AZ OKTATÁSI ÁGAZAT HELYZETE, LEHETŐSÉGEI

AZ OKTATÁSI ÁGAZAT HELYZETE, A SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD LEHETŐSÉGEI Tényfeltáró tanulmány

A tanulmány a HU 0104-01 „Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése” c. projekt keretében készült.

Szerzők: Árok Antal SZEF (közoktatás) Mayer György ÉSZT (felsőoktatás)

2

BEVEZETÉS Az oktatási ágazat főbb jellemzői Az oktatás a magyarországi közszféra legnagyobb ágazata. A munkavállalók számát tekintve a versenyszférában sincs nagyobb ágazat. Magában foglalja az alábbi TEÁOR-számmal jelzett területeket: 80.11 Alapfokú oktatás 80.12 Óvodai nevelés és iskolaelőkészítés 80.2 Középfokú oktatás, benne a szakképzéssel 80.3 Felsőfokú oktatás 80.4 Felnőtt- és egyéb oktatás 85.31 Szociális ellátás területéről a gyermekotthonok, gyermek-és ifjúságvédelem 70.20 Diákotthoni, kollégiumi ellátás E területek központi irányításával kapcsolatos feladatait jórészt az Oktatási Minisztérium (1998 előtt Művelődési és Közoktatási Minisztérium) látja el. A gyermek- és ifjúságvédelem területén a Szociális és Családügyi Minisztérium az illetékes. 1998 előtt a szakképzés – melyet tanulmányunkban a közoktatás részeként mutatunk be – a Munkaügyi Minisztérium felügyeletével dolgozott. Korábban a felsőoktatási intézmények irányítása sem volt egységes. Az agrár- és orvosegészségügyi felsőoktatási intézmények az adott szaktárcához tartoztak. Jelenleg valamennyi intézmény az Oktatási Minisztérium szakmai felügyeletével működik. Amíg az elmúlt időszakban az ágazat szakmai irányítása egységesült, a jogi szabályozás differenciálódott. Korábban ugyanis egységes oktatási törvény szabályozta e területet. 1993ban azonban önálló törvényeket alkotott az Országgyűlés: 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről (Szt.) 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról (Kt.) 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról (Ft.) 1997. évi XXI. törvény a gyermekek védelméről A kilencvenes évek elején az oktatási ágazat munkajogi szabályozása is differenciálódott. A korábban egységes munkajogot a közszférában, az állami, önkormányzati szervezetek által fenntartott intézményekben, a munkáltató jellegéhez és a közfeladatot ellátó munkavállalás sajátosságaihoz igazított munkajogi szabályok váltották fel: 1992. évi XXII. törvény a Munka törvénykönyvéről (Mt.) 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról (Kjt.) Majd ezt követően az egyes ágazatok, alágazatok sajátosságait figyelembe vevő végrehajtási rendeletek is megszülettek. A 138/1992. (X. 8.) Kormányrendelet a közoktatásra, a 15/1992. (XI. 12.) OM rendelet és a 33/2000. (XII. 26.) OM rendelet a felsőoktatásra, a 257/2000. (XII. 26.) Kormányrendelet pedig a gyermek- és ifjúságvédelemre vonatkozik. Az oktatási ágazat munkavállalóinak zöme (95%-a) a Kjt. hatálya alá tartozó közalkalmazott, tehát államiönkormányzati intézményben dolgozik. Az egyházi és alapítványi intézmények alkalmazottai az Mt. hatálya alá tartoznak. A Kjt. azonban nem fogja át a közalkalmazotti jogviszony valamennyi kérdését, hanem csak azokat az előírásokat tartalmazza, melyek e jogviszony jellegéből következően az Mt. szabályaitól eltérő megoldásokat igényelnek. Ezért a Munka törvénykönyve előírásait – általában – a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazni kell. Ráadásul a szakmai törvények is tartalmaznak a pedagógus, oktatói jogviszonyt, valamint a társadalmi párbeszédet is érintő kérdéseket. Ez a sokrétű és helyenként nehezen áttekinthető munkajogi szabályozás a közoktatásban és a felsőoktatásban egyaránt megnehezíti a jogalkalmazást, mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára, sőt, időnként az érdekegyeztetésben is zavart kelt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a közoktatásban az 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról is számos munkáltatói jellegű feladatkört, lehetőséget szabályoz, korlátoz (pl. a kollektív szerződés finanszírozási feltételeit).

3

A közoktatás és a felsőoktatás főbb adatai a fenntartók szerint (2000) Fenntartó központi (állami) ktsgv. egyházi alapítványi, egyéb ped ped ped intézm. tanulók intézm. tanulók intézm. tanulók okt./kut. okt./kut. okt./kut.

önkormányzati

Megnevezés intézm.

tanulók

ped.

Óvoda

4.364

350.454

29.878

33

2.940

324

74

5.230

459

172

7.080

748

Általános iskola

3.401

896.631

77.068

31

12.757

1.216

177

42.270

3.479

87

8.943

1.066

Szak- és szakmunkásképző

405

114.503

7.814

10

764

119

16

2.289

191

45

5.207

228

Középiskola

808

332.134

27.099

37

11.247

1.421

87

21.523

2.365

122

21.675

1.432

Felsőoktatás

–

–

–

30 169.130

15.353

26

10.227

750

9

7.582

450

8.978 1.693.722 141.859

141 196.838

18.433

380

81.539

7.244

435

50.487

3.924

Összesen

Forrás: KSH, OM

A közoktatásban dolgozó főállású pedagógusok létszáma: 154.907 fő Egyetemi, főiskolai oktatók létszáma: 16.553 fő Technikai és adminisztratív alkalmazottak létszáma a közoktatásban: 92.293 fő a felsőoktatásban: 36.860 fő Az oktatási ágazat összes alkalmazottainak száma: 300.623 fő A számadatok jól demonstrálják az oktatási ágazat jelentőségét. Több mint háromszázezer munkavállaló dolgozik, és mintegy kétmillió gyermek, illetve fiatal tanul a magyarországi nevelés-oktatási intézményekben. Tehát – a szülőket nem számítva – majdnem minden negyedik magyar állampolgár közvetlenül érintett az oktatás által. Az ágazatban 9.869 közoktatási és 65 felsőoktatási intézmény működik. A közoktatási intézmények döntő többsége (91%-a) önkormányzati tulajdonban, illetve fenntartásban működik. A központi költségvetési intézmények aránya 1,1%, az egyháziaké 3,6%, az alapítványi és egyéb közoktatási intézményeké pedig 4,3%. A foglalkoztatottak aránya is hasonló módon oszlik meg. Az egyetemek, főiskolák esetében eltérő arányokkal találkozunk: 46% a központi költségvetési (állami), 40% egyházi, 14% pedig alapítványi és egyéb fenntartású intézmény. A foglalkoztatottak esetében ettől jelentősen eltérnek az arányok: 76% állami, 16% egyházi, 8% alapítványi felsőoktatási intézményben dolgozik. Mindez azt jelzi, hogy a legnagyobb egyetemek, a legtöbb alkalmazottal és hallgatóval működő intézmények állami fenntartásúak. Külföldi, nemzetközi érdekeltségű intézmények száma a közoktatásban elenyésző. Néhány alapítványi fenntartású általános és középiskola sorolható ebbe a kategóriába. A felsőoktatás területén három intézmény fenntartásában van külföldi érdekeltség. Az oktatási ágazatban – jellemzően a magyar szakszervezeti pluralizmusra – több mint harminc szakszervezet (munkavállalói szervezet) működik. Legalábbis a legutóbbi (1998. évi) közalkalmazotti tanácsi választásokon ennyi munkavállalói érdekvédelmi szervezet állított jelöltet. Országos reprezentativitást (legalább 10%-os támogatást) azonban csak néhány szakszervezet szerzett. A közoktatásban a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a szavazatok 52,54%-át szerezte meg. A többi az öt százalékot sem érte el. A felsőoktatásban a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) a szavazatok 45,4%-át szerezte meg, az Orvosegyetemek Szakszervezeteinek Szövetsége (OSZSZ) pedig 31,3%-os támogatást kapott. A többi 10% alatt maradt. (Az ágazatban jelenlévő szakszervezetek részletes jellemzését alágazatok szerint lásd a Munkaügyi kapcsolatok szereplői fejezetben.) Valódi munkaadói szervezetek sem a köz-, sem a felsőoktatásban nincsenek. Az oktatási ágazat két alágazata a közoktatás és a felsőoktatás intézményi struktúráját, fenntartását, finanszírozását, érdekegyeztetési rendszerét tekintve is jelentősen különbözik. Ezért a két területet külön-külön mutatjuk be, a közoktatásban szerepeltetve a szakképzést is.

4

KÖZOKTATÁS 1. Az ágazat jellege, struktúrája 1.1. Intézményrendszer, létszámok, arányok A közoktatási alágazathoz tartozó intézmények az óvodák, az általános iskolák, a szak- és szakmunkásképző iskolák, a középiskolák és a gyógypedagógiai intézmények. E területhez tartozik természetesen a nevelőotthoni, gyermek- és ifjúságvédelmi, diákotthoni, kollégiumi intézményhálózat is. Ez utóbbiak adatai az életkornak, illetve az oktatás-nevelés jellegének megfelelő intézménytípushoz sorolódnak. Az alágazat munkavállalóinak jelenlegi összlétszáma 247.200 fő. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 63,7%. A magyar közoktatásban dolgozó pedagógusok létszáma a XX. század utolsó évtizedében 166.042-ről (1990/91-es tanév) 162.149-re (1999/2000-es tanév), 2,3%-kal csökkent. Ugyanebben az időszakban a tanulólétszám 9,6%-kal, 2.075.030-ról 1.875.100-ra csökkent. Miközben az óvodában az egy pedagógusra jutó óvodás nem változott (11,6), az általános iskolában az egy pedagógusra jutó tanulók száma 12,5-ről 11,6-ra, a középiskolában pedig 12,7-ről 12,0-ra csökkent. A csoportlétszámok alakulásánál is hasonló a helyzet. Az óvodai csoportok létszáma alig változott (24,4-23,8). Az általános iskolákban és a szakképzésben közel 2 fővel, középiskolákban 3 fővel csökkentek az osztálylétszámok. A gyógypedagógiai intézményekben viszont 11,3-ról 11,7-re növekedtek. E változások pénzügyi szempontból rontották a magyar közoktatás helyzetét, hiszen az egy tanulóra vetített költség a kisebb csoportlétszámok, valamint a tanuló-pedagógus arány változása miatt nagyobb lett. A magyarországi település- és intézményhálózat, a nagy számban található kistelepülések és kisiskolák, az intenzív oktatási módszerek által igényelt csoportbontások is mind-mind a pénzügyileg "kedvező" arányok kialakulása ellen hatnak. Tehát a tanulólétszám csökkenése nemcsak társadalmi, demográfiai összefüggései miatt jelentett problémát, hanem oktatásfinanszírozási szempontból is. A központi költségvetési forrásokat ugyanis gyermeklétszám (fejkvóta) alapján kapják meg az iskolafenntartók. Ezért a kilencvenes években nemcsak az infláció, a szakmai szempontokat mellőző költségvetési döntések, hanem a tanulólétszám csökkenése, majd alacsony szinten való stagnálása is jelentős forrásokat vont ki a közoktatásból. Így a létszámváltozások következtében lehetséges pedagógiai, szakmai előnyök nem vagy alig érvényesülhettek. Pedagóguslétszám (fő- és részfoglalkozásúak), képesítés Intézmény/ped. képesítés Óvodában felsőf. képesítéssel középfokú képesítéssel képesítés nélkül Általános iskolában tanítói képesítés tanári képesítés képesítés nélkül Szak- és szakmunkásképző iskolában pedagógiai képesítéssel szakoktató ped. kép. szakokt.ped. kép. nélkül Középiskolában középisk. tanári kép. Gyógypedagógiai intézményben gyógypedagógiai kép.

1990 33.635 25.668 6.324 1.643 90.511 35.521 52.461 2.529 12.831

% 20,3 76,3 18,8 4,9 54,5 39,2 58,0 2,8 7,7

2000 31.409 29.403 1.434 572 82.829 36.101 44.596 2.132 8.350

% 19,4 93,6 4,6 1,8 51,1 43,6 53,8 2,6 5,1

4.243 4.771 3.817 22.902 16.526 6.163

33,1 37,2 29,7 13,8 72,2 3,7

3.631 3.226 1.493 32.317 22.459 7.244

43,5 38,6 17,9 19,9 69,5 4,5

3.948

64,1

4.230

58,4

5 Összes pedagógus

166.042

100,0

162.149

100,0

Forrás: KSH

Megnevezés Óvodás gyermek Alapfokú oktatásban tanuló Szak- és szakmunkásképző Középfokú oktatásban tanuló Gyógypedagógiai intézmény Összesen

Intézmény Óvoda Ált. isk. Szak- és szakmunk.isk. Középiskola Gyógyped. intézmény

Tanulói létszám (ezer fő) 1990 % 392 18,9 1.167 56,2 222 10,7 292 14,1 39 1,9 2.075 100,0 Pedagógusok, tanulók, osztályok Tanuló/pedagógus 1990 2000 11,6 11,6 12,5 11,6 17,3 14,0 12,7 12,0 6,4 6,2

2000 365.7 960.6 117.0 386.6 45.2 1.875.1

% 19,5 51,2 6,2 20,6 2,5 100,0

Csoportlétszám 1990 2000 24,4 23,8 23,2 21,4 29,1 27,3 30,9 28,1 11,3 11,7

Forrás: KSH

Az ezredfordulón a hazai pedagógusok egyötöde óvodában, több mint fele általános iskolában, közel egyötöde középiskolában dolgozik. A kilencvenes években csökkent az óvodában, az általános iskolában és a szak- és szakmunkásképző iskolában foglalkoztatott pedagógusok száma és aránya is. Nőtt a gyógypedagógiai intézményekben, de különösen középiskolákban (9415 fővel, 13,8%-ról 19,9%-ra) dolgozó pedagógusok száma, illetve aránya. Mindezek nemcsak a gyermeklétszám-változásokkal, hanem az iskolaszerkezet átalakulásával, elsősorban a középfokú oktatás expanziójával függnek össze. Hiszen a gyermek- (tanulói) létszám csökkenése elsősorban az óvodát és az általános iskolát érintette. A demográfiai hullám (a hetvenes években született ún. második Ratkó-nemzedék) ugyan már a kilencvenes évek második felére a középiskolát is elhagyta, ám itt jelentős létszámcsökkenés nem következett be, mert időközben 40%-ról 60%-ra nőtt a középiskolai tanulók aránya a 14-17 éves népességből. Az arányeltolódás részbeni "forrása" a szakiskolák és szakmunkásképző iskolák leépülése, illetve szakközépiskolává alakulása. 1.2. Képzettség, foglalkoztatás, férfiak–nők aránya Az elmúlt évtizedben a magyar óvodapedagógusok körében jelentősen növekedett a felsőfokú képesítéssel rendelkezők aránya. (Lásd az előző oldali ábrát.) Amíg a kilencvenes évek elején 76,3% volt a diplomás óvónők aránya, most 93,6%, miközben a képesítés nélküliek aránya 4,9%-ról 1,8%-ra csökkent. Ők, valamint az 4,6 százaléknyi középfokú végzettségű óvónő jelentős része munkája mellett felsőfokú tanulmányokat folytat. Az általános iskolában változott a tanítók-tanárok aránya, azaz a pedagóguslétszám csökkenése nagyobb mértékű volt a tanárok, mint a tanítók körében. Változatlanul 2% fölött van a képesítés nélküliek aránya. (Nyilván olyan kollégákról van szó, akik már megkezdték tanulmányaikat valamelyik pedagógusképző intézményben, de még nem fejezték be.) A szak- és szakmunkásképző iskolákban csökkent, de még mindig magas (17,9%) a pedagógusképesítéssel nem rendelkező szakoktató. A középfokú oktatás expanziójával összefüggő változások következtek be a középiskolákban. Egy évtized alatt 41%-kal nőtt a középiskolákban tanító pedagógusok száma, miközben a középiskolai tanári képesítéssel rendelkezők aránya 72,2%-ról 69,5%-ra csökkent. Az okok közé sorolhatjuk a 6 és 8 osztályos gimnáziumok megjelenését, általános iskolák és szakmunkásképzők középiskolává

6 fejlesztését éppúgy, mint a pedagóguspálya elhagyását, illetve el nem kezdését. Az egyetemet végzett pedagógusok képesek ugyanis a leginkább a jobb kereseti lehetőségeket biztosító versenyágazatokban elhelyezkedni. Több ezer pedagógus dolgozik biztosítási területen, idegenforgalomban, kutatási területen, vám- és adóhivatalokban. Informatika, idegen nyelv, matematika, fizika, kémia, biológia szakos tanárok gyarapítják a pályaelhagyók táborát. A közoktatás nem pedagógus alkalmazottainak közel kétharmada betanított, illetve szakmunkát végez (takarító, karbantartó, óvodai dajka stb.). Egyharmad részük (30.840 fő) adminisztratív, ügyviteli alkalmazott. Ez utóbbiak többsége középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. A regisztrált pedagógus-munkanélküliek számának alakulása 7000

6386 6015

5820

6000

5445 5102

4000

4200

4317

2001. aug.

4715

4640

2000. aug.

5000

3391

3000 2250 2000 1000

612

1999. aug.

1998. aug.

1997. aug.

1996. aug.

1995. aug.

1994. aug.

1993. aug.

1992. aug.

1991. aug.

1990. aug.

0

Forrás: PSZ

A magyar pedagógustársadalmat a munkanélküliség nem gyötörte meg. Miközben a kilencvenes évek első felében a munkanélküliségi ráta nemzetgazdasági átlagban tartósan 10% fölött volt, a közoktatásban a nyilvántartott munkanélküli pedagógusok aránya a „csúcsok” idején (1995-ben és 1999-ben) is 4% alatt maradt. Az évtized során a hazai nevelési-oktatási intézményekben a tanulólétszám (gyermek) közel 10%-kal csökkent, a pedagóguslétszám csupán 2,5%-kal lett kevesebb. A munkahelyek megőrzése, a munkanélküliség alacsony szinten tartásában jelentős szerepet játszott a PSZ országos, helyi és területi érdekvédelmi tevékenysége, akciói. Hiszen a kötelező óraszámok és a tanulócsoport-létszámok emelésének kormányzati szándéka eredetileg jóval nagyobb volt. Mindez együttesen 20-25 ezer pedagógust tett volna feleslegessé. A PSZ által szervezett 1995. novemberi „százezres” tüntetés és a decemberi egynapos sztrájk hatása ennek megakadályozása volt. Sajnálatos, hogy keresetek reálértékének jelentős csökkenését ezzel sem tudtuk megállítani. Jelentősebb arányú a létszámcsökkenés viszont a nem pedagógus (elsősorban technikai) alkalmazottak körében. Évente 4-8%-kal kevesebb technikai közalkalmazott segíti a nevelési-

7 oktatási intézményekben folyó munkát. Ezek a változások jelentős részben az ilyen alkalmazottaknak a közszférából a vállalkozási szférába való átcsoportosításával függnek össze. Egyre több intézmény nem saját alkalmazottal végezteti el ezeket a feladatokat (takarítás, karbantartás stb.), hanem külső cégekkel, önkormányzati jellegű vállalkozásokkal. A nevelési-oktatási intézmények pénzügyeinek vitelét egyre több városban ún. kiskincstárak végzik. A bérszámfejtés feladatait pedig a megyei (fővárosi) TÁH-ok (Területi Államháztartási Hivatalok). A pedagóguspálya elnőiesedése szorosan összefügg a társadalmi-gazdasági megbecsültséggel, a pálya által nyújtott megélhetési lehetőségekkel. Ez a folyamat a XX. század utolsó harmadában felgyorsult, és ma is intenzíven tart. Az óvodapedagógusok hagyományosan szinte kizárólag nők. Az általános iskola alsó tagozatából és a napköziből szinte eltűntek a férfiak. A felső tagozatban oktatók 80%-a, a gimnáziumi pedagógusoknak pedig kétharmada nő. Már a korábban férfiak uralta szakképző iskolákban is többségben vannak a nők. Ezt az aránytorzulást, amelynek következményei végső soron az oktató-nevelő munkára is negatív hatást gyakorolnak, tovább erősítette a nők nyugdíjkorhatárának egalizálása. Félreértés ne essék: a nők legalább olyan jó pedagógusok, mint a férfiak. A hatékony oktató-nevelő munka azonban mindkét nem arányos jelenlétét, hatását igényelné. A nemzetközi összehasonlító adatok is azt mutatják, hogy a magyar közoktatásban kialakult arányok általában nem jellemzőek a világ fejlettebb térségeiben.

Intézménytípus Óvoda Általános iskola alsó tagozat napközi felső tagozat Gimnázium Szakképző iskola, vegyes középiskola

A nők aránya a magyarországi pedagógusok között A nők aránya (%) 1970 1999 100 100 85 76 69 54 48

95,4 91,8 80,8 67,5 66,5

Forrás: PSZ

1.3. A közoktatás finanszírozása A jelenlegi finanszírozási rendszer 1989/90-ben alakult ki, s azóta strukturálisan nem változott. Gyakorlatilag az államháztartás folyamatosan hirdetett reformja a közoktatási feladatok finanszírozási rendszerét nem érintette. Pedig számtalan probléma halmozódott fel, amelyek változtatást sürgetnek. A nevelési-oktatási intézmények működési (bér- és dologi) költségének nagyobbik hányadát – átlagosan mintegy 60-80%-át – az állami (központi) költségvetés fedezi. Ez jórészt gyermek(tanuló-) létszámalapú, normatív támogatás formájában jut el valamennyi intézményfenntartóhoz. Mindezt saját forrásaikból egészítik ki az önkormányzatok, egyházak, alapítványok. Ezen kívül az egyházi fenntartók és kistelepülések kiegészítő költségvetési forrásokat is kapnak. (Lásd 1. sz. melléklet.) A gyermeklétszám-alapú kettős finanszírozási rendszer számtalan problémát hordoz. Egyrészt a csökkenő létszámok miatt folyamatos tőkekivonást eredményez a közoktatásból. Másrészt a központi költségvetési normatívák emelkedése nem eredményezi feltétlenül a nagyobb oktatási ráfordítást. A növekvő állami normatíva mellett ugyanis folyamatosan kisebb az önkormányzati ráfordítás, amelynek egyik alapvető oka a települések többségének csökkenő arányú saját bevétele, a szűkülő nem oktatási célú központi költségvetési támogatása, valamint az alátervezett infláció miatti veszteség. Ezért saját forrásaikat egyre inkább

8 kivonják az oktatásból. Adott esetben az oktatási normatíva egy részét is más célra használják. Így a központi normatívák hiába emelkedtek az átlagnál nagyobb mértékben, az intézmények költségvetésének növekedése nem vagy alig tartott lépést az inflációval. Tehát elégtelen a jelenlegi garancia, rossz a finanszírozási rendszer, de új helyzetet csak az önkormányzati és az államháztartási törvény változtatásával lehet létrehozni. Az oktatásfinanszírozásnak egyre súlyosbodó gondja a tárgyi feltételek folyamatos romlása is. A nevelési-oktatási intézmények többségében reálértékét tekintve évek óta nem növekedtek, sőt, csökkentek a dologi kiadásokra fordítható összegek. Pedig a kormányprogram határozott ígéretet tett arra, hogy az önkormányzatokkal együttműködve gondoskodik a közoktatás feltételeinek javításáról. Az erre vonatkozó jogszabályok ugyan e ciklus végére elkészültek, ám a szükséges források továbbra sem állnak rendelkezésre. Az új taneszközjegyzék előírásának bevezetését például az eredetileg kitűzött 2001-től elhalasztották. Az elmúlt időszak jellemző folyamata az is, hogy a GDP egyre kisebb aránya kerül újraelosztásra, s ezáltal az állam a megtermelt jövedelmek egyre kisebb hányadát fordítja közkiadásokra (oktatásra, egészségügyre stb.). 2000-ben a GDP 42%-a, 2002-ben csupán 37,9%-a jut az államháztartásba és osztják újra. Miközben az EU-átlag 46%! Ezért lehetséges, hogy az oktatási ágazat államháztartáson belül ugyan „javítja” pozícióit (pl. az egészségügyhöz képest), miközben az egyre eredményesebb gazdaság az oktatásra relatíve egyre kevesebbet fordít, azaz a GDP egyre kisebb hányada jut erre a „stratégiai” területre. Mindez azt eredményezi, hogy a költségvetés (központi és önkormányzati együtt) közoktatási kiadásai csökkentek. Ennek a GDP-hez viszonyított aránya 1994-ben 5% volt, a legutóbbi időszakban viszont csak 3,6-3,8% közötti értéket mutatott. Tetézi a gondokat, hogy az önkormányzati nevelési-oktatási intézményeket befogadó 13.700 épület kétötöde 55 évnél idősebb, további kétötöde 20-54 éves, csak alig több mint 17%-a 20 évnél fiatalabb. Az iskolaépületek 40%-a részleges, 7%-a teljes felújítással további használatra megfelelővé tehető. Mindebből az következik, hogy iskoláink nagyobbik hányada nem felel meg a XXI. Az újraelosztás aránya a GDP százalékában, illetve annak összetétele (1992-2002)

70

Egyéb Államadósság Közlek. és távközl. Társ.bizt., jóléti szolg.

60

Egészségügy 11

10.4

5.7

4.8

Oktatás (köz- és felsőoktatás) 10.9

Részarány a GDP-ből (%)

Honvéd., közbizt. Közig. és ált. köz. szolg.

50

2

2

40

8.9 7.2 3.2

7.7

21.8

7.2

10.3

1.9

20.9

9.4 7.1 7.4

9.7 9.2

30

7.1

2.2

2.1

7.9 2.2

7.5 2.2

6.4 2.1

20.1 17.4 20

14.7

15.2

4.5

2.2

14.9

14.7

13.9

13.5

4.6

4.4

4.4

4.1

3.9

4.7

4.8

4.7

4.6

4.5

4.4

2.7

2.7

2.8

2.7

2.7

5.1 6.2

6.3 3.7

4.5

2.2

5.2 5.2

10

15.5

5

7

4.4

4.2

5.2

4.8

6.2 6.2 3.1

4.5

4.2

2.4

2.9

3.6

2.8

2.7

3.2

3.6

3.4

3.1

3.2

3.1

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

0

2.5

Forrás: Miniszterelnöki Hivatal, PSZ

9 században elvárt (szükséges) korszerű oktatási követelményeknek. Napjainkban a magyar közoktatásnak az alacsony bérszínvonal mellett ez az egyik legnagyobb gondja, amely negatívan hat a szakmai munka színvonalára is. Ezek gyors felszámolása az EU támogatása nélkül reménytelennek látszik. Ezért a magyar közoktatás az EU-csatlakozástól elsősorban e téren remél segítséget. Kulcsfontosságú ennek előkészítése, a fogadókészség feltételeinek kialakítása. Az EU oktatást támogató programjai egyre jelentősebb fejlesztő erőt jelenthetnek a magyar oktatásügy számára. Ezekkel a lehetőségekkel ma még azonban nagyon kevés intézmény képes élni. 1.4. Bérek, keresetek a közoktatásban Az elmúlt másfél évtizedben a diplomások között nagymértékben megnőtt a versenyszektorban foglalkoztatottak kereseti előnye a költségvetés alkalmazottaihoz viszonyítva (különösen a közoktatás és az egészségügy viszonylatában). Azaz a pedagógusok korábbi kereseti pozíciója rendkívüli mértékben leértékelődött a versenyszféra diplomásaihoz képest. Egy középiskolai tanár és egy közgazdász alkalmazott keresete 1989-ben nagyjából azonos volt. Napjainkban a tanár keresete csupán 40%-a a közgazdászénak. Megélhetési, gazdasági szempontból tehát egyre kevésbé hatékony cselekvés az oktató-nevelőmunka. E folyamat révén jelentősen megnőtt a versenyszféra munkaerő-elszívó ereje, amely elsősorban a fiatal, pályakezdő férfi pedagógusokat érintett. (Lásd elnőiesedés.) Ilyen szelektív hatás egyre inkább megnyilvánul a tanár szakokra való jelentkezés esetében is. Mindezt jól mutatják a nemzetgazdaságon belüli kereseti arányok. Az oktatási ágazat bruttó átlagkeresete hosszú ideje nem éri el a nemzetgazdasági átlagot, és az ágazatok sorrendjében a 8-10. hely között ingázik. (Lásd túloldali ábrák.) Miközben ebben az ágazatban legmagasabb a diplomások aránya. A legutóbbi átlagkereset-adatok azt mutatják, hogy a pedagógusbér-felzárkóztatás terén az elmúlt időszakban kétségtelenül érzékelhető lépésekre került sor. Különösen a 2001. szeptember 1-től hatályba lépő 1,43-as pedagógus szakmai szorzó idézett elő kedvező változást, amelyért más közalkalmazotti rétegek esetleg „irigykedhetnek” is. (Olykor hallani ilyen véleményeket.) Ám mindezzel egyáltalán nem lehetünk elégedettek, mert 2002-ben az optimista OM-előrejelzés szerint is alig 12%-kal fogja meghaladni a pedagógus-átlagkereset az országos átlagot a remélt 25% helyett. Ez a kilencvenes évek negatív folyamatait követően ugyan szépen mutat, ám nem több, mint az 1989/90. évi bérarány helyreállítása. Ekkor voltak ugyanis a pedagógusbérek ennyivel magasabbak a nemzetgazdasági átlagnál. Reális becslések szerint azonban ez a szerény 12%-os plusz sem teljesül 2002-re. Hiszen a prognosztizáltnál magasabb infláció és a versenyszféra autonóm alkalmazkodása ehhez azt eredményezi, hogy a nemzetgazdasági átlag a jelzettnél nagyobb mértékben növekszik. Tehát lehetséges, hogy a pedagógus-átlagkereset 2002-ben a nemzetgazdasági átlagnál csupán 6-7%-kal A pedagóguskeresetek, nemzetgazdasági átlag, GDP (1998-2002) Kereset Pedagógus bruttó kereset Ft/hó inflációs bérkiegészítés Összesen Nemzetgazdasági bruttó átlagkereset Ft/hó Pedagógus-átlagkereset a nemzetgazdasági átlag %-ában A szellemi foglalkozásúak bruttó átlagkeresete Ft/hó Pedagógus-átlagkereset a szellemi foglalkozásnak %-ában Egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 1/12 része (Ft/hó) Pedagógus-átlagkereset a GDP százalékában

*Becsült adatok.

1998. év 63.890 67.764

1999. év 75.647 77.187

2000. év 83.229 2.414 85.643 87.645

2001. év 96.550 100.571

2002. év* 117.610 110.100

94,3

98,0

97,7

96,0

106,8

92.711 68,9

106.824 70,8

121.779 68,3

138.425 69,7

150.500 78,1

83.083

94.333

107.083

112.437

118.059

76,9

80,2

79,9

85,9

99,6

Forrás: OM, PSZ

10

Az alkalmazásban állók egy főre jutó bruttó keresetének alakulása az egyes ágakban a nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva – 1999-2001 214.2 218.4 209.6

250 A nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva 1999-ben

92.2 89.7 87.8 76.6 78 75.8

L

92.4 80.2 92.5

K

64.9 64.3 66.5

69.3 68 69.7

73.5 73.9 77.5

100

120.3 114 122.2

114.3 112.8 111.4

86.7 89.8 88.5

98.9 102 99.2

124 125.9 124.3

150

115.8 114.7 118.1

A nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva 2001-ben

135.4 136.5 132.8

200

OKTATÁS

A nemzetgazdasági átlaghoz viszonyítva 2000-ben

50

0 A, B

C

D

E

F

G

H

I

J

M

N

O

A havi bruttó átlagkeresetek listája a magyar nemzetgazdaságban (2000-2001) Nemzetgazdasági ág megnevezése A,B Mezőgazdaság, halászat C Bányászat D Feldolgozóipar E Vill. energia, gáz-, hő- vízellátás F Építőipar G Kereskedelem, javítás H Szálláshely-szolg., vendéglátás I Szállítás, rakt., posta, távközlés J Pénzügyi tevékenység K Ingatlanügyi, gazd. szolgáltatás L Közigazg., védelem, kötelező TB M Oktatás (közoktatás)* N Egészségügyi és szociális ellátás O Egyéb közösségi, személyi szolg. Nemzetgazdaság összesen jele

Átlagkereset Ft/fő 2000 57 688 107 120 86 767 116 256 62 973 76 461 54 759 95 994 185 847 97 655 97 038

Átlagkereset Ft/fő 2001 70 119 125 101 99 777 133 554 77 985 89 152 66 917 112 080 210 805 118 797 122 920

83 229 68 230 40 521 96 550 92 996 46 380

66 426 76 380 85 107

76 268 88 378 100 571

* Az oktatás sorában a közoktatás pedagógus és a nem pedagógus kereseti adatai külön szerepelnek.

Átlagkeresetek aránya és sorrendje 2000 2001 0,680 13. 0,697 13. 1,259 3. 10243 3. 1,020 7. 0,992 7. 1,365 2. 1,328 2. 0,739 12. 0,775 11. 0,898 8. 0,885 9. 0,643 14. 0,665 14. 1,128 6. 1,114 6. 2,184 1. 2,096 1. 1,147 4. 1,181 5. 1,140 5. 1,222 4. 0,802 10. 0,925 8. 0,780 11. 0,758 12. 0,877 9. 0,878 10. 1,000 1,000

Forrás: KSH, OM, PSZ

lesz több. Amennyiben a pedagóguskereseteket a diplomások átlagkeresetéhez viszonyítjuk, még rosszabb a kép. Az egész évben ható bérintézkedés ellenére 2002-ben sem éri el annak 80%-át. Természetesen a pedagógusbéreknek a GDP-hez való viszonyítása sem ad jobb képet. Bár kétségtelen, hogy ezek a viszonyszámok is azt jelzik, hogy a felzárkóztatás érzékelhető

11 lépései regisztrálhatók lesznek 2001-2002-ben. Ennek következtében a pedagógus-átlagkereset 2002-ben már megközelíti az egy főre jutó GDP-t (1998-ban 76,9% → 2002-ben 99,6%), de hol vagyunk még az EU átlagos 140-150%-os értékétől? Ami természetesen csupán aránybeli felzárkózás lenne Európa fejlettebb feléhez, hiszen ez nem a keresetek tényleges vásárlóértékét, hanem a nemzetgazdaságon belül elfoglalt helyét, a társadalom értékítéletét mutatja. A kétéves költségvetés elfogadásával párhuzamosan a kormány felhagyott a keresetemelkedési megállapodások évtizedes gyakorlatával. Nem az átlagos keresetnövekedésről való megállapodással, hanem a legkisebb kereset (minimálbér) radikális emelésével akarta följebb vinni a nemzetközi összehasonlításban is alacsony hazai keresetszínvonalat. A minimálbér ilyen nagyságú emelése (25.500,- Ft-ról 40.000, majd 50.000,- Ftra) önmagában helyeselhető döntés, és a szakszervezetek a mértékét nem kifogásolták. Ugyanakkor elfogadhatatlan számunkra az a tény, hogy a kormány nem vállalta a közszférában szerintünk megkerülhetetlen munkáltatói szerepét. Azzal hogy az illetménytábla értékeit nem korrigálta megfelelően a minimálbér emelésével egy időben, a tábla egyébként sem jó belső arányai felborultak, és a 140 bérpont illetménytételeinek közel fele minimálbérértékű lett. Ez két komoly feszültségpontot eredményezett a közoktatásban. Az egyik az, hogy a pályakezdő pedagógusok induló keresete alig volt több, mint a minimálbér. Ezen átütő módon a szeptemberi szorzóemelés sem változtatott. A másik, és ma – az általános mérték mellett –, ez a legnagyobb gond a közalkalmazotti területen, hogy a technikai-adminisztratív kollégáink részére gyakorlatilag megszűnt az illetmény-előmeneteli rendszer. Az illetménytáblában jelenleg vannak olyan fizetési osztályok, ahol a teljes életpálya ígérete kereseti szempontból a minimálbér. Ez a tény az előmenetel tekintetében az érintettek számára gyakorlatilag használhatatlanná tette az illetmény-előmeneteli rendszert, mert sem a szolgálati idő növekedése, sem a képzettségi szint változása nem eredményez keresetnövekedést. A szakszervezetek törekvései – többek között a PSZ által kezdeményezett aláírásgyűjtés, országos népi kezdeményezés – arra irányulnak, hogy a feszültségek oldódjanak, és a közalkalmazotti előmeneteli rendszer igazodjék a minimálbérhez, és érvényesüljön a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való alkotmányos jog. 2. Munkaügyi kapcsolatok szereplői a közoktatási alágazatban 2.1. A közoktatásban működő szakszervezetek Magyarországon az 1980-as évek végétől kibontakozó, s a kilencvenes években kiteljesedő extrém szakszervezeti pluralizmus „végterméke” az egymással rivalizáló, legfeljebb csak szűk körben reprezentatív szakszervezetek sokasága lett. E folyamat oktatási ágazatban, azon belül különösen a közoktatásban is lezajlott: ebben az alágazatban ma is több mint 30, kisebbnagyobb szakszervezet működik a megszületését 1918-ra datáló Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) mellett. Ám országos reprezentativitást (legalább 10%-os támogatást) a PSZ-en kívül egyik sem tudott szerezni sem az 1993., sem az 1995. évi, sem a legutóbbi (1998) közalkalmazotti tanácsi (KT) választáson. (Lásd 2. sz. melléklet.) A rivalizálást, a szakszervezetek szembeállását még inkább fokozta az 1991-ben elfogadott szakszervezeti vagyon megosztására vonatkozó törvény, amelynek politikai hátsó szándéka egyértelműen a hagyományos szakszervezetek anyagi bázisának gyengítése, a mesterséges konfliktuskeltés volt. (E törvény szerint az 1991-ben bevallott szakszervezeti ingatlan- és pénzvagyont az 1995. évi üzemi és közalkalmazotti tanácsi választások eredménye alapján kellett megosztani.) Az oktatási ágazatban csak hosszú egyezkedések, pereskedések után 2000-ben került sor a vagyontárgyak megosztására. Mindennek természetes következménye volt, hogy a kilencvenes években nem, vagy alig volt érdemi együttműködés az alágazatban működő szakszervezetek között. Az egymáshoz való közeledés folyamata csak az ezredforduló táján kezdődött el.

12 A XX. század utolsó évtizedében végbement társadalmi-gazdasági változásokhoz a hazai szakszervezetek alig voltak képesek alkalmazkodni. A bizalmi válság, a szakszervezeti pluralizmus tobzódása, a vagyonviták, az általánossá váló szakszervezet-ellenesség, s nem utolsó sorban a társadalom mélyülő megosztottsága, a szolidaritás gyengülése, a közösségek felbomlása, a felszínes és alkalmi érdekkapcsolatok térnyerése mind-mind azt eredményezték, hogy az ezredfordulón a magyar munkavállalóknak alig több mint egynegyede vállalja a szakszervezeti tagságot, és tesz valamit (legalább szakszervezeti tagdíjának befizetésével) érdekei védelméért. A szervezettség a közalkalmazotti területeken, így az oktatási ágazatban is ennél magasabb. A közoktatási alágazatban mintegy 40%-os. A Pedagógusok Szakszervezetét az sem vigasztalhatja, hogy miközben szintén taglétszámveszteséget szenvedett el, Magyarország legnagyobb ágazati szakszervezetévé vált, más szakszervezetek létszámának sokkal jelentősebb mértékű csökkenése következtében. A közoktatásban jelen lévő szakszervezetek közül az öt legjelentősebb (PSZ, PDSZ, AOKDSZ, MKSZSZ, MZTSZ) kerül bemutatásra, tekintettel arra, hogy a többi munkavállalói szervezet közoktatásban játszott szerepe elenyésző. Ezek közül jó néhány olyan szakszervezet, amelyik más ágazatban jelentős szereppel bír, ám ezen a területen csak néhány szakképző intézményben van jelen. Ezek a konföderációs hovatartozásuk szerint a következők: SZEF: Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete; Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete; Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete. MSZOSZ: Bőr- és Cipőipari Dolgozók Szakszervezete; Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete; Kommunális Dolgozók Szakszervezete; Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége; Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete; Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezete; Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége; Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete; Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete; Vasas Szakszervezeti Szövetség; Vasutas Szakszervezet. Autonóm Szakszervezeti Szövetség: Vegyipari Dolgozók Szakszervezete. LIGA: Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete; Egészségügyi Szövetség; Vas- és Fémipari Szövetség. A KT-választási listán szereplő többi szervezet országos funkcióval nem rendelkező helyi (intézményi) vagy területi szervezet. 2.2. A közoktatásban működő, az ágazati érdekegyeztetésben részt vevő szakszervezetek bemutatása 2.2.1. Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) a SZEF konföderáció tagja. Valamennyi KTválasztáson a szavazatok több mint felét megszerezte. Legutóbb, 1998-ban 52,54%-os támogatást nyert el. Jogelődje a Magyarországi Tanítók Szakszervezete 1918-ban alakult meg. Mivel 1920-tól 1945-ig a közszférában nem működhettek szakszervezetek, negyed évszázadot és egy újabb világégést követően alakulhatott újra 1945. február 2-án a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezeteként. Néhány év múltán a Pedagógusok Szakszervezete névvel tagolódik be a SZOT centralizált, pártirányítás alatt álló rendszerébe. 1956 őszén nemcsak korábbi nevét veszi vissza a szakszervezet, hanem önállóságát is kinyilvánítja, és sztrájkjogot követel. Majd 1958-ban ismét visszaáll a korábbi struktúra és elnevezés.A változásokra gyorsan reagáló Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) 1990 tavaszán elsők között mondja ki elszakadását a SZOT-tól, nem fogadja el a SZOT-utód MSZOSZ alapszabályát, s néhány hónap múlva, 1990 júniusában meghatározó kezdeményezője és alapító tagja a közszféra érdekvédelmi szervezeteit tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF). A PSZ a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban is aktív szerepet vállal; alapító tagja az Oktatási Internacionálénak (International Education – IE) is. A PSZ főtitkára az IE Európai Bizottságának tagja, a SZEF alelnöke. Taglétszáma 95.310 fő. Mintegy kétharmad

13 részük pedagógus, egyharmad részük a közoktatás területén dolgozó technikai-adminisztratív alkalmazott. Legfelsőbb szerve a kongresszus, amely 5 évenként ülésezik. Két kongresszus között évenkénti küldöttgyűlések, illetve az 55 tagú országos vezetőség hozza a döntéseket. Operatív szerve a 3 fős titkárság (főtitkár, érdekvédelmi titkár, szervezetpolitikai titkár). Több mint hétezer nevelési-oktatási intézményben van alapszervezete, amelyeket közvetlenül a települési és megyei PSZ-szervezetek irányítanak. Az EU-csatlakozásra készülve 2001-ben létrehozta regionális szervezeteit is. 2.2.2. Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a LIGA konföderáció tagja. Az 1998. évi KT-választásokon országosan 4,76%-os támogatást szerzett. Néhány nagyvárosban és fővárosi kerületben elérte a reprezentativitáshoz szükséges 10%-os támogatást. Taglétszáma: 8.570 fő. Tagjai az oktatás-nevelés területén dolgozó pedagógusok (nyugdíjasok, munkanélküliek). 1989-ben alakult. Alapító tagja a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának és a pedagógus-szakszervezeteket tömörítő nemzetközi szervezetnek, az Oktatási Internacionálénak. Legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus, két kongresszus között pedig a választmány. Operatív szerve a kilenctagú ügyvivő testület. Néhány nagyvárosban van települési szervezete, amelyeket területi szervezetei irányítanak. A PDSZ részt vesz a közoktatási alágazat középszintű érdekegyeztetésében. 2.2.3. Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ) az MSZOSZ konföderáció tagja. Az 1998. évi KT-választásokon országosan 1,42%-os támogatást kapott. Más, szakképzésben érdekelt MSZOSZ-tagszervezetekkel együttes koalícióban 2,34%-os támogatást ért el. Tagságának jelentős része a fővárosi szakképző intézményekben dolgozó pedagógusok, szakoktatók, valamint a szakképzésben részt vevő tanulók köréből kerül ki. 1993-ban alakult, s jelenlegi nevét 1998-ban vette fel. (Korábbi neve: Magyar Szakképzési Szakszervezet.) Taglétszáma: 6.810 fő (tanulók nélkül). Tagja a Magyar Szakképzési Társaságnak. Legfőbb döntéshozó szerve a kongresszus, illetve a Titkárok Tanácsa a két kongresszus között. Végrehajtó és képviseleti testülete az elnökség, amelynek tagjai az elnök, az alelnökök, a szekciók és tagozatok vezetői. Területi szervezetei nincsenek. Az intézményi szervezeteket közvetlenül a központból irányítják. Az MKSZSZ részt vesz a közoktatási alágazat középszintű érdekegyeztetésében. 2.2.4. Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének tagszervezete (SZEF konföderáció). A közoktatásban dolgozó zenetanárok többsége e szakszervezet tagja. Bár nem az oktatási, hanem a kulturális ágazathoz sorolódik, a közoktatási érdekegyeztetésben is részt vesz, mivel tagjainak egy része ebben az alágazatban dolgozik. Az 1998. évi KT-választásokon a művészeti szakmacsoportban 52,37%-os támogatást kapott. Taglétszáma 3.580 fő. Legfelsőbb döntéshozó szerve a küldöttértekezlet, ezek közötti időszakokban pedig az elnökség. Intézményi alapszervezeteit közvetlenül az elnökség irányítja.. 2.2.5. Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete (AOKDSZ) az ÉSZT konföderáció tagja. A közoktatás területén a mezőgazdasági szakképző intézményekben szervezi tagságát. Az 1998. évi KT-választásokon országosan 1,28%-os támogatást kapott. Tekintettel arra, hogy a felsőoktatási alágazatban nagyobb súllyal bír, részletesebb bemutatására ott kerül sor. 2.3. A szakszervezetek együttműködése Az 1980-as évek végétől kialakuló szakszervezeti pluralizmus „természetes következménye” volt – különösen a kilencvenes évek első felében – a rivalizálás, az együttműködés hiánya. Ezt még fokozták a szakszervezeti vagyon megosztásával összefüggő viták. Ez a folyamat, kisebb-nagyobb eltérésekkel, valamennyi ágazatban hasonlóan alakult. Természetesen az oktatás sem volt kivétel. Talán csak a közoktatás és a felsőoktatás két legjelentősebb szakszervezetének (PSZ és FDSZ) együttműködése tért el ettől. Rendszeresen egyeztették

14 álláspontjukat, szinte valamennyi érdekérvényesítő akciót közösen szerveztek. (Lásd 3. sz. melléklet.) Tüntetéseket, nagygyűléseket, aláírásgyűjtő akciókat és az 1995. december 15-i egynapos oktatási sztrájkot is e két szervezet közösen hirdette meg. Ez a szorosabb együttműködés nemcsak abból fakadt, hogy a köz- és felsőoktatás munkavállalói érdekvédelme 1988 előtt az egységes pedagógus-szakszervezetben valósult meg, hanem abból a viszonylag korai felismerésből is, hogy tevékenységük ugyanazokon az értékeken alapul, s az összefogás nagyobb esélyt jelent az érdekérvényesítésre. Ennek a folyamatnak egy fontos állomása volt a 2000 decemberében aláírt együttműködési megállapodás. (Lásd 5. sz. melléklet.) A közoktatási alágazat szakszervezetei közötti együttműködés közel sem volt ilyen harmonikus. Bár néhány demonstratív akció mentén voltak közös cselekvések. Ám újra és újra feléledtek a nézetkülönbségek, az egymásra mutogató viták, amelyek olykor a sajtóban is nyilvánosságot kaptak. Az elszenvedett nagy érdeksérelmek, a jelentősebb érdekérvényesítő akciók azonban rendszeresen összehozták a rivalizáló szakszervezeteket. A kereseti adatokat és az inflációt bemutató ábra jól érzékelteti, hogy az elmúlt évtizedben a pedagóguskeresetek emelkedése mikor és mennyivel maradt el az inflációtól, illetve a nemzetgazdasági átlagtól. Nem véletlen, hogy a kilencvenes években a keresetek reálértékének zuhanásához, a lefelé ívelő pályához kapcsolódnak a jelentős szakszervezeti akciók, demonstrációk, amelyeket a keresetek–infláció időtengelyén ábrázoltunk. Ezek hatá-

A bruttó keresetek átlaga, a pedagógus-átlagkeresetek és az infláció alakulása, valamint a közoktatás területén zajló érdekérvényesítő akciók (1990-2001) 40 Infláció % Bruttó keresetek változása %, nemzetgazdasági átlag 35 Bruttó kereset változása % , pedagógus átlag

30

25

20

15

10

5

15.050 Ft/fő 17.418 Ft/fő

-

Bruttó átlagkereset a nemzetgazdaság egészében Pedagógus bruttó átlagkereset

100.571 Ft/hó 96.550 Ft/hó

0 1990

december 10. tüntetés (15 ezer fő)

1991

1992

október ovember aláírásgyűjtés a közoktatás védelmében

102.321

88.792 aláírás

1993

június 1. tüntetés (30 ezer fő); sztrájkbizotság

1994

1995

1996

május 1. tüntetés (20 ezer fő); november 15. tüntetés (80 ezer fő); december 15. egynapos országos sztrájk (82%-os részvétel)

1997

1998

1999

március 20. tüntetés; október sztrájkbizottság

2000

december 18. akciónap

2001

november országos népi kezdeményezés (216.527 fő)

15 sát, eredményességét, kudarcát ugyan sokféle megközelítés alapján értékelhetjük, esetleg vitathatjuk, ám tény, hogy az elmúlt évtizedben a leginkább „mozgolódó”, a legtöbb akciót szervező ágazat az oktatás volt. A kezdeményezések legtöbbször a Pedagógusok Szakszervezetétől indultak. Ezekkel az akciókkal gyakran nemcsak a köz- és felsőoktatás, hanem más ágazatok szakszervezeteit is sikerült mozgósítani. Ebből a szempontból a legnagyobb teljesítmény a 2001 októberétől szerveződő országos népi kezdeményezés volt, amelyet szintén a PSZ hirdetett meg. (Lásd 4. és 5. sz. melléklet.) Ehhez több mint harminc, kisebb-nagyobb szervezet – természetesen valamennyi oktatási szakszervezet is – csatlakozott, és mintegy negyedmillió közalkalmazott írta alá a minimálbérhez igazodó közalkalmazotti előmeneteli rendszer létrehozásának követelését, Országgyűlés elé vitelét. (Az OVB-nek átadott 216.527 aláíráson túl több tízezer az átadást követően érkezett meg a PSZ Országos Irodájához.) Az akció tényleges eredményét természetesen a parlamenti döntés fogja majd jelezni. Az akciót kiváltó helyzet fontos tanulsága az, hogy ezúttal a demonstráció nem a keresetek csökkenésének, hanem emelkedésének időszakára esett. A kiváltó ok alapvetően az volt, hogy a közalkalmazotti előmeneteli rendszert nem igazították a jelentősen megemelt minimálbérhez. Úgy látszik, hogy a kereseti aránytalanságok, a felkészültség és a pálya el nem ismerése a megélhetési nehézségeknél is mélyebb, nyomasztóbb sérelmeket okoz. Az ezredforduló tehát meghozta a szakszervezetek nagyobb együttműködési készségét. Ezt jelzi a PSZ által 2000 tavaszán közzétett felhívása is az Oktatási Unió létrehozására, aminek végső célja az oktatási ágazat egészét átfogó, egységes érdekvédelem megteremtése. Az unió formálódása azonban a vártnál lassabban halad. Ennek ellenére egyre gyakoribb az álláspontok előzetes egyeztetése, s az összehangolt fellépés akár a tárgyalóasztalnál, akár a különböző akciók során. Valamennyi közoktatási szakszervezetet összefogó formalizált együttműködés azonban ma még nem működik. 2.4. A közoktatás munkaadói jellegű szervezetei 2.4.1. A munkaadói, munkáltatói funkciók sajátosságai a közoktatásban. A közoktatás összetett irányítási rendszere, kettős finanszírozása és bonyolult jogi szabályozása munkaadói, munkáltatói szempontból nehezen áttekinthető helyzetet hozott létre. A nevelési-oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok, alkalmazottak munkáltatója az adott intézmény igazgatója (vezetője). Ám munkáltatói jogkörét, mozgásterét jelentős mértékben korlátozzák a fenntartói (önkormányzati, egyházi, alapítványi) döntések, mindenekelőtt a költségvetési kérdésekben. Ez a helyzet elsősorban a bérek, álláshelyek tekintetében szabnak kemény korlátokat, ám a szakmai programokról (helyi tanterv, nevelési programok, pályázatok stb.) sem születhet a fenntartó bólintása nélkül döntés az egyébként szakmailag „autonóm” iskolában. A munkáltató függőségi viszonyát tovább nehezíti, hogy fölötte a munkáltatói jogokat a fenntartó önkormányzat gyakorolja, bár határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonya az adott intézményben keletkezik, ami bizonyos tekintetben független a határozott idejű (általában ötéves) vezetői megbízatástól. Bár a közoktatási intézmények működtetése tekintetében a fő finanszírozó az állam (központi költségvetés), a tulajdonos, a közvetlen irányító a helyi önkormányzat. (Lásd a tanulmány 1.3. és 7. pontját.) A nevelési-oktatási intézmények költségvetését az önkormányzat költségvetésének részeként a képviselő-testületek fogadják el. Mindezzel meghatározzák a foglalkoztatottak létszámát, bérezési lehetőségeit, az intézmények működési feltételeit. Ezért a közoktatás területén végső soron az önkormányzatok tekinthetők munkaadóknak, és ezek szövetségei munkaadói szervezeteknek. A közoktatási intézmények döntő többsége (91%-a) önkormányzati fenntartású, tehát erre való tekintettel az önkormányzati szövetségek teljes jogkörű munkaadói szervezetek lehetnének. Ám a helyi önkormányzatokra, a közoktatásra vonatkozó jogi előírások (önkormányzati törvény, államháztartási törvény, Kjt. stb.), valamint az önkormányzati szövetségek szerveződési elvei, alapszabályai jelenleg nem teszik lehetővé

16 a valódi munkaadói szerepkör betöltését. Részt vesznek ugyan az alágazati érdekegyeztető tárgyalásokon, sőt, az ágazatközi fórumnak (korábban KIÉT*, jelenleg KOMT**) is tagjai, ám valódi megállapodások megkötésére nem alkalmas szervezetek. 2.4.2. Országos önkormányzati érdekképviseletek bemutatása. A hét országos önkormányzati szövetség, valamint a szövetségek társulása – két kivétellel – az 1990. évi, a helyi önkormányzatokról szóló LXV. törvény hatálybalépését követően alakult meg. Egy részük a települések jellege, az önkormányzat sajátos helyzete szerinti csoportosulás, más részük a közös nézetek, politikai színezetű szempontok alapján szerveződött. Ám munkaadói szempontból azonos módon, az általános részben bemutatott ellentmondásokkal ítélhetjük meg valamennyit. Ezért tevékenységük közoktatási feladatellátásuk, munkaadói szerepük szerint egységesen kerül bemutatásra. 2.4.2. Az országos önkormányzati szövetségek 1. Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége (KÖOÉSZ) 1990 novemberében alakult. A szövetséghez csatlakozó kisvárosi, települési önkormányzatok száma 95 kisváros. Székhelye: Jászberény. 2. Községi Önkormányzatok Szövetsége (KÖSZ) 1990-ben alakult. Ez idáig mintegy 500 község önkormányzata csatlakozott a szövetséghez. Székhelye: Hosszúhetény (Baranya m.) 3. Magyar Faluszövetség (MFSZ) 1989 októberében alakult. Jelenleg 262 falusi önkormányzat tagja a szövetségnek. Székhelye: Tar (Nógrád m.) 4. Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) 1990-ben alakult 35 alapító önkormányzattal. Eddig több mint 180 községi-városi önkormányzat csatlakozott a szövetséghez. Székhelye: Gödöllő. 5. Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) 1990-ben alakult 16 alapítótaggal. Ma már mind a 22 megyei jogú város tagja a szövetségnek. Székhelye: Budapest. 6. Megyei Önkormányzatok Szövetsége (MÖOSZ) 1991-ben alakult. Valamennyi megyei önkormányzat (19) tagja a szövetségnek. A MÖOSZ tagja az Európai Megyeszövetségek Hálózatának. Székhelye: Kecskemét. 7. Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) 1989 márciusában alakult. A szövetséghez csatlakozó települési önkormányzatok száma 1.605 különböző nagyságú falu, város, fővárosi kerület, önkormányzati társulás és négy megyei, valamint a fővárosi önkormányzat. A TÖOSZ-hoz tartozó településeken él a lakosság több mint fele. Székhelye: Budapest VI. ker. 8. Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása. (MÖSZT) Öt országos önkormányzati érdekképviseleti szerv (KÖOÉSZ, KÖSZ, MFSZ, MJVSZ, MÖOSZ) hozta létre az elmúlt években. Legfontosabb törekvése az EU-hoz való csatlakozás önkormányzati előkészítése. Székhelye: Budapest XII. ker. Az országos önkormányzati szövetségek fő feladatai alapszabályaik szerint a következőkben foglalhatók össze: - közös álláspontok kialakítása az önkormányzatokat érintő ügyekben, az országos döntések előkészítésében, különösen az adott szövetség által képviselt településtípusok érdekeire tekintettel; - az önkormányzatok érdekeinek feltárása, érdekegyeztetés, érdekközvetítés, érdekvédelem, érdekképviselet; - az önkormányzati működés feltételeinek javítása, fejlesztésének elősegítése; - az önkormányzatok együttműködésének, információcseréjének elősegítése, szakmai, szervezeti támogatása; *

KIÉT – Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa. 1992-1998 között rendszeresen ülésezett. 19982001 között alig-alig működött. ** KOMT – Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa. 2001 októberében alakult érdekegyeztető fórum, bár működésének törvényi alapja még nincs.

17 - jogszabályok, törvények előkészítésében való részvétel, különös tekintettel az önkormányzati feladat- és hatásköröket, a költségvetést és az ellátási felelősséget meghatározó kérdésekben; - jószolgálati feladatok ellátása a szövetség tagjai között felmerült vitákban; - az önkormányzatok segítése szakmai szolgáltatásokkal, szakértők közvetítésével, szakmai továbbképzésekkel; - részvétel a nemzetközi önkormányzati együttműködésben, a szövetségi tagok nemzetközi kapcsolatainak segítése; - nemzetközi kapcsolatok ápolása, multilaterális és kétoldalú európai önkormányzati együttműködés elősegítése (valamennyi szövetség bekapcsolódott az EU-tagjelölt országok önkormányzatainak az uniós tagságra való felkészülését segítő programba; a TÖOSZ-nak az EU Régiók Bizottságával kialakulófélben lévő munkakapcsolata is van). A felsoroltak jól érzékeltetik, hogy munkaadói típusú feladatok nem vagy alig szerepelnek a szövetségek alapszabályaiban. A hangsúlyt az önkormányzatok általános, közös érdekképviseletére helyezik. Tehát jelenleg valódi munkaadói szervezetként nemcsak a megfelelő törvényi szabályozás hiánya miatt nem működhetnek, hanem erre a szerepre a feladatszabályozásuk, funkcióvállalásuk alapján sem törekednek. Az egyes önkormányzati szövetségek létrehozásának szándéka jelen van. Erre vonatkozóan több kezeményezés is történt. Önkormányzati Szövetségek Tanácsa (1996), MÖSZT (1999). Ám a teljes egység máig nem teremtődött meg. A közoktatási intézmények kisebb, bár folyamatosan növekvő hányada egyházi (3,6%) és alapítványi (4,3%) fenntartású. E terület munkaadói képviselete még kevésbé megoldott. Ráadásul ezekben az intézményekben a szakszervezeti, a munkavállalói érdekképviselet is alig, illetve hiányosan van jelen. Ezért az alkalmazottak – beleértve az intézményvezetőket is – itt vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Rendszeresek a munkavállalók kárára elkövetett jogsértések, a szabálytalanságok. Az egyházi és alapítványi iskolafenntartók képviselői (történelmi egyházak, illetve az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete) ugyan részt vesznek az oktatási törvény által szabályozott alágazati érdekegyeztetésben (Közoktatáspolitikai Tanács, lásd 4.2. rész), ám ennek szerepe elsősorban szakmapolitikai kérdésekre korlátozódik. A közoktatás munkaadói jellegű szervezetei és a szakszervezetek közötti együttműködés az alágazati érdekegyeztető fórumokon való tárgyaláson, esetenként előzetes álláspontegyeztetésen túl, néhány szakmai konferencián való részvételben merül ki. A PSZ évenként általában egyszer szervez ilyen jellegű vitaülést. Ilyen volt például a 2000 áprilisában „A magyar közoktatás európai esélyei” címmel szervezett konferencia (lásd 7. sz. melléklet), amely tulajdonképpen tripartit formában zajlott. Ezen a közoktatás szakszervezetei mellett részt vettek az önkormányzati szövetségek képviselői, az OM, PM és a BM vezető szakemberei. A történelmi egyházak képviselői is meghívást kaptak, ám nem vettek részt a vitán. Az Oktatási Internacionálé főtitkárhelyettese, Elie Jouen viszont vitaindítójával járult hozzá a konferencia sikeréhez. 3. A kollektív alku jellemzői a közoktatásban Az alágazatban korábban sem volt és jelenleg sincs középszintű kollektív szerződés. A Kjt. nem biztosítja ennek lehetőségét sem az alágazat, sem a település/önkormányzat szintjén.* A közoktatásban folyó kollektív alku súlyos ellentmondása, hogy kollektív szerződések (KSZ) csak intézményi szinten születhetnek. Ott, ahol igazán nincs alkupozíció. Az intézményvezető döntési lehetőségei ugyanis a költségvetési kérdésekben szigorúan korlátozottak. (Lásd 2.4.1. pont.) Emiatt az intézményvezetőnek a KSZ megkötése vagy módosítása előtt az *

A magyar munkajog egyébként sem határozza meg az ágazati kollektív szerződés fogalmát.

18 intézményfenntartó önkormányzattal jóvá kell hagyatni azt. Sokszor az is előfordul, hogy az önkormányzati költségvetés nehézségei miatt a KSZ-ben biztosított kedvező feltételek visszavonását, azaz a KSZ módosítását kénytelen az intézményvezető kezdeményezni a fenntartó utasítására. 3.1. Kollektív szerződések, kollektív megállapodások a közoktatásban 3.1.1. Egy munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződések. Annak ellenére, hogy kollektív szerződések az alágazatban tapasztalható költségvetési korlátok miatt csak kis mozgásteret biztosítanak a munkáltatónak és a szakszervezetnek, másrészt csak intézményi szinten köthetők, viszonylag jó az ágazat „lefedettségi” mutatója. Az oktatási ágazatban 2001 márciusában a bejelentett hatályos kollektív szerződések száma 1.567 volt, és 120.860 munkáltatót, az ágazat alkalmazottainak több mint felét (52,25%-át) érinti. A közoktatásban 1.520 KSZ-t kötöttek (ez a viszonylag kislétszámú intézmények miatt közszférában található szerződések 74,1%-a). Az alágazat alkalmazottainak azonban csak 48,56 százalékát, 79.699 főt érintenek. Az 1999. évi adatokkal összevetve egyaránt növekedett az alágazatban érvényes kollektív szerződések száma (3%-kal) és az érintettek száma is (2,6%-kal). Egy munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződések az oktatási ágazatban (1999) Kollektív szerződések és foglalkoztatottak száma 50 fő alatt 50-300 fő 301-1000 fő összesen db fő db fő db fő db fő 771 22.781 432 31.892 2 913 1.203 55.586 47 1.826 226 20.233 – – 273 22.059 818 24.607 658 52.125 2 913 1.476 77.645

Intézménytípus Alapfokú oktatás Középfokú oktatás Összesen Forrás: Munkaügyi Szemle

A kollektív szerződésekkel általában csak szerény többletjuttatásokat nyújtanak a közalkalmazottak számára. Ám mind a munkáltatók, mind a munkavállalók önkormányzatokkal szembeni kiszolgáltatottságát mérsékelik. A kollektív szerződésekben elsősorban a szociális, jóléti elemek (munkaruha-juttatás, étkezési hozzájárulás, önkéntes nyugdíjpénztári támogatás, törzsgárdajutalom stb.), a munkaügyi kapcsolatokra, az illetményrendszerrel összefüggő kérdésekre és a posztgraduális képzésre vonatkozó előírások találhatók. (Lásd alábbi táblázat.) 3.1.2. Önkormányzati szintű kollektív megállapodások. Az önkormányzatok (intézményfenntartók) szintjén általában kollektív megállapodások (szabályzatok) születnek. Ezek száma a PSZ nyilvántartása szerint csupán 32 db. Ám mivel sok intézményt fenntartó városi, fővárosi kerületi, illetve megyei önkormányzatok és partner szakszervezeteik kötötték, viszonylag sok közalkalmazottat érintenek, mintegy 18.000 főt. Ilyen megállapodások kihirdetésének, illetve végrehajtásának azonban a sajátos jogi szabályozás miatt külön A kollektív szerződések tartalmi elemei a közoktatásban KSZ-ek száma (db) alapfokú okt. középfokú okt. ELJÁRÁSI SZABÁLYOK - KSZ-felmondás - Mt.-től eltérő szabályozás - KSZ-módosítás MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK - együttműködési kapcsolatok - szakszervezeti jogokra - szakszervezeti működésre TARTALMI SZABÁLYOK próbaidőre - összesen - hosszabb

Érintettek száma (fő) alapfokú okt. középfokú okt.

999 118 807

234 29 204

46571 5471 38580

19107 2409 16819

891 893 957

192 191 215

42025 41046 44326

16086 15906 17817

1201 256

270 68

55396 11422

21785 5407

19 - rövidebb felmentésre - összes - időre - mentesítés - túlmunka - illetményrendszer - oktatás-képzés - szociális, jóléti - leltárhiány MUNKAÜGYI VITÁK - kollektív vita - jogvita - sztrájk esetére - állandó bizottság - eseti bizottság MEGÁLLAPODÁSI ELEMEK - illetménynövelés - illetménytábla - további szakképesítés - illetménykiegészítés - Kjt.-illetménypótlék - ágazati illetménypótlék - egyéb tartalomra

535 141 220 804 282 620 1017 412

131 35 34 212 80 167 232 93

24682 6806 10972 38275 14005 30249 47616 20451

10602 2465 2721 16954 6620 13722 19002 7354

476 482 243 42 256

118 121 67 10 53

21710 21953 11581 2163 12916

10429 10399 6052 897 4824

108 61 80 22 48 185 11

33 17 32 16 26 48 0

4803 2664 3899 1143 2406 9733 623

2785 1354 2458 1395 2294 3950 0

Forrás: GM-tájékoztató

technikája van. A kollektív megállapodások általában az önkormányzati érdekegyeztető fórumok keretében születnek, ám jogérvényes dokumentumokká csak úgy válnak, ha azt a képviselő-testület önkormányzati rendeletként (szabályzatként) elfogadja és kihirdeti. (Lásd 7., 8. és 9. sz. melléklet.) E megállapodások az adott települések egységesítik az intézményi kollektív szerződések lehetőségeit s általában külön városi, megyei pótlékok juttatását, címek, díjak adományozását teszik lehetővé. E szinten is tipikus a nyugdíjpénztári támogatás, s gyakori a lakásépítéshez, vásárláshoz adott kamatmentes kölcsön vagy támogatás meghatározása. 3.1.3. Középszintű (alágazati) megállapodásra való törekvés. Az ágazati, alágazati kollektív szerződésnek tehát jogi és rendszerbeli akadálya van. A közoktatásban formális bérmegállapodások nem születtek.*. Sajátos megállapodások jöttek létre, részben kormányzati, részben ágazati (alágazati) szintű tárgyalások során sztrájkhelyzetben. A PSZ kezdeményezésére sztrájkbizottság alakult 1993-ban, 1995-ben, 1999-ben. Ezeket általában több, nem csak oktatási ágazatban működő közalkalmazotti szakszervezet hozta létre. (Lásd 3. sz. melléklet.) A követelések teljesítésére vonatkozó tárgyalások elsősorban kormányzati szinten (mindenekelőtt a pénzügyminiszteri, munkaügyi miniszteri, illetve államtitkári) folytak, és a megállapodások is ezen a szinten születtek meg. Tehát tulajdonképpen ezek sem ágazati megállapodások voltak. A még elégséges szolgáltatásokra vonatkozó tárgyalások viszont az oktatási tárca keretein belül zajlottak. 1995-ben az oktatási ágazat egészét átfogó egynapos sztrájk előtt ajánlás is született a közoktatási sztrájk idején még elégséges szolgáltatással kapcsolatos helyi megállapodáshoz. (Lásd 9. sz. melléklet.) A közoktatás sajátos munkajogi helyzete, irányítási rendszere miatt ezt természetesen helyi tárgyalásoknak, illetve megállapodásoknak kellett jogérvényessé tenni a településeken és intézményekben. Az ágazati ajánlás tehát irányadó dokumentumként funkcionált. A párbeszédre, a megállapodásra való törekvés folyamatosan jelen volt az alágazatban, és bizonyos eredményre is vezetett. Mindez azonban nem elsősorban a szociális párbeszéd formalizált rendszerében, hanem azon kívül zajlott, ezért eredményessége nagy mértékben a tárgyalófelek személyes kapcsolatának, lehetőségeinek függvénye volt. A pedagógusok bérének felzárkóztatására vonatkozóan is, végső soron szóbeli „megállapodás” született. A *

A KIÉT szintjén született megállapodások az egész közszférára vonatkozó ágazatközi bérmegállapodásként értékelhetők (1997, 1998)

20 PSZ vezetői 1999 szeptemberében adták át az oktatási miniszternek a felzárkóztatásra vonatkozó progamjavaslatot. Ezt követően – nem a hivatalos érdekegyeztetés rendszerében – kétoldalú tárgyalások sorozata kezdődött el, a miniszter és közvetlen munkatársai valamint a szakszervezet vezetői között. Ennek során körvonalazódott a felzárkóztatás szükséges lépéseinek ütemezése. Közös célként került megfogalmazásra, hogy a kormányzati ciklus végéig, de legkésőbb 2004-ig a nemzetgazdasági átlagtól jelentősen elmaradó pedagógusbérek legalább 25%-kal meghaladják azt. A szükséges taktikai lépések is megbeszélésre kerültek, hiszen a miniszternek a kormányon belül (különösen a PM-mel szemben), a PSZ-nek pedig más közalkalmazotti szakszervezetek szintén jogos igényei előtt kellett érvényre juttatni az elképzeléseket. A pedagógusok kötelező óraszámának emelése is taktikai elemként került szóba. Formális bérmegállapodás ugyan nem született, ám a pedagógusok bére 2001. szeptember 1től mintegy 20%-kal megemelkedett (az 1,19-os szakmai szorzó 1,43-ra nőtt). A kötelező óraszámuk pedig úgy emelkedett, hogy a szakóraszám nem változott, és a plussz órákba amúgy is elvégzendő feladatok kerültek. Mindez olyan módon született, hogy a pedagógusbér-emelési javaslat hivatalos érdekegyeztető fórumra (KÖÉT) csak a végső fázisban került beterjesztésre. A további lépésekről viszont részben az oktatási miniszterváltás miatt megszakadtak a tárgyalások. Sőt, a pedagóguséletpálya-program vitaanyaga, amely szintén a PSZ javaslata alapján került a tárgyalóasztalra, érdemi tárgyalások nélkül került ki az OM falai közül. Jellemző módon még a miniszterváltás előtt megszületett, írásban is rögzített alágazati megállapodás a 2000. évi inflációs keresetkiegészítés kifizetésére (a vonatkozó kormányrendelet felhatalmazása alapján 2001. március 14-én került aláírásra) sem a KÖÉT keretében jött létre. (Lásd 12. sz. melléklet.) Alapvető tanulságul tehát leszögezhetjük, hogy az érdekegyeztetésnek, az eredményes tárgyalásoknak nem személyfüggőnek kell lenni, hanem olyan stabil, formalizált, minden körülmények között működőképes szociális párbeszédnek, amely zökkenőmentesen elviseli a személyek cseréjét, a körülmények változását is. 4. A középszintű szociális párbeszéd fórumai a közoktatásban Az alágazatban többféle érdekegyeztetési rendszer is létezik. Az egyik a Kjt.-ben meghatározott egyeztetési és véleménykérési kötelezettség. A másik a közoktatási törvény 97. §-a alapján működtetett Közoktatáspolitikai Tanács. A harmadik pedig a szakképzés területén kialakult szociális párbeszédrendszer az 1993. évi LXXVI. és a 2001. évi LI. törvény alapján, amelyben természetesen nemcsak a közoktatási ágazat, hanem versenyszféra ágazatainak képviselői, munkaadói szervezetei is jelen vannak. A többféle fórum azonban nem teszi eredményesebbé az érdekegyeztetést, sőt, a párhuzamosságok, átfedések időszakonként zavart okoznak 4.1. A Közoktatási Érdekegyeztető Tanács (KÖÉT) működése Viszontagságos múltja a Kjt. 1992. évi hatálybalépésétől követhető nyomon. Kezdetben az egész ágazatot átfogó Oktatási Érdekegyeztető Tanács (OÉT) működött két albizottsággal, a közoktatás és a felsőoktatás ügyeiben egyeztető fórummal. 1995-ben még szélesebb területet átfogó Művelődési Ágazati Érdekegyeztető Tanács (MÁÉT) jött létre, amelynek alágazati fórumai a felsőoktatási, közoktatási és kulturális érdekegyeztető tanácsok voltak. Az 1998-as kormányzati struktúra átalakítása nyomán a kulturális terület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának irányítása alá került, s ezáltal megszűnt a MÁÉT. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács és a Közoktatási Érdekegyeztető Tanács (KÖÉT) pedig azóta önálló fórumként működik. A többször módosított Kjt. jelenlegi előírásai az alábbiak szerint szabályozzák az ágazati érdekegyeztetést: – A munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati miniszter - az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával - az

21 érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel, az ágazati sajátosságoknak megfelelően ágazati (alágazati) érdekegyeztető fórumban egyeztet [Kjt. 4. § (1) bekezdés a) pontja]. – A miniszter - az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával - az érintett megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti az ágazatba (alágazatba) tartozó közalkalmazottak foglalkoztatását érintő, országos és ágazati szintű döntések tervezetét, a napi munkaidő leghosszabb mértékére, valamint a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszerre vonatkozó kormányjavaslatot. [Kjt. 4. § (3) bekezdése.] A KÖÉT tripartit rendszerű érdekegyeztető fórum, amelynek három oldala a következő: Kormányzati-ágazati oldal: az ágazati miniszter nevében a közoktatási helyettes államtitkár és az OM vezetői munkatársai, szakértői (a tárgyalt témától függő összetételben. Munkavállalói oldal: a közoktatásban reprezentatív és a tárca által az érdekegyeztetésbe bevont más szakszervezetek képviselői (PSZ, PDSZ, MKSZSZ, MZTSZ). „Munkáltatói” oldal: az országos szintű önkormányzati szövetségek képviselői és a nem önkormányzati iskolafenntartók képviselői (egyházak, alapítványok). A KÖÉT jogosultságai az alábbi területekre terjednek ki: - a kölcsönös tájékoztatás és konzultáció a Tanács hatáskörébe tartozó tárgykörökben készült tervezetekről, adatokról, elemzésekről; - véleményezés: - a közalkalmazottak és a közoktatási terület más munkavállalóinak nagyobb csoportját érintő döntések, jogszabályok tervezetére, - az éves állami költségvetés közoktatást érintő tervezeteire, - a bérpolitikai intézkedések közoktatást érintő tervezeteire, - a közoktatást érintő jogszabályok megalkotására és módosítására, - a munkaidő mértékéről, a létszám- és bérgazdálkodásról, a képesítésiés minősítési rendszerről, illetve ezek tervezett változtatásairól; - ajánlás, állásfoglalás készítése és kiadása a napirenden szereplő témáról; - megállapodás kidolgozása és megkötése a lehetséges valamennyi napirenden szereplő, véleményezésre kiadott kérdésről, ha a felek között egyetértés alakult ki; - kezdeményezés a megállapodás jogszabályban történő kihirdetésére; - döntés saját ügyrendjéről. A KÖÉT évenként 5-6 alkalommal ülésezik (kivéve a 2001-es évet, amikor csak egyszer hívták össze), s általában a költségvetési, bér- és munkaügyi kérdésekkel foglalkozik. A 2001. évi pauza valószínűleg a kétéves költségvetéssel függhet össze, bár gyakran a Közoktatáspolitikai Tanácsra igyekeznek áttestálni funkcióit. Megállapodás kidolgozására és megkötésére e fórum keretében nem került sor. 4.2. A Közoktatáspolitikai Tanács (KÖPT) működése A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény az alágazattal kapcsolatos döntések előkészítésére két fórumot hozott létre. Az egyik az Országos Köznevelési Tanács, a másik a KÖPT. Az előbbinek 23 rendes és 8 póttagja van, akiket a miniszter kér fel a következők szerint: 3 tagját saját választása, 10 tagját és 3 póttagját az országos pedagógiai szakmai szervezetek, 6 tagját és 3 póttagját a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, 2 tagját és 1 póttagját az MTA, 2 tagját és 1 póttagját az országos munkaadói szövetségek, kamarák jelölése alapján. A köznevelési tanács elsősorban szakmapolitikai: tantervi, képzési, kutatásfejlesztési kérdésekkel foglalkozik, folyamatosan figyelemmel kíséri a közoktatás színvonalának alakulását. A KÖPT az oktatási miniszter közoktatáspolitikai döntését előkészítő, véleményező és javaslattevő szerve. Jogosult állást foglalni, javaslatot tenni – a közalkalmazotti jogviszonnyal

22 és a munkaviszonnyal kapcsolatos érdekegyeztetés körébe tartozó kérdések kivételével – a közoktatást érintő bármilyen kérdésben. Tehát a közoktatási törvény egyértelműen elhatárolja a KÖPT jogosultságát a KÖÉT funkcióitól, mégis gyakori az átfedés és a keveredés, mivel a szakszervezetek és az önkormányzati szövetségek mindkét fórumon jelen vannak. Az elmúlt időszakban többször kellett kifogást emelni e tekintetben. A KÖPT tagjai: - az országos pedagógus szakmai szervezetek, - az országos pedagógus-szakszervezetek (PSZ, PDSZ, MKSZSZ, MZTSZ), - az országos szülői szervezetek, - az országos diákszervezetek, - a helyi önkormányzatok érdek-képviseleti szervezetei, - az országos kisebbségi önkormányzatok, - a nem állami, nem önkormányzati iskolafenntartók. négy-négy delegált képviselője, valamint az Oktatási Minisztérium és más, az oktatásban érdekelt minisztérium (elsősorban OM, GM), országos hatáskörű szerv egy-egy delegált képviselője. A KÖPT évente 6-8-szor ülésezik, jórészt oktatáspolitikai témákkal, többek között a tanév rendjét szabályozó OM-rendelet előkészítésével, a kerettantervvel, a minőségbiztosítási rendszerekkel, az aktuális közoktatási és szakképzési törvénymódosítással, a pedagógusok továbbképzésével, az érettségi új koncepciójával, a tankönyvpiac szabályozó rendszerével stb. foglalkozott. Ám időnként napirendjére tűzött a KÖÉT hatáskörébe tartozó kérdéseket is. Például a költségvetéssel, a közoktatás finanszírozásával összefüggő kérdéseket. 4.3. A szociális párbeszéd fórumai a szakképzés területén Ezek a fórumok jórészt nem középszintű ágazati fórumok, hanem a makroszintű érdekegyeztetés részét képezik. Mivel azonban szorosan kapcsolódnak az oktatási ágazathoz mind a miniszteri hatáskör, mind a munkavállalókat, a szakképzési intézményeket tekintve, röviden érintjük ezt a területet is. 4.3.1. Az Országos Szakképzési Tanács (OSZT) működését a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza. A szakképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok tekintetében szakmai döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként működik. Munkájában a munkaadók, a munkavállalók, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői vesznek részt, akiket hároméves időtartamra, a testület munkájában részt vevő szervezetek javaslata alapján az oktatási miniszter kér fel. Jelenleg 38 tagja van, köztük az Országos Munkaügyi Tanácsban képviselettel rendelkező valamennyi munkaadói és munkavállalói szervezet, valamint négy önkormányzati szövetség és a fővárosi önkormányzat képviselői is. Az OSZT véleményt nyilvánít és állásfoglalást alakít ki: - a szakképzési rendszer fejlesztését érintő kérdésekről; - a megszerezhető képesítésekről; - a szakképzést érintő jogszabálytervezetekről; - a szakképzés és tanácsadás eredményességéről; - a tananyagok és szakmai követelmények alkalmazásáról; - a szakképzés fejlesztésével kapcsolatos feladatok végrehajtásához szükséges anyagi források biztosításáról; - a szakképesítést szerzett pályakezdő szakemberek elhelyezkedési lehetőségeinek tapasztalatairól, különös tekintettel a pályakezdő fiatalok munkanélküliségéről. Az OSZT korábban a Munkaügyi Minisztérium, 1998-tól az OM koordinációjával eredményesen működő érdekegyeztető fórum. A szociális párbeszéd egyik leghatékonyabban működő hazai fóruma

23 4.3.2. Fejlesztési és Képzési Tanács (FKT) működésének alapja a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény. Az oktatási miniszter tanácsadó testülete, amely a Munkaerőpiaci Alap fejlesztési és képzési alaprésze felhasználása tekintetében döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként működik. A tanács összetétele a közelmúltban alakult ki, érdemi működését most kezdi el. Az FKT 29 fős testület. Három fő az OM képviselője (közigazgatási államtitkár, 2 helyettes államtitkár), egy-egy fő az EüM, a HM, a GM, az ISM, a PM, az FVM, a KVM és a Környezetvédelmi Minisztérium képviselője, egy fő a Felsőoktatási Tudományos Tanács képviselője. Az iskolafenntartók képviseletében 2 fő (Megyei Jogú Városok Szövetsége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia), egy fő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviselője. Az OMT-ben képviselettel rendelkező munkaadói oldal képviselői (valamennyi szövetség 1-1 képviselője), valamint az OMT munkavállalói oldalának 3 képviselője (MSZOSZ, Munkástanácsok, SZEF), a másik három konföderáció csak meghívottként vehet részt a tanács munkájában. Ez utóbbi éles vitát és jogos elégedetlenséget váltott ki, hiszen a törvény ilyen módon nem különbözteti meg a munkaadói és munkavállalói oldalának képviseletét. Az FKT a döntéselőkészítés keretében javaslatot tesz - a fejlesztési és képzési alaprész központi és decentralizált pénzügyi keretére, a decentralizált részek régiók közötti felosztására; - a szakképző intézmények munkaerőfejlesztő és –képző központok fejlesztésére irányuló beruházásainak támogatására; - a vállalkozói, gazdasági szféra tanműhelyeiben gyakorlati képzésben részesülők költségeinek részbeni megtérítésére. Értékeli a központi támogatásra irányuló pályázatokat. Az FKT országos hatáskörű tevékenységéhez kapcsolódnak a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB), amelyek a megszűnt megyei szakképzési bizottságok jogutódjai. Ezek 27 fős testületek, és tevékenységüket az OKÉV (Országos Közoktatási és Értékelési Vizsgaközpont) regionális irodái segítik. Összetételük az FKT-hoz hasonló. A munkavállalói szervezetek képviseletét itt is hátrányosan érinti, hogy csak három konföderáció képviselője lehet a testület tagja. A regionális szerveződés egyébként is számtalan problémát hozott a felszínre. Többek között azt is, hogy sem a munkaadói, sem a munkavállalói szervezeteknek, sem az önkormányzati szövetségeknek nincs regionális képviselője. Egyedül a PSZ hozta létre regionális szervezeteit, amelyek a SZEF regionális képviseletét is ellátják. 5. Participációs intézmények a közoktatásban 5.1. Üzemi tanácsok (ÜT) A közoktatás területén működő intézmények mintegy 8%-a tartozik a Munka Törvénykönyve (MT) hatálya alá. Ezek többsége a kilencvenes évek folyamán jött létre, és nagy részük komoly jogalkalmazási gondokkal küzd. A PSZ jogsegélyszolgálatainak tapasztalatai legalábbi erre utalnak. Mind a fenntartók, mind a munkáltatók a munkavállalók kárára gyakran hoznak téves munkajogi döntéseket. Ennek jele az is, hogy üzemi tanácsot csak kevés intézményben választottak a korábbi és a legutóbbi, 1998-as általános választásokon. (Az intézmények alig 10%-ában.) Még inkább kaotikus állapotokat idézett elő a 2001-ben esedékes KT-választások elhalasztása 2003-ra. A Kjt. módosításával ennek megteremtődött a jogi alapja. Ám az üzemi tanácsok általános újraválasztásának ezekben az egyházi és alapítványi nevelési-oktatási intézményekben 2001 novemberében meg kellett volna történnie. A választásokra azonban tájékozódásunk szerint nem került sor, mert az eltérő munkajogi szabályozás ellenére ez a terület is sok tekintetben a közszférához igazodik. Így

24 valószínűsíthető, hogy a közoktatásnak ebben a szférájában az amúgy is kevés üzemi tanács működése jogalap nélküli, hiszen ezek mandátuma 2001. november 30-ig szólt. Az MT ugyanis nem módosult. 5.2. Közalkalmazotti tanácsok (KT) A közoktatási intézmények 92%-a a Kjt. hatálya alá tartozó munkahelyi egység, tehát közalkalmazotti tanácsot (KT) kellett választani. Az e területre vonatkozó szabályozás szerint 15 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztató intézményben közalkalmazotti képviselőt, 15-100 fő között 3, 101-300 fő között 5 tagú KT-t szükséges választani. A közoktatási intézmények méretére, tagoltságára jellemző, hogy a munkahelyek 14%-ában közalkalmazotti megbízottat, 75%-ában 3 fős KT-t választottak. Az első KT-választások (1993. május 21-28.) alkalmából a Kjt. hatálya alá tartozó közoktatási intézmények mintegy 60 százalékában volt választás, s jöttek létre a közalkalmazotti részvételi jogok gyakorlását biztosító intézmények. 1995-ben valamivel nagyobb volt a részvételi készség, talán a szakszervezeti vagyon megosztási tétje miatt. Az intézmények háromnegyed részében volt választás. 1998-ban viszont csökkent az aktivitás. Ma a közoktatási intézmények 67%-ában van KT vagy közalkalmazotti képviselő. Tehát minden harmadik munkahelyi egységben nincs, illetve nem működik participációs intézmény. Általános tapasztalat, hogy az intézményvezetők nem szorgalmazták ezek megválasztását. A legtöbb helyen a szakszervezet kezdeményezése volt a meghatározó (ahol jelen volt az intézményben), hiszen a szakszervezeti jelöltek többségi támogatása feltétele a kollektív szerződések megkötésének. A közoktatásban működő szakszervezetek számára azért is fontosak a KT-választások eredményei, mert a települési, ágazati és országos reprezentativitás megszerzésének feltétele a KT-választásokon leadott érvényes szavazatok legalább 10%-ának megszerzése. Enélkül az intézményfenntartó önkormányzat nem kötelezhető ugyanis a szakszervezettel való együttműködésre. Ezért a települési érdekegyeztető fórumok létrejöttében nagy szerepe volt különösen az első, 1993. évi választásoknak. Az 1993., 1995. és 1998. évi KT-választások eredményeinek globális összevetése mindenekelőtt azt jelzi, hogy a közszférában, a közoktatásban is csökkent a szakszervezetek támogatottsága. Hiszen a nem szakszervezeti jelöltekre leadott szavazatok száma 1993-hoz képest 1998-ra közel 8%-kal növekedett (37,26%). Természetesen ez a szakszervezeti támogatás arányának csökkenését jelentette. Az ágazati eredménylistát magasan vezető Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) támogatása 59,1%-ról 52,54%-ra, a második helyezett Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) támogatása pedig 5,7%-ról 4,76%-ra. Mindez szorosan összefügg a taglétszámveszteséggel, a magyar szakszervezeti mozgalom leértékelődésével, amely a közszféra szakszervezeteit sem kerülte el. A helyzet abból a szempontból viszont semmit sem változott, hogy a közoktatás területén csak egyetlen országos reprezentativitással rendelkező szakszervezet volt és van, a PSZ (52,54%). Az összes többi érdekvédelmi szervezet közelébe sem került a 10%-nak. Sőt, ha a második helyezettől a 25. helyezettig összegezzük a kapott szavazatokat, az sem éri el a 10%-ot. (Lásd 2. sz. melléklet.) A kiegészítő szabályok alapján az ágazati érdekegyeztetésben a PSZ mellett részt vesz még a PDSZ (4,76%), az MKSZSZ (1,42%, amely koalíciós összefogás révén 2,34%-ra emelkedett). (Lásd KÖÉT működése.) 6. Kapcsolódás az EU szociális párbeszéd rendszeréhez, együttműködés az európai ágazati szociális partnerszervezetekkel A közoktatási alágazatban működő szakszervezetek közül a PSZ és a PDSZ tagja az Oktatási Internacionálénak (International Education – IE). A konföderációkon keresztül azonban a többi is bekapcsolódik a nemzetközi szakszervezeti mozgalomba. Az IE Európai Regionális Bizottsága szoros együttműködést alakított ki az Európai Szakszervezeti Szövetség Oktatásügyi

25 Bizottságával (ETUCE). Ez az együttműködés biztosítja azt a lehetőséget, ahogy az EU szociális párbeszéd bizottságához azoknak az országoknak is lehetőségük van a kapcsolatra, amelyek ma még nem tagjai az uniónak, és így nem tagjai az ETUCE-nak sem. Az Európai Szakszervezeti Szövetség és az IE együttműködése alapján a közép- és kelet-európai pedagógus-szakszervezetek választott képviselői – köztük a PSZ főtitkára - teljes jogú tagként vesznek részt az IE Európai Regionális Bizottsága ülésén, ahol az európai oktatás és foglalkoztatáspolitika ügyét tárgyalják, előzetes álláspontot alakítanak ki az ETUCE-ban tárgyalásra kerülő legfontosabb kérdésekben. Az ETUCE-ben ugyanazok a képviselők vannak jelen tárgyalási jogú megbízottként. Az ETUCE főtitkára és egyes ügyekben megbízott bizottsági vezetői tagjai az ESZSZ tárgyalódelegációjának az ágazati bizottságok szintjén. Ez az együttműködés a többszörös áttétel és a párhuzamosságok miatt az ETUCE-ben ugyanis a Munka Világszövetsége (MVSZ) tagjai is tagok, sokszor igen nehézkes, többszöri belső egyeztetést igényel. Tapasztalható, hogy az uniós tárgyalások során a pedagógus bizottság egyébként szakmailag alapos, jól megfontolt véleményét sokszor nehezen tudja érvényesíteni. Jelenleg is élénk vita zajlik a minőségi mutatók egységesítéséről, bevezetéséről, amelyet jellemző példaként mutatunk be. A szakszervezetek szerint elfogadhatatlan egy olyan statikus besorolás, amelyik nem veszi figyelembe az oktatási rendszerek között meglévő különbségeket. Az ETUCE végigkövette e folyamatot, s több konferenciát is rendezett e témában. Ezek következménye volt az a 2000 júniusában elfogadott nyilatkozat, amellyel a szakszervezeti szövetség befolyást kíván gyakorolni az EU-álláspontra mind az oktatás tartalmát, mind irányultságát illetően. Többek között felhívja a figyelmet arra, hogy a minőség biztosítása az oktatásban csak akkor lehetséges, ha megfelelő szintű a ráfordítás, és ha a pedagógusokat bevonják a célkitűzések meghatározásába. Az ETUCE véleménye szerint a 16 mutató nem képes tükrözni az oktatási folyamat teljes komplexitását. A mutatóknak azt az igényt is tükrözniük kellene, hogy nagyobb szerepet kapjon az oktatásban az esélyegyenlőtlenség megszüntetéséért folytatott tevékenység, a hátrányos helyzetben lévő tanulók megkülönböztetett kezelése, és a demokrácia intézményi szintű érvényesülése. Az elért szintet mérő mutatók 1. Matematika 2. Olvasás, anyanyelvi szövegértés 3. Tudományok 4. Információs és kommunikációs technikák 5. Idegen nyelvek 6. A tanulás képességeinek elsajátítása 7. Állampolgári képzés Az előmenetelt és az átmenetet mérő mutatók 8. A bukottak, illetve a tanulmányaikat abbahagyók aránya 9. A középiskola második szakaszát befejezők aránya 10. A beiskolázottság aránya a felsőoktatásban Értékelési mutatók és az oktatás irányítása 11. Az iskolai oktatás értékelése és nyomon követése 12. A szülők részvétele, az intézmény és környezetének kapcsolata Az erőforrás és a szerkezet mérése 13. Az oktatás és a pedagógusképzés 14. Az iskolaelőkészítés, a bölcsődék és az óvodák látogatottsága 15. Az egy számítógépre jutó diákok száma 16. Az egy diákra eső ráfordítás az oktatásban ____________________ Megjegyzés: a felsorolt mutatók nem tekinthetők véglegesnek, vitájuk napjainkban is folyik.

Az egyes országok szintjén az MVSZ és az IE tagszervezetek ellentétét, belső megosztottságát eddig sikeresen oldották föl. De végső megoldást csak a megindult egyesülési folyamat

26 SZSZNSZ-MVSZ és a regionális rendszer újfajta egysége (ETUCE, IE Európai Regionális Bizottság) hozhat. Különös tekintettel arra, hogy az ETUCE az uniós bővülést követően újabb 10 taggal bővülhet. Ma az uniós országokból, de több országból párhuzamos, minimum 1 tag van a csatlakozásra a képviselet Németország 3, Franciaország 3, Belgium 2, stb. várók közül. Szlovénia, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Törökország rendelkezik megfigyelői képviselettel. 7. Munkaadói szervezetek, munkáltatók helyzete, szerepe az ágazati és alsóbb szintű szociális párbeszédben A közoktatásban működő munkaadói, munkáltatói funkciók sajátosságai a tanulmány 2.4. pontjában röviden bemutatásra kerültek. A közoktatás finanszírázosi és irányítási rendszere, intézményfenntartói gyakorlata mind a kollektív alku, mind a szociális párbeszéd területén nehezen áttekinthető helyzetet teremt, amelyet egyszerűsített formában a túloldali ábrán mutatunk be. Bár a közoktatási intézmények működtetése tekintetében a fő finanszírozó az állam (központi költségvetés), a tulajdonos, a közvetlen irányító a helyi önkormányzat (lásd a tanulmány 1.3. pontját), ahol a közoktatással kapcsolatos döntések többsége születik. Többek között a nevelési-oktatási intézmények költségvetését az önkormányzat költségvetésének részeként a képviselő-testületek fogadják el. Mindezzel meghatározzák a foglalkoztatottak létszámát, bérezési lehetőségeit, az intézmények működési feltételeit. Ezért a közoktatás területén végső soron az önkormányzatok tekinthetők munkaadóknak, és ezek szövetségei munkaadói szervezeteknek. A közoktatási intézmények döntő többsége (91%-a) önkormányzati fenntartású, tehát erre való tekintettel az önkormányzati szövetségek teljes jogkörű munkaadói szervezetek lehetnének. Ám a helyi önkormányzatokra, a közoktatásra vonatkozó jogi előírások (önkormányzati törvény, államháztartási törvény, Kjt. stb.), valamint az önkormányzati szövetségek szerveződési elvei, alapszabályai jelenleg nem teszik lehetővé a valódi munkaadói szerepkör betöltését. A magyar közoktatás irányítási rendszere: szintek, funkciók és szereplők Szintek Országos

Regionális

Politikai, érdekegyeztető, konzultatív funkciók Parlament; A Parlament oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottsága; Országos Köznevelési Tanács Közoktatási Érdekegyeztető Tanács (KÖÉT); Közoktatáspolitikai Tanács (KÖPT); Országos Szakképzési Tanács; Fejlesztési és Képzési Tanács Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok

Kormányzati, igazgatási, hatósági funkciók Oktatási Minisztérium; Oktatási Jogok Miniszteri Biztosa Hivatala; Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV); Egyéb szaktárcák OKÉV regionális egységei

KÉSLEKEDŐ KÖZIGAZGATÁSI REFORM!?

Megyei

Megyei önkormányzat és oktatással foglalkozó bizottsága; Megyei területfejlesztéssel és oktatásszervezéssel foglalkozó

Főjegyző; Megyei önkormányzat oktatással foglalkozó ügyosztálya

Szakmai funkciók

Szakszervezeti és munkaadói szervezetek

Országos szakmai szolgáltató, kutató, fejlesztő intézetek (OKI, OI, OKSZI, NSZI, PTMIK, Comenius 2000 Programiroda)*

A KÖÉT és a KÖPT munkájában részt vevő ágazati szakszervezetek, önkormányzati szövetségek

A közoktatás mérési, ellenőrzési, értékelési, minőségbiztosítási feladatainak koordinálása. Decentralizált fejlesztési-képzési alap elosztása. Felnőttképzés koordinálása. Megyei fenntartású, területi funkcióval bíró közoktatási intézmények;

Ágazati szakszervezetek, konföderációk regionális szervei (?); Önkormányzati szövetségek regionális szervei (?)

PSZ megyei szervezetei, szakszervezeti konföderációk megyei

27 testületek; Megyei közoktatási közalapítványok kuratóriuma Helyi

Intézményi

Települési önkormányzat és oktatással foglalkozó bizottsága; Feladatellátó társulások döntéshozó szervei, önkormányzati érdekegyeztető fórumok Iskolaszék; Diákönkormányzat

Jegyző; Települési polgármesteri hivatal; Intézményirányítási társulások irányító szervei Igazgató

Megyei, kistérségi pedagógiai szolgáltató intézmények (PMI-k, szolgáltató társulások) Települési pedagógiai szolgáltató intézmények

szervezetei

Nevelőtestület

Szakszervezeti alapszervezetek, KT

PSZ települési szervezetei

Megjegyzés: Az egyes funkciók a valóságban nem mindig választhatók szét élesen (pl. intézményi szinten az igazgatónak vannak szakmai feladatai, és a tantestületnek vannak érdekegyeztetési vagy igazgatási jellegű feladatai). * A rövidítések: Országos Közoktatási Intézet (OKI), Oktatáskutató Intézet (OI), Országos Közoktatási Szolgáltató Iroda (OKSZI), Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI), Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ (PTMIK).

Ilyen, többszintű irányítás jellemzi a legtöbb fejlett ország oktatási rendszerét, bár vannak példák kevesebb és több irányítási szintre is. A különböző nagyságú és az eltérő oktatási szinteknek megfelelő intézményeket fenntartó települések közoktatási jogosítványai Magyarországon nem különböznek egymástól. Így például egy mindössze néhány évfolyamos intézményt és egy komplex helyi rendszert fenntartó önkormányzat ugyanolyan jogkörökkel rendelkezik. Ugyanígy intézményi szinten sem különböznek az egyes oktatási szintek döntési kompetenciái, hiszen egy általános iskola, amely mindössze az iskoláztatás kezdő szakaszát biztosítja, és egy érettségire felkészítő középiskola tantestülete és vezetése hasonló döntési jogosítványokkal rendelkezik. Az egyes szintek és az egyes szereplők közötti kapcsolatokban a közvetlen függőségi viszony igen ritka: közoktatás-irányítási rendszerünkre jellemző az egymást kiegészítő és egymást korlátozó autonómiák léte. Az egyes autonómiák közötti potenciális konfliktusok kezelése egyfelől az érdekegyeztetési és a partneri kapcsolatok rendszerében lehetséges, másfelől bírói úton. A közoktatási törvény bizonyos esetekben (pl. a pedagógiai program jóváhagyásának elutasítása esetében) támogatja az intézmények és fenntartójuk közötti viták bírósági úton való rendezését. Ilyen eljárásra azonban a pedagógiai programok 1998-ban és az óvodai nevelési programok 1999-ben történő jóváhagyása időszakában nem került sor. Annál több, munkavállalók által kezdeményezett munkaügyi per zajlott le, amelyben az alperes mint munkáltató, az intézmény vezetője. A tipikus azonban az, hogy a fenntartó önkormányzat döntése miatt keletkezik a jogsérelem. Így tulajdonképpen a per az önkormányzattal szemben folyik, és a fizetési kötelezettség is rá hárul. A kilencvenes években a közoktatás szempontjából több fontos döntést hozott az Alkotmánybíróság. Az 1997 után hozottak közül érdemes megemlíteni annak kimondását, hogy az önálló község alakításának nem feltétele az oktatási szolgáltatás biztosítására való képesség. Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy az erősen decentralizált magyar közoktatás-irányítási rendszer a résztvevők számára igen nagy szabadságot biztosít, ugyanakkor nagyobbak az ellátásbeli és minőségbeli egyenlőtlenségek. Ebben a rendszerben a megfelelő feltételek biztosítása is külön erőfeszítéseket és sajátos eszközök alkalmazását kívánja meg. A közoktatással kapcsolatos döntések legnagyobb részét a helyi önkormányzatok hozzák. 1999ben Magyarországon 3153 helyi önkormányzat működött, amelyek közül 2432 tartott fenn valamilyen közoktatási intézményt, 1798 ezek közül legalább nyolc évfolyammal rendelkező általános iskolát. Az ilyen intézményt működtető önkormányzatok száma a kilencvenes évek során egészen kis mértékben csökkent. Az intézményfenntartó önkormányzatoknak 1999-ben 75%-a, a legalább nyolcosztályos általános iskolát fenntartó önkormányzatoknak pedig 55%-a működött 2000-nél kisebb lélekszámú településen. Igen magas tehát azoknak a kis önkormányzatoknak a száma, amelyek a nyolcadik évfolyamot végző 13-14 éves gyerekek

28 iskoláztatásáról gondoskodnak, azaz a nemzetközi standard osztályozás szerint alsó középfokú oktatási szolgáltatást nyújtanak. Az iskolafenntartó önkormányzatok döntési jogosítványai a) Döntenek a közoktatási intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról, nevének megállapításáról, az óvodába történő jelentkezés módjáról, nagyobb létszámú korosztályok esetében az egy időszakon belüli óvodai felvétel időpontjáról, az óvoda heti és éves nyitvatartási idejének meghatározásáról; b) meghatározzák a közoktatási intézmény költségvetését, továbbá a kérhető költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit; c) ellenőrzik a közoktatási intézmény gazdálkodását és működésének törvényességét, a szakmai munka eredményességét, a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, a tanuló- és gyermekbaleset megelőzése érdekében tett intézkedéseket; d) megbízzák a közoktatási intézmény vezetőjét, és gyakorolják felette a munkáltatói jogokat; e) jóváhagyják a közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatát, valamint nevelési, illetve pedagógiai programját, jogszabályban meghatározott esetekben munkatervét, kollektív szerződését; f) értékelik a nevelési-oktatási intézmény foglalkozási, illetve pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai-szakmai munka eredményességét. A különböző szintű közoktatási feladatokat ellátó önkormányzatok száma 1994/95 és 1999/2000 Megnevezés 1994/95 1999/2000 Összes helyi önkormányzat 3147 3153 Nem tart fenn oktatási intézmény 704 721 Csak tagiskolának ad helyet n.a. 69 Oktatási-nevelési intézményt fenntartó önkormányzatok száma 2443 2432 Csak óvodát fenntartó önkormányzatok 177 201 Csak általános iskolát fenntartó önkormányzatok 116 44 Általános iskolát és óvodát is fenntartó önkormányzatok 2149 2072 Legalább nyolc évfolyammal működő iskolát fenntartó 1822 1798 önkormányzatok Középiskolát is fenntartó önkormányzatok 223 233 Forrás: BM, OM

Nagyságától függetlenül mind a 2432 intézményfenntartó helyi önkormányzat rendelkezik a közoktatási törvényben megfogalmazott, kiterjedt helyi irányítási jogosítványokkal (erről lásd a keretes írást az előző oldalon). Ez az igen nagy szám Európában egyedülálló (azokban az országokban, amelyekre a magyarországihoz hasonló nagyfokú helyi felelősség jellemző, az önkormányzatok száma általában 200-300 körül van). A helyi intézményfenntartók közoktatási irányítással kapcsolatos felkészültsége igen nagy eltéréseket mutat. Egy 1998-ban végzett kutatás szerint, amelyben 640 önkormányzat adott választ arra a kérdésre, milyen szervezetben látják el a közoktatási igazgatási feladatokat, a fenntartóknak csak 1,7%-a jelezte azt, hogy önálló, kizárólag oktatással foglalkozó szervezeti egységet működtet, és 22%-uk azt, hogy csak oktatási kérdésekkel foglalkozó előadót alkalmaz. Az önkormányzatok csaknem 60%-ában nincs oktatással foglalkozó előadó sem, ez az arány azonban a kisebb településeken jóval magasabb. Ezeken a helyeken többnyire a jegyzők,

29 esetenként más hivatali munkatársak végzik az oktatással kapcsolatos feladatokat. Hozzáértésük, közoktatásirányítási szakértelmük, néhány kivételtől eltekintve, minimális. A helyi önkormányzati intézményekben foglalkoztatott pedagógusok létszáma fenntartótípusonként 2001-ben Községi önkormányzat 19.98%

Fővárosi és kerületi önkormányzat 13.77%

Megyei önkormányzat 5.30% Nagyközségi önkormányzat 8.16%

Megyei jobú városi önkormányzat 24.94%

Egyéb városi önkormányzat 27.86%

Forrás: OM

A felsoroltak, a bemutatott adatok jól jelzik a magyar közoktatási intézmények fenntartási, irányítási gondjait. Egyúttal rávilágítanak a helyi önkormányzatok felelősségére, arra a jelentős irányítási és munkaadói feladatköre, amelynek jogi és pénzügyi háttere is sok anomáliával terhelt. Mindez az alágazat szociális párbeszédrendszere és a kollektív alku lehetősége szempontjából is sok-sok megoldandó problémát hordoz. Mielőbb meg kell teremteni a települési, fenntartói szintű kollektív szerződéskötés jogszabályi lehetőségét, a középszintű (alágazati) kollektív megállapodások rendszerét. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az alágazatban létrejöjjenek a szerepüket felvállalni tudó (akaró) munkaadói szervezetek, mind regionális, mind szektorális vonatkozásban. A jogi feltételrendszeren túl olyan önkormányzati szövetségi funkciók kialakítását kell elősegíteni, amely a valódi munkaadói szerepkör betöltését is lehetővé teszi. Az európai normákhoz igazodó hazai szociális párbeszéd kialakítása szempontjából is rendkívül fontos, hogy a magyar közigazgatás reformja – amelynek véghezvitele már csak az uniós csatlakozás miatt sem halasztható tovább – e területre is kedvező hatást gyakoroljon, megteremtse a megfelelő feltételeket. Ezzel együtt szorgalmazni kell a regionális szerepkörök egységes elveken, EUkonform módon való kialakítását, benne a regionális szintű érdekegyeztetés megteremtését. E kérdéskört nem lehet csupán szeletenként, egy-egy törvénymódosítás keretében kezelni (eddig így folyt), mert ennek természetes következménye lesz az áttekinthetetlenség, az államigazgatási és közigazgatási funkciók összekeverése. Mindennek párosulnia kell az államháztartás átalakításával. A magyar pénzügyi rendszer reformjának intézményi átalakulással és kodifikált pénzügyi „alkotmány” kidolgozásával kell párosulnia (OECDajánlás).

30

FELSŐOKTATÁS 1. Az ágazat jellege, struktúrája A felsőoktatási alágazat (80.3) az oktatási ágazat másik legnagyobb és legfontosabb területe. A magyar felsőoktatás intézményrendszerét állami és nem állami (egyházi, magán és alapítványi) egyetemek és főiskolák alkotják. (13. sz. melléklet) Az állami felsőoktatás struktúrája 2000. január 1-től jelentősen átalakult. A korábbi 57 állami felsőoktatási intézmény mintegy felére 30 intézményre csökkent. Az új intézményhálózat kialakításának célja: - a több karú multidiszciplináris intézmények belső egységei együttműködésének segítségével a képzési kínálat növelése; - a tudományos fejlesztő munka körülményeinek javítása; - a regionális szellemi centrumok kialakítása. Az állami felsőoktatás intézményhálózatát 30 intézmény alkotja, amelyből 18 egyetem 64 egyetemi és főiskolai karán folyik oktatás. Az állami főiskolai oktatás 12 főiskola 25 főiskolai karán folytat képzést. Az állami felsőoktatási intézményekben az összes hallgatók 85,7 %-a tanul. A nem állami felsőoktatás intézményhálózatát 5 egyházi egyetem és 21 egyházi főiskola, valamint 9 magán és alapítványi főiskola alkotja. A nem állami felsőoktatási intézményekben a hallgatók aránya az összes hallgatókhoz képest 14,5 %. Privatizáció a felsőoktatásban a rendszerváltás óta nem következett be. Három állami intézményből (zsámbéki, esztergomi és a debreceni tanítóképző főiskola) egyházi intézmény, egy állami főiskolából (Pető Intézet) alapítványi főiskola alakult. A többi egyházi, magán és alapítványi egyetem és főiskola új alapítású. A lakosság képzettségi szintéjének meghatározó feladata az egyetemi, főiskolai hallgatók részarányának növelése. Ezen a területen az elmúlt egy évtizedben jelentős emelkedés következett be. 1995-ben a 18-22 éves korosztálynak mintegy 17 %-a vett részt felsőoktatási képzésben. Ez az arányszám folyamatosan nőtt, az 1998-2001 közötti időszakban a korábbit meghaladó arányban. 2001-ben a felsőoktatásban végzettséget igazoló oklevélért tanulók száma közel van a 300.000 főhöz (további mintegy 29.000 fő szakirányú továbbképzésben és doktori képzésben vesz részt). Jelenleg a 18-22 éves korosztály 34,8%-a vesz részt felsőfokú képzésben. A k ü lö n b ö z ő ta g o z a to s 1 8 -2 2 é v e s h a llg a tó k a r á n y a a z a d o tt k o r o s z tá ly % -b a n N u m b e r o f d iffe r e n t ty p e s o f s tu d e n ts in % o f c o r r e s p o n d in g a g e groups

Forrás: FDSZ

Ö sszes E s ti/L e v ./T á v o k t. 2000

1998

N a p p a li 1996

1994

1992

3 5 .0 3 0 .0 2 5 .0 2 0 .0 1 5 .0 1 0 .0 5 .0 0 .0

31 A felsőoktatási hallgatók létszáma az 1990-es állapothoz képest 2,2-szeresére emelkedett. Némileg nőtt az egyetemre járók aránya, noha az oktatáspolitikai cél elsősorban a főiskolai képzést kívánta preferálni. A hallgatói létszámmal – főleg az utóbbi évtizedben – nem nőt arányosan az oktatók száma, de az egy főállású oktatóra jutó hallgatói létszám így is közel megkétszereződött és ezzel a kívánatos európai átlagot elérték. Egy oktatóra jutó összes hallgató számának alakulása (fő) Students per teaching staff 16.0 12.0 8.0 4.0

2000

1998

1996

1994

1992

1990

0.0

Forrás: FDSZ

Számottevő módon megváltozott a felsőoktatás belső struktúrája. A műszaki és a mezőgazdasági jellegű képzésben résztvevők aránya nem módosult, azonban érzékelhető növekedés következett be a közgazdasági és jogi képzést választók, a bölcsészkarokra járók esetében, míg arányában jelentős a csökkenés az orvos-egészségügyi képzés területén, valamint a főiskolai tanári, illetve tanító és óvó képzés esetében. Ezek a tendenciák nyilvánvalóan tovább élnek az elkövetkezendő évtizedek során is. A hallgatók számának dinamikus növekedése ellenére a felsőoktatás alágazatban foglalkoztatott oktatók, kutatók és az oktatást segítő alkalmazottak létszáma azonban lényegében változatlan maradt. Az oktatók, az oktatást segítő alkalmazottak és a hallgatók számának alakulása a felsőoktatásban (fő) 350000

Oktatók száma Esti/levelező/távokt. hallgatók Nappali tagozatos hallgatók Oktatást segítő alkalmazottak Összes felsőoktatási hallgató

300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 1990 Forrás: FDSZ

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

32 A teljes felsőoktatási intézményhálózatot figyelembe véve az alágazat foglalkoztatási létszáma 53.413 fő. Ebből az állami intézményrendszerben 2001-ben 13273 fő oktató, 905 fő kutató, 1175 fő egyéb oktató és 33.960 fő oktatást közvetlenül segítő alkalmazott, összesen 49.313 fő dolgozik közalkalmazotti jogviszonyban. 1.1 A felsőoktatás foglalkoztatási szerkezete: 1.1.1. Oktatók (egyetemi és főiskolai tanár, docens, adjunktus és tanársegéd); 1.1.2. Kutatók (kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos segédmunkatárs); 1.1.3. Egyéb oktatók (művésztanár, mérnöktanár, műszaki-gazdasági tanár, műszakigazdasági oktató, nyelvtanár, testnevelő tanár, kollégiumi nevelőtanár); 1.1.4. Oktatást közvetlenül segítő alkalmazottak (szakértők, ügyintézők, pénzügyi-gazdasági szakemberek, irodai és ügyviteli alkalmazottak, szolgáltató jellegű foglalkoztatottak, kisegítő munkakörben lévők). A munkakörök részletes felsorolását a 20/2000-es a Kjt-nek a felsőoktatásban rendelkező miniszteri rendelet I. számú melléklete tartalmazza, ettől most itt helyhiányában eltekintünk). Az alágazatban – megbízható adatok hiányában – a nők–férfiak aránya becslés alapján 52, illetve 48%. 1.2 A felsőoktatási munkavállalók képzettségi szintje: A felsőoktatási oktatók és kutatók 48%-a egy, 37 %-a kettő és 15 %-a kettőnél több felsőfokú végzettséggel (diplomával) rendelkezik. Tudományos fokozata 62 %-nak van, a habilitáltak aránya igen magas az összlétszám 14 %-a. Az oktatók-kutatók döntő többsége egy vagy több idegen nyelvvizsgával rendelkezik, általában a középfokú nyelvvizsga jellemző. Posztgraduális képzésben folyamatosan 28 % vesz részt. Az egyéb oktatók 83 %-a rendelkezik egy, 17 % kettő, illetve ennél több diplomával. A tudományos fokozatot szerzők aránya csekély, mert a képesítési előírásukban ez nem követelmény. A nyelvtanárok kivételével középfokú nyelvvizsgával az egyéb oktatók 21 %-a rendelkezik. Az oktatást közvetlenül segítő alkalmazottak képzettségi és végzettségi szintje foglalkoztatási csoportonként és munkakörönként eltérő helyzetet mutat. Az összes dolgozók 38%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, - ebből 8 % kettő, illetve több diplomával – 25 % középfokú végzettséggel. A középfokú végzettségi dolgozók közül 11 % rendelkezik felsőfokú szakképzettséget (pl.: mérlegképes könyvelői, felsőfokú technikusi, felsőfokú laboránsi stb.) igazoló oklevéllel. Az oktatást közvetlenül segítő munkavállalók 37 %-a – elsősorban a szolgáltató és kisegítő állomány tartozik ide – alapfokú végzettséggel rendelkezik.

33 1.3. A felsőoktatás legnagyobb munkáltatóinak főbb mutatói: Közalkalmazotti Álláshelyek száma - Semmelweis Egyetem - Debreceni Egyetem - Szegedi Tudományegyetem - Pécsi Tudományegyetem - ELTE

9.712 7.147 6.567 5.469 3.673

2002. adatok (előirányzatok) Kiadási előÖsszhallgatói irányzat létszám (ezer forintban) (fő) 32.960.204 31.625.069 23.454.920 21.910.616 16.468.845

28.000 22.000 26.000 26.000 22.900

1.4 Felsőoktatási bérhelyzet: 2001. január 1-től a Kormány a felsőoktatásban új bérrendszert alakított ki. Ezzel a felsőoktatásban az oktatók és kutatók bérezése és előmeneteli rendszere elkülönült a közalkalmazotti illetményrendszertől. A garantált oktatói bér – a következő kinevezési fokozat elérésére ösztönző belső dinamizmusa révén – az alágazat értékeinek és érdekeinek megfelelően a minőségi munkát, a felívelő oktatói-kutatói életpálya minden szakaszában a betöltött munkakörnek megfelelően az egyetemi tanári illetmény arányában megállapított illetményminimumot biztosít minden kinevezett oktatónak és kutatónak. Oktatók keresetének alakulása Az SZPÖ-vel nem rendelkező teljes munkaidős oktatók (nyugdíjasokkal együtt) Átlag Átlag Garantált Létszám Létszám havi havi Százalékos Minimum Munkakör megnevezése illetmény 2000 2001 kereset kereset növekedés 2000 2001 2000 2001 egyetemi tanár egyetemi docens egyetemi adjunktus egyetemi tanársegéd főiskolai tanár főiskolai docens főiskolai adjunktus főiskolai tanársegéd Összesen

712 968 237,250 1,749 1,928 161,749 2,424 2,623 95,875 2,144 2,352 78,336 520 502 194,446 1,441 1,390 120,332 1,320 1,358 82,270 605 652 64,751 10,915 11,773 116,762

272,943 178,456 123,398 102,676 217,204 142,842 105,974 92,756 143,159 111.32%

15.04% 10.33% 28.71% 31.07% 11.70% 18.71% 28.81% 43.25% 22.71%

91,200 53,100 25,000 17,800 34,600 34,500 40,000 23,850

230,000 161,000 115,000 92,000 172,500 126,500 103,500 92,000 128,603

Forrás: OM

A 2000-es havi átlagkereset tartalmazza: alapilletmény+pótlékok Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal rendelkező oktatók száma 1.500 fő, a táblában nem szerepelnek.

34 Az új bérrendszer elemei: Munkakör:

Arányszáma (%)

- egyetemi tanár - egyetemi docens - egyetemi adjunktus - egyetemi tanársegéd - főiskolai tanár - főiskolai docens - főiskolai adjunktus - főiskolai tanársegéd - kutatóprofesszor - tudományos tanácsadó - tudományos főmunkatárs - tudományos munkatárs - tudományos segédmunkatárs

100 70 50 40 75 55 45 40 100 100 70 50 40

Az egyetemi tanári munkakör garantált illetménye 2001. évben havi 230.000.- Ft, 2002. évben 245.000.- Ft. Az egyéb oktatók és az oktatást közvetlenül segítő alkalmazottak bérezése a Kjt előmeneteli és illetményrendszer alapján történik, amely különböző szakmai szorzókkal egészül ki. A garantált bérrendszerből kimaradt oktatók és egyéb dolgozók keresetének alakulása Teljes munkaidős oktatók nyugdíjasokkal együtt Átlag: havi Munkakör Létszám Létszám kereset Munkakör megnevezése kódja 2000 2001 vezetőivel 2000

Átlag: havi Átlag Átlag kereset Változás alapilletmény alapilletmény Változás vezetőivel 2000 2001 2001

1009

művésztanár

6

54

81,833

124,745 152.44%

70,383

115,941 164.73%

1010

mérnöktanár

29

51

77,352

84,040 108.65%

63,003

70,393 111.73%

1011

műszaki(gazdasági ) tanár

35

37

75,805

86,178 113.68%

61,950

75,131 121.28%

1012

műszaki (gazdasági) oktató

69

32

66,929

69,789 104.27%

59,195

62,378 105.38%

1013

nyelvtanár

765

791

69,461

77,436 111.48%

59,086

64,768 109.62%

1014

testnevelő tanár

151

153

87,522

95,621 109.25%

72,029

78,075 108.39%

1015

kollégiumi nevelőtanár

53

57

94,355

109,427 115.97%

69,396

76,075 109.62%

1,108

1,175

73,430

83,884 114.24%

65,006

77,537 113.48%

32,300

33,960

57,771

67,855 117.46%

47,966

Összesen: egyéb

egyéb

Havi átlagkereset tartalma: alapilletmény+pótlékok

57,154 116.16%

Forrás: OM

Megállapítható, hogy a megtörtént béremelések után az oktatók és kutatók bérezési helyzete továbbra is megoldatlan. Tarthatatlan és a normális működést is komolyan veszélyezteti az oktatást közvetlenül segítők bérezési helyzete, amelyek körében a minimálbér 2002. évi szintje további bérfeszültségeket okoz. Az éves átlagos bérek alakulását az egy főre eső GDP százalékában az alábbi diagramm mutatja be.

35 Éves átlagos bérek a felsőoktatásban az 1 főre eső GDP %-ában Annual average wages in higher education as % of per capita GDP 140

Oktatók Teaching staff

120 100 80

Nem oktatók Non teaching staff

60 40 20 0 1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

Forrás: FDSZ

l.5 A felsőoktatás gazdasági helyzete: A felsőoktatás államháztartási támogatása 1990-ben a GDP 0,81 %-a volt, amely egy jelentős csökkenést követően 2000-re 1,02 %-ra nőtt. Ez az arány 2001-ben visszaesett 0,92-0,94 %ra, így a felsőoktatás támogatásának reálértéke 2001-ben nem növekedett. A felsőoktatás költségvetési támogatásának aránya a GDP-hez (%) Budget support to higher education as compared to GDP (%) 1.10 Referencia Reference

1.00

0.90

0.80 1991 Forrás: FDSZ

1993

1995

1997

1999

36 Felsőoktatási K+F a nominális GDP %-ában Higher education R and D in % of nominal GDP 0.26

0.22

0.18

0.14

0.10 1990

1992

1994

1996

1998

2000

Forrás: FDSZ

A magyar felsőoktatást az információtechnológia területét leszámítva a személyi és infrastruktúrális feltételek általános romlása jellemzi. A magyar gazdaság növekedési fejlődése ellenére a központi költségvetés az állami intézményekben a működéshez szükséges alapvető pénzügyi forrásoknak már csak egy részét finanszírozza. Az intézményeknek – akár a minőség rovására is – különböző saját bevételekből, gyakran a képzés és kutatás fejlesztését szolgáló alkalmi pályázati pénzekből kell a működés elemi költségei fedezniük. A dologi kiadásokhoz kapcsolódó állami támogatás, valamint az állami felújítási és felhasználási források reálértéke jelenleg is évről-évre csökken. Év

Államilag finanszírozott Költségvetési Kiadás (m Ft) összesen (m Ft) hallgatók számított támogatás létszáma (fő)

Fogyasztói ár 1999=100

Költségvetési támogatás

Kiadás

Egy hallgatóra jutó támogatás

1990

76,600

23,785.0

34,885.0

100.0

100.0

100.0

100.0

1991

80,000

31,067.4

43,541.4

135.0

96.8

92.5

91.9

1992

100,000

32,744.8

46,007.7

166.1

82.9

79.4

63.0

1993

115,000

44,418.2

59,375.4

203.4

91.8

83.7

60.7

1994

121,000

53,484.5

70,620.6.

241.7

93.0

83.8

58.4

1995

129,027

58,684.3

85,247.2

309.7

79.7

78.9

46.9

1996

142,122

61,316.6

93,855.8

382.8

67.3

70.3

35.3

1997

150,896

81,641.0

122,787.4

452.9

75.8

77.7

38.2

1998

157,027

91,623.9

143,029.2

517.7

74.4

79.2

36.0

1999

165,255

114,590.9

184,124.2

569.5

84.6

92.7

38.9

2000

169,130

125,248.1

207,583.0

625.3

84.2

95.2

37.8

2001*

174,220

135,927.3

241,671.8

681.6

83.8

101.6

36.6

2002*

177,941

142,974.3

252,770.6

729.3

82.4

99.4

* Előirányzat

35.2

Forrás: OM

37 A felsőoktatás finanszírozásának jelenlegi formájára a kettősség a jellemző. Az ÁHT a költségvetés részeként szabályozza, így értelemszerűen a költségvetés szerkezetében határozza meg a kereteket. Ezzel ellentétben a Felsőoktatási Törvény, valamint a 2000. évben bevezetésre került szabályozás (120/2000. Kormányrendelet) a normatív finanszírozás kereteit fogalmazza meg, melynek szerkezete alapjaiban tér el a költségvetés szerkezetétől. A költségvetési gazdálkodásról szóló jogszabályok az intézmény finanszírozására vonatkoznak, amíg a normatív szabályozás a tevékenységet (szolgáltatást) finanszírozza. Ez a kettősség a finanszírozás egész folyamatán végigvonul, a gyakorlatban csak az évek során kialakult módszerekkel, illetve a szabályozás nem minden esetben történő követésével oldódik fel. További nehézséget okot e két szabályozás eltérő időbeli hatálya az intézményi költségvetés tervezése során; amíg a bevételi oldalt a normatív finanszírozásról szóló Kormányrendelet szabályozza, amely elvileg a tanévhez kapcsolódó mutatókhoz kötődik, addig a kiadási oldalt meghatározó szabályozás a költségvetési évre vonatkozik. A jelenlegi finanszírozási rendszert egy normatív és egy nem normatív részre bonthatjuk. A nem normatív részhez az intézmények saját bevételei, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatok tartoznak, melyek jellegüknél fogva a kezdetektől elkülönülnek már a Költségvetésben, valamint kezelésük is jelentősen eltér a normatív előirányzatoktól. A normatív finanszírozási rendszer szerint azt, hogy egy intézmény mennyi támogatást kap a Költségvetésből, különböző Kormányrendeletekben előírt mutatók és normák határozzák meg. A normatívák jelentős részét (pl: hallgatói normatívák, Széchenyi ösztöndíj stb.) törvény, más részét (képzési-fenntartási normatívák) Kormányrendelet, illetve Oktatási Minisztérium rendelet (kutatástámogatás) szabályozza. 1.6. Az EU csatlakozásból adódó legfontosabb feladatok: 1.6.1. Modern, versenyképes munkaerőt képző felsőoktatás kialakítása. 1.6.2. Az egyes korosztályokhoz tartozók 50 %-a folytasson felsőfokú tanulmányokat 2010re. 1.6.3. A Bolognai Nyilatkozat szellemében két fő képzési ciklusú felsőoktatás kialakítása. 1.6.4. A felsőoktatás finanszírozásának rendezése: - új normatív támogatási rendszer megvalósítása, a tényleges költségek figyelembevételével, - infrastruktúrális beruházások, - új ágazati bérrendszer bevezetése. 1.6.5. Társadalmi esélykülönbségek mérséklése, hallgatói támogatások kibővítése, kollégiumi férőhelyek számának növelése. 1.6.6. A klasszikus elitképzés és a hirtelen megjelenő tömegképzés, a mennyiség és minőség kívánatos aránya. 1.6.7. A felsőoktatás autonómiájának kiszélesítése, a felsőoktatási intézményekben folyó tudományos kutatás lehetőségeinek bővítése. 1.6.8. Egész életen át történő tanulás (LLL), átképzés, új szakismeretek munka melletti megszerzése. 2. A munkaügyi kapcsolatok szereplői a felsőoktatás alágazatban 2.1 Szakszervezetek (munkavállalói érdekképviseletek) a felsőoktatásban A tanulmány szempontjából a szakszervezetek részvételét csak azok vonatkozásában említjük, akik intézményi szinten több alapszervezettel rendelkeznek és ágazati típusú szakszervezetként működnek. Azok a szakmai szakszervezetek akik egy alapszervezet vonatkozásában vannak jelen, azokat csak később a Közalkalmazotti Tanácsokról szóló fejezetnél említjük. A fentiek alapján a felsőoktatási alágazatban a következő tényleges szakszervezetek működnek:

38 2.1.1 Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) Az FDSZ 1988-ban alakult önálló ágazati szakszervezet az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alapító tagja és legnagyobb tagszervezete. Tevékenységi köre a teljes felsőoktatási alágazatra, a kutatási ágazatban az MTA támogatott kutatóhelyekre és az ott dolgozó munkavállalókra terjed ki. Taglétszáma: 2001. december 31-én 18.751 fő főállású felsőoktatási munkavállaló és 323 fő akadémiai kutató. Nyugdíjas tagjainak száma 4.501 fő. Felsőoktatási szinten 52 alapszervezettel, akadémiai szinten 13 alapszervezettel rendelkezik. 1996. óta teljes jogú tagja az Oktatási Internacionálénak (Education International, EI) az oktatás nemzetközi szakszervezeti világszövetségének. Az FDSZ országosan és a felsőoktatási alágazatban reprezentatív szakszervezet. 2.1.2 Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ) Az OSZSZ 1989-ben alakult ágazati szakszervezet az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés tagja. Tevékenységi köre a felsőoktatási alágazatban a volt orvosegyetemeket és azok klinikáit öleli fel. Taglétszáma: 7.300 fő. Tagjai elsősorban klinikai nővérek és orvosok, az integrált intézményekben az egészségügyi centrumokban, illetve egészségügyi karokon dolgozó munkavállalók. Az alágazatban 5 alapszervezettel rendelkezik. Nemzetközi szakszervezeti szervezetnek nem tagja. Az OSZSZ országosan és a felsőoktatási alágazatban reprezentatív szakszervezet. 2.1.3 Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete (AOKDSZ) Az AOKDSZ 1987-ben alakult önálló ágazati szakszervezet az ÉSZT alapító tagja és tagszakszervezete. Tevékenységi köre a felsőoktatásban az agrár felsőoktatási intézményekre, a kutatásban a mezőgazdasági kutatóintézetekre, a közoktatásban a mezőgazdasági szakmunkásképző intézményekre terjed ki. Taglétszáma: 5000 fő. Összesen mintegy 100 alapszervezettel rendelkezik. Nemzetközi szakszervezeti tagsága nincsen. Az AOKDSZ a kutatási ágazatban reprezentatív szakszervezet. 2.1.4 Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) A TDDSZ 1988-ban alakult ágazati szakszervezet a Liga Szakszervezetek alapító tagja és tagszervezete. Tevékenységi köre kettős, jelen van a nagyobb felsőoktatási intézményekben és az MTA kutatóintézeteiben. Taglétszáma: 2000 fő. Jelenleg az akadémiai választmánya a nagyobb, kisebb jelentőségű és szervezettségű a felsőoktatási választmány. A két ágazatban összesen 18 alapszervezettel rendelkezik. 1993. óta teljes jogú tagja az Oktatási Internacionálénak (EI). A TDDSZ a kutatási ágazatban reprezentatív szakszervezet. A felsőoktatási alágazatban az állami intézményekben a szakszervezeti tagok összlétszáma: 30.100 fő, ez az állami intézményi létszámhoz (49.313 fő) viszonyítva 63 %-os, a teljes alágazati munkavállaló létszámhoz (53.413 fő) viszonyítva 61%-os szervezettséget jelent. A felsőoktatásban a már említett két szakszervezeti konföderáción (ÉSZT, LIGA) kívül még a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) van jelen egyes tagszervezeteinek egy alapszervezeti egységében. A felsőoktatásban működő tényleges ágazati szakszervezetek együttműködésének rendjére és gyakorlatára a formális és informális kapcsolatok is jellemzőek. Formálisan együttműködnek az alágazatot érintő legfontosabb (bérfejlesztés, költségvetés, stb.) kérdések megtárgyalásánál, az egységes munkavállalói oldal véleményének kialakításánál. A reprezentatív szakszervezetek szavazati joggal részt vesznek az ágazati érdekegyeztető tanács munkájában, a nem reprezentatívak tanácskozási joggal, meghívottként vannak jelen. Az országos érdekegyeztetésben 2001. júniusáig a KIÉT-ben mind a négy szakszervezet alanyi jogon vett részt a saját szakma csoportjában elért reprezentativitás alapján. Az országos érdekegyeztetésben az új érdekegyeztető fórum a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) megalakulásával saját szakszervezeti konföderációjuk révén vesznek részt. Az ágazatban működő szakszervezeteket együttműködő kapcsolatok is jellemzik, de ezek általában két szakszervezet közötti megállapodások. (Lásd 6. sz. melléklet.)

39 2.2. Munkaadói Szervezetek a felsőoktatásban Munkaadói szervezetek a felsőoktatásban – hasonlóan a teljes költségvetési szférához – ténylegesen nem működnek, csak intézményeket tömörítő szakmai- érdekképviseleti szervezetként vannak jelen. A tanulmány szempontjából mégis fontos un. kvázi munkáltatói szervezeteknek tekinthetjük a felsőoktatásban megalakult Konferenciákat. Ezek a következők: Magyar Rektori Konferencia (MRK), Főiskolai Főigazgatói Konferencia (FFK) és a Művészeti Egyetemek Rektori Széke (MERSZ). A három szervezet tevékenységének összehangolására, feladatainak ellátása érdekében 1991-ben létrehozta a Felsőoktatási Konferenciák Szövetségét (FKSZ), amely önálló titkársággal rendelkezik. Az FKSZ tevékenységének munkajogi, elvi feladat meghatározási és pénzügyi felügyeletét operatívan működő testületei az MRK, az FFK és a MERSZ mindenkori elnöke látja el. 2.2.1. A Magyar Rektori Konferencia (MRK) 1989. évben alakult. Tagszervezetei az önálló egységként működő 14 állami egyetem és 5 egyházi egyetem. Az általuk foglalkoztatott munkavállaló létszáma: 38.366 fő állami egyetem és 2000 fő egyházi egyetemen dolgozó oktató-kutató és oktatást közvetlenül segítő alkalmazott. Országos, európai ágazati, és nemzetközi munkáltatói szövetségnek, szervezetnek nem tagja. Nemzetközi szakmai vonatkozásban tagja az Európai Egyetemek Egyesülésének (EUA) és a OECD felsőoktatási menedzsmenttel foglalkozó szervezetének. 2.2.2. Főiskolai Főigazgatói Konferencia (FFK) 1990. évben alakult. Tagszervezetei az önálló főiskolaként működő 11 állami főiskola 21 egyházi főiskola és 9 magán és alapítványi főiskola. Az általuk foglalkoztatott munkavállalók létszáma 9.523 fő állami főiskolán, 1.000 fő egyházi főiskolán és 1.100 fő magán és alapítványi főiskolán dolgozó oktató-kutató és oktatást közvetlenül segítő alkalmazott. Országos, európai ágazati és nemzetközi munkáltatói szövetségnek nem tagja. Nemzetközi vonatkozásban tagja az Európai Főiskolák Szervezetének (EURASHE) és a Főiskolák és Politechnikumok Világszervezetének (WCCP). 2.2.3. Művészeti Egyetemek Rektori Széke (MERSZ) 1992. évben alakult. Tagszervezetei az önálló egyetemként működő 4 művészeti egyetem és az önálló főiskolaként működő Táncművészeti Főiskola. Az általuk foglalkoztatott munkavállalók létszáma: 1.106 fő művészeti egyetemen és 318 fő művészeti főiskolán dolgozó oktató és oktatást közvetlenül segítő alkalmazott. Országos, európai ágazati és nemzetközi munkáltatói szövetségnek nem tagja. Nemzetközi szakmai vonatkozásban tagja a Művészeti Egyetemek Európai Szövetségének (ÉLIA). A három konferencia 2001 júniusáig részt vett a KIÉT munkaadói oldalának munkájában meghívottként, tanácskozási joggal, de szavazati jog nélkül. Az ágazati érdekegyeztetésben 1992. óta tanácskozási joggal, de szavazati jog nélkül folyamatosan részt vesznek. A KOMTban jelenleg munkáltatói meghatározottságuk hiánya miatt nem vesznek részt. Más munkaadókat képviselő szervezet a felsőoktatási alágazatban nem működik. A három konferencia kvázi munkáltatói szerepét és más munkaadói szervezetek tényleges hiányának okait a felsőoktatásban a tanulmánynak az ágazatot bemutató munkaadói fejezetében elemezzük részletesebben. 3. A kollektív alku jellemzői a felsőoktatásban Az alágazatban a kollektív alku keretében középszintű kollektív szerződés és középszintű bérmegállapodás megkötésére volt kezdeményezés, illetve egyes foglalkoztatási csoportokra realizálódott ágazati béralku. 3.1. A középszintű kollektív szerződés helyzete a felsőoktatásban

40 Az alágazatban nem volt és jelenleg sincs középszintű kollektív szerződés. Ennek elsőrendű oka a jogi szabályozottság hiánya. A Közalkalmazottak Jogállásáról szóló Törvény (Kjt) sem az elmúlt időszakban sem jelenleg a költségvetési területen nem ad felhatalmazást a feleknek ágazati kollektív keretszerződés megkötésére. 3.1.1. Ennek ellenére a felsőoktatásban érintett szakszervezetek részéről 1993-ban kísérlet történt egy középszintű kollektív szerződés megkötésére. A szakszervezetek elkészítették az ágazati KSZ tervezetét, amelyben szabályozni kívánták a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, azok gyakorlásának és teljesítésének módját és az érvényesítésükre vonatkozó eljárások ágazati és intézményi rendjét, valamint az ágazati kollektív szerződést kötő felek közötti intézményesített ágazati és helyi kapcsolatrendszert. Munkáltatói szervezetek hiányában tárgyalások kezdődtek az akkori fenntartó Művelődési és Közoktatási Minisztériummal. Több tárgyalási forduló után a tárca illetékességének hiányára való hivatkozás miatt a tárgyalások megszakadtak, így az ágazati kollektív szerződés megkötésére nem kerülhetett sor. 3.1.2. 1996. május 30-án az alágazat országosan reprezentatív szakszervezete a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) középszintű kollektív szerződéshez hasonló jellegű ágazati megállapodást kötött a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal mint fenntartóval és mint legnagyobb munkáltatóval. A megállapodás a felsőoktatási alágazat egészére kiterjedt a lefedettségi ráta teljes körű volt. Érvényességi ideje határozatlan volt, a megállapodás módosítására mindkét félnek évente egy alkalommal , szeptember hónapban nyílt lehetősége. A módosításhoz a felek egyetértésére volt szükség és az mindig a következő év első hónapjának első napján lépett hatályba. A megállapodás mindkét fél részéről felmondható volt, azonban a felmondás érvényesítésére csak annak írásos közlését követő hat hónappal kerülhetett sor. A megállapodás tartalmi elemei a következők voltak: A felek a kötelező jelleggel vállalták: - a felsőoktatásra vonatkozó törvények, jogszabályok, miniszteri rendeletek és egyéb közérdekű dokumentumok tervezeteinek érdemi egyeztetését, - egyeztető tárgyalásokat folytatnak és megállapodásra törekednek az államháztartási reform felsőoktatást érintő koncepciójáról, - együttműködnek a Felsőoktatási Törvény módosításában, - a felsőoktatást érintő költségvetési, tulajdonlási, foglalkoztatási, munkaügyi, a bért (illetményeket) a pótlékokat érintő, az élet- és munkakörülményekre és a munkavállalók szociális juttatásaira hatással lévő kérdésekben folyamatosan egyeztetnek, - új oktatói-, kutatói-, és nem oktatói követelményrendszert, valamint a megfelelő bér illetőleg új minőségi pótlékrendszert 1997. január 1-től be kell vezetni, amelynek fedezetét az MKM a Felsőoktatási és a Költségvetési Törvényben igyekszik megteremteni, - a felsőoktatás közalkalmazottait hátrányosan érintő központi kezdeményezésű döntésekre, intézkedésekre (létszámleépítés, határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyra való átminősítés stb.) ne kerüljön sor, - a felsőoktatási normatíváknak a finanszírozás által elismert ráfordításokban olyan juttatást kell tartalmaznia, amely fedezetet nyújt a Kjt és végrehajtási rendeletei által meghatározott alapilletményre és kötelező pótlékokra, az adott évi illetményemelésre, a jubileumi jutalomra és a 13. havi illetményre, továbbá az MT és más jogszabályok alapján biztosítandó egyéb juttatásokra (étkezési hozzájárulás, műszakpótlék, közlekedési költségtérítés, betegszabadság, munka- és védőruha ellátás stb). A Felek ajánlás jelleggel vállalták:

41 - A felsőoktatási intézményben közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalók bérezésének, előmeneteli és illetményrendszerének, élet- és munkakörülményeinek szakmai törvényekkel, jogszabályokkal és egyéb megállapodásokkal történő folyamatos javítását, - a munkaügyi kapcsolatok elmélyítését, az ágazati és intézményi szintű érdekegyeztetés általánossá tételét és továbbfejlesztését. A megállapodás vállalásai közül a folyamatos érdekegyeztetésre, a foglalkoztatási garanciára, a szakmai törvények egyeztetésére, a pótlékok emelésére és a helyi szintű érdekegyeztetés törvényi garanciáinak megalkotására sor került, így azok teljesültek. Nem realizálódott ellenben az új bérrendszerre és finanszírozási rendszerre vonatkozó vállalás. A megállapodás nem került felmondásra, így kvázi még napjainkban is érvényesnek tekinthető, de az MKM jogutódjaként 1998-ban megalakult Oktatási Minisztérium már nem tekinti azt magára nézve kötelezőnek. Ennek feloldása érdekében 1999. év elején a felek között tárgyalások kezdődtek a megállapodás megújításáról, illetve új megállapodás megkötéséről, de eltérő érdekeltség miatt erre napjainkig nem került sor. 3.2. A középszintű bérmegállapodás helyzete a felsőoktatásban A felsőoktatásban az elmúlt években volt középszintű bérmegállapodás, jelenleg azonban ilyenről nem beszélhetünk. Ennek elsődleges oka, hogy a közalkalmazotti területeken – így a felsőoktatásban is – elsősorban országos szintű kollektív béralku folyik, mert az állami költségvetési kiadásokat érintő bértárgyalások, a Kjt alapbértábla tételeinek emelése több ágazat munkavállalóira vonatkoznak. Középszintű bérmegállapodás így csak a Kjt-ből adódó különböző kötelező és adható felsőoktatási pótlékok fajtájára és mértékére, valamint az alágazathoz tartozó egyes foglalkoztatási csoportokhoz kapcsolódó szakmai szorzók meghatározására és mértékére terjed ki. A tanulmány szempontjából az elmúlt időszak középszintű bérmegállapodásai közül csak a legfontosabbakat, legjellemzőbbeket emeljük ki az alábbiakban jelzésértékűen. 3.2.1. 1993-ban külön Kormánydöntéssel a felsőoktatásban dolgozó oktatók 1 milliárd forintos bérfejlesztési keretet kaptak. Ennek elosztása az alapbértáblában nem volt lehetséges, így a munkavállalói érdekképviseletek a minisztériummal és a munkáltatói konferenciák bevonásával konszenzussal új felsőoktatási oktatói pótlékrendszert dolgoztak ki, amely a Kjt. ágazati végrehajtásáról rendelkező 15/1992-es MKM rendeletben került szabályozásra és bevezetésre. Folyamatos karbantartására az elkövetkező években ágazati béralku keretében rendszeresen közös megegyezések születtek. Az oktatói pótlékrendszerrel és a miniszteri rendeletben szabályozott egyéb (pl. magasabb vezetői, vezetői, stb.) pótlékokkal kapcsolatos egyeztetések és megállapodások folyamatosak és eredményesek voltak. 3.2.2. Ugyancsak konszenzusos ágazati bérmegállapodás született 2000-ben és 2001-ben azokról a foglalkoztatási csoportokról akiknek meghatározott munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottainak illetményét szakmai szorzóval meg lehetett emelni. Ennek alapján 2000. március 1-től a felsőoktatási intézményekben minden nem oktatói és nem kutatói munkakörbe tartozó közalkalmazott 1,05-ös szorzót kapott, 2001. szeptember 1-től a felsőoktatási könyvtárosok és egyéb oktatók alapilletménye 1,2 szorzószám belépésével jelentősen emelkedett. 3.2.3. 2001. évben ágazati középszintű béralku folyamat zajlott a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók új illetményrendszeréről Az Oktatási Minisztérium elképzelése szerint egy garantált professzori illetményből ( ez 2001-ben 230.00.- Ft, 2002-ben 245.000.- Ft) levezetve a tanárok, docensek, adjunktusok, tanársegédek, kutatóprofesszorok, főmunkatársak, munkatársak és segédmunkatársak új illetményét különböző százalékban határozták meg . Eltörölték, illetve alapbéresítették az addig meglévő pótlékrendszert és illetménykiegészítéseket, és az új bérrendszer megszüntette az előmenetel lehetőségét is. A felsőoktatásban érintett szakszervezetek az előterjesztéssel nem értettek egyet, - így ágazati bérmegállapodás sem jött létre - mert egyrészt kevésnek találták a garantált professzori

42 illetmény mértékét, másrészt sérelmezték a pótlékrendszer és a kor szerinti előrelépés eltörlését. Így a féloldalasan megvalósult oktatói-kutatói bérrendszer azt eredményezte, hogy a 49-70 éves korosztály jelentős része tavaly tényleges béremelésben nem részesült, mivel a 2000. december 31-i összevont illetménye magasabb volt a 2001. január 1-i új illetményénél. 2002-ben az átlagos illetményemelkedés részükre 6,52 %, amely jelentősen elmarad a Kjt. bértábla 2002. évi 7,75%-os emelkedésének mértéktől. Ebben a kérdésben a felek a szükséges korrekciókat figyelembe véve 2002-ben új középszintű bérmegállapodásra törekednek, amelynek érdekében tárgyalások kezdődtek. Összességében megállapítható, hogy a felsőoktatásban a kollektív alku folyamata a korábbiakhoz képest sem mennyiségében sem minőségében nem fejlődött. Az elkövetkező időszakban meg kell teremteni a jogszabályi lehetőségét az ágazati kollektív keretszerződés megkötésének és az országos béralku mellett az ágazati specifikumok miatt egyre nagyobb jelentősége lenne az ágazati bérmegállapodásoknak. Ehhez azonban a reprezentatív szakszervezeteken kívül szükség lenne önálló megállapodásra felhatalmazott minisztériumra és ténylegesen munkáltatói szerepkört betöltő munkaadói szervezetekre. A felsőoktatásban a kollektív alku során keletkezett konfliktusok megoldása érdekében közvetítésre és döntésbíráskodásra nem került sor, 1995. december 15-én azonban az alágazat dolgozói tiltakozásul a Bokros csomagból adódó elbocsátások miatt egy napos sztrájkot tartottak. 4. A középszintű szociális párbeszéd a felsőoktatásban 4.1. Az ágazati szociális párbeszéd fóruma a felsőoktatásban A felsőoktatásban intézményesített szociális párbeszédről ténylegesen 1992. a Kjt hatálybalépése óta beszélhetünk. A korábbi években is létezett párbeszéd, de az ágazati érdekegyeztetésnek nem volt nevezhető. A felsőoktatási érdekegyeztetés biztonságát, kiszámíthatóságát, kereteit, ezért annak intézményesítése legitimizálta. A Kjt. törvényi szabályozással írta elő az ágazati érdekegyeztető fórumok létrehozását, amelynek tartalmát a Jogalkotásról szóló 1987. XI. Törvény 20. §-a határozta meg. Ennek alapján: „A jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.” A felsőoktatási érdekegyeztetés első fóruma az 1992-ben megalakult Oktatási érdekegyeztető Tanács (OÉT) volt, ahol az oktatás egészével összefüggő kérdések kerültek megtárgyalásra. Két albizottsága létezett, a Közoktatási Érdekegyeztető Fórum (KÉF), ahol a közoktatási és a Felsőoktatási Érdekegyeztető Fórum (FÉF), ahol a felsőoktatási ágazat témái kerültek napirendre. Az érintettek ezt továbbfejlesztve 1995-ben létrehozták a Művelődési Ágazati Érdekegyeztető Tanácsot (MÁÉT) és annak alágazati fórumait a Kulturális Érdekegyeztető Tanácsot (KÉT), a Közoktatási Érdekegyeztető Tanácsot (KÖÉT) és a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsot (FÉT), amelynek célja a közalkalmazotti jogviszonnyal és a szakmai kérdésekkel kapcsolatos egyeztetés. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (FÉT) mint az alágazat szociális párbeszéd fóruma így azóta folyamatosan létezik, működésének szabályait a legutóbb 1997ben módosított Ügyrend tartalmazza (14. sz. melléklet). A FÉT mindenkori célja az ágazati és intézményi érdekegyeztető munka feltételeinek elősegítése, feladata a felsőoktatási intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottakat és munkaügyi kapcsolatokat érintő kérdések ágazati egyeztetése. A FÉT alapvetően bipartit jellegű intézmény. Teljes jogú szavazati joggal rendelkező tagjai a Kormány (Oktatási Minisztérium és a társtárcák képviselői) és a felsőoktatásban reprezentatív szakszervezetek képviselői (jelenleg az FDSZ és OSZSZ). Meghívott, szavazati joggal nem rendelkező tagjai a munkaadók szervezetei, a hallgatói szervezetek és az oktatói kamara képviselői. Megállapítható, hogy a FÉT összetétele eltér a hagyományos ágazati érdekegyeztetés tripartit

43 jellegétől, amelynek elsődleges oka a már korábban és későbbiekben is tárgyalt munkáltatói szervezetek kvázi jellege és önszerveződésének kialakulatlansága. A munkáltatói szerepkört így a Kormány képviseletében az Oktatási Minisztérium, a felsőoktatásban érintett társtárcák, valamint költségvetési kérdésekben a Pénzügyminisztérium, bér és munkajogi kérdésekben a Gazdasági Minisztérium látja el. A FÉT felhatalmazottsága ágazati kérdésekben teljeskörű, országos közalkalmazotti témákat érintően véleményező, javaslattevő jogkörű. A FÉT munkáját alapvetően jellemzi a szubszidiaritás elve, mert a tárgyalások az érintettekhez legközelebbi megfelelő szinten zajlanak. Érvényesül az autonómia és a függetlenség elve, mert az egyes oldalak tárgyalócsoportjainak munkájába más külső tényező nem szólhat bele. Megvalósul a reprezentatívitás elve is, mert a munkavállalói oldalon a Közalkalmazotti Tanács választásokon reprezentatívitást elérő szakszervezetek foglalnak helyet. A FÉT jogosultságai, döntési formái többirányúak, megegyezés esetén megállapodások megkötése, illetve ajánlások megfogalmazása vagy állásfoglalás kialakítása. Az egyéb jogosítványok közül a gyakorlati munkában megfelelően érvényesül a tájékoztatás, a véleményezés és a konzultáció. Kevésbé volt domináns az egytértési és együttdöntési jog esetén hozott végső döntés. A FÉT szervezetére és működésére jellemző, hogy munkáját plenáris ülés, konzultáció, tanácskozás és oldalegyeztetés keretében végzi, alkalmanként, témától függően állandó és ad.hoc bizottságokat működtet. A FÉT ülései általában nyíltak, de a tanácskozás eredményessége érdekében többször előfordulóan zárt ülést kellett elrendelni. A FÉT ülései az Oktatási Minisztérium helységeiben folynak a titkársági, adminisztratív feladatokat és a finanszírozási hátteret a mindenkori felsőoktatást felügyelő helyettes államtitkár titkársága látja el. Az ülésekről minden esetben emlékeztető készül, amelyet a kormányzati oldal készít el, de előfordult tájékoztató és közös állásfoglalás tervezet elkészítése is, amelyet nem egy esetben a szakszervezetek terjesztettek elő. 4.1.1. A FÉT megalakulása óta végzett munkájának statisztikai összefoglalója: 4.1.2. összes ülés száma:

74

4.1.3. a tárgyalt témák tartalma szerint: - közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdésekben - bért, béremelést, bérrendszert és pótlékokat érintő kérdésekben - költségvetéssel összefüggő témákban Összesen:

15 alkalommal 28 alkalommal 39 alkalommal 107 téma kerület tárgyalásra

4.1.4. a tárgyalt témák jellege és tartalmi lezárása: - megállapodás - ajánlás - közös állásfoglalás - véleményezés - tájékoztató - konzultáció - nem volt megállapodás

11 8 5 27 15 9 32 alkalommal.

4.2. Ágazati akciók, események A felsőoktatási szakszervezetek és a munkaadók szervezetei között közös konferenciák, projektek, képzések, utazások nem voltak az elmúlt években. Kapcsolatukat más jellegű együttműködés jellemzi. A kialakult főbb együttműködési formák: - országos és ágazati érdekegyezetésben való közös részvétel,

44 - együttes testületi ülések megtartása, - egymás testületi ülésein való részvétel, - közös állásfoglalások kialakítása adott témakörben - közös egyeztetések bérekről, finanszírozási és szakmai kérdésekről, - munkaadói támogatás a munkavállalók bérharcában, a nyomásgyakorlás különböző formáiban, - a szakszervezeti támogatás szakmai, költségvetési kérdésekben, - a különböző felsőoktatási testületek (pl. Felsőoktatási és Tudományos Tanács), illetve azok szakbizottságaiban folyó közös munka. Közös ágazati akciók és események leginkább az oktatási ágazatban működő szakszervezeteket jellemezte. Ennek kronológiáját és tartalmát mellékletben mutatjuk be (3. sz. melléklet). 4.3. Kollektív Szerződés általi lefedettség a felsőoktatásban A felsőoktatás területén az állami intézmények körében jellemző az egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés. A magán és alapítványi főiskolák közül a volt állami intézményben (Pető Intézet) kötöttek KSZ-t. Az egyházi egyetemekre és főiskolákra nem jellemző a kollektív szerződéskötés, a volt állami intézményeknek azonban 1993. óta a szakminisztériummal olyan szerződése van, amely az intézményben dolgozó munkavállalók részére minden évben biztosítja a közalkalmazottakat megillető illetményeket és jogosultságokat. A felsőfokú oktatás területén az állami intézményi körben 43 db Kollektív Szerződés található, amely az alágazat összes dolgozójából 41.166 főt, a kategóriában foglalkoztatottak 81,40 %-át és az összes közalkalmazottak 6,88 %-át érinti. Az alapítványi főiskolák körében 1 db Kollektív Szerződés létezik, amely 248 főt érint.*1 Ennek alapján megállapítható, hogy a felsőoktatás területén a számított lefedettség 80,99%-os, a teljes lefedettség 81,39%. Ezzel az aránnyal a felsőoktatási alágazat a költségvetési szférában a legjobb mutatóval rendelkezik. Az intézményi Kollektív Szerződések jellemzői: 4.3.l. A Kollektív Szerződések és a foglalkoztatottak száma alapján: Intézményi létszám (fő)

Kollektív szerződések száma (db)

51 - 300 301 - 500 501 – 1000 1001 – 2000 2001 felett

16 7 10 6 5 44 4.3.2. A Kollektív Szerződések tartalmi elemei elapján: 4.3.2.1. eljárási szabályok területén KSZ-ek száma (db) - kollektív szerződés felmondás 1

36

érintett munkavállalók száma (fő) 2.813 2.629 6.765 8.973 20.234 41.414 érintettek (fő) 31.447

2001. március 31-i állapot szerint, és a GM előterjesztése az OMT részére 2001. november.

45 - Mt-től eltérő szabályozás - kollektív szerződés módosítás

5 33

4.516 26.729

4.3.2.2. munkaügyi kapcsolatok területén - együttműködés-kapcsolatok 39 - szakszervezeti jogokra 40 - szakszervezeti működésre 37

39.472 39.273 33.106

4.3.2.3. tartalmi szabályok területén - felmentési időre - mentesítésre - túlmunka - illetményrendszer - oktatás-képzés - szociális-jóléti - leltárhiány

7 8 26 15 37 40

6.315 6.448 27.092 26.462 32.405 40.031

4.3.2.4. munkaügyi viták területén - kollektív vita - jogvita - sztrájk esetére - állandó bizottság - eseti bizottság

20 22 21 6 17

9.634 15.621 22.607 5.668 16.450

4.3.2.5. illetményre vonatkozóan - illetménynövelés - illetménytábla - további szakképesítés - illetmény kiegészítés - illetménypótlék (Kjt) - ágazati illetménypótlék

2 1 3 4 4 13

491 321 3.339 8.891 3.844 23.293

A felsőoktatás területén több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződést nem kötöttek. Az Mt. 34.§-a értelmében lehetőség van arra, hogy a gazdasági miniszter egy adott kollektív szerződés egészének vagy egyes részeinek hatályát az egész ágazatra (alágazatra) kiterjessze. A felsőoktatási alágazatban azonban ilyen kezdeményezés nem történt, amelynek elsődleges oka a meglévő kvázi munkaadói szervezetek kialakulatlansága. A 2000. január 1-től bekövetkező felsőoktatási integráció következményeként az intézményekben folyamatosan új kollektív szerződéseket kötnek. Ez a tendencia előreláthatólag 2002. első felévének végéig tarthat, amely után mind a 30 állami felsőoktatási intézmény már új kollektív szerződéssel rendelkezhet. 5. Participációs intézmények a felsőoktatásban 5.1. Közalkalmazotti Tanácsok (KT) választása A felsőoktatás területén legutoljára a törvényi előírásoknak megfelelően 1998. november 1627. között került sor Közalkalmazotti Tanács választásokra. Az alágazatban 49 állami intézményben volt érvényes a szavazás és alakult meg új KT. Az egyházi intézmények közül egy helyen, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán választottak

46 közalkalmazotti tanácsot. Az alapítványi intézmények közül a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetében választottak Üzemi Tanácsot. Így az összes állami intézményt figyelembe véve közalkalmazotti tanácsot az intézmények 86 %-ban választottak. Az 1998-as Közalkalmazotti Tanácsválasztás felsőfokú oktatás szakmacsoportjának végeredménye: Konföderáció

Szakszervezetek

Kapott szavazatok

Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) 10.900 ÉSZT Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ) 7.337,6 ÉSZT Agrároktatási és Kutatási Dolgozók SzakSzervezete (AOKDSZ) 1.644,7 LIGA Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) 351,2 MSZOSZ Magyar Közoktatási és És Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ) 233,1 SZEF Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ) 94,6 SZEF Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) 85,2 LIGA Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) 76,0 SZEF Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) 9,2 Önálló alapszervezetek 49,9 Nem szakszervezeti jelöltek 2.695,3 Mindösszesen: 23.476,8

Támogatottság (%-ban)

ÉSZT

46,4 31,3 7,0 1,5 1,0 0,4 0,4 0,3 0,0 0,2 11,5 100,0

A közalkalmazotti tanácsválasztások végeredményéből megállapítható, hogy a felsőoktatási alágazatban az FDSZ és az OSZSZ szerzett ágazati és országos reprezentatívitást. Domináns volt 89,5 %-ban a szakszervezeti jelöltekre leadott szavazat. Az intézményi szavazásokat elemezve szembetűnő, hogy a részvételi arány alig haladta meg az érvényességhez szükséges ötven százalékos határt, amelynek elsődleges oka, hogy a felsőoktatás munkavállalóinak többsége kötetlen munkaidőben dolgozik. 5.2. A szakszervezetek szerepvállalása és együttműködése az EU-s Ágazati Bizottságokban, kapcsolódás az EU szociális párbeszéd rendszeréhez, együttműködés az európai ágazati szociális partnerekkel

47 5.2.1. Országos szinten: ESC Magyar Vegyesbizottság: A bizottságban részt vesz az ÉSZT-SZEF közös képviselője. A bizottság a magyarországi munkavállalókat érintő általános kérdéseken túl folyamatosan tárgyalja az ágazati kérdéseket is. Eddig négy terület helyzetével foglalkoztak: - közlekedés, - környezetvédelem - oktatás. - régió rendszerek – régió kapcsolatok Az ESC Bizottság ajánlásai és határozati javaslatai az oktatási ágazatban: - Anyagi erőforrások biztosítása az élethosszig tartó tanulás programjának megvalósításához, különös tekintettel az oktatásban dolgozó pedagógusok, oktatók és az oktatást segítő közalkalmazottak alacsony bérezésére. - Részvétel az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó Európai Uniós programokban. (Socrates, Lenonardo da Vinci stb.) - Szerepvállalás és részvétel az Európai Struktúrális Alapok felhasználásában, - Háromoldalú (kormány, munkaadók, munkavállalók) Oktatási-Képzési Tanács létrehozása az élethosszig tartó tanulás struktúrájának kidolgozására. - Munkaerőpiaci kapcsolatok erősítése (iskolai és iskolán kívüli szakképzés, regionális képzés). - A Felnőttképzési Törvény elfogadását követően munkabizottság létrehozása tripartit alapon. - Részvétel az EU-s Kutatási-Fejlesztési Programokban. Elsőbbséget kell biztosítani az egész életen át tartó tanulás megvalósításához nélkülözhetetlen kutatásoknak. 5.2.2. Ágazati szinten: A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) részt vesz az Európai Unió felsőoktatás politikájának alakításában az érdekképviseleti oldal tagjaként az alábbi módokon: - Az EI tagszervezeteként (Education International = Oktatási Unió az oktatásban működő szakszervezetek szövetsége). Ennek Európai Uniós regionális szerveződése az EIE (Education International Europe = Európai Oktatási Unió) az oktatással foglalkozó EU Bizottságok szakmai partnere. - Az EI Felsőoktatási és Tudományos Állandó Bizottságába (HERSC, Higher Education and Research Standing Committee) tagot delegálnak. Ez a bizottság alakítja ki az EIE felsőoktatási tevékenységét, javaslatait és lehetőség van a vélemények képviseletére az illetékes Európai Biztosok felé is. - Tagja az ETUCE-nak (European Trade Union Committee Education = Európai Oktatási Szakszervezetek Szövetsége). Az ETUCE az általános szakszervezeti tömörülésen az ETUCon keresztül befolyásos szociális partner. Az EU-ban minden oktatási kérdésben ki kell kérni a véleményét, így lehetőség van a felsőoktatásban dolgozó munkavállalók érdekeinek közvetlen megjelenítésére. 6. A munkaadói szervezetek és a munkáltatók helyzete, szerepe az ágazati és helyi szociális párbeszédben. Ebben a fejezetben kísérletet teszünk annak a kérdésnek a bemutatására és elemzésére, amely a felsőoktatási ágazati munkaadói szervezeteket, illetve az intézményi munkáltatókat és a szociális párbeszédet jellemzi. Már korábban említésre került, hogy a költségvetési és közalkalmazotti területen – így a felsőoktatásban is – jogilag rendezetlen az a kérdés, hogy országosan, ágazati és helyi szinten ki tekinthető munkáltatónak.

48 Mivel a felsőoktatási közalkalmazottak munkájukkal közfeladatokat látnak el, foglalkoztatásukkal közcélt és közérdeket szolgálnak, ezért elsődleges munkáltatójának az államot, illetve az Oktatási Minisztériumot tekinthetjük. Másodlagos munkáltatója, azaz a munkáltatói jogkör gyakorlója az érintett állami felsőoktatási intézmények e jogkörrel felruházott vezetője, a rektor, a főiskolai rektor és a főigazgató. Országos és ágazati szinten jelenleg ez a kérdés törvényileg és jogilag is szabályozatlan. Az országos érdekegyeztetés fórumán a KOMT-ban a Kormány illetve az ágazati érdekegyeztetés szintjén a FÉT-ben az Oktatási Minisztérium munkáltatói szerepvállalása aggályos, nem egyértelmű. Olyan törvényi szabályozás lenne kívánatos amely az elsődleges munkáltatói jogkörben – az állam képviseletében – az ágazatot felügyelő, fenntartó és irányító oktatási minisztert felruházza tényleges ágazati munkáltatói jogkörrel. Erre azért van szükség, mert az ágazati miniszter és az ágazatban reprezentatív szakszervezetek csak akkor tudnak ágazati kollektív keretszerződést kötni, ha a munkáltatói oldalon ágazati felhatalmazottsággal megállapodási, aláírási jogosultsággal megjelenik az oktatási tárca. Az így megköthető ágazati kollektív keretszerződésben rögzíthetők és szabályozhatók a jogszabályokban nem rendezett kérdésekre közösen megfogalmazott válaszok és a kölcsönös kötelezettségvállalások. Ettől helyi (intézményi) szinten csak pozitív irányban térhetne el az intézményi kollektív szerződés keretében a felsőoktatási intézmény munkáltatói jogkört gyakorló vezetője és az érintett helyi reprezentatív szakszervezet. A legoptimálisabb helyzet az lenne, ha az intézményi munkáltatók szervezetei rendelkeznének ágazati szintű munkáltatói jogosítványokkal. Korábban bemutattuk az intézményi munkáltatók megalakult szervezeteit. Ezen szervezetek alapító okiratát, alapszabályát és a szervezeti- működési rendjüket meghatározó szabályzatokat tanulmányozza megállapítható, hogy fő tevékenységük és feladatuk a szakmai és intézményi érdekképviseletet . A működésüket szabályozó okiratokból egyértelműen kiderül és kimutatható, hogy jelenleg ezek a szervezetek nem rendelkeznek azzal a belső szabályozottsággal és felhatalmazással, amely szükséges ahhoz, hogy tényleges ágazati munkaadói szervezetként működjenek. Tényleges munkáltatói szervezetként való megjelenésük hiányában jelenleg az OMT és a KOMT munkájában nem tudnak részt venni, más munkaadói szervezethez nem tudnak csatlakozni, ágazati szinten a FÉT-ben csak meghívottként szerepelnek. Más megközelítésből megemlítjük, hogy a felsőoktatási konferenciáknak saját felismerésükből kellene kezdeményeznie a szükséges alapszabályi és szervezeti átalakulásokat annak érdekében, hogy a bejegyzett és nyilvántartott munkaadói szervezeteket megillető jog és hatáskörökkel rendelkező testületként részt tudjanak venni az országos és ágazati érdekegyeztetés folyamatában és az ágazati kollektív szerződés megkötésében. Összességében megállapítható, hogy a sikeres érdekegyeztetés elérése érdekében ágazati szinten a jövőben munkáltatóként az oktatási társának és a felsőoktatási konferenciáknak is meg kell jelenniük. A tárcának az elsődleges munkáltatói jogkörben való megjelenéséhez megfelelő törvényi hátteret szükséges biztosítani, a másodlagos munkáltatói jogkört gyakorló felsőoktatási konferenciáknak pedig saját maguknak kell átalakulniuk és felvállalniuk a munkaadói jogokat és kötelezettségeket. Egyértelműbb a helyzet helyi, intézményi szinten. A felsőoktatási intézmény vezetőjével, a munkáltatói jogkör gyakorlójával jelenleg sikeresen köthető helyi szintű kollektív szerződés és működik az intézményi szintű érdekegyeztetés. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXVIII. többszörösen módosított törvény 112. § 2. bekezdése szerint: „A felsőoktatási intézményekben érdekegyeztető tanács működik. A tanács szervezetét és működését a felsőoktatási intézmény Szabályzatában kell megállapítani.” Ebből következik, hogy az

49 integrált felsőoktatási intézmények teljes körében megalakultak az Intézményi Érdekegyeztető Tanácsok (IÉT). A tanácsok szervezetét és működési szabályait tartalmazó megállapodást a munkáltató és a reprezentatív szakszervezet vezetője köti, amely az egyetemi és főiskolai tanácsok jóváhagyását követően (amely ez esetben csak formális) a felsőoktatási intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatának írásos mellékletét képezi. Az intézményi érdekegyeztető tanácsok szervezeti és működési szabályzatára és ügyrendjére vonatkozóan mintaként mellékeljük a Szegedi Tudományegyetem Érdekegyeztető Tanácsának dokumentumait (15. sz. melléklet). Megállapíthatjuk, hogy az IÉT-k szabályozása az Ft. törvényi konstrukciójából eredően elsősorban állami (munkáltatói) feladat, de a helyi reprezentatív szakszervezetek alapvetően érdekeltek abban, hogy e szervezetek minél eredményesebb fórumai legyenek az intézményi szintű érdekegyeztetésnek. Ennek érdekében aktív kezdeményezői voltak az IÉT-k megalakításában és működési szabályainak kidolgozásában, akár olyan mértékben is, hogy szövegszerű javaslat-tervezetet készítettek a magalakításról , a működési szabályokról és a lehetséges ügyrendről. Az IÉT-ket minden esetben az eredményes intézményi munka és szociális párbeszéd feltételeinek elősegítésére, az intézményi működés során az intézményben a dolgozók egészét, vagy nagyobb csoportját érintő konfliktusok kialakulásának megelőzésére illetve azok kezelésére hozták létre. Az IÉT-k működését elsősorban munkáltató szemszögből vizsgálva megállapítható, hogy a kollektív szerződések megkötéséhez hasonlóan kiszámítható kereteket biztosít a munkaadók számára az intézményi szintű szociális párbeszédben. 6.1. Az IÉT-k általános jellemzői: 6.1.1. Cél és hatáskör szempontjából: - szabályozza a tárgyalások rendjét, az egyeztetési folyamatot, - segíti a munkaügyi konfliktusok megelőzését, illetve feloldását, - megállapodás kötése, - ajánlások megfogalmazása, - kölcsönös tájékoztatás, - előzetes véleményeztetés és egyeztetés. 6.1.2. Tartalom szempontjából: - az intézményi belső szabályok és jogszabályok felhatalmazása alapján létrehozott IÉT-k szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása. 6.1.3. Hatály szempontjából: - kiterjed az intézménnyel mint munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló valamennyi munkavállalóra. Általánosan jellemző, hogy kötelező intézményi szinten az előzetes véleményeztetés, illetve egyeztetés a közalkalmazott illetmény előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló intézményi költségvetés elkészítése, illetve annak évközi módosítása, a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedési tervezet kialakítása, valamint a létszám és a bérkérdéseket érintő intézkedési tervezet készítése esetén. A felsőoktatás sajátos finanszírozási rendjéből, - amely szerint működési és bérköltségeinek csak 60 %-át kapja az állami költségvetésből, 40 %-át az intézmények saját bevételeiből kell finanszírozni - következik, hogy az intézményi munkáltatók megállapodási mozgástere jelentősen megnőtt. Az esetleges többletbevételből lehetőség nyílik helyi szintű

50 bérmegállapodások megkötésére, béralkuk lefolytatására, és az intézményi KSZ-ekben szabályozott szociális és jóléti kiadások növelésére. Gondot jelent viszont, hogy a felsőoktatási intézmények egyetemi és főiskolai karain a munkáltatói jogokat leosztva a legtöbb esetben nem az első számú vezető, hanem a kari dékán és kari főigazgató gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy a helyi szakszervezeteknek kari szinten is egyeztetést kell folytatniuk, így a szociális párbeszéd intézménye differenciálttá válik. További problémák forrása a decentralizált pénzügyi működés, amely önálló kari gazdálkodást és döntést biztosít a karok vezetőinek. Ebből következik, hogy kari szintű bér- és kollektív alkut kell lefolytatni annak érdekében, hogy az intézményi szintű megállapodásokat meg lehessen kötni. A gondok és problémák ellenére összességében megállapíthatjuk, hogy az intézményi kollektív alkuhoz szükséges eljárási rendek, szervezeti keretek és formák, elosztható pénzügyi források és a szociális párbeszéd törvényileg kialakult fórumai megfelelő és kiszámítható kereteket biztosítanak az intézményi munkáltatóknak. Ezáltal a felsőoktatási alágazatban az országos és ágazati szintű érdekegyeztetés mellett egyre eredményesebben működik az intézményi szintű érdekegyeztetés intézményrendszere.

51

ÖSSZEFOGLALÓ A tanulmány szerzői a közre bocsátott témavázlatot fegyelmezetten követve igyekeztek konzekvensen áttekinteni és bemutatni az oktatási ágazat helyzetét, valamint a középszintű szociális párbeszéd rendszerét, lehetőségeit. Mégpedig nem pillanatnyi állapotában, hanem folyamatában vizsgálva. Ez utóbbit azért is tartjuk indokoltnak, mert a magyarországi szociális párbeszéd intézményrendszere, kialakításának első lépéseitől kezdve folyamatos átalakuláson ment és megy keresztül. Az elmúlt több mint egy évtizedben a szociális partnerek egyike sem lehetett elégedett e rendszer működésével, hatékonyságával. Mint ahogy az EU 2000 novemberében közzétett országjelentése is hasonló álláspontot tükröz. „Az országos szintű érdemi konzultáció hiánya nem csupán az európai szintű szociális párbeszédre történő felkészülés szempontjából lehet káros, hanem a decentralizált (ágazati, regionális, vállalati) szintek tekintetében is. Semmilyen konkrét lépés nem történt annak érdekében, hogy ezeken a szinteken megerősödjön a párbeszéd. Mindamellett bizonyos fokú aggodalomra ad okot a párbeszéd eredménye, s a kormánynak további erőfeszítéseket kell tennie az érdemi párbeszéd biztosítása és megfelelő formában történő továbbvitele érdekében. (…)“Reméljük, hogy „Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése” c. projekt révén olyan megoldások születhetnek, amelyek elősegítik a magyarországi szociális párbeszéd európai normák szerinti rendeződését. Bár a középszintű (ágazati) szociális párbeszéd különösen a közszférában ezer szállal kapcsolódik a makroszintű érdekegyeztetéshez, mindenekelőtt a közalkalmazotti terület (ágazatközi) egyeztetési rendszeréhez (KIÉT, KOMT). Mégsem érintettük ezeket a területeket, azt a felfogást követve, hogy mindezt majd a második fázisban készülő tanulmányoknak kell bemutatni. Igyekeztünk viszont érzékeltetni az oktatási ágazat sajátos helyzetét a munkaadói szervezetek szempontjából, ennek problematikáját is érzékeltetve. Hiszen valódi munkaadói szervezetek, illetve az e szerepet felvállaló szerveződések nincsenek. Végezetül a tanulmány néhány alapvető, általunk fontosnak tartott megállapítására hívjuk fel a figyelmet. 1. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy az oktatási ágazat a mai Magyarországon mind funkcióját, stratégiai jellegét, mind a foglalkoztatottak számát tekintve az egyik legjelentősebb szektor. Felkészülésünk a tudásalapú gazdaságba, illetve az információs társadalomba történő átmenetre ezen ágazat hatékony működtetése nélkül elképzelhetetlen. Alapvetően meghatározza az európai integráció kihívásait kezelni tudó társadalom felépítését, az európai munkamegosztásban elfoglalt helyzetünket. 2. Az oktatásban dolgozók foglalkoztatási szerkezete és a munkavállalók képzettségi szintje alapján megállapíthatjuk, hogy az ágazatban túlsúlyban vannak a magasan képzett és kvalifikált munkavállalók (ebben az ágazatban a legmagasabb a diplomások aránya), akik tevékenységükkel meghatározó módon képesek Magyarország fejlődéséhez, a világ élvonalához való felzárkózásához hozzájárulni. 3. Az oktatási ágazat gazdasági helyzete, finanszírozása és működési gondjai nemcsak a reálértékben csökkenő mértékű költségvetési (központi és önkormányzati) forrásokkal hozhatók összefüggésbe, hanem a nem célirányos, rossz normatív finanszírozási rendszerrel is. A régóta felismert problémák megoldása változásokat sürgetnek mind az államháztartás, mind az intézményfenntartás jogi szabályozásában. E változások nélkül az oktatási ágazat különböző döntési szintjein (települési, megyei, regionális, ágazati, országos) folyó szociális párbeszéd hiányosságai sem számolhatók fel.

52 4. Az ágazat bérhelyzete a megtett intézkedések ellenére nem kielégítő, az átlagkereset szintje még így is elmarad a nemzetgazdasági átlagtól. Éppen ezért az ágazat magasan kvalifikált képzettségi szintjéhez viszonyítva sem az anyagi, sem az erkölcsi elismerés mértéke nem elégséges. Az eddig kialakult tendenciákat és bérstruktúrákat figyelembe véve az mindenkori kormánynak – a gazdaság növekvő teljesítménye által biztosított lehetőségeket figyelembe véve – magasabb kereseteket szükséges biztosítania az ágazat dolgozóinak. A megoldást – a körvonalazódó elképzelések szerint – az jelentheti, ha a köz- és a felsőoktatásban egyaránt a Kjt.-hez mint alaptörvényhez kapcsolódó, de az ágazati specifikumokat is figyelembe vevő, önálló ágazati előmeneteli és illetményrendszert alakítanak ki. Mindehhez megfelelő költségvetési forrásokat és megbízható, garantált finanszírozási rendszert kell kialakítani. 5. Az ágazati szociális párbeszéd szereplői közül a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek aktívan, sok kezdeményezéssel élve vesznek részt a munkaügyi kapcsolatban. Az ágazat, alágazatok szakszervezetei jelentős befolyást gyakorolnak a szektor munkavállalóira. Legitimitásukat taglétszámuk, a közalkalmazotti tanácsválasztásokon elért eredményük, nemzetközi tevékenységük, együttműködésük és saját országos konföderációjukban meghatározó módon kifejtett tevékenységük határozza meg. A valódi munkaadói szervezetek hiánya jelentős mértékben torzítja az oktatási ágazatban folyó szociális párbeszédet. A tényleges munkaadói szerepvállaláshoz megfelelő jogszabályi háttérre és e szervezetek működési tevékenységének irányváltására, e funkció tudatos felvállalására van szükség. 6. Az oktatásban a kollektív alku keretében megoldatlan a középszintű kollektív szerződés helyzete. Az erőfeszítések ellenére – tényleges munkáltatói szervezetek és a jogszabályi háttér hiányában – nem kerülhetett sor azok megkötésére. Szükségesnek tartjuk, hogy megteremtődjön az a törvényi szabályozás, és létrejöjjön az a szervezeti átalakulás, amely az ágazati és alágazati középszintű kollektív keretszerződéseket lehetővé teszi. Hasonló a kép a középszintű bérmegállapodások területén is. Tényleges ágazati bérmegállapodás megkötésére nem került sor. Ennek elsőrendű oka, hogy a Kjt. egysíkú előmeneteli és illetményrendszere korábban is (KIÉT) és jelenleg is (KOMT) csak országos szintű megállapodást tesz lehetővé. Amennyiben megvalósul az ágazati, alágazati önálló bérrendszer, akkor a középszintű bérmegállapodások nagyobb eséllyel is megvalósíthatóak lesznek. 7. A középszintű szociális párbeszéd fórumai az oktatásban kialakultak és működnek. Tevékenységük, szervezeti kereteik, szabályozottságuk a többi ágazathoz képest jónak mondható. A sokrétű egyeztetési rendszer (szakmai és szociális párbeszéd) ugyanakkor összerendezetlen, ellentmondásos. Ezért is kell az ágazati érdekegyeztető tanácsok alapszabályait aktualizálni, működésük hatékonyságát fejleszteni. A felsőoktatás területén a munkaadói szervezetek szavazati joggal való megjelenítése szükségszerű. Ezzel párhuzamosan természetesen minden döntési szinten ki kell alakítani az érdekegyeztetés működőképes fórumait, amely mind a munkavállalói, mind a munkaadói (munkáltatói) szervezetek számára érdemi beleszólási lehetőséget teremt. 8. Súlyos gondként érzékeljük – bár nem része, de közvetlenül kellene kapcsolódnia a középszintű érdekegyeztetéshez – a szociális párbeszéd regionális szintjeinek kialakulatlanságát. A közoktatás, szakképzés területén, területfejlesztési kérdésekben már léteznek regionális döntési kompetenciák. Emellé azonban nem vagy alig szerveződött meg a szociális párbeszéd intézményrendszere. A regionális feladatokat a törvényhozás részletekben, egy.egy szakmai törvény mentén szabályozza. Véleményünk szerint a regionális döntéseket együttesen kellene kezelni. Alapos mérlegelés, vita után szükséges meghozni azokat a döntéseket, amelyek alapján az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjáig

53 megnyugtatóan rendeződnek a sokakat érintő regionális funkciók, benne természetesen a szakszervezetek megfelelő súlyú szerepével, a munkavállalói érdekek regionális szintű megjelenítésének lehetőségével. 9. A közoktatás és a felsőoktatás reprezentatív szakszervezeteinek kapcsolata dinamikusan fejlődik, és egyre szélesebb körű együttműködés bontakozik ki. Rendszeresen egyeztetik az oktatással kapcsolatos főbb kérdéseket, különös tekintettel az alágazatok költségvetési, bér- és foglalkoztatási helyzetére. A munkavállalói érdekek közös megjelenítésére és védelmére számos modellértékű együttműködés, megállapodás és ágazati akció a bizonyíték. Kevésbé ítélhető teljeskörűnek a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek által szervezett közös akciók és események. Az érintetteknek törekedniük szükséges arra, hogy az elkövetkező időszakban közös konferenciák, projektek, képzések és továbbképzések valósuljanak meg. Erősíteni szükséges nemzetközi kapcsolataik összehangolását annak érdekében, hogy mind a szakmai kérdések, mind az intézmények működésével és a munkavállalók anyagi és szociális helyzetével összefüggő kérdések egységesen legyenek megjeleníthetők a hazai és a nemzetközi szociális párbeszédben. 10. A helyi (intézményi) szintű kollektív szerződések lefedettségi mutatója – az országos átlagot figyelembe véve – az oktatási ágazatban, különösen a felsőoktatásban kiemelkedőnek mondható. Az egy munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés az általánosan jellemző. A munkaadói szervezetek tényleges megjelenése után javasolható a több munkáltatóra kiterjedő KSZ-ek számának növelése és általánossá tétele, különösen akkor, ha az ágazati szintű kollektív keretszerződés kötésének lehetősége késik. Jogi lehetőséget kell teremteni a helyi önkormányzati szintű kollektív szerződések megkötésére is. 11. A participációs intézmények az oktatásban kialakultak, megválasztásuk törvényesen és tömegesen történt, működésük folyamatos. A munkahelyek többségében közalkalmazotti tanácsokat, kisebb részüknél üzemi tanácsokat választottak. Általános tapasztalat szerint ahol nem választottak közalkalmazotti tanácsot, két fő okra vezethető vissza. Egyrészt az intézmények vezetői nem ismerték fel ezekben a participációs intézményekben rejlő, számukra is segítséget jelentő lehetőségeket, másrészt számos munkahelyen (különösen a nagy létszámú intézményekben) sokszor megoldhatatlan problémát jelentett az érvényességhez szükséges minimális részvételi arány biztosítása. Megítélésünk szerint a 2003-as KT-választásokig felül kell vizsgálni a közszférában működő participációs intézmények feladatrendszerét, és a választások sikeresebb lebonyolítása érdekében is jogszabályi módosítás szükséges. 12. Az oktatási ágazatban az országosan reprezentatív szakszervezetek szorosan kapcsolódnak az EU szociális párbeszédrendszeréhez. Mind önálló ágazati szakszervezetként, mind országos konföderációk által tagjai a megfelelő szintű nemzetközi szervezeteknek. E területen végzett munkájukkal segítik Magyarország kedvező nemzetközi megítélését és hozzájárulnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészüléshez. Sokrétűbbé és konkrétabbá szükséges azonban alakítani kapcsolódásukat az EU-s Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottságához.

54 1. sz. melléklet

Az önkormányzatok közoktatással összefüggő állami költségvetési forrásai Területek, jogcímek Óvodai nevelés

Normatív támogatás 2000. 100.000 Ft/fő

2001.

2002.

115.600 Ft/fő

130.000 Ft/fő

Iskolai oktatás -

Általános iskolai oktatás

104.000 Ft/fő

120.300 Ft/fő

135.300 Ft/fő

-

Gimnáziumi és szakközépiskolai érettségi vizsgára felkészítő oktatás

126.000 Ft/fő

143.700 Ft/fő

161.200 Ft/fő

104.300 Ft/fő

120.300 Ft/fő

135.300 Ft/fő

60.000 Ft/fő

66.000 Ft/fő

74.000 Ft/fő

Iskolai szakképzés -

Szakmai-elméleti oktatás

-

Szakmai gyakorlati képzés

Különleges gondozás keretében nyújtott ellátás -

Gyógypedagógiai ellátás

220.000 Ft/fő

250.000 Ft/fő

300.300 Ft/fő

-

Korai fejlesztés, gondozás

115.300 Ft/fő

127.000 Ft/fő

163.300 Ft/fő

-

Fejlesztő felkészítés

155.200 Ft/fő

174.300 Ft/fő

218.000 Ft/fő

Alapfokú művészetoktatás -

Zeneművészeti ágon

60.000 Ft/fő

65.000 Ft/fő

69.000 Ft/fő

-

Képző- és iparművészeti, táncművészeti, szín- és bábművészeti ágon

47.000 Ft/fő

48.500 Ft/fő

50.000 Ft/fő

Bentlakásos közoktatási intézményi ellátás -

Kollégiumi, externátusi nevelés, ellátás

195.000 Ft/fő

215.000 Ft/fő

237.300 Ft/fő

-

Fogyatékos tanulók diákotthoni ellátása

400.000 Ft/fő

430.000 Ft/fő

474.600 Ft/fő

Kiegészítő hozzájárulás egyéb közoktatási feladatokhoz 26.000 Ft/fő

27.500 Ft/fő

32.000 Ft/fő

-

-

Óvodába, általános iskolába bejáró gyermekek, tanulók ellátásának támogatása

Felzárkóztató oktatás (Új normatíva eddig csak szakiskoláknak járt.)

14.000 Ft/fő

14.000 Ft/fő

14.000 Ft/fő

-

Intézményfenntartó társulás óvodai, ált. iskolai ellátása

20.000 Ft/fő

20.000 Ft/fő

20.000 Ft/fő

-

Óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett intézményi étkeztetés

20.000 Ft/fő

21.800 Ft/fő

24.000 Ft/fő

-

Általános iskolai napközis foglalkozás

15.000 Ft/fő

15.000 Ft/fő

17.000 Ft/fő

Központosított előirányzatok (a törvény 5. sz. mellékletében) -

Gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok

155 millió Ft

160 millió Ft 5170 millió Ft

-

Kiegészítő támogatás nemzetiségi óvodák és iskolák fenntartásához

300 millió Ft

320 millió Ft

340 millió Ft

Normatív, kötött felhasználású támogatások (8. sz. melléklet) -

pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés

15.182 Ft/fő

14.420 Ft/fő

14.420 Ft/fő

-

pedagógusszakkönyv-vásárlás

11.250 Ft/fő

12.750 Ft/fő

13.740 Ft/fő

-

tanulók tankönyvvásárlása

2.251 Ft/fő

2.390 Ft/fő

2.390 Ft/fő

-

Arany János Tehetséggondozó Program

nem volt

200.000 Ft/fő

225.000 Ft/fő

-

diáksport támogatása

-

körzeti, térségi feladatok • pedagógiai szakszolgálatok • fővárosi és megyei közalapítványok szakmai tevékenységére

1.200 Ft/fő

1.200 Ft/fő

1.200 Ft/fő

750 millió Ft 4.550 millió Ft

750 millió Ft 4.434,4 millió Ft

750 millió Ft 3.955,2 millió Ft

1.243 millió Ft

1.140 millió Ft

1.170 millió Ft

437 millió Ft

400 millió Ft

400 millió Ft

3.780 millió Ft

4.114 millió Ft

4.114 millió Ft 517 millió Ft

Az Oktatási Minisztérium fejezetében (XX.) szereplő források -

Közoktatási feladatok és szakmai programok

-

Közoktatási tankönyvkiadás

-

Közoktatás-fejlesztés és számítógépes hálózat kialakítása

-

Pedagógus-szakvizsga és -továbbképzés

400 millió Ft

522 millió Ft

-

Nem önkormányzati fenntartású közoktatási intézmények központi előirányzata

650 millió Ft

201 millió Ft

216 millió Ft

-

Értékelési és minőségbiztosítási programok

1.784 millió Ft

1.720 millió Ft

1.720 millió Ft

-

Középiskolai tehetséggondozó program

-

Ifjúsági szakképzés korszerűsítése - világbanki program:

200 millió Ft

50 millió Ft

50 millió Ft

2.052 millió Ft

2.000 millió Ft

2.000 millió Ft

-

OKJ korszerűsítése

55 millió Ft

20 millió Ft

20 millió Ft

-

Hátrányos helyzetű fiatalok szakképzése

50 millió Ft

25 millió Ft

25 millió Ft

-

Szakképzési programok támogatása

190 millió Ft

165 millió Ft

165 millió Ft

55 2. sz. melléklet

Közalkalmazotti tanácsi választások végeredménye (1998) (oktatási főcsoport) Szakszervezet Konföderáció Redukált szavazatokTámogatottság % 1. Szakképzési Szakszervezet 2 044,1 1,42 - Vasas Szakszervezeti Szövetség 607,0 0,42 - Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete 467,4 0,32 - Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete 194,2 0,13 - Vasutas Szakszervezet 53,0 0,04 - Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete 14,0 0,01 4. Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete ÉSZT 1 847,1 1,28 5. Szakszervezete SZEF 339,0 0,24 8. Szakszervezete MSZOSZ 75,7 0,0511. Szövetsége MSZOSZ 67,8 0,0514. Szövetség LIGA 38,6 0,0317. Szövetsége MSZOSZ 24,0 0,0220. Szakszervezete LIGA 17,7 0,0123. Szakszervezete MSZOSZ 12,0 0,0126. 28. Pálóczi Horváth I. Szakközépiskola Oktatási Dolgozók Független Érdekvédelmi Szervezete LIGA 645,2 37,26Összesen 143 979,5 100,00

Pedagó

Magya Pedagó Vasuta Keresz Nyomd Telepü Vegyip Artistam

Konföderációk szavazatai, támogatottsága Konföderáció 1. Szakszervezetek Együttműködési Fóruma Szakszervezetek Szövetsége

Támogatottság % 51,04 2. 0,03 7.

Értelmi Munká

56 3. sz. melléklet

ÉRDEKÉRVÉNYESÍTŐ AKCIÓK AZ OKTATÁSI ÁGAZATBAN (1990-2002) 1. 1990. december 10.Tüntetés Budapesten [MTA székháza : Parlament; résztvevők száma: húszezer fő; szervezők: Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ)].Követelés: - a költségvetési törvényben a közoktatás támogatásának garantálása; - az óvodai ellátás kötelező önkormányzati feladatként való elismertetése; - a Németh Miklós kormánya által megkezdett bérfelzárkóztató lépések folytatásának követelése.Petíció átadása az Országgyűlés elnökének. 2. A magyar közoktatás napjához (november 22.) kapcsolódva 1991-től kezdődően minden évben sor került országos fórum, illetve nagygyűlés szervezésére. Ezt rendszeresen kiegészítették, alátámasztották helyi rendezvények is. 3. 1991. október-novemberAláírásgyűjtés a magyar közoktatás megfelelő finanszírozása, a költségvetési törvény befolyásolása érdekében (kezdeményező, szervező: PSZ).Átadás: 1991. november 22-én (a magyar közoktatás napján) 102.321 aláírás Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének. 4. 1992. január-márciusAláírásgyűjtés a közoktatási törvény kétharmadossá tételéért (kezdeményező: a Bp. XV. Ker. Kontyfa Utcai Általános Iskola - a PSZ az országos akcióvá szélesítésében segít).Átadás: 1992 márciusában 63.415 aláírás Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének. 5. 1992. október-novemberAláírásgyűjtés a magyar közoktatás védelmében.Aláírásgyűjtés a nyugdíjkorhatár felemelése ellen.(Mindkettő kezdeményezője, szervezője a PSZ.)Átadás: 1992. november 25-én (a magyar közoktatás napjához kapcsolódva) 88.792 aláírás (közoktatás), 98.980 aláírás (nyugdíjkorhatár) Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének.1993. január-márciusAláírásgyűjtés a közalkalmazotti törvény módosítása, megfelelő bértábla bevezetése érdekében (kezdeményező, szervező: PSZ).Átadás: 1993. április 14-én 68.210 aláírás Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének. 6. 1993. május 25.Közös sztrájkbizottságot hoz létre a PSZ, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) és a PDSZ.Követelések: lásd az 1993. június 1-jei tüntetésnél.A sztrájkbizottság tárgyalásai Kiss Gyula munkaügyi, és Szabó Iván pénzügyminiszterrel augusztus végéig folynak. 7. 1993. június 1.Tüntetés Budapesten [MTA székháza : Parlament; résztvevők száma: harmincezer fő; kezdeményező, szervező: PSZ, KKDSZ, PDSZ, Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete (MZTSZ)].Követelések: a közalkalmazotti illetményrendszer életbeléptetése pénzügyi garanciákkal; - tiltakozás a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó pénzügyi megszorítások ellen; - a közoktatási és a közművelődési intézmények működőképességének megőrzése.Petíció átadása Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének. 8. 1994. október-novemberAláírásgyűjtés a kistelepülések iskoláinak működése érdekében.(Kezdeményező az Örménykúti Általános Iskola és a Békés Megyei Kistelepülések Szövetsége - a PSZ a szervezésben segít.)Átadás: 1994. december 15-én 10.284 aláírás Gál Zoltánnak, az Országgyűlés elnökének. 9. 1995. március-május kékszalag-akcióKezdeményező: PSZ. Az akciósorozatba a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) más tagszervezetei is bekapcsolódtak.Követelések:- tiltakozás a kormány rövid távú stabilizációs programjának megszorító intézkedéseivel szemben;- tiltakozás a családi pótlékot, a gyes-t érintő tervezett lépések visszavonása érdekében;- az intézményhálózat működőképességének megőrzéséért való kiállás. 10. 1995. május 1.Tüntetés Budapesten [MTA székháza : Parlament; résztvevők száma: tizenötezer fő; kezdeményező, szervező: PSZ, Belügyi Dolgozók Szakszervezete (BDSZ),

57 KKDSZ, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ), Honvédségi Dolgozók Szakszervezete (HODOSZ), Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ), Művészeti Szakszervezetek Szövetsége (MSZSZ)].Követelések: (a Bokroscsomag megszorító intézkedéseit kifogásolva):- ingyenes közoktatás és a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatás;- igazságos közteherviselés;közfeladatok szakmailag megalapozott modernizációja;- valódi érdekegyeztetés;közoktatás szakmai és finanszírozási biztonsága;- társadalmi béke.Petíció átadása az Országgyűlés elnökének. 11. 1995. november 15.Tüntetés Budapesten [MTA székháza : Parlament; résztvevők száma: nyolcvanezer fő; kezdeményező, szervező: PSZ, FDSZ, KKDSZ; csatlakozott: Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete (AOKDSZ), Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ), HODOSZ Pedagógus Tagozata, Irányítástechnikai Dolgozók Független Szakszervezete (IDFSZ), Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezete (MKKSZ) Fővárosi Szervezete, Magyar Szakképzési Szakszervezet (MSZSZ), Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége (OSZSZ), PDSZ, TUDOSZ].Követelések:- közalkalmazottak bértömegének 25%-os növekedése, pedagógusbérek felzárkóztatása;1992 előtti munkaviszonyok közalkalmazotti jogviszonyként való elismerése;- garantált működési feltételek az intézmények számára;- foglalkoztatási és szakmai biztonság.Petíció átadása az Országgyűlés elnökének. 12. 1995. december 15.Egynapos sztrájk (kezdeményező, szervező: PSZ, FDSZ).Részvételi arány a közoktatás területén: 82%-os.Követelések:- a kereseti viszonyok további romlásának megakadályozása;- a kormány által javasolt béremelés mértékének növelése;a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT) december 8-i ülésén jegyzőkönyvbe rögzítettek megváltoztatása;- legyen finanszírozási garanciája a javasolt 19,5%-os keresetnövekedésnek. 13. 1999. január-márciusAláírásgyűjtés a közoktatásban dolgozó technikai és adminisztratív közalkalmazottak garantált bérfejlesztésének elmaradása miatt (kezdeményező: PSZ Technikai és Adminisztratív Tagozata).Átadás: 1999. május 12én 47.315 aláírás Pokorni Zoltán oktatási miniszternek. 14. 1999. március 20.Tüntetés Budapesten [MTA székháza : Parlament; résztvevők száma: 40 ezer fő; kezdeményező, szervező: SZEF, illetve tagszervezetei: PSZ, Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ), MKKSZ, KKDSZ, Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) stb., valamint az Értelmiségi Szakmai Tömörülés (ÉSZT), illetve tagszervezetei: FDSZ, TUDOSZ, AOKDSZ stb.].Követelések:a közalkalmazotti bértábla és a köztisztviselői illetményalap befagyasztásának visszavonása;- a közszféra egészére kiterjedően a közalkalmazotti bértábla tételeinek, valamint a köztisztviselői illetményalapnak 16%-kal történő emelése, 15. 1999. szeptemberPedagógusok egyéni levelei a pénzügyminiszternek.Követelések: A kormányprogramban meghirdetett érdemi felzárkóztató lépések megtétele, az oktatási ágazat lemaradásának felszámolása; az ún. "fókuszált" pedagógusbér-emelés ellentmondásainak bemutatása; tiltakozás a minőségi pótlék csökkentése miatt. Az akció kapcsán mintegy tízezer egyéni levél érkezett a címzetthez, amelyre a PM és az OM csupán közös nyilatkozatban reagált. 16. 1999. októberA PSZ kezdeményezésére országos közszolgálati sztrájkbizottság alakul, amelynek tagjai: PSZ, FDSZ, TUDOSZ, MKKSZ, BDDSZ, AOKDSZ. Ehhez a későbbiekben csatlakozik a PDSZ és a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet (MKSZSZ).Követelések:- a közszféra érdekegyeztetésének helyreállítása;- törvényi garancia valamennyi közalkalmazott 2000. évi béremelésére, reálkereset-növekedés garantálása;- a költségvetési intézmények zavartalan működőképességének biztosítása. 17. 2000. szeptember-októberRegionális fórumsorozat. A PSZ területi szervezetei, illetve országos irodája 10 régióközpontban szervezett nagygyűlést, amelyeken a szakszervezet

58 tagjai mellett ott voltak önkormányzati és országgyűlési képviselők is. A résztvevők száma közel ötezer fő volt. A rendezvénysorozat visszhangja a parlament költségvetési vitája során is megjelent.Követelések:- az oktatás stratégiai jellegének elismertetése nemcsak számokban, hanem a költségvetési döntésekben is;- a közoktatás, a pedagógusbérek valódi felzárkóztatása;- a 2000. évi inflációs veszteség korrekciója, a kilátásba helyezett reálkereset-emelkedés biztosítása a bértábla helyesbítésével;- garanciát jelentő automatizmusok beépítése az alábecsült infláció korrekciójára a 2001-2002. évi költségvetési törvénybe;- a közalkalmazotti bértáblának a felemelt minimálbérhez való igazítása;- differenciált szakmai szorzók a nem pedagógusok kellő bérnövekedésének elősegítésére. 18. 2000. december 18.Tiltakozó akciók a köz- és felsőoktatási intézményekben. A PSZ és az FDSZ felhívására, amelyhez csatlakozott az AOKDSZ, MKSZSZ és a PDSZ is, az intézmények mintegy kétharmadában került sor 10-15 perces tiltakozó összejövetelre, a kormánynak szóló követeléseket tartalmazó levelek aláírására és elküldésére (elektronikus vagy hagyományos úton), figyelmeztető csengetésre, illetve az akciókészség felmérésére.Követelés: A 2000. évi magasabb infláció miatti bérkorrekciós kormányzati döntés kikényszerítése. (A kormány 2000. december 19-én döntött a keresetkiegészítésről, ám ennek kifizetésére csak 2001 áprilisában került sor.) 19. 2000. október-november Aláírásgyűjtési akció a felsőoktatásban. A felsőoktatásban érintett szakszervezetek aláírást gyűjtöttek az új oktatói-kutatói bérrendszer elképzeléséhez. Követelés: - magasabb összegű professzori garantált illetmény meghatározása, - kor szerinti előmenetel biztosítása a bérrendszerben, - nyelvpótlék megtartása. Közel 15.000 aláírás gyűlt össze, amelyet az érintettek átadtak a felsőoktatási helyettes államtitkárnak. 20. 2001. november-2002. januárOrszágos népi kezdeményezés. A PSZ olyan aláírásgyűjtési akció indításáról döntött, amely országos népi kezdeményezésként értékelhető. Ilyen kezdeményezést legalább 50.000 választópolgár nyújthat be, amely arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az köteles megtárgyalni. A hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő ív szövege a következő: „A Magyar Köztársaság Alkotmányának 28/D. §-a alapján alulírottak kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére és tárgyalja meg azt a közalkalmazotti előmeneteli rendszert, amely igazodik a minimálbérhez, és biztosítja az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott, a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való jog érvényesülését.“Az Országos Választási Bizottság (OVB) az aláírásgyűjtő ívet 2001. november 12-i ülésén hitelesítette. Az akció a jogszabályokban előírt várakozási időt (Magyar Közlönyben való megjelenés, esetleges kifogás benyújtása az Alkotmánybírósághoz) követően november 30-án indult, amelyhez 28 más közalkalmazotti szervezet is csatlakozott. 2002. január 24-én 216.524 aláírást adtak át a PSZ vezetői az OVB-nek. Ezek hitelesítését követően lép érvénybe az Országgyűlés tárgyalási kötelezettsége. A választások előrehozása miatt ezt a kötelezettséget az újonnan választott parlament teljesíti.

59 4. sz. melléklet

AZ ELSŐ ORSZÁGOS NÉPI KEZDEMÉNYEZÉS KRONOLÓGIÁJA Az

akció alkotmányos alapja: országos népi kezdeményezést legalább 50.000 választópolgár nyújthat be, amely arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az köteles megtárgyalni. (Alkotmány 28/D. §) Az aláírásgyűjtő íven szereplő követelés: „A Magyar Köztársaság Alkotmányának 28/D. §a alapján alulírottak kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére és tárgyalja meg azt a közalkalmazotti előmeneteli rendszert, amely igazodik a minimálbérhez, és biztosítja az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott, a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való jog érvényesülését.” 2001. október 15. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) Országos Vezetősége, értékelve a kialakult helyzetet és a PSZ tagságának, helyi, területi szervezeteinek megmozdulásait, országos népi kezdeményezés indításáról döntött. 2001. október 17. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának benyújtása hitelesítésre az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). Felhívás a közalkalmazotti szervezetekhez. A kezdeményezéshez 32 kisebb-nagyobb országos és helyi szervezet csatlakozott. 2001. november 12. Az OVB hitelesítette az aláírásgyűjtő ívet és az azon szereplő kérdést. A határozat megjelent a Magyar Közlöny 2001/126. számában. 2001. november 29. Az OVB határozata elleni alkotmánybírósági kifogás benyújtásának határideje. 2001. november 30. Az aláírásgyűjtés megkezdődhet. Az Országos Választási Iroda hitelesítő aláírásával és pecsétjével ellátott aláírásgyűjtő ív megjelent a Pedagógusok Lapjában, valamint a PSZ és több más szervezet internetes honlapján. A szükséges mennyiségű aláírást az érvényes kezdeményezéshez két hónapon belül kell átadni. 2002. január 24. Az aláírásgyűjtő ívek átadása az OVB-nek. A PSZ országos népi kezdeményezését támogató személyek száma, ágazati megoszlása, akik aláírásukkal és a szükséges adatok (név, lakcím, 11 karakterű személyi azonosító szám) megadásával jogilag érvényessé tették a követelést. 1. 2. 3. 4.

Közoktatás Egészségügyi és szociális ellátás Felsőoktatás, tudományos kutatás Belügy, rendőrség, határőrség, vám- és pénzügyőrség, polgári védelem, büntetés-végrehajtás, katasztrófavédelem 5. Bölcsődei ellátás 6. Művészeti terület 7. Vízügy 8. Közgyűjtemény Összesen A legtöbb aláírást összegyűjtő terület: Borsod-Abaúj-Zemplén megye

142.384 35.288 15.535 10.148 5.655 3.512 3.232 773 216.527 17.197

2002. február (legkésőbb március 10-ig) Az OVB átvizsgálja az aláírásgyűjtő íveket, és érvényesíti az országos népi kezdeményezést. Értesíti az Országgyűlést alkotmányos kötelezettségéről. 2002. február, március: Szakmai javaslatok, megoldások kialakítása. Tárgyalás a két legerősebb parlamenti párt képviselőivel. A PSZ-követelések, -javaslatok lehetőség szerinti bevitele a pártok választási programjába.

60 2002. június: Az újjáválasztott Országgyűlés napirendre tűzi és megtárgyalja azt a közalkalmazotti előmeneteli rendszert, amely igazodik a minimálbérhez és biztosítja a végzett munka mennyiségével és minőségével arányos jövedelemhez való alkotmányos jog érvényesülését. A kormány előterjesztésétől, a parlament fogadókészségétől függően akciók szervezése. A PSZ által meghirdetett országos népi kezdeményezés nem egy a sok aláírásgyűjtő akció közül, hanem – egy, az Alkotmányban rögzített demokratikus alapjog gyakorlásaként – az első ilyen akció Magyarországon. Egyedülálló abban is, hogy szinte teljes egészében összefogta, közös cselekvésre késztette a magyar közalkalmazottakat. Követelésünk elől nem térhet ki az Országgyűlés, bármilyen összetételű lesz is, és nem térhet ki a kormány sem, bármilyen koalíció mentén jön létre! Pedagógusok Szakszervezete Országos Irodája

61 5. sz. melléklet

A PSZ országos népi kezdeményezéséhez (aláírásgyűjtő akciójához) csatlakozott szervezetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32.

Pedagógusok Szakszervezete (kezdeményező) Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Önálló Területi Szövetsége (Kiskunhalas) Egészségügyi Dolgozók Független Szakszervezete (Szolnok) Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége - Belügyi Dolgozók Szakszervezete - Büntetésvégrehajtási Dolgozók Országos Szakszervezeti Szövetsége - Független Rendőr Szakszervezet - Határőr Szakszervezet - Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete - Honvédszakszervezet - Nemzetbiztonsági Hivatal Érdekképviseleti Szervezete - Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége - Vám- és Pénzügyőrség Független Szakszervezete Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Közegészségügyi Szakszervezet Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet Magyar Orvosi Kamara Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete SZEF Nyugdíjasválasztmány Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezete Vasas Szakszervezet Szakképzési és Innovációs Tagozata Vízügyi Országos Szakszervezet

62 6. sz. melléklet

Együttműködési megállapodás a Pedagógusok Szakszervezete (a továbbiakban: PSZ) és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (a továbbiakban: FDSZ) közötti partneri együttműködésről. A PSZ és az FDSZ szakszervezeti tevékenysége ugyanazokon az értékeken alapul, és ebből adódóan a két ágazati szakszervezet eddig is bizonyságát adta annak, hogy képes az oktatás érdekében országosan együttműködni. A két ágazati szakszervezet – felismerve közös érdekeltségét az oktatás területén és átérezve ebből eredő felelősségét - a hatékonyabb érdekvédelem, érdekképviselet, érdekérvényesítés és a kormánnyal, az Oktatási Minisztériummal szembeni határozottabb, eredményesebb fellépés érdekében az alábbiakban állapodik meg: 1. Közös álláspontok, állásfoglalások kialakítására törekednek minden, a tagságukat és az oktatási ágazat munkavállalóit érintő kérdésben. Együttműködésükben fontosnak tartják: ! a közalkalmazotti előmeneteli és illetményrendszer ágazati kérdéseit; ! a közalkalmazotti munkaügyi jogalkotást; ! az érdekegyeztetés ágazati rendszerének jobbításához kapcsolódó kérdésekben a rendszeres konzultációt és az egyeztetett álláspontok együttes képviseletét. 2. Az együttműködés keretében célszerűnek ítélik: ! a választott tisztségviselők rendszeres konzultációit; ! a közös érdekeltségű kérdésekben együttes testületi ülések rendezését, képviseletét; ! közös álláspont kialakítását és képviseletét az oktatás stratégiai kérdéseiben; ! közös rendezvények szervezését és a szakértői munka összehangolását; ! közös oktatási projektek és képzési programok szervezését; ! pedagógusképző intézmények végzős hallgatói számára tagszervező akciók tartását, amelyeknek célja, hogy a felsőoktatásban munkát vállalók az FDSZ, a közoktatásban munkát vállalók a PSZ tagjai legyenek; ! nyugdíjas szervezeteik, tagozataik és munkabizottságaik folyamatos kapcsolattartását, együttműködését. 3. A hatékonyabb érdekérvényesítés érdekében: ! összehangolják akcióikat; ! egyeztetik a nyomásgyakorlás lehetséges formáira vonatkozó álláspontjukat, és törekszenek az együttes fellépésre; ! a nemzetközi együttműködés keretében (Oktatási Internacionálé, Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, EU stb.) végzett munkájukat is egyeztetik. ! Oktatási Unió létrehozását kezdeményezik a többi - a felső- és a közoktatásban jelen lévő jelentős szakszervezettel. 4. Az együttműködés tapasztalatait évente értékelik. Budapest, 2000. december 6. Borbáth Gábor főtitkár, Pedagógusok Szakszervezete

Dr. Kis Papp László elnök, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete

63 7. sz. melléklet

A magyar közoktatás európai esélyei (A konferencia vitaindító kérdéskörei) A Pedagógusok Szakszervezetének álláspontja szerint - mely összhangban van az Európai Unió, valamint az Oktatási Internacionálé alapelveivel - az oktatás a jövő évtizedek gazdasági és tudományos teljesítményét, egész életünk minőségét meghatározó stratégiai ágazat, s nem csupán egyike a költségvetési forrásokat fogyasztó területeknek. A döntéshozók sajnos nem ennek megfelelő távlattal, hanem rövid távú pénzügyi érdekeknek alárendelten kezelik ezt a létfontosságú kérdést. Legtöbbször csak azt nézik, hogy az e célra fordítandó összeg a jövő évi bruttó hazai termék (GDP), az aktuális költségvetés alakulását hogyan befolyásolja. Figyelmen kívül hagyják, hogy az oktatás jelenlegi teljesítményének negatív vagy pozitív hatásai csak évtizedek múlva jelentkeznek. Véleményünk szerint szakítanunk kell ezzel a szűk látókörű szemlélettel! Vitaülésünk célja végső soron az, hogy hozzájáruljunk az oktatás társadalmi jelentőségének elismertetéséhez, méltó, távlatos kezeléséhez. Szeretnénk elősegíteni azt is, hogy az iskolafenntartás, finanszírozás akut problémái mielőbb megoldódjanak. Olyan struktúrák, modellek alakuljanak ki, amelyek végre a minőségi fejlődés útjára állítják a magyar közoktatást. E területen is állandó gyakorlat ugyanis, hogy a mindenkori kormány az önkormányzatokra, az önkormányzatok a kormányra mutogatnak. Közoktatásunkat az elmúlt évtizedben sok negatív hatás érte: tartós demográfiai hullámvölgy; rossz finanszírozási rendszer; szakmai szempontokat nélkülöző, fiskális szemléletű leépítések; az ágazatban dolgozók alacsony életszínvonala; romló munkakörülmények, működési feltételek. A közoktatásra fordított pénzeszközök reálértékét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy e területről jelentős forráskivonás történt, melynek mértékét csak részben indokolja a gyermeklétszám-csökkenés. Az alulfinanszírozottságra jellemző, hogy miközben az évtized egészét tekintve a bérek reálértéke is nagymértékben csökkent, az intézményi költségvetésen belül a bérköltségek aránya drasztikusan nőtt, átlagban a teljes működési költség 70-80%-ára. Az arányeltolódásnak természetes hatása a szakmai, dologi kiadások jelentős szűkülése, amely negatívan befolyásolja a nevelő-oktató munka minőségét is. E folyamat szükségszerű következménye, hogy nagy mértékben romlottak az esélyegyenlőség megteremtésének feltételei. Mi hát a teendő? Meggyőződésünk szerint nemcsak a több vagy kevesebb pénz kérdésére, a források bővítésének alkalmi lehetőségére kell választ keresni, hanem a fejlődést biztosító finanszírozási, oktatásgazdálkodási rendszer megfelelő, hatékony modelljét is meg kell teremteni. Ezzel kapcsolatban számtalan kérdést fogalmazhatunk meg. Közülük néhányat felsorolunk abban a reményben, hogy a vitaülés résztvevői folytatják azokat, a választ is megadva. • A különböző áttételeken keresztül hogyan érvényesül az állami felelősségvállalás a közoktatásban? • Megtalálta-e szilárd helyét a közoktatás a decentralizált irányítási, önkormányzati rendszerben? • Vajon a legalkalmasabb helyeken döntenek-e a közoktatás ügyeiről? • A kettős finanszírozás mennyiben teszi bizonytalanná a nevelési-oktatási intézmények működését? A központi normatívának törvény előírta emelése vajon javít-e a tényleges helyzeten? • A közoktatás mai, gyermeklétszámon alapuló normatív finanszírozása megfelel-e a korszerű követelményeknek? • A jelenlegi pénzügyi ellátási rendszer esélyegyenlőséget biztosít-e az igénybevevők számára?

Pedagógusok Szakszervezete Országos Irodája

64 8. sz. melléklet

Pest Megye Közgyűlésének 4/2001. (II. 27.) Pm. sz. rendelete a megyei fenntartású közoktatási és gyermekvédelmi intézményekben dolgozó közalkalmazottak juttatásainak szabályairól A szakszervezetek kezdeményezésére az érdekegyeztető fórumban létrejött megállapodás szerint a közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. törvényben, továbbá az annak végrehajtásáról rendelkező 138/1992. (X. 08.) korm. rendeletben foglaltak alapján Pest Megye Önkormányzatának Közgyűlése a fenntartásában lévő közoktatási és gyermekvédelmi intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottak tekintetében az alábbi rendeletet alkotja: 1. § (1) A Rendelet hatálya kiterjed a megyei fenntartású közoktatási és gyermekvédelmi intézmények közalkalmazottaira. (2) A Rendelet hatálya a részmunkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottakra is kiterjed, azzal a kikötéssel, hogy a jogosultságok munkaidő-arányosan illetik meg őket. 2. § (1) A Közgyűlés 2001. szeptember 1-jétől az osztályfőnöki pótlék megállapításához a pótlékalap 27%-ának megfelelő forrást, 2002 szeptemberétől pedig a mindenkori pótlék felső határának megállapításához szükséges fedezetet biztosítja. (2) A Közgyűlés 2001. szeptember 1-jétől a munkaközösség-vezetői pótlék megállapításához a pótlékalap 27%-ának megfelelő forrást, 2002 szeptemberétől pedig a mindenkori pótlék felső határának megállapításához szükséges fedezetet biztosítja. (3) A munkáltatói jogkör gyakorlója a tartósan kiemelkedő munkát végző közalkalmazottat címpótlékban részesítheti, melynek feltételeit helyben szabályozzák. A címpótlék megállapításához 2001. szeptember 1-től a közalkalmazotti létszám 20%-ára számított, a mindenkori pótlékalap 50%a szerinti összeg áll az intézmény rendelkezésére, melyből főtanácsosi, tanácsosi, főmunkatársi és munkatársi cím adományozható. (4) Címzetes igazgatói pótlék folyósítható annak a közalkalmazottnak, aki korábban magasabb vezetőként tevékenykedett. A címzetes igazgatói pótlék a mindenkori pótlékalap 100%-a és évente egyedi mérlegelés alapján kerül megállapításra. (5) A vezetői munka elismeréseként az igazgatók részére megyei pótlék folyósítandó, mely pótlék a feladatok összetettsége, a tanulólétszám, a közalkalmazotti létszám függvényében 2001. március 1-től 6.600, 8.800, illetve 11.000 Ft. A megyei pótlék összege évente 10%-kal emelkedik. 3. § A közalkalmazottak havonta a mindenkori adómentes határig étkezési jegyre vagy természetbeni hozzájárulásra jogosultak. A juttatás részletes szabályait az intézmények kollektív szerződései, közalkalmazotti szabályzatai tartalmazzák. 4. § A közalkalmazottak részére a munkáltató, ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát adhat. Az erre jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időt és a juttatás egyéb feltételeit az intézményi kollektív szerződések, vagy ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. E célra az önkormányzat közalkalmazottanként 10.000 Ft-ot különít el, melyből az intézmények minden év szeptemberében igényelhetik a tényleges létszámuk alapján a szükséges összeget. 5. § (1) A közalkalmazottak részére az e célra elkülönített alapból lakásépítési, vásárlási és felújítási támogatás nyújtható. (2) Lakásépítésre, vásárlásra maximum 500.000 Ft, lakásfelújításra (teljes és részleges felújítás, korszerűsítés) maximum 300 000 Ft vehető igénybe. (3) A lakáscélú támogatás összege kamatmentes kölcsön és maximum 15 év alatt visszatérítendő. (4) A támogatás alapfeltétele, hogy a közalkalmazott legalább egyéves közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen az adott intézménynél.

65 (5) Az alapból történő támogatás odaítéléséről a beérkezett kérelmek sorrendjében a közgyűlés elnöke (vagy megbízottja), az ágazatért felelős alelnök, az oktatási bizottság elnöke, a hivatal művelődési és oktatási irodájának vezetője, valamint az igazgatói kollégium és a reprezentatív szakszervezetek egy-egy képviselőjéből álló bizottság dönt. (6) A lakástámogatás odaítélésének és folyósításának részleteit az (5) bekezdésben foglalt bizottság külön szabályzatban fogadja el. 6. § A rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Kihirdetéséről a főjegyző gondoskodik. dr. Szép Tibor sk. főjegyző

T. Mészáros András sk. elnök

66 9. sz. melléklet

KOLLEKTÍV MEGÁLLAPODÁS a Vác város költségvetési intézményeiben dolgozók juttatásaira I. Általános rész Vác Város Önkormányzata és a Váci Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, Pedagógusok Szakszervezete, Zeneművészeti Dolgozók Szakszervezete, attól a közös szándéktól vezérelve, hogy a Vác Város Önkormányzata által fenntartott intézmények munkavállalói a költségvetés lehetőségei szerint azonos feltételek között dolgozhassanak, a kollektív szerződések pénzügyi alapjainak megteremtése érdekében megállapodnak abban, hogy - a munkaruha-juttatás feltételeiről, - az akható és kötelező pótlékok mértékéről, - a munkahelyi étkeztetésről, - a kiemelkedő eredményes munka elismerésének elveiről, - az életkörülmények javításáról (szolgálati elhelyezés, lakásépítési támogatás), - a segélyezésről, - illetményelőlegről, - költségtérítésekről, készüljön olyan szabályozás, amely alapját képezi az intézményi kollektív szertődéseknek. Az Önkormányzat vállalja, hogy a megállapodásban szereplő költségvetési feltételeket minden intézmény számára biztosítja, ahol a kollektív szerződést a munkáltató és a szakszerezet megköti, illetve a már meglévőt módosítja. A szerződő felek tudomásul veszik, hogy minden év költségvetése és a jelen megállapodást érintő jogszabályi változások lehetőséget jelentenek a módosításra. A megállapodásban megfogalmazott juttatások felhasználása az intézményi létszám figyelembevételével kialakított keretösszeg tekintetében az intézményi kollektív szerződés felelőssége és lehetősége. II. A megállapodás részletezése 1. Munkaruha-juttatás: Az 1992. évi XXXIII. (Kjt.) törvény 79. §-a rendelkezik arról, ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a közalkalmazottnak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát adhat. Az erre jogosító munkaköröket, az egyes ruhafajtákat, a juttatási időt és a juttatás egyéb feltételeit az intézmény kollektív szerződése, vagy ennek hiányában a munkáltató állapítja meg. Annak érdekében, hogy a szabályzatban részletezett juttatásokhoz a szükséges forrás rendelkezésre álljon, közalkalmazottanként minimum 7.000 Ft, testnevelő tanárok esetében 20.000 Ft költségvetési fedezet indokolt, melyből minden év 1. negyedévében a tényleges közalkalmazotti létszám alapján igényelhető meg a dolgozónkénti számításba vett összeg. A Munkaruha-juttatás egy főre számított összegének megállapítására évenként a költségvetés tervezésekor kerüljön sor, a növekedés legalább a költségvetési törvényben prognosztizált infláció mértékét érje el.

67

2. A kötelező és adható pótlékokról (a pótlékalaphoz viszonyítva): Pedagógusok esetében (kötelező pótlék): - osztályfőnöki pótlék mértéke: 20% - munkaközösség-vezetői pótlék mértéke 20% - diák-önkormányzati vezetői pótlék mértéke 20% - Gyógypedagógiai pótlék azon intézményeknél, ahol fogyatékos gyermekekkel foglalkoznak. Pótlékra jogosultak a gyógypedagógiai asszisztensek és a szociális ágazatban a gyógypedagógus. A pótlék mértéke: 25% Pedagógusok esetében (nem kötelező pótlék): - Gyermek- és ifjúságvédelmi pótlék azokban az intézményekben, ahol a feladatkört nem főállású szakember látja el. A pótlék mértéke: 15% - napközis pótlék mértéke: 15% Műszakpótlék-átalány: A Katona Lajos Városi Könyvtár olvasószolgálati munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottai, valamint a Madách Imre Művelődési Központban váltott műszakban foglalkoztatott közalkalmazottai részére 5.000 Ft/hó délutáni műszakpótlék-átalányt kell biztosítani. A műszakpótlék-átalány egy főre számított összegének módosítására évenként a költségvetés tervezésekor kerüljön sor, a növekedés legalább a költségvetési törvényben prognosztizált infláció mértékét érje el. Műszakpótlék: Azokban az intézményekben, ahol az üzemszerű működés túlmunkát igényel (pl. szombati nyitva tartás), ott a dolgozók részére a költségvetésben biztosítani kell az 50%-os műszakpótlék kifizetésének fedezetét. Vác városi pótlék: Annak érdekében, hogy a város intézményeinek vezetése legyen elismert és vonzó feladat, a törvényben előírt vezetői pótlék mellett a Vác városi pótlék kerül bevezetésre. Ennek alapösszege intézményvezetők esetében 10.000 Ft, egyéb vezetők esetében 7.000 Ft, a pótlék összegének változásáról az évenkénti költségvetés tervezésekor kell megállapodni. Címzetes igazgatói pótlék: adható azoknak a korábbi vezetőknek, akik vezetői megbízatásuk ideje alatt kiemelkedő munkát végeztek. A pótlék összege a mindenkori pótlékalap 100%-a. Címpótlék: Az intézmények közalkalmazotti létszámának 20%-űban határozzák meg a címpótlék alapját. Nagyságrendjének megállapításául a tanácsosi címhez járó pótlékösszeget (a mindenkori pótlékalap 50%-a) kell figyelembe venni. Ahol ennél alacsonyabb szinten van az odaítélt címpótlék, ott a fenti mértékig növelhető. 3. Étkezési hozzájárulás: azokban az intézményekben, ahol a melegkonyhás étkeztetést a munkavállalók nem tudják igénybe venni, ott az adott költségvetési évben az adótörvényben meghatározott adómentes összeg felső határáig étkezési jegyben kell biztosítani. Melegkonyhás szolgáltatás esetén az adómentesség felső határáig természetbeni juttatás illeti meg a munkavállalókat. 4. Kiemelkedő, eredményes munka elismerése: a Vác Város Önkormányzata által alapított „Váci katedra” elismerés pedagógusoknak, a Vác város művelődéséért elismerés a közgyűjteményi-közművelődési területen dolgozó szakembereknek, szociális ellátásért elismerés a szociális ágazatban dolgozó szakembereknek, „Az év egészségügyi dolgozója” elismerés az egészségügyi szakembereknek. A díjak odaítélésének rendjét külön rendeletben kell szabályozni.

68 5. Életkörülmények javítása: - szolgálati elhelyezés lehetőségének bővítése, - lakásépítési vagy vásárlási támogatás feltételeinek kidolgozása: a helyi lakáskoncepcióban, - munkáltatói segélyezés (szülés, haláleset, tartós betegség stb.) a mellékelt szabályozás szerint. Forráság a városi költségvetésben központilag szükséges megtervezni, és jogosultság szerint biztosítani. 6. Illetményelőleg: Minden dolgozó jogosult egyhavi munkabérének megfelelő összeget kamatmentesen legfeljebb hathavi törlesztéssel, évente egy alkalommal felvenni a mellékelt szabályozás szerint. 7. Költségtérítések (joszabály szerint): A munkába járás költségeit (helyközi) a hatályos jogszabály szerint a munkavállalóknak a munkáltató megtéríti. Az oktatás és a szociális ágazat területén az osztály-, iskolakirándulást és egyéb kirándulást szervező és kísérő munkavállalót megilleti az útiköltség és napidíj. III. Záró rendelkezések A megállapodás a szokásos módon kerül kihirdetésre. A megállapodást a szerződő felek minden költségvetést előkészítő időszakban felülvizsgálják, és javaslatot tesznek a módosítására. Vác, 2001. november 13.

Vác Város Önkormányzata nevében:

Váci Szakszervezetek Együttműködési Fóruma nevében:

Lábai László polgármester

Dudás László SZEF-ügyvivő

69 10. sz. melléklet

Budapest Főváros Józsefvárosi Önkormányzat közalkalmazottainak juttatási szabályzata A Józsefvárosi Önkormányzat a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján a szabályzatban biztosított jogszabályi előírásokat meghaladó juttatásokkal kívánja elismerni az önkormányzat által fenntartott intézményekben dolgozó közalkalmazottak munkáját, valamint erősíteni kerületünkhöz való kötődésüket. Célja a kerületi közalkalmazottak életkörülményeinek szinten tartása, majd javítása egységesen az ágazatok közötti különbség megszüntetésével. A szabályzat rendelkezései 1999. január 1-jétől érvényesek. A szabályzat hatálya kiterjed a Józsefvárosi Önkormányzat intézményeiben dolgozó főállású közalkalmazottakra. Az önkormányzat a munkáltatókon keresztül gondoskodik arról, hogy a juttatási szabályzatot valamennyi közalkalmazott megismerje. I. Pénzbeni juttatások 1. Rendszeres juttatások – Nyugdíjpénztár Az önkormányzat valamennyi intézménye közalkalmazottja részére munkáltatóján keresztül havi 2.000 Ft nyugdíjpénztári befizetést biztosít. A dolgozók többletbefizetést vállalhatnak, de arra nem kötelezhetők. 2. Évente egyszeri juttatás – Munkaruha A közalkalmazottak 1999. évben az illetménypótlék-alap 110%-ában meghatározott összegű ruházati költségtérítésben részesülnek, melynek célja a kerületi intézményhez méltó megjelenés, kulturált külső biztosítása. A juttatás felsőruházati cikkek vásárlására használható, melyről készpénzfizetési számlával kell elszámolni a közvetlen munkáltató felé, aki az önkormányzattól létszámarányosan biztosított összeget folyósítja e célra. (A ruházatot dolgozónként kartonokra kell felvezetni, mivel az 1 év kihordási idő lejártáig az a munkáltató tulajdonát képezi.) Ezen juttatás nem érinti a jogszabályban előírt kötelezően biztosítandó munka-, illetve védőruházatot. 3. Keretként biztosítandó pénzbeni juttatások – Igény alapján adható A Józsefvárosi Önkormányzat három keretet hoz létre minden évben meghatározott összeggel a közalkalmazottak támogatási lehetőségére, mely keretek felhasználása az ágazatok létszámarányának megfelelően történhet. (Amennyiben valamely ágazatnál év végén maradvány van, úgy arra a többi ágazat igénylői is figyelembevételre kerülhetnek.) A keretekre az arra rászorultak a részletes feltételek alapján külön igénylőlap szerint nyújthatják be kérelmüket, melyen a munkáltató javaslata is szerepel. – Szociális támogatási keret Az arra rászorulók részére biztosítható vissza nem térítendő támogatás, különösen közeli hozzátartozó halála, valamint a közalkalmazott 2 hónapot meghaladó keresőképtelensége esetén. A kérelem az indokoltság felmerülésekor nyújtható be. A támogatás egyszeri összege 10.000 Ft-tól 20.000 Ft-ig terjedhet. – Kamatmentes munkáltatói kölcsön

70 A támogatást lakásépítés, -vásárlás, -korszerűsítés esetén kérvény alapján – visszatérítendő – formában nyújtja az önkormányzat. A juttatás mértéke 50.000 Ft-tól 500.000 Ft-ig, a kölcsön időtartama 3-tól 10 évig terjedhet. Az igények negyedévente összegzésre kerülnek, és egységes szempontrendszer alapján történik az elbírálás. – Továbbképzési támogatás A Józsefvárosi Önkormányzat támogatni kívánja a munkáltató által indokolt tanulmányokat folytató közalkalmazottat a költségek részbeni vagy teljes térítésével. A támogatás feltétele a tanulmányi szerződéskötés. Támogatás adható nyelvtanulásra is. Előnyben részesül az elbírálás során – a lehetőségeikhez mérten – önrészt vállaló továbbtanuló, illetve indokolt esetben a vidéki felsőoktatási intézményekben tanuló, hiszen őt szállás- és útiköltség is terheli. A támogatás mértéke félévente max. 50.000 Ft-ig terjedhet. Egyéb ösztönző juttatások – Kerületi törzsgárda A Józsefvárosi Önkormányzat kerületi törzsgárdajutalomban részesíti a kerületben közalkalmazottként munkában 20, 30, 40 évet töltött dolgozókat. A törzsgárdajuttatás mértéke 1999-ben: 20 éves = 220%, 30 éves = 420%, 40 éves = 620%. A jutalom átadása évente történik ünnepélyes keretek között az ágazatok szakmai ünnepélyein. II. Természetbeni juttatások 1. Étkezési hozzájárulás Az önkormányzat intézményein keresztül biztosítja a dolgozók részére az étkezési hozzájárulást: - étkezési jegy 1.400 Ft értékben, mely közvetlen fogyasztásra alkalmas élelmiszervásárlásra fordítható; - étkezés természetbeni juttatása 2.200 Ft értékben a meleg étkezési lehetőséggel rendelkező intézményekben. 2. Üdülési lehetőség Az önkormányzat üdülési lehetőséget biztosít férőhelye keretéig az intézményben dolgozó közalkalmazottai számára: Káptalanfüred – elhelyezés max. 4 férőhelyes faházakban, teljes ellátás, étkezési lehetőséggel – igények leadása, az elbírálás határideje, valamint a fizetendő térítési díj évente meghatározásra kerül. A szabályzatban szereplő juttatások biztosítására a Józsefvárosi Önkormányzat képviselőtestülete az éves költségvetés elfogadásakor a szükséges keretet biztosítja. Záradék A szabályzatot a képviselő-testület 80/1999. (II. 25.) sz. határozatával elfogadta. Budapest, 1999. február 26.

Csécsei Béla polgármester

71 11. sz. melléklet A Pedagógusok Szakszervezete és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium

AJÁNLÁSAI az 1995. december 15-i közoktatási sztrájk idején még elégséges szolgáltatással kapcsolatos megállapodáshoz

1. A megállapodásoknak tartalmazniuk kell az intézmény működőképességének megtartását szolgáló műszaki, személy- és vagyonvédelmi intézkedéseket. 2. Óvodában, iskolában, kollégiumban és diákotthonban a sztrájk idején szükséges ellátás módjáról és mértékéről a fenntartóval és a szervezési feladatok tekintetében az intézmények vezetőivel kell megállapodni. Ellátáson alapvetően a felügyelet és az étkeztetést kell érteni. 3. A testi-, érzékszervi és értelmi fogyatékos óvodás és iskolás gyermekek egésznapos felügyeletét és szokásos étkeztetésüket, egészségügyi ellátásukat, orvosi előírás szerinti gyógyszerezésüket saját intézményükben szükséges biztosítani. 4. Az ellátás személyi követelményei: a) két szakember egyidejű jelenléte szükséges a fogyatékosok óvodáiban és alsótagozatos általános iskoláiban, valamint a felső tagozaton, a speciális szakiskolákban tanuló látás-, mozgás- és középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók, b) egy szakember szükséges a beszéd-, hallás és enyhe értelmi fogyatékos felső tagozatos tanulók, c) egy pedagógus jelenléte szükséges valamennyi egyéb óvodás és általános iskolás tanulócsoportok szakszerű felügyeletéhez. 5. A sztrájkról a szülőket a szokásos módon értesíteni kell, s tájékoztatást kell adni az igényelhető szolgáltatásokról. 6. A tanulmányokat záró vizsgák, valamint azok a szakmai gyakorlatok, amelyek időszakhoz kötöttségük miatt az adott évben már nem pótolhatók, nem maradhatnak el. Budapest, 1995. december Kopcsik István a PSZ nevében

Honti Mária az MKM nevében

72 12. sz. melléklet

Megállapodás a közszféra egyszeri keresetkiegészítéséről szóló 44/2001. (III. 23.) sz. Kormányrendelet végrehajtásáról a közoktatás területén A közoktatás területén a keresetkiegészítés személyre szóló felosztását a vonatkozó kormányrendelet 4. § (2) bekezdése alapján az oktatási miniszter és a szakszervezetek között létrejött megállapodásnak megfelelően az alábbiak szerint kell végrehajtani: • A keresetkiegészítés fedezetének számítási alapjául szolgáló létszám a 2000. december 31-i állapotnak megfelelő statisztikai állományi létszámmal egyezik meg. • A közoktatási alágazatban a keresetkiegészítés egy főre számolt összege 23.869 Ft. A korrekció mértéke a 2000. évi keresetnövekedés függvényében alakul a közszféra más területein, általában kisebb a közoktatásban kiosztásra kerülő összegnél. Az egészségügyi és szociális ágazat – tekintettel a tavaly kapott keresetkiegészítésre – most nem részesül bérkorrekcióban. • Amennyiben az ágazat szerint illetékes miniszter és a reprezentatív ágazati szakszervezet(ek) ágazati szintű megállapodást kötöttek a keresetkiegészítésnek a munkavállalók közötti felosztásáról, az intézmény köteles figyelembe venni a megállapodásban foglaltakat. • A fenntartó önkormányzat 2001. március 22-ig értesíti intézményeit az őket megillető összegről, és az intézmény által megállapított kifizetési időponthoz igazodóan intézkedik a szükséges fedezet folyósításáról. Az intézmény legkésőbb 2001. április 10-ig – a havi illetményfizetéstől elkülönülten – gondoskodik a munkavállalókra megállapított keresetkiegészítés kifizetéséről. • A közoktatás területén a keresetkiegészítés személyre szóló felosztását az Oktatási Minisztérium és a pedagógus-szakszervezetek közötti megállapodás alapján kell végrehajtani. E dokumentum legfontosabb előírásait az alábbiakban közöljük: 1. A bérkiegészítés végrehajtása során az intézmény részére központi költségvetési támogatásként eljuttatott összeg intézményen belüli felosztása keresetarányosan történik. Kiegészítésre jogosultak az intézményben 2001. március 13-án állományban lévő munkavállalók. 2. Az intézményi keresetarányok kiszámításának alapja a 2000. december havi állományi létszámhoz tartozó, a garantált illetményekből és a kötelező pótlékokból álló decemberi keresettömeg. 3. Az intézményi keresetarány százalékos mértéke egyenlő az intézmény részére keresetkiegészítés címén juttatott támogatás elosztva a 2. pontban meghatározott összeggel és szorozva 100-zal. keresetarány= keresetkiegészítés összege x100 2000. december havi keresettömeg A munkavállalók a bérkiegészítést a 2. és 3. pontban meghatározottak szerint (a 2000. decemberi havi kereset százalékos arányában) kapják. További differenciálásra nincs mód. Budapest, 2001. március 14. Pokorni Zoltán oktatási miniszter

Borbáth Gábor, a PSZ főtitkára Molnár Péter, a PDSZ ügyvivője Kajtárné Botár Borbála, az MKSZSZ elnöke

73 13. sz. melléklet A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEI I. EGYETEMEK Állami Egyetemek:

Nem állami egyetemek:

Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest Debreceni Egyetem, Debrecen Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Szent István Egyetem, Gödöllő Kaposvári Egyetem, Kaposvár Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapest Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest Magyar Képzőművészeti Egyetem Budapest Miskolci Egyetem, Miskolc Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron Pécsi Tudományegyetem, Pécs Semmelweis Egyetem, Budapest Szegedi Tudományegyetem, Szeged Színház- és Filmművészeti Egyetem Budapest Veszprémi Egyetem, Veszprém Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Budapest Széchenyi István Egyetem Győr

Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Budapest Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest

II. FŐISKOLÁK Állami főiskolák Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros Eötvös József Főiskola, Baja Eszterházy Károly Főiskola, Eger Kecskeméti Főiskola, Kecskemét Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza Rendőrtiszti Főiskola, Budapest Szolnoki Főiskola, Szolnok Tessedik Sámuel Főiskola, Szarvas Nem állami Főiskolák a./ Egyházi Főiskolák Adventista Teológiai Főiskola, Budapest Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Zsámbék A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest Baptista Teológiai Akadémia, Budapest Egri Hittudomány Főiskola, Eger Esztergomi Hittudományi Főiskola, Esztergom

Pünkösdi Teológiai Főiskola, Budapest Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Sárospatak Sola Scriptura Lelkészképző és Teológiai Főiskola, Budapest Szegedi Hittudományi Főiskola, Szeged Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza Szent Bernát Hittudományi Főiskola, Zirc Szent Pál Akadémia, Budapest Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Veszprém Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola, Esztergom Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest b./ Magán, illetve alapítványi főiskolák Általános Vállalkozási Főiskola, Budapest Budapesti Kommunikációs Főiskola, Budapest Gábor Dénes Főiskola, Budapest Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szol-

74 Győri Hittudományi Főiskola, Győr Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécs

gáltatások Főiskolája, Budapest Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Tatabánya Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete, Budapest Nemzetközi Üzleti Főiskola (International Business School) Budapest Zsigmond Király főiskola, Budapest

75 14. sz. melléklet

A FELSŐOKTATÁSI ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCS ÜGYRENDJE 1. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács (FÉT) célja, feladata: 1.1. A FÉT célja a felsőoktatási intézmények működésének gyakorlatában keletkezett, az intézmények vagy az intézményekben dolgozók nagyobb csoportját érintő konfliktusok kialakulásának megelőzése, illetve azok kezelése, az eredményes ágazati és intézményi érdekegyeztető munka feltételeinek elősegítése. 1.2. A FÉT feladata az érintett minisztériumok – Művelődési- és Közoktatási Minisztérium, Népjóléti Minisztérium, Földművelődésügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium, Munkaügyi Minisztérium (továbbiakban Kormány) – vezető képviselői, valamint a felsőoktatási intézményekben foglalkoztatott közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalók közösségét képviselő reprezentatív szakszervezetek között a munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő körben, különösen az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és munkakörülményeket érintő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggő kérdések ágazati szintű egyeztetése, kölcsönös tájékoztatás adása, megegyezés esetén megállapodások megkötése, illetve ajánlások megfogalmazása. 2. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács résztvevői 2.1.A FÉT tagjai: - a Kormány, - a felsőoktatásban reprezentatív szakszervezetek (Agrároktatási és Kutatási Dolgozók Szakszervezete, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége) képviselői 2.2. A FÉT állandó meghívottjai: - a Magyar Rektori Konferencia képviselője, - a Művészeti Egyetemek Rektori székének képviselője, - a Főiskolai Főigazgatói Konferencia képviselője, - a hallgatói önkormányzatok országos szövetségének képviselője, - a Magyar Egyetemi és Főiskolai Oktatók Kamarájának képviselője, - a Belügyminisztérium képviselője, - a Honvédelmi Minisztérium képviselője. 2.3. A tárgyaló felek kötelezettséget vállalnak, hogy a FÉT-ben állásfoglalásra és megegyezésre jogosult képviselőket jelölnek ki. 2.4. A tárgyaló csoportok az ülések munkájának előkészítésére, koordinálására, a csoport vezetésére és álláspontjának kifejtésére – tagjai közül – oldalelnököt választanak. 2.5. A megválasztott oldalelnökök operatív feladatai, különösen: - koordinálják a tárgyaló csoportjaik munkáját, az üléseken ügyrendi kérdésekben, az üléseken kívül pedig a tárgyaló csoport által meghatározott keretek között képviselik a tárgyaló csoport véleményét, - a tárgyaló csoport megbízásából szavaznak napirendi és ügyrendi kérdésekben,

76 -

közreműködnek a FÉT ügyrendjének kialakításában, melyet jóváhagyásra a plenáris ülés elé terjesztenek. a tárgyaló csoport nevében kézjegyükkel hitelesítik a megállapodások és ajánlások szövegét.

2.6. A tárgyaló csoportok önállóak, egymástól függetlenek. A tárgyaló csoportok lehetőleg azonos létszámúak ügyrendjükről maguk döntenek. A FÉT ülésein a tárgyaló csoportok mellett – napirendtől függően – tanácskozási jogú szakértők vehetnek részt. 2.7. A FÉT munkáját lehetőleg előre meghatározott napirendnek megfelelően végzi. A napirendekre bármelyik oldal javaslatot tehet. 2.8. A FÉT nem helyettesítheti az Intézményi Érdekegyeztető Tanácsok tevékenységét. 3. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács szervezete és működése 3.1. A FÉT munkáját oldalegyeztetés, konzultációs tanácskozás és plenáris ülés keretében végzi. 3.2. Az oldalegyeztetést a felek külön-külön szervezik. 3.3. A plenáris ülést megelőzően – szükség esetén – már a két érdekelt oldal is tarthat konzultációs jellegű tanácskozást, a kölcsönös tájékoztatás, illetve a tájékozódás vagy egyes részletkérdések tisztázása céljából. 3.5. A plenáris ülést az MKM felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára hívja össze, az ülés összehívását azonban bármelyik tárgyaló csoport kezdeményezheti. 3.6. A FÉT üléseinek levezető elnökét az egyes oldalak ülésenkénti rotációval adják. 3.7. A plenáris ülés elé bármelyik oldal benyújthat megvitatandó kérdéseket. A benyújtott előterjesztést a javaslattevő a tanácskozás előtt legalább 10 nappal megküldi a többi résztvevőnek. Sürgős esetekben egyes kérdések – az oldalak egyetértésével – rövidebb határidővel is napirendre tűzhetők. 3.8. A FÉT állásfoglalásait a tagok egyetértésével hozza. 4. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács jogosultságai 4.1. A FÉT az 1./ pont alap felsorolt kérdésekben a következő állásfoglalásokat hozhatja: - megállapodást, amellyel kapcsolatban a felek vállalják, hogy az ülésen a tárgyaló csoportok által elfogadott állásfoglalást magukra nézve kötelezőnek tartják, és a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket megteszik. - ajánlást, amely a témával kapcsolatos követendő magatartásra, szabályozás kiadására, módosításra, hatályon kívül helyezésre szólít fel. 5. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács munkájának nyilvánossága 5.1.A FÉT soros elnöke és a tárgyaló csoportok oldalelnökei mind a tanácskozások előtt, mind azt követően kifejthetik álláspontjukat a nyilvánosság előtt. A sajtó képviselői az előterjesztéseket és a tárgyalások napirendjét előzetesen megismerhetik, a tanácskozásokat a helyszínen nyomon követhetik.

77 5.2. A nyilvánosságra vonatkozó szabályokat – a tanácskozás eredményessége érdekében – az érdekeltek közös megállapodással időlegesen felfüggeszthetik, zárt ülést rendelhetnek el. 6. A Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács munkájának szervezése és működtetése 6.1. A FÉT titkársági feladatait a felsőoktatást felügyelő helyettes államtitkár titkársága látja el. 6.2. A FÉT titkársága gondoskodik a tanácskozáson elhangzottak emlékeztetőben történő rögzítéséről. 6.3. A FÉT titkársága gondoskodik az üléseken kialakított megállapodások és ajánlások szövegének – ha ezzel kapcsolatban a tárgyaló felek előzetesen megállapodtak – a Művelődési Közlönyben történő közzétételéről. Záradék: E Szabályzatot a FÉT 1997. december 18-i ülése fogadta el.

………………………………….. a Művelődési és Közoktatási Minisztérium részéről Dr. Szabó Zoltán politikai államtitkár

…………………………………… A Szakszervezetek részéről Dr. Kis Papp László FDSZ elnök

78 15. sz. melléklet

A Szegedi Tudományegyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának 29. sz. melléklete A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCSA

Szervezeti és Működési Szabályzat

Készült a felsőoktatásról szóló és többszörösen módosított 1993. LXXX. Törvény (Ftv) 112.§ (2) bekezdése, valamint a Szegedi Tudományegyetem Szervezeti és Működési Szabályzata (SzMSz) XIV. fejezete alapján. Ftv. 112. § (2): A felsőoktatási intézményekben érdekegyeztető tanács működik. A tanács szervezetét és működését a felsőoktatási intézmény Szabályzatában kell megállapítani. SzMSz XIV. fejezete: 1. Az egyetemen működő érdekképviseleti szervezetek (szakszervezeti szervezetek, szakmai kamarák, Közalkalmazotti Tanács) ellátják a dolgozók érdekképviseletét, elősegítik az anyagi, szociális és kulturális igények kielégítésének helyes rendjét, továbbá gyakorolják a törvényekben és más jogszabályokban, egyetemi és egyéb intézményi szabályzatokban az érdekképviseletek részére biztosított jogokat. 2. Az érdekképviseleti szerveket a vonatkozó jogszabályokban, az egyetemi Kollektív Szerződésben a Közalkalmazotti Szabályzatban és az Érdekegyeztető Tanács Szabályzatában meghatározott ügyekben döntési, egyetértési, ellenőrzési, részvételi, véleményezési, kifogásolási és kezdeményezési jogok illetik meg. 3. Az Egyetemi Kollektív Szerződés és a Közalkalmazotti Szabályzat az SzMSz függelékét (34. sz. függelék), az Egyetemi Érdekegyeztető Tanács SzMSz-e (29. sz. melléklet) e Szabályzat mellékletét képezi.

Szeged, 2000.

79 I. Az Érdekegyeztető Tanács megalakítása, célja, hatásköre 1.1. A felsőoktatásról szóló és többszörösen módosított 1993. LXXX. Törvény (Ftv.) 112. § (2) bekezdése, valamint az SzMSz XIV. fejezet 3. Pontjában foglalt felhatalmazás alapján az Egyetemen Érdekegyeztető Tanács működik. 1.2. Neve: A Szegedi Tudományegyetem Érdekegyeztető Tanácsa, rövidítve: EÉT 1.3. Működési területe: A Szegedi Tudományegyetem 1.4. Célja: olyan érdekegyeztető fórum létrehozása, amely a munkabéke fenntartása érdekében a) szabályozza a munkáltató és az intézményben dolgozó munkavállalók, ill. ezek érdekképviseleti szervezetei közötti tárgyalások rendjét, az intézményi szintű egyeztetést, b) segíti a munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdésekben, a munkaügyi konfliktusok megelőzését, illetve feloldását. 1.5. Hatásköre: A szakszervezet, a közalkalmazotti tanács Munka Törvényben, Kollektív Szerződésben, Közalkalmazotti Szabályzatban, intézményi belső szabályzatokban biztosított jogait alapul véve - a közalkalmazotti jogviszonyt, - az anyagi, szociális és kulturális, valamint, - az élet-. és munkakörülményeket érintő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggő kérdések körében intézményi szintű megállapodás kötése, előzetes véleményeztetés és egyeztetés, valamint ajánlások megfogalmazása, kölcsönös tájékoztatás. Különösen kötelező az előzetes véleményeztetés, illetve egyeztetés a) a közalkalmazotti illetmény-előmeneteli rendszer pénzügyi fedezetéül szolgáló intézményi költségvetés elkészítése, illetve annak évközi módosítása, b) a közalkalmazottak nagyobb csoportját2 érintő munkáltatói intézkedési tervezet kialakítása, valamint c) a létszám és bérkérdéseket érintő intézkedési tervezet készítése esetén. 1.6. Az EÉT nem helyettesítheti szakszervezet, közalkalmazotti tanács tevékenységét, illetve e kérdésekben való jogosultságukat. II.

Az EÉT szabályzatának tartalma, hatálya, elfogadása, módosítása

2.1.Tartalma: Az intézményi belsőszabályok és jogszabályok felhatalmazása alapján létrehozott EÉT szervezetére és működésére vonatkozó részletes szabályok megállapítása. 2.2.Hatálya: Az EÉT szabályzatának (továbbiakban Szabályzat) hatálya3 kiterjed az intézménnyel, mint munkáltatóval közalkalmazott jogviszonyban álló valamennyi munkavállalóra. 2.3. A Szabályzat határozatlan időre szól.

2

A közalkalmazottak nagyobb csoportját jogszabályok, a Kollektív Szerződés, illetve a Közalkalmazotti Szabályzat definiálja. 3 Külön megállapodásban rögzítettek szerint a Szabályzat hatálya kiterjedhet az Egyetemmel nem közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott. Pl. akadémiai státuszú személyekre is.

80 2.4.A Szabályzatot a munkáltatói oldal és a munkavállalói oldal képviselőiből álló plenáris ülés fogadja el és az Egyetemi Tanács hagyja jóvá. 2.5.A Szabályzatot a Szabályzat megalkotásakor a rektor, valamint a munkavállalói oldal soros elnöke, a FESZT4 elnöke írja alá. 2.6.A 2.4. és a 2.5. pontban foglaltak vonatkoznak a Szabályzat módosítására is. IIII. AZ EÉT meghatározása, tagjai, résztvevői 3.1. Az EÉT két oldalú testület. Egyik oldalát az intézmény vezetői (egyúttal a munkáltatók képviselői), másikat az Egyetemen működő érdekképviseleti szervezetek (reprezentatív szakszervezetek, orvosi kamara, közalkalmazotti tanács) képviselői (egyúttal a munkavállalók képviselői) alkotják. 3.2. Az EÉT két oldala egymástól független, azonos létszámú (9-9 fő). Az oldalak ügyrendjükről maguk döntenek. 3.3. Az EÉT szavazati jogú állandó tagjai a) A munkáltató (Egyetem) részéről: - a rektor, - a rektor által felkért 5 fő kari vezető (dékán, kari főigazgató), - a gazdasági főigazgató - - a főtitkár, továbbá - - a karokhoz nem tartozó egységek képviseletében a rektor által felkért 1 fő egységvezető b) A munkavállalói oldal részéről: - az Orvosegyetemi Szakszervezet és az FDSZ 1-1 vezető tisztségviselője, - a karok képviseletében 4 fő a karokon működő érdekképviseleti szervezetek vezetői közül (a delegálás módját és jogát a FDSZT határozza meg), - a kamarák egyetemi képviselője, - a karokhoz nem tartozó egységek képviseletében az ott működő szakszervezeti egységek delegáltja, valamint - a Közalkalmazotti Tanács elnöke. 3.4. A 3.3. pontban felsorolt tagok – felhatalmazott képviselőivel – teljes jogkörrel helyettesíthetők. 3.5. A tárgyalt napirendi pontokhoz kapcsolódóan bármely ügy tárgyalására mindegyik oldal (saját oldalülésére) külön-külön, a plenáris ülésre, konzultációs tanácskozásra együttesen tanácskozási joggal meghívhatnak szakértőket, továbbá olyan személyeket, akik a tárgyalt ügyben szervezetileg vagy szakmailag érintettek. IV. Az EÉT működési szabályai 4.1. EÉT a Szabályzat 1.5. pontjában meghatározott hatáskörét - plenáris ülés, - oldalegyeztetés és - konzultációs (szakértői) tanácskozás keretében végzi. 4

FESZT: az Egyetemen működő szakszervezetek képviselőiben álló „Főiskolák-Egyetemek Szakszervezeti Tanácsa”.

81 4.2. Az EÉT plenáris ülése a Szabályzat 3.3. pontjában meghatározott tagok együttes ülése. 4.3. A plenáris ülés az EÉT döntéshozó, állásfoglaló, megállapodás megkötésére jogosult fóruma, amelyet szükség szerint, de legalább félévenként össze kell hívni. 4.4. A plenáris ülés összehívását bármelyik oldal kezdeményezheti. A plenáris ülést össze kell hívni, ha - az Egyetem rektora, - a FESZT elnöke, illetve - bármely tárgyaló oldal tagjainak legalább egyharmada azt írásban kéri. 4.5. Az oldalegyeztetést a felek külön-külön szervezik. 4.6. A plenáris ülést megelőzően – szükség esetén – a két oldal, illetve azok képviselői is tarthatnak konzultációs jellegű tanácskozást, a plenáris ülés egy-egy napirendi pontjának előkészítésére, kölcsönös tájékoztatásra, illetve tájékozódásra, vagy egyes részletkérdések tisztázására. 4.7. A tárgyaló felek kötelezettséget vállalnak, hogy az EÉT-ba állásfoglalásra és megegyezésre jogosult képviselőket jelölnek ki. 4.8. Az EÉT szükség szerint állandó és ad hoc bizottságokat is szervezhet. 4.9. Az EÉT ügyrend szerint működik, amelyet – a megalakulást követő egyhónapon belül – maga alakít ki. Az ügyrend e Szabályzat függeléke. V. Az EÉT elnöke és feladatai, oldalelnökök 5.1. Az EÉT elnöki tisztét az egyes oldalak elnökei ülésenkénti rotációval töltik be. Az EÉT elnöke egyben az ülés levezető elnöke is. 5.2. A tárgyaló oldalak az ülések előkészítésére, munkájuk koordinálására, álláspontjuk kifejtésére - tagjaik közül – oldalelnököt – bíznak meg (választanak). A tárgyaláson az oldalelnökök egyben a szóvivők is, amely tiszttel az oldalak – a napirenden lévő témától függően – más tagjukat is megbízhatják. Az oldalelnökök megbízásáról, annak időtartamáról az egyes oldalak maguk döntenek. 5.3. Az oldalelnökök feladatai különösen - koordinálják az oldal munkáját, - az üléseken ügyrendi kérdésekben, az üléseken kívül pedig meghatározott keretek között képviselik az oldal véleményét, - - az oldal megbízásából szavaznak napirendi és ügyrendi kérdésekben, - - közreműködnek az EÉT SzMSz-nek és ügyrendjének kialakításában, melyeket jóváhagyásra a plenáris ülés elé terjesztenek, - - a tárgyaló oldalak nevében kézjegyükkel hitelesítik a megállapodások és javaslatok szövegét. VI. Az EÉT jogosultságai, határozathozatal 6.1.Az EÉT hatáskörébe tartozó kérdésekben (1.5. pont) a következő döntéseket hozhatja:

82 -

megállapodást, amellyel kapcsolatban a felek vállalják, hogy azt magukra nézve kötelezőnek tartják és a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszik, ajánlást, amely a témával kapcsolatos követendő magatartásra, szabályozás kiadására, módosítására, hatályok kívül helyezésre szólít fel, foglal állást.

6.2. Az EÉT határozatait a felek (oldalak) egyetértésével hozza. VII. Az EÉT munkájának szervezése, működési feltételek, nyilvánosság 7.1. Az EÉT adminisztratív feladatait a főtitkár e feladatokkal megbízott irodája (továbbiakban: Iroda) látja el, amely az EÉT üléseivel kapcsolatos iratokat az Egyetem ügykezelésére vonatkozó rendelkezések szerint kezeli. 7.2. A főtitkár Irodája gondoskodik a tanácskozáson elhangzottak emlékeztetőben történő rögzítéséről, valamint az üléseken kialakított megállapodások és javaslatok szövegének – ha ezzel kapcsolatban a tárgyaló felek előzetesen megállapodtak – az Egyetemi Értesítőben történő közzétételéről. 7.3. Az EÉT működési feltételeinek biztosítása – beleértve annak anyagi kihatásait – az Egyetem feladata. 7.4. Az EÉT soros elnöke, illetve az oldalelnökök mind azt követően kifejthetik álláspontjukat a nyilvánosság előtt. VIII. Záró rendelkezések 8.1. Jelen szabályzatot a FESZ 2000. március 22-én tartott ülése elfogadta és az Egyetemi Tanács 2000. április 11-én tartott ülése jóváhagyta. 8.2.A Szabályzat az Egyetemi Értesítőben való megjelenésétől hatályos. 8.3. A felek jelen megállapodást teljesülését egy évben belül értékelik (felülvizsgálják). a munkáltatói oldal részéről:

a munkavállalói oldal részéről:

Dr. Mészáros Rezső sk. rektor

Dr. Thurzó László sk. a FESZT elnöke

83 A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCSÁNAK ÜGYRENDJE 1. Az EÉT munkáját általában előre meghatározott napirendnek megfelelően végzi. Az EÉT napirendjére – a másik oldalelnökkel történt egyeztetés után – a soros elnök tesz javaslatot, de javaslatot tehet az egyes oldalak bármely tagja is. A napirend felvételéről, elfogadásáról – egyszerű szótöbbséggel – az EÉT plenáris ülése határoz. 2. Az EÉT soros elnöke az Iroda közreműködésével gondoskodik arról, hogy a) rendes plenáris ülés esetén a tanácskozás előtt legalább 10 nappal a napirendet tartalmazóa meghívót és az érdemi kérdésekhez írásban előterjesztett javaslatokat, ajánlásokat, megállapodási tervezeteket a plenáris ülés állandó tagjai és egyéb résztvevői megkapják; b) rendkívüli összehívás esetén – az oldalak előzetes egyeztetése után – ez a határidő legfeljebb 2 napra rövidíthető. 3. Az EÉT SzMSz 4.4. pontjában szabályozott kötelező plenáris ülés összehívásának időpontjában a felek megállapodnak. 4. A plenáris ülést, illetve a konzultációs tanácskozást a főtitkár, az oldalülést – saját szabályzatuk szerint – az oldalelnökök hívják össze. 5. -

A plenáris ülés kizárólagos hatáskörébe tartozik: Az EÉT Szabályzatának és Ügyrendjének elfogadása és módosítása, mindkét oldalra kötelező megállapodás, ajánlás elfogadása, minden olyan kérdés, amelyet az egyes oldalak – előzetes egyeztetés alapján – ide utalnak.

6. A plenáris ülés határozatképes, ha azon az egyes oldalak szavazati jogú állandó tagjainak több, mint fele megjelenik. 7. Határozatképtelenség esetén 2-5 nappal későbbi időpontra újabb ülést kell összehívni, amely a sikertelenül összehívott plenáris ülés napirendjére előzetesen felvett kérdésekben akkor határozatképes, ha azon az egyes oldalak legalább 3-3 megállapodásra jogosult taggal képviseltetik magukat. 8. A plenáris ülés határozatait az oldalak egyetértésével hozza, melynek kimondására az oldalelnökök – az oldal saját szabályai alapján – jogosultak. Az egyetértés kialakítása céljából az egyes ülések menetében az oldalak szünetet kérhetnek az oldalálláspont kialakítására, módosítására. 9. -

A plenáris ülés kizárólagos hatáskörébe nem tartozó kérdésekben egyeztetésre, álláspontok kialakítására megállapodások megkötésére az oldalak felhatalmazása alapján: az Egyetem rektora és FESZ elnöke, vagy általuk megbízott személy(ek), az oldalelnökök vagy az általuk megbízott oldaltagok jogosultak.

10. Az oldalfelek az EÉT Szabályzat 1.4. és 1.5. pontjában foglal célkiűzések és a hatáskörébe tartozó kérdések megvalósítása érdekében egymást írásban kölcsönösen informálják. Az információ átadása után, a feleket konzultációs kötelezettség terheli. Konzultáció során az információ értelmezését, az álláspontokat rögzíteni kell. A konzultációt bármelyik fél kezdeményezheti, melyet 5 napon belül le kell bonyolítani.

84

11. Az EÉT üléseinek előkészítésében, szakértői tárgyalások lebonyolításában a főtitkár és a munkavállalói oldal elnöke által kijelölt tag (titkár) szoros munkakapcsolatot tart. 12. A 9. pontban szabályozottakról az oldalelnökök kötelesek 3 napon belül tagjaikat – saját ügyrendjük alapján – tájékoztatni. Ez után az oldalak külön-külön döntenek az esetleges további tárgyalás, egyeztetés kérdésében. 13. Jelen Ügyrendet az EÉT plenáris ülése 2000. március 22-én fogadta el, és az az EÉT Szabályzatának 1. számú függelékét képezi. Hatályos az elfogadás napjától.

a munkáltató részéről

a munkaadói oldal részéről:

dr. Mészáros Rezső sk. Rektor

Dr. Thurzó László sk. a FESZT elnöke