Zárótanulmány
A makói Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola magyartörténelem szakos tanára vagyok. Gyakorló pedagógusként néhány éve szembesültem a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek problémáival. Évről-évre egyre több azoknak a tanulóknak a száma, akik kisebb-nagyobb részképesség zavarral küzdenek, egyre több gyermek érkezik SNI-s, illetve BTM-es papírral középiskolába, és az is előfordul, hogy az érintett diák úgy kerül középiskolába, hogy nem volt még vizsgálaton, nem járt fejlesztésre. A szülő és a pedagógus szerepe kiemelkedően fontos abban, hogy észrevegyék a problémát, és a gyermek minél előbb megfelelő ellátásban részesüljön. Több oka lehet annak, ha a gyermek nem kap fejlesztést. A háttérben állhat egyrészt a szülői hozzáállás. Mivel a tanulási zavarok családi halmozódást mutatnak, ezért elképzelhető, hogy a szülők azért nem ismerik fel, mert ők maguk is így nőttek fel, a gyermekük pedig nagyjából ugyanúgy fejlődik és viselkedik, mint ahogyan ők gyermekként élték a mindennapjaikat. Ritkábban, de előfordulhat, hogy a pedagógusok sem foglalkoznak a problémával: elutasító pedagógiai környezetben még a valóban súlyos zavarral küzdő tanulóknál sem történik vizsgálat, és tanulmányaikat rideg integrációban folytatják, szaporítják az egyébként is magas létszámú nehézséggel küzdők csoportját. A gyermeknek - attól kezdve, hogy iskolába lép - hosszú éveken keresztül a tanulás lesz a fő tevékenységi formája, és ennek sikeressége nemcsak iskolai karrierjét, hanem egész személyiségfejlődését, életpályáját is meghatározza. Azok a gyerekek, akik nehezen veszik az akadályokat, és nem tudnak úgy teljesíteni, mint a többiek, ha nem is kapnak elmarasztalást, de nem kapnak dicséretet sem a pedagógustól, a társaik esetleg elutasítják, csúfolják őket, és ez önbizalomvesztéshez, alacsony önértékeléshez vezet. Szociális pozíciójuk megromlása miatt kompenzációs technikákhoz folyamodnak: ez leggyakrabban a bohóckodás és az agresszió. Ezek is a szekunder tünetekhez tartoznak, ugyanúgy, mint a szorongás (főleg feladathelyzetben), kudarcelvárás, visszahúzódó, gátolt viselkedés. Középiskolában pedig nagyon jellemzővé válik kitérési stratégiaként az iskolakerülés, az indokolt (pszichoszomatikus tünetek miatt) és indokolatlan hiányzások felhalmozása.
Előfordul, hogy megválogatják, melyik órára menjenek be, ahol több kudarc érheti őket, azt egyszerűen kihagyják. Mindezek következménye a személyes kapcsolataik megromlása, az osztályban való elszigetelődésük, ami tovább rontja teljesítményüket. A tanulási nehézségekkel küzdő diákok segítése érdekében tartottam fontosnak a fejlesztő pedagógus - képzésben való részvételt, hogy ne elérhetetlen álom legyen számukra a sikeres érettségi és a felsőfokú oktatásban való részvétel. A tanulási nehézség nem jelent megfordíthatatlan hátrányt, és speciális, egyénre szabott segítő eljárásokkal megszüntethető vagy legalábbis enyhíthető. A tanulási sikeresség ezeknek a gyerekeknek is nagyon fontos, ők boldogan teljesítenék az iskolai követelményeket, ha tudnák. Ezért alapvető követelmény, hogy szakszerű, hatékony támogatást kapjanak. Az átlagtól eltérő fejlődésmenetet mutató gyermek számára tehát az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő pedagógiai feltételrendszer az esélyteremtés elengedhetetlen eszköze. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem által szervezett fejlesztő pedagógus-képzés megismerteti hallgatóival az érintett diákok speciális nehézségeit, a nehézségek okait és következményeit. Olyan fejlesztési, tanítási módszereket sajátíttat el, amelyek révén a pedagógus elérheti a tanulási problémával küzdő tanulók személyiségének, képességeinek legteljesebb kibontakoztatását. Alapozó tárgyként először megismerhettük a pszichés funkciók fejlődésének zavarait, a tanulási zavarok hátterét, a főbb elméleti koncepciókat. Az elméleti oktatás gyakorlati ismeretszerzéssel is párosult. Tanórákat és fejlesztő órákat látogathattunk a budapesti Öveges József Gyakorló Középiskolában, amely egyedülálló szerepet tölt be a magyarországi középiskolák sorában: felvállalja a különböző tanulási és/vagy magatartási zavarral küzdő tanulók oktatását, nevelését, érettségire való felkészítését vagy szakmához juttatását. Ennek érdekében a tanárokon és szakoktatókon kívül iskolapszichológus, logopédusok és fejlesztő pedagógusok segítik az oktatómunkát. A speciálisan felkészült pedagógusok arra törekednek, hogy ezek a diákok le tudják küzdeni a helyzetükből adódó hátrányokat, ne morzsolódjanak le, ne essenek ki az oktatási rendszerből. Céljuk, hogy bármilyen problémával is kerül hozzájuk egy tanuló, tudja folytatni a tanulmányait, szerezzen érettségit, vagy valamilyen használható szakképesítést, amellyel később majd meg tudja állni helyét az életben. Ebben az iskolában közvetlen
tapasztalatokat
lehetőségeiről, módszereiről.
szerezhettünk
a
problémás
diákokkal
való
foglalkozás
A megismert tanítási módszerek közé tartozik a Komplex Instrukció Program. Ez a módszer lehetővé teszi a tanárok számára a magas szintű csoportmunka szervezését olyan osztályokban, ahol a tanulók közötti tudásbeli különbség és kifejezőkészség tág határok között mozog. Azok, akiknek tanulásában lemaradás tapasztalható, gyakran vonakodnak részt venni a közös munkában, emiatt azonban kevesebbet tanulnak, mint azok, akik aktívabbak. A Komplex Instrukció Programban a tanár célja az, hogy minden diáknak megadja a lehetőséget a munkában való egyenrangú munkavégzésre, tudatosítsa, hogy mindenkinek van olyan képessége, amely alkalmassá teszi a feladatok megoldásában való sikeres közreműködésre. Az adaptív nevelés és oktatás tantárgy megmutatta, hogyan lehet összekapcsolni, együttesen alkalmazni a differenciálást és az egyéni sajátosságok ismeretében megvalósuló egységességet. A frontális osztálymunka mellett megtanultuk alkalmazni a kooperatív és a részben vagy teljesen egyénre szabott munkát, amely a tanulásnak nemcsak a lehetőségét, hanem a feltételeit is biztosítja a diákok számára. A projektoktatás pedig előtérbe helyezi a valódi, személyes tanulási tapasztalatok, a valóságos tevékenység szerepét a befogadásra épülő oktatással szemben. Nagyon hasznosnak bizonyultak a tanulásmódszertani órák is. Azt mindenki elismeri, hogy ha valaki eredményes és sikeres akar lenni az életben, ahhoz tanulnia kell. Azzal a kérdéssel azonban, hogyan is kell tanulni, a legtöbb iskolában nem foglalkoznak, pedig nagy segítséget jelentene a diákoknak a tanulásban, ha ezzel tisztában lennének. A tanulásmódszertan fontosságát növeli az a tény is, hogy a tanulási probléma egyre elterjedtebb, egyre több gyermek küszködik valamilyen tanulási nehézséggel. Nem tudnak, vagy nehezen tudnak olvasni, nem tudják értelmezni az olvasott szöveget, nem hatékony a tanulásuk, másnapra például már elfelejtik az anyagot, amit előző nap órákig tanultak, vagy annak szóbeli produkálása, alkalmazása sikertelen. Emiatt mindennapos kudarcok érik őket, önértékelésük csökken. A tanulás célszerű módjainak tanítását éppen ezért minél hamarabb el kellene kezdeni, mindjárt az iskolába lépéskor. A diákokban az évek során kialakulnak bizonyos tanulási szokások, de nem biztos, hogy azok megfelelőek és eredményesek. A tanulási nehézségekkel küszködő tanulóknak középiskolában már súlyos gondot jelent az egyre bővülő és nehezedő tananyag elsajátítása is. Ezért a segítségnyújtás során figyelmet kell fordítani a gyermek számára megfelelő tanulási módszerek kiválasztására, tudatosítására, memóriafejlesztő eljárások megismertetésére.
Az a jó tanulási módszer, amely a tanulást egyrészt könnyebbé, másrészt hatékonyabbá teszi. Ennek megismertetésében segít a tanulásmódszertan, amellyel meg lehet valósítani egy egyénre szabott, sajátnak érzett sikeres szokásrendszer felépítését és rögzítését. Nagy élményt jelentett a Kovács-módszer megismerése is, amely a fejlődésbeli lemaradásoknak kompenzálására a mozgást használja fel. A Kovács-módszer alkalmazására számtalan lehetőség van iskolai keretek között is: például egy dolgozat megírása előtt rövid mozgásprogrammal lehet felfrissíteni a légzést és keringést, amely jobb koncentrációt eredményez, de nagyon hasznos hosszú távon a görcsös írás javítására vagy a szélsőséges magatartás normalizálására is. A mozgásnak van a legnagyobb transzfer hatása, ezért alkalmazható
hatékonyan
a
mozgás
a
fejlesztő
pedagógiában.
A
programmal
összekapcsolódva anatómiai, a tanulási zavarok hátterében álló idegrendszeri ismeretekre is szert tehettünk. Mindezek mellett természetesen alaposabban betekinthettünk a tanulási zavarok formáiba. Tanulási zavar esetében az átlagos vagy éppen átlag feletti intelligenciájú gyerek az optimális iskolai vagy nevelési körülményektől függetlenül a tanulás egy vagy több területén jelentős elmaradást mutat. A nehézségek jelentkezhetnek az olvasás, az írás és a számolás, illetve a kitartás, az impulzivitás vagy a szervezőkészség területén. Megismerhettük a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia kialakulásának oki hátterét, tüneteit, szűrésének módszereit, a fejlesztés lehetőségeit, alapvető formáit és területeit. Számos gyakorlati ismeretet szerezhettünk a fejlesztő foglalkozások tervezésével, megtartásával kapcsolatban. A beilleszkedési- és magatartászavarokon belül foglalkoztunk a hiperaktivitással, figyelemzavarral, impulzivitással: a diagnosztikai kritériumokkal, a pszichés okokkal, a terápiás módszerekkel, a fejlesztés szerepével, a gyógypedagógussal való együttműködés lehetőségeivel. Az iskolai eredményesség jelentős mértékben függ a tanuláshoz szükséges alapképességek fejlettségétől: többek között a diszpozíciós (pl. észlelés, képzelet, figyelem, emlékezet), a gondolkodási, a kommunikációs, a nyelvi képességektől. A képzés ezeknek a területeknek a fejlesztését is megalapozta. Középiskolai tanárként elsősorban azzal a problémával szembesülök, amikor a középfokú oktatásban válik látványosan az elsajátítás fő akadályává a korábban fel nem ismert, vagy a felismert, kezelt, ennek ellenére meglévő tanulási zavar.
Iskolánkban felzárkóztató, kiscsoportos foglalkozások keretében lehetőség van az érintett diákok egyénre szabott fejlesztésére. A hagyományos korrepetálás nem célravezető, a középiskolai korosztály már nehezen motiválható arra, hogy napi hat-nyolc tanítási óra után még maradjanak egy korrepetáló órán. A képzés számos ötletet adott arra vonatkozóan, hogyan lehet a felzárkóztató foglalkozásokat érdekesebb, kreativitást igénylő feladatokkal, játékokkal színesíteni amellett, hogy elmélyítjük a tanórán tanultakat is. A felzárkóztató foglalkozásokon hangsúlyozott szerepet kap az anyanyelvi készségek, a beszédmegértés, a beszédkészség, az írás, a helyesírási alapelvek alkalmazásának fejlesztése. Az olvasás, helyesírás és a nyelvhelyesség a műveltségnek meghatározó elemei. Az olvasási, helyesírási problémákat, nyelvhelyességi hibákat gyakran műveltséghiányként értelmezik, és ez sokszor szociális megbélyegzést is jelent. Iskolai helyzeten kívül is szükség lehet igényes nyelvhasználatra, a nyelvi normákhoz, szabályokhoz való alkalmazkodásra és a hagyományos írásbeliségben megszokott precíz, kifejtett fogalmazásra. Ezért az alapvető nyelvhasználati szabályok elsajátításának segítése fontos pedagógiai feladat, amelyre jó lehetőséget kínálnak a kiscsoportos, fejlesztő foglalkozások. Tudatos és célzott fejlesztőmunkával lehet csökkenteni vagy leküzdeni a tanulási zavar okait. Így az érintett diákok előtt is megnyílhatnak azok a kapuk, amelyeknek feltétele az olvasás, írás, számolás eszközszintű tudása. A foglalkozásokon megteremtett nyugodt, elfogadó, feszültségmentes légkör biztosítja, hogy az addig már számtalan kudarcot megélt gyermek sikerélményekhez jusson, pozitív visszajelzéseket kapjon. Ezáltal önbizalma erősödik, az iskolai helyzetektől való szorongása csökken, így nagyobb valószínűséggel tud majd képességének megfelelően teljesíteni. Mindezt kiegészítve a képzésen megismert módszerek lehetőséget adnak tanórai helyzetben
is
a
differenciált
foglalkozásra.
Munkaközösségi
értekezletek,
belső
továbbképzések révén a kollégák is megismerhetik az új módszereket, ezáltal egymással együttműködve tudjuk segíteni a lemaradó, tanulási zavarral küzdő tanulókkal. Ha a pedagógusok ismerik az érintett diákok speciális nehézségeit, és birtokában vannak különböző oktatási módszereknek, akkor hatékonyabban tudnak segíteni abban, hogy ezek a gyerekek is eredményesebbek, sikeresebbek legyenek, nemcsak az iskolában, hanem az életben is. Olyan felnőttekké váljanak, akik nem ijednek meg a kihívásoktól, a körülöttük zajló változásoktól, és képesek lesznek alkalmazkodni az élethosszig tartó tanulás szemléletéhez, az ismeretterületek közti mobilitás követelményéhez.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szerint „Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja a képességeinek, fejlettségének megfelelő fejlesztést; joga van a különleges gondozáshoz, joga van ahhoz, hogy rendelkezésére álljanak azok a pedagógiai feltételek,
amelyek
hozzásegítik
őt
személyiségének,
képességeinek
legteljesebb
kibontakoztatásához.” Az Eötvös Loránd Tudományegyetem fejlesztő pedagógus-képzése megfelelő alapot biztosít az egyéni sajátosságokat figyelembe vevő, új szemléletmód kialakításához, a differenciálást lehetővé tevő oktatási módszerek alkalmazásához. Ezek ismeretében a pedagógusok könnyebben tudják megteremteni a diákok számára a megfelelő tanulás feltételeit, és biztosítani optimális mentális fejlődésüket.
