Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar
Migráció az egészségügyben Az orvosmigráció alakulása 2009 és 2013 között – az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatainak elemzése alapján
Konzulens:
Készítette:
dr. Simon Dávid
Katona Eszter Rita társadalmi tanulmányok
A dolgozat a XXXII. OTDK szociológia szekciójában III. helyezést ért el.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ............................................................................................................................... 3 2. A migráció: definíciók, motivációk ..................................................................................... 5 3. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal ................................................ 9 4. A vizsgált adatbázis bemutatása ....................................................................................... 10 5. Az adatok elemzése............................................................................................................. 12 5. 1 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának aránya .....................................................12 5. 2 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának iránya ......................................................16 5. 3 Migráció a demográfiai, valamit a szakképzettséggel kapcsolatos adatok tükrében ...................20 5. 4 A pull faktor hatása: objektív különbségek Magyarország és a célország között .......................22
6. Amit állítanak, és amit tudhatunk az orvosmigrációról ................................................. 28 7. Összegzés ............................................................................................................................. 32
Bibliográfia ............................................................................................................................. 34 Források, cikkek ..................................................................................................................... 37 Melléklet .................................................................................................................................. 39
2
1. Bevezetés Dolgozatom feltáró jellegű: az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal1 (a továbbiakban EEKH) 2009-2013 közötti időszakra vonatkozó adatait elemzem, így próbálom feltérképezni az orvosmigráció jelenségét. Tanulmányom a nemzetközi migrációval, azon belül a kivándorlással foglalkozik. A munkám egy kis szelete az orvosmigráció kutatásának, mégis fontos eredményeket hordoz, a későbbiekben tovább vizsgálható kérdéseket vet fel. A munkám az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Migráció az egészségügyben: jelenségek és magyarázatok2 című kutatási részfeladatának továbbfejlesztése. Dolgozatomban a hazai és nemzetközi szakirodalom alapján definiálom a használt fogalmakat, többek között a migrációs potenciált, a brain drain jelenségét, valamint a migráció motivációit. Mivel a migráció jelensége (hátránya illetve haszna) a média mindennapi, gyakran vitatott témái közé tartozik, aktualitásából sohasem veszít. Az általam is elemzett adatbázis szolgál mind a hivatalos, mind a médiában megjelenő adatok hátteréül, így az elemzésem eredményei és a hírportálokon megjelenő adatok összevethetőek. Az elemzésem során az OTKA kutatás számára átadott adatokat használtam. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal működésének és feladatainak bemutatása után szemléltetem az EEKH-tól kapott adatok feldolgozását, valamint bemutatom az adatbázis tisztítását, így az elemzés egységeit is. A felhasznált adatbázis – hatósági adatbázis révén – nem az általam megszokott típusú adatokat, hanem csupán objektív, közigazgatási adatokat tartalmaz. Hátránya, hogy oksági összefüggések vizsgálatának hátteréül nem szolgálhat, előnye viszont, hogy minden orvost tartalmaz, aki külföldi munkavállaláson gondolkozik, hiszen az EEKH feladata a hatósági bizonyítványok kiállítása, melyek nélkül a külföldi munkavállalás – szakmán belül – nem lehetséges. Az adatbázis adategységei a közigazgatási feladatoknak megfelelően lettek kialakítva: az egyes igénylések, nem pedig az egyes igénylő személyek képezik az adatok elemi egységét.
1
Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központról szóló 29/2015. (II. 25.) Korm. rendelet 14. §(1) és (2) bekezdése értelmében az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (a továbbiakban: EEKH) elnevezése 2015. március 1-jétől Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központra (ENKK) változik, és a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (a továbbiakban: GYEMSZI) Emberi Erőforrások Főigazgatósága az ENKK-ba beolvad. A 29/2015. Korm. rendelet 14. § (3) bekezdésében megjelölt feladatok tekintetében az EEKH jogutódja az ENKK. (Forrás: http://www.enkk.hu/index.php/hun/) Dolgozatom megírásához az adatokat az EEKH biztosította, ezért munkám során így fogok hivatkozni az intézményre. 2 OTKA-szám: 101067, vezető kutató: Hárs Ágnes
3
Dolgozatomban az EEKH adatbázisának tisztítása után, az adatokat különböző szempontok szerint vizsgálva becslést adok a külföldön tartózkodó orvosok számának maximumára, így keresek választ arra a kérdésre, hogy a magyar egészségügyet mekkora veszteség éri az orvos elvándorlás miatt. Az általam meghatározott adatok a migrációs potenciál (Sik 2003) és a tényleges migráció között állnak, hiszen nincs információnk arról, hogy a hatósági bizonyítványt felhasználja-e az igénylő. Az adatbázis elemzése során meghatározom a leginkább preferált célországok alakulását a vizsgált időszakban. Vizsgálom a kivándorlás alakulását a nemek, a korcsoportok, az igénylési helyszín és végzettség szempontjából. Kutatásom során keresem a választ arra a kérdésre is, hogy a magyar orvosok esetében milyen mértékben játszanak szerepet a push és pull faktorok közötti eltérések. Valóban vonzóbbá tesznek egy országot az egészségügyre fordított magasabb kiadások, illetve az egészségügyi dolgozók hiánya a munkaerőpiacon (Eke–Girasek–Szócska 2009; Buchan–Perfilieva 2006)? Az EEKH nyilvántartásában nem csak a magyar állampolgárságú orvosok igénylései vannak regisztrálva, de mivel a dolgozatom a magyar orvosok migrációjával foglalkozik, valamint mivel a külföldi állampolgárságú orvosok hatósági bizonyítványának kiállítása során a magyar állampolgárságú orvosokétól eltérő módszereket alkalmaznak, így elemzésem során a külföldi állampolgárokat nem veszem figyelembe. Dolgozatom végén az elemzés adatait összehasonlítom a médiában megjelenő számokkal, ezzel rávilágítva az adatbázis hiányosságainak jelentőségére.
4
2. A migráció: definíciók, motivációk Az orvosok, ápolók és más kvalifikált egészségügyi szakemberek vándorlása világszerte elterjedt jelenség, amely a magasan képzettek migrációjának, vagyis a skilled migration része (Mullan 2005; Pang–Lansang–Haines 2002. hiv Eke–Girasek–Szócska 2009: 797). A migráció egyik lehetséges definícióját Cseresnyés Ferenc tanulmányában olvashatjuk: „Migrációnak nevezik azt a folyamatot, melynek során egyes személyek vagy csoportok úgy váltanak lakókörnyezetet; illetve társadalmat, hogy ez a váltás időlegesből tartóssá, huzamossá válik” (Treibel 1993, hiv. Cseresnyés 1996: 2). Claire Wallace négy migrációs típust különít el egymástól: a néhány napos, a néhány hetes, a néhány éves és az életre szóló külföldi tartózkodást (Wallace 1998). A magasan képzettek migrációját brain drain-nek (agyelszívásnak) is nevezik. Brain drain-ről akkor beszélünk, ha a kvalifikált, kiemelkedő szellemi vagy fizikai képességű munkaerő külföldön vállal – a végzettségének megfelelő – munkát (Rédei 2007: 531). A magasan kvalifikált dolgozók migrációját egyenlőtlenség hozza létre, így egy változásra adott reakcióként értelmezhető, amely akkor ér véget, ha a kiegyenlítő népmozgás már nem szükséges (Scott 1970). A tanulmányi célú mobilitás növekedését elősegíti a tartózkodási engedélyek széles választéka. A proaktív politikát előnyben részesítő országok vonzani próbálják a jó képességű diákokat, míg azok az országok, melyek nem képesek versenyképes képzést és munkahelyeket teremteni, elveszítik a tanulók és a munkaerő többségét. Ezek az országok csupán a migránsok visszatérésében reménykedhetnek (Rédei 2014: 73). A korai, diplomaszerzést követő elvándorlás csökkenti a migráció kockázatát, hiszen az egyetemi évek alatt kialakított kapcsolatháló informális erőt jelent a munkaerő-piaci sikerhez (Rédei 2014: 76). A brain drain nem csak a fogadó országok számára jelent nyereséget, amennyiben a migráns visszatér a küldő országba, és a külföldi tapasztalatokat, új készségeit itthon kamatoztatja (Stark–Helmenstein–Prskawetz 1977). Ez a megállapítás alátámasztja Rédei állítását, miszerint fontos bekapcsolódni a nemzetközi munkaerőmozgásba, hiszen az ismeretek így válhatnak univerzálissá (Rédei 2014: 116). A dolgozatomban a migrációs szándékkal foglalkozom, ennek kapcsán migráció alatt a magyar orvosok nemzetközi, külföldre irányuló migrációs szándékait vizsgálom, nem foglalkozom a belföldi migrációs folyamatokkal.
5
A migrációs potenciál a magyar állampolgárságú orvosok körében vizsgált külföldi munkavállalási illetve kivándorlási szándékra vonatkozik. A migrációs szándékot egy olyan mutatóval mérhetjük, amelyből kiderül, hogy egy adott populáció mekkora hányada tervez migrálni (Sik 2003: 15). Az adminisztratív adatforrás alapján megállapított migrációs szándékot erősebbnek mondhatjuk a megkérdezésen alapuló potenciálnál. Tehát a mérőszám, amit elemzésemben használni fogok – a magyar állampolgárok által benyújtott hatósági bizonyítvány-igénylés –, a migrációs potenciál és a tényleges migráció között áll, hiszen az igényelt hatósági bizonyítványok felhasználásáról nincs adatom. A nemzetközi migrációt vizsgálva felmerül két másik definiálandó fogalom is: a befogadó, valamint a kibocsájtó ország fogalma. Befogadó ország/célország alatt azt az országot értem, amely a migráció célja, amelybe a migrálni kívánó orvos hatósági bizonyítványt igényel. A kibocsájtó ország esetemben Magyarország, a kutatásom a Magyarországon diplomát szerzett, magyar állampolgárságú orvosokat vizsgálja. Boeri és Brücker az Európai Unió keleti bővítésének hatását vizsgálták, tanulmányukból kiderül, hogy Németország és Ausztria válhat az elsőszámú célországgá (Boeri–Brücker 2001). A tanulmány azonban a csatlakozás előtti várakozásokat mutatja: az elemzésemből későbbiekben azonban kiderül, hogy Anglia jelentősége – az munkaerőpiac azonnali megnyitásának köszönhetően – megnőtt. A szerzőpáros szerint a keleti nyitást követően a magas jövedelmi különbségek tartós migrációhoz vezettek (Boeri–Brücker 2004). A vizsgálatom alapegységei az orvosok, akik általános orvosi vagy fogorvosi diplomával rendelkeznek, adott esetben szakirányú végzettségük is van. Eke, Girasek, és Szócska 2009-es tanulmányukban négy olyan tényezőt írnak le, amelyek lehetővé teszik az orvosok Európa keleti országaiból Nyugat felé való áramlását. Az első általuk említett ok az Európai Unión belüli automatikus képesítés-elismerés. A második tényező a munkaerő-toborzó cégekre vezethető vissza, akik kihasználják a nyugati országok Kelettől való függőségét, ami az egészségügyi dolgozók emberierőforrás-hiányából alakult ki. A harmadik faktor az emberierőforrás-menedzsment fontosságának növekedése, bár ennek eredményes megvalósítása egyelőre kétségbe vonható: a migráció menedzselésére nem tették meg a szükséges lépéseket, mert alábecsülték a mértékét és ellátórendszereik működésére gyakorolt hatását. Negyedik tényezőként a migrációval járó fejlődést, tapasztalatszerzést és tapasztalatcserét említik, ami az orvosi szakmában elhanyagolhatatlan (Eke–Girasek–Szócska 2009: 804-805).
6
A három szerző egy másik tanulmányában megállapítja, hogy az orvostanhallgatók egyre fontosabbnak tartják a magasabb fizetést és a jó munkakörülményeket. Sokan már pályaválasztáskor a külföldi munkavállalást, valamint a tudományos karriert tartják szem előtt, a tudatosan külföldi karrierre vágyó hallgatók aránya pedig az évek során egyre növekszik (Girasek–Eke–Szócska 2007; Girasek–Molnár–Eke–Csernus 2009). Abban az esetben, ha a vándorlás azokból az országokból, ahol az orvosok piaca telített, sőt túlkínálat jelentkezik, oda történik, ahol hiány van, a migráció pozitív hozadékaként kiegyenlítődhetnek a különbségek. Ha a körülmények megfelelőek, az orvosok fejlődni tudnak, és az életszínvonaluk is növekedhet. Problémát okoz ellenben, ha az orvosok olyan országokat hagynak el, amelyekben az egészségügyi szakemberek között hiány van (Buchan–Perfilieva 2006: 3). Azt láthatjuk, hogy a migráció migrációt termelhet, hiszen ahogy Buchan és Perfilieva írja, az elvándorlás pozitív velejárója az egészségügyi rendszer fejlődése, ami pedig Eke, Girasek és Szócska tanulmánya alapján valószínűsíti az orvosok migrációját, elsősorban a nyugati régiókba (Eke–Girasek–Szócska 2009: 804; Buchan–Perfilieva 2006: 3). Honvári János a nyelvismeret és a képzési terület fontosságát emeli ki a külföldi munkavállalási szándék tekintetében (Honvári 2012). A migráció nem csak egyirányú mozgás (one-way flow) lehet, a kibocsájtó ország irányából a célországba, gyakran előfordul, hogy egy harmadik országba költöznek, vagy visszatérnek hazájukba (Buchan–Perfilieva 2006: 5). A migráció motivációjaként rendszerint megkülönböztetik a push és pull faktorokat, tehát a taszító illetve vonzó tényezőket. A két fogalmat Ravenstein, brit statisztikus alkotta meg (Hárs 2001: 44). Buchan és Perfilieva a tanulmányukban összesítették az általános, egészségügyi dolgozókra hatást gyakorlós push és pull tényezőket, de kiemelik, hogy ezek minden ország esetében kiegészülhetnek egyéb különleges, illetve országspecifikus tényezőkkel. A push faktorhoz az alacsony fizetést, a szegényes munkakörülményt, az erőforráshiányt, a korlátozott karrier- és képzési lehetőségeket és a gazdasági instabilitást sorolják. Pull faktorként említik a magasabb jövedelmet, a karrierlehetőséget, a jobb egészségügyi rendszert és képzést, valamint a politikai stabilitást (Buchan–Parkin–Sochalski 2003, hiv Buchan–Perfilieva 2006: 5). A fent leírt push faktorok tehát egy jobb élet utáni vágyat fejeznek ki, ami mind a magas, mind pedig az alacsony színvonalon élő orvosok körében elvándorlásra ösztönözhet. A magyarok migrációs szándékát egy jobb élet reményképe határozza meg (Nagy 2001: 355). A neoklasszikus közgazdaságtani makroelmélet alapján a munkaerőkereslet és -kínálat területi különbségeinek köszönhető a migráció. Az elmélet szerint azokban az országokban, 7
ahol nagy mértékben jelen van a munkaerő, a bérek alacsonyabbak, míg a korlátozott munkaerőpiaci tartalék mellett magas bérezés jellemző. A munkaerőmozgás a magasabb fizetést kínáló ország felé történik, ami a munkaerőkínálat növekedéséhez és a kereset mértékének csökkenéséhez vezet (Sik 2012: 8-9). A neoklasszikus közgazdaságtan mikroelméleti modellje szerint „az emberek az alapján választják meg mozgásuk irányát, hogy (adott képzettség mellett) hol tudják a legnagyobb jövedelmezőséget elérni” (Sik 2012: 9). A magasabb jövedelemért azonban kockázatot kell vállalniuk, amely jól leírható befektetésként, hiszen az utazás költségeit állniuk kell, valamint a befogadó országhoz való alkalmazkodás is kihívást jelenthet. Tehát az ésszerű döntés alapján a migráció a legmagasabb nettó haszonnal kecsegtető ország felé történik. A különbség a makroelméleti modellhez képest többek között abban áll, hogy bár a migrációs döntést mindkét modell szerint az egyének hozzák, a makroelmélettel szemben a mikroelmélet szerint a foglalkoztatási rátát a potenciális migráns nem veszi figyelembe; az emberi tőke valószínűsíti a migrációt, hiszen a magasabb iskolai végzettség, a kiemelkedő nyelvtudás magasabb bérezéssel jár együtt (Sik 2012: 9-10). Az orvosok migrációja egy speciális jelenség, hiszen az orvosképzés nagyban eltér a többi tudományterület képzési rendszerétől. Orvosnak tanulni az emberi tőkébe történő befektetés, egyfajta beruházás, ebben a szakmában is rendkívül fontos a presztízs, a network, a kapcsolati tőke szerepe.
8
2. Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal3 egy tíz éves múltra visszatekintő, önállóan működő és gazdálkodó, országos illetékességű központi közhatalmi költségvetési szerv. Az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe valamint az ágazati irányírási jogkörébe tartozó közigazgatási és hatósági feladatokat4 látja el. Az ország határait átlépő feladatai közé tartozik a külföldön felhasználni kívánt orvosi igazolások hitelesítése, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek alapnyilvántartásának és az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásának vezetése, valamint a külföldi, nem gazdasági célú letelepedés mellett végezni kívánt egészségügyi tevékenység bejelentésével kapcsolatos eljárás lefolytatása. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal állítja ki a hatósági bizonyítványokat is, amelyek a külföldi regisztrációhoz és a megszerzett bizonyítványok külföldi elfogadtatásához szükségesek. Az igényléseket a hivatal anonim módon regisztrálja adatbázisában. A nem illetékköteles hatósági bizonyítvány kiállításának díja 2009. április 23. és 2014. január 9. között 17.875 Forint volt, 2014 januárja óta típusonként a kiállítás díja 25.375 Forintra emelkedett. Az adatbázis alapján előfordul, hogy egy adott személy egy éven belül többször is igényel hatósági bizonyítványt, akár azonos országba, akár másik célországba. Ahhoz, hogy ezeket módszertanilag korrekt módon értelmezzem, igyekeztem utánajárni a hatósági bizonyítványok kiállítási és elfogadási rendszerének. Az EEKH honlapján sajnos nem elérhető részletes leírás a hatósági bizonyítványok fajtáiról, és időbeli érvényességéről, az adatszolgáltatóval való egyeztetés alapján azt mondhatjuk, hogy nincs egyértelmű eset, inkább csak szokásos eljárásmódról beszélhetünk. A hatósági bizonyítványoknak több fajtája van: létezik korlátozott, valamint időben nem korlátozott típusú is. Mivel az eljárásrendek eltérőek, ezért a határok sem húzhatóak meg szigorúan. Az európai uniós irányelv az elfogadás gyakorlatában a három hónap. A hivatal munkatársának elmondása szerint az ismétlődések két lehetséges oka, hogy az igénylő nem használja fel az igazolást, vagy más országba igényel következő alkalommal.
3
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400295.KOR Az EEKH fenntart – az általam használton túl –nyilvántartási és működési adatbázisokat is. Az egészségügyi nyilvántartások többek között a receptírás miatt fontosak. Hasonló nyilvántartásokat vezetnek többek között a könyvelőknél és építészeknél is. 4
9
4. A vizsgált adatbázis bemutatása Az EEKH által rendelkezésünkre bocsátott adatbázisok a 2009 és 2013 közötti, valamint a 2014 első negyedévére vonatkozó hatósági bizonyítványok igénylését tartalmazzák, igénylésenként. Az egyes igényléseket és az igénylő személyét anonimizált azonosító (továbbiakban ideiglenes azonosító) köti össze. Elemzésem során a 2009 és 2013 közötti adatokat veszem figyelembe, mivel a rendelkezésünkre álló 2014-es adatbázis nem teljes, így a dolgozatomban ezeket az adatokat nem vizsgálom. Az adatbázis tartalmazza, az igénylő nemét, állampolgárságát, életkor szerinti kategóriáját. A szakképzettséggel kapcsolatban egy-egy kétértékű változóból kiderül, hogy az igénylő rendelkezik-e szakvizsgával, illetve hogy a diplomáját az orvosivagy a fogorvosi karon szerezte. Ezeken kívül ismerjük a hatósági bizonyítvány kiállításának évét, a célországot és az igénylés helyszínét. Az adatbázis átalakításának célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, amelyben minden igénylő egy esetként szerepel, illetve amely az igénylésekkel és az igénylő szakképzettségében bekövetkező változásokkal kapcsolatban a lehető legtöbb fontos információt megőrzi. A célországok közül meghatároztam azokat, amelyeket az igénylők leginkább preferálnak, ezekre létrehoztam egy-egy külön változót annak érdekében, hogy az évenkénti adatokat részletesen vizsgálhassam, valamint egy általános kétértékű változót, amiből kiderül, hogy kiemelt szerepű vagy ritkán választott célországba igényelt hatósági bizonyítványt az adott orvos. A kiinduló adatbázis alapján (amely nem csak a magyar állampolgárokat tartalmazza) Ausztria, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország és Izrael bizonyultak a leggyakrabban választott célországoknak. Hatósági bizonyítványt egy személy egy éven belül több alkalommal is igényelhet, így a többször igénylő személyek azonos ideiglenes azonosítóval szerepelnek, viszont külön esetként. Az eredeti adatbázisok elemezhetővé tétele egy hosszabb folyamat volt, a reprodukálhatóság kedvéért a következőkben ezt mutatom be. Létrehoztam egy új adatbázist, amelyet az eredetiből aggregáltam személyekre, így nincs ismétlődés az ideiglenes azonosítók között, tehát minden orvos egyszer fordul elő az adatbázisban. Az adatvesztés kezelésére mindenkihez hozzárendeltem egy új változót, ami azt mutatja, hogy hányszor igényelt hatósági bizonyítványt.
10
Ahhoz, hogy egy összetett, de könnyen elemezhető adatbázist kapjak, az eredeti adatbázist leszűrtem évekre, így kaptam hat újat, amelyekben szintén végrehajtottam az aggregálást, majd egymás után hozzáadtam ahhoz az adatbázishoz, amelyik minden információt egyben tartalmaz, de az adatok aggregálva vannak benne. Mivel a dolgozatom célja a magyar orvosok migrációjának mérése, így az összetett adatbázisból kiszűrtem azokat az orvosokat, akik legalább egyszer magyar állampolgárnak vallották magukat a hat év során, és az elemzést csak velük folytattam. Tehát az adatbázis, amivel dolgozni fogok, több lépésben jött létre és a magyar állampolgárok migrációs szándékát térképezi fel, tartalmazza a hatósági bizonyítványok igénylését 2009 és 2013 között, valamint az egyes években külön is. Ahogy azt az EEKH is kiemeli a honlapján, az adatbázis nem alkalmas arra, hogy az orvosok tényleges migrációjára vonjunk le belőle következtetéseket, az adatok a migrációs szándék mérésére használhatóak. A kiállított hatósági bizonyítványok számából nem derül ki, hogy hány orvos van pontosan külföldön, hiszen a felhasznált hatósági bizonyítványok számáról nincs adatunk. Az adatbázis nem tartalmaz szubjektív adatokat, csupán objektív, demográfiai jellemzőket, így a migrációs szándék motivációinak feltárása az adatbázis alapján nem lenne lehetséges, én mégis megpróbálok következtetésekre jutni úgy, hogy az adatokat egyéb adatbázisokkal vetem össze. Az adatok a megszokottaktól eltérően nem mintára vonatkozó adatok, hanem egy teljes populációt írnak le, mivel azonban a migráció évről évre változik, így a migrációt flowadatokkal jellemezzük. Az adatokat tehát értelmezhetjük egy szuperpopulációból vett mintaként, így a jelenségek közötti összefüggések megalapozottan vizsgálhatók.
11
5. Az adatok elemzése 5.1 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának aránya Tanulmányom e fejezetében a Magyarországon végzett, magyar állampolgárságú, potenciális migráns orvosok arányának számát határozom meg, valamint becslést adok a külföldön praktizáló, Magyarországon diplomát szerzett orvosok felső értékére az adatbázis különböző szempontok szerinti vizsgálata alapján. A célom annak meghatározása, hogy a magyar egészségügyben mekkora veszteséget okoz a magyar állampolgárságú orvosok elvándorlása. Az orvosképzés egyfajta befektetés az állam részéről, így nem volna megalapozott a külföldi állampolgárságú, Magyarországon végzett (de a képzésért fizető) orvosok bevonása az elemzésbe. Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatainak elemzése alapján 2009-ben 807 magyar állampolgárságú orvos igényelt hatósági bizonyítványt, 2010-ben 951, 2011-ben 1018, 2012-ben 1037, 2013-ban pedig 822. A 2014-es év első negyedévében 403 hatósági bizonyítványt igényeltek azok az orvosok, akik magyar állampolgárnak vallották magukat. Az adatok alapján tehát 2009 és 2012 között növekvő tendencia, 2013-ban pedig visszaesés látható a magyar orvosok migrációs szándékának tekintetében. Az itt megállapított adatok felső közelítései annak, hogy a magyar orvosok közül évente hányan váltak külföldi munkavállalóvá, tekintettel arra a korábban említett tényre, hogy az igényelt bizonyítványok nem feltétlenül kerültek felhasználásra, illetve lehetséges, hogy már külföldön munkavállaló magyar orvos kért újabb munkavállaláshoz bizonyítványt. A fent említett gyakoriságok esetében fontos hangsúlyozni azt is, hogy az évek között lehetnek átfedések személyek tekintetében. A vizsgált időszak adott évében először hatósági bizonyítványt igénylők száma 2010-ben 840, 2011-ben 853, 2012-ben 824, 2013-ban 596 és 2014 első negyedévében 266 fő. Az ismétlődéseket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a 2013-ban hatósági bizonyítványt igénylők 27,5 százaléka már valamelyik megelőző évben is kérvényezte a bizonyítvány kiállítását (akár többször is). Az ismétlődéseket figyelembe véve a potenciális migráns orvosok számára adott becslésem 2009-ben 585 fő, 2010-ben 689, 2011-ben 738, 2012-ben 752, és 2013-ban 596 fő. Az 1. táblázat tartalmazza a dolgozó orvosok számát az egyes években a KSH statisztikája5 alapján, amelyek az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal
5
http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_fea001.html
12
nyilvántartásának adatain alapszik, a külföldről érkező, Magyarországon munkát vállalni kívánó orvosok számát a KSH az EEKH egy másik adatbázisa alapján gyűjti, amely a külföldi diplomával rendelkezők honosítási kérelmét tartalmazza. A Magyarországon diplomát szerző orvosok számát az OECD egészségügyi statisztikájában6 publikálja. Az adatokból kiszámítottam a külföldön munkát vállalni tervező orvosok arányát is, az első esetben az összesített adatokat vettem figyelembe, így itt előfordulhat átfedés a személyek között, míg a második esetben az adott időszakban először igénylők számát, a harmadik esetben pedig a becsült számot vettem alapul. Az arányszámok segítségével következtethetünk az orvos-állomány változására.
2009
2010
2011
2012
2013
Magyarországon dolgozó orvosok
35 196
33 943
34 736
36 250
37 711
Bejövő orvosok
59
58
64
85
66
924
1041
1149
1375
-
807
951
1018
1037
822
807
840
853
824
596
585
689
738
752
596
2,3
2,8
2,9
2,9
2,2
2,3
2,5
2,5
2,3
1,6
1,6
2
2,1
2
1,6
Magyarországon orvosi diplomát szerzők Igényelt hatósági bizonyítványok* Igényelt hatósági bizonyítványok** Igényelt hatósági bizonyítványok*** Külföldön munkát vállalni tervező orvosok (%)* Külföldön munkát vállalni tervező orvosok (%)** Külföldön munkát vállalni tervező orvosok (%)***
1. táblázat (magyarázat) *: a vizsgált időszakban az összes igénylés száma, lehet átfedés személyek tekintetében **: a vizsgált időszakban először hatósági bizonyítványt igénylők száma ***: a vizsgált időszakban hatósági bizonyítványt igénylők számára adott becslésem, átfedések nélkül
Az 1. táblázat alapján az orvosállomány változását nem befolyásolja jelentősen a migrálni kívánó, tehát hatósági bizonyítványt igénylő orvosok száma. Az orvosok kivándorlásának mértéke nem okoz veszteséget, az orvosállomány a kivándorlásnak köszönhetően nem csökken. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az adatok nem tartalmazzák a nyugdíjba vonuló orvosokat, valamint a pályaelhagyókat. A diplomaszerzés pedig nem jelenti szükségszerűen 6
http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm
13
azt, hogy a friss diplomás orvosként helyezkedik el. A Magyarországon dolgozó orvosok számát nem csak a diplomaszerzés és a bevándorlás növeli, hanem az orvosi pályára visszatérők száma is, de fontos megjegyezni, hogy a „bejövő”, tehát a Magyarországon munkát vállaló, külföldi diplomával rendelkező orvosok száma minden évben nagyon alacsony a potenciális migráns orvosokéhoz viszonyítva. A számuk 2012-ben a legmagasabb, míg a többi évben konstansnak tekinthető. Az elvándorlás problémájának súlyát azonban nem szükségszerűen az igénylő – és migráló – orvosok számának növekedése adja, hanema szakmában tapasztalható, a munka újratermelődését érintő hiány. Az adatok azonban – bármely arányszámot vizsgálva – azt mutatják, hogy nem nőtt jelentős mértékben a külföldön munkát vállalni kívánó orvosok aránya 2009 és 2013 között: egyik évben sem haladta meg a 3 százalékot a hatósági bizonyítványt igénylők aránya a Magyarországon dolgozó magyar állampolgárságú orvosokhoz viszonyítva. A fenti állítás igaz mind az összesített igénylések aránya, mind pedig az első hatósági bizonyítvány-igénylés aránya tekintetében. A különbség a két arányszám között egyik évben sem kimagasló. Összességében azt mondhatjuk, hogy a magyar állampolgárságú orvosok kivándorlásának ellenére Magyarországon az orvosok számában nem tapasztalhatunk csökkenést. Az elemzésbe bevontam az adatbázisban szereplő, 30 év feletti, külföldi állampolgárságú orvosokat is, azt feltételezve, hogy – a friss diplomásokkal ellentétben, akik igen gyakran a diplomaszerzést követően visszatérnek hazájukba, – az idősebb korosztály tagjai aktív, praktizáló szereplői a magyar egészségügynek, így elvándorlásuk hatással van az orvosállomány változására. A 2. táblázat esetében a fentiek alapján a 30 év feletti külföldi állampolgárságú orvosok igényléseit is figyelembe veszem. 2009-ben igényelt a vizsgált időszakban a legkevesebb, míg 2010-ben a legtöbb külföldi állampolgárságú orvos hatósági bizonyítványt. Az ismétlődéseket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a 2013-ban hatósági bizonyítványt igénylő külföldi állampolgárságú orvosok 16,6 százaléka már valamelyik megelőző évben (akár többször is) kérvényezte a bizonyítvány kiállítását.
14
Magyarországon dolgozó orvosok Magyarországon orvosi diplomát szerzők Bejövő orvosok Külföldi állampolgárságú orvosok igénylései* Külföldi állampolgárságú orvosok igénylései ** Igényelt hatósági bizonyítványok* Igényelt hatósági bizonyítványok ** Külföldön munkát vállalni tervező orvosok (%)* Külföldön munkát vállalni tervező orvosok (%)**
2009
2010
2011
2012
2013
35 196
33 943
34 736
36 250
37 711
924
1041
1149
1375
-
59
58
64
85
66
137
211
198
195
193
114
176
165
163
161
944
1162
1216
1232
1015
921
1016
1018
987
757
2,7
3,4
3,5
3,4
2,7
2,6
3,0
2,9
2,7
2,0
2. táblázat (magyarázat) *: a vizsgált időszakban először hatósági bizonyítványt igénylők száma **: a vizsgált időszakban hatósági bizonyítványt igénylők számára adott becslésem, átfedések nélkül
A 2. táblázat alapján azt mondhatjuk, hogy a friss diplomások száma alacsonyabb az igénylésekre adott becslésemnél. A külföldi munkavállalást tervező orvosok aránya nem nőtt jelentősen a külföldi állampolgárságú orvosok bevonásával.
Összességében azt mondhatjuk, hogy bár az adataim nem a tényleges migrációt mutatják, hanem azt, hogy a magyar orvosok közül évente legfeljebb hányan váltak külföldi munkavállalóvá, ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a migráció aránya a vizsgált időszakban nem nőtt jelentősen. Az orvos-állomány változását nem befolyásolja jelentősen a kivándorlást fontolgató, tehát hatósági bizonyítványt igénylő orvosok száma.
15
5.2 A magyar állampolgárságú orvosok elvándorlásának iránya A mellékletben található első táblázat alapján hoztam létre az 1. ábrát, amely azt mutatja, hogy a magyar állampolgárok mely országokat preferálják leginkább. Az ábrán az adatok összesített rangsora alapján azok az országok láthatók, melyek esetében a hatósági bizonyítványt először igénylők aránya magasabb, mint 2 százalék. A mellékelt gyakorisági megoszlásból látható, hogy a fent korábban leírtak szerint (tehát az összes Magyarországon végzett orvos körében) kiemelt szerepű, bordóval jelölt országok valóban az elsők között szerepelnek, de a magyar állampolgárságú orvosok körében Izrael nem szerepel a legkedveltebb célországok között. Ugyanakkor az Egyesült Arab Emirátusok helyzete figyelemfelkeltő: minden évben szerepel a célországok között, ráadásul évről-évre fontosabb szerepet kap, 2013-ra a lista vezető országai közé kerül. Az első három helyen Németország, az Egyesült Királyság, Írország, Ausztria valamint Svédország váltogatják egymást. Buchan és Perfilieva szerint Németország és az Egyesült Királyság elsősorban célországok, mivel a bevándorlók száma jóval magasabb, mint a kivándorlóké (Buchan−Perfilieva 2006: 14). Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt a magyar migránsok által leginkább preferált célország Németország volt, a csatlakozás után az Egyesült Királyság átvette helyét. (Nyírő 2013) A két hagyományosan célországként számon tartott terület mellett Nyírő Ausztriát emeli ki, mint a magyar migránsokat leginkább vonzó országot, ezt az állítást a munkaerő-felmérés adatai is megerősítik (Nyírő 2013; Hárs – Simon 2014:13). A munkaerő-felmérés a szokásokkal ellentétben tartalmazza az ingázó migránsokat is, ennek köszönhető Ausztria kimagasló eredménye (Hárs – Simon 2014: 13). Bár Ausztria az orvosok körében is gyakran választott célország, ám Németországot és az Egyesült Királyságot Svédország követi az orvosok migrációs szándékának tekintetében. Buchan és Perfilieva tanulmányukban két másik kutatásra hivatkozva (Buchan et al. 2003; Simoens−Hurst 2006) azt írják, hogy az orvosok szabadon és egyszerűen mozoghatnak a skandináv országok, Írország, az Egyesült Királyság, Németország és Ausztria között, mivel nyelvük és oktatási rendszerük nagyon hasonló (Buchan−Perfilieva 2006: 5). A Honvári János által hangsúlyozott képzési terület és a nyelvtudás fontossága az orvosmigráció tekintetében is érvényesül (Honvári 2012). Az EEKH adatai alapján 2009-ben és 2010-ben az Egyesült Királyság volt a leginkább preferált ország, ezt szorosan követte Németország, de 2011-től kezdve a sorrend megfordult, és a Németországba történő hatósági bizonyítvány-igénylés vált a leggyakoribbá. 16
Németország Írország
Egyesült Királyság Svájc
Svédország Franciaország
Ausztria Norvégia
39,3 33,7
33,5
33,2
30,6 27
25,5
24,3
7
4,1 3,5 3 1,5 1,6
2009
30,4
7,9 5,7 4,4
2 2,6 1,9
2010
8,5 7 5,4 1,6 1,7 1,4 2011
8,39,2 6,1 3,1 2,2 2 2012
24,8
9,2 8,3 6,1 5
2,4 2,1
2013
1. ábra: Hatósági bizonyítványok első igénylésének aránya évenkénti százalékos megoszlása
A 2. ábrán az első három leggyakrabban választott célországba – az Egyesült Királyságba, Németországba és Svédországba – igényelt hatósági bizonyítványok megoszlását ábrázoltam évenként, 2009 és 2013 között. Az összesített adatok alapján ez a három ország bizonyult a leggyakrabban választott célországnak. Az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a hatósági bizonyítványt igénylők körében az Egyesült Királyságba történő igénylés 2009 és 2013 között csökkenő tendenciát mutat, a két időpont között 14,5 százalékponttal csökkent a kérvényezők aránya. Németország esetében 2011-ben volt a legmagasabb a hatósági bizonyítványt igénylők aránya, de ettől az évtől a növekvő tendencia megáll, és lassú csökkenést mutat. A visszaesés ellenére a hatósági bizonyítványt Németországba igénylők aránya az Egyesült Királyságba igénylők aránya felett marad.
17
Egyesült Királyság
Németország
Svédország
39,3
30,4 24,8
24,3
9,2
7
2009
2010
2011
2012
2013
2. ábra: Hatósági bizonyítványok igénylésének aránya évenkénti megoszlása a három leginkább preferált célországba
2010-ig tehát az Egyesült Királyság a legkedveltebb célország, ekkor azonban az Egyesült Királyságba beadott kérvények száma csökkenni, míg a Németországba beadott kérvények száma növekedni kezd. Az általam megállapított tendencia megegyezik a Hárs Ágnes és Simon Dávid által, a munkaerő-felmérések alapján leírtakkal. A 2004-es európai uniós csatlakozásunkkal egy időben az új tagállamok munkavállalóinak (így az orvosok számára is) egyből lehetségessé vált – többek között – az Egyesült Királyságban munkát vállalni, míg Németország csupán 2011 után nyitotta meg a munkapiacát (Hárs–Simon 2015). Svédország esetében 2010 és 2013 között növekvő tendencia olvasható le, de fontos kiemelni, hogy az igénylések aránya jóval alacsonyabb a két másik országhoz képest. Az ország-preferenciák alapján megállapíthatjuk, hogy a németországi és az egyesült királysági igénylések összege mind az öt évben az összes igénylés több, mint 50 százalékát teszi ki, Németország a 2011-es munkapiac-nyitásával az Egyesült Királyság „helyettesítőjévé” vált. A fenti tendenciákat megvizsgáltam megyei szinten is, az Egyesült Királyság esetében az összesített adatok alapján megállapított csökkenő tendencia az adatok megyékre való bontása után is tapasztalható.
18
Németország esetében az adatok nem ilyen egyértelműek. Szembetűnő, hogy azokból a megyékből, melyekben magyarországi németek élnek (Baranya, Bács-Kiskun, Fejér, GyőrMoson-Sopron, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom), sokkal nagyobb arányban érkezett hatósági bizonyítvány-kérelem Németországba, mint a többi megyéből. Elemzésem alapján Baranya, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves valamint Vas megye esetében is tapasztalhatjuk, hogy egyes országok (mind a preferált, mind a kevésbé preferált országok) tekintetében évről-évre növekszik a migráció aránya. A fentiek közül kis lélekszámú Vas, Tolna és Baranya megye. Azt feltételezem, hogy a kis lélekszámú megyékben talán érvényesülhet egyfajta hálózati hatás. Úgy gondolom, ez egy érdekes szempont lehet a későbbi elemzéseinkhez. Az összesített adatok alapján azt mondhatjuk, hogy az Egyesült Arab Emirátusok mint célország az évek során egyre népszerűbbé vált: Baranya és Csongrád megyék vizsgálata során az Egyesült Arab Emirátusok növekvő vonzereje egyértelműen tapasztalható. Az Európai Unión belül egyszerűbb a letelepedés, az Egyesült Arab Emirátusok esetében valószínűbb lehet a visszatérés, valamint kulturális akadályok is állhatnak a rövidebb ott tartózkodás hátterében. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy vajon Németország népszerűsége a német nemzetiség jelenlétének köszönhető-e Baranya, Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar és Komárom-Esztergom megyében.
19
5.3 Migráció a demográfiai, valamit a szakképzettséggel kapcsolatos adatok tükrében Az adatbázis tartalmazza, hogy az igénylő mely korcsoportba tartozik, így lehetőségem van a kor és a migrációs szándék kapcsolatának vizsgálatára. A 3. táblázat alapján az évenként első igénylések között egyértelmű tendenciát csak a 25 év alattiak körében állapíthatunk meg: 2009 és 2013 között folyamatosan nőtt a migráció aránya. A többi korcsoportban a migráció aránya viszonylag stabil. Azt mondhatjuk, hogy a kor előrehaladtával a migráció aránya csökken. 2009-ben a 31-35 év közöttiek aránya, míg 2010-től kezdve a 26-30 év közöttiek aránya a legmagasabb az igénylők között. 2013-ban az adatok alapján a 25 év alattiak már csak nagyon kevéssel vannak lemaradva a következő korcsoporttól a migrációs szándékot (hatósági bizonyítvány igénylésével) először jelzőkön belüli arányukat tekintve.
2009
2010
2011
2012
2013
- 25
1,1
7,5
13,9
17,9
20
26- 30
19,6
25,3
24,2
22,3
21,2
31- 35
23,5
22,4
23,0
19,9
17,6
36- 40
17,7
16,5
11,4
12,5
15,2
41- 45
15,5
10,9
12,3
10,9
11,8
46- 50
10,0
8,2
6,7
7,9
6,2
51- 55
6,7
4,8
5,7
5,0
4,6
56- 60
4,0
3,3
2,3
2,6
2,4
61- 65
1,5
0,7
0,4
0,5
0,9
0,4 0,3 0,3 0,5 0,1 66-70 3. táblázat: Az egyes korcsoportok évenkénti igénylésének aránya (%). Az adott év első igénylése, egy személy egy évben csak egyszer, de több évben is szerepelhet
Az EEKH adatai alapján azt mondhatjuk, hogy a 30 év alattiak 2009-2013-ig minden évben leggyakrabban Németországba igényeltek hatósági bizonyítványt, viszont az Egyesült Királyságot is gyakran választották célországnak. 31- 45 év közöttiek körében az Egyesült Királyság a legnépszerűbb, de Németország évről-évre fontosabb szerepet tölt be. Németország szerepének növekedése a 45-55 évesek között is megállapítható, míg 2009-2011 között az Egyesült Királyság a legnépszerűbb, 2011-ben a Németországba történő igénylések aránya a legnagyobb. Ez a tendencia állapítható meg akkor is, ha nem vesszük figyelembe az igénylő életkorát.
20
Az 56 év felettiek körében még mindig Németország és az Egyesült Királyság a leginkább preferált célország, de ebben a korcsoportban ez már nem állítható akkora biztonsággal, mint a fiatalabbak körében: Dánia, Ausztria, és más, ritkábban választott európai célországok is fontossá válnak. Az adatok alapján felmerül a kérdés, hogy vajon a 25 év alatti orvosok hozzáállásában vagy az adatbázisban keresendő a többi korcsoporttól jelentősen eltérő eredmény oka. A kérdésre további kutatások, a jelzett OTKA kutatás végleges eredménye adhat magyarázatot. Nemek tekintetében nincs szignifikáns különbség: minden évben kicsit több, mint 50 százalék a férfiak aránya a potenciális migránsok között, de egyik évben sem magasabb az arányuk 60 százaléknál. A hatósági bizonyítványt igénylő, szakvizsgával rendelkező orvosok aránya minden évben magasabb, mint a szakvizsgával nem, de diplomával rendelkezők aránya. A fogorvosok között magasabb a diplomával rendelkező orvosok aránya, az orvosok között pedig magasabb a szakvizsgával rendelkezők aránya. Az általános orvosok legnagyobb arányban Németországot, míg a fogorvosok inkább az Egyesült Királyságot választják célországnak. Azt is megállapíthatjuk, hogy a fogorvosok körében Németország népszerűsége évről-évre nő, míg az általános orvosok körében az Egyesült Királyság népszerűsége évről-évre csökken. Az összefüggés minden év esetében szignifikáns. 4. táblázat: Az évenkénti első hatósági bizonyítvány igénylésének megoszlása orvosi végzettség típusa szerint Németország Egyesült Királyság
2009
4%
Általános orvos 26,9%
2010
4,8%
30,4%
45%
31%
2011
8,2%
37,6%
23,1%
31,7%
2012
7,6%
38,2%
36,3%
23,3%
2013
14,3%
33,9%
25,2%
24,7%
Fogorvos
Fogorvos 53,5%
Általános orvos 36,7%
Németország és az Egyesült Királyság esetében (p=0,000)
21
5.4 A pull faktor hatása: objektív különbség Magyarország és a célország között Arra a kérdésre, hogy vajon mi alapján hozzák meg a magyar orvosok a döntést, hogy melyik legyen a migráció célországa az adatbázis alapján, sajnos nem kaphatunk választ. Buchan és Perfilieva tanulmányában pull faktorként szerepel többek között a magasabb jövedelem, a karrierlehetőség, a jobb egészségügyi rendszer (Buchan–Parkin–Sochalski 2003, hiv. Buchan–Perfilieva 2006: 5). A magyarok migrációja nem a meneküléshez hasonlítható, elsősorban nem a taszító tényezők adnak az elvándorlásra okot, hanem inkább „jóléti” vagy „karriermigrációnak” nevezhetnénk: az lakóhely-változtatatás egy magasabb életszínvonal reményében történik (Nagy 2001: 355). Azt, hogy a magyar orvosok esetében milyen mértékben játszanak szerepet a push és pull faktorok közötti eltérések, az EEKH adatainak és az OECD egészségügyi statisztikáinak7 összehasonlításával szeretném megállapítani. A következőkben igyekszem feltérképezni, hogy Magyarország és a célországok között milyen objektív különbségek találhatók a pull és push faktorok tekintetében. A pull és push faktorok vizsgálatát két elérhető adat vizsgálatával operacionalizálom: az egészségügyre fordított kiadások arányát a bérek és az egészségügy felszereltségének proxy változójaként használom, míg a 100 ezer lakosra vetített, végzett orvosok számát a munkaerőpiac telítettségének proxy mutatójaként értelmezem. Ebben az esetben a betöltetlen orvosi álláshelyek, vagy a külföldi munkaerő arányának (self-sufficiency) vizsgálata megfelelőbb lehetett volna, erre vonatkozó adatok azonban nem álltak rendelkezésemre. A két felhasznált mutatóval a neoklasszikus közgazdaságtan makro- és mikroelmélete is vizsgálható. Nemzetközi kutatások alapján a bérkülönbségek nem feltétlen jelentenek olyan mértékű nyomást, amely önmagában növeli a migrációs potenciált (Nagy 2001: 359). A fenti állítást figyelembe véve az első kérdés, amire választ szeretnék kapni, hogy az egészségügyre fordított magasabb kiadások vonzóbbá tesznek-e egy országot az orvosok körében. A statisztikák 2009-2012-ig teljesek: minden országra, amely az adataim alapján kiemelt helyen áll az elvándorolni kívánók körében, tartalmaz információt, 2013-ban viszont sajnos hiányosak az adatok. A vásárlóerő-paritás önmagában félrevezető lehet: például műszerenként nem eltérőek az árak, de egyes vizsgálatok árazása országonként eltérő lehet. Ennek ellenére objektív módon annak
7
http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm
22
az országnak az egészségügyi rendszere vonzóbb lehet, ahol többet fordítanak rá, hiszen ez kellemesebb munkahelyi légkört és magasabb jövedelmet eredményez.
6758
4884 5178
2013
1803
4106
2012 3289 1800
3964
2011
3742
4610 4843
3747
2010 3210 1581
3787 4029
4427 4656
5292 5440
Magyarország Svédország Svájc Norvégia Németország Írország Hollandia Franciaország Egyesült Királyság Dánia Ausztria
4534 4496 3738
4227 4006 4554 3954 3389 4431 4386
2009
5671 5746
4192 4545 4663
3212
1703
6080 6140
4811 4288 5099 4288 4698 4896
5205 5350
3. ábra: Az egészségügyre fordított teljes kiadás/fő, a leggyakrabban választott célországokban (amerikai dollárban mért vásárlóerő-paritás)
A melléklet 2. táblázatából készített 3. ábra alapján elmondhatjuk, hogy valóban azokban az országokban költenek többet az egészségügyre, amelyekbe a magyar orvosok leggyakrabban igényelnek hatósági bizonyítványt, tehát a magyar orvosok viszonylag jól ítélik meg az egészségügy állapotát más országokban. Az ábra alapján azt is elmondhatjuk, hogy Magyarország az utolsók között szerepel az OECD listáján, valamint, hogy a többi országgal egyetemben, minden évben többet költött az egészségügyre, mint az azt megelőző évben. A leggyakrabban választott célországok között a 23
sor legvégén álló ország is több, mint kétszeresét költi az egészségügyre Magyarországhoz képest. Fontos megjegyezni, hogy a különböző országokban eltérő alapelvek mentén strukturálják az egészségügyi ellátórendszereket, tehát az orvosok száma csupán abban az esetben ad összehasonlítható adatot, ha feltételezzük, hogy mind a feladatok, mind a kompetenciák megosztása hasonló az alapellátás és a szakellátás között, valamint ha azonos a műszeres felszereltség, és a népesség átlagéletkora, általános egészségi állapota és kultúrája is hasonló. Az európai országok közül Norvégia, Svájc és Hollandia fekteti a legtöbb pénzt az egészségügybe, ez a megállapítás a skandináv országokra általánosságban is elmondható. Azt is elmondhatjuk, hogy az Egyesült Királyság és Németország egy főre eső teljes kiadása az egészségügyre jóval alacsonyabb, mint sok más gyakran preferált országban, mégis ez az a két ország, ahova a magyar orvosok több, mint 50 százaléka hatósági bizonyítványt igényel. Mivel az esetemben a pull és push hatás különbsége a migráció mozgatójaként értelmezhető, így a következő táblázatban látható értékek az objektív különbséget mutatják a tíz leggyakrabban választott célország és Magyarország között. Az alábbi, 5. táblázat alapján azt lehet mondani, hogy a Magyarország és Norvégia egészségügyi rendszerére fordított összeg között különbségek növekednek, csak 2010-ben látszott egy kisebb törés, amikor Magyarország kicsit közelített Norvégiához. Svájc, Hollandia, Ausztria és Svédország esetében ugyanez elmondható. Írország és az Egyesült Királyság esetében a különbség 2011-ig csökkenő tendenciát mutat, 2012-re viszont megnő a különbség. 5. táblázat: Az adott ország és Magyarország egy főre jutó egészségügyre fordított teljes kiadásának 2009 2010 2011 2012 Norvégia 3769 Norvégia 3737 Norvégia 3946 Norvégia 4337 Svájc 3624 Svájc 3589 Svájc 3871 Svájc 4277 Hollandia 2973 Hollandia 2953 Hollandia 3043 Hollandia 3296 Dánia 2850 Dánia 2831 Ausztria 2863 Ausztria 3093 Ausztria 2805 Ausztria 2793 Németország 2810 Németország 3008 Németország 2646 Németország 2724 Dánia 2745 Dánia 2895 Írország 2425 Franciaország 2326 Franciaország 2392 Franciaország 2485 Franciaország 2373 Írország 2084 Svédország 2164 Svédország 2303 Svédország 2157 Svédország 2044 Írország 1942 Írország 2087 Egyesült Egyesült Egyesült Egyesült 1808 1507 1412 1486 Királyság Királyság Királyság Királyság különbsége, amerikai dollárban mért vásárlóerő-paritás
24
Németország esetében az egészségügyre fordított összeg– a magyarországihoz hasonlított különbségének tekintetében – egyértelmű növekedés látható. Svédország és Dánia esetében az egészségügyre fordított, Magyarországgal összevetett összeg közötti különbség és a migrációs szándék aránya ugyan olyan tendenciát mutat, a többi ország esetében nem látható összefüggés. Azt szem előtt tartva, hogy az összefüggés megállapításakor elképzelhető, hogy ökológiai tévkövetkeztetést követünk el, úgy gondolom, érdemes lenne megvizsgálni, hogy Svédország és Dánia vonzereje valóban összefügg-e az ország egészségügyi helyzetével. A 6. táblázatot, amelyből a munkaerőpiac telítettségére következtethetünk az OECD eddig is használt egészségügyi statisztikája8 alapján hoztam létre. A táblázat az adott ország és Magyarország adott évben szerzett orvosi diploma számának különbségét mutatja 100 000 lakosra vetítve. Az OECD 2012-es statisztikája több ország esetében nem tartalmaz adatokat, 2013-ra pedig az adathiányok miatt egyáltalán nem vonhatunk le következtetést, de egy közelítő képet mégis kaphatunk a munkaerőpiac alakulásáról. Magyarországot a tíz leginkább preferált célországgal összehasonlítva azt mondhatjuk, hogy Ausztriában, Írországban és Dániában és Hollandiában jelentősen magasabb az orvosok diplomaszerzésének arány. Németország, Svájc, Svédország és az Egyesült Királyság esetében azt állapíthatjuk meg, hogy 2009-ben mind a négy országban magasabb volt az orvosi diplomát szerzők aránya, mint hazánkban. 2010-től a különbség csökkenni kezd, majd a magyarországi diplomaszerzések száma magasabbá válik, mint a négy másik országé.
2009 2010 2011 2012 Ausztria Ausztria Ausztria Norvégia 13,57 9,54 8,11 0,83 Írország 6,71 Írország 6,81 Dánia 5,31 Németország -1,93 Dánia 6,02 Dánia 5,95 Írország 4,61 Egyesült K. -2,57 Hollandia 3,34 Hollandia 3,3 Hollandia 3,04 Franciaország -4,86 Németország 3,08 Németország 1,7 Németország 0,19 Egyesült K. 2,09 Egyesült K. 0,91 Norvégia -0,04 Norvégia 1,48 Norvégia 0,87 Egyesült K. -0,08 Svédország Svájc Svájc 1,47 -0,01 -2,11 Svájc Svédország Franciaország 0,2 -1,85 -2,84 Franciaország -2,34 Franciaország -3,17 6. táblázat: Az adott ország és Magyarország adott évben szerzett orvosi diploma számának különbsége 100 000 lakosra vetítve
8
http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm
25
Az orvoskibocsátás tekintetében a különbségek először csökkennek, majd nőnek Németország és Magyarország között, a diplomás orvosok aránya Magyarországon magasabb, tehát az orvosmigráció Németország felé mutató iránya a push faktor hatásának köszönhetően indokolt. Az egészségügyre fordított összeg különbségének aránya Németország és Magyarország között folyamatosan növekszik, és ez az összeg Németországban jóval magasabb, mint Magyarországon, tehát a pull hatás is érvényesül. Az Egyesült Királyság és Svédország munkaerőpiacán hiány van az orvosok körében és az egészségügy anyagi háttere jobb, mint Magyarországon, így feltételezhetjük, hogy a pull és push hatás különbsége a migráció mozgatójaként működik. Az összefüggést mind Németország, mind pedig Svédország és az Egyesült Királyság esetben alátámasztja a neoklasszikus közgazdasági makroelmélet modellje. Franciaország
orvoskibocsájtásban
egyértelműen
elmarad
Magyarországtól,
az
egészségügyre fordított források viszont bőven rendelkezésre állnak. Az orvosi diplomát szerzők alacsony számára magyarázat lehet, hogy a korábbi gyarmati országokból jöhetnek a migráns orvosok. Bár Franciaország a tíz leggyakrabban választott célország között szerepel, és 2012-ben az igénylések aránya lassú növekedésnek indul, mégsem tölt be olyan fontos szerepet célországként, mint amit a pull és push faktorok elgondolása alapján várhatnánk. Ebben az esetben a neoklasszikus közgazdasági mikroelmélet hatását tapasztalhatjuk. Talán magyarázatként arra is gondolhatnánk, hogy Magyarországon a francia nyelvtudás jóval gyengébb, mint az angol vagy a német. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a neoklasszikus elméletek részben érvényesülni látszanak az adataim alapján: az orvosok az elemzésem alapján racionális döntések alapján választják ki a számukra leginkább megfelelő célországot. A munkaerőmozgást befolyásolja, hogy a célországban mekkora jövedelemre tehet szert a migrálni kívánó orvos.
26
6. Amit állítanak, és amit tudhatunk az orvosmigrációról Az online média központi témája az orvosmigráció. Ahogy erre már korábban felhívtam a figyelmet, az adatbázisból korlátozottan vonható le következtetés az orvoselvándorlás mértékére. A hatósági bizonyítvány igénylése nem feltétlenül jelent elvándorlást is, csak egy erős szándékként értelmezhető. Az adatbázis pontatlanságainak kezelése nélkül (tehát az újraigénylések, átfedések és a külföldi állampolgárokra vonatkozó másfajta eljárásmód figyelmen kívül hagyása nélkül) pedig valótlan adatokat kapunk. A témában megjelenő cikkekben a legtöbb esetben nem egyértelmű, hogy az orvosmigráció alatt a szerző a fogorvosok, általános orvosok, szakvizsgával rendelkező orvosok vagy az összes egészségügyi dolgozó elvándorlását érti. Az online média feltérképezésére a hírportálok keresőit használtam. A 2009 óta a témában megjelent cikkeket vizsgáltam. A kereséshez kulcsszavakként elsősorban az orvosmigráció, az orvoselvándorlás, egyészségügyi migráció/elvándorlás, de az orvos, egészségügy, migráció, kivándorlás, orvosveszteség kifejezéseket is használtam. A weborvos.hu 2011-es cikke szerint „[…] az elmúlt három évben évente ezer felett volt azoknak az orvosoknak a száma, akik elhagyták az országot.”9 A 2009-es és 2010-es évre vonatkozó adatok az elemzésem alapján azonban nem érik el az 1000 főt. A hvg.hu VG: csúcsot dönthet az orvoselvándorlás című 2012-es cikkében arról ír a Világgazdaság Online cikkére hivatkozva, hogy 2011-ben „már 1901-en kérték a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági igazolást az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól”10. Ez csupán abban az esetben lehetséges, ha a szerző az összes egészségügyi dolgozó összes igénylésnek számát adja meg, bár a címben orvosmigrációra hivatkozik. A Magyar Rezidens Szövetség arról ír, hogy a migrációs adatok új rekordot döntöttek 2011-ben: 1200 orvos döntött a külföldi munkavállalás mellett.11 Az elemzésem során a 2011-es évre 1018 általános és fogorvos igénylését állapítottam meg, az átfedések kezelése nélkül. A cikkben, bár nem emelik ki, csak az általános orvosok igényléseinek számát adják meg, az EEKH adatai alapján. A portfolio.hu az EEKH 2011-re vonatkozó adatait vizsgálva a következőt írja: „az idei első félévben 984 egészségügyi dolgozó kért külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági
9
http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/szocska_nem_veszi_eleg_komolyan/182628/ http://hvg.hu/itthon/20121116_orvosok_elvandorlas_csucs 11 http://rezidens.hu/index.php/component/content/article/2-hirek/215-papp-rekord-szueletett-tavaly-1200orvos-tavozott-az-orszagboll 10
27
bizonyítványt. Tavaly egész évben 1200-an kértek hatósági bizonyítványt, vagyis az elvándorlási hajlandóság egyértelműen növekedett idén.”12 Az összehasonlított két szám nem ugyanazt méri: az egészségügyi dolgozók száma – az 1200 fővel szemben – az orvosokon kívül a fogorvosokat, a gyógyszerészeket, ápolókat és szülésznőket is tartalmazza. A mandiner.hu 2013 januárjában megjelent cikkéből azt tudhatjuk meg, hogy „Tavaly 1108 orvos vándorolt el, 2011-ben 1200, viszont a fiatalok körében csökkent az elvándorlási hajlandóság (2011-ben 651-en, tavaly 557-en mentek el a végzést követően)”13. Az újságíró a cikket a Világgazdaság Online cikkére14 hivatkozva hozza létre. A két cikk egyikében sincs feltűntetve, hogy fiatalok alatt mit ért, illetve az sem, hogy az adatok a fogorvosok számát nem tartalmazzák. Ahhoz, hogy össze tudjam hasonlítani a megállapításokat az elemzésem adataival, az EEKH honlapján jártam utána, vajon milyen korosztály tagjai tartoznak a fiatal orvosok körébe. A VG Online szerzője az általános orvosi végzettséggel rendelkező orvosok 2011-es és 2012es adatait hasonlítja össze egymással, ami – véleményem szerint – nem feltétlenül csak a fiatal, friss diplomás orvosokat, vagy éppen szakvizsga előtt álló orvosokat foglalja magába. A Világgazdaság Online a Nem lassul az orvoselvándorlás, több ezren hiányoznak a rendszerből címmel megjelent cikkében az áll, hogy
„2007 óta 2012-ig folyamatosan
emelkedett a külföldi munkavállaláshoz hatósági bizonyítványt kikérők száma” 15. Ez az adataim alapján is megmutatkozik, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az orvosok száma is növekedett, és a kivándorlók arányszámát hasonlítjuk össze az évek során, már nem mondhatjuk, hogy emelkedett volna az arány. Az origo.hu 1218 külföldre távozóról16 ír a 2013-as év kapcsán, ez a szám viszont nem a távozókat mutatja, hanem a potenciális migránsokat, akik hatósági bizonyítványt igényeltek, emellett a szám tartalmazza a külföldi állampolgárságú igénylőket, az átfedéseket és az újraigényléseket is, ami torz eredményt mutat. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) 2015-ben megjelent cikkében, 2013-ra visszamenőleg 955 általános orvos elvándorlásáról írt. Az adatok tisztítása után 675 általános orvosi igénylésről
12
http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszsegugy/nem_tartja_itthon_az_orvosokat_a_beremeles.170935.html http://mandiner.hu/cikk/20130129_az_orvoselvandorlas_csokkent_am_egyre_tobb_apolo_tavozik 14 http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/most-tobb-nover-tavozik-az-orszagbol396612?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201504 15 http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/nem-lassul-az-orvoselvandorlas-tobb-ezren-hianyoznak-arendszerbol-403807 16 http://www.origo.hu/itthon/20140807-felgyorsult-az-orvoselvandorlas.html 13
28
beszélhetünk.17 A MOK ugyanebben a cikkében először az orvoselvándorlás évek óta tartó csökkenéséről számol be, majd kijelenti, hogy „jól látszik, hogy érdemi csökkenés nem állt be a migráció területén”. A cikkben nem használják következetesen a fogalmakat, melyek az egészségügyi dolgozók illetve az orvosok igényléseire vonatkoznak, nem veszik figyelembe az adatbázis torzítását, illetve nem figyelmezetik az olvasót a hatósági bizonyítvány felhasználásának képlékenységéről. A Határátkelő blogjának 2015. február másodikán megjelent bejegyzése szerint a magyar orvosok elsődleges célországa az Egyesült Királyság: szerintük „A britek szívják el a magyar orvosokat”18. Dolgozatomból azonban kiderül, hogy a magyar orvosok inkább Németországot preferálják 2011 óta. A bejegyzésben a szerző nem hívja fel a figyelmet a már jól ismert problémákra az adatok kapcsán. A medicalonline.hu cikkében felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy „sem az EEKH-nak, sem más hatóságnak nincsenek adatai arról, hogy akik ezt a bizonyítványt kiváltják – végül kimennek-e külföldre, ha igen, el tudnak-e helyezkedni a szakmájukban –, végleg kint maradnak-e, vagy csak rövidebb távon.” 19 Az átfedésekről, újraigénylésekről és a külföldi állampolgárokról azonban ebben a cikkben sem esik szó. A 168 Óra 2015. február 21-én megjelent írásának előnye, hogy kiemeli: az igénylés nem feltétlenül jelent migrációt is, valamint hozzáteszi, hogy „a hatósági bizonyítványt kérők száma tartalmazza azokat a hazánkban diplomát szerző külföldieket is, akik országukba visszatérnek, emellett a hatósági bizonyítványt nem első alkalommal kérőket, megújítókat is.”20 A cikkben azonban a torzítás mértékéről konkrét, számszerű információt nem tartalmaz, a következtetéseket a megadott adatokra alapozza azt sejtetve, hogy a leírt módosító tényezőket elhanyagolhatónak tartja. Emellett további hiányossága a cikknek, hogy az orvosok és ápolók igényléseinek adatait megadja, ugyanakkor a fogorvosok és egyéb egészségügyi dolgozók migrációs szándékáról nem ír. Itt sem derül ki a cikkből, hogy az orvosok között a fogorvosok nem szerepelnek, ennek ellenére az éltkor és célország szerinti megoszlást az összes egészségügyi dolgozó adatai alapján határozza meg. A cikkek alapján látható a fogalomhasználat pontatlansága. Az újságírók, akik igyekeznek korrekt adatokat megadni, bár felhívják a figyelmet a torzításokra, pontos számokat mégsem tudnak közölni, legtöbbjük számára csak az intézet által kibocsátott sajtóanyag érhető
17
http://www.mok.hu/hirek.aspx?&nid=42021&cid=208 http://hataratkelo.blog.hu/2015/02/02/nem_csokken_az_orvoselvandorlas_magyarorszagrol 19 http://www.medicalonline.hu/cikk/nem_tudni__mi_lesz_a_kulfoldon_munkat_vallalo_orvosokkal 20 http://www.168ora.hu/itthon/megelhetesi-kivandorlok-133945.html 18
29
el, melyek nem veszik figyelembe az adatbázis hiányosságit. Észrevételem szerint az általában jobboldalinak gondolt oldalak ritkábban számszerűsítik a migráció mértékét. Úgy gondolom, érdemes lehetne az egyes interpretációkban a különbség jelenlétét kiemelten vizsgálni. Az EEKH feladata lenne a statisztikák helyesbítése, illetve az adatok felhasználóinak tájékoztatása is. Az adatgazda megállapítása szerint a publikált adatok valóban helytelenek: az adatok elemzői – véleménye szerint – nem veszik figyelembe a fent részletezett torzító tényezőket. Az internetes hírportálokon megjelenő cikkek tehát nem a valós számhoz közelítő adatokat mutatják, hanem a valós adatoknál jóval magasabbról számolnak be.
30
7. Összegzés A legfontosabb következtetés, amit a kutatás során tapasztaltakból levonhatunk, hogy az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatbázis nincs olyan módon vezetve, amelyből pontos következtetéseket tudnánk levonni az egészségügyi dolgozók kivándorlásával kapcsolatban. Nincsenek általánosan elfogadott eljárásmódok az orvosok külföldi regisztrálása, munkavállalása során, inkább szokások után történik, nem egységes nemzetközi szabályok szerint (legalább is ezekről a szabályokról a hatóság, és annak honlapja nem számol be). Ahhoz, hogy a migráció mértékét valamilyen pontosabb adatokkal tudjuk közelíteni a rendszer egységesítésére és a szokások helyett szabályok bevezetésére lenne szükség. Fontos lenne tájékoztatást adni az adatbázist felhasználók részére, a hatósági bizonyítvány igénylésének és felhasználásának menetéről. Ameddig ez nem történik meg, az adatbázis elemzői másként és másként fogják elemezni az adatokat. A kutatásom alapján azt mondhatjuk, hogy bár az adataim nem a tényleges migrációt mutatják, hanem a migrációs potenciál és a tényleges migráció között állnak, az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a migráció arányában a vizsgált időszak alatt nincs jelentős növekedés. Az orvosállomány változását nem befolyásolja jelentősen a hatósági bizonyítványt igénylő orvosok száma. Hangsúlyozandó azonban, hogy az aggregált orvoslétszám nem enged betekintést az állomány belső, strukturális problémáiba. Az elvándorlás az orvosi státuszok bizonyos köreit erősebben érinti, mint másokat. Az elmúlt évtizedben továbbá több magánpraxis nyílt, kilépve a kórházi szférából. Az itthon maradt, praktizáló orvos tevékenysége – magánprakszis révén – nem mindenki számára hozzáférhető. Az orvosállomány változását az előbbieken felül az itt nem vizsgált szakmaelhagyás is befolyásolhatja.A pull és push faktorok hatása az adataim alapján fontos tényezőként működik az orvosmigrációban, de kétségkívül hatalmas szerepe volt az európai uniós csatlakozásnak a lehetőségek bővülésében, és ezáltal az Egyesült Királyság, valamint Németország célországként való kiemelkedésében. Úgy gondolom, a dolgozatom a célkitűzésemben foglaltakat teljesítette: közelítő képet adott az orvoselvándorlás mértékéről országunkban, és dolgozatom rávilágít a különböző értelmezésekben rejlő különbségekre. Elemzésem végére sikerült újabb kutatási kérdéseket is felállítanom: nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a szakképzettség meglétéből és hiányából fakadó különbségekre, valamint a munkaerő-toborzó cégek hatására. A hálózati hatások szerepének vizsgálatát elhanyagolhatatlannak tartom, a későbbiekben remélem alkalmam lesz a hipotéziseim vizsgálatára is. 31
Irodalomjegyzék
Boeri T. – Brücker H. (2001): Eastern Enlargement and EU-Labour Markets: Perceptions, Challenges and Opportunites. In: IZA Discussion Paper No. 256. http://ftp.iza.org/dp256.pdf [Utoljára látogatva: 2015. március 25.] Boeri T. – Brücker H. (2005): Migration, Co-ordination Failures and EU Enlargement. In: DIW Berlin Discussion Paper 481. http://www.diw.de/sixcms/detail.php?id=diw_01.c.43118.de [Utoljára látogatva: 2015. március 25.] Buchan, James – Galina Perfilieva (2006): Health Worker Migration in the European Region. Country Case Studies and Policy Impications. In: WHO Regional Office for Europe. Copenhagen. Cseresnyés
Ferenc
(1966):
Migrációs
potenciálok
és
trendek
Európában.
In: Regio- Kisebbség, politika, társadalom. 1966. 7. évf. 4. sz. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00027/pdf/02.pdf [Utoljára látogatva: 2015. március 25.] Eke Edit – Girasek Edmond – Szócska Miklós (2009): Migráció a magyar orvosok körében In: Statisztikai Szemle 2009. 87. évf. 7-8 sz. 796-827. Girasek Edmond – Eke Edit – Szócska Mihály (2007): Külföldi munkavállalás. Hogyan látják az elsőéves orvostanhallgatók? In: Felsőoktatási Műhely 2007. 1. sz. http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FeMu/2007_01/oldal99_106_girasek_eke_szocska.pdf Girasek Edmond – Molnár Regina – Eke Edit – Csernus Réka (2009): Az orvosi pálya választásának motivációi napjainkban – orvostanhallgatók és rezidensek véleménye alapján. In: Orvosképzés 84. évf. 4 sz. 255-336.
32
Hárs Ágnes (2001): Népességmozgások Magyarországon a XXI. század küszöbén. In: Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió. Szociális és Családügyi Minisztérium. Budapest. 43-62. Hárs Ágnes – Simon Dávid (2014): A munkaerő-migráció változása a kétezres években Magyarországon. Vizsgálat a munkaerő-felmérés adatai alapján http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1502.pdf [Utoljára látogatva: 2015. április 7.] Honvári
János
(2012):
Migrációs
potenciál
és
a
potenciális
tanulási
migráció.
In: Tér és Társadalom 2012. 26. évf. 3. sz. 93-113. Nagy Katalin (2001): Érvek a magyar munkaerő mozgása mellett – a kibővült Európai Unióban. In: Dr. Lukács Éva – Dr. Király Miklós (szerk.): Migráció és Európai Unió. Szociális és Családügyi Minisztérium. Budapest. 351-361. Nyírő Zsanna: A migrációs potenciál alakulása Magyarországon http://www.matud.iif.hu/2013/03/06.htm [Utoljára látogatva: 2015. március 25.] Oded Stark – Christian Helmenstein – Alexia Prskawetz (1977): A Brain Gain with a Brain Drain. Economics Series No. 45.Institute for Advanced Studies, Vienna https://www.ihs.ac.at/publications/eco/es-45.pdf [Utoljára látogatva: 2015. március 25.] Rédei Mária (2007): Mozgásban a világ. A nemzetközi migráció földrajza. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. http://www.afrikatudastar.hu/index.php/HU/magyar-afrika-tudas-tar/item/131-mozgasban-avilag-a-nemzetkozi-migracio-foldrajza Rédei Mária (2014) Vándorló diákok. In: Demográfia, 2014. 57. évf. 1. sz. 73–93. http://www.demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/demografia/article/view/1698/738
Scott, Anthony (1970): The Brain Drain—Is a Human-capital Approach Justified? 33
http://www.nber.org/chapters/c3281.pdf Sik Endre (2003): A migrációs potenciál kutatásának alapfogalmai. In: Örkény Antal (szerk.): Menni vagy maradni? Kedvezménytörvény és migrációs várakozások. MTA KI. Budapest. 1518. Sik Endre szerk. (2012): A migráció szociológiája 1. ELTE TáTK. Budapest Tilly, Charles (2012): Áthelyeződött hálózatok. (Részletek) In: Sik Endre (szerk): A migráció szociológiája 1. ELTE TáTK. Budapest. 40-52.
Wallace, Claire (1998): Migration Potential in Central and Eastern Europe. International Organization for Migration (IOM), Genf
34
Források és cikkek http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0400295.KOR http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_fea001.html http://www.oecd.org/els/health-systems/health-statistics.htm http://hataratkelo.blog.hu/2015/02/02/nem_csokken_az_orvoselvandorlas_magyarorszagrol
http://hvg.hu/itthon/20121116_orvosok_elvandorlas_csucs
http://mandiner.hu/cikk/20130129_az_orvoselvandorlas_csokkent_am_egyre_tobb_apolo_tav ozik
http://rezidens.hu/index.php/component/content/article/2-hirek/215-papp-rekord-szueletetttavaly-1200-orvos-tavozott-az-orszagboll
http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/szocska_nem_veszi_eleg_komolyan/182628/
http://www.168ora.hu/itthon/megelhetesi-kivandorlok-133945.html
http://www.medicalonline.hu/cikk/nem_tudni__mi_lesz_a_kulfoldon_munkat_vallalo_orvoso kkal
http://www.mok.hu/hirek.aspx?&nid=42021&cid=208
http://www.origo.hu/itthon/20140807-felgyorsult-az-orvoselvandorlas.html
http://www.origo.hu/itthon/20140807-felgyorsult-az-orvoselvandorlas.html
http://www.portfolio.hu/gazdasag/egeszsegugy/nem_tartja_itthon_az_orvosokat_a_beremeles. 170935.html
http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/most-tobb-nover-tavozik-az-orszagbol396612?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201504 35
http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/nem-lassul-az-orvoselvandorlas-tobb-ezrenhianyoznak-a-rendszerbol-403807
http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/nem-lassul-az-orvoselvandorlas-tobb-ezrenhianyoznak-a-rendszerbol-403807
36
Melléklet: 1. táblázat: Eloszlások minden év első igénylésének célországaira, ahol a gyakoriság elemszáma nagyobb, mint 1. (A táblázatban a többszöri igénylések lehetősége miatt egy személy minden évben egyszer, de több évben is szerepelhet.) 2009
2010
Total Egyesült Királyság
807
100
313
39,3
Németo.
194
Svédo. Ausztria
2011
2012
2013
Total Egyesült Királyság
951
100
Total
1018
100
Total
1037
100
Total
822
100
319
33,5
Németo.
343
33,7
Németo.
344
33,2
Németo.
250
30,4
24,3
Németo.
257
27,0
311
30,6
25,5
24,8
Írország
75
7,9
87
8,5
95
9,2
Egyesült Királyság Svédo.
204
7,0
Egyesült Királyság Ausztria
264
56
Egyesült Királyság Írország
76
9,2
33
4,1
Ausztria
54
5,7
Svédo.
71
7,0
Svédo.
86
8,3
Ausztria
68
8,3
Írország
28
3,5
Svédo.
42
4,4
Ausztria
55
5,4
Írország
63
6,1
Írország
50
6,1
Dánia
27
3,4
Dánia
26
2,7
Hollandia
18
1,8
Svájc
32
3,1
41
5,0
Franciao.
24
3,0
Norvégia
25
2,6
Dánia
17
1,7
Norvégia
23
2,2
Svájc Arab Emir.
20
2,4
Spanyolo.
19
2,4
Románia
20
2,1
Norvégia
17
1,7
21
2,0
Norvégia
20
2,4
Románia
14
1,8
Svájc
19
2,0
Svájc
16
1,6
Arab Emir. Franciao.
21
2,0
Franciao.
17
2,1
Norvégia
13
1,6
Franciao.
18
1,9
Franciao.
14
1,4
Hollandia
15
1,4
Finno.
12
1,5
Olaszo.
12
1,5
Spanyolo.
18
1,9
Arab Emir.
13
1,3
Románia
12
1,2
Hollandia
10
1,2
Svájc
12
1,5
Hollandia
13
1,4
Olaszo.
12
1,2
Dánia
11
1,1
Románia
10
1,2
Hollandia
11
1,4
Finno.
10
1,1
Románia
7
0,7
Spanyolo
9
0,9
Dánia
9
1,1
Ausztrália
7
0,9
10
1,1
Spanyolo
7
0,7
Finno.
7
0,7
Spanyolo
8
1,0
Belgium
6
0,8
8
0,8
Finno.
6
0,6
Belgium
5
0,5
Kanada
7
0,9
Finno. Arab Emir.
6
0,8
Olaszo. Ausztráli a Kanada
6
0,6
Ausztrália
4
0,4
Olaszo.
5
0,5
Olaszo.
7
0,9
5
0,6
Belgium
4
0,4
Belgium
2
0,2
Ausztrália
4
0,4
Ausztrália
2
0,2
USA
4
0,5
3
0,3
Ciprus
2
0,2
Kanada
4
0,4
Irán
2
0,2
Görögo.
3
0,4
2
0,2
Izrael
2
0,2
Lux.
4
0,4
USA
2
0,2
Katar
2
0,3
2
0,2
Katar
2
0,2
Ciprus
3
0,3
2
0,2
Lengyelo.
2
0,2
2
0,2
Szlovénia
2
0,2
Szlovákia
2
0,2
Katar SzaúdArábia
2
0,2
USA
2
0,2
Arab Emir. Cseho. DélAfrikai Közt. Szlovákia
37
2. táblázat: Az egészségügyre fordított teljes kiadás/fő, amerikai dollárban mért vásárlóerő-paritás
2009 Egyesült Államok Norvégia Svájc Luxemburg Hollandia Dánia Ausztria Kanada Németo. Írország Franciao. Belgium Svédország Ausztrália Izland Egyesült Királyág
5350 5205 4657 4554 4431 4386 4297 4227 4006 3954 3932 3738 3735 3639
2010 Egyesült Államok Norvégia Svájc Hollandia Luxemburg Dánia Ausztria Németo. Kanada Franciao. Belgium Írország Ausztrália Svédország Izland
3389
Finnország
3290
Olaszország
3115
Spanyolo. Japán Görögo. Új Zéaland Portugália Szlovenia Szlovákia Csehország Izrael Korea Magyaro. Észtország Lengyelo. Chile Mexikó Törökország
3078 3049 3030 2973 2588 2537 2095 2039 1986 1893 1581 1389 1368 1210 928 885
8015
5440 5292 4656 4652 4534 4496 4427 4426 4029 4028 3787 3786 3747 3404
2011 Egyesült Államok Norvégia Svájc Hollandia Ausztria Luxemburg Németo. Dánia Kanada Belgium Franciao. Ausztrália Svédország Írország Japan
Finnország
3289
Japan
3237
Egyesült Királyág Olaszország Új Zéaland Spain Görögo. Portugália Szlovenia Izrael Korea Szlovákia Csehország Magyaro. Lengyelo. Chile Észtország Mexikó Törökország
8244
3210 3157 3020 3016 2692 2627 2449 2078 2069 2039 1928 1703 1432 1307 1302 950 897
5746 5671 4843 4663 4661 4610 4545 4503 4227 4192 3997 3964 3742 3458
2012 Egyesült Államok Norvégia Svájc Hollandia Ausztria Németo. Dánia Kanada Luxemburg Belgium Franciao. Svédország Írország Japan Finnország
Izland
3457
Izland
3536
Finnország
3455
Egyesült Királyág
3289
3212
Olaszország
3209
3202 3172 2998 2648 2556 2496 2201 2155 2029 1999 1800 1494 1451 1358 965 937
Szlovenia Portugália Görögo. Izrael Korea Szlovákia Csehország Magyaro. Chile Lengyelo. Észtország Mexikó Törökország
2667 2457 2409 2304 2291 2105 2077 1803 1577 1540 1447 1048 984
Egyesült Királyág Olaszország Új Zéaland Spain Görögo. Szlovenia Portugália Izrael Korea Csehország Szlovákia Magyaro. Lengyelo. Chile Észtország Mexikó Törökország
8483
2013 8745
Norvégia
6758
6140 6080 5099 4896 4811 4698 4602 4578 4419 4288 4106 3890 3649 3559
Hollandia Németo. Finnország Izland Olaszország Korea Chile
5178 4884 3686 3642 3183 2411 1663
38
