BUDAPEST IGAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK nappali tagozat Public Relations szakirány
AZ ELEKTRONIKUS MÉDIA HATÁSA A FIATALOK ÉRTÉKORIENTÁCIÓJÁRA
Készítette: Adomirek Anna Budapest, 2009
1
HAGYOMÁNYOS Szeresd felebarátodat! Áldozd föl magad! Korlátozd vágyaidat! Légy becsületes! Homlokod verítékével keresd meg a kenyeredet! Dolgozz! Élj takarékosan! Becsüld meg azt, amid van! Teljesítsd kötelességedet! Engedelmeskedj! Fogadd el azt a helyet és sorsot, amely kiszabatott neked! Hallgass az idősebbekre! A tisztes szegénység: erény! Törődj az elesettekkel! Az élet szenvedés! Az élet célja az üdvösség! Gondolj a halálra, az örökkévalóságra! Bűnös vagy!
ÚJ Szeresd önmagadat! Valósítsd meg önmagad! Éld ki szabadon vágyaidat! Légy sikeres! Keresd a könnyű a gyors sikert! Élvezd az életet! Fogyassz! Szerezz minél többet! Védd meg jogaidat! Légy független, autonóm! Törj ki az adott keretek közül! Hódítsd meg a világot! Keresd az újat! A gazdagság az igazi siker! Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa! Az élet jó! Az élet nagyszerű kaland! Az élet célja a boldogság! Az élettel törődj! Egyszer élünk! Ártatlan vagy!
(Hankiss Elemér)
Bevezetés A különböző médiumok hatásait gyakorlatilag megjelenésük óta vizsgálják, ám mindeddig csupán azt jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy a média hatása az egyes emberre és a társadalomra meglehetősen sokrétű. Tájékoztat a minket körülvevő világról, és segíti az értelmi fejlődésünket azáltal, hogy passzívan tanít: akkor is, ha nem tanulási céllal nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, olvassuk az újságot vagy böngészünk az interneten.1 A média, ezirányú, többnyire pozitív hatása tagadhatatlan, és civilizációnk mai szintjén már-már elengedhetetlen
a
társadalom
fenntartásához.
Azonban a média hatalmának negatív vonása pont e jellegből következik: az elektronikus és nyomtatott sajtó passzivitásra is ösztönözhet – különösen a televízió, ugyanis műsorainak befogadása nem követel különösebb szellemi erőfeszítést. Mert a média befogadása sajátos lélektani törvények szerint történik: a kapott információt könnyebben elhisszük, ha nincs más információnk vagy tapasztalatunk. Ezért sokan a médiavéleményt általános véleményként érzékelik, vagy pedig úgy, hogy ami a médiában nem szerepel, az a világban nem létezik.2 Ez különösen veszélyes a gyerekek és a fiatalok kapcsán, hiszen ők még eleve kevesebb
1 2
Lukács Attila: A gyermek és az erőszak a média felelősségének tükrében, Alma Master 1. Lukács Attila: A gyermek és az erőszak a média felelősségének tükrében, Alma Master 1.
2
tapasztalattal rendelkeznek, így könnyebben elhiszik, valóságosként fogadják el a médiában látottakat, hallottakat. Ennek ellenére, közhelyszerű a tény, hogy a médiumok nagy hatást gyakorolnak a társadalom értékrendjére. A fenti Hankiss Elemér idézet alapján persze eldönthetjük, hogy mire használjuk az elektronikus médiát. Minden eszköz semleges önmagában, használható jóra és rosszra egyaránt. A média esetében a hatalmas profit miatt félő, hogy a televíziók befolyásukat a közönség ízlésének kiszolgálására és nem társadalomnevelési szempontok érvényesítésére fogja használni. Persze kérdés hogy a médiának feladata-e részt vállalni az etikus
szemlélet
előmozdításában.
A legtöbb médiakutató valószínűleg egyetért abban, hogy ez is feladata a médiának, de eltérnek a vélemények abban a kérdésben, hogy milyen módon és milyen értékek mentén kell mindezt véghez vinni. Magyarország elsősorban az ORTT-n és a médiatörvényen keresztül avatkozik be a médiumok világába, de ennek hasznossága állandó viták tárgyát képezi. A rendszerváltozás óta, a közép-kelet-európai fiatalokra jellemző a magas szintű individualizmus és az úgynevezett „szociális cinizmus”.3 Vajon ennek kialakulásáért mennyiben
felelősek
a
kereskedelmi
médiumok?
Dolgozatomban azt akartam vizsgálni, hogy az elektronikus média milyen hatást gyakorol a 14-20 év közötti fiatalok értékrendjére, gondolkodásmódjára. A fiatalok személyisége még kifejletlen, ezért rájuk fokozottan hatnak a média által erőteljesen sugárzott eszményképek. Hipotézisem szerint a kamaszokra főként negatív hatást gyakorol a média, és a látottak értelmezését a szülők sem segítik megfelelően. A szülői kontroll hiánya megmutatkozik a gyermek által befogadott információk szelektálásában, értékelésében is. Bár a fiatalok – általában- maguk is tisztában vannak azzal, hogy média manipulálni próbálja őket, hamis értékeket közvetít feléjük, kialakulatlan személyiségük ennek a hatásnak nem képes ellenállni, és csak sodrodnak az árral. A nézők túlnyomó része a televízió szórakoztató műfajait fogyasztja – ez a leginkább preferált tevékenység a szabadidő eltöltésében –, tehát nagy valószínűséggel az ilyen típusú műsoroknak van leginkább esélyük arra, hogy befolyásolják nézőiket, és így természetesen a fiatalokat is. A média képes érvényre juttatni a gyártók részéről megfogalmazott üzeneteket,
3
Hankiss Elemér: Proletár reneszánsz 44.
3
értékeket és képes tematizálni a közbeszédet, azaz kijelöli miről is beszéljünk, milyen témákkal foglalkozzunk, milyen jelenségeket tartsunk fontosnak. Például a kibeszélő show-k (Mónika, Balázs) végén lévő összefoglalókból kiderül, hogy melyek a leginkább „támogatott” elemek. Már maga a kiválasztott téma jelzi, hogy mit gondol aktuálisnak, eladhatónak az adott csatorna. A nagy nézettségű népszerű műsorok egyértelműen a nemiséget, szexualitást, extrémitást és a pénzt állítják a középpontba. Fontos eleme a bulvárosodásnak, hogy az egyes médiumok, sajtó, tv egymást erősítve, sztárokat állítanak elő, végül a „kreációkat” egymásra is „licitálva” „adják el” a köznek. Erre napjainkban a legalkalmasabb keretet a reality show-k, szappanoperák, teleregények, kvízműsorok jelentik. A műsorok veszélye abban áll, hogy eltorzíthatják a szereplők önképét. A szereplés alatti megfelelési kényszer, a stresszhelyzetek, az állandó megfigyelés a megszokott természetes környezettől merőben eltérő helyzetet produkál számukra. A szereplők, azaz a „gyakran látott emberek” (Árpa Attila) a műsor hatására ismertekké, ezért kedveltekké válnak mások szemében, és az interaktív műsorok közben felfokozott értékű jelzéseket kaphatnak, akár idegen személyektől is. Amennyiben valakiről környezete a felszínes megismerés alapján véleményt mond, könnyen irreálisan magas önértékelést alakíthat ki az egyénben. Addig nincs gond, amíg a szereplő abban a környezetben tartózkodik, amely irreális visszajelzésekkel látja el. A probléma akkor kezdődik, amikor visszakényszerül az eredeti, saját környezetébe, ahol a megszokott jelzéseket, üzeneteket közvetítik felé.4
1. A tömegkommunikáció társadalmi hatásai 1.2. Az újságolvasás története és hatásai Az első európai újságnak az 1557-ben kiadott velencei „Notizie Scritte” tekinthető, mely egy rendszeres, fizetős állami kiadvány volt. Más európai országokban, ebben az iőszakban és korában is röplapokon tudósítottak egyes nagy eseményekről például a mohácsi vészről vagy Kolumbus felfedezéséről.
4
Antalóczy Tímea: Bulvár az egész világ (A magyar társadalom értéktudata és a televíziós műsorkínálat.) 5.
4
A mai értelemben hírlapnak vehető újság, 1609-től Strassburgban hetilapként jelent meg. Mintájára előbb Majna-Frankfurtban 1615-ben majd 1618-tól a Lipcsei Oberpostamtzeitung című 248 éven keresztül 1866-ig fennálló újság indult. Az újságok rohamos fejlődése és szaporodása 1830 után indult meg, 1848-ban pedig újabb nagy lendületet kapott, mivel a távíró és a vasutak által gyorsított postaforgalom megkönnyítette a hírek, azaz a hírlapok közönséghez jutását. A hírlapok szaporodása jó hatással volt a folyóiratok terjedésére is. Egymás után jelentek meg a tudományos, szépirodalmi és ismeretterjesztő lapok például a Magyarországon is népszerű Illustrierte Zeitung, Gartenlaube és Über Land und Meer. Franciaországban 1631-ben indult az első hírlap, a francia újságírás a vezércikk és a szépirodalmi tárca megteremtője. Angliában 1702-ben indult az első napilap, az angol sajtó tekinthető a komoly, megbízható híreket közlő újságok szülőföldjének. Az amerikai újságírás 1704-ben indult és gyökeresen eltér az angoltól, a szenzációhajhász, reklámízű cikkekkel teszi eladhatóbbá a lapokat. Nagy múltú meghatározó napilap és napjainkban is meghatározó média hatalom a The New York Times. A magyar hírlapirodalom igen nehezen indult fejlődésnek, hiszen az osztrák császári politika nem akart konkurenciát a német nyelvű újságoknak ezért a cenzúra, ahol csak tudta, megakadályozta a terjedését. 1867-től a kiegyezés után, aztán több, a mai napig emlegetett vagy most is megjelenő lap indult, például az 1872 óta létező Népszava, mely kezdetben heti, majd napilap volt. Magyarországon a folyóiratok az 1920-as években terjedtek el, mint például az igen népszerű képeslapok: Tolnai Világlapja, Párisi divat, Új Idők, Képes Krónika, Színházi Élet. Az újságolvasási szokásokat illetően figyelemfelkeltő adat, hogy 1900-ban már minden ötödik felnőtt olvasott újságot, minden harmadik a vasárnapi lapot, s bár 1922-ben megindult a rádió rendszeres műsorsugárzása, 1930-ra már a felnőttek több mint fele olvasott minden nap újságot,
a
kiadók
bevételének
fele
pedig
a
hirdetésekből
származott.
Bár 1937-re az újságok eladott példányszámai csökkentek, a következő évtizedekben továbbra is
az
újság
volt
az
emberek
legfőbb
hírforrása.
A nyomtatott sajtó válságáról, tulajdonképpen csak az internet megjelenésével beszélhetünk, hiszen
napjainkra
már
több
internetes,
mint
napilapolvasót
jegyezhetünk.
A hanyatlás tüneteként egy felmérési adatot említenék, mely szerint Franciaországban 33 450
5
újságosstand volt, mára 28 275-re csökkent a számunk. Ha továbbra is ilyen ütemben fogynak az
újságok,
a
standok
2035-re
teljesen
eltűnnek.
Egy friss, Magyarországon készült felmérés szerint viszont nincs ok aggodalomra, hiszen a magyar lakosság továbbra is szívesen olvas nyomtatott sajtóterméket. A 15 évesnél idősebb korosztály 86%-a olvasott valamilyen újságot a kutatás időszaka alatt. A felnőtt lakosság elsősorban az életmód magazinokat és az autós lapokat részesíti előnyben, míg jobb anyagi státusú réteg főként a közéleti és gazdasági lapokat olvassa a teljes népességhez viszonyítva nagyobb arányban. Ugyanakkor a politikai napilapok rovására teret nyert, a bulvár. 1. 4. A rádiózás története és hatásai A rádiózás története a XIX. századba nyúlik vissza. Az olasz Marconi 1894-ben mutatta be a rádió ősének tekinthető drótnélküli távírót. Lee de Forest 1906-ban feltalálta a háromelektródás csövet, a triódát, mellyel tökéletesebb vevőkészüléket lehetett létrehozni. Így lehetővé vált, hogy a rádió ne csak jeleket, hanem emberi hangot is közvetítsen. Az első rádióműsort 1914-ben sugározták a belgiumi Lackenben. 1922-ben megalakult a British Broadcasting Co. Ltd. (BBC), s ezzel a rádióműsor-szórás hamarosan Európában is elterjedt. Magyarországon a rádiózás Európában egyedülálló előzménnyel vette kezdetét, amely nem volt más, mint a Telefonhírmondó. Puskás Tivadar – a telefonközpont létrehozója – Budapesten indította el a telefonhálózaton keresztüli hír- és műsorközlést. A magyar rádióműsor-sugárzás 1925. december 1-jén hivatalosan is megindult, aminek előre látható következménye
volt,
hogy
a
drótnélküli
rádió
hamarosan
vetélytársa
lett
a
telefonhírmondónak, majd háttérbe is szorította azt. A hazai lakosság körében az 1939-40-es „Néprádió-akció” révén terjedhetett el a rádiókészülék. Az első Néprádió Kossuth-címerrel ellátott, középhullám hallgatására alkalmas bakelitkészülék volt. A Néprádió iránt igen nagy kereslet mutatkozott: 1939 októberére 130 ezerre nőtt az igénylők száma, annak ellenére, hogy a kormány mindössze 20 ezer készülék gyártására kötött szerződést a gyárakkal. Ezért szükség volt a második Néprádió-akció megindítására: 1940 februárjában 25 ezer készülék gyártásáról döntöttek. A legyártott 45 ezer készülék egyáltalán nem elégítette ki keresletet, a falvakba
szinte
semmi
sem
jutott
belőle.
A kezdeti rádióláz után a harmincas évekre azonban a rádiót fogyasztók száma egyre inkább elmaradt az európai átlagtól. A rádiót elsősorban fővárosi értelmiségi, tisztviselő és kereskedő réteg hallgatta - nem utolsósorban azért, mert sokáig itt volt csak fogható az adás. 1932-ben indult a Budapest II, azaz a második rádióprogram. A falu számára a rádió a II. világháború 6
híréhségével -és az új adók beállításával- vált elérhetővé. Az 1956-os forradalom alatt a rádió bejelentette, hogy "hazudott minden órában" és felvette a Szabad Kossuth Rádió nevet (ekkori adásai a Szabad Európa Rádió archívumában maradtak fenn). Ezután sorra alakultak a vidéki szabad rádiók, melyeket a szovjet csapatok hallgattattak el. 1959-ben indul a csak nemrég véget ért Szabó család, a rádió első szappanoperája. A rádió nagy népszerűségnek örvendett, azután a film és a televízió elterjedése után újdonsága veszített erejéből. Felmerül az a kérdés is, vajon napjainkban, van-e bármiféle hatása a rádiónak a társdalomra, különös tekintettek, a gyermekekre és a fiatalokra. Dr. Balázs Géza, a terület egyik szakértője, egy tudományos konferencián tartott előadást a témáról, melyben a következőképpen vélekedett. „Egyes korosztályok bizonyos médiumokat kitüntetnek. Ennek következtében az egyes médiumoknak vannak reprezentatív korosztályai. A médiumok tipikus történeti fejlődése – sajtó, rádió, televízió, számítógépes média- egyúttal generációs belenövést és váltásokat jelentett. Ezt nevezzük a média „visszapillantó tükör” jelenségének, mely szerint a mai médiahasználat mindig egy korábbi korszakot jellemez. Déd – és nagyapáink nemzedéke naponta lement újságért, rádiót hallgat és televíziót csak ritkán néz. Az apák ritkábban olvasnak, de sokat rádióznak és televízióznak, és egy kicsit „belekóstoltak” a számítógépezésbe is. Ezzel szemben a fiatalok keveset olvasnak, és másként rádióznak, de sokat nézik a televíziót, és gyermekkoruktól számítógépeznek.”5 A technika fejlődésével vannak nyertes és vesztes médiumok. A fiatalság szempontjából az újság és a rádió a vesztes, a televízió az egyértelmű nyertes, ennek ellenére a korábbi vészjósló előrejelzésekkel szemben nem szűnt meg sem a sajtó, sem pedig a rádió. Tény azonban, hogy megkezdődött egyfajta „kiszorítósdi” és a média társadalmi szerepeinek az információs funkcióinak átrendeződése. Azt hogy ez az átrendeződés Magyarországon is jelen van, azt mindannyian a bőrünkön érezzük. Nem sokkal több, mint 10 év telt el az első magyar kereskedelmi rádió megindulásától, amelyet több hullámban követtek az újabbak, és ezzel párhuzamosan utóbbi évtized egyik legfontosabb jelensége, hogy a közszolgálati rádió egyértelműen elvesztette a gyermekeket, az ifjúságot. De nem csak a közszolgálati, hanem a rádió s valószínűleg jórészt a sajtó is. A televíziónak az ifjúság megnyerésével sikerült ideiglenesen vagy végleg legyőznie korábbi tömegkommunikációs vetélytársait. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 14-18 éves korosztály túlnyomó többsége nem hallgatja, és 5
Dr. Balázs Géza: Van-e hatása a rádiónak a gyermekekre és a fiatalokra? In: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában, 1998. 102
7
nyílván nem is ismeri a közszolgálati rádiót. Háttérként a kereskedelmi adók zeneszolgáltatását hallgatják, ez pedig egyoldalú zenei szocializációhoz vezet. Mit kellene tenni? Elsősorban a közszolgálati rádiónak kellene visszatalálnia a fiatalsághoz, ennek érdekében programot kellene kidolgozniuk a hallgatók, de különösen a fiatalok visszaszoktatására. Mert ha a ma gyermekei, fiataljai nem ismerik meg a közszolgálati rádió értékei, akkor holnap ennek a rádiónak nem lesz hallgatója. És ez elsősorban az általa közvetített és vélhetőleg visszaszoruló értékek miatt lenne szomorú.6 1. 3. A televíziózás A televíziót, melyet ma minden idők leghatásosabb kommunikációs médiumának tartanak, az 1920-as években kezdték kifejleszteni a szakemberek. Valószínűleg közülük nem sokan gondolták, hogy találmányuknak a kulturális életben világszerte uralkodó szerepe lesz. Ezt bizonyítja az alábbi anekdota is, mely szerint 1926-ban, a tévé első bemutatóján egy kiváló tudós
tette
fel
a
kérdést;
„de
mire
jó
ez
a
szerkezet?”.
A televíziós műsorszolgáltatás, az elektromágneses hullámokkal működő rádiózási rendszer feltalálásával kezdődhetett meg. Az ABBC első adását 1936-ban kezdte meg a Londonban. Az első helyszíni tudósításra a 1937 novemberében, VI. György angol király koronázásakor került sor. A harmincas években a tévé csak a szegény rokona volt a rádiónak. A műsorokat nagyon szegényes anyagi keretekből kellett az akkori tévéseknek megoldaniuk. Ennek ellenére hangversenyeket, baletteket, drámákat és interjúkat is közvetítettek. A második világháború idején Angliában megszűnt a műsorszolgáltatás. A brit kormány attól tartott, hogy az alexandriai – palota az ellenséges bombázók célpontjává válik. A műsort félbe szakították, és a nézőknek hét évet kellett várniuk, hogy a megszakításkor játszott Miki egér rajzfilm befejezését láthassák. Az Egyesült Államokban és Angliában 1945 után a televíziózás rohamos fejlődésnek és terjedésnek indult, a világ többi része azonban csak az ötvenes években zárkózott fel. A televíziózás klasszikus kora sokak szerint 1953. június 3.-án kezdődött meg, II. Erzsébet, angol királynő megkoronázásával. Az eseményt mindenki látni akarta, így vásárlási láz tört ki. Mindenki tévé készüléket akart. A nevezetes napon hét ország nézhette a BBC által készített 6
Dr. Balázs Géza: Van-e hatása a rádiónak a gyermekekre és a fiatalokra? In: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában, 1998. 103
8
felvételt. Annak ellenére, hogy mekkora volt az érdeklődés, először elutasították a tévések kérelmét, hogy a Westmister apátságban forgassanak, végül maga a királynő bírálta felül a döntést, és adott engedélyt a forgatásra. A televíziós adások megindulása hazánkban – annak ellenére, hogy a televíziós képátviteli technika kifejlesztésében számos magyar tudós, pl. Mihály Dénes, Barta István, Czukor Károly, Terebesi Pál, Okolicsányi Ferenc, Nemes Tihamér is részt vett – évtizedeket késett, hiszen Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban már az 1930-as években létezett 1953.
televíziós január
23-án
a
Minisztertanács
hozzájárult
műsorközvetítés. a
Magyar
Televízió
Vállalat
megalakulásához. December 16-án elkezdődtek a saját gyártású adóberendezés első próbaadásai, egyelőre állóképekkel. 1954. január 20-án a Széchenyi-hegyen üzembe helyezték a 100 wattos, kísérleti adóberendezést. A Rádió székházában két fővel megalakult a televíziós főosztály. Szeptemberben a Mezőgazdasági Vásáron és a Corvin (akkori nevén Budapest) Nagyáruházban már a közönségnek is bemutatkozott a televízió: az első hazai felvételt László Endre és Szécsi Ferenc
rendezők
készítették.
1.4. A média szerepe a társadalmi kohézió kialakításában A szociológia mind a társadalmi kohéziót, mind a társadalom egészséges működését makroszinten vizsgálja. A funkcionalista szociológusok kezdettől fogva vizsgálat tárgyává tették a társadalom fennállásának feltételeit, és ezt a társadalom tagjainak magatartásával hozták összefüggésbe. Durkheim (1978) "homo duplex" modellje szerint az ember egyrészről biológiai igényeinek önző kielégítésére törekszik, ez az individuális magatartás nehézzé teszi a társadalom szerveződését. Másrészről megvan a képessége arra, hogy erkölcsi értékekben higgyen, ezek alapján hosszú távra tervezzen, ami alapját képezi a közmegegyezésnek és a kollektív tudat kialakulásának. Ez a társadalmi stabilitás alapja. A Durkheim által bevezetett "anómia" fogalom a társadalomban a közös értékek meggyengülését jelenti, azt az állapotot, ha az egyén úgy látja, hogy csak deviáns úton érhet el megfelelő életkörülményeket, életminőséget. Az értékek, a hosszú távú tervezésbe, a közmegegyezésbe vetett bizalom elvesztése Durkheim szerint olyan társadalomhoz vezet, ahol mindenki mindenki farkasa és amely társadalom nagy valószínűséggel tönkreteszi önmagát. Ennek az állapotnak az ellentéte a társadalmi integráció, kohézió, amelynek alapja a közös értékek elfogadása és a társas 9
kapcsolatok gazdag, szerves hálója. Az emberi kapcsolatok természetes hálójának, a közös értékek elfogadásának, az ezen alapuló életcélok meglétének, egyszóval a társadalmi azonosságtudat (Pataki,1982) megbomlásának következménye a devianciák - öngyilkosság, alkoholizmus, bűnözés, egyéb önromboló magatartásformák - gyakoribbá válása, azonban a fent ismertetett újabb vizsgálati eredmények szerint közvetlenül is hatnak a morbiditási és mortalitási
arányok
alakulására.
A közmegegyezés, a közös értékek elfogadása, és ennek következtében a társadalmon belüli bizalom állapota feltétele a gazdaság egészséges működésének, közmegegyezés, bizalom
nélkül
gazdasági
fejlődés
elképzelhetetlen.
Vajon a média elősegíti, vagy éppen gyengíti a társadalmi kohéziót?7
2. Paradigmaváltás a médiában A médiával kapcsolatos kutatások legfontosabb kérdése - ahogyan jelen dolgozaté is- az, hogy vajon mennyire befolyásolják, mennyire hatnak a társadalom értékorientációjára a különböző médiumok. Az alábbiakban fel szeretném idézni azokat a tudományos elméleteket, kutatásokat,
melyek
az
elektronikus
média
hatásmechanizmusát
vizsgálták.
A média hatását kutató elméletek –nagyon leegyszerűsítve- két iskolába sorolhatók: a média nagy és közvetlen hatását tételező direkthatás-modellek és a média csekély és áttételes hatását tételező korlátozotthatás-modellek iskolájába. E két iskolát nevezik hatásparadigmának és használatparadigmának, illetve a hatás és a kölcsönhatás iskolájának is. Míg az első iskolába tartozó elméletek a közönséget passzív és az üzeneteket kritikátlanul befogadó homogén masszaként képzeli el, az utóbbira tartozók a közönségnek az üzenetek dekódolásában játszott aktív, kritikus szerepét, a közönség heterogenitását, az egyes egyének eltérő értelmezési stratégiáit hangsúlyozzák.8 2. 1. Használat elméletek Lövedékelmélet: Az 1920-as és az 1930-as évek tudományos gondolkodását a lövedékelmélet jellemezte. Eszerint a médiából érkező üzenetek lövedékként csapódnak a közönség tudatába,
7
Kopp Mária, Skrabski Árpád, Szedmák Sándor: A szociális kohézió jelentősége a magyarországi morbiditás és mortalitás alakulásában 8 Bajomi-Lázár Péter, Média és társdalom, 2006, 121 In: Dessewffy & Gayer, 1999
10
maradandó elváltozást okozva benne. A média az üzeneteket mintegy injekciós tűként fecskendezi az emberek bőre alá, azaz nagy és közvetlen hatást gyakorol a közvéleményre. A kultivációs elmélet: Az 1970-es évek meghatározó médiahatás-elmélete George Gerbner kultivációs teóriája volt, amely ismét a média nagy társadalmi hatását látta igazoltnak. A média tehát Gerbner szerint kultúrát befolyásoló szerepet játszik, azaz hatására mindazok, akik sok időt öltenek a képernyő előtt, fokozatosan elfogadják a valóság televízióban ábrázolt képét. A valóság hű reprezentációjaként. Az elmélet bírálataként elsősorban azt rótták föl, hogy a mai sokcsatornássá és sokszínűvé vált televíziós piacon –ahol az egyik csatorna akciófilmeket, a másik híreket, a harmadik szakácsműsort sugároz nem beszélhetünk egységes televíziós világképről, így a különböző televíziós csatornáknak nem is lehet egységes hatásuk. Az utánfutóhatás elmélet Lazersfeld nevéhez kötődik. A tudós a politika oldaláról vizsgálja a médiát. Szerinte az emberek egy része, ha a médiából nyert információk alapján úgy érzik, hogy valamelyik politikai erő nyeri a választásokat, hajlamosak az adott erő híveiként feltűntetni magukat. Motivációjuk vagy az elszigetelődéstől való félelem, vagy a győztes csapathoz való tartozás vágya. A média tehát csak korlátott körben befolyásolhatja az emberek véleményét és viselkedését, azokét akik kiforratlan politikai preferenciákkal rendelkeznek. Elisabeth Noelle-Neumann továbbfejlesztette Lazersfeld elméletét, és kidolgozta a hallgatási spirál teóriáját. Elméletében azt tételezi föl, hogy a média azáltal gyakorol hatást az emberek viselkedésére, hogy egyfajta véleményklímát teremt: elhiteti velük, hogy a domináns közvélemény másként gondolkodik, mint ők. Azok, akik úgy érzik, hogy „különvéleményt képviselnek”, a társadalmi elszigetelődéstől tartva inkább csöndben maradnak, vagy megváltoztatják nyilvánosan hangoztatott véleményüket. Így egyfajta hallgatási spirál alakul ki: a domináns vélemény megerősödik, a kisebbségi vélemény háttérbe szorul. A framingelmélet továbbgondolja Cohen elméletét. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy ha a média napirendje képes befolyásolni a közvélemény napirendjét, kibefolyásolja a média napirendjét? Az elmélet szerint a tulajdonosoknak, a hírekben gyakran idézett forrásoknak és más nagyhatalmú politikai és gazdasági tényezőknek van befolyásuk a médiában közvetített tartalmakra, míg az egyszerű emberek csak befogadóként férnek hozzá a médiához. A
11
framingelmélet világát megkérdőjelezi napjaink technológiai fejlődése: a sokszínű és sokcsatornás médiapiacon a professzionális kommunikátorok mellett –pl. a közösségi rádiók mikrofonjánál- megjelentek azok az amatőrök is, akik korábban nem juthattak szóhoz. Bár e médiumok sosem tartoztak a tömegtájékoztatás fősodrához, a valóságértelmezésnek a politikai elitektől független alternatíváit kínálták föl az embereknek.9 2. 2. Hatáselméletek A képlépcsős hatás modellje: Az 1920-as és 1930-as éveknek a média nagy hatását tételező teóriái után az 1940-es években új elmélet jelent meg a tudományos igényű vizsgálatokban: a kétlépcsős hatás modellje. Eszerint a média csak kis mértékben és közvetett módon képes befolyásolni a közvéleményt. Szemben a lövedékelmélet állításával az emberek aktív és kritikus résztvevői a tömegkommunikációs folyamatnak. Úgy vélték: a közönség nem homogén masszaként reagál a médiából feléje záporozó üzenetekre, hanem mindenki a maga módján fogadja be őket, hiszen a média hatását más hatások keresztezik. A szelektív érzékelés elmélete: A szelektív érzékelés elmélete arra a kérdésre keresett választ, hogy miért korlátozott a média társadalomra gyakorolt hatása. Joseph Klapper „A tömegkommunikáció hatásai” című munkájában azzal magyarázta Lazersfeld és munkatársai kutatási eredményeit, hogy az emberek szelektálnak a rájuk záporozó üzenetek között. Keresik azokat az üzeneteket, amelyek megerősítik létező véleményeiket, és kerülik azokat, amelyek ellentmondanak azoknak. A napirendelmélet: a kultivációs elmélettel nagyjából egy időben megfogalmazott napirendelmélet ismét a média korlátozott hatását látszott megerősíteni. Először Bernard Cohen fogalmazta meg, hogy a média elsősorban nem azt szabja meg, hogy mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről gondolkodjunk. Az elmélet szerint tehát a média napirendje befolyásolja ugyan a közvélemény napirendjét, de a napirenden szereplő témák értelmezésére már nincs nagy hatással. A média tematizálja a közbeszédet olyan módon, hogy a világban jelen lévő végtelen számú esemény közül csak véges számút emel be a hírekbe, ezzel fontossági sorrendet állapít meg. Ám azt hogy az egyes eseményeket a befogadók miként ítélik meg, a média már nem befolyásolja számottevően.
9
Bajomi-Lázár, 128. in McQuail
12
A használat-kielégülés-modell szintén a korlátozott médiahatás-elméletek közé tartozik E szerint az emberek médiahasználatának sajátos, egyenként eltérő mintái vannak. A befogadók különböző szükségletekkel és elvárásokkal bírnak, amelyeket a médiahasználat során elégítenek ki. Vagyis nem a média használja az embereket, hanem az emberek használják a médiát. Nem a média formálja a közvéleményt, hanem domináns ódon a közönség formálja a maga szükségleteire a médiát. A kódolás-dekodolás modell szerint is korlátozott a média társadalomra gyakorolt hatása, mivel a szöveg többértelmű és korántsem biztos, hogy ugyanazt jelenti a kommunikátor és a befogadó számára. A szemiotikai kiindulópont szerint az üzenet jelentése mindig a használat során jön létre. Az, hogy a befogadó milyen jelentést csatol egy jelhez, elsősorban a kontextus függvénye. Egy hír értelmezését meghatározzák –egyebek mellett- a hírgyártás körülményei, az eseményt befolyásoló érdekcsoportok, a befogadó társadalmi és gazdasági státusa. A performatív hatás modellje a kereskedelmi televíziók által uralt sokcsatornás televíziós látképből indul ki. A témával foglalkozó Csigó Péter szerint korunk médiavilágának jellemzője a hibridizáció, vagyis a különböző műfajok, realista és fikciós elemek keveredése. Másik sajátossága az önreflexió, vagyis a televíziók már nem a valóságra hivatkoznak argumentációjukban, hanem saját korábbi műsoraikra. Az elméletet 1992-ben Daniel Dayan és Elihu Katz dolgozta ki, szerintük a nézők folyamatos párbeszédet folytatnak a televízióval. E sajátos interakció célja a néző azonosságtudatának meghatározása. A műsorok célja a nézők mozgósítása, elkötelezése a műsor mellett.10 A média és a közönség viszonyáról azonban elmondhatjuk, hogy olyan összetett, hogy eddig nem sikerült egyetlen modellel meggyőzően leírni. A legtöbb említett kutatásról az is elmondható, hogy szelektíven érzékelte empirikus kutatásait, azaz csak azokat az eredményeket vette figyelembe, amelyek alátámasztották kiinduló hipotézisét. Így az egyes kutatók következtetései szükségszerűen egyoldalúak lettek, a különböző „iskolákba” tartozó kutatók eredményei pedig gyakran ellentmondanak egymásnak.11
10 11
Bajomi-Lázár 141. In: McQuail Bajomi-Lázár, 143.
13
3. Értékorientáció és jövőkép 3. 1. Értékek, értékorientáció Szakdolgozatom címe; Az elektronikus média hatása a fiatalok értékorientációjára. Azonban mielőtt elkezdenénk ezt vizsgálni, választ kell kapnunk néhány kérdésre. Mit jelent az, hogy értékorientáció? Milyen tényezők határozhatják meg, hogyan alakul ki? Mi is valójában az érték? Miről mondhatjuk hogy ez érték, ez nem érték. Az érték sokszínűségéből fakadóan e fogalom teljes értékű meghatározása igen problematikus, ezért a téma körüljárása látszik leginkább célravezetőnek.12 Az értéket legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, hogy olyan tulajdonság, magatartásmód, amely pozitívan kiemelkedik abból a közegből, amelyben megszületett és megvalósítása a többség számára vonzó. Az uralkodó érték meghatározza a viselkedés általános irányultságát. Lehet könnyű vagy szilárd. Meggyőződésről beszélünk, ha az értékorientáció szigorú, formailag összekapcsolódó világnézeti rendszerré állt össze, és életmódban, stílusban nyilvánul meg. Meghatározza az érték élmény. Az értékskála szerint lehet tiltott, kötelező, megengedett, eltűrt. Lehet célérték (pl. diploma), eszközérték (pl. vizsgaszabályzat megtartása). Kiválasztásában meghatározó a motívum, mely az erkölcsi viselkedés
ösztönzője,
motivációnak
pedig
az
indítékok
rendszerét
nevezzük.13
Az értékek – Andorka Rudolf megfogalmazása szerint – olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik, hogy az adott társadalomban mit tartanak fontosnak és kívánatosnak, jónak vagy rossznak14 A kutatók szerint, vannak „elgondolt” értékek, és vannak „halványabb” értékhatások. „Elgondolt” értékek azok, amikről azt hisszük, hogy kívánni kell, míg a „halványabb” értékhatások azok, melyek a társadalom működése során, szinte önkéntelenül válnak viszonyítási ponttá. Varga Károly kutatásai szerint ez utóbbi „halványabb” értékek, hosszabb távon relevánsabbak, jobban meghatározzák társadalmunk működését. 15990-es évek első felében –a szerző munkásságához kötötten – egy új tudományos diszciplína, az értékszociológia jelent meg. A vizsgálatai azt mutatták, hogy a különböző társadalmilag vagy egyénileg fontos jelenségek kialakulásában, megszűnésében vagy fennmaradásában az
12
Dr. Duró Lajos- Dr. Kékes Szabó Mihály- Dr. Pigler László: Nevelés és értékkutatás 2005. 36. Dr. S. Szuh Katalin: Etikai segédlet 16. 14 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó,1997. 15 Varga Károly: Értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. 17. 13
14
értékrendszeri hatások – az egyéb szociológiai tényezőkhöz képest – mindig „halványabbak” voltak s csak „nyomokban” voltak kimutathatók. A szerző másik tétele, hogy “az értékek és az értékváltozás elméleti és empirikus vizsgálata az értékmegőrzésen túl maga is értékőrző és értékteremtő, nemcsak közvetítő vállalkozás.”16 Neves kutatók hangsúlyozzák, hogy a személyiség magatartását, viselkedését, mindig a fellelhető értékorientációk oldaláról kell megközelíteni. „Az értékorientáció az értékattitűdök meghatározott rendszere, melynek kapcsán az attitűd mindig az adott dolgok, tárgyak, cselekvések és magatartások iránti reagálási készséget jelent”. Egy másik definíció szerint az értékorientáció az embernek nem veleszületett, hanem az egyedfejlődés során kialakult pszichológiai funkciója. Az értékorientáció kialakulásának, az értékek belsővé válásának feltételei: értékek helyes felismerése, értéktudat kialakulása, érzelmi azonosulás, mely a szocializációs folyamatban alakul ki. Duró Lajos gondolatmenetében az értékorientáció egyfajta cselekvési készenléti állapotot jelöl, amely meghatározza a szubjektum világnézeti, erkölcsi és ideológiai beállítódását, azaz „a személyiség értéktudata és értékelő magatartása közötti pszichés folyamatot szabályozza”. A legtöbb értékkutató egyetért abban, hogy az értékorientáció az attitűdök olyan egymásra épülő rendszere, amely a személyiségnek meghatározott társadalmi normák és értékek szerinti irányultságát fejezi ki.17 Az értékek vizsgálata a társadalom mozgásformáit, a különböző jelenségeket s mindabban a cselekvő ember tevékenységét az értékek szempontjából elemzi, célja, hogy többet tudjunk meg a társadalomról. Amikor a gyermekek és fiatalok értékorientációját vizsgáljuk, nagyon fontos figyelembe venni azt a tényt is, hogy a gyermek születésétől fogva tájékozódik az őt körülvevő világban, és hogy a személyiségének fejlődése a célirányos hatásokon kívül egyéb, spontán, sokszor alig, vagy egyáltalán nem ellenőrizhető hatások és tapasztalatok együttes működésének eredménye révén interiorizálódnak a tanulók személyiségében.18 Pataki Ferenc véleménye szerint a csoportra jellemző normák, értékrendek, hagyományok, szokások sajátos viselkedést szabályozó és vezérlő rendszerként működnek.
16
Varga Károly: Értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. 29. 17 Duró 49. 18 Duró 51.
15
Tényként kezelhetjük azt, hogy a média, az utóbbi évtizedekben egyértelműen értéket befolyásoló szociális tényezővé vált. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a gyerekek felnőttkori személyiségének, karakterének és a világképének kialakulását alapvetően három nagy szocializációs csatorna befolyásolja. - család - iskola - a tömegkommunikáció médiumain keresztül megismerhető társadalmi tapasztalat, tudás és értékrendszer. Ez utóbbi személyiségformáló tényező egyre inkább előtérbe kerül a társadalmi komplexivitásának növekedésével. Ismereteink nagy részét nem személyes tapasztalat útján szerezzük, hanem egyre inkább a média kommunikáció csatornáin keresztül. A televízió életünk és kultúránk részévé, a XX.századi lét egyik legfontosabb összetevőjévé vált. Így nem meglepő, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni értékalakító és sok esetben értéktorzító hatását. A középiskola befejezéséig egy átlagos fiatal kb.15000 órát tölt televízió előtt, míg az iskola látogatására 12000 óra jut. Ezek után nem csoda, hogy a legtöbb esetben a média nagyobb hatást gyakorol, mint a többi szocializációs forrás. Ebben az esetben elsősorban közvetve beszerezhető információk hatásáról beszélhetünk, hiszen, a világról szóló információk jelentős részét a gyerekek (és persze a felnőttek is, egy csatornán keresztül szerzik be, a médiából.19 Egy László Tamás által végzett, úgynevezett példakép-felmérés, azt a kérdést járja körül, hogy vannak-e példaképei a mai 16-20 éves korosztálynak. A kérdés kiemelten az, hogy a példaképként említett személyek között milyen arányban vannak, az úgynevezett médiasztárok, akik tehát nem a gyerekek közvetlen környezetében élnek, tetteikről a gyerekek elsősorban az újságokból és a televízióból tájékozódhatnak. A vizsgálat a példaképek kiválasztásának szempontjaira is kiterjedt. A kérdőív vonatkozó része a következőképpen nézett ki: - Nevezz meg egy olyan személyt, akihez felnőttkorodban legjobban szeretnél hasonlítani! - Ki ő? Mi a foglalkozása? - Sorold fel azokat a tulajdonságait, amelyek miatt választottad! - Ha nincs ilyen személy, akkor miért nincs? 19
László Tamás: PÉLDA-KÉP felmérés in: A média hatása a gyermekeke és a fiatalokra 29.old.)
16
Az 1000 fős mintából legalább az egyik kérdésre 902 fő válaszolt, 554-en pedig konkrét személyt is megneveztek. A nyitott kérdésekre adott válaszokat csoportosították, tipizálták. A részletes bontásból kiderül, hogy az első helyen azonos százalékkal, a sportoló valamint a filmszereplő példaképek szerepelnek. Közvetlenül utánuk jönnek a szülők (3. az apa, 4. az anya). A táblázatban szerepelnek még popzenészek, politikusok, rokonok, tanárok, testvérek, barátok. A négy kérdésre adott válaszok együttes elemzését követően négy karakteres csoportot lehet elkülöníteni. „Nem tudom” kategória: ide azok tartoznak, akik bár nem zárkóznak el a példakép kereséstől, de még nem tudnak választani. Az „önmegvalósítók” kategóriába azok tartoznak, akik majd magul szeretnének lenni, senki másra sem hasonlítva. A „magabiztosakhoz azokat soroljuk, akik az „én saját magam vagyok a példaképem” típusú válaszokat adták. Végül az „igényesek” kategóriába azok tartoznak, akik több személyből gyúrnának maguknak példaképet. A gyerekek példakép választásáról szintén elmondhatjuk, hogy alapvetően a már említett három
faktor
határozza
meg
azt
(család-faktor,
média-faktor,
iskola-faktor)
A kutatás azt bizonyítja, hogy a legtöbb gyermek és fiatal a televízióban látott személyek közül választ magának példaképet, vagyis a fent felsorolt három faktor közül mára már a média hatása a legjelentősebb. Azonban az a tény, hogy a sportolók azonos százalékkal végeztek az élen a filmszereplőkkel, azt bizonyítja, hogy nagyon sok fiatal továbbra is azokra szeretne a leginkább hasonlítani, akik valós személyek és ténylegesen valami „nagy dolgot” vittek véghez, akiknek a teljesítménye mögött valóban sok munka áll. Az azonban, hogy a szülők a harmadik és negyedik helyen végeztek, a család nevelő szerepének gyengülésére hívja
fel
a
figyelmet.
A felmérés eredményeképpen a fent említetteken kívül a kutató még azt emeli ki, hogy a szülők iskolai végzettsége, valamint a tévé előtt eltöltött idő, jelentős szerepet játszik a példakép
20
kiválasztásában.20
László Tamás: PÉLDA-KÉP felmérés in: A média hatása a gyermekeke és a fiatalokra
17
Ahhoz, hogy megértsük, hogy a média miként befolyásolhatja a fiatalok értékrendjét, úgy gondolom vizsgálnunk kell azt is, milyen képet sugároz a média, milyen embertípussal találkozhatnak a fiatalok leggyakrabban a tévéképernyőn. Ehhez kapcsolódóan Dr. Sallai János kutatásában arra kereste a választ, hogy média által sugárzott kép alapján milyen tulajdonságai vannak az ideális embernek. Az alábbi következtetésre jutott: - 20-30 év közötti - számára igen fontos a külső szépség - egészséges, virul, mindig mosolyog, vékony, mindenáron optimista, - erőszakos, önérvényesítő, önbíráskodó - szerelmi kapcsolataiban ingatag, csak az érzései vezérlik (erkölcsi megfontolások kevésbé) - tűrőképessége alacsony - gazdag, jólétben él - pongyola beszédű a trágárság sem áll messze tőle21 Számomra a legszembetűnőbb a fent felvázolt embertípussal kapcsolatban az volt, hogy azon kívül, hogy egészséges, és mindig mosolyog, egyetlen pozitív emberi értéket sem találhatunk. Ez a modell ugyanis meglehetősen önző, empátiás készsége alacsony, s csak külső megjelenésében tökéletes. A fiatalok számára mégis vonzó lehet, hiszen sikeres, külsőleg hibátlan, nem csoda hát, ha ők is ilyenné szeretnének válni. 3. 2. Jövőkép Fiatalok jövőképével kapcsolatos kutatást végzett az MTA Jövőkutatási Bizottsága, Nováky Erzsébet vezetésével, melyben szakértők, társadalomtudósok és fiatalok is megosztották elképzelésüket az egy generációval későbbi Magyarországról. A kiinduló kérdés az volt, hogy milyen területeken várhatóak változások, és kik lehetnek azok, akik változást hozhatnak az ország életébe. Mivel nemcsak a szakértők, hanem a laikusok is részesei lesznek a jövőnek, ezért aktívan kell részt venniük nekik is a jelenben! Az MTA Jövőkutatási Bizottsága elsősorban fiatalokat kérdezett meg a jövőképükről, és azt is vizsgálta, hogy a gondolkodásuk milyen típusba sorolható (pl. közösségi vagy individuális szemlélet). A jövőhöz hasonlóan viszonyuló tagokból álló csoportokra építve jövőalternatívákat dolgoztak ki, amelyek megmutatják, mi viheti előre a társadalmat, és mi nem. Azért éppen a középiskolások és
21
Dr. Sallai János: Fiatalok és médiamodellek in : Gyermekek és fiatalok a média vonzásában 167.
18
egyetemisták és főiskolások jövőhöz való viszonyát vizsgálták, mert ez az a generáció, melynek tagjai 2025-ben Magyarország társadalmát, gazdaságát, környezetét érintő kérdésekben döntenek, befolyásolják és meghatározzák azokat. A jövőalternatívákhoz nem rendeltek valószínűséget, mert instabil világunkban a kicsi változások hatására a jövőalternatívák bekövetkezésének közel egyforma lehet az esélye. Ha viszont beindult egy folyamat, akkor az felerősödhet, és kedvező pályára állás esetén megnőhet egy pozitív vagy elfogadható jövőváltozat kialakulásának esélye. A felmérésben megkérdezett fiatalok és a felkért szakértők véleménye természetesen nem minden ponton vágott egybe a jövőt illetően. Hogy néhány eltérést említsünk, a fiatalok egyértelműen állították, hogy elfogadják a másságot, a szakértők erről nincsenek meggyőződve. Bár a globális felmelegedés létezésével tisztában vannak a fiatalok, a klímaváltozást nem élik meg tragikusan: nem érzik úgy, hogy bármit tenniük kellene. Szintén kevésbé észlelik a digitális szakadék mélyülésében rejlő veszélyeket, ezzel szemben az akadémiai bizottsági tagok szerint a társadalom további kettészakadása
különösen
tragikus
lehet.
A kutatás szerint 2025-re négyféle jövőverzió lehet érvényes. I. Egyén a közösség hálójában A középiskolások közel felét, az egyetemisták 40 százalékát adják azok, akiket a közösségi értékek és a társadalmi haladásra, fejlődésre törekvés vezérelnek. Az ő szerepük felerősödésére épít az első forgatókönyv. Jellemzők: Az egyéni felelősség érvényesül, előtérbe kerül az öngondoskodás, nagy hangsúlyt kap az egészséges környezet, az egészséges táplálkozás, az önképzés és a prevenciós szemlélet. Ugyanakkor e forgatókönyv lényegi eleme a közösségi lét. A család, a barátok mellett virtuális közösségek is létrejönnek. Az egyén és a közösség harmóniában vannak egymással, összetartó a társadalom. A közösséget segítve mindenki megtalálja a saját szerepét, minden csoport részt vállal a feladatok teljesítésében. Fokozódik a kreativitás; ez a szcenárió sok önállóságot és a közösségbe beilleszkedő munkát vár el az emberektől. II. Individuumok társadalma A vizsgált fiatalok nagyjából egynegyedére az individuális gondolkodás a jellemző, s ha e mellett úgy alakul, hogy a világ nem fogadja el a magyar együttműködést, és jobban akar hatni hazánkra mint ahogy azt mi szeretnénk, akkor jöhet létre ez a szcenárió.
19
Jellemzők: A saját életért való felelősség, a karrier fontossága kerül előtérbe, s az emberek minden olyan változást szívesen fogadnak, ami javíthatja életminőségüket. A közösségi élet csak átmenetileg fontos, életüket önállóan, sokszor egyedül élik, és elsősorban saját döntéseiktől várják a jövőbeli történéseket. A kreativitás egyéni, nem terjed ki a közösségre. III. Magunkra hagytak, magunkra maradtunk Megvan a lehetősége annak, hogy Magyarországon a szélsőségek felerősödnek, ami „rettegővé” és „kallódóvá” teheti az embereket. Jelenleg a fiatalok 15–20 százaléka ilyen. Ha ők kerülnek többségbe, kialakulhat ez a jövőverzió. Jellemzők: Az emberek nem vállalnak, vagy nem éreznek felelősséget, félnek a jövőtől, de nem várják a megoldást, félelmeikre, rettegéseikre nem-cselekvéssel reagálnak. A kreativitás nem jellemző rájuk. IV. Együtt sodródunk és dagonyázunk Ha a világ állapota olyannyira romlik, hogy a magyarok többsége nem látja értelmét, hogy sorsát jobbra fordítsa, közönyössé válhatnak az emberek. A középiskolások 16 százaléka hajlamos erre jelenleg, az egyetemisták körében nem tapasztalható ez a felfogás. Ez a változat akkor érvényesülhet, ha a társadalom többsége közönyössé válik. Jellemzők: A felelősség kikerülése, a passzivitás lesz a domináns, az emberek sokat vannak közösségben, de egyikhez sem kötődnek. Passzív nemzettudat; zárt, délies családmodell, sok gyerek. Eltűnik a karrierizmus, a munkamánia; nem fontos a versengés. Sokan élnek egyedül. Hiányzik a kreativitás; az emberek elvégzik a feladatokat, de igénylik a kontrollt.22
4. A televízió hatása a fiatalok értékorientációjára 4. 1. A média és a fiatalok Szinte a televíziózás elterjedésével egy időben láttak napvilágot az első elemzések, melyek azt tűzték ki célul, hogy feltérképezik a televízió személyiségre gyakorolt hatását, ezen belül külön figyelmet szentelve a gyerekeknek. S minél több tanulmány készült, annál ellentmondóbb álláspontokat ismertettek: - a televízió káros a gyerek számára, kedvet csinál az erőszakhoz, és érzéketlenné teszi a 22
http://www.fn.hu/hetilap/tarsadalom_trend/20080506/kezunkben_holnap/
20
gyerekeket az emberi szenvedés iránt. - a televízió jó a gyerekek számára: az eljátszott erőszak segítségükre van abban, hogy megszabaduljanak ellenséges indulataiktól. - a televízió kevéssé hat a gyerekekre: személyiségüket és értékrendszerüket szüleik és barátaik alakítják ki, nem pedig a képernyőn látott történetek. Mindegyik elméletet kutatások, vizsgálatok támasztják alá, amelyek kiterjedtek a televíziós erőszak kérdésére, az agresszivitás terjedésére, a szexualitás megjelenítésére, a mentális befolyásolásra, az egészségre és a családokra gyakorolt hatásra.23 Szakdolgozatomban ezen elméleteket szeretném számba venni, elemezni. Évtizedek óta zajló folyamatos változások részesei vagyunk. Három évtizede a kutatók kérdéseire válaszolva a középiskolások a szépirodalom olvasását jelölték meg az első helyen, majd 1977-ben a szabadidő tevékenységek rangsorában a hatodik helyen, legutóbbi mérésünk adatai szerint pedig már csak a tizenkettedik helyen áll, egy húsz tételt tartalmazó listában. A szabadidős tevékenységek struktúrája rendeződik át. A tévé előretörése mellett az együttlét a barátokkal, a játék a szabadban, a kirándulás fontossá válásával párhuzamosan az intellektuális tevékenységek háttérbe szorulása történik. Azonban, ahogyan a kutató azt hangsúlyozza, minden, ami a gyerekek és a fiatalok körében történik, szükségszerű következménye a felnőttek társadalmában zajló történéseknek. A tévé rosszabbnak mutatja a világot, mint amilyen valójában, a néző félni kezd, és kialakul az „aljas világ” szindróma – követelni kezdjük a halálbüntetés visszaállítását, a hatalomnélküliség,
a
bizonytalanság
érzése
lesz
úrrá
a
polgárokon.
Lovas György egy előadásában úgy fogalmazott, hogy nagyon leegyszerűsítve, két fajta médiafogyasztót különböztethetünk meg: 1. autonóm személyiség; kritikával néz mindent, kérdéseket tesz fel, nem lehet manipulálni, csak
meggyőzni
2. tömegember: kritika nélkül fogyasztja a média közléseit, mindent elhisz, kétsége nincs, utánozza a mintákat, de nem tudja miért, könnyen befolyásolható, manipulálható, csoporthatásoknak enged, az emberek körülbelül 80%-a tartozik ebbe a csoportba.24 A még kifejletlen személyiségű gyermekek, és fiatalok legtöbbje egyértelműen a második csoportba tartozik, ezért is feltételezhetjük, hogy a televízió rájuk nagyobb hatást gyakorol, és 23 24
Kiss Judit, http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-09-ta-Kiss-Televizio Lovas György: „Vagyok a világban, hát kilátszom” in: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában III. 151.
21
ezért is kell ebben az életkorban fokozott figyelmet fordítani arra, hogy a kamaszok milyen műsorokat, és mennyit nézik a televíziót. Minden kutatás azt mutatja, a gyerekes családokban a média eszközzel való ellátottság az elmúlt időszakban robbanásszerűen megnőtt, az Internet kivételével gyakorlatilag telítettnek mondható. Egy felmérés szerint 2000-ben a megkérdezett fiatalok 50%-ának volt saját televíziója, míg 2005-ben már a 84%-uknak. A kutatás azt is megállapította, hogy egy családban a második TV mindig a gyerek szobájába kerül, amely gyakorlatilag szülői kontroll nélküli
televíziózást
jelent.25
Ennek megfelelően a fiatalok 40%-a a tévét és a videót jelöli meg elsődleges információforrásként. A használatkutatások tanúsága szerint a fiatalok túlnyomó többsége napi rendszerességgel televíziózik, egy átlagos hétköznapon majdnem 4 órát. A tévéműsorok jelentőségét és vélt vagy valós kockázatait azonban elsősorban a gyerekeknek szóló adások esetében szokás hangoztatni, pedig a fiatalok gyakran a felnőttekéhez igazodó tévénézési szokásai nincsenek tekintettel arra, hogy egy-egy műsor készítőinek szándékukban állt-e őket is megszólítani. A gyerekek nézői lehetnek az olyan műsoroknak is, amelyek esetében „célcsoportként” elvileg nem jönnek szóba. Különös veszélyt jelez egy másik vizsgálati adat, miszerint a gyerekek 40%-a nem tudott különbséget tenni, a médiabeli jelenetek és saját élettapasztalatuk között, tehát a fiatal néző sajátos, kettős tudattal átélt élményeiben az erőszak a valóságban „visszacsinálhatónak” tűnhet, nincs különösebb következménye, hiszen az áldozat csak letörli magáról a piros művért, és továbbmegy.26 Sok esetben filmek még a halált is visszafordítható eseménynek mutatják be, elég csak a világszerte nagy tiltakozást kiváltó, – egyébként felnőtteknek készülő- South park című sorozatra gondolni, melynek egyik szereplője Kenny, minden részben meghal, majd a következő részben újra szerepel. A fentiek mellett a televízió legnagyobb manipulációs esélye, gyakorlata és hatása a világ történéseinek tematizálása. Vagyis kizárólag az létezik, az a valóban fontos a körülöttünk lévő világban, amiről a műsorok szólnak. Ami nem jelenik meg a képernyőn, az huszadrangú, érdektelen, elhanyagolható, talán nem is történt meg. Vagyis hihetetlenül felelősségteljes a 25 26
http://mediakutato.hu/cikk/2005_04_tel/03_hirmusorok/04.html Nagy Attila: Tévé előtt védtelenül 59.
22
műsorszerkesztők feladata, amikor folyamatosan milliók ülnek a valóság látszatát keltő képernyők elé.27 Ezt a gondolatot erősíti meg, Farkas Eszter a Magyar Televízió szerkesztőségvezetője is, hiszen szerinte a televízió hatása a gyerekek életére attól a műsorfolyamtól függ, amely átáramlik rajta. A közszolgálati műsorszolgáltató feladata éppen az, hogy a tapasztalatlan, befolyásolható gyermeknézőnek minőségi műsorokat adjon; abban az időben pedig, amikor feltehetően kiskorú nézők ülnek a készülékek előtt, ne tegye ki őket személyiségüket károsító hatásoknak.28 Antalóczy Tímea, a neves szociológus egyik előadásában, arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon mit árul el nézőjéről az a műsor, amelyet figyelemmel kísér? S hogy jelöl-e, jelent-e értékválasztást, értékorientációt a műsorválasztás? Véleménye szerint általánosságban elmondható az, hogy egyre passzívabbak a nézők a befogadásban. Jelenti ez azt is, hogy minél gyorsabban és egyszerűbben akarunk élményhez jutni, azaz az igényesebb szórakozás helyett a kis erőbefektetéssel fogyasztható műsort választjuk? Erős bennünk az azonosulási vágy, ezért is örvendenek nagy népszerűségnek a hétköznapi emberek életét bemutató sorozatok, szappanoperák, és mert fogyasztásuk nem okoz különösebb fáradtságot, hiszen csak a párbeszédekre kell figyelni, alapvető, átlagos, hétköznapi problémákat feszegetnek, mint például férfi-nő kapcsolat, konfliktus, cselszövés, árulás.29 Lovas György arra az érdekes ellentmondásra hívja fel a figyelmünket, hogy a tömegfogyasztásra alapozó média uniformizál, már-már a csoportnyomás minden súlyával letöri az egyedit és különlegeset, ami jellemez bennünket. Mindent megtesz, hogy ne látszunk ki a világból. A médiumok az öntörvényű, társadalmi függőségeket nehezen tűrő, mindenáron extravagáns példákat közvetítenek, az elszakadás és kiválás lehet a jelszó.30 Mai életünk egyik legfontosabb jellegzetessége az, hogy a kereskedelmi és fogyasztói szemlélet a kultúra szinte minden területébe beágyazódott. Csaknem lehetetlen feladat elkerülni azokat az üzeneteket, melyek szerint a boldogság a megfelelő imázst és magas társadalmi pozíciót tükröző anyagi 27
Nagy Attila: Tévé előtt védtelenül 62. Farkas Eszter Érték és/vagy verseny? A hazai gyermekműsor-készítés és szolgáltatás dilemmája in: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában 119. 29 Antalóczy Tímea: Értékdominancia a médiában in: A média hatása a gyermekekre és fiatalokra VI. 33. 30 Lovas György: „Vagyok a világban, hát kilátszom” in: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában III. 151. 28
23
jóléttől és javaktól függ. Folyamatosan bombáznak bennünket ilyen reklámüzenetek a televízión és a nyomtatott sajtón keresztül. Ha a reklámokban és a tévében látott üzenetek ilyen sikeresen alakítják ki bennünk az anyagias szemléletet és a fogyasztói vágyakat, akkor ennek egyik népszerű ellenszere lehet, ha megtanítjuk az embereket kritikusabban közeledni a reklámokhoz és más kereskedelmi üzenetekhez. Az ilyen „médiajártasságot” kialakító programok azon a feltevésen alapulnak, hogy ha az emberek megértik a hirdetések eszközeit és manipulációs módjait, melyekkel az észleléseinkre, az érzéseinkre és a hiedelmeinkre hatnak, esetleg kevésbé lesznek fogékonyak azokra a gyakran automatikus folyamatokra, amelyekből a reklámkészítők tőkét kovácsolnak, amikor
igyekeznek
eladni
a
termékeiket.
Az emberek ellenállását tehát úgy is lehet növelni az anyagias üzenetekkel szemben, ha egészségesebb értékeket alakítanak ki maguknak. Ez a megoldás részben abból áll, hogy olyan értékrendszert kell kiépíteniük, amely nemcsak szemben áll az anyagias értékekkel, de egyben személyes, társadalmi és ökológiai szinten is jobb eredményekhez vezet. Ezek az egészségesebb értékek nemcsak az anyagias értékek belsővé válásától védik meg az embereket, hanem abban is segítik őket, hogy az életüket úgy szervezzék meg, hogy kevesebbszer érezzék rosszul magukat, és amikor ez mégis megtörténik, ügyesebben küzdjék le a rossz érzéseiket.
4. 2. A média negatív hatásai a fiatalokra Az vitathatatlan, hogy a televízióval kapcsolatos legelfogadottabb tény az, hogy a televízió
negatív
hatást
gyakorol
a
fiatalokra,
és
ennek
következményeképpen
értékorientációjukra is. Marie Winn, újságíró és Neil Postman médiaszakértő, egy könyvében egyenesen
így
fogalmaz:
„a
televízió
jelenléte
a
társadalomban
a
gyerekkor
felszámolódásához a gyerekek védett helyzetének megszűnéséhez vezet” Mindehhez hozzáfűzi, hogy a TV nemcsak vagy talán nem is elsősorban azért változtatta meg a gyerekkort, amit műsorainak formai vagy tartalmi elemei sugároznak, hanem mert megváltoztatta a nevelési szokásokat. Több kutatás és megfigyelés eredményei mutatják, hogy a szülők gyakran „nevelési segédeszközként” használják a televíziót.
24
A televízió ugyanis kényelmes alternatívát kínál, a viselkedési szabályok és korlátok helyett, a szülők az egész nevelési folyamatot a TV-re bízzák. „A televízió mint babysitter” elkerülhetővé teszi a kölcsönös alkalmazkodást, egyszerűen „kikapcsolja” a gyereket.” Folyamatosan csökkennek a gyermeki és felnőtti kultúra és életmód közötti különbségek, és ezáltal a felnőtté válás, a felnőtt identitás kialakítása is nehezebbé vált. Bár ebben a folyamatokban a TV-n kívül más tényezők is szerepet játszanak. Nem kérdéses azonban, hogy az audióvizuális média fontos szerepet játszik a változásokban, s vitathatatlan szerepe van a kultúrában és a szocializációban.31
31
Kósa Éva- Vajda Zsuzsanna Szemben a képernyővel, Eötvös József könyvkiadó 1998. 45.
25
4. 2. 1. Agresszió Amikor a televízió negatív hatásait vizsgáljuk, kiemelt fejezetet kell szánnunk az erőszak és az agresszió kérdéskörének, hiszen a pszichológusok és a médiakutatók szerint, ezen a területen vannak a tévénéző fiatalok kitéve a legnagyobb veszélynek. Amikor megkérdezték Benjamin Spockot, az ismert amerikai gyermekpszichológust, hogy a gyermeknevelésben vannak-e kerülendő dolgok így felelt: „Abszolút kerülendő az erőszak nézése a tévében. Az egész mostani Rambo-szellem kétségbeejtő. Sok minden, ami a gyermekek a képernyőn látnak, szexuálisan is brutalizál. A kutatások azt bizonyítják, hogy valahányszor egy gyermek vagy akár felnőtt brutalitások szemtanúja lesz, az bizonyos csekély mértékben őt magát is brutalizálja.” A tévés erőszak megértése változik a néző értelmi fejlődésével, és az élettapasztalatok szaporodásával, vagyis a növekedéssel is.32 Az általános iskola felső tagozatos tanulói már mind az agresszivitás motivációjára, mind pedig a rövid és hosszú távú következményeire emlékeznek, azaz megértik a cselekmény összefüggéseit is. Éppen azért nagyon fontos az is, hogy milyen életkorban találkozik az agresszív jelenetekkel. Hogy megértsük, mi hogyan alakulhat ki az agresszív viselkedés, érdemes megvizsgálni, az agresszív
hatás
kialakulásának
mechanizmusát.
A kognitív-input elmélet szerint a tévé által közvetített, életközeli agresszív viselkedésminták azáltal növelik a néző későbbi agresszív magatartását, hogy a bőséges realitásközeli és szimpatikusnak beállított erőszak egyfelől igazságosnak, a problémák megoldására elfogadhatónak és alkalmasnak értékelődik a néző tudatában, és ezáltal gátlástalanabbul megjelenhet a viselkedésében. Másfelől az önvédelem legmegfelelőbb eszközeként tudatosulhat, és így a fiatalok önvédelmi agresszivitását növeli. Az arousal elmélet szerint, a tévében látott erőszak hatására kialakul a gyermekben az izgalmi állapot, melynek következménye lehet, hogy más szituációkra is agresszívan reagál. A kognitív és az arousal-elmélet kombinációjának lényege az, hogy az erőszak izgatottságot okozó hatása növeli a gyermek és ifjú izgalmi szintjét, készenléti állapotát, s az ábrázolt erőszak
egyben
mintául
szolgálhat,
hogyan
vezesse
le.
Egy idő után a néző elfásulhat az agressszióval szemben, és ebben az esetben a gyermek mások agresszivitásával szemben is, közömbös, egyre több esetben fogadja el azerőszakot, mint a konfliktusok normális megoldási módját.33 32 33
Dr. Vetró Ágnes A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra, 1998 58. Dr. Vetró Ágnes A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra 59.
26
Kérdéses azonban, hogy az erőszakos filmek keltik-e az elkövetőkben az agressziót, vagy éppen fordítva, azok szeretik és nézik az erőszakos filmeket, akikben eleve megvan a hajlam az agresszióra, az agresszív viselkedésre.34 Angol kutatók ezzel kapcsolatban végzett felmérésüknél, három csoportot vettek mintául. Az első csoporthoz bűnelkövető fiatalok tartoztak, a másodikban hasonló társadalmi rétegből jövő, de nem bűnelkövető kamasz fiúk, míg a harmadik csoport jó szociális háttérrel rendelkező fiatalokból állt. Kimutatták, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők tévénézési szokásai szignifikánsan eltértek a másik két csoport fiataljainak szokásaitól. Főként akciófilmet, kalandfilmet néztek, és jóval több időt töltöttek a képernyő előtt, mint a többi megkérdezett. A kutatás szerint ezek a fiatalok ugyanazt keresték a bűncselekmények elkövetése során, mint a filmek nézésekor: a kalandot. Hiányos szocializációjuk révén elestek bizonyos értékektől, nem éltek tartalmas életet nem tanulták meg, hogyan lehet kitölteni idejüket. Az interjúk során azt mondták, hogy úgy érezték, ők is viselkedhetnek erőszakosan, ha azt a tévében szereplő hősök is így teszik. Egy másik a kutatás, melyet kilencéves fiúk körében végeztek, azok akik erőszakos filmeket szerettek nézni, társaikkal is durvábban viselkedtek. A fiúk több mint felét 19 éves korukban ismét kikérdezték filmnézési szokásaikról és mérték az agressziójukat. E vizsgálat során azt mutatták ki, hogy az erőszak nézése megnövelte a vizsgált fiatalok agresszióját, és az agresszív műsorokban látott viselkedési formák is felfedezhetőek voltak az általuk tanúsított agresszióban. Néhány éve- lényegében a kereskedelmi televíziózás megindulásával párhuzamosan – a képernyő nálunk is gátlástalanná vált, és a közvéleményben egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: nem veszélyezteti-e az ilyen típusú televíziózás a gyerekek és fiatalok egészséges szocializációját? A pszichológusok által lefolytatott számos ún. „modell-kísérlet” – melynek során a durva erőszakot végignéző gyerek számára olyan helyzetet teremtenek, ahol mód nyílik az agresszív viselkedésre-, általában azt bizonyítja, hogy az erőszak látványa növeli a gyermek agresszivitását, azaz: minél kevesebb ilyen aktust lát a televízióban, annál kevésbé valószínű, hogy a kísérleti helyzetben maga is agresszív cselekedetre ragadtatja el magát.
34
Dr. Domonkos Andrea in: A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra 111.
27
A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Nemcsak azért, mert az erőszakmentes képernyő erőszaktól hemzsegő világunkban enyhén szólva illúziónak tekinthető, hanem azért is, mert a televízió hatását mindig abban a szociális viszonyrendszerben kell elemeznünk, amelyben a gyermek él. Megkockáztatom az állítást: az olyan gyermek személyiségére, aki szülei szerető és okos gondoskodásának biztonságában él, szívesen jár iskolába, ahol jól teljesít, és barátaival hasznos és egészséges programokban vesz részt, a képernyőről sugárzó erőszak semmiféle maradandó hatást nem gyakorol! Természetesen az ilyen gyerek nem marad magára a képernyővel: szülei segítik őt a látottak feldolgozásában és egy olyan határozott ízlés kibontakozásában, melynek birtokában, a gyerek képessé válik arra, hogy válogasson a műsorok közül, illetve használja a kapcsológombot, ha éppen nem talál kedvére valót. Sajnos azonban az ilyen fiatalból egyre kevesebbet találunk, és a magam részéről a legsúlyosabb problémának nem a képernyőn elharapódzó ostoba erőszakot látom, hanem éppen azt, hogy csökken a fiatalok ellenállása az ilyen hatásokkal szemben. Ahogy szaporodnak és tágulnak a rések azon a páncélon, amellyel a harmonikus szocializáció ruházza fel a fiatalokat, úgy növekszik a másodlagos szocializációs hatások köztük e televízió szerepe a személyiség fejlődésében.35
Azonban fontos azt is megemlíteni, hogy bár a szakértők véleménye szerint van összefüggés a médiában látható erőszak és a fiatalok agresszív viselkedése között, az erőszakos médiatartalom nem egyetlen kiváltó oka az ilyen jellegű magatartásnak. Igazán arra a kérdésre lenne fontos megtalálni a választ, hogy mennyire erős ez a hatás a többihez képest. Vannak ugyanis, akik úgy érzik, hogy napjainkban sokan túlzott jelentőséget tulajdonítanak a médiában megjelenő erőszak fiatalokra gyakorolt hatásának. Azt mondják, hogy évtizedek, sőt századok óta, az erőszak már egészen kisgyermek korunktól kezdve megjelenik az életünkben, hiszen elég csak a gyermekkorunkban hallott mesékre gondolni; a Piroska és a farkasban a farkas megeszi a nagymamát, a Hófehérke és a hét törpében, Hófehérkét saját mostohaanyja akarja megöletni, nem is beszélve a Grimm mesékről, melyek valóban nagyon sok a „gyerekek fejlődésére ártalmas” jelenetet tartalmaznak. Nem szabad azonban arról megfelejtkezni, hogy míg a mesék a gyermekekre csupán hallomás alapján hatnak, addig a
35
Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? 82.
28
rajzfilmek, filmek által kész képeket kapnak, melyek azáltal sokkal erősebben hatnak rájuk, s ez igen nagy különbséget jelenthet. Tóth Péter, egy a Médiakutatóban megjelent cikkében szintén a televízióban látható erőszakról, és ennek hatásairól értekezik, és egy rendkívül fontos tényre hívja fel figyelmünket. Eszerint az alapvető probléma az, hogy a gyerekek és fiatalok életük legfontosabb szféráiban magukra hagyottak, a sebek, amelyeket elsősorban a családi és az iskola kudarcai ütnek, kezeletlenül szorongásokká, indulatokká mérgesednek, és ez a lelki állapot már valóban fogékonnyá tesz a képernyőről áradó durva erőszakra, a könyörtelen agresszivitásra. Különösen akkor, ha a gyermek rendszeresen tapasztalja, hogy a problémák megoldásának erőszakos formái kevés kockázattal járnak, és gyakran sikerrel kecsegtetnek. Ezenkívül nagy veszélyforrás az is, hogy a látott erőszak képei elraktározódnak, s az agresszió adott helyzetekben váratlanul felszínre törhetnek. A jóléti társadalmak mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekek az agresszió alkalmazása nélkül szocializálódjanak, hogy kulturálódásuk folyamán olyan történetekkel találkozzanak, amelyek az agresszív konfliktuskezeléssel szemben az együttműködést és az önzetlenséget helyezik előtérbe. Egyre erőteljesebben hangoztatja számos civil és állami szervezet, hogy a gyerekek nevelése és tanítása során nem alkalmazható az agresszív kényszerítő módszer, és a felnőtteknek még akkor is a gyermek engedélyét kell kérniük, ha meg akarják etetni vagy ölelni. A két médiakutató, Tremblay és Nagin arra paradoxon helyzetre hívják fel a figyelmet: hogy bár a legjobb anyagi körülmények között élő gyerekek vannak a legkevésbé kitéve az agresszív bánásmódnak, szüleik anyagi helyzetéből kifolyólag ők rendelkeznek a legtöbb szabadidővel, és nekik van lehetőségük arra, hogy a legújabb, legdrágább médiatermékek közül a legkifinomultabb agresszív programokat és játékokat vásárolhatják meg.36 Mivel ezekkel a játékokkal igen sok időt töltenek el, Gerbner kultivációs elméletének logikáját követve őket „megszállott” nézőknek) kell tekintenünk. A kultivációs elmélet szerint közülük kellene kikerülniük a legagresszívabb egyéneknek, illetve nekik kellene a legborúlátóbb képpel rendelkezniük a világ veszélyességéről. Más médiahatás-kutatók szerint is minél több agressziót láthatnak, élhetnek át a gyerekek és a fiatalok a fiktív történetekben, annál nagyobb a kockázata annak, hogy „erőszakossá” válnak (például Anderson & Bushman, 2002a, 2002b; 36
Tóth Péter: A médiahatás-kutatás problémái :az agresszió és az erőszak rekonceptualizációja in: Médiakutató 2007 10. In: Tremblay & Nagin, 2005 In: Gerbner 200
29
Johnson et al., 2002), ebből következően tehát egyre gyakrabban kellene fizikai agressziót alkalmazniuk. A kérdéssel kapcsolatban tovább növekszik az ellentmondás, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalmi rétegződés és az életkor miként befolyásolja az agresszív viselkedést. Az erőszakos bűncselekményekben való részvétel a legalacsonyabb társadalmi rétegek körében a legelterjedtebb, vagyis a társadalmi hierarchiában elfoglalt hellyel negatívan korrelál a kriminális következményekkel járó fizikai agresszió alkalmazása. Ismert, hogy a pubertás kezdetétől a 25. életévig a fiatalok, közöttük is hangsúlyozottan a fiúk a fiatalabbakhoz és a felnőttekhez képest kiugró arányban követnek el gyilkosságot. Egyben ők azok is, akik messze a leggyakrabban az áldozatai is e bűncselekményeknek. Ez „annak ellenére” van így, hogy ez a korosztály másokhoz képest jóval kevesebbet néz televíziót. Igaz azonban, hogy a leginkább ebben az életperiódusban járnak elsősorban moziba. A filmet nézők jelentős többsége közülük kerül ki. Ha valóban van negatív hatása az úgynevezett médiaerőszaknak, akkor a nyilvánvalóan sikertelen, esetleg alacsony hatékonyságú, ugyanakkor vitatott, számos jogi és morális problémát is felvető durva, többnyire céltévesztő, inkább retorzió jellegű utólagos akciók helyett a célzott és a médiafolyamat minden összetevőjével számoló beavatkozás lenne indokolt. 4. 2. 2. Nemi szerep Az erőszakhoz hasonlóan lényeges kutatási terület a televízió szexualitásra gyakorolt hatásának vizsgálata. Kutatások igazolták, hogy az erőszak és a szexualitás együttes megjelenése fokozza az agresszivitást. Az első vizsgálatok tanúsága szerint az erőszak nélküli, ám izgató erotikus filmek nagyobb agresszivitást váltottak ki, mint a teljesen agresszív profi bokszmérkőzések (itt nem tiltott szerepű az erőszak). A későbbi kutatások viszont azt bizonyították, hogy a szexualitást és erőszakot is tartalmazó filmek nagyobb agresszivitást váltanak ki, mint a csak erotikus tartalmúak. A filmekben megjelenő pornográf ábrázolásmód a nemiségre vonatkozó élményeket az agresszivitással társítja, torzulást okozva ezzel. Különösen akkor, ha ezekre nincs magyarázat, félelmet vagy undort válthatnak ki, meghatározva
ezzel
a
szexualitáshoz
való
későbbi
viszonyulást.
A televíziók műsorain kívül, például az újságárusoknál mindig találunk felnőtteknek szóló (de gyermekeknek is hozzáférhető) magazinokat, ahol a képeken, a teljes meztelenségtől elkezdve
30
a szexuális aktus részletekbe menő ábrázolásáig bármivel találkozhatunk. A zenei videoklipek egyre elterjedtebbek, és sok vizuális elemük implicite vagy explicite szexuális. Ezek a videoklipek gyakran kombinálják az erőszakot a szexualitással, és a szexuális szerepek sztereotípiáit mutatják be. A rap zenére például különösképpen jellemző mind a szexualitás mind az erőszak bemutatása.37 Kósa Éva és vajda Zsuzsanna így fogalmazta meg véleményét a témáról: „Sokat panaszkodunk arról, hogy gyermekeink szexuális felvilágosítása nem megoldott. Szülők, orvosok, pedagógusok egymásra mutogatnak, kinek is lenne ez a feladata, s eközben a gyermekek egymást világosítják fel. A pornográf irodalom és filmélmények a gyermekekben a szexualitást a szeretet helyett az agresszióval párosítják össze, és így pozitív élményektől megfosztva- a nemi aktus technikai kérdéssé degradálódhat. Rosszabb esetben az agresszív érzelemmel összekapcsolódva félelemkeltő borzalommá, vagy az erőszak egyfajta kiélési módjává válhat a képzeletben.” Bár a szexuális tartalmú médiatermékek hatását kevésbe kutatták, mint az erőszaktartalmúkét, a hatások egy része ismert, vagy bizonyos pszichológiai mechanizmusok ismeretében kikövetkeztethető. A nemiséggel összefüggő ingerek állandó vagy gyakori jelenléte a médiában kétségkívül a hagyományos gátlások leépüléséhez vezet. Egy német kutatásban 17-19 éves sok erotikus tartalmú filmet néző lánycsoport vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy a szexuális tartalmú filmek folyamatos jelenléte csökkenti a szégyenérzetet a beszédben és a ruházkodásban. Mindez nem feltétlenül előnyös, mert az önszabályozás képessége teljes mértékben nem is nélkülözhető a szexuális kapcsolatokban: a harmonikus szexualitáshoz szükség van a másik félhez való alkalmazkodásra, tartós kapcsolat nem igazán képzelhető el a lemondással is járó hűség és szolidaritás nélkül a partner iránt. Ugyanakkor a nemiséget megjelenítő médiatermékek egy más szempontból a szorongások erősödéséhez vezetnek. A nemi szerepek, a nemek közötti viselkedés bizonytalanságai közepette a médiának normaképző, mintaadó szerepe van, bár ezt a tényt a filmek, televíziós műsorok készítői aligha ismerik el. A média által közvetített modelleknek azonban semmi közük az azt néző közönség életéhez, belső jellegzetességeihez, szokásaihoz. Nemcsak az 37
(http://ktnye.akti.hu/index.php/Kiskorúak_védelme)
31
öltözködés vagy a gyorséttermi étkezés, hanem a szexuális szokások terén is megindult a sztereotipizálása, az egyformaság terjedése a világ különböző tájain. Ezen túl a médiatermékek szereplői általában különlegesen jó külsejűek, szexuális teljesítményül rendkívüli, nincsenek gátlásaik. Ez pedig nem csökkenti, hanem növeli az intim helyzetekben való szorongást, megnehezíti az egyénekre szabott megoldások megtalálását. Így például a korábban idézett vizsgáltban tapasztalható volt, hogy növekedett a szexuális tapasztalattal még nem rendelkező, erotikus tartalmú filmeket néző lányok önértékelési zavara.38 A televízió nem csak önmagában a szexualitásra gyakorolhat hatást, hanem a nemi szerepre is. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a televízió műsoraiban bizonyos típusok, csoportok ritkábban szerepelnek, és ha fel is tűnnek a képernyőn, a megjelenítésük gyakran nem mentes a sztereotípiáktól. Ritkább a női főszereplő, mint a férfi, mind a nappali, mind a főidejű, mind pedig a gyermekprogramokban. Az adásokban a férfiak általában dominánsak a nővel szemben, a női szerepek alárendeltek. Hogy a nők és a férfiak viselkedésmódját mennyire képesek befolyásolni a televízióadások, az a konkrét példa is bizonyítja, hogy a Linda sorozatot követően jelentősen megnőtt a karatéra jelentkező lányok száma, s azok a lányok is karate kiáltásokat és mozdulatokat hallattak, akiknek viselkedésére korábban ez egyáltalán nem volt jellemző. 4.1.3.Anyagiak Sokan a mai fiatalok igen gyakran anyagias szemléletét is a média által sugározott képnek tulajdonítják. Hiszen a televízió azt sugározza, hogy akkor lehetsz boldog és sikeres ha gazdag
is.
Egy ezzel a kérdéskörrel kapcsolatos vizsgálat célja az volt, hogy feltárják, milyen domináns értékekkel, értékorientációkkal rendelkeznek a 7. és 11. osztályos fiatalok az anyagiakat illetően, és ezen értékek kialakulását befolyásolják-e olyan más tényezők, mint például a nem vagy a televíziózás mennyisége. A kutatók megpróbálták feltárni, hogy a serdülők értékei között milyen szerepet kap a pénz, a fogyasztás, illetve, hogy milyen általános attitűdökkel rendelkeznek a pénz, a gazdagság a szegénység és az euró iránt.
38
Kósa Éva-Vajda Zsuzsanna, Szemben a képernyővel, Eötvös Kiadó, 1998 70.
32
A serdülő korosztály általában kiemelt jelentőséget kap az értékek vizsgálatában, hiszen ez az életkori szakasz a leglényegesebb társadalmi értékekhez való viszony tisztázása és a személyes értékorientációk kialakítása szempontjából.39 A 11. osztályos serdülőkre a Swartz-féle értéktípusok alkalmazásával, leginkább a következő három érték volt jellemző: - biztonságra orientáltság: az idekapcsolható értékek az én biztonsága, a társas viszonyok stabilitása, társadalmi rend, családi biztonság és a hovatartozás érzése - hedonizmus: domináns értékei az élvezetes és kényelmes élet preferenciája, életöröm, szórakozás, boldogság, játékosság - jó indulatúság: segítőkészség, lojalitás, megbocsátás, becsületesség, felelősségteljesség, önfeláldozás, empátia megbízhatóság. A vizsgálat arra is kiterjedt, hogy az átlagnál több televíziózás összefüggésben áll-e az értékpreferenciák kialakulásával. Pénz, és a televíziózás mennyisége: Ebben az esetben azon vizsgálati személyek kerültek előtérbe, akik a minta átlagánál többet tévéznek. A kérdés pedig az volt, hogy akik az átlagosnál több időt töltenek a képernyő előtt, eltérő nézeteket vallanak-e a pénzről mint a többiek. A következő állítások esetében az átlagnál többet tévézők szignifikánsan magasabb pontszámot értek el: - mindenkinek nagyon fontos a pénz - gyakran fantáziálok arról, hogy mi lenne, ha sok pénzem lenne - megvetést érzek azok iránt, akiknek sok pénzük van - csak a pénz tudja biztosítani a kényelmes életet A televízióban bemutatott szereplők gyakran irreális körülményei, a nap mint nap megjelenített áruk és lehetőségek bősége szerepet játszik abban, hogy az átlagnál többet fantáziálnak arról, hogy mi lenne ha sok pénzük lenne. Azt, hogy a pénzzel kapcsolatos attitűdöket befolyásolja a televíziózás mennyisége több empirikus adat is alátámasztja. Összefüggésben állhat Gerbner elgondolásával, mely szerint a televízió alakítja a nézők valóságról alkotott fogalmait, és a televízióban bemutatottak erős hatást gyakorolnak ránk és értékeinkre.40
39
Dr. Kósa Éva: Serdülők értékvizsgálata. A pénz szerepe a fiatalok életében in:A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III. 95 40 Dr. Kósa Éva: Serdülők értékvizsgálata. A pénz szerepe a fiatalok életében. In:A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III. 97
33
A tömegkommunikáció emellett életstílusokat és jellemeket, értékeket és értéktelenséget mutat fel, vezérfonalat ad annak eldöntéséhez, mi fontos és mi jelentéktelen. 41 4.2.A média pozitív hatásai a fiatalokra Egyes médiakutatók szerint azonban, a média társadalomra gyakorolt hatását nem lehet egyértelműen negatívnak nevezni, és a média közvéleményre és közviselkedésre gyakorolt hatásának kérdését az veti fel, hogy a modern tömegmédia korában időnk jó részét valamely médium társaságában töltjük; a tömegkommunikációs eszközök mindennapjaink szerves részeivé váltak.42 Anthony Pratkanis és Elliott Aronson például így ír a Rábeszélőgép című könyvének bevezető fejezetében: „A rábeszélés legáltalánosabb hordozó eszköze manapság természetesen a média. A tömegkommunikáció meggyőző erejét bizonyító statisztikák megdöbbentők. Atipikus amerikai állampolgár évente 1551 órányi tévéadást néz végig, 1160 óra hosszat hallgatja a rádiót,és 180 órát tölt újság- illetve magazinolvasással.43 Ezek az adatok bár figyelemreméltóak, ugyanakkor szemben a szerzők állításával nem a tömegkommunikációs eszközök befolyásoló erejét bizonyítják, hanem azt, hogy a média mindennapjaink szerves része lett. A két kutató –tévesen- egyenlőségjelet tesz a média időgazdálkodásra gyakorolt hatása és a „meggyőző ereje” közé. A médiahatás kérdésének felvetését azonban kétségtelenül indokolják a fenti adatok, mint ahogy az a tény is, hogy információink legfőbb forrásává is a tömegközlési eszközök váltak. Ám önmagában ez is kevés. Az, hogy döntéseinkhez (tehát véleményünk és magatartásunk meghatározásához) szükséges információkat a médiából merítjük, önmagában csak azt jelenti: a világról való tájékozódásunk korábban domináns forrásainak például a templomnak és az iskolának a szerepét mind jobban átvette a média. A iskolával és a templommal kapcsolatban azonban ritkán szokás felvetni azt a kérdést, hogy azok milyen hatást gyakorolnak az emberekre. A tömegmédia viszont különbözik ezektől, mert ma már életünk szinte minden színhelyén jelen van, és mert ma már globális és az egész emberiség életét a születéstől a a
41
Dr. Kósa Éva: Serdülők értékvizsgálata. A pénz szerepe a fiatalok életében. In:A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III. 97 In: Gerbner 1999. 42 Bajomi-Lázár 113. 43 Bajomi-Lázár 113.
34
haláláig elkísérő jelenség. Ezért feltételezik sokan, hogy a hatás is tömegesebb mint más szocializációs ágenseké. Az, hogy a média vált a legfontosabb információforrásunkká, önmagában még mindig nem jelenti azt, hogy a médiának „meggyőző ereje” volna, hiszen többé-kevésbé világosan megkülönböztethetjük egymástól a tájékoztatást és a befolyásolást. A tájékoztatás esetében az üzenet címzettje józanul mérlegel, és az új információ birtokában megfontoltan dönt arról, hogy megváltoztatja-e a véleményét és a magatartását vagy sem. A befolyásolás esetében viszont az üzenet címzettjének a kommunikátor akaratának megfelelően változik a véleménye a viselkedése. A kérdés tehát az, hogy a média képes-e a kommunikátor akaratának megfelelő vélemény és viselkedésváltozást kiváltani. Vagyis- határozottabban fogalmazva- képes-e manipulálni az embereket, azaz képes-e őket anélkül befolyásolni, hogy a befolyásolási szándék tudatában lennének? Másképpen: ki vagyunk-e szolgáltatva média, -különösen a televízió- hatalmának? Ugyanezt a kérdést a szakirodalom újabban úgy is meg szokta fogalmazni, hogy a média vagy a közönség befolyásolja-e a nagyobb mértékben a másikat, illetve úgy is, hogy a média befolyásos vagy tehetetlen-e (vö. McQuail 2003). A kérdésnek az ad külön súlyt, hogy a közkeletű nézet szerint csak a tájékozott és autonóm polgárok képesek megfontolt politikai döntéseket hozni; a tájékozódás a népszuverenitás előfeltétele. Ha a médiaképes manipulálni az állampolgárokat, az végső soron a demokráciát sodorhatja veszélybe. (Croteau & Hoynes, 2000). A népszerű nézet szerint a média nagyhatást gyakorol az emberekre. E nézet szerint általános elfogadottságát jelzi egyebek mellett a tömegtájékoztatással kapcsolatos egyidős propaganda és a cenzúra: a média nagy hatását feltételezve a propagandával az ókor óta igyekeztek bizonyos nézeteket terjeszteni, a cenzúrával egyes nézetek terjedésének próbáltak gátat vetni. A média nagy hatásáról alkotott elképzeléseket osztók körében megkülönböztetjük tehát a médiapesszimista és a médiaoptimista álláspont képviselőit. A médiapesszimisták szerint a média zömmel káros hatást gyakorol a társadalomra; például az offenzív politikai propaganda és a gyűlöletbeszéd felelne az emberek közötti gyűlölködésért, a pornográfia a családi kötelékek fellazulásáért, a médiaerőszak, a valós világban tapasztalt vagy tapasztalni vélt erőszak elharapózásáért, az információs műsorok elbulvárosodása pedig az emberek állítólagos elbutulásáért, a politikai participáció csökkenéséért. A médiaoptimisták ezzel szemben azt várták a médiától, hogy majd elviszi a tudást és a morált az otthonokba, nemesítve a társadalmat. 35
Az emberek többsége úgy gondolja, a média nagy és döntő módon káros hatást gyakorol a társadalomra. Hogy lássuk milyen hatást tulajdonít az emberek jó része általában a médiának és különösen a televíziónak, elég felütnünk Hernádi Miklós Közhelyszótárát (1995) a „tévé” címszónál. Íme néhány, a televízió nagy hatását és a néző kiszolgáltatottságát feltételező közhely: „a tévé nagyhatalom”; „tartalmassá kell tenni a műsort; az embereket meg kell tanítani arra, hogy a műsorok között választani tudjanak, szelektáljanak”; „a tévé hatalmas fegyver”. Más közhelyek szerint – így az hogy „nem szabad hagyni, hogy az emberek a tévé rabjaivá váljanak”, „a tévé a nép valódi ópiuma”- azt sugallják, hogy az emberek éppen úgy függnek a tévétől, mint a kábítószertől és éppen olyan kiszolgáltatottak is neki.44 Eszerint a média rossz példát mutat az embereknek, illetve feloldja a bennük működő és a viselkedésüket szabályozó civilizációs gátlásokat, azaz az emberek gondolkodása és viselkedése hasonlóvá válik a médiában észlelthez. A kérdés különösen gyakran fogalmazódik meg a gyerekekkel kapcsolatban, akiknek személyiségét az emberek még éretlennek így különösen befolyásolhatónak tartják. A médiahatás kérdése már a könyv és a nyomtatott sajtó, a színház, majd a ponyvairodalom, a mozi és a filmhíradó kapcsán is felvetődött, újabban azonban a televízió, a popzenei hanghordozók, a számítógépes harci játékok és az internet kapcsán fogalmazódik meg. Az újabb médiumokat és vélt vagy valós hatásukat pedig mind gyakrabban állítják szembe a hagyományos médiumokkal- különösen a könyvvel és a színházzal, esetenként a mozival- és azok vélt vagy valóságos kedvező hatásával: a ma közkeletű nézet szerint a könyv, a színház és a mozi még inkább nemesítette lelket és gondolkodást, míg az újabb médiumok inkább rombolják a kultúrát és közmorált. E nézet a legplasztikusabban talán XII. Pius pápa fogalmazta meg. Szerinte a televízió „…ördögi hatalommal bír, amely még traumatikusabb, mint a film, mert képes arra, hogy az otthonok falain belül teremtse meg a materializmus, a frivolitás és a hedonizmus mérgező atmoszféráját, amellyel a moziban is oly gyakran találkozni” A modern tömegmédia negatív hatásával kapcsolatos közkeletű nézetek bizonyára nem függetlenek attól, hogy a rádió, a televízió és a hanghordozók a populáris kultúra legfontosabb hordozóeszközök. Paradox módon azonban az általában a modern tömegmédia és különösen a
44
Bajomi-Lázár 120.
36
televízió káros hatása kapcsán megfogalmazott népszerű aggodalmak nem akadályozzák meg a népesség döntő többségét abban, hogy szabadidejének java részét a tévéképernyő előtt töltse.45 A média hatását vizsgáló kutatások fókuszában az elmúlt évtizedekben a televízió állt, míg más médiumok jóval kevesebb figyelmet kaptak. E megkülönböztetett figyelem oka egy részt az lehet, hogy az emberek valamennyi közül talán e médiummal töltik a legtöbb időt. Másrészt az, hogy a hanggal és mozgóképpel operáló televízió hatását nagyobbnak tartáj mint a csak szöveggel és állóképpel dolgozó újságét vagy a csak hangot használó rádióét, hiszen televíziózás közben az emberek a saját szemükkel „látják” a „valóságot”, így a televízió által közvetített valóságábrázolás is hitelesebbnek tűnik, mint más médiumok esetében. Vajon igazuk van-e azoknak, akik nagy káros hatást tulajdonítanak a médiának? A kérdés megválaszolása azért is fontos, mert akkor, ha e nagy és káros hatás bizonyítható, indokolt lehet a média szigorú szabályozása, hiszen az államnak kötelező megvédenie polgárait a rájuk leselkedő veszélyektől. Ha azonban az bizonyosodik be, hogy a média társadalomra gyakorolt hatása csekély, akkor nehezen indokolható a szólás szabadságának törvényi szabályozása.46 Bajomi-Lázár Péter szerint tehát a médiának az emberek gondolkodására és viselkedésére gyakorolt hatásának mértéke és iránya megjósolhatatlan. Csak az a biztos, hogy e hatás nem nagy, nem közvetlen és nem megjósolható irányú, azaz a média manipulációs potenciálja – ha van egyáltalán- igen csekély. Denis McQuail világhírű médiakutató szerint, az is elképzelhető, hogy a média közvéleményre gyakorolt hatása a társadalmi, a politikai, a kulturális és a technikai körülmények változásával folyamatosan változik. Bár az empirikus kutatások cáfolták azokat a népszerű nézeteket, amelyek a média közvéleményt és közviselkedést befolyásoló nagy hatását hirdették, az emberek ma is meg vannak győződve a média nagy társadalomformáló hatásáról. Ezzel is igazolva a szelektív érzékelés elméletét…47 Hammer Ferenc médiakutató, szintén úgy véli, hogy sokszor túlzott hatást tulajdonít a közvélemény az elektronikus médiának. Úgy véli, a média társadalmi szerepét a média emberekre gyakorolt hatásaként tekinti, milyen haszna, és kára van annak, ha a
45
Bajomi-Lázár 133. Bajomi -Lázár 135. 47 Bajomi-Lázár 144. 46
37
médiahatásokról beszélünk akkor amikor a médiának az életünkben betöltött szerepére gondolunk. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Schram, Lyle és Parker nevezetes idézete, két neves médiakutató szerint ma is pontosan foglalja össze a helyzetet. Az amerikai kutatók 1961-es kutatásukban a tévének a gyerekekre gyakorolt hatását vizsgálták és ezt találták: „…egyes gyerekekre bizonyos körülmények között káros hatással vannak bizonyos típusú tévéműsorok. Ugyanezen körülmények között más gyermekekre vagy más körülmények között ugyanezekre a gyermekekre jótékony hatást gyakorolhat a televízió. Átlagos körülmények között a legtöbb gyerekre a legtöbb fajta televízió valószínűleg nem gyakorol sem különösebben káros, sem különösebben jótékony hatást.” Ennek ellenére az írott médiaszabályozás, a médiaszabályozás társadalom politikája, a médiaaktivizmus és gyakran a médiaoktatás is a médiának a társadalomban betöltött szerepét mint
ilyen-olyan
jellegű
hatásokként
képzeli
el.
Túl azon, hogy láthatólag, egyes speciális esetektől eltekintve, a médiahatás-vizsgálatok nem járnak túl sok eredménnyel, emellett mint úgymond, objektív társadalom megismerési módszer önmagában tartalmaz egy értékmomentumot. Nevezetesen azt, hogy a könnyebb utat választva, bűnösöket és áldozatokat keres, ahelyett, hogy valamiféle közös felelősség azonosíthatóságát lehetővé tevő értelmezési kereten gondolkozna. Az úgynevezett médiahatások kergetése helyett valószínűleg messzebbre jutunk, ha a média társadalmi szerepének felderítéséhez azt tekintjük át, hogy a társadalom hogyan szabályozzakormányozza magát, és hogy amúgy ez a folyamat milyen jellegű média milyen fogyasztásával jár együtt. A médiahatásokról való olykor valószínűleg értelmetlen, üres, módszertanilag kétséges viták ugyanakkor alkalmat adnak a mindenkori kultúrának és a társadalomnak arra, hogy újradefiniáljon alapvető értékeket és szokásokat. Ennek megfelelően mégis nagyon hasznosak a médiahatásokról való viták a társadalomban, ugyanis fontos adalékkal szolgálnak a társadalom önmegismeréséhez, és elősegíthetik, hogy a társadalom döntéseket hozzon saját sorsáról.48 Dr. Balogh László is úgy vélekedik egy előadásában, hogy a média nem feltétlenül csak kedvezőtlen hatást gyakorol a társdalomra, s így a gyermekekre és a fiatalokra sem. Véleménye szerint, a gyerekek egyes rétegeiben különböző hatást váltanak ki a médiumok: 48
Dr. Hammer Ferenc Ph.D: A közvetlen médiahatásokról való beszéd természetéről A médiahatása a gyermekekre és fiatalokra III. 52.
38
különböző módon lehetnek „hasznosak” vagy „károsak” ezek az effektusok, és semmiképpen sem állja meg a helyét az a globális és felszínes általánosítás, amelyet ma gyakran hallunk: „a gyerekek fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja média”. És bár kétségkívül vannak veszélyei a média technikai dömpingjének, azonban értékszempontokat is föl lehet fedezni a gyermeki személyiség fejlődésében.49 Kolosi Péter az RTL Klub műsorigazgatója, egy konferencián, szintén a kereskedelmi televíziók védelmében szólalt fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy léteznek olyan vélemények is, melyek azt mondják, hogy a televízió kifejezetten jó a gyerek számára. Merthogy az erőszakot a képernyőn látja és nem pedig az életben. Sokkal kevésbé szoktak beszélni a harmadik nézőpontról, amelyik szerint a televízió se nem káros, se nem jó, mert a közhiedelemmel szemben sokkal kevésbé hat a gyerekek és a fiatalok értékrendjére. 50 Császi Lajos egy könyvében úgy fogalmaz, hogy ő társadalmi jelenségként, méghozzá morális pánikként értékeli a tévében megjelenő erőszakot is. Mitől nevezhető valami morális pániknak? Először is közvéleményt, a médiát, a törvényhozókat foglalkoztatja valami, több módon ugyanarról lehet hallani. Jellemző rá az ellenségesség, tehát elítélik azokat a csoportokat akik kapcsolatba hozhatók ezzel. Létezik a morális pánik esetében mindig egyfajta konszenzus is, méghozzá különböző méretű, de széles egyetértés van a közvéleményben azzal kapcsolatban, hogy mi az a jelenség amiről beszélünk. Viszont megtalálható az aránytalanság is. Tehát a képzelt fenyegetés miatt a valódi veszélyhez képest túlreagálják a jelenséget. És nagyon fontos jellemzője még a morális pániknak az illékonyság is. Magyarul, hogy váratlanul kezdődik, és ugyanolyan váratlanul tűnik is el. Általában a tévéerőszak gyűjtőmumusként, gyűjtőfogalomként jelenik meg, ezt tartják minden rossz okozójának. Tulajdonképpen nagyon sokszor nem is erről van szó, hanem valami más zavarja a médiaerőszakot kritizálókat. Például, hogy eltűnnek a magyar filmek, és a végén arra a következtetésre jutnak, hogy: hát igen, a televízióerőszak az oka ennek is.
49
Dr. Balogh László: Tehetségfejlesztés és média in:Gyermekek és fiatalok a média vonzásában 107. Dr. Kolosi Péter: A média hatása a gyerekekre- ahogyan a mumus látja in: A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III. 60.
50
39
4.2.1. A média szerepe az oktatásban ismeretterjesztésben, tájékoztatásban Azt, még a televíziónézés legnagyobb ellenzői is elismerik, hogy ha tudatosan és mértékkel használja a fiatal, rengeteg lehetőség rejlik benne. Hiszen a televízió segítségével világképe tágulhat, és a számos tematikus csatornának köszönhetően bármi is legyen az érdeklődési köre, hasznos információkhoz juthat. Ezen kívül a televízió ellátja a tájékoztatás feladatát is. Ehhez kapcsolódó adat, hogy egy nagy mintás kutatásban megkérdezett fiatalok közül minden második azt gondolja, hogy majdnem napi rendszerességgel megtekinti valamelyik tévécsatorna hírműsorát. Igaz, arról nem informálnak a válaszok, hogy a műsor „nézése” voltaképpen mit jelent: többen ugyan naponta belenéznek valamelyik hírműsorba, de aztán tovább is kapcsolnak vagy kimennek a szobából, esetleg csak bizonyos tematikájú híreket néznek végig (például a sporthíreket). A megkérdezett fiatalok gyakran valamilyen más tevékenység (például olvasás, tanulás) közben, „fél füllel” figyelik a háttérben zajló – a szülők által nézett – hírműsorokat.51 A híradók rendszeres nézésére való hajlandóság a 2005-ös kutatás eredményei szerint az életkor emelkedésével párhuzamosan nő. Az életkor mellett nagyon erős hatást gyakorol rá az iskola típusa is: a gimnáziumba járó fiatalok ugyanis jóval nagyobb arányban tekinthetők rendszeres nézőnek, mint a szakmunkás-tanulók. Összességében a megkérdezett fiatalok fele (52 százaléka) a kérdezést megelőző napon elmondása szerint megtekintette valamelyik tévécsatorna hírműsorát (lásd az 1. ábrát). A 12–18 éves fiatalok mindemellett a hírműsorokat tekintik a leghitelesebb információforrásnak (lásd a 2. ábrát)52
51 52
László Miklós: Hírműsorok generációs szemmel, In: Médiakutató, 2005 4. László Miklós: Hírműsorok generációs szemmel, In: Médiakutató, 2005 4.
40
A technika fejlődése az oktatásban is új távlatokat nyitott meg. A különböző tömegkommunikációs eszközök élvezetesebbé, változatosabbá tehetik a tanórákat.
41
Jenei Ágnes Táguló televízió című könyvében, néhány követendő, ám egyelőre sajnos meglehetősen ritka példát sorol fel arra, miként lehetne az oktatásban, ismeretterjesztésben is kiaknázni a televízió nyújtotta lehetőségeket. Elsőként az e-TV Liszabon nevű, fejlesztés alatt állóprojektjét említi, mely a széles értelemben vett közönségnek szól. Az interaktív televíziós edutaiment-műsorok által felkeltett tanulási vágy személyre szabott kielégítésére egy speciális, perszonalizált cross-media online környezet létrehozását javasolja. A néző a tévéműsor nézése közben megjelölheti az érdeklődését felkeltő témákat az erre kijelölt területen. Ezek után az interneten a televíziós műsorhoz kapcsolódó portálon a nézőt egy személyre szabott oktatási segédeszköz várja, amely további tévés műsorokra hívja fel a figyelmet. Az iDTV új távlatokat nyit a képzés területén is, komplex cross-mediális távoktató programomk centrális elemévé válva. A RAIUtile t-learning programjában egymástól távol eső települések lakói tömegesen vehetnek részt virtuális tantermi órákon. Azon túl, hogy az oktató előadását élőben látják, és a megértést szerkesztett audiovizuális anyagok segítik, az órák az interakcióra is lehetőséget nyújtanak: a hallgató otthonról kérdezhet és vizsgázhat. A RAIUtlie
t-learning
formátumú
akkreditált
továbbképzései
előtt
az
Oktatás
(Formazione)portálon a nézők előre megismerkedhetnek az élőben közvetített „kontaktórák” vázlatával, illetve a tanusítvány megszerzésének feltételeivel. A portál lehetőséget ad a regisztrációra. A regisztrált hallgatók az órák során teszteket töltenek ki, lekérhetik a vizsgaeredményeket, az órákkal kapcsolatban megjegyzéseket tehetnek a hallgatói fórumon. A tévé portálján részletes információkat találnak az interaktív tananyagra és a tanusítvány megszerzésére vonatkozóan, valamint instrukciókat olvashatnak az interneten található anyagokhoz.53 A spanyol EBT-1 a baszk tartomány legfontosabb műsorszolgáltatója- olaz, angol és holland példák után- 2007-ben indította el új, interaktív műsorát, a Betizut. Amikor a vetélkedőshowműsorra, a Zuzen Quiz show-ra kerül a sor, a gyerek otthonról webkamerával jelentkezhetnek be, hogy részt vegyenek benne. A videorészvételre építő formátum az olasz-spanyol Digital magics csoport nevéhez fűződik, amely a fogyasztók párhuzamos médiafogyasztására építő cross-mediális tartalmak fejlesztésére specializálódott. A fejlesztők szerint a műsor a digitális generáció számára elképzelhető televíziónak, a jövő televíziójának konkrét példája.54
53
Jenei Ágnes, Táguló televízió 2009. 130.
54
Jenei Ágnes, Táguló televízió 2009. 131.
42
2004-ben egy kutatócsoport tanulmányt jelentett meg A számítógépes játékok és a tanulás jövője címmel. Ebben írják: A számítógép megváltoztatja a tanulás módját- és ha kíváncsiak vagyunk hogyan: a számítógépes játékokat kell szemügyre vennünk. Ha alaposan megnézzük a számítógépes játékokat, azt tapasztaljuk, hogy ezek jóval többet jelentenek, mint puszta játék. Még a legélesebb kritikák is egyetértenek abban, hogy valamit feltétlenül tanulunk, amikor ezekkel a játékokkal játszunk. A kérdés: hogyan használhatjuk a számítógépes játékokban rejlő lehetőséget, alkotóerőként iskoláinkban? A játékok mindig világosan megfogalmazott feladatokat adnak, ezeknek alapján a játékosok kialakítják stratégiáikat, melyeket kipróbálnak és begyakorolnak. Ezután új probléma következik, mely a fiatalokat arra készteti, hogy ne a begyakorolt rutin alapján cselekedjenek, hanem újra kezdjék gondolkodásukat, és új, magasabb szintű képességeket sajátítanak el. A kutatók szerint a számítógépes játékokat a gazdag virtuális világ teszi elsősorban alkalmassá a tanulásra! Egy tizenhat éves fiú pillanatok alatt nemzetközi üzletemberré válhat, szállíthat nyersanyagokat, vásárolhat, eladhat árukat, a kormány speciális megbízottjaként kell szembenéznie döntései morális és gyakorlati következményeivel, vagy éppen valamelyik világhírű futballcsapat menedzsereként tevékenykedik.55 Ezek a játékok –természetesen csak akkor, ha mértékkel használják- fejleszthetik a fiatalok problémamegoldó képességeit, kreativitását. 4.2.2. A média szerepe a tehetséggondozásban Dr.
Balogh
László
egyik
elődadásában
felhívta
a
figyelmet
abban,
hogy
a
tömegkommunikációnak milyen fontos szerepe van illetve lehetne a tehetséggondozás területén, vagyis milyen módon segítheti a tehetséges gyerekek hatékony fejlődését a média. A médiának lehet szerepe a tehetség feltárásában, sokszor a tehetségkutatás legkritikusabb pontja éppen az, hogy sikerül-e rátalálni a tehetséges fiatalokra, egyrészt magának a gyermeknek kell ráébrednie saját tehetségére, másrészt a fejlesztő szakembereknek kell „felfedezniük” a fiatalokban rejlő értékeket. Ebben a folyamatban rendkívül fontos szerepe lehet a médiának, hiszen hidat jelenthet a tehetséges gyerek és a külvilág között.56 A tehetség felderítésén kívül a tehetség közvetlen fejlesztésében is meghatározó szerepet tölthetnek be a médiumok. Az iskolák által végzett tehetségfejlesztésben, ugyanis mindig
55
Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? 2006 35.
56
Dr. Balogh László: Tehetségfejlesztés és média in: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában 111.
43
maradnak olyan lefedetlen területek, amelyeken, az iskolán kívül a médiumok tudnak a legtöbbet nyújtani. E vonatkozásban sem szabad azonban magára hagyni a gyermeket, a háttérben az iskolának, a pedagógusnak kel felvállalnia az irányítást, integrálást. Balogh László külön hangsúlyozza azonban azt, hogy nem szabad a gyermeket önmagára hagyni, hiszen akkor még a legtehetségesebbek is eltévedhetnek ebben a dzsungelben, és természetesen az sem mindegy, hogy döntően milyen információkat közvetít a média.
5. Egy empirikus felmérés tapasztalatai A szakértői vélemények után, a saját magam által végzett empirikus felmérés tapasztalatait szeretném elemezni. A kutatás során, először kutatási tervet készítettem, melyben meghatároztam a populációt, és a mintát. Vizsgálatom tárgya 14 és 20 év közötti korosztály, mivel úgy ítéltem meg, hogy a szülői hatás itt érvényesül a legkevésbé. A kontraszthatás érdekében két mintacsoportot szerettem volna összehasonlítani: a felső középosztálybeli általános iskolai diákjait, és egy kötelező beiskolázású szakmunkásképző tanulóit. Érdekes feladatnak ígérkezett értékkutatást végezni egy olyan társadalmi közegben, ahol éppen annak ellenkezője a meghatározó. A kultúra és társadalom által megőrzött értékek vajon milyen szinten befolyásolják a középosztálybeli tanulók öntudatlan értékőrző, értékteremtő vállalkozását. Kíváncsi voltam arra, hogy a szociális háttér, jelent-e olyan előnyt, amely fiatalabb koruk ellenére tudatosabb médiafogyasztásra sarkallja ezeket a fiatalokat. Vizsgálni akartam azt is, hogy a médiát mire lehet használni, fiatalok mennyire választanak tudatosan a média kínálatából, betöltik-e a szülők szűrőszerepüket az információáradatban, valamint kíváncsi voltam arra, hogy a megkérdezett diákok tisztában vannak-e azzal, hogy a különböző médiumok befolyásolni, vagy akár manipulálni akarja őket. A vizsgálathoz új mérőeszközt szerkesztettem empirikus stratégiával. A kérdőívben keverednek a numerikus és szemantikus értékelési formák.
Kérdőívem egyik legfontosabb kérdésének a kutatás szempontjából azt tartottam, hogy a megkérdezett fiatalok szerint, a televízió milyen értékeket sugároz. Tizenkét elem közül választhattak, a kérdés mellett feltüntettem, hogy lehetőség szerint hármat jelöljenek be. Volt olyan diák, aki azonban ennél többet jelölt meg, és olyan is, aki csupán egyet vagy egyet sem. 44
A szakmunkásképző iskola diákjai között, a következő volt a válaszok megoszlása:
Szerinted a televízió milyen értékeket sugároz? Megmutatja a valóságot
72
14%
Erőszakot, agresszivitást
142
26%
Önzést
20
4%
Családközpontúságot
17
3%
Szeretetet
19
3%
Hitet
9
2%
Bizalmat
12
2%
Félelmet
51
9%
Magabiztosságot
16
3%
Anyagiasságot
60
11%
Kritikus szemléletet
73
14%
Összetartást
22
4%
Nincs válasz
24
5%
Összesen
537
100%
Láthatjuk, hogy a legtöbb szavazatot kimagaslóan a „b)” válasz kapta, mely szerint a televízió erőszakot és agresszivitást sugároz. Volt olyan diák, aki csak ezt az egy választ jelölte meg. A pozitív értékek szinte kizárólag a lista végén szerepelnek, a hit, a bizalom, a szeretet, az összetartás a fiatalok szerint nem tartozik a média által sugárzott értékek közé. Arra a kérdésre azonban, hogy a felsoroltak közül ők maguk melyiket tartják fontosnak, csupán egy ember jelölte meg azt, hogy az agresszivitást és az erőszakot, és pozitív értékek, úgy mint a szeretet, a családközpontúság, és az összetartás szerepelt a lista elején. Ezek szerint a fiatalok látszólag elítélik az erőszak öncélú ábrázolását, és maguk is úgy érzik, hogy a televízió csak kevéssé
sugároz
pozitív
értékeket.
A kérdőívek kiértékelése során, figyelmes lettem arra is, hogy igen sok diák jelölte meg „b)”, „j)”, „k)” válaszkombinációt, mely szerint a televízió főként erőszakot, anyagiasságot és kritikus szemléletet sugároz. Ezzel szemben az általános iskolás diákok körében a következő volt a válaszok megoszlása:
45
Szerinted a televízió milyen értékeket sugároz? Megmutatja a valóságot
32
6%
Erőszakot, agresszivitást
129
26%
Önzést
29
6%
Családközpontúságot
18
4%
Szeretetet
25
5%
Hitet
4
1%
Bizalmat
20
4%
Félelmet
22
5%
Magabiztosságot
20
4%
Anyagiasságot
103
21%
Kritikus szemléletet
71
14%
Összetartást
12
3%
Nincs válasz
4
1%
Összesen
489
100%
Láthatjuk, hogy a válaszok megoszlásának aránya itt is nagyon hasonló volt, mint a szakmunkásképző diákjainál, eszerint kiugróan magas eredménnyel lett első a b) válasz, vagyis az erőszak és az agresszivitás. Az idősebb tanulókhoz képest nagyobb arányban gondolják úgy, hogy a televízió anyagias szemléletet is sugároz. A pozitív értékek ezúttal is a lista végén szerepelnek, mindössze ketten jelölték meg, hogy televízió hitet is sugároz. Abban, hogy a diákok mit tartanak fontos értéknek, az általános iskolások válasza szinte teljesen megegyezik az idősebb diákokéval. Milyen következtetéseket vonhatunk le a fiatalok válaszaiból? Eszerint a fiatalok tisztában vannak azzal, melyek az igazán fontos, pozitív értékek, de válaszaik szerint úgy érzik, hogy a televízió szinte kizárólag negatív értékeket sugároz. Az természetesen nem derül ki a kérdőívből, hogy mindez mennyire van rájuk hatással, hiszen önmagában az, hogy úgy gondolják, hogy televízióban sok erőszakkal találkozhatnak, nem jelenti azt, hogy ők maguk is agresszívak lesznek. Ám az mindenképpen elgondolkodtató, hogy maguk a kiskorúak is úgy látják, hogy a televízió nem közvetít számukra értékeket.
46
Dolgozatomban
külön
fejezetet
szenteltem
a
fiatalok
médiatudatos
nevelésének
fontosságának, melyben véleményem szerint, a szülőknek igen fontos szerepük van. Ezért is voltam a kérdőív egyik kérdésében kíváncsi arra, hogy a fiatalok általában kivel nézik a televíziót. A szakmunkásképző iskolába járó diákok nagy része erre a kérdésre azt a választ adta, hogy általában egyedül, de jelentős volt a kérdésre nem válaszolók aránya is, melyből én arra következtetek, hogy vagy teljesen változó, hogy éppen kivel tévéznek, vagy ők is leginkább egyedül szoktak. A szülők csak harmadik helyen szerepeltek, közvetlenül a barátok előtt. Véleményem szerint azonban még a 14-18 éves korosztály számára is fontos lenne az, hogy valakivel megbeszéljék a tévében látottakat, s ezzel elősegítsék annak értelmezését is. Mivel a fiatalok leggyakrabban otthon néznek tévét, ezért ebben a legnagyobb felelőssége éppen a szülőknek van. Szintén ehhez a kérdéskörhöz tartozik, az is, hogy a szülők mennyire tudják kontrollálni, befolyásolni gyermekük tévénézési szokásait, van-e olyan tévéműsor melyet nem engednek nézni. A legnagyobb arányban itt a kérdésre nem válaszolók voltak jelen, mely megint csak arra enged következtetni, hogy nincs olyan műsor melynek nézését a szülők határozottan megtiltották voltak. Emellett a diákok nagy része válaszolta azt, hogy mindent engednek nézni. Csak néhányan említették, hogy a thrillerek, vagy a 18 éven felülieknek készült műsorszámok nézését nem engedélyezik. Ezzel szemben a jobb anyagi és szociális körülmények között élő általános iskolás diákok közül csupán egy fiatal jelölte meg azt, hogy szülei minden műsorszám nézését engedélyezik. Igaz azonban, hogy a legmagasabb arányban az ő esetükben is a nem válaszolók voltak a legtöbben, de kevéssel lemaradva a második helyen szerepelt az a válaszlehetőség, miszerint szüleik tiltják a nagykorúaknak szóló műsorszámok nézését. A listán szerepelnek még a horrorfilmek, a valóságshow-k, és a szappanoperák is, és volt, aki úgy fogalmazott: „szüleim nem engedik, hogy butító, idióta műsorokat nézzek.” Az „általában kivel szoktál tévét nézni” kérdésre az általános iskolások körében más volt a válaszok aránya, mint a szakmunkásképzőbe járó diákoknál. Bár a legtöbben itt is azt válaszolták, hogy általában egyedül nézik a televíziót, igen nagy arányban voltak jelen azok is, akik a szülőket, családot jelölték meg. Ez természetesen adódhat abból, is hogy az általános iskolában megkérdezett gyermekek átlagban 13-14 évesek voltak, míg a szakmunkásképzős diákok ennél néhány évvel idősebbek, és abban korban a szülők már kevésbé tartják fontosnak, hogy kontrollálják gyermekük televízió nézését, de valószínűleg az sem elhanyagolható tény, hogy a jobb szociális körülmények között élő gyermekekre szüleik jobban odafigyelnek, médiatudatosabb viselkedésre próbálják nevelni őket. A kérdőívek kiértékelésénél meglepő volt, hogy arra a kérdésre, hogy miben lehet segítségükre, mire használható a média, szinte százalékra azonos a két korcsoport választása. 47
Első helyen a b) válasz szerepelt, vagyis a fiatalok úgy gondolják, hogy elsősorban szórakozásra használható a média. A második helyre az unaloműzés került, közvetlenül az e) válasz előtt, ami a média tájékoztató szerepére utal. Az első két válasz kevésbé tudatos médiafogyasztói magatartásra utal, hiszen a szórakozáshoz sincs szükség „erőkifejtésre”. Ezzel szemben a tanulás és a tájékozódás vágya a megkérdezett fiatalok kb. 40%-a számára jelent fontos szempontot. Ez látszólag magas szám, de természetesen nem mindegy, hogy a fiatalok tudatosan és rendszeresen élnek-e a média által nyújtott pozitív lehetőségekkel, és kérdéses, hogy vajon tudják-e értékelni a látottak igazságtartalmát. Emellett a megkérdezettek mintegy 10%-a számára valószínűleg ez az egyetlen szórakozás. Bár a fiatalok életének jelentős részét tölti ki a televízió-nézés, nem biztos, hogy mindig örömüket lelik benne. Érdekes, hogy legtöbbjük inkább a barátaival vagy a családjával tölti a szabadidejét, sportol, vagy vásárol. Legalábbis ez derül ki a 13. kérdésre adott válaszokból. Jelentős számú tanuló tölti idejét számítógépezéssel, talán sok esetben azért, hogy így pótolja a társaságot. A szülőkkel folytatott háttérbeszélgetésekből kiderült, hogy sokan azt tapasztalják, hogy gyermekük szinte függővé vált, akár hajnalig számítógép előtt ül. Nemcsak olyan családoknál probléma ez, ahol nem fordítanak a gyerekre elég figyelmet, hanem a jó szociális
és
anyagi
körülmények
között
élőkre
is.
A kérdőív 14. kérdésénél a numerikus értékelési formát választottam, hogy az árnyalatok jobban kirajzolódjanak. Az volt a célom, hogy a kérdőív összegzéseként a média által a kamasz korosztályra gyakorolt tényleges hatást vizsgáljam. A sablonos válaszokat lehetőleg elkerülve, kiderüljön, milyen értékrendet vallanak a vizsgált minta tagjai. Vajon a rengeteg információ közt mennyire tudatosan tájékozódnak? Vajon belelátnak-e a média anyagias világába, és mennyire hat az rájuk? Az a) és a d) tartalmában hasonló, hiszen mindkettő az információk igazságtartalmára vonatkozik. A kérdésekre adott válaszokból az olvasható ki, hogy a fiatalok maguk is tisztában vannak, azzal, hogy a média gyakran kétes igazságtartalmú üzeneteket közvetít, ennek ellenére mégis nézik és minden bizonnyal erősen hat értékorientációjukra. Talán naív módon úgy érzik, el tudják különíteni a jót a rossztól, a hasznos a haszontalantól, ám igazán a sok program ellenére sincs valódi lehetőségük a választásra. A média a profit ellenére kiszolgálja ösztöneiket és a kortárs csoport is nagy befolyással bír ízlésükre. Az utolsó kérdés talán sablonos válaszokat eredményezett, hiszen az derült ki, hogy a fiatalok túlnyomó része, úgy az általános iskolások, mint a szakmunkásképző diákjai, szívesebben töltik idejüket családi programmal mint a televízió nézésével. Kérdés a legtöbb családban vannak-e családi programok. Sőt mi több éppen a hátrányos helyzetűek 48
körében született a legtöbb „családbarát” válasz, implicite magába foglalva, hogy a rengeteg médiafogyasztás helyett, inkább családi programokkal töltenék idejüket.
6. A fiatalok médiatudatos nevelésének fontossága Vekerdy Tamás pszichológus szerint, egy gyermek tíz éves kora óta nem is érett a televíziózásra, állítását azzal indokolja, hogy a gyermekek zseniális belsőkép-készítők tekintetét egyrészt arra amire éppen figyel, másrészt pedig pergeti magában a belső képet. Csakhogy a televízió esetében a külső kép blokkolja a belsőt, és sem testileg sem lelkileg nem képes a mozgásra. Ha a kisgyerek csak a legszelídebb angol természetfilmeket nézi, akkor is agresszívabb lesz a képernyőtől, mert nincs mozgás, nincs feldolgozás. A feszültségek akkumulálódnak,
agresszióban
törnek
ki.57
Vekerdy Tamás megemlíti a szülői szerep fontosságát, szerinte amikor a gyermek elkezd tévézni, azt mindenképpen szülővel kell tennie, aki időben limitálja azt, és kiválasztja a megfelelő műsort is. Fehér Zsuzsa így fogalmaz „a média életünk hasznos sajátossága: megkönnyíti a tájékozódást, s egyben feladat is: megszűrni a felénk tömegesen áradó, néha haszontalan információkat. Az újkor generációja ma már médiától hangos világba születik, amelyet az előző generáció épp csak megtanult. Nincs választásunk, hiszen kijelenthetjük, hogy média nélkül nehéz lenne elképzelni életünket. Azonban befolyásolhatjuk, sőt mi több, feladatunk is, annak érdekében, hogy a gyermekeink is meg tudják találni az értéket a média kusza világában. Prioritást kell kapnia a médiatudatosságra nevelés kérdésének, hogy képesek legyenek megfelelően szelektálni a feléjük áramló információhalmazból. A szelektációnak azért is van különösen nagy jelentősége, mert a TV elterjedésével tulajdonképpen a „gyerekkor megszűnéséről” beszélhetünk, hiszen a televízión keresztül a fiatalok azonnal belépnek a felnőtt-világba, és nem túlzás azt állítani, hogy főként ezen keresztül ismerik meg a világot.” Fűrész Gábor szociológus kutatási adatai szerint a gyerekek közel háromnegyede mondja, hogy a szülei egyáltalán nem szólnak bele, hogy mennyit és mit néz. Pedig a szakemberek megegyeznek abban, hogy, miként az olvasást sem maguktól sajátítják el a gyerekek, úgy arra is meg kell tanítanunk őket, a médiából jövő üzeneteket hogyan „olvassák”. A média „nyelvének” ismerete azt is jelenti, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni a fikciót a 57
Tóth Tamás: Médiaerőszak 2006, 106.
49
tényműsoroktól, a hírműfajokat a reklámtól, a videokliptől, és így tovább. Dr. Kósa Éva szerint a kulcs tehát a szülő kezében van: a közös tévézés, filmnézés során a szülő közvetítője és értelmezője a médiában látott tartalmaknak: „Azt hisszük, hogy a gyerekek megértik, amit látnak, ismételt felméréseink azonban azt mutatják, hogy nagyon gyakran nem képesek meglátni a cselekvések mögötti motívumokat. A vizualitás nem kedvez a belső folyamatok ábrázolásának, így a cselekvés mögötti szándékot is nehezen képes felismerhetően bemutatni. Egy film nézése közben például a gyerek rengeteg olyan kérdést tesz fel, hogy »Miért tette? Miért bántotta? Miért ölte meg?« – amelyeket egy résztvevő felnőtt segítsége nélkül egyáltalán nem képes megfejteni.” A médiapszichológus egy feltűnő ellentmondásra hívja fel a figyelmet: „Egyrészről azt látjuk, hogy egyre nő a szülői aggodalom és esetenként telefonok, levelek ezreiben követelik, hogy ezt vagy azt tiltsák be, vagy vegyék le a műsorról. Másrészt 1992 óta a felmérések nem azt mutatják, hogy a szülők nagyobb arányban vennének részt a gyerekek médiahasználatában.”58 A gyerekek médiahasználatának döntő hányadát sem a szülők, sem a pedagógusok nem kontrollálják, s nem teremtenek lehetőséget a látottak értelmezésére. A gyerekek és fiatalok a média mindennapi használatán túl, tanuljanak meg értékelve viszonyulni a média által közvetített tartalmakhoz. Fontos, hogy lássák a valóság és a média által bemutatott világ közti különbséget. Az okos döntéshozatalhoz médiakritikus szemléletre van
szükség.
Ezzel szemben, a gyerekek általában korlátlanul, a műsorok közötti szelektálás nélkül nézik a televíziót. Külön ki kell hangsúlyoznunk az egyik legnagyobb veszélyt, azt, hogy napjainkra egyre inkább felerősödik a televízió ,,gyermekmegőrző” szerepe. A legtöbb szülő meg sem próbálja befolyásolni gyermeke műsorválasztását. A televízió jelentőségét éppen abban látják, hogy rá lehet bízni a gyermeket és saját lelkiismeretük megnyugtatására, külön hozzáfűzik azt, hogy még tanul is belőle. Sajnos azonban a legtöbb esetben nem valószínű, hogy a szülői felügyelet mellett televíziót néző gyerek vagy fiatal olyan műsorokat fog választani, amelyek tágítják érdeklődési körüket, és amelyekből tanulhatnak is. A családtagok általában már csak a tv nézés közben beszélgetnek, amely a kommunikáció területét jelentősen leszűkíti. A televíziós műsorokkal kapcsolatos beszélgetések nagyon fontosak lennének, hiszen a megértést segítenék, ám a beszélgetések nem erre irányulnak. 58
Dr. Fehér Zsuzsa: „Ki fogja a kezüket?” Gyermekeink bolyongása a digitális világban in:A média hatása a gyermekekre és fiatalokra IV. 50.
50
Pedig a gyermekeknek el kellene tudni sajátítani a televíziós műsorok azon formai jegyeit, amelyek a megértést segítik. Hiszen amennyiben a gyerekek és a fiatalok el tudnák sajátítani a televíziós műsorok megértést segítő formai jegyeit, a káros hatásokat enyhíteni lehetne. Mivel a televíziónak a gyermek szocializációjában, személyiségfejlődésében a kutatások szerint óriási szerepe van, különösen fontos lenne, hogy értsék azt, amit látnak, hogy a fikciót, a túlzásokat el tudják különíteni a valóságtól. A gyermekeknek esetében erre azért kellene különösen nagy hangsúlyt fektetni, mert nekik, még nincs kialakult értékrendjük, s emiatt a televízióban látott szimpatikus minta nagy követőtáborra talál az ő körükben. Számukra a tévében látott személyiségek, híres emberek öltözködése, viselkedése a követendő, a látott mintákat megtanulják, beépítik saját életükbe. Ezért lenne fontos, hogy megfelelő erkölcsi normákkal rendelkezzenek azok, akik a fiatalok körében népszerűek. Ahogyan azt a kutatók megállapították, a valós, a mindennapi élethez közel álló mintákat a fiatalok gyakrabban veszik át, mint a kitaláltakat. Ezért lehetséges az, - mint azt a 80-as években megfigyelték- hogy a rajzfilmeken, sci-fi filmeken látott erőszakot nem, vagy csak ritkán követik a gyermekek. Ezek ugyanis nem valós környezetben játszódnak, hőseik sem valósak. Sajnos napjainkban, az egyre több erőszakos jelenetet tartalmazó rajzfilmek megjelenésével, ez az állítás is egyre kevésbé igaz, néhány éve történt az az eset, amikor egy 14 éves kamasz fiú kiugrott az ablakon, mert azt hitte ő is tud repülni, mint az általa nézett filmek hősei. A tragikus esetre reagálva szülei azt mondták, nem volt tudomásuk arról, hogy gyermekük milyen filmeket nézett. Ez a rendkívül szélsőséges esett is azt bizonyítja, hogy azok a gyermekek a legveszélyeztetettebbek, akik egyedül nézik a televíziót, vagy alacsonyabb értelmi képességekkel rendelkeznek. Ők tudnak legkevésbé reálisan értékelni, ítélni. Ők azok, akik a filmekből leginkább csak jeleneteket fognak fel, nem látva az összefüggéseket. Gyakran ez válhat ki agressziót, mert nem látják az agresszió és következménye közötti kapcsolatot. Azonban a lelkileg magányos gyerekek is a veszélyeztetettek közé tartoznak. Ők is sok negatív mintát vehetnek át. A szülők szerepe A szülői szerepe fontosságához kapcsolódóan, a kutatók számba vették, melyek lehetnek a szülők lehetőségei gyermekük védelmére.
51
A szakirodalmi adatok alapján a televízióval kapcsolatos szülői aktivitásnak három nagy típusa írható le: az együttnézés, a korlátozó részvétel és a stratégiával rendelkező vagy nem rendelkező aktív szülői részvétel. Az együttnézés esetében a szülő együtt ül gyerekével a televízió előtt ugyanazt a műsort figyelve. Ez az aktivitás önmagában még nem feltétlenül pozitív. Értéke attól függ, mit néznek együtt, és milyen szülői kommentárok hangzanak el eközben. Az együttnézés lehet aktív: ekkor a szülő és a gyerek megbeszéli, mi történik a képernyőn. Passzív formája esetén pedig szülő és gyereke csendben, kommentárok nélkül nézi az adott műsort. A szülő ez esetben is tudja és monitorozza azt, hogy milyen tartalmakkal találkozik gyereke, így akár a nemkívánatos tartalmak megjelenésekor csatornát válthat vagy kikapcsolhatja a készüléket. Az együttnézés jelentősen fokozza a látottakkal kapcsolatos tanulási folyamatokat. A szülői magyarázatoknak jelentős szerepe lehet a televíziós ábrázolás és a valóság összehasonlítása révén a kritikusabb nézői szemlélet kialakításában. Segíthetik megérteni a történeteket, a szereplők szándékait és minősítik a karakterek viselkedését. Mindez jelentős mértékben csökkentheti a potenciális negatív hatásokat, de ugyanilyen módon a pozitívnak tartott tartalmak esetében fokozhatja azok kedvező hatását, pl. oktatóműsorok, segítő, baráti viselkedést bemutató műsorok esetében. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy az együttnézés egyben megerősítést is jelent a gyerek számára, hiszen a szülő jelenlétével jóváhagyja, és egyben modellálja is a televíziónézést. Ez abban az estben különösen aggasztó, ha a szülő gyerekével együtt nézi a nem gyereknek való műsort, mert így a szülő a negatív tartalmak fogyasztásának modellje, és jelenléte - kommentárok híján - egyben csendes jóváhagyása is a látottaknak. A korlátozó szülői részvétel - restriktív mediáció- esetén a szülő szabályokat állít fel a tévé előtt tölthető időre és a megnézhető műsorok körére vonatkozóan: azaz megmondja, hogy mit és/vagy mennyit nézhet a gyereke a televízióban. Az ilyen típusú szabályozás kategóriájába sorolhatók azok a szülői stratégiák is, melyek a televíziónézéssel szemben alternatív aktivitásokat szorgalmaznak és szerveznek. Barátok meglátogatása, kirándulás szervezése, meccs a barátokkal és a papákkal stb. - ezek a megoldások is szülői szabályozást jelentenek a televízió használat felett, csak nem a direkt kontroll eszközeivel. Több vizsgálat eredményei szerint az ilyen stratégia jótékony hatású lehet például az iskolai teljesítményre, de kedvezően befolyásolja azt is, hogy a televízióban látottakat a gyerekek mennyire ítélik reálisnak.
52
Az aktívnak szülői részvétel két típusát különítik el: a stratégiával rendelkező és a stratégiával nem rendelkező aktív közvetítést. Stratégia alkalmazásáról akkor beszélhetünk, ha a szülő a műsorok nézése közben értékeli és megbeszéli gyerekével a látott viselkedéseket, azok motivációit és realitástartalmát, és világosan kifejezi, hogy bátorítana vagy ellenezne-e hasonló viselkedést gyerekénél. A szülő ez esetben az egyes műsorok egyedi tartalmához igazított értékelést, orientálást, erkölcsi minősítéseket ad. Ez a helyzet az aktív együttnézés pozitív példáihoz hasonló. A stratégia nélküli szülői részvétel a televíziós tartalmaknak a műsortól független, szabad beszélgetésben, valaminek apropójaként (stratégia nélkül) történő értékelése vagy minősítése. Az adatok szerint ilyen családi feltételek mellett - ami egyben nyílt családi kommunikációt is feltételez- a gyerekek reálisabban ítélik meg az ábrázolt szereplőket és szituációkat, és negatív tartalmak esetén kevesebb félelmet élnek át. A kutatások azt is alátámasztották, hogy az ilyen szülői részvételnél a televíziós események erkölcsi minősítése és értelmezése - és nem a tartalmi elemekre való semleges, közömbös utalás - az, ami jelentősen elősegíti, hogy a gyerekek megértsék a látottakat.59
7. Médiaszabályozás a kiskorúak védelmére A médiaszabályozás a tömegkommunikáció formálásának egyik legrégebbi eszköze. A társadalom a jogszabályokon keresztül kommunikálja a tulajdonosoknak és az újságíróknak, mit tart a sajtóban és a médiában helyes és helytelen viselkedésnek, vagyis ezeken keresztül jelöli ki a szólás szabadságának koronként és kultúránként különböző határait. A médiaszabályozás révén fogalmazza meg azokat a szankciókat is, amelyekkel a helytelennek tartott viselkedést sújtja. A médiaszabályozás két legfontosabb eszközét a tiltás és a támogatás jelenti. Az állam tilthatja bizonyos tartalmak közlését, hogy polgárait megóvja a kedvezőtlen hatásúnak vélt üzenetektől, illetve korlátozhatja a tulajdonkoncentrációt, hogy gondoskodjon a média sokszínűségéről. Ugyanakkor támogathatja is egyes, társadalmilag hasznosnak ítélt tartalmak megjelenését, például azzal, hogy a frekvenciakincs egy részét fenntartja a közszolgálati és a
59
Antalóczy Tímea: Bulvár az egész világ (A magyar társadalom értéktudata és a televíziós műsorkínálat.) 6.
53
közösségi médiumoknak, illetve adókedvezményt vagy közvetlen anyagi támogatást nyújt egyes műsorszolgáltatóknak.60 7.1. A kiskorúak védelme Magyarországon A kiskorúak védelmét szolgáló magyarországi médiaszabályozás a francia mintára épül, mely 5 kategóriába sorolja a műsorokat. A legtöbb ország általában egyszerűbb modellt alkalmaz, és vannak olyanok is, ahol eleve engedékenyebbek a műsorok kategorizálását illetően. A 2002. évi XX. törvény tehát a rádió és televízió műsorokat 5 kategóriába sorolta. Az a műsorszám, amely korhatár nélkül megtekinthető, az I. kategóriába kerül; azt, amelyik tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, a II. kategóriába kell sorolni. A III. kategóriába azok a műsorszámok tartoznak, amelyek alkalmasak a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, közvetett módon utalnak az erőszakra, illetve szexualitásra, vagy meghatározó elemük az erőszakos módon megoldott konfliktus. Azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, a IV. kategóriába kell sorolni; azt pedig, amely a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, az V. kategóriába. A műsorok besorolását a műsorszolgáltatók végzik. Az I. kategóriába tartozó műsorokat nem kell ellátni semmilyen jelzéssel, és bármikor leadhatók, az V. kategóriába került tartalmak leadása tilos. Így marad három kiemelt műsorkategória, melyeknél a műsorszám közzétételének kezdetekor közölni kell azok minősítését, emellett a kategóriájuknak megfelelő jelzést piktogram formájában a képernyő valamelyik sarkában is meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen (sárga körben (vékony vonal) 12-es számjegy - 12 éven aluliaknak nem ajánlott, sárga körben (vastag vonal) 16-os számjegy – 16 éven aluliaknak nem ajánlott, piros körben 18-as számjegy - 18 éven aluliaknak nem ajánlott).61 A fentiek alapján a médiatörvény 60
Bajomi-Lázár 145.
61
http://www.ortt.hu/belso_oldal.php?belso_id=12
54
az akusztikus figyelmeztetés és a piktogram együttes alkalmazásával összekapcsoltan alkalmazza az irányelvben vagylagosan rögzített feltételeket. A kiskorúak védelmét illetően fontos módosításokat találunk, 2006 októberében elkészült Elektronikus Médiaszolgáltatásokról Szóló Törvény Tervezetében, mely több ponton szigorítja a műsorelőzetesekre vonatkozó szabályokat, és kimondja, hogy magát a műsorelőzetest sem lehet olyan időszakban lejátszani, amikor az általa ismertetett műsorszám nem lenne sugározható. Ugyanez a kitétel vonatkozik a hírműsorokra, sportműsorokra és reklámokra is. Emellett a kiskorúak védelmét hivatott szolgálni az is, hogy a műsorszolgáltató műsorrendjének bármilyen formában történő közzététele során a műsorszámok kategóriáit is fel kell tüntetni. Jelenleg is készül az új médiatörvény, melynek különlegessége, hogy most nyilvánosan zajlik a törvények kialakítása. Mind a tervezet, mind pedig az ezek javítására irányuló ülések jegyzőkönyve megtekinthető az interneten. Ennek köszönhetően. Ez alkalommal nem lesz tehát zsákbamacska a törvény. Sok helyen lehet hallani arról, hogy az új médiatörvény teljesen át fogja alakítani a média jelenlegi világát. Ahhoz azonban, hogy megértsük miért, először tisztázni kell azt, hogy miért is lesznek, miért is van szükség új törvényekre. Az új médiatörvény előkészítése már régóta folyamatban van. Amikor az Európai Unióban döntés született a digitális átállásról, hazánk Miniszterelnöki Hivatalánál is megindult az átállás előkészítése. Elkészült a stratégia a digitális műsorszórásra, majd magát az átállásról szóló törvényt is elfogadta a Parlament. Mindezzel párhuzamosan indult el a médiatörvény előkészítése. Több okból is szükség van az új szabályozásra. Az eddigi véges frekvenciakészletet ugyebár leváltja egy sokkal több lehetőséget adó új rendszer. A törvény célja egyfelől az, hogy rendet tegyen az ez által bekövetkező szinte határtalan lehetőségek okozta
bőség
zavarában.
Legfontosabb
feladatuk
annak
a
kizárása
volt,
hogy
véleménymonopóliumok alakulhassanak ki. Ezt úgy határolták be, hogy egy tulajdonos kezében maximum 35%-os nézettség lehet. Fontos feladat az is, hogy szabályozzák a közszolgálati és a kereskedelmi szektor különbségeit, hiszen eddig a kereskedelmi csatornáknak bizonyos százalékban kötelező volt közszolgálati jellegű műsort adniuk. (Pl.: ilyen például a híradó is.) Ezt a kötelező százalékot akarják most eltörölni. A már említett - az unió általi - médiastratégiát nemcsak elkészítette, hanem elő is írta tagállamainak, hogy az ehhez fűződő jogharmonizációs feladatokat ez év december 31-ig készítsék el. Ennek elemei 55
pl.: a kiskorúak, a gyermekek védelme, melynek érdekében az ide vonatkozó rendelkezéseket még jobban szigorítanák a reklámszabályozás újragondolása, az emberi méltóság védelme, és a nemzeti kultúra értékeinek védelme és gyarapítása. Ez is indokolja tehát a médiatörvény elkészítését. Nézzük, a jelenlegi médiatörvénynek, milyen rendelkezései vannak a kiskorúak védelmére. •
Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni.
•
A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni.
•
A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos.
•
Az alkoholtartalmú italok reklámozását tartalmazó műsorszám a) nem szólhat kiskorúakhoz, és nem ábrázolhat alkoholt fogyasztó kiskorút f) nem tehető közzé kiskorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, illetve közvetlenül azt követően.
•
A reklám nem szólíthat fel közvetlen formában kiskorúakat, hogy szüleiket vagy más felnőtteket játékok, illetve más áru vagy szolgáltatás vásárlására vagy igénybevételére ösztönözzék.
•
A kiskorúaknak szóló reklám nem építhet a szülők vagy tanárok iránti bizalomra.
•
Nem lehet reklámmal megszakítani vagy megrövidíteni azt a műsorszámot, amely b) tizennégy év alatti kiskorúakhoz szól, és időtartama nem haladja meg a harminc percet,
•
A közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató különös figyelmet fordít b) a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődését, érdeklődését szolgáló, ismereteit gazdagító műsorszámok bemutatására,
•
A közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatban, illetve a műsorszolgáltatási szabályzatban szabályozni kell: g) a kiskorúakkal kapcsolatos rendelkezéseket
A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III. Nemzetközi konferencián egy, a törvényhez igen hasonló nyilatkozat jött létre: 1.Három év alatti gyerekek számára a televíziózás bizonyítottan káros, ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk ezt a társadalomban tudatosítani.
56
2. A gyerekek többnyire védtelenek a reklám manipulatív hatásával szemben, ezért javasoljuk a gyerekeknek szóló műsorok közben és azok környezetében úgynevezett reklámmentes sáv kialakítását, amelyet törvényi előírások szabályoznak. 3. A szülők és nevelők nem kapnak segítő támpontokat ahhoz, hogy a médiában meglévő pozitív lehetőségeket felhasználhassák a gyerekek érdekében, ezért javasoljuk egy olyan akcióterv kidolgozását, mely egyrészt elősegíti a gyermekbarát tartalmak térhódítását a médiumokban, másrészt alkalmas a szülők és nevelők tájékoztatására, orientálására. És ennek elemeként javasoljuk: - Egy gyermekbarát minősítőrendszer kidolgozását, amely alkalmas gyermekek számára megfelelő, személyiségfejlődésükre pozitív hatást gyakorló audiovizuális tartalmak kiválasztására. - Egy szakértő testület felállítását, amely a minősítést végzi. - Az ehhez rendelt, az állami szervek által adható pénzügyi kedvezmények kialakítását. - Egy, a minősítésről szóló, mindenki számára hozzáférhető tájékoztatási rendszer kidolgozását. 4. Továbbra is hasznosnak és fontosnak tartjuk a médiaismeret oktatását, és javasoljuk, annak életkorhoz illesztett kiterjesztését az iskola előtti korosztályokra és nevelőikre. 5. Javasoljuk, hogy a tartalom – és műsorszolgáltatók dolgozzák ki, és tegyék nyilvánossá etikai kódexüket, lehetővé téve ezzel a társadalmi kontrollt és párbeszédet.62 7.2. Panaszbizottság A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv.) értelmében az ORTT Panaszbizottságot működtet a rádiós és televíziós műsorszolgáltatók műsorszámaira vonatkozó eseti bejelentések kivizsgálására. A Panaszbizottság működésének részletes szabályait az Rttv. 47-51.§-ai tartalmazzák. A Panaszbizottsághoz abban az esetben lehet fordulni, ha a műsorszolgáltató a vételkörzet lakosságát foglalkoztató társadalmi kérdésekben egyoldalúan tájékoztat, különösen, ha a vitatott kérdésben egyetlen vagy egyoldalú álláspont megjelenítésére vagy kifejezésére ad lehetőséget, vagy ha egyéb módon súlyosan megsérti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.
62
A Média hatása a gyermekekre és fiatalokra III. 2005. 210.
57
A Panaszbizottsághoz gyakran fordulnak a kiskorúak védelmében is. Különösen sok panasz érkezett a két legnagyobb kereskedelmi csatornán futó valóságshow-val kacsolatban. Az Országos Rádió és Televízió Testület bizottsága szerint a Big Brother ás a Való Világ több adása súlyosan megsértette a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó részét. Hogy konkrét példát említsünk a Panaszbizottság közleménye a tv2 valóságshow-jának 2003. március 22-én este nyolc órakor sugárzott részében közzé tett "szexuális aktus benyomását keltő jelenettel és a közben hallható párbeszéd szöveges kiemelésével" törvényt sértett. Az állampolgári bejelentés után a Panaszbizottság kivizsgálta az esetet majd nyilatkozatában kjelentette, hogy a Big Brother említett része a médiatörvény kiskorúak védelmére vonatkozó alapelveivel ütközik. A kereskedelmi csatorna 12 éven aluliak számára nagykorúak felügyelete mellett megtekinthető kategóriába sorolta a fenti Big Brother-adást, amit a Panaszbizottság szerint nem tehetett volna meg. A bizottság közölte, hogy a jogszabály már a tizenhat éven aluliak erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására alkalmas, a szexualitásra csupán közvetett módon utaló műsorszámokat is a tizenhat éven aluliak számára nem ajánlottnak minősíti. A tanács véleménye, hogy "a Big Brother említett jelenete a műsorszolgáltató által is elismert közvetett utalásokon túl közvetlen módon is megvalósította a szexualitás ábrázolását, mint ilyen alkalmas volt a 16 éven aluliak erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására". A médiatörvény szerint a műsor így 16 éven aluliak számára nem ajánlott, és csak este kilenc után kerülhetett volna adásba. Az eljáró tanács véleménye, hogy a tv2-t nem mentesíti az a magyarázat, hogy a műsor tartalma a csatorna által teremtett mesterséges körülmények között alakul ki. A Panaszbizottság véleménye, a törvénysértés megállapításán és a nyilvános közlésen kívül, más
szankciót
nem
jelentett
a
tv2-nek.
A kereskedelmi tévécsatornák egyébként sem ijednek meg az ORTT büntetéseiről, úgy vélik, hogy a szabadosság többet hoz a konyhára, mint amennyit a büntetések elvisznek. Példa erre, hogy Mónika és a Claudia showk miatt hasonló okokból marasztalta el a két csatornát az ORTT Panaszbizottsága. Megállapította, hogy a „túlzottan szabados kifejezésekkel tarkított szexualitás, durva verbális környezetbe helyezett szexuális élmények jellemezték a két nagy kereskedelmi televízió kibeszélőshow-it.” A Panaszbizottság egyhangú véleménye szerint, a tv2 2003. március 11-én 17.35 órakor sugárzott "Claudia show" című műsorát – többszöri alkalommal - nem megfelelő időpontban
58
és a korhatárjelzést elmulasztva vetítette. A tanács megállapította, hogy a műsorszám alapvető hangulatát a túlzottan szabados kifejezésekkel tarkított szexualitás uralta. Bár a tv2 sorozatos törvénysértései összeegyeztethetetlenek a médiatörvénnyel, az igazi szankciók ezúttal is elmaradtak. Az RTL Klubon sugárzott Mónika show szintén a Panaszbizottság elmarasztalásában részesült. Egyik adásában a szexuális érintkezés és védekezés, valamint a nem kívánatos terhesség, az azonos neműek szexuális szokásait is érintő témákkal úgy foglalkozott, hogy közben nem volt tekintettel a fiatalkorú hallgatóság egészséges fejlődésére. A beszélgetés résztvevői indokolatlanul
durva, verbális
környezetben
jelenítették
meg
szexuális
élményeiket. Az RTL Klub mind a sugárzás időpontját, mind pedig a kategóriába sorolást illetően megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 5. paragrafus több bekezdését, amely a kiskorúak védelméről rendelkezik. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a csatorna célja, ezzel nem éppen a nézettség növelése volt. A kereskedelmi televíziók anyagi haszonnal járnak a magyar állam számára, összesen kb. 3,7 milliárd forint koncessziós díjat fizetnek, amiből a közszolgálati televíziókat az ORTT-t és különféle pályázatokat finanszíroz a magyar állam. Tavaly az RTL 35,6 milliárd forintot a tv2 pedig 9 milliárddal kevesebbet 26,6 milliárd forintot kasszírozott. A Rekord nyereség ellenére a felére szeretnék csökkenteni a koncessziós díjat, mindezt egy olyan piacon ahol oligopolium helyzetben vannak.63 Vajon mennyire várható el, hogy a kereskedelmi adók, társadalom szocializációs okokból lemondjanak nyereségük egy részéről?
63
Jakus Ibolya: Legyen Ön is milliárdos! In HVG 2009. 05.09. 40.
59
Összegzés Dolgozatom célja az volt, hogy különböző médiaszakemberek kutatásait és véleményeit alapul véve, kiegészítve a saját magam által végzett empirikus felméréssel, választ kapjak arra a kérdésre, hogy miként befolyásolhatja az elektronikus média, különös tekintettel a televízió, a
14-20
éves
korosztály
értékorientációját.
Hipotézisem az volt, hogy a televízió elsősorban negatív hatást gyakorol a vizsgált korosztályra, és kutatásaim alapvetően igazolták ezt a feltevést. Ugyanakkor az általam készített kérdőívek alapján, az is bebizonyosodott, hogy a legtöbb fiatal tisztában van azzal, hogy a média befolyásolni akarja őt, és hogy főként negatív értékeket sugároz, annak ellenére történik ez így, hogy a médiumok éppen a fiatalok érdeklődési köre és ízlése szerint állítják össze műsoraikat. Szeretném hinni azonban, hogy a média a közeljövőben hasznossá válhat, pozitív kezdeményezésként tekintek az idén megalakuló úgynevezett Médiaunióra, melynek céljaival azaz, hogy társadalmilag fontos témák felkarolásával aktivizálja az embereket, magam is egyetértek. Azonban fontos lenne, hogy ilyen, és az ehhez hasonló kezdeményezéseknek nagyobb tér jusson a különböző médiumokban.
60
Irodalomjegyzék Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó, Budapest 1997. Antalóczy Tímea: Bulvár az egész világ (A magyar társadalom értéktudata és a televíziós műsorkínálat.) Balázs Géza: Van-e hatása a rádiónak a gyermekekre és a fiatalokra? In: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában, Magyar Médiakutató Intézet, Budapest 1998. Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom, Médiakutató Alapítvány, Budapest 2006. Balogh László: Tehetségfejlesztés és média In: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában, Magyar Médiakutató Intézet, Budapest 1998. Domonkos Andrea In: A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra, Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Dobogókő 1998. Duró Lajos: Nevelés és értékkutatás BBS-Info Kiadó, Budapest 2005. Farkas Eszter Érték és/vagy verseny? A hazai gyermekműsor-készítés és szolgáltatás dilemmája In: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában, Magyar Médiakutató Intézet, Budapest 1998.
Fehér Zsuzsa: „Ki fogja a kezüket?” Gyermekeink bolyongása a digitális világban In: A média hatása a gyermekekre és fiatalokra IV., Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Balatonalmádi 2006. Hammer Ferenc Ph.D: A közvetlen médiahatásokról való beszéd természetéről In: A médiahatása a gyermekekre és fiatalokra III., Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Balatonalmádi 2006. Hankiss Elemér: Proletár reneszánsz, Helikon Kiadó, Budapest 1999. Jakus Ibolya: Legyen Ön is milliárdos! In: HVG 2009. 05. 09. Jenei Ágnes, Táguló televízió, Jaffa Kiadó, Budapest 2008 Kiss Judit, http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2004-09-ta-Kiss-Televizio Kolosi Péter: A média hatása a gyerekekre- ahogyan a mumus látja in: A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III., Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Balatonalmádi 2006 Kopp Mária, Skrabski Árpád, Szedmák Sándor: A szociális kohézió jelentősége a magyarországi morbiditás és mortalitás alakulásában, Budapest 1999.
61
Kósa Éva: Serdülők értékvizsgálata. A pénz szerepe a fiatalok életében. In:A média hatása a gyermekekre és fiatalokra III., Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Balatonalmádi 2006 Kósa Éva- Vajda Zsuzsanna Szemben a képernyővel, Eötvös József Kiadó, Budapest 1998. László Tamás: PÉLDA-KÉP felmérés In: A média hatása a gyermekeke és a fiatalokra Lovas György: „Vagyok a világban, hát kilátszom” In: Gyermekek és fiatalok a média vonzásában III., Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Balatonalmádi 2006 Nagy Attila: Tévé előtt –védtelenül, Pont Kiadó, Budapest 2005. Ranschburg Jenő: Áldás vagy átok? Saxum Kiadó, Budapest 2006 S. Szuh Katalin: Etikai segédlet, 1999 Tóth Péter: A médiahatás-kutatás problémái: az agresszió és az erőszak rekonceptualizációja in: Médiakutató 2007 Tóth Tamás: Médiaerőszak, Kossuth Kiadó, Budapest 2006, Varga Károly: Értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003. Vetró Ágnes: In: A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra, Szerkesztette: Gabos Erika, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Dobogókő 1998 http: http://mediakutato.hu/cikk/2005_04_tel/03_hirmusorok/04.html /www.ortt.hu/belso_oldal.php?belso_id=12 ktnye.akti.hu/index.php/Kiskorúak_védelme
62
Mellékletek
63
Középiskolások kérdőíveinek kiértékelése: Mennyi időt töltesz naponta a tévé előtt? 0-fél óra kb.1 óra 2-4 óra többet nincs válasz Összesen
13 32 46 11 3 105
13% 30% 44% 11% 2% 100%
Mennyi időt töltesz naponta a számítógép előtt? 0-fél óra 18 kb.1 óra 25 2-4 óra 41 többet 18 nincs válasz 3 Összesen 105
17% 24% 40% 17% 2% 100%
Mennyi időt töltesz naponta rádióhallgatással? 0-fél óra 43 kb.1 óra 31 2-4 óra 20 többet 12 nincs válasz 2 Összesen 105
40% 29% 19% 11% 1% 100%
Milyen típusú műsorokat nézel? hírműsorokat zeneműsorokat sportműsorokat talkshowokat sorozatokat filmek ismeretterjesztő műsorokat valóságshowkat közéleti műsorokat Meséket vallási műsorokat reklámokat vetélkedőket Összesen
7% 13% 7% 4% 14% 15% 5% 4% 11% 10% 0% 3% 7% 100%
33 54 31 20 59 62 24 15 45 41 0 13 30 427
64
Milyen típusú filmeket nézel? akciófilmeket vígjátékokat romantikus filmeket történelmi filmeket mesefilmeket thrillereket, horrorfilmeket nincs válasz Összesen
34 76 19 29 34 48 3 173
14% 31% 7% 12% 14% 21% 1% 100%
Kivel szoktál tévét nézni? szülőkkel baráttal, barátnővel testvérrel egyedül kutyával nincs válasz Összesen
21 18 6 37 1 23 105
20% 17% 5% 35% 1% 22% 100%
Milyen műsort nem engednek nézni a szüleid nézni? mindent engednek 58 mese 2 vallási műsorokat 4 Parlamenti közvetítéseket 2 nincs válasz 39 Összesen 105
55% 2% 4% 2% 36% 100%
Miért szereted a kedvenc műsoraidat? érdekes, vicces, szórakoztat unatkozom, megnyugtat érdekes mások élete új híreket tudok meg nincs válasz Összesen
46% 8% 12% 12% 22% 100%
49 9 12 13 22 105
65
Milyen típusú sorozatokat nézel a legszívesebben? rendőrségi 49 kórházi 24 szappanoperákat 27 szituációs komédiákat 19 meséket 10 ismeretterjesztő 11 nincs válasz 25 nincs kedvenc sorozata 6 Összesen 171
29% 14% 17% 11% 5% 6% 15% 3% 100%
Szerinted a televízió milyen értékeket sugároz? Megmutatja a valóságot
72
14%
Erőszakot, agresszivitást
142
26%
Önzést
20
4%
Családközpontúságot
17
3%
Szeretetet
19
3%
Hitet
9
2%
Bizalmat
12
2%
Félelmet
51
9%
Magabiztosságot
16
3%
Anyagiasságot
60
11%
Kritikus szemléletet
73
14%
Összetartást
22
4%
Nincs válasz
24
5%
Összesen
537
100%
66
Szerinted mi az amiben a média leginkább a segítségedre lehet? tanulás, művelődés 33 szórakozás 70 divat követése 27 híres emberek szokásainak 16 követése tájékoztatás 21 nem vagyok magányos 0 unaloműzés 58 olcsó időtöltés 18 Összesen 243
8% 0% 24% 9% 100%
Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet? barátaiddal 91 TV nézéssel 24 számítógépezéssel 42 olvasással 17 családi beszélgetéssel 24 tanulással 1 sportolással 22 vásárlással 29 Összesen 250
36% 9% 17% 7% 10% 1% 9% 11% 100%
14% 29% 11% 9%
Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? A) A televízióban mindig igazat mondanak.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 46 44% 2 49 46% 3 6 6% 4 2 2% nincs válasz 2 2% Összesen 105 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? B) A műsorok a nézők érdekét szolgálják.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 19 19% 2 49 46% 3 18 17% 4 15 15% nincs válasz 3 3% Összesen 105 100%
67
Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? C) A tévézésnek több haszna van, mint kára.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 32 30% 2 44 42% 3 19 18% 4 5 5% nincs válasz 5 5% Összesen 105 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? D) El tudom dönteni, hogy mi a rossz és mi a jó a tévéműsorokban.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 5 5% 2 10 9% 3 35 33% 4 50 48% nincs válasz 5 5% Összesen 105 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? E) A jóképű csinos szereplőknek igazuk van a filmekben.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 46 44% 2 40 39% 3 8 7% 4 9 8% nincs válasz 2 2% Összesen 105 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? F) A kedvenc tévéműsorom fontosabb, mint a családi program.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 73 70% 2 15 14% 3 12 11% 4 3 3% nincs válasz 2 2% Összesen 105 100% Általános iskolás diákok kérdőíveinek kiértékelése: Mennyi időt töltesz naponta a tévé előtt? 0-fél óra 17 kb.1 óra 46 2-4 óra 39 többet 1 nincs válasz 0
17% 45% 37% 1% 0% 68
Összesen
103
100%
Mennyi időt töltesz naponta a számítógép előtt? 0-fél óra 26 kb.1 óra 31 2-4 óra 35 többet 9 nincs válasz 1 Összesen 103
24% 29% 38% 8% 1% 100%
Mennyi hallgatsz naponta rádiót? 0-fél óra kb.1 óra 2-4 óra többet nincs válasz Összesen
59 23 16 5 0 103
58% 22% 15% 5% 0% 100%
42 47 25 8 57 74 16
12% 13% 7% 2% 16% 20% 4%
Milyen típusú műsorokat nézel? hírműsorokat zeneműsorokat sportműsorokat talkshow-kat sorozatokat filmek I ismeretterjesztő műsorokat valóságshowkat közéleti műsorokat meséket V vallási műsorokat reklámokat vetélkedőket Összesen
10 27 26 0
3% 7% 7% 0%
5 24 361
1% 7% 100%
Milyen típusú filmeket nézel? akciófilmeket vígjátékokat romantikus filmeket történelmi filmeket mesefilmeket thrillereket, horrorfilmeket nincs válasz Összesen
36 75 26 16 13 26 2 194
17% 38% 14% 9% 7% 13% 2% 100% 69
Kivel szoktál tévét nézni? szülőkkel baráttal, barátnővel testvérrel egyedül egyéb nincs válasz Összesen
20 13 9 26 25 10 103
19% 13% 8% 25% 24% 11% 100%
Milyen műsort nem engednek nézni a szüleid nézni? mindent engednek 1 18 éven felülieknek valót 32 Horror 11 Valóságshow-t 4 egyéb 16 nincs válasz 39 Összesen 103
1% 31% 10% 3% 15% 38% 100%
Milyen típusú sorozatokat nézel a legszívesebben? rendőrségi 16 kórházi 20 szappanoperákat 17 szituációs komédiákat 54 meséket 5 ismeretterjesztő 11 nincs válasz 11 nincs kedvenc sorozata 6 Összesen 140
12% 15% 12% 38% 3% 8% 8% 4% 100%
70
Szerinted a televízió milyen értékeket sugároz? Megmutatja a valóságot
32
6%
Erőszakot, agresszivitást
129
26%
Önzést
29
6%
Családközpontúságot
18
4%
Szeretetet
25
5%
Hitet
4
1%
Bizalmat
20
4%
Félelmet
22
5%
Magabiztosságot
20
4%
Anyagiasságot
103
21%
Kritikus szemléletet
71
14%
Összetartást
12
3%
Nincs válasz
4
1%
Összesen
489
100%
Szerinted mi az amiben a média leginkább a segítségedre lehet? tanulás, művelődés 27 szórakozás 71 divat követése 23 híres emberek szokásainak 13 követése tájékoztatás 56 nem vagyok magányos 1 unaloműzés 56 olcsó időtöltés 21 Összesen 255
10% 29% 9% 6% 18% 1% 18% 9% 100%
71
Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet? barátaiddal 67 TV nézéssel 15 számítógépezéssel 45 olvasással 23 családi beszélgetéssel 17 tanulással 2 sportolással 54 vásárlással 24 Összesen 247
27% 6% 18% 9% 7% 1% 22% 10% 100%
Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? A) A televízióban mindig igazat mondanak.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 49 50% 2 39 42% 3 16 9% 4 0 0% nincs válasz 0 0% Összesen 103 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? B) A műsorok a nézők érdekét szolgálják.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 22 21% 2 35 34% 3 29 28% 4 17 17% nincs válasz 0 0% Összesen 103 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? C) A tévézésnek több haszna van, mint kára.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 21 20% 2 42 41% 3 40 39% 4 0 0% nincs válasz 0 0% Összesen 103 100%
72
Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? D) El tudom dönteni, hogy mi a rossz és mi a jó a tévéműsorokban.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 8 8% 2 8 8% 3 22 21% 4 65 63% nincs válasz 0 0% Összesen 103 100%
Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? E) A jóképű csinos szereplőknek igazuk van a filmekben.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 36 35% 2 43 42% 3 14 14% 4 10 9% nincs válasz 0 0% Összesen 103 100% Mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal? F) A kedvenc tévéműsorom fontosabb, mint a családi program.(1-es egyáltalán nem értek egyet, 4-es teljesen egyet értek) 1 62 60% 2 28 27% 3 6 6% 4 7 7% nincs válasz 0 0% Összesen 103 100%
73
74
Tartalomjegyzék Bevezetés…………………………………………………………………… 2 1. A tömegkommunikáció társadalmi hatásai………………………………. 4 1. 1. Az újságolvasás története és hatásai ………………………………………... 4 1. 2. A rádiózás története és hatásai …………………………………………........ 5 1. 3. A televíziózás története………………………………………………………8 1. 4. A média szerepe a társadalmi kohézió kialakításában ……………………… 9
2. Paradigmaváltás a médiában……………………………………………... 10 2. 1. Használatelméletek…………………………………………………............. 10 2. 2. Hatáselméletek ……………………………………………………………… 10
3. Értékorientáció és jövőkép……………………………………………….. 14 3. 1. Értékek és értékorientáció……………………………………………………14 3. 2. Jövőkép……………………………………………………………………….18
4. A televízió hatása a fiatalok értékorientációjára…………………………. 20 4. 1. A média és a fiatalok………………………………………………………... 20 4. 2. A média negatív hatásai a fiatalokra………………………………………… 24 4. 2.1. Agresszió………………………………………………………….. 26 4. 2. 2. Nemi szerep………………………………………………………. 30 4. 2. 3. Anyagiak………………………………………………………….. 32 4. 3. A média pozitív hatásai a fiatalokra……………………………………….... 34 4. 3. 1. A média szerepe a tanulásban és az ismeretterjesztésben………… 40 4. 3. 2. A média szerepe a tehetséggondozás……………………………... 43
5. Egy empirikus kutatás tapasztalatai……………………………………… 44 6. A fiatalok médiatudatos nevelésének fontossága………………………… 49
75
7. Médiaszabályozás a kiskorúak védelmére……………………………….. 53 7.1. A kiskorúak védelme Magyarországon……………………………………… 54 7.2. Panaszbizottság ……………………………………………………………… 57
Összegzés…………………………………………………………………… 60 Irodalomjegyzék…………………………………………………………….. 61 Mellékletek………………………………………………………………….. 63
76