes, ha mindenkor ezeknek az elveknek érvényesülése és érvényre juttatása érdekében munkálkodik. A párt vezető szerepe a katonai igazságügyi tevékenység területén is a politikai irányításban, a koordinálásban, az erők összefogásában, a mozgósításban és az ellenőrzésben kell hogy megnyilvánuljon. Mind a párt- és a végrehajtó bizottság, mind az alapszervezetek elsődleges feladata a jogpolitikai irányelvek megvalósulásának elősegítése sajátos eszközeikkel, anélkül, hogy átvennék a szervek közvetlen vezetését. Ismételten hangsúlyozni kell, ahhoz, hogy a pártszervezet aktív és egyben pozitív befolyást gyakorolhasson a szakmai munkára, kellő információkkal kell rendelkeznie. Ezek hiányában a pártalapszervezet agitációs és mozgósító munkája csak általános politikai érveket tartalmazhat. Bár ez sem elhanyagolható, mozgósító hatása önmagában, a konkrét helyi problémák és tényezők ismerete és felhasználása nélkül azonban közel sem hozza meg a kívánt eredményt. Ezt felismerve határozott úgy a végrehajtó bizottság, amikor négy évvel ezelőtt a szakmai munka magasabb szintű politikai segítését szolgáló határozatot elfogadta, hogy a — vezetői tájékoztatások mellett — beszámoltatás módszerével igvekszik megismerni egy-egy bíróság, illetve ügyészség szakmai tevékenységét és politikai életét. Első feladatunkat az elsőfokú katonai igazságügyi szervek életének megismerése képezte, hiszen a munka dandárja itt folyik. Ezért e szervek tevékenységének megerősítése és segítése volt elsődleges célunk. Ebből kiindulva az első időszakban folytatott pártellenőrzések, beszámoltatások során amennyire csak lehet a teljességre törekedtünk, ami lehetővé tette számunkra a szakmai és politikai munka átfogó megismerését. A végrehajtó bizottság útmutatója alapján a vezetők a hivatali és szakmai munka egészéről adtak tájékoztatást. Így beszámoltak: — a jogpolitikai irányelvek érvényesüléséről, (ezen belül: a büntetőeljárásokról, az általános felügyeleti munkáról, a megelőzés érdekében kifejtett tevékenységről, a társszervekkel és a csapatokkal kialakított kapcsolatukról) — a vezetői munkáról, — a káder és fegyelmi helyzetről, — a munkaterhelésről és az állomány munkához való viszonyáról, — a jövőbeni feladatokról, és a munka jobbátételét szolgáló javaslataikról. Ezzel egyidőben beszámolt az alapszervezet vezetősége is a pártpolitikai munkáról. Ebben különös hangsúlyt kapott a szakmai munkát segítő tevékenység és annak értékelése. A beszámoltatások a hozzájuk fűzött reményeket beváltották. Jól tájékoztatták a végrehajtó bizottságot az általános helyzetről és a problémákról. De jól bizonyították azt is, hogy feltétlenül változtatni kell a beszámoltatás tematikáján, mert az ilyen értelmű, teljességre törekvés nem eléggé szolgálja, helyesebben nehezíti a fő feladatok meglátását és helyes meghatározását. Ugyanis éppen a teljességre törekvés eredményeként mind a szakmai, mind a párt vezetés a legapróbb részletekre is igyekezett ki-
térni, különösen ha azok problémát is okoztak. Ez pedig elvonta figyelmüket a fontosabb érdemi kérdésekről, vagy ezeket csak érintették beszámolóikban. Mindez arra késztette a végrehajtó bizottságot, hogy a beszámoltatások előkészítésére nagyobb figyelmet fordítson, mert ellenkező esetben a kapott információkból vagy a VB-nek saját magának kell kigyűjteni a fő kérdéseket, vagy annak a veszélye áll fenn, hogy saját állásfoglalásunk is általánosságban fog mozogni, illetve, hogy nem a fő kérdésekkel, problémákkal foglalkozunk majd. Az első beszámoltatások tapasztalatait a végrehajtó bizottság értékelte és hasznosította. Ma már ellenőrzéseink konkrétabbak. Ezt elősegítették és lehetővé tették az egyéb forrásokból szerzett információk is. így például jól hasznosíthatók azok az ismeretek, amelyet osztályértekezletek, az elnöki értekezletek, egy-egy szakvizsgálati jelentés, vagy az éves jelerv tések, valamint a statisztikai jelentések értékelése nyújt. Különösen nagy a jelentősége a vezetőkkel folytatott beszélgetések során szerzett információknak a beszámoltatás tematikájának helyes kialakításában. , Az első- és másodfokú vezetők általános beszámoltatása mellett a végrehajtó bizottság megkülönböztetett figyelmet fordított az egy-egy konkrét témában történő beszámoltatásra. Gondolunk például a Budapesti Katonai Bíróság és Ügyészség vezetőinek a 030. számú BM parancs végrehajtásáról adott beszámolójára, vagy a visszatérő beszámoltatásokra, amilyen például a vezető szervek kádermunkájáról kapott ismételt tájékoztatás volt. A konkrét témákban történő beszámoltatások teszik igazán lehetővé egy-egy témakör teljes és alapos megismerését. Emellett lehetőség nyílik arra, hogy az irányító katonai igazságügyi szervek vezetői mellett meghívjuk azoknak a szerveknek vezetőit is, akiket közvetlenül érint a beszámoltatás témája. Például a már említett 030. számú BM parancs megvalósításáról szóló beszámoltatáson résztvett a belügyminiszter rendőri helyettese és a budapesti rendőrfőkapitány. A beszámoltatáson résztvevők körériek ilyen kibővítése a tapasztalatok szerint igen hasznos, mert közvetlen /ehetőséget nyújt az érintett vezetők véleményének megismeréséhez, az alkotó vitához, és a közös állásfoglalás kialakításához. Ez pedig nem közömbös, mert szerveink tevékenysége nem öncélú; ahogy mondani szoktuk: munkánk annyit ér, mint amennyit segít a fegyelmi helyzet megszilárdításában. A helyes információ-gyűjtés és értékelés lehetővé teszi egy másik ugyancsak hasznos módszer alkalmazását a szakmai munka politikai segítésében, éspedig az egy-egy témakörre korlátozott vizsgálatok tartását. E tevékenység elsődleges célja a vezető szervek szemléletének és az elbíráló tevékenységük alapvető szempontjainak közelítése, lehetőleg közös nevezőre hozása, vagyis az, hogy a megítélés szélsőségei kiküszöbölhetők legyenek, és azonos szemlélet uralkodjék a szervek gyakorlatában. E körben szinte korlátlanok a lehetőségek. Lehetséges például egyegy konkrét büntetti kategória, vagy egy új jogszabály gyakorlati megvalósulásának vizsgálata és értékelése stb. Magában a vizsgálatok lefolytatár sában is többféle variáció lehetséges. Például a vezető szervek által lefolytatott vizsgálatok VB előtti értékelése, vagy a pártbizottság saját vizsgálata tapasztalatainak elemzése. A vezető szervek vizsgálatait természetesen megfelelően koordinálni kell. Így a téma konkrét meghatározása mellett ügyelni kell arra, hogy a vizsgálatok azonos időt öleljenek fel, és szakmai
értékelésük egy időben és azonos szinten történjék, valamint arra is, hogy az elöljáró szervek részéről átadott összefoglaló jelentések kellő előkészítéssel kerüljenek a végrehajtó bizottság kibővített ülése elé. A vezető katonai igazságügyi szervek által lefolytatott vizsgálatok alapján a végrehajtó bizottság előtt megvitatott témák közül csak a legfontosabbakat említem. Ilyenek voltak: az őrszolgálati bűntettek, az állam elleni és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett, valamint a gépjármű veszélyéztetési ügyekben készített összefoglalók megvitatása, a jogpolitikai elvek egységes értelmezésének és alkalmazásának vizsgálata, majd megvitatása. Az említetteken kívül megtárgyaltuk a katonai igazságügyi szervek jogpropaganda tevékenységét és meghatároztuk az alapszervezetekre háruló feladatokat. E témák egy része az elöljáró vezetőkkel közösen kialakított véleményünk és kérésünk alapján került a szakmai munkatervekbe. Előfordult azonban az is, hogy a vezető szervek által már lefolytatott vizsgálatok értékelése alapján határozott úgy a végrehajtó bizottság, hogy a téma közös vitája és értékelése indokolt és szükséges, mert a vezető szervek megítélésében, gyakorlatában nézetkülönbségek találhatók, vagy az időközben változott körülmények indokolják a kialakult gyakorlat módosítását. Ez utóbbira a legjobb példa az a tevékenységünk, amelyet az őrszolgálati bűntettek elbírálási gyakorlatát elemző vizsgálattal kapcsolatban végeztünk. A témát az IM Katonai Főosztálya és a Katonai Főügyészség sokoldalúan és alaposan tanulmányozta; a szolgálati vétségek parancsnoki, és az ugyanilyen bűntettek parancsnoki, ügyészi és bírói elbírálási gyakorlatát is vizsgálta. A vizsgálatok eredményéről készített jelentések alapján összefoglaló készült és azt a végrehajtó bizottság kibővített ülésen megtárgyalta. Az ülésen részt vett az elöljáró katonai igazságügyi vezetők mellett a HM politikai főcsoportfőnöke, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke, ezek munkatársai, valamint a jelentés szerkesztői. A végrehajtó bizottság értékelése egybeesett a jelentés megállapításával és ennek, valamint az észrevételek és indoklások alapján felkérte: — az elöljáró katonai igazságügyi szervek vezetőit — a jogpolitikai elvek maradéktalan érvényesülése érdekében — a szolgálati viszonyokban bekövetkezett változásoknak megfelelő iránymutatás kiadására, — a HM és BM illetékes vezetőit pedig a szükségesnek mutatkozó intézkedések megtételére. Elmondhatjuk, hogy az e témában folytatott tevékenységünk és az ennek alapján kiadott intézkedések mind a megítélés, mind az eljárás tekintetében rendet teremtettek, s ma már csak elvétve találkozunk a szolgálati bűntettek problémáival. Az új jogszabályok gyakorlati megvalósulásának vizsgálatára és értékelésére jó példa a vádirat és tárgyalás kitűzése nélküli bíróság elé állítás tapasztalatairól tartott vizsgálatunk. A vizsgálat célja az volt, hogy a VB mielőbb megismerje és egybevesse a katonai ügyészségek és bíróságok akkor közel féléves tapasztalatait és ezzel már kezdetben hozzájáruljon az új eljárás helyes alkalmazásának elősegítéséhez. Figyelemmel arra, hogy az elöljáró szervek részéről a VB vizsgálatig csak a Katonai Főügyészség foglalkozott a kérdésekkel, az elsőfokú szervekhez fordultunk további információért. Így került felhívásunk az alapszervezetek titkáraihoz, amelyben kértük, hogy kibővített vezetőségi ülésen értékeljék az „előállításos" tárgyalások tapasztalatait, és azokat javasla-
taikkal együtt juttassák el a végrehajtó bizottsághoz. Az alapszervezetek tájékoztatói mellett a témával foglalkozó bizottságunk az új jogirodalmat is tanulmányozta és ezek ismeretében készítette el összefoglaló jelentését. A jelentést kibővített végrehajtó bizottsági ülésen tárgyaltuk meg és annak értékelése alapján felhívást adtunk ki alapszervezeteinknek. Ebben rögzítettük, hogy az új jogintézmény a katonai eljárásban is jól bevált. Ügyészeink és bíráink felismerték a tvr. jelentőségét, az új rendelkezéseiket gyorsan és jól elsajátították, helyesen alkalmazták a katonai büntető eljárásban. A pozitív tapasztalatok rögzítése mellett azonban felhívtuk a figyelmet arra is, hogy e területen a lehetőségek még koránt sincsenek kimerítve. Ezért kértük, hogy mivel az eljárás gyorsasága a katonai fegyelemre kedvező hatású, szerveink fokozottan éljenek törvényadta lehetőségeikkel. Ugyanakkor óva intünk mindenkit, hogy a bíróság elé állításos eljárás alkalmazásának fokozása ne eredményezze abszolút számban a bűnügyek számának növelését. Végezetül kértük alapszervezeteinket összefoglalónk megtárgyalására, valamint arra, hogy hatékonyabban támogassák a katonai igazságügyi szervek ezirányú munkáját. A vizsgáltatások, valamint saját vizsgálataink kezdeményezésének alapfeltételéről az információ gyűjtésről már szóltam. Mégis utalnom kell újból arra, hogy a téma helyes kiválasztása ennek hiányában elképzelhetetlen. Az információ gyűjtésének számtalan lehetősége van. Ezek közül talán a legfontosabb az elöljáró szervek által készített értékelő jelentések alapos tanulmányozása, a korábbi hasonló vagy teljesen azonos témájú jelentésekkel való, egybevetése, a más-más szervek hasonló témában készült jelentéseiben, összefoglalóiban levő esetleges ellentmondások, vagy azonos probléma felvetések feltárása. Ezt követi a szerzett ismeretek rendezése, általánosítása, majd ezek alapján a feladat meghatározása. A végrehajtó bizottság feladátmeghatározása után azt egyeztetni kell az elöljáró szervek vezetőivel. Meg kell ismerni ezzel kapcsolatos véleményüket, esetleg a témához kapcsolódó tevékenységüket, munkatervi elképzeléseiket az átfedések elkerülése, valamint a feladatmeghatárözás helyességének megerősítése végett. Az előzetes egyeztetés hiánya ugyanis a végrehajtásban előre nem látható problémákat okozhat. Előfordulhat például, hogy olyan feladat végrehajtására fordítjuk energiánkat, amely a szakmai vezetők megítélése szerint nem elsődleges, illetve fontos. Ez óhatatlanul a pártirányítás színvonalának visszaesését eredményezheti. Persze elképzelhető és esetenként elő is f o r d u l — különösen akkor, ha a végrehajtó bizottsághoz jelzések érkeztek —, hogy a szakmai vezetés esetleges ellenvetése ellenére is szükséges egy-egy téma vizsgálata, értékelése. Itt utalnom kell arra, hogy az elöljáró katonai igazságügyi szervek vezetői a végrehajtó bizottság vizsgálati témaválasztásával az elmúlt évek során általában egyetértettek, a munkát lehetővé tették, sőt aktív tevékenységükkel azt hathatósan segítették. Hasonló elismeréssel kell szólni az alapszervezetek vezetőségeinek segítő tevékenységéről, valamint a felmérést és Összegezést végző elvtársak munkájáról is. A végrehajtó bizottság előtt rendszerint kibővített ülésen tárgyalt vizsgálati anyagokról, úgy vélem elmondható, hogy azok elősegítették a vezető szervek szemléletének és gyakorlatának koordinálását. Helyesen befolyásolták e szervek feladatainak meghatározását és mindezek eredményeként végsőfokon — ha közvetett módon is — hozzájárultak a katonai igazságügyi tevékenység színvonalának emeléséhez.
Az alapszervezetek szakmai murikát segítő; politikai tevékenységének elősegítése érdekében is végeztünk az elmúlt évek folyamán felmérő munkát. így: például'a végrehajtó bizottság vizsgálata a büntető politikai irányelvek bírói és ügyészi alkalmazásának összhangját, értékeltük az erre vonatkozó megállapításokat és feladatokát határoztunk meg mind az alapszervezetek, mind a párt- és végrehajtó bizottság részére. Alapszervezeteink' szakmai munkát segítő tevékenysége — méllőzve most a részleteket —- sokat fejlődött, az elmúlt évek során. Az ő munkájukat, miként a végrehajtó bizottságét is sokszor csak a hibák és káros jelenségek feltárása és az azok megszüntetéséhez szükséges intézkedések meghatározása, vagy a vezetők részére tett javaslat jellemezte. E munka hatékonyságának javítása érdekében a jövőben feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani a hibák és hiányosságok forrásainak mélyrehatóbb feltárására. Különös jelentőségű ez olyankor, midőn egy-egy területen ismétlődő vagy azonos jellegű hibákkal találkozunk. Ezekbén az esetekben a tények és körülmények feltárása mellett alaposan »elemezni kell a jelenségek közötti összefüggéseket is, hogy intézkedéseink, illetve a vezetők felé tett javaslataink biztosítsák a feltárt hiányosságok megszüntetésén kívül a hibák újra születésének meg-, akadályozását is. E feladatok teljesítésén-kívül egyidejűleg fokoznunk kell tevékeny-, ségünk operativitását is. Arra kell törekednünk — különösen párt és végrehajtó bizottsági szinten —, hogy elemző és ellenőrző tevékenységünk ne bonyolódjék az aprólékos részletkérdésekbe. Elsősorban az alapvető jelentőségű kérdések és problémák megoldására kell összpontosítanunk, hogy az kellő segítséget adjon a vezető szerveknek, de kellő útmutatást nyújtson az alapszervezeteknek is a katonai igazságügyi szervek vezetői által meghatározott feladatok teljesítését célzó mozgósító munkájukhoz. Feltétlen helyes az a gyakorlat és ezt a jövőben nálunk is alkalmazni kell, hogy a pártbizottság és a végrehajtó bizottság jelentősebb döntéseit, állásfoglalásait szervezett közvélemény-kutatás előzze meg. Ezzel összefüggésben fontos az is, hogy ismerjük a beosztottak és vezetők hangulatát, álláspontját és nézeteit alakító tényezőket. Mindezek ismerete ugyanis jelentősen segítheti munkánk arányának, operativitásának és stílusának helyes alakítását, a munkát valóban előbbre vivő határozatok és állásfoglalások meghozatalát. Szükséges továbbá, hogy az eddiginél több figyelmet fordítsunk a vezetők és beosztottak közötti kapcsolat, a vezetők munkastílusának, és vezetési módszereinek megismerésére is. Természetesen itt is kerülni kell a kampányszerűséget. Világosan kell látnunk, hogy csak a tervszerű, rendszeres munka hozhatja meg a kívánt eredményt. A fent leírtakban a katonai igazságügyi munka politikai segítésének és ellenőrzésének néhány időszerű vagy megoldásra váró problémáját kívántam vázolni az eltelt évek alatt folytatott tevékenységünk tükrében. Teljességre nem törekedtem, egyrészt mert erre egy cikk keretében nincs lehetőség, másrészt, mert mint minden pártmunkát, úgy e tevékenységet is csak a helyi követelményeknek megfelelően lehet és kell kialakítani. Va r lamiféle séma nem adható a szakmai munka politikai segítéséhez. Minden pártszervnek, így az alapszervezeteknek is önállóan, a helyi sajátosságoknak és feladatoknak megfelelően kell kimunkálni a jelentkező vagy feltárt problémák megoldását legjobban elősegítő állásfoglalásokat és ezek végrehajtásának legalkalmasabb formáit. *
A párt vezető szerepe helyes értelmezésének és munkastílusának kérdéseivel a X. pártkongresszus is behatóan foglalkozott. Határozata hangsúlyozza: a párt további fejlődése megköveteli, hogy a jövőben is nagy f i gyelmet fordítsunk a lenini normák megtartására, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés lenini elveinek érvényesítésére, valamint a párt munkamódszereinek tökéletesítésére. Tanulmányozva a kongresszus anyagát, határozatát e cikk keretében is utalok arra, hogy jövőbeni egyik fő feladatunk — az eddigi eredményeink helyes értékelése alapján — a katonai igazságügyi tevékenység magasabb szinten való folytatása, munkánk további tökéletesítése és szocialista jellegének erősítése. Nem felejthetjük azonban, hogy a katonai igazságügyi munka befolyásolásának eszközei közé nem csak a konkrét szakmai feladatok ellátására vonatkozó tennivalók kidolgozása és a végrehajtásában való részvétel tartozik, hanem az egész személyi állomány töretlen és céltudatos politikai nevelése is. Politikai eszköz a kommunisták példamutatása, a dicséret és bírálat, s általában minden tudatformáló tevékenység, amellyel hatást gyakorolhatunk a személyi állományra annak érdekében, hogy tevékenyen és legjobb tudásuk szerint vegyenek részt közös munkánkban, céljaink megvalósításában, a katonai igazságügyi munka színvonalának további emelésében, a szocialista törvényesség biztosításában. Bízunk benne, hogy tapasztalataink közreadása, az eredmények és fogyatékosságok elemzése hozzájárulnak a pártpolitikai munkánk megismeréséhez és színvonala javításához.
A katonai függelem, mint sajátos katonai jogviszony Irta: Dr. Somos József hb. alezredes
Az egységes büntetőjog részét képező katonai büntetőjog speciális fogalmainak, intézményeinek elméiéti vizsgálata, elemzése a katonai büntetőjog fejlődése szempontjából nem jelentőség nélküli. Mégis úgy tűnik, mintha mind az elméleti, mind a gyakorlati jogászok elhanyagolnák a büntetőjognak e— kétségtelenül nem előtérben álló — területét. Ügy vélem, ennek a jogterületnek a művelése, fejlesztése elsősorban a katonai igazságszolgáltatás jogászainak érdeke, de egyben feladata is. Az alábbiakban a katonai függelem fogalmával, társadalmi-, jogviszony jellegével és az ehhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozom a teljes,ség és csalhatatlanság igénye nélkül. A függelem fogalma A „függelem" nyelvtanilag képzett szó. A „függ" tárgyatlan igéből, mint szótőből és „elem" képzőből tevődik össze. A polgári életviszonyok között fennálló függőségi kapcsolat kifejezésére általában nem használatos. E függőségi kapcsolat ugyanis a fegyveres testületek egyes tagjai közötti kapcsolathoz képest lazább, nem oly szigorúan meghatározott. Ezért a két, egymástól tartalmában eltérő kapcsolat különbségének érzékelése a nyelvben, beszédben más-más kifejezéssel történhet. Nyilvánvalóan ezzel magyarázható, hogy a „függelem" szó a katonai életviszonyokra jellemző különleges függőségi viszonyt meghatározó fogalommá jegecesedett ki. E szó hallatára ezért ma már általában a katonák közötti függőségi viszonyra gondolunk. A köztudatban is szinte általánosan e tartalommal tükröződik.1 A büntetőjog területén a „függelem" szó jogtárgyat jelentő katonai büntetőjogi terminus technicus. A felszabadulás előtti jogi irodalomban a függelemnek jogtárgyanként való felfogása nem volt általános. Ez tűnik ki dr. Schultheisz Emil egyik munkájából is, amelyben ezzel kapcsolatban a következők olvashatók: „ . . . Egy széles körben elterjedt nézet magát a függelmet tekinti a függelemsértés jogtárgyának s így a jogilag oltalmazott érték szempontjából a függelemsértés különböző alakjai (tehát pl. a különös tisztelet elmulasztása és az engedetlenség) közt különbséget nem 1
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára a II. kötet 961. oldalán is így jellemzi.
lát Ezzel az állásponttal azonban, amely egyébként nyilván a törvény terminológiájában leli forrását, a legelesebben szembe kell fordulnunk. A függelem a Szolgálati Szabályzat félreérthetetlen kijelentései szerint is kötelesség, helyesen a tisztelet és engedelmesség kötelességének összfogalma, már pedig kötelességek — nézetünk szerint — jogtárgyakként nem szerepelhetnek."2 Ma a függelemnek jogtárgyként való elismerése általános. Ennek a részletesebb megindokolása ezért szükségtelen. A hivatkozott szerző szerint tehát „a függelem a tisztelet és engedelmesség kötelességének összfogalma." Ez a meghatározás azonban — úgy vélem — leszűkített és túlzottan egyoldalú. A Btk. miniszteri indoklása a függelem fogalmi meghatározásánál már valamelyest tovább megy. E szerint „a függelem szó a katonai szolgálati rend és fegyelem alapjának, az elöljáró és az alárendelt közötti szolgálati függő viszonynak a kifejezésére szolgál.. . kifejezi a szolgálati felsőbbséggel szembeni feltétlen engedelmességét, és i— ennek érdekében — az elöljáró, más szolgálati közeg, illetőleg feljebbvaló személyének és szolgálati tekintélyének tiszteletben tartását".3 E megfogalmazás sem tekinthető azonban — megítélésem szerint — a függelem fogalmi meghatározásának, bár kétségtelenül tartalmazza a függelem tárgyaként felfogható egyes elemeket, amelyekről alább még lesz szó. Nézzük ezek után a függelem fogalmát, mert további fejtegetéseim ennek függvénye. Véleményem szerint a függelem fogalma a következőkben határozható meg: A függelem a fegyveres testületekhez tartozók egymás és meghatározott más fegyveres testületekhez tartozók között fennálló, jogszabályban megállapított kétoldalú jogviszony. Alanyai egymással alá-, illetve fölérendeltségi viszonyban állnak és ennek megfelelően egymással szemben meghatározott magatartásra kötelezettek. A függelem, mint társadalmi-és jogviszony A fenti meghatározásból folyik, hogy a függelem mindenekelőtt emberek közötti kapcsolatot, tehát társadalmi viszonyt fejez ki. A társadalmi viszonyok a társadalomban fennálló reális emberi kapcsolatok alkotják a jogviszonyok alapját. A jogviszonyokban e társadalmi viszonyok tükröződnek. A társadalmi viszonyok között legfontosabbak a termelési viszonyok, amelyek az embereknek a termelés menetében egymás között létrejött kapcsolatait jelentik. Ezek az alapvető viszonyok határozzák meg az emberek közötti egyéb társadalmi viszonyok jellegét. Nyilvánvaló, hogy szocialista termelési viszonyok mellett a jogviszonyok — b á r m e l y területen — szo2 Dr.. Sehultiheisz Emil: A 'katonai büntetőtörvény magyarázata. II. kötet. I. füzet 6—7. old. 3 A Magyar Népköztársaság kiadó. Bp. 1962. 549.. dLd. .(1) beik.
Büntető
Törvénykönyve. Közg. és Jogi Könyv. . :" .
cialista jellegűek. Az állam a tárgyi jog által konkrét jogviszonyokat hoz iétre, amelyekkel meghatározza a jogalanyok magatartását. Ezáltal bizto r sítja politikájának érvényesítését a társadalmi viszonyok védelmében, fejlesztésében. A függelem is ilyen szabályozott társadalmi viszony, jogviszony. A függelem alanyai A függelem alatt mindenekelőtt kétoldalú (bilaterális) jogviszonyt értünk, amely jogviszony egyik oldalán a „szolgálati felsőbbség", a másik oldalán pedig a „szolgálati alárendeltség" áll. A „szolgálati felsőbbség" kifejezés a Btk. miniszteri indoklásában is megtalálható.4 Ügy gondolom e mellett a függelmi jogviszony másik pólusán álló egyedet kifejezően a „szolgálati alárendeltség" gyűjtőnévvel jelölhetjük. A következőkben ezért a függelmi jogviszony két oldalán álló alanyt ennek megfelelően használom. A szolgálati felsőbbség, mint genus proximum, faj fogalom, magába foglalja mindazokat, akik valamilyen vonatkozásban rendelkezési jogosultsággal bírnak a szolgálati alárendeltséggel szemben. A szolgálati alárendeltség pedig azoknak a személyeknek gyűjtőneve, akik a szolgálati felsőbbséggel szemben meghatározott tiszteletadásra, feltétlen engedelmességre kötelezettek. A későbbiek során még részletesebben foglalkozom azzal, hogy kik tartozhatnak a szolgálati felsőbbség és a szolgálati alárendeltség fogalmi körébe. A függelem, mint jogviszony azonban csupán a természetes személyek vonatkozásában állhat fenn. Ez természetesen nem jelenti, hogy jogi személyek egymással (pl. a HM és ZMKA) és jogi személyek természetes személyekkel (pl. a katonai bíróság és katona vádlott) kapcsolatban nem lehetnének. Ez a kapcsolat azonban lényegét tekintve nem különbözik a polgári szervek egymás közötti, illetve e szervek és az állampolgárok közötti kapcsolatától. Függelem azonban nem minden természetes személy, hanem csak a természetes személyek meghatározott köre vonatkozásában létezhet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen jogviszony nem ismerhető fel egy katona és polgári személy, egy katona és a bv. testület valamely tagja vagy éppen két azonos rendfokozatú, de szolgálati kapocs nélküli katona között. E néhány, vitathatatlannak látszó és csupán példálózó, a függelmet kizáró viszonyra való utalás után felmerül, hogy kik azok a személyek, akiknek viszonylatában a függelem pozitív módon meghatározható. Miután a függelemmel, mint katonai büntetőjogi fogalommal foglalkozom, leszögezhetem, hogy vizsgálódásom szempontjából csak olyan személyek között tartom fennállónak, akik a katonai anyagi büntetőjog hatálya alá tartoznak. Ezek a Btk. 103. § (1) bekezdése és Btké. 32. §-ára figyelemmel: a) a fegyveres erők (a néphadsereg, határőrség és karhatalom) t é n y l e g e s á l l o m á n y ú tagjai, valamint b) a rendőrség és büntetésvégrehajtási őrség tagjai. Ezzel a természetes személyek körét, mint a függelem lehető alanyait, jelentősen leszűkítettük. 4 A Magyair Népköztársaság Büntető Tönvényikönyve. Közg. kiadó. Bp. 1962. 549. old. (1) beik.
és
Jogi Könyv-
¥ Ez természetesen nem jelenti, hogy nem ismernénk el a fel nem sorolt fegyveres testületek tagjai között fennálló — és a polgári szerveknél alkalmazásban állóktól mindenképpen különböző — függőségi viszonyt. Ki vitathatná ugyanis, hogy e testületek is csak úgy képesek rendeltetésszerű feladataikat sikeresen megoldani, ha a náluk meglevő sajátszerű függőség alapján ténykednek. Ha azonban e függőségi viszonyt az abban állók megsértik, felelősségre vonásuk — lényegét illetően — sokban nem különbözik a fegyveres testülethez nem tartozók felelősségre vonásától. Mivel a hivatkozott törvényi rendelkezés a fegyveres erők tényleges állományú tagjairól szól, kifejtést igényel, hogy ez alatt kiket kell érteni. E tekintetben az 1960. évi IV. törvény 5. § (2) bekezdése igazít el bennünket. E szerint a fegyveres erők tényleges állományához tartoznak: a) b) c) d) e)
a sorkatonai szolgálatot teljesítők (sorállomány), az ideiglenes szolgálatra behívott tartalékos hadkötelesek, a hivatásos tisztek és tiszthelyettesek, a továbbszolgáló tiszthelyettesek és tisztesek, valamint a különleges szolgálatot teljesítő személyek.
Azok a hadkötelesek, akik a felsorolásban nem szerepelnek, a nem tényleges állományhoz tartoznak. Ők tehát a függelem, a függelmi jogviszony alanyai nem lehetnek. A tényleges-, illetve a nem tényleges állomány a függelmi viszonyban állást, illetve az oda nem tartozást jelenti. Ezért a tényleges állomány kezdő és végső időpontja e szempontból igen jelentős kérdés. Ennek részletezése azonban ;— úgy gondolom — meghaladná e cikk terjedelmét, mi- j ért is a problémával való részletesebb foglalkozást mellőzöm. j Mégis feltétlenül ide kívánkozik, hogy a törvény idézett rendelkezése alapján eldönthető azoknak a tartalékos és nyugállományú tiszthelyetteseknek, tiszteknek, tábornokoknak a helyzete is, akik egyenruha viselésére jogosultak. Ők a fegyveres erők tényleges állományába nem tartóznak. Ugyanez vonatkozik a rendészeti testületeknek azokra a nyugdíjas tagjaira is, akik egyenruhát viselhetnek. Egyenruhában való megjelenésük esetén kötelesek a katonai udvariasság és tiszteletadásra vonatkozó szabályokat betartani.5 Ha a fegyveres erők tartalékosai és nyugdíjasai egyenruha viselése közben megsértik a katonai fegyelmet, vagy közrendet, megfenyíthetők, a katonai rendfokozat méltóságát veszélyeztető cselekmény elkövetése esetén pedig tőlük az egyenruha viselésének joga is megvonható.6 A tartalékos és nyugállományú, egyenruha viselésére jogosult személyeknek szolgálati jogaik nincsenek. Ha egyenruhában fellépnek a rendbontó alattosokkal szemben, ugyanazt a jogot gyakorolják, mint bármely állampolgár, aki ezt teszi. Erre azonban kötelezve nincsenek. Nem jelenti ez természetesen, hogy velük szemben az elvárás e tekintetben a polgári személyekkel azonos lenne. Ha azonban ennek kapcsán sérelem éri őket, úgy gondolom az elkövető terhére függelemsértés nem állapítható meg. 6 Balszodjgátat.i Szabályzat 45. pont, Szabályzata 148. pont, 6 Fegyelmi Szabályzat 69—71. pontig.
Büntetési-végrehajtási Testület Szolgálati
j j j j ] í j I I i j ' { • i
Mivel pedig a kötelezettségeik a fentebb részletezettek, ezért összességében a többi állampolgártól való megkülönböztetésük nem indokolt. Ha őket a szolgálati felsőbbségnek járó büntetőjogi oltalomban részesítenénk, ez nem lenne egyéb formális tekintély-védelemnél, ami szocialista jogszemlélétünkkel ellentétben álló lenne. Az azonos fegyveres testülethez; tartozók vonatkozásában a függelmi jogviszony fennállásának a kérdése általában nem jelent problémát. Ezzel szemben a különböző fegyveres testületekhez tartozóknak egymással szembeni viszonyának ismerete közel sem általános. A fegyveres erőkhöz tartozók — a néphadsereg, határőrség és karhatalom tagjai — egymással kölcsönösen függelmi viszonyban lehetnek. Ez folyik az 1960. évi IV. t v ből, az 1962. évi 10. sz. tvr. 32. §-ból és a fegyveres erőkre vonatkozó szabályzatokból. Ellenben nem áll fenn függelmi viszony a fegyveres erőkhöz tartozók és a rendészeti testületek tagjai, illetőleg a különböző rendészeti testületekhez tartozók között. Nem lehet tehát szó függelemről, katona és rendőr; katona és bv. testületi tag, illetve rendőr és bv. testületi tag között. Ennek megfelelően az egymás sérelmére elkövetett cselekmény büntetőjogilag függelemsértésként nem értékelhető. Ha tehát egy katona szolgálatban levő rendőrt bántalmaz, hivatalos személy elleni erőszakot követ el. Azonos megfogalmazásból viszont, ha egy rendőr szolgálatban álló, esetleg vele szemben intézkedő rendőrt bántalmaz, úgy — mivel közöttük függelmi jogviszony áll fenn — elöljáró, illetőleg szolgálati közeg elleni erőszakot valósít meg.7 Az eddigiek során meghatároztuk, hogy mely fegyveres testületekhez való tartozás jelentkezik a függelmi jogviszony alanyisága feltételeként. Nézzük ezekután, hogy kik tartoznak a szolgálati felsőbbség fogalmi körébe. A szolgálati felsőbbségen belül az alábbi három osztályt különböztethetjük meg: a) az elöljárók, b) a feljebbvalók, c) az őrök és egyéb szolgálati közegek. Hogy az elöljárók kategóriáját kik alkotják, azt a szabályzatok határozzák meg. A fegyveres erőknél kétféle elöljáró van, mégpedig: szolgálati és rendfokozati. A szolgálati elöljárónak beosztásánál fogva van rendelkezési joga a hozzá beosztott szolgálati alárendeltséggel — ez esetben alárendelttel —szemben, aki nálánál magasabb rendfokozatú is lehet. A rendfokozati elöljárói minőséget egymagában a nagyobb rendfokozati különbség alapozza meg.8 Már itt mutatok rá — később részletesebben kifejtem —, hogy a két elöljárói minőségből a szolgálati alárendeltség felé más-más rendelkezési jogosultság fakad. A rendészeti testületeknél rendfokozati elöljáró nincs. elöljárók hierarchiáját pedig a szabályzatok rögzítik.9
A szolgálati
7
Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 395. sz. állásfoglalása.
8
Belszolgálaiti Szabályzat 8—10. poot
A Rendőrség Szofljgáiati Szabályzata 154—161. pontig és Bv. Testület Szolgálati Szabályzata IV. fejezet. 9
A szolgálati felsőbbség másik osztályát a feljebbvalók alkotják. A feljebbvaló a rendfokozatban magasabb személy. A szolgálati felsőbbség fogalmi körébe tartoznak, végül az őrök és más szolgálati közegek. Ezeket kimerítően felsorolni nem lenne célszerű a számuk nagysága és változhatósága miatt. A szolgálati felsőbbséghez tartozókra jellemző, hogy a függelmi jogviszony fölérendeltségi pólusán állnak és szolgálati helyzetüktől függően kisebb-nagyobb rendelkezési jogosultsággal bírnak a szolgálati alárendeltséggel szemben. Vizsgáljuk meg ezekután a szolgálati alárendeltségben állók kategóriáját. Miként a szolgálati felsőbbségen belül, úgy a szolgálati alárendeltségén belül is három osztály felállítására látok lehetőséget. Ezek a következők: a) alárendeltek, b) alattosok és c) más személyek. Az alárendeltek szolgálati tevékenységükben az elöljáróknak vannak alárendelve. A fegyveres erőknél a meghatározott rendfokozati különbség is létrehozhat alárendelti viszonyt, miként erre fentebb már utaltam. Az alattosok a feljebbvalókhoz képest alacsonyabb rendfokozatúak. Végül a harmadik osztályba azok sorolhatók, akik az előbbi kettőbe nem tartoznak, mégis kötelesek egyes szolgálati felsőbbségek, így az őrök és szolgálati közegek rendelkezései szerinti magatartást tanúsítani. Itt említem meg — inkább érdekességként —, hogy vannak olyan személyek, akik kizárólag a függelmi jogviszony szolgálati felsőbbség pólusán állhatnak. E személyeknek szolgálati felsőbbségük nincs. Ugyanakkor mindazok, akik velük azonos fegyveres testülethez tartoznak, velük alárendeltségi viszonyban állnak. így a honvédelmi miniszter a néphadsereg egész állományának; a belügyminiszter első rendőrhelyettese az összes belügyi fegyveres testülethez tartozónak; az IM Bv. országos parancsnoka pedig a teljes bv. állománynak elöljárója. E személyeknek ugyanakkor szolgálati felsőbbségük nincs. Ez nem jelenti természetesen, hogy nem állnának függőségi viszonyban. Tevékenységüket ugyanis a legfelsőbb államhatalmi és pártszervek, illetve a miniszter határozza meg, irányítja. Csakhogy ez a függőség már nélkülözi a függelem ' — már részletezett — ismérveit. A függelem tárgya, tartalma A függelmi jogviszony tárgya egymástól elválaszthatatlan és egymással a legszorosabb kölcsönhatásban levő magatartásokból áll. A szolgálati alárendeltség köteles a beosztásával járó és a szolgálati felsőbbség rendelkezéseinek megfelelő szolgálati feladatokat legjobb tudása szerint végrehajtani. A szolgálati felsőbbség oldalán azok a magatartások alkotják a függelmi jogviszony tárgyát, amelyekkel a szolgálati alárendeltséget foglalkoztatja, megszervezi tevékenységét és biztosítja annak feltételeit.
A függelmi jogviszony tartalmát a szolgálati felsőbbség és szolgálati alárendeltség jogai és kötelességei alkotják. Itt első helyen az egymás iránti tisztelet — aminek külsőségekben is ki kell fejeződnie — és kölcsönös megbecsülést hangsúlyozom ki. A fegyveres testületeink centrálisán szervezettek. A rájuk hárúló feladatok sikeres megoldása csak ilyen szervezettséggel biztosítható. Ezen keresztül történhet a szolgálati felsőbbség tervének, elhatározásának végrehajtása, realizálása. Ez pedig a szolgálati felsőbbség rendelkezéseivel történik. A szolgálati felsőbbség rendelkezési joga a függelmi jogviszony tartalmának egyik legjelentősebb kérdése. A rendelkezési jog alapja a függelem. Ha két személy között függelmi jogviszony nincs, úgy közülük egyik sem bírhat rendelkezési jogosultsággal a másik felett.10 A függelem alanyai közül rendelkezési joga a szolgálati felsőbbségnek van. Ez alanyi joga, egyben kötelessége. A szolgálati felsőbbség rendelkezési joga azonban nem korlátlan. Azt a katonai eskü, jogszabályok, szabályzatok, az elöljárók parancsai és egyéb rendelkezései, a vezetés (harcvezetés) általános elvei, valamint a kommunista erkölcsi normák határozzák meg. A rendelkezési jog formái, parancsok és egyéb rendelkezések. E rendelkezések címzettjei csak függelmi jogviszonyban állók, tehát tényleges állományú személyek lehetnek. Ha bármely fegyveres testülethez tartozó szerv,, vagy annak tagja nem tényleges állományú személy felé rendelkezik (pl. a kiegészítő parancsnokság behívót bocsát ki hadköteles személynek, á határőr igazoltat polgári személyt), ez az aktus a hatóságig, igazgatási jog gyakorlását jelenti, ami nem különbözik más államigazgatási vagy államhatalmi szerv azonos tevékenységétől. Semmiképp sem tekinthető azonban ez az aktus a vizsgálódásunk tárgyát képező rendelkezési jog gyakorlásának. A rendelkezési jog gvakorlása ugyanis a szolgálati felsőbbség hatalmi jellegű intézkedése a szolgálati alárendeltséggel szemben. A hatalmi jelleg folyik a szolgálati felsőbbség pozíciójából, és egyben azt is jelenti, hogy a szolgálati felsőbbség rendelkezésének hatalmi eszközökkel is érvényt szerezhet. Erre a szabályzatok nemcsak feljogosítják, hanem kifejezetten kötelezik is. Ha e kötelességgel nem él, az eset körülményeitől függően fegyelmi, illetőleg büntetőjogi felelősségre vonásban lehet része. A rendelkezési jog tartalma, terjedelme a szolgálati felsőbbség helyzetétől függ. A beosztás magasságával egyenlő arányban növekszik a rendelkezési jogosultság tartalma, terjedelme. A szolgálati elöljárók beosztása igen változó. Minden beosztásnak más-más tartalmú rendelkezési jog felel meg. Ezért a szolgálati elöljárók rendelkezési jogának részletes ismertetésére nem vállalkozhatom. Már lényegesen szűkebb a rendfokozati elöljárók, valamint a feljebbvalók rendelkezési joga. Az utóbbiak már csak a fegyelem, a közrend és a 10 Dr. Szalma László: „A katonák büntetőjogi felelőssége" címen írt kandidátusi értekezésének -téziseiben (Bp. 1966. 20. old.) ezzel szemben az olvasható, miiszerinit a rendelkezési jog „több a függelmi viszonynál".
tiszteletadás megsértése esetén léphetnek megfelelő magatartásra utasítva.11
fel
az
alattossal szemben, őt
Az őrök- jogait és kötelességeit is szabályzat rögzíti. „Az őr szolgálati tevékenysége közben adott utasításait mindenki köteles végrehajtani" mondja a szabályzat.12 Az egyéb szolgálati közegek rendelkezési jogának módját, mértékét ugyancsak a szabályzatok előírásai határozzák meg. Nyilvánvalóan más tartalmú a rendelkezési joga az alegység ügyeletesnek, mint a rendészeti járőrnek. Míg az előbbi kizárólag az alegységhez tartozók és a körletbe érkezők vontkozásában adhat ki rendelkezést, az utóbbi mindazokkal szemben intézkedhet, akik a helyőrségben tartózkodnak. A szolgálati felsőbbség szolgálati rendelkezéseit, parancsait a szolgálati alárendeltségnek teljesítenie kell. Mivel pedig a fegyveres testületeknél fennálló centrális szervezettség folytán a testülethez tartozók — a már részletezett kivételtől eltekintve — szolgálati alárendeltségben állnak, a rendelkezések, parancsnok végrehajtására valamennyien kötelezettek. Ez pedig nagyfokú fegyelmezettséget, öntudatos engedelmességet követel meg a testület minden tagjától. A fegyelmezettség, engedelmesség nélkül a katonai társadalom nem képzelhető el. Ezzel kapcsolatban az egyik régi katonai büntetőjog történetével foglalkozó munka a következőket tartalmazza: „A katonai társadalmat a fegyelem tartja fenn, ami azt követeli meg minden katonától, hogy egyéni érdekeit feltétlen engedelmesség formájában rendelje alá a köznek", másutt pedig: „A katonai társadalom az egyéni megkötöttség és az önfeláldozásig menő engedelmesség elveire van felépítve..." 1 3 Függelmi viszony — szolgálati viszony Mivel fentebb a „szolgálati viszony" kifejezést is használtam már, felmerül a kérdés, hogy milyen összefüggés, kapcsolat áll fenn a függelem és a szolgálati viszony között, és milyen ismérvek alapján határolhatók el egymástól. Nyomban leszögezném, hogy a szolgálati viszony a tágabb, a függelem a szűkebb fogalom. Míg ugyanis a függelem minden esetben szolgálati viszonyt is feltételez — csak akkor beszélhetünk függelmi jogviszonyról, ha a szolgálati viszony is fennálló —, addig a szolgálati jogviszony fenn r állása nem jelenti szükségképpen a függelem fennállást is. Két azonos alegységnél szolgálatot teljesítő, azonos rendfokozatú, szolgálati feladatot nem teljesítő katona között, a Honvédelmi Minisztérium és egy honvéd tiszt között, az őrszolgálatot ellátó katona és az őrszolgálat között kétségtelenül van szolgálati viszony. Ugyanakkor függelmi jogviszony egyik relációban sem ismerhető fel. Ilyen jogviszonyban nincsenek egymással. Az eddigi fejtegetéseim alapján a szolgálati jogviszonyt illetően — a függel11 Fegyelmi Szabályzat 73. pont. A Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Helyőrségi és Őrszolgálati Szabályzata. 232. pont. 13 Dr. Cziálky Ferenc: A magyar featonai jog és bünitetőijog ezeréves története; 12
mitől való elhatárolás érdekében — a következő megállapítás megtételére látok lehetőséget: Szolgálati jogviszony nem kizárólag természetes személyek között állhat fenn. Természetes személyek jogi személyekkel, jogi személyek egymással és természetes személyek jogilag szabályozott vagy más módon kiadott, általános és különös rendelkezésekkel meghatározott tevékenységgel állhatnak szolgálati jogviszonyban. A függelem védelme Fentebb kimutattam, hogy a függelem társadalmi viszony, jogviszony. Mivel pedig e jogviszony az állam erőszakszervezetéhez tartozó fegyveres testületek tagjai vonatkozásában áll fenn, érthető, hogy védelméhez jelentős társadalmi érdek fűződik. Ez az érdek indokolja, hogy a függelem büntetőjogi úton is oltalmat nyerjen. E kérdéssel csupán annyiban foglalkozom, amennyire ezt eddigi fejtegetéseim indokolják. A függelemsértésnek a kifejtettekből levonható következtetés szerint két fajtája lehetséges. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a függelem sérelmet szenvedhet nemcsak a szolgálati alárendeltség, hanem a szolgálati felsőbbség bűnös magatartása folytán is. A függelmi jogviszony két pólusán álló alany közül tehát bármelyik sértheti a függelmet, lehet a függelemsértés elkövetője. Ha ezt a szolgálati felsőbbség teszi, úgy a sértett a szolgálati alárendeltséghez tartozó és fordítva, ha a szolgálati alárendeltség követi el a sértést, úgy a sértett a szolgálati felsőbbség. Ezzel szemben a Btk.-nak a függelemsértésről szóló XVII. fejezet II. címe csupán azokat a tényállásokat tartalmazza, amelyeket a szolgálati alárendeltség valósíthat meg. A szolgálati felsőbbség függelemsértései a Btk. XVII. fejezetének III. címében elöljárói bűntettekként szerepelnek. Ügy vélem, de lege ferenda helyes lenne a korábbi anyagi jogban és a Btk.-ban is különválasztott függelemsértéseket és elöljárói bűntetteket egy címben, függelemsértésként összefoglalni. Tisztában vagyok azzal, hogy az ősrégi terminológiára hivatkozással lehet ez ellen érvelni. Ezt teszi a Btk. miniszteri indoklása is.14 De a már kifejtett logikai indokok mellett felhozom még egyfelől az ésszerű jogfejlesztés igényét, másfelől a Btk. más címeiben fellelhető azonos szerkesztési módot. így a XV. fejezet II. címében található nemi erkölcs elleni bűntettek sorában nemcsak a nők, hanem a férfiak sérelmére elkövetett tényállások is felvételt nyertek, mert azonos közvetlen jogtárgyat sértenek. De a mostani rendszerezés fenntartása mellett is mindenképpen indokolt a két bűntetti csoport — megítélésem szerint — félreértésre okot adó megnevezésének megváltoztatása. A függelemsértésnek nevezett bűntetteket felsőbbség-sértéseknek, az elöljárói bűntetteket pedig alárendeltsértéseknek lehetne nevezni. E megnevezéssel értékelhetővé válna az álta14 A Magyar Népköztársaság Büntető Törvényikönyve. kiadó. Bp. 1962. 549. öld. (1) bök.
Közg. és Jogi Könyv-
luk kifejezett bűntetti csoportok közvetlen, jogi tárgya, ami egyik része.
a
függelem:
Nem állítható, hogy a cikkem témája a katonai büntetőjog legégetőbb problémája. A bevezetőben utaltam rá, hogy nem törekedtem sem teljességre, sem arra, hogy a vitatható kérdésekben megmásíthatatlan, csalhatatlan álláspontot foglalják el. Csupán arra tettem kísérletet, hogy a katonai függelem jogi természetével kapcsolatos gondolataimat megismertessem. Ha pedig e körben mások — esetleg ellentétes — véleménye is olvasható lesz, úgy minden reményünk megvan arra, hogy a vita szintéziseként olyan álláspont alakuljon ki, ami hasznos lehet mind jogalkalmazói, mind jogalkotási szempontból.
A "parancs büntetőjogi védelméről Irta: Dr. Habony János hb. százados
A katonai életviszonyok sajátosságai közé tartozik, hogy a szolgálatot ellátók cselekvésének jelentős részét a különböző szabályzatok irják elő. Mégis e szabályzatok a katonák szolgálati tevékenységének a kisebb részér,e adnak eligazítást. A konkrét katonai feladatok végrehajtása ugyanis eseti jellegű elöljárói parancsra történik. A különböző vezetési szinteken kiadott — néha rendkívüli jelentőségű — parancsok végrehajtását pedig a büntető törvény szankciók kilátásba helyezésével biztosítja. Ez a büntetőjogi védelem a társadalmi tudat fejlettségének jelen szakaszában a katonai fegyelem megtartása és ezáltal a fegyveres erők működése nélkülözhetetlen feltétele. A katonák szolgálatuk ellátása során nagy számban kapnak, s hajtanak végre parancsokat. A rendkívül szerteágazó tárgyú parancsok igen magas száma miatt azok között csupán a büntetőjogi védelmet illetően teszünk különbséget. Ebből a szempontból a parancsokat : a) jogszerű, és b) jogellenes (bűnös) parancsokra osztjuk. I. A jogszerű parancs 1. A jogszerű parancs fogalma: A jogszerű parancs lényegének megállapításánál elsődlegesen a jogalkalmazó által használható fogalom kialakítására törekedtünk. Ezért a katonai szakírók részben eltérő álláspontjai közül csupán a legjellemzőbbeket emeljük ki. Ezekből elsőként azt az álláspontot említjük, mely szerint a parancs a parancsnoki gondolatközlés egyik legtömörebb formája, vagy a vezetés jogi és hatalmi eszköze.1 Egy másik vélemény szerint az irányítás legtömörebb kifejezése a parancs. Ez nem foglal magában megokolást, magyarázatot, udvariassági formát, és nem osztja meg a felelősséget.2 Van olyan nézet is, miszerint a leghatározottabb utasítást 1 Dr. Móricz Lajos alez., a hadtudományok kandidátusa — Sáfár József alez. — Gindert Károly alez.: A katonai vezetés néhány kérdése. Zrínyi Kiadó, Bp., Tanulmányok a katoinai nevelés köréből. 2. kötet, 20—22. old. 2 Olbrich H.: Dolgozókkal való bánásmód és az emberek irányítása az üzemben. A vezetés elméleti és gyakorlati kérdéseiről. IX. kötet. Szövetkezeti Üzemszervezési és Kereskedelemgazdasági Iroda. Bp. 1966. 58. old.
4
— 25 —
parancsnak nevezzük.3 Az utóbbi azonban az „utasítás" szó értelmezései nélkül semmit sem jelent. A felszabadulásunk előtti joggyakorlat pa-; rancs alatt az elöljárónak valamely tevést, vagy nemtevést követelőj akaratnyilvánítását értette." E meghatározás hibája, hogy a kikényszerít-j hetőség — mint lényegi alkotóelem — abban nem kapott helyet. j Az idézettek alapján, leszögezhetjük, hogy a parancs fogalmi je-j gyeit a katonai vezetés és irányítás során betöltött szerepéből, rendelteté-j séből és jelentőségéből kiindulva lehet megállapítani. A megjelenését te-j leintve viszont kétségtelen, hogyha parancs az elöljárói gondolatközlés^ módja. Nehezíti azonban a fogalom pontos rögzítését, hogy az elöljárói gondolatközlésnek különböző módozatait ismerjük. Ilyenek: .a parancs, az utasítás, a felszólítás, az intézkedés, a rendelkezés vagy a megbízás. Ide sorolhatjuk még az elöljárói tanácsot, ajánlatot, véleményt stb. A kérdés most már az, hogy melyik elöljárói gondolat válik kötelezővé az alárendelt számára annak közlésével. Ezen belül eldöntendő, hogy melyik elöljárói rendelkezést tekinthetjük jogszerű parancsnak. A parancsnok munkájának csaknem az egészét a vezetésére bízott állomány katonai tevékenységre történő mozgósítás adja. A parancs pedig e munkának legsajátosabb és leghatékonyabb eszköze. Éppen ezért akkor lehet jogszerű, ha szolgálati feladat ellátására vonatkozik. Ezt húzza alá a Btk. miniszteri indoklása, amikor kimondja „A parancs: az elöljáró valamely szolgálati ténykedésre vonatkozó rendelkezése."6 Mivel a jogszerű • parancs csak szolgálati feladat ellátására vonatkozhat, annak kiadására egyedül a szolgálati ügyben intézkedésre jogosult elöljárónak van lehetősége. A szolgálati elöljárót azonban az intézkedésre jogosultság csupán a neki szolgálatilag — akár ideiglenesen is — alárendelt katonák tekintetében illeti meg. Ez utóbbit a bírói gyakorlat annyiban törte át, hogy a rend helyreállítása érdekében a Fegyelmi Szabályzat 73. pontja alapján eljáró feljebbvaló az alattosnak szolgálati elöljárójává válik és a fegyelemsértés megszüntetése körében szolgálati parancsot adhat. A parancs jogszerűségének további vizsgálatánál alaki és tartalmi jegyek között különböztetünk. Általában a jogszerű parancs alaki kellékei közé soroljuk, hogy közérthető, világos, egyszerű, rövid, tömör és határozott legyen; s ne rendelkezzék fizikailag lehetetlen feladat végrehajtásáról. Néhányan úgy vélik, hogy a parancsnak keménynek, szigorúnak kell lenni és udvariassági jelzőket, magyarázatot, indokokat nem tartalmazhat. Véleményünk szerint nem szükséges, hogy a jogszerű parancs mindezen feltételeknek megfeleljen. A parancs jogszerűségéhez ugyanis kétség sem fér akkor, ha abban szolgálati elöljáró teljesíthető szolgálati feladatot jelöl meg, s az alárendelt minderről tudomással bír. A parancs- ;j noki elhatározás közlésének módja lehet közvetlen vagy közvetett. A pa- < rancs továbbítható szóban, írásban, ráutaló magatartással, vagy jelző és \ technikai eszközök használatával. A parancs közlési módja, annak jog- j szerűségét nem érinti. 3 Zieleniewski, Jan: Bevezetés a szervezés és a vezetés elméletébe. Közgazd. és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1966. 218. old. 4 Dr. Schultheisz Emil: A katonai büntetőtörvénykönyv zsebkönyve. Politzer kiadási. Bp. 1943. 98. old. 6 A Mjagyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Közgad. és Joai Kiadó Bp. 1962. 552. óid.
lal
se a-í
A parancs jogszerűségénél számításba vehető tartalmi feltételeket bírói, gyakorlat már kimerítően rögzítette.6 Egyenkénti elemzésüktől 10 ezért eltekinthetünk. Az elmondottakon túl felsorolásszerűen csupán arra tu t a l u n k , hogy a büntetőjog által védett szolgálati parancs eseti jellegű rendelkezéseket, . nem pedig általános előírásokat tartalmazhat. Ennek ellenére az alárendeltek szélesebb körét érintheti. Nem tekintjük szolgáL lati parancsnak a jogszabályi, vagy szabályzati előírások betartására voL nátkozó rendelkezést sem. Ezért aligha. lenne parancs iránti engedetlenig ségnek minősíthető annak a katonának a cselekményé, aki azon utasítás 5i ellenére, hogy a laktanyát nem hagyhatja el, onnan engedély nélkül els, távozik. s. A parancs katonai feladatok megoldásának akkor lehet hatékony eszköze, ha a jogszerűen rendelkező elöljáró az elhatározásának végreihajtását minden körülmények között kikényszerítheti. Ez a megállapítás k természetesen nem érinti a parancsnoki nevelőmunkának azt az alapvető követelményét, miszerint el kell érni, hogy az elöljárók parancsa az alá.t rendeltek egyetértésével találkozzék. A jogszerű parancs teljesítésének L ; kikényszerítésére az elöljáró a vezetés hatalmi eszközeként a büntetőjog •t ' eszközeivel is rendelkezik. Ezzel az eszközzel az alárendelteket szolgálati tevékenységre, cselekvéstől tartózkodásra, vagy bármely magatartás taa 1 ó : núsítására kötelezheti. Az eddigieket összegezve megállapíthatjuk: a jogszerű parancs legális kényszer által védett katonai vezetési eszköz, I amely szolgálati cselekvésre, cselekvéstől tartózkodásra, vagy az igényelt magatartás tanúsítására vonatkozó felszólításból áll. n ?
2. A parancs kiadásának elmulasztása:
K
l a
1
"
a
:
;
3
~ i : 3 ' 3 [ l : I , ! ' ; : i i
Az elöljárók kötelmei között a parancs kiadásának jogosultsága és kötelezettsége egyaránt szerepel. Minden elöljáró köteles ugyanis a vezetése alatt álló egységet (alegységet) katonai rendeltetésének megfelelően működtetni. ,Ez£ pedig az önállóan adott szolgálati parancsok nélkül aligha teheti. A parancsadás kötelességének megszegése éppen azért lehet jelentős, mert a katonai cselekvést gátolhatja. Vajon a parancsadási kötelmek szándékos és gondatlan elmúlasztásának lehetnek-e büntetőjogi következményei? A feltett kérdésre általában azt válaszolhatjuk, hogy az elöljáró a békekiképzés időszakában a parancsadási feladatainak nem teljesítéséért fegyelmi felelősséggel, tartozik. Kivételesen viszont, ha a magasabb jogkörű elöljáró további parancs kiadását is elrendelte, az aljparancsnok szándékos szembeszegülésével a Btk. 317. §-ában felvett bűntettet követi el. Gondatlanul elkövetett parancs iránti engedetlenségben pedig akkor bűnös, ha abból a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány, illetve annak veszélye származott, továbbá, ha a bűntett háború idején, avagy harchelyzetben valósult meg. Álláspontunk indokaként a Btk. a XVII. fejezetének III. Címébe felvett elöljárói bűntettekre hivatkozunk. Ezek között ugyanis egyetlen olyan törvényi tényállás nincs, amely a parancsadási kötelmeit megszegő katonát büntetni rendelné. Még a Btk. 323. és a 324. §-a is csupán az elöljárói kötelességek közé felvett valamely „intézkedés" nem teljesítését szankcionálja. Azt azonban nem írja elő, hogy a szükséges intézkedést az elöljáró parancs formájában tegye meg. A nule Btk. Kommentár 1620—1626. old.
lom crimen sine lege elvéből most már az következik, hogy a parancskiadási kötelmek nem teljesítésének bűntetti fokot elérő társadalomveszélyessége nincs. Nem vonatkozik mindez a harchelyzetben elkövetett parancsnoki kötelességszegésekre. Az elöljáró harchelyzetben is jogosult és köteles bizonyos körben öntevékenyen rendelkezni. Az öntevékenysége körében vezetési parahcsokkal a támadó, vagy a védő feladatokat kell irányítania.. Ha e feladatának a parancsadás elmulasztásával szándékosan nem tesz eleget, a harchelyzetben elkövetett parancsnoki kötelességszegés bűntettét valósíja meg.7 A bűnösséget illetően közömbös, hogy az elkövetés indoka önféltés, gyáva magatartás vagy egyéb ok volt. Ha azonban a kötelességszegést a Magyar Népköztársaság fontos érdekének megsértése, vagy katonai erejének gyengítése célzatával követik el, a cselekmény állam elleni bűntettnek minősül. (Btk. 129. és 130. §,) 3. A parancs nem teljesítésének következményei:
'
A jogszerű parancs nem teljesítésériek következményei lehetnek büntetőjogi és fegyelmi jellegűek. A fegyelmi jellegű intézkedéseket az önálló egységparancsnok a Btk. 106. §-a által biztosított jogkörben alkalmazza. Mivel a gyakorló jogászt inkább a jogszerű parancs nem teljesítésének problémái érdeklik, a fegyélmi következmények vizsgálatát mellőzhetjük. Miután a büntető törvényünk csak a parancsot védi sajátos eszközeivel, más vezetési eszközök iránti engedetlenség bűncselekmény megállapítását lehetővé nem teszi. Így foglalt állást Schwer Lajos alez, és Lang Elemér tanár is, amikor kimondotta: ,,A parancshoz hasonló jellegű, de vele csak részben megegyező irányító eszköz: az utasítás, a rendelkezés, az intézkedés. Ezek sem a kiadás formájában, sem hangnemben, sem megfogalmazásban nem azonosak a paranccsal. Megszegésük vagy nem teljesítésük csak ritka esetben von maga után büntetőjogi eljárást. (Esetleg akkor, ha más olyan kategóriát is érint,, amelynek következménye valamilyen rendelet vagy törvény megszegése.)"8 Ennek az álláspontnak a helyeslése mellett nyomban rá kell mutatni, miszerint nem az elöljárói szándék külső megjelenésének formája dönti el, hogy a kiadott rendelkezést büntetőjogilag védett parancsnak, vagy egyéb vezetési eszköznek tekintsük .Ilyen értelmű vizsgálatra az elöljárói döntés tudomásul vételét követően az alárendelt nem jogosult. Ezért a „kérem" vagy a „szíveskedjék" udvariassági jelzők használata mit sem változtat a parancs kötelező voltán. A szolgálati rendelkezés során elhangzott „utasítom" szó pedig azonos értékű a „parancsolom" ; fogalommal. Hozzátehetjük azt is, hogy a határozottság, a közérthetőség, ^ vagy egyéb alaki feltételek hiánya sem teszi a parancsot érvénytelenné. Amennyiben ugyanis az alárendelt az elöljárói felszólítást megértette, azt büntetés terhe mellett végrehajtani tartozik. Ha viszont az alaki feltéte- j lek be nem tartása miatt az alárendelt nem ismerte fel, hogy tőle az • elöljárója milyen feladat teljesítését várja, a parancs iránti engedetlenség j miatti felelősséget nem a jogellenesség, hanem a ténybeli tévedés zárja ki. j Btk. 331. § c) pont. Schwer Lajos alez. — Lang Elemér tanár: A parancsi Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. ¡1968. Tanulmányok a katonai nevelés köréből. II. kötet. 41. old: 7 8
A parancs iránti engedetlenség elbírálási problémái közül még az: időbeliséget emeljük ki. Ennek azért lehet jelentősége, mert az idő előtti és idő utáni teljesítés egyaránt bűntett megállapítására alkalmas, A harci feladatok pontos megkezdésének ugyanis az együttműködő csapatok szemszögéből kiemelkedő jelentősége lehet. Mindez a napi feladatok kisebb jelentőségű parancsaira is vonatkozik. A Belszolgálati Szabályzat 132. pontjából következik, hogy az alárendelt a parancsot az elöljáró által megjelölt időpontban, amikor pedig azt nem szabták meg, a legrövidebb idő alatt tartozik végrehajtani. Ezért abban az esetben, ha az alárendelt vonakodása miatt a parancsot késve teljesítette,, iránta engedetlen maradt. Azt nem vitatjuk, hogy a parancs vonakodva való végrehajtása —7- különösen ha azt más alárendeltek észlelik —• sérti a szolgálati tekintélyt. Mégsem helyeseljük, hogy valamely szolgálati feladat idő utáni végrehajtása szolgálati. , tekintély megsértésének minősüljön. Mégpedig azért nem, mert a Btk. 319. §-ába felvett bűntett az ott felsorolt személyek megbecsülésének védelmével közvetve szolgálja a katonai fegyelmet. A parancs iránti engedetlenség szankcionálása pedig közvetlenül a konkrét katonai feladatok végrehajtására ösztönöz. Ez utóbbi tehát jobban megegyezik a katonai rend kívánalmaival és a Szabályzat említett előírásával. II. A jogellenes (bűnös) parancs A parancs jogellenességére a jogszerűségnél kifejtett és pozitívan megfogalmazott valamely lényegi feltétel hiányából következtethetünk. Ezért minden parancs jogellenes, amelynél a jogszerűséget jelentő feltételek egyike nem található meg. Jogellenes tehát a parancs a szolgálati ügykörön kívüli feladatra vonatkozó rendelkezés esetén, vagy a szolgálati alá- és fölérendeltség hiánya folytán. Nem lehet a szolgálati ügykörök közé felvenni a bűncselekmény elkövetésére utasító rendelkezést sem. Miután azonban a büntetőjogi következmények csupán az ilyen rendelkezésekhez és annak teljesítéséhez fűződnek, az ún. „bűnös parancs" a jogellenes parancs fogalmán belül önállósult. Erre mutat a Btk. 104. §-ának értelmezése is, mely szerint az alárendelt csak a bűntett véghezvitelére adott parancs teljesítését jogosult megtagadni. Ügy véljük azonban, hogy a katonai fegyelem érdekében sem kötelezhetők az alárendeltek a bűnös parancsok körén kívül eső jogellenes féladátok elvégzésére. Mint arra már utaltunk, büntetőjogi felelősség csak a bűnös parancsot kiadó és végrehajtó személyt terhelheti. A katonai bírói gyakorlatban ilyen felelősséget megállapító döntést alig találunk. Ez indokolja álláspontunk részletesebb kifejtését. 1. A bűnös parancs kiadójának felelőssége: A katonai szolgálatot ellátók a legmagasabb szolgálati beosztásig alárendelti minőségben is ténykednek. Ez úgyszólván mindenkinek lehetőséget nyújt ahhoz, hogy valamely bűnös feladat végrehajtása után felettese kötelező érvényűnek tartott parancsára hivatkozzék. Védekeztek, ezzel már igen magas rendfokozatban és beosztásban volt katonák, mint
pl. Gőring vezértábornagy, Keitel tábornagy, DÖnitz vezértengernagy, Nikolaus von Falkkenhorst vezérezredes stb.9 Ez a védekezés azonban sem az emberiség elleni rendkívüli súlyú bűntettek, sem pedig a legcsekélyebb szánkékos cselekmények elbírálásánál nem eredményezhet büntetlenséget. Sőt a parancsot adó bűnösségének foka mivel — hatalmi helyzetéből eredően reális lehetősége volt parancsa teljesítésének kikén yszerítésére, a parancs végrehajtójának bűnösségénél magasabbnak látszik. A bűnös parancsot kiadó vagy azt továbbító elöljáró felelősségét a Btk. 104. §-ának alkalmazásával lehet eldönteni. A 104. § (2) bekezdése nem hagy kétséget az iránt, hogy a parancsra elkövetett bűntettért a parancsot adó elöljáró a tettesre vonatkozó szabályok szerint felél. A büntetőjog elméleti művelői azonban a tettességnek különböző alakzatait ismerik. Ezek: az egyedüli vagy társtettesség, a közvetlen vágy közvetett tettesség. Kérdés: melyik alakzatba illeszthető leginkább az elöljárói tettesség? Erre a felsorolt tettesi alakzatok egyetlen ismérvériek kiemelésével megfelelő választ kaphatunk. Az egyedüli közvetlen tettes ugyanis "a törvényi tényállást teljesen, míg a társtettesek — ugyancsak' közvetlenül — egymást kiegészítő módon részben valósítják meg. A bűnös parancs puszta kiadása viszont rendszerint még nem valósítja meg egyfetlen elemét sem a konkrét törvényi tényállásnak. Eszerint az elöljáró általában közvetett kapcsolatban marad a parancsa eredményeként létrejött bűntettel. Az általánosan elfogadott álláspont szerint közvetett tettességről akkor beszélhetünk, ha a közvetlen tettesnél valamely büntethetőséget kizáró ok fennforgását lehet megállapítani. Ilyen okok a bűnös parancsot végrehajtó katonánál a Btk. 19. §-ában felsoíoltak is lehetnek. Gyakoribb azonban, hogy az alárendelt katona büntethetőségét a Btk. 104. § (1) bekezdése alapján azért zárjuk ki, mert a parancs jogellenességét nem ismerte fel. Az elmondottakból következik, hogy a bűnös parancsot adó elöljáró az alárendeltnél megállapított bármely büntethetőséget kizáró ok esetén közvetett tettesnek tekinthető. Hiányosnak tűnik ezért dr. Losonczy István megállapítása, aki csupán akkor látja! az elöljárót tipikusan közvetett tettesnek, ha az alárendelt katona nem tudta, hogy elöljárója szolgálati parancsának teljesítése következtében bűncselekmény fog megvalósulni.10 Nehezebb a tettesi alakzat elhatárolása, ha az alárendelt világosan tudja, hogy az elöljárói rendelkezés teljesítésével bűncselekményt valósít meg, s e bűncselekménnyel mindenben azonosulva cselekszik. Ilyenkor ugyanis közvetett tettességről sem beszélhetünk. A felbujtói bűnrészesség megállapítását pedig a Btk. 104. § (2) bekezdésének imperatív rendelkezése gátolja, E rendelkezés értelmében az elöljáró bűnös parancsáért tettesként felel. A hivatkozott esetben tehát speciálisan egyedi, más tettesi kategóriával semmiben sem azonosítható önálló elkövetői alakzat jön létre. A tettességnek ezt az önállósult formáját dr. Losonczy István más elkövetési alakzat fogalma alá nem vonható extraszisztematikus hely9 Lásd dolat Kiadó. 10 Dr. Közgazd.- és.
részletesen Herczeg István: „Parancsra tette?" című munkájában. GonBp. 1969. . Losonczj'' István: A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében. Jogi Könyvkiadó. Bp. 1966. 129., 130. old.
zetű társas bűnelkövetési módnak tartja.11 A közérthetőség érdekében he
Dr. Losonczy István: im, 131. old.
Elméletének helyességét főként azzal indokolta: „A jog nem kívánhatja az egyéntől, hogy büntetést szenvedjen el olyan cselekményért, melynek elkövetésére a jog késztette."12 A feltétlen engedelmesség elve mégsem azért maradt fenn, mert az alárendeltekkel szemben humánus volt, hanem, mert a ,,vakfegyelem"-re való törekvéseket jól szolgálta. A feltétlen engedelmesség elmélete nemcsak a szocialista államok, hanem a kizsákmányoló típusú társadalmi formációk többségének büntetőjogában sem kapott helyet. Ennek oka nyilván az volt, hogy éppen az annyira óhajtott katonai fegyelmet rombolhatta. Ha ugyanis egy katona elöljárója bármely parancsának engedelmeskedni tartozik, a századparancsnoka utasítására büntetlenül kiolthatja ezredparancsnokának, vagy magasabb beosztású elöljárójának életét. b) A feltétlen engedelmesség ellentéteként született a teljes, vagy abszolút felelősség elmélete. A lényegét vulgárisan úgy összegezhetnénk, hogy mindenki felelős mindenért. Azt követeli tehát az alárendelttől, hogy saját érdekében elöljárója parancsának jogszerűségét vizsgálja. Ha pedig parancsra bűntettet valósít meg, az utasítást adóval azonos mérvű felelősség terheli. így az alárendelt eredményesen nem védekezhet azzal — az is volt az elmélet célja —, hogy a bűntettet parancsra követte el. A teljes felelősség elmélete hozta létre az alárendeltek egészen gyakorlati problémáját, nevezetesen, hogy a parancs bűnös jellegének felismerésekor a nyombani vagy a későbbi felelősségre vonást válasszák. A parancs nem teljesítésekor ugyanis azonnali felelősségre vonásra, a bűncselekmény elkövetése esetén pedig későbbi joghátrányra kell számítaniok. Ugyanakkor ennek az elméletnek az alkalmazása a katonai fegyelmet sem erősítené. Annak ugyanis, ha az alárendelt a saját érdekében minden parancs jogszerűségét mérlegre tenné, a hadsereg fegyelmi állapotára beláthatatlan következménye lehetne. c) A mérsékelt engedelmesség elmélete az eddig ismert két szélsőséges elmélet ellentmondásait kívánja feloldani; nagyjából megfelel a „nyilvánvaló jogellenesség" és „személyes tudomás" elmélete kombinációjának.13 Jelentését úgy fogalmazhatnánk, hogy az alárendelt a legjobb tudása szerint feltétlenül engedelmeskedni tartozik szolgálati elöljárója jogszerű parancsának. Köteles azonban megtagadni a bűnös parancsok teljesítését. Ez a kötelessége csak abban az esetben áll fenn, ha a parancs közlésekor nyomban és világosan felismerte, hogy annak végrehajtásával bűntettet követ el. Ilyen értelmű magyarázatot fűz a Btk. 104. §-ához a miniszteri indoklás is.1'1 Ezért úgy véljük, a hatályos jogunk a mérsékelt engedelmesség elméletén alapszik. A Btk. 104. §-ának értelmezése köréből egyetlen problémát emelünk ki. Az (1) bekezdés II. fordulata szerint a katona nem mentesül a felelősség alól, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűntettet valósít meg. A Btk. 17. §-a értelmében viszont a tudatos gondatlanságot (luxuria) kifejtő személy is előre látja magatartásának következményeit. Kétségtelen, hogy a' bűnös cselekményről való tudás nem azonos a káros következmények előrelátásával. Ez önmagában kizárná az alárendeltek bűnösségének 12 Herczeg István: im. 177. old. Herczeg István: im. 182. és 185. old. 14 A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Közgazd. és Jogi Kiadó. Bp. 1962. 191. old. 13
megállapítását a szolgálati parancsra elkövetett gondatlan bűncselekmények esetén. Mindezt megerősíti, hogy az alárendelt csak a direkt szándéka mellett azonosulhat mindenben a bűncselekmény elkövetésére utasító elöljárói rendelkezéssel. Más esetekben a parancs bűnös jellegének azonnali és kétségtelen felismerése hiányzik. Ez pedig a büntethetőséget kiizáró ok megállapítását indokolja. Vitatható az alárendélt felelősségének mellőzése* ha a gondatlan bűntett létrejöttéhez a saját tudatos mulasztásával hozzájárult. Kaphat ugyanis a katona jogellenes parancsot a fegyverkézelés, vagy a közúti közlekedés szabályainak megszegésére is, Ebben, az esetben a parancs végrehajtását nem tagadhatja meg. Nincs ugyanis tudomása arról, hogy engedelmességével bűntettet valósít meg. Legfeljebb annak felismeréséig jut el, hogy az elöljárói rendelkezés teljesítésével veszélyhelyzetet idéz elő. Ha pedig a parancsra létrehozott veszélyhelyzet gondatlan bűncselekmény elkövetéséhez vezet, az alárendelt aligha büntethető,. Ilyen értelmű állásfoglalást tartalmaz az egyik katonai bírói döntést is.15 Más lenne a véleményünk, ha a parancsra előidézett veszélyhelyzet ellenére az alárendelt a káros eredményt kellő, figyelemmel és körültekintéssel a parancstól független gondatlanságára lehet alapozni. Ugyanis akkor is, elháríthatta volna. Ilyenkor ugyanis a bűnösséget nagy, valószínűséggel ha az alárendelt — túlbuzgóságból, vagy egyéb okból — a .parancs által megszabott kereteket átlépte és az önálló cselekvése, vagy múlasztása a káros eredménnyel okozati kapcsolatban volt. Figyelmet érdemel még Herczeg István azon megállapítása, hogy a felsőbb parancs büntetőjogi hatásának lényege nem maga a parancs, hanem a mögötte megbúvó fenyegetés. Ezért a felsőbb parancsra elkövetett bűncselekményt ugyanúgy az általános büntetőjogi szabályok szerint kell elbírálni, mint minden más bűncselekményt. Az eljáró bíróságnak tehát azt kell tisztázni, hogy a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekmény-e, a vádlott követte-e el és milyen minőségben, s tartozik-e érte büntetőjogi felelősséggel?16 Nem vitatjuk, hogy a felsőbb parancs mögött esetenként a joghátrány közvetlen kilátásba helyezése folytán olyan fenyegetés van, amelyet az alárendelt másként, mint a parancs teljesítésével elhárítani nem tud. Még az is előfordulhat, hogy az elöljáró a parancs jogszerűségét illetően az alárendeltet tévedésbe ejti. Mégsem lehet elegendő a bűnös parancsok elbírálásánál a Btk. 19. §-ában felsorolt büntethetőséget kizáró okok vizsgálata. A bűnös parancs végrehajtója ugyanis a tévedés és fenyegetés eseteinél szélesebb körben mentesülhet a felelősség alól, egész egyszerűen azért, mert nem tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt hoz létre. Ebben a; körben igyekeztünk rámutatni, hogy a parancsra gondatlanul bűncselekményt elkövető alárendelt aligha büntethető. Sőt az sem bizonyos, hogy a parancsra eshetőleges szándékkal bűntettet megvalósító katona büntetőjogi felelőssége megállapítható. Az alárendelt bűnösségnek kimondásához ugyanis alanyi oldalon a jogellenesség világos felismerését kívánjuk meg. Ez a feltétel pedig az eshetőleges szándék mellett hiányozhat. 15 10
5
Katonai Bírósági Határozatok. XV. szám, 204. sz. döntés. Herczeg István: im. 204. és 205. old. — 33 —
Végezetül az eddigi gondolatmenetet folytatva húzzuk alá, hogy helyeseljük a Btk. 104. §-ában rögzített speciális katonai jellegű büntethetőséget kizáró ok fenntartását. Ez a törvényi rendelkezés ugyanis mindenben megfelel a katonai életviszonyoknak. Sőt így van lehetőségünk olyan törvényhozásra, mely szerint a bűnös parancsot teljesítő alárendelt katona büntetése akkor is korlátlanul enyhíthető, ha a társadalomveszélyesség felismerésében gátolva nem volt. Erre azért van szükség, mert a felsőbbségi akaratból az alárendeltre sokszor nem jelentéktelen pszichikai nyomás nehezedik, ami a bűntett elkövetésére szorítja. Az elmondottakat nem célfolja, hogy a Btk. 104. §-át kissé módosítandónak tartjuk. A törvény szövege ugyanis a hatályos jogunk miniszteri indoklásában előforduló „nyilvánvalóan" szóval bővíthető lenne. A 104. § (1) bekezdésének II. fordulata a bővítés után így hangoznék: „Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a katona nyilvánvalóan tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűntettet valósít meg." Ebből a rendelkezésből kétségtelenül és minden különösebb értelmezés nélkül következne, hogy az alárendelt bűnösségét jogellenes parancs teljesítése miatt kizárólag a szándékosan elkövetett bűntett esetén lehet megállapítani. Ezt az értelmezés egyszerűsítését szolgáló javaslatot a kodifikációs munkálatok során megfontolásra ajánljuk.
A rendőrség tagjai által elkövetett bűntettek elbírálásának néhány sajátossága Irta: Dr. Rabóczki Ede hb. őrnagy
Hatályos jogszabályaink alapján a rendőrség tagjaival szemben — bűntett elkövetése esetén — a katonai bíróság jár el. Ha azt vizsgáljuk, hogy melyek a rendőrök által elkövetett bűntettek közül a leggyakoribbak, megállapíthatjuk, hogy bár a köztörvényi bűntettek száma a legnagyobb, de jelentős a hivatali bűntettek előfordulása is. A rendőr ugyanis széleskörű jogosultsággal rendelkezik annak érdekében, hogy hatékonyan védhesse a közrendet és közbiztonságot, ez azonban lehetőséget teremt arra is, hogy azzal visszaéljen. — A hivatali jellegű bűntettek — előfordulása a sorállományú katonák esetében ugyanakkor alig képzelhető el, hiszen — bizonyos esetek kivételével — a hivatali bűntett alanya csak hivatalos személy lehet. Az összehasonlítás is mutatja, hogy a szolgálat jellege milyen mértékben határozza meg az egyes bűntettek előfordulási arányát. Ez tette indokolttá, hogy a teljesség igénye nélkül felvessek olyan kérdéseket, amelyek csaknem kizárólag a rendőrökkel szemben folytatott eljárás során jelentkezhetnek és csak ezekre az ügyekre jellemzőek. E sajátosságok összegezésén túlmenően szeretnék olyan kédésekkel is foglalozni, amelyek; — megítélésem szerint — a gyakorlatban a szóban forgó ügyek megítélésekor, az általánostól eltérő feladatot rónak a katonai igazságügyi szervekre. Mondanivalómat a különböző bűnügyek feldolgozásánál szerzett jellemző tapasztalatok köré csoportosítom. így elsőnek a rendőri ügyekben rendelkezésre álló bizonyítási anyag sajátosságaival, majd a szolgálat adta lehetőségekkel összefüggően elkövetett egyes visszaélésekkel, és végül a büntetés kiszabási gyakorlatot formáló főbb elvekkel kívánok foglalkozni. I. A rendőrök elleni bűnügyekre és a rendelkezésre álló bizonyítékokra az alábbiak jellemzők: a) az elkövető rendőr, b) a sértettek köre általában azonos életvezetésű személyekhői tevődik össze, c) gyakran fordul elő, hogy a tanúk nem érdektelenek. . a) Az elkövető rendőri mivoltából az alábbi sajátosságok adódnak: a rendőr bűnüldöző hatóság tagja, nagyrészük bűnügyekben nyomozási tevékenységet is végez. A bűnüldöző munkában ennek folytán megfelelő jártasságot szerzett, bizonyos fokú jogi műveltséggel rendelkezik. Ebből következik, hogy ismeri a bűntettek felderítésének módszereit, annak
formáiról tájékozott, tisztában van az alkalmazható eszközökkel is. Ilyen ' körülmények között a szándékos és súlyos megítélés alá eső bűntetteket ezen ismereteinek tudatában nagy körültekintéssel követi el, annak érdekében, hogy ezáltal a felfedezés és bizonyítás lehetőségét minimálisra csökkentse. ' • ' ; ; ; !. i i I I ! I M A szolgálati viszony lehetőséget teremt arra is, hogy a rendőr arra hivatkozzon, miszerint a törvénybe ütköző magatartást a szolgálat érdekében követte el. ., , A rendőrök ellen folyamatban levő bűnügyekben nem egyszer előfordul az is, hogy a vádlott a váddal szembeni védekezést — a törvény által biztosított formában — úgy választja meg, hogy a vád tárgyává tett tényeket egyszerűen tagadja. Ez az alapállás lehetővé teszi, hogy a terhelő vallomást tevő személyek állításait azzal az — egyébként szimpatikus — indokkal utasítsa vissza, hogy a bíróság inkább a rendőr szavának adjon hitelt, mint a terhelő tanú állításának. Az ügyek egy részében arra is hivatkozás történik, hogy a sértett elfogult, hiszen vele szemben a rendőr vagy a testület más tagja korábban eljárást folytatott, vagy intézkedett. b) A sértettek köre azért, meghatározott, mert a rendőr hivatásánál ; fogva leggyakrabban olyan állampolgárokkal kerül kapcsolatba, akik a törvényes rendelkezéseket megszegik, bűntettet vagy szabálysértést követnek el. Ez egyben érthetővé teszi, hogy a rendőr elleni eljárás során az ilyen -sértettek a vádlottal nem szimpatizálnak, következésképpen a sérelmükre történt cselekmény felnagyítása, a rendőr jogellenes tevékenységének eltúlzása részükről nem kizárt. Az ilyen állampolgárok sértettként való megjelenése a szavahihetőség kérdésének fokozott vizsgálatát helyezi előtérbe, abban az .értelemben, hogy a garázdaságra hajlamos rendszeresen italozó (akaratgyenge) személy szavahihetőségéhez gyakran indokoltan kétség férhet.. c) A tanúk érdekeltsége több körülmény miatt jelentkezik típusként. Az elbírált esetek jelentős részében különösen a rendőri intézkedés kapcsán elkövetett visszaélésnél testületi tag, önkéntes rendőr vagy italbolt; szórakozóhely személyzete van jelen és e személyek tanúkénti kihallgatására kerül sor. Gyakori eset, hogy a rendőrrel együtt levő másik rendőr abban az intézkedésben, amelyek jogosságát a katonai bíróságnak kell elbírálni, aktív szerepet vállalt, s ezért esetleg fegyelmileg vagy büntetőjogilag is felelős. Az ilyen tanú vallomásának objektivitása külön vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Hasonló a probléma olyankor is, amikor tanúként önkéntes rendőröket kell meghallgatni. Az önkéntes rendőr közvetlen munkatárs, esetleg több éven keresztül a rendőrrel együtt látott el szolgálatot, neki számolt be, tehát a vádlottal közeli kapcsolatban áll. Más okból érdekes a szórakozóhelyek személyzetének vallomása. Ismeretes, hogy rendőri intézkedésekre szórakozóhelyeken nem ritkán azért kerül sor, mert garázda személyeket kell megfékezni. Az ezek sérelmére elkövetett esetleges rendőri visszaélés bizonyításánál figyelembe kell venni, hogy az állampolgárokban a sértettel szemben nem egyszer unszinpátia alakul ki. Nem hagyható figyelmen kívül az: sem, hogy a rendőrnek szolgálati kötelessége az italboltok ellenőrzése, szabálysértés észlelése esetén pedig annak vezetőjével vagy alkalmazottaival szemben fel kell lépnie (ez a felismerés vezetett oda, hogy az „okos" italboltvezető igyekszik a rendőrrel jó kapcsolatot kialakítani. A rendőrt ellenőrzése közben
irodájába hívja és térítés nélkül itallal kínálja meg). A bűnügyek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanúként megidézett egyes ilyen személyek a rendőr szinpátiájának megnyerése érdekében a történteket — feltárásuk helyett — esetenként elhallgatják. A vázolt körülmények a rendőrök ellen folyó büntető eljárás során azt az igényt támasztják az igazságügyi szervekkel szemben, hogy a bizonyítási anyagot fokozott kritikával vizsgálják. Hangsúlyozni szeretném, nem arról van szó, mintha más ügyekben erre nem volna szükség. Arra szeretném azonban a figyelmet felhívni, hogy a rendőri ügyekben ez gyakran sajátosságként jelentkezik, ezért a bizonyítási anyag kritikus elemzése fokozottabban kerül előtérbe. Ezért fontos, hogy a bíróság körültekintően tárjon fel minden egyébként aprónak tűnő adatot, és a bizonyítékok együttes értékelése után állapítsa meg a tényállást. Ennek keretében amennyiben a garázda, rendbontásra hajlamos sértett vallomását kell értékelni, vizsgálni kell, hogy a vádlott korábban vele szemben intézedett-e, tehát a sértettnek van-e oka a vádlottal szemben elfogultságra. Jelentőséggel bír, hogy az egyéb bizonyítékok és körülmények mennyiben cáfolják vagy támogatják a vádlott, illetve a sértett vallomását. Ezeknek a bizonyítékoknak a felderítése már nyomozási szakban elengedhetetlen. (Pl. bántalmazásnál orvosszakértői vélemény beszerzése annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a sérülés miként jöhetett létre. Ha gumibottal való bántalmazásról van szó, annak vizsgálata, hogy jellegzetes, gumibot ütéstől származó nyomok a sértett testén találhatók-e? stb.) Ehhez kapcsolódóan kell szólni arról a szemléletről, amely az eljárás alatt álló rendőr védekezése érdekében a büntetőeljárás menetét lényegében a sértett ellen próbálja fordítani azzal, hogy annak magatartását és előéletét kívánja vizsgálat tárgyává tenni. Megítélésem szerint ilyen esetekben abból a tételből kell kiindulni, hogy a nyomozás és tárgyalás feladata a vádlott tevékenységének tisztázása. Ehhez képest a sértett oldaláról jelentkező korábbi magatartás felderítése akkor tekinthető indokoltnak, ha az kihatott a vádlott cselekményére. Az olyan esetekben például, amikor a rendőr bűntett vagy szabálysértés miatt már korábban felelősségre vont személy sérelmére követ el visszaélést, de a vád tárgyát képező esetben a sértett magatartása nem volt kifogásolható, nincs jelentősége a sértett korábbi büntetésének. Ilyenkor tehát a sértett előéletének vizsgálatára, illetve annak elrendelésére irányuló indítvány elutasítása látszik indokoltnak. A bizonyítás szempontjából igényesebb bűnügyekben találkozunk azokkal az esetekkel, amikor a vádlott a katonai ügyész előtt tett beismerő vallomást a tárgyaláson Visszavonja. Ilyenkor arra történik hivatkozás, hogy az ügyészi jegyzőkönyv tartalma félreértés folytán került rögzítésre, vagy azt írásba foglalás után a vádlott nem olvasta el. E védekezési mód értékelése a bíróság feladata.- Magam részéről nem kifogásolom, sőt egyértelműsége miatt megnyugtatónak tartóm azt a n e m elég gyakran követett — ügyészi gyakorlatot, hogy a terhelt saját szavaival maga diktálja jegyzőkönyvbe vallomását. A nyomozásban jártas ember erre feltétlenül képes (bár nem köteles). Természetesen a bizonyítási anyagban ennek csak akkor van külön értéke, ha ezt a tényt a jegyzőkönyv tartalmazza. Ilyenkor a félreértésre való hivatkozás elfogadása nehezen képzelhető el.
Gyakori, hogy a nyomozás során eljáró ügyész a terhelttel tanúvallomást vagy a terhelttársa vallomását ismerteti. Ezt a jegyzőkönyv tartalmazza. Mégis előfordul, hogy a tárgyaláson a vádlott ennek megtörténtét vitatja. Ezért nem találom céltalannak azt — az egyes ügyészeknél bevett gyakorlatot —, hogy a jegyzőkönyv ismertetett részét a terhelttel aláíratják. Az olyan ügyekben, ahol felismertetési eljárás válik szükségessé a nyomozó hatóság azt foganatosítja. Találkozunk azonban olyan kifogással, amely ennek az eljárásnak gyakorlati lebonyolítását sérelmezi. A vádlott a tárgyaláson ilyen esetben arra hivatkozik, hogy nem volt nehéz a felismerő tanúnak őt kiválasztani, hiszen a felismertetés előtt az ügyészség folyósóján tartózkodott, miközben őt a büntetésvégrehajtási őr az ügyészhez kísérte. Célszerű tehát, ha a felismertetési eljárásról készült jegyzőkönyv rögzíti azt a tényt, hogy a felismerő tanú vagy tanúk a felismertetés előtt a vádlottal nem találkoztak (külön helyiségben tartózkodtak stb.). összegezve a bizonyítási anyag sajátosságaival összefüggő mondani. valót, következtetésként megállapítható, hogy a rendőri ügyekben a bizonyítási anyag részletes ismeretének és kritikus értékelésének a szükségessége fokozott. Ugyancsak nélkülözhetetlen a szükséges szakértők bevonása és a közvetett bizonyítékok aprólékos feltárása annak érdekében, hogy maximálisan elkerüljük az eljárás alá vont megalapozatlan felelősségre vonását, másrészt következetesen eljárhassunk vele szemben, ha bűntettet követett el. Ha a bíróság minden rendelkezésre álló adatot megvizsgál és bevon a mérlegelési körébe, az így megállapított tényállást a másodfokú eljárásban sem lehet eredményesen vitatni. II. A katonai ügyészség vádirata alapján a rendőri intézkedések jogszerűségét >a katonai bíróság bírálja el. E kérdés tárgyalásánál egy látszólag távoli összefüggésről kell előzetesen szólni. Felfogásom szerint a rendőri intézkedések megítélésének „szigora" összefüggésben áll a közbiztonság és közrend helyzetével. Rendkívüli helyzetben — amikor a biztonsági szervek tagjainak erélyes fellépésére szükség van — nyilvánvalóan más nézőpontból bírálható el az esetleges kisebb túlkapás, mint akkor, ha a közrend és a közbiztonság szilárd. Ezt azért kell előre bocsátani, mert ismeretes, hogy hazánkban törvényes rend van, ennek folytán a rendőri túlkapásokat és szolgálattal összefüggésben elkövetett visszaéléseket nem lehet azzal az indokkal büntetlenül hagyni, hogy azokat a közrend rossz állapota bizonyos mértékig érthetővé teszi. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az intézkedő rendőr ma már nem kerül olyan helyeztbe, ahol szükséges a határozott és kemény ellentmondást nem tűrő fellépés. Arról nincs szó, hogy azzal a rendőrrel szemben aki egyedül, éjjel elhagyott, lakatlan területen — pl. sötét külvárosban — az intézkedésének ellenszegülővel szemben gumibotot használ, és ideges. ségben áz elkerülhetetlennél többet üt, feltétlenül szükséges a bírói - felelősségre vonás. Elképzelhető tehát a kedvező közbiztonsági helyzet mellett ís az, hogy adott esetben a rendőr szolgálatban olyan helyzetbe kefül, ahol túllépi a helyes mértéket, és mégsem kerül sor elítélésére. Ennek kapcsán nem tudom osztani azokat az egyes vádlottak által hangoztatott
[ ; • í j j j j I j i ;
1
;
;
kritikai megjegyzéseket, amelyek szerint rendőreinknek nincs megfelelő törvényes eszköz kezükben ahhoz, hogy a garázda személyeket megfékezzék. A szolgálattal összefüggésben elkövetett bűntettek tapasztalatai inkább azt mutatják, hogy ezen törvényes eszközök nem megfelelő használata miatt kellett eljárni. A rendőr a Szolgálati Szabályzat keretei között szolgálatának jogszerű ellátása során gumibotot és fegyvert használhat. Egyes szorosan körülírt esetekben az állampolgárok szabadságát korlátozhatja. A gumibot, valamint a fegyverhasználat és a személyes szabadságot korlátozó intézkedések az állampolgárok személyes jogait közvetlenül érintik. A rendőr ilyen jellegű szolgálati tevékenységére rendszerint nyilvánosan, nyílt utcán, igen gyakran szórakozóhelyeken nagyszámú szemlélő és jelenlevő előtt kerül sor. Ebből következik, hogy ezeknek az intézkedéseknek a társadalmi kritikája erőteljes. Az emberek a rendőr eljárásáról nyomban véleményt alkotnak és egyetlen helytelen intézkedésből is könnyen általánosítanak. Ugyanakkor a gumibot, de különösen a fegyver használata, gyakran súlyos vagy igen súlyos eredményre vezet. Ezért alapvető követelmény, hogy a rendőr csak olyan esetben használja ezeket az eszközöket, amikor feladatának ellátásához feltétlenül szükséges. a) A Rendőrség Szolgálati Szabályzata megfelelő előfeltételekkel a rendőr részére lehetővé, illetve kötelezővé teszi a gumibot használatát. Ezzel szemben a Btk. 145. §-a büntetni rendeli azt a hivatalos személyt, aki hivatala gyakorlása során mást tettleg bántalmaz. E bűntett elbírálásánál tehát minden esetben a gumibot használatának jogszerűségét kell megvizságlni. A kérdés eldöntésénél alapvetően a Szolgálati Szabályzatra kell támaszkodni. Annál inkább fontos a szabályzat rendelkezéseinek az ismerete, mert az — a törvényességi követelményeknek megfelelően — részleteiben is szabályozza a kérdést. Kényelmes és formális, de életszerűtlen is lenne azonban csak ezekre az előírásokra támaszkodni. Az élet jóval bonyolultabban veti fel a kérdéseket. Az a ritka a bíróságok gyakorlatában, amikor a jogtalan intézkedés megállapítása egyszerű, és az a gyakori, amikor még a szolgálati előírások ismeretében is további mérlegelésre van szükség. És itt legyen szabad egy megjegyzést tenni: meggyőződésem, hogy a katonai ügyészt és a bíróságot alapos körültekintésre ösztönzi az a tudat, hogy az érintett személy — a vádlott — a szabályok ismeretében fogadja ügydöntő határozatunkat. A szakszerűtlen, a rendőri szolgálati viszonyokat nem kellően ismerő — az indoklásban csupán a katonai és nem rendőri szakkifejezésekkel operáló — vádirat vagy ítélet meggyőző ereje kétséges lehet. A rendőri ügyekben hozott döntésekkel szemben tehát azzal az igénnyel is fel kell lépni, hogy azokból tükröződjön1 a szolgálat speciális vonásainak az ismerete. Ennek különösen a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűntetteknél van jelentősége. A leggyakrabban előforduló esetek tanulsága szerint a szolgálati jellegű mulasztások között nem ritka a kényszerítő eszközök alkalmazásánál történő visszaélés, azok között is a gumibot használatával kapcsolatos probléma. Az ilyen esetek elbírálásával kapcsolatban hangsúlyozni kell azt, hogy a rendőri munkát szabályozó előírásaink a, kényszerítő eszközök alkalmazásánál rangsort állítanak fel. A rendőr a testi kényszer, a bilincs, a gumibot vagy fegyver közül csak azt választhatja,, amelyik
arányban áll a törvénysértés fokával, az elkövető magatartásával, erejével és biztosítja az intézkedés eredményességét, azaz nem választhat önkényesen. A konkrét esetekben rendszerint az róható az. elkövető' terhére, hogy a szükségesnél súlyosabb eszközhöz folyamodott és indokolatlanul használt gumibotot. Az eljárás alatt álló vádlottnak ilyen esetekben az a törekvése, hogy az általa alkalmazott kényszereszköz indokoltságát bizonyítsa, ezért a konkrét esetben szükséges annak vizsgálata, hogy a rendőr a fokozatokat betartotta-e és a körülményekből adódóan azok betartására volt-e lehetősége? Nyomatékkal kell utalni arra,, hogy a rendőri szolgálat sajátosságából adódóan egy-egy esetben a helyszínen a körülmények áttekintése nehézséget jelent, gyors elhatározásra van szükség, ennék megfelelően pusztán azért, mert a rendőr esetleg nem tartotta be a fokozatokat, túllépte a szükséges mértéket, nem lehet egyértelműen arra a következtetésre jutni, hogy a gumibot használata jogszerűtlen. Ugyanalikor fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a szabályzat kifejezetten tiltja a gumibot megtorlásként való alkalmazását. A gumibot használat jogszerűségének elbírálásánál a körülmények gondos mérlegelésére van szükség. Ennek kapcsán szükséges említést tenni arról a szolgálati előírásról, hogy a rendőr passzív ellenállás esetén nem használhat gumibot. Előfordult ugyanis, olyan rendőri intézkedés, amikor az eljáró hivatalos személy jogszerűen elő kívánta állítani az eljárás alá vont garázdálkodó sértettet, de az anélkül, hogy aktív támadást fejtett volna ki, egy kerítésbe kapaszkodott meg, és a rendőr ismételt felszólítására sem volt hajlandó vele tartani. Ezért a rendőr a kezére gumibot ütéseket mért. Magam részéről e rendőri eljárást nem tartom jogtalannak, annak ellenére sem, hogy a Szolgálati Szabályzat előírásaival nem egyezett. Inkább arról lehet szó, hogy a szabályzat ezt rendező előírása nem teljes. A kérdés megoldása érdekében azonban már megfelelő állásfoglalás született. A Szabályzat gumibotot engedélyez akkor is, ha a rendőrt közvetlen támadás éri. A gyakorlatban néha nehézséget okoz a közvetlen támadás fogalmának értelmezése. Találkoztunk olyan vád alatt álló rendőrrel, aki azzal védekezik, hogy a sértettet azért bántalmazta, mert az „támadólag lépett fel". Tekintve, hogy ez az előadás általánosságban mozog, a bíróságra azt a kötelességet rója, hogy konkrétan állapítsa meg, mi történt, nrt ért a rendőr a fenti fogalom alatt. Álláspontom szerint ugyanis nem elegendő az ítéletben vagy a vádiratban annak rögzítése, hogy a rendőrrel szemben a sértett „támadólag lépett fel". Tisztázni kell, hogy a támadó fellépés a kez ütésre emelésében jelentkezett-e, avagy pusztán a rendőr szidalmazásában merült ki. Ezt követően lehet arra a kérdésre választ adni, hogy a sértett magatartása kimerítette-e a közvetlen támadás f o galmát. A Szabályzat 421. pont d) alpontja ugyanis nem teszi lehetővé a gumibot használatot akkor, ha az eljárás alá vont személy a közvetlen támadással csupán fenyeget. A bűnügyekből adódó tapasztalatok szerint közvetlen támadásnak tekintendő az, amikor a rendőr felé valaki anélkül üt vagy rúg, hogy az a hivatalos személyt érné. Ha ennek megelőzésére gumibot használat történik, annak jogosságát elvitatni nem lehet. b) A rendőrség tagjának fegyverhasználatát az 1963. évi 22. tvr. szabályozza. Nyilvánvaló nem véletlenül került sor arra, hogy a fegyverhasználatot a törvényhozó mágas szintű jogszabállyal rendezte. Ezzel is hangsúlyozni kívánta e szolgálati tevékenység különleges jellegét, felis-
merve azt, hogy eredményét tekintve a lőfegyver használat esetlég emberéletet követel. Egyben lehetővé tette, hogy az állampolgárok megismerjék e rendelkezéseket és ezáltal a jogtalan fegyverhasználattal szemben olyan garanciát biztosít, amelyről például egy belső utasítással való szabályozás esetén kevéssé beszélhetnénk. A fegyverhasználat jogosságának elbírálása számtalan problémát vethet fel. Ezért aligha vállalkozhatok arra, hogy a kérdés valamennyi vetületével foglalkozzam. E helyett a törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseiből adódó néhány gyakorlati kérdéssel kívánok foglalkozni. Elsődleges fontosságú annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a rendőr hivatalos személyként vagy „magánemberként" használta-e a fegyverét. Állást kell foglalni tehát abban a kérdésben, hogy a lőfegyver használatakor szolgálatba volt-e, avagy szabályszerűen szolgálatba helyezte-e magát. Miként a hivatalos személy védelmét biztosító jogszabályok alkalmazására is csak akkor kerülhet sor, ha a rendőr hivatalos személyként lépett fel, úgy a fegyver használatra vonatkozó rendelkezésekre is csak akkor lehet hivatkozni, azok alkalmazása csak az esetben lehetséges, ha a rendőr szolgálatilag lépett fel. Az olyan esetekben tehát, amikor a rendőr nem hivatalos minőségben használta fegyverét, nem támaszkodhatunk az 1963. évi 22. sz. tvr. rendelkezéseire, hanem az általános szabályok alapján kell ügyében dönteni. Ehhez kapcsolódóan kell utálni arra, hogy az egyébként szolgálaton kívül levő rendőr szolgálatba helyezkedésénél milyen ismérvek az irányadók. A szolgálati előírások értelmében az egyenruhás rendőrt egyenruhája igazolja. Az egyenruhás rendőr azonban nincs mindig szolgálatban. Az állampolgárok ismerik a szolgálati jelvényeket. Előfordult, hogy azok hiányában, azzal a kifogással térnek ki a rendőri intézkedés elől, hogy a hivatalos személy nincs szolgálatban. Ilyenkor az a követelmény, hogy a rendőr az eljárás alá vont személy felé egyértelműen jelentse ki, hogy szolgálatba helyezte magát és ilyen minőségben jár el. Ha pedig a rendőrség tagja polgári ruhát visel, rendőri mivoltát igazolványa felmutatásával és a rendőrséghez tartozás egyértelmű kijelentésével kell, hogy felfedje. E követelmény betartása az élet által produkált valamennyi esetben azonban aligha várható el. Előfordulhat, hogy a polgári ruhás rendőrnek ideje sincs arra, hogy szolgálati igazolványát felmutassa, sőt olyan eset is, amikor előveszi az igazolványát, de az eljárás alá vont személy anélkül, hogy azt megtekintené, a kezéből kiüti. Ilyenkor a rendőr objektíve nincs abban a helyzetben, hogy a „klasszikus" esetre konstruált módon tárja fel a testülethez való tartozását. Ez esetben el kell fogadni a rendőri mi voltot kijelentő figyelmeztetést. Ehhez kapcsolódóan kell utalni arra, hogy ha a rendőr az intézkedés alá vont személlyel közli rendőri mivoltát és az azt nem hiszi el, ezzel az indokkal nem térhet ki a hivatalos személy által foganatosított eljárás alól. Éz a tény a rendőr eljárását nem teszi jogtalanná. Ugyanígy nem lehet vita tárgya a sértett fél részéről a rendőri eljárás jogalapja sem. Ha a körülmények alapos mérlegelése után megállapítható, hogy a réndőr hivatalos minőségében használta a fegyverét, azt kell megvizsgálni, hogy eljárása a fegyverhasználati tvr. rendelkezéseinek megfelelt-e? Amennyiben a 22. sz. tvr. előírásait betartotta, a fegyverhasználat jogszerűségének megállapítására került sor. Ellenkező esetben a bűnösség megállapítása kerülhet előtérbe. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet 6
— ;41 —
arra, hogy élőfordulhat olyan eset, amikor a fegyverhasználat a tvr. alapján jogtalannak minősülne ugyan, a vádlott bűnösségét azonban mégsem állapíthatják meg. Elképzelhető, hogy a rendőr egy jogtalan támadással szemben jogos védelmi helyzetben cselekedett és bár eljárása a fegyverhasználati tvr. • rendelkezéseivel nem egyezett, de a Btk. 25. §-a alapján jogos védelem címén felmenthető lesz. A fegyverhasználatról szóló tvr. a garanciák biztosítására és az elhamarkodott fegyverhasználat megelőzése érdekében kötelező ún. megelőző intézkedéseket ír elő. Ezek sorában szerepel, hogy a rendőrnek, a fegyverhasználat előtt fel kell hívni az érintett személyt arra, hogy intézkedésének engedelmeskedjen, más személyt segítségül kell hívni és kényszerítő intézkedéseket köteles foganatosítani. (Gumibot használat, figyelmeztetés, hogy fegyverhasználat következik és figyelmeztető lövést kell leadni). A gyakorlatban előfordul, hogy a rendőr a sértettre irányított lövés leadása előtt egyes „enyhébb" megelőző intézkedések megtételét elmúlasztotta, pl. nem hívott segítséget. Ezzel összefüggésben vetődik fel, hogy ez a körülmény milyen mértékben befolyásolja fegyverhsználatának jogosságát. Formális szemlélettel a tvr. előírásaihoz való merev ragaszkodás az ott felállított sorrend hiánytalan betartásának megkövetelése, hibás döntések meghozatalát eredményezhetik. E körben is az egész rendőri intézkedést kell összességében értékelni. Felfogásom szerint éppen ezért nem életszerű a megelőző intézkedések sorrendjének merev megkövetelése. A megelőző intézkedések között — véleményem szerint — kiemelkedő jelentőséggel a fegyverhasználatra való figyelmeztetés és a figyelmeztető lövés leadása bír. Elképzelhető ugyanis, hogy a rendőr a megelőző intézkedések enyhébb formáit nem teljesítette, a figyelmeztető lövést azonban leadta és felhívta az állampolgárt arra, hogy fegyverhasználat következik. Ilyen esetben a fegyverhasználat jogszerűségének megállapítására kerülhet sor. Az élettapasztalat szerint ugyanis a figyelmeztető lövés a legkomolyabb felhívás, és abból az eljárás alá vont személy a közfelfogás szerint is következtethet arra, hogy a rendőr ezt követően mái' rá fog lőni. Ehhez képest, ha a rendőr a körülmények sürgető volta miatt az enyhébb megelőző intézkedéseket nem foganatosította, de a figyelmeztető lövést leadta, a fegyverhasználat nem lesz egyértelműen jogszerűtlen. Annál inkább sem, mert a törvényerejű rendelet 7. §-a szerint a megelőző intézkedések részben vagy egészben mellőzhetők, ha az eset összes körülményei folytán a megelőző intézkedésekre nincs idő és a késedelem súlyos következményekkel járhat. A tvr. bevezető rendelkezése előírja, hogy a rendőr a fegyverét — az ott meghatározott keretek között is — csak végső esetben akkor használhatja, ha feladatának teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges. A jogalkalmazási gyakorlatban kifejezetten értelmezési kérdés, hogy mit tekintünk végső esetnek. Ügy gondolom e pontnál sem lehet sablonos, mindén esetre helytálló választ adni. Már csak azért sem, mert a végső eset megállapítása attól is változik, hogy a rendőr a fegyverét a tvr. 3. § a—g) pontjaiban felsorolt esetek közül melyik rendelkezésre alapozva használta. Nyilvánvaló más a végső eset akkor, ha súlyos bűntettet elkövető személy elfogása érdekében lőtt és más akkor, ha olyan személlyel szemben használta a fegyverét, aki élett vagy testi épségét veszélyeztette. A tvr. rendelkezéseit tehát nem lehet egymástól elvonatkoztatva egyes előírásokat kiragadva vizsgálni és alkalmazni. A megelőző intézkedések
r i 1
megtételét például szintén a konkrét esethez képest kell értékelni. De a megelőző intézkedéseknek szükség szerint összhangban kell állnia azzal, hogy a végső eset megállapítására sor kerülhet-e avagy nem. Ügy vélem, hogy a fegyverhasználatnál a végső eset bekövetkezése alapvetően befolyásolja a fegyverhasználatot megelőző rendőri ténykedést is. Hiszen ha "a rendőrre valaki emberélet kioltására alkalmas eszközzel váratlanul rátámad, aligha van mód valamennyi előírás gondos betartására. Ilyenkor éppen a végső eset miatt nyomban hathatós intézkedés szükséges. A fegyverhasználat elbírálásánál ezért előtérbe kerül a rendőr felkészültségének és talpraesettségének vizsgálata. A fegyver használatra ugyanis — éppen annak rendkívüli volta miatt — rendszerint olyan esetekben kerül sor, amikor a körülmények sürgetőek, az események áttekintésére pillanatok állnak rendelkezésre, nincs mód a konzultációra, a higgadt, nyugodt megfontolásra, hanem azonnal kell • elhatározásra jutni. Ilyen esetben jelentős szerepe van az egyéni képességnek, a szabályzat ismeretnek és annak, hogy a rendőr mennyiben rendelkezik helyes, józan ítélőképességgel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rutinos, hosszabb szolgálati idővel rendelkező rendőrök részéről a legritkább esetben kerül sor jogtalan fegyverhasználatra, ezzel szemben a kevés szolgálati idővel és megfelelő felkészültséggel nem rendelkező, az intézkedésekben még járatlan fiatal rendőrök gyakrabban használják elhamarkodottan fegyverüket. Ilyen ügyekben tehát nem közömbös, ezáltal nem mellőzhető annak felderítése, hogy a rendőr milyen egyéni képességekkel és tapasztalatokkal rendelkezik, és a fegyverhasználat szabályait mennyire ismeri. E kérdés eldöntéséhez természetesen bizonyító eljárást kell lefolytatni és a szükséghez képest a rendőr közvetlen munkatársainak vagy elöljáróinak a kihallgatása is indokolt lehet. III. A rendőrökkel szemben alkalmazott büntetésekkel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az ügyek különbözősége miatt csupán a kialakult gyakorlat bizonyos összegezése lehetséges. A büntetés kiszabásánál nem ritkán felmerül az az aggály, hogy helyes-e a bíróságoknak az a gyakorlata, mely szerint súlyosbító körülményként értékelik azt a tényt, hogy az elkövető rendőr. Magam részéről az e körben kialakult bírói gyakorlatot némi finomítással helyesnek tartom. Nem lehet ugyanis elvitatni, hogy az állományba tartozás külön kötelezettséget ró az ott szolgálókra. Ebből adódóan a szándékos bűntett elkövetésénél nem tartom kifogásolhatónak az említett körülmény súlyosbítóként való értékelését. Más kérdés, hogy helyes-e sablonosan minden ítéletben és határozatban a súlyosbító körülményeknél a rendőri mivoltot felsorolni. Differenciálás itt is elképzelhető, mert pl. a kifejezetten gondatlan bűntettnél magam is úgy vélem, vitatható a jelenlegi gyakorlat. Hangsúlyozom, hogy szándékos bűntett esetében a kérdés egyértelműbb, mert felfogásom szerint, ha a rendőr lop, vagy betör a cselekmény egyértelműen alkalmas az állomány tagjai tekintélyének a lejáratására. A rendőrökkel szembeni eljárás során is érvényes az a megállapítás, hogy két egyforma ügy nincs, ennek megfelelően még a hasonló jellegű bűntettek elkövetése esetén sem lehet azonos büntetést kiszabni, hiszen az elkövetés körülményei, valamint a vádlott személye és a szolgálatban szerzett érdemei eltérőek. Ennek előre "bocsátása után mégis úgy vélem,
megfelel a jogpolitikai elveinknek az a gyakorlat, hogy az olyan rendőr, aki a szolgálati viszonyból adódó lehetőségeket szándékosan felhasználja annak érdekében, hogy magának vagy másnak személyes előnyt biztosítson, az eset súlyához képest általában nem hagyható meg a szolgálatban. Ehhez képest a körülmények ismeretében lefokozása mellett felfüggesztett vagy letöltendő szabadságvesztés kiszabására kerülhet sor. A bírói gyakorlat abban a kérdésben is egységes, hogy korrupciós jellegű bűntettek elkövetésénél rendszerint letöltendő szabadságvesztés mellett a lefokozás kerül alkalmazásra. A társadalmi tulajdont károsító szándékos bűntettnél az, elkövető hivatásos állományban általában nem hagyható meg. A rendfokozatot érintő mellékbüntetés kiszabásának a lehetőségét, tehát fokozott körültekintéssel kell vizsgálni. A rendőr munkájával összefüggésben elkövetett túlkapások és viszszaléések megítélésénél széleskörű differenciálásra van szükség. A jogtalan előállítások és intézkedések közbeni bántalmazás esetén, amikor a sértett magatartása a bűntett elkövetését elősegítette vagy kiváltotta, lehetőség nyilik katonai fogdában letöltendő szabadságvesztés alkalmazására. A bekövetkezett eredményhez képest esetleg rendfokozatot érintő mellékbüntetés alkalmazása sem kizárt. Ilyenkor a büntetés kiszabásánál annak vizsgálata látszik helyesnek, hogy a rendőr a közrend és közbiztonság érdekében lépett-e fel, alapvető célkitűzése helyes volt-e és arról van-e szó, hogy a jogszerű intézkedés közben kialakult helyzetben helytelenül mérlegelt. A rendőrség tagjai által szolgálatban okozott közlekedési baleseteknél — amennyiben súlyos sérülés származott — az a helyes törekvés érvényesül, hogy katonai fogdában letöltendő szabadságvesztés kerülj ön kiszabásra. Amennyiben a baleset szolgálaton kívül következett be, inkább helyes igazodni a polgári büntető bíróságok hasonló ügyekben folytatott büntetéskiszabási gyakrolatához. Befejezésül azt kívánom hangsúlyozni, hogy e cikkben néhány éves gyakorlat tapasztalatainak egy részét összegeztem. Elképzelhetők más benyomások is. Annál is inkább, mivel nem volt célom valamennyi, a témával kapcsolatos kérdés felvetése. A teljességre való törekvés helyett inkább a hivatali bűntettek elbírálásánál tapasztaltakat emeltem ki, minthogy elsősorban azok megítélése igényelhet az átlagostól eltérő követelményeket. Ügy gondolom, hogy a rendőri szolgálat sajátosságai igénylik, hogy a katonai igazságügyi szervek a szolgálat sajátosságaival kellő mértékben megismerkedjenek. Ez a figyelemfelhívás azért látszik indokoltnak, mert tapasztalható, hogy a rendőri állomány érdeklődéssel kíséri a katonai igazságügyi szervek tevékenységét. Egyszenű, ún. átlagügyekben a közvetlenül érintetteken túl a környezetükbe tartozó beosztottak és vezetők egyaránt figyelemmel kísérik döntéseinket. Egy-egy kiemelkedő súlyú ügyben hozott határozatunk visszhangja jóval szélesebb körü. Nem ritka, hogy tárgyalásainkat kifejezetten érdeklődés kíséri. A tárgyalás vezetése — amely külön cikk témája lehetne — ugyancsak támaszt igényt a bíróval, illetve ügyésszel szemben. A bíró vagy az ügyész elhamarkodott vagy ingerült tárgyalási megnyilatkozása egyértelműen helyteleníthető. Az ilyen magatartás a hallgatókban és az érintettekben kétessé teheti a döntés helyességébe vetett bizalmat is. Márpedig a rendőri állomány döntő többsége feladatát hivatástudattól áthatva, fáradságot nem ismerve végzi. A katonai bíró és ügyészi határozatok egyik fontos funkciója pedig az, hogy a becsülettel dolgozó rendőrök munkáját elősegítse.
Minősítési problémák a rendőri fegyverhasználat elbírálása köréből Irta: Dr. Gaál János r. őrnagy
A rendőri fegyverhasználattal elkövetett jogsértések elbírálásának gyakorlatában tapasztalható, hogy a büntetőjogi minősítések tekintetében még nem alakult 'ki egységes gyakorlat. A jogtalan fegyverhasználat minősülhet emberölésnek (Btk. 253. §), testi sértésnek (Btk. 257. §) vagy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek (Btk. 258. §). Ez látszólag igen egyszerű. Előfordul, hogy a vád szerinti halált okozó gondatlan veszélyeztetést a bíróság emberölésnek, a gondatlan veszélyeztetést szándékos veszélyeztetésnek, majd ugyanazt, a magatartást a másodfokú bíróság — a v á d d a l egyezően — gondatlan veszélyeztetésnek minősíti. A rendőri fegyverhasználat alatt a fegyvernek emberrel szemben történő használatát értjük. Az 1963. évi 22. tvr. alapján a rendőr a társadalom és az állampolgárok védelme érdekében szigorúan meghatározott keretek között nemcsak jogosult, hanem köteles is fegyvert használni. A fegyverhasználat során lehetőleg kerülni kell az élet kioltását és ha az a célját elérte, további alkalmazásának nincs helye. A lövést, lehetőleg lábra, ha pedig a fegyverhasználattal érintett személy kezében a támadásra felhasználható eszköz van, kézre kell irányítani. A kézre, vagy lábra irányított lövéskor is előfordul, hogy — a sértett hírtelen mozdulata, vagy a sértett és a rendőr mozgása, a fegyverét használó rendőr célzókészsége következtében — más testrészen okoznak súlyos sérülést, illetve halált. A halál okozás lehetősége folytán merül fel iaz emberölés miatti felelősség. Emberölés Ha a jogtalan fegyverhasználat eredménye halál, a cselekmény rendszerint eshetőleges szándékkal elkövetettnek minősül. Az egyenes szándékkal elkövetés megállapítására ezideig nem került sor, a gondatlan emberölés minősítése pedig eléggé ritka. Mindezekre tekintettel nagyobb teret szentelek annak vizsgálatára, hogy az eshetőleges szándék fennforgásának bizonyítása a jelenlegi gyakorlatunkban megalapozott - e. Amikor az emberölés minősítésének lehetőségét vizsgáljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Legfelsőbb Bíróság 4. sz irányelvében foglaltakat, amely (joibb elnevezés híjján) a „hagyományos" módon elkövetett életelleni cselekvőségek jogi minősítéséhez az elméleti és gyakorlati alapot megteremtette. Az irányelv és az ítélkezési gyakorlat az elkövető szándékára objektív és szubjektív tényezőkből következtet.
Nézzük sorjában, melyek azok az objektív és szubjektív tényezők, melyekből az ítélkezési gyakorlat a ,, hagyományos" módon elkövetett emberölésnél az elkövető szándékára leggyakrabban következtet. Az objektív! tényezők közül: a) a használt eszköz ölésire alkalmassága, b) az elkövetési mód (a (bántalmazás mérve, irányítottsága, az erőki fejtés stb.), c) a sérülés jellege és helye (életfontosságú szervek veszélyeztetése), d) ölési szándékra utaló kijelentés (a kijelentés komolyságára következtetési alap lehet a kiváltó ok, továbbá a kijelentéssel megegyező cselekvés), e) az elkövetőnek a cselekmény befejezése után tanúsított magatartása. A szubjektív tényezők közül az ellenséges, haragos érzület, féltékenység, indulat, félelem, szégyenérzet stb. kerülnek értékelésre. Az objektív és szubjektív tényezők összefüggésükben történő elemzése, értékelése az irányelv útmutatása szerint elengedhetetlen követelmény a törvényes jogi minősítéshez. A gyakorlat igazolta, hogy a „hagyományos" módon elkövetett élet elleni cselekvőségeik jogi minősítése körében az öbjöktív és szubjektív tényezők értékelése megfelelő alapot teremtett. Vizsgáljuk meg, hogy a felsorolt tényezők a rendőri fegyverhasználat során bekövetkezett halál esetén hogyan befolyásolhatják a jogi minősítést. A gyakorlat azt mutatja, hogy az objektív tényezők közül egyesek túlzottan, mások kevésbé kerülnek előtérbe. A fegyvernek az ölésre alkalmassága kivétel nélkül mindig hangsúlyozást nyert, s ez mér mintegy magával hozza azt is, hogy a fegyvert használó tudatának a halál lehetőségét eshetőlegesen át is (kellett fognia. Ha mindehhez hozzájárul az is, hogy a halálos eredmény életfontosságú szerv sérülése útján állott be, a minősítés a gyakorlatban már nem is lehet más, mint emberölés. Hiába nyer bizonyítást, ihogy olyan jelentős ismérvek, mint az ölési szándékra utaló kijelentés, vagy az elkövetőnek a cselekmény befejezése után tanúsított magatartása, nemcsak hogy nem róható fel az elkövetőnek, hanem ellenkezően pozitíven értékelhető (pl. figyelmeztetett a fegyverhasználat bekövetkezésére,, riasztó lövést adott le, a sérültet elsősegélyben részesíti stb.) mégis figyelmen kívül marad. Megfelelő értékelés nélkül marad a sérülés-jellege és helye, az elkövetési módnál az irányítottság, amely nem csupán a rendőr magatartásán imúlik. A sértett és a rendőr mozgása, célzókészsége és nem utolsó sorban egy bizonyos fokú izgalmi állapot (nem mindennapi eset emberre lőni!) azokat nagymértékben befolyásolja. Mindezek nemcsak nem kerülnek értékelésre, hanem jelentőségük szinte éltörpül a fegyvernek az ölésre alkalmassága mellett. Talán nem árt megjegyezni azt sem, hogy ha a fegyver objektíve nem lenne alkalmas az élet kioltására, akkor a fegyver használatáról szóló tvr-nek nem kellene azt hangsúlyozni, az élet kioltásának lehető elkerülését. A fegyvernek az ölésre alkalmasságát az eshetőleges szándék megállapítása tekintetében kissé eltúlozzuk, mért az egymagában nem alapozhatja meg az eshetőleges szándékra utalást. Már a pozsonyi táblának a curia által nem kifogásolt ítéleti indoklása is kimondotta: az eszköz veszélyes Voltából, az ütés erejéből és helyéből, az ölési szándékra biztos következtetést
vonni nem lehet, kell hogy a szándék egyéb bizonyítékokkal is támogatva legyen; ennek hiányában azt az enyhébb felfogást kell az ítélkezés alapjául venni, hogy a vádlott szándéka csak testi sértésre irányul. • A 4. sz. irányéivá jogirodalom és a bírói gyakorlat is megfelelően hangsúlyozzá; az eszköznek az ölésre alkalmassága, az általános élettapasztalatra való hivatkozás egymagában nem lehet alap az elkövető szándékára való utalásra. Nem, szabad szem elől téveszteni az irányelv azon útmutatását sem, miszerint a konkrét tudattartaillom vizsgálata helyett nem elegendő az olyan következtetés, mely pusztán az alkalmazott eszköz életveszélyes jellegén, a sérülés helyén és minőségén, valamint az általános élettapasztalaton alapszik. Egyéb adatok melllett ugyanis ezekből lehet a tudat tartalmára következtetni, arra, hogy az elkövető tudatában ténylegesen felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének lehetősége és ebbe belenyugodva cselekedett. Az irányelvben felsorolt szubjektív tényezők fennforgását vizsgálni a rerid6ri fegyverhasználatnál kissé erőltetett lenne. Az ellenséges, haragos érzület, féltékenység, indulat, félelem, szégyenérzet stb. — a rendőri f e g y verhasználat célját tekintve — a rendőröknél általában fel sem merülhet. Vannak viszont olyan szubjektív tényezők, melyek nem hagyhatók f i gyelmen kívül. Elsőnek talán a tvr.-ből adódó azt a köteltezettségérzetet említeném, miszerint az ott felsorolt esetekben a társadalom és az állampolgárok érdekének védelme miatt a rendőr nemcsak jogosult, hanem köteles is fegyverét 'használni. A fegyverhasználatra okot adó magatartással szemben a közrend védelme, támadás esetén a rendőr sérelme, a magatartás abbahagyására való felszólítás után a megkezdett támadás folytatása, és nem utolsó sorban a rendőr részéről annak védelme, hogy jogosan használja fegyverét nem mellőzhető szubjektív tényezők. Ezek vizsgálatára mint szubjektív tényezőkre esetenként nem fordítunk kellő gondot. Külön szeretnék még foglalkozni a „célzott" lövés kérdésével, ami az irányelv objektív tényezői közül a c) pontban foglaltak eldöntése szempontjából lehet jelentős. Megítélésem szerint gyakorlatunkban a „célzott" lövés szószerinti értelmezése és ennek megfelelő következtetések levonása az eshetőleges szándék vonatkozásában kissé eltúlzott. A „célzott" lövés kifejezés nem jelentheti ugyanazt a büntetőjogban a szándék értékelése szempontjából, mint amit jelent a mindennapi életben, vagy a sportlövészetben, A példák sokasága azt mutatja, hogy a fegyverhasználat során a rendőrnek nincs ideje a fegyveren levő nézőke és célgömb rendezésére, valamint a célra való „rátartásra". A lövések — éppen a fegyverhasználat körülményeire f i gyelemmel — úgynevezett „kapás" lövések. Amikor tehát a fegyvert használó rendőrtől azt a választ kapjuk, hogy lövése célzott volt, ne a célzás l ő téri értelmére gondoljunk, mert ez egymagában még nem engedhet következtetni az eshetőleges szándék megállapítására. Egyébként is a fegyverhasználat a fegyvernek az emberrel szembeni használatát jelenti, ezért ez csak úgy valósulhat meg, hogy a fegyverrel az emberi testre „célozva" lőnek. Hogy á „célzott" lövés szószerinti értékelése mit jelenthet az eshetőleges szándék fennforgásának mérlegelése szempontjából, azt az alábbi két példával szeretném érzékeltetni:
„Mivel a rendőrségi pisztollyal 2Ó0 m távoliságból leadott négy „célzott" lövés az élettapasztalat szerint a sértett halálával járhat a vádlott cselekménye emberölés 'kísérlete, figyelemmel arra, hogy a vádlott, a sértett halálát nem kívánta ugyan, de abban mint esetleges következménye belenyugodva adta le a „célzotflövéseket. (A sértett 20 napon túl gyógyuló' gyomortájon okozott sérülést szenvedett.) „A vádlott nem célzott, hanem riasztólövést adott le, mégpedig úgy, hogy mintegy 4—5 méter távolságiból a fegyvert csípőmagasságbain tartva, annak csőtorkolatát a sértett felé irányította. Az így leadott lövés a sértett combját érte, Semmilyen adat nem merült fel arra, hogy a fegyverműködtetésen kívül a vádlottnak olyan szándéka lett volna, aimivel akár eshetőlegesen is a sértett testi épségét veszéyeztette". E két példát nem azért választottam, hogy a minősítés helyességén vitatkozzam, vagy arról véleményt nyilvánítsak. Hanem azért, mert úgy hiszem, hogy a „célzott" lövésnek esetenként egymagában olyan jelentőségét tulajdonítunk, amely megalapozza az eshetőleges szándékot, a másik esetben pedig mivel „célzott" lövésre adat nem merült fel, még a testi sértés eshetőleges szándékkal való elkövetésének lehetőségét is (kizárjuk. 4—5 méter távalságból a sértett felé irányított csőtorkolattal leadott lövés az általjános élettapasztalat szerint sóikkal eredményesebb, mint a 200 méterre leadott un. „célzott" lövés. A jelenlegi rendőrségi pisztolyoknál pM. ha a célzáskor a nézőkében a célgömb csak egy mm-t mozdul el felfelé, lefelé, vagy oldalirányban, ez 5 mnnél 4,5 cm, 25 m-nél 22,5 cm, 200 m - n é l pedig 180 cm céleltolódást jelent. Hogy mit jelent a célgömbnek a nézőikén belüli egy mm-es kilengése azt valamennyien jól tudjuk. A szocialista büntetőjog elveti a bűnösség védelmezését és megköveteli, hogy minden esetben bizonyítást nyerjenek a szándékos bűnösség tudattartamát képező tényelemefc. ismételten hivatkozom az irányelv azon útmutatására, miszerint a konkrét tudattartálom vizsgálata helyett nem elegendő az olyan következtetés, mely csupán az alkalmazott eszköz életveszélyes jellegén, a sérülés helyén és minőségén, valamint az általános élet tapaszballaton alapszik. Egyenes szándékkal való elkövetés A tvr. rendelkezései eleve számolnak azzal, hogy a fegyverhasználat az élet kioltásnak egyik legalkalmasabb eszköze. Ezért rendelkezik úgy, hogy a fegyverhasználat során lehetőleg kerülni kell az emberélet kioltását Ebből következik, hogy az élet kioltása fegyverhasználattal egyenes szándékból általában összeegyeztethetetlen a rendőri fegyverhasználatról szóló tvr. céljával és szellemével. Aki tehát nem akarj á még' lehetőleg sem kerülni az élet kioltását — noha azt elkerülhetné —. hanem azt előrelátja és kívánja, annak magatartása ellentétes a tvr. rendelkezéseivel. A tvr. nem zárja ki a 'halálos eredmény lehetőségét, 'ctZrctZ 3. fegyverhasználat jogosságát az ilyen eredmény mellett, ¡ha a rendőr eleget tett a lehető elkerülés k ö vetelményének. Adódihait azonban olyan helyzet, amikor a rendőrnek — ha kötelességét teljesíteni 'akarja —• nincs más választása, mint az emberi élet kioltására törekvés. Ekkor merülhet fel, vajon a rendőrt motiváló tudati tényező azonos-e a szándékos emberölés egyenes szándékával. Látszólag azonos. A különbség azonban abban jelölhető meg, hogy a rendőrt nem antiszociális indítékok vezérlik, hanem a kötelezettség tudata: az a törvényi
intenció, hogy — a törvényi feltételek fennforgása mellett — köteles fegyverét használni. Ebben az értelemben a halált okozó fegyverhasználat nem minősülhet egyenes szándékkal elkövetett emberölésnek. Gondatlan emberölés Mint már utaltam rá a rendőr fegyverhasználat miatt a Btk. 253. § (4) bekezdése szerinti bűntett megállapítására csak kivételesen kerülhet sor. Ennek előfeltétele, hogy a fegyverhasználó javária a Btk. 24. §-ának (3) bekezdésében foglalt tévedés a fegyverhasználat eseteinek fennforgása tekintetében megállapítható legyen, amely a gondatlanság folytán teszi jogtalanná a fegyverhasználatot. Egyébként e minősítésre a fegyverhasználat körében nem kerülhet sor, mert annak használata és a használatra irányuló •magatartás szándékos testi sértésre irányul, ilyen tényállás mellett pedig gondatlan emberölés nem állapítható meg. Halált okozó testi sértés A halálos eredménnyel járó fegyverhasználatnál a gyakorlatunk szerint szinte minden esetben az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölést állapítottuk meg. Ezért a Btk. 252. § (4) bekezdésben foglalt minősítés alkalmazására jóformán nem is került sor. E minősítés egyik előfeltétele — mint ismeretes —, hogy a szándéknak testi sértés okozására kell irányulni. Az eredmény tekintetében viszont az elkövető szándék még eshetőlegesen sem irányulhat halálos eredményre. Annák tekintetében gondatlanságnak kéli fennforogni. Ha az eshetőleges szándék megállapítását illetően az emberölésnél említetteket vennénk figyelembe, akkor a jelenlegi gyakorlatunktól eltérően, a halált okozó testi sértés minősítésére (rendőri fegyverhasználat halálos eredménye esetén) gyakrabban kerülne sor. Testi sértés A rendőri fegyverhasználat kapcsán bekövetkezett testi sértések minősítése egységesnek mondható. A súlyos testi sértés minősítése jól körülhatárolt és gyakorlati alkalmazása is egységes. Ritka ugyan, de előfordul, hogy a 8 napon belül gyógyuló sérülést mind az ügyészi, mind a bírói eljárás során könnyű testi sértésnek minősítik. Véleményem szerint a Btlc 257. g-áiban foglalt minősítések közül a fegyverhasználat során az alapeset felhívására még ¡akkor sem kerülhet sor, ha a sérülés 8 napon belül gyógyul. Ilyen esetben a minősítés súlyos testi sértés kísérlete. A fegyvert használó szándéka ugyanis olyan testi sértés okozására irányul, melynek következtében az intézkedés alá vont személy engedelmességére kell, hogy kényszerüljön. Egyébként a bírói gyakorlat az elkövetési eszköznek veszélyes voltából a 8 napon belül gyógyuló sérülés ésetén is súlyos testi sértés kísérletét állapítja meg. Ha tehát a fegyverhasználat során a sérülés 8 napon belül gyógyul, a minősítésnél nem a tényleges gyógytartam, hanem a szándék lesz az irányadó. Veszélyeztetés A bírói gyakorlat már korábban, de különösen a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 235. számú állásfoglalása óta, — mely mintegy megerősíti a Btk. 258. § (4) bekezdésében foglaltakat — egységes 7
— 49 —
albban, hogy a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályom megszegése foglalkozási szabályszegésnek minősül. Ma már elfogadott, hogy a lőfegyverrel elkövetett veszélyeztetést csak annak használatára, kezelésére vonatkozó szabályok megszegésével, a használattal járó kötelezettségek elhanyagolásával, vagy nem kellő teljesítésével, illetve az így előidezett közvetlen veszélyhelyzet beálltával lehet megvalósítani. A fegyverrel elkövetett veszélyeztetésnek is — mint minden más f o g lalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek — két előfeltétele van. Az egyik a foglalkozási szabályok megszegése; a másik, ennek következtében kialakult közvetlen veszélyhelyzet. Vizsgáljuk meg e két előfeltétel alapulvételével, hgy a rendőri fegyverhasználat során milyen foglalkozási szabályok az irányadók, azok megszegésével hogyan alakul ki a közvetlen veszélyhelyzet. Mint ismretes, a rendőri fegyverhasználat szabályait az 1963. évi 22. 'tvr., illetve ennek alapján az 1/1984. BM. Utasítás határozza meg. E jogszabályok mindössze két olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek megszegése a fegyverhasználat során foglalkozási szabályszegésnek minősülhet. Ezért véleményem szerint osak ezek megszegése esetén követhető el a foglalkozás körében veszélyeztetés. Az egyiket a tvr. 4. § a) pontja tartalmazza, eszerint nincs helye fegyverhasználatnak „iha olyan személy életét, vagy testi épségét is veszélyezteti, akivel szemben a fegyverhasználat szabályai nem állnak fenn". A másikat az 1/1964. BM. Utasítás 22. pontja foglalja magában; „a figyelmeztető lövést olyan irányban kel leadni, hogy az senkit ne veszélyéztessen és lehetőleg kárt ne okozzon". Hogyan valósulhat meg a foglalkozási szabályszegés a tvr. 4. § a) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyása esetén? Az a rendőr, aki a tvr. 4. § a) pontjában foglaltak fennforgása esetén is használja fegyverét, az nem lesz jogtalan, ha a fegyverhasználat sértettjével szemben egyébként a tvr. 3. § a-g) pontjaiban felsorolt előfeltételek fennáliianak. E tilalom esetében ugyanis arról van szó, hogy az intézkedés alá vont személlyel szemben nem enyészett, el a fegyverhasználati jogosultság. A tilalom a vétlen állampolgárok életének és testi épségéneik veszélybe kerülésére vonatkozik. Azzal, vagy azokkal a,személyekkel szemben, akiknek élete és testi épsége a fegyverhasználat következtében került közvetlen veszélyhelyzetbe, — mivel a szabályszegés nem a fegyverhasználat jogalapját illetően, hanem a használatra vonatkozó szabályok tekintetében 'kerül megszegésre — a rendőr a f oglalkozás körében elkövetett ve szélyeztetést valósítja meg. A fegyverhasználat során foglalkozási szabályszegés másik lehetősége a figyelmeztető lövés leadására vonatkozó szabályok megszegésével követhető el. A figyelmeztető lövés leadásának szabálya, hogy azt olyan irányba kell leadni, hogy senkit ne veszélyeztessen. Ennek a gyakorlatban jól bevált módja: csőtorkolattal merőlegesen felfelé vagy belátható távolságon belül, a földbe lefelé lövés. Természetesen nem érvényesek ezek a szabályok, ha szilárd burkolat miatt megvan a reális lehetősége annak, hogy a lövedék a visszapattanás következtében közvetlen veszélyhelyzetet,' vagy sérülést okoz. A figyelmeztető lövés irányát minden esetben a fegyverét használó rendőrnek körültekintően kell megválasztani.
Véleményem szerint még a tvr. 4. § a) pontjában meghatározott szabályszegésnél a mások életének és testi épségének közvetlen veszélyhelyzetbe hozásáért a rendőr a gondatlanság vonatkozásában is csak luxuriáig bezáróan felel, addig a figyelmeztető lövés leadásával1 előidézett közvetlen veszélyhelyzetért negligencia esetében is felelős. Vizsgáljuk meg e k é t foglalkozási szabályszegés lehetősége után, hogy valósulhat meg a közvetlen veszélyhelyzet. Mint ismeretes a közvetlen v e szély fogalmának általános értelmezése a bírói gyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság B. törv. 1436/1959. sz. állásfoglalásán alapszik. Eszerint a közvetlen veszély fogalma az élet, testi ¡épség, vagy egészség sérelmének reális lehetőségét a helyzetre és személyre konkretizált veszélyt jelent. A lényeg az, hogy a veszély az általános jellegéből kilépve ¡határozott, küDsőleg felismerhető formában egyes személyekhez, vagy személyhez kapcsolódva jelentkezik, ellenkező esetben a veszélyre utalás merő feltételezés. A fegyver használatára és kezélésére vonatkozó általános .szabályókat figyelembe véve a. gyakorlatban találkozunk olyan nézettel, miszerint a fegyver csőretöltésével, illetve azzal ilyen állapotban lövés leadására utaló kijelentéssel már megvalósul a közvetlen veszélyhelyzet. Ez az • álláspont még a fegyver kezelésére és használatára vonatkozó általános szabályszegés szempontjából is téves. A fegyverhasználat során pedig a közvetlen veszélyhelyzetnek ez a koncepciója fel sem merülhet. A 'közvetlen veszélyhelyzet kialakulásának egyik előfeltétele a fegyver elsütése, vagy az elsütő szerkezet működésbe hozása, függetlenül attól, hogy az elsült-e vagy sem. Mivel azonban a közvetlen veszélyhelyzetnek személyre nézve kell konkrétan jelentkezni, így, az csak a vizsgálat során dönthető el, hogy személyre és helyre konkretizálva az adott esetben fennállott-e közvetlen veszélyhelyzet. Általánosságban azt lehetne elfogadni, hogy a figyelmeztető lövésnek az intézkedés alá vont irányában testmagasságban, vagy olyan helyen és irányban történő leadásával, amely az általános élettapasztalat és felfogásszerint közvetlen veszélyt jelenthet, megvalósítható a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés. A fegyverhasználat során viszont, ha arra olyan helyen került sor, ahol az más emberek életét és testi épségét is veszélyezteti, a veszélyeztetést (a tvr. 4. § a) pontja alapján) még akkor is meg kell állapítani, ha fegyverhasználat egyébként az eljárás alá vonttal szemben jogszerű. Ha a veszélyeztetés megállapíthatóságának alapját a figyelmeztető lövés, vagy a másokat is veszélyeztető fegyverhasználat képezi a foglalkozás •körében elkövetett szabályszegés mindig szándékos. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása, illetőleg a keletkezett esetleges sérülés tekintetében is a szándékosság lesz a megalapítható. Befejezésül még két kérdésre szeretnék kitérni. A minősítés szempontjából miért van jelentősége annak, hogy a rendőri magatartás elbírálását a fegyverhasználati tvr. rendelkezéseinek körébe vonjuk-e vagy sem? A minősítést befolyásolja-e a fegyverhasználat jogossága vagy jogtalansága? Mint ismeretes társadalmi viszonyaink között az emberi élet fokozottabb védelme büntetőpolitikánk egyik központi feladata. Ezért jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy az emberi életet érintő hatósági intézkedéseket,
illetve azok jogszerűségét szigorú keretek közé szorítsuk. Ez vonatkozik a rendőri fegyverhasználatra is. A tvr.-ben foglaltak ugyanis nagyobb jogosultságot (de több kötelességet is) biztosítanak a rendőri fegyverhasználat során a rendőrnek, mint a Büntető Törvénykönyv a jogos védelem, vagy végszükség esetén az állampolgároknak. Ebből tehát nyilvánvaló: ha a rendőr a tvr. keretei között használta fegyverét, nem 'tehető felelőssé olyan eredmény okozásáért, amely'miatt-különben felelősséggel tartozna. Van olyan vélemény, amely szerint a rendőri fegyverhasználat jogszerűsége vagy jogszerűtlensége nincs kihatással a minősítésre. Ezzel nem lehet egyetérteni, mert vannak olyan esetek, amikor rendőri fegyverhasználat jogszerűsége, vagy, jogszerűtlensége egyenes függvénye a minősítésnek. Pl. a fegyverhasználat az intézkedés alá vcxnt személy halálát és rajta kívül mások életét, testi épségét is közvetlenül veszélyezteti. Ekkor — ha a fegyverhasználat jogois volt — a minősítés a közvetlen veszélybe kerülő esetében veszélyeztetés csupán. Ha a fegyverhasználtait jogtalan, minősítés sok emlber életét veszélyeztető módon elkövetett emberölés. Ugyancsak kihatással van a minősítésre a fegyverhasználat jogossága vagy jogtalansága, ha a fegyverhasználat alapját a renderi tévedés okozta, de a tévedésre a Bibk. 24. § (3) bekezdésben meghatározott gondatlanság miatt került sor.
A katonai szolgálatra alkalmatlanság speciális büntetőjogi
kérdései
írta: Dr. Pásztor Imre hb. őrnagy
A felelősség kérdése a büntetőjogban a klasszikus idők óta állandóan foglalkoztatja a jogág művelőit. (Régen pl. az alkalmatlan kísérlet, újabban pl. az ittasság megítélése stb.) Az objektív és szubjektív elmélet összecsapása mindig fellelhető a jogelméletben, amikor valamely új alakban bukkan fel a felelősség problematikája. Emellett a büntetőjogi felelősség megoldása mindig magán viseli az adott jogrendszer egészének fejlettségi jegyeit. A felelősség elméletének fejlődése azonban nem feltétlenül azonos ütemű az egész jogrendszer alakulásával, mert szüntelenül ki kell elégítenie az aktuális jogpolitikai igényeket is. A szocialista büntetőjogban ez ma a törvényesség maradéktalan érvényesülését jelenti, (illetve jogalkalmazási szempontból: hibátlan érvényesítését) amelynek keretében ugyanakkor biztosítania kell a rohamosan változó és fejlődő társadalmi viszonyok között is a törvénykezés osztályjellegét. A büntetőjog egészéhez képest is különleges helyzetben van a katonai büntetőjog, amely különösen tapad a társadalmi viszonyok alakulásához, a politikai változásokhoz, tehát a jogpolitika mindennapi érvényesítéséhez. Ez abból fakad, hogy a katonai jogi szabályok — mégpedig nemcsak a büntetőjogi rendelkezések — közvetlen összefüggésben vannak a fegyveres erők (és rendészeti testületek jelentős részének) szervezetével, működésével, funkciói érvényesülésével. Mivel ezek a testületek a hatalom gyakorlásának közvetlen eszközei, ezért működésük jogi szabályozása elsődleges érdek. I. Ezek élőrebocsátása azért volt szükséges, mert most a katonai szolgálatra alkalmatlanság büntetőjogi értékelése a vizsgálódásunk tárgya. Ezzel kapcsolatban egyesek úgy teszik fel a kérdést, hogy egyáltalán van-e büntetőjogi felelőssége annak, aki a katonai szolgálattal összefüggő bűncselekményt követett el, ha megállapítást nyer, hogy a szolgálatra alkalmatlan volt már a behívás idején, illetve a bűntett elkövetésekor? Tehát megállapítható-e egyáltalán a bűnössége annak a katonának, aki katonai szolgálatra immár alkalmatlan, ha olyan katonai bűntettet valósít meg, amely csak katonai szolgálatban követhető el?
Már most le kell szögeznünk, hogy ez a kérdés nem egyszerűsíthető le azokra az elkövetőkre, akik elme- vagy idegi fogyatékosság (elmebetegség, gyengeelméjűség vagy kóros személyiségszerkezetük) miatt alkalmatr lanok katonai szolgálatra. Ugyanis lappangó vagy a katonai szolgálat alatt jelentkező szervi megbetegedés, tehát fizikai ok (pl. pvomorfekély) is az alkalmatlanok csoportjába sorolja ezeket a katonákat. Mindezt azért kellett jelezni, mert tapasztalatunk szerint, éppen a kérdés feltevői még ma is meglehetősen leszűkítve értelmezik ezt a problémát azáltal, hogy az alkalmatlanság és a felelősség egybevetését csupán a tudati és idegi korlátozottakra értik. Éppen innen ered az a két szélsőséges nézet is, amely itt-ott hangot is kapott, illetve már a jogalkalmazásban (a vádra vitelben és az ítélkezésben) is felbukkant. Megítélésem szerint azok, akik szerint a kérdés úgy merül fel, hogy egyáltalán megállapítható-e a bűnössége annak, aki katonai szolgálatra a fenti okok bármelyike miatt alkalmatlan és mégis behívják, majd ezután katonai bűntettet követ el, eltúlzottan, vagy kizárólag csak a szubjektív körülményekre, a bűntett alanyára vannak figyelemmel. A szubjektív tényezők azonban minden esetben csak az egyik oldalát adják a megítélésre váró jogesetnek. Ugyanakkor még ezen belül is alapos vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze: a) a honvédelmi kötelezettség mennyiben terheli az adott hadköteles állampolgárt, és mennyiben nem? (Ennek ugyanis egyéb igazgatási jogi konzekvenciáival is számolni kell.) és b) fennállt-e az alkalmatlanság a sorozáskor, illetve a katonai szolgálat tényleges megkezdésekor vagy csak később, a szolgálat alatt alakult ki? Az első esetben ugyanis tisztázni kell, hogy a fennálló alkalmatlansági ok rejtve maradt-e a hadköteles előtt vagy sem, illetve miért nem derült fény az alkalmatlanságra már a megelőző hatósági vizsgálat idején? Ha viszont a már folyó szolgálat alatt bontakozott ki az alkalmatlansági ok, akkor tisztázni kell azt, hogy ebben a folyamatban volt-e szerepe az elkövetőnek (egészségrongálás) vagy ellenkezőleg, külső oknak a katonai életviszonyok következménye annak kialakulása? Tulajdonképpen már kérdéseink feltevéséből is kiolvasható a válaszunk az előbb említett aggályoskodóknak mégpedig az, hogy nem helyes egyoldalúan feltenni azt a kérdést, hogy egyáltalán büntethető-e az elkövető ha a katonai szolgálatra, alkalmatlan. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nem is vethetjük el az aggályt egyszerűen csak azzal, hogy a tényleges helyzetből kell kiindulni, illetve abból, hogy az elkövető katona, tehát alanya, mégpedig teljes felelősségű alanya a katonai bűntettnek, ha egyéb, a beszámíthatóságot kizáró vagy korlátozó körülmény nem merül fel. ' Itt hivatkozunk dr. Magyar István o. alez. álláspontjára, miszerint a katonai alkalmasság és a beszámíthatóság nem egymást fedő fogalmak, ezért a katonai elmeszakértői tevékenység lényege mind a katonai alkalmasság; mind a beszámítási képesség és a psychopathológiai tényezők együttes megítélése és helyes értelmezése. Ugyanakkor elismeri, hogy ezt bonyolítja a speciális katonai bűncselekmények jellege.
Érdekes módon vélekedik a beszámíthatóság és a büntetés összefüggéseiről Nyirő Gyula. Miután megállapítja, hogy a bűnözők nagy része nem ép, nem teljes értékű, hanem silányabban alakult személyiség, ugyanakkor, rámutat, hogy a büntető rendelkezéseknek viszont elsősorban a társadalom védelmét kell szolgálnia. Ezért mint írja: „az orvosszakértő a beszámíthatatlanságot vagy a csökkent beszámíthatóságot akkor mondja ki, ha a büntetendő cselekmény a magasabb idegtevékenység kóros zavarának következménye. Ez a zavar keletkezhet elmebetegségből, psychopathiából, tudatzavarból, de sajátos körülmények mellett ép élettani viszonyok között . is előfordulhat. . . A büntető törvénykönyv azonban gondoskodik arról, hogy enyhítő körülményként legyenek mérlegelhetők a bűntények megítélésénél a magasabb idegrendszer tevékenységének egyéb zavarai is, amelyeket tehát a megfelelő akarati magatartást befolyásoló tényezőnek kell tartanunk, és mint' ilyeneket, a bíróság előtt is kifejezésre kell juttatnunk. Dr. Magyar is rámutat arra, hogy a psychiatria számos vitatott problémája közül talán a kóros személyiségszerkezet kérdése az, amellyel kapcsolatban még a pathológusoknak is csak alig sikerült közös alapelveket, diagnosztikai szempontokat kialakítaniok. Egy azonban bizonyos, mégpedig az, hogy az orvostudomány ma már felismerte, hogy a psychopathia az átlagostól feltétlenül eltérő személyiség-alakulást jelent, tehát kóros, ezért kisebb-nagyobb mértékben aszociális vagy antiszociális megnyilvánulásokkal társul, melyek közül témánk szempontjából a döntő a társadalmi beilleszkedés zavara. Miután dr. Magyar a katonai igazságügyi orvosszakértői tapasztalatokra támaszkodik; el kell fogadnunk azt a megállapítást is, hogy a kóros személyiségű egyének nagy százaléka — éppen úgy, mint az ép személyiségűek •—• beilleszkednek a katonai körülmények közé, sőt gyakran — éppen a fegyelmezett életforma hatására — magatartásuk rendeződik, akaratuk, tevékenységük és önfegyelmük erősödik. Ugyanakkor a kisebbik hányad nem tud megfelelően Joeilleszkedni, és ezeknél — a szolgálati idő múltával — egyre szaporodnak a kóros magatartásreakciók. Az elmeszakértői tevékenységgel kapcsolatban azonban rá kell mutatnunk a véleményeknek a jelen témánkkal összefüggő hiányosságára. A tudati és az akarati tényezők határait nem vonják meg kellően szakértőink, pedig ennek nagy jelentősége van az elmeorvos számára is, ugyanakkor a büntetőjogi elbírálás szempontjából egyenesen nélkülözhetetlen ez az adat. A Btk. 21. §-a büntetlenséget biztosít annak, aki az ott részletezett okok miatt képtelen volt cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjen. Itt, tehát jól kivehető a különbség egyfelől a felismerési képesség, tehát a bűntettől független általános tudati állapot, másfelől a konkrét tett, az annak megfelelő akarati cselekvés, vagy annak esetleges korlátozottsága között. Köztudott, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerése lehet teljes, korlátozott vagy kizárt. Ha ennek psychopathológiai okai vannak, akkor ezeket a szakértői véleményben világosan ki is kell
mutatni, és ki kell fejteni azok hatásait is. Emellett minden esetben választ vár a jogalkalmazó arra is, hogy a tudati állapot mellett miként alakult az elkövető akarati tevékenysége? Ha tudatának teljes birtokában követte is el a cselekményt, még nem bizonyos, hogy akarati tevékenysége nem volt korlátozva. Az is előfordul, hogy az elkövető teljes mértékben tisztában van a helyzetével, cselekménye társadalomra veszélyességével, mégis az adott szituációban (indulat, ittasság stb.) képtelen ennek megfelelő magatartást követni. .Mindez a két leggyakrabban előforduló kategóriánál: a gyengeelméjűségnél és a psychopathiánál is feltűnően eltérő képet mutat. A gyenge r elméjűségnél valamilyen fokban mindig jelen van a tudati korlátozottság (esetleg a felismerés teljes hiánya), ezért a gyengeelméjűek jelentős hányada korlátozottan képes felfogni tettének valódi lényegét, súlyát és következményeit. A psychopathák viszont tisztában vannak a helyzetükkel, cselekményük céljával és következményével, s mindezt „tudatosan" vállalják is. A tudatbeszűkülés és minden más lélektani jelenség, azonban eltúlzottan jelentkezhet az adott psychopathiás személyiségre jellemző talajon. A psychopatha elkövetőkkel kapcsolatban még arra is rá kell mutatni, hogy egyes szakértők szerint 18 éves korban szinte alig van teljesen kialakult psychopathia, mint ahogy nincs kiforrott személyiség sem. Márpedig a sorkatonai szolgálat kezdete rendszerint éppen erre a korra esik. Ez — a már említett indokok mellett — ugyancsak az egyéni elbírálás sokoldalúságát szorgalmazó álláspontot indokolja.
II.
A felsorolt nézetek rövid összefoglalása azt bizonyítja, hogy a. katonai büntetőjog számára igen fontos és alapos kutatást igénylő területet jelent a katonai szolgálatra alkalmatlanság megítélése. Ennek egyik lépéseként a Budapesti Katonai Bíróság eljárásából kigyűjtöttük 20 hónap anyagát. A felmérésnek a bíróság ítélkezési gyakorlatára nézve volt jelentősége, ezért a vizsgálat szempontjait is ennek megfelelően állítottuk össze, Mindenekelőtt a büntető eljárás végső hatását, a büntetést tartottuk szem előtt, mert éppen ez vetette fel a korábbiakban már érintett problémákat. Mint kiderült már az alkalmazott büntetések jellege is több irányban alakult, különösen a kóros személyiségszerkezetű elkövetők esetében. Itt még fokozottabban érvényes az a követelmény, hogy minden egyes ilyen személynél egyénenként és fokozott gonddal kell vizsgálni a büntetés nevelő, valamint visszatartó hatását. (Előfordult olyan eset is, hogy az orvosszakértők még a kiszabandó büntetés jellegére is véleményt mondtak, leszögezve, hogy a psychopatha vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtása káros lehet, ezért nem javasolták a büntetés letöltését. Az ügyben szereplő terhelt ugyanis már az első szabadságelvonással járó parancsnoki fenyítésekor „éhségsztárjkba" kezdett.)
A cselekmény elkövetéséig eltöltött szolgálati idő tekintetében felfigyeltünk arra, hogy e terhelteknek több mint 50%-a még a szolgálati idő első félévének letelte előtt elkövette a vád tárgyává tett bűncselekményt. Egy évnél hosszabb ideje pedig csak az elítéltek kisebb része — alig 18% — volt katona. Tehát viszonylag rövid idő alatt kialakult az a konfliktus, amelynek hatására a kóros személyiségszerkezetű vagy gyengeelméjű sorkatonák összeütközésbe kerültek a katonai fegyelemmel, a szolgálati renddel vagy általában a társadalmi együttélés szabályaival. (Volt olyan szökést elkövető katona is, aki csak 10 napig teljesített szolgálatot az alakulatnál a bűntett megvalósításáig.) A vizsgált időszakban a legtöbb elkövető kóros személyiségszerkezet miatt bizonyult alkalmatlannak a katonai szolgálatra. A psychopatha vádlottak aránya 50% volt. A következő csoportba tartoztak a gyengeelméjűseg különböző fokán álló elkövetők, akiknek aránya 30%. Viszonylag jelentős számban fordult elő, hogy együtt szerepelt mind a psychopathia mind a gyengeelméjűség. Ez a két kórforma együtt adta a vádlottak 90u/o-at. Homoszexualitás egy sorkatonáról derült ki, idült alkoholista ugyancsak egy volt. • A bűncselekmények jellegének vizsgálatánál két fő csoportot külön- ' boztettunk meg. Az egyikbe kerültek a katonai bűntettek elkövetői, a másikba pedig a köztörvényi bűncselekmények megvalósítói. Megállapítottuk hogy az elkövetők ,75%-a katonai bűntett miatt került bíróság elé, tehát fő konfliktusuk éppen abból a katonai szolgálatból származik, amelyekre alkalmatlanok. . A további vizsgálatnál az is kiderült, hogy különböző jogi minősítésű, de egységesen kibúvási jellegű cselekmények miatt az elkövetők 60%-a került elítélésre. (Ez az összes katonai bűntettek arányában 80%-ot jelentett.) J J Bár a köztörvényi bűntettek lényegesen kisebb számban szerepeltek, mégis felfigyeltünk arra, hogy itt is leggyakoribb a garázdaság és a veszélyeztetés volt. Egy elkövetőről pedig az derült ki, hogy nemcsak katonai szolgálatra, hanem gépjárművezetésre is alkalmatlan. A vizsgált személyek előéletét tekintve több különböző, de mindenképpen figyelmeztető jellegű adatra derült fény. Az elkövetők közül 40% büntetett előéletű volt, 30% pedig többször is állt már bíróság előtt. Ez a körülmény a katonai bíróság által alkalmazott büntetés kiszabásánál speciális kérdéseket vetett fel. A korábbi büntetésnek ugyanis meghatározó ereje van a Btk. 38. § és a Btk. 39. § alkalmazása szempontjából. Ugyanakkor egyéniesíteni kell az ilyen személyek büntetésének meghatározásánál is, márpedig a differenciálás ezekben az esetekben az említett törvényi rendelkezések miatt korlátok közé szorul. Az előélet további vizsgálatánál megállapítottuk, hogy 15%-nál fordult elő családi eredetű értelmi vagy más fogyatékosság (öngyilkosság, el-
vált szülők stb.) másik 15%-nál pedig az apa vagy mindkét szülő alkoholista volt. Az előzményi adatok szerint tehát a családi eredetű terheltség jelentős tényező. Mindezekre figyelemmel alakultak az alkalmazott büntetések is. Azért került sor 25%-ban börtön, illetve szigorított börtön kiszabására, mert korábban többen voltak büntetve, különböző mértékű szabadságvesztésre. A cselekmények jellegénél már rámutattunk, hogy azok többsége a katonai szolgálat alóli kibúvásra irányult, azaz a bűncselekményeknek több mint 90%-a szándékos volt. Ezért szerepel további 40%-ban a szigorított büntetésvégrehajtási munkahely, mint büntetésvégrehajtási fokozat. A büntetés mértékének megállapításakor e személyeknél is jelentős befolyása volt a fenyítések számának. Azt állapítottuk meg, hogy az elkövetők közel 30%-a több fenyítést is kapott, további 35%-nak pedig egy fenyítése volt. Tehát a vizsgált személyek 65%-a már a bűncselekményt megelőzően is fegyelmezetlen magatartást tanúsított. (Ezek az elkövetők természetesen dicséretet nem kaptak, ellenben többségük jellemzése is negatív volt.) Nem volt fenyítve, illetve átlagos katonai szolgálatot teljesített 30%, míg három személynek a dicséretei voltak túlsúlyban. Megítélésünk szerint ez az arány két korábbi megállapításunkat is bizonyítja. Az egyik az, hogy a nagy többség már a bűntett elkövetését megelőzően is összeütközésbe került a katonai szolgálati renddel és fegyelemmel, pedig viszonylag rövid ideig voltak katonák. A másik viszont az, hogy az elkövetőknek mintegy 30%-a átlagos teljesítményt nyújtott, sőt dicsérve is volt. (Visszautalunk dr. Magyar fejtegetésére, aki rámutatott, hogy a psychopatháknak egy része sikerrel alkalmazkodik a katonai életviszonyokhoz.) A büntetés kiszabása szempontjából az előzőeknél is jelentősebb adat volt, hogy miként alakult az elkövetők beszámíthatósági foka, illetve a korlátozás mértéke. Az esetek jelentős hányadában találkoztunk olyan szakértői véleményekkel, amelyek rámutattak, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlanságot jelentő kóros tényező egyáltalán nem eredményez tudati vagy akarati korlátozást. Az elítéltek közel 30%-nál a megállapított kórkép nem befolyásolta az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében és a helyes magatartás tanúsításában. 10%-nál zavaró, illetve befolyásoló tényezőként jelentkezett ugyan, de nem korlátozta a helyes cselekvésben. Ez a két kategória együtt az elkövetők 40%-át adja. Az enyhe fokban korlátozottak 20%-os arányával együtt pedig azt kellett megállapítani, hogy az elkövetőknek jóval több mint a felénél nincs, vagy alig van korlátozó szerepe a katonai szolgálatra alkalmatlanságot eredményező betegségnek. Ezek legnagyobb része psychopatha. Mint fentebb jeleztem a felmérés célja közvetlen gyakorlati tapasztalatok gyűjtése volt, ezért megvizsgáltuk azt is, hogy milyen eljárási szakban került sor a szakértői vélemény bekérésére, tehát mikor derült ki, hogy az elkövető katonai szolgálatra alkalmatlan. Ezzel kapcsolatban azt állapítottuk meg, hogy az esetek 65%-ban már a katonai ügyészség elrendelte a vizsgálatot, további 30%-ban a katonai bíróság szerezte be a véleményt.
fgy tehát csupán 5%-ban fordult elő, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak kellett pótolnia ezt a hiányosságot. (A kérdés nehézségeit és bonyolultságát bizonyítja az is, hogy három esetben többször is meg kellett vizsgáltatni a terheltet a pontos kórkép megállapításához.)
III.
Végezetül a büntetés mértékének alakulását vizsgáltuk, és azt állapítottuk meg, hogy e tekintetben még nincs kialakult — még kevésbé- kiegyensúlyozott — gyakorlat sem a katonai bíróságon, sem a Legfelsőbb Bíróság, iránymutatásaiban. Az viszont bizonyos, hogy a másodfokú bíróság . a büntetések mértékénél szinte kizárólag csak akkor változtat, ha enyhítésre van szükség. Súlyosbítás alig fordul elő. A KBH. 69. száma még csak azt állapítja meg, hogy kibúvási bűntettnél nyomatékos enyhítő körülmény a katonai szolgálatra alkalmatlanság. A közlés szerint az ügyben szerepelt vádlott súlyos fokú psychopathiája miatt volt alkalmatlan. Ugyanakkor hiányzik a beszámítási képességre való utalás, ami pedig nélkülözhetetlen kelléke egy ilyen döntésnek. 1966-ban (KBH. 112.) már állandó gyakorlatára hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság és leszögezi, hogy az alkalmatlanság mindig nyomatékos enyhítő körülmény a katonai bűntetteknél. Ez a döntés már tartalmazza a vádlott beszámítási képességének korlátozottságát is. A kiforratlanságra mutat, hogy ebben a közlésben a katonai bűntetteket azonosítja a Legfelsőbb Bíróság „a szolgálattal összefüggésben elkövetett bűntettek"-kel. Ez pedig olyan kiterjesztő értelmezés, amelyet semmiképpen sem tehetett magáévá a gyakorlat, de maga a Legfelsőbb Bíróság sem követte. Nem is ismerünk olyan döntést, amely ezt az állásfoglalást a továbbiakban alkalmazta volna. A KBH. 152. száma egy újabb irányban tágítja a szemléletet azonban éppen ez az egyik legkevésbé meggyőző döntés. Az elöljáró elleni erőszakot elkövető idült alkoholista és psychopatha vádlottat 1 év 4 hónap szabadságvesztésre ítélte az elsőfokú bíróság. A Legfelsőbb Bíróság ezt 6 hónapra leszállította, és a korábbi feltételes szabadságra bocsátást is megszüntette. A beszámítási képesség korlátozása ebben a közlésben sem kap említést. Éppen ezért ebben a konkrét esetben a döntés meglehetősen vitatható. Az elöljáró elleni erőszak vállfajai több helyen is megtalálhatók a köztörvényi bűntettek között. Lényegesen differenciáltabb döntést közöl a KBH. 177. száma. Ez leszögezi, hogy a szakszolgálatra alkalmas katonánál csak akkor enyhítő körülmény ez a tényező, ha a bűntettet olyan szolgálati feladattal kapcsolatban követte el, amelyre az alkalmasságkorlátozás kiterjed. A katonai szolgálat alóli végleges kibúvásnál a szakszolgálatos minősítés természetesen enyhítő körülményként nem értékelhető.
Ha ma még elsietettnek is tartjuk „az állandó gyakorlat"-ra való hivatkozást, azt felismerhetjük, hogy a bírói . gyakorlat mindenképpen előre mutat. Ennek bizonyítására két — viszonylag friss — határozatot említünk. A KBH. 202. száma példamutató döntést tartalmaz. Ebben már fellelhetők az iránymutatáshoz szükséges megalapozott állásfoglalás legfontosabb jegyei. Az elbírált esetben 1 év 4 hónap szabadságvesztést szabott ki a katonai bíróság, szökés miatt, azzal az elkövetővel szemben, aki kóros személyiségszerkezete miatt alkalmatlan katonai szolgáltra, ugyanakkor enyhe fokban korlátozva volt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében is. A Legfelsőbb Bíróság a büntetést 7 hónapra leszállította és — a törvényességi óvás elfogadása mellett — ennek részletes indokát adta. Ebből kitűnik, hogy a szökést a vádlott egyik elöljárójának méltánytalan bánásmódja váltotta ki, tehát a közvetlen motívum is az elkövető javára volt értékelhető. Megítélésünk szerint a Legfelsőbb Bíróság törekvését és gyakorlatát leginkább az 1969. november 21-én kelt Eln. Kat. Törv. 449/1969. számú határozat indokolása tükrözi. Ez is abból indult ki, hogy a katonai bűncselekményt elkövetők javára minden esetben jelentős enyhítő körülmény az az utólag megállapított tény, hogy az illető katonai szolgálat teljesítésére alkalmatlan (illetve csak háborúban alkalmas). Ez az indoklás azonban már kitér arra is, hogy: „Ennek a körülménynek ilyen értékelése csak akkor indokolt, ha az alkalmatlanságot jelentő ok már a sorozás, illetve behívás alkalmával fennállott, függetlenül attól, hogy a bűncselekmény elkövetését megelőzően észlelhették volna-e az alkalmasság kérdésében döntésre hivatott szervek. Abban az esetben, ha az elkövetőnek a katonai szolgálatra való alkalmatlanságát eredményező állapota önmagában nincs kihatással a büntethetőségre, mindig külön vizsgálandó, hogy a bűntett milyen körülmények között és hogyan valósult meg." Az idézetből kitűnik, hogy ma már lényegesen körültekintőbb és egyedibb elbírálást igényel a Legfelsőbb Bíróság. A továbbiakban ez a határozat arra is rámutat, hogy vizsgálni kell vajon az elkövetett katonai bűntett nem hasonlítható-é valamely köztörvényi bűntetthez vagy esetleg nem foglalja-e magába azt? Tehát már nem pusztán az alkalmatlanság az enyhítő ok, hanem a személyiség és a cselekmény is alapos vizsgálatot igényel. Itt már fellelhető a probléma összetettségének felismerése, ezért alkalmas az ilyen határozat a bírói gyakorlat megfelelő irányítására. Az évek tapasztalata bizonyítja, hogy nem elegendő, ha valamely határozat kimondja magáról irányadó voltát, annak ki is kell állnia a gyakorlat próbáját. Annak érdekében, hogy a döntések már keletkezésük idején valóban mértékadónak számítsanak, még meghozataluk előtt kell alapos elemzést végezni a felmerült probléma körében. Az alkalmatlanság pedig olyan probléma, amelynek sokoldalú — elméleti és gyakorlati — vizsgálata, elemzése és kidolgozása igen aktuális. Talán már késedelemben is vagyunk a megfelelő eredmény felmutatása terén. Máris szükségesnek látszik a továbblépés. így nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy miként alakuljon a Btk. 38/E. § (2) bekezdés második ren-
delkezésének alkalmazása. A Legfelsőbb Bíróság 450. sz. állásfoglalása meghatározó jelentőségű ebben a kérdésben. A VIII. részben foglaltak szerint a fegyelmező zászlóaljban, illetve a katonai fogdában letöltött szabadságvesztés kedvezőbb hatású (nyilván az intézmény jellege és a büntetlenség elérése miatt), ezért indokolt az enyhébb fokozatú szabadságvesztés alkalmazása arra az esetre, ha a katonai jellegű büntetésvégrehajtási intézetekben erre nem kerülhet sor. Ez pedig rendszerint az elítélteken kívül álló ókból történik. Ezért jogos annak felvetése, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlan elítéltek esetében is nem kell-e minden esetben külön vizsgálni a kiszabandó büntetés végrehajtási módját, a Btk. 38/E. §-ára figyelemmel? Ezt az álláspontot támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság két — talán iránymutatásul szolgáló — döntése is. A KBH. 152. számú döntés olyan esetre vonatkozik, amelyben a jó katonai szolgálat ad alapot az enyhébb büntetésvégrehajtási fokozat alkalmazására. A KBH. 176. számú döntése pedig a már leszerelt katona esetébe tartja indokoltnak a Btk. 38/E. § alkalmazását. A teljesség tehát megkívánja a katonai szolgálatra alkalmatlan vádlottak esetében is e kérdés rendszeres vizsgálatát.
IV. A katonai szolgálatra alkalmatlanságnak csak a büntetőjogi problematikáját tűztük ki vizsgálódásunk céljául (azt sem teljes egészében), mégsem mellőzhetjük a kérdés honvédelmi és egészségügyi vonatkozásainak említését. A katonai szolgálat teljesítése alapvető állampolgári kötelesség. A hadköteles állampolgárok alkalmassága vagy alkalmatlansága tehát alapvető jogviszonyt érint, mégpedig egészségügyi megszorítások miatt. Ezért állandó téma a testi és szellemi alkalmassági követelmények vitatása, mó,dosítása és indokolása. Aligha lehet mást kívánni, mint azt, hogy az igazgatási hatóságok sokoldalú elemző felmérés után, a távolabbi jövő célkitűzéseit is figyelembe véve alakítsák ki az egészségügyi stb. alkalmassági követelményeket. A hadsereg fejlődése ezen a területen is az igények növekedését eredményezi. Ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. A megelőzés, a kiszűrés, a törvényes jogosultságok maradéktalan érvényesítése és a kötelezettségek hiánytalan teljesítése valószínűleg olyan terjedelmes anyag, hogy ebben a témakörben semmiképp sem vállalkozhatunk a kidolgozására. Sürgető feladat azonban ez is, mert a különböző kibúvási cselekmények, illetve próbálkozások gyakran vezethetők vissza olyan leszerelésekre, amelyek egészségügyi okokból voltak indokoltak. (A színlelés, az eleve alkalmatlan eszközzel elkövetett öngyilkossági kísérletek stb. mind ide tartoznak.) Ugyancsak más téma a megfelelő büntetés végrehajtási intézetek kialakítása. Aligha lehet vitatni, hogy a jelenlegi rendszert a szellemi vissza-
maradott, illetve kóros személyiségszerkezetű egyének számára nem' tekinthetjük véglegesen kialakultnak. Speciális intézetekre van tehát szükség, ahol a büntetés, a gyógyítás és a nevelés megfelelő' arányban érvényesül, egyik sem rontja le a másik hatását. Legfontosabb célunk az volt, hogy a felvetett kérdés komplexitását és a helyes gyakorlat kialakításának sürgős voltát érzékeltessük. Ebből következik, hogy témánkban további munkálkodás szükséges, mind a jogalkalmazás, mind a jogalkotás terén.
A társadalmi tulajdon hanyag kezelése és az ellenőrzés elmulasztása egymáshoz való viszonyáról Irta: dr. Jaesó János hb. alezredes
A katonai bíróságok ítélkezésében gyakori, hogy a társadalmi tulajdon kezelésével megbízott és e megbízásból folyó kötelesség megszegésével kárt okozó személyen kívül azt az elöljárót is felelősségre vonják, aki a társadalmi tulajdon kezelőjét szolgálat] beosztásánál fogva ellenőrizni volt köteles, és a feladatának a szabályzatokban írt módon nem tett eleget, mulasztása pedig a károkozással büntetőjogilag értékelhető okozati összefüggésben van. Ilyen esetekben a katonai bíróságok állást foglalnak abban a tekintetben, hogy az ellenőrzésre kötelezett elöljáró cselekménye a rendes bíróságok gyakorlatának megfelelően a Bík- 298. § szerinti társadalmi vagyon hanyag kezelésének, vagy — mivel a katona ilyen cselekményét a Btk. 325.. § is büntetni rendeli — ellenőrzés elmulasztásának minősül-e. A kialakult gyakorlat már évek óta a rendes bíróságok ítélkezését követi. Ezt az álláspontot tette magáévá a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Kati. 149/1967. számú ítélete alapján a Btk. kommentárja is. Véleményem szerint azonban ez a gyakorlat vitatható, és az említett törvényhelyek, valamint a Btk. —• egyéb katonai bűntetteket is megállapító = konstrukciójából, valamint a vonatkozó miniszteri indokolásból az szűrhető le, hogy a felvetett esetben a Btk. 325. § alkalmazása lenne indokolt. Ugyanis az említett magatartásnak a jelenlegi gyakorlat szerinti jogi minősítése nem domboríthatja ki az ellenőrzésre szolgálatilag kötelezett elöljáró fokozott felelősségét úgy, miként azt a törvényhozó kiemelte a Btk. 325, § megalkotásakor. Ugyanakkor éppen emiatt nem védi e gyakorlat megfelelő súllyal a fegyveres erők vagyonát és nincs kellő tekintettel a katonai viszonyokra sem. A kérdés felvetésekor és a helyes megoldás keresésekor indokolt visszapillantani a katonai vagyon, illetve a társadalmi tulajdon védelmének korábbi büntetőjogi rendelkezéseire. Ismeretes, hogy az első magyar katonai büntető törvény az 1930. évi II, t, c. is tartalmazott rendelkezéseket a katonai vagyon büntetőjogi védelméről. A miniszteri indokolásból kitűnően e törvény megalkotásakor az .egyik jelentős szempont éppen az volt, hogy azoknak az eseteknek a megtorlásáról gondoskodjon, amelyek a katonai érdekek súlyos károsodására vezethetnek, és amelyek hűtlenség, vagy egyéb súlyos bűntett címén kellő súllyal nem büntethetők. A törvényhozó ugyanis az elérendő cél szolgálatára nem találta elegendőnek a polgári büntető törvény büntetési tételeit. Jelentősége van annak is, hogy a törvény indokolása az életbeléptető rendelkezések feladatául s?abta ftzst is, hogy olyan szabályozást hozzon, ami
Szerint a „katonai szolgálatra rendelt dolgokon elkövetett lopás legalábbis a katonai bíráskodásban szintén szigorúbban büntettessék". Mint ismeretes e kívánalmat az életbeléptető rendelkezés teljesítette is. A felszabadulás után létrehozott Ktbtk., az 1948. évi LXII. tv. pedig kifejezetten külön fejezeteket tartalmazott a katonai vagyon védelméről. Átalában a katonai vagyonban kárt okozó magatartást az egyéb vagyon elleni tevékenységnél szigorúbb büntetésekkersújtöttá. A Ktbtk. hatálya idején lépett életbe az 1950.'évi 24. sz. tvr. a társadalmi tulajdon fokozott védelméről. Mivel pedig a katonai vagyon is nyilvánvalóan társadalmi tulajdon, ezek után általában az új rendelkezések érvényesültek a katonai vagyont sértő cselekmények elbírálásánál is. A tvr. ugyanakkor kimondotta, hogy ha valamely cselekmény más büntető rendelkezés szerint súlyosabban büntetendő, a büntetést a súlyosabb büntető rendelkezés alapján kell kiszabni. így a tvr.-rel szemben alkalmazásra ke; rülhetett, és került is a Ktbtk. Mindemellett — itt nem részletezendő —különleges katonai szempontok figyelembevételével, á saját használatra kiadott felszerelési tárgy eltulajdonítása — amely tevékenység nyilvánvalóan társadalmi tulajdont sértett — ugyancsak a Ktbtk. alapján nyert elbírálást, lényegesen enyhébb büntetési tétel alapján, mint amit e cselekményre a tvr. szerint alkalmazni lehetett volna. A fentiekből az látszik, hogy a katonai vagyon védelmére a törvényhozó mindig fokozott figyelmet fordított, és szükség esetén a bírói gyakorlat a speciális katonai rendelkezés érvényesülését biztosította, még a kifejezetten a társadalmi vagyon védelme érdekében létrehozott rendelkezések alkalmazásának esetenkénti mellőzése árán is. A jelenleg hatályos Btk. létrehozásakor a törvényhozás szakított a korábbi helyzettel, amikor külön katonai büntető törvény volt, és'a teljes anyagi büntető jogot egységes szerkezetbe foglalta, azaz a törvény tártálm,azza a katonákra vonatkozó rendelkezést is. A fentiekkel kapcsolatos és a katonai bűntettekre vonatkozó miniszteri indokolás hangsúlyozza, hogy csak azokat a társadalomveszélyes magatartásokat kellett speciális katonai bűntettként pönalizálni, amelyek elkövetése révén a katona, mint" a bűntett különös alanya közvetve, vagy közvetlenül a külön jogi tárgy, a katonai szolgálati rend ellen támad. Az indokolás rámutat arra is, hogy a Ktbtk.-hoz képest a Btk. külön katonai bűntettként nem tartott fenn olyan tényállásokat, amelyek, mint nem katonai bűntetti tényállások szabályozást nyertek, ha ezáltal a külön (katonai) jogi tárgy is kielégítő büntetőjogi védelmet talál. A vagyon elleni bűntettekre vonatkozó külön indokolás szerint pedig, mivel a Btk. változatlanul fokozott védelemben részesíti a társadalmi tulajdont, és mert az ennek védelméről szóló tvr. már korábban időszerűtlenné tette a Ktbtk. vonatkozó rendelkezéseit, szükségtelenné vált a katonai vagyon védelmével kapcsolatos korábbi rendelkezések legtöbbjének fenntartása. ' A fentiek egyértelműen a jelenlegi gyakorlatot látszanak erősíteni. A követett jogalkalmazás helyessége mellett szól továbbá az a körülmény is, hogy a Btk. 325. §-ban foglalt ellenőrzés elmúlásztása csak az esetben valósul meg, ha abból a szolgálatra Vágy a fegyelemre jelentős hátrány származott, míg a Btk. 298. §, amely a társadalmi tulajdon hanyag kezelő-
1 F
, jét rendeli büntetni, ilyen megszorítást nem tartalmaz. Éz pedig arra utal, hogy a jelenlegi gyakorlat fokozottabb védelmet nyújt, mintha az érintett cselekményt a további — katonai jellegű tény elemet is — magában foglaló 325. § alá vonnánk. Érv lehet még az is — és a Btk. kommentárja, valamint a már hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet erre utal is —, hogy az elöljáró nem csupán a katonai állományú beosztottját, hanem az anyagkezeléssel megbízott polgári alkalmazottat is köteles ellenőrizni, ugyanakkor a katonai bűntett megállapítására csak az előbbi esetben kerülhetne sor. Ugyanis a Btk. 325. §-nak téhyeleme, hogy az elöljárói kötelességszegés alárendelt, tehát katonai személy ellenőrzésével legyen összefüggésben. Ilyen módon pedig a cselekmény minősítése attól függne, hogy az ellenőrzés kivel szemben szenvedett csorbát, és ez az ítélkezés egyenetlenségére vezetne. A jogszolgáltatás következetlenségére utalna, emellett a jelenlegi gyakorlat megváltoztatása azért is, mert ugyanazt a cselekményt attól függően kellene minősíteni, hogy azt polgári személy, vagy katona valósította-e meg. Jelentős érv a jelenlegi gyakorlat mellett az a tény is, hogy az olyan katonai vagyont sértő cselekmények, amelyek a harckészültség veszélyeztetésével járnak, mint a katonai rend és fegyelem ellen irányuló magatartások, katonai bűntettként (Btk. 334. §) büntetés alá esnek. Ekként pedig a katonai érdekek jogvédelme kielégítőnek látszik. Mindezekre figyelemmel a bírói gyakorlat a katonai vagyon elleni cselekményekre nézve azt a következtetést vonta le, hogy minden olyan esetben, amikor az elkövető magatartása a katonai vagyon, mint társadalmi vagyon megkárosításával járt, a cselekményt a megfelelő társadalmi tulajdon elleni bűntettnek kell minősíteni. Ezt az elvet a gyakorlat kiterjesztette arra az esetre is, amikor a társadalmi vagyon felügyeletével megbízott személy katonai elöljáró, és e minőségéből folyó kötelességének elhanyagolásával az ellenőrzési kötelezettségét megszegi és ezáltal okoz kárt a társadalmi tulajdonban. E felfogás szerint a cselekmény jellegét ez esetben is a társadalmi tulajdonban keletkezett károsodás adja meg.1 *
Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a fenti érvek mennyiben állják meg a helyüket, és melyek azok a szempontok, amelyek a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását látszanak indokolni. A katonai életviszonyok között a fegyveres erők létrehozását és fenntartását indoKoló érdekek biztosítása céljából igen nagy jelentősége van mindennemű szolgálati kötelesség teljesítésének. Az utasításokkkal, parancsokkal való szembehelyezkedés, a szabályzatokban lefektetett előírások betartásának elmulasztása a fegyveres erők egésze vagy annak egy része rendeltetésének betöltését veszélyeztetheti. Ugyanakkor a katonai életkörülményekkel gyakran együtt jár, hogy olyan személyeket is anyagkezeléssel bíznak meg, akik saját hibájukon kívül e téren megfelelő szakismerettel nem rendelkeznek, mégis az anyagkezelést parancs alapján teljesíteni kötelesek. Ez a körülmény pedig nyilvánvalóan magában hordja a szabálytalanság — átlagosnál nagyobb számú — elkövetésének és a károsodás bekövetkezésének lehetőségét. 1
9
•;..
te
Az idézete legfelsőbb bírósági határozatból.
— 65 —
A kifejtettek arra utalnak, hogy a kiadott utasítások végrehajtásának ellenőrzése, a katonai vagyon kezelésére vonatkozó előírások ellenőrzéssel való betartatása az anyaggazdálkodás és ellátás megvalósításának egyik alapvető eszköze. Még inkább kitűnik az ellenőrzésnek a katonai életviszonyokkal való elválaszthatatlan összefüggése, ha annak a katonai fegyelemre való nevelésben betöltött — itt nem részletezendő — szerepét is figyelembe vesszük. Mindezekből megállapíthatjuk, hogy a katonai elöljáró ellenőrzése tartalmilag több az egyébkénti ellenőrzésnél, annak a katonai életviszonyok között különös jelentősége van, és alapvető katonai érdekeket szolgál. Mindezekre figyelemmel természetesnek tűnik, hogy a törvényhozó a kötelező ellenőrzést elmulasztó elöljárót, ha a mulasztásból a szolgálatra, vagy a fegyelemre jelentős hátrány származott, a Btk. 325. § szerint bűntett miatt büntetni rendeli. A törvény szövegezéséből egyértelműen az állapítható meg, hogy nem tesz különbséget az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása között aszerint, hogy az valamely anyagot kezelő, vagy egyéb feladatot ellátó alárendelt tekintetében valósult-e meg. Az említett törvényhely tehát az elöljáró mindennemű ellenőrzési kötelezettségének elmulasztását rendeli büntetni, és nincs mód e mulasztások között akként differenciálni, hogy az ellenőrzési kötelezettség az ellenőrzött anyagi vagy más jellegű tevékenységére irányult-e. Ilyen módon tehát az az érv, hogy a külön katonai vagyon védelméről szóló törvényi rendelkezés hiánya indokolja a jelenlegi gyakorlatot nem egyértelmű, és a fentiekből az a következtetés is levonható, hogy az ellenőrzés elmulasztását, ha az a katonai vagyon károsodásával járt, a Btk. 325. § szerint kell elbírálni. Ugyanis az a tény, hogy a törvényhozó e rendelkezést megalkotta azt igazolja, hogy a köztörvényi rendelkezésekkel nem látta elérhetőnek a megvalósítandó célt a mindennemű ellenőrzésnek, és ezen belül a katonai vagyon kezelője feletti ellenőrzésnek a katonai érdekeket is kielégítő büntetését. Ezt az álláspontot még inkább alátámasztja az a vitathatatlan tény, hogy az ellenőrzés elmulasztásának törvényi büntetési tétele szigorúbb, és így a két törvényhely összevetéséből kétségtelenül kitűnik, hogy a katonai bűntett megállapítása nyújt fokozottabb büntetőjogi védelmet. A Btk. 298. § a társadalmi tulajdon hanyag kezelőjét egy évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A büntetési tétel különösen nagy kár esetén emelkedik három évre. E törvényhely egyéb minősítő körülményt és súlyosabb büntetési tételt nem ismer. Ugyanakkor a 325. § az ellenőrzés elmulasztóját, ha abból a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány származott egy évig, ha pedig a felsorolt minősítő körülmények is megállapíthatók, 6 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A minősítő körülmények közül — a tárgyalt kérdés kapcsán — c s u pán a súlyos anyagi kár okozását indokolt kiemelni, ugyanis abból, hogy a törvény ekként nyert megfogalmazást, több következtetés vonható le. Először talán arra utalok, hogy a károsodással járó, de még nem súlyos anyagi kárt okozó magatartás a 325. § (1) bek. szerint esik büntetés
alá. Ekként pedig az érintett törvényhely alkalmas kárral járó magatartás elbírálására is amellett, hogy kárt nem okozó mulasztás is megvalósíthatja e tényállást. A címben felvetett kérdés taglalásánál azonban talán nagyobb a jelentősége annak, hogy a törvényhozó a kár nagysága megállapításánál a katonai bűntett esetében más megfogalmazással él, mint a Btk. 298. §-nál. A különösen nagy kár és a súlyos anyagi kár egymástól eltérő fogalma szembeötlő, Nyilvánvaló, hogy a súlyos anyagi kár kisebb mint a különösen nagy kár. Ez pedig azt mutatja, hogy a katonai bűntettként megfogalmazott tényállás valóban fokozottabb büntetőjogi védelmet jelent, amiből önként adódik, hogy a törvényhozó azért alkalmaz itt szigorúbb büntetési tételt, mert az ellenőrzés elmulasztásán keresztül keletkezett anyagi káron kívül figyelemmel van a mulasztás egyéb, az anyagi káron kívül jelentkező katonai fegyelmi érdeksérelemre is. Nem állja meg a helyét — véleményem szerint — az az érv sem, miszerint a jelenlegi gyakorlat azért felel meg jobban a büntetőjogi igényeknek, és a 298. § azért nyújt fokozottabb védelmet mint a 325. §, mert ez; utóbbi megállapításához a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány bekövetkezte mint további tény elem szerint éppen a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását indokolja. A 325. § (1) bek.-ben írt bűntett megállapításához — mint erre már utalás történt — nem szükséges kár bekövetkezése. Anyagi károsodás nélkül is bűntett valósul meg az esetben, ha a magatartás — és ez kifejezetten a katonai érdekek szem előtt tartására utal — a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal járt. Ugyanakkor a jelenlegi gyakorlat az érintett cselekménynek a 298. § tükrében való vizsgálata csak akkor állapít meg bűntettet, ha a mulasztás károsodásra vezetett, vagyis az anyag kezelésére kötelezett személy terhére legalább is a társadalmi vagyon hanyag kezelése vagy valamely szándékos bűntett megállapítható. Ha pedig az ellenőrzés elmulasztása és a károsodás között a büntetőjogilag értékelhető okozati összefüggés megvan, az anyagkezelő által megvalósított bűntett és az ellenőrzés elmulasztása között is összefüggés van. Az anyagkezlő bűncselekménye pedig már nyilvánvalóan a fegyelem, illetve a szolgálat jelentős sérelmét jelenti. Ilyen módon a 325. § tényelemei mindenben megvalósulnak. Emellett nem közömbös, hogy a 298. § alkalmazásával a katonai érdeksérelem a tényálláson belül értékelésre sem kerülhet, de nincs mód a 325. § (2) bek. minősítő tényelemeinek ilyen módon való figyelembevételére sem. Mindebből az következik, hogy az elöljáró érintett mulasztása túlterjed a 298. § határain vagyis annak olyan társadalomra veszélyes kirhatása is van, amely csak a Btk. 325. § alkalmazásával nyerhet értékelést. Kétségtelen, a jelenlegi gyakorlat megváltoztatása oda vezetne, hogy más törvényhely szerint kellene elbírálni az elöljáró cselekményét, ha a mulasztást alárendeltje tekintetében valósította meg, és más bűntettet kellene megállapítani, ha ugyanazt polgári alkalmazott vonatkozásában követte el. Ez azonban megítélésem szerint nem az ítélkezés egyenetlenségét, hanem éppen a jogalkalmazás indokolt differenciálását jelentené. Annak az igen lényeges ténynek adna kifejezést e bűntettel kapcsolatban is, hogy egészen más a viszony az elöljáró és az alárendeltje, valamint az ellenőrzésre kötelezett parancsnok és a polgári alkalmazott között. Egyébként ezt
az igen lényeges körülményt a törvényhozó a Btk. katonai bűntetteket megállapító egyéb — mulasztást büntető — rendelkezéseinél is szem előtt tartotta. A törvény e tekintetben annyira differenciál, hogy egyes magatartások attól függően minősülnek bűntettnek vagy csupán mulasztásnak, hogy az alárendelttel, vagy ennek nem tekinthető más személlyel, eközött tehát polgári alkalmazottal szemben valósult-e meg. Példaként elegendő arra utalni, hogy ha az elöljáró alárendeltjének fegyelemsértéséről vagy egyébkénti —- feljelentési kötelezettség alá nem eső — bűncselekményéről tudomást szerez, és nem teszi meg a felelősségrevonás érdekében a szükséges intézkedést, elöljárói mulasztás miatt bűntett címén van helye a felelősségre vonásnak. Ha pedig ugyanezt a magatartást polgári alkalmazottjával kapcsolatban tanúsítja, nem minősül mulasztása bűntettnek. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy á kötelességteljesítésre kényszerítés elmulasztását az elöljáró csak az alárendeltje vonatkozásában valósíthatja meg. Ilyen jellegű kényszerítésre a polgári alkalmazott viszonylatában nincs kötelezve, így azt el sem mulaszthatja. Ilyenkor éppen a kényszerítéssel lépne a jogtalanság talajára. A jelenlegi — egy katonai bűntettet megfogalmazó jogszabályt az ítélkezésből az érintett körben kiiktató — gyakorlat annál inkább feltűnő, mert egyéb területen a katonai jogalkalmazás nagyon is törekszik arra, hogy egyes magatartások jogi értékelésénél annak a katonai érdekeket sértő jellege kidomborodjon. Ezt leginkább a katonai bűntetteknek a garázdasággal való találkozása esetén tükrözi a gyakorlat, amikor a garázdaság tényállásába vágó cselekmény egy annál enyhébben büntetendő katonai bűntettel együtt valósul meg. Ilyen esetben a Btk. 219. § subsidiarius jellegéből és az ezen alapuló 423. sz. kollégiumi állásfoglalás elveiből fakadóan csak a súlyosabb bűntett, a garázdaság megállapításának lenne helye. Mégis, nyilvánvalóan azért, hogy a katonai érdekek a minősítésben kifejezésre jussanak és talán más indokoknál fogva is, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának gyakorlata halmazatot állapít meg a felvetett esetekben. * Ez utóbbi példa kapcsán nem indokolt, e gyakorlat megalapozott vagy helytelen voltának vitatása, illetve annak hangoztatása, hogy indokolt lenne az egyébként elvileg helyeselhető gyakorlat törvényi lehetőségét megteremteni. Témánk szempontjából annyi is elegendő, hogy a tényleges joggyakorlat ez. Ez ugyanis kellően bizonyítja, hogy a köztörvényi mellett, vagy helyett a katonai bűntettek megálapítását indokló szemlélet olyan erősen él a jogalkalmazásban, hogy subsidiarius jelleghez fűződő egyébként egyértelmű következtetések egységét is képes megzavarni. A fejtegetett elöljárói mulasztásnak katonai bűntettként történő minősítése maga után vonná kétségtelenül azt is, hogy ugyanazon követr kezményekKel járó magatartásnak más lenne a jogi minősítése attól függően, hogy azt ellenőrzésre kötelezett katonai elöljáró vagy azonos feladatokra kötelezett polgári személy valósította-e meg. Ez azonban ugyancsak az indokolt differenciálást tenné lehetővé a jogalkalmazónak. Így fejeződhetne ki e téren is kellően, hogy a katonai életviszonyok merőben mások, szigorúbbak mint a polgáriak, ami a törvényből egyébként is megállapítható. De kidomborodna a jelentősége annak is — amiről a fentiekben már szó v o l t — , hogy a katonai elöljáró ellenőrzési kötelezettsége tartalmilag többet jelent az egyébkénti ellenőrzésnél. > *
Végül csupán érintően — gondolatébresztőnek szánva — azt a kérdést vetném fel, jelenleg van-e még kellő alapja annak, hogy a törvény nem tartalmaz külön rendelkezést a katonai vagyon védelméről, hanem azt a társadalmi tulajdonra vonatkozó általános szabályok szerint védi? E kérdés megközelítésénél talán abból indokolt kiindulni, hogy a népgazdaságon belül sokféle formában megjelenő társadalmi tulajdon sokféle célt szolgál. Egy része csupán szövetkezeti, Vagy akár csoport-érdekek szolgálatában áll, más része szélesebb körű tömegeknek gyümölcsözik, és van olyan része is, amely az államigazgatás egyes ágazatai, avagy a népgazdaság egyes részei vagy egésze céljainak szolgálatára használható. Ugyanakkor a társadalmi tulajdon egy része a többi társadalmi tulajdon védelmét, az egész társadalmi, gazdasági és állami berendezkedés biztosítását hivatott szolgálni. Ez utóbbi az állam belső és külső biztonságát szolgáló fegyveres erők vagyona. Bizonyos, hogy a társadalmi tulajdonnak az a része, amely szélesebb tömegek, vagy az egész állam érdekeit szolgálja, fontossági sorrendben megelőzi azt, amely csak kisebb csoportok tulajdonában van. Az olyan társadalmi tulajdon védelmének fontossága. pedig, amely kifejezetten az egész állam érdekeit szolgálja, amely az állam létének kritikus időben fegyverrel való biztosításra is van rendelve, mindent megelőzve jelentkezik. Ezért elfogadhatónak tűnik olyan álláspont, hogy az említett, és még esetleg egyéb okoknál fogva is indokolt a fegyveres erők tulajdonának, illetve a társadalmi tulajdon katonai érdekeket szolgáló részének törvényileg megkülönböztetett büntetőjogi védelme. " Ezt pedig legalább kétféle módon lehet biztosítani. Egyik az, amit a jelenlegi Btk. is követ, hogy a társadalmi vagyonnak nemcsak ezt a részét, hanem az egészet megkülönböztetett szigorú rendelkezésekkel védi. A másik megoldás pedig az lenne, hogy e különösen fontos szerepet betöltő vagyon védelmére külön büntetőjogi rendelkezéseket alkot a törvényhozó. Ha a katonai vagyonnak indokolt az egész társadalmi tulajdonon belül való megkülönböztetése, akkor az első megoldás sommásnak tűnik és elkerülhetetlenül oda vezet, hogy az egész, a megkülönböztetettnek, . az egészhez viszonyítottan csekélynek kijáró privilégizált helyzetbe kerül, így pedig a törvény büntető rendelkezése általában szigorúbb mint indokolt lenne. Ennek az a következménye, hogy a törvényi rendelkezések szigora, valamint a büntetőjogi felelősségre vonás gyakorlata egymástól eltávolodik, a jogalkalmazási gyakorlat-egyre inkább eltér a törvény általános rendelkezésétől, a büntető rendelkezések nem kerülnek kihasználásra, a törvény és a mindennapi élet elszakad egymástól. önként adódik ugyanakkor az ellenkező érv. Ha a társadalmi tulajdon összességéből a katonai vagyon az említett szempontból kiemelést ér r d.emel, ugyanezt igényelheti, ha kisebb mértékben is a vagyon azon része, amely valamely kiemelt célt, az egész társadalom érdekeit szolgálja. Mindig vannak olyan érdekek, melyek másokat megelőznek és ennek folytán olyan differenciálási igény léphetne fel, ami törvényalkotásilag kivihetetlen. Ennélfogva pedig legjobb megoldás az, hogy az egyes szempontok értékelését a jogalkalmazó végzi a törvény által adott tág határok között. A kérdés kapcsán azonban indokolt lehet arra is utalni, hogy a jelenlegi törvényi megoldás is kivételeket tesz. A törvény szövegéből kitű-
nik, és a vonatkozó miniszteri indokolás hangsúlyozza, hogy amikor a társadalomveszélyes cselekmény a katonai vagyon mellett a fegyveres erők harckészültségét is sérti, már katonai bűntettként indokolt a magatartást elbírálni. Ezért a törvény a 334. §-bán akként rendelkezik, hogy bűntett miatt rendeli felelősségre vonni azt, aki szolgálati kötelezettségének megszegésével az alakulat harckészültségét közvetlenül veszélyezteti azáltal, hogy nem gondoskodik a szükséges fegyverzet, harci felszerelés, vagy más hadianyag biztosításáról, megóvásáról, illetve fontos fegyverzeti vagy egyéb harci felszerelési tárgyat, avagy más fontos hadianyagot jogtalanul megsemmisít, használhatatlanná tesz, vagy rendeltetésétől egyéb módon elvon. E törvényhelybe foglalt bűntett megvalósulásánál pedig az érintett tárgyak esetleg kisebb értéke sem játszik szerepet, mert a hadianyagnak, mint a hadsereg harckészültsége tárgyi kellékének nem a pénzben kifejezhető értéke, hanem annak hadi használhatósága, gyakorlati értéké a lényeges. •••-••• A jelenlegi Btk. felfogása is az tehát, hogy amikor a katonai vagyon elleni támadás már a katonai érdekeket jelentős mértékben, a harckészültségre is kihátóan sérti vagy veszélyezteti, a cselekményt katonai bűntettnek kell minősíteni. Ez a felfogás azonban a jelenlegi harci technika, a tömegpusztító fegyverek és a harcászati elvek figyelembevételével oda vezethet, hogy minden katonai vagyont sértő bűntettet katonai bűntettként lénné indokolt elbírálni. A jelenlegi fegyverek alkalmazásával ugyanis igen kis létszámú erők az ellenségre igen nagy hatást tudnak kifejteni, és a hatásuk elleni védekezés során korábban a harcértékre kevésbé kihatással bíró felszerelési anyagok különös jelentőséget kapnak. Pár főből álló, nagyhatású fegyverrel rendelkező osztag kerülhet olyan helyzetbe, hogy pl. a ruházat lecserélésé- menti még a pusztulástól, és hozza olyan helyzetbe, hogy a nagyhar tású fegyver alkalmazásával a harci, vagy akár a hadműveleti eredményt befolyásolja. - Ilyen módon általában állítható, hogy csaknem minden — közvetve pedig minden —.katonai vagyontárgy harci értéket képvisel. Minden katonai Vagyon elleni támadás elvileg elvezethet oda, hogy ha azonnal nem is, de később a harci értékre befolyásoló módon kihatással van. Mindezek miatt olyan törvényi rendezés lenne indokolt, amely a katonai vagyont külön rendelkezéssel védené. *
A címben felvetett és a cikk Végén érintett kérdéssel kapcsolatban is mindkét álláspont mellett alaposnak tűnő érvek sorakoztathatok fel. Célom csak az volt, hogy most — a büntetőjogi rendelkezések helyességének vizsgálata és a legjobb megoldás keresésének idején — a figyelmet erre ráirányítsam.
Néhány probléma a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettekkel kapcsolatban írta: Dr. Erdész László ny. hb. alezredes
A Btk. XI. Fejezetének V. Címe a 164—171. §-okban határozza''mic a honvedelmi kötelezettség elleni bűntetteket. Ezek közül — béke idejen — csupán a 166—168. §-okba ütköző cselekmény követhető <>1 Miniismeretes a 170. §-ban foglalt „honvédelmi kötelezettség megsértése" corvenyi tényállásnak nem eleme ugyan a „háború idején", azonban figyelemmel arra, hogy e bűntett tettese csak a honvédelmi munkára körelezett szemely lehet, amire - a Hvt. 90. §-a szerint - az állampolgár f í , h 1 ab ° i ; U l d e ; , e n k o t e l e z h e t ő - békében - e bűntett nem követhető el A hadkotelezettseg teljesítésének akadályozása (Btk. 168. §) a joggyakorlatban ritkán fordul elő, 1969. januárl-től 1970. június 30-ig terfedő időszakban e bűntett miatt mindössze 2 személyt ítéltek el. Ezért - ügy gondoljuk - nem követünk el nagy hibát,' ha a következőkben „a honvédelmi kotelezettseg elleni bűntett"-ek alatt kizárólag a Btk 166 és 167 Ü í t bűncseleleményeket értjük, vagyis a honvédelmi kötél e zettseg elleni bűntett fogalmából tudatosan kiiktatjuk a csak hábom idején elkövethető, illetve a csak elvétve előforduló bűncselekményéket Unkenyes eljarasunknak lényegében technikai oka van; a 166 és 167' §-okfcan meghatározott 10 különböző bűntettet közös elnevezéssel honvedelmi kötelezettség elleni bűntettekéként jelölhetjük meg. ' " ™ . ^ . ^ f t ő d ő Problémák megvilágítása, megoldásuk keresése vagy megtalalasa erdekeben célszerűnek látszik, ha mindenekelőtt a honvédelmi laíkozunk SeS büntettek eljárási és anyagi jogi sajátosságaival fogB n . á t A A honvédelmi kötelezettség elleni bűntettel kapcsolatos eljárásjogi sajátosság a Be. 349. § (2) bekezdés a )pontjában foglalt az a hatásköri rendelkezes, amely szerint a katonai bíróság hatásköre arra a polgári szemelyre is kiterjed, aki a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettet köXf el. A jionvedelmi kötelezettség elleni bűntettek kétségtelenül köztörvényi büntettek, sot sajátos köztörvényi bűntettek. A honvédelmi kotelezettseg elleni bűntett tettese - a Btk. 166. és 167. §-aiból következően - kizarolag hadköteles lehet, ami más szóval annyit jelent, hogy honvédelmi kötelezettség elleni bűntett tettese katona nem lehet figyelemmel arra, hogy hadköteles szükségszerűen polgári személy • így hát — latszolag - e bűntettek a legtávolabb esnek a katonáktól, minthogy
el sem követhetik őket. Valójában azonban ennek éppen az ellenkezője az igaz. Bár katonák nem lehetnek tettesei e cselekménynek, de a polgári személyek közül sem követheti el tettesként akárki, hanem csak hadkötelesek, vagyis olyan polgári személyek, akik a katonai igazgatás alatt állnak abból a célból, hogy katonákká váljanak. A honvédelmi kötelezettség elleni bűntett tettese tehát csak az olyan polgári személy lehet, aki katonai igazgatási aktus folytán — elvileg — a jövőben katona lesz, vagy lehet. A kifejtettekből megállapítható, hogy e bűntett elkövetője a katonai igazgatás rendjét, a hadkötelezettségből folyó kötelességet sérti meg. E sajátosságok indókolják, hogy elbírálásukat a törvény a katonai bíróság hatáskörébe utalja. Ha azokat a bűntetteket, amelyeket tettesként csak katona követhet el katonai bűntettnek nevezzük, úgy — nézetem szerint — azokat a bűntetteket, amelyeket tettesként csak hadkötelesek, mégpedig ezek közül is csak a katonai igazgatás hatálya alatt álló hadkötelesek követhetnek el — indokolt „quasi katonai bűntettek"-nek nevezni. (A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a „quasi katonai bűntett" fogalma alá tartoznak a 166. és 167. §-ban foglalt bűntetteken kívül, a csak háború idején elkövethető — 164. és 165. §-okban meghatározott — bűntettek is.) A hovédelmi kötelezettség elleni bűntetteknek „quasi katonai bűntettek"-kénti értelmezésénél nem lehet említés nélkül hagyni a Btk. életbelépése előtt hatályban volt katonai büntető törvénykönyvet (az 1948. évi LXII. • törvényt) sem. Ennek III. fejezete ugyanis a szökéssel és önkényes eltávozással együtt a behívóparancs iránti engedelmességet és a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alóli — behívóparancs iránti engedetlenséggel elkövetett — végleges kibúvást is pönalizálja. (46. §.) E bűntettek tetteseként a törvény „a nem tényleges katoná"-t nevezi meg. Kétségtelen, hogy a „nem tényleges katona" csak hadköteles személy lehet, vagyis adott esetben az eddig tárgyalt bűntett alanyának (hadköteles) most egy másik megjelölésről van szó. Amikor a törvényhozó a honvédelmi kötelezettség elleni bűntetteket a katonai büntető törvényekbe vette fel, ezáltal azt juttatta kifejezésre, hogy e bűntettek ha nem is egészen, de majdnem katonai bűntettek; úgy lehet őket tekinteni, mintha katonai bűntettek lennének. Feltehetően a bűntett tettesének megjelölésére is azért használta a „hadköteles" helyett a „nem tényleges katona" megjelölést, hogy ezáltal ebbe a katonai büntető törvénykönyvbe felvett, de valójában nem katonai bűntetti törvényi tényállásban szerepeljen a „katona" megjelölés, noha valójában ezi a „katona" nem tényleges katona, azaz nem is katona. Lényegében tehát a Ktbtk. is „quasi katonai bűntettek"-nek tekintette a honvédelmi kötelezettség elleni bűntetteket. A következőkben a bírói gyakorlatban felmerült néhány eljárási — és anyagi — jogi problémáról lesz szó, amelyek közül többnek a megoldását elősegítené — véleményem szerint —, ha a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettet „quasi katonai bűntett"-nek tekintenénk. i. a)
•.'••,•:•"•
Abból, hogy a honvédelmi kötelezettség elleni bűntett elbírálása a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, következik, hogy e bűntettel kap-
csolatban nem lehet azokat az eljárási szabályokat alkalmazni, amelyek a járásbírósági eljárásban érvényesülhetnek. Így a honvédelmi kötelezettség elleni bűntett vonatkozásában nem lehet helye tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabásának, figyelemmel arra, hogy ezt a Be. 192. §-a csak a járásbírósági eljárásban teszi lehetővé. Igaz ugyan, hogy a kialakult gyakorlat szerint tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést a katonai birosag is kiszabhat, de kizárólag olyan bűntettek miatt, amelyeknek elbírálása egyébként a járásbíróság hatáskörébe tartozna. Ha a bűntettet — az elkövető személytől függetlenül — a járásbíróság sohasem bírálhatja el, mint amilyen a honvédelmi kötelezettség elleni bűntett is, úgy ilyen bűntett miatt a katonai bíróság — tárgyalás mellőzésével — pénzbüntetést sem szabhat ki. A Legfelsőbb Bíróságnak is töretlen e tekintetben a gyakorlata. Ennek ellenére még 1969-ben, illetve 1970-ben is többször előfordult, hogy a katonai ügyészség vádiratában honvédelmi kötelezettseg elleni bűntett miatt tárgyalás'mellőzésével pénzbüntetés kiszabását indítványozta, aminek a katonai bíróság nem egyszer eleget is tett C upán egy esetben fordult elő, hogy a bíróság az ilyen indítványt elutasította. b) A Be. 18. § (2) bekezdés a) pontja szerint a járásbírósági tárgyaláson az ügyész részvétele akkor kötelező, ha az eljárás olyan bűntett miatt folyik, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabására is lehetőséget ad. Ebből következik, hogy a járásbírósági tárgyaláson az ügyész részvétele nem kötelező, ha az eljárás tárgya olyan bűntett, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést állapít meg. A Be. 343. §-a szerint „e törvény rendelkezéseit a katonai büntető eljárásban az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell; alkalmazni". A hivatkozott — a katonai büntető eljárásra vonatkozó egyes külön rendelkezésekről szóló — XVII. Fejezetben az ügyésznek a tárgyaláson való részvételével kapcsolatban külön rendelkezések nincsenek. A Be. 18. § (2) bekezdésének a) pontja tehát irányadó a katonai büntető eljárásban is. A törvény általános rendelkezése csak a járásbíróság előtti tárgyaláson teszi lehetővé az ügyész távolletét. Ennek az általános rendelkezésnek a katonai büntető eljárásra való megfelelő kiterjesztése semmiképpen sem jelentheti annak a megengedését, hogy a járásbíróság hatáskörébe — elkövetőtől függetlenül — egyébként sem tartozó bűntett targyalása esetén az ügyész részvétele mellőzhető lenne. Az általános rendelkezés megfelelő alkalmazása, vagyis az ügyésznek a tárgyalásról való távolmaradása csak azokra az eljárásokra korlátozódhat, amelyeknek tárgya olyan bűntett, ami — egyébként — a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Lényegében itt is ugyanaz az elv érvényesül, mint a tárgyalás mellőzésével történő pénzbüntetés kiszabásánál. Ennek ellenére a gyakorlatban 1969-ben, illetve 1970-ben is előfordult, hogy a katonai ügyész a honvédelmi kötelezettség elleni bűntett miatti vádat magában foglaló vádiratában bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni és a katonai bíróság — egy kivételtől eltekintve — ezt tudomásul vette anél'•"kül, hogy az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezte volna.
;d i d * i d ! d'j 1 1
! •:" ií Ily. I;! dj jd |
|j j ,d j : i jd j -; : j i | 1 ; j JK 1 í í j-•
Sem a katonai bíróságnak, sem a katonai ügyészségnek nem egyseges a gyakorlatuk abban a kérdésben, hogy a katonai szolgálati kötelezettség elleni bűntett elkövető szektással (jehovással, nazarénussal) szemben milyen jogcímen kell elrendelni, illetve fenntartani az előzetes letartóztatást. Hiányzik e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása is. Az esetek nagyobb részében az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve fenntartása a Be. 120.. § b) pontja alapján történik. Köztudott azonban, hogy a szektások nagy része — kivéve a Hvt.-nek azt a rendelkezését, amely a fegyveres katonai szolgálat teljesítését írja elő — a törvényeket rendszerint megtartják, általában jól dolgoznak, és a büntetés végrehajtási intézetben is a fegyelmezettebbek közé taroznak. Gyakran a behívóparancs kézhezvétele után önmagukat jelentik fel a katonai ügyészségen, és ezáltal kezdeményezik saját magukkal szemben a büntető eljárás megindítását. Különösen ilyen esetben nem lehet megalapozottnak tekinteni az előzetes letartóztatás elrendelését, illetve fenntartását azon a jogcímen, hogy a terhelt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani. Nyilvánvaló, hogy ennek feltételezésére semmi alap nincs olyan esetben sem, ha a katonai szolgálati kötelezettség teljesítését megtagadó szektás nem jelentkezik önként a katonai- ügyészségen. Nem ritkán az előzetes letartóztatás elrendelése a Be. 120. § d) pontja alapján történik. Némelyik határozat ezt azzal indokolja, hogy nyilvánvaló, ha a terhelt újabb behívóparancsot kapna, annak se tenne eleget. Bár kétségtelen, hogy ez a megállapítás önmagában véve helytálló, azonban az előzetes letartóztatás elrendelését, illetve fenntartását mégsem indokolja. Ugyanis még sohasem fordult elő, hogy a katonai szolgálat teljesítésének megtagadása miatt büntető eljárás hatálya alatt álló szektásnak újabb behívóparancsot küldtek volna. Ez teljesen céltalan és értelmetlen eljárás lenne, amire még példa nem volt. Ilyen körülmények között pedig az előzetes letartóztatás elrendelésének, illetve fenntartásának a Be. 120. § d) pontjában foglalt az a feltétele, hogy „attól lehet tartani, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén újabb bűntettet követne el" — hiányzik. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve fenntartása a Be. 120. § e) pontja alapján történik. Pedig rendszerint megalapozottan lehetne arra az álláspontra helyezkedni, hogy a katonai szolgálat teljesítését megtagadó szektás bűntettének jellege folytán megzavarja a köznyugalmat, főként a hadkötelesek körében, akiknek a hangulatát különösen kedvezőtlenül befolyásolhatja, hogy amíg ők állampolgári kötelezettségüknek elegét téve teljesítik a katonai szolgálatot, addig azok, akik e kötelezettségüket megszegik — szabadlábon hagyásuk esetén — indokolatlan előnyöket élveznek. Az indokolatlan előny abban áll, hogy egyfelől mentesülnek a katonai szolgálattal együttjáró kötöttségektől, másrészt a bevonultakkal szemben továbbra is megkapják munkaviszonyukból eredő teljes keresetűket. Ezért — véleményem szerint — a katonai szolgálat teljesítését megtagadókkal szemben — rendszerint — a Be. 120. § e) pontja alapján kellene az előzetes letartóztatást elrendelni, illetve fenntartani.
|
~ 74 -
I í!.S! "'j'S
.
. . . . .
Itt említhető meg, hogy előfordult a katonai szolgálati kötelezettség teljesítését megtagadó szektás előzetes letartóztatásának elrendelése a Bé. 353, § (1) bekezdése alapján is. Nyilvánvaló, hogy ez törvénysértés, figyelemmel arra, hogy az említett jogszabály e címen kizárólag katonával szemben engedi meg az előzetes letartóztatás elrendelését. Kétségtelen ugyan, hogy a katonai szolgálat teljesítését megtagadó szektás bűntette hátrányosan befolyásolhatja a vele együtt behívott és már állományba vett katonák — fegyelmi állapotát. Ezért — de lege ferenda — megfontolást igényel, hogy nem lenne-e célszerű a Be. 353. § (1) bekezdésének a hatályát a katonákon kívül a honvédelmi kötelezettség elleni bűntett — vagyis „quasi katonai bűntettet" — elkövető hadkötelesekre is kiterjeszteni. ; • 2. a)
._, . .
A Legfelsőbb Bíróság az utóbbi időben következetes gyakorlatot folytat abban a tekintetben, hogy 3 évi szabadságvesztést meghaladó büntetés esetén a szektással szemben alkalmazza a Btk. 38/E. §-át és, ennek megfelelően büntetésvégrehajtási fokozatként börtön helyett szigorított büntétésvégrehajtási munkahelyet állapít meg. A Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdése szerint ..A bűnösségi körülményekre tekintettel ai bíróság indokolt esetben — kivételesen — egy fokozattal szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási módot jelölhet ki." 1969. január 1-tőli 1970. június 30-ig terjedő időben a katonai bíróságok által honvédelmi kötelezettség elleni bűntett miatt jogerősen elítélt személyek kb. 50 százaléka szektás volt. Az utóbbiak valamennyien a Btk. 157. § (2) bekezdés b) pontiába ütköző katonai szolgálati kötelesség teljesítésének megtagadását követték el. Ilyen körülmények között felvetődik az a kérdés, hogy összeegyeztethető-e gyakorlatunk azzal a törvényi rendelkezéssel, amelv a Btk. 38/E. §-ának alkalmazását csak kivételesen engedi meg. É rendelkezés alkalmazását a Legfelsőbb Bíróság szerint az indokolja, hogy ..a vádlott életvezetése kifogástalan volt, és csuoán a katonai szolgálattal kapcsolatban merült fel vele szemben kifogás". (Katf. I. 513/1969.) E feltétel azonban — köztudott — csaknem valamennyi szektással szemben fennáll és ígv velük szemben — 3 évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint lényegében a Btk. 38/E. §-ának alkalmazása nem kivételes, hanem általános jellegű szabály lenne. A Btk. 38/E. § (2) bekezdése szerint „enyhébb fokozat kijelölésére akkor kerülhet sor, ha a bűntett elkövetése alkalomszerű, vagy az elítélt személyi körülményeire, a bűntett indítékára és az elkövetés módjára tekintettel alaposan feltehető, hogy az átnevelés enyhébb fokozatában is elérhető''. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott határozata szerint „A Btk. 38/E. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a Btk. 38/C. §-a alapján is elérhetők á büntetési célok". Vagyis a Legfelsőbb Bíróság szerint alaposan feltehető, hogy a szektással szemben a| büntetés célja — egyebek között az elkövető megjavítása (Btk. 34. §) —a szabadságvesztésnek börtön
helyett szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen való végrehajtásával is elérthető. Ezzel szemben ugyancsak köztudott, hogy a szektásoknál a büntetés célja: a speciális prevenció vonatkozásában rendszerint nem érhető el még börtönben való végrehajtás esetén sem. Ennek kézzel fogható bizonyítéka, hogy újabb behívás esetén újra elkövetik ugyanazt a bűntettet. Kérdés tehát, hogy helytálló-e Legfelsőbb Bíróságnak az a gyakorlata, amely a büntetési célnak enyhébb végrehajtási fokozatban történő elérhetőségére utalással tartja alkalmazhatónak a szektásokkal szemben a Btk. 38/E. §-át. Nem alkalmazza a Legfelsőbb Bíróság a szektásokkal szemben a Btk. 38/E. §-át olyan esetben, ha a kiszabott szabadságvesztés a 3 évet nem haladja meg. Felvethető az a kérdés — anélkül, hogy ennek mélyebb elemzésébe bocsátkoznánk, minthogy ez már témánk keretét meghaladná — hogy nincs-e itt ellentmondás? A végrehajtási fokozat — bár nem kizárólag — a szabadságvesztés tartamának a függvénye. A törvényhozó 3 évben határozza meg a határt ameddig enyhébb és amelyen túl szigorúbb végrehajtási fokozatot kell kijelölni. Ha fennállnak az enyhébb fokozat kijelölésének feltételei 3 évet meghaladó szabadságvesztés esetén, úgy ugyanezek a feltételek miért nem indokolják, illetve alapozzák meg az enyhébb fokozat kijelölését, vagyis a Btk. 38/E. § alkalmazását 3 évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén?
b) A katonai bíróságok a szektásokat nem bocsátiák feltételes szabadságra figyelemmel arra, hogy — álláspontunk szerint — a feltételes szabadságra bocsátásnak a Btk. 39. § fi) bekezdésében írt az a feltétele, amelv szerint „alaoosan feltehető, hogy a büntetés célia további szabadságelvonás nélkül is elérhető", a feltételes szabadságra bocsátás kérdésének elbírálása időpontjában velük szemben nem áll fenn. A szektás ugyanis — köztudott — az általa elkövetett bűntettet nem bánja meg és kiieleríti, hogv hasonló körülmények között, vagyis úiabb behívás esetén -hasonlóan' cselekedne, azaz a katonai szolgálat teljesítését úira megtagadná. Kérdésként vetődik fel, hogy helyes-e a katonai bíróságoknak a szóban forgó gyakorlata, illetve nincs-e ellentmondás e gvakorlat és a Legfelsőbb Bíróságnak ama gyakorlata között, melv a szektásokkal szemben alkalmazza a Btk. 38/E. §-át. Ugvanis ez utóbbi jogszabálv alkalmazásának az indoka — miként arra korábban utaltunk — az az állásoont. ho^v a büntetés célia enyhébb fokozatban történő végrehajtással is elérhető, A feltétéles szabadságra bocsátásból való kizárás pedig azon az alapon törtértik, hogv további szabadságelvonás nélkül a büntetés célia nem érhető el. A két gyakorlat között csak akkor nem lenne ellentmondás, ha a szektásokkal szemben a büntetés célia csak a teljes tartalmú szabadságvesztés végre 1 hajtása esetén lenne elérhető, sőt még akkor is, ha ez enyhébb végrehajtási fokozatban történik. Ebben az esetben viszont fel kellene tétélezni, hogy a. szabadságvesztés végrehajtásának utolsó harmada döntő jelentő-
/
•séggel bír a szektás elítélt megjavítása szempontjából. E feltételzésnek azonban úgy gondolom — reális alapja nincs és így az említett két gyakorlat ellentmondásosságára vonatkozó észrevételem, következésképp ez ellentmondás megszüntetésének az igénye megalapozottnak látszik. c) A katonai bíróságok a behívóparancs iránti engedetlenség miatt általában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik azokat a sorköteleseket, akik az ítélet időpontjában már katonai szolgálatot teljesítenek. Nem lehet kétséges, hogy a büntetés céljának ilyen esetben jobban megfelelne a katonai fogdában' vagy a fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés. A bírói gyakorlat azonban nem teszi lehetővé a katonai szolgálati viszony létrejötte előtt elkövetett bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módjának az elrendelését. Felvetődik az a kérdés, hogy nem lehetne-e a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettek („quasi katonai bűntettek") vonatkozásában az eddigi gyakorlattól eltérni ? Ez az eltérés — véleményem szerint — indokolható lenne az alábbiakkal: A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 449. sz. állásfoglalása szerint katonával szemben is kiszabható büntetésként javító-nevelő munka, ha cselekményének elbírálásakor már nem teljesít tényleges szolgálatot. A Btk. 103. §-ának (2) bekezdése szerint a VII. Fejezetben foglalt rendelkezéseket azokkal szemben kell alkalmazni, akik a cselekmény elkövetésekor a 103. § (1) bekezdésének értelmében katonáknak voltak tekintendők. A hivatkozott állásfoglalásból kitűnően azonban az ítélethozatalkor már leszerelt katonával szemben a Btk. 108. § (2) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint katonával szemben javító-nevelő munka helyett katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztést kell kiszabni — nem kell alkalmazni. Vagyis a szóbanforgó esetben a Legfelsőbb Bíróság lehetségesnek tartja, hogy a szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módia alkalmazásának eldöntésénél nem a bűntett elkövetésének, hanem elbírálásának az időpontja legyen az irányadó. Ezt az elvet lehetne — szerintem kellene is — kitéri eszteni a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettet („quasi katonai bűntettet"'» elkövető olvan személyekre, akik a cselekmény elbírálásakor már — a Btk. 103. § (1) bekezdése értelmében is — katonák. Ilyen esetben a szabadságvesztés saiátos katonai végrehaitási módja alkalmazásának megengedése nemcsak az elkövető szemoontiából lenne indokolt — hanem a bűntett tárefvi oldala szempontiából is, figyelemmel arra, hogv a honvédelmi kötelezettség elleni bűntett olyan jogviszonyt támad., amely már igen közel áll a katonai szolgálati viszonyhoz.
Függetlenül attól, hogy a bírói gyakorlat ekkénti megváltozása megvalósul-e, megfontolást igényelne, hogy a Btk. módosítása esetén nem kellene-e a szabadságvesztés sajátos katonai végrehajtási módjai alkalmazásának a lehetőségét a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettet elkövető és az elbíráláskor már katonai szolgálatot teljesítő személyekre is kiterjeszteni.?
Összbüntetési problémák a katonai eljárásban írta: Dr. Váczi István hb. őrnagy
Az összbüntetésbe foglalás általában is igen sok anyagi és eljárásjogi problémát vet fel. E kérdések bonyolultsága a katonai bíróságok gyakorlatában még fokozottabb, mivel — mint ismeretes — a kiszabható büntetések és a végrehajtásuk módja is sokrétűbb, mint a nem katonai e;ljárasban. Gondolok itt elsősorban a katonai fogdában és fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásánál felmerülő kérdésekre. A jogirodalom eddig nem foglalkozott behatóan a katonai eljárással, s csak olyankor érintette azt, amikor az általános összbüntetési problémákat tárgyalta. Ezért látszik szükségesnek az összbüntetésbe foglalás során a katonai eljárásban felmerült és megoldott anyagi és eljárásjogi kérdések, az e körben kialakult bírói gyakorlat összefoglalása, illetve esetenként felmerülő, de még meg nem oldott, vagy vitatható ügyek felvetése, megválaszolása. E cikk célja elsősorban az, hogy a katonai büntetőeljárásban az összbüntetésbe foglalás speciális anyagi és eljárásjogi gyakorlatát megkísérelje összegezni és egyes kérdésekre választ adni. Ezzel — szeretnénk — segíteni azt a folyamatot, ami végsősoron a felvetett kérdés teljes megoldásához vezethet. A katonai fogdában és fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása A katonai fogda és a fegyelmező zászlóalj sem a büntetési' nemek, sem a szabadságvesztés végrehajtási fokozatai közé nem sorolhatók, hanem azok a katonai életviszonyoknak megfelelő speciális végrehajtási módozatok. E két végrehajtási mód között a lényeges különbség abban van, hogy az előbbi csak három hónapot meg nem haladó, míg az utóbbi a három hónapot meghaladó, de két évnél nem hosszabb szabadságvesztés végrehajtási módja. Ezért bármelyikben végrehajtani rendelt szabadságvesztés — bizonyos időtartamon belül — összbüntetésbe foglalható; így a katonai fogdában végrehajtani rendelt két, vagy több szabadságvesztés, illetve a fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt két, vagy több. szabadságvesztés és a két végrehajtási mód alkalmazásával kiszabott több szabadságvesztés is. Erre utal a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 255. számú állásfoglalása is. A két végrehajtási mód találkozása esetén a kiszabásra kerülő szabadságvesztés végrehajtási módja csak egységes lehet, mégpedig a fegyelmező zászlóalj. Azonos végrehajtási módok találkozása esetén is a fegyelr mező zászlóalj kerülhet csak alkalmazásra, egy eset kivételével. Ez az eset á két kisebb tartalmú, katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztés találkozása. Ilyenkor elképzelhető ugyanis, hogy az összbüntetés
eredményeként megállapított szabadságvesztés nem haladja meg a három hónapot és így nincs törvényi akadálya a katonai fogdában történő végrehajtásnak, sem hivatásos, sem sorállományú katonával szemben. Nincs akadálya annak sem, hogy —; csak sorkatonával szemben — két hosszabb, három hónapi vagy azt megközelítő tartamban kiszabott és katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztést úgy foglaljon összbüntetésbe a bíróság, hogy a végrehajtási mód fegyelmező zászlóalj legyen., Már utaltam arra, hogy e két végrehajtási mód közötti lényeges különbség a szabadságvesztés időtartamában van. Ugyanakkor közös mindkettőnél a Btk. 113. §-ában szabályozott és a kitöltéssel beálló törvényi rehabilitáció. Felvethető ezzel szemben, hogy a katonai fogdában eltöltött idő beszámít a sorkatonai szolgálat idejébe (25/1968. HK. 8.) HM—BM—IM számú együttes utasítás 35. pontja), míg a fegyelmező zászlóalj bán eltöltött büntetési idő nem számít be a sorkatonai szolgálat időtartamába (az idézett együttes utasítás 18. pontja), s így az összbüntetéssel hátrányosabb helyzetbe kerül a sorkatona, mintha a két katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztéseket kellene egymás után kitöltenie. Ezért vitatható a. Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 225. számú állásfoglalásában kifejtett az az indoklás, hogy: „A fegyelmező zászlóalj és a katonai fogda, mint a' szabadságvesztés két végrehajtási módja között a jellegbeli különbség csupán a szabadságelvonás időtartamában van." Nézetem szerint jobban adja1 indokát a katonai fogdában történő végrehajtási mód helyébe az összbüntetési eljárás során lépő fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtási mód alkalmazásának az a körülmény, hogy az elítélt még így is kedvezőbb helyzetbe kerül, minthá ilyen esetben a szabadságvesztés valamely végrehajtási fokozatának az alkalmazásával kerülne büntetése végrehajtásra. Nem beszélve arról, hogy a Btk. 73. § (3) bekezdésében rögzített elv, miszerint olyan helyzetbe kell hozni (quasi halmazat esetén) áz elítéltet, mintha mindkét cselekményét egy eljárásban bírálták volna el, itt egyáltalán nem szenvedne törést, mert az egy eljárásban történő elbírálás esetén is nyilvánvalóan három hónapnál hosszabb tartamú és fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés nyert volna kiszabást. Amenynyiben nem quasi halmazatról van szó, akkor sem jelentős a már említett csekély hátrány. Már utaltam arra, hogy a két katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztés találkozása esetén csak akkor kerülhet sor olyan összbüntetésbe foglalásra, amelynek eredményeképpen fegyelmező zászlóalj lesz a végrehajtási mód, ha sorállományú az elítélt. Hivatásos katonával szemben ezt a törvény (Btk. 107. §-a) kizárja, mert a végrehajtási módot csak sorkatonával szemben engedi meg alkalmazni. Kérdés most már, hogy áz olyan hivatásos állományú személlyel szemben, akire két hosszabb tartamú katonai fogda nyert kiszabást — akár fennáll a quasi halmazat esete, akár nem — mi legyen az összbüntetési eljárás eredménye, ha a szabadságvesztések nagyságára figyelemmel katonai fogdában letöltendő szabadságvesztés megállapítására már nem kerülhet sor? Ilyen esetben a végrehajtási fokozatok egyikének az alkalmazásával végrehajtásra kerülő szabadságvesztés1 nyerhet megállapítást. Amennyiben a quasi halmazat esete áll fenn kétségtelenül a büntetésvégrehajtási munkahely lesz a fokozat még akkor is, ha szándékos bűntettek miatt ítélték el az alapeljárásban, mivel a katonai fogdában történő végrehajtás elrendelésekor nyilván mindkét
aiapítéletben á büntetésvégrehajtási munkahely nyert megjelölést végréhajtási fokozatként arra az esetre, ha a katonai fogdában történő végrehajtás akadályba ütközne. Nem quasi halmazat esetében, ha szándékos bűntettek miatt nyertek kiszabást a katonai fogda büntetések, akkor az összbüntetés eredményeként kiszabott szabadságvesztést — hacsak más körülmény, pl. előző büntetettség nem áll fenn — börtönben kell végrehajtani. Az utóbbi esetben rendelkezni kell a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásáról, illetve kizárásáról is annak ellenére, hogy az alapítéletek egyike sem tartalmazhat erre döntést, figyelemmel a három hónapnál alacsonyabb tartamra. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a három hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztések kiszabásakor nem kell rendelkezni a feltételes szabadság korlátozására, illetve kizárására, hanem erre szükség esetén az összbüntetési eljárásban kell, hogy sor kerüljön (BJD. 2508). A fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztésnek katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztéssel történő találkozása esetén az összbüntetést nyilván csak a fegyelmező zászlóaljban lehet végrehajtani. Természetes ebben 'az esetben is rendelkezni kell e végrehajtási mód alkalmazásának akadálya esetére az alkalmazandó végrehajtási fokozatról és a feltételes szabadság korlátozásáról, illetve kizárásáról. A fokozat bármelyik lehet, bár nem valószínű, hogy a bíróság olyan személynek rendelné fegyelmező zászlóaljban végrehajtani a szabadságvesztését, akivel szemben azt — akadály esetén — szigorított börtönben kellene foganatosítani. A feltételes szabadságra vonatkozóan fontos, hogy ne maradjon el a rendelkezés, mert ez esetben az egyik alapítéletben — a katonai fogdában végrehajtani rendeltnél — nem történt erre intézkedés és így az összbüntetést kiszabó bíróságnak a feladata ez. Nem kizárt az sem, hogy a bíróság a katonai fogda és a fegyelmező zászlóalj találkozása esetén sem fegyelmező zászlóaljat állapít meg, hanem mellőzi a speciális katonai végrehajtási módok alkalmazását. A büntetés félbeszakítása A katonai fogdában vagy a fegyelmező zászlóaljban töltött büntetés is félbeszakítható, mivel arra a Katonai Fogda Szabályzat 110. §-a, illetve — a fegyelmező zászlóalj vonatkozásában — a Büntetésvégrehajtási Szabályzat 52. §-a, valamint az ezt követő §,-ai, lehetőséget adnak. A félbeszakítás ideje alatt is követhet el az elítélt bűncselekményt, amelyért szabadságvesztésre ítélik. Ilyen esetben a félbeszakítást elrendelő hatóság jogosult az említett végrehajtási szabályok értelmében a félbeszakítást megszüntetni, s ekkor a már részletezett rendelkezések szerint van lehetőség az összbüntetésbe foglalásra. Az összbüntetés azonban soha nem előzheti meg a félbeszakítás megszüntetését, ugyanis a félbeszakított szabadságvesztés nem végrehajtható, a végrehajtás elrendelésére, csak a félbeszakítónak van joga és senki másnak, még az összbüntetési eljárást lefolytató bíróságnak sem, mert ellenkező esetben annak jogkörét venné át. . A katonai végrehajtási mód alkalmazásával kiszabott szabadságvesztések találkozása a javító-nevelő munkával, vagy az annak helyébe lépő szabadságvesztéssel Nincs törvényi akadálya a fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztéssel történő összbüntetésbe foglalásának, és az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés katonai
fogdában, vagy fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtása elrendelésének, mivel a kitöltéssel mindkét szabadságvesztés esetében bekövetkezik a törvényi rehabilitáció. (BJD. 2667.) A szabadságvesztést és a javító-nevelő munkát összbüntetésbe kell foglalni. Így katonai fogdában, vagy fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztést is összbüntetésbe kell foglalni a még végre nem hajtott javító-nevelő munkával, anélkül, hogy a javító-nevelő munkát előbb szabadságvesztésre átváltoztatták volna. Ez esetben nincs akadálya, hogy a bíróság a kettő-egyes átváltoztatási kulcs figyelembevételével a javítónevelő munkát fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztéssel összbüntetésbe foglaljá. Ilyenkor a katonai fogdában javító-nevelő munka helyett eltöltött szabadságvesztés beszámít a sorkatonai szolgálati időben, míg a fegyelmező zászlóaljban eltöltött időt be lehet számítani; (az előbbinél automatikusan, míg az utóbbinál a jó katonai szolgálat eredményeként). Ez áll természetesen az előbbire is, amikor a már átváltoztatott szabadságvesztés kerül összbüntetésbe foglalásra. Így előfordulhat — a fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtás esetén —, hogy a sorkatona a szolgálati ideje alatt tölti le a javító munka helyébe lépő szabadságvesztést és bizonyos előnyben részesül. Ezzel szemben arra is sor kerülhet, hogy rá kell szolgálnia a fegyelmező zászlóaljban eltöltött időt a sorkatonai szolgálati időre. Ez esetben az előny elmarad. A katonai fogdában történő végrehajtásnál a fogdában eltöltött idő beszámít a katonai szolgálati időbe és így, ilyen esetben a katonai szolgálati idő alatt kerül végrehajtásra a javító-nevelő munka. Véleményem szerint azonban ez nem lehet akadálya a javító|-nevelő munka és a katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásának. Annál is inkább, mert a Btk. 108. § (2) bekezdése alapján a katonával szemben javító-nevelő munka helyett egy hónaptól három hónapig terjedő szabadságvesztést kell kiszabni és azt katonai fogdában kell végrehajtani. Ilyenkor is mondhatnánk, hogy javító-nevelő munkát tölt a katona szolgálati ideje alatt. Ez a probléma csak sorállományú személyeknél vethető fel így, mert a hivatásos szolgálatot teljesítő személyek bár a javító-nevelő munka helyett kiszabott szabadságvesztést ők is a katonai fogdában töltik, fel sem merülhet a szolgálati időbe való beszámítás, valamint a fizetés csökkenése is hátrányként éri a teljes szabadságelvonáson kívül. Természetesen a gyakorlatban a hivatásos állományúaknál az összbüntetésbe foglalásnak ez az esete fel sem merülhet, mert amennyiben letöltendő javítónevelő munka hatálya alatt állnak, akkor fel sem veszik őket hivatásos állományba, viszont a felvételük után javító-nevelő munka már nem szabható ki velük szemben. A fegyelmező zászlóaljban és katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésnek, valamint a javító- nevelőmunkának összbüntetésbe foglalásánál mindig figyelemmel kell lenni arra is, hogy az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés ne haladja meg az előbbinél a két évet, míg az utóbbinál a három hónapot. Véleményem szerint a sorállományú személynél a javító-nevelő munka és a katonai fogdában végrehajtani rendelt szabadságvesztés találkozása esetén az összbüntetés eredményeként megállapított szabadságvesztés mértéke meghaladhatja a három hónapot. Ilyenkor szerintem lehetőség van arra, hogy a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban történő végrehajtására intézkedjen a bíróság. Ez végeredményben a végrehajtási módnak az összbüntetési eljárás során történő
megváltoztatását, mégpedig súlyosabbra történő megváltoztatását jelenti. Nem zárja ki viszont a törvény ezt a súlyosbítást, mert más esetben is lehetőséget ad arra, hogy az összbüntetés során a végrehajtási mód súlyosabbra változzon.' így a javító-nevelő munkának szabadságvesztéssel tör r ténő, összbüntetésbe foglalása esetén a javító-nevelő munka szabadságvesztésként, mégpedig a szabadságvesztést megállapító alapítéletben megjelölt fokozatban kerül végrehajtásra. A katonai végrehajtási módok találkozásánál az összbüntetési eljárás során is meg kell határozni, hogy milyen végrehajtási fokozat kerüljön alkalmazásra, ha az összbüntetési eljárás eredményeként a katonai végrehajtási mód alkalmazásával kiszabott szabadságvesztést nem lehet katonai fogdában, vagy fegyelmező zászlóaljban végrehajtani, mivel ennek lehetősége megszűnik. Ebben az esetben figyelemmel kell lenni arra, hogy az alapítéletekben milyen végrehajtási fokozatokat jelöltek meg erre az esetre, és a legszigorúbb nyerhet alkalmazást. A javító-nevelő munkának katonai fogdában, vagy fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztéssel történő összbüntetésbe foglalásakor a fokozat ahhoz igazodik — ha e végrehajtási módok alkalmazásának akadálya van —, hogy a nem javító-nevelő munkát megállapító alapítélet milyen végrehajtási fokozatot jelöl meg. Következik ez abból, hogy „a szabadságvesztésre átváltoztatott javító-nevelő munkát a végrehajtás fokozatánál figyelmen kívül kell hagyni." (Büntető és Katonai Kollégium 450. számú állásfoglalást.) Felfüggesztett szabadságvesztés A fegyelmező zászlóaljban, vagy a katonai fogdában letölteni rendelt szabadságvesztések és a felfüggesztett szabadságvesztés találkozása esetében csak letöltendő szabadságvesztés kiszabására kerülhet sor, mivel az egyik szabadságvesztést nem függesztették fel. Kérdésként merült fel, hogy a végrehajtási mód lehet-e ez esetben fegyelmező zászlóalj, vagy katonai fogda. Erre nincs lehetőség, mert ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajthatóvá válik, akkor azt csak a kiszabáskor megállapított fokozatban lehet végrehajtani. Indokolatlanná és a törvénnyel szembenállóvá teszi a fegyelmező zászlóaljban, vagy katonai fogdában történő végrehajtás elrendelését az, hogy e végrehajtási módok alkalmazása esetén, annak befejezésével az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, míg a felfüggesztett szabadságvesztés esetében ez csak három év múlva, végrehajtás esetén még hosszabb idő elteltével áll be. További — meg nem engedhető — előnyt jelentene a sorkatonának az is, hogy a katonai végrehajtási módok alkalmazása nyomán a már említett esetekben be kell, illetve be lehet számítani az így eltöltött időt a sorkatonai szolgálat idejébe, vagyis az elítélt a szolgálat ideje alatt töltené, szabadságvesztésének egy részét is. A büntetés végrehajtásának elhalasztása A katonai szolgálat lejártáig elhalasztott szabadságvesztés külön problémát vet fel abban az esetben, ha a halasztás ideje alatt katonai fog.dában, vagy fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztést szab ki a katonai bíróság. A 109/1964. (ÍK. 10.) IM—BM—HM—MM számú együttes utasítás 126. §-a arra ad lehetőséget, hogy a sorkatonai szolgálatra történt bevonulás esetén a nem katonai bíróság által kiszabott,
és egy évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztását az elítélt elöljáró parancsnoksága szolgálati érdekből kérheti. Ilyen kérelem esetén a szabadságvesztés végrehajtását az elítélt leszereléséig el kell halasztani. A tartalékos katonai szolgálatot teljesítő személyekre ugyanez a szabály vonatkozik azzal az eltéréssel, hogy ott a két évet meg nem haladó szabadságvesztést kell a leszerelésig elhalasztani. A jelenlegi bírói gyakorlat szerint az ilyen elhalasztott szabadságvesztést és a katonai szolgálat ideje alatt kiszabott, akár katonai fogdában, akár fegyelmező zászlóaljban végrehajtani rendelt szabadságvesztéseket összbüntetésbe kell foglalni, s ennek eredményeként már nem kerülhet sor a katonai végrehajtási mód alkalmazására. Ennek az a további következménye van, hogy az elítéltet le kell szerelni a sorkatonai szolgálatból. E gyakorlat folytatásának az indoka az, hogy a Btk. 72. §-a kötelezően írja elő a végre nem hajtott szabadságvesztések összbüntetésbe foglalását. Egyébként az elítélt járna rosszul, mert elesne attól a kedvezménytől, hogy az összbüntetési eljárás során csökkentsék a rá kiszabott szabadságvesztéseket, s ne kelljen azt neki az alapítéletekben megszabott szabadságvesztések számtani összegeként letölteni. Ezzel szemben felhozható, hogy az idézett együttes utasítás az elítélt leszereléséig történő elhalasztásról rendelkezik. A katonai fogdában, illetve fegyelmező zászlóaljban büntetését töltő személy katonai szolgálatot teljesít. Különösen szembeötlő ez a katonai fogda esetében, amikor az ott eltöltött időt kötelező erővel be kell számítani a sorkatonai szolgálat idejébe. Az említett együttes utasítás szószerinti értelmezése esetén az összbüntetésbe foglalásra az ilyen esetekben nem is kerülhet sor, mert a katonai szolgálat még nem telt le, a leszerelés nem történt meg, s a halasztást az elítélt addig kapta. Természetesen a halasztást az azt megadó bíróság, vissza is vonhatja, és ekkor már nem lehet akadálya az összbüntetésbe foglalásnak, de ebben az esetben sem kerülhet sor katonai végrehajtási mód alkalmazására. A most említett esetek olyan következményekkel járnak, hogy a sorkatonai szolgálatból sokszor leszerelik a kisebb súlyú katonai bűntettet elkövető személyt, mert a bevonulás előtt egy enyhébb tartamú szabadságvesztést szabtak ki vele szemben, amelynek végrehajtását az elöljáró kérésére korábban a leszerelésig elhalasztották. Az együttes utasítás a sor-, vagy tartalékos katonai szolgálatra bevonult személlyel szemben a bevonulása előtt kiszabott javító-nevelő munka átváltoztatása nyomán kiszabott szabadságvesztés elhalasztására is hasonlóan rendelkezik. Ez azonban nem okoz problémát, mert ha a tartalékos, vagy sorkatona újabb bűntettet követ el és ezért a katonai végrehajtási mód alkalmazásával végrehajtandó szabadságvesztést állapítanak meg vele szemben, akkor lehetőség van az összbüntetési eljárás eredményeként olyan szabadságvesztés kiszabására, amelynek végrehajtási módja, katonai fogda, illetve — sorkatona esetében — fegyelmező zászlóalj. A katonai mellékbüntetések összbüntetésbe foglalása Mint az egyéb mellékbüntetések, a külön ítélettel kiszabott katonai mellékbüntetések sem foglalhatók összbüntetésbe. A végrehajtásukra azonr ban sor kerül a főbüntetés tekintetében lefolytatott összbüntetési eljárást követően. A katonai mellékbüntetések: a lefokozás, a rendfokozatban viszszavétés és a soronkövetkező előléptetésből kizárás. A lefokozás nem okoz
problémát, ha több alapítéletben is sor került a lefokozásra, vagy a vele azonos hatású közügyektől eltiltásra. Ilyenkor a lefokozás szempontjából teljesen mindegy, hogy melyiket hajtják végre. A rendfokozatban visszavetés esetén a leghátrányosabbat kell végrehajtani. A leghátrányosabbnak pedig azt kell tekinteni, amelyiknél az alacsonyabb rendfokozatban eltöltendő leghosszabb várakozási időt állapította meg a bíróság. Két azonos várakozási időt megszabó alapítéletnél azt, amelyik később emelkedett jogerőre. Éz utóbbi eset csak nagyon ritkán fordulhat elő. A soron következő előléptetésből kizárás esetén is hasonló az eljárás, vagyis a hátrányosabb kerül végrehajtásra, s az tekinthető hátrányosabbnak, amelyiknél hosszabb várakozási idő nyert megállapítást, vagy az egyenlő tartamban megállapított várakozási idő esetén az, amelyiknél később jár le a várakozási idő. Egyik sem zárja ki azonban a soronkívüli előléptetés lehetőségét. A kifejtettekre figyelemmel az összbüntetési eljárásban a katonai mellékbüntetésekre nem kell rendelkezni, csak a végrehajtás során kell azokra figyelemmel lenni. Az összbüntetésbe foglalás egyes katonai eljárásjogi problémái Eljárásjogi kérdésként leggyakrabban hatásköri problémák merülnek fel. Ezzel kapcsolatban a Be. általában megfelelő iránymutatást tartalmaz. Eszerint minden esetben az a bíróság jár el, amely magasabb hatáskörű, illetve azonos hatáskörű bíróságok közül az, amelyik a legutóbb befejezett ügyben elsőfokú bíróságként járt el. Természetesen, ha a katonai bíróság volt az egyik eljáró bíróság, akkor minden esetben a katonai bíróság lesz az összbüntetésbe foglalást hozó bíróság. így van ez olyankor is, amikor az elítélt közben feltételes szabadságra került, vagy félbeszakítják a büntetését, esetleg végrehajtási kegyelmet kap, s ezután követ el bűncselekményt, ha a félbeszakítás, vagy a kegyelem arra a büntetésre is vonatkozott, amelyet a katonai bíróság szabott ki. Következtetésként kimondhatjuk, hogy amíg az elítélt olyan szabadságvesztést tölt, amelyet katonai bíróság szabott ki, addig mindig a katonai bíróságnak van hatásköre az összbüntetési eljárás lefolytatására. Két katonai bíróság által kiszabott ítélet összbüntetésbe foglalásnál is érvényesül az az elv, hogy a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság volt az egyik ügyben az elsőfokú bíróság, akkor az jár el az összbüntetési eljárás során is, a katonai eljárásban természetesen a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma. Kizárólagos illetékesség esetén a kizárólagos illetékesség folytán eljáró bíróságnak kell az összbüntetési eljárást lefolytatni. Ez áll akkor is, ha két katonai bíróság hozta az alapítéleteket és az egyik jogosult csak a kizárólagos illetékesség alapján eljárni. A katonai eljárásban csak a Budapesti Katonai Bíróság bír kizárólagos illetékességgel a Be. 50. §-ában és a Be. 52. § (1) bekezdésében megjelölt bűntettek elbírálására. Amennyiben az alapítéletek egyikében ilyen bűntett szerepel, akkor a Budapesti Katonai Bíróság bír kizárólagos illetékességgel az összbüntetési eljárásra is. Kérdéses lehet a katonai bírósági tanács összetétele az összbüntetési eljárásban. A Be. 347. § (1) bekezdés értelmében a katonai bíróságoknál az eljáró tanácsok ülnökei a terheltnél alacsonyabb rendfokozati csoportba tartozó személyek nem lehetnek. Véleményem szerint ez vonatkozik az összbüntetési eljárásnál még arra az esetre is, ha időközben a terheltet le-
fokozták, s az összbüntetési eljárás során már rendfokozat nélküli személyként szerepel. Ezt ugyan a törvény külön így nem rendeli, de az említett rendelkezés így értendő, mert a katonai eljárásban a tanács 'összetételére vonatkozó rendelkezés a katonai rendfokozat tekintélyét hivatott védeni, s ez akkor is védelmet igényel, ha az illetőt már lefokozták. Erre egyébként a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma más vonatkozásban már rámutatott. (BJD. 2395.)
t A szabálysértések parancsnoki fegyelmi hatáskörben történő elbírálásának néhány elvi és gyakorlati kérdése írta: Dr. Odler János hb. alezredes
Az Országgyűlés 1968. év tavaszán tartott ülésszakán megalkotta a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényt (a továbbiakban Szabálysértési Kódex), s e törvény 118. §-nak felhatalmazása alapján egyidejűleg elkészült a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 17/1968. (IV. 14.). számú rendelete is az egyes szabálysértésekről. A Szabálysértési Kódex 28. §-ának (1) bekezdése szerint: „Ha a szabálysértést katona követte el, fegyelmi intézkedésnek van helye." E törvényhely (2) bekezdése kimondja, hogy a szabálysértési rendelkezések alkalmazásában katona a fegyveres erők, a rendőrség és a büntetésvégrehajtási őrség tagja, továbbá a szolgálatban vagy a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértés esetén a munkásőrség, valamint a vám- és pénzügyőrség egyenruha viselésére jogosított tagja. A továbbiakban az előforduló katona kifejezés alatt a fegyveres erőkön kívüli fenti testületek tagjai is értendők, míg a parancsnok kifejezés az érintett testületek vezetőit is magába foglalja. A törvény 28. §-ának rendelkezéséhez fűzött miniszteri indokolás a szabálysértések parancsnoki fegyelmi hatáskörbe utalásának alátámasztását illetően azt tartalmazza, hogy katonával szemben a szabálysértés miatti fegyelmi intézkedés „egyrészt a katonai fegyelem egységét, oszthatatlanságát fejezi ki, másrészt pedig elégségesnek látszik fegyelmi intézkedés megtétele, mivel a szabálysértéshez képest a katonai fegyelmi büntetések erőteljesebbek és jobban egyéni'esíthetők." Az elmondottakon kívül sem a Szabálysértési Kódex rendelkezései, sem az azokhoz fűzött miniszteri indokolás nem nyújt további támpontot a szabálysértések parancsnoki hatáskörben való elbírálásához. Az idézett törvényi rendelkezésből és miniszteri indokolásból tulajdonképpen csak az állapítható meg egyértelműen, hogy a katona által elkövetett bármely szabálysértés miatt fegyelmi fenyítést kell kiszabni, tehát a katona szabálysértési ügyét nem a törvényben meghatározott szabálysértési hatóság, hanem —, fegyelmi jogkörében — az illetékes parancsnok bírálja el. A törvényi rendelkezés és miniszteri indokolás szűkszavúságára f i gyelemmel a szabálysértésekkel kapcsolatos törvényi rendelkezések egységes értelmezésének, ekörben a jogszabályalkalmazás törvényességének, az egyes szabálysértési ügyek lehetőség szerinti azonos felfogás alapján való elbírálásának követelménye, valamint az érintett területeken a parancsnokok kulturált, helyes jogalkalmazási gyakorlata kialakításának elősegítése egyaránt szükségessé teszi, a törvény alapvető rendelkezései és egyes alapfogalmak megvilágítását. Ugyancsak szükséges az eljárás során — 87 —
I
:jH:! • :
m
felmerülhető problémák, valamint a szabálysértések fegyelmi hatáskörben való elbírálásából adódó parancsnoki feladatok részletesebb — bár nem minden részletre kiterjedő — magyarázata is. Egy kérdést már a bevezetőben szükséges tisztázni. A törvény 28. §-ának rendelkezése értelmében a katona által elkövetett bármely szabálysértés elbírálása az illetékes parancsnok fegyelmi hatáskörébe tartozik. Ebből egyenesen következik az, hogy a parancsnokok a vonatkozó ügyek elbírálása esetén nem a Szabálysértési Kódexben előírt eljárási szabályok, hanem az adott testület fegyelmi szabályzatában, a fegyelmi vétségek elbírálására meghatározott szabályok alapján kötelesek eljárni. A fenyítések nemének és mértékének megválasztásánál ugyancsak a vonatkozó fegyelmi szabályzat rendelkezései az irányadók. Ezek a kérdések különösebb magyarázatra nem szorulnak. Ámde a Szabálysértési Kódex több olyan alapvető általános és különös rendelkezést tartalmaz, melyek vizsgálata a parancsnokokra nézve kötelező annak ellenére, hogy az eléjük került szabálysértéseket nem a vonatkozó törvény, hanem a testület f e gyelmi szabályzata rendelkezései alapján kell elbírálniok. Ilyenek például a szabálysértést elkövető felelősségével, a felelősséget kizáró okokkal, az elévüléssel és még számos kérdéssel kapcsolatos rendelkezések, melyek a parancsnokok helyes elbírálási gyakorlatának kialakításához részletesebb kifejtést igényelnek. ^Mindezekre figyelemmel az alábbi főbb témakörökkel foglalkozom: — A szabálysértés és a fegyelmi vétség fogalma, s egymáshoz való viszonyuk. — A Szabálysértési Kódex alapvető rendelkezéseinek értelmezése. — A fegyelmi eljárás megindítása és lefolytatása. — A fegyelmi büntetések kiszabása. — A fegyelmi eljáráshoz kapcsolódó egyéb problémák. I. A szabálysértés és a fegyelmi vétség fogalma, s egymáshoz való viszonyuk A Szabálysértési Kódex bevezetőjében foglaltak alapján a szabálysértés fogalma a következőképpen határozható meg: — A szabálysértés az az államigazgatási szervek munkáját akadályozó, valamint a társadalmi együttélés szabályait sértő jogellenes cselekmény, amely a társadalomra csekély fokban veszélyes. Ebből a meghatározásból következően a szabálysértés legfontosabb tartalmi jegye a társadalomra veszélyesség. Ez azonban a bűntettnek is alapvető ismérve, bár nyilvánvaló, hogy a bűntett és a szabálysértés társadalomra veszélyessége nem azonos súlyú. Fokozati különbség van közöttük, s erre a Szabálysértési Kódex is utal bevezetőjében, amikor a társadalomra csekély fokban veszélyes cselekményt nevezi szabálysértésnek. A fegyelmi vétség fogalmát már sokkal nehezebb meghatározni, miután annak pontos és tömör megfogalmazását az érintett testületek szabályzatai rendszerint nem adják meg. Figyelemmel a kapcsolatos,szabályzatok általános rendelkezéseire, a sajátos testületi életviszonyokat alapulvéve a fegyelmi vétség fogalma — egészen szűk értelmezéssel — akként határozható meg, hogy fegyelmi vétségek azok a szolgálati rendet és fe-
gyeimet kisebb fokban sértő vétkes magatartások, melyeket a büntetőtörvény nem nyilvánít katonai (adott esetben köztörvényi) bűntetté. Az érintett testületek szolgálati rendjének és fegyelmének megtartására vonatkozó előírásokat a különböző szabályzatok tartalmazzák, sok esetben pedig a parancsnokok, az elöljárók, illetve vezetők jogszabály rendelkezésein alapuló szóbeli utasításai és parancsai jelentkeznek a beosztottak magatartását meghatározó szabályként. Éppen ezért a fegyelmi vétségek mindenre kiterjedő felsorolására nincs lehetőség. Elegendő annyit megjegyezni, hogy a testület tagja részéről a szolgálati rendet és fegyelmei, közvetlenül sértő bármely magatartás jogellenes, s a megvalósított magatartás társadalomra veszélyességének fokától függ, hogy azt bűntettként vagy csak fegyelmi vétségként kell-e értékelni. Mind a bűntett, mind a fegyelmi vétség, illetve szabálysértés jogellenes cselekmény. Viszont — elvonatkoztatott értelmezéssel — minden jogellenes cselekmény szabályszegés, mert akár bűntettet, akár fegyelmi vétséget, illetve szabálysértést megvalósító magatartás valamely jogszabály — magatartási szabályokat előíró — rendelkezéseit sérti. Az egyes jogellenes magatartások különválasztásának alapja — a cselekmény társadalomra veszélyességének fokán túlmenően — az lehet, hogy a Szabálysértési Kódexben foglalt szabálysértésnek a jogellenes cselekménnyel .megvalósított általános szabályszegésnél sajátos, szűkebb jelentést kell tulajdonítani. Vagyis a törvény alkalmazásában á szabálysértés olyan magatartást jelöl, amelyet a jogszabály kifejezetten szabálysértésnek nyilvánít. Ezekután vizsgáljuk meg, hogy milyen különbség tehető a szabálysértés és fegyelmi -vétség között, mivel az ezeket megvalósító jogellenes magatartások egyaránt kisebb fokú társadalomra veszélyességet foglalnak magukban, s ennek folytán súlyukat tekintve — éltérő jellegük ellenére Í S Í — lényegében azonos szintűek. A szabálysértések és fegyelmi vétségek egymáshoz való viszonyát illetően elsődlegesen a specialitás elvéből kell kiindulni. A fegyelmi vétséggel elkövetett „szabálysértés" á testület szolgálati rendjét és fegyelmét, míg a Szabálysértési Kódexbari foglalt szabálysértés az államigazgatási szervek munkájának zavartalanságához fűződő érdeket, valamint a társadalmi együttélés szabályait sérti. Mindebből világosan következik, hogy a Szabálysértési Kódexban foglalt szabálysértés és a fegyelmi vétség egymáshoz való viszonyát a specialitás határozza meg, amit természetszerűleg úgy kell értelmezni, hogy a szabálysértéshez képest a fegyelmi vétség a speciális magatartás. A szabálysértés és fegyelmi vétség • közötti elvi különbségtétel indokoltságát aláhúzza az a körülmény, hogy a két jogellenes magatartás egymáshoz való viszonyának tisztázása nélkül a parancsnokok gyakorlati jogalkalmazásában igen nehéz problémákat okozna az egy magatartással szabálysértést és fegyelmi vétséget is megvalósító testületi tag ügyének helyes elbírálása. Ugyanis a specialitás sajátossága jelen esetben az, hogy amennyiben a jogellenes magatartás a szabálysértéssel együtt fegyelmi vétséget is megvalósít, úgy az elkövető terhére csak a felgyelmi vétségét kell megállapítani és csak ezért kell vele szemben fenyítést alkalmazni. Ilyen eset lehet például, ha a testület tagja az elhelyezési körletén és szolgálaton kívül olyan rendbontó magatartást tanúsít, amely a garázdaság szabálysértésének megállapítására alkalmas, azonban a cselekmény körülményeiből megállapítható, hogy magatartásával a testület tagjainak tekintélyét lejáratta, más fegyveres testületek, illetve a lakosság- és az adott
testület közötti viszonyt rombolta, egyszóval a cselekmény elkövetésének eredményeként a szolgálati rend és fegyelem is sérelmet szenvedett. Gyakorlati problémaként jelentkezhet, hogy laktanyán (intézményei), intézeten stb.) belül megvalósítható-e szabálysértés vagy csak fegyelmi vétség? A jelentősebb szabálysértéseket már a Szabálysértési Kódex harmadik része meghatározza. Ezek címéből és az egyes jogellenes magatartások tényállásának megfogalmazásából egyértelműen eldönthető, hogy egyes magatartások, — mint például a testületi vagyon sérelmére elkövetett lopás, sikkasztás, csalás, jogtalan elsajátítás, szándékos rongálás és hűtlen kezelés vagy orgazdaság — az adott testület körletén belüli elkövetés esetén is szabálysértésként minősülnek, míg más cselekmények, így például a Szabálysértési Kódex 96. §-ába ütköző veszélyes fenyegetés, a 98. §-ába ütköző hivatalos személy akadályozása, a 99. §-ába ütköző rendzavarás, valamint a 100. §-ába ütköző hatóság vagy hivatalos személy megsértése, amennyiben e cselekmények az elöljáró parancsnok személye ellen irányulnak, illetve általában a szolgálati rendet és fegyelmet sértik, megvalósításuk akár a testület körletén belül, akár azon kívül történt, súlyosabb esetekben — ha az elkövető katonai bűntett alanya lehet — valamely függelemsértési bűntettet, enyhébb esetekben pedig fegyelmi vétséget valósítanak meg. Ugyanakkor más szabálysértő magatartások, mint például a törvény 102. §-ába ütköző időleges munkakötelezettség megsértése és még számos szabálysértés a testület tagja részéről sem a körleten belül, sem azon kívül nem követhető el. A parancsnokok elbírálási gyakorlatában problémát okozhat a Szabálysértési Kódex 93. §-ába ütköző garázdaság, a 94. §-ába ütköző verekedés és a 95. §-ába ütköző botrányos részegség mikénti értékelése, ameny r nyiben e cselekményeket a testületi tag az elhelyezési körleten belül követi el. A „nyilvános hely" mind a garázdaság alapesetét, mind a verekedést és botrányos részegséget meghatározó tényállásban elkövetési elemként szerepel. A Legfelsőbb Bíróság 414. számú állásfoglalása kimondja, hogy „Garázdaságnál nyilvános hely alatt a szó köztudatban levő elnevezésének megfelelően olyan helyet (helyiséget vagy területet) kell érteni, ahová azonos feltételek mellett bárkinek szabad bemenetele van, illetve bárkinek a rendelkezésére áll." Bár ez az állásfoglalás a garázdaság bűntettére vonatkozik, azonban az természetszerűleg a parancsnoki hatáskörbe tartozó garázdaság, vereke dés és botrányos részegség szabálysértése is vonatkoztatható. Ebből viszont önként következik, hogy az adott testület körletén belül rendszerint más beosztottak jelenlétében elkövetett kisebb jelentőségű garázdaság alapesete, a verekedés és botrányos részegség is mindig fegyelmi vétségként és nem szabálysértésként bírálandó el, mert a laktanya, intézmény, intézet sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tekinthető olyan nyilvános helynek, ahová bárki beléphet, illetve ahol bárki tartózkodhat. Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a fenti magatartások kapcsán az elkövető rendszerint szembekerül az elöljárókkal vagy szolgálati közegekkel is, melynek folytán a magatartás nem egyszer katonai bűntetté fajul, de legalábbis tisztán fegyelmi vétséget valósít meg. Arra már utaltunk, hogy az említett cselekmények — bizonyos feltételek fennforgása esetén — még körleten kívüli elkövetésük ellenére is — fegyelmi vétséget és nem szabálysértést valósítanak meg.
A Szabálysértési Kódex 93. § (1) bekezdésének második fordulatában írt tényállásból a „nyilvános hely" fogalma hiányzik, tehát az itt megfogalmazott garázdaság szabálysértésének elkövetése elvileg laktanyai viszonyok mellett sem kizárt. Ennek ellenére ezt a cselekményt is fegyelmi vétségként és nem szabálysértésként kell elbírálni. Ugyanis szinte kizárt dolog, hogy valamely beosztott olyan magatartása, melynek elkövetésével más testületi tagban megbotránkozást vagy riadalmat kelt, egyúttal ne sértse a szolgálati rendet és fegyelmet is. Ebben az esetben pedig a beosztott bármely jellegű és egyben kisebb jelentőségű cselekményét fegyelmi vétségként és nem szabálysértésként kell értékelni. II. A Szabálysértési Kódex alapvető rendelkezéseinek értelmezése A törvény egyes alapvető rendelkezéseinek ismerete annak ellenére fontos a parancsnokok számára, hogy a szabálysértéseket parancsnoki fegyelmi jogkörben, a vonatkozó testületi szabályzatok rendelkezéseinek alkalmazásával kell elbírálniok. E szempontból az érintett alapvető rendelkezések az alábbiak: 1. A Szabálysértési Kódex 5. §-a szerint szabálysértés miatt az elkövető csak akkor vonható felelősségre, ha a jogellenes magatartás neki felróható. Felróhatóságról akkor beszélünk, ha a cselekményt szándékosan vagy gondatlanul követik el. Ámde a szabálysértési tényállásokból minden esetben nem kerül ki közvetlenül, hogy a felróhatóságnak melyik fajtája' alapozhatja meg a cselekmény elkövetésének megállapítását. Ebből az következik, hogy a szabálysértés mind szándékos, mind gondatlan magatartással megvalósítható, kivéve ha a) jogszabály csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni, vagy b) a szabálysértés gondatlan megvalósítása kizárt. 2.^ A Szabálysértési Kódex 7. §-a szerint szabálysértés miatt nem vonható felelősségre az, aki a cselekményt elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban, illetve kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha a tudatzavart önhibából eredű Ieittasodás okozta. Az elmefogyatékossággal kapcsolatos kérdéseket nyilvánvalóan csak az illetékes elmeorvosok bevonásával lehet tisztázni. Ezért ilyen gyanú esetén a testületi tagot meg kell vizsgáltatni. A kényszer és fenyegetés megtöri az elkövető akaratát, tehát az ilyen hatás alatt elkövetett tettéért nem vonható felelősségre. Ha a testületi tag e körülményre hivatkozik ügyének elbírálásánál feltétlenül figyelemmel kell lenni arra, hogy csak az olyan fenyegetés zárja ki az elkövető felelősségének megállapítását, amely komoly, vagyis az elkövetőnek olyan közeli és reálisan bekövetkezhető, s egyben jelentős hátránytól kell tartania, ami az akarat megtörésére alkalmas. Erre valamilyen általános mérce nem állítható fel. Ezért a kérdést mindig az adott ügyhöz kapcsolódva kell vizsgálat tárgyává tenni, s ennek során az átlagember iránti követelmény mércéjét kell alapul venni. A törvény szerint a részegség nem mentő körülmény, sőt nem szükségtelen utalni arra, hogy testületi tag esetében a Ieittasodás — a cselekmény körülményeitől függően — a felelősséget súlyosító körülményként is értékelhető.
3. A Szabálysértési Kódex 8. §-a alapján a szabálysértés miatti felelősség megállapítását kizáró okként szerepelhet a ténybeli és jogi tévedés is. A fenti törvényhely rendelkezése szerint az elkövető terhére nem róható az olyan tény, amelyről az elkövetéskor kellő gondosság ellenére sem volt tudomása. Például a törvény 107. §-ának (1) bekezdése orgazdaság szabálysértése miatt rendeli büntetni azt a személyt, aki tulajdon, elleni szabálysértésből, származó dolgot, vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy ilyen dolog elidegenítésében közreműködik. Aki azonban a kellő gondosság kifejtése ellenére sem tudja, hogy az általa megszerzett, elrejtett vagy elidegenített dolgok tulajdon elleni szabálysértésből származik, a fenti cselekmény miatt nem vonható felelősségre. A jogi tévedés esete akkor áll fenn, ha az adott magatartás tanúsításakor az elkövető a magatartásra irányadó jogszabályt nem ismerte. Ez azonban senkit nem mentesít a felelősségre vonás alól csak abban az esetben, ha a jogban való tévedésre az elkövetőnek alapos oka volt. Ilyen alapos ok lehet például az elkövető részére valamely kérdésben az illetékes szerv képviselője által adott téves felvilágosítás. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a ténybeli tévedés általános mentesítő ok és fennforgása esetén csak kivételesen — a kellő gondosság elmulasztása esetén — kerülhet sor a felelősség megállapítására, míg a jogi tévedés esetén a felelősség megállapítása az általános, és a felelősségre vonás elkerülése csak kivételesen — a tévedést kiváltó alapos ok fennforgása esetén — kerülhet szóba. 4. A Szabálysértési Kódex 9. §-a arról rendelkezik, hogy a szabálysértést meghatározó külön jogszabály rendelkezése szerint, a szabálysértés elkövetője csak a sértett kívánsága (magánindítvány), illetőleg a feljelentésre jogosult szerv feljelentése alapján vonható felelősségre. A magánindítvány attól a naptól számított 30 napon belül terjeszthető elő, amely napon a sértett az elkövető kilétéről tudomást szerzett. A magánindítvány és feljelentés azonban csak igen szűk körben feltétele a szabálysértés elbírálásának. Példaként utalunk arra, hogy a törvény 105. §-ának (6) bekezdése szerinti tulajdon elleni szabálysértés miatt szabálysértési eljárásnak csak'm'agánindítványra van helye, ha a sértett az elkövető hozzátartozója. (Természetesen a magánindítvány hiánya nem akadálya a parancsnoki fegyelmi eljárásnak, ha a cselekmény egyben fegyelmi vétség.) A szabálysértési ügyekben — a büntető ügyektől eltérően — a törvény lehetővé teszi a magánindítvány visszavonását. Ilyen esetben a parancsnokoknak az ügyet — ha azt szabálysértésként kellene elbírálniok — fegyelmi fenyítés kiszabása nélkül kell lezárniok. Egyébként a magánindítvány előterjesztésére és visszavonására jogosult hozzátartozók körét a törvény nem vonja meg határozottan, ezért csak következtetni lehet, hogy hozzátartozók alatt az 53. § rendelkezésének utalása alapján a 60. § (3) bekezdésében felsorolt személyeket kell érteni. Ezek a következők: — az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, — az örökbefogadó és nevelőszülő, — az örökbefogadott és nevelt gyermek, — házastárs vagy élettárs, •— testvér. 5. A Szabálysértési Kódex 10—12. §-ai a szabálysértés elévülésével foglalkoznak. Altalános jogelv, hogy a büntetendő cselekmények elkövetésétől számított bizonyos idő elteltével a cselekmény társadalomra vészé-
lyessége elenyészik, melynél fogva áz elkövető felelősségre vonása már nem indokolt. Szabálysértés miatt az elkövető nem vonható felelősségre, ha a cselekmény elkövetése óta 6 hónap már eltelt. Az állapotcselekmények esetében azonban (például, ha a kitiltott személy továbbra is abban a városban tartózkodik, ahonnan kitiltották) az elévülés mindaddig nem veszi kezdetét, amíg a jogellenes állapot tart. Ha a cselekmény miatt eredetileg büntető eljárás indult és az ügyet a szabálysértési hatósághoz — adott esetben a parancsnokhoz — teszik át, a 6 hónapos elévülési idő azon a napon veszi kezdetét, amely napon az áttételt elrendelő határozat a szabálysértési hatósághoz megérkezett. Ilyenkor azonban a szabálysértés csak akkor bírálható el, ha; annak elkövetése és a büntető eljárás megindítása, között 6 hónap még nem telt el. Ezzel; szemben a pénzügyi, vám- és dévizaszabálysértés és még néhány szabálysértés esetén a 6 hónapos elévülési határidőt attól a naptól kell számítani, amely napon a szabálysértés az illetékes hatóság tudomására jutott. A szabálysértés elkövetésétől számított 2 év elteltével azonban semmilyen szabálysértés miatt nem lehet az elkövetőt felelősségre vonni. Meg kell említeni még, hogy az elkövető ellen tett érdemi eljárási cselekmény az elévülést félbeszakítja. Ennek jogi hatása az, hogy a tett intézkedés napjával a 6 hónapos elévülési idő élőiről kezdődik. Az elkövetéstől számított 2 év elteltével azonban ilyen esetben sincs helye felelősségre vonásnak, 6. A Szabálysértési Kódex 13. §-ának rendelkezéséből folyóan a szabálysértés elkövetőjével azonos felelősséggel tartozik az a testületi tag is, aki akár testületi tagot, akár más személyt a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír, illetőleg az is, aki a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. Mindössze figyelemfelhívás végett utalunk arra^ hogy — az eset körülményeitőr függően — általában a cselekmény megvalósítója érdemel súlyosabb fenyítést. Ha azonban a cselekmény elkövetésében a felbújtásnak döntő szerepe volt, a felbújtó az elkövetőnél -— az egyéniesítéstől függően — súlyosabb fenyítést is kaphat. 7. A Szabálysértési Kódex 14. §-a kötelező szabályként írja elő, hogy amennyiben a szabálysértés az elkövetés körülményeire és az elkövetőjére tekintettel jelentéktelen, úgy a felelősségre vonást mellőzni kell. Testületi tagnál ilyen eset lehet például a csak helyszíni bírságolást maga után vonó szabálysértés vagy egyéb csekélyebb súlyú szabálysértés alkalmi elkövetése, amennyiben az elkövető . fegyelmezett, többször dicsért, általában, a szolgálati rendet és fegyelmet megtartó személy. A törvény 14. §-ának további rendelkezése azt írja elő, hogy a felelősségre vonást ugyancsak mellőzni kell, ha a szabálysértés egyben fegyelmi vétséget is megvalósít, s a fegyelmi felelősségre vonás egymagában is megfelelően szolgálja a társadalom védelmének és a nevelésnek feladatát. Ennek hiánya esetén nem vitásan, mind a szabálysértés, mind a fegyelmi vétség miatti felelősségre vonást eszközölni kell. Hangsúlyozzuk azonban, hogy itt nem a tisztán szolgálati jellegű fegyelmi vétségekről van szó, tehát amennyiben valamely testületi tag magatartása egyben szabálysértést és fegyelmi vétséget is megvalósítana, úgy vele szemben — a specialitás elvére figyelemmel — a fegyelmi vétség miatt kell fegyelmi fenyítést alkalmazni. 8. A Szabálysértési Kódex 15. §~ának (2) bekezdése árról rendelkezik, hogy a szabálysértés nem állapítható meg akkor, há a cselekmény bűntet-
tet valósít meg. Ez az alapvető rendelkezés nyilvánvalóan a parancsnokokat is köti. Miután azonban a parancsnokok a saját fegyelmi hatáskörükben azokat a kisebb súlyú katonai és köztörvényi bűntetteket is elbírálhatják, melyeknek a törvényi büntetési tétele az egy évi szabadságvesztést nem haladják meg, e bűntetteket a fegyelmi jogkörükben is lezárhatják.. III. A fegyelmi eljárás megindítása és lefolytatása Arra már a bevezetőben utaltunk, hogy az érintett testületek tagjával szemben szabálysértés miatt nem szabálysértési, hanem fegyelmi eljárás indul, s az elkövetővel szemben mind az eljárást, mind a szankciókat illetően a testület fegyelmi szabályzatának rendelkezései kerülnek alkalmazásra. Ebből pedig nyilvánvalóan az következik, hogy a parancsnok a szabálysértés elbírálásánál, nem szabálysértési hatóságként, hanem fegyelmi jogkörben eljáró parancsnokként intézkedik. Testületi taggal szemben szabálysértés miatt-fegyelmi eljárás az alábbiak szerint indulhat: 1. A parancsnok intézkedése alapján minden az elhelyezési körletben elkövetett szabálysértés miatt, valamint azon kívül elkövetett bármely szabálysértés miatt, ha a szabálysértés az elévülési időn belül a parancsnok tudomására jut. 2. Ugyancsak a parancsnok intézkedése alapján a hozzá bárki által, feljelentett szabálysértési ügyekben. 3. A különböző szabálysértési hatóságok, illetve szabálysértés miatt eljáró más szervek által a parancsnokhoz áttett ügyekben. A törvény rendelkezése szerint a feljelentést — ha a jogszabály másként nem rendelkezik — bármely szerv vagy személy megteheti. A törvény azonban ezt az általános feljelentési jogot két vonatkozásban korlátozza. A csak magánindítványra vagy meghatározott szerv feljelentésére üldözhető szabálysértést csak a már említett jogosult hozzátartozók, illetve a jogszabályban mégjelölt szervek jelenthetik fel. Ebből természetszerűleg az következik, hogy az adott szabálysértések a magánindítvány, illetve az illetékes szervek feljelentésének hiányában nem bírálhatók el akkor sem, ha azokról a parancsnok tudomást szerzett. A fegyelmi eljárás lefolytatására, s ennek folytán fenyítés kiszabására, illetve az ügy egyéb módon történő lezárására a testületi tag állományilletékes parancsnoka jogosult. Ezért, ha valamely beosztott a szabálysértés elkövetése és a szabálysértési hatóság vagy más illetékes szervek áttételi határozatának megérkezése, illetve a feljelentés megtételének ideje alatt más alakulatokhoz került át. helyezésre, a vonatkozó iratokat az elkövető új beosztási helyének parancsnokához kell továbbítani. Gyakorlati problémát jelenthet, hogy mi a parancsnok feladata abban az esetben, ha a szabálysértést elkövető beosztottat a cselekménynek parancsnoki hatáskörben való elbírálása előtt leszerelik. Ilyenkor legfeljebb a rendfokozatot érintő fenyítés szabható ki, azonban e súlyos fenyítés kiszabásának szükségtelensége esetén a fegyelmi eljárást fegyelmi fenyítés kiszabása nélkül le kell zárni, mert egyéb katonai fegyelmi fenyítés a már leszerelt testületi taggal szemben nyilvánvalóan nem hajtható végre. A parancsnok nem bírálhatja el a szabálysértést akkor sem, ha az elkövető a cselekmény elkövetésének időpontjában még polgári személy
volt,, viszont az ügy elbírálása előtt a testület állományába került. Ilyén esetben á szabálysértést ugyanis csak az illetékes szabálysértési hatóságok vagy szervek bírálhatják el, miután a Szabálysértési Kódex 28. §-ának (1) bekezdése azt a kétséget kizáró rendelkezést tartalmazza, hogy fegyelmi intézkedésnek csak akkor van helye, ha a szabálysértést katona követte el. Ez a probléma természetesen csak akkor, merülhet fel, ha valamely szabálysértési hatóság vagy szerv ilyen ügyet a parancsnokhoz tenne át, ihletve ilyen ügyben feljelentést hozzá tennének. Ilyen esetben a parancsnok feladata egyértelműen az lehet, hogy az ügyet, illetve a feljelentést áz illetékes szabálysértési hatósághoz küldi vissza, illetve teszi át, ami általában megegyezik az elkövető állandó lakhelye szerint illetékes szabálysértési hatósággal. (A már leszerelt és az időközben bevonult katona szabálysértési ügyeinek elbírálását illetően a fentiekkel ellentétes álláspontot képviselt a Katonai Főügyészségnek az Ügyészségi Közlöny 1964. évi 6. számában közzétett állásfoglalása, valamint az Ügyészségi Értesítő 1968. évi 4. számában Dr. Gaál János r. őrgy. tollából megjelent — „A katona fogalma az 1968. évi I. tv. alkalmazásában" címmel közzétett tanulmány, viszont a jelen tanulmányban képviselt elvekkel lényegében azonos álláspontra helyezkedik dr. Muraközi Gábór szds. az Ügyészségi Értesítő 1969. évi 2. számában „A szabálysértési törvény alkalmazása a katonai életviszonyok között" címmel közzétett tanulmányában). A rendőrség hatáskörébe tartozó szabálysértések, így a garázdaság, közveszélyes munkakerülés, üzletszerű kéjelgés, kitiltás és rendőrhatósági felügyelet megszegése, kényszerelvonó-kezelés alóli kibúvás, verekedés és veszélyes fenyegetés szabálysértése miatt 30 napig terjedő elzárás is kiszabható. Bár a szabadságelvonást eredményező büntetés csak vagylagos, mégsem kizárt, hogy azt a rendőrség az időközben az érintett testület állományába került beosztottal szemben alkalmazza. Ebben az esetben a testületi taggal szemben — akár elbocsátásra kerül, akár a testületnél marad — az 5/1968. (X. 19.) IM—BM—PM számú együttes rendelet előírásainak megfelelő alkalmazásával kell a büntetés végrehajtására intézkedni. Véleményünk szerint azonban az lenne a helyes,, hogy a testületi taggal szemben ezt a büntetést úgy hajtanák végre, mint a parancsnok által kiszabott fogságfenyítést. Ha testületi tag az egység elhelyezési körletén kívül polgári személyekkel együtt követ el szabálysértést, a parancsnok csak a testületi taggal szemben járhat el. Ugyanis polgári személy ügyében dönteni a parancsnok semmilyen összefüggés alapján nem jogosult, ilyen ügyben minden esetben csak az illetékes szabálysértési hatóság járhat el. Ha tehát — együttes elkövetés esetén — bármely hatóság vagy szerv a polgári személyekkel szembeni eljárás lefolytatása miatt is a parancsnokhoz tenné át a szabálysértési ügyet, illetve ha a parancsnokhoz tett feljelentésben testületi tag mellett elkövetőként polgári személy is szerpelne, úgy az ügyet, illetve a feljelentést — a testületi tag ügyének leválasztása után — az illetékes szabálysértési hatósághoz kell megküldeni. A parancsnoknak a szabálysértés miatti fegyelmi eljárás során a beosztottat az eset körülményeire nézve meg kell hallgatnia. Amennyiben az ügy tisztázása érdekében szükséges, úgy az esetről tudomással bíró polgári személyeket is meghallgathat, amit az érintett személyek felkeresésével célszerű megoldani. E feladat teljesítése természetszerűleg a nyomozó-
tisztre, illetőleg más tisztre is rábízható. Ezt az eljárást kell követni akkor is, ha a szabálysértés elbírálásához szükséges egyéb adatok beszerzése iránt kell intézkedni. Amennyiben a szabálysértés miatti fegyelmi eljárást feljelentés alapján kell megindítani, és a feljelentés hiányossága folytán az ügy mégnyugtató elbírálása nem lehetséges, úgy a feljelentés kiegészítése iránt kell intézkedni. Ebben az esetben járható út a feljelentésnek hiánypótlás miatti visszaküldése vagy. e célból a feljelentő írásbeli megkeresése, de a parancsnok kiküldöttje útján közvetlenül is gondoskodhat a feljelentésből hiányzó tények és adatok kiegészítésére. IV. A fegyelmi büntetések kiszabása Az előzőekben már szó esett arról, hogy a parancsnokoknak a szabálysértések elbírálása során mindenben a fegyelmi szabályzat előírásai alapján kell eljárniok, tehát a fenyítések nemének és mértékének megválasztásánál is é szabályzat rendelkezései az irányadók. Ennek megfelelően a parancsnokok minden esetben csak fegyelmi fenyítést alkalmazhatnák, vagyis a Szabálysértési Kódexban a szabálysértésekre általában meghatározott pénzbírságot nyilvánvalóan nem szabhatnak ki. Hangsúlyozottan kell kiemelni azt is, hogy azon szabálysértéseknek elbírálásánál, amelyekre a törvény 30 napi elzárás kiszabását teszi lehetővé, a parancsnoki fegyelmi eljárásban — ha a személyes szabadságot korlátozó fenyítés kiszabása nem mellőzhető — csali a fegyelmi szabályzatban előírt, tehát a maximálisnál nem hosszabb tartamú fögdafenyítés alkalmazható. A parancsnokoknak a fenyítés nemének és mértékének megválasztásánál különösen két alapvető körülményt kell szem előtt tartaniok. Ezek az alábbiak:: 1. Minden esetben alaposan meg kell vizsgálni a cselekmény'körülményeit, vagyis a tényállást maximálisan tisztázni kell. Vizsgálat tárgyává kell tenni, továbbá a beosztott általános fegyelmi magatartását, a szolgálati rendhez és fegyelemhez való —- pozitív és negatív irányú — viszonyát, valamint a külön is értékelhető szolgálati érdemeit. 2., Az adott üggyel kapcsolatban a parancsnokoknak ismerniök és vizsgálniok kell azoknak a szabálysértésekre meghatározott büntetéseknek a nemét és mértékét, amelyek a polgári személyekkel szemben a szabálysértési hatóságok által kiszabhatók. Az első pontban elmondottak különösebb nehézséget nem okozhatnak, mert azok a fegyelmi vétségek elbírálásánál is megtartandó követelmények. Mindössze a tényállás tisztázásának fontosságát húznánk alá abból a. szempontból, hogy egyes szabálysértések csak szándékos elkövetés'esetén büntethetők. Amennyiben a tényállás kellő felderítésének hiányában a szándékos elkövetés helyett gondatlan elkövetés kerül megállapításra, az elkövető a megérdemelt fenyítést „megússza", viszont ha az eljárás alatt álló testületi tag a cselekményt valóban gondatlanul követte el, de a terhére szándékos elkövetést rónak, a törvény rendelkezésének ellenére kell fenyítést elszenvednie. Az pedig bővebb magyarázatra nem szorul, hogy bármelyik eset forog fenn, a törvényesség sérelmet szenved.
A második pontban foglaltakkal kapcsolatban utaini kell arra, hogy a szabálysértés miatti fegyelmi fenyítés nemének és mértékének helyes megválasztásához, elengedhetetlen a szabálysértési hatóságok által alkalmazható szankciók ismerete annak ellenére, hogy a fegyelmi fenyítés nem hasonlithato a szabálysértési hatóság eljárásában általában kiszabható pénzbírsághoz. Kiindulási alapként azonban, különösen a cselekmény társadalomra veszélyessége fokának megítélését illetően, a szabálysértési hatosag eljárásában alkalmazható pénzbírság összegének nagyságát kell f i - , gyelembe venni. Ezzel kapcsolatban tájékoztatás céljából utalásszerűén ismertetjük a szabálysértések miatt kiszabható büntetések nemét és mérteket. A szabálysértés miatt alkalmazható büntetés a ¡pénzbírság és az elzárás, Az utóbbi csak vagylagos büntetési nem, mert a jogszabály minden esetben meghatározza az elzárás helyett alkalmazható pénzbírság összegét is; Ezen túlmenően az elzárás ilyen Vagylagos kiszabására is csak igen ritkán, mindössze a korábban már felsorolt — rendőrségi hatáskörbe tartozó — szabalysertések esetében kerülhet sor. A kiszabható pénzbírságok öszszege es az elzárás tartama az alábbiak szerint szabályozott; a) a helyszíni bírság legalacsonyabb összege 10, a legmagasabb öszszege 100 Ft, b) a nem helyszíni bírsággal fenyegetett szabálysértés miatt kiszabható pénzbírság általános minimuma 20, általános maximuma 1 5000 Ft, viszont c) a községi tanács rendelet csak 500, míg más tanács rendelete csak 1000 Ft-ban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét:. s végül d) az elzárás (melyet csak törvény vagy törvényerejű rendelet állapíthat meg büntetésként) legrövidebb tartama 1 nap, a leghosszabb tartama 30 nap. A fentiekből látható, hogy a szabálysértési hatóságoknak a szankciók aikalmazasat illetően széleskörű differenciálásra van lehetőségük. Ennek kaposan különösen azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a fenyítések kiszabásánál a szélsőségektől óvakodni kell. így például helytelen lenne a csak maximum 100 Ft helyszíni bírsággal fenyegetett szabálysértés miatt fogdatenyitest kiszabni, viszont az olyan súlyos megítélésű, elzárás kiszabását is maga utan vonható szabálysértés, mint á garázdaság vagy verekedés miatt altalában helytelen lenne, ha csak figyelmeztetést vagy feddést, vagyis a beosztott szabadságát vagy rendfokozatát nem érintő enyhébb fenyvest alkalmaznának. A kérdés másik oldala természetesen az, hogy a ' kisebb jelentőségű szabálysértés miatt is ki kell szabni a megérdemelt lenyitest, viszont a fenyítés kiszabását illetően a súlyosabb megítélésű' szabalysertések elbírálásánál is kerülni kell a túlzásokat. A testületi taggal szemben tett feljelentésben, több szabálysértés elkovetese szerepelhet, sőt az is előfordulhat, hogy ezek egyike-másika fegyelemsertést is megvalósít. Ilyen, esetben minden szabálysértést, illetve fegyelmi vétséget egy eljárásban kell elbírálni azzal, hogy a fegyelmi vétséget is megvalósító szabálysértést fegyelmi vétségként kell értékelni és ezek miatt a beosztottal szemben csak egy fegyelmi büntetést kell megállapítani. A tobb szabálysértés, illetve fegyelmi vétség elkövetése viszont a ienyites kiszabásánál általában súlyosbító körülményként értékelendő
Amennyiben a szabálysértés súlyossága folytán a parancsnok a beosztottat még a cselekmény elbírálása előtt fogdába helyezi és büntetésként fogdafenyítés kerül kiszabásra, e fenyítésbe a cselekmény miatt a fogdában előzetesen eltöltött időt be kell számítani. E tekintetben akkor járnak el helyesen a parancsnokok, ha előzetesen lehetőleg csak olyan beosztottat helyeznek fogdába akivel szemben előreláthatólag fogdafenyítést kell kiszabni. E téren a kellő körültekintés hiánya ugyanis odavezethet, hogy a cselekmény elbírálása során csak azért állapítnak meg fogdafenyítést, mert az elkövető már úgyis „ült", holott az ügy kivizsgálásának adatai alapján a fogdafenyítés alkalmazása szükségtelen lenne. Ilyen parancsnoki eljárás pedig mind a törvényességet, mind a nevelési elveket sérti, de árt; a parancsnoki tekintélynek is. V. A fegyelmi eljáráshoz kapcsolódó egyéb problémák A kifejtetteken kívül akad még néhány kérdés, amellyel a parancsnokok jogalkalmazási munkájának segítése céljából indokolt foglalkozni. Ilyenek például: 1. kötelezhető-e az elkövető az eljárási költségek megfizetésére? 2. az elkobzás problémája a parancsnoki eljárásban, 3. a kártérítés megállapítása, 4. intézkedés a szabálysértések megelőzésére, és 5. a szabálysértés miatt eljáró parancsnokok személyének tisztázása. 1. A szabálysértések parancsnoki jogkörben való elbírálása során problémaként jelentkezhet, hogy az eljárásban felmerült költségek az eljárás alá vont beosztottat terhelik-e? A fegyelmi eljárással felmerülő költségek megfizetése alól mentesülnek a testületi tagok még akkor is, ha a parancsnok a saját fegyelmi hatáskörében velük szemben bűntettet bírál el. Ennek folytán tehát a szabálysértés miatt fegyelmi hatáskörben felelősségre vont testületi tagot még azok a költségek sem terhelik, melyek a fegyelmi eljárás megindításáig a parancsnok hatókörén kívüli eljárásban keletkeztek. 2. A Szabálysértési Kódex 21. §-a — az előző fejezetben említett büntetések mellett — a szabálysértés elkövetésével kapcsolatban levő bizonyos dolgok elkobzását is kötelezővé, illetve lehetővé teszi. Van olyan álláspont, hogy a szabálysértést elbíráló parancsnok nem jogosult az elkobzás kimondására. Lényegében ilyen álláspontot képvisel a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának 471. számú állásfoglalása is. Ezzel az állásfoglalással egyet lehet érteni a tekintetben, hogy a már bíróság előtt folyó ügyben az elkobzás tárgyában — az állásfoglalásban felvetett esetekben — a bíróságnak kell döntenie. Ámde az állásfoglalás a II. pont (2) bekezdésében olyan általános megállapítást is tartalmaz, hogy a parancsnoki intézkedés nem terjed ki az elkobzásra. Ebből olyan álláspontra lehet következtetni, hogy a parancsnok az eleve eléje került szabálysértés elbírálása során sem alkalmazhatja az elkobzást. Ez az álláspont már vitatható, azonban az elvi síkon történő részletes vitatás lehetőségét kizárja az a körülmény, hogy az állásfoglalás a fenti álláspont miértjét illetően semmilyen indokot nem tartalmaz. A probléma gyakorlati megoldása terén elvi éllel merül fel a kérdés, hogy vajon az eleve fegyelmi eljárásként indult szabálysértési ügyben
mi' írt ne alkalmazhatnának elkobzást a parancsnokok, akik sokkal felelősségteljesebb feladatot látnak el, mint a szabálysértést elbíráló szervek egyike-másika. Másrészt a jogszabály rendelkezéseiből is az következik, hogy az elkobzást — mint a szabálysértés elbírálásával együtt járó intézkedést — annak a szervnek kell eszközölnie, amely az adott szabálysértést érdemben elbírálja. Ugyanis a Szabálysértési Kódex 28. § (1) bekezdése rendelkezésének értelmezését túlzottan leegyszerűsítenénk olyan álláspontra helyezkedéssel, hogy az eljáró parancsnoknak csak a fenyítés kiszabásához van joga. Megítélésünk szerint az említett rendelkezés a katona által elkövetett szabálysértés parancsnoki hatáskörben való teljes elbírálásának generális szabálya, s ennek folytán nemcsak a fegyelmi intézkedés, hanem az elkobzás alkalmazásában megnyilvánuló járulékos intézkedés megtétele is joga — s egyben kötelessége is — a parancsnoknak. Ez abból is következik, hogy a Kódex — sem egyéb jogszabály — semmilyen közbeeső szervet nem jelölt meg a parancsnoki hatáskörben fenyítéssel lezárható szabálysértési ügyben esetleg szükséges elkobzás kimondására. Alig lehetne egyébként elfogadni olyan felfogást, hogy a parancsnoki eljárásban lezárt szabálysértési üggyel összefüggő elkobzás kimondása végett egy másik szervhez kelljen fordulni. Speciális szabályozás folytán más a helyzet a kártérítést illetően, amelyről a későbbiekben ősik szó. Mindezekre figyelemmel — véleményünk szerint — az elkobzást a parancsnoki fegyelmi eljárásban is alkalmazni kell. 3. A Szabálysértési Kódex 50. ? r a kártérítés megállapításával kapcsolatban azt írja elő, hogy a szabálysértési hatóság a károsult kérésére az ezer forintnál nem magasabb összegű kár megtérítésére kötelezheti az elkövetőt, az alaptalan kárigényt pedig el kell utasítania. Ez a rendelkezés a parancsnokot nem köti. Ugyanis a fegyveres testületeknél a kártérítésre kötelezésnek speciális szabályai vannak. Az 1970. július 1-vel hatályba lépett 7/1970. számú kormányrendelet, illetve a különböző testületi kártérítési szabályzatok előírásai alapján a parancsnokok a testület tagjait általában csak a testület vagyonában, illetőleg a szolgálattal összefüggésben okozott kár megtérítésére kötelezhetik. Ez a rendelkezés irányadó még a csekélyebb súlyú bűntettekkel okozott károk megítélését illetően is', amennyiben azokat a parancsnok a saját fegyelmi hatáskörében bírálja el, illetőleg az ilyen ügyek vádra terelése esetén is, ha a katonai bíróság a polgári jogi igény kérdésében nem döntött. Ebből következik tehát az, hogy a feljelentő vagy bárki más által a parancsnokhoz előterjesztett kártérítési igényt el kell utasítani azzal, hogy azt egyéb törvényes úton érvényesítheti. 4. A Szabálysértési Kódex 64. §-a előírja, hogy a további szabálysértések elkövetésének megelőzése végett a szabálysértési hatóság indokolt esetben értesíteni köteles az intézkedésre jogosult szervet vagy személyt azokról az okokról, amelyek a szabálysértés elkövetését lehetővé tették. Ilyen kötelezettsége a parancsnokoknak is van, hiszen a jogellenes magatartások csökkentésére, azok elkövetését kiváltó okok és elősegítő körülmények felszámolására társadalmi összefogás szükséges. 5. Végezetül azt a kérdést kell még tisztázni, hogy a fegyelmi hatáskörbe tartozó szabálysértést milyen fokozatú parancsnok bírálhatja el. Miután a szabálysértés nem fegyelmi vétség, továbbá a szabálysértés elbírálása során kárigény megítélésére is sor kerülhet, de ezeken túlmenően adott esetben olyan súlyos megítélésű szabálysértést kell elbírálni, amelyre
a szabálysértési hatóság a törvény szerint 30 napig terjedő elzárást is kiszabhatna, a helyes álláspont az lehet, hogy a szabálysértéseket az 1 évnél nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűntettek elbírálására jogosult parancsnok fegyelmi jogkörében kell elbírálni. Ezek a parancsnokoka 7/1966. számú legfőbb ügyészi utasítás 100. pont (2) bekezdésében meghatározott önálló parancsnokok és vezetők. Van olyan nézet, hogy a szabálysértési ügyeket alacsonyabb beosztású parancsnokok is elbírálhatják, azonban ilyen gyakorlat kialakítása — az előzőekben említetteken kívül még egyéb tényezőkre is figyelemmel — nem mutatkozna helyesnek. Mindössze az az út lenne járható, hogy a szabálysértésnek indult, de fegyelmi vétségként minősülő eseteket az alakulat parancsnokai az elkövetők közvetlen elöljáróinak hatáskörébe visszaadják, azonban az ügyek mielőbbi lezárásával elérni kívánt cél érvényesülése érdekében még ez az eljárás is megr fontolandó. Végezetül összefoglalásként megemlítjük, hogy a szabálysértés miatti fegyelmi eljárással és a fenyítések kiszabásával kapcsolatban a felelősségre vont elkövető panaszjogára, továbbá a kiszabott fenyítések végrehajtására, nyilvántartására és törlésére, s végül a fenyítést kiszabó parancsnok illetékes elöljárójának á fenyítés megváltoztatására vonatkozó jogára nézve a hatályos katonai (testületi) szabályok rendelkezései az irányadók. A parancsnokoknak a szabálysértések elbírálásával kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlatában nyilvánvalóan felmerülhetnek még olyan problémák, melyekkel az előzőekben nem foglalkoztunk. Az is előfordulhat, hogy az elmondottak nem minden tekintetben találkoznak egyetértéssel. Minden kérdéssel azonban teljes részletességgel nem foglalkozhatunk, de a szabálysértések parancsnoki elbírálása terén az általánosítható és hasznosítható jogalkalmazási tapasztalatok hiányában minden kérdésben a leghelyesebb álláspontot elfoglalni ma még alig lehetséges.
A katonai fegyelmi vétség jellege és a szabálysértéshez való viszonya Irta: Dr. Perczel Balázs főhadnagy
A bűncselekmény, a szabálysértés és a fegyelmi vétség elhatározásának kérdése régóta vitatott. Ez a probléma elvi és gyakorlati vonatkozásaiban is érezteti hatását a jogalkotásban és a jog alkalmazásában. A katonai életviszonyok között is egyre inkább előtérbe került áz a kérdés, hogy a felelősségi rendszerben milyen helyet foglal el a katonai fegyelmi vétség és miként viszonyul más kategóriákhoz, illetve milyen módon határolható el, azoktól. Anélkül, hogy az elhatározás kérdésének részletes elemzésébe bocsátkoznék, az összefüggések feltárása érdekében szükséges megemlíteni, hogy a fegyelmi vétség, illetve a szabálysértés elhatárolása tekintetében két alapvető szemlélet érezteti hatását. Az egyik álláspont az adott magatartásnak — az eset összes körülményeitől függő — társadalomra veszélyességi fokát, mint tartalmi s egyben mennyiségi ismérvét, a másik pedig a jogszabályok által meghatározott formai ismérveket tekinti az elhatárolás alapjának. A katonai fegyelmi vétség és a szabálysértés egymáshoz való viszonyát illetően egyre inkább olyan álláspont kerül előtérbe, amely szerint e két kategória társadalomra veszélyessége azonos és ezért elhatárolásukra nem fordítanak figyelmet. A gyakorlati munka tapasztalatai alapján úgy vélem, hogy e két kategória egybevetése nem alapulhat pusztán a mennyiségi szempontokon, vagy másfelől pusztán formai ismérveken. A kérdés kulcsa — véleményem szerint — a már ismertetett két álláspont ötvözetében keresendő és a mennyiség — minőségi különbségeket eredményező — változásainak ismérveit kidolgozva adható csupán olyan megoldás, amely tartalmi és formai szempontból egyaránt alkalmas az egységes szemlélet és gyakorlat kialakítására. Ennek azonban előfeltétele az, hogy a vizsgált kategóriák mindegyike — jelen esetben a katonai fegyelmi vétség és a szabálysértés — tisztázottak legyenek. Ezzel szemben köztudott, hogy a katonai fegyelmi vétség tartálmát illetően nincsen egységes kialakult álláspont.
E fogalmak tartalmának elemzésekor arra a meggyőződésre jutottam, hogy bár a bűntettekhez hasonló meghatározott, közös, ún. „büntetőjogias" elemek mind a szabálysértéseknél, mind a fegyelmi vétségeknél — munkajogi, termelőszövetkezeti jogi és katonai fegyelmi vétségeknél is — fellelhetők, a katonai fegyelmi vétség tartalmilag mindezektől jól elkülöníthető. Minek alapján végezhető el ez az elkülönítés, illetve a katonai fegyelmi vétség tartalmának meghatározása? Segítségként használva a büntetőjog kategóriáit,a következő megállapítások tehetők: Mint ismeretes, a büntetőjog nem egy adott társadalmi viszonyt, hanem általában egy adott társadalom alapvető viszonyait védelmezi, a társadalomra nagyobb fokban veszélyes magatartásokkal szemben, amelyeket a törvény tényállásszerűén is meghatároz. Ehhez hasonló a szabálysértési rendelkezések funkciója is. Védelmezik az államigazgatás rendjét, valamint más alapvető társadalmi viszonyokat — különösen a közrendet és a közbiztonságot — olyan magatartásokkal szemben, amelyek a bűntettnél, csekélyebb fokban veszélyesek a társadalomra. Ezeket a jogszabály a büntetőjoghoz hasonlóan tételesen szabályozza. A büntetőjog tudománya — történelmi fejlődése során — fokozatosan eljutott a bűntett általános tartalmi meghatározásához, ami a szocialista büntetőjog elméletében jut legteljesebben kifejezésre. Ugyancsak megoldottnak mondható a szabálysértés általános tartalmi meghatározása is, a közelmúlt jogalkotásában, a szabálysértési törvényben, amihez nyilván segítséget nyújtott e két kategória lényeges jegyeinek hasonlósága. Más azonban a helyzet a különböző fegyelmi vétségek tekintetében, mivel ezekre hasonló általános és valamennyi — munkajogi, termelőszövetkezeti jogi és katonai — fegyelmi vétségre egyaránt kiterjedő, maradéktalanul megegyező fogalommeghatározás nincs. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy a fegyelmi vétségek a konkrét és egymástól eltérő társadalmi viszonyok függvényei, melyeket — pozitív oldalon — a vonatkozó jogszabályok hivatottak védeni. Alátámasztja ezt a megállapítást az a megkülönböztetés is, amely a polgári életben a munkajogi és a termelőszövetkezeti jogi fegyelmi vétségek tartalma között alakult ki. Már most előre utalhatunk rá, hogy lényegében ez az indoka annak is, hogy a katonai fegyelmi vétség más fegyelmi vétségektől is jól megkülönböztethető. A katonai fegyelmi vétség tartalmának elemzése azonban sikertelen próbálkozás lenne anélkül, hogy ne vennénk szemügyre a katonai fegyelemhez való viszonyát. A katonai fegyelmi vétséget a honvédelemről szóló 1960. évi IV. törvény 20. § (1) bekezdése meghatározza. Ennek megfelelően: ,,. . . .ha a
katonai szolgálati kötelezettségét teljesítő személy a szabályzatokban, utasításokban meghatározott valamely kötelezettségét megszegi és cselekménye súlyosabb elbírálás alá nem esik, ellene a katonai fegyelmi szabályzat szerint van helye felelősségre vonásnak". A rendőrségről szóló 1955. évi 22. sz. tvr., de a Rendőrség Szolgálati Szabályzata sem tartalmaz ilyen általános érvényű rendelkezést. E helyett azonban a fegyelmi vétségről a BM hivatásos állományának Fegyelmi Szabályzata a 6. és 8. pontokban a következőket tartalmazza: , , . . . . a fegyelmi vétséget az követi el, aki a szolgálati rendet, fegyelmet^ illétve a törvényben meghatározott kötelességeit vétkesen szegi meg' ideértve azt is, amikor szolgálatban vagy szolgálaton kívül tanúsít olyan magatartást, amely beosztásával és rendfokozatával nem egyeztethető óssze." Ez a rendelkezés kiegészül azzal, hogy „ . . . a cselekmény fegyelmi vétségnek csak akkor minősíthető, ha nem esik súlyosabb elbírálás alá." Az idézett rendelkezések egybevetése kapcsán szembetűnő, hogy a honvédelmi törvényhez viszonyítva a BM Fegyelmi Szabályzata'tágítja a fegyelemsértések körét akkor, amikor már nemcsak a szabályzatokban, utasításokban vagy parancsokban meghatározott kötelességszegést tekinti fegyelmi vétségnek, hanem a törvényekben meghatározott kötelezettségek megszegését is. Ezen túl arra vonatkozóan, hogy milyen magatartások tekinthetők súlyosabbnak, úgy rendelkezik, hogy „ . . . bűntett vagy szabálysértés miatt fegyelmi eljárásnak csak külön jogszabályi lehetőség esetén van helye." (Megjegyezném, hogy ez utóbbi rendelkezés nem anyagi, hanem eljárásjogi jellegű.) Ezekhez hasonló rendelkezéseket találunk egyébként a büntetésvégrehajtási testület, valamint a munkásőrség fegyelmi szabályzataiban is. A téma szempontjából elemezve a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek hatályos Fegyelmi Szabályzatát megállapítható, hogy nem tartalmaz meghatározást a katonai fegyelmi vétségről. A szabályzat 1. pontja nem a katonai fegyelmi vétség, hanem az ennek alapiát képező katonai fegyelem fogalmát határozza meg. Eszerint: „.'.'. .a katonai fegyelem nem más, mint a törvényekben és a szabályzatokban meghatározott rend és szabályok minden katona részéről történő szigorú és pontos betartása." Ezen kívül a szabályzat a különböző helyéken megkülönböztetést tartalmaz abból a szempontból, hogy az általánosan hatályos jogszabályokban — törvényekben — vagy a speciális rendelkezésekben — katonai szabályzatokban — meghatározott kötelezettség betartásáról van-e szó. (Például: a csapatközösség elé állítás vagy a t. és nyugállományú tisztek fegyelmi felelőssége.) Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a katonai fegyelmet — a honvédelmi törvényben levő meghatározáson túl — nemcsak a katonai szabályzatokban megha-
tározott rend megszegése, hanem egyéb — jogszabályokba ütköző, így a szabálysértést vagy a bűntettet megvalósító — magatartások is sértik. Az idézett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a katonai fegyelem követelménye nemcsak a szoros értelembe vett katonai rend megszegésétől, hanem az általános jogrend megsértésétől való tartózkodás követelményét is magába foglalja. (Alátámasztja ezt — közvetett módon — a Be. 352. § (6) bekezdés is.) Elemezve a katonai fegyelmi vétség lényegét alkotó felelősséget,, egybevetve az egyéb fegyelmi vétségekért, valamint a szabálysértésért való felelősséggel, elhatárolásuk szempontjából az ismérveket illetően az alábbi következtetésekre jutottam: 1. A fegyveres erők és rendészeti testületek-feladata védelmezni az ország külső biztonságát, illetve belső rendjét. Ebből adódik, hogy az a társadalmi viszony, amelyet a vonatkozó rendelkezések hivatottak biztosítani, rendkívül speciális és alapvetően tér el a polgári életben fellelhető társadalmi — államigazgatási, munka-, termelőszövetkezeti — viszonyoktól. Ez olyan lényeges körülmény, amely végsősoron meghatározza a 'katonai fegyelmi Vétség specialitását. E különbség következménye az is, hogy míg pl. a szabálysértési rendelkezések valamennyi állampolgárra — közöttük katonákra is — vonatkoznak, a katonai fegyelmi vétségnek alanya sem tettesi, sem részesi minőségben polgári személy nem lehet, mint ahogy nem lehet alanya a katona sem a munkajogi vagy a termelőszövetkezeti jogi fegyelmi vétségnek. (E kérdéssel kapcsolatban még megjegyezhető, hogy mindezideig nem tisztázódott, hogy az egyes fegyverviselésre jogosult olyan személyek, akik szolgálatukkal összefüggésben büntetőjogilag katonának tekinthetők, mint a munkásőrök és a pénzügyőrök, katonai fegyelmi vétségnek lehetnek-e alanyai, illetve a rájuk vonatkozó fegyelmi szabályzatok menynyiben tekinthetők katonai jellegűnek?) 2. A polgári életben levő fegyelmi vétségek és a szabálysértések, valamint a katonai fegyelmi vétség között eltérések tapasztalhatók a jogi szabályozottság terjedelmét illetően is. A polgári életben a fegyelmi vétségnek tekinthető magatartásokat akár a munkajogot, akár a termelőszövetkezeti jogot vesszük alapul, sokrétűségüknél fogva jogszabályilag csupán nagy általánosságokban lehet meghatározni. Szabálysértésnek viszont csak az Olyan magatartás tekinthető, melyet a szabálysértési rendelkezések tényállásszerűén határoznak meg. A katonai fegyelmi vétség ebből a szempontból mindkét kategóriától eltérő vonásokat mutat. Az egységes szervezeti felépítés és működés követelményeként szükségszerűen alakult ki az, hogy a katonai életviszonyok a különböző szabályzatok, valamint ezek végrehajtása tárgyában kiadott intézkedések (parancsok) által egységesen és igen részletesen
szabályozottak. A szabályozás kérdését illetően azonban természetesén látni kell, hogy kimerítően rendezni csak a konkrét szolgálatok ellátásának módjait lehetett, azonban nincs lehetőség általában a katonai szolgálatteljesítés rendjének részletes szabályozásara. Mindebből levonható az a következtetés, hogy a katonai magatartási követelmények — illetve ennek negatív oldalaként a fegyelmi vétségek — szabályozottsága meghaladja a polgári, például munka- vagy termelőszövetkezeti jogi követelmények (fegyelmi vétségek) szabályozottságának mérteket, ha nem is lehetnek olyan részletesek, mint a szabálysértési rendelkezések. 3. Jelentős eltérések tapasztalhatók a különböző felelősségi kategóriák között abból a szempontból is, hogy a felelősség kivel szemben és milyen alapon áll fenn? A polgári életben a fegyelmi felelősség minden esetben egy szűkebb kollektívával — munkaadóval, illetve termelőszövetkezeti kollektívával — az államigazgatási felelősség pedig egy meghatározott közhatalom gyakorlására jogosított szervvel szemben áll fenn. Az állampolgár fegyelmi felelőssége az előbbi esetekben mindig szerződéses alapon jön létre, ugyanakkor az államigazgatási felelősség létrejöttéhez külön aktus nem is szükséges. Ezzel szemben a fegyveres erők és rendészeti testületek szervezeti felépítéséből, valamint a katonai fegyelem egységének elvéből az következik, hogy bár a katonai fegyelmi vétség mindig egy adott alegységnél v a g y egységnél, illetve szervnél jelentkezik, ámde csak formailag,'mert tartalmát tekintve minden esetben az adott fegyveres erő vagy testület egészével szemben áll fenn, ami minden kétséget kizáróan meghaladja a szűkebb kollektíva kereteit. uu„ Ezzel
összefüggésben joggal vetődhet fel kérdésként az is, hogy ebből a szempontból a fegyveres erő, illetve testület nem tekinthető-e államigazgatási szervnek? E kérdés annál is indokoltabb, mivel e szervek bizonyos vonatkozásokban államigazgatási feladatokat is ellátnak. A válasz véleményem szerint kizárólag nemleges lehet. Ennek indoka az, hogy a fegyelmi aktusok olyan belső funkciók, amelyek csak a szervek tagjai irányába hatnak, ugyanakkor az államigazgatási szerv jellegzetessége éppen az a külső funkció, amely valamennyi állampolgár és így a katonák vonatkozásában'is érvényesül. (Párhuzamot vonni legfeljebb csak az államigazgatási szerv saját tagjai irányába ható fegyelmi funkciójával lehetne.) _ Különösen fontos hangsúlyozni azt, hogy a katonák fegyelmi felelősségének alapját képező viszony nem eleve adott, ugyanakkor nem jöhet létre szerződéses alapon sem. . A szolgálati viszony alapját — különösen a sorállományú katonákv nál — az állampolgári szabályok által meghatározott és szigorúan megszabott keretek között érvényesülő állampolgári kötelezettség képezi. Ez a helyzet a hivatásosként (továbbszolgálóként) szolgálatot : teljesítő kato-
nák (és katonának tekintendő más személyek) vonatkozásában is, mert bár ezek szolgálati viszonya önkéntes hozzájárulásukkal jön létre, létrejötte után azonban lényegét ugyancsak az ország belső vagy külső védelmére irányuló állampolgári kötelezettség teljesítése képezi. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a körülmény, hogy szolgálati viszonyukat egyoldalúan büntetőjogi következmények nélkül meg sem szüntethetik. 4. Az egyes felelősségi kategóriák elemzése kapcsán szembetűnő, hogy. míg a szabálysértési felelősség általában csak szándékos magatartás alapján állapítható meg, (gondatlan cselekmény miatti felelősségre vonásnak csak erre utaló külön rendelkezés szerint van helye), addig, a polgári fegyelmi felelősség mind a szándékosság, mind a gondatlanság alapján megállápítható, mégpedig a luxuria és a negligencia esetén egyaránt. A katonai fegyelmi felelősség ebből a szempontból is eltérő jegyeket mutat. A szabálysértési felelősségtől annyiban tér el, hogy felelősségét a gondatlan magatartás is minden esetben megalapozza, ugyanakkor viszont eltér a polgári fegyelmi felelősségektől is. A katonák felelőssége ugyanis elvileg fokozottabb mint a polgári személyeké. Ez nemcsak a büntetőjogi rendelkezések kapcsán érezteti hatását, hanem a fegyelmi felelősség körében is. Ennek megfelelően az egységességre való törekvés és a speciális feladatok maradéktalan végrehajtásával összefüggésben a magasabb szintű fegyelem biztosítása érdekében a gondatlanság keretén belül a negligencia megállapításánál az elkövető vonatkozásában a „tőle elvárhatóság" szigorúbb mércéjét alkalmazzák. • így azután — éppen a, kifejtettek miatt — az olyan esetekben is megállapítható a katonák fegyelmi felelőssége', amikor hasonló helyzetben a polgári személyeket nem lehetne fegyelmi vétségért felelősségre vonni. 5. Különbségek vannak a szabálysértési eljárás és szankciók, a polgári' fegyelmi eljárás és büntetések, valamint a katonai fegyelmi eljárás és fegyelmi büntetések között is. A szabálysértési eljárás tekintetében a törvény kötelezően írja élő az írásbeliséget. A polgári fegyelmi eljárásokra is jellemző ez, és a jogszabályok az, írásbeliség mellőzését csak kivételes esetekben teszik lehetővé. ... ( Ezzel szemben a katonai fegyelmi eljárásban általában —. főként a sorállományúak vonatkozásában — nem követelmény az írásbeliség. ;• Köztudottak azok a különbségek, amelyek a katonai fegyelmi bún.tetések és a polgári életben ismeretes fegyelmi büntetések között állrtak fenn.. Ezért szükségtelen ezeket részletezni. Inkább az a kérdés érdemel említést,' hogy van-e hasonlóság a szabálysértési büntetések és a katonai fegyelmi büntetések között? Ez annál is indokoltabb, mivel egyesek Szerint e büntetések összhatásukban azonosnak tekinthetők. Ñem vitatható, hogy egyes büntetések között valóban áll fenn bizonyos mértékű halsorilóság, pl. az elzárás és a fogdabüntetés között, mivel lényegében mindkettő szabadságelvonás. Szükségesnek tartom azonban ehhez hozzáfűzni azt is, hogy e hasonlóságok csupán véletlenek, melyek nem alkalmasak utólagos felismerés alapján az azonosság; megállapítására. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy alkalmazásuk feltételei és módozatai alapvetően^eltérőek egymástól. — 1Q0 —
összegezve a kifejtetteket levonható az a következtetés, hogy a • katonai fegyelmi vétség olyan önálló kategória, amelyet más fegyelmi vétségektől ,de a szabálysértéstől is lényeges tartalmi — minőségi eltérések különböztetnek meg, annak ellenére, hogy a szabálysértést elkövető katonák magatartása a szabálysértési jogszabály által védett társadalmi Viszony sérelmén kívül egyben a katonai fegyelem -sérelmét is eredményezni. ' . . A szabálysértési törvény megalkotásánál -- véleményem szerint — éppen ezt a lényeges tartalmi különbséget hagyták figyelmen kívül akkor, amikor a 28. § (1) bekezdésébe csupán azt az-eljárási szabályt foglalták, hogy „a szabálysértést elkövető katonával szemben, fegyelmi intézkedésnek van helye". Ez a rendelkezés figyelemmel a kifejtettekre nem lehet elegendő, tekintetbe véve azt is, hogy a katonai fegyelem egységére és oszthatatlanságára való hivatkozáson kívül a miniszteri indokolás sem nyújt egyéb támpontot. Ebben látom az okát is — mint ahogy azt néhány vizsgálat adatai bizonyítják —. hogy a szabálysértési törvény alkalmazása a katonai életviszonyok között korántsem egységes, sőt esetenként jogszabálysértések is előfordulnak. Ehhez hozzájárul az a további körülmény is, hogy e „fegyelmi intézkedés" részleteire vonatkozóan nemcsak a törvény, de a Fegyelmi Szabályzatok sem adnak útmutatást. Mi több, kérdéses lehet az is, hogy az „intézkedés" szó használata a fegyelmi eljárás lefolytatására is vonatkozik-e, vagy csupán a fegyelmi büntetés alkalmazásának lehetőségét jelenti. A katonai fegyelem egységére és oszthatatlanságára történő hivatkozás inkább ez utóbbira enged következtetni. Az e témakörben eddig kiadott hivatalos tájékoztató és néhány megjelent tanulmány — lényegében a szabálysértés és a katonai fegyelmi vétség azonos súlyú társadalomra veszélyességére való hivatkozással — a megoldás problematikáját kizárólag eljárási vonatkozásokban tette vizsgálat tárgyává. Ebben feltehetően közrehatott az a körülmény, hogy a kérdések — látszólag — eljárásjogi formákban jelentkeztek, nevezetesen: a hatásköri szabályok alkalmazása, a kényszerintézkedések foganatosítása, a jogorvoslatok biztosítása, a kártérítésre kötelezés stb. kapcsán. Ez a megközelítési mód nyomta rá bélyegét a megoldást célzó javaslatokra is. Nevezetesen: többen az MN Fegyveres Erői részére esetleg kiadandó új fegyelmi szabályzat keretén belül megalkotandó speciális szabályokban vélik megtalálni a kérdések rendezését, mégpedig általános szabályok formájában. Kérdéses azonban az, hogy ez a megoldás mindén vonatkozásban biztosítaná-e az egységes és törvényes gyakorlat kialakítását, figyelemmel többek között arra, hogy e szabályzat egyrészt nem vonatkozhatna valamennyi — a szabálysértési törvény alkalmazása szempontjából — katonáknak tekintendő személyre, másrészt pedig arra, hogy számos olyan szabálysértés is van, melynek megállapításához különleges szakértelem szükséges, illetve amire csak meghatározott államigazgatási szervek jogosultak. Ezen túlmenően úgy vélem, szükséges figyelmet fordítani arra a jelenleg is fennálló joghézagra, amely a szabálysértést elkövető személy katonai szolgálatra történő behívása, illetőleg leszerelése esetén áll fenn, mivel ezek felelősségre vonására nincs lehetőség és ez nem egyeztethető össze a törvényesség követelményeivel. Álláspontom szerint — a kérdéssel foglalkozókkal ellentétben — a problémák eredője elsősorban nem eljárási, hanem anyagi-jogi jellegű
és a felszínen levő eljárási kérdések csupán ennek vetületei. Éppen ezért anélkül, hogy az esetleges megoldások különböző konkrét formáival foglalkoznék, általánosságban csupán azt a megállapítást tenném, hogy — a lényeges tartalmi különbségekre figyelemmel— olyan eljárási megoldási formát szükséges alkotni, amely egyrészt figyelembe veszi a szabálysértés speciális anyagi-jogi sajátosságait, méghozzá valamennyi katonának tekintendő személyre kiterjedően, másrészt a katonákra is vonatkozó általános jogrend keretein belül a szabálysértési törvény által védett érdekek és a katonai fegyelem érdekei között összhangot teremt. Ez biztosítaná a katonák által elkövetett szabálysértések elbírálásának egységes rendjét és megoldva az eljárási problémákat, valamint kitöltve a joghézagokat maradéktalanul szolgálná a törvényesség követelményeit.
Tájékozódás a vezetéselmélet tartományában Irta: Dr. Takács László r. aleziredes A vezetés a legrégibb művészet és a legújabb tudomány. Ez az alapgondolat végigvonul a vezetéselmélet irodalmán annak e l ismerése és bizonyításaként, hogy a vezetési gyakorlat és a vezetési teória között hiányzik az időbeli egymáshoz igazodás. De rámutat arra is, hogy a vezetés egyidős a társadalommal, társadalmi szinten egyetemleges, megszakíthatatlan olyain „művészet", amely az elmélet létezése nélkül is volt és van, amely gyakorlására a vezetésre kiképzetlen vezetek is képesek. A vezetés gyakorlatát rendszerbe foglaló elméletek' kialakulását az évszázadunkra jellemző hatalmas méretű gazdasági növekedéssel együtt járó, és hozzá kapcsolódó szervezetek szövevényes koncentráltsága, a tudományos technikai forradalom és a társadalom sokirányú fejlődése váltotta ki. Ez a fejlődés tudományos rendszerbe foglalt új szervezési, vezetési elméleteket és új vezetési gyakorlatot követelt. Ma a vezetéselmélet világviszonylatban is a legdinamikusabban fejlődő tudományok egyike. Térhódítása nem véletlenül jelentkezett és kapta meg a sürgősségi jelzést elsősorban a gazdasági szférában. A gazdasági folyamatokat' ugyanis már nemcsak vállalati és vállalat-közi, hanem nemzet- és világgazdasági szinten kellett szervezni, vezetni és adott időszak döntéseivel a jelen problémáit megoldani, a jövőt befolyásolni és előrelátni. Mindez nem volt független és ma sem függetleníthető a politikai hatalom gyakorlására létrehozott hatalmi, igazgatási és társadalmi struktúrák rendszerétől, amelyek szervezése és vezetése a bonyolult, és már a földrészeket is átfogó gazdasági hálózatokkal együtt — azok létezésének hatására — ugyancsak komplexebb feladatokat jelentettek. A teória kialakulására és fejlesztésére hatást gyakorló tényezőket a gazdasági növekedésser együttjáró szövevényes koncentrált szervezetrendszereket említettük. Ezek a rendszerek (gondoljunk pl.',a gazdaságirányítás új rendszerére, vagy akár a kapitalista állam beavatkozására a gazdasági életbe) komplex tevékenységüket magas színvonalon az emberek nagy tömegeit mozgatva fejtik ki. Enélfogwa a vezetéstől többirányú feladatmeghatározási képességet, az elmélettől pedig a feladatok felismerését és megoldását elősegítő koncepciók kidolgozását kövétélik meg. A tudományos teohnikai forradalom eredményei mint a korra jellemző újabb tényező, a vezetési gyakorlattól ugyancsák tudományos megalapozottságot várt. Hiszen a tudomány csak akkor lképes ténylegesen is termelőerővé válni, ha a vezetés a fejlesztés-bevezetés viszonylatában mozgósítani tudja az embereket a tudományos eredményeket létrehozó, és felhasználó erőként. . ' A tudományos kiművelés végül is számos, ámde egymástól nem független iskolába sorolható vezetési teóriát adott a gyakorlat számára. Ezek aszerint kapták meg címkéjüket, hogy mi volt a téma megközelítésének metodikája és a tudományos rendszerbe foglalási koncepciójuk. Ilyen pl. a klasszikus iskola, 'amely a vezetés szociológiai irányzata és a szervezeten
'belül létező emberi kapcsolatokat; a leíróiskola, amely a vezetés konkrét gyakorlatát; az eltárgyiasult irányzat, amely a tárgy-tárgy összefüggést; és a döntéscentrikus szemlélet, amely a vezetés döntéshozatali eljárását helyezte a vizsgálódás központjába. Zártnak egyik iskola sem tartja magát, egyrészt mert az újabb problémák ujabb elméleteket kényszerítenek ki (pl. az általános rendszer-szemlélet, a döntés- és információelmélet, stb.), másrészt, mert még az alapok is vitatottak. Így ma sem eldöntött, frogy mi tartozik a vezetésemlélet egyben a vezetés gyakorlat tartományába, vagy egy • általán elméletileg mi a vezetés. A taylori eltárgyiasult vezetés szemlélet ugyan megadta erre a sűrített választ annak a tételnek a kidolgozásával, hogy a végrehajtásiból mindazt ki kell vonni, ami a vezetés, a vezetésből pedig, ami a végrehajtás funkciója, de annak a kérdésnek a megoldásával, hogy hol a határ a két funkció között, milyen tevékenység tartozik az egyik és milyen a.másik cselekvés, szférájába a tudomány még mindig adós. Az irodalomból.szerzett ismeretek alapján: a vezetés — a szervezeten belüli—- szakadatlan értékelések és az azokat követő döntések olyan f o lyamata, amelynek feladata, a. lehetőségekkel élés a szervezetek által képviselt célok megvalóstása .érdekében. A vezetéselmélet tartományába, hatókörébe pedig, a következő témakörök csoportosíthatók: 1. a társadalmi szervezetek életének megértése, 2. a vezetés mint szervezeten belüli funkció, 3. a vezetés alaktana,. 4. a vezetési ismeretek és a szervezetműködtetési technika. A téma hallatlan gazdagságához viszonyított szerény képesség, de a hely hiánya sem teszi lehetővé, hogy az önmagukban is külön könyveket megtöltő témák mindegyikével foglalkozzunk. Hogy csak példaként lássunk néhányat : a rendszer, a szervezet, a. döntés, az információ, a kommunikáció elméleteknek külön önálló irodalmuk van. Más módon jelentkeznek az általános vezetéselmélet részelméletei az ipar, a tudomány, a közigazgatás, -yiagy éppen, az igazságszolgátatás vezetési gyakoratálban. így a számtalan önálló területek, ezen belül a részterületek mindegyike megköveteli (vagy megkövetelné) az általános elmélet lekódolását. Még közelebb vihet a megértéséhez, ha pld. az információt vesszük vizsgálat alá. Az általános elmélet információnak azzal adott értéket, hogy kiművelte gyakorlati jelentőségét a vezetés szempontjából. Az érték viszont azonnal módosul, ha a rendszert oly területen építik ki, amelyben a sürgősségi döntések dominálnak, vagy ahol az információ fogadása, átfutása és visszairányítása csak lasisú munkafolyamatokat kíván. Ilyen követelmények miatt- más kidolgozást igényel pld. maga a rendszer és felhasználása is a bűnüldözés vagy tanácsi igazgatás területén. Ilyen okok miatt gazdag a Vezetéselmélet irodalma, és idült meg kifejlődése 'a konkrét alkalmazhatóság kifejezett célzatával a gyakorlat területein is olyannyira, hogy az ipari, a tudományos, a tanácsi és más területeknek — az áÉalánoshoz képest — különös vezetéselméleti koncepcióról beszélhetünk: Egyben ez az oka annak is, hogy ez a „tanulmány" csupán néh á n y — könnyebben megfogható — kérdést érintve próbálkozik a katonai igazságszolgáltatás területén a problémák felszínen mozgó jelzésével. A szervezetek rendszerelmélete. A szervezetek jelentősége a vezetési gyakorlatban A szervezetek (mozgástörvényeinek feltárását, megértését, magyarázatát és a vezetési gyakorat számára levonható következtetések kidolgozását
a vezetéselmélet művelői.a rendszerelmélet felhasználásával közelítették m,eg. Felfogásukban a rendszer azt fejezi ki, hogy a jelenségek végtelen nagyságrendjében mindig jelentős számúak az olyanok, amelyek.között, kölcsönhatás, kölcsönös kapcsolat, egymásra utaltság és függőség található. Ennélfogva a rendszert képző jelenségek csak egészükben, részeik egységében és kölcsönös kapcsolatukban tanulmányozhatók. Az általános rendszerelmélet ezekkel az összefüggésekkel, ezzel a rendszerelméleti módszerrel kutatja és teszi hozzáférhetővé a szervezetet a gyakorlat számára. A szervezetek társadalmi szinten, de önmagukban is ugyancsak rendszereknek. foghatók fel, hiszen a megkövetelt feltételek — a. jelzett összefüggések — adott szervezetek között megállapíthatók. Szervezeteknek a: társadalom olyan ;— emberek által működtetett — rendszereit tekintjük, melyeket valamiféle feladat megoldása érdekében a társadalom hozott létre, mivel igényeit csak rajtuk keresztül elégítheti ki. Ezért a szervezetek mozgástörvényeit a vezetéselmélet tételei alapján vizsgálja. E tételek szerint ha; a vizsgálódás központjába pld. az ügyészi szervezetet helyezzük, azt önálló, rendszernek kell felfognunk. Működése törvényszerűségei tanulmányozásánál még sem mellőzhetjük a bírói szervezetet, mert összefüggésük és kölcsönhatásuk kimutatható, hiszen az igazságszolgáltatásnak mindkét szervezet-rendszer feltétele. Végül is a gondolatsor tovább folytatható, mert bármely szervezetet-is állítjuk a, vizsgálódás központjába, létezése szükségességét működése feltételeit és társadalmi hatását csak a vele összefüggő rendszerek (az igazságszolgáltatás végrehajtó szolgálata, irányító szervei, a törvényhozás, az állam jogpolitikai rendszere stb.). kapcsolatában és kölcsönhatásában lehet felmérni, meghatározni. Még kell jegyeznünk, hogy a rendszerre bontás a vizsgálódás követelményéinek megfelelően a mikro- és makró jelenségek határain belül önkényes. Az igazságszolgáltatásnál maradva rendszernek lehet tekinteni egy bírósági tanácsot, egy bíróságot, a bíróságokat vagy az egész igazságszolgáltatást az állámi igazgatási apparátust, stb. A tétel az, hogy magasabb küszöbön álló rendszerek alrendszerekből képződnek amellett, hogy az alrendszerek' is —: a szemlélődés szintjétől függően — önálló rendszerek. De nem mel-. lőzhető a komplex szemlélet hangsúlyozása mellett annak a megjegyzésé sem, hogy a szervezetek csak vezetés mellett, a vezetés pedig —; mint emberi cselekvési mód — csak szervezeten belül funkcionálhat. Ennél fogva a vezetéselmélet csak az ember beavatkozásával tökinti tartományába tartozóknak a szervezeteket. (Az álló vonat csak, technikai rendszer, közlekedési rendszerré csak az ember által történő működtetése során válik.) A szervezet a vezetésnek nemcsak tartalmi eleme, hanem kerete is, amely meghatározza a vezetési tevékenység határait; elhatárolás más szer-vezetőktől és más szervezetek vezetési funkciójától, A szervezetek egyes típusainál, az elhatároltság a létükkel determinált. így a termelési szférák szervezetei a számukra adott tevékenység határait képtelenek átlépni. Pld. egy alapanyag termelő vállalat funkcióit anélkül, hogy szervezetét ne m ó dosítanák. Az ügyészség viszont az marad akkor is, ha nem az ügyész határozza meg a vádindítványt. Ennélfogva más jelentősége van a keretmeghatározó tevékenységnek az államigazgatásban, mint a termelésben. Itt a funkció gyakorlást a jogi rendezettség ellenére az értelmezési problémák, az át nem gondolt, vagy elmaradt jogi rendezés miatt egyes igazgatási szervek másóktól átvehetik, párhuzamosan gyakorolnak, vagy egyik sem. gyakorol egy adott tevékenységet. :,.--'.;'
Példálózva: a kellő élhátároltság hiányában kereshető annak á problémának az elvi gyökere, amely az általános felügyelet hatáskörébe tartja megoldhatónak a gazdasági ¡működés felügyeletét, vagy a vád-fegyelmi kérdésében az ügyészi döntési jogkör gyakorlását a parancsnoki megítéléshez köti. Következésként a vezetés funkcióit más vezetés funkcióitól a szervezet különíti el, vagy kellene, hogy elkülönítse. Ezen belül a szervezet működőképességét egyben működése haté-' feonyságát alapvetően a tartalom, a struktúra, a kommunikációs és a döntéshozatali folyamat, mint a működés alapvető tényezői határozzák meg. A tartalom itt a szervezet ember-dolog eszközeit, azok képzettségi és technikai színvonalát és viszonyát jelenti. (Pld. milyen gépkocsikkal, milyen szinten képzett ügyészek folytatják a bűnüldözést, használják-e a fcriminilasztifca eszközeit, vagy csak tárolják azokat, stb.) A struktúra arra a kérdésre ad választ, hogy az eszközök milyen szervezetben tagozódnak.. (pld. a megelőzésnek van-e külön szervezete vagy szervezetileg a bűnüldözéshez kapcsolódik, az ügyészi munka szakosított vagy nem szakosított egységekben folyik, stb.) A kommunikáció arra válaszol, hogy az információk a megfelelő időben és helyen állnak-e rendelkezésre. Pld. mennyire szervezett az azonnali intézkedéseket igénylő események információinak fogadása és továbbadása a vezetés felé. A negyedik tényező a döntéshozatali folyamat pedig azt f e jezd ki, hogy az előző három teljesítménye alapján képes-e a szervezet a oélok kitűzésére, végrehajtására és a teljesítményeik ellenőrzésére. Az alaptényezők komplex vizsgálata választ ad arra a kérdésre is, hogy az adott szervezetet milyen társadalmi céllal kell működtetni. Ameddig a szervezetet csak önmagában vagy a más szervekkel való összefüggésének konkrétsága nélkül, elvonatkoztatva vizsgáljuk, a szervezeti oél valóraváltása (pld. a katonai ügyészi szervezetnék a katonai érdekeket büntető eszközökkel védelmező célja) a szervezeti bonyolultságtól mentesnek tűnik. A cél megvalósítása azonban nem egyetlen és nem is konkrétség nélküli szervezeten múlik, hanem egymásra épülő, egymás mellett működő vagy egymást feltételező szervezetek rendszerén. Működtetésük és létezésük bonyolultsága ebben jelentkezik. Ha példaként az igazságügyi szervezetekben a rendszerbefoglalást az azonos szintű funkciók gyakorlásának menetrendje szerint végezzük el, elsőfokozatú, egyszintűsiégű ¡rendszert kapnának a területi katonai és a polgári ügyészségek, valamint a bíróságok között. Másodfokozatú egyszintűségi rendszert a megyei főügyészségek és bíróságok, illetve a Katonai Főügyészség és a Legfelsőbb Bíróság között. A harmadfokozatú egyszintűségi rendszert ebben a besorolásban a Legfőbb Ügyészség és az Igazságügyminiszté rium alkotja (csak nagyjából, mert a rendszerbefoglalás bonyolultságát f o kozza, hogy keverednek a tiszta és vegyes fokozatú szervek pl. a katonai ügyészség járási és megyei ügyészségi hatáskörben is eljár, vagy a szervezetek egyes tagjai alá-fölérendelt szintűek, mások csak mellérendeltségű viszony úak). Ez a rendszerbefoglalás magasabb szintre emelhető, amennyiben az igazságszolgáltatás szervezeteit még kiterjesztőbben értelmezzük, bevonva a nyomozó, az Ítélkező, az azokat irányító és büntetést végrehajtó szerveket egészen a törvényhozásig. >.
A végkövetkeztetésre azonban így is eljuthatunk, és pedig arra — a vezetés koncepcióját alapjaiban meghatározó — tételre, hogy a különböző szintű, fokozatú és rendeltetésű szervezetek rendszert alkotnak, amelyek vizsgálata,működtetése és működtetésének tanulmányozása csak az egységes rendszer — szemlélet útján végezhető el. Más módon, mint a részleteibe bontás és az egységben látás. szemlélete nélkül a bonyolult rendszerékbe a nagyszámú elemek viselkedése nem határozható meg. (Az alakulat—ügyészség—bíróság—fegyelmező zászlóalj pld. mint külső szervezetek egymástól függetleníthetek, amig nem halad rajtuk végig akár csak egyetlen bűneset. Ilyenkor már a bűnözés büntetés—megtorlás—nevelés viszonylatában azonnal összekapcsolódnak egységes szervezetrendszerré, így a bűnüldözés hatékonysága csak együttes szemléletük alapján mérhető le, de a hatékonyság fokozását célzó átfogó intézkedések is csak az összszervezeti igények figyelembevételével adhatók ki.) Az igazságszolgáltatás szervezetei adottak és lényegében kiforrottak, így a rendszer és szervezetelmélet szerepe gyakorlati szempontból nem látszik jelentősnek. Ha figyelembe vesszük azonban az olyan időszakokat, amelyek során az ügyészi szervezetek rendszerét a mai formájára kellett alakítani (az egységes ügyészi szervezet kialakulásának ideje) a szervezetelmélet ismertetett tételei hatályosulása nélkül ezt a munkát még a politikai cél ismeretének birtokában sem lehetett megfelelően elvégezni. E területen a szervezetelmélet jelentősége ezért csupán annak a. térteinek a kihatásában jelentkezik, amely szerint a szervezetek nem időtállóak (mint ahogyan azt a magyar igazságszolgáltatási rendszer többszörös átszervezése is igazolja). A társadalmi mozgató „erők hatását képtelenek kikerülni, de a követelmények változása, a vezetési gyakorlat finomodása is a szervezetek korszerűsítését vagy korszerű színvonalon tartását igényli (pl. egyes járási ügyészségek területi átszervezése, ügyészségi nyomozócsoportok létrehozása, stb.) A meglevő és a társadalmi kibontakozás irányával megegyezően működő szervezeteknél szinte kizárólagosan a korszerűsítés, a követelményeikhez hozzáigazodás kérdése jelentkezik. Ez alól a hullám (és nem divat) alól egyetlen szervezet sem vonhatja ki magát, mert ez nem egyszerűen az elhatározás, hanem a szükségesség körébe tartozó folyamat. A szervezet „erkölcsi kopásának" helyreigazítását igénylő változások végrehajtása csak a működés lényeges alapkérdéseit érintve — igazíthatják a szervezetet a változott követelményekhez. Amennyiben a katonai szervezetet vizsgálnánk a korszerűsítés oldaláról, példaként az alábbi szervezeti alapkérdéseket lehetne a vizsgálódás központjába helyezni: — Ismereteink és a korszerűsítési követelmények fedik-e egymást albban a kérdésben, hogy á felügyeleti ágak elvi irányításának leghatásosabb módszere a testületileg megosztott irányíás ? — A bűnözés és annak megelőzése kapcsolatában elégséges-e csupán a bűnkövetés (üldözés-büntetés) szervezetének kiépítése, vagy szervezetileg is figyelmet igényel az a tapasztalat, hogy a bűnözés a fegyveres szerveknél is olyan potenciális jelenség, amely minden szervnél adott, terjedelme, erősségi foka kiszámítható, csak éppen az nem ismert, hogy adott időszakban melyik egységeknél milyen konkrét formában fog jelentkezni. Következésképpen a jelenlegi ügyészi tevékenység képes-e szervezeti megosztás nélkül a bűnözés dinamikájával egy értékű megelőzési dinamikát
kifejteni a potenciális veszély leküzdésére, vagy a megelőzés-üldözés-büntetés hármas egységében a megelőzést szervezetileg is előtérbe kell helyezni ? — Csak annak a szervezeti elvnek lehet-e kizárólagos jelentőséget tulajdonítani, amelyben mindhárom felügyeleti hatáskört az alakulatok szerinti bontás miatt egy r egy ügyész gyakorolja, vagy az ilyen vonalvezetési elv fenntartása mellett hatásosabb megelőzés és bűnüldözés valósítható meg az egyes — tömege-'miatt kiemelkedő — bűncselekmények üldözésének szakosított csoport kezébe rendelésével? — A mai, csak a mennyiséget mérő és mutató statisztikai rendszer szinkronban van-e a színvonal emelést igénylő követelményekkel, vagy ismert ennél jobb, olyan sokoldalúan bontott adatgyűjtési rendszer, amely a mennyiség mellett az okokat is képes mutatni? — A szervezet dologi oldalának jelenlegi szintje mennyiben jelent fékező hatást a szervezet funkcionálására? Megfelel-e még a fejlődés követelményeinek az a bűnüldöző szervezet, amely már túljutott ugyan a kézírásos munkastíluson, de még mindig éppen csak elérte a gépírásos stílus színvonalát, vagy megfelelően érvényesülhetnek-e a szervezet társadalmi céljai, ha a gyorsaság elvét csak lényeges bizonytalansági tényezők akadályain keresztül válthatja valóra? A szervezetek megújítási folyamatában a növekvő feladatokhoz mért szintentartás problematikája állandó. Ez a vezetés vetületében nem az átés visszaszervezések zavart okozó permanenciáját jelenti, hanem azt a vezetési rugalmasságot, amely keretében a vezető elejét veszi a szervezet megcsontosodásának; állandó készenlétet a szervezet megújítására, és állandó készenlétet az indokolatlan törekvések távoltartására. A vezetés cselekvési ciklusai, mint a szervezet működésének elemei Nem volna a vezetéselméletnek gyakorlati jelentősége, ha nem állapíthatnánk meg hatását a vezetés gyakorlatára és ezen keresztül nem járulna hozzá a vezetés mindennapi problémáinak megoldásához. A hatást a vezetői felkészültség színvonala mutatja azon keresztül, hogy az elmélet tételeit mennyire képes munkájában tudatosan átgondolt cselekvéssé alakítani. A tudatosan átgondolt cselekvés a vezetési gyakorlat azon alapelemeire épül, amelyeken keresztül a vezetési teória hat. Itt jelentkezik az a gyakorlati haszon, amely elválasztja az elméletileg művelt és a kizárólagosan praxisra építő vezetőt, noha a vezetési cselekvés alapelmei mindkét típusnál azonos. Csak éppen az előbbinél megtaláható a vezetési színvonal emelésének korunkra jellemző új eleme: a tudományos vezetés ismeretei. H. Fayol a vezetéselmélet neves úttörőjének ma már kiterjesztő vagy szűkítő módosításokkal elfogadott tézisei alapján öt vezetési komponensből lehetséges a vezetési gyakorlatot kialakítani. Ezek a tervezés, szervezés, rendelkezés, koordinálás, és az ellenőrzés, amelyek összességükben jelentik a vezetést, mert ezekből az alapelemekből áll az a folyamat, amely a vezetési gyakorlat prototípusát jelenti. A téma megismertetését mi is lényegében e felosztást követve kíséreljük meg. Megjegyzendő, hogy az egyes elemek csak elméletben tárgyalhatók önállóan. Hatásukat a gyakorlatban csak együttesen képesek kifejteni. Ebből is adódik, hogy a vezetési tevékenység fázisai csak dialektikus szemlélettel érthetők meg. Emellett mindig a gyakorlat jelöli ki azt az elemet,
amelynek kiemelését a vezetési folyamat konkrét problémája megkívánja. A hangsúly mindig a probéma súlypontjától függ anélkül, hogy a legkiemelkedőbb helyről a döntés (rendelkezés) fázisát el lehetne mozdítani. A tervezés A gazdasági folyamatok tervezésének problematikája közismert, így a kérdés taglalását el is hanyagolhatjuk anélkül, hogy a tervezés jelentőségét. alábecsülnénk. A hivatkozás oka csupán abban keresendő, hogy a tervezésnek ez a területe a legkiforrottabb és megfelelő átértékelésser alapul szolgálhat az igazgatási munka tervezésére is. Ha a szervezet működtetését — tehát a vezetést — e funkció oldaláról elemezzük, a tervezés valójában előrelátás, mert a ervekben jelentkeznek a szervezeti cél megvalósításának soronkövetkező feladatai, másrészt a már végrehajtott feladatok hatásfok mérésének megtervezése. Éppen ebben jelentkezik hibalehetőségük is. Azoknál az igazgatási szerveknél, amelyek feladatának ellátását a kívülről jövő események rendszeresen befolyásolhatják, a tervezés bizonytalansági tényezői jelentősek, hiszen az események előrelátása csak valószínűséggel jósolhatok meg. (A katonai ügyészi apparátusban pl. bizonyos tervek végrehajtását a katonai szervek mozgása meg is hiúsíthatja.) Saját tervezési gyakorlatunk vizsgálatánál rá kell mutatni a szervezet céljaiból eredő erre a specialitásra, amely a tervezés több irányát követeli meg. Ez egyrészt a szervezet belső élete egyes mozzanatait (pld. a szignalizációs gyakorlatot), másrészt működése hatását (pld. a szignalizációk alapján tett intézkedéseket), továbbá a külső szervek működése vizsgálatát tervező (pld. a parancsnokok szignalizációs gyakorlatát) folyamatok. A terimelő egységek főleg azt tervezik, hogy bizonyos gyártmányokból mennyit, hogyan fognak legyártani, ehhez mennyi az anyagi, személyi szükséglet stb. Az igazgatási szervek pedig főleg a folyamatos intézkedéseik hatásának vizsgálatát programozzák. Ezért az egyik oldalon a terv megvalósítása együttjárhat az eszközök bővítésével vagy szűkítésével, de az igazgatási apparátus létszáma a tervek megvalósításához nem fog változni. Az előbbieknél ugyanis a tervezés célja a létkérdést érinti, az utóbbinál a cél a következő időszak döntéshozatalának jobb megalapozása, így csupán a színvonal emelésének kérdésébe torkollik. Tervezési gyakorlatunk színvonalának emelése szerveinknél a fő irányok pontosabb megválasztásában keresendők. Az utóbbi évek tervei ilyen tendenciát mutattak, amikor központjukban pld. a rendőri intézkedések egymást követő szakaszainak vizsgálata állt. E folyamatában a tervezés magasabb színvonalú gyakorlatára utal. Ebben a gondolatkörben a vezetési gyakorlat szinten tartását, a feladat-meghatározás magasabb szinvonalat jelenthetné,, ha tervezésünk néhány alapvető probléma vizsgálatát folyamatosabban és hosszabb távon is felvenné célkitűzései sorába. így pld. a bűnözést általánosságban, és a gyakori előfordulású bűntetteknél vissza,térően, az egyes csoportok részesedését a bűnözésben, a leglényegesebb eljárási cselekmények végrehajtását stb. Mindezt következetesebben, önállóan — vagy a társszervekkel komplex módon — megtervezve. A gyakran új, esetenként spekulatív módon kitalált problémák a súlytalan kérdések — sokszor több szerv által, több oldalról de lényegében azonos okokból — tervezett vizsgálata helyett az elmélet szerint az alapvető és mindig megújuló problémák vizsgálatának tervezésével a nagyobb szer-
vezeti hatás kétségtelen. A tervezési folyamat már önmagában olyan tényezőként; jelentkezik, amely keretében a vezetés időszakonként nemcsák felülbírálja saját munkáját és azon keresztül a szervezet teljesítményét, de csatornákat is nyit a változások és új elképzelések fogadására is. Ezt egyrészt megköveteli a szervezeti működés erkölcsi kopása, amely abból a tényből ered, hogy a változások hatása alól egyetlen szervezet sem vonhatja ki magát, ezért korrekcióját nem mellőzheti. Másrészt a vezetettek előbb-utóbb dinamikus hatással jelentkező kezdeményezései, amelyek a vezetés gyakorlatából nem mellőzhetők. Így a vezető környezetének dinamizmusa olyan lendítő erő, amely a tervezést és azon keresztül vagy amellett a vezetési gyakorlatot is jelentős mértékben befolyásolhatja. Szervezés — koordinálás A szakirodalom a szervezést és koordinálást külön tárgyalja, habár természetére nézve a két tevékenység rokon, egymáshoz nagyon közelálló fogalmat takar. A vezetési funkció szervezési vetülete abban jelentkezik, hogy a vezetésnek kell ellátni a szervezetet azokkal az anyagi, személyi eszközökkel és feltételekkel, amelyek a működtetés folyamatosságát, egyben a működés színvonalát is biztosítják. A koordináció pedig azt a folyamatot fejezi ki,, melyben a vezetés a szervezet tevékenységét, tehát a személyi és dologi eszközök harmóniáját megteremti, hogy minden egysége megfelelő együttműködéssel a hatáskörébe utalt feladatot lássa el. A szervezet értéke a felszereltség és a koordináltság színvonalától függ. A gazdálkodó szervezetek területén ez az igazgatásihoz képest szembetűnőbb, hiszen egy automatikára épült és annak működésére felkészült szervezet szervezettségi és koordináltsági mutatói mások, mint a manuálisan dolgozó szervezeté. Az igazgatási szervezetek anyagi és személyi szervezésében nálunk még aránytalanul a személyi feltételek dominálnak. A szervezési funkció gyakorlása e vonatkozásban elsősorban a felső vezetésnél jelentkezik, ahol a szervezet szervezése lényeges funkció. A szervezet vezetőinek feladata főleg a felső vezetés által biztosított lehetőségek felhasználásának szervezésében, összeegyeztetésében, összehangolásában, elrendelésében merül ki. Ez a koordinálás sokrétű. A nézetek, eszközök, csoportok, munkaterületek összehangolásán keresztül a legmindennapibb kérdéseket is magába foglalja, és más vezetői tevékenységgel arra irányul, hogy a szervezet dologi és személyi eszközei ténylegesen és zökkenőmentesen szolgálják a szerve^ zeti célok megvalósítását. A helyi vezetés szervezési funkcióját a szervezeti cél és valóraváltásához szükséges és a ténylegesen meglevő eszközök közötti egybehangolás esetenként artista ügyességet kívánó gyakorlása köti le. Amellett a köztudott tény mellett, hogy az igazgatási apparátus gépesítése elmaradott, gyakran jelentkezik annak a szemléletnek a kihatása is, mely szerint a hivatali szervek nem gyarapítják a nemzeti jövedelmet, azért felszereltségük színvonalát is ez határozza meg. Amennyiben a katonai igazságszolgáltatás vezetésének szervezési funkcióját vizsgálnánk, a vezetéselmélet e tételének szempontjából egyetlen alapvető következtetései önkéntelenül is találkozhatnánk. A probléma centruma főleg a szervezési oldalon abban csúcsosodik, hogy a katonai igazságszolgáltatás vitathatatlanul kiemelkedő társadalmi céljának valóraváltásához ténylegesen kiemelt feltételekkel rendelkezik-é?
•Nfiás oldalról az a szemlélet érvényesül-e, mely szerint ezt a speciális jogszolgáltatást a más jellegű igazgatást végző katonai szervekkel csak egyenértékűnek kell-e tekinteni vagy olyan politikai jellegű szervezetnek, amely nem a szokásos igazgatási munkát végzi? Következésképpen a szervezet ellátottsága is különleges elbírálást igényel vagy csak azonosat. Vagyis a c é lok és a valóraváltás eszközei (és itt nemcsak az anyagi, technikai ellátottság vitatható szintjére, hanem a teljesítmény elismerés szintjére is gondolunk) mennyiben arányosak a szervezet kijelölt céljaival? Hangsúlyozni kell, hogy mindezek a kérdések a szervezet céljainak megítélésével összefüggően olyan problémákat vetnek fel, amelyek az alapkérdés helyének téves' meghatározása esetén kizárják a vezető szerv erőfeszítésének sikerét, amely a szemlélet megváltoztatásáig csupán a meglevő lehetőségek szerint képes szervezni, és koordinálni. A döntéshozatal folyamata A vezetési gyakorlatban a döntés (rendelkezés, igazgatás) centrális vitathatatlan, hiszen leszűkítve maga a vezetés nem egyéb a döntések szakadatlan láncolatánál. Ennélfogva a döntéseknek a szervezet működésében meghatározó szerepük van. Ezért a döntéselméletet a vezetéselmélet is központi kérdésként tárgyalja. A döntéshozatal folyamata modellizálható. Több lépcsős modelljének elemei: a) a problémahelyzet felismerése, b) a problémahelyzet felmérése, c) a megoldási lehetőségek kiválasztása, d) a lehetséges döntések következményeinek felmérése, végül e) a legelőnyösebb, megoldás kiválasztása: a döntés. A döntéshozatal folyamata a fázisok dialektikus szemléletét igényli. Emellett tartalmaz néhány olyan alapelvet, amelyeket a. gyakorlat egyetlen elhatározás előtt sem mellőzhet, Így a vezetési rutin kitermeli magából a döntési gyakorlatot. Ez. alapján a vezető a már kitaposott úton szabványmódszerrel hozza a szokásos döntéseket. Noha a gyakorlatban ez nem hiányolható, a korszerű vezetés az elmélettel ötvözött rutinra építve hatékonyságát azáltal növeli, hogy igénybe veszi az egyéb tudományok által nyújtott lehetőségeket is. A korszerű vezetés ezzel próbálja kikapcsolni vagy csökkenteni azt a bizonytalansági tényezőt, amelyeket nem ismerhet fel, habár hatáskifejtését minden döntés magában hordja. A rutindöntések a végrehajtáshoz közel sokasodnak. A végrehajtástól távolodva jelenlétük egyre kevésbé indokolt, mivel csak a végrehajtó szolgálat vezetése igényli folyamatosan az azonnali döntéseket. Az irányító vezetés, a korszerű tudományon alapuló döntésre inkább kötelezett, mert a döntésre váró problémái átfogóbbak, esetenként a szervezet működését perspektíváiban is meghatározzék. a) A szervezetben a munkafolyamát önmagában is. kitermeli a, döntésre váró problémákat. Ez egyrészt a szervezetből, másrészt á szervezetben összpontosított információs rendszerekből adódik. Mégis a vezetési gyakorlatnak kell kialakítani az olyan szervezeti struktúrát, amely- képes rávezetni a döntés szükségességének félismerésére. Előfeltétele még a pröfesléma felismerési képesség is; amely a vezetésre felkészültséget, a. szervezet tevékenységével kapcsolatos ismeretanyag birtokolását tételezi fel. Bizonyos problémákat mindenki képes félismerni, dé a. vezetéssel szembén: a probléma felismerési követelmény magasabb kvalifikáltságot tételez fel. (Aki a közokirathamisításokban csak. egymástól független bűneseteket Iát,
felismerte a problémát a bűncselekményt — erre mindenki képes —, de nem ismerte fel az azonos jellegű cselekmények intézkedést (kívánó okait.) A problémahelyzet felismerésének elmaradása az önmagától elrendeződött vagy az akuttá vált problémák döntéshiánya a szervezet működési zavarainak egyik forrása. Ezeket a kérdéseket a felügyelet gyakran úgy tárgyalja, hogy a vezetés elmulasztotta az adott kérdés megoldását, holott észre sem vette a problémahelyztet. b) A felmérés már több a felismerésnél. Kimunkálása befolyásolóan hat a döntéshozatal egész menetére, ezért lépésről-lépésre tartalmaznia kell a probléma okát, természetét, kiterjedését a vele kapcsolatos kérdések összefüggését. Ezt követően juthat el csak addig az elhatározásig, hogy a probléma adott, jellemzői ismertek, kihatása lemért, okainak magyarázata kifejtett, intézkedésre megérett. (Az előbbi példát folytatva: az okirathamisítás mindegyike az idézéseket érinti, mivel alkalmas az idézett munka mulasztásának igazolására.) c) Az ezt követő folyamat, a megoldás lehetőségeinek kimunkálása, még mindig a döntéshozatal előkészítő bázisába tartozik. E szakaszbán lényegében arról van szó, hogy a probléma ismeretének birtokában meg kell keresni mindazokat a lehetőségeket, amelyek mint döntési lehetőségek számításba jöhetnek. Az összes varriánsok közül ki kell választani a lényegteleneket a kevésbé lényegeset és mindaddig szelektálni, amíg csak azok a lehetséges varriánsok maradnak, amelyek a szervezeti cél látószögébe helyezve az adott kérdést a feladat végrehajtása szempontjából a legelőnyösebben szolgálják. (Az idézéseket nyilvántartásba kell venni, csak központi helyen találhatók, igazolás céljára azokat nem lehet használni stb.) Ez az oka, hogy a korszerű vezetés minden alternatívát feldolgoz, minden varriánst mérlegre tesz, és azok súlyát lemérve az egyik vagy mások választás előnyeit és hátrányait taglalva tesz javaslatot a probléma megoldására a vezetésnek. Ezért nem lehet a korszerű vezetési formák közé illőnek elfogadni azokat a döntést előkészítő eljárásokat, amelyek ha fel is tárják a problémahelyzetet, döntésre csak az általuk kiválasztottat adják tovább. Ez agyakorlat megfosztja a vezetést a már kidolgozott lehetőségek megismerésétől, s ezzel akaratlanul is szegényebbé teszi a helyes megoldást. d) A lehetséges döntések következményeinek felmérése lényegében annak] a kérdésnek a megvizsgálását igényli, hogy a választható lehetőségek bármelyike mennyire harmonizál más szervezetek döntésével, hogy illeszkedik bele a jogrendbe és hatásában mennyire képes előbbre vinni a probléma megoldását, e) A döntés mint az eljárás befejező mozzanata a vezetői funkciónak az a vetülete, amelyben a különböző varriációk a vezetési gyakorlat szintéziseként jelentkeznek. A vezetési gyakorlat értéke ebben csúcsosodik ki, ebben oldódnak fel a szervezet problémái és ebben kap a szervezet szabad utat a megvalósítás felé. (Az előbbi példára utalva: határoz, hogy az okirathamisítások ügyében melyik szervezet köteles és milyen iritézkedére.) Mivel a döntés a folyamat befejező, szakasza, a döntés szinvonalától és minőségétől függően — zavart keltő, célt hátráltató megoldásokat is eredményezhet, a vezetés a hibalehetőségek kiiktatására elméleti és gyakorlati síkon egyaránt jelentős erőfeszítést tesz. Egyrészt technikai eszközöket alkalmaz, másrészt felszabadítja a kollektívában rejlő azokat a társadalmi erőket, amelyek — feltételes engedelmesség és más demokratikus vezetési elvek alapján — alkotó szellemi erejüknél fogva részeseivé (de nem felelőseivé) válnak a döntési folyamiatoknak.
A döntések végrehajtása — a teljesímény ellenőrzése A döntési folyamat lezárását a valóraváltás .folyamata Iköveti, miután a vezető döntései az informció csatornákon szétáramlanak a szervezetben. A szervezel, a döntéseket fogadja, hatáskörén belül feldolgozza, majd a végrehajtás mechanizmusában valóraváltja a vezetői, elképzeléseket. A valóra válás folyamatában a végrehajtó szolgálat teljesítményének ellenőrzése a vezetési funkció egyike. Célja túlmutat a végrehajtó szolgálat teljesítményének mérésén azzal, hogy eredménye befolyásolja a vezetés gyakorlatát. Ebben a kölcsönhatásban jelzi a vezetettek oldaláról a feladat végrehajtás tényét és színvonalát, a vezetés oldaláról pedig a feladat-meghatározás, tehát a döntés színvonalát. Eredménye hibás teljesítés esetén -a szervezet munkájának korrekciója, helyes teljesítés esetén jóváhagyása vagy helyes teljesítés, de mégis 'hibás végeredmény esetén — amikor- a döntés volt a helytelen — a vezetés elképzelésének helyesbítése.1 Összességében tehát az ellenőrzés megállapításai jelzik a problémákat, megerősítik a vezetést a döntések helyességében, de információt szolgáltatnak a módosítás szükségességére is. A teljesítmény-ellenőrzés rendszerének kidolgozására a vezetéselmélet lényeges energiát fordított. Jelentőségét a szakirodalom abban sűríti, hogy az ellenőrzés mint a további döntésekhez szükséges információk eszköze nem csak a működése rendellenességét képes felszínre hozni, hanem biztosítékot nyújt a visszacsatolás során a vezetési gyakorlat lényeges mozzanatainak. Ezen keresztül mérhető, hogy a szervezet mennyire képes a szervezeti cél vaólra-váltására, alapját adja a szervezeti folyamatok további szabályozásának és biztosítéka a szervezetet fenyegető elöregedési mozzanatok felderítésének és kiiktatásának. * Az információk szerepe a vezetésben Az információt a vezetéselmélet abban a felfogásban tárgyalja, mely szerint információ: bármilyen jellegű jelzés, jelentés, adat, tényközlés vagy ismeret, amely a vezetés gyakorlatában felhasználható. Az' információrendszer meghatározása ebből következik; mindazoknak a csatornáknak az összessége, amelyeken keresztül az információ áramlik. Jelentőségét a vezetésben definíciója már önmagában is meghatározza olyannyira, hogy részletesebb fejtegetés nélkül elfogadhatjuk miszerint információ nélkül nincs döntés, döntés nélkül pedig sem vezetés, sem végrehajtás nem létezhet. Mint mindén vezetési elem lényeges tartozéka összeköti az egyes fázisokat, egybe tartja a vezetést a vezetettekkel és a szervezetet más szervezetekkel. Mivel a szervezet működtetésének színvonala az információk és felhasználásuk színvonalától függ, minden vezetés a legtökéletesebb információs-rendszert igyekszik kiépíteni. Az elmélet az információs rendszerek képzésének, csatornái kialakításának már eddig is jelentős irodalmat szentelt. Feltételeit meghatározta, csoportosításukat kidolgozta és feltérképezte emberi viszonylatait is. Anélkül, hogy a kérdés taglalásába részletesebben is behatolnánk, csupán néhány gondolatban rögzítjük a vezetés és végrehajtás viszonylatában jelentkező általános jellemzőit. Az alapinformációk csoportjába a vezető politikai, szakmai, szervezeti és környezeti ismeretei tartoznak. Jellemzőjük, hogy az idő múlásával el-'
halványulnak, ezért szinten tartásuk az ismerétek rendszeres felfrissítését követeli meg. A stabil információs rendszerbén a vezetés az általa meghatározott csatornákon keresztül állandó tájékoztatást kap a szervezet működéséről a vezetés és végrehajtás állapotáról. Ennek a rendszernek kialakult és állandóan fejlesztett olyan vonalai vannak, amelyek az információk oda-vissza áramlását képesek biztosítani. Az igazgatási területeken az általános jelentési kötelezettségek teljesítése az eseti jelentések, munkatervi beszámolók és más természetű jelzések csatornáin keresztül értesül a vezető a szervezeti tevékenységről. Ezeken a csatornákon keresztül adja tovább a megszűrt jelzéseket felfelé és továbbítja az információk alapján kidolgozott intézkedéseket a végrehajtás felé. A stabil információ rendszer állandó karbantartást igényel. Egyrészt, mert a jelzést kívánó események jelentősége változik, így nem igényelik vagy más tartalommal igénylik az információ szolgáltatást, másrészt a munka színvonalának emelésével változik a vezetői döntések gyakorlata és a vezetés informálása nem a korábbi formákban szükséges (pl. a nagyterjedelmű évi jelentést a lényeget adó tömör jelentéseik váltják fel). Az eseti információk csoportját az egyedi ügyintézésre tartozó jélentésék a vezetők és beosztottak közvetlen érintkezései és a kívülről érkező bejelentések stb. alkotják. Előnyük, hogy a vezetés nemcsak a jelentésre kötelezettől kap tájékoztatást, hátrányuk viszont, hogy a tájékoztatás távolról sem viseli azt a felelősséget, amely a stabil információ felé követelmény. Az információ alapvetően emberi kapcsolatot takar. Hatásának mérésénél ezért figyelmet érdemelnek azok az emberi tulajdonságok, amelyek akár az információt szolgáltató, akár az információt fogadó részéről befolyásolhatják a kidolgozást, a felhasználást a visszaadott döntések elfogadását, megértését és felhasználását (pld. kozmetikázott jelentések, érthetetleni:!! .fogalmazott utasítások kellően nem indokolt állásfoglalások stb).
A vezetéselmélet ma már rendkívül széleskörű, bőséges irodalommal rendelkezik. Tekintsünk el ezért attól, hogy ebben a „tanulmányban" bárki a vezetéselmélet problematikájának érintésén tűi olyan kidolgozást lásson, ami bármely felvetett kérdés kifejtésének teljességét jelenthetné. Következik ebből, hogy az anyag lényeges kérdéseket nem is érint. Ha mégis ilyen hiányossága ellenére felkeltené az olvasó érdeklődését, arra csak e téma szakirodalma adhat választ.1
1
Vezetési és szervezési ismeretek (BM kiadás, 1968) Dr. Bene László: A vezetés tudományos megalapozása Dr. Szabó László: Vezetésről, vezetőiknek Szammel Lajos: Az államigazgatás vezetésének jogi alapproblémái F. de P. Hanka: A vezetés új horizontja Piétracinski: A vezetés pszichológiája, és más művek
Beszámoló a „Fegyverbarátság" hadgyakorlatról Irta: Dr. Balla Sándor alezredes
I. 1970. október hónap folyamán a Német Demokratikus Köztársaság területén a Varsói Szerződés tagállamai — köztük hazánk — hadseregeinek részvételével közös hadgyakorlat volt. A korábbi tapasztalatok bizonyították, hogy olyan gyakorlatokon, amelyeken sok ember és nagyszámú technikai eszköz vesz részt, célszerű a katonai ügyészek jelenléte, mert az előforduló bűncselekmények nyomozását azonnal elkezdhetik, a helyszínhez kötött nyomozati cselekményeket el tudják végezni és így biztosítani tudják, hogy az idő múlása és az alakulat, valamint az ügyben szereplő személyek elvonulása folytán a bűn; cselekmény elkövetésének bizonyítása ne váljon lehetetlenné. Ezek a megfontolások fokozottan jelentkezhetnek az ország határain túl rendezett hadgyakorlatokon, ahol az otthontól való nagy távolság, a gyakorlat jellegéből adódó nehéz körülmények, fokozottan veszélyeztethetik az eredményes bűnüldöző munkát. A kifejtett okok alapján született az az elhatározás, hogy a hadgyakorlaton egy ügyészi csoport is vegyen részt, sőt a gyakorlatot előkészítő munkába is kapcsolódjon be olyan módon, hogy a gyakorlatot megelőző nemzetközi tárgyalásokon a megállapodások és szerződések megkötésénél — a katonai ügyészség várható munkája eredményes elvégzéséhez — s z ü k séges szempontokat is érvényesítse. Ezen kívül felkértek bennünket arra is, hogy az egyéb jogi kérdésekben a tárgyaló bizottságnak nyújtsunk segítséget. Ilyen előzmények után július 20. és 26. között részt vettünk annak a munkabizottságnak a tevékenységében, amely az NDK Nemzetvédelmi Minisztériumában a gyakorlat hadtápbiztosításával kapcsolatos szerződést kidolgozta és megkötötte. Ekkor léptünk először kapcsolatba az NDK Katonai Főügyészségével és egyeztettük elképzeléseinket a gyakorlaton szükséges együttműködés tekintetében. E bizottság munkája során lehetett olyan kérdéseket is tisztázni, hogy az esetleges balesetek sebesültjeivel, vagv halottaival kapcsolatban milyen gondoskodást, illetve eljárást kívánunk, milyen a magyar, illetve a német hatóságok eljárása és hogyan tudjuk azokat összeegyeztetni. Segítséget kértünk az esetleges letartóztatások foganatosításának helyi biztosítására, összekötő tisztet (ügyészt) a hatáskörünkbe tartozó bűnügyek nyomozásánál az NDK állampolgár tanúk kihallgatásához (ezt természete-
sen kölcsönösségi alapon), továbbá a népi rendőrséggel való esetleges együttműködés megszervezésére. A német elvtársak már ekkor is a legnagyobb segítőkészséget és elvi barátságot tanúsítottak, és kívánságainknak —, mint az a gyakorlat során bebizonyosodott — mindenben eleget tettek. II. Felkészülés a gyakorlatra. A munka tervezése és technikai biztosítása A gyakorlatra felkészüléshez először tájékozódni kellett a résztvevő egységek létszámáról, települési helyéről, mozgásáról, időben és térben, tehát a gyakorlat teljes tervezett lefolyásáról. Ugyancsak tájékozódni kellett a gyakorlat katonai, valamint politikai célkitűzéseiről is, mert ezek ismeretében lehetett csak kialakítani azoknak az előadásoknak a tematikáját, amelyeket a gyakorlaton résztvevő személyi állománynak még a felkészülés időszakában meg akartunk tartani, és amely előadások megtartására fel is kért bennünket a gyakorlat vezetősége. A gyakorlat főbb célkitűzéseiről így nyilatkozott Kálazi József vezérőrnagy elvtárs a „Néphadsereg" munkatársának: „A »Fegyverbarátság« hadgyakorlat a Varsói Szerződés hadseregei egységes cselekvőképességének igen erőteljes politikai és katonai demonstrációja lesz. Erősíti a Varsói Szerződésben tömörült országok erejébe, egységébe vetett bizalmat/mélyíti katonáink fegyverbarátságát, összetartozását. Az imperialista háborús uszítók felé pedig demonstrálja a testvéri szocialista országok katonai erejét és elszántságát a béke és az európai biztonság védelmében. A gyakorlat tovább erősíti a testvéri szocialista országok népeinek barátságát és összetartozását. Ez abban is kifejezésre jut, hogy katonáink nem csupán gyakorlatoznak, hanem elvtársi találkozókon is részt vesznek, megismerkednek a testvérországok katonafiaival, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóival, fiataljaival. . A gyakorlaton résztvevő különböző csapategységek együttesen oldanak meg hadászati, hadműveleti és harcászati feladatokat. A közös hadgyakorlat jól szolgálja majd a vezetés módszereinek további tökéletesítését, az együttműködés formáinak és lehetőségeinek fejlesztését, a kiképzés és a vezetés tapasztalatainak kölcsönös kicserélését, a korszerű harceljárások és a különböző törzsek, csapatok közötti együttműködés begyakorlását, valamint a harceszközök új körülmények közötti kipróbálását. Igen lényegesnek tartom, hogy a gyakorlat a Magyar Néphadsereg és számos más testvéri hadsereg csapatai számára új, eddig ismeretlen földrajzi viszonyok és körülmények között zajlik le. Ez igen jó lehetőségeket nyújt parancsnokainknak, politikai munkásainknak és a gyakorlat valamennyi résztvevőjének,, hogy bővüljön szakmai és politikai tapasztaltsága, szélesedjen látóköre és a testvéri hadseregek összefogott erejébe vetett meggyőződése..." A Kálazi vezérőrnagy elvtárs áltál megfogalmazott célkitűzések alapján a gyakorlaton résztvevő csapategységek személyi állománya előtt öszszesen 12 előadásban beszéltünk azokról a magatartási követelményekről, amelyeket a gyakorlat vezetősége mindenkitől elvár a Német Demok-
ratikus Köztársaság területén való tartózkodás alatt és a német lakossággal, valamint a baráti hadseregek katonáival történő találkozások során. Felhívtuk a figyelmet az italozás, a garázdaság következményeire. Utaltunk a fegyelem, a parancsok maradéktalan teljesítésének fontosságára, a hosszú vasúti szállítás, majd a közúti közlekedés közben a szabályok meszszemenő betartásának fontosságára, az őrszolgálat feszes ellátására és —: a tábori elhelyezés körülményei folytán —- a társadalmi és személyi tulajdon megóvásának jelentőségére. Ezt a munkát augusztus hó végén és szeptember hónap folyamán végeztük. Közben — augusztusban — végleges formát öltöttek a települések helyére, a vasúti szállításra és a gyakorlat dinamikus részére vonatkozó tervek. Pontos időmeghatározások történtek, és így lehetőség nyílt az ügyészi csoport tagjai elszállításának, településének, várható tevékenységének és mozgásának megtervezésére, valamint anyagi szükségleteinek biztosítására. E tervek szerint vasúti szerelvények szállítják el a gyakorlaton résztvevő személyeket és a nagyszámú technikai eszközt, valamint a szükséges anyagokat. A szerelvények egy része a Csehszlovák Szocialista Köztársaságon keresztül, más része pedig a Csehszlovák Szocialista Köztársaságon és a Lengyel Népköztársaságon keresztül érkezik a Német Demokratikus Köztársaság területén kijelölt három települési helyre. Ennek megfelelően kellett az ügyészi csoportot —, amely 2 ügyészből és 2 függetlenített nyomozótisztből állott — szállítani, széttelepíteni, járművel, és a munkához, valamint a hosszú táborozáshoz szükséges személyi felszerelésekkel, ellátni. Nem utolsó sorban biztosítani kellett a híradás rendszerébe való beépülést is. Feladataink végrehajtásához 4 személygépkocsit, az áttelepülésekhez pedig 1 tehergépkocsit biztosítottak számunkra. A várható feladatok elvégzése érdekében elhatároztuk, hogy a legkisebb létszámú és legtávolabb eső települési helyre egy nyomozótisztet telepítünk egy gépkocsival, a közelebb eső nagyobb létszámú települési helyre egy ügyészt osztunk be, szintén egy gépkocsival, míg a magasabb egység települési körzetében lesz az ügyészi csoport vezetője és helyettese, valamint egy nyomozótiszt két gépkocsival. Mindhárom települési helyünkre vittünk bűnügyi technikai felszerelést, okmányokat és űrlapokat; a( pihenéshez hálózsákot és sátrat biztosítottunk. Már itthon tisztázódott, hogy a csoportunk minden külön települő részlegét távbeszélővel látják el, amely egyrészt be lesz kötve a vezetékes híradás rendszerébe, másrészt használható a rádió-rellé rendszeren keresztül is. Az ügyészi csoport tagjainak és gépkocsijainak vasúti, szállítását úgy szerveztük meg, hogy mindenki olyan szerelvénnyel utazzon, amely közvetlenül a részére kijelölt települési helyre érkezik meg. Felkészülésünk befejezéseként szeptember 2-án és 23-án Székesfehérváron, illetve Kaposvárott a gyakorlaton résztvevő parancsnokok és döntnökök előtt beszámoltunk eddig végzett munkánkról és ismertettük terveinket. Elmondottuk, hogy a személyi állomány előtt milyen kérdésekről hány előadást tartottunk. Közöltük, hogy a rendkívüli események kivizsgálásának terhét átvállaljuk, ismertettük települési helyeinket és'a híradásba történő bekapcsolódásunk módját. .
Részvételünk a gyakorlaton Terveinknek megfelelően, azzal a vasúti szerelvénnyel, amely a magasabb egység törzsét szállította el, az ügyészi csoport vezetőjét és a seregtest függetlenített nyomozó főtisztjét indítottuk útba. A magasabb egység hadtáptörzsének személyi állományával utazott az ügyészi csoport vezetőjének helyettese. Október 1-én a délután folyamán az ügyészi csoportnak ez a három tagja a hadtáp vezetési ponton kiépítette az ügyészség táborát és letelepüléséről — a már kiépített távbeszélő vonalon keresztül — jelentést tett a magasabbegység hadműveleti ügyeletes tisztjének. Október 2-án délután jelentették megérkezésüket a másik két helyen települt munkatársaink. A letelepedéssel és az összeköttetés létrejöttével elértük, hogy az ügyészség munkaképes lett. Ez igen fontos volt, mert már két óra múlvá, október 2rán 20 órakor jelentés érkezett az első rendkívüli eseményről. Tekintettel arra, hogy a jelentés szerint súlyos, életveszélyes gépjárműbaleset történt, azonnal útnak indult a csoportvezető helyettese és a nyomozótiszt, hogy a történteket gyorsan tisztázzák, továbbá — ha szükséges — a nyomozást is haladéktalanul lefolytassák. A két elvtárs — a helyi nyomozótiszt bevonásával — az ügyben 20 óra alatt befejezte a nyomozást. Minden nyomozati cselekményt elvégeztek, az összes szükséges iratot (parancsnoki véleményt, dics-feny. lapot, szakértői véleményt, orvosi igazolást) beszerezték és gyorsan is jó. színvonalas munkát végeztek. Még több ügyben is adódott feladatunk, de ezek ismertetése ezen a helyen nem szükséges és meghaladná a cikk kereteit. A nyomozásokon túl az állandó táborokban ismételten szükségessé vált előadásokat tartani, és nyomatékosan felhívni a figyelmet a helyes magatartásra, mert az italozásokból több probléma adódott, sőt egy botrányos részegség is előfordult. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a parancsnoki állomány értékelte munkánkat és naponta több alkalommal — sokszor éjjel is — ha problémák merültek fel, tanácsunkat kérték és fegyelmi tárgyú konzultációikra mindig meghívtak bennünket. A bizalomnak igyekeztünk mindenben megfelelni és úgy érezzük, hogy szereplésünkkel ezen a téren sem vallottunk szégyent. A gyakorlaton való részvételünkről szóló beszámolóhoz hozzátartozik, hogy október 13-án a magasabbegység hadtápjának táborbontásakor áttelepültünk abba a táborba, ahol ügyész munkatársunk eddig is tartózkodott és ott most már négyen összetelepülve — külön kis táborban — együtt maradtunk október 18-ig, amikor a gyakorlat befejeződött. Ekkor az ügyészség is tábort bontott és mindenki elvonult arra a helyre, ahonnan szerelvények szerint csoportosítva megindult a foyamatos szállítás hazafeléi IV. E beszámoló keretében úgy érezzük, szólni kell még arról is, hogy felvettük a kapcsolatot a Német Demokratikus köztársaság katonai ügyészi szerveivel. Több találkozáson megismertük egymás munkáját, gondjait, problémáit, sikereit és úgy véljük igazi elvtársi és őszinte baráti kapcsolatok is szövődtek közöttünk.
Először október 3-án keresétt fel bennünket a légierő egyik magasabbegysége ügyészségének vezetője, aki közölte, hogy az NDK katonai f ő ügyésze meghívott bennünket október 8-ra — Drezdába — munkaebédre. Október 8-án reggel a német elvtársak eljöttek értünk, majd miután megmutatták -az említett magasabbegység ügyészségének igen kultúrált elhelyezési körletét, elvittek Drezdába. A'délelőtt folyamán a kapcsolattartás módjáról tárgyaltunk, és megismerkedtünk összekötőnkkel, akit arra jelöltek ki, hogy minden kérdésben, — amelyben már a júliusi tárgyalások során megegyeztünk — legyen segítségünkre. Összekötőnk egyébként égy NDK harckocsi magasabbegység ügyészségénél ténykedett, amely a gyakorlaton résztvevő egységeink jobbszárnyán volt elhelyezve. Ily módon vele bármikor tudtunk távbeszélőn kapcsolatot teremteni. Ebéd után megmutatták nekünk Drezdát és délután a „Luisenhofban" elfogyasztott uzsonnával ért véget az : első hivatalos találkozó. Drezdai tartózkodásunk alkalmával megkértük az NDK katonai f ő ügyészét, hogy munkatársaival október 10-én legyen a vendégünk ebédre, és nézze meg a mi kis táborunkat. A főügyész elvtárs meghívásunknak eleget tett. Mi szeretettel vártuk és délután 14 órától 22 óráig előbb a táborunkban, majd a fehér asztal mellett bőven volt alkalmunk nézeteink kicserélésére és barátkozásra. Ez alkalommal két meghívást is kaptunk. Egyet Drezdába, másnapra, október 11-re, és egyet október 12-re, a már említett harckocsizó magasabbegység ügyészségére. Ezeknek a meghívásoknak is eleget tettünk. A Drezda-i látogatásunkon megnéztük a drezdai körzeti katonai ügyészség elhelyezését, amely kényelmével, tágasságával, tisztaságával és felszereltségével a legmagasabb igényeknek is biztosan megfelel. Ellátogattunk a Zwinger képtárába is, ahol a régi olasz, holland és flamand, valamint a spanyol és régebbi német mesterek kiállítását tekintettük meg. Megmutatták nekünk Drezda több más nevezetességét is. A harckocsizó magasabbesvségnél tábori körülmények között találkoztunk német elvtársainkkal. Jól felszerelt törzsbúszuk minta lehet a mi számunkra is, ha megfelelő munkalehetőséget akarunk teremteni a tábori viszonyok között dolgozó ügyészségeink számára. Az említett találkozók után október 17-én még egyszer összejöttünk a német katonai ügyész elvtárssakkal, amikor elbúcsúztunk egymástól. összegezve tapasztalatainkat elmondhatjuk, hogy véleményünk szerint a gyakorlaton való részvételünk hasznos volt. Sok értékes tapasztalatra tettünk szert, amelyeket a további gyakorlatok során felhasználhatunk. ' 1 I íI • ; Már más gyakorlaton is tapasztaltuk, ami ezúttal újra bebizonyosodott, hogy a nyomozás gyorsaságára kell a legfőbb súlyt helyezni, amelyen az eset azonnali és teljes kinyomozását értjük, és amelyet minden eszközzel — de főleg a rendelkezésre álló erők koncentrálásával — el kell érni. Olyan időszakban, amikor az egység mozgásban van, vagy indulni készül — nem lehet késlekedni, mert előfordulhat, hogy az ügyész már nem fog azon a gyakorlaton az ügyben szereplő terhelttel, vagy tanúkkal találkozni. Másik igen lényeges tanulság, hogy ilyen helyzetben a nyomozást nem lehet a békés, otthoni körülmények között — „íróasztal mellett" — végezni. Nincs rá mód, hogy a parancsnok a terheltet és a tanúkat, meg
az okmányokat az ügyészhez — esetleg több száz kilométeres távolságra — küldözgesse. Ezért mindent az ügyésznek kell elvégezni, úgy, hogy maga megy a helyszínre és ott minden cselekményt, ami a nyomozáshoz tartozik elvégez. A nyomozást egy kiszállással kell befejezni, mert második kiszállásra már esetleg nincs is lehetőség. Ugyanis vagy őt szólítja a kötelesség, vagy az alakulat távozik el másfelé. Nagyon kell vigyázni arra,, hogy az ügyészséggel a hírösszeköttetés minden időben szilárd és megbízható legyen. Távbeszélő ügyeletet kell szervezni és gondoskodni kell arról, hogy egy ügyész mindig elérhető legyen. Ezt a rendelkezésre álló erők megfelelő elosztásával, az ügyészség települési helyével való állandó kapcsolat-tartással, gyakori bejelentkezésekkel és a rendelkezésre álló gépjárművek célszerű kihasználásával lehet elérni. *
*
i •
Terveink szerint a jövőben, személyi állományunk egy része, ismételten részt vesz majd különböző szintű hazai gyakorlatokon. Ezeken az eddigi tapasztalatok — úgy véljük — hasznosíthatók lesznek.
