Előszó
Szervezetünk jubileumi könyvecskéjét nyújtjuk át önöknek. Szeretnénk benne felvázolni a nagymegyeri horgászszervezet történetét, fejlődését. Hatvan év nagyon hosszú idő. Azok a horgászok, akik 1952-ben születtek, a nyugdíjukhoz készülődnek. Azok közül pedig, akik szervezetünket megalapították, tudtunkkal már csak egy személy él, a többiek nincsenek közöttünk. Ezért, amikor most mi ünnepelünk – egyben rájuk is emlékezünk. Egyaránt a volt vezetőkre, egykori horgászainkra és mindazokra, akik az eltelt hat évtized során hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba kerültek szervezetünkkel. Az 1952 óta eltelt évek több száz, sőt több ezer horgászt, számos odaadó, lelkes vezetőt jelentenek szervezetünk történetében. Egy ilyen jubileum nagyszerű alkalom arra, hogy ha csak pillanatokra is, de megállítsuk az idő kerekét, és visszatekintve felidézzük azok alakját, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy szervezetünk minél erősebbé és gazdagabbá váljék, s amire mindannyian büszkék lehetünk. Köszönöm a nagymegyeri szervezet valamennyi tagjának, támogatóinak fáradságos munkáját, azt, hogy megteremtették az eredményes működés feltételeit. Köszönöm a vezetők, a halőrök megtisztelő bizalmát, lelkesedését, amellyel egyre több jó eredményt értünk és érünk el. Visszatekintve az eddig megtett útra, megállapíthatjuk, hogy sosem volt könnyű helyzetben a horgászszervezet, de mindig akadtak olyanok, akik szívügyüknek tekintették működésének segítését. Az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben is meg tudtuk őrizni egységben az országos horgászszövetséget a szlovákiai horgászat meghatározó tényezőjének – biztosíték kell legyen, hogy a jövőben is tegyünk ezért. A természetes vizeken a horgászat dominanciája érvényesüljön, tudatosítva, hogy a természet ismerete nélkül nem lehet természetet védeni. Márpedig a horgászat a természet megismerésére, az állatok tiszteletére nevel. Ezért még inkább szükséges, hogy a horgászat szervezettségének lehetőségeit jogszabályokba foglalók is belássák, hogy a legközelebb álló természetbarát foglalatosságok között az egyik legvonzóbb a tömegeket megmozgató horgászat. A szlovákiai horgászszövetségnek mint a legnagyobb civil szerveződésnek 122 alapszervezete és 115 000 tagja van. Kívánom, hogy a nagymegyeri horgászszervezet „nyugdíjaskora” ellenére is maradjon fiatalos, őrizze meg értékeit, fejlődjön továbbra is lendületesen, legyen sikeres, hogy még sok horgász mondhassa el büszkén magáról: „Én is megyeri pecás voltam.” Görbüljön a bot! Berecz György elnök 1
Kis történelem – jegyzőkönyvek nyomán
A nagymegyeri horgászszervezet hatvan esztendejének történetét a leghitelesebben talán a jegyzőkönyvekből lehet kiolvasni, különösen ha a szervezeti életre, hivatalos határozatokra, döntésekre gondolunk. Közben el is tűnődhetünk vagy akár meglepődhetünk azon, hogy a mindenkori vezetőséget számos esetben hasonló gondok foglalkoztatták, s ugyanúgy a tagságot is, mint manapság. Ez a felismerés alighanem akkor sem módosulna jelentősen, ha archívumunkban megtaláltuk volna valamennyi esztendő valamennyi vezetőségi és évzáró tagsági gyűlésének jegyzőkönyvét. Az 1952. május 10-én megtartott alakuló ülésről szóló megvan, és úgyszintén megvan még egy érdekes dokumentum, Imrich Boroš tagsági igazolványa (illetve annak másolata), melyet 1952. V. 23-án állítottak ki Dunaszerdahelyen. Innentől, pontosabban, az előbb említett jegyzőkönyv születésének napjától számítva aztán a következő évtizedekből semmilyen írásos dokumentumot nem találtunk, pedig folyamatosan működött a szervezet, s bizonyára rögzítették a legfontosabb történéseket, legalább jegyzőkönyvekben. Valószínű, hogy ezek elvesztek, akár költözködés közben, akár egyéb okok következtében. Ilyenképpen 1979. február 26-a az a nap, amellyel folytatódik immáron a jegyzőkönyvek sora, az alakuló ülésről szólóval szemben ez már magyar nyelven. (Néhány jegyzőkönyv, határozati javaslat még később is született szlovák nyelven, de a legtöbb magyarul. A nevek használatában viszont 2
3
Az alakuló ülés jegyzőkönyve
megszólítással együtt a hitelesség miatt is eredeti, tehát nem szerkesztett formában tesszük közé, csak a nyilvánvaló, mindenekelőtt a gépelési hibákat javítottuk ki.) Mindjárt az 1979. február 26-án született jegyzőkönyvben többek között a következőket olvashatjuk: “A vezetőségi gyűlésen jelen vannak: Boros Imre, Németh Ferencz, Károlyi Pál, Gulyás Imre, Horváth Ferencz, Varga Irén, Balaskó Dezső, Horváth Gyula, Szkuta József és Tarcsi Miklós. A vezetőségi gyűlésen jelen van Bogdány elvtárs az ellenörzőbizottság elnöke. A vezetőségi gyűlés programja: 1. Előkészületek az évzáró tagsági gyűlésre 2. Pósta és egyéb ügyek megtárgyalása. (…) Boros elvtárs informálta a vezetőséget, hogy az évzáró tagsági gyűlés 1979 Március hó 4-én reggel 9.00 órai kezdettel lesz megtartva a Jednota 3 számu vendéglő helyiségében, fönt az emeleten. Erre az alkalomra a helyiség be van biztosítva. Minden megjelent tag fog kapni ebédet, sört ill. málnát. Az ételre és az italra mindenki fog kapni jegyet a megjelenési ív aláírásánál. Igy kiadott jegyek fognak szolgálni majd az elszámolásnál. A
jegyek kiadását Varga Irén és Balaskó elvtársak kapták feladatul.” Ugyanitt olvashatjuk, hogy foglalkoztak még a meghívókkal, a tagsági gyűlés elé terjesztendő határozati javaslattal, s ugyanez a fórum hivatott megválasztani a fegyelmi bizottságot. “A vezetőség letárgyalta és jóváhagyta, hogy azon személyek akik a vendég horgászengedélyeket fogják adni, azok a kiadott jegyek árának a 30%-t kapják meg, mint jutalmat. Károlyi elvtárs informálta a vezetőséget, hogy kaptunk a központi vezetőségtől felhívást, hogy a mi szervezetünk járuljon hozzá a Nemzetközi szolidaritási fondba. A vezetőség jóváhagyta, hogy 400.- korona legyen átutalva erre a célra. A Kerületi vezetőség levélben informálta a szervezetünket, hogy amit kértünk a pionerok horgászversenyére pénzsegélyt, nem hagyta jóvá és nem is járul a költségek fedezésére. Ilyen és hasonló rendezvények támogatását kell, hogy a pionerházak támogassák, ill. rendezzék.” Természetesen a szóban forgó évzáró gyűlésről is készült jegyzőkönyv, mely szerint 253 tag jelent meg a tanácskozáson, a vendégek sorában pedig ott volt Kovács Oszkár, az országos horgászszövetség központi és kerületi bizottságának küldötte. Dicsérte a szervezetet, jól működik és gazdálkodik, mondta, ugyanakkor az elnöki beszámoló jogasan bírálta a hiányosságokat. Kovács Oszkár beszélt a halőrök munkájáról és kötelességéről, de kitért arra is, hogy a rend megtartása minden egyes tag feladata. Szólt továbbá a halgazdálkodásról, mellyel kapcsolatban megjegyezte, hogy a kerület tavaly nem szállította le a telepítésre szánt halakat, mert a piacot kellett ellátni, de az idén küldik a hiányzó mennyiséget. Azonban felhívta arra is a figyelmet, hogy lehetőség szerint minden helyi szervezetnek saját erejéből kell gondoskodnia a halutánpótlás neveléséről, hogy önellátók lehessenek. Ezek a témakörök a tagok felszólalásaiban is felszínre kerültek, például a fegyelem, az előírások betartásának kérdése, de Horváth Sándor arra is megkérte horgásztársait, hogy ne
4
5
több következetlenség, figyelmetlenségből elkövetett hiba mutatkozik, miként helyesírási és stilisztikai szempontból sem kifogástalanok a szövegek. Ezt pusztán azért említjük itt meg, mert az alábbi idézeteket a korra jellemző elvtárs
“Horgászat” táplival
fenyegessék a halőröket, amikor azok ellenőriznek és szóvá teszik, ha valaki a szabályokat megszegve horgászik. Cséfalvay Ferenc felvetette, hogy manapság, amikor a vizek tisztaságáról, a környezetvédelemről beszélünk, hogyan lehet az, hogy az illetésekes szervek elhanyagolták a Csilizt, amely valamikor szebb időket is megélt, és elegendő hal volt benne. Még ugyanezen az évzárón Boros Imre elnök elismerő okleveleket adott át tíz tagnak, akik jó munkájukkal hozzájárultak a szervezet gyarapodásához, majd kifejezte a vezetőség meggyőződését: a szervezethez tartozó vizek megfelelők, a halasításuk is, így jó horgászmódszerek alkalmazásával mindenki számára nagyon szép fogásokra van kilátás, amelyekben örömüket lelhetik. A határozati javaslat 11 pontja között szerepel: “Javasoljuk a vezetőségnek, hogy a halőrök létszámát töltse fel a legjobb tagság soraiból, úgy, hogy a halőrök a tagságnak 5%-nak feleljen meg.” Az 1979-es esztendőre összeállított munkaterv foglalkozik a halasítással, a kishalak áttelepítésével, a felnőttek és a pionírok horgászversenyével, az új tagok és a pionírok iskolázásának megszervezésével és egyéb feladatokkal. Egy másik jegyzőkönyv tanúsága szerint még abban az évben megrendezik a halőrök és a fegyelmi bizottság tagjainak iskolázását a szervezet irodájában, előadott Boros Imre, Vizvári Lajos egy szép harcsával Gulyás Imre, Károlyi Pál. Egy következőben azt olvashatjuk, a csilizradványi tavon rendezendő horgászverseny díjainak összértéke “nem haladhatja túl az 1.000.- koronát. (…) 5 drb díj lesz kiosztva a felnőttek részére és 3 drb díj pedig az ifjúságnak. Ételeket és italokat a 2 számú Jednota fog árusítani, mely Jednota erre az alkalomra lesz megkérve”. Foglalkoztak még azzal a kérdéssel, hogy nagyon jó volna tárgyalni a kerületi vezetőséggel, nem kaphatának-e 5 q halat a “halászverseny alkalmából”, “mely halak a verseny előtti napokon volnának a vízbe téve a jobb halfogás érdekében. Boros elvtárs vállalta, hogy ezt el fogja intézni Geczo elvtárssal, 6
még a hét folyamán”, és ugyancsak vállalta az elnök, hogy ő maga készít 5-6 plakátot, miután Horváth Ferenc vezetőségi tagot megkérte, “hogy a propaganda érdekében legalább 10-15 plakátot csináljon a halászversennyel kapcsolatosan”. Az egymás után sorjázó hónapok, évek jegyzőkönyveiben, ha olykor más-más formában is, úgyszintén megtalálhatók ezek a – mából nézve – sokszor érdekességként ható, máskor elgondolkodtató történések, intézkedések és sok más kisebb-nagyobb kérdés, a számlák, könyvelések ellenőrzése, az eladott horgászengedélyek után járó honorárium, amelyet az kapott meg, “aki a jegyek Fűzik Gyula egykori elnök árusításával volt megbízva”. De olyasmi is megtörtént, hogy pénzbüntetést róttak ki vagy egy évre felfüggesztették a tagságát annak, aki vétett a szabályok ellen, például szigonnyal “horgászott”. Az egyik 1981-es jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a csilizradványi halastavon megrendezett “halászverseny folyamán sülthal és halászlé lesz árusítva, melyet a szervezetünk fog elvégezni. (…) A halak pucolása 1981 május hó 15-én lesz elvégezve, a vezetőségi tagok és azok hozzátartozóinak segédletével. A vezetőség megállapodott, hogy 1 adag sülthalat és halászlét á 7.- Kčs fogja Bogdány László, Lengyel József, Vizvári Lajos árulni (…) A horgászversenyre szóló jegyek ára 20.- korona lesz”. Aki a zsákmánypapírt nem adta le idejében, 30 korona bírságott fizetett. Az e sorok írójának rendelkezésre bocsátott, öt esztendőt átfogó jegyzőkönyvek közül az utolsó az 1983-as. Ennek az évnek a decemberi 7
vezetőségi ülésén a következők jelentek meg: Boros Imre, Lakatos Vendel, Károlyi Pál, Gulyás Imre, Horváth Ferencz, Varga Irénke, Varga Árpád, Szkuta József, Tarcsi Imre, Jarábek Sándor, Szalacsi Sándor, valamint Bogdány László mint az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke. Ezen az ülésen döntöttek arról, hogy nem tudják teljesíteni a központi vezetőség (mellyel, valamint a kerületivel meglehetősen élénk levelezést folytatott a helyi szervezet) ama kérését, hogy a megrendelt 500 koronás engedélyekkel kapcsolatban küldjenek vissza névsort “azokról, akik ezt meg fogják vásárolni”, ugyanis “előre nem tudjuk, hogy ki fog ezekből az engedélyekből vásárolni 1984-ben”. És ekkor döntöttek arról is, hogy az évzáró tagsági gyűlést Több mint méretes süllő 1984. március 4-én reggel 9 órai kezdettel tartják meg a Corvin Étteremben. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, azaz sok minden megváltozott, maga a Duna is, sőt a holtágai ugyancsak más arcot öltöttek a nagymegyeri horgászszervezet vizeivel egyetemben, s megváltozott a horgászversenyek, évzáró tagsági gyűlések színhelye is. Persze, az átalakulás nem minden időszakban olyan irányban történt, ahogy a horgászok, a vezetőség szerette volna, vagy ahogy kellett volna, bizonyos tevékenységekből az állam is kivonult, illetve nem éppen a horgászatnak kedvező módon cselekszik, gondoljunk csak a kanálisok rendben tartására, a vízszabályozásra. Jubileum lévén, bízzunk abban, hogy az utóbbi évek eredményei, melyek mind a szervezet életében, mind a tavak rendezett környékén, de elsősorban a haltelepítés terén mutatkoznak meg, egyre gyakrabban leljük, s ugyanúgy lelik majd örömüket a horgászatban a ma fiatalabb nemzedékei, utódaink a következő 60 évben, attól függetlenül, hogy ez az ősi emberi tevékenység állítólag szerencse kérdése is. Bodnár Gyula 8
A nagymegyeri horgászszervezet vezetősége a kezdetektől: 2006-2010
1952-1956
Elnök: Józsa Mihály Titkár: Ing. Novotný Rudolf Halászgazda: Takács Lajos
Elnök: Id. Berecz György
Alelnök: Ifj. Berecz György Titkár: Juhász László
1956-1960
Halászgazda: Ing. Méhes Roland
Elnök: Józsa Mihály Halászgazda: Takács Lajos
1960-1964
E.: Boros Imre T.: Lakatos Vendel Hg.: Buchel Ernő
1968-1972
E.: Boros Imre T.: Podobek László Hg.: Buchel Ernő
1976-1980
E.: Boros Imre T.: Károlyi Pál Hg.: Gulyás Imre
1984-1988
E.: Vizvári Lajos T.: Lengyel József Hg.: Gulyás Imre
1990 -1994
E.: Fűzik Gyula T.: Kerepecky János Hg.: Bugár Zoltán
1998-2002
E.: Bugár Zoltán T.: Kerepecky János Hg.: Beke Dániel
Pénztáros: Bugár Tibor
A halőrök vezetője: Soós Gyula
1964-1968
A fegyelmi bizottság vezetője:
Boros Imre Lakatos Vendel Buchel Ernő
Tóth Gábor
Tagjai: Cseh László, Šurek Ivan, Pajor Tibor
1972-1976
Az ellenőrző bizottság elnöke:
Boros Imre Károlyi Pál Buchel Ernő
Ing. Kórósi Géza
Tagjai: Németh Lajos és Pajor Tibor
1980-1984
2010-
Boros Imre Károlyi Pál Gulyás Imre
Elnök: Id. Berecz György Alelnök : Tóth Gábor
1988-1990
Titkár: Juhász László
Vizvári Lajos Lengyel József Gulyás Imre
Halászgazda: Ing. Méhes Roland Pénztáros : Cseh László
A halőrök vezetője: Soós Gyula
1994-1998
Fűzik Gyula Kerepecky János Bugár Zoltán
2002-2006
Bugár Zoltán Kerepecky János Számel Attila
9
A fegyelmi bizottság vezetője: Zsemlye Gyula
Tagjai: Šurek Ivan, Johancsik Tibor Az ellenőrző bizottság elnöke: Ing. Kórósi Géza
Tagjai: Németh Lajos és László Sándor
Halgazdálkodás – különös tekintettel az utóbbi évekre
A horgászszervezetünk közvetlen hasznosításába tartozó vizek területe mintegy 40 hektár, azonban a helyi horgászható vizek ennek csak a felét teszik ki, mégis ezeken akad horogra az összzsákmány több mint 85 százaléka. A tavak
kavicsbánya jellegűek. A bennük megtalálható fő halfajok: a ponty, amur, keszeg, csuka, harcsa, süllő. Szervezetünk mindig komoly szerepet szánt és szán ma is a halgazdálkodásnak, a halállomány pótlásának, a haltelepítésnek. E tekintetben is mindenkor a horgászok érdekeit tartottuk szem előtt, tehát a jegyeladások
lehetőséget biztosítsuk. Bizonyos összeget fordít szervezetünk a megfelelő szakmai elvárások teljesítésére, a halállomány védelmére, és csak a fennmaradó hányadból fedezzük a működési költségeket. Mivel hét éve tevékenykedik a mostani vezetőség, ezért szeretném önöket röviden tájékoztatni az ezen idő alatt történt telepítésekről. Azt hiszem, érdemes megismerkedni az alábbi adatokkal. Íme:
Cseh László
Változó versenyek változó vizeken
bevételeiből igyekszünk minél nagyobb részt felhasználni a halállomány pótlására, a tavak gondozására, hogy horgászaink számára a legjobb fogási 10
A nagymegyeri horgászszervezet, gyakorlatilag a megalakulásától kezdve, évente rendez versenyt a felnőtt horgászok számára. Ezek fő célja a versengés élménye mellett a pontyozási szezon kezdetének megnyitása (amely régebben közvetlenül a horgászverseny után történt, az utóbbi időkben a kérvényezett tavakon az országos szervezet külön engedélyével május 15-től). E versenyek helyszíne az utóbbi évtizedekben kizárólag a nagymegyeri, vagyis az ekecsi úti bányató. Korábban, tulajdonképpen a megalakulásig visszatekintve, gyakorlatilag az összes helyi horgásztóban rendeztek versenyeket: Csilizradványon, Balonyon, Lakszakállason, valamint a Zsemlékes 11
vizében (a laki tó és a Zsemlékes már a komáromi szervezethez tartozik). A kisebb tavak a versenyezni szerető tagság létszámának növekedése miatt a 80as évektől már nem feleltek meg. A felnőttek horgászversenyével kapcsolatban elmondhatjuk, a részvétel sok esetben elsősorban attól függött, mi volt az első díj, valamint, hogy mennyi helyen rendeztek a környéken aznap horgászversenyt. Ez az utóbbi évekre is különösen érvényes, ugyanis a zsolnai központi horgászszövetség meghatározta eme versenyek rendezésének időpontját: május 1-jétől május 15-ig az egész országban le kell bonyolítani az összes horgászversenyt a pontyos vizeken. Nálunk már hagyománnyá vált, hogy a felnőttek versengését május második vasárnapján bonyolítjuk le. A 90-es évekből emlékszünk olyan versenyekre, amelyeken mintegy 200 horgász küzdött a Babeta robogóért. Ezeken jelentős számban vettek részt más horgászszervezetek tagjai is, valamint eredményesen horgásztak magyarországi versenyzők. Az utóbbi nyolc-tíz évben radikálisan csökkent horgászaink versenyzési láza: 79 és 119 között mozog. Ennek okait nehéz kideríteni. Talán csökkent az érdeklődés, vagy a fődíj nagysága nem eléggé motiváló, vagy többeknek a nevezési díj magassága nem megfelelő. Ami a versenyeinken nagyon vonzó, az a kifogott halak mennyisége, valamint a minden résztvevő számára egyaránt biztosított egyenlő esély: a kijelölt horgászhelyeket szigorúan az érkezési sorrendben húzza ki magának minden horgász. Ebből következik, hogy bárkinek juthat olyan hely, ahol a halak csoportosulnak: csak a horgász ügyességén múlik a fogás mennyisége. Volt olyan verseny, ahol az első helyezett 72 pontyot szákolt meg (ez 3148 pontot jelentett, s ez az eddigi abszolút rekord). A versenyek szabályzata az idők folyamán kisebb változásokon ment át. A két bottal történő horgászat változatlan, viszont a kiértékelés néhányszor változott, előfordult, hogy minden kifogott hal pontokat ért, viszont a pontok száma fügött a halak fajtájától is. Az utóbbi években már csak a kifogott nemes 12
A 2012-ben felújított horgásztanya az ekecsi úti bányatónál
halakat pontozzuk: ahány centiméter hosszú, annyi pont. Az idők folyamán változások történtek a kifogott halak körül is. A haltartó szákban kellett őket tartani, majd utólagosan történt a mérlegelés. Ez ma már nem megengedett, a halat, miután megmérték a bírók, azonnal vissza kell engedni. Voltak versenyek, amelyek végén a kifogott halakból egyet haza lehetett vinni. A horgászversenyek győzteseinek, helyezettjeinek és a legnagyobb halat fogó horgásznak a díjazásában mindig nagy szerepet vállaltak a támogató vállalkozók, magánemberek. Korábban néhány évig az első díj egy Babeta robogó volt. Az utóbbi esztendőkben a díjazás kissé szerényebb lett. A horgászszervezet vezetősége igyekezett minden esetben a horgászok részére hasznos díjakról gondoskodni. Ezúton is köszönet eddigi és jövendő támogatóinknak. A horgászszervezet vezetősége bízik abban, hogy a jövőben is sikeres, a résztvevők, a szurkolók, a majális hangulatát és ízeit kínáló sátrakhoz vagy csupán a vízpartra kilátogató közönség számára egyaránt felejthetetlen, halban gazdag versenyeket tud rendezni. Kórósi Géza 13
Ifjú horgászaink is versenyeznek
Szervezetünk a 90-es évek elejétől rendszeresen megszervezi az ifjúsági horgászversenyeket is, melyek fő célja az ifjúság horgászat iránti szeretetének felkeltése és mélyítése, illetve horgászszenvedélyének versenyszerű kiélése. További nem elhanyagolható szempont a horgászat szabályainak, valamint a tisztességes versenyzés követelményeinek elsajátítása, a természeti környezet védelme. Az ifjúsági horgászverseny résztvevőinek felső korhatára 15 év. Színhelye a Tiszota nevű bányató lett, mivel nagyságával, barátságos és biztonságos környezetével ez mutatkozott a legmegfelelőbbnek. 2005-ben a rendszeres tiszotai versenyen kívül lezajlott egy másik ifjúsági horgászverseny is, mégpedig a balonyi horgásztavon 35 résztvevővel. (Valószínű, hogy a csilizradványi horgásztavon szintén rendeztek ifiversenyt). Ezeken az élményt kínáló eseményeken a versenyzők száma nagyban függ az időjárástól: a Tiszota eső esetén vagy közvetlen utána nehezen
megközelíhető a határi útviszonyok miatt. A létszám az utóbbi öt esztendőben 30-40 között mozgott. Nyilvántartásom szerint az eddigi versenyek legtöbb résztvevője 2005ben volt: 78 ifjú horgász nevezett be. A legkevesebben, a rossz idő miatt, 2007-ben vettek részt (mindössze 20-an), viszont ekkor fogták a helyi ifiversenyek történetében a legnagyobb halat: Halász Ádámnak egy 88 cm-es pontyot sikerült fognia, igaz, horgásztapasztalata és kora végett egy kis segítséggel. A versenyen a horgászok eredményességét a kifogott halak mennyisége határozza meg: ahány centiméter halat fognak, annyi pontot kapnak, s aki a legtöbbet kapja, az nyeri a versenyt. Volt időszak, amikor más pontozási rendszer működött, olyan, amelyben szerepet játszott a kifogott halak fajtája is: a nemeshal minden egyes centimétere 5-5 pontot ért. Persze, ebben az esetben is a legtöbb pontot szerző versenyző lett a győztes. A legnagyobb halat fogó versenyző különdíjban részesül. A díjakat többnyire vállalkozó cégek, magánszemélyek adják, illetve szükség szerint a horgászszervezet vásárolja. Az ifjúsági versenyeken azok is mindig kapnak valamit, akik nem fogtak semmit: egy úszót, ólmot vagy horgot. Szervezetünk vezetősége bízik abban, hogy a jövőben is sikeresek lesznek ezek a versenyek, minél több gyermek és ifjú horgász részvételével. Kórósi Géza
14
15
Kapásra várva
RÓLUNK ÍRTÁK
Óvatos ekecsi úti halak
NAGYMEGYER – Május 4-én, szombaton a napfényes időben szép látványt nyújtott a város határában található Tiszota-tó, ahol a helyi horgászszervezet hetvenkét gyermek részvételével rendezte meg az ifjú horgászok hagyományos versenyét. A gyermekotthonból öten jöttek az idén, ők ingyen vethették felcsalizott horgaikat a vízbe, a többiek 30 korona nevezési díj ellenében, viszont amolyan ajándékként mindenkinek egyaránt járt üdítő. A számos szponzor által felajánlott két tucatnyi díjra is gondolva, a szervezéssel nem volt különösebb baj, viszont a halak mintha aludtak volna a hőségben. Ettől függetlenül, azért lehetett eredményt hirdetni, az első díj nyertese Antal Tamás, második lett Kozma Krisztián, harmadik Számel Attila. Egy 32 cm-es csuka Décsi Lillának hozta a legnagyobb halért járó díjat. Május 12-én, vasárnap ugyancsak szép időben nem kevésbé gyönyörködtető látványt nyújtott az ekecsi úti bányató, ahol a felnőtt horgászok hagyományos versenyét bonyolították le. A tavalyi 89 versenyzővel szemben ezúttal 111-en neveztek be, de csak néhányuknak kedvezett a szerencse, a tó számos pontját elkerülték a pontyok és más halak. Az első díjat, egy terepkerékpárt, végül is Veszelovszky László vihette haza, a második helyen ifj. Nagy Imre, a harmadikon Pándi László végzett. Berecz Dusán a legnagyobb halért járó díjat kapta. A vásári hangulatot idéző rendezvényen természetesen nem hiányozhatott a halászlé és a sült hal sem. Csallóköz, 2002
16
NAGYMEGYER – Mintegy kilencvenen jelentek meg február 9-én, vasárnap a helyi horgászszervezet évzáró gyűlésén, melyen ezúttal sem derülhetett ki pontosan, mennyi hal került tavaly horogra, ugyanis a zsákmánypapírt a horgászoknak már alig a fele adja le, vagy hanyagságból, vagy, mondjuk úgy, mérgében, merthogy fogás híján nincs mit beírni. Szó, mi szó, például a szervezet körzetébe tartozó tavakhoz, főként nyáron, sokszor ki kellett menni, hogy sikerüljön megakasztani egy rendesebb halat. Persze, egyre drágább a telepítés, három tóba összesen 25 mázsa ponty került az elmúlt évben, ezt igyekeztek kiegészíteni a kubikgödrökből, különböző csatornákból kihalászott nem túl gazdag zsákmánnyal. A vezetőség pozitívan értékelte mind az ifjú, mind a felnőtt horgászok versenyét, bár ez utóbbival kapcsolatban elhangzott, valamikor háromszázan is beneveztek, tavaly alig többen száznál, pedig a szponzorok kevés
Bugár Zoltán egykori elnök (jobbról a második)
helyen ajánlanak fel olyan értékes díjakat, mint Nagymegyeren. Nem tartozik az örömhírek közé, hogy ismét drágultak az engedélyek 100, illetve 200 koronával, mindent egybevetve az országos érvényű 2 180, a helyi 1 180 koronába kerül, a nők és nyugdíjasok 830, az ifjú horgászok 730, a gyerekek 310 koronát fizetnek, ha hódolni akarnak szenvedélyüknek. Csallóköz, 2003 17
Nem csak a hal kevesebb
NAGYMEGYER - Nem olyan régen még 600-700 körül mozgott a helyi horgászszervezet tagjainak száma, ma, valamennyi korosztályt beleértve, 450. Jelzésértékű, hogy mind kevesebben jelennek meg az évzáró tagsági gyűléseken is, a legutóbbira, melyet február 15-én, vasárnap tartottak meg a művelődési házban, már csak 65-en jöttek el. A taglétszám csökkenésében
Kórósi Géza beszámolóját tartja
alighanem szerepet játszik a halállomány fogyása, az engedélyek árának emelkedése, a kívántnál jóval kisebb mértékű telepítés, s mindennek következményeként az is, hogy sokan más szervezetek vizeire vagy magántavakra "eveznek át". A rózsásnak nem éppen nevezhető helyzetet ugyancsak jellemzi, amit Számel Attila halászgazdától hallottunk: a naplók, vagy közismertebb nevükön a zsákmánypapírok 60 százalékát nem adták le a horgászok, s amit le is adtak, azok között számos kitöltetlen volt. A vitában főként az ekecsi úti bányató egyik-másik partszakaszán létesített, olykor konfliktusokat kiváltó stégekről esett szó, melyekről végül kiderült, hogy a törvény értelmében el kell távolítani őket, valamint az ugyanott fürdőző hazai és külföldi turisták seregéről, akik miatt nyáron napközben szinte lehetetlen horgászni a bányatóban. Illetve próbálkozni a halfogással. Csallóköz, 2004 18
Pontot érő pontyok
NAGYMEGYER – Szép időben várta a Tiszota-tó május 1-jén, szombaton az ifjú horgászok hagyományos versenyét, melybe ezúttal mindössze harmincnégyen neveztek be, s ez negatív csúcsnak számít. Pedig sem a nevezési
díj összege (20 korona), sem más körülmény, feltétel nem változott például a tavalyi versenyhez képest, amikor még több mint hetvenen gyűltek össze a tó körül. Ami viszont pozitívumként könyvelhető el, az az, hogy az elmúlt évektől eltérően most a kisebb keszegek, kárászok, naphalak mellett több ponty is horogra akadt, így a legszerencsésebbek okkal reménykedhettek, hogy a tizenöt díj valamelyikét – melyek sora horgászbottól kezdve, orsón, vásárlási utalányon át élelmiszercsomagig terjedt – elnyerik. Végül Majorovics József végzett az első helyen, aki sorsolással a legnagyobb halért (egy 50 cm-es pontyért) járó díjat is hazavihette, a második Csicsai Dávid, a harmadik Varga Róbert lett. Csallóköz, 2004
19
A kishalaknak is örültek
NAGYMEGYER – A helyi horgászszervezet május 1-jén, vasárnap délelőtt a Tiszota-tón rendezte meg az ifjú horgászok hagyományos versenyét, melynek során ezúttal közel nyolcvanan próbálták meg elnyerni a szponzorok által adományozott díjak, köztük értékes horgászeszközök valamelyikét, miközben a kellemes időben élvezték a még mindig népszerű sportág örömeit. A néhány sikeresen megakasztott nagyobb ponty mellett a kishalaknak is örültek, hiszen minden centiméter 5-5 pontot ért. A három órán át tartó verseny végén Fatona Erik vehette át az első díjat, aki 480 pontot ért el, a második Hajdú Tamásé (287
pont) lett, a harmadik Lénárt Tiboré (270 pont), aki egyúttal egy 54 cm-es ponttyal elnyerte a legnagyobb halért járó díjat is. Csallóköz, 2005
20
Ponty – most dévérrel
NAGYMEGYER – Az 518 tagot számláló helyi horgászszervezet évzáró tagsági ülésén, melyet február 11-én, vasárnap, tartottak a művelődési házban, 69-en jelentek meg. Az egy esztendeje új vezetőséggel működő szervezet elnöke, Berecz György a pozitívumok mellett kifogásolta, hogy mintegy száz horgász nem adta le a fogási naplót, valamint hogy alig néhányan vettek részt az ekecsi úti bányató és a Tiszota-tó körüli takarítási munkálatokban. Ez utóbbi, egyébiránt évek óta tapasztalható jelenség, akkor is elgondolkoztató, ha a legnagyobb szeméttermelők a fürdőző turisták. Méhes Roland (felvételünkön jobbra) halászgazda elmondta, tavaly a tervezettnél több pontyot, összesen 42 mázsát telepítettek tavaikba, az idei tervük 40 mázsa ponty és 10 mázsa dévér. Az említett bányató stégei maradnak, vagyis az idén sem bontják le őket – ezzel zárult a körülöttük már korábban is kialakult vita. Ami az engedélyek árát illeti, mindent egybevetve az országos „jogosítvány” 2 400 korona, a helyi 1 500, a nyugdíjasoké 1 200 korona. És még egy hír, a valamikor szebb napokat látott csilizradványi tó már nem tartozik a nagymegyeri horgászkörzet vizeinek sorába, az ottani önkormányzat hatáskörébe került. Csallóköz, 2007 21
Csupa ponty
Még több ponty
NAGYMEGYER – A helyi horgászszervezet május 10-én, vasárnap, az ekecsi úti bányatavon rendezte meg hagyományos horgászversenyét, melyre ezúttal 109-en neveztek be, a tavalyi 80-nal szemben. A szép idő sok érdeklődőt is vonzott a hangulatos eseményre, akik a sátraknál egyebek mellett sült halat, gulyást, halászlét fogyaszthattak. Közben a horgászok némely partszakaszon egymás után fogták ki a halakat, s ez nem is volt csoda, hiszen a szervezet az idén rekordmennyiségű, összesen mintegy 70 mázsa pontyot telepített tavaiba, ebből az említett bányatóba 55 mázsát, Magyarországról. Végül az első díjat, egy terepkerékpárt, Czafik Péter nyerte el 1881 pontot érő 40 ponttyal, második lett Karol Sucháň, aki 34, a harmadik Rajkovics Barnabás, aki 26 pontyot akasztott meg. A legnagyobb halért, egy 57 cm-es pontyért járó díjat Veréb Roland kapta. Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy összesen 549 értékelhető nemes hal került horogra, egy amur kivételével valamennyi ponty. Soha még ennyi. 22
Csallóköz, 2009
NAGYMEGYER – A helyi horgászszervezet május 9-én, vasárnap, ezúttal is az ekecsi úti bányatónál rendezte meg a felnőtt horgászok hagyományos versenyét, melybe 120-an neveztek be. Ez a szám tavaly 109 volt, tavalyelőtt 80. Tehát a részvevők száma fokozatosan emelkedő tendenciát jelez, ami talán annak is köszönhető, hogy például a tavalyi 55 mázsa ponttyal szemben az idén tavasszal 70 mázsát telepítettek e nemes és népszerű halfajtából a tóba. Az eredmény hamar meg is mutatkozott az elmaradhatatlan sült hal, halászlé és gulyás illatától is hangulatos verseny napján, a nagy víznek alig akadt partszakasza, ahol már az első egy-két órában ne sikerült volna több pontyot is megakasztani. Végül összesen 840 darab akadt horogra, s ez mindenképpen rekordnak számít, ahogyan az élen végzett versenyző – s ilyenképpen a fődíjat, egy terepkerákpárt elnyerő – Almási Péter teljesítménye is, aki 72 pontyot fogott ki. Centiméterben számolva ez 3 148 pontot hozott számára, a második helyen Pázmány Károly végzett (1 679 pont), a harmadik Pongrácz Dezső (1 576), a negyedik Bugár Zsolt (1 524), az ötödik Farkas Árpád (1 518). A halakat természetesen vissza kellett engedni, hiszen ebben és a többi Nagymegyer környéki tóban csak május 15-től szabad a horgászat. 23
Csallóköz, 2010
Képgaléria
Alkonyat a Kécsi-kanálison
Berecz György a Tiszota jegén
A jelenlegi vezetőség egy része önkéntesek társaságában
24
