SEMMELWEIS HAZAI UTÓÉLETÉNEK ELSŐ ÉVTIZEDE írta: D Ö R N Y E I S Á N D O R és DÖRNYEINÉ DAPSY H E N R I E T T E
(Budapest)
I . A PESTI E G Y E T E M I SZÜLÉSZETI K L I N I K A DIESCHER JÁNOS PROFESSZORSÁGA
IDEJÉN
Z igen kiterjedt Semmelweis-irodalom a legutóbbi években is számos új eredménnyel, értékes összefoglaló művel és részlettanulmánnyal gazdago dott. Érdekes módon továbbra is a kutatások egyik legelhanyagoltabb területe Semmelweis tanainak hazai fogadtatása és elterjedése. Ezen a téren talán az egyetlen új eredmény G o r t v a y Györgynek az az állítása, hogy „Semmelweis aszeptikus eljárása Balassa útján alkalmazást nyert a pesti egyetem sebészeti kli nikáján is". 1858-tól Balassa, majd halála után utóda, Kovács József a fokoza tosan meghonosodó Lister-féle sebkezelési eljárás előtt, illetve részben azután is a Semmelweis-féle aszepszist követte [ 1 ] . A Semmelweis halálát követő tíz esztendőről a legutóbb megjelent összefog laló monográfiák is lényegében csak annyit mondanak, hogy Fleischer József és Ambró János őrizte meg Semmelweis emlékét, ők követték Semmelweis taní tásait, s Kézmárszky Tivadar professzorrá történt kinevezésével kezdődik az az időszak, a m i k o r Semmelweis tanai elfoglalják méltó helyüket a magyar szülé szetben [ 2 ] . S ő t Benedek István szerint Markusovszky nekrológjától „Fleischer emlékbeszédéig — amely hét év múlva hangzott el — nevét sem ejtették ki többé, utána ismét hallgattak tíz éven át; 1882-ben rázta fel a freiburgi Hegar a magyar orvosok szunnyadó lelkiismeretét. Elgondolkoztató ez a dermedt hallgatás." [3]. után hazánkban a szülészet Szemesi I m r e szerint pedig Semmelweis „halála tudománya visszaesett a Semmelweis előtti időszak szintjére. I860—1875 között ismét közel 6%-ra emelkedett a gyermekágyi láz halálozása." [4] A fenti megállapításokból azt a következtetést kellene levonnunk, hogy Sem melweis maga elérte ugyan, hogy 1862-ben az egyetem orvosi kara állást foglalt tanítása mellett, — hogy a Helytartótanács utasította a törvényhatóságokat Semmelweis antiszepszisének bevezetésére a bábagyakorlatba, — hogy M a r k u sovszky és az Or v o s i Hetilap harcolt a gyermekágyi láz kóroktanának és megelő zésének nemzetközi elfogadtatásáért, de halála után — egy-két magános követő jétől eltekintve — azonnal elfeledték, hátat fordítottak tanainak, s azokat közel húsz év múlva külföldről kellett újra „importálni". Ez azt jelentené, hogy Sem melweis 15 évi pesti működés, ebből 10 évi egyetemi tanárkodás után lényegé ben csak külföldön tudott volna számottevő eredményt elérni tanainak elismer tetésében. H a mindez megfelelne a történeti valóságnak, nemcsak a 60-as és 70-es
A
6
Orvostörténeti K ö z i .
8i
évek magyarországi orvostudományára és egészségügyére, elsősorban szülésze tére, hanem mindenek előtt magára Semmelweisre vetne rendkívül rossz fényt. A korszak orvosi sajtójának más irányú tanulmányozása során felbukkant ada tok, orvostörténetünkben Semmelweisszel kapcsolatban n e m említett nevek indítottak arra, hogy ezt az eddig részletesebben át n e m kutatott időszakot, Semmelweis hazai utóéletének első évtizedét kissé alaposabban megvizsgáljuk, s ezen a téren a rendszeres feldolgozáshoz az első lépéseket megtegyük. Vizsgálataink alapján az orvostörténetben eddig kialakult kép bizonyos módo sításokra szorul. Semmelweis legkövetkezetesebb követője valóban A m b r ó János és Fleischer József v o l t . A z ő jelentőségük azonban nagyobb, m i n t az ed digi Semmelweis-irodalomból kitűnik. Melletük még számosan — tanítványok, barátok, ellenfelek — megemlékeztek Semmelweisről. Ezeket a sokszor gyenge hangokat is érdemes azonban gondosabban szemügyre vennünk, hiszen így az egészségügy m i n d i g háttérben maradó „derékhadának" felfogásába kapunk némi bepillantást. A Semmelweis mellett vagy ellen megszólalók ugyanis első sorban n e m orvosi múltunk kiemelkedő alakjai, legtöbbször nem tudósok, ha nem elfeledett gyakorló orvosok. A vizsgált tíz év „mikroszkopikus" elemzéséből ezúttal elsőként a pesti egye t e m szülészeti klinikájának Semmelweis halálát követő időszakáról, a gyermek ágyi láz tanainak ottani érvényesüléséről igyekszünk beszámolni. Orvostörténeti i r o d a l m u n k a kari tanártestület summás megrovásával intézte el azt a tényt, hogy Semmelweis utódja Diescher János lett. Gortvay és Zoltán szerint „az egyetem orvoskara is Semmelweis tanításának meg nem értéséről tett tanúságot" Diescher jelölésével, hiszen „Semmelweis elméletét Diescher sem tette magáévá" [ 5 ] , Benedek István véleménye Diescherről még erősebb: „Nem az a baj, hogy jelentéktelen ember, hanem az, hogy Semmelweis tanítását nem becsülte, a klinikán már meghonosodott tisztasági szabályokat és óvintézkedéseket nem tartotta be, nem tanította, nem kívánta meg tanítványaitól és a személyzettől. A gyermekágyi halálozás iránt nem érdeklődött, következésképpen a klinika azonnal lezüllött, a gyermekágyi halálozás magasra szökött és magas maradt mindaddig, amíg 1875-ben Semmelweis tanítványa, Kézmárszky Tivadar a tanszék vezetését át nem vette." [ 6 ] . A fenti megállapításokhoz hozzá kell tennünk ezeket az eddig figyelmen kívül hagyott adatokat: Diescher jelölésére a javaslatot Balassa tette, s azt a kar egy hangúan elfogadta. A jelölést az egyetemi tanács, majd a Helytartótanács válto zatlanul terjesztette tovább, s az uralkodó ennek megfelelően nevezte k i Semmelweis utódját [ 7 ] . Balassa és a tanári kar Semmelweisszel szoros barátságban álló többi tagja: Wagner János, Jendrassik J e n ő hogyan jelölhették Dieschert a szülészeti tan székre? Vagy ők sem értették meg kellőképpen Semmelweis tanainak jelentőségét, s n e m törődtek azzal, hogy az addig elért eredmények veszendőbe mennek? A rendelkezésre álló szűkös adatok és a korabeli viszonyok alapján meg próbálunk magyarázatot találni ezekre a kérdésekre. Diescher János helyettes tanárrá történő kinevezéséről a Gyógyászat 1865. augusztus 26-án a következő hírt közli: „A t. orvostanári kar a szülészeti tanszék
állandó betöltéséig Diescher János orvos-sebésztr. ny. r. tanár úrra mint szülész mesterre, s a szülészeti tanszék egykori tanársegédjére bízta a szülészettanári he lyettesítést" [8]. E b b ő l arra következtethetünk, hogy a tanári kar hirtelenében (még két hét sem telt el Semmelweis halála óta!) azt a tagját bízta meg a k l i n i k a ideiglenes vezeté sével, akinek szülészeti múltja v o l t . Dieschernek nemcsak szülészmesteri ok levele volt (az volt p l . Balassának is), hanem előbb B i r l y Flórián mellett szülészeti tanársegéd, majd még a szabadságharc előtt egyetemi tanári kinevezéséig (1849) Pest város szülésze és nagy praxissal rendelkező nőorvos volt. Ez eléggé való színű magyarázat lehet Diescher helyettessé történt kinevezésére. N e m t u d j u k azonban, hogy m i vezette Dieschert arra, hogy 1865-ben pályázott a szülészeti tanszékre, 1855-ben azonban nem tette ezt. Mindkét üresedés idején már rendes tanár v o l t . M i l y e n meggondolás hagyatta ott vele a tizenöt évig tanított gyógyszer tant és elméleti orvostant? Saját ambíciói változtak m e g v a g y , mások ösztönözték erre a szakmacserére? Ezekre a kérdésekre egyelőre n e m tudunk megfelelő választ adni. A pályázatokat 1865. október 31-ig kellett beadni a dékáni hivatalba [ 9 ] . N y o l c a n pályáztak, Diescher mellett Semmelweis két korábbi tanársegéde: Fleischer József és M a i z n e r János, utóbbi akkor már a kolozsvári orvos-sebészeti iskola szülészeti tanára, továbbá G o t t h a r d t Károly, a pozsonyi országos kórház főorvosa és négy osztrák orvos: Bartsch, K u h n , M a y r h o f e r és Meissner, köztük K a r l Mayrhofer — a bécsi I . sz. női klinikán K a r i B r a u n tanársegéde — számot tevő szaktekintély v o l t [ 1 0 ] , Ő volt az, aki a gyermekágyi láz bakteriológiai m a gyarázatához az első lépéseket megtette 1863-ban, s az ő kutatásai jelentősen be folyásolták p l . Späthet abban, hogy 1864-ben a bécsi orvosegyesületben már Semmelweis tanainak igazáról beszéljen [ 1 1 ] . A bécsi orvoskörök nagy reményeket fűztek Mayrhofer pályázásához, s a t u d o mányos értéket véve figyelembe, kétségkívül ő volt a legalkalmasabb jelölt. A pesti egyetem azonban 1860 óta a magyar nyelv tudását és magyar nyelvű elő adások tartását tekintette a tanári állások elnyerésének és megtartásának a fel tételéül a szakmai kívánalmak mellett. Ezzel igyekezett a Bach-korszakban m e g i n d u l t elnémetesítésnek gátat vetni, s az önálló magyar orvostudomány felé jelentős lépéseket tenni. A z 1860—61-i kedvező politikai légkör: a Bach-rendszer bukása, az októberi d i p l o m a , az abszolutizmus helyett az alkotmányosság vissza állítása lehetőséget adott arra, hogy a külföldi professzorokat (Czermák J á n o s t , Seidlt, Brühlt, Wertheimet) távozásra bírják, s helyükre hazaiakat ültessenek. Ezt az elvet: a magyar nyelvtudás megkövetelését az első kiegyezési kísérlet kudarcát követő Schmerling-féle abszolutizmus idején is sikerült fenntartani [12]. A pályázati kiírásban ugyan nem szerepelt, s ezért jelentkeztek az oszt rákok is, Balassa a javaslatban azonban csak azt a három pályázót vette f i gyelembe, aki tudott m a g y a r u l . Célja tehát az lehetett, h o g y a kar egységes álláspontot foglaljon el az osztrák jelöltekkel szemben, a jelölési sorrendben inkább kompromisszumra is hajlandó lehetett a fő cél elérése érdekében. A tanári karon belül ugyanis igen éles nézetkülönbségek voltak. Ez kiderült a szülészeti tanszék pályázatának elbírálását megelőző tanszékbetöltések során. 6*
83
1863 végén meghalt Sauer I g n á c belgyógyászprofesszor. A z előzetes megbe szélések szerint egyetlen jelöltként Wagner Jánost, a sebészek számára rendelt belgyógyászat tanárát jelölik. Nehézségként felmerült Wagner protestáns volta, ez azonban mégsem látszott akadálynak, mert a kormányzat és az egyetem vezető körei ugyan az egyetem hangsúlyozottan katolikus jellegének az erősítését köve telték, de Wagner eddig is professzor volt, másik katedrára történő kinevezése tehát nem növelné a protestánsok súlyát. Wagner jelölésének indokolására egy öttagú bizottság: Balassa, Jendrassik, Lenhossék, Semmelweis és Stockinger kapott megbízást. A jelölést tárgyaló kari ülésen azonban v i h a r támadt, a Balassáékkal szemben ellenzéki, javarészt aulikus beállítottságú frakció (Wachtel, Diescher, Arányi, Linzbauer és L i p p a y ) nem fogadta el Wagner jelölését és különvéleményként Poór Imrét, Gebhardt Lajost és Győry A l b e r t e t ajánlották. A z egyetemi tanács a jelölést megváltoztatta, s a Poór, Gebhardt, B a l o g h Kálmán sorrendet terjesztette tovább. A Helytartótanács végül Wagnert javasolta első helyen, Poórt második és G y ő r y t harmadik helyen. A z uralkodó Wagnert ne vezte k i [ 1 3 ] . Hasonló v i h a r o k támadtak hamarosan a botanikai tanszék betöltése körül. A többség három protestáns jelöltjével (Jurányi Lajos, Dorner József, Hazslinszky Frigyes) szemben a kisebbség különvéleményében második h e l y e n Linzbauer Xavér Ferencet javasolta; L i n z b a u e r ugyan n e m volt botanikus, de katolikus és aulikus. Wagner kinevezése után az ő megürült tanszéke körül támadt újabb vihar. Balassáék már Sauer helyének betöltésekor élesen szembeszegültek Poór I m r e jelölésével, m e r t féltették az egyetem tekintélyét a szakmailag és emberileg a professzorságra teljesen alkalmatlannak tartott Poórtól. (Poór I m r e pályafutása, a magyar orvostudomány fejlődésében játszott szerepe, kiválása az Orvosi Hetilap szerkesztőségéből, a Gyógyászat megindításával az O r v o s i Hetilappal szemben egyre élesebben ellenzéki tábor kialakítása stb. külön tanulmány tárgya lehetne, ezeknek a részleteibe ezúttal nem mehetünk bele.) A harc éleződését jelentette, hogy Wagner kinevezése után, 1865 elején Poór Imre lapjában teljesen nyílt és kíméletlen támadást indított az O r v o s i Hetilap köré csoportosult orvosok ellen. Megírta, hogy „Balassa tnr. úr alatt Markusovszky, Hirschler, Lumniczer stb. tudor urak évek előtt magánérdekű cliquet alakítottak. Ezen clique célja az orvosi gyakorlat financiális kiaknázása, s döntő befolyás szer zése föl és lefelé orvosi és nem orvosi ügyekben. Közlönye Pesten az „Orvosi Heti lap", Bécsben a „W. Med. Wochenschrift" [ 1 4 ] . A vita ezután a két orvosi lap hasábjain heteken át kölcsönös személyeskedésekkel tűzdelve f o l y t , sőt a buda pesti k i r . orvosegylet március 4 - i és 18-i ülésein botrányos jeleneteket is okozott [15]. A jelölő kari tanácskozáson Wagner János referátumában első helyen Gebhardt Lajos magántanárt, a Rókus-kórház főorvosát, második helyen Korányi Frigyes magántanárt, harmadik h e l y e n pedig Balogh Kálmánt, akkor a kolozsvári orvos sebészeti iskola tanárát, az O r v o s i Hetilap főmunkatársát javasolta. A heves vita során „ a klerikális elemek", elsősorban W a c h t e l Dávid, Poór I m r e jelölése m e l lett kardoskodtak. Végül a következő eredmény született: 11 közül hét szavazat-
tal első helyen jelölték Gebhardt Lajost, G szavazattal (Lippay dékán döntő szavazatával) Poór Imrét második helyen és 9 szavazattal Korányi Frigyest har madik helyen. Balassa János különvéleményében Korányi Frigyest ajánlotta a tanszékre. A z uralkodó végül Korányit nevezte k i . A z egyes tanszékek betöltése körüli viták, a tanári karon belül kialakult „pár t o k " ismeretében jobban meg t u d j u k érteni Balassa javaslatát. I n k á b b lemondott a hozzá közelebb álló, de még elég nagy tekintélyt n e m szerzett Fleischer első helyen történő jelöléséről, s az ellentétes táborba tartozó Dieschert ajánlotta első jelöltnek, hogy a tanári kar egységes állásfoglalását a magyarul n e m tudó pályá zókkal, elsősorban a legesélyesebbnek tekinthető Mayrhoferrel szemben bizto sítsa. ( A jelöléssel azonban összefüggésbe hozhatjuk Markusovszky nekrológjának azt a részét is [ 1 6 ] , amelyben megállapítja, hogy Semmelweis az egyetemen nem t u d o t t olyan jeles szülész-nőgyógyászokat nevelni, amilyenekre az országnak szüksége van. E z t a megállapítást — bár az objektív nehézségek említése eny híti — Semmelweisszel szembeni utólagos szemrehányásnak is tekinthetjük, hogy n e m maradt utána olyan tanítvány, aki méltó lenne átvenni örökét, így előre vetítve magyarázza a döntést, hogy — egyéb okokat is figyelembe véve — Semmelweishez méltatlan emberrel kénytelenek betölteni a megürült tanszéket.) Diescher szülészprofesszori működéséről nem sokat tudunk. Elgondolkoz tató azonban az a megállapítás, a m i t Balassa javaslatának indokolásában mondott, hogy „megelégedésre működött mint helyettes" [17]. N e m valószínű tehát, hogy „a klinika azonnal lezüllött, a gyermekágyi halálozás magasra szökött" volna, m e r t azzal Balassa nem lehetett volna megelégedve. Diescher tudományos munkásságot egyáltalán nem fejtett k i . Felfogásáról, Semmelweisről és a gyermek ágyi láz tanáról n e m ismeretes egyetlen nyilatkozata, állásfoglalása sem. A n n a k a megállapításnak, hogy a gyermekágyi láz kérdése n e m érdekelte, ellene m o n d az a tény, hogy az 1870. évi nyári félévben rendkívüli tárgyként „A gyermekágyi láz kóroktani szempontból" címmel hirdetett előadást [ 1 8 ] . A z 1864/65-i tanév végeztével kitűzték a következő tanévi jutalomtételeket. Ezek között szerepel a Pasquich-alapból 50 forinttal díjazandó szülészeti pálya kérdés is : „A gyermekágyi láz leírása és tárgyalása, kórtani, kórisméi és gyógytani irányban, tekintettel a koródán előfordult esetekre" [ 1 9 ] . A tételt nyilvánvalóan még Semmelweis tűzte k i , a dolgozat megírása és elbírálása azonban már Diescher idejében történt. A pályázatot Rezy János ötödéves hallgató nyerte el, s dolgozata később a Gyógyászatban meg is jelent [20]. Rezy alapos munkájában azt az állás pontot fejti k i , amit még Semmelweistől tanulhatott: „Orvostudományunk felen színvonalán tehát a gyermekágyi lázat nem tartjuk többé epidémiának sem contagiosus, sem pedig miasmaticus betegségnek, hanem gyermekágyi láz alatt — Semmelweis tanár szavaival élve — azon (a terhes, szülő s gyermekágyas nőben) meglevő lázas állapotot, mely bizonyos rothadásba ment szerves állati anyagnak a vérbe történt fölszívatása folytán fejlődik, honnét fölszívatási láznak is — Resorptionsfieber — neveztetik " Dieschernek 1865-től 18(59-ig R á t h József volt a tanársegédje, aki még Semmelweis tanítványa volt. (1865 júliusában a Báthory István kiválásával meg-
üresedett tanársegédi állás betöltésével foglalkozó kari ülésen történt meg, hogy Semmelweis előterjesztés helyett a bábaesküt olvasta fel [ 2 1 ] . A következő kari ülésen — tehát már Semmelweis bécsi kezelése idején, de valószínűleg az ő javas latára — választották m e g Ráthot, m e r t a kari határozatot a Gyógyászat augusztus 5-én közli [22].) 1869-ben az ugyancsak Semmelweis-tanítvány Kézmárszky T i v a d a r került Diescher mellé tanársegédnek, aki előzőleg két éven át a Schordann-féle utazási ösztöndíjjal az európai kórházakat látogatta, hogy magát a szülészet-nőgyógyászatban továbbképezze. R á t h József — professzorához hasonlóan — ebben az időben n e m fejtett k i tudományos és szakirodalmi tevékenységet, s 1865-től éveken át nem j el ent meg a Semmelweis által tanársegédeivel rendszeresen megíratott éves beszámoló a k l i n i k a működéséről. Kézmárszky viszont már bizonyos tudományos ambícióval i n d u l t pályája elején. Első megjelent munkája azonban még nem szülészeti, hanem a L i p p a y Gáspár klinikáján készített szemészeti tárgyú, egyetemi pályadíjat nyert dolgozat [ 2 3 ] . A következő évben, amikor az utazási ösztöndíjat megpályázta, m á r „a nőgyógyászatot választá szakfeladatul" [ 2 4 ] . Tapasztalatairól az Orvosi Hetilapnak küldött leveleiben négy ízben számol be. Ezekben kétszer tér k i a gyermekágyi lázzal kapcsolatos kérdésekre. Prágából írja: „Ismerve van, hogy Seyfert a többiek től egészen elütő saját gyógymódot követ a gyermekágyi lázban ... A gyermekágyi láz Seyfert szerint ép oly általános és járványos betegség mint a typhus, a cholera stb., s oktanában a « genius epidemicus » játssza a főszerepet. A terhesség minden szakában léphet fel, s rendesen szülést idéz elő . . . Tudomásommal csupán a korán elhunyt Breslau nyilatkozik kedvezően Seyfert eljárásáról saját kísérletei folytán [ 2 5 ] . Józan ítéletet mondani oly eljárásról, melyet idegen koródán észleltünk, hol a saját megfigyelés, vizsgálat stb. sok mindenféle udvariasság szabta korlátok közé van szorítva, könnyen beláthatólag nehéz : s véleményem e szóban forgó tárgyban annál igazságtalanabbnak tetszhetnék, miután a múlt hetekben a betegség ritka rossz indulatossággal pusztított a gyermekágyasok között." [ 2 6 ] , Berlinben meglátogatta a M a r t i n vezetése alatt álló klinikát, s leírja, hogy a szülőszobában „külön edényben úgynevezett Chamäleon ( Mangan hyper oxid-oldat ) tartalmaztatik, melylyel a házi szabályok szerint minden vizsgálat előtt a kezet meg kell mosni . . . Minden szülés után az ágyat új szalmával töltik meg, a régit pedig kiviszik a házból." [27]. A többi meglátogatott angol és német intézetben is kitér a tisztaság különböző fokára, de a gyermekágyi láz kérdését n e m érinti, Semmelweis nevét pedig egyáltalán nem említi. Kézmárszky hazatérése után hamarosan tanársegéd lesz a klinikán, s egymás után jelennek m e g különböző közleményei. Elsőként a nőgyógyászat akkor elő térben álló kérdésével, az ovariotomiával foglalkozik, elsősorban angliai tapasz talatai alapján [ 2 8 ] , A cikkben 900 angol, amerikai, francia és német esetet foglal össze, de n e m tesz említést az első magyarországi ovariotomiáról, amelyet Semmelweis 1863. június 22-én — tehát már Kézmárszky egyetemi tanulmányai alatt — végzett. 1871-ben aztán — visszatérve a semmelweisi hagyományokhoz — Kézmárszky külön füzetben kiadta a szülészeti klinika 1869—70. évi működéséről szóló
jelentését [29]. Ez Semmelweis tanársegédeinek közleményeihez képest sokkal többet nyújt. Részletesen ismerteti a klinika elhelyezését, az oktató és gyógyító tevékenységet, végül az egy év betegforgalmát az érdekesebb esetek részletes leírásával. Munkájának egyik nyilvánvaló célja, hogy a helyzet részletes be mutatásával harcot indítson a k l i n i k a megfelelőbb elhelyezéséért és az orvos- és bábaképzés elválasztásáért [30]. A jelentés bevezetésében Kézmárszky köszönetet m o n d Diescher „eléggé nem méltányolható szíves készségéért, mellyel nekem az anyag fölhasználását legtágabb módon megengedte, s mellyel tanulmányaimban becses tanácsával buzdított" [31]. Ezekből a szavakból — ha le is számítjuk a tanársegédnek professzora iránti szinte „kötelező háláját" — feltehető, hogy Diescher nem állt kategorikusan szemben tanársegédje felfogásával. A jelentésben pedig Kézmárszky határozottan Semmelweis mellett nyilatkozik: „A legújabb időben mindinkább általános nyilvá nos elismerésben kezd részesülni Semmelweis tana a gyermekágyi láz keletkezéséről . . . A kegyelet adójának némi részét akarjuk leróni azon közös tanítónk iránt, ki a szülészet történelmében korszakot alkotó eszméjét lelkesedéssel hirdetve, tragikus vége által megfosztatott azon elégtételtől, hogy tanát általánosan s nyilvánosan el ismerve lássa, midőn ide iktatjuk, mit Schröder (Erlangen), Veit tanítványa, tan könyvében Semmelweisről mond" [ 3 2 ] . Ezen elismerő szavak kíséretében kifejti a szülészeti intézetekben követendő profilaktikus rendszabályokat. Kézmárszky korábbi bizonytalan megnyilatkozásai után tehát i t t már teljesen egyértelműen tesz hitet Semmelweis tanainak igaza mellett. A z idézett „elvi nyilatkozat" értékét azonban erősen lerontja, hogy a következő lapon azt mondja: „Azok szerint, a miket a bevezetésben mondottunk, könnyen belátható, hogy koró dánkon a Prophylaxisnak épen vázolt alapelveit keresztülvinni lehetetlen" [33]. Vagyis a klinika rendkívül mostoha elhelyezése, a kórtermek célszerűtlen el rendezése, valamint az orvos- és bábaképzés együttes végzése nem tette lehetővé, hogy a Semmelweis-féle előírásokat a kellő mértékben betarthassák. Semmelweis azonban professzorságának második felében ugyanazokban a helyiségekben mű ködött. S a gyakorlati eredményben valóban nincs is lényeges különbség. 1869— 70-ben a 617 szülő nő közül 11 halt meg (1,75%), de gyermekágyi lázban csak 7 {1,12%) [ 3 4 ] . Diescher 1873. július 5-én nyugdíjazását kérte, arra azonban csak egy év múlva került sor, s az egyetem 1874 júliusában bízta meg Kézmárszky T i v a d a r t , hogy a nyári szünet befejezésétől, október 1-től helyettesként vegye át a klinika vezetését. Dieschernek ebben az utolsó évében azonban nagyobb méretű gyermekágyiáz-járvány volt a klinikán. A z első félévben 405 szülő nő közül 20 halt meg gyermekágyi lázban (4,93%). Erről az esetről L i e b m a n n M ó r számolt be az Orvosi Hetilapban [ 3 5 ] . L i e b m a n n 1869-ben végezte be egyetemi tanulmányait, majd 1870 és 1872 között a Rókus-kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán Fleischer József mellett a l - , majd segédorvos. 1873-tól az egyetemi klinikán díjazot gyakornok, 1874-től pedig tanársegéd.1872—73-ban külföldi tanulmányúton képezte tovább magát választott szakmájában. Fleischer mellett Semmelweis tanainak követője lett, m i n t azt korábbi cikkei is bizonyítják.
L i e b m a n n az egyetemi szülészeti k l i n i k a gyermekágyiláz-eseteiről írott cikkének bevezetőjeként megállapítja: „Mióta Semmelweisnek a gyermekágyi lázról szóló tana a szülészek között erős alapot nyert, azóta vetélkedve törekszenek e baj fellé pését ezen tan alapján a legszűkebb korlátok közé szorítani. Mindamellett még ke veseknek sikerült nyilvános szüldéken azon kedvező egészségi viszonyokat terem teni, mint azt Semmelweis — ki (hogy Sehr oeder szavaival éljek) « mindenütt, hol az emberi nem jótevőiről szó van, az elsők közé soroztatni megérdemli » — elérni óhajtotta" Kézmárszky három évvel korábbi gondolatai térnek i t t vissza: m i ként kevés helyen, az egyetemi klinikán sem sikerült olyan „kedvező egészségi viszonyokat teremteni", m i n t Semmelweis megkívánná, s L i e b m a n n is Schröder szavaival méltatja Semmelweist. Ezek után leírja, hogy a francia kórházakban még mindig igen magas a gyermekágyi láz halálozása. 1872-ben Párizs vala m e n n y i szülőintézetét figyelembe véve 4,29%, az egyetemi klinikán pedig még magasabb: 8,16%. V e i t és W i n c k e l alapján megállapítja, hogy tömegesebb ese tek előfordulásakor a legcélszerűbb a szülőintézetek kiürítése, mert a fertőzés közvetlen okának felkutatása rendszerint csak akkor sikerül, amikor a gyermek ágyasok már tömegesen esnek áldozatul a fertőzésnek. A pesti klinikán 1874. febr. 5-től március végéig 150 gyermekágyas közül 18 halt meg. „A foganatosított rendszabályok abból állottak, hogy a beteg gyermek ágyasok az egészségesektől elkülöníttettek, a terhesek és szülők vizsgálata lehetőleg megszoríttatott, a fertőtlenítés a betegeknél használt minden tárgyra kiterjesztetett, és egyes gyermek az ágynemű gyakran meg lett újítva stb." . . . „A vajúdószoba ágyi szobák gyökeres kitisztítása és szellőztetése jó eredményűnek mutatkozott, leg alább rövid időre és ismételve foganatba vétetett, valahányszor azt a betegforgalom megengedte." E b b ő l a leírásból az derül k i , hogy az egyetemi klinikán fertőtlení tés addig is v o l t , ekkor csak „kiterjesztették" az összes tárgyakra. Ismerték a tisztaság jelentőségét a fertőzések megelőzésében, de n e m tudták azt kellő fokra emelni. A klinikán Diescher nyugalomba vonulása után sem sikerült megszüntetni a gyermekágyi láz okozta halálozást. Kézmárszky 1884-ben beszámol az utóbbi évek eredményeiről, s ezek szerint a gyermekágyi láz halálozási arány száma 1 8 7 4 - 1 8 7 8 - b a n 1,19%, 1 8 7 9 - 1 8 8 2 - b e n pedig 1,72%. (36] S ő t , a Gyó gyászat szerint a gyermekágyi láz Kézmárszky klinikáján nemsokára szintén otthonossá vált, s ezért évenként néhányszor szüneteltetni kellett a szülő nők felvételét, az 1879—80-i tanévben félév alatt 26 nő halt meg gyermekágyi láz ban [37]. Az utolsó idézhető korabeli tanú, Bruck Jakab 1870-ben szerezte meg okle velét, tehát már Diescher tanítványa volt. Utána 1870-től 1874-ig ő is a Rókuskórházban Fleischer mellett v o l t a l - , majd segédorvos. Semmelweis-monográ fiájában írja: „Nagy hátrányául szolgált az ügynek, hogy Semmelweis közvetlen utódai úgy a Rókus-kórház szülészeti osztályán, valamint az egyetemen távolról sem fejtettek ki kellő szigort az e helyeken már meghonosított óvintézkedések ke resztülvitele körül" [38]. Ez a rövid utalás sem beszél Semmelweisszel való szembenállásról, hanem „a kellő szigort" hiányolja, amire nem lehet kielégítő magyarázat a k l i n i k a i helyzet, ahogy Kézmárszky 1871-ben írta. Diescher és
Kézmárszky ebben az időben nyilván megelégedtek Semmelweisnek azzal a chlormosásokat „lazításával", amiről nagy művében maga emlékszik m e g : „A rendesen nem alkalmaztuk, mert nem kellett kezeinket bomlott állati szerves anyag tól megtisztítani. Csak azon néhány bonczolás után, melyet végeznünk kellett, hasz náltunk chlormészt kezünk tisztogatására" [ 3 9 ] , Semmelweis azonban a gyer mekágyi láz fellépése esetén azonnal megtette a legszigorúbb intézkedéseket, hogy a fertőzés továbbterjedését megakadályozza, ezért az ő idejében csak szór ványos esetek fordultak elő. Utódaiból ez a szigor hiányzott, nem léptek fel időben az esetek elszaporodása ellen. Diescher valóban nem v o l t jelentős ember, még az egyetemi pártharcokban vele közös fronton harcoló Gyógyászat sem sok jót t u d róla mondani. Nyugdí jaztatási kérése beadásakor a vele egyidőben visszavonuló Arányiról megmondja, hogy „a kórbonctan Pestre átültetője", Lippayról, hogy ,,néhai nagyhírű orsz. szemorvos és buzgó tanár". Diescherről csak azt mondhatja, hogy ,,a szülészet ny. r. tanára" [ 4 0 ] . Halálakor is nagy magánpraxisát emlegeti. Tudományos felfogá sát elég dodonai stílusban j e l l e m z i : „Diescher a modern gynaekologiának mindig színvonalán álló, de a merész újításokat tartózkodva fogadó tudós volt, a jeleseknek bizonyult vívmányok hasznosítása volt elve" [ 4 1 ] , Összefoglalóként megállapíthatjuk az elmondottakból, hogy a pesti egyetemi szülészeti klinikán Semmelweis halála után kétségtelen a visszaesés. Egy óriás kidőlte után ez természetes. I t t azonban többről is van szó. Diescher jelenték telen személyisége a Semmelweis által elvetett magok kikelését súlyosan hátrál tatta. A Semmelweist követő orvosok elsősorban Fleischer Rókus-kórházi osz tályáról kerültek k i , vagy Semmelweis tanítványai voltak, s azután különböző helyeken működtek. A magyar szülészetnek Semmelweis által megindított fej lődése — Dieschertől függetlenül — 1870-től szélesebb körben i n d u l t meg. Ambró János és Kézmárszky fellépése után hamarosan egész sor fiatal nőorvos (így az i t t is említett L i e b m a n n Móron, B r u c k Jakabon és R á t h Józsefen kívül elsősorban Góth Manó, K o n r á d Márk) lépett fel. A Semmelweistől kiinduló fejlődési vonal akkor tört meredekebben felfelé, amikor 1879-ben kötelezővé tették a szülészet hallgatását az egyetemen, s 1881-ben Tauffer V i l m o s vezeté sével létrehozták a második szülészeti klinikát, egyszersmind különválasztották az orvos- és bábaképzést. A gyermekágyi láz kérdésében a néhány magyar szülészeti intézmény nem maradt el a külföldi színvonal mögött, a pesti egyetem azonban — még hazai vonatkozásban sem — játszott vezető szerepet. Ambró, Fleischer szerepéről, valamint a Semmelweisszel kapcsolatos további megnyilatkozásokról külön ta nulmányban kívánunk beszámolni. J E G Y Z E T E K [1] Gortvay György: Semmelweis emlékezete. Orv. Hetil. 1965, io6, 33, 1538 — 1541. [2] Gortvay György — Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. Bp., 1966. — Benedek István: Semmelweis és kora. Bp., 1967. [3] I d . m . 416. 1.
[4] Szemesi Imre : A gyermekágyi láz klinikumának és gyógyításának változása Semmelweistől napjainkig. O r v . Hetil. 1965, 106, 33, 1557 — 1562. [5] I d . m . 239. 1. [6] I d . m . 417. 1. [7] Győry Tibor: Az orvostudományi kar története 1770—1935. B p . , 1936. 633. 1. és Wien. med. Wschr. 1866, i6, 10, 166. [8] Gyógyászat, 1865, 5, 35, 706. [9] Orv. H e t i l . 1865, 9, 39, 631-632. [10] A pesti orvoskaron a tanszékbetöltések körüli harcokról elsősorban a Wiener Medizinische Wochenschrift pesti levelezője számol be. Orvostörténetünknek eddig nem sikerült megnyugtatóan kideríteni, hogy ki írta ezeket a leveleket. A kortársak Hirschler Ignácra gondoltak. Az kétségtelen, hogy Balassahoz és az Orvosi Hetilap köréhez közel álló személy volt, ezért jogos Hirschler kom binációba hozása. A tanszékbetöltésekkel foglalkozó levelek a következők: a Sauer-tanszékről 1865. febr. 8-i keltezéssel 1865, 15, 13, 222 — 223; a botanikai tanszékről 1865, 15, 52, 974 és 55, 1018—1019; az üres tanszékekre, köztük a szülészetire pályázókról 1865, 13, 94, 1702—1703; a második belgyógyászati és a szülészeti tanszék betöltéséről 1866. január 25-i keltezéssel 1866, 16, 9, 150-151 és 10, 166. [11] Gortvay-Zoltán: I d . m . 170. és 235. 1. [12] Győry Tibor: I d . m . [13] Gyógyászat, 1865, 5, 6, 120. [14] Az orvosi erkölcsiség jelen állapota. Gyógyászat, 1865, 5, 8, 164—169. Az idé zett, rész a 165. lapon. [15] Gyógyászat 1865, 5, 14, 290 — 297. és Flór Ferenc: Válasz Markusovszky Lajos úrnak, az Orvosi Hetilap szerkesztőjének. Gyógyászat, 1865, 5, 11, 226 — 228. Érdemes ez utóbbiból egy Semmelweisre vonatkozó részt (227. 1.) kiemelni: ,, . . . e gyűlésben is [Markusovszky] t r . úr maga és társai közül S . . . v e i s egyetemi tanár a legdulakodóbban viselték magukat. A z elnököt [Kovács Sebestyén Endre] megtámadva, helyét elhagyni kényszerítették." [16] „Csak mély sajnálatunkat fejezhetjük k i a felett, hogy Semmelweis tanárnak egyetemünknél nem volt alkalma jeles szülészek és nőorvosok kiképzése körül oly hasznosan működhetni, amint azt hazánk szüksége a gyógytudomány ezen terén megkívánja, s m i n t ő alapos szakképzettsége, műtői ügyessége, s kivált azon önálló tanulmányok útján szerzett biztos tapintatnál és ítéletnél fogva, mely által a valót a hamistól, a hasznosat a fölöslegestől, a biztost a kétséges től megkülönböztetni tudta, tehette és tenni akarta volna." O r v . Hetil. 1865, 9, 34, 551. [17] Győry Tibor: I d . m . 633. 1. [18] Gyógyászat, 1870, 10, 18, 320. és O r v . H e t i l . 1870, 14, 18, 310. [19] Gyógyászat, 1865, 5 , 28, 577. [20] Gyógyászat, 1868, 8, 33, 645-648. 34, 660-664. 35, 678 — 680. 36, 7 0 0 - 7 0 3 . 37, 717-724. 38, 741 — 745. 39, 756-758. 40, 772-773. Az idézett rész a 648. lapon. I d . m . 185. 1. [21] Gortvay-Zoltán: [22] Gyógyászat, 1865, 5, 32, 658. [23] A köthártyalob. Gyógyászat, 1865, 5, 46, 938-945. 47, 955-959, 48, 981 — 986. 49, 1009-1012. 50, 1029-1035. [24] O r v . H e t i l . 1866, 10, 43, 767-768. [25] Az 1866-ban elhunyt Bernhardt Breslau zürichi professzor. [26] O r v . H e t i l . 1868, 12, 24, 417-419. [27] Orv. H e t i l . 1868, 12, 29, 508 — 510. A pesti klinika tisztasági viszonyaira vet fényt a levél következő részlete: „A tisztántartás egyébiránt i t t az ápolószemély zet közt becsületbeli dolog látszik lenni. Legalább azt beszélték nekem, hogy az osztályon egy különben igen ügyes és tiszta ápolónő alatt levő szobában egyszer poloska találtatott, mit a szegény asszony annyira megrestelt, hogy
[28] [29]
[30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [43]
sirva fakadt, s utóvégre is a tanárnak kellett vigasztalólag interveniálni. Hej, de jóízűt kaczagnának az i l y bohó ápolónőn a kerepesi úton ! . . . " A petefészek-kiirtás (ovariotomia) jelen állása, különös tekintettel Angolor szágra. Orv. H e t i l . 1869, 13, 27, 4 4 1 - 4 4 5 . 28, 4 5 7 - 4 6 1 . 29, 477 — 483. Jelentés a magyar királyi tudomány-egyetem szülkórodájának 1869—70. tan évi működéséről. Közli Kézmárszky Tivadar. Pest, 1871, Bickel Gusztáv. 8 1 1 . Részlete megjelent a Gyógyászatban: 1871, 11, 50, 788 — 790, 5 1 , 801—804. 52, 8 1 7 - 8 2 0 . Az orvos- és bábaképzés elválasztásáról külön cikke is jelent meg „ A k. m . t u dományegyetem szülészeti koródája hiányainak orvoslása" címmel. Gyógyászat, 1871, JJ, 45, 7 1 3 - 7 1 5 . 46, 7 2 9 - 7 3 3 . I d . m . 5. 1. U o . 6 7 - 6 8 . 1. U o . 69. 1. U o . 76. 1. Néhány adat a gyermekágyi lázjárvány ellem óvintézkedésekhez. O r v . Hetil. 1874, 18, 28, 5 3 6 - 5 3 8 . Klinische Mittheilungen aus der ersten geburtshilflich — gynäkologischen U n i versität-Klinik i n Budapest. Stuttgart, 1884. 159. 1. Győry Tibor: I d . m . 640. 1. és Gyógyászat, 1880, 2 0 , 322 és 341. Bruck Jakab : Semmelweis Ignácz Fülöp. Bp., 1885. 87. 1. Semmelweis összegyűjtött munkái. Összegyűjtötte és ford. Győry Tibor. Bp., 1906. 1 3 8 - 1 3 9 . 1. Gyógyászat, 1873, 13, 29, 463. Gyógyászat, 1883, 23, 46, 7 8 8 - 7 8 9 .
Zusammenfassung D i e ungarische medizingeschichtliehe L i t e r a t u r befasste sich bis jetzt ziem l i c h wenig m i t der Frage, wie m a n Semmelweis' L e h r e n i n seinem H e i m a t auf n a h m u n d inwieweit sie sich daheim verbreitet haben. I m allgemeinen wieder holen die A u t o r e n jene Behauptung, dass — abgesehen v o n einigen begeisterten Semmelweis-Anhängern (József Fleischer, János Ambro) — die A n n a h m e der Ansichten Semmelweis' über das K i n d b e t t f i e b e r d e m W i r k e n v o n Tivadar Kézmárszky zu danken ist, der die L e i t u n g der Pester geburtshilflichen U n i v e r sitätsklinik i m J. 1874 übernahm. A n h a n d der A u s w e r t u n g v o n zeitgenössischen Quellen k o m m t jedoch z u m Vorschein, dass die Semmelweis'schen L e h r e n auch daheim ein grösseres I n teresse auslösten, u n d eine grössere — wenngleich auch nicht genügende — Anhängerschaft gewannen, als es bisher bekannt w o r d e n war. Nebst Fleischer u n d A m b r o beschäftigten sich zahlreiche Ärzte m i t der Frage des K i n d b e t t f i e b e r s , u n d sie akzeptierten meistens die L e h r e n v o n Semmelweis. Aus dem ersten Jahrzehnt der heimischen Nachwelt v o n Semmelweis kam als erste die Pester geburtshilfliche Universitätsklinik zur Bearbeitung. Diescher — ein Professor der theoretischen M e d i z i n seit 1849 — bekam k a u m zwei Wochen nach dem T o d e v o n Semmelweis einen Auftrag z u r i n t e r i mistischen L e i t u n g der K l i n i k . U n t e r den M i t g l i e d e r n des Professor-Kollegs war nämlich er der einzige, welcher n i c h t nur über ein geburtshilfliches M a g i s t e r - D i p l o m , sondern auch über eine bedeutende geburtshilfliche Praxis ver-
fügte. Nach ausgeschriebenem K o n k u r s bewerbten sich acht Bewerber. Das K o l l e g kandidierte — a u f A n t r a g v o n Balassa Diescher an erster Stelle, dann nebst i h m zwei ehemalige Assistenten v o n Semmelweis: J á n o s Maizner u n d József Fleischer. Balassa, e i n führender M a n n des damaligen ungarischen Ärztelebens, alter Freund v o n Semmelweis, dessen L e h r e n er i n der Chirurgie anwendete, konnte wohl keinen K a n d i d a t e n für die L e i t u n g der K l i n i k vorschlagen, der gegen die L e h r e n v o n Semmelweis Stellung n i m m t . U m aber die K a n d i d a t u r zu verstehen, müssen w i r i n Anbetracht ziehen, dass die Pester Universität seit dem J, 1860 an seine Professoren die A n f o r d e r u n g stellte die ungarische Sprache zu beherrschen u n d die Vorlesungen ungarisch z u halten. F ü n f der acht Kandidaten (unter ihnen mehrere Wiener Gynäkologen) konnten n i c h t u n garisch. I m Professorenkolleg selber standen zwei G r u p p e n gegeneinander: die sich u m Balassa als i h r e n F ü h r e r gruppierenden progressiven, nationalen Professoren (einst gehörte auch Semmelweis zu i h n e n ) u n d die auch wissen schaftlich bedeutungslosere konservative G r u p p e klerikaler u n d aulischer Einstellung. W ä h r e n d der vorangehenden Lehrkanzelbesetzungen gab es z w i schen den beiden G r u p p e n einen harten K a m p f , u n d die Gruppe u m Balassa vermochte nur schwierlich die zwei internistischen Lehrstühle für i h r e n eigenen Kandidaten sichern. I n der Besetzung des geburtshilflichen Lehrstuhles musste die Gruppe Balassa's auch auf die nationalen Interessen Rücksicht nehmen, d a r u m unterstützten sie als Kompromisslösung die K a n d i d a t u r Dieschers, der z u m gegnerischen Lager gehörte. D u r c h den e i n s t i m m i g e n Standpunkt des Professorenkollegs gelang es unter die Kandidaten n u r solche Bewerber aufzu nehmen, die der ungarischen Sprache mächtig w a r e n . Diescher entfaltete während seiner Professorenzeit keine wissenschaftliche Tätigkeit, somit ist v o n i h m keine einzige Äusserung über Semmelweis, oder über die Frage des Kindbettfiebers bekannt geworden. I m J. 1870 hielt er aber als ausserordentlichen Gegenstand Vorlesungen m i t d e m T i t e l „Das K i n d b e t t fieber v o m äthio-pathologischen Gesichtspunkt". E r w a r es, der i m J. 1866 den Universitätswettbewerb beurteilte, welchen noch Semmelweis i m v o r i g e n Jahr ausschrieb, János Rezy, der den Preis gewonnen hat, bearbeitet dieses T h e m a ganz i m Sinne u n d i n der Befolgung der Semmelweis'schen L e h r e n . T i v a d a r Kézmárszky, der v o n 1869 bis 1873 ein Assistent Dieschers war, befasste sich i n seinen v o n einer i n den Jahren 1866-68 u n t e r n o m m e n e n ausländischen Stu dienreise heimgesandten Briefen m i t der Frage des Kindbettfiebers, i m J. 1871 gab er dann einen ausführlichen Bericht über die S i t u a t i o n u n d über die ein jährige Tätigkeit der K l i n i k . I n diesem Bericht gedenkt er anerkennend Sem melweis', u n d erzählt er, dass die prophylaktischen Grundsätze wegen die Raumnot der K l i n i k u n d deren ungeeignete U n t e r b r i n g u n g kaum zur G e l t u n g gebracht w o r d e n k o n n t e n . D i e Mortalität des K i n d b e t t f i e b e r s war jedoch auch i n diesem Jahre n u r 1,12%. M ó r L i e b m a n n , der v o n 1873 Assistent der K l i n i k war, berichtet i m 1874 darüber, dass i n der ersten Hälfte des Jahres 20 gebä rende Frauen a m K i n d b e t t f i e b e r gestorben sind (4,39%). L i e b m a n n arbeitete i n den Jahren 1870-72 neben Fleischer u n d war ein Anhänger von Semmelweis. Er hebt auch i n diesem seinen A r t i k e l die Bedeutung Semmelweis' u n d seiner
L e h r e n hervor, u n d befasst sich anhand v o n Statistiken m i t der Mortalität des Kindbettfiebers i n ausländischen, hauptsächlich französischen Geburtshäusern, I n Fällen v o n massenhaft auftretenden K i n d b e t t f i e b e r an der Pester K l i n i k , gingen sie daran, i m Geiste Semmelweis' m i t Sauberkeit u n d Desinfektion den weiteren Erkrankungen vorzubeugen. D e n uns zur Verfügung stehenden u n d meistens nur m i t t e l b a r e n Angaben zufolge setzte Diescher die Asepsis v o n Semmelweis nicht m i t der nötigen F o l gerichtigkeit u n d Beharrlichkeit d u r c h , der L e h r e aber konnte er n i c h t widerste hen, äusserten sich doch alle seinen Assistenten zugunsten v o n Semmelweis. Er war kein würdiger Nachfolger Semmelweis', die K l i n i k w u r d e dennoch n i c h t „verschlampt", wie dies unsere bisherige Medizingeschichte des öfteren erwähnt hatte.
