DR. KISS DAISY ügyvéd, az ELTE tiszteletbeli tanára ÉS MÉGIS KINEK AZ ÉRDEKE? JEGYEZETEK A POLGÁRI PERRENDTARTÁS EGY ÚJABB MÓDOSÍTÁSÁHOZ I. Bevezetés helyett Sokszor eltűnődöm azon, hogy mégis kinek az érdeke, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ilyen gyakran módosul? 2010-ben és 2011. április 1-jéig a következő rendelkezéseket érintette módosítás:
2010.
2011.
Pp. 73/A. § (1) bek. (2010. január 1.)
Pp. 21/A. § (2011. március 1.)
Pp. 121. § (5) bek. (2010. január 1.)
Pp. 23. § (1) bek. a) pont (2011. március 1.)
Pp. 121/A. § (hatálytalan 2010. augusztus 1től)
Pp. 45. § (1) bek. (2011. március 1.)
Pp. 47. § (1) bek. (2011. január 7.)
Pp. 73/A. § (1) bek. b) pont , 73/B. § (8) bek. (2011. március 1.)
Pp. 121/A. § (2011.március 1.)
Pp. 124. § (2) bek. a) pont (2011. március 1.)
Pp. 129. (4) bek. (2011. március 1.)
Pp. 130. § (1) bek. i) pont (2011. március 1.)
Pp. 136/A. (1) bek. (2011. március 1.)
Pp. 146. § (5) bek., 146/A. §, 147/A. § (2011. március 1.)
Pp. 184. § (2) bek. (2011. január 1.)
Pp. 221. § (4) bek. (2011. március 1.)
Pp. 246. § (1) bek. (2011. március 1.)
Pp. 155/A. § (3) bek. (2010. január 1.)
Államtitok, szolgálati titok helyett minősített adat (2010. április 1.)
Pp. 327. § (2) bek. (2010. április 1.)
Pp. 335/B. § (2) bek. (2010. április 1.)
Pp. 341. § f) pont (2010. január 1.)
Pp. 359/A. § (2010. január 1.)
Pp. 313.-314. § (2010. június 1.)
Pp. 315.-323. § (2010. június 1.)
Pp. VI. Rész (2010. január 1.)
A jogalkotó szerint erre a sok módosításra az eljárások gyorsítása érdekében van szükség. Ezzel szemben a módosítások többsége nem függ össze az ítélkezés időszerűségével. Amelyik szabály pedig távolról valóban gyorsítónak látszik, közelről betarthatatlannak mutatkozik. Arra azonban valóban jók az ún. eljárást gyorsító csomagok, hogy a bíróságok eleve jogszabálysértésre legyenek kényszerítve, hiszen pl. ki tud négy hónapon belüli időpontra tárgyalást kitűzni, ha 500 körüli folyamatos ügye van, vagy ki tud soron kívül eljárni egy adott ügyben, ha a soronkívüli eljárások száma meghaladja akár csak a tízet. Persze, ha a pervezetés, tárgyalásvezetés hatékony, ha megfelelő számú és felkészültségű bíró dolgozna az apparátusban, ha a bírói döntések úgy lennének előkészítve (mondjuk szakértő apparátus előkészítő munkája eredményeként), hogy a bírónak valóban csak a perben eldöntendő kérdéssel kelljen foglalkozni, talán nem kellene a Pp. zárt, logikus rendszerét tudatosan szétverni. Tekintsük át, mit hoz nekünk 2011 tavasza? (A 2011-es módosítások közül a lényegesebbeket emelem ki.)
1
II. Ésszerű jogalkotás helyett 1. A kötelező képviselet kérdése A Pp. 73/A. § (1) bekezdése 2010. január 1-jén még úgy nézett ki, hogy a jogi képviselet kötelező: a) az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. § (3) bekezdésében meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára, b) a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó, a vállalkozások egymás közötti pereiben a vállalkozás számára a per minden szakaszában (a perorvoslati eljárás során is), és c) törvényben meghatározott egyéb esetben. A vállalkozások egymás közötti pereire vonatkozó szabályok – amelyek indokolták a kötelező jogi képviselet előírását – csak 2011. január 1-jén léptek volna hatályba1, de ez az ellentmondás nem zavart senkit sem. Sajnos azonban a vállalkozások egymás közötti pereinek szabályait tartalmazó (eredetileg a Pp. V. Részének nevezett) rendelkezések végül is nem léptek hatályba2, így a jogalkotó 2011. március 1-jével ismét módosította a Pp. 73/A. § (1) bekezdését, amely az ügyvédi kar számára jelentős veszteséget eredményezhet. Az új szabályok szerint kötelező a jogi képviselet (a jogorvoslati eljárásokban változatlanul érvényesülő előíráson kívül) a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben, a per minden szakaszában, a jogorvoslati eljárás során is, kivéve a) a 23. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vagyonjogi perek közül azokat, melyekben a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, b) a 23. § (1) bekezdés b), e) pontjának ec) alpontjában, f), g), i), j), m) és o) pontjában meghatározott pereket, c) a 23. § (1) bekezdés l) pontjában meghatározott megállapításra irányuló perek közül azokat, amelyek esetében a per tárgyának értéke – ha a marasztalás kérhető lenne – a harmincmillió forintot nem haladná meg3. Első ránézésre azt gondolnánk, hogy az új szabályok szerint több lesz azon perek száma, amelyben a jogi képviselet kötelező, de a látszat csal. Az alábbi táblázatok bemutatják, hogy mely perekben kötelező, illetve melyekben nem a jogi képviselet:
IGEN
30 millió Ft feletti vagyonjogi per
szerzői és szomszédos jogi perek
nemzetközi árufuvarozási, szállítmányozási perek
a kérelemnek helyt adó cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perek,
a cég létesítő okirata vagy annak módosítása érvénytelenségének, hatálytalanságának vagy létre nem jöttének megállapítása iránti perek,
a cégek és tagjaik (volt tagjaik) közötti, illetve a tagok (volt tagok) egymás közti a tagsági jogviszonyon alapuló perek,
a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos perek, továbbá
a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag (részvényes) felelősségének korlátlanná minősítése iránti perek;
az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek;
a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában [Ptk. 209/A. § (1) és (2) bek., 209/B. §, 301/A. § (4)-(6) bek.] indított perek;
30 millió Ft feletti megállapítási per.
1
A vállalkozások közötti jogviták gyorsabb elbírálása érdekben a Pp. módosításáról szóló 2009. évi LXVIII. törvény 12. § (2) bek. Az egyes elektronikus eljárások módosításáról szóló 2010. évi LIX. törvény 4. § 3 Pp. 73/A. § (1) bek. 2
2
NEM 30 millió Ft alatti vagyonjogi per közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perek a cég szervei határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indított perek a megyei bíróság által nyilvántartásba vett, cégnek nem minősülő szervezetekkel kapcsolatos perek a személyhez fűződő jogok megsértése miatt keletkezett polgári jogi igények érvényesítése iránt indított perek, ideértve az e jogok megsértése miatt indított kártérítési pereket is, ha az előbbiekkel együtt vagy azok folyamán indítják meg; a közigazgatási perek (XX. fejezet), a 349. § (5) bekezdésében meghatározott perek kivételével; a sajtóhelyreigazítási perek (XXI. fejezet); a 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési perek; azok a perek, amelyeket törvény a megyei bíróság hatáskörébe utal, 30 millió Ft alatti megállapítási per.
A Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontjával kapcsolatban azonban nem csak ez a probléma. Sajnos a jogalkotó nem vette figyelembe a kivételek közé emelt perek sajátosságait, és olyan pertípust is kivett a kötelező jogi képviselettel ellátandó perek köréből, amelyekben pedig indokolt lenne az ügyfél megfelelő jogi támogatása. Ilyen pl. a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perek illetve a Pp. 2. § (3) bekezdése alapján indított perek köre, amelyekben elsősorban a bizonyítási nehézségek miatt indokolt lenne az ügyfél jogi képviseletének előírása. A legérthetetlenebb azonban az, hogy a közigazgatási perek miért kerültek a kivételek körébe, hiszen ezekben a perekben keresetváltoztatásra gyakorlatilag nincs lehetőség4, a bíróság viszont csak a keresetben megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálhatja felül, tehát a kereseti kérelem szakszerű és pontos megfogalmazása az ügyfél jogainak érvényesítése szempontjából ezekben a perekben kiemelkedően fontos. Ezzel szemben nem lehet érv (amit annyiszor hallunk), hogy az állam nem kényszeríthető a kötelező jogi képviselettel járó többletkiadásokra, mert a Pp. 329. § (1) bekezdése5 megfelelő kiutat nyújt az ügyvédi munkadíj megfizetésének kötelezettsége alól. Ha pedig az állam jogszabálysértő döntést hozott, miért is ne fizesse meg a perre kényszerített felperes jogi képviseletének költségeit? A jogalkotó nem foglalkozott sajnos azzal a már többször felvetett kérdéssel sem, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség új értelmezése, miszerint az jogcímhez kötöttséget is jelent6, ma már minden perben kötelező jogi képviseletet igényelne. Most pedig vizsgáljuk meg, mi jár annak, akinek kötelező jogi képviselővel eljárnia, a megyei bíróság előtt első fokon induló ügyekben. Egy bizonyos, a szája nem sokáig jár, hiszen az új szabályok értelmében rendelkező cselekményeit csak időben korlátozottan teheti meg. A Pp. 146/A. § és 147/A. § értelmében kötelező jogi képviselet esetében az általános szabályoktól eltérően keresetváltoztatásra az alperes érdemi ellenkérelme előadását követő 30 napon belül, viszontkereset, beszámítási kifogás előterjesztésére az első tárgyalást követő harminc napon belül van lehetőség. A felperes a) a beszámítási kifogás, viszontkereset közlésétől számított 30 napon belül változtathatja meg keresetét, ha az alperes beszámítási kifogást, viszontkeresetet terjesztett elő7, 4
Vö.: Pp. 335/A. § (1) bek., és 338. § (1) bek. Az alperes közigazgatási szerv ügyintézője képviseleti jogosultságnak megengedése 6 Lásd pl. Haupt Egon: A jogcímhez kötöttség kérdése a polgári perben Magyar Jog 2000. évi 10. szám 7 Pp. 146/A. § (2) bek. 5
3
b) legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megváltoztathatja keresetét, ha olyan tényre, bizonyítékra, illetve olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amely önhibáján kívül az első tárgyalást követően jutott a tudomására, és ezt igazolja8. Keresetváltoztatásnak nincs helye, ha az alperes viszontkeresetét, beszámítási kifogását vagy azok módosítását a felperes keresetváltoztatására tekintettel terjesztette elő9. Az alperes a 146/A. § (1)-(4) bekezdése szerinti keresetváltoztatás esetén a keresetváltoztatás közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő viszontkeresetét és beszámítási kifogását vagy a már előterjesztett viszontkeresetét és beszámítási kifogását módosíthatja10, illetve, ha a beszámítani kért követelés a beszámítási kifogás előterjesztésére nyitvaálló határidő eltelte után jár le, a beszámítási kifogást e határidők lejártát követő harminc napon belül is előterjesztheti11. Káoszt fog okozni a Pp. 146/A. § (3) bekezdésének előírása, miszerint a felperes a keresetét az alperes beleegyezésével bármikor megváltoztathatja. A „bármikor” kifejezés használata ugyanis azt eredményezi, hogy a keresetváltoztatásra azokban a perekben, amelyekben kötelező a jogi képviselet, az alperes hozzájárulásával akár az elsőfokú eljárásban, akár a másodfokú eljárásban, de akár a döntés jogerőre emelkedését követően is, a rendkívüli jogorvoslati szakaszokban (vagy talán még a végrehajtási eljárásban is?) lehetőség van. Csak abban bízhatunk, hogy az alperesek (és jogi képviselőik) ebben a kérdésben megfontoltabban járnak el, mint a jogalkotó, és nem járulnak hozzá ítélettel már elbírált kereset megváltoztatásához. Kötelező jogi képviselet esetén érvényesül az a (nem új) szabály is, hogy a bíróság nem hívja fel hiánypótlásra a keresetlevelet benyújtó felet, hanem idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet, ha azt a jogi képviselő hiányosan nyújtja be12. Sajnos, abban a kérdésben ki vagyunk szolgáltatva a bírói jogalkalmazásnak, hogy mit tekint olyan hiányosságnak, amelynek esetében a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alkalmazását látja szükségesnek. Láttam olyan keresetlevelet, amelyben a jogi képviselő még a feleket sem jelölte meg helyesen, a kereseti kérelem sem volt megállapítható, a tárgyalás mégis kitűzésre került, míg előfordult, hogy a felperesnél maradó példány hiánya (és így a nem megfelelő példányszámban beadott keresetlevél) miatt került alkalmazásra ez az igen szigorú szankció. 2. Az előzetes egyeztetési kötelezettség 2011. március 1-jével visszakerült a Pp.-be – a 2010. augusztus 1-jével fáradtságos előkészítés eredményeként hatályon kívül helyezett – előzetes egyeztetési kötelezettség. A Pp. 121/A. §-ával sok baj volt, ezek közül a leghátrányosabb rendelkezés, nevezetesen, hogy a feleknek a per kezdeményezése előtt fel kell tárniuk egymás előtt ténybeli, jogi álláspontjukat és be kell mutatniuk bizonyítékaikat, nem került vissza az előzetes egyeztetés szabályai közé. A Pp. 121/A. § (1) bekezdése ma csak annyit ír elő, hogy a jogi személy vállalkozások egymás közötti jogvitáiban a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kell kísérelniük a jogvita peren kívül elintézését. Ez mellőzhető, ha a felek a közöttük felmerült véleményeltérésről közös jegyzőkönyvet készítenek. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bár a 121/A. § első bevezetésének idején13 a jogalkotó azzal indokolta az előzetes egyeztetés szabályainak részletes előírását, hogy azokban a perekben, amelyekben a jogi képviselet kötelező, elvárható, hogy a bíróságok tehermentesítése érdekében a keresetlevél benyújtása előtt jogvitájuk peren kívüli rendezését megkíséreljék, sőt, a vállalkozások egymás közötti jogvitáiban kísérletet tett a jogalkotó a szóváltás bíróságon kívüli lefolytatásának 8
Pp. 146/A. § (4) bek. Pp. 146. § (5) bek. 10 Pp. 147/A. § (2) bek. 11 Pp. 147/A. § (3) bek. 12 Pp. 124. § (2) bek. 13 A Pp. módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény – 2009. január 1. 9
4
előírására is. A 2011. március 1-jei módosítás azonban változatlanul csak a jogi személy vállalkozások egymás közötti jogvitáira írja elő az előzetes egyeztetés kötelezettségét, függetlenül attól, hogy megyei bíróságon indul a per, vagy nem, illetve hogy kötelező-e benne a jogi képviselet vagy sem. Az előzetes egyeztetés csak akkor nem kötelező, ha a keresetindítási határidő 60 napnál rövidebb14, illetve ha a pert fizetési meghagyásos eljárás előzi meg15. A jogalkotó tréfás kedvében volt, amikor a kivételek további körét meghatározta, ugyanis a Pp. 121/A. § (4) bekezdésének b) pontja szerint nem kell az előzetes egyeztetés szabályait alkalmazni a Pp. IV. Részében szabályozott perekben, vagyis többek között a házassági perekben, származás megállapítása iránti perekben, és egyéb státusperekben, amelyek jogi személy vállalkozások között folynak. Ha a felek jogvitájukat peren kívül nem rendezik, és a felperes keresetet indít, a keresetlevélhez csatolnia kell: a) az (1) bekezdés alapján a felperes és az alperes által tett írásbeli nyilatkozatokat tartalmazó okiratokat (levelezés, jegyzőkönyv), vagy b) azt az iratot, amellyel a felperes igazolja, hogy a jogvita peren kívüli elintézését megkísérelte16. A csatolandó iratoknak tartalmazniuk kell különösen: a) az előzetes levélváltás, illetőleg az előzetes tárgyalás (jegyzőkönyvkészítés) során felmerült véleményeltérés adatait, b) az esetleges előzetes elszámolás eredményét, továbbá c) ha az üggyel kapcsolatban bírósági vagy más hatósági határozat született, annak ügyszámát és tartalmának lényegét17. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha, a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza mellékletként a csatolandó iratokat18. Arra sajnos a jogalkotó nem adott megoldást, hogy a felperes miként tudja igazolni, hogy a jogvita peren kívüli elintézését megkísérelte, ha az alperes nem válaszol a megkeresésére. A jogi személy vállalkozás (vagy jogi képviselője) által küldött irat nem hivatalos irat, így nem vonatkoznak rá a hivatalos irat kézbesítésére vonatkozó szabályok, így nem áll be a kézbesítési vélelem arra az esetre, ha a címzett megtagadja az átvételt, vagy az irat „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza. Az alperesre háruló szankció pedig, miszerint a bíróság az ügy összes körülményeire figyelemmel pervesztességére tekintet nélkül kötelezheti a jogi személy vállalkozás alperest a perben felmerült összes költség vagy egyébként a felperes által viselendő költségek egy részének a viselésére, ha indokolatlanul nem tett eleget az egyeztetési kötelezettségnek19, arra enged következtetést, hogy az alperesnek tudomással kell bírnia arról, hogy a felperes ilyen egyeztetést kezdeményezett. 3. Elvonás a törvényes bírótól A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 11. § (1)-(2) bekezdése szerint senki nem vonható el törvényes bírójától. A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró. A Bszi. 11. § (7) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy az ügyelosztási rendtől az eljárási törvényekben szabályozott esetekben, illetőleg igazgatási úton a bíróság működését érintő fontos okból lehet eltérni. Vélhetően erre a rendelkezésre támaszkodva született meg az a rossz emlékeket ébresztő, 2011. március 1-jétől hatályos szabály, miszerint a Legfelsőbb Bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének indítványára az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az 14
Pp. 121/A. § (4) bek. a) pont Pp. 121/A. § (4) bek. c) pont 16 Pp. 121/A. § (2) bek. 17 Pp. 121/A. § (3) bek. 18 Pp. 130. § (1) bek. i) pont 19 Pp. 80. § (6) bek. 15
5
ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével20. A polgári eljárásjoggal régóta foglalkozók emlékeznek arra, hogy a Pp. 47. § eredeti szövege 1999. január 1-jéig tartalmazta a szabályt, miszerint a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész meghallgatása után az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a bizonyítási eljárás megkönnyítése vagy az eljáráshoz fűződő egyéb fontos érdek nyomatékosan indokolttá teszi. A rendelkezést a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1997. évi LXXII. törvény helyezte hatályon kívül, azzal az indokolással, hogy a Legfelsőbb Bíróság e jogköre ellentétes a „törvény által rendelt bíróhoz (bírósághoz) való jog” garanciális jellegű igazságszolgáltatási alapelvével. 1958. március 1-jétől 1989. december 31-ig a Legfelsőbb Bíróság elnöke – hivatalból, illetőleg a legfőbb ügyész javaslatára – kivételes esetekben bármely bíróság bármely ügyét az eljárás bármely szakaszában, 1990. január 1-jétől 1992. december 31-ig pedig csak másodfokú elbírálásra, fontos okból, bármely ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatott21. Ez a szabály is a törvényes bíróhoz való jog alapelvébe ütközött, és ezért került hatályon kívül helyezésre. Kérdés, hogy a jogalkotó ma miért találta visszavezethetőnek – minimális változtatással – annak lehetőségét, hogy valakit törvényes bírájától – bármilyen okkal – elvonjanak. Magyarázatul szolgálhat-e erre egyes bíróságok átmeneti leterheltsége, amelyet egyébként eddig a bíró kirendelésének intézményével oldottak meg úgy, hogy a nagy munkateherrel küzdő bíróságokhoz szabad kapacitású bírák kerültek az ügyhátralék feldolgozása idejére. 4. A soronkívüli eljárás intézménye A Pp. 2011. március 1-jétől hatályos rendelkezései értelmében soron kívül kell határozni a bíró kizárásának kérdésében22, az eljáró bíróság kijelölése kérdésében23,és az áttétel tárgyában24. Túl azon, hogy az áttételre vonatkozóan mai napig hatályos a szabály, miszerint a bíróságnak a keresetlevél benyújtását követően nyomban, de legkésőbb 30 napon belül meg kell vizsgálnia, van-e áttételnek helye25, és nem világos, hogy a soronkívüli döntés melyik időponttól számít, a szabály értelmezése érdekében érdemes a Legfelsőbb Bíróság egyik kollégiumi véleményére lapoznunk. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma ugyanis (felismerve, hogy az egyre szaporodó számú soronkívüli ügyek szintén „sorban állnak” várva elbírálásukat) rögzítette, hogy a soron kívüli elbírálás törvényi követelménye azt jelenti, hogy lehetőség szerint hat hónapon belül szülessen meg a határozat, kivéve, ahol a törvény a döntésre határidőt állapít meg. Hogyan szolgálja tehát ez a módosítás az eljárás gyorsítását? 5. A tárgyaláson kívüli elbírálás közigazgatási perben 2011. március 1-jétől a közigazgatási perben az általános szabály a tárgyaláson kívüli elbírálás lett. A Pp. 338. § (1) bekezdése értelmében azonban a bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart. Tárgyalás tartását az ügyfél a keresetlevélben, a közigazgatási szerv a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatában kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A tárgyaláson kívüli elbírálás szabályait – többek között a közigazgatási perekre vonatkozóan – az Alkotmánybíróság a 26/1990. (XI. 8.) AB határozatával semmisítette meg. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy „a tárgyalási elv, a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás 20
Pp. 47. § (1) bek. Pp. 23/A. §. A szabályt végül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény helyezte hatályon kívül. 22 Pp. 21/A. § 23 Pp. 45. § (1) bek. 24 Pp. 129. § (4) bek. 25 Pp. 124. § (1) bek. 21
6
alapelvei közé tartozik. Ezek az alapelvek a Pp. konkrét rendelkezéseiben is érvényesültek. Egyszerűsítési és gyorsítási szempontokra hivatkozva az 1972. évi 26. törvényerejű rendelet hozott áttörést a Pp. 256/A. és 256/B. §-aival a fellebbezési eljárásban, a 333. § és 334. §-okkal az államigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perek elbírálásánál, valamint a 376. § és 387. § (1) bekezdésével a gazdasági perek külön szabályai között. A fellebbezés tárgyaláson kívüli elintézésének lehetővé tétele mellett azonban a Pp. 256/A. § (3) bekezdése 1972-től azt a garanciális rendelkezést is tartalmazta, hogy ha a fellebbező fél a tárgyalás kitűzését kéri, a kérelem teljesítése – néhány kivételtől eltekintve – nem tagadható meg. E rendelkezés azonban az 1979. évi 31. törvényerejű rendelet 26. § (2) bekezdése értelmében hatályát vesztette, tehát ezt követően a bíróság a fél kérelmétől függetlenül választhatott a tárgyalás kitűzése vagy a tárgyaláson kívüli elintézési mód között.” A magyar polgári peres eljárás az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint így ellentmondásba került a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. Cikkével annak ellenére, hogy utóbbi az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetésre került. Az Egyezségokmány rendelkezésével egyezően tartalmazza a Magyar Köztársaság Alkotmányának 57. § (1) bekezdése, hogy a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A jogalkotó álláspontja szerint az Alkotmánybíróság határozatának tartalma nem zárta ki a tárgyaláson kívüli elbírálás jogintézményének a fellebbezési eljárásban való újbóli megteremtését, csak biztosítani kell a fél szabad választását a tekintetben, hogy kéri-e a tárgyalás megtartását, vagy hozzájárul-e annak mellőzéséhez26. Így először a fellebbezési eljárásba, majd a felülvizsgálati eljárásba, és – kivételként – a közigazgatási perekbe is „visszaszivárgott” a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetősége. Az, hogy ma a közigazgatási perekben általános szabályként érvényesül a tárgyaláson kívüli elbírálás, újra felveti a problémát, miként tud így érvényesülni a közigazgatási per garanciális jellege. Ezekre a perekre olyan esetben kerül(het) sor, amikor az állam döntése jogszabálysértő és ez az ügyfélre nézve érdeksérelmet okoz. A bíróság a közigazgatás működését alkotmányi rendelkezés folytán ellenőrzi27. A tárgyalásokon nemegyszer került sor az érdeksérelmek azonosítására, a keresetlevélben hivatkozott jogszabálysértések mellé rendelésére. Mivel a jogalkotó nem tette kötelezővé közigazgatási perekben a jogi képviseletet, jelentős szerepe van a tárgyalásnak az ügyfél jogainak védelme szempontjából. Nem beszélve arról, hogy a közigazgatási eljárásban a hatóságnak alárendelt eljárási pozícióban volt ügyfél számára jelentős érdek- és jogvédelmi eszköz, hogy a polgári perben a hatósággal mellérendelt pozícióba kerül, vele azonos eljárási jogokkal és kötelezettségekkel. A tárgyaláson kívüli elbírálás (és tapasztalataink szerint sokszor sajnos a közigazgatási döntés nem egészen hibátlanul megfogalmazott érveit kontroll nélkül átvevő ítéletek) nem biztosítják a közigazgatási per természetéből fakadó eljárási garanciákat, ismételten kiszolgáltatottá teszik az ügyfelet. Bízzunk megint abban, hogy az ügyfél ezt érzi, és kérni fogja a tárgyalás tartását? Akkor pedig miért a módosítás? 6. A szünetelés régi/új szabálya a közigazgatási perben A Pp. 2011. március 1-jétől hatályos 324/B. § szerint a közigazgatási perben szünetelésnek csak egyszer van helye. A perben nincs helye szünetelésnek, ha a bíróság a) a keresetlevélben előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről még nem döntött vagy b) a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemnek helyt adott.
26 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvény általános indokolása. 27 A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 50. § (2) bek.
7
A Pp. korábbi 336. §-a szerint közigazgatási perben csak akkor volt helye szünetelésnek, ha azt a felek közös kérelmére a bíróság megengedte28. A bírói gyakorlatban többféle álláspont érvényesült a szabály értelmezése körében. Az egyik álláspont szerint a bíróság külön engedélye (amely az eljárásban csak egy alkalommal volt adható) a szünetelésnek csak a közös kérelemre történő esetében29 volt szükséges feltétel, míg a valamely mulasztás jogkövetkezményeként beálló szünetelés30 esetén – értelemszerűen – nem. Más álláspont szerint a hivatkozott szabály a Pp. 137. § (1) bekezdés b)-d) pontjainak alkalmazását kizárta. A jogértelmezési vitát a 1995. évi LX. törvény zárta le azzal, hogy a szünetelés általános szabályait rendelte alkalmazni a közigazgatási perekben is. A Pp. 2011. március 1-jétől hatályos 324/B. §-a – az 1995. augusztus 28-ig hatályban volt 336. § szövegéhez képest jóval pontatlanabbul eszközölt –megfogalmazása újra fogja indítani a jogértelmezési vitát, sőt, megkockáztatom, hogy a szabály a gyakorlatban alkalmazhatatlan lesz. A szünetelés jogintézményének jellemzője ugyanis az, hogy ha az ok bekövetkezik, az eljárás automatikusan, külön bírói intézkedés nélkül szünetel. Így tehát ha pl. ha többször kerül sor arra, hogy hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, de azt a fél nem kéri, vagy a tárgyalást többedszerre mulasztja el az egyik vagy mindkét fél és a távollévő felperes nem kérte a tárgyalás távollétében történő megtartását, illetve a jelenlévő alperes nem kéri tárgyalás tartását, az eljárás szünetel, akár másodszor vagy többedszer is. Mivel nincs eljárásjogi eszköz a szünetelés jogkövetkezményeinek bekövetkezése megakadályozására. Vagy bízzunk abban, hogy a felek körültekintőbbek lesznek, és a közigazgatási perekben a szünetelést eredményező magatartást nem tanúsítják? Akkor pedig miért a módosítás? 7. A sajtó-helyreigazítás eljárás új szabályai A sajtó-helyreigazítási eljárás és per szabályait tartalmazó XXI. fejezet egészét – bár a per szabályai gyakorlatilag nem változtak – a jogalkotó kicserélte31. A változás valójában annyi, hogy az alapul fekvő anyagi jogi jogszabályok kicserélődtek, 2011. január 1-jétől a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Stv.), valamint a médiaszolgáltatásokról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény határozza meg a sajtótermék fogalmát, a média-tartalomszolgáltató fogalmát jogait, kötelezettségeit. A médiatartalom-szolgáltató a jogszabályok keretei között önállóan dönt a médiatartalom közzétételéről, és felelősséggel tartozik az Stv.-ben foglaltak megtartásáért. Ez nem érinti a médiatartalom-szolgáltatónak felvilágosítást adó személyek, valamint a médiatartalom-szolgáltatóval munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló, a médiatartalom előállításában részt vevő személyek − egyéb jogszabályok által meghatározott − felelősségét32. Ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. A helyreigazító közleményt napilap, internetes sajtótermék és hírügynökség esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő öt napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, lekérhető médiaszolgáltatás esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben, más időszaki lap esetében az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban a közlemény sérelmezett részéhez hasonló
28
A szabályt a III. Ppn. iktatta be. Pp. 137. § (1) bek. a) pont Pp. 137. § (1) bek. b)-c) pont 31 A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 22. § (1) bek. 32 Stv. 20. § 29 30
8
módon és terjedelemben, lineáris médiaszolgáltatás esetében pedig ugyancsak nyolc napon belül, a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni33. Az új szabályok lezárták a vitát, hogy internetes sajtótermékre alkalmazni kell-e a sajtó-helyreigazítás szabályait. A bírói gyakorlat nem volt egységes abban a kérdésben, hogy egy web-oldal sajtóterméknek minősül-e vagy sem. Ismerünk olyan döntést, amely szerint az interneten bárki – akár magánszemély – által közzétett cikk nem sajtótermék, egy internetes oldal összeállítója a rendszergazda sem tekinthető időszaki lap szerkesztőségének, így nem létezik olyan alperes, aki ellen sajtó-helyreigazítási eljárást lehet indítani34. Ezzel szemben egy másik döntés szerint időszaki lapnak kell tekinteni az olyan napilapot, folyóiratot és egyéb lapot, valamint ezek mellékleteit, amely egy naptári évben legalább egyszer megjelenik azonos címmel, tárgykörrel, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva, újságírói, vagy tudományos műfaj körébe tartozó írásművet, hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt közöl. Ha egy hírportálnak szerkesztősége, impresszuma van, magán viseli az időszaki lap lényegi és tartalmi elemeit, folyamatos a megjelentetése, frissítése, elérhetősége, híreket szolgáltat, cikkeket jelentet meg. Így önmagában az a tény, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal álláspontja szerint az információs weboldal a törvény által előírt bejelentési kötelezettség alá nem esik, és nem szerepel a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyilvántartásában, nem jelentheti azt, hogy a rá jellemző sajátosságok és a törvényi kritériumoknak való megfelelés ellenére a megjelenés sajátos jellegéből adódóan a közlésekkel szemben a sajtó-helyreigazítás speciális jogintézménye ne lenne alkalmazható35. A sajtótermék új foghalmába azonban már beletartozik az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából Ha a sajtó-helyreigazítás eredménytelen a pert a médiatartalom-szolgáltatóval vagy a hírügynökséggel szemben kell kezdeményezni. A sajtó-helyreigazítási pernek más szabálya nem változott. Érdekessége azonban a sajtó-helyreigazítási per szabályozásának, hogy a jogalkotó nem tesz világosan különbséget az „eljárás” és a „per” fogalmai között. Ezt mutatja pl. az a rendelkezés, amely a per első tárgyalásának elmulasztása esetére az „eljárás” megszüntetéséről36 és nem a per megszüntetéséről beszél, ugyanakkor az egyéb perjogi szabályok között a „per” kifejezést használja. Ezzel szemben a Pp. általános szabályaitól eltérő rendelkezések alkalmazását az egész sajtó-helyreigazítási eljárásra (tehát a pert megelőző szakaszra is) előírja37, ami természetesen eljárásjogi nonszensz. * III. Befejezés helyett Az OIT általános stratégiája szerint: „A bírósági szervezet működésének megítélése szempontjából alapvető kérdés a bírósági eljárások időszerűsége. Az országban működő első- és másodfokú bíróságok előtt folyamatban levő ügyek döntő többsége – a folyamatosan emelkedő ügyérkezés mellett is – ésszerű időn belül kerül elbírálásra, az ügyek elintézésének ideje általánosságban megfelel az adott ügytípus, illetve a jogvita természetének, a hatályos eljárásjogi törvény szabályainak és logikájának megfelelő időtartamnak.” Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Elvi Csoportja kezdeményezésére történt meg a Pp. újabb módosítása, amely a kezdeményező véleménye szerint sem alkalmas az egyes (főleg budapesti székhelyű) bíróságok munkaterhéből adódó eljárás elhúzódások megszüntetésére. Tehát feltételezhetően a bírák érdeke volt (?) a módosítás. A jogkereső állampolgároké bizonyosan nem, hiszen az ő jogaik korlátozása történt meg az új szabályok egy részével. 33
Stv. 12. § BDT 2006. évi 1340. sz. jogeset BDT 2009. évi 2148. sz. jogeset 36 Pp. 345. § (1) bek. első mondat 37 Pp. 343. § (2) bek. első mondat 34 35
9
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: JAT) azonban nem szakított a jogalkotás alapvető követelményeivel. Eszerint a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie38. A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály a) megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek, b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe, c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek39. A jogkereső állampolgárok érdekében kérjük ezen elvek érvényesülésének biztosítását a jövőben a Pp. vonatkozásában is. De a legjobb lenne, ha most egy kicsit nem foltozgatná tovább senki sem a polgári perrendtartást. Előre is köszönjük…
38
JAT 2. § (1) bek. JAT 2. § (4) bek.
39
10