MISKOLCI EGYETEM EGÉSZSÉGÜGYI KAR EGÉSZSÉGÜGYI GONDOZÁS ÉS PREVENCIÓ SZAK VÉDŐNŐ SZAKIRÁNY
Civilizációs ártalmak gyermekkorban, különös tekintettel a mozgás szervrendszerre
Dr. Peja Márta
Bálint Fanni
Professor emiritus
2015.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 1.1.
Témaválasztás indoklása
3
1.2.
Hipotézisek
5
2. Szakirodalmi áttekintés 2.1.
A civilizáció fogalma
6
2.2.
Civilizációs ártalmak és betegségek
7
2.3.
A mozgás szervrendszer
9
2.3.1. A mozgás szervrendszer aktív és passzív része 2.3.2. A gerinc anatómiája 2.4.
9 11
A gerinc és a testtartás
15
2.4.1. A gerinc szerepe
15
2.4.2. A fiziológiás gerincgörbületek kialakulása
15
2.4.3. Jellemző testtartások
16
2.4.4. Tartáshibák
16
2.4.5. Gerincferdülés
20
2.5.
Fiziológiás testtartás különböző testhelyzetekben
22
2.5.1. Fiziológiás testtartás állásban
22
2.5.2. Fiziológiás testtartás ülésben
23
2.6.
Az emberi láb anatómiája
24
2.6.1. A láb felépítése
24
2.6.2. A láb fontosabb ízületei
25
2.6.3. A láb szerkezete
25
2.6.4. Lúdtalp
27
3. Vizsgálati anyag és módszer 3.1.
Vizsgálati anyag
28
3.2.
Vizsgálati módszer
28
1
4. Eredmények bemutatása 4.1.
Szabadidő eltöltése
4.2.
A rendszeres mozgás fontossága az iskolai testnevelés órákon kívül 31
4.3.
Nembeli különbségek
35
4.4.
A mozgásszervi elváltozások és az életminőség
36
29
5. Következtetések
39
6. Összegzés
41
Irodalomjegyzék Mellékletek
2
“Tekintve, hogy már tisztában vagyunk a rendszeres testmozgás szükségességével, elszomorító, hogy a fejlett világban sokan hivatkoznak arra, hogy nincs idejük rá. Egy humorista jegyezte meg, hogy ha nem lenne olyan messze a hűtő és a távirányító, sokan egyáltalán nem mozognának.” /John Robbins/
1. Bevezetés
1.1.
Témaválasztás indoklása
Szakdolgozatom témája a civilizáció káros hatásai a gyermekek egészségére, különös tekintettel a mozgás szervrendszerükre. Dolgozatomban a civilizációs ártalmak közül a mozgásszegény, ülő életmód és az ebből következő mozgásszervi elváltozások és betegségek kialakulását szeretném kutatni. Azért választottam ezt a témát, mert az ENSZ besorolása alapján Magyarország is a fejlett társadalmak kategóriájába tartozik, tehát a magyar emberek is” modern emberek”, modern életmóddal, modern szokásokkal, ezáltal érintettek a civilizáció káros hatásaival szemben. Arra szeretnék választ kapni, hogy a civilizált életmód milyen hatást fejt ki a Magyarországon élő gyermekek mozgás szervrendszerének fejlődésére. Ezt azért tartom fontosnak, hogy lehetőségünk nyíljon megelőzni a civilizáció által okozott életminőséget rontó, betegségeket előidéző károsodásokat, hogy a felnövekvő generáció számára esélyt adjunk egy egészségesebb életre, és arra, hogy a társadalom teljes értékű tagjává tudjanak válni. Minden történelmi kornak vannak egészséget károsító tényezői. Az őskorban a vadállatok, mérgező növények okozták az emberek korai elhalálozását, a középkorban járványok, fertőző betegségek pusztítottak, napjainkban, a XXI. században a civilizációs betegségek kerültek előtérbe. Ennek oka, hogy az elmúlt évtizedekben a fejlett ipari társadalmakban, gyors ütemben és jelentős módon megváltoztak az életkörülmények és az életviteli szokások, amely úgynevezett 3
„modern életmód” kialakulását eredményezte. A modern életmód az emberek kényelmét, komfort érzetét hívatott szolgálni. Ennek az életmódnak számtalan előnyét ismerjük. A villany, az áram és a víz háztartásokba történő bevezetése megkönnyítette
az
emberek
életét.
Az
úthálózatok
kiépülésével
és
a
személygépjárművek elterjedésével lecsökkentek a távolságok és az utazásra fordított menetidő. Az információs és kommunikációs eszközök fejlődése (televízió, számítógép, mobiltelefon) és széles körű elterjedése újfajta szabadidőtöltést eredményeztek.
A
technológiai
fejlődés
a
mai
napig
folyamatosan
és
megállíthatatlanul tart, és ez a fejlődés fejti ki életünkre a legnagyobb hatást. A modernizáció tehát egyértelműen megkönnyítette az életünket, de a túlzott kényelemnek csak pozitív velejárói vannak? Az emberek nagy része ülő munkát végez, alig mozog, rendszerint szabadidejét is az otthonában tölti, a számítógép vagy a televízió előtt. Sokszor napközben étkezni sincs ideje, így számára a legjelentősebb étkezéssé a vacsora válik, annak ellenére, hogy bizonyított tény, hogy az este elfogyasztott nagy mennyiségű táplálék a legegészségtelenebb. Az ülő életmód és a mozgáshiány természetellenes és nagy veszélyeket rejt. A táplálkozás minősége és milyensége tovább rontja a helyzetet. Időhiány miatt, sajnos, az emberek nagy része minél hamarabb le akarja tudni az étkezéseket, nem fordít elegendő időt arra, hogy minőségi, tápanyagban és vitaminokban gazdag táplálékot vegyen magához, beérik a gyorsételekkel, melyek különféle adalékanyagokat és tartósítószereket tartalmaznak. Ezek a testidegen anyagok folyamatosan mérgezik a szervezetet. Emellett a folyadékbevitel mennyisége is csökken és itt is mint az élelmiszereknél előtérbe kerülnek a magas szénhidráttartalmú és koffeintartalmú italok. A fejlett társadalmakba született gyermekekre pedig még erősebb hatást fejt ki a modern életforma. A mai gyermekeknek egyre több órán kell részt venniük, így sokáig az iskolapadban görnyednek. Hazaérkezve pedig sokkal szívesebben leülnek a számítógép elé, mint hogy valamilyen szabadtéri elfoglaltságot választanának. Ezen kívül nap, mint nap nehéz táskát kell cipelniük, amely szintén megterheli a csontozatot és az izomzatot. Összefoglalva az a véleményem, hogy a civilizáció, modernizáció káros hatást gyakorol az egészségünkre. A civilizációs betegségek fő oka az egyéni felelősségtudatnak a hiánya. Fontos annak a megértése, hogy az 4
egészségünk megőrzése a mi feladatunk. Sokszor az orvosoktól, külső szakemberektől várjuk a segítséget, noha mi magunk is sokat tehettünk volna korábban az egészség megtartásáért. Az egészség akkor válik értékké, amikor már megbetegedtünk, és kevés esély van a gyógyulásra. Ilyenkor merül fel a kérdés, csak sajnos már későn: miért nem figyeltem jobban? Miért kezeltem ilyen könnyedén az egészségem kérdését?
1.2.
Hipotézisek
Feltételezem, hogy a mai modern gyermekek közül többen választják a számítógépet szabadidős tevékenységnek, mint valamilyen szabadtéri elfoglaltságot (futball, tollaslabda stb.) Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a gyermekek gerincoszlopára, ezáltal a gyermekek nagy részénél hanyagtartás, scoliosis alakul ki. Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a gyermekek lábának boltozatos szerkezetére, ezáltal nagyobb számban fordul elő lúdtalp. Feltételezem, hogy azok a gyermekek, akik a mindennapos testnevelés mellett végeznek valamilyen rendszeres sporttevékenységet, azoknál nem vagy lényegesen kevesebb számban fordul elő tartáshiba és lúdtalp. Feltételezem, hogy a lányoknál nagyobb számban fordul elő ortopédiai eltérés, mint a fiúknál, tekintettel arra, hogy a fiúk szabadidejükben gyakrabban végeznek fizikai aktivitást (pl.: futball). Feltételezem, hogy a tartáshiba és a lúdtalp életminőséget rontó hatása már a gyermekek körében is tapasztalható. 5
2. Szakirodalmi áttekintés
2.1.
A civilizáció fogalma
Célszerűnek tartom a civilizáció szó értelmezését, és azt hogy az én témámban milyen meghatározással bír ez a fogalom. A civilizáció fogalma a 18. században, a felvilágosodás idején alakult ki, és a barbárság ellentéteként értelmezték. A szó először a francia nyelvterületen honosodott meg. A civilizáció a felvilágosodott észjárást és viselkedésmódot, az emberi nem felhalmozott tudásának birtoklását, illetve a pallérozott, kifinomult viselkedés készségét jelentette. Jól kivehető, hogy a civilizáció szót valamilyen kulturális fölény kifejezésével kötik egybe. Úgy gondolkoznak a francia felvilágosodás gondolkodói a világtörténelem menetéről, hogy az a vadembertől a barbárságon keresztül egy egyenes ívű fejlődés során vezet a civilizáltsághoz. A civilizáció eleve egy folyamat, egy fejlődési ív, egy egyirányú, pozitív út, ami előre mutat. Nemsokára azonban ez a szemlélet is megváltozik: a civilizációnak fokozatai vannak, ráadásul az emberiségen nem egyszerre vonul végig, hanem földrajzi értelemben és időbeni s különböző szintekre osztódik. Megjelenik a civilizáció szó többes száma: immáron nem egy egyetemes emberi civilizációról, hanem civilizációkról beszélnek. A civilizációval általában együtt emlegetik a kultúrát. Nagy múltú fogalom, sokkal régebbi a civilizációnál. A latin nyelvben a cultura szót a föld megművelésére használták, de az emberi elme kiművelésére is. Ez utóbbi jelentés kapcsolódott a civilizált viselkedés gondolatköréhez. A 19–20. századi társadalomtudományban civilizáció és kultúra lehetséges viszonyáról számos álláspont alakult ki. Némelyik nem egyértelmű, mégis bizonyos fajta tipológia felállítható. Leegyszerűsítve: az angol és a francia használatban kultúra és civilizáció gyakran szinonimaként fordul elő. A különböző kulturális minták egyének és a belőlük felépülő közösségek életmódját határozzák meg, és ezek összessége jelenti egy adott civilizáció karakterét. A német tudományos nyelvhasználat általában ellentétpárként kezeli a kultúra–civilizáció kettőst. Ebben 6
az értelemben a kultúra a közösség által birtokolt és generációról generációra örökített intellektuális javak összessége. A kultúra javait könyvek, festmények, épületek testesítik meg; az örökség letéteményese az értelmiség, amely tovább gazdagítja a kulturális örökséget. A hagyományozás az iskolarendszer segítségével történik: ez biztosítja az adott kultúra fennmaradását és továbbfejlődését. A civilizáció ebben a felfogásban az élet anyagi kerete: vonatok, gőzhajók, villamos, modern gyógyszerek, repülőgép, gázfűtés, újságok, rádió, televízió, számítógép stb. De miként lehetséges a civilizációnak, mint legtágabb emberi közösségnek ez a meghatározás? A legegyszerűbb válasz, hogy a civilizáció olyan egység, amely nemzeteket és országokat foglal magában, nagyobb és átfogóbb azoknál. Ez többnyire igaz, de nem általános igazság: ellenvetésként fölhozható Japán esete, amikor is egyetlenegy ország és politikai keret egyben jól fölismerhető önálló civilizációt is jelentett. Az esetek többségében egy civilizáció általában többféle etnikai, vallási vagy politikai közösséget egyesít. Az én témámban a civilizáció összevonható a modernitás kialakulásával. Ebben az értelemben tehát a civilizáció az ember társadalmi, gazdasági, technikai fejlettségét jelenti.
Dolgozatomban
a
civilizált
szót
a
fejlett,
ipari
társadalmakra
vonatkoztattam.
2.2.
Civilizációs ártalmak és betegségek
Az utóbbi időben az úgynevezett nem fertőző, hanem a civilizált életvitellel összefüggő megbetegedések hódítanak a fejlett, illetve nagyon fejlett országokban. Az orvostudomány rendkívüli fejlődése miatt napjainkra a korábbi, fertőző, járványszerűen előforduló betegségek visszaszorultak, azonban a lakosság egészségügyi állapota folyamatosan romlik. A korunkat jellemző egészségügyi helyzet tehát meglehetősen ellentmondásos: egyrészről egy igen korszerű orvosi háttér áll a jóléti társadalmak mögött, amely objektív tudományos ismereteket, széleskörű orvosi tapasztalatokat és fejlett gépparkot, műszerezettséget foglal magában. Másrészről azonban úgy tűnik, hogy 7
mindez kevésnek bizonyul a jelen szakmai kihívásait illetően, hiszen emberek tömegei betegszenek meg továbbra is. A kórházak telve vannak keringési-, mozgásszervi-, daganatos-, légzőszervi betegekkel. A lelki zavarok miatt egyre többen veszítik el lábuk alól a talajt, és keresnek menekülést valamilyen káros szenvedélyben. A civilizált országokban a modern életvitelnek megjelentek az egészséget károsító hatásai, melyeket civilizációs ártalmaknak nevezünk. A civilizációs ártalmaknak négy jellemző csoportja alakult ki.
Az első csoportba tartozik fizikai aktivitás drasztikus csökkenése, illetve egyoldalúvá válása, amelyet a gépesítés, az automatizálás, a közlekedés ülőkomfortja vont maga után A második csoport a túlfogyasztás, amely nem csupán a nagymértékű és pazarló táplálék elfogyasztásban nyilvánul meg, hanem a nyersanyag illetve energia aránytalan felhasználásában is. A harmadik csoport a stressz, amely a felgyorsult életvitel, illetve a teljesítményés időkényszer miatt alakul ki. A negyedik csoport a környezeti ártalmak. Az erdőirtásokkal indulóan a fosszilis tüzelőanyagok gondolkodás nélküli használata, a kemizálás, s a megapoliszok puszta létén keresztül az emberiség kumulatív módon károsította a természetes és mesterséges környezetét. A civilizációs betegségek elsősorban a civilizációs ártalmak, a mozásszegény életmód, az (alkalmazkodóképesség határain túli) idegi-, pszichikai megterhelés, a helytelen táplálkozás és a szenvedélybetegségek, valamint a környezeti ártalmak következtében jellegzetes betegségcsoportok kialakulása vált a fejlett világban tömegek halálokává, de legalábbis életminőség rontó betegségévé. A négy jellegzetes betegségcsoport első kettője legfőbb halálokként híres ült el, míg a továbbiak „csak” életminőség-rontóak.
8
Keringési betegségek. Az előzményei között az érelmeszesedés és a magasvérnyomás említhető. Igazi veszélyessége az infarktusban és az agyi katasztrófában (stroke) nyilvánul meg. Daganatos megbetegedések. Kitüntetetten a rák, nőknél elsősorban a emlőés méhnyak-, férfiaknál a tüdő- és prosztatarák. Újabb „célterület” a vastagés végbél. Mozgásszervi betegségek, ortopédiai elváltozások Idegrendszeri
pszichés
zavarok
betegségek.
Szenvedélybetegség
(depresszió), kényszerességek (mániák), szorongások, félelmek (fóbiák). Szakdolgozatomban a civilizációs ártalmak közül a mozgásszegény, ülő életmód és az
általa
kiváltott
gyermekkori
mozgásszervi
mert
véleményem
szerint
foglalkozom, megbetegedések
nagy
része
megelőzhető
a
betegségek
kialakulásával
mozgásszervi
elváltozások,
lenne
életmódváltással,
tudatos
gondolkodással és kellő odafigyeléssel.
2.3.
A mozgás szervrendszer
2.3.1. A mozgás szervrendszer aktív és passzív része
Az ember lételeme a mozgás, nélküle nem élhetünk teljes életet. Ahhoz, hogy képesek legyünk hely-és helyzetváltoztató mozgások kivitelezésére szükségünk van egy stabil, teherbíró csontvázrendszerre és a testünket mozgató vázizom rendszerre. A mozgás szervrendszer passzív szerkezetét együttesen alkotják a csontok, az ízületek és a szalagok. A csontokat csontszövet építi fel, amely szerves és szervetlen alkotórészekből tevődik össze. Alakjuk szerint a csontokat a következő csoportokba sorolhatjuk: Csöves csontok (ossa longa) csoportja. Általános felépítésükre jellemző, hogy belül üreges középső darabból (diaphysis) és két szivacsos állományt tartalmazó végdarabból (epiphysis) állnak. A végtagokban fordulnak elő (pl. felkarcsont, kézközépcsontok, ujjperccsontok). 9
Lapos csontok (ossa plana) csoportja. Az e csoportba tartozó csontokra (pl. falcsont, homlokcsont, lapocka) jellemző, hogy a két vékony tömör csontréteg (lamina corticalis) közötti teret vörös csontvelőt tartalmazó szivacsos csontállomány tölti ki (diploe). Rövid csontok (ossa brevia) csoportja. Vékony kérgi állomány borítja szivacsos csontállományukat,
mely
a
csigolyákban
vöröscsontvelőt
a
kéz-
és
lábközépcsontokban zsírvelőt tartalmaz. Szabálytalan alakú csontok (ossa irregularia) csoportja. A másik három csoportba be nem sorolható, alakjukat tekintve szabálytalan csontok (pl. ékcsont, rostacsont) tartoznak ebbe a csoportba. Az emberi test fő részei a fej (caput), a nyak (collum, vagy cervix), a törzs (truncus) és a végtagok (extremitates). A mozgás kivitelezésének aktív szerve az izomzat. Az izmainkat izomrostok építik fel, melyek több részből állnak: az izmok középső részén az izomhas, a két végén pedig inas rész található. Az izomhas összehúzódásra képes, az inas részek pedig eredési és tapadási pontként rögzítik az izmot a csontokhoz. Az izmok lefutásuk közben legalább egy ízületet áthidalnak, ezáltal összehúzódásuk hozza létre a mozgást. Az izmaink állandó feszültségi állapotban vannak ami egy szemmel alig látható folyamatos tevékenység, ez biztosítja az izmok megfelelő tónusát és a biomechanikailag helyes testtartásunka tartja fenn. A vázizmaink idegingerlésre húzódnak össze. Az izomerőnk a működő izomrostjaink számával arányos, így egy izom maximális ereje az izmot alkotó rostok számától függ. Az emberi szervezetben nem az egyes izmok, hanem különböző izomcsoportok együttműködve hajtják végre a mozgásokat.
10
2.3.2. A gerinc anatómiája
Az emberi gerincoszlop 24 csigolyából, keresztcsontból és farokcsontból áll. A gerinc belső, passzív vázát a csigolyaközti flexibilis porckorongok adják, amelyek miatt a gerinc egy hajlékony szerkezet. A porckorongokat szalagos struktúrák veszik körül, melyeket kiegészít a gerincet körülvevő izomzat funkciója. A gerinc négy részre osztható, megkülönböztetünk nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti részeket. Ezek közül a legteherbíróbb és legmozgékonyabb területei a gerincnek a nyaki és az ágyéki régiók, így itt a leggyakoribbak a degeneratív elváltozások. A háti szakasz a mellkas integráns része s következésképpen a legmerevebb is. A keresztcsonti és farkcsonti csigolyák többnyire összecsontosodtak, a medenceöv alkotásában vesznek részt. A csigolyák egymáshoz feszes ízületekkel kapcsolódnak, ezért a csigolyák közötti mozgásterjedelem csekély, viszont a gerinc mozgásterjedelme jelentős. Ez a struktúra - izmokkal funkcionális egységet képezve- alkalmassá teszi a gerincet, hogy a test stabil, ugyanakkor mobilis is legyen. Az első 24 csigolyát valódi (vertebrae veare), az utolsó 9-11 csigolyát álcsigolyáknak (vertebrae spuriae) nevezzük. A csigolyatest fő funkciója, hogy viselje a test súlyából és az izmok erőkifejtéséből származó gerinc nyomóterhelését. A csigolyatestet az erősen lyukacsos csontgerenda és a meglehetősen szilárd külső héj építi fel. A külső héj, azaz a kortikális rész vékony, csupán 0.35-0.5 mm. A csontgerendák
(trabekuláris
állomány)
viseli
a
függőleges
nyomóterhelés
legnagyobb részét. Csigolyák: 7 nyakcsigolya (vertebra cervicalis) 12 háti vagy mellkasi csigolya (vertebra thoracalis) 5 ágyékcsigolya (vertebra lumbalis) 5 keresztcsonti csigolya (vertebra sacralis), összecsontosodva alkotják a keresztcsontot (os sacrum) 11
3-6 farokcsigolya (vertebra coccygea), összecsontosodva alkotják a farokcsontot (os coccygis) A valódi csigolyák felépítése A csigolyatest (corpus vertebrae) korong alakú, aminek a belsejét szivacsos (spongiosus) állomány képezi, kívül kérgi (corticolis) állomány borítja. A csigolyatest hátsó, oldalsó részéről kiinduló ívet csigolyaívnek (arcus vertebrae) nevezik, melyek hátul összenőnek. A csigolyaív és a csigolyatest közötti rés a csigolyalyuk (foramen vertebrae), mely a többi csigolyalyukkal a gerinccsatornát alkotják. A csigolyaíveken különböző irányú nyúlványok találhatók. A csigolyaív oldalsó részéről a harántnyúlvány (processus transversus), oldalsó-hátsó részéről a páros ízületi nyúlványok (processus articularis superior et inferior), hátsó részéről a tövisnyúlvány (processus spinosus) ered. A csigolyaív eredésénél,a haránt-és ízületi nyúlványok előtt egy bemetszés található alul és felül (incisura vertebralis superior et inferior), és két csigolya közötti bevágások a csigolya közti lyukat (foramen intervertebrale) fogják közre. Vannak olyan csigolyacsoportok, amelyeknek a felépítése eltér a csigolyákra jellemző általános sajátosságoktól. A nyakcsigolyák teste nem korong, hanem téglatest alakú, és aránylag kicsi. A csigolyalyuk azonban itt a legtágabb, és lekerekített háromszög alakú. A nyakcsigolya nyúlványai is eltérőek, a harántnyúlvány kettő gyökérrel ered, és a nyakcsigolyára jellemző lyukat (foramen transversarium) hozzák létre. Ezekben a lyukakban futnak kétoldalt az agyvelőt táplálógerinc menti verőerek (arteria vertebralis) és a szimpatikus idegek. Ezen kívül a harántnyúlványokra jellemző, hogy két gumóra végződnek. A nyakcsigolya tövisnyúlványai pedig rövidek és fecskefarok alakúak. A hetedik nyakcsigolya (vertebra prominens) jó tájékozódási pont, mert a tövisnyúlványa erősen kiemelkedik és gumóban végződik. Az 1. nyakcsigolya, a fejgyám (atlas) testét az elülső csigolyaív (arcus anterior) képezi, hátul pedig a hátulsó csigolyaív (arcus posterior) alkotja. Az atlas oldalsó része (massa lateralis) nagyobb kiterjedésű, melyen felül és alul az ízárok 12
helyezkedik el (fovea articularis superior et inferior). A felső ízárok a nyakszirtcsonttal (os occipitale), az alsó ízárok a második nyakcsigolyával ízesül. A harántnyúlványai szélesebbek, mint a többi nyakcsigolyánál, ezért az arteria vertebralis itt megtörik és a fovea articularis superior mögött elhelyezkedő vályúban fut tovább. Az elülső ív belső felszínén lévő ízületi árok (fovea dentis) a második nyakcsigolya fognyúlványával alkot ízületet. A 2. nyakcsigolya csigolyateste felfelé fognyúlványba (dens axis) megy át, ami az atlas fovea dentisével alkot ízületet. Hátul az atlas arcus anteriorját áthidaló szalaghoz (ligamentum transversum) ízesül.A nyakcsigolyák előre domború ívet (lordosis) alkotnak. A hátcsigolyák teste nagyobb, a csigolyalyuk szűkebb, mint a nyakcsigolyáknak. A harántnyúlványa hátra és oldalra irányul, melynek gumós végén lévő ízfelszín a bordatestekkel ízesül. A tövisnyúlványok hátra és lefelé haladnak, és az egymás alatt lévő tövisnyúlványok tetőcserép szerűen fedik egymást. A háti csigolyák hátra domború ívet (kyphosis) hoznak létre. Az ágyéki szakaszt alkotó ágyéki csigolyák teste a legnagyobb, a csigolyalyuk viszont szűk. A tövisnyúlványok hátrafelé egyenesen állnak. A harántnyúlványok helyett hosszú, keskeny bordacsökevények (processus costarius) alakultak ki. Az ágyéki szakasz előre domború ívet (lordosis) alkot. A keresztcsont (os sacrum) és a farokcsont (os coccygis) Elgörbült ék formájú csont, melyet az öt keresztcsonti csigolya (vertebra sacralis) összecsontosodása hoz létre. A felső része kiszélesedett, amely a csont (basis ossi sacri) alapját képezi, és ez kapcsolódik az utolsó ágyéki csigolyához. A basis elülső része enyhén a medencébe emelkedik (promontorium). Az oldalsó részén lévő ízületi felszín (facies auricularis) a medencecsonttal ízesül. A tövisnyúlványok összecsontosodva egy csonttaréjt hoznak létre a hátsó felszínen (crista sacralis mediana). Alulról csatlakozik hozzá a farokcsont, mely négy – hat csökevényes csigolya összecsontosodása. Közülük az első némileg hasonlít egy csigolyához,
13
különálló is lehet. A többi csökevényes, kocka vagy téglatest alakú. A keresztcsont és a farokcsont együttesen hátra domború ívet (kyphhosis) alkot. A csigolyák összeköttetései – a gerinc (Columna vertebralis) A gerincet a csigolyák egymáshoz kapcsolódása hozza létre. A létező csontösszeköttetések
minden
formája
megtalálgató
a
gerincen.
Szalagos
összeköttetés (syndesmosis): a csigolyatestek elülső és hátulsó felszínén végighalad egy-egy szalag. A csigolyák íveit rugalmas, sárga színű szalagok kapcsolják össze, így a canalis vertebralis lezárásában is szerepük van. Szalagok kötik össze a csigolyák haránt- és tövisnyúlványait is. Porcos összeköttetés (synchondrosis) található a csigolyatestek között, ezek a csigolya közti porckorongok (discus intervertebralis). A porckorongok széli része rostos szerkezetű, belső része kocsonyás anyag. Ha a rostos rész megszakad és a kocsonyás állomány kitüremkedik, gerincsérv (discushernia) jön létre, ami nyomhatja a gerincvelői idegeket vagy magát a gerincvelőt. Csontos összeköttetés (synostosis) a sacrum és a farokcsont összecsontosodása, ami már 2-3 éves korban megfigyelhető. A csigolyák ízületi nyúlványaik révén ízületesen is kapcsolódnak egymáshoz. Ezek feszes ízületek, de 9sstesslgökben mégis jelentős mozgást eredményeznek. Lényegesen másfajta ízületet alkot az atlas a fölötte lévő nyakszirtcsonttal és az alatta lévő axissal. Az általa létrehozott ízületekben történik a fej mozgatása. Az atlas és a nyakszirtcsont (os occipitale) között létrejövő tojásízületben az ízfejet a nyakszirtcsont két bütyke, az ízárkot az atlas oldalsó részén felül lévő mélyedések alkotják. A tojásízületnek csak a két oldalsó része van meg. Elől és hátul szalagok rögzítik a két csontot egymáshoz. Ebben a kéttengelyű ízületben jön létre a fej bólintó mozgása és az oldalirányú ingatása. Az atlas és az axis közötti ízület tulajdonképpen három ízületből áll. Egyrészt a dens axis ízesül az atlas elülső ívének belső felszínéhez, amihez egy harántszalag szorítja le. Továbbá az atlas oldalsó részeinek alsó felszínén lévő ízületi felszín ízesül az axis felső ízületi nyúlványaival. A három ízületben a densen átmenő függőleges tengely körül jön létre a fej forgó (tagadó) mozgása. A dens által alkotott ízületet egy széles szalag borítja és zárja el a gerincvelőtől. 14
2.4. A gerinc és a testtartás 2.4.1. A gerinc szerepe
A gerinc a törzs rugalmas és erős oszlopa, melyre sokrétű feladat hárul. Fenntartója az emberi test függőleges helyzetének. Erős izmok erednek és tapadnak rajta, amelyeknek fontos szerepük van az egyenes tartás és a törzs mozgásainak végrehajtásában.
Hordozója a mellkasnak és a hasüregnek. Körülveszi a
gerincvelőt, és védi a külső behatásoktól. Részt vesz a terhek egyenletes elosztásában, ezáltal tompítja a testet érő külső erőbehatásokat. A gerinc sagittalis síkban kettős „S” alakú, és ennek az a jelentősége, hogy megfelelően viseli a test súlyát és jól helyezi át a medencére és az alsó végtagokra, illetve a testet ért rázkódásokat fokozatosan képes lecsillapítani. A testtartásban fontos szerepet játszik a gerincoszlop. A helyes testtartást az élettani gerincgörbületek harmonikus kombinációja képezi, és ennek az akaratlagos beállítási, illetve szükség esetén a korrigálási képesség. Helyes tartásról akkor beszélünk, ha oldalnézetből egy függőleges vonalba esik a külső hallójárat, a vállízület középpontja, a csípő-és térdízület, valamint a külboka elülső széle. Ez egy dinamikus egyensúlyt jelent, ilyenkor az ízületi tokok és a szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok erőkifejtése minimális, az ízületi felszínek terhelése egyenletes.
2.4.2. A fiziológiás gerincgörbületek kialakulása
A végleges testtartás elérése évekig tartó fejlődés eredménye. A görbületek elsősorban az izmok fejlődésével és használatával összhangban, tehát fentről lefelé fejlődnek. A nyaki és a háti görbületek a fejmozgásokkal, megfordulásokkal, mászásokkal, kapcsolatosak. Az ágyéki, keresztcsonti görbületek pedig a felüléssel, felállással és a járással szinkron fejlődnek. Születés után a csecsemő háti gerince
15
kisfokú kyphosisban van. A nyaki lordosis kialakulásában a hasonfektetésnek (fej emelésének) van nagy szerepe. A felüléssel egy hosszú dorsolumbális kyphosis alakul ki 6-12 hónap között. A lumbális lordozis az állással, járással veszi kezdetét és visszaszorítja a hosszúívű kyphosist. 5-7 éves korra felgyorsul a törzs és végtagok fejlődése és minden fiziológiás görbület megfigyelhető. Az egyénre jellemző testtartás ebben az életkorban kezd kialakulni és kb. 16-17 éves korra fejlődik ki. „A tartás, ami az egyénnek jellemző tulajdonsága, belső és külső körülmények hatása alatt áll, kor, betegség, életmód stb. állandóan befolyásolják.
2.4.3. Jellemző testtartások
Elkülöníthetünk különböző tartási formákat. Aktív, feszes tartáskor az egész test megfeszül, kissé előredől. A háti kyphosis és az ágyéki lordozis egyenesebbé válik, a vállak hátrahúzódnak és feszesek. Ezt a tartást akaratlagosan lakalmazzuk. Laza vagy pihenő tartás esetén az izomzat a test minden részében fokozott mértékben ellazult és minden testrész mechanikailag olyan egyensúlyi helyzetben van, hogy a legkisebb erőfeszítést igényli. A fiziológiás háti kyphosis fokozódik, a hátizomzat laza. A vállak előreesnek, a lapockák elállnak. A törzs többé-kevésbé hátrahelyeződik. Ezt a tartást fáradt állapotban akaratlanul is tudatosan alkalmazzuk. Ezen kívül van még a szokásos azaz habituális tartás, mely az előbbiekben említett két tartásforma közé lehet sorolni.
2.4.4. Tartáshibák
A tartás, ami az egyénnek jellemző tulajdonsága, belső és külső körülmények hatása alatt áll, kor, betegség, életmód stb. állandóan befolyásolják. A helytelen testtartás kialakulásában is több tényező játszik szerepet. A leggyakrabban előforduló tartáshiba a hanyagtartás, amely egy enyhe tartási eltérést okoz. A hanyagtartást akaratlagosan korrigálni lehet, még az izmok, szalagok nincsenek megrövidülve, 16
nem áll fenn ízületi mozgáskorlátozottság. A hanyagtartásnak a tartási gyengeség az előidézője. A tartási gyengeséget az alkati adottságok mellett az okozza, hogy kevés természetes inger éri a tartószerkezetet, elsősorban az izmokat. Jól felismerhető és elkülöníthető állapot, hiszen a helytelen testtartást rövidebb ideig tudja javítani a páciens, de hosszabb időn át nem képes azt fenntartani. Ehhez társulhat még fáradékonyság és erőtlenség is. A hanyagtartás okai: a hát és törzsizomzat csökkent teherbíró
képessége,
akaraterő
hiánya,
mozgásszegény
életmód,
gyors
hossznövekedés és a tartás hibás felfogása a „lazaság”. A helytelen tartások, olyan funkcionális tartási eltérések, amelyeknél nem találunk kóros elváltozásokat a csontrendszerben, a csigolyáknál. Ezért ezeket elsősorban izomeredetűnek
tartjuk.
A
helytelen
tartásnak
általánosan
négy
típusát
különböztetjük meg: 1. A lapos hát: A háti kyphosis és ágyéki lordosis csökkent, ennek következtében a hátlaposabbá válik. 2. Fokozott kypholordotikus hát: Mind a hátikyphosis, mind az ágyéki lordosis a physiologiásnál fokozottabb. 3. Nyerges hát: Csak az ágyéki lordosis fokozódott. 4. Domború hát: A háti kyphosis ráterjed az ágyéki gerincszakaszra is, és ezért a háti és ágyéki gerinc egy kyphotikus görbületet mutat. A helytelen tartás bármely formájához társulhat a fejnek előre vagy lefelé tartása. A vállak is előre, lefelé esnek. Az illető fáradékony, visszahúzódó, izomzata rossz tónusú, erőtlen. A rossz tartáshoz gyakran társul pes planovalgus és genu valgum. A csontrendszerben, csigolyákban elváltozást nem találunk. Éppen ezért, e helytelen testtartások muscularis eredetűnek tarthatók. Mivel a helytelen testtartás kezdetben izomeredetű, ezért gyakran a panaszok is izomfájdalomra utalnak, amit még lehet helyes testtartással korrigálni, megfelelő izmok mozgatásával oldani a fájdalmat, a feszülő érzést. Hosszabb ideig fennálló, nem kezelt helytelen testtartás azonban súlyos következményeket vonhat maga után. A helytelen testtartás okozta tartós terhelés már az izomegyensúlyt is felborítja, egyes izmok túlfeszülnek, mások viszont túlnyúlnak. Az izmok mozgatják a csontokat egy-egy ízületben, ezért az izomegyensúly felborulása hat íz ízületekre is. Meg fog változni az ízületi mozgástartomány, másképp fog terhelődni az ízfelszín. Ez az ízületek elváltozásához, degenerációhoz vezet. Gyulladás, kopás 17
és egyéb problémák alakulnak ki. A csigolyák egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozik, és elkezdenek deformálódni. Tartáshibák részletesebben: Lapos hát (dorsum planum): A gerincoszlopnak az a helyzete, ahol a fiziológiás görbületek hiányoznak. A háti szakasz konvex irányú görbülete lelapult, súlyosabb esetben még enyhe lordozisba megy át. Az ágyéki szakasznál szintén ellaposodik a görbület és az egész törzs deszka alakot vesz fel. Nem túl gyakori hiba és gyermekkorban nem okoz fájdalmat. Növekedés során azonban jelentkezhetnek fájdalmak, legerőteljesebben a hát-ágyéki átmenetnél. Kialakulásában több tényező is szerepet játszhat: Kisgyermekkorban a rachitis, vagy a túl korai felültetés miatt, ülőkifózis alakulhat ki a gerinc ágyéki szakaszán. Ez későbbiekben elmerevedhet és ennek kiegyenlítéséül a normál háti kifózis ellaposodik. Akadályozhatják a fiziológiás lordozis kialakulását a medencét hátrahúzó izomcsoportok (a farizmok és a hátsó-oldalsó combhajlító izmok) fokozott tónusa is. Öröklött tényezők is szerepet játszhatnak a lapos mellkasforma, a fiziológiás görbületek nélküli gerincoszlop kialakulásában. Ennek az elváltozásnak az lehet még a veszélye, hogy az egyenes gerincoszlophoz ízesülő bordák lelapult mellkast eredményeznek, ami a szív és a tüdő fejlődésének éppúgy akadálya lehet, mint normális keringésnek. A lapos hát gyengült izomzat mellett rosszul illeszkedő csigolyákkal is járhat, ami oldalirányú deformitást eredményezhet a későbbiekben. A gerinc fiziológiás görbületei egyenletes súlyelosztással védi a gerincoszlopot. Lapos hát esetén nem érvényesül ez a funkció és így minden behatás traumaként hathat, még a járás mechanizmusa is. Éppen emiatt a gerincoszlop erőteljesebben kophat és elhasználódhat. Fokozott kypholordotikus hát: A fokozott kifózis mellett az ágyéki lordozis is fokozódott. Ennek leggyakoribb oka a törzsfeszítő izomzat és a gerinc melletti szalagrendszer, valamint a has- és farizomzat gyengesége. Ez főleg mozgáshiány következménye. A has és a farizomzat gyengesége következtében a medence előredől, a keresztcsont előredőlt helyzetét követik az ágyéki csigolyák. A fokozott ágyéki lordozis a háti kifotikus görbület kompenzálására is létrejöhet. Megrövidül a 18
csípőhorpaszizom, (amely a lábemelésben és a lendítésben játszik fontos szerepet) az ágyéki gerincszakasz törzsfeszítő izmainak alsó rétege, a csípő hátulsó-felső része és az alsó bordák között kifeszülő ugyancsak mély hátizmok felületes rétege, a comb elülső része és a medence között kifeszülő (szintén csípőhajlító) izmok. Egyidejűleg megnyúlnak a has- és farizmok, az ülőcsontról a combcsont hátsó felszínéhez futó izmok (csípőfeszítők). A lógó, petyhüdt has jellemző. Nyerges hát: Fokozott ágyéki lordózisról vagy nyerges hátról akkor beszélünk, ha az ágyéki hajlat meghaladja a normális görbület határát. Ebben döntő szerepe van a medence fokozott előredőlésének. Kialakulásában szerepet játszik az izomzat gyengesége, a helytelen beidegzés, de az aránytalan izomerősödés is oka lehet. Különösen a hasizomzat gyengesége játszik jelentős szerepet a medence előredőlt helyzetének kialakulásában és a lordózis fokozódásában. Ehhez járul a farizmok gyengesége is. Az aránytalan izomerősödés esetében elsősorban a csípőhorpaszizom relatív fokozott ereje és megrövidülése lehet az okozója a lordotikus tartásnak. A fokozott tónusú csípőhorpaszizom előrehúzza a medencét. Domború hát (dorsum rotundum): A háti kifotikus görbület kisebb vagy nagyobb mértékben fokozott és többé-kevésbé ráterjed az ágyéki szakaszra. A gerinc előrehajlik, a vállak előreesnek, a fej is előrehajlik, vagy ha egyenesen tartja, a nyaki szakaszon kompenzáló (kiegyenlítő) lordotikus görbület jön létre. A mellkasi izületek mozgékonyságától függően lehet merev vagy laza. A merev a gyakoribb. Felszólítjuk a gyereket, hogy végezzen magastartásban lévő karral törzshajlítást hátra. Ha nem sikerül a háti szakaszt kiegyenesíteni, a törzshajlítást ágyéki szakaszon végzi, akkor merev a háta. Célszerű azt is ellenőrizni, hogy előre és oldalra hajlás esetén, valamint törzsfordítás esetén milyen fokú a merevség. Fokozott háti kifotikus görbület esetén a medence hátradőlt helyzetben van, a farizmok és a hátulsó csípőizmok megrövidülnek és a medence hibás helyzetét tovább rontják. Az egész mélyhátizomzat állandó nyújtott állapotba kerül. Hasonló a helyzet a vállöv háti oldalán lévő izmok esetében is, különösen a trapéz és rombuszizomnál. Amíg a váll előreesése következtében ezek az izmok megnyúlnak, addig az elülső oldali izmok (elsősorban a mell- és fűrészizom) megrövidülnek. 19
Idővel a gyerek már nem képes a váll hátrahúzására és kialakulnak az elálló lapockák is. A mellkas (súlyánál fogva és a hiányos izomerő miatt) kilégzőállásba esik össze, amelyben teljes belégzés már nem lehetséges. Károsodik a légzésfunkció, csökken a szív- és keringési rendszer teljesítőképessége. A hajlott testtartás következtében a hasüreg is összenyomódik, és a hasfal előredomborodik. Így a hasizomzat sem képes teljes értékű funkcióra, ami a légzésműködésben is megnyilvánul. 2.4.5. Gerincferdülés (scoliosis)
A gerinc frontális síkban (homloksík) történő oldalirányú elhajlása a scoliosis, amely az egyik leggyakoribb orthopédiai deformitás gyermekkorban. Ez az elhajlás megbontja a törzs, illetve a hát szimmetriáját. A görbület iránya szerint megkülönböztetünk jobbra vagy balra konvex scoliosist. A gerincferdülések nagyjából 85 százalékánál ismeretlen a probléma konkrét kiváltó oka és csak a maradék 15 százalékánál diagnosztizálható konkrét ok, tehát a scoliosisokat eredetük alapján két csoportra osztjuk: Ismeretlen okból kialakult scoliosisok: habitualis (idiophatias-structuralis) scoliosis funkcionalis (átmeneti) scoliosis Ismert okok következtében kialakult scoliosisok: compenzáló-statikus scoliosis paralytikus és egyéb bénulásos scoliosis congenitális scoliosis rachitikus scoliosis Scoliosis felismerése: a gerinc jobbra vagy balra történő elhajlása az egyik váll magasabban áll, mint a másik az egyik scapula jobban kiemelkedik, mint a másik 20
a törzs-kar háromszög aszimmetriát mutat az egyik medence magasabban áll, mint a másik bordapúp figyelhető meg háti aszimmetria figyelhető meg a gerincnek kötöttebb a mozgathatósága súlyos esetben a gerinc torziója és a csigolyák deformitása is kialakul szalagok, izmok structuralis (szerkezeti) elváltozása Ismeretlen okból kialakult scoliosis: Gerincferdülés leggyakrabban abban az életszakaszban alakul ki, amikor a gyermekek növekedése felgyorsul. Valószínűsíthető, hogy a gyors növekedést az izomerő nem képes követni, így a gerincet nem tudja megfelelőképpen megtartani, és elkerülhetetlenné válik a gerinc deformálódása. Az is bizonyított, hogy a scoliosis
kialakulása
visszavezethető
genetikai tényezőkre,
illetve családi
halmozódást mutat. Azonban a genetikai hajlam nem minden, más tényezőktől is függ a gerincferdülés kialakulása. Ez azt jelenti, hogy aki genetikailag hajlamos a gerincferdülésre, de fizikailag aktív életet él, háti izomzata kellő képen erős, és képes a gerinc tartására, annál nem valószínű scoliosis kialakulása. Aki viszont mozgásszegény életmódot folytat, izomzata legyengült, annál nagyobb az esély a scoliosis kialakulására. A funkcionális scoliosis kialakulásának az oka ismeretlen, az előzőekben kifejtett tényezők merülhetnek fel, kiváltó okként. A funkcionális scoliosisokat leggyakrabban a balra konvex elhajlás okozza. Ez a legenyhébb scoliosis, mert az elváltozásokra jellemző, hogy a háti aszimmetria csekély, a gerinc elhajlása kisfokú. Az oldalirányú görbéhez nem társul a gerinc rotatiója ( elforgás) és a csigolyák torsiója (csavarodás). A szalagok, izmok structuralis elváltozása sem alakul ki. Ez a típus nem alakul át structuralis scoliosissá, nem rosszabbodik. Kezelésénél az elsődleges szempont a hátizomzat megerősítése. Javasolt az intenzív torna, gyógytorna, úszás, mellyel elérhető a teljes gyógyulás. A többi scoliosist azért nem fejtem ki, mert véleményem szerint a kialakulásuk veleszületett, genetikailag meghatározott, így az életmódbeli hatások nem játszanak nagymértékű szerepet a megjelenésükben. 21
2.5.
Fiziológiás testtartás különböző testhelyzetekben
2.5.1 Fiziológiás testtartás állásban
Helyes testtartásról akkor beszélhetünk, ha oldalról nézve magunkat a fülünk, a vállunk, a könyökünk, a csípőnk, a térdünk és a bokánk egy egyenes mentén található. Ennek eléréséhez szükséges a megfelelő izomzat, mely képes a gerincet tehermentesíteni, ezáltal a gerinc a terhelésekkel szemben ellenállóbb lesz. Egyes izmoknak az erőssége, míg másoknak a nyújthatósága fontos. A testtartásért felelős izmok harmonikus együttműködése folytán az ízületi felszínek, az ízületi tokok és szalagok
egyenletesen
terhelődnek,
az
izmok
erőkifejtése
csekély.
Az
izomegyensúly megbomlásával azonban kialakul a helytelen testtartás. A fej előrehelyeződik, a vállak előreesnek, a háti domborulat csökken vagy fokozódik, a medence előre- vagy hátrabillen, mely miatt a deréktáji lordózis eltűnik vagy kifejezettebbé válik. Helyes testtartásunk beállítása: A lábakat tegyük csípőszélességű terpeszbe, és nézzenek előre. A térdeket tartsuk nyújtva, de ne feszítsük hátra, mert az a szalagokat nagymértékben terheli. A medencénk beállítása a következő: egyik kezünket tegyük a hasunkra, másikat aderekunkra. Billentsük a medencénket előre – hátra, majd jobbra – balra. Húzzuk be a hasunkat, farizmainkat szorítsuk össze, ezáltal medencénk enyhén hátrabillen és beállítódik az optimális dőlésszöge. Vegyünk mély levegőt, mellyel kiemeljük a mellkasunkat. Ezután húzzuk hátra a vállunkat és zárjuk össze a lapockákat. Ezzel állítjuk be a háti szakaszt. Mutatóujjunkat helyezzük állunkra, és az előretolt fejünket toljuk hátra, tekintetünk végig nézzen előre.
22
2.5.2. Fiziológiás testtartás ülésben
A legtöbb ember napja nagy részét üléssel tölti, amikor ülünk másfélszer nagyobb nyomás éri a porckorongokat, mint álláskor. Éppen ezért fontos, hogy a helyes ülést is megtanuljuk. Szabályai: Olyan ülőfelületet válasszunk, amely combunk teljes hosszát alátámasztja, magassága pedig a lábszárunk hosszával megegyező legyen. Lábainkat ne lógassuk, mert az mindig plusz terhet jelent, lehetőség szerint támasszuk alá. Derekunk védelme érdekében az ülőke lejtsen pár fokot előre, így a csípőnk magasabb helyzetben lesz a térdünkhöz képest, ezáltal a terhelés a combunkra helyeződik át. Ha nem megfelelő széken ülünk, az optimális helyzet elérésében segíthetünk különféle páránk alkalmazásával (pl.: derékpárna).
23
2.6.
Az emberi láb anatómiája
2.6.1. A láb felépítése
Egész testünk súlya a láb talpi részére, egy - a testméretünkhöz képest - egészen kis területre nehezedik. A test súlya, a különböző terhek cipelése miatt mechanikai és statikai szempontból a lábra hárul a legtöbb munka. Állás és járás közben viseli az egész test súlyát, és mivel a talajjal érintkezik, ezért minden lépésnél viselnie kell az ebből származó megrázkódtatásokat. A rossz testtartás, a test vázrendszerének nem megfelelő terhelése, kisebb sérülések és a testsúlytöbblet ízületi és lábboltozati (ortopédiai) problémák kialakulásához vezethetnek.
Elég, ha ezek közül a
leggyakoribbat, a lúdtalpat említjük. A lúdtalp a civilizált társadalmakban az egyik leggyakoribb ortopédiai probléma. A lúdtalp kialakulásának megértéséhez ismernünk kell láb anatómiai és funkcionális viszonyait. A láb 26 csontból áll, melyeket 33 ízület, 19 izom és 107 szalag tart funkcionális egységbe. A láb csontos összetevői hármas tagozódásúak: lábtő, lábközép és ujjak. A lábtő két sorba rendeződött, 7 lábtőcsontból áll. A test súlya a bokavillában levő talusra nehezedik és azon keresztül a sarokcsontra, a sarokcsont pedig a köbcsonttal ízesül. A sajkacsont a szorosan egymás mellett elhelyezkedő 3 ékcsonttal ízesül. Lábtőcsontok (tarsus): ugrócsont (talus) sarokcsont (calcaneus) sajkacsont (os naviculare) köbcsont (os cuboideum) három ékcsont (os cuneiforme mediale, intermedium, laterale) A lábtőcsonthoz kapcsolódnak a lábközépcsontok.
24
Lábközépcsontok (metatarsus) öt rövid, csöves csont az ujjaknak megfelelően. Ujjperccsontok (phalanx): I. ujjon (öregujj, hallux) regujj, hallux) két, II-V. ujjon három ujjperccsont tal rom ujjperccsont található, az utolsó ujjpercet körömpercnek nevezzük
2.6.2. A láb fontosabb ízületei
A bokaizület (articulatio talocruralis) vagy felső ugróízület a bokavillából és az ebbe illeszkedő ugrócsont henger alakú ízfelszínéből álló egytengelyű hengerízület. Ebben az ízületben történik az elrugaszkodás ugrás alkalmából (innen ered az ízület neve) és a járás. Az alsó ugróízületet (articulatio talocalcaneonavicularis) az ugrócsont, a sarokcsont, illetve a sajkacsont ízfelszínei alkotják, amely a láb oldalirányú mozgását teszi lehetővé. A Chopart-ízület mozgástanilag nem önálló ízület,
hanem
két
lábtőízület
által
alkotott
ízületi
vonal.
2.6.3. A láb szerkezete
Az egyes csontok alakja, elhelyezkedése és egymáshoz való viszonya alkotja a láb jellegzetes boltozatos szerkezetét. A boltozat a szalagok és az izmok aktív működése nélkül nem jöhetne létre. A boltozatos szerkezet sajátságos emberi tulajdonság, mert a két lábon járás eredményeként jött létre. A boltozatos talp teherbíróbb, mint az egyenes talp, így alkalmasabb a test súlyának viselésére. A boltozat ugyanis rugalmas a csontok között lévő szalagok és ízületek miatt. A boltíves szerkezet "lengéscsillapítóként" működik, illetve rugóként raktározza a lépés
energiáját.
Kétféle
boltozatot
harántboltozatot. 25
különböztetünk
meg,
hosszanti
és
A boltozat hosszanti belső ívét a sarokcsont, sajkacsont, az első ékcsont és az első lábközépcsont képezi. A külső ívet a sarokcsont, a köbcsont és az V. lábközépcsont hozza létre. A boltozatos szerkezetben kulcsfontosságú a sarokcsont, hiszen a belső és külső ív kialakításában egyaránt részt vesz. A két szélső ív között a három lábközépcsontnak megfelelően még három hosszanti ívet különböztetünk meg. Tehát az egész hosszanti boltozat öt hosszanti ívből tevődik össze, melyeknek eltérő a magassága és a hosszúsága. Az ívek legmagasabb pontja a Chopart-ízület vonalában van. Az ívek különböző magassága révén alakul ki a harántboltozat, amely a láb külső szélén a legalacsonyabb, a második ékcsontnál a legmagasabb. A harántboltozat a lábközépcsontok fejecsei felé haladva egyenletesen ellapul. A láb talpi felszínén a sarokcsont gumójától az ujjak tövéig húzódó talpi bőnye és két erős szalag (a hosszanti talpi és a talpi sarokcsont-sajkacsonti szalag) feszül ki, melyek - akárcsak egy íj húrja – tartják a láb boltozatos szerkezetét. A szalagok passzív szerepe mellett döntő fontosságú az izmok aktív működése. Mind a lábszáron eredő hosszú izmok, mind a sarokcsonton eredő, s a láb ujjain tapadó rövid kis izmok hozzájárulnak a lábboltozat épségének fenntartásához (pl. a hosszú szárkapcsi izom ina az elülső sípcsonti izom inával kengyelt képez a talp számára). Az izmoknak, mint aktív tényezőknek szerepét mutatja, hogy az erős, kidolgozott izomzatú emberek kevésbé hajlamosak bokasüllyedésre és a lúdtalp kialakulására. Az egészséges láb testünk súlyát – a „háromláb”-hoz hasonlóan, optimális stabilitást biztosítva – 3 ponton támaszkodva közvetíti a talajra: a sarokcsont sarokgumója, az I. lábközépcsont fejecse, és az V. lábközépcsont fejecse. A talpon ezek a támaszkodási pontok olyan háromszöget alkotnak, melynek a csúcsa hátra, a sarok felé tekint. A test súlya a láb boltozatain tevődik át a talaj felé. Normális testtartás mellett a testsúly közel háromnegyede esik a sarokcsontra és csak egynegyede esik a láb elülső „pilléreire”.
26
2.6.4. Lúdtalp
Amennyiben a fent leírt boltozatos szerkezetet a szalagok, illetve izmok valamilyen okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul. Először a hosszanti boltozat magassága csökken, az ugrócsont közelebb kerül a talajhoz, a bokavillával együtt befele fordul, a sarokcsont pedig ellenkező irányba, kifelé mozdul el, kialakul a bokasüllyedés. A hosszanti boltozat süllyedését követi a harántboltozat süllyedése, a lúdtalp. A láb szétterül, a talpi felszínen bőrkeményedések alakulnak ki, majd a hajlító- és feszítőizmok egyensúlyának megbomlása miatt kialakul a kalapácsujj, illetve a bütyök.
27
3.
3.1.
Vizsgálati anyag és módszer
Vizsgálati anyag
Szakdolgozatom témája alapján a civilizációs ártalmakon belül a mozgásszegény, ülő életmód hatásait kutattam a gyermekek körében. Erre a célra én az önkitöltős kérdőívet állítottam össze, melynek kitöltését mozgásszervi vizsgálat is megelőzte. A kérdőívet a 14-16 éves serdülő gyermekek körében 2014 novemberében töltettem ki a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában az igazgatónő és az iskolavédőnő segítségével. Azért választottam ezt a korosztályt, mert a középiskolákra jobban jellemző, hogy kisebb-nagyobb településekről érkeznek ide a tanulni vágyó gyermekek. Ez pedig azt eredményezi, hogy különböző társadalmi rétegekből származó gyermekek töltik ki a kérdőívet. Ezen kívül ebben az életkorban a legcsekélyebb a szülői, tanári ráhatás a gyermekekre. Éppen ezért a szülők által hangoztatott értékek, mint a tanulás fontossága, a felelősségteljes párkapcsolat kialakítása és az egészséges életmód ellen lázadhatnak a fiatalok. Ebből feltételeztem, hogy többen választanak olyan életvitelt, amely káros hatással van az egészséges fejlődésükre. Ezen kívül reméltem, hogy ez a korosztály sokkal alaposabban és kellő figyelemmel fogja kitölteni a kérdőívet, mint a fiatalabb gyermekek.
3.2.
Vizsgálati módszer
A kutatáshoz az önkitöltős kérdőívet választottam. A kérdőív 19 kérdésből áll össze. 100 kérdőívet töltettem ki, amelyből 85 darab lett értékelhető. Figyeltem a nemek közötti arányra, arra törekedtem, hogy fele-fele arányban töltsék ki a fiúk és a lányok. Végül 45 lány és 40 fiú kérdőívét lehetett feldolgozni.
28
A kérdőívem kiosztását megelőzően az iskolavédőnővel alapszűrő vizsgálatot végeztünk a tartáshibák kiszűrésére.
4. Eredmények bemutatása
4.1.
Szabadidő eltöltése
Szerettem volna megtudni, hogy a serdülő gyermekekre mennyire jellemző a csökkent fizikai aktivitás. A
középiskolás
gyermekek
nem
végeznek
naponta
elegendő
fizikai
tevékenységet- az iskolai foglalkozásokon kívül- a megkérdezett gyermekek fele naponta 3 vagy annál több órát tölt el passzív elfoglaltsággal (ami alatt a számítógépezést és a televíziózást értem). 85 gyermek válasza alapján, a napi szinten számítógépezésre fordított időt az 1. ábrán és a 2. ábrán szemléltettem.
1. ábra
29
Számítógép előtt eltöltött Darab
Százalék
idő Nem számítógépezik minden 0
0%
nap Naponta 1-2 óra
42
49%
Naponta 3-4 óra
37
44%
Naponta 5-6 óra
5
6%
Naponta 7 óránál több
1
1% 2. ábra
A diagramból (1. ábra) és a táblázatból (2. ábra) kiderül, hogy a válaszadóknak a 49%-ka tölt 3 óránál kevesebbet a számítógép előtt. A maradék 51% válasza alapján 3 vagy annál több órát teszi ki napjának a számítógépezés. 85 gyermek válasza alapján összesítettem a televíziózásra fordított időt is, melyet a 3. ábrán és a 4. ábrán szemléltettem.
3. ábra
30
Televízió előtt töltött idő
Darab
Százalék
Nem televíziózik minden nap
7
8%
Naponta 1-2 óra
51
60%
Naponta 3-4 óra
25
30%
Naponta 5-6 óra
2
2%
Naponta 7 óránál több
0
0% 4. ábra
A diagramból (3. ábra) és a táblázatból (4. ábra) kiderül, hogy a válaszadók 68 százaléka nem tölt 3 vagy annál több órát televíziózással, a 32 százaléka pedig igen. Ebből kiderül, hogy a gyermekek fizikai aktivitása drasztikusan lecsökkent. Iskolából hazaérve is a passzív elfoglaltságokat részesítik előnyben. Hiszen a kutatás azt is bebizonyította, hogy 7 gyermek kivételével, mindenki naponta televíziózik és számítógépezik is egyben. Az is kiderült, hogy sokkal többen választják inkább a számítógépezést, a televíziózás háttérbe szorult.
4.2.
A rendszeres mozgás fontossága az iskolai testnevelésórákon kívül
Azt kívántam kutatni, hogy a rendszeresen sportolók körében és a nem sportolók körében milyen arányban fordul elő tartáshiba és lúdtalp. Feltételeztem, hogy azoknál a gyermekeknél, akik a mindennapos testnevelés mellett rendszeresen sportolnak (heti minimum 2 alkalom), kevésbé fordul elő tartáshiba és lúdtalp, mint azoknál a gyerekeknél, akik csak testnevelés órákon mozognak. Két diagramon (5. ábra és 6. ábra) szemléltettem az eredményeket.
31
5. ábra
A 85 válaszadó közül 46-an sportolnak rendszeresen, ami hetente minimum két alkalmat jelent az iskolai testnevelés órákon kívül. Vizsgálatok alapján 46 gyerek közül 20 gyereknek van tartáshibája (százalékban kifejezve kb. 43.5 százalék), 16 gyereknek van lúdtalpa (százalékban kifejezve kb. 34.8 százalék) és 12 gyermeknek van tartáshibája és lúdtalpa is (százalékban kifejezve kb. 26.1 százalék)
32
Nem sportoló gyermekek
40 35 30 25 20 15 10 5 0
Összes nem sportoló
Tartáshiba
Lúdtalp
Tartáshiba és lúdtalp
6. ábra
A 85 gyermek közül 39 válaszolta azt, hogy nem sportolnak az iskolai testnevelés órákon kívül. A 39 gyermek közül 29-nek van tartáshibája (százalékban kifejezve kb. 74.4 százalék), 23 gyermeknek van lúdtalpa (százalékba kifejezve kb. 59 százalék) és a mindkét problémával szenvedők száma 17 (százalékban kifejezve kb. 43.6 százalék). Az
eredmények
alátámasztják
a
hipotézisem,
miszerint
a
rendszeres
sporttevékenység kedvező hatással van a gyermekek mozgás szervrendszerére. Kiderült, hogy a rendszeresen sportoló gyermekek körében az 50 százalékos előfordulást sem haladja meg sem a tartáshiba, sem a lúdtalp előfordulása. A nem sportoló gyermekeknek majdnem 75 százalékát érinti tartáshiba és majdnem 60 százalékát pedig lúdtalp. A sportoló gyermekek körében a tartáshiba és lúdtalp együttes előfordulása csak 26 százalék, míg a nem sportolók majdnem 50 százaléka érintett.
33
Feltételeztem, hogy a mindennapi testnevelés nem vált be olyan mértékben, ahogy azt remélték. Szerintem fontos, hogy a mindennapi testnevelés mellett a gyermekek végezzenek valamilyen rendszeres sporttevékenységet. Az előző eredményekből, amit az 5. ábra és 6. ábra jelöl, azt támasztotta alá, hogy a testnevelés órák önmagukban nem elegendőek az egészséges mozgás szervrendszer fenntartásához. A kérdőívet kitöltött gyermekeknek már három éve bevezették a mindennapi testnevelést. Akik csak a mindennapi testnevelésen vesznek részt, nagyon magas az ortopédiai problémáktól szenvedők száma.
34
4.3.
Nembeli különbségek
Felkeltette az érdeklődésemet, hogy a serdülő fiúk egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az „erőfitogtatás”. Milyen területen tudják erejüket, ügyességüket, talpraesettségüket megmutatni? Hát a sportokban! Az előzőekben leírtak miatt feltételezem azt, hogy több fiú sportol rendszeresen, mint lány. Ezen kívül a fiúknak erősebb az izomzatuk, mint a lányoknak. Ezáltal a fiúknál kevesebb számban fordul elő ortopédiai rendellenesség. Először megnéztem, hogy a 45 lány közül és a 40 fiú közül mennyien sportolnak és mennyien nem. (7. ábra) Másodszor azt vizsgáltam, hogy lányok és fiúk körében milyen arányban fordul elő tartáshiba és lúdtalp. (8.ábra)
Lányok
Fiúk
Összes
45
40
Sportolók
21
29
Nem sportolók
24
21 7. ábra
A táblázatból kiderül, hogy megkérdezett lányoknak a 46.7 százaléka sportol rendszeresen, míg a fiúknak a 72.5 százaléka. Ez alátámasztja azt a feltételezésemet, hogy a fiúk sokkal szívesebben űznek valamilyen sporttevékenységet.
35
8. ábra A két diagramon (8. ábra) szemmel látható a fiúk és a lányok közötti különbség, az ortopédiai problémák előfordulása alapján. A 45 lányból 32-nek van tartáshibája és 28-nak van lúdtalpa. Ha százalékos értékkel fejezzük ki, akkor 71 százaléknak van tartáshibája és 62 százaléknak van lúdtalpa. A 40 fiúból 13-nak van tartáshibája és 9-nek lúdtalpa. Tehát a fiúk 32.5 százalékát érinti a tartáshiba és 22.5 százalékát a lúdtalp. A nemek közötti különbség nem csak a diagramon figyelhető meg, a százalékok is egyaránt megmutatják a különbségeket.
4.4.
A mozgásszervi elváltozások és az életminőség
Arra szerettem volna még választ kapni, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknél előfordul tartáshiba és/ vagy lúdtalp, megérzik-e a hatásukat. Ebben a részben külön kutatom a tartáshiba által okozott panaszokat és a lúdtalp okozta panaszokat.
36
Feltételeztem, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek tartáshibája és/vagy lúdtalpa van, azok beszámolnak az életminőséget rontó körülményről, a fájdalomról. Az előző eredményekből (8. ábra) már ki tudtam számítani, hogy a 85 válaszadó közül mennyinek van tartáshibája. A lányoknál 32-nek, fiúknál 13-nak, ami összesen 45. A következő diagramon (9. ábra) szemléltetem azt, hogy a tartáshibában szenvedő gyermekek közül mennyien számoltak be fájdalomról.
9. ábra Az eredmények alapján egyértelmű, hogy nagy százalékban okoz fájdalmat, panaszt a tartáshiba. Megállapítható tehát, hogy a mozgás szervi elváltozások egyértelműen életminőséget rontó hatással bírnak már gyermekkorban. Ahogy az előzőekben is, ki tudtam számítani a lúdtalpban szenvedő egyének számát a 8. ábra segítségével. A 85 gyermekből 38-nak van lúdtalpa. A következő diagramon (10. ábra) szemléltetem a lúdtalp által okozott panaszok gyakoriságát.
37
Lúdtalp
17; 43% 23; 57%
Panaszt okozó
Panaszmentes
10. ábra Bebizonyosodott, hogy bár a lúdtalppal sokan nem foglalkoznak, nem tekintik komoly betegségnek, nagy számban okoz fájdalmat a gyermekek körében. Hiszen a megkérdezettek 61 százaléka számolt be lábfájdalomról.
38
5. Következtetések
Kutatásomban igazolást nyert, hogy a civilizációs ártalmakon belül a fizikai aktivitás hiánya, a mozgásszegény életmód nagymértékben befolyásolja a serdülő gyermekek mozgás szervrendszerének optimális fejlődését. Dolgozatomban főként a tartáshibák, gerincferdülés illetve a lúdtalp előfordulási gyakoriságát kutattam. Megállapítottam, hogy a gyermekek egészséges fejlődéséhez a mindennapi testnevelés mellett szükséges az iskolán kívüli rendszeres testmozgás. A szakdolgozatom első részében megfogalmazott hipotézisekre a következő válaszokat kaptam: Feltételezem, hogy a mai modern gyermekek közül többen választják a számítógépet szabadidős tevékenységnek, mint valamilyen szabadtéri elfoglaltságot (futball, tollaslabda stb.) Bebizonyosodott,
hogy
a
gyermekek
naponta
több
órán
keresztül
számítógépeznek és televízióznak. Az is kiderült, hogy a gyermekek a számítógépes elfoglaltságot és a televíziózást helyezik előtérbe, háttérbe szorul a fizikai aktivitás. Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a gyermekek gerincoszlopára, ezáltal a gyermekek nagy részénél tartáshiba alakul ki. Az előzőekben kiderült, hogy a szabadidejük nagy részét üléssel töltik a mai gyermekek, amelynek következtében izomzatuk nem erősödik meg olyan mértékben, hogy a gerincoszlop megfelelő tartásának a funkcióját betöltse. Ennek következtében a gyermekek felénél kialakult a tartáshiba.
Feltételezem, hogy a mozgásszegény, ülő életmód ártalmas hatással van a gyermekek lábának boltozatos szerkezetére, ezáltal nagyobb számban fordul elő lúdtalp.
39
Feltételezem, hogy azok a gyermekek, akik a mindennapos testnevelés mellett végeznek valamilyen rendszeres sporttevékenységet, azoknál kevesebb számban fordul elő tartáshiba és lúdtalp. A felmérés azt is bebizonyította, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen sportolnak (hetente minimum két alkalommal) a testnevelés órán kívül, azoknál jelentősen kevesebb számban fordul elő mind a tartáshiba, mind a lúdtalp. Amely bebizonyítja, hogy a rendszeres testedzés elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez.
Feltételezem, hogy a lányoknál nagyobb számban fordul elő ortopédiai eltérés, mint a fiúknál. Választ kaptam továbbá arra is, hogy a fiúk sokkal szívesebben választanak mozgásos elfoglaltságot, többen járnak iskolán kívül edzésre, mint a lányok. A fiúknál ez által kevesebb számban fordul elő ortopédiai eltérés, mint a lányoknál. Feltételezem, hogy a tartáshiba és a lúdtalp életminőséget rontó hatása már a gyermekek körében is érezhető. Azoknál a gyermekeknél, akiknél tartáshiba, gerincferdülés vagy lúdtalp előfordul, több mint a felük számolt be különféle testtájakon ( nyak, váll, hát, talp stb.) előforduló fájdalomról. Ami azt bizonyítja, hogy ezek az ortopédiai elváltozások a gyermekek által érezhető életminőséget rontó hatást váltanak ki a mindennapjaikban.
40
6. Összegzés
Leendő védőnőként fontosnak tartom, hogy a gyermekek több időt fordítsanak mozgásra. Szabadidejükben válasszanak mozgásos elfoglaltságot, ismerkedjenek meg több sportággal, mert valószínűnek tartom, hogy valamelyik elnyeri majd a tetszésüket, és szívesen járnak majd az edzésekre. Ahhoz, hogy ez létre tudjon jönni, már a szülőket is meg kell ismertetni a mozgásszegény ülő életmód káros hatásaival. Tájékoztatni kell arról is a szülőt, hogy a leghatékonyabb nevelési módszer a példamutatás, ha ők aktív életet fognak élni és élvezni fogják a mozgást, akkor a gyermekeik is ezt a példát fogják követni. Már kiskorban megtanulják a mozgás által nyújtotta örömöket, pozitív hatásokat. Azok, akik már kiskorban sokat mozognak, többféle sportággal megismerkednek, a későbbiek folyamán is életmódjuk elengedhetetlen részévé válik a testedzés. Saját tapasztalatom is ezt bizonyítja, hiszen én hosszú évekig versenyszerűen kézilabdáztam, a labdajáték abbahagyása
után
üresnek
éreztem
az
életemet,
valami
hiányzott
a
mindennapjaimból. Rájöttem, hogy a mozgás elengedhetetlen a számomra. Az igényeim azt diktálták, hogy mozogjak. Ezért a mai napig minden nap végzek valamilyen edzést, vagy futok, vagy tornázom, vagy eljárok különböző fittnes órákra. Ezáltal nálam nem alakult ki tartáshiba, gerincferdülés, lúdtalp. Személy szerint szeretném, ha a szülők és a gyermekek is megértenék, hogy az egészséges testi és lelki fejlődés egyik elengedhetetlen eszköze a mozgás. Későbbiekben, ha védőnőként fogok tevékenykedni, munkám egyik elengedhetetlen célkitűzése lesz az, hogy példamutatással, tapasztalataim átadásával ösztönözzem a szülőket, gyermekeket a mindennapi testmozgásra. Ezen kívül szeretnék majd olyan kiscsoportos foglalkozásokat tartani mind kismamáknak, mind gyermekeknek, ahol különböző edzésformákat tanulhatnak. Szót kell ejtenem azokról az egyénekről is, akiknél kialakult már valamilyen ortopédiai eltérés. Nekik egyénre szabottan fontos, hogy megismerjék és megtanulják azokat a mozgásformákat, melyek segítik a gyógyulásukat, illetve amik
41
rontanak az állapotukon. Szükség esetén javasolt a gyógytestnevelés, esetleg gyógytorna. A védőnőknek kulcsfontosságú szerepük van az elsődleges prevenció szintjén, hogy a gyermekek mozgásszervi betegségeit megelőzzék.
42
Irodalomjegyzék Dr. Csaba György: A modern ember biológiai paradoxonjai, Medicina Kiadó, 1989 Dr. Erbszt András: Gerinc fájdalom nélkül, Alexandra Kiadó, 2013 Dr. Veress János-Kürti Gábor: Gerinc ABC, Anno Kiadó, 2004 Dr. Vízkelety Tibor: Az ortopédia tankönyve, Semmelweis Kiadó, 1995 Jávorszkyné Nagy Anikó: Mozgás, az élet meghosszabbítója, Élet és Tudomány folyóirat, 2012 (67. évf.) Kovács Gábor: Civilizáció, modernitás, Európa-a kőbaltától a Technopoly-ig, Liget folyóirat, 2009 Pikó Bettina: Életminőség és egészségvédelem a modern társadalomban, Korunk folyóirat, 2011 (22. évf.) Stanley Hoppenfeld: A gerinc és a végtagok fizikális vizsgálata, Medicina Könyvkiadó Zrt. , 2009 Szent-Andrássy Réka: A tartáshibák lehetséges korrekciója nagylabdával, Krasznár és Fiai Könyvesbolt, 2013 Tarsoly Emil: Funkcionális anatómia, Medicina Könyvkiadó, 2010 http://www.bgk.uniobuda.hu/~tkt/segedanyagok/valaszthato/A_kultura_fogalma.pdf http://www.matud.iif.hu/02jun/vitanyi.html http://elte.prompt.hu/sites/default/files/tananyagok/antropologia/ch01.html http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/07/07-08.ppt
43
Mellékletek Kérdőív
Kedves Tanuló! E kérdőív kitöltésével a szakdolgozatom megírásához- melynek témája: Civilizációs ártalmak gyermekkorban, különös tekintettel a mozgás szervrendszerre - kérném szíves segítségét.
A dolgozat adatainak feltárására szolgáló kérdőívet név és cím nélkül kell kitölteni az Önt legjobban jellemző válasz beikszelésével, illetve a pontozott rész értelemszerű kitöltésével.
Segítségét előre is köszönöm!
Bálint Fanni Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Védőnő szakirány
44
1. Neme: Fiú Lány 2. Életkora:……………………. 3. Melyik szabadidős elfoglaltságot végzi a leggyakrabban az alábbiak közül? ( Egy választ jelölhet meg.) számítógépezés (számítógépes játék, Facebook, szörfölés a neten) televíziózás kreatív elfoglaltság (rajzolás, festés, barkácsolás stb.) szabadtéri elfoglaltság (futballozás, tollasozás, görkorcsolyázás stb.) 4. Minden nap szokott számítógépezni? igen nem 5. Mennyi időt tölt a számítógép előtt naponta? 1-2 óra 3-4 óra 5-6 óra 7 óránál több 6. Minden nap szokott televíziózni? igen nem 7. Mennyi időt tölt a televízió előtt naponta? 1-2 óra 3-4 óra 5-6 óra 7 óránál több 45
8. Heti hány alkalommal van intenzív testnevelés órája? 1 alkalommal 2 alkalommal 3 alkalommal 4 alkalommal 5 alkalommal 9. Testnevelés órán kívül végez-e valamilyen sporttevékenységet? igen nem 10. Heti hány alkalommal jár edzésre? 1 alkalom 2 alkalom 3 alkalom 4 alkalom 5 alkalom 11. Gondot okoz Önnek a hosszabb ideig történő egyhelyben ülés? soha néha gyakran mindig 12. Gondot okoz Önnek a hosszabb ideig történő egyhelyben állás? soha néha gyakran mindig
46
13. Gondot okoz Önnek a hosszabb ideig tartó gyaloglás? soha néha gyakran 14. Szokott-e fájni talpa, sarka vagy a bokája? soha néha gyakran mindig 15. Van-e lúdtalpa? van nincs 16. Szokott-e fájni a dereka vagy a háta? igen nem 17. Szokott-e fájni a válla vagy a nyaka? igen nem 18. Van-e hanyagtartása? van nincs 19. Van-e gerincferdülése? igen nem
47
48
