Bevezetés „A 7–11 évesek legyenek képesek különböző tárgyakat, embereket, eseményeket különböző nézőpontból bemutatni a média variációs lehetőségeinek kihasználásával.” Ez a szöveg tantervi részlet Nagy-Britanniából, ahol 1990-től a média kötelezően oktatott műveltségi területté vált. „Figyelemre méltó, hogy a hazai oktatási rendszer követelményei között nem szerepel a 6 – 12 éves gyerekek médianevelése” (M. Tóth Géza, 1998.) Ez azért is különös, mert Európa gazdaságilag fejlett országainak tantervi rendszere a kisiskolás korú gyerekek médiaoktatásra nagy gondot fordít. Ez az a korosztály, amely az audiovizuális média hatásaival szemben a legvédtelenebb. Szüleik, akik már jórészt maguk is a „képcsőnemzedékek” közé tartoznak, sem mindig képesek a gyermekeik számára esetleg káros hatású hang- és képözönt megszűrni. A fő feladat az, hogy tanuljunk meg okosan együtt élni a médiumokkal, megtanítani kezelni azokat, s okosan használni gyerekeink (irányított és ön) én-építkezéséhez. A szelektálási, feldolgozási, beépítési készségek ki alakításában nagy szerepe van a médiapedagógiától, -pszichológiától muníciót kapó pedagógusoknak.
5
Mindezek miatt is nagy jelentőségű a tanárjelöltek mé diaorientációja, az ilyen szakirányú képzés és gyakorlati felkészítés. Szentendre, 2000. A szerző
6
I. A videotechnika általános értelmezése, helye az informatikai eszközrendszerben A videotechnika napjaink egyik új, sajátos ellentmondásokkal terjedő eszköze. Jelentőséggel bír a társadalmi élet minden területén. Politikai színezetű hatásai szintén fontosak. Közvetlen részesévé vált a politika tevékenységének; részt vállal a tájékoztatásban, a propagandamunkában. Ezen túlmenően helye van a közművelődésben s óriási szerepe az oktatásban.
1. A videotechnika általános felfogása „Köznapi értelemben a videót sajátosan értelmezik: vagy a képmagnetofont értik az elnevezésen, a műsorszóró televíziótól a hivatalos forgalmazástól független, szórakoztatásra használt lehetőségként, s annak központi elemeként, vagy tágabb értelemben: az események, a történések, a történeések megörökítésére alkalmas eszközegyüttesként kezelik, s ekkor is képmagnetofont, a hozzá szükséges kamerát, tv-készüléket jelent. Mindkét értelemben a videotechnikai eszközrendszer központi eleme a műsorrögzítésre, de legalábbis visszajátszásra alkalmas képmagnetofon.” (Lóth L., 1989.)
7
Technikai értelemben a videó az elektronikus képrögzítésre és visszajátszásra (vagy csak az ilyen úton rögzített képek visszajátszására) alkalmas eszköz. Már itt is el kell különítenünk a televíziózás többi – hagyományosan alkalmazott – eszközétől. Éppen ezért, a kialakult gyakorlatnak megfelelően, a hagyományosan alkalmazott, televíziózásban kialakult műsorszóró, -vevő stb. eszközöket televíziótechnikai eszköznek nevezhetjük. Az oktatás szempontjából a videotechnikai eszközök részben taneszközök (ilyenek pl. a videokazettákon tárolt, általában egy-egy tananyaghoz alkalmazott műsorok), részben audiovizuális oktatástechnikai eszközök. A A videotaneszközök többszörösen, az adott képzési céltól függően más-más tananyagnál, tantárgynál, sőt képzéstől függetlenül más funkcióval (pl. szóraköztatás) is felhasználhatók. Ez a videoeszközök rendkívüli rugalmasságát tanúsítja (Pedagógiai Kézikönyv, 1980.).
2. A videotechnika informatikai felfogása A videotechnika alkalmazása hazánkban másfél évtizede kezdődött igazában, s óriási térnyerést ért el. Hogyan kapcsolható e kérdéskör az informatikához? Az informatika foglalkozik a tudományos információk keletkezésének, gyűjtésének, tárolásának, keresésének, terjesztésének, a forrástól a felhasználóig történő eljuttatásának törvényszerűségeivel, az in-
8
formációs folyamatok ellátásához szükséges módszerekkel, eszközökkel, szervezetekkel, az információk optimális, dinamikus társadalmi hasznosításának feltételeivel. Lényegében e megfogalmazást veszi alapul – túlmutatva a számítógép-tudomány korlátain – az UNESCO is. Mindezen elemek nem képzelhetők el a társadalmi háttér nélkül. Egyfelől a tudományos-technikai forradalom eredményeként létrejött társadalmi tényezőkre gondolunk: az informatika tipikusan e forradalom terméke. A társadalom determináló szerepe egyre fokozottabban érvényesül, a termelőerők minőségi átalakulás (több más, pl. kémiai, energetikai területentúl) kiemelkedően jelentkezik az elektrotechnikában és a kibernetikában. Mind a kutatásban, mind a kutatási eredmények alkalmazásában lassan egyeduralkodó lesz az informatika. Az informatika másfelől a termelés és a társadalomirányítás nélkülözhetetlen részévé vált. A vállalati termelésben, a kereskedelemben, a pénzügyi területen, a közlekedési és távközlési, az egészségügyi rendszerekben az informatika közvetlenül alkalmazott tudománnyá vált. Az informatika – területének megfelelően – eszközrendszereket is feltételez. Ezek az eszközök sajátos hierarchiát képeznek, de közös bennük az, hogy részt vesznek az informatika központi funkciójából adódó információfeldolgozásban és –továbbításban. Az elmúlt évek fejlődési irányai azt mutatják, hogy az információval kapcsolatos valamennyi tevékenység során kiemelkedő szerepet játszik a számítástechnika és
9
a távközlési technika. Gömbös Ervin ezt úgy tekinti, mint az információ alkalmazásának egyfajta hátterét a társadalmi szükségletek kielégítésére (1984.). Külön foglalkozik e kérdéssel Szűcs Pál is, aki a számítástechnika és a videotechnika térnyeréséről szól, mint két fő, a nyolcvanas évek végére egyre összefonódóbb irányzatról (1989.). A videotechnikai eszközök egyértelműen elhelyezhetők az információkészítésben, mivel annak minden elemében nemcsak szerephez jutnak, hanem azt igen hatékonyan segítik is. Különösen fontos ez más információhordozókhoz képest, hiszen a kép- és hangrögzítés más útjai sokkal merevebbek (Lóth L., 1989.). Az információraktározást szintén végezhetjük a videotechnika segítségével is. Ez az eljárás a filmhez hasonló mértékű archiválást tesz lehetővé. A közreadás szervezete világméretekben kialakult, s a hagyományos eljárásokat alaposan kiszorította, ma már szinte kizárólag videokazettán folyik. Hazánkban is kialakult ennek rendszere, hálózata. Végül a küldés/fogadás folyamatában is fontos feladatokhoz jutnak a videotechnikai eszközök. Léteznek tervek, sőt majdnem két évtizede hazai elgondolás is született arról, hogyan lehetne pl. az iskolatelevíziós adásokat éjszakai órákban sugárzott anyagokkal s azok iskolákban történő automatikus rögzítésével hatékonyabbá tenni (Audio-vizuális Közlemények, 1984.). Mind az információfeldolgozásban játszott szerepe, mind a számítás- és távközlési technikával való összefonódása miatt tehát megállapítható, hogy
10
− a videotechnika az informatikai eszközrendszer része; − új jelentést kapott az oktatásban, képzésben; − s ilyenformán a további szakterületi felfogások (pl. az oktatástechnikai) fenntarthatók, és az elmondottakkal gazdagítva értelmezhetők. Mindezek áttekintése azért is fontos, mert hazánkban az utóbbi években már érvényesül ez a komplexitás. A videó egyidejűleg oktatástechnikai eszköz, kulturális értékek közvetítője, szórakoztatóeszköz; s még számos, részben fel sem derített területen is alkalmazható (gondoljunk pl. a kereskedelmi reklámokra stb.).
3. A mikroelektronikai fejlődés hatása a videotechnikai eszközökre A videotechnika kialakulásáról bizonyos mértékig ellentmondó adatokkal találkozunk. Az Új Magyar Lexikon 1930-ra, Angliába teszi a televíziózás kezdetét; a mai értelemben még nem beszélhet videotechnikáról, hiszen 1962-es kiadású. Az „Ötlet” c. hetilap 1930-ra, de az USA-ra hivatkozik. A Népművelési Intézet egyik kiadványa a tévé műsorszórásának kezdetét 1947-től számítja. Szűcs Pál (1989.) a videotechnika öt generációjáról beszél a következők szerint: I. generáció (1947–): élő műsor, fekete-fehér adás; II. generáció (1956–): az első fekete-fehér képmagnó megjelenése;
11
III. generáció (1973–): az első színes, olcsó, hordozható kamera; IV. generáció (1976–): a képlemezjátszó, műsorszóró műholdak, kábel tévé; V. generáció (1980-as évek): digitális videó, elektronikus otthoni központok. Ezek a fejlődési állomások a terjedés mélységét is mutatják. Szűcs Pál szerint azóta beszélhetünk a mai értelemben vett videóról, amióta a mágneses képrögzítés megjelent a technológiában.
4. A videotechnika szerepe a) A videotechnika szerepe az érzéki észlelés segítésében Az ismeretelmélet az érzéki tulajdonságok tudati tükröződését érzékelésnek, míg az adott tárgy, jelenség, folyamat egészének tükröződését észlelésnek nevezi. A kettő egymástól nem választható el. Az érzékelést az észlelési szintek irányítják; az észlelt tárgyak, jelenségek, folyamatok a maguk érzéki mivoltában, az érzékszervek útján tükröződnek vissza. Ezt a kettős folyamatot azonban az egyénnek is el kell sajátítania. Balogh Jenő (1976.) fogalmazza meg azt, hogy az érzékelés alanyai – az oktatás-képzés folyamatában is – nagy bizonytalanságot mutatnak az ábrák, képek stb. „olvasásában” s a valósághoz való – elengedhetetlen – viszonyításban.
12
