e-acta Nat. Pannon., Suppl. 1 (2011)

e-Acta Nat. Pannon., Suppl. 1 (2011)

7

1. táblázat. Néhány jelentősebb kutatóprogram keretében gyűjtött fajok száma Table 1. Some major research programs, the number of species collected. Publikáció

Vizsgált tájegység (hegység, nemzeti park, tájvédelmi körzet stb.)

Tóth (1990b) Tóth (1992a) Tóth (1992c) Tóth (1993) Tóth (1995f) Tóth (1998a) Tóth (1999) Tóth (2000) Tóth (2001) Tóth (2002a) Tóth (2004a) Tóth (2008a) Tóth (2008b)

Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület Zselici Tájvédelmi Körzet Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet Bükki Nemzeti Park Őrségi Nemzeti Park Duna-Dráva Nemzeti Park Aggteleki Nemzeti Park Villányi-hegység Bakonyvidék Fertő-Hanság Nemzeti Park Szigetközi Tájvédelmi Körzet Mecsekvidék Mátravidék

Fajszám 129 110 154 159 193 197 214 209 334 214 166 293 330

Történeti áttekintés A zengőlegyek hazai kutatása jelenlegi ismereteik szerint a 19. század hatvanas-hetvenes éveire nyúlik vissza. A váltakozó intenzitású, kisebb-nagyobb szünetekkel folyó munka eredményeként 74 olyan, részben önálló dolgozatot sikerült találni, melyben legalább egy fajra vonatkozó faunisztikai adat található. A feldolgozás során célszerűnek látszott figyelembe venni a mai követelményeknek nem mindenben megfelelő, de legalább lelőhelyhez köthető adatokat is. Az alábbiakban a megjelenés sorrendben ismertetjük a dolgozatokat. A sorszámok szerepelnek a megfelelő fajnál az adatközlő fejezetben.

Török József (1813 – 1894)

Fászl István (1838 – 1900)

Chyzer Kornél (1836 – 1909)

Thalhammer János

(1847 – 1934)

Szilády Zoltán (1878 – 1947)

Mihályi Ferenc (1906 – 1997)

1. ábra. A hazai zengőlégy fauna kutatásának úttörői Fig. 1. The Hungarian hoverfly fauna research pioneers 1. TÖRÖK JÓZSEF (1870): Valószínűleg a hazai zengőlegyekre vonatkozó első, nyomtatásban megjelent közlésnek tekinthető Török József Debrecen Diptera faunájának ismertetése keretében, a város környékén gyűjtött 13 Syrphidae faj felsorolása. Munkájához J. Schiner Rudolf könyvét (SCHINER 1862) használta. A közölt adatoknak faunisztikai szempontból viszonylag kicsi a jelentősége, inkább a történeti vonatkozása érdemel kiemelést. Ami viszont ezen túlmenően érdekes lehet a mai dipterológusok számára, Török József a zengőlegyeknek adott korabeli magyar neve (2. táblázat).

8

Tóth S.: Magyarország zengőlégy faunája (Diptera: Syrphidae)

2. táblázat. Az első nyomtatásban megjelent magyarországi zengőlegyek jegyzéke Table 2. The first printed Hungarian hoverfly list Eredeti latin név

A cikkben szereplő magyar név

A jelenleg érvényes latin név

Syrphus Pyrastri Syrphus corollae Syrphus balteatus Syrphus ochrostoma Syrphus Ribesii Melithreptus scriptus Doros ornatus Eristalis aeneus Eristalis tenax Eristalis arbustorum Eristalis floreus Helophilus trivittatus Syritta pipiens

körtefái Lebér bokrétai Lebér pártás Lebér sárgaszájú Lebér ribiszkei Lebér bélyeges Lebecs ékes Dorony ércszínű Iszapóc közönséges Iszapóc ligeti Iszapóc virági Iszapóc háromsávú Naplán zsibongó Mácony

Scaeva pyrastri (Linnaeus, 1758) Eupeodes corollae (Fabricius, 1794) Episyrphus balteatus (De Geer, 1776) Epistrophe ochrostoma (Zetterstedt, 1849) Syrphus ribesii (Linnaeus, 1758) Sphaerophoria scripta (Linnaeus, 1758) Xanthogramma pedissequum (Harris, 1776) Eristalinus aeneus (Scopoli, 1763) Eristalis tenax (Linnaeus, 1758) Eristalis arbustorum (Linnaeus, 1758) Myathropa florea (Linnaeus, 1758) Helophilus trivittatus (Fabricius, 1805) Syritta pipiens (Linnaeus, 1758)

2. MOCSÁRY SÁNDOR (1876): Ugyanaz a 13 faj szerepel a cikkben Debrecenből, mint az előző (TÖRÖK, 1870) dolgozatban. 3. FÁSZL ISTVÁN (1878): Sokoldalú tevékenysége a rovarokra, köztük a legyekre is kiterjedt. Sopron több pontján, valamint a város környékén (Balfi-erdő, Fertő, Tómalom) négy év alatt gyűjtött kétszárnyúak, köztük a zengőlegyek feldolgozásának eredményét közli dolgozatában. Az identifikálást ő is SCHINER (1862) munkája alapján végezte. Mintegy 113 taxont mutatott ki a területről. Ezzel komoly segítséget jelentett THALHAMMER (1900) kötetének összeállításában is. 4. KOWARZ FERDINÁND (1883): Chyzer Kornél gyűjteményének feldolgozása alapján készített dolgozatában 54 zengőlégy fajt sorol fel a mai Magyarországhoz tartozó lelőhelyekről (Erdőbénye, Mád, Monok, Pácin, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj, Tolcsva). 5. REDL GUSZTÁV (1894): Tapolcai rovarász a város környékén gyűjtött különböző rovarokról publikációként is felfogható „cserejegyzék”-ében öt gyakori zengőlégy faj is. 6. VELLAY IMRE (1899): Szeged Diptera faunájához adatokat közlő dolgozatában 22 zengőlégy faj szerepel. 7. THALHAMMER JÁNOS (1900): A 19. század végének hazai dipterafaunisztikai ismereteit „A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae)” című monográfia kétszárnyúakat közreadó részében Thalhammer János szerzetes tanár foglalja össze. Ebben 184 zengőlégy faj lelőhelyhez köthető adata található meg a mai Magyarország területéről. A tényleges szám azonban ennél jóval több is lehet. Viszonylag sok faj mellett ugyanis csupán a „communis” megjegyzés szerepel, amiből nem derül ki a tényleges lelőhely. 8. BARTAL ALAJOS (1906): Magyarország különböző vidékein gyűjtött Dipterákat, köztük zengőlegyeket is. Fajmeghatározásait Thalhammer János ellenőrizte. A közölt listában a határainkon belüli lelőhelyekről, elsősorban Budapest környékéről, 34 faj származik. 9. PILLICH FERENC (1911): Cikkében Simontornyán és a település környékén gyűjtött rovaranyagából 21 zengőlégy fajt sorol fel. Megjegyzi, hogy határozásait Thalhammer János vizsgálta felül. 10. PILLICH FERENC (1914): A szerző Simontornyán végzett rovargyűjtéseinek eredményeit tartalmazó kötetben szereplő zengőlegyek közül 44 fajt sikerült azonosítani. Említésre méltó a Milesia crabroniformis (Fabricius, 1775) Simontornyáról való kimutatása. 11. SZILÁDY ZOLTÁN (1940): A dolgozat a tudományra új Eumerus hungaricus Szilády, 1940 rövid leírását tartalmazza Gyón és Szászka (Románia) lelőhelyekről. A nagyon ritka fajt később (ismereteink szerint) csak Olaszországból mutatták ki. 12. SZILÁDY ZOLTÁN (1941): A Balaton környékén végzett Diptera kutatás eredményeit összefoglaló dolgozat – nagyrészt mások által már közölt adatokra támaszkodva – 45 zengőlégy fajt tartalmaz. Néhány kifejezetten mediterrán vagy montán fajról joggal feltételez-


9

hető, hogy Magyarországon nem fordulnak elő. Törölni kellett az Eristalis bulgarica Szilády, 1934 fajt is, mivel az Eristalis arbustorum szinonimja. 13. MIHÁLYI FERENC (1953): A Bátorligeti-láp élővilágának főleg az 1940-es évek végén, valamint az 1950-es évek elején folyó kutatása során gyűjtött Diptera anyagból 31 zengőlégy faj előfordulását tekinthetjük bizonyítottnak. 14. ZILAHI-SEBESS GÉZA (1961): A Tisza élővilágának szervezett kutatása során Tiszacsegén gyűjtött 13 Syrphidae faj szerepel a cikkben. 15. DELY-DRASKOVITS ÁGNES (1972): Különböző kalapos gombákban fejlődő legyek kutatása során az ország számos pontján gyűjtött gombából nevelte ki a Cheilosia scutellata (Fallén, 1817) zengőlegyet. 16. TÓTH SÁNDOR (1975): A Tardi-patak völgye Diptera faunáját tárgyaló dolgozatban 54 zengőlégy faj adata szerepel. 17. TÓTH SÁNDOR (1977): „A Mecsek és környéke természeti képe” program keretében a kezdeti évek során gyűjtött, valamint a TTM Diptera anyagában található példányok alapján, a mecseki zengőlégy faunáról készült dolgozat 78 fajt tartalmaz a hegységből. 18. TÓTH SÁNDOR (1978a): A Barcsi-borókásban „A Mecsek és környéke természeti képe” program keretében az első néhány év során gyűjtött anyag feldolgozása 66 zengőlégy faj kimutatását eredményezte. A listából a példány későbbi felülvizsgálata alapján később törlésre került a montán jellegű Melanostoma dubium (Zetterstedt, 1837). 19. TÓTH SÁNDOR (1978b): A Szigligeti-arborétumban gyűjtött kevés anyag feldolgozása mindössze 36 gyakori zengőlégy faj kimutatását eredményezte a parkból. 20. TÓTH SÁNDOR (1979): A Tisza-kutatás keretében, mintegy 10 év alatt, a folyó hullámterén gyűjtött Diptera anyagból 97 fajt sikerül kimutatni. Egy későbbi revízió során a következő három fajt törölni kellett a listából: Eurinomyia lunulata (Meigen, 1822), Lampetia flava Sack, 1913, Melanostoma dubium. 21. CLAUSSEN, C. & TORP, E. (1980): A szerzők az európai Anasimyia Schiner, 1864 génusz revíziója kapcsán az Anasimyia contracta Claussen & Torp, 1980, valamint az Anasimyia interpuncta (Harris,1776) bakonyi adatát is közlik. 22. DARVAS BÉLA, DELYNÉ, DRASKOVITS ÁGNES & ILOVAI ZOLTÁN (1980): A vöröshagymából nevelt három Eumerus fajt említenek Makóról. 23. TÓTH SÁNDOR (1982): A dolgozat a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum korábbi zengőlégy gyűjteményéből 19 faj lelőhelyadatait tartalmazza. 24. VISNYOVSZKY ÉVA (1983): A szerző Nagykovácsi melletti Júliannamajor almáskertjében Malaise-csapdával gyűjtött Diptera anyagból a zengőlegyek feldolgozása során 27 faj jelenlétét állapította meg. 25. TÓTH SÁNDOR (1983a): A szerző a TTM Diptera anyagának feldolgozásával a Hortobágyi Nemzeti Park zengőlégy faunáját, elsősorban más kutatók viszonylag kevés terepmunkája alapján 62 fajban állapítja meg. A dolgozatba téves határozás eredményeként került bele a domb- és főleg hegyvidéki Ischyrosyrphus glaucius (Linnaeus, 1758). 26. TÓTH SÁNDOR (1983b): A dolgozat a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum (BTM) korábbi zengőlégy gyűjteményéből újabb 18 faj lelőhelyadatait tartalmazza. 27. TÓTH SÁNDOR (1985a): A Barcsi-borókásban folyó újabb gyűjtések nyomán 89 zengőlégy faj faunisztikai adatainak közlésére került sor. 28. TÓTH SÁNDOR (1985b): A dolgozat a Zirci-arborétumban a szerző, illetve mások személyes gyűjtései, valamint az ott működött Malaise-csapda anyagának feldolgozása kapcsán 65 zengőlégy faj lelőhelyadatait adja közre. 29.TÓTH SÁNDOR (1985c): Áttelelő nőstény zengőlegyek Zirc környékén tálcsapdák alkalmazásával, valamint személyes megfigyelésekkel végzett vizsgálata során hét, enyhe időjárásban télen is aktív faj jelenlétét sikerült kimutatni. 30. TÓTH SÁNDOR (1987a): A Kiskunsági Nemzeti Parkban saját és mások gyűjtései alapján 101 zengőlégy fajt közölt. 31. TÓTH SÁNDOR (1987b): A dolgozat a szombathelyi Savaria Múzeum által szervezett „Az Alpokalja természeti képe” program keretében beindult kutatások során előkerült 8 rit-

10


kább zengőlégy fajról ad számot. 32. VISNYOVSZKY ÉVA (1987): A szerző kukorica- és almaültetvények (Júliannamajor, Füzesbokor, Újfehértó, Tükröspuszta) zengőlégy faunájának összehasonlító vizsgálata során kereken 100 zengőlégy fajt sorol fel. 33. TÓTH SÁNDOR (1988): „A Mátra és a Cserhát természeti képe” program keretében a Gyöngyös melletti Sár-hegy zengőlégy faunájának vizsgálata során 86 faj került elő. 34. TÓTH SÁNDOR (1989a): A dolgozat a Bakony hegységben gyűjtött 18 faunára új, illetve ritka zengőlégy faj hazai lelőhelyeit mutatja be. 35. TÓTH SÁNDOR (1989b): A dolgozat a gyöngyösi Mátra Múzeum korábbi zengőlégy gyűjteménye faunisztikai adatainak felsorolása mellett tartalmazza néhány ritkább vagy érdekesebb faj jellemzését. 36. VISNYOVSZKY ÉVA és RÁCZ VERA (1989): A szerzők elsősorban Malaise-csapda gyűjtésre alapozva afidofág zengőlegyek szerepét vizsgálták kukorica ültetvényben, ahol nyolc faj előfordulását mutatták ki. 37. TÓTH SÁNDOR (1990a): A dolgozat 16 ritka zengőlégy faj bakonyi, illetve országos lelőhelyeit ismerteti. 38. TÓTH SÁNDOR (1990b): A Bátorliget élővilágának újrakutatását célul tűző program keretében a szerző is aktívan tevékenykedett. A személyes gyűjtések mellett Malaisecsapdát is működtetett, így az 1950-es évekhez képest, viszonylag jó képet kaptunk a láp és környékének zengőlégy faunájáról. Ennek eredményeként 129 fajt tartunk nyilván a területről. 39. TÓTH SÁNDOR (1992a): A Zselic zengőlégy faunájának kutatása „A Mecsek és környéke természeti képe” programkeretében, az 1970-es évek második felében kezdődött el. A gyűjtések eredményeiről készült dolgozat 110 fajt tartalmaz a területről. 40. TÓTH SÁNDOR (1992b): Ugyancsak „A Mecsek és környéke természeti képe” program keretében került sor a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kutatására, ahonnan 91 zengőlégy fajt sikerült kimutatni. 41. TÓTH SÁNDOR (1992c): Három évig folyt a személyes, valamint Malaise-csapdás gyűjtés a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, ahonnan 154 Syrphidae faj előfordulására derült fény. 42. TÓTH SÁNDOR (1993): A Bükki Nemzeti Park zengőlégy faunáját ismertető dolgozat 159 fajt tartalmaz. 43. TÓTH SÁNDOR (1994a): A Mátra Diptera faunájának többé-kevésbé rendszeres kutatása „A Mátra és a Cserhát természeti képe” program keretében kezdődött el 1974-ben. Az első években csak személyes gyűjtés folyt, később állandó jellegű Malaise-csapdákat is működtettünk. Ezek gyűjtéséből önálló cikkek készültek. Elsőnek a Templom-réten (Gyöngyösoroszi) felállított csapda anyagából készült publikáció, mely 103 fajt tartalmaz. 44. TÓTH SÁNDOR (1994b): A dolgozat további 11 ritka, közülük 4 faunára is új zengőlégy faj bakonyi, valamint hazai előfordulási adatait mutatja be. 45. TÓTH SÁNDOR (1995a): A Mecsekben Püspökszentlászlón, az arborétumban a szerző által működtetett Malaise-csapda három év alatt 126 zengőlégy fajt fogott. 46. TÓTH SÁNDOR (1995b): A Duna-Dráva Nemzeti Park előkészítésével kapcsolatban, a Dráva mentén folytatott gyűjtések során, 1992–1994 között 154 zengőlégy faj került elő. 47. TÓTH SÁNDOR (1995c): Az Upponyi-szorosban végzett gyűjtések eredményeként 124 faj vált ismertté a viszonylag kis területről. 48. TÓTH SÁNDOR (1995d): A Heves-Borsodi-dombság részét képező Gyepes-völgy dipterológiai kutatása 104 zengőlégy faj kimutatását eredményezte. 49. TÓTH SÁNDOR (1995e): A Mátrakeresztesen 1986–1987-ben a Békás-tóierdészháznál felállított állandó jellegű Malaise-csapda két év alatt 138 zengőlégy fajt fogott. 50. TÓTH SÁNDOR (1995f): A korábbi „Az Alpokalja természeti képe” program során már folytak kutatások az Őrségben. Az akkori, valamint a nemzeti park megalakulása után újabb lendületet vett gyűjtések eredményeképpen, 193 faj publikálására került sor.


11

51. TÓTH SÁNDOR (1997a): A Mátraalmáson 1986 és 1988 között működött Malaisecsapda által fogott Diptera anyagból 98 Syrphidae faj került elő. 52. TÓTH SÁNDOR (1997b): A dolgozat további 22 többé-kevésbé ritka, egyben faunára is új zengőlégy faj bakonyi gyűjtési adatait mutatja be. 53. TÓTH SÁNDOR (1998a): A dolgozat a Duna-Dráva Nemzeti park Dráva menti területének zengőlégy faunáját ismerteti be a gyűjtések során előkerült 197 faj alapján. 54. TÓTH SÁNDOR (1998b): A Mecsek kutatása során, az Óbányai-völgy bejáratánál, 1985 és 1986-ban működtetett Malaise-csapda 156 zengőlégy fajt fogott. 55. TÓTH SÁNDOR (1998–99a): A szerző (megszakításokkal) 1988 és 1994 között végzett személyes gyűjtéseket az Aggteleki Nemzeti Parkban. Közben a park több pontján működtetett Malaise-csapdát. A munka eredményeként a hazai zengőlégy fauna valamivel több, mint a felét, 214 zengőlégy fajt sikerült kimutatni a területről. 56. TÓTH SÁNDOR (1998–99b): A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet területén személyes, valamit az Itatókútnál (Bükkszenterzsébet) Malaise-csapdával történt gyűjtések 96 zengőlégy faj kimutatását eredményezték. 57. RASZTIK VIKTÓRIA & MÉSZÁROS ZOLTÁN (1997): A szerzők a Nagykovácsihoz tartozó Júliannamajor kezeletlen gyümölcsösében, 1991-ben és 1992-ben működött Malaisecsapda anyagának feldolgozásával 110 zengőlégy fajt mutattak ki. 58. RASZTIK VIKTÓRIA, M ÉSZÁROS ZOLTÁN & M ARKÓ VIKTOR (1999): A szerzők Szigetcsép egy kezelt gyümölcsösében működött Malaise-csapda anyagának feldolgozásával 54 zengőlégy fajt mutattak ki. 59. TÓTH SÁNDOR (2000): A Villányi-hegységben már az 1950-es évektől folyó kisebb jelentőségű Diptera gyűjtések, valamint 1999-ben és 2000-ben végzett rendszeres és viszonylag intenzív gyűjtések eredményeképpen 209 zengőlégy faj előfordulását sikerült kimutatni a területről. 60. TÓTH SÁNDOR (2001): A tág értelemben vett Bakony hegység, más néven Bakonyvidék területén 1957 óta folytak jelentősebb Diptera gyűjtések. A munka az 1962ben megszervezett „A Bakony természeti képe” program keretében vált rendszeressé és csupán 1992 után csökkent az intenzitása. A zengőlégy kutatás eredményeinek összegezése külön kötetben jelent meg. A kimutatott fajok száma 334, mely napjainkig már csak kisebb mértékben növekedett (TÓTH 2008d). 61. TÓTH SÁNDOR (2002a): A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén 1998 és 2000 között végzett személyes, valamint a Hanságban (Csíkos-éger, Király-tó) Malaise-csapdás gyűjtések 214 zengőlégy faj kimutatását eredményezték. 62. TÓTH SÁNDOR (2002b): A Somogy megye területéről rendelkezésre álló publikálatlan zengőlégy adatok alapján összeállított dolgozat 176 fajt tartalmaz. 63. TÓTH SÁNDOR (2002c): A Hévízi-forrástó 1999 és 2002 közötti kutatása során 8 vízben (részben iszapban) fejlődő zengőlégy faj kimutatására is sor került. 64. TÓTH SÁNDOR (2003): A Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen 2000 és 2002 között végzett dipterológiai kutatások eredményeképpen 82 zengőlégy faj előfordulását tartalmazó dolgozat készült. 65. TÓTH SÁNDOR (2004a): A Szigetköz zengőlégy faunájának viszonylag intenzív személyes és Malaise-csapdás kutatása 1993-ban folyt. Később néhány alkalmi gyűjtésre még 1999-ig sor került. Az eredményekről készült dolgozat 166 fajt tartalmaz. 66. TÓTH SÁNDOR (2004b): A Kis-Balaton II. ütemének vízben fejlődő Diptera faunája 2002-ben történt vizsgálata során 26 amfibikus lárvájú zengőlégy faj is előkerült. 67. TÓTH SÁNDOR (2004c): A szerző 1994 és 1997 között vizsgálta néhány Balatonba torkolló kisvízfolyás kétszárnyú faunáját. A kutatás során 25 zengőlégy faj lárvája került elő. 68. TÓTH SÁNDOR (2007): A Mecsek kétszárnyúinak a szerző által vizsgált családjait összefoglaló dolgozatban 260 zengőlégy faj is megtalálható. 69. TÓTH SÁNDOR (2008a): A Mecsek hegység területén kisebb-nagyobb megszakításokkal 1964 óta folytak Diptera gyűjtések. A munka az 1975-ben megszervezett „A Mecsek

12


és környéke természeti képe” program keretében vált többé-kevésbé rendszeressé. A zengőlégy kutatás eredményeinek összegezése külön kötetben jelent meg. A kimutatott fajok száma 293. Az elért eredményhez nagymértékben hozzájárult az Óbányán és a Püspökszentlászlói arborétumban működtetett Malaise-csapda. 70. TÓTH SÁNDOR (2008b): A Mátra Diptera faunájának többé-kevésbé rendszeresnek nevezhető kutatása „A Mátra és a Cserhát természeti képe” program keretében 1974-ben kezdődött el. A személyes gyűjtéseket jól kiegészítette később az állandó jellegű Malaisecsapdák működtetése. A zengőlegyek kutatásában elért eredményekről külön kötet készült, mely 330 faj a hegységben való előfordulásáról tudósít. 71. TÓTH SÁNDOR (2008c): A külön kutatási témaként szereplő keleméri Mohos-tavak vizsgálata során a viszonylag kis területről 97 zengőlégy faj került elő. 72. TÓTH SÁNDOR (2008d): A dolgozat 291 zengőlégy faj bakonyi adatait, köztük részben a hegységre, részben Magyarország faunájára újakat is felsorol. 73. TÓTH SÁNDOR (2009): Az első hazai Biodiverzitás Nap keretében 2006-ban és 2007ben Gyűrűfűn (Ibafa) gyűjtött 181 zengőlégy faj előfordulását sikerült kimutatni. 74. FÖLDESI RITA (2009): A szerző dolgozata egy debreceni bioalmásban gyűjtött 8 zengőlégy faj adatait tartalmazza.

A zengőlegyek rövid jellemzése A zengőlegyek (Syrphidae) a kétszárnyú rovarok (Diptera) egyik nagyobb családját alkotják. A Földről leírt fajaik száma meghaladja az ötezret. A palearktikus régióból mintegy 1600 (PECK 1988). Magyarországon jelenleg közel 390 fajukat ismerjük . A zengőlegyek (régebbi nevükön lebegőlegyek) gyakran lebegnek kitartóan egyhelyben a levegőben, közben szárnyukkal jellegzetes hangot képeznek („zengenek”). A legtöbb zengőlégy közepes termetű, 10 mm körüli, de előfordulnak közöttük kicsi (4–5 mm, pl. Neoascia spp., Paragus spp.), sőt nagy termetű, 20 mm-t meghaladók (Milesia spp., Volucella spp.) is. Többnyire fekete alapszínüket gyakran díszítik sárga és vörös foltok. Számos zengőlégy megtévesztésig emlékeztet darazsakra, méhekre vagy poszméhekre. Például a bundás pihelégy [Volucella bombylans (Linnaeus, 1758)] nagyon hasonlít a földi poszméhre (Bombus terrestris) és a kövi poszméhre (Bombus lapidarius). A nőstények rendszerint sok, gyakran több száz tojást raknak. Lárváik, sok más kétszárnyú lárvájához hasonlóan, féregszerű lábatlan nyű. Fejlődésük során általában kétszerháromszor vedlenek. Bábjuk is változatos, gyakran hordóra emlékeztető tonnabáb. A zengőlegyeket életciklusuk, telelésük módja és nemzedékszámuk alapján több csoportba oszthatók. Néhány faj nősténye (pl. Episyrphus balteatus, Eristalis tenax) imágó alakban telel át és évente több generációja fejlődik. A taxonok többsége lárva vagy báb alakban vészeli át a hideg évszakot és csak egy vagy két nemzedéke fejlődik. A zengőlegyek biotóphoz való kötődése többnyire nem olyan kifejezett, mint sok más, kevésbé mozgékony csoporté. Ennek ellenére számos faj esetében megfigyelhető kisebb-nagyobb mértékű ragaszkodás meghatározott típusú élőhelyhez. Ebben a mikroklíma, a növényzet és a talaj mellett egyéb tényezők is szerepet játszhatnak. A legtöbb faj a tágabb értelemben vett erdőhöz (cserjékben gazdag erdőszegély, erdei tisztás, erdei út, nyiladék stb.) kötődik. Ugyanakkor viszonylag kevés a kimondottan árnyékkedvelő, zárt erdőben élő fajok száma. Amennyire lehetséges, az eddigi külföldi és saját tapasztalatok alapján megadjuk a biotópválasztásra vonatkozó adatokat is.

e-acta Nat. Pannon., Suppl. 1 (2011)

Recommend Documents