Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar Nemzetközi tanulmányok alapszak Nappali tagozat
Az Európai Unió előtt álló kihívások az új évezred elején, különös tekintettel a brit válaszokra
Készítette: Szabari Krisztina
Budapest, 2015.
1
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ...................................................................................................................................... 2 Táblázatok jegyzéke ................................................................................................................................ 3 Ábrajegyzék ............................................................................................................................................. 4 Bevezetés................................................................................................................................................. 5 Európai Unió: célok és eredmények, avagy a közösség relevanciája napjainkban ............................... 10 Az Európai Unió előtt álló kihívások .................................................................................................. 12 Az Európai Unió gazdasági válsága ................................................................................................ 14 Az eurózóna válsága ...................................................................................................................... 16 A munkanélküliség okozta nehézségek ......................................................................................... 17 A Nagy-Britannia előtt álló kihívások ................................................................................................ 18 A bevándorlás kérdése .................................................................................................................. 18 A munkanélküliség problémája Nagy-Britannia esetében ............................................................ 21 A bizalmi válság kérdése.................................................................................................................... 22 Az euroszkepticizmus jelensége ............................................................................................................ 27 Az euroszkepticizmus fogalmi meghatározásának nehézségei ......................................................... 27 Az euroszkepszis okai ........................................................................................................................ 28 Az euroszkepticizmus válfajai, csoportosítási lehetőségek ............................................................... 28 A választók euroszkepszisének vizsgálata ..................................................................................... 29 A párt alapú euroszkepticizmus vizsgálata .................................................................................... 31 Az első csoportosítási kísérletek: A sussexi iskola ..................................................................... 31 Az észak-karolinai iskola ............................................................................................................ 37 Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolata ...................................................................................... 38 A brit euroszkepszis vizsgálata .......................................................................................................... 38 A brit euroszkepszis bemutatása....................................................................................................... 39 Brit euroszkepszis az új évezredben .................................................................................................. 48 A kétpártrendszer bővülése .......................................................................................................... 48 Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának bemutatása .......................................................... 57 Az UKIP és a vezető brit pártok ................................................................................................. 59 Az UKIP jelentősége ................................................................................................................... 61 Összegzés............................................................................................................................................... 62 Kitekintés ........................................................................................................................................... 65 Irodalomjegyzék .................................................................................................................................... 67 Mellékletek ............................................................................................................................................ 71 2
Táblázatok jegyzéke 1. Táblázat: Petr Kopecky és Cas Mudde: a Közösséggel szembeni álláspontok csoportosítása………………………………………………………………………..……31 2. Táblázat: Dieter Fuchs, Raul Magni-Berton és Antoine Roger csoportosítása…………………………………………………………………………..…32
3
Ábrajegyzék 1. Ábra: Az Európai Unió számára leginkább releváns kérdések 2010-ben és 2013-ban (a huszonnyolc tagállam választóinak véleménye alapján)………………………………….13 2. Ábra: A saját tagállam számára leginkább releváns kérdések 2007-ben és 2013-ban (az összes európai tagállam választópolgárainak véleménye alapján)……………………......13 3. Ábra: A 2008-as válság hatása a reál GDP alakulására, és a további fejlődés…...…....15 4. Ábra: A munkanélküliség alakulása az Európai Unióban………………………...……17 5. Ábra: A Nagy-Britannia szempontjából leginkább releváns kérdések 2013-ban……...18 6. Ábra: Bevándorlás és emigráció Nagy-Britannia esetében………………………...…..20 7. Ábra: A munkanélküliség alakulása Nagy-Britanniában (2008-2014)…………...…....21 8. Ábra: Az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek. Az unió működésének megértés.....22 9. Ábra: Mennyire érzi jól informáltnak magát az Európai Unió ügyeivel kapcsolatban?.22 10. Ábra: A választói vélemények érvényesülése az EU-ban és a tagállamokban…….....23 11. Ábra: Identitástudat jellemzése…………...…………………………………………..23 12. Ábra: Az Egyesült Királyság Európai Unióba vetett hite (2003-2013)…………...….24 13. Ábra: Európai Unió jövőjét illető vélekedések az EU28 tagállam választópolgárainak véleménye alapján………………………………………………………………………..26
4
"Kell lennie egy olyan különös fajtájú szövetségnek, amelyet békeszövetségnek (foedus pacificum) nevezhetünk. Ez a békeszerződéstől (pactum pacis) abban lenne különböző, hogy ennek rendeltetése csak egy háborút, amazé azonban minden háborút egyszer s mindenkorra befejezni. Ez a szövetség nem célozza semminemű hatalomnak az állam részére való megszerzését, hanem kizárólag valamely állam szabadságának megnyerését és biztosítását önmaga részére és egyúttal más szövetséges államokét is, anélkül hogy ezeknek azért – mint a természeti állapotban élő embereknek – magukat nyilvános törvények és kényszerek alá kellene vetniök. A föderalitás ezen eszméjének lassankint minden államra ki kell terjednie. S ez az út elvezet az örök békéhez.” Immanuel Kant
Bevezetés Az Európai Unió eredeti célját tekintve azt a föderális békeszövetséget testesíti meg, amelyet a kanti gondolat vizionál: a nemzetek integrációjának elsődleges célja a kontinensen létrejött béke megőrzése, ami az országok közt kialakult szorosabb együttműködésnek köszönhetően közös érdekké vált. Az örök béke utópisztikus elképzelése így intézményi kereteket öltött. Az integráció fejlődésével azonban a nemzetek közti kapcsolatok árnyaltabbá váltak, a közösség bővült, s az eredményes irányítás érdekében a tagállami hatáskörök egy része közösségi felügyelet alá került. Az együttműködés egyre szigorúbb kontrollt kívánt, s a kezdeti sikerek mellett a hátrányok is érezhetővé váltak. A közösség előtt álló kihívások gyarapodásával látható lett: az európai egység igen sokféle elképzelést takar. Az unió saját útkeresésébe kezdett. Ekkor, az új évezred elején erősödtek meg uniós szinten azon hangok, amelyek nem feltétlenül értenek egyet a „békeszövetséggel”, az Európai Unióval, illetve ennek működésével, vagy felépítésével. Az említett irányzat képviselői az euroszkeptikusok, akik a nemzeti szuverenitás védelmezőiként, a bürokrácia és a túlzott központi irányítás ellenzőiként hamar szert tettek a választók támogatására. A hirtelen népszerűség miatt gyakran „mainstream” pártokként titulált euroszkeptikusok sikerének kulcsa éppen abban rejlik, hogy az Európai Unió előtt álló egyik legrégebbi kihívásra, a polgárközeliség hiányának problémájára hívják fel a figyelmet azáltal, hogy a csalódott választók hangját hallatva a közösség hibáira világítanak rá. Az általuk képviselt politika irányulhat a közösség reformjára, de a jelenlegi keretek megszüntetésére is. 5
Az euroszkepticizmus tehát egy, az unióval szembeni kritikus attitűd, amelynek forrását az Egyesült Királyság 20. századi Európa-politikájában lelhetjük fel. A szigetország földrajzi, gazdasági, kulturális adottságai, történelmi sajátosságai miatt mindig is büszkén őrizte Európától való különállását. A kontinenshez való szorosabb kapcsolódás, elköteleződés szinte elképzelhetetlen volt egészen addig, míg Nagy-Britanniának aligha maradt más esélye, s 1973-ban csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez. Az elitvezérelt döntés azonban nem talált választói támogatottságra, hiszen a szigetország lakóiban ezidáig komolyabb európai identitástudat nem tudott kialakulni. Az Egyesült Királyság hamar az integráció vonakodó partnerévé vált, kivételezettségét pedig mindmáig őrzi. Éppen ezért választottam szakdolgozatom témájául az Európai Unió előtt álló új évezredbeli kihívások bemutatását Nagy-Britannia tekintetében. Az Egyesült Királyság bel- és külpolitikájában ugyanis egyaránt döntő szerep jut a pártok Európa-ügyhöz való viszonyának, azaz annak, hogy hogyan képviselik a brit választók által hagyományosan megkívánt euroszkeptikus attitűdöt. A szigetország szempontjából az említett jelenség az új évezredbeli politikai eseményeket tekintve pedig még inkább felértékelődött: az euroszkeptikus álláspontot képviselő Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) olyan népszerűségre tett szert, amellyel egy új, harmadik erőként tud megjelenni NagyBritannia belpolitikai életében. Ahhoz azonban, hogy objektív képet kaphassunk a brit euroszkepticizmust illetően, meg kell vizsgálnunk az európai helyzetet, amelyre az irányzat elsősorban reflektál. Az első főbb tartalmi részben éppen ezért kívánom bemutatni az Európai Unió jelenkori relevanciáját. Ezt azért is tartom fontosnak, mert az intézményi átalakulás rövid áttekintése révén láthatóvá válik, hogy az újítások során az unió egésze megváltozott, ezáltal célkitűzéseinek és tartalmának is változnia kellett, amely azonban egészen új irányt mutat a kezdeti gazdasági együttműködéshez képest. Ez az irány azonban már nem tudja egységbe foglalni az országokat, hiszen a tagállami preferenciáknak köszönhetően a vélemények megoszlanak a további közeledést illetően. Itt szembesülhetünk az első és egyik legfontosabb kihívással: az Európai Unió megosztottságával. Ezután az Európai Unió előtt álló más releváns kihívásokat kívánom bemutatni, ezzel is érzékeltetve, hogy a közösségnek mennyi problémát kellene egy időben kezelnie. A kihívások mennyisége miatt egyfajta rangsorolás vált szükségessé. Ezt a sorrendet 6
választói vélemények alapján állítom fel, így megjelenítve a polgárok nézeteit, amelyek oly fontos szerepet játszanak az általam kiemelten vizsgált euroszkepticizmus esetében is. Az európai választók unióról alkotott megítélését az évente elkészített Eurobarométer felmérések tükrözik a legpontosabban. A 2013-as statisztikák közül egyaránt vizsgálom az összeurópai, valamint a kifejezetten brit véleményeket tükröző beszámolókat, így rávilágítva a tagállami és az uniós kihívások preferenciájának különbözőségére. Így térek ki a közösséget vizsgáló Eurobarométer felmérés által első két helyen említett legfontosabb kihívásokra, az Európai Unió gazdasági válságára (s ezzel kapcsolatban az eurozóna válságára), illetve a munkanélküliség okozta nehézségekre. A brit eredmények alapján a szigetország esetében a bevándorlás kérdését, és a Nagy-Britannián belüli munkanélküliség jelenségét mutatom be. Annak érdekében, hogy még inkább objektív képet kaphassunk az euroszkepticizmus jelenségéről, az utolsó uniós kihívásként a bizalmi válság problémáját vizsgálom. A polgárközeliség hiánya ugyanis mindkét kihívás esetében fontos tényezőként szerepel. Az itt bemutatott grafikonok segítségével kívánom láthatóvá tenni, hogy a választók mennyire alacsony európai identitástudattal rendelkeznek, avagy milyen hiányos információval rendelkeznek az Európai Unióról. Az uniót érintő kihívások kapcsán láthatóvá válik: a közösség kihívások sora előtt áll, amely nehézségek csak megerősítik az integráció kritikusait. Így itt az euroszkepszis, mint a
válságok
következménye
jelenik
meg.
A
második
tartalmi
részben
az
euroszkepticizmust, mint a szakirodalom által is vizsgált önálló jelenséget kívánom bemutatni. Ebben a szakaszban kitérek az irányzat fogalmi meghatározásának nehézségére, a jellemzőkre, amelyek egységes meghatározás helyett az irányzat körvonalait jelölik, végül a kutatásokban használt két fő csoportosítást mutatom be. A választók Európával szemben kialakult szkeptikus attitűdjének, illetve a párt alapú euroszkepticizmusnak mára ugyanis külön irodalma van, igaz, a szavazói attitűdöket vizsgáló szociológiai kutatások későbbiek a párt alapú szkepszis vizsgálatánál. Mindkét téma esetén a legkiemelkedőbb kutatókat és az általuk kialakított csoportosítási lehetőségeket kívánom bemutatni a teljesség igénye nélkül. A cél sokkal inkább egyfajta ismeretgyűjtés, amely láthatóvá teszi, hogy az euroszkepticizmus jelensége mennyivel több tartalommal bír, mintsem hogy csupán populáris, esetlegesen szélsőséges irányzatként bélyegezzük.
7
A párt alapú euroszkepticizmus kutatói közül mindenképpen kiemelendő Paul Taggart és Aleks Szczerbiak munkássága. A szerzőpár által megfogalmazott puha (’soft’) és kemény (’hard’) euroszkeptikus irányzatok ugyanis a téma alapköveiként jelennek meg. A fejezetben felsorolt más kutatók ugyanis írásaikban Taggart és Szczerbiak gondolataira reflektálnak, s ebből kiindulván állítanak fel egy saját euroszkeptikus skálát. Ezen kívül fontosnak tartom bemutatni a párt alapú euroszkepticizmus keretein belül vizsgálódó sussexi-és észak-karolinai iskolához tartozó kutatók megközelítéseinek alapvető különbözőségét, hiszen míg a sussexi iskola képviselői tanulmányaikat általában nemzeti felmérésekre alapozzák, addig az észak-karolinai iskola kutatói a hangsúlyt az ideológiai és a közvélemény euroszkepszisének különbségére helyezik. Az euroszkepticizmus jelenségének objektív értelmezéséhez szükséges bemutatás után a következő fontos lépés Nagy-Britannia Európával szembeni attitűdjének helyes értelmezése. A brit magatartás megértéséhez a harmadik főbb tartalmi szakaszban rövid történelmi áttekintést nyújtok, amellyel láthatóvá válnak az euroszkeptikus vélemények gyökerei. A hagyományosan zárt, kétpártrendszerrel működő brit belpolitika már a 20. században is eurokritikus véleményeket hallatott, s az Európához való viszony már ekkor is kulcskérdésként szerepelt. Nem történt ez másképp az új évezredben sem, ahol viszont a két nagy párt álláspontjának felcserélődésével, a Konzervatív Párt meggyengülésével párhuzamosan beköszöntött a kispártok hajnala. Így az új évezredbeli brit belpolitika bemutatása során a konzervatívok és a Munkáspárt mellett a Liberális Demokraták, mint stabil harmadik szereplők is helyet kaptak, s ebben a szakaszban az említett pártok által képviselt politikákat egymással párhuzamosan, kölcsönhatásban mutatom be. Az általam kiemelten vizsgált Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) viszont elkülönülve jelenik meg a fent említett pártoktól, habár megerősödése szintén az új évezred elejére tehető. A külön vizsgálatot az indokolja, hogy a párt minél részletesebb bemutatására törekedvén, az UKIP középpontba helyezésével kívánok a párttal szembeni sztereotípiák okaira rávilágítani és egy objektív képet festeni róla. Emellett fontosnak tartom az UKIP valós jelentőségét is ábrázolni, így rövid leírást adok a párt illetve a Munkáspárt, a konzervatívok és a Liberális Demokraták közti viszonyról, ellentétekről és kapcsolódási pontokról. A kitekintés során meg kell említenem a 2015-ös brit parlamenti választások tényét, habár jelen szakdolgozatnak nem célja messzemenő következtetéseket levonni a pártok 8
kampányidőszakában. Ugyanakkor fontosnak tartom rövid áttekintés segítségével bemutatni a választások előtti brit pártok helyzetét, kiemelten kezelve az UKIP szerepét a választások során. Kutatási koncepcióm éppen ezzel, az UKIP valódi relevanciájával függ össze. A párt erőviszonyait tekintve ugyanis kettős képet mutat: az Európai Parlamenti választások során történelmi sikert könyvelhetett el, hiszen megelőzvén a két nagypártot, a legtöbb mandátumot szerezte. Ezzel egyben a szigetország unióval szembeni véleményének egyik fő közvetítőjévé is vált, ami megnövelte nemzetközi szerepét. A brit belpolitikai eseményeket tekintve azonban az UKIP-nak korántsem jut ilyen meghatározó szerep. A párt ugyanis jelenleg nem rendelkezik akkora támogatottsággal, hogy helyet foglaljon a Parlamentben, így nem tud megfelelően szervezetten fellépni, s szereplése főként a figyelemfelkeltésre korlátozódik. Emellett fő témája, Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépése mellett nehéz új kérdésköröket kiemelnie, melyek segítségével komoly riválisa lehetne a nagypártoknak. Így kutatási koncepciómat a következőképp fogalmaztam meg: Hipotézis: Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) az Európai Parlamenti választásokon elért siker, és a növekvő népszerűség ellenére nem tud komoly belpolitikai erőként fellépni. A párt sokkal inkább van az útkeresés szakaszában, s kidolgozott program hiányában jelenleg nem képes akkora hatást gyakorolni a választókra, hogy azok Nagy-Britannia unióból való kilépése mellett döntsenek. A kutatáshoz idegen- és magyar nyelvű szakirodalmat egyaránt felhasználtam, illetve főleg elsődleges forrásokból dolgoztam. Az euroszkepticizmus témájában főleg külföldi kutatók munkájának nyomán tudtam haladni, így a vizsgálódást nehezítette, hogy a jelenséget vizsgáló magyar nyelvű forrás igen korlátozott számban állt rendelkezésre. Egy ilyen politikai pártok viszonyában emlegetett irányzat, mint az euroszkepticizmus esetében, a források hitelességére, a szélsőségek mellőzésére, illetve az álláspontok párhuzamos ábrázolására is kiemelten törekedtem. Az objektív bemutatás érdekében igyekeztem kerülni az euroszkepticizmussal szembeni sztereotípiákat, ezekre reagáltam, illetve adott esetben megcáfolni ezeket. Nagy-Britannia Európa-politikáját illetően a nehézséget az idegen nyelvű (főleg brit szerzők tollából származó források) és a hagyományosan kontinentális európai gondolkodást tükröző, az integráció szemszögéből megírt munkák sajátos túlzásainak összeegyeztetése jelentette. 9
Európai Unió: célok és eredmények, avagy a közösség relevanciája napjainkban Az Európai Unió alapító atyái a két világégés pusztítása után a béke és biztonság igényétől vezérelve 1 hozták létre 1958-ban a kezdetekben az országok közti gazdasági kapcsolatok élénkítésére irányuló Európai Gazdasági Közösséget. A hat alapító ország vezetői a köztük kialakuló, egyre erősödő, kölcsönös függést látták a tartós béke zálogának. A kezdetekben elitvezérelt társulás igen sikeresnek bizonyult, a gazdasági növekedés pedig újabb tagokat vonzott. A bővüléssel időről időre változnia kellett az integráció kereteinek is, a hatékonyabb működésért pedig az újabb tagországi közeledést tűzték célul. A Közösség a felelős irányítás érdekében egyre több, eredetileg nemzeti hatáskörbe tartozó kompetenciát vett át, avagy helyezett felügyelete alá. A megosztott irányítást, valamint az új formát az 1992. évben létrejött Maastrichti Szerződés véglegesítette. A dokumentum2 létrehozta az Európai Uniót és annak három pilléres rendszerét, 3 bevezette az európai polgárság fogalmát, valamint megalkotta a Gazdasági és Monetáris Uniót (GMU). 4 A Szerződés Franciaországban és Dániában is felerősítette a szavazók unióval szembeni ellenszenvét, azonban később a ratifikáció az említett tagállamokban is sikeresen zajlott. A Maastrichti Szerződés hiányosságai azonban nyilvánvalóvá váltak, és az Amszterdami, majd a Nizzai Szerződés kisebb módosításai után határozott változtatásra volt szüksége a kibővült Európának. Erre az Európai Alkotmány-szerződés hivatott, amely a tervezett módosítások alapján a hatékonyabb döntéshozatali mechanizmust, ütőképes külpolitikai fellépést, az országok közti szorosabb együttműködést kívánta elérni. A 2004. évben, Rómában aláírt szerződést azonban minden tagállamnak ratifikálnia kellett volna, ez a folyamat pedig Franciaországban és Hollandiában sem járt sikerrel.
1
Az egységes Európa gondolata azonban sokkal régebbre vezethető vissza. Már a 17. században is léteztek olyan elképzelések, amelyek a nemzetek összefonódását szorgalmazták (például William Penn már 1693-ban megfogalmazta az európai parlament ötletét). 2 A Maastrichti Szerződés, más nevén az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 3 Az Európai Unió három pillére: az Európai Közösségek (ESZAK és EURATOM), a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), és a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés 4 A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) keretén belül a tagállamoknak gondoskodniuk kell gazdaságpolitikáik összehangolásáról (ezt többoldalú felügyelet ellenőrzi), valamint be kell tartaniuk a pénzügyi és költségvetési fegyelemmel kapcsolatos szabályokat. A monetáris politika az így kialakított árstabilitás révén kívánta biztosítani a közös pénz bevezetését.
10
Az intézményrendszer, és a döntéshozatal reformját egyaránt elhozó Lisszaboni Szerződés így valóban rendkívüli jelentőséggel bírt a közösség számára. A 2009-ben elfogadott szerződés az Alkotmány-szerződés jelentős részét átmentette
5
(így többek között
összevonta a Maastrichti Szerződés által kialakított három pillért, létrehozta a kül- és biztonságpolitikai képviselő személyét, deklarálta az unió jogi személyiségét), de megalkotta az uniós biztonság- és védelempolitikát, valamint az Európai Külügyi Szolgálatot is. Azonban a Lisszaboni Szerződés sem tudott teljes megoldást nyújtani, hiszen a gazdasági világválság és ennek következményei ismét új kérdések elé állították az Európai Uniót. „Az európai építkezés stabilitását olyan horderejű kérdések sora feszegeti, amelyek megválaszolását már nem lehet elodázni. Definiálni kell „Európa” funkcióját, jövőképét, „végcélját” és egyben Európa funkcionális és földrajzi határait is.”6 Emellett megoldást kell találni az elöregedés, illetve a párhuzamosan jelentkező bevándorlás problémájára, orvosolni kell az energiafüggőséget, javítani kell az egységes piac dinamikáján, az intézmények működőképességén, de a határozottabb (és mindinkább koherens) nemzetközi fellépés és globális versenyképesség kívánalma is felmerül. Az unió egészét érintő problémák mellett pedig tagállami szinten is jelentkeznek tennivalók. Az említett „végcél” meghatározása érdekében fontos volna egy egységes irány – jövőkép kialakítása, melyet az összes tagállam elfogadhatónak és teljesíthetőnek tart. 7 Ez az egységes stratégia nagyban javítana az Európai Unió nemzetközi fellépésén, de a tagállamok közti egyezés a belső piaci folyamatokat is tovább lendíthetné. Éppen ezért fontos „mérleget vonni”, értékelni az unió jelenét, és az eddig elért eredmények mellett a jövőre, a közös út kialakítására koncentrálni. Látni kell, hogy a tagság milyen a további előnyökkel járhat, a közösség milyen értéket képvisel Európában és nemzetközi szinten, egyáltalán miben rejlik az Európai Unió relevanciája ma. „Az európai uniós tagság értelme több síkon, több szempontból is megítélhető. Lehet politikai, stratégiai (mint a béke-cél volt). Lehet gazdasági, pénzügyi mérleget vonni…Lehet a társadalmi, szociális, életminőségbeli, kulturális, képzettségbeli stb. 5
Fontos különbség azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés nem szünteti meg az előző szerződéseket (ahogyan ezt az Alkotmány-szerződés tette volna), csupán módosítja ezeket. 6 http://kki.gov.hu/download/3/ca/b0000/Kulugyi_Szemle_2011_01_Kr%C3%ADzis_el%C3%94tt__kr%C3%ADzis_ut%C3%A1.pdf 7 Az egységes vélemény kialakításának kulcsát sokan Nagy-Britannia és Franciaország álláspontjának közelítésében látják.
11
viszonyok alapján ítéletet hozni… És persze lehet hatalmi, politikai, érdekérvényesítési szempontok szerint mérlegelni, ahol a megítélés tartalma már végképp átcsúszik az alapvetően szubjektív…érték-skálára.”8 Az értékelés tehát nem egyértelmű. Az Európai Unió tagadhatatlan érdeme azonban, hogy eredeti célját, a kontinensen létrejött béke stabilitását máig sikeresen őrzi, és a jelentkező kihívások sora ellenére egyelőre sikeresen működteti a 28 tagállam békés együttélését. Ezen kívül külpolitikai szereplése és nemzetközi súlya is fontos globális szereplővé emeli a közösséget.
Az Európai Unió előtt álló kihívások Az Európai Unió előtt álló kihívások sokszínűsége, és egymásra épülése okán nehéz egymástól elkülönítve vizsgálni az egyes kérdéseket, hiszen a problémák spirálisan kapcsolódnak össze. Mégis, mivel a közösség előtt álló valamennyi nehézség felsorolása talán nem is volna lehetséges, így a kihívásokat egyfajta fontossági sorrendben igyekszem bemutatni. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, melyek az Európai Unió szempontjából leginkább releváns problémák, véleményem szerint az uniós állampolgárok véleményét érdemes figyelembe vennünk. A minden évben publikált Eurobarométer felmérések a huszonnyolc tagállam választóinak gondolatait tükrözi az Európai Uniót érintő kérdésekben. Emellett az Eurobarométer készít országspecifikus vizsgálatokat is, melyeket szintén évente mutat be. Az alábbi, az Európai Unió előtt álló kihívások bemutatásánál egyszerre kívántam az összeurópai véleményeket ábrázoló, valamint a kifejezetten brit álláspontot bemutató táblákat felsorakoztatni. Így jól láthatóvá válnak a kifejezetten országspecifikus kihívások, amelyek ugyan jelen vannak európai szinten is, de Nagy-Britanniában (a választók megítélése
szerint)
súlyozottan
jelentkeznek.
Az
általam
felhasznált
2013-as
Eurobarométer felmérés az Unió elmúlt negyven évét vizsgálván összeurópai szinten mutatja be az 1973 óta bekövetkezett attitűdbeli változásokat. A második, szintén az Eurobarométer által készített statisztika szintén 2013-as kérdőív egy, az Eurobarométer által elkészített országspecifikus vizsgálat, mely az unióval kapcsolatos kérdéseket a szigetország tükrében mutatja be.
8
http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/az_europai_unio_ertelme_ma_1.pdf
12
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
11.oldal
1. ábra Az Európai Unió számára leginkább releváns kérdések 2010-ben és 2013-ban (a huszonnyolc tagállam választóinak véleménye alapján)
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
9.oldal
2. ábra A saját tagállam számára leginkább releváns kérdések 2007-ben és 2013-ban (az összes európai tagállam választópolgárainak véleménye alapján).
13
Az első és a második ábra összehasonlítása azért is érdekes, mert ezek segítségével láthatóvá válnak az Európai Unió 28 tagállamának választópolgárai által adott vélemények különbsége az unió egészére vonatkozóan, illetve saját tagállamuk szempontjából. A statisztikák segítségével százalékos különbségek mutathatók ki a kihívások relevanciái között, eltérő kereteken belül. Az alábbiakban az első két legrelevánsabb kihívást, a gazdasági helyzet problémáit, illetve a munkanélküliség kérdését mutatom be. Az Európai Unió gazdasági válsága
Az első ábra eredményei alapján látható, hogy 2013-ban a megkérdezettek 45%-a gondolta úgy, hogy a gazdasági helyzet jelenti a legnagyobb kihívást az Európai Unió számára. Így ez, az unió előtt álló legnagyobb nehézség. A 2008-as gazdasági válság szempontjából egy többtényezős válságról beszélhetünk. Az Európai Unió ekkorra már nagymértékű fejlődésen ment keresztül (a közös pénz már bevezetésre került a tagállamok túlnyomó többségében, intézményesítették a közös külpolitikát, a tagországok száma ugrásszerűen megnőtt), ugyanakkor számos hiányossága is kiütközött és nehézségekkel kellett szembesülnie. 9 Így a 2008-as válság 10 tovább mélyítette az ekkorra kibontakozó szkeptikus véleményeket és növelte a megosztottságot. A krízis kiinduló pontjának az Amerikai Egyesült Államokban már 2006-ban kibontakozott jelzáloghitel-válságot tekinthetjük (subprime válság), 11 amely változó intenzitással sújtotta az ingatlan - és bankszektort. A globalizált pénzügyi-kereskedelmi kapcsolatok miatt a krízis lassan Európára is átterjedt. „Számos országban kellett a kormányoknak közvetlenül megmenteni, feltőkésíteni vagy államosítani pénzintézeteket, bankokat, biztosítókat. A pénzügyi válságkezelési programok részben összehangolt, részben nemzeti hatáskörben végrehajtott intézkedései a legtöbb helyen hasonlóak voltak.”12
9
Ilyen negatív eredmény volt például az alkotmányos szerződés holland és francia elutasítása. A kifejezés az Amerikai Egyesült Államokban a bankrendszer hitelezési problémái nyomán kialakult, több szektort (pl. ingatlanpiac), végül több országot érintő globális pénzügyi válságra (a Nobel-díjas Joseph Stiglitz által Észak- Atlanti Válságnak nevezett jelenségre) utal. 11 A válság oka, hogy a hitelpiac telítődése miatt a hitelező bankoknak más forrásokból kellett bevételt teremteniük, így a másodrendű (subprime) adósokat célozták meg, akik egyébként nem vettek volna fel hitelt. A hitel fedezetét esetükben is valamilyen nagyobb vagyonértékkel bíró tulajdon jelentette. A válság azonban tovább gyűrűzött, és hatására sorra dőltek be bankok, biztosítók, de károsultak az ingatlanközvetítők is. 12 http://világválság.hu/uj.html 10
14
Forrás: http://weeklysift.com/2013/04/ 3. ábra A 2008-as válság hatása a reál GDP alakulására, és a további fejlődés. A harmadik ábra jól mutatja, hogy az Amerikai Egyesült Államokból indult válság milyen mélyen érintette az Európai Uniót és Japánt is. A grafikonon a gazdaságilag jelentős Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia, valamint külön az eurózóna került ábrázolásra. Azon országok (például Spanyolország, Görögország, Írország, Portugália), ahol a válság igazán mélyre sodorta a gazdaságot, kivétel nélkül bankrendszerben fellelhető problémákkal küzdöttek. Ezeket tovább súlyosbítják a számos országban tapasztalható magas munkanélküliségi mutatók, a magas államháztartási hiány, a termelékenység és versenyképesség lassú növekedése, valamint a gyenge GDP növekedés. A gazdasági válságból történő kilábalás ugyan megkezdődött, de a krízis magával rántott további válságokat, így például az Európai Unió bizalmi válságát, melyről a későbbiekben lesz szó. A 2008-as események ugyanis megkérdőjelezték a közösség helyes működését és jövőjét. A kilábaláshoz szükséges utat ugyanis máshogy képzelték el a nemzetek, így az unió válaszúthoz érkezett.
15
Az eurózóna válsága
A gazdasági válság az euróra is hatással volt. A krízis rámutatott a rendszer gyengeségeire a monetáris unió tökéletlensége abban rejlik, hogy megalapítása széleskörű gazdasági, fiskális konvergencia nélkül történt meg. A válság következtében 2012 márciusában huszonöt uniós tagállami vezető írta alá a költségvetési fegyelem szigorítására vonatkozó kötelezettségeket, igaz Nagy-Britannia nem szerepelt az aláíró tagállamok között.13 A válság tanulságaképpen az unió számos intézményi reformot vezetett be, melyek a gazdasági kormányzás javítását célozzák. A 2010-ben létrehozott Európai Szemeszter a gazdasági felügyelet és koordináció erősítésének keretén belül a költségvetési és szerkezeti reformokat vizsgálja, illetve az egyes nemzeti gazdaságpolitikák számára nyújt iránymutatást.
A 2011 márciusában aláírt Európlusz paktum a gazdaságpolitika
harmonizációját; a versenyképesség, foglalkoztatottság, államháztartási rendszerek fenntarthatóságát és a pénzügyi stabilitás megerősítését célozza. A Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítését szolgálja a 2011 decemberében életbe lépett hatos csomag, amelyet épp az uniós magyar elnökség ideje alatt tárgyaltak. A hatos csomag az euróövezet tagjait érintő első komolyabb program, amely a közös gazdasági kormányzást célozza meg. A csomag keretén belül az Európai Unió lehetőséget nyer a tagállamok gazdaságpolitikájának felügyeletére és felhatalmazást kap a közvetlen szankciókra. 14 A megnövekedett felügyelet és az újabb intézmények ugyan segíthetik a tagállamokat, hogy a „helyes úton maradjanak”, viszont egyre nagyobb ellenőrzés alá vonják őket, amik a belső szigor révén esetleges megvonásokhoz vezethetnek. Ez a következmény szintén nem az uniót népszerűsítően hat.
13
A britek jelentős többsége támogatta David Cameron miniszterelnök vétóját az uniós pénzügyi fegyelem egységes szigorítása ellen. A The Times című napilap közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 57%-a helyeselte Cameron elzárkózását a megegyezéstől, és csak 14% rosszallta a kormányfő lépését. 14 Az euróövezet tagállamát az esetben éri szankció, ha az adott ország államháztartási hiányáról, illetve államadóságának mértékét illetően hamis adatokat bocsát az unió részére. Ekkor a pénzbírság mértéke a tagállam GDP-jének 2%-a. Kamatozó büntetés jár azon eurózóna tagállamnak (a pénzbírság mértéke az adott ország GDP-jének 1%-a), amely nem az Európai Bizottság ajánlásaival összhangban korrigálja makrogazdasági egyensúlyát.
16
A munkanélküliség okozta nehézségek
Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/statisticsexplained/index.php/Unemployment_statistics 4. ábra A munkanélküliség alakulása az Európai Unióban.
A 2000-es években az Európai Unióban körülbelül 20 millió ember (a munkaerő 9,1%-a) volt munkanélküli. Az évek során ez a szám ingadozott, 2001-ben 8,6% volt, 2004-ben pedig 9,2%-ra ugrott. Az igazi mélypontot azonban a gazdasági válság hozta magával. A 2008-2010 közötti időszakban a munkanélküliek száma több mint 7 millióra emelkedett, ez a munkaerő 9,6%-át jelentette. 2011 harmadik negyedévétől 2013 első negyedévéig a munkanélküliek száma még többre nőtt: körülbelül 26,6 millió embert érintett a probléma, ez a munkaerő 10,9%-át jelentette. Az előbbi ábra a 2014 novemberi és 2015 decemberi munkanélküliségi adatokat mutatja országokra lebontva. Az EU28 átlaga 9,8%, ez 23,815 millió férfit és nőt jelöl, akik közül 18,059 millió személy az eurózóna lakosa. Az adatokat vizsgálván láthatjuk, hogy a munkanélküliek száma uniós szinten 156.000-rel, az eurózónára vonatkoztatva pedig 140.000-rel nőtt a 2014-es decemberi számokhoz képest. Munkanélküliség szempontjából a három leginkább sújtott ország: Görögország (25,8%), Spanyolország (23,4%) és Horvátország (16,2%). Görögország és Spanyolország adatai kimagaslóak a többi tagország viszonyaihoz képest. Nagy-Britannia ebben a kérdésben viszonylag jól teljesít, az országban 5,6%-os a munkanélküliség. A fentebb bemutatott 2. számú ábra adatai jól mutatják, hogy míg Európai Uniós szinten a munkanélküliség kérdése a második, nemzeti szinten a legrelevánsabb probléma. A 2013ban megkérdezettek 33%-a gondolta úgy, hogy a növekvő áraknál, és a gazdasági helyzet problémájánál is fontosabb a munkanélküliség kérdése. 17
A Nagy-Britannia előtt álló kihívások Az összeurópai adatok és a nemzeti átlagok vizsgálata után az országspecifikus táblázatot vesszük górcső alá. A rangsorolás alapján a választók szerinti legégetőbb kérdésnek a bevándorlás kérdése bizonyult, ezt követi a munkanélküliség problémája 22%-kal.
Forrás: http://ec.europa.eu/eurostat/statisticsexplained/index.php/Unemployment_statistics 5. ábra A Nagy-Britannia szempontjából leginkább releváns kérdések 2013-ban
A bevándorlás kérdése
A határellenőrzések megszűnésével az állampolgárok mozgása megnőtt. Ám ez a trend nem csak az unió lakosaira jellemző, hanem a harmadik országokból érkező munkavállalókra is, akik a jobb élet reményében vándorolnak első sorban NyugatEurópába. A nemzetek így egyszerre váltak befogadó-, küldő-, és tranzitországgá. A bevándorlás kérdése azonban több szempontból is kihívásokat jelenthet az adott tagországok számára. A migrációs politika keretei nem elég elrettentőek az illegális bevándorlók számára, így a szervezett bűnözés, a terrorizmus veszélye is megnő. „Az ENSZ becslése szerint ma 214 millió migránst tartanak számon a Földön, 37 százalékkal többet, mint két évtizede. Európában 41, Észak-Amerikában 80 százalékkal nőtt a számuk. A jogi szakértők szerint a migráció veszélyezteti az 1648-as vesztfáliai békével megteremtett világrendet, amely kimondta a nemzetállamok területi szuverenitását.”15 A másik veszély, hogy esetenként a bevándorlók nem tudnak megfelelő mértékben asszimilálódni az adott közösségbe, ez pedig kulturális ellentétek, és előítéletek kialakulásához vezethet. Az Egyesült Királyság népessége 64,11 millió fő, ebből Londonban több mint 8 millió fő él 16 – ezzel az EU legnépesebb városaként említhetjük a fővárost. Rengeteg nemzet, kultúra és vallás képviselteti itt magát, így a világ legnagyobb multikulturális fővárosa. A BBC szerint
15 16
http://www.ittvagyunk.eu/htmls/cikkek.html?articleID=105 https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int001.html
18
éppen ez, „a multikulturalizmus a legérzékenyebb témája a brit politikának.”17 Azt, hogy a téma mennyire fontos a szigetország szempontjából, mi sem mutatja jobban, mint hogy David Cameron, de többek között Boris Johnson, London polgármestere, és a brit munkaügyi miniszter Iain Duncan Smith is úgy gondolják, határozott változtatásokra volna szükség.18 A március elsejétől életbe lépett újabb szigorítás értelmében pedig „az EU-társállamokból érkezőknek legalább heti 149 fontos (56 ezer forintos) legális jövedelmet kell igazolniuk ahhoz, hogy például gyermekek után járó adókedvezményeket, családi pótlékot, illetve munkájuk elvesztése esetén álláskeresési támogatást vehessenek igénybe.”19 David Cameron miniszterelnök tervei szerint pedig újabb szigorítások várhatóak. A miniszterelnök ígérete nem más, mint hogy ha a konzervatívok kerülnek ki a 2015. május 7.-én tartandó brit parlamenti választások győzteseiként, akkor változásokat eszközölnek a külföldi munkavállalókat érintő szabályozásokban. A tervek szerint így ahhoz, hogy az adott munkavállaló a szociális juttatások teljes köréhez hozzáférhessen, négy éves, folyamatos brit munkaviszonyt kell majd igazolnia. Így a konzervatív kormány ezzel a szigorítással is csökkentené a nettó bevándorlást, mégpedig David Cameron szavaival élve a „jelenlegi évi több százezerről néhány tízezerre”.20 A kérdés fontosságát jelzi továbbá, hogy az egyébként Európa-barát brit Munkáspárt is szigorításokat tervez a bevándorlást illetően. A párt elismervén, hogy hibát követett el, mikor Tony Blair miniszterelnöksége alatt nem élt a bevándorlás átmeneti korlátozásának lehetőségével, most igyekszik kiállni a brit munkavállalók jogai mellett. Így győzelem esetén a Munkáspárt arra törekedne, hogy a hazai alkalmazottak ne kerülhessenek hátrányba az adott állást akár alacsonyabb bérért is betöltő külföldiekkel szemben.
17
http://www.origo.hu/nagyvilag/20110211-megbukott-a-multikulturalizmus-elve-vezeto-europai-politikusokszerint.html 18 David Cameron szerint „új alapokra kell helyezni a munkaerő szabad mozgását az Európai Unión belül, mivel a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező hatalmas tömeg megmutatta, hogy a jelenlegi szabályozás rossz.” Emellett lehetséges megoldásként gondolt egyfajta kvótarendszer bevezetésére évente legfeljebb 75 ezer munkavállalót engednének be az EU-ból, és országonként kvótákat állapítanának meg. 19 http://www.hir24.hu/kulfold/2014/02/19/ujabb-szigoritast-vezetett-be-nagy-britannia-a-bevandorlokkalszemben/ 20 http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/csak-befizetes-utan-kaphatnanak-ellatast-a-bevandorlok-nagybritanniaban-447981
19
Emellett a „bevándorlócsoportok szerkezete gazdasági szempontból nem éppen szerencsés – emlékeztet az EurActiv. Miközben ugyanis a globális népmozgások során a képzetlen, szociálisan sokszor problémás csoportot képző migránsok 85 százaléka jut az EU-ra, mindössze 5 százalékuk megy az Egyesült Államokba. Ám a jól képzett vándorló munkaerőnek csak 5 százaléka választja céljául az öreg kontinenst, ahol komoly szakemberhiány tapasztalható egyes területeken.”21 Az országokba való bevándorlás mellett fokozatosan jelenik meg a kivándorlás problémája. Az állampolgárok legtöbbször arra panaszkodnak, hogy a vendégmunkások elveszik előlük a munkát, hiszen sokkal olcsóbban, akár több műszakban is hajlandóak vállalni az adott feladatot. A grafikon adatai szerint a kivándorlási csúcs Nagy-Britannia esetében 2008-ra tehető, ekkor több mint négyszázezer fő hagyta el a szigetországot. Mindezzel szemben a bevándorlók száma már az 1999-es évek elejétől meghaladja ezt a számot. Az Egyesült Királyságba érkező migránsok száma 2004-ben, de 2006-ban, 2008ban és 2010-ben is elérte a hatszázezer főt.
Forrás: http://www.bbc.com/news/uk-30243472 6. ábra Bevándorlás és emigráció Nagy-Britannia esetében.
21
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/migracios-feszultsegek-325462
20
A munkanélküliség problémája Nagy-Britannia esetében
Az Európai Uniót érintő kihívások során láthattuk, hogy míg a közösség szempontjából második, addig a tagállami kereteken belül a legfontosabb kihívásnak a munkanélküliség problémája minősül. Az ábrán jól látható volt az is, hogy míg az Európai Unióban 23,815 millió munkanélküliről beszélhetünk (ez a munkaerő 9,8%-a), addig az Egyesült Királyságban ez az arány már csak 5,6%. Mégis, az Eurobarométer országspecifikus felmérése alapján a munkanélküliség kérdése a második legnagyobb kihívásként szerepel. A 2014 nyarán mért adatok szerint a szigetországban élő foglalkoztatottak száma elérte a 30,64 millió főt, ez 254 ezerrel több munkavállalót jelent az előző év végi adatokhoz viszonyítva és 929 ezerrel több, mint négy évvel ezelőtt. Így „a foglalkoztatottság tízéves rekordot állított be: az állásban lévők aránya a munkaképes korú lakosságon belül 73,1 százalék. Legutóbb 2004-ben volt ilyen magas a foglalkoztatottsági ráta, és soha nem volt ennél magasabb, mióta a brit statisztikai hivatal 1971-ben elkezdte az adat rendszeres közlését.” 22 A fellendülés különösen azért volt fontos, mert a 2008-as válság jelentős mélypontra szorította a brit gazdaságot és ezáltal ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek száma. Így látható, hogy a felépülés igen lassan történik, ami nem csak a munkaerőre, hanem a bérekre is igaz. Ugyanis a fizetések nem növekednek olyan mértékben, mint ahogy azt a munkavállalók számának növekedése jelentené.
Forrás: http://www.tradingeconomics.com/united-kingdom/unemployment-rate 7. ábra A munkanélküliség alakulása Nagy-Britanniában (2008-2014).
22
http://hvg.hu/gazdasag/20140716_brit_munkanelkuliseg_csokkenes
21
A bizalmi válság kérdése A bizalmi válság problémája ugyan a fent bemutatott felmérések szintjén nem jelenik meg, azonban úgy gondolom, fontos erről a kihívásról beszélni, hiszen ez vezet el az egyre erősödő euroszkepticizmus jelenségéhez. A bizalmi válság talán azért is nehezen ábrázolható, mert ez esetben egy több tényezős, régi gyökerű problémáról van szó. A legfontosabb okok közt az Európai Unió elitvezérelt mivoltát kell megemlítenünk. Ez azt jelenti, hogy a Közösség megalakulása egyértelműen politikai vezetők döntése volt (mely persze a közjót szolgálta az európai a béke megszilárdításával). Ekkoriban a közvélemény nem igazán hallathatta a hangját, alig értesülhetett az uniós ügyekről. Talán ennek következménye, hogy az integrációt támogató, erős társadalmi bázis, valamint szilárd európai identitástudat nem tudott kialakulni. Ez a hiányosság pedig a reformok ellenére mindmáig jelentős problémát okoz az Európai Unió szempontjából. Az uniót támogató hangok nélkül, tájékozottság és ismeretek hiányában nem várható el, hogy az állampolgárok
egyáltalán
mindennapokban
elfogadják
érzékelhető
kép
egy nemzetek ugyanis
feletti
(gondolhatunk
szerv a
létezését.
nagyrészt
A
uniós
támogatásokból létrejövő fejlesztésekre, de sok, egészen részletes szabályozásra is) rendkívül szélsőséges és felszínes képet mutat, ezáltal nehezen vált ki szimpátiát. Az alábbiakban bemutatott grafikonok szintén a 2013-as Eurobarométer felmérésből származnak és kiválóan rávilágítanak az unióval kapcsolatos hiányos ismeretekre, az érdeklődés hiányára, de ábrázolják a tagországokban kialakult alacsony európai identitástudatot is.
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb82/eb82_uk_uk_nat.pdf 5.oldal 8. ábra Az Európai Unióval kapcsolatos ismeretek. Az unió működésének megértése. 22
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
28. oldal
9. ábra Mennyire érzi jól informáltnak magát az Európai Unió ügyeivel kapcsolatban?
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
28. oldal
10. ábra A választói vélemények érvényesülése az EU-ban és a tagállamokban.
23
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
28. oldal
11. ábra Identitástudat jellemzése.
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
28. oldal
12. ábra Az Egyesült Királyság Európai Unióba vetett hite (2003-2013).
24
A táblázatok jól mutatják, hogy mind ismeretbeli hiányokkal, mind érdektelenséggel és egyfajta kívülállással nézünk szembe, ha az Európai Unió bizalmi válságát vizsgáljuk. Látható, hogy míg az EU28-as átlagot nézve az európai állampolgárok 58%-a érti az unió működését, már 69% érzi úgy, hogy nem megfelelően informált. Ezzel szemben a legelkeserítőbb adat, hogy az állampolgárok 12%-a vallotta azt, hogy semmiféle Európai Uniós hír után nem érdeklődik, sem televízióban, sem például az interneten. Az unió lakosságának 29%-a érzi úgy, hogy számít a szava az uniós ügyekben. Ez az arány véleményem szerint egészen alacsony, mégis láthatjuk, hogy a csúcsot eddig a 2004-ben mért 39% jelentette. Identitás kérdésében kizárólag európainak csupán a lakosság 2%-a tartja magát, ezzel szemben 47% gondolja úgy, hogy nemzeti identitása előrébb való, mint az európai. 5% tartja éppen ennek ellenzőjét, azonban kimagaslóan nagy (42%) azon állampolgárok száma, akik kizárólag nemzeti identitásukat veszik figyelembe. Az utolsó ábra a brit lakosság EU átlaghoz mért unióba vetett bizalmát ábrázolja a 20032013-ig terjedő időszakban. Látható, hogy míg az uniós átlag 2013-ban 30% körüli volt, addig a szigetország lakosságának kevesebb, mint 20%-a bízik az Európai Unióban. Ennél csupán 2011 novemberében és 2012 tavaszán mértek rosszabb átlagokat. Az ábra jól mutatja azt is, hogy még a brit lakosság közel 40%-nál tapasztalt bizalmi átlag is jóval elmaradt az EU átlagtól 2007 májusában, így általánosan elmondható, hogy a szigetország állampolgárainak unióba vetett hite 2003-tól szemlélve mindig negatív irányban tért el az európai átlagtól. A bizalmi válság alapmotívumának tekintett elitvezérelt jelleg nem maradt az Európai Unió korai éveinek jellemzője. A választók hiányos unióval kapcsolatos ismeretei, avagy meg nem hallgatottságuk sajnos ma is kihívásként lép fel a közösség előtt. Az igazi nehézségeket az ezekből kialakuló, EU-t érintő sztereotípiák jelentik, amelyek könnyen elvezethetnek a szavazók euroszkeptikus attitűdjének kialakulásához. Az alacsony európai identitástudat pedig csak elősegíti ezt a folyamatot, hiszen ha az állampolgárok nem éreznek közösséget az unióval, nem is tudják támogatni a további együttműködést.
25
Ezzel párhuzamosan az unió jövőjét illető elképzelések is homályossá válnak mind tagállami szinten, mind választói oldalról szemlélve. A következő ábra is ezt hivatott szemléltetni: míg a 2007-ben elkészített Eurobarométer felmérésben a válaszadók 69%-a gondolkodott pozitívan az Európai Unió jövőjét illetően, addig ez az arány 2013-ban már csak 51%-ra korlátozódott. Ezzel szemben a szkeptikusok aránya megugrott, így 2013-ban a válaszadók 43%-a vélekedik negatívan a közösség jövőjéről.
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
40. oldal
13. Ábra Európai Unió jövőjét illető vélekedések az EU28 tagállam választópolgárainak véleménye alapján
Emellett az unióról alkotott választói vélemények közelítenek az eddigi legrosszabb, az Eurobarométer által 1997-ben mért eredményhez képest (a felmérés az 1973-2013-ig tartó időszakra terjed ki). Ekkor a választók csupán 46%-a vélekedett pozitívan hazája közösségi tagságát illetően. Az új évezredben ugyan láthatunk olyan időszakot is, mikor az uniós tagság kifejezetten pozitívan tűnik fel a tagállamok szavazóinak szemében, mégis sokszor került 50% alá a támogató vélemények száma. A jelenlegi eredmények is 50% körüli támogatottságot mutatnak.23 Ez az arány még alacsonyabb a világgazdasági válság által leginkább sújtott tagállamokban, így míg Spanyolországban a választók 47%-a, addig Portugáliában csupán 36%-a, és Görögországban 34%-a gondolta úgy, hogy hazája számára előnyös az Európai Uniós tagság.24
23 24
http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf 40.oldal http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf 40.oldal
26
Az euroszkepticizmus jelensége Az euroszkepticizmus fogalmi meghatározásának nehézségei Az euroszkepticizmus terminológiája az 1980-as évek végén terjedt el Nagy-Britanniában. A szigetország ekkor még egészen fiatal Közösségi tagnak számított, 25 azonban a csatlakozás helyességét megkérdőjelező viták már ebben az időben is igen élesek voltak. A The Times c. folyóiratban már 1985-ben jelent meg olyan cikk, mely az euro-ellenesség témájával foglalkozott. Az újság arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a brit Konzervatív Párton belül megerősödtek az euro-ellenes álláspontot képviselő hangok. Az euroszkepticizmus fogalma tehát csak idővel emelődött át a zsurnalizmusból, és vált a politikai; később szociológiai kutatások témájává. Annak ellenére, hogy az euroszkepticizmus jelensége nem új keletű, egységes fogalma nem létezik, ugyanakkor többen kísérletet tettek meghatározására. Az Oxford English Dictionary meghatározása szerint: az euroszkepticizmus olyan álláspont, mely negatív szemmel tekint az Európai Unióra. Azonban az euroszkepszist szemlélhetjük úgy is, mint azt az irányzatot, amely adott tagállam uniós tagsága, avagy egy uniós szakpolitika ellen emel szót. Dúró József megfogalmazása szerint: „euroszkeptikus pártnak tekinthető az a tömörülés, amely a jelenlegi integrációt, vagy annak valamely részét, illetve az EU döntéshozatali folyamatát, mechanizmusát ellenzi, vagy bírálja, ahol a bírálat elsősorban elvi, nem pedig közpolitikai alapú.”26 Véleményem szerint nehéz lenne például egyes közpolitikákkal való szembenállás alapján meghatározni, milyen mértékű kritika után beszélhetünk euroszkeptikus pártokról. Így például beszélhetünk olyan pártokról, akik az integráció jelenlegi formájával nem értenek egyet, illetve ellenzik az unió további mélyítését, azonban ezen elvek ellenére támogathatnak más integrációs formákat, tehát nem feltétlenül unió-ellenesek. Így az euroszkeptikus jelző helyett talán szerencsésebb, eurokritikusként, avagy eurorealistaként illetni egyes pártokat. Habár nehéz meghatározni az euroszkepticizmus egységes fogalmát, fontos megemlíteni néhány jellemzőt, melyek segítenek elkerülni a negatív általánosításokat a jelenséggel kapcsolatban. Az első ilyen megállapítás, hogy az euroszkepticizmusnak nem csak fogalma, de formája sem egységes. Ennek alapján minden nemzetnél más tényező adja az 25 26
Nagy-Britannia 1972-ben csatlakozott az Európai Gazdasági Közösséghez http://epa.oszk.hu/02500/02565/00064/pdf/EPA02565_poltud_szemle_2010_4_053-085.pdf
27
uniós kritikák hátterét (például Nagy-Britannia a túlzott összefonódást, Brüsszel túlzott központi szerepét sérelmezi). A második fontos megállapítás, hogy az EU-val szembeni kritika nem csak a szélsőjobboldali pártokra jellemző (jó példa erre a brit Konzervatív Párt, mely maga is kritikus hangvételű Európa-politikát folytat). Emellett fontos megemlíteni, hogy az euroszkepszis egyáltalán nem csak a régi uniós államok közt figyelhető meg, a nemrég uniós taggá vált Horvátországban is megfigyelhető a jelenség, de euroszkepticizmusról beszélhetünk akár Törökországban is.
Az euroszkepszis okai Az euroszkeptikus álláspont kialakulásának négy fő oka lehet. Elsőként beszélhetünk politikai indokokról, mint például a túlzott bürokrácia ellen emelt hangok, a demokráciadeficit problémája, a centralizáció-szuverenitás közt húzódó ellentétek, valamint a további bővítést, azon belül is Törökország felvételét ellenző vélemények. Az euroszkepszis előzményei közt másodikként a gazdasági okokat kell megemlítenünk. Ebbe a halmazba olyan véleményeket sorolhatunk, mint például egyes frissen csatlakozott országok által képviselt gondolat, miszerint az EU a globalizáció érdekeit szolgálja. A véleményt képviselő kritikus hangok úgy vélik, az unió terjeszkedésével csupán új piacokat szerez, így elégítve ki a multinacionális vállalatok igényeit. A harmadik, vallással kapcsolatos vélemények hiányolják a keresztény értékek Közösségi szintre emelését, valamint nem értenek egyet az unió döntéseivel az eutanázia, vagy az abortusz kérdéseiben. Az utolsó halmaz a kulturális különbségek eltűnése ellen emel szót, attól félve, hogy az egyre szorosabb integráció a nemzeti identitástudat elvesztését eredményezi.
Az euroszkepticizmus válfajai, csoportosítási lehetőségek Az euroszkepticizmus jelenségét alapvetően két szempontból érdemes vizsgálnunk. Egyrészről beszélhetünk párt alapú euroszkepticizmusról (party-based euroscepticism). Ezt a terminust Paul Taggart alkotta meg.27 P. Taggart és társai vizsgálódásaik során a politikai pártok unióval szembeni magatartását kutatták, valamint számos csoportosítási lehetőséget hoztak létre, amelyek a szkepticizmus okát és mértékét egyaránt figyelembe vették. A későbbiekben bemutatott sussexi és észak-karolinai iskola kutatóinak munkája adta a párt alapú euroszkepticizmus irodalmát. Az euroszkepticizmus másik megközelítési lehetősége, amely szavazói oldalról vizsgálja az unióval szembeni attitűdöket, nem képezi
27
Taggart [1998]
28
dolgozatom szoros vázát, azonban úgy gondolom, az objektivitás igényében ezt az irányzatot is érdemes szemügyre venni. A választók euroszkepszisének vizsgálata28
A szakirodalom29 által instrumental euroscepticism-nek nevezett irányzat politikai pártok helyett szavazói attitűdöket jelenít meg, kiélezve ezeket az Európai Unióval szemben alkotott véleményekre. A választók magatartására fókuszáló megközelítésmód a párt alapú
euroszkepticizmus
vizsgálatainak
hozadéka.
A
kutatások
általában
az
Eurobarométer felméréseit használják fel, s ezek segítségével alkotnak egy skálát, amely az Európai Unióval szembeni viszonyt mutatja. Ez az ábrázolásmód általában jóval pontosabb képet tud festeni, hiszen ahelyett, hogy csupán az attitűd két végpontját mutatná be (ahogyan teszi ezt P.Taggart és A.Szczerbiak) 30 finomabb különbségek megjelenítésére is képes, ezen kívül sokkal inkább polgárközeli, így segíti a valóban jellemző trendek bemutatását. A következőkben néhány, szavazói attitűdökre irányuló csoportosítási lehetőséget kívánok bemutatni, ezzel is kidomborítva a téma sokszínűségét. Bernhard Weßels Discontent and European Identity: Three Types of Euroscepticism (2007) c. művében a választókat három különböző csoportba sorolta. Vizsgálódásainak alapját a gyakran Eurobarométer-felmérésekben is ábrázolt európai identitástudat adta. Ez alapján „hajthatatlan euroszkeptikusokat”, „közömbös választókat”, illetve „kritikus szavazókat” különített el egymástól. Catharina Sorensen már négy szavazói halmazt különböztetett meg. 31 Véleménye szerint a választók egy csoportja az Európai Uniós tagságból származó hasznok alapján értékeli a tagságot; mások a nemzeti szuverenitás viszonylagos sértetlenségét tartják szem előtt. A harmadik csoport tulajdonképpen megtestesíti a polgárközeli Európa célját, azaz a választói vélemények súlyát helyezi előtérbe. A negyedik halmaz szociális Európát kíván.
28
A téma kutatója, Fabio Serricchio Euroscepticism and the Global Financial Crisis (2013) c. munkájában foglalkozik a választók Európai Unióval szembeni attitűdjeivel. 29 Az Oxford English Dictionary meghatározása szerint: Euroszkeptikusnak az a személy tekinthető, aki ellenzi az Európai Unió hatáskörének növekedését. 30 Taggart - Szczerbiak [2008] A szerzők munkájukban két féle; ’hard’ (kemény) és ’soft’ (puha) euroszkepticizmusról írnak, amely a párt alapú euroszkepticizmus keretein belül az Európai Unióval szembeni magatartás két végpontját határozza meg. 31 Sorensen [2008]
29
További szinteket alkalmazott André Krouwel és Koen Abts, akik munkájukban32 öt féle választói csoportot különítettek el. Az első halmazt olyan állampolgárok alkotják, akik bizalommal tekintenek a Közösségre, ezért az uniót érintő történéseket nem is követik folyamatos figyelemmel. Az euroszkeptikusok táborát azon kritikus szavazók adják, akik az előző csoporttal ellentétben éberen figyelnek és véleményt formálnak. Az Európával szemben bizalmatlan választók egy újabb csoportot alkotnak. Ha a csalódott szavazók még az integráció intézményeit is elvetik, akkor beszélhetünk eurocinikusokról. Az utolsó, legszélsőségesebb halmazba végül a szerzőpár azon szavazókat sorolja, akik teljes elidegenedéssel tekintenek a Közösség egészére, változást sem remélve. Az euroszkepticizmus okát vizsgálván Marcel Lubbers és Peer Scheepers politikai és instrumentális euroszkepticizmust különített el, ezzel megteremtvén a választói attitűdökön alapuló euroszkepticizmus alapfogalmait. Political versus Instrumental Euroscepticism: Mapping Scepticism in European Countries and Regions (2005) című tanulmányukban részletesen taglalják, hogy míg a politikai euroszkepticizmus főleg a kiszolgáltatottság, a nemzeti szuverenitás sérelmét hangsúlyozza, addig az instrumentális szkepszis a tagságból származó előnyökre koncentrál. Az euroszkepticizmus egyik legátfogóbb leírását Cécile Leconte adta (például Understanding euroscepticism, 2010 című művében). Az író nem csak kizárólag a szavazókra koncentrálva, az euroszepticizmus négy formáját különítette el egymástól. Az első az úgynevezett haszonelvű euroszkepticizmus. Haszonelvűség fennállása esetén egy nemzetállam annak megfelelően alakítja ki unióval szembeni álláspontját, hogy a tervezett intézkedés végrehajtása gazdasági-pénzügyi szempontból mennyire lenne ésszerű. Természetesen ez a mérlegelés pozitív döntéseket is eredményezhet, ez esetben azonban nem beszélhetünk Közösséget sértő szembenállásról. A
második válfaj a politikai
euroszkepticizmus. A halmaz olyan elvi kérdéseket foglal magában, mint például a nemzeti szuverenitás sérthetetlensége. Az identitás/kultúra alapú euroszkepticizmus a tagállami különbözőségekre, sajátos értékekre hívja fel a figyelmet, az integráció mélyülésével bekövetkező egységesülés értékvesztését sérelmezi. Az utolsó csoport, igen hasonlóan, az értékek védelméért (például vallás) emel szót.
32
Krouwel - Abts: [2007]
30
A bemutatott csoportosítások sokszínűsége jól mutatja, milyen szerteágazó lehet a választók Európai Unióval szembeni álláspontja. Láthatjuk, hogy a Közösséggel szembeni kritikák általában építő, változtató jellegű véleményekből formálódnak, s csak akkor alakul ki csalódott álláspont, ha ezek az elvárások valahogy nem tükröződnek vissza az unió politikájában. Ezért sem véletlen, hogy a Közösség megalakulása óta arra törekszik, hogy egyre inkább polgárközelivé váljon,33 azaz a hétköznapi embernek is fontos legyen az integráció sorsa, érezze, hogy Európai Uniós állampolgár. A párt alapú euroszkepticizmus vizsgálata
A párt alapú euroszkepticizmus vizsgálata egyidős magával az euroszkepticizmus irodalmával. A kutatások csak az 1990-es években kezdődtek el, hiszen az európai integrációt bíráló hangok igen későn, csak a Maastrichti Szerződés aláírása után erősödtek fel. Ezekre az évekre tehető az első, kifejezetten az unió politikáját középpontba állító, kritikus hangvételű pártok megalakulása. (Ilyen volt például a Franciaországért Mozgalom, vagy a később részletesen is vizsgált UKIP, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja). A bírálatok azonban nem csak az újonnan megalakult csoportosulások oldaláról érkeztek: régebbi, hagyományosan európa-barát pártok is, mint például a portugál Néppárt szintén ekkoriban fogalmazta meg a Közösséget érintő negatív észrevételeit. Az első csoportosítási kísérletek: A sussexi iskola34
A párt alapú euroszkepticizmus keretein belül született álláspontok csoportosítását Cas Mudde végezte el.35 Alapvetően két irányzatot különített el egymástól, amelyek sussexi és észak-karolinai iskola néven váltak ismertté. A sussexi iskolának nevezett megközelítési mód keretein belül Paul Taggart és Aleks Szczerbiak munkássága kiemelkedő jelentőséggel bír. A szerzőpár nevéhez fűződik az euroszkepticizmus alapvető kategóriáinak meghatározása, s az iskolához sorolható, későbbiekben bemutatott szerzők is a P.Taggart és A.Szczerbiak által felállított kategóriákra reflektáltak írásaikban. Taggart és Szczerbiak kétféle euroszkepticizmust különítenek el egymástól: 36 az úgynevezett ’hard’ (kemény) euroszkepticizmus képviselői a gazdasági és politikai unió egésze, a Közösségi tagság ellen emelnek hangot. Így ellenzik az olyan kezdetleges integrációs 33
Ezen céltól vezérelve az Európai Unió a szerződések során mind növelte az Európai Parlament szerepét az európai döntéshozásban. 34 Az elnevezés Paul Taggart és Aleks Szczerbiak Sussexi Egyetemen végzett tevékenységére utal, hiszen mind a ketten kutatóként dolgoztak az intézményben. 35 Mudde [2012] 36 Taggart – Szczerbiak [2003]
31
formákkal is, mint pl. a Közösségi vámunió. A másik halmazt a ’soft’ (puha) euroszkepticizmus képzi. Ezen irányzat követői már csak egyfajta elvi szembenállást tanúsítanak az unióval szemben. Az utóbbi halmaz még két további csoportra bontható, ugyanis az elvi szembenállás oka eredhet a nemzeti érdekek védelméből, illetve beszélhetünk közpolitikai szembenállásról is.37 Miután Petr Kopecky és Cas Mudde élesen bírálták 38 a fent említett szerzőpár által megalkotott kategóriákat, 2008-ban pontosítottak a definíciókon.39 Ezek alapján a ’hard’ (kemény) euroszkepticizmus képviselőjének tekinthető minden olyan politikai párt, amely az integráció elvi ellenzését hangoztatja, illetve hazája unióból való kilépését szorgalmazza. Az új megfogalmazás szerint a ’soft’ (puha) euroszkepticizmus körébe tartozik
minden,
valamely
uniós
közpolitikát
ellenző
irányelv,
illetve
azon
csoportosulások, melyek a nemzeti érdekeket előtérbe helyezvén bírálják az Európai Uniót. A Paul Taggart és Aleks Szczerbiak által megalkotott ’hard’ és ’soft’ euroszkepszis fogalma ugyan a 2008-as pontosítások után sem vált teljessé (például a kutatások egyik nagy hiányossága maradt, hogy a szerzőpár nem különíti el a pártok tekintetében az uniós csatlakozás előtti, valamint a tagság időszakát), de véleményem szerint lényegük nem is a pontosságban rejlik, sokkal inkább irányadó szerepet játszanak. A szerzőpár a párt alapú euroszkepticizmus kutatásának egészen korai időszakában próbált egyfajta keretet alkotni a téma számára, s a két szélsőséges, unióval szembeni álláspont megfogalmazásával ez sikerült is nekik. Paul Taggart külön írásában az euroszkepszis három válfajáról beszél: 40 az általa ’integráció-ellenesnek’ nevezett halmaz a ’hard’ euroszepticizmusnak feleltethető meg. Az integráció-ellenes attitűd valamennyi társulási formát, így magát az Európai Uniót is ellenzi. A második halmazt azon ideológiák alkotják, amelyek szerint az unió inkább tekinthető egyfajta zárt csoportosulásnak, amely túl sokféle értéket és kultúrát próbál egybeolvasztani. Az irányzat képviselői éppen emiatt kritikus szemmel tekintenek a Közösségre. Az utolsó, egyben harmadik halmaz jeleníti meg az Aleks Szczerbiak és Paul 37
Taggart – Szczerbiak [2000] Petr Kopecy és Cas Mudde véleménye szerint az Aleks Szczerbiak és Paul Taggart által meghatározott ’soft’ (puha) euroszkepticizmus túl tág értelmezési kört nyer, így minden párt, amely bármilyen mértékű ellenszenvet fejez ki az Európai Uniós ügyekkel kapcsolatban, a ’soft’ (puha) euroszkeptikusok körébe tartozik. 39 Taggart – Szczerbiak [2000] 40 Taggart [1997] 38
32
Taggart által meghatározott ’soft’ euroszkepszist. Taggart szerint a halmazt olyan pártok csoportja alkotja, amelyek szerint az unió bizonyos régiókat, illetve rétegeket, földrajzi illetve szociális szempontból kirekeszt vagy hátrányosan kezel. A sussexi iskola tagjai közt mindenképp meg kell említenünk Luca Contit és Nicoló Verzichellit is. A szerzőpár az A.Szczerbiak és P.Taggart által megalkotott ’hard’ és ’soft’ euroszepticizmus kategóriáit felhasználván öt különböző integrációval szembeni álláspontot fogalmazott meg:
41
megkülönböztetnek támogató álláspontot, valamint
identitás alapú és funkcionális európaizmust. A két végpontot a ’hard’ és a ’soft’ euroszkepticizmus alkotja. Az identitás alapú- illetve funkcionális európaizmus valójában egy, a közösséget támogató álláspontok, ám ez az egyetértés addig áll fenn, amíg a Közösség nemzeti érdekeket testesít meg. A Paul Taggart – Aleks Szczerbiak szerzőpárost élesen kritizáló Petr Kopecky és Cas Mudde egy más megközelítésből vizsgálja az uniót érintő viszonyt. 42 Alapvetően megkülönböztetik az európai integráció, mint együttműködési forma elvi támogatását (’diffuse support’), valamint az Európai Unió egészének helyeslését (’specific support’). A szerzőpár az integrációs szinthez való viszony alapján még két, ellentétes álláspontot különít el. Petr Kopecky és Cas Mudde eurofilnek (europhile) tekintik azon pártokat és személyeket, akik támogatóan viszonyulnak az európai integrációs szinthez. Így ezen halmaz tagjává válik Jean Monnet, de Charles de Gaulle és Margaret Thatcher is. Ezzel szemben a meglévő integrációs szintet ellenző vélemények alkotják az eurofóbok (europhobe) csoportját, akik szocialista, izolacionista vagy nacionalista alapokon utasítják el az együttműködés jelenlegi formáját. Mindemellett támogatják egy új alapokra épített, más keretek közt működő nemzetek közti kooperáció létrejöttét. Az integrációval szembeni lehetséges viszonyokat vizsgálván Kopecky és Mudde szintén két ellentétes halmazt különített el egymástól. Az EU-optimisták (EU-optimist) csoportjába az uniót éltető hangok sorolhatóak, akik alapvetően pozitívan szemlélik a Közösség
fejlődési
irányát,
ugyanakkor
esetleges
kritikával
élnek
bizonyos
szakpolitikákat illetően. Ezzel szemben az EU-pesszimisták (EU-pessimist) körébe az integráció ellenzőit sorolhatjuk, pontosabban azon pártokat és azok képviselőit, akik
41 42
Conti – Verzichelli [2003] Kopecký – Mudde [2002]
33
szerint az unió jelenlegi működése eltér az egykoron kitűzött céloktól, azonban ez nem jelenti azt, hogy helytelen volna a nemzetállami tagság. A szerzőpáros a fent említett négy kategória metszéspontjaként megalkotta az eurorajongó (euroenthusiast),
euroszkeptikus
(eurosceptic),
valamint
az
europragmatista
(europragmatist) és euroellenes (eurorejector) kategóriákat ( Kopecky és Mudde, 2002:303). Európai Unió jövőjét illető vélekedések az EU28 tagállam választópolgárainak véleménye alapján 1. Táblázat
EU-optimista
(EU-
optimist) EU-pesszimista pessimist)
(EU-
Eurofíl (europhile)
Eurofób (europhobe)
Eurorajongó
Europragmatista
(euroenthusiast)
(europragmatist)
Euroszkeptikus
Euroellenes
(eurosceptic)
(eurorejector)
Forrás: Kopecky és Mudde, 2002: 303 Az eurofíl és EU-optimista vélemények metszéspontja az eurorajongó álláspont, amely pozitívan szemléli az unió egészét, így nem is sorolható az euroszkepticizmus kategóriájába. Az euroszkeptikus álláspont a korábban eurofílnek, valamint EUpesszimistának nevezett irányzatok alapján született. A Petr Kopecky és Cas Mudde által euroszkeptikusnak definiált álláspont nem ellenzi az uniót, csupán kritikákkal él vele szemben. Ez a vélemény megfeleltethető a korábban vizsgált, Paul Taggart és Aleks Szczerbiak által ’soft’ euroszkepticizmusnak nevezett irányzatnak. 43 Az eurofób és az EUoptimista magatartás keresztezéseként létrejött europragmatista álláspont egyfajta paradoxon, ugyanis a két vélemény összeférhetetlen. 44 Végül az eurofób és az EUpesszimista álláspontok metszéspontján létrejött euroellenes álláspont, melyet a Paul Taggart és Aleks Szczerbiak által megfogalmazott ’hard’ euroszkepszisnek lehet
43
A Paul Taggart és Aleks Szczerbiak által ’soft’ (puha) euroszkepticizmusnak nevezett irányzat képviselői egyfajta elvi szembenállást tanúsítanak az unióval szemben, amely alapulhat a nemzeti érdekek védelmén, illetve közpolitikai ellenállás okán. 44 A Petr Kopecky és Cas Mudde által eurofóbnak (europohibe) tekintett magatartás lényege a meglévő integrációs forma ellenzése, míg az EU-optimista (EU-optimist) álláspont lényege az unió fejlődési irányának igenlése.
34
megfeleltetni.45 Petr Kopecky és Cas Mudde az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját (UKIP) is ebbe a halmazba sorolja. Az előzőekben vizsgált csoportosítást a Paul Taggart – Aleks Szczerbiak szerzőpáros illette kritikával. Véleményük szerint az eurofób pártok egyben EU-pesszimistának is tekinthetőek, így a két halmaz metszéspontjaként létrejött euroellenes és eurofób álláspont külön nem nyer értelmet. Továbbá véleményezték az europragmatista kategóriát is, 46 amelynek az elvi összeférhetetlenség miatt nincs létjogosultsága (Taggart és Szczerbiak, 2008b: 244). Paul Taggart és Aleks Szczerbiak az eurorajongó kategóriával kapcsolatban is kritikával éltek: véleményük szerint ugyanis a kategória túl tág, túl sok pártot foglal magába, amelyek véleményei túl nagy különbségeket mutatnak az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekben (Taggart és Szczerbiak, 2008b: 244). A Kopecky és Mudde szerzőpár munkájához igen közel áll Dieter Fuchs, Raul MagniBerton és Antoine Roger 2009-es kutatása.47 A szerzők ellenvetéseket fogalmaztak meg Petr Kopecky és Cas Mudde művével kapcsolatban és egy több tényezős Európai Unióval szembeni attitűdöt vizsgáltak. D.Fuchs, R. Magni-Berton és A.Rogers szerint alapvetően három támogatiói magatartásról beszélhetünk az unió kapcsán. Ezek az elvi támogatás (principled support), az általánosított támogatás (generalized support) és az indokolt támogatás (reasoned support). Ezen típusokon belül összesen további hét dimenziót vizsgálhatunk. A D.Fuchs, R.Magni-Berton és A.Roger által elvi támogatásnak (principled support) nevezett attitűdön belül beszélhetünk egy gazdasági és kormányzási dimenzióról.48 A gazdasági dimenzión belül a hangsúly a szabályozottság mértékére (sok; kevés), míg az európai kormányzás dimenziójában a nemzeti szuverenitás és az európai integráció közti ellentétre helyeződik. Az általánosított támogatás (generalized support) kategóriáján belül a szerzők az EU intézményi megítélését, valamint a Közösség egészének értékelését vizsgálják. A harmadik, egyben utolsó kategória a specifikus támogatás (specific support), amelynek lényege az uniós tagságból nyert előnyök szemrevételezése (gazdaságilag, pénzügyileg mennyire fejlődött az adott ország, a nemzeti szuverenitás mennyire sérül stb.).
45
A Paul Taggart és Aleks Szczerbiak által ’hard’ (kemény) euroszkepticizmusnak nevezett irányzat képviselői túlmenően az integráció elvi ellenzésén hazájuk unióból való kilépését szorgalmazzák. 46 A Petr Kopecky és Cas Mudde által eurofóbként (europhobe) meghatározott kategóriába az általuk nehezen definiálhatónak tekintett pártok (pl. a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) kerültek. 47 Fuchs – Roger – Magni-Berton [2009] 48 A vizsgálatok Marks és Steenbergen (2004) munkája alapján történtek
35
Dieter Fuchs, Raul Magni-Berton és Antoine Roger csoportosítása. 2. Táblázat Típus
Dimenzió
Elvi támogatás (principled support)
Gazdaság Kormányzás
Általánosított
támogatás
(generalized
EU-intézményrendszer támogatása
support)
EU támogatása
Indokolt támogatás (reasoned support)
EU hasznossága EU legitimitása Európai,
vagy
nemzeti
identitás
érvényesülése Forrás: Fuchs et al., 2009:23 Petr Kaniok a Paul Taggart- Aleks Szczerbiak és Petr Kopecky-Cas Mudde szerzők vitájára válaszul alkotta meg saját csoportosítását. 49 Véleménye szerint a pártalapú euroszkepticizmus keretein belül érdemes magához az integrációhoz való viszonyt vizsgálni ahelyett, hogy az Európai Unióval szembeni hozzáállást tanulmányoznánk. Így pontos képet kapunk arról, hogy az adott párt támogatja ugyan a nemzetek közti együttműködést, de az Európai Unió jelenlegi formájával nem ért egyet, vagy elutasítja bármilyen integrációs szint meglétét. Kaniok szerint mivel az euroszkepticizmus terminológiája régebbi, mint maga az Európai Unió, ezért a kifejezés azokra a pártokra vonatkozik, amelyek az integrációs szintekkel kapcsolatban fogalmaznak meg kritikát. A szerző így három kategóriát fogalmaz meg: beszélhetünk európaista pártokról (europeanist), akik támogatják az európai integráció meglétét sőt, a minél szorosabb együttműködésre törekednek és helyeslik a szupranacionális intézmények meglétét is; az eurogovernmentalistákról
(Euro-governmentalist)
akik
inkább
a
kormányközi
együttműködést részesítik előnyben, de nem utasítják el az európai integráció gondolatát; és végül az euroszkeptikusokról, akik mind a kormányközi együttműködés, mind pedig az európai integráció ötletét, a szupranacionális intézmények meglétét is ellenzik.
49
Kaniok [2009]
36
Végül beszélnünk kell Chris Flood csoportosításáról,50 aki hat Európai Unióval szembeni magatartásmódot különített el egymástól. Az integrációval leginkább szembenálló magatartást C.Flood elutasítónak (rejectionist) nevezte. Ezen vélemények képviselői egyaránt elutasítják az EU egészében, valamint kapcsolt intézményeiben való részvételt. A revizionisták (revizionist) kritikus álláspontot képviselnek, s az unió egyes szakpolitikáit illetve intézményeit bírálják. A minimalista (minimalist) álláspont támogatói a status quo megőrzését tartják szem előtt, ellenzik a további integrációs mélyítést. A negyedik halmaz tagjai a fontolva haladók (gradualist), akik a minimalistákkal ellentétben támogatják a további mélyítést, de mindezt egy lassú, kidolgozott folyamatként képzelik el. A reformisták (reformist) az integráció támogatása mellett az újítások szükségességét hangsúlyozzák. Az utolsó, Chris Flood által elkülönített csoport a maximalisták halmaza, akik a minél gyorsabb integrációs fejlődés hívei. Az észak-karolinai iskola
Cas Mudde a sussexi mellett az észak-karolinai iskola képviselőit különítette el. Alapvető különbség a két irányzat között, hogy míg a sussexi iskola képviselői tanulmányaikat általában nemzeti felmérésekre alapozzák, addig az észak-karolinai iskola kutatói a hangsúlyt az ideológiai és a közvélemény euroszkepszisének különbségére helyezik.51 Az észak-karolinai iskola alapelveit Marks és társai fogalmazták meg. A szerzők következtetése szerint az euroszkepticizmus kialakulása a zöld-alternatív-liberális és a tradicionális-tekintélyelvű-nacionalista pártok közt húzódó ellentétre vezethető vissza. Az euroszkepticizmus az unió egyik legnehezebben kezelhető kihívása. Ennek legfőbb oka, hogy egységes forma híján a kritikus nézőpontot (mint ahogy a fent bemutatott teóriák is mutatták) sokféle ok idézheti elő. Az euroszkepticizmus témájával foglalkozó kutatók és általuk megfogalmazott szkeptikus álláspontok száma jelzi a leginkább, mennyire sokszínű és releváns jelenségről beszélünk. Ez pedig nem csak a nehézségekre világít rá, de láthatóvá teszi, milyen izgalmas témával állunk szemben. Habár egységes terminológia nem áll rendelkezésre, véleményem szerint a Paul Taggart és Aleks Szczerbiak szerzőpáros által megalkotott ’hard’ és ’soft’ euroszkepszis segít kijelölni a vizsgálódás kereteit, mivel kijelöli a pártok által, unióval szemben tanúsított attitűdök két végpontját.
50 51
Flood [2002] Giffond [2014]
37
Nagy-Britannia és az Európai Unió kapcsolata Nagy-Britannia, a „vonakodó partnerként” is nevezett szigetország és az Európai Unió között kialakult kapcsolat kihívásai koránt sem új keletűek, de aktuálisak. Az Egyesült Királyság mindig is különleges szemmel tekintett az európai integrációs törekvésekre. A jellemzően brit, „fényes elszigeteltség” okait kutatván számos tanulmány és magyarázat született. A szkeptikus attitűd gyökereit az ország földrajzi adottságai, történelmi múltja, nemzetközi pozíciója, erős nemzeti öntudata alkotja, de olyan az unió és a szigetország közti eltérésekre is gondolnunk kell, mint például a választási rendszer különbözősége. A következőkben bemutatott irányzatok a brit euroszkepszist vizsgálván próbálnak választ adni az Egyesült Királyság és az Európai Unió közti ellentétekre.
A brit euroszkepszis vizsgálata A Nagy-Britannia és az Európai Unió közt fennálló érdekellentétek okát keresvén öt különböző irányzat alakult ki, melyek megpróbálnak magyarázatot találni arra, miért is lett az Egyesült Királyság a közösség „vonakodó partnere”. A tudósok megemlítik a társadalmi támogatás hiányát, az elit megosztottságát, de kihangsúlyozzák a szigetország és az Európai Unió eltérő érdekeit, és azon különbözőségeket, melyek néhol összeférhetetlenséget eredményeznek. Az úgynevezett behaviorista iskola képviselői (többek között Christopher Lord és Henrik Larsen) az elit magatartását és értékeit vizsgálván arra a következtetésre jutottak, hogy Nagy-Britannia tagságot illető motivációi már akkor sem voltak kellőképp erősek, mikor először nyújtotta be csatlakozási kérelmét az unióhoz. A hiányzó akarat mögött a kutatók leginkább a társadalmi támogatás hiányát emelik ki. Christopher Lord és Henrik Larsen úgy vélik,
52
az euro-párti választói bázis kialakításának hiánya nagy mértékben
hozzájárult az euroszkeptikus vélemények kialakulásához és elterjedéséhez.53 A politikai pártokat vizsgáló tudósok csoportja, mint például Geoffrey Howe a brit Konzervatív és a Munkáspárton belüli megosztottságot emeli ki. G.Howe véleménye szerint az európai kérdés már Nagy-Britannia uniós csatlakozása előtt ellentéteket szült a politikai pártokon belül, mely különbözőségek a közösség fejlődésével csak tovább mélyültek. A konfliktus akkor éleződött ki igazán, amikor az Európai Unió politikája olyan (eredetileg nemzeti) hatásköröket érintett, mint például a lakosság, a pénz, vagy a 52 53
Larsen [1997] Forster [2002]
38
határellenőrzés kérdése. Ezen témakörök a nemzeti szuverenitás fontos alappillérei, s mivel a brit pártokon belüli európai kérdés sosem került igazán megoldásra, ilyen kompetencia-átadási kérdéseknél a képviselők véleményei tovább távolodhatnak egymástól. A harmadik, intézményi különbözőségeket vizsgáló csoport a Nagy-Britannia és az Európai Unió felépítése közti különbségeket hangsúlyozzák, ezen belül is a választási rendszer eltéréseire hívják fel a figyelmet. Véleményük szerint a szigetország ugyan elfogadta az unió jogi szabályozásait, de belpolitikai sajátosságai miatt ezekkel képtelen teljes mértékben azonosulni. A két szereplő különböző gazdasági érdekeit kihangsúlyozó IPE irányzat (international political economy) arra hívja fel a figyelmet, hogy Nagy-Britannia hosszú távú gazdasági fejlődési programja nem feltétlenül vág egybe az unió kitűzött céljaival. Andrew Gamble, az irányzat képviselője kiemeli, 54 hogy az Egyesült Királyság számára oly fontos különállás (szuverenitás) közösségi kontextusban már euroszepticizmusnak számít. David Gowland és Arthur Turner az ötödik, Nagy-Britannia és az Európai Unió kihívásos kapcsolatának okait vizsgáló irányzat képviselői nem csak a szigetországon belüli tényezőkre, avagy a két szereplő különbözőségére fektetik a hangsúlyt. Véleményük szerint érdemes az Egyesült Királyság nemzetközi szerepét, politikai befolyását vizsgálni. Az például, hogy az integráció első éveiben a szigetország távolmaradt, és nem volt érdeke a csatlakozás egyértelműen Nagy-Britannia nemzetközösségi kapcsolatainak tudható be. Hasonlóan magyarázható a szigetország integrációs törekvési igénye is, hiszen 1972-re az Egyesült Királyság már nem tudott másképp versenyképes maradni.
A brit euroszkepszis bemutatása A brit euroszkepszisnek három korszakát vizsgálhatjuk: 55 az első periódus kezdetét a Macmillan kormányzat alatt történt csatlakozási kísérlet jelentette 1961-ben, a záró dátum pedig 1975, mikor is Margaret Thatcher népszavazást írt ki a szigetország uniós tagságának ügyén. A második szakaszt 1979-től 1990-ig vizsgálhatjuk, így egy két éves átfedési időszakról beszélhetünk, hiszen Margaret Thatcher Brudges-i beszéde 1988-ban a harmadik terminus kezdetét jelöli. A Bruges-i beszéd nyomán a harmadik periódusban már a brit euroszkepticizmus megerősödését és felvirágozását láthatjuk. Kezdetekben ezt a 54 55
Baker-Seawright [1998] Anthony Forster felosztása alapján, Forster [2002]
39
Konzervatív Párt politikájában figyelhetjük meg, de később a beszéd nyomán létrejött Bruges-i csoportból formálódott UKIP megerősödése is jól szemlélteti. Nagy-Britannia és az Európai Unió közti relációt vizsgálván fontos kitérni a szigetország történelmére, mely determinálta nemzetközi kapcsolatait és a világban kialakított pozícióját. Az Egyesült Királyság szigetország, utoljára 1066-ban került megszállás alá, azonban ő maga aktív résztvevője volt az európai történelmi eseményeknek. Az ország felvirágoztatása VIII. Henrik nevéhez fűződik, aki megalapította az anglikán egyházat (ezzel Nagy-Britannia eltávolodott az akkoriban nagyrészt római katolikus vallású Európától), valamint létrehozta a Királyi Haditengerészetet (Royal Navy), mely a szigetország tengeri technikai fölényének alapját jelentette. A szigetország tengeri hadereje az 1588-as spanyol csapatok ellen aratott győzelemben is megmutatkozott, NagyBritannia ezen győzelmével a tengerek urává vált. A spanyol győzhetetlen armada támadása óta a brit külpolitika azon a feltételezésen nyugodott, hogy mindig van választási lehetősége, még ha nem is a legjobb alternatívák közül kell választania. Mindemellett az ország geopolitikai-geostratégiai helyzete mindig adott mérlegelésre való időt, amely a választás szabadságának morális érzetét keltette. Az ipari forradalom időszaka Nagy-Britannia számára óriási gazdasági fejlődést hozott. A szigetország az új technológiák révén a világ műhelyévé vált, s ezáltal vezető nemzetközi szerepre tett szert, mely pozíciójából csak az első világháború tudta kimozdítani. Az ipari forradalom időszaka a pártok szempontjából is jelentős változásokkal járt: a 17. században még csak szövetségként megjelenő erők (akik már akkoriban is jelen voltak a törvényhozásban) főleg a gazdasági növekedés, a tömegdemokrácia és az általános választójog kiszélesedésével váltak mai értelemben vett politikai pártokká.56 Az 1930-as években a Westminsteri Statútummal létrejött a „birodalmi preferenciák” rendszere, illetve az ún. „sterling övezet”, amelynek következtében a szigetország
56
Nagy-Britannia pártrendszerének megértéséhez fontos megvizsgálni a brit választási rendszert. A szigetországban kétkamarás parlament működik, a Lordok Házában képviselői kinevezéssel, a képviselőházba (House of Commons) közvetlen választás alapján kerülhetnek a képviselők. A House of Commons 650 tagját ezzel azonos számú egyéni választókerületben választják, a kormányzó többséghez 326 mandátumot szükséges. A parlamenti helyet minden körzetben az kapja, aki a legtöbb szavazatot szerezte. Parlamentbejutási küszöbről így nem beszélhetünk, ha egy párt jelöltje diadalmaskodik egy adott körzetben, automatikusan tagjává válik a törvényhozásnak (az országosan elért százalékot nem veszik figyelembe).
40
hegemón státusza továbbra is fennmaradt, azonban a világversenytől elszigetelődött és kimaradt a globalizálódó munkamegosztásból.57 A két világháború közti időszakban a szigetország külpolitikáját egyfajta idealizmus jellemezte. Az Egyesült Királyság nagy bizalmat fűzött a Népszövetség intézményéhez, mely a hatalmi egyensúly helyreállításának és a béke megőrzésének céljával jött létre. A második világháború kitörése előtti években azonban az idealista irányvonal elképzeléseit az a reális igény váltotta fel, miszerint Európában szükség van egy külső erőre, aki garantálni tudja a békét. Ezen szerepre a szigetország az Amerikai Egyesült Államokat ítélte a legmegfelelőbbnek. A második világháború után kialakult bipoláris világrendben Nagy-Britannia nemzetközi pozíciója jelentősen meggyengült, azonban még így is egyfajta harmadik szereplőként tudott mutatkozni, természetesen az Amerikai Egyesült Államok segítségével. Viszonylagos erejét az adta, hogy a második világháború után nem került megszállás alá, s mivel az atlanti érdekeltségbe tartozott, a Marshall-segély révén elkezdhette gazdasága helyreállítását. A két ország közti kapcsolat ekkoriban nyert elsődleges prioritást NagyBritannia külpolitikájában. Winston Churchill (aki 1946-ban elhangzott Fultoni beszédében még az Európai Egyesült Államok létrehozását szorgalmazta) 1948-ban, az Egyesült Királyság külpolitikája számára megfogalmazott hármas prioritásban (vagy más néven a három ölelkező körnek nevezett koncepcióban) 58 az első helyen az Amerikai Egyesült Államokat, másodikként a Brit Nemzetközösség országait, végül Nyugat-Európa nemzeteit jelölte meg. A brit külpolitikában az USA prioritását csak egyre növelte a Szovjetunió megerősödésétől való félelem, valamint a két ország hasonló kulturálispolitikai- nyelvi beállítottsága.59 Az 1950-es évek elején megjelenő integrációs törekvések megosztották Nagy-Britannia politikai és közvéleményét. A szigetország által elméletben támogatott Európai Egyesült Államok gondolata a valóságban nem lelt brit szimpátiára. Az 1945-től 1951. évig hatalmon lévő Munkáspárt Európa-politikája a tagadásra korlátozódott: a párt nem tudott azonosulni az európai integrációs elképzelésekkel. 60
61
Az 1951-es ESZAK-ról szóló
57
Szilágyi [2005] A három ölelkező kör eredeti elnevezése: three interlocking circles 59 Sályi [2013] 60 Természetesen a Munkáspárt vezetése alatt is történt közeledés Európa felé 1945 és 1951 között. Ilyen volt például az 1947. évben megkötött Dunkerque-i szerződés, amelyet Franciaországgal írtak alá és a kölcsönös védelemről szólt, valamint az egy évvel később 1948-ban megkötött (a Danerque-i szerződés folytatásának 58
41
szerződés aláírói közt már nem volt jelen az Egyesült Királyság. A Pleven-tervet illetően sem volt más a britek magatartása, ugyanis tiltakoztak az integrált, több nemzetiségű európai hadsereg felállítása ellen. Egyrészt ebben is a szupranacionalitás eszméjét vélték felfedezni, másrészt pedig nem akarták veszélyeztetni a kiépülőben lévő NATOstruktúrát. „A szigetországi védettségből és mintegy évezredes függetlenségből kitekintő brit mentalitás számára mindez jórészt idegen és csak kevéssé érthető, önmaga számára pedig még kevésbé elfogadható. Ezért van az, hogy az Egyesült Királyság sohasem vált kontinentális értelemben „igazi” EU-taggá, csupán más, számára vélt előnyök kedvéért…beletörődött bizonyos szuverenitás-megosztási kötelezettségekbe. De ahol lehetett, még ezek alól is sokszor mentességet, kivételt kért, vagy ha mégis részévé vált, láthatóan kényszerzubbonyként élte meg, és igyekezett (mindmáig igyekszik) ez utóbbiak rendszerén belülről lazítani, mintegy „bomlasztani” azokat.”62 Nagy- Britannia úgy értékelte, egy esetleges kontinensbe való beolvadással mind nemzetközi mind a különleges kapcsolaton belüli súlya csökkenne, holott utóbbi csak kifogásként értelmezhető. Nagy-Britannia számára az egységesülő Európa túl szűknek, túlságosan föderalistának és rendkívül szabályozottnak tűnt, éppen ezen okokból minden erejével arra törekedett, hogy nagyhatalmi szerepet játsszon, csupán globális perspektívából szemlélte a nyugat-európai integráció folyamatát. Gazdasági érdekei a Nemzetközösségre és a sterling övezetre összpontosultak, bár kétségtelen, hogy a francianémet megegyezés, a tartós modus vivendi és Európa védelme a Szovjetunióval szemben is kulcsfontosságú pontként szerepelt.63 Nagy-Britannia az 1957-es Római Szerződések aláírását is elutasította. A szigetország az európai integráció helyett új utakat keresett, s létrehozta az EFTA-t (Európai tekinthető) Brüsszeli szerződés. (A Brüsszeli szerződés Nagy-Britannia, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Belgium közt köttetett meg, céljául a kollektív védelmet, valamint a szociális-kulturális és gazdasági együttműködést jelölte meg.) 61 Ahogy az „Európai-ügy” egyre fontosabbá vált a brit külpolitika számára, úgy jelentek meg a párton belüli csoportosulások, amelyek a Kontinenshez való viszonyulás alapján csoportosultak. A Munkáspárton belül az 1945-1951 közti időszakban három Európa-ellenes szekcióról beszélhetünk: az első a Clement Attlee és Ernest Bevin tagságát élvező csoport, amely főleg a brit parlamenti szuverenitás védelme mellett emelt szót. A második az éles német szembenállás, és a brit értékek védelme (ezek felsőbbrendűsége) miatt nem kívánta a közeledést a Kontinenshez. Az utolsó Keep Left csoport (amelyen belül extreme left társulás is kialakult) NagyBritannia teljes függetlenségét kívánta elérni. Ugyanezen időszakban a Konzervatív Párton belül nem beszélhetünk euroszkeptikus társulásokról, bár az „Európai-ügy” kérdése itt is megosztotta a párt képviselőit. 62 http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/az_europai_unio_ertelme_ma_1.pdf 11.oldal 63 Rapcsák [1997]
42
Szabadkereskedelmi Társulás), amelynek tagjai az integrációból kimaradt nyugat-európai államok voltak. Az EFTA révén az Egyesült Királyság az EGK-val szembeni tárgyalási pozícióját kívánta megerősíteni. A nyugat-európai országok két gazdasági tömbje így aztán nem is partnerként, hanem sokkal inkább riválisként tekintett egymásra.64 Mezei Géza véleménye szerint: „A brit részvétel a nyugat-európai integrációban az ötvenes években a tagadásra korlátozódott. Ez nyilvánvalóan összefüggött azzal is, hogy London ekkor még nem regionális európai hatalomnak tekintette magát, hanem az Egyesült Államok olyan partnerének, amely az egész világra kiterjedő értékekkel bír.”65 Az ötvenes évek második felében azonban számos megrázkódtatás érte az országot. Az Egyesült Államoktól való függés növekedni kezdett és a sterling övezet is bomlásnak indult, majd a hatvanas években újabb nehézségekkel szembesült gyarmatbirodalmának szétesése következtében. Ezek a megrázkódtatások hozzájárultak Nagy-Britannia gazdasági hanyatlásának felgyorsuláshoz. Az egymást váltó kormányok egyre inkább felismerték az európai együttműködéshez való alkalmazkodás szükségességét. Ezt jelezte Harold Macmillan, brit miniszterelnök 1961. július 31. napján, a képviselőházban tett bejelentése, miszerint meg kellene vizsgálni azon következményeket, amelyekkel NagyBritannia Európai Gazdasági Közösségbe való integrálása járna. Az 1960-as évek elejére már sikeresen működő európai integráció, főleg a francia köztársasági elnök, Charles De Gaulle azonban nem fogadta jó szemmel a hirtelen irányváltást. A szigetország 1961-ben benyújtott csatlakozási kérelmét így ő maga vétózta meg. A brit csatlakozás nem csupán a francia gazdasági érdekekkel ütközött, hanem De Gaulle Európa-képével is, amelybe a „transzatlanti kapcsolatot” középpontba állító Egyesült- Királyság nehezen fért bele. A francia elnök emellett az amerikai befolyás megerősödésétől való félelmét sem titkolta, úgy gondolta, hogy ha a briteket a saját feltételeik szerint vennék fel, akkor egy olyan Közös Piac jönne létre, amely nem is emlékeztetne arra, amit a „hatok” felépítettek. Az EGK-ba való belépési kísérlet meghiúsulása felértékelte az EFTA-t a britek szemében és felgyorsította az egymás közti vámok csökkentésének folyamatát. Így az Övezeten belüli kereskedelem növekedésnek indult, ám még mindig nem volt képes akkora erőt
64
Egedy [2000] http://www.europatarsasag.hu/hu/met-rol/publikaciok/az-europa-epites-kezdetei-es-a-nemet-kerdeseszmetorteneti-vazlat 65
43
képviselni, mint a közösség. Emellett a brit gazdaság problémái továbbra sem oldódtak meg, az angol font súlyos válságba került, amely egészen addig mélyült, hogy le kellett értékelni a fizetőeszközt. A tényekkel való kényszerű szembenézés és az ország előtt álló potenciális alternatívák számba vételével végül, 1967 májusában az Egyesült-Királyság hivatalosan is bejelentette döntését, hogy kérni fogja felvételét a Közös Piacba. A francia elnök, Charles De Gaulle azonban újra útját állta a csatlakozási kísérletnek, hiszen véleménye szerint NagyBritannia nem volt felkészülve a tagságra. A hivatalos csatlakozási kérelmét NagyBritannia nem vonta vissza, de nyilvánvalóvá vált, hogy amíg De Gaulle irányítja Franciaországot, addig Nagy-Britannia nem léphet be az Európai Gazdasági Közösségbe. Az „Európai-ügy” a második visszautasítást követően kínossá vált Nagy-Britannia belpolitikáját illetően. Harold Macmillan bejelentését követően ugyanis egyre több euroszkeptikus társulás ütötte fel fejét a pártokon belül. A szkeptikus álláspont képviselőinek számát pedig csak tovább növelték De Gaulle vétói.66 De Gaulle elnök 1969-ben történt lemondása és az időközben megváltozott francia álláspont tette lehetővé, hogy megnyíljon az út Nagy-Britannia előtt a közösségi tagság felé. A csatlakozási tárgyalások azonban még így is elhúzódtak, hiszen a brit és uniós álláspontok összecsiszolása sok időt vett igénybe. Az 1972-es csatlakozásról szóló egyezmény aláírása szintén újabb feladatok elé állította a szigetországot, hiszen a nemzetközi szerződések törvénybe iktatásához külön parlamenti döntésekre volt szükség. Nagy-Britannia végül 1973. január elsejétől – Dániával és Írországgal egy időben – válhatott az EGK teljes jogú tagjává. A szigetország viszonylag későn kapcsolódott be az európai integrációs folyamatokba, amiért drága árat fizetett, hiszen a közösségi politikák kereteit ekkorra már meghatározták. Emellett Nagy-Britannia épp akkor vált a Közösség tagjává, mikor kirobbant az első olajválság. Ez a háború óta mért legnagyobb és legtartósabb recessziót vonta magával. Ebbe a nehézségekkel küzdő integrációba kellett Edward Heath-nek beillesztenie országát. A kormány legfőbb célkitűzése az akkori Közösség intézményeinek 66
Harold Macmillan bejelentését követően három euroszkeptikus társulásról beszélhetünk a Munkáspárton belül. Ezek a Forward Britain Movement, a második elutasítást követően 1967-ben létrejött Five Safeguards of the Common Market és a Common Market Group. Az események következtében a Konzervatív Párton belül is kialakultak szkeptikus irányzatot képviselő csoportosulások. Ezek voltak a Peter Walker vezette Anti-Common Market League (ACML) és a Keep Britain Out (KBO).
44
megreformálása, illetve a közös külpolitika kialakítása volt. A konzervatív politikus azonban a gazdasági együttműködést minden lehetséges módon kívánta megakadályozni, és az 1970-es Werner-terv, a közös pénz terve hamar lekerült a napirendről. A konzervatív politikusnak azonban országa belső problémáival is meg kellett küzdenie. Az 1970-es éve elejére ugyanis a hiperinfláció és a fizetési mérleg egyensúlytalansági problémái felerősödtek, a törékeny brit gazdaság pedig már nem tudott földrajzi helyzetére, avagy nemzetközi kapcsolataira támaszkodni. A munkáspárt győzelme szintén nem hozta magával a szigetország és az unió közeledését. Harold Wilson, aki a brit érdek legfőbb védelmezőjének kiáltotta ki magát, lazítani akart a közösségi kapcsolatokon. Ugyanakkor a miniszterelnöksége alatt lezajlott 1975-ös referendum67 eredményét üdvözölte, célja tehát nem a kilépés, hanem az Európán belüli megfelelő pozíció kialakítása volt Nagy-Britannia számára. Hasonló érdekek vezérelték a Callaghan-kormányt is. Emellett a miniszterelnök egyik legfőbb célja a brit részvétel Európai Monetáris Rendszerben (EMS) való megakadályozása volt.68 Az 1979-ben megválasztott Margaret Thatcher, Nagy-Britannia első női miniszterelnöke a szigetország gazdasági- pénzügyi- és szociális reformját tűzte ki céljául. Ehhez a neokonzervatív vezetési módot választotta, amely főleg az Egyesült Államok politikai irányvonalában figyelhető meg. Ez a fajta ideológiai közelség azt is sugallja számunkra, hogy Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt a Churchill óta fogalomként bíró három körből ez időszak alatt főleg az USA dominált, habár Mrs. Thatcher ezt egyszerűen „atlanti szolidaritásnak” minősítette. A második hely tulajdonképpen megosztott volt a brit külpolitika szempontjából, a szigetország egyaránt kívánt profitálni az európai és a nemzetközösségi kapcsolatokból. A miniszterelnök asszony Európa-politikája tulajdonképpen két részre osztható. Az első terminusban, amely egészen 1988-ig vizsgálható, egy közeledést sejtető magatartásról beszélhetünk. Az együttműködés csúcspontja az 1986-ban aláírt Egységes Európai
67
Nagy-Britannia 1973-as csatlakozását követően két évvel később, 1975-ben népszavazást tartottak, amelyben a választópolgárokat országuk uniós tagságáról kérdezték. A szigetország belépési feltételeinek újratárgyalása után a választók több mint 67%-a támogatta a Munkáspárt elképzeléseit, miszerint Nagy-Britanniát az Európai Gazdasági Közösségen belül kell tartani. Az eredményt Harold Wilson miniszterelnök történelmi döntésként üdvözölte. Még a Konzervatív Párt és Margaret Thatcher is támogatta a szigetország tagságának megőrzését. 68 Callaghan nem ab ovo utasította el a részvételt, hanem az árfolyam-ingadozással kapcsolatban a javasolt 2,25% helyett, inkább minimum 6%-os lebegtetési sávot tudott volna elképzelni.
45
Okmány volt. 69 Mindemellett ebben az időszakban is beszélhetünk nehézségekről. Margaret Thatcher ugyanis a brit túlfizetések visszatérítését szorgalmazta, amelyet az 1948-as brit rabatt70 intézményével el is ért. Az európai tagság azonban mégis csak inkább lehetőség, mint hátrány volt, és Margaret Thatcher kompromisszumos hozzáállásával Nagy-Britannia aktív tagja tudott lenni az Európai Gazdasági Közösségnek. Az EMS-tagság elutasítása azonban tovább mélyítette az ellentéteket, amelyek Margaret Thatcher Bruges-i beszédében 71 csúcsosodtak ki. Az esemény kezdete a miniszterelnök asszony Európa-politikájának második terminusának, és jól jelzi a brit magatartás euroszkeptikus jellegének erősödését. Európa azonban újabb kihívások elé került: versenyképessége Japán megerősödésével megkérdőjeleződött, egyetlen megoldásnak pedig az újabb közeledés látszott. Az Egységes Európai Okmány által előkészített közös piac, a négy szabadságjog és a közös valuta egyáltalán nem távoli vízióként, sokkal inkább működőképes stratégiaként állt az Európai Gazdasági Közösség előtt. Ez azonban sem a brit álláspont, sem pedig Margaret Thatcher nem kívánta. A miniszterelnök asszony végül a személye okozta párton belüli ellentétek hatására mondott le. Margaret Thatchert John Major konzervatív miniszterelnök követte, aki nem félt a Kontinenshez való közeledéstől. Európa-politikája még saját pártján belül is ellentétek kialakulásához, az országon belüli euroszkepticizmus megerősödéséhez vezetett. A Maastrichti Szerződés tárgyalásának kezdetétől az 1993-as hatályba lépésig a modern
69
Az Egységes Európai Okmányt 1986 februárjában írták alá. Célja az uniós intézmények reformja volt, amelyre Spanyolország és Portugália csatlakozásának előkészítése miatt volt szükség. A döntéshozatal reformját (pl. a minősített többségi szavazás kibővítése a Tanácsban) az egységes piac előkészítése indokolta. Margaret Thatcher némi változtatást eszközölt a szerződés szövegében: a hosszú távú célok során a „föderalizmus helyett” az „egyre szorosabb unió” került megnevezésre. 70 A brit túlfizetések az agrárkiadásokban jelentkeztek. Nagy-Britannia GDP-je az ekkori kilenc tagállam közül az utolsó helyen állt, befizetések szempontjából viszont második helyen szerepelt az ország. A közös kiadások 7080%-át ekkoriban az agrárpolitikára fordították, ahol azonban a fejlett brit mezőgazdaság csekély igényekkel léphetett fel. A vita British Budgetary Question (a brit költségvetési kérdés, BBQ) néven vált ismertté (ugyanezzel a rövidítéssel élve emlegették Bloody British Question néven, azaz nyavalyás brit kérdésként is). 71 Az 1988-ban elhangzott Bruges-i beszéd ikonikus jelentőséggel bír a brit euroszkepticizmus szempontjából. Margaret Thatcher Európa és hazája történelmi múltjának, a kapcsolódási pontok és a közös értékek felvázolása után kitért arra, hogy Európa nem egyenlő a Római Szerződések kreálta integrációval. Bírálta azon nemzetek feletti törekvéseket, amelyek minden tagállam, többek között Nagy-Britannia szuverenitását csorbítják. Kiemelte a brit világháborús veszteségeket is, amelyek szintén az európai béke létrehozásának következményei voltak. A miniszterelnök asszony azt is kifejtette, hogy véleménye szerint a helyes irány Európa számára a független államok együttműködése volna. Beszéde nyomán létrejött a Bruges Csoport, amely szintén euroszkeptikus nézeteket vall, és amely az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) elődje, a Brugescsoportból kivált Antiföderalista Ligával együtt.
46
euroszkepticizmus fejlődéséről beszélhetünk Nagy-Britanniában.
72
Ezzel szemben
Európában teljesen ellentétes folyamatok játszódtak le: a Berlini fal 1989-es leomlásával előtérbe került a közös kül- és biztonságpolitika, valamint egy szorosabb integráció az unió létrehozásának igénye. Jacques Delors és képviselőtársai sürgették a monetáris és gazdasági unióról szóló tárgyalásokat, míg a brit vélemény egyre inkább azt hangoztatta, hogy az Európai Gazdasági Közösségben való részvétel nem járt az elvárt előnyökkel. Ahogyan a brit vélemények, úgy John Major Európa-politikája is szélsőségeket mutatott. Integrációs törekvései nyomán az ország csatlakozott az Európai Monetáris Rendszerhez (EMS), amely nagy visszhangot keltett a függetlenség hívei között. Ezzel ellentététes kormányzati lépésként a miniszterelnök nem volt hajlandó elfogadni a Schengeni Megállapodást, amely a Közösségen belüli határellenőrzések teljes lebontására irányult. A konzervatív miniszterelnök ott volt a Maastrichti Szerződés aláírói között, azonban a Szociális Chartát már nem fogadta el, valamint sikerre vitte a brit „opt-outokat”,73 így a szigetország, valamint Dánia nem vett részt a Gazdasági és Monetáris Unióban. A történelmi áttekintés is láttatja, hogy az országot az 1990-es évek elejéig (kisebb kihagyásokkal) konzervatív politikusok irányították. A párt Európa-politikájában egészen az 1980-as évekig megfigyelhetünk enyhe euroszkeptikus vonásokat (amelyek összességében talán inkább eurokritikus véleményként minősíthetők). 74 A konzervatív politikában azonban 1979-1980-as években markáns változás történt:75 a párt az 1979-es európai parlamenti választásokon ugyan Európa-barát programot hirdetett, de a Maastrichti Szerződés aláírása, valamint John Major miniszterelnök közösséget támogató tettei már csak utolsó próbálkozásnak tekinthetők. Az új évezredben sokáig ellenzékben lévő párt erősen euroszkeptikus hangnemet vett fel. Ezzel szemben az ellenzéki Munkáspárt már a második világháborút követően egy élesebb euro-ellenes attitűdöt képviselt. 76 1975-ben még népszavazást is kezdeményeztek Nagy-Britannia integrációs tagságának kérdésében, ahol azonban a Konzervatív Párttal összhangban a bennmaradást szorgalmazták. Az 1980-as évek elejére kifejezetten kemény euroszkepticizmust képviselő 72
Forster [2002] A kifejezés az Európai Unió megerősített együttműködése alóli kívülmaradásra utal. Az Egyesült Királyság négy főbb területen rendelkezik „opt-out”-okkal. 74 Winston Churchill, majd Anthony Eden egyaránt távol tartotta országát az európai integrációtól. Harold Macmillan egy már ennél puhább álláspontot képviselt, s egyre inkább támogatta a Közösséghez való brit közeledést. Ezzel a véleményével azonban még saját pártján belül is megosztottságot váltott ki. 75 Markáns választóvonalnak Margaret Thatcher 1988-ban elhangzott Bruges-i beszéde tekinthető. 76 Ez alól kivételt csupán a Wilson-kormány idején és Edward Heath miniszterelnöksége alatt figyelhetünk meg, mikor is a Munkáspárt nyitni kezdett az Európai Gazdasági Közösség felé. 73
47
párt végül kénytelen volt lazítani álláspontján, így ezek után elfogadóan álltak a közösséghez. Az 1990-es évtized utolsó éveiben több szempontból éles változás következett be NagyBritannia belpolitikáját illetően. Az 1997-ben tartott brit parlamenti választásokon a Munkáspárt jelöltje, Tony Blair győzedelmeskedett, s megtörvén a konzervatív uralmat a párt 13 évig irányíthatta Nagy-Britanniát. Az új évezred elejére a két nagy rivális párt véleménye is egészen közeledett az „Európai-ügyben”: ahogy Tony Blair, úgy a konzervatív William Hague is támogatta az uniót. Ezzel párhuzamosan (és talán ennek köszönhetően) megerősödtek a szélsőségesebb álláspontot képviselő kispártok. Az 1999ben tartott európai parlamenti választás során az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) először szerzett parlamenti mandátumot. 77 Ezzel a brit euroszkepticizmus új korszakba lépett.
Brit euroszkepszis az új évezredben A kétpártrendszer bővülése
Az 1997-es brit parlamenti választások vízválasztónak tekinthetők a szigetország újkori történelmét illetően: a Konzervatív Párt évtizedes uralmát megtörte a Munkáspárt előretörése, amelyet a karizmatikus, fiatal és újító szellemű Tony Blair hozott el. A Konzervatív Párt viszont John Major veresége után szinte széthullott, és Tony Blair elsöprő győzelmével olyan hátrányba került, amelyet csupán David Cameron személye és újszerű konzervatív politikája segített legyőzni. A köztes időszakban azonban a párt belső útkeresése számos konzervatív választót bizonytalanított el, akik azonban nem tudtak azonosulni a Munkáspárt programjával, így más utakat kerestek. Ezen okokra vezethető vissza a kis pártok felvirágzása, és ennek köszönhető, hogy az új évezred elején ismét befolyásos szereplővé vált a történelmileg jelentős múltra visszatekintő Liberális Demokrata Párt.78 A hagyományos kétpártrendszer intézménye ezzel megdőlt.79 77
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának 1999-es Európai Parlamentbe jutását elősegítette, hogy ugyanebben az évben Nagy-Britanniában új választási rendszer lépett életbe. Ennek következtében a többségi rendszert felváltotta az arányos szavazás, amely olyan kisebb pártok előretörését segítette elő, mint az UKIP. A párt ekkor 7%-ot szerzett és ezáltal három képviselőt küldhetett az Európai Parlamentbe. 78 A harmadik erőként is emlegetett Liberális Demokrata Pártot (Liberal Democrats) a whigek politikájának folytatójaként tartják számon. A nagy történelmi múltra visszatekintő párt a 20. századi történelmi események hatására (pl. első világháború és ír felkelés) széthullott, a Munkáspárt előretörésével pedig már nem jutott döntő politikai szerephez. A huszadik században kisebb népszerűséget az 1960-1970-es évek során szerzett a párt, amelyet azonban az 1988-as szociáldemokratákkal megkötött koalíció (így jött létre a mai Liberális
48
Az 1997-ben miniszterelnöki posztot szerző Tony Blair valósággal felüdítette a szigetország belpolitikai helyzetét, egyben változást hozott Nagy-Britannia Kontinenssel való kapcsolataiban is. Olyannyira igaz volt ez, hogy személyében egyenesen Európa új vezetőjét látták. „Sok szakértő szerint a váratlan eredmény egyik legfőbb kulcsa (az ambiciózus pártelnök személyisége és fellépése mellett) egy radikálisan új politika volt.”80 Tony Blair újításait saját pártján belül kezdte: a párt szimbólumainak és alkotmányának 81 megváltoztatásával valóban egy harmadik út,82 a New Labour jött létre. Visszaállította a Munkáspárt tekintélyét, emellett a gazdaság, oktatás és egészségügy átalakításába is belekezdett. A reformok pedig egyre szélesebb körben ragadták magukkal a választókat, aminek köszönhetően a párt a 2001-ben tartott brit parlamenti választásokon is diadalmaskodni tudott. A fiatal miniszterelnök eredménye annak is volt köszönhető, hogy a toryk John Major 1997-es sikertelen kampánya után mélyen megosztottá váltak. A párton belül két fő vonal: a Margaret Thatcher által képviselt értékeket támogató képviselők csoportja, valamint az ezt ellenző, puhább politikát képviselők köre alakult ki. Amint arra Egedy Gergely rámutat: „A Konzervatív Párton belüli viszályt a brit politológusok és újságírók a „sziklaszilárdak” és a „modernizálók” szembenállásaként írták le. Bár a párt tagjainak és szimpatizánsainak a többsége maga sem volt a Thatcher nevével fémjelzett kemény neoliberális gazdaságpolitika elkötelezett híve, és az erősödő Európa- ellenességet sem osztotta, a vezetés nem kívánt lekanyarodni a Thatcher által kijelölt útról még azt követően sem, hogy 2001-ben ismét elveszítették a választást.”83
Demokrata Párt) hatására el is vesztett. A baloldali párt által képviselt politika az egyén szabadságjogát állítja központba. Kiállnak a gyülekezési jog korlátozása, és az előítéletek ellen is. Ezen kívül változtatnának a brit választási rendszeren, kiemelten kezelik a környezetvédelem, és az oktatás és a bűnözés kérdését is. A Liberális Demokrata Párt mindemellett kifejezetten eurofil csoportosulásnak mondható. A párt támogatja NagyBritannia uniós tagságát, sőt az euró mielőbbi bevezetését, de szorgalmazza a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést és fontosnak tartja a jó kapcsolatok fenntartását. 79 Természetesen a Liberális Demokraták nem erősödtek meg olyan mértékben, hogy akár a 2015-ös választások során elnyerhetnék az ország vezetését, de abból a szempontból megtörték a hagyományos kétpártrendszer intézményét, hogy lényeges harmadik szereplőként tudnak megnyilvánulni a brit belpolitikai életben. 80 http://kitekinto.hu/downloads/brit_valasztasok_2010_kitekinto_elemzes.pdf 81 Tony Blair Kivette a Munkáspárt alkotmányának tervezetéből az államosítást. 82 A harmadik út (third way) politikája egy olyan irányvonalat képvisel, amely nem tekinthető jobb, vagy baloldalinak, a képviselt politika sokkal inkább a gyűjtőpárttá válást célozza meg, azaz a szélesebb választói támogatást. 83 http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=413
49
Tony Blair Európa-politikája szintén változásokat mutatott a korábban képviselt irányvonalhoz képest. Tony Blair szinte a reformok elébe ment, mind a további bővítést, mind a közös valutát üdvözölte. 84 Úgy vélte, hogy a britek akkor lesznek képesek nemzetközi befolyásukat és hatásgyakorló képességüket visszanyerni, ha az integráción belül nagyobb súllyal bírnak. Hazájának az „Európa-szíve” pozíciót szánta. Természetesen a munkáspárti miniszterelnök is megőrzött néhány euroszkeptikus vonást az Európai-kérdést illetően, így népszavazás ígéretét hirdette a Lisszaboni Szerződésről,85 és bírálta az európai uniós válságkezelést is. Szintén fontos megjegyezni, hogy mind Tony Blair, mind pedig utóda, Gordon Brown azért támogatták az unió bővítési folyamatát, mert ráébredtek, hogy a tagállamok számának növekedésével egyre nehezebb lenne egy szorosabb európai együttműködés kialakítása. Tony Blair lemondását végül az hozta el, hogy Nagy-Britannia támogatta az Amerikai Egyesült Államok iraki hadjáratát.86 Ez rendkívüli visszhangot keltett a választók körében (akik közül sokan a hadműveletet leginkább kritizáló Liberális Demokratákkal kezdtek szimpatizálni), s ugyan a Munkáspárt a 2005-ben tartott brit parlamenti választásokon még (éppen) győzedelmeskedni tudott, 2007-ben Tony Blair önként mondott le miniszterelnöki pozíciójáról. A 2005-ös brit parlamenti választások alkalmával elszenvedett (ugyan szoros versenyben alulmaradt) Konzervatív Párt vereségét Egedy Gergely írásában így magyarázza: „A brit elemzők zöme … egyetért abban, hogy a konzervatívok tehetetlenségének a legfőbb oka – kissé paradox módon – abban a sikerükben állt, hogy több fontos vonatkozásban is átformálták
a Munkáspártot.
Ismeretes,
hogy
Tony
Blair
„New
Labour”-je
a gazdaságpolitikában nagyon sokat átvett a thatcheri gyakorlatból, s ha tömörek akarunk lenni, úgy is fogalmazhatunk, hogy egy neoliberális gazdasági kurzust próbált a szociáldemokrata értékekkel ötvözni…És sajátos módon e siker alaposan meg is nehezítette a toryk helyzetét azzal, hogy megfosztotta őket a kemény bírálat lehetőségétől. Úgy tűnhetett, hogy a két nagy rivális között elmosódnak az ellentétek, s így a Konzervatív Párt vezetése – bizonyos fokig kényszerből is – azon kérdéseket állította előtérbe, amelyekben markáns választóvonalak mutatkoztak: ilyen volt mindenekelőtt 84
Ezzel szemben az euró bevezetését már nem támogatta a szigetországban. A népszavazás végül nem került megrendezésre Tony Blair miniszterelnöksége alatt, utóda, Gordon Brown pedig ezt már nem tekintette feladatának. 86 Az Egyesült Királyság 2003-ban lépett be az iraki háborúba az Amerikai Egyesült Államok oldalán. A lépést a The Guardian felmérése szerint a brit lakosság 53%-a ellenezte. 85
50
az Európához való viszony, de ide tartozott a bevándorlás és a multikulturalizmus ügye is.”87 A verseny azonban éppen azért tudott ennyire kiéleződni a Munkáspárt és a Konzervatív Párt között, mert utóbbi vezetését Michael Howard után David Cameron vette át. „…Cameron (azon kívül, hogy lendületet vitt az elszürkült pártvezetésbe) végre képes volt megszólítani a szélesebb néprétegeket is anélkül, hogy megosztaná a választókat. Az új pártelnök legfőbb célja a párt jobbközépre tolása és modernizálása volt annak érdekében, hogy megnyerje magának azon bizonytalanok tömegeit, akik képtelenek voltak a Munkáspártra szavazni, mindazonáltal nem bíztak eléggé a médiában elöregedett, kiégett pártként megjelenő Konzervatívokban.”88 Ugyancsak a 2005-ös brit parlamenti választást vizsgálván megállapíthatjuk, hogy nemcsak a konzervatívok kezdtek talpra állni, de a Liberális Demokraták is megerősödtek: a pártnak 62 mandátumot sikerült szereznie (ez tízzel több, mint a 2001-es brit parlamenti választások alkalmával megszerzett mandátumok száma, és tizenhattal haladja meg az 1997-es választások során elért eredményt).89 Az ország vezetését 2007-ben végül Tony Blair utóda, Gordon Brown vette át. A korábban pénzügyminiszterként tevékenykedő Brown miniszterelnöksége alatt érte el a gazdasági válság az Egyesült Királyságot. Az ország gazdaságának életben tartásáért tett erőfeszítések a korai években igencsak növelték Gordon Brown népszerűségét. A pénzintézetek államosítása és kimentése mellett a Brown-kormány egy gazdaságélénkítő programba is belekezdett, azonban ez nem hozta meg a várt eredményt, ráadásul a font árfolyama is csökkenni kezdett. Mindez azonban azzal járt, hogy mivel figyelmét főleg a belpolitikai kihívások leküzdése kötötte le, a miniszterelnök nem alakított ki markáns Európa-politikát,90 így a szigetország és a Kontinens kapcsolata ebben az időben stagnált, majd a válság hatására hanyatlásnak indult. Gordon Brown népszerűségének csökkenéséhez hozzájárult a Konzervatív Párt újbóli megerősödése, melyet David Cameron személye hozott el. A két politikus véleménye egyébként igencsak megegyezett az Európai-ügyben (habár David Cameron élesen bírálta 87
http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=413 http://kitekinto.hu/downloads/brit_valasztasok_2010_kitekinto_elemzes.pdf 89 http://www.ukpolitical.info/2005.htm 90 Gordon Brown a közösség legnagyobb feladatának a globális problémák leküzdését tartotta, legfőbb előnyének pedig a kialakított kereskedelmi együttműködés előnyeit látta. Az euró bevezetését hatásvizsgálat alapján elemezte volna, de nem támogatta. 88
51
a Munkáspárti politikust a Lisszaboni szerződésről szóló referendum elmulasztása miatt) 91 . Mindketten egyetértettek abban, hogy az általuk képviselt Európa-politika az unió szabályozó jellegének csökkentésére kell hogy irányuljon. Így Gordon Brown a Lisszaboni Szerződés előkészítése során is ragaszkodott a brit optoutok megőrzéséhez. Kikötötte, hogy a szerződés nem érintheti és módosíthatja az ország munkaügyi törvényeit; adó- és társadalombiztosítási rendszerét; kül- és biztonságpolitikai szuverenitását és a bel- és igazságügy területén is el kell ismernie a szigetország kiváltságait. A követelések nagyrészt már a júniusi csúcson teljesültek, ahol Nagy-Britannia állandó felmentést kapott az Alapvető Jogok Chartájának alkalmazása alól; külön jegyzőkönyv ismerte el az igazságügyi és rendőri együttműködés terén a brit kimaradás lehetőségét, ugyancsak egy jegyzőkönyv született annak garantálására, hogy a közös kül- és biztonságpolitika semmiben sem csorbítja a britek nemzeti szuverenitását ezen a területen. A Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamata azonban 2009 novemberére lezárult. A brit parlament népszavazás nélkül fogadta el és ratifikálta a szerződést. Az elért brit sikerek ellenére Gordon Brown miniszterelnökségét beárnyékolta az Egyesült Királyságot sújtó válság, amelynek hatására a szigetország teljes gazdasága hanyatlott. A megnőtt munkanélküliség és államháztartási gondok mellett az időközben megerősödött Konzervatív Párt Gordon Brownnal szembeni kritikái is a miniszterelnök 2010-es lemondásához vezettek. David Cameron 2010-es választási győzelme visszahelyezte a torykat a brit belpolitikai élet csúcsára. A miniszterelnök hasonlóan küzdelmes úton reformálta meg pártját, mint ahogyan azt korábban Tony Blair munkáspárti politikus tette. Az újítás kulcsát az „együttérző konzervativizmus” (compassionate conservatism) meghirdetése jelentette. Az együttérző konzervativizmus lényege Nagy-Britannia megtört társadalmának segítése, a lakosság helyzetének (munkanélküliség csökkentése, szegénység mérséklése92) javítása,
91
David Cameron miniszterelnöksége alatt 2011 júliusában a brit felsőház elfogadta azt a törvényt, miszerint népszavazásnak kell jóváhagyni minden uniós szerződés ratifikálását, amely hatásköröket von el a brit kormánytól. Ez egyfajta reakcióként értékelhető Gordon Brown miniszterelnök lépésére aki elmulasztotta a Lisszaboni Szerződés ratifikációját. 92 A szegénység kérdéskörében David Cameron nem csak az abszolút értelemben vett, de a relatív szegénységet is orvosolni kívánta (például leszakadás egyes társadalmi csoportoktól).Ez a szemlélet tehát nem egyezik a Margaret Thatcher által kiemelt kérdésként kezelt abszolút szegénységgel, az általános jólétre koncentrál (General Well-Being, GWB).
52
egy szóval a társadalompolitika előtérbe helyezése volt. 93 David Cameron ilyen irányú szociális érzékenysége pedig széles támogatottságra lelt. Gálik Zoltán szerint: „David Cameron politikai filozófiájában új formában próbálta definiálni az ezredforduló után a konzervativizmust, és saját definíciója szerint a „progresszív”, „modern”, „együtt érző” jelzőkkel illette, valójában egy középutas konzervatív politikát testesít meg.”94 A konzervatív miniszterelnöknek a gazdasági válság sújtotta Nagy-Britannia problémáit kellett orvosolnia. A megtört társadalmat (a David Cameron által sokat hangoztatott „broken society”), és ezek gondjait elválaszthatatlannak látta a „megtört gazdaság” gondjaitól. A szélsőséges emberi tettekkel szemben (mint például a megnövekedett bűnözés) például hagyományos konzervatív értékeket sorakoztatott fel (házasság, család szentsége).95 A magát liberális konzervatívnak tekintő miniszterelnök azonban az újítás szellemében a hagyományos konzervatív értékek mellett igyekezett újszerű elemeket beciktatni pártja politikájába. Így például kiemelten kezeli a bevándorlók kérdését, amely mint láthattuk, az egyik legmegosztóbb témák egyike Nagy-Britanniában. 96 Emellett adócsökkentési programot dolgozott ki a vállalatok számára, 2010 júniusában 25%-os költségcsökkentést hirdetett 2015-ig a kormányzati intézmények kiadásaira nézve, kétmilliárd font értékben különadót vetett ki a bankszektorra, amely szintén formabontónak számított (ugyanis a korábbi kormányok nem mertek a City megadóztatásán gondolkodni). Megemelte továbbá az általános forgalmi adót (17,5-ről 20%-ra), és befagyasztotta a 21 ezer font feletti közalkalmazotti béreket. 97 Politikai programját nem csak az ellenzék, de saját pártja is kritizálja. A párton belüli megosztottság tovább él,98 és egyes képviselők nem nézik jó szemmel a miniszterelnök
93
A David Willetts által kidolgozott „civic Conservatism”-t, azaz polgári konzervativizmust többen David Cameron társadalmat előtérbe helyező politikai szemléletéhez hasonlítják. A fogalom a „felelősség forradalmára” épít, a civil erőt hangsúlyozza a szabad piaci kereteken belül, a társadalmi értékek megőrzésével. 94 Gálik [2011] 95 A házaspárokat David Cameron adókedvezménnyel is segíti. 96 David Cameron elítéli a Munkáspárt által kialakított „állami multikulturalizmust”. Véleménye szerint a bevándorlóknak valamilyen szinten mindenképpen asszimilálódniuk kell a brit kultúrába (a nyelv és a történelem, a törvények ismerete elengedhetetlen) így elkerülhető a megosztottság további mélyülése. Emellett David Cameron külön ígéretet tett a bevándorlók számának mérséklésére (már csak a teljes foglalkoztatottság érdekében is), és a szabályozások szigorítására. 97 http://www.academia.edu/8403998/Kitekint%C5%91_Elemz%C3%A9sek_14__Eur%C3%B3pa_harca_a_v%C3 %A1ls%C3%A1g_ellen 98 1967-óta jelen van az Európai integráció párti csoport (mely az idők során viselte az Európai Fórum, Konzervatív Csoport Európáért és a Konzervatív EU csoport nevet is), ugyanakkor 2013-ban megalakult a
53
újszerű konzervativizmusát. David Cameron így vélekedett a kritikáktól: „Nem kell választani a hagyományos értékek és a modernitás között. Felejtsék el a baloldalon, hogy nem beszélhetek Európáról, a bűnözésről és az adócsökkentésről. És felejtsék el a jobboldalon, hogy nem beszélhetek a környezetvédelemről, az életminőségről és az egészségbiztosításról. Ez a modern konzervativizmus."99 David Cameron belpolitikai reformjai mellett markáns Európa-politikát is képvisel. A miniszterelnök és koalíciós pártja markáns euroszkeptikus magatartást tanúsít. Eszerint a kormány az integrációra, mint szabadkereskedelmi övezetre és gazdasági társulásra tekint, bárminemű föderatív gondolatot, illetve mélyebb integrációs törekvést élesen elutasít. A miniszterelnök szerint „az EU "bizonyos mértékig" jelenlegi formájában is hasznos NagyBritannia számára, például a kereskedelemben, de összességében "nem működik megfelelően…az Európai Unióval "általánosságban az a baj, hogy túlságosan állam szeretne lenni, és ehhez túl sok hatalmat akar"."100 A Konzervatív Koalíciós Párt euroszkeptikus hangneme így egyre élesebben, egyre több aspektusban jelenik meg. A párt például 2009-ben kilépett az Európai Parlamentben szereplő Európai Néppártból, és egy saját, anti-föderalista koalíció létrehozásával (Európai Konzervatívok és Reformisták) szélsőséges pártokkal került együttműködésbe. David Cameron ezen kívül nem enged a brit visszatérítésből (rebate), és markánsan kiáll országa szuverenitása mellett. A miniszterelnök 2015. évi brit parlamenti választások nyomán elhangzott ígérete azonban valóban kirívó: David Cameron megígérte, hogy ha sikerül hivatalban maradnia a május 7.-i választások után, akkor két éven belül népszavazást tartana hazájában az EU tagságot illetően. Természetesen fontos megjegyezni, hogy a szavazás az új megreformált kapcsolatok keretében zajlana (amelyet a Cameron által elindított Kompetencia Felülvizsgálati Program101 tesz lehetővé). A miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy célja Főirányú Konzervatívok csoportja is Laura Sandys vezetésével, mely az egyértelmű előnyök felismerése mellett erősen euroszkeptikus, az Új Kezdet nevű csoportosulás célja pedig a reform. 99 http://magyarnarancs.hu/kulpol/az_angol_konzervativizmus_megujulasa_-_egy_kis_agyat_nekik-67840 100 http://kitekinto.hu/europa/2015/03/27/menni_vagy_maradni_az_eu-tagsagrol_vitaztak/#.VSKDYJPurJw 101 A 2012-ben elindított, öt félévre tervezett program célja, hogy konzultációt folytasson az Egyesült Királyság és az Európai Unió viszonyáról. A program során az EU joganyagát valamint az egyes kompetenciaterületek jelenlegi (uniós, nemzetállami, osztott) szinteken való hatékony működését vizsgálják. A folyamat végeztével javaslatok születnek az immár átvilágított kapcsolati viszonyok megreformálásáról. Az esetlegesen helytelen hatáskörben lévő kompetenciák esetén bővítés is elképzelhető. A két és fél évig tartó vizsgálódást négy, egymást fedő szemeszterre osztják, amelyek végén egy-egy közzétételre kerülő értékelés készül az adott időszak tárgyalási eredményeiről. Az eddig lefolytatott első három szemeszter eredményei alapján (már csak a
54
nem Nagy-Britannia uniós tagságának megszüntetése, ez a lehetőség csak akkor merülhet fel, ha nem sikerül elérni a kívánt uniós reformokat. Ezzel szemben a Munkáspárt jelöltje Ed Miliband egyáltalán nem támogatja az Egyesült Királyság uniós kilépésének ötletét, sőt véleménye szerint a kiválás rendkívül negatív következményekkel járna a szigetország számára, így a Munkáspárt nem tartaná meg a Konzervatív Koalíciós párt által ígért népszavazást sem. A másik végletet az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának véleménye jelenti. Nigel Farage véleménye szerint a Konzervatív Koalíciós Párt brit parlamenti választásokon elért győzelme esetén nem történne változás, és a szigetország uniós kilépésére sem sok esélyt látnak. A függetlenség ötletét csupán a párt arculatváltásának tulajdonítják, amelynek célja, hogy még több választót nyerjen a Konzervatív Koalíciós Párt részére. Ezzel szemben Nigel Farage pártja az UKIP mindenképpen véghezvinné a britek uniós kilépését. David Cameron célja tehát az Unióval való kapcsolat átalakítása és nem országának elszigetelése. Azonban a jelenlegi felállásban több olyan probléma nyomasztja a brit kormányt, amelyek hosszú távon könnyen választó erővé mérgesedhetnek. Ezeket a Konzervatív Koalíciós Párt a 2013-ban közzétett Manifesto for Change – EU Fresh Start című javaslatában publikálta, amelyben öt kiemelt területet neveznek meg, ahol azonnali változtatásra van szükség. Ezek a következők:
vizsgált kompetenciák körét tekintve is) láthatjuk, amely jogosultságok képzik a legnagyobb ellentétet a szigetország és az Európai Unió között. Az első szemeszteri jelentés az egységes piac összegzéséről, a második az áruk-, a harmadik pedig a szolgáltatások szabad áramlásáról szólt, de érintette a bevándorlás kérdését is. Az első három szemeszter vizsgálatai alapján elmondhatjuk: egyre inkább az a kép körvonalazódik, amely szerint a Kompetencia Felülvizsgálati Program egy strukturális átvilágítást takar, amely valóban megvizsgálja a jelenlegi helyzetet például az egységes piac szegmensében, avagy az áruk szabad áramlását illetően. A tanulmányok rendszerint felsorolják a pro-és kontra érveket, de teszik ezt mindenféle szélsőség nélkül. A leíró vizsgálatokban elolvasható mindaz, ami ütközőpontot jelent a brit és uniós érdekeket illetően, ám konkrét javaslat, megoldás egyelőre nem található. Még a kritikus bevándorlási kérdés kapcsán is csupán annyit tudhatunk meg, hogy a szigorítások ügyében valószínűleg nem fog egységes, össz-tagállami döntés születni, illetve hogy újabb nagyszabású brit opt-out megszületésére kevés esély van.
55
a) Az európai versenyképesség növelése: a közös piac (kiváltképp a szabad áru- és szolgáltatás- szegmens), valamint az energia és a digitális piaci folyamatok tökéletesítése. b) Rugalmasság: az úgynevezett „többsebességes Európa” modell kiterjesztése. Ebben a rendszerben az országok egyéni fejlettsége határozza meg, hogy amely együttműködésben kívánnak részt venni. c) Egyes Uniós kompetenciák tagállami szintre való visszahelyezése (amely kapcsolatba hozható a szubszidiaritás elvével). Ezt a kérdéskört a Kompetencia Felülvizsgálati Program tárgyalja részletesen. d) Demokratikus elszámolhatóság, nemzeti szerepvállalással. e) Tagállamoktól elvárható méltányosság. 102 A brit kormány elképzelése tehát, hogy a fent említett témakörök és a Kompetencia Felülvizsgálati Program segítségével újratárgyalják az EU-s kereteket. Ezután tagállami támogatással elindítanák azt a folyamatot, amelynek zárása a változtatások elfogadása lenne az EU-ban. Így egy újraformált szerződést (amely lehet az Európai Unió Működési Szerződése, és-vagy az EU Szerződés) tudnának a brit lakosság elé tárni 2017-ben. Az előzőekből jól látható, hogy David Cameron miniszterelnök politikája egyéni keverékét
jelenti
az
új
„együttérző
konzervativizmusnak”
és
a
thatcheri
hagyományoknak.103 A választók felől érező elvárások nagyjából pont ezt az utat jelölik ki párt számára. A konzervatív értékek megőrzése mellett kívánt az újszerű problémák megoldása is, valamint a brit szavazók hagyományosan euroszkeptikus álláspontjának védelme. A probléma abban a kérdésben rejlik, vajon meddig tudja képviselni David Cameron az eurokritikus álláspontokat úgy, hogy országának EU tagságát és saját szavazótáborát is megőrizhesse.
102
Gálik [2014] Mi sem jelzi ezt jobban, mint David Cameron 2013-ban elhangzott Bloombergi beszéde, amelyet többen Margaret Thatcher Bruges-i beszédéhez hasonlítanak. A miniszterelnök nagy ívű beszédében (Thatcherhöz hasonlóan) történelmi visszaemlékezést tartott, amelyben az ő emlékeiben élő, dicső Európát idézte. Ezek után azonban bemutatta azon kihívásokat (például Észak-Déli gazdasági egyenlőtlenség, az EU és polgárai közti mélyülő szakadék, az eurozóna nehéz helyzete), amelyeken változtatni kell az Európai Unió jobb jövőjének érdekében. Kijelentette: a szigetország nem Európa-ellenes, egyszerűen változtatni akar a jelenlegi kereteken, és egy jobban működő integráció aktív tagja akar lenni. Ha ez a reform nem valósul meg, akkor viszont az brit választók dönthetnek arról, kívánják-e országuk további uniós tagságát. 103
56
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának bemutatása
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) mondhatnánk, egy populista párt, amely megtalálta a megfelelő témát a megfelelő időben. Egytémájú, egyes esetekben szélsőséges, máskor radikális, olykor szervezetlen és átgondolatlan. A legtöbb kritika, valamint a két vezető brit párt, illetve a harmadik erő, a Liberális Demokrata Párt legalább is így véli. Mindezen gondolatok mellett az egyetlen olyan kispárt, amely a 2014-es Európai Parlamenti választásokon meg tudta törni a konzervatívok és a munkáspártiak hatalmát, és a szavazatok 27,5 %-át megszerezve első helyen juttathatott képviselőket Brüsszelbe. Amellett, hogy egy viszonylag kis pártról beszélünk, sokan inkább a Liberális Demokraták helyébe lépő harmadik erőként definiálják. Ha ez a vélemény (legalább is a brit belpolitikát tekintve) még túlzásnak is minősül, az semmiképp sem az, hogy az UKIP komoly jelentőséggel bírhat a 2015-ös brit parlamenti választás során, mégpedig úgy, hogy a konzervatívoktól átpártolt választók szavazatai nagy hiányként jelentkezhetnek a jelenlegi kormánypárt és a Munkáspárt szoros versenyében. Az UKIP a Margaret Thatcher beszéde nyomán alakult Brugesi Csoportból és az ebből kivált, Alan Sked által létrehozott Antiföderalista Ligából jött létre 1993-ban. Korai programja a Maastrichti szerződés ratifikációjának megakadályozására összpontosított. Miután ez a terve meghiúsult, az újabb (mindmáig fő) cél Nagy-Britannia integrációból való kilépése lett. A párt hangvétele már az első években sem volt más, mint a jelenleg is képviselt éles euroszkepszis. Jól tükrözi ezt Alan Sked,104 az UKIP alapító véleménye, aki szerint „a Maastrichti Szerződést nem szabadott volna népszavazás nélkül elfogadni, az Unió pedig korrupt, antidemokratikus, és teher a brit gazdaságra nézve.”105 Kaszap Márton véleménye szerint az UKIP jobboldali radikális pártként definiálandó. Radikális, és nem szélsőjobboldali, „mivel elfogadja a demokratikus kereteket, és nem próbálja azokat meghaladni. Szélsőjobboldali akkor lenne, ha szakítana a demokratikus jogállamisággal – ám ez a kritérium a párt esetében nem áll fenn. Hozzá kell tenni azonban, hogy a brit közvéleményben ez a vita máig nem eldöntött.”106
104
Alan Sked egészen 1997-ig volt az UKIP tagja, vezetése alatt a párt folyamatosan bővült, és ekkor már olyan tagokat tudhatott magáénak, mint a Konzervatív Pártból kiváló jelenlegi UKIP vezető, Nigel Farage. 105 http://kki.gov.hu/download/c/f9/c0000/2014_2_Kaszap%20%C3%BAjra.pdf 106 http://kki.gov.hu/download/c/f9/c0000/2014_2_Kaszap%20%C3%BAjra.pdf
57
A párt első sikerének az 1997-es Európai Parlamenti választás bizonyult, ahol a megváltozott brit választási rendszernek köszönhetően az UKIP 7%-ot tudott elérni, ezáltal három képviselőt küldhetett Brüsszelbe. A párt komolyabb sikerei az új évezredben is főleg az EP választásokra korlátozódtak: a 2004-es választások alkalmával a párt a szavazatok 16,2%-át szerezte meg, 2009-ben pedig már 13 EP képviselővel büszkélkedhettek. 107 A 2014-es EP választások alkalmával pedig, eddig példanélküli módon megelőzték a 25,4%-ot szerző Munkáspártot és a 23,9%-kal szereplő konzervatívokat, így az UKIP küldhette a legtöbb brit politikust az Európai Parlamentbe. Az UKIP komolyabb sikerei azonban idáig az Európai Parlamenti választásokra korlátozódtak. Ennek oka egyrészről a korábban említett, sajátos brit választási rendszer, mely szerkezetének köszönhetően igencsak megnehezíti a kisebb pártok előretörését (ugyanakkor elméletben a szélsőségek megerősödését is korlátozza, garantálva ezzel a stabil kétpártrendszert – ezt már jelenlegi támogatottságával is erősen megkérdőjelezi az UKIP). Másrészről köszönhető annak a párttal szemben kialakult általános kritikának, mely szerint egyoldalú politikát képviselnek, mely csak Nagy-Britannia unióból való kilépésére koncentrál, és emellett, komoly belpolitikai programot nem sikerül felmutatniuk. Így az egyoldalúság kritikáját megfogalmazóak szerint az UKIP EP választásokon elért sikerei csupán jelzés értékűek, a brit választók így fejezik ki elégedetlenségüket az Európai Unióval szemben, de a párt végső célkitűzésével, NagyBritannia uniós kilépésével már nem feltétlenül értenek egyet. A választók UKIP-ra leadott szavazatait kívánja magyarázni az a felfogás is, miszerint az EP választások minden tagállamban másodlagos jelentőséggel bírnak, így a választók könnyebben voksolnak populáris szólamokat hangoztató pártokra. A párttal szembeni legfőbb kritika a fent említett egyoldalú politika képviselete. Ez azt jelenti, hogy a kritikusok szerint az UKIP csupán Nagy-Britannia EU-ból való kilépésére koncentrál és emellett további alternatívákat, vagy tagságtól független belpolitikai programot nem tud megfogalmazni. A
letisztult
belpolitikai
program
hiánya
azért
érződhet
a
párttal
szembeni
szkeptikusokban, mert az UKIP politikájának alapjait konzervatív értékek jelentik, így az elképzelések egy része meglehetősen hasonlít a Konzervatív Koalíciós Párt programjára.
107
A sikereket elősegítették a párt olyan karizmatikus vezetői, mint Michael Holmes, Robert Kirloy-Silk, vagy mint Nigel Farage.
58
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja nemzeti véleményt képvisel, „fontos a brit nemzeti öntudat erősítése, a multikulturalizmus elutasítása, a kereszténység hangsúlyozása és a hagyományos értékek tisztelete… a gazdaságpolitikája is konzervatív, a minimális állam, az adócsökkentés, a decentralizáció, és bürokrácia csökkentése miatt.
108
Mindemellett 2014-es Európai Parlamenti választási programjukban láthatjuk, hogy ha ugyan nem is meghatározó mértékben, de megjelenik az energia – és közlekedéspolitika kérdésköre is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen politikákat még valóban nem sikerült a megfelelő mértékben elmélyíteni. Ez abból is eredhet, hogy a párt viszonylag fiatal szereplőnek számít a brit belpolitikai életben, a hirtelen jött népszerűség viszont egyre indokoltabbá tenné az UKIP által megfogalmazott politika teljességét. A politika egységesítése másrészről azért is ütközik nehézségekbe, mert maga a párt sem tud mindig megfelelően szervezetten fellépni. Az UKIP-ot sokszor azért kritizálják, mert ugyan elviekben igyekszik tartózkodni a Brit Nemzeti Párt által képviselt szélsőségektől, mégis egyes párttagok éles kijelentései gyakran magyarázatra szorulnak. A helyzet talán változhatna, ha a pártnak sikerülne bejutni a brit parlamentbe, ahol már szervezettebben tudna működni. Az egységes vélemény képviselésének harmadik nehézsége a párt hirtelen bővülése: a támogatottsággal a képviselők számát is igyekeznek növelni, akik azonban nem mind tudják megfelelően képviselni a párt álláspontját. Az UKIP és a vezető brit pártok
Az UKIP belpolitikai erőviszonyának ábrázolásában mindenképpen érdekes megvizsgálni azt, miként viszonyul a két nagypárt és a harmadik erőként fellépő liberálisok Nigel Farage pártjához. A Munkáspárt és a jelenleg konzervatívokkal koalícióban működő Liberális Demokraták véleménye nagyjából megegyezik az UKIP ügyében, és ez az álláspont elég röviden összefoglalható: mindkét szereplő ellenzi a párt által képviselt politikát, szélsőségesnek és működésképtelennek tartják programjukat. A liberálisok és az UKIP által képviselt Európa-politika tulajdonképpen kijelöli a brit politikai életben képviselt két szélsőséget: az eurofíl és az euroszkeptikus (euroellenes) álláspontot így a szembenállás oka már csak az elvi összeférhetetlenség miatt is egyértelmű. Mindemellett a liberálisok befolyásának mértéke az elmúlt évtizedben lassabban nőtt, mint az UKIP támogatottsága, így Nick Clegg és pártja nem nézi jó szemmel az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának további erősödését. 108
http://kki.gov.hu/download/c/f9/c0000/2014_2_Kaszap%20%C3%BAjra.pdf
59
A Munkáspárt – szintén Európa-barát politikát képviselve – nem tud azonosulni az UKIP által képviselt szkeptikus állásponttal, de a párt konzervatív alapú értékeit sem tudja elfogadni. Mindemellett a Labour jelentős hasznot húzhat például a 2015-ös brit parlamenti választások alkalmával UKIP-ra leadott szavazatokból, melyek egy része konzervatívaktól elpártolt választók voksait is tartalmazza. A Konzervatív Párt és az UKIP viszonyának vizsgálata azonban már izgalmas terület, hiszen nem beszélhetünk egyértelmű szembenállásról. Sok hasonlóságot figyelhetünk meg, kezdve azzal, hogy mindkét párt konzervatív értékeket képvisel, hogy mindketten szkeptikusan állnak az integráció irányába és hogy a jövőben politikájuk közös platformra terelődhet. Ez azért fordulhat elő, mert az UKIP jelenleg egy kiemelt témát kezel (ez az Egyesült Királyság Unióból való kilépése), de ahhoz, hogy szavazótáborát bővítse, középre kell tolódnia, azaz több kisebb témát kell elmélyítenie, mellyel bővítheti politikai palettáját. A Konzervatív Pártnak épp ellenkezőleg kell haladnia: a párt szavazótábora a konzervatív értékek megőrzése mellett azzal az elvárással él a párttal szemben, hogy határozottabb lépéseket tegyen, ha kell az unióval szemben is. Így ha a konzervatívok jobbra tolódnak, ahol a választók által szenzitívnek ítélt problémákat (bevándorlás, egészségügy) kell kiemelten kezelniük a többi kérdéskör előtt. Így, ha az UKIP enyhítene álláspontján a két párt nem ellensége, hanem támogatója lehetne egymásnak. Más kérdés, hogy egy esetleges koalíció létrejötte hogyan érintené a két párt szavazótáborát (a konzervatívok szélsőségesnek látnák-e a lépést, az UKIP megalkuvónak). Jelenleg azonban a két párt közti megegyezésnek nem látni jelét, David Cameron inkább saját pártjának programját próbálja bővíteni, és igyekszik határozottabb lépésekkel megnyerni az UKIP-hoz átpártolt szavazók voksait. Így az UKIP egyelőre teljesen különálló erőként jelenik meg a brit belpolitikában. A párt, habár jelenleg nem tud komoly riválisa lenni a két nagypártnak, a növekvő támogatottság a Konzervatív Pártot, és meglepő módon (és közvetve a Munkáspártot is) arra késztetheti, hogy gondolják át Európa-politikájukat. A konzervatívoknak ugyanis egyre határozottabb fellépést kell tanúsítaniuk az Európai Unióval szemben a választóik megőrzése érdekében. Ezek a lépések azonban akkora szavazótábort mozgatnak meg, hogy már az egyébként Európa-barát Munkáspárt is szigorításokat tervez a szigetországban kiemelt kérdésként kezelt bevándorlást illetően. 60
Az UKIP jelentősége
Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, habár jelenlegi támogatottsága még nem enged messzemenő következtetéseket levonni, képes volt az Európai-kérdésben a két nagypártot legyőzni. Ha a párt által képviselt út nem is feltétlen járható Nagy-Britannia számára, az UKIP jelentősége inkább üzenetközvetítő, prevenciós jellegében rejlik. Az ugyanis, hogy a stabil kétpártrendszerrel működő, ugyan mindig különálló és fényes elszigeteltségét büszkén őrző Egyesült Királyság választói ilyen karakán véleménnyel bíró, erősen euroszkeptikus pártot támogattak 2014-ben (és már nem volt elég pl. a konzervatívok határozott unióval szembeni fellépése), mindenképp elgondolkodtató. Ez a párt nemzetközi szerepét nagyítja fel, hiszen Európa az UKIP-on keresztül, és az őt támogató választókon keresztül nem egy továbbiakban is együttműködő NagyBritanniáról kap képet. A belpolitikai viszonyokat tekintve az UKIP-nak egyelőre reális esélye nem nyílik arra, hogy megszerezze Nagy-Britannia vezetésének lehetőségét, ám mindenképpen törekedhet arra, hogy bekerülhessen a brit parlamentbe (ez jelenik meg a párt elsődleges céljai közt a 2015-ös brit parlamenti választások során). Ezzel megkezdhetné szervezettebb működését, mely hozzásegítené egy kidolgozottabb, szélesebb merítésű belpolitikai program kialakításához. Ehhez támogatottságának növelésére van szüksége. A párt jelenlegi szavazótábora további volt konzervatív voksolókkal bővülhet tovább (sőt már precedens párttagok átállására is). Ha a parlamentbe jutási törekvés kudarcot vall kérdéses, hogy a párt tudja-e hatékonyan folytatni működését, illetve érdekes lehet, hogy szerepe csak az Európai Parlamenti választások során értékelődik-e fel ismét. Így a 2015 májusi brit parlamenti választások mindenképpen vízválasztó lesz a párt sorsát illetően.
61
Összegzés Az euroszkepticizmus egy a politikai körökben és választók közt egyaránt megjelenő unióval szembeni negatív attitűd, amely az új évezred elején erősödött meg a közösség tagállamaiban. Az irányzatot képviselő erőket, főleg mivel hirtelen támogatottságra tettek szert, gyakran „mainstream” pártokként emlegetik, a jelenséggel szemben pedig sok sztereotípia és negatív előítélet él. Ezek leggyakrabban a szélsőséges, populáris és felszínes jelzőkkel illetik azt az euroszkepticizmust, mely azonban egy többtényezős, komoly kihívásként jelentkezik az egyébként is saját útkeresését élő Európai Unió előtt. A témában már elég sok vizsgálódás született, a komoly szakirodalom ellenére mégsem beszélhetünk olyan terminusról, amely az euroszkepticizmust egységesen határozná meg. Ehelyett inkább a tagállamokban megjelenő, a fent említett irányzatot képviselő pártok jellemzőit vizsgálhatjuk meg, amely alapján körvonalazódnak az euroszkeptikus attitűd határai. Ez alapján láthatjuk, hogy minden tagállam esetében más-más okokra vezethető vissza az Európai Unióval szemben kialakult kritika, amely azonban nem csak szélsőjobboldali pártokra jellemző. A szkepszis egyaránt kialakulhat régi és nemrég csatlakozott tagállamokban is, de a jelenség olyan országokon belül is megfigyelhető, amelyek még nem tagjai a közösségnek. Szakdolgozatomban azért választottam az Európai Unió előtt álló új évezred elején megjelenő válságok bemutatását Nagy-Britannia tekintetében, mert ez az a tagállam, ahol az euroszkepticizmus a legrégebb óta megfigyelhető, s ahol a jelenség ma is kiemelt fontossággal bír a bel- és külpolitikában egyaránt. A szigetországon belül ugyanis hagyománya van a „fényes különállásnak”, amelynek megőrzését a brit választók ma is elvárják a vezető pártoktól. Emellett az Egyesült Királyság még ma is sok „opt-out”-tal bír az unióval szemben és mondhatjuk, hogy mára már nem „vonakodó partnere”, hanem kifejezetten ellenzője a további föderációt szorgalmazó véleményeknek. Kutatási koncepcióm során az euroszkeptikus álláspontot képviselő Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) valódi relevanciáját vizsgáltam. A pártról és egyben az általa képviselt euroszkepticizmusról objektív képet kívántam adni, így fontosnak tartottam mind az Európai Unió, mind a Nagy-Britannia előtt álló kihívások bemutatását (ezzel is érzékeltetve a közösségi és a brit preferenciák különbözőségét), illetve a bizalmi válság leírását, hiszen a fent említett párt és jelenség ezekre reagál. Az euroszkepticizmus így az első főbb fejezetben a kihívások következményeként jelent meg. 62
A második főbb fejezetben az euroszkepticizmust, mint önálló jelenséget kívántam bemutatni. Megvizsgáltam a kritikus attitűd okát, valamint bemutattam a két legfőbb csoportosítást, amelyet a szakirodalom alkalmaz a témában. Ezek a választói, és párt alapú euroszkeptikus nézetek, amelyekben külön-külön is számos vizsgálat született már, holott előbbi a párt alapú euroszkepszis „hozadéka” csupán. Mindkét csoportosításon belül bemutattam a legkiemelkedőbb szerzőket, illetve a párt alapú euroszkepticizmuson belül újabb bontást írtam le, amely elülöníti a sussexi- és az észak-karolinai iskolákat. A párt alapú euroszkepszis vizsgálata során végigvonult Paul Taggart és Aleks Szczerbiak neve, akik munkásságuk során megalkották az alapfogalmaknak számító kemény ’hard’ és puha ’soft’ euroszkepticizmus terminusait. Az euroszkepticizmus, mint következmény, és mint önálló jelenség bemutatása után fontosnak tartottam bemutatni Nagy-Britannia Európához fűződő viszonyát, amely szintén magyarázatként szolgál a szigetországban kialakult alacsony európai identitástudatra, s az ebből eredő unióval szembeni szkeptikus álláspontok megerősödésére. A történelmi áttekintés során a brit miniszterelnökök bel- és külpolitikáját vizsgálva igyekeztem bemutatni a szigetország közösséggel szembeni álláspontját. Az új évezred beköszöntével azonban az Egyesült Királyság belpolitikájában fontos változások történtek: végbement a két nagypárt európai-ügyben képviselt álláspontjának felcserélődése, a hosszas konzervatív hatalmat megtörten egy fiatal, újító szellemű munkáspárti politikus (Tony Blair) győzelme, a konzervatív párt meggyengült és hosszú évekig tartó útkeresésbe fogott, szavazói elbizonytalanodtak, így megkezdődött a kispártok felemelkedése. Így a 21. században a kétszereplős brit belpolitika sokszereplőssé bővült. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának vizsgálata elkülönült a többi párt bemutatásától, bár megerősödése szintén az új évezred elején történt. A kiemelt figyelmet az indokolja, hogy a rövid párttörténet ismertetésével, az alapelvek és a párt előtt álló kihívások bemutatatásával az UKIP-ot érintő sztereotípiákra kívántam rácáfolni, melyeket szintén megvizsgáltam. Természetesen ábrázoltam az UKIP más brit pártokkal szembeni viszonyát is, s így tértem ki az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának mai helyzetére és valódi relevanciájára.
63
A jelenlegi brit belpolitikai helyzetet vizsgálván megállapításom szerint az UKIP-nak nincs reális esélye arra, hogy vezető szerephez juthasson, ezáltal kiléptesse NagyBritanniát az Európai Unióból. A párt sokkal inkább saját útkeresését éli, ki kell találnia, hogyan tud szervezettebben fellépni, illetve a későbbiekben ki kell emelnie más fontos témákat is, mellyel meggyőzheti a szavazókat. A jelenlegi egyik legfontosabb cél így a Parlamentbe jutás a párt számára. Mindemellett fontos kiemelni, hogy az UKIP már most is egyfajta harmadik erőként kerül említésre a brit pártok között. Véleményformálóként lép fel, még ha csak kritikákat is fogalmaznak meg vele szemben. Emellett fontos szerepe van más pártok, kiváltképp a Konzervatív Párt politikájának alakításában, hiszen utóbbi megakadályozván a számottevő szavazóvesztést igyekszik egyre határozottabban fellépni az Európai Unióval szemben. Végül nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a korábbi Európai Parlamenti választásokon elért sikereknek köszönhetően az UKIP jelenleg Nagy-Britannia véleményének képviselőjeként jelenik meg az Európai Unióban, ami mindenképpen felértékeli nemzetközi szerepét. Véleményem szerint az euroszkepticizmus jelensége mindenképpen egy érdekes és emellett fontos témakör, amellyel európai szinten foglalkozni kell. Az irányzat népszerűsége miatt egyre több olyan állampolgár hangját hallattatja, akik nem elégedettek az integráció jelenlegi működését illetően, avagy nem tartják előnyösnek hazájuk uniós tagságát. Ezért úgy gondolom, hogy azon vélemények, melyek egyszerűen szélsőséges, avagy felszínes irányzatként beszélnek az euroszkepticizmusról, nem számolnak azzal, hogy milyen komoly következményekkel járhat a választók tömeges csalódása az EU-val szemben. Ezen hangok ugyanis megoszthatják az Európában uralkodó egységet. Emellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezen vélemények valós, az unióban létező problémákra reflektálnak, így a kritika meghallgatása esetén még építő jellegűvé is válhat az Európai Unió számára.
64
Kitekintés A szigetország belpolitikai erőviszonyait vizsgálván mindenképpen ki kell térnünk az aktuális, 2015 májusában tartandó brit parlamenti választásokra. Egyes vélemények szerint a választások kimenetele rég nem volt ennyire kiszámíthatatlan, az egyetlen tény, ami biztosnak látszik, hogy sem a Munkáspárt, sem a konzervatívok nem lesznek képesek koalíció nélkül megszerezni az ország vezetését. Így a 2015-ös választások során a két nagy párt közt a mérleg nyelvét a kisebb pártok szereplése fogja eldönteni. A Konzervatív Koalíciós Párt élén ismét David Cameron igyekszik minél több szavazót meggyőzni, és ahogyan a miniszterelnök korábban fogalmazott: visszaszerezni az UKIPtól. Az utolsó miniszterelnöki ciklusára készülő Cameron és pártja – mely nem biztos, hogy megtartja jelenlegi koalíciós formáját, hiszen a Liberális Demokraták külön is indulnak a választásokon – a hangsúlyt főleg a bevándorlás kérdésére, az adócsökkentésre, a további gazdasági növekedésre és az egészségügyi rendszer biztonságára helyezte, lefedvén ezzel a majdnem összes kiemelt kérdéskört, mely a jelenlegi brit közvéleményt foglalkoztatja. David Cameron európai tagságról szóló ígérete emellett sikerre való biztosítéknak látszik, hiszen ezzel a jelenlegi miniszterelnök azon szavazók igényeit is teljesítené, akik határozottabb fellépést kívánnak, és ezek hiányában nem a konzervatívokra, hanem esetleg az UKIP-ra szavaznának. A munkáspárti Ed Miliband ezzel szemben egyáltalán nem helyezi kilátásba a szigetország uniós tagságának esetleges megszüntetését. Miliband véleményét a volt miniszterelnök, Tony Blair is osztja, a Munkáspárt egységes álláspontja szerint káoszt okozna Nagy-Britannia uniós kilépése, így egy ilyen horderejű döntést nem szabad szavazatszerzésre használni. Mivel a párt egyértelműen elutasítja a referendumot, így más ígéretekkel próbál szavazókat toborozni: „Ed Miliband a deficit lefaragását, a költségvetés kiegyensúlyozását ígérte, az energiaárak befagyasztásával, 8 fontos órabérrel. Óvodai támogatással
javítanák
a
bérből
élők
helyzetét.
A
Labour
megvédené
az
egészségbiztosítási rendszert, luxusingatlan-adót vezetne be. A bevándorlóknak két évig nem járnának a szociális juttatások, fellépnének a visszaélések ellen. A fiataloknak azt ígérik, nő az ösztöndíj.”109 A Munkáspárt támogatottságát növelné a Skót Nemzeti Párt is, mely koalíciós együttműködésben látná a két párt jövőjét.
109
http://hu.euronews.com/2015/03/30/megkezdodott-a-brit-valasztasi-kampany-hatalmas-kerdojelekkel/
65
Az UKIP taktikája főleg a figyelemfelkeltés, Nigel Farage éppen ezért a népszerűnek számító uniós kilépés témája mellett olyan szólamokkal kívánja megszólítani a szavazókat, miszerint „rázzák fel a westminsteri törvényhozást”. A párt vezetője a konzervatívakhoz hasonlóan csökkentené a bevándorlók számát. Nigel Farage és pártja azonban egyfajta ausztráliai mintájú pontrendszer alapján szankcionálna, amely a bevándorlók képesítése mellett a nemzetgazdaság igényeit figyelembe véve határozza meg a bevándorlási jogosultságokat.
66
Irodalomjegyzék Baker, D. – Seawright, D. (1998): A „Rosy” Map of Europe? Labour Parliamentarians and European Integration In Britain for and Against Europe? : British Politics and the Question of European Integration, Oxford, Clarendon Press: pp.55-87 Conti, Nicolo – Verzichelli, Luca (2003): The European Dimension of the Political Discourse in Italy: a Longitudinal Analysis (1950-2002) CIRCaP Working Paper No. 12, University of Siena Egedy Gergely (2000): Nagy-Britannia és az Európai Integráció: Az elutasítástól a csatlakozásig (1945-1975) In: Erdődy Gábor-Pók Attila (szerk.): Nemzeteken innen én túl- Tanulányok Diószegi István 70. születésnapjára, Korona Kiadó, Budapest, 371-389.o. Flood, Chris (2002): Euro scepticism: A Problematic Concept Paper presented at the UACES 32nd Annual Conference and 7th Research Conference, Queen’s University, Belfast, 2-4 September Forster, Anthony (2002): Euroscepticism in contemporary British Politics, Routledge, London Fuchs, Dieter – Roger, Antoine – Magni-Berton, Raul (2009): European Cleavage, Euroscepticism and Support of the EU: A Conceptual Discussion In: Fuchs, Dieter – Roger, Antoine – Magni-Berton, Raul (eds.): Euroscepticism: images of Europe among mass publics and political elites Barbara Budrich Publishers, Berlin pp. 9-32. Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa- politika konzervatív módra: Távolságtartás új alapokon, In: Külügyi Szemle, 2011/2, 71-106.o. Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled In: Külügyi Szemle XIII. évfolyam 2014/2. szám 67.o Gifford, Chris (1966): The Making of Eurosceptic Britain, Dorset Press, Dorchester Kaniok, Petr (2009) ’Europeanists, Eurogovernmentalists, and Eurosceptics: A Constructive Criticism of Previous Research’ In: Arató Krisztina – Kaniok, Petr (eds.) Euroscepticism and European Integration. Political Science Research Centre, Zagreb pp. 159-179
67
Kopecký, Petr – Mudde, Cas (2002): Two Sides of Euroscepticism European Union Politics, Vol. 3, No. 3, pp. 297- 326. Krouwel, André – Abts, Koen (2007): ‘Varieties of Euroscepticism and Populist Mobilization:
Transforming
Attitudes
from
Mild
Euroscepticism
to
Harsh
Eurocynicism’Acta Politica, Vol. 42, pp. 252-70. Larsen, Henrik (1997): British Discourses on Europe: Sovereignity of Parliament, Instrumentality and the Non-Mythical Europe In Jørgensen, Knud Erik, (ed.): Refflective Approaches to European Governance, Routledge, London Mudde, Cas (2012): The comparative study of party-based Euroscepticism: the Sussex versus the North Carolina School. East European Politics, Vol. 28, No. 2, pp. 193-202. Rapcsák János (1997): Nagy-Britannia és az Európai Integráció- A vonakodó partner In: Közösségi politikák, nemzeti politikák- A tizenötödik európái, BKE Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék, Budapest, 179-221.o. Sályi Tamás: Britannia ante portras I-II. rész, In: Magyar Szemle, 2013, Új folyam XIV, 7-8. szám Sørensen, Catharina (2008): Love me, love me not… A typology of public Euroscepticism, EPERN Working Paper No. 19 Szilágyi Éva: Az Egyesült Királyság uniós politikájának dilemmái : Integráció vagy elszigetelődés? In: EU Working Papers, 8. évf. 4. szám (2005), 79-95 o. Taggart, Paul (1997): The populist politics of Euroscepticism, Paper presented at the 5th Biennial Conference of European Community Studies Association 29 May – 1 June Taggart, Paul – Szczerbiak, Aleks (2008): Introduction: Opposing Europe? The Politics of Euroscepticism in Europe In: Taggart, Paul – Szczerbiak, Aleks (eds.) Opposing Europe? The Comparative Party Politics of Euroscepticism, Vol. 1. Case Studies and Country Surveys Oxford University Press, pp. 1-15. Taggart, Paul – Szczerbiak, Aleks (2008): Theorizing PartyBased Euroscepticism: Problems of Definition, Measurement, and Causality In: Taggart, Paul – Szczerbiak, Aleks (eds) Opposing Europe? The Comparative Party Politics of Euroscepticism, Vol. 2. Comparative and Theoretical Perspectives, Oxford University Press, pp. 238-262. 68
Internetes források: http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Unemployment_statistics (letöltés dátuma: 2015. március 4.) http://ec.europa.eu/public_opinion/topics/eb40years_en.pdf
(letöltés dátuma: 2015.
március 4.) http://epa.oszk.hu/02500/02565/00064/pdf/EPA02565_poltud_szemle_2010_4_053085.pdf (letöltés dátuma: 2015. március 6.) http://hvg.hu/gazdasag/20140716_brit_munkanelkuliseg_csokkenes
(letöltés
dátuma:
2015. április 6.) http://kitekinto.hu/downloads/brit_valasztasok_2010_kitekinto_elemzes.pdf
(letöltés
dátuma: 2015. április 18.) http://kitekinto.hu/europa/2015/03/27/menni_vagy_maradni_az_eutagsagrol_vitaztak/#.VSKDYJPurJw (letöltés dátuma: 2015. március 14.) http://kki.gov.hu/download/3/ca/b0000/Kulugyi_Szemle_2011_01_Kr%C3%ADzis_el%C 3%94tt_-_kr%C3%ADzis_ut%C3%A1.pdf (letöltés dátuma: 2015. március 26.) http://kki.gov.hu/download/c/f9/c0000/2014_2_Kaszap%20%C3%BAjra.pdf
(letöltés
dátuma: 2015. március 26.) http://magyarnarancs.hu/kulpol/az_angol_konzervativizmus_megujulasa__egy_kis_agyat_nekik-67840 (letöltés dátuma: 2015. április 22.) http://világválság.hu/uj.html (letöltés dátuma: 2015. április 5.) http://www.academia.edu/8403998/Kitekint%C5%91_Elemz%C3%A9sek_14__Eur%C3 %B3pa_harca_a_v%C3%A1ls%C3%A1g_ellen (letöltés dátuma: 2015. április 12.) http://www.bbc.com/news/uk-30243472 (letöltés dátuma: 2015. április 22.) http://www.europatarsasag.hu/hu/met-rol/publikaciok/az-europa-epites-kezdetei-es-anemet-kerdes-eszmetorteneti-vazlat (letöltés dátuma: 2015. március 8.) http://www.hazaeshaladas.hu/ftp/az_europai_unio_ertelme_ma_1.pdf
(letöltés
dátuma:
2015. április 3.) 69
http://www.hir24.hu/kulfold/2014/02/19/ujabb-szigoritast-vezetett-be-nagy-britannia-abevandorlokkal-szemben/ (letöltés dátuma: 2015. április 12.) http://www.ittvagyunk.eu/htmls/cikkek.html?articleID=105 (letöltés dátuma: 2015. április 15.) https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int001.html (letöltés dátuma: 2015. március 20.) http://www.polgariszemle.hu/?view=v_article&ID=413 (letöltés dátuma: 2015. április 17.) http://www.origo.hu/nagyvilag/20110211-megbukott-a-multikulturalizmus-elve-vezetoeuropai-politikusok-szerint.html (2015. március 14.) http://www.ukpolitical.info/2005.htm (letöltés dátuma: 2015. április 12.) http://www.tradingeconomics.com/united-kingdom/unemployment-rate (letöltés dátuma: 2015. március 28.) http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/csak-befizetes-utan-kaphatnanak-ellatast-abevandorlok-nagy-britanniaban-447981 (letöltés dátuma: 2015. április 19.) http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/migracios-feszultsegek-325462
(letöltés
dátuma: 2015. április 4.)
70
Mellékletek 1. számú melléklet
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb82/eb82_fact_uk_en.pdf 1.oldal
71
2. számú melléklet
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb82/eb82_fact_uk_en.pdf 2.oldal
72
3. számú melléklet
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb82/eb82_fact_uk_en.pdf 3.oldal
73
4. számú melléklet
Forrás: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb82/eb82_fact_uk_en.pdf 4.oldal
74
5. számú melléklet
Forrás: http://www.theguardian.com/uk-news/2014/aug/28/uk-net-migration-soars-to243000-theresa-may
75
