DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS FÜLLER IMRE KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

FÜLLER IMRE

KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR

2010

KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR Nagyállattenyésztési és Termeléstechnológiai Tanszék

A doktori iskola vezetője:

DR. HORN PÉTER az MTA rendes tagja

Témavezető:

DR. STEFLER JÓZSEF a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

HÚSTERMELŐKÉPESSÉG-JAVÍTÁSRA IRÁNYULÓ SZELEKCIÓ TOVÁBBFEJLESZTÉSE A MAGYARTARKA FAJTÁBAN Készítette:

FÜLLER IMRE

KAPOSVÁR

2010

2

Hústermelőképesség-javításra irányuló szelekció továbbfejlesztése a magyartarka fajtában

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ..............................................................................3 1. BEVEZETÉS .............................................................................................6 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS.....................................................................9 2.1. A kettőshasznosítású fajták tenyésztésének koncepciója.........................9 2.1.1. A tej- és hústermelés közötti kapcsolat..................................................9 2.1.2. A tejtermelés és a funkcionális tulajdonságok közötti kapcsolat ........11 2.1.3. A termelési paraméterek és a funkcionális tulajdonságok súlyozása az egyes országok tenyésztési programjaiban ...................................................14 2.2. A hegyitarka fajta hústermelő-képessége, helye a legfontosabb szarvasmarhafajták között .............................................................................15 2.3. Küllemre alapozott szelekció lehetősége a hústermelő-képesség javításában.....................................................................................................22 2.4. Sajátteljesítmény-vizsgálatok szerepe a hústermelő-képesség javításában .......................................................................................................................25 2.5. Ivadékteljesítmény-vizsgálatok szerepe a hústermelő-képesség javításában.....................................................................................................29 2. 6. A tenyészértékbecslés módszereinek fejlődése.....................................31 2.6.1. Anya-leány párok összehasonlítása ....................................................32 2.6.2. Egykorú istállótársak összehasonlítása ..............................................32 2.6.3. BLUP-alapú tenyészértékbecslési modell ...........................................32 3. CÉLKITŰZÉS.........................................................................................35 3.1. A központi sajátteljesítmény-vizsgálatban szereplő magyartarka tenyészbikajelöltek közül a populáció átlagát meghaladó teljesítményű mintapopuláció kiválasztása (mesterséges termékenyítésre alkalmasnak talált tenyészbikajelöltek), majd ezek ivadékvizsgátalának megszervezése..........35


3

3.2. Az ivadékcsoportokban egyedi adatgyűjtés a hízékonysági és vágott test tulajdonságokra kiterjedően. Tételesen:........................................................ 35 3.3. Genetikai alapparaméterek számítása az ivadékcsoportok adataira alapozva: ....................................................................................................... 35 4. ANYAG ÉS MÓDSZER......................................................................... 37 4.1. A tenyészbikajelöltek sajátteljesítmény-vizsgálata, illetve mintapopuláció kijelölése ............................................................................. 37 4.2. A tenyészbikajelöltek ivadék-teljesítményvizsgálata ............................ 39 4.2.1. Tartási és takarmányozási technológia az ITV alatt........................... 41 4.2.2. Hizlalási adatok rögzítése az ITV alatt ............................................... 42 4.2.3. Minősítő vágás .................................................................................... 42 4.3. Az általam használt statisztikai módszerek bemutatása......................... 46 4.3.1. Hizlalási adatok kiértékelése .............................................................. 46 4.3.2. Apamodell ........................................................................................... 47 4.3.3 A húsindex kiszámítása ........................................................................ 48 5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK ................................................ 50 5.1. Sajátteljesítmény-vizsgálati eredmények............................................... 50 5.2. A hízékonysági és vágóérték-tulajdonságokra irányuló ITV eredményei ....................................................................................................................... 52 5.2.1. A legfontosabb hizlalási és vágási paraméterek a mintapopulációban ....................................................................................................................... 52 5.2.2. Évjárat hatása az ITV-eredményekre.................................................. 56 5.2.3. Genetikai és környezeti tényezők hatása a hízékonysági és vágási tulajdonságokra ............................................................................................ 59 5.2.3.1. A vágási életkor hatása.................................................................. 60 5.2.3.2. A tenyészet hatása ......................................................................... 64 5.2.4. Az ivadékcsoportok teljesítménye apánként........................................ 66 5.2.5. A vizsgált tulajdonságok öröklődhetősége.......................................... 68 4


5.2.6. Az ITV-ben értékelt tulajdonságok közötti korrelációk .......................70 5.3. A tenyészértékek alakulása ....................................................................73 6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ............................................80 7. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK..................................................84 8. ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................85 9. SUMMARY..............................................................................................91 10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ..............................................................97 11. IRODALOMJEGYZÉK.......................................................................99 12. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT..................111 PUBLIKÁCIÓK ........................................................................................111 13. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜL MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK ........................................................................................116 14. SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ................................................................124 15. MELLÉKLETEK................................................................................126


5

1. BEVEZETÉS Magyarország évszázadokon át vágómarha- és marhahús-exportáló ország volt. A hazai vágómarhaexport újkori megalapozója a magyartarka fajta.

A

’70-es

évek

második

felében

az

egy

főre

vetített

marhahústermelésben Európában előkelő helyen álltunk. A magyar vágómarha

folyamatosan

kiváló

minőséget

képviselt,

és

jelentős

devizabevételt hozott az országnak. Bár az utóbbi évtizedekben az exportálható vágómarha mennyisége csökkent, az exportorientáció ma is fennáll.

Az

export

árualap

előállításában

a

magyartarka

fajtának

változatlanul fontos szerepe van. Ahhoz, hogy a jelenlegi szintet megőrizzük, illetve javítsuk, elengedhetetlen a korszerű tenyésztési eljárások alkalmazása a mindennapi gyakorlatban. A

kettőshasznosítású

szarvasmarhafajták

tenyészértékbecslése

számos elméleti és gyakorlati problémát vet fel. A nagyszámú, ugyanakkor gyakran egymással is antagonista tulajdonságban megjelenő örökítőérték kifejezése és esetleg összevont értékelése kompromisszumokkal terhelt. Nagy különbségek vannak az egyes résztulajdonságok – tejtermelőképesség, hústermelő-képesség, fitnesz tulajdonságok - mérhetőségében, teljesítményvizsgálati rendszerében, egyáltalán a begyűjthető adatok körében. Mindezek mellett hiányosak az egyes résztulajdonságok genetikai paramétereire

(öröklődhetőség,

korrelációk,

varianciák)

vonatkozó

ismereteink is. Mindez

magyarázza

azt,

hogy

a

fajtacsoportban

intenzív

kutatómunka folyik a hiányzó ismeretek pótlására, ellenkező esetben a versenyképesség megőrzése a fajták közötti konkurenciában aligha lehetséges.

6

Bevezetés

A kutatómunkát nehezíti, hogy jelenleg a bikaborjak nagy része 200250 kg-os korban, élőállatként exportértékesítésre kerül, amit itthon hizlalnak meg, azokat pedig hízott bikaként külföldi vágóhidak vágják le. Ebből adódóan hazánkban az utóbbi időben csak nagyon kevés információval és tapasztalattal rendelkezünk a különböző fajtájú, genotípusú és ivarú marhák hizlalási és vágási teljesítményéről, csontozási és kitermelési mutatóiról, valamint húsminőségéről. Ilyen adatok pedig hasznosak lehetnének az egyes fajták, így a magyartarka jobb megítéléséhez. A kettőshasznosítású magyartarka fajtában hosszú ideig csak a tejtermeléssel kapcsolatos tenyészértékbecslés folyt. Ennek fő indoka az volt, hogy a fajta nemesítésében a hangsúly a tejtermelő-képesség javítására irányult, elérendő az európai hegyitarka-változatokban kívánatos 5000-6000 kg-os laktációs termelést. Napjainkban ez már teljesült, és napirendre került a

hústermelő-képesség

fokozása

is.

A

fajta

nemesítéséért

felelős

tenyésztőszervezet, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete a törekvés élére állt, és első lépésként a hústermeléssel kapcsolatos küllemi bírálatok újraindítását kezdeményezte. Ennek eredményeképpen a tenyészbikák minősítésében 1992-ben megjelent a ráma, izmoltság, testalakulás bírálata, melyre alapozva tenyészértékbecslés indult el. 1994-től az Országos Mesterséges Termékenyítő (OMT) Rt. Szombathelyi Állomásán újraindult a tenyészbikajelöltek központosított sajátteljesítmény-vizsgálata (KSTV), amelyen az összes – állategészségügyi követelményeknek megfelelő célpárosításból megszületett magyartarka tenyészbikajelölt kötelezően részt vesz. Ez segítséget ad ahhoz, hogy a lehető legjobb KSTV alatti testtömeggyarapodású egyedeket válasszuk ki mesterséges termékenyítésre alkalmas tenyészbikának. Nyilvánvaló, hogy a hústermeléssel kapcsolatos KSTVadatok nem nyújtanak elegendő információt a tenyészbikák ivadékainak hústermeléséről, hiszen a vágóérték becslése ez úton nem lehetséges. Más Bevezetés

7

oldalról viszont a vágóérték és húsminőség iránti igények a minőségi marhahústermelésben

egyre

szigorúbbak.

Egy

fajta,

különösen

a

magyartarka versenyképességét csak az ezen tulajdonságokra irányuló szelekcióval lehet biztosítani. Mindezek indokolják, hogy a magyartarka fajtában a hústermelésre irányuló ivadékvizsgálatot el kell indítani, és az ezekből nyert információkat a tenyészbikák tenyészértékbecslésébe be kell építeni. Vizsgálataimmal ezt a törekvést kívánom támogatni. Értekezésemben néhány – a központi sajátteljesítmény-vizsgálatban átlagon felül teljesítő – tenyészbika bikaivadékainak hízékonyság és vágóérték adatait gyűjtöttem össze. Az adatbázis alapján elvégeztem a genetikai alapparaméterek (öröklődhetőség, korrelációk) számítását, majd ezekre alapozva tenyészértékbecslési modellt dolgoztam ki. Úgy vélem, ezek a vizsgálatok kellő tudományos alapot szolgáltatnak a tenyésztőszervezet számára a fajta tenyészértékbecslési rendszerének továbbfejlesztéséhez.

8

Bevezetés

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A kettőshasznosítású fajták tenyésztésének koncepciója A kettőshasznosítású fajták tenyésztésében a tenyészcél világos megfogalmazása különösen nagy körültekintést igényel, hiszen sok esetben egymással ellentétes kapcsolatban álló tulajdonságcsoportokat (tejtermeléshústermelés, tejtermelés-funkcionális tulajdonságok) kell a szelekció során fejlesztenünk úgy, hogy közben igazodnunk kell a közgazdasági környezet és a piac elvárásaihoz. A közel négy évtizede kidolgozott első tenyésztési programok

világosan

meghatározták

a

tenyészcélt,

nevezetesen

termelésnövelést a maximális hatékonyság elérése érdekében. Az elmúlt évtizedekben azonban a piac jelentős változásokon ment keresztül, a tejből folyamatos, a húsból pedig szezonális többlet keletkezett, amelynek kezelése folyamatos

agrárpolitikai

megoldásokat

sürgetett

(Dodenhoff

és

Krongmeier, 2001; Sölkner és Miesenberger, 2001). Guba és Stefler (1981) is arra figyelmeztet, hogy a tenyésztés irányát befolyásoló tényezők közül elsősorban a szarvasmarhatermékek, így a tej és marhahús piaci kereslet-kínálat arányait kell figyelembe venni. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költségcsökkentést és az eredményes gazdálkodást nemcsak a folyamatos termelés (tej és hús) növelése, hanem a hosszú hasznos élettartamú, egészséges tehénállományok alapozhatják meg (Miesenberger és Fürst, 2003). 2.1.1. A tej- és hústermelés közötti kapcsolat A gazdálkodásuk likviditását döntően meghatározó tejtermelés javításáról a hegyitarka tenyésztők nyilvánvalóan nem mondhatnak le,

Irodalmi áttkeintés

9

hiszen ez az életben maradásuk és a fajta hosszú távú versenyképességének egyik záloga. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a tejirányú szelekció hatására a hústermelő-képességben a szelekciós előrehaladás megtorpant, hiszen a nagyobb termeléssel együtt járó tőgykapacitás-növekedés kevésbé fejlett (telt) combizmokat feltételez, amely befolyásolja az izmoltság és a húskitermelés alakulását. A tenyésztők hosszú távú érdeke tehát az, hogy megőrizzük a fajta kettőshasznú jellegét, és következetesen kitartsunk a kombinált tenyészcél mellett (Stückler, 2007). A fenti állítást támasztja alá a Grubi Állattenyésztési Intézet elemzése is: a tőgy küllemi tenyészérték-emelkedésével párhuzamosan a hús-tenyészérték negatív

tendenciát

mutat.

Ezzel

összefüggésben

csökkent

a

színhúskitermelés és az (S)EUROP-izmoltság is (1. ábra) (BLT, 2005).

3

Hús Tenyészérték

2 1 0 -1 -2 -3 -4 -5 -6 <80

80-88

89-96

97-104

105-112 113-120

>120

Tőgy Tenyészérték

1. ábra | A hús-tenyészérték alakulása a tőgy-tenyészérték javulásának függvényében (forrás: BLT, 2005)

10


A vázolt tendencia iránya – ha nem is ilyen markánsan – a hazai magyartarka-állományban is megfigyelhető, annak ellenére, hogy a közös (osztrák-német-cseh-olasz-magyar) hústenyészérték-becslés számai alapján a magyartarka apaállatok a legfontosabb értékmérők (vágási kihozatal, (S)EUROP-izmoltság) tekintetében továbbra is az európai átlag (100) fölött helyezkednek el (1. táblázat) (Húth, 2006). 1. táblázat | A magyartarka tenyészbikák hústermeléssel összefüggő tenyészértékeinek alakulása (Húth, 2006) Tulajdonság

TÉ

Hús-tenyészérték Vágási % tenyészérték EUROP izmoltság tenyészérték

102,6 104,1 103,2

Az emelkedő fajlagos hozamok velejárója a tejtermelést szolgáló nagy tömegtakarmány-felvevő képességet biztosító testkapacitás növekedése. A tehenek méretbeli növekedéséből fakadó kifejlettkori testtömeg-növekedés pozitív hatást gyakorolt a súlygyarapodás intenzitására, amely javítja a hegyitarka hústermelő-képességét (Dodenhoff és Krongmeier, 2002). 2.1.2. A tejtermelés és a funkcionális tulajdonságok közötti kapcsolat Az elmúlt évtizedekben a hegyitarka fajtaváltozatok esetében – a tejtermelő fajtákhoz hasonlóan – a céltudatos szelekciónak és a nagyobb genetikai

értékű

állományokat

okszerűen

kiszolgáló

tartás-

és

takarmányozás-technológiának (management-tényezők) köszönhetően a fajlagos tejtermelés látványos emelkedést mutat. Ezzel szemben – közvetlen szelekció hiányában – a fitnesz tulajdonságok (hasznos élettartam, vitalitás, termékenység) tekintetében már nem figyelhető meg a fenti kedvező


11

tendencia. A funkcionális tulajdonságokra irányuló első tenyészértékbecslés és közvetlen szelekció 1995-ben Ausztriában kezdődött a tenyészbikák hasznos élettartam-örökítésére vonatkozóan, amelyet az elkövetkező években a többi értékmérő is követett (Fürst, 2001). A fitnesz tulajdonságokra irányuló direkt szelekció alapja a korrekt tenyészértékbecslés,

amelyet

nehezít

e

tulajdonságcsoport

rossz

öröklődhetősége, a környezet jelentős befolyásoló szerepe (Thaller, 1997; Hansen, 2000; Philipsson, 2000; Reinsch, 2000). Mindezek ellenére az egyes tulajdonságok nagy varianciája és a nagy ivadékszám biztosíthatja a genetikai előrehaladást ezekben a tulajdonságokban is (Hansen, 2000; Philipsson, 2000). A

funkcionális

értékmérőket

nagy

gazdasági,

tenyésztői

és

állategészségügyi jelentőségüknél fogva, valamint az elvárt genetikai előrehaladás elérése érdekében indokolt az összevont tenyészérték-indexben súlyozottan szerepeltetni (Fürst, 1999). A tisztán ökonómiai szemléletű súlyozás azonban a gyenge öröklődhetőség miatt nem eredményez kellő genetikai előrehaladást a populációban. Baumung és Sölkner (1999) szerint a tej:hús:fitnesz 37:18:45 arány a tejtermelés esetében közel 80 %-os, a hús és fitnesz tulajdonságok esetében mindössze 10 %-os genetikai előrehaladást eredményez. Fürst (2001) szerint a fitnesz tulajdonságokra irányuló nagy szelekciós nyomásnak köszönhető, hogy a tej-tenyészérték növekedésével párhuzamosan a hasznos élettartam nem csökkent drámaian. Ennek elvi lehetőségét a két tulajdonság között számított korrelációs együttható értéke is bizonyítja (r = - 0,02). Az elvárt tendenciát követi a produktív élettartam, valamint a termékenység és a szomatikus sejtpontszám-tenyészérték közötti pozitív irányú kapcsolat (2. táblázat).

12


2. táblázat | A hasznos élettartam tenyészérték és más tulajdonságok közötti összefüggés alakulása az osztrák tarka populációban (Fürst, 2001) Összevont TÉ index

Tej TÉ

Termékenység TÉ

SCC TÉ

+0,31

-0,02

+0,20

+0,16

Hasznos élettartam tenyészérték

A hasznos élettartam javításának másik lehetséges alternatívája a tulajdonságot befolyásoló, a küllemi bírálat biztosította funkcionális küllemre irányuló szelekció (Boettcher és mtsai, 1998). A fő küllemi tulajdonságok közül a testalakulás és a tőgy összpontszám között figyelhető meg szoros pozitív irányú genetikai összefüggés. A tőgy küllemi paraméterek közül pedig a tőgyfüggesztés, a tőgymélység és a bimbóállás befolyásolja leginkább a produktív élettartam alakulását (3-4. táblázat) (Fürst, 2001). 3. táblázat | A hasznos élettartam és a küllemi fő tulajdonságok tenyészértéke közötti kapcsolat az osztrák tarka populációban (Fürst, 2001) Ráma +0,03

Hasznos élettartam

Izmoltság -0,05

Testalakulás +0,20

Tőgy +0,30

4. táblázat | A hasznos élettartam és néhány fontos küllemi tulajdonság tenyészértéke közötti kapcsolat az osztrák tarka populációban (Fürst, 2001) Hasznos élettartam


Hátulsó láb oldalnézetben

Tőgyfüggesztés

Tőgymélység

Bimbóállás

+0,15

+0,22

+0,26

+0,14

13

2.1.3. A termelési paraméterek és a funkcionális tulajdonságok súlyozása az egyes országok tenyésztési programjaiban A hegyitarka (szimentáli) -tenyésztő európai és tengerentúli országok tenyésztési programjaiban eltérő súlyozással szerepelnek a termelési (tej, hús), valamint a fitnesz tulajdonságok. Ennek magyarázata az eltérő piaci és társadalompolitikai igényből fakadó különböző ágazati szerepvállalás. A piaci alapon, elsődlegesen a profitmaximalizálást szem előtt tartó országokban (USA, Új-Zéland, Kanada) az elsődleges termékelőállításhoz kapcsolódó értékmérők lényegesen markánsabban jelennek meg a szelekciós indexekben, mint a funkcionális tulajdonságok. Az európai országokban (Németország, Ausztria, Franciaország és Olaszország) teljesen eltérő tendencia figyelhető meg, amelyekben a mezőgazdaság nem pusztán alapanyagtermelő, hanem multifunkcionális ágazat, komoly társadalmi szerepvállalással (vidékfejlesztés, falusi lakosság helyhez kötése, tájfenntartás, turizmus stb.). Ezekben az országokban a termelési és a fitnesz tulajdonságok közel azonos súllyal szerepelnek a tenyésztési programokban (Tischler, 2002). A magyartarka fajta tenyészcéljában a fent tárgyalt tulajdonságok a piaci környezet és a nemzetközi tenyésztési integráció következtében a nyugat-európai országokhoz hasonló arányban szerepelnek, biztosítva a fajta fennmaradását, versenyképességének megőrzését a specializált tejelő és húsfajtákkal szemben (Magyartarka Tenyésztők Egyesülete, 2009).

14


2.2. A hegyitarka fajta hústermelő-képessége, helye a legfontosabb szarvasmarhafajták között Több kutató szerint a tejtermelő-képesség növekedése automatikusan maga után vonja az élősúly emelkedését, 100 kg élősúly-növekedés esetén mintegy 300 kg tejtermelő-képesség növekedéssel számolhatunk (Guba, 1966 cit. Horn, A.). Több kutató is rávilágít arra, hogy a hús- és tejtermelőképesség növelése egy bizonyos mértékig igényli az élősúly, illetve a ráma növekedését [Guba, 1966 cit. Touchberry (1951), Mason és mtsai (1957), Blackmore és mtsai. (1958)]. A magyartarka fajtában az utóbbi két évtizedben bekövetkezett látványos

tejtermelés-növekedés

az

elmúlt

évtizedek

céltudatos

szelekciójának, a jól tervezett célpárosításoknak (legjobb hazai és import tenyészbikák) köszönhető (2. és 3. ábra) (Húth, 2010). A megnövekedett tejtermelés az állat részéről nagyobb takarmányfelvételt igényel, így jelentős testkapacitásbeli (ráma) növekedés is megfigyelhető volt a fajtában (4. ábra) (Gombácsi, 2009).


15

6500 6000

laktációs tejtermelés (kg)

5500 5000 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500

19 96 20 01 (1 0_ 20 15 02 ) (0 10 _ 01 20 6) 03 (0 10 _ 01 20 6) 04 (0 10 _0 20 16 05 ) (0 10 _0 20 16 06 ) (0 10 _ 01 20 6) 07 (0 10 _0 20 16 08 ) (0 10 _0 20 15 09 ) (0 10 _0 15 )

19 90

19 86

19 81

19 76

19 71

0

év

2. ábra | A magyartarka átlagos standard laktációs tejtermelése 1971-2008 (Forrás: OÁF/OTÁF/MMI/OMMI/MgSzH/ÁTV/ÁT. Kft. évkönyvek alapján összeállította: Mészáros, Gy.) 130 124

125 120

KTI

120 115

126

119

115 111 111

122 122

124 125

112

114

116 113

110 107 105 100

19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04

95

a bikák születésének éve

3. ábra | A magyartarka tenyészbikák tej-tenyészértékének és genetikai trendjének alakulása 1989-2004 (Forrás: MMI, OMMI, MGSZH évkönyvek) 16


130 120

ráma TÉ

110

105

100

107 102

110 104 105

107

109

110 110

113

105 106

95 95

90 88 80 70

a bikák születésének éve

4. ábra | A magyartarka tenyészbikák ráma-tenyészértékének és genetikai trendjének alakulása 1989-2004 (Forrás: MMI, OMMI, MGSZH évkönyvek) Fenti tendenciát támasztja alá Húth (2010), aki a KTI-tenyészérték és a

ráma-tenyészérték

között

P<0,01

szinten

pozitív

irányú

szoros

összefüggést állapított meg (r = 0.82). A nemzetközi és a hazai szakirodalomban nagy számmal találhatók utalások az egyes genotípusok hizlalási és vágási eredményeire (5. táblázat)


17

5. táblázat | Hizlalási és vágási eredmények különböző szakirodalmi források szerint Szerző (forrás) Bárczy és mtsai (1963) Bárczy és mtsai (1963) Balika és Somogyi (1971) Nagyné és mtsai (1981)

Genotípus+

Ivar

Létszám

Hizlalás alatti Hizlalási testtömegvégsúly gyarapodás g/nap kg

Karkasz Vágási súly % kg

%

MT

bika

26

978

525

370

58,5

MTxCH

bika

10

1049

561

323

57,6

MT

bika

13

1354

558

340

61,2

HE

bika

10

1217

501

278

60,4

Szabó (1981)

HE

bika

16

902

472

259

54,9

Szabó (1981)

MTxHE

bika

21

990

493

276

56,0

HE

üsző

6

853

356

236

66,2

CH

üsző

6

963

414

278

67,1

SM

üsző

6

965

385

257

66,8

Szabó (1990)

MTxHE

bika

16

1053

520

313

60,2

Szabó (1990)

HExMT

bika

16

1004

462

277

60,0

MT

bika

204

-

550

327

59,6

MT

üsző

175

-

458

254

55,4

HF

bika

13

1032

568

315

55,5

HExAA

bika

30

640*

550

-

-

CP F1

bika

87

1014

548

319

58,2

RA F1

bika

15

1021

610

340

59

RA F1

üsző

14

782

551

295

57,2

Buckley és mtsai (1990) Buckley és mtsai (1990) Buckley és mtsai (1990)

Bozó és mtsai (1991) Bozó és mtsai (1991) Szabó és mtsai (1993ab) Burnham és mtsai (2000) Bjelka és mtsai (2002) Polgár és mtsai (2005) Polgár és mtsai (2005) +

MT = magyartarka; CH = charolais; HE = hereford; SM = szimentáli; HF = holstein-fríz; AA = angus; CP = cseh pied; RA = red angus * = legelőn hizlalva

A különböző genotípusú hízómarhák csontozási eredményeivel, valamint kitermelési mutatóival szintén számos hazai és külföldi kutató foglalkozott. Néhány forrásmunka eredményét a 6. táblázatban foglaltam össze. 18


6. táblázat | Csontozási eredmények a szakirodalmi források szerint

Szerző

Fajta+

Ivar#

Vágási súly (kg)

Hasított fél súlya (kg)

Hús %

Csont %

Faggyú %

Bárczy és mtsai (1963) Bárczy és mtsai (1963) Bárczy és mtsai (1964) Bárczy és mtsai (1964) Bárczy és mtsai (1966) Nagyné és mtsai (1981) Várhegyiné és mtsai (1982) Gregory és Ford (1983) Regiusné és mtsai (1985) Szabó és Nagy (1985) Szabó és Nagy (1985) Szabó és Nagy (1985) Lányiné (1987a) Szentpéteri és mtsai (1987) Bozó és mtsai (1991) Bozó és mtsai (1991) Bozó és mtsai (1991) Bozó és mtsai (1991) Bozó és mtsai (1991) Szabó és mtsai (1993c) Gregory és mtsai (1994) Gregory és mtsai (1994) Gregory és mtsai (1994) Gregory és mtsai (1994) Laborde és mtsai (2001) Szabó és mtsai (2002) Lengyel és mtsai (2003) Holló G. és mtsai (2005) Holló G. és mtsai (2005) Polgár és mtsai (2005) Polgár és mtsai (2005) Avendaño-Reyes és mtsai (2006) Átlag

MT MTxCH MT MTxCH MT HE

B B Ü Ü B B

520 540 450 490 650 450

150,0 159,2 130,2 140,0 179,7 139,2

73,4 73,8 68,8 67,8 76,5 70,5

17,2 15,6 15,5 15,0 14,9 14,4

5,3 7,2 12,3 14,2 5,7 14,7

MT*

B

460

132,1

73,9

17,0

9,1

CH MTxHF MT MTxHE MTxLI MTxHF

B B B B B Ü

660 540 580 510 560 450

209,5 154,2 170,4 146,6 172,9 119,0

65,8 70,6 71,0 67,0 73,6 68,0

19,4 17,5 16,3 16,0 15,5 15,0

14,8 11,9 7,2 8,7 6,5 14,0

JE*

B

470

122,0

70,0

17,7

9,5

MT MTxHF MT MTxHF MTxLI HF AA LI CH SM SM HF HF HF MS RA RA

B B Ü Ü Ü B B B B B B B B B B B Ü

550 500 450 450 410 540 510 520 570 580 660 430 460 540 510 590 520

163,5 145,0 127,0 124,0 121,5 155,1 158,0 165,0 174,0 174,0 202,6 120,0 122,7 148,4 140,4 178,7 163,4

73,8 71,7 70,2 69,4 69,9 66,0 67,1 76,5 73,2 72,8 56,9 70,2 72,5 65,8 67,5 67,8 57,8

16,6 19,2 17,4 17,9 15,3 18,0 12,9 13,1 16,2 16,1 18,3 20,4 19,0 19,7 17,7 16,1 14,8

9,0 9,0 11,8 12,1 14,9 11,3 20,0 10,4 11,9 12,4 24,9 4,9 8,5 9,2 10,6 9,1 16,0

CH*

B

500

143,7

77,4

5,6

11,7

500

145,8

68,5

16,6

12,0

+

MT = magyartarka; CH = charolais; HE = hereford; HF = holstein-fríz; JE = jersey; LI = limousin # B = bika; Ü = üsző;* = keresztezett


19

Több külföldi szerző számol be az üszőhizlalás eredményeiről. Az üszők hizlalásuk során korábban zsírosodnak, a hasűri faggyú aránya (3035%-kal) nagyobb, vágáskori testtömegük 10-15%-kal kisebb a tinókhoz és bikákhoz viszonyítva (Butterfield és Berger, 1972; Baker és Miller, 1984; Burgstaller és mtsai, 1985; Buckley, 1990). A következőkben néhány, a hegyitarka, illetve magyartarka jobb megítélését célzó vizsgálat eredményét ismertetem. Hickey

és

mtsai

(2007)

az

Ír

Szarvasmarha-tenyésztők

Szövetségének összesített adatbázisán vizsgálták az angus, charolais, limousin és szimentáli 1 - 2 éves korú, vegyes ivarú növendékek átlagos karkasz súlyát. A fenti sorrendben a következő eredményeket kapták: 290,8 kg, 322,7 kg, 306,4 kg, ill. 306,4 kg. A karkaszsúly öröklődhetősége az angusnál 0,18, a limousinnál 0,20, a szimentálinál 0,54, a charolais-nál pedig 0,65 volt. Munkájuk során Crews és mtsai (2003) hasonló h2 értékeket tapasztaltak. Várhegyiné és mtsai (1982) három csoportban magyartarka x hereford növendékbikákat silókukorica szilázsra alapozva hizlaltak. A csontozás során kinyert húsból az I. osztályú 35,6 – 40,7% közötti, míg a II. osztályú 59,3 – 64,4% közötti volt. Polgár és mtsai (2005) szerint a red angus növendékbikák és növendéküszők csontozás során kitermelt húsából I.-II.-III. osztályú a bikáknál 42,7 – 20,4 – 4,8%, míg az üszőknél 32,1 – 20,8 – 4,9% volt, a jobboldali féltest arányában. Ender és mtsai (2001) 24 hónapos korú hegyitarka és holstein-fríz hízóbikák csontozása során az alábbi eredményeket kapták: comb 26,03 – 25,45%, hátszín 8,29 – 7,92%, vesepecsenye 1,97 – 1,86%, puhahátszín 5,71 – 6,23%, szegy 5,99 – 6,99%, tarja-rostélyos 10,44 – 10,21%, nyak 12,31 – 10,98%, oldalas 5,92 – 6,14%, lapocka 11,61 – 12,20% a jobboldali hasított 20


féltest arányában. Holló G. és mtsai (2005) szerint az intenzíven hizlalt holstein-fríz és magyar szürke növendékbikák hasított féltestében a nyak aránya 7,88 – 8,93%, a tarja 9,62 – 10,25%, a comb 27,19 – 26,05%, a hátszín 8,01 – 8,32%, a vesepecsenye 1,99 – 2,05%, az oldalas 4,25 – 4,42%, a szegy 5,72 – 5,25%, a lapocka pedig 14,20 -13,44%. Polgár és mtsai (2005) red angus növendékbikák és növendéküszők esetén a következő eredményekről számoltak be: nyak 10,8 – 7,1%, rostélyos-tarja 10,3 – 9,1%, lapocka-lábszár 16,7 – 14,4%, oldalas-szegy 15,9 – 17,9%, hátszín 5,2 – 5,9%, puhahátszín 6,2 – 7,1%, vesepecsenye 1,8 – 2,0%, comb 29,8 – 28,8%. Szabó és mtsai (2002) 573 napos korban vágott holstein-fríz bikák esetén az alábbi testtáji összetételt találták: nyak 9,38%, rostélyos 9,91%, lapocka 18,17%, oldalas 14,79%, hátszín 6,38%, puhahátszín 5,63%, vesepecsenye 1,83%, comb 33,31%. Szabó és mtsai (1993c) holstein-fríz bikák csontozásakor a színhús és a faggyú arányát mérték a testtáji bontás során. A hús – faggyú arány a nyakban 74,96 – 15,52%, a rostélyosban 74,38 – 20,29%, a lapockában 67,51 – 16,82%, az oldalasban 67,51 – 16,82%, a hátszínben 57,48 – 31,26%, a puhahátszínben 71,41 – 28,59%, a vesepecsenyében 84,13 – 15,87%, s combban pedig 72,50 – 16,77% volt. Szabó és Nagy (1985) szerint a színhús mennyiségének kapcsolata a csontozási és vágási mutatókkal a következő: hizlalási végsúly (r = 0,77 – 0,85), hasított súly (r = 0,90 – 0,98), életnapi csontoshús-termelés (r = 0,83 – 0,92). E mutatókból a színhús mennyiségét többtényezős regresszióanalízissel becsülték a magyartarka és a hereford fajták esetén. A

fentiekből

megállapítható,

hogy

a

hazai

és

nemzetközi

szakirodalomban számos olyan korábbi vizsgálat található, ahol különböző genotípusú vágómarhák hizlalási, vágási és csontozási eredményét


21

értékelték. Az újabb vizsgálatok száma – elsősorban hazánkban, magyartarka fajtára vonatkozóan – azonban meglehetősen kevés. 2.3. Küllemre alapozott szelekció lehetősége a hústermelő-képesség javításában Magyarország szarvasmarha-tenyésztésében fontos lépést jelentett 1989-ben a tenyésztőszervezetek megalakulása. Ekkor kezdte meg működését a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete is. Az egyesület egyik első feladatának tekintette az akkor már több éve szünetelő küllemi bírálatok újraindítását. Ezekben az időkben az általánosan alkalmazott amerikai holstein-fríz bírálati rendszer elsősorban a tejelő fajták értékelésére volt alkalmas, ezért szükségessé vált egy, a kettőshasznosítású állományok tenyészcélját jobban figyelembe vevő bírálat kidolgozása. Ennek az igénynek legjobban a Bajor Állattenyésztési Intézet által kidolgozott (Gottschalk 1987) bírálati rendszer felelt meg, melyet az Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége tagországaiban a ’80-as évek végétől általánosan használtak. Így 1993-tól hazánkban is ennek adaptációja alapján végzik a kettőshasznosítású magyartarka küllemi bírálatát. Az egyesület ettől az időponttól tagja a szövetség küllemharmonizációval foglalkozó munkabizottságának is. Wellman (1926) ismerte fel elsőként, hogy a küllemi bírálat célja nem más, mint annak elbírálása, hogy a külső testalakulás mennyiben áll összhangban a bírált állat haszonvételével. Bocsor (1960) a küllemi bírálat célját abban látja, hogy a tenyésztőt tájékoztatja a szarvasmarha tulajdonságairól, továbbá, hogy ezek az adatok a törzskönyvben rögzíttetnek. Schandl (1962) a küllem és a várható teljesítmény kapcsolatáról így ír: „…ha egy gép alkatrészeinek méreteiből, anyagának szilárdságából stb. 22


szabad következtetni a gép munkaképességének és tartósságának fokára, akkor az állat szerveinek és szöveteinek felépítése, testrészeinek mérete, alakulása az élő mechanikai szerkezetnek is jelzi munkaképességét.” A küllemi bírálatok adat-felvételezése, a különböző testméretek mérése (marmagasság, szélességi méretek, mélység) nehezen kivitelezhető. A

hazai

testméret-felvételezés

fotogrammetriás

módszerét

és

mérőberendezését Mészáros (1977) dolgozta ki. A fotometriás módszert nemcsak a vágóérték megállapítására, hanem a tenyésztési és egészségi, valamint szaporodásbiológiai ellenőrzés megoldására is javasolja bevezetni. Szajkó (1984) szerint a küllemi bírálat és a kiállítások a tejtermelés fokozásának és a tenyésztő kedv fenntartásának fontos nevelői és oktatói fórumai. A küllemi bírálat célja annak elbírálása, hogy a bírált állat külső testalakulása mennyiben áll összhangban a gazdasági haszonvétellel. A bírálat során figyelembe kell venni, hogy az állat külleme szolgálja azt a célt, amiért tartjuk, és minél hosszabb ideig legyen képes termelni, ezért fiziológiailag kiegyensúlyozott legyen (Guba, 1985). A küllemi bírálat révén ugyanis olyan sajátosságokat is meg tudunk ítélni, melyeket közvetlenül nem lehet mérni, de vizuálisan elbírálhatók. Szmodits (1990) a küllemi bírálatot segédeszköznek tartja arra vonatkozóan,

hogy

elérhetők

legyenek

a

tenyészcélként

kitűzött

tulajdonságok, és ezen keresztül megítélhessük és növelhessük az állatok gazdasági hasznát is. A küllemi bírálat jelentőségét a tehenek értékelésében tekinti a legnagyobbnak. Sitányi (1991) szerint a küllemi bírálat az egy hasznosítási típushoz, fajtához tartozó egyedek küllemi elbírálása és értékelése, soha nem tévesztve szem elől a gazdaságosságot. A küllemi bírálat tehát a termelésellenőrzéssel együtt nyújt értékes információt Irodalmi áttkeintés

az

egyed

fenotípusos

értékéről.

Kettőshasznosítású 23

állományokban a küllemi bírálat során a jó gépi fejhetőségre, a jó hústermelő-képességre és a hosszú hasznos élettartamra utaló küllemi jegyeket keressük (Stefler, 1992). A küllem jelentősége attól függ, milyen mértékben szolgálja a küllemi bírálaton keresztül az állattartást. Régen bizonyított tény, hogy a zoológiai szépség és a termelés mennyisége között az összefüggés többnyire negatív. Nem vitatható azonban, hogy az anatómiai felépítés iránt támasztott célszerű követelmények és a testtájak morfológiájának helyes megítélése segítheti a gazdaságos termelést (Sitányi, 1991). A küllem és a várható termelés közötti összefüggés a hústermelés vonatkozásában

könnyebben

megállapítható,

mint

a

tejtermelés

vonatkozásában, egyrészt, mert az állat hústermelő-képessége vizuálisan értékelhető, másrészt ezeknek a küllemi jellemzőknek az öröklődhetőségi értéke viszonylag jó h² = 0,4-0,6. Az izmoltság élő, illetve vágott állapotban történő értékelése között ezek után nem meglepő a szoros r = 0,7 összefüggés. (Korchma, 1986; Journaux, 1994). A húshasznosítású fajták tenyésztési programjában a küllemi bírálatnak meghatározó szerepe van. A típusformálás, a fajtán belüli különböző

típusok

elkülönítése

szempontjából

nélkülözhetetlen

a

testméretek ismerete. A húsmarha típusformálásával kapcsolatban több szerző (Balika, 1990; Bodó, 1994) rámutatott arra, hogy a tenyésztők figyelmének a középpontjában a hát, az ágyék, a far méreteinek növelése és ezzel egyidejűleg a törzs meghosszabbítása áll. Ez a tenyésztői törekvés hosszabb távon növelni fogja a kifejlett kori élősúlyt és marmagasságot. A kívánatos típus, illetve küllem elérése érdekében szükséges az élősúly- és a testméret-változások nyomon követése, valamint a köztük lévő összefüggések elemzése (Nagy, N. 1980).

24


1998-ban Magyarországon FVM-rendelettel (14/1998. (IV. 3.) vezették be a vágott állapotban bírált izmoltságot és faggyússágot (faggyú borítottságot), az (S)EUROP minősítési rendszert. Ez a rendszer 1991 óta működik az Európai Unió tagállamaiban, ahol e minősítés alapján számolnak el a vágóhidak a termelőkkel. Az (S)EUROP minősítési rendszer szubjektív, a legtöbb országban objektív elemekkel igyekeznek kiegészíteni (Bozó, 2002). Holló G. és mtsai (2009) szerint is szubjektív az (S)EUROP minősítési rendszer. Szubjektivitásán sokat javíthat a röntgen-tomográfiás vizsgálat. Az eredmények azt igazolják, hogy a hármas bordarész CTvizsgálattal megállapított szöveti összetétele az (S)EUROP minősítéssel ellentétben pontosabb információt nyújt a magyartarka bikák vágott testében lévő színhús és faggyú arányáról, mint az (S)EUROP izmoltsági és faggyússági pontszám. 2.4.

Sajátteljesítmény-vizsgálatok

szerepe

a


javításában A szarvasmarha-tenyésztésben alkalmazott úgynevezett többlépcsős tenyészérték-becslési módszerben a származási, oldalági rokonok, valamint az ivadékteljesítmény-információk mellett fontos az állat egyediségének, fenotípusának figyelembevétele is, amit sajátteljesítmény-vizsgálatok (STV) során értékelünk. Az Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége megalakulását követő években több munkabizottságot hozott létre, melyekben kutatók és tenyésztők is helyet kaptak. A hústermelő-képesség vizsgálatával foglalkozó munkabizottságot a megalakuláskor (1968) dr. Guba Sándor vezette. A bizottság meghallgatta a tagországok beszámolóit, és javaslatot adott az egységes saját- és ivadékteljesítmény-vizsgálati rendszer kidolgozására Irodalmi áttkeintés

25

(Guba, 1970). A tagországok között a sajátteljesítmény-vizsgálatok lebonyolításában nagy volt a különbség. Magyarország az STV-be állítás idejét bikák esetében 6 hónapos korban határozta meg, az STV ideje alatti takarmányozást pedig tömegtakarmányra alapozva korlátozott abrak kiegészítéssel. Valamennyi sajátteljesítmény-vizsgálat feladata, hogy a tenyészbikajelöltek élőszelekcióját minél pontosabban és megbízhatóbban végezze el, illetve ezekhez a vizsgálatokhoz teremtse meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek lehetővé teszik az objektív, pontos és megbízható összehasonlító

értékelést.

A

magyartarka

növendékbikák

súlygyarapodásának trendje a múltbeli és a jelenlegi teljesítményadatok összehasonlítása alapján, nyomon követhető a növekedési erélyben megnyilvánuló genetikai előrehaladás. Wolf (1978) STV-adatok felhasználásával értékelte a tenyészbikák hústermelő

örökítő-képességét.

Eredményeit

a

saját-

és

féltestvér

teljesítmények alapján számította ki, amihez az STV-állomás standard környezete megbízható kísérleti hátteret biztosított. A vizsgálati módszerek pontos elvégzését és leírását Csomós (1974) foglalta össze. A

magyartarka

tenyészbikajelöltek

1976

és

1982

közötti

sajátteljesítmény-vizsgálati eredményeiről Mészáros (1983) számol be. A kettőshasznosítású magyartarkánál a minősítésre kerülő 1420 egyed 1421 g/nap életnapra jutó testtömeg-gyarapodást ért el, míg a húshasznosítású magyartarka

91

egyedének

gyarapodása

1377g/nap

volt.

A

továbbtenyésztésre javasolt 750 kettőshasznosítású tenyészbikajelölt 1465 g/nap, míg a húshasznosítású egyedek 1439 g/nap életnapi gyarapodást értek el. Polgár (1997) az 1991-ben megszűnt Szarkavári Sajátteljesítmény Vizsgáló Állomás adatait dolgozta fel. A magyartarka bikák napi testtömeg-

26


gyarapodását az STV ideje alatt 285 napos korban 1489 g/napnak találta, míg a holstein-fríz bikáké 1363 g/nap volt. Az

STV-ben

termelésellenőrzést

lényeges pontos,

alapelv

gyors

és

és

követelmény,

szabványosított

hogy

a

(egységes)

módszerekkel végezzék, hiszen enélkül nem lehetne az adatokat, illetve a tendenciákat további részpopulációkra, így más állományokra kiterjeszteni és az eredményeket összehasonlítani (Nagy és mtsai, 1996). A sajátteljesítmény-vizsgálat folytatható üzemi körülmények között és központos állomásokon. Wolf (1975) szerint az üzemi körülmények között végzett STV a legkisebb állategészségügyi kockázattal és költséggel jár, de az eltérő üzemi viszonyok között csak tájékoztató jelleggel vehető figyelembe. A központos STV előnyei: • az állatok azonos és optimális környezeti viszonyok között termelnek • a vizsgálat több tulajdonságra kiterjeszthető, a különleges felszerelést és sok munkát igénylő tulajdonságok vizsgálatára is mód nyílik • a körülmények általában pontosabb mérésekre adnak lehetőséget A központos STV hátrányai: • az egységes körülmények megteremtése költséges • a férőhely-kapacitás korlátozott • a genotípus-környezet kölcsönhatás miatt a teljesítményvizsgálati állomásokon elért teljesítmény üzemi körülmények között gyakran nem ismétlődik meg (Nagy és mtsai, 1996). A sajátteljesítmény-vizsgálatok zárásakor sok új információt adhat az ultrahangos vizsgálat. Az ultrahangot gazdasági állatokon elsők között Price és mtsai (1958) alkalmazták. Irodalmi áttkeintés

27

A real-time (valós idejű) ultrahangos technika alkalmas a faggyúvastagság és az izmok méretének, valamint a test szöveti összetételének meghatározására élő állaton. Ez egy gyors, megbízható technológia, melynek jó az ismételhetősége (Faulkner és mtsai, 1990). A berendezések fejlődése a ’80-as évek második felére lehetővé tette real-time ultrahang-képek széleskörű használatát az állattenyésztésben (Houghton és Turlington, 1992). Az in vivo testösszetétel becslésére kialakított új módszereket (mint pl. az ultrahang) az állattenyésztési kutatások és a teljesítményvizsgálatok gyakorlatába történő bevezetés és rutinszerű alkalmazás előtt tanulmányozni, tesztelni szükséges (Scholz és Förster, 2006). A hazai gyakorlat szerint az üzemi sajátteljesítmény-vizsgálatok során általában csak a fiatal tenyészbikajelöltek növekedési kapacitását és növekedési erélyét, küllemét vizsgálják. Magyarországon az angus és hereford fajtákban 1999-től kezdték el a tenyészbikajelöltek bőr alatti faggyúvastagságának mérését a far tájékon, az STV zárásakor (Tőzsér és mtsai, 2004). Tőzsér és mtsai (2003) arról számoltak be, hogy a fekete és a vörös angus színváltozat ebben a tulajdonságban nem tér el egymástól. Harangi és mtsai (2008) szerint az ultrahangos mérések alkalmasak lehetnek

a

sajátteljesítmény-vizsgálatba

állításra

alkalmas

egyedek

kiválogatására az izmoltság és faggyúvastagságban megfigyelhető egyedi különbségek objektív értékelésével. Az STV végén lehetőség kínálkozik az ezekben a tulajdonságokban legkiválóbb egyedek felismerésére, ezzel is növelve a szelekció hatékonyságát. Harangi és Béri (2009) véleménye szerint a real-time ultrahangos technika bevezetése akkor valósítható meg, ha nagyszámú vizsgálattal igazolható az a kapcsolat, ami az élő állat izmoltságának és faggyússágának ultrahangos eredményei, valamint a vágási eredmények között mutatkozik. 28


Török és mtsai (2008) eredményeinek tükrében megállapítható, hogy a rostélyos keresztmetszetének területét elég nagy pontossággal lehet becsülni in vivo ultrahangos méréssel. A P8 bőr alatti faggyúvastagság és az EUROP faggyússági pontszám között gyengébb a kapcsolat, mint a rostélyos esetében. A rostélyos keresztmetszet területe és az (S)EUROP izmoltsági osztály között nincs szoros, statisztikailag igazolható összefüggés. A fentiek az (S)EUROP vágott test minősítési rendszer alkalmazásának nehézségeit jelzik. Az

ultrahangos

fartájéki

bőr

alatti

faggyúvastagság-mérések

pontosságának (a vágott testen mért faggyúvastagsággal való összevetés) megállapítására további vizsgálatok szükségesek. 2.5. Ivadékteljesítmény-vizsgálatok szerepe a hústermelő-képesség javításában A szarvasmarhák utódellenőrzése 1932-ben indult el, majd a következő lépést 1941-ben egy díj létrehozása jelentette, melyet a tenyészbika a lányainak termelése alapján kapott meg. 1952-ben Csukás professzor kezdeményezésére indult el a rendszeres ivadékteljesítményvizsgálati munka (Guba és Bárczy, 1963). A

szarvasmarha

hízékonyság-vizsgálat

szervezett

munkájának

gondolata először 1951-ben az Európai Állattenyésztők Szövetsége Utrechi tanácskozásán vetődött fel. 1958-ban a Német Szövetségi Köztársaságban, Grubban létrehozták Európa első szarvasmarha hízokonyság-vizsgáló állomását. Ezt követően szinte Európa összes országában megalakultak a hízékonyság-vizsgáló állomások, kutatóhelyek, ahol a szarvasmarha hízékonyság-vizsgálat módszereit kutatták (Wolf, 1978).


29

Az Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége hústermelőképességvizsgálatával foglalkozó munkabizottsága egyértelműen megállapította, hogy az ivadékvizsgálatot a kettőshasznosítású hegyitarka fajtában csak akkor fogadja el teljes értékűnek, ha az mindkét tulajdonság vizsgálatára kiterjed (tej- és hústermelés). A bizottság a tagállamok hús-ivadékvizsgálatát kívánta összehangolni, hiszen ezt mostanáig többféleképpen végezték. A vizsgálat – a szövetség ajánlása szerint - központosított telepen és az egykorú istállótársak

összehasonlításának

módszerével

is

történhet.

Egy

tenyészbikától legalább 8 ivadék meghizlalását és minősítő vágását tartották elfogadhatónak. A takarmányozásban a gyakorlatban alkalmazott megoldást fogadták el. Az ivadékvizsgálatot a tagállamok különböző korban kezdték el és fejezték be. Svájc 15-25 napos korban indította, míg Magyarország, Csehszlovákia 6 hónapos korban kezdte a vizsgálatot (Guba, 1970). Czakó I. (1979) a Sanyi-vonal (1020 Sanyi, 1771 Sanyi, 4925 Sanyi,) 3 generációjában mért testtömeg-gyarapodási eredménnyel hívja fel a figyelmet a hizodalmasság szelekciós javításának lehetőségére. Hízékonyság-vizsgálatnak a hústermelő-képesség örökítő-értékének megállapítását

célzó

ivadékvizsgálatot

nevezzük.

Minél

jelentősebb

gazdaságilag valamely tulajdonság és minél kisebb annak h2 – értéke, annál fontosabb

az

ivadékvizsgálat,

és

az

annak

alapján

végzendő

tenyészkiválasztás (Guba és Dohy, 1979). A hústermelési tulajdonságok esetében az ITV-nek ki kell terjednie a nőivarú ivadékok anyai tulajdonságaira

és

a

hímivarú

ivadékok

hústermelő-képességének

vizsgálatára (Szabó, 2005). A tömeggyarapodás és a vágóérték közepesen, illetve jól öröklődő tulajdonságok. Ennélfogva standardizált körülmények között, központos ivadékvizsgáló állomáson 12-15 bikaivadék teljesítménye elfogadható képességének 30

megbízhatósággal örökítéséről.

informál

Lehetőség

a nyílik

tenyészbika –

hústermelő-

elsősorban

termelő


(szakosított) üzemekben – üzemi hízékonyság-vizsgálatokra (ÜTV – ITV), nagy kapacitású hízómarha telepek tervszerű feltöltése révén. Az üzemi hízékonyság-vizsgálat információértéke lényegesen elmarad a központos hízékonyság-vizsgálatétól (Guba és Dohy, 1979). Magyarországon

ivadék-teljesítményvizsgálatban

(ITV)

csak

tenyészállat és csak mesterséges termékenyítéssel indítható. Az ITVtenyészetek termelési színvonalának reprezentálnia kell a tenyészetek azon körét, ahol a hazai tenyészértékek – a tenyészbikák minősítését követően – realizálódnak. ITV-bika csak a tenyésztőszervezet tenyésztési programja alapján kijelölt apaállat lehet. ITV-ben hazai tenyésztésű kettős és húshasznosítású bika csak akkor indítható, ha rendelkezik (OMMI) MGSZH által hitelesített STV-minősítéssel (Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex, 2002). 2. 6. A tenyészértékbecslés módszereinek fejlődése A tenyészértékbecslés és a tenyészkiválasztás a szarvasmarhafajban szoros egységet képez. A gyakorlatban az utódnemzedék genetikai értékében jelentős szerepet játszó néhány „csúcsbika” kiválasztása jelenti ezt a folyamatot. A tenyészérték az adott tenyészállat ivadékteljesítménye és a kortárs ivadékpopuláció teljesítménye különbségének az a hányada, amely genetikai

eredetű.

A

piaci

igényeknek

megfelelő

hízómarha-

végtermékelőállításban a jövőben egyre nagyobb jelentőségűvé válnak a speciális hímvonalak, amelyeknek szelekcióját több lépcsőben, nagy intenzitással kell végezni (Dohy, 1982). A szelekció eredményét, illetve hatékonyságát fejezi ki generációnként a genetikai haladás vagy másként a szelekciós előrehaladás (Szabó, 2004). Az évenkénti genetikai előrehaladás


31

kiszámításához a generáció-intervallummal osztjuk az egy generáció alatt elérhető szelekciós előrehaladást (Szőke és Komlósi, 2000). 2.6.1. Anya-leány párok összehasonlítása Az ivadékvizsgálat legősibb módszere az anya-leány párok összehasonlításán alapult, majd következett a központos ivadékvizsgálat, melyet Dániában dolgozták ki. Bikánként 20-25 leányutódot gyűjtöttek össze egy-egy központba, és itt egységes körülmények között végezték el az ivadékcsoportok teljesítményeinek összehasonlítását. A módszer hazai kidolgozása Csukás (1952) nevéhez fűződik. 2.6.2. Egykorú istállótársak összehasonlítása A korszerűbb, egykorú istállótársak összehasonlító módszerét Angliában Robertson és Mason dolgozta ki. A módszer elnevezésére a szakirodalom az angol kifejezés rövidítéseként a CC-teszt (Contemporary Companion) megjelölést használja A CC-teszt hazai viszonyokra történő adaptációját Guba (1964) végezte el. 2.6.3. BLUP-alapú tenyészértékbecslési modell A tenyészértékbecslést a Henderson által kidolgozott BLUP (Best Linear Unbaised Prediction, legjobb lineáris torzítatlan előrejelzés) eljárás forradalmasította.

Az

egész

világon

alkalmazott

legfejlettebb

tenyészértékbecslési módszerek is a BLUP-ra alapulnak. Ezt alkalmazta az „Apamodell”, az „Anyai nagyapa-modell” és az „Egyedmodell” (Zsilinszky 1999). 32


Matematikailag a felsorolt három modell az előfordulási mátrixban, a variancia hányadosban és az egyenletrendszert alkotó egyenletek számában különbözik (Szőke és Komlósi, 2000). A fent említett három modellt a lineáris modellek közül a vegyes modellek (tartalmaznak fix és véletlen hatásokat is) közé sorolhatjuk (Szőke és Komlósi, 2000; Togashi és mtsai, 2004). A BLUP-módszerről hazánkban először Dohy (1979) adott hírt. A becslés alapja a fenotípusos teljesítmény, amiből a tenyészérték az azonosítható környezeti hatások kizárása után és az egyedek közötti rokonság ismeretében állapítható meg. A modellt elsősorban folytonos, normális eloszlású tulajdonságok esetén használják (Szőke és Komlósi, 2000). Az „Apamodell”-ben az egyedek alapján az apák tenyészértékét becsülték (Nagy, I. 2000; Szőke és Komlósi, 2000). Ennek a modellnek akkor volt jelentősége, amikor a számítástechnikai kapacitás kicsi volt. Ezért is csak az apák tenyészértékét becsülték, mert bármely populációban az apák száma kevesebb, mint az anyáké, valamint a hímivarnak sokkal több az utóda, mint a nőivarnak (Nagy, I. 2000). Az „Anyai nagyapa-modell”-be (MGS, Maternal Grandsire) az anyai nagyapákat is bevonták (Szőke és Komlósi, 2000). Az Egyesült Államokban a könnyű ellést ezzel a módszerrel értékelik (Van Tassel és mtsai, 2003). Az „Egyedmodell”-ben minden egyedre, még a nőivarúakra is végezhetnek tenyészértékbecslést (Wiggans és mtsai, 1988; Bognár és Mészáros, 1999; Dohy, 1999; Zsilinszky, 1999). A három, BLUP-alapú modellel becsült tenyészérték között a korreláció 0,9-0,97. Az apamodellel szemben az egyedmodellel becsült tenyészérték becslési pontossága 10%-kal jobb. Ez nagyobb genetikai előrehaladást jelent (Szőke és Komlósi 2000). A modellek nem érvényesek Irodalmi áttkeintés

33

egységesen minden országra. Az eredmény korrigálásra szorul, figyelembe véve az adott ország szarvasmarha-tenyésztésének sajátosságait (Bognár és Mészáros, 1999; Zsilinszky, 1999). A húsmarhatenyésztő egyesületek kezdeményezték a jelenlegi tenyészértékbecslési rendszer korszerűsítését, melynek során a világon alkalmazottak közül az 1972 óta elismert ausztrál BREEDPLAN-eljárás tűnt a legalkalmasabbnak a hazai bevezetésre (Komlósi és mtsai, 1999). Ezt az eljárást alkalmazza a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete és a Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztők egyesülete. Hazánkban legújabban a „Szarvasmarha

Teljesítményvizsgálati

Kódex”

foglalja

össze

a

tenyészértékbecslés és a szelekció alapvető és speciális módszereit, amelyben a korszerű elvek és nemzetközi eredmények is tükröződnek (pl.: BLUP-eljárás alkalmazása). A hústermelő-képesség fokozása érdekében a tenyészértékbecslés egy olyan eszköz a tenyésztő kezében, mely segítségével kiválaszthatja a legjobb

bikákat

és

teheneket

a

nemesítés

számára.

A

korszerű

tenyészértékbecslési módszerek és szelekciós eljárások alkalmazásától remélhetünk megfelelő mértékű genetikai előrehaladást a következő generációkban (Dohy, 1999). Az is nyilvánvaló, hogy ezek az értékelési módszerek csak abban az esetben működnek, ha megfelelő információ

áll rendelkezésre (ősök,

fenotípus, utódok). Ehhez változatlanul fontos a teljesítményvizsgálatok, így különösen az STV és a hízékonyság-vizsgálatok kidolgozása és lehetőség szerint minél nagyobb részpopulációra való kiterjesztése. E tekintetben számos teendő áll előttünk.

34


3. CÉLKITŰZÉS A bevezetésben leírt helyzetelemzés, továbbá a rendelkezésre álló szakirodalom

elemzése

alapján

saját

vizsgálataimban

a

következő

célkitűzéseket határoztam meg: 3.1. A központi sajátteljesítmény-vizsgálatban szereplő magyartarka tenyészbikajelöltek közül a populáció átlagát meghaladó teljesítményű mintapopuláció kiválasztása (mesterséges termékenyítésre alkalmasnak talált

tenyészbikajelöltek),

majd

ezek

ivadékvizsgátalának

megszervezése. 3.2. Az ivadékcsoportokban egyedi adatgyűjtés a hízékonysági és vágott test tulajdonságokra kiterjedően. Tételesen: •

izmoltság bírálati pontszáma vágás előtt

•

testtömeg-gyarapodás (életnapra, hizlalási időre vetítve, illetve nettó testtömeg-gyarapodás)

•

vágási %

•

vágott testek (S)EUROP izmoltsági minősítése

•

vágott testek EUROP faggyúság-minősítése

•

színhús %

3.3. Genetikai alapparaméterek számítása az ivadékcsoportok adataira alapozva: •

öröklődhetőség (h² értékek)

•

korrelációk

•

a tulajdonságokat jelentősen befolyásoló környezeti tényezők meghatározása, a befolyás mértéke.

Célkitűzés

35

3.4. Tenyészértékbecslési modell készítése és tenyészérték-számítás a hizlalási, vágási és csontozási tulajdonságokra. A célkitűzésben szereplő vizsgálatok logikai felépítését és elrendezését az 5. ábrán mutatom be.

♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂

STV bikák ♂ ♂

♂

♂

♂ ♂ ♂

♂ ♂ ♂ ♂

Tenyészbikák (n=29) ♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂♂

Hímivarú utódok (n=352)

Tenyészetek (n=12) életnapi-, hizlalás alatti-, illetve nettó testömeg-gyarapodást (g/nap), izmoltság (1-9)

Vágóhíd EUROP izmoltság (1-5), EUROP faggyú (1-5), vágási %, színhús %

Tenyészérték (apamodell)

5. ábra | Az elvégzett vizsgálatok logikai menete és elrendezése

36

Célkitűzés

4. ANYAG ÉS MÓDSZER

4.1.

A


sajátteljesítmény-vizsgálata,

illetve

mintapopuláció kijelölése A

központosított

sajátteljesítmény-vizsgálatokat

(KSTV)

a

Magyartarka Tenyésztők Egyesülete a Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex előírásai alapján 1994-ben újraindította. A bikanevelő tehenek kiválogatását és célpárosítását a tenyészetekben évente bizottság végzi el. A célpárosításokból megszületett bikaborjakat – tenyészbikajelölteket – átlagosan 209 napos korban, az előírt állategészségügyi vizsgálatok után szállítottuk be a KSTV-állomásra. Beszállításkor a szigorú állategészségügyi követelmények

(1.

számú

melléklet

A

tenyészbika-beszállítás

állategészségügyi feltételei) mellett a tenyészbikajelölt napi testtömeggyarapodásának a borjúnevelés időszakában meg kell haladnia az 1100 g/nap értéket. A bikák zárt istállóban, egyedi boxban (16 m²), kötetlen tartásba kerültek elhelyezésre. A beszállítás utáni harmincnapos karantén ideje alatt hozzászoknak a takarmányhoz, mely ad libitum hízóbika táp és fűszéna. Itatásuk szelepes önitatóból történt. A KSTV induló mérlegelését a karantén lejárta után végeztük el. A KSTV időtartama a Kódex (Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex 2002) előírásai szerint 120 nap. A bikákat havi

rendszerességgel

mérlegeltük.

A

záró

mérlegelés

után

a

tenyészbikajelölteket egy öttagú bizottság bírálta el. A felvezetett tenyészbikajelöltek bírálata során figyelembe vettük a KSTV alatti testtömeg-gyarapodást, a bika küllemét és az anya termelését, majd három csoportba soroltuk őket:

Anyag és módszer

37

•

mesterséges

termékenyítésre

alkalmas

(hús

ivadék-

teljesítményvizsgálatba indítható) •

természetes fedeztetésre alkalmas

•

vágóba értékesítendő

Az egyes kategóriák egyben előszelekciót is jelentenek. A mesterséges termékenyítésre alkalmas kategória követelményei: a vele egy csoportban meghizlalt kortársak STV alatti testtömeg-gyarapodás átlagánál minimum 10%-kal jobban kell teljesítenie. A küllemi bírálat során az izmoltsági pontszáma nem lehet kevesebb, mint 7 pont. Abban az esetben, ha egy apától több bika is bekerül a KSTV-be, úgy közülük a legjobban teljesítő kettőt lehet indítani ivadékvizsgálatban. A kiválasztás alkalmával, mivel kettőshasznosítású tenyészbikajelöltekről van szó, az anyai és apai tejtenyészértéket (kettős termelési index) is figyelembe kell venni a szakmai döntés meghozatalánál. Amennyiben az apa és az anyai nagyapa kombinációja számunkra ígéretes genetikai értéket hozhat létre, úgy kivétel is tehető. A természetes fedeztetésre alkalmas kategória kritériumai: az átlag felett

teljesítők,

de

mesterséges

termékenyítésre

nem

alkalmas

tenyészbikajelöltek fedező bikának értékesíthetőek. Az átlag alatti eredménnyel teljesítő egyedek kizárásra kerülnek a tenyésztésből, kizárólag vágóba értékesíthetők. A mesterséges termékenyítésre alkalmas tenyészbikajelölteket hús ivadék-teljesítményvizsgálatba

(hús

ITV)

indítottuk,

a

természetes

fedeztetésre alkalmas állatokat tenyészeteknek értékesítettük, majd központi lajstromszámmal (KPLSZ) láttuk el (7. táblázat).

38

Anyag és módszer

7. táblázat | Négy évjáratban megszületett, KSTV-be állított és értékelt tenyészbikajelöltek Évjárat A célpárosításból megszületett tenyészbikajelöltek (n) KSTV-be állított tenyészbikajelöltek (n) ITV-ben indítva (n)

1998

1999

2000

2001

48

35

46

47

23 8

17 7

27 7

31 7

Sajnos 1999-ig a KSTV-állomásra szállítás több esetben az IBR pozitivitás miatt hiúsult meg. 1999 után az IBR-mentesítés elindításával ez az arány javult. 4.2. A tenyészbikajelöltek ivadék-teljesítményvizsgálata A KSTV-ben eredményesen szereplő, egyidejűleg mesterséges termékenyítésre

alkalmas


hús

ivadék-

teljesítményvizsgálatban vettek részt. Az ivadékvizsgálati engedélyeket az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet – később Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal – adja ki. Az engedély kiadásának napjától számított 120

nap

alatt

kell

az

engedélyben

megkért

tenyészetekben

az

ivadékvizsgálati termékenyítőanyagot felhasználni. Ezen időszak alatt minden, termékenyítés alatt álló nőivarú állatot – kivétel a bikanevelő teheneket – ITV-spermával kell termékenyíteni, véletlenszerűen, párosítási terv nélkül. Magyartarka fajtából évente mintegy hetvenezer adag termékenyítőanyag kerül felhasználásra, melyből mintegy ötezer adag ivadékvizsgálati bikától származik. Ez az összes termékenyítések 7-9 %-a. A négy évjárat 29 tenyészbikájával kilenc engedély szám alatt 2000 és 2003 között kezdtük meg a termékenyítést, indítottuk az ITV-t. Az első hús ITV-t a 625/2000. ITV-engedélyszám alapján 2000. 05. 03-án indítottuk el. A Anyag és módszer

39

teljes vizsgálat alatt összesen 9 hús ITV indítás volt. A termékenyítéseket randomszerűen 12 taggazdaságban végeztük el oly módon, hogy minden tenyészbikának lehetőség szerint minden tenyészetben közel azonos számú utóda szülessen. Tenyészbikánként a vizsgálat keretében a megszületett hímivarú utódok közül 12-15 bika hizlalását végeztük el. Az értékelésbe csak azokat a tenyészbikákat (apákat) vontuk be, amelyek után legalább 10 levágott növendék bika adatai rendelkezésre álltak. A 29 tenyészbikától 27 esetében tudtunk minimum 10 utódot minősítő vágáson levágni, így az értékelésekben 27 tenyészbika szerepel. A meghizlalt bikák közül a vágásra történő kiválasztás véletlenszerűen történt, a bikák születésének sorrendjében. Az egy-egy tenyészetből vágásra kerülő bikákat olyan szempontok szerint válogattam ki, hogy azok a csoportot kellőképpen reprezentálják. Így mindenképpen kijelöltem állatot az átlagon felüli, az átlag körüli, illetve az átlag alatti súlygyarapodást mutató egyedekből. Ez annál is inkább lehetséges volt, mert a levágott állatok száma csoportonként a szokásos 3-5 helyett 10-12 egyed volt.

40

Anyag és módszer

4.2.1. Tartási és takarmányozási technológia az ITV alatt A növendékbikák hizlalása 12 gazdaságban történt. (1. kép)

1. kép | A növendékbikák hizlalása egy tenyészetben Mindegyik gazdaságban a bikákat kötetlenül, növekvő almos, kifutóval ellátott, nyitott istállókban hizlaltuk. A pihenőtér nagysága - a 12 gazdaság átlagában - 4,2 m²/állat volt, melyet kétnaponként búzaszalmával almoztak. A fedetlen kifutó átlagos nagysága 2,4 m²/állat volt. A kifutótér kitrágyázását naponta, tolólappal végezték el. A hizlalás ideje alatti takarmányozás ad libitum silókukorica szilázs, valamint 1,5-2 kg réti széna, korlátozott abrak kiegészítés mellett folyt, 100 kg élősúlyra 1 kg gazdasági abrak (összetétele 40% kukoricadara, 30 % búzadara, 30% CGF (Corn Gluten Feed). A CGF a kukorica izoszörppé történő feldolgozása során képződött, magas fehérjetartalmú takarmány – 18 – 22 % - tisztán kukorica alapú fehérjeforrás.

Anyag és módszer

41

4.2.2. Hizlalási adatok rögzítése az ITV alatt A hizlalásra szánt ivadékok kiválogatásakor az alábbi adatok kerültek rögzítésre: egyed ENAR-száma, anyja ENAR-száma, születési ideje, apja ENAR- és központi lajstromszáma. A hizlalás elején rögzítésre került a hízóba állítás időpontja és a beállítási súly. A hizlalás alatt havi rendszerességgel mérlegeltük az állatokat, majd a hizlalás végén rögzítettük a vágóhídra szállítás időpontját és a bikák végsúlyát. Kiszámoltam az ITVben eltöltött időt (szállítás időpontja - beállítás időpontja) a súlyváltozást az ITV alatt (végsúly - beállítási súly). Meghatároztam az életnap alatti testtömeg-gyarapodást [(végsúly - születési súly) / életnap x 1000], hizlalás alatti testtömeg-gyarapodást (súlyváltozás ITV alatt / ITV-ben eltöltött idő x 1000), illetve nettó testtömeg-gyarapodást (féltestek súlya / életnap x 1000) gramm/napban. A hizlalási periódus végén a hízóbikák izmoltságát a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete küllemi bírálói bírálták. Az állatok izmoltsági pontszámát 1-9 pontig terjedő skálán értékelték. 4.2.3. Minősítő vágás A minősítő vágásokat a Zalahús Rt., Zalaegerszeg, valamint a KOBOR Hús Kft., Jászszentandrás vágóhídján végeztük el. A vágóhídra érkezéskor az állatok mérlegelésre kerültek az úti apadó (telepen mért súly a vágás előtt a vágóhídon mért súly) megállapítása céljából, így rögzítésre került vágás előtti súly is. Kábítás után az elvéreztetés során a bikák a felső pályán a hagyományos módon (Achilles-ín) kerültek felfüggesztésre (2. kép).

42

Anyag és módszer

2. kép | A felsőpályás vágósor A méréseket hitelesített digitális mérlegen végeztük egy tizedes pontossággal. A vágósoron a vágási folyamat sorrendjében kerültek rögzítésre az adatok. A faggyú (hasűri és vesefaggyú) súlya (kg), majd a vágóvonal végén a hasított féltestek súlya (kg) és az (S)EUROP-minősítés került meghatározásra. Az (S)EUROP izmoltsági pont értékelésekor az „E” kategóriát 1-essel, a „P” kategóriát pedig 5-össel jelöltük a 6. ábra szerint. (2. – 3. számú melléklet: Az Európai Unió (S)EUROP-minősítés izmoltság és faggyússág standard fotói.)

Anyag és módszer

43

1

2

3

4

5

6. ábra | Az (S)EUROP minősítési rendszer húsossági kategóriái Az EUROP faggyússági pont esetén a 1-essel a faggyúval legkevésbé borított, míg 5-össel a faggyúval legjobban borított testet jelöljük. Az értékelést a vágóhídtól független minősítő végezte. Ezt követően a vágási százalékot (vágott test súlya / vágás előtti test súlya x 100) számítottam ki. A féltestek ezután hűtőtermekbe kerültek, ahol 4°C -ra hűtötték őket. A 24 órás hűtést követően apánként 3 ivadék jobb féltest kicsontozására került. Csontozásra a féltestek súlya alapján az átlaghoz legközelebb álló féltesteket jelöltük ki. A hűtőből kikerülő jobb féltestek súlyát a csontozás előtt mérlegeltük, hogy megállapítsuk a csepegési veszteséget (meleg féltest súlya - a 24 órát hűtött féltest súlya). Ebben az időpontban mértük meg a 24 órás pH-t is. A jobb féltest a hagyományos német bontás szerint került darabolásra. Ez azt jelentette, hogy először a 11. és 12. csigolyáknál szétválasztották a marha elejét és hátulját, majd a negyedeket darabolták.

44

Anyag és módszer

3. kép | A féltestek elejének darabolása A féltestek elejének darabolását a lapocka levágásával kezdték, majd a nyak és tarja, aztán a rostélyos, szegy és szegyfő, oldalas következett (3. kép). A marha hátuljának darabolása a vesepecsenye kivételével indult, majd a farok, lengőbordák és puha hátszín követte, aztán a hátszín került levágásra és végül a comb maradt a kampón. Lerajzoltuk a hosszú hátizom keresztmetszeti területét a 11. és 12. hát csigolya (rostélyos-hátszín metszlap) között, majd később planiméterrel megmértük a területet. A darabolás után megmértük a testtájak szerinti komplett (lapocka, puhahátszín és lengőbordák, oldalas és szegy, szegyfő, nyak és tarja, rostélyos, hátszín, farok, comb) csontos hús súlyát (kg), majd ezt követően indult a csontozás (4. kép). A húst, I., II., III. osztályú minőség szerint szedtük szét. Mértük a csont (fehér- és vörös csont), az ín és faggyú mennyiségét. A mért adatokból került meghatározásra a színhús százalék (továbbiakban hús %).

Anyag és módszer

45

4. kép | A csontozás művelete A munkám során csak azokat az adatokat dolgoztam fel, amelyek a tenyészérték-számításhoz feltétlenül szükségesek és egyszerűbben mérhetők, illetve bírálhatóak. A csontozásnál képződött adatok teljes körű feldolgozása meghaladná az értekezés terjedelmét, és a tenyészérték-számítást is rendkívül bonyolulttá tette volna. 4.3. Az általam használt statisztikai módszerek bemutatása 4.3.1. Hizlalási adatok kiértékelése A hizlalási adatokat egytényezős varianciaanalízissel értékeltem, ahol a vizsgált tényező az évjárat volt. Valamennyi paraméter esetén meghatároztam az átlagot, a szórást, a variációs koefficienst (cv%), a minimum és a maximum értékét. A vizsgált évjáratok közti különbségeket LSD-próbával mutattam ki. Hasonló módon jártam el az ivadékcsoportok apánkénti értékelésénél is.

46

Anyag és módszer

4.3.2. Apamodell A környezeti tényezők hatását, a populációgenetikai paramétereket és a tenyészértékeket apamodellel becsültem. Környezeti tényezők hatásának becslése Az értékelt tényezők között a tenyészetet és a vágáskori életkort hónaponként kategorizálva - mint fix hatást, az apát, mint véletlen genetikai hatást vizsgáltam. Az általam használt modell általános alakja a következő volt: Yijk = μ + Si + Fj + Ak + eijk Yijk= az i-edik apától, j-edik tenyészetben, k- éves korban, a vizsgált tulajdonsága μ = az összes megfigyelés átlaga

Ak = a vágáskori életkor fix hatása

Si = a bika véletlen hatása

eijk = hiba

Fj = a tenyészet fix hatása Ahol az apamodell eredménye szignifikáns hatást mutatott, ott LSDpróbával vizsgáltam az egyes tényezők hatása közötti különbségek megbízhatóságát SPSS 9.0 statisztikai program segítségével. A h2 érték és a tenyészértékek számítása A munka során becsültem a genetikai varianciát – apai féltestvér ivadékcsoportok közötti variancia (among v. between) - (Vga), valamint a környezeti (hiba) varianciát - ivadékcsoporton belüli variancia (within) (Vk). A fenotípusos varianciát (Vf) a genetikai variancia (Vg) és a környezeti (hiba) variancia (Vk) összegeként határoztam meg: Anyag és módszer

47

Vf = Vg + Vk = (4 x Vga) + Vk Az öröklődhetőségi értéket (h²) a genetikai variancia (Vg) és a fenotípusos variancia (Vf) hányadosaként számítottam ki. h2 = Vg / Vf = (4 x Vga) / Vf = (4 x Vga) / [(4 x Vga) + Vk] Az adatok előkészítését Microsoft Excel XP programmal, az adatok értékelését pedig Harvey’s (1990) Least Square Maximum Likelihood Computer Program-mal végeztem el.

4.3.3 A húsindex kiszámítása A húsindex fejlesztésére vonatkozó munkám során az egyes résztulajdonságokra kapott tenyészértékekből a szakirodalomban leírt modellek (Fürst, 1999) felhasználásával súlyozott hús tenyészérték-indexet számoltam. Az idexszámításnál a nettó testtömeg-gyarapodást 44%-kal, a vágási % tenyészértéket 28%-kal, az (S)EUROP izmoltság tenyészértéket 28%-kal vettem figyelembe. Húsindex = (0,44 x NTTGY TÉ) + (0,28 x V% TÉ) - (0,28 x EUROP TÉ) Ahol: NTTGY TÉ = nettó testtömeg-gyarapodás tenyészértéke (g/nap) V% TÉ = vágási százalék tenyészértéke (%) EUROP TÉ = (S)EUROP izmoltsági pont tenyészértéke (pont)

48

Anyag és módszer

(A képletben az EUROP TÉ negatív előjellel szerepel, mivel a számítás során az EUROP izmoltság értékelésénél az „E” osztályt vettük 1esnek, míg az „P” = 5! - Tehát a legkisebb érték a legjobb, míg a másik két tulajdonság esetén a legnagyobb érték a legjobb!) A súlyozás magyarázata, hogy a hús- tenyészértéket meghatározó három részértékmérő tulajdonság tenyészértéke közül a nettó testtömeggyarapodás megállapítása terhelt a legkisebb hibával, mivel ennek értékét a vágás előtti takarmányozás, koplaltatás nem befolyásolja. A vágási kitermelés értékét a bendőtartalom jelentősen befolyásolja, míg az EUROP izmoltság megállapítása szubjektív hatásoktól terhelt. A három tulajdonság közül a nettó testtömeg-gyarapodás rendelkezik a legnagyobb h² értékkel (0,4-0,6) (Guba, 1885). A hasított féltestre vetített hízékonyság másik két tulajdonságot meghaladó mértékű súlyozása növeli a hústermelő-képesség javítására irányuló szelekció hatékonyságát. A számítással az abszolút húsindexet kapjuk meg. A relatív húsindex számításánál a populáció-átlagot vettem 100-nak, és az attól való eltérés alapján számítottam ki bikánként a relatív húsindexet.

Anyag és módszer

49

5. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 5.1. Sajátteljesítmény-vizsgálati eredmények Vizsgálataim során négy évjárat – 1998, 1999, 2000, 2001 – KSTVadatait dolgoztam fel. A célpárosításból megszületett tenyészbikajelöltek KSTV-állomásra szállításának szigorú állategészségügyi feltételei vannak. A beszállítást legtöbb esetben az IBR és VD pozitivitás hiúsította meg. Magyarországon az IBR-mentesítés elindítása után folyamatosan javult a beszállítható tenyészbikajelöltek aránya. Míg az 1998-as évjáratból megszületett jelöltek kevesebb, mint fele (48 %) volt beszállítható KSTVállomásra, addig a 2001-es évjáratból már 55% kezdhette meg a sajátteljesítmény-vizsgálatot. Az adatokat a 8. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy az STV-zárás után mesterséges termékenyítésre alkalmasnak minősített tenyészbikajelöltek STV alatti- és életnapi testtömeg-gyarapodása meghaladta az STV-be állított összes tenyészbikajelölt STV alatti- és életnapi testtömeg-gyarapodását. Kivételt képez

az

1998-as

évjárat

mesterséges

termékenyítésre

alkalmas

tenyészbikajelöltjeinek STV alatti testtömeg-gyarapodása, mely 20 g/nappal elmarad az évjárat összes STV-be állított bika testtömeg-gyarapodásától. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy kettőshasznosítású fajtáról lévén szó, a tenyészbikajelöltek kiválogatásánál figyelembe kell vennünk az anya és az apa tej-tenyészértékét is.

50

Eredmények és értékelésük

8. táblázat | Négy évjárat tenyészbikajelöltjeinek adatai Évjárat A célpárosításból megszületett tenyészbikajelöltek KSTV-be állított tenyészbikajelöltek

STV alatti testtömeg-gyarapodás (g/nap)

életnapi testtömeg-gyarapodás (g/nap)

Mesterséges termékenyítésre kijelölt (szelektált)

STV alatti testtömeg-gyarapodás (g/nap)

életnapi testtömeg-gyarapodás (g/nap)

1998

1999

2000

2001

n

48

35

46

47

n

23

17

31

26

X

1613

1687

1601

1638

S

170,7

105,2

204,4

157,5

cv%

10,6

6,2

12,8

9,6

X

1412

1448

1369

1413

S

116

113,4

137,8

129,6

cv%

8,2

7,8

10,1

9,2

n

8

7

7

7

X

1593

1747

1614

1809

S

179,7

102,3

312,5

122,2

cv%

11,2

5,8

19,3

6,7

X

1414

1509

1446

1479

S

101,4

70,8

150,8

101,2

cv%

7,2

4,6

10,4

6,8

Összességében az STV alatti súlygyarapodás felülmúlta az üzemi körülmények között elért teljesítményeket (lásd 9. táblázat), és azt jelzi, hogy az STV alatt sikerült a genetikai különbségek kimutatásához szükséges takarmányozási feltételeket biztosítani.


51

5.2. A hízékonysági és vágóérték-tulajdonságokra irányuló ITV eredményei 5.2.1. A legfontosabb hizlalási és vágási paraméterek a mintapopulációban Az általam vizsgált tulajdonságok fontosabb statisztikai jellemzőit a 9. táblázatban foglaltam össze. A táblázatból látható, hogy az élő állapotban és vágáskor mérhető tulajdonságok esetében az elemszám 352 volt, míg a hús-százaléknál ez csak 68. A két érték közötti különbség abból adódik, hogy a 352 levágott bikából 68 került kicsontozásra. A vizsgálatba vont állatok hizlalás alatti átlagos testtömeggyarapodása 1250 g/nap volt, amely jól mutatja a fajta kiváló növekedési erélyét. Az általam kapott hízékonysági eredmény meghaladja a ZuchtData (2008) által az osztrák tarka fajtára közölt 1197 g/nap értéket. Ezzel a mutatóval a fajta képes felvenni a versenyt a nagytestű francia húsfajtákkal is. A hizlalás alatti testtömeg-gyarapodásban tapasztalt maximális érték (2090 g/nap) volt, amely kimagasló eredmény. A vágási % értéke 59,11%, amely szintén meghaladja a ZuchtData (2008) által osztrák tarka, valamint Röhrmoser (2004) által német tarka növendék bikákra közölt 56,8%-os és 57,5%-os értéket. A három hegyitarka változat között tapasztalt eltérés a három ország tenyészcéljában megfogalmazott különbségekkel magyarázható. Nevezetesen azzal, hogy az osztrák és a német tenyésztők által közel másfél évtizede preferált tej-hús tenyésziránnyal szemben a magyar tenyésztők folyamatosan kitartottak a klasszikus kettőshasznosítású tenyészcél – amelyet Guba, (1973) is megfogalmazott - mellett, tehát a tej- és hústermelés súlya a szelekcióban közel azonos mértékű volt. A döntést közgazdasági racionalitás és a tenyésztők felől érkező igény generálta. Ennek oka, hogy hazánkban a 52


legnagyobb létszámban tenyésztett holstein-fríz fajtával szemben a fajta fennmaradását, versenyképességének megőrzését leghatékonyabban a fenti tenyésztési filozófia garantálta és garantálja napjainkban is. 9. táblázat | A vizsgált magyartarka populáció hízékonysági és vágási tulajdonságai Tulajdonság

n

átlag

s

CV%

SE

min.

max.

Izmoltság (1-9 pont)

352

6,35

1,28

20,17

0,07

3

9

Életnapi testtömeggyarapodás (g/nap)

352

1180

171

14,50

0,01

779

1764

Hizlalás alatti testtömeggyarapodás (g/nap)

352

1250

215

17,23

0,01

736

2090

Nettó testtömeggyarapodás (g/nap)

352

661

103

15,58

0,01

374

1003

Vágási százalék (%)

352

59,11

2,20

3,72

0,12

43,47

68,09

EUROP izmoltság (1-5 pont)

352

2,69

0,68

25,25

0,04

1

4

EUROP faggyú (1-5 pont)

352

2,52

0,51

20,27

0,03

1

4

Hús-százalék (%)

68

70,90

2,09

2,95

0,25

66,16

74,97

Az élő állapotban bírált izmoltsági pontok eloszlását a 7. ábra szemlélteti.


53

120

102

100

96

egyed

80

59

60 40 20

57

21

11

6

0 3

4

5

6

7

8

9

izmoltsági pont

7. ábra | A vizsgálatba vont egyedek eloszlása az élő állapotban bírált izmoltsági pont szerint A vizsgálatba vont egyedek átlagosan 6,35 izmoltsági pontot kaptak. A maximálisan adható pont 9 , míg a minimum 3 pont volt. A 352 egyed vágás utáni (S)EUROP izmoltság minősítését, annak eloszlását részletesebben a következő ábrán mutatom be (8. ábra).

250 195

egyed

200 150

114

100 50

30

13

0

0 E

U

R

O

P

8. ábra | A vizsgálatba vont egyedek eloszlása a (S)EUROP izmoltság szerint

54


Az 7., 8. ábra elemzéséből az élő állaton vágás előtt kiosztott küllemi bírálati izmoltság pontszám eloszlása alapján megállapítható, hogy a levágásra kerülő növendékbikák 89%-a átlag vagy afeletti pontszámot kapott. Hasonló tendencia figyelhető meg a hasított féltesten megállapított (S)EUROP izmotlság pontszám tekintetében is, tehát a vágott testek 87%-a “R” vagy annál jobb minőségűre vágódott. Az élő állaton elvégzett küllemi bírálat során az izmoltság megállapításánál az (S)EUROP-minősítéshez hasonlóan a comb profilvonalát, izommal való teltségét értékeljük. Ezért a lineáris izmoltság pontszám (1-9) kiosztása igazodik az (S)EUROP minősítő skála kategóriáihoz. Az eredmény alátámasztja, hogy a küllemi bírálat hatékonyan szolgálja a vágási tulajdonságok, különösen az izmoltság szelekcióval történő javítását. Török és mtsai (2008) magyartarka esetében az általunk kapott eredménnyel megegyező, “R +” eredményt kaptak (E = 1, … P = 5). Bajorországban 255.000 német tarka bika vágóhídi adatgyűjtése során Röhrmoser (2004) 3,67 (S)EUROP izmoltsági pontot közöl, ami szintén az U és R kategória közötti eredmény (E = 5, … P = 1). Schwarz és mtsai (1995) 39 német tarka bika átlagában 2,57 eredményről számolnak be (E = 1, … P = 5). A 9. ábra a vizsgálatba vont egyedek vágás utáni EUROP faggyúminősítését mutatja be.


55

egyed

200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

167

183

1 1

2

3

1

0

4

5

Faggyússági pont

9. ábra | A vizsgálatba vont egyedek eloszlása EUROP faggyú szerint

Az EUROP faggyússág mértéke a 2-es és 3-as kategória között mozgott, mely értékek a húsipar által elfogadott és preferált értéknek számítanak, hiszen a főbb export piacok (olasz, görög) kifejezett igénye a faggyúval közepesen borított féltest, amely a szállítás-tárolás során megóvja az izomszövetet az oxidáció káros hatásaitól (színváltozás). Magyartarka fajtánál Török és mtsai (2008) magyartarka EUROP faggyússág értékelésénél “2 –“ eredményt közölnek, míg Schwarz és mtsai (1995) 39 német tarka bika átlagában 2,36 eredményről számolnak be (E = 1, … P = 5). Az átlagos hús-százalék közel 71 % (70,9 %), ami szintén nagyon jó eredmény európai vonatkozásban is. 5.2.2. Évjárat hatása az ITV-eredményekre Vizsgáltam a továbbiakban azt is, hogy a hústermelő-képességre irányuló ivadékvizsgálat során nehezen kivédhető környezeti hatás, így mindenekelőtt az értékelt utódok eltérő életkora, illetve az ivadékvizsgálatra kijelölt tenyészetek közötti különbségek milyen mértékben torzíthatják az eredményeket. 56


A 27, ITV-ben indult tenyészbikajelölt 352 bikaivadékát négy év alatt hizlaltuk meg. A négy hizlalási évjárat adatait az apamodell futtatását megelőzően

egytényezős

varianciaanalízissel

értékeltük,

melynek

eredményeit a 10. táblázatban mutatom be. A beállításkori életkor a 2001-es évjáratnál volt a legkevesebb (173 nap). Ugyanez az évjárat került a legkisebb súlyban (183 kg) beállításra és a legkisebb súlyban (595 kg) vágásra is. A 2002-es születésűek kerültek legidősebb korban (227 nap) és legnagyobb súllyal (250 kg) hízóba állításra. Ez az évjárat töltötte a legkevesebb időt (263 nap) az ITV-ben, és ért el 1330 g/nap testtömeggyarapodást az ITV alatt. A 2003-as évjárat töltötte a leghosszabb időt az ITV-ben (445 nap). Ez a korosztály került legidősebb korban (654 nap), a legnagyobb végsúllyal (709 kg) minősítő vágásra. Ennél a korosztálynál volt a legnagyobb a ráhizlalt súly is (503 kg). Ez a korosztály – a hosszabb hizlalási idő következtében - viszonylag gyengébb ITV alatti és életnapi testtömeggyarapodást ért el (1138g/nap, és 1095 g/nap). A 2004-es évjárat érte el a legnagyobb ITV alatti és életnapi testtömeg-gyarapodást (1452 g/nap, és 1336 g/nap). Összességében az évjáratok közötti különbségek szignifikánsak. Ezt a körülményt az ivadékvizsgálatok szervezésénél, a tenyészetek és a létszámok (egyedszámok) meghatározásánál vettük figyelembe.


57

10. táblázat | A bikák ITV alatti hizlalási eredményei a különböző évjáratokban Évjárat

2001

2002

2003

2004

Létszám (n)

135

104

85

28

Beállításkori életkor (nap)

Beállításkori súly (kg)

ITV-ben töltött idő (nap)

Ráhizlalt súly (kg) ITV alatti testtömeggyarapodás (g/nap) Életkor az ITV végén (nap)

Végsúly (kg) Életnapi testtömeggyarapodás (g/nap)

a

c

bc

Összesen 352

c

X

173

s

39,43

46,69

67,32

41,00

54,49

cv%

22,85

20,57

32,28

20,49

27,31

227

a

209

b

a

200

200

b

X

183

s

49,38

55,28

49,21

34,77

57,47

cv%

26,99

22,07

23,96

15,12

27,10

250

a

205

b

230

c

d

348

s

73,74

45,52

65,88

44,48

91,58

cv%

21,18

17,29

14,80

14,40

26,67

b

445

a

309

c

b

412

s

56,80

60,47

85,51

44,45

86,56

cv%

13,78

17,42

17,01

10,06

20,75

a

c

a

c

X

1218

s

207

cv%

16,97

1330

503

195 a

1138

442

173

14,66 a

1452

b

216

14,38 a

s

70,31

57,14

87,90

57,07

95,00

cv%

13,50

11,66

13,45

11,22

17,50

a

a

509

b

543

c

X

595

s

50,01

53,86

91,26

38,91

79,59

cv%

8,40

9,01

12,88

5,79

12,65

598

ab

709

b

672

a

c

1161

s

164

145

156

175

171

cv%

14,16

11,78

14,25

13,09

14,50

1095

1336

P<0,01

629

X

1231

P<0,01

17,25

521

654

P<0,01

1250

X

490

P<0,01

417

209

15,18

P<0,01

343

X

347

P<0,01

212

X

263

P

P<0,05

1180 P<0,01

az azonos betűt nem tartalmazók szignifikánsan (P<0,01; P<0,05) különböznek egymástól

58


5.2.3. Genetikai és környezeti tényezők hatása a hízékonysági és vágási tulajdonságokra A hatékony szelekció alapja, hogy ismerjük az értékmérő tulajdonságokra ható varianciaforrások arányát az összveriancián belül. Ez irányú vizsgálataimat a 11. táblázatban foglaltam össze. 11. táblázat | A varianciaforrások aránya az összvarianciában (%) Variancia forrása Tulajdonságok

Apa (S)

Tenyészet (F)

Életkor (A)

Hiba (e)

Izmoltság (pont)

73,9

-

-

26,1


14,1

12,6

70,2

3,1

Hizlalás alatti testtömeggyarapodás (g/nap)

17,5

13,9

64,1

4,5

Nettó testtömeg-gyarapodás (g/nap)

14,7

14,9

67,2

3,2


27,3

25,6

32,9

14,2

EUROP izmoltság (pont)

29,8

29,6

32,7

7,9

EUROP faggyú (pont)

24,8

40,4

24,7

10,1

Hús-százalék (%)

67,3

-

-

32,7

A táblázat adataiból megállapítható, hogy az apa hatása a küllemi izmoltság pontszám és a hús-százalék esetében mutatkozik meg a legmarkánsabban. A fentiek azt jelzik, hogy a tárgyalt két tulajdonság tenyésztői (szelekciós) módszerekkel történő javítása hatékony, tehát jelentős genetikai előrehaladás realizálható a populációban.


59

A növekedés (hizlalás) intenzitását jellemző mutatószámok (életnapi, hizlalás alatti és nettó testtömeg-gyarapodás) alakulását az életkor jelentős mértékben befolyásolja, ezért a hizlalási technológia kialakításánál nagy figyelmet kell szentelnünk a biológiai és közgazdasági optimum helyes arányára, amely a hízómarha-ágazat gazdaságosságát nagy mértékben befolyásolja. A táblázatból megállapítható, hogy a különböző exportpiacokon eltérően értékelt faggyúborítás döntően takarmányozással (tenyészet-hatás) befolyásolható. A tárgyalt húsminőségi paraméteralakulását csak kisebb mértékben határozza meg az apa és az életkor. A hazánkban hosszú ideig a vágóhídi minősítés alapjául szolgáló vágási százalékot az apa, a tenyészet (takarmányozás) és az életkor közel azonos

mértékben

határozza

meg.

A

tenyészet

elsősorban

a

takarmányozáson keresztül gyakorol hatást a tárgyalt paraméter alakulására. A vágás előtti koplaltatással vagy beetetéssel jelentős mértékben befolyásolható (torzítható) a fenti értékmérő tulajdonság alakulása. Részben ez az oka annak is, hogy az elmúlt években a vágási százalék szerepét átvette az

(S)EUROP-minősítés

rendszere

a

hasított

féltestek

vágóhídi

értékelésében. 5.2.3.1. A vágási életkor hatása A 12. táblázat adatai szerint a növekedés intenzitása (hízékonyság) az életkor előrehaladtával csökken, míg a beépített izomszövet mennyisége (színhús-kitermelés) növekszik (10. - 12. ábra). A vázolt tendencia figyelhető meg a színhús kitermelés esetében is, tehát a kor előrehaladtával kihasználható a fajta nyújtotta nagy hústermelési kapacitás. A cél megvalósítása érdekében biztató, hogy a magyartarka 60


növendékbikák vizsgálataim szerint - a szakirodalmi állításokkal ellentétben -

későbbi életszakaszban kezdik meg az inter- és intramuszkuláris

faggyúbeépítést, így a hizlalási életkor megnyújtható, a fajta hústermelési kapacitása jobban kihasználható. A fenti összefüggést követi az élő állapotban a vágás előtt megállapított küllemi bírálati izmoltsági pontszám alakulása, amely szerint a 24 hónapos életkorban lévő hízóbikák kapták közvetlenül a vágás előtt a legmagasabb küllemi izmoltság és legmagasabb (S)EUROP izmoltsági pontszámot. A kapott eredmény felhívja a figyelmet a küllemi bírálat fontosságára, a kettőshasznosítású fajták nemesítésére. Az előzőekben (11. tálázat) rámutattam, hogy a genetikai hatások legerősebben az izmoltság és a színhús kitermelés esetében érvényesülnek. Ezért a küllemi bírálat fontos ezköz a fajta húsirányú nemesítésében, hiszen az élő állapotban kiosztott izmoltság pontszám az (S)EUROP pontszámmal mutatott legszorosabb összefüggést a hústermeléssel összefüggő tulajdonságok közül.

1200

Végsúly (kg)

1000 800 600 400 y = 0,4811x + 368,16 R2 = 0,3298

200 0 0

200

400

600

800

1000

Vágási életkor (nap)

10. ábra | A vágási életkor és a hizlalási végsúly közötti kapcsolat (95% konfidencia intervallum: 0,440 < b < 0,567; 322,4 < k < 392,6)


61

12. táblázat | A vágási életkor hatása a hizodalmasságra és vágóértékre

(Az azonos betűt nem tartalmazók (különböző betűkkel jelöltek) szignifikánsan (p<0,05) különböznek egymástól.)

62


testtömeg-gyarapodás (g/nap)

1800 1600

1627 1440

1400

életnapi testtömeg-gyarapodás 1443 1375

hízlalás alatti testtömeg-gyarapodás 1366 1324 1341 1269

1325 1234

1200

1196 1146 1117 1143 1116 1098 1077 1105

1102 986

1000

1056 991 995 922

800 600 400 200 0 13

14

15

16

17

18

19

20

21

24

25

26

életkor hónap

11. ábra | A vágási életkor hatása a testtömeg-gyarapodásra

60,5 59,64

59,57

59,5

59,4 71,42

vágási %

59

59,18

70,41

58,69

58,5

73

72,62

59,92 71,4271

71,25

58,39

58,2

72

72,35 59,69

59,17

71,13

70

70,66

58

57,63

57,5

69,39

69,69

57,53

hús %

60

72,48

69

69,59

57

68

56,5 56

67 13

14

15

16

17

18

19

20

21

24

25

életkor hónap

26 Vágási % Hús %

12. ábra | A vágási életkor hatása a vágási és a hús-százalékra


63

5.2.3.2. A tenyészet hatása A tenyészet-hatást a vizsgált tulajdonságokra a 13. táblázatban foglaltam össze. Az adatokból kitűnik, hogy a hizlalási technológia (takarmányozás, tartás) egységesítésére irányuló törekvéseim ellenér, ezek a hatások változatlanul jelentősek, ezek maradéktalan kiszűrésére kérődző állatfajokban nincs is lehetőség. Emiatt a tenyészértékbecslés során a tenyészet (környezet) hatással mindenképpen számolni kell. Élő állapotban bírált izmoltsági pontok tekintetében nem találtam szignifikáns különbséget. A legnagyobb életnapi, hizlalás alatti és nettó testtömeg-gyarapodást (1309 g/nap, 1428 g/nap, 722 g/nap) a 30384-es tenyészetben találtam. A legkisebb életnapi testtömeg-gyarapodást a 32232es tenyészetben érték el a hízóbikák (1016 g/nap). A vágási százalék (60,74 %) és az EUROP izmoltsági pont (3,27) a 30881-es tenyészet esetén volt a legjobb, ugyanakkor ebben a tenyészetben kapták az egyik legalacsonyabb élő állapotban bírált izmoltsági pontszámot (6,28) a vágás előtti hízott bikák. EUROP faggyúsági pontban a legnagyobb értéket (2,85) a 30930-as tenyészet mutatta. Hús-százalék tekintetében nem találtam statisztikailag igazolt különbségeket.

64


13. táblázat | A tenyészet hatása a hizodalmasságra és vágóértékre

(Az azonos betűt nem tartalmazók (különböző betűkkel jelöltek) szignifikánsan (p<0,05) különböznek egymástól.) Eredmények és értékelésük

65

5.2.4. Az ivadékcsoportok teljesítménye apánként Míg az életkor és a tenyészet hatását apamodellel, addig az apánkénti ivadékcsoportok teljesítményét az évjárathoz hasonlóan egytényezős varianciaanalízissel értékeltem. Erre azért volt szükség, mert az alkalmazott apamodell az apáknak csak a tenyészértékét közli, ezért az apák abszolút értékeit az egyes tulajdonságokban csak így tudtam bemutatni. A varianciaanalízis eredményeit a 14. táblázatban foglaltam össze. Jól látható, hogy az egyes ivadékcsoportok között figyelemre méltó különbségek vannak. Ugyanekkor az egyes résztulajdonságok alakulása, illetve rangsora rendkívül tarka képet mutat. A féltestvércsoportok közül a 15510 központi lajstromszámú (KPLSZ) bika utódai kapták a legnagyobb élő izmoltsági pontszámot (7,12 pont), míg a hasított test (S)EUROP izmoltsága több más bika-utódcsoport esetében ennél nagyobb értéket mutatott. Az életnapi testtömeg-gyarapodás átlagosan 1171 g, ennél napi 100 g-mal nagyobb értéket találtunk a 17367-es bika utódainál. Ugyanennek a bikának az utódai esetében volt a legnagyobb a hizlalás alatti gyarapodás mértéke is, 1384 g/nap. A nettó testtömeg-gyarapodás, vagyis az életnapra jutó csontoshús-termelés legnagyobb értékét nem az előzőekben bemutatott bikák leszármazottai, hanem a 16113 KPLSZ-ú bika utódai érték el. A 722 g egy napra jutó nettó-gyarapodás a legnagyobb, 60,04%-os vágási százalékkal esik egybe. Az apai féltestvér csoportonként értékelt faggyússág-értékeinek főátlaga 2,47. Az átlagos színhús-kitermelés 71,01% volt, e tulajdonságban a legnagyobb (72,64%) értéket egy olyan tenyészbikánál (KPLSZ 16890) kaptuk, amely az eddig értékelt paraméterek egyikében sem végzett az élen (izmoltság, életnapi, hizlalás alatti, nettó testtömeg-gyarapodás, vágási %,

66


(S)EUROP izmoltság- és faggyúérték). Hizlalási teljesítménye kiváló, míg vágási kitermelése 58,46% volt. 14. táblázat | A vizsgált tulajdonságok átlagértékei apánként csoportosítva (átlag±SE)


67

5.2.5. A vizsgált tulajdonságok öröklődhetősége Az általam vizsgált populációban az egyes résztulajdonságok öröklődhetőségét (h2) a 15. táblázatban mutatom be. Az élő állapotban bírált izmoltság és a vágás után értékelt hasított test (S)EUROP izmoltsága esetében eltérő öröklődhetőséget kaptam (h2=0,36, illetve 0,52). A vágott test izmoltságát jobban öröklődőnek találtam, mint az élő állaton pontozással meghatározott izmoltságot. Ennek oka az is lehet, hogy a vágott test izmoltságát pontosabban lehet elbírálni, mint az élő állatot. A növekedési erélyt kifejező mutatók (hizlalás alatti testtömeggyarapodás, életnapi testtömeg-gyarapodás, nettó testtömeg-gyarapodás) öröklődhetősége közel azonos volt (h² = 0,53 - 0,59), jelezvén ezzel is, hogy mindhárom mutató ugyanazt a képességet (növekedési erély) fejezi ki. Az értékek a vártnál némileg nagyobbak. Ennek hátterében feltételezésem szerint a korábbi éveknél kiegyensúlyozottabb, szakszerűbb hizlalás, takarmányozás húzódik meg. Mindez ígéretes a növekedési erély további fokozására irányuló szelekciós törekvések sikere tekintetében. Ez azért is különösen fontos, mert a jó növekedési erély egyben a hizlalás gazdaságosságának is legfontosabb feltétele. Az EUROP faggyússági minősítésének az öröklődhetősége 0,36, ami gyenge-közepesnek mondható. Ezt többek között befolyásolhatjuk a vágási életkorral, illetve a hizlalás alatti takarmányozással.

68


15. táblázat | A vizsgált tulajdonságok genetikai varianciája és öröklődhetősége (h2) n

Additív genetikai variancia

Környezeti variancia

Öröklődhetőség (h2)

352

0,20

1,45

0,36

352

3425,62

9558,21

0,59

352

5575,76

19826,50

0,53

352

1324,90

3680,41

0,59


352

39,03

427,15

0,27

EUROP izmoltság (1-5)

352

0,08

0,30

0,52

EUROP faggyú (1-5)

352

0,02

0,18

0,36

Hús-százalék (%)

68

112,79

334,51

0,57

Tulajdonság Izmoltság (1-9) Életnapi testtömeggyarapodás (g/nap) Hizlalás alatti testtömeggyarapodás (g/nap) Nettó testtömeggyarapodás (g/nap)

A vágási százalék (0,27) öröklődhetőséget gyengének találtam. A kapott eredmény hasonló ahhoz, amit munkájuk során Rumph és mtsai (2007), Crews és mtsai (2003), Shanks és mtsai (2001), Hickey és mtsai (2007), valamint Ríos-Utrera és mtsai (2005) tapasztaltak (0,20 - 0,57). A tulajdonság gyenge öröklődhetőségének hátterében az is szerepet játszhat, hogy az állatok milyen bendőtartalommal (kiéhezve vagy beetetve) kerülnek a vágóhídra, bár a technológiában igyekeztünk ezt egységesíteni, de az étkességben fennálló egyedi különbséget nem zárhattuk ki. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy az egyes résztulajdonságok h2 értéke az 1960-80-as években becsültnél némileg nagyobb. Karakoz (1964) és Cartwringht (1971) szerint a hizlalás alatti testtömeg-gyarapodás h2 értéke 0,46, illetve 0,5. Gravert (1962/63), valamint Preston és Willis (1974) szerint a vágási % h2 értéke 0,4 és 0,38-0,41. Mészáros (1983) szerint az életnapi testtömeg-gyarapodás öröklődhetősége h2 = 0,17.


69

5.2.6. Az ITV-ben értékelt tulajdonságok közötti korrelációk Az értékelt tulajdonságok fenotípusos korrelációs együtthatóit, azok irányát, illetve mértékét az 16. táblázatban foglaltam össze. A tulajdonságok közötti

kölcsönhatások

statisztikai

megbízhatóságát

a

táblázatban

csillagokkal jelöltem. 16. táblázat | Az ITV-ben értékelt hizlalási és vágóérték-tulajdonságok közti korrelációk Nettó testtömeggyarapodás (g/nap)


(S)EUROP izmoltság (pont)


alatti testtömeggyarapodás


Vágási életkor (hónap) Izmoltság (pont) Életnapi testtömeggyarapodás (g/nap) Hizlalás alatti testtömeggyarapodás (g/nap) Nettó testtömeggyarapodás (g/nap) Vágási százalék (%) EUROP izmoltság (pont)

Izmoltság (pont)

0,08

-0,68**

0,62**

-0,68**

-0,04

0,22

-0,24**

0,16**

0,15*

0,19**

0,16**

0,2**

0,00

0,90**

0,96**

0,07

-0,11*

0,26**

0,87**

0,08

-0,09

0,24**

0,31**

-0,05

0,27**

0,21**

0,03 0,07

* = P<0,05; ** = P<0,01

70


Az élő állapotban bírált izmoltság a hústermelés intenzitásával (testtömeg-gyarapodás), valamint az (S)EUROP izmoltsági pontszámmal gyenge, de szignifikáns (P<0,01), pozitív irányú összefüggést mutat. Ezt bizonyítja, hogy a küllemi tulajdonságokra (ráma, izmoltság) irányuló fenotípusos szelekcióval a hústermelő-képességgel kapcsolatos értékmérő tulajdonságok többségére (hizlalási végsúly, vágott test izomteltsége) is pozitív hatást gyakorolhatunk. A vágáskori életkor és a testtömeg-gyarapodások (életnapi, hizlalás alatti, nettó) között erős negatív korrelációt tapasztaltam (r = - 0,68; r = 0,62; r = - 0,68). Ezek az összefüggések statisztikailag (P<0,01) bizonyítottak. Minél tovább tart a hizlalási időszak, annál kisebb lesz a testtömeg-gyarapodás, hiszen a kor előrehaladtával mérséklődik a növekedés intenzitása, romlik az állat takarmányértékesítő képessége. (13. ábra)

ITV alatti súlygyarapodás (g/nap)

2500 2000 1500 1000 y = -1,4515x + 1748,6 R2 = 0,3799

500 0 0

100

200

300

400

500

600

700

ITV-ben töltött idő (nap)

13. ábra | Az ITV-ben töltött idő és az ITV alatti testtömeg-gyarapodás közötti kapcsolat (95% konfidencia intervallum: -1,528 < b < -1,181; 1650,6 < k < 1772,6)


71

A hizlalási technológia kidolgozásánál a jövőben érdemes figyelembe venni, hogy a magyartarka bikák az általam vizsgált 26 hónapos életkorig nem növelték a vágott test faggyúborítottságát, tehát indokolt a fajtára korábban

meghatározott

hizlalási

időtartam

és

végsúly

szakmai

felülvizsgálata. Ezzel lehet összefüggésben az a meglepő eredmény, hogy a vágáskori életkor és a faggyúborítottság EUROP minősítése között statisztikailag igazolt (P<0,01) negatív irányú összefüggés (r = -0,24) volt. A kérdés behatóbb vizsgálata érdekében elemeztem azt is, hogy a vágási súly, a vágási életkor, a vágásból kitermelt faggyú (összes faggyú) (vágási súly %-ában), vesefaggyú, a csontozás során kitermelt faggyú (hasított fél %-ában) és az EUROP faggyússági pont között milyen összefüggés van, továbbá, hogy ez miképpen függ össze a hizlalási végsúllyal, illetve a vágási életkorral (17. táblázat). 17. táblázat | táblázat Néhány fontosabb vágási paraméter és a faggyúkitermelés közötti összefüggések Életnap (nap) Vágási súly (kg) 0,562** Életnap (nap) Vágásból kitermelt faggyú Vese faggyú Csontozás során kitermelt faggyú * = P<0,05; ** = P<0,01

Vágásból kitermelt 0,077 -0,121*

Csontozás során kitermelt faggyú 0,123* 0,003 0,011 -0,236* Vese

0,807**

EUROP faggyússág pont 0,005 -0,202**

0,501**

0,21**

0,462**

0,24** 0,30**

A 17. táblázat eredményeiből megállapítható, hogy az EUROP faggyússági érték és az egyes faggyúdepók (vese, hasűri, intermuszkuláris) között pozitív irányú összefüggés tapasztalható. Az is kitűnik, hogy ebben az életkorban a fiatal állatok faggyúbeépítése még nem számottevő mértékű, tehát a takarmány táplálóanyag-tartalmát döntően izombeépítésre fordítja. 72


Az intenzív faggyúsodás csak a 600 kg feletti, 24-26 hónapos életkornál idősebb bikáknál kezdődik meg. 5.3. A tenyészértékek alakulása Napjainkban a tenyésztői döntések alapjául döntően a tenyészértékek szolgálnak. A tenyészérték-számítás lehetőséget teremt arra, hogy a tenyészállatok – jelen esetben tenyészbikajelöltek – örökítőértékét a különböző információk, a populáció genetikai jellemzői (h2, r2), a megismert és számszerűsített környezeti tényezők figyelembe vételével fejezzük ki. A vizsgálatban szereplő tenyészbikák tenyészértékét a módszertani fejezetben leírt modell alapján számítottam ki. Az általam vizsgált tulajdonságokra - apaállatokra lebontva - a következő tenyészértékeket kaptam (18. táblázat).


73


Hús-százalék (%)

-32 +74 -58 -67 -45 -84 -64 -37 -64 -37 +99 -39 +114 +43 +54 -69 -19 -62 -13 -40 +54 +32 +70 +43 -82 +98 +133

EUROP izmoltság (pont)

-20 +59 -53 -76 -62 -66 -68 -41 -31 -3 +81 -45 +48 -41 +30 -39 -14 -52 -11 -12 +84 +25 +86 +64 -21 +77 +100


+0,30 +0,80 -0,41 +0,42 +0,00 -0,84 -0,53 +0,17 +0,01 +0,23 +0,25 +0,15 +0,31 -0,47 -0,08 -0,52 +0,48 -0,12 -0,37 -0,01 +0,25 +0,31 +0,06 -0,07 -0,21 -0,31 +0,20

Nettó ttgy (g/nap)

Életnapi ttgy (g/nap)

29 13 13 15 16 10 11 10 15 10 11 19 11 12 11 12 16 14 10 10 11 14 15 10 13 10 11

Hizlalás alatti ttgy (g/nap)

Izmoltság (pont)

13399 15510 15511 15669 15670 15671 15672 15894 15895 15985 16113 16114 16242 16243 16244 16403 16454 16455 16456 16700 16890 16930 16931 17043 17044 17337 17367

N

KLSZ

18. táblázat | A vizsgált apák tenyészértékei

-11 +28 -24 -47 -45 -45 -45 -21 -31 -4 +70 -23 +36 -34 +26 -16 -19 -19 +3 -5 +35 +21 +56 +26 -7 +37 +57

-0,17 -0,42 +0,44 -0,18 -0,61 -0,40 -0,16 +0,03 -0,89 -0,13 +1,16 +0,16 +0,21 -0,18 +0,25 +0,15 -0,46 +0,28 +0,12 -0,19 -0,41 +0,04 +0,61 -0,02 +0,55 -0,16 +0,37

+0,05 +0,14 -0,03 -0,26 +0,43 +0,08 +0,02 +0,18 +0,04 +0,25 -0,18 +0,17 +0,09 +0,13 +0,07 -0,59 -0,01 -0,65 -0,25 +0,20 +0,02 -0,08 +0,12 +0,03 +0,34 -0,01 -0,28

-0,16 -0,12 +0,04 -0,10 -0,22 +0,13 -0,02 +0,13 -0,16 +0,03 +0,17 +0,16 +0,05 +0,11 +0,10 -0,03 -0,12 +0,05 +0,06 +0,12 -0,02 -0,07 -0,05 -0,06 -0,14 +0,21 -0,09

-0,79 +0,35 +0,10 -0,58 -0,58 +0,42 -0,66 -0,24 -0,49 -0,69 -0,66 -1,28 +1,10 +1,31 -0,55 +0,55 -0,21 +1,63 +0,33 +0,25 +0,70 -

A táblázatban jól látható a vizsgált tenyészbikák az értékelt tulajdonságokban kapott tenyészértékeinek a változása. Az izmoltsági pontszámban a legjobb és a leggyengébb bika tenyészértéke között több mint másfél pont (+0,8 és -0,84) különbség volt. A hizlalás alatti gyarapodásban ez a különbség elérte a 200 g/nap értéket (-67 és +133 g), életnapra vetítve

74


pedig a 176 g-ot (-76 és +100 g). A vágási % különbsége a legkisebb és legnagyobb csoportátlag között 2,05% (-0,89 és +1,16 %). Az anyag és módszer fejezetben leírtaknak megfelelően az apaállatok rangsorolásához abszolút és relatív húsindex-értéket számítottam. Az eredményeket a 19. táblázatban foglaltam össze. 19. táblázat | Apánként számított abszolút és relatív húsindexek KPLSZ

nettó ttgy TÉ (g/nap)

vágási % TÉ (%)

13399 Makád 15510 Tarka 15511 Takaros 15669 Trió 15670 Tomi 15671 Takarékos 15672 Tekergő 15894 Vidám 15895Varázs 15985Vihar 16113 Vallomás 16114 Vágy 16242 Vásott 16243 Vince 16244 Veretes 16403 Zömök 16454 Zefír 16455 Vajda 16456 Zsombor 16700 Zsonglőr 16890 Arató 16930 Acél 16931 Adu 17043 Apafi 17044 Apostol 17337 Aréna 17367 Ajtony

-11 28 -24 -47 -45 -45 -45 -21 -31 -4 70 -23 36 -34 26 -16 -19 -19 3 -5 35 21 56 26 -7 37 57

-0,17 -0,42 0,44 -0,18 -0,61 -0,40 -0,16 0,03 -0,89 -0,13 1,16 0,16 0,21 -0,18 0,25 0,15 -0,46 0,28 0,12 -0,19 -0,41 0,04 0,61 -0,02 0,55 -0,16 0,37

EUROP izmoltság TÉ (pont) 0,05 0,14 -0,03 -0,26 0,43 0,08 0,02 0,18 0,04 0,25 -0,18 0,17 0,09 0,13 0,07 -0,59 -0,01 -0,65 -0,25 0,20 0,02 -0,08 0,12 0,03 0,34 -0,01 -0,28

Abszolút húsindex

Relatív húsindex

-4,95 12,07 -10,39 -20,65 -19,89 -19,94 -19,75 -9,18 -13,88 -1,79 31,39 -10,05 15,86 -14,90 11,42 -6,88 -8,69 -8,22 1,57 -2,38 15,44 9,15 24,84 11,34 -2,86 16,03 25,30

95 112 90 79 80 80 80 91 86 98 131 90 116 85 111 93 91 92 102 98 115 109 125 111 97 116 125

(a relatív húsindex esetén a populáció átlaga = 100);ttgy: testtömeg-gyarapodás


75

Miután a vizsgálatomban szereplő tenyészbikák az európai hegyitarka fajtacsoporton belüli nemzetközi tenyészállat-forgalom (sperma, embrió) révén rokonságban vannak a külföldi populációkkal, már korábban rendelkeztek nemzetközi tenyészértékkel. Kézen fekvő lehetőség nyílott arra, hogy ezeket a tenyészértékeket a saját vizsgálataimban meghatározott ITV-eredményeken alapuló hazai tenyészértékekkel összevessem. A 20. táblázat adatai és a nemzetközi tenyészértékbecslés eredményei alapján

számított

index-pontszám

szerint

rangsoroltam

a

vizsgált

magyartarka tenyészbikákat. A sorrend alapján megállapítható, hogy a legjobb apaállatok a nemzetközi és a saját értékeléseim alapján is az élbolyban végeztek. Ennek magyarázata lehet, hogy a tárgyalt hazai tenyésztésű, de első vagy második ősi sorban import (német, osztrák) apákra visszavezethető tenyészbikáknak a rokonsági kapcsolatok révén számos apai és nagyapai féltestvére termel a hazaitól lényegesen eltérő (üzemméret, technológia) német és osztrák környezetben. Így az egyedmodellel számított tenyészérték nemcsak a tárgyalt bikák ivadékainak vágóhídi eredményeiből tevődik össze, hanem a vele rokonsági kapcsolatban álló más egyedekéből is. A napjainkban alkalmazott korszerű tenyészértékbecslési módszereknek köszönhetően azt is jelentheti, hogy egy-egy tenyészbikának vágási adatok beérkezése nélkül, kizárólag a pedigré alapján is kielégítő megbízhatóságú (50% feletti) hústenyészértéke lehet (pedigré-tenyészérték). A vizsgálataim eredményeiből választ kívántam kapni arra a kérdésre is, hogy a saját számításaim és a nemzetközi becslés során megállapított tenyészbika-rangsor között milyen mértékű összefüggés mutatható ki. A rangkorrelációs számítás rámutatott arra, hogy a két modellel számolt tenyészérték között csupán közepes erősségű összefüggés állapítható meg. (21. táblázat), amely a vizsgált populáció eltérő méretéből és genetikai 76


szerkezetéből adódik. Ezért az összehasonlításra leginkább a nemzetközi INTERBULL tenyészérték használható, amely alatt minden INTERBULL tagország saját bázisán futatott tenyészértékbecslését értjük. A fenti eredmények is bizonyítják, hogy a kis létszámú hazai aktív populációból adódó csekély ivadékszám miatt ki kell használnunk a nemzetközi hegyitarka-populáció nyújtotta tenyésztői előnyöket is. A

tenyészbikák

rangsorolásához

három

húsindex-kategóriát

állítottam fel. Javító hatásúak a 110 húsindex felettiek, átlagosnak minősítettem a 91 és 110 közötti húsindexűeket, míg rontó hatásúnak vettem a 90 alatti tenyészbikákat (20. táblázat és 14. ábra). A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a nemzetközi számítás alapján javító hatásúnak minősített öt tenyészbika közül három a saját számításaim alapján is javító hatásúnak minősült. Míg a 16930 központi lajstromszámú (KPLSZ) tenyészbika a közös becslés alapján javító hatásúnak minősül, addig saját értékelésem során az átlagos kategória legjobbjaként zárta az összevetést. Amíg a saját becslésem alapján hat egyed került a rontó hatású apaállatok közé, addig ez a nemzetközi számítások során csupán egy a 16454 KPLSZ-ú tenyészbika, amely a saját besorolásom alapján az áltagos minősítésűek alsó harmadában foglal helyet. Az általam rontó hatásúnak minősített tenyészbikák több mint fele a nemzetközi összevetésben átlagosnak minősült, az alsó egyharmadban foglalnak helyet.


77

20. táblázat | Apák csoportokba sorolása az általam számított és a nemzetközi húsindex alapján Csoport Rontó hatású (Húsindex 90 alatt)

Átlagos (Húsindex 91-110 között)

Javító hatású (Húsindex 110 felett)

Számított húsindex alapján 15669 15671 15670 15672 16243 15895 15511 16114 15894 16454 16455 16403 13399 17044 16700 15985 16456 16930

17043 16244 15510 16890 16242 17337 16931 17367 16113

Nemzetközi húsindex alapján KPLSZ 16454

15895 16114 17337 15670 15671 17043 16242 17044 16890 15672 16700 15669 16243 13399 16244 15510 16455 15985 15511 16403 16456 15894 16931 17367 16930 16113

78


21. táblázat | A saját és nemzetközi húsindex-számítás közötti összefüggésvizsgálat eredménye Rang-korreláció

Apák rangsora a nemzetközi húsindex alapján

Apák rangsora a számított húsindex alapján

rrang = 0,39 (P<0,05)

Számított (Nk) 1. 16113 (1) 2. 17367 (3) 3. 16931 (4) 4. 17337 (24) 5. 16242 (20) 6. 16890 (18) 7. 15510 (11) 8. 16244 (12) 9. 17043 (21) 10. 16930 (2) 11. 16456 (6) 12. 15985 (9) 13. 16700 (16) 14. 17044 (19) 15. 13399 (13) 16. 16403 (7) 17. 16455 (10) 18. 16454 (27) 19. 15894 (5) 20. 16114 (25) 21. 15511 (8) 22. 15895 (26) 23. 16243 (14) 24. 15672 (17) 25. 15670 (23) 26. 15671 (22) 27. 15669 (15)

Nemzetközi (Nk) 16113 16930 17367 16931 15894 16456 16403 15511 15985 16455 15510 16244 13399 16243 15669 16700 15672 16890 17044 16242 17043 15671 15670 17337 16114 15895 16454

14. ábra | A számított és a nemzetközi húsindexek alapján felállított rangsorok


79

6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A


szarvasmarhafajták


számos elméleti és gyakorlati problémát vet fel. A nagyszámú, ugyanakkor gyakran egymással is antagonista tulajdonságban megjelenő örökítőérték kifejezése és esetleg összevont értékelése kompromisszumokkal terhelt. Nagy különbségek vannak az egyes résztulajdonságok mérhetőségében, teljesítményvizsgálati

rendszerében,

Mindezek mellett hiányosak az

a

begyűjthető

adatok

körében.

aktuális magyartarka-populáció egyes

résztulajdonságainak genetikai paramétereire (öröklődhetőség, korrelációk, varianciák)

vonatkozó


ismereteink

magyartarka

is.

fajtának

Ahhoz, a

hogy

a

hazai

vágómarha-előállításában

betöltött szerepét fenntartsuk, illetve javítsuk, elengedhetetlen a korszerű tenyésztési eljárások alkalmazása a mindennapi gyakorlatban. A viszonylag nagy létszámú (n=352), hasonló körülmények között hizlalt, eltérő apaságú (n=27) hízóbikák hizlalási és vágóérték-mutatóinak értékelése összességében azt mutatta, hogy a fajta hústermelése az elmúlt évtizedben következetesen végrehajtott és a tejtermelő-képesség javítására súlyozó szelekció ellenére a növekedési erély tekintetében meghaladja, a vágóérték tekintetében eléri a minőségi vágómarha-termelésben megkívánt követelményeket. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell további erőfeszítéseket tenni a tulajdonságok – különösképpen a vágóérték – további javítása érdekében. A vizsgálataim során megállapítottam, hogy az apa hatása a küllemi izmoltság-pontszám és a hús-százalék esetében mutatkozik meg a legmarkánsabban. A fentiek azt jelzik, hogy a tárgyalt két tulajdonság tenyésztői (szelekciós) módszerekkel történő javítása hatékony, tehát jelentős genetikai előrehaladás realizálható a populációban. A fajta 80

Következtetések, javaslatok

húsirányú nemesítésével kapcsolatban biztató eredmény, hogy a küllemi izmoltság-pontszámot döntően az apa genotípusa befolyásolja, így a küllemi bírálatnak fontos szerepe van a magyartarka hústermelő-képességének javítására irányuló tenyésztői munkában. A vágóérték és a húsminőség javítására irányuló szelekció stratégiája szempontjából fontos, hogy a jelenlegi magyartarka-populációban a továbbtenyésztésre szánt tenyészbikák által képviselt részpopuláció genetikai paraméterei (h² korreláció) változtak-e az elmúlt évtizedben a tejtermelésre súlyozott szelekció következtében. Vizsgálataim eredménye azt mutatta, hogy a tesztelt állomány adataiból számított h2 értékek a vágási % esetében azonosak a szakirodalomban a fajtára évtizedekkel ezelőtt megállapított értékekkel, a többi paraméter esetében a várható értékek felső határát közelítően alakultak. Az élő állapotban bírált izmoltság és a hasított test EUROP-izmoltság esetében eltérő értéket (h2 = 0,36, illetve h2 = 0,52) tapasztaltam. Az életnapi és nettó testtömeg-gyarapodás közepesen jó öröklődhetőségű (h2 = 0,59), ez azt jelenti, hogy a tulajdonság alakulását változatlanul jelentős részben genetikai tényezők határozzák meg. A színhús-százalék öröklődhetősége h2 = 0,57 volt, de meglepően nagy a standard hiba és gyenge az ismételhetőség. Az EUROP faggyússági minősítésének az öröklődhetősége 0,36, ami közepesnek mondható. Ezt többek között az jelzi, hogy erőteljesen befolyásol a vágáskori életkor, illetve a hizlalás alatti takarmányozás. Emiatt is fontos, hogy az ivadékvizsgálat során ezeket a körülményeket egységesítsük. Más oldalról az árutermelésben a mindenkori piaci igényekhez igazodó marhahizlalási technológia kidolgozásánál figyelembe kell venni azt a vizsgálataimból levont következtetést, miszerint a marha féltestek távoli


81

országokba történő szállításánál a felületi faggyúborítottság alapvető követelmény, melynek kialakítása takarmányozással jól irányítható. A vágási százalék öröklődhetőséget gyengének (0,27) találtam. Úgy vélem, hogy ezt a tulajdonságot nem feltétlenül szükséges a szelekcióban figyelembe venni. Vizsgálataim arra is rávilágítottak, hogy a hústermelésben részt vevő tulajdonságok közötti korrelációk az elmúlt évtizedben jelentős mértékben nem változtak. Az élő állapotban bírált izmoltság a testtömeg-gyarapodási adatokkal, valamint az (S)EUROP izmoltság minősítéssel gyenge, de szignifikáns (P<0,01), pozitív irányú összefüggést mutat. A vágáskori életkor és a különböző testtömeg-gyarapodások (életnapi, hizlalás alatti, nettó) között a korábbi szakirodalmi közleményekhez hasonlóan erős negatív korrelációt tapasztaltam (r = -0,68; r = -0,62; r = -0,68; P<0,01). Meglepő módon a vágáskori életkor és a EUROP faggyú minősítése között a szakirodalmi adatokkal ellentétben gyenge negatív irányú korrelációt állapítottam meg (r = -0,24; P<0,01). Megállapítottam, hogy a hizlalás intenzitása (hízékonyság) az életkor előrehaladtával csökken, míg a beépített izomszövet mennyisége (színhúskitermelés) növekszik. Feltételezéseim szerint a magyartarka fajtában az elmúlt évtizedekben a tej- és húsirányú szelekció hatására a tejmennyiség növekedése

mellett

jelentős

méretbeli,

testkapacitásbeli

növekedés

figyelhető meg. Emiatt a növendékbikák hústermelési kapacitása meghaladja a korábbi generációkét, tehát a hímivarú állatok nagyobb végsúlyra tovább hizlalhatók, túlzott mértékű faggyúbeépülés nélkül. A kapott eredmények indokolttá teszik a fajtára korábban kidolgozott hizlalási technológiák újragondolását, nevezetesen a 16-18 hónapos korban vágott növendékbikahizlalást.

82


Az általam számított tenyészértékek alapján megállapítható, hogy figyelemre méltó különbségek vannak az egyes apaállatok örökítőértéke között. A hizlalási és vágási paraméterek átlageredményei (hizlalás alatti átlagos testtömeg-gyarapodás 1250 g/nap, vágási százalék 59,11%, színhúsarány a féltestekben 70,9%) magas színvonalat jeleznek, az ivadékcsoportok közötti különbségekre alapozott szelekció pedig reménykeltő. Vizsgálataim eredményeiből választ kaptam arra a kérdésre, hogy a hazai viszonyok között elvégzett ITV és a nemzetközi becslés során megállapított tenyészbika-rangsor között milyen mértékű összefüggés mutatható ki. A rangkorrelációs számítás rámutatott arra, hogy a két modellel számolt tenyészérték között csupán közepes erősségű összefüggés állapítható meg. Ez a körülmény a külföldről importált apaállatok (sperma) hús-tenyészértéke

megítélésében

óvatosságra

int.

A

nemzetközi

tenyészértékek összehasonlítására a leginkább használható az INTERBULLtenyészérték, amely alatt minden INTERBULL-tagország saját bázisán futtatott tenyészértékbecslését értjük. Vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a tenyészértékbecslés korszerűsítésével, mindenekelőtt az ITV intézményes bevezetésével és ezeket egységes szemléletbe foglaló szelekcióval esély van a magyartarka fajtában a tejtermelés mellett a hizlalási és vágási paraméterek szinten tartására, sőt javítására is. A részletek kidolgozásához azonban további vizsgálatok szükségesek.


83

7. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. Megállapítom, hogy a magyartarka fajtában az elmúlt két évtized során a tejtermelés fokozására irányuló következetes szelekció ellenére a hústermelő-képességet alkotó tulajdonságok főbb genetikai paraméterei (öröklődhetőség, korreláció) érdemben nem változtak. 2. A hústermelő-képességre irányuló tenyészértékbecslés korszerűsítése érdekében kidolgoztam a hazai viszonyok között alkalmazható ivadékvizsgálat módszerét. Meghatároztam az egyes paraméterek varianciáját befolyásoló genetikai és környezeti tényezőket, azok hatásának mértékét. A módszert a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete 2004 óta eredményesen alkalmazza. 3. A

hegyitarka

fajtacsoportban

kifejlesztett

tenyészérték-számítás

adaptálásával és a hazai populáció általam meghatározott genetikai paramétereinek felhasználásával új tenyészérték-számítási modellt dolgoztam ki, melynek segítségével a hazai tenyészbikák a korábbinál pontosabban rangsorolhatók. 4. A hazai magyartarka-populációban a húsindex alapján felállított rangsort összehasonlítottam a nemzetközi hús-tenyészértékekkel. A két rangsor között gyenge-közepes összefüggést találtam.

84

Új tudományos eredmények

8. ÖSSZEFOGLALÁS Magyarország évszázadokon át vágómarha- és marhahús-exportáló ország volt. A hazai vágómarha-export újkori megalapozója a magyartarka fajta. A magyar vágómarha folyamatosan kiváló minőséget képviselt és jelentős devizabevételt hozott és hoz jelenleg is az országnak. Ahhoz, hogy a jelenlegi szintet megőrizzük, illetve javítsuk, elengedhetetlen a korszerű tenyésztési eljárások alkalmazása a mindennapi gyakorlatban. A


szarvasmarhafajták


számos elméleti és gyakorlati problémát vet fel. A nagyszámú, ugyanakkor gyakran egymással is antagonista tulajdonságban megjelenő örökítőérték kifejezése és esetleg összevont értékelése kompromisszumokkal terhelt. A leírtakon túlmenően hiányosak az egyes résztulajdonságok genetikai paramétereire

(öröklődhetőség,

korrelációk,

varianciák)

vonatkozó

ismereteink is. Hosszú ideig a kettőshasznosítású magyartarka fajtában csak a tejtermeléssel kapcsolatos tenyészértékbecslés folyt. Ennek fő indoka az volt, hogy a fajta nemesítésében a hangsúly a tejtermelő-képesség javítására irányult, elérendő az európai hegyitarka változatokban kívánatos 5000-6000 kg-os laktációs termelést. Napjainkban ez már teljesült, és napirendre került a


fokozása

is.

A

fajta

nemesítéséért

felelős

tenyésztőszervezet, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete a törekvés élére állt, és első lépésként a hústermeléssel kapcsolatos küllemi bírálatok (1992), valamint 1994-től a tenyészbikajelöltek központosított sajátteljesítményvizsgálatának (KSTV) újraindítását is kezdeményezte az OMT Rt. Szombathelyi Állomásán. A fent leírtak indokolják, hogy a magyartarka fajtában a hústermelésre irányuló ivadékvizsgálatot el kell indítani, és az ezekből nyert

Összefoglalás

85

információkat a tenyészbikák tenyészértékbecslésébe be kell építeni. Vizsgálataimmal ezt a törekvést kívánom támogatni. A disszertáció alapjául szolgáló vizsgálatokban célul tűztem ki a KSTV-ben szereplő magyartarka tenyészbikajelöltek közül a populáció átlagát meghaladó teljesítményű mintapopuláció kiválasztását, majd ezek ivadékvizsgátalának megszervezését. Célom volt továbbá a magyartarkaállomány hústermeléssel összefüggő paramétereinek (testtömeg-gyarapodás, vágási %, színhús-kitermelés, faggyútartalom, stb.) és a közöttük fennálló összefüggések feltárása, valamint az ezeket befolyásoló tényezők (környezet, tenyészet, apa) vizsgálata. Kutatásaim kiterjedtek az ivadékcsoportokra alapozott genetikai alapparaméterek kiszámítására (h² értékek, korrelációk), a

tulajdonságokat

jelentősen

befolyásoló

környezeti

tényezők

meghatározására. Végezetül a hatékony genetikai előrehaladás segítése érdekében célul tűztem ki a hizlalási, vágási és csontozási tulajdonságokra tenyészértékbecslési modell készítését. A célpárosításból megszületett bikaborjakat átlagosan 209 napos korban indítottuk KSTV-ben, amely 120 napig tart. A tenyészbikajelöltek borjúkori napi testtömeg-gyarapodásának beszállításig meg kell haladnia az 1100 g/nap értéket. A KSTV lezárását követően (tenyészbikák minősítése) a mesterséges termékenyítésre alkalmas egyedek hús ITV-ben indultak, amelynek során a vizsgált tenyészbikák szaporítóanyagával véletlenszerűen (párosítási terv nélkül) kell a gazdaságok nőivarú állatait termékenyíteni. Az így megszületett hímivarú utódok közül 12-15 bika hizlalását végeztük el. Az értékelésbe csak azokat a tenyészbikákat (apákat) vontuk be, amelyek után legalább 10 levágott növendékbika adatai rendelkezésre álltak. A meghizlalt bikák közül a vágásra történő kiválasztás (összesen 352 egyed) véletlenszerűen történt, a bikák születésének sorrendjében.

86

Összefoglalás

Mindegyik gazdaságban a bikákat kötetlenül, növekvő almos, kifutóval ellátott, nyitott istállókban hizlaltuk. A hizlalás ideje alatti takarmányozás ad libitum silókukorica szilázs, valamint 1,5-2 kg réti széna, korlátozott abrak kiegészítés mellett folyt, 100 kg élősúlyra 1 kg gazdasági abrak. A hizlalás elején rögzítésre került a hízóba állítás időpontja és a beállítási súly. A hizlalás alatt havi rendszerességgel mérlegeltük az állatokat, majd a hizlalás végén rögzítettük a vágóhídra szállítás időpontját és a bikák végsúlyát. Kiszámoltam az ITV-ben eltöltött időt, a súlyváltozást az ITV alatt. Meghatároztam az életnap alatti testtömeg-gyarapodást, hizlalás alatti testtömeg-gyarapodást, illetve nettó testtömeg-gyarapodást g/napban. A hizlalási periódus végén a hízóbikák izmoltságát a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete küllemi bírálói pontozták 1 - 9 pontig terjedő skálán. A vágóhídra érkezéskor az állatok mérlegelésre kerültek az úti apadó megállapítása céljából. A vágósoron rögzítettük a faggyú súlyát (hasűri és vesefaggyú), majd a vágóvonal végén a hasított féltestek súlyát, valamint az (S)EUROP-minősítést. A vágás előtti és a féltestek súlyából a vágási százalékot számítottam ki. A 24 órás hűtést követően apánként 3 ivadék jobb féltest kicsontozására került (összesen 68 jobb féltest). A hizlalási adatokat egytényezős varianciaanalízissel értékeltem, ahol a vizsgált tényező az évjárat volt. Valamennyi paraméter esetén meghatároztam az átlagot, a szórást, a variációs koefficienst (cv%), a minimum és a maximum értékét. A vizsgált évjáratok közti különbségeket LSD-próbával mutattam ki. Hasonló módon jártam el az ivadékcsoportok apánkénti

értékelésénél

is.

A

környezeti

tényezők

hatását,

a

populációgenetikai paramétereket és a tenyészértékeket apamodellel becsültem. Az értékelt tényezők között a tenyészetet és a vágáskori életkort hónaponként kategorizálva - mint fix hatást, az apát mint véletlen genetikai hatást vizsgáltam. Abban az esetben, ha az apamodell eredménye Összefoglalás

87

szignifikáns hatást mutatott, LSD-próbával vizsgáltam az egyes tényezők hatása közötti különbségek megbízhatóságát SPSS 9.0 statisztikai program segítségével. A munkám során becsültem a genetikai varianciát – apai féltestvér ivadékcsoportok közötti varianciát, valamint a környezeti (hiba) varianciát, ivadékcsoporton belüli varianciát. A fenotípusos varianciát a genetikai variancia és a környezeti (hiba) variancia összegeként határoztam meg. Az öröklődhetőségi értéket (h²) a genetikai variancia és a fenotípusos variancia hányadosaként számítottam ki. Az adatok előkészítését Microsoft Excel XP programmal, az adatok értékelését pedig Harvey’s (1990) Least Square Maximum Likelihood Computer Program-mal végeztem el. A húsindex

fejlesztésére

vonatkozó

saját

munka

során

az

egyes

résztulajdonságokra kapott tenyészértékekből a német, osztrák, olasz, cseh és magyar közös hústenyészérték-számításnak megfelelő súlyozással hús tenyészérték-indexet számoltam. Az idexszámításnál a nettó testtömeggyarapodást 44%-kal, a vágási % tenyészértéket 28%-kal, az (S)EUROP izmoltság tenyészértéket 28%-kal vettem figyelembe. A számítással az abszolút húsindexet kapjuk meg. A relatív húsindex számításánál az átlagot vettem 100-nak, és attól való eltérés alapján számítottam ki bikánként a relatív húsindexet. Az eltérő apaságú magyartarka hízóbikák hízékonysági vizsgálata bebizonyította,

hogy

a

fajta

hústermelése

az

elmúlt

évtizedben

következetesen végrehajtott és a tejtermelő-képesség javítására súlyozó szelekció ellenére a növekedési erély (hizlalás alatti testtömeg-gyarapodás: 1250 g/nap) tekintetében meghaladja, a vágóérték tekintetében (vágási százalék: 59%, színhús-kitermelés: 71%) eléri a minőségi vágómarhatermelésben megkívánt követelményeket. A vizsgálataim során megállapítottam, hogy az apa hatása a küllemi izmoltság pontszám (73,9%) és a hús százalék (67,3%) esetében mutatkozik 88

Összefoglalás

meg a legmarkánsabban. A fentiek azt jelzik, hogy a tárgyalt két tulajdonság tenyésztői (szelekciós) módszerekkel történő javítása hatékony, tehát jelentős genetikai előrehaladás realizálható a populációban. A fajta húsirányú nemesítésével kapcsolatban biztató eredmény, hogy a küllemi izmoltság pontszám döntően az apa által befolyásolt, így a küllemi bírálatnak fontos szerepe van a magyartarka hústermelő-képességének javítására irányuló tenyésztői munkában. Az élő állapotban bírált izmoltság és a hasított test (S)EUROPizmoltság esetében eltérő értéket (h2 = 0,36, illetve h2 = 0,52) tapasztaltam. Az életnapi és a nettó testtömeg-gyarapodás közepesen jó öröklődhetősége (h2 = 0,59) azt jelenti, hogy a tulajdonság alakulását változatlanul jelentős részben

genetikai

tényezők

határozzák

meg.

A

színhús-százalék

öröklődhetősége h2 = 0,57 volt, de meglepően nagy a standard hiba és gyenge az ismételhetőség is. Az EUROP faggyússági minősítésének az öröklődhetősége 0,36 amely érték közepesnek mondható. Ez többek között azt jelzi, hogy a tulajdonságot erőteljesen befolyásolja a vágáskori életkor, illetve a hizlalás alatti takarmányozás. Emiatt is fontos, hogy az ivadékvizsgálat során ezeket a körülményeket egységesítsük. A vágási százalék öröklődhetőséget gyengének (0,27) találtam. Ez azt jelenti, hogy ezt a tulajdonságot nem feltétlenül szükséges a szelekcióban figyelembe venni. Vizsgálataim

igazolták,

hogy

a

hústermelésben

részt

vevő

tulajdonságok közötti korrelációk az elmúlt évtizedben jelentős mértékben nem változtak. Az élő állapotban bírált izmoltság a gyarapodási mutatókkal, valamint az (S)EUROP izmoltság minősítéssel gyenge, de szignifikáns (P<0,01), pozitív irányú összefüggést mutat. A hónapokban mért vágáskori életkor és a vizsgált különböző testtömeg-gyarapodások (életnapi, hizlalás alatti, nettó) között erős negatív korrelációt tapasztaltam (r = -0,68; r = -0,62; r = -0,68; P<0,01). A vágáskori életkor és az EUROP faggyú minősítése Összefoglalás

89

között a szakirodalmi adatokkal ellentétben gyenge negatív irányú korrelációt

állapítottam

meg

(r

=

-0,24;

P<0,01).

Az

EUROP

faggyúminősítés közepes korrelációt mutat a testtömeg-gyarapodással (életnapi, hizlalás alatti, nettó) (r = 0,26; r = 0,24; r = 0,27; P<0,01). A vágási százalék a küllem izmoltsági pontszámmal és a nettó testtömeggyarapodás (csontoshús-termelés) értékével van statisztikailag bizonyítható (P<0,01), gyenge pozitív összefüggésben. Megállapítottam, hogy a hizlalás intenzitása (hízékonyság) az életkor előrehaladtával csökken, míg a beépített izomszövet mennyisége (színhús kitermelés) növekszik. A kapott eredmények – különösen a faggyútartalomra vonatkozó megfigyeléseim - indokolttá teszik a fajtára korábban kidolgozott hizlalási technológiák újragondolását, nevezetesen a 16- 18 hónapos korban vágott

növendékbika-hizlalást.

Vizsgálataim

azt

mutatják,

hogy

a

növendékbikák hústermelési kapacitása meghaladja a korábbi generációkét, tehát a hímivarú állatok nagyobb végsúlyra és tovább hizlalhatók, túlzott mértékű faggyúbeépülés nélkül. Az általam számított tenyészértékek alapján megállapítható, hogy figyelemre méltó különbségek vannak az egyes apaállatok örökítőértéke között. A hizlalási és vágási paraméterek átlageredményei magas termelési színvonalat jeleznek, az ivadékcsoportok közötti különbségekre alapozott szelekció pedig reménykeltő. Vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a tenyészértékbecslés korszerűsítésével, mindenek előtt az ITV intézményes bevezetésével és ezeket egységes szemléletbe foglaló szelekcióval esély van a magyartarka fajtában a tejtermelés mellett a hizlalási és vágási paraméterek szinten tartására, sőt javítására is. Ennek alátámasztására azonban további vizsgálatok szükségesek.

90

Összefoglalás

9. SUMMARY Through centuries Hungary had been an exporter of beef and cattle for slaughter. In the new ages, this export was based on Hungarian Simmental breed. Hungarian mart has always represented a high quality and still brings a notable income of

foreign exchange for the country. To

maintain or improve the present level, it is inevitable to use modern breeding methods in everyday practice. Breeding value estimation of dual purpose cattle breeds is raising many theoretical and practical problems. Expressing and evaluating together the progeny differences in many traits, that are often antagonists to each other, is accused with compromises. Above these, knowledge of genetic parameters (heritability, correlations, variances) is still incomplete. For a long time, breeding value estimation of the dual purpose Hungarian Simmental cattle was based on dairy traits only. The main reason for it was the fact that improvement of dairy traits was set as a breeding goal, in order to reach 5000-6000 kg milk production per lactation as it is desired in European Simmental breeds. Presently this demand is fulfilled, so improvement of beef traits has become important as well. Association of Hungarian Simmental Breeders, which is responsible for improvement of the breed, was ambitious in this intention by involving beef traits in type classification as the first step (1992), then initiating the setting up of central self-performance testing of sire candidates at Szombathely station of Hungarian Artificial Insemination Station (from 1994). Facts written above account for starting to progeny test the bulls for beef traits in Hungarian Simmental breed, and for involving its results in breeding value estimation of breeding bulls. Experiments of the author are intended to support this effort.

Summary

91

In the experiments, aim was to select a sample population of Hungarian Simmental sire candidates that exceed the average of the whole population, and to arrange a progeny test for the sample population. An other intention was to find out the relationships between beef parameters (daily gain, yield grade, lean meat production, fat production, etc.) of Hungarian simmental cattle, and to examine factors (environment, farm, sire) affecting them. Researches were extended to calculating basic genetic parameters (heritability, correlations) based on progeny groups and determining the environmental factors that remarkably affect the traits mentioned. Finally, in order to help genetic improvement, constructing a breeding value estimation model for fattening, slaughtering and boning traits was set as an aim. Calves born from planned matings were put into a central self performance test at the age of 209 days on average. The test lasted 120 days. Calves with daily gain over 1100g were chosen for the test. After the end of self performence test (evaluation of bulls), bulls that were qualified for artificial insemination were put into a beef progeny test, in which their semen was used for random matings (without mating plan) in farms. Among the male progenies born, 12-15 calves were fattened. Only sires with available data from at least 10 progenies were involved in the evaluation. Fattened calves were randomly selected for slaughter (altogether n=352 individuals), respectively to date of birth. On every farm, bulls were kept untied, on growing litter, in opened stalls with excercise yard. Nutrition was based on ad libitum maize silage, 1.5-2.0 kg hay per day, and limitated amount of concentrate (1 kg per 100 kg live weight per day). At the beginning of the fattening period, date and live weight of animals were noted. Live weight was meaured monthly. At the end of fattening, date and final weight were noted. Days spent in progeny test, 92

Summery

live weight gain during test, daily gain from birth (g/day), daily gain in test (g/day), and net weight gain (g/day) were calculated. At the end of fattening period, muscularity of bulls was scored by the official type classifiers of Association of Hungarian Simmental Breeders on a 1-9 points scale. At arrival to slaughter house, bulls were weighed to calculate weight loss during transport. After slaughter, fat content (abdominal- and kidney fat, kg) and carcass weight (kg) were measured, and carcasses were scored according to the rules of (S)EUROP classification system. After 24 hours of refridgeration, right side carcasses of 3 progenies per sires were boned (n=68 right side carcasses altogether). Fattening data were statistically evaluated using ANOVA, where independent factor was year. Mean, standard deviation, variation coefficient (cv%), minimum and maximum values were calculated for all parameters. Differences between years were observed by LSD-test. The same method was applied when evaluating progeny groups by sires. Effect of environmental factors, population genetics parameters, and breeding values were estimated by sire model. Among the factors evaluated, farm and age at slaughter (categorised by months) were taken as fixed effects, while sire as a random effect. In case result of sire model revealed a significant effect, reliability of differences between effects of different factors was tested by LSD-test, using SPSS 9.0. Genetic variance – variance between paternal halfbrother progeny groups, and environmental (error) variance, variance in the same progeny group were also estimated. Phenotypic variance was calculated as the sum of genetic and environmental (error) variances. Heritability (h²) was determined as the quotient of genetic- and phenotypic variance. Data were prepared for evaluation in Microsoft Excel XP, and evaluation was carried out using Harvey’s (1990) Least Square Maximum Likelihood Computer Program. In the author’s development for the Summary

93

improvement of beef index, breeding value indexes were calculated from breeding values of the different traits, using weighing factors applied in the common German, Austrian, Italian, Czech, and Hungarian breeding value estimation system. In the index, net weight gain represented 44%, while yield grade- and (S)EUROP muscularity breeding values 28% both. This was the way of determining absolute beef index. To calculate relative beef index, average was taken as 100, and the index was the expression of difference from the average (100). Examination of fattening traits of different sired Hungarian Simmental bull calves revealed that despite the consequent selection for dairy traits during the last decades, beef production traits as slaughter value (yield grade: 59%, lean meat rate: 71%) and daily gain (daily gain in test:1250g/day) fulfil, or even exceed the requirements set in high quality beef production. Effect of sire was the strongest on type classification score for muscularity (73.9%) and on lean meat rate (67.3%). This implies that selection for improvement of these two traits can be efficient, remarkable genetic progress can be realized in the population. In the improvement of beef traits, it is a promising result that type classification muscularity score is mainly affected by sire, so type classification plays an important role in the selection for better beef production. Heritabilities of type classification muscularity score and (S)EUROP muscularity of carcass were different (h2 = 0.36, and h2 = 0.52, respectively). Medium heritability value of daily- and net weight gain (h2 = 0.59) reveal that this trait is mainly influenced by genetic factors. Heritability of lean meat rate was 0.57, however standard error was surprisingly high and repeatability low. EUROP fattyness score had a medium heritability, h2=0.36. This implies that this trait is strongly affected by age at slaughter 94

Summery

and nutrition during fattening, which is a motivation to standardize these factors in progeny test. Heritability of yield grade was low (0.27), which means that this trait is not definitely necessary to be involved in the selection. Results of experiments proved that correlation between beef production traits have not changed significantly during the last decade. Correlation coefficients between type classification muscularity score, weight gain traits, and (S)EUROP muscularity were low, although significantly positive (P<0.01). Age at slaughter (months) showed strong negative correlation (P<0.01) with weight gain traits (daily gain: r=-0.68; gain during fattening: r=-0.62); net gain: r=-0.68). Contradictory to some other publications, a weak negative correlation was revealed between EUROP fattyness score and age at slaughter (r = -0.24; P<0.01). EUROP fattyness score showed negative correlation with weight gain traits (daily gain: r=0.26; daily gain in test: r=0.24; net gain: r=0,27; P<0.01). Yield grade was correlated weakly but significantly positively (P<0.01) with type classification muscularity score and net weight gain (bony meat production). It was concluded that intensity of fattening declined with age, while amount of muscle (lean meat production) increased. These results – especially the one about fat content – are urging the reconsideration of elder fattening thecnologies, particularly the fattening of young bulls slaughtered at the age of 16-18 months. Results show that meat production capacity of young bulls exceeded those of elder generations’, so bulls can be fattened to a higher slaughter weight and to an elder age (even till 24 months of age) without an excessive fat production. Regarding the calculated breeding values, there were remarkable distinctions between estimated progeny differences of different sires. Mean values of fattening and slaughtering parameters indicate a high quality of Summary

95

production level, and selection based on differences between progeny groups is reassuring. It can be concluded that modernisation of breeding value estimation – above all, the introduction of progeny test, and a selection method involving results in a uniform approach – gives a chance to keep the present level or even reach an improvement in fattening and slaugtering parameters, besides the milk production traits in Hungarian Simmental breed. However, further examinations are needed to support present results.

96

Summery

10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás köszönettel tartozom témavezetőmnek, dr. Stefler József professzor úrnak, aki a doktori eljárás során értékes tanácsokkal látott el, mind az adatgyűjtés terén, mind pedig a dolgozat összeállításakor. Köszönöm dr. Holló István professzor úr segítségét, aki tanszékvezetőként támogatta tevékenységemet és a disszertáció elkészülését. Hálás köszönettel tartozom kollégámnak dr. Húth Balázsnak akinek a bíztatására kezdtem el PhD tanulmányaimat, a vizsgálatokat, aki folyamatosan figyelemmel kísérte munkámat és mindenben segítségemre volt. Hálásan köszönöm dr. Polgár J. Péter úr támogatását, aki a minősítő vágások elindításakor és további szervezésekor volt kollégáival együtt segítségemre, akihez bármikor fordulhattam kérdéseimmel. Köszönettel tartozom dr. Bene Szabolcs úrnak önzetlen, odaadó segítségéért, amit az adatok kiértékelése során nyújtott. Köszönöm dr. Szabari Miklós úr önzetlen segítségét, bíztatását. Köszönöm a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete támogatását, Tóth Róza elnök asszonynak és Rácz Károly elnök úrnak, és az Elnökség tagjainak, hogy lehetővé tették tanulmányaim elvégzését. Köszönettel tartozom Harmat Ákos úrnak - aki az adatgyűjtés idején az egyesület tenyésztésvezetője volt - és Vágó Barnabás küllemi bírálónak a vágás

Köszönetnyilvánítás

97

előtti élő állapotban elvégzett küllemi bírálatokért, a minősítő vágások során nyújtott segítségükért. Köszönöm továbbá a hizlalást végző taggazdaságok vezetőinek és munkatársainak – Bertalan Barna, Schweitzer József, Horváth Géza, Szocsics Vilmos, Békési Imre, Fábián József, Zabos Imre, Kiss Károly éps Kardos József uraknak és Szabóné Bogdán Judit, úrhölgynek, – önzetlen és odaadó segítségüket, amely nélkül a dolgozat nem készülhetett volna el. Köszönettel tartozom a két vágóhídnak Zalahús Rt. és KO-BOR Hús Kft., vezetőinek és dolgozóinak, hogy vállalták a minősítő vágásokat. Hálásan köszönöm barátaimnak, ismerőseimnek, akik a minősítő vágások alkalmából az adatgyűjtés során a vágóhídon voltak a segítségemre. Köszönöm Prikk Orsolya nyelvi lektori munkáját, dr. Vetséné dr. Zándoki Rita szakmai angol nyelvi fordítását és Szalai Norbert lelkiismeretes munkáját a dolgozat számítógépes szerkesztéséért. Köszönettel és hálával tartozom Szüleimnek a bíztatásért és a lehetőségért, hogy tanulhattam. Végül,

de

messze

nem

utolsó

sorban

köszönöm

Családomnak,

feleségemnek és lányaimnak hogy megteremtették azt a biztos családi hátteret, ami nélkül lehetetlen lett volna életem e pontjáig eljutni. Köszönöm azt a megértő szeretetet és türelmet, mellyel munkám során támogattak és segítettek. 98

Köszönetnyilvánítás

11. IRODALOMJEGYZÉK 1.

Avendaño-Reyes, L. - Torres-Rodríguez, V. - Meraz-Murillo, F. J. Pérez-Linares, C. - Figueroa-Saavedra F. - Robinson, P. H. (2006): Effects of two ß-adrenergic agonists on finishing performance, carcass characteristics, and meat quality of feedlot steers. J. Anim. Sci., 84. 3259-3265.

2.

Baker, F. H. – Miller, M. E. (1984): Beef cattle science handbook Westwiew Press Sydney 20. 218-227.

3.

Balika, S. – Somogyi, S. (1971): A száraz takarmánykeverékkel hizlalt magyartarka növendék hízóbikák hizlalási és vágási eredményei. Állattenyésztés, 20. 2. 109-120.

4.

Balika, S. (1990): A húshasznú szarvasmarha típusformálása. Vágóállat és Hústermelés. 20. 7. 31-34.

5.

Baumung, R. – Sölkner, J. (1999): Ökologischer Gesamtzuchtwert – was müßte anders sein? Seminarunterlageen genetischer Ausschuß, 3846.

6.

Bárczy, G. – Boda, I. – Gondolovics, L. (1963): Magyartarka x charolais F1 és magyar tarka növendékbikák összehasonlító hizlalása. Állattenyésztés, 12. 4. 297-315.

7.

Bárczy, G. – Boda, I. (1964): Magyartarka x charolais F1 és magyar tarka növendéküszők összehasonlító hizlalása. Állattenyésztés, 13. 2. 115-124.

8.

Bárczy, G. – Boda, I. – Balika, S.: (1966) Magyartarka növendékbikák hizlalása különböző súlyhatárokig. Állattenyésztés, 15. 2. 115-132.

9.

Bjelka, M. - Subrt, J. - Polách, P. - Krestynová, M. - Uttendorfsky, K. (2002): Carcass quality in crossbred bulls in relation to SEUROP system grading. Czech J. Anim. Sci., 47. 467-475.

Irodalomjegyzék

99

10.

Bocsor, G. (1960): A magyar tarka marha. Akadémiai Kiadó

11.

Bodó,

I.

(1994):

Charolais

szarvasmarha.

Magyar

Charolais

Tenyésztők Egyesülete. 4-5. 12.

Bognár, L. – Mészáros, M. (1999): Áttekintés a tenyészértékbecslés módszerének fejlesztéséről, az új tenyészértékek felhasználásának távlatai. Holstein Magazin, 1. 10-12.

13.

Boettcher, P. J. – Dekkers, J. C. M. – Kostad, B. W. (1998): Development of an udder health index for sire selection based on somatic cell score, udder conformation, and milking speed. J. Dairy Sci. 81. 1157-1168.

14.

Bozó, S. – Sárdi, J. – Kollár, N. (1991): A hasított test összetétele különböző ivarú és genotípusú vágómarháknál. Állattenyésztés és Takarmányozás, 40. 1. 35-48.

15.

Bozó, S. (2002): Vágómarhák objektív minősítésének szükségessége. Mezőhír 2002. 01. január.

16.

Buckley, B. A. - Baker, J. F. - Dickerson, G. E. - Jenkins, T. G. (1990): Body composition and tissue distribution from birth to 14 months for three biological types of beef heifers. J. Anim. Sci., 68. 3109-3123.

17.

Butterfield, R. M. – Berg, R. T. (1972): Proc. Brit. Soc. Anim: Prod:, Edinburgh, 1972. 109.

18.

Burnham, D. L. - Purchas, R. W. - Morris, S. T. (2000): The realationship between growth performance and feed intake of bulls and steers at pasture. Asian-Australian Association of Animal Production Societies, 13. 165.

19.

Burstaller, G. – Huber, a. – Rosenberg, E.- Edelmann, P. Spatz, G. (1985): Bayer Lander J. b. 62. 35-48. München-Basel-Wien.

20.

Cartwright, T. C. (1971): Objektives in crossbreeding. MLC. National Conference, Publes, Scotland, 26.

100

Irodalomjegyzék

21.

Crews, D. H. - Pollak, E. J. - Weaber, R. L. - Quaas, R. L. - Lipsey, R. J. (2003): Genetic parameters for carcass traits and their live animal indicators in Simmental cattle. J. Anim. Sci., 81. 1427-2433.

22.

Czakó, I. (1979): Egy kitűnő apai vonal. Magyar Mezőgazdaság. 34. 42. 25-26.

23.

Csomós, Z.- Czakó, J.- Ferencz, G.- Nagy, N- Várkonyi, J.(1974): A tenyészbikák sajátteljesítményének és ivadékainak vizsgálati módszere Magyarországon Állattenyésztés 23. 5. 33-43.

24.

Csukás, Z. (1952): Általános állattenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.

25.

Dodenhoff, J. – Krogmeier, D. (2001): Zucht auf Gesundheit und Fitness beim Fleckvieh. 24. Kongress der Europäischen Vereinigung der Fleckviehzüchter. 10 - 14. 10. 2001. Románia, Brasov.

26.

Dodenhoff, J. – Krogmeier, D. (2002): Genetische Trend für Fleckvieh in Bayern. 4. Fleskviehseminar AGÖF. Stass/Zillerthal. 05. 04. 2002.

27.

Dohy, J. (1979): Állattenyésztési genetika. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest.

28.

Dohy, J. (1982): A húsmarha – állományok termeléshatékonyságának fokozása

szelekcióval

és

keresztezés

útján.

Nemzetközi

Mezőgazdasági Szemle. 26. 5. 35 – 37. 29.

Dohy, J. (1999): Genetika állattenyésztőknek. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

30.

Ender B. - Nürnberg, G. - Ender, K. - Szűcs E. (2001): Hegyitarka és holstein-fríz növendék hízóbikák minőségének összehasonlítása növekedésük során. Állattenyésztés és Takarmányozás, 50. 4. 317-332.

31.

Faulkner, D. B. - Parett, D.F. - McKeith, F. K. - Berger, L. L. (1990): Prediction of fat cover and carcass composition fom live and carcass measurements. J. Anim. Sci., 68. 604-610.

Irodalomjegyzék

101

32.

Fürst, C. (1999):Gesamtzuchtwert im internationalen Vergleich. 4. Seminar des genetischen Ausschusses der ZAR (Arbeitsgemeinschaft österreichischer Rinderzüchter)

33.

Fürst, C. (2001): Zucht auf Fitness und Gesundheit beim Fleckvieh – Nutzungsdauer und Langlebigkeit. 24. Kongress der Europäischen Vereinigung der Fleckviehzüchter. 10 - 14. 10. 2001. Románia, Brasov.

34.

Gottschalk, A. (1987): Tierbeurteilung Rinden bewertungssystem. München.

35.

Gravert, H. O. (1962/63): Untersuchungen über die Erblichkeit von Fleischengenschaften beim Rind. Tierzucht und Züchtungsbiologie, 78. 49-139.

36.

Gregory, K. E. - Ford, J. J. (1983): Effects of late castration, zeranol and breed group on growth, feed efficiency and carcass characteristics of late maturing bovine males. J. Anim. Sci., 56. 771-780.

37.

Gregory, K. E. - Cundiff, L. V. - Koch, R. M.- Dikeman, M. E. Koohmaraie, M. (1994): Breed effects and retained heterosis for growth, carcass, and meat traits in advanced generations of composite populations of beef cattle. J. Anim. Sci., 72. 833-850.

38.

Gombácsi, P. (2009): Beszámoló a novemberi tenyészértékbecslés eredményeiről. Szakbizottsági ülés, Bonyhád, 2009. december 15.

39.

Guba, S. – Bárczy, G. (1963): A szarvasmarha ivadékvizsgálat helyzete

Magyarországon.

Időszerű

kérdések

a

szarvasmarha-

tenyésztés köréből. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 223-233. 40.

Guba, S. (1964): A legmegfelelőbb szarvasmarha ivadékvizsgálati eljárás hazai módszerének kidolgozása. Kandidátusi értekezés.

41.

Guba, S. (1966): Szarvasmarha-tenyésztésünk időszerű kérdései. Állattenyésztés, 15. 2. 101 -114.

102

Irodalomjegyzék

42.

Guba, S. (1970): Az Európai Tarkamarha-tenyésztők Szövetségének ajánlása

a


örökítésének

vizsgálatára.

Állattenyésztés 19. 1. 1-7. 43.

Guba, S. (1973): Beszámoló az Európai Tarkamarha Tenyésztők Szövetségének 1972. évi üléséről. 22. 1. 21-28.

44.

Guba, S. – Dohy, J. szerk. (1979): Szarvasmarha-tenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági kiadó.

45.

Guba, S. – Stefler, J. (1981): Merre tart a hegyitarka fajta tenyésztése? Szaktanácsok. Mezőgazdasági Főiskola Kaposvár, 3. 5-9.

46.

Guba, S. (1985): A szarvasmarha tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Bp.

47.

Hansen, O. K. (2000): Eutergesundheit – Leistungsprüfung und Erfassung von Mastitis. Züchtunskunde 72. 459-464.

48.

Harangi, S. – Béri, B. – Gazdóf, K. – Czeglédi, L. (2008): Különböző genotípusú

növendékbikák

sajátteljesítmény-vizsgálat

alatti

teljesítményének értékelése. (AWETH) 4. Különszám. 128-136. 49.

Harangi, S. – Béri, B. (2009): Ultrahang felhasználása a magyartarka fajta javítására. A magyartarka. 9. 1. 12-14.

50.

Hickey, J. M. - Keane, M. G. - Kenny, D. A. - Cromie, A. R. Veerkamp, R. F. (2007): Genetic parameters for EUROP carcass traits within different groups of cattle in Ireland. J. Anim. Sci., 85. 314-321.

51.

Holló, G. – Seregi, J. - Nürnberg, K. - Ender, K. – Repa, I. – Holló, I. (2005): Az eltérő takarmányozás hatása magyar szürke és holstein-fríz fajtájú növendék bikák hízékonyságára és vágási eredményeire. Állattenyésztés és Takarmányozás, 54. 6. 555-565.

52.

Holló, G. – Egri, E.- Repa, I.- Holló, I.(2009): Magyartarka szarvasmarha vágóértéke és a röntgen komputer tomográf vizsgálattal

Irodalomjegyzék

103

nyert adatok közötti összefüggések elemzése. Animal welfare, etológia és tartástechnológia. (AWETH) 5. 2. 77-99. 53.

Houghton, P. L. - Turlington, L. M. (1992): Application of Ultrasound for Feeding and Finishing Animals: A Review. J. Anim. Sci., 70. 930941.

54.

Húth, B. (2006): A magyartarka tenyésztés helyzete és jövőbeni perspektívái. Génbank Semex szakmai nap, Mezőhegyes. 9. 10. 2006.

55.

Húth, B. (2010): A magyartarka tenyésztés aktuális helyzete, jövőkép. Regionális közgyűlések, 2010. március 2-12.

56.

Jahresbericht (2005): Bayerische Landesanstalt für Landwirtschaft, Institut für Tierzucht. München.

57.

Journaux,L. (1994) Description et évalution génétique de la morphologie des doius allaitants en France. Performance recording of animals: State of the Art. EAAP Publication, Comnission Animal Genetics, 32-40.

58.

Karakoz, A. (1964): Genetik der Landwirtschaftlichen Nutztiere Staatlicher Landwirtschaftsverlag, Pozsony.

59.

Komlósi, I. – Márton, I. – Mészáros, M. (1999): Torzítatlan tenyészérték. Magyar Állattenyésztők lapja, 10. 13.

60.

Korchma, Cs. (1986): Eltérő technológiával hizlalt, különböző genotípusú növendék bikák vágási és küllemi értékmérőinek összefüggés-vizsgálata

a

húshasznú

tenyészbikák

szelekciós

rendszerének korszerűsítése érdekében. Doktori értekezés. Gödöllő. 61.

Lányi, I-né (1987): Eltérő energiaszinten hizlalt magyartarka x holstein-fríz (R1-R2) növendék üszők hizlalási és vágási eredménye. Állattenyésztés és Takarmányozás, 36. 4. 313-319.

62.

Laborde, F. L. - Mandell, I. B. - Tosh, J. J. - Wilton, J. W. - BuchananSmith, J. G. (2001): Breed effects on growth performance, carcass

104

Irodalomjegyzék

characteristics, fatty acid composition, and palatability attributes in finishing steers. J. Anim. Sci., 79. 355-365. 63.

Lengyel, Z. - Husvéth, F. - Polgár, J. P. - Szabó, F. - Magyar, L. (2003): Fatty acid composition of intramuscular lipids in various muscles of Holstein-Friesian bulls slaughtered at different ages. Meat Sci., 65. 593-598.

64.

Mészáros, Gy. (1977): Új módszerek a szarvasmarhák testméreteinek felvételére és testarányainak elemzésére. Állattenyésztés. 26. 6. 525530.

65.

Mészáros, Gy. (1983): Hústermelő-képesség vizsgálata és javításának lehetőségei

szelekcióval

egyirányú

húshasznosítású

hegyitarka

állományokban. Kandidátusi értekezés. Budapest. 66.

Miesenberger, J. – Fürst, C. (2003): Was bringt die Zucht nach dem Ökonomischen gesamtzuchtwert? 25. Kongress der Europäischen Vereinigung der Fleckviehzüchter. 6 - 12. 9. 2003. Serbien,

67.

Nagy, I. (2000) Bevezetés a kvantitatív genetikába. Jegyzet Kaposvári Egyetem állattudományi Kar, Kaposvár.

68.

Nagy N.- Holló I.- Tőzsér J.: (1996): Tenyésztésszervezés, törzskönyvezés és teljesítmény-vizsgálatok. In: Az állattenyésztés alapjai. Szerk.: Nagy N. Mezőgazda Kiadó, Budapest

69.

Nagy, N. (1980): A húshasznú szarvasmarha STV tesztjeinek módszertani kérdései. Állattenyésztés 29. 3. 207-216.

70.

Nagy, Z-né – Sándi, O. – Sárdi, J. – Bárány, I. (1981): Hereford növendék bikák eltérő intenzitású, tömegtakarmányra alapozott hizlalása, különböző hizlalás végi testtömegig. Állattenyésztés és Takarmányozás, 30. 3. 239-255.

71.

Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (2002): Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex 3. Budapest.

Irodalomjegyzék

105

72.

Preston, T. R. – Willis, M. B. (1974): Intensive beef production. Second edition, Pergamon Press.

73.

Philipson, J. (2000): Strategien zur Verminderung von Kälberverlusten (Totgeburten) durch Selektion. Züchtungskunde. 72. 440-449.

74.

Polgár, J. P. (1997): Magyar tarka és Holstein-fríz tenyészbika jelöltek STV

eredményinek

értékelése

származási

és

ivadékvizsgálati

adatokkal összefüggésben. Kandidátusi értekezés. Keszthely. 75.

Polgár, J. P. – Wagenhoffer, Zs. – Grubics, Zs. – Hornyák, Z. – Török, M. – Lengyel, Z. – Szabó, F. (2005): Red angus F1 és R1 hízómarhák vágási és csontozási eredményeinek értékelése. Állattenyésztés és Takarmányozás, 54. 2. 109-120.

76.

Price, J. F. – Pfost, H. B. - Pearson, A. M. - Hall, C.W. (1958): Some observations on the use of ultrasonic measurements for determining fatness and leanness in live animals. J. Anim. Sci., 17. 1156.

77.

Regiusné Mőcsényi, Á. – Sárdi, J. – Kemenes, M. – Szentmihályi, S. – Török, I. (1985): Tejelő típusú növendékmarha-hizlalás gazdasági abrak nélkül. Állattenyésztés és Takarmányozás, 34. 5. 419-427.

78.

Reinsch, G. (2000): Züchtungskonzepte für Eutergesu8ndheit. Züchtungskunde, 72. 465-470.

79.

Ríos-Utrera, A. – Cundiff, L. V.

Gregory, K. E. – Koch, R. M.

Dikeman, M. E. – Koohmaraie, M. –Velck, L. D. (2005): Genetic analysis of carcass traits of steers adjusted to age, weight, or fat thickness slaughter endpoints. Jim. Sci. 83. 764-776. 80.

Röhrmoser, G. (2004): Ländebericht 2004 Stand der Fleckviehzucht in den Ländern der EVF.

81.

Rumph, J. M. - Shafer, W. R. - Crews, D. H. - Enns, R. M. - Lipsey, R. J. - Quaas, R. L. - Pollak, E. J. (2007): Genetic evaluation of beef

106

Irodalomjegyzék

carcass data using different endpoint adjustments. J. Anim. Sci., 85. 1120-1125. 82.

Schandl, J. (1962): Szarvasmarha-tenyésztés 4. kiadás Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

83.

Scholz, A. M., Förster, M. (2006): Genauigkeit der DualenergieRöntgenabsorptiometrie

(DXA)

zur

Ermittlung

der

Körperzusammensetzung von Schweinen in vivo. Arch. Tierz., 49. 462-476. 84.

Schwarz, F. J. - Kirchgessner, M. - Heindl, U. - Augustini, C. (1995): Zum Einfluss unterschiedlicher Rohrprotein- und Energiezufuhr auf Mast- und Schlachtleistung von Fleckvieh-Jungbullen. 2. Mitt.: Schlachtkörper- und Fleischqualität sowie Auswirkungen auf den Rohrproteindedarf. Züchtungskunde, 67. 62-74.

85.

Shanks, B. C. - Tess, M. W. - Kress, D. D. - Cunningham, B. E. (2001): Genetic evaluation of carcass traits in Simmental-sired cattle at different slaughter end points. J. Anim. Sci., 79. 595-604.

86.

Sitányi, L. (1991): A szarvasmarhák küllemi bírálata. Egyetemi jegyzet Kaposvár.

87.

Sölkner, J. – Miesenberger, J. (2001): Zuchtziel und Gesamtzuchtwert beim Zweinutzungsrind. 24. Kongress der Europäischen Vereinigung der Fleckviehzüchter. 10 - 14. 10. 2001. Románia, Brasov.

88.

Stefler, J. (1992): A magyartarka törzskönyvezésének és küllemi bírálatának szabályzata. (szerk.) Kocsér.

89.

Stückler, P. (2007): Gedanken zur zukunft der Zweinutzungsrasse Fleckvieh.

27.

Kongress

der

Europäischen

Vereinigung

der

Fleckviehzüchter.Croatia, Zagreb. 107 - 113.

Irodalomjegyzék

107

90.

Szabó, F. (1981): Újabb adatok a hereford vérségű növendék hízóbikák hizlalási és vágási eredményéhez. A Keszthelyi Mezőgazdaságtudományi Kar Közleményei, 23. 1. 3-26.

91.

Szabó F. - Nagy N. (1985): A különböző genotípusú hízó bikák hasított testszöveti

összetételének

becsülhetősége.

Állattenyésztés

és

Takarmányozás, 34. 6. 515-519. 92.

Szabó,

F.

(1990):

szarvasmarhafajták

Adatok reciprok

a

magyartarka

keresztezéséről.

és

a

hereford

Állattenyésztés

és

Takarmányozás, 39. 2. 129-136. 93.

Szabó, F. – Polgár, J. P. – Szegleti, Cs. – Arany, P. (1993a): Holsteinfríz bikák és tinók növekedése, vágóértéke és húsminősége. 1. közlemény: Növekedési tulajdonságok, hizlalási eredmények. Állattenyésztés és Takarmányozás, 42. 1. 15-23. Szabó F. - Polgár J. P. - Szegleti Cs. - Ács I. (1993b): Holstein-fríz bikák és tinók növekedése, vágóértéke és húsminősége. 2. közlemény: Vágási eredmények. Állattenyésztés és Takarmányozás, 42. 2. 109115. Szabó F. - Polgár J. P. - Szűcs E. - Farkasné Zele E. (1993c): Holstein-fríz bikák és tinók növekedése, vágóértéke és húsminősége. 3. közlemény: Csontozási eredmények, húsminőség. Állattenyésztés és Takarmányozás, 42. 3. 227-234. Szabó F. - Polgár J. P. - Farkasné Zele E. - Lengyel Z. - Holló I.

94.

95.

96.

(2002): Újabb adatok a holstein-fríz növendékbikák vágóértékének és húsminőségének életkortól függő változásához. Állattenyésztés és Takarmányozás, 51. 6. 577-585. 97.

Szabó, F. (2004): Általános állattenyésztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest

98.

Szabó, F. (2005): Húsmarhatenyésztés. Mezőgazda kiadó, Bp.

108

Irodalomjegyzék

99.

Szajkó, L. (1984): Szakosított tejtermelés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

100. Szentpéter, J. – Bozó, S. – Dunay, A. – Gombácsi, P. – Szűcs, E. – Ács, I. – Rada, K. – Karle, G. – Csiba, A. (1987): A válogató keresztezésből származó növendék hízóbikák hizlalási eredményei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 36. 6. 489-502. 101. Szmodits, T. (1990): A holstein-fríz Magyarországon Az Állami Gazdaságok

Országos

Egyesülete,

Szarvasmarha-tenyésztési

szakbizottság kiadványa. 102. Szőke, Sz. – Komlósi, I. (2000): A BLUP modellek összehasonlítása. Állattenyésztés és Takarmányozás. 49. 3. 231-245. 103. Tenyésztési Program (2009): Magyartarka tenyésztők egyesülete. 104. Thaller, G. (1997): Genetics and breeding for fertility. INTERBULLBulletin 25. 113-116. 105. Tischler, J. (2002): Fleckviehzucht im Wettbewerb mit speziellen Milchrassen. 4. Fleckviehseminar der AGÖF, 2002. április 5., Strass/Zillertal, Tirol. 106. Togashi, K. – Lin, C. Y. – Jokouchi, K. (2004): Overview of genetic evaluation in dairy cattle. Anim.sci.J. 4. 275-284. 107. Török, M – Polgár, J. P. – Kocsi, Gy. – Szabó, F. (2008): Ultrahanggal mért bőr alatti faggyúvastagság és rostélyos keresztmetszet-terület kapcsolata a vágott testen mért értékekkel hízottbika esetében. AWETH 4. különszám 225-232. 108. Tőzsér J. - Balázs F. - Márton I. - Zándoki R. (2003): Red és aberdeen angus

tenyészbika-jelöltek

teljesítményei

egy

tenyészetben.

Állattenyésztés és Takarmányozás, 52. 1. 39-50. 109. Tőzsér, J. – Domokos, Z. – Bujdosó, M. – Szentléleki, A. – Bakus, G. – Zándoki, R. – Minorics, R. (2004): A hosszú hátizom területének Irodalomjegyzék

109

mérése real-time ultrahangkészülékkel a charolais fajtában. Acta AgrariaKaposváriensis. 8. 2. 11-21. 110. Várhegyi, J-né – Sándi, O. – Szentmihályi, S. – Várhegyi, J. (1982): Silókukorica szilázsra alapozott növendékmarha hizlalás. Hereford típusú növendékbikák hizlalása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 31. 5. 399-406. 111. Van Tassel, C. P. – Wiggans, G. R. – Misztal, I. (2003): Implementationof a Sire-Maternal Grandsire Model for Evalution of Calving Ease in the United States. J. Dairy Sci. 86. 3366-3373. 112. Wiggans, G. R. – Misztal, I., - Vanvleck, L. D. (1988): Implementation of an animalm model for genetic evaluation of dairy cattle in the United States. J. Dairy Sci. 71. 54-69. 113. Wellman, O. (1926): A szarvasmarhák bírálata és törzskönyvezése. 114. Wolf, Gy. (1975): Tenyészbika jelöltek sajátteljesítmény (hízékonyság vizsgálata. Tudományos közlemények. Kaposvár, Mg. Főiskola. 1. 321. 115. Wolf, Gy. (1978): Tenyészbikák hústermelő örökítő-képességének megállapítása saját adataik és féltestvéreik vizsgálata alapján. Kandidátusi értekezés. Kaposvár. 116. ZuchtData (2008): Zuchtverschätzung Fleis. 117. Zsilinszky, L. (1999): A hazai egyedmodell bevezetése a szarvasmarhatenyésztésben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 48. 6. 604-606.

110

Irodalomjegyzék

12. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK Tudományos közlemények: Idegen nyelven: 1. Szabó, F. - Füller I. - Fördős A. - Keller, K. - Bene, Sz. (2010): Weaning

results

of

beef

Hungarian

Fleckvieh

calves.

1.

Environmental factors. Archiv für Tierzucht, 53. 1. 18-25. 2. Bene, Sz. - Füller, I. - Fördős, A. - Szabó, F. (2010): Weaning results of beef Hungarian Fleckvieh calves. 2. Genetic parameters, breeding values. Archiv für Tierzucht, 53. 1. 26-36. 3. Fördős, A. - Füller, I. - Bene, Sz. - Szabó, F. (2010): Weaning performance of beef Hungarian Fleckvieh calves. 3. Genotype x environment interaction. Archiv für Tierzucht, 53. 2. 123-129. 4. Kiss, B. – Bene, Sz. – Polgár, J. P. – Füller, I. – Stefler, J. – Szabó, F. (2010): Station performance test result of Hungarian Simmental Bulls. Acta Agraria Kaposvariensis. (megjelenés alatt) Magyar nyelven: 1. Füller, I. – Stefler, J. – Bene, Sz. – Kiss, B. – Fördős, A. – Szabó, F. –

Polgár,

J.

P.

(2009):

Hizlalási

és

vágási

paraméterek

öröklődhetősége és tenyészértéke a mai magyar kettőshasznosítású magyartarka fajtában. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58. 4. 315325. 2. Bene, Sz. – Fekete, Zs. – Fördős, A. – Füller, I. – Rádli, A. – Török, M. – Wagenhoffer, Zs. – Polgár, J. P. – Szabó, F. (2009): Különböző genotípusú növendék vágómarhák növekedése, vágóértéke és

A disszertáció témakörében megjelent publikációk

111

húsminősége. 1. közlemény: Hizlalási és vágási eredmények. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58. 1. 23-40. 3. Holló, G. – Füller, I. – Tóth, A. (2008): Magyartarka tenyészbikák hús-tenyészértékének

összehasonlító

elemzése.

Acta

Agraria

Kaposvariensis, 12. 4. Kiss, B. –Bene, Sz. – Füller, I. – Fördős, A. - Polgár, J. P. – Szabó, F. (2010): Magyartarka növendék bikák sajátteljesítmény-vizsgálati eredménye. Álattenyésztés és Takarmányozás. 59. 1. 11-22.

Proccedingsben megjelent abstractok Magyar nyelven: 1. Füller, I. – Húth, B. (2003): Hús ITV a magyartarka fajtában. X. Állattenyésztési

napok.

Nemzetközi

Szarvasmarha-tenyésztési

Tanácskozás. (szerk. Béri, B. – Farkas, B) 99-105. 2. Hornyák, Z. - Polgár, J. P. - Lengyel, Z. - Füller, I. (2005): Magyartarka növendékbikák rostélyos keresztmetszetének vizsgálata XI. Ifjúsági Tudományos Fórum. Keszthely, 2005. március 24. CD kiadvány, I/120., 1-5. Ismeretterjesztő közlemények: Magyar nyelven: 1. Füller, I. – Polgár, J. P. – Harmat, Á. – Húth, B. – Lengyel, Z. (2002): Beszáoló a hús ITV eredményeiről. A magyartarka. 2. 3. 2. Füller, I. – Polgár, J. P. – Harmat, Á. – Húth, B. – Lengyel, Z. (2003): Beszámoló a hús ITV eredményeiről. A magyartarka. 3. 1.

112

A disszertáció témakörében megjelet publikációk

Előadások: Idegen nyelven: 1. Füller, I. (2003): Bericht über die Ergebnisse die einheitliche Exterieurprüfung. Grub, 2003. október 17-18. 2. Füller, I. (2005): Bericht über die Ergebnisse die einheitliche Exterieurprüfung. Treviso, 2005. április 14-15. 3. Füller, I. (2000): Bericht über die Ergebnisse die einheitliche Exterieurprüfung. Grub 4. Füller, I. (2004): The current problems of the Fleckvieh breeding in the Europe. Fleckvieh in Hungary. Domasov, (CZ) 2004. szeptember 1 Magyar nyelven: 1. Lengyel, Z. - Füller, I. - Szabó, F. - Komlósi, I. - Polgár, J. P. (2004):

Tenyészértékbecslés

egyedmodellel

egy

magyartarka

tenyészetben. X. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely, 2004. április 29. 2. Füller, I. - Polgár, J. P. - Hornyák, Z. - Lengyel, Z. (2004): Magyartarka növendék bikák vágási adatainak értékelése. XLVI. Georgikon–napok, 2004. szeptember 16-17. 3. Füller, I. – Húth, B. (2003): Hús ITV a magyartarka fajtában. Nemzetközi Szarvasmarha-tenyésztési Tanácskozás, Debrecen, 2003. augusztus 18-19. 4. Füller, I. - Polgár, J. P. - Hornyák, Z. - Lengyel, Z. (2004): Új kihívások,

új

lehetőségek

a

mezőgazdaságban.

Magyartarka

növendék bikák vágási adatainak értékelése. XLVI. Georgikon napok, 29.


113

Poszterek: Idegen nyelven: 1. Polgár, J. P. - Füller, I. - Húth, B. - Lengyel, Z. - Stefler, J. (2004): The evalution of the fattening and slaughter results of the Hungarian Simmental bulls, 55th EAAP, Bled, 2004. augusztus 05-09. 2. Polgár, J. P. - Füller, I. – Török, M. - Bene, Sz. – Kiss, B. – Harmat, Á. – Húth, B. (2007) Examination of slaugter results of Hungarian Simmental paternal half-sib bulls. EAAP Dublin, 2007. augusztus 29. 3. Kiss, B. – Bene, Sz. – Fördős, A. – Polgár, J. P. – Szabó, F. – Füller, I. (2009): The fattening result of Hungarian Simmental bulls int he self performance test. Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége 28. Kongresszus, Siófok, 2009. szeptember 24. 4. Tórh, A. – Holló, I. – Füller, I. – Holló, G. (2009): Comparative analysis of beef merit index of Hungarian Simmental sires. Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége 28. Kongresszus, Siófok, 2009. szeptember 24. Magyar nyelven: 1. Polgár, J. P. - Hornyák, Z. - Lengyel, Z. - Füller, I. (2005): Magyartarka

bikák

rostélyos

keresztmetszet

nagyságának

összefüggése hizlalási és vágási paraméterekkel, Georgikon Napok CD kiadvány ISBN 963 9639 03 6, 1-5. Szakcikkek: Magyar nyelven: 1. Kiss, B. – Füller, I. – Bene, Sz. – Polgár, J. P. – Szabó, F. (2009): Magyartarka növendék bikák sajátteljesítmény-vizsgálati eredménye. A magyartarka. 9. 2. 19. 114

A disszertáció témakörében megjelet publikációk

2. Tőzsér, J. - Füller, I. - Bedő, S. (2003): 6.1.2. Magyartarka fajta. 121-136. Történelmi állatfajtáink enciklopédiája Tőzsér, J. Bedő, S. (szerk.)


115

13. A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉN KÍVÜL MEGJELENT PUBLIKÁCIÓK Tudományos közlemények: Magyar nyelven: 1. Szabó, F.- Füller, I. – Polgár, J. P.- Keller, K.- Lengyel, Z. (2006): Néhány tényező hatása a húshasznú magyar tarka borjak választási eredményére, Állattenyésztés és takarmányozás, 55. 2. 109-116. 2. Szabó, F. – Füller, I. – Fördős, A. – Keller, K. – Nagy, B. – Nagy, L. – Bene, Sz. (2006) : Húshasznú magyartarka borjak választási eredménye. Állattenyésztés és takarmányozás, 1. Közlemény: Környezeti hatások. 55. 4. 333-342. 3. Bene, Sz. – Füller, I. – Lengyel, Z. - Nagy, B. – Fördős, A. - Szabó, F. (2006): Húshasznú magyartarka borjak választási eredménye. Állattenyésztés

és

takarmányozás,

2.

Közlemény:

Genetikai

paraméterek, tenyészértékek. 55. 6. 505-519. 4. Fördős, A. – Füller, I. – Bene, Sz. – Szabó, F. (2008): Húshasznú magyar tarka borjak választási eredménye. 3. Genotípus x környezet kölcsönhatás. Állattenyésztés és Takarmányozás, 57. 1. 13-22. 5. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. (1999): A fejhetőségre irányuló szelekció lehetőségei magyartarka állományokban. Állattenyésztés és Takarmányozás, 4. 6. 650-651. 6. Húth, B. - Füller, I. (2006): A magyartarka tenyésztés helyzete és jövőbeni perspektívái. Állattenyésztés és takarmányozás, 55. Különszám 57-59 7. Zsuppán, Zs. – Fördős, A. – Bene, Sz. – Füller, I. – Szabó, F. (2010): Magyartarka

116

tehenek

első

ellési

életkorának

és

hasznos

A disszertáció témakörén kívül megjelent publikációk

élettartamának vizsgálata. Állattenyésztés és Takarmányozás, 59. 1. 33-43. Proccedingsben megjelent abstractok Idegen nyelven: 1. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. - Csapó-Kiss, Zs. (1998): An examination the milking ability of Hungarian Simmental cows. Quality adjustment of animal production and products to theEuropean Union standards. Research Reports of 6th International Symposium Animal Science Days, Portoroz. Supplement 30. 279284 2. Füller, I. (2006) : Strakatŷ skot v Mad’arsku. Euro Fleckvieh Fórum Brno, (CZ) 7-10. 3. Füller, I. (2009): Simmental Breeding in Hungary, Association of Hungarian Simmental Breeders is 20 Years Old. Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége 28. Kongresszus, Előadások kiadványa, ISBN 978-963-06-7433-1. 11-16. Magyar nyelven: 1. Húth, B. - Holló, I. - Csapó J.-né. - Füller, I. (1998): Magyartarka tehenek tejösszetételének vizsgálata. Új kihívások a mezőgazdaság számára az EU csatlakozás tükrében. XXVII. Óvári tudományos napok, I. k. 70-77. 2. Holló, I. - Húth, B. - Csapó-Kiss, Zs. - Füller, I. (1998): Hegyitarka tehenek

fejhetőségének

vizsgálata.

A

versenyképes

magyar

agrárgazdaság az évezred küszöbén. XL. Georgikon napok, III. k. 136-139.


117

3. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. (1999): Magyartarka tehenek tejleadási jellemzői. Agrárjövőnk alapja a minőség. XLI. Georgikon napok, Keszthely. 217-221. 4. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. (1999): Fejhetőségre irányuló szelekció lehetőségei hegyitarka állományokban. Kitörési pontok a magyar

állattenyésztésben.

Tudományos

Konferencia,

MTA

Agrártudományok Osztálya, Budapest. 5. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. (2001): Eredmények és tapasztalatok a magyartarka fejhetőség vizsgálatáról. XLIII. Georgikon Napok Keszthely. 677-681. 6. Húth, B. - Holló, I. - Fahr, R.D. - Stefler, J. - Roosner, F. - Füller, I. Mészáros, Gy. - Bakos, G. (2002): Fejhetőség és tőgymorfológiai vizsgálatok

magyartarka

tehénállományban.

Agrártermelés-

életminőség. XXIX. Óvári Tudományos Napok. 47. 7. Füller, I. - Húth, B. - Holló, I. (2002): Új kihívások a magyartarka tenyésztésben Agrártermelés-életminőség. XXIX. Óvári Tudományos Napok. 36. 8. Füller, I. (2006) : A magyartarka tenyésztésének helyzete Magyarországon. A tejágazat aktualitásai és kilátásai (szerk. Nábrádi, A. Béri, B.) Debrecen, 2006. 84-86. Előadások: Idegen nyelven: 1. Füller, I. (2004): Der Ungarische Fleckviehzuchtverband im Jahre 2003. Tale (SK) 2004. május 18. 2. Füller, I. (2005): Report of Hungary. Guadalajara, Mexikó, 2005. október 8.

118


3. Füller, I. (2006): Breeding strategies and philosophy of the Fleckvieh breed in V4 countries. EURO Flecvieh Fórum. Brno, 2006. szeptember 6. 4. Füller, I. (2007): Ist die Fleckviehkuh von heute auch die Fleckviehkuh von morgen? AGÖF Seminar, St. Veit/Glan, 2007. december 19. 5. Füller, I. (2008): Flecvieh Fleischnutzung in Ungarn. EVF-Forum Flecvieh Fleischnutzung. Grüne Woche in Berlin, 2008. január 1920. 6. Füller, I. (2004): Der Ungarische Fleckviehzuchtverband im Jahre 2003. Aarhus, (DK) 2004. június 20. 7. Füller, I. (2005): Fleckviehzucht in Ungarn. Länderbericht 2004. 26. EVF Kongresszus 2005. szeptember 3-8. Baden. Magyar nyelven: 4. Húth, B. - Füller, I. - Holló, I. (2003): A gépi fejhetőség javítására irányuló szelekció a magyartarka fajtában. VII. Tejtermelési tanácskozás, Keszthely. 5. Füller, I. - Húth, B. - Holló, I. (2000): A magyartarka szerepe az átalakuló mezőgazdaságban. Sano II. Nemzetközi Takarmányozási Szimpózium, nov. 13-14. Keszthely - Lajosmizse. 6. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. (2000): A gépi fejhetőség mutatószámának alakulása magyartarka állományokban. VI. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely, 7. Füller, I. (2001): A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete fejlesztési elképzelései

és

eredményei.

VI.

Hústermelési

Tanácskozás,

Keszthely.


119

8. Húth, B. - Holló, I. - Bakos, G. - Fahr, R.D. - Stefler, J. - Roosner, F. - Füller, I. - Mészáros, Gy. (2002): Tőgymorfológiai és tőgyegészségügyi vizsgálatok magyartarka tehénállományban. VIII: Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely. 9. Bognár, L. - Füller, I. (2003): A tejpiaci válság tenyésztési kihatásai. Tejtermelők Országos Nagygyűlése, Kecskemét, 2004. január 23. 10. Húth, B. - Füller, I. (2006):A magyartarka fajta múltja, jelene és jövőbeni perspektívái. Mosonmagyaróvár, 2006. február 28. 11. Füller, I. (2006): Tejtermelés helyzete a kisgazdaságokban. A tej ágazat aktualitásai és kilátásai. Debrecen, 2006. március 17. 12. Füller, I. - Húth, B. (2006): A magyartarka fajta Keszthely, 2006. április 6. 13. Húth, B. - Füller, I. (2006): A magyartarka tenyésztés helyzete és jövőbeni perspektívái. Gödöllő, 2006. április 10-11. 14. Füller, I. (2007): Az Egyesületről röviden. I. Fiatal magyartarka tenyésztők találkozója. Keszthely, 2007. január 26-27. 15. Füller, I. (2007): A magyartarka fajta múltja és jövője. Ünnepi Tanácskozás. Debrecen, 2007. március 19. 16. Füller, I. (2007): Az állatalapú támogatások aktuális helyzete és változásai. Keszthely, 2007. november 22. 17. Húth, B. - Füller, I. - Harmat, Á. (2008): Hol tart a magyartarka tenyésztés – erősségek, fejlesztési irányok és perspektívák. Gödöllő, 2008. április 11-12. 18. Szabó, F. – Füller, I. – Fördős, A. – Bene, Sz. (2008): Húshasznosítású magyartarka borjak választási teljesítménye. I. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok, Szarvasmarhatenyésztés szekció. Gödöllő, 2008. április 11-12.

120


19. Füller, I. (2009): A magyartarka fajta múltja, jelene és jövője. Szakmai nap Románia, Marosvásárhely, 2009. június 9. 20. Füller, I. (2009): Hegyitarka tenyésztés Magyarországon 20 éves a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete. Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége 28. Kongresszus, Siófok, 2009. szeptember 24.

Ismeretterjesztő közlemények: Idegen nyelven: 1. Füller, I. (2004): Aus der Serie „Fleckviehzucht in Európa”. Ungarn. Kleine, strebsame Fleckviehpopulation. Fleckviehzucht in Österreich, 2/2004. Magyar nyelven: 1. Holló, I. - Húth, B. - Füller, I. (2000): A magyartarka szarvasmarha. Kistermelők Lapja, 3. 6-7. 2. Füller, I. - Holló, I. - Húth, B. (2000): Mi lesz veled, magyartarka? Kettős haszon. „Új irányok”. Magyar Állattenyésztők Lapja. 28. 11. 7. 3. Húth, B. – Stefler, J. - Füller, I. (2001): Fejhetőség-vizsgálat és szaktanácsadás. Magyar Állattenyésztők Lapja. 29. 11. 4. Húth, B. - Holló, I. - Stefler, J. - Füller, I. (2001): Fejhetőségvizsgálat és szaktanácsadás. A magyartarka. 10. 1. 5. Húth, B. – Füller, I. (2002): Fejhetőség-vizsgálat – egyszerűen, gyorsan, pontosan. Holstein Magazin. 10. 2. 6. Húth, B. - Holló, I. - Fahr, R.D. - Stefler, J. - Füller, I. - Mészáros, Gy. - Bakos, G.(2002): Fejhetőség és tőgymorfológiai vizsgálatok magyartarka tehénállományban. A magyartarka. 2. 2. A disszertáció témakörén kívül megjelent publikációk

121

7. Stefler, J. - Füller, I. (2002) Világkongresszus Dél-Afrikában. A magyartarka. 2. 2. 8. Füller, I. – Húth, B. (2003): A magyartarka fajta értékei. Őstermelők lapja, 7. 6 9. Füller, I. (2004): Sikeres kiállítás és nemzetközi találkozó Kaposváron. A magyartarka, 4. 4. 10. Füller, I. - Szmodits, T. (2004): Ausztria szarvasmarha-tenyésztése. Magyar Állattenyésztők Lapja, XXXII. 5. 11. Harmat, Á. – Füller, I. (2004): Tenyésztési aktualitások. A magyartarka, 4 1. 12. Füller, I. - Húth, B. (2005): Merre tovább, magyartarka? (múlt, jelen és jövő) Őstermelők Lapja, 9. 3. 13. Rácz, K. - Füller, I. (2005): Bikabemutató Szombathelyen. A magyartarka, 5. 2. 14. Füller, I. (2006) : A magyartarka fajta jelene és jövőbeni perspektívái, Őstermelők Lapja X. 5. 63-64 15. Füller, I. – Polgár, J. P. – Húth, B. (2007): Magyartarka szakmai fórum. A magyartarka. 7. 4. 16. Füller, I. (2009): 20 éve a magyartarka tenyésztésért (I. rész). Magyar állattenyésztők lapja. 14. 6. 17. Füller, I. (2009): 20 éve a magyartarka tenyésztésért (II. rész). Magyar állattenyésztők lapja. 14. 7.

Poszterek Idegen nyelven: 1. Bene, Sz. - Füller, I. - Lengyel, Z. - Nagy, B. - Szabó, F. (2006): Genetic Parameters and breeding values of weaning results of 122


Hungarian Fleckvieh beef calves. EAAP Antalya, 2006. szeptember 17. 2. Fördős, A – Füller, I. – Polgár, J. P. – Bene, Sz. – Szabó, F.(2009): Genotype x environment interaction on weaning performance of beef type Hungarian Simmental calves. Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége 28. Kongresszus, Siófok, 2009. szeptember 24. 3. Húth, B. - Holló, I. - Füller, I. (2001): Genetic improvement of milkability of Hungarian Simmental cattle. 2001. FEZ. 26-29. August, Budapest, 51. 4. Húth, B. – Füller, I. – Holló, I. (2009): Selektion possibilities directed to the imporovement of milking ability in Hungarian Simmental breed. Európai Hegyitarka Tenyésztők Szövetsége 28. Kongresszus, Siófok, 2009. szeptember 24.


123

14. SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ Nevem Füller Imre. 1957. július 15-én születtem Bonyhádon. Nős vagyok, két gyermekünk van. Tanulmányaim: •

1971 – 1975 Petőfi Sándor Gimnázium Bonyhád (matematika-fizika tagozat)

•

1975 – 1980 Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kar, Keszthely (általános agrármérnöki diploma)

•

1991 – 1993 Közgazdaságtudományi Egyetem Pécs (közgazdasági szakokleveles agrármérnök diploma)

•

2002. Állami középfokú „C” német nyelvvizsga

•

2003 – Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar PhD-hallgató

Munkahelyeim: •

1980 – 1985 Szabadság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Kisvejke (800-as húshasznosítású magyartarka állomány telepvezető)

•

1985 – 2000 Pannónia Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, majd az átalakulás után Mezőgazdasági Részvénytársaság Bonyhád, (360-as kettőshasznosítású magyartarka állomány telepvezető, majd 1992-től főágazatvezető, 800 magyartarka tehén, 1200 anyajuh, 110 ha halastó irányítási munkái)

•

2000 – Magyartarka Tenyésztők Egyesülete (ügyvezető igazgató), munkakörömbe tartozik az Egyesület tenyésztési, törzskönyvezési, tenyészérték-becslési, fajtafenntartói tevékenységének irányítása. Az Egyesület gazdasági irányítása.

124

Szakmai önéletrajz

Szakmai-közéleti tevékenységek: •

1992 – 2000 Magyartarka Tenyésztők Egyesülete elnökségi és szakbizottsági tag

•

1994 – 2004 Vörösmarty Mihály Általános Iskola Gyermekekért Alapítvány kuratóriumi elnök.

•

1998 - 2003 Pannónia Mezőgazdasági Zrt. igazgatósági tag

•

2001-től Európai Hegyitarka Tenyésztő Szövetség elnökségi tag

•

2002-től Szimentáli Világszövetség elnökségi tag

•

2002-től Magyar Szarvasmarha-tenyésztő Szövetség Ellenőrző Bizottság elnök

•

2003 - 2006 Országos Mesterséges Termékenyítő Rt. igazgatósági tag

•

2004 – Húsmarha Tenyésztők és Marhahús Termelők Országos Szövetsége Ellenőrző Bizottság elnök

•

2009 - Európai Hegyitarka Tenyésztő Szövetség első elnökhelyettese

•

2009 -a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum tiszteletbeli docense

•

2010. március 15. FVM miniszter Ujhelyi Imre díjat adományozott.

Bonyhád, 2010. április 10.

Szakmai önéletrajz

125

15. MELLÉKLETEK 1. számú melléklet | A tenyészbika beszállítás állategészségügyi feltételei Környezeti mentesség igazolása: •

TBC-mentes környezet

•

Brucella-mentes környezet

•

Leucisis-mentes környezet

Egyedi mentesség igazolása: •

Szimultán intradermális tuberkulin próba negatív

•

Leucosis

•

Brucellosis

•

Leptospira: (szerológiai mentesség) L. pomona L. isterohaemorrhiae L. hardjo L. grippothyphosa L. sejroe L. canicola

•

Paratubercolosis (szerológiai negatív)

•

IBR/IPV (kétszeri negatív szerológiai eredmény) vírusneutralizációs vizsgálattal

•

BVD vírusmentesség igazolása ELISA módszerrel

•

BVD ellenanyag vizsgálat vírusneutralizációs próbával

•

Kéknyelv

Az állatokba beszállítás előtt legalább egy héttel Ivomec vagy Dektomax injekciót applikálta. 126

Mellékletek

2. számú melléklet | (S)EUROP izmoltság kategóriák

E

U

R

O

P

Forrás: Carl Green, European Commission, DG Agriculture

E

U

R

O

P


Mellékletek

127

3. számú melléklet | EUROP faggyúsági kategóriák

E

U

R

O

P


128

Mellékletek

4. számú melléklet | Rövidítések TÉ: tenyészérték SCC: szomatikus sejtszám KSTV: Központi Sajátteljesítmény Vizsgálat OMT Rt.: Országos Mesterséges termékenyítő Rt. BLT: Bayerische Landesanstalt für Landwirtschaft, Institut für Tierzucht OÁF: Országos Állattenyésztési Felügyelőség OTÁF: Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség MMI: Mezőgazdasági Minősítő Intézet OMMI: Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet MGSZH: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ÁTV: Állatenyésztési Teljesítményvizsgáló Vállalat ÁT Kft.: Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. KTI: Kettős Termelési Index CC teszt: Contemporary Companion STV: Saját Teljesítmény Vizsgálat real time: valós idejű P.8: Az ausztrál módszer szerinti bőr alatti faggyúvastagság mérés nyolcas pontja. (A referencia pont a 3. keresztcsonti csigolyánál húzott képzeletbeli függőleges és az ülőgumónál húzott képzeletbeli vízszintes metszéspontja.) ÜTV: Üzemi Teljesítmény Vizsgálat ITV: Ivadék Teljesítmény Vizsgálat CGF: Corn Glutein Feed NTTGY: nettó testtömeg-gyarapodás V%: Vágási százalék KPLSZ: Központi Lajstromszám Mellékletek

129

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS FÜLLER IMRE KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR

Recommend Documents