Az iskola története Az Erzsébethelyi Általános Iskola két elıdintézményre vezethetı vissza. Az egyik a Madách Utcai Általános Iskola, amely a Madách u. 2. sz. alatt van, a másik pedig a 11. számú Általános Iskola, amely a Rózsa u. 21-23. sz. alatt található. A két iskola integrációjára 2004ben került sor. A Madách Utcai Általános Iskola elıdintézményre vezethetı vissza. Az egyik az állami 5-ös számú Általános Iskola, amely az Orosházi út alatt helyezkedett el. A másik az egyházi 6-os számú Általános Iskola volt a Szántó Kovács János utcán volt található. 1973-ban összevonták 5-6 számú iskola néven, majd 1974-tıl Padrach Lajos Általános Iskola lett a neve. 1991-tıl – 2004-ig Madách Utcai Általános Iskola nevet viselte. 1. Kezdetek (1852-tıl – 1900) Békéscsaba vallási képe abban különbözött az országostól, hogy itt évszázadokon át az ország lakosságának 4-5 százaléknyi töredékét jelentı evangélikusság jelentette a meghatározó többséget. Jaminában, Békéscsaba vasútontúli, ma Erzsébethelynek, régebben Szıllıknek (Vinice) nevezett részén az 1845. évi örökváltság után egyre több lakóház épült, gyorsan nıtt az állandó jelleggel megtelepedett evangélikusok száma, akik egyre kitartóbban követelték elıbb az iskolát, késıbb a templom megépítését. Eleinte Erzsébethelyrıl is a város iskoláiba jártak a gyerekek. Egy tanteremmel indult az elsı iskola a Szántó Kovács utcában, (régebben Droppa Gyula) 1852-ben épült Michnay Mihály vezetése alatt, a második tanterem 1862-ben. 1869-ben egy újabb tantermet létesítettek. Ebben az idıben népiskolai, elemi szintő oktatásról beszélhetünk. A népiskola akkoriban egyértelmően egyházi intézmény volt. Az osztálytanító mellett az iskolaszéki elnöki tisztséget a helyi pap töltötte be. Az iskola célja a vallástanulás volt. A gyerekek a hittan elemein tanultak meg olvasni. Az abc után a zsoltár következett, amihez az újabb idıkig egyetlen olvasókönyv is volt. A tanítók szlovák anyanyelvőek voltak, de legalább biztos szlovák nyelvtudással rendelkeztek. Ebben az idıben osztatlan osztályokban tanultak a diákok. Az osztályokra bontás határozatát az 1870-71. tanévben mondották ki: „… hogy a b.csabai evangélikus egyház e folyó év Augusztusában tartott presbiteri győlésén a keretében létezı vegyes elemi népiskoláinak rég óhajtott osztályozását gyakorlatilag is elrendelte.” Az osztályokra bontás határozata értelmében Erzsébethelyen is szükségessé vált újabb tantermek építése. Ennek eredményeként 1882-ben épült a Könyves utcai, 1894-ben a Máriássy utcai iskola. Igényesebb, színvonalasabb intézményeket az állam közvetlenül a századfordulón hozott csak létre. Az ilyen irányú kérelmek teljesítését az államtitkár, Zsilinszky Mihály is elısegítette. Az erzsébethelyi szülık több ízben kérték, hogy szőkebb lakóhelyükön is bıvítsék a tantermek számát, de kérésüket sem az egyház, sem a község nem teljesítette. Végül is Jaminában is történt fejlesztés, 1901-ben az Orosházi út 79. sz. alatt egy két-tantermes állami,
elemi iskola építésére került sor, amelyet késıbb négy tantermessé bıvítettek. Építıje Molnár János kımőves és ácsmester. 2. Az állami, elemi és az egyházi iskola párhuzamos mőködése (1901-1945) 1925-ben a békéscsabai ág. ev. egyház nyilvános „árlejtést” hirdetett az új erzsébethelyi iskola és tanítói lakás építésére. Így ebben az évben az erzsébethelyi ág. ev. iskola újabb épületekkel gyarapodott, amelyet Bányai András építész tervezett. 1932-ben újabb fejlesztés történt Erzsébethelyen, négy tanteremmel bıvítették az állami elemi népiskolát. Az állami elemi iskola megépítése után az erzsébethelyi gyerekek a Bcsabai V. kerület M. Kir. Áll. Elemi Népiskolában és Békéscsaba-Erzsébethely Egyház utcai Ág. H. Ev. El. Népiskolában tanulhattak. Az Állami Elemi Népiskola kiemelkedı igazgatója volt Tantó József. Az evangélikus elemi népiskola igazgatói közül kiemelkedik Darida Károly, Huszár János evangélikus tanítók, valamint Karsai István, aki az 1937-es adatok szerint a város több evangélikus iskoláját is igazgatta. Az alsó fokú oktatás tartalmi fejlesztésének legértékesebb intézkedése a 8 osztályos elemi iskolák kialakítása volt, amely Békéscsabán az Orosházi úti állami iskolában 1939-40-ben nyitotta meg az elemi iskola kapuit. 3. 1945 után (1945 – 1973) A II. világháború az iskolák életében és az ott folyó oktató-nevelı munkában is éreztette hatását. Erzsébethelyen a front átvonulása nem okoz komolyabb károkat az iskola épületében. A városi szovjet katonai parancsnokság, már 1944. októberében kezdeményezte az iskolai oktatás folytatását. Így a jaminai iskolákban is megkezdıdhetett a tanítás. Kiépítése 1945. szeptemberében indult meg. Mivel a személyi és tárgyi feltételek nem voltak adottak. Ezen kívül gondoskodni kellett a megfelelı számú olyan tanszemélyzetrıl is, akik a felsı tagozat szakosított rendszerő oktatását ellátják. Ezt segítette a VKM 76831/1947. számú rendelete, amely lehetıvé tette, hogy a tanítók önkéntes jelentkezés alapján szaktanítói, majd szaktanári képesítést szerezzenek. 1948. május 15-én Ortutay Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter sajtófogadáson jelentette be, hogy az iskolákat államosítják, a nevelıket állami státuszba veszik. Egyhangú határozattal kéri az összes egyházi iskolák államosítását. Az egyes területek iskoláit egy igazgatás alatt központosították. A megszervezett központokat sorszámmal jelölték meg. Így Erzsébethelyen: o az 5. sz. Általános Iskolát (a volt Bcsabai V. ker. M. Kir. Áll. Elemi Népiskola) az Orosházi úti épületközponttal, o a 6. sz. Általános Iskolát (a volt Bcsaba-Erzsébet-hely Egyház utcai Ág. H. Ev. Elemi Népiskola) a Szántó Kovács utcai (volt Droppa Gyula utca) épületközponttal jelölték ki.
Az általános iskolák egy épületen belül nem tudták elhelyezni osztályaikat. A szélsıségesen változó gyermeklétszám ideiglenes elhelyezésre, megoldásokra kényszerítette mindkét jaminai iskolaközpontot. Az 5. sz. Általános Iskola az alábbi helyszíneken mőködtetett osztályokat: I sz. Téglagyár, Hegedős iskola, Rózsabokor, Máriássy utcai épület, Terv Mozi épülete. A 6. sz. Általános Iskola a következı helyszíneken végezte az oktatást: Könyves utcai épület, Resicza, „Jobb, mint otthon”, Kefegyár – Bessenyei utca. Az iskolák felügyeletében, irányításában is változás történt. A tanterveket a minisztérium szabta meg pártirányítás alapján. Az általános iskolában igyekeztek a munkaidıt, a tanórai felkészülést (vázlatok, óramenet) részleteiben szabályozni. Ezt új típusú szakfelügyelettel próbálták segíteni. 1950-ben a két iskolát összevonták, a Szántó Kovács utcai az Orosházi útival került közös igazgatás alá. Néhány évvel késıbb, 1953-ban az 5. számú iskolából kivált a Szántó Kovács utcai épület, és ismét a 6-os számot kapta. Az iskolák életét, munkáját a napi feltételek mellett országos, városi és megyei oktatáspolitikai törekvések szabták meg. Hamarosan központi akció indult a tanítók felsı tagozatos átképzésére. Az 1961. évi III. törvény a következıket fogalmazza meg: „Váljék szorosabbá az iskola kapcsolata az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Emelni kell a korszerő természettudományos és általános mőveltség színvonalát. E törvény számos oktatási, nevelési célja mellett Békéscsabán is a gyakorlati képzés bevezetésével idézte elı a legtöbb változást. Kialakult a technika tantárgy. Az általános iskolai tananyagban megerısödött a fizikai, manuális munka aránya. Különleges kiscsoportos foglalkozások indultak, intenzív szlovák oktatással próbálkozott az 5. számú és a 6. számú iskola is. Mint a város többi iskoláiban, itt is beindult a dolgozók általános iskolája. A „tanulók” többsége a Téglagyárból, Barneválból, Szabadság Tsz-bıl jött. Többségüknek a szakmájához kellett a 8 osztályos általános iskolai végzettség, de akadt olyan is, aki tudásvágyból tanult. 4. Új utakon együtt (1973 – 1990) A két iskola életében jelentıs évszám 1973. augusztusa volt, amikor sor került az 5. számú és 6. számú iskola összevonására. Az 5. számú iskola élérıl leváltották Marik György igazgatót, a 6. számú iskola igazgatója, Kesjár János, pedig nyugállományba vonult. Az oktatás az összevonás ellenére is különbözı helyszíneken folyt. A tanítás az Orosházi úti, a Szántó Kovács János utcai, a Resicza, a Bessenyei, a Máriássy és a Hegedős-féle épületekben zajlott. Az Orosházi úti és a Szántó Kovács János utcai épületben a felsıs tanulók oktatása zajlott, míg a többi épületben az alsó tagozat tanult. Az 1974/75-ös tanévben egyes tantárgyaknál, például kémia, földrajz, az iskola kipróbálta a kabinet oktatást, de ez kezdetlegesen mőködött. Az alsó tagozatban a tantárgyi órák délelıtt voltak, valamennyi tantárgyat az osztály tanítója tanította, kivétel a szlovák nyelv volt, amely a szakos tanár feladata volt. Voltak olyan idıszakok, amikor váltótanítás folyt a nagy gyermeklétszám miatt. Ebben az idıszakban az iskolában még szombaton is folyt órarend szerinti tanítás. Az iskola történetében jelentıs évszám 1974. május 25-e. Az iskola felvette Padrah Lajos nevét. 1977. október 6-án került sor a 3970. számú Padrah Lajos Úttörıcsapat csapatotthon avató ünnepségére.
A csapatotthon társadalmi összefogással épült. Munkálataiban segítettek a jaminai üzemek, a tanárok, az úttörık. Az iskolai oktatást továbbra is nehezítette az épületek szétszórtsága. Az iskola történetében jelentıs évszám 1980. Az iskola akkori igazgatója Bozó Dezsı lett, akinek közbenjárása eredményeként felépült a Borbola László békéscsabai építész által tervezett 11 tantermes épület a Madách - Szántó Kovács utca sarkára. Óriási elırelépést jelentett, hogy 1980. május 24én az iskola átadásával egy idıben sor került a tornacsarnok felavatására is. 1980-81-es tanévtıl a távozó Bozó Dezsı igazgató helyett Ancsin Pálné vette át az iskola vezetését. Az új központi épület felépítésével 1980 szeptemberétıl az új eszközök (AV asztalok, írásvetítık) biztosításával a felsı tagozaton indulhatott a teljes kabinetrendszerő oktatás. A 80-as évek elején az iskolaotthonos forma gondolata vetıdött fel az alsós pedagógusokban. Az 1982-83-as tanévben beindult az iskolaotthonos oktatási forma. Sarkalatos pontja volt az iskolában a tanulók étkeztetésének megoldása. Az étkeztetés az Orosházi úti épületben, 2 tanteremben zajlott. Az étkeztetési gondok enyhítésére Ancsin Pálné igazgatónı társadalmi összefogással a II. számú Téglagyár épületében alakíttatott ki ebédlıt tálaló konyhával együtt. Az iskolában közel fél évszázada megkezdett szlovák nyelv tanítása ebben az idıszakban intenzívebbé vált. Az 1987-88-as tanévben az eredményesebb nyelvtanulás érdekében kísérleti jelleggel bevezették a kétnyelvő oktatást. A szlovák nyelvi órákon kívül két nyelven folyt 1-3. évfolyamon a környezetismeret, az ének és a testnevelés oktatása. 4. osztálytól kezdıdıen lépett be a rajz, 5. osztályban környezet helyett a földrajz, s új tantárgyként a történelem. Az évek során fıleg a felsı tagozaton a személyi feltételek folyamatosan változtak, reál szakos szakmai végzettséggel rendelkezı nemzetiségi nyelvet beszélı tanárok pedig hiányoztak. Így ez az oktatási forma mind az érdeklıdık, mind a személyi feltételek hiánya miatt inkább a szlovák tannyelvő iskolákban valósult meg. Ebben az idıszakban, az iskolában kis létszámú osztályokban is folyt tanítás. Ez a tanítási forma 1994-ben megszőnt. Ez az iskola mindig kereste az újat, különbözı módszereket próbáltak ki a nevelık: gondolunk itt a Zsolnai József nevével fémjelzett tanítási programra, valamint a Lovásznéféle vagy a Tolnainé nevéhez főzıdı olvasástanítási módszerre. Az akkori kormány nagy hangsúlyt fektetett a gyerekek testi nevelésére. Ennek érdekében szorgalmazta a mindennapos testnevelés bevezetését. Iskolánkban is 1987-ben került sor a mindennapos testnevelés bevezetésére. A város oktatáspolitikája fontosnak tartotta munkaközösségek megalakulását, amely elısegíti az iskolák közötti és iskolán belüli oktató-nevelı munka koordinálását. Így alakultak meg 1987-ben az iskolák közötti iskolaközi munkaközösségek. A Padrah Lajos iskolában is megalakultak az iskolán belüli munkaközösségek. 6 komplex munkaközösség jött létre: humán, természettudományi, osztályfınöki, testnevelés, alsós, napközis.
5. Az innováció útján (1990 – 2004) Az 1980-as évek elejétıl hagyománnyá vált iskolánkban a Pedagógia Hét címő rendezvénysorozat. A Pedagógiai Hét programjában szerepelt nyílt tanítási napok szülıknek, pályaválasztási tanácsadás, fogadóórák, szakmai munkaközösségi foglalkozások, bemutató órák, fiatal nevelık pedagógiai tanácskozása, amelyet az iskola KISZ alapszervezete szervezett. Hagyomány volt, hogy a pályakezdık e rendezvényeken szakdolgozataikkal mutatkoztak be. Az 1990-ben megrendezett Pedagógia Hét a hagyományok tiszteletében tartása mellett különbözött is a korábban megrendezettektıl: korábban sok külsı elıadót hívtak, akik az oktatás általános helyzetérıl beszéltek, míg ebben az évben a saját problémáink feltárására is fordítottunk figyelmet. Ebben az évben az iskola igazgatónıje Ancsin Pálné nyugállományba vonult, helyét dr. Novák Pál vette át. Az iskola új igazgatója az ez évben rendezett pedagógiai napokon részletesen elemezte, hogyan szeretné megvalósítani az úgynevezett nevelıiskolát. Belsı pályázat útján az iskolánk 1991-ben a Padrah Lajos nevet Madách Utcai Általános Iskolára változtatta, az iskolai humán munkaközösség javaslata alapján. A magas tanulói létszámból elhelyezési gondok adódtak. Novák Pál végleges megoldást keresett. Így került sor 1992-ben a Madách utcai épület bıvítésére. Az átadásra 1993. augusztus 31-én ünnepélyes keretek között került sor. Felavatták az új 4 tantermes szárnyat, amelyben helyet kapott a Szlovák Köztársaság által 1 millió Ft-tal támogatott nyelvi labor. Az iskola tantestülete 1991-tıl kezdett felkészülni a dr. Loránd Ferenc nevéhez főzıdı 12 évfolyamos általános és szakképzı iskolamodell elméleti megismerésére. 1992 júliusában a városi közgyőlés szabad utat engedett a 12 évfolyamos egységes iskolamodell bevezetéséhez, 1993-ban az iskola pedagógusai alapítványt hoztak lére a Tizenkét Évfolyamos Nevelıiskoláért Alapítvány néven. Alapítványi kezdeményezésre 1994 májusában került megrendezésre elsı ízben a Gyermekgála a Tégla Közösségi Házban. A gála bevételébıl befolyt összeget az alapítvány az iskola számítástechnika oktatásának fejlesztésére fordította. Ennek eredményeképpen számítástechnika kabinet kialakítására és számítástechnika oktatás megkezdésére nyílt lehetıség. 1997-ben a Soros Alapítvány által meghirdetett „Számítógépes iskola a nyílt társadalomért” címő pályázatán az iskola is a nyertesek között szerepelt. Így valósult meg a könyvtár számítógépparkkal való felszerelése. Iskolánk tanulóinak szülei egyre aktívabban részt vállalnak abban, hogy az iskola és környéke szebbé váljon. Megtörtént a liget, a sportpálya és a játszótér felújítása. Segítséget nyújtottak a tantermek festésében is. A hívó szóra a szülık lelkesen jelentkeznek, hogy gyermekeik iskolai tartózkodását otthonosabbá és biztonságosabbá tegyük. A tanítás továbbra is három helyszínen történik: az 1-3. évfolyam az Orosházi úti, volt 5. számú iskola épületében tanulnak, a 4. osztályosok a volt 6. számú iskola épületében tanulnak, míg a felsı tagozatosok a Madách utcai épületet mondhatják magukénak. A szétszórtság nehezíti a pedagógusok oktató-nevelı munkáját. Ennek ellenére mindhárom épületben tartalmas, lelkiismeretes oktató-nevelı munka folyt. 2002-tıl az Orosházi úti épületben kapott helyet a városi Logopédia erzsébethelyi tagozata. Ez nagy segítséget jelentett a szülıknek, hiszen a jaminai gyerekek logopédiai ellátása megvalósult iskolánk épületében.
Több alkalommal felülvizsgálta az önkormányzat az Orosházi úti és a 6. sz. Iskola épületét, melyek szerkezetét életveszélyessé nyilvánították. 2004-ben az egykori 6-os sz. Iskola épületének lebontására került sor. 2006-ban pedig az Orosházi úti épületet bontották le, de ezzel egyidejőleg építkezés kezdıdött a Madách utcán. A meglévı iskolakomplexum 12 ??? tanteremmel bıvült. Az udvar jelentıs része díszburkolatot kapott. Az épület ünnepélyes átadására 2006 ıszén került sor. 2004-ben megtörtént a Madách Utcai Általános Iskola és a 11-es Számú Általános Iskola integrációja. Az integrált iskola igazgatója Szarvas Mátyás lett.