FRANCISCUS BACO: HÉTKÖZNAPI MEGFIGYELÉSEK 1 Franciscus Baco, avagy Francis Bacon (1561. január 22. – 1626. április 9.) az angliai St. Albansban született, elszegényedett nemesi családban. Miután elvégezte a jogot, 23 évesen politikai pályára lépett. Karrierje csúcsára Erzsébet királynő uralkodásának idején ért: Miután ugyanis a kegyvesztett Essex gróf tárgyalásán korona-ügyészként szerepelt, a királynő Verulam lordjává és St.-Albans viscountjává emelte. I. Jakab alatt is magas állásokat töltött be, egészen a kancellárságig vitte, ám 1621-ben vesztegetési ügybe keveredett, és csak az uralkodó kegyelmének köszönhetően szabadult börtönéből. Ekkor visszavonult birtokára és élete hátralévő részét - szerencsére - tudományos kutatással töltötte. Bacont az új, kísérleteken alapuló, a hagyományos arisztoteliánus – elsősorban logikai és racionális - módszert felváltó, úgynevezett empirikus tudomány egyik első teoretikusaként tartják számon. Tudományos elveit elsősorban De dignitate et augmentis scientiarum (A tudás méltósága és fejlődése. 1623) és Novum Organum (Új eszköz. 1620) című latin nyelvű munkájában fogalmazta meg. (E két művet egy Instauratio magna - ’Nagy építmény’ - c. munka részének szánta). Utópisztikus művében, a befejezetlen Nova Atlantis (Új Atlantisz. 1626) c. – eredetileg angolul írt, majd saját maga által latinra fordított – könyvében egy tudományos-technikai alapozású állam utópisztikus képét rajzolta meg. Emellett irodalmi és történetírói munkássága is jelentős: esszéi a műfaj klasszikusai, és terjedelmes kötetben írta meg VII. és VIII. Henrik történetét. Tudományos művei – amelyekben teóriáit gyakorlatilag is megvalósította – a természettudomány szinte minden területét felölelik: voltaképpen részben épp az ő tevékenységének köszönhetően született meg a modern természettudomány. Sylva sylvarum (Az erdők erdeje – vagy inkább: A legnagyobb erdő) c. munkáját, amelyből szövegrészletünk való, Bacon eredetileg szintén angol nyelven írta – és szintén az Instauratio magna részének, nevezetesen harmadik könyvének szánta. A Sylva eredetileg Bacon halála után, Londonban, 1628-ban jelent meg először teljes terjedelmében, William Rawley kiadásában és javításaival, ám Amszterdamban és Párizsban hamarosan publikálták latin, illetve francia fordítását. A mű megfigyelések és kísérletek témakörönként rendezett halmaza, elsősorban, mint kísérleti és tudományos módszertani kézikönyv vált ismertté. Magyarul Baconnak egyébként Új Atlantisz és Novum Organum c. munkája, valamint néhány esszéje olvasható. Hétköznapi megfigyelések 686. Hétköznapi megfigyelés a csuklással kapcsolatban. Ugyancsak ókori megfigyelés alapján tudjuk, hogy a tüsszentés meg képes szüntetni a csuklást. Ennek magyarázata az, hogy a csuklás a gyomor megemelkedésével jár együtt, míg a tüsszentés a gyomrot egy kicsit lenyomja, és ellenirányú elmozdulását megakadályozza. Tapasztalatunk szerint a csuklás – különösen gyermekeknél – mindenekelőtt a túl mohón elfogyasztott ételtől támad, emiatt ugyanis megfeszül a has. Emellett a savas étel és ital is okozhat csuklást, mivel csikarja a gyomrot. Az ilyesfajta gyomorbántalom viszont vagy akkor szűnhet meg, ha ellenirányú mozgás keletkezik, vagy pedig akkor, ha a lélegzés megszakad. Az előbbire tüsszentéskor kerül sor, a másik pedig olyankor tapasztalható, ha rövid időre visszatartjuk a lélegzetünket: ez is megszünteti ugyanis a csuklást. Ugyancsak megszűnik a csuklás, ha az ember erősen koncentrálni kezd valami komoly dologra – ahogy az általában történik is – vagy ha ecetet tart az orrához, illetve ha ecettel gargalizál, mert az ecet összehúzó hatású és akadályozza a lélegzet mozgását. Bacon de Verulamio, Franciscus: Sylva sylvarum, sive historia naturalis et novus atlas. Amstelodami, Apud Ludovicum Elzevirium, 1648. 396-403. 1
Franciscus Baco: Sylva sylvarum-ának címlapja. (Amszterdam, 1648.)
687. Hétköznapi megfigyelés a tüsszentéssel kapcsolatban. A nap felé fordított tekintet tüsszentést vált ki. Ennek magyarázata nem az orr felmelegedésében – jóllehet a napba tárt orrlikak egyetlen pillanat alatt is képesek izgalomba jönni – hanem az agynedvek aláfolyásában keresendő. E nedvek ugyanis előbb a szembe áradnak, majd innét ugyanilyen módon az orrba áramlanak alá, és itt tüsszentést váltanak ki. Ám fordítva is végbemehet a dolog, ilyenkor az orr viszketése vonzza a belső nedveket az orrba, majd ugyanilyen módon a szembe, amely nedves lesz tőlük. Megfigyelésem szerint viszont, ha az, akire sűrűn jön rá a tüsszenthetnék, addig dörgöli a szemét, amíg a vizes nedvek el nem árasztják, megakadályozhatja a tüsszentést. Ennek oka az, hogy ilyen esetben azok a nedvek, amelyek egyébként az orrba folynának alá, a szem irányába terelődnek. 688. Hétköznapi megfigyelés a fogak gyöngeségével kapcsolatban. A fogakra erősebben hat a hideg ital és az efféle, mint a test többi részére. Ennek oka kétféle lehet: Egyrészt a csont ellenállóbb a hideggel szemben, mint a hús, amely enged neki. A csont ellenállása következtében viszont a fagy huzamosabban képes hatását kifejteni. Másrészt a csont vértelen testrész, pedig éppen a vér tudná a hideget mérsékelni: az idegekre is ezért hat olyan erősen a fagy, mert azokban sincs vér. Az erős fagy is ezért teszi törékennyé a csontokat. Tapasztalatunk szerint ugyanis a hidegebb időben bekövetkezett csonttörést nehezebb kezelni. 689. Hétköznapi megfigyelés a nyelvvel kapcsolatban. Sokan leírták már, hogy a nyelven könnyebben jelennek meg a betegségek tünetei, mint más testrészeken. Ezért látható a nyelven például a belső hő is, amelynek legjellemzőbb tünete a feketéllő nyelv. A tarka jószág nyelve pedig foltokkal pettyezett szokott lenni. Ennek magyarázata kétség kívül a nyelv lágyságában rejlik, a nyelv ugyanis olyan lágy, hogy mindenfajta elváltozást könnyebben megjelenít, mint bármely húsosabb testrész. 690. Hétköznapi megfigyelés az ízzel kapcsolatban. Ha nem érzünk ízt, az a sós íz jele, néha pedig a keserűé, sőt gyakran az undorítóé, de soha nem az édesé. Ennek oka a nyelvben megromlott nedv, amely gyakran sós, keserű vagy undorító ízt eredményez, ám édeset soha. Az előbbiek ugyanis a rothadás fokozatai. 691. Hétköznapi megfigyelés a járványhozó időjárás némely előjelével kapcsolatban. Mikor az elmúlt évben vad járvány tombolt, London környékén, a különféle árkokban és földmélyedésekben sok varangyot lehetett látni: legalább három-négy hüvelyk hosszúságú farkuk volt, pedig a varangyok általában farkatlanok. Akik ezt megfigyelték, úgy találták, hogy a jelenség magyarázata a rothadást különösen elősegítő földben és levegőben keresendő. Azt is mondják, hogy az olyan gyökerek, mint a pasztinák vagy a marharépa a járványos évszakokban sokkal undorítóbban édes ízűek. 692. Hétköznapi megfigyelés különféle egynemű2 orvosságokkal kapcsolatban. 2
Az ókori és középkori gyógyszerészet kétféle orvosságot ismert: az úgynevezett egyneműeket (simplicia),
Az orvostudomány feladata annak alapos kiderítése, hogy melyik egynemű orvosságot áldotta meg a természet különösen finom, minden maró vagy savas hatástól mentes összetevőkkel. Az ilyen orvosságok ugyanis szétporlasztják azt, ami megkeményedett, megnyitják azt, ami eldugult, és kihajtják azt, ami káros, mégpedig kíméletesen és anélkül, hogy nagyobb kavarodást okoznának a szervezetben. Effajta szer az égerfavirág, amely a vese- és húgykőben szenvedőkön segít, az epilepsziát gyógyító ínfű,3 a lázra és fertőzésre való szarvasagancs, a fej járatait kitisztító bazsarózsa, a lépbajokat orvosló közönséges füstike 4 és rengeteg egyéb növény. Általában véve ide sorolandó – továbbá – az a sokféle állatka is, amely rothadásból jön létre, még ha undorító is az ízük, például a giliszták, a százlábúak, meztelen csigák stb. Az olyannyira gyalázott vipera-pasztilla, és a gyakran fűszerekkel és tartósítószerekkel feljavított kígyóhús – amelyet a régiek sem vetettek meg – véleményem szerint szintén hasonló hatású szer. Egyes állatok megrothasztott váladékai (amilyen a hódpézsma, vagy a mósusz, amelyeknek különleges hatóanyagaik vannak) szintén ide sorolható. Bizonyos rothadt növényi anyagok - mint például a csiperke, vagy a bodzán élősködő gadócgomba5 - szintén nyilvánvalóan kiváló hatásúak. Ennek az a magyarázata, hogy a rothadás minden testbéli mozgásnál szubtilisabb folyamat. Mivel pedig az élőlények élete közvetlenül nem vonható ki és hasznosítható (Paracelsus némely követője szerint ugyanis, az, ha más élőlények életét valahogyan mégis alkalmazhatnánk, és a testünkbe juttathatnánk, halhatatlansággal ajándékozna meg bennünket), azoknak a rothadt testeknek formájában, amelyeket biztonsággal tudunk használni, valójában az élettevékenységhez hatásában legközelebb álló dolgot, a rothadást hasznosítjuk.6 693. Különféle, a nemi élettel kapcsolatos megfigyelések. A régiek tudománya szerint a túl gyakori nemi élet tompítja a látást, igaz, a nemzésképtelen eunuchoknak is általában rossz a szemük. Az előbbi esetben a szellemerő megcsappanása a magyarázat, az utóbbiak esetében viszont a kelleténél nedvdúsabb agy. 7 A túlságos agynedvesség ugyanis megvastagítja a látósugarakat, és útjukat eltömíti: ahogy ez az aggkori látásgyöngülés esetében is tapasztalható. Az öregeknél ráadásul még a másik ok, nevezetesen a megcsappant szellemerő is közre játszik. A látásromlásért olykor joggal okolható a nátha és más alácsorgó nedvesség is.8 Az eunuchokra egyébként minden egyéb is jellemző, ami a nedvdúsabb alkatúak sajátja, például a duzzadt comb és alfél, a hasmenésre való hajlam, a sima bőr stb. 694. A nemi aktusból eredő gyönyör minden más ingernél sokkal erősebb. Tulajdonságai alapján a viszketéssel való rokonítása helytelen, bár mindkét inger valóban érintés útján támad. A nemi gyönyör magyarázata azonban ismeretlen.
3 4 5 6
7
8
amelyek egyetlen növényi, állati, vagy ásványi eredetű anyagból álltak, és az úgynevezett összetetteket (composita), amelyek több egynemű gyógyanyag keverékéből álltak. Ínfű: Ajuga chamaeptys Közönséges füstike: Fumaria schleicheri Fungus asellus A rothadás (putrefactio) az ó- és középkori elképzelések szerint olykor életet is képes létrehozni. Úgy gondolták, vannak állatkák, amelyek rothadásból születnek, például a légy, a bolha, vagy a varangyos béka. Az eunuchok agya azért nedvdús, mert egyes ó- és középkori elképzelések szerint (enkefalomielogenetizmus), a sperma az agyból száll alá, vagyis, ha nem ürül ki, összegyülemlik az agyban, és túl nedvessé teszi azt. A nátha egyik elnevezése, katarrhosz tkp. annyit tesz, hogy „aláfolyó”, mivel úgy hitték, hogy a nátha oka az agyból alácsorgó flegma, a nyiroknedv. A reuma szó is egyébként eredetileg „folyás”-t jelent: ezt a betegséget is a flegma túltengésével magyarázták.
Először is azért erősebb a nemi gyönyör minden más ingernél, mert a szellemerőmozgását az érzékszervek határozzák meg: ezek pedig annyiféle mozgást hoznak létre – és ezért annyifajta gyönyört és kínt is egyben – ahány fajta szerv csak létezik. Márpedig a nemi gyönyörnek sokféle eszköze van: a látás, a hallás, az ízlelés a szaglás, amelyek viszont éppúgy különb- s különbféle szerkezetűek, mint a nemi szervek. Scaliger ezért nevezte – és nem is megalapozatlanul - a nemi eredetű gyönyört hatodik érzéknek. Ha pedig még más érzékszervek is léteznének, és más alkalmas, a szellemerők számára járható vezetékek is rendelkezésre állnának, az ingerek száma elvileg még tovább növekedhetne. Azt sem derítették még egyébiránt fel, hogy egyes állatoknak vagy madaraknak nem lehetnek-e előttünk ismeretlen érzékeik. A kutyák szaglóérzéke például többnyire különleges érzéknek tartható. Másodszor a nemi gyönyör azért erősebb a többinél, mert az érintés is sokkal erősebben és mélyebben hat az emberre, mint a többi inger. Erre példa a lehűlés utáni felmelegedés vagy a felmelegedés utáni lehűlés. Nem egyenrangú ugyanis az olyan fájdalom, amelyik érintésből és az olyan kellemetlenség, amelyik más érzékelés mód útján támad, hiszen az érintésből eredő fájdalom sokkal hevesebb: márpedig ugyanez a helyzet a gyönyörrel is. Úgy tűnik ugyan, hogy mindaz, ami a szellemerőre hat, és közvetlenül, a szervektől függetlenül fejti ki hatását, erősebb benyomást képes tenni az emberre, mint az érzéki benyomás, ám az ilyenekből nincs valami sok, csak néhány akad belőlük - itt az illatszerekre, a borokra és más kellemes illatokra gondolok. Az illatszerek hatása is nagy és mély is lehet - például az eszméletüket veszített emberek magukhoz térítésében. Ami pedig az italt illeti, a részegség gyönyöre valóban tán a legközelebb áll a nemi gyönyörhöz. Heves szellemerő-mozgás közepett ugyanis nagy öröm szállja meg és keríti hatalmába az embert, és a nemi gyönyör közepett is majdnem hasonló élvezetben van részünk. 695. Elfogadható az a megfigyelés is, amely szerint a férfiak telente vágynak inkább az asszonyi ölelésre, míg a nők inkább nyáron kívánják a szerelmet. Ennek az a magyarázata, hogy a melegebb és szárazabb testből, amilyen a férfié, a nyár inkább kipárologtatja és kiszívja a szellemerőt, a téli hideg viszont inkább összesűríti, és épségben megőrzi bennük. A hideg és nedves testekben viszont, amilyen a nőké, a meleg éppenséggel felszítja és táplálja a szellemerőt, míg a tél akadályozza áramlását. Másfelől, az önmegtartóztatás, vagy a nemi élet hosszabb szüneteltetése a nedves és egészséges alkatú testekben különféle kórokat, különösen veszedelmes gyulladásokat okozhat. Ennek nyilvánvaló a magyarázata, hiszen ilyen esetben a szellemerők elsődleges ürülési módja válik lehetetlenné, más módja ugyanis aligha van, mint a nemi élet és a testgyakorlás. Bármelyiket hagyjuk is el, az a telítettség következtében, betegségeket eredményez.
Fordította: Magyar László András
Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)