MINŐSÉG IDŐSKOR VÁROSI KÖRNYEZETBEN
Q-Ageing WP3
NEMZETKÖZI
HELYZETFELTÁRÁS
„IGÉNYEK, KIHÍVÁSOK ÉS MEGOLDÁSOK”
THIS PROJECT IS IMPLEMENTED THROUGH THE CENTRAL EUROPE PROGRAMME, CO-FINANCED BY THE ERDF
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Kocsis János Balázs, PhD TÁRKI – BME 2009. október
A következő helyzetfeltárás a projektpartnerek által készített regionális összefoglaló jelentéseken alapul, a következő városokból, illetve régiókból: Újbuda, Magyarország; Sopot, Lengyelország; Maribor és Podravje Régió, Szlovénia; Treviso Tartomány, Olaszország; Karlsruhe, Németország; Genova, Olaszország. A jelen tanulmány elkészítésére a megbízást a vezető partner, Újbuda Önkormányzata adta.
2
V E Z E T Ő I
Ö S S Z E F O G L A L Ó
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A Q-Ageing projekt harmadik szakaszában a partnerek tevékenységeinek célja a korábbiakban végzett kutatások alapján egy közös tudásbázis felállítása volt, mely nagy mélységű információt nyújt a vizsgált részeken élő időskorúak állapota és jellemzői tekintetében, különös tekintettel a társadalmi integrációjuk, foglalkozási állapotuk, a szociális, kereskedelmi és egészségügyi használati szokásaik, az épített környezet és közösségi helyek használhatósága és az idősek által igénybe vett, illetve nekik szóló programok dimenzióira. Az alacsony termékenység, és a várható életkor növekedése a társadalom gyors öregedéhez vezet. A projektben részt vevő mindegyik térség élesebben szembesül ezzel a jelenséggel más országokhoz, illetve tágabb környezetükhöz képest. A nemzedékek közötti egyensúly eltolódása és a nyolcvanon fölüli népesség számának gyors növekedése roppant kihívások elé állítja a jelenlegi társadalmi és politikai rendszert, a népesség mind nagyobb része válik függővé, közülük számosan szorulnak ellátásra szorulnak késői időskorukban mentális, fizikai és pszichikai képességeik romlása miatt. A népesség öregedése egybeeshet a városok bizonyos területei funkcióvesztésével, amely e területek súlyos hanyatlásához és leromlásához vezethet. Az időskorúak egészségi állapota 75 éves korukig többé-kevésbé jó marad, amely kortól romlás kezdődik és a 80 éves korig az időskorúak majdnem fele mindennapi életvitelében valamilyen fokon korlátozottá válik. A társadalmi kirekesztés és a kapcsolatok számának és minőségének csökkenése elsősorban az idős nőket veszélyezteti, köszönhetően a várható élettartamban a nemek között fönnálló különbségnek, amelyet néhány országban tovább fokoz a társadalmi kohézió alacsony szintje. Az időskorúak többsége elégedett lakáshelyzetével, a lakókörnyezetével és az önkormányzat tevékenységével. Az időskorúak anyagi helyezte kevésbé kielégítő, a nyugdíjba menetellel érezhető életszínvonal-romlás mindenhol elkerülhetetlenül bekövetkezik. Veszélyeztetettséget majdnem mindenhol éreznek az időskorúak, azonban ez ritkán ölt valódi, fizikai formát. Leginkább a kivilágítatlan, illetve fiatalok által tömegesen használt területektől tartanak. Nyugdíjba vonulás korán, általában jóval a korhatár előtt történik. Nyugdíjba vonultak számára a munkaerő-piaci reintegráció egy bizonyos életkor fölött szinte reménytelen. A munkával nem rendelkező nyugdíjasok többsége nem kíván ismét dolgozni, hiába engedné meg egészségi állapota, és nyugdíjas éveit rekreációs tevékenységei időszakának tekinti. Másrészről, a dolgozó 60-65 év közöttiek, elsősorban férfiak nagy valószínűséggel 75 éves korukig folytatják e tevékenységeiket. Az anyagi nehézségek mellett az időskorúak hagyományosan passzív attitűdje is akadályozza a foglalkoztatási helyzetüket erősítő projektek megvalósítását. A rekreációs tevékenységek elsősorban passzív jellegűek: tévénézés, rádióhallgatás; azonban egy jelentős kisebbségüket, úgy 15-20 %ukat kifejezetten érdekelnek ezen túlmenő tevékenységek, mint színházba, természetbe és klubokba járás. Túlnyomó többségük rokonokkal tart kapcsolatot, akik fokozatosan egyre kizárólagosabb szerepet töltenek be, és a barátok, szomszédok szerepe zsugorodik az életkor előrehaladtával. 3
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló
3
Bevezetés
5
Az időskorúak demográfiai helyzete és állapota
7
Társadalmi integráció és kirekesztés
14
Épített környezet
19
Közösségi és közszolgáltatások
24
Gazdaság és az időskorúak
30
Következtetések
36
A szlovén team ajánlásai a további lépésekre
37
4
B E V E Z E T É S
BEVEZETÉS A Q-Ageing (Minőségi Időskor Városi Környezetben) projekt célja hatékony megoldások keresése az aktív életszakasz utáni kor problémáira két fő és összefüggő területen: egyrészt, a köz- és közszolgáltatások minőségének javításával és időskorúak igényeihez való alkalmazásával, másrészt, a változó életmód és a társadalom öregedése által kiváltott új szükségleteket figyelembe vevő új városi környezet kialakításával. A Q-Ageing projekt kivitelezését kilenc szervezet végzi: Újbuda Önkormányzata, mint vezető partner, Maribor Önkormányzata (Szlovénia), Slovenska Bistrica Önkormányzata (Szlovénia), Maribori Gazdasági Intézet, Emberi Erőforrás Fejlesztő Központ (Szlovénia), Treviso Tartomány (Olaszország), Sopot Önkormányzata (Lengyelország), Genova Önkormányzata (Olaszország), Nemzeti Egészségkutatási Intézet (Olaszország), Karlsruhe-i Civiltársadalom Fejlesztési Központ (Németország). A kutatás hat téregységre, benne vegyesen városokra és térségekre terjed ki. Jelen tanulmány célja a hat téregység időskorú lakossága demográfiai jellemzőinek és állapotának leírása. A tanulmány vizsgálja a társadalmi integráció és kirekesztés, a helyi közösségbe való beágyazottság állapotát, beszámol a társadalmi kapcsolatok főbb jellemzőiről (család, szomszédság, közösségi kezdeményezések, önkéntes munka dimenziói mentén). Továbbá az időskorúak speciális igényei szempontjából leírja és elemzi a városi környezet és közszolgáltatások állapotát; és áttekinti az idősek számára kidolgozott és az általuk használt közösségi és közszolgáltatások, programok és intézmények helyzetét, az egészségügyi és kereskedelmi infrastruktúra állapotának és használhatóságának kérdéskörét. Végül, mind fizetett, mind önkéntes formájú gazdasági aktivitás növelését célzó programokat mutat be az elemzés. Az európai társadalmak öregedése vitathatatlan folyamat, amely mögött két ok búvik meg. Először is, a múlt század második évtizedétől kezdve a termékenység erősen csökkent; másodszor pedig a várható élettartam fokozatosan nő a javuló orvostudomány fejlődése és az időskorúak javuló társadalmi támogatása és gondozása következtében. A fenti két folyamat egymást erősítve meglepő eredményekhez vezetett. Az Európai Unió népessége intenzív öregedési periódus után csökkenni kezd; 2050-ig szóló előrejelzések szerint a népesség a jelenlegi úgy félmilliárdról 382 millióra esik, ha nincsen bevándorlás. A jelenlegi bevándorlási trendek mellett is a népesség nagyjából 19 %-os csökkenése valószínűsíthető; míg a jelenlegi korstruktúra fenntartásához a népességnek az elképzelhetetlen 1015 millióra kellene növekednie a fenti időpontig, ami jól mutatja a jóléti állam nehéz helyzetét. A népesség demográfiai struktúrája alapvetően átalakul, az öregségi indexnek, azaz a 65 évnél idősebb népességnek a 15 évesnél fiatalabbakhoz mért aránya növekszik, azaz az időskorúak jóval többen lesznek, mint a fiatalok. A statisztikai előrejelzések világosak: a világ népességében 2000 és 2050 között a 60 évesnél idősebbek aránya megkétszereződik, 10-ről 22 %-ra növekedve.
5
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Mindazonáltal úgy tűnik, az öregedés jelenségéhez az európai társadalmak ambivalens módon viszonyulnak. Nem számít, hogy a meghosszabbodott élet hogyan telik, a jelenlegi kultúránk még mindig negatívan viszonyul az időskorhoz, mivel értékként a fiatalabbakra jellemző gyors ütemet, a hatékonyságot, a gyorsaságot tartja. A fenti adatokból az is következik, hogy a 21. század az idősek százada lesz. A minőségi időskor semmiképpen sem elválasztható a nemzedékek közötti szolidaritás és harmónia újjáélesztéséért végzett intenzív tevékenységtől, amely az állam, a család, a civil társadalom, az üzleti szféra, a tudomány és a politikai aktorok közös tevékenységét kívánja meg. Az európai és a globális politika egyre inkább tudatában van a demográfiai helyzet sürgető problémájának és rohamos tempóban készít el intézkedéseket ennek megoldására. Úgy tűnik, a generációk közötti új szolidaritásra való törekvés lehet a válság ígéretes megoldási iránya. Az idősödő népesség változatos jellege és az várható életkor növekedése miatt az időskor maga is különböző szakaszokra oszlik föl. Az elhatárolás pontos éve országonként különbözik, de az irányzat egyöntetű: az időskorba lépők, azaz a 60-tól 70 (vagy 75) éves korig tartó szakaszba tartozók nem tekintik magukat már időseknek és a hagyományos öregkori szerepeket is kevésbé hajlandóak fölvenni. Energikusak, a korábbi életkori szokásaikat, rekreációs tevékenységeiket követik, egy részük továbbra is dolgozik. A 70 (vagy 75) és 80 év közöttiek körében az egészségügyi, mentális és fizikai állapotot érintő gondok jönnek elő és az autonómiájuk korlátozottá válik, azonban ebben az életkori szakaszban is képesek magukat többé-kevésbé önállóan ellátni. A 80 éves kor fölöttiek esetében gyorsan romlanak a fizikai, gazdasági és társadalmi képességek és a mindennapi tevékenységek elvégzésében gondozásra szorulnak. Ha az aktív öregedés jelenlegi és jövőbeli folyatását alapvető stratégiai célnak tekintjük az egyre idősebb emberek jóléte szempontjából, a gazdasági és társadalmi szabályozók változatos és tág aspektusait, a gazdasági és társadalmi rendszerben aktív és felelős szerepet játszani képes személyek viselkedését is figyelembe kell venni. Tisztázni kell, hogy az „aktív öregedés” nem csak az időskorúak aktivitásának és munkaerőpiaci részvételének fönntartását jelenti, hanem a döntéshozók, közintézmények, vállalatok, családok és egyének meggyőzését is, hogy az egész életciklust érintő stratégiákat alkalmazzanak és tegyék lehetővé valamennyi korosztályba tartozó dolgozóik számára, hogy a társadalom számára hasznossá tehessék magukat. A következő elemzés összegzi és kiértékeli a Q-Ageing projekt második szakasza (WP2) alatt a partnerek által készített, az időskorúak helyzetét számos dimenzió és aspektus mentén leíró beszámolókat. Az elemzés célja a projekt megvalósításához szükséges alapok megteremtése.
6
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
D E M O G R Á F I A I
H E L Y Z E T E
É S
Á L L A P O T A
AZ IDŐSKO RÚAK DEMOGRÁ FIAI HELYZE TE ÉS ÁLLAPOTA A népesség általános elöregedése, és az időskorúak „idősödése” az elemzésbe vont téregységek mindegyikét jellemzi. E folyamat mögött két alapvető jelenség húzódik meg. Egyrészt, a termékenységi arány az elmúlt évtizedben egyenletesen alacsony volt a partnerországokban (lásd 1. táblázat), sokkal alacsonyabb, mint a jelenlegi népességszám és korstruktúra fönntartásához szükséges. A Q-Ageing projektben vizsgált társadalmak az alacsony termékenységű társadalmak közé tartoznak, amelyek a bevándorlás ellenére csökkenő lakosságszámmal és a 60 évnél idősebb népesség növekvő arányával kénytelenek szembesülni. 1
1. táblázat: Termékenységi ráta a partnerországokban és néhány más országban
Termékenységi ráta2, év Ország
1996
2001
2006
Németország
1.316
1.349
1.340
Magyarország
1.460
1.310
1.350
Olaszország
1.200
1.252
1.352
Lengyelország
1.525
1.315
1.278
Szlovénia
1.280
1.210
1.310
Franciaország
1.710
1.876
1.983
Norvégia
1.889
1.752
1.904
Hollandia
1.529
1.710
1.730
Spanyolország
1.162
1.244
1.370
USA
1.976
2.034
2.101
A másik fontos jelenség a várható életkor növekedése (lásd 2. táblázat). 2. táblázat: Várható életkor a partnerországokban és néhány más országban 3
Születéskor várható élettartam 2009-ben Ország
Teljes népesség
Férfiak
Nők
Németország
79.26
76,26
82.42
Magyarország
73.44
69.27
77.87
Olaszország
80.20
77.26
83.33
Lengyelország
75.63
71.65
79.85
Szlovénia
76.92
73.25
80.84
Franciaország
80.98
77.79
84.33
1
Forrás: http://www.prb.org/pdf07/TFRTable.pdf Teljes termékenységi ráta az egy nőre jutó gyermekszülések átlaga. A társadalom természetes önreprodukciójához 2,1 érték szükséges. 3 Forrás: CIA World Factbook, 2009. 2
7
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Születéskor várható élettartam 2009-ben Ország
Teljes népesség
Férfiak
Nők
Norvégia
79.95
77.29
82.74
Hollandia
79.40
76.80
82.14
Spanyolország
80.05
76.74
83.54
USA
78.11
75.65
80.69
Ez többoldalú folyamat, az életkor általános növekedése mellett az átlagos kor növekedését, a generációk közötti egyensúly felborulását, az időskorúak körében a legidősebbek arányának növekedését és a várható élettartam nemek közötti különbségének csökkenését is jelenti (lásd 1. ábra). Az összes fenti jelenség tetten érhető a projektpartnerek területén. Genova népesség az 1971-es 812 ezerről 2001-re 610 ezerre csökkent, miközben a 65 évnél idősebbek száma 119 ezerről 159 ezerre növekedett (azaz 14,6 %-ról 25,6 %-ra). A szlovéniai Podravje Régióban a 65 évesnél idősebbek aránya a 2000-es 14,3 %-ról 2007-re 16,5 %-ra nőtt, és a népesség átlagos életkora 39,5-ről 41,8 évre, az öregedési index4 96,6-ról 127,7-re növekedett a fenti időszakban. Az összes résztvevő téregységre egyaránt jellemző, hogy az elöregedés folyamata előrehaladottabb, mint a környező régióban vagy az adott országban, és a népességszám erőteljesen csökken – amely jelenség a partnerek számára a QAgeing projekt célját olyan alapvetővé teszi. 3. táblázat: Elöregedés Sopotban (Lengyelország)5
Év
Sopot lakosságának száma Nyugdíjasok aránya Sopotban, %
2001
2005
2008
42 035
40 075
39 000
21,7
26,3
23,8
1. ábra: Korcsoportok eloszlásának előrejelzése Treviso Tartományban (Olaszország)
6
Age Distribution Provision 2009 - 2050 for Treviso Province 20000 15000 10000 5000 0 2009
2013 60
2017 65
70
2021 75
80
4
A 65 évesnél idősebb és a 15 évnél fiatalabb népesség aránya. Forrás: Sopot WP2 összefoglaló jelentése. 6 Forrás: Treviso Tartomány WP2 összefoglaló jelentése. 5
8
85
2030 90
95
over 100
2040
2050
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
D E M O G R Á F I A I
H E L Y Z E T E
É S
Á L L A P O T A
A várható életkorban meglévő különbségeknek köszönhetően az időskorúak többsége nő, akiknek aránya gyorsan emelkedik az életkor előrehaladtával, különösen 80 éven fölül. Újbudán a legalább hatvan évesek száma 39.200, a kerület népességének 28 %-a, akiknek 68,4 %-a nő. Genovában 2009-ben a legalább 80 évesek számát ötvenezerre teszik, akiknek kétharmada nő. Az időskorúak „érése” óriási kihívás elé állítja a jelenlegi társadalmi rendszert, mivel a nagy valószínűséggel mentálisan, fizikailag és pszichikailag korlátozott 80 év fölöttieknek több segítség és támogatásra van szükségük. A fenti általános jellemzők azonban jelentős eltéréseket fednek el minden egyes vizsgált téregységben. Genovában a stabil, középosztályi vagy dzsentrifikált területek és a leromlott városrészek közötti különbség élesen jelentkezik, azonban más települések esetében is meglehetősen összetett az időskorúak térbeli összetétele. Újbudán, például, az egyes városrészek építésének időszaka és gyorsasága tisztán megjelenik az ottani időskorú népesség arányában és korösszetételében (lásd 4. táblázat és 2. ábra). A térbeli szegregáció Genovában meglehetősen magas, mindez azonban kevésbé tükröződik a koreloszlásban, amelynek oka valószínűleg a város Újbudához képest sokkal egyenletesebb fejlődésében keresendő (lásd 5. táblázat). 2. ábra: A különböző városrészek hatvan, vagy annál évesnél idősebb népessége korstruktúrája Újbudán7
100% 90%
24,4%
15,4%
16,5%
13,0% 24,2%
19,1%
16,3% 15,1%
17,6%
16,7% 20,7%
20,0%
20,0%
19,6%
14,8%
19,0%
17,2%
19,8%
19,0% 15,8%
16,4%
20% 10%
14,9%
15,3%
40% 30%
17,9%
19,8%
60% 50%
17,5%
12,6%
80% 70%
18,2%
31,6%
29,5%
30,9%
38,6% 23,2%
20,5%
28,9%
0% Lágymányos Hegyvidék- Kelenföld Albertfalva Gazdagrét- SzentimreKelenvölgy Örmező város 60-65
7
66-70
71-75
Ibid.
9
76-80
81-99
Újbuda együtt
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Lágymányos
Kelenvölgy
Sashegy-Sasad
Péterhegy
Gellérthegy
Kelenföld
Albertfalva
Gazdagrét
Őrmező
Szentimreváros
Újbuda total
4. táblázat: Az időskorúak aránya Újbuda különböző városrészeiben8
60+ népesség száma, ezer
5,6
0,7
4,6
0,3
2,8
12
3,0
2,4
2,0
5,7
39,2
60+ népesség aránya, %
28
23
25
36
49
23
25
20
26
52
28
9
5. táblázat: Az időskorúak térbeli megoszlása Genovában, 2000-ben
Teljes népesség
65+ népesség aránya
Kerület
65+ népességben a 80+ népesség aránya %
Centro est
93522
23,52
27,78
Centro ovest
67741
25,43
24,49
Bassa val bisagno
82451
26,07
25,30
Val bisagno
61035
23,02
21,56
Val polcevera
63368
23,66
24,15
Medio ponente
64401
24,72
24,95
Ponente
66187
24,57
22,90
Medio levante
64563
27,57
29,11
Levante
68902
26,11
25,34
196
2,55
20,00
632366
24,94
25,27
Porto Genova
A háztartások jellegzetességeit vizsgálva megállapítható, hogy az időskorúak legnagyobb csoportja valakivel, tipikusan a házastársával, osztja meg lakását, ez a csoport például Karlsruhe-ban 2005-ben a vizsgált háztartások 60,3 %-át jelentette (lásd 6. Táblázat). Az életkor előrehaladtával az egyedül élők aránya növekszik. 2001-ben Genovában a 65-74 évesek 19,4 %-a élt egyedül, míg a 7584 évesek 31,8 %-a. A férfiak és nők közötti várható élettartamot érintő különbség következtében az egyedül élők túlnyomó többsége fő. A 2002-es szlovéniai népszámlálás szerint például a legalább 65 éves férfiak 11,4 %-a, míg a nők 33,5 % élt egyszemélyes háztartásban; ugyanezen arányszámok Genovában 30 % és 39 %. Szlovéniában, a 80-84 évesek körében a férfiak 5,3 %-a, míg a nők 41,8 %-a él egyedül.
8 9
+
Forrás: Újbuda Önkormányzatának Q-Ageing és 60 kérdőíves kutatása Forrás: Genova WP beszámolója
10
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
D E M O G R Á F I A I
H E L Y Z E T E
É S
Á L L A P O T A
6. táblázat: Az egyszemélyes háztartások aránya a partnerek téregységeiben10
Genova %
33
Újbuda
Karlsruhe
38
31
Treviso
Podravje
Tartomány
Régio
30
25
Az időskorúak egészségügyi állapotukat a hozzáférhető kutatások alapján meglehetősen jónak ítélik meg. Újbudán a 2009-es kérdőíves kutatásban fölkeresett válaszadók több mint háromnegyede korához képest jónak, vagy nagyon jónak értékelte egészségügyi állapotát. Treviso Tartományban, a Q-Ageing projekt során megkérdezettek fele jónak vagy kitűnőnek tartotta egészségét és 85 %ukat napi tevékenységeikben nem korlátozta semmilyen egészségügyi probléma – míg csupán ötödük panaszkodott egészségügyi állapotáról. Karlsruhe-ban, egy 2005-ös kérdőíves kutatás szerint a legalább 60 évesek 43,5 százaléka jónak, míg további 38,9 %-a se jónak, se rossznak nem tekintette egészségügyi helyzetét. Alapvetően hasonlóak jellemzik az összes régiót. Azonban az egészségügyi helyzetet objektív oldaláról tekintve az összkép kevésbé kedvező. Az újbudai kérdőíves kutatás szerint a 60+ népesség 72 %-a rendszeresen szed gyógyszert; egészségügyi problémák 32 %-ukat kisebb, míg további 13 %-ukat jelentősebb mértékben korlátoznak napi tevékenységükben. Az életkor előrehaladtával az egészségügyi helyzet magától értetődően romlik: Újbudán a legalább 75 éves korú népesség 21 %-ának okoz súlyos gondokat a napi tevékenység ellátása és igényel ebben segítséget. Genovából származó adatok hasonló tendenciát mutatnak (lásd 7. táblázat). 7. táblázat: Mozgáskorlátozottság korcsoportok szerint Genovában, 200111
Korcsoport
Mozgásukban korlátozottak, %
közülük súlyosan, %
65-69
6.97
3.50
70-74
11.67
5.57
75-79
19.57
11.80
80+
47.67
35.24
Az időskorúak anyagi helyzete nagyon eltérő a vizsgált területeken, és nagyon jelentős különbségek találhatóak az egyes egységeken belül is, mind területileg, mind a nemek között. A legalább 60 évesek túlnyomó többsége mindenhol nyugdíjas (lásd 8. táblázat), sokuk a hivatalos korhatárnál előbb megy nyugdíjba, ami a nyolcvanas évek megengedő nyugdíjazási szabályai miatt alakulhatott ki. Az átlagos magyar 58 éves korában lesz nyugdíjas, és a 60-64 éves magyarok csupán 14 %-a dolgozik, míg ez az arány az amerikaiak körében 50 % fölötti. Mindezeken túl Szlovéniában 2007-ben az 55-64 évesek 33,5 %-a regisztráltatott dolgozóként. Általánosságban szólva, a nyugdíj összege jelentősen elmarad a korábbi fizetés összegétől és sokkal kevesebb, mint az átlagos fizetés, aminek következtében a nyugdíjba menetel az életminőség jelentős romlását vonja magával, ami negatív 10 11
Forrás: Partnerek WP2 beszámolói Forrás: Genovai WP2 beszámoló, népszámlálási adatok
11
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
társadalmi és pszichikai következményekkel járhat. A munkaerő-piac elhagyása szegénységbe taszíthat akár egy jobb módú családot is, amiről a Genovában készített interjúk tanúskodnak. Mindemellett a nyugdíjból származó jövedelem nagysága a vizsgált téregységekben erősen különbözik, és nagy különbségek vannak az egyes területeken belül is (lásd 9. táblázat). 2008-ban Szlovéniában az átlagos nyugdíj összege 467 eurót tett ki, ami az átlagos fizetés 61,5 %-a; a legalacsonyabb nyugdíj 163 eurónyi volt, és a nyugdíjasok 40 %-ának járandósága nem haladta meg a havi 400 eurót. 12
Table 8: A nyugdíjasok aránya a legalább 60 évesek körében
Arány, %
Karlsruhe
Újbuda
Treviso Tartomány13
86,4
89,0
70
Table 9: Nyugdíj átlagos összege
Németország nyuga-
Budapest15
Szlovénia16
Lengyelország17
344
467
318
ti fele14 Euro / hónap
1195
Mivel az időskorúak túlnyomó többsége nyugdíjas, a nyugdíj összege elemileg meghatározza az időskorúak jövedelmét. Azonban az alkalmazottak jövedelmei és a nyugdíjrendszer belső szerkezete hatalmas különbségeket okoz. Karlsruhe-ban 2005-ben az időskorú polgárok átlagos jövedelme 956 euró volt, a férfiak és a nők között jelentős különbség állt fönn. Újbudán a nyugdíjasok anyagi körülményei jobbak az országos átlagnál, a válaszadók több mint fele 265 és 370 euró között havi jövedelemről számolt be, 28 %-uk pedig 371 és 560 euró közöttiről, míg mintegy 6 %-uk kap ennél többet. Az újbudai fókuszcsoportos vizsgálatok feltárták az időskorúak kiadási szerkezetét: a legnagyobb összeget étkezésre költik az időskorúak, majd a fűtés következik, elsősorban a távfűtéssel rendelkező lakásokban lakók esetében. A havi bevétel úgy 50-60 %-át lakásrezsire költik, és az önfenntartással kapcsolatos kiadások – azaz a lakásrezsi és az étkezés – a bevételek 60-85 %-át viszik el, továbbá nagy arányt képviselnek még a gyógyszerekre költött összegek is. Mindezek következtében gyakorlatilag nem marad forrás ruházkodásra és kikapcsolódásra. Mindaz ellenére, hogy a treviso-i kutatás kisebb településeket foglalt magában, az eredmények kevéssé lesújtóak: a kérdezettek több mint fele elégedett az átlagos jövedelmükkel és csupán harmaduk érzi ezt a szükségleteikhez képest kissé kevésnek, míg tizedük szerint elégtelen bevételük összes szükségletük fedezésére. Az időskorúak iskolázottsági jellemzői a környező társadalom általános vonásait tükrözik. Karlsruhe ipari jellegének hatása tisztán kimutatható az időskorúak szakmai összetételében: 85,9 %uknak van hivatalos szakmai végzettsége – jelentős eltéréssel a nemek között: férfiaknál ez az arány 12
Forrás: Partnerek WP2 beszámolói A kérdezett, 55 és 80 év közé esők körében 14 2009-ben. Keletein ez 1050 euró volt. 15 2008-ben. Magyarországon ez átlagosan 230 euró volt 2009-ben. 16 2008-ben. 17 2007-ben. 13
12
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
D E M O G R Á F I A I
H E L Y Z E T E
É S
Á L L A P O T A
97 %, nőknél 78 %, és a különbség az életkor előrehaladtával növekszik. A végzettség leggyakrabban szakmunkás bizonyítvány (46,9 %), és az időskorúak 19,5 %-ának van felsőfokú (főiskolai vagy egyetemi) végzettsége. Treviso tartomány kistelepüléses jellege megmutatkozik az időskorúak képzettségében is, tíz kérdezett között hatnak csupán befejezett általános iskolai végzettsége van és csupán tíz közül háromnak van felsőfokú végzettsége. Másik oldalon helyezkedik el Újbuda, amely az egyik legösszetettebb kerülete Budapestnek, jelentős magas presztízsű térségekkel, ahol az időskorúak 36 %-a rendelkezik felsőfokú diplomával és további 36 %-ának van érettségije. Azonban a térbeli eloszlás meglehetősen egyenlőtlen: magas presztízsű kertvárosi környékeken, mint például Sasadon, Sashegyen és Gellérthegyen, az idősek több mint felének van diplomája, és a régen beépült belső, egyetemek melletti részeken is magas arányuk. Lágymányoson az időskorúak 40 %-ának, míg a kedvezőtlenebb helyzetű, nagy és alacsony presztízsű lakótelepekkel rendelkező Albertfalván ez az arány csupán 13 % és az idősek mintegy 45 %-ának nem rendelkezik érettségivel. A lakóházak típusa is tükröződik a közösségek térbeli elrendezésében. Nagyvárosokban, mint Genova, Budapest, Maribor, az időskorúak jelentős része belső részeken, társasházakban lakik, míg a külső részeket kevésbé sűrű beépítés jellemzi, elsősorban családi házak formájában. Ezek a lakásformák eltérő gondokat okoznak lakóiknak a fenntartás és a mozgás terén. Kelet-Közép-Európában a lakótelepek jelentenek sajátos jelenséget. A városi lakásállomány jelentős része bennük található, Újbudán például az időskorúak több mint harmada lakik ilyen épületekben. A térbeli elhelyezkedéstől függetlenül a lakótelepeken lakó időskorúak háztartásainak a többiekhez képest sokkal súlyosabb anyagi gondjai vannak: tizedüknek gondot okoz a közműköltségek (fűtés, víz, áram díjak) kifizetése, míg társasházakban lakók huszada, a családi házban lakók huszonötöde számolt be erről. Ahol az adatok hozzáférhetőek, azt mutatják, hogy az időskorúak többsége elégedett lakáskörülményeivel: 2005-ben Karlsruhe-ban a legalább 60 éves kérdezettek 71 %-a szükségleteiknek megfelelően felszereltként jellemezte lakását és csupán 7,7 %-uk állította ennek ellenkezőjét. A partnerek területeit is ehhez hasonló helyzet jellemzi: Újbudán a lakás vagy ház állapotát a kérdezettek nagy többsége jónak tartja, elégedetlenség leginkább a belső területeken a homlokzat állagával, illetve általánosságban a tágabb környezettel tapasztalható. Mozgás terén leginkább a lépcsők és a liftek jelentenek problémát a városi környezetben.
13
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
TÁRSADA LMI IN TEGRÁCI Ó ÉS KIREKESZTÉS Részvétel szabadidős társadalmi, kulturális vagy szellemi tevékenységekben, mind a tágabb közösségben, mind a családban lehetővé teszi, hogy az emberek továbbiakban is használhassák képességeiket, tiszteletet és megbecsülést kapjanak, valamint létrehozzanak vagy fenntartsanak kapcsolatokat, amelyeket a későbbiekben támogatásra és gondoskodásra használhatnak. A gazdasági aktivitás növelése mellett a programok fő célja az időskorúak társadalmi integrációjának javítása, az önszerveződő folyamatok beindítása és a helyi identitás erősítése. Emiatt nagyon fontos, hogy megvizsgáljuk az időskorúak integrációja jelen állapotának tendenciáit és főbb vonásait. A tendenciák leírásánál a legfontosabb szempont a szabadidős tevékenységeik minőségével való elégedettség szintje és a szomszédsági hálózatba való beágyazottság. Bármilyen, az idősek helyzetének javítását kitűző programot leginkább hátráltató tényező a passzivitás bármely országban. Például Újbudán általánosságban megállapítható, hogy a kutatás során megkérdezett időskorúak többségének pihenése passzív módon történik: televíziót néznek (97 %uk), rádiót hallgatnak, vagy újságot olvasnak. Minden nap végeznek valamilyen házimunkát, segítik a családjukat, vigyáznak az unokákra és beteg barátokat látogatnak. Az újbudai fókuszcsoportos vizsgálat szerint az időseknek nincs, vagy alig van anyagi erősforrásuk az aktív pihenésre. A kérdezettek több mint harmada nem végez semmilyen külső tevékenységet és csak tíz százalékuk sportol valamilyen rendszerességgel. Több mint felük nem volt nyaralni az elmúlt év során. A treviso-i önkormányzat beszámolója szerint a helyzet ott is hasonló: az időskorúak szokásos módon az unokákra felügyelnek, takarítanak és egyéb házimunkákat végeznek, miközben felnőtt korú gyerekeik bevásárlásban, a vásárolt áruk hazavitelében és más ház körüli tevékenységben segítik őket. A kutatásban részt vevő időskorúak különösképpen aktívak: csak egytizedük nem végez szabadidős tevékenységet. A minta maradék része átlagosan kettőt jelölt be a felsorolt tevékenységek közül. Részletesebben a leggyakoribb tevékenységek a szabadidő eltöltéséhez kötődnek (kikapcsolódás 36 %, vagy séta 31 %), amit az önkéntes tevékenységek követnek (30 %), majd az állatgondozás következik a sorban (27 %) és gyerekekkel való foglalkozás (25 %), végül fizikai (13 %) és kulturális tevékenységek (12 %): színház, mozi, művészetek. A válaszadók negyede kikapcsolódni és hobbijának élni szeretne (különösen a 55 és 64 év közöttiek) a munkába való újra integráció helyett. Tíz kérdezett közül négy érzi képesnek magát, hogy a társadalom aktív tagja legyen. Ezek általában 55 és 75 év közötti magas végzettségű férfiak. Azonban tíz közül kettő nem érzi magát képesnek, hogy érdemben hozzájáruljon a társadalomhoz (különösképpen a 75 év fölötti és kevéssé képzett nők). A Sopot-ról készített tanulmány szerint a helyzet ott is nagyon hasonló. Az időskorúaknak a közéletben való részvétele kevéssé kielégítő mind a helyi politikában, mind a civil társadalomban. Csupán az idősek nyolc százaléka vesz részt a helyi közösség életében, harmaduk nem vesz részt a környék életében érdeklődés hiánya miatt és további negyedük nem érez elég erőt ehhez. A 65 éves vagy annál idősebb emberek legkevésbé hajlandóak másokkal együtt működni a következő területeken: értékes dolgok kölcsön-
14
T Á R S A D A L M I
I N T E G R Á C I Ó
É S
K I R E K E S Z T É S
adása, társadalmi munka, gazdasági és politikai tevékenység. Azok az emberek, akik a családjukon kívül mással nem szeretnének együtt működni, legnagyobb része (55 %) a legidősebbek körül kerül ki. Karlsruhe városában az időskorú polgárok több mint fele elégedett a társadalmi kapcsolataik gyakoriságával, míg további 36,7 % nagyjából elégedett. Az életkor előrehaladtával a személyközi kapcsolatokkal való elégedettség csökken. A leggyakoribb szabadidős tevékenység a séta (85,6 %), barátokkal és ismerősökkel való találkozó majdnem ugyanolyan fontos (81,6 %); utazás (57,6 %), kirándulás és túrázás (57,6 %), kertészkedés (48,5 %), kiállítások és előadások látogatása (44 %), sportolás (40,8 %) és színházba, koncertekre járás (39,8 %) jelentik a további tevékenységeket. Arra a kérdésre, hogy hiányolnak-e más szabadidős tevékenységeket, csupán 8,3 %-uk jelzett ilyen igényt. Ebben a 8,3 %-ból többségben voltak a nők: az összes nő 10,2 %-nak voltak ilyen igényei, míg férfiak 5,7%-a jelzett ilyen igényt. Leginkább a másokkal való találkozás lehetőségeit hiányolták, de fizikai tevékenységek, túrázás, kirándulás és továbbképzési lehetőségek szerepeltek a listán. A föntieket összefoglalva egyértelmű összefüggés látható az aktív életmód gyakorlására való készség és az iskolai végzettség között az egyik oldalon: a képzettebb időskorúaknak dinamikusabb pihenési mintázatuk van. Más oldalról hasonló jelenség figyelhető meg a nemek terén is abban az értelemben, hogy életkortól függetlenül a férfiak jóval aktívabbak, mint a nők. A szlovén időskorúak változatos tevékenységi területeken aktívak: segítik gyermekeik családjait, helyi közösség életében vesznek részt, közösségi tevékenységet folytatnak, háztartást vezetnek, hobbijukkal foglalkoznak, a nyugdíjasok szervezetiben tevékenykednek, politikai pártban vesznek részt és a harmadik kor egyetem önkéntes segítő csapataiban tevékenykednek. Magyarországon az időskorúak pozitívan állnak hozzá a civil szervezetek és az önkormányzatok által szervezett programokhoz. Még ha nem is tudnak minden tevékenységben részt venni (elsősorban úszásban és egyéb sportokban), a társasági életet kínáló klubok és ingyenes orvosi segítséget (mint vérnyomásmérés és vércukormérés) nyújtó lehetőségek nagyon népszerűek. Az időskorúak 44%-a hallott az Újbuda Önkormányzata által szervezett 60+ programról, amely az időskorúak életkörülményeinek javítását tűzi ki céljául. Azonban a programról valamilyen szinten tudó időskorúak többsége úgy véli, hogy a program fő célja elsősorban kutatás, és másodsorban közösségfejlesztés. Magyarországon leginkább elterjedt megközelítés szerint az időskorúaknak hiányzik a társadalom életében való részvétel hagyománya: az emberek alulinformáltak és információs igényük alacsony – a közösségi felelősségvállalás mikroszinten jelenik meg, azaz családok, rokonok és közeli barátok szintjén. Erős visszavonultság jellemzi az időskorúak társadalmi kapcsolatait. Csupán nyolcaduk látogat heti rendszerességgel barátokat és 38 %-uk beszélget szomszédokkal nyilvános helyen. A helyi közösségbe való beágyazottság különbözik a kerületen belül, ahol is a lakóhely jellege határozza meg legerősebben a különbségeket: minél kisebb házban található a lakóhely, annál nagyobb annak esélye, hogy ismerik a szomszédságot. Mindazonáltal az életkor előrehaladtával a szomszédsági kapcsolatok ereje csökken, míg a családi támogatásra egyre nagyobb igény jelentkezik. Leginkább a családtagok vállalkoznak az önmagukat ellátni nem tudók és a segítségre szorulók ellátására. 15
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Az idősödő népesség szubjektív mentális állapotában, és ezáltal az aktív életvitelre való hajlandóságukban fontos szerepet játszik az elégedettség érzete. Újbudán, a kérdezettek 22 %-a teljesen elégedett életével és az 1-7-es skálán maximális értéket ad. További 37 %-uk majdnem teljesen elégedett és 18 % pedig közepes (négy vagy annál kevesebb) pontot ad elégedettségére. Mélyebben megvizsgálva az időskorúaknak az őket körülvevő társadalmi környezet kapcsolatát, egy alaposabb és őszintébb képet kaphatunk. A válaszolók csupán 3 % bízik meg néhány emberben és csupán tíz százalékuk érzi úgy, hogy az őket érintő eseményekre befolyásuk van és szintén tíz százalékuk gyakran magányosnak érzi magát. Treviso Tartományban az életminőséggel való általános elégedettség szintje meglehetősen magas és a minta felét jellemzi, míg csupán hét százaléka jelez elégedetlenséget (1-7-es skálán az átlagos érték 5,3). Ezt a pozitív értékelést leginkább a saját családjukkal való elégedettség (5,9) és a szomszédokkal való jó kapcsolat (5,4) befolyásolja. Az utóbbi két aspektushoz képest az életszínvonal kevésbé kielégítő (5,2). Ezeket az eredményeket megerősíti a magukat boldognak valló kérdezettek nagy száma (74 %). A kérdezetteknek rossz képük van a mai társadalomról, amelyet negatív aspektusok jellemeznek, úgy, mint közöny, felületesség és egoizmus, ennek ellenére az időskorúak saját városuknak tartozónak érzik magukat és nem szenvednek magányosságtól. (77 %) családi és baráti hálózatok nagyon szorosnak tűnnek, a minta 84%-nak van gyereke, ennek átlagos száma 2,2. A gyerekekkel való kapcsolat nagyon szoros és valószínűleg ez az oka a lelki jólétüknek. Újbudán a kérdezett időskorúak csupán 2-3 %-a tagja bármilyen szabadidős szervezetnek; helyi közösségi szervezetekben és jótékonysági szervezetekben csupán a kérdezett időskorúak kevesebb, mint két százaléka tag. Egyházi szervezetekben hat százalékuk vesz részt. Összességében az időskorú népesség 14 %-a tagja valamilyen szervezetnek vagy egyesületnek. Az időskorúaknak egymás közötti és a társadalom egészéhez való integrációjának elősegítése fontos üggyé vált. Különböző eszközök és megoldások jelentek meg más-más országokban és térségekben; s változatos szempontokra helyezik a programok hangsúlyát, az egyes társadalmak eltérő jellegzetességeikből következően. Szlovénia egyedülálló jellegzetessége az 1990-ben, Mariborban, nyugdíjas egyesületből alapult politikai párt, Szlovénia Nyugdíjasainak Demokratikus Pártja néven, melynek jelenleg hét képviselője van a parlamentben. Jelenleg gazdaságilag sikeres, társadalmilag igazságos és törvényes államért áll ki. Célja az olyan, szabad emberekből álló társadalom, ahol a profiton és a növekedésen túli értékek vannak előtérben, és olyan társadalom, ahol az üzleti morál és a jó személyek közötti kapcsolatok fontosak. A társadalmi kapcsolat és aktív részvétel legfontosabb formáját a nyugdíjas szervezetek jelentik az időskorúak számára Szlovéniában. Manapság több mint negyedmillió nyugdíjas tevékenykedik aktívan 486 szervezet keretében, melyek a Nyugdíjas Szervezetek Szlovén Szövetségében egyesültek. Céljuk az időskorúak életminőségének javítása, a társadalmi fejlődésben való tevőleges részvétel elősegítése, a társadalmi kötelékek erősítése és a társadalmi kirekesztés elleni harc. A Szövetség a 16
T Á R S A D A L M I
I N T E G R Á C I Ó
É S
K I R E K E S Z T É S
jogalkotásban is részt vesz. A szervezetek fő tevékenységeik a következők: sport és szabadidős foglalatosságok, társadalmi és egészségügyi tevékenységek, utazás, kulturális aktivitás, mint éneklés, kulturális események látogatása, kézműves foglalkozások, tanfolyamok és előadások keretében való oktatás. A fenti tevékenységek nagy része csak a tagok számára hozzáférhető, míg néhány esemény mindenki számára nyitott. A szervezetekben való részvétel legfontosabb indoka a társadalmi integráció; míg az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly került az oktatásra a társadalmi hálózatok erősítésében. A Szövetség 2004 óta bonyolítja „Idősek a nagyobb otthoni életminőségért” projektjét. Ennek célja az idősek segítség iránti igényei földerítése és a segítség megszervezése; minden 69 évnél idősebb otthon élő számára. Számos nyugdíjas szervezet csatlakozott fokozatosan a kezdetek óta a projekthez, így 2007-ben már 117 szervezet keretében 1.384 önkéntes látogatott 51 ezer időskorút (a résztvevő szervezetek által lefedett területen élő időskorúak felét). Az önkéntesek aktivizálása a nyugdíjas szervezetek keretében történik. Látogatásaik alkalmával durva bánásmód, erőszak és magány helyzeteit tárják föl. Az eddig elvégzett terepmunkák szerint a 69 évnél idősebbek negyede igényel valamilyen háztartási segítséget. Az időskorúak és a tizenévesek közötti nemzedékeken átívelő tevékenységek létesítése hasonlóképpen nagy fontosságú. Treviso Tartományban nem lehetséges erről megbízható adatokat gyűjteni, mivel e területeken való tevékenység gyakran spontán jön létre, valamilyen más elsődleges célú kezdeményezés alkalmával. Például San Zenone degli Ezzelini-ben, két-három évvel ezelőtt szervezett gyermektábor alatt korosztályok közötti tevékenységet próbáltak ki, amikor is idősek házába gyermekeket vittek régi mesterségekről, helyi történelmi eseményekről vagy régi játékokról elbeszélgetni. Ez a tevékenység csupán a tanár ötlete volt, nem egy tervezett projekt. Ugyanezen település területén, minden évben megrendezik az „idősek vacsoráját”, ahol a helyiek szervezik meg az eseményt és főznek az időskorúak részére, míg az utóbbiak kis tárgyakat és más ajándékokat készítenek. Ez az esemény gyakran ad remek alkalmat tapasztalatok nemzedékek közötti kicserélésére, de nem formális vagy tervezett módon. Az elöregedéshez tartozó fontos probléma továbbá a valamilyen értelemben korlátozottak gondozásának kérdése is. A támogatás és gondozás legkívánatosabb formájává az otthoni ellátás válik, amely tükrözi mind az időskorúak igényeit és a szociális ellátásra rendelkezésre álló anyagi erőforrások csökkenését. Treviso Tartományban a felmérés alapján az időskorúaknak „minőségi öregedés biztosításának” területén az egyik legfontosabb alkotóelem az „időskorú önkéntesek” szerepe bizonyult. Erről a későbbiekben részletesen lesz szó. Genovában is az informális hálózat mutatkozik az időskorúak támogatása legerősebb módjának. Valójában ebben az életszakaszban, a barátok és közeli rokonok hálózatának számos és nyilvánvaló okoknál fogva (munka, távoli lakóhely, elköltözés, stb.) bekövetkező érzékelhető visszaszorulását a szomszédoktól jövő segítés helyettesíti, elsősorban a nők számára. A 74 évesnél idősebb özvegy
17
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
nők 52,4 %-a jelenti ki, hogy szomszéd személyek vagy családok segítségére támaszkodik, szemben az özvegyemberek 47,5 %-ával.18 Karlsruhe város kutatásának eredményei alapján a kérdezettek úgy negyede segít más időskorúnak, saját otthonában (5,8 %) vagy máshol (17,8 %). Támogatás kapható otthon, egészséggondozással, látogatással, beszélgetéssel, hivatalokkal való ügyintézéssel, szabadidős tevékenységek szervezésével. Mások saját lakáson kívüli segítésére való hajlandóság sokkal magasabb, mint a mért segítési hányad. Az időskorúak mintegy harmada lenne kész más időskorúak segítésére mindennapi életükben. Az időskorúak segítésére való hajlandóság különbözik a város más-más részein. A legtöbb ember legszívesebben társaságot nyújtana, vagy az időskorút látogatná meg otthonában. Kevesebben lennének hajlandóak másokat egészséggondozással segíteni lakásukon kívül. A nemzedékek közötti együttműködés terén Szlovéniának már van némi hagyománya és gyakorlata. Számos szervezet működik e területen egy ideje, kisebb-nagyobb csoportok bevonásával. A 2006-ban indult a fiatalok időseknek segítő önkéntes munkáját bátorító projekt, a „Társadalom Gyümölcsei” számít jó gyakorlatnak e téren. A projekt kitűzése az otthon élő idősek és az iskoláskorú fiatalok szisztematikus összehozása abból a célból, hogy az utóbbiak segítsék az idősebbeket társaság, újságolvasás, bevásárlás, gyógyszerhozatal, kutyasétáltatás és hasonlók terén, ezáltal téve szert új ismeretekre, tudásra, ismeretségre az idősek körében önkéntes munkájukon keresztül. Azonban ez a nemzedékek közötti együttműködés még távolról sem teljesedett ki.
18
Istat, 2004 adatait idézi a genovai team WP2 jelentése
18
É P Í T E T T
K Ö R N Y E Z E T
ÉPÍTETT KÖ RNYEZET A szegregáció a Q-Ageing kutatásban vizsgált minden téregységre jellemző jelenség, de kiterjedtsége és a lakosokat és a közösséget érintő hatásai nagyon eltérőek. Treviso Tartomány településein a szegregáció az egyes települések között jelentkezik, amelyben a migrációnak való kitettség fontos szerepet játszik. Nagyobb települések esetében a szegregáció a közösségen belül jelentkezik. Újbuda esetében a népesség szegregációja szemmel látható és az adatokból is nyilvánvaló megléte, azonban ebből nem származik semmilyen súlyos gond: az alacsony beépítettségű zöldövezeti térségeknek magas a társadalmi státuszuk; a sűrűn beépített belső területek középosztályi jellegűek, amelynek a Belvároshoz és az egyetemekhez közeli részein erős dzsentrifikációs jelenségek bukkantak föl az elmúlt években. A valamikor ipari területekhez közeli délnyugati területek munkásosztályi jellegűek. A lakótelepek majdnem mindenhol megtalálhatóak, elszórva a területen. Társadalmi jellegük tükrözi a környezetükét, leginkább kulturális, mintsem anyagi értelemben, azaz a magasabb státuszú területeken található lakótelepek népessége szerényebb anyagi körülmények között él, de képzettségét tekintve gyakorlatilag a környező térségével egyező. Genova kivételével további partnerek beszámolói nem szólnak súlyosabb, szegregációból fakadó problémáról, ahol is a probléma élesen vetődik föl és az idősek mindennapi életét erősen befolyásolja. Mint kikötőváros, a „klasszikus értelemben vett” szegregáció mindig is létezett a városon belül a magas státuszú belső vagy szuburbán területek és a munkásnegyedek között. Azonban a bevándorlás és a gazdasági átalakulás az elmúlt néhány évtizedben a fenti képet gyökeresen átalakította. Néhány környék jellegét a bevándorlás alapvetően átformálta és olyan új életstílusok és társadalmi integrációs szabályok jelentek meg, hogy az idősebb generáció már nem képes a fiatalabbakkal nyelvi vagy nyelvjárási különbségek miatt szót érteni. Számos környék elöregedett, míg mások nagymértékben leromlanak és városi slum-okká, gettókká váltak. A két jelenség gyakran párhuzamosan megy végbe számos környéken, ahol szegény, analfabéta időskorúak laknak együtt dél-amerikai fiatalok bandáival. Lepusztulás, szegregáció, ha kisebb mértékben is, de jelen van Karlsruhe-ban is, ahol is a negyedek közötti különbségek szembetűnőek. A Q-Ageing projekt keretében később alaposan megvizsgálandó Mühlburg kerületben, a városi leromláshoz kötődő párhuzamos jelenségek figyelhetőek meg, mint elöregedés (a 65+ népesség aránya 22,1 %, összehasonlítva az egész várost jellemző 19,3 %-kal), magány (az egyszemélyes háztartások aránya 59 %, összehasonlítva az 51 %-kal), bevándorlás (bevándorolt népesség aránya 19,3 %, összevetve 14,3 %-kal), munkanélküliség. A jelenségeknek ilyetén veszélyes halmaza könnyen lepusztulási spirálhoz vezethet. Bizonyos értelemben a biztonság összefügg a fönt említett szegregációval. A leromlott területeken a közbiztonság érzete alacsony, azonban még a jobb környékeken is az elhagyatottság, a piszok és a szegénység jelei, mint a graffiti, romos homlokzatok és a hajléktalanok jelenléte szubjektív veszélyérzetet váltanak ki, különösképpen a belső területeken. A résztvevő települések egyike sem fertőzött bűnözéssel különösképpen, de az elhagyatott épületek, kivilágítatlan sarkok és udvarok még a sűrűn lakott területen is fenyegető érzetet hordoznak. A közbiztonság elérésének aktív és passzív
19
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
eszközei, mint rendőri jelenlét, térfigyelő kamera-hálózat és területek megfelelő közvilágítása biztosíthatná a közbiztonság nagyobb fokú érzetét. Fiatalok közösségi élete és a dzsentrifikáció megjelenése a korábban csöndes belső területeken gyakran váltanak ki kényelmetlen érzéseket az időskorúakban, különösen sötétedés után: számos újbudai és maribori válaszadó azt állította, hogy a belső területeken nem szeretnek sétálni és parkokba bemenni esténként, amikor is fiatalok vannak jelen és szórakoznak kocsmákban és kávézókban. Mariborban, a fiatalok gyakran randalíroznak és viselkednek erőszakosan, leginkább alkohol és kábítószerek hatása alatt. Újbudán az önkormányzat egymásnak ellentmondó kívánalmakkal találkozik, amikor a belső területek újjáéledését kívánja elérni, miközben időskorúak biztonságérzetét is biztosítani akarja. A megváltozott, felgyorsult életstílus más városokban is megzavarja az időskorúakat. Genovában, az időskorúak, elsősorban az alacsony képzettségű nők, bizonytalannak és elveszettnek érzik magukat a városi forgatagban. Ezzel ellentétben Sopot-ból, Podravje Régió vidéki településeiből és Karlsruhe-ből semmilyen biztonsággal kapcsolatos súlyosabb problémáról nem érkezett beszámoló. A néhány helyen tapasztalható, fent említett hátrányok ellenére az időskorúak összességében elégedettek a környezetük általános állapotával minden vizsgált településen és úgy érzik, hogy a környezetük megfelelő keretet nyújt szabadidős tevékenységeik, hobbijaik űzéséhez. Sopot-ban a legalább hatvan éves válaszadók 94 %-a elégedett a városi életkörülményeikkel; Újbudán a kérdezettek 85 %-a pozitívan viszonyul a lakókörnyezetükhöz. Fontos megjegyezni, hogy az újbudai Q-Ageing kutatás világos összefüggést mutatott ki a belső megelégedettség és a környezettel való elégedettség között. 100 pontos skálán, ahol 100 pont jelzi a teljes elégedettséget, azok, akik teljesen elégedettek voltak az életükkel átlagosan 72 pontot adtak a kerület nyújtotta lehetőségekre és szolgáltatásokra, míg az életükkel elégedetlenek átlagosan csupán 37 pontot adtak ugyanerre. 19 A társadalmi integráció hasonlóképpen fontos szerepet játszik: az index 70 pontos volt átlagosan a sok szomszédságbeli ismerőssel rendelkezők körében, míg csupán 60 a magányosabbak esetében. Az életminőség és a városi környezet minősége közötti kapcsolat kétirányú, mint amire a Mühlburgban felvett kérdőív eredményei mutatnak példát: kerületnek a Karlsruhe városi átlagánál alacsonyabb státusza a boldogság egyénenként érzett szintjét. A kerület lakói körében végzett kutatás megmutatta, hogy a lakók több mint ötöde úgy érezte, hogy életminősége romlott a megelőző három évben, 23 %-uknak nincsen ismerőse a kerületben és további 44 %-nak csupán néhány. Alig 13 %-uk kötődött erősebben a kerülethez és volt számára érdekes a kerület élete, és csak 26 %-ot érdekelt a kerület fejlesztésében való részvétel. A fenti adatok világosan rámutatnak a kerületben tapasztalható magas szintű elidegenedésre, társadalmi szétbomlásra és általános társadalmi hanyatlásra. Az újbudai kutatás szintén rámutatott a társadalmi státusz és a lakókörnyezettel való elégedettség közötti szignifikáns negatív korrelációra: minden ötödik, magasabb státuszú területen élőknek, mint például Gellérthegy, Sasad, Sashegy, negatív vagy közömbös a környezetükhöz való viszo-
19
Az összevont index 11 változót tartalmaz, amelyek a környezettel és a szolgáltatásokkal való elégedettséget mérik. Az átlagos értéke az összevont indexnek 67 pont.
20
É P Í T E T T
K Ö R N Y E Z E T
nyulása. Mindazonáltal a fenti területek lakói túlnyomó többsége pozitívan viszonyul környezetükhöz és a kerülethez. A zöldterületek és a parkok alapvető fontossággal bírnak az időskorúak számára és meghatározó szerepet játszanak életkörülményeik megítélésében. E területek, legyenek akár magán- vagy köztulajdonban, a közösségi élet színterei. Genovai interjúalanyok kifejezték igényüket a társadalmi kapcsolatépítésre és közösségi integrációra, amelyben a parkok, kocsmák, borozók és kávézók találkozóhelyként szolgálnak az időskorúak számára, bár ezek használatából bizonyos társadalmakban a nők eléggé ki vannak zárva. Genovában a nőknek jóval kevesebb számú találkozóhely áll rendelkezésükre a férfiakhoz viszonyítva, ebből kifolyólag társadalmi kapcsolatok építésére és fenntartására alkalmas helyek fejlesztése fontos cél. Minden vizsgált társadalomban a parkok és egyéb találkozóhelyek helyi társadalmak alapjául szolgálhatnának, ezáltal erősítve a helyi identitást és beágyazottságot. Újbudai és genovai kutatások megmutatták, hogy üres épületek és telkek kis parkokká alakítása a sűrűn beépített, zöld területben vagy találkozóhelyben hiányt szenvedő környékeken is könnyen elérhető módon javíthatna a helyzeten. Treviso Tartományban megkérdezett időskorúak 36 %-a a szintén kifejezte igényét több találkozóhelyre. Veneto Régióban 2004-ben a legjobb gyakorlatokat összegyűjtve tanulmányt készítettek abból a célból, hogy megvizsgálják a közterületeknek és zöld térségeknek mozgásukban korlátozott emberek számára való átalakításának lehetőségeit, beleértve az időskorúakat is. Ez az írás az önkormányzati alkalmazottaknak, projekttervezőknek, építőipari társaságoknak készült, de maguknak a használóknak is hasznos, amennyiben igényeiket tudatosítja és azokat jobbak kielégítő intézményi keretek kialakítására készteti őket. A „Zöldet mindenkinek” tanulmány a zöld területekkel foglalkozó építészeket és a fenntartóikat kívánja támogatni abban, hogy a „hátrányos helyzetű” emberek jobb módon tudják használni és megélni közösségi tereiket és hogy e területeket „saját magukénak” fogadják el.20 Újbudán az időskorúak kétharmadának pozitív véleménye van a kerületben található parkok állapotáról, számáról és elérhetőségéről, és a Sopot és Maribor időskorú lakossága tekintélyes többségének hasonló álláspontja van. Mindhárom településnek kiterjedt, minden körzetből könnyen megközelíthető zöldterületei vannak,21 és a tágabb környék kültéri tevékenység végzésére kínál változatos lehetőségeket, mint kirándulás, kerékpározás. Repedezett járdaburkolat, zebrán átkelésre adott kevés idő, autóvezetők agresszivitása és más vezetők iránti intoleranciájuk, magas lépcsőfokok és járdaszegélyek, illetve az épített környezetnek a mobilitást gátló további akadályai mindegyik beszámolóban szerepelnek az időseket érintő problémaként. Azonban még így is a kérdezettek több mint fele elégedett Újbudán és Sopot-ban a járdák állapotával. Kerékpárutak valamilyen formában és nagyságban mindegyik településen megtalálhatóak, de a hálózat kiterjedtsége és az utak minősége távolról sem kielégítő. A vonatkozó EU sza20
A. De Poli és Lucia Lancerin szövegei, idézi Treviso Tartomány WP2 összefoglaló jelentése. Mindez Újbudának Budapesten belüli szokatlan és egyedi elhelyezkedéséből fakad. A legtöbb belső kerület sűrű beépítése miatt nem, vagy alig rendelkezik zöld területtel, különösen a pesti oldalon. 21
21
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
bályozás ellenére, lassan halad a mozgásukban korlátozottak, az idősek mobilitása megkönnyítésének folyamata; azonban a közlekedési kultúra megváltoztatása és a gyalogosokra és kerékpárosokra nagyobb figyelem helyezése még több időt vesz igénybe. Az idősek szükségleteit és képességeik korlátait jobban figyelembe kell venni a közterek tervezésében. A közterek kialakításánál nem csupán a lépcsők és szegélyek megszüntetésére kell hangsúlyt helyezni, hanem a köztérnek sokkal inkább barátságosnak kell lennie az időskorúak számára és figyelembe kell vennie szükségleteiket és korlátaikat. E téren a sopot-i team azt javasolja, hogy az önkormányzatok hozzanak létre helyi és regionális Időskorú Polgárok Testületét, amelynek az érintett hivatalok tanácsadó és konzultációs testületeként kell működnie. Kutyapiszok a járdán és füvön, különösen a belső területeken is gyakran említett gond. A sopot-i időskorúak szerint ez a legsúlyosabb probléma – a kérdezettek 55 %-a említette a városfenntartással kapcsolatban. A falakon lévő graffitik említtettek a második helyen, több mint 42 %-os aránnyal. Hajléktalanok jelenléte és a szegénység vizuális megnyilvánulásai a belső területeken sok időst zavarnak Újbudán és Sopot-ban, mind esztétikai, mind higiéniai szempontokból. A szemetelés kérdése két különböző aspektusból merült föl Újbudán. Egyrészt, a szelektív hulladékgyűjtő szigetek köré sok szemét kerül az túl sok szemét és az elhanyagoltság miatt. Vannak olyan hulladékgyűjtő szigetek, amelyek a napi ürítés ellenére túltöltődnek. Másrészt a belső, sűrűn beépített területeken az utcák gyakran szemetesek Újbudán, és ugyanitt az utcabútorokat és növényeket sűrűn rongálják. Felmérések szerint Budapest a harmadik legzajosabb városa Európának, és a zajszennyezésnek rongálja a hallásképességet és csökkenti a várható élettartamot, a zajszennyezés így súlyos gondot jelent a belső területeken és az autópályák és a bevezető főbb közlekedési utak mentén. Közlekedés terén jelentős különbségeket okoz a települések beépítettsége és a terület változatossága. A vidéki jellegű Treviso Tartományban a kérdezettek 80 %-a nem ütközik mobilitás terén problémákba, a problémával küzdők egy bizonyos városban, Grappában laknak és „idős” időskorúak (75 és 80 éves kor között). A településeken kívüli közlekedéssel már sokkal több gond akad, 29 %-uk panaszkodott nehézségekre, különösen 75 és 80 éves kor közé eső nők, Grappa városából. Az alapvető közlekedés eszköz az autó, a városokon belül a kérdezettek kétharmada használja, amit a sétálás és a kerékpározás követ (különösen Montello területén). A városok között a gépjármű használata még elterjedtebb, a válaszadók 88 %-a autózik, míg csupán 11 %-uk használja a tömegközlekedést. Treviso Tartomány és a Podrave Régió kisvárosias részein, ahol is a tömegközlekedés minősége és kihasználtsága alacsony, a szolgáltatások javítását az időskorúak fontosnak tartják. A nagyobb városokban a tömegközlekedést használók aránya, és a vele való elégedettség sokkal magasabb szintű, különösen a sűrűn beépített területeken. Újbudán a válaszadók 68 %-a elégedett a városi tömegközlekedés színvonalával és túlnyomó többségük nem használ autót rendszeresen. A kérdezettek csupán nyolcada használja naponta gépkocsiját és az autót használók elsősorban a ritkábban lakott, tömegközlekedéssel rosszabbul ellátott külső területeken laknak. Kisebb városokban, mint Sopot, a tömegközlekedés használata alacsonyabb szintű, de még így is nagy többségben vannak használó – az időskorúak közel 40 %-a napi, további 32 %-a heti rendszerességgel használja. A tömegközlekedés 22
É P Í T E T T
K Ö R N Y E Z E T
használatának legfontosabb akadályát bizonyos típusú buszok magas küszöbe okozza, ami miatt nehézkes a fölszállás. A tömegközlekedés, a gépkocsi és a kerékpár mellett Szlovéniában a taxi is elérhető közlekedési alternatívává vált a csökkenő ára következtében. Általánosságban véve az autósokat a nagyvárosokban érintő legjelentősebb probléma a nagy forgalom, parkolóhelyek hiánya és drágasága, ami különösen a belső területeken, az itt található szociális és egészségügyi intézmények közelében keseríti meg életüket.
23
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
KÖZÖSSÉGI ÉS KÖZSZOLGÁLTATÁSOK Az önkormányzatok működésével az időskorúak általánosságban meg vannak elégedve. Újbudán, a Q-Ageing kutatás szerint az idősek 73 %-a elégedett az Önkormányzati Hivatal működtetésével, és majdnem 70 %-uk megfelelőnek ítéli az Önkormányzatnak a helyi eseményekről nyújtott információit. Sopot-ban az időskorúak 64 %-a pozitívan ítéli meg a város vezetését (szemben a 40 és 59 év közé eső korúak 61 %-ával). Még magasabb arányuk megbízik a városvezetés döntéseiben: az időskorúak 69,9 %-ának van erről pozitív véleménye (a 40 és 59 év közé eső korúak körében ez az arány 65,4 %). Az önkormányzatról és az általa kínált programokról való információt elsősorban a helyi újságból tudják meg: az időskorúak 82 %-a olvassa rendszeresen ezt a lapot. A helyi televízió hatékonysága alacsonyabb szintű, csupán 35 %-uk nézi hetente adásait. A helyi és az országos lapok és ingyenes magazinok szintén fontos információforrások: az időskorúak nagyjából fele olvassa őket. Habár az időskorúak elégedettek az önkormányzati információáramlással, kevésbe vannak megelégedve a fordított irányú áramlással: az idősek igénylik a visszacsatolás kidolgozott csatornáit és a tőlük érkező információk figyelembe vételét. Gyakorlatilag ugyanez érvényes Sopot esetében is, ahol az időskorú polgárok úgy érzik, hogy nem tudják befolyásolni az önkormányzat döntéseit. A döntéshozatali folyamatba való bevonás mértéke alacsony, csupán 10 %-uk állítja, hogy valaha is részt vett a Városházán közmeghallgatáson. Az időskorúak túlnyomó többsége érzi könnyen elérhetőnek a döntéshozatalról és a kulturális, szabadidős eseményekről való információkat; a legfontosabb tájékozódási csatornák közé a sajtó, a televízió, barátok és hirdetőoszlopok tartoznak. Az időskorúakhoz közvetlenül elérő kapcsolatokkal rendelkező önkormányzatokkal ellenkezőleg, Szlovéniában nincsen egyenes kapcsolat az önkormányzatok és az időskorúak között. Az önkormányzatok finanszírozzák azoknak az intézmények programjait és tevékenységeit, amelyeket az időskorú népesség támogatására alapítottak. Ezek a szervezetek közé szociális gondozást, otthoni segítséget nyújtó szervezetek, idősek otthonai, Vörös Kereszt szervezetei tartoznak, amelyek széles körben integrálják az időskorú népességet önkéntesként, stb. Podravje Régió önkormányzatai ezen túl időseknek szóló változatos projekteket is támogatnak. Az újbudai Önkormányzat által kínált programok és az általa szervezett programok elérhetősége helyről helyre változik; és néhány területet alig fednek le ilyen programokkal. Általánosságban a klubok, az Önkéntes Hálózat, kirándulások és közösségi tevékenységek a legnépszerűbbek az időskorúak körében. Néhány szolgáltatás elérhetősége, mint például az uszoda és más sportok, korlátozott az árak miatt és sokuk esetében megfelelő erőforrások híján. Minden résztvevő önkormányzat esetében megtalálható az idősek számára kidolgozott kulturális események széles kínálata, mint például színházi és mozi előadások. A koncentrált kereskedelmi szolgáltatások, mint a bevásárlóközpontok és hipermarketek megjelenésének az idősek általában nem örülnek, mivel többségük kisebb boltokban szeret vásárolni 24
K Ö Z Ö S S É G I
É S
K Ö Z S Z O L G Á L T A T Á S O K
a barátságos kiszolgálás, ismerős személyzet és a megfelelő termék megtalálásában nyújtott segítség miatt. A külső, ritkábban lakott területeken, illetve a bevásárlóközpontok, szuper- és hipermarketek közelében a kisebb boltok hálózata gyakran hiányos. A külső területeken található bevásárlóközpontok tömegközlekedéssel való megközelítése Szlovéniában, Lengyelországban és Magyarországon biztosított, de a szolgáltatás minősége gyakran meglehetősen alacsony. A harmadik kor egyetemeinek, vagy más hasonló szolgáltatásnak rendszere megtalálható néhány partnerországban. Az időskorúak oktatásáról Sopot-ban a Harmadik Kor Egyetem gondoskodik, ahol az idős polgárok a következő területek egyikén folytathatnak tanulmányokat: nyelvek és történelem, társadalomtudományok, környezeti tudományok, pszichológia és egészségmegőrző orvoslás. A hallgatók más témakörökben is hallgathatnak nyílt előadásokat, találkozva a kultúra világának képviselőivel és részt vehetnek számos műhelyvitán. Szlovéniában is létezik időskorúak oktatása, ahol az élethosszig tartó tanulásnak erős hagyománya van, de az ilyen programokban való részvételi hajlandóság az életkor növekedésével párhuzamosan csökken és erősen összefügg a tudásnak a családon belüli értékelésével. Az idősek leggyakrabban a Harmadik Kor Egyetemén kapnak oktatást, ami nem formális egyetem, hanem inkább informális önkéntes oktatási mozgalom ötven évnél idősebbek, leginkább nyugdíjasok számára, de jelenleg munkával nem rendelkező dolgozók is járnak oda. Megalapításának célja az idősek számára kultúra és oktatás nyújtása és az időskorúak társadalmi és gazdasági helyzete átalakulásában való közreműködés volt. A Harmadik Kor Egyeteme jelenleg 35 egyetemet foglal magában az egész országból. Minden egyes szlovén egyetem tanulóköröket, előadásokat szervez, néhányuk ezen túl nyári egyetemeket, oktatási táborokat, tanulmányutakat és hasonlókat is létesít. A Harmadik Kor Egyetemének különböző célokat kell teljesítenie, legyen az oktatási vagy társadalmi. Az oktatók jelenleg aktív vagy visszavonult egyetemi oktatók, kutatók, elismert művészek, újságírók, fiatal diplomázók vagy frissen végzett hallgatók. A munkájukért, amely a legtöbb esetben önkéntes alapokon nyugszik, kevés fizetséget kapnak, ami mindenkire vonatkozik, legyen az teljes időben foglalkoztatott professzor vagy fiatal diplomázó. A következő témakörökben folyik oktatás: történelem, művészettörténet, néprajz, antropológia, földrajz, irodalom, újságírás, zene, pszichológia, csillagászat, kommunikáció, nyelvek, számítástechnikai ismeretek, festészet, egészségügyi programok, kertészet és a többi. Az Újbudán található egészségügyi szolgáltatások megítélésében a vélemények szignifikánsan eltérnek a két fő ágat illetően. A háziorvosok nagyfokú bizalmat élveznek, az időskorúak 73 %-a elégedett az általuk nyújtott ellátással; azonban a szakrendeléseket jóval több kritika éri, csupán a kérdezettek kétharmada elégedett velük. Az utóbbiakkal kapcsolatban a hosszas várólistákat és várakozási időt, a nagy tömeget és a vizsgálati időpontok távoliságát kifogásolták elsősorban. A Szlovéniai Podravje Régiót illetően nagyjából ugyanezen kép rajzolódik ki, ahol is az egészségügyi szolgáltatások általános megítélése megfelelő, de az idősek számára e közszolgáltatások hozzáférhetősége kevésbe kielégítő. Hosszas várakozási idők tapasztalhatók, a szolgáltatások minőségét és elérhetőségét tekintve jelentős földrajzi eltérések vannak, nem egyformák például a hosszú távú gondozás megvalósításai. Szociális és orvosi gondozásba vétel esetén is hosszas várakozási időszakok vannak.
25
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
A legtöbb esetben működnek az időskorúakat is bevonó, vagy egyenesen számukra létrehozott speciálisan kialakított programok. Szociális szolgáltatásokat és a hivatalos gondozást kevert módon nyújtják, részben az önkormányzatoknak erre létrehozott egyedi szervei, részben az erre felhatalmazott civil szervezetek. Ez a módszer egyszerre költséghatékony és egyben biztosítja a társadalmi részvételt, és a civilek hálózatának bevonását. Hivatalos gondozást elsősorban a súlyos esetekben nyújtanak, általánosságban a rokonaik gondoskodnak az idősekről. Karlsruhe-ban például a 2005-ben kérdezettek 9,2 %-ának volt szüksége napi gondozásra, amelyek közül 34 %-ára felügyeltek ambuláns gondozás formájában. Normális esetben a háztartás támogatásáról nem hivatalos módon a rokonok gondoskodnak; a felmérés szerint Karlsruhe-ban a legalább hatvan évesek számára külső segítségre kisebb felújítások (23,5 %), ablakpucolás vagy nagytakarítás (19,7 %), vagy általános takarítás (16 %) terén volt igény. Más támogatási tevékenységeknek, mint ételek elkészítése, bevásárlás, mosás/vasalás, kevesebb hasznát vették. Általánosságban több nő, mint férfi él a külső személyek támogatásával. Az életkor előrehaladtával párhuzamosan a támogatási igény növekszik. Az időskorúak csupán 4,3 %-ának volt szüksége további támogatásra, leginkább a takarításban. A Treviso Tartományban végzett kutatás megerősíti a házi ellátás fontosságát: a kérdezettek 53 %-a kifejezetten ilyen jellegű szolgáltatásokra tartott igényt. Az időskorúak 38 %-a igényelte az önkormányzatok vagy közegészségügyi szervezetek által nyújtott segítséget, míg tíz válaszadó közül három kifejezetten a családtagjaitól várt segítséget és csupán harmadik lehetőségként választotta a lakóotthonokat és az idősek otthonát. A fenti adatok világosan rámutatnak a segített és a szolgáltatás nyújtója közötti bizalom magas szintjének fontosságára. Az idősek otthonának helyzete minden esetben kevésbé megnyugtató, aminek oka e szolgáltatás drágasága. Mivel a kereslet növekszik és a kínálat biztosan nem lesz elegendő kielégítésére, az önkormányzatok közjóléti rendszerei, a civil szervezetek és az egészségügyi intézmények együttműködésében kialakított változatos szolgáltatásokat kell létrehozni, hogy biztosított legyenek az időskorúak minőségi otthoni életkörülményei. Sopot esetében például ezek közé tartozik a nappali ellátási központ, szociális tanácsadó központ, idősek kávézója, amely a 2009-2011-es időszakra jött létre a „Szivárvány Ősz” ernyőprogram keretében. Ugyanezen problémák megjelennek Szlovéniában is, ahol a szociális gondozás három fő formája található meg. A gondozásra leginkább rászorultak beköltözhetnek az idősek otthonába, de a felvétel meglehetősen nehéz: 2007-ben majdnem 14 ezer ember lakott ilyen otthonokban, de ugyanebben az évben több mint 14 ezer jelentkezést utasítottak vissza. Az időskorúak lakóotthona képezi a gondozás aránylag új formáját, amely esetben önálló, különlegesen fölszerelt lakásokat képeznek ki legalább 65 éves idősek számára tervezett épületben, mind párok, mind egyedülállók számára. Lakóik olyan időskorúak, akik nem tudnak teljesen önállóan élni és napi szinten igényelnek valamilyen szervezett segítséget. Azoknak a gondozását, akik kevésbé vannak rászorulva a segítségre és képesek otthon élni, a nappali ellátási központban biztosítják, sopot-ival megegyező módon. E központok biztosítják az központokba való utaztatást, szervezett étkezési, szabadidős, kültéri és hasonló tevékenységeket kínálnak. A gondozás további formája az otthoni segít-
26
K Ö Z Ö S S É G I
É S
K Ö Z S Z O L G Á L T A T Á S O K
ség, amikor is megfelelő rokonok vagy barátok hiányában háztartási segítséget biztosítanak azoknak, akik saját maguk nem tudják ellátni napi tevékenységeiket idős koruk, vagy súlyosabb akadályoztatásuk következtében. Mindezeken túl a nyugdíjasok szövetsége és civil és egyházi szervezetek nyújtanak segítséget Szlovéniában. A 2005-ös Gelap Project22 keretében (Genovai Tartomány Helyi Akcióterve a Foglalkoztatásért) részletes séma került kidolgozásra, amely az időskorúak csoportjait és szükségleteit azonosítja. Az öregedés három szakaszát különbözteti meg és rendel hozzájuk olyan szolgáltatásokat, amelyek a sajátos igényeiket kielégítik. A három szakasz a következő:
„fiatal idősek”, 65 és 74 éves kor között (e csoportba tartozó személyeknek szokásaik és társadalmi kapcsolataik jellege megegyezik a korábbi életkoréval);
„átmeneti állapotú időskorúak”, 75 és 79 éves kor között (ebben a szakaszban az autonómia fokát korlátozó súlyosabb egészségügyi problémák jelennek meg);
„idős időskorúak”, 80 éves kor fölött (ebben az életszakaszban a korábbiakhoz képest az élettevékenység tere, a szükségeltek és az elvárások sokkal korlátozottabbak és néha drámai gondok jelennek meg). Ezekre a szakaszokra válaszol a szükségletek fajtához kötődő négy nagy szolgáltatáscsoport:
1. Serkentés: szabadidős és rekreációs tevékenységek, amelyek képesek a társadalmi kohézió és integráció erősítésére; az időskorúak mindegyik csoportja számára; 2. Megelőzése: az idősödéshez való preemptív alkalmazkodást megcélzó tevékenységek; elsősorban, de nem kizárólagosan, a „fiatal idősek” számara; 3. Támogatás: az életfeltételeik megváltozásával szembesülő időskorúak támogatását célzó tevékenységek; elsősorban, de nem kizárólagosan, az „átmeneti állapotú időskorúak” számára; 4. Gondozás: fizikai, gazdasági és társadalmi képességeik csökkenését tapasztaló időskorúakat segítő és támogató tevékenységek; elsősorban, de nem kizárólagosan, az „idős időskorúak” csoportja számára. Részletesebben:
A nagyfokú autonómiával rendelkező időskorúaknak társaságra és támogató és baráti kapcsolatok létrejöttét elősegítő támogatásra van szükségük (rossz közérzet és magány megelőzésének alapvető módja);
Az alacsony szintű, korlátozott autonómiával rendelkező időskorúaknak otthoni gondozásra van szükségük;
Létezik számos, vegyes jellegű szükséglet/kívánság (némelyikük rossz közérzet bizonyos körülményeihez vagy vészhelyzetek időleges megjelenéséhez kötődik); Társadalmi természetűek:
22
Forrás: Gelap Projekt, idézi a genovai team az összefoglaló jelentésében.
27
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
Járulékutalvány; Segítségnyújtó beavatkozás a családba (otthonlakó időskorúak számára); Lelki segítségnyújtás; Általános segítségnyújtás, lelki értelemben is; Bizonyos társadalmi kapcsolódási pontokra való igény (érzelmi szükséglet); Szabadidő eltöltésének szükséglete (amit gyakran kényszerként, mint erőforrásként élnek meg); Találkozási helyek hiánya (mindenekfölött háziasszonyi múlttal rendelkező nők, akik ritkán járnak társasági helyekre, mint kocsmák, stb.); Magány; Általános és speciális információk igénye; Gyakorlati természetűek: Bürokratikus eljárásokban való támogatás (társadalmi titkár); Jogi képviselet; Házimunka; Személyes gondozás; Közlekedés; Egészségügyi természetűek: Orvosi vizitek; Egyszerűbb ápolói gondozások (mint injekció, inzulin beadása). A tipológiák és az igények kategóriái közötti kapcsolatot az alábbi módon lehet összefoglalni:
28
K Ö Z Ö S S É G I
É S
K Ö Z S Z O L G Á L T A T Á S O K
3. ábra: Az igények tipológiája és összefoglalása23
Fiatal időskorúak
Átmeneti állapotú időskorúak
Idős időskorúak
SERKENTÉS
MEGELŐZÉS
TÁMOGATÁS
GONDOZÁS
Szabadidővel való gazdálkodás
Kapcsolódási pontok
Anyagi hozzájárulás
Találkozás helyszínei
Információ
Támogatás a családnak Járulékutalvány Társadalmi titkár Házimunka Személyes gondoskodás és higiénia Lelki segítség
Otthoni lelki és egészségügyi segítségnyújtás Kórházi lelki és egészségügyi segítségnyújtás
23
Forrás: Gelap jelentés, 2005, idézi a genovai team a WP2 összefoglaló jelentésében.
29
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
GAZDASÁG ÉS AZ IDŐSKO RÚAK A Q-Ageing projekt alapvető célkitűzése az időskorúak gazdasági teljesítőképességének és tudásuk, tapasztalatuk gazdasági hasznosításának növelésének elősegítése, következőképpen kulcsfontosságú a jelenlegi helyzet földerítése. Ezen felül a jelenlegi gazdasági válság és a napi szükségletek növekvő ára nagy kihívást jelent az átlagos európai háztartás számára, mivel az amúgy is a gazdasági feszültségek következtében késhegyen táncoló 50 éves kornál idősebbek jelentős részének helyzetét tovább rontja. Ezen személyek ilyen ingatag helyzetének oka a rendszeres jövedelem hiánya, illetve alacsony mivolta, a munkalehetőségek hiánya, elégtelen vagyon és pénzügyi gazdálkodási készségek, korlátozott egészségbiztosítás és segélyekhez való hozzáférés, mozgássérültség foka és gyenge egészség. Továbbá ezek a kíméletlen körülmények aránytalanul jobban érintik a nőket, migránsokat és az egyedül élőket. Ezzel a felkavaró képpel együtt azonban észrevehetők a kitartás, remény és az anyagi javulás potenciális forrásai is.24 Az időskorú népesség jellegzetességei jelentősen eltérnek a projektpartnerek területein, azonban számos hasonló tulajdonság figyelhető meg az időskorúak gazdasági aktivitását vizsgálva. Összefoglalóan állítható, hogy az időskorúak gazdasági aktivitása mindenhol meglehetősen alacsony szintű, és a foglalkoztatottak aránya mindenhol alacsony. Treviso Tartományban, ahol kicsiny városok kerültek bele a Q-Ageing vizsgálatba, az 50 és 80 éves kor közé eső válaszadók csupán 11 %-a dolgozik. A jó általános gazdasági teljesítményű, magas arányú képzett munkaerővel rendelkező és kedvező elhelyezkedésű Újbudán az idősek gazdasági aktivitása alacsony: a 60 éves, vagy annál idősebb népesség csupán 7 százaléka foglalkoztatott. Ugyanezen arány 8,4 % volt 2005-ben Karlsruhe-ban. Szlovéniában, 2007-ben a legalább 55 éves népességnek mintegy 9,5 %-a volt még mindig aktív. Az életkor előrehaladtával a foglalkoztatottsági mutatók gyorsan csökkennek. Karlsruhe-ban a 60-65 éves korú népesség 27,3 %-a dolgozott. Újbudai kutatás részletesebb adatai jól bemutatják az időskorúak alkalmazási helyzetének finomstruktúráit. A Q-Ageing kérdőív alapján a 60 éves, vagy annál idősebb népességnek általános, 7 %-os foglalkoztatási mutatója jelentős térbeli, nemek közötti és kor szerinti eltérést takar. A 60-65 éves korosztályban a foglalkoztatottsági arány 17 %, 66-70 éves korosztályban 6 %, a 71-75 éves korosztályban 4 %, és e fölött gyorsan nullához tart. A nemek terén jelentős különbség tapasztalható: a férfiak jóval aktívabbak gazdaságilag. a 60-65 éves férfiak 27 %-a dolgozik még, míg az ugyanilyen korú nőknek csupán 12 %-a. A 66-70 éves korosztályban a férfiak tizede, a nők huszada áll foglalkoztatásban. A térbeli különbségek is jelentősek: Gazdagrét és Őrmező magas és közepes státuszú, aránylag fiatal korösszetételű lakótelepein az időskorúak 14 %-a áll még munkában, ez az arány 13 % a magas státuszú zöldövezeti területeken. Ezzel ellentétben Albertfalvának zömmel alacsony státuszú és aránylag új építésű lakótelepein élő időskorú népessége jóval kevésbé aktív, és csupán 2 %-uk dolgozik. Ez az arány megegyezik Szentimrevároséval, a kerület leginkább elöregedett részén tapasztalhatóval. 24
th
Forrás: Diversity and Ageing in the 21 century: The Power of Inclusion, AARP Conference; a részletet idézi a Treviso-i team
30
G A Z D A S Á G
É S
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
Nagyjából hasonló jellegzetességeket találunk az időskorúak legaktívabb generációját, azaz a 60-65 éves korúakat vizsgálva: Gazdagrét és Őrmező „fiatal idősei” a legaktívabbak, 34 %-uk áll munkában, a zöldövezetekben lakó ilyen korúak közül ez az arány 25 % és csupán 5 % Albertfalván. Ezzel ellentétes vonások jellemzik a munkával nem rendelkezők munkavállalási hajlandóságát: a lakótelepen lakók úgy 16-17 %-a fontolná meg, hogy ismét dolgozzon, míg az egész kerületet tekintve ez az arány 12 %. A fenti adatok világosan rámutatnak, hogy a foglalkoztatottság és a képzettség között erős korreláció van: az időskorúak gazdasági aktivitása magasabb szintű a képzettebbek által lakott körzetekben, legyenek azok akár anyagilag szerényebb helyzetben, mint Gazdagrét vagy Őrmező, vagy gazdagabb környékek, mint a zöldövezetekben; azonban a munkavállalási késztetés erősebb az alacsonyabb gazdasági státuszú városrészekben, még ha ebből általában nem is lesz valódi munkavégzés. Az iskolázottságban megjelenő különbségek hatása mellett az elmúlt évtizedek nyugdíjszabályozása is csökkentette az időskorúak gazdasági aktivitását. Kelet-Közép-Európában a szocialista időszakban a nyugdíjrendszer preferálta a korhatár előtti nyugdíjba vonulást; és az 1989-es rendszerváltás időszakában a munkaerő jelentős része, elsősorban az idősebbek, elvesztették munkájukat; a nyugdíjazás az ebből fakadó gondok csökkentésének bevett módszere volt. Ennek ellenére Szlovéniában már az 50 és 60 éves korosztályban is nagyon magas a nem dolgozók aránya: 28,2 % országosan és 26,5 % a tágabb maribori körzetben. A maribori, Treviso tartománybeli és az újbudai kutatások rámutatnak, hogy határozottan el kell különíteni az idősek folyamatos munkavégzését az ismételt munkába állástól. Az előbbi esetében a munkáltatók nem csak a hozzáidomítják az időskorúakhoz a munkakörülményeiket, hanem magasra is értékelik őket és képességeiket. A vállalatok tudatában vannak a meglévő időskorú munkatársaik értékének, mivel nagy tapasztalatokra tettek szert és a vállalatok számára fontos értékekre tettek szert, mint elkötelezettség, szaktudás, felelősségvállalás, megbízhatóság és tapasztaltság. Újbudán például a 65 éves korban dolgozók nagy valószínűséggel munkában fognak maradni 75 éves korukig is. A helyzet kevésbé kedvező az időskorúak ismételt foglalkoztatása esetében. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a legtöbb vállalat inkább fiatal munkaerőt foglalkoztat. Ennek az okait a szlovén munkaadók a következőkben fogalmazzák meg: idősebb munkakeresőktől nem érkezik valódi megkeresés, a munkavállalási szabályok nem igazán támogatják az 55 évesnél idősebb munkavállalók alkalmazását, továbbá az idősek képzettsége nem felel meg a kritériumoknak. A munkaadók húzódozása mellett az időskorúak valódi munkavállalási szándéka is hiányzik. Az újbudai kérdőíves kutatás szerint az időskorúak 81 %-a nem dolgozik, és nem is kíván dolgozni. Azok körében, akiknek munkavállalási lehetőségeit nem hátráltatja valamilyen komoly akadály – tehát azok a 60-75 évesek, akiknek egészségügyi állapotuk jó és mozgásukban nem korlátozottak – 65 % kategorikusan visszautasítja a munkavállalás ötletét, míg 15 %-uk állásban van és 21 %-uk gondolkodna el komolyabban a munkavállaláson. Mindent egybevetve a nem dolgozó időskorúak mintegy nyolcada fontolna meg valamilyen hivatalos kereső tevékenységet, de csupán egy százalékuk tenné
31
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
teljes munkaidőben; 8 %-ra tehető a részmunkaidőben dolgozni szándékozók aránya, és további 5 %uk vállalna alkalmi munkát. Az újbudai fókuszcsoportos vizsgálat rávilágított, hogy az időskorúak többsége egészében véve elégedett nyugdíjas életével és nem szeretne ismét munkát vállalni. Nyugdíjas éveiket a munkában töltött időszak után járó jutalomként fogják föl, inkább klubokban vállalnának aktív szerepet, társadalmi és civil szervezetekben tevékenykednének, segítenék családjukat, különösen unokák nevelése terén és a hobbijaikkal foglalkoznának. Sokuknak van részidős munkája, de nagyon rugalmas keretek között és csupán jövedelmük kiegészítése miatt dolgoznak, leginkább kézművesként, mérnökként, stb. Sokan úgy érzik, hogy gyermekeik segítése, elsősorban az unokák fölnevelésében olyan sok időt igényel, hogy nem marad hely munkára. Treviso Tartományban nagy szükség van az olyan programokra, amelyek a tapasztalt, érett munkásokat minél hosszabban munkában maradását elősegítik, vagy csak egyszerűen az időskorúakban tudatosítják, hogy a közösség hasznos és termékeny tagjai. Ezt az igényt az alábbi adatok is alátámasztják. Az időskorúak többsége arra a kérdésre, hogy akár könnyített feltételekkel is, de visszatérne-e dolgozni, visszautasítással felelt (61 %-uk). Ennek okai között találjuk, hogy nem érzik képesnek magukat a mai gyors munkaütem fölvételére (különösen a 75 évesnél idősebb férfiak). Azonban a válaszadók negyede pihenni kíván és saját érdeklődésének megfelelő tevékenységet folytatni szeretne (elsősorban az 55 és 64 év közöttiek). Tíz megkérdezett közül négy úgy érzi, hogy aktívan képes hozzájárulni a társadalom életéhez; ők jobbára felsőfokú végzettséggel rendelkező 55 és 64 év közé eső férfiak. Tíz közül két megkérdezett azonban nem tekinti magát már alkalmasnak, hogy hasznosan hozzájáruljanak a társadalom életéhez; ők elsősorban a 75 évesnél idősebb és kevésbé iskolázott nők kerülnek ki. Ez igazolja a kutatásba bevont önkormányzatokhoz kiküldött kérdőív eredményeit és megvilágítja, hogy az időskorúak jelentős része áll rendelkezésre a közösség számára végzett önkéntes munka terén. Az internet és a modern technológiák használata az időskorúak körében meglehetősen alacsony szintű. Mindemellett van egy részük, főképp az aktívabbak, iskolázottabbak közül, amely használja, vagy szívesen használná a modern kommunikációs és adatfeldolgozási eszközöket. Újbudán az időskorúak 28 %-a használja az internetet vagy ír rendszeresen email-t és 62 %-uk rendelkezik mobiltelefonnal. A szlovén team beszámolója alapján a fenti helyzet javításának legfontosabb ösztönzője véleményük szerint a munka és a nyugállomány eddigieknél rugalmasabb kombinációja lehetne, mint például állami pénzügyi ösztönzők vagy adókönnyítések és hasonlók lehetnének. Az idősebb munkakeresők viselkedése is nagyon fontos: nyitottabbnak kell lenniük az új ötletek és újítások iránt, jobban kellene alkalmazkodniuk a team munkához, mobilabbaknak, flexibilisebbeknek és friss tudással felvértezetteknek kell lenniük. Az időskorúak gyakorlati készségei szilárd bázisul szolgálhatnának a későbbi programoknak; tapasztalataikat és bölcsességüket elfogadva kell őket bevonni a társadalom egyetemes működésé32
G A Z D A S Á G
É S
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
nek javításába. E célból meg kell nekik adni a lehetőségét annak, hogy ameddig akarnak vagy képesek, dolgozhassanak, képezzék és műveljék magukat, lévén az idősek együttműködésre való buzdítása kulcselemét képezi az aktív időskornak. Az idősek munkaerő-piaci helyzetének javítása céljából szükséges az alkalmazókban tudatosítani és velük együtt a tágabb közösséget intenzívebben tájékoztatni az idősebb korú lakosság társadalomban betöltött jelentőségéről és értékeiről. Ebben az élethosszig tartó tanulás fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott szerepet játszik. Népességnek az élethosszig tartó tanulásba való bevonásával megteremthető a feltétele annak, hogy minden egyes egyén helyt álljon és sikeres legyen a munkaerő-piacon egész életpályája folyamán. Az időskorúak produktivitását, alkalmazhatóságát és versenyképességét javító intézkedések mellett döntő fontosságú az alkalmazók nézőpontjának megváltoztatása. Ennek érdekében szükséges tájékoztató kampányok és vitafórumok indítása, különösképpen kis- és közepes vállalkozások számára, amelyeknek tipikusan nincsen elég idejük, információjuk és tudásuk ahhoz, hogy a társadalmi felelősségvállalás céljából és idősbarát munkakörülmények kialakításáért lépéseket tegyenek.
A karlsruhe-i team által a Q-Ageing keretében, Tíz munkáltatóval és emberi erőforrásmenedzserrel tartott fókuszcsoportos találkozó e téren általánosítható eredményekkel szolgált. A főbb megállapítások az alábbiak:
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az idősebb munkavállalók egyáltalán nem kevésbé hatékonyak, kevésbé motiváltak és nem igaz, hogy több betegszabadságot vennének ki, mint a fiatalabb munkavállalók. Különösképpen az elmúlt években egyre több fiatal, 30-40 éves szenved krónikus, elsősorban pszichoszomatikus betegségben. A hatékonyság, termelékenység és a motiváció inkább az egyes ember személyiségétől függ, mintsem korától.
Érdekes javaslatnak tűnt számukra a nyugdíj határán lévő alkalmazottak számára fórumok rendezése, amelyben a nyugdíjas élet perspektíváit, és ennek részeként az önkéntes tevékenységek lehetőségeit mutatnák be. Egy vezetőt nagyon érdekelt egy ilyen, a két éven belül nyugdíjba menő, és a közelmúltban visszavonult munkavállalóknak szóló fórum vendégül látása.
Megerősítést nyert, hogy tájékoztató kampányokra szükség van: Karlsruhe városa családbarát város képét kívánja sugározni, amely a fiatalok számára számos lehetőséget nyújt. Ennélfogva kívánatosnak tűnt időskorú munkavállalók lehetőségeit számba vevő kampány indítása és a jó gyakorlatok példáinak hirdetése annak érdekében, hogy minél több vállalkozás legyen érdekelt ebben az ügyben.
Ezzel egy időben az egyes munkavállalókat megkérték, hogy vállaljanak több felelősséget és kezdeményezően dolgozzon ki a szakmai karrierjéről elképzeléseket: olyan munkahelyeken, ahonnan az embereket nem lehet kitenni, a munkavállalók között kialakulhat az a megközelítés, amely szerint a munkáltató feladata új, megfelelő munkahely megtalálása (betegség vagy életkorral
33
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
kapcsolatos gondok esetén) a vállalaton belül, ahelyett, hogy saját ötleteket dolgoznának ki és bizonyítanák kezdeményezőkészségüket.
Szlovénia tudatában van kedvezőtlen demográfiai összetételének és az időskorúak alacsony munkavállalási arányának, 2006-ban nemzeti stratégia kidolgozásába kezdett az aktív időskor előmozdítása céljából. A stratégia kitűzései összhangban vannak az Európai Unió lisszaboni stratégiai céljaival, amelyek 50 %-os foglalkoztatási arány elérését írják elő kritériumként ahhoz, hogy az Unió a világ egyik vezető versenyképességű régiója legyen. Az aktív időskor stratégiájának legfontosabb célkitűzései az alábbiak: 1. Az időskorúak munkavállalását akadályozó tényezők azonosítása; 2. Az időskorúak alkalmazása előnyeinek azonosítása; 3. Időskorúak alkalmazását elősegítő intézkedések meghatározása; 4. (Megfelelő modern nyugdíjszabályozás kikényszerítése); 5. Képzésre, élethosszig tartó tanulásra összpontosító, az időskorúaknak a munkaerőpiacon magasabb produktivitást, foglalkozási esélyeket és versenyképességet biztosító intézkedések kidolgozása; 6. Munkahelyi körülményeknek, foglalkozási egészségnek javítását és a munkakörülmények átalakítását szolgáló intézkedések kidolgozása; 7. A munkáltatóknak, és a szélesebb közvéleménynek az idősekről alkotott véleményét megváltoztatását célzó intézkedések kidolgozása (idősebb személyek alkalmazásának előmozdítása).
Az időskorúak fizetett munkavállalása mellett az idősek számára az önkéntes munka lehetne fontos lehetőség társadalmi integrációjuk fenntartására, a hasznosság és aktivitás érzésének biztosítására minőségi időskorban. Az önkéntes munkának egyik lehetséges fajtája lehetne a gondozásra és támogatásra szoruló időseket segítő aktív időskorúak hálózata. A treviso-i team az alábbiakban foglalta össze egy ilyen önkéntes tevékenység előnyeit:
Gazdasági okok: az önkormányzatoknak nem szükséges nagy összegű pénzügyi forrásokat elkölteniük.
Társadalmi okok: A hátrányos helyzetű időskorúak előnyben részesítik, ha olyasvalaki segíti őket, akiben megbíznak. Egy barátságos arc sokkal hasznosabb, mint egy idegen, és nagy lelki segítséget jelent, ha valaki ismerőssel tudnak beszélgetni, még ha csak néhány percig is. Ezért időskorú nyugdíjasok alkalmazása szolgáltatás nyújtása céljából nem csak gazdaságilag kényelmes, hanem társadalmilag is hasznos. Ilyen típusú hálózatok működnek Treviso Tartomány kisvárosaiban, például meleg ebédet
szállítanak ki, gondozást és társadalmi támogatást nyújtanak San Zenone degli Ezzelini kórházaiban, középületeket, benne irodákat és tornatermeket őriznek, illetve gyógyüdülést szerveznek 34
G A Z D A S Á G
É S
A Z
I D Ő S K O R Ú A K
Valdobbiadene-ben, nyugdíjasokat alkalmaznak közösségi munkára, mint közparkok és zöldterületek gondozása Follina, Cordignano és Tarzo településein, és ingyenesen szállítják az időseket Cordignano kórházaiba és rendelőintézeteibe. Minden egyes településen megtalálható az időskorúak szervezete és az intézmények közötti informális hálózat és ez a hálózat határozottan fontos szerepet tölt be a népesség számára a „minőségi időskor” megélésében. Majdnem mindegyik településen az önkéntesség köré épül és erre alapul ez a hálózat. Ahogy a treviso-i team összefoglalja, a kisebb városok és rendszerek számára nyilvánvalóan egyszerűbb ilyenfajta együttműködési formák kidolgozása, mivel a fent említett tevékenységek nagyon korlátozott területeken jöhetnek létre, gyakran házról házra működnek, különleges körülmények között. Amikor a felhasználók száma nő, ez a fajta mechanizmus valószínűleg összeomlik, mivel a bizalmi kapcsolatok gyengülnek, és a rendszer hatékonysága csökken. „Idős önkéntesek” hasonló hálózata formálódóban van Újbudán is a 60+ és a Q-Ageing keretében. A kérdőíves felmérés szerint az időskorúak mintegy 5 százaléka érdeklődik valamilyen formájú önkéntes tevékenység iránt. Ez az arány alacsonynak tűnhet, azonban figyelembe véve a kerületben található időskorúak nagy számát, úgy 1600 résztvevővel számolhatunk ilyen programokban.
35
N E M Z E T K Ö Z I
H E L Y Z E T F E L T Á R Á S
KÖVETKEZTETÉSEK Az európai társadalmak elöregedése elkerülhetetlen folyamat, amely alapvető hatást gyakorol a városi környezetre és a gazdaságra. Az időskorúak aránya növekszik és közülük is a nagyon idősek száma nő. Ennélfogva az idősek számára megfelelő környezet kialakítása minden városban és településen alapvető fontosságú. Mindazonáltal ezeket az erőfeszítéseket a társadalmi kirekesztés, szegregáció és a társadalmi környezet dezintegrációja súlyosan hátráltathatja. A generációk közötti egyensúly annyira el fog tolódni, hogy a társadalom jelenlegi működési formája nem lesz fenntartható, és a régi jóléti rendszernek át kell alakulnia. Ennek értelmében az időskorúak munkaerő-piaci aktivitásának minél hosszabb ideig fenntartása nem csupán a társadalmi integrációt segíti elő, hanem a társadalom gazdasági fenntarthatóságának biztosításában alapvető szerepet játszik. A partnerek által elvégzett kutatások megmutatták, hogy az esélyek erre nem túl biztatóak. Az időskorúak egészségügyi helyzete az életkorukhoz képest jónak mondható; az 55 és 75 éves kor közé eső emberek túlnyomó többsége képes mindennapi tevékenysége elvégzésére, legtöbbjük egyszerűen nem kíván már alkalmazásban lenni, foglalkozásszerűen dolgozni. Úgy érzik, hogy a nyugdíjas kor a pihenésre szolgál, nem pedig további munkatevékenységekre. Az időskorúakat érintő, a társadalom által osztott általános attitűdnek a megváltoztatása nagyon nagy feladat. A lehetséges munkaadók hozzáállásának átalakítása mellett fontos annak a jelenségnek a tudatosítása is, hogy úgy tűnik, nehezen tud visszailleszkedni a munka világába az, aki valaki 55 éves kor után hosszabb időre abbahagyja a munkát, és nagy valószínűséggel nem talál munkát. A lokalitás és a helyi kapcsolatok fontos szerepet töltenek be a társadalmi jólét és mentális egészség terén. A kapcsolatok kialakítása és az összetartozás érzetének erősítése ennél fogva nagy fontosságú. A generációk közötti integrációt elősegítő programok tovább javíthatják a társadalmi kohéziót. Az életkor előrehaladtával a családtagokra helyeződik a figyelem, a társadalmi beágyazottság csökken és a társadalmi kirekesztésnek jelentős esélyei vannak. Azonban az időskorúak visszavonulása természetes folyamat, amihez a szociális rendszernek alkalmazkodnia kell rokonokat és barátokat bevonó önkéntesi hálózat kereteinek létrehozásával.
36
A
S Z L O V É N
T E A M
A J Á N L Á S A I
A
T O V Á B B I
A SZLOVÉN TEAM AJÁNLÁSAI A TOVÁBBI
L É P É S E K R E
LÉPÉSEKRE
Készítette az eim, Emberi Erőforrás Fejlesztő Központ, 2009. szeptember A Podravje Régióban elvégzett helyzetelemzés eredményeire támaszkodva a főbb témákban a következő lépések ajánlhatók: 1. Időskorúak és a munkaerő-piac: a. Időskorúak foglalkoztatása értékének és jelentőségének elismertetése a munkaadókkal és a szélesebb közvéleménnyel (információs kampányok, kerekasztalok, stb.); b. Megfelelő munkaerő-piaci eljárások kidolgozása az aktivitás növelésére figyelembe véve a már nem dolgozó csoportok gyenge pontjainak főbb vonásait; 2.
Társadalomba és a társadalmi életbe való beágyazottság: a. Időskorúak számára új önkéntes munka/tevékenység tervezetek összeállítása, különös tekintettel a generációk közötti szolidaritás erősítésére; b. Időskorú tudástársadalom elősegítésére új programok kidolgozása - tudásban, kultúrában, e-társadalomban való részvétel erősítése c. Élethosszig tartó tanulás fontosságának tudatosítása az időskorúakban, e téren meglévő lehetőségekről való informálás d. Meglévő programnak az idősekhez térben közelebb hozatala, az elérhetőség javítása e. Rendszeres alkalmak szervezése időskorúak számára szükségleteik kifejezése céljából, melyek alkalmat adnának a minőségi öregedést érintő javaslatok továbbítására is; f.
Aktív öregkor előmozdítására regionális/helyi akciótervek, stratégiák készítése
3. Szociális gondozás: a. Társadalmi vállalkozások által új szociális szolgáltatások fejlesztésének előmozdítása. 4. Térszerkezet: a. Köztereknek az idősek igényeihez való adaptálása új létesítmények telepítése által (szenior sport park, időskorúak játszótere); b. Szigorúbb ellenőrzése a közrendnek és a közterek békéjének. 5. Időskorúak közlekedése: a. Szélesebb közvélemény figyelmének fölhívása az idősebb közlekedők sérülékenységére és más közlekedési részvevők által mozgásukat gátló akadályokra; b. Komolyabb büntetések kirovása vagy szigorúbb ellenőrzés bevezetése idősebb közlekedők mozgását korlátozó szabálysértések esetén.
37
