Egy közjáték tan u lságai: Ignotus és a S zerd a * K osztolánczy Tibor
„ ... m e r t s z ív b e li d o lg o m r ó l v o lt s z ó ” A század első éveire Ignotus - a középosztálybeli életforma kötelező rekvizitumait is felm utatva - beérkezett: 1906-tól Pesten, a Báthory utca 3. szám IV. em elet 21. alatt bérel Parlam entre néző, hatszobás lakást (s fura m ód ugyanezen szám alatt található állandó munkahelye, a M agyar Hírlap szerkesztősége is). Itt lakik feleségével, a kalocsai születésű Steinberger Jan kával, gyermekeivel, Palival és Sárival; velük egy háztartásban él saját gyer mekeinél jóval idősebb két nevelt gyermeke, Basch Im re és Basch Elly (ők felesége első házasságából érkeztek); a keszthelyi születésű Erzsi dada, továbbá 3-3 évig Ani, a ném et, és M adi, a francia nevelőnő (Bozóki 1987). Az 1906-ból és 1907-ből szórványosan fennm aradt, Ignotus által írt le velek segítségével azonban tovább árnyalhatjuk azt a képet, amelyet az elő zőekben a m agán életi m eg á llap od ás-m u n k ah elyi elő m en etel kötelező toposzaival alkottunk m eg - benyomásaink ezáltal nyugtalanítóbbakká vál nak és Ignotus sorsában baljós előjeleket vélünk felfedezni. E néhány, 19061907-es levélben Ignotus egyfelől kikristályosított formában tálalja újságírói működésének alapelveit; bizonyos m om entum ok azonban zavart kiábrán dulásról, a belső talajvesztés kezdeti form ájáról tudósítanak, Ignotus tehát idősebbként, és természetesen: nem ugyanazon okok miatt, de ugyanazon években, mint Fenyő Miksa és Osvát E rnő - hullámzó személyiségválságok sorát éli át: feszült és kedvetlen, koncentrálóképessége időnként csődöt mond, s m ár semmiféle művészi távlatot nem lát a napi újságírói penzum okban.1 A jogásznak készülő Ignotus annakidején törvényszerűen sodródott a hírlapírás felé. A huszonkét éves szerző 1891-ben jelentette meg A Slemil keservei című, bevallottan életrajzi jellegű és különösebb poétikai áttételek nélküli verses elbeszélést, s a m ű fogadtatása során elhangzott egynémely megjegyzéseket talán túlságosan is szívére véve, kritikai háborúságba kez dett az általa képviselt esztétikai norm ák mellett: A sors úgy akarta, hogy [...] mintegy botcsinálta doktora legyek annak az aesthetikának, mely nem ism er egyéb művészeti törvényt, paran* Ezen írás részlet a szerző készülő d isszertációjából, amely Ignotus-V eigelsberg H ugónak az 1906 és 1912 közötti pályaszakaszát dolgozza fel. A szerző, aki az E L T E B T K M agyar Iro d alo m d o k to ri p ro g ram ján ak hallgatója, ezúton is kö szö n etét fejezi ki tém avezető ta n á rá n a k , K enyeres Z o ltá n p ro fesszornak, az elm últ években nyúj to tt szakm ai segítségéért és tám og atásáért.
Modern Filológiai Közlemények 2002. IVévfolyam, 2. szám
101
csőt vagy tilalmat, m int hogy a művész, akármit akar s akárm int akar ja, meg tudja-e csinálni, am it akar s úgy-e, ahogy akarta. [...] ez az át látás s a művészet tisztára egyéni természetéről s a művésznek szabad ságában gyökeredzéséről való egy villanattal világosodott meg előttem, m enten háborúságba is fogtam mellette, fanatikusan, szívósan, m indennap új oldalról kerülve felé, m ert szívbeli dolgomról volt szó. (Ignotus 1929: 253) Ignotus a régi történetet több alkalommal is előadja, itt-ott ki is színezi, annyi azonban bizonyos, hogy a művészi azonosságtudatában m egsértett ifjú a jogi pálya helyett az irodalm at választja; rövid időn belül A Hét egyéni hangú, jellegzetes publicistájává növi ki magát, s m indem ellett, „kenyér végett”, különböző álneveken és névtelenül, egyre fajsúlyosabb hírlapírói megbízásokat is vállal. A művészi világszemlélet iránti alapvető elkötelezett ségét azonban a szerkesztőségekben eltöltött évek sem változtatják meg, s idővel egyre mélyrehatóbb idegenkedéssel viszonyul saját újságírói m unkás ságához. A pályakezdő, fiatal Ignotusszal való kontrasztot egy G ellért Oszkárnak szóló levél m utatja a legszembeötlőbben ([Budapest,] 1906. november 24. In: G ellért 1958 I: 97-98). Az ifjú G ellért Oszkár 1904-től a Pesti Hírlap ve zércikkírójaként dolgozik, s a M agyar Hírlap egyik közleményéből Ignotus stílusára következtetve lelkes levélben világít rá nézetazonosságukra. Igno tus azonban szenvtelen, m ár-m ár kioktató hangon kommentálja G ellért lelkesedését: ... újságcikk mögött ne keressen egész embert, egész tehetséget, egész véleményt, hanem egy m unkásem bert, aki tehetségének s véleményé nek egy darabját a lap és a nap szükségei szerint szabályozza és alkal mazza. [...] ha tartunk valamit az egymás tehetségéről s véleményéről, sohase ítéljük meg azt vezércikkeinkből, soha egyáltalán olyasmiből, am inek alája nem írtuk teljes nevünket. Én őszintén tisztelem és sze retem a M agyar H írlapot, érdeklődéssel olvasom, igyekezettel írom vezércikkeit, de nem vállalnék értük egyéb, m int sajtójogi felelősséget. (Ignotus 1906 nov. 24. In: Gellért) E bben a levélben Ignotus nyilván hárítani is kívánja a nála radikálisabb né zeteket képviselő, zöldfülűnek ta rto tt kolléga közeledését, mindazonáltal az illúzióktól mentes, szikár önszemléletben nyomát sem találjuk annak az öröm nek és megelégedésnek, amelyet korábban többször is szívesen kinyil vánított, ha egy másik céhbeli észrevételezte: ő, Ignotus, megrendelésre is hitelesen ír, s a „m unkásem ber” sincs híján a kreativitásnak. Azonnal feltű nik a védekező mechanizmusok zárt rendszere: Ignotus szerint az újságírás nak megvannak a maga törvényei, s ezt a m unkát leválasztja önnön szemé lyiségéről (m intha ez így lehetséges volna), vagyis idegennek bélyegezve,
102
Kosztolánczy Tibor
egészségtelen zordsággal távolítja el magától azt az elfoglaltságot, amely napjainak legnagyobb részét kitölti. Meggyőződéssel vallja, hogy a kötelező feladatokból kivonható a »lélek«, s ha valamit nem vesz tudom ásul, az nem is létezik - e m eghasonlottnak is m ondható elképzelés a következő években komoly problémákat generál majd. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az új ságírói hivatáshoz fűződő, erős érzelmi szálak meglazulása felszabadító ha tást is gyakorol Ignotusra - távolról sem találjuk károsnak, hogy a feladatok kal való korábbi feltétlen azonosulás helyébe m ost a távolságtartás lépett: a »Slemíl« bizonyított, megvetette a lábát az ingoványos talajon, s nekifoghat a mérlegelésnek, milyen irányban is aknázza ki talentum ait még célirányosab ban és ügyesebben. I r o d a lm i é tla p v a g y N y u g a t - e lő fu tá r Az 1906-1907-es évek körüli történések, az illúziókkal való leszámolás és az írói kiteljesedés motívumai között utalnunk kell a nagypolitika egyik fejle ményére, az ún. darabont korm ány regnálására és bukására is. M indez tár gyunktól látszólag távolabb eső fejlemény, hiszen Ignotus köztudottan nem vállal darabont megbízásokat, s a közjogi válság éveiben következetesen ki ta rt ifj. Andrássy Gyula és tisztes honorárium ot biztosító háziújságja, a M a gyar Hírlap mellett. U gyanakkor a politikai krízishelyzet elmúltával - am i kor Ignotus nézetei szerint általában is leszállítódik a sajtómunka ázsiója im m áron haszon nélkül valónak m utatkozna elpártolnia éppen Andrássytól, aki a koalíciós kormány belügyminiszteri tárcáját nyeri el. Törvényszerűen adódik tehát a fejlemény, hogy Ignotus a M agyar Hírlap mellett keres kifi zetődő elfoglaltságot, s valóban, 1906 őszén - tizenöt évi közreműködés u tán - A Hét vezető tárcaírói és színikritikusi pozícióját adja fel, s otthagyja a lap szerkesztőségét (pontosabban Kiss József fogadószobáját, hol a m ester délig elheverve olvas, verseit írja, s hol hívei is látogatják). Kiss József nekem m entorom , az irodalom ban második apám volt, kivel körülbelül egy évvel azutántól fogva, hogy ő A H etet m egterem tette, körülbelül egy évvel azelőttig, hogy Osváttal s Fenyővel én a N yugatot útnak indítottam , úgyszólván családi közelségben éltem. [...] Kiss József az ő öt gyereke mellé mintegy hatodiknak fogadta a kezdőt s írásbeli gyakorlataiba, ahol nem voltak kedvére, majd hogy nádpálcával nem javított bele. (Ignotus 1934: 125) - írja Ignotus a M ester emléke előtt tisztelgő kötetben, s e rövid részletből is feltételezhető, hogy elszerződése G undel Antal új hetilapjához, a Szerdá hoz - legalábbis érzelmi vonzatait tekintve - nem minősíthető egyszerű m unkaköri váltásnak. A lassan negyvenedik életéve felé közeledő Ignotus azonban rendkívül rosszul viseli, hogy a m int m agánem ber rokonszenves és em patikus Kiss József szerk esztők én t egyáltalán nem válogat az eszközök
Modern Filológiai Közlemények 2002. IVévfolyam , 2. szám
103
ben, m időn A Hét m unkatársait nagyobb teljesítményre sarkallná: érzelmi zsarolással, honorárium ok visszatartásával, konok következetességgel éri el, hogy lapját a lehető legkisebb ráfordítással tarthassa fenn. A Petőfi Irodalm i M úzeum gyűjteményében szám szerint tizenhat, Ignotus által Kiss József nek írt levél m aradt fenn, ezek egy része nehezen datálható, de éppen az előbbiekkel rokon konfliktushelyzetekről tudósít ([Budapest, 1890. július 1 0 -1 9 0 7 . novem ber 10.] PIM Kézirattár, kiadatlanok). Ehelyütt m ind össze a V. 5239/173/9. számú, keltezetlen levélből idézünk két jellemző rész letet: Kedves öregem, nem először veszem észre, hogy amily szeretetremél tó s áldozatrakész vagy emberül, annyira kétségbeesel, ha a lapod iránt támasztanak annak em berei bármely, őket megillető, igényeket. [...] Ami azt illeti, hogy mivel töltsd meg az újságot, az - megbocsáss nem az én dolgom. Azt hiszem, m inden m unkatársaddal kiállom a versenyt mennyiség dolgában, és csütörtök délután a m ásodik ív egy hézaga talán nem pótolhatatlan. G ondold, ami nem egyszer m egtör tént már, hogy az előadás elmaradt: akkor is engem gyűlöltél? Egyál talában, kedves öregem, ne légy oly roppant szigorú irántam és éppen irántam , csakis azért, m ert velem van a legkevesebb bajod. A krónikát megírtam, de laptöltelékkel, sajnálatomra, nem szolgálhatok, m ert a M agyar Hírlap is a világon van s annak is kell írnom . (Ignotus, kelte zés nélkül) Egészen más koncepciót alakítanak ki a Szerda megálmodói. A folyóirat alapítás eszméje Szablya-Frischauf Ferenc budapesti képzőművészeti isko lájához köthető - olvashatjuk Kunz Egon 1948-ban megjelent művében, amely mindmáig a Szerda történetével foglalkozó egyetlen kismonográfia (Kunz 1948). M ester és tanítványai 1906. m árcius 15-én m utatkoznak be a Váci utcai Philantia szalonban, s a kiállítás sikerén felbuzdulva egyfajta u n iverzális érdeklődésű lapot terveznek, amely az összes művészeti ág tö r ténései mellett az em beri kultúra legtágabb összefüggéseiről is szól. A fiatal képző- és iparművészek szerdánként a Lövölde téri Kairó kávéházban találkoznak: 1906 tavaszán és nyarán ide jár a két Szablya-Frischauf testvér: Ferenc és János, Benkhard Ágost festő, s a tanítványok közül K ürthy György, Vögerl Rezső, K óris K álm án, Voigt Ervin, az akkor képzőművészeti iskolai növendék Teleki Pál, s G undel Jánosnak, a kor közismert vendéglősmeste rének fia, G öröncsér-G undel János. Az utóbbival együtt érkezik bátyja, G undel Antal, aki a lelkes, de a realitásokkal m it sem számoló beszélgetések hatására elvállalja a lap kiadását - ám folyóirata 1906. október 3-tól m ind össze 7 számot ér meg. Az indulás előtti extatikus hangulatot jól érzékelteti néhány, Fülep L a josnak küldött levél (Márkus László levelei Fülep Lajosnak [Budapest, 1906. augusztus 12. előtt], ill. [Budapest, 1906. augusztus 14.], G undel Antal
104
Kosztolánczy Tibor
levele Fülep Lajosnak Budapest, 1906. augusztus 31. In: F. Csanak 1990: 48-52, 57-58). M árkus László, ez idő tájt még a Szerda reménybeli színházi rovatvezetője, „egy noch nie dagewesen hetilap”-ról beszél, amelynek meg jelenésekor majd „az emberek szó nélkül otthagyják a többi lapkákat”, hiszen H ubert Emil szerkesztőről, „ami a kultúráját, tudását, esztétikáját, energiá ját, m odernségét, zsenialitását és személyes előnyeit illeti”, csak „szuperlatívuszokban” nyilatkozhat, az adm inisztrációt tekintve pedig G undel Antal bővelkedik „mesés ötletek”-ben. Ezek közül egyet ő m aga is elárul Fülepnek: „az én lapom m indenkinek jobban fizet, mint a többi magyar lap” . M árkus László első levelében Ignotust még m int bedolgozót említi, ké sőbb azonban Ignotust a kiadótulajdonos és felelős szerkesztő G undel An tal, illetve a tulajdonképpeni főszerkesztő H u b ert Emil m ár tapasztalt, befu tott és vezető szerepre is alkalmas kollégaként szólítják meg - és rendkívül kedvező anyagi feltételek biztosításával végül megnyerik a lapnak. Szerző désének csak a legfontosabb kitételeit említve: Ignotus havi fizetése 500 korona, alkalmazása 5 évre szól, felm ondási joga csak neki van, azaz, a lap megszűnése esetén - ha az akár egy hónap múlva történik is - folyósítandó a teljes ötévi fizetésből a még visszalévő hányad; s hasonlóan kedvező ter minusokkal szerződik a laphoz H u b ert Emil is (A z Újság 1906. november 18: 13). Ignotus mindezek fejében a színházi rovat vezetését vállalja, heten kénti átlagban 3-4 kéziratoldalnyi saját írás közlését beleértve, aztán talán az egyszerűség okán - látható megerőltetés nélkül - szinte egymaga tölti meg a rovatot teljes terjedelemben. Az általában négy nyom tatott oldalon időről-időre kétféle írástípus keveredik egymással: Ignotus láthatóan meg kívánna felelni a Szerda összes tudom ányok és m ű v észetek végső kér déseire k on cen tráló program jának, vagyis az elméleti irányultságnak, a fennmaradó helyet azonban jobbára napilapokba illő ism ertetések foglalják el éppen futó darabokról, a színházi élet fejleményeiről, s ezekkel Ignotus más m unkatársakhoz hasonlóan - legfeljebb a Szerda terjed elm i kívánal mainak képes eleget tenni. Az eredeti, nagyszabású elgondolás tehát csak töredékeiben valósul meg, K unz Egon szerint mégis a Szerda lesz az első folyóirat, amely egyforma figyelemmel tárgyalja a hét irodalm i, színházi, zenei és képzőművészeti eseményeit. Az egykorú lapok közleményei közül messze kimagaslanak a Szerda elbeszélései és novellái - ezeket mindenek előtt a nagyvárosi fények és árnyak hiteles ábrázolása, a szociális tendencia és az aprólékos kidolgozás jellemzi. Száz év távolából annyi bizonyosan megállapítható, hogy a Szerda buká sa időzített bom baként m agában az alapkoncepcióban rejtőzik. A Philantia szalonban sikerrel kiállító fiatalok az újságok érdeklődéséből és a szinte bi zonyosra vehető eladásokból feltehetően tévesen következtetnek egyfajta tömeg igényre, s vállalkozásukat nem a küzdelmes önfenntartásra és a fokozatos előrejutásra építik (Kiss Józsefre is utalhatunk ellenpéldaként), hanem úgy érzik, hogy egyszeri befektetéssel, impozáns kezdettel a képzőművészeti (szűk kört érintő) siker transzponálható a lapkiadás területére is. Az igények fel
Modern Filológiai Közlemények 2002. IV. évfolyam, 2. szám
105
mérése helyett az ötlet fantasztikum ában bíznak, s az alapvetően jó szándé kú, „jó családokból” származó, ámde tapasztalatlan fiatalok éleslátását elhomályosítja az üzleti siker bizonyosnak hitt bekövetkezése. Az irracionálisán magas honorárium ok (cikkekért oldalanként 80-100 korona, versenként akár 300 korona) és a pazarló luxus-beruházások (a Hornyánszky nyomda különleges metszésű betűket és addig nem látott jó minőségű papírt szerez be) tehát nem őrültségből fakadnak, hanem abból a meggyőződésből, hogy a lap ezáltal vonzza majd m agához a vásárlóközön séget, s ezzel párhuzam osan az írótársadalom első szám ú publikációs fóru mává is válik. Ám e várakozások a nagyvonalú m ecenatúra ellenére sem teljesülnek, mi több az 50 000 korona deficitnek köszönhetően a Szerda Ábrányi Em il bulvárlapjából kölcsönzött fricskával élve (A Nap 1906. no vember 20: 2) - rendkívül látványosan m ond csütörtököt, s a bukás idején valóban megnyilvánuló közérdeklődést csak fokozza, hogy ezt az összeget - a gyerekek egy közismerten takarékos üzletember, G undel János befekte téseiből játsszák el. H iba volna azonban G undel Jánost puszta áldozatként föltüntetnünk ebben a történetben, bár az bizonyos, hogy tátrai nyaralása miatt a lap augusztusi, sorsdöntő előm unkálatait csak távolról követheti, s Ignotus és H ubert munkaszerződésének ötéves időtartam áról is csak november köze pén szerez tudom ást. M esszebbre m utató terveket sejtet ugyanakkor Igno tus és A m brus Zoltán egybehangzó utalása arra vonatkozóan, hogy G undel János ígéretet tett fiának, hogy a Szerda fenntartásához szükséges anyagia kat legalább három évig biztosítja; s ehhez A m brus m ég azt is hozzáteszi, hogy G undel János - m int a vendéglősök ipartestületének elnöke - „a maga összeköttetéseivel” a kiadást elsődlegesen a vendéglősök hirdetéseiből kí vánta finanszírozni (Ignotus 1906. november 19: 3; ill. A m brus 1906. n o vem ber 19: 3). Kérdéses tehát, hogy az ifjabb G undel és H ubert Emil által kialakított irányvonal hosszú távon belesimult volna-e a G undel János által elképzelt vendéglős-lap (menü-híradó?, irodalmi étlap?) koncepciójába - az ellenirányú meggyőződéseket erősíti Kunz Egon megjegyzése, miszerint H ubert még a csőd szélén is megakadályozta kereskedelmi jellegű közlemé nyek közzétételét azzal, hogy a lap nívóját rontanák (K unz 1948: 20). A végkifejletet azután a következőképpen foglalhatjuk össze: a fővárosi közönség körében ugyan gyorsan elterjed a Szerdaról, hogy soha nem ta pasztalt bőkezűséggel fizeti m unkatársait, ám előfizetői nem gyarapodnak: számuk 200 körül állandósul, de a többséget a közrem űködők barátai és üzletfelei teszik ki. G undel János m ár a harm adik szám u tán a lap (illetve az anyagi támogatás beszüntetését) fontolgatja; s novem ber közepére a csődöt a kiadóhivatalban is látják. A vállalkozásban érintett családtagok 1906. no vember 15-én fedik fel a súlyos helyzetet G undel János előtt, beleértve a terheket, amelyeket G undel Antal az átgondolatlan szerződésekkel H ubert Emillel és Ignotusszal szemben vállalt. November 17-én G undel Antal leve let ír a rovatvezetőknek, amelyben közli, hogy beszünteti a Szerdat, s A z Új
106
Kosztolánczy Tibor
ság novem ber 18-i számával megkezdődik az az egy hétig tartó sajtópolé mia, amely Ignotusnak komoly presztízsveszteséget okoz, s utólagos értéke lésünk szerint a sajtóvitában kifejezetten csak az újságíró-kollégák hathatós támogatásával ér el végül döntetlent a G undel-családdal szemben. K unz Egon könyvében összegyűjtötte a sajtópolémia anyagát is, folya m atát azonban - jobbára kiragadott idézetekkel szemléltetve - meglehető sen szűkösen tárgyalja, bár megállapításaiból kitűnik, hogy szimpátiája egy értelműen a Gundel-családé (Kunz 1948: 20-22).2 A vita látszólag földhöz ragadt kérdés közül zajlik: a m egkötött szerződések alapján Gundeléknak folyósítaniuk kell-e Ignotus és H u b ert Emil ötévi fizetségét - a tét viszont szokatlanul jelentős. Az alábbiakban az újságközlemények sorai m ögött a rejtett értelm et próbáljuk felkutatni, véleményünk szerint ugyanis az egymást követő cikkekből, nyilatkozatokból és viszontválaszokból m indkét részről többé-kevésbé olyan átgondolt jogi érvrendszer olvasható ki, amely az esetleges perre készülve (vagy éppen azt elkerülendő) az adott fél szem pontjából a közvélemény szimpátiáját is elnyerni kívánja, következésképp az argum entáció az ügy szimulált „kipattanásától” kezdve m eghatározott rend szerint fejlődik Ignotus második nyilatkozatáig, amellyel a vitát az V. kerü leti járásbíróság illetékességébe utalja. N é h á n y r e t te n e te s e n k ö v e te lő fé r fiú A Szerda beszüntetésével tehát egy időben, A z Újság 1906. novem ber 18-i számában jelenik meg az első bennfentes tudósítás a hetilap kalandos életé ről. Az —r. szignójú cikk a világ és a sajtó dolgaira való rácsodálkozás hang ján szólal m eg, a látszólag pártatlan történetm esélés azonban súlyos váda kat tartalm az.3 M ár itt feltalálhatjuk a G undel-család jogi stratégiájának alapelemeit, jelesül a ro sszh iszem ű szerződ ésk ötés és a tap asztalatlan ifjú behálóztatásának H u b ert Em ilt és Ignotust illető vádjait. A cikk H u b ert Em ilt állítja be a lapvállalkozás kezdeményezőjének, és többek között azt sugallja, hogy a nagyzási hóbortban szenvedő H u b ert dr. szuggesztív személyiségének erejével akaratát rákényszerítette G undel A n talra: a fiatalem b errel példának okáért ellentm ondást nem tűrő hangon érintkezett, s alkalmaztatásának irracionális feltételeit is így sikerült elfogad tatnia. A szövegben érvényesülő manipulatív logikának megfelelően Ignotus is a „teljhatalm ú” H ubert „ajánlatára” szerződött, s ezáltal kétségessé válik, hogy term inusai érvényesíthetőek-e. U gyanakkor a cikkben számos, rosszhiszemű szerződéskötésre vonatko zó utalás is szerepel: H ubert és Ignotus öt évre „igen súlyos” munkaszerző dést kötött G undel Antallal, csekély ellenszolgáltatásért olyan anyagi bizto sítást kértek és kaptak, amely eleve kizárta a hetilap prosperálását, s Ignotus esetében a szerződés legtöbb kitétele éppen az újság m egszűnésére vonatko zik.4 A z Újság mellesleg bizonyosnak véli, hogy a Szerda hét száma művészi színvonalát tekintve sem felelt meg az előzetes várakozásoknak, a „fejedel-
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám
107
mileg fizetett” szerkesztő és m unkatársai - biztosítván magukat arra az eset re, ha a lap megszűnne - a Szerda fennmaradása iránt eleve kevéssé érdek lődtek. A korban a rosszhiszeműség elsősorban birtokjogra vonatkozó kategória, s feltétlenül bizonyos akkor, ha a birtokolt dolgot valaki hibásan szerzi meg: erőszakkal, alattomossággal, vagy kérelem alapján - ez utóbbi azt takarja, ha valaki állandó joggá igyekszik változtatni azt, amit neki csak szívességből és állandó lekötelezettség nélkül engedtek meg (M JL 1907 VI: 249-250). Tágabb értelemben nagy valószínűséggel forog fenn a rosszhiszeműség - és ezt a vádat sugallja A z Újság — , ha valaki felettébb gyanús körülmények között, rendkívül olcsó áron jut valamihez. Kunz Egon könyvéből tudjuk, hogy a cikk megjelenése után H ubert Emil, Ignotus és más m unkatársak Ignotus öccse, dr. Veigelsberg Viktor ügyvédi irodájában tanácskoznak (K unz 1948: 21). A színhely és a házigazda sze mélye is valószínűsítik: a Szerda közreműködői azért találkoznak, hogy ki dolgozzák azt a jogi és sajtóstratégiát, amelyet követve a kipattant botrány rájuk nézve kedvezőtlen következményeit semlegesíthetik. Az összehangolt akció eredményeként m ásnapra Ignotus és H u b ert Emil nyilatkozatot jelen tetnek meg, s H ubert rábeszélésére csatlakozik hozzájuk Ambrus Zoltán, a Szerda irodalmi rovatvezetője is (meg kell azonban jegyeznünk, hogy A m b rus, előre látva a lap bizonytalan jövőjét, a Szerdával annakidején teljesen szokványos honorárium ra szerződött, s így neve A z Újság említett cikkében csak ellenpéldaként, érintőlegesen szerepel). M indem ellett a G undel-családot és A z Újság szerkesztőségét érzékenyen érinti az a m on olit újságírói reagálás, amellyel a budapesti kollégák - a három nyilatkozatot jeladásként értelmezve - a maguk fórumain egyértelműen Ignotusék igazát pártfogolják.5 A Gundelékkal szembehelyezkedő szerzők és lapok mindegyike adottnak veszi, hogy Ignotusék szín von alas folyóiratot hoztak létre - ezzel is pró bálják kivédeni azt a feltételezést, hogy a munkatársak rosszhiszeműen, eleve a közeli csődre spekuláltak volna. A Függeüen Magyarország novem ber 19-i számában a magyar irodalom „két nagyon előkelő” nevéről beszél, Ignotusról és A m brus Zoltánról, s leszögezi, hogy a lap „eddig megjelent számai az előbb em lített két névhez m éltóan előkelő nívón kerültek a közönség elé” {Független Magyarország 1906. novem ber 19: 4). Hasonlóképpen nyilatko zik a Budapesti Napló novem ber 20-án: „A Szerda m inden száma meghozta a teljes erkölcsi sikert” (Budapesti Napló 1906. novem ber 20: 5). M ásrészt az érintettekkel kapcsolatban a retorikából ismert olyan s z e m ély i érveket hoznak fel - argumenta a persona: jellemvonások (animi natura), illetve korábbi tettek és m ondások (ante acta dictaque) —, amelyek még az ügy lefolyása előtt határozták meg őket, s amelyekkel a jellembeli fogyatékosságnak még a feltételezését is kizárhatják.6 „...k ét név, amelyek az irodalmi értékek arcvonalában ragyognak s amelyek viselői emberi egyé niségük szerint a becsületesség, a korrektség olyan grádusán vannak, hogy
108
Kosztolánczy Tibor
ennek külön megállapítása egyenesen illetlenség” - állítja a Független M a gyarország nowtm bzr 19-én, hozzátéve: „a magyar közönségnek [...] tisztes ség, hogy irodalmi ízlését A m brus Zoltán és Ignotus irányítja” . A N ap no vember 19-én este megjelenő (20-i) számában Pásztor Á rpád ítéli el A z Újság magatartását: A kérdéses cikk rosszakarata feltétlenül bizonyos és annál szomorúbb, m ert újságíró írta újságírók ellen, akik m indenkor büszkeségei voltak a m odern zsurnalisztikának, s kiknek tisztességéhez, korrektségéhez soha a legkevesebb szó sem férhetett. Szinte rosszul esik, hogy Ignotust és Ambrus Zoltánt védeni kell képtelen és lehetetlen vádak ellen. Mind a kettő egy külön fejezete a m a irodalom történetének s csak a nagyra becsülés és tisztelet szólhat fel nevük kapcsolatán, nem pedig az ilyen piaci, ravaszul kieszelt rágalom ” (Pásztor 1906. novem ber 20: 4). Az összes fórum közül A N ap hangnem e a leginkább túlzó, hiszen előbb idézett cikke az „irodalom történeti” érdem eket is szinte korlátlanul adap tálja a közélet más területeire, holott azok nem képezik biztosítékát - pél dának okáért - az üzleti jóhiszeműségnek. (U talnunk kell azonban arra is, hogy A m brus és Ignotus szinte elválaszthatatlan, sorozatos együtt említése feltétlenül jó hatással van utóbbi reputációjára.) A N ap Ignotus szerződésé nek világosan körülhatárolt elemeit is képlékennyé alakítja, például amikor enyhe túlzással azt állítja, hogy Ignotus a Szerdába írt egy novellát is, amelyet G undel Antal semmilyen pénzzel megfizetni nem tud. Ervelésmódja tehát dem agógiától sem mentes és csúsztatásoktól terhes; végül pedig a szerződés által szabályozott norm ális ügym enet - a felek által alapvetően egyformán értelm ezett - viszonyait összemossa a csőd utáni, problematikus állapottal. H arm adrészt pedig a ro sszh iszem ű ség gyanúja esetére azt bizonygat ják, hogy a vád éppen G undel Antallal szemben m erül fel, hiszen „fölötte ravasz m ódon óhajtott volna gyökeret ereszteni az irodalom földjében, de egyben és nagy üzleti céltudatossággal a lapalapítás által a nagy és könnyű m ódszerű pénzszerzés útját próbálta megnyitni - a maga szám ára” (Függet len Magyarország 1906. novem ber 19: 4). Ugyanezen cikk sugallja azt, hogy G undel Antal - „akinek a lap megindulásáig az volt a foglalkozása, hogy idősebb G undel János szállótulajdonosnak volt a fia” - gondolkodás nélkül kockáztatja mások kipróbált egzisztenciáját, m ert am ikor könnyelmű tervei nem teljesülnek, mindenféle morális meggondolást félretéve: „egyszerűen beszünteti a lapot azzal a logikával, hogy neki az irodalom H ekuba,7 a biz tos pozíciójukból elszerződtetett írók m ehetnek, ahová akarnak” . M iként em lítettük, A z Újság 1906. novem ber 18-i cikke megfogalmaz egy másik vádat is, amelyre esetlegesen jogi stratégia alapozható: eszerint G undel Antal m int tapasztalatlan fiatalember behálóztatott H ubert Emil által, aki lélek tan i ráhatást gyakorolt céljai érdekében.
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám
109
A korabeli jogfelfogás szerint a jogügylet (m int például a szerződéskötés) kötelező, konstituens eleme az ügyleti akarat. Akarat nélkül nincs jogügylet, sőt, ha a m egtörtént kinyilatkoztatás szerint következtethetünk is akaratra, az ügylet érvényessége részben vagy egészben attól függ, hogy ez az akarat a nyilatkozó félnek valódi, ham isítatlan intenciója-e, s nem nyugszik-e az aka rat szabadságát lényegesen korlátozó, azt esetleg teljesen kizáró körülm é nyeken. Ebben az értelem ben a G undel-család ügylet-megtámadási joga annak vizsgálatát teszi szükségessé, hogy a tö rtén t kijelentések (Ignotus és H u b ert szerződései) G undel Antal akaratának megfelelő, hű kifejezései-e. Az 1906. november 18-i, A z Újságban megjelent cikk tehát azt sugallja, hogy G undel Antal nem eredeti elképzeléseinek megfelelően szerződött. A H u b ert Emilnek tulajdonítható lélektani ráhatás azonban a valóságban bizo nyosan nem érte el azt a fokot, amely az akarat szabadságát jelentékenyen befolyásolta volna, hiszen az ilyen értelm ű szükséges feltételek közül - jog ellenes fenyegetés által előidézett alapos félelem, illetve a kilátásba helyezett rossz objektív lehetségessége (Kolosváry 1911 I: 98) - egyik sem állt fenn. Sokkal közelebb állhat az egyáltalában képviselhető állásponthoz a szer ződő fél tévedésére való hivatkozás. Ennek lényege az ún. helytelen alapo kon m egindult gondolatfolyamat, vagyis a valóság téves megítélése - olyan lelkiállapot, amely jogi szempontból a nem tudással egyenlő (Kolosváry 1911 I: 95). Igazi, ügyletet konstituáló akarat tehát tévedés esetén nem fo rog fenn. M indazonáltal a törvény - tekintettel az ebből következő anom á liákra - a tévedésre való hivatkozás abszolút semmisséget előidéző hatályát nem ismerheti el. A tévedésnek, hogy rá hivatkozni lehessen, először is lénye gesnek, másodszor m enthetőnek kell lennie. A régebbi jogfelfogás lényeges nek vette a tévedést, ha az a szerződő fél alapvető személyes tulajdonságai ból adódott, külön kiemelve ennek perdöntő voltát a munkaszerződéseknél, ám a törvényi szabályozás meglehetősen nagy teret engedett a bírói jogalkal mazásnak: a bíróra h áru lt a feladat, hogy a szerződésből és annak kitételei ből, a felmerült ellentétek zavarából a felek valódi szándékát kiolvassa. Ignotus m ár említett, első válasznyilatkozatából (Ignotus 1906. novem ber 19.) azon tendencia olvasható ki, hogy az ügyben játszott centrális szerepét kisebbítse, illetve személyét a problematikus elemektől eltávolítsa. Kivédi a behálózás vádját, hiszen ő eredetileg nem a tapasztalatlan G undel Antallal tárgyalt, „hanem az ő teljes hatalm ú megbízottjával”, H ubert Emillel, bár győzködésébe ham arosan G undel Antal is bekapcsolódott. Ignotus gondo latm enetében ugyanaz a technika érvényesül, m int amelyet m ár láthattunk a rosszhiszeműségre ad o tt kollegiális válaszban; a lelki ráhatás éppen a m á sik oldalról jelentkezett: „G undel és H ubert urak ajánlották fel nekem a szer ződésem ben foglalt fizetést, s ennek öt évre való biztosítását, s még ezen ajánlat után is több napig kellett elvesződniök az én aggodalmaimmal és ellenvetéseimmel” . Ám Ignotus nem csak a retorikai bővítés minden beszéd részre alkalmazható eszközével él, amikor kidom borítja a lap érdekében
110
Kosztolánczy Tibor
G undelért és H u b ertért hozott áldozat nagyságát - m ondatainak világos az üzenete: H u b ert sokkal inkább G undel Antallal tartozik egy érdekcso portba, s így talán az sem véletlen egybeesés, hogy A N ap aznap este meg jelenő száma H u b ert Emilt m ár G undel Antal pajtásának nevezi. A napisajtó m unkatársai ettől kezdődően Ignotus és H u b ert igazságát eltérő m ódon interpretálják, s a két személy elkülönülő kezelése még G un del János nyilatkozatában is nyom on követhető (A N ap 1906. november 20.). Ignotus neve az egész szövegben mindössze egyszer szerepel, s ott is dicsérőleg; G undel János a szülői felelősség felemlegetésével közvetetten még a pénzügyi ellentéteket is tom pítja, mi több, elismeri a lap színvonalas kiállítását, ám a „finom, fehér szakállú öregúr” H ubert Emillel szemben kí méletlenül folytatja a korábbi, rosszhiszeműséggel és behálózással vádoló stratégiát. A fennkölt bevezető ellenére sem ismerteti meg az olvasókkal az ügy „való, igaz részleteit”, hiszen az eseményeket úgy állítja be, m intha az egész lapvállalkozás ötlete augusztus elején fogant volna meg: „Anti fiam augusztus hónap elején [...] levelet írt nekem , melyben bejelenti, hogy lap vállalkozásba kezd. [...] bíztatja is rá egy jó barátja, dr. H u b ert Em il” . Az előzmények félreinterpretálása azért szükséges, m ert G undel János csak akkor ruházhatja fel H ubert Em ilt diabolikus vonásokkal („Anti teljesen dr. H ubert Emil karm ai közé került”, „kihasználta a fiam naiv jóhiszeműsé gét”, „különösen nagyon bízott H u b ert Emilben, úgy beszélt róla, m int egy istenről”), ha eltitkolja, hogy a család a Szerdát megelőzően m ár próbálko zott lapindítással; G undel Antal először arra gondolt, hogy a válságban lévő Magyar Szemlét veszi át, amelyet - H u b ert Emiltől függetlenül - hasonló irodalmi-közéleti megfontolásokból szemelt ki. A Nap riportere november 19-én déltájban járhatott G undel Jánosnál, s ekként érthetetlen, hogy G undel János m iért hagyja figyelmen kívül H ubert Emil nyilatkozatát, amely A z Újságban aznap reggel jelent meg, hiszen ehe lyütt egy „közös ismerős” által H u b ertn ek küldött, 1906. június 23-ra kel tezett magánlevélről is szó esik, amellyel bizonyítható, hogy a jólinformáltak június végén m ár kész tényként kezelték a Magyar Szemle megvásárlását, s azt is tudni vélték, hogy G undel Antal éppen a külföldi tanulm ányúton tartózkodó H ubert Emilt kívánja majd zenekritikusként alkalmazni (H u bert 1906. novem ber 19: 3). Az 1906. novem ber 20-án megjelenő lapokban H ubert ügye m ár egyértel műen vesztésre áll; a Veigelsberg ügyvédi irodában lezajlott tanácskozás reményeihez képest Ignotus (és A m brus), illetve H u b ert igazsága időköz ben elvált egymástól, ám ennek argum entációja inkább retorikai, m int jogi természetű. A Budapest lényegében a foglalkozás (studia) kipróbált, szemé lyiséget m inősítő érvét alkalmazza, am ikor kijelenti: „H ubert Em ilt nem ösmerjük, irodalmi körökben merő idegen a neve, nem is törődünk a dolgá val. M indenki olyan jó üzletet csinál, amilyent tud.” Ellenben Ignotusnak „kétségtelen az igazsága”, ám a cikk csak otthagyott tizenöt éves hírlapírói
Modern Filológiai Közlemények 2002. IVévfolyam , 2. szám
111
állását hozza fel argum entum ként (Budapest 1906. novem ber 20: 8). A B u dapesti Napló megjegyzi ugyan, hogy H ubert zenekritikákat is ír, de főfog lalkozását tekintve múzeumi segédőr, éreztetvén, hogy kvalitásaiban messze elmarad Ignotustól, aki „rettenetesen követelő férfiú, magyar író csaknem húsz esztendő óta. Mellékes, hogy elmés, finom, csupa artisztikum, csupa zsenialitás és ötlet. A fő, hogy en vogue van, hogy itt jelzett tulajdonságai közismertek, [...] már a neve is dísz, megtiszteltetés, standard egy lap számára. Annál inkább a munkája.” Ezzel szemben H u b ert szerződése csak két em berre tartozik: „Reá és G undel Antalra. Intézzék el, ahogy tu d ják ...” (Buda pesti Napló 1906. november 20: 4). N em meglepő, hogy novem ber 20-ra A z Újság is bizonyos fokú vissza vonulásra kényszerül. A vonatkozó cikk bevezető soraiban - általánosságban - leszögezik, hogy magánügynek tekintik az írói honorárium nagyságát, ám rátérve a Szerda érdekkonfliktusainak taglalására, csak Ignotus honorárium igényét ismerik el: „Ignotus arra hivatkozik, hogy írói neve és tizenöt éves állásának otthagyása feljogosította arra, hogy biztosítsa (jobban mondva, kárpótolja) magát. Erről, elismerjük, lehet is beszélni. D e Ignotus legalább elsőrangú íróember.” A folytatásban aztán H uberttől ismételten az írói érde mek, azaz a k özönség elő tti ism e r tsé g hiányára hivatkozva vetik el a tisz tán m unkajogi „biztosítás és kárpótlás” lehetőségét (A z Újság 1906. no vem ber 20: 9). Figyelemre méltó, hogy A z Újságból is eltűnik egy eleddig központi elem, a tapasztalatlan ifjú behálóztatása - H ubert előző napi levélközleménye után a vád nehezen is volna tartható; a vereség csendes beism eréseként a kissé késve megszólaló Gundel Antal nem csak a lapindítás ötletét vállalja magá ra, de a folyóirat szemléletmódjával kapcsolatban eredetileg H ubertre hárí tott ködös ideákat is. G undel Antal bevallja, hogy tisztában volt a vállalko zás pénzügyi kondícióival, számot vetvén azzal, hogy „nagyon sok pénzbe fog kerülni, amíg a lap aktív lesz”; m inden tekintetben kihasználja azonban a szerződő fél tévedésére való hivatkozások adta teret. A dódik azonban egy fontos eltérés G undel János és G undel Antal nyilatkozata között, mégpedig az Ignotusra vonatkozó rész. Fentebb említettük, hogy G undel János érdek lődésének hom lokteréből m ár kikerült az Ignotusszal holtpontra jutott vita, ezzel szemben Gundel Antal újra elismétli az Ignotus elleni vádakat. A rossz hiszeműség m ellett G undel Antal még annak a lehetőségét sem zárja ki, hogy H u b ert összeszövetkezett Ignotusszal, s őt kész tények elé állították. Vajon milyen okokra vezethető vissza e szokatlanul kemény, vádaskodó hangnem , amely nem számol a megelőző néhány nap sajtóvitájában kiala kult realitásokkal, s a felek álláspontja között létrejött viszonylagos kiegyen lítődéssel. Talán nem teljes képtelenség arra gondolnunk, hogy Gundel A n tal - aki idegileg teljesen kimerült, s ezért nem is m erték bevonni a tárgya lásokba - akarva vagy akaratlanul ellentm ond a családi stratégiának, s nem tud m ást m ondani, m int valódi vagy vélt igazát. M indenesetre e kicsengésében disszonáns, de m ár Ignotusnak kedvező
112
Kosztolánczy Tibor
lamentációval lezárul a sajtópolém ia érdemi része, s a 20-án este megjelenő A N apban A Szerda botránya. Bródy Sándor, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Kiss József, Molnár Ferenc - Gundelékről. Ignotus pöröl? című terjedelmes és elsöp rő erejű ankét zárszavaként jelenik meg Ignotus második nyilatkozata, amely ben egyrészt deklarálja, hogy igazát A z Újság is elismerte, de kifejezetten a G undel A ntal által m ondottakra reflektálva felveti annak lehetőségét is, hogy bírósághoz fordul (Ignotus 1906. november 21.). Erre végül nem ke rül sor, a felmerült igények kielégítését peren kívül rendezik... A per lefoly tatása azonban m ár G undeléknek sem áll érdekében, hiszen Ignotusszal szemben nem m aradt egyetlen felhasználható érvük sem. G undel Antal állí tásaira - Ignotus saját maga fogalmazta meg a szerződését; segédszerkesztőt ajánlott a laphoz; a színházi szezon kezdetén szabadságra akart menni - kép telenség jogi stratégiát alapozni, különösen ily kiterjedt sajtófigyelem mel lett. Á m bátor lehetséges, hogy a sajtó érdeklődését inkább koncentráltnak kellene neveznünk, arról ugyanis m ár nem tudósít, hogy november 22-én a N em zeti M úzeum igazgatósága H ubert Em ilt felfüggeszti állásából - a vizsgálat m ajd öt hónapig tart, s bár semmi törvénybe ütközőt nem m utat ki, H ubert 1907. április 6-án új, rosszabb beosztást kap (Kunz 1948: 22). A m eghurcoltatás azonban olyannyira megviseli egészségét, hogy 1908-ban nyugdíjazzák; később pályát változtat, fővárosi tisztviselő, majd kereskedő lesz (Gulyás 1993 XIV: 6 8 0 -6 8 2 . h.). „
m e g n e m ü ti a fő n y e r e m é n y t ”
H a nagyobb összefüggéseiben vizsgáljuk a századelő progresszív folyóiratai nak szerkesztőségi mozgásait, háttérbe szorul a Szerda rövid életére követke ző dicstelen vég; jelentőségét más dolgok adják. Osvát E rnő 1905-ös Figyelő d b e n m ár majdnem együtt van az induló Nyugat gárdája, Ignotus azonban hiányzik közülük - Fenyő M iksa írja önéletrajzi visszatekintésében, hogy a Figyelővel, többek között, az volt a céljuk, hogy Ignotus figyelmét magukra vonják (Fenyő 1994: 159). M indazonáltal a Szerda lesz az az erő, amely Ignotust irreálisnak bizonyuló (és mégsem teljesíthetetlen) ígéreteivel váratla nul, de véglegesen eltávolítja az irodalmi m odernség első generációjától, s a hanyatló és rosszul fizető A Héttől: Ignotus a Szerda rovatvezetőjeként kerül közelebb azokhoz a fiatalokhoz, akik a megszűnt Figyelő m unkatársai közül e form ációban dolgoznak tovább. Ignotus azonban a döntést nem irodalomtörténeti megfontolások alapján hozza meg: a korábban említett, más irá nyú mérlegelésről tám adhatnak sejtéseink, ha elolvassuk A Hétben publikált legutolsó írását (Ignotus 1906. szeptember 16: 609-610). Ehelyütt Ignotus legkedveltebb alteregója, Em m a asszony alakja mögé rejtőzve, egy hatszobás lakás háztartásvezetési szem pontjait mérlegelve ragadja meg az 1906-os év második felének apályát. A nyári utazásból hazatérő, az élet dolgait általában egyfajta kedélyes felületességgel szemlélő Em m a sorain itt m ost váratlanul átüt a félelem, hiszen felsejlik előtte a „budapesti vagyontalan és közepes
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám
113
jövedelmű polgárság” rém e, „az öngyilkosságig keserves és rem énytelen” elproletárosodás: a drágaság, a lakásuzsora és a cselédmizéria következmé nyeiként jelentkező deklasszálódás, amelynek folytán a jobb napokat látott polgár „soha - értsük meg: soha, de soha életében, hacsak valakit ki nem rabol vagy meg nem ü ti a főnyereményt, nem fog első osztályon utazni, pá holyban ülni, fiakkeren járni, finom fehérnem űt viselni s más ehető ételt enni, m int am it m aga főz, ha ugyan tu d és ráér főzni”. Ezen főn yerem én y szempontjából Ignotus rosszul választott, azonban nyomatékosítanunk kell, hogy nem csak a kudarc okait kutatva foglalkoz tunk kiterjedten a bukást követő sajtópolémia anyagával: ehelyütt tudhattunk meg először érdem i dolgokat a rejtőzködő, mimikri-lélek Ignotus sajtókap csolatairól, befolyásos barátairól is. A hús-vér em ber most lép elő teljes fegy verzetben, s erősen vesztésre álló helyzetben; ám varázsütésre látszólag m inden jóra fordul, hiszen a szakma egy része - késedelem nélkül a segítsé gére sietve - nem csak az elvárható penzum ot teljesíti, de a sajtószolidaritás láthatóan eltervezett megnyilvánulásainak köszönhetően Ignotus a végén érdem én felüli dicséretekben is részesül. A hírlapírói jelenlét ilyen erős vissz fénnyel sugározná át a gyengécske rovatvezetői teljesítményt? A bennfentesek term észetesen világosan érzékelik, hogy Ignotus felmagasztaltatása eredményes lehet a nagyközönség előtt és Gundelékkel szem ben, de azt is tudják, hogy a baráti megnyilvánulások nem feledtetik a sze mélyével kapcsolatban napvilágra került kellemetlen részleteket. Az elkö vetkezendő időszakban tehát Ignotus újságpiaci b első, látens norm ák által szabályozott árfolyama leszállítódik és szakmai mozgástere is jelentékenyen szűkül. Adynak szóló, 1907 januári leveleiben többször is „rettenetes lapviszonyok”-ról beszél, s a pesszimista hangnem et bizonyosan nem csak a címzett válságérzetével való taktikus azonosulás indokolja (Ignotus levelei Ady Endrének [Budapest,] 1907. január 14., ill. 21. In: Vitályos 1998 I: 192-194, 195).8 Az 1907. január 14-i levélből általában is kitűnik a m o d ern em berek behatárolt helyzete, am i pedig Ignotus saját karrierjét illeti: Kiss Józsefhez nincs visszatérés, s a Budapesti Hírlappal és A z Újsággal is kénytelen szünetel tetni a kapcsolattartást (bár a komor színeket némiképp az is magyarázhatja, hogy Ignotus Ady konkurens szerződtetésétől tartva a M agyar Hírlapnál betöltött saját állását túlontúl bizonytalannak festi le: „M ár m ost a Magyar Hírlapról nem lehet szó, m ert ennél én is tehernek érzem magam; kicsiny és szegény la p ”) A m it azonban Ignotus ugyanezen levélben a szakma lényegé ről m ond, az teljességgel egybeesik a G ellért Oszkárnak is vázolt praktikus felfogással: az újságíró munkáját nem elhivatottságból végzi, következésképp két közírói álláspont egybeesése nem az igazság megnyilvánulásának nagyobb valószínűségét feltételezi. Újságírónak lenni sokkal életközelibb dolog, m int a művészi hivatás beteljesítése: a tehetség a vágyott érvényesülésnek pusz tán egyik összetevője. Az újságíró a politika és a közélet változó áramlatai között lavírozva a n év alatt összegzi „politikai és publiczista jelentőség”-ét,
114
Kosztolánczy Tibor
s a szellemi tőke egy jól megválasztott pillanatban akár konvertálható is nagyobb horderejű politikai mozgások idején közvetlen hatalm i tényezővé alakul át (és anyagiakra is váltható). Ignotus azonban 1907-ben még türe lemre inti Adyt, amíg be nem következik az „ellenzéki fellendülés” : „H a ezt, m int az, aki m a vagy, ki tudnád böjtölni, s talán éppen a Bp. Naplónál: akkor a jobb szél nyilván m indjárt ennél a lapnál, vagy akár (akkor!) egy másiknál, igen em elné hajódat.” Ignotus viszont kételkedik abban, hogy Ady valóban alkalmas volna az em lített konverzióra, m ert úgy véli, hogy benne a költő uralja az egész személyiséget, s a művészi alkotóképességgel összefüggő etikai vonatkozások csak zavarnák egy ilyen jellegű elhatározás következetes kivitelezésében: „túlságos költő vagy arra, hogysem igazán verekedni tudj, s főképp visszaütést el tudj viselni. [...] s vájjon biztos vagye abban, hogy amily gyönyörűen tudsz igazat m ondani, annyira ura légy tehetségednek, ha hazudnod kell majd?” Az előbbiek alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Ignotus önnön művészi és egzisztenciális elszigetelődésén is enyhíteni kíván, am ikor 1907 elején Fenyő M iksa és Osvát E rnő form álódó lapvállalkozásához csat lakozik (a m ajdani Nyugat folyóiratot ekkor m ég a Figyelő új folyamaként emlegetik), „...kell m ár, hogy egy kis vizet zavarjunk itthon” - jegyzi meg Ignotus tőle szokatlan, leheletnyi arroganciával; hozzáértő m ódon részletezi viszont a lap finanszírozási lehetőségeit (Ignotus levele Ady Endrének Budapest, 1907. április 17. In: Vitályos 1998 I: 209-210). Ez a háttér biztosítás kezdetben rendkívül szerénynek látszik, ám a szükséges előfizetői létszám szigorú kalkulációjában m ár a Szerda tanulságai is bennfoglaltatnak - Ignotus m inden bizonnyal számot vet azzal, hogy a közeljövőben az ő nevével fémjelzett lapvállalkozásnál G undel Antalhoz hasonló eszközökkel és elkötelezettséggel rendelkező mecénás jelentkezése nem várható. A körültekintő tervek ellenére a Nyugat 1907 karácsonyán (Kenyeres 1995: 369) mégis a teljes anyagi bizonytalanságban indul meg, s a hetek alatt beálló csődközeli helyzetben véletlen ajándékként tűnik fel Hatvány Lajos, az első évek fő támogatója. Mily érdekes, hogy a Hatvanyval megélt válságok bizonyos tekintetben ugyanabból az alapproblém ából fakadnak, m int amelyet a Szerda-tulajdonos G undel A ntal esetében láthattunk: a fel nőtt-létről és az irodalm i életről m indketten homályos ideákkal bírnak, m e cenatúrájuk távolról sem önzetlen közreműködés - ráadásul mindez Hatvány részéről szinte aggálytalan önszemlélettel kapcsolódik össze. H atvány m ár az első hónapokban bele kíván szólni a szerkesztésbe, később pedig azzal kí sérletezik, hogy tám ogatóból olyan laptulajdonossá lépjen elő, akinek döntő szava van a lap arculatát illetően. Az 1911-1912-es évek konstans válsága vezet végül a sorsdöntő szakításhoz - amelyet az irodalmi közvélemény a H atvány Lajos és O svát E rnő közötti vita végkövetkezményeként ta rt szá m on —, s ekkor a háttérben felsejlik újra a Szerda bukása utáni válsághely zet és Ignotusnak a munkaszerződésekkel kapcsolatban követett régi straté
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám
115
giája. A Nyugat megszűnésével is fenyegető egyezkedés során ugyanis Igno tus újra pattanásig feszíti a húrt, miközben hideg fejjel lépésről-lépésre halad előre tervei megvalósításában - alig titkolva, hogy gáláns végkielégítése min denki számára megoldaná a képtelen helyzetet —, ám ekkor még az irodal mi embereknél is dörzsöltebb Pap Dávid, a Hatvany-cég vállalati jogásza, aki egyben Hatvány Lajos Nyugat-érdekeltségeit is nagy elszántsággal védel mezi, keresztülhúzza Ignotus számításait. K r íz is, a n a líz is , ö n fe lm e n té s 1906-1907 folyamán tehát a nyugodt felszín alatt Ignotus személyes sorsá ban egyre érlelődnek a csendes válságok. A Szerdahoz kapcsolódó balul sikerült kitörési kísérlet után azonban 1907 késő őszét súlyos családi tragé dia árnyékolja be: Ignotus apja, Veigelsberg Leó október 31-én - egziszten ciális gondok súlya alatt - öngyilkosságot követ el (főbe lövi m agát a Pester Lloyd szerkesztőségében). A korabeli lapok közül több is teljes részletesség gel ismerteti a körülményeket; a Budapesti Hírlap a következőképpen sum mázza a történteket: Veigelsberg Leó „sorsa is a magyar íróé volt: elégett a napi munka és az anyagi gond egyformán emésztő tüzében” (Budapesti Hírlap 1907. novem ber 1: 5). A Pesti Hírlap elsődlegesen a kezelhetetlenné vált adósságokra vezeti vissza a tragédiát: Veigelsberg Leó „az államháztar tás legapróbb részleteit alaposan ism erte, de a saját financiáival nemigen törődött; államférfiúi elméje egy gondtalan bohém derűs kedélyével páro sult.” Tartozásai évekre visszamenően halmozódtak, s bár fizetése 24.000 koronára rúgott, kötelezettségeinek mégsem tudott eleget tenni - hitelezői közül sokan „olyan kíméletlenek voltak, hogy a bírói eljáráson kívül más módokon is zaklatták” . Ugyanakkor a gyökeresen felfordult világban időköz ben „rom badőlt a régi szabadelvű p árt m egdönthetetlennek vélt bástyája”, s Veigelsberg Leó rajongó idealizmusával, széles körű, de autodidakta m ű veltségével, régi ideáljaihoz való hűségével m int „a napóleoni gárda utolsó harcosa” jelent meg olvasói előtt, ám a politikai átalakulások folytán m unka kedve is m egcsappant {Pesti Hírlap 1907. november 1 :9 ). M indem ellett ke veset tudunk bizonyos érzelmi vonatkozásokról - és erről a korabeli újságok sem szólnak, term észetesen — , amelyek nem feltétlenül játszottak közre Veigelsberg Leó öngyilkosságában, de bizonyosan megterhelték a család éle tét. K om m entár nélkül idézzük F ü st M ilán erre vonatkozó naplójegyzetét: „Ignotus családi élete: a felesége az apja szeretője volt - m ostoha fia az ő fia - felesége első házasságában vele törte a jeget - m ostoha lánya szeretője volt, gyerekkel - végre ott hagyta az egészet és új nőt csinált fel” (F üst 1999 1:83). Nem tudjuk azt sem, hogy Veigelsberg Leó terheiből adódtak-e olyan kötelezettségek, amelyek indirekt m ódon esetlegesen Ignotusra hárultak volna. M indazonáltal a tragédia fátum-jellege bizonyosan többször is fel rémlik majd Ignotus előtt az elkövetkező években-évtizedekben - előbb
116
Kosztolánczy Tibor
sporadikusan, majd m iután 1919-et követően számára a vágyott, kiegyen súlyozott polgári életforma még nyomaiban sem adatik meg, Ignotust újra és újra kísérti „a meghívott H alál” gondolata. A húszas-harmincas években m ár leküzdhetetlen anyagi terhek nyomasztják, a létfenntartás érdekében lélek nélküli, újságírói töm egm unkát kell végeznie, művészi dolgait nem ír hatja meg, érzelmi kríziseit képtelen alkotó m ódon feloldani - m iként H at vány Lajosnak írott egyik késői levelében fogalmaz: „a teljes exisztenciális összeomlás”-ban számára is „az Osvát sorsa készül” (Bécs, 1937. augusztus 12. M TA Kézirattár, kiadatlan). A fenti folyamat nyitányaként tehát Ignotus kezdeti elbizonytalanodása jobbára csak kronológiai párhuzam ként - éppen a Nyugat indulásával esik egybe. A talajvesztés egyértelmű jeleire Ignotus Hatvány Lajosnak küldött, 1908-as leveleiben figyelhetünk fel: a levélíró olyan túlterhelt, irodalmi em berként lép elő, aki képtelen függetleníteni m agát a munkájából fakadó érzelmi-lélektani terhektől. Ú jra és újra elveszti a türelm ét, fejtegetéseiben m egszaporodnak a saját helyzetére vonatkozó talányos-kétértelm ű kitételek, reflexív megjegyzések (amelyekben term észetesen feltalálhatóak a N yugat m ecénásának szóló, sajnálatot kiváltó, lelkiismeretfurdalást generáló mozza natok). A panaszok jelentős hányada közvetlenül is az „utált és kétségbe ejtő” mesterségre, a m ár „robot”-nak aposztrofált újságíró-létre vonatkozik (Tátralom nic, 1908. július 17. In: L H L 1967: 45) - ennek külső feltételei viszont néhány hónap alatt ilyen m értékben n em romolhattak. M eglátásunk szerint a panaszok m ögött a szépíró Ignotus, Ignotus jobbik részének vál sága húzódik meg (s ezt a krízist hárítja át az újságírásra) - a folyamat több, egymással összefüggő, de lassan formálódó felismerésből rekonstruálható. Egyfelől Ignotus m ár b izon yos abban, hogy az 1891-1892-ben időtállónak gondolt kompromisszum mégsem lett célravezető: a szépírói-kritikai prog ram elhivatott valóra váltásáért értelm etlenül nagy árnak bizonyult a sajtó m unka béklyója - de Ignotus az irodalmi megújulás kilátásaiban is kételke dik. Buda Attila szerint a Hatvany-levelezésben többször előforduló m a gyar b óh erizm u s Osvát E rnő és közlési elveinek szinonimája (Buda 1998: 45); tágabb értelem ben Ignotus a fogalmat az 1890-es években induló, ere detileg A Hét körül csoportosuló irodalmi mozgalom ironikus-keserű leírá sára is használja. Ez utóbbi értelem ben m érleget vonva Ignotus csalódottan konstatálja, hogy a városi irodalom - saját, szűkén vett környezete számára is - kuriózumként jelentkezett; bizonyos nevelői-szocializációs szerepkört be töltött ugyan, idővel szemlélete és világfelfogása is beépült olvasóinak gon dolkodásm ódjába, de közönsége, hozadéka és esztétikai befolyása érdem ben nem növekedett (Tátralom nic, 1908. július 7. In: Buda 1998: 55). Részletekbe m enően is érdemes áttekintenünk, hogy Ignotus m iképpen tudatosítja kudarcélményeit, majd hogyan fogja vissza a bensőjében áradó indulatokat, s végül milyen stratégia alkalmazásával próbál kikeveredni e ki szolgáltatott, vegetáló állapotból. 1908. április 5-i levelében ambivalens érzel mekről tudósít a budapesti vendégjátékra érkező, a modernség első vona
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám
117
lába tartozó ném et színházakkal kapcsolatban: „Itthon m indent a szokott mélaságban találtam, s elsőre látom, mily ferdén fog ebbe a világba bele illeszkedni a m ost ide érkező két berlini színház. Úgy vagyok itt velük, mint mikor az em bert hirtelen apasági keresettel lepik meg. Érzem , hogy írnom s lárm áznom kellene, s egy csöpp érdeklődésem sincs az ügy irán t” (Buda pest, 1908. április 5. In: L H L 1967: 2 9).9 Ignotus egy fura asszociáció segítségével (melynek többféle feloldása is elképzelhető) önti szavakba a meglepő felismerést, hogy időközben más dimenzióba kerültek az élet dol gai, s ő m ár távolságtartással szemléli az eddig evidenciának látszó, elhiva tott kritikusi m agatartást; idegenkedve nézi önmagát, m int egy szerelem ki fakult vegetatív mintázatát. Jól-rosszul teljesítendő kötelességek maradtak, a küldetés mozgósító ereje m últtá vált - megjegyzésében talán még az is benne rejlik, hogy a hazai viszonyokhoz képest kritikusi „lárm ája” ereden dően inadekvát volt és marad. Ignotus m ár ez előbbi levélben eljátszik a nyilvánosságtól való vissza vonulás gondolatával: „azt terjeszgetik [!] rólam, hogy meghasonlottam magammal, visszavonulok az irodalom tól, és így tovább. Bár igazat hazud nának.” Kijelentését 1908. április 10-i levelében, M olnár Ferenc példáján keresztül pontosítja: M olnár Ferenc bár nem kapta meg az Akadémia Vojnits-díját, a színházi bevétel - feltételezi Ignotus - m indenért kárpótolja; ha anyagi kondíciói lehetővé tennék, ő is visszavonulna a közíróságtól, hogy csakis szépirodalommal foglalkozhasson (hiszen újságcikkeket és kritikákat nem ír az ember az íróasztalának): „A M olnár Feri pyrrhusi bukását szégyen letesen irigylem - szeretnék legalább egyszer így a vajas felemre pottyanni, hogy egész további életemet az irodalom nak szentelhessem. H a biztos vol nék a magam s a gyerekeim jövendő kenyere és m indennapi fehérneműje felől, még íróasztalomnak is tudnék írni.” Ignotus tehát önnön tehetségé ben nem kételkedik, vagy nem feltétlenül erősebben, m int a megelőző más fél évtizedben, inkább attól tart, hogy a napi feladatok elvonják talentum ai nak felmutatásától: mielőtt a saját pályáját megfúrná, m ielőtt m aradandó műveit m egírhatná, légüres térbe kerül, hiszen az irodalom ban és a közélet ben máris egy új nemzedék kezdi átvenni a pozíciókat: „m a sem vagyok több kétségben magam vagy tehetségem felől, m int voltam teszem öt vagy tizenöt év előtt; mostani, elég érthető depressziómtól függetlenül sem talá lom helyem itthon, ahol, egy és más politikai és társadalmi fordulatok foly tán, kezd kiesni magunkformájú em berek alól a föld” (Budapest, 1908. április 10. In: L H L 1967: 32-33). Ignotus azonban az anyagi kényszer szorításában nem hagyhatja ott az újságírást, s a fogcsikorgatva végzett m unka beszűkült tudatállapothoz vezet - Ignotus múltbéli, elfogadottan valódi értékeket felm utató teljesítményét drasztikusan leértékeli, a jelenben pedig képletesen megvalósítja a n em írással egyenértékű írást: „Amit én írtam : [...] az nem baj, ha nem tartod szentírásnak. M agam sem tartom annak, - sem ezt, sem soha semmi írá somat, legkevésbbé mostani állapotom ban, mikor nem tudom , m it olvasok,
118
Kosztolánczy Tibor
s nem gondolok oda, m it írok” (Tátralom nic, 1908. július 7. In: Buda 1998: 55). Bizonyos tekintetben m ár így is az átképzeléses előadásm ód és az öncélú pszichologizálás határterületére tévedtünk, de úgy tűnik szá m unkra, mintha Ignotus még a kézenfekvő megoldásokat is kényszeresen hárítaná el magától; vonakodva tesz eleget Hatvány kapacitálásának, s a né m et újságpiacra kelletlenül vállal el alkalmi megbízásokat: „én ugyan rette netesen kiváló férfiú vagyok, de írni még nem írtam semmit; igazán nem tudom , min kaphatnának a ném etek az én írásaim on” (Tátralom nic, 1908. július 17. In: LH L 1967: 45). 1908 nyarától nagyobb, több hónapot is magukba foglaló hézagok van nak az Ignotus-Hatvany levelezésben, s így kevéssé dokum entálható az az út, amelynek egyik jelentős állomásán Ignotus mégis számot vet a körül ményekkel, s megadja önm agának a felmentést. 1909 októberében, amikor a Nyugat Kiadó számára publicisztikáiból reprezentatív gyűjteményt készít elő, kedveszegetten válogat a megelőző tíz évben kiadott írásaiból: „az én cikkeim cikkeknek jók lehettek, de évek m últán, könyvnek és együtt - ó istenem, utálat így együtt látnom . Ez érzéssel szemben a te jóságos biztatá sod sem gyógyít meg engem beteg lovat. D e azért igyekszem majd egy köte tet összekalapálni, m iham arább; de bár m ár túl volnék rajta” (Budapest, 1909. október 21. In: H L L 1985: 281). Ám a folytatásból is kiviláglik, hogy alapvetően nem az egykori szövegek váltak érdektelenné, hanem szerzőjük számára problematikus a szembenézés az általuk jelképezett életúttal: „H i szen érteni értem; m indenért fizetni kell; én azért fizetek, hogy, bár írónak születtem, újságíróvá prostituáltam magam. Cikkeim igazán nem tartoznak jó könyv lenni; én sem tartozom , tulajdonképpen, könyvet kiadni. S nem is tudom , mi a fenének teszem.” A megelőző másfél év ismétlődő ön-lefokozásaihoz képest egyfajta elmozdulásra figyelhetünk fel: bár Ignotus saját magával szemben fenntartja még az (enyhülő) utálathoz való jogot, az általa gyakorolt mesterséget (és megélt sorsot) újra több nézőpontból kom m en tálja, az érzelmi végletesség helyébe pedig a b elátás lép. Ahogy Hatvány új könyvével kapcsolatban fogalmaz levélbeni gondolatmenetében: „Dolgozzál frisch darauf los és becsületesen; utólag ne törd a fejed rajta, hanem m unka közben.” A szemléleti távlat m ajd a sajtó alá rendezett kötet címében is tük röződik (a m unkát a Nyugat 1909 decem berétől, átmenetileg, Irodalmi tanulmányokként hirdeti): a végleges cím, a Kísérletek, egyfelől a m űfajm eg nevezés (essay) fordítása, másfelől utal a m úlandóságra és a vállalkozás fo gyatékosságára - ezt az értelmezési lehetőséget a kötethez Ignotus által írt Előszó is alátámasztja (Ignotus 1910).
Modern Filológiai Közlemények 2002. IV. évfolyam, 2. szám
119
J e g y z e te k 1
vö. Ignotus levele K iss Józsefnek [B udapest, 1906 feb ru ár első felében] O S Z K K ézirattár, kiadatlan; ill. Ig n o tu s levele B resztovszky E rn ő n ek [B udapest,] 1906. feb ru á r 24. M T A K ézirattár, kiadatlan.
2
K u n z E gon elfogultsága, ha nem is m e n th e tő , de m agyarázható: (ifj.) G u n d e l Já n os szíves felvilágosítása alapján értesü ltem arró l, hogy bonyolult ism eretségek és távoli rokoni viszonylatok révén m ár a könyv m egírása előtt is közelebbről ism erte a családot. A századeleji tö rtén ések érték elését azonban jócskán m egnehezíti felületes forráskezelése és idézéstechnikája. A datszolgáltatóit kétszer is m egnevezi (3 2 ., 37. p.), de a szövegben előforduló egyes közléseket, vélekedéseket általában n e m köti szem élyekhez, s az áttan u lm án y o zo tt levelek tartalm i elem eit önkényes cso p o rto sításb an közli.
3
Az aláírás esetlegesen K ó b o r T am ást, A z Újság fő m u n k atársát takarja; K ó b o r - az Ig n o tu s hűtlen ség e m ia tt ellenérdekelt - K iss Jó zsef sógora, ám a korabeli közvé lekedés szerint A z Újságot m egelőzőleg Szilágyi G éza, a G undel-család ügyvédje, egyben a lap szerkesztője inform álta.
4
A tenden ció zu s b eállítást árnyalhatják a következő adatok: az első szám m ég m eg sem jelent, m á r 20 0 00 k o ro n a fölé em elkedtek a kiadások; a Szerda ráfizetése h e te n k é n t körülbelül 5 -7 0 0 0 koro n át te tt ki. H u b e rt E m il havi fizetése 700, Ignotu sé 500 k o ro n a volt. H a ezt összevetjük azokkal a honorárium okkal, am elyeket egyes közrem ű k ö d ők n ek fizettek - F ü lep L ajos a S tirn er-tan u lm án y ért 478 k oron át, A dy E n d re Ö zvegy legények tánca cím ű v erséért 287 k o ro n át kapott; szá m o n k é n t m integy tíz ered eti könyvdíszt n y o m a tta k egyenként 50 korona díjazás é rt - azonnal ta rth a ta tla n n á válik az állítás, hogy Ig n o tu s és H u b e rt szerződései vitték csődbe a vállalkozást (vö. K unz 1948: 1 8 -1 9 ).
5
P éldaan y ag u n k b an n e m tö rek ed h ettü n k m indegyik cikk bem u tatására, a felm e rü lő érveknek általáb an csak a legelső felb u k k an ását jeleztük. A név nélkül m eg jelent írások esetéb en a hivatkozásban a lap cím et szerepeltetjük.
6
A retorikai fo rd u lato k azonosításához h aszo n n al forgattam Szabó G . Z o ltá n és Szörényi László K is m agyar retorika cím ű m u n k á já t (Bp., 1997).
7
M it nekem H ekuba, m it törődöm én vele! - korab eli kifejezés, utalás H ek ab éra, a m ondabeli P riam o sz király feleségére, aki m eg á lm o d ta T rója városának p u sz tu lását.
8
A dy E ndre m in t h írlap író rendkívül erőteljesen exponálta m agát a d ara b o n t-k o r m ány m ellett, így an n a k bukása u tá n - te k in te tte l a Budapesti Napló válságára is egzisztenciális g o n dokkal kellett szem benéznie (vö. Vitályos 1998 I: 4 53, 4 77, 5 0 1 -5 0 3 , 5 3 4 -5 3 6 , 5 4 2 -5 4 3 ; ill. a további szakirodalm i utalásokat is lásd o tt).
9
Ignotu s m egelőzőleg B erlin b en járt, s H atv án y révén feltehetőleg szem élyesen is találkozott o tta n i színházi em berekkel. A R ó b e rt Jenő vezette H eb b el T h e a te r 1908. április 10-én kezd te m eg egyhetes b u d a p e sti vendégjátékát. M ax R ein h ard t színtársulata, a D e u tsc h e s T h e a te r, m ájus 22-tő l szerepelt a V ígszínházban.
120
Kosztolánczy Tibor
I r o d a lo m A m brus Z. 1906. n o v em b er 19. N yilatkozat. A z Újság 4. évf. 318. 3. Bozóki A. 1987. Beszélgetés Ignotus Sárival. M agyar R ádió. H angarchívum . B uda A. 1998. A levelezések őszintesége avagy a filológus kategorikus im peratívusza. In: S zabó B. I. (szerk.) A Nyugat-jelenség (1908-1998). B udapest: A nonym us. 4 0 - 8 2 . F.
C sanak D. (s.a.r.) 1990. Fülep Lajos levelezése I. B udapest: M T A M űvészettö rtén eti K u ta tó C soport.
Fenyő M . 1994. Önéletrajzom. B udapest: A rg u m en tum . F ü s t M . 1999. Teljes N apló / - / / . B udapest: F ekete Sas. G ellért O. 1958. E gy író élete I. B udapest: B ibliotheca. G ulyás R 1993. M a gya r írók élete és m un ká i X I V . B udapest: A rg u m e n tu m és az M TA K önyvtára. H L L . 1985. H atv án y L ., H atvány L .-n é, Rozsics I. (szerk.) H a tvány Lajos levelei. Budapest: Szépirodalm i. H u b e rt E. 1906. n o v em b er 19. N yilatkozat. A z Újság 4. évf. 318. 3. [Ignotus] E m m a 1906. szep tem b er 16. Levél arról, hogy nem kapok szakácsnét. A Hét. 17. évf. 37. 6 0 9 -6 1 0 . Ignotus 1906. n o v em b er 19. N yilatkozat. A z Ú jságé, évf. 318. 2 -3 . Ignotus 1906. n o v em b er 21. C sak a bíróság előtt! A N a p 3. évf. 276. 4. Ignotus 1910. Kísérletek. B udapest: N yugat. Ignotus 1929. B en ed ek E lek búcsúztatása. N yugat 22. évf. 17. 2 5 3 -2 5 5 . Ignotus 1934. K iss Jó zsef és kerekasztala. In: Kiss Jó zse f és kerekasztala. A költő pró za i írásai és kortársainak visszaemlékezései. B udapest: Kiss József pró zai m u n k ái nak kiadóvállalata. 1 2 5 -1 3 1 . K enyeres Z. 1995. A N y u g a t és kora. V ázlat egy korszak geneziséről. Irodalomtörténet 76. évf. 2 -3 . 3 6 9 -3 8 3 . K olosváry B. 1911. A m agyar magánjog tankönyve I. B udapest: G rill. K u n z E. 1948. A Szerda. E g y folyóirat különös története. Budapest: a szerző kiadása. L H L . 1967. H atv án y L .-n é , Belia Gy. (szerk.) Levelek H atvány Lajoshoz. B udapest: Szépirodalm i. M JL . 1907. M á rk u s D. (szerk.) M agyar Jogi Lexikon VI. B udapest: Pallas. [Pásztor Á.] P. 1906. n o v em b er 20. Egy lapbukás története. A N a p 3. évf. 275. 4 -5 . Szabó G. Z ., Szörényi L . 1997. Kis m agyar retorika. B udapest: H elikon. Vezér E. 1983. Ig n o tu s levelezéséből. K ritika 21. évf. 11. 23-26. Vitályos L. (s.a.r.) 1998. A d y Endre levelezése I. B udapest: A k a d ém iai-A rg u m en tum . [—r.J 1906. n o v em b er 18. E gy lap-alapítás tö rté n e te . A z Ú jságé, évf. 317. 13.
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám
121
[név nélkül] 1906. novem ber 19. Iro d alm i botrányhajhászás. Független M agyarország 5. évf. 1679. 4. [név nélkül] 1906. novem b er 20. E gy lapalapítás h áta m ögül. Budapest 30. évf. 319. 8 . [név nélkül] 1906. novem ber 20. író k és prim ad onnák. Budapesti Napló 11. évf. 3 2 0 .4 - 5 . [név nélkül] 1906. novem ber 20. Egy irodalm i kávéházban. A N a p 3. évf. 275. 2. [név nélkül] 1906. novem ber 20. Beszélgetés az öreg G undellel. A N a p 3. évf. 275. 5. [név nélkül] 1906. novem ber 20. E gy lap-alapítás tö rté n e te . A z Újság 4. évf. 319. 9 -1 0 . [név nélkül] 1907. novem ber 1. Veigelsberg Leó. Budapesti Hírlap 27. évf. 259. 5 -6 . [név nélkül] 1907. novem ber 1. V eigelsberg Leó öngyilkossága. Pesti Hírlap 29. évf. 259. 9 -1 0 .