Horváth Márk – Lovász Ádám Voodoo-politika és neo-neurális génhackelés Neosztálingrádban
1
2020.11.12. Forrás: Censor.eu.gov A napokban kiszivárgott a bukott elnökjelölt elnöki programja. Közfelháborodás fogadta a politikusi program nem-nyilvános elemeinek bizonyos pontjait. Nagy valószínűséggel stábja egy tagjának számítógépéről lophatták identitás nélküli hackerek az adatokat pedofil pornográf tartalmakba rejtett K-férgek segítségével. Ez az anyag ízelítőt ad abból, mit valósított volna meg elnökségének első 100 napján: 1. A gyermekházasság legalizálása. 2. Globális Melegjogi Testület (Global Gay Rights Initiative) felállítása. 3. Intergalaktikus Szabadkereskedelmi Egyezmény (Intergalactic Free Trade Agreement, IFTA) aláírása. 4. Gyíkemberek-reveláció (az IFTA aláírását követően). 5. Az Orosz Föderációval és egyéb renegát földrészekkel való háború elindítása az egységes mezőgazdasági szabályozási rendszer érdekében. 6. Az intergalaktikus életformák mezőgazdaságban való hasznosítása, ennek engedélyezése. Pornografikus egyezmény kötése a DragonDildo vállalat jelenlétében. 7. Vírusirtási Kezdeményezés (Virus Eradication Initiative), avagy a génmódosított moszkítók és mutánspókok ivóvízbe történő engedése a hatékonyabb ember(vírus)irtás érdekében. 8. Kötelező AIDS Fertőzési Bizottság felállítása Brüsszel alatti NATO atombunkerben. 9. Az előítéletek terjedésének megfékezése a svédországi migránspoliszokban, az interneten terjedő dzsihádista tartalmak hiphop zenévé való rekódolása. 10. Gyíkember hatalomátvételről szóló hamis hírek kiszűrése a közösségi médiából, majd meleg muszlimokról szóló érzékenyítő híradásokkal történő helyettesítése.
Krízisgépek és virális megsemmisült identitású skizoid intenzitások skizoanalízist végeztek az elnöki program pontjain. A tanulmány szerzőit visszaküldték a jövőből annak érdekében, hogy jelzéseikkel kijelölhessék a skizogépezet grammatikátlan, nem-geometriai militarizált manipulációját. A jelek évtizedekkel ezelőtt már megvoltak: K-funkciók töltik fel magukat az egyre fokozódó integráció széteső, furcsa attraktoraiba. Differenciálatlan jelzések belevágnak a skizogépezet önismétlő működésébe, az idő visszahajlik, és „a terminális horrorban a mátrix szétszedi magát a voodoo-ba”.1 Ismételten elérkezett a háború Párizs utcáira, a forradalom sötét-redux változata spirálisan csapódott a differenciák fraktális terjedésébe, hemzsegve beterítve a Sztálingrád városnegyed geometrizált utcáit. A SZABADSÁG VEZETI %/%+REG Fatal System Error +!”+/+ „Népet”. Tudósítások számolnak be egy különleges harcról, de a kódolási hibák felforrósítják a cselekvés terét. Az elrendeződés elrendezetlenségében „a testek egymásba hatolnak, összekeverednek, affektumok jönnek s mennek közöttük”.2 A deleuzi értelemben vett elrendeződésben semmilyen struktúra sincs, csupán áramlás: a tényállások egymásra torlódnak, a kaoszmológia összesűrűsödik a „K-kómában”.3 GORGEOUS MODEL EXPOSES ALL. A technoszféra mindannyiunkat élveboncol, lecsupaszít. A digitalitás információs reaktivitása „elterjeszti azokat a differenciákat, amelyek differenciát termelnek, és Nick Land (2014 [1998]) “Cybergothic” In: Nick Land: Fanged Noumena: Collected Writings: 1987-2007 (Falmouth, UK: Urbanomic), 373. 2 Gilles Deleuze – Claire Parnet (1990) Párbeszédek (Budapest: L’Harmattan), 61. 3 Land 2014 [1998]: 369. 1
2
ezáltal rámutat saját episztemikus körülményeinek fraktális jellegére.”4 A differencia túltermeli a kapcsolódásokat, és ezáltal a szétszabdaltságot is beleprogramozza a szétrohadt középpontba. A centrum kapcsolódásai és immunbiztonsági rendszerei végleg felmondták a szolgálatot. Nincs kint és nincs bent, minden összeomlott. Differenciálatlan dekadencia, digitális drog-kartellek skizoid küzdelme Milánó utcáin. Milánó = El-Salvador + K-funkció + mellszopás + strukturális véletlen, undorító komplexus: a katolicizmus apoteózisa: DIGITÁLIS LÁNGNYELVEK EMÉSZTIK FEL A DÓMOT. Deleuze-zel és az ő farkasaival együtt ordítjuk: „nincs a vágynak alanya, ahogy tárgya sincs. Nincs alanya a megnyilatkozásnak sem. Áramlások vannak csupán...”5 A katolicizmus az erőszak teljességének inkarnációja: a bandatagok Krisztust és Szűz Máriát, Isten Anyját tetoválják kimunkált latin felsőtesteikre. Isten Anyja megszüli a macsétás gyilkosokat. Sokaságok népesítik be a civilizálódott, deformálódott, devirilizált és megfeneklett polgári világot. A sokaságok: kijelentések alany-nélküli elrendeződései. Nem lehet alanya mindazoknak, akik Krisztust tetoválják felsőtestükre, mert a katolicizmus az individualitás feladását követeli meg. Odalent, Délen (ma már az Észak is Délnek számít) még a bűn is másképp működik. A hideg tárgyilagossággal és személytelenséggel szemben a Dél bűnössége mindig is szenvedéllyel teli, indulatos: „Délen a gonoszság mindig személyes – belépünk a brigantik közé vagy sem, megerőszakolunk egy apácát és elvágjuk a torkát, vagy ellenkezőleg, az angyalokkal tartunk és a mi torkunkat is elvágják.”6 Kifejezésformájukat tekintve a macsétások a valós vágy egészen megjelenő impulzusainak aktorai, az izomerő testet öltött formái. Felfakadásaiknak áldozatul esnek jegyellenőrök és rideg, elcivilizálódott, a számítás hatalmának alávetett dekultúrák. Milánó Olaszország pénzügyi központja, az Olasz Köztársaság „legprotestánsabb” pontja. Meghatározhatatlanok ezek az ágensek. Az el salvadori bandák garázdálkodásának Pietro Grasso olasz liberális politikus szerint semmi köze a bevándorláshoz: „a két témát egymástól külön kell kezelnünk”.7 Valójában egyáltalán nem meghatározhatatlanok, de a műsor kedvéért... elszólás, vicc, hódítás, latinok, mindenesetre SŰRŰN ÍRUNK NAGYBETŰVEL. A virális tetemszerű tetoválások keresztény szimbolikája feltűnő a maga véráztatta beszédével. Hozzánk szól a brigantik izmaira tetovált Szűz Mária: az Istenanya visszatért, méghozzá El Salvador felől... Sztálingrád egy szimulált helyszínként visszatér a Negyedik Világháború posztapokaliptikus jeleneteiben. Párizs már rég nem létezik. Párizs = Sztálingrád. Dezorientált papírnélküliek (sans papiers), állampolgárságtól megfosztott deprogramozott virulens aktorok alkotják a Kfunkció bifurkációs irányíthatatlan mechanizmusait. Fallikus szimbólumként továbbra is áll az elrabolt egyiptomi obeliszk a Place de la Concorde-nál, XVI. Lajos kivégzésének helyén. Az ürességet egy behozott impotens fallosz fedi el, elrejtve a modernitás fejlevágó versenyét. Mint Georges Bataille megjegyzi: „amerre a szem ellát, egy mozgó és üres emberi porfelhő kering az obeliszk körül.”8 A szuverenitás üres tetemét elfedő obeliszknek már nincsen helye Párizsban, talán majd visszaviszik a menekültek az ellopott falloszt. Franciaország a modernitás kísérleti laboratóriumaként végigjárta a devirilizáció útját. A vágy eleve elrendezhetetlen kijelentések abszurd burjánzása, a dzsungel aljnövényzetének heterogén kúszása a reményte4
Seb Franklin (2015) Control: Digitality as Cultural Logic (Cambridge, London: The MIT Press), 162. Deleuze – Parnet 1990: 66. 6 Erik von Kuehnelt-Leddihn (1958) “Revolution, Crime and Sin in the Catholic World”: 181, Modern Age, 176181. 7 http://www.independent.co.uk/news/world/europe/milan-struggles-to-cope-as-latin-american-gang-violencestarts-afflicting-general-public-10334368.html 8 Georges Bataille (1938) “The Obelisk” In: Georges Bataille (1985) Visions of Excess: Selected Writings, 19271939 (Minneapolis: University of Minnesota Press), 215. 5
3
lenség alkatrészeiből szervek nélküli testeket hoz létre. Idegenül abszurd az elrendeződések párhuzamosságának alaktalan alakzata: „K-függvény”. 9 Nincs infrastruktúra, I am also a WOMAN, BECOMING WOMAN. K-dzsender és Dragondildo. Performálni az apokalipszist, kiszervezni a termékenységet. A hiperdestabilizált materiális körülményeire adott sajátos válasz a „skizoid ön-elidegenedés”.10 A neo-sztálingrádi csatát követően szimpatizánsok tömegei gyűltek össze, hogy a K-ágensek mellett hiperkomolexifikálják a K-függvényt. Önkasztrációs xenofil szakadék, a poszthumán test biológiailag eseménytelen halála. EU migráns sugárzás, fenomenális szintézisek információs termelődése. Rivális bandák töltik meg élettel a megmerevedett társadalmi rendszertelenség distinkció nélküli aporetikus hulláját. A Dzsungel elbontódik, és táborok jönnek létre: táboralapító programozó civilizáció, a centrumba transzplantált sötétség. Becsempészik az éjszakát a felvilágosodás székhelyére: „az algoritmusok képesek létrehozóik intencióit felülmúlni, és önálló evolúciós folyamatokat létrehozni”.11 A reaktív evolúciós logika helyett a szubverzív involutív kaoszmológia érvényesül: Darwin elrothadt, testrészei pedig reziduumokként fertőzik tovább Párizs utcáit. Fluiditásunk lehetővé teszi, hogy egyszerre mondjunk igent mindennemű tipológiára. Amint Simon Guy kiemeli, „a fenntartható építészet fluid perspektívája nem jelenti azt, hogy le kéne mondanunk egy tipológiáról (a felhőkarcolókról) egy másik tipológia kedvéért (népi építészet).”12 De mi a helyzet a Semmivel, a vágy (üres) tárgyával? Mi a helyzet a lakhatatlan tipológiákkal, az épület hiánya köré szerveződő területekkel? A szükséglet könnyen manifesztálódhat az üresség formájában, sőt, minden egyes épület LAKHATATLAN SZIMPTÓMA. Depresszív szuicid várostervezetlenségi tanácsok, fenntarthatatlan jövőképet képalkotásainak áttetsző üvegfalai és üreges betoncsövei keverednek a kongázás ritmusaival. Ebben a szubverzív furcsaságban a queerség pragmatikus horizontja található. A maga anarcheológiájával, az elszabadult algoritmikus szörnyszerűség hadat üzen mindennek és semminek, ám mindenekelőtt és legfőképpen: önmagának. Egy szellem kísérti herélt kontinensek lakóit, szaturálva azok tömegmédiumait, ez pedig a terrorizmus szelleme. A terrorizmusnak „az a taktikája, hogy a realitás mértéktelenségére ösztönözzön, majd e realitás mértéktelensége alá temesse a rendszert.” 13 Valóságösszeomlasztó K-ágensek termelik a fenntarthatatlanságot a globális falu utcáin. Helyi attribútumok már nem érvényesülhetnek, rivális mémek nem juthatnak szóhoz. Aki egyáltalán szóhoz kíván jutni, az csakis szubverzív lehet: minden egyéb szempont az a reaktív ágens nézőpontjának felel meg, az intoleráns, sértő, érzéketlen algoritmikusság imperatívuszának. Ki kell szűrni a digitális-fasisztoid csontvázak ijesztő maradványait. Tartalmatlan Internet-tartalmak, recsegő gépzajok, drónszerű Tweetek és implicit kommunikációs csatornák, kiegészítve troll-hadseregekkel, mind a gyíkember-hatalomátvételről informálják a Net pöcegödreinek lakóit. Az in-formálódás annyi, mint információban lenni. Benne lenni a fejetlenségben: alárendelődni a programozhatóság várostervezetlenségének. Ez a mi sorsunk. Sorstársaink a várostervezésben, ó, mennyire sikertelenek is voltatok! Egy sokkoló példa a Deleuze – Parnet 1990: 61. Nick Muntean (2011) “Nuclear Death and Radical Hope in Dawn of the Dead and On the Beach”, In: Deborah Christie and Sarah Juliet Lauro (eds.) (2011) Better Off Dead: The Evolution of the Zombie as Post-Human (New York: Fordham University Press), 87. 11 Nick Srnicek – Alex Williams (2014) “On Cunning AutomataFinancial Acceleration at the Limits of the Dromological” In: Collapse VIII (Dec. 2014), 497. 12 Simon Guy (2011) “Pragmatic Ecologies: situating sustainable building” In: Ariane Lourie Harrison (ed.) (2013) Architecture Theories of the Environment. Posthuman Territory (Oxford: Routledge), 149. 13 Jean Baudrillard (2002) “A terrorizmus szelleme”, In: Gulyás Gábor, Széplaky Gerda (szerk.) (2011) Az árnyék helye. Tanulmányok a hatalom, a morál és az erőszak kérdéseiről, (Budapest: Kalligram Kiadó), 319. 9
10
4
sok közül a Párizs-dzsungel mellett a Pruitt-Igoe. A modern metanarratíva skizofrén gótikus rémmeséje, a St. Louis-ban található kísérteties lakótelep pulzáló romossága. Már semmi sem maradt a beton-SZARkofágból, amelyet radioaktív virális ágensek temettek maguk alá. Felrobbanásával a szociológiának és a várostervezésnek is meg kellett volna szűnnie. Azt hitték a K-funkciók tervezői, hogy végleg rögzíthetik a rögzíthetetlent, végleg véget vethetnek a mozgások apokaliptikus kiazmusainak. Az 1954-ben befejezett Pruitt-Igoe csupán az előjele a 21. századot jellemző csődhullámoknak és civilizációs berobbanásoknak: mechanikai hamvasztás, szétszakadó jövőbeliség, betört ablakok, vágy és utópikus science fiction. Nevetséges belegondolni, hogy bárki is komolyan vehette ezt az átprogramozási kísérletet. A technikailag túlfejlett Japán szubhumán tudatú, leolvadt agyú tervezője saját fraktális agyhártyagyulladását generikus építészet formájában okádta ki St. Louis-ba. Az algoritmikus, automatizált társadalmiság egy olyan „kontroll-realizmusra utal, amelyben a programozhatóság ideológiai penetrációja a szubjektum és rendszer kettős szintjén játszódik le.” 14 Előbb az ideológiának kellett összeroppannia saját valótlanságának súlya alatt ahhoz, hogy az eleve lakhatatlan városrész teljesen elhagyatottá, a földdel egyenlővé válhasson. Két évvel az építkezés befejezését követően Pruitt-Igoe már rosszhírű városrészként tűnt fel, ahol hatalmas és reménytelen szegénység, bűnözés és faji szegregáció uralkodott. A demokrata és republikánus skizo-ágensek – akik a K-projektet megalkották – azt hitték, hogy a nyomornegyedek felszámolhatók, miközben a nyomor univerzalitása számolta föl őket a maga végtelen replikációjával. „A holnap már a pokolban elhamvadt.”15 St. Louis demokrata drón-polgármestere így nyilatkozott meg az építkezés megkezdése előtt: „újra kell építenünk, nyitottá kell tennünk és fel kell takarítanunk városaink szívét. Mindenki felelős azért, hogy a nyomornegyedeket a maguk rosszaságaival hagyták létrejönni. Most mindenki felelőssége, hogy ezt a kárt helyre tegyük.”16 A kár helyre tevése a kozmikus kár káoszprojektjének túlproduktivitásába torkollott. A reterritorializációs kísérletek univerzális deterritorializációba zuhannak. Rendet kívánnak tenni, viszont nem ismerik el a szubverzív rendetlenség xeno-degeneratív dekódoló erejét. Pedig ez a sötét kór már rég az agyukban működött. Degeneratív terhesség Thanatosza szétzúzza még a betont is. A szegregációt azért nem lehetett felszámolni a lakótelepen, mert a produktivista, funkcionalista modern metanarratíva maga az univerzális szegregáció. Minden anti-szegregációs mechanizmus regenerálja a kozmikus szeparációs elv parazitikus függőségét. Felszabdalják az antropocentrikus rendteremtő komplex rendszereket a sötét, autonóm diszfunkcionalitások. Még a legélesebb szemű szociológus sem veheti észre a sötétség kiismerhetetlen szívét, amely a betonfalak között munkálkodik, és terjeszti a felbomlás dekódoló, szétcsúszó reakcióit. Az 1960-as évek végére Pruitt-Igoe egy szétrohadt, veszélyes, bűnözéssel telített városrésszé vált, amely csak a szimulációja az eredeti, felszámolandó degenerációnak. A degeneráció foka a szimulakrumok rendjeivel növekedett, és meglepte még a projekt japán tervezőjét is: „sohasem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire destruktívak tudnak lenni”.17 Minoru Yamasakinak, az említett tervezőnek, ismételten szembesülnie kellett a destruktivitással 2001. szeptember 11-én, amikor egy terrorcselekmény vetett véget esztétikai terrorjának, amelynek másik neve: World 14
Franklin 2015: 160. Land 2014 [1998]: 347. 16 William G. Ramroth (2007) Planning for Disaster: How Natural and Manmade Disasters Shape the Built Environment (New York: Kaplan Publishing), 164. 17 James T. Patterson (1997) Grand Expectations: The United States, 1945–1974. (Oxford University Press US.), 336. 15
5
Trade Center. A terror kaotikus degradációja nem egyéb, mint a tagadás tagadása. Saját lakhatatlan körülményeikre Pruitt-Igoe lakói a maguk módján fellázadtak. Tönkretették azt a környezetet, amely az ő domesztikálásukra volt hivatott. A centrum túl későn fedezi fel, hogy a sötétség szívtelen, és alkalmatlan a háziasításra. Pruitt-Igoe arra mutat rá, hogy képtelenség az anyagnak formát szabni: „a formát az anyagi mozgások eredményezik”. 18 A formátlan massza állítja elő a maga formátlanságát. Egész seregnyi szociológus vagy szociális munkás sem képes gátat szabni a deterritorializált, bedrogozott, elvadult brigantiknak: ők azok, akik formát szabnak nekünk, akik megmutatják a formátlanság, a masszává-válás útjait, deszegregált szökésvonalait. Igenis van mit tanulnunk a sötétség szívétől, viszont ez a lecke nem hordoz semmilyen emberséges üzenetet. Hillary Clintonnal egyetértve meg kell jegyeznünk, hogy „they are often the kinds of kids that are called SUPERPREDATORS – no conscience, no empathy.”19 A zérus abszolútuma, az abszolút ZÉRÓ: ez a multiplicitás megválthatatlan, javíthatatlan. Végesség, amelyet képtelenség szabályozni. A Törvény = Örvény. Amint a mimétikus ismétlés fázisába lép át, a törvény örvénylő mozgásba kezd. Kikezdi önmagát, és romba dől a hatalom diskurzusa, akárcsak Pruitt-Igoe felrobbantott lakóépületei. Olyannyira javíthatatlanként került elkönyvelésre a lakótelep, hogy semmilyen egyéb megoldás sem maradt hátra: St. Louis önkormányzata kénytelen-kelletlen felrobbantotta a már javarészt lakhatatlanná vált betontemetőt. Talán meg kívánták akadályozni ezáltal, hogy az egész Egyesült Államok dzsungellé váljon? Márpedig nem sejthették a folytatást. Ma már tudjuk, amiről nekik, az 1970-es évek Amerikájának még csak sejtelme sem volt: az Észak vált Déllé. Két alternatíva előtt állunk: vagy megerőszakolni kell az apácát, vagy a cselekvőképtelenségbe helyezkedni, és a halálunk által az angyalokkal HÁLNI. Valamelyik kapu mindig nyitott marad. I’M SO OPEN I’M BROKEN. Nyitottnak lenni ennyi, mint a rendszertelenség szertelenségében alámerülni, és belehalni a befogadásba. A techno-tőke felgyorsulása „elválaszthatatlan a programozhatatlanságtól”.20 A Pruitt-Igoe felrobbanása egy kozmikus katasztrófának egy fraktálba való sűrítése, amely a digitalitás hipersebességén át megfertőz minden multiplicitást. A vírus ott van a japán tervező fejében matematizáló absztrakciós kényszerként, amely az automata építészet eljövetelével megszünteti a humán ágens kontrollját. A hibriditás mikromodelljei tökéletesen immorális módon megbosszulják önmagukat: ekkor már nem tehet semmit a tervező. Egyetlen No Go Zone sem létezik, mivel a heterogenitásnak képtelenség gátat szabni, vagyis egyetlen zóna sem létezik. A deszegregálás kozmikus szegregációba, végleges kiszervezésbe és nyitott AIDS+ fluiditásba csap át. „Még fluidabb fogalmak kellenek: dialektikus, nyitott elnevezések, amelyek a hullámmozgásokat, ambivalenciákat és finom különbségeket jellemzik.”21 A fluiditás bakterológiai hadviselése minden zárt rendszert felszámol, vagy a viralitás trópusi szubterránumába halmozza fel a betegségeket. Betegségdobozok jövőbeniségéből alkotódik a nemhely rizomatikus menhelye. 22
Luciana Parisi (2014) “Automated Architecture: Speculative Reason in the Age of the Algorithm”, In: Robin Mackay and Armen Avanessian (eds. 2014) #Accelerate: The Accelerationist Reader (Falmouth, UK: Urbanomic), 405. 19 https://www.youtube.com/watch?v=wQ4PYVATBac 20 Parisi 2014: 410. 21 Andrew Jamison (2001) The Making of Green Knowledge: Environmental Politics and Cultural Transformation (Cambridge and New York: Cambridge University Press), 178. 22 Horváth Márk ‒ Lovász Ádám (2016) The Isle of Lazaretto. Studies in Separation (Schism Press) 18
6
Bibliográfia BATAILLE, Georges (1938) “The Obelisk” In: Georges BATAILLE (1985) Visions of Excess: Selected Writings, 1927-1939 (Minneapolis: University of Minnesota Press) BAUDRILLARD, Jean (2002) “A terrorizmus szelleme”, In: GULYÁS Gábor – SZÉPLAKY Gerda (szerk.) (2011) Az árnyék helye: Tanulmányok a hatalom, a morál és az erőszak kérdéseiről, (Budapest: Kalligram Kiadó) DELEUZE, Gilles – PARNET, Claire (1990) Párbeszédek (Budapest: L’Harmattan) FRANKLIN, Seb (2015) Control: Digitality as Cultural Logic (Cambridge, London: The MIT Press) GUY, Simon (2011) “Pragmatic Ecologies: situating sustainable building” In: HARRISON, Ariane Lourie (ed.) (2013) Architecture Theories of the Environment. Posthuman Territory (Oxford: Routledge) HORVÁTH Márk ‒ LOVÁSZ Ádám (2016) The Isle of Lazaretto. Studies in Separation (Schism Press) JAMISON, Andrew (2001) The Making of Green Knowledge: Environmental Politics and Cultural Transformation (Cambridge and New York: Cambridge University Press) KUEHNELT-LEDDIHN, Erik von: “Revolution, Crime and Sin in the Catholic World”: 181, Modern Age, Spring 1958. pp. 176-181. LAND, Nick (2014 [1998]) “ Cybergothic” In: LAND, Nick: Fanged Noumena: Collected Writings: 1987-2007 (Falmouth, UK: Urbanomic), 373. 345-374. MUNTEAN, Nick (2011) “Nuclear Death and Radical Hope in Dawn of the Dead and On the Beach”, In: CHRISTIE, Deborah and LAURO, Sarah Juliet (eds.) (2011) Better Off Dead: The Evolution of the Zombie as Post-Human (New York: Fordham University Press) PARISI, Luciana (2014) “Automated Architecture: Speculative Reason in the Age of the Algorithm”, In: MACKAY, Robin, AVANESSIAN, Armen (szerk. 2014) #Accelerate: The Accelerationist Reader (Falmouth, UK: Urbanomic), pp. 401-424 PATTERSON, James T. (1997) Grand Expectations: The United States, 1945–1974. (Oxford University Press US.) RAMROTH, William G. (2007) Planning for Disaster: How Natural and Manmade Disasters Shape the Built Environment (New York: Kaplan Publishing) SRNICEK, Nick – WILLIAMS, Alex (2014) “On Cunning AutomataFinancial Acceleration at the Limits of the Dromological”. Collapse VIII (Dec. 2014) pp. 463-506.
7