FRONT. Vigyázat, omlásveszély!

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítenek, lassan megnövünk.”

Wass Albert

FRONT

Nemzeti, radikális kétheti lap 2005. január 25.

Ne csak beszélj, cselekedj is!

II. évfolyam 2. szám

167 Ft

Vigyázat, omlásveszély!

1983-ban a Budai Ifjúsági Parkban felépítették a Magyar Falat ezer vörös téglából. A falat alkotó téglákról, a besúgókról beszélgettünk Schuster Lóránttal. Az örökmozgó frontember a P. Mobil honlapján nevesíteni akarja az ügynököket, nyílvánosságra hozza jelentéseiket. Írásunk a negyedik oldalon található.

Elérhetõ Magyarország függetlensége! A következõ hír nem váratlan, de minden magyar érzelmû emberben minden kétséget eloszlat: elérhetõ Magyarország függetlensége: Az MTI – fideszfrakcio.hu forrásból származó hír, amely a Szájer József EU parlamenti képviselõvel készített interjúban a következõket tartalmazza: „elég nagy a valószínûsége annak, hogy ennek az alkotmányos szerzõdésnek a mostani szövege nem fog elfogadásra kerülni“. Pénteken, január 21-én részt vettem a „Polgárok Házában“ a FIDESZ által szervezett EU rendezvényen, ahol a

meghívók a következõvel indítottak: „Tudjuk hogy az EU rossz, de már benne vagyunk, ezért a kevésbé rossz felé kell mennünk, vagyis ki kell minden lehetõséget használni. Errõl szól a megbeszélés.“ Hát 50 %-ig errõl szólt. Az ugyanis kiderült, hogy nemcsak 2004-ben, hanem 2005-ben és 2006ban is nettó befizetõk leszünk. (Csak az EU-bürokrácia kiépítése 5000 milliárd forintba kerül.) Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a „támogatásnak“ nevezett – a tervgazdaság eszközeire hasonlító – pántlikázott visszaosztás alapján pályázattal

elnyerhetõ összeg valami miatt „visszatartódik“. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kis- és közepes vállalkozások nem lassan, de annál nagyobb biztonsággal mennek tönkre. A mezõgazdaság elérte azt a szintet, ami már alulmúlhatatlan. Tehát mindazt megállapította a rendezvény, amit már tudtunk. A megoldás? Hát igen: le kell váltani a kormányt, mert mindenrõl az tehet. Az jótékony feledésbe merült, hogy ez a gyalázat ránk az elmúlt 15 év kormányainak egyetemes árulásaként zúdult! folytatás a második oldalon

FR NT

2

Másik oldal últkori írásomat azzal fejeztem be, hogy az elnyomó rendszer elõbb-utóbb össze fog roppanni. Nem várt helyrõl kaptam ehhez igazolást. Az amerikai hírszerzõ ügynökségek közös kutatóintézete kiadott egy jelentést, mely szerint az EU tizenöt éven belül össze fog omolni. Örömre semmi ok, hiszen az addig elvezetõ folyamatok a rothadás jeleit hordozzák magukon. Ráadásul a lakáj réteg, amely az országot irányítja egyáltalán nincs felkészülve az elkövetkezõ változásokra. A független önálló Magyarország létrehozásának gondolata pedig csak a rémálmaikban jön elõ. A CIA által javasolt „gyógymódok“ annál inkább ismerõsek lehetnek a hazai parlamenti pártoknak: a munkaerõpiac átalakítása, a jóléti- oktatási- és az adórendszer „megreformálása“, emigránsok befogadása. Ezek miatt nem kellett volna betagosítani minket az EUba. Ezekkel a „mumusokkal“ riogattak minket, hogy ilyen szörnyûségekkel fogunk majd szembenézni ha kihagyjuk az EU akol melegét.

M

Pontosan ezek a gazdasági-politikai megoldások lesznek azok, amelyek szétfeszítik majd az EU kereteit. Csak közben belerokkanunk. A globális hatalmat kiszolgáló parlamenti pártok már így is tönkretették hazánkat. Embertpróbáló idõk jönnek, a zseb pedig üres, korog a gyomor, a lélek fuldokol az iszonytató mocsokban, amit a média rázúdít. Túlélésünk alapfeltétele a nemzeti összefogás. Nem a pártpolitikai szövetségekre gondolok, azok csekély mértékben serkentõi vagy gátlói lehetnek ezen folyamatnak. Társadalmunk minden rétegének segítenie kell egymást, közösséget kell vállalnia minden magyarnak. Elképesztõ pusztítások után is talpra tudott állni nemzetünk, átvészeltük a legaljasabb elnyomó hatalmak sorát. Mert volt öntudatunk, volt büszkeségünk, és volt becsületünk. Tisztában voltunk az alapvetõ erkölcsi értékrendekkel. Magától értetõdõ volt a segítõkészség, az elesettek támogatása. Ezeket az értékeket sokunknál földig rombolta a globalizmus. Újból fel kell építeni magunkat, biztos erkölcsi alapokról indulva, honfitársainkat is kirántva az önfeladás mocsarából. Akkor lehet

2005. január 25. rajtunk akármilyen zsarnok hatalom, kiharcoljuk függetlenségünket, és anyagi jólétünket. Az önálló és büszke nép fogalma ugyanis kibékíthetetlen a nyomorral. Elég lenne lefogni a jöttment népek kezét amikor a zsebünkben turkálnak, szinte azonnal érezhetnénk a változást. Ez azonban nem szalonképes viselkedés, nem EU kompatibilis. Most az önmegvalósítás a divatos, nem a másik emberszámba vétele. Ezen kell fordítanunk. Ha csak egy csekély mozdulatot is tennénk ezért mindannyian, kisöpörhetnénk a paprikajancsikat országunkból. Mindeközben a parlamenti lakájok múlatják az idõt. A szociáldemokrata-nemzeti néppárt és a nemzeti-szociáldemorata néppárt elszórakozik magával és a választók pénzével. Az MSZP körül a legmocskosabb bûnesetek forrnak a felszínre, az fidesz - MPSZ pedig eresztékeiben recseg-ropog. Bár a radikális erõk mintha kezdenének éledezni. Az MNF – különösen vidéken – eredményesen szervezi magát. Remélem nemcsak délibábot látok. Szabó Tamás

Elérhetõ Magyarország függetlensége! folytatás az elsõ oldalról

Mi várható az EU-ban? Egy globális társadalmi és gazdasági válságot élünk meg, és az, hogy ennek részesei vagyunk, nem egy kormány vétke, hanem azé a rendszeré, amit a választók folyamatos félrevezetésével ránk kényszerítettek! És mi a jövõ? Orbán Viktor szerint: „méltányos részt a térségbe áramló külföldi beruházásokból“, „a kiadási fõösszeget csökkenteni kell“, „egy Fidesz-kormány eladná a Malévot“, „ engedményeket kapjanak az EU-ban a munkaerõ szabad áramlása számára, és támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Törökországgal“ „a védelmi intézkedésekben mindig a NATO szempontjait kell elõnyben részesíteni a folytatódó amerikai részvétel érdekében, még akkor is, ha katonai ügyekben fejlõdik az EU-beli együttmûködés“ És még mi a jövõ? „Izrael és Magyarország között a gazdasági kapcsolatok építése kiemelt szerepet kap 2005-ben, továbbá, hogy 1989 óta izraeli befektetõk 4 milliárd USD-ja került hazánkba fõleg ingatlanokban materializálódva.“ „Magyarországra 2004-ben szeptember 31-ig összesen – tehát a világ minden országából – minden ágazatba 3 milliárd befektetni szánt dollár érkezett, és ebben az egyszer

már megtérült újra befektetett tõke is benne van.“ És miért kell ez a jövõ? Mert még mindig vétkesek vagyunk. Erre a holokauszt-ipar új stílusú terméke emlékeztet bennünket: a MAUS képregény, amely hála Istennek már magyarul is kapható (HVG 2005. január 19.) „Amikor Libera mûvét bemutatták, holokauszt-túlélõk egy csoportja antiszemitizmussal vádolta a mûvészt. Az eset egy nemzetközi konferencián történt 1997-ben, ahol többek között arról is szó volt, hogyan „tartható életben“ a holokausztól szóló érvényes, elemzõ diskurzus.“ Gondolj bele kedves magyar EU-polgár! Mind e gyönyörû jövõképtõl akar Téged megfosztani az a néhány (száz, ezer, százezer?) radikális ember, aki azt mondja: Eddig és nem tovább! Nem gyalázat, hogy nem fogadja el azok további uralmát, akiknek ezt a csodás végpusztulást köszönhetjük? Mit gondolsz, pusztán a véletlen mûve az, hogy Szájer úr és Orbán úr Gyurcsány úrral karöltve az EU-jövõnkrõl beszél, fel sem vetve annak lehetõségét, ami a tények alapján magától értetõdik: Elérhetõ Magyarország függetlensége! A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József

Önkénteseket várunk a Frontra! Újságírókat, fotósokat, terjesztõket várunk a szerkesztõségi csapatba! Fizetést sajnos belátható ideig nem tudunk adni, csak jó szót és sok munkát. A lapnál mindenki ingyen dolgozik a közös célért, hazánk felszabadításáért. Valljuk, élet-halál harc folyik most hazánkban. Ebben a harcban hathatós fegyver lehet egy hiteles és radikális nemzeti újság. Fegyverforgató önkénteseket várunk, akik segítenek felrázni, és tartást adni az apátiába süllyedt magyarságnak.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

II. évf. 2. szám

FR NT

3

Dúcz László

Szent madarunk a Turul 1.

Eredetmítoszunkról, a Turulmadárról – bár már jelent meg róla több munka – mégis igen keveset tudunk. A tájékozatlanság és a szándékos, vagy akaratlan torzítás pedig kifejezett bûn önmagunkkal és utódainkkal szemben. Emese megnevezéssel, legendánk megõrizte számunkra e madarat õsi formájában. A legenda Dümmerth Dezsõ nyomán így szól: „... Attila magyar király halála után ... a magyarok, másodízben jöttek ki Szkítiából ilyen képpen Ügek fia Elõd, Szkítiában Euned–beli lánytól fiat nemzett, kinek neve lett Álmos, azért, mivel anyjának álmában egy héja–forma madár jelent meg, rászállott és ettõl teherbe esett, méhébõl sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicsõ királyok származtak. Miután a somnumot. a mai nyelvünkön álomnak mondják és születését álom jövendölte meg, ezért nevezték õt Álmosnak, ki Elõd, az Ügek, ez Ed, ez Csaba, ez Atilla ... fia volt.“ Egy másik történet így emlékezik róla: „A magyarok fejedelme álmodta egyszer, még amikor a meotiszi mocsaraknál éltek. Hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttép ni azokat. Az emberek megkísérelték elzavarni õket, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyiket. Ezt látva a többi sas, elmenekült mind. Ezért elhatározták a magyarok, hogy elmennek máshová lakni. Elindultak Atilla földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték, Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék õt, míg el nem tûnik a szemük elõl. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvõ tetemeken lakmározó keselyûk közül, egy arra repülõ turul a magasból, lerúgta az egyiket. Ezek után, felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyarok felkerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltûnt a szemük

elõl, ott tábort ütöttek, majd amikor ismét elõtûnt, újra követték, minden népükkel együtt. Így jutottak el századok alatt Pannóniába, Atilla egykori földjére. Itt azután a madár végleg eltûnt a szemük elõl, azért itt maradtak,“ Mindezek után egyszerûen meg állapíttatott: a magyarok úgy gondolták – a IX. században –, hogy a turulmadár vezéreik õse, tehát totem állatról van szó! Elemezve azonban a legendákat a következõket vehetjük észre: nem lehet sas, mert a turul lerúgott a levegõbõl egyet. Ugyanezért a keselyû is elhibázott azonosítás. Szobraink mégis e két madarat ábrázolják. A „totem“ elképzelés is egyszerû felületesség – ha nem szándékos torzítás –, mert Álmos korában már a samánizmus ismert volt, azzal együtt, hogy madártól nem születik embergyermek. Viszont a samánizmust ismerõ népek úgy vélték (vélik), hogy az ember (samán) át tud változni állattá–vagy más minõségû életté, sõt kapcsolatba léphet ezen alakjában a túlvilággal, istennel. Így bizonyosra vehetjük, hogy a madár alatt nem madarat, hanem az istennel kapcsolatot tartó személy jelölõje, illetve isten küldöttét, akaratát, szándékát, vagy esetleg õt magát jelöli. Az is közismert – fõleg tudományos körökben –, hogy az uralkodó isteni származású. Igazán érthetetlen, miért kötik az ebet a karóhoz, illetve totem állathoz? A krónikák arról is megemlékeznek, hogy Atilla harci zászlaiban egy koronás madár van megírva, amit magyarul turulnak neveznek. Ilyen zászlót vittek egészen Gejza vajda üdeiglen a háborúkban. Ezért ezt mi – az utókor–, címernek tekintjük. Vajon helyesen? Már az asszírok alkalmazták ezen megjelölést, akiknek mûveltségét –legalábbis elemeiben – örököltük. (PI. Leo Oppenheimer Az ókori Mezopotámia.) Itt nem arról van szó, hogy a zászlón „megírt“ motívum címer lenne, hanem a madár az Úr akaratát. jelöli, az asszír uralkodó azért gyõzheti le ellenségeit, mert az Úr „vele van“. Az Úr akaratának jelölõje a szent lélek, ma galambként ábrázolják. A középkorban viszont ragadozó madár alakban jelenítik meg, mint pl. almakeréki református templom freskóján (1. kép), ahol az Úr akaratát az Igét – viszi Szt. Jánoshoz, aki kimondja: „Kezdetben vala az Ige“ amibõl született a világmindenség. Az „Ige“ pedig nem más, mint az Úr akarata,

1. melybõl született Álmos is. Nem lehetetlen ez, hiszen Metod püspök feljegyezte 882–ben, amikor a magyarok királyával(!) találkozott, hogy keresztények között járt! (Közismert hogy már az avarok építettek keresztény templomokat.) Ha a legendák szövegét tekintjük, akkor láthatjuk, hogy mindkét esetben életet ad a madár, de mindkét alkalommal közvetve. Egyszer olyan vidékre vezette a magyarságot – Attila örökébe – ahol életlehetõséget találtak; máskor meg gyermek születését jelzi. Ezzel a jelenséggel már találkozhattunk – mi olvasók – hiszen Jézus születését is az Úr küldötte, angyal jelezte Szûz Máriának. (Az angyal repül, tehát madárként is felfoghatjuk.) A párhuzamot pedig érdemes tovább vonni Álmos és Jézus között, mert az azonosság megdöbbentõ (ez pedig arra enged következtetni, hogy Álmos is mitikus vonásokkal felruházott személy, amit már anyja álma elõre jelez): – születésük elõre jelzettsége azonos; – mindkét gyermek fiú; – mindketten vezéregyéniségek; – mindkettõjük élete tulajdonképpen ismeretlen (Jézusról 12–32 éves kora között semmit nem tudunk, Álmos pedig – mint kende visszavonult életet élt); – mindketten „új világba“ vezették népüket; – mielõtt ez az új világ „beteljesült“ volna, vezetõjük életét vesztette (Mózes is így járt); – végül mindketten áldozati halált haltak népükért (bárányaikért). E szertartást – áldozatot – soha nem kell megismételni! Az azonosság (hasonlatosság) annyira nyilvánvaló – még ha a gondolat eretneknek tûnik is –, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert keresztényi mentalitást jelez. Mivel a lexikonokban is igen kevés áll a Turulmadárról– mert politikai okok miatt történelmünk tiltott része volt –, a legendák után vizsgáljuk meg mit takar e szó a magyar és rokon népeink nyelvhasználatában és hitvilágában. következõ számunkban folytatjuk


FR NT

4

Téglák a falban Schuster Lóránt a P. Mobil együttes frontembere és a Magyar Nemzeti Front elnöke is egyben. Mindkét minõségében beszélgettünk vele a P. Mobil új zenei DVD-je kapcsán.

A DVD címe Magyar Fal, ez mit jelent? Ennek a történetnek messzire nyúlnak vissza a szálai. 1983-ban a Budai Ifjúsági Parkban felépítettük a Magyar Falat ezer vörös téglából. Arra a magyar falra szépen ráfestettük: Vigyázat omlásveszély! Ez a fal le is dõlt, de a téglák szétszóródtak, és itt élnek közöttünk a mai napig. Engem rettenetesen zavar, hogy még most is próbálják eltitkolni, eltusolni, eljelentékteleníteni a dolgokat. Néhány példa: kiderült, hogy Dalos ügynök nem más, mint a mi Vikidál Gyulánk, vagy a Professzor nevû ügynökrõl kiderült, hogy a Piramis Som Lajosa. Dejkóról kiderült, hogy Arató András Vladimir diszkósról van szó, Gara személyében Fogarasi Jánosról, a Metro együttes billentyûsérõl, sorolhatnám még a neveket. Sokan látták, amikor az egyik kereskedelmi televízióban Nagy Feró Vikidál Gyulával összeölelkezett, és Feró „megbocsátott“. Érdekes módon azt kihagyták a történetbõl, amit Feró akkor megkérdezett a felvételnél: ugye Gyula akkor te besúgó voltál? Ezt kivágták. Nagyon furcsa, hogy azokat az embereket teszik az újságok címlapjára, akikrõl kiderült, hogy együttmûködtek az elõzõ rendszerrel. Vikidál Gyula, miután kiderült róla, hogy besúgó, a Demokrata címlapján szerepelt. Lehet, hogy nekünk is alá kellett volna írnunk annak idején és akkor mi lehetnénk címlapon. A Magyar Jelen szerkesztõségében már kész volt a cikk a Dalos nevû ügynökrõl, amikor a kanadai szerkesztõségük letiltotta

azt. Említhetném a sport területérõl Novák Dezsõt, aki a saját játékostársait súgta be évtizedeken keresztül, õ nagyon komoly kitüntetést kapott, amit a köztársasági elnök jóváhagyott. Ezek csak a zene és a sport területérõl kiragadott példák, de az élet minden területén ott voltak ezek a hálózati emberek. Nagyon találóan fogalmazta meg Duray Miklós a Trianon címû filmben, hogy ami most történik, az nem egyéb, mint a hálózati ügynökök vezette érdekcsoportok küzdelme a nem hálózati ügynökök vezette érdekcsoportokkal. Úgy érzem, hogy neheztel ezekre az emberekre, nem tud nekik megbocsátani. Kértek egyáltalán bocsánatot? Tõlem nem az biztos, nem hívott fel egyik se. A közvélemény egy része felmenti õket, mert nem tudják az igazságot. Itt van a média felelõssége, akik folyamatosan kenik a témát. Vajon mirõl jelentettek volna, hogy hány csajod volt, hány üveg sört ittál meg, mennyi pacalt ettél? De nem errõl volt szó. Ugyanis két módon lehetett valakibõl ügynök. Az egyik változat, hogy valaki valamilyen bûncselekményt követett el. Novák Dezsõt csempészésen kapták majd ezután szervezték be. Valamit ezek az emberek elkövettek, aminél választhattak az akkori törvényeknek megfelelõ büntetés és a besúgás között, leülhették volna a másfél évét, vagy eltiltották volna a focizástól fél évre és akkor nem kellett volna besúgónak lennie. A másik változat szerint behívták az illetõt és megkérdezték: akarsz válogatott lenni, szeretnél a televízióban szerepelni, nagy sztár lenni, lemezt kiadni, játsszák a darabjaidat, kiadják könyveidet? Utazni, három hónapig a Szovjetunióban fellépni? Nyugati útlevelet, mindent megkapsz, csak jelentened kell. Ezek az emberek ezután a besúgást elvállalták. Mit sajnáljak rajtuk? Amikor a televízióban volt egy telefonos felmérés, akkor az emberek 70 százaléka arra szavazott, hogy jogunkban áll megismerni a múltat, azt, hogy kik voltak azok akik a rendszerrel együttmûködtek. De nem csak III/akárhányas besúgók voltak, hanem szigorúan titkos állományú tisztek is. Nehéz elképzelni, hogy egy beatzenekar szólógitárosa belügyi tiszt. Ezeket az embereket a legnehezebb felderíteni, mert a neveket még ma se adják ki, ugyanis lehet hogy jó néhányan a mai napig aktívak. Nem biztos, hogy a rendszerváltásnál ezeket leépítették. Az ügynököket, hóhérokat,

2005. január 25. kínvallatókat mindig átveszik. Amennyiben ez év márciusában elfogadja a parlament a törvényt, mindenki számára hozzáférhetõvé válnak az adatok. Nagyon-nagy meglepetésben lesz az embereknek része. Elsõsorban az un. jobboldalnak fog ez ártani, mert az MSZP-SZDSZ köreirõl nincsenek illúzióink. Horn Gyula, Medgyessy, Gyurcsány után már nincs min csodálkozniuk az embereknek. Kereszténydemokrata, demokrata fórumos, fideszes, miépes körökbõl azonban még „komoly“ eredmény várható. A Magyar Nemzeti Frontnál mi a helyzet? Lényeges dolog, hogy a Magyar Nemzeti Front elnöke és elnökhelyettese át van világítva, tehát mi megkaptuk az anyagunkat, mi nem voltunk besúgók. Bizonyos embereknek az anyagait nem adják ki, vagy eltûntetik. Egyszerûen valaki azt mondja, hogy nem közszereplõ – mondja ezt egy volt miniszter – ezért nem lehet megnézni vagy kiadni a róla szóló aktákat, még akkor sem ha feltételezhetõen érintett. Ugyanez a véleményem a Kondor Katalin ügyrõl is. Ha Kondor Katalin teljesen tiszta és mindent hamisítottak róla, akkor miért mondja, hogy õ nem számít „közszereplõnek“. A Magyar Rádió elnök asszonya nem számít közszereplõnek? Pedig szerintem tisztább volna, ha azt mondaná, igen közszereplõ vagyok, hozzák nyilvánosságra a rólam szóló anyagokat. Néhány ember esetében pedig – itt nagyon nagy halakról van szó – egész egyszerûen eltüntették az anyagokat. A törvény még mindig õket védi, remélem nem sokáig.

A P. Mobil DVD-jén jó néhány névvel találkozhatunk. Ezeknek az embereknek a jelentéseit, majd késõbb valódi neveit folyamatosan teszszük fel a honlapunkra. Ez egy „titkosított“ honlap, csak úgy lehet bejutni a lapra, ha beírja, hogy tmb (titkos megbízott), majd a DVD-n található számkódot. Ott olvashatja azokat a jelentéseket, amiket ezek az emberek írtak rólunk. Vikidál Gyula egyik jelentésébõl kiderül az, hogy én a Mein Kamp-ot terjesztettem a közönség körében, Gõring birodalmi légi marsallról akarok könyvet írni és mindenfajta baromságot, amibõl természetesen semmi nem volt igaz. Figyelem, 1981-et írunk! Jó, hogy nem csuktak le ezért engem akkor, de a jelentés végén ott a megjegyzés:


II. évf. 2. szám Schuster Lóránt ellen azonnali ellenõrzést vezetünk be. Ettõl kezdve, ha pl. elmentünk a Fõvárosi Mûvelõdési Házba játszani akkor kiderül – jegyzõkönyv alapján – hogy a belügyér tiszt értesíti az FMH-ban lévõ ügynökét, hogy szervezzék meg a zenekari öltözõ bemikrofonozását. Ezekkel a jelentésekkel, ügynöklistákkal vissza is lehet élni. Azt már sokan leírták, hogy nagy valószínûséggel a KGB-nek, CIA-nak, a MOSZADnak, a nagyobb titkosszolgálatoknak megvannak az ügynöklisták. Nagy valószínûséggel az MSZP-nek is megvannak - nekik miért ne lenne meg, sõt õk pontosan tudják, hogy mit vettek ki, mit semmisítettek meg. Annak idején a Csepeli Papírgyárban próbáltunk és egy barátunk mesélte ott, hogy három mûszakban darálják a pártbizottsági anyagot. Akkor kellett volna egy-két talicskányi anyagot félretenni. Valószínûleg a FIDESZ-nél kis megvannak ezek az anyagok, egyrészt már voltak hatalomban amikor betekinthettek ezekbe az anyagokba. Másrészt pedig a FIDESZ volt kancellária minisztere Stump István az „utolsó“ kommunista belügyminiszter lányát vette feleségül. Általában az történik, hogy ha valamelyik oldalról földobnak valakit, akkor viszonosságból a másik oldal is feldob egy hasonló kaliberû embert. Érdekes módon tovább nem mennek. Pedig nagyon nagy szükség lenne arra, hogy ez a rohadás megszûnjön, mert a jelenlegi magyar parlament alkalmatlan a magyar nemzet képviseletére. Olyan emberekkel van tele, akiket kilóra meg lehet venni. Sarokba vannak szorítva, fogott emberek, akikkel azt csinálnak amit akarnak. Mennyien lehettek 15 évvel ezelõtt? Már szinte közhellyé vált, hogy a parlamenti pártokat az elõzõ rendszer titkosszolgálata, külföldi titkosszolgálatok, vagy ezek összeállásai alapították. Egy forgatókönyv volt, csak a szereposztás változott. Kikerülhetetlen Csurka István a magyar radikalizmus hajdan volt vezére, aki nyíltan bevallotta, hogy beszervezték, bár állítása szerint õ soha nem jelentett, õt üldözték az elõzõ rendszerben. Lehet hogy nem kellett írásban jelentenie, elég volt hogy hetente – havonta landolt Aczél elvtársnál és „beszélgettek“. Abban a rendszerben nem mehetett akárki Aczélhoz „beszélgetni“. Abban a rendszerben egy vezérigazgató, egy vállalati vezetõ, egy mûvelõdési ház vezetõ köteles volt hangulatjelentést írni, kérdõíveket kitölteni. Még a brigádvezetõknek is jelentéseket kellett adniuk. Egyik ismerõsöm egy szervezõ iroda vezetõje volt és azt mondta: nem voltam én ügy-

FR NT nök, a munkaköri leírásomban szerepelt, hogy mindenrõl jelentést kell írnom. A kommunistákat nem is fogták be. A besúgókat pláne nem a párttagok közül szervezték. Az átvilágítások során pedig érdekes dolgok derültek ki. Az a Vankó Magdolna, aki képviselõként az MSZP hívõ tagozatát alakította meg, besúgó volt, a P. Mobil koncerteken rendszeresen ott ólálkodott. Ugyanígy ügynök volt a záhonyi vasutas mûvelõdési ház igazgatója is, ahol rendszeresen játszottunk – aki szintén emeszpés képviselõként bukott meg. A mûsorvezetõ-szervezõnk Hajnal Gábor, akirõl kiderült, hogy Huszti Lászlóként 69-ben már jelentett, többek között Latinovics Zoltánról. Úgy tûnik szoktatják az embereket a fináléhoz ahhoz hogy „mindenki“ ügynök volt. Csurka is ezt mondta amikor nem engedtek be a XI. kerületi MIÉP gyûlésre, higgyék el, mindenki ügynök, kivéve õt. Elgondolkodtató, hogy - amint ez Magyar Világban megjelent – az 56-os halálraítélt Angyal lakását, még annak kivégzése elõtt miként vehette át. Miután már nagyon sok minden kiderült a Csurkáról, nem értem, hogy ki az aki még mint hisz benne, és hitelesnek embernek tartja. Mi az író helyett a könyvet választottuk, Csurka helyett az elveinket. A Magyar Nemzeti Frontot olyannak látom a politikai életben mint amilyen annak idején a P.: Mobil volt a zeneiben – Fekete Báránynak. Akkor is diktatúra volt, most is az van, legfeljebb másként nevezik és más eszközei vannak. Nem lenne sikeresebb az MNF ha kicsit lágyabb és szalonképesebb lenne? Lehet hogy az a probléma, hogy nincs ügynök az elnökségben? Én lennék a legjobban meglepõdve, ha elkezdenének vadul jót írni rólunk, még a nemzetinek kikiáltott sajtóban is. Mondanom sem kell, hogy – tisztelet a kivételnek – egy szóval nem említik, hogy kik vagyunk, mit akarunk, mit teszünk. Meglepõdnék azon is, ha megjelenne egy táskás ember és azt kérdezné, hogy mennyi pénz kell? Mert akkor valószínûleg õk rendelnék a nótát. Az is nagyon gyanús lenne, ha engem vagy a társaimat idéznék különbözõ kérdésekben, ha érdekelné õket a Nemzeti Front véleménye. Az igazságnak nincs népszerû, vagy népszerûtlen változata. A magyar országgyûlésben lévõ képviselõknek, mindenkinek, feltétel nélkül, tisztességesen és mindenek felett a magyar nemzet érdekeit kell képviselnie. A parlament jelenlegi pártjai erre alkalmatlanok. Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket! Dévai

5

Igaza van Hillernek Hiller István, az MSZP elnöke, pártjának évindító rendezvényén úgy fogalmazott, hogy legfontosabb feladatuknak tartja a „sebek begyógyítását“, és látni vélte az MSZP „2006-os gyõzelmének lehetõségét“. Ami a sebek begyógyítását illeti, Hiller pártvezérnek és elvtársainak több évtizedes, kemény munkára lenne szükségük, mert a sebek mélyek és a terápia hosszadalmas. Súlyos sebek vannak ugyanis: – az állampolgárok lelkivilágában; – a nemzetgazdaság minden ágazatában; – az oktatás szerkezeti és tartalmi rendszerében; – az igazmondásban; – a nyugdíjasok helyzetében; – a választások lebonyolításának tisztaságában; – a mezõgazdaság talpra állításában; – a közutak korszerûsítésében és építésében; – az egészségügy fejlesztésében; – az államadósság rendezésében; – a miniszterelnökök kiválasztásának optimalizálásában; – a miniszterek kiválasztási módszerében; – stb., stb., stb…. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt igazolták, hogy az MSZP és elõdpártjai mindig tudtak sebeket osztogatni és fût–fát ígérgetni, de a terápiához nem értettek semmit. Jó lenne, ha változtatnának az eddigi gyakorlatukon. Ne a pártjuk gyõzelmi esélyeinek lehetõségét latolgassák, hanem tûnjenek el a politika porondjáról! A sebek majd (elõbb–utóbb) begyógyulnak, õk pedig mentesülnek a gyógyító munkától. Mindenki jól fog járni! Prof. Dr. Bokor Imre

Magyar Világ Est Vendég a Magyar Nemzeti Front Budapesten a VII. kerület Rózsa utca 27-ben

január 27-én 17 órakor.


FR NT

6

2005. január 25.

A képviselõ nem közszereplõ? Az [origo] pert indított három politikus nyilatkozata miatt, amelyben tagadták, hogy közszereplõk lennének. Nyilatkozatukkal azt próbálták megakadályozni, hogy megtekinthetõek legyenek azok az iratok, amelyek azt bizonyíthatják vagy cáfolhatják, hogy hivatásos vagy hálózati személyek lettek volna a pártállam titkosszolgálataiban. Az [origo] összesen 11, „hírbe hozott“ politikusról kért adatokat, és eddig háromról (õk elismerték, hogy közszereplõk) kapott iratokat a szaklevéltárból, akik a dokumentumokat gyûjtõ központ szerint hálózati személyek voltak az elõzõ rendszerben. Még tavaly februárban pontosan egy futballcsapatnyi egykori, illetve aktív politikusról kért adatokat az [origo] egyik munkatársa az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától (ÁSZTL), hogy a rendelkezésükre álló adatok szerint együttmûködtek-e az elõzõ rendszer állambiztonsági szerveivel. A két éve kirobbant ügynökbotrány során ugyanis egy tucatnyi, rendszerváltás utáni kormánytag és államtitkár érintettsége került szóba. Közülük az egyik már korábban elhunyt, így csak tizenegy politikusról kértünk információkat. A rendszerváltás után kormányzati szerepet betöltõ politikusok elõzõ politikai rendszer állambiztonsági tevékenységét vizsgáló bizottság (röviden a Mécs-bizottság) tevékenysége során a következõ politikusok neve merült fel (lehetséges) érintettként: Medgyessy Péter, Járai Zsigmond, Boros Imre, Martonyi János, Szalay Gábor, Nógrádi László, Raffay Ernõ, Fazakas Szabolcs, Kádár Béla, Sárossy László és Bogár László. Hiteles bizonyítékok azonban Medgyessy Péter szt-tiszti múltján (és néhány beismerõ vallomáson) kívül nem kerül(het)tek nyilvánosságra. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvény szerint azonban már lehetõség van arra, hogy közszereplõkrõl megtudhassuk, hogy együttmûködtek-e a pártállam titkosszolgálataival. Az viszont, hogy például informátorként miket jelentettek, még anonimizált formában sem ismerhetõ meg, legfeljebb az érintett vagy hivatalos kutató juthat hozzá ezekhez az iratokhoz.

Amennyiben a szaklevéltár a rendelkezésére álló adatai alapján úgy találja, hogy az érintettek hivatásos vagy hálózati személyei voltak az állambiztonságnak, akkor az azonosításhoz szükséges dokumentum, az úgynevezett hatos karton hivatalos másolatát kiadja a kérelmezõnek. Az adatszolgáltatáshoz azonban az is szükséges a törvény szerint, hogy az érintett politikusok elismerjék közszereplõi minõségüket. Hárman (a tizenegybõl) azonban megtagadták ezt, nem ismerték el, hogy közszereplõk, noha valamennyien miniszterek voltak, és ketten közülük még mindig képviselõk a parlamentben. Nógrádi László és Boros Imre az a két aktív poltikus, aki nem tartja magát közszereplõnek. Nógrádi az Orbán-kormány közlekedési minisztere volt, jelenleg fideszes képviselõ. Boros Imre pedig 1998-2002 között volt a Phare-ügyekért felelõs kisgazda miniszter, majd MDF-es színekben lett képviselõ, de amikor kiderült az érintettsége az ügynökbotrányban, kilépett a frakcióból, és azóta független képviselõként dolgozik. A harmadik exminiszter Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelõs minisztere, aki 1998ban MDF-es képviselõként búcsúzott a politikától, jelenleg a jegybank Monetáris Tanácsának tagja. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvény meghatározza a közszereplõ fogalmát („az a személy, aki közhatalmat gyakorol vagy gyakorolt...“), ennek ellenére a törvény az érintett személyre bízza eldöntését, hogy annak tartja-e magát, avagy sem. Elismerés hiányában pedig a levéltárnak el kell utasítania a betekintési kérelmeket. Az elutasítás ellen pedig csak a Fõvárosi Bíróságon lehet jogorvoslati kérelemmel élni. Ilyen perre azonban eddig még nem volt példa. Az [origo] munkatársa a bírósághoz fordult annak érdekében, hogy állapítsa meg a három politikus közszereplõi minõségét és hogy kötelezze a levéltárat az adatszolgáltatásra. „A levéltár kényszerhelyzetben van, ha valaki politikusról, vagy más közszereplõrõl akar adatokat kérni, hogy kapcsolatban állt-e a pártállam titkosszolgálataival“ – fogalmazott Kónyáné Kutrucz Katalin fõigazgató-helyettes, aki hozzátette: „még a legegyértelmûbb esetekben sem dönthetünk úgy, hogy az illetõ közszereplõnek minõsül, és ezért nem adhatjuk ki a vele kapcsolatos adatokat“

A törvény szerint ugyanis az érintetteknek kell nyilatkozniuk arról, hogy elismerik-e a közszereplõi mivoltukat. „Ilyen esetekben a levéltárnak kell kinyomoznia az érintett elérhetõségét“ – jegyezte meg Kutrucz Katalin, aki szerencsésebbnek találná, ha a jogszabály – az átvilágítási törvényhez hasonlóan – bizonyos tisztségek esetén (képviselõk, kormánytagok stb.) közszereplõnek minõsítené egykori, illetve jelenlegi betöltõit, így az adatszolgáltatás sokkal gyorsabb és gördülékenyebb lehet. Jelenleg ugyanis, ha az érintett nem ismeri el közszereplõi minõségét, a levéltárnak el kell utasítania a betekintési kérelmet. A kérelmezõnek (ha elég eltökélt), be kell perelnie az ÁSZTL-t a Fõvárosi Bíróságon, hogy adatokat kaphasson, amely hosszú idõre elnyújthatja az eljárást. „Abszurd, hogy az ÁSZTL egy jogszerû döntésért beperelhetõ“ – véli Kutrucz Katalin, aki szerint a jogalkotó nem gondolta annak idején végig ezt a részt. „Képtelenség az is, hogy az egykori politikai elítéltek nem ismerhetik meg az õket érintõ nyomozati iratokat“ – hozott példát a további változtatnivalókra a fõigazgató-helyettes, aki szerint minden tisztességes országban megtudhatják az áldozatok és hozzátartozóik, hogy mi alapján emeltek ellenük vádat. „Az egészségügyi adatok egy részét is kivenném a különleges adatok közül, mivel ezért nem lehet például információkat szerezni a fogolyverésekrõl, mivel az orvosi látleletek évtizedekre titkosítva vannak“ – mondta Kutrucz Katalin. [origo]

–

A Magyar Nemzeti Front címe: 1036 Budapest, Kiskorona utca 3. Telefon: (06 1) 386 4820 honlapcím: www.nemzetifront.hu Jelentkezzen az MNF elektronikus hírlevelére a [email protected] címen. FRONT szerkesztõségi fogadóórák:

Minden kedden 18 órától az MNF Klubban


II. évf. 2. szám

FR NT

7

Az Új Jobboldal ideológiai alapjai 9. Az amerikai „üzleti társadalom“ kritikája Amerika Európa elutasításából, és egy Európával szembeni revánsvágyból született. Az amerikaiaknak három alapvetõ hiedelmük van. Az elsõ, hogy országuk– az új „ígéretföldje“ – a jövõ világköztársaság elõrevetítése. Küldetésük, hogy exportálják a demokratikus „jó“ egyetemes modelljét Irakba és az egész világba. Második hiedelmük szerint minden ember egyenlõ, és megfelelõ igyekezettel megvalósíthatják céljaikat. Harmadikként pedig meg vannak gyõzõdve arról, hogy a tekintély gyalázatos dolog, és éppen ezért a ráépült intézmények elõjogait a minimálisra kell korlátozni. Amerikában a valódi hatalom nem a liberális demokratikus rendszerekben, hanem a közvéleménygyártók, a tömegmédia, a „lobby“–vezérek, valamint a jogászok kezében van. Európa megadja magát az univerzális egyformaságnak, és aláveti magát a liberalizmus utópista zsarnokságának, amely futószalagon gyárt „boldog“ embereket, akik boldogok, mert birtokolhatnak, de nem boldogok ahhoz, hogy létezzenek. Európa vakon és meghunyászkodóan engedi, hogy az „emberi jogok“ diktatúrája uralkodjon rajta, amikre az egységes világ ideológiájának mindennapi harcában a népek jogai ellen egy vélt „morális felsõbbrendûség“ nevében van szüksége. Itt az ideje annak, hogy az úgynevezett emberi jogok ideológiáját annak tekintsük, aminek valóságban látszik: annak az ideológiai alibinek, amit a Nyugat hozott elõ a világ minden népe ellen hirdetett totális háborúban. Ahhoz, hogy szembe tudjunk szállni az úgynevezett „emberi jogok“ agresszív ideológiájával, ami nem más, mint a nyugati totalitárius társadalom álcázott alibije, sürgõsen arra van szükség, hogy megfogalmazzuk a népek jogainak nyilatkozatát. Az egyformaság elve a szabadsággal összeegyeztethetetlen. Martin Heidegger filozófus szerint „A Föld minden emberségének feltétel nélküli egyformasága az akaratért való akarat uralma alatt világossá teszi az abszolút higgadt cselekvés értelmetlenségét. „(Bauen Wohnen Denken 99. oldal) Amerikában a kultúra a divat és a fogyasztás ügye. A kétpártú politikai rendszer egyáltalán nem két különbözõ politikai víziót testesít meg, hanem ugyanazt a programot.

A közvélemény mítosza az amerikai konformizmusnak köszönhetõ, amely minden véleményt egyenlõnek tart, így azok összegét vagy átlagát igazságnak tartja. Az „amerikai imperializmus“ néven ismert terjeszkedés egy impérium nélküli imperializmus. Amerika nem egy új Róma, hanem egy új Karthágó. Ereje és gyengesége nem egy politikai terv következménye, hanem az ország méretébõl fakad. Mindannyiunk legkomolyabb kihívása tehát az, hogy ne váljunk amerikaivá. Mert egy nép, aki elveszti lelkét, a fizikai létet sem tudja már biztosítani. Az identitás– a népek történetének és kultúrájának Ariadné–fonala, – azonban mint egy õsöreg ösztön, amely túléli az ideológiákat, mert a legnagyobb emlékezettel rendelkezik. A liberalizmus és a szocializmus – korunk két meghatározó ideológiája – gazdasági alapúak és az embereket csupán gazdasági tényezõként tekintik. A liberalizmus egy agy nélküli test, a szellemi és a lelki értékek rovására. A szocializmus viszont az ellentetje egy testnélküli agy, mert nem ismeri a magán érdekeket és mellõzi a haszonelvet. Jövõképük egy magas fokú technikával automatizált gazdaság, ahol az emberi munka a minimálisra csökken. Szociológiai síkon a munka nélküli lét félelmetes következményekkel jár. A népességet leszoktatja a termelõmunkáról és rászoktatja a rendszeres állami támogatás elvárására. Sem a neoliberalizmus, sem a szociáldemokrácia nem ismerik fel a gazdasági tevékenység valódi lényegét, – a nagy térségek közötti gazdasági vetélkedést és háborút, – melyet politikai és geopolitikai követelmények nevében vívnak. Ebbõl a globális küzdelembõl egy nép sem vonhatja ki magát. Az FND a szerves gazdaság híve. Nézete szerint a gazdasági kapcsolatokat a korlátozott anyagi erõforrásokért való konfliktusok és együttmûködések határozzák meg. Ebben a gazdaság az általános társadalmi rendszer egyik alrendszere. Saját szabályai szerint mûködve, de egy szuverén, politikai államnak alárendelve kell megtalálnia pénzügyi és termelési jövedelmezõségét. Az FND egy „könnyû, de erõs állam“ elkötelezettje, amely nem avatkozik be a gazdaságba, hanem irányítja. Ideálja egy különbözõ méretû egységekbõl álló, hajlékony gazdasági rendszer, amely az adottságokhoz képest a

legjobban ki tudja elégíteni a honi igényeket, tehát minimálisan van kitéve a spekuláns világgazdaság szeszélyeinek. A szerves gazdaságban két szektor van: a nemzeti érdek szektora és a gazdasági érdekek szektora, tehát nem az állami és a magánszektorok közti különbség a döntõ. A gazdaságban és a technikában lehetõség rejlik a világ újjávarázslására, de ehhez fausti cselekvõkészség és egy új civilizáció felépítése kell. Az amerikai látványossági társadalom a mesterséges közvetítõ rendszerek tömege elhiteti az egyénnel, hogy önálló. A fölösleges és jelentéktelen „adatok“ áradatával túlterheli érzékelõ–képességünket. Az eredmény az, hogy elveszítjük osztályozó és rangsoroló képességünket, és a kritikus értelmünk elsorvad. Az üzleti társadalomnak szükséges van a képernyõ diktatúrájára, hogy elaltassa a nézõ kritikai érzékét és õt magát „politikátlanítsa“, eközben az állandó és mesterséges mikro–sokkokkal meggátolja a nemzeti kultúra fejlõdését. Az FND szerint az új Európai Alkotmányt az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya manipulálta. Széttörte az államok alkotmányos integritását, amikor azt követelte, hogy a világ minden nemzetének egy „új világrend“ alkotmánya szerint kell megalkotnia alkotmányait, mégpedig úgy, ahogy az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya mutatja. Ezt a neoliberalizmus Mekkájában, – amivé sajnos Brüsszel változott – el is fogadták. A maastrichti szerzõdésben foglalt intézkedések – a gazdasági szabályozástól a termékek egységesítéséig – mind arra irányulnak, hogy megerõsítsék a nyugati fogyasztói társadalom elidegenedett struktúráit. Jean Leca, a párizsi Institut d' Etudes Politiques professzora errõl a következõ következtetést vonja le: „Gazdasági politika helyett ez a tiszta piac kultusza. Ha egy ilyen rendszer valóban mûködne, akkor valójában önkényuralmi államban élnénk.“ (Vers un modéle neo–impérial. Interview mit Charles Champetier, In: Eléments pour la civilisation Europe c. kötet. 1993 április, 66. oldal.) Végezetül az amerikai társadalom elemzésekor nem szabad elfelejtenünk, hogy néhány évtizeden belül túl sokszor ontotta magából a halált: foszfor a Német Birodalom városaira, atomhalál Japán fölött, napalm általi halál Vietnamban, és Koreában, valamint a legújabb fegyverek kipróbálásakor Irakban. Bognár László


FR NT

8

2005. január 25.

Anthony Coughlan

Az EU Alkotmány elemzése 2. Az Ír EU-szkeptikusok vezetõje írta az alábbi tanulmányt amit folytatásokban közlünk. A magyar fordítást Halász Józseftõl a Pajzs Szövetség elnökétõl kaptuk.

Nincs tovább „egyesített szuverenitás“, hanem a hûség elfogadása és megadása az új szuverénnek Ez egy nagyfontosságú történelmi mozzanat - ez a kísérlet, amely megkísérli az európai kontinenst egy állammá, és világhatalommá formálni, amelyben 25 korábbi szuverén állam alkotmányjogilag tartománnyá degradálódik egy Európai Föderációban. Az eddig szuverén népeknek és országos parlamenteknek ezután figyelembe kell venniük a brüsszeli Minisztertanács 25 politikusa által készített törvényeket, akiket az EU szupranacionális bürokráciája támogat. Ez tovább már nem az Államok „egyesített szuverenitása“ a kormányzás bizonyos területein, hogy jobban elérjenek bizonyos közösen elfogadott célokat. Bár az „egyesített szuverenitás“ mindig egy félrevezetõ fogalom volt, amely eltitkolta a nyilvánosság elöl, hogy mi történt. A szuverenitás törvényi fogalmának semmi köze a nemzetközi erõhöz vagy gazdasági súlyhoz. Ez az Államnak arra a kizárólagos jogára vonatkozik, hogy maga hozza a saját törvényeit, és ennek következtében a nép maga kormányozza magát. Ezért továbbá nem lehet „egyesíteni“ a szuverenitást, mert az olyan, mint a „félig terhes“! De ha eddig az emberek hitték azt, hogy az EU-tagság valami ilyen egyesítést tartalmaz, az Alkotmány intézkedései most megmutatják annak az irrealitását. Az alkotmány keretében az Európai Unió szuverén hatalmai belekerülnek az uniós intézmények, az Európa Tanács, Bíróság, Bizottság és Parlament fészkeibe, amelyek megkapják a törvényes felsõbbséget a Tagállamok törvényei és szuverenitása fölött. Az EU és intézményei lesznek a mi új szuverén urunk. Mi elõször leszünk törvényileg, mint ennek az új törvényi entitásnak a közvetlen állampolgárai. Egy valaki csak egy államnak lehet az állampolgára. Az Alkotmány keretében mi az új Európai Unió állampolgárai leszünk, nem csak, mint egy tiszteletbeli cím, egy adalék a nemzeti állampolgárságunkhoz, mint a Maastrichti Szerzõdés alapján, de sokkal inkább az európai

intézményekhez kötõ jogokkal, mint a saját nemzeti intézményekhez. Az 1-10 cikk kimondja: Az Unió állampolgárai az alkotmányban biztosított jogokat élvezik, és az abban foglalt kötelezettségek terhelik õket.“ Az EU-Alkotmány életében egyszeri döntés - az EU Alkotmány ratifikálása - közvetlenül megadná a hatalmat és a szuverenitást annak a törvényi és alkotmányos keretnek, amely irányítja a civil szabadságunkat és demokratikus jogainkat. Ezt tenné a gyerekeinkkel és a jövõ generációkkal. Megváltoztatná hazánk nemzetközi státusát egy független, demokratikus Államból egy alárendelt állammá egy nagyobb európai hatalomban. Azok, akik erõltetik az „Európai Alkotmányt Létrehozó Szerzõdés“-t, valójában arra kérnek meg minket, hogy adjuk fel a jogunkat, hogy meghatározzuk azokat a törvényeket, amelyeknek a betartását elfogadjuk, és hogy meghatározzuk a saját kormányunkat, ami az egyik legalapvetõbb demokratikus jogunk.

Azonosan megfogalmazott intézkedéseknek eltérõ az alkalmazásuk egy EU-alkotmányban és egy szerzõdésben A négyrészes Alkotmány 1. és 2. része a lényegi alkotmányos részek. A 3. rész a jelenlegi EU politikákat viszi át az EU-Alkotmányba, és hozzátesz még párat. Kétségtelenül ez az, ami néhány politikust arra indított, hogy „rendcsinálási gyakorlatról“ beszéljen. Azaz leértékeljék a jelentõségét, amit javasol. Itt az alapvetõen fontos pont, hogy az Európai Bíróság (EU Court of Justice, ECJ), amelyik értelmezi az EU szerzõdéseket, és a ratifikálás után értelmezi az alkotmányt, így tesz a „tárgyaival és céljaival“, ami szerepel a preambulumban, vagy a megfogalmazók szándékainak egyéb evidenciáival. Ez a kontinentális jog hagyománya, szemben az angol nyelvû országokéval, amelyek a hangsúlyt a szerzõdéses intézkedések megfogalmazásának jelen idejû jelentésére helyezik. Az ECJ az 1992. évi EEA Agreement Case-ben rögzítette, hogy két különbözõ szerzõdés azonosan megfogalmazott intézkedéseit két igencsak eltérõ módon is lehet értelmezni. Mivel az Európai Unió törvényi alapja egyértelmûen megváltozik szerzõdések sorából egy önálló Alkotmánnyá, ez megváltoztathatja a Bíróság nézetét

a törvényi szövegek „tárgya és célja“ vonatkozásában az alkalmazása során. Gyakorlatilag van egy feltételezés, hogy a Tagállamok csak az alkotmányban számukra megtartott maradék területen gyakorolhatják a hatalmukat, sõt még ezeken a területeken is úgy kell tekinteniük, hogy alkotmányosan illeszkedniük kell minden átnyúló EU politikához vagy külpolitikai kötelezettséghez annak megfelelõen, hogy eleget tegyenek kötelezettségüknek, hogy „lehetõvé tegyék az Unió feladataink teljesítését, és tartózkodjanak minden olyan intézkedéstõl, amely veszélyeztethetné az Unió céljainak elérését“ (1-5. cikkely). Az EU-nak szerzõdéses alapról alkotmányos alapra történõ eltolódása radikálisan befolyásolja a Bíróság értelmezését és a szerzõdéses elõírások alkalmazását, valamint az EU direktívák és szabályozások terjedelmét. Ezentúl minden EU törvényt a Bíróság értelmez, mivel övé az alkotmányos jog hatalma. Jelentõs tulajdonsága az ECJ-nek, hogy úgy tekinti a nemzeti országok valamennyi területét, mint az EU-Alkotmánynak tényleges vagy potenciális alárendeltjét. Ha a javasolt Alkotmányt ratifikálják, az EU államiságának egyetlen nem gyakorolható jogosultsága az adók kivetése lesz. De az EU alkotói az idõk folyamán erre is igényt tartanak, és az Alkotmány megnyitja ehhez a törvényes utat. Mindenki csak egy államnak lehet az állampolgára, így az Alkotmány elõször tesz minket törvényesen az Európai Unió valós állampolgáraivá, mivel eddig az EU-nak nem volt jogi személyisége vagy testületi léte önmagában. Csak az EK szerzõdések szupranacionális területeire vonatkozóan volt ez az EK-nak a maasztrichti szerzõdés alapján. Most megalapították az új EU Államot a saját Alkotmányával, mint ami bármely másik államnak van. Megvan a maga népessége és polgársága, területe, külsõ határa, pénzneme (az euro), fegyveres ereje (az EU gyorsreagálású ereje), embrionális rendõri ereje az Europol-ban és törvényhozó testülete az „Eurojust“-ban, egy testület a Minisztertanácsban és az EU-Parlamentben, végrehajtó testülete (az EU-Bizottság), legfelsõbb Bírósága (az ECJ), politikai elnöke (az Európa Tanács javasolt elnöke), ügyészségi hivatala, emberjogi törvénye (az EU Charta), kül- és biztonsági politikája, külügyminisztere és diplomáciai testülete, szövetségi törvénykönyve,


II. évf. 2. szám amely az élet minden területére kiterjed, és amelyrõl elfogadták, hogy minden konfliktusos esetben fölötte áll az egyes országok törvényeinek, a végrehajtói kompetenciája egyre növekvõ területén joga van nemzetközi szerzõdéseket kötni más államokkal. Államnak szüksége van az állami szimbólumokra is. Ezért nem meglepõ, hogy az „Európai Alkotmányt Létrehozó Szerzõdés“ 1-8. cikkelye kimondja, hogy az EU Államra szimbolikusan „felteszi a koronát“, a saját zászló, címer, jelszó és állami ünnep - Európa Nap -, amelyek elõször kapják meg a szerzõdéses törvényes alapot. Az új EU Államnak az Alkotmányának a feltételei szerint ellenõrzési vagy potenciális ellenõrzési joga van közös politika minden területén, még akkor is, ha az új és fiatal Államban idõbe telhet ennek egyértelmûvé válása. A saját Alkotmányával megalapított Európai Unió más államokhoz viszonyítva gyenge államnak tûnhet, és van néhány intézményi sajátossága. De nem gyengébb, mint az egykori USA volt, amikor elõször fogadták el az alkotmányát, és mielõtt eléggé erõs és központosított lett, hogy az 1860-as évek polgárháborújában megakadályozza néhány alapító tagállam kiválását. Az elkövetkezõ években az EU Állam megerõsödhet, felbomolhat vagy gyenge maradhat - majd elválik -, de az Állam kétségtelenül létrejön, ha a Szerzõdést ratifikálják, és az Alkotmány hatályba lép.

Van-e bármi jó az EU alkotmányban? Az „Európai Alkotmányt Létrehozó Szerzõdés“-ben van néhány pozitív javaslat. Kimondja, hogy a Minisztertanács üléseinek az a része, amikor új EU-törvényeket fogadnak el, nyilvános lesz, bár a tárgyalásaik többsége zárt marad. Kimondja, hogy a „szignifikáns számú Tagállam“ egy milló vagy több EU polgára petíciót adhat be a Bizottságnak, hogy új EU törvényt javasoljon a Minisztertanácsnak, bár sem a Bizottság, sem a Tanács nem köteles eleget tenni ennek az igénynek. A Szubszidiaritási Jegyzõkönyv rögzíti, hogy a Bizottságnak minden javasolni szándékozott törvényrõl elõzetesen tájékoztatást kell adnia az országos parlamenteknek, és ha ezek egyharmada úgy tartja, hogy a javaslat megsérti a szubszidiaritás elvét, a Bizottságnak meg kell fontolnia a javaslatot, ami után dönthet a fenntartása, módosítása vagy visszavonása mellett. Az EU tagállamok azonban bevezethetik ezeket a változásokat, amennyiben azok kívánatosak anélkül, hogy az EU államként a maga Alkotmánya alapján megállapítaná.

FR NT

9

Volt egyszer egy MIÉP... Igazság és Élet MIÉP Ifjúsági Tagozat 2005. január 20-án lemondtam a MIÉP IT elnökségi tagságomról. Továbbá a megbízott budapesti elnöki címemrõl, melyet nemrég Rákos Tamás és Gyõri Béla kölcsönvett a Magyar Fórumba, egy teljességgel valótlan cikk megírásához. R.T. mellesleg nem az IT legitim tagja. A cikkel ellentétben többedmagammal én is kiállok Tóth Imola igaza mellett. A keményen leszólt Internet pedig egy nem támogatott ifjúsági szervezet számára részben az életet jelentette. Ennyi a válaszom Gyõriék téves informatikai álláspontjára. Az olvasó úgy ismerhet engem, mint a MIÉP IT levelezõlista alapítóját és „LPG“-t, ezen oldal fórumából. „LPG“-nek egy ideje már nem áll érdekében a MIÉP-pel szembeni vádakra féligazságokkal válaszolni. A monori találkozó csõdje, a szeptember 6-án megtartott sikeres gyûlés rossz következményei, a „letiltás“ és még ezer dolog, mind-mind csak növelte elkeseredettségem. Változást, pozitív eredményeket már nem remélek a párttól. Ha valaki azt mondja, hogy helytelen módon kiteregetem a szennyest: Amit tudnak vagy éreznek az emberek országszerte, azt hogy lehetne kiteregetni? Ennyi munka és semmibe beleölt idõ után igazán kijár nekem egy õszinte közlemény. Az utóbbi idõben lezajlott lejáratás és

félrevezetés, mely a párt felsõ vezetésébõl indult ellenünk, késztetett a gyors lépésre. Nem tûröm tovább, hogy tiszta lelkiismeretû barátaimat, ismerõseimet a MIÉP rendkívül sovány számú tagságának megtévesztése érdekében - nem tanulva 2002-bõl - egyesek leügynöközzék és emberi mivoltában megalázzák. 2005. január 20-án az Észak-pesti MIÉP IT közel kétórás beszámolómat követõen feloszlatta önmagát. Mi, Észak-pestiek nem vagyunk többé hajlandóak csekély reményért a földbedöngölt MIÉP IT soraiban maradni! Nem visszavonulás ez, együtt maradunk és várjuk a lehetõségeket a munkára! A MIÉP maradék vezetése nem kíván sikert, eredményt elérni. A JMM vezetése - véleményem szerint sem ideológiailag, sem más szempontokból nem a jó úton jár. Bár az összefogás még távol van, dolgozni fogok érte. Radikális kívánok lenni, a radikálisok között! Továbbá szeretettel várom eme közleményért a kisstílû megtorlást! Elveimet nem adom fel, munkámat szabadon folytatom! Ez úton szeretném megköszönni az újpesti MIÉP önzetlen segítségét és üdvözlöm IT-s barátaimat! Írta egy „álnemzeti honlapra“: Lázár Péter Gyula lemondott MIÉP IT választott elnökségi tag a MIÉP Ifjúsági Tagozat lemondott budapesti elnöke Budapest, 2004. január 21. forrás: www.nemnemsoha.hu

A gyarmatosítónak mindent szabad A Fehér Ház nyomást gyakorolt decemberben kongresszusi vezetõkre, hogy megakadályozza annak a törvénymódosításnak az elfogadását, amely megtiltotta volna a Központi Hírszerzõ Ügynökségnek (CIA), hogy kínzást alkalmazzon a terrorizmus elleni harc keretében. A változtatás megtiltotta volna a hírszerzés tisztjeinek a terrorizmussal gyanúsított foglyok kínzását, és az embertelen bánásmód alkalmazását velük szemben. Kötelezte volna a CIA-t és a Pentagont arra, hogy a kongreszszusnak adjanak számot a gyanúsítottak kikérdezésénél alkalmazott módszerekrõl. A Szenátus már elsöprõ többséggel (96 szavazattal kettõ ellenében) elfogadta, amikor a módosítást ellenzõ Fehér Ház közbeavatkozott a kongresszus vezetõinél.

A Szenátus és a képviselõház négy vezetõ tagja ezután, egy zárt ajtók mögött tartott megbeszélésen kihúzta a korlátozásokat a végsõ törvényjavaslatból. „A kormányzat meg akarta õrizni a kínzás alkalmazásának lehetõségét“ - mondta egy név nélkül nyilatkozó demokrata honatya a The New York Timesnak. A világsajtó lelkesen segédkezik az emberi jogok lábbal tiprásához. Visszhang nélkül maradt a hadikultúra Ószövetségi szintre züllesztése szintúgy, mint az a kommentár nélkül közölt hír, hogy nincs és nem is volt tömegpusztító fegyver Irakban. Nyíltan is bevallottá vált, hogy bármikor indok nélkül lerohanható bármely ország. A vezetõ hír amin csámcsogni lehetett a fiatal angol herceg farsangi jelmezválasztása volt. Mûködik a Rendszer...


10

Pedofil EU Pedofíliával gyanúsította meg Daniel Cohn–Benditet, az Európai Parlamenten belüli Zöldek frakcióvezetõjét szombaton Rocco Buttiglione, az olasz kormány Európa–ügyi minisztere, õt okolva meghiúsult európai biztosi jelöléséért. „Egy pedofil meggátolta egy keresztény bekerülését az Európai Bizottságba. Az esetem az olasz és az európai baloldal szégyene“ – jelentette ki Buttiglione egy Bariban rendezett tanácskozáson. Szavai szerint „közismert, hogy Cohn–Bendit pedofil. Életrajzában beszámol tanítóként egy alternatív általános iskolában átélt élményeirõl, köztük a tanulók iránti pedofil vonzalmáról. A baloldallal ellentétben én nem hazugságokat terjesztek, hanem megalapozott tényekrõl számolok be“ – tette hozzá. Buttiglionét az olasz kormányfõ eredetileg igazság– és belügyi biztosnak jelölte a novemberben hivatalba lépett új Európai Bizottságba. A kereszténydemokrata politikus azonban kénytelen volt lemondani a jelöltségrõl, miután nem a homoszexuális életmódot hanem a keresztény hitvallás szerintit tekinti követni valónak és ennek hangot is adott. Az Európai Parlament döntõ többsége a liberális-baloldali eszméket követi, vagy azokhoz igazodik. A „szalonképes“ jobboldali pártokat pedig csak a megfelelni akarás érdekli. Mintha csak a honi parlamentet látnánk...

Nácigyártók Állítólag egy 86 éves, Ausztráliában élõ magyar férfi, a második világháborúban részt vett egy 18 éves zsidó megölésében. Közismert, hogy hazánkban a világháború után koncepciós perek százai indultak feltételezett háborús bûnösök ellen, melyeknek nagyszámú halálos ítélet lett az eredménye. Reméljük, hogy a koncepciós perek kora lejárt. A gyanúsított és a fia is tagadja a vádat. A pénzjutalommal és Izrael által támogatott vádlóknak, vagy idõs magyar honfitársunknak hisz majd a bíróság? Mindenesetre furcsa, hogy a vádlott teljes nevét ismertette a média, az ártatlanság vélelmét figyelemre sem méltatva. A legaljasabb bûnökért elítélt bûnözõket is több jog illette meg, mint azt akire ráfogták, hogy náci.

FR NT A volt IMF–igazgató az izraeli jegybank élén Stanley Fischer amerikai közgazdász és bankár, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori igazatója lesz az izraeli jegybank elnöke – értesült a BBC. Publikációinak köszönhetõen a tudományos életben is elismert Fischer megtartja amerikai állampolgárságát, de az izraelit is felveszi majd, hogy betölthesse a jegybankelnöki pozíciót. A jelenleg a Citigroup alelnökeként dolgozó és héberül tökéletesen beszélõ Fischer kinevezését még az izrali parlamentnek is meg kell szavaznia. Az izraeli központi bank eddigi elnöke, David Klein január 16–án hagyja el hivatalát. Fischer kinevezését Ariel Saron kormányfõn túl Benjamin Netanjahu pénzügyminiszter is támogatta. A korábban a világhírû Massachussetts Institute of Technology (MIT) tanáraként is dolgozó közgazdász harminc éve intenzív kapcsolatokat ápol Izraellel, és húsz évvel ezelõtt részt vett a Világbankban az izraeli gazdaság stabilizálására hivatott gazdaságpolitikai csomag összeállításában is.

2005. január 25.

Százmilliárdos lakónegyed Közel 100 milliárd forintos ráfordítással, 5680 lakásos új lakónegyedet épít Gyõrben az izraeli Engel–csoport és az amerikai Heitman. A lakónegyed egésze 10–15 év alatt készül el, jelenleg az engedélyek beszerzése folyik. A lakónegyedet egy 45 hektáros, egykori ipari területen építik majd fel. Az Engel–csoport Izraelben és Európában már több lakó– és irodaépületet, bevásárlóközpontot, logisztikai centrumot és közintézményt épített az utóbbi idõben. A régióban az ezredforduló óta kilenc nagyobb beruházást kezdett meg, ezek közül hármat Magyarországon. Hasonló projekteken dolgoznak Csehországban, Lengyelországban és Németországban is. A Heitman neve sem ismeretlen az ingatlanpiacon. Az elmúlt tíz évben 17 ezer lakás építéséhez járult hozzá a befektetõi csoport, ezek értéke meghaladja a 2,4 milliárd dollárt. A cég vezetõinek korábbi nyilatkozatai szerint mintegy 300 millió eurót kívánnak befektetni európai logisztikai központok fejlesztésébe is.

Szodomita Svédország Heves tüntetések közepette kezdõdött meg Svédországban az elsõ olyan lelkész perének fellebbviteli tárgyalása, akit a 2001–ben módosított, gyûlöletbeszédet tiltó törvény alapján fogtak perbe homoszexuálisok elleni kijelentések miatt. Ake Green pünkösdista lelkészt tavaly elsõ fokon egy hónap letöltendõ szabadságvesztésre ítélték, mert egy prédikációjában bibliai idézetekre is támaszkodva a „társadalom testét emésztõ rákos daganatnak“ nevezte a homoszexualitást, és azt jósolta, hogy Svédországot természeti csapás éri a melegek iránt tanúsított magas fokú toleranciája miatt. A Jönköpingben szerdán megkezdõdött fellebbviteli tárgyalás alatt a lelkész több tucat híve tüntetett a bíróság körül, azt hangoztatva, hogy „Svédországban börtönbe vetik a papokat, mert a Bibliát idézik“. A tüntetõk követelték „a vallásszabadság tiszteletben tartását“. Vallási csoportok „az inkvízició óta Európa elsõ keresztény mártírjaként“ emelték

zászlajukra az Öland szigetén mûködõ tiszteletest. A tárgyalás elõtt a bíróság tiltakozó elektronikus levelek százait kapta vallási csoportoktól, amelyek egyike, egy amerikai szekta, a Westboro baptista egyház „az elátkozott szodomiták földjeként“ bélyegezte meg Svédországot és Isten büntetésének tulajdonította a dél–ázsiai szökõárban elpusztult svédek nagy számát. A másodfokú tárgyaláson Green felmentésért fellebbezett, míg az ügyészség sokkal szigorúbb, 6 havi börtönbüntetés kiszabását kérte. A svéd lutheránus államegyház számunkra furcsa gondolkodású lelkésze is reményét fejezte ki, hogy a Greent elmarasztaló ítéletet helybenhagyják: „Felmentése azt üzenné a náciknak és más szélsõségeseknek, hogy szabadon uszíthatnak a zsidók, a homoszexuálisok és más csoportok ellen“. Hazánkban is hasonlóképp mûködik majd az oly sokak által hiányolt gyûlölet törvény?


II. évf. 2. szám

FR NT

11

A szocializmus reális dicsérete!? Reggel hat óra van. A melósok már a gyárban vannak és gályáznak. Õket megelõzvén egy órával hamarabb, a földi kiszolgáló személyzet tagjai, azaz a konyhások és a takarítók már „nagyban“ dolgoznak. Pillantsunk rájuk egy kicsit! Minek örülnek ezek? Mert kifelé vetítve örülnek, de belül görcsben áll a gyomruk. Röntgen szemeimmel átvilágítom õket és azonnal rájövök a csak kifelé mutató boldogságuk, és belülrõl fakadó görcsük okaira. Nos, lássuk a reális tényeket! A konyhai személyzet „boldogsága“, a szatyruk mélyén megbújó, családjukat némi élelemmel ellátó, a vállalattól lenyúlt elemózsia mibenlétében rejlik. Bár azzal is tisztában vannak, hogy az anyagbeszerzõjük és a fõnökük már jóval elõttük lenyúlták a magukét, hiszen nekik is családjuk van. Na mindegy!? Ne forszírozzuk agyon a dolgot. De minek örül a takarítónõ? A francba! Az õ szatyra mélyén is megbújik a cégtõl lenyúlt némi ez meg az. Egy tekercs wc papír, a szappan, a zacskó, mosópor. Mindez letakarva, a még „szûz“, de a „lelke“ mélyén hazavágyó felmosóronggyal. E közben a konyha folyosóján és az emberek fejében még mindig sötétség uralkodik, így közös akarattal és elszántsággal riasztják a karbantartókat. A villanyszerelõ menetrendnek megfelelõen érkezik, és fanyar mosollyal az arcán kicseréli az egy darab izzót. Végre kezd fényesség lenni a folyosón és a fejekben, így már õ is tisztában van vele, hogy a fõnöke ugyanúgy aláírja az aznapi tíz darab fantom égõcserét, mint tegnap, tegnapelõtt és azelõtt. Sõt, holnap is! Persze a folyosón még mindig csak két izzó ontja a szocializmus „dicsfényét“, de sebaj! A plusz égõbõl mindenkinek jut a gyárban. Legalább azt sem kell megvenni a szaros kis fizetésbõl. De haladjunk tovább a gyár rejtelmes és titokzatos mélyére. Az ötödében ismét elégedett figurákba botlunk. Vizsgáljuk meg õket is mi lehet az önelégültség és a „felhõtlen“ boldogság oka? A melósok fele a vállalati végzi nem túl nagy lelkesedéssel. A másik fele a svarcban öntött alumínium hamutálakat önti. Túl nagy haszon nincs rajta, de a semminél több. A mûvezetõ természetesen mindenrõl tud, de a saját buktája elkerülése végett hátat fordít. Igaz, a két tenyere az égnek mered a háta mögé tartva. Mert ami „jár“ az jár! Még neki is! A kohászok mellett az esztergályos türelmetlenkedik, hiszen a csurranó morzsákból neki is jut valamicske a felpolírozott hamutálak után.

A kommunizmus hét csodája 1. Mindenkinek volt munkája 2. Bár mindenkinek volt munkája, senki nem csinált semmit. 3. Bár senki nem csinált semmit, a terv 100% fölött teljesült. 4. Bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett semmit kapni. 5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene. 6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott. 7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi. Úgyhogy mindenki boldog és tovább dicsõíti a szocializmus „remek“ vívmányait. Na végre! Az áru elnyerte végleges, és a maszek boltban eladható formáját ezért megérkeznek a szállítók is. Elvégre valakinek el kell juttatni az árut a rendeltetési helyére. A rendész és a portás leveszi a maga, hamutál formájú, jó kemény forinttá varázsolható csillogó–villogó hamutálját, így az áru juttatásának kerítésszaggatás mentes akadályai elhárultak. Végre–végre, lassan ugyan, de egyre több ember boldog és boldog. A cucc kint van, a sofõr nemsokára hozza a lét. A közúti „terepakadály“, akit nevezzünk most csak a szocializmus „becsület lovagjainak“ rendõr ruhában, szállító levél híján, néhány ropogós bankó zsebrevételezése után szemethuny, a gyárból valamilyen úton módon kikerült áru fölött, és továbbengedi a szállítmányt. Hála a jó égnek, ismét boldoggá tehetünk „valakit“, aki rajtunk keresztül tovább dicséri a szocializmusban rejlõ, felszín alatt megbújó lehetõ-

ségek „tisztességes“ tárházát. Persze megtéve mindezt, a már rohadó félben lévõ nyugati kapitalisták bosszantása érdekében. Az áru végre a boltban van, a lóvé pedig a zsebben. Mindeközben a gyár „elit“ részében ügyködõ, és persze semmirõl sem tudó tintakukacaink osztanak és szoroznak, valahogy így: „ha ezt a hamis beszámolót odateszem, azt pedig onnan idetolom már is megvan a jutalmam, mert az jár nekem. Elvégre nyereségessé varázsoltuk a holt mínuszos termelést. Még akkor is, ha egész évben nem csináltam semmi értelmeset. Szóval most már õk is boldogok? Igen! Ennek örülünk! Délután két óra van. A melósok eldobják szerszámaikat és tömegközlekedési eszközzel száguldanak a kocsma felé. Persze zsebükben némán meglapul a hamutálakból származó, piájukra szánt lóvé. Út közben, jegy híján belebotlanak egy most még mogorva és dühös ellenõrbe. Ó–ó, várjunk csak! Már õ sem mérges. Sõt mosolyog! Úgy tûnik boldoggá tette a hamutálakból befolyt, zsebébe csúsztatott némi–nemû lóvé. Büntetõ csekke eközben dühöng a tárcájában. Sebaj, õ némasági fogadalmat tett, így ebbõl baj nem lehet. a gyári, és immár „elégedett“ melósok beesnek végre a krimóba, és egyre sûrûbben szaporázzák hatástalan fejadagjukat. De mitõl hatástalan az italuk? A válasz roppant egyszerû! A kiváló munkás érdemrenddel büszkélkedõ pultos, „védve“ a melósok egészségét felvizezte sörüket ugyanúgy mint röviditalukat. Így rövidítette meg õket, de mivel hithû kommunista, cselekedetéért május elsejére a Lenin érdemrend várományosává vált. Gratulálunk neki is, csak így tovább a deformált lenini úton. Idõközben a melósok piára szánt pénze kikopott, ezért tovább száguldanak a közért irányába bevásárolni. A bolt eladói is boldogok, és mosolyogva adják át a csóró melós vevõknek a „csúsztatott“ mérlegen egy kg–ot mutató, de amúgy csak 85 dekát tartalmazó húsos zacskót. Szóval ezért boldogok a közértesek is végre? Aha, ez idáig világos!? A melós apuka hazaér és sulis, még ártatlan csemetéje azonnal faggatóra fogja valahogy így: Apu, milyen a kommunizmus? Mert azt tanuljuk az iskolában, de egy szót sem értek belõle! Apu gondolkodás nélkül rávágja: Milyen? Olyan mint az anyád alsó fertálya! Vörös is, büdös is, meg már unom is! Mindezek ellenére apu mindig elmegy szavazni. Természetesen most is a „bal oldalra“. Vajon mirõl álmodik még? Tóth László


FR NT

12

Az újság kapható: MNF Klub, a III. kerületi Kiskorona utca 3–as szám alatt, Emese Álma nemzeti könyvesbolt (Bp., X. ker. Fehér u. 1. az Örs vezér terén) Turul Klub (Felsõgöd, Margit u. 7.) Erdélyért Könyvesház, (Bp., 1034 Bécsi út 99.) Fehérlófia könyvesbolt, (Bp., 1084 József u. 8.) Gyepû Nemzeti Könyvesbolt (Bp., 1091 Kálvin tér 7.) Gondos Könyvesbolt (Bp., 1052 Semmelweis u. 1–3.) Paulus könyvesház (Bp., 1074 Dohány u. 61.) Levente Könyvesbolt (Vác, Széchenyi utca 7.) Elõfizethetõ rózsaszín csekken a Dunakeszi, 2120 Bocskai utca 12. címre. Éves elõfizetés: 4000 Ft. Féléves elõfizetés: 2000 Ft. Negyedéves elõfizetés: 1000 Ft. Telefon: 06-27-348-502, 06-20-579-0946 Elektronikus levél: [email protected] IMPRESSZUM Kiadja és a kiadásért felel: Szabó Tamás Sokszorosításért felelõs: Szabó Tamás Fõszerkesztõ: Bognár László Szerkesztésért felelõs: Szabó Tamás Szerkesztõség címe: 2120 Dunakeszi, Bocskai u. 12. Telefon: 06 27 348–502, 06 20 579–0946 Elektronikus levél: [email protected]

A Magyar Nemzeti Front XVII. kerületi szervezete meghívja Önt a Rákoshegyi Mûvelõdési Házban (1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.)

tartandó elõadásra,

január 28-án 18 órára. Vendégünk:

Bognár László az MNF alelnöke Levetítjük Jézus Krisztus szenvedéstörténetét

MNF könyvtár a Kiskorona utca 3-ban, könyv, videó, DVD, CD kölcsönözhetõ. Nyitva kedden és csütörtökön 15 és 22 óra között.

Szeretettel várja Önöket Matuska Éva.

2005. január 25.

Magyar Nemzeti Front Klub Budapesten, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt minden kedden 18 órától.

Január 25-én Sakk–Matt Vendégünk:

Adorján András Nemzetközi sakk nagymester, világbajnok-jelölt, olimpiai bajnok, költõ, (szak)író,

Február 1-én Véres vasárnap (IRA) Vendégünk:

Szentesi Zöld László

Február 8-án Magyarország energia nagyhatalom Vendégünk:

Spanyol Zoltán Ügynökök kíméljenek!

Indul az MNF Rock Klubja! Budapesten, a III. kerületi Kiskorona utca 3-as szám alatt

20-24 óráig kapunyitás 19 órakor

Február 25-én pénteken Február 27-én vasárnap Március 25-én pénteken

Gesarol koncert, zenei filmritkaságok vetítése, büfé, tánc

FRONT. Vigyázat, omlásveszély!

Recommend Documents